I G E N É S N E M

K a f a Z é g u s o k Ha nem túl gyakran is, de egyszer-egyszer — leg-

utóbb éppen a modern magyar ke rámia kiáll í táson — előfordul, hogy a tá r la t megnyíl ik ismertető katalógus nélkül. Az érdeklődő látogató bosszankodik, a kiáll í tás rendezői pedig f á jda lmasan veszik tudomásul , hogy a nyomda egyéb nagyobb feladatai között a kis i smer-tető „elcsúszott" és csak négy-öt vagy tíz nap múlva t u d j a betölteni a kiál l í tással kapcsolatos hivatását .

Ugyanilyen késésnek vagyunk tanúi n e m egyszer műsor ismer te tő füzetek megjelenésével kapcsola tban is. Sőt igen gyakran rendezvényeket halaszt el a meg-hívók nyomdai á t fu t á sának ideje.

A katalógusok, műsor ismer te tő füzetek késésével a kiállí tás, i l letve az előadás rendezői éppen a legin-kább érdeklődő réteget, a nyitásra, p remie r re megje-lenő közönséget vesztik el. Azokat, ak ik leginkább vá-sáro l ják a katalógust . Viszonylag nem túl nagy azok-nak a száma, ak ik ezek közül visszatérnek a katalógus megvásár lásáér t — ha egyál ta lán tudomás t szereznek róla, hogy m a j d lesz — a későbbiekben.

A késéssel megérkezet t katalógusok azután leg-többször csak részben ta lá lnak vevőre és a kiáll í tás bezárása u tán h iva tásukat betöl tet lenül a rendező r ak t á r ába vándorolnak.

Igaz, hogy a katalógusok, műsor füze tek á l t a lában nem nagy m u n k á k ; és a nagyobb fe lada tokat (könyv eiőáll i tás stb) is végző nyomda fe lada tkörében nem nagy a jelentőségük. Viszont t agadha ta t lan , hogy ezeknél az i smerte tőknél a ha tá r idő minden más nyomta tványná l fontosabb.

Minthogy az ebből f akadó nehézségek országosak (a Szegedi Nyomda a vál la l t ha tá r időke t á l ta lában teljesíti) a megoldás ú t j a ta lán a „profi l t iszt í tás" lenne, a szükséglet szerint néhány, csak a lkalmi jel-legű, nyomta tvány t előáll í tó nyomda kialakí tásával , i ahol a begyakorlot tság és az ezirányú ha tár idők pon-tosságának tuda ta biztosí thatná, hogy ne m a r a d j o n az országban se kiáll í tás katalógus nélkül, se katalógus kiál l í tás nélkül .

DÖMÖTÖR JÁNOS

B0ÍROS ©ÉLA

MIKOR LESZ HOLNAP ? Hazamegyek. Szere tném

látni anyát . Üjra kell lá t-nom a körutat . A lányok talán rríajd úgy néznek vissza rám. mint régen s nekik nem leszek idegen.

A motorok monoton zaja elálmosít . Szemhé jama t le-húzza a fáradtság, az u ta-zás előtti napok izgalma. Pi l lá im mögül fé lá lomban veszem észre a virágos ka-lapos, f iatal nőt. Előttem szállt be a gépbe. S ő azt hiszi, nyugodtan nézhet, mer t nem látom.* Nézhetsz nyugodtan. Megakad r a j t a m a szemetek, a széles válla-mon, a hul lámos ha j amon , a kel lemesnek tűnő arco-mon. Hiába élek kőztetek

' t íz esztendeje, ha száz évig élnék, akkor is megérezné-tek a kie j tésemen, hogy idegen vagyok. Elegem van belőletek, Máryből és min- k i táru lkozom denkiből. Csak idegen va- nek gyök nektek. Hogy életre- szek, sasszézva szaladok, szóló tá rsa t kap jak , benn- Ma nem ta lá lkozhatunk, szülöttnek kellene lennem, Erzsi évek óta j á r valaki-vagy mil l iomosnak. vei. Bokám megdagad a

