Erdészeti Lapok 2007. 142 évf. 2. füzet

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXLII. évfolyam • 2007. február

ALAPÍTVA 1862-BEN

Az elmúlt hetekben a dendrológia irántérdeklõdõk szerencsésebbjei – köztükszerény személyem is – egy értékes éskülönleges ajándékot kaptak SitkeiGyörgy akadémikus professzor bará-tunktól, kollégánktól. A szóban forgóajándék egy gazdagon illusztrált könyvfákról és cserjékrõl. Fákról írt színeskönyvekkel amúgy manapság Dunát le-het rekeszteni; egymást érik a szebbnélszebb kiadványok. Ez a könyv azonbanvalami egészen másról szól.

Sitkei György gépészmérnök, és füg-getleníteni tudja magát a rendszertanunalmas skatulyáitól. Nem csekély iróni-ával írja ajánlásában, hogy nem ért a fák-hoz és ezért írt róluk könyvet. A többmint 800 színes fotót tartalmazó, nagyalakú kiadvány azonban nem is szokvá-nyos dendrológia. Hiába keressük ben-ne a mérsékelt, mediterrán vagy boreálisöv ismert nemzetségeit és fajait. HelyetteSitkei György olyan tájakra vezet, ame-lyek kívül esnek akár az erdészeti, akár akertészeti dendrológia érdeklõdésén:Dél-Afrika, Nyugat- és Kelet-Ausztrália,Tasmania és Új-Zéland kedvenc vadász-területei. Szemlátomást nem a minden-áron való hasznosítás lehetõsége foglal-koztatja, hanem azt a lenyûgözõ élménytszeretné közvetíteni, amit az evolúciócsodálatos játéka, a fás termetû teremt-mények szépsége és sokfélesége a ter-mészetjáró emberbõl kivált.

A bemutatott tájak és növényzetük

nemcsak földrajzi távolságuk és klímá-juk miatt egzotikusak. Különlegesekazért is, mert földtörténeti múltjuk ré-vén, mint megannyi mentõcsónak, azevolúció ködébe veszõ õsi családok,nemzetségek képviselõit mentették át ajelenbe. Megkapó és döbbenetes él-mény olyan õsvilági „fával” találkozni,amely a szinte teljesen csapadékmentessivatagban harmatból gyûjti a nedvessé-get, és föld alatti fásodott tönkjébõlegyetlen, évszázadokon át növõ levél-párat növeszt (Welwitschia mirabilis aNamib sivatagban). Vagy olyan féligholt, de mégis élõ matuzsálemekkel,amelyek a Föld legmagasabb kort elérõélõlényei (a kaliforniai Fehér hegyek-ben, 3000 m magasságban, 200 mm-escsapadék mellet ötezer évet megélõ,szálkástobozú fenyõk, Pinus aristata).

Sitkei György könyvét áthatja az a cso-dálat és tisztelet, amely – sajnos – a szak-májában elmerülõ „szakbarbárból” sok-szor már-már kiveszett. Megközelítés-módját jellemzi, amit a fák életérõl ír: „Afák a természet legtökéletesebb teremt-ményei. Minden szerkezeti elemük vala-milyen funkciót lát el, s a funkciók harmo-nikus egységet képeznek. A fa minden lé-nyeges eshetõségre fel van készülve, ki-véve a láncfûrészt.” Mûszaki képzettségétsem tagadja meg, amikor egy külön feje-zetben tér ki a fák különleges „élettaniszabadalmaira”: milyen technikai megol-dásokat alkalmaznak a fák pl. a víz 50-100méteres magasságba szivattyúzásához.

A különlegesen szép, vagy különlege-sen nagy fák bemutatása mellett, a szerzõnem feledkezik meg a fák anyagáról sem.Természetesen nem az ipari feldolgozásrólvan szó (bár néha az is említésre kerül),hanem a mûvészien kidolgozott, dísz-tárgyként elkészített fa szépségérõl. Ez atémakör átvezet a kultúra és a kultuszokvilágába. Hogyan is lehetne a fák és a faanyagának szépségét bemutatni a világlegidõsebb és ma is álló fatemplom-együt-

tesének bemutatása nélkül (Japánban,Kyoto mellett található) – a másik véglet azarizonai óriási kandeláber-kaktuszok „ár-nyékában” álló, fából épült vadnyugati vá-roska. Néprajzi elemet visz a leírásba a he-lyi õslakosság által adott nevek felkarolá-sával: az olvasó pl. az új-zélandi faóriásokleírásánál ízlelgetheti a maori nyelvet: apohutukawa (a vörös virágözönnel feldí-szített Metrosideros excelsa, az „új-zélandikarácsonyfa”) vagy a Jura-kori arauká-ria-félékhez tartozó, lomblevelû kauri(Agathis australis), amelybõl a legna-gyobb példány a Te Matua Ngahere (azerdõ atyja) névre hallgat…

Dendrológiavizsgára készülõ egye-temi hallgatóknak nem ajánlanám ezt akönyvet. Mindazoknak azonban igen,akik önfeledten el akarnak merülni akülönleges virágú, bizarr vagy óriás ter-metû fás növények világában, és egypillanatra megállj-t akarnak parancsolnimaguknak rohanó korunkban, mert va-ló igaz: szépség lakozik minden fában.És ezt néha észre kell vegyük a minden-napokban is.

(Sitkei György: Érdekes fák és bokrokmás tájakról. Magánkiadás, 440 A4-es ol-dal. Megjelent az Ember az Erdõért Ala-pítvány, több egyetemi intézet és a Zalai-,Bakonyi-, Mecseki- és SzombathelyiErdõgazdasági rt.-k támogatásával, aNyME, Sopron gondozásában, 2006).

Mátyás Csabatanszékvezetõ

Egy dendrofil feljegyzései: ami adendrológia szakkönyvekbõl kimaradt

A harmadik oldal

ASelmeci Társaság felkérésének eleget téve, a Nyu-gat-Magyarországi Egyetem V. erdõmérnökklubhelyiségében került vetítésre a „Sopron Nagy

Napjai” c. filmgyûjtemény 7. része. Ebben az érdeklõdõk bepillantást nyerhettek a volt

Magyar Királyi Bánya- és Erdõmérnöki Fõiskola, akésõbbi Mûegyetem múltjába. A filmfelvételek dr.Friedrich Károly munkáját dicsérik. A soproni városimozi legendás igazgatója már 1927-tõl rendszeresenfilmezte szeretett szülõvárosát. Külön érdekesség ebbõlaz idõszakból az akkori Alma Mater mindennapjait -benne a selmeci hagyományokat is – megörökítõ kis-filmje. A villódzó celluloidszalag emléket állítt az akko-ri professzoroknak, tanároknak és diákoknak egy-aránt. Láthatjuk többek között az elsõ ballagás képeit(1923!-ból), az ún. vidám ballagás képsoraival színe-sítve. Elvonulnak elõttünk a „régi és új erdészek”, az„eladó leányok”, „a Ruhr vidéki gyõzõk” a „Hatástanzenekar” és a „gólyák” csapata. Elõttünk gördül ki azsúfolásig megtelt filléres gyors a GySEV pályaudvarról.Még a vasúti kocsik tetején is a búcsúzva integetõ bá-nya- és erdõmérnökök ülnek. A film külön érdekességeegy búcsúzó török bányamérnök. Ezután feltûnik elõt-tünk Riska tehén társaságában „Steingruben nagyköz-ség” teljes elöljárósága. Az 1933-as nagy és méltóságtel-jes ballagás képsorai után az akkori hallgatók valden-jeit és grubenjeit csodálhatja meg a figyelmes szemlélõ.A Mûegyetem ifjúsága tömött sorokban vonul fel a Hû-ség Napján (december 14.) a Várkerületen, és teljes lét-számban tiszteleg március emléke elõtt. Ott vannak a30-as évek revíziós nagygyûlésein és a felvonulásokonis. Nem feledkezve meg hõseikrõl, a temetõkben is leró-ják kegyeletüket az 1919-es vörös terror áldozatai ésNyugat-Magyarország mártírjai elõtt.

Machatsek Gyula erdõmérnök és Szechányi Elemérbányamérnök hallgatók sírján ma is koszorúk és mé-csesek emlékeztetnek bennünket Sopron iránti hûsé-gükre és áldozatvállalásukra. A selmeci-soproni hagyo-mányok, a régmúlt emlékeinek ápolása ma is kötelessé-günk.

Ezúton kérek mindenkit, hogy akinek tulajdonábana korral kapcsolatos relikviája van, szíveskedjen jeleznikönyvtárunknak.

ifj. Sarkady SándorNyME Központi Könyvtár

fõigazgató

Tartalom

Bartha Dénes:A szelídgesztenye õshonossága... ..............................34

Kondorné Szenkovits Mariann–Horváth Tamás:Fafaj-összehasonlító kísérlet tapasztalatai ..................38

Kondorné Szenkovits Katalin:A 35 éves Nagylózsi fafajösszehasonlító kísérlet ......40

Major Tamás:Tuskós területek talaj-elõké-szítésének gépesítési helyzete,fejlesztési lehetõségei................43

Hirka Anikó:Magyarországi erdõkárok 2006-ban ....................................45

Erdészbál a szeretet jegyében ....48

Iskolatûz Szõcsénypusztán ......50

Néhány szó a 2007. évi erdészeti költ-ségvetésrõl ..................................................53

Jacsman János:Ami az ’56-os emlékezésekbõl kimaradt....................54

Schmotzer András: Kitüntetéseinkrõl..........................57

Sylvester Lajos:Az ojtozi Honvédemlékmû cikcakkos útja Szent Istvánországában ......................................64

Pedroni Emma Anna: Magyarország freskó-térképe a Vatikánban ............................................................II/B3

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLII. évfolyam 2. szám (február)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Puskás Lajos, Sárvári János.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected]Ó: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: DR. PETHÕ JÓZSEF elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2007. február 7.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Enyhe tél. Fotó: Pápai Gábor.

34 Erdészeti Lapok CXLII. évf. 2. szám (2007. február)

Néhány fafajunk (pl. lucfenyõ,jegenyefenyõ, vörösfenyõ, király-dió) õshonossága hosszú idõ óta vi-ta tárgya, s ebbe a csoportba tarto-zik a szelídgesztenye is. A sokszorérzelmeket is fölkavaró õshonosságkérdését szubjektív alapon eldönte-ni nem lehet, rendszerint sok szem-pontú és kizáróan objektív elemzé-sek nyomán lehet a választ megad-ni. A szelídgesztenye hazai õsho-nosságának kérdésköre esetében azöt évvel ezelõtt elhunyt kiváló er-dészbotanikus, dr. Csapody Istvánfolytatott alapos és szerteágazó ku-tatást. Vonatkozó tanulmánya[Õshonos-e a szelídgesztenye (Cas-tanea sativa Mill.) hazánkban ésKözép-, ill. Dél-Európában?] egy aligismert és kis példányszámban meg-jelent periodikában (Erdészeti ésFaipari Tájékoztató, 1972, 1-2 sz.,49-61. o.) látott napvilágot, amelyeta szakközönség körébõl csak na-gyon kevesen ismerhetnek. Az évfája sorozatban, a szerzõ elõtt tiszte-legve, e tanulmány rövidített ésszerkesztett változatát adjuk közre.

Dr. Csapody István a szelídgeszte-nye õshonosságával kapcsolatos, szö-vevényes ismeretanyag korszerû össze-foglalását adja a pro és kontra érvekfelsorakoztatása mellett. A szelídgesz-tenye elterjedésének (elõfordulásának)felvázolása után joggal teszi fel a kér-dést: termesztett fa-e nálunk a Cas-tanea sativa, vagy a természetes vege-táció õsi tagjának tekintendõ-e? A kér-désre másfél évszázada kutatók hosszúsora keresi a választ, de a magyaráza-tok és vélekedések még ma semkielégítõk. Inkább következtetésekre,semmint bizonyosságokra támaszkod-hatunk, s ez szerinte az erdészeti köz-véleményünkben is tükrözõdik. Az ér-veket és ellenérveket négy fontos kér-déskomplexum, ill. szempont körécsoportosította, melyek:

– kultúrtörténeti szempontok (nyel-vészeti-levéltári adatok),

– összehasonlító növényföldrajziszempontok,

– pollenanalitikai vizsgálatok és– prehisztorikus makrofosszíliák le-

letanyaga.

1. Kultúrtörténeti szempontoka.) Contra spontaneitatem

Kultúrtörténeti oldalról a kérdéstelõször Hehn (1883) közelítette megkitûnõ és érdekes könyvében. Legfõbbérve, hogy a gesztenye szó óörményeredetû, és a Castanea megjelöléséresem a görög, sem a latin nyelvnek nemvolt még külön fogalma. Xenophon(Kr.e. 444-356) a gesztenye szót mégnem ismerte (bár hírt ad egy olyan szé-les dióról, amely feltehetõleg a geszte-nye volt) és Cato (Kr.e. 234-149) „De rerustica” c. munkájában, továbbá Varro(Kr.e. 116-27) a mezõgazdaságról írt 3könyvében ugyancsak nem említi. Agesztenye elõször Vergiliusnál tûnikfel, mint gyümölcsfa, s ebbõl Hehn, va-lamint követõi, különösen Zoller (1969)arra a feltevésre jutottak, hogy a Cas-tanea-t Kis-Ázsiából hozták a Földközi-tenger vidékére és a Balkán-félszigetre,s így Olaszországban az antik kultúramaradványának kell tekinteni.

b.) Pro spontaneitatemFenti filológiai okoskodással szem-

ben rá kell mutatnunk arra, hogy ha agörögöknek és kezdetben a rómaiak-nak nem is volt külön szavuk a geszte-nye megjelölésére, ez egyáltalában nemjelenti azt, hogy a gesztenyét nem is-merték. Az okfejtés emlékeztet arra azérvelésre (Szemészeti Közlemények),mely szerint a görögök nem ismerhet-ték a kék színt, mivel Homeros enciklo-pedikus jellegû eposzaiban a kék szín

megjelölésére szolgáló szó nem kapotthelyett. Az ilyen eszmefuttatás semmitsem ér, mert – a gesztenye esetében –hasonló okfejtéssel visszautasítható: azeredetileg kis termésû, vadon termõgesztenyét a tölgyekkel foglalták össze,s külön névvel csak akkor kezdték je-lölni, amikor az már a termesztésbe isbevonult. [Sikerült egyébként kideríte-ni, hogy „kastanai” alakban Hérodo-tosznál (Kr.e. 484-424) már szerepel!] Aszelídgesztenye római telepítésénekgondolata Közép-Európában, a Rajna-menti gesztenye-elõfordulásokkal kap-csolatosan Willkommtól származik, és akor klasszicizáló, minden antikértlelkesedõ ízlése terjesztette el ezt a –rajnaiakra nézve egyébként igaz – felfo-gást az európai szakirodalomban máselõfordulásokra vonatkozóan is. A véle-kedést látszólag alátámasztja az, hogylegtöbb helyen a szelídgesztenye való-ban egykori római településekkelegyütt tûnik fel (pl. Sarmizegetuza), demár Rapaics Raymund (1935, 1940) rá-mutatott arra, hogy a „római ültetést tel-jesen megdönti, hogy Közép-Európá-ban legészakibb genytenyéseink olyanhelyeken vannak, ahol római sohasemjárt.” Ezt erõsítik meg Boros Ádámnak(1954) a szinpetri gesztenye elõfordulá-sokra vonatkozó adatai is.

Az a valószínû körülmény tehát,hogy a szelídgesztenye kerti kultúrájátaz antik népek honosították meg, nemmond ellene annak, hogy a Mediter-ráneumban és Pannóniában a geszte-nye vadon is mindenütt elõfordult.

2. Növényföldrajzi szempontoka.) Contra spontaneitatem

A növényföldrajz kutatói közül Christ1895-ben a szelídgesztenye dél- ésészak-alpesi, továbbá jura-beli elõfor-dulásait még eredetieknek tartotta,Engler (1901) azonban már Hehnhezcsatlakozva az emberi behurcolás melletttört pálcát. Zoller (1969) a kérdés állásá-ról adott kitûnõ összefoglalásában magais ezt a nézetet teszi magáévá, ésRosenkrantz (1923) flóratörténeti-florisz-tikai bizonyítékait az alsó-ausztriai szelíd-gesztenye-reliktum viszonyaira nézvenem tartja meggyõzõnek. Rosenkrantzugyanis az ottani gesztenyésekbõl többolyan maradvány-növényfajt sorol fel (pl.

Az év fája

A szelídgesztenye õshonossága...Dr. Csapody István emlékének

Fotó: Pápai G.

Erdészeti Lapok CXLI. évf. 2. szám (2007. február) 35

fogtekercs, délvidéki perjeszittyó, ló-nyelvû csodabogyó, gérbics, zöld hu-nyor, gumós kõtörõfû, tarka lednek, kö-ménylevelû kocsord, jerikói lonc), ame-lyek paleoklimatológiailag igazolnák aCastanea sativa spontaneitását. Zoller efajok csoportját erõsen heterogénnektartja: „minthogy az egyes fajok areái lé-nyegesen eltérnek egymástól és ter-mõhelyigényeik sincsenek a szelídgesz-tenyével közelebbi kapcsolatban. Ezek aszelídgesztenye õshonosságát tekintveAlsó-Ausztriában sokkal kevésbé meg-gyõzõk, mint Kolchiszban, ahol a szelíd-gesztenyének apró termésû, vadontermõ változatai fordulnak elõ az elegyeslomberdõk sarjállományaiban, amelyek-ben szakállas éger, közönséges gyertyán,közönséges mogyoró és keleti bükk fa-jokkal együtt tenyészik. Ezeknek azerdõknek különösen cserje- és gyep-szintjében a harmadkori babérmeggy-ve-getáció tipikus maradványjellege tûnikfel: szárcsafû, apróvirágú tündérvirág,babérmeggy, bogyós orbáncfû, kaukázu-si borostyán, kaukázusi áfonya, sárgahavasszépe és pontusi havasszépe.”Zoller még nagyobb jelentõségûnek tart-ja, hogy ezek a vadon termõ formák és ti-pikus harmadkori maradványelemek aBalkán északi részén, az Appenninekbenés Dél-Franciaországban sem jelentkez-nek, ahol viszont a szelídgesztenye ele-gyetlen állományokat alkot, ott nagyonközönséges és eredetére nézve nagyonvegyes kísérõnövényzet jellemzi (pl. Ri-viéra, Dél-Svájc). Végsõ konklúziókéntez a fejtegetés abban csúcsosodik ki,hogy a szelídgesztenye kolchiszi, ill.kolchisz-mauritániai maradványelem,amelynek mai általános elterjedése Dél-Európában nagyobbrészt a kultúra kö-vetkezménye.

b.) Pro spontaneitatemZoller areálgeográfiai kifogásai

Rosenkrantz felsorolt reliktumfajaivalszemben nem meggyõzõk, mert azoknem areájuk, hanem éghajlati igényeikazonossága révén természetes kísérõi aszelídgesztenyének. Rosenkrantz paleo-klimatológiai meggondolások alapjántekinti a Hayek (1906) által megállapí-tott Melk – Obergrafendorf – Rothanau– Böheimkirchen – Neulenbach –Wienertal – Gloggnitz határ által jelöltterületen a gesztenyét harmadkori relik-tumnak. Lehetséges, hogy az Alsó-Ausztriából közölt kísérõfajok nemmindegyikének termõhelyigénye áll aszelídgesztenye ökológiájával közeleb-bi kapcsolatban, azok a fajok azonban,amelyeket ugyaninnen Gáyer Gyula

(1925) felsorol – sziklai üröm, borzasszulák, cserszömörce, fehér sáfrány,tarka lednek, piros bazsarózsa, fekete-fenyõ – már igen. Ugyanígy lehetetlenészre nem venni, hogy Alsó-Ausztria(Bohmerle, 1906; Du Rietz, 1923; Wer-neck, 1956) és Stájerország (Eggler,1933, 1941) minden olyan pontjáról,ahonnan Castanea ismert, xeroterm ésdélkelet-mediterrán lágy szárú kísérõfa-jok egész sora mutatható ki. Így Hart-bergnél ebfojtó müge, Weizklammnálszéleslevelû kecskerágó, komlógyer-tyán, pajzstok, jezsámen, pannon bor-kóró, Peggaunál naprózsa, Göstingmellett és a Plabutschon molyhos tölgy,kakasmandikó, kisvirágú pimpó, pusz-tai szélfû, borzas len, Fürstenfeld-nélszakállas szegfû, bozontos kutyatej, za-lai bükköny ilyenek. Graz és környékejól ismert xeroterm flórasziget (Eggler,1941, 1943), Dél-Stájerországban Win-disch, Bühlen és Possruck közeli hídHorvátország gesztenyései felé (Gáyer,1925), Burgenland területén a tömege-sen fellépõ Castanea-t ugyancsak dél-keleti elemek serege kíséri, így Újho-dosnál, Rohoncnál, Szalónaknál(Csapody, 1959). Ezek együttes fellépé-se tovább folytatódik magyar területenKõszegnél (magyar aszat, borzasperemizs, széleslevelû bordamag, le-ánykökörcsin, cser, molyhos tölgy),Velemnél (tükörvirág, bugás macska-menta, mogyorós hólyagfa, jajrózsa),Sopronnál (pókhálós imola, szögleteskutyatej, szürke galaj, gumós kõtörõfû,sarlós gamandor) (Csapody, 1959), amagyar Praenoricum más helyein (szár-nyas rekettye, szõrös rekettye, illatoshunyor, tarka lednek, délvidéki perje-szittyó, tavaszi kankalin, pirítógyökér),sõt kelet felé Gáyer szerint még a Som-lón is (sajmeggy, csíkos és bibircseskecskerágó, nagyezerjófû, színeváltókutyatej, erdei gyöngyköles, karcsúgyöngyike, molyhos tölgy, mogyoróshólyagfa). A pozsonyi gesztenyésekõsiségét sallangvirág, borzas pimpó,lónyelvû csodabogyó, õzsaláta, francialepkeszeg támasztják alá Benèattal(1960) szemben. Az alsóbbrendû növé-nyek tekintetében Zahlbruckner (1904)ugyanerre a megállapításra jut.

A felsorolt növényfajok „a Graz felettkezdõdõ, az Alpok keleti lejtõin átAusztriába hajló, majd a Kárpátok délilejtõin tovább haladó, kelet felé termé-szetesen jobban elmosódó, de példáula nyitrai Zobor-hegyen ismét nagyonszembetûnõ xeroterm flóraszigetek lán-colatával hozhatók kapcsolatba”(Gáyer, 1925), és semmi okunk sincs

éppen a Castanea természetes elõfor-dulását e helyen kétségbe vonni.

Nyilvánvaló számunkra, hogy a sze-lídgesztenye délrõl, a Dráva jobb part-ján felhúzódva, összefüggõ elõfordulá-sok egymásutánjával hatol a Kis-Kárpá-tokig (Csapody, 1959). Összefüggõ el-terjedésének nyugat-dunántúli szaka-sza az Alpok keleti lejtõin tehát nemizolált, erre egyébként Suèiè (1953) isrámutatott. Ez pedig megdönti Fekete –Blattny (1913-14), ill. Blattny – Staštný(1965) õshonosság elleni érveit, vagyisazt, hogy a gesztenye a Dráva jobbpartikompakt elterjedési vonalával szembena Lajta- és Rozália-hegységben izolált.

További növényföldrajzi bizonyíté-kul szolgál az a körülmény, hogy elter-jedésének északi határvonala Közép-Európában a csertölgy elterjedésvona-lával egyezik vagy azzal párhuzamos(Rapaics, 1940). A Kis-Kárpátok elõhe-gyein a szelídgesztenye õshonosságáranézve a növénytársulások regionális el-helyezkedése révén Du Rietz (1923)szolgáltatott adatokat.

A florisztikai növényföldrajz melletta cönológiai szintézis-analízis is azõshonosság bizonyítékát szolgáltatja.Magyarország Castanetumainak részle-tes flóraelem-spektrumából ugyanis ki-derült (Csapody, 1969), hogy a mediter-rán jellegû flóraelemek aránya csoport-részesedés alapján számítva a fajoknaktöbb mint 50%-át, csoporttömeg alapján75%-át teszik ki, s ez a szám a Balkánfelé sem változik. A Zoller, ill. Markgrafáltal felsorolt babérmeggy-vegetációmaradványfajait itt a gesztenyévelegyütt már azért nem leljük, mertareájuk – éppen azok reliktum helyze-ténél fogva – sokkal szûkebb.

3. Pollenanalitikai vizsgálatoka.) Contra spontaneitatem

A pollenanalitikai tanúságtétel lényegeaz, hogy rég letûnt korok vegetációs vi-szonyait a különbözõ geológiai rétegek-ben megõrzött virágpollenek mennyiségiés minõségi elõfordulásából rekonstruál-ja. Különösen alkalmasak erre a széllelporzódó, pollent nagy tömegben termelõfafajok virágporszemei, amelyeket tõzeg-lápok légmentesen zárnak magukba.Ezért a legfontosabb pollenanalitikai fel-tárások tavak, ill. tõzegmohalápok kör-nyékére korlátozódtak.

Azok az alapos és megbízható pol-lenanalitikai vizsgálatok, amelyeketLüdi (1944), majd ehhez kapcsolódvaZoller (1958, 1960, 1961), ill. Zoller –Kleiber (1970-71) az inszubriai Dél-Svájban, közelebbrõl a Luganotól


északra fekvõ Lago di Lugano, Lago diMaggiore, Lago d’Origlio, Gola di Lago,Lago Cadagno, Bedrina, Suossa SanBernandino és Val di Isone környékénvégeztek, arra az eredményre vezettek,hogy a Castanea sativa és a vele min-dig együtt jelentkezõ Juglans regia pol-lengörbéi csak egy nagyobb leromlásikultúrperiódus után, a kelta-rómaiidõben jelentek meg. A C14 kormegha-tározással többszörösen ellenõrzött ma-ximum is a késõ római korra (nagyjábólAugustus császárságának idejére) esik.Beug (1967) dél-dalmáciai analíziseiMijet „Malo Jezero” mellett, újabban pe-dig Törökországban (Anatólia, 1970) aCastanea és Juglans megjelenését vala-mivel késõbb, mint Kr.e. 2000-re, azAbies és Fagus visszaszorulásának ide-jére teszi. Vinken (1968) UmbriabanKr.e. 1770-bõl sem talált Castanea-pol-lent, csak Fagus, Carpinus, Acer, Ostryaés Corylus került elõ.

