ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXLV. évfolyam • 2010. december

ALAPÍTVA 1862-BEN

Szeptember 18-án, a mosonmagyaróvá-ri Rudolf-ligetben kopjafát avattunkMárczis Béla tiszteletére, aki több mintharminc éven keresztül a Mosonma-gyaróvári Erdészet vezetõje volt.

Az ünnepségen mintegy százötve-nen gyûltünk össze, Márczis Béla csa-ládtagjai, ismerõsei, barátai és volt kol-légái, nemcsak helybeliek, hanem a Kis-

alföldi Erdõgazdaság erdészeteitõl, és akörnyezõ falvakból is. Gyönyörû, nap-sütéses idõben, méltó környezetben, aMosoni-Duna mellett kialakított park-ban, évszázados fák alatt került sor azünnepségre.

Bevezetõt mondott Szabó Miklós,Mosonmagyaróvár polgármestere, majdPápai Tamás, a Mosonmagyaróvári Er-

dészet volt igazgatója méltatta MárczisBéla pályafutását.

A Soproni Fõiskolán végzett fiatal er-dõmérnök 1955-ben elõbb, mint erdõ-mûvelõ, majd még az évben, mint erdé-szetvezetõ dolgozott az Erdészeten,egészen 1987 júliusáig, nyugdíjba vo-nulásáig.

Pápai Tamás

Kopjafaavatás Mosonmagyaróváron

2010. szeptember 8-án az emléktáblátOrlóci László erdõmérnök, akadémikusleplezte le.

Az emlékhelyet Kovács Tibor, a helyiilletékességû plébános szentelte föl.

Az ünnepségen részt vettek a máremlítettek, dr. Bíró Mariann, dr. Ma-gyari Enikõ biológusok, dr. Papp Sán-dor, a helyi polgármester, Kismarci At-tila erdõmérnök, a tulajdonos Farkas-család és még néhányan.

A szegedi erdõk atyja több mint negy-ven évet szolgált, 1925-ben vonult nyug-díjba, de a munkát tovább folytatta.Visszamenõlegesen 1484-ig megállapítot-ta az alföldi talajvíz periodikus mozgását.Az alföldi vadvizek lecsapolásával szem-ben több tanulmányában tiltakozott.

A Magyar Alföld fásítása gyakorlati-lag 1928-ban indult meg. Ezzel kapcso-latban többször hangoztatta vélemé-nyét a különbözõ folyóiratokban.

Tevékenységének 50. évfordulóján1935. január 12-én a Szegedi Mezõgaz-dasági Egyesület örökös díszelnökévéválasztotta.

A Szegedi Tudományegyetem 1939.november 25-én díszdoktorrá avatta.

Az 1940-es években még alkotott.Életének utolsó szakaszában az õt

megilletõ megbecsülést nem kapta megaz akkori politikai szemlélet miatt.

92 éves korában 1952. június 13-ánhunyt el.

Egész életét népének, nemzetének, aközösségnek, a magyar erdõknek szen-telte.

Beliczay István

„HIRDESSE E TÁBLA KISS FERENCNEK1860-1952 A „SZEGEDI ERDÕK

ATYJÁ”- NAK EMLÉKÉT,AKI ÉPÍTTETTE EZT A PINCÉT

~ 1910- BENA HÁLÁS UTÓKOR 2010”

Emléktábla-szentelés Pusztamérgesen

Érdekességek a természetben

Meggyötörten. Fotó: Sirok József

Tartalom

Dr. Bondor Antal, Dr. Frank Norbert:Erdõgazdálkodás a klímaváltozás tükrében ..................410

Új dékán a Brit Columbia Egyetem Erdész Karán ........411

Bleier Norbert, Hajdú Márk, Szemethy László:Gondolatok vadkárról, vadlétszámról............................416

Szabó Orsolya, Heil Bálint, Kovács Gábor, Bidló András:Az ezüsthárs (Tilia tomentosa Moench.) termõhelyiigénye..............................................................................418

Marosi Kinga: A hársról másképp ................................419

Bán Imre, Czirok István, Pongó Veronika:Körzeti erdõtervezés – az erdõgazdálkodás tervszerûségének állami szabályozása ..........................420

Dr. Somogyvári Rudolf:MEGOSZ tagtoborzó Kecskeméten................................422

Roth Gyula Kupa, Sopron ......423

A XIV. Országos Erdészeti ésFaipari Sportnapok Gyõrben ....424

Vereb István: Erdõk Hete ..............................................425

Andrési Pál:Ásotthalmi öregdiákok osztálytalálkozója ....................425

Pápai Gábor: Erdésznõk országos találkozója ..............426

Pápai Gábor: Újságírók a Vértesben ............................428

Ludwig Emil: A fa pénzt terem. De meddig? ................429

Teleki Balázs: A galagonya–kökény „doktorok” ..........430

Illyés Benjamin: Duschek P. Ferenc, az 1800-as évekerdészeti reformere 1769–1826 ......................................432

Wágner Tibor: Dr. Wágner László, a 14%-os erdõmérnök ....................................................................434

Halász Gábor, Karádi László: Tanulmányút az országközepén ..........................................................................435

Dánfy László, Bognár Gábor:Emléktanulmányút Erdélybe ..........................................436

Nagy László: Rekord csapadékmennyiségek... ............438

„Madárlátta Suli” Sziágyon..............................................439

Pápai Gábor: A pilisszentlászlói gyûjtemény ............12/b3

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLV. évfolyam 12. szám (december)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári János.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon: 201 62 93, fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: erdlap@mtesz.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2010. november 28.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Karácsony. Fotó: Pápai Gábor

A harmadik oldal

Békés, meghitt Karácsonyi Ünnepeketés sikeres Újesztendôt kíván

valamennyi olvasójánakaz OEE Elnöksége és a Szerkesztôség

Békés, meghitt Karácsonyi Ünnepeketés sikeres Újesztendôt kíván

valamennyi olvasójánakaz OEE Elnöksége és a Szerkesztôség

410 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

A magyar erdõmûvelõket eddig sem kí-mélték a klíma és az idõjárás szeszélyesváltozásai (csapadékhiány, hõségna-pok stb.). Fokozottan jelentkezik ezmost, és minden bizonnyal a jövõben,amikor a globális klímaváltozásról szó-ló kutatások elõrehaladnak. A felismertveszélyek olyan jelentõsek, hogy cél-szerû komolyan venni az elõrelátó óva-tosságot és azok kivédésének alternatí-váit. Megelõzõ óvintézkedésekre, ak-kor is szükség van (már most?!), ha akétkedõk szerint a klímaváltozás veszé-lye még nem teljesen bizonyított ésekörül nagy a bizonytalanság. Arányá-ról és sebességérõl megoszlanak a véle-mények.

A hazai erdõmûvelés teendõire vár-hatóan a hõmérséklet-emelkedés éscsapadékhiány mellett az extrém idõjá-rási események gyakorisága, ill. kiszá-míthatatlansága lesz a meghatározó.Ebbõl következik, hogy a termõhely-minõsítéssel, a fafajmegválasztással ésaz erdõmûvelési rendszerek kiválasztá-sával, a termelési technológiák kor-szerûsítésével kapcsolatos minden dön-tést a klímaváltozással összhangban, aklímaváltozásra való tekintettel kellmeghozni.

A tennivalók sokrétûek:– a várható klímaadottságokat jól tû-

rõ ökotoleráns és patorezisztens hazaifafajok, fajták felkutatása;

– a hazai génforrások, génbankigyûjtemények fenntartása, megóvása,

– a külföldi, ilyen irányú tapasztala-tok átvétele;

– a klímaváltozásra való reagálásharmonizációja (ágazati irányítás, erdõ-rendezés, erdõfelügyelet stb.);

– a klímaváltozás hatásaira adandóválaszok megismerése más ágazatok-ban, és az erdõmûvelésre is adaptálha-tó eredmények átvétele;

– az éghajlati változás hatására meg-jelenõ új kórokozók és kártevõk regiszt-rálása és az ellenük való védekezéskomplex kidolgozása;

– az aszálykárt elkerülõ (mérséklõ)erdõmûvelési technológiák komplexkidolgozása (ahol ez lehetséges).

A médiában naponta megjelenõ, ka-tasztrófákat vizionáló, a szaklapokbanolvasható, egymásnak sokszor ellent-mondó kutatási eredmények szövevé-nyében a gyakorlati erdõmûvelõ arra vár

eligazítást: mi a teendõ „ma”, milyen vál-tozások várhatók a számára beláthatóidõintervallumban, mire készüljön.

A klímaváltozás és következményei-nek jövõbeli képére lehetnek hipotézi-seink. Az persze távolról sem biztos,hogy a felmelegedés következményeiaz erdõmûvelésben olyan jelenségek-ben és olyan károkban valósulnak majdmeg, ahogy azt ma elképzeljük.

A különbözõ klímamodellek eltérõadatokkal jellemzik a Kárpát-medencé-nek ebben az évszázadban várható ég-hajlat-módosulását, de abban egybe-hangzóak a becslések, hogy a jövõbenmelegebb és szárazabb klímára kellszámítanunk. A hõmérséklet-változásés ezzel együtt a levegõ páratartalmá-nak csökkenése kiválthatja az erdõgaz-dasági gyakorlatban ismert (használa-tos) erdészeti klíma-típusok eltolódását,ez pedig a jelenlegi erdõgazdasági tájak(tájcsoportok) határ- és területváltozá-sát, az eddigi faállományviszonyok je-lentõs módosulását vonja maga után.

Szaporítóanyag-termesztés,erdõsítés

Az erdészeti szaporítóanyag-ellátás biz-tosítására hazánkban az erdészeti cse-metekertek jelentõs része magántulaj-donban van. Az általuk, valamint az ál-lami tulajdonban lévõ kertek által elõál-lított erdészeti-szaporítóanyag szárma-zásában, minõségében megfelel a hazaiés európai uniós elõírásoknak. Feltéte-lezhetõen sem közép, sem hosszú tá-von nem fog változni a magán és államiszektorban megtermelt szaporítóanyagaránya, viszont a prognosztizált klíma-változás következtében a megtermeltcsemetemennyiség fafajösszetétele, sebbõl következõen a szaporítóanyagformájának (mag, csemete, dugvány)aránya megváltozhat.

A természetvédelem és a fenntartha-tó erdõgazdálkodás közös érdekébenegyrészt támogatni kell a helyi – azesetleges szélsõségesebb termõhelyi vi-szonyokhoz jól alkalmazkodott és felte-hetõen továbbra is alkalmazkodni ké-pes – származásokat, másrészt azokona termõhelyeken, ahol a helyi szaporí-tóanyag-forrás már nem teszi lehetõvé amegfelelõ mennyiségû, és minõségûszaporítóanyag megtermelését, ott szé-les tûrõképességû, szárazságtûrõ sza-

porítóanyagot kell felhasználni. Elõtér-be kell helyezni a déli származási kör-zetekben megtermelt szaporítóanyagfelhasználását, még akkor is, ha ez eset-leg külföldrõl származik.

Mivel a szárazság-tolerancia alapve-tõen genetikailag meghatározott, ezértnagyobb figyelmet kell fordítani az er-dészeti növénynemesítésben, szaporí-tóanyag-termesztésben és -ellátásban eszármazásokra. Célszerû lenne továbbiösszehasonlító kísérletek kialakítása,valamint új szaporítóanyag-bázisok ki-alakítása is.

A fentiek alapján az úgynevezettszármazási kísérletek – amelyek mindaz erdõmûvelési, mind az erdõnevelésikísérletek alapjai – újraindítása, illetvefolytatása nagyobb teret kell, hogy kap-jon. Természetesen ugyanez vonatko-zik a magtermelõ állományok továbbikialakítására és az erdészeti szaporítóa-nyagok gyûjtésére és vizsgálatára is.

A fafajmegválasztás során egyrészttermészetesen törekedni kell az õsho-nos fa- és cserjefajokra, s ennek továb-bi támogatása kézenfekvõ, azonban fi-gyelembe kell venni e fajok ökológiaitûrõképességét is. Számos õshonos fásszárú növényünk elterjedésének alsóhatára mentén található, ennek követ-keztében a klímaváltozás jelentõsencsökkentheti térfoglalásukat. Ezeken atermõhelyeken megfontolandó a nemõshonos fafajok alkalmazásának lehe-tõsége, figyelembe véve lehetõség sze-rint minél több tényezõt (biotikus, abio-tikus erdõvédelmi problémák, inváziósképesség és potenciál stb.).

Azokon a termõhelyeken, ahol ez le-hetséges, ott a makk (mag)-vetéseketelõnyben kell részesíteni a csemeteülte-téssel szemben. Messzemenõen figye-lembe kell venni azonban azokat a té-nyezõket is, amelyeket erdõsítések terve-zésekor eddig is alkalmazott a szakma.

Az erdõtörvény végrehajtási utasítá-sa szerint jelentõsen megnõtt a befeje-zett erdõsítések mûszaki átvételénekidõpontja, amely hozzájárulhat az eddigkevésbé preferált célállományok kiala-kításának (pl.: molyhos tölgyesek) elfo-gadásához.

A mesterséges és természetes erdõ-felújítások szembeállítása már eddig iskomoly problémákat okozott az erdõ-gazdálkodási szakmának, az erdészet-

DR. BONDOR ANTAL – DR. FRANK NORBERT

Erdõgazdálkodás a klímaváltozástükrében

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 411

tudománynak. A természetes erdõfelú-jítást, ahol lehetséges, továbbra iselõnyben kell részesíteni, hiszen a ter-mõhelyi viszonyokhoz adaptálódottanyaállomány által megtermelt szaporí-tóanyag elõnyei vitathatatlanok. Vi-szont a fafajcserés átalakításoknál, apótlásoknál, az alátelepítéseknél to-vábbra is nélkülözhetetlen a csemeteés/vagy dugvány alkalmazása. Nem isbeszélve az erdõtelepítésekrõl vagy azolyan fafajok állományairól, amelyeketa szakmai protokolloknak megfelelõendugványról vagy csemetérõl létesítünk(nemesnyárasok, akácosok egy része).

A klímaváltozás következtében való-színûsíthetõ, hogy a szélsõséges idõjárá-si viszonyok gyakoribbak lesznek. Eztöbbek között az õszi, illetve a tavaszi er-dõsítési idõszakot is befolyásolni fogja.

A feltehetõen szélsõségesebbé válóidõjárási viszonyok következtében az

erdõsítési idõszakok (õsz, tavasz)hossza megváltozhat. A korai és késõifagyok, a szeles, viharos õszi, tavasziidõjárás kiszámíthatatlanabbá, tervez-hetetlenebbé teszi a mesterséges erdõ-felújítások, erdõtelepítések egyik leg-fontosabb részét, az állományok létesí-tésének idõszakát.

Az esetleges talajnedvesség csök-kentésének megakadályozására na-gyobb teret nyerhet a részleges talaj-elõkészítés, az erdõsítendõ területen lé-võ növényzet kisebb mértékû bolygatá-sa. Az elültetett csemeték kiszáradásá-nak megakadályozása érdekében a cse-meték gyökérzetének speciális vegy-szerrel történõ kezelése, illetve a mi-korrhizával oltott csemeték ültetése isaz erdõmûvelési munkák szervesebbrészévé válhat.

Bár az erdõtörvény végrehajtási uta-sítása pontosan tartalmazza az erdõsítés

során elültethetõ minimális csemeteszá-mot, az erdõgazdálkodó szakmai érde-ke – az ökonómiai ésszerûség határainbelül – a lehetõ legnagyobb csemete-szám alkalmazása lesz.

Az erdõsítések sikerességének érde-kében a védelemrõl gondoskodni kell,amely elválaszthatatlan a fenntarthatóvadlétszám kialakításától és fenntartá-sától.

A fehér akác, mézgás éger és a hazainyárak esetében alkalmazható sarjazta-tás továbbra is támogatandó.

ErdõnevelésA klímaváltozás következményekép-pen fellépõ idõjárási szélsõségek mér-téke, hatása és intervalluma miatt az er-dõnevelési beavatkozások tervezése,kivitelezése valószínûsíthetõen körülte-kintõbb szakmai tervezéseket igényel,és a beavatkozások költségei is növe-kedni fognak. Az erdõnevelési eljárá-sok során messzemenõen törekednikell a megmaradó faállomány genetikaidiverzitásának, a változó klímához valóadaptációs képességének biztosítására.Ez elõreláthatóan csak a mérsékeltebbés gyakoribb erdõnevelési eljárásokkallehetséges. Kerülni kell a ritka, de erõ-teljesebb beavatkozásokat az erdeiökoszisztémákba. Természetesen figye-lembe kell venni az adott fa- és elegyfa-fajok erdõmûvelési tulajdonságait, akompetíciós viszonyokat, és a faállomá-nyok összetételét (pl: más jellegû be-avatkozások szükségesek egy elegyet-len nemesnyáras faültetvény nevelésesorán, mint egy gyertyános-kocsányta-lan tölgyesnél).

A feltehetõen gyakrabban fellépõaszályos idõszakok miatt a többszintû ál-lományok kialakítása, fenntartása, neve-lése sokkal nehezebbé válik. A különbö-zõ szintek víz utáni versengése kihat afás szárú növények vitalitására, egészsé-gi állapotára, amely esetleg az egyesszintek (cserjeszint) átmeneti, de erõtel-jesebb visszaszorítását eredményezheti.

Az egész faállomány mikroklímájá-nak védelme érdekében még nagyobbszerep hárul majd az erdõszegélyre. Azerdõgazdálkodók igen fontos feladatalesz az erdõszegélyek kialakítása, fenn-tartása, amelyre már az erdõtelepítés,vagy erdõfelújítások során figyelemmelkell lenni. Ez nagyobb csemeteszámot(újulatszámot), diverzebb fafajösszeté-telt jelenthet.

Az erdõfelújítások során továbbkell(ene) csökkenteni a tarvágások te-rületét, figyelembe véve egyéb, erdõ-gazdálkodási szempontokat. Ezzel

John Innes professzort, a Brit Co-lumbia Egyetem Erdészeti Kara, er-dõvagyon gazdálkodási osztálya, er-dõrendezés tanszékének vezetõjétnevezték ki 2010. július 1-i hatállyalaz erdész kar új dékánjává.

Innes hat évre szóló megbízatása át-menetet jelöl a kar életében, tükrözi azerdészet, erdõgazdálkodás változó sze-repét a világban, melyben egyre inkábbelismerést nyer az erdõk társadalmi éskörnyezeti értéke.

Innes professzor Jack Saddlert köve-ti a kar élén, akinek 10 éves kimagaslómunkája a Brit Columbia Egyetem Er-dészeti Karát a világ jeles erdészeti inté-zetei sorába emelte.

Innes tevékenységét a Brit KolumbiaEgyetemen 1999-ben kezdte meg.

Diplomáit az Egyesült Királyságban,a Cambridge-i Egyetemen szerezte,majd több brit egyetemen töltött be po-zíciót, köztük Cambridge-ben is. 1986-ban az angliai Erdészeti Szolgálat veze-tõ kutatóvá nevezte ki. Feladata az er-dõk egészségi állapotának felmérésevolt Nagy-Britanniában. KésõbbSvájcban a Szövetségi Kutató Intézet-ben dolgozott.

Brit Columbiában dr. Innes kutatásaia legváltozatosabb területeket felölelve,fõként a fenntartható erdõgazdálkodásrairányultak. Többek között dolgozott Me-

xikóban, Brazíliában és Kínában is. Azázsiai országban az erdõgazdálkodásszabványait tanulmányozta, szorosegyüttmûködésben az állami erdészetiszolgálattal és az erdészeti akadémiával.Jelenleg is két egyetemmel tart fenn kap-csolatot, ahonnan a két évet lehallgatottkínai diákok az UBC-n folytathatják ta-nulmányaikat és szerezhetnek diplomát.Fontosnak tartja, hogy az elkövetkezõévekben az erdész kar folyamatos nem-zetközi kötelezettséget vállaljon abban,hogy az erdõ és termékei a világ feltö-rekvõ zöld gazdaságaiban nagyobb sze-repet játszanak. Brit Columbia erdészetiágazata szempontjából különösen nagyfigyelmet szán Kínának. Dr. Innest ko-rábban is foglalkoztatta és ma is foglal-koztatja a bennszülött közösségek kap-csolata az erdõvel, az õket érõ hatások.Számos könyvet írt és szerkesztett az er-dõ egészségi állapotáról, a környezetvál-tozásról, a levegõszennyezésrõl. 2007-ben többedmagával hozzájárult az ég-hajlatváltozással foglalkozó kormánykö-zi bizottság munkájához (IPCC), és sokmás tudóssal együtt megosztott Nobel-békedíjat kapott.

Innes professzor nemzetközi irányúérdeklõdésének megfelelõen jelenlegaz IUFRO egyik alelnöke.

John Innes kinevezéséhez a IUFROis gratulált.

Forrás: ForestPress

Új dékán a Brit ColumbiaEgyetem Erdész Karán

412 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

szemben a vágáskor további emelése –a klímaváltozás okozta szélsõséges idõ-járási viszonyok növekvõ gyakoriságamiatt – nem indokolt. Ez különösen jel-lemzõ lehet majd a fafaj szárazsági hatá-ra közelében lévõ faállományokra.

Az üzemmód (vágásos, szálaló, át-alakító, faanyagtermelést nem szolgáló)kiválasztását számos tényezõ befolyá-solja. Az eddigi nemzetközi és hazai ge-netikai vizsgálatok nem támasztottákalá azt a sokak által helyesnek vélt állí-tást, amely szerint a szálaló üzemmód-ban kezelt erdõk nagyobb genetikai di-verzitást mutatnak. (Bár a vizsgálatokmég igencsak kezdeti stádiumokbanvannak, de ezek szerint a szálaló üzem-módban kezelt erdõk nem jelenteneknagyobb adaptációs lehetõséget a klí-maváltozásra.)

Nagyobb teret kell szentelni néhány,kevésbé preferált fafajnak (csertölgy,molyhos tölgy), valamint – az erdõvé-delmi kockázatok figyelembevételével– a nem õshonos fafajok hazai alkal-mazhatóságának, amelyek felhasználá-sára a származási kísérletek, és össze-hasonlító vizsgálatok elvégzése utánnyílik lehetõség.

A klímaváltozás következtében a fa-és cserjefajok megõrzésének fontos ré-sze lehet az ex situ védelem, amely márhazánkban is számos fafaj esetében jólmûködik. Ezen területek kiterjesztése,illetve újabb fafajok bevonásáról a kü-lönbözõ programokba a következõévek fontos erdõmûvelési feladata lesz.

A globális változások és azok helyimegjelenése miatt a hagyományos termé-szetvédelmi megközelítések valószínûsít-hetõen nem vagy csak igen korlátozottmértékben alkalmazhatók. Mind a szuk-cesszió, mind pedig a genetikai folyama-tok igen lassúak, szemben a klímaválto-zás mai tendenciáival, így bár a termé-szetközeliség, õshonosság fogalmai jóldefiniáltak, nem elképzelhetetlen ezek át-dolgozása, új alapokra történõ helyezése.

A társadalom egy része, a társtudo-mányok képviselõi közül számosan atermészetesség (természetszerûség, ter-mészetközeliség) kritériumának a ter-mõhely szerinti õshonos fafajokból állóelegyes erdõket tekintik, amelyeket abiológiai vágásérettség koráig fent kelltartani, és természetes úton felújítani. Akét felújítás közötti idõszakban történõbeavatkozásokat (nevelõvágásokat)kritikus szemmel nézik, és – többek kö-zött – a biodiverzitás veszélyeztetése-ként fogják el.

A globális felmelegedés következté-ben átalakuló erdészeti klímatípus hatá-

rok ezen elvek egy részének feladásátfogják jelenteni, amibõl nem maradhatki az erdõnevelési tevékenység újrafo-galmazása sem.

