1. tétel

Értékesítési technikák a kereskedelemben. Minőség és költséghatékonyság a szolgáltatásokban. Mi a kereslet- előrejelzés feladata? Miért van szűkség kereslet-előrejelzésre az ellátási láncban (az előrejelzés kvalitatív és kvantitatív módszerei, korlátjai)?

Értékesítési technikák a kereskedelemben

Minőség és költséghatékonyság a szolgáltatásokban

A szolgáltatások olyan tevékenységek eredménye, amelyek lehetővé teszik

valamely tárgy, személy, ismeret állapotának fenntartását, továbbítását,

tárolását, kiegészítését, fejlesztését, átalakítását anélkül, hogy annak alapvető

jellege megváltozna.

Szolgáltatások minőségi jellemzői:

Heterogenitás: Igényektől, körülményektől, emberektől függő, hiszen nem

mindig egyforma a minőség, éppen ezért nehéz szabványosítani.

Nem fizikai jellegű, megfoghatatlan: Ebből kifolyólag nem lehet

kipróbálni, az igénybevevő kockázata nagy, nehéz értékelni. A minőség

bemutatására kézzelfogható elemeket kell használni. Nem tulajdonosi előnyök

hangsúlyozása, például olcsóbb.

Nem tárolhatóak: Nincs lehetőség az ingadozó kereslethez igazodni. Az

átmeneti sorban állások miatt, érdemes kényelmes váróhelységet biztosítani.

Fontos, hogy a kínálat-kereslet legyen összhangban.

Elválaszthatatlan, egyszeri és megismételhetetlen: Ennek értelmében

egy időben történik a termelés és a fogyasztás is, vagyis nincs lehetőség

korrekcióra, cserére. Fontos, hogy milyen a szolgáltató személyzete és az is,

hogy a vevők közti konfliktus megakadályozása megtörténjen. (pl. nem

dohányzó-dohányzó esete)

Egységesítés (standardizálás) kérdése: Költségkímélő és nem tűri az

egyediséget. (pl. szállodai szolgáltatások)

A költséghatékonyság jelentése a szolgáltatások tekintetében,

hogy a lehető legmagasabb szinvonalat, minőséget próbáljuk

nyújtani a szolgáltatás nyújtáse során a lehető legalacsonyabb

költségek mellett.

Mi a kereslet-előrejelzés feladata?

Az előrejelzés során történik az értékesítés trendjének, a

szezonális és ciklikus hatásoknak a feltérképezése:

Felülről lefelé (top-down): az összvállalati igény a

kiindulópont, az előrejelzés aggregált adatok alapján

történik.

Alulról felfelé (bottom-up): a tervezés az elosztó

központok szintjét tekinti kiindulópontnak.

A kereslet-előrejelzés egy olyan becslési folyamat, amelynek

célja az eladható, kiszállítható, letermelhető mennyiség

meghatározása. Olyan tevékenység, ami a piaccal való intenzív

kapcsolattartásra, visszacsatolásra épít.

A hatékony kereslet-előrejelzés folyamata

Előrejelzési Előrejelzés folyamata Előrejelzést adatbázis felhasználók

Előrejelzés adminisztrációja

Előrejelzési

technikák

Előrejelzést

támogató

rendszerek

RendelésekTörténelemTaktikaStratégia

PénzügyMarketingÉrtékesítésTermelésLogisztika

A tevékenység alapját egy olyan adatbázis biztosíthatja, amely évekre

visszamenőleg információkat tartalmaz a rendelésekről, a rendelések

előzményéről, valamint a rendelés teljesítésének módjáról.

Az előrejelzés pontosságának növelése számos megtakarítást

eredményezhet:

Felesleges kapacitás kiépítésének elkerülése

Készletfelhalmozás elkerülése

Logisztika hatékonyabbá válása és gazdaságossága

A kereslet-előrejelzést úgy kell kezelni, mint az információs lánc egyik

állomását, ahova a hatékony működés érdekében jelentős mennyiségű input

információ beáramlás szükséges, és amely több szakterület felé képes

eredményeit továbbítani.

Az adatbázis a tevékenység alapját biztosíthatja, hiszen évekre

visszamenőleg tartlamazza az információkat a rendelésekről, a rendelések

módjáról, és az előzményekről. A legfontosabb követelmények: rugalmasság,

pontosság, folyamatos frissítés és időben való rendelkezésre állás. Az

információknak ugyanakkor elég részletesnek kell lenniük, hiszen az

előrejelzés csak akkor tölti be küldetését, ha a megfelelő vállalati területek

érdemben felhasználható és időben rendelkezésre álló keresleti

információkkal rendelkeznek.

A kereslet-előrejelzés technikája matematikai, statisztikai eszközök

alkalmazását jelenti.

