ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXLIII. évfolyam • 2008. április

ALAPÍTVA 1862-BEN

Náray-Szabó Gábor akadémikus, a Ma-gyar Tudományos Akadémia könyvtá-rának fõigazgatója 2008. április 3-án azAkadémia Fõépületében lévõ könyvtár-ban fogadta dr. Solymos Rezsõ akadé-mikust, dr. Pethõ Józsefet, az Egyesületelnökét, Pápai Gábort, az Erdészeti La-pok fõszerkesztõjét és dr. Sárvári Já-nost, a könyvtár õrét.

Náray akadémikus rövid tájékozta-tást adott az 1826-ban, a Teleki Józsefáltal alapított Akadémiai Könyvtárról.Elmondta, hogy fõ gyûjtõkörük a hu-mán tudományok, de az újabb koriidõkben természettudományokkal kap-csolatos dokumentumok beszerzésévelmár nem foglalkoztak. Ami újabb len-dületet adhat a természettudományosanyagok gyûjtésének az az, hogy LángIstván akadémikusnak a klímaváltozás-sal kapcsolatos VAHAVA projektjéhezfûzõdõ szakirodalomnak is az Akadé-miai Könyvtár ad majd helyet. Az MTAKönyvtár jelenlegi, 5 évre szóló stratégi-ájában a klasszikus könyvtári fejleszté-seken túl a nemcsak humán és egyéb

tárgykörben megvalósuló és mûködõelektronikus rendszerek fejlesztése ésalkalmazása irányában történik elmoz-dulás, hanem a Könyvtár, mint Agora(piac, nyitott tér, befogadó hely) megje-lenése felé is. Ez utóbbi keretébenolyan programok valósultak meg, minthangversenyek, filmbemutatók, kiállítá-sok, vagy az új gondolatnak számítókönyv örökbefogadási akciók.

Az Akadémiai Könyvtár olyan orszá-gos hatáskörû szakkönyvtár, amelybena látogatók számát az elmúlt néhány rö-vid év alatt a fenti program eredménye-ként megtízszerezték. Rendkívül híre-sek és értékesek különgyûjteményeik,amelyek közül a keleti gyûjtemény és akézirattár emelendõ ki. Ez utóbbi õrzigróf Széchenyi István teljes kéziratha-gyatékát. Az Akadémiai Könyvtár költ-ségvetése meglehetõsen szûkös, ezértviszonylag kevés pénz áll rendelkezés-re az állománygyarapításra. A központiépületük a könyvállománnyal gyakorla-tilag telített, ezért külsõ raktáruk üze-mel Törökbálinton.

Végezetül a fõigazgató fölajánlottaegyüttmûködésüket és segítségüket pl.közös elektronikus katalógusok kialakí-tásában, illetve levéltári és egyéb doku-mentumok befogadásában.

Ezt követõen Náray akadémikus el-látogatott az Országos Erdészeti Egye-sület Wagner Károly Erdészeti Szak-könyvtárába, ahol az Egyesület éskönyvtár történetérõl kapott tájékozta-tást, megtekintette könyvállományunklegértékesebb és legérdekesebb da-rabjait, a tárgygyûjteményt és az egyesületi levéltárat. Ezután érdekesbeszélgetés alakult ki az erdõgazdál-kodás jelenlegi helyzetére, a társada-lomban betöltött szerepére vonatko-zóan. A rendkívül jó hangulatú talál-kozó végén az akadémikus fõigazgatóa könyvtár vendégkönyvébe a követ-kezõket írta: „A múlt megõrzését tart-juk elsõrendû kötelességünknek azMTA könyvtárában is, éppúgy, mintitt, az OEE Könyvtárban. Sok sikert kí-vánok a jövõben is!”

Dr. Sárvári János

Az Akadémiai Könyvtár fõigazgatójaaz Egyesület könyvtárában

Az Akadémia könyvtárának olvasótermeNáray-Szabó Gábor (jobbról) az Akadémián fogadta Sárvári Jánost,Pethô Józsefet és Solymos Rezsôt

Sárvári János bemutatja egyesületünk könyvtárát a vendégnek Náray-Szabó Gábor a vendégkönyvbe dedikál

Tartalom

Sárvári János:Akadémiai látogatás a könyvtárban ..........................IV/B2

Ormos Balázs:A Mezõgazdasági Bizottság ülésén ....................................106

Közös állásfoglalás és vélemény ....................................107

200 éves az erdészeti felsõoktatás..................................108

Az elsõ erdõszeti államvizsga magyar nyelven..............109

Hallgatói vélemények ............................................................110

Gáspár Hantos Géza, Halász Gábor:Elment a nagy erdõrendezõ ..........................................113

Lõcsei Andrea:Az akác Kínában ............................................................114

Lengyel László, Lomniczi Gergely,Pápai Gábor:A köztársasági elnök látogatása........118

Detrich Miklós:Hazai siker Barcson ........................................................119

Szép Tibor:Vas megye lucfenyõ nélkül? ..........................................120

Pápai Gábor:50 éve költözött az örök vadászmezõkre ......................122

Csiszár Ágnes:Az „Atorna Jávortól” a zöld juharig 123

Cseresznye-Farkas Melinda:A magánerdõk védetté nyilvánítása kapcsán felmerülõ problémák I. ................127

Ulrich József:Telepítsünk szarvasgombát termõ erdõt! ......................129

Csekõ Sándor:Irigység............................................................................130

Szodfridt István:Szemelvények Petõfi magyarországi úti élményeibõl ....131

Híroldal • Híroldal • Híroldal • Híroldal......................132

Egyesületi hírek ..............................................................133

Közmunkaprogram 2008. ..........................................IV./B3

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLIII. évfolyam 4. szám (április)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Puskás Lajos, Sárvári János.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon: 201 62 93, fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: erdlap@mtesz.huwww.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: DR. PETHÕ JÓZSEF elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2008. április 11.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Megnyomorítva. Fotó: Pápai Gábor

A harmadik oldal

T udom, hogy ma már minden kisiskolás kezdifújni az erdõ hármas (vagy netán négyes)funkcióját. És most mégis azért örülök a köztár-

sasági elnök úr Pilisi Parkerdõnél tett látogatásának,mert ez benne van abban a sorban, amikor is a nem-zeti parkjainkat látogatja végig. Természetesen azt istudom, hogy most is ráfordította a figyelmét a Duna-Ipoly Nemzeti Parkra, de azért mégis csak a Pilisi Park-erdõ Rt. egyik büszkeségén, a Mogyoróhegyen járt. Ez-zel a gesztussal – bizonyára tudatosan – elismerésseladózott az erdészet jóléti funkciója (hogy hivatalos, stalán szakszerû legyek) gyakorlatának szép példájátlátván. Erre, mint ahogyan én látom, nagyon nagyszüksége van az erdésztársadalom önérzetének, nomeg arra is, hogy ebben a csak az anyagi nyereségrefigyelõ, vagy erre kényszerített világunkban felértéke-lõdjék az erdészetek (rt.-k, erdészetek, erdészkerületek,felügyelõk, erdõrendezõk stb.) nem ’fatermelõ’ munká-ja is. Persze mint turista, pontosabban természetjáróturista én azt is látom az Õ látogatásában, hogy olyanköztársasági elnökünk van, aki nem hivatali köte-lességbõl vizitálja körbe a nemzeti parkokat, s immáronaz erdészeteket is, hanem aki maga is elkötelezett sze-relmese a természetnek, a természetvédelmének. És aztis tudom, hogynem csak természet- és környezetvédõ,hanem turista, természetjáró is. Láttam én már Õt ba-kancsban, turistazsákkal a hátán, bottal a kezében, afeleségével együtt túrázni a Mátrában. Így tehát enged-tessék meg nekem az az önzés, hogy a Mogyoró he-gyi látogatásban a természetben járó, a természetetszeretõ, védõ, óvó szervezett természetjárók iránti gesz-tust is lássak. De ez még csak gesztus. Bízom benne,hogy egyszer a programjába beiktatják a Nagy-Villá-mon lévõ Zsitvay-kilátót is, eljön egy olyan természetjá-ró ünnepségre is, amikor is minket, természetjárókat ér-tékel fel látogatásával, s helyez az erdészek, a hivatásosés nem hivatásos természetvédõk mellé. Mert, hogy atörvény betûje, szelleme szerint sokunknak, így a köz-társasági elnök úr gondolkodásában, szemléletébensincs fontossági sorrend az erdõ hármas funkciójávalkapcsolatban. A zöld gondolat egy és oszthatatlan. Sze-mélye, látogatása ezt is példázza ebben a nemcsak nyereségérdekelt, de még ráadásul marakodó korunk-ban is, mert már ez is befurakodott, a zöldek világába(természetvédõk, erdészek egyaránt értendõk zöldekalatt), s jelen van itt is. Jó lenne, ha az olajfaágat iskörbe hordozná, hogy látva lássuk és elfogadjuk mind-annyian: erdészek, természetvédõk természetjárók egy-aránt a béke, az együttmûködõ azonosulás jelét.

Peták Istvána Magyar Turista Egyesület elnöke

106 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Egyesületünk folyamatos párbeszé-det folytat a Magyar Nemzeti Va-gyonkezelõ Zrt. vezetõivel az államierdõgazdasági társaságok jövõjeügyében. Legutóbb 2008. március28-án Solymos Rezsõ akadémikus,Egyesületünk Bedõ-díjas tagjánakközremûködésével Egyesületünk el-nöke, dr. Pethõ József találkozott dr. Nagy Jánossal a Nemzeti Vagyon-gazdálkodási Tanács elnökével. AzOrszággyûlés Mezõgazdasági Bizott-sága 2008. április 2-án meghallgatás-ra hívta dr. Nagy János elnököt. AzOrszágos Erdészeti Egyesületet azülésen dr. Pethõ József elnök és Or-mos Balázs fõtitkár képviselte.

Dr. Nagy János elnök az MNV Zrt.szervezetének ismertetése után azonnalaz erdõrõl kezdett beszélni, mint akihez„az erdõ igen közel áll”. Megerõsítette,hogy sem az erdõ, sem az erdészeti társa-ságok, sem pedig az erdõben lévõ létesít-mények (vadászházak, utak stb.) nemkerülnek privatizációra. „Az erdõgazda-ságok jelentõs társadalmi kapcsolataikrévén, mint a közjólét, közmunkaprogra-mok, védelmi és környezetgazdálkodásitevékenység nagy kihívás elõtt állnak ésez indokolja, hogy tartós állami tulajdon-ban maradjanak.” „Ugyanakkor növelnikell hatékonyságukat, összevisszaságotnem akar, ésszerûtlen döntésekre nemkell számítani”. Nagy a várakozás és megakarja nyugtatni az erdõgazdaságokat.„Az erdészeti kutatás, az egyetem erdé-szeti kara és az erdészeti civil szervezetekvéleményét figyelembe kell venni. Kap-kodni nem kell, ütemesen kell haladniúgy, hogy a következõ évben már haté-konyak legyenek a társaságok. Tiszta, vi-lágos gazdálkodást és viszonyokat kellteremteni. Belsõ informatikai rendszerkészüljön, szakmailag indokolt lehet azintegráció, de semmilyen olyan összevo-nást, mely nem segíti, hanem hátráltatja amunkát, nem támogat.”

A továbbiakban kérdésre válaszolvaegyetértett azzal, hogy „az állam fizessemeg az erdõgazdasági társaságok általvégzett közfeladatokat”.

Továbbá kijelentette, hogy „fél év utánfelül kell vizsgálni az MNV Zrt. SZMSZ-ét,mely nem tabu, módosítani lehet”. (Egye-sületünk egyik javaslata, mely szerint azMNV Zrt.-n belül alakuljon meg a Ma-gyar Nemzeti Erdészeti Közhasznú Zrt.,mint egy kis létszámú stratégiai szerveze-ti egység, melyben helyet kap a 19 erdé-

szeti közhasznú erdészeti társaság, a fen-tiek miatt képviselhetõ.)

Elmondta, hogy 2008. június 30-ig új-ra kell kötni minden társasággal a va-gyonkezelõi szerzõdést. (Egyesületünkmár korábban is felhívta a figyelmetarra, hogy a társaságok által kezelt va-gyon ne csorbuljon.)

Herbály Imre (MSZP) a Mezõgazdasá-gi Bizottság alelnöke, az Erdészeti Albi-zottság elnöke az alábbiakkal egészítetteki az elmondottakat.

Az SZMSZ felülvizsgálatára azért isszükség van, hogy valós önállósága le-gyen a vezérigazgató-helyetteseknek ésnem csak formális. (Hasonló célunk azerdészeti ügyvezetõ-igazgató szervezetenbelüli megerõsítése, ezt szolgálná a java-solt stratégiai szervezet is.)

Erdõ ügyben egyetért az Elnök úrral,hatékonyság a cél, „az integráció ked-

ves fogalom, ezt az integrációt nem so-kan akarják, le kell ülni a szakmával, azérdekképviseletekkel, hogy tisztázzák,mi ennek az alapja, van-e hozadéka.”„Kár lenne felkorbácsolni egy nyugodttavat, a társaságokon belüli hatékony-ságot kell növelni.”

Közel tíz éve vesz részt Egyesüle-tünk az Országgyûlés munkájában,mint regisztrált civil szervezet, a tízév alatt összesen nem esett annyiszó az erdõrõl, az erdõgazdálkodás-ról, mint ezen az ülésen egyedül.

A fent idézett mondatok azt su-gallták politikusi megfogalmazá-sokban, hogy senki sem támogattaa jelenlévõk közül az erdõgazdasá-gi társaságok integrációját, ahogyEgyesületünk sem.

Kép és szöveg: Ormos Balázsfõtitkár

A Mezõgazdasági Bizottság ülésén

Balról: Benedek Fülöp, Nagy János és Zagyi László

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 107

A FAGOSZ, az OEE és a MEGOSZ – aFAGOSZ kezdeményezésével – kö-zös állásfoglalást és véleményt fo-galmazott meg és juttatott el FodorGábornak, a KvVM miniszterének„A környezetügy középtávú straté-giája” címû vitaanyagról. A háromerdészszervezet elnöke által aláírtlevelet az alábbiakban kivonatosanismertetjük:

„… A környezetügy középtávú straté-giájának vitaanyagában számunkra erõskontraszt látható az erdõgazdálkodástés az összes egyéb területeket tárgyalórészek között. A nemzeti parkokkalfoglalkozó rész ismét harcos terület-szerzõ ultimátumot fogalmaz meg, amiszerint az elõterjesztõ a nemzeti parkigazgatóságok (költségvetési szerveze-tek) vagyonkezelésébe kíván áthelyez-ni 100% tartós állami tulajdonban lévõerdészeti társaságok által kezelt erdõte-rületeket.

Ezzel messzemenõen nem értünkegyet. A javaslat megvalósítása alapjai-ban ingatná meg az érintett cégek gaz-dálkodását, továbbá az ország számárajelentõs költségvetési többletkiadástokozna. A jelen állapotban az erdõgaz-dasági társaságok eredményesen gaz-dálkodnak és a költségvetés nettó befi-zetõi. Figyelemre méltó, hogy azMgSZH erdészeti igazgatóságainakmérlegbeszámolóiból az olvasható ki:az erdõgazdaságok szakmai munkája jó vagy kiváló, ugyanakkor a nemzetipark igazgatóságok erdõkezelési mun-kájával kapcsolatban több esetben isszakmai kifogások merültek fel. (Nemmegfelelõ erdõkezelésért a NPI-okratöbb ízben is szabtak ki erdõvédelmibírságot.) Az élõ körzeti erdõtervek -amelyhez a végrehajtás szakmai megfele-lõségét mérik - lényegében egyben ter-mészetvédelmi és Natura 2000 kezelésitervek is, valamint ezen erdõterveketjóváhagyásukkor a természetvédelmihatóság is ellenjegyezte.

Amennyiben a cél az állami tulajdo-nú erdõterületek minél hatékonyabb ésszakmai szempontból is megfelelõ va-gyonkezelése, akkor részünkrõl lénye-gesen célravezetõbb megoldásnak lát-szik a mintegy 20 ezer hektárnyi, anemzeti park igazgatóságok vagyonke-zelésében lévõ erdõk átadása vagyon-kezelésre a térségben mûködõ állami

erdészeti társaságoknak. Ezek együtte-sen közel egymillió hektár erdõ mûve-lési ágú területen gazdálkodnak. Hamár a kezelõi jog átadása szóba kerül-ne, sokkal célszerûbb lenne a 2-3%-nyirészt a 100%-hoz csatolni, mint az utób-biból bármennyit az elõzõhöz.

Árulkodó a következõ megállapítás is:„Az eredményes természetvédelmi

vagyonkezelés a pozitív szakmai, társa-dalmi hatásokon túl hozzájárul a nem-zeti költségvetés tehermentesítéséhez,ezért kívánatos a lehetõség szerinti leg-nagyobb mértékû állami tulajdonú vé-dett vagy védelemre tervezett földterü-let vagyonkezelésbe vétele.”

Ez annak világos beismerése, hogymai állapotában a természetvédelmi va-gyonkezelés nem eredményes, haneméppen hogy jelentõsen megterheli aköltségvetést. E feszültséget a KvVM az-zal szeretné palástolni, hogy a vesztesé-gek fedezéséhez gazdálkodást is szol-gáló erdõterületet szeretne rabolni a ha-tékony gazdálkodóktól a kevésbé haté-kony költségvetési szervezetekhez.

Az erdõgazdasági társaságok költ-ségvetési befizetése nagyságrendilegkörülbelül annyi, mint amennyit a nem-zeti park igazgatóságok kivesznek aköltségvetésbõl. A stratégiát leíró vita-anyagból hiányzik a hivatásos termé-szetvédõk által - más esetekben - olynagyon szorgalmazott hatástanulmány:nincs számítási anyag arra, hogy bár-mely mértékû erdõgazdasági erdõterü-let NPI-i kezelésbe vétele milyen követ-kezményekkel járna a fakitermelésben,a foglalkoztatásban és a gazdálkodáseredményeiben.

Az átvenni szándékozott, most keze-lésükben lévõhöz képest sokszorosannagyobb erdõterület kezelésére a NPI-oknincsenek felkészülve, se megfelelõszakembergárdájuk, se megfelelõ tapasz-talatuk, se megfelelõ eszközállományuknincs. Csak nem az lenne a megoldás,hogy a NPI-ok aztán a területet kezelõgazdasági társaságokat hoznának létre,mint ez a Hortobágyon is megtörtént?

A vitaanyaghoz, illetve a leendõ stra-tégiához tartoznia kellene olyan mel-lékleteknek, melyekbõl számszerûen ésrészletesen látni lehetne a javaslatokszerinti szakterületek jelenlegi, illetvejavasolt adatait.

Általában is elfogadhatatlannak tart-juk azt a hazai természetvédelmi meg-

közelítést, amely statikus szemléletû,célja a minél nagyobb területek védettényilvánítása. Mindezt lényegében társa-dalmi, illetve az érintett területek tulaj-donosainak, gazdálkodóinak konszen-zusa nélkül teszi, a kijelölés után pedighatósági eszközökkel igyekszik elérni atermészetvédelmi célkitûzéseket. Jobblenne a társadalmi – ezen belül a köz-vetlenül érintettekkel – egyeztetésenalapuló védelemre kijelölés, amit megkell elõzzön a speciális természetvédel-mi vagyonkezelés feltételeinek és lehe-tõségeinek vizsgálata.

Az Új Magyarország VidékfejlesztésiProgramban meghatározva hazánk ésaz EU is elfogadta, hogy az erdõgazdál-kodás a vidékfejlesztés szerves része.Az erdõk környezeti szerepén túl az er-dõkben és azok termékeivel gazdálko-dás jelentõs tényezõje a vidék munka-hely és lakosság megtartó erejének.Minden természetvédelmi törekvésnélés intézkedésnél figyelemmel kell lenniaz erdõs térségek lakójára, az emberreis, akinek munkát és megélhetést is adaz erdõ.”

A fenti levélhez a három aláíró szövet-ség egy több oldalas részletes véleménytis csatolt, a megfelelõ szövegrészletekrehivatkozással. Aki a teljes levél és annakmelléklete iránt érdeklõdik, megtalálja azta www.fagosz.hu/fataj helyen lévõFATÁJ-online faipari-erdészeti szaklap-ban a 2008. március 26-i, FAGOSZ-MEGOSZ-OEE közös állásfoglalás és vé-lemény „A környezetügy középtávu stra-tégiája” címû cikkben, amelynek internetelérési útvonala: http://www.fagosz.hu/fataj/2008/03/260/200803260_velemeny-a-Kornyezetugyi-Strategiahoz.php

Közös állásfoglalás és véleményLevél a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek a környezetügyi stratégiáról

Honlapjaink:www.oee.hu

www.erdeszetilapok.hu

www.forestpress.hu

www.allamerdo.hu

www.erdo.hu

108 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

A növendékekre vonatkozórendeletek

A növendékre vonatkozó legfontosabbintézmények ezen idõszakból – köny-nyebb áttekintés végett chronologikusrendben összefoglalva - a következõk:

A gyakorlatokat illetõleg. Az 1825-ikév december 24-kérõl 6688-ik sz. a. keltintézménynyel elrendeltetett, hogy avégzett bányász-gyakornokok, miutánmár a gyakorlati bánya-mérészetbõl isnyertek oktatást, három hónapon által agépészet, az épitészet és az érczekelõkészitésénél, nemkülönben a szám-vevõségnél alkalmaztassanak.

A lemondási téritvények eltöröltet-nek. 1825-ig kénytelenek voltak azönkénytes bányász-növendékek azakadémiába való fölvételük alkalmávaltéritvények által lekötelezni magukat,hogy mindaddig míg a sor rájuk nem jõ,kincstári segélyre semmi igényt sem tar-tanak. Az 1825-ik év september 3-kárólkelt udvari intézmény ezen rever-sálisokat fölöslegesnek nyilatkoztatta ésmegszüntette, a fölvételi okmányokazonban oly záradékkal voltak ellátva,hogy az elõadások látogatásának enge-délye által az illetõk nem tarthatnakszámot bánya-kincstári tisztségre.

Fölvétel az akadémiába. Azon folya-modványokról, melyek az akadémiábavaló fölvételre vonatkoztak, egész1832-ig a fõbánya-grófi hivatalnak õ fel-ségéhez kelletett jelentést tenni. Az1832-ik február 25-kérõl kelt udvari le-irat ezen folyamodványok elintézésévela magy. kir. udvari kamarát bizta meg.

Néhány hónappal késõbb, mégugyanazon évben, elrendeltetett, hogyaz akadémiai elõadások látogatásáhozsemmi magasabb engedély nem kiván-tatik, hanem elégséges, ha a folyamo-dók a fõbányagrófi hivatal, mint akadé-miai igazgatóság elõtt, a philosophiá-nak absolválását kimutatják.

Ösztöndijak és segélyezések. Az1832-ik évi julius 4-én kelt legfelsõbb le-irattal az akadémiai tanulók számára 45kétszáz pengõ frtos ösztöndij alapittatott,a végzett és az államkincstári szolgálatbafelvett vagy felveendõ gyakornokok szá-mára pedig ugyanannyi 200 frtos évisegélydij rendszeresittetett.

Ezen ösztön- és segélydijból a bánya-számvevõségi szakra 7 ösztöndij és 7segélydij esett, minek következtében atöbbi bányászati, kohászati, pénzverdeiés sóbányászati osztály számára 38ösztöndij és 38 adjutum maradott. Ez al-kalommal meg lettek szüntetve az eddigisegélyezések és lovagrendi ösztöndijak.

Elrendeltetett továbbá:1. hogy az akadémiának látogatása

mindenkinek megengedtetik, ki a szük-séges elõképzettséget kimutatja.

2. A nem-ösztöndijazott növendé-keknek tetszésükre bizatott azon szak-nak megválasztása, melyben magukatképezni szándékoztak.

3. Az ösztöndijasok kötelezve voltaka tantárgyakat a megszabott rendbenhallgatni.

4. Egy ösztöndij elnyerésére megkiván-tatott, hogy a folyamodók elõképzettsé-güket, feddhetetlen erkölcsi magavisele-tüket és szegénységüket hitelesen kimu-tassák.

5. Az ösztöndijnak élvezete a 3 tan-évre és a 4-ik gyakorlati évre volt meg-szabva.

6. Csak az elméleti és gyakorlati ki-képzés után volt képesitve a bányász-növendék államszolgálatra és a tiszti-eskünek letételére. Segély-dijakban alegképesebb, de szegény s az akadémi-ából kilépõ növendékek és a dijnélkülszolgáló gyakornokok részesittettek.

Az ösztöndijak adományozása azakadémiai igazgatóság meghallgatásaután legfelsõbb helyt történt.

Az elsõ két tanfolyamnak összevoná-sa. Az akadémiába lépõ azon növendé-keknek, kik valamely német örökös tar-tománybeli egyetemen tanultak és errõlbizonyitványt mutattak elõ, megenged-tetett az 1836-ik évi január 9-én kelt leg-felsõbb elhatározás folytán, azonnal 2-dik évbe léphetni, ha az elsõ tanévbenelõforduló tantárgyakból summárisvizsgát tettek. A végzett jogászok ezenvizsgálattól 1842-ben ismét fölmentet-tek és ha csak a philosophiai tanulmá-nyokat jól végezték, minden elõlegesvizsga nélkül léphettek a 2-ik akadémi-ai tanfolyamba.

Gácsországi sóbányászati ösztöndijak.Azon akadémiai tanulók számára, kik ta-

nulmányaiknak végezte után a gács-országi sóbányáknál szándékoztak szol-gálni, a bécsi cs. kir. udvari kamara 1836-ik év julius 6-án kelt intézményével, hat200 frtos ösztöndijat engedményezett.

Az ösztöndijas bányászhallgatók kö-teleztetnek az erdészeti elõadások hall-gatására. Tekintve azon körülményt,hogy a bánya-tiszteknek a bánya-mûve-léshez szükségelt és e czélra kijelölt er-dõknek rendszeres míveléséhez értenikellett, sõt ez némely tiszti állomásokonelkerülhetetlenül szükséges volt, a bécsiudvari kamara 1836-ik év november 22-kérõl 14,183-ik sz. a. kelt intézményévelelrendelte, hogy az ösztöndijas bányász-növendékeknek az erdészeti elõadáso-kat hallgatni és az erdészetbõl vizsgáttenni kelletett. 1837-ben ezen intézke-dés az ösztöndijas bánya-számvevõségigyakornokokra is kiterjesztetett.

A látogatók osztálya. Miután a bá-nyász-akadémia 1832-tõl kezdve nyilvá-nos intézetté lett, ugy természetesen olya-nok is folyamodtak fölvétel végett, kik amegszabott philosophiai tanulmányokatnem absolválták és a tantárgyakat nem amegállapitott rendben vagy azoknak csaknémelyikét szándékozták hallgatni.

A hallgatóknak ezen neme 1837-benengedményeztetett s az udvari kamará-nak 1837-ben május 22-kérõl 6434. sz.a. kelt intéményében „önkénytes láto-gatóknak”, míg azok, kik a tantárgyakata megállapitott rendben hallgatták, ren-des bányász-akadémikusoknak nevez-tettek. A látogatókhoz számittattak azokis, kik a philosophiát végezték ugyan,de a bányász-akadémiai tanulmányokatnem a megállapitott rendben, hanemtetszésük szerint részben vagy egészenis hallgatták.

A látogatók számára eleinte csak col-legiális vizsgák voltak megszabva; ké-sõbb, még pedig 1838-ban nyilvánosvizsgákhoz is bocsáttattak, nem nyertekazonban absolutoriumot, hanem csaktanbizonyitványt.

