Játékgyűjtemény - fooldalcsaladinapkozi.weebly.com/uploads/2/1/2/3/21237836/106234098... · 4 I. SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEK Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi

Játékgyűjtemény

4

I. SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEK

Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi szint, szokásismeret

Társas magatartás, közösségi szokások, együttműködési képességek ………………………………………………………………………………………. 4. oldal

Erkölcsi megítélő képesség, udvariasság, érintkezési szokások, alkalmazkodás ……………………………………………………………………….. 13. oldal

Érzelmek, motivációk, beállítódás, akarati megnyilvánulások

Érzelmek, motivációk, beállítódás ………………………………………………………………………………………………………………………………………….. 19.oldal

Akarati tényezők …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 23. oldal

II. ÉRTELMI KÉPESSÉGEK

Kognitív szféra

Gondolkodási műveletek / Fogalomismeret, tájékozottság …………………………………………………………………………………………………. 28. oldal

Gondolkodási műveletek / Számfogalom, téri, időbeli viszonyok, szimmetria, szerialitás ……………………………………………………. 35. oldal

Pszichikus funkciók működése / Emlékezet …………………………………………………………………………………………………………………………. 39. oldal

Pszichikus funkciók működése / Képzelet ……………………………………………………………………………………………………………………………. 41. oldal

Érzékszervi szféra

Testsémaismeret ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 42. oldal

Hallásérzékelés ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. 43. oldal

4

Látásérzékelés ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………. 50. oldal

Tapintásérzékelés ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 54. oldal

Koordinációs észlelés (test, kéz, szem, láb), kinesztetikus érzékelés, keresztcsatornák működése ……………………………………… 54. oldal

III. Verbális képességek

Nyelvhasználat

A beszéd tisztasága, nyelvhelyesség …………………………………………………………………………………………………………………………………... 61. oldal

Verbális kommunikáció

Beszédértés ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. 68. oldal

Nyelvi kifejezőkészség ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………... 70. oldal

IV. Testi képességek

Nagymozgások

Mozgáskoordináció, motoros képességek …………………………………………………………………………………………………………………………… 73. oldal

Téri tájékozódás nagymozgással, a cselekvés szintjén ………………………………………………………………………………………………………… 75. oldal

Finommotorikus mozgások

Játék az ujjakkal …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………. 76. oldal

IRODALOMJEGYZÉK ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. 82. oldal

4

SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEK

Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi szint, szokásismeret

Társas magatartás, közösségi szokások, együttműködési képességek

I. szint II. szint III. szint

Ölbeli játékok

4

"Áspis, kerekes, útifüves, leveles, bíbola, bíbola, paccs-paccs-paccs." (A tenyerébe köröket rajzolok, paccs-paccs-ra beleütögetek.)

"Hőc-hőc katona, ketten ülünk egy lóra, azon megyünk Budára, a budai vásárra. (lovagoltató)

"Üljél baba, térdemre, lovagoljunk Szegedre, ott árulják a rózsát, kapsz belőle bokrétát." (lovagoltató)

"Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte-megfőzte, ez az iciri-piciri mind megette!" (ujjacska számoló)

"Lóga lába, lóga, nincsen semmi dóga, mert ha dóga vóna, a lába nem lógna."

4

"Zsipp-zsupp, kender zsupp, ha megázik, kidobjuk, zsupsz!" (Állva bölcsőtartásban megölelem, ringatom, zsupsz-ra egy nagyot fordulok, vagy meglendítem.)

