Művelődés és mechanizmus Néhányan úgy vclik. és itt-ott mar
pedzik is. hogy
19ö8-tól csupa Cxárdáskirálynót játszanak majd a színhazak; a
mozikban egymást érik a krimik és a pifpufok; a könyvesboltok
polcai pedig bestsellerek-lói roskadnak — merthogy az új
mechanizmusban a kultúra is .,pénzre megy"! Magam is hallottam már
egynéhány efféle jóslatot, azzal a nyomatékkal, hogy a ..kulturális
keresletnek engedni kell", meg hogy „akkor majd nem hivatalokban
csináljak a műsorpo-litikai"... S valahányszor végighallgattam az
egész okfejtést, mindig gyenge önigazolást fedeztem fel az ervek
között. A szemlélet terjesztőiben rendszeresen olyan emberre
ismerhettem, aki ezelőtt is mindig ef-félére biztatta környezetét.
Hiszen nemrégen még azt firtatta egyik beszélgető partnerem, hogy
miért nem adjak ki nálunk a Zilahy-sorozatol: az! bizonygatta,
milyen jól lehetne keresni valami szép kivitelű por-nográf
lapocskával, amiből nyugaton annyi féle van; vagy legalább egy
pince- vagy zsebszinházban miért nem adnak deszkai Herczegnek, Bús
Fekete Laszló-nak ...?
Hat miért is? Mindeddig ezt nem kellett különösebben magya-
rázni. Amikor húsz—harminc—ötven forintokat fizet rá az allam
egy-egy színházjegyre, amikor messze aron alul lehet megvásárolni
Tolsztojt es Goethét, Mikszathot es Adyt, s két lemezen szinte egy
teljes operához hozzájuthatunk egv ötvenesért, érezni lehet az
állami aldozaiot a valódi művészetért, s a valódi művelődésért. D
vajon az új mechanizmusban for-dulat lenne a m •elödési
politikában? Alárendelnénk a pénznek egy nep művészeti ízlését,
kulturális éle-tének egészségét? Esetleg meg az ideológiát is
„sza-bna sagolnánk"?
Azt a néhány jóst szeretném igen-igen elkeseríteni, aki így
értelmezi az úi gazdasági mechanizmus alkal-mazásút a kulturális
életben. Először hivatalos doku-mentum. állami állásfoglalás
idézetével. Nevezetesen a Minisztertanács egyik utóbbi üléséről
kiadott köz-lemény egv néhány passzusával. Ezek kimondják, hogy a
mŰTClődesI intézmények ellátásában meg kell tartani a jelenlegi
szinvonalat: végre kell hajtani a kitűzött fejlesztési célokat;
továbbra is ingyenes ma-rad az általános es középfokú oktatás és a
szakmun-kásképzés; a felsőoktatási ösztöndíjak rendszeréi
fenntartják, de ösztönzőbbé teszik; a kulturális ter-mékek és
szolgáltatások árképzésének alapelveit ki-dolgozzák és
végrehajtásukat ellenőrzik; az illetékes miniszter minden szükséges
jogot megkap ahhoz, hogy intézményesen biztosítsák a kulturális
élet. a kultu-rális termékek és szolga Itatások színvonalát...
stb.
De mindez csak a szervezeti, a bürokratikus oldala a dolognak.
Soha egy sző sem esett a művelődési irányelvek változásáról! Mi
mindig szocialista műve-lődési politikáról beszélünk — akár
visszafelé tekin-tünk. az elmúlt esztendőkre, akár előre. 1968-ra
és tovább! Itt nem az ideológia, a kulturjli^ politika tar-talmi
„váliojá«jti,^ol van: « á . Miként a gazdasági élet-ben. a reform
itt is éppen hogy a szocialista tenden-ciák erősítéséi szolgálja
majd. Tehát semmiképpen sem az lesz a vesztes, aki áhítozik a
valódi művésze-tekre, a valódi művelődésre. Az ilyen emberek
érde-keben államunk ezután sem fogja sajnálni az anyagi áldozatot.
..A kultúrpolitikai célkitűzések mrgvalósi-lasának elösegilésere
... kulturális alapot kell létesí-teni" — mondja az előbb említett
jelentés. Azt hi-szem. ezek a célok ismeretesek a párt
politikájából. S bar semmi hajlamom nincs arra. hogy bizonyos
jós-latok helyett más jövendöléseket produkálják, egy dologban
nagyon biztosan olvashatunk a művelődés-politikai irányelvekből:
ezek a célok nem azonosak az olcsó ízléssel, a giccsel, a
kispolgári igénnyel!