Részletek elkerülése céljábólZollernek adjuk át a szót, hogy a fentie-ket összefoglalja (1968, hozzám intézettlevelének fordítása): „A Castanea az Al-pok déli peremén, Piemont-tól Illyria-ig, de Észak-Jugoszláviában és Magyar-országon is emberi eredetû. Rubnermár 1960-ban a Castanea elterjedésé-nek északi határát kelet felé közvetle-nül az Alpok déli peremén húzta meg.Ezt a határt kétségtelen még messzebbkell dél és kelet felé helyezni, mivel Fir-bas (1931) kétségtelenné tette, hogy a

szelídgesztenye Dél-Franciaországbannem õshonos, hiszen a Cevenne-i pol-lendiagramokban ugyancsak egykésõbbi és kizárólag lepusztulási (fe-nyér-) fázisban lép fel.”

b.) Pro spontaneitatemZoller kizárólag tárgyi, de egyoldalú-

an pollenanalitikai bizonyítékai, mintazt maga is hangsúlyozza – az inszubri-ai (dél-svájci) területre nézve – meg-gyõzõk. Ugyanígy nincs okunk Beugeredményeiben sem kételkedni. Azeredményeikbõl levont általánosító kö-vetkeztetések azonban már vitathatók,mert egyrészt ugyanazon terület másfeltárásaiban mások (Bertoldi, Antoni-etti) Castanea pollent mutattak ki, más-részt az a körülmény, hogy az inszubri-ai területen a szelídgesztenye nemõshonos, a feltételezett kolchisziõshazához térben közelebb fekvõ ésazzal összefüggõ balkáni, ill. pannóniaiés stájer – alsó-ausztriai elõfordulásokspontaneitását még nem dönti meg. Akülföldi vizsgálatok tekintetében Ber-toldi (1966, 1968) látszik igazolni ko-rábbi rétegekbõl a Castanea jelenlétét, aGarda-tó melletti Castellaroból. Lelet-anyaga alapján õ és Fenaroli a geszte-nyét Észak-Olaszországban õshonos-nak tekinti. Vizsgálatait Antonietti(1968) ökológiailag támasztja alá.

A hazai palinológiai kutatás mind ezideig adós maradt a gesztenye pollenjé-nek kimutatásával, egyedül Kiss Sza-

bolcs (1968) erdõmérnöknek az Erdé-szeti és Faipari Egyetem Erdõmûvelés-tani Tanszékén készült és Sopron kör-nyékén végzett palinológiai diploma-munkája hozott pozitív eredményt.Adatai további megerõsítésre szorul-nak.

Összefoglalva az eddig elmondotta-kat: Zoller és Beug kutatásaiból meré-szen Magyarországra is általánosítottpollenanalitikai érveket sem megerõ-síteni, sem cáfolni nem tudjuk. Ezek azadatok is éppoly ellentmondásosak,mint az eddigi okfejtések, teljesen meg-nyugtató választ, megdönthetetlen bi-zonyítékot kizárólag csak a faszénma-radványok, ill. makrofosszíliák nyújt-hatnak.

4. Faszénmaradványok és makrofosszíliák

a.) Contra spontaneitatemNeuweller (1905) a felsõ-olaszországi

cölöpépítmények között Castanea-maradványokat is talált, melyeket azon-ban Engler (1910) rétegtani helyzetükés a tölgyek fájával való könnyûösszetéveszthetõségük miatt éppúgynem tartott elfogadhatónak, mint aho-gyan Furrer (1959) is kételkedik a Nyu-gat-Svájcból (Vinelz am Bielersee) elõ-került és Neuweller (1910) által megha-tározott kora bronzkori gesztenye-cö-löpépítmények hitelében. (A maradvá-nyokat a Berni Történeti Múzeum õrzi.)Firbas (1949) szerint a hallstadt-koriKaiserstuhl gesztenye faszénmaradvá-nyai sem teljes értékûek. Andersson(1910) Polada melletti bronzkori cölöp-építmények között hiába keresett Cas-tanea- és Juglans-maradványokat, aLago di Ledro cölöpépítményeibõlBataggli (1943) által kimutatott számosgesztenyemaradványt pedig a termés-burkok hiánya miatt Zoller vonja két-ségbe. Utóbbi szerint nehezen érthetõ,hogy az akkori telepesek a gesztenyefáját használták, termésének, mint érté-kes tápláléknak és zsákmánynak hasz-nálata pedig ugyanakkor ismeretlen lettvolna. Alátámasztani látszik megállapí-tását Villaret és Rochow (1958) Vedeg-gio (Mincio) közelében feltárt lelet-anyaga. A termés- és maglelet számosérdekes kultúrfajt, így pl. fügét tartal-maz, de egyetlen szelídgesztenye-bur-kot sem.

b.) Pro spontaneitatemFenti leletanyaggal szemben a ma-

gyarországi fitopaleontológiai kutatás(Andreánszky Gábor) a szarmata-idõszakból, a Balaton mellõl Castanea

Sasvédelemben jók vagyunkA Magyar Madártani Egyesület szakemberei 6000 kilométert tettek meg terepi vi-szonyok között Ukrajna négy mintaterületén, hogy a parlagi sas ottani állomá-nyainak védelmét tapasztalataikkal segítsék. Az egyik területen nem akadtak avédett madár nyomára, a másik három területen összesen hat pár költését je-gyezték föl, fészkeiket térinformatikai rendszerrel térképen rögzítették, táplál-kozási szokásaikat lejegyezték. Szakembereink Grúziában, a kaukázusi populá-ció védelmi tervének kidolgozásában is részt vettek. A parlagi sassal kapcsola-tos program földrészünk legnagyobb ragadozómadár-védelmi programja, ame-lyet az EU is támogat a LIFE Nature elnevezésû természetvédelmi forrásából. Azunió területén élõ parlagi sasok kétharmada, 81 pár hazánkban fészkel, ennélcsak az oroszországi állomány nagyobb. Az Ukrajnában gyûjtött sastollak DNS-mintáit összevetve az itthoni egyedek örökítõanyagával azt is tudni fogjuk rövi-desen, van-e populációgenetikai kapcsolat az állományok között.

* * *

Az ibériai hiúz és az autókVégleg kipusztulhat az Ibériai-félsziget nagyragadozófaja, tudományos nevén aLynx pardinus. A Spanyolországban élõ mindössze 100 egyedbõl 38 a szaporo-dóképes nõstény, ám így is kérdéses a faj túlélése, a 10 ezer évvel ezelõtt kihaltkardfogú tigris után a hiúz lehet a következõ macskaféle, amely végleg eltûnhetFöldünkrõl. Helyzetükön mit sem segít, hogy Dél-Spanyolországban védett terü-leten, a Donana Nemzeti Parkban élnek, mivel a nagy turistaforgalom miatt gyak-ran végzik jármûvek kerekei alatt.

(Élet és Tudomány)


latissima néven jó megtartású levélle-nyomatot tárt fel. A fiatalabb harmad-korból Miskolc mellõl (Csosznya) és ahegyaljai Mádról közöltek a mai Cas-tanea pumilahoz hasonló leveleket.Castanea-szerû leletünk van ezen kívülmég az Eger melletti Kiseged alsó-oligocén palájából, továbbá egy ková-sodott fatörzs Bántapolcsányból (Jávor-ka Sándor). A Castaneat tehát a hûvö-sebb-nedvesebb I. Bükk-korban (vagy-is a csiszolt kõkor végén, ill. a bronzkorelején), az utolsó jégkorszak után a kö-zéphegységbe visszatért fajok közé szá-mítják (Kárpáti – Terpó, 1971).

Fosszilis famaradványokat Magyaror-szágon elõször Hollendonner Ferenc(1931) mutatott ki a miskolci Avasmezolitikumából. Ezeket Greguss Pál(1940) nagyrészt Quercus-fajhoz tarto-zóknak találta, minthogy a faszenekxilotómiai meghatározása nem volt meg-nyugtató. A Budapest környéki Remete-

barlang bronzkori faszenei között azon-ban Stieber József és Sárkány Sándor(1952) már Quercus, Acer, Fraxinus,Carpinus és Betula mellett Castanea ma-radványt is talált. Szerzõk a kísérõ fafa-jokból arra következtettek, hogy a reme-teszurdoki alsó barlang faszenes rétege abükk-korszak elsõ részébõl, azaz a kul-túrtörténeti bronzkorból (Kr.e. 2000)származik. Még nagyobb bizonyító erejûennél a Sümeg melletti Mogyorós-dombprehisztorikus csonttemetõjének feltárá-sa során elõkerült faszénmaradványokmeghatározása. A megvizsgált 300 dbminta közül 4 db 8-10 mm x 10-15 mmnagyságú, tangenciális metszetben szé-les bélsugarakat nem tartalmazó marad-vány kétséget kizáróan Castanea sativa-nak bizonyult. A fajmeghatározástStieber József (1960) végezte, a maradvá-nyok korát C14-es eljárással Damon(1964), az Arizonai Egyetem Geochro-nológiai Intézetének vezetõje állapította

meg. A maradványok kora szerintükKr.e. 2720 ± 160 év.

A szelídgesztenye hazai õshonos-ságára vonatkozó végsõ álláspontunk akövetkezõkben foglalható össze: szá-mos külföldi (Du Rietz, Rosenkrantz,Eggler, I. Horvat, Wraber, Werneckstb.) és csaknem valamennyi hazaiszerzõ (Gáyer, Rapaics, Jávorka, Boros,Soó, Csapody, Kárpáti stb.) véleményeszerint a szelídgesztenye Magyarországnyugat- és dél-dunántúli (sõt részbenközéphegységi) elõfordulásain õsho-nos, még akkor is, ha állományainak jórésze ma már az ember alakító tevé-kenységének keze nyomát is viseli. Jóvolna, ha ez a korszerû felismerés erdé-szeti oktatásunkban is helyet kapva, arómai ültetés és más téves feltevésekspekulatív érveit végleg kiszorítaná.

Dr. Csapody István tanulmánya alap-ján összeállította

dr. Bartha Dénes

FelhívásEnergetikai célú faültetvények

felmérésére

Az Erdészeti Tudományos Intézet, valamint a Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezeti Erõforrás-gazdál-kodási és -védelmi Kooperációs Kutatási Központ ezútonszeretné felhívni az energetikai célú faültetvények létesí-tésével, rendszeres állapotfelmérésével foglalkozó álla-mi, közösségi és egyéni gazdálkodók figyelmét arra alehetõségre, mely szerint a nevezett intézmények bizo-nyos keretek között térítésmentesen elvégzik a meglévõfaültetvények faterméstani állapotfelvételét (hozamvizs-gálatokat), illetve a felvett adatok kiértékelését és össze-sítését, továbbá a felvett, feldolgozott és kiértékelt adato-kat a gazdálkodó rendelkezésére bocsátják.A felvételek célja: egy, az energetikai faültetvényekre vo-natkozó országos adatbank létesítése, miáltal lehetõségnyílik összegezni az energetikai célú faültetvények léte-sítésével, illetve produktivitásával kapcsolatosan eddigfelgyülemlett ismereteket.

Kapcsolatfelvétel:Erdészeti Tudományos Intézet

Ültetvényszerû Fatermesztési Osztály1023 Budapest, Frankel Leó u. 42–44.

Kontaktszemély: dr. Veperdi Irinatel.: (1) 438-5859, (30) 360-6628

e-mail: [email protected]

NYME – Környezeti Erõforrás-gazdálkodási és–védelmi Kooperációs Kutatási Központ

9400 Sopron, Verõ J. u. 1.Kontaktszemély: dr. Veperdi Gábortel.: (99) 518-137; (30) 317-5335e-mail: [email protected]

Dr. Vancsura Rudolftanár úr 80 évesNem hiszem, hogy lenne olyan erdészkolléga hazánkban,akinek nem mondana semmit dr. Vancsura Rudolf neve.Nem hiszem, hogy akik vizsgáztak nála, elfelejtették volnaõt. Vancsura tanár úr idén február 20-án tölti be 80.életévét, melyhez ezúton is tisztelettel gratulálunk.

1950-ben végzett az akkori Erdõmérnöki Fõiskolán, sa Kiskunságban eltöltött rövid gyakorlati szakmai pálya-futás után a Fõiskola, majd jogutódjai Növénytani Tan-székén oktatott 1988 végéig, nyugalomba vonulásáig. Adendrológia és a növényrendszertan rejtelmeibe és szép-ségeibe közel négy évtized erdõmérnök-hallgatóit vezet-te be, s kérte tõlük szigorúan számon az elsajátított isme-reteket. Tudása, embersége, megtörhetetlensége sokak-ban ébresztett tiszteletet, lett évfolyamok példaképe,szakestélyek állandó meghívottja, díszkorsók birtokosa.Az 1960-ban megjelent „Lombos fák és cserjék”, valaminta Gencsi László professzorral 1989-ben közösen kiadott„Dendrológia” alapmûvé vált, sokan forgatják, idézik, ta-nulnak belõle. Ezeket a munkákat még hosszú idõ múlvais forrásmunkaként fogjuk tisztelni. Az EgyetemBotanikuskertje pedig az õ elképzelése, tervei, sokszorkétkezi munkája nyomán újult meg, vált európai hírûdendrológiai gyûjteménnyé.

Vancsura tanár úr ma is aktív, foglalkoztatják utódai, aNövénytani Tanszék életének továbbra is szervesrésztvevõje. E sorok írója tegnap gondolt bele a múlóidõbe, amikor a Tanár úrral éppen együtt vizsgáztatottDendrológiából. Három generáció ült az asztal körül …

Az Erdészeti Lapok hasábjain keresztül is kívánunkRudi bátyánknak jó egészséget, páratlan növényritkasá-gokat felvonultató kertje mûveléshez sok örömöt,hosszú életet!

Dr. Bartha Dénes


A fafaj-összehasonlító kísérlet tervétMajer professzor vezetésével 1968 fo-lyamán dolgozták ki az Erdõmûvelés-tani Tanszék munkatársai. A kísérletiterület egykori úrbéresi rontott sarj-gyertyános állomány helyén találha-tó, közel 7 ha-on, a Soproni-hegységerdõgazdasági tájrészletben. Erdõrés-zlet száma Ágfalva 6A (2001 üzem-terv). A kísérlet célja az adott ter-mõhelyen elõreláthatólag nagy faho-zamú, termõhelyálló és a vad kárté-telének is ellenálló fafajok kiválasztá-sa, de gondoltak olyan kérdések tisz-tázására is, hogy például elegyetlenülmelyik fafaj növekedése, illetve állo-mányszerkezete lesz a kedvezõbb. Atelepítés hazai és kismértékben kül-földi fafajokkal történt.

A terület átlagos tengerszint feletti ma-gassága 350 m. A csapadék évi összege800 mm, a csapadékeloszlás szubalpinjellegû, átlagos évi hõmérséklet 9,5 °C .Fekvése északnyugati, lejtése 10°.

A természetes erdõtársulás acidofilLuzula albida – gyertyános bükkös, ta-laja kissé podzolos barna erdõtalaj.

A kísérleti területen gödrös ültetéssel36 fafajt telepítettek 1969 tavaszán 40 x40 m-es parcellákon, többségében 1,5 x1 m-es hálózatban, kivévea lucfenyõt, amelyetkülönbözõ hálózatban éselegyítve is telepítettek.

35 éves korra 19 fafajértékelhetõ, ezek a követ-kezõk (hálózattal): Piceaabies (1x1 m) LF; Picea abies(1,5x1 m) LF; Larix europaea(1,5x1) VF; Betula pendula(1,5x1 m) NYI; Tilia cor-data (1,5x1 m) KH; Tiliaplathyphyllos (1,5x1 m) NH;Tilia argentea (1,5x1 m) EH;Acer platanoides (1,5x1 m)KJ; Picea sitchensis (1,5x1m) SITF; Pinus nigra (1,5x1m) FF; Pinus silvestris (1,5x1m) EF; Pinus strobus (1,5x1m) SF; Pinus ponderosa(1,5x1 m) GEF; Pseudotsugadouglasii var. viridis (1,5x1m) DF ; Abies grandis (1,5x1m) ÓJF; Quercus petraea

(1x1 m) KTT; Carpinus betulus (1,5x1 m)GY; Fagus silvatica (1,5x0,5 m) B; Quer-cus robur (1x1 m) KST; Quercus rubra(1x1 m) VT. Az eredetileg telepített fafajokparcelláinak egy része vagy emberi gyar-lóság /pl. a jegenyefenyõ-félék többsége/,vagy abiotikus /széldöntés/, illetvebiotikus /vad, rovar és gomba/ károsítá-sok miatt értékelhetetlen.

A parcellákon az ápolásokon kívülegyszeri tisztítás történt 1986-ban, majdegyszeri törzskiválasztó gyérítés a terü-let egy részén 1998-ban, másik részén1999-ben.

A kísérleti területen eddig négyszertörtént faállományfelvétel: 10, 16, 22 és35 éves korban. A felvételezéskor par-cellánként véletlenszerûen 2-3 sort jelöl-tünk ki úgy, hogy a sorokban minimum100-100 egyed felvételét tudjuk elvégez-ni; famagasságot és mellmagasságiátmérõt mértünk és meghatároztuk a fel-vett területek nagyságát. A belsõ feldol-gozás során kiszámoltuk az egyes par-cellákra érvényes szorzószámot, az ada-tokat a biometria módszereivel értékel-tük, ezt vonatkoztattuk egy-egy parcellá-ra, végül 1 ha-ra. A táblázatokban a 10éves korban és a 35 éves korban kapottértékeket tüntettük fel. /1.táblázat/

Az adatokból kitûnik, hogy a törzs-számcsökkenés természetes úton (ter-mészetes mortalitás) szinte valamennyiparcellán bekövetkezett. 10 éves korrakülönösen jelentõsen csökkent a bükk,a sitkafenyõ és az óriás jegenyefenyõ,míg legkevésbé a duglászfenyõ, a ko-csánytalan tölgy és a vöröstölgy törzs-száma változott. A csökkenés továbbfolytatódott a késõbbi években is, bárlényegesen kisebb ütemben. 35 éveskorra a legkevesebb egyedszámmal asima fenyõ és a gesztesfenyõ van jelena parcellákon. Ebben a korban a sûrû(1x1) hálózatban telepített vöröstölgyadja a legmagasabb törzsszámot,amelynek törzsszámcsökkenése 10éves korban a legkisebb volt, s ez a kis-mértékû csökkenés maradt meg 35 éveskoráig is. A telepítési törzsszámhoz ké-pest a sûrû hálózatban telepítettlucfenyõ törzsszáma csökkent a legna-gyobbat.

10 éves korban a legjelentõsebbmellmagassági átmérõvel a pionír fafa-jok állnak az élen, de igen jelentõs agesztesfenyõ, feketefenyõ, nagylevelûhárs mellmagassági átmérõje is. 35 éveskorra már erõteljesen vastagszik a ko-csánytalan tölgy, a bükk, valamint a

A Soproni-hegységben (Ágfalva) található fafaj-összehasonlító kísérlettapasztalatai

1. táblázat: Törzsszám (db/ha), átlagos mellmagassági átmérô (cm) és átlagos famagasság (m) 10 éves és 35éves korban


hársak. Tovább tartja vezetõ helyét azóriás jegenyefenyõ, amelyet az erdei-fenyõ és a simafenyõ követ.

A legjobb magassági növekedést is apionír fafajok (nyír, erdeifenyõ, vörös-fenyõ) mutatják 10 éves korban, dejelentõs a vöröstölgy növekedése is. 35éves korra megindul a bükk és a ko-csánytalan tölgy magassági növekedé-se, ezen fafajok ekkorra már a 10 éveskorban mért magasságuk közel hatszo-rosát érik el. Ebben a korban 17 métertmeghaladó magassággal a fenyõk ren-delkeznek, különösen jelentõs az óriásjegenyefenyõ utolsó években mutatottmagassági növekedése.

10 éves korban a legnagyobb kör-lapösszeggel az átmérõhöz hasonlóan apionír fafajok rendelkeznek. Változik ahelyzet 35 éves korra. Ebben a korbanjelentõs körlapösszeggel rendelkezikmár a luc-, a duglász- és az óriásjegenyefenyõ, igen erõteljes a bükk és akocsánytalan tölgy körlapösszeg növe-kedése. A fenyõk, a körlapösszegösszehasonlításában, a vezetõ helyeketfoglalják el./2.táblázat/

A fatérfogat értékelésének igazán afaállományok idõsebb korában vanjelentõsége. Ezen adatok ugyanis, fõlegfiatal korban (jelen esetben a 10 éveskori felvétel) még csak tájékoztató jelle-gûek lehetnek, hiszen – a kör-lapösszeghez hasonlóan – jelentõs sze-repe van a hektáronkénti törzsszám-nak. Ez ki is tûnik a sûrûbb hálózatú, il-

letve a magasabb törzsszámmal jelent-kezõ parcellák javára. 35 éves korra atörzsszámhoz viszonyítva a legjelen-tõsebb fatérfogatot az óriás jegenye-fenyõ adja, amelyet szorosan követ aduglász-, a luc- és a gesztesfenyõ, de

jelentõs már a bükk és a kocsánytalantölgy fatérfogata is.

A fafajok növekedési sorrendjét 10éves korban Majer (1980) a 100xx mutatóalapján határozta meg. Ez a mutató azon-ban a késõbbi korokban már nem ad reá-lis képet a növekedési erélyrõl. A kör-lapösszeget ugyanis erõsen befolyásolja ahektáronkénti törzsszám, ezért a növeke-dési erély meghatározására a továbbiak-ban a magasság- és a mellmagasságiátmérõ-növekedés változását választot-tam /3. táblázat/. Mindegyik mutató alap-ján meghatároztam a sorrendet, majd akét változó közötti összefüggés vizsgálatá-ra a rangkorrekciós módszert választot-tam. A meghatározáshoz elõször a válto-zók értékeit rangsoroltam, majd a rangsor-oknak megfelelõen úgynevezett rangszá-mot adtam. A két változó értékeit külön-külön rangszámoztam 1-tõl 20-ig, 20-szaljelölve az értékelt parcellák, illetve fafajokszámát. Azt vizsgáltam, hogy a két változórangszámai az azonos megfigyelési egysé-geken mennyire egyeznek.

A rangkorrelációs koefficiens képlete:

2.táblázat: Körlapösszeg (m2)- és fatérfogat (m3) alakulása 1 ha-ra vonatkoztatva 10 és 35éves korban

3.táblázat: A fafajok növekedési erély szerinti sorrendje 10 éves és 35 éves korban

* A LF (1,5x1) és (1x1) hálózati parcellák adatai átlaggal szerepelnek a táblázatban, ezért vancsak 19 adat a sorrendben


A rangkorrelációs koefficiens statiszti-kai próbájához „korrelációs koefficienskritikus r értékei” (Fisher és Yates, 1957után) táblázatot alkalmaztam n-2 sza-badságfokkal.

35 éves korban a rangkorrelációs ko-efficiens: rrang = + 0,8511

Ekkor a számított r = + 0,8511 na-gyobb, mint az FG = 22-2 = 20-ra P = 5% szinten megadott táblázati r érték(0,4227). Levonható tehát az a követ-keztetés, hogy a magassági növekedésés a mellmagassági átmérõ változás kö-zött szoros összefüggés áll fenn. Olyanszoros ez az összefüggés, hogy még a P= 1 % szinten megadott táblázati r érték(0,5368) is alatta marad a kapott érték-nek. Megállapítható tehát a szoros kap-csolat a magassági növekedés és a mell-magassági átmérõ növekedése között avizsgált faállományok 35 éves koráigbiztosan.

Jól látható, hogy a 10 éves korbanvezetõ helyen álló pionír fafajok növe-kedési üteme leállt. Fiatal korban mégnem, de 35 éves korban már szem-betûnõ a fenyõk vezetõ helye. Különö-sen erõteljes növekedést mutat az óriás

jegenyefenyõ, amely 10 éves korbanmég a 17., 35 éves korban pedig az elsõhelyen áll a fafajok rangsorában. Jól nö-vekednek a hársak, megindult a bükkés a kocsánytalan tölgy is, gyenge vi-szont a vöröstölgy növekedési erélye.

Összefoglalva elmondható:A Soproni-hegység ágfalvi, kissé pod-

zolos barna erdõtalaján az elsõ 10 évbena legjobb magassági- és mellmagasságiátmérõ-növekedést a pionír fafajok (nyír,erdeifenyõ, vörösfenyõ) mutatják. Ezekmagassága meghaladta az 5 m-t, vastag-ságuk pedig 6 cm körüli. Erre a korra márzárt állományt alkottak. Gyenge volt abükk, a kocsánytalan tölgy, a gyertyán, akislevelû- és az ezüsthárs, valamint az óri-ás jegenyefenyõ növekedése. Meg kell je-gyezni, hogy a kísérletbe bevont jegenye-fenyõk közül ez az egyetlen, amely 10éves kor után is értékelhetõ eredménytad, köszönhetõen a vadkárosítássalszembeni ellenálló képességének.

35 éves korban lényegesen változika helyzet. A változást a bükk és a ko-csánytalan tölgy egyre erõteljesebb nö-vekedése jelenti, mind magassági, mindmellmagassági átmérõ-növekedés te-

kintetében, sõt a fatérfogatuk alakulásá-ban is.

A hársak közül különösen a kislevelûhárs állománya mutat ígéretes állomány-szerkezetet, bár a fatérfogatot illetõen anagylevelû hárs vezet, amely kezdetbengyorsabban növekedett a többinél és na-gyobb volt a hektáronkénti törzsszámais. A területen egyáltalán nem érzi jól ma-gát a kocsányos tölgy, de a vöröstölgy, agyertyán növekedése sem kielégítõ, bárezen fafajok vezérhajtásait a vad fiatalkorban teljesen tönkretette.

Egyértelmûen megállapítható, hogyez a termõhely a kísérletbe bevontfenyõk számára a legkedvezõbb. Azóriás jegenyefenyõ, a különbözõ háló-zatba telepített lucfenyõ, a duglász-fenyõ és a gesztesfenyõ magassági ésmellmagassági növekedése is kedvezõ,s ezen fafajok jelentõs fatérfogattal isrendelkeznek.