Az előrejelzés támogató rendszereknek biztosítaniuk kell az adatok

korrekcióját, az adatok elemzésének képességét. Ezek teszik lehetővé hogy

az előrejelző figyelembe vegyen olyan külső tényezőket, amelyek az

előrejelzés statisztikai folyamatában nem szerepelnek, pl: promóciók,

sztrájkok, termékvonal váltások hatása.

A kereslet előrejelzés adminisztrációja: meghatározó jelentőségű a

rendszer működtetése szempontjából. Ide tartoznak olyan kérdések, mint az

előrejelzés szervezeti, motivációs és más eljárási vonatkozásai, amelyek az

előrejelzési funkció cégbe való integrálását biztosítják. A szervezeti

szempontok egyéni szerepekhez és felelősségi körökhöz kapcsolódnak, mint

például az előrejelzés elkészítéséért felelős személy kijelölése, az előrejelzés

pontosságának mérése. Az eljárási kérdések elsősorban arra irányulnak, hogy

az előrejelző szaktudása kielégítő-e.

Az előrejelzés pontossága közvetlenül megmutatkozik a készletek

alakulásában. Ha az előrejelzés meghaladja a tényleges igényt, az

készletnövekedésben tükröződik, ha elmarad tőle, akkor csökkennek a

készletek, esetleg áruhiány is fellép. Az integrált információs rendszerek egyre

gyakoribb használata lehetővé teszi, hogy a készletek alakulásával szinte

naprakészen mérjük az előrejelzés hatékonyságát, hiszen a készletek szintje

folyamatosan nyomon követhető. A készletszint folyamatos nyomon

követésével elkerülhető az előrejelzés hibájának hónapról hónapra történő

halmozódása.

Miért van szükség kereslet-előrejelzésre az ellátási láncban (az

előrejelzés kvalitatív és kvantitatív módszerei, korlátjai)?

A kvantitatív kereslet-előrejelzési technikák azok a módszerek, amelyek a

múltbeli eseményeket vetítik a jövőre. Az elemzések egyszerű statisztikai

módszere a mozgóátlag-számítás és az exponenciális simítás, amelyeket a

közvetlenül megelőző hónapok, vagy az elmúlt év azonos időszakra

vonatkozó adatainak felhasználásával számíthatunk.

A mozgó átlagolás alapgondolat, hogy az eredeti adatsor dinamikus

átlaga jól közelíti a következő időszak tényleges forgalmát.

Ebben a számításban n a mozgó átlag rendje. Nagyságát a feltételezett

szezonalitás határozza meg. Ügyelni kell, hogy minden egyes mozgó

átlag átfogjon egy, vagy több ciklust.

Az exponenciális simítás a megelőző hónapok adatait és az

előrejelzés hibáját is bevonja a kalkulációba, amelynek alkalmazásakor

a hónap végén több információra is szükség van. (tárgyhavi előrejelzés,

tárgyhavi kereslet, az előre jelzés hibája és egy együtthatóra)

A kvalitatív kereslet-előrejelzési technikák elsősorban hosszú távú,

stratégiai döntésekhez szükséges előrejelzésekre használhatóak, főleg ott és

akkor, ahol a külső tényezők meghatározó szerepet játszhatnak és a múltbeli

adatok rendelkezésre állása korlátozott. Az előrejelzés alapját képező

legfontosabb információk forrása a vevők kérdőíves lekérdezése, a vásárlói

szokások megfigyelése. Ezek a technikák alapvetően az emberi

véleményekre, ítélőképességre épülnek.

A Delphi-módszer csoportos előrejelzési technika, amelynek célja a

közvetlen szakértői egymásrahatás, a domináns vélemények és

személyiségek befolyásoló hatásának kiküszöbölése. Menete a

következő: minden szakértő némi előzetes tájékoztatás alapján leírja

prognózisát az adott kérdésre vonatkozóan, ezeket a véleményeket a

Delphi kutatócsoport rendszerezi és összegzi, majd összeállít egy újabb

kérdőívet, ami visszakerül a szakértőkhöz. Ez a folyamat mindaddig

ismétlődi, amíg nem alakul ki konszenzus a szakértők között.

Az életciklus elemzés módszere akkor jó eszköz, ha az új terméket

bevezető vezető képes megbecsülni a termék életgörbéjét, azt az időt,

amit a termék az életgörbe egy-egy szakaszában tölt. Az életgörbére

vonatkozó becslést összekapcsolva más piaci információval

meglehetősen pontos előrejelzés adható a keresletre közép és hosszú

távra.

A történelmi analógia módszere akkor használható, ha

valószínűsíthető, hogy a jövőbeli kereslet a múltbeli keresleti

tendenciának megfelelően megismétlődik. A módszer alkalmazásának

kockázata, hogy a múltbeli események nem feltétlenül ismétlődnek meg

a jövőben, s ez jelentős eladatlan készlet felhalmozásához vezethet.