Ezen alkalommal megszüntetett azonkülönbség is, mely eddig azon növendé-kek között, kik kinyilatkoztatták, hogykincstári hivatalra igényt nem tartanak,és a más növendékek közt létezett s a le-mondási nyilatkozatok azon oknál fogva

A selmeczi bányász- és erdész-akadémiának története

Faller Gusztáv,

magy. kir. bánya-tanácsos és akadémiai tanártól

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 109

nem követeltettek többé, minthogy akincstár nem vállalt kötelezettséget avégzett bányász-növendékeket nyilvá-nos államszolgálatba fölvenni.

Az erdészeti intézet egyenlõvé téte-tik a bányászati akadémiával. Azon kö-rülmény, hogy a bányász- és erdész-nö-vendékek nem részesültek egyenlõ bá-násmódban, több tekintetben hátrá-nyos volt. A növendékeknek mindkétneme ugyanazon elõkészülettel vétetettfel az akadémiára, míg azonban a bá-nyász-növendékek egy gyakorlati évvelvégezték kiképeztetésüket, addig az er-dész-növendékeknek egy évi gyakor-lattal kellett birniok, mielõtt az akadé-miába felvétettek.

A bányászati növendékeket a fõbá-nya-grófi hivatal vette föl, az erdész-nö-vendékeket a magy. kir. udvari kamara.

Minden bányász-növendéknek szabad-ságában állott egyszersmind az erdésze-tet is hallgatni, ha azonban az erdész-nö-vendékek valamelyike akart a bányá-szathoz átmenni, 5 évet kelletett az aka-démián töltenie. Ha egy bányász-növen-dék végkép az erdészethez kívánt átlép-ni, ugy ebben a gyakorlati erdészeti elõ-ismeretek hiánya akadályozta.

A bányász-növendékek kötelezvevoltak a doppiát és a polgári épitészetethallgatni; az erdészeti növendékek, kikezen tantárgyakat épen úgy szükségel-ték, azokat nem hallgatták.

Ezen egyenlõtlenségnek megszünte-tése már 1838-ban czélba vétetett s késõbb el is lett érve. Az erdészeti tan-intézet ugyanis a bányász-akadémiábakebeleztetett s ezzel egyenlõnek téte-tett. A két egyesitett felsõbb tanintézet

ezentul bányász- és erdész-akadémiá-nak neveztetett.

Az akadémiai növendékek egyen-ruházata. Miután a bányász öltözet csakis azon esetben birt állami egyenruhá-nak természetével, ha azzal a szabvá-nyos jelvények hozattak kapcsolatba,ugy a bécsi udvari kamara 1838-ik évimárczius 20-ról kelt 3421. sz. a. intéz-ményével megengedte, hogy az akadé-miai növendékek ezen öltözetet, mint abányászoknak õsi ruháját, természete-sen azon szabványos jelvények mellõ-zésével, melyek csupán a bánya-tiszte-ket illették meg, viselhessék.

Habár annak megszerzésére senkisem volt kötelezve, mégis óhajtották,hogy ebben bizonyos egyöntetüség lé-tezzen és minden fölösleges kiadás ke-rültessék.

Ha egykoron valaki a magyar erdõszetiirodalom történetét megirandja, annakelsõ lapján bizonyosan hazafiui elös-meréssel és hálával leend hazai fõ kor-mányszékünknek az erdészeti állam-vizsgák érdekében 1882-ik évben kibo-csátott, és minden magyar erdész általörömmel fogadott azon rendelete följe-gyezve, mellynek folytán szép magyarnyelvünk az erdõszetre nézve is hivata-losan érvényre jutott.

Csak az sajnos, hogy a nm. magyar ki-rályi Helytartótanács szándéka nagyobbrészt csak papíron maradt és igen csekélyhomeopathikai adagban valósult.

Voltak többen különösen egy bizo-nyos táborban a kik a fennebb érintettrendelet olvasásakor mosolyogvakérdék, hogy valyon akadnak-e erdõszjelöltek kik az állam vizsgát magyarnyelven tehetnék le? a kérdõknek szol-gáljon megnyugtató feleletül azon tény,hogy többen akadtak. Több joggal kér-dezhették volna, mint azt a következésigazolá, valyon akadnak-e olly szakem-berek a kik magyar nyelven vizsgálhat-nak? mert ollyanok valóban nem akad-tak, vagy helyesebben mondva azollyanokra reá nem akadtak.

Azt mondják, hogy az ember, külö-nösen a fiatal élet minden gyönyörecsak remény és képzeletben él és csaló-dáson alapszik, s – csalódáson végzõ-dik. Ezt tapasztalám én is társaimmal azerdõszeti államvizsga alkalmával.

A mint a mult nyáron a nyilvános la-pokban olvasám, hogy az erdõszeti ál-lamvizsgán a magyar nyelv lesz haszná-landó, s csak azok kik azt nem birnák él-hetnek az országban divatozó más nyelv-vel, kötelességemnek tartám tanulniigyekezni, hogy azt a mit tölem a letendõerõdszeti államvizsgán majd kérdezend-nek tört német nyelv helyett, édes anyanyelvemen folyó beszédben adhassamelõ; hasztalan volt minden fáradságomnémetül kelle(!) felelnem s minthogy azttökéletesen nem birom, tehát nem meg-elégedésemre. A vizsgáló bizotmány el-nöke adott ugyan egy néhány fontos s ér-dekes bár magas röptü kérdést többnyireaz államgazdászatból, de ez csak kóstolóvolt a jóból, mindazon által csak is ezenérdemes elnök urnak köszönhetni, hogya helytartótanács bölcs rendelete egé-szen holt betû nem marada.

Ezen államvizsga alkalmával meg-gyõzõdtem arról is, hogy már eddig isigen sok magyar ifju szánja magát azerdõszeti pályára; 24 jelölt közül 19-nekanya nyelve a magyar volt, melly körül-mény egyrészt azon örvendetes tapasz-talást igazolja, hogy az erdõknek fon-tossága honunkban már terjedtebb kö-rökben is elösmertetik, másrészt pedigépen ennek következtében az erdõta-nok magyar nyelveni tanitásánaksürgös szükségességérõl szól.

Ezen utóbbira hála a nm.m.k. Hely-tartótanács és országos Gazd. Egyesüle-

tünk üdvös müködésének, nem kellendmár sokáig várnunk.

Akkor majd az államvizsgák is kifog-nak mindenkit elégiteni.

Az említettem államvizsgára mint fen-nebb mondám 24 jelölt bocsájtatott, hogyhányan utasitattak vissza megnem mond-hatom de joggal gyanitom, hogy ollyaktöbben lehettek, ezek közt tudtommal egyigen jeles fiu is volt ki az erdõszeti állam-vizsgákat szabályozó 1852-ben kelt ideig-lenes ministeri rendeletben kivánt 2 gya-korlati év helyett csak egyet mutathatottki. Ezen rendelet betüitõl azonban ollyesetekben ha a jelölt jeles elõmeneteltmutat elszoktak térni és beérik egy gya-korlati évvel is. Budáról elutasitott jelöl-tünk Bécsbe folyamodott, megnyerte azengedélyt s f. é. October elején le is tetteott a legszigorubbnak ismert vizsga-bizott-mány elõtt becsületesen az államvizsgát.

A 24. jelölt Selmecz, Szomolnok,Arad, Diósgyõr és Polonka vidékérõlgyült össze, ezek közül 4 tanulmányaitMariabrunben a többi Selmeczen végzé.

A szóbeli vizsgák September 15-étõl19-éig tartottak, ezeket követé az irás-beli vizsga mire a kérdések hallomásszerént a selmeczi Academiáról kerül-tek s következök voltak:

1-sõ kérdés. – Az erdõtarlasztás kü-lönféle módjainak mellyike kizárólag,vagy fõkép legczélszerübb egyes ural-kodó fanemeinkre nézve és mellyokoknál fogva?

Az elsõ erdõszeti államvizsga magyarnyelven

110 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

2-ik kérdés. – A szenítés folyamatá-nak az olasz boksában való leirása.

3-ik kérdés. – Az anyagi erdõhozammeghatározásának mellyik módszerevezet legbiztosabban és legkevésbbéérezhetõ hozamingadozásokkal a szab-daszerü erdõállapotra, és mellyike lesza szünetelõ erdõüzemnél a legczélsze-rübb?

Ezen írásbeli kérdések megoldásávala vizsgák bevoltak fejezve, mellyeknekaz egyes jelöltekre vonatkozó eredmé-nye fölött egy vizsgabizottmányi üléskövetkezõleg határozott:

Ketten a vizsgát tett erdõszjelöltekközül az erdõgazdászat önálló vezeté-sére igen alkalmatosak, Nyolczan alkal-matosnak, Tizenketten meglehetõs al-kalmatosnak, Ketten pedig nem alkal-matosnak nyilvánitattak, s egyszer-smind a n. m. magyar k. Helytartó ta-nács nagy pecsétjével s a vizsgabi-zottmányi tagok aláirásával hitelesített,s a fönnebbi osztályzat szerint magyarnyelven szerkesztett bizonyítvánnyalláttattak el, – kivéve azokat a kik nemalkalmatosnak találtattak.

Bizonyára fel fog t. szaktársaimnak

ötleni a meglehetõs alkalmatos osztálymellyel itt elõször találkozunk. A fennidézett ideiglenes ministeri rendelet-ben csak igen alkalmatos és alkal-matos-ról van szó. – Gyarló emberitermészetemet tagadnám meg ha ma-gamba fojtanám azon megjegyzéstmikép ebben én csak következetessé-get látok; szokatlan eltérés a ministerirendelettõl az osztályzatra nézve, ésszokatlan ragaszkodás annak betüiheza felvételre nézve.

BudafalviErdõszeti Lapok (1862)

Kedves Olvasó, immáron kétszázéves múlttal rendelkezik az erdé-szeti felsõoktatás, amely nagy büsz-keséggel tölti el az egyetemünket ésnem utolsósorban minket, hallga-tókat is. Bár mi az alma mater év-százados múltjából csak az utolsónégy-öt-hat-hét… évét élhettük át,nagy megtiszteltetés írni Önöknek.Szeretnénk hát Önt most egy idõbe-li utazásra csábítani, s közben egypár pillanatképet nyújtani arról,hogy miként is alakult annak a hi-vatásnak az oktatása, melyet olysok szeretettel mondhatunk ma-gunkénak, mikor ahogy a nóta ismondja: „Baráti körben és vidámpohárcsengés között” összejövünk.

Utunk elsõ állomásaként, álljunkmeg valahol 200 évvel ezelõtt a múlt-ban, amikor még csak 1808-at írunk ésWilckens Heinrich David tartja óráit azelsõéves erdészhallgatóknak Selmec-bányán. Egy olyan idilli környezetben,amirõl firmáink meséltek, és ahonnandiákéveink megannyi kedves szokásátörököltük. Ahol bányász- és erdészdiá-kok esténként karöltve járták a girbe-gurba utcákat, kezükben egy kupa sör-rel, és bursch dalokat nótázva igyekez-tek nem gondolni a holnapi dolgozatra.Igen a dolgozat. Az egyetlen olyan do-log egy akadémista/egyetemista számá-ra, mely kellemetlen következmények-kel járhat jövõjére nézve. Ám az oktatókés neves professzorok elnézték a gyak-ran a kelleténél többet italozó diákjaik-nak, hogy a 3 éves diáklétet megtoldot-ták még 1-2-3, sõt néha több évvel. Ámne szakadjunk el „utazásunk” kiinduló

okától, az erdészeti felsõoktatástól. Akezdeti felismerés után, hogy a renge-teg bányafa pótlásra szorul és ennekminõségi pótlására a természet önma-gában nem képes, nõtte ki magát böl-csõjébõl szakmánk, és többre vágyott.Új tantárgyak jöttek és bizony mentekis, a kísérletezés így nemcsak a kutatá-sokban, de a tanításban is mindenna-possá vált. A bölcs professzorok azon-ban mindig jó és erõs kézzel vezettékelõre az akadémiát, melybe a hallgatóksikerrel szõtték bele a maguk saját külö-nös és csodálatos diákhagyományaikromantikus szálait.

A régmúltból térjünk át a múlt szá-zadba. Az elsõ világháború és az azt kö-vetõ trianoni szerzõdés utáni költözésnagy veszteségekkel járt az egész Aka-

démiának. Hallgatóinak egy része nemtartott vele új hazát keresni. Az addigmeglévõ és folyamatosan gyarapodóásvány- és állatgyûjtemények nagy részeis elkallódott és az enyészeté lett. Újramindent fel kellett építeni máshol, egyúj helyen, ami még mindig Magyaror-szághoz tartozott, és szívében is meg-maradt magyarnak. Nem gyõzünk mégmost is elégszer hálát adni Sopron városakkori vezetõségének, hogy befogadtaa selmeci tanárokat és diákokat.

Immár más keretek között, egy má-sik városban újjáéledt hát a fõiskola,melynek oktatási és kulturális alapjaitSelmecbányáról hozták, ám a falakat új-ra kellett építeni. Ehhez pedig nemcsakfõiskola, hanem a város segítségére isszükség volt. Amikor pedig kellett, a ta-nárok és a hallgatók nem maradtakadósai a városnak. Sopron idegen kéz-re került volna, ha elõdeink nem állnakki a város mellett, és így népszavazásután a város a mai napig büszkén visel-heti a nevet: Civitas Fidelissima, azaz: aleghûségesebb város. Sopron így ma-gyar kézen maradt és az oktatás folyta-tódhatott.

Nem sokkal késõbb következett amásodik világháború. A harcok végez-tével eljövõ idõszakot és külsõ hata-lom befolyását különösen nehezen éltemeg a fõiskola. Korlátozások és nem kí-vánt rendelkezések voltak ezek, me-lyek olykor szöges ellentétben álltak azaddig kialakult képzéssel, kultúrával,értékrenddel. A bányászokat Miskolcraköltöztették, a hallgatói szervezeteketbetiltották, jelképeink nagy részét elvet-ték. De az addigra már Erdészeti és Fa-ipari Egyetem néven mûködõ intéz-

Hallgatói véleményekAz erdészeti oktatás múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl

A felújított fôépület...

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 111

mény túlélte a viharokat és az oktatás,hála a kiváló oktatógárdának, csak ke-veset csorbult. Az 1971-es Vadászati Vi-lágkiállítás alkalmával új reménysugárvillant fel a hallgatók elõtt, hogy talánvisszakaphatnak, valamit titkon mégmindig ápolt múltjukból. És reményke-désük nem volt hiábavaló, hiszenvisszatérhetett hagyományaink legfõbb,legszentebb ereklyéje: a walden. Talánaz akkori diákok, közülük páran ma ta-náraink, még máig szeretettel emlékez-nek arra a pillanatra, amikor újra magukra húzhatták az erdészdiákokselmeci viseletét.

A Kedves Olvasó bizonyára tudja,hogy ekkor a képzés már a jól ismert 5év volt. (Persze ki-ki hozzátett még párévet, nem tudott elszakadni az almamatertõl…)

Hogy zajlott az oktatás az EFE-n? –hangzik a kérdés. Idõsebb erdõmérnö-köktõl eleget hallottuk már, hogy a gya-korlatok nagy része tényleg az erdõbenzajlott és a tanárok „mind szakmailag, mindemberileg” teljesen felkészültek az órá-kon és a vizsgán való találkozásra a hall-gatókkal. Megannyi kedves és olykorszemtelen történet kering még ma isezekrõl az oktatókról, akik tudásukkal,egyéniségükkel színesebbé tették az órá-kat és elviselhetõbbé azt a 45-90 percet,amit idõnként az iskolapadban kellett el-tölteni. (Hányszor emlegette fel nekünkaz idõsebb nemzedék Csanády Etele gu-mifejû embriókkal megtûzdelt „halk” ké-miaóráit, vagy azt a történetet, amikorVancsura Rudolf kertitörpéket fényképe-zett teljes átéléssel a botanikus kertben…)

De vissza az egyetemhez. A politikaimegkötések és béklyók ellenére elindul-tak, bár csak kis mértékben, a külföldreinduló tanulmányutak, és egy-két hallga-tó a „nagy közös barátság” szlogenje alatttávolabbi országokba is eljutott. De ezenutazások inkább kelet felé irányultak,ahol az egyéni szakmai fejlõdés acélországok társadalmi és gazdaságihelyzete miatt nem mindig volt lehetsé-ges. Kivéve persze a botanikai látványos-ságokat. Aki mûszaki vonalon szeretettvolna elindulni, annak rendelkezésre álltaz orosz technika, mely fejlett volt a ma-ga nemében, de hogy az erdészeti érté-kek, valamint a környezet védelme mi-lyen fejlettségi fokon állt… arról inkább neis ejtsünk szót.

A tanulmányi rendszernek azonbanvolt egy vitathatatlanul nagy elõnye: afelvételi. A professzorok, tanárok ittténylegesen felmérhették a jelentkezõdiák tudását és értelmi szintjét is. Talánnem ártana elgondolkodni azon, hogy

erre ma is szükség lenne. Hiszen akkoraz egyetem azzal foglalkozott, amivelkellett. Oktatott és nevelt, és annyi erdõ-mérnököt és faipari mérnököt képzett,amennyit kis hazánk el tudott tartani.

Lépjünk egyet újra az idõben és ve-gyük nagyító alá a rendszerváltás utániidõszakot egészen 2002 szeptemberéig.Új idõszak jött, és új lehetõségek nyíl-tak. Ahogy azonban a modern, nyugati-as világ megvetette a lábát nálunk, át-alakult az addig megszokott felsõokta-tási támogatási rendszer. Az egyetem(és itt az ország minden egyetemérõlszó van) immár nem úgy kapott államitámogatást, ahogy eddig, hanem kicsitcsúnya szóval élve úgynevezett fejpénzjárt minden egyes hallgató után. Ígyazok az egyetemek jártak jól, melyeknagy létszámú hallgatóval rendelkez-tek. Az EFE megérezvén e változásokatés azt, hogy a gazdasági élet mennyirefontos szerepet fog betölteni az elkö-vetkezendõkben, beindította a közgaz-daságtudományi képzést. Ez azonbanazzal járt, hogy egy új kar érkezett azaddigi kettõhöz, és az Erdõmérnöki és aFaipari Mérnöki Kar mellé társult a Köz-gazdaságtudományi Kar. Az EFE ígynévváltoztatásra kényszerült, s így vol-tak olyan hallgatók, akik az Erdészeti ésFaipari Egyetemen kezdtek, de már aSoproni Egyetemen tették le az állam-vizsgát.

Maga az Erdõmérnöki Kar is bõvült.1993-ban elindult a levelezõ VadgazdaMérnöki Szak, mely a kezdetekbennagy sikernek örvendett és a munka-erõpiacon a maga nemében keresettvégzettségnek számított. 1995-ben útjá-ra indították a Környezetmérnöki Sza-

kot, mely az országban zajló többi kör-nyezetmérnöki képzéshez képest in-kább az ökológia irányra fektetett hang-súlyt. 2002-ben az 5 éves Környezettu-dományi Szak került bevezetésreugyanúgy, mint a Vadgazda MérnökiSzak nappali tagozatos változata, amely3 év alatt biztosított fõiskolai szintû dip-lomát. 3 éves képzés lett szintén a 2003-ban indított Természetvédelmi MérnökiSzak is, amelyen 2007-tõl már MSC szin-tû (+2 éves) oktatás is folyik

Reméljük, hogy a Kedves Olvasó mégtudja követni az idõ fonalát, hiszen márnem járunk messze a jelentõl. Mint aztmár leírtuk az elõbbiekben, csak 5 évetkell visszamennünk ahhoz, hogy 2002szeptemberében ismét egy új egyetemreiratkozhattak be a hallgatók. Ez pedig aNyugat-Magyarországi Egyetem volt,mely immár 7 karral rendelkezett 4 vá-rosban. És ebben az évben az Oktatás-ügyi Minisztérium által kiadott rendeletszerint beindult egy másik, teljesen újképzési forma, a kredites képzés. Ez azoktatási metódus a régi 2002 elõttitõl ab-ban tért el, hogy több tantárgyunk lett ésminden egyes tantárgyhoz számokatrendeltek (ezek az ún. kreditpontok),amelynek pontos megfogalmazását aligtudják páran. Ha megkérdeznénk egymai egyetemistát, mi is az a kredit, való-színûleg 3 féle választ kapnánk:

„Hát az egy olyan pont…”„Az amit gyûjteni kell, mert kirúgnak.”„Az olyan, hogy minél több van be-

lõle annál több az ösztöndíjam.”Ez azonban úgy gondoljuk némi ma-

gyarázatra szorul a Kedves Olvasó felé:A valóságban ezek a kreditpontok a

hallgatónak az egyes tantárgyakra valóidõráfordítását fejezi ki órákban, amelynem foglalja magába az adott tantárgy elõ-adásán, illetve gyakorlatán való részvé-telt. Elméletileg… Azt már döntse el magában a Kedves Olvasó, hogyha adendrológia Bartha Dénesnél csak 2kreditpont volt nekünk, vajon elég-eheti két órát foglalkozni a fás növényekrendszertanával ahhoz, hogy a végénne hangozzon el a már szállóigévé lettmondat: „Apám! Ez kevés lesz…”

Egy félévben a mintatanterv alapjánhaladó hallgató 30 kreditet teljesít. A 4.szemeszterben, azaz a második év vé-gén van egy ún. kreditszûrõ, amelybenmegállapítanak egy kreditösszeget, me-lyet ha a hallgató nem teljesít, elbocsát-ják az egyetemrõl.

És, hogyan kapcsolódik az ösztöndíja kredithez? Az egyes tantárgyakból ka-pott jegyet megszorozzák a tantárgykreditértékével, és elosztják a mintatan-

... homlokzati díszei

112 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

tervben meghatározott harmincas ér-tékkel, és ez alapján az érték alapjánszámolják ki az ösztöndíj-átlagot. Tehátegy sarkított példa: ha felveszünk egyfélévben 75 kreditet és minden tan-tárgyból 2-esre vizsgázunk, a végén 5-ös ösztöndíjátlagunk lesz…

Ugyanakkor a kreditrendszer magá-val vonta egy új számítógépes szoftver-rel való birkózás üdítõ folyamatát is,melyet Neptunnak neveznek. Ezenprogram segítségével jelentkezünkvizsgára, fizetünk UV-díjat és gyakrab-ban omlott össze, mint ahányszor látnikapatos egyetemistát Sopronban. Bõ-vebb tárgyalásra viszont hadd ne tér-jünk ki, nekünk is fél évbe került mirebeletanultunk. (És nemsokára jön azújabb verzió…)

De miért jó ez kreditrendszer? – te-hetnénk fel a kérdést. Nos azért, mertígy a hallgató szabad kezet kap. Magaállíthatja össze az órarendjét, mind-össze a tantárgyak egymásra épülésérekell figyelnie. Valaki nem hallgathatja leelõször az Erdészeti úttervezést, és csakutána a Statikát vagy a Matematikát. Va-lamint egyszerûbbé vált az áthallgatásmás karokra.

Az Oktatási Minisztérium rendelke-zései sokszor lehetetlen helyzet elé ál-lítják oktatóinkat is. Ma már nem elég,ha valaki „szimplán” jó tanár. Ma, akiaz egyetem vezetésében részt vesz,egyszerre kell egy jogász, egy közgaz-dász, egy politikus, egy erdész és vé-gül, de nem utolsósorban egy oktatófejével gondolkodnia. Beláthatjuk hát,hogy nem meglepõ, ha olykor tanára-ink az õrület szélén állnak… Nem is be-szélve arról, hogy a folyamatosan érke-zõ gazdasági intézkedések hatására anadrágszíjat valahol szorítani kell. Ezpedig sajnálatos módon olykor tanul-mányutak rövidülését jelenti, vagy pe-dig teljes elmaradását. A gyakorlatiórák is egyre kevesebbek lesznek. A je-lenlegi állami támogatás mellett ez nemfinanszírozható. De legalább a képzés5 éves volt…

Most pedig Isten hozta a Kedves Ol-vasót a jelenbe. Egy olyan felsõoktatá-si rendszerbe, mely ellen az egész ma-gyarországi felsõoktatás tiltakozott. A2006-ban beiktatott rendszer ugyanissokkal több mindent megváltoztatott,és még meg is fog változtatni. Ez a két-szintû BSC., MSC. (3,5 + 2 év) oktatás azigazi feketeleves.

A BSC., vagyis a fõiskolai szint 6 fél-éves elméleti és 1 féléves gyakorlatiképzésbõl áll. Ez a gyakorlati félév ki-váltja majd az elmaradt tanulmányuta-

kat, amit reményeink szerint erdõgaz-daságoknál és az Mgszh-nál tölthetnekle a jelen és jövõ balekjai. A megszer-zett diploma értéke pedig elõzetes (ésóvatos) becslések szerint egy fõiskolaiszintû diplomával lesz egyenlõ.

Az „eredeti”, tehát az okleveles erdõ-mérnöki diplomát pedig további két évtanulással az MSC oktatással lehet meg-szerezni. Az Erdõmérnöki Szakon ennekaz MSC tantervnek a kidolgozása egy-elõre még folyamatban van. Elõzetes ter-vezetek szerint a vezetés szeretné ezt a2. szintû képzést ökológiai irányokba el-tolni, azonban kérdésessé válik, hogyezt a határt meddig lehet kitolni, és mi-kortól válik értelmetlenné az erdõmér-nök szóban a „mérnök” minõsítés.

De ne keseredjen el a Kedves Olva-só. Pozitív dolgok is történnek. Példáula pénzügyi hiányok ellenére sikerült azegyetem épületeit helyreállítani, ésolyan infrastruktúrát létrehozni, ami ta-lán példaként is szolgálhat más egyete-mek számára. Ilyen a számítógépes há-lózatok fejlesztése, az informatikai éskémiai laborok magas fokú elvárások-nak is megfelelõ felszereltsége. Új la-borral és laborrészlegekkel gazdagod-hatott a Termõhely Tanszék is, valamintteljes felújításra került a Vadgazda Inté-zet. Sajnos félig elvesztette romantikájáta régi kollégium a felújítás során, deazért mi ugyanazok maradtunk, az épü-let pedig csak egy új „ruhát” kapott. Akollégiumokra azért ráfért a megújulás,hiszen elég régóta voltak olyan állapot-ban, hogy az ÁNTSZ még a lábát semmerte betenni az ajtón...

A külvilág felé való nyitásunkat talánaz jellemezné a legjobban, hogy az eu-rópai uniós kapcsolatokat igyekszünkmaximálisan ápolni, ennek következté-ben lehetõségek nyílnak olyan egyéniösztöndíjakra, amelyet más-más orszá-

gokban tölthet el a hallgató. Többek kö-zött Spanyolországban, Finnországban,Németországban, Görögországban. Újrafelvettük a kapcsolatot kelettel, és diák-csere kapcsolat létesült a szentpétervárierdészeti egyetemmel is.

S, hogy mi lett a régi egyetemi ha-gyományokkal? Köszönik, jól vannak,és örülnek, hogy akad még pár diák,akik teljes szívvel és lélekkel élik megõket. Megszaporodtak a szakestek, agyesznyótoros czéczók, és a tanulmá-nyi vadászatok után még mindig televan a kollégiumi konyha tollal és csont-maradékokkal. Néha esténként felcsen-dül pár nóta, és a városiak még mindignem szeretik a szakestrõl hazafelé tartóitalos és nótáskedvû diákokat. Jólesiknéhány olyan értékre vigyázni, amit firmáink hagytak ránk, és jó dolog továbbadni azoknak a bides balekok-nak, akik ugyanolyan nagyképû, be-képzelt setét hadként érkeznek meg azegyetemre, mint mi annak idején. Jó,hogy a kollégiumban nem kell bezárnia szobák ajtaját, és a segítségért semkell messzire menni. És jó, hogy meg-maradt a régi köszöntés, mely minden-kinek kijár, aki az egyetem területéretéved: „Jó szerencsét!”