Kondorné Szenkovits Mariannegyetemi adjunktus

NYME SopronHorváth Tamás

doktorandusz NYME Sopron

A kísérleti területet 1968 folyamán azErdõmûveléstani Tanszék dolgozóiMajer professzor vezetésével létesí-tették a Soproni-dombvidék 48 Berdõgazdasági tájrészletben. Az erdõ-részlet száma Nagylózs 5 F (2001üzemterv). A kísérlet célja az adotttermõhelyen bevált, vagy elõrelátha-tólag ígéretes, nagy fahozamú, ter-mõhelyálló fafajok kiválasztása, degondoltak olyan kérdések tisztázásá-ra is, hogy például elegyetlenül me-lyik fafaj növekedése, illetve állo-mányszerkezete kedvezõbb.

A kísérleti területet Ikva-menti ka-vicsteraszon, vékony borítással fedettterületen, hajdan rontott akácsarj-erdõhelyén alakították ki.

Tengerszint feletti magasság: 160 m.A csapadék évi átlaga 668 mm, ebbõl416 mm a tenyészidõszakban esik. Acsapadék havi eloszlása július és szep-temberi maximumot mutat, tehát

szubmediterrán jellegû. Az éviközéphõmérséklet 9,5 °C. A talaj kissésavanyú, alul pszeudoglejes, sekélyrozsdabarna erdõtalaj.

A természetes erdõtársulás gyertyá-nos-kocsánytalan tölgyes és cseres-ko-csánytalan tölgyes közötti átmeneti jelle-gû volt (Querco petraeae – Carpineum,ill. Quercetum petreae-cerris) Galiumodoratum, illetve Festuca heterophyllaerdõtípussal. Növényföldrajzilag Pannon-icum-Eupannonicum flóratartományba,Arrabonicum flórajárásba sorolják.

A 8 ha-os kísérleti területen 17 fafajttelepítettek 1969 tavaszán, általában 50 x50 m-es parcellákon, többségében 1,5 x1 m-es hálózatban (a vöröstölgy és aduglászfenyõ különbözõ hálózatban iselõfordul). 35 éves korra 13 fafaj értékel-hetõ, ezek a következõk (hálózattal):

Quercus rubra (1x1 m) VT, Quercusrubra (2x1m) VT, Quercus rubra (2x2m) VT, Celtis occidentalis (1,5x1 m)

NYO, Tilia platyphyllos (1,5x1 m) NH ,Tilia argentea (1,5x1 m) EH, Tilia cor-data (1,5x1 m) KH, Quercus petraea(1x1 m) KTT, Castanea sativa (2x2 m)SZG, Pinus silvestris (1,5x1 m) EF,Pinus nigra (1,5x1 m) FF, Picea abies(1,5x1 m) LF, Quercus robur (1x1 m)KST, Pseudotsuga menziesii var. viridis(1,5x1 m) ZDF, Pseudotsuga menziesiivar. viridis (1x1 m) ZDF, Padus serotina(2x1 m) KM. (Az eredetileg telepített fa-fajok közül letermelésre került már azóriás- és az olasz nyár, illetve erõs vad-kár volt a selyemfenyõ és a szürkeduglászfenyõ parcelláiban, emiatt érté-kelhetetlenek.)

A területen az ápolási munkákon kí-vül egyszeri tisztítás történt 1987-ben azerdeifenyõ, a feketefenyõ és a nyugatiostorfa parcelláiban, 1989-ben pedig atöbbi parcellában. 2001-ben az egészterületen törzskiválasztó gyérítést vé-geztek.

A 35 éves Nagylózsi (Soproni-domb-vidék) fafajösszehasonlító kísérlet tapasztalatai


Faállományfelvétel a kísérleti terüle-ten eddig négyszer történt, 10, 16, 22 és35 éves korban. A felvételezéskor par-cellánként véletlenszerûen 2-3 sort jelöl-tünk ki úgy, hogy a sorokban minimum100-100 egyed felvételét tudjuk elvégez-ni; famagasságot és mellmagasságiátmérõt mértünk és meghatároztuk a fel-vett területek nagyságát. A belsõ feldol-gozás során kiszámoltam az egyes par-cellákra érvényes szorzószámot, az ada-tokat a biometria módszereivel értékel-tem, ezt vonatkoztattam egy-egy parcel-lára, végül 1 ha-ra. A táblázatokban a 10éves korban és a 35 éves korban kapottértékeket tüntettem fel. /1. táblázat/

Az adatokból kitûnik, hogy 35 éveskorra lényegesen csökkent a törzsszámvalamennyi parcellában A törzsszám-csökkenés természetes úton (természe-tes mortalitás) csaknem valamennyi fa-faj esetében bekövetkezett az elsõ 10évben, amely különösen jelentõs voltaz ezüsthársnál és a kislevelû hársnál. Aterületen ugyanis 10 éves korig - azápolási munkákon kívül – nem történterdõmûvelési beavatkozás. Legna-gyobb mértékben a szelídgesztenyetörzsszáma csökkent, ennek két oka isvan: egyrészt a kezdeti növekedés ide-jén erõsen károsította a vad, másrésztezen fafaj sokat szenvedett a kései fa-gyoktól is. Az erdeifenyõ törzsszámafõleg 35 éves korra csökkent erõsen,amely részben a hótöréssel, részben aparcellában erõsen felverõdõ akácsar-jak nyomásával magyarázható.

Magassági növekedést tekintve meg-figyelhetõ, hogy 10 éves korban a nyu-gati ostorfa, a kései meggy és a zöld

duglászfenyõ állnak az elsõ helyeken.35 éves korra megmaradt a zöldduglászfenyõ erõteljes magassági növe-kedése, továbbra is az elsõk között vana kései meggy és a lucfenyõ, valamintjelentõs a különbözõ hálózatba telepí-tett vöröstölgy magassága is.

A mellmagassági átmérõt tekintve 10éves korban a zöld duglászfenyõ(mindkét hálózatban) és a pionír fafa-jok mellmagassági átmérõ-növekedésejelentõs, s ezen fafajok 35 éves korbanis megtartják vezetõ helyeiket.

Az 1 ha-ra vonatkoztatott kör-lapösszeg 10 éves korban azon fafajokesetében a legmagasabb, melyek nagy

törzsszámmal voltak jelena területen, mint például asûrû hálózatú zöld dug-

lászfenyõ és az erdeifenyõ.Változik a helyzet a késõbbikorokban. 35 éves korra to-vábbra is az 1,5x1 és 1x1-eshálózatba telepített zöldduglászfenyõ vezet, dejelentõs körlapösszeggel bíra különbözõ hálózatba tele-pített vöröstölgy is. Ebben akorban csökken a kör-lapösszeg például a szelíd-gesztenyénél és az erdei-fenyõnél. Ezek magyaráza-ta a nagyszámú természetestörzsszámcsökkenés, ami akárosítások, illetve az akácáltal történõ elnyomáskövetkezménye. /2. táblá-zat/

A fatérfogat-adatok fiatalkorban ( 10 éves ) még csak tájékoztatójellegûek lehetnek, hiszen a kör-lapösszeghez hasonlóan a fatérfogatmeghatározásánál is jelentõs szerepevan a hektáronkénti törzsszámnak. Ezki is tûnik a sûrûbb hálózatú parcellákjavára. 35 éves korban látható, hogyvezetõ helyen áll a zöld duglászfenyõ,kiemelkedõen magas mind az 1,5x1 m-es, mind az 1x1m-es hálózatba telepí-tett parcella fatérfogata. Jó értéket mutata lucfenyõ is, s erõteljesen megindult akocsányos tölgy térfogat-növekedése is.

A fafajok növekedési erélyét, s ezalapján a fafajok növekedési sorrendjét10 éves korban Majer (1980) a 100xx

1.táblázat: Törzsszám (db/ha), átlagos mellmagassági átmérõ (cm) és átlagos famagasság (m) 10 éves és 35éves korban

2.táblázat: Körlapösszeg (m2)- és fatérfogat (m3) alakulása 1 ha-ra vonatkoztatva 10 éves és35 éves korban


érték alapján határozta meg. Ez a muta-tó azonban a késõbbi korokban márnem adott reális képet a fafajok növe-kedési erélyérõl. A körlapösszegetugyanis erõsen befolyásolja a hektáron-kénti törzsszám, ezért a növekedésierély meghatározására a késõbbiekbena magassági és a mellmagassági átmé-rõnövekedés változását választottam.Mindegyik mutató alapján meghatároz-tam a sorrendet, és a két változó közöt-ti összefüggés vizsgálatára a rangkorre-lációs módszert választottam. E mód-szerben elõször a változók értékeitrangsoroltam, majd a rangsoruknakmegfelelõen úgynevezett rangszámotadtam. A két változó értékeit külön-kü-lön rangszámoztam 1-tõl 16-ig, 16-tal je-lölve az értékelt parcellák, illetve fafajokszámát. Azt vizsgáltam, hogy a két válto-zó rangszámai az azonos megfigyelésiegységeken mennyire egyeznek.

A rangkorrelációs koefficiens képlete:

A rangkorrelációs koefficiens statisz-tikai próbájához „A korrelációs koeffici-ens kritikus r értékei” ( Fisher és Yates,1957 után) táblázatot alkalmaztam n-2szabadságfokkal.

35 éves korban a rangkorrelációs ko-efficiens: rrang = + 0,5882

Ez a számított r = 0,5882 nagyobb,mint az FG = 14-re P = 2 % szinten meg-adott táblázati r érték /0,5742/. Így le-vonható az a következtetés, hogy a ma-gassági növekedés és a mellmagasságiátmérõváltozás között szoros összefüg-gés áll fenn a P = 2 % valószínûségiszinten vagy felette.

Jól látható, hogy 10 éves korban elsõhelyen a kései meggy áll, bár kevés da-rabszámmal van jelen a területen, deegyaránt jelentõs ezen egyedek magas-sági és mellmagassági növekedése. 35éves korban jelentõs a kocsánytalantölgy elõretörése, s ebben az idõszakbanfejlõdik nagyot a kocsányos tölgy is.Visszaesõben vannak a fenyõk, különö-sen a zöld duglászfenyõ. Az erdeifenyõnövekedése csak 10 éves koráig volterõteljes – pionír volta miatt –, a késõbbikorokban erõteljesen visszaesik a növe-kedési rangsorban. /3. táblázat/

Összefoglalva elmondható:Ezen a sekély, rozsdabarna erdõtala-

jon kezdetben, az elsõ 10 évben a késeimeggy és a zöld duglászfenyõ mutatta alegjobb magassági- és mellmagasságiátmérõ-növekedést. Sorrendben ezután

az erdeifenyõ, a nyugati ostorfa és anagylevelû hárs következett. Ezek a fa-fajok 8-10 éves korra már zárt állománytalkottak. Feltûnõen kicsi a hazai töl-gyek, a feketefenyõ és a lucfenyõ ma-gassági- és mellmagassági átmérõ-növe-kedése.

35 éves korban a legjobb állomány-szerkezetet a zöld duglászfenyõ adja.Növekedési erélye ugyan jelentõsenvisszaesett - ez az összehasonlító rang-sorban látható-, de továbbra is a legna-gyobb fatérfogati értékeket ezen par-cellák adják. Ebben a korban erõtelje-sen megindulnak a hazai tölgyek, külö-nösen a kocsányos tölgy fatérfogat nö-vekedése jelentõs. Egyenletes fejlõdést

és jó állományszerkezetet mutatnak ahársak és a különbözõ hálózatban tele-pített vöröstölgy is. Erre a korra viszonterõteljesen lecsökkent mind a növeke-dési erélye, mind a fatérfogat-növeke-dése az erdeifenyõnek és a késeimeggynek is – pionír voltuk miatt-, hi-szen ezen fafajok voltak azok, melyekaz elsõ idõszakban a legjobb fejlõdéstmutatták. Természetesen igen messze-menõ következtetések ma még nemvonhatók le, további megfigyelésekre,vizsgálatokra van szükség, amelyek je-lenleg is folyamatban vannak.

Kondorné Szenkovits Mariannegyetemi adjunktus

NYME Sopron

3.táblázat: A fafajok növekedési erély szerinti sorrendje 10 éves és 35 éves korban

NyME Regionális Tudásközpont

Erdõ- és Kárértékszámítási Tanfolyamot

hirdet

Idõtartama: 150 óra, ebbõl 80 óra feladatmegoldás.

Ütemezése: 2007. március 19-23, április 16-20., 2 hét oktatás + önálló fela-dat + vizsga.

Részvételi díj: 150 ezer Ft+ÁFA

A jelentkezés feltétele: Felsõfokú végzettség + legalább középfokú erdészeti,vagy felsõfokú, erdészeti ismeretet adó (agrár, kertészeti, faipari) végzettség.Felvilágosítás és jelentkezés: dr. Héjj Botond, 99/518-192, fax 99/329-9119400 Sopron, Bajcsy Zs. u. 4., [email protected]

Jelentkezési határidõ: 2007. március 1.

Dr. Héjj Botondegyetemi docens

Nyugat-Magyagyarországi Egyetem


MAJOR TAMÁS

1. BevezetésA tuskózás nélküli erdõfelújítási tech-nológiákban, ahol a terület felszíné-nek csak egy részét mûveljük, a me-zõgazdaságban használt gépek több-nyire nem alkalmazhatók. Tuskós te-rületek talajmûvelésére alapvetõenolyan gépek használhatók, amelyekképesek a tuskókon, köveken való át-haladásra a gép szerkezeti részeinekkárosodása nélkül. Ezeket célirányo-san erre a területre fejlesztették ki.

2. Pásztás talaj-elõkészítõkPásztás talaj-elõkészítésre több megol-dás kínálkozik, nevezetesen: mélylazí-tókkal, mélylazító és tárcsa kombináci-ókkal, pásztakészítõ ekékkel, pász-takészítõ tárcsákkal és forgó rendszerûpásztakészítõ gépekkel.

Pásztakészítõ mélylazítókAz erdészeti gyakorlatban alkalma-

zott pásztakészítõ mélylazítók hátrahaj-ló élû gépek. A hátrahajló élû szerszámáltalában egyenes élû gerinclemezbõlés a hozzá kapcsolódó (egy-, kettõ-vagy három pár) lazítószárnyakból áll.

Az EMKI Géptani Tanszéke által2000-ben készített gépkataszter szerintaz ERTI által kialakított E-TM típusú la-zítószárnyas gépek (E-TM-1; E-TM-2; E-TM-3) a leginkább elterjedtek. E gépekgyártása a rendszerváltozáskori ipar-struktúra átalakulásakor megszûnt, eztkövetõen némiképp módosított konst-rukcióval, de változatlan funkcióval aMEFI Rt. (Budapest) gyártotta a feladatellátására alkalmas ETL típusú gépeket,majd ezt követték a Bagodi Mezõgép

Kft. BEL típusú gépei, melyeket ma isgyártanak.

Ezek a pásztakészítõ mélylazítók álta-lában egysorosak, munkamélységük: 0,3÷ 0,6 m, munkasebességük: 2 ÷ 4 km/h,öntömegük: 300 ÷ 400 kg (mely pótsú-lyozással 1000 ÷ 1200 kg-ra növelhetõ),vonóerõ-igényük: 14 ÷ 30 kN közötti.

Pásztakészítõ ekékA pásztakészítõ ekék számos változa-

ta létezik, közülük ma leginkább az ASP-2 típusú német eke és az ERDÕGÉP Kft.EFE-1 típusú ekéje ismert.

Az erdészeti gyakorlatban használtpásztakészítõ ekék munkamélysége:0,1 ÷ 0,2 m, munkasebessége: 2 ÷ 4km/h, tömege: 300 ÷ 600 kg, teljesít-mény-igénye: 30 ÷ 50 kN közötti.

Pásztakészítõ tárcsákA pásztakészítõ tárcsák:– szabadonfutó és– hajtott kivitelûek lehetnek.A szabadonfutó pásztakészítõ tár-

csák – a sorközmûvelõ tárcsák és a ne-héz tárcsák – szerkezeti kivitele hason-ló a teljes felületet mûvelõ tárcsákéhoz,csak kisebb munkaszélességûek, na-gyobb tárcsalevél-átmérõjûek, általá-ban egy, esetleg kétsorosak, és robusz-tusabb építésûek.

A sorközmûvelõ tárcsák alapvetõenaz erdõfelújítások sorközi ápolásáraszolgálnak, ugyanakkor alkalmasaktuskózás nélküli területeken az ültetéstmegelõzõ pásztás talajmûvelésre is.

Felmérésünk szerint az erdészeti gya-korlatban az E-PST, az UST-2B, ETB-2, azETS-2 és az ET-8, sorközmûvelõ tárcsák a

legelterjedtebbek. Fentiek közül az E-PST tárcsák gyártása már megszûnt. AzETS-2 sorközmûvelõ tárcsát a BagodiMezõgép Kft. BETS-2-EF típusjellel adap-tálta a közelmúltban kifejlesztett BGT-ETG-EF típusú erdõtelepítési gépsorba.Említésre érdemes még az ET-4/4, melyBET-4-4-EF néven szintén része az elõbbemlített új erdõtelepítési gépsornak.

Az ET-8 és az ET-4/4 tárcsa felépíté-se eltér a megszokottól, a tárcsalevelekugyanis egymástól függetlenül dolgoz-nak, az útjukba kerülõ akadály eseténegyenként felemelkednek és az akadá-lyon átgördülnek, ezáltal a tárcsázásegyenletessé válik, a tuskók mellettnem maradnak mûveletlen foltok.

A nehéz tárcsák tuskós területek talaj-mûvelésére készültek, közülük azERDÕGÉP Kft. NT-6 típusú nehéz tárcsá-ja, illetve az olasz NARDI, az amerikaiROME tárcsa és a közelmúltban megje-lent ausztrál Savannah érdemel említést.

A hajtott kivitelû pásztakészítõ tárcsákpásztánként egy vagy két tárcsalevelûek,általában csonka kúp alakúak, külsõ ke-rületükön csipkés tárcsalevelekkel.

Több hazai erdõgazdaságnál a brnóiMendel Mezõgazdasági és ErdészetiEgyetem Masarikùv Erdei Tangazdasá-gának Køtiny Kutató Intézetében kifej-lesztett TPF-1 (1. ábra) egytárcsás, illet-ve TPF-2 kéttárcsás erdészeti hajtott tár-csát sikeresen alkalmazzák.

Forgókés-rendszerû pásztakészítõgépek

A forgókés-rendszerû pásztakészítõgépek legelterjedtebb fajtái a pász-takészítõ talajmarók. A talajmarók szá-

Tuskós területek talaj-elõkészítésénekgépesítési helyzete, fejlesztési lehetõségei

1. ábra. TPF-1 típusú hajtott tárcsa 2. ábra. BPG-600 típusú forgókés-rendszerû pásztakészítô


mos változata közül a ROTOR Frangitorerdészeti talajmarók alkalmazhatók tus-kós területeken is. A ROTOR Frangitorgépek 80, 90, 110 és 120 cm-es munka-szélességben készülnek, mûvelési mély-ségük 10-40 cm. Köves területeken, ésvastag (7-12 cm átmérõjû) gyökerekkelátszõtt talajokon is használhatók.

A közelmúltban jelentek meg a spe-ciális forgókés-rendszerû pásztaké-szítõk, melyeket gyártójuk után bagodipásztakészítõként ismerünk. Ezek a gé-pek alapvetõen a tuskózás nélkülierdõfelújítási technológiák talaj-elõké-szítésének eszközei.

A gépcsaládnak már két típusa létezik:– a BPG-600 típusú gép (2. ábra) na-

gyobb munkamélységû és kisebb mun-kaszélességû, és elsõsorban a csemeteül-tetés elõtti pászta készítésére alkalmas;

– a BMP-900 típusú gép pedig kisebbmunkamélységû és nagyobb munka-szélességû mûvelésre képes, melyet ál-lomány alatt alkalmazva a lehulló ma-gok számára tud létrehozni kedvezõmagágyat (a lehulló magot, makkot ké-pes bedolgozni a talajba).

A speciális pásztakészítõk munkaszé-lessége: 0,6 ÷ 0,9 m, munkamélysége: 0,15÷ 0,25 m, forgó mûvelõszerszámuk fordu-latszáma: 0,9 ÷ 1,1 1/s, munkasebessége:1 ÷ 3 km/h, tömege: 600 ÷ 700 kg, teljesít-mény-igénye: 30 ÷ 40 kW közötti.

Tárcsás-láncos pásztakészítõkA tárcsás-láncos pásztakészítõk szin-

tén a tuskózás nélküli erdõfelújítási tech-nológiák részleges talaj-elõkészítésénekeszközei. Ezen gépek letisztítják a pász-ta felületét, eltávolítva arról a kisebb mé-retû vágástéri hulladékokat, sarjakat éslágy szárú aljnövényzetet.

Ezen gépek alkalmazása nemjellemzõ a magyar erdõgazdálkodás-ban, az erdõgazdálkodás gépesítettsé-gének felmérése során egy ilyen gép-

pel, a Vértes típusú láncos pász-takészítõvel (3. ábra) találkoztunk.

3. Foltos talaj-elõkészítõkA foltos talaj-elõkészítõk – melyeket ta-lajszaggatóknak vagy pásztakészítõszkarifikátoroknak is nevezünk – általá-ban függesztett gépek. Üzemeltethetiõket univerzális traktor vagy speciális er-dészeti erõgép. Utóbbi esetben a füg-gesztésük, azaz a szállítási és a munka-helyzet közti átállás, a munkagépre sze-relt hidraulikus rendszer vagy az erõgépcsörlõje segítségével oldódik meg.

A talajszaggató gépek közül az eddi-giek során a Svendlung AB svéd cégLENO-78 típusú talajszaggató gépétvizsgálták hazai körülmények között. Agép egy menetben két egymással pár-huzamos sávban készít foltokat. A fel-szaggatott foltok hossza középkötött ta-lajon 0,5 ÷ 3 m között állítható. Üzemel-tetéséhez csörlõvel felszerelt erdészetitraktor szükséges.

Európa számos országában alkalmaz-zák a különbözõ univerzális traktorra, ill.speciális erõgépre szerelhetõ talajszagga-tókat, közülük a függesztett kivitelû Ko-bold talajszaggatót mutatja a 4. ábra.

4. Tányéros (fészkes) talaj-elõkészítõk

A tányéros (fészkes) talaj-elõkészítõkfüggõleges tengely körül forgó mûvelõ-szerszámú gépek. Mûvelõszerszámukmûvelõeleme általában boronafog, kul-tivátorkapa vagy tárcsalevél.

A tányéros (fészkes) talaj-elõkészí-tõk gyakorlatilag mindig függesztett gé-pek. A boronafogas és a kultivátorka-pás mûvelõelemû gépeknél a fogak egyolyan vázra kerülnek, amely felülnézet-ben kör keresztmetszetû. Ezt a szerszá-mot függõleges irányban elõtolva – amegkívánt munkamélységnek megfele-lõen – és függõleges tengely körül meg-

forgatva történik meg a kör felületû ta-lajmûvelés. Az ilyen szerszámot általá-ban nem önmagában, hanem más mun-kamûvelet – pl. gödörfúrás – szerszá-mával együtt alkalmazzuk. Ilyen komp-lett szerszámú gép pl. a tányérozó gö-dörfúró.

A tárcsaleveles mûvelõelemû gépekegyik változatánál a viszonylag kisátmérõjû tárcsalevelekbõl álló tárcsatagszabadon forog a saját tengelye körül,mely vízszintes, és forog egy hajtott füg-gõleges tengely körül. Munkájánakeredménye a tárcsatag szélességévelmegegyezõ átmérõjû tányér. Másik vál-tozatánál a normál méretû tárcsalevelekszáma kevesebb, melyek egyenkéntcsapágyazva egy körbeforgó vázon he-lyezkednek el. A talaj felületén a mûvelttányér kialakulását vágókések is segítik.A mûvelõszerszámot általában hidro-motor forgatja. Hazai gyártásuk jelenlegnincs.

Mind a foltos, mind a tányéros talaj-elõkészítõk nagyobb mérvû hazai alkal-mazása indokolt lenne, ezt kívánja atermészetközeli szemlélet is.

(A szerzõ a Nyugat-MagyarországiEgyetem doktorandusza)

3. ábra. Vértes típusú láncos pásztakészítô 4. ábra. Kobold típusú foltos talaj-elôkészítô

A lapot Magyarország legnagyobbmédiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPESTMÉDIAFIGYELÔ KFT.

1084 Budapest, Auróra u. 11.Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «


A 2006. évi erdõgazdasági károk azelõzõ évhez viszonyítva kevesebb mint fe-lére (46%) csökkentek, összesen 177 668ha biotikus és abiotikus kártételt je-lentettek a gazdálkodók, melynek 93%-a biotikus (165520 ha) és 7%-a abio-tikus (12 148 ha) volt (1. ábra). Abiotikus károsítások közül a rovarokokozta kár 109 518 ha-on (66%), a gom-bák által okozott fertõzés 16090 ha-on(10%), az egyéb biotikus kár (ide sorol-juk az egyéb károsítókat, a vadkárokat,a növényi károsítókat, valamint a fa-pusztulásokat) 39 912 ha-on (24%) for-dult elõ.

Erdõvédelmi Prognózist az ERTIErdõvédelmi Osztálya 1962 óta ad ki, akomplex Erdõvédelmi Figyelõ-Jelzõszol-gálati Rendszer adataira támaszkodva.Az AGROINFORM gondozásában ebbenaz évben is megjelenik a kiadvány, ami128 oldal terjedelemben, 27 színes fény-képpel gazdagítva, jelen írásnál jóvalrészletesebben tárgyalja a 2006-oserdõgazdasági károkat, valamint a 2007-ben várható károsításokat. A kiadványo-kat minden olyan erdõgazdálkodó meg-kapja, aki törvényi kötelezettségénekmegfelelõen elküldi hozzánk az Erdõ-védelmi Jelzõlapokat.

