15
ERDÉSZETI LAPOK Az országos Erdészeti-Egyesület KÖZLÖHYE. Kilenczedik évfolyam: V. füzet. Május 1870. A badeni és würtembergi fekete erdő. Irta Pausiriger József árvái erdőmester, fordította Wickl Antal. A múlt nyáron mélyen tisztelt kormányzómtól Gróf Zichy Ödön ö Excellentiájától engedélyt nyertem, hogy a badeni és würtembergi fekete erdőt (Sehwarzwald) beutazzam, ott a szál- fának gúzszsal lazán kötött talpakban való tutajozását tanul- mányozzam , és szerzett tapasztalataim alapján véleményt ad- jak, mennyiben volna ezen eljárás az itteni viszonyok közt al- kalmazható. Minthogy ezen tutajozási mód nálunk még csak rövid idő ótaismeretes, de körülményesen és alaposan még le nem Íratott, bárha sok jó tulajdonsággal bir, — 0 Excelentiájátol azon meghagyást kaptam, hogy ezen tutajozási módot valamint egyéb, utazásom alatt szerzett tapasztalataimat közé tegyem. Ezen meghagyásnak megfelelve kijelentem hogy figyel- memet leginkább azon erdőműtani müveletekre, fordítottam melyeknek a honi erdőkben való alkalmazása előttem különö- sen fontosnak látszott; minélfogva ezen közleményem az összes kezelési viszonyok leírásán kivül, kiváltképen az üzem saját- ságaival fog foglalkozni. Általános viszonyok. A fekete erdő Rastadttól Baselig, a Rajnával párhuzamo-

Erdészeti Lapok 1870. 9. évf. 5. füzeterdeszetilapok.oszk.hu/00530/pdf/00530_161-175.pdf · ERDÉSZETI LAPOK Az országos Erdészeti-Egyesület KÖZLÖHYE. Kilenczedik évfolyam:

  • Upload
    others

  • View
    0

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

  • ERDÉSZETI LAPOK Az országos Erdésze t i -Egyesüle t

    K Ö Z L Ö H Y E . Kilenczedik évfolyam: V. füzet. Május 1870.

    A badeni és würtembergi fekete erdő. Ir ta Pausiriger József árvái e rdőmes te r ,

    fordí to t ta W i c k l An ta l .

    A múlt nyá ron mélyen tisztelt ko rmányzómtó l Gróf Zichy Ödön ö Excellentiájától engedélyt nyer tem, hogy a baden i és wür temberg i fekete erdőt (Sehwarzwald) beutazzam, ott a szálfának gúzszsal lazán kö tö t t t a lpakban való tutajozását tanulmányozzam , és szerzett tapasztalataim alapján véleményt adjak, mennyiben volna ezen eljárás az itteni viszonyok közt alkalmazható.

    Minthogy ezen tutajozási mód nálunk még csak rövid idő ó ta i smere tes , de körülményesen és a laposan még le nem Íratott, bá rha sok j ó tulajdonsággal b i r , — 0 Excelentiájátol azon meghagyást k a p t a m , hogy ezen tutajozási m ó d o t valamint egyéb, u tazásom alatt szerzett tapasztala ta imat közé tegyem.

    Ezen meghagyásnak megfelelve kijelentem hogy figyelmemet leginkább azon erdőműtani müveletekre, fordí tot tam melyeknek a honi e rdőkben való a lkalmazása előttem különösen fontosnak lá t szo t t ; minélfogva ezen köz leményem az összes kezelési viszonyok leírásán k ivü l , kivál tképen az üzem sajátságaival fog foglalkozni.

    Általános viszonyok. A fekete erdő Rastadt tó l Baselig, a Rajnával pá rhuzamo-

    A-P

  • san, kelet felé 18'—20 mértföldnyi hosszaságban, és 8—10 mértföldnyi széleségben terjed. Wür tembergfe lé el lapul; s ágai észak felé a Nekárig és keletfelé a Rauehealpig nyúlnak. Összes terjedelme körülbelül 170 Q mértföldet, s az összes erdőtér 658000 holdat tészen, melyből 558000 holdat a badeni, és 124000 holdat a würtembergi fekete erdőre lehet szám-itani. Ebbő l kitűnik hogy itt te temes erdőterülettel nem pedig valami csekély erdőkertészettel van dolgunk.