Mindezen pro és kontra -érveket fi-gyelembe véve, nem tehetünk mást,mint bizakodunk. Mint Noé, mi is vár-juk vissza a galambot, csõrében a zöldgallyal, hogy az erdészeti felsõoktatásvisszatérhet majd újra az oktatás nyu-godt és békés földjére, ahol nem önt ela szervezeti átépítések örvényeitõl, azegyetemi jogszabályok hullámaitól és apolitikai csatározások viharjaitól tajték-zó özönviz.

Jó szerencsét! Üdv az erdésznek!2007. október 29.

Az Erdõmérnöki Kar hallgatóiFotó: Pápai Gábor

Támolygó, tántorgó dámszarvasokra fi-gyeltek föl több ízben is a cseh erdõk-ben. Azt is megfigyelték, hogy a közel-ben mindig voltak repceföldek. Az õszivetésû ipari növény jól bírja a mínuszfokokat is: télen ugyan hajtásainak egyrésze megfagy, jó regenerálódó képes-sége miatt tavasszal akkor is gyorsan„lábra kap”, ha elmaradt a hótakaró,amelynek hiánya például az õszi vetésûkalászosokban rendre tetemes kártokoz. A megfagyott repcehajtások a rot-hadás kezdeti állapotában olyasmi ízû-

ek lehetnek e növényt egyébként ked-velõ dámok számára, mint a mi tudato-san erjesztett savanyú káposztánk. Azerjedés közben keletkezõ cukrok idõ-vel azonban etanollá alakulnak át, s aza szeszes italok fogyasztásához hasonlóhatást vált ki az állatokban, miközbenidegrendszeri zavarok, károsodás is fel-lép szervezetükben. Fõképp az utóbbimegelõzése végett a cseh erdészek ki-helyezett kukoricával stb. terelik el arepceföldekrõl az állatokat.

(Élet és Tudomány)

Részeg szarvasok

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 113

2008. február 9-én, 10 nappal a 100.születésnapja elõtt, szülõvárosábana tiroli Reutte-ben elhunyt Prof. Dr.Walter Bitterlich, „a világ legismer-tebb erdésze”, a modern erdészetileltározás megalapítója.

W. Bitterlich 1908. február 19-én aTirol-beli Reutteban született erdész-családba. Reáliskolai tanulmányait Inns-bruckban folytatta, majd Salzburgban ta-nult tovább. Eredetileg festõmûvész sze-retett volna lenni. Erdészeti tanulmánya-it a Bécsi Mezõgazdasági Fõiskola(BOKU) erdészeti szakán folytatta, ahol1930-ban Dipl. Ing. minõsítéssel vég-zett. 1933-ban tett államvizsgát, az ál-lamvizsga-dolgozatában már az erdõ-becslés különféle tudományos megkö-zelítésével foglalkozott. Eleinte nem tu-dott elhelyezkedni, majd fizetés nélküligyakornokként dolgozott az OsztrákSzövetségi (Állami) Erdészetnél (Öster-reichischen Bundesforsten, ÖBf) és fel-vállalta a Mayr-Melnhofschen ErdészetiHivatal erdõrendezési munkálatait, aholgazdag tapasztalatokat szerzett az erdõ-rendezés terepi munkálataiban és a tér-képezésben. 1935-ben véglegesítettékaz ÖBf-nél, és a második világháborúkezdetéig erdõmesterként dolgozott aszülõvárosában, Reutteban, ahol aztmegelõzõ 30 évben az apja is szolgált. Amásodik világháborúban, 1942-ben akeleti frontra vezényelték, majd Nor-mandiába került. A háborús tapaszta-latairól szóló írása, 2003-ban, a reutteiEhrenberg Kiadónál jelent meg.

A háború befejeztével visszatért szü-lõvárosába, de nem tudott elhelyezked-ni korábbi munkahelyén. A szüleivelSalzburgba költöztek. Magánerdészetivállalkozóként, 1946-ban beállt a KruppiJószágigazgatósághoz Blühnbachba,ahol elõször foglalkozott a szögszámlá-ló próba elméletével, és a gyakorlatbanis kipróbálta.

1948-ban publikált elõször az új lel-tározási ötletérõl, amely a szakmábanigen nagy feltûnést keltett.

1949-ben a Helsinkiben megtartottErdészeti Világkongresszuson adta elõ,a késõbb „Bitterlich-eljárás” néven vi-lágszerte ismertté vált módszert.

Még abban az évben, a szögszámlálópróbáról szóló disszertációját a BOKU-nelfogadták és megszerezte a termé-szettudományok mûszaki doktora cí-met. Ezt követõ években fõként tudo-mányos tevékenységével foglalkozott,

bár 1948-tól ismét az ÖBf-nél volt alkal-mazásban, mint erdõmester 1953-igZell am See-ben, végül 1967-ig Hallein-ben tevékenykedett.

1967-ben meghívták a BOKU Fater-méstani – egyben Erdõrendezéstani –Tanszékére egyetemi rendes tanárnakés megbízták a tanszék vezetésével.

Ebben az idõszakban vált világhírû-vé a szögszámláló próba és a méréshezkifejlesztett tükrösrelaszkóp. Az okta-tói munka mellett tovább folytatta tu-dományos kutatói és fejlesztõ munkás-ságát, megalkotta a legpontosabb mé-résekre alkalmas telerelaszkópot, vala-mint a könnyen kezelhetõ szektorát-lalót, és a tudományos méréseknélszinte nélkülözhetetlen pontosságú, avastagsági növekedés idõszakos meg-határozását szolgáló Dial-Dendro ke-rületmérõ mûszert.

1949-ben szellemileg egyenrangúmunkatársra talált Dr. Benno Hess-kében, aki a találmányát kiérlelt ter-mékké, világszerte ismert, használatosmûszerré fejlesztette, elsõként az Opti-mar cégnél, majd 1962-tõl a Feinmecha-nische Optische Betriebsgesellschaft(FOB) vállalatnál.

A Bitterlich-eljárás, ma valamennyivilágrészen megtalálható az erdõfelmé-réseknél és azokban a szakkönyvekbenis tárgyalják világszerte, amelyek az er-dõrendezéssel foglalkoznak.

A kutatási és fejlesztési eredményeit,a készülék, alkalmazási lehetõségeit az1984-ben megjelent alapmûvében, a„The relascope idea” c. könyvében fog-lalta össze.

1978-ban lett a BOKU emeritus pro-fesszora.

A tudományos tevékenysége mellettigen behatóan foglalkozott mûvészetiés filozófiai kérdésekkel. E tárgykörök-ben több írása is megjelent folyóiratok-ban és különbözõ kiadványokban.

Ilse Hauptmannal kötött házassá-gukból négy gyermek született. Sohanem ivott alkoholt, nem dohányzott,rendszeresen sportolt.

Hosszú ideig Salzburgban és Hallein-ben élt, 2006-ban költözött vissza szülõ-falujába, ahol tíz nappal a 100. születés-napja elõtt érte a halál.

Halálával egy hosszú és igen tartal-mas élet zárult le.

A hazájában és világszerte kapottsok elismerése, a legmagasabb kitün-tetései közül talán a munkatársai elis-merését tartotta a legtöbbre. Az Ameri-kai Egyesült Államok Erdészeti Társa-sága „a világ legismertebb erdésze”címmel illette. Göttingai kollégái, sza-bad fordításban így emlékeztek megróla a 90. születésnapján: „egy kószahír terjed a világban, hogy létezik egyerdész, akinek a nevét az összes többierdész ismeri, ez az erdészember: Wal-ter Bitterlich.”

A magyar erdõrendezés az 1960-asévek közepétõl elõször kísérleti felvéte-leknél, majd üzemszerûen, ma kiterjed-ten alkalmazza a Bitterlich-eljárást és atükrösrelaszkópot. Személyes kapcsolataz 1973. évet követõen alakult ki, amikorvéleményt kért a tükrösrelaszkóp alkal-mazásának magyarországi tapasztalatai-ról és esetleges fejlesztési javaslatokról.

Az OEE Erdõrendezési Szakosztályaés az Erdõrendezési Szolgálat meghí-vására személyesen 1990-ben látoga-tott Magyarországra, amikor részt vettfeleségével, Dr. Benno Hesskével ésHesske úr leányával, egyben cégtársá-val, a VII. Erdõrendezési NapokonVeszprémben. A rendezvény program-ja szerint elõadást tartott a dendo-metria új elméleti megfontolásairól ésaz ezekre alapozott új mérési, számítá-si eljárásokról.

A magyar erdõrendezõk és az egészerdésztársadalom, tisztelettel és megbe-csüléssel emlékezik meg „a világ legis-mertebb erdészérõl”, és tartja meg jóemlékezetében.

Nyugodjék békében!OEE Erdõrendezési Szakosztály

Gáspár Hantos GézaHalász Gábor

Elment a nagy erdõrendezõ

114 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Az Egyesült Államokból származóakác Európából került Kínába a XX.sz. elején, legelõször Qingdao váro-sába (Shandong tartomány). Jelen-leg több, mint egymillió hektárontalálható meg, és intenzív kutatásoktárgya

Az akác termesztése gyorsan elter-jedt Kínában 1949-tõl kezdve a 23.-46.északi szélességi fok és a 86.-124. kele-ti hosszúsági fok között, amely majd-nem a teljes kínai területet lefedi. A Sár-ga-folyó középsõ és alsó folyása men-tén, a Huai folyó löszfennsíkján, illetvea homokos , sós talajú (0,3% alatti sótar-talmú) tengerparti területeken hatalmasmennyiségben ültettek akácfát, amelyjó növekedést mutat. Ami a tengerszintfölötti magasságot illeti, az akác megéla Kínai-tenger parti zónájától a 2100 mmagasan levõ löszfennsíkokig terjedõmagasságokon.

Egymillió hektár, nagyrészt hattartományban

Az akác mára Kína szinte teljes terüle-tén megtalálható, de a növekedéséheza legmegfelelõbb feltételeket a 400 –1200 m tengerszint fölötti magasságbantalálható dombos-hegyes vidékeknyújtják. Hebei, Henan, Shandong,Shanxi, Hubei és Anhui provinciákbantöbb, mint 4 milliárd akácfa található.Legsûrûbben a Zhanghe folyó (a Jangcemellékfolyója) völgyeiben fordul elõ, il-letve a Sárga-folyó régi völgyébenShandong tartományban, ezenkívül aJianghan alföld középsõ részén (Hubeitartomány), és nagyon elterjedt a Jang-ce partjain is. Jelenleg körülbelül egy-millió hektárra becsülhetõ az akáccalborított terület Kínában.

Sokféle hasznosításIpari alapanyag

Az akácot elsõsorban építõipari alap-anyagként hasznosítják. Shanxi és Henantartományokban szarufát és bányafát állí-tanak elõ belõle. Az elsõ kitermelésre együltetvényen a 12. – 15. évben kerülhetsor, amikor 10 m magas, 8 – 12 cm átmé-rõjû fákat lehet kitermelni. Második kiter-melésre 20 év után kerülhet sor, amikor afák átmérõje meghaladja a 12 cm-t, ma-gasságuk pedig a 10 métert.

TûzifaAz akácot energiafaként is termesz-

tik: gyors növekedése miatt háromszor

annyi biomasszát produkál, mint másfafajok, és a fûtõértéke is magasabb.

TakarmányTakarmányfaként is hasznosítják az

akácot: levelei gazdagok nitrogénben,vitaminokban, fehérjékben, ásványianyagokban és rostban. Egy akác-sarj-erdõ biomassza-hozama egy évvel avisszavágás után kb 7,2 tonna szárazbiomassza/hektárra becsülhetõ, amibõl3,4 t lomb-biomassza és 3,8 t a fásanyag (törzs, ágak).

Egy tetraploid akác, amelyet Koreá-ból hoztak be Linyi (Shandong tarto-mány) városába különösen érdekes alombhozam szempontjából, mert na-gyobb leveleinek köszönhetõen két-szerannyi lombot tud produkálni, rá-adásul a leveleinek nagyobb a fehérje-tartalma. Az elsõ évben egy egyhektá-ros ültetvény több, mint 150 tonna frissbiomasszát adhat (az adat ellenõrzésreszorul!, a fordító), amibõl 30 tonna aszárazanyag, a második évben a hozamnagyobb. Egy hektár takarmányakáctöbb, mint 6 tonna nyersfehérjét produ-kál: hat és félszeresét a szójának éstöbb, mint dupláját a legelõk által nyúj-tott mennyiségnek.

A hosszú levelû akác a legmegfele-lõbb takarmánytermelésre: összetett le-vélzete átlagosan 60 cm hosszú, de elér-heti a 72 cm-t is, ami két-háromszorosméret a közönséges akáchoz képest. Alevelek felülete is duplája az elõzõének,a levelekben található nyersfehérje ará-nya pedig magasabb a hosszú levelûakácban, mint a tetraploid akácban.

A természeti környezet védelmeGyakran azért ültetnek akácot, hogy

védjék a talajt az eróziótól, és megõriz-zék a víz minõségét. Ezért találunk aká-cosokat a nagy kínai folyók partján(Jangce, Sárga-folyó...) A fa finom gyö-kérzete vízszintesen terjed szét 5-tõl 50cm mélységig, nincsenek függõlegesgyökerei.

Tájrendezés, díszfaEnnek a fafajnak az esztétikai tulaj-

donságai sem elhanyagolhatóak: továbbmegõrzi a leveleit, mint a többi lombhul-lató faj (10 – 13 nappal tovább), jelentõsmennyiségû a virágtömege, az illatos, fe-hér virágok kb. 10 napig nyílnak. Azakácot a légszennyezés csökentése cél-jából is ültetik, leveleire ugyanis rátapadaz ártalmas por. E célból ültetik városok-

ban, falvakban, továbbá bányák, üze-mek, vasútvonalak köré.

A Robinia pseudoacacia var. « Idaho »variánst nemrégen honosították meg Kí-nában díszfaként változatos virágzatamiatt. Ez egy vörös virágzatú akácfafaj,évente kétszer virágzik, gyorsan nõ, éslombozata tápanyagokban gazdag. Elvi-seli az idõjárás szélsõségeit a nagy hi-degtõl a szárazságig, és mindenféle tala-jon megél.

Hasonlóképpen, az « Erqiao » aká-cot 1996-ban hozták be HollandiábólHenan tartományba, tájszépítési célra.Ez a fajta kétszer virágzik évente, elõ-ször május 1, másodszor július 10 kö-rül. Nagyméretû, rózsaszín virágaivannak, és a virágzás 15 napig is el-tarthat.

A Robinia pseuduacacia « frisia », az «aranyakác»-nak is nevezett variáns Észak-Amerikából ered, és szintén díszfakénthasználatos. 3 év alatt 4 m magasra meg-nõhet, áprilistól júniusig fényes aranyszí-nû levelei júliustól szeptemberig kanári-sárgára változnak, majd október-novem-berben ismét aranyszínûek lesznek. Jú-niusban virágzik, virágai fehérek.

Néhány más, gyakran kertészetbennemesített variánst is ültetnek díszfa-ként. Például:

– Robinia pseudoacacia forma iner-mis, amelynek nincsenek tövisei. 1950-ben jelent meg Qingdao-ban díszfa-ként, magassága eléri a 10 m-t.

– Robinia pseudoacacia formaumbraculifera, amely gömb alakú, ésalig van virága és tövise. Nem nõ nagy-ra. Gyakran az út szélére ültetik Quing-dao és Wuhan tartományban.

– Robinia pseudoacacia forma tor-tuosa, amelynek érdes, csavarodott tör-zse van, és fehérek a virágai. 1,5 – 2, 5cm-es töviseket növeszt, és oltással sza-porítható.

– Robinia pseudoacacia forma uni-folia: szép levélzete miatt használjákdíszfaként.

– Robinia hispida, másképpen « Jiangnanhui »: nincsenek tövisei, ésbokorformájú marad, legföljebb 2 mmagasra nõ. Évente kétszer virágzik, virágai rózsaszínûek vagy lilák.

– Robinia ambigua, fajhibrid(Robinia viscosa x Robinia pseudoaca-cia), amelybõl bonsait lehet nevelni.Levelei ásványi anyagokban gazdagokés takarmányként hasznosíthatók. Erõ-teljesen növekedõ gyökérzete van, éserdei fajtának is megfelelõ.

Az akác (Robinia pseudoacacia) Kínában

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 115

Egyéb felhasználási területekKínában az akácot kozmetikai célú illóolajok elõállítására is termesztik. Azakácvirágok illóolaj-tartalma 0,15 – 0,20%. Egy hektár akácerdõ 450-750 kg szá-rított virágot adhat. A nagy virág-mennyiség természetesen a méhészetihasznosításnak is kedvez. Az akácgyógynövény is, virágát fõzetek és ita-lok elõállítására használják. Akácoszlo-pokat alkalmaznak az ehetõ gombáktermesztése során támberendezésként,ami a fûszerként használt gombáknakkülönleges aromát ad.

Intenzív kutatások az akáctémájában

Ilyen irányú kutatásokat elsõsorban ab-ban a hat tartományban végeznek, aholez a fafaj nagy mennyiségben elõfordul,illetve Pekingben. A kutatók elsõsorbanolyan klónok létrehozásán dolgoznak,amelyek a leginkább megfelelnek kü-lönbözõ speciális felhasználási terüle-teknek: faipari alapanyag, energetikaibiomassza, takarmány vagy környeze-tet javító-szépítõ növény. A kínai akác-kutatással foglalkozó intézmények, ésnéhány általuk kifejlesztett változat:

Kínai Erdészettudományi Akadémia Többéves és több helyszínen vég-

zett kísérletsorozat eredményeként ki-fejlesztettek egy csoport klónt, amely anemesítésben használható, és nagyonjó tulajdonságokat mutat. A « Luci no. 73 001 ». a « Luci no. 73 010 » a « Jingcino.13 » és a « Wangci no.8002 » gyorsab-

ban növekszik, mint a nem nemesítettakác, jól alkalmazkodik a környezet-hez, és elsõsorban épületfaként és fa-szénként hasznosítható.

Shandongi Erdészeti Kutatóintézet21 takarmányakác-klónt nemesítet-

tek, amelyek gyorsan nõnek, erõtelje-sek, és jól bírják a szárazságot. Ezenkí-vül 20 faipari és építõipari alapanyag-nak való klónt is létrehoztak.

Eredményeik ötévi több helyszínenvégzett kutatásnak köszönhetõk, me-lyekrõl a « Luci no. 74 059 » és a « Luci no.73 001 » klónok tanúskodnak, és ame-lyek végül 4 kitûnõ klón nemesítéséttették lehetõvé: « Heci no.2; 3; 4 és 5 ».

Shanxi Tartomány Erdészeti Kutatóin-tézete

Többévi kutatás számos klónt ered-ményezett, pl. A « Jiliang 1 - 5 » klónokat.

Henan Tartomány Erdészeti Kutatóin-tézete

Itt hozták létre a « Yuci no1 » és a « Yucino.4 » klónokat és az « Erqiao » akácot.

Pekingi Erdészeti EgyetemKutatói tették ismertté a tetraploid

akácot.

Hubei tartományA Hubei Vetõmag- és Erdei növény-

központ, Hubei Tartomány Nemzeti Kí-sérleti Erdészete, a kínai Erdészeti Gene-tikai Központ, továbbá Hubei tartományés Japán együttmûködési programja

melynek keretében több erdészetben(Shakou, Wuhan városában, Yujiawan,Yunxi megye, Zhonghuashan, Guang-shui városa) bevezettek 14 különbözõklónt, melyeken kísérleteket folytatnak.

Érdekes nemesített fajtákAz akác erõteljes fejlõdése miatt elsõ-sorban erdészeti hasznosításra való. Aszámos említett keresztezett fajta közülfigyelemre méltóak azok a gyors növe-kedésû nemesített akácok, melyeknekkeskeny lombkoronája van. Ezeknek afáknak egyenes a törzse, az ágak elága-zási szöge 30 fok alatti, és szinte sohanem tövisesek. Az 5 éves fák átmérõjeévi 2,8 cm-rel nõ, 15 éves korukra 18 mmagasak és 38 cm átmérõjûek lehetnek.

A legkülönözõbb felhasználásí cé-lokra kinemesített akácfajták közül em-lítsük meg a piros virágú, nagy levelû,gyorsan fejlõdõ variánsokat: ezeknek afáknak 4 éves korukban 9,16 cm az át-mérõje a talajtól 1,30 m magasságban, és7,35 m az átlagmagasságuk. Évente két-szer virágoznak, tápanyagokban gaz-dag levelei fogyaszthatóak. Ez a fajta jólhasználható erdõsítéshez, díszfakéntvagy takarmánytermesztésre, sõt, miveljól fejlett gyökérzettel rendelkezik, a ta-laj vagy a vízpart védelmére is alkalmas.

Forrás: « Forêt Entreprise », 177.szám,2007/5, megjelent 2007 novemberében

Kiadó: « Institut pour le Développe-ment Forestier », Franciaország

Franciáról fordította: Lõcsei Andrea

(DUNAKER)

FelhívásA Bedõ Albert Középiskola Erdészeti Szakiskola és Kollégium alapításá-nak 125 éves évfordulójára évkönyvet szeretne megjelentetni. Ebben ter-vezzük megjelentetni az iskolában tevékenykedõ igazgatók rövid életraj-zát. Néhányukról sajnos nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre.Ezért is fordulunk az erdészkollégákhoz, kérjük, aki tud, segítsen.Az alábbi személyeknek hiányosak az életrajzi adatai:

1. Krajcsovics Ferenc erdõmérnök, erdõtanácsos, valószínûleg 1869-ben született Radosnán. Iskolánk igazgatója 1921 – 1927 között.

2. Katona István erdõmérnök, fõerdõtanácsos, Szül: 1886. 02.13., Ó-Kanizsa. Iskolánk igazgatója: 1927 – 1935 között.

3. Petõ János erdõmérnök, fõerdõtanácsos, szül: 1887. 03.18. Palánka.1964. 07. 2-án hunyt el Szõdligeten. Iskolánk igazgatója: 1946 – 1949.

4. Várfalvi János. Iskolánk igazgatója: 1954 – 1957. 1957-ben Sárvár-ra, az ottani Erdészeti Szakiskolába távozott.

Köszönettel vesszük, ha a rendelkezésre álló információkat eljuttatják aziskolánkba. Elérhetõségeink:

Cím: 6783 Ásotthalom, Kiss Ferenc krt. 76.Tel./fax: 62/291-522E-mail: andresine.bedo@tiszanet.hu

22000088.. éévvii MMaaggyyaarr EErrddéésszz TTáájjéékkoozzóóddáássii FFuuttóóbbaajjnnookkssáágg 22000088.. mmáájjuuss 11-22..

Az Erdészbajnokságon résztvehetnek: erdészeti, faipari és természetvédelmi szervezetek (ok-tatási és kutatási intézmények) alkalmazottai, nyugdíjasai és erdészeti-faipari vállalkozók,erdõtulajdonnal, ill. erdészszakmai végzettséggel rendelkezõk, az elõzõekben említett szemé-lyek családtagjai, valamint OEE tagok.

Helyszín: Debrecen - Vekeri-tó térsége.

Rendezõ: Hajdú-Bihar Megyei és Debrecen Városi Tájékozódási Futó Szövetség, és az OEEErdei Sportok Szakosztálya

Versenybíróság elnöke: Gabnai Ernõ

A verseny meghatározása: normáltávú, nappali egyéni verseny.

Információ: Gabnai Ernõ, 06-30-3114795

Elõnevezés, szállásigény: 2008. április 7.Nevezési határidõ: 2008. április 14.Sorsolás: 2008. április 23.Nevezési díj: Egy napra: 1700 Ft/fõ, 1-2 vagy 3-4 napra: 3000 Ft/fõ,

négy napra: 5500 Ft/fõ, F-N 10-14, F-N 60-, : 4000 Ft/fõhatáridõ után: +500 Ft/fõ, sorsolás után, helyszínen: + 1000 Ft/fõNyílt: 1000 Ft/fõ/nap.

Információ: www.hbdbtfsz.extra.hu és a honlapon www.szszbtfsz.hu Mindenkit szeretettel vár:

a Rendezõség

116 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

A világ tüdejének számító Amazo-nas esõerdõi nemcsak levegõtisztí-tó szerepük miatt értékesek. A fo-lyóóriás mentének õserdõi márDél-Amerika fontos biztonságpoliti-kai kérdésének is számítanak.

Január végén a baloldali brazil el-nök, Luis Inácio Lula da Silva rendkívü-li intézkedéseket hozott a világ tüdejé-nek számító Amazónia esõerdõit pusz-tító legális és illegális fakitermelés és er-dõégetés ellen. Szövetségi rendõröketés környezetvédõket küldött a veszé-lyeztetett területekre, mert így akarjákelejét venni, hogy a földmûvelõk és azállattenyésztõk folytassák az illegális er-dõégetést. De szakértõk megállapítot-ták, hogy 2007 utolsó öt hónapjában3200 négyzetkilométerrel csökkent azerdõterület: míg augusztusban még„csak” 243 négyzetkilométernyi erdõtvágtak ki, addig decemberben ez már948 négyzetkilométerre nõtt.

Gary Duffy, a BBC spanyol változa-tának Sao Pauló-i tudósítója elmondta,a brazil elnök az elmúlt néhány év alatthiába ünnepelte többször is az erdõte-rület pusztításának csökkenését, a kör-nyezetvédõk inkább a piaci körülmé-

nyeknek tulajdonították az átmenetiváltozást, és biztosra veszik, hogy atendencia hamarosan megfordul. Aszója csökkenõ világpiaci ára miatt aföldmûvelõk nem növelik a megmû-velhetõ területet, de biztosak benne,egy újabb áremelkedésnek ismét azõserdõk látják a kárát. Lula úgy ellen-érvelt, azért nem nõ majd az erdõpusz-títás mértéke, mert a hatalmas és márkiirtott területeken folytatnák a ter-mesztést. A környezetvédõk Lula ta-valy indított gazdaságélénkítõ prog-ramjában is látnak olyan kockázatokat,amelyeknek egyenes következményeaz erdõterület pusztítása: egy éve abrazil államfõ megállapodott a környe-zetvédõnek kikiáltott etanol-program-ról az ifjabb Bushsal. Castro és a vene-zuelai Hugo Chavez szerint nem védi akörnyezetet a bioüzemanyag-termelés,éppen ellenkezõleg, a kõolaj kiváltásá-ra elõállított etanolhoz - ahogy fogal-maztak - a fél világot fel kell szántaniaz élelmiszernövényekhez szükségesföldterület rovására. Duffy egy másikelgondolkodtató adatot is közölt: abrazil állam évente közel egymilliárdtonna üvegházhatást kiváltó gázt bo-csát ki, ennek 75 százaléka pedig a fa-

kitermelés révén kerül a levegõbe. Atermészet visszavágott: egy brazil bio-lógus azért aggódik a malária újbóliterjedése miatt, mert a szúnyogokgyorsan alkalmazkodtak a vegyszerek-hez. Az éghajlatváltozás és a fakiter-melés miatt most már ezt a betegségetis nehéz felszámolni a folyóóriás men-ti országokban, pedig Peruban negy-ven éve teljesen felszámolták.