Pesten gyorsan múlnak a gyaloglástól. Szédülök a napok. Ez a társaság sem rengeteg cigarettától . Neki-érdekel. A szavak n e m jut - ütközöm az embereknek . A nak el a tudatomig. Egy konyaktól fe lduzzadt a kedves arcot látok magam nyelvem. Vonszolom ma-elött. Keresem a tekintetét , gam. Borzalmas nehezen Olykor fe lszabadul tan ne- múlnak a percek, az órák. vet. Észreveszi, hogy ez za- Mikor lesz ho lnap? var - elcsendesedik. Késő Másnaponkén t találko-

(Fehé r K á l m á n r a j z a )

egy idegen- olykor a nyelvemre csava- hang já t hallom, aztán a A hidon m á r fü tyüré - rodnak. Mindket ten égyre férf iét . Lemegyek az utcá-

gondolunk. Aztán elfoglalt- ra. Nézem az ablakot. A ságára hivatkozva búcsúzik, vi l lany ég. A pe rcmuta tó Lá tom: szeretne könnyed- cammogása min t teknöcö-nek l á t s zan i de csak egy ké a tengerpar ton. A vil-torz mosolyra telik. lany elalszik. Behúzódom a

Erzsi ma kijön a kórház- k a PU szögletébe, nem aka-ból. A főorvostól egv nap rom. hogy kijövet meglás-szabadságot kapott . Meg- sanak. Iszonyú lassan tel-igerte, hogv felhív. Ülök az nek a percek, a negyedórák, elsötét í tet t szobában. A Nem jönnek. F e j e m b e n ku-spale t tán itt-ott beszűrődik szaság. Nincs tovább! Be-a fény. Szemben velem a te- lekotrok a zsebembe, s lefon. Gonosz kis fekete do- kezembe akad egy rézérme. boz. Nem cseng. Egyre ide-gesebb vagyok. A hamutá l -ca már megtelt . Ki tá rom az ablakokat , megcsap a me-leg, de legalább lassan ki-á raml ik a füst. Talán a bő-

van.

minden

Márky Imre

van. A társaság szétszéled. J 5 U n j í m e r t c s a k S ő ker meg. k í sé r jem ha- m a S Ü ' d i k n a p ' a 8 e n y é m . za Nem nagy faradtsag. ko- M i n d e n t e lmond tunk egy-zel lakik. Tu la jdonkeppen m á s r ó l örülök is a kérésnek. Ke- .' , . . . . cses, szép lábaival könnye- . beteg. Holnap kor- m dén lépked, blúza u j júból b a z b a • b a r o ™ h e t ^ römnek is füstszaga kivillan szép f o r m á j ú ka r ja . m a r a d o t , Is tenem, nekem Gesztenyeszín h a j á b a bele- c s a k k e t h a t * m

t ú r az é jszakai szél. Sétá- Mindennap meglátogatom, lünk. Egymáshoz igazí t juk A z z a l t e l , k » n a P - h ° e v v a -

A telefon cseng: ötöt, tizet, h ú s z a t . . . . Ü j ra tárcsázok. A telefon ú j r a cseng. Ötöt, tizet, huszat. Felgyullad a vil lany, á rnyak látszanak, s ú j r a kialszik a fény. Erzsi szökdécselve jön lefelé a

lépteinket . Észre sem vesszük, hogy

rom mikor lá thatom. Min-dig borzad tam a kórháztól, az éter és a jód szagatói, a

Van pár sebem Harsog, ki bátor és gügyög ki bamba: Némán dacolva nyeldesek keservet. Lazult inakkal tán erőm elernyed: Nem lendülök már vágtató iramba.

Alélt lelkemből vallomás dörög fel: A szellem szárnyal mindenek felett Versekké sírok fájó könnyeket, Csititva gyászom csengetyüs gyönyörrel.

Van pár sebem, mi soha nem heged be: Borongó búcsú minden alkonyomtól, Kaján köszöntés minden reggelembe ...

Ha testem omlik hamvadó rögökké: Talánya szívem hűlt porán dorombol, — S kacagja-sirja vádját mindörökké!

m á r tizedszer ke rü l jük meg k [ f e h é r e d e t t kp7,-, emberek-a háztömböt. Lehűl t a leve-gő, Erzsi va lami különös varázzsal rendelkezik. Be-szélnem kell. Kezdeti ku-darcaimról , az i t thon félbe-szakadt pályámról , n láger-borzalmakról , az ú j élet ne-

lől. s most mégis úgy me-gyek a korhadba, mintha hazamennék.

