SzövegértéS–SzövegalkotáSrások/10. évfolyam/A típus/Tanulói... · milyen poétikai-retorikai eszközök teszik érzékletessé a szóláshelyzetet? (6) milyen stílus-

Tanulói munkafüzet

S z ö v e g é r t é S – S z ö v e g a l k o t á S

4

A kiadvány KHF/4277-15/2008 engedélyszámon 2008. 12. 11. időponttól tankönyvi engedélyt kapott.

Educatio Kht. kompetenciafejlesztő oktatási program kerettanterv.

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok

és oktatási szakértők felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült, a suliNova oktatási

programcsomag részeként létrejött tanulói információhordozó. A kiadvány sikeres használatához szükséges a teljes oktatási

programcsomag ismerete és használata.

A teljes programcsomag elérhető: www.educatio.hu címen.

F E j l E s z t é s i P r O g r A m v E z E t ő k o r á n y i M a r g i t

v E z E t ő F E j l E s z t ő K a r at ó l á S z l ó

k á l M á n l á S z l ó

s z A K m A i b i zOt t s á g B ó k ay a n t a l e l n ö k

B á n r é t i z o lt á n l E K tO r

C S e r h a l M i z S u z S a

g y õ r i J á n o S

S C h e i n g á B o r

A l K Ot ó s z E r K E s z t õ M u r á n y i y v e t t

s z A K m A i l E K tO rO K a S z a k M a i B i z o t t S á g ta g J a i

p e thőné nagy c s i l l a

FElElõs szErKEsztõ n a g y M i l á n

b O r í t ó g r A F i K A s z ű c s é dua

t i P O g r á F i A b á r d j oh ann a

a ta n k ö n y v v é n y í lv á n í t á S i e l J á r á S B a n

közreműködőszakértők

tA N t á r g y P E d A g ó g i A i s z A K é r t ő M a r C z i n k ó i S t v á n

t u d O m á N y O s - s z A K m A i s z A K é r t ő dr . cser j és katal in

t E c H N O l ó g i A i s z A K é r t ő C S o n k a v i l M o S n é

© M u r á n y i y v e t t

© Fűköhborbála , pethőné nagy cs i l la

© educat io kht. , 2 008

r A K t á r i s z á m : h - a s z e 10 0 4

t ö m E g : 4 0 0 g r amm

t E r j E d E l E m : 2 0 , 7 2 a / 5 í v

Tanulói munkafüzet

M é l y f ú r á S – k o s z t o l á n y i ,

a l í r i k u S é S a p r ó z a í r ó

F e j l e s z t ő k

Fűköh borbála Pethőné Nagy Csilla

t a r t a l o M

mé ly F ú r á s – k o s z to l án y i , a l í r i k u s é s a p ró z a í ró

5 A N Ag y b E l é P ő é s „ tOv á b b í r á s A ”

26 s z á m v E t é s é s l í r A i H A N g K E r E s é s :

v E r s E K a s z e g é n y k i s g y e r m e k pa n a s z a i é s a s z á m a d á s K ö z t i K ö t E t E K b ő l

4 0 A N Ag y r E g é N y í r ó – pac s i r t a

63 A N Ov E l l i s tA K O s z tO l á N y i

103 A z A d y-v i tA é s A KO s z tO l á N y i -v i tA

P O l i t i K A i é s m O r á l i s K i H í vá s O K , m O r á l i s é s E s z t é t i K A i vá l A s zO K

124 a s z á m a dá s köT e T

m A g AtA r tá s -vá l A s zO K A H A l A N d ó s á g K i H í vá s á r A

1. a n a g y b e l é p ő é s „ t o v á b b í r á s a ”

Kosztolányi dezső (1885–1936) a magyar irodalom egyik meghatározó életművét alkotta meg. A sokolda-lú művész tevékenysége a líra, a széppróza, a fordítás és az esszéírás területére is kiterjedt, és napjainkig folytatható hagyománynak bizonyult. Ez azt jelenti, hogy irodalomról, nyelvről való gondolkodása, alko-tásmódja, életműve máig ösztönzi, továbbgondolásra készteti a nyelv művészeit. Ebben a fejezetben Kosz-tolányi dezső életművével, pályájának alakulástörté-netével ismerkedünk meg, e pályát reprezentáló al-kotásokat olvasva és értelmezve. A „mélyfúrás” tehát

azt jelenti, hogy vizsgálódásainkat most egy szerző alkotói tevékenységére, kérdésfelvetése-ire, alkotásmódjára összpontosítjuk. A Kosztolányi-életmű azonban nem teljesen ismeretlen számotokra. jelentőségét többek között épp az bizonyítja, hogy tanulmányaitok során majd minden évfolyamon olvastatok belőle verset, novellát vagy esszét.

A fejezet első moduljának középpontjában a szegény kisgyermek panaszai című, ciklust alkotó verseskötet áll, amely a gyermekkor búcsúztatását az emlékezés helyzetével és az összegzés igényével formálja meg. Az e ciklusból válogatott és olvasásra kínált versekben megvizsgáljuk többek között a lírai megszólalás helyzeteit, a szerepek és nézőpontok játékát, a szövegek jellegzetes motívumait, stílusát. Kitekintünk a téma „továbbírására” és a kötet kortársi befogadásra is.

1. töltsdkiaszemponttáblázatot!

a) Az alábbi táblázat segítségével gyűjtsd össze, mi mindent tudsz már Kosztolányi dezsőről, mit olvastál Kosztolányi dezsőtől!

b) A közös megbeszéléskor más színű tollat használva egészítsd ki a táblázatodat az osztálytársaid tudásával!

A m i t A s z E r z ő r ő l t u d O K

m Ű v E K , A m E l y E K E t O lv A s t A m

P r O b l é m á K , K é r d é -s E K , A m E l y E K K E l A z

O lv A s O t t m Ű v E K b E N t A l á l K O z t A m

Kosztolányi dezső

6 s z ö v E g é r t é s – s z ö v E g A l K O t á s • 1 0 . é v F O l y A m

2. érvekésellenérvek

a) írj 2-2 érvet az alábbi vélemény alátámasztására, illetve megcáfolására! „A »boldog gyermekkor« puszta önámítás.” (Pilinszky jános, költő)

K é t é r v A F E N t i á l l í t á s m E l l E t t K é t é r v A F E N t i á l l í t á s E l l E N

1 . 1 .

2 . 2 .

Ú j A b b é r v E K Ú j A b b E l l E N é r v E K

b) érveidet beszéld meg padszomszédoddal! A felmerülő újabb közelítéseket is rögzítsd a táblá-zatban!

A N A g y b E l é P ő é s „ t O v á b b í r á s A ” 7

3. kosztolányi dezső számára az 1910-ben napvilágot látott (második) verseskötete, A szegény kisgyermek panaszaicímetviselőversciklushoztamegakortársielisme-réstésnépszerűséget.

a) személyes és olvasói tapasztalataidat is mozgósítva gondolkodj el azon, miről „panaszkodhat” a kötetbeli versek beszélője!

b) gondold meg a kötetcím alapján azt is, ki lehet a beszélője ezeknek a verseknek!

4. olvassátok elA szegény kisgyermek panaszai verseskötet első és utolsó darabját,majdértelmezzétekanyitóészáróversetaszemponttáblázatsegítségével!

miNt AKi A síNEK Közé EsEtt…

és általérzi tűnő életét,míg zúgva kattog a forró kerék,cikázva lobban sok-sok ferde kép,és lát, ahogy nem látott sose még:

mint aki a sínek közé esett…a végtelent, a távol életetbúcsúztatom, mert messze mese lett,mint aki a sínek közé esett:

A szEgéNy KisgyErmEK PANAszAi

mint aki a sínek közé esett –vad panoráma, rémes élvezet –sínek között és kerekek között,a bús idő robog fejem fölött,és a halál távolba mennydörög,egy percre megfogom, ami örök,lepkét, álmot, rémest, édeset:

mint aki a sínek közé esett.


mENj, KisgyErEK.

most vége ennek is.menj, drága gyermek, édes kisfiam.A te utad a végtelenbe visz,de én előttem már a semmi van.A semmiség. még egynéhány merész év,aztán a férfikor s a sárga vénség.menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,ki mostan színpadra kényszerít,menj budapesti, bús redakciókba1,némán takard föl szóló sebeid.menj a New-yorkba s kávéházi márványravatalán tanulj újra meghalni,irigy szemek kereszttüze közé menj,hadd nézzék benned, mi az irodalmi.menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,ki tégedet legjobban szeretett,és kirabolva tiszta, kis koporsód,most kinyitotta halott szemedet.mondd, árva vagy és most lettél legárvább –picike koldus a föld kerekén –mezítlenül születtél, meztelen mégysz…menj, menj, szegény.

K é r d é s E K , F E l A d A t O K A z é r t E l m E z é s H E z

m i n t a k i a s Í n e k k Ö z é e s e t t…

m e n J , k i s g y e r e k

(1)milyen, líraian kitüntetett pillanat-ban szólal meg a beszélő?

(2)mi a vers konkrét (fiktív) szólás-helyzete?milyen lírai-lélektani helyzethez kötődhet a beszélő megszólalása?

(3)Ki beszél a versben?

1 szerkesztőségekbe


(4)Hogyan jelenik meg a gyermek, illetve a felnőtt nézőpontja a vers-ben? Példával is igazoljátok!

(5)milyen poétikai-retorikai eszközök teszik érzékletessé a szóláshelyzetet?

(6) milyen stílus- és hangvételbeli különbségek tűnnek fel a két verset összehasonlítva?idézetekkel is igazoljátok!

(7)mi a szerepe annak, hogy a beszélő a mulandóság látószögé-ből szólal meg? Hogyan árnyalja ez a látószög a lehetséges jelentést?Emeljetek ki idézeteket is!

5. házifeladat

a) Olvasd el az alábbi, a szegény kisgyermek panaszai versciklusból való verseket!

b) tekintsd át a 3. a) feladatban készített pókhálóábrát, és karikázd be azokat a „panaszokat”, amelyekkel szerinted az olvasott versek valamelyikében találkoztál!

c) válassz ki egy verset az olvasottak közül, és értelmezd a magad számára kettéosztott naplóval! A bal oszlopba írj ki 3-4 olyan idézetet a választott versből, amelyik érdekes, fontos, meglepő számodra, amelyikkel kapcsolatban saját gyermekkori emléked vagy élményed is eszedbe ju-tott! A jobb oszlopba írd az idézethez értelmezésedet, megjegyzésedet, kérdésedet! szöveg-szerűen fogalmazz!

mÚlt EstE éN is jártAm OttAN.

Hogy bíbor lázba hánykolódtam,az üvegajtó állt elém,a zajtalan, a hangtalan,csupa ezüst, csupa arany,a sarka tűz, kilincse fém.Az üvegajtó állt elém,


üvegje köd és alkonyat, bámultam benne arcomat,s mint víziárny lengett felém,akár vak tükrök lemezén,hogy bíbor lázba hánykolódtam.

Néztem közelről meghatottan,ez az ajtó, ismerem én,ezen suhant el kisöcséms ezen a bűvös, tükrös ajtónment el, mikor leszállt az alkony,kis, kékszemű húgom, szegény,már régesrég ismerem én.csupán egy tükör az egész,aki belenéz, belevész,és aztán nincs többé remény,egy kép az üvegen kilobban.

mOstAN szíNEs tiNtáKról álmOdOm.

legszebb a sárga. sok-sok levelete tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek.Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,s egy kacskaringós, kedves madarat.és akarok még sok másszínű tintát,bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,és kellene még sok száz és ezer,és kellene még aztán millió:tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,szemérmetes, szerelmes, rikitó,és kellene szomorú-violaés téglabarna és kék is, de halvány,akár a színes kapuablak árnyaaugusztusi délkor a kapualján.és akarok még égő pirosat,vérszínűt, mint a mérges alkonyat,és akkor írnék, mindig-mindig írnék.Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:arany-imát írnék az én anyámnak,arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.és el nem unnám, egyre-egyre írnékEgy vén toronyba, szünes-szüntelen.Oly boldog lennék, istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

A N A g y b E l é P ő é s „ t O v á b b í r á s A ” 1 1

mély éjEKEN HáNyszOr NézlEK, tE térKéP

hogy sistereg fehéren künn a hó.így rohanok egy pirinyó vasúton. s ringat tovább egy pirinyó hajó.Festéktócsádon, a lilán, a zöldön,

csavargó én, dalolva utazom. járok japán, olasz és muszka földön,

síró vizen és sívó szárazon.távolságok és sínek gombolyagja, ölembe gombolyul a messzeség.Hipp, itt a vizen, hopp, most ott a földön, hipp-hopp valóra válnak a mesék.

megszínesül a lázamtól a karton, zászlók feszülnek ki a sárga parton.Az óceánon vezetem a tollam, azt gondolom csöndben: itten nyugalom van,sápadva mondom, hol kékebb a festék: itt viharoktól vemhesek az esték,és tollammal, ha nem lát senki-senki, a festett vízből hínárt emelek ki.

Az ablakon fehért fehérre hímez a fagy, akár egy kínai leány.Apám szivarja füstölög az útra, és nesztelenül iszom a teám.A villanyunk – Aequator2 napja – lángol, a kis vasút is mintha zengene.A mély s a messze egy ütemre lüktet, és zúgni kezd a térkép tengere.

A rÚt vArANgyOt vérEsEN mEgöltÜK.

ó iszonyú volt.vad háború volt.A délután pokoli-sárga.Nyakig a vérbe és a sárbadolgoztunk, mint a hentesek,s a kövér béka elesett.Egész smaragd volt. rubin a szeme,gyémántot izzadt, mérgekkel tele.A lába türkisz, a hasa zafir,a bőre selymek fonadéka,s regés kincsével elterült

2 Aequator = Egyenlítő


a gazdag, undok anya-béka.botokkal nyomtuk le a földre,az egyik vágta, másik ölte,kivontuk a temető-partra,ezer porontya megsiratta,s az alkonyon, a pállott alkonyonvéres szemével visszanézett.Kegyetlenül, meredten álltunk,akár a győztes hadvezérek.

most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.szép harc után. A szájunk mosolyog.maró fogunk az undort elharapja,s gőggel emeljük a fejünk magasra,mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

választott versem:

v á l A s z t O t t i d é z E t E i mA z i d é z E t E K H E z F Ű z ö t t m E g -j E g y z é s E i m , é r t E l m E z é s E i m ,

K é r d é s E i m


6. azutolsószójoga

a) Alkossatok 4-5 fős együttműködő csoportokat úgy, hogy egy-egy csoportba az azonos verset választók kerüljenek! beszélgessetek a versről kettéosztott naplóitok alapján az utolsó szó joga megbeszéléstechnikával a következőképpen!

csoportotoknak az a tagja kezdje, aki a vers szövegének legelejéről választotta első idé-• zetét!Olvassa fel az idézetet, és kérdezze meg a többiektől, kiemelte-e még valaki ugyanezt! • Ha nem, akkor kérjen néhány észrevételt a többiektől a szóban forgó idézetre vonatkozó-• an, majd zárja le a megbeszélést az erre az idézetre vonatkozó, saját kettéosztott naplójába írt megjegyzésének elmondásával!Ha többen is, akkor adjon szót csoporttársainak, végül mondja el saját, kettéosztott nap-• lójába írt reflexióját, övé az utolsó szó joga!Az értelmezői kör végén adja át a szót egy másik társának, aki a szövegben előrehaladva • olvasson fel újabb idézetet kettéosztott naplójából, és vegye át a következő értelmezői kör irányítását!Folytassátok így tovább mindaddig, amíg a vers végére értek vagy az idő le nem jár!•

b) A beszélgetés közben készítsetek néhány feljegyzést is társaitok észrevételei vagy a vitás kér-dések, értelmezésbeli különbségek alapján!

FEljEgyzésEim:

7. töltsétekkiagondolkodástérképet!

a) vizsgáljátok meg választott verseteket együttműködő csoportotokban az alábbi gondolkodás-térkép szempontjai szerint! észrevételeiteket rögzítsétek csomagolópapíron, és készüljetek fel a bemutatásra, kiegészítésre!


Helyzet, téma, hangulatKözponti motívum, kép és

lehetséges jelentéseiszínek, szinesztéziák

(néhány példa)

vErscím (KEzdősOr)

inkább a gyermek néző-pontja (néhány példa)

inkább a felnőtt nézőpontja (néhány példa)

A felnőtt és a gyermek nézőpontja együtt

(néhány példa)

b) Készíts jegyzeteket magadnak a többi csoport prezentációjáról!


8. 1924-ben,A szegény kisgyermek panaszainakelsőmegjelenéseután14évvelkosz-tolányinakegy,akötetfolytatásakéntisolvashatóújabbversciklusalátottnapvilágotA bús férfi panaszai címmel.

a) igazoljátok a kötetek címének egymáshoz viszonyított értelmezésével, hogy a második verscik-lus valóban olvasható az első folytatásaként!

b) írjatok két-három előfeltevést arról, hogy mik lehetnek a bús férfi „panaszai”!

Kiegészítések (a többi csoport előfeltevései):


9. hallgassátokmegA bús férfi panaszaikötetmásodikdarabját,ésértelmezzétekakétkötettelösszefüggésbenaversmásodikstrófáját!Készítsetek jegyzeteket a megadott szempontok szerint!

NEm tudtAm éN dAlOlNi NEKtEK Az Újról, csAK A régiről

nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.

Húsz éves voltam hajdanában, sápadt és vézna kisdiák,most túl a harmincon ijedten hallottam ezt az áriát.Húsz évesen arról daloltam, ki kisgyermekként égre kelt,most éneklem húsz éves másom, ki egykor erről énekelt.

A férfikort, a vad kalandot, az ásítást, a férfibút,s téged, öreg diákkaszárnya, akáclombos Üllői-út.A háborút, a forradalmat, a lázat, mely elégetett,mély bánatát az elbukónak, ki majdnem hogy elégedett.

jaj, életem édes regényét hogy űzzem-fűzzem itt tovább.Nyájas, bízó baráti arcok ma mind vigyorgó koponyák.süket, kopár földnek kiáltok, poros hazám szegény fia,mert nem veri már vissza versem a Kárpát és az Adria.

Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről,nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.

jEgyzEtEim

A két kötet kapcsolata:

beszélő és felvett szerep a kötetekben:

Ellentétek a versszakban:

Párhuzamok a versszakban:


10.olvassátokelA bús férfi panaszaiciklusbólazalábbiverset,ésbeszéljétekmegakérdéseksegítségével!

mOst HArmiNcKét évEs vAgyOK.

Nyár van.lehet, hogy tán ez, amire vártam.Egészséges bronzarcomataranyfénnyel veri a nap,és lassanmegyek fehér ruhában alugasban.Pipámba sárgálló dohány,a füstje kékes, halovány.A fák alatt a kerti székenalszik szelíden feleségem.A küszöbön fiam. A szeme kék láng,nagy szőke fej.álmos, puha száján csiklandva csorrana lanyha tej.vad délután, a föld parázsló.részeg virágok és darázs-szó.

Ha haldoklom, ezt suttogom.Nyár volt.jaj, a boldogság máshovápártolt.Egészséges bronzarcomataranyfénnyel verte a nap,és lassanmentem fehér ruhában alugasban.Pipámba sárgálló dohány,a füstje kék volt, halovány.A fák alatt a kerti székenaludt szelíden feleségem.A küszöbön fiam. A szeme kék láng.Nagy szőke fej.álmos, puha száján csiklandva csorranta lanyha tej.vad délután volt és parázsló.részeg virágok és darázs-szó.


KérdésEK

a)

(1) Hányféle szerepben jelenik meg ennek a versnek a lírai énje?

(2) Hányféle „helyzet” azonosítható a versben?

(3) mi a szerepe a „tán” módosítószónak?

b)

(4) mi az első versszak toposznak tekinthető alapképe, milyen jelentések kapcsolhatók hozzá?

(5) milyen más toposzok kapcsolódnak az alapképhez, hogyan árnyalják, gazdagítják a jelentést?

c)

(6) mivel és hogyan írja át a második versszak az első jelentéseit? Hogyan az első a másodikét?


(7) Hogyan kapcsolódik a vers szerintetek a szegény kisgyermek panaszaihoz, mit jósoltok, kérdés-feltevése hogyan folytatódhat Kosztolányi kései lírájának darabjaiban?

11. házifeladatOlvasd el az alábbi ismeretközlő szöveget! A klasszikus modernség stílusirányzataira vo-natkozó információkat az olvasott versekre vonatkoztatva töltsd ki a táblázatot!

Kosztolányi dezső a magyar klasszikus – más megnevezéssel esztétizáló – mo-dernség alkotója. Az irodalomtörténet-írás összefoglalóan mOdErNségnek ne-vezi a XiX. század utolsó harmadától napjainkig tartó művelődéstörténeti korsza-kot. mivel a szó értelmei a ’most’ jelentésmozzanatát tartalmazzák, különböző korokban sokszor alkalmazták a régebbi és az éppen jelenlevő művészet szem-beállítására. A kifejezés korszakelnevezésként azt is jelenti, hogy az ebben az időszakban keletkezett műveket az olvasók, így napjaink olvasói is korukbelinek tapasztalhatják meg. vagyis ezeknek az alkotásoknak a világa, kérdésfelvetései, nyelvi megalkotottsága ismerősebbek (kevésbé idegenek) számunkra, mint a ko-rábban, régebben keletkezetteké.

A modernség fogalma sokféle esztétikai törekvést és stílusirányzatot, valamint több szakaszt magába foglal. Az 1910-es évekig tartó első szakaszát esZTéTiZ-musnak (vagy klasszikus modernségnek) nevezzük, körébe tartozik az impresz-szionizmus, szimbolizmus és szecesszió irányzata.

Az 1905–1910-es évektől a modernség esztétizáló szakaszával párhuzamosan gyökeresen új formákat teremtő, mozgalomszerű művészeti irányzatok – futu-rizmus, expresszionizmus, dada, szürrealizmus – is jelentkeztek, melyeket ösz-szefoglalóan az AvANtgárd megnevezéssel illetnek.

Az 1920-as, 30-as évektől számítják a KésőmOdErNséget, amely továbbörökíti (beépíti) az avantgárd egyes fejleményeit is, ugyanakkor hagyományosabb és szabályosabb formanyelvet alakít ki. A 60-as, 70-es évekig tartó későmodern-ség jellemzői – mint látni fogjuk – Kosztolányi pályájának kései periódusában is megfigyelhetőek. A modernségnek a XX. század utolsó harmadától induló, jelenleg is tartó periódusát POsztmOdErNnek (utómodernségnek) nevezzük. A klasszikus modernséghez hasonlóan a késő- és utómodernség is több, itt nem részletezett irányzatot foglal magába.

A modern ember, illetve művészet a létezés teljességével szemben a töredé-kesség, az egységes (integer) személyiség helyett egyre inkább a személyi-ség osztottságának tapasztalatával szembesül. megrendül hite a gondvise-

lésben, kételyei az élet és a halál újraértelmezésére késztetik. mivel kevésbé bízik a halál utáni létben, az ember és a művészet az élet értelmére is más válaszokat keres.

A klasszikus modernség művészei nem tartják hitelesnek többé az emberi léte-zés hétköznapi formáit, megvetik a mindennapiságot, és nem hisznek a művé-szet társadalomformáló erejében. Az értékteremtés lehetőségét az esztétikum világába helyezik, és a művészet öncélúságát, esztétikai jellegét hangsúlyozzák. Ezért nevezik a modernség klasszikus (korai) szakaszát esztétizmusnak is.

Az esztétizmus költészetének, nyelvhasználatának legjellemzőbb, legáltaláno-sabb sajátossága a szöveg egészét szervező képalkotás, a művek gondos, míves megalkotására, a formai tökéletességre való törekvés, valamint a mondatszer-kezet fellazítása. A költők új, nem konvencionális szövegkörnyezetbe helyezik a szavakat, ezért megnő a másodlagos, gyakran rögzíthetetlen jelentések szerepe. Ez egyrészt a versek szövegén belüli nyelvi kapcsolatokra irányítja az olvasó figyelmét, másrészt problematikussá is teszi a megértést. más befogadói ma-gatartást, újfajta olvasásmódot tesz szükségessé. Ez az újfajta olvasási mód a jelentés megteremtésében, illetve a szimbolikus összefüggések kibontásában vagy megalkotásában a befogadó érzékeny és rendkívül aktív közreműködését igényli.

A klasszikus modernség irányzatai közül a szegény kisgyermek panaszaiban a szimbolizmus, a szecesszió és az impresszionizmus hatását is megfigyelhetjük.a szimbOlizmus (szimbólum: görög szümbolon ’ismertetőjel, jelkép’) mint művészeti irányzat megnevezése kisebb részben képzőművészeti, főként iro-dalmi, azon belül meghatározóan költészeti irányzatot jelöl. A kifejezés olyan poétikai jelhasználatra vonatkozik, amely az irodalmi alkotásokat korábban is jellemezte (szimbólum). A XiX. század utolsó harmadától jelentkező modern szimbolizmusban azonban megváltozott a szimbólum szövegben betöltött szerepe. A szimbolista versben a jelkép a szöveg központi alkotóelemévé vált. A művészek új világtapasztalatával összefüggésben olyan összetett jelentésle-hetőségeket hozott játékba, amelyeket nem lehet egy-egy konkrét jelentéssel megfeleltetni. vagyis a szimbolista vers a köznyelvi, elsődleges jelentéssel (de-notáció) szemben kiaknázza a nyelvi elemek másodlagos értelmeinek lehe-tőségét (konnotáció). így nem rendelhető hozzá egy jelhez (szimbólumhoz) egy meghatározott jelentés. A szimbolista vers tehát nem megnevez, hanem sejtet, sugalmaz, a jelentések sokféleségének és rögzíthetetlenségének tapasz-talatához juttatja a befogadót. A szimbolista költészet ugyanakkor nemcsak kép-, hanem hang- és színteremtő főneveket is képes a versek középpontjába állítani.

A modernség imPrEssziONistA irányzata a festészetben jelentkezett először. Programjában a természethű ábrázolást, a pillanatnyi benyomást hirdette. Előz-ményét jelentette a műtermi megvilágítással való szakítás és a szabadban festés elterjedése (plain air, ejtsd: plen er).

2 0 s z ö v E g é r t é s - s z ö v E g A l K O t á s • 1 0 . é v F O l y A m

Az impresszionizmus (latin impressio ’benyomás’) az irodalomban a XiX–XX. század fordulóján, meghatározóan a lírában jelentkezett. Az irodalmi impresz-szionizmus kerülte a közvetlen fogalmiságot, és elsősorban érzelmi, hangulati tartalmakat fejezett ki érzékelhető benyomások révén. jellemzően csak az egyes alkotók pályájának egy-egy periódusában érvényesült. legfőbb jellegzetességei közt említhetjük a pillanat megragadásának, rögzítésének igényét („pillanatkul-tusz”), a névszói (nominális) stílust, a zeneiség és a hangszimbolika felértékelő-dését, valamint a szinesztéziás képek gyakori használatát.

a szEcEsszió (latin secessio ’kivonulás, elkülönülés, elszakadás’) főként építé-szeti, iparművészeti, képzőművészeti, kisebb részben irodalmi irányzat, amely a XiX–XX. század fordulóján elsősorban Európának berlintől keletre fekvő te-rületein hatott. Az iparművészet különböző területeit (korlátok, lámpák, evő-eszközök, ékszerek, lakberendezés, üvegmozaik stb.) és a könyvkötészetet, tipográfiát, plakátművészetet is meghódította. Kitüntetett helyzetet tulajdoní-tott az egyéniségnek és a hétköznapiság fölé emelkedő művészetnek, művé-sziségnek.

A szecesszió a költészetben is megkülönböztetett figyelmet fordított a versek míves megalkotására, kedvelte a hangulati túlfűtöttséget, a finom, dekoratív motívumhasználatot (virág- és állatmotívumok) és az „indázó”, füzérszerű szó-szerkezeteket, több tagmondatból álló mondatfűzést. A lírában felértékelődött a rímek, refrének, alakzatok szerepe, metaforahasználata is jellegzetes volt (vi-rág-szív, gyöngy-álom, emlék-lepke stb.). A tudatos művészi megalkotottságot igyekezett összeegyeztetni a naiv egyszerűséggel. Ebből is fakad, hogy kedvelte a szerepjátékot.

Az esztétizáló modernség poétikai jegyei a szegény kisgyermek panaszaiban is megtapasztalhatóak. A szereplírát játékba hozó darabjai kettős látásmód mentén szerveződnek. Olyan kettősség mentén, melyben a felnőtt beszélő (lírai én) és a gyermek nézőpontja (felidézett én), helyzete egyaránt jelen van. A múlttal való szembesülés, az emlékezés, a gyermekszerep felvétele azt teszi lehetővé, hogy az „én” másként is megtapasztalhassa önmagát. En-nek a többszólamú szerepjátéknak, a szólamok játékának, egybefonódásának és szétválásának a hátterében a személyiség osztottságának a tapasztalata állhat. A szerepjáték és az emlékezés mellett a halál mint az élet viszonyí-tási pontja, illetve a költészetre, az írásra, a megalkotásra, az irodalmiságra való utalások (önreflexív alakzatok) visszatérő rendje hangsúlyos, egysége-sítő jellemzői a kötetnek. A versek közti folytonosságot a téma, a színek, hangulatok, helyzetek, valamint a metaforák és szinesztéziák láncolata is biz-tosítja. Ezért nevezhető a szegény kisgyermek panaszai vErsciKlusnak, vers-füzérnek. A kötet továbbírásaként is olvasható A bús férfi panaszai versciklus (1924), amely a korábbi kötethez hasonlóan az idővel való szembesülés és az emlékezés mentén szerveződik. A ciklust átszövik a szegény kisgyermek panaszaira való utalások is.


2 2 s z ö v E g é r t é s – s z ö v E g A l K O t á s • 1 0 . é v F O l y A m

s t í l u s i r á N y z A tN é H á N y j E l l E m -z ő P O é t i K A i j E g y

s A j á t g y Ű j t é s Ű é r v E K , P é l d á K a s z e g é n y

k i s g y e r m e k p a n a s z a i K ö t E t K ö z ö s E N v A g y ö N á l l ó A N O lv A s O t t

v E r s E i b ő l

szimbOlizmus

A vers központi alkotóele-mévé válik a kép.

A szimbólumok jelentése összetett, a képhez több-féle jelentés is kapcsol-ható.

imPrEssziONizmus

A vers érzelmi, hangulati tartalmakat fejez ki érzé-kelhető benyomásokkal.

Pillanatkultusz, a pillanat megragadásának, rögzíté-sének igénye.

A zeneiség fontos szerep-hez jut.

gyakori a különböző érzékterületeket össze-kapcsoló szinesztézia.

szEcEsszió

A motívumhasználat dekoratív.

Fontos szerepe van a módszeresen bonyolított, keresett gondolatalak-zatoknak, a füzérszerű nyelvi szerkezeteknek (mondat- és szószerkezet szintjén).


12.olvassátokelakarinthyFrigyesÍgy írtok ticíműkötetébőlvalókosztolányi-paródi-át,ésbeszéljétekmegafeladatoksegítségével!

„A szEgéNy Kis trOmbitás szimbOlistA KlAPEc NyöszörgésEi”

címŰ ciKlusból

mint aki halkan belelépett,

és jönnek távol, ferde illatokmint kósza lányok és hideg cselédekKiknek bús kontyán angyal andalog

mint aki halkan belelépett.

mint aki halkan belelépett,valamibe… s most tüszköl s fintorog;mint trombiták és roppant trombonoks a holdvilágnál szédelegve ferdülNehéz boroktól és aranyló sertülÚgy lépek vissza mostan életembemint kisfiú, ki csendes, csitri, csempes látok barnát, kókuszt, koporsót, képet –

mint aki halkan belelépett.

a) A kettős pókhálóábra segítségével gyűjtsétek össze, mit tudtok a paródiáról és a komikum nyel-vi forrásairól!

Kosztolányi dezső pályatársa, Karinthy Frigyes két évvel a szegény kisgyermek panaszainak megjelenése után, 1912-ben adta ki Így írtok ti címmel irodalmi paródiagyűjteményének első változatát. E kötetben a magyar és világirodalom egyes szerzőinek alkotásmódját, műveit ka-rikírozta ki. Az első kötet írásai a nyugat indulásával és első éveivel egy időben keletkeztek, s bár látszólag a kortárs befogadóknak mélységesen új művészet ellen irányultak, valójában népszerűsítették a modern irodalmat. Kosztolányi dezső, Karinthy kötetének első és értő mél-tatójaként arra hívta fel a figyelmet, hogy „sokan csak belőle ismerték meg a legújabb magyar irodalmat, aztán a torzképek nyomán kezdtek érdeklődni az eredetiek iránt is”.

PAródiA NyElvi KOmiKum


b) mit parodizál a Karinthy-vers?

c) mi a feltétele a karikírozott irodalmi beszédmód felismerésének?

d) írjatok példát a Karinthy-versből „kosztolányis” szóhasználatra, szószerkezetre, mondatszerke-zetre, gondolatalakzatra, vagyis az intertextualitás (szövegköztiség) különféle változataira!

e) Keressetek példát a Karinthy-versből regiszterkeverésre (emelkedett, hétköznapi, közönséges)!

f) magyarázzátok meg, mit jelent szerintetek, hogy a paródia egyszerre összekapcsolódik a min-tájával, de távolságot is tart tőle!

g) érveljetek amellett, hogy a paródia egy sajátos szerepjátéknak is tekinthető!

h) válassz egy versmondatot, versszakot az eddig olvasott Kosztolányi-versekből, és írd át pa-ródiává! megoldásodat másold írólapra, írd alá a neved, hajtsd össze a lapot, címezd meg, és „küldd el” egy osztálytársadnak! (most szabad az órán levelezned!)