A 2006. évi károsítások összesítéséttúlnyomórészt idén is az erdõgazdál-kodók által küldött ErdõvédelmiJelzõlapok értékelése alapján állítottukössze. A jelzõlapon a gazdálkodó meg-nevezi a károsítót (kórokozót), az érin-tett területet, a károsítás mértékét (gyen-ge/közepes/erõs), valamint adatot szol-gáltat az esetleges védekezés területérõlés módjáról. 2006-ban már képes útmu-tató és kódjegyzék is segítette a jelentéstadók munkáját. Itt csak azokat a kárte-võket és kórokozókat érintjük, amelyeklegalább 500 ha-on léptek fel. Ezen túlismertetünk néhány olyan erdõvédelmiújdonságot is, amivel 2006-ban találkoz-tunk elõször.

Biotikus károkRovarok okozta károk:

A rovarok okozta károk 2004-ben a2003. évihez képest több mint kétszere-sére emelkedtek. 2005-ben ehhez ké-pest is közel 1/3-dal növekedtek, 2006-ban pedig kevesebb mint 40%-a volt azelõzõ évinek. Ennek az ingadozásnak alegfõbb oka a gyapjaslepke minden ed-digit felülmúló tömegszaporodása volt,illetve 2006-ban a tömegszaporodásrészbeni összeomlása volt.

A rovarok közül a levéltetvek kártéte-li területe 2006-ban 3253 ha-ra növeke-dett. A tölgy-kéregpajzstetû kártételét687-ról jelentették.

A levélsodró eszelények nyárakon2004-ben került be a rendszerbe, 2006-ban 573 ha-on fordult elõ. A nagy nyár-facincér kártételi területe több mint két-szeresére, 1388 ha-ra nõtt. A kis nyárfa-cincér 870 ha-on fordult elõ. A nyár-levelészek károsítása kismértékben nö-vekedett, 1323 ha-ra. 2006-ban a tölgye-sekben az ország jelentõs részén köze-pes-jó makktermés volt. Ennek megfe-lelõen a makkormányosok és makkmo-lyok által okozott károsítás 6884 ha-racsökkent. A levélormányosok kártételiterülete kismértékben, 596 ha-ra csök-kent. A cserebogár-pajorok kárait 1487ha-ról jelezték. A májusi cserebogár VII.törzse, valamint az erdei cserebogár imá-gói 7864 ha-on, az egyéb cserebogárfa-jok imágói pedig 608 ha-on okoztak ká-rokat. A szúk kártétele az elõzõ évhez vi-szonyítva csaknem harmadára, 850 ha-racsökkent.

Az araszolófajok együttes kártételi te-rülete közel harmadára, 7553 ha-ra csök-kent. A kártételt ebben az évben is zöm-mel a téli és tavaszi araszolók, valamintegyes bagolylepkefajok okozták. Azakác-hólyagosmoly kártételi területe2524 ha-ra csökkent. Az akáclevélaknázómoly kártételét nagyobb terü-letrõl, 2807 ha-ról jelezték. A gyûrûslep-ke és az aranyfarú lepke gyakran együttkárosít, így kártételüket nehéz különvá-lasztani egymástól. A gyûrûsszövõ általokozott kártételi terület 519 ha-ra nõtt,míg az aranyfarú szövõ károsítási terüle-te nagymértékben csökkent, a gazdálko-

dók mindössze 709 ha-ról jelezték káro-sítását.

Az elmúlt években a gyapjaslepkeeddigi legnagyobb tömegszaporodásaalakult ki Magyarországon. 2004-ben108 305, 2005-ben 212 177, 2006-ban pe-dig 61 564 ha-ról jelentették kártételét agazdálkodók. 2006-ban a károk 42%-agyenge, 24%-a közepes, 34%-a pedigerõs volt. A 2005-ös évhez viszonyítvakevesebb mint harmadára csökkent akárosított terület. Ez még így is jelentõsnagyságú, de érdemes azt is kiemelni,hogy amíg az elmúlt évhez viszonyítva agyenge károk kevesebb mint felére, aközepes károk kevesebb mint harmadá-ra, addig az erõs károk kb. ötödére csök-kentek. Ahogyan elõre jeleztük is, akárok túlnyomó része áthelyezõdött aDunántúl déli részére, valamint az Észa-ki-középhegységbe. Jelentõsebb károkezen kívül a Körösök-vidékén alakultakki. Ha az ÁESZ Igazgatóságokat nézzük,a legnagyobb károk már nem a Veszpré-mi, hanem az Egri, valamint a Pécsi, Bu-dapesti és Miskolci Igazgatóságok terü-letén fordultak elõ. 2004-ben és 2005-ben az erdészeti fénycsapdák kiemel-kedõen magas számban fogták a faj hím-jeit, esetenként több ezer példányt is.2006-ban nagymértékben visszaestek afogási számok. 2006-ban a beérkezettjelzõlapok alapján a petecsomóval fer-tõzött terület nagysága 15 080 ha. A fer-tõzöttség 64%-a gyenge, 20%-a közepes,16%-a erõs. A 2005-ös adatokhoz viszo-nyítva az arányok nem változtak jelen-tõsen, magas a gyenge fertõzöttségû te-rületek aránya. Erõs fertõzöttséget csak2360 ha-ról jeleztek. A 2006-os rágásada-tok, petecsomó fertõzöttségi adatok,

Magyarországi erdõkárok 2006-ban

1. ábra: Biotikus és abiotikus erdôkárok 1962 és 2006 között Magyarországon


fénycsapda adatok, valamint a megfi-gyelések, tapasztalatok alapján elmond-ható, hogy a gyapjaslepke országos gra-dációja összeomlott. 2007-ben a tavalyiévhez képest is csökkenni fog az orszá-gos kártételi terület nagysága. Egyes te-rületeken, pl. a Dunazug-hegységben, aDél-Dunántúl egyes részein, a Körösök-vidékén, a Szatmár-Beregi-síkságon ésaz Északi-középhegység egyes részeinesetleg még jelentõs, de az eddigieknéljóval kisebb kiterjedésû károkra lehetszámítani.

A tölgy-búcsújáró lepke 1188 ha-onokozott kárt, ami az elõzõ évihez hason-ló adat. A sodrómolyok kártételi területe1644-ha-ra növekedett.

Egyéb károsítók:A mezei pocok 832 ha-on okozott ká-

rokat.

Vad okozta károk:A vad okozta károk magasak, a beér-

kezett adatok szerint növekedtek, a tava-lyi 27 021 ha-ról 31 353 ha-ra. Ezen belüla nyári vadkár és a téli vadkár mértéke isnövekedett.

Gomba kórokozók:A gomba kórokozók által okozott fer-

tõzések a beérkezett jelzõlapok szerintjóval kisebb területen jelentkeztek, azelõzõ évi területnek kevesebb mint 40%-án. Ennek oka, hogy 2006-ban jelen-tõsen csökkent a tölgy-lisztharmat fer-tõzés, ami nyilván közvetett következ-ménye a gyapjaslepke kártételi területcsökkenésének.

A nyár-kéregfekély 891 ha-on jelent-kezett. A fenyõ-hajtáspusztító gombákkártételi területe kismértékben, 657 ha-ra növekedett. A gyökérrontó tapló gaz-dálkodók által bejelentett kártételi terü-lete közel felére, 1064 ha-ra csökkent.

Az erdeifenyõ tûkarcgomba kártételecsemetekertben néhány 10 ha-on alakultki, míg fiatalosban 633 ha-on. 2006-bana nyár és fûz rozsdagombák által fer-tõzött terület jelentõsen, 1032 ha-racsökkent. A tölgy-lisztharmat kártételi te-rülete 2006-ban az elõzõ évhez képestkevesebb mint harmadára csökkent,11 406 ha-ról jelezték fertõzését. Ennek21%-a gyenge, 35%-a közepes, 44 %-aerõs volt. A csökkenés elsõdleges oka,hogy 2006-ban erõteljesen csökkent agyapjaslepke kártétele.

Növényi károsítók:2006-ban a sárga és fehér fagyöngy

összesen 3158 ha-on okozott károkat.

Fapusztulások:A fapusztulással érintett területek

nagysága az elõzõ évihez közel hasonló,összesen 4568 ha-t érintett a pusztulás.

A bükkpusztulással érintett terület2004-ben érte el tetõpontját (2680 ha),köszönhetõ ez a zöld karcsúdíszbogár-nak (Agrilus viridis), valamint a bóbitásbükkszúnak (Taphrorychus bicolor), me-lyek felszaporodása elsõsorban a korábbiévek aszályos idõjárásának köszönhetõ.2005-ben és 2006-ban a kedvezõbb, csa-padékos idõjárásnak köszönhetõenerõteljesen csökkent (833 ha, ill. 193 ha) apusztulással érintett terület nagysága. Ál-talánosságban elmondható, hogy a bük-kösök egészségi állapota 2005-ben és2006-ban is érzékelhetõ mértékben ja-vult. Még a gyapjaslepke által korábbankárosított állományok (pl. a Bakonyban)is jól regenerálódtak.

A fenyõpusztulással érintett terület1267 ha-ra csökkent. A kocsánytalantölgy pusztulása több mint négyszeresé-re (1757 ha-ra), a kocsányos tölgy közelkétszeresére, 823 ha-ra nõtt. A tölgyekesetében a növekedés okai a kialakuló

kárláncolatok. Az új évezred elsõ évei-nek súlyos aszályai, az elmúlt évekgyapjaslepke rágásának, valamint az eztkövetõen kialakuló tölgy-lisztharmat fer-tõzésnek (a meg nem fásodó hajtásvé-gek elfagyásának) és az egyéb kártevõkelszaporodásának köszönhetõen fa-pusztuláshoz vezetõ kárláncolatok is ki-alakultak. Terepi felvételeink alapjánmondhatjuk, hogy a Dunántúlon többkocsányos tölgy állományban (Ajka, Zirctérségében), valamint az Északi-közép-hegység több pontján kocsánytalan töl-gyesekben (pl. Felsõtárkány, Kazincbar-cika, Mocsolyástelep térségében) nagy-mértékben elszaporodott a kétpettyesdíszbogár (Agrilus biguttatus) (1. kép),ami fapusztulásokat is okozott. Valószí-nû, hogy ez a faj az ország más területe-in is jelentõs szerepet játszott a tölgye-sekben észlelt fapusztulásban. Megje-gyzendõ, hogy elszaporodásához nincsfeltétlenül szükség a gyapjaslepke tarrá-gásához, önmagában elegendõ kiváltóok lehet az erõs aszály is.

Abiotikus károkAz abiotikus károk a tavalyi érintett terü-lethez képest közel felére csökkentek. Akedvezõ idõjárásnak köszönhetõenaszálykár viszonylag kis területen, 811ha-on jelentkezett. A hótörés kárai növe-kedtek, 2899 ha-ról jelentették a gazdál-kodók. A kései fagy okozta károk 2006-ban nem voltak túl jelentõsek, fiatalo-sokban 930 ha-on okoztak károkat. Nyá-ri jégkárt 2006-ban 852 ha-ról jeleztek. Anyári vízkár ebben a csapadékos esz-tendõben 2292 ha volt. Széltörés, szél-döntés 3930 ha-t érintett.

Erdõvédelmi újdonságok 2006-banA következõkben néhány olyan potenci-ális erdõvédelmi jelentõségû fajra szeret-nénk felhívni a figyelmet, amely 2006-

1. kép: Kétpettyes díszbogár (Agrilus biguttatus) 2. éves lárvái (fotó:Csóka György)

2. kép: Akác gubacsszúnyog (Obolodiplosis robiniae) által besodort le-vélszegély akácon (fotó: Csóka György)


ban jelent meg elõször Magyarországon.Ezen túl néhány olyan fajt is megemlí-tünk, amelyek ugyan honosak nálunk,de kártételüket még nem észlelték Ma-gyarországon.

Akác gubacsszúnyog (Obolodiplosisrobiniae) (2. kép)

Észak-Amerikában õshonos, Európá-ban elõször 2003. júliusában, Észak-Olaszországban találták meg. Hazánkbanelsõként Ajka közelében, 2006. szeptem-ber 20-án figyeltünk fel rá. A következõnapok, hetek célirányos ellenõrzései to-vábbi elterjedési adatokat szolgáltattak. ADunántúl számos, egymástól megle-hetõsen távoli pontjáról is elõkerült:Bakonybél, Bakonyjákó, Bakonyszent-lászló, Belezna, Budapest, Herceghalom,Kóny, Ménfõcsanak, Nagycenk, Ravazd,Rábatamási, Tanakajd, Vitnyéd. A Dunátólkeletre egyelõre még jóval kevesebblelõhelyi adat ismert (Budapest, Gödöllõ,Kápolna, Mikebuda), annak ellenére,hogy a szúrópróba jellegû ellenõrzésekide is kiterjedtek (Csóka, 2006).

Bábként a talajon telel. Az elsõ nem-zedék feltehetõen röviddel az akáclombfakadását követõen rajzik. Anõstények fiatal levélkékre rakják peté-iket. A levélkék szegélye lefelé besod-ródik, a sodrat kissé megvastagszik, alevél színénél általában kissé világo-sabb lesz, gyakran az egész levél meg-pirosodik. Levelenként nem ritka a 3-4gubacs sem. Gyakran elõfordul, hogy amegtámadott friss levélkék ki sem bom-lanak, gyakran a levélzet minden egyeslevelén találunk gubacsokat. Egyes le-veleken a régi, elszáradt, megbarnultgubacsok együtt láthatók a friss guba-csokkal. Egy-egy gubacsban több, akár10 lárva is élhet. A fehéres színû lárvakét vedlés után éri el a 4 mm-es maxi-mális hosszúságot. Évente 3-4 nemze-déke van, ezt többek között az islehetõvé teszi, hogy az akác hajtáskép-zése folyamatos, azaz az egész vegetá-ciós idõszakban vannak rajta friss leve-lek. A nyári nemzedékek lárvái a gu-bacsban, az õszi nemzedéké pedig le-hullva a talajban bábozódnak.

Várható jelentõségét nehéz elõre je-lezni. A 19. század közepérõl, az USA,Pennsylvania és New York államaibóligen jelentõs, teljes lombvesztést és fa-pusztulást okozó tömegszaporodásairólszámolnak be. Az amerikai kontinensrõlújabb keletû, a faj jelentõségének meg-ítélését segítõ adatok nem ismeretesek.Ennek egyik oka lehet az is, hogyõshazájában az akácnak nem tulajdoní-tanak túlzottan nagy gazdasági jelen-

tõséget. Magyarországon azonban min-den akácon élõ invázív rovar sajátosjelentõséggel bír, tekintve, hogy erdeinkmintegy 23%-a (több, mint 400 ezer ha)akácállomány.

Nyugati levéllábú poloska (Leptoglos-sus occidentalis)

A faj Észak-Amerikában honos, 1910-ben írták le. Eredetileg a nyugati államok-ban fordult elõ, de a 20. század soránjelentõsen terjeszkedett kelet felé, és a 90-es évekre elérte a keleti partvidéket is.Európában elõször Észak-Olaszország-ban találták meg, ahová valószínûleg vé-letlen behurcolás eredményeként került.2002-ben Svájcban, 2003-ban Szlovéniá-ban és Spanyolországban, 2004-ben Hor-vátországban, 2005-ben pedig Ausztriá-ban is feltûnt. Magyarországon elsõ pél-dányát 2004 októberében, Keszthelyentalálták meg, de ezt az adatot csak 2006-ban publikálták (Harmat és munkatársai,2006). 2006 végére már jelentõs mérték-ben terjeszkedett keleti irányban, így pl.Mátrafüreden is több példánya elõkerült.A kifejlett rovar telel át, az idei enyhe té-len még decemberben is találkozhattunkaktív példányaival. Tápnövényei afenyõk. A nõstények májusban rakják lepetéiket a tûlevelekre, ahol azok kb. 10nap múltával kelnek ki. A lárvák és azimágók is elsõsorban a generatív hajtásré-szeken táplálkoznak (Harmat és munka-társai, 2006).

Rezes nyárlevelész (Chrysomelacuprea) (3. kép)

Magyarországon is honos, de a rit-kább levelészfajok között tartják nyil-ván, tömeges fellépésérõl ez idáig nemismeretes. Életmódját gyakorlatilagnem ismerjük, csupán egy ukrán közle-

mény fordításából áll rendelkezésrenémi információ. Eszerint egynemze-dékes. Ukrajnában fõ tápnövényeikénta füzeket említik, nyárakon csak ritkáb-ban fordul elõ. Szibériából nyárakon ésszilen okozott kártételét is említik. 2006tavaszán a NEFAG Zrt. Monori Erdésze-tének területén figyeltek fel tömegesfellépésére. Itt 20 ha nemes nyárerdõsítésben tarrágást, további 40 haidõsebb nyárasban pedig 30-40%-oslombvesztést okozott. Az erdõsítésbenokozott kár jelentõs következmények-kel járt, 9 ha-t újra kellett erdõsíteni(André Zoltán közlése).

Fekete tölgy-levéldarázs (Periclista lineo-lata)

Magyarországon honos, egynemze-dékes faj. Tápnövényei a tölgyek. A da-razsak április-május folyamán rajzanak,petéiket a fiatal tölgylevelek fonákjárarakják. A kifejlett lárvák 15-18 mmhosszúak. Kb. 4 hétig rágnak, majd a ta-lajban kokont készítenek, és ebben is te-lelnek át. 2006. tavaszán a Zalaerdõ Zrt.Zalaegerszegi Erdészeténél, kocsányostölgy erdõsítésben okozott kisebb káro-kat, összesen néhány hektárnyi terüle-ten. Fendona EC szerrel sikeresen véde-keztek ellene (Gyergyák Lajos és VilághyAndrás közlése). Kártétele ugyan nemjelentõs kiterjedésû, de jól érzékelteti,hogy helyenként és idõnként számosolyan faj léphet fel tömegesen, amit ko-rábban nem ismertünk, vagy erdészetiszempontból jelentéktelennek tartot-tunk.

Hirka AnikóErdészeti Tudományos Intézet

Erdõvédelmi Osztály3232 Mátrafüred, Hegyalja u. 14.

e-mail: [email protected]

3. kép: Rezes levelész (Chrysomela cuprea) tömeges fellépése nemes nyáron (fotó: Csóka György)


Erdészbál a szeretet jegyében Visegrádfebruár 3.


Fotó: Pápai G., Zétényi Z.


2007. január 15-én reggel leégett azerdészeti szakképzés jelentõs bázisátképviselõ Széchenyi Zsigmond Szak-közép- és Szakiskola kollégiumánakteteje. Az anyagi kár jelentõs, a diá-kok közül azonban senki nem sérültmeg. A sajnálatos eseményrõl, an-nak következményeirõl Kiss Vince,az iskola igazgatója tájékoztatta azErdészeti Lapok olvasóit.

– Engem hétfõn reggel háromnegyedhatkor telefonon értesítettek, hogy ég akollégium. Háromnegyed ötkor jöttek akonyhások dolgozni, õk még semmi kü-lönöset nem tapasztaltak. Háromnegyedhatkor Horváth Norbert, kollégiuminevelõ indult a mosdóba és kinyitva azajtót érezte, hogy füst van. Gyorsan – azidõközben megjelent karbantartókkal,fûtõkkel – a gyerekek ébresztésébe,mentésébe kezdett és értesítették a tûzol-tóságot is. Kint a gyerekeket sorba állítot-ták, hogy a létszámot ellenõrizzék. 202tanuló volt akkor a kollégiumban, két ta-nuló azonban valahol „elkallódott”, ezérta tanár ismét visszaszaladt, a füstbenmegkereste és megtapogatta az elveszettgyerekek ágyát. Az ágyakat üresen talál-ta, de akkor már olyan tûz volt, hogymegégett a keze, és füstmérgezést isszenvedett. Azonban az eset a fizikai sé-rülésnél lelkileg jobban megviselte.Idõközben elõkerültek az elveszett tanu-lók is, és hála istennek senki nem szen-vedett sérülést – leszámítva a tanár urat.

A tûz egy nem lakott szobából indult.Egy tanulónk észrevette, hogy az ajtó alólszivárog a füst. Kinyitotta az ajtót, és por-oltóval megkísérelte eloltani a tüzet, deolyan füst volt, hogy semmit sem látott. Anyomásváltozás, vagy a hõ hatására kitö-rött az ablak és az égõ ablakkeretrõl ki-csapódtak a lángok. A felette levõ széles

párkány pillanatok alatt lángra kapott ésezután már a tetõszerkezeten villámgyor-san továbbterjedt a tûz – a száraz fenyõés a szigetelõ kátránylemez gyors égésbekezdett.

Tíz perc múlva kint voltak a marcalitûzoltók, majd késõbb jöttek a nagyatá-diak, a kaposváriak, a keszthelyiek és akanizsaiak is, a tûz gyors terjedésétazonban nem tudták meggátolni. Havalamennyien idõben érkeztek volna –ami a 40-50 kilométeres távolságból ne-hezen képzelhetõ el – a 30 méteresépületszárny leég, de a 60 métereset ta-lán meg lehetett volna menteni.

A tûz pontos okát még nem tudjuk. Aszakemberek elõzetesen kizárták a szán-dékosságot és a rövidzárlatot. Elképzel-hetõ hogy gondatlanság okozta. Elõfor-dult korábban, hogy ebben a helyiségbenvizet melegítettek, mobil telefont töltötteka gyerekek. Sok minden lehetséges. A kárnagyságáról sokféle mendemonda – ese-tenként félmilliárd forint – terjed. Én száz-millió körülire becsülöm. A felsõ szinten,ahol a tûz keletkezett, minden elégett. Aszekrények, az ajtók, ablakok, a tanulókszemélyes holmijai… A nyugati részen mármeg tudták annyira fékezni, hogy azágyak, a szekrényben lévõ holmik nemégtek el. Ott, és az alatta levõ szinteken azoltás során felhasznált nagy mennyiségûvíz okozott károkat.

A jövõNagyon sok felajánlás érkezettmagáncégektõl, szülõktõl – többen szak-ipari-, illetve segédmunkát ajánlottak fel.Volt vállalkozás, amelyik pénzügyi segítsé-get ajánlott fel azzal, hogy náluk vásároljuka faanyagot. Mõcsényi Miklós a FAGOSZ,és Ormos Balázs az OEE fõtitkára jelezték,hogy felkérik a látókörükben lévõ vállal-kozásokat a segítségnyújtásra. Ennek hatá-

sára többen is felkerestek a segítés szándé-kával. Segítséget ígért a helyreállításhozLamperth Mónika önkormányzati és terü-letfejlesztési miniszter, valamint Sütõ Lász-ló Marcali város polgármestere is.

A tetõteret teljesen le kell bontani, deaz alsóbb szinteken is komoly felújításszükséges. A fenntartó, Marcali Városi Ön-kormányzat a meghívásos közbeszerzésieljárás keretében jelöli ki a kivitelezõt. Miis szeretnénk az újjáépítésben aktívanrészt venni, a kivitelezõvel úgy kívánunkegyüttmûködni, hogy nekik csak a szak-ipari munkát kelljen végezniük – mire õkfelvonulnak, mi a terepet elõkészítenénk.

A tûz után a tanulók elhelyezését, ésa tanítás folytatását kellett megszervez-ni. Háromnapos tanítási szünetet ren-deltem el, melybõl öt lett. A nagyszaká-csi nevelõotthon harminc fõre férõhe-lyet ajánlott fel, a polgármester közben-járására a marcali gimnázium ajánlottfel férõhelyeket. A BKV – a fenyvesiüdülõjébõl – ágynemût, matracokat, anagyszakácsi nevelõotthon emeleteságyakat ajánlott fel.

Most kezdtük a második félévet. Hatszakmából lesz idén szakmunkásvizsga,a levelezõsökkel és az esti tagozatosok-kal együtt hét osztályunk készül érettsé-gire. Ezt az egyhetes kiesést szombati ta-nításokkal, illetve a húsvéti szünet lerö-vidítésével tudjuk pótolni – a tûz, illetvea helyreállítás az oktatási munkánk szín-vonalát nem fogja gátolni.

Lejegyezte: Detrich MiklósA fotók a Katasztrófavédelem

felvételei

Lapzártakor érkezett hír szerint akár értéke 177 millió forint, melynekvárhatóan a felét téríti a biztosító. Arendõrségi vizsgálat gondatlanság mi-att bekövetkezett tûz ügyében nyomoz.

Iskolatûz Szõcsénypusztán


A Mecseki Erdészeti Zrt. és aFerling PR & CommunicationsKft. együttmûködése 1997-ben kezdõdött és azóta is tö-retlenül, egyre intenzívebbentart. A jó ügynökség rendelke-zik rugalmasan és hatékonyanmozgósítható kapacitásokkal,kapcsolatokkal, tapasztalatok-kal, idõvel és belülrõl nem(vagy nem mindig) biztosítha-tó függetlenséggel, lojalitássalés érdekeltséggel.

A jó ügynökség pont ottvan és akkor, és olyan „mennyiségben”– az esetek döntõ többségében észre-vétlenül –, amikor és ahol a megbízó-nak szüksége van rá.

A Ferling PR alapfilozófiája, hogycsak olyan ügyeket vállal fel, amelyek-kel azonosulni tud, ahol kialakítható-nak látja a legfontosabb alapelvet, az el-kötelezettséget. A Mecseki ErdészetiZrt. ügyével rendkívüli módon sikerültaz összhangot megtalálnia. Egy a gon-dolatuk, mégis, külsõ szemlélõkéntolyan tanácsokkal, észrevételekkel, ésszakmai tudással segítik a társaság

munkáját, amelyek nélkül nem lenneilyen hatékony az erdészet ügyénekkommunikációja.

Ahhoz, hogy ez az együttmûködés, ezaz együttgondolkodás megvalósulhas-son és tényleg hatékonyan és hosszú tá-von mûködjön, elengedhetetlen a köl-csönös bizalom kialakítása. Bizalom nél-kül nem lehet közös a cél, bizalom nél-kül nem mûködhet jól a kapcsolat. Azügynökségnek meg kell ismernie azadott szakterület sajátosságait, a megbí-zónak pedig el kell tudni fogadnia azügynökség szakértelmét.