2. tétel

A készlettartás költségei, készletoptimalizálás, optimális készlet (EOQ modell)

A készletek azoknak az anyagi javaknak, eszközöknek az összessége,

amelyeket egy adott vállalkozás azért halmoz fel, hogy a termelési, elosztási

tevékenységét folyamatosan biztosítsa. Vagyis olyan forrás, amely biztosítja a

megtérülést, azaz feltétele a tőkefolyamat körforgásának. A készlet fizikai

formáját tekintve állandóan változik. Kereskedelmi értelemben a készlet a

forgalom zavartalan lebonyolításához szükséges árumennyiség.

Készlettartás költségei

A készlet fizikai létéből, kezeléséből és lekötött eszköz jellegéből

származtathatóak. Magába foglalja a tőkebefektetés költségeit, az

elhasználódás, erkölcsi kopás, lopás, biztosítási költségeit, a raktározás, a

kezelés, az őrzés és a nyilvántartás költségeit. Ezek mindegyike nagyon

valóságos költség, bár viszonylagos fontosságuk tételről-tételre változhat. Pl.:

a férfi felsőruházati cikkek gyártásában az erkölcsi kopás valószínűsége

elhanyagolható a hagyományos zakók esetében, de igen magas a

divatcikkeknél a kereslet gyors változása miatt.

A lopás, a selejt, az erkölcsi kopás és a károsodás költségei iparágról-

iparágra, termékről termékre változnak. Néhány költség éppen az

eltulajdonítások vagy sérülések megelőzése érdekében merül fel. Ezeknek a

költségeknek a készletezés arányában történő becslésére tapasztalati értékek

használhatók.

Bizonyos költségek, mint például a raktározás a múltbéli ráfordításait tükröző

fix költségek nem relevánsak a készletezés szempontjából. Egy félig telt

raktárral rendelkező vállalat esetében a készletnövekedés következtében a

rakt-i ktg. csak kismértékben nő, ha egyáltalán nő. Az épület, az eszközök és

a biztonság költségei fennállnak, akár megduplázzuk a készletet, akár nem.

Ez igaz a raktárterületre vonatkozóan, ám ritkán a termelőterületre, ahol a

helyfoglalás könnyen akadályozhatja a termelési folyamatot. Ilyen esetben

indokolt lehet a termék terjedelmével arányos költségeket felszámolni az

üzemi raktározásra.

A kezelési költségek hasonlítanak a helyigény költségeihez abban a

tekintetben, hogy sok közülük elveszett költségnek bizonyul, mások inkább a

termék méretétől és súlyától függnek, mint annak költségétől.

A készlettartási költség mintegy rárakódik a készlet értékére, növeli annak azt

az értékét, amelyet a megtérülési folyamatban realizálni kell. A készlettartási

ráta egységnyi készletértékre egy meghatározott időszak alatt rárakódó

költséget fejezi ki.

Készletoptimalizálás

A készletoptimalizálás során a termeléshez szükséges anyagok, termékek és

a megfelelő áruk biztosítása, a megfelelő helyen, időben, mennyiségben,

minőségben, összetételben. A cél a folyamatok zavartalanságának

biztosítása, mindez természetesen a legkisebb tőkelekötés és

költségráfordítás mellett. Továbbá cél a gazdasági hatékonyság növelése is.

Amennyiben az optimálisnál nagyobb a készlet, úgy az eszközlekötési és

tárolási költségek miatt romlik a gazdasági hatékonyság. A kisebb készletek

pedig veszélyeztetik az ellátás biztonságát, így rontják a versenypozíciót.

A készletezés modelljében az input a készleteket növeli, az output pedig

csökkenti. A készletek meghatározását az output és input folyamatok

elemzésével lehet megtervezni, úgy hogy a költség-optimumot is szem előtt

kell tartani. Ezt nagymértékben megnehezíti az, hogy a kereslet

véletlenszerűen jelentkezik, és nem várt hatások léphetnek fel.

Optimális készlet, EOQ modell

A tételszintű készletezési folyamatot az egymást követő készletciklusok

fűrészfogra emlékeztető folyamatábrájával írhatjuk le. Egy meghatározott

időtávon, amikor ezek a feltételek fennállnak, a folyamat költségeinek

minimalizálásával meghatározható az a rendelési tételnagyság, amelynek

alkalmazásával a költségoldalról a legkedvezőbb költségráfordítás mellet

valósul meg a készletezési folyamat. A készletezés nem más, mint a termelés

és a fogyasztás időbeli eltéréseinek áthidalása.

Azt a rendelési tételnagyságot, amely egy meghatározott időtávon a

legalacsonyabb készletezési költségráfordítást eredményezi, gazdaságos

rendelési tételnagyságnak (economic order qunatity, EOQ) nevezzük.

