Nagy érdeklõdés mellett, ötvenöt küldött jelenlétével zajlott az OEEtavaszi Küldöttgyûlése. A május 3-án a budapesti Erdészeti Informá-ciós Központban tartott eseményen a 2013. évi kitüntetések és a

szokásos beszámolókkal kapcsolatos napirendi pontok mellett az Alapsza-bály módosítását is tárgyalták a küldöttek. Nagy többséggel, 50 igen szava-zattal fogadta el a Küldöttgyûlés az Alapszabály módosításra beterjesztett el-nökségi javaslatot. Az Alapszabály módosítást egy Elnökség által felkértmunkacsoport készítette elõ, az Elnökség több ülésen tárgyalta, a tagságáprilis folyamán véleményezte, javaslatokkal kiegészítette. A civil törvénymódosítása miatt szükséges változtatásokon kívül a választási rendben és ahelyi csoportok, szakosztályok mûködésében lesznek jelentõsebb, az egye-sületi életet érintõ változások. A módosított Alapszabály több helyen rögzítiaz Egyesület mûködésének alapelveit. Megfogalmazza a mûködés alapérté-keit, melyek a Szakértelem – Erkölcs – Összetartozás hármasa köré épülnek.Hangsúlyosan szerepel az Erdészeti Lapok és a Wagner Károly ErdészetiSzakkönyvtár mûködtetése és konkrét megnevezése. A módosított Alapsza-bályt a Fõvárosi Törvényszéknek kell elfogadásra benyújtani, ahol vizsgáljáka civil törvénnyel való összhangot. Az Alapszabály a Törvényszéken történtelfogadását követõen lép életbe.

Lomniczi Gergely Képek: Nagy László

TTaavvaasszz ii KKüü llddöött ttkköözzggyyûû llééss

Gyûlnek a szavazatok

Soproni hallgatói csoport küldötte Munkában a küldöttek

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLVIII. évfolyam 5. szám (május)FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári JánosSZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 06 (1) 201-6293 • Mobil: 06 (20) 330-3462 • e-mail: erdlap@oee.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán • Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén • Nyomdai munkák: F & F Print Line Kft., Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2013. május 2.ISSN 1215-0398Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

A címlapon: Aranyat érõ esõ után – Gyula-Városerdõ Fotó: Nagy László.

A harmadik oldal

Egyesületünk életére jellemzõ az alkalmazkodás, afolytonosság. A történelmi átalakulások, a társadal-mi – gazdasági – politikai változások közepette szak-

mai közösségünk mindig megtalálta a szükséges érdemi vál-toztatások módozatait. Jelen korunkban ilyen az új, 2013.május 3-án elfogadott Alapszabályunk is. Az Egyesület erejea társadalmi munkamegosztás: ez a termelõ ágazatok, azigazgatás, az oktatás - kutatás, a természetvédelem, az erdé-szeti közjólét területein dolgozók és az egyre szélesebb körbõlvaló szimpatizánsaink, idõsebb és fiatalabb korosztályainakegységében rejlik. A történelmi gyökerek, a hagyományok, afelhalmozódott tapasztalat e kötelékeket tovább erõsítik.

A döntéseket megelõzõ viták, véleménykülönbségek, alegjobb megoldások keresése mind Egyesületünk életképes-ségét demonstrálják. A küldöttgyûlés által, nagy többséggelelfogadott új Alapszabályunk illeszkedik a jogszabályikörnyezet változásaihoz, továbbra is erõsíti az összefogá-sunkat, hangsúlyozza az Egyesület patináját és megtartjaa sokféleség lehetõségét. Emellett az erdészekre jellemzõbölcs és hosszútávra tekintõ szemléletet is tartalmazza -szakmai és közösségi értékeink, hagyományaink megtar-tása mellett, a nemzetközi kapcsolatok további erõsítésével.