13.alkossatok4csoportottanárotokútmutatásaszerint,ésoldjátokmegacsoportotokjelénekmegfelelőfeladatot!

a)

tervezzetek meg egy 2-3 perces kávéházi jelenetet, amelyben Kosztolányi és asztaltársasága (nyu-gatos költők, például babits, Karinthy, fiatal művészek, olvasók) beszélgetnek az épp megjelent verseskötetről, a szegény kisgyermek panaszairól! Készüljetek fel a jelenet eljátszására!

b)

Készítsetek interjút Kosztolányi dezsővel a szegény kisgyermek panaszai kötetről! gondoljátok meg, mi mindent kérdeznétek tőle, és képzeljétek el, mit válaszolna a kérdésekre a költő!

c)

megbízást kaptatok a tréfás-lila tinta Kiadótól, hogy a szegény kisgyermek panaszai versciklus diákkiadásához készítsetek fülszöveget (hagyományosan a borító belső fülére írt rövid tájékoztató, értékelő, ajánló jellegű írás). írjátok meg közösen a fülszöveget, csináljatok kedvet a célközönség-nek a versek olvasásához!

d)

megbízást kaptatok a tréfás-lila tinta Kiadótól, hogy a szegény kisgyermek panaszai versciklus diákkiadásához készítsetek illusztrációkat. Készítsetek több illusztrációból álló „portfóliót”, és készüljetek fel arra, hogy a kiadó művészeti vezetőjének egy-egy mondattal bemutassátok a képeket!

2. s z á m v e t é s é s l í r a i h a n g k e r e s é s : v e r S e k A S Z E G É N Y K I S G Y E R M E K P A N A S Z A I é S a S Z Á M A D Á S k ö z t i k ö t e t e k b ő l

Az emberi élet jellemző és kitüntetett helyzete a számvetés. Ebben a modulban klasszikus modern költészetünk egyik legismertebb számvetés-versével foglalkozunk részletesebben. Elsősorban arra figyelünk, hogy a költemény nyelvi megalkotottsága milyen értelmezési le-hetőségeket kínál számunkra. Hogyan alakítja, hozza létre a nyelv ebben a lírai szövegben a számvetés összetettségét, többértelműségét. ugyanakkor arra a kérdésre is kitérünk, hogyan kapcsolódik a Kosztolányi-pálya középső szakaszának költészete a korábbihoz, illetve ho-gyan változik, miben tér el tőle.

1. készítsleltárt!

a) írj a táblázatba néhány, számodra fontos dolgot, szellemi, lelki vagy anyagi ter-mészetű értéket, amit most már nem, de korábban (gyermekként) birtokoltál, amit korábban nem birtokoltál, de most (kamaszként) igen, és amit jelenleg sem birtokolsz, de reméled, később (felnőttként) már igen!

„ m á r N i N c s ” „v A N m á r ” „ m é g N i N c s ”

b) leltárodat beszéld meg együttműködő csoportodban!

2. tekintsétekátkosztolányidezsőBoldog, szomorú dalcíműversét,majdkeressetekaszövegbőlérveketazalábbitáblázatszempontjaiszerint!A megfelelő helyekre a versből vett szavakat, kifejezéseket írjatok!

bOldOg, szOmOrÚ dAl

van már kenyerem, borom is van,van gyermekem és feleségem.szívem minek is szomorítsam?van mindig elég eleségem.van kertem, a kertre rogyó fák

suttogva hajolnak utamra,és benn a dió, mogyoró, mákterhétől öregbül a kamra.van egyszerű, jó takaróm is,telefonom, úti böröndöm,

s z á m v E t é s é s l í r A i H A N g K E r E s é s . . . 2 7

van jó-szivű jót-akaróm is,s nem kell kegyekért könyörögnöm.Nem többet az egykori köd-kép,részegje a ködnek, a könnynek,ha néha magam köszönök mégmár sokszor előre köszönnek.van villanyom, izzik a villany,tárcám van igaz szinezüstből,tollam, ceruzám vigan illan,szájamban öreg pipa füstöl.Fürdő van, üdíteni testem,langy téa beteg idegemnek,ha járok a bús budapesten,nem tudnak egész idegennek.mit eldalolok, az a bánatkönnyekbe borít nem egy orcát,

és énekes ifju fiánakvall engem a vén magyarország.de néha megállok az éjen,gyötrődve, halálba hanyatlón,úgy ásom a kincset a mélyen,a kincset, a régit, a padlón,mint lázbeteg, aki föleszmél,álmát hüvelyezve, zavartan, kezem kotorászva keresgél,hogy jaj, valaha mit akartam.mert nincs meg a kincs, mire vágytam,a kincs, amiért porig égtem.itthon vagyok itt e világban,s már nem vagyok otthon az égben.

(1917. január, a kenyér és bor c. 1920-as kötetben)

O K O K A b O l d O g s á g r A O K O K A s z O m O r Ú s á g r A

szerető család, családi élet

meghatározhatatlan hiányérzet

megállapodottság gyötrő sóvárgás

jómód, létbiztonság nosztalgia

társadalmi megbe-csültség

A lelki béke hiánya, nyugtalanság

Költői elismertség A világ szomorúságá-nak tapasztalata

az e világ otthonos-sága

valami más szintű ott-honosság elvesztése


3. aversnyelvimegalkotottsága

a) tartsatok rövid ötletbörzét együttműködő csoportjaitokban arról, hogy melyek a vers nyelvi megalkotottságának (például szavak, szószerkezetek, mondatok, nyelvtani-logikai viszonyok, hangzás) szembetűnő jellemzői!

b) számoljatok be a gyűjtés eredményéről! Az alábbi fürtábrát folytatva valamennyi csoport ész-revételét rögzítsétek tanári irányítással!

NyElvimEgAlKOtOttság


4. keressetek választ együttműködő csoportjaitokban az alábbi kérdésekre, oldjátokmegafeladatokat!

A)

a) milyen kötőszavakat tehetnétek ki a cím két jelzői módosítója közé? miként befolyásolja választásotok a cím és a vers jelentéslehetőségeit?

b) Hogyan ismétlődik meg a címbeli módosítók egymáshoz való viszonya a vers nagyszerke-zetében és a versmondatok egymáshoz való viszonyában?

c) mit árul el a beszélőről a kérdő (második) versmondat?

d) gyűjtsetek szó szerinti vagy a szavak által felidézett ellentétpárokat a versből! értelmezzétek néhány ellentétpár jelentését is!

E l l E N t é t P á r l E H E t s é g E s j E l E N t é s

(nappal) – éjjel


b)

a) vizsgáljátok meg, hogyan változik a van ige 3. személyű alakja, gyakorisága és helyzete a vers-ben! Hogyan befolyásolják ezek a változások a számvetés tartalmát?

a V a n i g E 1 – 2 8 . s O r 2 9 – 4 0 . s O rH A t á s A A

s z á m v E t é s r E

alakJa

HElyzEtE

gyAKOriságA

mONdAtbEli

szErEPE

b) milyen módosítók előfordulása a leggyakoribb a vers 1–28. sorában? milyen értéket képviselnek? gyűjtsetek néhány példát, és mutassátok be szerepüket!

c) milyen módosítók aránya nő meg a vers 29–40. sorában? milyen értéket képviselnek? gyűjtsetek néhány példát, és mutassátok be szerepüket!

d) Hogyan függ össze a módosítók használata azzal, hogy a versmondatok valamelyik névszói szerkezetéhez vagy az állítmányi részéhez kapcsolódnak?


c) (1) A vers első néhány mondatában több olyan főnév is található, amelyhez az irodalomban ismétlődő motívumként (toposzként) gyakran kapcsolódik másodlagos jelentés. Az alábbi szó-cikk-részletek azt mutatják be, hogy a kenyér, a bor és a kert több kultúrában ismert, változatos jelentésű szimbólum.

a) Olvassátok el a szócikk-részleteket, és töltsétek ki közösen az alábbi táblázat első oszlopát!

Kenyér (gabona, búza)

Az élet és az egység jelképe, mivel sok gabonaszemből ered. Egyes földművelő kultúrákban alap-vető élelem, ezért a hozzá kapcsolódó munkafolyamatokkal együtt a szakrális életben is kiemelt je-lentőséget kapott. Az ótestamentumban az isteni gondviselés szimbóluma, a gondoskodásé, a nép táplálásáé. A kereszténységben az oltáriszentségben nyeri el legmagasabb szimbolikus jelentését. A kenyér – Krisztus teste – elfogyasztása a Krisztussal való egyesülést, az örök életet jelképezi.

(szimbólumtár, balassi Kiadó, 2001. 258. o. szócikke alapján)

bor

A halhatatlanság itala, az igazság, a vidámság és a termékenység szimbóluma. A „föld vére”, az élet-erő, az emberfölötti energia kifejezője. A bor és a kenyér az ember kiegyensúlyozott munkájának és mezőgazdasági tudásának terméke. Az antikvitásban a bor dionüszoszhoz kapcsolódik, az ő vére, a halhatatlanság elixírje. részegítő erejét az istenség általi megszállottság megnyilvánulásának tulajdonították. A bibliában az áldozás egyik eleme, örömjelkép, az isteni adományokra utal, de az erkölcsi romlottság (lerészegedés) kifejezője is. Az Újtestamentumban, az utolsó vacsorához kap-csolódóan Krisztus vére, az oltáriszentségben Krisztus áldozatának emlékét idézi. A költészetben a bordal műfaja kapcsolódik hozzá, de lehet a poétikus hajlam, a férfikorba lépéshez kapcsolódó anyagi és lelki-szellemi javak szimbóluma is.


Kert

A kozmosz kicsinyített mása, világmodell, a földi Paradicsom. élet és halál harmonikus egységét szimbolizálja, mivel nyomon követhető benne a vegetáció pusztulása és újjáéledése. más jelen-tésében rokonítható a sziget és az oázis motívumával, melyekhez hasonlóan a védett intimitást, a magánszférát, a visszavonulás, a világtól való elvonulás és megpihenés helyszínét jelenti. A bibliai édenkert a tökéletes boldogság és az ártatlanság állapotának szimbóluma. ugyanakkor fájának gyümölcse a testi gyönyörök megízlelését is kínálja, így válhat a kert a földi szerelem helyévé.


m á s O d l Ag O s j E l EN -t é s E i A z O lvA s Ot t tá j é KOz tAtó s zö -

v E g A l A P j á N

l E H E t s é g E s m á s O d -l Ag O s j E l EN t é s E i A

v E r s b EN

O lvA s Ot t m Ű v E K , A H O l A m Ot í v u m -

m A l m á r tA l á l KOz-T U n k

KENyér

bOr


KErt

b) gondolkodjatok el a toposzok lehetséges versbeli jelentésén, és töltsétek ki a táblázat második oszlopát!

c) Olvasói tapasztalataitokat mozgósítva idézzetek fel olyan szövegeket, amelyekben már talál-koztatok ezekkel a toposzokkal! megoldásaitokat rögzítsétek a harmadik oszlopban!

c) (2) A vers első néhány mondatában több olyan főnév is található, amelyhez ismétlődő motí-vumként (toposzként) gyakran kapcsolódnak másodlagos jelentések. Az alábbi szócikk-rész-letek azt mutatják be, hogy a fa, a dió és a mák több kultúrában ismert, változatos jelentésű szimbólumok.

a) Olvassátok el a szócikk-részleteket, és töltsétek ki közösen az alábbi táblázat első oszlopát!

Fa

A növényvilág ciklikusan pusztuló és újrasarjadzó részeivel (például a virágokkal) szemben az élet, az életerő szimbóluma. A fa mint világtengely (világfa, kozmikus fa) a kozmosz kiteljesedésének kifejezője. mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ függőleges egységeinek összekapcsolója (alvilág, földi világ, égi világ). Kapcsolatban áll az ősi vi-zekkel (gyökér) és belenő az idő világába (évgyűrűk), hogy kinyilvánítsa korát. A világrend tér- és időbeli tagoltságát reprezentálja. A gyümölcstermő fa az istenség tápláló, védelmező szerepét, a szerteágazó korona a származási rendet (családfa) is jelölheti.


dió

Az értékes belső rész, a rejtett lényeg, a bölcsesség jelképe, amely csak nagy fáradság árán érhető el. csonthéja a koponya, belső magja az emberi agy megfelelője. A magyar néphagyományban Krisztus-jelkép: karácsony estéjén a szoba négy sarkába védelmező céllal diót dobtak, s a karácso-nyi vacsora is diótöréssel kezdődött. A néphit szerint a dió az anyja méhében, majd a sziklasírban rejtőzködő megváltóra utal, ezért mind karácsonykor, mind húsvétkor fontos eledel.


mák

A sok és az egy szimbóluma, a föld termékenységét (bőség) szimbolizálja, de a feledés és az álom jelképe is. A kereszténységben az alvást, a tudatlanságot, a közönyt jelenti. A magyar népi hitvilág-ban elsősorban rontáselhárító szerként használatos (az elszórt szemeket az ártó lénynek egyenként kell felszednie, mielőtt tevékenységének helyszínét elérné, így elfárad). Apró szemeihez kapcsolód-nak a bőségvarázsló, termékenységvarázsló hiedelmek is.

(szimbólumtár, balassi Kiadó, 2001. 328. o. és magyar néprajzi lexikon 3. kötet 508. o. szócikke alapján)


m á s O d l A g O s j E l E N t é s E i A z O lv A s O t t t á j é K O z t A t ó

s z ö v E g A l A P j á N

l E H E t s é g E s m á s O d l A g O s j E l E N t é s E i A v E r s b E N

Fa

dió

máK

b) gondolkodjatok el a toposzok lehetséges versbeli jelentésén, és töltsétek ki a táblázat második oszlopát!

c) Keressetek kapcsolatot az alábbi újévi népi jókívánság és a Kosztolányi-vers vizsgált toposzai, illetve keletkezési ideje között!

Adjék isten minden jót, öt-hat tyúkot, jó tojót! Hízott disznót, sok hurkát, tele pincét, kamarát, sonkát, kolbászt, szalonnát, gond ne bántsa a gazdát! Adjék isten szép vetést, rengő-ringó jó termést, békesség és szeretet töltse meg a szívetek ebben az új évben!

(szlovákiai magyar népköltés)


d)

a) A „részegje a ködnek, a könnynek” és a „kezem kotorászva keresgél” szerkezetekben közös, hogy a k hang alliterál. miben tér el mégis a két alliteráció hangzása, hangulata? mi az oka az eltérésnek?

gyűjtsetek még alliterációkat a versből!

b) miért furcsa a „feleségem – eleségem” vagy a „jó takaróm – jót akaróm” rím?

gyűjtsetek még a versből furcsa rímeket!

Hogyan alakítja ez a rímtechnika szerintetek a vers hangvételét?

c) vizsgáljátok meg a vers első négy sorát a verselés szempontjából! milyen versláb határozza meg a sorok ritmusát?

d) Hogyan kapcsolódik a versritmus a címbeli műfajmegjelöléshez?

e) szerintetek miben felel meg és miben nem Kosztolányi verse a címben megjelölt műfajiságnak?

m E g F E l E l A d A l m Ű F A j i K O N v E N c i ó i N A K

N E m F E l E l m E g A d A l m Ű F A j i K O N v E N c i ó i N A K

Hallgasd meg figyelmesen más csoportok beszámolóját, készíts a magad számára jegyzeteket a füzetedbe!


5. a„kincs”jelentései

a) a Boldog, szomorú dal eddigi értelmezése és A bús férfi panaszai ciklusból már ismerős darab alább olvasható keretversszaka (első és utolsó versszak) segítségével gondold meg és rögzítsd pókhálóábrában, milyen jelentéslehetőségei lehetnek a „kincs” szónak a számvetésversben!

„Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről,nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről,mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.”

b) A megbeszélés során egészítsd ki más színnel pókhálóábrádat társaid értelmezéseivel!

6. hasonlítsátokösszetartalmiésnyelviszempontbólegyarántaBoldog, szomorú dal-lal az 1928-ban,Meztelenül címmelmegjelent kosztolányi-kötet alább olvasható,Magánbeszédcíműversét!észrevételeiteket rögzítsétek a halmazábrában!

mAgáNbEszéd

Az életet szerettem. Azt, ami lüktet,azt, ami vágtat a vér rohamán.és szíveket gyűjtöttem. Elhanyatló,kedves főket, jó aggok kékerű,áldott kezét, kisgyermekek csodás,seprős-pillájú, bűvös szemeit.mostan természetesen kiabálok,izgága dühvel csapdosom üreskezem. jaj, jaj, én eszelősgyűjtő, felsült, rossz üzletember,

kinCs

nagyralátó fajankó, mit műveltem?gyűjtöttem volna inkább szívtelen,durva követ, goromba vasércet,halomba rakva, mind-mind itt maradnavigyázva elfogyó életem hidegvigyorral, mint zsugorit az arany.de megvesztem azért, mi elveszendő,imádtam én a legtöbbet, mi széthulls romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.

(meztelenül, 1928)


A megbeszélés során egészítsd ki más színnel halmazábrádat a többi csoport észrevételével!

bOldOg, szOmOrÚ dAl miNdKEt tő mAgáNbEszéd

7. gondolj vissza a kosztolányi-fejezetben eddig megtett tanulási folyamatodra, ésgondosmérlegelésutántöltsdkiazalábbikilépőkártyát!

KiléPőKártyA

mi volt a legfontosabb, a saját életedben is hasznos dolog, amit az eddig olvasott Kosztolányi-versekből, a velük való foglalkozáskor értettél meg?

melyik Kosztolányi vers lett a kedvenced az eddig olvasottak közül? miért szereted?

milyen kérdésed vagy megjegyzésed van az eddigiekkel kapcsolatban?


8. gondoljatokvisszaarrais,hogyantanultaktőletekmások,hogyantanultatoktimá-soktól!Ha őszintén mérlegelitek a választ az alábbi kérdésekre, képet kaptok arról, tudtok-e hatékonyan együttműködni a sikeres tanulásért.

m i b ő l t u d j u K , H O g y K é P E s E K v A g y u N K H A t é K O N y E g y Ü t t m Ű K ö d é s r E ?

szEmPONtOKjEllEmző:

NEm jEllEmző:

csoportunk tagjai figyelmesen meghallgatják egymást, illetve más csoportok szóvivőit, és igyekeznek megérteni a másik által elmondottakat.

Ha szükséges, tisztázó kérdéseket teszünk fel, vagy arra kérjük a beszélőt, hogy ismételje, pontosítsa mondanivalóját. A hallottakat átfogalmazva ellen-őrizzük a megértést.

Amikor együtt dolgozunk egy feladaton vagy más csoportokat tanítunk, törekszünk a világos fogalmazásra, a tiszta, artikulált beszédre.

Nyitottak vagyunk saját csoportunk tagjainak és másoknak az ötleteire, véle-ményére, türelemmel és beleérzéssel igyekszünk egymás és a többi csoport felé fordulni.

meglátásainkat mindig igyekszünk példákkal, szöveghelyekkel, érvekkel alátámasztani, értékeljük és elfogadjuk az alternatív megoldásokat.

Ha szükséges, kérjük és elfogadjuk egymás és a többiek (tanár, másik cso-port) segítségét.

csoporton belül felhívjuk egymás figyelmét az együttműködést hátráltató problémákra (durva beszéd, feladatvállalás hiánya, türelmetlenség, fecsegés stb.), megoldást keresünk a hatékonyabb működésre.

9. házifeladat

a) Olvasd el az alábbi ismertközlő-összefoglaló szöveget, és készíts széljegyzetet az alábbiak sze-rint!

tégy (• √) jelet azokhoz a részekhez, amelyek számodra ismert információkat tartalmaznak, (–) jelet oda, amit eddig nem így tudtál, • (+) jelet a számodra új ismeretekhez, • (?) jelet oda, ahol nem értesz valamit, vagy kérdésed van,• (*) jelet oda, ahol kiegészítéseket tudsz tenni az eddig megismert Kosztolányi-művek alap-• ján!


Kosztolányi dezső pályáját hagyományosan három szakaszra osztja az irodalomtörténet-írás. A fejezetben eddig szerzett olvasói tapasztalataitok is igazolhatják, hogy pályakezdésé-nek (1907–1918) előterében egyértelműen a líra áll. Első ver-seskötete 1907-ben, négy fal között címmel látott napvilágot. E kötetet nagyvárosi tematikája, modern látásmódja miatt a fiatal, nyugatos nemzedék második jelentős teljesítményeként tartja számon az irodalmi tudat (az első Ady Új versek c. köte-te volt 1906-ban). érdekes, hogy a meglehetős visszhangot ki-váltó verseskönyvről Ady Endre viszont ironikus bírálatot írt, melyben nem éppen dicsérő szándékkal „irodalmi író”-nak nevezte Kosztolányit. mint később látni fogjuk, e bírálat a két költő látásmódja közti különbségre is utal.

Az 1910-ben megjelent második lírakötet, a szegény kisgyer-mek panaszai hozta meg Kosztolányinak az igazi sikert és népszerűséget. Az 1923-ig folyamatosan bővülő versfüzért a korai pályaszakasz legkiemelke-dőbb teljesítményeként tartjuk számon ma is.

a szegény kisgyermek panaszait a tízes évek elejétől több lírakötet is követte (Őszi koncert, kártya, mágia – 1912; Lánc, lánc eszterlánc – 1914). 1920-ban kenyér és bor címmel publikálta azt a verseskötetét, melynek nyitó verse lett a Boldog, szomorú dal. Hogy e versnek maga a költő is kiemelt jelentőséget tulajdonított, a nyitó helyzeten kívül épp az jelzi, hogy a verses-könyv címét is e mű kezdő sorából „emelte ki” Kosztolányi.

a szegény kisgyermek panaszai kötet folytatásaként is olvasható A bús férfi panaszai versfü-zér, amely 1924-ben látott napvilágot. Ezek a verseskönyvek a továbblépés lehetőségeinek, a lírai hangkeresésnek a nehézségeiről, és ezzel összefüggésben a költői kísérletezésről is vallanak. A Kosztolányi-líra a tízes évek közepétől tárgyiasabbá válik, a füzérszerű mellék-neves szerkezetek helyét a formaalkotásban az igék veszik át. Az avantgárd, elsősorban az expresszionizmus irányába való tájékozódását jelzi a húszas évek végén publikált meztelenül (1928) kötete. Ezzel az újfajta versnyelvvel – rímnélküliség, szabad vers, expresszív szóhasz-nálat – találkozhattatok a magánbeszéd című versben.

bár a Kosztolányi-pálya elejének középpontjában a líra áll, a szerző már 1908-tól jelentkezett elbeszéléskötetekkel is (Boszorkányos esték, Bolondok, mécs, Béla, a buta). műfordításait adta közre Modern költők (1913) című gyűjteményében, amely Kosztolányi sajátos felfogását is jelzi a műfordításról, illetve a műfordító feladatáról. szerinte ugyanis a fordítónak nem az eredeti szöveg szó szerinti visszaadása a feladata, sokkal inkább a hangzásra, a formára, illetve a nyelvi működésre (játékszabályaira), a szöveg értelmezésére kell összpontosítania. szállóigévé vált mondata szerint „A fordítás mindig ferdítés is”. A húszas évektől nyelvművelő cikkei jelennek meg, s a nyelvről való gondolkodás végigkíséri pályáját.

A verseskötetek, esszék, tanulmányok, fordítások ellenére a második pályaszakaszban (1919–1929) az 1920-as évektől az életmű vezető műfajává a regény válik. Ezt olyan fontos regények megszületése jelzi, mint A véres költő – később Nero, a véres költő – (1922), a pacsirta (1924), az aranysárkány (1925) és az édes anna (1926). A tájékozódási irány megváltozása mögött egyrészt Kosztolányinak a mélylélektan iránt fölerősödött érdeklődése áll, másrészt az a belátás, hogy a mélylélektan tanulságai elsősorban elbeszélő szövegekben hasznosíthatóak. A továbbiakban megismerkedünk a pacsirta című Kosztolányi-regénnyel.

kosztolányi a nyugat c. folyóirat köréhez tartozott


b) töltsd ki a jelöléseid alapján az alábbi táblázatot!

√ + – ? *

3.a n a g y r e g é n y í r ó – P A C S I R T A

0. beszéldmegjelöléstáblázatodatapadszomszédoddal!próbáljátokközösentisztázniazellentmondásosnakvéltvagypontosanmegnemértettszöveginformációkat!

Kosztolányi dezső életműve nagyszerű példája annak, hogy egy művész a lírában és az epi-kában is meghatározó jelentőségű műveket alkot. Alkotás-lélektani szempontból is érdekes meggondolni, mi irányíthatta Kosztolányi figyelmét a húszas évektől fogva a lírától az epika, ezen belül a regény felé. A pacsirta értelmezési folyamatában arról is szerzünk tapasztalatot, miben más a líra és az epika formanyelve, vannak-e a lírai és a prózaepikai szövegeknek ha-sonló kifejezőeszközei, nyelvi megoldásai. A pacsirtában kitüntetett szerepe van az emberi lélek tudattalan tartalmainak, illetve annak, hogyan beszélhetőek el egy történetben olyan elfojtott vágyak, érzések, lelki tartalmak, amelyek a hősök előtt is „titkok”, ismeretlen, felfe-detlen területek. A modul feladatai, tevékenységei ebből a szempontból is segítenek megér-teni az alakteremtés és az elbeszélői tevékenység sajátosságait.

1. a)mibenkülönbözikalíraiésazelbeszélőszövegekmegalkotottsága?

a) dolgozzatok párban! Olvasói tapasztalataitokat mozgósítva fogalmazzatok meg párotokkal né-hány különbséget az alábbi t-táblázatban!

l í r A i s z ö v E g E P i K u s s z ö v E g

b) A t-táblázatok megbeszélése során írd más színnel bele a sajátodba azokat az észrevételeket, amelyekre pároddal most nem gondoltatok!

2. a)készítsapadszomszédoddalinterjútaPacsirtávalkapcsolatosolvasóiélményei-ről,olvasóitapasztalatairólakövetkezőkszerint!

a) írj fel magadnak minél több kérdést, amit szívesen feltennél a párodnak!

A N A g y r E g é N y í r ó 4 1

b) rangsorold számozással a kérdéseidet!

c) interjúzzatok! tegyétek fel egymásnak sorban a három legfontosabb kérdést, és figyelmesen hallgassátok meg egymás válaszát!

d) rögzítsd az interjú során felmerült legfontosabb gondolatokat, véleményeket, reflexiókat, szempontokat!

1. b)miakülönbségköltőésprózaíróközött?

a) írj két percig folyamatosan arról, mi a különbség a költő és a prózaíró szerinted szükséges mű-vészi képességei és szerinted jellemző alkotásmódja között! (Az írást most a gondolkodás eszközeként használod, nem kell összefüggő, koherens szöveg megalkotására törekedned!)


b) rögzített gondolataidat beszéld meg padtársaddal! írd le az eszmecserében számodra új vagy a beszélgetés során árnyalódó, mélyülő gondolato-kat is!

c) értelmezzétek padtársaddal az alábbi két állítást!

Ha valaki érez valamit és azt kimondja, az még nem vers.Ha valaki történetek sodrába kerül, és ezt elbeszéli, ez még nem regény.

(Kosztolányi dezső: „Káté” – részlet, Pesti Hírlap, 1925. február 22. in: nyelv és lélek, szépirodalmi Könyvkiadó, 1971. 427. o.)

d) mint már tudjátok, Kosztolányi lírikusként indult, bár a pálya elejétől írt elbeszéléseket is. Alko-tóművészetének második szakaszában viszont sorra születtek jelentős regényei. Ha módotokban állna, milyen kérdéseket tennétek fel Kosztolányinak arra vonatkozóan, hogy érdeklődése a regényírás felé (is) fordult? írjatok két-három, benneteket érdeklő kérdést!

2. b)olvasdelazalábbirészleteket!

a) Az előző feladatban pároddal közösen megfogalmazott gondolataitok, kérdéseitek alapján vá-lassz ki kettőt közülük! értelmezd a választott részleteket meglátásaiddal, feltevéseiddel, kérdéseiddel összefüggés-ben!


r é s z l E t é r t E l m E z é s , r E F l E X i ó

1.élményeink. Ha valaki érez valamit, és azt kimondja, az még nem költemény. A költő munkája jórészt öntudat-lan. Alkotásában az öntudatosság inkább akadály, mint segítség. élményeket nem kereshet úgy, mint az útirajz-író, aki elutazik idegen országba, hogy azt, amit lát, leírja. Az ő élménye messzebb van, az öntudatlan országában. Ha megtalálta, már elvesztette, ha megértette, már nem érti, ha eszébe jut, már elfelejtette. csak úgy bukkanhat rá, hogy az emlékezés maga a művészet érzéki betelje-sülésévé válik, s voltaképp akkor tudja meg, mire akart emlékezni, mikor verse már elkészült.

(Kosztolányi dezső: „ábécé a versről és a költőről”, Új idők, 1928. január 15. in: nyelv és lélek,

szépirodalmi Könyvkiadó, 1971. 439. o.)

2.– Próza – mondod fitymáló ajakrándítással –, csak próza. Eközben pedig azt érezteted, hogy valaki leszáll a lováról, és gyalog kel útra. lovagolni nem mindenki tud, de jár-ni a földön mindenki tud. tévedsz, barátom. Aki prózát ír, talán leszáll a vers táltosáról, de nem a földre száll, hanem egy másik, éppoly szilaj és kiismerhetetlen lóra, mely gyakran a vers úrlovasait is úgy leveti, hogy ször-nyethalnak.

(Kosztolányi dezső: „Próza”, Pesti Hírlap, 1933. június 11. in: nyelv és lélek,


3.A költő ihlete pillanatokig vagy órákig tart, aztán ellob-ban, csak pörnyéje marad ott. merőben különbözik ettől a regényíró ihlete. Az hosszú távra szól, gyakran évekre is kiterjed. Amíg a regényíró dolgozik, változik körülöt-te az élet, s a regényíró is változik az életben. A hőmé-rő süllyed és emelkedik, eső esik, hó hull, kivirágzanak a fák, majd rekkenő kánikula következik, ő maga pedig lesoványodik vagy kövéredik, csalódik vagy megbeteg-szik. munkájában mégis olyannak kell lennie éghajlatnak, légkörnek, időjárásnak, világnézetnek, vérmérsékletnek, mintha minden egyszerre, varázsütésre keletkezett volna. Ez az egység teszi remekművé a regényt.

(Kosztolányi dezső: „Hogy születik a vers és a regény”, Pesti Hírlap, 1931. március 8., 15. in: nyelv és lélek,



4.próza. […] A vers és próza közötti különbség nem is ab-ban van, amint általában hiszik, hogy az egyik dallamos s a másik dallamtalan, hanem abban, hogy a vers az ér-zelmi élet zenéje, a próza pedig az értelmi életé. Az első vers magva egy indulatszó lehetett, mely a belső világra vonatkozott: „jaj!”. Az első prózai közlés magva pedig egy külvilágra mutató fölkiáltás: „mennydörög, villámlik!”

(Kosztolányi dezső: „ábécé a prózáról és regényről” – részlet, Új idők, 1928. április 7. in: nyelv és lélek.


5.Valami a regényről. […] A regény mivolta hitem szerint ez: zárt világba vezet bennünket, ahol minden ember, min-den bútor régi ismerősünknek rémlik, s amint olvassuk, lapról lapra jobban érezzük az élet és idő múlását. Ezzel szemben a novellában az ajtók nyitva maradnak, az ala-kok meglepetésszerűen toppannak elénk, a tárgyak csak kellékeknek tetszenek.

(Kosztolányi dezső: „ábécé a prózáról és regényről” – részlet, Új idők, 1928. április 7. in: nyelv és lélek,


6.Hazudik-e a regényíró? […] Hogy hazudik-e a regényíró? Azt hiszem, feltétlenül. de úgy, ahogy minden este al-szunk és álmodunk. Egy magasabb igazságot hazudunk.

(Kosztolányi dezső: „ábécé a prózáról és regényről” – részlet, Új idők, 1928. április 7. in: nyelv és lélek,


7.Az író, aki igazán teremt, elénk tárja a dolgokat, s eltű-nik mögöttük. semmit se magyaráz. Azzal hat, hogy amit művel, az érzékletes. Hasonlít az alkotó természethez. Az sem okoskodik és fecseg. csak van. A patakhoz nem járul széljegyzet. Az erdőnek sincs díszítő jelzője. Aki iga-zi elbeszélő, a felületet mutatja, s alatta az élet mélységét. mindent tud, de erről hallgat. A legokosabb ember is úgy beszél el, mint egy tudatlan gyermek. Elbeszélésének va-rázsa éppen ebben lakozik: az ellentétben, a ravasz ön-megtartóztatásban.