Ma bekövetkezett , ami-vel már számoltam. A ró-zsacsokor csaknem kihullik

Elmúl t dél. Az ebéd nem lépcsőn. Virágos szoknyá-k é i t Már két óra. három, ja v idáman harangoz. És négy. És ez az átkozott tele- mögötte ö. Reszketek, fon n e m cseng, ö t óra. Három év nagy idő. A Nem bírom tovább. Hívom megszokás nagy úr. vá la-a kórháza t : Erzsi már dél- szolok, mintegy önmagam-előtt e lment . nak. Mi vagyok én? Egy

Az utca zsongása, a siető k edves ismerős, akivel csak emberek lá tványa, a bágva- í o 1 e r z l m a S a t - E§>" m e s z -

héz napja i ról , Márvről és a k ezemből , amikor meglá-mindenkiröl . Ri tkán szól lom őket a korházi kispa-közbe. Szeme bátorí t . S én beszélek, min t a megtér t fiu. Ki kell adnom magam-ból a sok elfoj tot t érzést, bánatot . Amikor becsukó-dik mögötte a kapu, a lép-csőház fényében mégegy-szer látom. Visszaint.

Ez n e m is én vagyok. Ho-va lett tar tózkodásom, hova

don. Olyan meghi t t és me-leg a kép. Lá tha tóan egy-másra feledkeztek. A férfi, még át se adta v idám kis

dozó napsugár kicsit meg-nyugtat . Cél ta lanul rovom az utcákat . Lassan kigyúl-nak a város fényei. Arra eszmélek, hogy Erzsi háza előtt állok. Mit tegyek? Fel-m e n j e k ?

Behúzódom a szemközti kapu alá. az ó rámat szuge-rálom. Ha tíz perc múlva

mezei csokrát. Erzsi felpil- nem jön — felmegyek. A

sziről jött idegenért nem ér-demes há ta t ford í tan i a múl tak . Már itt is idegen vagyok ?

Hazavánszorgok. Forgok az ágyamban. Ügy m a g a m -hoz szorítom a párnát , szin-te belézsibbad a karom. Nem jön az álom. Soha nem szedek altatót , de most beveszek kettőt is. hogy

lant, és már .jön is felém. Nem fordulha tok vissza.

Bemuta tkozunk. Meglepő-dötten pásztáz végig a te-kintetével. Aztán csende-

lakasban ég a vi l lany!

tűn tek e l foj to t t gondolata- sen, jólnevelten beszélge

megszabadí tson gondolata-imtól. Agyam nem kapcsol

A két emelet oly magas- ki. Csikorog egy fék. te jes-nak tűnik, mint amikor kannáka t dobálnak. Azt hí-egyszer ot thon fogadásból a szem a házmester sepri a 25. emele t re men tem gya- j á r d á t . . . log. Ot thon? Hát vagyok én A nap m á r magasan jár .

im? Amit hosszú idő óta tünk. Mondata ink jólfésül- valahol otthon egváltalán. Vere j tékben úszik a testem. nem osztok meg senkivel, tek. de a lényeg nem hatol Most mint a nyitot t könyv, el az agyunkig. A szavak

Megállok az a j tó előtt. Nem Feltápászkodom, de szédü-csengetek. Bentről Erzsi

kezés. a s a já t belső b a j a hamarosan sírba vi t te szegény Rostás Lenkét . Tavasz volt, éppen a ba jnok i forduló kezdete. Aki ismeri a körü lmé-nyeket , sejti , minő bonyodalmak szakadtak sze-gény, árva Vadas Bénire. A moziüzemi vállalat , no meg a szakszervezet, meghi rde t te a m u n k a -versenyt , a szokottnál jóval magasabb ígéretek-kel. A két gyereket, a Rostás famí l ia egyszerű-en elrabolta tőle. É s ' m é g Basa I rma is, a tel-he te t len perselyével! Temérdek összevisszaság, f e j f á j d í t ó ki látástalanság, hogyan szabadulha t meg ezekből az ember? Ügy, hogy v a s á r n a p délelőtt kimegven a temetőbe. Szegény kis fele-sége sír jához. Bizony, tíz hét is eltelt, illő m á r k imenni hozzá.