Az Alapszabály-módosítás elõkészítésére kijelölt mun-kacsoport elnökeként, beszámolhatok az elvégzett munká-ról. Az elsõ lépésben elhatároztuk, hogy az Egyesület 1998-tól ez idáig hatályos Alapszabályának struktúráját, jól ki-forrott, fontos elemeit megtartjuk – hisz azok a korábbiAlapszabályokból eredeztethetõek – és a munkánkat mélyalázattal, körültekintéssel fogjuk végrehajtani.

A változtatások egyik pillére – ahogy ez a különbözõ szin-tû egyeztetéseken sokszor elhangzott – az idõközben megvál-tozott jogszabályi környezet lekövetése, a másik pillér pedig akoncepcionális változások átvezetése volt. Ez utóbbi, tehát azésszerûsítésen alapuló változtatások megalkotása mindvégigaz életszerûségen alapult. Az alapszabályi meghatározáso-kat, megfogalmazásokat minden esetben lemodelleztük egy-egy gyakorlati példával, esettel vizsgálva azok hatásait. Tu-dom, hogy az egyesületi tagok nem az Alapszabály olvasásá-val kelnek és fekszenek nap mint nap – és ez egy jól mûködõ,a szakmai kapcsolatokon és barátságokon alapuló egyesület-nél jól is van így! Kívánom, hogy az Alapszabály legyen való-di támasz minden tenni akaró, aktív tagunknak az egyesü-leti életben történõ kezdeményezéseihez és alkotásához!

Remélem, munkacsoportunk hozzájárult ahhoz, hogyEgyesületünk még aktívabb, még szorosabb barátságokonalapuló közösség legyen! A jó közösségekre igaz, ahogySzent Pál fogalmaz: „Mindenki a saját tetteit tegye mérleg-re, dicsekvéseit pedig tartsa meg magának, ne tárja másokelé. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.”

Gõbölös Péteraz Alapszabály munkacsoport elnöke

Tartalom

Dr. Somogyi ZoltánEgy háromszázéves könyv margójára......134

Koczka Zoltán:Erdõsítési szezon a Kiskunságban II. ............................138

Andrésiné dr. Ambrus Ildikó:Agrár-szakképzõ iskolák fenntartását veszi át a minisztérium ................................................................140

Dr. Rónai Ferenc::Erdész vadász vagy vadász erdész?... ............................141

Lampert Bálint:Miért nem szerepel az erdõ az alsó tagozatos kerettantervben? ............................................................142

Dr. Koltay András, SzakácsIstván, Horváth Attila:Tömeges fenyõpusztulás aKeszthelyi-hegységben ........145

Nagy Imre:Mégis bele lehet lépni ugyanabba a folyóba kétszer! ..148

Dr. Darabos István, Dr. Farkas László:Alternatív lehetõségek nyárültetvények erdõmûvelésében ..........................................................150

ifj. Bakay László, Paganová Viera, Miroslava Maceková: A házi berkenye szlovákiai elterjedése..........................154

dr. Mátrabérci Sándor:Kis Mûszaki Napok Zalában 156

Wágner Tibor:Az 1958. évi erdészeti kiállítás Egerben ........................160

Illyés Benjámin:Az elsõ valétálás Sopronban ..........................................162

Szilágyi Annamária:Svájci szarvasgomba-kutatók a NEFAG Zrt.-nél ............166

Nagy LászlóGerecsei márvány a szelíd gesztenyék alatt ..................168

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 5. szám (2013.május)134

SZAKMAI FÓKUSZ – FENNTARTHATÓ ERDÕGAZDÁLKODÁS

lowitz is, aki a szászországi bányászatihivatal vezetõjeként többek között abányák faanyaggal történõ ellátásáértvolt felelõs, át kellett élje azt, hogy azerdõk megfogyatkoztak.Ezt a nyilván nem fenntart-ható folyamatot meg kellettgátolni, az egyszerû hasz-nálatból át kellett térni agazdálkodásra, és ez vezet-te Carlowitzot arra, hogy atartamosság fogalmánakközponti szerepet tulajdo-nítson az erdõgazdálkodás-ban.