A Ferling PR tehát közel tízéve a Mecseki Erdészeti Zrt.kommunikációs partnere. Azelsõ jelentõs projekt egy ki-emelt pécsi kirándulóövezet-ben, a Kisrét-Kantavárnál vég-zett fakitermelési munka kom-munikációja volt. Az ügynök-ség ezt követõen részt vállalt abelsõ kommunikációs eszköz-rendszer alakításában, majdrendezvények szervezésével,kiadványkészítéssel, s nemutolsósorban a társaság nyilvá-

nosság elõtti megjelenéseinek mene-dzselésével segítette megbízóját céljai el-érésében.

Ferling PR-t ezért a több éve tartó el-hivatottságért, a gyors, precíz és szak-mailag is kitûnõ szolgáltatásért a Mecse-ki Erdészeti Zrt. a Mecseki Erdõkért díj-ban részesítette 2006. november 27-én.

Farkasné Németh KrisztinaFerling PR & Communications Kft.,

marketing szakértõBodnárné Palka Réka

Mecseki Erdészeti Zrt., pr- és kommunikációs vezetõ

Bizalom, publicitás, elkötelezettségAvagy miben és hogyan tud segíteni egy pr-ügynökség?


Az ásotthalmi Bedõ Albert Középiskola,Erdészeti Szakiskola és Kollégium 1999februárjában rendezte meg elõször az er-désziskolák tanárainak és dolgozóinaksporttalálkozóját. A rendezvény nem vártsikert hozott: a résztvevõ csapatok elha-tározták, hogy félévente más-más iskolarendezi meg eme eseményt. Így az éveksorán Szõcsénypusztán, Sopronban, Sze-geden, Barcson, Piliscsabán és Mátra-füreden is találkoztak az erdészeti kép-zést folytató középfokú intézményekmunkatársai sportolás céljából. A labda-rúgás mellett lövészet, fekvenyomás,sakk és az asztalitenisz is megjelent asportágak sorában.

Az idén õsszel, immár XV. alkalom-mal vetélkedtek a mozogni vágyó ifjakés „örökifjak” az ásotthalmi sportlétesít-ményekben. A nagy küzdelmeket hozómérkõzéseken minden esetben a sport-szerûség meghatározó tényezõ volt.Mindenki a munkatársát, egy sportolókollégáját látta ellenfelében, és ezt a he-lyenként kiélezett csata sem feledtette el.

A sportoláson kívül minden helyszí-nen a baráti beszélgetéseknek és a kö-zös esti énekléseknek is nagy szerepevan. A hajnalig tartó nótázások során el-

hangoznak a mindenki által ismert nép-dalok mellett az erdészhagyományokatés reményeket felidézõ nóták is pl.: „Azerdésznek jól megy dolga …”. Így a más-napi helyosztókon, az ellenfélen kívülmég más jellegû fáradtsággal is megkell küzdeniük a sportolóknak. De eztnem sajnálja senki, hisz a sikeres sze-replés mellett még egy fontos (talán

még lényegesebb) eredmény is van: ba-rátságokat kialakítani és megtartani. Eza rendezvény a testedzés mellett ezt acélt is jól szolgálja.

A sokak által várva várt labdarúgás-ban végül nemes küzdelmek után Szõ-csénypuszta vitte el a gyõzteseknek járóserleget Piliscsaba és Ásotthalom elõl.

Kocsis Attila

Tanári sporttalálkozó Ásotthalmon

HagyományteremtõErdész-Bányász Bál

Hagyományteremtõ szándékkal, ebben az évben az Orszá-gos Erdészeti Egyesület Baranya Megyei Helyi Csoportja ésaz Országos Magyar Bányászati Kohászati Egyesület Mecse-ki Szervezete közös szervezésében, minden kedves Kollégátszeretettel hívunk és várunk az Erdész-Bányász Bálra.

Idõpont: 2007. február 23. 19.00-tól reggelig

Helyszín: Pécs, Palatinus Szálló, Bartók terem

Belépõ: 5 500 Ft (a belépõdíj tartalmazza a fogadóitalt, a svéd-asztalos vacsorát, az éjféli töltöttkáposztát, valamint a kávét)

Jelentkezési határidõ: 2007. február 13.Befizetési határidõ: 2007. február 13.

Jelentkezni, és egyéb információt kérni a [email protected] e-mailcímen lehet, Palka Rékánál.

Szõnyi János Balázs Lászlóelnök elnök

OEE Baranya Megyei OMBKE Mecseki Szervezete Helyi Csoportja


Hát úgy tûnik megtörtént az, amirõl azt hittüklehetetlen, nevezetesen az, hogy a Magyar Köz-társaságban egy kiemelten közcélú feladatokatellátó, minden magyar állampolgár egészségeséletkörnyezetét biztosító és minden eddigi tö-rekvés ellenére is még mindig válságmenteságazat nettó befizetõje legyen a költségvetés-nek. És itt már nem csupán néhány millió forint-ról, hanem 1 milliárdról van szó. Ennyivel keve-sebb ugyanis a költségvetésben az erdészetreszánt keret, mint az erdõfenntartási járulékbólés a büntetésekbõl származó éves saját befize-tések összege.

Persze, ha figyeljük az ágazat évek óta zaj-ló mélyrepülését, aminek az ágazat szerep-lõinek külön-külön és együttesen történõ fel-lépései sem tudtak véget vetni, valahol várha-tó is volt. Nyilvánvalóan nem tudtuk elégerõsen képviselni saját érdekeinket és a fiská-lis szemlélet ismét gyõzedelmeskedett a szak-mai érvek felett. Azaz hogy talán mérkõzéssem volt. Azt, hogy az idei költségvetésrõl nemegyeztettek még fõ vonalakban sem az érdek-képviseletekkel és szakmai szövetségekkel, il-letve erre hivatott szerveikkel, például aFÖVÉT-tel; az már szinte megszokott, de azidén úgy tûnik, hogy maga az illetékes minisz-tériumi szakmai fõosztály is csak a kész té-nyekkel szembesült … a Pénzügyminisztériumhonlapjáról. Ez új jelenség az erdészeti költ-ségvetések történetében. Ilyen még nem volt.A mostani költségvetéshez már nem kellettekelõkészítõ anyagok, tárgyalások, egyeztetések... csupán egy zsebszámológép.

Amikor a keretszámok ismertté váltak –ahogy ez már lenni szokott, a parlamenti költ-ségvetési szavazás küszöbén, úgy, hogy igazánsokat már ne lehessen tenni – az erdész oldalazért megpróbált minden lehetséges módon ja-vítani a kialakult helyzeten.

A szakmai szövetségek és érdekképvisele-tek, nevezetesen az Országos Erdészeti Egye-sület, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövet-ség és a Magán Erdõtulajdonosok és Gazdálko-dók Országos Szövetsége kezdeményezésére2006. december 12-én összeült az országgyûlésMezõgazdasági Bizottságának Erdészeti Albi-zottsága. Az itteni elõterjesztésbõl teljes mély-ségében értesülhettünk a költségvetés kataszt-rofális helyzetérõl, ami nem csupán a jelenleginegatív szaldóban, hanem az évek óta tudato-san megcsonkított keretszámok eredménye-ként felhalmozódott több milliárdos determi-nációban is testet öltött. Egyértelmûvé vált,hogy a sötét múlt és jelen után a jövõkép semfényes. Félõ, hogy az Új Magyarország Vidék-fejlesztési Tervben megjelölt 12 erdészetijogcímbõl 2007-ben a már részben eddig is fu-tó, és elsõdlegesen nem is erdészeti célokatszolgáló erdõtelepítéseken, valamint ener-giaerdõkön kívül nem nagyon számíthatunkújabb pályázatok kiírására. Az azért pozitívum-ként értékelhetõ: a jelenlévõk számára egyér-telmûen világossá vált, hogy az elmúlt évek so-rán meglékelt erdészeti nemzeti költségvetés

hajóján támadt lyukakat nem lehet uniós társfi-nanszírozott pénzekkel betömni, hiszen azokegészen más célokra vehetõk igénybe.

Mégis többek között erre hivatkozott a tárcapénzügyi képviselõje az Erdészeti Albizottságülését követõ Mezõgazdasági Bizottsági ülésen(2006. december 13.), amikor a három, az erdé-szeti költségvetés súlyos problémáit belsõ átcso-portosítással kezelni kívánó ellenzéki módosítójavaslatot a fenti indoklással utasította el. A bi-zottsági tagok azonban egyértelmûen cáfolták aszaktárca érvelését és valamennyi(!) erdészetimódosító javaslatot egyhangúlag (kormánypártiés ellenzéki képviselõk egyaránt) támogattak.Hozzátesszük: ez azért nem gyakori jelenségsem ebben, sem egy másik szakbizottságban. Ahárom javaslat egyébként összesen 3 milliárd 152millió forint átcsoportosítására vonatkozott az er-dészeti feladatokra (2 milliárd forint), azerdõtelepítés, erdõszerkezet-átalakítás, fásításra(1 millárd forint) és a Nemzeti Erdõprogrammegindítására (152 millió forint).

Úgy tûnik hiába volt mégis minden; a javas-latokat – ahogy várható volt – a parlamenti sza-vazáson nem fogadták el.

Valami azért megmozdult, mert az eddigi ese-mények fényében a tárca vezetõje elrendelte azerdészeti költségvetés körül kialakult helyzet egy-értelmû és világos feltárását, rövid idõn belüldöntést és megoldást ígérve az ügyben.

Jelenleg itt tartunk, várjuk, hogy az egyezte-tések végsõ szakaszában az érdekképviseletekis meghívást kapjanak és kifejthessék vélemé-nyüket. Azonban az idõ sürget, és úgy éreztük,hogy a tömegesen érkezõ tagsági visszajelzé-sek miatt meg kell szólalnunk, feltárva az eddigtörténteket és a jelenlegi helyzetet, ami akövetkezõ:

– 2006-ban 40 %-os mértékig sem történtmeg az integrátori, szakirányítási éserdõfelújítási (K-1) pénzek kifizetése a magán-erdõs szektorban, annak ellenére, hogy aMEGOSZ-nak erre az FVM-mel érvényben lévõmegállapodása van. Az állam által vállalt, dehatáridõre ki nem fizetett összeg már milliárdosnagyságrendû.

– A jelenlegi költségvetés egyértelmûen aztmutatja, hogy semmi garancia sincs arra, hogyaki az idén kitermeli erdejét és befizeti az ez-után járó erdõfenntartási járulékot, az vissza iskapja azt az erdõfelújítás költségeinek fedezé-sére (a törvény által elõírt felújítási kötelezett-ség persze megmarad).

– Teljesen bizonytalan a korábbi évekbenfelhalmozódott több milliárdos determinációskötelezettségek kifizetése. (Ennek eredete töb-bek között az is, hogy az erdõfelújításra szolgá-ló keretbõl kényszerültek finanszírozni az erdõközcélú feladatainak milliárdos nagyságrendûtámogatását is.)

– Az erdészeti közcélú feladatokra az idénnem jut majd egy fillér sem.

– Az egész szakma és a szélesebb közvéle-mény által is elfogadott és üdvözölt NemzetiErdõprogramra szintén nem jut majd egy fillér

sem (pedig erre is állami kötelezettségvállalás,kormányhatározat van).

– Végezetül úgy tûnik, hogy valós uniós er-dészeti jogcímek pályázatainak kiírására (nem,hogy a pénzek lehívására!!!) sincs politikaiszándék 2007-ben. Így valóban az lesz, amire aMEGOSZ már több mint egy éve figyelmeztet,hogy a nemzeti költségvetésbõl már és uniósforrásból még semmi sem lesz az idén!

A fentiek együttesen a tõkeszegény és szer-vezetlen magyar magánerdõ-gazdálkodásösszeomlását eredményezik, ezért a MEGOSZ,amennyiben egy hónapon belül (2007. március1.) nem kap garanciát a fenti kérdések meg-nyugtató megoldására, akkor a következõ lé-péseket kénytelen tenni, engedve a tagságrészérõl megnyilvánuló követelésnek:

– Egyéni és csoportos perek ezreit kezde-ményezzük a magyar állam ellen az általa vál-lalt, de a mai napig ki nem fizetett kötelezettsé-gek ügyében.

– Megtaláljuk a módját annak, hogy amagánerdõsök mentesüljenek az erdõfenn-tartási járulék fizetés alól. Például országosandrasztikusan visszafogjuk a fakitermelést, de alakossági tûzifaellátásban, vagy az elsõdlegesfaiparban mutatkozó problémák, valamint a fa-piacon elszabaduló árak miatti felelõsséget akormánynak, mint a kialakult helyzetetelõidézõ félnek kell majd viselnie.

– A fentiekrõl a legszélesebb körben tájékoz-tatni fogjuk az ország közvéleményét és mindentörvényes eszközt meg fogunk ragadni annakérdekében, hogy a magánerdõ-gazdálkodás tel-jes ellehetetlenítését megakadályozzuk.

El kell mondanunk – okulva az eddigi FVM-mel kötött megállapodásaink sorsából –, hogymár nem elégszünk meg az általános megfogal-mazásokkal és részleges szóbeli ígéretekkel,hanem a fenti követeléseinket számszerûsítve,felelõsök és határidõk megjelölésével kérjükrögzíteni, azok be nem tartásának következmé-nyeivel együtt (pl. késedelmi pótlék, kamat).

A MEGOSZ vezetõsége még egyszer ki-hangsúlyozza, hogy az általa képviselt magán-erdõ-tulajdonosok és gazdálkodók érdekeitszem elõtt tartva nem várhat tovább a felhal-mozódott problémák megoldására teendõ lé-pésekkel, és ugyanakkor kér minden, a magán-erdõ-gazdálkodás és az erdészet ügyének elkö-telezett kollégát, magánembert, hogy megértõ-leg támogassa az erdõk fennmaradása és afenntartható erdõgazdálkodás megóvása érde-kében tett jogos lépéseinket.

a MEGOSZ vezetõsége* * *

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÕÕ BB EE NN

Néhány szó a 2007. évi erdészeti költségvetésrõl

Ígéretünkhöz híven az alábbiakban közöljükaz Erdészeti Lapok 2006. novemberi számá-nak mellékletében megjelent „Ki tud többetaz erdõrõl?” tesztlap megoldásait:

1 - C, 2 – B, 3 – A, 4 – D, 5 – B, 6 – D,7 – B, 8 - D, 9 – A, 10 – D, 11- C, 12- C, 13– B, 14 – A, 15 – C, 16-A


«Minden történetnek három oldalavan, a tiéd, az enyém és a tények.»

(F. M. Russel)

A Soproni Erdõmérnöki Fõiskola1956-os menekülésérõl már sokanírtak. Érthetõ okokból az írások na-gyobb része Kanadából, illetve Ma-gyarországról származik. A Nyugat-Európában maradt hallgatóktörténetérõl tudtommal csak két be-számoló van: Egy több évtizedet át-fogó krónika Kató Ferenc tollából:a németországi, pontosabban aHannoverisch Münden – Göttingenerdészeti központban tanuló éskésõbb ott és környékén dolgozósoproniakról, és egy rövidebb írásMolnár Gézától, amely a menekültFõiskola életével foglalkozik St.Wolfgangban. Érdekes módonnincs még beszámoló a Svájcba ke-rült hallgatók további sorsáról.Úgyszintén nem ismert a Bécsbenmaradt diákok története.

Forradalmunk és így menekülésünk50. évfordulójára készülve elhatároz-tam, hogy megpróbálom pótolni a sváj-ci hiányt, vagyis megírom, ahogy én át-éltem és láttam történetünket. A döntõlökést „Emigrációm naplója” adta, ame-lyet ugyancsak 1956. november 17-énkezdtem el, de még aznap visszamenõ-leg leírtam az eseményeket november4-tõl. December 22-ig naponta, majd1957. május 16-ig szórványosan vannakbejegyzések. Ha nagyon személyes isez a napló, talán tartalmaz érdekes, ed-dig nem ismert részleteket. Persze tuda-tában vagyok annak, hogy a mi életünkmég Nyugat-Európában is egy mellék-színpadon játszódott és játszódik le. MiSvájcban nem írtunk történelmet. De le-gyen szabad szólni Nemecseknek is.

Az Ausztriában eltöltött 33 napnaksok keserû és sok magasztos pillanatavolt. A „poklot” szerintem a szintén téli-es Judenauban, a november 5-rõl 6-raeltöltött elsõ éjszakán éltük meg: „Ottegy kolostorban szállásoltak el. A szo-bákban nem volt semmi: se ágy, se ajtó,se fûtés. Éjszaka hordágyon aludtunk.Egy pokrócot adtak. Borzasztóan meg-fázott a vesém.” A következõ napokbanjavult a helyzet. Felszereltük az ajtókat,befûtöttünk, és kaptunk még egy taka-rót. Ugyan észrevettük, hogy félig-med-

dig foglyok vagyunk, mert rendõrökõrizték a bejáratot. De kaptunk az ame-rikai követségtõl egy kis csomagot,benne egy törülközõ, szappan, borot-vakészülék és két zsebkendõ. (Azelkövetkezõ hetekben még sokszor ör-vendhettünk a híres „kiscsomagnak”.)Meglátogatott minket St. Pölten katoli-kus püspöke. Egy jó öregúr, írtam anaplómba. November 9-én délben elin-dultunk egy „egyetemi gyûjtõhelyre”.

A „mennyországi” érzés november10-én reggel, St. Wolfgangban, aFerienhort nevû villa elõtt töltött el:Gyönyörû vidék. Körülöttünk nagy he-gyek. Nagy tó. Isteni hely. Ebéd után ki-rajzottunk, mint a méhek a kaptárból,hogy megismerjük ezt a csodálatos tá-jat. Az idill sajnos nem tartott soká. Mégaznap este megtudtuk, hogy egy geo-déta diáklány lezuhant a hegyi vándor-lásnál. Beszállították egy közeli kórház-ba, de pár nap múlva belehalt sérülése-ibe. Megrázó temetése volt a selmeci-soproni diákszokások betartásával.

Nagy szomorúságot okozott egy no-vember 15-i hír is, hogy a hallgatók egycsoportja, köztük másodévesek is, egySalzburg melletti internálótáborban éh-ségsztrájkba kezdtek. Sokan nem is tud-tunk a lágerról. Azt hittük, hogy az el-tûnt diáktársaink visszamentek.

A svájci utunk elõkészítésének króni-kája hû képe a ferienhorti bizonytalan-ságnak. November 15-én ezt jegyeztembe a naplómba: Ma talán életfontosságúdöntés volt életünkben. Megszavazták,hogy mi: Czeiner Zsolt, Hintsch Gusztiés én mehetünk Svájcba. Nov. 17-én:Nagy viták vannak, hogy ki menjenSvájcba. Hintsch Guszti vagy Szilágyi Ti-bor. Még nincs eldöntve. Nov. 19-én:Holnap lehet, hogy Svájcba visznek.Nov. 21-én: A svájci útban kezdek kétel-kedni. Nov. 22-én: Holnap lehet, me-gyünk Svájcba. Nov. 23-án: Mára ígértéka svájci utat – ma sem volt semmi. Kez-dek pesszimista lenni. Úgy látom, úgyérzem, nem lesz itt semmi. Csak ígérget-nek, csak mutogatnak minket – haza fo-gunk mi még menni. Ha ez a svájci do-log nem izgatna, már itt sem lennénk.Nov. 29-én: A mi svájci ügyünk dugábadõlt. Illetve még hivatalosan nem, de... Atársaság idegileg lassan kikészül. Fogal-munk sincs, hogy mi lesz. December 3.:A napok múlnak, mi még itt élünk. Ott-honról biztos híreket nem tudunk. A rá-

dióra vagyunk ráutalva. Naponta vannakgyûléseink, amelyek hol szomorú, holvíg kedélyre fordítják a társaság hangu-latát. Egyébként tudtunkra adták, hogy asvájci út reménytelen. A kanadai út újbólfelmerült. Nagyon kecsegtetõ. De meg-próbáljuk még a lehetetlent is, hátha si-kerül. Dec. 4-én: Délután beszélgettünkTuskóval a svájci útról. Minden támoga-tást megígért. Este váratlan hír vert fel: 10ember csütörtök reggel megy Svájcba.Hogy kik menjenek – sorshúzással dön-töttük el. Persze engem nem húztak ki!Kicsit leverten, de aránylag férfiasan fo-gadtam a hírt. Estére belázasodtam. Dec.5-én: Egész éjszaka fenn voltam, nemtudtam elaludni. Reggel lázasan keltem,és egész nap az is maradtam. Délben újhír: Csak erdész mehet Svájcba! Így én isbekerültem. Miért kellett akkor úgy iz-gulni. Állítólag holnap megyünk. Dec. 6-án: Beteg vagyok. Ilyenkor jobban feltöra honvágy – különösen, hogy leveleketkaptunk Sopronból. Mendlik írt. Hazalehet menni. Éjszaka nem aludtam. Való-színûleg ma sem fogok. Egész nap fej- éstorokfájásom volt. A svájciaknak ma kel-lett volna, hogy elvigyenek. Ez is csak át-rázás lesz?

Én kezdettõl fogva Nyugat-Európá-ban akartam maradni, mert mint egyet-len gyerek, nem akartam anyámtólmesszire elkerülni. A szavazásokra, il-letve a sorshúzásra a svájci kontingens-nél azért volt szükség, mert több volt ajelentkezõ, mint a felkínált hely. A dön-tések szemeszteren belül történtek. De-cember 5-én az alsó évjáratos erdészek-

Ami az ’56-os emlékezésekbõl kimaradtSopron 1956 – Zürich 2006

Helyreigazító

Dr. Horn János bányamérnök az Er-dészeti Lapok 2006. novemberi szá-mában méltatta ifj. Sarkadi Sándorkönyvét, mely méltatásból az alábbibekezdés kimaradt:

„Sajnos a megszólalók között dr.Csaba József, okl, olajmérnök – akimost a BKL Bányászat olvasószer-kesztõje – nem szerepel, de bízomabban, hogy az õ visszaemlékezése(hiszen koncepciós fegyelmivel távo-lították el 1958. január 29-én, ésdiplomáját csak 1960-ban tudtamegszerezni) és a hiteles dokumen-tumok – ami nála eredeti példányok-ként megtalálható – a késõbbiekbenfog megjelenni.”


re szûkült a keret, miután a felsõéveshallgatókat a svájci tanulmányoktól el-tanácsolták. A soproni levelek fontosközlését az utolsó napok izgalmaibansajnos már nem fogtam fel. Talán beteg-ségem is akadályozott ebben.

December 30-án ezt jegyeztem be:Ha nem jöttem volna Svájcba, ma ott-hon lennék. Karácsonyeste és szilvesz-terkor ismét. Most is olyan gondolataimvannak, hogy hazamegyek. Nagyon vá-gyódom haza. Nem is tudom, mi vonz.De jó volt azért otthon. Már hazamen-tek többen fõiskolások. Ha még egy-szer soproni fõiskolás lehetnék. A Bel-városiban söröznék. Itt töltsem a leg-szebb éveimet? Mit adnék azért, ha szil-veszterkor otthon lehetnék. Perszeebbõl már nem lesz semmi. Sok szépterv elúszott. Jelenleg pizsamábanledõlve írom e sorokat, és néha elfog aszomorúság. Nem jutok én haza soha?Az nem lehet, haza kell mennem! Vár ahazám!

Szilveszter napján többen elhatároz-tuk, hogy berúgunk. Sikerült is. Mégcsak nem is daloltunk. Rossz kedve volta bandának. Tovább ezen január 3-ibejegyzésbõl: Másodikán szünet volt. Elvoltam kenõdve. Nem valami rózsáskedvem volt. Közben felkeresettHintsch Guszti. Hozott leveleket Sop-ronból. Megtudtam, hogy Juhász Mikiés Kõhalmi Tamás hazamentek. Ez mégcsak fokozta rosszkedvemet. Végül el-határoztam, én is megyek. Ez valahogymegvigasztalt. Ma kaptam meg a távira-tot. Otthon jól vannak. Mit szólnak a ha-zamenetelre, nem tudom. Persze mégnem biztos. Állítólag Nemkiék nemmentek ki Kanadába. Megyek haza.Most ezt fújom. Most ez a gondolatom.

Megírtam mindenkinek, anyámnakis, hogy haza akarok menni. A hazame-netel majdnem biztos. Még megváromaz otthoni válaszokat és döntök (jan.5.). Otthonról nem jön levél. Pedig na-gyon várom. Bizonyos mértékbenezektõl fog függni a hazatérésem (jan.7.). Január 10-én érkezett egy levél, deez csak egy Ausztriából küldött leve-lemre volt válasz. Anyám írt: Örül, hogynem mentem ki Kanadába, jól vannak.

A másik fontos dolog a hazamenete-lem ügye. E napokban kaptam meg Ja-ni bátyám levelét, amelyben nem köz-vetlen, de az itt maradást javasolja. Ezazt jelenti, hogy egy helyrõl már nincstámogatás. Bár újabban már belenyug-szom a dolgokba. Kíváncsi leszek, Ju-hász Miki és a hazai levélre. A továbbta-nulás konkrét lehetõsége újra elfogad-hatóvá teszi a „maradni” alternatívát.

Sõt átbillen a mérleg: Lassan leteszekarról, hogy hazamenjek. Anyám min-den levelében szinte könyörög, hogyne menjek. Vagyis megérkezett anyámválasza. Egy két alatt több levél is jöhe-tett, mert a bejegyzés január 24-én tör-tént. Anyám félelme az apám elhurcolá-sa miatt érthetõ. Engem azonban a vá-lasz nagyon elkeserített. Annyira, hogya Soproni Fõiskola január 18-án kézbe-sített távirata, a „Fõiskola igazgatója”aláírással, sem vigasztalt meg. Pedig eztüzente Magyar János: „Azonnal jöjje-nek. Elsõ félévi vizsgák letételénekvégsõ napja május 31.”

Az utolsó reményem két soproniprofesszorunk volt. Itt laktak családjuk-kal Zürichben, és tudtunk egymásról.Huszai Jancsival felkerestük õket. Úgygondoltam, nekik is jó, ha diákokkaltérnek vissza, és nekünk is jó, ha egyprofesszor kísér bennünket. Kiss József,volt kémia tanárunk, nem biztatott. An-nál nagyobb reményekkel jöttem elWinkler Oszkár professzor úrtól. Aleaiacta est! – áll a március 1-i bejegyzésemkezdetén. Hazamegyek.