(Kosztolányi dezső: „Káté az írásról”, Pesti Hírlap, 1928. október 14. in: nyelv és lélek,

szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 455. o.)


b) Keress magadnak új párt! Olyan osztálytárs legyen, akinek legalább egyik szövegrészlet-válasz-tása megegyezik a tieddel!

c) beszéljétek meg a kettéosztott naplók alapján értelmezéseiteket, reflexióitokat!

d) Nézd meg a „szerzőnek feltett” kérdéseidet!

melyikre kaptál az olvasás és megbeszélés során valamilyen választ? mit? Fogalmazd meg új párodnak a saját szavaiddal!

e) melyikre nem kaptál választ? mit gondolsz, miért?

f) Ha a részletek felkeltették érdeklődésedet, néhány újabb szövegrészlettel otthon folytathatod a gondolkodást, értelmezést!

3. dolgozzatokegyüttműködőcsoportbanajeleteknekmegfelelőfeladaton!

A) A regény ideje válaszoljatok az alábbi kérdésekre! Ha szükséges, lapozzatok bele a regénybe is!

a) mikor kezdődik a történet, honnan tudjuk pontosan?

b) mikor fejeződik be a regény cselekménye, honnan tudjuk pontosan?

c) mennyi idő alatt játszódik a cselekmény?

d) milyen összefüggéseket vesztek észre a cselekmény időtartama és a fejezetekre osztás között? (mikor játszódnak az egyes fejezetek, illetve mennyi idő telik el bennük?)


e) milyen szemszögből telik az idő a 4–8. és milyenből a 9–10. fejezetben?

f) milyen változás figyelhető meg a napszakok tekintetében? mi lehet ennek a szerepe?

b) A regény tere válaszoljatok az alábbi kérdésekre! töltsétek ki a táblázatot, ha szükséges, lapozzatok bele a regénybe is!

a) Hol játszódik a történet a fikció szerint? miről „beszél” a település neve?

b) milyen nevezetes külső és belső helyszíneit ismerjük meg a kisvárosnak?

c) mi jellemző a kisvárosra, mi az egyes helyszínekre? Az a)–c) feladatra adott válaszaitokat rögzítsétek az alábbi szemponttáblázatban!

H E l y s z í N E K j E l l E m z ő K

KisvárOs Neve:A név jelentése:

KÜlső tErEK 1.

2.

3.


bElső tErEK 1.

2.

3.

4.

d) mi a funkciója tarkő szerepeltetésének?

e) Hányféle módon értesül az olvasó a tarkőn Pacsirtával történtekről?

c) A szereplők válaszoljatok az alábbi kérdésekre! Ha szükséges, lapozzatok bele a regénybe is!

a) melyek a vajkay család egyes tagjainak legfontosabb külső és belső jellemzői? észrevételeiteket rögzítsétek az alábbi gondolkodástérképeken!

vAjKAy

vAjKAyNé

Külső jellemzők PAcsirtA belső jellemzők

Külső jellemzők belső jellemzők

Külső jellemzők belső jellemzők


b) Kik a regény fontosabb mellékszereplői? Hogyan reprezentálják egy kisváros társadalmát (pl. foglalkozásuk, származásuk, tisztségeik)?

c) van-e szerintetek olyan szereplője a regénynek, aki vitathatatlan, egyértelmű értéket képvisel? indokoljatok!

d) A probléma válaszoljatok az alábbi kérdésekre! Ha szükséges, lapozzatok bele a regénybe is!

a) mi vajkayék problémája?

b) mi vajkay visszatérő álma, és hogyan fejezi ki problémáját?

c) mi Pacsirta problémája?

d) Hogyan éltek vajkayék régen? Honnan tudjuk?

e) Hogyan éltek, amióta Pacsirta vénlánysorba lépett? vajon miért?

f) milyen eseményhez köti az elbeszélői visszatekintés életvitelük fordulatát?


g) Hogyan változik meg az életük Pacsirta elutazása után? vajon miért?

h) Hogyan változik meg lányukhoz való viszonyuk a külön töltött hét alatt? mely fejezetből derül ki a változás lényege?

i) mi Pacsirta önmegértésének lényege a 13. fejezet szerint?

4. kinekaregénye?

a) soroljátok be az alábbi érveket a táblázatba aszerint, hogy kinek a regénye, minek a regénye a pacsirta! (csak az érvek sorszámát kell a táblázatba beírnotok!)

(1) A regény kivétel nélkül minden szereplőjének kilátástalan a sorsa a kisvárosban.

(2) A regény fontos visszatérő motívuma, ahogy a vajkay család a fiatal szerkesztő-költő, íjas mik-lós megfigyelésének („anyaggyűjtésének”) tárgyává válik.

(3) Pacsirta csak az első és utolsó fejezetekben szerepel.

(4) A regény szereplőinek életvitele és értéktudata egyaránt csökkent értékű, önmegvalósítási le-hetőségeik korlátozottak.

(5) Pacsirta elutazása és megérkezése között a szülők magatartásváltozására és lelkiségére fóku-szál az elbeszélő.

(6) A regényben több olyan szövegműfaj is szerepel (álomleírás, levél, belső monológ), ami a sze-replők lelkiségének előtérbe állítását jelzi.

(7) A regény középpontjában Pacsirta és szülei elfojtott lelki problémái, tudattalan és tudatosuló, kimondatlan és kimondott reflexiói állnak.


(8) A csúnya vénlány központi szerepét a regény címe is kiemeli.

(9) íjas miklós jegyzetet készít arról, hogy Pacsirta szüleivel éjjel a széchenyi utcán hazafelé megy, tehát a történet megírója (továbbírója) is lehet.

(10) A belső, lelki történések fontosabbak a szegényes külső (cselekmény) történéseknél.

(11) A szülők lelkisége csak Pacsirtával összefüggésben bontható ki és értelmezhető.

P A c s i r t A r E g é N y E

A s z Ü l ő K r E g é N y E

K i l á t á s t A -l A N s O r s O K

r E g é N y E

a l é l e k l E g b E N s ő

t A r t A l m A i -n a k

r E g é N y E

E g y i r O d A l -m i A l K O t á s m E g í r á s á -

n a k r E g é N y E

b) írjatok a táblázatba egy további érvet mind az öt regényolvasási-értelmezési lehetőséghez!

5. belsőhangok

a) Olvassátok fel hangosan a Pacsirta leveléből összevágott szöveget! álljatok meg a *-gal jelölt helyeken, és fogalmazzátok meg a levél írójának (Pacsirta), illetve a levél olvasójának (vajkay) ki nem mondott gondolatait, érzéseit!

Páger Antal és tolnay Klári a ranódy lászló rendezte filmadaptációban (1960)


[béla bácsinak] ma is én vagyok a kedvence. maga mellé ültet, megölel, megcsókol,* és azt mon-dogatja, amit kislánykoromban: „Pacsirta, ne félj, míg engem látsz. de ha már nem látsz majd, akkor félj, nagyon félj.” Ezen mind a ketten nevetünk.* […] reggel aztán éktelen lármára ébredtem. Künn a verandán visítottak. vendégek érkeztek budapest-ről, valami thurzó-lányok, kiket régebben meghívtak már, és ezek most egyszerre betoppantak. reggelinél bemutatkoztak, megkértek, engedjem bevitetni a vendégszobába négy nagy bőröndjü-ket.* Kérésüket szívesen teljesítettem. Egész délelőtt ott csomagoltak. minthogy pedig én jobban szeretek egyedül lenni, magam indítványoztam, hogy csak maradjanak ott, én majd átmegyek a kis szobába erre a pár napra, Etelka néni mellé. Azóta a díványon alszom Etelka néni mellett, de itt kellemesebb.* én nem tudnék ezekkel a lányokkal rokonszenvezni. zelma, a nagyobbik, olyan szecessziós. cigarettázik és nem visel fűzőt. Naponta háromszor átöltözködik, ebédre, vacsorára és akkor is, amikor teniszezni mennek.*[…]berci a kisebbiknek, Klárinak csapja a szelet. Az még egészen kislány, tizenhat éves. Elbújnak a szobában, este kiszöknek a kerekerdőbe, kíséret nélkül, és későn jönnek haza. Etelka néni tegnap megkért, menjek velük, de én többet nem vállalom ezt a szerepet.* […]Egyébként kitűnően mulatok. Kellemes ébredni a puszta zajára, a tehenek méla kolompszavára és a galambok turbékolására.*[…]most pedig elmondom, hogy töltöm itteni napjaim. Korán kelek, már hatkor, nézem a fönséges napfölkeltét, sétálgatok Etelka nénivel, majd segédkezem a háztartásban. Azt mondja, hogy a kony-hán én vagyok a jobbkeze.* […]ma este bál van tarkövön, és a vidám társaság, a thurzó-lányok, berci és Olcsvay Feri Etelka nénivel átrándult, két fogaton. Engem is nagyon hívtak, de nem mentem el. Azt mondtam, hogy nincs ruhám. én nélkületek nem érezném magam jól,* s őszintén szólva, nem nagyon kecsegtet a thurzó-lányok társasága sem.* […]minden gondolatom tinálatok van, és sokszor, mikor nevetünk, elszomorodom, mert látlak benne-teket az ebédlőben, amint magatokban ültök, jó szüleim. Nincs is itt maradásom. […] Alig várom, hogy újra szívemre ölelhesselek mindkettőtöket.*(8. fejezet)

b) A levélen kívül milyen szövegfajtáknak van még kitüntetett szerepe a regényben a belső néző-pontok, szereplői tudatok megalkotásában?


6. házifeladat

A) Az alábbi idézetekben az a közös, hogy valamennyi a regénybeli időviszonyok kérdésköréhez kapcsolódik. Olvasd el a már csoportosított idézeteket, és próbálkozz meg a táblázat kitöltésével a megadott szempontok alapján!

– Kettő negyvenhét – mondta vasutas nyelven –, öt húszkor ott lesz. (3.)

ideje is volt, mert már elmúlt éjfél. (3.)

szombaton a tanyák népe a város felé özönlött, mert ezen a napon volt a hetivásár. (4.)

csak akkor nyitották fel a szemüket, mikor a féltizenkettőt is elverte. (4.)

Hétfőn délután beszélgettek. (6.)

A z i d é z E t E K b E N j E l ö l t i d őA z i d ő l E H E t s é g E s s z E r E P E ,

J e l e n T é s e

Pacsirta mélyet sóhajtott – mindig mélyet szokott sóhajtani – [...] (1.)

– meg ne fázz – szólt anya aggódva – ebben a pokoli melegben. [...] mindig ezt mondta az anyja: télen, tavasszal, ősszel és nyáron. (2.)

mélyet sóhajtott, mint annyiszor, mindennap, és behunyta a szemét. (13.)

semmi sem történt, ismét semmi. (13.)


J e l e n T é s e

mi mindent tudott azonban mesélni az ő őseiről, kiket jobban ismert az élőknél: a vajkay ádá-mokról, sámuelekről, kik fölvidéki sasfészkeikben laktak, leányokat raboltak, a nőkről, a Klárákról, Katalinokról, Erzsébetekről, kik mária terézia púderes báljain szerepeltek, vagy felesége családjáról, a hatalmas bozsókról, birtokaikról, melyeken a tizennyolcadik század közepéig főúri gazdagságban éltek, egy-egy szóról, melyet a régi atyafiak elejtettek valahol századok mélyén, és arról az arany liliomról is, mely címerük vörös mezőnyében nyiladozott. (3.)


J e l e n T é s e


A könyv hamar kihullott kezéből, és így gondolkozott:– vaníliás metélt: vajon mi az a vaníliás metélt? sohasem ettem ilyesmit, és nem is láttam egész

életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöt-tébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandja a szaga, és hízeleg az ínynek is. (5.)

leült a zongoraszékre, kezét ölébe tette, tűnődött.mióta nem zongorázott? Nagyon régen. valaha pedig szeretett. Pacsirtát is ő tanította zon-

gorázni, de szegényke, a kedves, nem sokra haladt, semmi hajlama nem volt hozzá, tizennyolc éves korában lezárták a zongora födelét, kulccsal, hogy rend legyen. Azóta zárva maradt. ő sem igen nyitotta ki. (10.)


J e l e n T é s e

évtizedek óta nézte őket az ájult istenember, élete és halála határmezsgyéjén. ismerte minden szavukat, minden mozdulatukat, s ő, ki a szíveket és veséket vizsgálja, tudta, hogy most nem ha-zudtak.

Karjait hősiesen vetette szét a keresztfán, fölistenítve minden emberi fájdalmat az egyetlen mozdulattal, melyet csak ő tett, mióta áll a világ. [...] jelenléte azonban mégis nagy volt, igaz való-ság ebben a polgári szobában [...] (11.)

ágya fölött, akár szüleinek ágya fölött a jézus, egy mária-kép lógott, a boldogságos szent szűz képe, ki térdein nagy, halott gyermekét ringatta, és szívére mutat, melyet az anyai fájdalom hét tőre ver át. (13.)


J e l e n T é s e

– ősz van – szólt ákos.– igen – felelte az asszony –, egészen ősz van. (11.)

– Ez az ősz – gondolta.milyen hirtelen jött. Nem fönségesen, nem halálosan, nem nagy pompájában, arany levélszőnyegével és gyümölcs koszorújával. Kis ősz volt ez, alattomos, fekete, sárszegi ősz. (12.)


J e l e n T é s e


A nyárfasoron haladtak, sárszeg egyetlen aszfaltos utcáján, a széchenyi utcán, mely egyenesen az állomásra vitt, úgy, ahogy mindennapi sétájukon: középütt Pacsirta, jobboldalt anya, baloldalt apa. (2.)

lassan ballagtak a nyárfa-soron. Pacsirta középütt, kétoldalt apa és anya. (12.)

Apa vitte a fehércsíkos gyapjútakarót és a kulacsot, melyet otthoni jó kútvízzel töltött meg, az útra. (2.)

most, hogy az aszfalton lépkedett, nem volt már nála a fehércsíkos gyapjútakaró meg a kulacs, de úgy ment, mintha terhet viselne, nagyobbakat, mint előbb. (3.)

Apa a kulacsot vitte, melyben még mindig víz kotyogott, s a fehércsíkos gyapjútakarót. (12.)

[...] szokása szerint kissé behúzta bal vállát, idegesen, mintha ezzel akarná palástolni zavarát és kiegyensúlyozni azt a szabálytalanságot, melyet az ő vére jelent a természet rendjében. (2.)

bal vállát ismét behúzta idegesen, s cepelte rajta a láthatatlan terhet. (12.)


J e l e n T é s e

b) Az alábbi idézetekben az a közös, hogy valamennyien a regénybeli szereplők megnevezésének és a nézőpontok játékának kérdésköréhez kapcsolódnak. Olvasd el a már csoportosított idézeteket, és próbálkozz meg a táblázat kitöltésével a megadott szempontok alapján!

Apa és anya csomagolt az ebédlőben. (1.)

de a kulcs nem forgott, a zár mindig kipattant, ezért a kosarat cukorspárgával kötötték át, úgy, hogy apa sovány mellével ránehezedett, s homlokerei kiduzzadtak. (1.)

Apa egérszürke ruhát viselt, mely pont olyan volt, mint a haja. már erősen őszült, bajusza dere-sedett, szeme alatt kis zacskók lógtak, gyűrött, elhasznált, pergamenes bőrből. (1.)

m i l y E N m E g N E v E z é s s E l é l

A z E l b E s z é l ő ?

m i l y E N s z E r E P E t N y O m A t é K O s í t A z E l b E s z é l ő á l t A l

H A s z N á l t K i F E j E z é s ?

m i l y E N N é z ő P O N t é r v é N y E s Ü l

A z i d é z E t b E N ?


sógora, bozsó béla, az asszony testvérbátyja, több ízben meghívta őket nyárra, hogy tarkövön, a birtokán kipihenjék magukat. (1.)







mindennap jött a posta, béla bácsi, meg a felesége, Etelka néni, levelet írt a leánynak [...]. (1.)







vajkay ákos nem beszélt, némán ballagott. Nézte leányát. (2.)







Pacsirta jó leány volt, nagyon jó leány, életének egyetlen öröme. ákos mindig ezt mondogatta, magának is, másoknak is. (2.)








Kisvajkai és köröshegyi vajkay ákos, nyugalmazott megyei levéltáros s felesége, született kecfalvi bozsó Antónia, nézett a vonat után, mely kifelé lihegett, és a szemhatár alján nemsokára füstös, fekete ponttá zsugorodott. (3.)







Az asszony figyelmeztette urát, ákos is látta, már előbb, csak nem akart szólni. (3.)







c) Az alábbi idézetekben az a közös, hogy valamennyien a regény szövegének képi kifejezésmód-jával (hasonlatok, metaforák, metonímiák, toposzok, megszemélyesítések) kapcsolatosak. Olvasd el az idézeteket, és próbálkozz meg a táblázat kitöltésével a megadott szempontok alapján!

i d é z E t E Ks z ó K é P F A j t á K

v A g y t O P O s z O K

j E l E N t é s t ö b b l E t , é r t E l m E z é s

csak fekete haját lehetett látni, mely – akár a lomb a földre – árnyékot vetett arcára, mely-nek háromnegyed részét eltakarta, pusztán egynegyedét mutatta. (1.)

[Pacsirta] Akkora önfegyelemmel uralkodott magán, mint egy beteg. (1.)

őt nevezték el így régen, Pacsirtának, nagyon régen; mikor még énekelt. Azóta a név rajta ra-gadt, és viselte, mint kinőtt gyermekruhát. (1.)

csak a napernyő rózsás fényözönében, ebben a majdnem színpadi világításban derült ez ki egészen. mint hernyó a rózsabokor alatt, gondolta. (2.)


Ez a takaros, fehérre meszelt porta most is csöndben aludt. Az öt, utcára néző ablak be volt csukva, függönyeik leengedve [...] (3.)

Föléjük pedig szürke ezüstfátyolt vont a por, sárszeg gyilkos pora [...] (4.)

Esett. (11.)szaporázta az eső, mosta a nyári portól pisz-kos kocsikat, bugyborékolt. (11.)

– ősz van – szólt ákos. (11.)

mély éjszaka volt. (12.)

Hozta a kalitkát. [...] Nem volt szép galamb. Kopott, borzas kis galamb volt. (13.)

csak leánya arcára meredt, amint száját kinyi-totta, és látta a csillár alatt, a villanyfényben – élesebben, mint amikor elment a napfény-ben –, hogy valami hamuszín köd borult rá, gyengéden, de el nem téphetőn, valami alig látható, vékony, de erős pókháló: az öregség, a közönyös, jóvátehetetlen vénség, mely már nem is fájt neki, hanem elfogadta, a leánya nevében. (13.)

d) Az alábbi idézetekben az a közös, hogy valamennyien a regény szövegében megjelenő testbe-szédre utaló leírásokhoz kapcsolódnak. Olvasd el az idézeteket, és próbálkozz meg a táblázat kitöltésével a megadott szempontok alapján!

i d é z E t E KA t E s t b E s z é d

F A j t á j Aé r t E l m E z é s , l E H E t s é -g E s t ö b b l E t j E l E N t é s

[Pacsirta] szeretett így maradni, lehaj-tott fejjel, munkájára bámulva. (1.)

[...] szólt apa, a földre tekintve. (1.)

[vajkay] öntudatlanul pár lépést elő-resietett, hogy ne kelljen mellette lé-pegetnie. (2.)

[vajkay] szokása szerint kissé behúz-ta bal vállát. (2.)

[vajkay] úgy ment, mintha terhet vi-selne. (3.)

[a szülők] lassacskán, módosan sé-táltak… (4.)


[vajkayné] Kezét gyengéden az öreg-úr kezére tette. (4.)

ákos és felesége nevettek. (6.)

[...] csúnya és öreg szegény, ilyen csúnya – és száját, orrát förtelmesen elhúzta [...] (10.)

ágya fölött, akár szüleinek ágya fölött a jézus, egy mária-kép lógott, a bol-dogságos szent szűz képe, ki térdein nagy, halott gyermekét ringatta [...]. Pacsirta egy pillanatban feléje emelte mind a két karját, heves mozdulattal, melyet azonnal elfojtott. (13.)

E) Az alábbi idézetekben az a közös, hogy valamennyien olyan hangvételben szólalnak meg, ame-lyet össze nem illő elemek hoznak létre. Olvasd el az idézeteket, és próbálkozz meg a táblázat kitöltésével a megadott szempontok alapján!

i d é z E t E Kö s s z E N E m i l l ő E l E m E K

( s z é t t A r t á s ) A s z ö v E g b E N

sárszeg egyetlen nagy tere, piaca, agorája (2.)

már a sínen pöfögött a kis helyiérdekű kávédaráló. (2.)

Kisvajkai és köröshegyi vajkay ákos, nyugalmazott megyei levéltáros s felesége, született kecfalvi bozsó Antónia, nézett a vonat után, mely kifelé lihegett, és a szemhatár alján nemsokára füstös, fekete ponttá zsu-gorodott. (3.)

– japán – súgta oda feleségének.– igen, japán, japán.japán, sárszegen. (6.)

Könnyezek baradlay ödönön és nevetek tallérossy ze-bulonon. mennyire ismerte nagy írónk az emberi szív rejtelmeit, és mily ékes szavakkal tudta ecsetelni. saj-nos, csak a második kötetet találtam itt, az első elkalló-dott valahol. (8.)

csak az asztalok maradtak a régiek, a fekete márvány-asztalok, melyeken nyurga borospalackok, büdösvizes üvegek ütegei meredeztek, s a zöld posztóval bevont kártyaasztalok, a beléjük mélyesztett sárgaréz-hamu-tartóval.


meg a nagy kép a falon, széchenyi istván gróf.ő nem öregedett meg. bal kezét csípőjére téve a kardkötő felé, mentéjét fél-retolva állt ott, mint valamikor, boltozatos homlokával, melyet zilált kis fürtök libegtek körül, nyugtalan szemé-vel, melyben az egyéniség ideges tettereje égett, s néz-te, mi lett nemes gondolatából, az eszmeváltó körből, a kaszinóból, melyet az úri társaságok pallérozására, a társas érintkezés tüzetesbé tételére honosított meg. de a vágni való füstben nyilván ő sem látott jól. (9.)

Az idézEtEK jEllEmző HANgvétElE:

A széttArtás szErEPE A rEgéNybEN Az EmbEri értéKEK szEmPONtjából szEriNtEm:

7. aházifeladatmegbeszélése

a) Alkossatok 4-5 fős szakértői csoportokat az azonos házi feladaton dolgozókból! Egyeztessétek megoldásaitokat együttműködő csoportotokban!

b) tervezzetek elérési útvonalat a többiek sikeres megtanításához!

c) A tanári útmutatás szerint alakítsatok 5 fős alapcsoportokat úgy, hogy a csoportban minden házi feladatnak legyen egy szakértője!

d) Az elérési útvonalat követve tanítsátok meg egymást arra a tudásra, amit birtokoltok!

e) Készíts jegyzeteket a füzetedbe csoporttársaid kiselőadásából!

8. írj10percesérvelőesszétajelednekmegfelelőtételmondatkifejtésére,bizonyítá-sára!

a) Az emberi értékek bizonytalanságát is jelölheti, hogy a pacsirtában az elbeszélő gyakran él az irónia eszközével.

b) A regényben megjelenő többféle idő összefüggésbe hozható a lelki folyamatok középpontba állításával.

c) A szereplők megnevezése összetett nézőponttechnikát tesz lehetővé.

d) A képszerűség és a toposzok az epikában is összetettebb, árnyaltabb jelentést tesznek lehe-tővé.

e) A testbeszédre utaló nyelvi eszközök a pacsirtában hozzájárulnak a lelki folyamatok érzékelte-téséhez.


EsszédEt tANárOd A KövEtKEző szEmPONtOK szEriNt értéKEli mAjd.

tanultál-e társaid előadásából? (igen/nem)értelmezted-e röviden a tételmondatot? (igen/nem)Alátámasztottad-e 2-3 jó példával az állítást? (igen/nem)visszatértél-e a tételmondathoz egy összegző, következtetést levonó mondattal? (igen/nem)gondolatmeneted logikus-e? (igen/nem)

9. házifeladatgondold át az alap- és szakértői csoportod munkáját, és javasolj mindkét csoportból egy tagot dicséretkártyára az alábbiak szerint!

A szakértői csoport leghatékonyabb hozzászólója: , mert

Az alapcsoport legjobb tanítómestere: , mert


10.házifeladatOlvasd el az alábbi visszatekintő-összegző szöveget, és készíts a tartalmáról 10-12 kulcs-szóból, szószerkezetből álló, a memorizálást segítő „elérési útvonalat” a magad számára! tanuld meg elérési útvonaladat!

a pacsirta olvasásakor, illetve a regény értelmezésének folyamatában megtapasztalhattátok, hogy Kosztolányi figyelmének középpontjába egyre inkább a lélek, illetve annak tudattalan tar-talmai kerültek.

Az író mélylélektan iránti érdeklődése jelentős mértékben köszönhető a pszichológia XX. század eleji fejleményeinek, elsősorban sigmund Freud (1856–1939) bécsi pszichiáter hatásá-nak. Freud az emberi lélekkel (psziché) foglalkozva arra az elképzelésre jutott, hogy az emberi személyiség nem egységes, hanem osztott. Egyik rétegét, a „felettes én”-t a társadalom külön-böző szabályai alakítják. A személyiség másik rétegét azonban a személyiség tudattalan szférája képezi. Ezt az „ösztön-én”-nek (tudattalan én) nevezett réteget Freud szerint az ember saját bűnösnek ítélt, erkölcstelennek gondolt, ezért elfojtott késztetései alkotják. Elgondolása szerint a két réteg együttesen határozza meg a voltaképpeni „én”-t, ami tehát különböző erők harcának eredménye. Freud pszichológiájának kulcsfogalma az „elfojtás”, amit a felettes én ösztönök fe-letti felügyeletének tart. így kerül érdeklődése középpontjába az álom mint lényünknek a tudat által ellenőrizhetetlen területe.

Kosztolányi e felfogás mentén alakítja regényeiben az alakteremtés technikáját is. Úgy véli, lelkünk tudat alatti mélyrétegéből fakad, hogy személyiségünket, lelkiségünket mi magunk sem ismerhetjük meg teljesen. Ezért van az, hogy a szereplő „belső hangja” mellett az események, gesztusok, elsődleges reakciók, ingerválaszok rögzítését, valamint az elbeszélői hangot juttatja kiemelt szerephez. Ez a prózapoétikai eljárás azt is hangsúlyozza, hogy sokszor a szereplők előtt is titokban maradnak saját lelkiségük mélyrétegei, nem nyilvánvalóak igazi érzéseik, nem öltenek nyelvi formát legbensőbb vágyaik.

a pacsirta értelmezésekor azt is megtapasztalhattátok, hogy az elbeszélő tudása is meglehe-tősen korlátozott. történetmondása tárgyilagos vagy szenvtelen, nem bocsátkozik értelmező-értékelő megjegyzésekbe. mindez azt is jelentheti, hogy szereplőinek tudatalatti tartalmait még maga az elbeszélő sem ismerheti. természetesen ez a megformálás is tudatos írói választás és döntés, vagyis nyelvi megalkotottság eredménye. mivel az elbeszélő nem mindentudó a szerep-lői tudatokat és indítékokat illetően, az értelmezés, lelki titokfejtés feladata gyakran az olvasóra hárul.

a pacsirta címszereplője a fikció szerint a sárszegen élő vajkay család csúnya, vénkisasszony lánya, akit szülei látszólag szeretnek. A lelkük legmélyén, a tudatuk alatt azonban szánalom, csalódottság, sértődöttség és gyűlölet lappang. miután lányuk egy hétre elutazik, a szülők „visz-szatérnek” korábbi életformájukhoz: színházba és vendéglőbe járnak, társasági életet élnek, fel-elevenítik régi kapcsolataikat. Az apa végül lerészegedett állapotában kimondja azt, ami mind-két szülő lelke mélyén él: „mi nem szeretjük őt. gyűlöljük őt. utáljuk.” Amikor Pacsirta a hét elteltével hazatér, minden visszaáll a régi kerékvágásba, és a regény világában végleg eluralkodik a reménytelenség.

Ebben a regényben is fontos szerephez jut a hősök tudati reflexióinak elbeszélése, melyhez a külső és a belső nézőpontok váltogatása, a látószög rögzítetlensége társul. A külső és belső nézőpont váltogatásának és az irónia jelenlétének a következtében a pacsirta értékrendszere

Elérési útvonalam:

is viszonylagossá válik. A műben nehéz biztos értéket találni, talán egyetlen örök értékként a könyörületességet említhetjük.

A regény további fontos jellemzője az időkezelés összetettsége, az idő többértelműsége. szegedy-maszák mihály irodalomtörténész megállapítása szerint a pacsirtában hatféle idő (kül-ső, belső, kozmikus, történeti, célelvűen előrehaladó és körkörösen önmagába visszatérő) köl-csönhatása érvényesül. Az összetett időiség kapcsolatba hozható a regény lélektani irányultsá-gával is.

a pacsirtát követő édes annában az elbeszélő már lemond a külső és a belső világ közti átjárhatóságról, nézőpontját a külső világban rögzíti. szereplőinek tudatát tehát nem „belülről” vetíti ki. Anna szimbolikus és többértelmű magányosságának egyik jellegzetes kifejezője példá-ul, hogy alig beszél, belső világáról elsősorban érzéki benyomásainak közvetítésével értesül az olvasó. Ennek az alkotásmódnak az oka feltehetően az, hogy Kosztolányi ekkorra már úgy véli, a tudatban zajló lényegi folyamatok nem láthatók át, és nem beszélhetők el a nyelv eszközeivel. mindez arra is rámutathat, hogy Kosztolányi az édes anna írásakor már kétellyel szemlélte a tu-datelbeszélés hagyományos módszereit, nem hitt az emberi pszichikum hagyományos művészi megformálhatóságában és kifejezhetőségében.

Kosztolányi pályája elejétől írt novellákat is, e műfajban a húszas évektől alkotott igazán je-lentőset. A továbbiakban az alkotóval mint novellaíróval foglalkozunk.


4. a n o v e l l i s t a k o s z t o l á n y i

Ebben a modulban a novellista Kosztolányival ismerkedünk tovább. tovább, hisz ez az arca sem ismeretlen már számotokra. Először egy gyakorlattal felelevenítjük a prózai szöveg szer-kezeti felépítéséről tanultakat, majd (újabb) olvasói tapasztalatot szerzünk az olvasásról mint időbeli és értelmezésbeli folyamatról. saját megértési folyamatainkra figyelve megvizsgáljuk, hogyan „alakul” a szöveg számunkra való jelentése az újabb és újabb információk birtokában. megfigyeljük, mit mond el és mit hallgat el az elbeszélő, hogyan alakíthatják, árnyalhatják a jelentést az ellentétes vagy ismétlődő, metaforikus motívumok vagy a hiány. összegezzük és rendszerezzük az elbeszélésről mint műfajról eddig tanultakat, annak érdekében, hogy a későbbiekben mindenki sikeresen meg tudjon majd írni egy novellaelemző esszét.

1. olvasdvégigaszöveget!a12bekezdésközülaz(1),(2),(7)és(12)eredetiformájá-banszerepel.atöbbiazeredetiszövegetnemaszerzőáltalmegalkotottformábanmutatja.olddmegazegyesbekezdésekrevonatkozófeladatokat,melyeknekcéljaaszövegrekonstruálása.mindenesetbenindokoldmegdöntéseidet!

a) Adj címet a szövegnek!

(1) Hat-hét évvel ezelőtt összeismerkedtem egy rokonszenves amerikai fiatalemberrel, aki itt töl-tötte a nyarat. bécsből összerakható csónakján evezett le a dunán. mézszőke haja volt, kihaj-tott apacsinge, villogó, fehér foga. Egy társaságban mutatkoztunk be. Néhányszor meglátoga-tott bennünket. mi őt egyszer. mindössze ennyire emlékszem. Azután elutazott. Kicseréltük névjegyünket. megígértük, hogy majd írni fogunk egymásnak, de nem írtunk.

(2) múltkor levelet kaptam egy szállónkból. Egy másik amerikai írta, aki szintén itt időzött a fele-ségével. Nagyon sok amerikai van a világon. mézszőke barátomra hivatkozva kérdezte, mikor tehetné tiszteletét. Közölte, hogy szegről-végről rokonok is. Közben tudniillik mézszőke bará-tom megnősült, de el is vált, ő – a levél írója – az én mézszőke barátom elvált feleségének a sógora.

(3) (3Aa) A kapcsolat kissé lazának, távolinak látszott.

(3Ab) A kapcsolat látszott kissé lazának, távolinak.

(3Ac) Kissé látszott a kapcsolat távolinak, lazának.

(3Ad) A kapcsolat kissé távolinak, lazának látszott.

Azt feleltem, bármikor kész örömest vendégül látjuk őket, már csak azért is, hogy halljunk va-lamit barátunkról, de ebben a pillanatban egész családunk náthalázban fekszik. Azt hittem, ezzel az ártatlan hazugsággal mindennek elvetem majd a gondját.

(4) tévedtem. Egy hétre rá az ( ) szeretetre méltó ( ) az iránt ér-deklődött, vajon felépültünk-e. én hasonló ( ) levélben nyugtattam meg, hogy ( ) vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg is hívtam őket ( ).