    Utazásom alkalmával csak is a fekete erdő északnyugoti részén fekvő Murg-, Ki őzig- és Nagold völgyeket kerestem fel melyek kitűnő usztatási intézeteikről régóta ismeretesek, s ennélfogva leírásom a fekete erdőnek csak fent nevezett völgyeire fog szorítkozni,

    A Murg- valamint a Kinzig völgyben az alapkőzetet főképen a gneis és gránit képez i , melyekre a hátulsó részekben és a magaslatokon i romba homokkő rakódot t le .

    A hegyoldalok a gránitkőnél sajátságos 2 0 — 2 5 fokig ter jedő lejttel birnak, kősziklák által ri tkán vannak megszakítva, ele annál gyakrabban gneis-törmelék által fedve, kiváltkepen ott a hol az i romba-homokkő képezi az a lapot ; mely esetben tökéletes kőgorczok képződnek melyeken csak vigyázva és nagy erőtetéssel lehet odább haladni .

    A bejárt erdőrészekben leginkább a gránitkőzeten volt

    a leg termékenyebb talaj, ta lá lható , kevésbbé a homokkő-

    omladékok lejtőin, melyek gyakran posványosak, s áfonyával

    és repcsény-harcgával vannak b e n ő v e .

    A fekete erdő forrásokban gazdag s a benne eredő patakok és folyók csak is a jó l fenntartott erdőségeknek köszönhetik tar tósan egyenlő magas vízállásukat. A Murgot és Kin-ziget a Vággal és Garammal lehet összehasonlítanunk. Esésük a forrástól -távolabb fekvő részeiken nem mondható szem-

  • beöt lőnek; de annál inkább nagyobbod ik minél j o b b a n köze ledünk eredetükhöz ugy, hogy ot t 1 2 — 1 5 fokra is rug.

    A Kinzigbe ömlő Wol fachnak m e d r e nagyon köves és t ö b b vizzuhataggal b í r , mi a tutajozást nehezíti és veszélyessé teszi.

    Az e rdő tenyészeti ha tárán belől, de m á r feltűnő magasban , egy körülbelül 1 0 — 1 2 hold kiterjedésű hegyi tavat is lá t tam, mely faragott kőből készi tet t gáttal volt e l lá tva , és igy felszerelve vizgyüjtőként alkalmaztat ik. Ezen tó nagy hasonla tosággal b i r a Ká rpá tokban az e rdőtenyésze t határai felett^előfor-duló tengerszemekkel .

    Az éga l j , a feltűnően változó magas la toknál fogva , nagyon k ü l ö n b ö z ő , ugy hogy a mérsékel t enyhe égalj mellet t a zordon égalj sem hiányzik . Errő l a vö lgyekben , e lőhegyeken valamint magas la tokon előforduló növények csalhatlan b izonyságo t tesznek ; mer t m i g a M u r g v ö l g y to rkola tában a szőlő, szelíd gesztenye és diófa eléfordul, a Kniebissen m é g a legközönségesebb gyümölcs sem található.

    Gerwig adata i szerint, Kar l s ruhenek át lagos évi hőmérsé -ke 8,08 R° t e s z ; ebből következte tve W a l c h n e r megközel í tő számítása szerint a Fe ldbe rgnek át lagos évi hőmérséke 1,68 R° lenne, s igy a l egnagyobb és legkisebb á t lagos hőmérsék-közt eléforduló kü lömbség 6,40 R° tészen.

    Az u ra lkodó fanem a jegenyefenyő (abies pec t ina ta) . E z nem csak nagy ter jedelmű tiszta-, hanem bükk- , erdeifenyü és tölgygyei elegyes e rdőke t is képez . Leg jobban tenyészik a mély talajú," televény dús, kevésbé nedves sőt köves és sziklás de védet t a lan tabb fekvő hegymagas la tokon és keleti vala-

    | mint nyugoti hegyolda lokon. Az efelé t e rmőhelyek az ot tani e rdőszök által, a jegenyefenyő valódi hazájának neveztetnek. Az ily te rmőhelyeken nőt t e rdőkben nem r i tkaság a 200 éves jegenyefenyő. A mi a magaslati övet illeti mondha tom , hogy a 6 0 0 — 2 5 0 0 ' magas la tokat leginkább kedve l i ; sőt 3 2 0 0 '

  • magaslatokon is találtam a lúezfenyüvel elegyesen, hol azonban nagyobbára törpe növésű vol t : mi egyébiránt a rosz termőhelyen kivül, még a védtelen fekvésnek is tulajdonítható.

    Az ottani erdőszök állítása szerint a j egenyefenyű 130-ik éves korában éri el átlag-növekvése te tőpont já t : mely adat a Press ler féle erdőszeti segédkönyvben közétet t német terrnési táblákkal is megegyezik.