"Tapsi-tapsi mamának, cukrot/cicit ad a babának." (tapsoltató)

"Ciróka, maróka, mit főztél, kását, hova tetted, a pad alá, megette a pap macskája!" (cirógató)

"Csip-csip csóka, vak varjúcska, komámasszony kéreti a szekerét, nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta, hess-hess-hess!" (kézmozgató)

"Egy-kettő-három-négy, te kis baba, hová mégy, nem megyek én messzire, csak a falu végire." (Erre

4

Társak nevének megismerése

„Töröm, töröm a mákot…” dalos játék

„Szembekötős cica” A gyermekek (egerek), megkérdik a bekötött szemű cicától: Egerek: „Macska, macska, mit keresel?” Macska:”Egeret, egeret!” Egerek:”Fogj meg engem, ha lehet!” A macska elindul egeret fogni. Az egerek tapsolva mondják: „Itt árulják a szilvát, ropogtatják a magvát!” Ha egyet megfogott, kérdik tőle az egerek: Egerek:”Macska, macska, mit fogtál?” Macska:”Egeret!” Egerek:”Mi a neve?” Macska: Igyekszik megnevezni, hogy kit fogott meg. Megtapogathatja, vagy mondhatja: „Cincogj egyet!”, és akkor a hangból próbál következtetni, hogy ki az.

„Hogy hívnak?” „Erdő, erdő gilice, hallod-e, te picike, mond meg kedves nevedet, hogyan hívnak tégedet?”

„Labdagurító” Két párhuzamos vonal mentén a gyermekek egymással szemben állnak. Valamelyik gyermek egy labdát gurít a másik oldalon álló gyermeknek, akit a nevén szólít.

„Névszólító” Körben ülünk a székeken, egy szék üresen van. Aki mellett jobbról üres a szék, az azt mondja: „ A jobb oldali helyem szabad, jöjjön ide Kati!” Kati odaül mellé, most más gyermek mellett lesz üres a jobb oldali szék, ő is odahív valakit.

4

„Koszorú, koszorú…” dalos játék

Ki van a takaró alatt?” Kiválasztunk egy „hunyót”, aki kimegy a csoportszobából. Egy másik gyermeket takaróval letakarunk, hogy ne látsszon ki belőle semmi. Behívjuk a hunyót, majd megkérjük a takaró alatt lévő gyermeket, hogy mondjon valamit (pl.: találd ki, hogy ki vagyok). Ha sikerül beazonosítania a hangot adó gyermeket, akkor helyet cserélhetnek. Aki még ügyesebb, az a hangját is elváltoztathatja.

„Tetszik a szomszédod?” A gyerekek körben állnak. Az óvónő megkérdezi az egyik gyerektől:”hogy tetszik a szomszédod?” Erre a megszólított gyerek azt mondja: „nekem tetszik a szomszédom”, és megnevezi a jobb és bal oldalán lévő gyerekeket, „de még jobban tetszik”, és megnevez valakit a körben. Akit megnevezett, az is megnevezi a két szomszédját, és mond egy újabb nevet.

„Ki hiányzik?” A gyermekek kört alakítanak, kiválasztunk egy hunyót, aki a kör közepére áll. Egy másik gyermeket elbújtatunk. A többiek mondókára körbe járnak. „Az erdőben jártunk keltünk, egy gyereket elvesztettünk, mondd meg…(a hunyó neve) mondd meg nekünk, ki az, aki nincs itt velünk!” A mondóka végén a bekötött szemű gyermeknek ki kell találnia, vajon ki hiányzik a társai közül. Ha sikerül kitalálnia, akkor helyet cserélnek, ha nem sikerül, akkor ő marad a hunyó.

„Ki vagy?” A gyerekek körben állnak, kiválasztunk egy gyermeket, akinek bekötjük a szemét, és a kör közepére állítjuk. Mondókára körbe járunk: „Búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú, találd el a nevemet, elfoglalom helyedet!” A mondóka végén a bekötött szemű gyermek valakit megpróbál megfogni. Jó alaposan megtapogatja, és megpróbálja kitalálni, ki lehet az. Ha sikerül neki, akkor helyet cserélhetnek, ha nem, akkor újra ő lesz a kitaláló.