A másik problémakör a többek kö-zött Ecuador esõerdeiben élõ indiánokéletterének megsértése, hiszen az ottdolgozó kõolaj-kitermelõ cégek kör-nyezetszennyezõ tevékenysége tönk-reteszi kultúrájukat. Bár az érintett vál-lalatok ezt cáfolták, Ecuador elnöke2006-ban kitiltotta országából a kör-nyezetszennyezéssel és szerzõdéssze-géssel vádolt egyik amerikai céget. AzAmazonas vidéke biztonságpolitikaiszempontból is elõtérbe került: A Ko-lumbia és Ecuador között kirobbanthatárkonfliktus elõtt a kolumbiai csa-patok az õserdõben csaptak le a kábí-tószer-csempészettel is foglalkozó ra-dikális marxista gerillaszervezetre, aFARC-ra.

Sobjeski TamásMagyar Nemzet

A kiirtott esõerdõk bosszúja

Február másodika volt a Vizes Élõhe-lyek Világnapja. 1971-ben ezen a na-pon írták alá Ramsarban a vizes élõhe-lyek megóvásáról szóló megállapodást.A WWF Magyarország azért küzd, hogya vizes élõhelyek megmentésével necsupán a természeti értékek, de a min-denki számára létfontosságú ivóvízbá-zisok is megmaradjanak.

A Ramsari Bizottság idén arra hívjafel a figyelmet, hogy bolygónk vizesélõhelyei nem kizárólag a gazdag élõvi-lág létét szolgálják. Számtalan olyan or-szág van a Földön, ahol ezek a területekszoros összefüggésben vannak a min-denki számára létfontosságú ivóvízbá-zisokkal. A vizes élõhelyek szennyezé-se és eltûnése nemcsak a lakosság ivó-vízellátását veszélyeztetheti, hanem azitt élõ halak állapota az ezeket fogyasz-tó emberek egészségét is befolyásolja.

Két ramsari terület, a Duna menti Ge-menc és Béda-Karapancsa, kiemeltenfontos számunkra. Gemenc Közép-Kelet-Európa egyik utolsó és legnagyobb össze-függõ ártéri erdejének ad otthont. A hal-ban gazdag holtágak bõséges táplálékkallátják el a madárvilágot, melynek fontosképviselõi például a gémfélék és a feketególyák. A Béda-Karapancsa tájegység kü-lönlegességei a ma is mûködõ fokok és aszáz évnél idõsebb ligeterdõk, ahol szám-talan denevérfaj és több pár réti sas él.

Ezeket a ramsari területeket és aDuna menti ivóvízbázisokat is veszé-lyeztetik azok a tervek, melyek a Du-na medrének átalakítására koncent-rálnak. A beavatkozások célja, hogyteherszállítási célú hajózás biztosítá-sára közlekedési útvonalat alakítsa-nak ki a folyó hazai szakaszain – mégott is, ahol a Duna medre erre alapve-tõen nem alkalmas.

További információ:WWF Magyarország

Vizes élõhelyek védelme

Április

Olvad a hó egy virág kelyhébenAmilyen gyorsan jött úgy tûnik isCsak kicsit bolondozott a téllelSzórakozott megint az április

Tréfás kedvében elfelejtetteAztán megkergette a Napot isFagyott virágnak nem lesz terméseÚjra lehet vetni a magot is.

Feket István

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 117

Látogatók száma: 146 484 Az együttmûködõ szerveze-tek aláírták az innoLignum SOPRON megrendezésérevonatkozó keretszerzõdést. Az Erdészeti és FaipariSzakvásár és Rendezvénysorozat idén szeptember11–13. között kerül megrendezésre Sopronban.

Az összefogás eredményt hozott. Az együttmûködõ szer-vezetek nem adták fel a küzdelmet, hogy Sopronban a ha-gyomány és innováció szellemében évente lehessen erdésze-ti és faipari seregszemlét tartani. Igénye volt a szakmai társa-dalomnak és igénye volt a rendezvény iránt elkötelezett szer-vezõknek is. Sopron város illetékes vezetõit és képviselõit aszervezõknek sikerült maguk mellé állítani és a város cégévela Sopron Holding Zrt. vezetésével és munkatársaival megva-lósítani az elképzeléseket.

A siker igazi csapatmun-kának köszönhetõ. Ezt bizo-nyítja, hogy az Elõkészítõ Bi-zottságnak nincs elnöke, ígydöntéseit közösen hozta megés szervezi a rendezvényso-rozat minden elemét. Valóscivil munka folyik, melynek

során mindenki a saját lehetõsége és tehetsége szerint járulhozzá a rendezvénysorozat megvalósításához.

Az önkormányzat felkarolta az elképzelést és reprezenta-tív keretek között a Városházán került sor 2008. április 2-án akeretszerzõdés ünnepélyes aláírására.

Együttmûködõ partnerek:Az innoLignum SOPRON megrendezésére vonatkozó

szerzõdést a Sopron megyei jogú város Önkormányzata ré-szérõl dr. Simon István alpolgármester, a Nyugat-Magyaror-szági Egyetem részérõl dr. Faragó Sándor rektor, dr. BidlóAndrás, az erdõmérnöki kar dékánhelyettese, dr. Jereb Lász-ló, a faipari kar professzora, a Pannon Fa- és BútoriparKlaszter nevében Bakonyi Gábor elnök, a Zala megyei Vállal-kozásfejlesztési Alapítvány képviseletében BöszörményiLászló ügyvezetõ igazgató, a Faipari Tudományos Alapítványrészérõl Pakainé dr. Kovács Judit elnök, a Soproni Kereske-delmi és Iparkamara részérõl Horváth Vilmos elnök írta alá. Amegállapodást – elfoglaltság miatt – késõbb írta alá a kezde-ményezõk egyike, az Országos Erdészeti Egyesület részérõlOrmos Balázs fõtitkár.

Sopron város és az Elõkészítõ Bizottság várja a kiállítókat,a konferenciák résztvevõit és a látogatókat az innoLignumSOPRON rendezvénysorozatra.

Kedvezményes jelentkezés 2008. április 30-ig. (még a régicímen: www.innolignosopron.hu)

Ormos BalázsOEE fõtitkár

Fotó: Kisalföld

Hirdessen azErdészeti Lapokban!

118 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

„Értékérzõ tájak és emberekMagyarországon” Ez a mondata mottója Sólyom László köz-társasági elnök úr tavaly elkez-dett országjáró útjának, melyneksorán a nemzeti parkokat láto-gatja. Negyedik állomása enagyszerû kezdeményezésneka Duna–Ipoly Nemzeti Parkvolt. A többnapos országjárása Börzsönyben kezdõdött Dré-gely várának megtekintésével.A Wenkheim vadászházban azIpoly Erdõ Zrt. képviselõjének,Kiss László vezérigazgatónakis alkalma volt néhány szót vál-tani az elnökkel.

„Erdészek, természetvédõk civilszervezetek áldozatos munkájánaknyomát láttam mindenütt, ahol a mainapon megfordultam” nyilatkozta a je-lenlévõ úlságiróknak.

„Olyan emberekkel találkoztam,akik szívükön viselik a táj, a társadalomsorsát” Sólyom László szólt a nemzetiparkhoz tartozó kistelepülésekrõl is,amelyek – mint mondta – az idegenfor-galomban látják az egyetlen lehetõségeta kibontakozásra. Hangsúlyozta, hogy aDuna-Ipoly NP nyomásnak van kitéve,

mert a fõváros terjeszkedni akar. Felada-tának tartja azt is, hogy a kormányzatfelé közvetítse, hogy ahol lehet ott akörnyezet és természetvédelem szem-pontjait helyezzék elõtérbe. „Az utolsópillanatban vagyunk, alapvetõ szemlé-letváltozásra van szükség a környezet-tel szemben” – mondotta

A Pilisi Parkerdõ Zrt. mogyoróhegyiErdei Mûvelõdési Háznál Zambó Pétervezérigazgató, Füri András, a NemzetiPark igazgatója, Vollent József, az Ipoly-Garam Eurorégió igazgatója,Békefi Andrásné, az Erdei Mûvelõdési

Ház igazgatója és sok, sokegyenruhás erdész, termé-szetvédõ fogadta

„El kell dönteni, hogy mi afontosabb: a dunai hajóútvagy a Duna élõvilágának avédelme, az erdõ gazdaságoskitermelése, vagy az, hogy azerdõ azt a sokfajta célt szol-gálja, amit szolgálnia kell” fo-galmazott Sólyom László.„Nem a Dunát kell a hajók-hoz igazítani, hanem a hajó-kat a Dunához” – mondta.

Füri András és Zambó Pé-ter bemutatták munkaterületü-

ket. Utóbbi kiemelte, hogy a Parkerdõ te-rületén évrõl évre nõ a folyamatos erdõ-borítást biztosító erdõkezelés. A köztár-sasági elnöknek egy kérdése volt, mely-ben azután érdeklõdött, hogy hogyan álla vadlétszám a térségben. Zambó Péter afolyamatos apasztásárol számolt be, s re-ményét fejezte ki, hogy egyben a vadvé-dõ kerítések építése is csökkenni fog.Befejezésül az õszi Erdõk Hete ünnepségmegnyitójára hívta meg Sólyom Lászlót.

Kép és szöveg: Lengyel László, Lomniczi Gergely,

Pápai Gábor

A köztársasági elnök látogatása

Sólyom László, Füri András, Zambó Péter, Vollent József és BékefiAndrásné a bemutatkozó látogatáson

Természetvédôk... ... és erdészek

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 119

Az erdésztanulók idei országos szakmaiversenyét a barcsi Dráva Völgye Közép-iskola, valamint a SEFAG Zrt. rendezteBarcs-Középrigócon április 2-3-án. ADráva Völgye Kupa versenyt HorváthFerenc iskolaigazgató és Káldy Józsefiskolaszéki elnök köszöntõje utánBarkóczi István, a társrendezõ SEFAGZrt. vezérigazgatója nyitotta meg.

Ahogy Malgay Viktor fõszervezõ, aziskola erdésztagozatának vezetõje el-mondta, az 1992 óta rendszeresen meg-

rendezett vetélkedõsorozaton a soproni,a mátrafüredi, a szegedi és a barcsi er-dészképzõ középiskolákon kívül idénmár a szõcsénypusztai szakközépiskolatanulói is részt vettek. Egy-egy iskolátnégy fõ képviselt a versenyen. A nyolcversenyszámból álló versengésen csakegyéni értékelés történt, méghozzá ver-senyszámonként, valamint összesítve.

Az összetett versenyt Simon László, aDráva Völgye Középiskola tanulójanyerte – az elérhetõ ezer pontból – 722ponttal. Második lett 712 ponttal TóthPéter, a Soproni Roth Gyula Szakközép-iskolából, a harmadik helyen KoromBálint, a Szegedi Kiss Ferenc Szakkö-zépiskola tanulója végzett, 707 ponttal.

Az egyes versenyszámok gyõztesei:Összetett szakmai írásbeli: Korom

Bálint, Szeged; Komplex felismerés:Silnicki Ádám, Sopron; Választékolásés számbavétel: Bohóczky János,Mátrafüred; Motorfûrész-szerelés, -be-állítás, -darabolás: Suller Barnabás,Sopron; Lövészet kispuskával: KószóÁdám, Szeged; Határazonosítás: BoaTamás, Barcs; Gyérítésjelölés: KovácsLevente, Mátrafüred; Fakészlet-meg-határozás: Tóth Péter, Sopron.

Az összetett- és versenyszámon-kénti helyezettek tárgyjutalomban ré-szesültek – hála a szponzorok bõke-

zûségének. Az elsõ három helyezettegy-egy Husquarna motorfûrészt ka-pott, különféle tartozékokkal. Az ösz-szesített rangsor elsõ négy helyezettjejeles eredménnyel a technikusi címetis elnyerte.

A verseny fõ támogatói, a SEFAG Zrt.,a Mecseki Erdészeti Zrt., a Kaszó Zrt.,valamint a Gyulaj Zrt. voltak. Rajtuk kí-vül még tucatnyi erdõgazdaság és máscég támogatta a rendezvényt.

Kép és szöveg: Detrich Miklós

Hazai siker Barcson

Tanárok, támogatók, vendégek A résztvevô versenyzôk a felkészítô tanáraikkal

Malgay Viktor a verseny fôrendezôje Jakopánecz Kitty verset mond

A gyôztest köszönti Káldy József, az iskolaszék elnöke A hazaiak trófeáikkal a verseny után

120 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Szakemberek elõtt már évtizedekóta ismert a szúkárosítás a kõszeginkívül az õrségi, a soproni, a bako-nyi, a zalai és az északi-középhegy-ségi lucfenyveseknél is, de ritkánvan arra példa, hogy a 800 méter ma-gasságban lévõ fákat is eléri a beteg-ség. Szúkárosítás miatt ez év elejénnyolc hektár lucfenyõt volt kényte-len azonnal letermelni a Szombat-helyi Erdészeti Zrt. a Kõszegi-hegy-ségben az Írottkõ-hegycsúcs alattifrekventált területen. A betegségnem kíméli az osztrák oldali erdõ-ket sem, az alacsonyabb térszint-ben rendszeres, de a magashegysé-gi régióban is gondot okoz a szú tö-meges fellépése.

Vas megyén belül a Kõszegi-hegység-ben feltételezhetõ a luc õshonossága, dea szakemberek szerint, ahol most a lucfe-nyõt találjuk, valószínû, hogy korábbanbükkösök, illetve szárazabb termõhelye-ken tölgyesek álltak. Az 1800-as évekmásodik felétõl fellelhetõ üzemtervekbõlés levéltári feljegyzésekbõl egyértelmûenkitûnik, hogy az 1860-as években kezd-ték a lucfenyõ-felújításokat és a legna-gyobb arányú fenyvesítések a századfor-dulón és az I. világháborút megelõzõentörténtek. A nagyobb erdõbirtokok (Kõ-szeg város, ciszterciek, Esterházy) gon-dosan vezetett faértékesítési kimutatásai-ban a lucfenyõ csak az 1800-as évek vé-gétõl szerepel.

A szú tömeges fellépéséhez a kör-nyezeti tényezõk olyan változása szük-séges, amely az erdõt alkotó fák vízgaz-dálkodásában zavart idéznek elõ. Anapjainkban zajló károsítás oka egyér-telmûen a kedvezõtlen klímaváltozás-ban, az éves vészes vízhiányban rejlik.Az apró, mindössze néhány milliméte-res nagyságú rovar csak akkor tud rob-banásszerûen elszaporodni, ha a fák„immunrendszere” legyengül, a nedv-keringés, ezáltal a gyantatermelõ ké-pesség csökken. Emiatt már néhányszáz betûzõ szú (Ips typographus), réz-metszõ szú (Pityogenes chalcographus)vagy firkáló szú (Polygraphus polygra-phus) rajzása, rágása elegendõ egy-egyfa elpusztításához. Ilyenkor már nincsmás hatásos védekezési megoldás, minta beteg erdõrészek gyors kitermelése.

Az Erdészeti Lapok korábbi számai-ban is foglalkoztunk vele, hogy Kõszegtérségében és az Õrségben különbözõmértékû szúkárokat már 1924- tõl emlí-

tenek. Az egyik legjelentõsebbet a II. vi-lágháborút követõ években 1946- tól je-gyezték fel. A kártétel nagysága az ak-kor tevékenykedõ szakemberek vissza-emlékezései alapján Vas megyében alighaladta meg a néhány tízezer köbmé-tert. A jelenség okát nem a háborús ká-rokban, hanem a háborús éveket köve-tõ aszályos idõszakban kell keresni.

A közelmúltban történt lucpusztulásmértéke nagyságrenddel nagyobb. Azábrán a Szombathelyi Erdészeti Zrt. luc-fenyõ egészségügyi termelésének ada-tai mint jelzõszámok mutatják a szúkárfolyamatát, a gradáció felfutását ésvisszaesését. Az 1993. és 1997. évek kö-zött lezajlott károsítás miatt 274 ezer m3

vastagfát kellett kitermelni. A napjaink-ban zajló károsításnak az elmúlt öt év-ben eddig 312 em3 esett áldozatul ésmég messze nem értünk a végére. Azüzemtervezési idõszak elején a Társa-ság bruttó 1,1 millió m3 lucfenyõt ke-zelt, ami most 800 ezer m3 alá csökkent.A mostani és a tíz éve történt szúdúláskülönbségeként megfigyelhetõ, hogymíg korábban zömmel véghasználat-hoz közeli méretes állományok pusz-tultak, addig napjainkban a fiatal törzs-kiválasztó-korú fákat is tömegesen eléria betegség, nehezítve a probléma keze-lésének mind az ökológiai, mind azökonómiai oldalát.

A károsítás mértékének csökkentésé-re jelentõs erõfeszítések szükségesek. ASzombathelyi Erdészeti Zrt. nagy szám-ban helyezett ki táplálkozási feromon-nal mûködõ összetett csillagcsapdákat,

amivel a környezet terhelése nélkülrendszeresen gyéríthetõ a rajzó bogarakszáma. Ezzel kapcsolatosan õszintén elkell mondani, hogy ez a módszer szú-gyérítésre és a szúrajzás intenzitásánakelõrejelzésére igen, de a szúkárosításmegfékezésére nem alkalmas.

Az egyetlen hatásos védekezés aszúrajzás megindulása elõtti gyors kiter-melés. Ennek akadálya, hogy legtöbb-ször a tervezett téli erdõgazdálkodásimunkákkal együtt kellene végrehajtani,ami a kapacitások szûkössége miatt je-lent nehézséget. A gyors felszámoláskényszere miatt a Szombathelyi Erdé-szeti Zrt. még Ausztriából is bérelt faki-termelõ gépet (harvestert), amivel ameredek területeken is hatékonyan ésgyorsan végezhetõ a fakitermelés.

A károsodott faanyag kitermelése ésgyors elszállítása átgondolt, összehan-golt szervezéssel jól végrehajtható, deezzel a munka még messze nem ér vé-get. Éveken keresztül eltart, míg a tarravágott területeket fafajcserével, lombosfafajok alkalmazásával felújítjuk. Növelia gondokat, hogy a szúfoltok kialakulá-sának természetébõl adódóan a felújí-tandó területek nagysága többnyire kez-detben egy hektárnál kisebb, de a káro-sítás elõrehaladtával állandóan változik.A lombos – elsõsorban tölgyes – felújítá-sok esetében az elaprózottság, a fellé-põ szegélyhatás, az õrségi területeken acsonka erdõtalajok, a természetvédelmiterületeken a kémiai gyomkorlátozás le-hetõségének a hiánya, a vadkár fellépé-se tovább fokozza a problémát.

Vas megye lucfenyõ nélkül?

Az összes fakitermelés és az egészségügyi termelések változása az elmúlt másfél évtizedben

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 121

A szakmai nehézségek mellett apénzügyi forrásoldal középtávú átgon-dolása is feltétlen szükséges. Ezért a krí-zishelyzet kezelésének integrált meg-közelítése alapvetõ, együttmûködve atulajdonossal, a Vas Megyei Mezõgaz-dasági Szakigazgatási Hivatal ErdészetiIgazgatóságával, a természetvédelmihatósággal és mindenkivel, aki segíteniszeretné a probléma megoldását.

El kell mondani, nem szeretnénkvéglegesen lemondani errõl a fafajról,

hisz az ország ezen szegletében alucfenyvesek hozzátartoztak az ittenierdõk képéhez. Az erdõgazdálkodásijelentõségen túl, természetvédelmiszempontból sem lenne jó, ha a lucfe-nyõhöz köthetõ fajok eltûnnének az or-szágból (pl. sárga és tüzesfejû királyka– Regulus regulus, R. ignicapillus -, ke-resztcsõrû – Loxia curvirostra - stb.),vagy jelentõsen csökkenne egyedszá-muk (pl. búbos-, kormosfejû- ésfenyvescinege – Parus cristataus, P.

montanus és P. ater), hogy csak a ma-dárfajokat említsük. Ezért, ha minimálisterületen is, de ott ahol a luc idõsebbkorban is viszonylag jól érzi magát (pl.Írottkõ alatti hegygerinc), jó lenne meg-õrizni ezt a fajt. A lucfenyõ e területe-ken legtöbbször önmagától újul. A Kõ-szegi-hegység magasabb területein sze-rencsére már térdig érõ csemeték töme-ge jelzi a megújuló képességet.

Szép Tiborfahasználati és ker. igazgató

Az Irottkô-hegygerinc közelében lévô lucfenyves egészségügyi ter-melése harvesterrel

Szú okozta lucpusztulás az Ôrségben

Befejezõdött a nyírségi erdõk jellemzõtalajtípusainak feltérképezése: az Euró-pában is ritkaságszámba menõ munkáta Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdõ-mérnöki Karának kutatói végezték el –a NYÍRERDÕ Zrt. felkérésére. A BidlóAndrás, Kovács Gábor és Heil Bálintegyetemi docensek által vezetett tudo-mányos szakembergárda egy héten ke-resztül dolgozott a térség különbözõpontjain Nagyecsedtõl, Baktalóránt-házán át egészen Hajdúnánásig.Összességében 12 ún. monolit készültel: a valamivel több, mint egy méterhosszú, mintegy negyven centiméterszélességû fakeretbe helyezett földda-rabokban tanulmányozhatóvá válik atalaj szerkezete rétegrõl-rétegre. Ma-gyarországon elõször az 1950-es évek-ben végeztek ilyen jellegû kutatásokat.Elõször a Duna-Tisza közét térképeztékfel teljes egészében ezzel a módszerrel,és ezt követte a mostani, a Nyírségbenelvégzett munka. A kutatás eredménye-

it az érdeklõdõk a NYÍRERDÕ Zrt. Bak-talórántházi Erdészetében helyet kapókiállításon ismerhetik majd meg.

Vereb István, fotó: NyME

Sólyomvédelem– uniós pénzbõlAz elkövetkezendõ négy évben negy-venhat fiatal kerecsensólymot (Falcocherrug) látnak el mûholdas nyomköve-tõvel, hogy a kutatók adatokhoz jussanaka Kárpát-medencében kirepült madarak-ról. A monogám, egy életre párt választóragadozó madár az Európai Unió terüle-tén 80 százalékban hazánkban fészkel, amintegy 210 párból csupán 25 pár talál-ható Szlovákiában. A kárpát-medenceipopuláció a faj elterjedési területéneknyugati határán él, ezért igen sérülékeny.A Magyar Madártani Egyesület és a LIFENature 540 millió forint költségvetésû„Kerecsensólyom-védelmi Programját”háromnegyed részben az unió támogatja.Ebbõl a forrásból fedezik - a madarak kö-vetésén kívül - a veszélyeztetett fészkekvédelmét, mûfészkeket helyeznek ki,prédaállatnak számító ürgéket telepíte-nek stb. A szakemberek azt remélik, amadárvédelmi program végére e foko-zottan védett faj állománya a Kárpát-me-dencében 250 párra növekszik.

(Élet és Tudomány)

Feltérképezték a nyírségi erdõk talajtípusait

122 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Méltó körülmények között, a MagyarTudományos Akadémián emlékeztek amai kor vadászai halálának ötvenévesévfordulójára. A Magyar Vadászlap terje-delmes visszaemlékezést közölt februáriszámában. Mivel magam vadász nem lé-vén, könyvein keresztül értek az elsõ be-nyomások a nagy Afrika-kutatóról, talánéppen ötven évvel ezelõtt, amikor az ak-kortájt még ritkaságszámba menõ lég-puskával verebet lõttem. S noha a zsák-mányszerzés nem hozott lázba, könyve-it „faltam”, olykor az iskolában is az óraalatt – titokban. Magával ragadó stílusavagy a minden kamaszban bent élõ ka-landvágy beteljesedése volt a vonzerõ,nem tudom. Mindenesetre Afrikát olyan-nak ismertem meg, amilyen valójábanvolt. Mert minden bizonnyal „Kitty”,ahogyan becézték, megrökönyödveborzadna el a ma Afrikáján, ahol éhség,

háborúk okozta milliós bennszülött –gyermek s felnõtt – halál, pusztuló vad-fajok, kerítés mögé szorított életterek, fe-hérgalléros, soha nem volt vadászok telipénztárcája, szupermodern fegyverek,vadorzó elõl menekülõ vadállomány az,ami fogadná. S minden bizonnyal Õ ismenekülne. Ám kérdés, hogy itthonnyugtot találna-e? Elnézvén a Vadászlapcímlapján idõskori fényképét, és a belsõoldalon a fiatal Kittenbergert, bizony tet-ten érhetõ a metamorfózis, hogy hogyanlett a magabiztos, elszánt, mindenre készifjúból csalódott, keserû, de minden bi-zonnyal hitét nem vesztett ember. Ígyhát fiatalkori fényképét kölcsönözzük alapból. De bárhogy is volt, megmaradtaknekünk immár halhatatlan írásai, ame-lyekre az antikváriumokban vagy egyébhelyeken különleges élmény vadászni.

Kép és szöveg: Pápai Gábor

50 éve költözött az örök vadászmezõkreKittenberger Kálmán (Léva, 1881–Nagymaros,1958)

Az afrikai vadak között otthon érezte magát Középen az ünnepségen résztvevô Széchenyi Zsigmond özvegye

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 123

Földünk biodiverzitását veszélyez-tetõ tényezõk között az élõhelyekpusztulását és fragmentációját köz-vetlenül a nem honos, inváziós fa-jok terjedése követi. Az inváziós nö-vényfajok, azaz az özönnövényekközött hazánkban és világviszony-latban is kiemelkedõ a fás szárú fa-jok aránya. Általánosan elmondhat-juk, hogy mind hazai, mind világvi-szonylatban az adventív fa- és cser-jefajok által leginkább veszélyezte-tett élõhelyek az erdõk, az idegen-honos fafajok területfoglalása he-lyenként meghaladhatja az õsho-nos fafajokét. Az inváziós idegen fa-jok megtelepedése és terjedéseolyan globális probléma, amelynekkezeléséhez nemzetközi, regionálisés lokális szintû, valamint inter-diszciplináris együttmûködés kiala-kítására egyaránt szükség van.

„Fújjál, fújjál hóhérleány,Én is voltam királyleány,De te engem megfojtottál,És a buckába elástál,

Királylyányból jágerfácska,Jágerfából furulyácska.Fújjál, fújjál húgod gyilkosa.”

(A jágerfácskaMagyar Népmesék II., 845)

Megérkezett az „Atorna Jávor”A juharfa vagy más néven jávorfa („jáger-fa”, „jámborfa”) megjelenése a magyarnépmesékben a fafaj és a magyar nép ré-gi idõkre visszanyúló kapcsolatára utal. Amesében említett furulya, amelyet a meg-gyilkolt leány sírján növõ juharfából ké-szítettek, és amely megszólalva elárulja alány gyilkosát, valószínûleg valamelyikhonos juharfajunkra, talán a gyakoribbhegyi, korai vagy mezei, esetleg a ritkábbtatár juharra utalhat. A hazánkban õsho-nos juharfajok mellé az 1770-es évek tá-ján, Észak-Amerikából a nemzetség egymásik képviselõje, a zöld juhar is megér-kezett, amely napjainkra meghonosodottözönnövényünkké vált. A zöld juhar anemzetségen belül különleges helyetfoglal el kétlakisága, szélporozta virágaiés összetett levelei által. A zöld juhar szá-mos más amerikai fajjal együtt a 17. szá-zadban került Európába, ahonnan elõ-ször Angliából említik 1688-ban. 1690-ben a faj már Hollandiába, 1699-ben Né-

metországba, 1808-ban pedig már Len-gyelországba is eljutott. Hazánkban elõ-ször 1807-ben Diószegi Sámuel és Faze-kas Mihály említik a zöld juhart a MagyarFüvész Könyvben, mégpedig „Atorna Já-vor” néven.