Tudta jól az utat . A ha rmad ik főút hetedik jobboldali u t cá jában , jó háromszáz lépésre, nyugatra , az orgonabokrok után. ott van, ot t p ihen szegény Lenke. Keres te a kerek keményfa táblácskát . Sehol nem lelte. Eltévesztet te volna? Nem. itt kell lennie. A tu ja fenyőtő l pontosan öt meterre . De ott most egy nagv, f ehé r m á r -ványoszlop. a r any angyallal . Középen pedig egy beillesztett fénykép.

— Szentisten, noha néked — szaladt ki a rég-tanult. zsoltár a moziüzemvezetönek es fu tba l l -b í ranak a száján. — Hiszen ez Lenke a két sráccal. De hát . . . hol vagyok én?! Ni. ez az én karom, a Lenke nyakában! De hiszen engem levágtak! Node i l y e t . . .

Olvasta gondosan a felírást. Mind já r t tán-colni kezdtek szeme előtt a betűk. ..Itt nyug-szik ROSTÁS LENKE élt 28 évet. Gyászolják gyermekei: Eveline és Iván, szülei Rostás Já-nos és Becskereki Anna, testvére Renáta, ki-terjedt rokonsága és volt férje" ...

Elöntötte a vér az agyát, ahogy mondani szo-kás. Előbb egyszerűen fel aka r t a lökni a sírkö-vet. de akkor elfogta valami restel lkedés Ilyet nem illik tenni. No meg, egv kőtömbből volt az egész. Felhagyott, vele. inkább berohant a városba. Egyenest Rostásékhoz. A kapu zárva. Dörömbölt, dübögött, a végén m á r rugdal ta az ajtót . Amíg csak meg nem jeleni az apósa. Ros-tás János, derekszíj jal , pisztolytáskával.

— Ki ez a vadál la t? — szólt ki, s j obb já t a s tukkeron tar tot ta . így is csak félig nyitot ta ki az a b l a k o t

—Én, drága apósom, én. Ki tette ezt a csúfságot velem? Ki törölte el az én emlékemet szeretet t Lenkem mellől? — bömbölte a fömo-zis és fu tbal lb í ró , fényes nappal , vasárnap dél-ben az utcán.

— Tisztelt úr, nem kiabálunk — mondta hal-kan Rostás János fogházőr a lhadnagy, — ha-nem sarkon fordulunk, és e l tűnünk, min t a szürke szamár a ködben. Különben . . .

— Mit különben?? Lőjjön, ha mer, tata. De az én szent hazasságom emlékét bemocskolni n e m hagyom . . .

Ekkor sarkig ki tárul t az ablak két szárnya, s megje lent Renáta feje. Gőgös volt ez a szap, éret t a rc s tele gúnnyal . Mintha lóthátról szól-va, úgy vete t te oda Vadas Beninek.

— Mivel neked sürgősebb volt Basa I rmácská t vigasztalni, az ö s í rkövére rakosgatni a bankó-kat, s nem értél rá feleséged s í rhan t j áva l tö-rődni. én emel te t tem szeretett nővérkémnek emléket , és ha majd te különbet emeltetsz, ak-kor m a j d szólhatsz egy szót . . .

— Bíróságra megyek — bömbölte Vadas Bé-ni e l fu l ladt hangon.

— Mehetsz a legfelsőbbhöz is — felelte a volt menyasszony, és erőtel jesen becsukta az ablakot .

A moziüzemiek szive megesett szegény Vadas Bénin, s a jövő vasárnapra kiosztották a Gyo-pár ra te rven felül a megye egyetlen Fan lomas-kópiá já t . Keressen va lami t a szegény árva. Mi-vel szombaton elkelt minden jegy, a további érdeklődőket m á r a rendőrség sorakoztat ta és foglalkozott velük. Béni az első előadás előtt ke rékpár ra ült. s k ikar ikázot t a temetőbe. No-dp nem bánkódás okából, hanem t á ská j ában vi t te a nagv vésőt, aka rom mondani a hideg-vagót. kalapácsot. Azzal a tervvel: ha mást nem is. de az alsó sort, a gyászolókat, rendbe teszi.

Néptelen volt a temető. Csak a tu ja fenyönél vet t eszre megrökönyödve egy kerekpár t . Re-

ná t a volt a sírnál , gyomlált , rendezgetet t . Mi-kor eszrevette sógorát, f e lug ro t t

— Mit keresel itt? M e n j innen! — kiáltott a kisemmizet t fé r j re .