A populációk közötti adottságokat,és a populáción belüli nagy genetikaiváltozatosságot az erdészeti kutatás mára múlt században kimutatta, mintegyszáz évvel megelõzve a botanikai és ge-netikai kutatások eredményeit. Ez a kü-lönbözõség és változatosság tette és te-szi lehetõvé az erdei fák populációinakviszonylag gyors alkalmazkodását akörnyezethez. Molekuláris genetikaimódszerekkel kimutatták, hogy az er-dei fás növények genomjában felhal-mozott változatosság nagyobb, mintbármely más élõlénycsoportban: meg-haladja a lágy szárú növényekét, az ala-csonyabb és magasabb rendû állatokét,valamint az emberét is.

Az erdõnevelés során – minden másnövénytermesztési ágtól eltérõen – a fa-állomány több évtizedet átívelõ életébenrendszeresen visszatérõ törzsválogatást(szelekciót) végeznek, amelynek geneti-kai következményei is lehetnek. A pozi-tív vagy negatív szelekció genetikai hatá-sa az utódnemzedékben kimutatható.

Nagy valószínûséggel domináns tu-lajdonságok játszanak közre a kedvezõadottságú egyedek fenotípusának meg-határozásában. Ha az ilyen tulajdonsá-gú törzseket eltávolítjuk, a szelekció ha-tékonysága egyik vagy másik iránybanugrásszerûen megnõ. Ha például az er-dõnevelés során a jó alakú kimagasló,és uralkodó fákat termeljük ki, a faállo-mány genetikai összetétele igen gyor-san megváltozik. Hangsúlyoznunk kell,hogy a szakszerûtlenül végzett válogatójellegû gyérítések eredményezhetnekgyors minõségi romlást a populációgénkészletében. A természetes szelek-cióval összhangban végzett mérsékeltés szakszerû törzsszám-csökkentéseknegatív genetikai hatása ez esetben to-lerálható.

A klímaváltozásra való tekintettel vis-sza kell térnünk COTTA tételéhez: „ko-rán, gyakran, mérsékelten.” Különösenez utóbbi fontos: idõt kell hagynunk apopulációnak, hogy észrevegyük a szá-razságot tûrõ vagy túlélõ egyedeket.

A globális felmelegedéssel kapcso-latban – az elõzõekre is tekintettel – azerdõnevelés céljait a következõkben fo-galmazhatjuk meg:

– a teljes záródás fenntartása (ha ezegyáltalán lehetséges);

– a termõhelynek megfelelõ õshonosfafajok részarányának minél magasabbmegtartása;

– az elegyes állapot megõrzése;– a szárazságtûrõ fafajok megtartása;– olyan erdõ- és faállományszerkezet

kialakítása, amely segíti az erdõ egésznövény- és állatvilágának megõrzését;

– zárt erdõszegélyek megõrzése, haszükséges, akkor ilyenek telepítése.Ezek az erdõszegélyek nemcsak a bio-diverzitás szempontjából kiemelt jelen-tõségûek, hanem fontosak az állományklímastabilizálása érdekében is;

– ne csökkenjen az adott populációgenetikai változatossága;

– a természetes kiválasztódás szol-gáljon útmutatóként a mesterséges sze-lekcióhoz;

– az erdõnevelési beavatkozásokataz állományszerkezet szempontjábólértékes elegy-fafajok megõrzésével, avisszamaradó faegyedek sérülésénekelkerülésével, az erdõ minden összete-võjének (talaj, növény- és állatvilág)megóvásával kell végrehajtani;

– amennyiben egyéb kívánalmak (pl.tûzvédelem) nem gátolják, a hulladékota tápanyagok pótlása és a talaj védelme(takarása) érdekében célszerû a helyszí-nen hagyni;

– az erdõ életébe való minden be-avatkozás során olyan faállomány-szer-kezetet kell kialakítani, amely elõsegítiaz erdei ökoszisztémák autoregulációsés stabilizációs képességének haszno-sulását.

Végül számolni kell azzal, hogy a fel-melegedés hatására a faállományok nö-vekedése elõbb-utóbb csökkenni fog,mert a magas hõmérséklet egyben víz-hiánnyal párosul. Mindezek azt vetítikelõre, hogy egyrészt át kell dolgozni azerdõnevelési modell-táblákat, másrésztmeg kell vizsgálni, hogy a globális fel-melegedés hatására legyengülõ (kevésvíz, csökkenõ magassági növekedésstb.) termõhelyi osztályok mai adatsoraimeddig lesznek használhatók.

ErdõvédelemAz erdei fák, károsítóik, az ökosziszté-ma számos elemének periodikus megfi-gyelése már régóta folyik Magyarorszá-gon, de az 1996-os erdõtörvény volt azelsõ, amely minõségi változást hozottés az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõrendszer keretében az erdõvédelmimegfigyeléseket egységes rendszerrékapcsolta össze.

A jelenlegi rendszer összhangban vanaz Európai Unió és az ENSZ EGB lég-szennyezés erdõkre gyakorolt hatásátfeltáró programjaival és megfigyelõrendszerével. Várható, hogy a megfigye-lõ rendszer ki fog terjedni a klímaválto-

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 413

zás erdõkre gyakorolt hatásainak nyo-mon követésére és az erdõt érõ kedve-zõtlen hatások közül a kutatás által je-lentõsnek ítélt további elemek megfigye-lésére: pl. az ózon okozta károkra.

A jelenleg hazánkban mûködõ moni-toring és figyelõ hálózatot – a klímaválto-zásra való felkészülés speciális igényeiszerint – ki kell egészíteni és a szélsõsé-ges helyszíneken, a vándorló erdészetiklímatípusok határterületein sûríteni kella megfigyelési pontokat. Fel kell használ-nunk a környezõ, fõként a tõlünk dé-lebbre fekvõ országok tapasztalatait is.

Az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõrendszernek a jelenlegi alrendszerekfenntartásával, azok bõvítésével, illetvecélvizsgálatokkal biztosítania kell

– a hosszú távú környezeti változá-sok (légszennyezés, felmelegedés) ha-tásainak nyomon követését;

– a kedvezõtlen folyamatok (rovar-gradációk, új károsítók, kórokozók meg-jelenése) idõben történõ felfedezését éskövetését, a védelem megszervezését aregionálistól a nemzetközi szintig;

– a megfigyelt jelenségek elemzését,szükség esetén intézkedési javaslatokmegtételét.

Hangsúlyosan rá kell mutatni azutóbbi idõben egyre gyakrabban meg-jelenõ és egyre nagyobb területeketérintõ tûzkárokra. A klímaváltozás elõ-rehaladtával várhatóan egyenes arány-ban nõ a tûz és viharkárok nagy terüle-tû fellépése. Megelõzésükre és elhárítá-sukra mind szervezetileg, mind mûsza-kilag fel kell készülni.

Erõsíteni kell a tûzesetek megelõzé-sét szolgáló figyelemfelhívó és felvilá-gosító munkát (média).

Erdõhasználat (fakitermelés)Paradox módon a globális felmelege-dés nemcsak a termõhellyel összefüggõerdõgazdálkodási ágazatokat sújtja, ha-nem új vagy az eddigieknél súlyponto-sabb igényeket támaszt az erdõhaszná-lattal, a fakitermelési mûveletekkelszemben is.

A fa sokoldalúan felhasználható ter-mék. A természetes anyagok iránti ér-deklõdés növekedésével, az energiahi-ány elmélyülésével jelentõsége egyre nõ.

Az erdõbõl nyerhetõ nem faeredetûtermékek (például az erdei gyümöl-csök, gomba, gyógynövények stb.) ismással nem, vagy nagyon nehezen he-

lyettesíthetõ emberi fogyasztási igénye-ket elégítenek ki.

Ugyanakkor a globális felmelegedés-sel kapcsolatban – közép és hosszú tá-von – a klímatípusok eltolódásával szink-ronban, országos szinten számolni kellegyrészt a faállományok teljesítõképes-sége, másrészt az erdei melléktermékekmennyiségének csökkenésével. A ma-gas hõmérséklet és a csökkenõ csapa-dék mellett bekövetkezõ klímatípus-vándorlással a szárazabb klímatípusok –cseres tölgyes és erdõssztyepp – területenövekedik, amely mind a fatermés,mind az erdei melléktermékek számárakedvezõtlen (az eddigieknél feltétlenülkedvezõtlenebb) feltételeket jelent.

Következik mindezekbõl az is, hogycsökken a minõségi (értékes) erdõállo-mányok (bükkösök, gyertyános tölgye-sek) területe, általában is csökken a ho-zam, és az erdõgazdálkodás kétirányúnyomásra számíthat. Az egyik gazdasá-gi eredetû, amely a fokozott mértékûfakitermeléseket szorgalmazza, a másiktermészetvédelmi szempontból azokata területeket is oltalom alá akarja he-lyezni, ahol az ilyen jellegû védelmimunka már csak rövid távú lehet.

Az újszerû körülmények újszerû fela-datokat fogalmaznak meg a fakiterme-lési mûveletek szervezésével kapcsolat-ban is:

– a tarvágások egyedi nagyságánaktovábbi csökkentése korlátozni fogja anagygépes fakitermelési technológiákat(elsõsorban a hosszú távon is megma-radó természetszerû erdõállományok-ban);

– a természetszerû erdõkben a teljes-fás és vonszolásos munkarendszereketkörnyezetkímélõ technológiákkal kellhelyettesíteni;

– a rövidfás munkarendszereket (akeréken gördülõ rakományt) kellelõnyben részesíteni;

– fokozott figyelmet kell fordítani avisszamaradó faállomány törzsvédel-mére;

kerülni kell a talaj- és gyökérkárokat,amelyek lejtõs területen (az idõjárásvárható extrémitásaira tekintettel) jelen-tõs felületi elfolyással és erózióval jár-nak;

– fontos a megfelelõ közelítõ úthálózat.

ErdõrendezésKétségtelen, hogy a globális felmelege-dés – az erdészeti szakterületek közül –a legnagyobb kihívást az erdõrendezés-sel kapcsolatban támasztja. Köztudott,hogy az erdõtervek készítésénél – példá-ul a célállományok megválasztásánál –

15. alkalommal rendezték meg Szlová-kiában, a Lévai Vadásznapokat. Ez azegyik legnépszerûbb vadászati rendez-vény a szomszédos országban, hagyo-mányosan ezrek vesznek részt a többmint egy hétig tartó programsorozaton.Nemzetközi konferencia az új szlovákvadászati törvényrõl, trófeabemutató,gyermekrajz-kiállítás, országos ifjúságivadhívó verseny – csak néhány a mos-tani rendezvények közül. Az idei év rá-adásul azért is számít mérföldkõnek arendezvény történetében, mert ebbõlaz alkalomból avatták fel a Léván szüle-tett világhírû zoológus és Afrika-kutató,Kittenberger Kálmán emléktábláját avárosban.

A Vadásznapokhoz már a kezdetekóta vadászati- és természetfilm fesztivális kapcsolódik, amely az utóbbi évek-ben nemzetközivé nõtte ki magát. Meg-haladta a 230-at azoknak a filmeknek aszáma, amelyeket eddig bemutattak Lé-ván. Pályázni mindig három kategóriá-ban – „Vad és természet”, „Dokumen-tum- és oktatófilm”, valamint „Házi vi-deo” besorolással – lehet.

Idén a három kategóriába összesen21 filmet neveztek. A legtöbb alkotás

Szlovákiából és Csehországból érke-zett, Magyarországot öt film képviselte.A mostani megmérettetésre a NYÍRER-DÕ Nyírségi Erdészeti Zrt. két filmjétnevezte be, mindkettõ Linzenbold Atti-la, nyíregyházi operatõr nevéhez fûzõ-dik. A Szatmár-Beregi tájvédelmi kör-zethez tartozó Bockerek-erdõrõl ké-szült film rövid, zenés változata melletta térség állami tulajdonú erdeit kezelõtársaság vadászati tevékenységét bemu-tató alkotás is a zsûri elé került. Mind-kettõ komoly szakmai sikert ért el, hi-szen elõbbi a „Dokumentum- és oktató-film”, míg az utóbbi a „Vad- és termé-szet” kategóriában érdemelt ki másodikhelyezést.

A filmfesztivál ünnepélyes ered-ményhirdetésére a Lévai Vadásznapokgálaestjén került sor, az elmúlt hét pén-tekén. A serleggel, oklevéllel és tárgyju-talommal járó elismeréseket SzalacsiÁrpád, a NYÍRERDÕ Zrt. Fehérgyarma-ti Erdészetének igazgatója vette át Lé-ván. A filmek egyébként a magyar né-zõk számára sem ismeretlenek, hiszenkorábban mindkettõt több helyi és or-szágos tévécsatorna is mûsorára tûzte.

Vereb István

Elismerés Szlovákiában

414 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

egy egész „vágásfordulóval” elõre kellgondolkozni. Milyen termõhelyi feltéte-lek várhatók adott területen 100-150 évmúlva? A kutatók is több hipotézist állí-tanak fel a felmelegedés mértékévelkapcsolatban. Az üzemterv készítõjemelyik szcenárióhoz tartsa magát? Nemvolna helyes, ha ezt az egyes üzemterve-zõk belátására, véleményére, szakmaifelfogására bíznánk. Feltétlenül szüksé-ges, hogy a szakmai irányítás legfelsõszintjén – a klímaváltozással kapcsolatostervezési irányelvekrõl – egységes dön-tés szülessen. Ennek alapján kell módo-sítani az egyes rendeleteket, szakmaiutasításokat, szükség esetén kezdemé-nyezni a törvény módosítását. Többekközött a következõ neuralgikus pontokújragondolása szükséges.

Hozamszabályozás: az üzemterve-zés alapját képezõ tartamosság szûk ér-telmezése helyett az ún. ökoszisztéma-szemlélet kritériumai, a faállományokkockázat-minimalizálása kapjon elsõbb-séget. A konstans, egyenletes fahozambiztosításának jelentõségét a környezetifeltételek várható drasztikus változásaamúgy is felülírja, a hozamszabályozásalapját képezõ növekedési modelleketát kell dolgozni. Sokkal fontosabb lesz agazdálkodás minél nagyobb rugalmassá-gának biztosítása, az általánosan érvé-nyes, „kötelezõ” elõírások csökkentése.A kockázatokhoz igazodó helyi dönté-sek prioritásának is helyt kell adni.

Véghasználati kor: a természetkö-zeli erdõgazdálkodás szempontjai azeddigi gyakorlatban a véghasználati ko-rok kitolását sürgették. A globális fel-melegedésre való tekintettel ezt azüzemtervek készítésénél nem szabadautomatikussá tenni. Különösen a fafajszárazsági határa közelében, az új klí-matípusok határterületein alacsonyabbvágáskorokkal kell a jövõben számolni.Az aszálykárok gyakoriságának bekö-vetkeztével a faállományok növekedé-sükben megrekednek, leállnak, ilyen-kor az üzemtervtõl való eltérést rugal-masabban kell kezelni.

Üzemmód-választás: az egyre nép-szerûbb szálaló üzemmódra való áttérés– drasztikus klímatípus változás esetén –növeli a kockázatot. Ezért az ökológiai-lag érzékeny területeken a faállomány-szerkezet átalakítása szálaló erdõ felé to-vábbi részletes kutatást igényel.

Termõhelyi feltételek figyelembevétele: az üzemtervek készítésénél tekin-tettel kell lenni a klimatikus feltételek (ésaz ezzel összefüggõ vízgazdálkodás)prognosztizált változásaira. Ehhez ahosszú és középtávú elõrejelzések regio-

nális leskálázása szükséges (egyrésztmeglévõ kutatási eredmények, másrészttovábbi kutatások alapján). A termõhelyipotenciál változásánál a nitrogénülepe-dés és a CO2 koncentrációváltozás (mégnem eléggé tisztázott) szerepét is figye-lembe kell venni. Mindezek együtt a ho-zamszabályozást is befolyásolhatják.

Fafajpolitika: a jelenlegi gazdasági(fatermesztési) és természetvédelmi(õshonossági) szempontokra épülõ fa-fajpolitika ki kell egészüljön a hosszútávú stabilitást biztosító fafaj-megvá-lasztás elveivel. Számos korábbról rög-zült „alapelv” a klímaváltozás következ-ményeivel is számolva már nem idõsze-rû, így például:

– az elegyetlenség a maximális ho-zam elérése céljából;

– a hagyományos faipari feldolgozásszempontjából alacsony vagy alacso-nyabb gazdasági értékû fafajok háttérbeszorítása, így elsõsorban a csertölgyé, agyertyáné stb.;

– az értékesnek és a korábbiakbanhiány-fafajnak tekintett fafajok túlzó fa-vorizálása (a lucfenyõ esetében ez márszûnõben van, de a bükk esetében mégélõ hagyomány);

– nem õshonos (vagy „tájidegen”)származások, fafajok alkalmazásánakújragondolása az erdõfelújításoknál éserdõtelepítéseknél.

Ez utóbbi kérdés alapos ökológiai,botanikai, gazdasági elemzéseket, kuta-tásokat igényel, és komoly alternatívá-kat kell kínáljon elsõsorban az alsó, szá-razsági erdõhatáron (különösen az er-dõssztyepp klímatípusban ) alkalmaz-ható idegenhonos fafajok tekintetében.Elsõsorban a kevésbé invazív, kemény-lombos fafajok palettáját célszerû nö-velni minden elérhetõ információ fel-használásával.

Ökoszisztéma szolgáltatásokteljes körû figyelembevétele: a klí-maváltozás következményei az erdõta-karónak az eddigi tervezéseknél alig fi-gyelembevett szolgáltatásait jelentõsenbefolyásolják, ezért a körzeti erdõterve-zésnek, ill. a részletes tervezésnek is ér-tékelni kell a „szolgáltatások” fenntartá-sához szükséges szempontokat, mintamilyenek a következõk:

– szénmegkötés, szénkészletek ala-kulása;

– talajnedvesség, talajvíz, ivóvíz-készletek, vízfolyások védelme;

– genetikai és faji diverzitás megõr-zése;

– talajállapot megõrzése, erózióvé-delem (különös tekintettel a ritkább, deerõteljesebb csapadékeseményekre!).

Döntéstámogató rendszerek: azelõzõekben felvázolt komplex kérdé-sek eldöntésére a kutatás részérõl olyanadatbázisok, információk, algoritmusokstb. kidolgozása szükséges, amelyek azüzemtervezés és a gazdálkodás dönté-seit – helyi szinten is – megfelelõ mó-don támogatják

Folyamatban van az ún. „zöld köny-vek” (Magyarország erdõgazdasági tá-jainak erdõfelújítási, erdõtelepítési irány-elvei és eljárásai c. köteteknek) megújí-tása. Elengedhetetlen, hogy a több évti-zedre irányt mutató szakmai kiadványne vegye figyelembe a globális felmele-gedéssel kapcsolatos erdészeti kutatá-sok eddigi eredményeit.

Szükségképpen át kell gondolni azErdõtervi Útmutató „Az egyes termõ-helytípus-változatokon alkalmazhatócélállományok” c. mellékletét is.

Az erdõ (a vidék) lakosságmeg-tartó szerepének javítása

Az erdõ egyre nagyobb jelentõségre teszszert a vidék népességmegtartó képessé-gének fenntartásában. Egyrészt közvet-len munka- és megélhetési lehetõség biz-tosítása révén, másrészt közvetetten a tu-rizmus teremtette munkalehetõségekbõlszármazó jövedelemforrások révén. Töb-bek között ezért is az erdõk ügye vala-mennyi kontinensen egyre növekvõmértékben kerül a közvélemény és a po-litika-formálók érdeklõdési körébe.

Az Európai Unió erdészeti stratégiájamegtartja az erdõk gazdasági jelentõsé-gének elsõdlegességét, de a folyamato-san növekvõ tendenciájú immateriálisfunkciókat szintén elismeri.

A stratégia elsõ pontja rámutat, hogyaz erdõ a legfontosabb megújítható erõ-források egyike, amellyel Európa marendelkezik.

Tekintettel arra, hogy az erdészet –mint gazdálkodási szakágazat – az Eu-rópai Unió jólétének és munkaerõ-fog-lalkoztatottságának egyik forrása, az EUerdészeti stratégiájában az erdõk gazda-sági hasznosításának elsõbbséget kellbiztosítani, amely követelményt azegyéb célú erdõkben, az ott folytatandógazdálkodással egybehangolva kellmegvalósítani. Másrészrõl alapként kellelfogadni az európai erdõk és az azokhasználatában követett célok sokfélesé-gének tényét, továbbá környezeti, gaz-dasági és társadalmi követelményeit.

Az eddigiekbõl okszerûen követke-zik, hogy az erdõterületek bõvítéséhez(az erdõ-erõforrás növeléséhez) alaposgazdasági, társadalmi és tulajdonosi ér-dekek fûzõdnek. A globális klímaválto-

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 415

zással kapcsolatban ez az igény erõsöd-ni fog. Számítani kell arra, hogy a fel-melegedés elõrehaladtával az erdõs-sztyepp klímatípus területe jelentõsenkiterjed, ahol a szántóföldi termelés azökonómiai küszöb alá süllyed. Itt ese-tenként csak az erdõtelepítés (ültetvé-nyes fatermesztés) lehet egyrészt a ki-egészítõ jövedelemforrás alapja, más-részt az agrárátalakulás segítõje.

Az erdõtelepítés:– lehetõség a gazdaságosan nem

mûvelhetõ mezõgazdasági területek al-ternatív hasznosítására;

– elõsegíti a marginalizációs folya-matok lassítását;

– elõsegíti a vidéki turizmust;– javítja a kontinentális szélsõségek-

re hajló klímát, egyes térségek mezõ- ésvízgazdálkodásának feltételeit;

– nagy szerepe van a defláció, eró-zió, víz- és légszennyezõdés stb. meg-akadályozásában;

– újratermelhetõ természeti erõfor-rás, jövedelemtermelõ bázis.

Magyarországon átlag feletti a mezõ-gazdasági termelés részaránya a nem-zeti össztermékbõl, és az agráriumbanfoglalkoztatottak aránya az összlakos-ságból.

Egyelõre nem határozható meg an-nak a magyar mezõgazdasági területneka nagysága, amelyen – a klímaváltozástis figyelembe véve – az erdõ az egyedü-li alternatívája. Ennek ellenére lehetõvékell tenni az erdõtelepítés, erdõgazdál-kodás elõsegítését a gazdaságilag elma-radt térségek agro-erdészeti rendszerei-ben, támogatni kell az olyan csatlakozógazdasági programokat, mint amilyenekaz agro-erdészeti fejlesztési programok.

Ma már általánosan elfogadott, hogyaz erdõk több célt szolgálnak. Olyan ja-vakat termelnek, mint a faanyag, gyan-ta, mag, vadgyümölcsök, vadhús stb.

Az az álláspont, hogy az erdõk pusz-tán azért vannak, hogy kiaknázhassuk,mára felcserélõdött az erdei erõforrásokfejlesztésének koncepciójával. Mégis,az erdõnek a rekreációban, az egész-ségvédelemben és a vízmegõrzésbenbetöltött szerepét úgy kell tudatosítani,hogy az szükségtelenül ne korlátozzaaz erdõk gazdasági hasznosítását, a fa-lusi lakosság megélhetését.

Természetvédelem, védelmifunkciók megõrzése

Növény- és állatvilágunk gazdagsága aKárpát-medence természetföldrajzi vi-szonyainak, és az ebbõl következõ fló-ra-és faunaterületek találkozásával ma-gyarázható.

Természetközeli erdeink erdészeti,természetvédelmi és gazdasági jelentõsé-gét növeli az a körülmény is, hogy euró-pai viszonylatban (tõlünk nyugatra) ter-mészetes, illetve természetközeli (fõleglombos) erdõk már nem, vagy alig talál-hatók. A nálunk még meglévõ természet-közeli erdõállományok nemcsak a ter-mészetvédelem számára jelentenek esz-mei értéket, hanem a jövõ erdõgazdálko-dása számára olyan erõforrást, amelynekévmilliók során kialakult genetikai sokfé-leségében a társadalom gazdasági terme-lõ tevékenységének ma még beláthatat-lan innovációs tartalékai rejlenek.