(5) megérkezett a várva várt válasz: vasárnap délután hatra ígérkeztek. magam jelentkeztem. meg-telefonoztattam, hogy sürgősen el kellett utaznunk. Akkor azonban tényleg valamennyien ágy-nak estünk. most már azonban szégyenkeztem. Ez pimasz hazugságnak látszott volna. Hosszú, bocsánatkérő, alázatos levélben rimánkodtam, hogy jöjjenek el, maguk tűzzék ki a napot, az órát, nekünk mindegy, okvetlenül várjuk őket. lehetetlen volt betegséggel előállni.

(6) én a külföldiekkel mindig udvariasan (viselkedni). (szeretni) őket, és (szánni). idegennek lenni valahol szinte szervi hiba. messze a hazámtól én is úgy (érezni) magam, mint egy nyomorék. ide-oda (botladozni), nem (ismerni) az embereket, a szokásokat, a szavak és kifejezések napi árfolyamát. bűnbánóan vezekelve (várni) vendégeimet. csakhogy aznap nyakig (ülni) a mun-kában. Egyre boldogabban, lázasabban (dolgozni). Kétségbeesetten (tekinteni) a rohanó muta-tókra. Amint múlt az idő, az életemet (adni), hogy (elmaradni) ez a találkozás.

(7) mit lehetett tennem? A betegség, a sürgős elutazás már kopasz mentség volt. Egy darabig meddőn lázadoztam. végre kora délután mentő ötletem támadt. Ezek a derék amerikaiak nem ismernek engem, csak egy ismerősömet, akit én alig ismerek. Fölszólítottam egy régi cimbo-rámat, egy állástalan mérnököt, aki két évig élt künn Angliában, s arra kértem, hogy helyette-sítsen. Eleinte nem akart kötélnek állni. óradíjat ígértem neki. Akkor belement. Fölszólítottam egy angol nyelvtanárnőt is, hogy vállalja a teán a háziasszony tisztjét a dupla óradíjért. ő is hajlandónak mutatkozott erre.

(8) délután négykor úgy ( ) meg nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok. ( ) őket egymásnak. ( ), mi a szerepük. általában (

) úgy, ahogy mi ( ) hasonló helyzetben. többnyire ( ) azt: „igen„. Néha azonban ezt is: „nem”. Az időre ( ) azt: „szép”, a világ álta-lános helyzetére: „borzasztó”. ( ) a vendégeknek lakásunkat, esetleg családi arcképeinket is. A teát már ( ). ( ) őket.

(9) a teadélután várakozáson felül sikerült fél tízig maradt együtt a meghitt társaság s alig tudott el-válni mérnök cimborám szerényen fogadta a bókokat munkásságomat jelentéktelen semmiség-nek nevezte bevezette őket dolgozószobámba véletlenül az ebédlőbe nyitott de ez egyáltalán nem volt baj s a baráti emlékezés tűnődő mosolyával hallgatta mi mindent élt meg azóta méz-színű amerikai barátom a nyelvtanárnő a megértő hitvest alakította folyton a szavába vágott és ellentmondott neki

(10) másnap ( ) szálló küldönce ( ) levelet hozott, s ( ) gyönyörű fehér or-gonaágat. ( ) hálás amerikaiak küldték. biztosítottak, hogy soha életükben nem mu-lattak ( ) jól, s bármily sok szépet hallottak felőlünk, nem hitték, hogy én ( ) ragyogóan szellemes, megvesztegetően közvetlen vagyok, s feleségem ( ) házias és vendégszerető.

(11) Az am_ _ _ _ _ _ _ _ hazautaztak. Ott _ _ _ elmondták m_ _ _ _ _ _ _ ba_ _ _ _ _ _ _, milyen ke_ _ _ _ _ _ fogadtuk őket, s m_ _ _ _ _ _ _ barátom árad _ _ _ le _ _ _ _ _ _ köszönte meg figyel_ _ _ _ _ _ _. Azóta állandóan lev_ _ _ _ _ _ _. bar _ _ _ _ _ _ _ _ mind _ _ _ _ _ _ elmélyül. Ha _ _ _ _, hogy a m_ _ _ _ _ is gyakran tal _ _ _ _ _ _ _ a nye_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _.

(12) A hazugság annyi, mint egy porszem. Azt reméltem, hogy elröppen a levegőbe. Nem így tör-tént. Egyre jobban nő. izgatottan várom a fejleményeket.

A N O v E l l i s t A K O s z t O l á N y i 6 5

b) A 3. bekezdés első mondatát négyféle variációban olvashatod. válaszd ki a variánsok közül azokat, amelyekből véleményed szerint az adott helyre legjobban illő mondat hozható létre!

c) Pótold a 4. bekezdésben a hiányzó névszókat, névszói szerkezeteket! A kiegészítésnél ügyelj arra, hogy ne csak az adott szövegmondat elfogadhatóságát, hanem a teljes szöveg elfogadha-tóságát is biztosítsd kiegészítésed által!

tévedtem. Egy hétre rá az ( ) szeretetre méltó ( ) az iránt érdeklődött, vajon felépültünk-e. én hasonló ( ) levélben nyugtattam meg, hogy ( ) vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg is hívtam őket ( ).

d) állítsd az általad helyesnek ítélt sorrendbe az 5. bekezdés mondatait!

e) A 6. bekezdésben a módosítás abban áll, hogy ez a szöveg az eredeti igealakok helyett infi-nitívuszokat tartalmaz. Helyettesítsd őket a megfelelő ragozott igealakokkal! Ügyelj a módra, időre, számra, személyre, ragozásra!

én a külföldiekkel mindig udvariasan ( ). ( ) őket, és ). ide-gennek lenni valahol szinte szervi hiba. messze a hazámtól én is úgy ( ) magam, mint egy nyomorék. ide-oda ( ), nem ( ) az embereket, a szokásokat, a sza-vak és kifejezések napi árfolyamát. bűnbánóan vezekelve ( ) vendégeimet. csakhogy aznap nyakig ( ) a munkában. Egyre boldogabban, lázasabban ( ). Két-ségbeesetten ( ) a rohanó mutatókra. Amint múlt az idő, az életemet ( ), hogy ( ) ez a találkozás.

f) Pótold a 8. bekezdésből a hiányzó igealakokat! A kiegészítésnél ügyelj arra, hogy ne csak az adott szövegmondat elfogadhatóságát, hanem a teljes szöveg elfogadhatóságát is biztosítsd kiegészítésed által!


délután négykor úgy ( ) meg nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok. ( ) őket egymásnak. ( ), mi a szerepük. általában (

) úgy, ahogy mi ( ) hasonló helyzetben. többnyire ( ) azt: „igen„. Néha azonban ezt is: „nem”. Az időre ( ) azt: „szép”, a világ általános hely-zetére: „borzasztó”. ( ) a vendégeknek lakásunkat, esetleg családi arcképeinket is. A teát már ( ). ( ) őket.

g) A 9. bekezdés nem tartalmazza az eredetiben megtalálható mondattagoló, szövegmondatzáró és egyéb írásjeleket sem (ezért a mondat eleji nagybetűket is kisbetűkre cseréltük). bontsd a szöveget szövegmondatokra, és tedd ki az általad alkalmazandónak vélt írásjeleket is!

a teadélután várakozáson felül sikerült fél tízig maradt együtt a meghitt társaság s alig tudott elválni mérnök cimborám szerényen fogadta a bókokat munkásságomat jelentéktelen semmi-ségnek nevezte bevezette őket dolgozószobámba véletlenül az ebédlőbe nyitott de ez egyáltalán nem volt baj s a baráti emlékezés tűnődő mosolyával hallgatta mi mindent élt meg azóta méz-színű amerikai barátom a nyelvtanárnő a megértő hitvest alakította folyton a szavába vágott és ellentmondott neki

h) A 10. bekezdés kipontozott helyeire írd be a hiányzó névelőket, mutató determinánsokat!

másnap ( ) szálló küldönce ( ) levelet hozott, s ( ) gyönyörű fehér or-gonaágat. ( ) hálás amerikaiak küldték. biztosítottak, hogy soha életükben nem mu-lattak ( ) jól, s bármily sok szépet hallottak felőlünk, nem hitték, hogy én ( ) ragyogóan szellemes, megvesztegetően közvetlen vagyok, s feleségem ( ) házias és ven-dégszerető.

i) Pótold a hiányzó szavakat a 11. bekezdésben! segítségül annyi vonalat találsz, ahány betű hi-ányzik. (A kétjegyű mássalhangzók, pl. sz, cs egy vonallal vannak jelölve.)

Az am_ _ _ _ _ _ _ _ hazautaztak. Ott _ _ _ elmondták m_ _ _ _ _ _ _ ba_ _ _ _ _ _ _, milyen ke_ _ _ _ _ _ fogadtuk őket, s m_ _ _ _ _ _ _ barátom árad _ _ _ le _ _ _ _ _ _ köszönte meg figyel_ _ _ _ _ _ _. Azóta állandóan lev_ _ _ _ _ _ _. bar _ _ _ _ _ _ _ _ mind _ _ _ _ _ _ elmélyül. Ha _ _ _ _, hogy a m_ _ _ _ _ is gyakran tal _ _ _ _ _ _ _ a nye_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _.

2. olvasdelazalábbibeszélgetést,ésválaszoljakérdésekre!

– Hová?– Fürödni.– ugyan, vidd el őt is!– Nem.– miért?– mert rossz. mert haszontalan. Nem tanul.– dehogynem. Egész délelőtt tanult.– Hát, mi az: dicsérni fognak engem?– Lauderentur.1

– Lauderentur, lauderentur. szóval a pótvizsgán is meg fogsz bukni.

1 hibás igealak a laudabor helyett (latin)


– tudja, tudja, de összezavarodik. Fél tőled.– én kiveszem őt az iskolából, bizony úristen kiveszem. lakatosinasnak adom, bognárnak. – gyere ide, jancsikám! ugye tanulsz majd, jancsikám?– sírba visz ez a taknyos, sírba visz.– tanulok.– Ne tanulj. sohase tanulj. Fölösleges.– de tanul, te pedig megbocsátasz neki. jancsika, hozd szépen a nadrágodat. Apa majd elvisz

fürödni.

a) Kik a beszélgetés résztvevői?

b) milyen előzmények következtethetők ki a beszélgetésből?

c) milyen konfliktushelyzetre lehet következtetni a beszélgetésből?

d) mi jellemzi az anya, mi az apa és mi jancsika viselkedését ebben a kommunikációs helyzetben? miből derül ki?

e) milyen évszakban és hol történhet ez a beszélgetés? miből következtetsz erre?

f) mit gondolsz, mi történhetne a továbbiakban? te milyen, a beszélgetésből kibomló történetet írnál? Említs meg több lehetőséget is!

g) megemlített lehetőségeidet és az olvasott beszélgetést mérlegelve adj címet, címeket a megír-ható történeteknek!

megoldásaitokat beszéljétek meg közösen!


3. házifeladatírd meg 10-15 soros elbeszélésben a párbeszédből körvonalazódó történet szerinted le-hetséges folytatását! Adj címet is elbeszélésednek!

4. kosztolányidezső:Fürdés

Kosztolányi dezső Fürdés című novelláját szakaszos olvasással értelmezzük. Ez azt jelenti, hogy a megértés érdekében egyszerre csak egy szövegrésszel foglalkozunk, több részletben olvasunk. Fontos, hogy csak annyit és akkor olvassatok el, amikor és amennyire a feladat kér benneteket! Az egyes részek után megállva keressetek közösen választ a feltett kérdésekre! most elsősorban azt figyeljük meg, hogyan irányítja figyelmünket az elbeszélő, mit mond el, mit hallgat el. Hogyan bővülnek ismereteink, illetve miként alakulnak elvárásaink (jóslataink) az olvasás folyamatában.

Hallgasd meg figyelmesen a novella elejét!

KOsztOláNyi dEzső: FÜrdés

Fehéren sütött a nap.mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verő-

fényben. A meszelt kunyhók, a kukoricagórék, a homok keretében minden fehérnek látszott. még az ég is. Az akácfák poros lombja pedig olyan fehér volt, akár az írópapír.


Fél háromra járt.suhajda ezen a napon korán ébredt. lejött a tornác lépcsőjéről, a nyaraló udvarában levő pa-

rasztkertbe.– Hová? – kérdezte suhajdáné, amint a törökszegfűk között horgolt.– Fürödni – ásított suhajda, kezében egy meggyszín fürdőnadrággal.– ugyan, vidd el őt is – kérlelte az asszony.– Nem.– miért?– mert rossz – felelte suhajda. – mert haszontalan – felelte, és szünetet tartott. – Nem tanul.– dehogynem – tiltakozott felesége, vállát vonogatva. – Egész délelőtt tanult.A konyha előtt a lócán fölneszelt egy tizenegy éves fiú. térdén összecsukott könyvet tartott:

a latin nyelvtant. vékonyka gyermek volt, haja rövidre nyírva nullás géppel. Piros tornaing rajta, vászonnadrág, lábán bőrsaru. Pislogott az apja meg az anyja felé.

– Hát – szólt hozzá suhajda nyersen, fölvetve szigorú fejét –, mi az: dicsérni fognak engem?– Lauderentur – rebegte a gyermek, gondolkozás nélkül, de előbb fölkelt, mint az iskolában.– Lauderentur – bólogatott csúfondárosan suhajda –, lauderentur. szóval a pótvizsgán is meg

fogsz bukni.– tudja – mentegette az anyja –, tudja, de összezavarodik. Fél tőled.– én kiveszem őt az iskolából – biztatgatta magát suhajda –, bizony úristen kiveszem. laka-

tosinasnak adom, bognárnak – maga se tudta, hogy indulatában mért épp ezt az iparágat válasz-totta, amelyre egyébként sohase gondolt.

– gyere ide, jancsikám – szólt az anyja. – ugye tanulsz majd, jancsikám?– sírba visz ez a taknyos – vágott közbe suhajda, mert a méreg fűszer volt neki, paprika –, sírba

visz – ismételte, s élvezte, hogy a harag kitágította az ereit, jótékonyan elűzte délutáni unalmát.– tanulok – hebegte a fiú, hangtalanul.védelmet keresve megalázott semmiségében, az anyjára pillantott.Az apját szinte nem is látta. csak érezte. mindenütt, mindenkor, gyűlöletesen.– Ne tanulj – legyintett suhajda. – sohase tanulj. Fölösleges.– de tanul – szólt az anya, s a gyermek fejét hóna alá ölelve simogatta. – te pedig megbo-

csátasz neki. jancsika – mondta váratlanul, minden átmenet nélkül –, hozd szépen a nadrágodat. Apa majd elvisz fürödni.

jancsi nem értette, hogy mi történt, hogy mit jelent anyjának a közbelépése, mellyel a régóta húzódó pörpatvart önkényesen, csodálatos gyorsasággal intézte. de azért fölrohant a tornácra. Onnan egy sötét kis szobába ért. Keresgélte a fiókokban a meggyszín fürdőnadrágot. Az egészen olyan volt, mint az apjáé, csak kisebb. suhajdáné varrta mind a kettőt.

Az apa tétovázni látszott.Anélkül, hogy bármit mondana feleségének, megállapodott egy köszmétebokor mellett, mintha

késlekedő fiát várná. majd nyilván mást gondolt. Kiment a léckapun. A tó felé igyekezett, valamivel lassabban, mint máskor.

sokáig kutakodott a fiú.jancsi a második gimnázium évzáró vizsgáján megbukott a latinból. Ezen a nyáron pótvizsgára

készült. minthogy azonban a tanulást a szünidőben is félvállról vette, apja büntetésből eltiltotta őt a fürdéstől egy hétre. még két fürdéstelen napja lett volna. most meg kellett ragadnia az alkalmat. lázasan hányta széjjel a ruhákat. végre meglelte a fürdőnadrágot. be se csomagolta, lobogtatva hozta ki az udvarba. Ott csak az anyja várta. Fölágaskodott hozzá, hogy sebtében csókot leheljen az édes, imádandó arcra, s apja után iramodott.

Anyja utána kiáltott, hogy később majd ő is lejön a partra.


a) milyen korábbi, a párbeszéd értelmezésekor felmerülő meglátásaitokat erősítette meg az elbe-szélő? (Néhányat említsetek!)

b) milyen fontos többletinformációkkal szolgált az elbeszélő?

az előzményekről:

az alaphelyzetről:

a szereplőkről és viselkedésükről:

a cselekmény helyszínéről és idejéről:

c) milyen atmoszférát teremt, milyen várakozást kelt az elbeszélő a nyitó hasonlattal?

„mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verő-fényben.”

d) ti hogyan folytattátok a párbeszéd nyomán a történetet? (Hallgassatok meg néhány különböző változatot!)

e) mit gondoltok most arról, hogyan folytatódik a Fürdés című novella? miből gondoljátok?


Olvassátok el néma olvasással a következő részt!

suhajda vagy húsz lépéssel haladhatott előtte a gyalogösvényen. jancsi bőrsaruja, amint futott, tapsikolta a port. Hamar utolérte őt az ördögcérnaösvénynél. de néhány lépéssel előbb lassított, óvatosan lopakodott melléje, mint a kutya, még mindig nem lévén bizonyos, vajon nem kergetik-e vissza.

Az apa egy szót se szólt. Arca, melyet a gyermek olykor oldalvást, gyors pillantással kémlelt, zárt volt és merev. Fejét fölszegte, a semmibe nézett. Úgy rémlett, észre se veszi őt, nem törődik vele.

jancsi, akit az iménti örömhír fölpezsdített, most elszontyolodott, búsan lépegetett, szomjú-ságot érzett, inni akart, szükségére menni, szeretett volna visszafordulni, de félt attól, hogy apja megint rárivall, s így a helyzetet, melyet csatlakozásával teremtett, a rosszabbtól való félelmében vállalnia kellett.

várta, hogy mi történik vele.Az út a nyaralóktól a tóig mindössze négy perc. siralmas fürdőhely volt ez, villany és minden

kényelem nélkül, a köves zalai parton, erősen harmadrendű. szegény hivatalnokok nyaraltak itten.

Künn az udvarban eperfák alatt nők, férfiak egy ingben, mezítláb görögdinnyét, főtt kukoricát rágcsáltak.

suhajda az ismerőseinek régi nyájas hangján köszönt, amiből a gyerek – a harag e boldog fegy-verszünetében – azt következtette, hogy nem is annyira dühös, mint mutatja. Később azonban az apa homloka ismét kegyetlenné vált.

tücskök ciripeltek a napfényben. már feléjük lengett a víz édesen rothadt szaga is, már feltűnt a korhatag fürdőépület is, de suhajda nem beszélt.

istenesné, a fürdősasszony, aki kontyát piros pipisz kendővel kötötte át, kinyitotta kabinjaikat, beengedte őket: az elsőbe az apát, a másodikba, melyben suhajdáné szokott öltözködni, a fiút.

Kívülük nem is tartózkodott más a parton, csak egy legény. Az ott valami döglött lélekvesztőt tatarozott. rozsdás szögeket egyengetett a földön.

jancsi előbb vetkőzött le.Kijött a kabinjából, de nem tudott mit csinálni, nem mert az áhított vízbe menni. zavarában a

lába fejét nézegette. Amíg apja elkészült, ezt szemlélte nagy figyelemmel, mintha először látná.suhajda meggyszín fürdőnadrágjában lépett ki, egy kissé potrohosan, de izmosan, föltárva

fekete szőrös mellét, melyet a gyermek mindig megbámult.jancsi rátekintett, hogy szeméből olvasson. de nem látott semmit. Az aranykeretes csíptető

üvege nagyon villogott. Pironkodva nézte, hogy megy apja a tóba.csak akkor somfordált utána, amikor suhajda hátraszólt:– jöhetsz.Követte őt, egy lépés távolságból. Nem mártotta meg magát, nem úszkált békatempóival, mint

szokta. csak botorkált a nyomában, valami bátorítást várva. suhajda ezt észrevette. Félvállról, mo-gorván mellének szögezte a kérdést:

– Félsz?– Nem.– Akkor mit mamlaszkodsz?


Annál a cölöpnél álltak, ahol a gyermeknek a csecsbimbójáig ért a víz, az apjának pedig va-lamivel följebb, mint derékig. mind a ketten lekuporodtak, nyakig merültek, élvezték a lanyha tó cirógatását, mely almazölden, tejszerűen pezsgett körülöttük.

suhajdában a jó érzéstől ingerkedő, játékos kedv ébredt.

f) mennyiben felelt meg a novella folytatása elvárásaitoknak?

g) milyen fontos többletinformációkkal szolgált az elbeszélő?

a cselekmény helyszínéről és idejéről:

az apa és a fiú viselkedéséről:

a szereplők feltehető szociális helyzetéről:

h) miről hallgat az elbeszélő? vajon miért?

(az olvasóra bízza, maga sem tudja, számára is titok, nem tartja fontosnak, nem tudja eldönteni)

i) mit gondoltok, hogyan folytatódik a történet? miből gondoljátok?

Hallgassátok meg a novella folytatását!

– gyáva vagy, barátom.– Nem.máris megragadta a fiát, két karjába nyalábolta, s belevetette a vízbe.jancsi röpült a levegőben. Farral toccsant a tóba. A víz kinyílt, aztán rejtelmes zúgással, hábo-

rogva csapódott össze fölötte. Néhány másodpercig tartott, míg kievickélt. Orrán-száján prüszköl-te a vizet. Két öklével nyomigálta a szemét, mert nem mindjárt látott.


– rossz? – kérdezte az apja.– Nem.– Akkor még egyszer. Egy-kettő – és ismét magához ölelte a gyermeket.suhajda, amikor azt mondta: „há-rom”, nagyot lendített rajta, elhajította, körülbelül arra a hely-

re, ahová előbb, de mégis valamivel messzebb, a köteleket tartó cölöp mögé, úgyhogy nem is láthatta, amint fia egyet bukfencezve, hátraszegett fővel, kitárt karral lefelé zuhant a vízbe. Ezért hátra is fordult.

szemben vele a somogyi part nyúlt el. A tó tündöklött, mintha millió és millió pillangó verdesné tükrét gyémántszárnnyal.

Néhány pillanatig várt, amint előbb.– Na – mondta végül bosszankodva. Aztán fenyegetően, rekedten:– mit izélsz? Ne komédiázz.de senki se válaszolt.

j) milyen fordulatot sejtet az elbeszélő?

k) Keressétek meg, hol és hogyan ismétlődik meg a fénymotívum ebben a részben! mi lehet a szerepe?

l) Hogyan folytatódhat ezen a ponton a történet?

m) mi az általatok megírt történet fordulata? Néhány példát említsetek!

Olvassátok el néma olvasással a novella befejezését!

– Hol vagy? – kérdezte valamivel emeltebb hangon, és fürkészett közellátó szemével előre-hát-ra, jó messzire, hátha ott bukott föl, jancsi tudniillik kitűnően tudott úszni a víz alatt is.

Amíg azonban suhajda mindezeket véghezvitte, úgy érezte, hogy már több idő múlt el, mint az előző lebukás és fölmerülés között. sokkal több idő múlt el.

Hatalmasan megriadt.Fölugrott, lábolta a vizet, gyorsan, hogy ahhoz a ponthoz érjen, ahol a fia valószínűleg a vízbe

pottyanhatott. Közben egyre kiabálta:– jancsi, jancsi.Azon a ponton a cölöp mögött se találta. Erre két karjával hadarni kezdte a tavat lapát mód-

ra. Kotorta fönn és lenn, rendszertelenül, próbált a tó fenekére nézni, a zavaros víz azonban arasznyira sem engedte át tekintetét. belemártotta eddig száraz fejét, szemét a csíptető üvege


mögött kimeresztette, mint a hal. Kereste, kereste, mindenhogyan, az iszapba hasalva, könyö-kölve, guggon, újra és újra, körben forogva, oldalt billentve, módszeresen számon tartva minden talpalatnyi helyet.

de sehol se volt.mindenütt csak a víz volt, a víz ijesztő egyformasága.öklődve tápászkodott föl, mély lélegzetet vett.Amíg lenn búvárkodott, homályosan azt remélte, hogy közben fia már kibukott, hogy kacagva

áll majd előtte a cölöpnél vagy távolabb már, talán kabinjába szaladt felöltözködni. most azonban tudta, hogy bármily hosszúnak is látszott az idő, ő csak egy-két pillanatig maradt a fenéken, s gyer-meke nem mehetett ki a tóból.

A víz fölött olyan nyugalmat látott, olyan közönyt, amilyent eddig nem bírt volna elképzelni.– Hé – üvöltött a part felé, s tulajdon hangját sem ismerte föl –, nincs sehol.A legény, aki a lélekvesztőt szögezgette, tenyerével tölcsért csinált füléhez.– tessék?– Nincs sehol – hörgött belőle a kétségbeesés.– Kicsoda?– Nem találom – ordította torkaszakadtából –, segítség.A legény az evezőpadra tette a kalapácsot, lerúgta nadrágját – nem akarta összevizezni –,

és a tóba lépett. vágtatott, de úgy tetszett, kényelmesen jön. suhajda addig még néhányszor lebukott, a vízbe térdelt, tovább haladt, hogy más irányban is keresse, aztán a távolságtól meg-rémülve, visszatért ahhoz a helyhez, melyet mintegy őrzött. A cölöpbe fogózkodott, hogy el ne szédüljön.

mire a legény odaért, suhajda elbódulva zihált. Nem tudott értelmesen felelni kérdéseire.mind a ketten csak ide-oda ténferegtek.istenesné a parton kezét tördelte.Kiabálására húszan-harmincan össze is csődültek, csáklyákat, hálókat hoztak, sőt egy csónak

is megindult a szerencsétlenség színhelyére, ami igazán fölösleges volt, hiszen a sekély víz itt nem lephetett el senkit.

Hamarosan híre futamodott a környéken, hogy „valaki a vízbe fulladt”. már mint tény.Ebben a pillanatban suhajdáné a parasztkertben a törökszegfűk között abbahagyta a horgolást.

Fölkelt, a sötét kis szobába ment, ahol előbb jancsika a fürdőnadrágját keresgélte, s az ajtót bezár-va, elindult a part felé, amint megígérte neki.

lassan lépegetett nyitott napernyője alatt, mely a tűző fény ellen oltalmazta. Azon gondolko-zott, fürödjék-e. Elhatározta, hogy ma nem fürdik. de amikor az ördögcérnasövény felé érkezett, gondolatának fonala egyszerre megszakadt, összegomolygott, napernyőjét becsukta, szaladni kez-dett, s szaladt egész úton, amíg a fürdőépületig nem jutott.

itt már két csendőr állott meg a mormoló tömeg, többnyire parasztasszonyok. sokan sírtak.Az anya tüstént megértette, mi történt. jajveszékelve támolygott a partra, a zárt csoport felé,

melynek közepén kisfia feküdt. Nem engedték oda. Egy székre ültették. ájuldozva kérdezgette, hogy él-e még.

már nem élt. több mint egy negyedórai kutatás után bukkantak rá, közvetlen a cölöp mögött, ahol apja állott, s mire kihúzták, a szíve nem dobogott, szembogarának fényérzékenysége meg-szűnt. Az orvos tótágast állíttatta, rázta belőle a vizet, fölpolcolta a mellkast, mesterséges légzést alkalmazott, tornáztatta a kis, halott karokat, sokáig, nagyon sokáig, majd percenként hallócsővel figyelte a szívet. Az nem indult meg. Erre műszereit táskájába dobta, és elment.

Ez a halál, mely hirtelenül jött, látszólag szeszélyesen, már valóság volt, oly örökkévaló, oly szilárdul megformált és meredt, mint a földgolyó legnagyobb hegyláncolatai.


Az anyát parasztszekéren szállították haza. suhajda még mindig meggyszín fürdőnadrágban üldögélt a parton. Arcáról, csíptetőjéről csurgott a víz, a könny. Eszelősen sóhajtozott.

– jaj nekem, jaj jaj.Ketten támogatták föl. Kabinjába vezették, hogy végre felöltözzék.még három se volt.

(1925)

n) milyen újabb jelentéslehetőségekkel árnyalja, pontosítja a befejező rész a fény-metaforikát? (Keressétek ki és húzzátok alá a vonatkozó szövegrészeket is!)

o) mit mondott el az elbeszélő?

p) mit nem mondott el az elbeszélő? vajon miért?

q) Hogyan változott meg az apa a tragédiát követően?

r) vajon mit értett meg az apa a fia halála árán?

s) mit érthetett meg a novella olvasója?

t) mi lehet az elbeszélő időre vonatkozó záró információjának a szerepe?


u) Hogyan fejeződött be a ti történetetek? Néhány példát említsetek!

5. vétkes–nemvétkes

a) A vallatószék nevű játékkal keressetek választ arra a kérdésre, vajon vétkes-e, illetve felelős-e suhajda a fia halálában!

b) A játékban felmerült kérdéseket és válaszokat mérlegelve írd le a zárónyilatkozatodat!

szerintem suhajda vétkes fia halálában, mert

szerintem suhajda nem vétkes fia halálában, mert

szerintem suhajda felelős fia haláláért, mert

szerintem suhajda nem felelős fia haláláért, mert

6. házifeladat

a) Olvasd újra a Fürdést az elejétől a végéig!

b) Olvasd el az alábbi összefoglalót, és gondolkodj el azon, te jó olvasó vagy-e?

A nyelvi megformáltság minden szépirodalmi szövegben tudatos és szándékos alkotói tevé-kenységnek: tervezésnek, választásoknak, megfontolásoknak és döntéseknek az eredménye. A klasszikus (hagyományos) novellák elbeszélője többnyire az időben folyamatosan előrehalad-va, ok-okozati rendben mondja el a történetet. Ahol szükségesnek véli az olvasó tájékoztatá-sát, ott visszatekint az előzményekre vagy előreutal a következményekre. Nemcsak a történet szereplőinek cselekedeteiről informálja az olvasót, hanem rendszerint e cselekedetek céljait és okait is feltárja, esetleg véleményt (kritikát, elismerést) is mond hőseiről.

a Fürdés szerkezetileg követi a novellahagyományt. Az elbeszélő folyamatosan halad előre a történet idejében, fordulatra építi a történetet, fokozatosan látja el az olvasót újabb és újabb, az előzményekre, a szereplőkre, az időre vagy a környezetre vonatkozó információkkal. meghatá-rozó szerepe van a leírások látszólag esetleges, mellékes mozzanatainak is. A Fürdés elbeszélő-jének tudása azonban korlátozott. Nem ad választ például arra, miért tartja fontosnak elbeszélni

7. házifeladat

Olvasd el figyelmesen az elejétől a végéig az Omelette à Woburn című Kosztolányi-no-vellát!

OmElEttE À WOburN

Esti Kornél Párizsból igyekezett hazafelé a tanulmányéve után. mihelyt azonban beszállt a har-madosztályos fülkébe, a magyar kocsiba, s megcsapta orrát az ismerős, áporodott szag, szegény hazájának nyomorúsága, úgy érezte, hogy otthon van.

Estefelé lábak, fejek hevertek szerteszét a piszkos padlón, mint valami csatatéren. Amint az árnyékszékbe botorkált, óvatosan kerülgette a szétszórt lábakat, az elgurult fejeket, melyeknek tulajdonosai a fáradtságtól feldöntve horkoltak. vigyáznia kellett, hogy rá ne lépjen egy szájra, egy orra.

Az alvók olykor fészkelődtek, megkeresték elkallódott tagjaikat valahol a falóca alatt vagy egye-bütt, mint majd az utolsó ítélet napján, egy kissé feltápászkodtak, dörzsölgették szemüket, aztán visszasüppedtek abba az elcsigázottságba, melyet még a tengerentúlról hoztak magukkal. több-nyire visszavándorlók voltak, cifra rongyokba bugyolálva, zsákokkal, párnákkal, dunyhákkal. Egy kendős szegény asszony, aki brazíliából jött, ölében altatta kislányát.

A diák az alkony homályában búsan gondolt arra, hogy ebben a büdös állatseregletben kell töl-tenie egy éjszakát, aztán még egy napot, míg budapestre nem ér. Egész úton állt. lába reszketett. gyomra émelygett a ruhák kigőzölgésétől, a savanyú kőszénfüsttől.

Este nyolckor berobogott vonatja a zürichi állomásra. Kikönyökölt az ablakon, magafeledten szemlélte a hegyeken elszórt várost, a játékházaknak rémlő villákat, melyeknek ablakjaiban idilli, fényes lángocskák lobogtak. délután esett az eső. A levegő tiszta volt, párátlan, áttetsző, mint az

a történetet (milyen fontos megértéshez juthat el az olvasó), és arra sem, hogy végzetes szeren-csétlenség történt vagy az apa indulata is hozzájárult annak a véletlennek a bekövetkezéséhez, amit tudattalanul esetleg „akart”. E mögött az elbeszélői magatartás mögött az a tapasztalat is állhat, hogy lelkünk titkai, legmélyebb tartalmai és indítékai többnyire önmagunk előtt is rejtve maradnak. így ezeket az elbeszélő sem „ismerheti”. A titkokról való gondolkodás ezért az olva-sóra hárul.