A Carlowitz korában élõembereket nagyon is sújtókereskedelmi és megélhe-tési válságokból nem sike-rült tanulnia az emberiség-nek. Azóta e válságok sok-félék lettek és kiteljesedtek;ma már különbözõ pén-zügyi válságok, a meg nemújítható nyersanyagok éséletszükségleti anyagok (pl.ivóvíz) kimerülésébõl adó-dó válságok, valamint akörnyezetünk szennyezõ-anyag-felvételi képességétpróbára tevõ környezet-szennyezési válságok soka-ságát éljük át. A „fenntart-hatóság” tágabb értelem-ben vett, a többi gazdaságiágazatban alkalmazhatókoncepciója még mindignem alakult ki, és ezért szé-lesebb körben mind a mainapig nem terjedhetett el,

pedig erre most már nagyon nagy szük-sége volna az emberiségnek. Ezért isidõszerû lerögzíteni, hogy az európaierdõgazdálkodásban idõvel a szakmaikultúra alapjává vált a Carlowitz és má-sok hatására kifejlõdött „tartamosság”-koncepció, aminek következtében manem túlzás azt állítani, hogy az erdõgaz-dálkodásban megvalósult a tartamosgazdálkodás. Ezt a tényt felhasználhat-juk a fenntarthatóság általánosított, mû-ködõképes koncepciójának a kialakítá-sához.

A tartamosság alapjaiAz erdõgazdálkodás tartamosságának azalapja közismerten a következõ: ahhoz,hogy hosszú távon lehessen fát termelni,szükségszerû az erdõket felújítani. Más-

Az erdõgazdálkodás fenntartható öröksége

Háromszáz éves a „tartamosság” szakki-fejezés. Szakkönyvben, egy szakmaikoncepció megjelenítésére elõszörHans Carlowitz használta az 1713-banmegjelent „Sylvicultura oeconomica,oder haußwirthliche Nachricht und Na-turmäßige Anweisung zur wildenBaum-Zucht” (hozzávetõleges fordítás-ban: Sylvicultura oeconomica, avagy atermészetes erdõk termesztésére vonat-kozó ökonómiai újdonságok és elõírá-sok) c. könyvében. Ezt a könyvet tartjákaz erdõgazdálkodásról szóló elsõ átfo-gó, a kor valamennyi fontos gazdálko-dási ismeretét összefoglaló könyvnek,Carlowitzot pedig a tartamos erdõgaz-dálkodás atyjának. Carlowitz e könyvé-ben nem elégedett meg az akkor az er-dõkkel kapcsolatban gyakran használtszakkifejezésekkel. Az erdõket szerinteúgy kell védeni, ill. termeszteni, hogyazok „folyamatos, állandó és tartamoshozamot” („nachhaltende Nutzung”)adjanak1. Ezen keresztül kapott a „tarta-mosság” speciális, az utóbbi idõben ki-bõvülõ, és már nemcsak szakszövegek-ben használt tartalmat.

A tartamosság fogalma azonban nemCarlowitztól származik. E fogalmat azerdõk kiélésének: túlhasználat miatti el-tûnésének és degradálódásának követ-kezményeit átélõ korábbi generációkalakították ki, kényszerûségbõl. A ter-mészet kiélése természetesen évezre-dek óta zajlott. Már Platón beszámol 9évezreddel elõtte élt görög õsei erdõir-tásairól, és ez a folyamat a középkoriipar fejlõdésével gyorsult fel. Maga Car-