Nem mentem haza. Amikor ismétmegjelentünk Winkler professzorék la-kásán, már nem találtuk õket ott. Mégakkor azzal magyaráztam magamnakezt, hogy Winkler nem akarta sorsunkatmagára vállalni. Talán attól tartott, hogyvalaha szemére vetjük: Elhozott ben-nünket a jó világból...

Az utócsaták hamar lecsendesedtek,annál is inkább, mert Huszai Jancsinem volt hajlandó kettesben útnak in-dulni. Így aztán lényegében eldõlt ahamleti kérdés. Március 12-én már eztírtam: A meggyõzõdésem az, hogy ittfogok maradni. Már csak néha-néhakap el egy-egy pillanatra a vágy, hogyaztán újból a realitás hangján elutasít-sam a dolgokat. Nehéz utat tettem megidáig, de még nehezebb áll elõttem.

Eljött a nyári szabadság, amely 14hétig tartott. Munkát kerestünk és dol-goztunk, hisz a szünetben nem kaptunk

anyagi támogatást. Zsolt és én augusz-tus 25-én elindultunk kerékpárral egy 4hetes németországi körútra. Csodálkoz-tunk a sok még megmaradt háborús ro-mon. Élveztük az estéket az olcsó ifjú-sági otthonokban (Jugendherberge,youth hostel), és gyakoroltuk a németnyelvet. Cuxhavennál, Hamburg köze-lében megláttuk életünkben elõször atengert, megízleltük a vizét és füröd-tünk benne. Az utunk legjelentõsebbeseménye mégis Hannoverisch Mün-denben várt ránk: Találkozás a sopronifiúkkal! Megismerkedtünk az V. és IV.éves firmákkal, és összeölelkeztünk év-folyamtársainkkal: Balázs Árpáddal ésTurza Tiborral. Emlékek, tapasztalatokés „hogyan tovább?” voltak a témák.Megnyugodva tértünk vissza Svájcba:Nem vagyunk egyedül Nyugat-Európá-ban!

Október 21-én megkezdõdött a téliszemeszter. Az egyetemi tanítás kereteiZürichben lényegesen különböztek asopronitól. Az erdõmérnöki kiképzés 4éves volt, de a 3. és 4. év között egygyakorlatév várt a hallgatókra, vagyis atanulmányok tulajdonképpen 5 évigtartottak. Minden tanév egy 16 hetes té-li és egy 12 hetes nyári szemeszterbõlállt. Nem ismerték a szemesztervizsgá-kat, hanem csak 2 elõdiplomavizsgát(Vordiplom), amelyek többé-kevésbé aszigorlatoknak feleltek meg. Az 5. sze-meszter elkezdéséhez szükséges volt asikeres elsõ elõdiploma, a 7. szemesz-terhez a sikeres 2. elõdiploma. A 8. sze-meszter után egy diplomamunka és adiplomavizsga zárta be a tanulmányo-kat. A jegyrendszerben 1-es volt a leg-rosszabb és 6-os a legjobb. A sikeresvizsgához legalább egy 4-es átlagot kel-lett elérni. Minden átlagérték a 4-es alattelégtelen volt, és a vizsgát minden tan-tárgyból meg kellett ismételni. A nevessoproni UV-t nem ismerték.

Az ETH rektora még július 16-án írás-ban közölte velünk, hogy õsszel mintrendes hallgatók folytathatjuk tanulmá-

Nagy örömmel olvastam az Erdészeti Lapok októberi számát, amely az erdész-ifjúság forradalmi ténykedéseirõl szívet-lelket felvidítóan számol be. Ez egyújabb adalék az OEE Erdészettörténeti Szakosztály által ebben a témában meg-jelentetett könyvei mellett. Ennek a lapszámnak olyan jelentõséget is tulajdoní-tok, amely a mai erdészifjúságnak tanulságul szolgál. Jó volna, ha közülükminél többen hozzájuthatnának e számhoz.

Valamit mégis hiányolok: a forradalom erdész hõsi halotta(i)t. Tudomásomszerint Batta Bertalan (Berci) a budapesti harcokban esett el. Talán volna olyankolléga, aki errõl részletesebb ismeretekkel rendelkezik, és be tudna errõl szá-molni.

Bercit személyesen ismertem, jó barátságban voltunk, és úgy éreztem, hogyennyivel tartozom emlékének.

Kollwetz Ödön


nyainkat. Október 21-én az Erdõgaz-dasági Karon a következõ magyar me-nekült diákok jelentek meg:

5. szemeszter: Bariska Mihály, BorosGyula, Hintsch Gusztáv

3. szemeszter: Czeiner Zsolt, Jacs-man János, Szilágyi Tibor

1. szemeszter: Dancsó János, DonáthGyörgy, Huszai János, Pollák Károly

Az 5. szemesztereseknek elengedtékaz elsõ elõdiplomát, minket a 3. sze-meszterben mindkét elõdiplomára köte-leztek. Hintsch Guszti kivételével mind-nyájan vesztettünk 1 évet. Mégis boldo-gok voltunk, mert tovább tanulhattunk.

1959 õsze és 1963 tavasza közt mind-nyájan befejeztük tanulmányainkat.Nem tudom, mondják-e még Sopron-ban a hallgatóknak, a diplomavizsgákünnepélyes eredmény-kihirdetésénél,hogy „mérnökké fogadom”. Az ETHnem rendez diplomakiosztó ünnepet.Postán kaptuk meg a diplománkat.Egyedül a Svájci Erdész Egyesület hívtameg szemeszterünket egy vacsorára,ahol egy könyvet nyújtottak át. Az elsõoldalon a nevem és (németül):„...erdõmérnök úrnak. Az ETHErdõgazdasági Karán eltöltött tanulmá-nyi idõ emlékére. Zürich, 1961. október20-án.” Rádöbbentem, hogy ténylegcélhoz értem. Ugyan Zürichben, deerdõmérnökök lettünk.

Társasági életünk bemutatása hiá-nyos lenne, ha befejezésül nem említe-ném meg a magyarországi kapcsolata-inkat. Elõször egyirányú volt az út:1962-tõl meglátogathattak bennünketszüleink és közelebbi rokonaink. Így énis vendégül láttam 2 évenként édes-anyámat és egy alkalommal nagybátyá-mat. A 70-es évektõl kezdve mi is, mintsvájci állampolgárok, óvatosan és kez-detben félénken viszonozhattuk a láto-gatásokat. Amikor szülõhazámbavisszatérve elõször engedték le mögöt-tem a nehéz vasbeton sorompót, bi-zony, pozitív lett volna a zabszempró-ba. Legtöbben ritkán jártunk haza. Arendszerváltás után meggyorsult a frek-vencia. Mint nyugdíjasok, sokszornégyszer is utazunk évente. Elsõ útjainka szülõkhöz és rokonsághoz vezettek.Majd a régi barátok és ismerõsök jötteksorra. Érettségi találkozókon vettünkrészt. Sopronban hivatalos szemeszter-találkozókon üdvözölhettük az otthon

végzett évfolyamtársainkat. Családja-inkkal többször voltunk „Ismerd meghazádat” körúton. Egyesek közülünkdiákokat és más svájci csoportokat isvittek és vezettek ismételten Magyaror-szágon.

De eddig még mindig visszajöttünk.A rendszerváltás elsõ éveiben egy haza-költözés nem jöhetett számításba, mertmég aktívan dolgoztunk. A nyugdíjazásazonban ténylegesen meghozta alehetõséget. Sõt egy hazaköltözés anya-gi elõnyökkel is kecsegtetett: a svájcinyugdíjnak Magyarországon lényege-sen magasabb a vásárlóereje, mintSvájcban, és azonkívül a nyugdíjasoknem fizetnek adót! Egyedül Futó Lacibátyánk, akivel nem volt szoros kap-csolatunk, élt a lehetõséggel. Mi többi-ek maradtunk.

Három általános megokolással sze-retném ezen magatartást megértetni.Elsõnek egy paradoxnak tûnõ ok: Nemmentünk vissza, mert már mehetünk.Eltûnt a vasfüggöny, nincs minõségi kü-lönbség a két ország társadalmi rendjeközt, mindnyájan egy „birodalomban”,Európában élünk. Akkor megyünk,amikor akarunk. Zürichbõl hamarabblehettünk Budapesten, mint Sopronból.A másik ok kényelmetlen: Mindnyájanmegváltoztunk. Mi itt külföldön, de azotthoniak is Magyarországon. A tapasz-talatok mutatják, hogy nem könnyû egy56-os menekültnek az otthoni gondol-kodásmóddal és az otthoni dolgokkalazonosulni. De ugyancsak nehéz azotthonmaradtaknak a volt disszidenst,majd külföldre szakadt honfitársat má-ról holnapra mint szomszédot vagyhonpolgárt akceptálni. Sajnos igaz amondás: Ha az ember egyszer elhagyjaaz otthonát, akkor már soha többé nemleli meg ismét. Utoljára talán a legnyo-mósabb ok: Nem akarjuk feladni ameglévõ, fent vázolt kapcsolatainkat. Ittélnek gyermekeink, itt találkozunkunokáinkkal. Itt vannak barátaink. Ittvan egy kis Magyarország, itt van egykis Sopron is. Ezekrõl még egyszer le-mondani? Elfáradtunk.

Az elsõ magyarországi látogatásomóta rokonok, barátok és ismerõsök sok-szor szegezték nekem a kérdést: „Nembántad meg, hogy kimentél?” A válasz –ha nem volt idõm részletekben menni –ez volt: „Meg is bántam, meg nem isbántam meg.” A probléma ugyanis ab-ban áll, hogy egy ilyen kérdés irreális,vagyis senki sem tudja biztosan megvá-laszolni. Az életünk reprodukálhatat-lan, és így nincs lehetõségünk egy el-lenpróbát csinálni. Ezért õszintén

mondva csodálkozom, hogy egyes ott-hon maradt kollégák 56-os beszámoló-jából világosan kicseng: õk azzal, hogynem jöttek ki, helyesen cselekedtek.Még meglepõbb számomra a vádasko-dás, hogy a nyugatra vándorolt diákokelvesztek a magyarság számára. Hogymi 50 év után is magyarok maradtunk,nem kell bizonyítani. De hogy utódainkmár nem lesznek magyarok, az tör-vényszerû: egy idegen élettérben csakegy populációnak van sansza továbbélni, az individuum kipusztul. Ezértgyermekeink, unokáink, dédunokáink– függetlenül attól, hogy túl a „Nagy Ví-zen” vagy Németországban, vagy Svájc-ban, vagy Ausztriában laknak – fokoza-tosan beolvadnak környezetükbe. Haez a vétkünk, vállaljuk érte a felelõs-séget. De sajnos a magyarság nagy,szubsztanciális vesztesége nem 1956-ban, és nem is külföldön, hanem 1956után és Magyarországon történt és tör-ténik. Ezért „aki bûntelen közületek, azvessen elõször követ”.

Befejezésül egy pozitív jövõkép azotthoniak felé. Svájcban jelenleg amezõgazdaságban dolgozók és azokhozzátartozóiknak hányada az összla-kosság 3%-a. Ha a parasztság politikaibefolyását és súlyát nézzük, akkor aztkell hinnünk, hogy 20, 30 vagy talán50% a nagyságrend. A viszonylagtúlerõs „paraszti lobby” titka abban áll,hogy a legtöbb svájci polgár szülõje, va-lamelyik nagyszülõje vagy talán déd-szülõje földmûves volt vagy földmûvescsaládban élt. Lehet a ma szavazó pol-gár vasmunkás, kiszolgáló, tanító vagyorvos, a fontos kérdéseknél a mezõgaz-daság érdekében dönt.

1956/57-ben több mint 200 ezer ma-gyar hagyta el hazáját. Ebbõl kb. 150ezren külföldön – akkor úgy mondták–, nyugaton maradtak. Ezek gyerme-kei, unokái és dédunokái többnyirenem is tudtak már magyarul. De tudjákés egyesek talán büszkék is arra, hogyapjuk vagy anyjuk, valamelyik nagyap-juk, nagyanyjuk, dédapjuk vagy déd-anyjuk Magyarországról származik. Eza tudat, ez a családi háttér a jövendõmagyar lobbyzmus tõkéje. Ha megin-dul a kamatozás, a jelek már most iga-zolják, a következõ évtizedekben Ma-gyarország nem lesz egyedül, nem leszizolált a nagyvilágban. Mindenhol találszimpatizálót. Ki számolt közülünk1956. november 4-én a mucki határsá-von Forradalmunk ezen következmé-nyével?

Jacsman, János,Zürich

Hirdessen az

Erdészeti Lapokban!


Egyesületi hírekROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

„Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövõ.”

/Széchenyi/

Hitem szerint az emberi élet egyikörömteljes pillanata, amikor egy kö-zösség elismeri az egyén munkáját.Jól esõ érzés, amikor ilyen megtisz-teltetésben részesíti – természetesensajnálatos módon napjainkban – eznem mindenkiben vált ki elisme-rést, hanem sokszor irigységgel,rossz ízû megjegyzésekkel párosul.Jó lenne végre eljutnunk gondolko-dásunkban és cselekedeteinkben,hogy a miért pont Õ és miért nemÉN helyett tudnánk örülni a MÁSIKelismerésének, sikereinek.

Felemelõ érzés, ha egy közösség,esetünkben Egyesületünk minden-kori vezetõsége a hétköznapok te-vékenysége mellett elismerések, dí-jak alapítását tûzi ki feladatának.

Áttekintés Egyesületünk Díjairól:1957-ben jól döntött az akkori egye-

sületi vezetés, hogy megalapította aBedõ Albert Emlékérem kitüntetést. Kü-lönös jelentõsége van a díjnak, mivelakkor még ötezer tagtársunkból éventehárom lehetett az a megtisztelt, aki el-nyerte ezt a neves kitüntetést.

Szerencsés volt a díj nevének kivá-lasztása, hiszen ezzel az utókor a legna-gyobb magyar erdésznek – egyesüle-tünk alapító tagja, több évtizeden átvolt alelnöke, tiszteletbeli elnök (1917)– állított méltó emléket.

A díj elnyerésének a kimagasló szak-mai tevékenység mellett, fõ törekvése/elvárása/, hogy a díjazott eredményesegyesületi tevékenységet végezzen.

1984-ben elérkezettnek látta az idõt azakkori vezetés, hogy újabb kitüntetéseketalapítson. Ebben az évben alapítottaEgyesületünk a Tiszteletbeli Tagsági Dísz-oklevél kitüntetést, amely díj egyesüle-tünk legmagasabb kitüntetése, az 1940-esévekben már alkalmazott díjazás volt. Akitüntetettek között találjuk szakmánkolyan óriásait /nagyjait/ mint Kaán Kár-oly, Dr. Kiss Ferenc, Krippe Móric. Ezt akitüntetést a négy éves ciklus alatt legfel-jebb három személynek lehet adomá-

nyozni. Nem zárja ki a kitüntetés külföldiállampolgároknak való adományozást.

Ugyancsak ebben az évben (1984)alapítottuk a Kaán Károly Emlékéremadományozásának lehetõségét.

Indokolt volt díjaink számának növe-lése, hiszen a mûködõ Díjbizottság éven-te szembesült azzal a nehézséggel, hogya három díjazott kiválasztása /Bedõ-díj/nem kis nehézségbe ütközött. Ugyanak-kor ez a díj lehetõvé teszi a nem egyesü-leti tag részére történõ adományozást is.Ezt a díjat ugyancsak legfeljebb három fõkaphatja meg évente.

A névválasztás ugyancsak kézen-fekvõ volt, hiszen Kaán Károly az Or-szágos Erdészeti Egyesület alelnöke,Tiszteletbeli Tagja, az Alföld fásítás aty-ja, helyettes államtitkár a Magyar Tudo-mányos Akadémia levelezõ tagja, a XX.század kiemelkedõ és legsokoldalúbberdészeti polihisztora.

A díjazottak szerény számát tekintveszükséges volt létrehozni az EgyesületiElismerõ Oklevél adományozásánaklehetõségét. A nagy létszámú elõter-jesztések a díjazottakra vonatkozóan,azon tagtársaink részére, akik sokadikjavaslat alapján sem részesülhettek a ki-emelt két díjból és bár méltóak lettekvolna rá, illetve olyan tagtársak kapjákaz elismerést, akik az erdõgazdálkodáshelyi fejlesztése terén végeztek kima-gasló teljesítményt – évente legfeljebb18 fõ kaphatta meg az oklevelet.

2006. hosszú évtizedek során szem-besültünk azzal, hogy a tagságunk 57%-át kitevõ középvégzettséggel ren-delkezõ kollégák a kitüntetésekbõlnem részesednek /részesedhetnek/kellõ arányban mindössze 22%-ban. Ezta feszültséget oldotta fel a jelenlegi el-nökség, amikor 5/2206/december 8 sz.Küldött Közgyûlés határozatával meg-alapította a Decrett József Díjat. Termé-szetesen a Bedõ Albert illetve Kaán Kár-oly díjakból sem kizártak a középfokúvégzettséggel rendelkezõ személyek.

Elnökségünk a határozat meghoza-taláig a régiókban a helyi csoportokkal,a szakosztályokkal megtárgyalta azelõterjesztést. Osztatlan egyetértés volta díj alapításában, az elõzõ két díjjalazonos értékûséggel. Más javaslat is ér-

kezett a díj elnevezésével kapcsolat-ban.

Célunk volt, hogy a középfokú vég-zettséggel rendelkezõ személyt találjunk.

Kertész József tagtársunk kutatásainakköszönhetõen jutottunk el Decrett Józsefszemélyéhez, aki a XVIII-XIX.század Ma-gyarországának kitûnõ képzettségû er-désze volt. Besztercebánya környékénvégzett kopárfásításai mai napig is az õkeze munkájáról tanúskodnak. Az elsõmagyarországi csemetekertek létrehozó-ja, tudatos elõhasználatok bevezetõje, azerdei munkások felkarolója és hatékonytámogatója.

A díjak névadói: Bedõ Albert Erdély-bõl, Kaán Károly Nagykanizsáról,Decrett József a Felvidékrõl származott.

Elnökségünk elhatározása szerint, átkívánja tekinteni és aktualizálni szeretnéa rendelkezésre álló szabályzatokat, illet-ve szándékában van új szabályzatokat isalkotni /pl. etikai szabályzat/. Ennekszellemében került sor a Kitüntetési sza-bályzat aktualizálására. Ezt a szabályzatotaz Elnökség 2007. február 1-jén elfogad-tat és a jelen számban leközli.

Nem lenne teljes az ismertetõ, hanem szólnék a Díjbizottság munkájáról.Már az elsõ díj megállapításakor is mû-ködött ez a testület és végezte nemkönnyû tevékenységét. Több éven ke-resztül Dr. Bondor Antal tagtársunk ve-zetésével mûködött ez a testület. Azegyesületünk szervezeti változásait kö-vetve alakítottuk ki a Bizottságot.Ugyancsak a jelen Elnökségi Ülés elfo-gadta a Díjbizottság személyi összeté-telét, amely az alábbi:

– a Bizottság elnöke: Bogdán Józsefem. Kaposvári HCS

– a Bizottság tagjai:Nyugat- Dunántúli Régió: Bús Mária

em. Veszprémi FVM HCS, Dél-Dunántú-li Régió: Molnár Tamás em. Pécs HCS,Közép-Magyarországi Régió: Halász Gá-bor em. nyugdíjas Budapest ÁERSZ HCS,Észak-Magyarországi Régió: Fejes Dénesem. nyugdíjas Egri HCS, Kelet-Magyaror-szági Régió: Kovács Gábor em. nyugdí-jas Nyíregyházi HCS, Dél-Alföldi Régió:Dr. Göbölös Antal em. nyugdíjas Kecs-keméti HCS, Elnökség, szakosztályok:Kertész József et. nyugdíjas VisegrádiHCS, Magánerdõ, technikusok: Répán-szky Miklós et. nyugdíjas Szolnok HCS

Elhatározásunk, valamint a választásiszabályzat értelmében növelni kívánjuk

Kitüntetéseinkrõl


a Díjbizottság javaslattételi súlyát. Szük-ség van erre, hiszen a küldöttközgyûlés/70 tagú/ a 2006. évi választások ered-ményeként megfiatalodott /36% új tag/és nyilvánvalóan kevésbé ismerhetik akitüntetésekre javasolt személyeket. Eztelõsegítendõ választottunk a Díjbizott-ságba korban is tapasztalt széleskörû is-meretséggel rendelkezõ személyeket.

Az 1998 után Káldy József elnökségealatt jelentõsen megváltozott – ünnepé-lyesebbé és meghittebbé vált – a kitün-tetések átadása. A kitüntetettek a Köz-gyûlés elõtt szót kaptak, a feleségek isrészesévé váltak az eseménynek. Leglé-nyegesebb változás azonban az volt,hogy az 1957 óta érvényben lévõ sza-bályzat szerint az 5000 Ft-os díjazást el-törölték és helyette arany pecsétgyûrûadományozását határozták el.

1957 óta 47 vándorgyûlés volt. 42 al-kalommal került sor Bedõ Albert Díj/156 darab / átadására.

1985 óta 21 vándorgyûlésen adtunk átKaán Károly Emlékérmet /67 darab/, ígya kitüntetettek száma összesen 223 fõ.

Ami nem volt a szabályzatban rögzít-ve, de hallgatólagosan elvártuk érvé-nyesítését, azok a következõk:

– a három Bedõ Albert díjas illetvekésõbb a három Kaán Károly díjas kö-zül lehetõség szerint legyen középvég-zettségû, illetve a rendezõ házigazda ál-tal javaslatba hozó tagtársunk.

Ez a „hagyomány” 1962-tõl a Debre-cenben megtartott vándorgyûlés óta ér-vényesült, néhány kivételtõl eltekintve.

1962-1985 között amikor még csak aBedõ Albert Díj létezett összesen 18tagtársunk, ebbõl 11 technikus végzett-ségû kapott kitüntetést a házigazdaképviselõjeként.

1985-tõl, amikor már a Kaán KárolyDíj is létezett, ugyancsak 21 alkalommal28 házigazda volt díjazott, ebbõl 13technikus volt.

Megállapítható, hogy ezen egyezség-nek nem sikerült mindig megfelelni. Egyet-len olyan vándorgyûlésünk volt Keszthe-lyen (1967), ahol a házigazdák közül nemkerült sor kitüntetés átadására.

1965, 1982, 1990 években nem kerültsor díjátadásra. Az így „megtakarított” dí-jak a következõ évben kerültek kiosztás-ra mindhárom esetben a Sopronban meg-rendezésre kerülõ, az egyesületi jubileu-mokkal összefüggõ vándorgyûléseken.

Azon esetek, amikor a rendezõ házi-gazdák egy kitüntetésnél többet kaptakaz alábbiak:

Hat kitüntetésbõl: 1985 Eger 2 fõ,1988. Nyíregyháza 2 fõ, 1993 Kaposvár2 fõ, 2002 Baja 2 fõ, 2006 Pápa 3 fõ.

A 12 kitüntetettbõl: 1991. Sopron 3 fõ.Volt, amikor zavarba került az ado-

mányozó, mivel a rendezõ házigazdákjelöltje nem volt a díjazottak között. Ek-kor elõfordult az, hogy megemelték azadományozható Bedõ Albert Díjak szá-mát. Nevezetesen 1970. Nyíregyháza,1974. Eger, 1984. Kecskemét. Ezekbenaz években plussz 4 Bedõ Albert Díj ke-rült átadásra.

A 223 kitüntetettbõl 169 fõ mérnök/75%/, 54 fõ technikus /25%/ volt.

A tevékenységi kör szerinti megosz-lást az 1. táblázat mutatja.

Régiónként a kitüntetettek megosz-lása taglétszám szerint a 2. táblázatbanlátható.

A helyi csoportokat tekintve a sopro-ni csoportban volt a legtöbb kitüntetett42 fõvel, illetve a budapesti csoportok-nál (5) 32 fõvel.

Ha a kitüntetettek korösszetételételemezzük az alábbi megállapításra jut-hatunk:

A Bedõ Albert Emlélkérem esetébena kiadás idõpontjában a tagtársak átlag-életkora 61 év volt, míg a Kaán KárolyDíj esetében 59 év.

A kitüntetettek a Bedõ Albert díj átvé-tele esetén 27% volt nyugdíjas korú, míga Kaán Károly Díj esetében ez 33 % volt.

Ebbõl a ténybõl is megállapítható,hogy a díjak odaítélésénél Egyesüle-tünk „ életmû” díjakat adott át.

Az egyesületünk egy tagtársunk ese-tében adott át post-humus díjat Dr.

Káldy József professzor úr esetében/1993. Sopron/, aki az elbírálás idejénmég közöttünk volt.

A mai napig is élõ illetve elhalálozottkitüntetettek statisztikája a 3. táblázat-ban olvasható.

Érdekességek a kitüntetésekkapcsán:

Testvérek:Dr. Madas László em. Bedõ Albert

Díj 1979. Pilisi HCSDr. Madas András em. Bedõ Albert

Díj 1980. Budapest HCSDr. Mollayné Madas Gabriella em.

Kaán Károly Díj 1989. Sopron HCSHázaspárok:Dr. Ráczné Dr. Schneider Ildikó em.