Az olvasás, mint tudjátok, nem puszta technika, hanem az olvasó jelentéstulajdonítása is a szövegnek. Folyamatában mindkét résztvevő megváltozik. A szöveg jelentéssel telítődik, az olvasó pedig megért valamit önmagáról, az emberi kapcsolatokról, a világról. A jó olvasó sa-ját megértése érdekében mozgósítja olvasói tapasztalatait: a világról, önmagáról, emberekről, dolgokról meglévő ismereteit. Az informatika nyelvén azt is mondhatjuk, megnyitja „mentá-lis (észbeli, értelmi) fájlját”, hogy tartalmát felhasználhassa a megértéshez, belementse meg-lévő tudáskeretébe újonnan szerzett tudását. meglévő tudása, tapasztalatai birtokában, a szö-veg olvasásának folyamatában időnként megáll és találgat: mi fog a történetben (szövegben) (be)következni, milyen indítékok mozgathatják a szereplőket. jóslatait az olvasás során ellenőrzi, és ha kell, módosítja. tehát folyamatosan előre és hátra mozog a szövegben. megértése, véle-ménye ezért az újabb és újabb információk értelmezése során változik, módosul, árnyaltabb lesz. A pontosabb megértésben fontos szerepe van az újraolvasásnak is. Az igazán jó olvasó arról is elgondolkodik, milyen lényeges, a saját életében is használható tudásra tett szert, milyen saját kérdéseire kapott választ.



üveg. Egyszerre ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy leszálljon, s csak holnap reggel utazzék to-vább.

Eredetileg úgy tervezte, hogy egyfolytában teszi meg az utat, már csak a takarékosság kedvéért is. megtapogatta zsebét. tizenegy svájci frankot lelt benne, egész vagyonát, melyet még a határnál váltott át. Hirtelen megragadta csomagját, leugrott a vonatról.

jegyét lebélyegeztette, vékony, hektikás diákbőröndjét a vasúti ruhatárba adta, s beballagott a városba. Nem bánta meg. csakugyan nagyszerű volt kószálni ezeken az ismeretlen utcákon, melyekhez semmi emlék se kötözte, bekukkantani először, talán utoljára egy ablakon, figyelni az embereket, akik csukott ernyőjükkel nyugodtan, elégedetten sétálgattak. maga se tudta, miért, de legkisebb mozdulatuk is varázsos erővel hatott rá. megáhított mindent. Az ódon kastélyokban, a faburkolatos udvarházakban szállók intettek feléje.

Hamarosan talált egy diákszállót, ott három frankért egy udvari szobácskát. megmosakodott, aztán lesietett a tóhoz. A tó a cölöpépítmények, védőgátak keretében porcelán tintatartóhoz ha-sonlított, melyben világoskék tinta hullámzik. Egyetlen csónak imbolygott rajta a túlsó part környé-kén, regényes lámpásával. Egy darabig merengett ezen. Akkor vette észre, hogy éhes.

Nagyon éhes volt. Kopogott a szeme. Nem is csoda. Egész nap két almát evett. gondolta, minek-előtte visszamegy szállójába, bekap valamit egy tejcsarnokban. Egyik utcából a másikba ténfergett, kereste a tejcsarnokot egyre dühösebben. csakhogy a szorgalmas, józan svájciak már lefeküdtek. A lombok közt fényt pillantott meg. valami takaros kis kerti vendéglőnek látszott. ide tért be.

gyanútlanul lépegetett előre a kék hortenziák sorfala között egy sarokasztal felé. mire odaért, négy frakkos pincér vette körül, oly gyorsan, mint betörőt a titkosrendőrök.

Egy kissé riadtan tekintett rájuk, talán némi szemrehányással is, hogy egy védtelen emberre négyen jönnek. mindenesetre sokallta őket.

A pincérek gépiesen, némi kimértséggel teljesítették kötelességüket. Kinek-kinek megvolt a maga szerepe. Az első elvette a kalapját, a másik lesegítette válláról vásott, viharvert esőköpenyét, a harmadik fölakasztotta egy vascsacsira, a negyedik pedig, a legmagasabb közöttük, egy jéghi-deg, közönyös úr, aki középütt választotta el gyérülő fekete haját, s merev volt és méltóságos, mint egy majordómusz, szertartásos mozdulattal egy vékony, bőrbe kötött, aranynyomással díszített könyvet nyújtott át, melyről azt lehetett hinni, hogy valami incunabulum-ot tartalmaz, egy olyan ősnyomtatványt, amelyből csak egyetlen példány van az egész világon. de ez a könyv minden asztalon ott hevert. Az étlap volt.

Kornél tétován, már rosszat sejtve leült, kinyitotta a pompás könyvet. látta a vendéglő nevét, alapítási évszámát – 1739 –, egy piros címert, s alatta az ételek végeérhetetlen jegyzékét, kemény papíron, kifogástalan gépírással. szórakozottan lapozgatta, anélkül, hogy el tudott volna benne igazodni. A négy pincér a türelmetlenség legkisebb jele nélkül várakozott könnyed vigyázz-állásban vagy inkább bálilovag-készséggel, hittel és bizalommal telve. Ettől a jelenettől nem lehetett eltagad-ni bizonyos ünnepélyességet.

most a majordómusz a fejét kissé félrebillentve a legfuvalmasabb franciasággal megkérdezte, hogy vacsorázni óhajt-e? A vendég bólintott. rántottát rendelt, három tojásból.

Ezt a kijelentést a majordómusz illő tisztelettel ismételte, hangsúlyozta, hogy „előételül” tojás-étket parancsol, de arcán ezalatt álomszerű mosoly futott át, s még mindig az asztalnál maradt, mintha nem egészen jól értette volna a rendelést. tudvalevőleg háromféle omelette van: omelet-te à napoléon, omelette alla zingarella és omelette à Woburn. Az a kérdés, melyiket méltóztatik szeretni.

döntenie kellett.Napóleon iránt világhódító tervei miatt idegenkedéssel viseltetett; a zingarella se igen tetszett

neki. Woburnról viszont nem tudta, hogy mi fán terem. voltaképp mindegy, a fontos az, hogy


mennél gyorsabban itt legyen, mennél több és mennél olcsóbb legyen; mert cudarul éhes. Ezt így nyersen nem közölhette. Hallotta, hogy a pincérek egymás közt olaszul társalognak. Ezért a beszé-det olaszra fordította. Erre a majordómusz – hűvösen – németül felelgetett, mintegy visszautasítva a bizalmaskodást. Előkelő ember csak egy nyelven beszéljen.

zavartan az omelette à Woburn mellett foglalt állást.A majordómusz főbólintással tudomásul vette, eltáncolgott, mire a többi pincér különböző bor-

lajstromokat tett eléje, készen arra, hogy hűtővedrekben pezsgőket hozzon, édes-franciát, fanyar-angolt, aszút, palackos asztalit. A vendég vizet kért. ásványvizet? Nem, egyszerű vizet, kútvizet, vízvezetéki vizet. igen, igen.

végre magára maradt.Figyelmét először is az étterem közepén lévő tálalóasztalka kötötte le, melyen lila láng lobo-

gott ismeretlen rendeltetéssel. Később látta, a személyzet ezen a sajátos örökmécsen melegíti a tányérokat, hogy míg a vendég elé kerülnek, ki ne hűljenek. Egyébként a késő éjszakai órán már csak kevesen ültek az étteremben. messze tőle egy szőke, diplomataféle ficsúr, frakkban, szemben vele két német polgárlány, ősz atyjával, aki valami nehéziparos lehetett, régi svájci patrícius, s leg-közelebb hozzá egy nagyobb, nyolc-tíz tagból álló társaság, hölgyek és urak, mind estélyi öltözet-ben. Ezek már egy hosszú vacsora közepén tarthattak. Pezsgőt ittak vörös borral. A majordómusz egy szemrebbenésére a pincérek egymás után hozták nekik a különböző poharakat és kupákat, az ezüsttálakat, melyeket ezüstfödők borítottak, körülhordozták, ők pedig nem sietve, inkább a társalgás fordulataira figyelve, vettek egy-egy halszeletet, egy rákollót, vagy megízlelték azokat a ragyogó, testszínű húsokat, melyeket ilyen vendéglőkben még festeni is szoktak, mint a nők arcát. de nem egy hölgy csak épp belepillantott a tálba, s máris intett, hogy tovább lehet vinni.

Kornél gyanakodva nézett körül. minden asztalon kristálypoharak villogtak, középütt pedig egy üvegcsillár hintette szét tündérien tompa fényét az ingmellekre, a nők gyémántjaira, fejékei-re. őszintén szólva nemigen bánta volna, ha a vendéglő nem ennyire fényes. Nemsokára egyéb fölfedezéseket is tett. Közvetlen lába alatt a tó csobogott, hullámos lüktetéssel. Egyenesen a vízbe építették ezt a kiugró, kies nyári lakot. Fönn a dobogón szakállas cigányok játszottak, csak klasszi-kusokat, szemüveggel és hangjegyekből.

mindezek fölöttébb rossz jelek voltak, s arra bírták, hogy tüzetesen áttanulmányozza az ét-lapot. Az árak átlag tizenöt és harmincöt svájci frank között ingadoztak. Akadtak azonban olyan fogások is, melyek mellett nem szerepeltek tételek, csak kérdőjelek, mintha az előkelő tulajdonos évszázados vagyoni körülbástyázottságában gúnyosan a vállát vonná, fittyet hányva minden kicsi-nyes kíváncsiságnak. általában itt se a pincérek, de a vendégek sem beszéltek ilyesmiről, gondosan kerültek minden célzást, mely a pénzre vonatkozik, arra a megvetendő, szennyes, szégyenletes valamire, amiből természetszerűleg annyi van mindenkinek.

ő most összeráncolta szemöldökét, s elkomolyodott, mint aki hirtelen ráébredt, hogy kelep-cébe került. Kereste az omelette à Woburn-t, mellyel egy könnyelmű pillanatában oly közeli kap-csolatba jutott. meg is találta, igaz, csak az előételek között, sommásan említve, minden közelebbi ár nélkül. szorozni és osztani kezdett, hogy különböző európai pénzegységekre számítsa át a nála levő tizenegy svájci frankot, de az a számtani művelet során se lett több. borostás állát tapogat-ta izzadt tenyerével. Nagyon rosszul érezte magát. Ha valaki azt ajánlja neki, hogy bal kezének kisujját levágva szabadulhat innen, okvetlenül belemegy az üzletbe. mind gyakrabban a kijárat felé sandított.

minthogy már egy félórája nem szolgálták ki, s úgy látszott, egészen megfeledkeztek róla, ke-reket akart oldani. csöngetett.

A pincérek abban a pillanatban ott termettek asztalánál. Annyian voltak, hogy minden vendégre jutott kettő-három.


szapora bocsánatkérések közepette megnyugtatták, hogy étele azonnal elkészül. Addig kenye-ret rendelt, mert már nem bírta tovább az éhséget.

Egy pincér csinos kristálytálkán hozta. Pirított kenyérszeletke volt, hártyavékony, ostyaszerű, legföljebb arra alkalmas, hogy úrvacsorakor jelképezze az égi kenyeret, amely lelkünket élteti, s előkészíti az örök életre. lassan elropogtatta.

Körülbelül egy negyedóra múlva a tálalóasztalka körül titokzatos sürgés-forgás támadt. Oda-vonult az egész személyzet, mint egy oltárhoz. Az étekfogó ezüstfödővel borított óriási tálat hozott ki, néhány pillanatig babrált a lila láng körül, aztán csakugyan feléje közeledett, melegített tányért rakott asztalára, s a többi pincér segédletével, a majordómusz személyes felügyelete alatt megkezdődött maga a tálalás művelete. Amint a födőt levették a tálról, Kornél nem mindjárt mert belenézni, csak később. A történtek után azon se csodálkozott volna, ha a rántotta közepé-be egy dió nagyságú gyémántot sütnek, oldalt egy rubinttal meg egy zafírral, s így csalódottan állapította meg, hogy az omelette à Woburn szakasztott olyan, mint az a rántotta, melyet édes-anyja szokott készíteni. Ott nyugodott az ezüsttál közepén, mintegy elveszve a végtelen térben, hal alakúra sütve. Az étekfogó késsel-villával megragadta, de minekelőtte tányérjába tette volna, talán a vendéglő hagyományaitól, talán attól a hasonlatosságtól vezettetve, hogy az omelette à Woburn külsejében valóban a halra emlékeztetett, villámgyorsan lenyisszantotta a két végét, akár a hal élvezhetetlen fejét és farkát, s ezeket a sárga, fölöttébb kívánatos darabkákat, melyek-kel a fogás kétségtelenül kisebb lett, hanyagul, semmire se gondolva, egy másik ezüsttálba vetet-te, melyet a segédpincér tartott magasra. Kornél ezt határozottan rosszallotta. utána is pillantott sóvár, szomorú tekintettel.

Egykettőre bekapta a rántottát. Az bizony még kisebb volt, mint sejtette, a félfogára se elég. Kenyerét már megette. Újat rendelni nem lett volna bátorsága. Hát inkább két pohár vizet ivott.

csevegtek a tó hullámai, a zenekar a wartburgi dalnokversenyt játszotta, az előtte ülő társa-ság még mindig nem tudott a vacsora végére jutni, de őt mindez vajmi kevéssé érdekelte. Azon töprengett, hogy mi fog most történni. mindenre elszántan fizetett. Amíg a majordómusz töltő-ironjával számlált, ő lehunyta szemét. botrányokat képzelt el, különféle kínos jeleneteket, előbb ámuló arcokat, aztán fojtott, izgatott szóváltást, melynek során ajtót mutatnak neki, verekedést is, rendőröket, igazoltatást. szíve torkában dobogott. most kinyitotta szemét. A számolócédu-la már előtte hevert egy tálcán. mindössze négy frankot tüntetett föl. Elővette tárcáját, lassan, kéjelgő élvezettel kotorászott benne, mintha bankókötegei közül csak üggyel-bajjal tudná kike-resni ama tízfrankost. Fölényesen az asztalra dobta. Hat frankot kapott vissza. Ezt megcsörgette kezében, mint a nyert pénzt, s nábobi örömében egy-egy frankot nyomott a pincérek kezébe. A majordómusznak kettőt.

minthogy a borravaló túlságosan nagy volt, a pincérek egymásra pillantottak, meghajoltak, de nyomban faképnél hagyták.

maga vette föl esőköpenyét.Kimenet még egyszer találkozott a majordómusszal, aki karját fölemelve valami rendkívüli fon-

tos intézkedést tehetett. Kornél mereven szemébe nézett. Köszönésre akarta ingerelni. de az any-nyira el volt foglalva, hogy nem köszönt. Erre ő emelte meg előtte a kalapját.

Ez is hiba volt.Pirulva, a szégyenérzet viszkető, orrfacsaró undorával ért ki az utcára. Föllélegzett és futni kez-

dett. A zwingli-szoborig rohant. itt nagyjában tisztázta helyzetét. Nem mehet vissza a szállójába, csak annyi pénze maradt, hogy holnap kiválthatja poggyászát, s tovább utazhat. mégis boldog volt, mintha rettenetes kaland után a halál torkából menekülne. Hajadonfőtt kóborolt a csillagos nyári éjszakában. céltalan sétáival újból és újból a vendéglő elé ért, mely már sötét volt. A tó partján leült egy padra. mindenféle szamárságról gondolkozott. Eszébe jutott a diplomataficsúr,


a nehéziparos két jól nevelt leányával, az a társaság, mely vörös borral keverte a pezsgőt, a majordómusz, aki nem köszönt vissza, az Omelette à Woburn is, melynek két végét a pincér oly szívtelenül vágta le és dobta az ezüsttálba.

Egyszerre, mintha álomtól nehezülne el, lehajtotta fejét a pad karfájá-ra. de nem aludt.

Halkan és gyorsan sírt.

(1927)

8. állóképek

a) Alakítsatok négy nagyobb csoportot! minden csoport húzzon egy kártyát, és rövid felkészülést követően jelenítsétek meg a kártyán lévő helyzetet egy fotóban (állóképben)!

b) tegyétek időrendbe a fotóalbum képeit!

c) szólaltassátok meg a belső hangok technikájával (első személyben) Estit a különböző helyze-tekben!

9. anovellaszerkezetiegységei

a) A novella áttekintő olvasásával töltsétek ki párban a táblázatot a drámajáték során szerzett tu-dásotok alapján!

Omelette à Woburn

E s t i A K t u á -l i s s z E r E P E

H E l y s z í Ni d ő

( é v s z A K , N A P s z A K )

E s E m é N y

A s z E r K E z E -t i E g y s é g

s z ö v E g b E l i K E z d E t E

(1)

(2)

(3)

(4)

Erdélyi mátyás mint ifjú Esti az esti kornél csodálatos utazása c. filmben. rendező: Pacsovszky józsef (1994)


b) rendeljétek az alábbi szerkezeti egységekhez a fenti táblázatba beírt eseményeket!

i. Alaphelyzet (nyugalmi állapot) ii. Az egyensúlyi állapot (rend) kibillenése (átmeneti szakasz) iii. záró (új) helyzet (újabb nyugalmi állapot) c) megoldásaitokat beszéljétek meg közösen!

10.alkossatokcsoportokattanárotokútmutatásaalapján!

A)

a) Keressetek szavakat, szószerkezeteket a megadott szempontokhoz a novella megfelelő szerke-zeti egységeiből!

E s t i tA PA s z tA l AtA i N A K s zöv E g v i l ág A

A H A r m A d O s z tá ly Ú F Ü l K éb EN zÜricHbEN, A z Esti várOsNézésKOr

szEgéNység gAzdAgság

mAgyArság EuróPAiság

ismErősség idEgENség

bÜdösség FrissEsség

PiszOK tisztAság

KAOtiKusság rENdEzEttség

HOmályOsság áttEtszőség

FárAdtság ElégEdEttség

bArbárság civilizáltság


b) Fogalmazzátok meg szövegszerűen a kutatásotokból levonható következtetést! (milyen országkép bontakozik ki az egyik, illetve milyen a másik sorból? Kinek a látószögéből bontakoznak ki?)

c) vajon mi Esti ki nem mondott problémája a hazautazással?

d) Kik lehetnek a „visszavándorlók”, vajon miért mentek el és miért térnek haza?

b)

a) Keressetek a novella megfelelő szerkezeti egységeiből a megadott szempontoknak megfelelő szavakat, szószerkezeteket!

E s t i tA PA s z tA l AtA i N A K s zöv E g v i l ág A

zÜricHbEN, A z Esti várOsNézésKOr K é s ő E s t E A v EN d é g lő b EN

tágAsság bEHAtárOltság

rENd szErtArtásOsság (mErEvség, KörÜl-méNyEsség)

NyugAlOm KözöNy

gAzdAgság, jólét FéNyŰzés (szNObizmus)

EmbErEK szErEPEK

civilizáció ElidEgENEdés


b) Fogalmazzátok meg szövegszerűen a kutatásotokból levonható következtetést! (Hogyan változnak az éjszaka során Esti benyomásai, tapasztalatai? Hogyan változik országké-pe svájcról? milyen látószögből találkozik az olvasó Esti tapasztalataival?)

c) Hogyan változik Esti belső világa (gondolatai, érzései) az újabb tapasztalatok hatására a novella záró helyzetében?

d) milyen fontos megértéshez jut el szerintetek Esti? (több lehetőségre is gondolhattok!)

e) mit tesz lehetővé a megértés Esti számára?

c)

a) Keressétek ki a novellából és írjátok be a táblázatba az alábbi állításoknak nagyjából megfelelő szólásokat, nyelvi fordulatokat!

á l l í t á s O K s z ó l á s , N y E lv i F O r d u l A t A s z ö v E g b ő l

NAgyON éHEs vOlt.

ArrA gONdOlt, HOgy EsziK

Pár FAlAtOt.

NEm ismErtE.

csAPdábAN érEztE mAgát.

NEm lAKOtt jól.


OttHAgytáK.

NAgy vEszélyből mENEKÜl.

b) mikor használja az elbeszélő a fenti példákban megfigyelhető beszédmódot? vajon miért?

c) vizsgáljátok meg, milyen nyelvi regisztereket használ az elbeszélő az alábbi példákban!

P é l d á K A s z ö v E g b ő l N y E lv i r E g i s z t E r ( H A N g v é t E l )

most a majordómusz a fejét kissé félrebillent-ve a legfuvalmasabb franciasággal megkérdez-te, hogy vacsorázni óhajt-e?

[…] illő tisztelettel ismételte, hangsúlyozta, hogy „előételül” tojásétket parancsol.

tudvalevőleg háromféle omelette van: omelet-te à Napoléon, omelette alla zingarella és ome-lette à Woburn.

d) mikor használja az elbeszélő a fenti példákban megfigyelhető beszédmódot? vajon miért?

e) mit fejezhet ki szerintetek a kétféle beszédmód szembeállítása?

f) Hogyan próbál alkalmazkodni Esti a főpincér beszédstílusához, és fordítva?

g) mit jelent ebben az esetben, hogy „nem egy nyelvet beszélnek”?


d)

a) vizsgáljátok meg a novellában szereplő alábbi toposzok elsődleges (szövegszerű) jelentését és másodlagos (szimbolikus) jelentéslehetőségeit! (Ha szükségetek van rá, használjátok a szimbólumtár c. kiadvány vonatkozó szócikkeit is!)

t O P O s zE l s ő d l E g E s j E l E N t é s E A

s z ö v E g b E Nl E H E t s é g E s s z i m b O l i K u s j E l E N t é s E i A s z ö v E g b E N

utAzás

diáK

AlmA

Hal

Oltár

OstyA

esTe/éJsZaka

b) Fogalmazzátok meg szövegszerűen a kutatásotokból levonható következtetést! (mi a szerepe a toposzok használatának? Hogyan segíthetik, irányíthatják a befogadót az ár-nyalt jelentés megteremtésében?)


11. Foglaljátokösszeegybekezdésnyi,közösenmegírtszövegbencsoportotokkutatásá-nakeredményétakövetkezőkszerint!

a) írjatok egy, a kutatásaitokra vonatkozó (kijelentő vagy kérdő) tételmondatot!

b) Kutatási eredményeitek és a kérdésekre adott válaszaitok alapján fejtsétek ki, bizonyítsátok a tételmondatot! állításaitokat, észrevételeiteket, véleményeteket támasszátok alá néhány példá-val is (kb. 5-6 mondat)!

c) A tételmondathoz visszatérve foglaljátok össze az eredményt, vonjatok le következtetést, for-máljatok véleményt (kb. 2 mondat)!

12.tegyétekközzémunkátokat!

a) válasszatok csoportszóvivőt, és mutassátok be írásotokat a többieknek!

b) Készíts jegyzeteket a magad számára a bekezdések tartalmáról és a megírással kapcsolatos tudnivalókról!


13.töltsdkiatáblázatot!

a) írj az Esti-novellákról (Omelette à Woburn, Vörös Ökör, Villamosutazás) annyi információt a táblázat első oszlopába, amennyi csak 2 perc alatt eszedbe jut!

b) írj két kérdést az Esti-novellákkal kapcsolatban, amelyek érdekelnek, de eddig nem kaptál rájuk választ!

t u d O m t u d N i A K A r O m m E g t A N u l O m

c) Olvasd el az ismertető szöveget, és csak kulcsszavakkal töltsd ki a táblázat harmadik osz-lopát!

d) Pipáld ki azokat a kérdéseket, melyekre választ kaptál!

e) írd fel egy cédulára azokat, amelyekre nem, és add be tanárodnak!

az esti kornél novellaciklus 1933-ban látott napvilágot, de címszereplője

az összegyűjtött elbeszéléseket tartalmazó tengerszem című kötet (1936)

esti kornél kalandjai ciklusában is feltűnik. A 18 fejezetből álló esti kornél

kötet és a 17 darabból álló esti kornél kalandjai (1+2x17!) modern pró-

zairodalmunk újító törekvéseihez tartozik. Az általatok korábban olvasott

Vörös Ökör az esti kornél második fejezete, a Villamosutazás a tizennyol-

cadik, az Omelette à Woburn pedig az esti kornél kalandjai ciklusból való.

az Omelette à Woburn a második ciklusnak a Vörös Ökörrel megegyező

szerepű (beavatástörténet, nyitó darab) helyzetbe állított darabja.

Az Esti-novellák fikciójának alaphelyzete a

személyiség megkettőződése. Esti és a róla

szóló mű megnevezhetetlen elbeszélője ha-

sonmások, a szövegben egymást kiegészítő

alakzatként léteznek. Az első fejezet szerint

mindketten egy évben és egy napon születtek,

„1885. március 29-én, virágvasárnap, hajnali

pont 6 órakor”. Ez megegyezik a „történeti”

Kosztolányi születési idejével is, ami a szerzői

„én” hangsúlyos jelenléteként is értelmezhe-

tő. Esti az író/elbeszélő másik énje, a gyermek

a felnőttben, aki minduntalan a józan logika,

az illem és a megfontolás ellenére gondolko-

dik és cselekszik. A szövegek vagy mint lehetséges írót jelölik meg, vagy

mint az embert a költőben. Olyan valakit, aki már nem tud írni: „mit ér az

ember költő nélkül? és mit ér a költő ember nélkül? legyünk társszerzők.

Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is.” (Első fejezet)

Eszerint Esti az élet megélője, míg az elbeszélő a megírója, értelmezője.

Ez az összetett alaphelyzet lehetőséget ad egy többsíkú, ellentmondásos

szövegvilág megteremtésére.

az Első fejezet arról is tudósít, hogy az elbeszélő gyorsírási jegyzetei és

emlékezete szerint vetette papírra és Esti útmutatásai alapján rendezte a

történeteket. vagyis a történeteknek és elbeszélésüknek az idejét az elbe-

szélő megkülönbözteti egymástól. Az eltávolításra épülő elbeszélői helyzet

A „tükör” mint metafora. máté gábor és Erdélyi mátyás az esti

kornél csodálatos utazása c. filmben. rendező: Pacskovszky

józsef (1994)


a szöveg megalkotottságát, az elbeszélésmód poétikáját helyezi előtérbe.

így a történettel szemben az elbeszélői helyzet elsődlegessége alakítja e

novellák kompozícióját.

Az elbeszélések közti kapcsolat meglehetősen laza, a sorrendiség általá-

ban nem mutat ok-okozatból fakadó folytonosságot, szükségszerűséget.

Esti személyisége, jelleme, jellemzése sem mutat állandóságot (például

az első fejezet Estijének, a vagány lázadónak, az ösztönén képviselőjé-

nek jellemzése nem felel meg a későbbiekben megismert alak jellemzé-

sének). továbbá Esti narratív szerepe is változó: hol főhősként, hol mel-

lékszereplőként, hol meg elbeszélőkét jelenik meg. van, hogy elbeszélője

és szereplője is a történetnek, és van, hogy csak az egyik, néha meg csak

történetbefogadó. Ezért is nevezik egyes értelmezők az Esti-történeteket

novellafüzérnek.

A szövegeken belüli és a szövegek közötti folytonosságot többek között az

ironikus beszédmód, a főszereplő alakja és az ismétlődések – metaforikus

motívumok (toposzok), helyzetek teremtik meg. ilyen például a „világ- és

önértés” tanulása, az utazás–életút metafora vagy az írás (a kisdiák Esti

már tud írni; a tó porcelán tintatartóhoz hasonlított), mely mindkét általa-

tok olvasott novellában kiemelt szerepet kapott. Ha felidézitek a Villamos-

utazást, bizonyára eszetekbe jut, hogy a villamosút a hiteltelen és a hiteles

lét metaforájaként is olvasható.

Az alakteremtés és az elbeszéléstechnika többszólamúsága, játéka, a ki-

hagyásos, ismétléses prózatechnika és a történetek időbeli folyamatossá-

gának széttördelése a mozaikosság érzetét kelti. Ennek az eszményét Esti

Kornél tudatosan vállalja: „maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik:

töredéknek.”

A felsorolt jellemzők Kosztolányinak azt a véleményét hangsúlyozzák, hogy

az irodalom „nyelvből van”, nem függetleníthető a nyelvi hagyománytól,

világa pedig tudatosan megalkotott szövegvilág. Az elmondottak magyará-

zatot adnak arra is, hogy miért nehéz eldönteni: „széttördelt” regényként

vagy regényesített novellafüzérként olvassuk-e a szövegeket.



14.házifeladat

a) Az alábbi szempontok közül egyet kiválasztva írj ötsoros bevezetést egy, az Omelette à Wo-burn című novellát értelmező esszéhez!

Pályakép felől (Esti-novellák) megközelítve• A novella műfaja felől megközelítve• az • Omelette à Woburn konkrét problematikája felől közelítve

b) Házi feladat, csak érdeklődőknek! Olvasd el az esti kornél novellaciklus első fejezetéből való részleteket, és keress választ a kér-désekre!

melyik nevezetes művet idézi meg a novella első tagmondata?

milyen metaforikus jelentése lehet a tükörmotívumnak?

melyek Esti, illetve melyek az elbeszélő jellemző emberi-magatartásbeli tulajdonságai?

Hogyan jellemeznéd Esti és az elbeszélő viszonyát?

mit mondanak a részletek a novellák keletkezésének fiktív alaphelyzetéről?

Első FEjEzEt, mElybEN Az író bEmutAtjA és lElEPlEzi Esti KOrNélt, E KöNyv EgyEtlEN Hősét

már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároz-tam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat.

[...]A denevér portása az v. emelet 7. alá utasított. szűk csigalépcsőn másztam föl, mert nem volt

fölvonó. A 7. szoba ajtaja tárva-nyitva. benn égett a villany. beléptem.Egy üres ágyat láttam, megvetve, gyűrt ágyneműkkel, meg egy pislákoló villanykörtét az éjjeli-

szekrényen. Azt hittem, kiszaladt valahova. leültem a díványra, hogy megvárjam.Akkor vettem észre, hogy ott van velem szemben, a tükör előtt ül. Fölugrottam. ő is föl-

ugrott.


– szervusz – mondtam.– szervusz – mondta közvetlenül, mintha folytatni akarná ott, ahol abbahagytuk.[...]leültünk és rágyújtottunk.– Kornél – törtem meg a csöndet –, nem haragszol?– én? – és vállat vont. – csacsi. terád én sohase haragudhatok.– Pedig volna rá okod. lásd, én haragudtam rád. szégyelltelek a nagyképűek előtt, törtetnem

kellett, megtagadtalak. tíz év óta feléd se néztem. de ma délután, amikor fütyült a szél, ellágyul-tam, és eszembe jutottál. már nem vagyok fiatal. Egy hete múltam negyven. Aki nem fiatal, meg-puhul, s meg tud bocsátani mindent. még a fiatalságot is. béküljünk ki.

Odanyújtottam a kezem:– Na, te nem változtál – gúnyolt. – Folyton érzelegsz.– de te megváltoztál, Kornél. gyermekkorunkban te voltál a felnőtt, te vezettél, te nyitottad ki

a szemem. most te vagy a gyermek.– Hát nem egy a kettő?– épp ezt szeretem benned. Ezért tértem vissza hozzád, és most már vállallak, mindörökre.– mi lelt ma, hogy agyba-főbe dicsérsz?– Hát kit dicsérjek, Kornél? Hát kit lehet oly irigység nélkül szeretnem, mint téged? Hát kit

bámulhatok ezen a ronda világon, ha téged nem, testvérem és ellentétem. mindenben egy és mindenben más. én gyűjtöttem, te szórtál, én megnősültem, te agglegény maradtál, én imádom a népemet, nyelvemet, csak itthon lélegzem és élek, de te világcsavargó, nemzetek fölött röpülsz, szabadon, és az örök forradalmat vijjogod. szükségem van rád. tenélküled üres vagyok, és unat-kozom. segíts, különben elpusztulok.

– Nekem is szükségem volna valakire – mondta –, valami pillérre és korlátra, mert lásd, szét-bomlok – és a szobájára mutatott.

– tartsunk össze – indítványoztam. – szövetkezzünk.– mire?– írjunk valamit, együtt.tág szemeket meresztett. A padlóra köpte cigarettáját.– én már nem tudok írni – mondta.– én pedig csak írni tudok – mondtam.– No lásd – felelte, és keményen rám pillantott.– Ne érts félre, Kornél. én se dicsekszem, csak panaszkodom, akár te. Egészíts ki, mint régen.

Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem. én is segítek majd neked. [...] Alapítsunk társascéget. mit ér a költő ember nélkül? és mit ér az ember költő nélkül? legyünk társszerzők. Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is.

[...]– csak magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. mi is történt? várj csak. voltaképp

semmi. A legtöbb emberrel alig történik valami. de sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tarto-zik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoz-tunk rá, s meg akartuk csókolni. sokszor maga a nő a hazugság, és a vágy az igaz ság. Egy álom is valóság. Ha arról álmodom, hogy Egyiptomban jártam, útirajzot írhatok róla.

– szóval útirajz lesz? – firtattam. – vagy életrajz?– Egyik sem.– regény?– isten ments! minden regény így kezdődik: „Egy fiatalember ment a sötét utcán, feltűrt gallér-

ral.” Aztán kiderül, hogy ez a feltűrt gallérú fiatalember a regényhős. érdekcsigázás. borzalmas.


– Hát mi lesz?– mind a három együtt. Útirajz, melyben elmesélem, hol szerettem volna utazni, regényes

életrajz, melyben arról is számot adok, hogy a hős hányszor halt meg álmában. Egyet azonban kikötök. össze ne csirizeld holmi bárgyú mesével. maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek.