Az optimális készletnagyság meghatározásánál a költség minimalizálására kell

törekedni.

Az EOQ modell segítségével tehát meghatározható az a rendelési

tételnagyság, amely tételszinten a legkedvezőbb költségráfordítást

eredményezi. Az EOQ a készlettartási és a rendelési költségeket optimalizálja

adott időszak alatt.

3. tétel

A beszerzés helye, szerepe a kereskedelemben. A beszerzés hatékony menedzselése.

A beszerzés helye, szerepe a kereskedelemben

A beszerzés olyan funkció, amely lebonyolítja a szükséges vásárlásokat, hogy

mindig minden a megfelelő időben, mennyiségben és minőségben a megfelelő

forrásból, a megfelelő áron, a megfelelő helyen legyen. A beszerzés

valamilyen szinten kapcsolódik a marketinghez, hiszen valamennyire azzal

foglalkozik, hogy a terméket értékesíteni lehessen. Feladata kiterjed a

termelésre, a termelés leállításának minimalizálására, és a felmerülő selejt-,

hulladék-, sőt szállítási költségekre is.

A beszerzés egyéb formái:

Fogyasztásra és felhasználásra vásárlás

Viszonteladásra vásárlás

Főbb megállapítások:

A beszerzésnek aktív szerepet kell betöltenie a vállalat működésében

és a stratégia kialakításában.

Az eladott termékek értékének egyre nagyobb részét teszik ki a vásárolt

anyagok és alkatrészek.

A beszerzési feladat magában foglalja az anyagokon kívül a

berendezések, ill. a szolgáltatások megszerzését is.(anyagok,

alkatrészek, egyéb anyagféleségek, berendezések, gépek,

szolgáltatások)

A beszerzés szervezeti elhelyezkedésének tükröznie kell azt a

szolgáltatói funkciót, ami betölti, és biztosítania kell az információk

megfelelő áramlását.

A vevő-szállító kapcsolatban egyre gyakrabban jelenik meg az

együttműködésen alapuló, stratégiai partnerkapcsolat (olyan

kölcsönösen előnyös, hosszabb távra szóló együttműködés, melynek

során megvalósul a felek bizonyos mértékű tevékenységi integrációja a

szövetség rendelkezésére bocsátott ismeretek, eszközök, erőforrások

segítségével.

Nélkülözhetetlen a beszállítók teljesítményének értékelése.

Az információtechnológia új beszerzési formákat és fizetési eszközöket

teremt. (EDI, beszerzési kártya)

A közbeszerzés törvényi szabályozása a közpénzek racionális

felhasználását szolgálja.

A vállalati célok megvalósításának előmozdítása, a piaci teljesítmény

növelése. Keresnie kell a lehetőségeket a folyamatos ellátásra és a

költségcsökkentésre, mely javíthatja a termékek és szolgáltatások minőségét.

Fontos felhívni a figyelmet a beszerzés, innovációban játszott szerepére is.

Fontos információforrás lehet, és lényeges adatokat szerezhet piaci

trendekről, termékek beszerezhetőségéről, piaci árakról. A beszerzési piaci

információk elemzése hasznos forrásul szolgálhat a konkurencia

tevékenységének elemzéséhez is.

Beszerzés tevékenysége befolyásolja azt a képet, amely a vállalatról kialakult.

A rossz fizetési fegyelem, az etikátlanságok jelentősen megtépázhatják egy

vállalat egészének jó hírét.

A beszerzés önmagában nem új tevékenység, mindig is szükség volt olyan

vállalati funkcióra, amely lebonyolítja a szükséges vásárlásokat.

A beszerzés szűkebb értelemben a termeléshez szükséges anyagok

segédanyagok megvásárlását jelenti. A beszerzés tágabb értelmezése a

tevékenységek elvégzéséhez szükséges valamennyi input megszerzését

takarja méghozzá a vállalat stratégiai céljának megfelelő módon.

A beszerzés feladatai:

A vállalati célok megvalósulásának előmozdítása, a piaci teljesítmény

növelése. A beszerzésnek keresnie kell azokat a lehetőségeket,

amelynek a segítségével biztosíthatja az ellátás folyamatosságát,

feltárhatja a költségcsökkentési lehetőségeket, javíthatja a termékek és

szolgáltatások minőségét

Napjainkban egyre nagyobb hangsúly helyeződik a beszerzés

innovációban játszott szerepére. A beszerzés fontos ötletek forrása

lehet mind a termék- mind a folyamatinnováció tekintetében. Más részről

viszont a beszállítókkal való együttműködésnek ez lehet az egyik

leggyümölcsözőbb szerepe.

A beszerzés fontos információforrás lehet; lényeges adatokat szerezhet

a piaci trendekről, termékek beszerezhetőségéről és a piaci árakról.