Eddig olyanformán voltunk, hogy olyan programok, müvek, darabok
is élvezték'a szocialista állam anya-gi nagylelkűséget, amelyek ha
nem is kerültek szélű-ire művelődési politikánk alapelveivel,
szolgálatot sem tettek neki. Az a bizonyos húsz—harminc—ötven
fo-rint állami hozzájárulás mindegyik színdarabra „járt" a nézőnek.
Magam egváltalán nem lennék meglepőd-ve. ha I9«n-tól ilyen
esetekben az állam nem nyitná ki a bukszáját. A könyvkiadásban már
tanúi lehet-tünk efele törekvéseknek. A művelődés es a könnyű
szórakozás ugyanis kétfajta szükséglet. Körülbelül akkora közöttük
a különbség, mint a mindennapi ke-nyér és a körömlakk között. Ezért
ha a szórakoztató programok kulturális járulékait kiveti maid a
mi-nisztérium. a rendezőség bizonyára a nézőkön vasal-ja be. És ez
a járulék olt marad a tárcánál, hogy ez-zel is gazdálkodjon az
igényes kulturális élet javára.
í'e.ic tetejére állna hát a kulturális javak anyagi
ertákrendjej! Ez. így nem teljes es nem helyes fogal-mazás.
Ehelyett inkább úgy kellene körülírni: igenis elképzelhető, "hogv
egy varieté-műsor többe kerül a nezönejj. mint, e ^ qpgrahazi
elóacfás. Nem az ertéke. hanem a költségé miatt .Az egyik este
esetleg annyit kémek a jegyért, amennyiben az a műsor valóban van
egy-egy nézőre számítva, a másikon pedig meg-közelítően sem annyit.
Mert miért adnánk a niúvelö-desrr szánt forintokat olyan dolgokhoz,
amelyek alig-alig hatarosak azzal?
Ezek a variációk teljesen privátak, semmiféle érte-sülésem nincs
a konkrét elképzelésekről. Viszont, reá-lisnak és kézenfekvőnek
érzem őket. Legalábbis az arányokat, az értékek viszonyítását, a
valódi kultu-rális szükségletek és a kulturális szolgáltatások
ár-képzésének alapelveit ilyesféle gondolati keretekben képzelem
el. Semmiféle huncutságot, bűnt nem ta-lálnék abban, ha az
árképzéssel a művelődésben is or ientá lnánk az embereket az
értékesebb, a gondol-kodást. a magatartást inkább formáló dolgok
irányá-ba. Természetes logikája ez az új mechanizmus al-kalmait
sának a kulturális életben, s természetes ér-deke a
társadalomnak.
Bizonyos, hogv a művelődési házak, intézmények falain belül is
többet kell majd ezután kalkulálni. Nem lesz az az oktalan
szemérem, ami korábban any-nyira elkülönítette a művelődést es az
erőszakkal is annak körélte vont dolgokat a „piszkos" anyagiaktól.
Az, is elkepzelhető. hogy sa.iát „háztartásra" kell be-rendezkedni.
De hogy felnyitnánk a giccs. az. öncélú szórakoztatás, az. olcsó
kulturális szolrl'tatások zsi-lipjét. és lemondanánk a kulturális
élet igazi szocia-lista tartalmanak megőrzéséről és erősítéséről —
vágynak is. jóslatnak is teljesen elrugaszkodott és os-toba.
SZ. SIMON ISTVÁN
Július. Esti tizenegy óra. A Kárpátok fe-löl jött utas fárad-tan
nyújtózik a ko-maromi állomás tiszta es v i lágos .vá-rótermében.
Varja a Pest felöli éjszakai személyt. hogy to-vábbdöcögjön
hainali
^ ^ SOMFAI LÁSZLÓ
ffi*Hct~vetrfétGiéiz Héit^üí
ke r t buja csók el-csattan. Mindent lát.
Az utas — a va-dasz keze mar a ra-vaszon — két mé-terre a
lánytól, s egyedül csak ö az egesz fülkében,
hoz s lányához. A mosoly és mérni halvány jelekből. mindent
meglát ebben a te-A nyolc személves kisfül- beszéd valamilyen
összetar- Nem férj-feleség, az bizo- kintetben. A feivillanas
kében kényelmes helyet ta- tozást igazol. Hárman ultiz- nyos.