[...]már a földszintre értem. Ott eszembe jutott valami.– Kornél! – kiabáltam föl –, és ki jegyezze majd a kötetünket?– mindegy! – kiabált le. – talán jegyezd te. te tedd rá a neved. viszont az én nevem legyen a

címe. A címet nagyobb betűvel nyomtatják.csodálatosképpen állta a szavát. Egy esztendeig havonta összejöttünk egyszer-kétszer, és ő

mindig hozott valami úti élményt vagy regényfejezetet az életéből. Közben csak pár napra utazott el. történeteit részint gyorsírási jegyzeteim alapján, részint emlékezetemből papírra vetettem, s utasítása szerint rendeztem. így jött létre ez a könyv.

(1933)

15.hallgassatokésbeszéljetekmegközösennéhánybevezetést!

16.gyűjtsétek össze és rendszerezzétek fürtábrábanmindazt, amit a novellaelemzéslehetségesszempontjairólmártudtok!csomagolópapírradolgozzatok!

17. azelbeszélésről

a) Olvassátok el az alábbi összefoglaló szöveg első bekezdését!

b) Folytassátok az olvasást úgy, hogy a négy szövegegységet felosztjátok egymás között, vagyis a továbbiakban mindenki csak egy szövegegységgel foglalkozik!

személyes élettapasztalataitok, valamint olvasói tapasztalataitok nyomán is tudjátok már, hogy

az elbeszélés az egyik leggyakoribb hétköznapi és művészi közlésforma. mint ilyen, bizonyos

szabályok, konvenciók szerint teremtődik, illetve működik.

Az elbeszélés szabályrendszere történetileg és társadalmilag meghatározott, mindig azoknak a

megszokásoknak a rendszere, amelyek egy adott kor nyelvi közösségben érvényesnek számíta-

nak. Az író nem pusztán választ az elbeszélés lehetséges formái közül. választását megszabják

olyan hagyományok is, amelyek nemcsak az író, hanem az olvasók elképzelését is meghatá-

rozzák arról, hogy mit fogadnak el történetmondásnak. ilyen hagyomány például az elbeszélő

műfajok rendszere vagy a történetmondó múlt időben való beszéltetése.

ám az is lehetséges, hogy egy-egy irodalmi alkotás módosítja, esetleg gyökeresen megváltoz-

tatja a műfaj hosszú ideje működő hagyományait, konvencióit. Az elbeszélő műfajok megújí-

tásának, eredetiségének a legfontosabb lehetősége épp a hagyományostól való eltérésben, az

addig szokatlan megalkotottságban rejlik.


1. szövEgrész

Az elbeszélő művek meghatározó jellemzője, hogy bennük a jelek egyik csoportja történetté, a jelek másik csoportja történetmondásos beszédhelyzetté szerveződik. Elbeszélésnek tekintünk tehát minden olyan közlést, amelyik történetet és történetmondót foglal magába. Az elbeszélő közlésben a történet alá van rendelve a történetmondásos beszédhelyzetnek, a nyelvileg meg-alkotott elbeszélői hangnak.

mivel az irodalmi elbeszélés természete a kitaláltság (fikcionalitás), ezért az elbeszélő nem azonosítható az íróval, még akkor sem, ha a közlésforma első személyű (énközlés). A művek világa pedig nem azonosítható a valósággal, még akkor sem, ha az elbeszélt történet egyébként valószerű (mimetikus). A széppróza elbeszélt történeteiben megformált, kitalált szereplők cse-lekszenek és gondolkodnak kitalált helyzetekben és viszonyrendszerben, nyelvileg megalkotott prózavilágban.

vizsgálódásunk egyik meghatározó szempontja épp e megalkotottság mikéntje lehet. A pró-zai szöveg megalkotottsága megfigyelhető a szöveg valamennyi nyelvi szintjén, az elbeszélői tevékenységben és a történetalakításban, az elbeszélő és a megjelenítő (párbeszéd, belső mo-nológ) részekben, a mondat- és szövegformálásban, a szóképek és gondolatalakzatok szövegal-kotó szerepében, illetve az elbeszélés nagyszerkezetében is.

2. szövEgrész

Az események történése a mindennapokban folyamatos és egymást követő, lineáris. Az epikus alkotások elbeszélőjének nem kell szükségszerűen követnie ezt a folyamatosságot, változatos módon beszélheti el a történetet. élhet a dolgok közepébe vágó kezdéssel (in medias res), a visszatekintés (retrospekció) eszközével vagy montázsszerű, kihagyásos, esetleg asszociatív idősíkos elbeszéléstechnikával.

Az időbeliség a tempót is meghatározó tényező. Ha az elbeszélésben az események gyors egymásutánban követik egymást, akkor az időt rövidnek, ha lassú ütemben, akkor hosszúnak érzékeljük. A tempó érzékelésében a befogadó lélektanilag meghatározott saját mércéje is nagy szerepet játszik. mai „pörgős” világunkban például akár vontatottnak is érzékelhetitek a részle-tező, komótos vagy a szereplők gondolatait, érzéseit megformáló történetmondást.

Az elbeszélésben a cselekmény ideje lehet pontosan jelölt (év, hónap, nap, napszak, óra), lehet jelölt, de naptárilag nem azonosítható (egyszer volt, egy nyári délután, a következő napok-ban, egyszerre csak, akkor). Az idő lehet külső (objektív), a történet felől telő és belső (szubjek-tív), valamelyik szereplő tudata, időérzéke felől telő.

Az epikus alkotásokban a tér is függ az időtől, a térviszonyok értelmezése nem különíthető el az időviszonyok értelmezésétől. Előfordulhat az is, hogy a prózavilág megformálásában a tér szerepe hangsúlyos, többletjelentése, metaforikus jelentése van (szabad vagy zárt tér, kopár vagy díszletezett, labirintusszerű, tagolt, egy vagy több helyszín stb.).


3. szövEgrész

Az elbeszélő mindig valamilyen beszédhelyzetből szólal meg, és valamilyen látószögből (né-zőpont) mondja el a történetet. vannak összetett, két személy jelenlétét feltételező és „írott” (vallomás, napló, levél) elbeszélő helyzetek is. A beszédhelyzet és a nézőpont kölcsönhatásban áll egymással. Fontos tehát megfigyelni, kicsoda beszél a szövegben, hányadik személyben, hogyan láttatja a szereplőket (messziről, közelről vagy belülről), az ő nevükben, tehát objektív vagy nem az ő nevükben, tehát szubjektív módon szólal meg, mit mond és mit hallgat el. Egy másik közelítés szerint vizsgálhatjuk azt is: „Ki beszél?” (nyelvi nézőpont), „Ki lát?” (kinek a szemszöge, tudása) és „Ki értékel”? (világképi nézőpont).

A mindentudó elbeszélő ismeri szereplőinek indítékait, gondolatait, érzelmeit, múltját és jövőjét. Az ilyen elbeszélői magatartás értékrendje biztos, a szereplők jellemének lényegét tény-ként fogadtatja el az olvasóval. A korlátozottan mindentudó elbeszélő a prózavilágnak csak né-hány szereplőjét ismeri behatóan, ilyenkor a többiek rendszerint valamelyik szereplő nézőpont-jából mutatkoznak meg a műben. A tárgyilagos elbeszélésmód háttérbe szorítja az elbeszélőt, és a hőst a saját létében mutatja meg (beszélteti, elmondja, de nem kommentálja cselekedeteit, leírja környezetét). Ez az elbeszélésmód az értelmezést, az értékelést, a következtetések levo-nását, a véleményalkotást többnyire az olvasóra hagyja.

Az elbeszélő helyzettel kölcsönhatásban lévő nézőpont az a látószög, amellyel az elbeszélt világra tekintünk. Az elbeszélő, a szereplő és a befogadó viszonyát az értékek is jelentősen meg-határozzák. teremtett szereplőjére az elbeszélő felnézhet, láttathatja egyenrangúnak, de le is nézhet rá, szemlélheti kritikával vagy iróniával hősét. A befogadó a szereplőt tarthatja magánál jobbnak, vele hasonlónak vagy nála rosszabbnak.

4. szövEgrész

A történet rendszerint egy nyitó egyensúlyból indulva, abból kibillenve általában egy új nyugal-mi állapot kialakulásáig tart. Az egyensúlyi állapotból való kibillenést gyakran (egy vagy több) fordulópont vagy hiány (a kulcs) hozza létre.

A történetben az események közötti kapcsolatokat hagyományosan ok-okozati viszonyok határozzák meg (metonimikus elbeszélés). A modern elbeszélésformák azonban gyakran fel-függesztik a történet valószerű (mimetikus) jellegét, és az ok-okozati viszonyok helyett a megal-kotottságot, a szövegszerűséget, az elbeszélésmódot helyezik előtérbe. E művek prózavilága ál-talában mozaikos, töredékes. bennük a különböző utalásos (metaforikus) viszonyok (motivikus ismétlés, metaforikus jelentés, párhuzam, hiány) jutnak meghatározó szerephez.

A narratív szerkezetek mélyén gyakran archetípusos történetekre, magatartásformákra is-merhetünk. ilyen például a beavatás, az utazás mint ön- és világismeret, a próbatétel, az apa–fiú vagy lány–mostoha ellentét, de ilyen a szerelmi háromszög konfliktushelyzete is.


c) A szövegrészek sorrendjében haladva mondjátok el csoporttársaitoknak, miről olvastatok, ta-nítsátok meg egymást arra a tudásra, amire külön-külön szert tettetek!

d) vegyétek elő újra a csomagolópapírt, és ahol szükséges, egészítsétek ki a fürtábrát! A már meg-lévő szempontoktól különböztessétek meg az olvasás és megbeszélés után beírtakat!

18.közzététel

a) tegyétek ki posztereiteket a terem falára, és válasszatok magatok közül szóvivőt, aki válaszol a többi csoportnak a posztereitekkel kapcsolatos megjegyzéseire, illetve kérdéseire!

b) Együttműködő csoportjaitokban maradva, a teremben a poszterek előtt körbe járva tekintsétek meg más csoportok munkáját! tegyetek összevető megjegyzéseket, kérdezzétek a szóvivőt, éljetek kritikai észrevételekkel!

19/1.házifeladat

a) Olvasd el lassan, figyelmesen Kosztolányi dezső Vendég és darvasi lászló sípos, a jós című novelláit!

b) gondolkodj el arról:

milyen kérdéseket firtatnak ezek az elbeszélések, • miért érdekesek vagy közömbösek ezek a kérdések számodra, • milyen szempontok (közelítések, altémák, részterületek) kínálkoznak szerinted a Kosztolá-• nyi-, illetve milyenek a darvasi-novella elemzéséhez, értelmezéséhez!

c) ötleteidet rögzítsd az alábbi t-táblázatban!

K O s z t O l á N y i d E z s ő : v E N d é g d A r v A s i l á s z l ó : s í P O s , A j ó s


KOsztOláNyi dEzső: vENdég

Egyszerre csak Esti szobájában termett.Nem lehetett látni, hogy kicsoda-micsoda. Azt se lehetett látni, hogy alacsony-e vagy magas.A szobában meglehetős sötét volt.leült a karosszékbe, szemben Estivel. rákacsintott, szemtelenül. Hirtelen azt kérdezte:– mondd, szeretnéd újra kezdeni az életet?– Nem értem – szólt Esti.– Azt kérdeztem – hangsúlyozott minden szót –, szeretnél-e valamely formában ismét világra

jönni?– ó – dadogta zavartan Esti, csodálkozva, kitérően –, az attól függ.Hogy került ez ide? Ki engedte be? miért tegezi? Erre gondolt Esti.de a vendég nem hagyta szóhoz jutni.– tehát tárgyaljunk – szólt tolakodó bizalmassággal. – állapodjunk meg, hogy újra születsz, és

boldog leszel, nagyon boldog.– én sohase panaszkodtam. Nem voltam boldogtalan. boldog is voltam. már amennyire egy

ember az lehet.– szóval, hatalom kellene?– Nem.– Pénz, sok-sok pénz?– Nem vágyakoztam többre, mint amennyim volt.– á, elégedett vagy? Úgy látom, te senkivel se cserélnél.– melyik ember cserélne a másikkal? – kérdezte Esti. – szamárság. Ezt csak úgy mondogatják.

de ha komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene bújniok a bőrükből, nem tennék meg. még a púpos, vén koldus se. Az se cserélne senkivel. még az ifjú, délceg királlyal se.

– mivel magyarázod ezt?– Azzal, hogy akkor ők nem volnának ők. márpedig az emberek mindent csak maguknak

óhajtanak. Ha más ember életét élném abban az új életben, akkor nem én élnék. így ez a kérdés tárgytalan.

buta fráter lehetett, hogy ilyen kérdésekkel ostromolta. általában kotnyeles, pimasz alak volt. Esti undorodott tőle.

A vendég fölényesen folytatta:– mást indítványozok: hajlandó volnál újra kezdeni a saját életedet?– Egészen elülről?– Egészen elülről.– megint iskolába járni?– igen.– megint lesni a szeretőmet a domb oldalán?– igen, igen.– megint kihúzatni ezt a zápfogat, és aranyfogat tétetni helyébe?– igen, igen, igen.– Hogy megint ide jussak, ahol most vagyok?– Pont így gondoltam magam is.– Furcsa – mormogta, és eltűnődött.– Hány éves vagy most?– Negyvennégy.– vedd figyelembe, hogyha ajánlatom elfogadod, kerek negyvennégy évet nyersz, minthogy

szerződésünk megkötése után is abban az időben halsz meg, amikor különben meghalnál.


– értem.– Fehér lapot hoztam. csak ki kell töltened. itt a fölhatalmazásom. Akarod látni, hogy ki írta

alá? ámulni fogsz.– Köszönöm. Nem érdekel.– Na – faggatta, miután Esti elnémult. – mért nem válaszolsz?– Ezen gondolkoznom kell.– öt percet adok rá.mindketten hallgattak. valami kattant, valami villant. Esti felé tartotta cigarettáját, megkínálta.

Esti, mint aki egyszer már pórul járt, nem fogadott el tőle semmit. A vendég rágyújtott. Arany ön-gyújtója volt.

– döntöttem – mondotta Esti, alig néhány másodperc múltán.– és hogy szól a döntésed?– Úgy, hogy nem.– tessék?– Nem, nem.– érdekes. mi bírt erre az elhatározásra?– Fogalmam sincs. itt belül, a lelkem mélyén egy hang azt súgja, hogy nem, nem, nem.– tudod, hogy az, amit elkövetsz, őrültség?– lehet.– tudod, hogy ily könnyelműen visszadobni negyvennégy évet, melyhez most ingyen juthatsz,

ajándékképpen, bűn?– lehet.– talán unnád másodszor az ügyet?– soha életemben nem unatkoztam.– vagy öngyilkos akarsz lenni?– Eszem ágában sincs.– Hát akkor mi ennek az értelme?– mi annak az értelme, hogy ajánlatodat elfogadjam?– Az a sok-sok öröm és gyönyörűség, mely még várhatna rád. tavasszal a föld párázik, cseresz-

nye érik, záporpatakok rohannak...– Hagyjuk ezt. A költészethez én jobban értek. Hagyjuk.– Nem volt jó az élet? Nem volt érdekes? Nem volt szép?– jó is volt. érdekes is volt. szép is volt. de...– de?– de elég volt.– Elfáradtál?– tomboló erő lüktet bennem. Ellenben már túl vagyok az életem nagyobbik felén. lemorzsol-

tam. Ez pedig eredmény. Közelebb érkeztem a célhoz.– mi a cél?– A megsemmisülés.– Azt hiszed?– Nem hiszem, hanem minden elmúló napommal jobban és jobban tudom.– Eszerint a halál a föladatod?– Nem a halál – arról nem tudom, hogy micsoda, és így nem is törődöm vele –, hanem a

meghalás. Ez már rám tartozik. Ezt el kell egyszer intéznem. Ez minden ember egyetlen komoly föladata. Ez az a nagy-nagy vizsga, melyet föltétlenül le kell tennünk. Hát én örülök, hogy már fel-sőbb osztályba léptem, hogy öregebb vagyok, s nem csábít az a gondolat, hogy alsóbb osztályba kergessenek. bámulom azokat a csodálatos tanulókat, akik már kiállták ezt a vizsgát.


– Nem félsz tőle?– A halottak nagyon jó helyen lehetnek. legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredz-

kedett vissza. ja igaz, mért nem támasztod föl a halottakat?– Ne viccelj.– majd én megmondom, hogy miért nem támasztod föl a halottakat. Azért, mert ők nem is

akarnak föltámadni. Költögeted te mind-mind, de ők csak rázzák a fejüket, szomorúan. Azt felelik neked, amit most én, hogy nem kell, nem kell.

A vendég keresztbe tette lábait. Új cigarettára gyújtott. Könnyedén jegyezte meg:– igen, a nirvána. ismerem ezt az elméletet. te buddhista vagy?– Nem.– szabad kérdeznem, mi a vallásod?– Az, amit az anyakönyvi kivonatomba beírtak.– csak azért érdeklődöm, mert végre tudni szeretném, hogy voltaképpen miben is hiszel te?– Ez abból, amit eddig közöltem, bizonyára kiderül.– Helyes. tévedsz azonban, amikor ennyire megveted azt, ami körötted van. én se dicsekszem

vele. Elismerem, hogy nem egészen tökéletes. szerényebbnek kellene lenned. Nem szabad lehe-tetlent kívánni.

– én nem is kívántam lehetetlent.– Hát mit kívántál?– semmit – kiáltott torkaszakadtából. – vagy én hívtalak ide téged? Ki hívott ide, most vagy

bármikor is? mindig magad jöttél. mindig magad toltad ide a pofádat.– bocsáss meg – hebegett a vendég.– mi bajom volt nekem Nagy sándor korában? – ordított Esti magánkívül. – mi a fene bajom

volt nekem Xiv. lajos korában, és a Fáraók és v. Károly és ii. lipót korában? semmi bajom se volt, semmim se hiányzott. 2000-ben ismét nem fog nekem hiányozni semmi, és 3000-ben se és 5000-ben se, és aztán soha többé nem fog hiányozni nekem semmi, semmi. csak most – üvöltötte –, csak itten. Eredj innen, takarodj. takarodj.

– csöndesebben – figyelmeztette hidegen a vendég, és fölállt, mint egy kirúgott ügynök, aki ócska portékáját nem bírta elsózni. – Azért ne haragudj.

– Nem haragszom – lihegte Esti.Amint előtte állt, egy pillanatra látta az arcát. Krétafehér arca volt. látta a szemét is. Nagy,

mozdulatlan szeme volt.– Hát – búcsúzkodott a vendég – béküljünk ki. Nem sikerült az üzlet – tette hozzá utolsó kísér-

letül, s rávillantotta gúnyos, fürkész mosolyát, hátha közben meggondolta a dolgot. – Nem sikerült. sebaj. Hiába jöttem.

– Úgy látszik – felelte Esti.Akkor kiment, gyorsan.esti utána se tekintett.

(1930)

dArvAsi lászló: síPOs, A jós

Kávészagra ébred. Az apja fölötte áll, kócosan, kigombolt pizsamafelsőben. de olyan harsány bi-zalommal bámulja, hogy a gyerek nyomban lecsukja a szemét. ma elviszlek, mondja a férfi, és megpaskolja az arcát. Ahogy mondom, ma velem jön a fiatalúr!

A gyerek kelletlenül hunyorog.örülsz, kérdezi a férfi, miközben az izmait tornáztatja.örülök.


Hiszen megígértem, lihegi a férfi.A villamossal hosszan utaznak, a gyerek az ötödik megállóig számolja, aztán azokat az uta-

sokat figyeli, akik nem váltanak jegyet. Később buszra szállnak, néhány percre még a városból is kikanyarodnak, puszta földeken, gazos szántókon, elhagyott raktárak mentén járnak, de aztán mégis visszakerülnek a városba. A gyerek nem járt még erre. mindenütt építkeznek, munkagépek dörögnek, száll a por, munkások integetnek, sört isznak, kiabálnak. A végállomás következik, innen gyalog mennek tovább. A környék letisztul, családi házak, irodaépületek, autókölcsönzők, kisáru-házak és villódzó kocsmafeliratok váltják egymást. rend van, megbízhatóság.

Új park frissen nyírt gyepén haladnak át. A gyerek mégis úgy érzi, hogy az apja elbizonytala-nodik.

lesz itt egy ember, mondja a férfi.igen, válaszol a gyerek.sípos a neve, és nem lát, mondja idegesen a férfi.vak?Nem szabad hinni neki, mondja a férfi.Hazudik, kérdezi a gyerek.soha ne félj, mondja a férfi, soha.megfogja a gyerek kezét, s a fűszagon átvágva, egy árnyas mellékutcába fordul vele. A mel-

lékutca sugárútra vezet, az utolsó kapualjból már kilóg a vak botja. A látvány minden körülménye az ismeretek megbízhatóságára játszik. A felfordított kalap, a keresztbe fektetett fehér bot, az emelt fejtartás, a férfi kortalansága, mintha az egész arcával nézne. A gyerek sokszor látott már ilyet, és nem érti, az apja miért olyan feszült, talán még fél is, gondolja a gyerek, hiszen mi másért szaporázná így a lépteit, mintha észrevétlenül akarna elsurranni a vak ember előtt, s már valóban túljutnak a lefektetett fehér bot vonalán, amikor utánuk szólnak.

Kulcsár Úr!A férfi megáll, elengedi a gyerek kezét.sípos úr, mondja kelletlenül.Nincs egyedül, mondja a vak.A fiam, mondja a férfi, és maga elé tolja a gyereket.A vak feltartja a fejét, mozog az orrcimpája.szépen lélegzel, fiacskám, mondja.A gyerek most visszatartja a lélegzetét, undor fogja el.Nyugodtan kérdezzél, mondja a vak. Habos a szája, s mintha maroknyi főtt rizs forogna a fogai

között.Amit csak akarok, kérdezi a gyerek, és visszanyeli a gombócot. Az apja pénzt vet a kalapba,

aztán türelmetlenül szorít a vállán, de a gyerek közelebb kép.Ki tiltja meg, hogy kérdezz, bólint a vak, s akár szemének tükre, merev és átlátszó lesz az arca.Hallottam tegnap egy szót, mondja elszántan a gyerek.tegnap?vagy tegnapelőtt.csak egyet?ártatlanság, mondja gyorsan a gyerek.ártatlanság, ismétli a vak, s egyszerre olyan mély lesz az arca, mint amikor a hajnali vízbe ide-

gen követ dobnak. de csak egyetlen pillanat az egész.ártatlanság, nevet üres szájjal a vak, ártatlanság!A gyerek várja, hogy valami mégis kifordul az ajkai közül.ártatlanság, fiacskám, kiabálja a vak, ártatlanság!Hallja ezt, Kulcsár úr?!


A férfi megelégeli, és nagyot ránt a gyereken.mintha valami megakadt vödrön rántana, melyet egy kút hiábavaló mélységére bízott az

imént.most már sietnek. még néhány utca, néhány forgalmas kereszteződés. villanylámpa követ-

kezik, és máris megérkeznek. Az üvegezett épület kívülről kisebbnek tűnik, de amikor beengedi őket az automata üvegajtó, nyomban feltárul a méretek diszkréten bújtatott nagysága. A gyerek úgy érzi, nem tudna többet képzelni annál, mint amit éppen lát. A látvány, a szűrt fényű csillogás teljesen lefoglalja az érzékeit.

A portás mosolyogva kiköszön a fülkéből.Kulcsár úr, régen láttuk!Az első emeleten kezdik. sokan várakoznak errefelé, habár az ügyfelek sora megbízhatóan és

gyorsan fogy. A férfi mosolyog, fel-alá járkál, nyugodtan cigarettázik. A folyosó falán pálmafás, kó-kuszdiós poszterek, homokpadok, tengeri kikötők, kövér sirályok képei. A gyerek az előtéri szökő-kutat nézi, a lassú aranyhalakat, a vízbe dobált érmék csillogását. A vízbe lógatja az ujját, megérinti a halakat, egészen közel hajol a vízhez és pofákat vág.

aztán liften utaznak.tetszik, mosolyog a férfi.tetszik, mondja a gyerek.A férfi újabb helyeken várakozik. mindenütt ismerősként kezelik, figyelmesek hozzá, kezelnek

vele, a férfi ilyenkor szól néhány szót, hagyja, hogy veregessék a vállát, nagyokat nevet, alig akarja abbahagyni.

milyen nagy, komoly fiú, mondja egy adminisztrátor.Az enyém, mosolyog a férfi, az én fiam.A telt, nagymellű nő lehajol hozzá, megsimogatja a gyerek orrát.érezted az illatát, kacsint a férfi.Egyszerre a gyerek azt érzi, hogy ismerős itt. mintha nem ma járna először ebben az első pilla-

natban labirintusnak tetsző épületben. mintha régről ismerné az egyenruhás hivatalnokok kedélyes figyelmességét, az ügyfelek nyugalmát, a kérvényeket író tollak sercegését, a várakozás kíméletes csöndjét, az ajtónyitás személyre szabott reményét, az aranyhalakat, a húsos levelű díszvirágokat, az automatákat és a lift búgását. A gyerek úgy érzi, már nem tudna eltévedni itt, ismerős minden szöglet, folyosókanyarulat, fényfolt és illatfelhő.

és ettől valahogy nagyon szomorú lesz.Harangoznak, mire újra kint topognak az utcán.Eszünk valamit, kérdezi hunyorogva a férfi.éhes vagyok, mondja a gyerek.A bisztró a szomszédos utcasarkon áll, önkiszolgáló.rántotthúst esznek.rizst kérsz, kérdezi a férfi, közben lehajtja a pálinkát.Kérek, mondja a gyerek, még, mondja, még.A gyerek nézi az apját.Nem szabad hinni neki, kérdezi egyszerre.micsoda, bámul a férfi.tényleg hazudik?Kicsoda?A sípos, mondja a gyerek.A férfi értetlenül bámul.leteszi a villát, egészen olyan, mint akit megbántottak.most meg mi a fene bajod van, kérdezi.


A gyerek hallgat, turkálja a rizst, beleeszik.tessék. mondd meg, mi bajod van!A gyerek eszi a rizst.miért hazudik sípos úr, kérdezi aztán tele szájjal.Nézi az apját, és nem tudja eldönteni, nyelni vagy köpni lenne könnyebb.

(1994 – kötetben való megjelenés)

5.a z a d y - v i t a é s a k o s z t o l á n y i - v i t a

P O l i t i K A i é s m O r á l i s K i H í v á s O K ,

m O r á l i s é s E s z t é t i K A i v á l A s z O K

Az irodalmi élet természetes velejárói a többnyire egyazon korban élő, azonos vagy külön-böző nemzedékhez tartozó alkotók között különféle művészi-művészeti kérdésekben zajló viták. Ebben a modulban az Ady költészete körül kialakult vitába és a folytatásának is tekint-hető Kosztolányi-vitába nyerünk betekintést. Az olvasásra-gondolkodásra kínált esszé-, tanul-mány- és kritikarészletek segítségével a művészet szerepéről, művészet, erkölcs és politika viszonyáról ismerünk meg nézeteket, és formálunk magunk is kritikai véleményt. Elkezdjük az írópárokban végzett munkát: mindenki megtervezi saját novellaelemző esszéjét, és elké-szíti vázlatát.

19/2.azírásfolyamatról

a) Alakítsatok írópárokat! A következő órák egy-egy részében írópároddal fogsz dolgozni egyéni feladatod minél sikeresebb megvalósításáért.

b) Olvasd el az alábbi tájékoztató szöveget arról a folyamatról, amelynek megvalósítását most kezditek el!

A következő, több tanórára átnyúló és otthoni tevékenységet is igénylő feladat célja egyrészt

az, hogy a novellaelemzésről való tudásodat alkalmazd egy ismeretlen elbeszélés értelme-

zésében. másrészt az, hogy az értelmezés-elemzés folyamatában szerzett olvasói tapaszta-

lataid alapján lépésről lépésre írj meg egy 60-80 soros novellaértelmező esszét, amit tanárod

osztályzattal is értékel majd.

írásod célközönsége az osztályod. legjobban sikerült részleteit, legizgalmasabb meglá-

tásait egy „novellaelemző műhely” órán fogod felolvasni, bemutatni osztálytársaid egy ré-

szének. Ez a tény nemcsak azért fontos, mert „valódi közönségnek” írsz, hanem azért is,

mert meg kell majd gondolnod ennek a kommunikációs helyzetnek az írásodra vonatkozó

következményeit (címzett, megszólítás, kapcsolattartás stb.).

Az írásfolyamat munkálataiban segítségedre lesz írópárod, aki saját dolgozatát készíti,

ugyanakkor azzal, hogy meghallgat, kérdez, véleményt mond, javasol, igyekszik segíteni,

támogatni téged a munkádban. tedd ezt te is: hallgasd meg figyelmesen, amikor erre kér a

feladat, tisztázó kérdéseiddel, észrevételeiddel, jó szándékú kritikáddal segítsd abban, hogy

a lehető legjobb dolgozatot írhassa! mindketten pontosan tartsátok be az egyes lépésekhez

kapcsolódó útmutatásokat!

c) beszéld meg az olvasottakat írópároddal!

d) Ha maradtak megválaszolatlan kérdéseitek az olvasottakkal kapcsolatban, tegyétek fel őket tanárotoknak!

19/3.anovellakiválasztása

a) írópároddal beszéljétek meg a két olvasott novelláról t-táblázatban rögzített véleményeteket, ötleteiteket!

b) tegyetek fel egymásnak tisztázó, pontosító kérdéseket, próbáljatok választ keresni rájuk!

c) javasoljatok egymásnak kiegészítéseket, újabb szempontlehetőségeket!

d) mindketten egészítsétek ki saját t-táblázatotokat a beszélgetés során felmerült újabb ötletek-kel!

e) beszéljétek meg, mi minden következik novellaelemző írásotokra vonatkozóan abból a kom-munikációs helyzetből, hogy egy novellaelemző műhely hallgatósága előtt teszitek majd közzé alkotásotokat!

f) mérlegeld, melyik novella tetszett jobban, melyikről írnál szívesebben vagy könnyebben, me-lyik jelent nagyobb kihívást számodra, és vállalod-e ezt a kihívást!

g) döntsd el, melyik novelláról írsz értelmező esszét!

választott novellám:

Az írásfolyamat fázisai a következők lesznek:

i. tervezés (olvasás ötletelés témaválasztás a kommunikációs helyzet meggondo-

lása anyaggyűjtés anyagelrendezés vázlatkészítés vázlatmegbeszélés váz-

latkorrekció)

ii. Piszkozat (az első szövegváltozat megírása felolvasás kritikai szövegelemzés)

iii. átdolgozás (az elemzés javítása, átírása vagy újraírása felolvasás helyesírás ellenőr-

zése, korrektúra)

iv. Közreadás (nyilvános felolvasás értékelés beadás)


A z A d y - v i t A é s A K O s z t O l á N y i - v i t A 10 5

19/4.házifeladat

a) gyűjts anyagot leendő írásodhoz!

b) Készíts szempontonként részletes jegyzeteket vizsgálódásodról!

c) Az anyaggyűjtéshez válassz a már megismert grafikai szervezőkből (például kettéosztott napló, szemponttáblázat, halmazábra, t-táblázat, fürtábra)! A grafikai szervezők segítenek neked a gyűjtött anyag elsődleges elrendezésében.

d) Ha darvasi lászló novelláját választottad, hasznos újraolvasnod Kosztolányi dezső a kulcs című novelláját is, a Vendég pedig természetesen kapcsolatba hozható más Esti-történettel vagy Kosztolányi-verssel.

e) rendezd el a gyűjtött anyagodat! válassz ki néhányat a szempontok közül, amelyeket fontos-nak, jellemzőnek, beszédesnek, egymással összekapcsolhatónak tartasz!

f) A kiválasztott szempontok alapján fogalmazd meg dolgozatod címét!

g) Készítsd el dolgozatod (logikai) vázlatát az alábbi gondolkodástérkép segítségével! (Nem kell minden vonalra feltétlenül írnod valamit, nem kell a tárgyalásnál mindenképp 5 szempontot választanod, viszont próbáld tartani a szerkezeti egységekre és alegységekre vonatkozó tám-pontokat!)

i. A tervezés

Az igazi szakértők, dolgozzanak bár egészen különböző területeken, valamennyien azt vall-

ják, hogy nagyon sok időt töltenek tevékenységük megtervezésével. így van ez a „profi”

írók esetében is. A megkérdezett regényírók például rendszerint azt mondják, hogy egy-

egy új regény megírásakor a ráfordított idő 80-85%-át a tervezés tölti ki. A jó terv a sikeres

produktum létrehozásának előfeltétele. Ez igaz más írásművek, például elemző dolgozatok

megírására is.

bizonyára emlékszel szabó magdának az abigélről szóló modulban olvasott gondolatai-

ra, melyekkel írói munkamódszerét jellemzi: „mielőtt írni kezdenék, hónapokig hőseimmel

élek. Egy külön füzetben elkészítem személyi lapjukat és életüknek a regényben ábrázolt

időszak alatt történő eseményeit. Ki kit szeret, hol dolgozik, milyen problémákkal küzd.

Előfordul, hogy rajzzal is kiegészítem ezt a »káderlapot«. Feltérképezem a házukat, beren-

dezem szobájukat. Ezután fogok csak a regény szerkezeti vázlatához, és mikor a beosztott

forgatókönyv elkészül, már csak le kell ülnöm a géphez. A hősök maguk diktálják nekem

sorsukat, gondolataikat.”