„Leginkább csak mint díszfatenyésztetik”

Az elsõ irodalmi közlés után csaknemszáz évvel Kiss Ferenc, „a szegedi erdõkatyja” közleménye jelent meg a zöld ju-harról a Magyar Erdészben (1901). Aközleménybõl megtudhatjuk, hogy„Ezen fanem nálunk leginkább csakmint díszfa tenyésztetik, azonban kivé-telesen helyenként az alföldön elõfor-dul tiszta és elegyes állabokban is”. Mi-vel a cikk részletesen ismerteti a fafaj te-lepítésével kapcsolatos véleményeket,érdemes több részletet idézni belõle. Avélt elõnyök között megemlíti, hogy„Egyesek szeretik a homokon tenyész-teni azért, hogy magról könnyen nevel-hetõ, igen jól fogamzik, sárgászöld lom-bozatával kellemes benyomást tesz aszemlélõre a kinézésre kevéssé rokon-szenves ákáczok sokaságában, alattasokkal kellemesebb a járás, puhább ta-lajtakarója miatt”. Ugyanakkor a szerzõtöbb érvet sorol fel a fafaj ültetésénekmellõzése mellett is: „Elõbbi elõnyeinkívül azonban mit sem lehet felhoznimellette. Ugyanis az ákáczczal elegyít-ve, ez által hamar elnyomatik; csopor-

tokban telepítve is csak oly talajon nõszépen, mely igen erõteljes s kissé zsen-gés, vagyis a tölgynek kitünõen alkal-mas helyeken. Azonban itt is 18-20 éveskoron túl kezd csúcsszáraz lenni s roha-mosan pusztúl el. … Gyengébb minõsé-gû talajon elágasodik és bokrosodik. Azákáczpaizstetük igen nagy mértékbenmeglepik. … Fája szerszámfának nemhasználható, tüzifát is sokkal rosszabbatnyújt, mint a nyárfa. … Fentiek folytán er-dõben tenyésztésre az alföldön éppennem ajánlhatom.” Végül a közleménytKiss Ferenc a zöld juhar alábbi ajánlásá-val zárja: „Fasorokban vagy külön állókisebb csoportokban azonban igen szé-pen nõ; erõteljes talajon elég magas korts szép vastagsági méretet ér el.”Simonkai Lajos botanikus néhány évvelkésõbb (1908) már a zöld juhar faanya-gáról is ír, méghozzá elismerõ szavak-kal: „Gesztje sárgás, tömött, kemény sezért mint szerszámfa becses.” Figye-lemfelkeltõ, hogy a szerzõ a fafaj meg-honosodását is megemlíti: „Nálunk az1770-es évek óta kultiválják, kertekben,ligetekben, útszéli fasorokban. Manapteljesen meghonosodott, úgy hogy máraz újabbkori kevert erdõkbe is beve-gyül. Szinte versenytársa az ákáczfának(Robinia pseudoacacia L.). Nemcsak Al-földünk homokján, hanem északibbmegyéinkben is jól díszlik, így pl.Selmeczbányán, Hontmegyében, Kas-sán, Abaujtorna megyében.”

DR. CSISZÁR ÁGNESInváziós fa- és cserjefajaink

Az „Atorna Jávortól” a zöld juharig

1. ábra. A zöld juhar természetes elterjedési területe Harrar (1963) nyomán

124 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

„Megy a laza homoktalajon,de kötött agyagon is”

Az Alföldfásítás során elõnyös tulaj-donságai miatt a zöld juharra is ráte-relõdik a figyelem. Ezen tulajdonsá-gai közé sorolják, hogy csemeteneve-lése könnyû, az átültetést jól bírja és atalajjal szemben viszonylag igényte-len. „Megy a laza homoktalajon, dekötött agyagon is.” – olvashatjuk Magyar Pál Alföldfásítás (1960-1961)címû munkájában. „Fiatal korban jólbírja az árnyalást és a sûrû állást, amikülönösen mezõvédõ erdõsáv ésélõsövény alakítására teszi alkalmas-sá.” Sõt a fafaj további elõnyei közöttemlítendõ, hogy „Az idõnkéntitõrevágás után a sarjak gyors növeke-dése révén ontja a szõlõkarónak valóanyagot és a fagázmotorok kiválóüzemanyagát”. A telepítéseknek elsõ-sorban két súlypontját hangsúlyozzaa szerzõ, a homokra és az árterekrevaló telepítést: „Erdõsítésre nem al-kalmas, még kevésbé állományalkotófafajnak, annál célszerûbb viszont fel-használása homokon a telepítéseksûrítésére. … A homokon ugyanismeglehetõsen jól ered meg, eléggyorsan fejlõdik és terebélyesedik. …Minthogy lombot is bõven hullat, ahomokot javítja. … Még leginkább azAlföldön karolható itt-ott fel, pl. er-dõtelepítésre, védõállományként,mezõvédõ erdõsáv céljaira, de külö-nösen ártéri erdõben töltelékfánakvagy második, alsó lombkoronaszint-nek”. Rendkívül eltérõ termõhelyiadottsággal rendelkezõ területeken,tehát a homokon és az ártéren is sike-resnek volt mondható a fafaj telepíté-se. Soó Rezsõ 1966-ban már az ártere-ken, homokon és gyengén szikes ta-lajokon való tömeges ültetésérõl, il-letve ártéri erdõkben és akácosokban

való elvadulásá-ról számol be.Napjainkban azöld juhar az or-szág egész terüle-tén elõfordulhat,de elsõsorban asík vidékeken, fo-lyóink mentén, aBalaton környé-kén, illetve ki-sebb mértékbenaz Alföld homok-ján is megtalálha-tó. Ültetvények-ben, kultúrerdõk-ben, bolygatottterületeken sok-

helyütt megjelenhet. Ma az erdõterü-let 0,1%-án fordul elõ.

Kanadától KaliforniáigA zöld juhar sikeres térhódítása hazánk-ban nem véletlen, hiszen Észak-Ameri-kában a legnagyobb természetes elter-jedési területû fafajok közé tartozik: Ka-nada boreális erdõövének déli szegé-lyétõl Kalifornia mediterrán és Floridaszubtrópusi régiójáig természetes mó-don elõfordul. Az észak-amerikai konti-nensen nagyon eltérõ klímakörülmé-nyek között is megél, ezért nem megle-põ az sem, hogy hat földrajzi változatakülöníthetõ el. Természetes areáján be-lül számos társulásban és élõhelyenelõfordul, beleértve a mocsarakat, liget-erdõket, lombos és tûlevelû erdõket,valamint a füves élõhelyek számtalan tí-pusát is. A zöld juhar túlnyomórészt sík-ságokon, tavak és folyók mentén fordulelõ, elterjedésének optimumát az Ohioés a Mississippi folyók medencéjébentalálja meg. Arizona hegyeiben 2440méteres magasságig is felkúszik, sõtMexikóban 2800 m-en is megmarad,igaz, hogy itt csaka folyópartokonfordul elõ. Termé-szetes areáján be-lül csak ritkán for-dulnak elõ ele-gyetlen állomá-nyai, ezek is meg-lehetõsen kicsik,mint például azOhio és a Missis-sippi alsó folyásá-nál találhatók. Leg-többször más lom-bos fafajok kísére-tében nõ, leggyak-rabban a követke-zõ fajokkal társul:

amerikai fekete nyár (Populus del-toides), keskenylevelû nyár (Populusangustifolia), fehér szil (Ulmus ameri-cana), fekete kõris (Fraxinus nigra),amerikai kõris (Fraxinus pennsylvani-ca), mocsártölgy (Quercus palustris),nagymakkú tölgy (Quercus macro-carpa), nyugati ostorfa (Celtis occiden-talis), ezüst juhar (Acer saccharinum),fekete dió (Juglans nigra). Egy olyanfaj, amelynek areája majdnem átível egykontinenst, nem lehet szûk klímaigé-nyû. A vizsgálatok igazolták, hogy azelterjedési területen belül a származásiterületek szerint különbözõ tûrõképes-ségû populációkról beszélhetünk. Adéli eredetû, Közép-Európában élõ pél-dányok nem teljesen télállóak. A ma-goncok fagy általi károsodásának mér-téke és a származási hely vegetációs pe-riódusának hossza között szoros kap-csolat van. Az area északi részérõl szár-mazó egyedek Kanada prérijein a szél-sõséges téli hõmérsékleti értékeket, va-lamint a nyári forróságot és szárazságotis elviselik. Ez az Észak-Amerikábanhonos fafajok között is ritkaságnak szá-mít. A zöld juhar a talaj fizikai és kémi-ai jellemzõivel szemben is rendkívültág tûrésû: a kötött talajoktól a homokigszinte mindenféle aljzaton elõfordul.Ezenfelül a talaj kémhatását tekintve istág tûrésû, és akár a 30 napig történõ el-öntést is elviseli. Noha optimális életfel-tételeit öntéstalajokon találja meg, a fa-faj különlegessége abban rejlik, hogyszáraz és tápanyagszegény termõhelye-ken is megél. Természetes elterjedésiterületén kívül sikerrel ültették táp-anyagszegény préritalajokra is. A zöldjuhar kezdetben szívgyökérzetet fej-leszt, gyökérzete általában sekély és in-tenzív. Mélyebben fekvõ talajréteg ese-tén változó hosszúságú karógyökeretereszt, oldalgyökerei erõsek. Fényigé-

2. ábra: A zöld juhar ikerlependék termése (Csiszár Ágnes felvétele)

3. ábra: A zöld juhar ’Aurovariegatum’ fajtája (Cserpes Tamás felvétele)

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 125

nyes, pionír faj, ennek ellenére fiatalonelviseli az árnyékot, az újulat az árnyék-ban is megmarad. A csírázást és a ter-mészetes felújulást a lombkorona ár-nyékoló hatása nem befolyásolja, afényhiány miatti pusztulás csak az 1.vagy a 2. éves egyedeknél lép fel. Fény-igénye késõbb ugyan megnõ, de a lazaárnyékolást ekkor is elviseli. A városiklímával szembeni jó ellenálló képessé-ge közismert. Egy Ukrajnában készültvizsgálatban 72 fafaj kén-dioxidszennyezéssel szembeni toleranciájátvizsgálva a zöld juhart az elsõ öt legel-lenállóbb fafaj közé sorolták.

Évente 1-1,5 méteres növekedésNövekedése pionír jellegének megfelelõ-en gyors, fiatal korában évente 1-1,5 m islehet. A tõre vágott példányok elsõ évbenakár 2,5 méteres sarjakat is hozhatnak.Magassági és vastagsági növekedése 15-20 éves korában kulminál. Ebben az idõ-ben éves vastagsági növekedése 2,5 cm,amelynek mértéke ezután jelentõsencsökken. Kisméretû fa, Magyarországonmagassága ritkán haladja meg a 12-15métert, az észak-amerikai irodalmak 20-25 méterre teszik a fa maximális magassá-gát, de Michiganben mértek már 29 mmagas egyedet is. Maximális mellmagas-sági átmérõje 90 cm. Törzse szabálytalan,nemritkán több törzsû, állományban ishajlott, nehezen feltisztuló, korán na-gyobb tartóágakra oszlik. Lombkoronájaszétterülõ, erõs oldalhajtásokból áll.Gyakran a fa lombkoronája szélesebb a famagasságánál. Kedvezõtlen termõhelyikörülmények között csak cserjetermetetér el. Nem hosszú életû, az egyedek több-sége nem éri meg a 60 évet, a 80 évnélidõsebb példányok rendkívül ritkák. Õs-hazájában maximális életkorát 100 évrebecsülik. Az elsõ virágzás és termésérle-lés ideje nagymértékben függ a termõhe-lyi tényezõktõl; fényben és tápanyagbangazdag élõhelyen már az 5 éves fák is te-remhetnek, míg a második lombkorona-szintben, kedvezõtlen termõhelyen élõegyedeknél az elsõ termésérlelés idejemeghaladhatja a 15. életévet. Virágai már-ciusban–májusban jelennek meg, közvet-lenül lombfakadás elõtt vagy azzal egy idõben. A termések érése szeptem-bertõl októberig tart, de a termések akáregész télen, sõt még tavasszal is a fán ma-radhatnak. Az egyedenkénti maximálistermésszámot 100 000-500 000-re becsü-lik. A termés szél, víz és állatok által is ter-jedhet. Kísérletek tanúsága szerint 2m/sec-os szélsebességnél a résztermések26 méterre, 10 m/sec-os szélnél 130 mé-ternyi távolságra repülnek. Széllel történõ

terjedés mellett szintén jelentõs lehet atermések folyóvízzel történõ terjesztése,ugyanis a magvak a víz színén úszva élet-képességüket 6 hétig is megõrizhetik. Azöld juharnak minden évben nagyszámúmagonca kel. Mivel hazánkban magja áp-rilistól szeptemberig kelhet, nagy nyáriesõzések után tömegesen megjelenõ csí-ranövényeire is számíthatunk. A részter-mések ezermagtömege német szerzõkszerint 34- 40 g, Magyar Pál szerint 50-70g; 1 kg-ban 14 300-20 000 résztermés ta-lálható. A faj tuskóról és esetenként gyö-kérrõl is újul természetes módon. Kivágásután sok, erõteljesen növekvõ tõsarjathoz. Észak-Amerikában megfigyelték,hogy a szélsõségesen száraz 1930-as év-ben a mezõvédõ erdõsávokba ültetettzöld juharok többsége tövig elhalt, majdgyökérsarjakkal regenerálódott, és egyrendkívül sûrû aljnövényzetet hozott lét-re. A regenerálódott soktörzsû példányoklehajló oldalsó ágai szintén legyökerez-hetnek. A faj vegetatív módon zölddug-vánnyal is szaporítható.

Az amerikai fehér medvelepkekedvelt tápnövénye

Károsítói közül az okozott kárt tekintveaz abiotikusak a jelentõsebbek. Az idõ-sebb fákon számos ágtörést láthatunk,amelyek vihar, hó vagy jég következté-ben keletkeztek. A sérülések miatt a fa-rontó gombák (Fomitopsis fraxinus, F.scutellata, Ustulina vulgaris, Polyporussquamosus) könnyebben megfertõzik afát. Az Eutypella parasitica feltûnõ, nagy-méretû törzsrákot okoz, a Fusarium reti-culatum var. negundinis pedig a faanyagpiros elszínezõdését okozza. Az elõbbi-ekhez képest jelentõsebb a juhar vízszál-lító rendszerében élõ gomba, a Verticilli-um albo-atrum károkozása, amely feltû-nõ hervadást okoz, de jelenléte akár vég-zetes is lehet. A zöld juharnak számos le-vélfoltosodást okozó parazita gombája,ill. egy mozaik szimptómát, levél- és hajtásdeformációt okozó vírusa is is-mert. Mikorrhiza partnere a Gyrodonmeruliodes (Boletales). A zöld juhar ro-varkártevõi csak kivételes esetben okoz-zák a fa pusztulását. A zöld juhar poloska(Boisea trivittatus) Amerikában a fa leve-lein, hajtásain, fejlõdõ termésein szívo-gat, jelentõs károsodást nem okoz. Kelle-metlen hatása viszont, hogy a poloskák ahideg idõszak beköszöntével a lakóhá-zakban keresnek menedéket, ahol már-cius végéig tartózkodnak. A poloskákugyan nem károsítják sem a bútorokat,sem a ruhákat vagy az élelmiszert, jelen-létük mégsem kívánatos, ugyanis megsé-rülve kellemetlen szagot árasztanak, és

ürülékükkel beszennyezhetik a függö-nyöket. Szintén gyakori a zöld juharon aContarinia negundifolia gubacsszúnyog,amely levélgubacsot okoz, de ez elõbbifajhoz hasonlóan ez sem vezet jelentõskárosodáshoz. A zöld juhar legfontosabbkártevõje az amerikai fehér medvelepke(amerikai fehér szövõ, amerikai szövõ-lepke) (Hyphantria cunea). A faj Ameri-kából került hazánkba, elsõ példányaitCsepelen, 1940-ben fogták be. A hernyó-nak hazánkban több mint 100 tápnövé-nye ismert, ennek következtében rendkí-vül gyorsan elterjedt, és elsõ megfigyelé-se után 8 évvel késõbb már csaknem azország teljes területére eljutott. Kedvelttápnövénye a zöld juharon kívül többekközött a fehér eperfa, de számos gyü-mölcsfán (dió, cseresznye, alma stb.) éserdei fafajon (bükk, tölgy, szil, juhar, kõ-ris) is károsít. Elsõsorban sorfák, kisker-tek, parkok fáit károsítja, noha rendsze-res növényvédelmi munka esetén nemtud elszaporodni. Bár a zöld juhar teljeslombozatát elveszítheti a hernyók miatt,ez növekedését nem veti vissza, na-gyobb veszélyt jelent azáltal, hogy a her-nyók a zöld juhar jelenléte miatt más táp-növényekre is átkerülhetnek. Õshazájá-ban a zöld juhar hóval borított talajon ta-lálható termései sok kisemlõs téli táplálé-kául szolgálnak, elsõsorban a rágcsálók,de a madarak és a nagyvad szempontjá-ból is fontosak. Természetes elterjedésiterületén kívül a terméseket fogyasztókszáma jóval kevesebb. Egy Németország-ban készült felmérés szerint a terméseketfogyasztó madarak száma a zöld juharesetén 4 faj, ez jóval kevesebb, mint a ho-nos juharfajokon táplálkozó madárfajokszáma (hegyi juhar: 20, mezei juhar: 15,korai juhar: 10 madárfaj). A zöld juharpuha fáját a harkályok és az odúkészítõmadarak könnyen vájják, így számukra afa jelenléte elõnyös.

Prérifásítás, dobozok és árnyatadó liget

Noha a zöld juhar Észak-Amerikábanrendkívül széles elterjedésû, komoly er-dõgazdasági jelentõsége nincs. Faanyagá-nak értéke csekély, ezért a piacon alig je-lenik meg. Alkalmanként más fajok fa-anyagával keverve farostlemez gyártásá-hoz vagy intarziához használják; belõleolcsó bútorok, dobozok, konyhai eszkö-zök, állványok készülhetnek. A cellulóz-és papíriparban a nyárral keverve haszno-síthatják, bár nem ad jó minõséget. Mivela fa nedve cukrot tartalmaz, ezért aztÉszak-Amerika északi és nyugati részénélõ számos indián törzs fogyasztotta. Azindiánok még ma is készítenek belõle szi-

126 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

rupot, bár édessége nem közelíti meg acukorjuharét. Ez elõbbiekkel szemben azöld juhar Amerika prérijein és Oroszor-szág egyes területein jelentõs szerephezjuthat. Gyors növekedése, ellenálló ké-pessége miatt a prérifásítás fontos elemevolt, de a szél és az erózió elleni védelemsorán, valamint sor-, park- és alléfaként isültették. Oroszország és Kazahsztán egyesrészein a zöld juhart sajátos formában te-lepítik. A legelõ juhok számára bálványfá-ból, zöld juharból, turkesztáni szilbõl éskocsányos tölgybõl egy kb. 1 hektár nagy-ságú „ligetet” hoznak létre, ahol az állatoka tûzõ nap elõl menedéket találnak. Ezál-tal a zöld juhar is nagymértékben hozzájá-rul a hús- és gyapjúipar nyereségéhez. Fa-anyagának hazánkban sincs komoly gaz-dasági jelentõsége, a zöld juhar fája köny-nyû, krémszínû, relatív vastag rostú, köny-nyen faragható, de összességében csekélyértékû, kis teherbírású. Ráadásul a fák ma-gassága csak ritkán haladja meg a 15 mé-tert, a törzs hamar elágazik vagy szabály-talan alakú. Karónak, tûzifának hasznosít-ható, bár fûtõértéke alacsony. A zöld ju-hart nemesnyárasok elegyítésére is hasz-nálták, mivel a laza koronájú nyárak ár-nyékolását jól bírja, a talajt védi a gyomo-sodástól, és árnyékolásával elõsegíti anyárak ágtisztulását. Erdõn kívüli fásítá-sokban is gyakran alkalmazzák, könnyûtelepítése, gyors növekedése, jó vissza-szerzõ képessége miatt. Gyakran parkok-ba, arborétumokba, sövényekbe is ültetik,amely kivadulásának forrásául szolgálhat-nak. Parkokba elsõsorban dekoratív fajtá-it ültetik, ezek között a leggyakoribbak azaranysárga levelû ’Auratum’, a sárga- vagyfehér-tarka levelû ’Aurovariegatum’ és’Argenteolimbatum’, valamint a fehér-tar-ka levelû, a friss hajtásokon rózsaszín ár-nyalatú ’Flamingo’. A zöld juhar virágporaenyhe pollenallergiát okozhat.

Ligeterdeink özönnövényeA zöld juhar szintén felkerült az özönnö-vények listájára, taxonómiájáról, morfoló-giájáról, termõhely-igényérõl, életmeneté-rõl, biotikus interakcióiról, gazdasági éstermészetvédelmi jelentõségérõl bõveb-ben Udvardy László kismonográfiájábanolvashatunk a közelmúltban megjelentÖzönnövények (2004) címû kötetben. Afafajt nemcsak hazánkban, de Európa más országaiban is inváziós fajként tartjákszámon. Elsõ megjelenése óta széles kör-ben ültették, elsõsorban díszfaként, park-faként, sorfaként és szélfogóként, erdé-szeti célú hasznosítása egyes területeken(pl. ártereink, egyéb kultúrerdeink) jelen-tõs volt. A zöld juhart még „méhlegelõ-ként” is hasznosították, ugyanis virágpora

egyike a legkorábban gyûjthetõknek; Len-gyelországban ún. „zöld juhar mézet” isárusítottak. Kivadulásának forrásai tehátelsõsorban a települések voltak, viszonthazánkhoz hasonlóan Európa más orszá-gaiban is elsõsorban a folyók menti liget-erdõkben jelentõs a zöld juhar térhódítá-sa. Inváziójának sikerét kutatva franciaor-szági kutatók a zöld juhar tápanyag-hasz-nosítását a ligeterdõkben elõforduló ho-nos fajokéval (Fraxinus angustifolia, Fraxi-nus excelsior, Populus nigra, Salix alba)hasonlították össze. A vizsgálatok ered-ményeként azt tapasztalták, hogy a zöldjuhar hatékonyabban reagált a tápanyag-források növekedésére. Tápanyag hozzá-adása nélkül növekedési üteme hasonlóvolt a honos fafajokéhoz, megnövekedetttápanyagforrás esetén azonban növeke-dési aránya szignifikánsan magasabb volt,mint a honos fafajoké, és jelentõsen na-gyobb levélfelületet képezett. A vizsgála-tok igazolták, hogy a zöld juhar nagyobbökológiai plaszticitással rendelkezik avizsgált honos fafajokhoz viszonyítva, ésez képessé teszi arra, hogy a meg-növekedett tápanyagforrást hatékonyab-ban hasznosítsa. Hazánkban a zöld juhara természetközeli élõhelyek közül szinténelsõsorban a fûz-nyár és a tölgy-kõris-szilligeterdõkben telepszik meg, itt is legin-kább a második lombkoronaszintben, dea záródott nemesnyárasok alá is behatol.Nagymértékû elszaporodásában kedvezõnövekedési és terjedési sajátosságai mel-lett szerepe lehet enyhe allelopatikus ha-tásának és a szilek pusztulásának is. Azöld juhar természetvédelmi problémátelsõsorban az ártereken okoz, ahol az õs-honos fafajokat háttérbe szoríthatja. Sar-jakkal történõ regenerációja miatt domi-nánssá válhat a ligeterdõkben, lehajlóvagy ledõlõ törzse legyökerezhet, és akefesûrûn növõ sarjak megakadályozhat-

ják a füzek és nyárak felverõdését. A ter-mészetközeli élõhelyek mellett a zöld ju-har a kevésbé természetes élõhelyek szé-les skáláján is megtelepszik, elsõsorbannyílt talajfelszínen, például mûvelés alólkivont területeken, építési telkeken, sze-métlerakókon, utak és vasutak mentén. Avárosokban a bálványfához hasonlóanréslakóként is megtelepedhet, és ha nemtávolítják el idõben, az épületek szerkeze-tét jelentõsen károsíthatja.

A zöld juhar visszaszorítására számoslehetõség adódik, de a többi inváziós fa-fajhoz hasonlóan ebben az esetben is alegolcsóbb és egyben leghatékonyabbmódszer a megelõzés, hiszen a kiültetettpéldányok további terjedését megakadá-lyozni már sokkal nehezebb. A nagyszá-mú, messzire terjedõ termés, magas csírá-zási százalék, gyors növekedés és ter-mõrefordulás, valamint a hatékony alkal-mazkodás a környezeti tényezõk szélesspektrumához rendkívül sikeres özönnö-vénnyé teszik a zöld juhart. A továbbiszennyezést elkerülendõ, szerencsés len-ne, ha a faj csemetekerti szaporítását, fais-kolai árusítását korlátoznák! A zöld juharkárokozása esetén érdemes elõször a ter-mõs példányokat eltávolítani, ha a porzóspéldányok közelében nem marad ter-mõs, úgy azok a területen hagyhatók, mi-vel az egyedek ritkán hosszú életûek. Atermõs példányok kivágása után célszerûa tuskót szétforgácsolni, mert ennek hiá-nyában a fa kitûnõen regenerálódik, ésszámos sarjat hoz. Ha a növényvédelmielõírások lehetõvé teszik, a tuskó arbori-cidekkel is kezelhetõ, mivel egyes vegy-szerekre (pl. glifozát) a faj rendkívül érzé-kenyen reagál. A szakirodalom szerint a2,4-D herbicides kezelés a zöld juhar ese-tén jelentõs levélkárosodást, deformációt,klorózist és levélméret-csökkenést ered-ményez.

Egy ENSZ-jelentés szerint 34 százalék-kal emelkedett a halálzónák száma a vi-lág óceánjaiban a két évvel ezelõttihelyzethez képest. A szennyezõ anya-gokkal táplálkozó algák - amelyek meg-fosztják a többi élõlényt az oxigéntõl -az elsõdleges okai a világ halálzónái-nak, melyek több ezer négyzetkilomé-ternyi területet ölelnek már fel. A kuta-tók fõleg a mûtrágyákat, a szennyvizetés a fosszilis üzemanyagokat okolják ahelyzetért. Ezek ugyanis olyan tápanya-gokat tartalmaznak - fõleg foszfort ésnitrogént -, amelyek az apró fitoplank-tonok számának robbanásszerû növe-

kedésére vezetnek. Amikor ezen aprólények elpusztulnak, lesüllyednek azóceán fenekére, ahol a víz oxigéntartal-mát felhasználó baktériumok tápláléká-ul szolgálnak. A vízben az alacsony oxi-géntartalom megnehezíti a halak, kagy-lók és egyéb tengeri élõlények túlélé-sét. Ezek a területek egyre nagyobb ve-szélyt jelentenek a halállományokra. Alegújabb halálzónákat Finnországban,Ghánában, Kínában, Angliában, Görög-országban, Peruban, Portugáliában,Uruguayban és az Indiai-óceán nyugatirészein találták.