Dehát egyáltalán, lángját, a szóval kifejezlve-lál. Négy ülőhely
birtokosá- nak egv félórácskát, aztán együvé tai-toznak? tetlen
megdöbbenest, többet, vá válik, s csak később ve- kis vihar
kíséretében abba- Beszéd üti meg a fülét. A az, elkeseredést, a
gyülöle-szi észre, hogv nemdohány- hagyják, mert a kislány leány
kinéz a lehúzott abla- tel ez iránt az idegen férfi zóba szállt.
Mindegy. S már folyton elrontja a legjobb kon. távol tőlük. ott.
ahol iránt, aki ezzel a buja csók-mennek is. lapot is. A fiú
visszajön a a fiú alszik. A holdat ba- ka) elvette tőle az
anyját,
A győri félórás várakozás, peronról, rájuk néz. de nem múlja. A
beszéd közös gon- elrabolta s kifosztotta őt. a a peronzaj
felébreszti egyik- szól. s távolabb leül. ahol a dot feszeget:
csalódást az anyja iránt, aki másik szundikáló útitársát, férfi az
imént aludt. Mikor kapunk csatlako- ezentúl már nem egyedül az
Ferdén szemben sovány, idő- Az utas kíváncsi. Miután zást Répcelak
felé? övé, hanem egy idegen fér. sebb. már fehér hajú, de a z
álmosság ellen a pero- — Nem érdekes — mond- fié. Az utas a
derengésben nagyon ápolt hölgy. Nyugdi- non elszívott egy
Bysztricát ja fölényesen a férfi. — — amikor összefolyik a fülke ja
halárán álló pedagógus — e z még Nyitra óta törő- Majd indul, ha
itt az. ideje, villanyfénye a hajnali vilá-lehet vagy titkárnő,
akin el- dött a zsebében, az utolsó—, Kis szünet után megint az
gossággat — még a lányka járt az idő — egykori főnő- helyére ül, s
vizsla szem- asszony szól némi aggódás- meaborzongását is felfogja,
s kén i.s bizonnyal —.de csont- meí figyeli amazokat. Szeret- sal.
mintha tartana valamitől, a könnyet is a szemében, haz körmei,
gondosan va- né felfedni a kapcsolatokat, — S mit szól a nagy-
amely csak akkora, hogy ki-salt rakott szoknyája még de ez ezúttal
nem kis feladat, anyád? gördülni sincs ereje, ina is a tisz.tasag,
diszting- Nem alkalmi ismerősök, ez Meggondolt válasz: A többi már
nem fontos váltság légkörét árasztja, most már bizonyos. Nem is —
Mit szól? Nem érdekes, és nem is érdekes.. Valakivel szót vált
időnkint házaspár, talán össze sem il- *T'-olcvannégy éves. Sárvár.
Cihelödnek. Az — nem látni, kivel —, s lenének. A fiút — aki újból
- S a ház? asszonyra feladja saját zá-csak később derül ki. az is
elszundított — a kél nő fi- — Két szoba. Jó nagy kóját a férfi, a
fiú is feléb-nő. kövérkés, harmincas, vi- gyelemre sem méltatja,
pe- kert. Dió. szilva, vagv har- red. s utánuk ballag. Az ő dám
ember. dig az. szakasztottan azonos minc fa. Majd meglátod.
kabátjában a leány lépdel
A szem tovább kutat. Bal- a férfival, húszegynéhány Az asszony
sóhajt. Kis fe'- anyja mellett. Mögöttük ket ról — premier plán —
ül- évvel fiatalabb kiadásban. hö a homlokán. Amaz. é lépésre a
férfi, kezében az ve szundikál egy tizenhat év Nicsak. a két nő
legezi a reveszi. Talán eloszlatás! körüli fiú, s fekve egy ha-
férfit, s mintha cirkoskent pen. talán mert a gy sonló korú
kislány. kissé össze is nevetnének, hajnali derengés szele
Ahogy az utas feláll, hogy ugratnák, csúfolnák. legyintette,
odahajol a kissé feljebb húzza az abla- Most a büfés lép be. A ben
ülő asszonyhoz, kot, megpillantja az eddig kislány 4 forintos
csokit vá- pillanatra szerelmesen még nem látott két utast, a
faszt, a férfi fizetésképpen szebújnak. A férfi fejét be-
háztűznézőbe viszik az asz-i é m a k é t főszereplőjét. benyúl a
nadrágzsebébe, s a lefúrja az asszony húsos nya- szonvt Répcelakra
a nagy-
A nő harminchat lehet, találomra kihúzott két tizest kába. s
mélyen, hosszan, ér- mamához. Az özvegy- vagy gépíró vagv
kalkulátor vagy „ büfésnek nyújtja. Most fő- z.ékien belecsókol.