A klímaváltozás kockázati tényezõi-nek ismeretében ezek egy részénekvagy legalább reliktumainak megmenté-se égetõ feladat. Felülvizsgálatra szorul-nak elsõsorban a faji és genetikai diver-zitás megõrzését szolgáló védett terüle-tek, rezervátumok. Ezeket az erdészetiklímatípus-vándorlás számított határaiismeretében a hosszabb távon is alkal-mas területekre szükséges koncentrálni.

A Kárpát-medence erdei életközös-ségei sok tekintetben egyedülálló gene-tikai és faji változatossága Európa ter-mészeti örökségének része. Fennmara-dásuk a jövõ generációi számára csakakkor lehetséges, ha a klímaváltozásravaló tekintettel az elõbbiekben említettvédett területek, rezervátumok áthelye-zését (evakuálását) idõben meghozotttörvényi és rendeleti módosításokkal agyakorlati megvalósítás medrébe sike-rül terelni.

Ugyanakkor felül kell vizsgálni a je-lenlegi korlátozásokat (pl. tájidegenvagy külhoni fafajok merev tiltása, er-

dõhasználati, vagy egyéb elõírások) ab-ból a szempontból, hogy azok szolgál-ják-e, vagy éppen akadályozzák a klí-maváltozáshoz való alkalmazkodás di-namikus (azaz idõben változó) szem-pontjait, különös tekintettel az erdõke-zelési eljárásokra és az erdõvédelmimódszerekre.

Elsõbbségi figyelmet kell kapniukazoknak a korlátozás, illetve védelemalatt álló területeknek, amelyek az öko-lógiailag magas kockázatú régiókbantalálhatók. Ezeken a helyeken a védett-ség megszüntetésére is fel kell készülni,de elõtte a különösen értékes, veszé-lyeztetett populációk esetében a megfe-lelõ helyszínre való evakuálás feladatai-ra is. A kockázati felméréseknek az exsitu helyszínekre (klón bankok, klóngyûjtemények) is ki kell terjednie.

Az erdõ védi a természeti környezetfontos elemeit: talaj, víz, levegõ. Ez a vé-dõhatás túlterjed az erdõterület határán(pl. mezõvédõ erdõsávok). A víz körfor-galmában betöltött kiegyensúlyozó sze-rep a távolabbi területekre is pozitív ha-tást gyakorol (csökken az árvizek való-színûsége). A levegõben lévõ szennye-zõdések egy részét megköti. Ez a tisztítóhatás különösen lakott területek környé-kén és az iparosodott vidékeken jelentõs(Nemzeti Erdõprogram 2002).

Az erdõ védelmi funkcióival szem-beni igény a klímaváltozás során növe-kedni fog. Ugyanakkor a különbözõfunkciók hatékonysága a klímaváltozáskövetkezményeként, különbözõ mér-tékben csökkenõ lesz (faállomány szer-kezettõl, csapadékmennyiségtõl, stb.függõen).

Minden negyedik emlõsfaj a kihalás szélénáll - olvasható a Nemzetközi Természetvé-delmi Unió Barcelonában kiadott legújabbVörös Listájából. A veszélyeztetett fajokattartalmazó összesítésbõl kiderül, hogy a vi-lágon élõ 5487 emlõsfajból legalább 1141 akihalás szélén áll. És minimum 76 már el istûnt az 1500-as évek óta. Ám az eredmé-nyekbõl az is kitûnik, hogy megfelelõ vé-delmi munkával akár a kihalás szélén állóállatfajokat is meg lehet menteni, ugyanis aveszélyeztetett emlõsfajok 5 százalékánáljelentõs javulást értek el a megmentésükreindított programokkal.

A tényleges szituáció még ennél sok-kal rosszabb lehet, miután még 836 em-

lõsfaj szerepel a listán a veszélyeztetettkategóriában. Ha pontosabb informá-ciókkal rendelkeznénk, valószínûlegmég több fajról bizonyosodhatna be,hogy kihalás fenyegeti.

„Mindez azt jelzi, hogy a kutatásokáltal alátámasztott védelmi tevékenységegyértelmû prioritás a jövõre nézve,nemcsak azért, hogy fejlõdjék az adat-gyûjtés, melynek segítségével jobbanfelbecsülhetjük a fajokat érõ fenyegeté-seket, hanem hogy birtokában legyünkazoknak az eszközöknek, melyek afenyegetett fajok és populációik meg-mentéséhez szükségesek!

www.greenfo.hu

Minden negyedik emlõsfajkihalhat

416 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

Bár a címben megfogalmazott gondola-tot így szó szerint nem tartalmazza az „újErdõtörvény” (2009. évi XXXVII. Tv. To-vábbiakban Etv.), azonban számos pont-ja arra utal, hogy alkotóiban tetten érhe-tõ e filozófia. Ez igazán örvendetes, hi-szen az erdei ökoszisztémákra nagyobbszükségünk van, mint azt sokszor gon-doljuk. Az értelmes ember (Homo sapi-ens) és a gazdálkodó ember (Homo oe-conomicus) után meg kell jelennie a„bölcsen gazdálkodó” embernek, akipersze továbbra is a saját érdekébenvégzi tevékenységét, azonban mindeztúgy teszi, hogy az õt körülvevõ rendszerne sérüljön. Az Etv. e tekintetben na-gyon egyértelmûen fogalmaz: „az erdeihaszonvételek gyakorlása során töre-kedni kell az olyan módszerek alkalma-zására, amelyek biztosítják, hogy az erdõmegõrizze biológiai sokféleségét, termé-szetességét vagy természetszerûségét…”és ezzel komoly felelõsséget ró az erdõ-gazdálkodóra. De nem csak õrá, hiszena törvény hatálya alá tartozó területekena vadászati jog gyakorlása is erdei ha-szonvételnek minõsül. Így az elvárás azezeken a területeken vadgazdálkodástvégzõkre is vonatkozik.

Az erdõgazdálkodók és az erdõterüle-ten vadgazdálkodók is ugyanazt az öko-szisztémát „használják”, azonban annakmás-más elemével gazdálkodnak. Ennekmegfelelõen az elõbbi elsõsorban fátvesz ki a rendszerbõl, utóbbi pedig jel-lemzõen vadat. Korunkban mindkét féligyekszik az általa végzett tevékenységeta legnagyobb gazdasági haszon elérésemellett folytatni, hiszen az állami tulaj-donban lévõ részvénytársaságok és amagán erdõgazdálkodók teljes mérték-ben, illetve a vadászati jogot hasznosítókülönbözõ vadásztársaságok többsége is(sajnos) profitorientált. Önmagában az atény, hogy az erdõbõl bizonyos mértékûhaszonvételek történnek, teljesen termé-szetes jelenségnek tekinthetõ. Az ember-nek szüksége van fára, vadra, gombárastb., mint nyersanyagokra és ezeket azerdei ökoszisztéma biztosítja számunkra.A kérdés az, hogy az egyes haszonvéte-lek mennyire terhelik meg magát az er-dõt, az ott elõforduló, közvetlenül nemhasznosított élõ szervezeteket, illetve azerdõ hosszú távú fennmaradását biztosí-

tó tényezõket. Az új Etv. szemléletébenegyértelmûen az erdei ökoszisztémaegészének érdekében igyekszik a gaz-dálkodást szabályozni.

Az erdõgazdálkodók és a vadgazdál-kodók közötti ütközések frontvonala azerdei vadkár, melynek „történelme” vanmár hazánkban. Az 1. ábrán az Orszá-gos Vadgazdálkodási Adattár adataialapján láthatjuk az erdei vadkár alaku-lását az elmúlt néhány évtizedben. Ahetvenes évek végén megindult mere-dek emelkedés az ezredforduló utánielsõ évekig tartott, majd két kiugró ér-téktõl eltekintve az utóbbi években erõ-teljesen csökkenõ tendenciát mutat.

Bár az adatsorok csak 1959-tõl állnakrendelkezésre, az erdei vadkár már jóvalkorábban ismert volt szakmai körökben.Hogy az elsõ elõfordulása mikor történ-hetett, azt biztosan nem lehet megmon-dani, mindenesetre az 1883. évi XX. tör-vény 7. §. már a következõképpen ren-delkezett: „A fõvadak (szarvas, dámvad)által a vetésekben, ültetvényekben, vagymás gazdálkodási és erdészeti ágakbanokozott minden kárért azon birtokosvagy haszonbérlõ kinek vadászterületénaz említett fõvad tenyésztetik, teljes kár-pótlással tartozik.”. A vadkárok kezelésé-re pedig már ez idõ tájt is számos ötlet ésgyakorlati módszer megjelent, azonban a„legjobb védõszer bizonyára a vadaknakelszaporodását rendszeres lelövéssel, il-letve a vadászat igen ésszerû gyakorlásaútján megakadályozni…” (Ratkovszky,1898). Vagyis a károk keletkezéséért márekkor (120 évvel ezelõtt) elsõsorban a

nagyvad (és itt leginkább a gímszarvaskerül elõtérbe) elszaporodását tették fele-lõssé. Ez idõ tájt a gímszarvas és a vad-disznó országos terítéke (a történelmi Ma-gyarországon) 3000 és 5000 példány kö-zött alakult (Faragó, 2009). Ha követjükaz idõ fonalát, akkor folyamatosan a „túl-szaporodott” nagyvad, mint „a bajok fõforrása” gondolattal találkozunk. Az 1910-ben megjelent, Magyarország a Wieni El-sõ Nemzetközi Vadászati Kiállításon c.emlékkönyvben külön fejezet foglalko-zott a témával, „a fõvad túlszaporodása”címmel. Írója Sugár Károly (országos va-dászati felügyelõ) szerint „… egyes vadász-területeink ma már csakugyan olyan túl-termelésrõl számolhatnak be, amely nemcsak az erdõ- és mezõgazdaság nagymér-vû megkárosodásával jár karöltve, hanema fõvadnak elsatnyulásával is.” BenczeLajos professzor az iménti megállapításkapcsán feltette a kérdést, hogy vajonmekkora volt ebben az idõben, vagyis aXX. század elején a túlszaporodottnakmondott szarvasállomány? Az 1908-as te-ríték a szerzõ szerint 9260 példány, ezalapján pedig a törzsállományt ennek há-romszorosára becsülte, tehát feltehetõen30 ezer szarvas lehetett az akkori Magyar-ország területén. A két világháború között(az 1937/38-as vadászati idényben) 6450szarvas került terítékre (Nikolits, 1940),amely alapján Bencze a törzsállománytmintegy 20 ezerre becsülte (Bencze,1991). Ehhez képest Nikolits (1940) mártúlszaporodott szarvasállományról ír,mely „sáska módjára lerágja a vágásokat,ültetéseket…”.

BLEIER NORBERT, HAJDÚ MÁRK, SZEMETHY LÁSZLÓ*

* Szent István Egyetem, Vadvilág MegõrzésiIntézet, Gödöllõ

Gondolatok vadkárról, vadlétszámról„Az erdõ elsõdleges rendeltetése maga az erdõ léte”

1. ábra: Az erdei vadkár alakulása folyó értéken országos összesítésben 1959-2009 kö-zött (OVA adatai alapján)

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 417

Harminc évvel késõbb, az 1960-asévek vadgazdálkodásának értékelésealapján az Országos Erdészeti Fõigazga-tóság vadászati osztályvezetõje úgy vél-te, hogy a vadkárok kapcsán a fõ problé-mát a gímszarvas okozza, melynek „túl-nõtt populációit nem képes eltartani azerdõterület” (Tóth, 1970). Ez idõ tájt abecsült állománynagyság mintegy 20-25ezer körül alakult (OVA). A hetvenesévek elején a szarvasállomány túlszapo-rodásáról és helyenkénti minõségromlá-sáról számol be a MAVOSZ akkori fõtit-kára, amikor a hivatalos statisztikák sze-rint 32-36 ezer szarvast becsültek ha-zánkban (Koller, 1971). A hetvenes évekvégén a szarvas károkozását egyre élese-dõ problémaként érzékelik, és erõteljesállománycsökkentést javasolnak. A sta-tisztikák szerint 39 ezerre tehetõ az állo-mány, de „mértékadó számítások szerintlegalább 60 ezer” lehet a valóságban(Berdár és Mátrai, 1978). A nyolcvanasévek közepén a MÉM Erdészeti és Faipa-ri Hivatalának fõelõadója szerint fõleg aszarvas és a vaddisznó túlszaporodásamiatt emelkedtek a mezõgazdasági és azerdõgazdasági károk; ekkor mintegy 55ezerre becsülték a szarvas-törzsállo-mányt (Mátrai és Járási, 1986). Ez utób-bihoz hozzátartozik, hogy a terítékada-tokból visszaszámolva a valóságban anyolcvanas évek végén már a 100 ezresnagyságot is valószínûleg elérte, ennekellenére ökológiai értelemben túlszapo-rodásról még ekkor sem lehetett beszél-ni (Csányi, 2000).

Természetesen mindig volt más véle-mény is a vadkárprobléma kapcsán,nemcsak a vadlétszámban látták min-den gond eredõjét. Ezekbõl érdemesnéhányat felelevenítenünk, hiszen azegyoldalú megközelítés ügyesen torzít-hatja a valóságot, ezért a dolgokat min-dig körül kell járni. Bencze Lajos pro-fesszor a vadkárok nagymértékû elter-jedését egyrészt az erdõ élõvilágánaknövényi fajokban való elszegényedésé-vel, másrészt a növényevõ vadállományhelyenkénti túlszaporodásával magya-rázta. Hangsúlyozta, hogy „a vad máregy évszázada növekvõ károsításávalszakadatlanul jelzi az erdõk összetételé-ben és állapotában bekövetkezett ked-vezõtlen változást, az erdõgazdálkodáshelytelen voltát.” (Bencze, 1961). Aziménti gondolatokat megerõsítik a Bal-say László (erdészetvezetõ, Kapuvár)által tapasztaltak, aki a hatvanas évekelején a következõ véleményt fogal-mazta meg: „Negyven évvel ezelõtt a2800 hektáros égererdõben 1350 darabszarvas telelt át bõgéstõl késõ tavaszig

anélkül, hogy az erdõben számottevõkárt okozott volna; …most, hogy erdõ-mûvelésünkben bizonyos irányt változ-tattunk, komoly problémánkká vált aszarvaskárosítás, pedig a szarvasállo-mány a réginek 5%-ára csökkent, az er-dõállományunk pedig 120%-ra emelke-dett! Vagyis ami ment 1350 db szarvasmellett az égeresekben, az nem megy65 db szarvas mellett az új nyárasítások-ban.” A szerzõ az erdei vadkár problé-mája kapcsán kimondta, hogy „ …a vál-tozott erdõmûvelési technika folyomá-nyaképpen csökkent az erdõk vadtûrõképessége…” és ez egyértelmûen jelzi,hogy az alkalmazott erdõgazdálkodásimód bizony igen fontos szerepet játszika keletkezõ vadkár mértékében (Bal-say, 1962). Ez persze egyáltalán nem aztjelenti, hogy az aktuális nagyvadsûrû-ség ne számítana. Ellenkezõleg, ponto-san arra világít rá, hogy nagyon is szá-mít, azonban egy adott nagyságú vad-sûrûség nagyon eltérõ hatást képes ki-fejteni! Ez pedig nagymértékben függaz alkalmazott erdõgazdálkodási mód-tól és az annak következtében kialaku-ló erdõ állapotától. Harminc évvel ké-sõbb dr. Mátrai Gábor (MÉM Erdészeti-és Faipari Hivatalának fõelõadója) alap-helyzetnek tekintette, hogy a nagyvad-állomány túlszaporodott Magyarorszá-gon, emellett viszont azt is kifejtette,hogy a nem megfelelõ erdõgazdálkodá-si munkálatok döntõen meghatározzáka károk mértékét (Kovács, 1990).

Summa summarum, az elmúlt mint-egy 120 évben (!) mindig volt olyan szak-ember (általában többen is), aki sokall-ta, úgymond „túlszaporodottnak” tartot-ta a nagyvadállományt, elsõsorban pe-dig a gímszarvast. Ez pedig azért isrendkívül érdekes, mert ha az említettidõsáv azon részét nézzük, amely a maiMagyarország területére vonatkozóadatokat mutatja, akkor bizony azt talál-juk, hogy 20 ezertõl 90 ezerig változotta becsült szarvasállomány nagysága. Ezidõ alatt szépen bevette magát a szak-mai köztudatba, hogy a nagyvad „túl-szaporodott”, és még ma is a legtöbberdõgazdálkodással kapcsolatos elõ-adás végén már rutinszerûen elhangzikaz üzenet, hogy a nagyvadállománytcsökkenteni kell. A 2009 októberébenmegrendezett Erdõ és vadállománykonferencia elõadásaiból néhány gon-dolat: – az erdõ természetességi állapo-tának megõrzése ilyen vadlétszám mel-lett teljesíthetetlen; – a nagyvadlétszámjelenlegi szintje a természeti értékekmegmaradását veszélyezteti; – az er-dész szempontjából mindig sok a vad

(Zétényi, 2009a). Egy héttel késõbb egyrendkívül hasznos és színvonalas, tere-pi bemutatóval is egybekötött rendez-vényen, melyet Tarvágásból szálalásbacímmel szervezett a Vas megyeiMGSZH Erdészeti Igazgatósága, lehetõ-ség volt megtekinteni átalakító üzem-módú erdõrészleteket. Jó érzés volt lát-ni, hogy kerítés nélkül és a jelenlegivadlétszám mellett bizony szép volt alékekben az újulat. Ennek ellenére radi-kális nagyvadlétszám-csökkentést java-solt Vas megyére vonatkozóan az Erdé-szeti Igazgatóság vezetõje (Zétényi,2009b). Miért? Úgy gondoljuk, hogyannyira megszoktuk már a sokszor is-mételgetett gondolatot – sok a nagyvad–, hogy már egyáltalán nem is figyelünka valós helyzetre. Pedig ezt kellene ten-nünk! Természetesen lehet, hogy he-lyenként be kell avatkozni a vadállo-mány csökkentése érdekében, ám aztne azért tegyük, mert a megengedett380 szarvas helyett 450 szerepel a papí-ron. Ha elérjük a kívánt számot, akkoraz utána keletkezõ kárt talán nem kellmajd kifizetni? Hiú ábránd. A vadgaz-dálkodónak – függetlenül attól, hogymennyi szarvast jelent – a keletkezõ ká-rokat a jogszabályok szerint meg kelltérítenie (Csányi, 2000). Nem az a fon-tos, hogy mennyi szarvas van a terüle-ten, hanem az, hogy ez milyen hatást je-lent a környezetére (Csányi, 2010). Eztkell figyelemmel kísérnünk, és vizsgál-nunk annak érdekében, hogy valósadatok alapján dönthessünk a beavat-kozásokról.

Az erdei ökoszisztémával gazdálko-dók egymásra utaltak éppúgy, ahogy avilágon minden és mindenki. A jelenle-gi helyzetben nem szabad régrõl folyóeldönthetetlen viták sodrába kevered-nünk. Nincs értelme. Az új Erdõtörvényelvárásai szerinti gazdálkodással az er-dõ mindenképpen nyer, ezáltal pedigmi magunk is. A kezdeti nehézségek ésaz átmeneti idõszakok sikeres túlélésé-hez az erdõgazdálkodónak és a vadgaz-dálkodónak a korábbiaktól lényegesenkomolyabb együttgondolkodását kellmegvalósítani. Közös munkára vanszükség, nem pedig az aktuálisan fenn-álló erõviszonyok szerint eldöntött be-avatkozásokra. Véleményünk szerintfontos újra tisztázni olyan alapvetõ fo-galmakat, mint a vadkár. Fontos kidol-gozni a keletkezõ károk felmérésénekkorrekt módszerét. Fontos vizsgálni ésfolyamatában látni egy-egy élõhelyen avad és környezete viszonyát. Mindezek-rõl cikkünk következõ részében fogunkrészletesen szólni.

418 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

SZABÓ ORSOLYA, HEIL BÁLINT, KOVÁCS GÁBOR, BIDLÓ ANDRÁS*

Az ezüsthárs (Tilia tomentosa, Tilia ar-gentea) a mályvafélék (Malvaceae) csa-ládjába tartozó hársnemzetség egyik,a Kárpát-medencében is honos faja.

Tudományos nemzetségneve (Tilia)az ókori latin nyelvben már a fajt is jelöl-te. Érvényes fajneve Conrad Moench,kasseli botanikaprofesszortól szárma-zik, molyhosat jelent és a hajtásrendszertulajdonságára utal.

A magyar hárs nemzetségnév állító-lag az õsi finnugor nyelvbõl ered, okle-velekben már a XI. századtól elõfordula hás, hásfa megnevezés.

Nagy termetû, akár 35 m magasságotis elérõ fafaj, amelynek törzse egyenes,hengeres, koronában erõs, többnyiremeredeken fölfelé törõ vázágakra bom-lik. Hajlamos a villásodásra, letermelésután több törzs képzésére. Azon er-deinkben, amelyekben fõfafajként for-dul elõ, átlagosan 22-23 méteres magas-ságát és 1/3-2/3 törzshányadát írják le,másodosztályú törzsminõséggel. Kérgesokáig sima, fiatalon ezüstszürke, ké-sõbb sötétszürke, hosszant repedezett.

A Zselicség legjellegzetesebb elegy-fája, majdnem minden állománybanmegtalálható, ami legtöbb esetben ked-vezõ az állományszerkezet kialakításaszempontjából.

Ha a bükkel társul, a talaj vízgazdál-kodását javítja, de a minõségi törzsneve-lés szempontjából is nagy a jelentõsége.Ezüsthárs-elegyes tölgyesekben javítja atalajt, fõfafaj törzsének árnyékolásával jóminõségû törzs kialakítására készteti azt.

Ezüsthárs-elegyes erdei fenyvesek-ben, lombos fajként csökkenti a káro-sítók járványszerû elszaporodásánaklehetõségét. Levelének jó humuszjaví-tó tulajdonsága elõsegíti a fenyõtûbõlképzõdõ mullhumusz humifikálódá-sát.

Bükkösökben és gyertyános-tölgye-sekben a gyertyánt helyettesíthetjük ve-le, ami igen kedvezõ gazdasági szem-pontból, mivel kiváló alaki tulajdonsá-gokkal rendelkezõ és mûszakilag jólhasznosítható fája nagyobb értéketképvisel, mint a gyertyáné.

A hársak a történelem folyamán sok-

szor szerepeltek a közép-európai né-pek kultúrájában és gazdasági életében.Jelentõségüket a következõ tulajdonsá-gok adják meg: avarja közepes sebes-séggel bomlik, levele sok kalciumot tar-talmaz, jó humuszképzõ, talaj kémhatá-sára közepes igényû, közepes tápa-nyagigényû, nagy gyökérenergiávalrendelkezik, rovarkárosítással szembenellenálló, gomba- és vadkárosítássalszemben közepesen ellenálló, erõteljesnövekedésû, nagy vitalitású, erõteljesterjeszkedõ képességû.

Az ezüst hárs alapvetõen balká-ni–pontusi elterjedésû, Délkelet-Euró-pából és Kis-Ázsiából származó meleg-kedvelõ faj, amely hazánkban a Dél-Dunántúlon jellemzõ. Elterjedésénekészaki határa Magyarországon a Bala-ton vonalánál húzódik, tengerszint fe-letti felsõ határa 645 m, de hazánkbanjellemzõen 150-250 m között találhatómeg. Ezenkívül a Nyírségben és a Deb-receni Nagyerdõn, valamint Erdély nyu-gati határhegyein egész Munkácsig ter-mészetes.

Legnagyobb elõfordulási foltja a Zselic-ben, Mecsekben, a Baranya-Somogy-Tol-nai hegyháton található. Belsõ-Somogy-ban, a Dráva-síkon és Tengelicen ritkább,Külsõ-Somogyban, a Villányi-hegység-ben, valamint a Tolnai- és Baranyai-dombvidéken gyakoribb (1. táblázat).