„Mellettem” Körben ülünk, sorban mindenki megnevezi a bal, illetve a jobb oldali szomszédját. Ugyanígy mondhatja azt is, hogy az

„Bemutatkozós játék” A gyermekek körben körbe ülnek, egy gyermek elindul a körön kívül és

„Névkígyó játék” A feladat az, hogy minden gyermeknek meg kell ismételnie az előtte

4

öltözőszekrénye x és y között, z mellett van. megérint valakit. Akit megérintett, az feláll és elindul ellentétes irányba. Amikor összetalálkoznak, akkor kezet fognak egymással és bemutatkoznak. Pl.: -„Szervusz, Dani vagyok!” -„Szervusz, Fanni vagyok!” Majd közösen mondják: „Fussunk, fussunk, fussunk!”, ezután megfordulnak és visszafutnak oda, ahonnan jöttek. A gyerekek a párbeszéd végéig fogják egymás kezét és nézzenek egymás szemébe.

elhangzott neveket, és egy újabb névvel ki kell egészítenie a sort.

Társak felismerése – hang alapján

„Koszorú, koszorú…”dalos játék Nehezíteni lehet a játékot elváltoztatott hangszínnel, valamilyen állathangutánzással…

… vagy érzelmi állapotot jellemző hangszínadással.

„Kéményseprő vagyok” A gyermekek körbe járnak, egy gyermek bekötött szemmel áll középen, és ha egyet tapsol, akkor mindenki megáll. A középen álló rámutat valakire, és megkérdezi: „Hogy hívnak?” Akire rámutatott, az egy vidám nevet mond, és mozog is hozzá, pl. „Én vagyok a kéményseprő!” Ha megismeri a kérdező a hangja után a válaszolót, helyet

„Kismadárka” A gyermekek félkörben helyezkednek el, néhány lépéssel előttük, nekik háttal ül az egyik játékos. A játékvezető úgy üljön a középső gyermek mellé, hogy fejét az ő ölébe hajthassa, Így biztos, hogy nem tud majd leskelődni. Amikor a középső gyermek azt mondja, hogy „Kismadárka, adj egy hangot!”, akkor

4

cserélnek. a Játékvezető rámutat valakire, akinek hangosan azt kell válaszolnia, hogy „Kukurikij!”. A kérdező anélkül, hogy hátranézne, Igyekszik kitalálni, hogy melyik gyermek szólt. Ha eltalálta, helyet cserélnek, és így folytatják tovább a Játékot. Ha nem találta el, akkor a játékvezető még kétszer mutathat rá ugyan- erre a gyermekre. Amennyiben a kérdező most sem találta ki, akkor más gyermekre kell mutatni. Csak akkor játszhatjuk ezt a játékot, ha a gyermekek már jól ismerik egymást és képesek a hangokat megkülönböztetni. Nehezíthetjük a játékot úgy, hogy más madárhangot adnak ki vagy pedig elváltoztatják a saját hangjukat.

Kapcsolatteremtés

Zenére, dalra Szabad mozgás zenére, de úgy, hogy véletlenül se érintsük meg egymást. Váratlanul elhallgat a zene, a gyerekek belemerevednek abba a pozícióba, amelyben a csend találja őket.

Kapcsolatteremtés újabb zenedarabra, csak az ujjak érintik egymást…, csak a vállak érintik egymást.

Mindenki által ismert dalra sétálunk a csoportszobában, a dal egy sorára, vagy ismétlődő dallamára meg kell érintenünk a mellettünk elhaladó vállát. A dal végén a játékot meg kell ismételni úgy, hogy most meg is kell figyelni azt, akit megérintettünk. Emlékezni kell majd utólag, hogy kivel találkoztunk.

4

„Gyere velem Sóvárra” A gyermekek körbe állnak, a hívogató a körön kívül jár. Valakit megérint, kezet fog vele, s ezt mondja: „Gyere velem Sóvárra!”. Ekkor egymással ellenkező irányban haladva megkerülik a kört. Aki előbb tér vissza, beáll a körbe, a másik, pedig mint hívogató folytatja útját. A körüljáróknak futni nem szabad, ezért igen meg kell szaporázniuk lépteiket, vagy nagyokat kell lépniük, hogy előbb érjenek az üres helyre.