(Élet és Tudomány)

Halálzónák a világ óceánjaiban

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 127

A magántulajdon és a vélt, vagy valósközérdek, továbbá a különbözõ korláto-zások, valamint azok ellentételezésénekmértéke és módja a magánerdõket alap-vetõen érintõ, rendkívül aktuális kérdé-sek. A magánerdõ-tulajdonosok nagy ré-sze maga sem volt tisztában a birtokbavételkor, hogy ezzel milyen sok terhet,kötelezettséget vesz a vállára, és ugyanak-kor alapvetõnek hitt tulajdonosi jogai ismilyen nehezen lesznek érvényesít-hetõk. A teljesség igénye nélkül az alábbi-akban felsoroljuk azokat a kötelezettsé-geket, amelyekkel egy átlagos magán-erdõ-tulajdonosnak, gazdálkodónak nap,mint nap szembesülnie kell:

– a terület megvásárlásakor az illeték meg-fizetése

– a gazdálkodás megkezdésekor az üzem-tervi kivonat megvásárlása

– a gazdálkodás során az összes eljárási díjmegfizetése

– az erdõ õrzésének kötelezettsége, amit ajelenleg érvényben lévõ erdõtörvény ír elõ

– az erdõt ért abiotikus és biotikus károsí-tások elleni védekezés, az erdõkárok helyre-állítása

– a szintén erdõtörvényben elõírterdõfelújítási kötelezettség betartása

– a vad-átjárást jelzõ közúti táblák megvá-sárlása és elhelyezésének költségei

– az erdõrészletek határjeleinek kitûzéseés karbantartása

– a helyi vízgazdálkodási társulat által kive-tett éves hozzájárulás megfizetése

– az erdõkben található kommunális ésegyéb szemét eltakarításának kötelezettségeannak költségeivel

– parlagfû-mentesítés (elmulasztása eseténmilliós nagyságrendû bírságok kifizetése)

– szakember kötelezõ alkalmazásánakköltségei

– tervkészítés, mûvezetés költségei– egyéb befizetési kötelezettségek (ÁFA,

helyi adók, biztosítás stb.)– az erdészeti szakhatóság által elõírt köte-

lezettségek teljesítésén túl a különbözõ ható-sági elvárásoknak és ellenõrzéseknek való fo-

lyamatos megfelelés (MVH, Vám és Pénzü-gyõrség terület alapú támogatási keresztel-lenõrzések, gázolaj-mintavétel, üzemanyag-számlák ellenõrzése, munkaügyi felügyelõsé-gek, zöld hatóságok stb.)

– a különbözõ korlátozások elõírásainakbetartása sokszor kártérítés nélkül.

A listát nyilván lehetne még folytatni – éskérjük is a tagság erre vonatkozó kiegészítése-it -, mi azonban most azt a célt tûztük ki ma-gunk elé, hogy az erdõtulajdonosokat és gaz-dálkodókat az õket megilletõ jogokról is mi-nél szélesebb körben tájékoztassuk. Elsõ lé-pésként a MEGOSZ jogászának segítségével avédetté nyilvánítással kapcsolatos problémákjogi hátterét szeretnénk két részben bemutat-ni. Az alábbiakban olvasható elsõ fejezet utána cikk II. részében az erdõkben kijelölt NATU-RA 2000 területekkel, a védett természeti terü-leteken lévõ magánerdõkkel és a természet-védelmi korlátozások ellentételezéseineklehetõségeivel foglalkozunk majd.

Dr. Sárvári János

BevezetésA magánerdõ-tulajdonos és gazdálkodó nemárt ha tudja mit is jelent a tulajdonhoz való jog,és hogy amikor annak korlátozására kerül sor(például védetté nyilvánítás során), akkor asokszor emlegetett egészséges környezethezvaló joggal szemben a - semmivel sem kisebbjelentõségû - tulajdonhoz való jog áll.

A tulajdonhoz való jog és korlátozása

A tulajdonjog jelentõsége olyan mérvû, hogyaz alapvetõ emberi jogok kategóriájába tarto-zik, ami garanciáinak nemzetközi szintû rög-zítésében is testet ölt (például Emberi JogokEurópai Egyezménye). Az elsõ generációsemberi jogok közé történõ besorolása ugyan-csak tükrözi ennek az intézménynek a tár-sadalomfejlõdésben kiemelkedõen meghatá-rozó voltát. A tulajdon, illetve a tulajdoni rendugyanis egy-egy állam berendezkedésénekalapköve. Az Európai Unió Alapjogi Chartájá-nak 17. §-a is biztosítja a tulajdonhoz való jo-got, 52. §-a pedig kimondja, hogy korlátozásá-

ra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha ésamennyiben az elengedhetetlen és ténylege-sen az Unió által elismert általános érdekû cél-kitûzéseket vagy mások jogainak és szabadsá-gainak védelmét szolgálja.

A tulajdon a piacgazdaság egyik kardinálispillére. Abszolút jogként aposztrofálható, mivelmindenkivel szemben kizárólagos uralmat éserõs védelmet biztosít a jogosult számára a bir-tokláshoz, a használathoz és a rendelkezéshezfûzõdõ jog szabad gyakorolhatósága révén. Amagyar Alkotmány 9. § (2) bekezdése kimond-ja „A Magyar Köztársaság elismeri és támo-gatja a vállalkozás jogát és a gazdasági versenyszabadságát.” Ezzel a piacgazdaság mûködésé-hez szükséges jogok és intézmények hatá-lyosultak. Így többek között a tulajdon, és avállalkozás joga.(21/1994. AB határozat)

Az Alkotmánybíróság által meghatározotturalkodó magyarországi felfogás szerint a tu-lajdonhoz való jog és a vállalkozás joga annakellenére alapvetõ jognak minõsül, hogy az al-kotmány nem az alapjogok között említi azo-kat.

Minden embert megilletõ jog arra, hogyrendelkezzen saját javakkal, jövedelemmel. Atulajdonost megilleti a rendelkezés, a birtok-lás, a használat és a hasznok szedésének joga.Az Alkotmány 13 § (1) bekezdése szerint „AMagyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhozvaló jogot.”

64/1993. (XII. 22.) AB határozat meghatá-rozza a tulajdon funkcióját „az alkotmány a tu-lajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonó-mia hagyományos anyagi alapját részesítialapjogi védelemben.”

Tehát az alkotmány alapjogi védelembenrészesíti a tulajdonhoz fûzõdõ jogot, mintamely lehetõvé teszi a tulajdonosok számára azanyagi megélhetést, gazdasági szerepvállalást.

Mit is jelent az alapjogi védelem?Alkotmány 8. § (2) bekezdése „A Magyar Köz-társaságban az alapvetõ jogokra és kötelessé-gekre vonatkozó szabályokat törvény állapítjameg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonbannem korlátozhatja.”

Az alapvetõ jog lényeges tartalmának kor-látozása akkor állapítható meg, ha a korláto-

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÕÕ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: megosz@mail.datanet.hu

A magánerdõk védetté nyilvánítása kapcsán felmerülõ problémák I.(tulajdonjog, alapjogi védelem, ellenszolgáltatás a korlátozással szemben)

128 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

zás kényszerítõ ok nélkül történik és az nemáll arányban az elérni kívánt cél fontosságá-val. A törvényhozó a korlátozás során kötelesaz adott cél elérésére alkalmas legenyhébbeszközt kiválasztani, mert amennyiben az al-kalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmat-lan, az alapjog sérelme megállapítható.

Tehát más alapjog (alkotmányos érték) ér-dekében (mint például az egészséges kör-nyezethez való jog), arányos, a cél elérésérealkalmas legenyhébb eszközzel a tulajdonjogkorlátozható.

Ellenszolgáltatás a korlátozássalszemben

Az állam legerõsebb beavatkozása a tulaj-donosi jogokba a kisajátítás. Az Alkotmány13. § (2) bekezdése szerint: Tulajdont kisajá-títani csak kivételesen és közérdekbõl, tör-vényben szabályozott esetekben és módon,teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mel-lett lehet.

A kártalanítás a jogosan okozott hátrá-nyok és károk, a tulajdonelvonás jóvátételétjelenti. (21/1990. (X. 4.) AB határozat)

Ennél enyhébb beavatkozásnak minõsül atulajdonjogba tartozó egyes részjogosítvá-nyok korlátozása, így például: hasznosításvagy a rendelkezési jog terén megfogalma-zott korlátok.

7/1991. (II. 28.) AB határozat megállapí-totta, hogy a tulajdon védelmébe beletartoziknemcsak a polgári jogi értelemben vett tulaj-don, hanem azon túl annak önállósult részjo-gosítványai, és más vagyoni értékû jogosult-ságok is.

Az Alkotmány azonban nem csupán a ki-sajátítás ellen állít korlátokat, hanem egyébbeavatkozások ellen is véd.

64/1993. (XII. 22.) AB határozat szerintugyanis, amíg a tulajdon teljes elvonására to-vábbra is az Alkotmány 13. § (2) bekezdésé-ben megfogalmazott szabályok az irányadók,addig a tulajdonhoz való jog egyéb korlátozá-sát az egyszerû közérdek is indokolhatja.

TEHÁT:Az alkotmányosan védett tulajdon biztonsá-gos hosszú távú használatának korlátozásátlehetõvé tevõ rendelkezés akkor alkotmá-nyos, ha a tulajdonos érdeksérelmének alkot-mányos orvoslása mellett más jelentõs,ugyancsak védett cél érdekében történik(29/1995. (V. 25.) AB. határozat).

A védetté nyilvánítások során az egészsé-ges környezethez való jog kellõ okot szolgál-tat arra, hogy a jogalkotó a Tvt. (1996. évi LIII.törvény a természet védelmérõl) rendelkezé-sei szerint az érintett ingatlantulajdonosok tu-lajdonosi jogait korlátozza. A védetté nyilvání-tás a közérdeket szolgálja, amely nem jelent-het a természeti értékek védelmének megóvá-sát elérni kívánó közérdekû célhoz viszonyít-va aránytalan tulajdonkorlátozást. (33/2006.(VII. 16. ) AB határozat)

Felmerül a kérdés, hogy milyen esetekbenkell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozástminden ellenszolgáltatás nélkül eltûrnie, illet-ve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdo-nosi jogai korlátozásáért. Az Alkotmány 13. §(2) bekezdése a kisajátítást teljes, feltétlen ésazonnal kártalanítás mellett engedi meg. A tu-lajdonhoz való jog korlátozásához az egysze-rû közérdek is elegendõ, feltéve, hogy a kor-látozás nem aránytalan. Azt hogy mi te-kinthetõ közérdeknek a törvényhozó dönti el.

Tulajdonkorlátozás esetén legfõképpen azarányosság vizsgálandó: vajon nem okozott-e

jelentõsen nagyobb súlyú jogsérelmet a köz-hatalom, mint amekkora az elérendõ közér-dekû cél súlya. A mérleg egyik serpenyõjébentehát az egyéni jogsérelem, a másikban a köz-érdek súlya szerepel.

Fontos és minden ügyben irányadó szem-pont ugyanakkor, hogy a kártalanítás azegyébként aránytalan tulajdonkorlátozást ará-nyossá teheti. A beavatkozást igazoló közér-dek és a tulajdonos kényszerû jogsérelme kö-zötti arányosság követeli meg a kiegyenlítést(64/1993 (XII. 22.) AB határozat).

A továbbiakban a védetté nyilvánított terü-letetek, illetve a Natura 2000 területek kap-csán felmerült kártalanítási problémákrólírunk majd, és vizsgálni fogjuk a tulajdonjogés az erdõtörvény esetenként korlátozó kap-csolatrendszerét is.

„A magántulajdon és a közérdek jól megfér-nek egymással, ha partnernek tekintjük a tu-lajdonost; nem vitatjuk el alapvetõ jogait, ésha közérdekbõl korlátozunk, kifizetjük an-nak ellenértékét. A jog ebben a folyamatbaneszköz és nem fegyver kell, hogy legyen!”

Dr. Cseresznye-Farkas MelindaMEGOSZ

A vidékfejlesztés II. tengelyében találhatóerdészeti jogcímek közül végre megnyíltaz erdészeti potenciál helyreállítását célzóuniós társfinanszírozott támogatásralehetõséget adó jogcím. A támogatásigénybevételének részletes szabályairól a32/2008 (III.27.) FVM rendelet intézke-dik, amely a Földmûvelésügyi és Vidék-fejlesztési Minisztérium honlapjáról(www.fvm.hu) - a leírtak közérthetõ meg-fogalmazásában is segítséget nyújtó28/2008 (III.28) számú MVH közlemény-nyel együtt - letölthetõ.

Néhány szóban szeretnénk összefog-lalni a rendelet lényegét. A támogatás cél-ja: a természeti katasztrófa (hó, jég, szél,belvíz, fagy, aszály, tûz, illetve árvíz) általsújtott erdõterületeken az erdészeti potenciál helyreállításának támogatása,valamint a másodlagos erdõkárokmegelõzése. A támogatás alap-, éskiegészítõ részbõl áll. Az alaptámogatás

az erdõfelújítást megelõzõ terület-elõkészítési, károsodott faállomány le-termelési, elsõ kiviteli (erdõfelújítás,erdõtelepítés elsõ évi munkái, a talaj-elõkészítéstõl a csemeteültetés, a magve-tés, dugványozás befejezéséig) pótlási,tõrevágási, vagy sarjaztatási munkákra adható. Kiegészítõ támogatás bakhátak,vagy meredek területeken padka, illet-ve rõzsefonat, talajfogó gát létesítésérenyújtható.

A támogatás olyan erdõrészletekre,vagy azok természetben lehatárolt részérevonatkozik, amelyekben 2007. január 1.után bekövetkezett természeti katasztrófakövetkeztében felújítási kötelezettség,vagy folyamatos erdõsítésben 50%-otmeghaladó mennyiségi kár keletkezett.

A támogatási kérelmet az illetékesMgSzH erdészeti igazgatóságához kell be-nyújtani a természeti katasztrófa bekövet-keztének éve utáni két naptári éven belül:

2008. évben március 28–április 28, vala-mint november 1-30; minden további év-ben november 1-30 között.

Kifizetési kérelmeket – bár ezt aMEGOSZ többször kifogásolta, kérve azidei kifizetést – sajnos csak 2009-ben lehetbenyújtani, ily módon a támogatás folyó-sítása is csak jövõ év elsõ felében várható.

Mindenesetre jó és örvendetes hír,hogy a vidékfejlesztés erdészeti jogcímeiközül az új uniós költségvetési idõszak-ban végre megjelent az „elsõ fecske”, amirendkívül aktuális is volt, tekintettel az el-múlt év súlyos abiotikus erdõkáraira.

Várjuk tehát az újabb jogcímek meg-nyitását, amelyek között reményeink sze-rint elsõk lesznek az erdõk gazdasági ér-tékének növelésére és az erdõk környe-zetvédelmi kifizetéseire vonatkozó kiírá-sok.

Dr. Sárvári JánosMEGOSZ

Megjelent az erdészeti potenciál helyreállításával kapcsolatos rendelet

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 129

Földtulajdonosok, gazdálkodók, erdé-szek, figyelem! Hõgyész melletti birto-komon elõbújtak az elsõ telepítésembõlszármazó szarvasgombák!

Felhagyott mezõgazdasági területekerdõsítési programjához javasolnék egykiváló megtérülést biztosító módszert,eljárást! Hagyományos erdõtelepítésnéla vágásérett kor eléréséig leginkábbcsak költségekre számíthat az erdõgaz-dálkodó. A telepítést és a vadálló kerí-tést EU-támogatásból utófinanszírozás-sal elkészíthetjük, majd tíz évig ápolhat-juk. Bevétel vágásérett korig gyakor-latilag semmi!

Ha viszont, a telepítést szarvasgombá-val kezelt szaporítóanyaggal végezzük,akkor tíz év eltelte után 20-100 kg/haszarvasgomba-termésre számíthatunk.Mindezt 20-80 000 Ft/kg egységáron érté-kesíthetjük.

A telepítés történhet intenzív, illetveextenzív módszerekkel, mikorrhizáltcsemetékkel, illetve spóraszuszpenzió-val kezelt makkal:

– Az intenzív módszer lényege: a ki-ültetett csemetéken a telepítés elõtt,kontrollált, steril körülmények közöttmár kialakult a mikorrhiza kapcsolat.Hátránya, hogy kiültetést követõen azéletszerû körülményekhez a csemetenem mindig jól alkalmazkodik és az el-járás viszonylag költséges.

– A fent említettek miatt, mára mártöbb országban elterjedt az extenzívmódszer alkalmazása is. Az eljárás lé-nyege, hogy spóraszuszpenzióval be-vont makkot vetünk. Az ebbõl kifejlõdõcsemete gyökerén természetes környe-zetben alakulhat ki a mikorrhiza kap-csolat. Elõnye, hogy nincs ültetési vesz-teség- stressz és lényegesen olcsóbb.

Az elsõ próbálkozásDe miként vezetett az út az ötlettõl az el-sõ szarvasgombákig? Gondolatban márakkor megfogalmazódott bennem együltetvény terve, mikor még csak kevesenfoglalkoztak a termesztéssel és mindenki

mást inkább a gyûjtés hozott lázba. Az el-sõ gombákat 1996-ban találtam megHõgyész melletti birtokomon. Mivel Ma-gyarországon a szarvasgomba ekkormég nem örvendett olyan nagy népsze-rûségnek, így igen nehéz helyzetben vol-tam, mikor értékesíteni próbáltam a ter-mést. Miután magam is megkóstoltam azízletes ételt, már nem volt megállás!

Tisztában voltam azzal, hogy a szar-vasgomba-termesztés nagyon költségesdolog, ha a francia típusú intenzív mód-szert választom. Ehhez ugyanis mikorr-hizált csemetéket kell telepíteni. Egyilyen csemete ára 1500-2000 forint.Ezért inkább magam próbálkoztam.Elõször a megtalált szarvasgombák he-lyére makkot vetettem, az így képzõdõcsemetéket pedig végleges helyükre ül-tettem. Bár ez a módszer költség-hatékony, de nagyobb léptékû területbeültetésére – a viszonylag alacsonydarabszám miatt – mégsem alkalmas.

Kedvezõbb a másik útEzért másik utat választottam. Az erdé-szeti makkvetéses módszert kombinál-tam a mikorrhizálással. Hogyan is törté-nik mindez? A makkvetés elõtt a makkotelõcsíráztattam, majd szarvasgombásspóraszuszpenzióban fürdettem. Ezutánsemmi más nem marad hátra, mint a tel-jesen szokványos erdészeti makkvetés.Ez a kombináció hét év eltelte után sikerthozott. 2007. november 6-án megjelen-tek az elsõ termõtestek! A termesztésimódszer eredményességét az ELTE és agödöllõi Szent István Tudományegyetemfolyamatos laborkontrollja kísérte, Csor-bainé Gógán Andrea vezetésével. Az el-járáshoz szükséges szarvasgombát BagiIstván és Feri kutyája biztosította.

Néhány jó tanácsAkik esetleg szarvasgomba-termesztés-re szánnák rá magukat, néhány szabálytjó, ha betartanak! A telepítés megkez-dése elõtt vizsgálni kell a terület talaját,kitettségét és mikroklímáját. Amennyi-

ben ez megfelelõ, nekiláthatunk a tele-pítésnek. De az sem mindegy, hogyan!Ügyelni kell a megfelelõ tõ- és sortávol-ságra, a kitettségi viszonyokra. Fontos,hogy az állomány minél hamarabb zá-ródjon. Ha mindezt betartjuk az ültetvé-nyünk „gyorsan” (7-10 év) termõre for-dulhat. Ezzel azonban még mindignincs vége! A telepítést szükséges vad-kár elleni kerítéssel védeni, valamintrendszeresen kaszálni. Kémiai szerekalkalmazása szigorúan tilos! Az intenzívfejlõdés elérése érdekében célszerûidõszakos öntözésrõl is gondoskodni.

A telepítés megkezdése elõtt ajánlatosa szarvasgomba-termesztés területén jár-tas szakember segítségét igénybe venni. A számukra megfizetett tanácsadói díjegyrészt eltörpül az egyéb járulékos költ-ségek mellett, másrészt késõbb sokszo-rosan megtérül, mivel segítségükkel szá-mos buktató kiküszöbölhetõ.

Miért érdemes a termesztésbebelefogni?

Beláthatjuk, hogy szarvasgombát termesz-teni nem könnyû, de a sok energia-befek-tetés megtérül. Amellett, hogy ára 20 000-80 000 Ft/kg és roppant ízletes, a termesz-tésnek, erdõtelepítésnek egyéb kedvezõhozamai is vannak. A mikorrhiza kapcso-latban lévõ fa intenzívebben fejlõdik és el-lenállóbb. Egy hatéves kocsányos tölgy-csemete mérete négy-öt méter is lehet.Francia tapasztalatok alapján várható ter-méshozama 20-100 kg/ha. A másodlagoshozamok elérése érdekében, a szokvá-nyos EU erdõtelepítési támogatás igénylé-sén túl csak a spóraszuszpenzióban valókezelést kell úgymond önrészként finan-szírozni. Külföldi (francia, spanyol, olasz)példákból ismeretes, hogy egész megyé-nyi területek profitálnak a termesztésbõlés az ehhez kapcsolódó turisztikai ésgasztronómiai szolgáltatásokból.

Egy álmom már teljesült, hiszen ered-ményes telepítésemben már terem aszarvasgomba. Az álmom azonban foly-tatódik. Ebben fesztiválokat, konferen-ciákat, kutyás keresõket, vendégekkelteli szállodákat és az éttermek asztalainillatozó szarvasgombás finomságokat lá-tok. És ha az álom egyik része ilyengyorsan teljesült, miért ne válhatna való-ra a folytatása is?

Nem titkolt célom ennek az egyszerûtermesztési módszernek a hazai meg-honosítása, népszerûsítése.

Ulrich Józseferdõgazdálkodó

Telepítsünk szarvasgombát termõ erdõt!

Telepítési Egységár Mennyiség Költség/ha Várható módszer hozam 10 év

után (átlag)

Mikorrhizált csemete (tölgy, cser, gyertyán), 1500-2000 Ft/db 2500 db/ha 3,75 -5 ~ 2 millió Ft/év/ha intenzív módszer millió Ft/ha

Spóraszuszpenzióval kezelt makk, 3500 Ft/kg 300 kg ~ 1 millió Ft/ha ~ 2 millió Ft/év/haextenzív módszer

Az eljárások költségei, 2008

130 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Minden bûn õsgyökere, szinte mindenrossz okozója, amely egyidõs az emberi-séggel. A génjeinkben hordozzuk, amitmég egyetlen civilizáció, kultúra sem tu-dott elnyomni. Pedig az egyházak igye-keztek, nem véletlenül került a hét fõbûnharmadik helyére… állítólag csak a szen-tek voltak mentesek tõle. A ma emberepedig mindennek mondható, csak szent-nek nem, különösen, ha vadászból van.

Merthogy a vadászat ösztönét is agénjeinkben hordozzuk, örökítjük ge-nerációról generációra… a vadászirigy-séggel együtt. Ha jobban belegondo-lok, ez teljesen természetes, hiszen abirtoklási vágyra épül. Nem mindig –vagy többnyire nem – tudunk mások si-kerének örülni, legyen szó egy külföldivadászatról, egy nagyobb vagy különle-ges trófeáról… mert nem mi vettünk raj-ta részt és nem mi ejtettük el.

Nincs róla statisztika, de hihetõ,hogy a vadászirigység rosszabb… másirigységeknél, még akkor is, ha az irigyvadászok elõbb-utóbb mind meghal-nak, de – sajnos – a vadász-irigységörök marad.

Az irigység ezernyi szállal fonja körbe,hálózza be életünket. Nem is vesszükészre, hogy nem az fáj, ami nincs, hanemazért leszünk rosszkedvûek, azért mor-golódunk, háborgunk, pufogunk, mert

lelkünk mélyén azt kívánjuk, arra vá-gyunk, ami nekünk nincs, nem sikerült…a másiknak bezzeg. Valahogy mindenkiszámára elviselhetõbb a nyílt irigység,mint a burkolt, a feljelentgetésbe, plety-kákba torkolló és a végén pereskedõgyûlöletbe átcsapó irigykedés.

Nem kell önmagunkkal mélyinterjútkészíteni, alapos önvizsgálatot tartani,hogy magunkban is felfedezzük ezt a ro-hadt, megnyugvást ritkán okozó, mások-nak mindig ártó, békétlenül bennünkmocorgó érzést. Különösen nem mosta-nában, a vadászterületek megszerzésé-nek vagy elvesztésének idõszakában.

Pedig valamit kellene tennünk, hamár nem tudunk örülni mások sikeré-nek, legalább ne ártsunk önmagunk-nak, ne váljék egészségünket is veszé-lyeztethetõ betegséggé a vadászirigysé-günk. Jó lenne megtalálnunk a mérté-ket, valami középutat, jó lenne helyéretenni a dolgokat… nem lebecsülve, nemis túlértékelve képességeinket, anyagihelyzetünket.

Jómagam többször nekifutottam,hogy „megalkossam” az irigy magyarvadász általános képét, de – kísérje kár-öröm – sértés és sértõdés nélkül nemközölhetem… talán túl sok mintával voltalkalmam eddig találkozni és ereden-dõen rossz példából, az oxfordi rajzok

halálon lovagló irigységének kettõs je-lentésû allegóriájából indultam ki,amelynek leírását azért idézem, háthamegmozgatja néhányuk fantáziáját:

Az irigység fügét mutat az ég felé,mert ha csak lehet, Isten ellen használjaerejét. Arcán kegyes ábrázatot mutatómaszkot visel. Tekintetét pálma és olívaágak bántják, szemét babér és mirtuszsebzi, ez jelzi, hogy a gyõzelem és azigazság sértik õt. Seregnyi villám csapelõ belõle, amelyek a rágalmakat jelké-pezik. Sovány és aszott, hisz folytonosanepekedik. Szívét sziszegõ kígyó mardos-sa. Hátán tegez, nyelve helyén nyilak,mert gyakran ezekkel sebez. Testét leo-párdbõr fedi, mert a leopárd irigységbõltõrbe csalta és megölte az oroszlánt. Ke-zében virágokkal teli vázát tart, ám a vi-rágok között skorpiók, varangyok ésmás mérges rovarok bújnak meg. Meg-lovagolja a halált, hiszen az irigység hal-hatatlan, és mindig kész az uralkodásra.A gyeplõn különbözõ fegyverek lógnak,a halál megannyi eszköze.

Mielõtt pontot raknék jegyzetem végé-re, egy gondolattal még adósuk vagyok.Lehet pozitív is a vadászirigység, ha vala-mi olyasmit irigylünk, ami a kulturáltsá-gunkat bizsergeti, ami felkelti bennünk avágyat, hogy jobbak, mûveltebbek, iga-zabb vadászok legyünk. És a vágy – minttudjuk – a beteljesedés kezdete, majdnem50 százalék, hiszen én már akarom.

Csekõ Sándor, Magyar Vadászlap

Irigység

Dobay Pál és Barkóczay László ol-vasónk hívta fel a figyelmet a Ma-gyar Nemzetben megjelent LudwigEmil „Fegyvermesterek” címû írá-sára, melyben az 1848-as szabad-ságharcban részt vett selmeci aka-démisták érintettségérõl ír. A teljesoldalas írásból idézzük a bennün-ket érintõ részt.