    Az ott tett észleletek szirint a j egenye fényű majd minden évben terem magot, miáltal az újra erdősités igen meg van könnyítve.

    A jegenye fényű után a bükk foglalja el a legnagyobb területet. Összefüggő ós tiszta állabokat csak az előhegyeken k é p e z ; odább hatolva a j egenye fényűvel elegyesen j ö n elő. Az alom használat következtében több bükk erdő növedéke annyira a p a d t , hogy a bükköt az elégülékeny erdeifenvűvel kellett felcserélni.

    A bükk ugyan azon talajt szereti melyet a jegenyefenyű jó tenyészete kivan; de a melyen azután igen magas kort ós rendkívüli méreteket ér e l ; miről a karlsruhei erdészeti kiállításban látott, a schönmürzachi völgyben nőtt 6 láb átmérőjű óriás bükk eléggé tanúskodik.

    Az erdeifenyűt tisztán csak a Murg völgy hátulsó részében, még pedig i romba-homokkőn találtam. Növése igen szép, s ott is hol a j egenye-és lúczfenyűvel elegyesen fordul elő, j o b bat nem lehet kivánní. Ezen erdeifenyűk fája igen gyantás és a vörösfenyűéhez hasonló, j ó sága miatt ped ig híres.

    Az erdeifenyűk itt nem szenvednek anyit a hónyomástól mint az előhegyek és a Rajna völgy j ó talajú síkjain, minthogy lombozatuk sokkal gyé rebb , fájuk pedig szívósabb s na-gyob ellentállási képességgel bír.

    Ezen fanemet minden felé találtam, úgy a rónákon mint az előhegyeken, valamint a magas lápokon eltörpült állabok-

  • ban. Az alom nyerés folytán el törpült bükke rdők átvál toztatásánál is nagy szerepet já tsz ik .

    A lúczfenyü nincs nagyon elterjedve, többny i re csak alárendel ten a jegenyefenyűvel e legyesen j ö n elő.

    Legújabb időben azonban mind ikább n a g y o b b elterjedésnek ö rvend ; s nevezetesen afreudenstadt i p a g o n y b a n a vágások kijavítására majdnem kizárólag a lúczfenyü használtat ik. Azt tart ják hogy sokkal e légülékenyebb mint a jegenyefenyű, s a mocsá ios helyeket kivéve, minden te rmőhelyen meglehe tősen j ó l tenyészik.

    Fáját kedvelik, de azér t még sem becsülik t öbb re mint a j egen v e fényűét.

    A tölgyet csak a Gernsbach és Kinzig előhegyein találtam. Az utóbbi helyen legújabb időben n a g y o b b mérvben ül tetik , miután meggyőződ tek hogy cse rüzemben kezelve nagv hasznot hajt.

    A vörösfenyűt e lőbbi időkben itt o t t u tak mellett mesterségesen tenyészte t ték, azonban a törzsek tö rpe , csavarszerü növése s azon körü lmény , hogy m á r a fiatalabb fák kérgé t is ellepték a mohák és zuzmók, muta t ta , h o g y a talaj és kl ima neki nem kedvező , s igy a további tenyésztése i felhagytak.

    Gervig a Feke t ee rdő fanemeinek e legyarányát a következő számokban adja e l ő :

    jegenyefenyű . . . 3 0 % bükk 3 5 % lúczfenyü . . . . 2 5 % tölgy és erdeifenyű . 1 0 %

    A jegenyefenyű áll i tólag n a g y o b b tömegben volt elterj edve mint j e l e n l e g ; de a F e k e t e e r d ő több részeiben alkalmazott tarvágás folytán á l l i tó lag te temesen megapad t .

    A m o s t a n i k e z e l é s n e k a l a p e l v e i . a.) A fanemek megválasztása.

    A jelen e rdőgazdaságnak legfőbb elve, a jegenye-fenyű

  • terjedését minél j o b b a n előmozdítani , mer t ezen fanem nem csak hogy a kevésbé kedvező termőhelyeken is j ó növésnek ö rvend ; hanem a szélvészeknek ellentállva, természetes uton való vetülése könnyen s ikerül , és az ottani terjedelmes szerszámfa kereskedésben a legnagyobb hasznot biztosítja.