A téma tág köze-lítése: a választás indoklása, közelítési lehetőségek, kérdé-sek, feltevések

A téma leszűkítése: néhány szempont vizsgálatának „meg-ígérése” indoklással

visszatérés a beve-zetés „ígéreteihez”: a kifejtő rész ösz-szegzése, következ-tetések levonása

Kiterjesztés: általá-nosítás, értékelés, kritika, további kér-dések, lehetőségek felvillantása

bEvEzEtés bEFEjEzés

cím:

tárgyAlás: tétElmONdAt – bizONyítás – KövEtKEztEtés láNcszErŰ ElőrEHAlAdásábANA megígért szempontok részletes vizsgálata a választott műben: elemzés, értelmezés, válaszkeresés a feltett kérdésekre, bizonyító erejű példák a szövegből, esetleg összevetés

szempont(1)

szempont(2)

szempont(3)

szempont(4)

szempont(5)


h) dolgozatod végső önértékeléséhez a következő szempontok nyújtanak segítséget! Olvasd el figyelmesen, és már a tervezéstől kezdve igyekezz nekik megfelelni munkádban!

A m i N ő s í t é s s z E m P O N t j A

á l l í t á si g E N (+) N E m ( – )

szErKEzEt/mŰFAj

1. bEvEzEtés

bevezetésemben értelmeztem a címet, illetve témát, és kiválasztottam néhány szempontot, amelynek vizsgálatát megígértem.

szErKEzEt/mŰFAj

2. tárgyAlás

Kiválasztott szempontjaimat logikus sorrendbe fűzve adtam részletes értelmezést.

állításaimat a vett példákkal igazoltam, a példákat értelmez-tem.

Ahol lehetett, kapcsolatot teremtettem más szövegekkel (novellával, illetve verssel).

szErKEzEt/mŰFAj

3. bEFEjEzés

befejezésemben visszautaltam a címre, illetve témára és megígért szempontjaimra.

Az összegzés nyomán levontam a következtetést, véleményt formáltam.

A zárlatban vázoltam a továbbgondolkodás lehetőségeit.

glObális szErKE-

ZeT

betartottam a terjedelmet (kb. 60-80 sor), ügyeltem az ará-nyosságra és a bekezdések, mondatok közti kötésre.

mŰvEltség (tudás-

bázis)

Az írásom bizonyítja, hogy képes vagyok önállóan novellát elemezni, ismerem és értően használom a Kosztolányi-élet-mű vonatkozó adatait.

gONdOlKOdás Az írásom bizonyítja, hogy törekedtem tárgyszerűségre, ugyanakkor eredeti és kritikus gondolatok, vélemények megfogalmazására és alátámasztására.

HAtásOsság A szövegalkotásban törekedtem a hatásosságra (például: izgalmas szófordulatok, változatos modalitás, hatásos pár-huzamok, ellentétek vagy kérdésfelvetés, meglepő követ-keztetés).

NyElvi miNőség A tartalomnak megfelelő, világos és gördülékeny, a kommu-nikációs helyzetet szem előtt tartó nyelvhasználatra töre-kedtem.

HElyEsírás, írásKéP vigyáztam a külalakra, és ellenőriztem helyesírásomat.

1. azokkal az irodalmialkotásokkal, amelyekbőlazalábbi idézetekvalók, akorábbifejezetekben(Biblia, Ars poeticák, Itthon vagyok)találkoztál.

a) Próbáld felidézni az idézetek alapján a művek szerzőjét és címét!

b) Az idézet segítségével emlékezz vissza arra is, mit állított a szöveg a költői szerepről, illetve a művészet szerepéről!


i d é z E t s z E r z ő , m Ű c í mK ö l t ő i s z E r E P é s m Ű v é s z E t é r t E l -

m E z é s

(1)de bőjt s jámborság néked mint a pélva,mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

(2)Pusztában bujdosunk, mint hajdanNépével mózes bujdosott,s követte, melyet isten küldevezérül, a lángoszlopot.

(3)Ne mondd te ezt se, azt se,hamist se és igazt se,ne mondd, mi fáj tenéked,ne kérj vigaszt se.

(4)van hallgatód? nincsen?te mondd, ahogy isten Adta mondanod,bár puszta kopáron– mint tücsöké nyáron – vész is ki dalod.

(5)Ha van isten, ne könyörüljön rajta:veréshez szokott fajta,cigány-népek langy szívű sihederje,verje csak, verje, verje.

A modernség egyik legtöbbet vitatott kérdése, vajon mire való a művészet. gondolkodók és művészek erre a kérdésre általában kétféleképpen adták meg a választ. Az egyik álláspont szerint a művészet önálló, teljesen független valami, amely csak a saját törvényeinek enge-delmeskedhet: művészet a művészetért (l’art pour l’art). A másik szerint az irodalomnak társadalomformáló szerepe van, ki kell fejeznie a kor nagy eszméit, törekvéseit is, állást kell foglalnia az emberiség, a társadalom nagy kérdéseiben. Erre a dilemmára a magyar klasszi-kus modernség művészei is különböző válaszokat adtak.

2. azalábbiszövegrészletekbenamagyarklasszikusmodernséghárommeghatározóköltőjevallművészetfelfogásáról.

a) dolgozzatok háromfős csoportban! Olvassátok el a szövegrészleteket, és tegyetek fel mind-egyik „szerzőnek” 2-3 problémafelvető kérdést, amire szerintetek a szövegrészletekben vagy azokat továbbgondolva „válaszolhatnak”!


s z ö v E g r é s z l E t E KP r O b l é m A F E lv E t ő K é r d é s E K

A „ s z E r z ő H ö z ”

Furcsa az én dolgom ezekkel a politikás versekkel, me-lyeket sok dühvel, kedvvel írogatok néha, s melyekért mindig lehordanak esztéta barátaim. ők azt tartják, hogy az ilyen versekkel lefokozom magamat, és meg-gyöngítem egyéb poézisomnak emberibb és súlyosabb dokumentumait. Nem tehetek róla, hogy érdekel, izgat, foglalkoztat a saját magyarságom s a magyarság együt-tes kínja, problémája, sorsa.

(Ady Endre: „Egy bűnös vers – rohanunk a forradalom-ba”, részlet, Világ, 1913. augusztus)

Politikához nincsen közöm; amihez közöm van, az az erkölcs. Az érdekcsata nem érdekel. Annál inkább ér-dekel az, ami fölötte áll minden küzdő érdeknek. Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdődő barbárság lármája közt ébren tar-tani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. megóvni egy jobb idő számára az emberiesség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét.

(babits mihály: „A tömeg és a nemzet”, 1938, részlet. in: babits mihály: esszék, tanulmányok)

bevallom harmadszor, hogy hiszek a költészet öncé-lúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy szép legyen. Annak idején ezzel jelentkeztem. Akkor ellen-zék voltam. Egy hazafiaskodó szólamokat hangoztató közösség követelte, hogy „valljak színt”. Azt feleltem, hogy magyar vagyok, magyarul írok, s ennél nagyobb szerelmi vallomást nem tehetek népemnek. verseim mellé nem voltam hajlandó erkölcsi bizonyítványt is mellékelni. rövid ideig diadalmaskodott az elvem. most újra ellenzék vagyok. Ha egy költő bármely ér-dek szószólójává válik, szolgává aljasul. tudom, hogy a világon és az emberi dolgokon való öntelen elrévü-lést szavakkal való játéknak minősítik a tett szélhá-mosai, a népszerűség kis vámszedői, mintha szavak-kal játszani nem annyi volna, mint magával az élettel játszani, s mintha a szavak nem volnának oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek. semmi okom sincs megtagadni hitemet ezekben a mostoha időkben. Az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda.

(Kosztolányi dezső: „önmagamról” – részlet, nyugat, 1933. január 1.; in: in memoriam, 13–14. o.)


b) Osszátok ki a szerepeket: egyikőtök Ady, a másik babits, a harmadik Kosztolányi legyen!

c) Üljetek össze egy másik csoporttal! válaszoljatok szerepetek szerint a másik csoport által fel-tett, szövegrészletenként egy kérdésre!

d) cseréljetek! tegyetek fel szövegrészletenként egy újabb kérdést a másik csoport „Adyjának”, „babitsának”, „Kosztolányijának”!

e) Folytassátok váltogatva a kérdezést, amíg van kérdésetek vagy az idő le nem telik!

3. azalábbiszövegrészletesterházypéterkortársírónknakamindentudásegyeteménelhangzottelőadásábólvaló.olvassátokel,éskeressetekközösenválasztakérdé-sekre!

a) Ady, babits vagy Kosztolányi művészetfelfogásához áll közelebb Esterházyé? (indokoljatok!)

b) mit jelent, hogy az író kőműves? magyarázzátok meg a metaforát!

c) szerintetek mi a különbség aközött, hogy az író van jó barátságban a nyelvvel vagy a nyelv az íróval?

szokták mondani, az író szerszáma a nyelv. Ez majdnem igaz. én szívesen látom az írót, maga-

mat – mint kézművest. még inkább kőműves. Kőmíjjes. tégla, malter, rakni, nő a fal, leomlik,

újra, föl-le, Kelemenné, szóval valami nő. […]

én személy szerint jó barátságban vagyok a nyelvvel – nyelven a magyart értem –, illetve ő

van velem barátságban, megengedi ezt a barátságot, mert az még igaz lehet, hogy a kolléga volt

az úr, a vers csak cifra szolga, ám végül is a nyelv az úr.

Ezért van az kérem, hogy hűséggel nem az országomnak, nem hazámnak tartozom, nem

az osztályomnak, ha van, nem a családomnak, hanem egyes-egyedül a nyelvnek tartozom, a

magyar nyelvnek. jó társaságban vagyok.

(Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből, 2003)

A z A d y - v i t A é s A K O s z t O l á N y i - v i t A 1 1 1

d) mit jelent szerintetek a nyelvnek tartozni hűséggel?

e) Felismeritek-e, milyen műveket von intertextuális játékba a szöveg? Ha nem, nézzetek utána a világhálón!

4. kosztolányiadyról

Ady halálát követően személye és költészete körül hamarosan irodalmi kultusz alakult ki. Az irodalmi kultusz jellemzője, hogy túlmutat a poétikai-esztétikai szempontokon, és beállító-dásban, az irodalmi beszédmódban és a szerző személye körül kialakult szokásrendszerben is megtapasztalható. A kultuszban az utókor megkülönböztetett tisztelete nyilvánul meg, ugyanakkor a személyről, életművéről való beszéd túllép az ellenőrizhetőség feltételein, hoz-zá kultikus vagy ideológiai mozzanatok is tapadnak.

Ady halálának tízéves évfordulóján, 1929-ben a toll című folyóirat vitát kezdeményezett az Ady-életmű elfogultságtól mentes újraértékelésére. Kosztolányi dezső az írástudatlanok áru-lása. Különvélemény Ady Endréről című írásával vett részt a vitában, s illette kritikával az Ady-kultuszt és Ady költészetét. Az alábbiakban ebből az írásból olvashattok néhány jellemző részletet.

a) Négyfős csoportotokon belül alakítsatok párokat, és jelöljétek számmal a párosokat! Olvassátok el az alábbi részleteket, és beszéljétek meg párosotok kérdéseit!

[…] Pontról pontra elmondom, úgy, ahogy bennem él, mi idegenít el ettől a költészettől. véle-ményemet nem tartom csalhatatlannak. csak egy ember szava ez. de egy olyan ember szava, aki pályája során elégszer tanúságot tett arról, hogy hű egyetlen meggyőződéséhez és hitvallá-sához, az irodalomhoz, s a jobb- és baloldal íróit pártatlanul ítéli meg. […]

[Ady] gondolatvilágának főtengelye: a messianizmus. Az a tudat, hogy a világ boldogtalan, s az a hit, hogy valakinek, egy új megváltónak kell jönnie, s az majd mindent egy csapásra jóvá-tesz és rendbe hoz. […]

ő maga is „küldetést” érez, mégpedig többfélét. Az első körülbelül az, hogy ennek a földnek a messiása legyen. Hogy miből áll az ilyenfajta küldetés, nem tudjuk. gyakran halljuk, hogy „harcol”, és fajtáját ostorozza a jövő felé. A beállítás kissé az irodalomtörténeti könyvek mintáira emlékeztet. Hiszen a politika manapság mindenütt mesterség lett és tudomány. éppen ezért a politikai költészet pusztulóban is van. […]

vajmi kevéssé valószínű, hogy egy költő, a jelenkor reklámparkjai, kormányrendszerei köze-pette mindaddig követeli verseiben az általános, egyenlő, községekre is kiterjedő, titkos válasz-tójogot, a hadikölcsönök valorizációját, a munkáskórházakat és napközi otthonokat, míg azokat meg is adják. […]

1. PárOs

(1) Keressetek a bírálatból olyan szempontokat, amelyek érvként szolgálnak a Kosztolányi ízlése, irodalomfelfogása szerint való költészet mellett!

(2) támasszátok alá vagy cáfoljátok az érveket a Kosztolányi-életműből, esetleg más olvasói ta-pasztalataitokból vett példákkal!

A költő a kifejezés művésze. Hivatása az, hogy a benne alaktalanul forrongó természeti erő-ket, melyeket értelemmel nem lehet megközelíteni, érzékletesen megformálja, mintegy létezőt teremtve a megfoghatatlanból, s ezzel a roppant munkával véget is ér hivatása. Ha politikai költészetre vetemedik, két veszedelem fenyegeti. vagy néven nevezi, hogy mit akar, s akkor tar-talmas, de művészileg lapos és unalmas. vagy pedig csak céloz erre, messziről, tétován, s akkor pufogóvá, fráziscséplővé, jelszavassá válik, afféle dörgedelmes néptribunná. […]

Azok, akik vele együtt jelentkeztek, a maguk útján jártak. lendülete bátorítólag hatott egye-sekre, de vezérkedése csak társadalmi jellegű volt. Az irodalmi matéria, melyet hozott, nem alkalmas a folytatásra, mások fejlesztésére. csak jelszavai keringenek, de szavai nem váltak vérré, mint Petőfiéi vagy Aranyéi. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem gazdag. Azok az újítások, melyekkel kísérletezett, összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek. […]

maradandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Arany, se vörösmarty, se berzsenyi mellett, csak az érdekes, csonka nagy tehetségek között. […]

(Kosztolányi dezső: „Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről” – részletek, a toll, 1929.)

112 s z ö v E g é r t é s - s z ö v E g A l K O t á s • 1 0 . é v F O l y A m

A z A d y - v i t A é s A K O s z t O l á N y i - v i t A 113

2. PárOs

(1) Keressetek a bírálatból olyan szempontokat, amelyek érvként szolgálnak Kosztolányinak az Ady-költészet ízlése, irodalomfelfogása ellen!

(2) támasszátok alá vagy cáfoljátok az érveket az olvasott Ady-versekből vagy más olvasói tapasz-talataitokból való példákkal!

b) csoportotok másik párosával vitassátok meg az érveket, formáljatok véleményt a kérdésről!

5. azalábbiszövegrészletekakosztolányi-életműbefogadástörténetébeengednekbe-pillantást.olvasdelarészleteket,éstöltsdkiatáblázatot!

1. szövEgrészlEt

bántásnak ne vegye se ő, se más: ő olyan költő, akire egyenesen az irodalomnak van szüksége. Emberi dokumentumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat. valami félelmetesen új egyéniségnek gyilkos tolakodásával vagy tiltakozásával sem keseríti ő el a jámbor lelkeket. ő művész, ő költő, ő író, nem tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e magam értetni: ő irodalmi író. bevallom, hogy az én számból nem éppen dicséret ez ma, amikor egyre biztosabban kezdem gyűlölni az irodalmat.

(Ady Endre: „négy fal között – Kosztolányi dezső verseskönyve”, Budapesti napló, 1907. június 1. in: réz Pál [szerk.]: Hajnali részegség, in memoriam

Kosztolányi Dezső, Nap Kiadó, 2002, 38. o.)


2. szövEgrészlEt

Kosztolányi politikaellenessége elválaszthatatlanul összefügg egy olyan művészetszemlélettel, amely éles különbséget tesz a költészet tartalmi és formai elemei között az utóbbiak javára: nem a tartalom a fontos a versben, mert ebben az esetben az idézet szerint a költészet „rideg értelmi játékká aljasulna”, hanem a forma, a szavak, a hangok, a betűk. Ez a művészetszemlélet a legtisz-tább l’art pour l’art. […]

A világirodalomnak azok a költői, akik gyakorlatukban ezt az elméletet vallották, egytől-egyig mind haszonélvező, parazita kapitalista-polgári társadalom talaján lettek naggyá. Úgy kellettek ők ennek a rothadó társadalomnak, mint egy falat kenyér, hiszen bennük találta meg a parazita-kapi-talista réteg saját létjogosultságának igazolását.

(szabó árpád: „Polgári költészet – népi költészet”, Valóság, 1946/6.)

3. szövEgrészlEt

Egy éppen összeomlott világban lettünk költővé, ahol nem volt kenyér és bor, nem volt tea (langy téa), nem volt színes kapuablak, mert nem volt ház, otthon, kör, négyszög, mértani hely sem, ahová elhelyeztük volna megmaradottságunkat. Hát hogy bírtuk volna elkerülni a szembenézést a Kosztolányi-féle csodálatos kisvilág és nagyvilág pusztulásával, egyáltalán a pusztulással? de nem-csak nagyon is fiatalkori életérzésünk, történelmi tapasztalatunk tért el az övétől, hanem feltápász-kodóban egyre szélesebbnek láttuk azt az irodalomtörténeti, ízlésbeli árkot, ami elválasztott tőle. Az édes, a könnyed, az elbűvölő, a dekoratív, a méz simaságú, amit a nagy magyar szecesszió leg-nagyobbjai közül éppen benne éreztünk legerősebben, csillagmérföldnyire került lelki állagunktól. […] Köztapasztalat ez, nem egyeseké, nem csoportoké; az egész magyar irodalmi tudat – ahogy más helyt is említettem már – szépség-elvonókúrán esett át a szimbolizmus óta. […] lassanként összegyűlő, sok és sokféle, magatartásbeli, esztétikai, ízlésbeli, időbeli különbség úsztatott el min-ket tőle, miközben irodalomalakító delejvonzását szüntelenül éreztük. Annál nagyobb örömmel jelenthetem, hogy ma, úgy érzem, újra a közelében vagyunk.

(Nemes Nagy ágnes: „ízlésváltozások a Kosztolányi-vers körül.” in: Nemes Nagy ágnes: Látkép gesztenyefával, magvető Kiadó, 1987; réz Pál [szerk.]: Hajnali részegség, in memoriam

Kosztolányi Dezső, Nap Kiadó, 2002. 379–380.)

4. szövEgrészlEt

Kosztolányit nem tartom mesteremnek. Nem tartom, mert nem tarthatom. ma nincs mester, és így nincs tanítvány. […] Kosztolányi tehát nem mester. Hanem mi? megmondom. Kosztolányi a bátyánk. […] A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat szegényt. vagy…vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám nem oly édes link, miként az utóbbi.

de ne kerteljünk: a báty az, aki mindent tud. ismeri az életet, ismeri a felsős tanárokat, tudja, kinek ki a heppje, hogy magyarból a memoriterre feküdjünk rá, meg Aranyra, számtanból ne le-gyen illúziónk, a földdel tesznek egyenlővé úgyis, hiú minden remény . […]

A bátyánk főként az, aki otthon van; nem bizonygat, nem hepciáskodik, hol fél, hol nem fél, erényeit nem tiszteli önmagában, hibáit tudja. Otthon lenni, említettük, nagyon nagy dolog, mert az otthonosság magától értetődő, természetes és nem programszerű érzését nehéz magunkban nem is föléleszteni, de megtalálni. […]


Kosztolányiról beszéltem, aki nem mester, mert mester nincs, nem példa, mert babits mihály a példa, nem a legnagyobb, mert móricz zsigmond a legnagyobb, ha volna legnagyobb, de ő áll a legközelebb hozzánk, ő a bátyánk, aki ezt mondja nekünk: „Kissé lehajtani a fejet. de a szívet, azt föl, föl, barátaim.”

(Esterházy Péter: „Ünnepi beszéd és rekonstrukció”, Vigilia, 1985/6.)

s z E m P O N t O K 1 . s z ö v E g -

r é s z l E t2 . s z ö v E g -



r é s z l E t

Ki írtA?

miKOr írtA?

milyEN

AlKAlOmból?

HOl jElENt

mEg Az írás?

milyEN

értéKítélEtEt

FOgAlmAz mEg?

milyEN szEm-

PONtOt KövEt

Az értéKElő?

sAját vélEmé-

NyEm A rész-

lEtbEN FOglAl-

tAKról rövid

iNdOKlássAl

6. ebbenamodulbanművészet(irodalom)éserkölcs,művészet(irodalom)éspolitikaviszonyárólgondolkodtunkaXX.századkétirodalmivitájába(ady-vitaéskosztolá-nyi-vita)valóbetekintéssel.összegezzétek tapasztalataitokat és véleményeteket a halmazábra és az alábbi kérdések segítségével!

a) vannak-e szerintetek irodalomnak, erkölcsnek és politikának közös tartalmai, vonatkozásai? Ha igen, melyek ezek?

b) vannak-e szerintetek irodalomnak és erkölcsnek közös, a politikától eltérő tartalmai, vonatko-zásai? Ha igen, melyek ezek?


c) vannak-e szerintetek irodalomnak és politikának közös, az erkölcstől eltérő tartalmai, vonatko-zásai? Ha igen, melyek ezek?

d) melyek szerintetek az irodalom, az erkölcs és a politika sajátos, a másik kettőre nem jellemző tartalmai?

e) Eljátszhattok azzal a kérdéssel is, melyik szín, növény vagy állat jelölhetné emblémaszerűen az irodalmat, melyik az erkölcsöt és melyik a politikát!

Politika

művészet(irodalom)

Erkölcs


7. házifeladat,csakérdeklődőknek!Az alábbiakban három verset olvashatsz. Ady versének (1918) elejtem – elrejtem – elfe-lejtem bokorrímét Kosztolányi verse (1933) hívja játékba. mindkét verssel intertextuális kapcsolatot teremt kortárs költőnk, Kovács András Ferenc négysorosa (1999).

a) Olvasd el a verseket, és gondolkodj el az alábbi kérdéseken!

b) vajon milyen kérdésre nem felelt az Ady-vers beszélője?

c) mi a kérdése a Kosztolányi-versnek, és hogyan válaszolja meg a beszélő a kérdést?

d) Hogyan folytatja és írja újra Kovács András Ferenc a két költőelőd versének hagyományát?

Kosztolányi Ady költészetének és személyének jelentőségét nyíltan támadó, újraértékelését (revízióját) kezdeményező írása a korabeli irodalmi közélet híres-hírhedt eseménye lett, és megosztotta az irodalmi közvéleményt. Az Ady-vitában több kortárs – például babits mihály – ellenérzését fogalmazta meg Kosztolányi bírálatával kapcsolatban, és kiállt az Ady-életmű jelentősége mellett.

Az Ady-vitának hosszú távon szerepe lett Kosztolányi irodalomtörténeti helyének kijelö-lésében is. Az irodalmi közvélemény ugyanazon szempontok alapján vállalta Adyt, amelyek alapján Kosztolányit leértékelte. E szempontok mindkét tekintetben önkényesek, felszínesek és ideologikusak voltak, és egyáltalán nem poétikai-esztétikai mércét érvényesítettek. Ehhez já-rult később a második világháborút követő bolsevista típusú berendezkedés irodalompolitikája, melynek következtében a Kosztolányi-életmű a nyugatos kánon peremére került. Az olvasott szabó árpád-tanulmányrészlet épp ennek az ideologikus programnak a meghirdetője volt 1946-ban. Az úgynevezett Kosztolányi-vita lezárásaként tartjuk számon a költő születésének századik évfordulója alkalmából elhangzott, Ünnepi beszéd és rekonstrukció című Esterházy-beszédet, mely a hagyományfolytonosság és az esztétika szempontjából helyezte vissza Kosztolányit a magyar irodalomban az őt megillető kiemelt helyre.

Korunkból visszatekintve az 1929-es kibékíthetetlen, az irodalmi közvéleményt megosztó Ady–Kosztolányi ellentét nem eszmei-politikai szempontból nyilatkozik meg. ma már világosan látszanak a két poétikai (esztétikai) rendszer különbségei. Ady költészete sok tekintetben kötődik a magyar irodalom közösségi érdekeltségű, romantikus váteszhagyományaihoz és az egészelvű gondolkodásmódhoz. tematikájában a lírai személyességnek a világhoz való aktív viszonyulása, valamint e személyiség biztos értéktudata jut meghatározó szerephez. Nyelvi regiszterét a vallo-másosság, a tragikum és a pátosz határozzák meg. Kosztolányi gondolkodásmódját az „egész” helyett a „rész”, a töredékesség tapasztalata jellemzi. Költészete az irodalmat egyedül a nyelv művészetének tekinti. A világszerűség helyett a szövegszerűséget hangsúlyozza, értéktudata a viszonylagosság tapasztalatára épül, jellemző nyelvi regisztere az irónia. ma úgy gondoljuk, a kétféle poétikai modell nem egymást kizáró ellentétként, sokkal inkább egymás alternatívája-ként értelmezhető.


Ady ENdrE: NEm FElEltEm mAgAmNAK

a feleségemnek küldöm.

bizony, lelkem, csak magamnak nem feleltem: de hát választ nem is leltem.

Elfelejtem sok örömöm, sok szerelmem: szép elmenni: ez az »elvem«.

ez az »elvem«, csúf szó, de csak így feleltem: Elvvel, szívvel s be nem telten.

így feleltem, bátor hangon énekeltem s néha nyáron harcra keltem.

bizony lelkem, én az életet elejtem, én magamat már elrejtem.

ki nem »fejtem«: megint rossz szó. Elfelejtem. ezt és mindent. nem feleltem magamnak.

KOsztOláNyi dEzső: éNEK A sEmmiről

Amit ma tartok, azt elejtem, amit ma tudtam, elfelejtem, az arcomat kezembe rejtem, s elnyúlok az üres sötétben, a mélyen-áramló delejben.

Annál mi van, a semmi ősebb, még énnekem is ismerősebb, rossz sem lehet, mivel erősebb és tartósabb is, mint az élet, mely vérrel ázott és merő seb.

szokatlan-új itt ez a köntös, pár évre szóló, szűk, de göncös, rossz gúnya, melyet a könny öntöz, beh otthonos lesz majd a régi, a végtelen, a bő, közömbös.

én is öröktől ebbe voltam, a semmiségre ráomoltan, míg nem javultam és romoltam, tanulni sem kell, tudjuk ezt rég: eltűnni és feküdni holtan.

Ha félsz, a másvilágba írj át, verd a halottak néma sírját, tudd meg konok nyugalmuk írját, de nem felelnek, úgy felelnek, bírjuk mi is, ha ők kibírják.

Pajtás, dalolj hát, mondd utánam: mi volt a mi bajunk korábban, hogy nem jártunk a föld porában? mi fájt szivednek és szivemnek caesar, Napoleon korában?

KOvács ANdrás FErENc: KOmPlEtórium1

Amiként madarait az égbolt,rejt engem is vándor magasság:Elvisz, magába ringat, átlebegtet,Elrejt, elejt – s estemben elfelejt.

1 kompletórium = latinból: hiánytalan, teljes gyűjtemény; Kovács András Ferenc összegyűjtött verseit tartalmazó kötetének és a négysorosának is a címe


8. házifeladatHomo moralis és homo aestheticus

a) Ha van hozzá kedved, olvasd el az alábbi Kosztolányi-vallomást is, melyben babitscsal vitázva az erkölcs emberét állítja szembe a szépség emberével!

KOsztOláNyi dEzső: öNmAgAmról – részlEt

A homo moralis (az erkölcs embere) szigorú. A homo moralis kegyetlen önmagához és másokhoz. A homo moralis követelőző, egyoldalú, korlátolt. A homo moralis szakadatlanul ellentmond önma-gának. A homo moralis az erkölcs nevében arra akar rávenni bennünket, hogy adjuk oda a kabá-tunkat másoknak, aztán ugyancsak az erkölcs nevében arra akar rávenni bennünket, hogy húzzuk le másokról a kabátot. A homo moralis mindig háborúkat indít, forradalmakat szervez, máglyákat gyújt, akasztat, önsanyargatásra, állati robotmunkára kényszerít milliókat, egy szebb jövő ígéreté-vel, melyet még sohase váltott be. […] A homo moralis mindig paradicsommal kecsegtet, és min-dig siralomvölggyé változtatja a világot. […] A homo moralis csak fut, fut, és nem tud megállni. vele szemben nem a homo inmoralis áll, nem az erkölcstelen ember. A létharcban lehetetlen eldönteni, hogy ki az erkölcsös és ki az erkölcstelen. Ez csak később dől el, miután valamelyik fél győzött,

Ady verse a személyiség önértésének elbizonytalanodásaként is olvasható. Kosztolányi ezt a

témát a későmodernségre jellemző, újfajta önmegértési kérdésként viszi tovább. Az Ady-szö-

veghez kapcsolódva tesz kísérletet a „Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hova tart az életem?”

kérdések megválaszolására. míg az Ady-vers önmagára reflektáló lírai énje az önértés és önazo-

nosság meghatározásának elmulasztását, lehetetlen voltát állítja, a Kosztolányi-vers az önértés

és önmeghatározás lehetőségeit a hagyományban találja meg. Az önkimondás kudarcát az Ady-

vers a klasszikus modernség tapasztalataként közvetíti. Ez a tapasztalat a nyelv korlátlan uralha-

tóságába és a műalkotás tetszőleges nyelvi alakíthatóságába vetett hit megrendülését mutatja.

az Ének a semmiről az Ady-verssel folytatott párbeszédben többek között azt is beláthatóvá

teszi, hogy Kosztolányi a nyelv és a személyiség, a lét és a személyes lét, a lét és az idő köl-

csönös viszonyának korszakfordító átértelmezésére, átértékelésére kényszerült. válaszában az

újfajta önmegértés nem a személyiség döntésétől függ („Nem feleltem / magamnak”), hanem

egy már meglévő hagyománnyal kapcsolódik össze („de nem felelnek, úgy felelnek”). vagyis

az Ének a semmiről a hagyománnyal folytatott párbeszédben látja és láttatja a lírai önmegértés

lehetőségét. így többek között azt is bizonyítja, hogy a kései Kosztolányi Ady költészetében is

megtalálta a folytatható hagyományt.

Kovács András Ferenc kortárs költőnk. Négysorosa az intertextualitás játékával a magyar

költészeti hagyományhoz kapcsolódva azt az újabb tapasztalatot is közvetítheti, hogy minden

lényegeset megírtak már, ezért minden írás korábbi szövegek újraírása is egyben. Ady és Kosz-

tolányi bokorrímei helyett itt belső rímmel, az utolsó sorban jelenik meg a három szó. Az uni-

verzumra, illetve a tapasztalaton túlira utaló egyes szám harmadik személyű igehasználat és a

cím – hasonlóan a korábbi két vershez – összegző-számvető igényt sejtet.


az értékelés tehát viszonylagos. A homo moralis ellentéte és ellenképe, gyökeres tagadása a homo aestheticus, az önmagáért való tiszta szemlélődés embere, aki nem ismer jót és rosszat, melyet semmiféle lángelme nem különböztet meg, csak szépet és rútat, melyet az ő egyéni sugallata biztosan megérez, az, aki a mindig vitatható igazság helyett az ízlést emelte a polcra, mely meg-bízhatóbb, irgalmasabb kalauz, az, aki nem áll sem jobb oldalon, a bégető bárányok között, se bal oldalon, az ordító, fekete farkasok között, hanem egymagában áll, távol a nyájtól és csordától, min-dig egyedül, mint mindenkinek közönyöse vagy megértője, mint mindenkinek természetes barátja és természetes ellenfele, az, aki mindent külön szerethet vagy gyűlölhet az érdeme szerint […], az, aki néha tökéletesnek álmodja a tökéletlen világot, az, aki már megváltotta magát mindenekelőtt a világmegváltóktól, az, aki semmit sem vár, és mindent megkap az ámulat egy pillanatában, az, aki ezt a pillanatot s vele együtt az életet marasztalja is. […]Homo aestheticus sum. [A szépség embere vagyok]

(nyugat, 1933. január 1. in: réz Pál [szerk.]: Hajnali részegség, In memoriam Kosztolányi Dezső, Nap Kiadó, 2002, 14–16.)

b) rögzítsd a t-táblázatban, milyen ellentétek mentén látja-láttatja Kosztolányi a homo moralist és a homo aestheticust!

H O m O m O r A l i s H O m O A E s t H E t i c u s

c) Formálj néhány saját érvvel is alátámasztott véleményt Kosztolányi értékítéletet is tartalmazó meghatározásáról!