300 évvel ezelõtt jelent meg az elsõ átfogó erdészeti szakkönyv. Szerzõje,Hans Carlowitz és mások munkájának eredményeként, a fahasználat és a nö-vedék közti egyensúlyt sikerült megteremtenie az erdészeti szakmának. A fánkívül több más erdei termék, valamint erdei szolgáltatás esetében is nyugod-tan beszélhetünk az erdõgazdálkodás fenntarthatóságáról. A jövõben a szak-mán belül azon kell dolgozni, hogy minél több erdei folyamat esetében való-suljon meg a fenntarthatóság. Ehhez a fenntarthatóság e cikkben bemutatott,ún. kapacitás-alapú értelmezése szükséges, és az, hogy ennek az értelmezés-nek megfelelõ fenntarthatósági indikátorokat dolgozzunk ki. Ez a tartamosfahasználat évszázados hagyományaira építõ, továbbfejlesztett szemlélet azerdõgazdálkodáson túlnyúlóan is segíthet a környezeti fenntarthatóság meg-valósításában.

Egy háromszáz éves könyv margójáraDr. Somogyi Zoltán – tudományos fõmunkatárs

Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest

(1) Grober, U. 1999. Der Erfinder der Nachhaltigkeit. URL: http://www.agenda21-treffpunkt.de/archiv/99/pr/zei4898nachhalt.htm

Carlowitz: Sylvicultura oeconomica c. 1713-as könyvé-nek címlapja

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 5. szám (2013. május) 135

SZAKMAI FÓKUSZ – FENNTARTHATÓ ERDÕGAZDÁLKODÁS

ként megfogalmazva: hosszú távon ki-termelni csak annyi faanyagot lehet,amennyi megtermelõdött. Ez azonbanönmagában még nem elég annak ameghatározásához, hogy mennyi fa-anyagot is termelhessünk ki, márpediga tartamos gazdálkodáshoz szükség vanennek ismeretére.

E faanyagmennyiség meghatározá-sára, és ezen keresztül a tartamosságbiztosítására többféle módszer is kiala-kult az idõk során. Az egyik legegysze-rûbb módszer az ún. térszakozás, ami-kor egy adott erdõterületnek mindenévben annyiad részérõl engedik elvé-gezni a véghasználatot, ahány éves vá-gásfordulóval kezelik az adott erdõt.Így körbejárva a területen minden év-ben annak más, de ugyanakkora részénvégeznek fakitermelést, és mire ismétugyanahhoz a területhez érnek vissza, afelújuló erdõ ismét vágásérett lesz. Ezazonban csak akkor vezethetne idõbenállandó hozamhoz, ha minden termõ-helyen minden fafaj ugyanannyi fa-anyagot termelne. Mivel ez nincs így,ezért a terület helyett a tömegszakozás-ban a faállományok más jellemzõi: a fa-készlet, ill. a növedék váltak a kitermel-hetõ famennyiség meghatározásánaktényleges mértékévé. Ehhez azonbanmegfelelõ erdõbecslési módszerekre,többek között fatermési táblákra voltszükség; a fatermési táblák elsõ generá-cióját 1795-tõl kezdõdõen kezdték pub-likálni (Paulsen, ill. Hartig német tudó-sok munkája eredményeként).

Ma az erdõterületek részletes, a ko-rosztályokra is kiterjedõ leltározásánakköszönhetõen elvben még részlete-sebb hozamszabályozásra van lehetõ-ségünk. A szabályozás egyik alapinfor-mációja, egyben a tartamosság mérté-kének jellemzésére szolgáló adat – ide-gen szakkifejezéssel indikátora – a faki-termelés és a növedék aránya. Ezeket amennyiségeket 21. századi technológi-ákkal sokkal pontosabban tudjuk be-csülni, mint amire a 18. században le-hetõség volt. Ennek segítségével elv-ben hosszú távon biztosíthatjuk a fa-termesztés tartamosságát, ami akkorvalósul meg, ha (a pontosság kedvéérta mortalitást is magában foglaló) faki-

termelés nagysága hosszabb távon ki-sebb, mint a növedék.