„Elismerés illeti a szabadságharcbanmutatott helytállásáért szinte a teljesmagyarországi bányászpolgárságot. AXIX. századi szóhasználatban bányá-szoknak nevezték az ércfeltárástól éskitermeléstõl kezdve a teljes mûszaki-technikai folyamatban résztvevõket: akohóépítõket, a tüzelõanyagról és épí-tõfáról gondoskodó erdészeket; a fu-varozókat, szénégetõket, a gõzzel ésvízierõvel hajtott erõmûvek és hámo-rok tervezõit és építõit, a vegyészeket,

kohászokat, vasöntõket, tûzi kovácso-kat, gépészeket és egyéb mechaniku-sokat. Az ország vezetõ szakiskolájá-ban, a selmeci bányászati akadémiánvégzettek az összes mérnöki területreérvényes, alapos tudást nyertek. Sel-mecbánya színes nemzetiségi összeté-telû ifjúsága elöl járt a magyar önálló-ságáért való küzdelemben, már ’48.márciusban nemzetõrséget szerveztek.Csírájában elfojtották a pánszláv ma-gyarellenes provokációkat. A sziléziaiRitterstein, a horvát Jendrassik, az oszt-rák Wickenburg gróf és felvidéki ne-mes Beniczky Lajos között nem voltnézetkülönbség a szabadság kérdésé-ben. A honvédség kötelékében és afegyverellátásban is szép számban ta-lálunk idegen családnevûeket. Leg-többjük a selmeci fõiskola diákja,öregdiákja és tanára volt. Strobl Alajos,Divald Adolf, Beiwinkler, Mannlicher,

Pauliny, Volny, Wein János és sokanmások nemzetõrként szolgáltak; Tran-gous Alajos Kossuth minisztériumábanvégezte az országos szervezést, Eisen-bach a besztercebányai gyártás igazga-tója volt, Glanzer a rónici, Graenzen-stein az oravicai, Hoffmann a ruszkicaiüzemet, Schlosser a rozsnyói fegyver-mûhelyt vezette. Szintén Selmecenvégzett a híres vízmérnök, ZsigmondyVilmos és Maderspach Károly, akit ahídépítõ szakma a vonóláncos ívhídfeltalálójaként tart számon. Zsigmondya dél-erdélyi Resicát igazgatta, Mader-spach mint a bánáti Ruszkabánya vas-mûvének üzemvezetõje szolgálta Bemhonvédseregét. Nagy árat fizetett érte:miután lengyel származású feleségétaz 1849 augusztusában bevonuló csá-szári katonaság, barbár megtorláskéntnyilvánosan megkorbácsolta, elhurcol-ta honvéd fõhadnagy fiát, a lelkilegösszeomlott férfi az általa készítettágyú segítségével végzett magával.

Örök dicsõség Maderspach Károlyemlékének!”

Jó volt olvasni

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 131

Petõfi sokat utazott hazánkban. Nemvolt ez igazi utazás, mert a közlekedés-re jószerivel a saját lábát használta, vagy az akkori idõk lehetõségei szerintgyors postakocsikon jutott el egyikhelyrõl a másikra. Színes országleírása(Útirajzok, 1846) ma is élvezetes olvas-mány. Érdemes idéznünk belõle, mégha nem is mindig erdõkrõl szól.

A fenyves Kárpátok iránt táplált ellen-érzéseit megörökítette Alföld címû ver-sében, Útirajzok címû könyvében mégistud ezekrõl is színesen, érdekesen írni.Útiélményeit többnyire Kerényi Frigyesbarátjához címzett leveleibõl olvashatjukki. A Felvidéket járta, és onnan tért le aSzatmár megyei Koltóra menyasszonyá-hoz.

Útleírását Kassán kezdi, de történelmivárosunk nem sok örömet hozott neki.„Bevetõdtem a színházba is - írja -, holnémet komédiások remekeltek a kontár-kodásban. Én játszottam hatodmagam-mal Ozorán, Cecén, Szilasbalháson [maMezõszilas – Sz. I. megjegyzése], de sohasem nyaggattuk így halálra a mûvészetet,mint ezek. Oh, városa Kassának! Vagyona te környékeden bõsége az erdõségnek,melynek fáin teremnek ágak, különösenalkalmatosak furkósbotokra; és te városaKassának! mégsem használod ezen ága-kat fegyverül, hogy velük kiugrasd falaidközül a mûvészetnek ezen halálos ellen-ségeit.” [Lám, ez is az erdõk egyik ha-szonvétele - Sz. I. megjegyzése]

„Eperjesrõl Lõcsére mentem. EgészSzepes határáig folyvást emelkedik az út,a hegyek szemlátomást növekednek. Afenyvesek itt kezdõdnek, melyek alantsûrûek, fölfelé mindinkább ritkulnak, s atetõt csak néhány éri el… mintha valamikatonák volnának, akik várat ostromol-nak. És eléri az ember a szepesi határt,melyet Branyiszkónak neveznek, és állaz egyik oldalon lejtõs, a másikon rop-pant meredek bérc tetején, honnan beláta gyönyörû Szepes tündérvölgyébe; látnipedig a láthatár végén egész magami-voltában azt a kis vakondtúrást, amit Tát-rának neveznek.” [No, költõnk ezt jól el-intézte - Sz. I. megjegyzése]

Az út további részén esõs, ködös idõfogadta, a Tátrát is eltakarta szeme elõl.Egy-egy szélroham elvitte a ködtakarót,így aztán költõnk a Tátrát olyan alvó széplánynak látta, aki álmában lehányta taka-róját, amely elõbb még bájait leplezte.

Útja innen Iglóra vitte, majd onnanRozsnyó következett. Magas bércek ha-tártalan fenyvesei közé jutott. Ezeketszépnek találta, amint „a szellõ rengetisötét melankolikus lombjaikat, mígköztök a madarak vígan fecsegnek. Afenyõk alatt patakok nyargalnak, a paj-kos fürge gyermeki szíve még föl semfogja a fenyõnénikék bánatát. Hah,mint vágtatnak szilaj kedvökben shányják jobbra-balra a bukfenceket.”„Tovább haladva Rozsnyó felé szelídülaz eddig zordon táj; a fenyõk közé más,világosabb zöld fák elegyednek.”[Szemléletes kép a Poprád-Rozsnyó út-vonalról! – Sz. I. megjegyzése] „Rozs-nyóról Aggtelek felé vivõ út völgybenkanyarog, amely olyan, mint a nemzetizászló: vörös föld, fehér kõsziklák, zölderdõ.” Így érkezett költõnk az aggtelekiBaradla barlanghoz. Ennek eredetét ismegfejtette imigyen: „Mikor a mennyor-szágból kiebrudalták a pártos angyalo-kat, itt kezdték jövendõbeli lakásukat, apoklot, ásni. Azonban itt nem boldogul-ván, másfelé fordultak. Képzelhetnimint fáradtak a szegény ördögök a si-kertelen munkában, izzadságuk most iscsepeg a féligkész pokol oldaláról és te-tejérõl.”

Rozsnyón tisztújítás fogadta nagyzajjal. Költõnk aludni se tudott emiatt.Kortes költeményeket hallott zengeni apiacon, pl. ilyeneket:

„Van még egy garasom,x…nek adom. Vegyen rajta spárgát,Akassza fel magát.”

Rozsnyóról Füzesabonyon át Debre-cenbe vitt Petõfi útja. Napkeltekor márPoroszlón volt, amelyet a Tisza „külö-

nösen kedvel, mert gyakran kilátogathozzá, nem restelli a nagy utat. Az uta-zás idején is ott tisztelkedett.” „A foga-dótól jobbra-balra – folytatódik a leírás– tengert láttunk, melyben nyakig úsz-tak a fák, mint valami szerencsétlen ha-jótörést szenvedõk. A víz közepén nyú-lik végig, mint a magyar nadrágon a zsi-nór, az a nevezetes töltés, amelynekolyan sok ló köszönheti már, hogy a si-ralom völgyébõl Ábrahám kebelébe ju-tott. Hosszúsága félórányi ugyan, de jóidõben négy lovas kocsi - nyolc ökörsegítségével – egy nap alatt is megjárja.”A kiöntés Amerika regényességét juttat-ja a költõ eszébe, de ennek a folyósza-bályozás véget fog vetni. „Bizony nemszeretnék mostanában Tiszának lenni”– vallja be, féltvén a vízfolyás szabadsá-gát. „Eddig mint valami féktelen szilajcsikó kénye-kedve szerint kalandoztabe a világot, most pedig zablát vetnekszájába, hámba fogják és ballaghat szé-pen a kerékvágásban. Így teszi az élet alángészt filiszterré.”

A hortobágyi pusztán átkelés sok örö-möt okoz az utazónak. Csak egy mondatálljon ennek bemutatására: „Némán, me-rengve ül az õsnyugalom a térségen,mint tûzhelye melletti karszékében aszáz éves aggastyán, ki az élet zajos nap-jait zajtalan szívvel gondolja át.”

Debrecenbõl Szalontára tart az út,hol a költõt jóbarátja, a másik óriás,Arany János látta vendégül.

Nem folytatom az útibeszámolót.Ízes, élvezetes olvasmány, a tájépítõ, atájtörténész is sokat tanulhat belõle, deaz is, aki az Alföld és a Felvidék termé-szeti múltját keresi.

A szemelvényeket gyûjtötte:Dr. Szodfridt István

Szemelvények Petõfi magyarországiúti élményeibõl

Majdnem száz úszó jéghegyre lett fi-gyelmes az új-zélandi Országos Víz- ésLégkörkutató Intézet felderítõ repülõ-gépe a Csendes-óceánon, az országtóldélre, az Auckland-szigetek közelében.Az intézet kutatói szerint a jéghegyek azAntarktiszról törhettek le, s a déli ten-geráramlatokkal juthattak el ilyen távol-ságba. A legnagyobb 2 kilométernyihosszú, kikerülése a többivel együtt az

óceánjáróknak nem kis gondot okoz,ugyanis éppen egy nemzetközi hajóút-vonalon bukkantak rájuk.

(Élet és Tudomány)

HelyreigazítóSajnálatos módon a márciusi szám-

ban megjelent „Év madara” fotó aláírásalemaradt. Dr. Molnár Gyula természet-fotós szíves elnézését kérjük.

Elszabadult jéghegyek

132 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Lovas közelítés a skót határvidékfesztiválján

Remek lehetõség a szakembereknek ésa nagyközönségnek, hogy lovakat lás-son erdei munka közben. Az esemény amájusi lovasfesztivál része lesz. A lova-kat fakitermelési folyamat közben lát-hatják az érdeklõdõk – olvasható aforestry.gov.uk oldalon.

A fesztivál fõ szervezõje a Brit LovasTársaság, Skócia. A Skót Erdészeti Szol-gálat és a Treefest (Fafesztivál) már jónéhány éve együttmûködik, hogyízelítõt adjon mindabból, ami a skót ha-tárvidéket Skócia lovas vidékévé teszi.A bemutatókkal a Skót Erdészeti Szol-gálat képviselõje, Iain Laidlaw azerdõgazdálkodókat és erdõtulaj-donosokat arra szeretné buzdítani,hogy menjenek el a fesztiválra és tekint-sék meg, miért életképes változata a fa-kitermelést követõ kiszállításnak, külö-nösen sérülékeny talajon a mai, mo-dern lovas közelítés. (ForestPress)

* * *

Nemzetközi díjak illegális fakitermelésrõl készült filmekért Missoula, Montana - Emberi motiváci-ók, történetek az engedély nélkül vég-zett fakitermelések és erdõirtások hátte-rében. Ez a témája azoknak a tekinté-lyes díjakat nyert filmeknek, amelyekaz indonéziai vadon élõvilágáról ké-szültek és az EIA (Environmental Inves-tigation Agency) nemzetközi filmfeszti-válja alkalmából mutattak be – olvasha-tó a montanafilm.com oldalon.

A Változás hangjai az indonéziaierdõkbõl címû rövidfilmek a MontanaiFesztiválon a legjobb kulturális üzene-tért és a legjobb filmért járó díjban ré-szesültek. Az idén rekordszámú, kiválóminõségû filmet neveztek, s a végsõ

sorrendet szoros verseny jellemezte.Paul Redman, a Handcrafted Films di-rektora nagyon jó hírnek tekinti a díja-kat, melyek révén komoly elismerésbenrészesült az EIA és az erdõprogrambabevont civil társadalmi csoportok mun-kája. A filmeket május 10. és 17. közöttvetítik le az idei, immár 31. alkalommalmegrendezett, a vadon élõvilágát be-mutató, nemzetközi filmfesztiválon.(ForestPress)

* * *

Erdõ Örökség Program az Egyesült Államokban

Az USDA Erdészeti Szolgálata 54 milliódollárt szán a veszélyeztetett erdõk vé-delmére

WASHINGTON – Abigail Kimbell, azErdészeti Szolgálat vezetõje bejelentet-te, hogy harminckét államban elhe-lyezkedõ harmincöt erdõterület 54 mil-lió dolláros segélyt kapott az állandóvédelemre.

– „Az Erdõ Örökség Program (ForestLegacy Program) olyan területeket he-lyez védelem alá, melyek segítenek re-agálni a klímaváltozásra, javítják avízminõséget és a vízhozamot, valaminta gyermekeinket megismertetik a ter-mészettel” – mondta Kimbell. Az ErdõÖrökség Program ereje az államok, apartnerek és a magán-földtulajdonosokközötti együttmûködésben rejlik, mely-nek során együtt küzdenek a környe-zetvédelmi és gazdasági szempontbóljelentõs erdõk védelme érdekében.

Az Erdõ Örökség Program az egyet-len olyan támogatott program, amely afontos magán-erdõterületek állandó vé-delmére összpontosít. Példák a 2008-asprojektekre: a vadállomány és a kultu-rális örökség szempontjából létfontos-ságú erdõ Georgiában; ritka kopár

fenyves ökoszisztéma Új Hampshire-ben; és egy, bõséges rekreációslehetõségeket, ritka hal- és vadfajokatrejtõ völgy Montanában, helyi gazdasá-gi elõnyökkel.

A magán-erdõtulajdonosok jelentõsingatlanárakkal, adókkal és fejlesztésinyomással néznek szembe, ami azteredményezi, hogy az erdõt más típusúföldhasználatba kell vonniuk. Az ErdõÖrökség Program a mûködõ erdõkmegõrzésére fókuszál – olyanerdõkére, amelyek tiszta vizet, faiparitermékeket adnak, élõhelyet biztosíta-nak a hal- és vadállomány számára, va-lamint üdülési lehetõséget az arra vá-gyóknak. A legtöbb Erdõ ÖrökségProgram projekt védelmi használati jogkeretei között mûködik, ami lehetõvéteszi a földtulajdonosok számára, hogymegtartsák az erdõterületeiket, és egy-ben védjék is azokat a jövõbeni fejlõdésérdekében.

Az Erdõ Örökség Program nemzetipályáztatási eljárást használ, hogy kivá-lassza az ökológiai és társadalmi szem-pontból jelentõs, veszélyeztetett, straté-giai terveket. Minden projekt esetébenkritérium a legalább 75 százalékoserdõsültség, a szövetségi becslési szab-ványoknak való megfelelés, és egy tel-jes, több forrással rendelkezõerdõkezelési terv. 2008-ra az ErdészetiSzolgálat 35 projektet választott ki 82 ki-váló állami javaslatból, melyek összér-téke 192 millió dollár volt. (ForestPress)

* * *

Az orosz kormány támogatja az erdei utak építését

Erdei feltáró utak építésére helyez kialapokat az orosz kormány a föderációés régiók helyi testületeihez. Az elsõ összegek ez év szeptembere körül ér-keznek a régiókba – olvasható adrevesina.fordaq.com oldalon.

A bejelentést Viktor Zubkov minisz-terelnök tette az Orosz Föderáció Erdé-szetének Fejlesztésérõl rendezett nem-zetközi konferencián. A pénzt a befek-tetési alapból biztosítják azoknak a ré-gióknak, amelyek a fafeldolgozást aktí-van támogatják. Az e célra rendelke-zésre álló összeg megközelíti az egymilliárd rubelt, közölte Zubkov.

Ha a terveket a kellõ idõben benyújt-ják, a pénz átutalására még az idén sorkerülhet. Az egyes térségeknek ez 250-300 km hosszú erdei utat jelenthet.(ForestPress)

Híroldal • Híroldal • Híroldal • Híroldal

TISZTELT ERDÉSZ, ERDÕMÉRNÖK KOLLÉGANÕK!

A 2008. évi találkozót az Északerdõ Zrt. szervezi,

zempléni programot kínálva.

Idõpont: 2008. június 20-21. (péntek, szombat)

A tudnivalókat hamarosan közzétesszük!

Információ: Rencsiné Ágh Márta

46/501-516

30/825-3202

rencsine.marta@eszakerdo.hu

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 133

Az ülés helyszíne: Budapest, II., Fõ u.68. OEE Klub terme

Jelen vannak:Elnökség tagjai: dr. Pethõ József elnök,Schmotzer András általános alelnök,Doros István technikus alelnök, HarasztiGyula EL SZB elnök, Kertész József, KissLászló és Tihanyi Gyula régióképvi-selõk (7 fõ).Tanácskozási joggal: dr. Führer ErnõERTI fõigazgató, dr. Marosi GyörgyERTI Soproni Kísérleti Állomás igazga-tó, dr. S. Nagy László MTESZ alelnök, aSzeniorok Tanácsának elnöke, Kolozs-vári Ákos az EB elnöke, dr. Sárvári János MEGOSZ fõtitkár, Ormos Balázsfõtitkár, Pápai Gábor fõszerkesztõ,Mester Gézáné titkárságvezetõ.Kimentését kérte: Bodor Dezsõ Károlymagánerdõs alelnök, Horgosi Zsolt, MátéZoltán és Puskás Lajos régióképviselõ.

Dr. Pethõ József elnök köszöntötteaz elnökségi ülésen megjelent meghí-vott kollégákat és az elnökség tagjait. Anapirenden a 2008. évi Vándorgyûlésmegbeszélése volt, mely Debrecenbenkerül megrendezésre 2008. július 11-12-én. A jegyzõkönyv vezetésére MesterGézánét, hitelesítõknek SchmotzerAndrást és Tihanyi Gyulát kérte fel. Ameghívóban kiküldött napirendi ponto-kat az elnökség egyhangúan elfogadta.

Dr. Führer Ernõ ERTI fõigazgató rész-letesen ismertette a Konferencia - Ván-dorgyûlés programjának és kísérõ ren-dezvényeinek tervezetét. Mint elmondtaa rendhagyó Konferencia – Vándorgyû-lés az ERTI 110 éves fennállásának év-fordulóját is ünnepelni kívánja, de te-kintettel az ágazatban folyó változások-ra, a plenáris ülésre és a szakmai fórum-ra vezetõ politikusok és az ágazatvezetõi is meghívást kaptak. Eddigi visz-szajelzések szerint a különbözõ politikaés szakmai vezetõk is fontosnak tartjákaz erdészeti ágazatban történtek egyez-tetett módosítását, ezt bizonyítjaelõzetesen jelzett részvételi szándékuk.

Az elnökség megvitatta az elõter-jesztést és javaslatokkal is élt. A Vándor-gyûlés programját és a tudnivalókat awww.erti.hu, a www.oee.hu és awww.forestpress.hu honlapokon vala-

mint az Erdészeti Lapok hasábjain is nyo-mon lehet kísérni. Kiss László elnökségitag, az Ipoly Erdõ Zrt. vezérigazgatója vál-lalta a 2009. évi Vándorgyûlés megszerve-zését, melyet az Elnökség elfogadott. (Azülésrõl Kiss László régióképviselõ egyébelfoglaltsága miatt eltávozott.)

4. 2008. (márc. 25.) sz. elnökségihatározat

Az OEE Elnöksége kiegészítésekkelelfogadta az ERTI szervezésébenDebrecenben 2008. július 11-12-énrendezendõ Konferencia – Vándor-gyûlés tervezett programját és fel-kéri Kiss László vezérigazgatót azIpoly Erdõ Zrt. vezérigazgatóját a2009 évi Vándorgyûlés megszerve-zésére.

(Jelen volt 6 elnökségi tag: 6 igen,0 nem, 0 tartózkodás)

Az Elnökség a következõ elnökségiülés témájával, az elnökség hatásköré-be tartozó kitüntetési javaslatokkal fog-lalkozott és az alábbi határozatot hozta.

5. 2008. (márc. 25.) sz. elnökségihatározat

Az Elnökség tagjai a soron követ-kezõ 2008. április 16-i elnökségiülésre a Kitüntetések AdományozásiSzabályzatában foglaltaknak meg-felelõen elkészített javaslatokat ter-jesszenek elõ.

(Jelen volt 6 elnökségi tag: 6 igen,0 nem, 0 tartózkodás)

Dr. Pethõ József elnök tájékoztatta az Elnökséget, hogy végleges formájá-ban elkészült az állami erdõgazdálko-dás jövõjérõl készített egyesületi állás-foglalás, melyet széles körû egyeztetéselõzött meg.

6. 2008. (márc. 25.) sz. elnökségihatározat

Az Elnökség úgy határozott, hogyaz „Állásfoglalás az egységes államierdõvagyon-kezelés koncepciójá-hoz” c. felhívás kerüljön megkül-désre minden kormányzati és poli-tikai érintett személynek és jelen-jen meg az Erdészeti Lapokban ésaz Egyesület honlapjain is.

(Jelen volt 6 elnökségi tag: 6 igen,0 nem, 0 tartózkodás)

Dr. Pethõ József elnök ismertette,hogy az Egyesület részérõl is aláírásrakerült a FAGOSZ által kidolgozott és aMEGOSZ által is támogatott levél a kör-nyezetügy stratégiájának erdészeti mó-dosítása ügyében.

7. 2008. (márc. 25.) sz. elnökségihatározat

Az Elnökség úgy határozott, hogy az „Akörnyezetügy stratégiája” c. vitaanyag-hoz készült OEE, FAGOSZ, MEGOSZközös állásfoglalás kerüljön megkül-désre dr. Fodor Gábor KvVM minisz-ternek és jelenjen meg az Erdészeti La-pokban és az Egyesület honlapjain is.

(Jelen volt 6 elnökségi tag: 6 igen,0 nem, 0 tartózkodás)

A továbbiakban az elnökség aktuálisfeladatokról tárgyalt. Így Schmotzer Andrásalelnök tájékoztatást adott a 2008. június12-13-án Pusztavámon megszervezésrekerülõ „Év erdésze” verseny szervezésé-nek állásáról. Kérte az Elnökség és azérintett szakosztályok tagjainak aktívközremûködését. A hagyományoknakmegfelelõen a résztvevõket a versenytkövetõen a Székesfehérváron megrende-zésre kerülõ Bányász-Kohász-Erdész Ta-lálkozóra is elviszik, ahol ünnepélyes ke-retek között kerülnek a díjak átadása.

Dr. Pethõ József elnök szorgalmazta,hogy az egyesületi tagdíjak befizetése te-rén nagyobb fegyelemre van szükség, va-lamint az illetékes titkárok jobb szervezõmunkájára. Tájékoztatta az Elnökséget,hogy az MTA és Egyesületünk könyvtáraiközötti együttmûködés kialakítása érde-kében megkezdték az elõkészítést. To-vábbra is szorgalmazza, hogy készüljönEgyesületünk történetérõl további kiad-vány, ez ügyben számít az Erdészettörté-neti Szakosztály és dr. Sárvári Jánoskönyvtárunk õre közremûködésére.

Dr. Pethõ József elnök megköszöntea meghívottak és az elnökségi tagokmunkáját és az ülést bezárta.

K.m.f.Mester Gézáné Dr. Pethõ József

jegyzõkönyvvezetõ elnök

Hitelesítõk: Schmotzer András, Tihanyi Gyula

Egyesületi hírekROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

Jegyzõkönyv az OEE Elnökségének 2008. március 25-i ülésérõl

134 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

Halmos László(1943-2008)

Fájdalmas leckét osz-tott ránk a sors Ge-mencen. Búcsúznunkkellett.

A létezõk közül alegfájdalmasabbal; avégsõ búcsúval. Egyerdészt búcsúztat-tunk. Egy kollégát.Egy barátot.

Erdész nevét valóban ritkán õrzik megaranybetûs emléktáblák az utókor számá-ra. De munkásságának nyoma a szó valódiértelmében él, s minden évben megújulóéletre kelti a tavaszi új hajtásokban, újágakban, a friss levelek milliárdjaiban, amind erõteljesebbé váló számtalan fatörzs-ben, s a tõle is tanult szakmát továbbvivõfiatal erdészgenerációban.

Talán ezért elviselhetõbb, könnyebb ahalála, talán ezért nem érezzük az erdésznyitott sírjánál a halál megsemmisítõ erejét.Talán ezért nyugodtabb az erdész arca aravatalon…

Számunkra – kiknek helye ma még a ra-vatal köré jelöltetett ki – szomorú köteles-ség, hogy felidézzünk néhány mozzanatotgazdag életpályájából. Ezek az évtizedekma már Gemenc erdészettörténetének ré-szei.

Ilyenkor, az élet nagy zárszámadásánmegfogalmazódik bennünk a kérdés:„Vajon ki is volt Õ ?”

Szólnunk kell!Tudjon a gyászoló közönség, s az erdõ-

ket szeretõk sokasága arról, amit nem ír-hattak fel a koporsó fedelére, a fejfára, aszûkszavú gyászjelentésre.

Halmos László 1943-ban született Ba-ján. Apja tanító, anyja háztartásbeli volt. Agimnázium elvégzése után 1 évig fakiter-melõként dolgozott a Bajai Erdészetnél,hogy besegítsen a családnak továbbtanulá-si költségeibe, mivel felvételt nyert Sop-ronban az EFE Erdõmérnöki Karára.

Az egyetem elvégzése után a Hajósi Er-dészethez került fahasználati mûszakivezetõnek, majd 1970-ben a Pandúri Erdé-szethez nevezték ki ugyanerre a munka-körre. Az itt eltelt évek alatt Sopronban el-végezte a Természet és KörnyezetvédelmiSzakmérnök-képzést. Eközben az erdõgaz-daság központjába került, ahol 1976-ig bir-tokpolitikai elõadóként dolgozott.

1976 januárjában visszatért a Hajósi Er-dészethez, ahol 20 éven át erdészetvezetõ-ként dolgozott. Innen 1996-ban került isméta Pandúri Erdészethez, ahol nyugdíjba vo-nulásáig 2003. január – vezette az erdészetet.

Ám nyugdíjasként sem tudott elszakad-ni az erdõtõl. Miközben szabadidejébeneddig dédelgetett hobbijának élt – horgás-zott a Dunán és a Sugovicán –, több évtize-des szakmai tapasztalatát a magán-erdõgazdálkodókkal osztotta meg.

Családja, az erdészeti dolgozók, mun-katársak nagyobb közössége, és a gondjai-ra bízott erdõk hármas vonzásában repültel a végtelen idõ számára az életet jelentõ-

szakasza. Együtt élt az erdészet közösségé-vel. Olyan ember volt, aki bölcsen szeretteaz életet! Amilyen lendületes és következe-tes volt a munkában, úgy szakmai és bará-ti társaságban is szívesen engedett teret akikapcsolódásnak. Legendás állóképessé-ge volt nemcsak a munkában, de az asztalmelletti ülve maradásban is. Mind a két ál-tala vezetett erdészet jelenlegi vezetésével,kollégáival, egykori beosztottjaival, azazGemenc egész erdésztársadalmával a le-hetõ legjobb baráti kapcsolatot tartott fenn.