Kaán Károly Díj 1995. Sopron HCSDr. Rácz József em. Kaán Károly Díj

2002. Sopron HCSBús Mária em. Bedõ Albert Díj 2003.

Veszprém FVM HCS Dr. Péti Miklós em. Bedõ Albert Díj

2006. Veszprém FVM HCS

Az egyesület tisztségviselõi közül:mielõtt tisztségre kerültek:Bedõ Albert Emlékérem: Dr. Herpai

Imre, Schmotzer András, Dr. Petõ Jó-zsef elnökök

Steiner József alelnök, Gáspár Han-tos Géza fõtitkár,

Dr. Keresztesi Béla fõszerkesztõKaán Károly Emlékérem: Rakonczay

Zoltán, Valentin Károly alelnökökaktív tisztségviselõként:

mérnök technikus összesen %

Termelésben foglalkoztatottak 70 54 124 56

Igazgatás 46 - 46 21

Kutatás 21 - 21 9

Oktatás 25 25 11

Magánerdõk, TSZ-ek 7 - 7 3

Összesen: 169 54 223

létszám % Taglétszám szerint % Nyugat-Dunántúl 75 34 28 Dél-Dunántúl 23 10 13 Közép-Magyarország Budapest is 62 27 14 Észak-Magyarország 29 13 19Kelet-Magyarország 14 7 10Dél-Magyarország 20 9 14

1. táblázat

2. táblázat

3. táblázat

összesen élõ elhalálozott elhalálozott % Bedõ Albert Díj 156 84 72 47Kaán Károly Díj 67 56 11 16

223 140 83 37

Tiszteletbeli Tagok

1985. – Dr. Madas András (Tiszteletbe-li Örökös Elnök –2003. Gyöngyös,Tömpe István (elhunyt), Joachim Buff1986. – Boross György (elhunyt),Nemes-szeghy Ladislav (elhunyt)1991. – Friedrich Prandl1996. Szeged – Manfred Zielke, RolandMigende, Dr. Sziklai Oszkár (elhunyt),Fekete Gyula (elhunyt), Jerome René(elhunyt), Riedl Gyula (elhunyt), Dr.Szõnyi László2001. Nyíregyháza – Dr. Madas László,Dr.Kollwentz Ödön2003. Gyöngyös – Hibbey Albert(elhunyt)2004. Kapuvár – Dr.Szász Tibor2006. Pápa – Dr. Tóth János

„Bedõ Albert” Emlékéremkitüntetettjei

Alapítási év: 1957.(rövidítések: em - erdõmérnök,

e - erdésztechnikus, erdész)

1957. Parádfürdõ – Dr. KeresztesiBéla em., Horváth László em., DévényiAntal em.1958. Pécs – Kozma László em.,Schneider Jenõ e., Gráczol Imre e.1959. Szeged – Dr. Sali Emil em., Dr.Babos Imre em., Kocsárdy Károly e.1960. Kaposvár – Haszák Aladár em.,Szegedi Mihály e., Gera József e.1961. Baja – Csermely László em.,Nádas József em., Kiss Tóth Tamás e.1962. Debrecen – Lesznyák József

em., Dr. Járó Zoltán em., LukácsIstván e.1963. Nagykanizsa – Dr. Sébor Jánosem., Rott Ferenc em., Szöllõsi József e.,Kósa Sándor e.1964. Eger – Dr. Dérföldi Antal em.,Magyar Pál e., Farkas József e.1965. nem került kiadásra1966. Sopron – Fila József em., Dr.Haracsi Lajos em., Hédl András e.,Horváth László e., Kasza Ferenc e., Dr.Kopeczky Ferenc em.1967. Keszthely – Dr. Magyar Pál em.,Palotay István em., Hessz Ferenc e.1968. Miskolc – Zathureczky Lajos em.,Fekete Gyula em., Weidinger István e.1969. Szombathely – Halász Aladár em.,Dr. Herpay Imre em., Mihályka Gyula e.1970. Nyíregyháza – Fülöp Zoltánem., Cornidess György em., RiedlGyula em., Kovács József e.1971. Budapest – Vida László em.,Tóth Gyula e., Bukri József e.1972. Tata – dr. Speer Norbert em.,Ván László em., Végvári Jenõ e.1973. Szekszárd – Lámfalussy Sándorem., Dr. Majer Antal em., Keresztes János e.1974. Eger – Rimler László em., Dr.Héder Sándor em., dr. Kovács Jenõem.,Beck Antal e.1975. Visegrád – Dr. Pankotai Gáborem., Horváth Sándor em., Szilárd József e.1976. Balatonfüred – Bánó István em.,Iharos Frigyes em., Bakonyi Imre e.1977. Debrecen – Jáhn Ferenc em.,Dr. Tuskó László em., Kiss László e.1978. Pécs – Bakkay László em., BotosGéza em., Gerdei József e.

1979. Budapest – Dr. Madas Lászlóem., Andor József em., Sztupák János e.1980. Gödöllõ – Dr. Madas Andrásem., Zádor Oszkár em., Simon Károly e.1981. Gyõr – Káráll János em., Dr.Tóth Béla em., Kovács József e.1982. nem lett kiadva1983. Sopron – Dr. Igmándy Zoltánem., Dr. Szõnyi László em., Tóth Imreem., Dr. Káldy József em., DeszpothLászló e., Németh Ferenc e.1984. Kecskemét – Csanádi Béla em.,Jerome René em., Mészöly Gyõzõ em.,Szeverényi István e.1985. Eger – Dr. Bondor Antal em.,Dénes János e., Gáspár-Hantos Gézaem., Király Pál em., Varga Béla em.,1986. Szolnok – Nagy Sándor e., id. dr.Solymos Rezsõ em., Török László em.,1987. Siófok – Blazsek János e., Dr.Csötönyi József em., Haják Gyula em.,1988. Debrecen – Dr. Járási Lõrincem., Dr. Király László em., KozmaKároly e.1989. Szombathely – Keresztes Györgyem., Krämer Antal em., SchmotzerAndrás em1990. nem lett kiadva1991. Sopron – Bogár István em., Dr.Fadgyas Kálmán em., Dr. Jereb Ottóem., Pintér Gyula e., Prókay Gyula em.,Reményffy Lászlóné em.1992. Sárospatak – Lády Géza em.,Bánó László em., dr. Szemerédy Miklósem.1993. Kaposvár – Szántó Gábor em.,Szilágyi József em., Dr. Kollwentz Ödönem.


Bedõ Albert Emlékérem: FeketeGyula fõtitkár, Bánó László fõtitkár he-lyettes,

Dr. Solymos Rezsõ, Pápai Gáborfõszerkesztõk, Dr. Bondor Antal aDíjbizottság elnöke, Dr. Göbölös Antal,Puskás Lajos régió képviselõk

tisztségviselés megszünte után:Bedõ Albert Emlékérem: Dr. Madas

András em. elnök, Dr. Király Pál em.,Barátossy Gábor em. fõtitkárok, Dr. Pé-ti Miklós em. alelnök, Bús Mária em. ré-gió képviselõ, Dr. Anda István em.Ellenõrzõ Bizottság elnöke

Kaán Károly Emlékérem: Kertész Jó-zsef et., Stádler Károly alelnökök

Tiszteletbeli Oklevéllel rendelkezõtagtársaink száma összesen 18, sajnosebbõl már kilencen eltávoztak közü-lünk. Négy fõ külföldi állampolgár ré-szesült ebben az elismerésben, míg há-

rom tagtársunk volt, akik külföldön él-tek magyarként.

Dr. Madas András erdõmérnök, akihosszú évtizedeken át az Egyesületünkelnöke volt 2003-ban Gyöngyösön aközgyûlésen az Egyesület örökös el-nökének választottuk. Jó egészséget kí-vánunk neki!

Jelenleg 223 Oklevéllel kitüntetetttagtársunk kapott ilyen elismerést,amely véletlenszerûen megegyezik aBedõ Albert és a Kaán Károly kitünte-tett tagtársak számával.

1977, 1982, 1983 évben eseti kitünte-téseknek minõsültek az ilyen jellegû el-ismerések. 1986-tól szabályzat írja elõ adíj odaítélésének követelményét.

Összegezve: igyekeztem bemutatni1957-tõl az Egyesületünk díjazásánaktörténetét.

Az elemzés begyûjtése során mindenesetben nem sikerül pontos adatokatbeszerezni. Ha tévedtem, ennek nagy-

ságrendje belefér „mérnöki alaposságú”becslésbe.

Szíves megértésüket kérem. Remélem, hogy az olvasók megis-

merve a kitüntetési szabályzatot /amelyebben a számban olvasható/, a késõb-biekben is olyan kollégákat terjessze-nek fel díjazásra, akik tevékenységük-kel kiérdemlik valamennyi szaktársunkelismerését.

Kérem, hogy a mellékelt kitüntetésilistát tanulmányozzák és legyenekbüszkék rájuk, hiszen ez már az Egye-sületünk múltjához tartozik, amelyet il-lik tisztelni.

A számításoknál figyelembe vettem a2006 év végi taglétszámot /4299 fõ/.

Remélem, hogy néhány eddig nemismert ténnyel és érdekességgel szol-gálhattam tagtársaimnak.

Erdész üdvözlettel!Schmotzer András

OEE általános alelnök

1994. Dobogókõ – Dr. Szodfridt Istvánem., Dr. Páll Miklós em., Steiner Józsefem.1995. Pécs – Turós László em., Dr. Fir-bás Oszkár em., Barátossy Gábor em.1996. Szeged – Dr. Gõbölös Antal em.,Puskás Lajos em., Répszáky Miklós e.1997. Balassagyarmat – Dr. PappTivadar em., Racskó Ottó e., ZorványGyörgyné em.1998. Nagykanizsa – Nagy László em.,Szakács László e., Dr. Magyar János em.1999. Szolnok – Dr. Anda István em.,Bóna József em., Frankó János em.2000. Székesfehérvár – Deák István em.,Dr. Szikra Dezsõ em., Veszprémi Géza e.2001. Nyíregyháza – Cebe Zoltán em.,Fejes Dénes em., Oláh Tibor em.2002. Baja – Pápai Gábor em., Dr.Pethõ József em., Rádi József em.2003. Gyöngyös – Bús Mária em., Dr.Kosztka Miklós em., Dr. Oroszi Sándor em.2004. Kapuvár – Mészáros Gyula em.,Nádas József em., dr. Tóth József em.2005. Szombathely – Dr. Marosi Györgyem., Szõnyi János em., Tóth Pál em.2006. Pápa – Dr. Kondor Antal em., dr.Péti Miklós em., Szekeres György em.

„Kaán Károly”Emlékérem kitüntetettjei

Alapítási év: 1984.

1985. Eger – Dr. Boros Zoltán em.,Csaja Domonkos e., Molnár László em.,1986. Szolnok – Kalácska János e., Dr.Sopp László em., Dr. Váradi Géza em.,1987. Siófok – Dr. Firbás Oszkár em.,Olaszy István em., Rakonczay Zoltán em.1988. Debrecen – Emmer Bernát e.,Kovács Jánosné em., dr. Szász Tibor em.,1989. Szombathely – Horváth Tibor e.,dr. Mollay Jánosn Madas Gabriella em.,Ott György em.,1990. nem került kiadásra1991. Sopron – Gergely József e., HajuFerenc e., dr. Márkus László em., Mol-nár József em., Mufics Ferenc e., ZilahyAladár em.,1992. Sárospatak – Fekete János e.,Boross György em., dr. Kondor Antal em.,1993. Kaposvár – Wéber József e.,Valentin Károly e., Hibbey Albert em.1994. Dobogókõ – Boross Frigyes e.,Dr. Erdõs László em., Dr. Papp Lászlóem., Iványos László e.1995. Pécs – Dr. Ráczné dr. SchneiderIldikó em., Kisházi Zoltán em., Dr. BalázsIstván em.1996. Szeged – Kovács Gyuláné e.,Kertész József e., Balsay László em.1997. Balassagyarmat – Major Sándore., Wágner Károly em., Szõdi István e.

1998. Nagykanizsa – Sponga Józsefe., Bajcsy Endre vasúti- és hadmérnök,Dr. S. Nagy László em1999. Szolnok – Dr. Lehmann Antaltanár, Stádel Károly e., Szöõr Levente em. 2000. Székesfehérvár – BaranyiKatalin kertészm., Jaksics István e.,Pollner Frigyesné em.2001. Nyíregyháza – Halász Gáborem., Tutuntzitz Thomasz em., ZsilvölgyiLászló em.,2002. Baja – Dr. Mátrabérczi Sándor em.,Papp László em., Dr. Rácz József em.2003. Gyöngyös – Ivády István e., SzenteLászló em., Dr. Vancsura Rudolf em.2004. Kapuvár – Bognár Ernõ e., DiósiGyula em., Kató Sándor em.2005. Szombathely – Bacsa Árpád e.,Jozwiak Bernard em., Rauhc Imre e.2006. Pápa – Börzsei László e., StubánÁrpád em., Dr. Varga Szabolcs em.

Elismerõ Oklevélkitüntetettjei

1977. Dr. Káldy József em., Dr. MadasAndrás em., Dr. Saly Emil em.,1982. Zorván Györgyné B.gyarmat, SiposSándor Kecskemét, Enyedy ErvinnéMátrafüred, Frankó János Nyíregyháza,Kurdi István Szolnok, Csötönyi JózsefBudapest, Pálhalmi János Budapest,Szabatin Antalné Visegrád, Fila JózsefBudapest, Bogár István Budapest, MolnárJózsef Zalaegerszeg, Pechtol István Gyõr,Szabados József Gyula, Dr. Szepesi LászlóBudapest, Tóth Imre Baja, Sükösd ZsoltVeszprém HM, Waleczky LászlónéBudakeszi, Rendes Lászlóné Debrecen,Boda Katalin Székesfehérvár, László-Györgyné Tatabánya1983. Bognár Gábor Kecskemét,dr.Boros Zoltán Szombathely, BotosGéza Debrecen, dr. Héder Sándor Bala-tonfüred, Paulik Géza Eger, PechtolIstván Gyõr, Schneider Ferenc Balaton-füred, dr. Halupa Lajosné Sárvár,Jerome René Budapest1986. Szolnok – Dr. Barányi László

Kecskemét, Haják Gyula Budapest, Dr.Juhász Miklós Sopron, Kakukk Pál Eger,Kalapos Mihály Debrecen, Komlósi Sán-dor Szeged, Dr. Kollwentz Ödön Pécs,Krämer Antal Pécs, Németh Ferenc Gyõr,Dr. Szász Tibor Budapest, Turcsán IstvánSzolnok, Vass József Nagykanizsa1987. Siófok – Abonyi IstvánBudapest, Fekete Gyula Budapest,Riedl Gyula Budapest1995. Pécs – André Zoltán Szolnok, PápaiSándor Nyíregyháza, Pintér OttóErdõhaszn. Szakosztály, Takács FerencErdõrendezési Szako., Dr. Walter FerencGépesítési Szakosztály, Várfalvi JózsefMiskolc, Nagy Imre Sárospatak, LakatosIván Baja, Kathy Sándor Debrecen, KardosFerencné Sopron, Cseh János Visegrád1996. Szeged – Bogyai Zsolt Visegrád,Farkas László Pest m. Magán, Kiss LajosERSz, Kisteleki Erdészet KollektívájaSzeged, Matisz Ferenc Sárospatak, OrmosBalázs Sopron, Támba Miklós Magán- ésTárs.Szakosztály, Tóth József Debrecen,Vendel Ferenc Balassagyarmat1997. Balassagyarmat – Bodor LászlóPécs, Dr. Horváth Béla Gépesítési Szak-osztály, Kocsis Mihály Gyõr, Oláh TiborNyíregyháza, Posgay Attila Magán- ésTársult Szako., Takács Zoltán ERSz,Telegdy Pál Pest m. Magán, Dr. TompaKároly Sopron, Dr. Tóth Béla SZB,Mester László Sárospatak, Varga TiborBaja, Ágh Miklós Debrecen, SzaszkóIstvánné Szeged, Kiss János Nagykanizsa1998. Nagykanizsa – Bedõ IstvánZalaegerszeg, Hallók József Sárospatak,Jónyer László Eger, Kató Sándor Pécs,Kerényi Béla Gödöllõ, Dr. Kozma FerencKaposvár, Marosi György Sopron, MiklósiLajos Mátrafüred, Pávó Árpád Pestmegyei Magán, Pintér Lajos Nagykanizsa,Puskás Pál Debrecen, Sárdi FerencnéGödöllõ, Dr. Spingár Ferenc Kaposvár,Sztárcsevity Ervin Baja, Török JózsefMiskolc, Bogdán JózsefErdõhaszn.Szako., Dósa Gyula Erd.ErdeiIskola Szako., Gácsi József Magán- és Tár-sult Szako., Matyasovszky András


TájékoztatásAz Alba Robinia Bt. (Táborfalva) 100 000,- Ft összegû támogatástutalt át idõs, nyugdíjas erdészkollégák szociális helyzeténekjavítására, az Országos Erdészeti Egyesület ErdészcsillagAlapítvány számlájára.Köszönjük a támogatást.

Gémesi Józsefa Kuratórium elnöke


Körtvélyesi György(1930–2006)

Budapesten, 76 éves ko-rában elhunyt Körtvélye-si György aranydiplomáserdõmérnök, a Budapes-ti Erdõrendezési Irodavolt vezetõje.

Székesfehérvárott agazdag történelmi múl-tú városban született és

ott érettségizett a patinás Ybl Miklós gimná-ziumban.

1955-ben az erdõmérnöki oklevél meg-szerzése után az Erdészeti Építõipari Válla-latnál helyezkedett el, a bakonyi erdei feltá-ró utak építésénél mûködött közre.

1960-ban a Mezõföldi Állami Erdõgaz-daság állományába került, a KirályszállásiErdészet erdõmûvelési mûszaki vezetõje,majd erdészetvezetõje volt.

1964-ben az erdõgazdaság Mûszaki Erdé-szetének vezetésével bízták meg, az erdé-szet fõ feladata volt az erdészeti létesítmé-nyek, erdész- és vadászházak építése, felújí-tása. Körtvélyesi György nagy lelkesedéssel,ambícióval végezte a munkáját, a nehézsé-

geken a hivatástudata, a szakma iránti elkö-telezettsége segítette át.

Életének és szakmai pályafutásánakdöntõ fordulatát hozta az 1968-as esztendõ -az erdõrendezõség újjászervezése. Ekkor aSzékesfehérvári Erdõfelügyelõség vezetõjé-nek nevezték ki, majd néhány év múlva aVisegrádi Felügyelõséget vezette.

1979-ben a Budapesti Erdõtervezési Irodavezetésére kapott megbízást, amelyet 1990-ig, a nyugdíjkor eléréséig töltött be. A gyakor-latban szerzett tapasztalatait kiválóan tudtahasznosítani az erdõtervezésben, az erdõter-vezõk irányításában. Ezekben az években ke-rült elõtérbe az erdõgazdál-kodásnak a ter-mészetvédelemmel való összehangolása, azerdõ közjóléti szerepének az erdõtervbentörténõ elõírása. A parkerdõk kialakítása, azerdõ és a vadgazdálkodás közötti összhangmegteremtése fontos feladatot jelentett azerdõgazdálkodó számára, az erdõterv útmu-tatót nyújtott mindezekhez.

Körtvélyesi György kiváló kompromisz-szumkészséggel rendelkezett, nehéz kérdé-sek esetében is a megegyezésre törekedett.Nagy súlyt fektetett a fiatal kollégák nevelé-sére, a szakmai tudásuk gyarapítására, amunka szeretetére ösztönözte õket. Szigorú-

an megkövetelte a pontosságot és a felada-tok idõre történõ elvégzését.

Emberségesen bánt a munkatársaival,szigorú, de igazságos volt, tisztességgel ésbecsülettel látta el a feladatát.

Az 1940-es évek második felében alattamjárt egy osztállyal a gimnáziumban - forron-gó világ volt, mi a „fényes szelek nemzedé-ke”, hittel és bizakodással néztünk a jövõbe…Jöttek a megpróbáltatások és kudarcok évei,de Gyuriban mindig megmaradt a szebb ésjobb világ utáni vágyakozás és remény…

Nem tudott az erdõ nélkül élni, az utolsónapig dolgozott az Erdészeti Szolgálatnál.

Családszeretõ volt, példás életet élt, ra-jongásig szerette gyermekeit, unokáit.

Drága Barátunk!Egy szép régi erdészdal utolsó soraival

búcsúzunk Tõled:Bár elvitt a halálSzívünk mégis rádtalál.Mit itt borít a rög:A barátság szent s örök…A dunántúli erdõkoszorú õrizze örök ál-

modat!Nyugodjál békében, emléked szeretettel

megõrizzük!Köveskuti György

Erdõmûvelési Szako., Szabó JózsefGépesítési Szako.1999. Szolnok – Papp Kálmán Baranyam., Balsay Sándor Gyõr, Szulyovszky Lász-ló Kecskemét, Nádas József Kaposvár,Berényi Gyula Magán- és Társult Szako.,Zsilvölgyi Lászlóné Erdõfelt.Szako., Kró-jer Antal Miskolc, Pálmai István Sáros-patak, Garamszegi István Eger, HorváthImre Gépesítési Szako., Szaszik MáriaVisegrád, Kristó Lászlóné Mátrafüred,Fekete József Szolnok2000. Székesfehérvár – Rauch JózsefSz.hely, Bartos Tibor Kaposvár,Plestyák Károly Visegrád, Bakonyi LajosKeszthely, Várkonyi Vilmos Kecskemét,Miszlang Lajos Pécs, Kaproczi JózsefnéMiskolc, Antal János Veszprém FVM,Páli László ERTI, Fröhlich AndrásSzeged, Túri László Magán- és TársultSzako., Tihanyi Gyula Nagykanizsa2001. Nyíregyháza – Balogh JózsefCsongrád m.HCs., Borbély László Szom-bathelyi HCs., Bõgér András OktatásiSzako., Gábor Gusztáv Debrecen HCs.,Gál István Nagykanizsa HCs., Gáspár Lász-ló Sárospatak HCs., Dr. Göndöcz GyulaKaposvár HCs., Horváth Lajos KeszthelyHCs, Illés László Elnökség, Kiss BalázsPilisi HCs., Máté Zoltán Kaszó HCs.,Nádaskay Gábor Elnökség, Rákosi JózsefGépesítési Szako., Túróczi Ferenc BajaHCs., Varró István Mátrafüred HCs.2002. Baja – Bejczy Péter Szombathe-lyi HCs, Burai Csaba Szolnoki HCs, Det-rich Miklós kaposvári HCs, Dr.

Ghimessy László Erdõk a közjóértSzako., Emmerlingné Köhler MariettaSzékesfehérvári HCs, Fácányi ÖdönElnökség, Firbás Nándor Tamási HCs,Kurucz Béla Gödöllõi HCs, LutonszkyZoltán Bp.FVM HCs, Medvecz GáborSzegedi HCs, Mezõ Imre Miskolci HCs,Mogyorósi József Pápai HCs, PalaczkiJózsefné Elnökség, Roth MatthaeaSoproni HCs, Somlai Dénes Bajai HCs,Újváriné dr.Jármai Éva Mátrafüredi HCs,Zachar Miklós Pápai HCs2003. Gyöngyös – Bagaméry GáspárSzolnoki HCs, Bálint László KaposváriHCs, Cseke István Békés m. HCs,Dvorszki József Erdõhaszn.Szako.,Fehér István Sárospataki HCs,Fónagypál Géza Eger HCs, Fuják JózsefVeszprém FVM HCs, Kókai László Viseg-rádi HCs, Molnár István Erdõk a közjóértSzako., Ruepp-Vargay Mária Erd.ErdeiIsk.Szako., Sashalmi Miklós Kaszó HCs,Solymosi József Erdõk a közjóért Szako.,Szélessy György Zalaegerszegi HCs,Szmetana Mihály Visegrádi HCs, SzokoliIstván Nagykanizsai HCs, Tóth JánosSzabolcs-Szatmár m. HCs, VadasdyKálmán Békés m. HCs2004. Kapuvár – Adorján Rita Baranyam HCs, Bánszegi József SárospatakaiHCs, Bubán István Visegrádi HCs,Fenyõsiné dr. Hartner Anna KaposváriHCs, Huiber János Veszprém HM HCs,Kuslics Péter Gyõr Eg. HCs, Dr. LengyelLászló Erdõvédelmi Szako., MenyhártPál Gépesítési Szako., Rózsa Imréné

Békés m. HCs, Naszvadi Dénes Balas-sagyarmati HCs, Stubán Árpád PápaiHCs, Gy.Szabó Pál Csongrád m. HCs,Szamosi Ferenc Gépesítési Szako., Sze-lessné Mezei Erzsébet Gödöllõi HCs,Nádi János Szolnoki HCs2005. Szombathely – Bakcsa ZoltánNagykanizsai HCs, Dr. Csapóné TáboriHajnalka Erd.Erdei Isk.Szako., FekecsLajos Gépesítési Szako., Jaksa FerencKecsméti HCs, Kajtor István Székesfe-hérvári HCs, Kakuk Pál Egri HCs, KissSándor Erdõhasználati Szako., KökényIstván Kaposvári HCs, Környei JenõSoproni HCs, Majtényi László Elnökség,Páris István Balassagyarmati HCs, Rosen-berger Ferenc Tamási HCs, Szabó LajosElnökség, Szamosi Jánosné Csongrádmegyei HCs, Takács Imre Gödöllõi HCs,Takács János Pápai HCs, Toronyi MártonSzabolcs-Szatmár m. HCs2006. Pápa – Antal József Erd. Isk.Szako., Áncsán György Elnökség,Czirok István Erdõr. Szako., Hajdú ImreBékés m. HCs, Iványi Miklós Tanúsításirend. Szako., Kristó László Egri HCs,Nagy György Szolnoki HCs, Nagy Lás-zló Közönségkapcs. Szako., PagonyiZoltán Erdõmûv. Szako., Puskás ZoltánKaposvári HCs, Szabó Jenõ Balassag-yarmati HCs, Szamosfalvy KárolyVeszprém FVM HCs, Dr. Tóth AladárBaranya m. HCs, Id.Varga IstvánVeszprém HM HCs, Malgay ViktorOkt.Szako., Németh János ErdõvédelmiSzako., Simon László Oktatási Szako.


Tóth János(1929–2006)

Kedves János Bá-tyám. Január elejevan, amikor e soro-kat írom. Vidéki ta-nyám ablakán kite-kintve látom, hogy akorai hagymások, akrókuszfélék ujjnyihajtást hoztak már, s

az égerek, a mogyorók is bontják barkái-kat. Minden bizonnyal ’Somogy-ország-ban’, a rinyák szabdalta szülõföldedensincs ez másképp. Karácsony szentestéje,az öröm és a jövõbe vetett hit ünnepe utánkaptam a hírt halálodról. Úgy látszik, min-den meg van keveredve most a hazai tájon.A hideg a meleggel, az öröm a bánattal, ahamisság az igazsággal. Csak egy dolog tû-nik biztosnak: hogy a pénz az úr mindenekfelett és a szegénységet nem fogja felválta-ni a gazdagság. (Ez bizony nem feltétlenülugyanaz, mint amit te tapasztaltál az elmúltévtizedekben a „Liberté..., egalité..., frater-nité” országában.) Mindezeket azért emlí-tem most neked, mert legutóbbi beszélge-tésünkkor kérdezted, hogy mi a helyzetodahaza.