Mi a fenntarthatóság?A tartamosság fogalma az utóbbi évti-zedekben abban az értelemben is to-vábbfejlõdött, hogy az erdõgazdálko-dás feladata ma már nemcsak a fa-anyag-mennyiség, hanem az összes er-dei termék és szolgáltatás hosszú távonnem csökkenõ hozamának a biztosítá-sa. Az erdõgazdálkodásban ezt a vala-mennyi erdei termékre és szolgáltatásrakiterjedõ tartamosságot hívjuk fenntart-hatóságnak.

A fenntarthatóság ezen túlmenõenolyan tág értelmezést kapott, hogy a fo-galmat ma már valamennyi nemzetgaz-dasági ágazatra alkalmazzuk, a nyersa-nyagok kibányászásától kezdve azokfeldolgozásán, szállításán keresztül ahulladékok kezeléséig, szociális kérdé-sekig és a közgazdaságtanig. Ezt a fo-galmi kiterjesztést azonban még nemmindig követte egy olyan folyamat,amelyiknek eredményeként megfelelõmódszertanunk volna e gazdasági éstársadalmi folyamatokban értelmezhetõ„hozamok” szabályozására, ill. arra,hogy ellenõrizzük, e hozamokkal kap-csolatban a fenntarthatóság biztosított-e. Nem vált köztudottá, hogyan kell anyersanyagokkal vagy környezetünkhulladékfelvevõ-képességével fenntart-ható módon gazdálkodni.

Ez igaz az erdõgazdálkodás nem faalapú termékeire és szolgáltatásaira is.Kb. húsz év óta folyik az európai erdõkún. kritérium- és indikátorrendszeré-nek3 fejlesztése. E rendszer célja az,hogy az erdõgazdálkodás fenntartható-sága szempontjából fontos folyamato-kat monitorozza, és a megfigyelt állapo-tok és állapotváltozások elemzésével afenntarthatóságra nézve megfelelõ in-formációkat szolgáltasson az erdõgaz-dálkodás valamennyi döntéshozójaszámára.

A rendszer, amelynek adatait euró-pai szinten összesítik4, legkorábban1990-tõl tartalmaz adatokat az egyes or-szágok szintjén, 5-10 éves adatgyûjtésigyakorisággal. (A messze legnagyobbterületû, és messze a legtöbb erdõvel

rendelkezõ Oroszország is része a rend-szernek.) Az alapadat-bázis több mint100 statisztikából származó adatokbóláll. Ezekbõl aztán 35 számszerûsíthetõún. indikátort állítanak elõ, amelyek azthivatottak mérni, hogy a vizsgált folya-matok fenntarthatók-e vagy nem5. (Azindikátorokat 6 fõ csoportba – ún. krité-riumokba – sorolják; a rendszer emel-lett tartalmaz 17 nem számszerûsíthetõ,a szakpolitikák, intézmények és egyébszabályozási eszközök meglétére, ill.minõségére utaló indikátort is.)

E cikknek nem célja a fenntartható-ság jelenlegi állapotának vizsgálata min-den egyes indikátor elemzésén keresz-tül. Azt azonban kiemeljük, hogy ezenindikátorrendszer még a fejlesztésénekaz elején jár, mert az indikátorok jelen-tõs része csak valamilyen, az erdõre vo-natkozó statisztikáknak az idõbeli ala-kulását mutatja, anélkül azonban, hogyvizsgálná, hogy e változásoknak milyenköze volna a fenntarthatósághoz.

Ez megérthetõ akkor, ha az indikáto-rok használatának céljából indulunk ki.A cél az – csakúgy, mint a fatermesztéstartamosságának elemzésénél – hogylássuk, mennyi termék, ill. szolgáltatás,általánosan fogalmazva kapacitás kelet-kezik, mennyi az ezekbõl igénybe vettmennyiség, a hozam, és ez a kétmennyiség hogyan viszonyul egymás-hoz. E viszonyítás alapja az erdõk gom-ba- , vadhús- és ivóvíztermelõ képessé-ge, erózió és árvíz elleni védõképessé-ge, levegõ tisztítási és szénlekötõ ké-pessége, és minden más termék és szol-gáltató képessége esetében is az, hogy