Az ezüsthárs társuláskészségeRendkívül életképes fafaj, terjeszkedõképessége igen erõs. Bõven terem, jólcsírázik, így magról – és sarjról is – kivá-lóan újul. Növekedése gyors és erõtel-jes, ezért hajlamos bükk- és tölgyfiata-losokban az elszaporodásra, ám rövidéletkora miatt a nagy vágásfordulójú er-dõkben nem képes uralomra jutni. Ha-zánkban összesen mintegy 36 000 hek-táron írják le jelentõsebb elterjedését,

melybõl csak mintegy 6600 hektáronfordul elõ fõfajként, egyébként legin-kább szórt elegyben található.

A Mecsek és a Villányi-hegység észa-ki kitettségû, törmelékes mészkõ lejtõinkialakult ezüsthársas törmeléklejtõ-erdõszubmediterrán és mediterrán fajokbangazdag társulás. Cserjeszintje igen sûrû,jól fejlett, állományai több reliktumot isõriznek.

A Zselicség nyugati felében a kedve-zõ csapadékviszonyoknak, agyagbe-mosódásos barna erdõtalajoknak kö-szönhetõen, a területen a bükk zonálistársulást alkot az ezüsthárssal. Az ezüst-hársas bükkösök a Zselicség legszebbállományai. Ezen területeken a talaj-képzõ kõzet löszös agyag, a genetikaitalajtípus többnyire agyagbemosódásosbarna erdõtalaj.

Fenntartásuk, a bükk megfelelõelegyarányának biztosítása erdõtervi éstájvédelmi feladata az erdõgazdálko-dásnak. A bükk és ezüsthárs viszonya atársulásban a kölcsönös segítésen ala-pul. A bükknek köszönhetõ a kiegyen-lítettebb mikroklíma, a talaj avar általvaló állandó takarása, avar által a talaj-párolgás-csökkenés, a talajvíz-gazdál-kodás kiegyensúlyozottsága.

A hárs visszahatása az avarbomláselõsegítésén, zárt, sûrû lombkorona fel-lazításán, a bükk természetes felújuláselõsegítésén keresztül érvényesül. Tel-jes záródás esetén hárs alatt jobban újula bükk, mivel hárs alatt nincs avarfel-halmozódás, a lehullott makk közvet-len talajra jutva csírázhat.

A Dunántúl nyugati és délnyugati te-rületein elõfordul gesztenyés-gyertyá-nos tölgyes állományok elegyfajaként,átmeneti erdõtársulása Zselicségben ésTolnában az ezüsthársas – cseres - töl-gyes.

* Nyugat-magyarországi Egyetem, Termõhely-ismerettani Intézeti Tanszék

Az év fája

Az ezüsthárs (Tilia tomentosa Moench.)termõhelyi igénye

Zselicség (33. sz.) 19 815,4

Baranya-Somogy-Tolnai hegyhát (29. sz.) 11 138,3

Mecsek (32. sz.) 5581,8

Villányi hegyvonulat (30. sz.) 789,5

Somogyi homokvidék (34. sz.) 412,3

1. táblázat: Az ezüsthárs leggyakoribb elõfordulási helyei erdõgazdasági tájanként (ha)

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 419

Az ezüsthárs klímaigényeMeleg, kiegyensúlyozott klímaigénnyelrendelkezik. Szélsõségekkel szembenkevéssé érzékeny addig, amíg hazánk-ban õsi elterjedésû termõhelyein van.Szárazságot, meleget és az árnyékolásta többi hársnál jobban bírja, a legna-gyobb hõigénnyel rendelkezik, fagyraérzéketlen. Tenyészidõszak alatt többmeleget kíván, mint a kis- és nagyleve-lû hársak. A világosságot kedvelõ és azárnytûrõ fanemek határán van. Vala-mennyi hazai klímazónában megél, op-timuma a gyertyános-tölgyes és a bük-kös klímában van.

Az ezüsthárs hidrológiai igényeA többletvíztõl független, üde talajokatkedveli, elõfordul szivárgó vizes és idõ-szakos vízhatású hidrológia mellett is.Elviseli a tartós szárazságot is, de kerülia túl nedves termõhelyeket. Páraigényeközepesnek, illetve nagynak mondható.

Az ezüsthárs talajigényeTermõhelyi igénye a három hárs közüla legkisebb. A mély termõrétegû há-romszintes talajokat kedveli legjobban,de kétszintes talajokon is egyaránt elõ-fordul, életkora azonban itt rövidebb.

Különösen a mélyebb talajú északi,északnyugati oldalakat szereti és a szárazszelektõl inkább védett völgyeket foglal-ja el. A sivár homokot nem kedveli, dejobb minõségû homokon szépen fejlõdik(pl. somogyi homok jó minõségû részén,mely sötétbarna színû, a humuszos réte-ge vastag, az altalaj sárga az agyagtarta-lomtól). Leginkább kedveli a hársak kö-zül a meleg és hevülékeny homokterüle-tet. Az üde, mély talajokon növekszik alegjobban, barnaföldön és agyagbemosó-dásos barna erdõtalajon, ill. agyagbemo-sódásos rozsdabarna erdõtalajon és Ra-mann-féle barna erdõtalajon találjuklegszebb állományait. Emellett jelentõ-sebb területen található meg a kétszinteshumuszkarbonát és rendzina talajokonis. Hazánkban elõfordul még lejtõhorda-lék, karbonát maradványos barna erdõta-lajokon és földes vázon.

Többnyire a semleges (pH 6.2-7.2)ásványi talajokat szereti. Határozottankerüli a pszeudoglejes talajokat az át-meneti levegõtlenség miatt.

Ahol mindhárom hárs elõfordul, adombtetõk humuszkarbonát talaján, amészkedvelõ tölgyesekben a nagylevelûhársat, az oldalak sekély barna erdõtala-ján, a cseres-tölgyesekben az ezüsthár-sat, a domblábak gyertyános tölgyesei-ben inkább a kislevelû hársat találjuk.

Sekély termõrétegû területeken is –annak ellenére, hogy termõhelyi opti-muma mély talajokon van – jó növeke-désû állományokat alkot.

Termõhely-típus változat szerint te-hát leggyakoribb a gyertyános-tölgyesklímában, többletvízhatástól függetlenhidrológiájú, agyagbemosódásos barnaerdõtalajokon, vályog-agyagos vályogfizikai féleség és mély, ill. közepesmélységû termõrétegen.

Fõfafajként vágáskora hazánkban át-lagosan 88 év, erre a korra mintegy 22-23 méteres magasságot ér el. Elegyfaj-ként 50-60 éves korban kitermelve 350-400 m3/ha élõfakészletet produkál.Ugyanezeken a termõhelyeken a bükkés a kocsánytalan tölgy 50-60 éves kor-ban 250-300 m3-es, véghasználati kor-ban pedig 350-400m3-es élõfakészletetad. Ezeken a termõhelyeken az elõbbfelsorolt adatok alapján mindenképpenindokolt ezüsthárs célállományok létre-hozása.

B 7186,1GYT 25 529,2 KTT 5472,1ESZTY 209,2

2. táblázat: Az ezüsthárs erdészeti klímaosztályonkénti elõfordulása (ha)

A hársról másképp

A hársfa, népies nevén szálfa, szádokfa a nyár kezdetének jelképe, mivel ekkorterebélyesedik ki gyönyörû lombozata, virágai pedig ontják az édeskés, szintebódító mézillatot.

A hársfavirágot akkor szedjük, amikor a virágok többsége éppen hogy kinyílt,mivel ilyenkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. A legjobb, ha a virágzatban avirágocskáknak legalább kétharmada kinyílt, a többi pedig még csak feslõbenvan. A virágzó hársról a méhek összegyûjtik a hársméz alapanyagát, amely erõ-síti az immunrendszert, hat a fertõzések ellen és kiváló nyugtató hatású.

A hársfavirág tartalmaz flavonoidokat (tilirozid, kvercetin, kernapfenrol, gli-kozidol), illóolajokat (gerániol, linaliol, eugeriol), cseranyagot és nyálkaanya-got. Termésében mintegy 60 százalék zsíros olaj van, amely különlegességnekszámít.

A hársfavirágból fõzött teát meghûlések esetén izzasztásra, köhögéscsillapí-tásra, torokfájásra alkalmazzák, ezenkívül enyhíti a hörghurutos panaszokat,nyákoldó hatású, jó vértisztító, szívmûködést serkentõ. Nyálkaanyagai serkentikaz immunrendszer mûködését. Megfigyelések szerint a szauna izzasztó hatásátfokozza, ha a teából fél órával elõtte két csészényit megiszunk.

Túlzott fogyasztása problémát okozhat, hiszen felboríthatja hõháztartásun-kat, szívdobogást idézhet elõ, ezért mindenképp más teákkal felváltva ajánlottfogyasztani.

A hársfavirág-kivonat hasznos hidratáló és gyulladáscsökkentõ bõrápolószer.Nem csak virágát hasznosítjuk: a hársfa fájának elszenesítésével készül az orvo-si szén, amely bélfertõzés, hasmenés esetén bevált gyógyszer, illetve külsõleggyulladt, ödémás területeket kezelnek vele. Szenet sebgyógyító és bõrbajok el-len hintõporokhoz, fogporokhoz is adagolják. A hárs az egyik legkönnyebben,legjobban faragható faanyag, ezért a faszobrászat igen kedveli. Gõzöléssel jólhajlítható, gyönyörûen csiszolható, rajzeszközök (például ceruza, rajztábla)gyártására is alkalmas.

Marosi Kinga

A vadlétszámról„Rendkívüli mértékben elszaporodtak anagyvadak Magyarországon az utóbbiidõben. Ma ötször annyi szarvas és ti-zenháromszor annyi vaddisznó él a ha-zai erdõkben, mezõkön, mint fél évszá-zaddal ezelõtt.” – olvashatjuk a cikkben.

Az Országos Vadgazdálkodási Adat-tár adataira hivatkozó írás szerint a vad-disznóállomány ötven év alatt 8-9 ezresegyedszámról 93 ezerre, a gímszarvasállománya 17 ezerrõl 107 ezerre, azõzállomány 69 ezerrõl 367 ezerre, míg adám állománya alig ezer egyedrõl tíze-zer fölé növekedett.

A cikk ugyanerre az idõszakra vetít-ve, röviden bemutatja az apróvad-állo-mány drasztikus csökkenését is.

A változások okaként elsõsorban azerdõterület jelentõs növekedését, a nagy-testû ragadozók visszaszorulását és az in-tenzív szántóföldi gazdálkodást említi.

A szóhasználatában nem kifogástala-nul szakszerû írás jelentõsége, hogyszélesebb körû figyelmet irányíthat a té-makörre, tudatosítva a nagyvad-állo-mány alakulásának valós folyamatait.Van mit tennünk.

(HVG, 2010. október 30.)

420 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

Változatos összetételû társasággyûlt össze ez év szeptember 21-éndélelõtt a Budakeszi úti ErdészetiInformációs Központban. Az erdé-szeti hatóság, az állami erdõgazda-ságok, a magán gazdálkodók, és aDuna-Ipoly Nemzeti Park illetékeseimellett szép számban jelentek mega budapesti kerületi önkormányza-tok, az ÁNTSZ, a HM Védelmi Terve-zési és Vagyongazdálkodási Fõosz-tálya és az erdészeti témában jártaslegnagyobb természetvédelmi civilszervezet, a WWF Magyarországképviselõi is. Az Információs Köz-pont volt ugyanis az új jogszabályszerinti elsõ körzeti erdõtervezéselsõ egyeztetésének helyszíne, itttartotta a Fõvárosi és Pest megyeiMgSzH Erdészeti Igazgatóság a2011-ben tervezés alá vont Buda-pesti erdõtervezési körzet elõzetestárgyalását.

Az erdõterv rendelet elõkészítésének,és a körzeti erdõterv készítésének szabá-lyairól szóló 11/2010. FVM rendelet(Kvhr.), valamint az Evt. III. fejezete, „Azerdõgazdálkodás tervszerûsége és enge-délyezési rendszere” alapján zajló új típu-sú körzeti erdõtervezés az eddig megszo-kott formához képest több olyan új elem-mel bõvült, ami az Evt. alapelveiben fog-laltak gyakorlati megvalósulását szolgálja.A fenntartható erdõgazdálkodás során azerdei haszonvételek szabályozása úgytörténik, hogy az megfeleljen a gazdaságicélok mellett a természetvédelmi, kör-nyezetvédelmi és közjóléti igényeknek is,mindez annak érdekében, hogy orszá-gunk erdõvagyonának hozadékai a jövõnemzedék számára is fennmaradjanak. Atársadalmi szerepvállalás növelésének ér-dekében az új jogszabályi környezetbenzajló körzeti erdõtervezés még inkább azegyeztetés, a kompromisszumkeresés –és „nem csak” a klasszikus értelembenvett szakmai, és a jogszabályi megfelelte-tés – jegyében zajlik.

Az új típusú körzeti erdõtervezésrészletes folyamatát az 1-4. ábrák mu-tatják be, ezeken a tervezési folyamatminden lépése, és az ezekhez kapcso-lódó elõírások is fel vannak tüntetve.

A korábbi szabályozáshoz képesttörtént változások közül a következõk aleglényegesebbek:

A körzeti erdõtervezéssel érintett er-dõgazdálkodók közvetlenül, postaiúton kapnak meghívást a tárgyalásokra.A meghívással együtt a gazdálkodók tá-jékoztatást is kapnak a tervezés mene-térõl. A változás célja, hogy az állami er-dõgazdaságok mellett a magángazdál-kodók is több lehetõséget kapjanak ér-dekeik képviseletéhez, megismerhes-sék gazdálkodási lehetõségeiket és azerdõterületeik környezetében élõ la-kosság igényeit.

Az idei évtõl meghívást kapnak akörzeti erdõtervezés tárgyalásaira az er-dészeti és természetvédelmi célra ala-

kult civil szervezetek is. A tervezést ille-tõen javaslatokkal élhetnek, így juttatvaérvényt a szervezetük céljaiban foglal-taknak, tagjaik motivációjának és el-képzeléseinek. Ezzel a tervezés soránolyan koncepciók is megjelenhetnek,elfogadásra kerülhetnek, amik a széles-körû társadalmi elvárásokat tükrözik,olyan szemléletet hoznak a körzeti er-dõtervezésbe, ami eddig csak közvetet-ten jelenhetett meg.

A társadalmi részvételre nemcsak acivil szervezeteken keresztül biztosít le-hetõséget az új tervezési folyamat, ha-nem a részletszintû tárgyalásokat köve-

Körzeti erdõtervezés – az erdõgazdálkodástervszerûségének állami szabályozása

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 421

tõen, a zárótárgyalást megelõzõen tar-tandó lakossági egyeztetõ tárgyalássalis. A tárgyalás fõ célja a lakosság tájé-koztatása, ezáltal az erdõgazdálkodás,az erdészeti tevékenység civil elfogadá-sának és megismerésének erõsítése. Akörzet erdõterületeirõl, az ezekben rej-lõ lehetõségekrõl is ismertetõt kaphat-nak a tárgyaláson megjelentek, de nemcsak itt, hanem az erdészeti hatósághonlapján megjelenõ tematikus térké-pekbõl is.

A körzeti erdõtervezés kiemelt része,hogy erdõterületekre vonatkozóan azerdészeti hatóság kapott jogkört annakmegvizsgálására, hogy az erdõgazdál-kodás kedvezõtlen hatásokkal jár-e aNatura 2000 területek jelölõ fajaira ésélõhelyeire. Ezenfelül az esetlegesenszükségessé váló hatásbecslési eljáráslefolytatását is az erdészeti hatóság vég-zi. Ezzel a változással az erdészeti ható-ság Natura 2000 erdõterületekre vonat-kozóan természetvédelmi jogköröketvett át a zöldhatóságtól és a nemzetiparkoktól.

Az új erdõtörvény hatálybalépésétkövetõen az erdészeti hatóság nem ké-szít üzemtervet, hanem az általános köz-igazgatási eljárás szabályai szerint ké-szült erdõterv-határozatot ad ki. Az er-dõgazdálkodók körzetbe esõ területei-re készült erdõrészlet-lapokat a határo-zat melléklete tartalmazza. Ez jelentõsváltozás az erdõgazdálkodók számára,hiszen így ingyen jutnak hozzá a jogai-kat és kötelezettségeiket tartalmazó ha-tározathoz, mivel azt az erdészeti ható-ság hivatalból bocsátja ki.

A Budapesti erdõtervezési körzet elõ-zetes tárgyalása az erdészeti igazgatóságáltalános tájékoztatójával kezdõdött,ezután jött a tervezési alapelvek ismerte-tése, majd a megjelentek hozzászólásaikövetkeztek. Mivel minden résztvevõszámára új volt az egyeztetésnek ezenmódja, nagy számban érkeztek olyankérelmek, javaslatok, amik nem tartoz-tak a körzeti erdõtervezés során megold-ható feladatok közé. A kérelmek jelentõsrésze erdõfelügyeleti vonatkozású volt,így például az erdõterület igénybevéte-lét, termelésbõl való kivonását érintõ in-dítványok. A kerületi önkormányzatoktöbb olyan közjóléti fejlesztési elõter-jesztést vetettek fel, melyek megoldásá-hoz a Fõvárosi Önkormányzat közremû-ködésére is szükség lesz.

A körzeti erdõtervezéssel érintett terü-letek önkormányzatai elsõsorban olyanjavaslatokkal kell éljenek, melyek a lakos-

folytatás a 431. oldalon

422 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

A MEGOSZ tagtoborzó körút-jának következõ állomása2010.10. 27-én Kecskemétenvolt. A Fanyarka Kft. vezetõjeSipos István erdõmérnök ésmunkatársai nagyon színvo-nalas és nagy érdeklõdést ki-váltó rendezvény házigazdáivoltak. Mintegy 200 fõ zsúfo-lásig megtöltötte a Bács-Kis-kun megyei MgSzH Növény-és Talajvédelmi Igazgatóságkonferenciatermét. A rendez-vényt élénk médiaérdeklõdésövezte.

A házigazda, Sipos István megnyitó-ja után Bányai Gábor, a Bács-Kiskunmegyei Közgyûlés elnöke, országgyûlé-si képviselõje lépett a mikrofonhoz. Kö-szöntötte a megjelenteket és örömét fe-jezte ki, hogy Kecskemét adott otthontennek a színvonalas konferenciának.Össze kell fognia a levegõ és a föld ura-inak, vagyis ennek a szakmának –mondta a megyei közgyûlés elnöke.Bányai Gábor szerint az uniós támoga-tási lehetõségeket még nem használtaki eléggé az ország, ezért a hátralevõidõben a hatóságok, a szakirányítás fel-adata, hogy minden erdészeti támoga-tási jogcím mielõbb megnyíljon.

A közös érdekeink azonosak. Önöknélkül sem lehet az országot kihúzni agazdasági bajából, és önök ellenébensem. Az országnak szüksége van önökreés a jó levegõt biztosító erdeikre. Ezért az-tán össze kell hangolni az érdekeket –mondta el Bányai Gábor, és további sike-res, eredményes tárgyalást kívánt a részt-vevõknek.

Ezután a házigazda Luzsi Józsefet aMEGOSZ elnökét kérte fel elõadásamegtartására.

Az a tény, hogy az erdõ létezik, ésszolgáltat a tiszta levegõvel, õrzi vízbázi-sainkat, faanyagot termel, az természetesa társadalomnak. Ezzel szemben semmi-lyen szinten nincs becsülete ennek akincsnek – vetette fel a problémát a Ma-gán Erdõtulajdonosok és GazdálkodókOrszágos Szövetségének elnöke.

Ahhoz, hogy a magyar erdõk úgyszolgáltassanak a 10 millió emberszámára, ahhoz szükség van az erdõkolyan fokú gondozására, hogy a közcé-lokat minden körülmények között ellás-sák. Ehhez költségvetési támogatásra isszükség van, és az uniós vidékfejleszté-si jogcímek elindítására. Azért is, hogya vidék munkahelyteremtõ képességét

megõrizzük. – fogalmazott Luzsi József,a MEGOSZ elnöke. Az erdõ ugyanisszinte az egyetlen, amely nem tudja nél-külözni a kézi munkaerõt – hangsú-lyozta az elnök. A késõbbiekben szólt aMEGOSZ jelentõségérõl, feladatáról.Végül válaszolt a feltett kérdésekre.

Nagy János osztályvezetõ (MgSzHKözpont Erdészeti igazgatósága) tájé-koztatást adott a nemzeti és az unióstársfinanszírozott erdészeti jogcímekkelkapcsolatos pályázati lehetõségekrõl.

Kocsis János osztályvezetõ (MegyeiMgSzH Erd. Ig.) Az erdõrõl, az erdõ vé-delmérõl és az erdõgazdálkodásról szó-ló 2009. évi XXXVII. Törvény és a kap-csolódó jogszabályok alkalmazásánakhatósági tapasztalatai a Dél-alföldöncímmel tartott elõadást.

Dr. Somogyvári Vilmos program-vezetõ tájékoztatást adott az erdészetiszaktanácsadás és képzés adta lehetõ-ségekrõl. Felhívta a figyelmet arra, hogyminden jelenlevõ ragadja meg a lehetõ-séget és képezze magát, hiszen ez ajogcím 100%-os támogatottságot élvez.

Elõször volt MEGOSZ ülés Kecske-méten – ezekkel a szavakkal kezdteelõadását Sipos István. Ez azért nagyjelentõségû, mert Bács-Kiskun megyeerdõterületeinek több mint az 50 száza-léka magánkézben van. Elõadásábanelmondta, hogy mit jelent a szakirányí-tás, majd részletezte a szakirányító fela-datait. A hatályos erdõtörvény alapjánaz erdõgazdálkodó a szakszerû erdõ-gazdálkodási tevékenysége érdekébenerdészeti szakszemélyzetet köteles al-kalmazni.

Késõbb a MEGOSZ jelentõségérõl be-szélt az alábbiak szerint: A MEGOSZ alegnagyobb fizetõs tagsággal rendelke-zõ, minden fórumon ismert és elismertmagánerdõs szövetség Magyarországon.Egyébként a mindenkori kormánynak al-kotmányos kötelessége az érdekképvise-

letekkel együttmûködni. Tehát aMEGOSZ az a szövetség, amelynektagsága a legközvetlenebb és leg-egyszerûbb módon képes vélemé-nyét a legmagasabb szintre is eljut-tatni, érvényesíteni. Ahhoz hogy maMagyarországon mûködjön a ma-gánerdõ-gazdálkodás – ami azösszes erdõterület közel 50%-át tesziki – annak nélkülözhetetlen pillére aszakirányítói hálózat (régi nevén in-tegrátori rendszer), melynek kiépíté-séhez és fenntartásához szükségesrendeletek kiharcolása a MEGOSZ-

nak köszönhetõ. Kijelenthetjük, hogy er-dészeti szakirányítási hálózat nélkül amagánerdõ-gazdálkodás nem mûködõ-képes. A szakirányítóknak sem végváriharcos módjára kell egyéni csatáikatmegvívni, hanem van mögötte egy szer-vezet, amely naprakész információkkallátja el az aktuális rendeletekrõl, törvény-módosításokról, pályázati lehetõségek-rõl, és az erdõtulajdonosok közös érde-keit is képviseli. A szövetség taglétszámaérdekérvényesítõ ereje, súlya a szakmá-ban az elmúlt évek során töretlenül nö-vekszik. Sipos István kihangsúlyozta, hama belép a MEGOSZ-ba és a holnapinaptól kezdve már nemcsak részese, ha-nem aktív formálója is lehet saját és vál-lalkozása sorsának. Alapvetõen fontos,hogy minél nagyobb létszámban, minélnagyobb támogatottsággal tudja az érde-keinket képviselni a MEGOSZ szervezete– fejezte be elõadását Sípos István a Fa-nyarka Erdészeti Kft.-tõl.

Végül a Jócsák Attila erõgép keres-kedelmi vezetõ emelkedett szólásra aVALKON 2007 Kft.-tõl. Elõadásában is-mertette a vállalatot, késõbb az általukforgalmazott gépekrõl adott tájékoztatástés külön kiemelte az erdõgazdálkodás-nál használható erõgépeket, eszközöket.

