Embed Size (px)
Citation preview
Homo Digitalis?
Kőszeg PhD konferencia 2012. június 1.
Csókay Ákos
Digitalizálódó ember-koncepció
Érzékszervi amputáció
Mediális protézisek
Kiterjesztett érzékelés/észlelés
„A világot, amelyet valaha ismertünk, felváltotta a média. Csak akkor leszünk képesek újra felfedezni ezt a régi világot, ha megvizsgáljuk, a média milyen módon nyelte el.” (McLuhan)
Augmentált valóság
Digitalizálódó idegrendszer? Bill Gates (2001)
Üzlet a gondolat sebességével
Az cégek hálózatáta digitális idegrendszer kapcsolja egybe, mely így a végtelenségig optimalizálhatja a cégek működését.
Digitalizálódó tudásszervezés: „googlizáció”
Kihelyezett memória
Tudás-felhők
Központilag kódolt (ismeretlen) algoritmus által strukturált tudáskészlet
Eszköz és hozzáférés függőség
Digitalizálódó társas viszonyok
Új média-valóság: új formák, új szabályok
Társas együttélés
Személyközi viszonyok
Együtt-külön reláció
relativizálódása
Humán szocialitás (Csányi)
Egyedül az emberre jellemző kontaktus-forma a „kurkászás”
Ha a szocialitás az ősközösségben megszokott módon történne, akkor a nap 24 órájából 10 órát „kurkásznunk” kellene
Digitális „kurkászás”?
Napi átlagosan 2 órát netezünk, melynek 30-40%-át digitális kurkászással töltjük
Facebooking
760 ezer év/hó a közösségi médiafogyasztás
Net nélkül?
Maryland egyetem kutató csoportja (2011): 24 órás megvonás alatt a drog és dohányzás elvonóhoz hasonló függőségi tünetek:
telefon keresgélése, matatás elszigeteltség, szorongás
1000 fős kutatás (Intersperince 2011), a digitális eszközhasználatról és netezési szokásokról, majd 24 óra megvonás: 53% frusztrációt, dühöt érez 40% kifejezetten magányosnak érezte magát
Az újmagány? A mediatizált társas kapcsolatok hegemónná válása
agresszívan szorítja ki időmérlegünkből a hagyományos interakciókra fordítható időt, ezzel is erősítve az elidegenedés érzését
Az eszközök lekötnek, magukhoz láncolnak, nélkülözhetetlenné teszik magukat: valójában kiszolgáltatottá válunk (eszköz és technológia fétis)
A technológia elveszi a magánéletünket és a pozitív egyedüllétre való képességünket; magányosak lettünk mert nem tudunk egyedül lenni
Mindezzel…
Az élmények megélésének tere a valóságból a cybertérbe tevődik át: itt vannak az ismerőseink, itt bankolunk, itt kötünk szerelmeket, itt háborúzunk egyszóval itt élünk
Egyszerre lehetünk jelen mindenütt, miközben sehol nem vagyunk: az élet már máshol van
Az újmagány?
Akkor tehát: mik is vagyunk?
Homo Digitalis?
Az ember digitalizálódik?
Digitalizálódó Identitás?
Az identitásunk digitalizálódik?
F. Stadler: D.I. utópia 2000-ből Az új médiáról úgy beszélünk, mint a radikálisan újszerű
létformát, a tudatos újjászületést felkínáló közegről
Amint növekszik az Internet hatótere, úgy lesz egyre erőteljesebb a remény is, hogy tetszőleges formában és minőségben alakíthatjuk át saját magunkat: „identitáslaboratórium”
Vagyis:teljesen el kell szakadnunk a környező világtól (ha on-line vagy, nem számít a tested!)
Elmosódó határok Az információs és a fizikai világ közötti láncszem
parányibb távot fog át, mint bármikor
Amint az internet mindennapi életünk részévé válik, mindennapi életünk is egyre inkább az internet része lesz
Egyre több kapu hidalja át a két világ közötti részt, egy ponton már képtelenség megállapítani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik
Az vagy, aminek a neten látszol. Minden más: illúzió.
„ÉN?”
„ÉN 2.0”