    A hol tehát tiszta jegenyefenyű állabok vannak, azok minden áron fentartattnak, sőt a hol még nem léteznének, de a talaj e fanemnek megfelelő, ott ez iigy a természetes felújításnál, valamint az értéseknél különösen szaporittatik. E melett a lúcz- és az erdei-fenyű sem hanyagoltat ik el, de csak oly helyeken, a hol a jegenyefenyű többé nem tenyészik, valamint a vágások hézagainak kijavításánál.

    Hol az erdeifenyű természetes uton létre jöt t , ott fenn-tartatik, mert azon termőhelyen nagyobb jövedelmet biztosit mint más fanem; egyébbaránt ott is türetik a hol a jegenye-fenyáí á l labokban mint alárendelt fanem fordul elő.

    A bükk terjedelmes tiszta ál labokban semmi kedvezményben sem részesül. D e miután az a talajt javítja, s a l eg jobb tüzelő fát szolgáltatja, valamint némely iparczélokra nélkülözhetlen, a jegenyefenyűvel alárendelt elegyítésben tenyésztetik.

    A tölgyet egyedül a Kinzig völgyben találtam, hol a cser-üzem kedvéért rövid fordában tenyésztetik.

    Az igen számos elegyes ál labokban mindég a legértékesebb fanem részesül legtöbb kedvezményben anélkül, hogy a több i eléforduló fanemek véglegesen^elnyomatnának, hanem csak a nekik leginkább megfelelő termőhelyekre szoritatnak vissza.

    b.) A forda idő.

    Miután a fenyvesekben minden törekvés oda van irányozva, hogy minél vas tagabb szerszámfa nyeressék , a fordaidő 2 0 — 3 0 éves ujbolítási tartani melett, 120 évre határoztatott . Az ottani szaktársak nyilatkozata szerint ezen forda a Fekete erdőnek valamenyi pagonyában megtartat ik.

  • T o v á b b á minthogy nagyon vastag és ér tékes szálfák tenyésztése nagyon szükséges ; e czélból a kiválasztot t szép növésű j egenye- és erdeifenyűfákat a szél ellen védet t he lyeken, az utak és csuszornák szélein, az ismét beköve tkezendő ujbolitásig- íentart ják. Ily elővigyázat melet t lehetségessé válik a fentartott fákat a fordaidő lefolysa~előtt is felhasználni, anélkül hogy ez által az á l labban ká r tétessék.

    Lehe t , hogy ezen forda a je lenleg divó nézetek szerint némelyek által magasnak tartat ik. D e ha vesszük a választékok á rkü lömbségé t és az ez által nyer t ér téknövedóket valamint a rendszeres szállaló vágások kezelését és az ezekben nyer t 4 — 4 7-2% növedéket , — b e kell va lamink , hogy még a Press ler féle alaptételekkel is összehasonlítva, ezen forda pénzügyileg igazolva van.

    Legyen szabad még megemlí tenem, hogy a r i tkí tot t vágásokban Press le r növedék fúrójának segítségével — 7 % n ö vedéket találtam, s még azon meglepő észleletet is tet tem, hogy a ri tkítás következtében a növedék legalább háromsxor n a g y o b b lett mint a r i tkítás előtt volt.

    c.) A vágás és a vágásrend.

    Mindazon p a g o n y o k b a n melyeket meglá togat tam a vágások természetes felújítása szabály volt, mig a tarvágás csak k i vételt "képez.

    Ezen ujbolitási eljárás mindég az á l labminőség- és a termőhelyhez alkalmaztat ik.

    A tiszta, valamint a n a g y o b b á r a jegenyefenyűvel elegyített ál labok, rendszeres szállaló vágások által ta ro l ta tnak le. A vetővágást 5 — 2 0 évvel az előkészi tővágás előzi meg, hogy a ri tkított á labban^a mag te rmés e lőmozdi tassék,

    Ily előkészületek után megkezdet ik a v á g á s , mely alkalommal nem egyenlő felosztással , hanem a mint j ön , hézagonként is vágatnak ki a l egvas t agabb , csekélyebb növedékü és hibás fák.

  • A vágirány mindig az uralkodó széllel ellenkező irányba helyeztetik, s a széloklalon szélfogók hagyatnak.

    Széles lejtőkön a serdény kímélése végett, a hegygerinczen kezdetik meg az újbólitás, s onnan folytattatik a völgyfenék i g ; úgy, hogy midőn a völgyben az állabot még csak ritkítják, e hegytető már ujbolitva van.

    J ó talajon rendesen már az első vágás után történik a ve-tülés. A hol ez hosszabb ideig be nem következik, ott mesterséges úton segítenek a ba jon ; mely eljáráshoz egyébaránt csak r i tkán kénytelenek folyamodni.