Egy-egy új anyagról, alkatrészről stb. szóló inf. Nagyban előmozdíthatja

vagy meggyorsíthatja egy termék kifejlesztését, vagy új termékötlethez

vezethet. A beszerzési piaci információk elemzése hasznos forrásul

szolgálhat a konkurencia tevékenységének elemzéséhez is.

A beszerzés funkciójánál fogva egyfajta kapcsolatot jelent a külvilággal.

Éppen ezért a beszerzés tevékenysége befolyásolja a vállalatról

kialakult képet negatív vagy pozitív irányba.

A beszerzés hatékony menedzseléséhez szükséges ismeretek és

képzettségek

A beszerzéssel kapcsolatban hatékony döntések meghozatalához ismerni kell

a vállalat pontos igényeit, céljait; a beszerzés tervezésének hogyanját; a

szerződésekre vonatkozó jogszabályokat; a vevő-szállító kapcsolatok

rejtelmeit; valamint a tárgyalástechnika fortélyait is.

Ebben a munkakörben dolgozó embereknél elengedhetetlen a jó koordinációs

képesség, az együttműködésre való képesség, az információk megfelelő

szintű ismerete, a megfelelő szakképzettség valamint, hogy megfelelő

ismeretekkel rendelkezzen a világról.

A beszerzési feladatok jelentős mértékű koordinációt, a vállalat különböző

részeinél dolgozó szakemberek együttműködését igényli. A vezetők csak

akkor képesek hatékony megoldásra, ha megfelelő beleszólást kapnak a

döntésekbe, illetve megkapják a megfelelő információkat a vállalat érintett

szervezeteitől.

4. tétel

Milyen költségek kapcsolódnak a minőséghez? Mi a szerepe és feladata a minőségmenedzsmentnek a

vállalatok életében?

A minőség a termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek

összessége, amelyek alapján alkalmassá válik a meghatározott és elvárt

követelmények kielégítésére. Ameghatározott követelmény nem más, mint a

szabvány.

Milyen költségek kapcsolódnak a minőséghez?

A minőségköltség a termék vagy szolgáltatás minőségével kapcsolatosan a

gyártónál, felhasználónál, továbbá a gyártás és a felhasználás során a

társadalom bármely „külső” szférájában jelentkező költségek összessége.

A legtöbb vállalatnál ez a költség ismeretlen, pedig nemzetközi felmérések

eredményei szerint a minőségköltség a forgalom 15-25 százalékát teszi ki, sőt

a szolgáltató szektorban elérheti a 40-50 százalékot is.

A minőségköltség kifejezés egyébként kissé félrevezető, helyesebb a nem

megfelelő minőség miatti költségről beszélni. A TQM célkitűzések egyik

legfontosabb eleme a minőségköltségek, veszteségek csökkentése. Egyes

szakértők szerint a TQM tulajdonképpen nem más, mint egy hosszú távú

költségcsökkentési program és gyakorlat.

Fontos annak felismerése is, hogy a hibák és az azokhoz tartozó költségek

okai elsősorban nem a közvetlen gyártási folyamatban keresendők. Deming

szerint a minőség problémák 85 százalékát olyanok okozzák, akik a

termékhez hozzá sem érnek (tervezés, előkészítés).

A minőségköltségek típusai három félék lehetnek.

Hibamegelőzési költségek: minden olyan tevékenység költsége, amely a

termék illetve szolgáltatás nem megfelelő minőségű előfordulásának

megelőzését szolgálja.

Vevőkkel, felhasználókkal kapcsolatos (Marketing; felhasználói igények

feltárása; szerződések, dokumentumok átvizsgálása)

Termék, szolgáltatás tervezésével, fejlesztésével kapcsolatos

(Minőségtervezés; piaci tesztelés, próba)

Beszerzéssel kapcsolatos (Beszállítók minősítése, felülvizsgálata,

rangsorolása; rendelési adatok felülvizsgálata; beszállítói

minőségtervezés)

Termeléssel kapcsolatos (Termelési folyamat értékelése,

minőségtervezése; mérő- és ellenőrző eszközök tervezése, fejlesztése;

minőségügyi betanítás; bérköltségek; általános költségek; minőségügyi

jelentések; oktatás; minőségkampány; audit)

Értékelési, ellenőrzési költségek: a vásárolt, gyártott termékeken végzett

vizsgálatok, ellenőrzések, auditok költségei, melyek célja az előírt minőségi

követelmények kielégítésének ellenőrzése.

