718
KÜLÖNFÉLÉK.
Cséti Ottó. f A selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolának gyásza van. Érdemes tanára, Cséti Ottó, ki már több év óta nyugalomban volt, elhunyt. Odaadó munkássággal, fáradhatatlan törekvéssel buzgólkodott a hazai bányászati s erdészeti tanügy és irodalom szolgálatában. Erdészeti irodalmunkat jeles szakmunkával, az „Erdészeti földméréstan"-nal gazdagította, melyet az Országos Erdészeti Egyesület annak idején 100 db. arany, pályadíjjal is jutalmazott.
Számos tanítványa őszinte hálával és szeretettel gondol rá, ki az ifjúságnak mindig nemes és jóakaratú barátja is volt.
Életrajzi adatait a következőkben ismertetjük:
Verbói Cséti (Chrismár) Ottó Budapesten 1837-ben született, hol elemi s középiskoláit végezte. 1856—1857-ig a bécsi műegyetem hallgatója volt. 1858-ban a Selmecbányái bányászati akadémiára felvétetvén, annak elvégzése után 1862—1863-ban mint id. tanársegéd, 1863-tól 1865-ig mint bányagyakornok Selmeczbányán, majd Govosdián 1865-től 1868-ig pedig mint tisztjelölt Govosdián, Kapnikbányán, Nagybányán és Diósgyőrött szolgált. 1868-tól 1872-ig Diósgyőrött mint vasgyári mérnök működött és utóbbi minőségében a vasgyár építésének műszaki vezetője is volt. 1872—1873. óta mint helyettes, azután mint rendkívüli, majd mint rendes tanár és m. kir. főbányatanácsos a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián működött. 1902. évi augusztus hó 1-én nyugalomba vonult, mely alkalommal érdemei elismeréséül, a „verbói" előnévvel, nemességet is kapott.
Az „Erdészeti földméréstan"-on kivül az „Általános földméréstan", a „Bányaméréstan" Felső földméréstan" czimü tankönyveketirta CS 3.Z tt Erdészeti Lapok"-ban, de különösen a „Bányászati és Kohászati Lapok"-ban, valamint a porosz bányászati lapokban is számos alapos szaktudásról tanúskodó czikket és értekezést irt.
Béke hamvaira!