„Barackmag” A gyermekek körbe állnak, arccal befelé fordulva. Egy gyermek a körön kívül fut, kezében van egy kendő, amelyet egy gyermek háta mögött leejt. Hátranézni csak akkor szabad, ha a kendővivő már elhaladt. Aki észreveszi, hogy a kendő mögötte fekszik, sietve felemeli, és kergeti a ledobót. Ez a kör megkerülése után beáll az üres helyre, a kergető pedig ismét ledobja valahol a kendőt. Ha a ledobó, megkerülve a kört, visszatér a ledobott kendőhöz anélkül, hogy az illető észrevette volna, hogy mögötte fekszik, a figyelmetlen gyermek lesz a „barackmag”, bemegy a kör közepébe, és addig marad ott, míg egy másik „barackmag” le nem váltja. A körben állóknak nem szabad egymást figyelmeztetniük, hogy hol a kendő.

„Kertészjáték” Minden játékos választ magának egy virágnevet. Körbe ülnek, középen ül a kertész, és mondja: -„Én vagyok a kertész, nekem kell a nefelejcs!” Helyet cserél a nefelejccsel, s most ezt mondja: -„Én vagyok a nefelejcs, nekem kell a tulipán!” Helyet cserél vele. Így tovább mindaddig, míg minden virágra sor kerül. Akkor az utolsó virág a kertészt szólítja, aki felugrik a helyéről, és így szól: -„Én vagyok a kertész, nekem kell az egész!” Erre mind felugranak és forognak maguk körül. Közben tapsol egyet a kertész, és leül egy székre. A többiek is igyekszenek egy-egy széket elfoglalni. Akinek nem jut hely, annak neve „kóró”. Ugyanezt gyümölcsfák, vagy veteményfélék nevével is játszhatják.

Együttműködés

4

„Vigyázz, le ne essen!” A gyermekek egy lepedő szélét fogják, a lepedőre egy labdát rakunk. A lepedőt közösen elkezdik mozgatni, ügyelve arra, hogy a labda le ne essen.

„Ide-oda” Minden gyermek párt választ magának, megfogják egymás kezét, majd leülnek a földre. Amikor az óvónő bekapcsolja a zenét, a gyerekeknek gyorsan fel kell ugraniuk, és el kell válniuk egymástól. Ha viszont az óvónő a zenét kikapcsolja, akkor a pároknak gyorsan oda kell futniuk egymáshoz, újra meg kell fogniuk egymás kezét és le kell ülniük

„Varázsragasztó” A gyermekek párban állnak, majd „varázsragasztóval” összeragasztják magukat. Először csak egy kicsi ragasztó kerül a saját térdükre, majd a ragasztóval bekent térdüket összeragasztják a társuk térdével, és így próbálkoznak együtt járni. Ezután a kezükkel óvatosan szétválasztják a bekent, összeragadt térdüket, és kezdődhet újra a játék. Pl. összeragasztják a fülüket, csípőjüket, vállaikat és így sétálnak.

„Tenyértorony” Először csak a jobb kezeket tornyozzuk fel, aztán a balt is. Alulról kezdjük kihúzni őket, figyelve arra, mikor jövünk.

„Álljunk fel együtt” A gyermekek körben ülnek a szőnyegen, egy kötél körül. Jelre mindannyian megmarkolják a kötelet, és húzni kezdik mindaddig, amíg együtt fel nem tudnak állni.

„Keresem a párom” Zenére a gyermekek szabadon sétálgatnak a teremben. Az óvónő különböző utasításokat mond: pl. „Találják meg egymást a szőkék!”, „… a hosszú hajúak!”, „…. a lányok!”, „…a szoknyások!”, „… a nagycsoportosok!” stb.

„Tükörkép” A résztvevők párokat alkotnak. (Lehetőleg egyforma termetű személyek kerüljenek egy párba.) Az egyikük a „tükör”, a másik a tükör előtt áll, s különböző mozdulatokat végez.