S most nem tehettünk mást a bajai sír-kertben, búcsúztunk Tõle. Tõle, kinekszervezetét a legszörnyûbb kór támadtameg, mely ellen folytatott küzdelme alighárom hónapig tartott…

Õ vesztett! Mi veszítettünk.Az utóbbi hetekben – ha tövig lecsavar-

tan is –, de még égett… Pislákolva, de égettmég benne valami: az élet lángja, ahogymondani szokták. Az addig életvidám em-ber elcsendesedett.

Szemlélõdõ, szomorúan eltûnõdõ, gon-dolkodó lett, mint aki lassanként búcsúzika világtól.

Elment. Most már odafenn eregeti pipáibodor füstjét az erdészbálok éltáncosa…

Mi pedig – kik most nem a pipafüsttõlhunyorogtunk– nem tehettünk mást, elfo-gadtuk a sors rendelését, búcsúztunk tõle.

Búcsúzott a család. Búcsúztak a nagy-számban megjelent volt munkatársak, kol-légák, barátok. Búcsúzott a Gemenci Erdõés Vadgazdaság, ahol eltöltött évtizedei-nek munkáját megköszönni, nem volt elégidõnk…

„Esik a hó, mégis fekete az utca,Nagy, vastag sötétség egészen lehúzta.Járó-kelõ ember, nem is igen akad,Egy-egy látogató megy csak hazafelé.Lámpája megvillan az ablak alatt,S fényét a sötétség hirtelen elnyelé.Eltûnik a lámpa, a bennlevõk pedigBuzgón találgatják, vajon ki ment el itt?”

Mi most már tudjuk ! Halmos Lászlónaknevezték.

Laci, nyugodjál békében !Varga Rudolf

Szüreti József1949-2008

2008. március 2-ánhosszabb betegeske-dés után, életének 59.évében, Nagykanizsánelhunyt Szüreti Józsefokleveles erdõmérnök,a ZALAERDÕ Zrt. nyu-galmazott szakembere.

Az erdei munkaszépségét és nehézsé-

gét már zsenge fiatal korában megismerte.Szülõfaluját, a Nagykanizsa melletti Bajcsátövezõ hangulatos erdõk hamar rabul ejtet-ték gondolatvilágát, s kisdiákként – vonzómunkaalkalomként – nyaranta, az akkorfejlõdésnek induló bajcsai csemetekertbensarlózott, kapált, nagyobbacskaként pedigmég vadvédelmi kerítést is segített építeni.

Aztán a szülõi ház hatását sem tudta, denem is akarta kivédeni. Hiszen édesanyjáta közeli csemetekertben és nevelõatyját,aki ízig-vérig erdei emberként, fogatos-ként, majd hosztolóként, végül rakodóke-zelõként dolgozott, gyakran felkerestemunkahelyükön, s az otthoni meghitt be-szélgetések is egyre megerõsítették elhatá-rozásában: erdészpályán van a helye. Azáltalános iskola elvégzése után, 1964-benegy évet kötelezõ elõgyakornoki fizikaimunkában töltött, hogy útja a soproni Er-dészeti Technikumba vezethessen, ahol1969-ben kapta meg technikusi oklevelét.Ezután közel évnyi katonaság következett,majd úgy döntött, hogy továbbra is a hûségvárosában, az Erdészeti és Faipari Egyete-men folytatja tanulmányait.

Tanulásban, barátságokban, bajtársiaskapcsolatokban, nem utolsósorban sporto-lásban gazdag öt év következett ezután,benne házasságával, 1973-ban pedig Gá-bor fia megszületésével.

Az erdõmérnöki oklevelet 1975-benszerezte meg, s útja hová is vezethetett vol-na, mint szeretett szûkebb hazájába, azerdõs Zalába. A Zalai Erdõ- és Fafeldolgo-zó Gazdaság mérnöke lett.

Szülõfaluja közvetlen közelében, aNagykanizsai Déli Erdészetnél gyakorno-koskodott rövid ideig, miközben megszü-letett Krisztina kislánya, majd szintén rövidszállítási mûszaki vezetõi munkaköre után,1977-ben a szakmai érdeklõdésének legin-kább megfelelõ beosztást kapta: erdõmû-velési mûszaki vezetõ lett. Itt azután a mag-gyûjtéstõl a csemetenevelésen át az új erdõlétrehozásáig, majd az állományneveléskörültekintõ, gondos megszervezéséig,kedvére dolgozhatott. Közel hét éven áttartott számára ez a szakmai kegyelmi álla-pot, amelynek eredményeit – nem kis örö-mére – szerencsére még életében vissza-igazolták a bajcsai, surdi és liszói erdõtöm-bök 25-30 éves fiatalosai, ahol ma döntõentölgyesek, bükkösök és erdeifenyvesekdíszlenek. Ezt a szakmai kihívásokkal teli,szép idõszakot azzal is kiegészítette, hogyismét iskolapadba ült, hogy munkaköré-hez korszerû ismereteket szerezzen – nemis hiába, mert 1984-ben fatermesztési szak-mérnöki oklevelet kapott.

A sors azonban úgy hozta, úgy akarta,hogy egyelõre lezáruljon addigi sikeres er-dészeti mûködése, mert felsõbb vállalatikérésre – nem önszántából – elvállalta azerdõgazdaság központjában a megürese-dett pártvezetõségi titkári funkciót. Nehézdöntés volt ez a számára, de a vállalat érde-két szem elõtt tartva, meghozta. A tétugyanis az volt: nehogy idegenbõl érkezõ,szakmailag hozzá nem értõ személy a poli-tikai súlyánál fogva akadékoskodjon egy60 ezer hektáros erdõgazdasági megyeinagyvállalat felelõsségteljes szakmai mun-kájában. Annak külön is nagyon örült,hogy ebben az idõszakban – a ’80-as évekmásodik felében – nyerte el a zalaierdõgazdaság a Kiváló Vállalat és a Ter-melési Nagydíj kitüntetéseket, ám õ min-dig hangsúlyozta, hogy a helyi politikacsupán a jó vállalati légkör kialakítását se-

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április) 135

gítette, feledtetve a korszakra jellemzõ,rossz emlékû vállalati belsõ ellenségeske-déseket.

A rendszerváltozás után ismét visszake-rült a napi szakmai munka sodrába. 1989-1990 között gazdasági tanácsadóként dol-gozott, majd 1990 áprilisától 1993 végéigszakmai pályafutása csúcsaként „erdõmû-velési osztályvezetõ-fõmérnök” beosztástkapott.

A részvénytársaság központjának átala-kítása után, 1994-tõl, hét éven át 2000 vé-géig az új Erdõgazdálkodási osztálynak lettaz erdõmûvelési elõadója, majd sajnálatosbetegsége miatt – könnyebb munkakörtvállalva –, 2001-2003 között ellenõrzésielõadóként dolgozott. Azonban ezt a mun-kakörét csak rövid ideig láthatta el, mertbetegsége rosszabbodása miatt – orvosi ja-vaslatra – 2003-ban, 54 évesen kénytelenvolt rokkantnyugdíjazását kérni.

Szüreti József szakmailag kifogástalanulfelkészült, az erdészeti gyakorlatot a legap-róbb részletekig ismerõ, kiváló szervezõ-képességû, céltudatos és megbízható szak-ember volt. Sokat és mindig szívesen fog-lalkozott a fiatal technikus- és mérnökjelöl-tekkel. Minden olyan egyesületben, mun-kában jelen volt, ahol a szakmáért, s em-bertársaiért tenni lehetett. Munkaköri ésközéletbeli ügyekben mindig önzetlen éssegítõkész, a magánéletben családját pél-dásan szeretõ apa, a társaságban pedig jólelkû, vidám, igaz barát volt.

Szüreti Józsefet 2008. március 6-án, ba-rátok, évfolyamtársak, kollégák, munkatár-sak, ismerõsök nagy részvéte mellett he-lyezték örök nyugalomra a nagykanizsaiköztemetõben. Emlékét kegyelettel meg-õrizzük.

Dr. Baráth László

Huttinger György(1937-2007)

Elakasztotta a szót a szomorú hír, súlyosbetegségben elhunyt barátunk, volt osz-tálytársunk. A csendben futnak a gondola-tok: mikor is találkoztunk, hogyan is voltakkor?

Az ormánsági Váradon született 1937.január 23-án. A Sikota pusztai erdészház-ban tette meg elsõ lépéseit, itt élte koraigyermekéveit. Az erdészéletet édesapjamellett ismerte meg, aki a Riedermann ura-dalom erdésze volt. Ez a kötõdés, ez az in-díttatás vezette az erdészpálya választásá-hoz.

Erdésztechnikusi képesítést Sopronbanszerzett 1955-ben. Az erdészgyakornokimunkára az Északborsodi Állami Erdõgaz-dasághoz került. A gyakornoki beilleszke-dés után, 1957. február 1-jén a Forrai Er-dészkerület vezetésével bízták meg. Aszakmai munka lendületét a kétéves sorka-tonai szolgálat szakította meg.

A katonai idõ alatt meghívást kapott aBalaton-Nagybereki Állami Gazdasághoz.Megnyerõ volt számára a feladat és a kato-naság után a munkakört elfoglalta. Új mun-kahelyén az erdészeti ágazat vezetését bíz-ták rá. Lelkesítette az önálló munka és az

erdészetet az erdõgazdaságok szintjérehozta fel. A gépesítettség miatt szükséges-sé vált ismereteinek bõvítése, ezért elvé-gezte a gépipari technikumot. A legszebbsikereket hozó idõben az egész gazdaság-ra kiterjedõ átszervezés kedvezõtlenülérintette, ezért munkahelyet váltott. A la-kóhelyi közelség miatt az Országos Talaj-védelmi és Talajjavító Vállalatnál, majd aDunántúli Regionális Vízmû és Vízgazdál-kodási Vállalatnál dolgozott. Az erdõ-gazdálkodástól idegen vállalatoknál mun-kavédelmi és tûzvédelmi elõadói feladato-kat látott el.

1981-ben az Öreglaki Állami Gazdaság-nál megkapta az erdészeti ágazat vezeté-sét, így ismét erdészeti feladatokat láthatottel, bár kapcsolt feladatként a munka- éstûzvédelmi munkát is megkapta.

Sajnos egészsége megromlott, súlyosmûtéten esett át és 1986. évben nyugdíja-zására került sor. Nyugdíjasként még egyideig vállalati biztonságtechnikai elõadóimunkát elvállalt, majd csak a kertjét mû-velte és nyolcunokás nagypapaként a csa-ládjának élt.

A soproni iskolánkkal folyamatosan tar-totta a kapcsolatot. A Soproni Erdész és Fa-iparos Diákok Baráti Körének alakulásátóltagja. A Kör rendezvényein feleségével, Er-zsikével rendszeresen részt vettek.

Iskolánknak a Nyugat-MagyarországiEgyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközép-iskola és Kollégium, mint a soproni Erdé-szeti Technikum jogutódja, az erdészetiképzésben végzett 120. éves évfordulójaalkalmából az arany fokozatú erdésztech-nikusi oklevelet vehette át 2005. szeptem-ber 30-án.

Családja, kollégái és tisztelõi búcsúztaktõle 2007. december 22-én a balatonlelleitemetõben.

Gyuri, hiányzik mindég kész baráti sza-vad, közvetlen megnyerõ egyéniséged!

Muth Endre

Vaski László1926 – 2007

Életének 82. évében,2007. november 25-én Nagykanizsán el-hunyt Vaski Lászlóa r a n y d i p l o m á serdõmérnök, aZALAERDÕ Zrt. jog-elõdje, a Zalai Erdõ-és Fafeldolgozó Gaz-daság nyugalmazott

kereskedelmi osztályvezetõ-fõmérnöke.Keresztény földmûves család elsõ gyer-

mekeként született 1926-ban egy kis zalaitelepülésen, Káváson. Elemi iskolájátszülõfalujában végezte, majd a zalaeger-szegi polgári fiúiskolába került. Egy évután a kiváló képességû kisdiákot – kávásitanítója erõteljes ösztönzésére – szülei be-íratták a zalaegerszegi M. Kir. Állami DeákFerenc Gimnáziumba, ahol különbözetivizsga után mindjárt a második osztálytkezdhette. A továbbra is kitûnõ tanuló ta-

nulmányait a háború megszakította, s1944-ben leventetársaival együtt Németor-szágba vitték, ahonnan angol hadifogságután, csak 1946-ban került haza. Tanulmá-nyait folytatva, 1948-ban érettségizett. Amérnöki pálya iránti vonzalmától indíttat-va, végül is Sopronban kezdte meg tanul-mányait az Agrártudományi EgyetemErdõmérnöki Karán, ahol akkor a mûszakiképzés országos hírû volt. Kedvenc tárgyaa geodézia volt, s még hallgató, amikor alegendás Sébor professzor úr irányításávalgyakorlatot vezet. Több nagyszabású fel-mérésben is részt vett, így a Hortobágyon10 cm-es szintvonalas térkép elkészítésé-ben is (Az ’50-es évek elején, szovjet min-tára, a rizstermelést akarták erõltetni a terü-leten).

Tanulmányait 1954-ben fejezte be ki-tüntetéssel, s az akkor már ErdõmérnökiFõiskola újonnan alapított vörösdiplomájátvehette át – csupán két hallgató egyike-ként.

Pályakezdése a Bajai Állami Erdõgaz-daság Bédai Erdészetéhez kötõdik, aholerdészetvezetõ-helyettesként megismerteaz ártéri erdõgazdálkodás szépségeit, derendkívüli nehézségeit is.

1955-ben az átszervezések során létre-jött Dunaártéri Állami Erdõgazdaság lett amunkaadója, s annak újonnan alakultKarapancsai Erdészetéhez került szak-elõadói munkakörbe.

1957 novemberében zalai hívásra – mi-után az elõzõ évben falubeli választottjávalrégi vonzalom után házasságot kötött – ha-zajött szûkebb pátriájába, s a Délzalai Álla-mi Erdõgazdaság szakfelügyelõje lett. Acsalád Budafa-pusztán, az arborétum terü-letén kapott szolgálati lakást, s a nem iro-dai elfoglaltságnak köszönhetõen, gyakranhódolhatott a Karapancsáról „átmentett”vadászszenvedélyének is.

1968-tól – a szakfelügyelõi munkakö-rök megszüntetése után – erdõgazdaságá-nak nagykanizsai központjában kereske-delmi elõadó lett, s ettõl az évtõl datálódiktizenhét évig tartó kereskedelmi jellegûmunkássága.

1970. január 1-je újabb, egyben utolsófontos állomása szakmai életútjának, kine-vezték az akkor alakult Zalai Erdõ- és Fa-feldolgozó Gazdaság kereskedelmi osztály-vezetõjévé, s e beosztásából – 1986 áprili-sától, mint osztályvezetõ-fõmérnök – vonultnyugállományba 1986. december 31-én.

Vaski Lászlót valamennyi munkaköré-ben a magas fokú szakmai felkészültség, a rendkívüli alaposság és elmélyültség, amegbízhatóság, nehéz helyzetekben is ahiggadtság, s nem utolsó sorban az emberifeddhetetlenség jellemezte. Munkásságáttöbb kitüntetéssel is elismerték.

Pályáját fia, László folytatja, aki aZALAERDÕ Zrt. erdõmérnöke.Vaski Lászlót 2007. november 29-én nagyrészvét mellett helyezték örök nyugalomraa nagykanizsai köztemetõben.

Emlékét kegyelettel megõrizik mind-azok, akik szerették, tisztelték és becsülték.

Dr. Baráth László

136 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 4. szám (2008. április)

A rendezvény az FVM Vidékfejlesztési,Képzési és Szaktanácsadási Intézettel(VKSZI) közösen került megszerve-zésre az alábbi program szerint:

I. A moduláris szerkezetû szakképzés– Tájékoztató a modulrendszerû

szakképzésrõlWayda Imréné képzési igazgatóFVM – VKSZI, Budapest

– Helyi képzési programok készíté-sének gyakorlata a szakképzésben(szakmunkás szint)Andrésiné dr. Abrus Ildikó igaz-gatóBedõ Albert Erdészeti Szakiskolaés Kollégium, Ásotthalom

– Helyi képzési programok készíté-sének gyakorlata a szakképzésben(technikus szint)Dr. Folcz Tóbiás igazgatóhelyettesNymE Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium,Sopron

II. Szakosztály ügyek– Beszámoló az Oktatási Szakosztály

2007. évi tevékenységérõl, a 2008.évi tervek

– Kitüntetési javaslatok

A rendezvény elsõ részében WaydaImréné képzési igazgató tájékoztatta aszakosztály megjelent tagjait a VKSZI-térintõ változásokról, hogy az agrár-szak-képzés koordinálása mellett az intéz-mény tevékenységi körébe került avidékfejlesztés és a termelési szakta-nácsadás operatív feladatainak megol-dása is. Ezeket az intézet a GazdaságiIgazgatóság mellett további négy szak-mai igazgatósággal látja el.

A Vidékfejlesztési Tanácsadó Háló-zat Igazgatóság koordinálja a vidékfej-lesztéssel foglalkozó szervezetek ésközigazgatási szervek kommunikációsegyüttmûködését, információkat szol-gáltat, továbbképzéseket, szakmaitájékoztatókat szervez.

Az Elemzõ, Értékelõ és Programfej-lesztési Igazgatóság részt vállal a vidék-fejlesztéssel kapcsolatos intézkedésekmódszertani-tartalmi fejlesztésében,tervezésében, értékelésében, koordi-nálja a kapcsolódó tudományos és ku-tatási munkákat, feldolgozza, elemzi ahazai és nemzetközi eredményeket,javaslatokat fogalmaz meg ezek beépí-

tésére, végrehajtására. Döntés-elõkészí-tõ szakmai tevékenységet végez aVidékfejlesztési Tanácsadó Hálózat szá-mára.

A Szaktanácsadási Igazgatóság or-szágos szaktanácsadási központkéntközremûködik az FVM ágazataibanmûködõ államilag támogatott szak-tanácsadásban, ellátja a szaktanács-adás operatív feladatainak végzésesorán a régiós, területi és helyi köz-pontok, valamint a szaktanácsadóitevékenység koordinációját.

A Nemzetközi Osztály együtt-mûködik az agrárágazati képzést foly-tató iskolákkal, intézményekkel akülföldi kapcsolatok kialakításában.

A Képzési Igazgatóság továbbra isellátja az agrár-szakképzéssel kapcso-latos szervezési, tervezési, adminisztrá-ciós feladatait, elkészíti a szakképzésalapdokumentumait, kapcsolatot tart aziskolákkal, szaktanárokkal, tovább-képzéseket, szakmai tanulmányi ver-senyeket szervez. Továbbra is végzi apedagógiai szaktanácsadást.

A feladatkörhöz kapcsolódóan azelõadó felhívta a figyelmet azokra atennivalókra, amelyeket az iskoláknaka közeljövõben el kell végezniük amoduláris szakképzési szerkezetbevezetésével kapcsolatban, valamintjogszabályi változások következmé-nyeként.

Az elõadás második felében kerültsor az új OKJ szerinti, modul rendszerû,kompetencia alapú képzésrõl szólótájékoztatóra.

Az elõadó kitért a jogszabályi hát-térre, az elkészült új alapdokumen-tumokra (szakmai és vizsgaköve-telmények, képzési programok) és aképzés indítására vonatkozó fontosabbkérdésekre, problémákra.

Andrésiné dr. Ambrus Ildikó, vala-mint dr. Folcz Tóbiás az új rendszeriskolai alkalmazásának gyakorlatáróltartottak beszámolót a szakképzéskülönbözõ szintjein. A hozzászólásokés viták súlypontja az új, a szakmai vizs-gák szervezésérõl és lebonyolításárólszóló rendeletre helyezõdött át, amely-re vonatkozóan a résztvevõk egyetér-tettek egy további szakosztály-rendez-vény szükségességével.

A rendezvény második részében aszakosztálytagok elfogadták a szak-

osztályelnök beszámolóját az elõzõ évimunkáról, valamint a 2008. évi prog-ramra, és az egyesületi kitüntetésekrevonatkozó javaslatot.

dr. Folcz Tóbiásszakosztályelnök

Soproni diákokvoltunkÖrvendetesen gyarapodnak azok a ki-adványok, amelyek múltunkkal foglal-koznak, és a „végképp eltörlés” helyetta megõrzést, a tiszteletet, a megbecsü-lést õrzik a papírlapokon és helyezhet-jük fel az örökkévalóság könyvespol-cára. Mert az emberiségnél eluralkodottzûrzavar ellenére, mellyel manapságnap mint nap találkozunk, hinnünkkell, a kijózanodott emberiség jövõjé-ben, az erdõ jövõjében.

Muth Endre szerkesztésében jelentmeg a „Soproni Diákok voltunk” – az1955-ben végzett „A” osztályosok króni-kája – igényes kivitelben nyomtatott kötet.

Az érintettek minden bizonnyal „ roj-tosra „fogják olvasni, de a kívülállóknakis tanulságos olvasmány. Túl a lexikálisismereteken, erõssége a kiadványnak akorabeli naplófeljegyzések, visszaemlé-kezések. Szakmatörténetünk múltját ku-tatóknak, gyüjtõknek feltétlenül ajánlom.

Pápai Gábor

Szakosztályrendezvény Oktatási Szakosztály

Öt évvel ezelõtt, hagyomány-teremtõ szándékkal indította útjá-ra a NYÍRERDÕ Nyírségi Erdé-szeti Zrt. a fiatal diplomásoktalálkozóját. Az azóta rendszere-sen megrendezett összejövetelcélja a kezdetektõl ugyanaz: a 35év alatti diplomás szakemberekközötti tapasztalatcsere. Emellettegymás alaposabb megismeréséreis remek alkalom minden ilyenrendezvény, hiszen a nyíregyháziközponttal mûködõ erdõgazdaságrendkívül széttagoltan, kétmegyében, tíz szervezeti egységben(kilenc erdészet és egy fafeldolgozóüzem) üzemel.

A mostani, baktalórántházi találko-zón 34 fiatal diplomás és 11 erdõmér-nök-hallgató vett részt. Kaknics Lajos, a

társaság vezérigazgatójának beve-zetõje után, Fekete György, mûszakivezérigazgató-helyettes adott álta-lános tájékoztatást. A Baktalóránt-házi Erdészet munkáját a házigazda,Bíró Imre igazgató mutatta be, azosztályvezetõk pedig a többi egységmûködését ismertették.

A társaságnál jelenleg 68diplomás munkavállaló dolgozik,közülük 45-en még nem töltöttékbe 35. életévüket. A fiatalok közülketten erdészeti igazgatókénttevékenykednek, 14-en pedig

mûszaki, illetve adminisztratív vezetõiposztokon adnak számot felkészült-ségükrõl.

400 állástalannak ad munkát a Szociálisés Munkaügyi Minisztérium által támo-gatott erdõmûvelési közmunkaprog-ramban a NYÍRERDÕ Nyírségi Erdésze-ti Zrt. Az április elején elindított, héthó-napos program célja, hogy regisztráltálláskeresõk, aktív korú, nem foglalkoz-tatott, rendszeres szociális segélybenrészesülõk jussanak közmunkához a ha-zai erdõkben. Kiemelt célcsoportot je-lentenek a hátrányos helyzetû térségek-ben élõ tartós munkanélküliek.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék 60 ezer hektár állami tu-lajdonú erdeit kezelõ NYÍRERDÕ Zrt.minden erdészete alkalmaz közmunká-sokat. A két megyében 58 településrõlkerül ki a 400 munkavállaló. Hajdú-Bi-harban 208 közmunkás dolgozik, a leg-többen Berettyójfaluból, Vámospércs-rõl és Hajdúhadházról jönnek. A 192szabolcsi közmunkás között tisza-berceliek, tiszadobiak, nyírbéltekiekvannak különösen nagy számban. Atársaság vállalta azt is, hogy a programlezárulta után 40 embert három hóna-pon keresztül tovább foglalkoztat.

A programban részt vevõk feladataiközött turistautak, tanösvények karban-tartása; akácosok, nyárasok nyesése, vá-gástakarítás és szemétgyûjtés is szerepel.Munkához jutnak a különféle csemete-kertekben, elvégzik a közjóléti eszközökfelújítását, és általános erdõmûvelési ten-nivalókat is ellátnak. Napi nyolcórásmunkájukért a minimálbérnek megfelelõ69 ezer forintra jogosultak havonta. Ezen

felül havi 6 ezer forint értékben étkezésiutalványt, valamint tûzifa-ellátmányt,munka- és védõruhákat kapnak.

A NYÍRERDÕ közmunkásai közül60-an vehetnek részt erdõmûvelõ-, mo-torfûrész- vagy kisgépkezelõ képzése-ken, amelyeken az erdõgazdálkodásbanhasznosítható végzettséget és ismerete-ket szerezhetnek. A pályázat kiírói ezzelszeretnék javítani az állástalanok esélye-it a munkaerõpiacon, segíteni õket ab-ban, hogy a program végeztével köny-nyebben találjanak maguknak munkát.A képzésekben fontos szerepet kap atársaság Baktalórántházi Erdészetébentavaly õsszel kialakított fakitermelésitanpálya, amely alkalmas az ágazatbandolgozók széles körû oktatására.

A Szociális és Munkaügyi Minisztéri-um, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesz-tési Minisztérium, valamint a Honvédel-mi Minisztérium összesen 920 millió fo-rintot költ erdõmûvelési közmunka-programra. Ezt egészíti ki a MagyarNemzeti Vagyonkezelõ Zrt. 700 millióforintos támogatása. Húsz állami tulaj-donú erdõgazdaságnál közel 2200-anjutnak munkához.

A NYÍRERDÕ programjának teljesköltségvetése megközelíti a 365 millióforintot. Ebbõl 152 millió forint a Szociá-lis és Munkaügyi Minisztérium támoga-tása, közel 140 millió forint pedig a Ma-gyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt.-tõlszármazik. A Nyírségi Erdészeti Zrt. 20%-os önerõ biztosításával, vagyis 73 millióforinttal járul hozzá a költségekhez.

A NYÍRERDÕ Zrt. 2004 óta folyama-tosan részt vesz az erdészeti közmunka-programokban. 2004-ben öthónaposfoglalkoztatás keretében 172 fõt foglal-koztatott a cég. 2005-ben hathónaposfoglalkoztatási idõ alatt 202 fõ dolgo-zott. 2006-ban három közmunkaprog-ramot indított a NYÍRERDÕ: március-ban egy 6 hónapos idõtartamú, 287 fõt foglalkoztató közmunkaprogramkezdõdött, ezt egészítette ki egy kéthó-napos, pontosan az ültetési szezontsegítõ program, amelynek keretében100 ember jutott foglalkoztatáshoz.Szeptembertõl pedig egy háromhóna-pos közmunkaprogram indult 384 fõrészvételével. Tavaly 451-en héthóna-pon keresztül, 257-en pedig 2,5 hóna-pon át dolgoztak az erdõgazdaságnál.

A közmunkaprogramok – amellett,hogy alkalmasak Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék országosátlagot meghaladó munkanélküliségiarányának csökkentésére – elõsegítik afenntartható erdõgazdálkodást, vala-mint az erdõmûvelési és erdõkezelésifeladatok végrehajtását. Fontos cél azállami erdõvagyon értékének, ápoltsá-gának növelése; a társadalom által igé-nyelt közjóléti és természetvédelmi er-dészeti feladatok idõben történõ meg-oldása, valamint az erdésztársadalomáltal létrehozott közjóléti létesítményekkarbantartása. Kiemelkedõ szerepe vana programoknak a környezettudatosnevelésben és oktatásban is.

Kép és szöveg: Vereb István

Közmunkaprogram 2008.

Fiatal diplomások találkozója