Beszerzéssel kapcsolatos (Bejövő anyagok, áruk minőségellenőrzése;

mérőeszközök ára; külső laborban végzett ellenőrzés költségei)

Termeléssel kapcsolatos (Folyamatos ellenőrzés, teszt, audit; üzembe

helyezés; speciális gyártási teszt; folyamatszabályozás; mérőeszközök

ára)

Külső értékelési költségek (Üzembe helyezéskori értékelés; utólagos

termékértékelés; készletek, tartalék alkatrészek értékelése)

Hibaköltségek: a gyártott, értékesített termékek, nem-megfelelése miatti

költségek, amelyek közvetlenül a gyártásban vagy a vevőnél jelentkeznek,

de a gyártó átvállalja azokat.

Belső hibaköltségek (Hibaelhárítás; újramegmunkálás, javítás;

újraellenőrzés, bevizsgálás; extra műveletek; selejt; selejtes termék

kezelése; késztermékek, szolgáltatások értékvesztése; munkaidő-

kiesés)

Külső hibaköltségek (Reklamáció; visszaküldött termék;

termékvisszahívás; garancia; kötelezettségek (pl.: kártérítés), bírság;

elvesztett vásárlók)

A korszerű követelményeknek megfelelően és jól felismert gazdasági érdekből

egyre több vevő értékeli rendszeresen a beszállító teljesítményét. A mérési

eredmények értékelése segíti a minőségköltségek pontos meghatározását és

nyomon követését és egyben megteremti a költségcsökkentés bázisát. Az

értékelési rendszer kidolgozásánál és megvalósításánál törekedni kell arra,

hogy a beszállító és a vevő azonos módszerrel mérjen, ugyanazokat az

adatokat használja.

Mi a szerepe és feladata a minőségmenedzsmentnek a vállalatok életében?

A minőség a leghatékonyabb eszköz a két legfontosabb cél – a vevői

elégedettség és az alacsonyabb termelési költségek eléréséhez. A minőség a

vállalat vezetésének kulcskérdésévé vált napjainkban. A sikeres vállalatok

közös jellemzője, hogy központi kérdéssé tették a minőséget és teljes körű

minőségfejlesztési programot alakítottak ki és a hajtottak végre.

A minőség központi rangra emelkedett, domináns a kereskedelmi

kapcsolatokban és mozgatja, áthatja az értékteremtő folyamat összes

szakaszát az alapanyag-szállítótól a szerviztevékenységig. A minőség

gazdasági jelentősége óriási. A nem megfelelő minőség miatti költségek az

összes termelési érték 10-30 százalékát teszi ki.

A teljes körű minőség (total quality, TQ) egy stratégiai megközelítés a

lehetséges legjobb termék gyártására és a legjobb szolgáltatás nyújtására

állandó innováción keresztül. Egyben annak felismerését is jelenti, hogy az

üzleti sikerek eléréséhez nem csak a termelési oldalra, hanem a termékhez

kapcsolódó szolgáltatásokra is oda kell figyelni, hiszen egy vállalkozás

eredményességét a termelésen kívül más részlegek és funkciók is jelentősen

befolyásolják. Az emberek hajlamosak a gyártó üzemre mutogatni, pedig a

minőséggel kapcsolatos problémák körülbelül 80 százaléka ered más

területekről, elsősorban a tervezéstől és a gyártás-előkészítéstől. Ezért kell a

minőségügyek a teljes vállaltra kiterjeszteni, totálissá, átfogóvá tenni.

A teljes ellátási lánc minden egyes résztvevőjének erőforrásait a

leghatékonyabb módon kell használni ahhoz, hogy magas minőséget és

költséghatékony vevőkiszolgálást lehessen biztosítani. A vállalatoknak azt kell

elérniük, hogy a megkívánt szintű szolgáltatás valósuljon meg, miközben meg

kell találniuk a hatékonyság növelésének módját.

A teljes körű minőségmenedzsment a minőségbiztosítás legfejlettebb

megoldása. Olyan vezetési filozófia , amely a vállalat minden folyamatának,

termékének és szolgáltatásának állandó javítására törekszik. Súlyt helyez a

változások megértésére, kiemeli a mérés fontosságát, a vevő szerepét és a

munkatársak részvételét a szervezet minden szintjén e javítás

végrehajtásában. A TQM a pazarlás, a tévedések, a hibák zöméért a

felelősséget a vezetésre hárítja, ugyanakkor a minőségjavításból eredő

nyereség zömét is a vezetőknek tulajdonítja.

Néhány eleme, például a vevőorientáció (minden vezetőnek és

munkatársnak ismernie kell a vevők követelményeit, és ezeket meg kell

értenie.) a vezetés magatartása (A minőségért a vezető a felelős, tehát a

vezetésnek példával kell elöljárnia.) a hibamegelőző magatartás ( - tervezés

és stratégia – a folyamat egészében meg kell előzni a hibát, ehhez

minőségstratégia, mérhető célok és rendszeres felülvizsgálat (auditálás)

szükséges.) és a folyamatorientáció (Hibamentes folyamatok hibamentes

termékekhez és szolgáltatásokhoz vezetnek.)