Ezt követõen konzultáció, élénk esz-mecsere folyt a nap folyamán hallottak-ról. A feltett kérdésekre az elõadók ésLuzsi elnök válaszolt.

Végezetül szabadtéri bemutatót tar-tott Bodor László mûszaki menedzser.Ismertette és munka közben bemutattaaz Andreas STIHL Kft. által forgalma-zott legújabb fejlesztésû gépeket ésmunkavédelmi eszközöket.

Ugyancsak itt, a résztvevõk megte-kinthették a VALKON 2007 Kft. által for-galmazott VALTRA T131 High Tech er-dészeti kivitelezésû traktort és Kesla tí-pusú közelítõ eszközt.

Dr. Somogyvári Vilmos

MEGOSZ tagtoborzó Kecskeméten

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 423

Tizennyolcadik alkalommal került meg-rendezésre az Erdésztanulók OrszágosSzakmai Gyakorlati Versenye, amelynekházigazdája ebben az évben a soproniRoth Gyula Gyakorló Szakközépiskolavolt. A verseny lebonyolításában jelen-tõs szerepet vállalt a Tanulmányi Erdõ-gazdaság Zrt. is a terepi versenyszámokhelyszíneinek kiválasztásával, az írásbe-li feladatlapjának összeállításával és ver-senybírók biztosításával.

A megmérettetésben öt erdésziskolatanulóinak legjobbjai vettek részt április26. és 29. között, hogy a részletesen ki-dolgozott versenyszabályzat keretei kö-zött bizonyítsák szakmai felkészültségü-ket. A szabályok értelmében egy iskolalegfeljebb négy fõt indíthatott. Mindenversenyszámot egy-egy háromfõs bi-zottság értékelt, amelyekbe a rendezõiskola, a TAEG Zrt. és a vendégiskolákvalamelyike is delegált egy-egy tagot.

Az elsõ nap délutánján a megnyitóünnepség után technikai értekezletenkapták meg a versenyzõk és a verseny-bírók a szükséges eligazítást, és itt tör-tént meg a rajtszámok kisorsolása is.

Másnap a terepi versenyszámokkalmegkezdõdtek a verseny igazi izgalmai.

Ezen a napon gyérítésjelölésben, fa-készlet-meghatározásban, motorfûrész-kezelésében, választékolásban, számba-vételben és határazonosításban mértékössze tudásukat az ifjú erdészjelöltek.

Ezek közül az egyik legizgalmasabba határazonosítás volt, ahol térkép alap-ján terepi pontokat kellett megkeresni, sott erdõleírási feladatokat végrehajtani.

A harmadik napon került sor a belsõversenyszámok lebonyolítására. Elõ-ször egy kétórás írásbeli feladatlap várta versenyzõkre, amelyben valamennyiszakmai tantárgyból szerepeltek kérdé-sek, feladatok. Ezután következett akomplex felismerés, amelynek során arésztvevõknek egy fákat, cserjéket,lágyszárúakat, emlõsöket, madarakat,vadnyomokat, gombákat, erdei kárte-

võket tartalmazó 50 darabos kollekciónkellett számot adni fajismereti tudásuk-ról. Délután az Anger-réti lõtéren zajlottaz utolsó versenyszám, az 50 m-es kis-puska-lövészet. Ennek befejeztével ha-marosan megismerhetõ volt a versenyvégsõ sorrendje is:

Összetett verseny:I. helyezett: Supán Ákos ( NYME

Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola,Sopron)

II. helyezett: Nagy Gergely (NYMERoth Gyula Gyakorló Szakközépiskola,Sopron)

III. helyezett: Gáspár István (Kiss Fe-renc Erdészeti Szakközépiskola, Szeged)

Az egyes versenyszámok gyõztesei:Határazonosítás: Tóth Gábor (Mátra-

füred)Gyérítésjelölés: Varga István (Mátra-

füred)Fakészlet-meghatározás: Supán Ákos

(Sopron)Motorfûrész-kezelés: Nagy Gergely

(Sopron)Választékolás: Supán Ákos (Sopron)Írásbeli: Nagy Gergely (Sopron)Felismerés: Molnár Tamás (Sopron)Lövészet: Kripóczki Ádám (Szeged)

Az ünnepélyes eredményhirdetésre anegyedik napon került sor. Az összetettverseny elsõ három helyezettjének díjaiértékes Stihl és Husquarna gépek voltak.Az egyes versenyszámok gyõztesei szin-tén tárgyjutalmat kaptak.

Ezúton köszönjük meg a fõ szponzo-roknak, az Andreas Stihl Kft.-nek és aHusqvarna Magyarország Kft.-nek averseny támogatását. Köszönjük a Ta-nulmányi Erdõgazdaság Zrt.-nek a ver-seny megszervezésében és lebonyolítá-sában való részvételt. Külön köszönetilleti Román Józsefet, az erdõgazdaságvadászati igazgatóját, aki fõbíróként atõle megszokott alapossággal és körült-ekintéssel ügyelt a verseny tisztaságára,s nagyrészt neki köszönhetõ a terepiversenyszámok elõkészítése is.

Folcz TóbiásFotó: Pápai G.

Roth Gyula Kupa, Sopron

424 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

A Kisalföldi Erdõgazdaság Zrt. vállalta aházigazda szerepét e nemes vetélke-dõn. Gyõr városának polgármestere,Borkai Zsolt – olimpiai bajnok, azótamegválasztott NOB-elnök – megnyitó-jában örömmel üdvözölte az erdészekez irányú kezdeményezését, és egybenelmondta, hogy a rendezvények köz-ponti helyszínét nemrég újították felmintegy kétszázmilliós költséggel. Or-bán Tibor vezérigazgató, majd dr. Hal-mágyi János szakszervezeti elnök kö-szöntötte a megjelenteket.

A román és a lengyel spor-tolókkal nemzetközivé nõtt arendezvény. Balogh Sándorés Marian Stoicescu a román,Jerzy Przybylski a lengyelvendégek nevében kívántsportszerû és a továbbiakbanis gyümölcsözõ versenyt ésegyüttmûködést.

Kóródi Sándor a rendezõknevében elmondta, hogy a370 sportoló kispályás labda-rúgás, streetball, lövészet, te-

ke, sakk és tarokk versenyszámokbanméri össze tudását.

A felsorolt versenyszámokat kibõvít-hették volna „vizes” számokkal is, mertdélidõben óriási felhõszakadás zúdult avárosra, amely balesetveszélyessé tettea pályákat. Szerencsére egy bokaficam-mal „megúszta” a vetélkedõ.

EredményekKispályás labdarúgás: 1. Mecseki Er-dészeti Zrt., 2. Román erdészválogatott,3. Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Streetball: 1. VADEX Zrt., 2. KAEGZrt., 3. Zalaerdõ Zrt.

Lövészet: Férfi csapat: 1. Szombathe-lyi Erdészeti Zrt., 2. Zalaerdõ Zrt., 3. Észak-erdõ Zrt.

Nõi csapat: 1. VADEX Zrt., 2. Mecse-ki Erdészeti Zrt., 3. Északerdõ Zrt.

Férfi egyéni: 1. Borsos Zoltán –Szombathelyi Erdészeti Zrt., 2. GulyásPéter – Északerdõ Zrt., 3. Búza Norbert– VADEX Zrt.

Nõi egyéni: 1. Kelle Veronika – Me-cseki Erdészeti Zrt., 2. Pokóné Marko-vics Judit – VADEX Zrt., 3. VéningernéBartha Éva – VADEX Zrt

Sakk: Férfiak: 1. Krystofiak Tomasz –Lengyelország, 2. Beker Cezary – Lengyel-ország, 3. Papp Nándor – Zalaerdõ Zrt.

Nõk: 1. Czigoláné Németh Diána –Zalaerdõ Zrt., 2. Madarászné HervaiPiroska – SEFAG Zrt., 3. Kisgyura Bri-gitta – SEFAG Zrt.

Tarokk: 1. Meggyesfalvi István – HMBudapesti Erdõgazdaság Zrt., 2. EncsiCsaba – Vértesi Erdõ Zrt., 3. Bacsi And-rás – SEFAG Zrt.

Teke: Férfi egyéni: 1. Gál Albert –Zalaerdõ Zrt., 2. Hernádi Attila – Vérte-si Erdõ Zrt., 3. Molnár Zoltán – Zalaer-dõ Zrt.

Nõi egyéni: 1. DrobnynéPollák Margit – ÉszakerdõZrt., 2. Prókai Jánosné – Észak-erdõ Zrt., 3. Harcos Lászlóné– Mecseki Erdészeti Zrt.

Férfi csapat: 1. ZalaerdõZrt., 2. KAEG Zrt., 3. VértesiErdõ Zrt.

Nõi csapat: 1. ÉszakerdõZrt., 2. Mecseki Erdészeti Zrt.,3. KEFAG Zrt.

Kép és szöveg: Pápai Gábor

A XIV. Országos Erdészeti és FaipariSportnapok Gyõrben

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 425

Magyarországon már 14. alkalommalrendezték meg az Erdõk Hete program-sorozatot. A Szabolcs-Szatmár-Bereg ésHajdú-Bihar megyében közel 60 ezerhektár állami tulajdonú erdõt kezelõNYÍRERDÕ Nyírségi Erdészeti Zrt. azerdõgazdálkodás mellett mindig fontosfeladatának tartotta a környezeti neve-lést, az erdészeti tevékenység széles kö-rû bemutatását is. Úgy gondoljuk, hogya szemléletformálást már a gyermek-korban el kell kezdeni, ebben a munká-ban nagyon fontos szerepet tölt be azóvodások és iskolások számára változa-tos programokat nyújtó, Pál Miklós Er-dészeti Erdei Iskola, amely Nyíregyhá-zán mûködik – ismertette Szalacsi Ár-pád, az erdõgazdaság vezérigazgatója.

A társaság évek óta részt vesz az Er-dõk Hete rendezvényein. Debrecen-ben ilyenkor hagyományosan megem-lékeznek a Nagyerdõrõl. Október 10. aDebreceni Nagyerdõ napja – ezen a na-pon nyilvánították ugyanis védetté1939-ben a Nagyerdõ északkeleti sar-kának egy harminchektáros tölgyesét.

A magyar Természetvédelmi Törzs-könyvben ez a terület az egyes sorszá-mon szerepel. A Debreceni ErdészetKartács utcai központjának udvarán le-võ kopjafákat most is megkoszorúztáka különbözõ szakmai és civil szerveze-tek képviselõi.

A szabolcsi megyeszékhelyen a Nyír-egyházi Erdészet és a Pál Miklós Erdé-szeti Erdei Iskola szervezett színes prog-ramokat azért, hogy a városlakókkalmegismertessük az erdészek munkáját,és megpróbáljuk „közelebb hozni” azerdõgazdálkodást az itt élõkhöz –mondta Tölgyfa Gábor, erdészeti igaz-gató.

Ahogy a korábbi években, úgy mostis gondoltak az óvodásokra az erdé-szek: a Százszorszép óvoda Benczúr té-ri tagintézménye 37 gyermekének al-kalma volt a gyakorlatban is kipróbálnia csemeteültetés és a makkvetés „tudo-mányát”. A kicsik a tavalyi vihar után fe-lújított területen pótolták a fácskákat –mindannyian egy emléklapot kaptak azelvégzett munka jutalmául.

Az erdõ- és természetismereti aka-dályversenyen öt nyíregyházi általánosiskolai csapat mérte össze tudását. Ter-mészetismereti totó, állatfelismerés, nö-vények hajtásainak és terméseinekösszehasonlítása – csak néhány a fela-datok közül. Végül a Móricz Zsigmondiskola egyik csapata bizonyult a vetél-kedõ legjobbjának.

Az „Így látom a Sóstói erdõt” címmelmeghirdetett rajzpályázaton több mint190 óvodás és kisiskolás vett részt. Azév fájáról, az ezüsthársról szerzett isme-reteiket pedig egy komplex alkotás el-készítésével mutatták be a gyerekek.

Elsõ alkalommal hirdettek Nyíregy-házán erdõpedagógiai foglalkozástóvónõk részére, a cél az erdõgazdálko-dás és a környezeti nevelés fontosságá-nak hangsúlyozása volt. A program so-rán jutott idõ az erdei iskolában folyómunka megismertetésére is.

Soha ennyien nem voltak még a Sós-tói parkerdõben levõ erdei tornapályá-nál lebonyolított NYÍRERDÕ Családi na-pon. Jól jelzi a résztvevõk létszámát,hogy a 250 méteres Süni futáson, és a2010 méteres Családi futáson több mintháromszázan álltak rajthoz. Az erdõgaz-dálkodási munkák bemutatása mellettkézmûves foglalkozások, népzenei mû-sorok szórakoztatták az érdeklõdõket.Az erdészek gondoskodtak arról is, hogysenki ne maradjon éhes, a pörkölt „ter-mészetesen” gúthi dámhúsból készült.

Az Erdõk Hete rendezvénysorozat aSóstói erdõben tett családi túrával zá-rult, ahol bárki tudakozódhatott az ittfolyó munkáról.

Vereb István

Ásotthalmon, a Bedõ Albert Középiskolában 1958 és 1969között volt erdész-vadász-képzés, melynek végeztével a diá-kok kerületvezetõként tudtak elhelyezkedni. A legutoljáravégzett osztály tanulóinak többsége is napjainkra már elértea nyugdíjas kort.

A késõbbiekben osztálytalálkozókat ezek az évfolyamokcsak elvétve szerveztek. Az 1967-ben végzett osztálynak az el-sõ találkozóját 40 év múlva, 2007-ben sikerült megszerveznie.

Ebben az évben a Börzsöny lábánál, Nagyorosziban lakóWalter Károly vállalta a házigazda szerepét június 19-20-án.Szombat délután elõször a Börzsöny erdeivel ismerkedtünk,majd Drégely várát tekintettük meg. Itt MegemlékeztünkSzondi György nevezetes várkapitányról, aki kiemelkedõ ha-zaszeretetrõl tett tanúbizonyságot. A találkozó a házigazdanagyoroszi birtokán folytatódott. Itt Walter Károly, meglepvea megjelent osztálytársakat, egy sajátos kopjafát adott át jel-képesen az osztálynak, amelyen az eddig elhunyt osztálytár-sak neve olvasható. A megjelentek megemlékeztek elhunyt

osztályfõnökükrõl, Csóka Istvánné erdõmérnök-tanárról, ésosztálytársaikról. Sajnos a 42 fõs osztályból már 14-en nem le-hettek jelen. A megjelent osztálytársak mécsesek gyújtásávalés fõhajtással tisztelegtek az elhunytak emlékének.

Andrési Pál

Ásotthalmi öregdiákok osztálytalálkozója

Erdõk hete

426 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

Ragyogó õszi verõfény fogadta Holló-kõn az erdészhölgyek találkozójáragyülekezõket. A világörökség részétképezõ palóc település – már-már de-naturált tisztaságával – valóban mese-szerû. A minden részletre odafigyelõszervezést bizonyították az üdülõházakkerítésén elhelyezett apró táblák, me-lyek jelezték a szálláshelyeket. A hiva-talos megnyitóra a HM bujáki üdülõjeelõtt került sor. Az erdészhimnusz,majd Kertész József szavalata után Hor-váth Dénes vezérigazgató, Zambó Pé-ter, az OEE elnöke, Keresztes GyörgyHM Csoportelnök és Patkós István, Bu-ják község önkormányzatának polgár-mestere köszöntötte az igencsak szépszámmal megjelent hölgyeket. A pol-gármester ismertette a környék törté-nelmét, közte egy érdekes párbajt, me-lyet a bujáki mezõn Kapitány Györgyvívott Hubiár agával 1550. augusztus10-én. A nézõk között olyan jeles urakis jelen voltak, mint Losonczy István,

Balassa János (Bálint édesapja). A baj-viadal vezetõje Zoltay István, késõbbiegri hõs volt.

A megnyitót Navratil Andrea énekeés mesecsokra zárta, mely után Szi Be-nedek József erdészetigazgató ismertet-te a programot.

Bujákon a községi kultúrházbanGlatz Oszkár (1872–1958) festményei-bõl csodálhattunk meg egy válogatást,melyet a festõ özvegye hagyományo-zott a településre, ahol férje oly nagyonszeretett tartózkodni és festeni. Modell-jeinek egyike-másika még ma is él. Asasbérci kilátóból, a helyi kálváriadomb-ról, a bujáki várromtól csodálhattukmeg Palócföld belátható szépségét.

Jól jött a Selyemréten a hûvösödõkésõ délután megterített asztalok látvá-nya, és fõleg a rajtuk lévõ lélek- és test-melegítõk. Miután mindenki mindenki-vel megitta a pertut, a hóllókõi Vár Étte-remben folytatódott a baráti találkozó.Navratil Andrea itt is kitett magáért,amikor körtáncra invitálta a jelenlévõ-ket. Miközben szaporán szedtük a lába-inkat, gyakran hangzott el a kurjantás,hogy: „sirítsd meg, fordítsd meg!” Ilyen-kor követni kellett a felszólítást, és for-gattuk is egymást gyakorta.

Második nap délelõttjén Hollókõ ne-vezetességeivel ismerkedtünk a Baba-múzeumtól a Mívesház látnivalóin ke-resztül a komor, falu fölött magasodóvárig. A Mívesház udvarán a helybéliasszonyok népviseletben rövid mûsortadtak, majd Farkas Zsuzsannát öltöz-tették be menyasszonynak. Választékhíján jobb nem lévén, a fõszerkesztõvelboronálták össze, aki ennek úgy meg-örült, hogy táncra kérte a „meny-asszonyt”.

Összességében kiválóan sikerült ez atalálkozó is, köszönet a vendéglátó HMBudapesti Erdõgazdaság Zrt.-nek és asok-sok megjelent idõs és fiatal erdész-hölgynek.

Pápai Gábor

Erdésznõk országos találkozója

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 427

428 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

A Vértesi Erdõ Zrt. volt a házigazdája azimmár hagyománnyá vált éves újságí-ró-találkozónak. Kocsis Mihály vezéri-gazgató, Hartdegen Mátyás vezérigaz-gató-helyettes, dr. Piukovics Márta jogiképviselõ és Rapp Andrea turisztikai-kereskedelmi elõadó fogadta a résztve-võket a tornyópusztai vadászházban.Ebéd elõtt egy rövid kirándulást tet-tünk a vadászház körüli erdõkben,ahol Hartdegen Mátyás ismertette a he-lyi erdõkezelés módját. Nem hagyhat-tuk ki a vértesszõlõsi õsember-lele-tegyüttes megtekintését sem, ahol Szi-getközi Márton mûszaki vezetõtõl kap-tunk részletes tájékoztatást.

Az Agostyáni Arborétumban a rövidséta bepillantást engedett az erdészekexóta fafajokkal folytatott kísérleteinekeredményeirõl. A közjóléti objektumfenntartási költsége jelentõsen terheli arészvénytársaságot. A bemutatót az õszszíneivel festette alá a természet.

Mélyebb elmélyülésre és a történelemködébe veszõ gondolatokra adott okot akovácsi templomrom megtekintése, ahol ahajdani település máig fel nem derítettromjait takarják a fák gyökerei. A rom ál-lagmegõrzése bizonyítja, hogy az erdé-szek épp úgy ápolják a múlt emlékeit,mint ahogy a jövõt jelentõ erdõket nevelik.

Úgy látszik, a tarjáni körpincék híremessze megelõzte utunkat, mert a mikro-fon- és tollforgató kollégáink közül nemegy ragaszkodott a pincék mélyének mé-lyebb megismeréséhez. Ezt csak helyesel-ni tudtuk. Nem akarván túlzottan visszaél-ni vendéglátóink türelmével, és elviselniazt a szégyent, hogy Nyíri János, (jobbralent) az MFB képviselõje és a vele késõbbjövõ Lomniczi Gergely kollégánk elõbbérkezzen a vacsorához, a pincelátogatásrövidre – de kissé görbére – sikeredetett.

A gasztronómiai élvezetek elõtt Nyí-ri János igazán baráti, meleg hangú be-mutatkozásával egyértelmûvé tette,hogy ágazatunk jó kezekbe került.

A reggel a Tatabánya fölött magasodóturulmadárnál ért bennünket, ahol elké-szült a résztvevõk csoportképe. Ezután aPusztavámi Erdészet udvarán tekintettükmeg a közel tízmilliós rönkdaraboló ésháztartási-tûzifa-hasító berendezést, me-

lyet majd’ tízmillió forintért állított mun-kába az erdészet. Innen a Császári Va-daskert kapuzsilipjén keresztül bejutvaláthattuk, hogy hogyan mûködik a vad-disznóknál az élelmet szállító és kiszórótraktor hangjára a pavlovi reflex. Csat-togtak a fényképezõgépek, és a bátrab-bak karnyújtásnyira ismerkedhettek azelõzõ este sültként feltálalt vaddisznókrokonaival. A látottak beindították a ri-portermagnetofonokat.

Mivel a Vadgazdálkodási Szakosztályis velünk egy idõben tartotta kihelyezettülését, az intenzív vaddisznónevelést ismegtekinthettük, melyet Pusztavámonközös ebéd követett. Kellemes meglepe-tés volt a program befejezése, a gomba-gyûjtés. Lenyûgözõ volt Molnár István(balra fent) kerületvezetõ erdész gom-baismerete, melynek alapján mérget ve-hettünk arra, hogy az õsszel termõ, ke-vésbé ismert gombák ehetõk.

Kép és szöveg Pápai Gábor

Újságírók a Vértesben

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 429

Egy réges-régen élt egér esete tudattaaz emberiséggel azt, hogy a zöld növé-nyek oxigént termelnek: 1774-ben Jo-seph Priestley angol kémikus – bizonyí-tandó elméleti feltevését – egy sajtburaalá zárta kísérleti alanyát, a levegõtõl el-zárt üvegedényben lévõ menta társasá-gában azonban gond nélkül elvolt azapró, roppant tevékeny rágcsáló. Aztpedig, hogy a gazdasági szaklapokbannem csak ügyesen egymás mellé válo-gatott statisztikai adatok, senki általnem ellenõrizhetõ számok és utólag té-vesnek bizonyuló növekedési jóslatokvannak, ez a színes tudományos hírecs-ke bizonyítja a The Economistban. Abrit gazdasági hetilap október elejiszámának címlapján A világ tüdeje címolvasható, harsogó zöld dzsungellel ésszivárványos tollazatú madárral a hát-térben, belül tizennégy oldalas riportfoglalja össze földünk erdeinek jelenle-gi helyzetét és jövõjük kilátásait.

Az összeállítás afféle „van egy jó hí-rem meg egy rossz hírem” történet. Mára szerkesztõségi elõszóból kiderül,hogy amíg például az Amazonas esõer-deinek iparszerû irtása az elmúlt évtizedmásodik felében jelentõs fordulatot vett,a világ más szegény vidékein egyelõrefékezhetetlenül forognak a fûrészgé-pek. A jó példaként felmutatott Brazíliá-ban, ahol 2004-ben még mintegy 2,8millió hektárnyi erdõt vágtak ki, a tava-lyi adatok szerint már „mindössze” 750ezer hektár esett áldozatul a mohóság-nak, ugyanakkor a második legnagyobbtrópusierdõ-birtokos országban, Kon-góban a fékezhetetlen népszaporulat ésa pokoli szegénység tovább hajszolja afavágók seregét. A klímaváltozás rémé-vel fenyegetett világ boldogabbik felén,Észak-Amerikában és Észak-Európábanzajlanak az erdõ-újratelepítési progra-mok, a világgazdasági trónkövetelõ Kí-na is állami faültetési kampányba fogott,azonban az ENSZ által sürgetett totálisfordulat az erdõpusztításból az erdõsza-porításba még várat magára.

Hat gazdag északi ország összesennégy és fél milliárd dollárt ígért a kop-penhágai klímacsúcson a projekt támo-gatására – írja az Economist. A 2009-ben éppen csúcson lévõ és még koránt-sem lecsengett pénzügyi és hitelválságazonban aligha olajozza a szép terve-ket. Európa õslakossága nemcsak sze-gényedik és súlyos szociális gondokkalnéz szembe, de öregszik és fogyatkozikis, miközben földünk népessége 2050

körül elérheti a kilencmilliárd fõt. Azemlített, ma 70 milliós Kongó lakosságavárhatóan 140 milliósra növekszik, ésÁzsiában is folyamatosnak tûnik a né-pességrobbanás.