(2) Somogyi, Z. 1994. Hogyan lehet mérni a tartamosságotõ Erdészeti Lapok CXXIX. 12: 362-364.(3) http://www.foresteurope.org/sfm_criteria(4) http://www.foresteurope.org/documentos/State_of_Europes_Forests_2011_Report_Revi-

sed_November_2011.pdf(5) Egy korábbi cikkben kísérletet tettünk e rendszer bemutatására, és a hazai erdõgazdálkodás

fenntarthatóságának elemzésre, l. Somogyi, Z. 2007. A hazai erdõgazdálkodás tartamosságárólnemzetközi összehasonlításban. Alföldi Erdõkért Egyesület Kutatói Nap kiadványa. URL:http://www.aee.hu/downloads/kutatoi_nap_2007.pdf

Hans Carl von Carlowitz

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 5. szám (2013.május)136

SZAKMAI FÓKUSZ – FENNTARTHATÓ ERDÕGAZDÁLKODÁS

véges világban élünk, melybenminden folyamatra érvényes azanyag és energia megmaradásánaktörvénye. Ha az erdõ említett ké-pességeit kapacitásoknak hívjuk,akkor ez a törvény megfogalmaz-ható úgy is, hogy az erdei kapacitá-sok mennyisége bármely idõszakalatt véges. Ugyanilyen fontosazonban azt is rögzíteni, hogy e ka-pacitások újratermelõdnek, vagyújratermelhetõk.

Egy kapacitáshasználat fenntart-hatóság, teljesülését valamilyenidõszakok (idõegységek) alattmegismétlõdõ folyamatokra vizs-gáljuk. Így pl. elemezhetjük azévenkénti fakitermelések szintjét.Azt, hogy a folyamatok hosszabbtávon fenntarthatók vagy nem, akövetkezõ mennyiségek mérlege-lésével elemezhetjük:• a nem megújítható kapacitások

mennyisége (betûjellel: Knm;ilyen pl. az emberiség kõolajkész-lete, de ilyennek tekinthetõ az õs-erdõknek mint ember által érin-tetlen erdõknek a fakészlete);

• az egységnyi idõ alatt megújuló,vagy megújítható kapacitásokmennyisége (Km; az erdõben eznem más, mint az éves növedék, azegyszerûség kedvéért most az évesmortalitással csökkentve);

• az egyégnyi idõ alatt létesíthetõ új ka-pacitások mennyisége (Kúj; ilyen pl.az erdõtelepítésekbõl adódó új fa-készlet);

• a kapacitások egységnyi idõ alatt tör-ténõ használatának mértéke (H; ilyenmennyiség pl. az évente kitermelt fa-mennyiség).A levezetés mellõzésével, és feltéte-

lezve, hogy minden évben mindenmennyiség mindig ugyanakkora, kiszá-mítható annak az idõszaknak a hossza,ameddig a kapacitás használata (példá-ul a fakitermelés) fenntartható:

T = Knm / (H - Km - Kúj).

Az egyenletbõl látható, hogy minélnagyobb a H, a (fa)használat mértéke,annál rövidebb ideig tartható fenn ahasználat; de az is, hogy ha Km–nek, ka-pacitások megújításának, és Kúj–nek, azújonnan létrehozott kapacitásoknak az

összege egyenlõ vagy nagyobb, mint afahasználat, akkor a használat akár vég-telen ideig is fenntartható.

Alkalmatlan indikátorokA fenntarthatóság mérésére, arra, hogytudjuk, egy emberi tevékenység fenn-tartható-e, vagy meddig fenntartható,sokféle ún. indikátort használnak. Ezektöbbsége számszerûsíthetõ, és valami-lyen statisztikai adattal egyenlõ, vagyabból vezethetõ le. Sajnos azonbanezeknek a többsége semmilyen vi-szonyban nincs a fenntarthatóság be-mutatott értelmezésével.