    H a már természetes vetülésből eredt, habár elnyomott serdény létezik, ez lehetőleg meg kiméltetik.

    H a a serdény 3—8-ik évét elérte, és oly erős lett, hogy a gyom által többé el nem nyomatik. akkor a vágásnak ritkítása eszközöltetik.

    A tökéletes vetülés esetében, s b a a serdény kellőleg megerősödött , ezen ri tkítás oly mérvben hajtatik végre, hogy az után a végvágat következhessek; ellenkező esetben a ritkítás csekélvebb mér tében és elővigyázattal történik.

    Miután a ritkítás nem mindég a serdény igényei szerint alkalmazható, — hogy a fiatal növények a levegő és világosság szükséges befolyását élvezhessék; a még álló anyafák föl-nyesetnek. Ezen fölnyesés á l t a l , ha az kellő figyelemmel és szorgalommal vitetett véghez, a fák kárt nem szenvednek, s a sebhelyek 5—6 év alatt beforrnak.

    Ezen ritkításra következik a serdénynek a megmaradt a-nyafák levágása által szabad állásba való he lyezése , rendesen nem egyszerre, hanem fokonként, minthogy különben a fának nagy tömegben való k ihordása által, nagy kárt szenvedne.

    Ily módon tenyésztet t ál labokat a Gernsbach- i , Herren-wies-í pagonyokban láttam, s mondhatom hogy tökéletes zárlati mellett a 30 éves ál labok oly szabályszerűek, hogy ezeket az ültetett vagy vetett állaboktóJ nem lehetett megkülönböz-

  • tetnem, s e mellett oly épek egészségesek voltak s oly vidám tenyészetnek örvendtek, hogy az t a mes terséges ú ton tenyésztett á l laboknál csak r i tkán láthatni .

    A W ü r t e m b e r g i á l lamerdőségek kezelése a fentebbi eljárástól némikép kü lönböző , mi n a g y o b b á r a az ottani á l lab- és termőhelyi viszonyokon alapszik.

    I t t az első vágás valódi ve tővágás , melynél a vetülés biztosan tö r t énhe t ik , me lynek beköve tkez t e u tán ha a se rdény megerősödöt t , a végvágás eszközöltet ik . Az előforduló hézagok 6 éves csemetékkel , t öbbny i r e lúczfenyűrel ül tetet tnek be .

    A z ál talam megszemlél t á l l abokban az erdőuji tás k ö rüli ezen eljárást j ó siker koronáz ta . Megjegyzendő azonban hogy ezen á l labokban m á r 10 '—20 éves lúcz- és j egenyefenyű előserdény is talál tatott , melynek k o r o s a b b lúczfenyvei minden kimélet nélkül levágat tak, a mit Neudörfer e rdőmes te r avval okadato l t , hogy ha az e lőserdény túlnőt t egyedei , a vetővágás előtt ki nem vágatnának, az utserdény az e lőbbiek á rnyékában soka t szenvedne, sőt egészen is e lnyomatnék .

    A hézagok ta ta rozása igen észszerűen eszközöltet ik , melyről később részletesen szóiandok.

    E g y e s j ó növésű tö rzsek , a mint m á r említve vol t , a másod ik fordán át is föntar ta t tnak.

    A tiszta bükk ál labok, ve tővágások által uj i tatnak ugy a mint az áltál jában minálunk is tör ténni szokot t .

    T i sz ta erdeifenyü á l labok csak is mes terséges u ton, t ö b b nyire ültetés által uji tat tnak.

    A vJgályitás itt már r égó ta van a lkalmazásban. A z o n b a n a vékony fának á ra miat t csak a k o r o s a b b ál labok vigályit tat-nak. E z e n közteshasznála tnál főszabá ly : „mérséke l ten de annál g y a k r a b b a n . "

    Altal jában azt vet tem észre, h o g y az á l labok ápo lásá ra nagy figyelem fordittatik, és a tökéle tes zárlatu, valamint j ó n ö vésű ál labok tenyésztése , a gazdaság főczófját képezi .

    22

  • Ámbár itt az erdők természetes felujitása szabá ly , tarvá-gás pedig kivétel; mindazonáltal az értés itt nagy szerepet játszik melynél ugy a tu la jdon, mint az idegen legújabb és legj o b b tapasztalatok nagy szorgalommal felhasználtattnak.