Mindez, egyebek mellett, szükségsze-rûen az erdõk fáinak folyamatos kiter-melésével és elkótyavetyélésével, az irt-ványföldek élelmiszertermelésbe vételé-vel jár együtt – ami által folyamatosancsökken az esõerdõk oxigén- és pára-(azaz: édesvíz-) termelõ hatása. Ezzelszemben nem látható, hogy mi módoncsökkenthetõ elégséges mértékben azipar és energiatermelés, a fûtés és jármû-közlekedés „termelte” szén-dioxid, akártékony emisszió (szennyezõanyag-kibocsátás) mennyisége. Nem tartozoma globális elméletekben vakon hívõk kö-zé, ám az elgondolkoztat, hogy a száraz-földjeinken sok millió számra élõ és sza-porodó állat- és növényfajok 80 százalé-ka a trópusi esõerdõk területén találha-tó. Ezt a pusztítást aligha cselekedhetimeg az emberiség büntetlenül.

Kitér az Economist tanulmánya azerdõirtás történelmi-földrajzi, ha úgytetszik, „kultúrtörténeti” vonatkozásairais. Az északi féltekén, Eurázsiának ésÉszak-Amerikának a sarkkörig kiterjedõrészén, Skandináviától Szibérián átKamcsatkáig és Kanadáig, s részben azEgyesült Államokban az erdõk mintegy11 százaléka (csak az Egyesült Államok-ban mintegy 100 millió hektár) tûnt el aXIX. században. A lap nem foglalkozika mai Oroszország erdeinek helyzetévelés jövõjével, de ismerve az ottani „ha-gyományos rendet”, nem lehetünk nyu-godtak. Idézi viszont a lap két orosz fi-zikus megfigyeléseit, miszerint nem alégkör hõmérsékletének emelkedése afõ oka az erõsödõ viharoknak, hanemaz erdõk kibocsátotta vízpára egyrecsökkenõ fékezõ-szabályozó hatása. Akettõ persze alighanem összefügg.

Ami minket, magyarokat is érint, a ri-port azon rövidke, alig húszszavas ré-sze, ahol megemlítõdik, hogy Európá-ban a középkorban bizony kiirtották azõshonos tölgy-, bükk- és nyírfaerdõkkörülbelül fele részét, s ez a biológiaikörnyezetváltozás lett az egyik oka aXIV. századi járványoknak. A középkoriMagyar Királyságot azért nem érintetteérzékenyen a pestis – amely megfeleztea nyugati országok népességét –, mert aKárpát-koszorú és a belsõ hegyvidéke-ink irdatlan erdõségei majdhogynem õs-állapotukban maradtak, nálunk nem fej-

lõdtek túlnépesedett városok, és egész-séges, egymástól ökonomikus távolság-ra fekvõ falvak hálózata alakult ki. Alegnagyobb mértékû fakitermelés a XIX.század második felében, a magyar ipariforradalom idején következett be, a va-sút- és városépítés hatalmas fejlõdésé-nek korszakában. Az északi és keletiKárpátok fenyveseibõl dõlt a deszkánakvaló fa a fûrésztelepekre, lombos erdõ-inkbõl szerszám, bánya, vasúti talp,épület, bútor és tûzifa lett, gyakorlatilagpótlás nélkül. Egy tõkeszegény ország-ban kis pénzbõl hatalmas vállalkozóihasznot lehetett húzni a rablógazdálko-dásból. 1920-ban odalett a magyarorszá-gi erdõk csaknem kilencven százaléka,a tûlevelûek úgyszólván egésze. Az al-földi síkokon az idegenbõl származóakácfa telepítése folyt, ma is akác alkot-ja hazai erdeink többségét. Napjaink fe-lettébb sajátos fejleménye, hogy a mara-dék szálerdõink legértékesebb fáit, acser-, bükk- és gyertyánféléket a fûtõ ésáramtermelõ erõmûvek fûtésére vágjákki és adják el. A Bakony, a Vértes, a Me-csek és a Bükk-hegység többnyirenegyven-nyolcvan éves keményfái rön-kökként hamvadnak el az erõmûvek ka-zánjaiban szén-dioxidot termelve az el-tûnõ lombozatuk termelte oxigén he-lyett. „Megújuló energiaforrásként” ke-zelik, némi cinizmussal, hiszen a repro-dukciójuk évtizedekbe telik.

„A fák pénzt tudnak teremni” – állítjaaz Economist egyik közcíme, s ez azökonómia nyelvén igaz. Az ökológianyelvén azonban nem, hiszen ha új er-dõt lehet is pénzbõl telepíteni, nincs aza pénz a világon, ami oxigént és vízpá-rát tudna adni földünk élõvilágának.Hát csak óvatosan azzal a láncfûrésszel,emberek!

Ludwig Emil (Magyar Nemzet)

A válasz és viszontválasz írásokatlásd a http://forestpress.hu weboldalon.

A fa pénzt terem. De meddig?

Honlapjaink:www.oee.hu

www.erdeszetilapok.hu

www.forestpress.hu

www.erdo.hu

www.mgszh.gov.hu

430 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

Az utóbbi évtizedekben az állatállo-mány csökkenésével országszerteegyre inkább felhagynak a száraz ésfélszáraz gyepek hagyományos ke-zelésével, a legeltetéssel. Ennek ha-tására megindult e gyepek cserjése-dése. Az e folyamatban legfonto-sabb szerepet játszó fajok az egybi-bés galagonya (Crataegus monogy-na) és a kökény (Prunus spinosa).E gyepek jelentõs természetvédelmiértéket képviselnek; sok ritka és vé-dett növényfaj található meg ben-nük. Ezért a cserjék térhódítása sokbotanikus szerint jelentõs problé-mával jár, mivel veszélyeztetik e rit-ka és védett fajok fennmaradását. Ecikkben szeretném felhívni a figyel-met néhány olyan körülményre,amely esetleg árnyalhatja ezt a ké-pet. Ezenkívül írok e cserjéseknekaz erdõk regenerációjában betöltöttszerepérõl is.

2007-ben a Mezõföldön galagonya-kökény cserjések és lösztölgyesek faj-készletének vizsgálatában vettem résztegy az MTA Ökológiai és Botanikai Ku-tatóintézete által szervezett projekt ke-retében. Ennek során 400m2-es cönoló-giai felvételeket készítettem. 2008-banés 2009-ben Tolna megye déli részénekcserjéseiben és löszgyepeiben végez-tem megfigyeléseket. E terepbejárások,és néhány vonatkozó szakirodalomalapján próbálok meg felvázolni né-hány, e cserjések szerepének jelenlegi-nél árnyaltabb értékelésére vonatkozótapasztalatot, megfigyelést, elméleti es-hetõséget. Ezek mindenképpen meg-gondolandók mielõtt bármiféle termé-szetvédelmi, erdészeti, legelõrendezési,vagy egyéb jelentõs tájhasználati be-avatkozást végzünk.

A galagonya-kökény cserjések le-hetséges erdõregenerációs és ter-

mészetvédelmi szerepe E kérdéskör egyik legfõbb problémájaaz, hogy nem tulajdonítanak kellõ je-lentõséget annak a ténynek, miszerintmind az egybibés galagonya, mind pe-dig a kökény õshonos fajok. Ebbõl pe-dig az következik, hogy szerepük van atermészetes folyamatokban. Tehát nemszabad egy kategóriába sorolni õket azinvazív tájidegen fajokkal, mint az akácés a bálványfa. Ez utóbbiak nem tagjaiegyetlen hazai életközösségnek sem,és az õshonos fajokat bizonyítottan ki-

szorítják. A galagonya és a kökény, haegy idõre ki is szorítanak néhány ritkaszárazgyepi fajt, cserébe megteremtikaz életfeltételeit olyan hazai erdei- éserdõssztyepp-fajoknak, amelyek szin-tén kiveszõben vannak. Utóbbiak közétartozik például a bugás macskamenta(Nepeta nuda), amely az egész ország-ban igen szórványosan fordul elõ. En-nek ellenére nem védett, szemben pél-dául a szártalan kankalinnal, amelytermészetes elterjedési területén igengyakori. A bugás macskamenta a lösz-gyepeknek fõként azon részein fordulelõ, amelyek erõsebben cserjésednek,illetve cserjésekkel vagy természetsze-rû erdõkkel érintkeznek, mivel erdõ-szegélyek, illetve erdõssztyeppek jel-lemzõ faja. A védett macskahere (Phlo-mis tuberosa) dunántúli elterjedése aztmutatja, hogy itt jóval gyakrabban for-dul elõ cserjésekben, mint nyílt gye-pekben, mivel a Dunántúlon az erõ-sebb szubmediterrán hatás miatt szára-zabbak a nyarak, mint az Alföldön. Azún. szubmediterrán csapadékjárási tí-pusban a kontinentális klímára jellem-zõ június-júliusi csapadékmaximum(Medárd-napi esõk) május-júniusra te-võdik át. A macskahere újabb elméle-tek szerint a júliusi aszály elõl húzódika Dunántúlon a cserjésekbe, míg a Ti-szántúlon a nyílt pusztákon is elõfordul(pl. Hortobágy).

Ezen õshonos cserjéseknek, a fenti,szárazodást mérséklõ hatására különö-sen nagy szükség van napjainkban,amikor a globális felmelegedés problé-májával szembesülünk. Már 1984-benfelfigyelt Virágh Klára és Fekete Gábora löszgyepek sztyeppesedéssel járódegradációjára, melynek során az érzé-kenyebb, nedvesebb mikroklímátigénylõ fajok eltûnnek a közösségbõl.Ezt Zólyomi Bálint és Fekete Gábor leg-inkább a túllegeltetés számlájára írták,ami fokozza az eróziót és így a termõ-hely leromlásához vezet. Mára az állat-létszám országos szinten drasztikusancsökkent, sok helyen abbamaradt a le-geltetés. Viszont ha valahol még él e táj-használati mód, ott ma többnyire nagyaz egységnyi területre esõ állatállo-mány, ezért ma is komoly probléma atúllegeltetés.

A Gödöllõi-dombságon a fajgazdag,tollas szálkaperjés gyepek 3 típusát fi-gyelték meg szárazodási fokozatok te-kintetében. Eszerint van erdõ, sztyeppés átmeneti típus. Az átmeneti típus a

legfajgazdagabb, mivel itt egyaránt meg-találhatók erdei, erdõssztyepp- éssztyeppfajok. A folyamat azonban a szá-razodás (sztyeppesedés) felé tart ma is,az erdei és átmeneti típus területe foko-zatosan csökken, a sztyepp-típusé vi-szont növekszik. Így az erdei és erdõs-sztyepp-fajok ritkulóban vannak. A cser-jések kiterjedése viszont megfigyelésekszerint a 70-es évek óta alig változott.

Az a széles körben elterjedt nézet,miszerint a legeltetés megfékezné acserjésedést, általánosságban vévenem mondható igaznak. Régen a legel-tetett területeken azért volt kevés acserje, mert a pásztorok következete-sen irtották õket, hogy ne szúrják megaz állatokat. A legelõ állatok elkerülika bokrokat azok szúrós volta miatt,ezért egy legelt területen a cserjékelõnybe kerülnek a lágyszárúakkalszemben, így a terület fokozatosan be-cserjésedik, ha ezt az ember nem aka-dályozza meg aktívan. Régen, amikora legeltetés még sokszor az erdõkhözvagy legalábbis fás legelõkhöz kötõ-dött, a pásztorok úgy védték meg a fa-csemetéket, hogy körülöttük nem irtot-ták ki a bozótot, így azt a szúrós bok-rok megvédték az állatoktól. Késõbb akis fák kinõttek a cserjék közül, leár-nyékolták azokat, ezért a bokrokvisszaszorultak. Tehát az egyszerû em-berek mindig is tudták, hogy az erdõkfenntartásában és regenerációjábannagy szerepe van a cserjéknek. Ugyan-ez a mechanizmus a vadon élõ állatokrágásától is megvédi a kis fákat. Gya-kran lehet látni ma is összefüggõ, zártgalagonya-kökény bozót (becserjése-dett gyep?) alatt növekedõ tölgycseme-tét. Ezek többször a cserjék fölé maga-sodnak. E tények ellentmondanak an-nak, hogy a galagonya-kökény cserjé-sek valamiféle szukcessziós zsákutcátképeznének, ami nem tud átalakulnimás élõhellyé. Ráadásul nemegyszerláttam magam is igen idõs galagonyá-kat, amelyek már láthatóan pusztulás-nak indultak. Ezek kidõlésével bein-dulhat egy lékdinamika, melynek so-rán akár a gyepek is visszaalakulhat-nak. Megfigyeléseim szerint még a tel-jesen zárt galagonya-kökény cserjésekalatt is nagy számban fordulhatnak elõolyan ritkább erdõssztyeppfajok, mintaz olasz harangvirág (Campanula bo-noniensis). De még ritka és védett szá-razgyep-fajok, mint a tavaszi hérics(Adonis vernalis), vagy esetenként a

A galagonya–kökény „doktorok”

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 431

kései pitypang (Taraxacum seroti-num) is túl tud élni e cserjések alatt.Nagyon sokszor tapasztaltam, hogyegy nagy kiterjedésû, degradált és in-váziós fajokkal ellepett gyepnek csak acserjék által körülzárt kis foltjaibantudtak fennmaradni olyan ritka és érté-kes fajok, mint a borzas és kardos pe-remizs (Inula hirta, I. ensifolia) vagya szennyes ínfû (Ajuga laxmanni).Ide az inváziós fajok (pl. magas arany-vesszõ) kevésbé tudtak behatolni.

Nagyon fontos körülmény, hogyegy kárpát-medencei erdõssztyepp-táj-ban, amilyen a Mezõföld, de az általamvizsgált Tolna megyei területek lega-lább egy része is, eddigi tudásunk sze-rint a klímazonális zárótársulás a tatár-juharos-lösztölgyes (Aceri-tatarici Qu-ercetum roboris). Miután a Mezõföld etölgyesek zónájában fekszik, ezért azitteni, löszgyepek helyét elfoglaló ga-lagonya- kökény cserjések ilyen erdõ-vé kellene, hogy alakuljanak, feltéve,ha igaz az a megállapítás, hogy e cser-jések átmeneti állapotok, és nem szuk-cessziós zsákutcák. Márpedig a fentimegfigyelések erre engednek követ-keztetni. Zólyomi Bálint eredetileg alösz–szukcessziósornak tatárjuharos-lösztölgyesek elõtti tagjaként a törpe-mandulás cserjést (Amygdalaetum-nanae) említi. Azonban ez ma mármegkérdõjelezhetõ, mivel e sztyepp-cserjés nem biztosít elegendõ mértékûstrukturális hátteret alacsony növeke-dése és csak kis foltokban való, elszi-getelt megjelenése miatt. Ehhez járulmég az is, hogy mivel a törpemandulanem szúrós, ezért nem tudja biztosíta-ni a facsemeték számára a legelõ álla-tok elleni védelmet. Tehát feltételez-hetjük, hogy a kárpát-medencei er-

dõssztyepp-területeken megjelenõ ga-lagonya-kökény cserjések a tatárjuha-ros-lösztölgyesek elõfutárai lehetnek.Ennek viszont óriási természetvédelmijelentõsége lehet, mivel e tölgyesekMagyarország legritkább erdõtársulá-sai közé tartoznak. Sajátos mûködé-süknek, belsõ dinamikájuknak kö-szönhetõen egyaránt otthont adnak rit-ka erdei, erdõssztyepp- és sztyeppfa-joknak. Ugyanis ezek egyáltalán nemösszefüggõ erdõk, hanem sûrûn válta-koznak tisztásként jelentkezõ löszgye-pekkel. Ha egy fa kidõl, akkor a he-lyén könnyen tudnak megtelepednisztyeppfajok (feltéve, ha a szomszédosgyep-fázisban jelen vannak). Ilyen pél-dául a pusztai meténg (Vinca herba-cea). Tehát ha egy löszgyep helyén agalagonya-kökény cserjés fázison ke-resztül egy ilyen erdõssztyepp-erdõjön létre, akkor nem kell félteni a ritkalöszgyep-fajokat a kipusztulástól, mertezen erdõ sajátos dinamikája miatt élõ-helyet biztosít a számukra. Sõt, a biodi-verzitás még növekedhet is speciáliserdei fajok megjelenésével. A tatárju-haros- lösztölgyesek jelenleg sokkalritkábbak, mint a löszgyepek bárme-

lyik formája. Már csak emiatt is na-gyobb természeti értéket képviselnek.

KövetkeztetésekA fenti megállapítások egy része elmé-leti megfontolásból származik, és je-lentõs részüket még sok, részletesenés precízen kidolgozott és megterve-zett kutatásnak kell megerõsítenie.Ezen írást inkább vitaindítónak ésgondolatébresztõnek szántam. A fentvázolt folyamatok, jelenségek bizo-nyos része ugyan még nem teljes kö-rûen bizonyított (pl. a cserjések tatár-juharos lösztölgyessé való alakulása),de ennek ellenére lényeges legalábbelméleti lehetõségként figyelembevenni. Ugyanis manapság gyakran ta-pasztalni azt, hogy sok helyen cserjeir-tást végeznek természetvédelmi be-avatkozás címén. Magam tapasztaltamolyan esetet, amikor ez konkrét termé-szeti értékek, védett növények pusztu-lásával járt. Mielõtt ilyen drasztikusbeavatkozást végeznénk, elõbb rész-letesen ki kellene kutatni a tárgyalás-ban említett tényezõket, eshetõsége-ket, folyamatokat.

Teleki Balázs

ság rekreációs igényeinek kielégítését cé-lozzák, a társadalmi elvárásokkal össz-hangban az erdõk egészségügyi, szociálisés turisztikai szerepét hangsúlyozzák.

2011-ben 15 erdõtervezési körzet ke-rül felvételre (lásd a térképen). A körze-tenkénti elõzetes tárgyalások egyezteté-seinek eredményeként összeállított javas-latokból a Vidékfejlesztési Minisztériumminiszteri rendeletet, ún. erdõtervrende-

letet állít össze. Ez minden körzetre vo-natkozóan megadja majd azokat az általá-nos elõírásokat, haszonvételi keretszá-mokat, melyek a továbbiakban behatá-rolják majd a megtervezhetõ erdõgazdál-kodási tevékenységeket. Ezért is kiemeltfontosságú, hogy minden érintett jelenjenmeg, képviseltesse magát a tárgyaláso-kon, éljen javaslattételi lehetõségével, ve-gyen részt az egyeztetési folyamatban.

Az új törvényi, valamint végrehajtásirendelet szerinti szabályozás alapján le-

zajlott elsõ elõzetes tárgyalásról remél-hetõleg mindenki azzal a megnyugtatóbenyomással távozott, hogy lehetõsé-get kapott érdekei érvényesítésére,aminek eredményeképpen biztosítottlesz az erdõk fennmaradása, gyarapo-dása, továbbá az erdei haszonvételekfenntartható és gazdaságos gyakorlásaés a közjóléti funkciók megjelenése is.

Bán Imre, Czirok István, Pongó Veronika

MgSzH Központ Erdészeti Igazgatóság

folytatás a 421. oldalról

A Mecseki Erdészeti Zrt. is résztvesz a Nemzetgazdasági Miniszté-rium által kezdeményezett téli tû-zifagyûjtõ közmunkaprogram-ban, melynek célja, hogy a rászo-ruló családok az állam támogatá-sával juthassanak hozzá téli tüze-lõjükhöz.

A programban résztvevõk köre 13önkormányzat bevonásával került meg-határozásra, így november 15. óta 1 hó-napon keresztül 60 fõ dolgozik a társa-ság öt erdészeténél. A programbanrésztvevõk munkabért, védõruhát ésegyéb juttatásokat kapnak.

A közmunkások feladata, hogy a ki-jelölt területeken összegyûjtsék az en-gedélyezett fakitermelést követõen ott-maradó faanyagot (ágakat, gallyakat),és ezzel elõkészítsék a terepet az erdõ-mûvelési munkák megkezdéséhez. Azerdészetek az összegyûjtött tûzifát jutá-nyos áron adják át a pályázatban részt-vevõ önkormányzatoknak. Ezt követõ-en az önkormányzatok döntenek arról,hogy mely családok vásárolhatják megtõlük a kedvezményes árú tüzelõanya-got. Az elõzetes becslések alapján meg-közelítõleg 300 m3 faanyag összegyûjté-sére kerülhet sor.

Lázár Andrea

Tûzifagyûjtés közmunka keretében

Hirdessen az Erdészeti Lapokban!

432 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

Évfolyamunk történetének írása köz-ben kiterjedt adatgyûjtést végeztem.Ennek egyik eredményeként, MagyarJános hagyatékában egy érdekes levél-váltásra találtam. Tartalma alapján úgygondolom, hogy szakmánk történeté-nek egy fontos dokumentumára buk-kantam, mely a széles nyilvánosság fi-gyelmére is érdemes.

Murányi Miklós 1967. július 27-én,Magyar Jánosnak címzett, Budapestenfeladott levelében, dédapjának a 19.század fordulóján kifejtett erdészetimunkásságára hívta fel a figyelmet. Alevél írója abban az évben készültnyugdíjba. Hivatkozott arra, hogy KaánKároly ismerte dédapja munkásságát ésmegkezdte tevékenységére vonatkozóadatok gyûjtését, de korai halála meg-akadályozta a munka befejezését. A le-vélbõl kitûnik, hogy a cseh származásúDuschek Paulai Ferenc, mint I.Ferenctanácsadója kiemelt szerepet játszotttérségünk - közte Magyarország- erdõ-gazdálkodásának korszerûsítésében

A levél mellékleteként szerepel egykirályi dekrétum kivonata. Ez a ma-gyar nemességi cím adományozásakapcsán összefoglalja Duschek pályafu-tásának legfontosabb állomásait. Ebbõlegy európai formátumú szakember te-vékenysége olvasható ki.

Duschek a nemességi cím adomá-nyozásakor (1821), 32 év szolgálati évalatt gyûjtött tapasztalataival, budai ke-rületi erdõfelügyelõ volt. Pályafutását acsehországi woparani erdõhivatalbankezdte és hosszú éveken át e terület ko-ronauradalmainak volt a vezetõje. Kirá-lyi biztosként 1804-ben a velencei tarto-mány erdõgazdálkodásának megrend-szabályozását, 1805-ben a faccinoi, a vi-nodoli és verboszhoi kamarauradalmakerdészeti ügyvitelének felülvizsgálatátvégezte el. 1806-ba került az akkori Ma-gyarország területére. A likavai urada-lomban az „ottani erdõgazdálkodásmegszervezése” céljából kapott kikül-detést.

Pályája 1808-ban kapott megbízatás-sal teljesedett ki. A király ekkor nevezteki a budai kerület erdõfelügyelõjévé.Irányítása alá tartozott még a kassai, atemesi és a temesvári kerületek erdõ-gazdálkodása. Egy évvel késõbb ideke-rült az erdélyi területeket irányító, nagy-szebeni fõerdõfelügyelõség is. A királyi

dekrétum szerint a likavai koronaurada-lomban kidolgozott erdészeti ügyinté-zést, Duschek vezetésével a többi koro-nauradalomban és közalapítványban isbevezették és „azokat a mi királyi kincs-tárunk nyilvánvaló hasznával, s jövedel-me gyarapításával intézik…”

Erdészeti történelmünk mértékadóanyagában, Tagányi: Magyar Erdé-szeti Oklevéltár I. kötetében, annakXXXVII. oldalán is érdekes információktalálhatók Duschek tevékenységérõl.Ezek szerint a budai erdõfelügyeletheztartoztak a korábban felsorolt fõerdõfel-ügyelõségek kamarai és bányaerdõi, aszabad királyi városok erdei, valamintbizonyos egyházi (közalapítványi) er-dõk. Tagányi szerint „Duschek lõn ko-rának legelsõ szakembere”. Tevékeny-sége hatására az erdészet fejlesztéseegységesebb lett. Hivatalából kerültekki egyebek közt a hradek-likavai, azaradi, az ungvári, adiósgyõri szakszerûgazdálkodást szabá-lyozó elõírások. A ma-gyar udvari kamara jó-váhagyásával 1813-ban elõször az erdé-szeti mérnökök mun-kájának, majd 1816-ban az összes kamaraierdõhivatal tevékeny-ségének tartalmát sza-bályozó általános uta-sítások jelentek meg.Tagányinál ezek a ren-deletek tanulmányoz-hatók.