9. házifeladatérdeklődőknek!

a) Olvasd el az alábbi két ars poeticus Kosztolányi-verset!

b) Keress a versekben néhány olyan szövegrészt, gondolatot, amely szerinted babits mihály vagy Ady Endre költészetfelfogásával való „perlekedésként” is olvasható!

c) Húzd alá ezeket a szövegrészeket, és írd a jobb oszlopba értelmezésedet, indoklásodat, véle-ményedet!

d) Az értelmezéshez, indokláshoz segítséget adhat, ha újraolvasod a modulban szereplő Ady-, babits- és Kosztolányi-szövegrészleteket is!

v E r s E K , A l á H Ú z O t t s z ö v E g H E l y E K

s A j á t é r t E l m E z é s , i N d O K l á s , r E F l E K t á l á s

Esti KOrNél éNEKE

indulj dalom, bátor dalom, sápadva nézze röptöd, aki nyomodba köpköd: a fájdalom.

Az életen, a szinten, a fénybe kell kerengni, légy mint a minden, te semmi.

Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. légy mint a fű-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő, meg-nem-álló.

légy az, ami a bölcs kéj fölhámja, a gyümölcshéj remek ruhája, zöld szín fán, tengeren a fölszín: mélységek látszata.


No fuss a kerge széllel, cikázva, szerteszéjjel, ki és be, nappal-éjjel, s mindent, mi villan és van, érj el. tárgyalj bolond szeszéllyel, komázz halál-veszéllyel, s kacagd ki azt a buzgót, kinek a mély kell.

mit hoz neked a búvár, ha fölbukik a habból? Kezében szomorú sár, ezt hozza néked abból. semmit se lát, ha táncol fényes vizek varázsa, lenn nyög, botol a lánctól, kesztyűje, mint a mázsa, fontoskodó-komoly fagy dagadt üvegszemébe. minden búvárnak oly nagy a képe.

jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. tudjuk mi rég, mily könnyű mit mondanak nehéznek, és mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek. ó szent bohóc-üresség, szíven a hetyke festék, hogy a sebet nevessék, mikor vérző-heges még ó hős, kit a halál-arc rémétől elföd egy víg álarc, ó jó zene a hörgő kínokra egy kalandor csörgő, mely zsongít, úgy csitít el, tréfázva mímel, s a jajra csap a legszebb rímmel.

A céda életet fesd, azt, ami vagy te, tettesd, királyi ösztönöddel ismersz-e még felettest? Az únt anyag meredt-rest súlyát nevetve lökd el, s a béna, megvetett test bukásait a szellem tornáival feledtesd.

Hát légy üres te s könnyű, könnyű, örökre-játszó, látó, de messze-látszó, tarkán lobogva száz szó selymével, mint a zászló, vagy szappanbuborék fenn, szelek között, az égben, s élj addig, míg a lélek, szépség, vagy a szeszélyek, mert – isten engem – én is, én is csak addig élek.

menj mély fölé derengni, burkolva, játszi színben, légy mint a semmi, te minden.


sárgán hever itt a középkori róma, de lángol az alkony, mint véres oroszlán, s te fönn lovagolsz még a capitolium ősi tetőjén, marcus Aurelius.

bronzfejü cézár, aranyszakállú, vak ragyogásu szoborszemeiddel őrködve vigyázol, s én állok előtted.

császári felség, emberi nagyság, roppant pogányság örök igazza, bamba tömegből visszahúzódó, trón magasában egyedül élő, koldus imperátor.

Nem kancsal apostol, nem zagyva keletnek elmebetegje, fönséges írótárs, együtt a szív és fő, fájdalom és bölcs messzetekintés, elhagyatott e sanyarú földön, az, aki él és az, aki fél és látja a törvényt, reszketve, de higgadt lépttel megy a sírhoz, az értelem égő lámpája kezében, megvetve, mi barbár mindazt, mi hazugság.

semmi, ami barbár nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú. Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel rádión beszélnek, a jósok, a boncok, a ferde vajákos, ki cifra regéknek gőzébe botorkál, csürhe-silányok, kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak, s úgy fintorog arcuk, mint a bolondé.

csak a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell, őt szeretem, ki érzi a földet, tapintja merészen a görcsös, a szörnyű medúza-valóság kő-iszonyatját, s szól: „ez van”, „ez nincsen”, „ez itt az igazság”, „ez itt a hamisság”, s végül odadobja férgeknek a testét. Hős kell nekem, ő, ki déli verőben nézi a rémet, hull könnye a fényben és koszorúja izzó szomorúság.

messze vagyok már, messze röpültem, messze az olcsó, híg dudaszótól, dél és nyugat között csapong az én lelkem, mindig szabadabban. álarcomat itten elvetem, aztán újra felöltöm, s járok mosolyogva, tanulva a tűrést, a hosszu alázat gőgös erényét, szenvedve a mocskot, rejtve riadtan rongyokra szakított, császári palástom.

Hadd emelem föl, hadd emelem hát tiszta, hitetlen, kétkedve cikázó, emberi pára- lelkem tefeléd most, ki jöttem a pannón halmok alól, s élek a barna dunának, a szőke tiszának partjai közt. jaj, hadd emelem föl mégegyszer a szívem testvéri szivedhez, marcus Aurelius.

mArcus AurElius

6.a s z á m a d á s k ö t e t

m A g A t A r t á s - v á l A s z O K A H A l A N d ó s á g

K i H í v á s á r A

A Kosztolányi-fejezet utolsó moduljában egyrészt az életművet lezáró-összegző lírakötet né-hány – a modern magyar költészet legjelentősebb alkotásai közt számon tartott – darabját olvassuk és értelmezzük. Az értelmezés folyamatában az önmegértés és a létértelmezés igé-nyére, valamint az elmúláshoz és a hagyományhoz való viszony kérdéseire összpontosítunk. Az emberi végességtudattal összefüggésben azt firtatjuk, a részvét milyen magatartás-vála-szait keresik és kínálják ezek a versek. továbbra is figyelmet fordítunk a lírai szöveg nyelvi megalkotottságának jellemzőire, közelítési szempontlehetőségeire (közlésmód, beszédhely-zet, hangvétel, műfaji konvenciók). másrészt lépésről lépésre folytatjuk novellaelemző esz-szénk írását. A fejezetet és az írásfolyamatot a novellaelemző esszék közreadásával és érté-kelésével zárjuk.

19/5.beszéldmegrészletesenagondolkodástérképbeírtvázlatodatírópároddal!

a) tegyetek fel egymásnak tisztázó kérdéseket, mondjatok jó szándékú bírálatot, javasoljatok el-hagyást vagy kiegészítést!

b) vessétek össze gondolkodástérképeiteket az értékelési szempontsorral! Nézzétek meg, benne van-e a vázlatban a sikerkritériumoknak való megfelelés lehetősége!

c) A megbeszélés alapján ki-ki folyamatosan végezze el vázlatában a szükségesnek gondolt javítá-sokat!

19/6.házifeladat

ii. A piszkozat

Ha visszaidézed az előző modulban Esterházy Pétertől olvasott író–kőműves (Kelemen) hasonlatot, arra a belátásra juthatsz, hogy a profi íróknak sem sikerül elsőre megalkotni azt a szöveget, amit a fejükben elterveztek. Azt a legendát, hogy az írók-költők ihletből és „csuklóból” hoznak létre remekműveket, valójában a romantikus művészek szőtték, általuk lett az irodalomról való gondolkodás egyik tévhite. Egy jól megírt szöveg mindig próbálkozások, elmélyült gondolkodás, megfontolások és döntések, újraírások eredmé-nye. így van ez egy elemző dolgozat megírásakor is. tégy meg mindent azért, hogy már a piszkozatod felmutassa majdan beadandó munkád erényeit! ugyanakkor tartsd természe-tesnek, hogy nem végleges szöveget írsz! Az írásfolyamat következő fázisában lesz módod még kiegészítésre, változtatásra, pontosításra, újraírásra.

javított vázlatodat használva írd meg körülbelül 80 soros novellaelemző esszéd piszko-zatát!

A s z á m A d á s K ö t E t 12 5

a) csak minden második sorba írj, hogy legyen helyed a javításra!

b) igyekezz logikailag és nyelvtanilag is összekapcsolni a bekezdéseket és a bekezdésen belüli mondatokat, és ne feledkezz meg a kommunikációs helyzetnek való megfelelésről sem!

c) vázlatodat menet közben még korrigálhatod, ha kell!

d) Piszkozatodat feltétlenül készítsd el a tanárod által megadott határidőre!

Madách Imre: Az ember tragédiája – kézirat

A harmincas évek elején Kosztolányi költészete eltávolodik a századelő esztétizáló modernsé-gének látásmódjától. verseiben olyan kérdések válnak hangsúlyossá, mint az önmegértés és a létértelmezés, a hagyományhoz való viszony, valamint a dolgok nyelvi megragadhatóságának problémája. Ezek a változások már a későmodernség szemléletét és poétikáját jelzik. 1935-ben megjelenik számadás című verseskötete, amely összegyűjtött költeményeit és utolsó, a kötettel azonos című ciklusát tartalmazza. A számadás versei közül jó néhány az életmű és a modern magyar líra legjelentősebb alkotásai közé tartozik.

A ciklus központi kérdése a végességtudat, az elmúlással való nem tragikus szembenézés lehetősége és a részvét különféle magatartásválaszainak keresése. A költeményekben „a kö-zös emberi sorshordozás, a közös emberi létvállalás szerepei” (Németh g. béla) alakítják a magatartásformák különböző megnyilvánulásait: az Őszi reggeli a természet rendjébe való belesimulást, a marcus aurelius a halál sztoikus elfogadását, a Hajnali részegség az élet in-tenzív megélését. A Halotti beszéd az emberi lét egyedi és megismételhetetlen értékének állítását, a szeptemberi áhítat a gyermek- és ifjúkor időtlen otthonosságába való menekülés kísérletét, míg az Ének a semmiről a közös emberi sorsvállalást és az e sorson való ironikus felülemelkedést.

a számadás kötet versei közül három kiemelkedő alkotással ismerkedünk meg részlete-sebben.


1. olvasdelazalábbinovellarészletet,ésbeszéldmegpároddalazalábbiakszerint!

a) Párosotok egyik tagja írjon egy lapra egy, a novellarészlettel kapcsolatos gondolatot, majd hajt-sa be a lapot és adja oda párjának!

b) A páros másik tagja is tegyen egy észrevételt írásban, hajtsa be a lapot újra, és adja vissza pár-jának!

c) ismételjétek meg a folyamatot!

d) Hajtogassátok ki a papírlapot, és beszélgessetek a leírt gondolatokról!

– mi a cél?– A megsemmisülés.– Azt hiszed?– Nem hiszem, hanem minden elmúló napommal jobban és jobban tudom.– Eszerint a halál a föladatod?– Nem a halál – arról nem tudom, hogy micsoda, és így nem is törődöm vele –, hanem a

meghalás. Ez már rám tartozik. Ezt el kell egyszer intéznem. Ez minden ember egyetlen komoly föladata. Ez az a nagy-nagy vizsga, melyet föltétlenül le kell tennünk. Hát én örülök, hogy már fel-sőbb osztályba léptem, hogy öregebb vagyok, s nem csábít az a gondolat, hogy alsóbb osztályba kergessenek. bámulom azokat a csodálatos tanulókat, akik már kiállták ezt a vizsgát.

– Nem félsz tőle?– A halottak nagyon jó helyen lehetnek. legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredz-

kedett vissza. (Kosztolányi dezső: Vendég – részlet)

2. azalábbiakbanaSzámadáskötetegyikversénekelsőhatsorátolvashatod.

a) Készíts illusztrációt a részlethez!

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a brilliáns.


b) Hogyan lehetett a rajzban érzékletessé tenni a gyümölcsök pompáját, ékszerszerűségét?

c) Ki tudtátok-e a rajzban fejezni a gyümölcsök súlyosságát, „dús” vagy tündöklő voltát? Ha igen, hogyan? Hogyan teszi ezt érzékelhetővé Kosztolányi versében a nyelv?

d) A szövegrészlet mely mozzanatát nem lehetett megragadni az illusztrációval? miért?

e) mi a képetek (festészeti) műfaja?

f) mi lehet a vers műfaja vagy témája? miből gondoljátok?

g) milyen címet adnátok ennek a versnek az első hat sor alapján?

3. Folytasdaverset!

a) írj egy lehetséges, a gyümölcstál leírt látványára reflektáló, összegző igényű, kétsoros (vers)mondatot (nem kell rímelnie, de a 10-es vagy 11-es jambikus sorral megpróbálkoz-hatsz)!

b) Olvasd el alább a Kosztolányi-vers következő versmondatát! van-e a tiédhez hasonló vagy a tiédtől nagyon eltérő mozzanata? miben hasonlít, miben tér el? vajon mi lehet az oka a hason-lóságnak?


c) miben közös a Kosztolányi-versmondat halmozott jelzői módosítóinak jelentése?

d) mire vonatkoznak szövegszerűen és mit jelenthetnek metaforikusan az „ez” névmás és a név-szói szerkezetek? több lehetőséget is fontolj meg!

e) válaszaitokat beszéljétek meg közösen!

4.Őszi reggeli

a) Olvasd végig a verset!

őszi rEggEli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a brilliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. jobb volna élni. ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem.

b) mit mond ki és mit hallgat el a vers beszélője az utolsó versmondatban?

c) Hol válik nyelvtanilag jelölten is személyessé a vers? mit fejezhet ki a lírai személyesség megje-lenése a zárlatban?


d) milyen, az elmúlással való nem tragikus szembenézést fejezhet ki a záró mondat megszemé-lyesítése?

e) Emeljetek ki néhány szót a versből, amelynek jelentését módosítja az utolsó versmondat! Ho-gyan?

5. válasszegyképetazalábbiakközül,ésírjrólamagadnaknéhánygondolatotazŐszi reggelivelösszefüggésben!

Ferenczi Károly (1862–1917): Október

6. egykisismétlés

a) rakd helyes sorrendbe a szónoki beszéd részeinek elnevezését!

befejezés, kitérés, elbeszélés, érvelés, részletezés, bevezetés

b) Az ellenőrzés után párosítsd össze a Halotti beszéd és könyörgés részeivel!

értelmezés, konklúzió, megszólítás, költői kérdés, példázat


7. olvassátokelaszöveget!Egészítsd ki a táblázatot! A részek szövegbeli kezdetei segítségedre lesznek.

HAlOtti bEszéd és KöNyörgés

A Xii. századi Pray-kódex őrizte meg az emléket, amely a kódex latin szövegébe „sermo su-per sepulchrum” (beszéd a sír fölött) címen illeszkedik be. Az első magyar nyelvű összefüggő szövegemlék, azonban nem lehet tudni, hogy írója a szöveg másolója vagy alkotója. tartalma papi búcsúztató és ima. Az emlék összesen 32 sor, ebből az utolsó 6 sor a könyörgés, azaz ima. mintegy 190 magyar szót tartalmaz, óriási nyelvtörténeti és irodalmi jelentőségű emlék. számtalan későbbi irodalmi műre volt hatása.

A szöveg részletét az előző fejezetben már olvastátok. most teljes egészében megismerheti-tek benkő loránd nyelvész modern olvasatában.

látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. mennyi malasztban1 te-remté kezdetben [Úr] mi ősünket, ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá. és mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie2. csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. de mondá neki, mért ne ennék: „bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstől3, halálnak halálával halsz.” Hallá holtát teremtő istentől, de feledé. Engede ördög intetének4, és evék az[on] tiltott gyü-mölcstől, és az[on] gyümölcsben halált evék. és az[on] gyümölcsnek oly keserű vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] ő fajának halált evék5. Haraguvék isten, és veté őt ez munkás világba: és lőn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] ő nemé-nek6. Kik azok? mi vagyunk. [A]hogy is ti látjátok szemetekkel: bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet7, bizony, mind ahhoz járó vagyunk8. imádjuk urunk isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind[en] ő bűnét! é imádjuk szent Asszony má-riát és boldog mihály arkangyalt9 és mind[en] angyalokat, hogy imádjanak érte10! és imádjuk szent Péter urat, akinek ad[at]ott hatalom oldania és kötnie11, hogy oldja mind[en] ő bűnét. és imádjuk mind[en] szenteket, hogy legyenek neki segedelmére12 urunk színe előtt, hogy isten ő imádságuk miá13 bocsássa ő bűnét! és szabadítsa őt ördög üldözésétől és pokol kínzásától, és vezesse őt pa-radicsom nyugalmába, és adjon neki mennyországba utat, és mind[en] jóban részt! és kiáltsátok urunkhoz háromszor: kyrie eleison14!

1 malaszt: áldás, kegyelem, szeretet (szláv milost)2 gyümölcsöktől élnie: belőlük élni (táplálkozni)3 eendel azon gyümölcstől: enni fogsz (régi jövő idejű alak) abból a gyümölcsből4 intetének: intésének, tanácsának, késztetésének5 halált evék: halandóságot evett6 nemének: fajtájának, vagyis leszármazottainak7 vermet: csapdát, sírgödröt8 ahhoz járó vagyunk: oda megyünk, afelé tartunk9 arkangyal: fő angyal (görög arkhi- ’ős’ és angelos ’hírvivő’)10 imádjanak érte: imádkozzanak, könyörögjenek11 oldania és kötnie: bűn alól feloldozni és bűnöket feloldatlanul hagyni12 segedelmére: segítségére13 imádságuk miá: imádságuk révén14 kyrie eleison: urunk irgalmazz (kegyelmezz)! (görög)


szerelmes testvéreim! imádjunk15 e szegény ember lelkéért, [a]kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből mente, [a]kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével ábrahám, izsák, já-kob kebelében helyezze16, hogy bírságnap jutva17 mind[en] ő szentei és kiválasztottai között jobb felől iktatnia élessze fel őt18! és tibennetek. clamate ter19: kyrie eleison!

A s z ó N O K i b E s z é d r é s z E i

a H a L O t t i B e s z é dé s k Ö n y Ö r g é s r é s z E i

s z ö v E g s z E r Ű m E g j E l E N é s

látjátok, feleim …

mennyi malasztban teremté …

Kik azok? mi vagyunk.

[A]hogy is ti látjátok szeme-tekkel: bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet

imádjuk urunk isten kegyelmét e lélekért…

ima szerelmes testvéreim!

8. olvassátokelkosztolányidezsőversét,majdkeressétekmegaszónokibeszédittmegjelenőrészeit!jelöljétekbeezeketaszövegben!

HAlOtti bEszéd

látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. megcsalt. ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. de nincs már. Akár a föld. jaj, összedőlt a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán. ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

15 imádjunk: imádkozzunk16 ábrahám, izsák, Jákob kebelében helyezze: az ősatyák meghitt körébe, az üdvözült lelkek társaságába helyezze17 bírságnap jutva: amikor eljön a végítélet napja18 jobb felől iktatnia élessze fel őt: jobb felőli odaiktatásra (vagyis az üdvözülők között) támadjon fel19 clamate ter: kiáltsátok (mondjátok) háromszor (latin)


Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.

édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

9. dolgozzatoktovábbhatfősegyüttműködőcsoportokban!

a) csoporton belül osszátok el a feladatokat: mindenki egy kérdésre keressen választ a szövegré-szek vizsgálatával!


b) Ezt követően beszéljétek meg csoportotokban valamennyit, és töltsétek ki a szemponttáblá-zatot!

A) Az alábbi szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a Halotti beszéd és könyörgés, valamint a Kosztolányi-vers beszédhelyzetét (bevezetés – megszólítás)!

s z E m P O N t O KH a L O t t i B e s z é d é s k Ö n y Ö r g é s

K O s z t O l á N y i d E z s ő : H a L O t t i B e s z é d

Ki lehet a beszélő, kikhez szól, milyen szándékkal?

melyek a közösséghez fordulás, kapcsolattartás nyelvi-retorikai formulái a bevezetésben és később?

milyen hagyományhoz kapcso-lódik a beszélő megszólalása, és mi lehet a kapcsolódás szerepe?

milyen szóképekkel él a beszé-lő? mi a közös és mi az eltérő a két szöveg szóképeinek jelen-tésében?

mi jellemzi a szöveg beszélőjé-nek érzelmi megnyilvánulását? Az érzelemnyilvánítás milyen nyelvi-retorikai eszközeivel él?

melyik Kosztolányi-verset idézi meg a Halotti beszéd beve-zetése? mi lehet a szerepe az önidézésnek?

(–)


b) Az alábbi szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a Halotti beszéd és könyörgés, valamint a Kosztolányi-vers példázat részét!



mi a példázat tételmondata?

Hogyan viszonyul a példázat a bibliai szöveghagyományhoz?

mi az alapvető különbség a két példázat emberképe között? (igazoljátok a szövegből vett részletekkel!)

mi az alapvető különbség a két példázat világképe között?

milyen tapasztalatok állhatnak a világ- és emberkép különbségé-nek hátterében?

melyek a példázat–rész jelleg-zetes retorikai-poétikai eszkö-zei?


c) Az alábbi szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a Halotti beszéd és könyörgés, valamint a Kosztolányi-vers részletezés–értelmezés részét!



Hogyan kapcsolódik a szöveg-rész az előző retorikai egység-hez?

mi indokolja szerintetek a rész-letezés–értelmezés rövidebb, illetve hosszabb kifejtését?

mi az értelmezésben megjele-nő emberkép lényege?

melyek a részletezés–értelme-zés rész jellegzetes retorikai-poétikai eszközei a két szöveg-ben?

milyen a szöveg nyelvi regisz-tere?

Hol található a Halotti beszéd és könyörgés értelmezésében jelölt idézet? mi a szerepe?mi a Kosztolányi-versben meg-jelenő idézet szerepe?


d) Az alábbi szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a Halotti beszéd és könyörgés, valamint a Kosztolányi-vers befejezés (konklúzió–ima) részét!



Hogyan kapcsolódik a befeje-zés az előző retorikai egység-hez?

milyen újabb műfaji kódok jelennek meg a befejezésben?

Hogyan kapcsolható a két befe-jező rész a két szöveg címéhez?

mi az alapvető különbség a két befejezésben megjelenő világ-kép között?

mit állít a befejezés az emberi életről?

Hogyan értelmezi a befejezés az emberi mulandóságot, a halált?

c) Készüljetek fel szemponttáblázatotok bemutatására!


10.ötsoros

a) írj ötsoros verset az alábbi útmutatás szerint!

ElmÚlás

1. sor: cím (1 főnév)

_______________ _______________2. sor: leírás (2 melléknév)

_______________ _______________ _______________3. sor: cselekvés (3 ige vagy igenév)

_______________ _______________ _______________ _______________4. sor: a témával kapcsolatos saját érzelem vagy gondolat (4 szó)

_______________5. sor: a téma újrafogalmazása szinonimával (1 szó)

b) Olvasd fel ötsoros versedet csoportodban!

c) A legjobban sikerült verseket tegyétek ki az osztályteremben!

19/7.olvasdfelírópárodnakapiszkozatodat,éshallgasdmegfigyelmesenazövét!

a) legyetek egymás jóindulatú bírálói, kritikusai! tegyetek fel egymás piszkozatával kapcsolatban tisztázó, pontosító kérdéseket a tartalomra, a szerkezetre és a nyelvi megformáltságra vonatko-zóan! (Például: mit akarsz itt pontosan mondani? Elmagyaráznád ezt részletesebben? milyen össze-függés van „ez” és „ez” között? mi következik ebből? Hogy jutottál erre a következtetésre? Ez miért tartozik a témához? megfelel ez az értékelési szempontnak? stb.)

b) tegyetek a továbblépést segítő megjegyzéseket, észrevételeket! (Például: számomra ez nem világos. szerintem itt példával kellene élni. jobb szó kellene! itt rokon értelmű kifejezéssel kellene élni. szerintem megfeledkeztél a beszédhelyzetről. stb.)

c) A saját írásodra vonatkozó javításokat vagy azok szempontjait rögzítsd a kihagyott sorokba!

19/8.házifeladat

iii. az átdolgozás

írásfolyamatod végső fázisába érkeztél. írópároddal kritikus vizsgálat alá vettétek elemzésedet, és rögzítetted a jobbító megjegyzéseket, javaslatokat. Ezeket felhasználva végezd el a helyi (ki-sebb egységekre vagy mondatokra) és a globális (a szöveg nagyszerkezetére vonatkozó) korrek-ciókat az alábbiak szerint!


a) végezd el piszkozatodon a javításokat, módosításokat! írd meg a végleges szöveget!

b) tartsd kezed ügyében gondolkodástérképedet és az értékelés szempontsorát!

c) A végleges szöveg megírását követően végezd el a stiláris és helyesírási javításokat, szükség esetén használd a Helyesírási szabályzatot!

d) Olvasd fel magadnak hangosan írásodat, s ha szükséges, végezd el az utolsó simításokat!

e) Készítsd el a tisztázatot, amelyet beadsz tanárodnak! Ügyelj a tagolásra és a külalakra is!

f) válassz ki 1-2 bekezdésnyi részletet, amit majd a közzétételkor felolvasol! Készülj fel választá-sod indoklására és állításaid „megvédésére”!

g) Ha mód van rá, iskolán kívül egyeztess írópároddal is!

11.reflektáljnéhánygondolattalazalábbikosztolányi-idézetre!

„[…] milyen különös dolog élni, mászkálni a földgolyó kérgén, s a világegyetem csillagközi polgárá-nak lenni.” (Kosztolányi dezső)

reflexiódat beszéld meg padtársaddal!

12.hallgassunkverset!

a) Hallgassátok meg Kosztolányi dezső Hajnali részegség című versét hivatásos versmondó tol-mácsolásában!

b) A vers párhuzamos olvasásával kövessétek a versmondást! Figyeljetek arra, hogy a költemény mely gondolatai hozhatóak összefüggésbe a 12. feladatban írt és megbeszélt reflexióitokkal! jelöljétek be ezeket a részeket a versben!


HAjNAli részEgség

elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. le is feküdtem. ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. izgatta szívem negyven cigarettám. meg más egyéb is. A fekete20. minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba, le-föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek, s amint botorkálok itt, mint a részeg, az ablakon kinézek.

várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? te ismered a házam, s ha emlékezni tudsz a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a logodi-utca, ahol lakom. tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, s megforduló szemük kacsintva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk. mellettük a cipőjük, a ruhájuk, s ők a szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de – mondhatom – ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec. Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl, és az alvóra szól a harsány riasztó: „ébredj a valóra”. A ház is alszik, holtan és bután, mint majd százév után,

20 feketekávé


ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

de fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanában rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely irkámra21 szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, budapesten.

én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem, s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten, s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek, és távolba roppant fénycsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyúlt, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent, a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása, s mozgás, riadt csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak, s a kapusok kocsikért kiabálnak.

21 vékony iskolai füzet


Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly, egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő, és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a tiszta békét, a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi, és az álomnál csendesebben egy arra ringó könnyűcske hintó mélyébe lebben, s tovább robog kacér mosollyal ebben, aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan lángoló tejutnak, arany konfetti-záporába sok száz batár között, patkójuk fölsziporkáz.

szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek.

virradatig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj, s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

ötven, jaj, ötven éve – szívem visszadöbben – halottjaim is itt-ott egyre többen – már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes égi szomszéd,


ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.

c) beszéljétek meg és rögzítsétek észrevételeiteket közösen!

13. dolgozzatokpárbanakijelölt feladaton!vizsgáljátokmegaversbenmegjelenővi-lág-ésönértésselösszefüggésbenazalábbiakat!

A)

a) melyek a vers szövegképének és rímtechnikájának jellemzői? milyen többletjelentést hordoz-hatnak ezek a formai vonások?

j E l l E m z ő K l E H E t s é g E s t ö b b l E t j E l E N t é s


b) milyen további nyelvi eszközöknek (mondatszerkezet, írásjel, mondattartalom stb.) van szere-pe a versben az élőbeszédszerűség megteremtésében? (Néhány példát említsetek!)

b)

a) Keressetek példát a beszédhelyzet, a közlésmód és a hangvétel alábbi jellemzőire a versből!

b E s z é d H E l y z E t P é l d A

A megszólítotthoz való bizalmas odafordulás

visszatekintés-emlékezés

A megszólítottal való kapcsolattartás

önmegszólítás

K ö z l é s m ó d P é l d A

leírás

látomás

gyónás-vallomás


létértelmezés

H A N g v é t E l P é l d A

izgatott

Közönyös

ironikus

Patetikus

b) Hogyan függ össze a beszédhelyzet, a közlésmód és a hangvétel összetettsége a vers műfajisá-gával és a címével?

c)

a) vizsgáljátok meg és értelmezzétek az alábbi szempontok szerint a költeményt szervező kettős ellentéteket!

s z E m P O N tK E t t ő s E l l E N t é t

( b i N á r i s O P P O z í c i ó )é r t E l m E z é s

tér

idő


A bEszélő NézőPONtjA

A FiKció vAlószErŰségE

b) gyűjtsetek és értelmezzetek néhány további lehetséges ellentétet a versből!

14. nyitottmondatok

a) Olvasd el az alábbi idézetet!

„Kétségbeesetten és büszkén gondoltam arra, hogy én is ember vagyok.” (Kosztolányi dezső)

b) válassz ki és fejezz be néhány mondatot!

élni csodálatos dolog, mert

Embernek lenni azért csodálatos, mert

Embernek lenni azért kétségbeejtő, mert

Elgondolkodni létezésünk értelméről

Elgondolkodni az elmúlásról

ég és föld között

vendégnek lenni a földön


19/9.azelkészültesszékközreadása

a) Alakítsatok három írópárból álló hatfős csoportokat!

b) csoportotokban egyenként olvassátok fel (félhangosan) elemző esszétek kiválasztott részletét!

c) tegyetek fel a felolvasott részletre vagy a részletből kiindulva a dolgozat egészére, koncepció-jára vonatkozó kérdéseket a szerzőnek!

d) Az (ön)értékelési szempontokra figyelve formáljatok véleményt a dolgozatrészletről!

e) tehettek kiegészítéseket, összehasonlító észrevételeket is!

f) Egy-egy felolvasóra (elemzésrészletre) 6-7 percetek van. Osszátok be úgy az időt, hogy csopor-totok minden tagja érdemben kapjon szót!

19/10.tekintsvisszarövidírásbanavégigjártfolyamatra!

a) gyűjtsd össze, milyen tapasztalatokat szereztél az írásról mint folyamatról és az írópárban vég-zett munkáról!

b) vedd számba, milyen nehézségekkel, problémákkal szembesültél, és hogyan oldottad meg őket!

c) gondolkodj el azon is, milyen, később is hasznosítható tudásra tettél szert!

15.házifeladat

a) Készíts idődiagramot a füzetedbe az alábbi Kosztolányi-életrajz információit felhasználva!

iv. A közreadás

mindenkinek szüksége van arra, hogy munkájának értelmét, hasznát lássa. természetes kö-rülmények között az írók és költők sem íróasztalfiókjuk számára írnak. bíznak abban, hogy alkotásaikat olvassák, lesz közönségük. Kosztolányi dezső például így ír erről: „Azok a köny-vek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban sem-mi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó.” legyetek ti is egymás értő közönsége! Hallgassátok figyelmesen a felolvasókat, és tiszteljétek meg egymás munkáját érdemi hozzászólással, biztató, elismerő véleményformálással! legyen fületek a jó megoldá-sokra, értékes gondolatokra, és beleérző képességetek a bírálatok tárgyszerű, mégse bántó megfogalmazására! Ne feledjétek, mindenki sokat dolgozott, megérdemli az elismerést! gon-dolataitoknak a társakkal való megosztása hozzájárulhat a kölcsönös megértéshez és a közös élményhez.


Kosztolányi dezső 1885-ben született szabadkán. Apja, Kosztolányi árpád a helybeli gim-názium tanára, később igazgatója volt, apai nagyapja a szabadságharc idején bem sereg-ében szolgált. Anyai ágon csáth géza író (eredeti nevén brenner józsef) unokabátyja. Kosztolányi szabadkán kezdte gimnáziumi tanulmányait, de magántanulóként érettségi-zett. 1903 őszén beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar–német szaká-ra, babitscsal és juhász gyulával Négyesy lászló híres stílusgyakorlatok szemináriumára is járt. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiai előadásokat hallgatott, majd visszatért buda-pestre, s bár egyetemi tanulmányait nem fejezte be, egyre több cikke, tárcája jelent meg különböző lapokban. 1908-ban lett az induló nyugat szerkesztője. 1913-ban megnősült, feleségül vette Harmos ilona színésznőt, és 1915-ben megszületett ádám fia. 1919-ben az Új nemzedék című napilap munkatársa lett a csipkelődően politizáló pardon-rovatot vezet-te. 1930-ban a Kisfaludy társaság tagjai közé és a magyar PEN Klub (írók, költők, esszéírók nemzetközi szervezete: Poets, Essayists, Novelists) elnökévé választották. 1933-ban jelent-keztek ínydaganat betegségének első tünetei, kilenc műtéten esett át, egy időre hangját is elvesztette. 1935-ben megismerkedett radákovich máriával, kései szerelmével, a szeptem-beri áhítat című vers ihletőjével. 1936-ban, 51 éves korában halt meg, hátrahagyott műveit illyés gyula rendezte sajtó alá.

b) Az alábbiak közül válassz ki és tanulj meg egy Kosztolányi verset kívülről!

Boldog, szomorú dalmarcus aureliusHalotti beszédHajnali részegségszeptemberi áhítatÉnek a semmiről

Documents

SzövegértéS–SzövegalkotáSrások/10. évfolyam/A típus/Tanulói... · milyen poétikai-retorikai eszközök teszik érzékletessé a szóláshelyzetet? (6) milyen stílus-