    A vetés, a mennyire tudomásomra ju to t t , csak azon jó termőhelyi jegenyefenyű ál labokban a lkalmazta t ik , melyekben a természetes vetülós hosszabb időn át k imarad t ; különben a vágások hézagainak kijavítása ültetés által történik, különösen ujabb i d ő b e n , midőn meggyőződtek, hogy némi vigyázat és szorgalom melleit, a jegenye fényűt is j ó l l e h e t ültetni. A szükséges csemeték e czélra készített faiskolákban nagy szorgalommal neveitettnek.

    A faiskolák számára mindig j ó , frisés mélytalaju, dérmen-tes helyek személteinek ki.

    Kirándulásaim alkalmával az erdei kerteket és faiskolákat egynek kivételével, mely a végett volt egy állabtisztásra elhelyezve , hogy a jegenyefenyű plánták oldalt védve legyenek, elhagyott szántóföldeken vagy réteken ta lál tam; s mind a melett hogy ezek oltalom nélkül vol tak, ép oly szép j egenye fényű plántákat szolgál ta t tak, mint az mely az állab által védve volt.

    Az erdei kertek talaja jó l megforgattatván, keverék trágya földdel vagy pedig gyephamuval elegyittetik. A mag, egymástól 3 — 4 " távolságra eső barázdákba, melyek a 3 ' széles ágyakon keresztbe huzatnak, vettetik el. A vetés tavaszkor történik, minthogy ezáltal m i n d a z o n veszélyek kikerülteinek melyek az őszi vetést fenyegetik; a vetéshez szükséges csekély menyisé-gü mag pedig télen át tobozokban csirképesen könnyen eltar tható .

    Valamennyi faiskolában 1—3' magason az ágyak fölött, rudakból készített rostélyt találtam, mellyre szükség esetén fényű galyak rakatnak, hogy a magonczok a dér vagy hőség ellen megvédessennek-

  • Ezen fedelek a nyáí" forró szakában éjeire leszedetnek, h o g y a magonczok a ha rma t j ó t é k o n y befolyásában részesüljenek.

    Némelyek ezen galyfödést fölöslegesnek ta r t j ák , s csak akko r vélik a lka lmazandónak , ha az időjárási v iszonyok szerént dórtól kell tartani . Némely e rdőke r tben a sorközök mohával voltak betakarva . E n n e k czélja a g y o m o t e lnyomni és a m a -gonczokat a felfagyás ellen m e g v é d e n i : mi kü lönösen az első ese tben rendel te tésének tökéle tesen m e g is felelt.

    Miután a vágások hézagainak beül te tésére csak e rősebb csemeték használ tat tnak, a magonczok jó l megmunká l t ágyakba ül te t te tnek át. A sorok 6" t ávo lságban vannak s a magonczok ezekbe 3 " - r y i r e egymás tó l ül tetet tnek el.

    Mesterségesen nevelt magonczok h i á n y á b a n az e rdő ritkásabb helyeiről s az u tak lejtőiről, 2 — 4 éves vadonczok ásatnak ki s ü l te t te tnek az i skolába át , honnan 3 — 4 évi ápolás u-tán kivétetvén, a vágások hézagainak kijavitására használ ta tnak.

    A Rippo ldsau ' i p a g o n y b a n lá t tam a fent emiitet t m ó d o n tenyésztet t c s eme téke t , melyek l e g n a g y o b b meg lepe té semre oly épek és egészségesek vol tak, mintha ve tővágásban nőt tek volna fel.

    A jegenyefenyű mellet t lúcz- és erdeifenyü csemeték is voltak ezen faiskolákban s ugyan azon tövér tenyésze tnek örvendtek mint az előbbi .

    A faiskolák á p o l á s a , vagy is az á g y a k n a k gyomtó l való megtisztítása valamint ö n t ö z é s e , egy a köze lben lakó a n y ó kára van, b izonyos évi ál talány mellett , bizva.

    t

    Á m b á r ezen faiskola, ter jedelmes vol ta mellet t csak egy személy által ápo l t a to t t , mindazonál ta l oly t isztaság és rend által tündököl t , hogy ehez hasonlót m é g oly fa iskolákban sem lá tha tn i , melyek időszakonkén t , n a g y o b b k iadások mellett , t öbb napszámos által mivel tetnek.

    A csemeték gom nélkül ül tetet tnek á t a vágásokba . Az

  • ültönczök gyökerei a kiszáradástól és napfénytől nedves mohába való takarás által védetnek meg.

    Ily szép faiskolák nemcsak Badenben hanem Würtem-bergben is lá thatók.

    A freudenthali pagonyban alkalmam volt egy sajátságos, d e az ottani körülményeknek megfelelő s igen czélszerü zsomb-ültetést látni.