Átnézve ezeket azanyagokat megállapít-hatjuk, hogy az akkoriviszonyok közti kor-szerû erdõrendezésiutasításoknak felelnekmeg. Az erdõbirtok éskapcsolódó területektermészeti és ökonó-miai adatait kell rögzí-teni „nagy pontosság-gal”. Részletesen leír-ják, hogy például a ta-lajtípusok, a fõbb fafa-jok adatai mellett kikell térni az úthálózat-ra, a csemetekertekre,épületek állapotára, a

területen található bányákra és dom-borzati jellemzõkre is. Térképen isábrázolni kell a fõbb jellemzõket (fõbbfafajok és korosztály szerinti megosz-lás) erdõrészletenként. Az utasításoktartalmazzák az erdõállományok felvé-telének módszerét is.

Ehhez kapcsolódik a Felség 1817-ben kiadott rendelete, miszerint az er-dészeti hivatalokban csak „erdõmér-nöki teendõkben jártassággal bírószemély nevezhetõ ki.”Ez a rendelke-zés erõsítette a nemrég beindult felsõ-fokú szakképzésünk fontosságát, segí-tette a végzett erdõmérnökök elhelyez-kedését.

Tagányi szerint az utasítások hatásá-ra „modern szellem költözött mindenü-vé. Így 1816-ban bevezettek egy kama-rai erdõjavítási alapot”, mely 1817-tõl erdõmeliorációs alap néven mûkö-dött. A fafajválasztékok értékesítésébõl,

Duschek P. Ferenc, az 1800-as évekerdészeti reformere 1769–1826

Duschek P. Ferenc 1808-ban kiadott, német nyelvû könyvé-nek címlapja

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 433

a faszén és mészkõ eladásából szárma-zó árbevételekbõl egy táblázat alapjánkellett a kamarának járulékot befizetni.Az alapból erdõk felújítását, új erdõk te-lepítését kívánták segíteni.

Erdészeti szakoktatásunk kialaku-lásában is volt szerepe Duscheknek.1796-ban Vizner Ferenc kamarai fõer-dõfelügyelõ Hradeken (ma LiptovskyHradok- Liptóújvár), egy Népiskolakeretén belül kezdeményezte az erdé-szeti elemi ismeretek oktatását. Évekigrendezetlen volt a szakiskola helyzete.I. Ferenc Duscheket, Kalinát és Mitter-sprachert, mint kamarai biztosokat bíz-ta meg 1807. július 7-én, hogy dolgoz-zák ki az erdészeti iskola végleges taní-tási és javadalmazási tervét. Közben ud-vari körök már június 9-én állást foglal-tak, hogy az erdészeti akadémiát Sel-mecen, a bányászati akadémia mellettkell létrehozni. Ezt a határozatot valósí-totta meg 1808. január 5-én kelt kirá-lyi rendelet a selmeci erdészeti akadé-mia felállításáról és Wilckens Henrikkinevezésérõl. A hradeki erdészeti ok-tatás ügyében korábban kirendelt kirá-lyi biztosok javasolták az erdészeti alap-fokú oktatás áthelyezését. A Felségazonban csak 1815-ben döntött a hra-deki oktatás megszüntetésérõl.

A magyar nemességet adományozókirályi dekrétum még egy, szaktörténel-münkben nem említett érdekes utalásttartalmaz, miszerint a budai fõerdõfelü-gyelõ, Duschek P. Ferenc

„… az erdészet tudományának és azerdõmûvelésnek szentelt ifjúságot nem-csak vezérli intézkedéseivel, hanem ok-tatja is õket, s a Selmecbányai ErdészetiIntézet növendékeit, kik ott az elméletetsajátítják el, a gyakorlati tudnivalókra ké-pezi ki, s ilyen módon is érdemes szol-gálatokat igyekszik tenni a közügyének,s nem alaptalan az a reménység, hogymindebbõl idõvel, mind a mi kamaraikincstárunk, mind egyéb közalapítvá-nyoknak, mind pedig az egész Magyar-országnak nem csekély haszna lesz…”

Végül említésre méltó, hogy az euró-pai erdészeti szakirodalom megterem-tésében is jelentõs szerepe volt. Dédu-nokája, Murányi Miklós levelébenhivatkozik arra, hogy Prágában elõszörcseh nyelven, majd 1808-ban németülis kiadták az erdészeti alapismeretekrõlszóló könyvét.

J. Matejicekhez, régi kedves, csehkollégámhoz fordultam ezért információ-kért.. Baráti segítségével megkaptam anémet nyelvû könyv másolatát, melyetEgyetemünk Könyvtárában helyeztemel. Elküldte az 1800-ban cseh nyelven ki-

adott könyve fedõlapjának másolatát is.Cseh kollégáink erre a mûre, mint elsõcseh nyelvû erdészeti szakkönyvre tekin-tenek. A királyi dekrétum a könyv meg-írását és kiadását is jelentõs teljesítmény-ként ismerte el. A könyv az elsõ néhányoldalon a korabeli cseh erdõgazdálkodásfõbb adatait ismerteti, majd az akkori is-meretek szintjén ragyogóan, rendszerbefoglalva ismerteti a termõhelyi jellemzõ-ket, a fõbb õshonos, valamint exota fafa-jok és cserjék botanikai és termesztési jel-legzetességeit. Utal a faanyag és egyébfelhasználási lehetõségekre is. A könyvegy német nyelvû példánya ErdészetiEgyesületünk Könyvtárában is megtalál-ható Érdekessége miatt mellékelem akönyv elsõ oldalának másolatát.

A nemrégiben Matejicektõl kapottcseh és szlovák nyelvû szakirodalommegemlíti, hogy Duschek kezdeménye-zõje volt a mesterséges erdõsítések-nek és az erdõtelepítéseknek. E törek-vések megvalósítását szolgálhatta az er-dõ meliorációs alap. Igen szoros mun-ka- és emberi kapcsolata volt DecrettJózseffel. Azonos szemléletük volt az

erdészet fejlesztésérõl. A szerzõk Dus-chek elképzeléseinek gyakorlati meg-valósítójaként tekintenek barátjára,Decrettre. Budai erdõfelügyelõkéntszerepe volt abban, hogy I. Ferenc csá-szár Decrett Józsefet kinevezte elõbb abreznói, majd a besztercebányai kincs-tári erdõk vezetõjévé.

Átnézve hazai szakirodalmunkat, Ta-gányi ismertetésén kívül csupán egy hi-vatkozást találtam Duschek munkássá-gára. Hiller István az Erdõgazdaság ésFaipar 1968. évi januári számában azEgyetemi oktatásunk és a papíripar c.cikkében hivatkozik Duschekre. Ren-delkezései az akkori papírgyártás nyers-anyagellátását tették biztonságosabbá.

A megismert adatok alapján meg-gyõzõdésem, hogy Duschek P. Ferenctevékenységével, a 19 század forduló-ján nagy hatással volt térségünk erdõ-gazdálkodásának fejlõdésére. Mi, ma-gyar erdészek cseh és szlovák kollégá-inkkal együtt büszkék lehetünk az ak-kori Európa és hazánk erdõgazdálko-dását formáló elõdünkre.

Dr. Illyés Benjamin

Kevey Balázs: Magyarország erdõtársulásai

(Tilia, Sopron, 2008.)Kiváló összefoglalót vesz kézbe az, aki apécsi Tudományegyetem növénytannalfoglalkozó tanárának vas-kos kötetét tanulmányoz-za. A hazai erdei növény-társulások világába vezetbennünket, és a gyakortaönkényesnek tûnõ, újabbés újabb névvel leírt erdeinövénytársulások közöttáttekinthetõ rendet teremt,hivatkozással korábbi sza-kirodalmi közlésekre éssaját terepi bejárásai alap-ján.

Könyvében nemcsak anövényi összetételbõl levezetett szuk-cessziósorokat mutatja be, de azon kevésnövénycönológusok egyike, akik a ter-mõhelyi adottságok feltételezett változá-sait is mérlegelik. Ez az erdészeti szemlé-lethez közelebb áll, ezért is ajánlatos amûvet (a NYME Erdõmérnöki Kara Nö-vénytani Tanszéke által szerkesztett, Tiliac. folyóirat köteteként jelent meg) alapo-sabban tanulmányoznunk. Szó van aDanszky István szerkesztésében koráb-ban megjelent ún. „Zöld könyvek” soro-

zatának megújított kiadásáról. Ha ez meg-valósul, az itt bemutatott könyv ehhez isjó segítséget nyújt.

Az egyes erdõtársulásokat a követke-zõk szerint mutatja be: 1. Korábbi sza-

kirodalmi közlések, rend-szertani helymegjelöléssel.2. Termõhelyi viszonyok,zonalitás. 3. Fiziognómia.4. Fajkombináció. 5. Dina-mika. 6. Rokon társulások.7. Földrajzi elterjedés. 8.Az erdõtársulás helye atársulások rendszerében.9. Természetvédelmi vo-natkozások.

Kritikai megjegyzés-ként annyit tennék hozzá:keveslem az erdõtipoló-

giai szakirodalom felhasználását, vala-mint a termõhelyi vonatkozások némipontosítására is szükség lenne (pl. éle-sebb különbségtétel a kõzet és talajmegjelölések között, pl. a „mészkerülõ”és „mészkedvelõ” erdõtársulások meg-jelölésekor).

A mûvet ajánljuk mindazok kezébe,akik az erdõk biológiai vonatkozásait,természeti adottságait elmélyültebbenakarják ismerni.

Ism.: Dr. Szodfridt István

Könyvismertetés

434 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

Sopronban, az akkori Erdõmérnöki Fõ-iskola 1959-60-as tanévének közismertés – nyugodtan mondhatom: közked-velt – egyénisége Wágner László test-vérbátyám, aki humoráról, mindenkivelbarátkozó természetérõl volt ismert. Amüszaki tárgyak nem tartoztak az erõs-ségei közé, ezért egy év élményekkelteli év után nehéz szívvel megvált Sop-rontól. Mindig büszkén mesélte, hogy õegy év alatt elvégezte a soproni egyete-met, Tibor öccsének ehhez öt év kellett.A tanév során letette az elsõ éves vizs-gák nagy részét, ebbõl kiszámította,hogy õ 14 százalékos erdõmérnök. Ké-sõbbi élete során erre mindig szívesenhivatkozott, nem kis büszkeséggel be-szélt errõl és a soproni élményekrõl er-dészismerõsei körében.

Akkoriban az Ábrázoló TanszékenHajdú Endre volt Stasney professzor ta-nársegédje, nagy tudású kiváló mûszakiember. Zárkózott magánakvaló sze-mély volt, ugyanakkor a mûszaki tár-gyak mellett nyitott volt a humán téma-körökben is. Laci bátyám jó kapcsolatotalakított ki vele is, mint mindenkivel,annak ellenére, hogy ábrázolóbólgyenge volt. A gyakorlatokon hossza-san beszélgettek, de sohasem a felada-tokról, annál inkább filozófiai és irodal-mi kérdésekrõl. Egyszer azzal leptemeg a tanár urat, hogy most már kezdiérteni az ábrázoló geometria lényegét,csak azt nem tudja felfogni, „hogy lehetegy pontnak két képe”.

Az erdészek életével már kora ifjú-ságában megismerkedett, 12 éves korá-tól kezdve nyaranta részt vett velemegyütt valamilyen erdei munkában. Az-zal kezdõdött, hogy a mónosbéli erdõk-ben csemetét kapáltunk Nahóczki Lacibácsi szigorú felügyelete alatt általánosiskolás nagy csapattal.

E m l é k e z e t e smarad a bükk-fennsíki nyár, ami-kor is egy hóna-pon keresztül sá-torban laktunk, ésGoldbach Károlykiváló erdész em-ber kezei alatt dol-goztunk a Semmi-völgyben, és aCsanálosi cseme-tekertben. WágnerLaci dicsekedvemesélte gyakran, hogy olyanokkalmunkálkodott együtt, mint Doros Béla,a MATÁV késõbbi igazgatója, Doros Ist-ván, az Erdészeti Egyesület mostanialelnöke, az Erdészeti Múzeum vezetõ-je, Böck Péter, a budapesti vagány, akiazóta eltûnt az ismeretlenség homályá-ban, és Wágner Tibor, az erdõgazdaságkésõbbi fõmérnöke.

Gimnazista korában az egyik nyáronaz erdõrendezõknél dolgozott, DallosAndor erdõmérnök figuránsa volt, aki-nek fia (szintén Dallos Andor) ma a szil-vásváradi Ménesgazdaság igazgatója.

A soproni egyetem „elvégzése” utána Nyugat-Bükk négy erdészeténél – Bél-apátfalván, Szilvásváradon, Arlóban ésÓzdon – dolgozott négy éven keresztüla legváltozatosabb munkakörökben.Volt rakodómunkás, bérelszámoló, ad-minisztrátor, hossztoló, mindig ott dol-gozott, ahol éppen szükség volt rá.

1963-ban történt a nagy fordulat életé-ben. Addig szinte természetes volt, hogyköveti velem együtt apánk, Wágner Lajoshivatását és valamilyen erdészeti munka-körben fog végérvényesem megmarad-ni. Ekkor azonban gondolt egyet, és be-adta jelentkezését három jogi egyetemre(Budapest, Szeged és Pécs), és felvételt

nyert a budapestiés a szegedi jogikarra. Akkor újsá-golta nem kis büsz-keséggel, hogy azország összes jogiegyetemére felvet-ték, kivéve a pécsit.

A jogi pálya mármegfelelt egyéni-ségének, humánbeállítottságának,ezt eredményeiigazolták, „cumlaude” minõsítés-sel végzett. Ezután

letette az ügyvédi vizsgát, és a korábbierdészeti dolgozóból hamarosan Egerismert ügyvédje lett.

Az ügyvédi gyakorlatából számtalantréfa, humoros történet kering mindmá-ig, kollégái, ismerõsei ma is szívesenemlékeznek rá, idézik a vele történteket.Engedtessék meg, hogy bátyámra emlé-kezve néhány kis történetet közreadjak.

A 70-es években történt, hogy az ak-kori igazságügyi miniszter, Korom Mi-hály ellátogatott Egerbe, és elõadást tar-tott jogászok körében. Elõtte megkeres-ték az ügyvédeket, és arra sarkalltákõket, hogy az elõadást követõen látvá-nyosan szóljanak hozzá. Mutatni kellett,hogy a jogászok körében élénk az ér-deklõdés a közügyek iránt. Ekkormondta Wágner Laci: „szóljatok hozzá,és ne feledkezzetek meg három fontosszabályról: a felszólaló legyen mindig jólöltözött, semmitmondó és dagályos”.

Egy magasrangú személy került szó-ba a kollégák körében. Többféle véle-mény hangzott el az illetõrõl. Laci bá-tyám véleményét így summázta: „ezolyan kiváló egyén, hogy százak kelle-nének belõle – de sajnos ezrek vannak”

Egyre többen keresték meg válópe-rük ügyében. Ekkor vezette be a „cso-portos válás” fogalmát. Azt mondta,hogy egyenként nem gyõzi, álljanakössze 10-15-ös csoportokba, együttesengyorsan és olcsón megoldja válóperü-ket. Ez természetesen csak tréfa volt.

Egyszer az egyik társaságban szóbakerült, hogy megszigorítják az ittas veze-tés ellenõrzését. Ha ez párttaggal törté-nik, ki is zárhatják a pártból. Erre Laci ígyreagált: „ ennek nem örülök, ha pártta-gokat zárnak ki, akkor mi, párton kívüli-ek felhígulunk”. Persze, mindig akad-nak, akik az ilyen megjegyzéseket nemtekintik tréfának.

A következõ eset bírósági tárgyalásontörtént. Eger egyik közismert személyé-

Dr. Wágner László, a 14%-os erdõmérnök

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 435

nek lakásába betörtek, a tettest elfogták.A tárgyaláson a tulajdonos hosszasanecsetelte, hogy milyen nagy kár érte, fõ-leg az italokat sajnálta. Elmondta, hogykülföldrõl hozatott különleges minõségûmárkás italokat. Ekkor Wágner László, atolvaj ügyvédje így szólt: „Tisztelt Bíró-ság! Védencemnek semmi kifogása azitalok minõségével kapcsolatban.”

Akkoriban volt Egerben egy bírónõ,aki hullámzó hangulatáról volt ismert.Egyik nap jókedvû volt, máskor, amikorballábbal kelt fel, nem igen állt szóba akollégáival. A bíróság büféjében a kö-vetkezõ párbeszéd zajlott Lacival:

– Mari, ma szerda van.– Tudom, Laci, de mért mondod ezt?– Mert hétfõn, szerdán, pénteken

szoktad fogadni a köszönésemet.Ilyen és ehhez hasonló apró epizó-

dokkal vég nélkül lehetne folytatni avele történteket, de talán egyéniségét

ezekkel is bemutathattam. Humoramindig az adott helyzetbõl táplálkozott,nem szerette az elõregyártott közönsé-ges vicceket, a vaskos tréfákat. Soha-sem volt bántó vagy közönséges. Min-dezeket a tulajdonságokat volt kitõlörökölnie, hiszen apánk, Wágner Lajosismert volt csendes humoráról. Amikormegszólalt, annak mindig súlya volt.

Wágner Laci erdészeti múltját, otthoniindíttatását sohasem tagadta meg. Diák-korában az erdészetben eltöltött nyara-kat, a többéves „tõmelletti” munkásságátnem felejtette el. Különösen jó szívvelemlékezett ismerõseire, barátaira, akik-kel a kinti gyakorlatban ismerkedettmeg. Amikor évtizekekkel késõbb Eger-ben szembejött vele egyik volt munkatár-sa, barátsággal köszöntötte, és azonnalmegmondta nevét, anyja nevét és szüle-tési évét. Az illetõ nagyon elcsodálkozott,hogy ennyi év után is emlékszik az ada-

tokra. Bátyám ugyanis az Arlói Erdészet-nél fizikai munkát végzett, innen ismerteezt az embert, a hónap végén bérelszá-moló volt, és akkoriban a bérjegyzékrefel kellett vezetni a személyi adatokat.

Az itt bemutatott fénykép is az arlóiidejébõl származik, fizikai munkásokközött áll Wágner Laci középen kalap-ban a Palinai úton.

Életének utolsó éveiben többszörvolt kórházban. A kezelésekrõl levele-ket írt kollégáihoz, részletesen beszá-molt a kórházakban történtekrõl. Ezek-bõl az írásokból árad a humor, ami sok-szor szívszorítóan szomorkás hangvé-tellel párosul.

Fiatalon, 44 éves korában ragadta ela halál. Egy mozgalmas, eseménydúséletbõl elköltözött egy másik, egyhan-gú világba.

Wágner Tiborny. erdõmérnök

Az OEE Szeniorok Tanácsa és a Bu-dapesti FVM Helyi Csoport 2010.szeptember 28-ára szervezte a szokásosévi közös tanulmányútját, ezúttal Pusz-tavacsra. Vendéglátónk, Fehér Sándorerdõmérnök kolléga, a NagykunságiErdészeti és Faipari Zártkörûen Mû-ködõ Részvénytársaság (NEFAG ZRt.)vezérigazgató-helyettese gondoskodotta Pusztavacsi Nap megszervezésérõl, acsoport mozgatásáról, ellátásáról, aszakmai és kulturális programokról.

A 19 fõt számláló társaság nagyobbikrésze, reggel 9 órára az albertirsai vasút-állomásra érkezett keletrõl és nyugat-ról, majd az erdészet autóival utaztunka pusztavacsi vadászházhoz, ahol mégnéhány gépkocsival érkezõ tagtársunkcsatlakozott a csoporthoz.

A vadászház éttermében kedves kíná-lással kezdõdött a program. Fehér Sán-dor vezérigazgató-helyettes (aki, mégnéhány héttel korábban a PusztavacsiErdészet vezetõje volt) üdvözölte a ta-nulmányút résztvevõit, és vázolta a ter-

vezett programot. Az üdvözlõ szavakután, dr. S Nagy László, a Szeniorok Ta-nácsának elnöke bevezetõjében megkö-szönte a tanulmányút megszervezését, alehetõséget, hogy a tagtársak közül töb-bekhez szakmailag és egyéni életvite-lükhöz kapcsolódóan is közel álló Pusz-tavacsi erdõkbe eljöhettek. Vezérigazga-tó helyettesnek, a fiatalon kiérdemeltmagas beosztásához, felelõsségteljesmunkájához sok erõt és egészséget,egyéni és szakmai sikereket kívánt. Em-lékeztette az erdészeti, szakmai körök-ben, íratlanul is általánosan elfogadottetikai normákra, az erdõ szolgálatára,melyet a legkülönfélébb beosztásokbanis kellõ alázattal kell tudni teljesíteni.

Ezt követõen a vezérigazgató-helyet-tes részletes tájékoztatást tartott a NefagZrt.-rõl, különös tekintettel a PusztavacsiErdészetre. Kiemelten foglalkozott apusztavacsi nevezetességekkel, a méltánhíres „pusztavacsi akáccal” és a régebbiidõkben nagyhírû „pusztavacsi dámmal”,amely – hála a korszerû vadgazdálkodá-si módszereknek – hamarosan eléri vagytúlszárnyalja a valamikori sikereit.

A konzultációt a környék nevezetes-ségeinek megtekintésével folytattuk, lo-vas fogatokkal:

– az ország geometriai középpontjá-nak megtekintése. A jeltornyot 1978-ban állították fel, Kerényi József építésztervei alapján, majd a tornyot csaknemteljes egészében 2002. évben felújítot-ták (a történelmi Magyarország földrajzi

középpontja Szarvason, a Holt-Köröspartján található). Ehhez a helyszínheztartozóan meg kell említeni az 1980-asévekben itt megtartott béketalálkozó-kat, melyek közül a harmadik, egybenaz utolsó is volt, mert az elhíresült talál-kozónak, akkoriban még nálunk isme-retlen tömegoszlatással vetettek véget;

– egy, a XV. századból fennmaradttemplom maradványainak megtekinté-se, a romot körülvevõ, a tizenháromaradi vértanú emlékére kialakított em-lékparkkal egyetemben. Közben Köves-kuti György, a csoport nevében meglá-togatta Kern Mihály kollégánkat, akiPusztavacson tölti nyugdíjas éveit;

– Magyarország „nevezetes fái” kö-zött nyilvántartott kocsányos tölgyekközül kettõ Pusztavacson található, me-lyek közül az egyiket útba ejtettük(törzs-körmérete: 584 cm);

– a település központjában megte-kintettük Coburg herceg kastélyát,melyben, az államosítás után erdészetiszolgálati lakásokat alakítottak ki;

Tanulmányút az ország közepén

436 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

– következõ állomás egy erdészetiszabadidõközpont volt, mely egybenévente ad otthont, a – nagyon kulturáltkörülmények között megrendezett –motoros találkozóknak;

– kiadós erdei kocsikázással megte-kintettük az erdészetre jellemzõ faállo-mányokat, azok szakszerû felújítását éshallottunk természetesen beszámolókata tájhoz illõ nehézségekrõl és szakmaiproblémákról is.

A rendezvény a pusztavacsi vadász-házban elköltött finom ebéddel és hoz-zákapcsolt kötetlen beszélgetéssel vég-zõdött.

Köszönet a szervezõknek, rendezõk-nek, házigazdáknak!