Sok-sok víz lefolyt a Kaposon azóta,hogy elmenni kényszerültél a Hazából.Egyszóval, már nem olyan tiszta az a víz afolyóban sem, mint amikor Kaposfüreden1929 januárjában megszülettél.

Végignéztem a videofelvételt, amit többmint tíz éve forgattunk nizzai házatokkalszemben lévõ park pálmafái alatt, aholnemcsak az erdészt, hanem az Embert ismegismerhettem. Amikor „...mégis ma-gyarnak számkivetve...” emlékeztél életpá-lyádra, cseppnyi kétséget sem hagyvaafelõl, hogy hûséges fia maradtál hazád-nak. Édesapád tanított a természet, az erdõszeretetére, s nem volt vitás, hogy ezekután hogyan alakul életpályád, még akkorsem, ha felsõfokú tanulmányaidat a rokon-szakmára felkészítõ kertészeti fõiskolánkezdted. Sorsod könyvében írva volt, hogyneked erdésznek kellett lenned, s ezértmindent meg is tettél. A sikeres különbö-zeti vizsgák után az 1950-es évek már Sop-ronban találtak, ahol – lám, milyen a sors –mint kiderült, az édesapádat jól ismerõHaracsi Lajos dékán egyengette továbbszakmai utadat. A ropolyi hársas erdõkbenteljesedett ki az erdõ iránti elkötelezettsé-ged. A zselici erdõkben, ahol nemcsak ahajdani betyárok taposta utakat jártad, ha-nem esténként vargánya- és rókagombávaltelt kosarakkal hazatérve élvezted a termé-szet örökké megújuló gazdagságát. Figyel-ve, hallgatva visszaemlékezésedet, úgy lát-szik, erdésszé lenni ilyen egyszerû.

Drága János Bátyám! Manapság sokannem értik, hogy annak idején miért döntöt-tetek a szülõföld elhagyása mellett, s mostmár a bizonyosságot, hogy tested nem „eföldben süpped el”. A távozáshoz bizonyá-ra adalék volt az is, hogy végzésed után,diplomával a zsebedben – amikor Homok-szentgyörgyre neveztek ki erdészetvezetõ-helyettesnek – egy cukorgyári munkás letta fõnököd (látod, ma ez sem lenne lehetsé-ges, mert nem igen van már az országbancukorgyár) egyik feladatod az volt, hogyszámold ki: az illetõ húsz év alatt hány má-zsa répát villázott ki a vagonokból. Az elv-társak nyilván tudták a végeredményt(hozzávetõleg 240 000 mázsa), s azért gon-dolták, hogy ez elegendõ a fõnöki kineve-zéshez. A kuncogó krajcár így elégedettenhahotázhatott.

1955 Iharosberényben ért, mint mûve-lési elõadó, ahol a grófi szérû hozománya-ként létesült parkban rácsodálkoztál amesszi tájak dekoratív hírnökeire, melyekazután meghatározói lettek szakmai mun-kásságodnak. A Himalája cédrus és egyébfenyõfajták.

A katarzis 1956 õszén következett. Sza-badság nélkül nem érdemes élni, mondot-tad késõbb a Provance-i cédrusok alatt,melyet gyermekeidnek tekintettél. És azokis voltak. A megaláztatás, a megveretés ésa megszomoríttatás gyermekei, amelyek aforradalom utáni életed vajúdásából ere-deztethetõek.

Elfelejtettem megkérdezni tõled, hogygondoltál-e a sziágypusztai paripára, ame-lyik 1957-ben átsegített a jugoszláv hatá-ron. Vajon neki milyen vége lett? Ütötték,verték, hogy jobban húzzon, vagy hagytákbékében, mert a szemellenzõvel, teher eléfogva úgysem tehetett mást. Ez itt a nagykérdés János! Még akkor is, ha soha nemgondoltad azt, hogy levélcímed Jean Tothlesz. De te nem lettél soha Jean Toth, hi-szen visszanézve a videoszalagot, többszörle kellett állnunk a felvétellel, ha a haza ke-rült szóba, mert sós könnyeid öntöztékazokat a bizonyos Provance-i cédrusokat.A só pedig – köztudott – nem tesz jótegyetlen valamire való növénynek sem.Hát még a könnyek.

Liberté… Egalité… Fraternité… hát persze,hogy Franciaországban kértél menedéket,mint ez ügyben annyi idealista. De hát va-lahol élni kell. A jég hátán is, ahogy mon-dani szokás. És te éltél is, noha nem a jég,hanem a homok hátán. Algériában a feke-te aranyat bányászók tevékenységét kísér-ted a Szahara homoksivatagának fásításá-val. Egészen más dimenziókban, mint itt-hon – nomen est omen – Homokszent-györgyön. Mint elmondtad, repülni is meg-tanultál, hiszen ott a homokon a repülõvolt a legbiztonságosabb közlekedési esz-

köz. Felszálltál, olykor naponta többszöris. Vajon milyen térkép volt ott a táj neked.Eszedbe jutott-e Vörösmarty Mihály…? Hátpersze…, biztosan, mert nagyon egyedülérezted magad. Megismerkedtél Giselle-el,aki – valószínûleg revolúciós hajlamunkokán – rajongásig szerette a magyarokat…,s téged.

Algériában az ismert függetlenségi harcaz európai kontinensre kényszerített, ott-hagytad a szaharai munkát, mely végül isnégyszáz millió francia frank felhasználá-sával megvalósuló fásítási programot jelen-tett. De hát, mint mondottad elégedett vol-tál, hiszen munkálkodásod következtébenaz évi húsz milliméter csapadékmakrokörnyezetben kettõszáz milliméterrenövekedett, ami sivatagi körülmények kö-zött nem kis teljesítmény.

1967-ben a Nancy kísérleti központbankutatási munkát ajánlottak fel, majd a pá-pavárosban, Avignonban lettél cso-portvezetõ. Tanárnõ feleséged közben kétfiúgyermekkel ajándékozott meg. A többmint Magyar-országnyi méretû Dél-Fran-ciaország területén a rontott erdõk átalakí-tásának lehetõ-ségeit kutattad munkatársa-iddal.

A molyhos tölgy, az örökzöld tölgy(Quercus ilex) hozamnövelõ állomány-szerkezetét vizsgáltátok. Azután képbe ke-rült szerelmetes fafajod, a Cedrus atlantica,melynek témájában doktoráltál, s a tudo-mányos fokozattal egy idõben számtalanirigyet is szereztél. No de hát ez itthonsincs különben, hiszen nem új keletû a tör-ténet, hogy egy-egy új elképzelésre, ötletrerárepülnek az irigy, ötletszegény, de pozí-ciójuknál fogva fajsúlyos egyedek. Azirigység nem köthetõ határokhoz, bárhelyzetedet fokozta, hogy nem voltálbennszülött. No, de ezt is túlélted, igaznem kellõ elõmenetellel. Talán ez is hoz-zájárult ahhoz, hogy elmélyítsd magyarkapcsolataidat, megismertesd itthon is ku-tatásaid eredményét, amely akkor márnemzetközi elismerést váltott ki a szakmá-ban.

Drága János! Most veszem észre, hogy amegszokott, hagyományos emlékezõ stí-lussá változott mondandóm, pedig ezt nemakartam. Ezért mindenféleképpen megem-lítem – mert annyira bántott téged – a haj-dan volt kutató fõigazgatónk képmutatóhozzáállását tevékenységedhez, mely el-mondásod szerint klasszikus példája voltannak, hogy hogyan kell a hatalmonlévõkhöz dörgölõzve „ápolni” külföldikapcsolatokat, ’56-os múltadtól félve, ezérttávolságot tartani tõled, holott a külhoni lá-togatást éppen eredményeidnek köszön-hetõen lehetett realizálni.

Nemrég jó volt érezni hangodon az örö-möt afelett, hogy értesültél az Egyesületmegtisztelõ kitüntetésérõl.

Drága János! Tartozom neked azzal,

Nyugodjál békében francia földben


hogy a magam, s oly sok erdész nevében,kik a helyszínen tanulmányozhatták mun-kád eredményeit, szóljak arról, hogy az 50éve történtek alkalmából rendezett emlék-ülésen – ahol betegséged miatt nem lehet-tél jelen – elégtételt kaptatok. Az Alma Ma-ter kertjében immár a kõ és bronz idõt állóemlékmûve emlékeztet rátok. Ez jó dolog.Nagyon jó dolog. De van valami, amit akõbe vésett és a bronzba öntött alkotássem tud feledtetni. A soha nem gyógyulólelki sebeket. Akiket a megtorlástól való –nem alaptalan – félelem széjjelszórt a világ-

ba, ahol hál’ istennek többnyire sikeresszakmai pályát futottatok be. Ám most ahalálról lévén szó, csak ismételni tudom aköltõnek – „remélem testem is majd e föld-ben süpped el” – a szülõföldhöz való ra-gaszkodás iránti örökérvényû óhaját.

Talán segít, talán végképp vigasztalan-ná tesz, ha szó szerint leírom egy sorstár-sad kesergését, melyet október végén osz-tott meg velem.

„Tudod évekig vártam, hogy nyugdíjaslegyek, s végleg hazaköltözzem. Haza,ahol születtem, ahol gyerekkoromat éltem,

ahol szüleim nyugszanak, ahonnan el kel-lett mennem. Mert „az élet szabadság nél-kül nem élet.” Gyermekeim alig beszélnekmagyarul. Az unokáim végképp nem. Hátmi maradt nekem az édes anyaföldön kí-vül?? De tudod, ami most nálatok van ott-hon, az ötven évvel visszarepít. Oda, ahon-nan indultam. Ahonnan indultam, ahon-nan mennem kellett. Így hát maradok ott,ahová mentem.”

Nyugodjál békében francia földben,drága János Bátyám!

Pápai Gábor

Fekete Gábor-Varga Zoltán (szerk.):Magyarország tájainak növényzete

és állatvilágaPompás könyvet vehet kezébe az, akibelelapoz az olvasmányos, de mindigszakszerû szöveggel, gyönyörû termé-szetfelvételekkel telített, az MTA Társa-dalomkutató Központ által kiadottkönyvbe. Számos szerzõ, köztük többerdész készítette mû Zólyomi Bálint-nak, a kiváló növényökológusnak 90.születésnapját kívánta ezzel megtisztel-ni. Fájdalom, hogy a jubiláns ezt a for-dulónapot már nem érte meg.

Zólyomi az a növénycönológus volt,aki a hazai növénytársulásoknak nem-csak növényi összetételét vizsgálta, ha-nem megjelenésük okát, ökológiai hát-terét is kereste. Ezzel a szemléletéveltúltett egykori mesterén, Soó Rezsõn is.

Ez a szemlélet megegyezik a korszerûerdészszemlélettel, ezért a most megje-lent kötetbõl mi is sokat tanulhatunk. Az

ismertetett mû több, eddig hasonló tárgy-körben megjelent könyvön is túltesz, mi-vel a hazai növényvilágon kívül állattaniérdekességeit, ritkaságait is bemutatja.

Az elõszót az MTA korábbi elnöke,Glatz Ferenc írta, ebben az ember, nö-vény, állat kapcsolata kapja a hang-súlyt. Ezután növényföldrajzi áttekintéstolvashatunk, majd a Kárpát-medencefaunatörténetével, állatföldrajzával is-merkedhetünk. Ezt követik hazánknagytájainak növényvilágát bemutatófejezetek. Külön fejezet foglalkozik azelõrejelzett klímaváltozás és a magyarerdõtakaró sorsa közötti kapcsolattal.

Nehéz lenne a munka minden érde-kességét felsorolnunk, ezért rövidencsak annyit, hogy ez a mû a hazai ter-mészetkutatás kiváló összegzése, szin-tézise a Soó Rezsõ és Zólyomi Bálintalapvetésével indított táji természetfel-táró munkáknak. Ajánljuk az erdõgaz-dálkodás biológiai oldalával foglalkozópályatársaink kezébe.

Ref. Dr. Szodfridt István

Kalapos Tibor (szerk.): Jelez a flóra és a vegetáció

Scientia Kiadó, Budapest, 2006. A kötet tanulmánygyûjteményt tartal-maz, olyanokat, amelyeket az ELTE pro-fessor emeritusaként mûködõ dr. SimonTibornak szenteltek 80. születésnapjatiszteletére. A jubiláns neve erdészkö-rökben is ismert. Az ELTE NövénytaniIntézetének nagynevû professzorát, anövénytársulástan iskolateremtõ energi-ájú tudósát, Soó Rezsõt követte az inté-zet élén. Segítõkészségét, barátságát abotanikával foglalkozó erdészek gyak-ran élvezhették. Neve ott szerepel aDanszky István szerkesztette ún. „zöldkönyv” sorozat írói között. Kutatómun-kájának szûkebb tárgya pedig a Szat-már-Beregi sík vegetációjának feldolgo-

zása, ebben számos, természetes álla-potban megmaradt erdõrõl festett szem-léletes képet. Több évig dolgozott aZempléni-hegység erdeiben is, neki kö-szönhetjük, hogy az ottani erdõkrõlpontos és az erdészeti gyakorlatban isjól hasznosítható vegetációs ismereteketszerezhettünk.

A 80. születésnapra számos tanítvá-nya, barátja tisztelgett egy-egy, jobbárabotanikai tárgyú tanulmánnyal. Közü-lük erdészkörökben a legnagyobbérdeklõdést Rajkai Kálmán-StandovárTibor dolgozata fogja kapni. Õk a ko-csánytalan tölgyesek eltérõ aljnövény-zetû termõhelyein mért és becsült víz-forgalmi jellemzõket határoztak meg.

A szerteágazó botanikai eredménye-ket felsorakoztató tanulmányok bemu-tatására itt nincs elég hely. Ismertetésükhelyett az erdészszakma képviselõineknevében szeretettel köszöntjük SimonTibor professzort és kívánunk nekihosszú évekre szóló töretlen alkotó-kedvet, derûs természetének, emberikvalitásainak megõrzését.

Ref. Dr. Szodfridt István

IsmeretlenbékafajEddig ismeretlen békafajra bukkantaknémet kutatók Madagaszkáron. ATsingymanitis antitra tudományos ne-vet kapott béka egy barlangokban gaz-dag, aszályos vidéken él, és nem hason-lít a szigeten eddig ismert 232 békafajegyikére sem. Úgy vélik, hogy olyanõsrégi fajról van szó, amely egy csaknemkizárólag Madagaszkáron található békalegrégibb csoportját képviseli. Kérdés,meddig tud fennmaradni a most felfede-zett békafaj, mivel Madagaszkáron nem-csak az esõerdõket, hanem a száraz vi-dékeket lévõ erdõket is irtják.

(Élet és Tudomány)

Könyvismertetés

Új belépõk

Buzás Zoltán Ottó em. (Baranyamegyei helyi csoport), Vereb Istvánegyéb felsõfokú (Debreceni hcs.),Bokányi Gábor egyéb felsõfokú(Gyõr Magánerdõ hcs.), Kiss Ferencegyéb szakmunkás, Ábrahám Gáboret., Parrag Péter faip. alapfok, CsépeIstván et. (Egri hcs.), Letovai Zoltánegyéb felsõfok, Tisza Zoltán et. (Viseg-rádi hcs.), Primusz Péter em. (Sopronihcs.), Szabó Gyula egyéb felsõfok (Pestmegyei Magánerdõg. hcs.), SzékelyIstván et. (Veszprém FVM hcs.), Mol-nár György em. (Nagykanizsai hcs.),Lascsik Hubert et. (Tatabányai hcs.),Gergõ Gábor et., Ifj. Fehér Ferenc et.,Tóth Gábor et. (Bp. FVM hcs.), MajorKoppány László em. (Bp. HM hcs.).

Szent István országának két települése,az Ojtoz és Sopron közötti nyolcszáz ki-lométernyi távolság is jelzi, hogy vala-mi, a mai Magyarország méreteihezszokott szem számára a szó földrajzi ér-telmében „szélsõséges” ügyrõl van szó.De ha belemélyedünk történelmünkösszekuszált és meg sem írt lapjainakolvasásába, a história még szövevénye-sebb tekercseihez jutunk.

1917-ben a magyar hadvezetés azOjtozi völgyszoros védelmét a soproniezredre bízta.

A sors fintoraként eközben Székely-föld harcosai Nyugaton, az olasz fron-ton, Doberdónál, Piavenál harcoltak ésvéreztek el, s groteszk módon mire azösszeomló nyugati frontról a székelyekvisszatértek, már nem volt hazájuk,részben azért is, mert a magyar hadügy-miniszter, a világtörténelemben is pá-ratlan és példátlan módon, „nem akarttöbbé katonát látni.”

A soproni 18-as gyalogezred tisztjeiés katonái 1917-ben Ojtozban rettent-hetetlen harcosoknak bizonyultak.Négy napon át feltartóztatták és vissza-verték a túlerõben lévõ orosz csapato-kat, miközben az ezred elveszítette tisz-ti állományának háromnegyedét és le-génységének mintegy felét.

Nos, a soproniak még a világháborúharcainak idejében hõsi helytállásukathonvédemlékmûvel örökítették meg azOjtoz völgyében. Egy honvéd alakját

bevésték a függõleges sziklafalba. Eztaz alkotást az ország politikai összeom-lása közben az Erdélyt lerohanók bar-bár módon lerombolták.

Az emlékmû tehát egy hatalmas, azországút fölé benyúló sziklafalra elhe-lyezett egész alakos honvéd féldombor-mûvébõl állott. A sziklát az emlékmûrõlHonvédkõnek hívták akkor is, amikormár nem volt ott, csak a honvéd oda-képzelt emlékképe függött a sziklafa-lon. Aztán 1961-ben a mûút szélesítéseürügyén a Honvédkövet is berobban-tották, amelyet a helybéliek képzelet-ben még mindig ott látnak, és a helyetma is Honvédkõként mutogatják, holottmár se honvéd nincs, se kõ.

De van még emlékezet.Emlékeztek a soproniak is.A soproni 18-as bajtársi kör 1934-ben

Dabóczy István szobrászmûvésszel, aRákóczi Honvéd Fõreáliskola tanárávalelkészíttette a honvédemlékmû féldom-bormûvének mását, amelyet 1934. au-gusztus 5-én avattak fel Sopronban, ésaz akkori Gleinchenberg allé Ojtozi fa-sorában helyeztek el. Érdemes megje-gyezni, hogy az Ojtoz sétány Sopron-ban azóta sûrûn látogatott kegyeletihely, s arról sem szabad megfeledkezni,hogy Dabóczy István a hírhedt recskitáborban pusztult el, ahová Rákosi pri-békjei 1951-ben elhurcolták.

Az ojtozi emlékmû és az Ojtoz-völgyiharcok történetét felelevenítõ írásaink

és rendezvényeink hatására a SoproniErdélyi Kör elhatározta, hogy elkészítte-ti a Magyar Királyi 18. számú SoproniGyalogezred emlékmûve honvédalak-jának kicsinyített mását.

Ez és vázlatosan ennyi az ojtozi hon-védemlékmû története, amely látszóla-gos ziláltsága ellenére egyenes és jóljárható gondolati-érzelmi vonallal kötiössze a Szent István-i Magyarországnyugati és keleti végvidékét. De bi-zonyságul szolgál arra is, hogy Soprontnem csupán a Magyarországhoz tarto-zás voksolásos megerõsítése végett le-het a „Hûség Városa” titulussal kitüntet-ni, hisz ezredének katonái a keleti vé-geken is közemlékezetre érdemes mó-don védték a hazát, s akiknek maradé-kai olyan idõkben is átmentették ke-gyeleti tárgyainkat, alkotásainkat ésemlékeinket, amikor ezért Recsk járt, ésnem kitüntetés.

Kõ, fa és bronz. És föld. Négy olyananyag, amely az ember értelemi és érze-lemi világa révén holtából élõvé eleve-nedhet, a föld hármas halommá, a fa szé-kely kapuvá és kopjafává, a kõ emlék-mûvé, ezek épített együttese lakóhellyé,faluvá, várossá, országgá, bennünketvédelmezõvé megtartóvá lényegül át.

Ojtozban s annyi más helyen mindezaz élõ természet együttesében, sok he-lyen még az eredetihez közeli vagy ha-sonló állapotában lelhetõ fel.

Az esztelen háborúkban az emberrelegyütt szenvednek a fák. Jó emlékeztûapósom, Feri tata, gyergyói majd há-romszéki erdõmester, hosszabb ideigaz ojtozi fatelep vezetõje sokat mesélt,miként siratja el a favágók harcsafûré-sze a háborúban elesetteket, amikor fo-ga beleharap a fában rekedt lövedékbe,repeszbe.

Pokorny Hermann vezérezredes, aki1918-ban a galíciai majd az olasz front-ról csapattiszti szolgálatra az Ojtoz völ-gyébe kérette át magát, emlékirataibanhátborzongató képet rajzol az erdõkszenvedésérõl.

„Másnap indultam harcálláspontom-ra, amely a Lesuntul-völgy egyik szaka-dékos elágazásában feküdt. A lejtõhözsimuló három kis fabarakkból állott,ahol az ágyakban szalma helyett fenyõ-gallyak szolgáltak. Illatos és elég rugal-mas volt. (…) Az állások teljesen azerdõben húzódtak, alig akadt itt-ott egy


Az ojtozi Honvédemlékmû cikcakkosútja Szent István országában

Az ojtozi Anselmo fogadó

kis kilátás, tisztás. Hosszú szakaszonmehettem anélkül, hogy saját kato-nával találkoztam volna. Ez felettebizonytalan érzés volt, mert ellensé-get sehol sem lehetett látni, csak sej-teni, mert az is az erdõben bujkált.Gyönyörû bükkerdõk voltak, hatal-mas törzsek, csonkok, melyekrõlembermagasságban lerobbantottáka koronát.”

Ahogy a népdal mondja: még afák is sírtak.

De szenvedett a kõ is. A Honvéd-kõrõl elõbb a honvéd képét, majdmagát a hatalmas sziklát is lerob-bantották. De az elnevezés, a név éltovább.

Él az ojtozi Honvédkõ emléke,miközben járja, illetve járatják véle amagyarság sors-útját az Ojtozi-szorostól Sopronig s onnan ismétvissza az ojtozi templom cinterméig.Itt, a templomdombon a törött szé-kely kapu emlékmû két pusztító há-borúra, a soproni honvéd-dombor-mûnek a gerincét és oldalát tartó ande-zit szikla a soproniak történelmi folya-matot élõ testükkel elbarikádozó harca-ira emlékeztet. Szemben vélük, a kertes

családi ház gyümölcsfái alatt az 1940-esévek óta áll a valamikor országzászlóoszlopát tartó kõbõl rakott hatalmashármas halom is.

Arrébb Rózsa József erdész leá-nya, Jeneyné Rózsa Janka megka-póan szép kõvárat épített

Janka asszony, miután kereske-delmi diplomata férjével bejárta anagyvilágot, két Amerikát és máskontinenseket, úgy vélte, hogyszülõhelyének tartozik annyival,hogy aki az Ojtoz-völgyén át Keletfelõl megérkezik, az láthassa, hogyitt valami más, valami egyéb kezdõ-dik. És az is emlékezzék erre a hely-re, aki fordított útvonalon halad, azis vegye, és vésse észbe, hogy mithagyott maga mögött.

És emellett strázsálnak múltraemlékeztetõ emlékjelekként a mi,semmi pénzbõl, de sok segítséggelés nagy elszántsággal épült emlék-mûveink, afféle közösségi alkotá-sokként, s ezt a vendégcsalogatóvárkastélyos, emlékmûves helyetgyönyörködtetõ kép- és érzelmi ke-retbe fogják a termetükkel hegyekmagasságát keresõ, vezérágukkal az

eget szurkáló székelyföldi társaink, ba-rátaink és szimbolikus támaszaink, afenyvesek.

Kép és szöveg: Sylvester Lajos

Pápai Gábor fõszerkesztõ figyelmessé-ge mindig tud meglepetéssel szolgálni .Az Országos Erdészeti Egyesület folyó-iratának 2006. július–augusztusi borító-ját színezett fametszet fotója díszíti. Ma-gyarország térképe, címere (a régi idõrajzolata szerint), és egy reneszánszmérnöki térkép (???)-távolságmérõ kör-zõje ékesíti feliratok társaságában.

Ez a csodaszép térkép persze, hogyegy freskót elevenít fel. A római VatikánBella Loggia (=Szép árkádok) boltívei-nek freskóit. A Raffael-i loggia harmadikemeletét végig freskó borítja, a téma 22ország színes térképe és egy világtérkép.

A Bella Loggia 8-ik boltívén Magyar-ország térképe látható: 232x332 cm fres-kó-felület. Díszes keretben a szöveg:

„Magyarország, hajdan Alsó-Pannó-nia, a föld termékenységérõl, az aranybõségérõl és a férfiak erejérõl nevezetes,harminc keresztény fejedelem bírta sza-kadatlan sorban.” (Harminc kiemelkedõnagy család – A Szerkesztõség.)

A Duna, Tisza, Dráva folyók, a Bala-ton, Fertõd rajza mellett települések piros

színû házai, tornyainak so-kasága látható, térbeli ha-tást pedig a sárgásbarnamagyar föld, végül a Kárpá-tok hegykoszorúja szegély-zi finom megvilágításban atérképet. A Duna–Tisza kö-zött több helységnév is jelö-lésre került.

A freskó-térkép méret-aránya 1:400 000 kb, tér-képrajzoló: Etienne Tabourfrancia mester, térkép-festõ: Giovanni AntonioVanosino olasz mester.„HUNGARIA” c. freskó.Feliratozott. um. CORVINMÁTYÁS megalapítja bu-dai könyvtárát.

A freskót V. SIXTUS páparendelte meg Ricci G. B.(1537–1627) mestertõl. Afreskó 232x332 cm, mely1561-64. idõszakban készült.

Pedroni Emma Annamûvészettörténész

Magyarország freskó-térképe a Vati-kánban – 1514–1528-ban freskált –

Rózsa József, az ojtozi erdész

Documents

Erdészeti Lapok 2007. 142 évf. 2. füzet