A minőségmenedzsmentnek át kell fognia nemcsak a termelési folyamatot,

hanem az ellátási lánc minden szakaszát, biztosítva a termékek és a

kapcsolódó szolgáltatások elvárt, igényeknek megfelelő minőségét.

Vezető feladata:

a minőség alakulásának figyelemmel kísérése (minőségfejlesztés,

tervezés, alkalmasság, megbízhatóság, esztétika)

minőségmegvalósítás (gyártás, ellenőrzés)

költség – ráfordítás (megtérülő – meg nem térülő költségek, veszteség,

gyártási selejtár, reklamációs veszteség)

minőségpolitikai célok, a minőség kereskedelmi értéke

a vevői igények elemzése (reklám, szerviz)

minőségkörnyezet (adó, ár, bér, kereslet – kínálat, vevői preferenciák)

A menedzsment felelőssége

Az áruk minőségének alakulása elsősorban a vezetők felelőssége. Egy vállalat

vezetőségének ki kell alakítania saját minőségpolitikáját, mely összhangban

van a vállalat többi politikájával.

A vezetőségnek meg kell határozni a minőség kulcsfontosságú elemeihez

tartozó célokat, vagyis a minőségügyi célokat.

A minőségirányítás megvalósításához szükséges szervezeti felépítés,

felelősség, eljárások, folyamatok és eszközök. Egy termék vagy szolgáltatás

minőségét érintő valamennyi tevékenységre vonatkozik és azokkal

kölcsönhatásban van a minőségügyi rendszeré.

5. tétel

A készletezési folyamat szabályozása a kereskedelemben, készletezési stratégiák

A készletek azoknak az anyagi javaknak, eszközöknek az összessége,

amelyeket egy adott vállalkozás azért halmoz fel, hogy a termelési, elosztási

tevékenységét folyamatosan biztosítsa. Vagyis olyan forrás, amely biztosítja a

megtérülést, azaz feltétele a tőkefolyamat körforgásának. A készlet fizikai

formáját tekintve állandóan változik. Kereskedelmi értelemben a készlet a

forgalom zavartalan lebonyolításához szükséges árumennyiség.

A készletek az esetek többségében bizonyos időpontban növekednek vagy

csökkennek. Amennyiben a növekedéseket összekötjük a fogyásokkal,

kapunk egy folyamatos ábrát.

A készletezés szempontjából a folyamat a rendelésre vonatkozó döntéssel

szabályozható. A rendelésre vonatkoztatva két alapkérdés merül fel: mikor és

mennyit rendeljünk, hogy a folyamat zavartalanságát biztosítani tudjuk. A

készletezésnek ezt a módját készletezési mechanizmusnak nevezzük és a

rendelés idejének, mennyiségének kombinációi alapján néhány

alapmechanizmust különítünk el:

rögzített rendelési időnként rögzített rendelési mennyiségi (speciális

eset)

rögzített időközönként maximális készletszintre történő feltöltés

meghatározott készletszint elérésekor rögzített mennyiség feladása

meghatározott készletszint elérésekor maximális készletszintre történő

feltöltés (speciális eset, kétraktáros mechanizmusnak is nevezik)

Az időpontra vonatkozóan: Mikor? A lehetséges válaszok: Előre

meghatározott, egyenlő időközökben (fix időközönként, fix rendelési tétel, vagy

fix időközönként változó rendelési tétellel dolgozó stratégiák). Amikor a

készletmennyiség adott minimum alá csökken, jelzőkészlet-szint alá jelzett

időben, adott készletszintre feltöltő stratégia, vagy jelzőkészlet szint által

jelzett időpontban, maximális készletszint által jelzett időpontban.

A mennyiségre vonatkozóan: Mennyi? Egyenlő nagyságú tételekben (fix

rendelési tétellel, jelzőkészlet-szint által jelzett vagy fix időpontban dolgozó

stratégiák. A maximális készletszintre való feltöltéshez szükséges tételben (fix

időközönként, vagy Jelzőkészlet-szintnél maximális készletfeltöltő stratégiák).

Készletezési stratégiák

Állandó ütemű stratégia: ennél a stratégiánál egyenlő időközökben

egyenlő nagyságú tételek megrendelése történik, akkor alkalmazható, ha a

felhasználás és a beérkezés állandó ütemű. Minden más esetben hiány lép

fel, vagy a készletszint magas lesz. A stratégia alkalmazhatóságának

feltételrendszere igen ritkán fordul elő a gyakorlatban.

Ciklikus: Egyenlő előre adott időközökben a maximális szintre töltik fel a

készleteket. Ennél a stratégiánál T ciklusidő elteltével döntenek a

beszerzésről. A beszerzendő mennyiséget úgy határozzák meg, hogy

figyelembe veszik az utánpótlási idő alatt várható felhasználást is. A

beszerzendő mennyiség mindig különböző, attól függően, hogy a

beérkezés időpontjában mennyi szükséges a maximális készletszintre való

feltöltéshez.