4

(Beszélni nem lehet!) Ezt a párja visszatükrözi. Kis idő múlva a párok szerepet cserélnek. Megjegyzés: fontos, hogy a játék alatt nyugodt légkör uralkodják a teremben, figyeljenek egymásra. Csak a feladat végén beszélhetnek a párok egymással.

Erkölcsi megítélő képesség, udvariasság, érintkezési szokások, alkalmazkodás


„Vonulunk, kanyarodunk” Ki van melletted? Sorakozáskor a gyerekek megnevezik, hogy ki áll mellettük. Énekelve körbejárunk, tekeredünk, lehet akadályokat is kerülgetni. Tekeredik a kígyó… dalos játék Kis, kis kígyó… dalos játék Kőketánc… dalos játék Mondókák: „Körbe-körbe járunk, (megyünk körbe, vagy forgunk) azután megállunk. (értelem szerűen megállunk) Hármat ugrunk: hopp, hopp, hopp! Dobbantunk is: dob, dob, dob!” „Sétálunk, sétálunk” „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, cüccs!”

„Vonatozás” Két gyerek egymással szemben áll és megfogják egymás vállát. Egyikük mögé libasorban felsorakoznak a többiek, majd megfogják egymás vállát. Az első gyerek a mozdony, ő hátrafelé megy. Sípoló hanggal elindul a vonat és vonul, kanyarodik a csoportban, a folyosón. Néha – amikor állomásra érkezik – megáll. Tehetünk ki akadályokat (szék, pad, asztal), melyeket különböző irányokban kell megkerülni. Mondókák a vonatozáshoz: „Megy a vonat, zakatol, Megy a vonat, zakatol, meg is áll majd valahol. várnak reád valahol, Én vagyok a vasutas, Én vagyok a vasutas, te meg legyél az utas! te meg legyél az utas!”

„Kígyó” A gyerekek sorba állnak, és megfogják egymás derekát. Az első gyerek a kígyó feje, az utolsó pedig a farka lesz. A fej hol erre, hol arra tekeredik, kanyarokat ír le. Szeretné nagyon megfogni a kígyó farkát. A farok pedig igyekszik kitérni a fej elől, ezért megpróbál gyorsan a másik oldalra fordulni, mint ahonnan a veszély várható. A gyerekek törekednek arra, hogy sorban maradjanak. Ha a kígyó elszakad, akkor érvénytelen lesz a fogás.

4

„Megy a vonat kereke, „Megy a vonat lefelé, felfele, meg lefele. göndör füstje felfelé. Nyikorog meg nyekereg, Vizet iszik meg nem áll, örülnek a gyerekek!” míg Petike fel nem száll.”

„Szoborjáték” A gyerekek szabadon futkároznak a teremben, mindaddig, amíg meg nem szólal valamilyen jel. Ekkor hirtelen megállnak, és igyekeznek megtalálni önmagukat, ami az ő számukra a tér középpontját jelenti.

„Szembekötős” Egy gyereknek bekötjük a szemét, majd meg is forgatjuk. Maga körül tapogatózva megpróbál megfogni valakit. A többiek apró jelekkel segíthetik, pl. taps, sziszegés stb.

„Bújócska” A hunyó a falhoz, fához támaszkodva számol 10-ig. Közben a gyerekek elbújnak a csoportszobában, vagy az udvaron. A számolás végén elkezdi keresni az elbújt gyerekeket. Akit megtalál, annak a nevét (jelét) hangosan mondja.

„Erre-arra” A játékot inkább az udvaron, füves helyen játsszuk. A gyerekek láncban állnak, megfogják egymás kezét. Az elöl álló vezeti a többieket az udvaron, erre-arra kanyarodva, majd hirtelen megáll – lábát megtámasztva - , és meghúzza a láncot. A végén álló gyerekeknek nagyon kell ügyeskedniük, hogy el ne essenek!

„Hol lehetünk?” Az óvónő mesélni kezd a gyerekeknek a csoportszobáról, hogy pl. milyen játékok, bútorok, játszóhelyek vannak, vagy az udvarról (homokozó, mászóka stb.). A gyerekek feladata, hogy próbálják meg kitalálni, hol lehet az a hely, amiről az óvónő mesélt.