Összeállították: Halász Gábor, a Szeniorok Tanácsa és

Karádi Lászlóa FVM csoporttitkárai

Az OMBKE Fémkohászati SzakosztályKecskeméti Helyi Szervezetének felhí-vására 2010. szeptember 23-26-a között,az OMBKE és az OEE szakembereibõlálló 35 tagú csoport indult az erdélyi Só-vidékre. A Sóvidék nevezetes sóbányájaszoros szakmai és üzleti kapcsolatot tar-tott és tart ma is a helyi és a magyaror-szági bányászokkal és erdészekkel, va-lamint a legnagyobb megrendelõ Ma-gyar Közút Rt. szakembereivel. Az útegyik fõ célja emlékezés Reisz Péter bá-nyamérnökre, a parajdi sóbánya, majd aromániai sóbányák néhai igazgatója ha-lálának 10 éves évfordulójára.

A Nagyvárad–Torda–Balavásár útvo-nalon a csoportot vezetõ és az utat meg-szervezõ Dánfy László szakmai és törté-neti áttekintését hallgattuk. Hármasfalu-ba érkezve Reisz Erzsébet, Reisz Péterözvegye és a család kíséretében már sö-tétben, de a telihold fényében indultunkgyalog a két kilométer távolságban lévõtemetõbe, ahol elhelyeztük koszorúin-

kat Reisz Péter halványszürke, sóhegyformájú és bányászkereszttel dísztettmárványsíremlékén. Az emlékezésekután elénekeltük a bányászhimnuszt,majd a helyi mûvelõdési házban folyta-tódott a meleg, baráti emlékezés. Fel-csendültek a jól ismert selmeci dalok Tí-már József és Kindla Norbert erdészekvezényletével. Helyi idõ szerint késõ es-te értünk Parajdra.

Reggel Szovátára vezetett utunk,majd Korond, Farkaslaka és Szejkefür-dõ megtekintése (és vásárlások) utánfutottunk be Székelyudvarhelyre. A rö-vid buszos városkörút után irány a Har-gita fennsíkján fekvõ Szentegyháza. Itta Múzeum Szállóban a Gyermekfilhar-mónia Alapítvány vezetõje, a MagyarÖrökség-díjjal is kitüntetett Haáz Sán-dor tanár finom ebéddel várt. Tanítvá-nyai csíki viseletbe öltözött, tiszta sze-mû, vidám székely gyerekek, egy rög-tönzött kedves bemutató mûsorral lep-tek meg bennünket. Visszatértünk köz-

ben már az aznap délután négy órárameghirdetett sóbányabeli ökumenikushálaadásra és az azt követõ vacsorára isgondolva készültünk az emlék-szakes-télyünkre.

Meglepetésünkre a sóbányában – aReisz Péter igazgatósága idején kialakí-tott Nepomuki Szent János kápolnában– több száz helybeli aktív és már nyug-díjas sóbányász gyûlt össze. A szentmi-se után a sóbánya igazgatója, SeprõdiZoltán bányamérnök – emlékbeszédétkövetõen – meghívta a jelenlévõket egyvacsorára a bánya felsõbb részén lévõsókamrában nemrég kialakított borozó-ba. A vendégek között a parajdi erdé-szet képviselõi és a sóbánya korábbi,már nyugdíjban lévõ vezetõi is jelenvoltak. Az általunk tervezett emlékezõszakestélyt csak a vacsoravendégek tá-vozása után tudtuk – a selmeci hagyo-mányok szerint megtartani – Kiss Csa-ba, alias Balhés Charley bányamérnökelnöklete, Dánfy László, alias Bubu ve-gyészmérnök Háznagysága, Tímár Jó-zsef, alias Csávó és Kindla Norbert, ali-as José erdõmérnökök Nótabíróságamellett. Ez alkalommal velünk volt dr.Köllõ Gábor EMT elnök, a kolozsváriMûegyetem építészprofesszora is. A Re-isz Péterre emlékezõ Komoly PohárbanDánfy László Háznagy méltatta az 1995óta barátságában volt Reisz Péter szak-mai és emberi kiválóságát.

Szombatra virradva Parajdon bele-cseppentünk az immáron 16-ik alka-lommal megrendezett Nemzetközi Töl-töttkáposzta Fesztivál forgatagába. Arendezõk kérésére egyenruhás, zártalakzatban mi is részt vettünk a felvo-nuláson az OMBKE tábla alatt. A mene-tet vezetõ Sólovagot követõ bányászze-nekar után lépkedõ helyi nobilitásokmögött mehettünk végig a településen.Mindenütt nagy tapssal és lelkes intege-téssel fogadták a helyiek és a máshon-nan érkezett vendégek a magyar bányá-

Emléktanulmányút Erdélybe

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 437

szok, kohászok és erdészek csapatát.Dánfy László, mint a csapat vezetõjemeghívást kapott a parkban felállítottpódiumra, ahonnan a szervezõk kéré-sére üdvözölhette a fesztivál résztvevõ-it az OMBKE és az OEE nevében, kö-szönetet mondva a meghívásért és ameleg fogadtatásért. A Bucsin-tetõn tör-tént rövid pihenõvel indultunk Gyer-gyóba. Miközben a Mezõhavas felõl ér-kezõ fenyõillatú, friss levegõben a szé-kely köményes és az azt kísérõ Hargitasör nemes ízpompáját élveztük, szová-tai idõs magyar csoport telepedett mel-lénk. Volt velük egy hegedûs székely is,akinek kíséretében együtt énekeltük aszép erdélyi dalokat. Nézve a kicsitmeggyötört idõs magyar arcokat, so-kunknak könny szökött a szemébe, lát-va és érezve, hogy ezek a magyar em-berek minden nehézség ellenére ma-gyarok akarnak maradni itt Erdélyben!Nekünk ebben kell segítenünk õket ott,ahol alkalmunk nyílik rá!

A Békás-szorosbeli séta után a Gyil-kos tó mellett igyekeztünk Gyergyó-szárhegyre, ahol a Lázár kastély impo-záns és a kedvünkért cserépkályhák ál-tal befûtött Lovagtermében Bethlen Gá-bor fejedelemre tekintettünk vissza a

második szakesté-lyünkön, amely-nek elnöke DánfyLászló, alias Bubulett, aki a Háznagytisztére BognárGábor, alias Pagáte r d õ m é r n ö k ö tkérte fel. Ezen aszakestélyen a gyer-gyói erdészek kép-viselõi is jelen vol-tak.

Az OMBKE ésaz OEE általunk is-mert története so-

rán szakestély a Lovagteremben mégnem tartatott. Ezt és a helyet is figye-lembe véve, Dánfy László elnök a Ko-moly Pohárban Bethlen Gábor fejede-lem életútját ismertetve kihangsúlyoztaa fejedelem elkötelezettségét az erdélyinemesfém- és sóbányászat felvirágozta-tásában, mellyel megteremtette ErdélyAranykorának kezdetét, melyet az utó-dok fényesítettek a 30 éves háború vé-géig. Dzsida József gondolatait a Nin-

csenek már semeci diákok… címû versinterpretálásával Bognár Gábor, aliasPagát osztotta meg a jelenlévõkkel. Aszakestély résztvevõi egyöntetûen álla-pították meg, hogy a történelmi hangu-latú Lovagteremben különösen szépencsengtek a hagyományos selmeci nó-ták, melyeket Tímár Józsi barátunk ve-zérletével énekeltünk.

Marosvásárhelyen megtekintettük anevezetes épületeket, emlékmûveket.Továbbmenve Kolozsvárra a Bethlenbástyától indulva gyalogszerrel meg-néztük a Kincses Város nevezetes épü-leteit, templomait és végül a Házson-gárdi temetõben felkerestük az egyete-mes magyar kultúra erdélyi nagysága-inak síremlékeit. Az ismét szemerkélõesõben indultunk Tordaszentlászlóra,ahol a Tamás Bisztró népviseletbe öltö-zött háziasszonya és munkatársnõiszolgálták fel a specialitásukként híres-sé vált „gulyáspörköltet” és az áfonya-lekváros palacsintát. Lelkiekben meg-erõsödve vágtunk neki a hazavezetõhosszú útnak.

Dánfy László, Bognár Gábor

Békák esete egy gombával

Tudósok egy csoportja megfejtette azt a mechanizmust, amellyel a chytridiomcostsnevû gombás betegség szedi áldozatait. A fertõzés gyorsan terjed békák és más két-éltûek között világszerte, és már eddig is számos faj kihalását okozta az elmúlt né-hány évben. A marylandi egyetem kutatói megfigyelték: a kórokozó gomba meg-változtatja áldozata elektrolit-egyensúlyát, ami megállíthatja a szívet. A járványszerûmegbetegedések megértéséhez vezetõ úton ez egy kulcsfontosságú információ.

A kétéltûek bõrének rendkívül fontos szerepe van az állatok életében. A leg-több faj ugyanis a bõrén keresztül lélegzik, vagy éppen bõrét membránkénthasználva cseréli ki elektrolitjait (a nátriumot vagy a káliumot) a külvilággal. Akutatók egészséges és fertõzött észak-amerikai levelibékák bõrmintáit elemezvejutottak arra a következtetésre, hogy ezek a vegyületek kevésbé könnyen távoz-nak a bõrön át, ha a chytrid gomba is jelen van. A fertõzött békaegyedek vér- ésvizeletmintái sokkal kisebb nátrium- és kálium-koncentrációt mutattak, mint azegészséges egyedekéi. Más fajok esetében, így az embernél is, az ilyenfajta za-varok ismert okai a szívmegállásnak.

(www.greenfo.hu)

438 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

A 2010. év abiotikus erdõkárainakfõ okozója, az idén az átlagon felüliaktivitást mutató mediterrán ciklonés közép-európai sekély ciklon te-vékenysége nyomán (lásd: EL 2010.július-augusztus) sorban dõlnekmeg az évszázados nagytérségi, il-letve területi-állomási éves abszolútmaximum csapadékmennyiségek.

A Mátra, a Bakony és a Bükk hegyvi-déki mérõállomásain (Kékestetõ, Kõris-hegy, Bakonybél, Jávorkút) nagy esélyvan rá, hogy a hazai mérések kezdeteóta észlelt abszolút éves országos re-kord (1510 mm; Kõszeg- Stájerházak,1937.) ebben az évben a múlté legyen.

Az Ipoly Erdõ Zrt. által kezelt me-dencedombsági, illetve középhegységierdõterületeken mûködtetett erdészetimeteorológiai mérõhálózat Hellmann-rendszerû csapadékmérõ állomásairólbefutó adatok is ezt az országos helyze-tet reprezentálják.

A Börzsönyben, illetve a Cserhátbanfolyt korábbi meteorológiai mérésekcsapadék-komponenseinek elemzésealapján, a területre érvényes abszolút

éves rekordok néhány mérõállomásun-kon már november közepén megdõl-tek.

A 100-150 éves adatsorokat e tekin-tetben vizsgálva messze kiemelkedik az1937-es esztendõ. Érdemes a szóbanforgó évrõl kigyûjtött adatsorokat átte-kinteni néhány akkor, és jelenleg ismûködõ mérõpont esetében:

1937Kõszeg – Stájerházak, 1510 mm,

országos abszolút rekordPest megye – Börzsöny

– Királyháza: 1258 mm– Kóspallag, Kisinóci menedékház:

1190 mm– Bányapuszta: 1138 mm– Magas-Tax: 1037 mm– Nagyirtáspuszta: 1004 mm

Nógrád megye – Börzsöny – Diósjenõ: 1153 mm

Karancs – Medves – Salgótarján, Salgó menedékház:

1059 mm (Hajósy-Kakas-Kéri: A csapadék ha-

vi és évi összegei Magyarországon amérések kezdetétõl 1970-ig. OMSZ)

Az Ipoly Erdõ Zrt. Diósjenõi Erdé-szete által üzemeltetett erdészeti és atörzskönyvezett OMSZ csapadékmérõállomás adata szerint a 2010. évi csa-padék november 12-én átlépte az ed-dig helyben éves rekordnak számító1153 mm-t. Így bátran elmondhatjuk,73 éve nem mértek ekkora mennyisé-gû csapadékot a Börzsöny keleti pere-mén.

Bár az október hónap csapadékbanszegényebb volt, bizonyos, hogy 2010végére a rekord értéke látványosangyarapodni fog. Sõt, a hegységbeneddig mért abszolút maximum évescsapadékmennyiség (Királyháza,1937 – 1258 mm) is lehullhat ebben azévben.

A Cserhát-vidék sem marad el relatívértelemben a keretezõ magasabb hegy-vidékektõl, hiszen a sokévi átlagnak te-kinthetõ 560-580 mm/év csapadék-mennyiséghez képest, november végé-re már 840-970 mm közötti értékeketregisztráltak mérõállomásaink.

Az év hátralévõ részében várható,nagyléptékû idõjárási helyzeteket elem-zõ modellek mutatják:

Rekord csapadékmennyiségek azIpoly térségében

A NYÍRERDÕ Nyírségi Erdészeti Zrt. öt-ven közmunkást foglalkoztat a kor-mány által meghirdetett tûzifagyûjtõközmunkaprogramban. Szabolcs-Szat-már-Bereg megyében a Baktalórántháziés a Nyíregyházi Erdészetnél egyaránt15-en dolgoznak majd; Hajdú-Biharbana Hajdúhadházi Erdészet 15, a Gúthi Er-dészet pedig 5 munkanélkülinek ad át-meneti munkát. A hátrányos helyzetûállástalanok egy hónapon keresztül,november 19. és december 17. közöttdolgoznak az állami tulajdonú erdõk-ben, vágástakarítás és hulladékgallyakösszegyûjtése lesz a feladatuk – ismer-tette Szalacsi Árpád, a NYÍRERDÕ Zrt.vezérigazgatója. Az összegyûjtött tüze-lõnek valót a társaság átadja a települé-si önkormányzatoknak, és azok fogjákmajd értékesíteni a rászorulók közöttjóval a piaci ár alatt, köbméterenként1500 forintért. Az erdõgazdaság 17jelentõs munkanélküliséggel küzdõ te-lepüléssel vette fel a kapcsolatot.

2010 – a közmunka éve az erdõ-gazdaságnál

Szalacsi Árpád emlékezetett arra is,hogy a közelmúltban ért véget a NYÍR-ERDÕ Zrt. eddigi legnagyobb létszámúközmunkaprogramja. Az eredetilegmeghirdetett program során, január kö-zepétõl augusztus végéig 1100 állásta-lant foglalkoztatott az erdõgazdaság,ezt követõen pedig az egy hónappalmeghosszabbított programban 717 em-ber dolgozott. A társaság vállalta azt is,hogy 110 munkanélkülit saját költségénhárom hónapon keresztül tovább fog-lalkoztat.

Az elkészült összesítések szerint 290hektáron erdõsítéseket, 6000 hektáronápolási munkákat, közel 380 hektáronpedig vágástakarítást végeztek a köz-munkások. 480 ezer folyóméter turis-tautat, tanösvényt, erdészeti feltáró utattettek rendbe, emellett 157 ezer folyó-méteren javították az erdõvédelmi vad-kárelhárító kerítéseket. A csemeteter-

mesztésben mintegy 64 órát dolgoztak,a közjóléti eszközök (padok, kerítések,erdei játszóterek) karbantartására, felú-jítására 30 ezer órát fordítottak. Az el-múlt hónapokban több mint 57 tonnaszemetet gyûjtöttek össze a foglalkozta-tottak.

112 fõ részesült olyan OKJ-s kép-zésben, amely szorosan kapcsolódik atársaság által végezni kívánt feladatok-hoz és a közmunkaprogramokhoz. En-nek eredményeként 109-en motorfû-rész-kezelõi bizonyítványt, hárman fa-és bútoripari gépkezelõi bizonyítványtkaptak.

A program teljes költségvetése meg-haladta az egymilliárd forintot. A Szo-ciális és Munkaügyi Minisztérium támo-gatása 612 millió, a Magyar Nemzeti Va-gyonkezelõ Zrt. támogatása 330 millióforint volt. A NYÍRERDÕ Zrt. 108 millióforint önerõvel járult hozzá a költségek-hez.

Vereb István

Ötven tûzifagyûjtõ

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december) 439

Amennyiben az Atlanti-óceánon ki-alakuló izlandi ciklonokat blokkolóanticiklonok következtében a sarki hi-deg légtömegek és a Földközi-tengernedves, meleg levegõje keverednek, aKárpát-medence felett aktív genovaitípusú mediterrán ciklonok adhatnak– akár a májusihoz hasonló – intenzívcsapadékhullást. Természetesen ilyen-kor már vegyes és szilárd halmazálla-potban is.

A területre érvényes vagy az orszá-gos 10-30-100 éves adatsorokat és azebbõl generált átlagadatokat nézve, eb-ben az évben eddig az átlagos csapa-dékmennyiség duplája hullott le, és atenyészidõszaki csapadékösszegrõl isugyanez mondható el.

E pozitív anomáliának természete-sen kedvezõ hatása is van: pl. az évesfolyónövedék vagy a vadgazdálkodásterén sem elhanyagolható bõségesnyári zöldtakarmány terén. Ám, az ed-dig tapasztalt jelentõs erdõ- és infra-struktúra-károk mellett, az erdészetimunkák szervezését és elvégzését –különösen a tagoltabb domborzatúhegyvidékeken – meglehetõsen nehe-zíti.

Kíváncsian várjuk a közeljövõ idõjá-rási fejleményeit!

Nagy Lászlóokl. humánökológus

Éves csapadékösszeg mérõállomásonként, 2010 októberig, szerk:Nagy L., Ipoly Erdõ Zrt.

2010. november 11-én adták át a „Ma-dárlátta Sulit”, így kicsik és nagyok örö-mére, megszépült, új környezettel várjavendégeit az Erdei Iskola.

A nyílt nappal egybekötött pro-jektzáró rendezvényen beszédet mon-dott Barkóczi István, a SEFAG Erdésze-ti és Faipari Zrt. vezérigazgatója, Szaká-né Burányi Mária, pályázati referens,valamint Fekecs Lajos, mûszaki osztály-vezetõ.

Az európai uniós pályázatnak kö-szönhetõen egy új épülettel egészült kiaz erdei iskola, mely így még felkészül-

tebben várhatja az erdõbe érkezõ diá-kokat. 2010 õszén, az Európai Uniótöbb mint 75 millió forintos támogatásá-nak köszönhetõen a 250 m2-es új komp-lexum megépülése mellett, többek kö-zött 35 db kerékpár, bútorzat és oktatá-si segédanyagok beszerzése, korszerûfûtésrendszer kialakítása, illetve a fo-gyatékkal élõk számára fizikai akadály-mentesítés, kontrasztos táblák kihelye-zése valósult meg.

A kivitelezés befejezésével a pályá-zat is a záró szakaszába érkezett, eztünnepelték a november eleji pro-jektzáró rendezvényen. Az ezzelegyidejûleg szervezett nyílt napon akörnyék iskoláinak képviselõi pedigmegtekinthették, hogy hogyan is mû-ködik az erdei iskola, milyen progra-mokkal várják a gyerekeket.

Az Erdei Iskola minõsített programjai:Alsó tagozat számára: Amirõl az erdõ

fái mesélnekFelsõ tagozat számára: Fedezzük fel

Belsõ-Somogyot!

További programok:TanösvényErdõgazdálkodásVadgazdálkodásVizek világaDomborzati formák (térkép- és

iránytû-használat)TalajtanSokszínû rovarvilágVadnyomismeretKézmûves foglalkozás

A témával kapcsolatosan továbbiinformáció kérhetõ Merczel Istvántól a+36-30-9697-721-es telefonszámon,vagy a merczel.istvan@sefag.hu e-mailcímen.

„Madárlátta Suli” Sziágyon

440 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 12. szám (2010. december)

A soproni egyetem által meghirdetettprojekthez ki-ki önkéntesen kapcsolód-hatott. A csatlakozó pedagógusok több-sége rendszeresen szervez erdei iskolátdiákjainak, ám a jelentkezõk között út-törõkkel is találkoztunk.

A programot ismertetõ és ahhozgyakorlati útmutatást is adó tovább-képzés május elején, a Gyula-város-erdei erdészeti erdei iskolában, közel30 pedagógus részvételével zajlott. Ajó szervezésnek köszönhetõen a pro-jekt üzenetei megyénkben több ezerdiákhoz jutnak el, hiszen nálunk nagylétszámú iskolák vannak, s szinte min-den iskolás korosztályt érintenek,ugyanis a résztvevõk között voltakóvodapedagógusok, általános iskolaitanítók és tanárok, valamint középis-kolai tanárok is. Az elsõsorban Békésmegyei oktatók számára meghirdetettrendezvényhez a többéves munkakap-csolat révén még egy szegedi gimnázi-um is csatlakozott.

A Városerdõn töltött három nap prog-ramját az elméleti elõadásokon túl tere-pi foglalkozások, csoportépítõ játékok,

kiscsoportos feladatok kidolgozása ésbemutatása, éjszakai túra, sitkai kirán-dulás is színesítette. Eredményességé-rõl pedig mi sem beszél jobban, mint-

hogy mára minden itt járt pedagógus si-kerrel valósította meg iskolájában aprojekthez kapcsolódó feladatát.

Ref.: Puskás Lajos

SzerkesztôségBudapest XIII., Klapka u. 11.

1400 Bp. 7. Pf.64.

Tel./Fax: 342-2776Telefon: 462-8003, 462-8000/126

E-mail: hirfa@hirfa.hu

HIRDETÉSFELVÉTELA SZERKESZTÔSÉGBEN

Levélben, faxon vagy személyesen

Vállalkozásaihoz szakmai információ • Szolgáltatás • Adás-vétel • Partnerkeresés

fagazdaság, asztalos-, bútoripar, belsôépítészet, építôanyagipar

faipari információs lapm e g j e l e n i k h a v o n t a

Vállalkozó kedvû tanárok Városerdõn

Ha nagyon rosszat akarnék RaymanTamás egykori kerületvezetõ erdész-nek, akkor egy hónapra feleséget cse-rélnénk. E virtuális hónap után ismétmeglátogatnám pilisszentlászlói házát,ahol félelmetes mennyiségû régiségethalmozott fel az elmúlt évtizedek során.Már csak azért is, mert eszembe jutott,amikor ifjú házasként hazavittem egyszázad eleji, lángnyelveket utánzó (fe-leségem szerint porfogó) petróleum-lámpát. Hát lenne is rend Tamás udva-rában. De hát a szenvedélyes gyûjtõkmind ilyenek. Megmentenek az enyé-szettõl minden régiséget, legyen az ró-mai korú kõ, vagy a nyolcszázas évekvégi fénykép, kazalvágó taposókés,szecskavágó kerék és sok-sok feliratostégla, mind-mind, ami az elmúlt idõkemberarcú korát idézik. Az összegyûj-tött tárgyak bemutatójának ünnepélyesmegnyitóján Rayman Tamás beszéltszenvedélyérõl, ahol jelen volt ZambóPéter vezérigazgató is. E sorok írója akiállított tárgyakon kívül még egy,számára igen értékes „holmit” talált: er-dészgyakornoki évének kedves emlé-két, melyek e házhoz, a Csada Ferenc,néhai kerületvezetõ erdész otthonábantöltött idõhöz kötõdnek. Igaz, már hi-ányzott a kút mellett nõtt ezüstfa,amelynek helyén most egyéb régiségeksorjáznak.

Kellenek a Rayman Tamások, akikmegszállottan keresik-kutatják szûkebbpátriájuk még fellelhetõ emlékeit, meg-mentve a lassú rozsdahaláltól, az enyé-szettõl.

Pilisszentlászló felé járva érdemesbekukkantani az erdészházba. De elõt-te nem árt egyeztetni a 06-26-338-009-es telefonszámon.

Pápai Gábor

A pilisszentlászlói gyûjtemény

ANDREAS STIHL KFT. 2051 Biatorbágy-Budapark, Paul Hartmann u. 4.Telefon: (06-23) 418-054 · Fax: (06-23) 418-106www.stihl.hu · E-mail: info@stihl.hu

Békés boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendôt kívánunk!

Stihl_sajto_erde Ƭszeti_2010_te Ƭl_205x295.indd 1 12/3/10 12:42:39 PM