Aztán új- legényember az egyszerű pa-valami hasonló. Elénk szemű,
lenyes: ra kiegyenesedik. Az. asz- ra.sztházba ezt az. „úri nót",
tiirkész.ő. a fülkén teli vagy — Toldja meg a c s o k i t . . .
sznnynak is homályos a sze- ezt az özvegv- vagy elvált-m-es
sörösüvegekkel átvihar- mindért. me. asszonyt. z.o férfiakat
figyelmesen Gavallér, érzi, s kissé ön- De késő a szétválás . A Az
utas egv pillanatra ösz-megszemléh. Ruhaja elénk, elégült. a
mosolya. távolabbi ablaknál mélázó szerándul. Most a
leghűvö-rozsas, teher blúza meg A büfés bedobja a bom- serdülő
abban a végzetes pil- sebb a hajnal. S a vonat
"szon.v kézltaskája. meg trább.a fiú viszi lógó fej-
a leány csomagját. Az utas az ablaknál áll.
Mintha halottasmenetet .- szemielne. Pedig bizonyára
egészséges, feszülő mellet ta- báf: ar. Szóval éber, érdeklődő _
A papa gavallér —
most éppen unatkozó asz- mondja a csokit majszoló szony- bakfis
felé.
A férfi ugyanis mélyen és Ezen a két nőből úgy ki-egeszségesen
alszik, ahogy buggyan a nevetés, hogy azok alszanak, akik meg- még
a távolabb szundikáló szoktak a vonatozást. Meg fiú is felrezzen
egy pillanat-nem lehet negyven. Bőre ra. Bambán nézi őket, s a ,
napbarnított, feltűrt ujjú fe- s z e m e megint lezárul, her inget
visel, de ez nem Még jóformán el sem lép 1 ná.ilon. Kgze erőteljes,
ujjai tőlük a büfés, az asszony j
.Vastagok, körmei szélesek é.s felcsicsereg: rövidek: fizikai
munkára _ A p a l . . . No, ezt jól vallanak. Alvásában ott tart,
megkaptad! A p a ! . . . — s hogy bármely pillanatban nevetik
élesen, majdnem j leltakadhpt torkából a hor- gúnyosan. A
célbavettet kolás. Az. első horkoláslosz- n e m sérti a nevetés.
Alija, lanyra felugrik mellőle az Talán, élvezi is. Lám. a
bü-asszony. a zavartalan a fés regisztrálta együvetarto-szemlélndő
utasra néz. szin- zásukat. to elnézést kér a horkolás- Celldömölk.
Háromnegyed ',-leert. de egyben restellt is három. Kint sincs
sötét, te-a tekintet, hogy a másikhoz lehold bujkál a ritkás
fel-tartozik. A fekvő kislányhoz hőkben. lép. megigazítja
felcsúszott Már nem álmos as utas. A szoknyáját. Az. felébred, fel-
holtpont, elmúlt. A vadász ul. összemosolyognak. ülhet ilyen
izgatottan a le-
Az utas regisztrál: anya és sen. amikor végre zörrenni
bakfislánya utazik valahova, érzi — talán nem is a fü-a
munkáskülsejű alvó férfi lével, hanem idegével — a lehet vonal
ismeretség vagy várt vadat áruló bokrot. Öt még az sem. is
érthetetlen izgalom fűti,
Ekkor a kislánnyal szem- s percről percre nyugtala-ben ülő fiú
is felérez. Feláll, nabb. Felfedni a halvány je-megnyújtózik,
kimegy a pe- lekből a valóságot, belevilá-ronra. Hasonlít az alvó
mun. gítani a valószínűségek apró kásféléhez. mintha az öccse
fényvillanásaival a lelkek — vagy inkább a fia volna. idegen
emberek lelkének —
Pápa. A férfi is felébred, mélyére, szituációkat
bonta-Mosolyogva lép az asszony- ni fel, embersorsokat fel-
lanatban fordul feléjük, ami- megy tovább.