Egy ilyen, az erdészet fent említettrendszerében alkalmazott indikátor pl.az erdõtüzek évenkénti területéneknagysága. Errõl többé-kevésbé pontosadatokat gyûjtenek az egyes országok;és ez az indikátor az említett rendszer2007-es kiértékelése6 szerint „kedvezõt-len”, ha – egy korábbi idõszakhoz ké-pest – az erdõtüzek területe nagyobb,és „kedvezõ”, ha az erdõtüzek területe

kisebb lesz. (Hasonló szemléletbenértékelte az erdõtüzeket korábbana FAO is.) Ez a fajta megközelítésnem veszi figyelembe, hogy az er-dõtüzek bizonyos mértékû, gyako-riságú és területi eloszlású elõfor-dulása – legalábbis bizonyos erdõ-típusokban – természetes, szüksé-ges jelenség. E helytelen felfogás1988-ban tragikusnak bizonyult aYellowstone Nemzeti Parkban,ahol korábban évtizedekig el-nyomták a természetes erdõtüze-ket. Ennek következtében, a vé-dettség alatt álló területen a fakiter-meléssel nem érintett erdõkben atüzek hiányában el nem égett holtfaanyag mennyisége folyamatosanhalmozódott. Egy különlegesenszáraz évben aztán lángra gyúlt aPark, és jelentõs része a természe-tesnél sokkal intenzívebb tüzekbenleégett. Azóta sok mindent megvál-toztattak a Park kezelésének mód-szereiben; többek között jobban fi-gyelik, és legalábbis bizonyos he-lyeken csökkentik az éghetõ anyagmennyiségét.7

Teljesen nyilvánvaló, hogy az er-dõtüzeknél nem a terület ég el, és

ezért nem a tûz területe az, amit figyelnikell, hanem az éghetõ holt szerves-anyag mennyisége. Ez az a mennyiség,amit indikátorként kellene tehát hasz-nálni az erdõtüzek monitorozására. Eztaz információt – nem feltétlenül ebbõl acélból – sok országban egyébként isgyûjtik. Azonban ahhoz, hogy a leírtegyenletnek megfelelõen tudjuk érté-kelni az erdõtüzek múltbeli és jövõbelimennyiségi alakulását, tudni kéne azt is,milyen mennyiség „jó” az erdõnek, ill.mennyi lehet e mennyiség legnagyobbértéke úgy, hogy elkerülhessük a Yel-lowstonéhoz hasonló katasztrófákat.

Egy másik, az erdõkkel is kapcsolatos,globálisan használt indikátor az ún. öko-lógiai lábnyom, ill. ennek egyik eleme,az ún. szén-dioxid lábnyom8. Ezt (egy-egy országra vagy az egész Földre vonat-koztatva) úgy számítják ki, hogy a be-csült szén-dioxid-kibocsátás óceánok ál-tal el nem nyelt részének nagyságátelosztják az erdõk növedékének mintszénnyelési kapacitásnak a nagyságával.Szemben a fakitermelésekkel, ahol a fa-használathoz viszonyítjuk, a növedék ittnem megfelelõ mennyiség, mert az er-dõk növedékébõl adódó szénlekötés egyjelentõs része éppen a fakitermelések el-lensúlyozására fordítódik, így az erdõktényleges szénnyelõ képessége a növe-dékbõl számolhatónál sokkal kisebb.

(6) State of Europe’s Forests 2007 - the MCPFE report on sustainable forest management in Euro-pe, Köhl, M., Rametsteiner, E. (eds.), Ministerial Conference on the Protection of Forests in Eu-rope, Liaison Unit Warsaw. URL: http://foresteurope.org/documentos/state_of_europes_for-ests_2007.pdf

(7) Franke, M. A. (2000) Yellowstone in the Afterglow. National Park Service. URL: http://www.nps.gov/yell/planyourvisit/upload/full-2.pdf

(8) http://www.footprintnetwork.org/pt/index.php/GFN/page/carbon_footprint/

A Sylvicultura oeconomica elsõ lapja

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 5. szám (2013. május) 137

Sõt, ha a fakitermelés éppen akkora,mint a növedék (ami a tartamos gazdál-kodásnál még éppen elfogadható), ak-kor az erdõk szénelnyelõ képessége nul-la, és a leírt módon számolt hányadossalazonos lábnyom végtelen nagy értéketvesz fel, ami nyilvánvalóan helytelen.