    E g y igen megri tkí tot t vágásban , az i romba-homokkőn, a talaj silánysága miatt helyenként a jegenyefenyű vetülése kimaradt . Ezen helyek sekély, köves és repcsényhangával nagyon benőtt talajjal b i r tak. E talaj a jegenyefenyünek egyáltal-j á b a n meg nem feleit, s azért annak beültetése 4 — 5 éves lúcz-fenyűvel eszközöltetett .

    Az ültetés előbb gödrökbe történt , még pedig termékeny föld használata mellet t ; azonban a csemeték igen elsatnyultak, betegeskedtek. Az ez i rányban tett fürkészet azt mutatta, hogy a fácskák alsó gyökere i mind elhaltak, s feljebb voltak kénytelenek uj gyökere t hajtani.

    Ezen há t rány kikerülése végett most a csemeték a talaj felületén j ó földből készített halmocskára, zsombra, ültettetnek. A szükséges föld egy évvel az ültetés előtt hordat ik össze nag y o b b halmokra, a mi köbölenként szakmányban készítve 3 ft. 24 o. é. krajczárba kerül.

    Az ültetésnél következőkép j á rnak e l : Az ültönczöt egy munkás közvetlenül a földszinére füg

    gélyesen tartja s annak gyökerei t természetes fekvésükbe he lyez i ; más két munkás pedig földet hordoz kosarakban a gyökerekre mig azok egészen elfödetnek. H a a zsomb eléggé nagy, mihez körülbelül 4 kosár föld szükséges, akkor azt keményen meg tapossák, s evvel a munka b e van fejezve.

    Száz csemetéhez körülbelől V* köb-öl j ó föld szükséges, s ennek beszámításával az ültetés 100 darabonként 1 ft. 40 o. ó. krajczárba kerül. Ezen értés tagadhatlanul nagyon

  • d r á g a , de ha meggondol juk, hogy csak a vágások legfeljebb 0,3 tevő oly hézagaiban a lkalmaztat ik , melyeknek beül te tése különben más m ó d szerént csak bizonytalanul s ike rü lne ; s ha tekinte tbe vesszük a biztos értés által nyer t t öbb évi növedé-ket , valamint az ottani magas f aá raka t ; m e g kell val lanunk, hogy ezen költséges értés mégis igazolva van.

    T o v á b b á m é g egy körülményről kell emlí tés tennem, mely méltó arra , hogy nálunk is u tánoztassék.

    Ez ugyan is hajdan az e rdő á l lományhoz t a r t ozo t t , most már te rméket lenné vált szántóföldek ré tek és legelőknek, az állam s más nagybi r tokosok által való megvéte le s erdősi tése , a bel vett p e d i g , a mezőgazdaság számára való á tengedése oly erdőterüle teknek melyek szántóföldnek vagy rétnek kiválólag alkalmasak.

    ; A nevezet t kiélt földeknek értése, kü lönösen h a magasan és védtelenül fekszenek, nem oly könnyű mint azt némelyek gondol ják, mer t ezen si lány talajon a csemeték rendkívül las san nőnek s csak kissé száraz nyá ron nedvességhiány miat t sokat szenvednek. Ezen ba jon , m é g p e d i g igen jó sikerrel az által segítettek, hogy a füvet fel nem használ ták hanem tövén ott korhadni h a g y t á k , minek hatása már a másod ik évben a fácskáknak hoszabb csúcshajtásában muta tkozot t . H a a csemeték terebéfyesebbek lettek s a talajt beárnyékol ják , akko r m á r növésükben feltűnő ha ladás t muta tnak , kivált az u ra lkodók oly hoszhajásokat tesznek a milyet ily talajon alig várna valaki .

    I ly területek erdősi tésére rendesen a lúczfenyűt választj á k s e közé körülbelül 1% jegenyefenyűt szórványosan ültetnek. A lúczfenyűk 3 — 4 , a j egenyefenyűk p e d i g rendesen 8—10 évesek.

    Ezen kora rány azért ál l i tatott fel, mer t tapaszta l ták hogy azon jegenyefenyű c seme ték , melyek a derek régiójából még ki nem vergődtek, a derektől sokat s zenvednek , növésükben hátra maradnak s végtére a lúezfenyűáltal e lnyomatnak .