Vadas Béni keserű gúnnyal mosolygott. — Azért van nemi jussom. Kicsit javítok a

fel íráson — mondta, s elővette a hidegvagót, a kalapáccsal .

Renáta a s í rkőnek vetet te a hátát , átfogta. — Soha! — kiáltotta, és a szeme vil lámlott .

Béni lassan haladt feléje. Ret tenetesen pofon vágta a lány. amin t köze-

lébe ér t a férfi . Másik kezével is. Hanem a ha r -madik csa t tanás e lmaradt . Béni elkapta, s du-lakodni kezdtek. Aztán a férf i egyszerűen fel-emel te a ha tvanké t kilós nőt, s átgázolt vele az orgonabokrok közé.

J ó óra múlva bal lagtak ki a temetőből. Béni balkézzel tolta a kerékpár t . Renáta a jobbjával . Szabad keze mindeniknek a másik derekán nyugodott. Ebédre Rostásékhoz ment Béni. Egy könnyen ki lehet számítani : ha négy évvel eze-lőtt is így tesznek, minden másként lett volna. De minek is Füsti Mátyás s í remlékere adakoz-ni he tente kétszer is egy-egy százast, amikor a kőfaragó egészen olcsón k i j av í t j a a vésést?! Meg a két gyereknek is kell az apa, az a p á n a k is kell egy anya. Tehát két het re rá szombat délelőtt papíron is megerősítet ték, ami már ti-zenöt napja gyakorla tban fo lyamatba tétetet t .

Apropó, az azért a káder lapra tartozik, hogy Vadas Béni egyszer mulasztot t a moziban. A közönség, igaz. nem is vette észre. Amikor a Fantomast vetí tet ték. Még Dorka József, a szi-gorú moziüzemi váltalati igazgató sem vet te észre. Viszont nemrégiben szemelyesen ő hozta ki a prémiumot . Mert a Gyopár mozi torony-magasan felül múl ta a megye va lamennyi mo-ziját az eszmei kihasznál tság tekintetében.

Kell azt tudni egy vál lalatnál , hogy ehhhez a r i tka e redményhez egv elhagyott , szegény, bús. szomorú özvegy kávéfőző-nő pletyka h a d j á r a t a szolgáltatta a leghatásosabb propagandá t? Ugyan! M a r a d j a n a k csak szent h i tükben, hogy az ő pr íma f i lmje ikkel csábítot ták oda a nagy-é rdemű közönségét.

lök. Vissza kell ü lnöm az ágyra. Kitámolygok a f ü r -dőszobába. a jéghideg víz pirosra csípi a bőröm. Fá-rad t a rcomat vizsgálom a tükörben, amikor cseng a telefon. Miér t most hivot t fe l? Mond valami egysze-rű kifogást, és a r r a kér, m e n j e k be hozzá délelőtt.

Séta közben jó gondol-kodni: va lami nincs rend-ben ve lem? Nem keltek kel lemetlen benvomást , ta-lán a modorom? S ha nem is vagyok gazdag, nem szenvedek semmiben hiányt . Odaát házam, bankbete tem, s ami ezeknél nagy szó. van egy ki tűnő kocsim, akkora min t egv vagon. Ennek a lánynak ez mind semmi.

Mit szalasztot tam el a 25 és a mostani 35 között? Az óbudai k iskocsmákban egv korsó sör mellett el töltött perceket. A szigeti sétá-kat . Itt egy könyvről egész délutón tudnak vitatkozni . Talán itt is. ott is eljátszot-t am a lehetőséget? Itt sem vagyok bennszülö t t?

I rány a Vörösmar ty tér. A kisasszonyt angolul ké-rem : „bookol"-ja a jegyem, a holnapi gépre.

A Douglas könnyedén eme l . kedik fel a betonról. Lágy, t emperá l t a környezet. A s tuwik puha léptekkel sü-rögnek köröt tem. Egyik cigarettát , a másik a j á n d é -kot hoz — válogassak. Terí tenek. Felbontás előtt bemuta t j ák a pezsgő márká-ját. Azok egy üveg Kinizsi mellett is jól érzik magu-kat A gép üres, magányos madár .

Vasárnap . 1967. júl ius 9. DEL-MAGYAROR5ZAG ?