A rendszer előnye, hogy nem igényel folyamatos készletellenőrzést és a

rendelési munkák ütemezhetőek. A hátránya, hogy változik a

megrendelendő tétel, vagyis mindig újra kell számítani; nem érvényesül a

nagyobb tételnagyság megrendelésének az előnye, mivel a t idő elteltével

bármely mennyiséget meg kell rendelni és a véletlen hatások esetén a

rendszer nem nyújt megfelelő biztonságot

A ciklikus stratégia biztonságos működéséhez magas készletszint, kis

rendelési időköz szükséges. Akkor alkalmazható, ha a felhasználás

kevéssé ingadozó és előírt rendelési határidők vannak.

Az állandó ütemű és a ciklikus stratégia lényege, hogy meghatározott időnként

lehet a rendeléseket feladni és abban térnek el egymástó, hogy ez elsőben

állandó mennyiségekben történik a rendelés, a másikban pedig egy kívánatos

készletszintre történik a feltöltés, tehát a rendelés mennyisége változik.

Kétraktáras: Alkalmazása esetén a minimális készletszint elérésekor előre

meghatározott egyenlő nagyságú tételekbe történik az áruutánpótlás. Itt

folyamatos készletszint figyelést alkalmaznak.

Ebből adódóan a beérkezés és a megrendelés közötti időszakban nem

léphet fel áruhiány. Előfordulhat azonban, hogy az áruuránpótlási idő alatti

felhasználás ugrásszerűen megnő és ezért áruhiány lép fel. A kétraktáras

elnevezés onnan származik, hogy a minimális szint alatti készlet egy

második, biztonsági készletnek tekinthető.

A kétraktáras stratégia előnye, hogy képes kiegyenlíteni a különböző

időszakok különböző mennyiségi igényeit és az állandó mennyiségű

áruutánpótlás miatt a beszállítás munkája jobban szervezhető.

Hátránya, hogy erősen ingadozó szükséglet esetén készletigényes és

folyamatos készletellenőrzést igényel.

Alkalmazása akkor indokolt, ha a kereslet kevéssé ingadozik, az

áruutánpótlási idő rövid és ha a készletezés és a hiány költségei viszonylag

magasak.

Csillapításos: Alkalmazása esetén a minimális készletszint elérésekor

olyan nagyságú megrendelést adnak fel, amely a készletet a maximális

szintre tölti fel. A csillapításos stratégia mellett is csak az áru-utánpótlási

idő alatti felhasználás növekedés, jelent áruhiányt. A csillapításos stratégia

is folyamatos készletfigyelést kíván, az egyes megrendelési mennyiségek

az áruutánpótlási időszak alatt várható fogyás változásának megfelelően

különböznek.

Előnye, hogy a szükségletek alakulásától függően választható meg a

rendelés időpontja, a maximális készletszint behatárolt.

Hátránya a folyamatos készletellenőrzési igény, véletlen ingadozás estén

magas a készletszint vagy gyakori a rendelés.

A kétraktáras és csillapításos stratégia lényege, hogy akkor történik a

rendelés, ha a pillanatnyi készlet egy előre meghatározott jelzőkészletszinre

csökkent. Az első változatban a rendelés mennyisége állandó, míg a

másodikban a kívánt készletszintre történik a feltöltés, tehát a rendelés

mennyisége változik.

Az állandó ütemű stratégiát leszámítva mindegyik korrektív alapon működik,

azaz az értékesítés változására reagál.

A számítógépes készletezési rendszerekben a számítógép az értékesítés

intenzitásának változásából számítja ki, hogy mikorra csökken a készlet a

jelzőszint (biztonsági készlet) értékére. Ha ez az idő hosszabb, mint az

utánrendelési idő, akkor még nincs itt az ideje a rendelés feladásának.

Ellenkező esetben viszont javasolja feladást. Természetesen alapfeltétel

minden esetben, hogy a rendelési utánpótlási idők állandóak és lehetőleg

rövidek legyenek.

Bármelyik készletezési stratégia mellett döntünk is, megrendeléseink

feladásakor gondolnunk kell az esetleg „úton lévő áru” mennyiségére. Ez az a

rendelés, ami már feladásra került, a szállító visszaigazolta, ismeretes a

várható beérkezés ideje, de a szállítási idő hossza miatt már a következő

megrendelést kell előkészíteni.

Minta utáni értékesítésnél a szabad és a foglalt készlet korrekt nyilvántartási

rendszere a döntő. Foglalt az a készlet, amely fizikailag még raktárban van, de

már eladásra került.

6. tétel

Az értékesítés szerepe, tervezése, elemzése, értékesítési döntések, az értékesítés megszervezése