  • Ezen eljárásnak jó tékony következményei m á r i s láthatók Az az előtt haszonvehetlen kopá r területek zöldülni kezdenek és szép jövedelemre nyújtanak reményt , a mezőgazda pedig czéljainak j o b b a n megfelelő telkeket nyervén, nem panaszkod-hatik hogy az erdőtalaj a mezőgazdaság rovására szaporittatik

    Mily szükséges volna e példát nálunk követni ! kivált azon megyében hol én lakom (Árva,) a hol a mezőgazdasági földeknek több mint 'A-de a föltétlen erdőtalajból vétetett.

    Ezen telkek nagyrésze , kivált a námesztói és thurdosnini j á rásban , annyira elsilám odot t hogy már a bevetet t magot sem adja vissza. Minek folytán műveletien hagyatván, a boróka és más hasztalan cserjék ellepik s ily ál lapotban alig szolgáltatnak a kecskének és juhnak némi koplaló legelőt.

    Trencsón és Árva megye éjszaki részén több ezer holdat lehet látni, mely úgyszólván erőszakosan szakitatott ki a föltétlen erdőtalaj kebeléből , és most mogyorófa és gyalogfenyű-vel benőve, mint sovány legelő használtatik.

    A természet maga, erőnek erejével törekszik ily területeken, kivált ha egy p á r evig nem szántat tak, ismét erdőt hozni l é t r e ; mert ha közelben csak egy pá r lúczfenyü á l l , annak magjával a terület bevetül, s az igy természetes uton létre jöt t ifjú erdő sürjebb mint kívánatos lenne. Csak békét kellene ezen surjánynak hagyni , s ez minden legkisebb költség és munka nélkül értékes erdővé nőné ki m a g á t ; azonban alig lett husz éves , már is egy pár középszerű aratás reményében kiirtatik , hogy egy pá r évi sanyargatás után ismét kimerülve használatlanul hagyassék.

    A terméketlen kopá r területeknek erdősítése nálunk, hol a szeszélyes klima és a nedvességhiány évről évre érezhetőbb lesz, még sokkal üdvösebb hatást muta tna mint azon kis német ta r tományokban hol a szigorú erdőtörvények a rakonczátlan erdőir tásokat eleitől kezdve gátol ták.

  • Azonban minálunk ezen eljárás nem könnyen foganatosítható. Azon kopár területek már rendkivüli te r jedelmet nyertek s b i r tokosaik oly szivósággal r agaszkodnak hozájuk, azokér t oly á raka t követelnek, hogy azt senki meg nem vásárolha t ja , legkevésbé a n a g y b i r t o k o s , k inek azon üdvös törekvését mindég gyanakvó szemmel tekintenék.

    Békés u ton ez i rányban egyelőre nem sokra fogunk m e he tn i ; sőt szerencséseknek tar that juk magunka t h a a várva várt uj e rdőtörvény a további e rdő i r tásoknak gátot fog vetni.

    (folytatjuk.)

    A tölgy s annak tenyésztése. I r t a I l lős N á n d o r .

    Az orsz. erdészeti egyesület m. é. közgyűlésén Kassán szóba hozatott a tölgy tenyésztése; a vita folyamában a nézetek meglehetősen elágaztak, de azon óhajtásban megegyezni látszottak, hogy az E . L. e kérdést tárgyalnák. Ezen óhajnak kívánok eleget t e n n i , midőn e lapok hasábjain megkisértem előadni azt, a mit a tölgy tenyésztésére nézve a legjelesebb Íróktól, milyenek Pfeil, Burckhardt, Jáger , Cotta, Gwinner , Stumpf, Har t ig , Heycr sat. tanul tam, és azt a mi t magam szemlélet és összehasonlítás utján észleltem.

    Én e kérdésnek nagy fontosságot tu la jdoni tok; mer t hazánkban a tölgyesek még nagy területeket lepnek e l , és helyes bánásmód mellett nagy reményekre jogosítanak. Tapasztalásból tudjuk azonban, hogy tölgyes erdőségeink á ta lában véve rosz karban vannak, kivévén ott, a hol a rendkívül erőteljes, gazdag, üde talaj a legroszabb gazdasággal is da-czolni képes. A ki tölgyeseinket figyelemmel szemléli, lehetetlen hogy észre ne venné, miszerint növekvésük mindenfelé apad, szép fát r i tkán teremnek, s más fanemek, kivált az árnytürők, mindinkább túlsúlyra ju tnak bennök, sőt a tölgyet teljesen ki is szorítják.

    Szomorú tapasztalás ez, kivált a mostani időkben, midőn a tűzifa jövője mindinkább söté tü l , a müfáé pedig rózsás színben ragyog. És