XissurttA
LANT NÉPVISELETBEN KISS ATTILA RAJZA
RARANY TAMAS
J
Vacsora Óvatosan fordítja kulcsát a zár-
ban: az az érzése, surrannia kell. Nem örülne neki. ha anya most
megkérdezné, honnan jön. Fáradt is. legszívesebben most mindjárt
ágyaz-na s lefeküdnék.
Az előszoba üres: a konyhaajtó alól szűrődik ki a fény. s a
tiszta ruha illat-i szállong finoman, alig érezhetően a levegőben.
Anya vasal. Persze, tegnapelőtt mosott.
Mély lélegzetet vesz és benyit a konyhaba. Lész anii lesz:
essünk túl raita! S különben is éhes, mint a farkas.
— Kezicsókolom' — mondja hal-kan.
Anya nem felel, csak a faliórára pillant.
— Most i» a Szigeten?! — kérdi, s elhúzza a szájét .
— Ugyan! s '.faltam. — Sétáltatok? — Nagyot szisszen
a vasaló alia. ahogy anya megméri ujjával a forrosagát. —
Ismerem?
Hiába, nem lehei neki hazudni' Legyint.
— Még én sem . . . Anya átfordítja a ruhát; most a
szoknya .'odrait vasalja. — De ez. nern futballozik? Nyel egyet.
— Ez nem — mondja, aztán kis
sóhajt nyom el. — Az üzemből? — Onnét. — Mit. csinál? —
Művezető. Anya egészen felélénkül, — Nofene! — A vasalót a
rácsra
állítja, s ránéz. — Tudja? . . . — kérdi nyomottan.
Bólint. — Tudia. Anya odaugrik hozzá. — Mit mondott? — És szeme,
két
kedves, öreg szeme riadtan, de va-lami moho reménnyel tapad rá.
— Ketféle erfi van — mondja aztán halkan. — Az egyik elrohan
ilyen-kor. a másik marad. De nem szív-jóságból á m . . . Spekulál!
Ha a má-siknak sikerült, talán neki i.s fog . . .
— Ez nem olyan! — int hevesen. — Az elején egyik se! — Anya
leavint. — Csak vigyázz! össze le-hetne kötni őket. egyforma az
mind!
Csönd van . kis ideig. — Műveze tő . . . — dünnyög magá-
ban anyu. — Nős? — Nem. — És mégis, rrut mondott? Hat
beszélj mari — Hogy engem most kímélni kell.. .
— Jobb f a j t a . . . — biccent anya. Elréved a tekintete. —
Mit gondolsz, nem lehetne . .. nem lehetne? . . .
— Én is gondoltam rá. — Megráz-za a fejét.. — Koros!
— Mennyi ' — Negyvenöt. Anya felcsattan — Az a fiatal talán jobb
volt? A
szeme se állt joi! Ki nem allhattam' — Nem is az kellett, hogy
te sze-
ressed . . . Én meg szerettem. mit csináljak? De mennyire
szerettem!
— Szerelem! — szusszan dühösen anya; csak úgv sistereg szájából
a szó. — Messzire mentél vele' — Le-csapja a vasat, elébe ugrik. —
Hát mit akarsz? Soha egy mozi, soha egv ruha. csak a gond. meg a
gond maid a gyerekeddel?! Aztán, ha a régi le-toszlik rólad, és
kell egy új rongy: a szeretőd vegye? Mindig egy másik' A blúzt ez.
a szoknyát amaz? Hol végzi az ilyen nő. mit gondolsz? Nem erre
neveltelek . . .
Széttár j * kar iát, tehetetlenül. Mit csmálion?
— Hát mire vársz? — dobbant anya. — Az idő rohan! Értsd meg, apa
kell a gyereknek, mielőtt meg-látszik rajtad a szégyen!
Felvonja vállát — S h a m e g l á t s z i k . . . Anya döbbenten
mered rá. — A vtlag azajara adnád magad? — Ugyan, anya! „Világ s zá
ja" . . .
Hol vagyunk már attól! Dolgozom.
6 DEL-MAGYARORSZAG
I