A helyesen értelmezett fenntarthatóság és annak

indikátorai

A fenntarthatóság meghatározásáhoztehát elsõ lépésként minden esetben ar-ra van szükség, hogy meghatározzuk afenntarthatóság szempontjából tényle-gesen fontos folyamatokat. Ezután ele-mezni kell azt, hogy e folyamatok mi-lyen körülmények között, ill. milyen tá-von eredményezhetik a kapacitások és ahasználatok megfelelõ arányát. Végülazt kell mérlegelni, hogy e körülmé-

nyek, ill. az elemzés alapján adódó idõ-táv számunkra megfelelõ-e. Másként fo-galmazva ki kell számítanunk az egyen-let Knm / (H - Km - Kúj) tagjának érté-két, és meg kell vizsgálni, hogy az ilymódon megkapott idõszak-hossz ele-gendõnek tekinthetõ-e ahhoz, hogy akapacitáshasználatot fenntarthatónak te-kintsük.

Ehhez hasonló módon, a fenntartható-ság méréséhez olyan indikátorokra vanszükség, amelyek a fenti folyamatokat jólmodellezik és írják le. Ennek szemlélteté-sére számítsuk ki azt, hogy mennyi szén-dioxid-kibocsátás engedhetõ meg hazánk-ban, ha azt akarjuk, hogy a kibocsátásmiatti globális felmelegedés ne lépje túl aveszélyességi határnak tartott 2°C-os érté-ket9, és feltételezzük (csak a demonstrációérdekében), hogy a többi ország sem lé-pi túl a számára kiszámított kibocsátásiértékeket. A jelenlegi legjobb becslések10

alapján azt valószínûsítik, hogy a felme-legedés mértéke akkor nem lépi túl azemlített maximális értéket, ha az emberi-ség teljes kibocsátása (figyelembe véve alehetõ legrosszabb forgatókönyvet)2100-ig nem haladja meg az 1790 milliárdt CO2 egyenértéket. Ez azt jelenti, hogy akövetkezõ mintegy kilenc évtizedbenéves átlagban 1790/90 ≈ 20 milliárd t CO2egyenérték lehet az éves kibocsátás; ezkb. csak 40%-a (!) a jelenlegi szintnek. Haezt a kibocsátást a Föld népességével: 7milliárd fõvel elosztjuk, fejenként átlago-san évi 2,85 t CO2 egyenérték értéket ka-punk. Hazánkra számítva a jelenlegi egyfõre jutó éves kibocsátás mintegy 6,7 tCO2 egyenérték/fõ, vagyis két és félsze-rese a megengedhetõnek. A tény-értékés a cél-érték közti különbség alkalmas akibocsátások fenntarthatatlanságának in-dikálására, és belõle levezethetõk azok aszükséges lépések (beleértve az esetle-ges erdészeti szakpolitikákat is), ame-lyekkel újra létrehozható volna az embe-riség kibocsátásainak fenntarthatósága(legalábbis elméletileg, hazánk szint-jén).

SZAKMAI FÓKUSZ – FENNTARTHATÓ ERDÕGAZDÁLKODÁS

9 Schellnhuber, H.J., Cramer, W., Nakicenovic, N., Wigley, T., Yohe, G. (eds.) 2006. Avoiding Dan-gerous Climate Change. Cambridge University Press, pp. 406.10 UNEP 2012. The Emissions Gap Report 2012. United Nations Environment Programme (UNEP),Nairobi.