718

KÜLÖNFÉLÉK.

Cséti Ottó. f A selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolának gyásza van. Érdemes tanára, Cséti Ottó, ki már több év óta nyugalomban volt, elhunyt. Oda­adó munkássággal, fáradhatatlan törekvéssel buzgólkodott a hazai bányászati s erdészeti tanügy és irodalom szolgá­latában. Erdészeti irodalmunkat jeles szakmunkával, az „Erdészeti földméréstan"-nal gazdagította, melyet az Orszá­gos Erdészeti Egyesület annak idején 100 db. arany, pálya­díjjal is jutalmazott.

Számos tanítványa őszinte hálával és szeretettel gondol rá, ki az ifjúságnak mindig nemes és jóakaratú barátja is volt.

Életrajzi adatait a következőkben ismertetjük:

Verbói Cséti (Chrismár) Ottó Budapesten 1837-ben született, hol elemi s középiskoláit végezte. 1856—1857-ig a bécsi mű­egyetem hallgatója volt. 1858-ban a Selmecbányái bányászati akadémiára felvétetvén, annak elvégzése után 1862—1863-ban mint id. tanársegéd, 1863-tól 1865-ig mint bányagyakornok Selmecz­bányán, majd Govosdián 1865-től 1868-ig pedig mint tisztjelölt Govosdián, Kapnikbányán, Nagybányán és Diósgyőrött szolgált. 1868-tól 1872-ig Diósgyőrött mint vasgyári mérnök működött és utóbbi minőségében a vasgyár építésének műszaki vezetője is volt. 1872—1873. óta mint helyettes, azután mint rendkívüli, majd mint rendes tanár és m. kir. főbányatanácsos a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián működött. 1902. évi augusztus hó 1-én nyugalomba vonult, mely alkalommal érdemei elismeréséül, a „verbói" előnévvel, nemességet is kapott.

Az „Erdészeti földméréstan"-on kivül az „Általános földmérés­tan", a „Bányaméréstan" Felső földméréstan" czimü tan­könyveketirta CS 3.Z tt Erdészeti Lapok"-ban, de különösen a „Bányászati és Kohászati Lapok"-ban, valamint a porosz bányászati lapokban is számos alapos szaktudásról tanúskodó czikket és értekezést irt.

Béke hamvaira!