„Hol vagyok?” A gyerekek a szőnyegen állnak. Egyiküknek bekötjük a szemét, és a kör közepére állítjuk. Ha valamelyik gyerekhez hozzáér, az elvezeti a csoportszobában valahová. A bekötött szemű gyerek feladata tapintással kitalálni, hogy a csoportszoba melyik részére vezették.

4

„Árvíz”

A gyermekek tágas körben ülnek. A játékvezető különböző vezényszavára a játszóknak más és más feladatokat kell elvégezniük. „Árvíz”-nél mindenki feláll a székére, nehogy vizes legyen a lába. „Tűz”-nél a földre guggolnak, hogy tábortüzet gyújtsanak. „Hó vihar”-nál mindenki hazamegy, vagyis a székére leül, és felhúzott lábát átölelve melegszik. „Jön a medve” kiáltásnál pedig a játékvezetőhöz futnak védelemért.

A játék megismertetésénél csak két vezényszót használjunk. Ha már ezeket jól ismerik, bővítsük először három, majd később négy szavasra a játékot. A vezényszó elhangzása után ne beszéljenek, hanem cselekedjenek. Egymást ne figyelmeztessék, ha hibáznak, hanem mindenki a saját elhatározásából gyorsan tegye azt, amit jónak lát. Ügyes vezetéssel élénkké és változatossá tehetjük a játékot, mely kis helyen, rövid idő alatt jól megmozgatja a gyermekeket. Érdekes változata ennek a játéknak a következő: A játékvezető behunyja a szemét mintha aludna, és azt mondja, hogy „Behunyom a szemem és azt mondom, hogy pl. „árvíz”. Ekkor a gyermekek, nehogy a játékvezetőt felébresszék, egészen halkan és óvatosan mozognak. Amikor teljes lesz a csend, kinyitjuk a szemünket, és csodálkozó arcot mutatunk, mintha nem értenénk, hogyan kerültek pI. „árvíz”-ből „tűz”-be. A „jön a medvé”-nél pedig úgy csinálunk, mintha megijednénk a körülöttünk álló gyermekektől.

„Megy a repülő” A szoba két oldalán egymással szemben foglaljanak helyet a gyermekek. Sorba mindenkit megkérdezünk, hogy mit szeretne utánozni. Csak olyant lehet választani, amit hanggal vagy mozdulattal utánozni lehet, Pl. autót, repülőgépet, gólyát, mackót, katonát stb. A játékvezető hangosan mondja az egyik választott nevet, p1. repülő. Ekkor ez a gyermek feláll, és búgva, kezét széttárva átmegy a túlsó oldalra, és ott leül. Ha már ezt értik, akkor különböző feladatot mondhatunk, p1. az autónak azt, hogy menj a kutyáért, ültesd be és hozd vissza. Bátortalan, félénk gyermekek számára Jó alkalom, hogy hozzászokjanak az önálló szerepléshez. Ha sok gyermekkel játszunk, egyszerre többnek is adhatunk feladatot.

„Nyuszi pajtás” A játékosok körben ülnek. A játékvezető gyermek egyik társa felé fordul és megkérdezi: -Nyuszi pajtás, hogy vagy? A kérdezett azt feleli: - Köszönöm, jól! A kérdező tovább kérdez: - És hogy van a szomszédod? - Nem tudom, majd megkérdezem! Erre a "nyuszi pajtás" odafordul a szomszédjához és más állatnevet mondva kérdi: - Róka pajtás, hogy vagy? Így kérdezik egymást sorban a gyermekek. Mindenkinek nagyon kell figyelni, mert az állatneveket nem szabad ismételni.

4

„Lepkefogó” A játék leírása: felállás szétszórt alakzatban. Két gyermek kézfogással „lepkehálót” alakít. Jelre a többiek szerteszéjjel futkároznak, a kijelölt két gyermek pedig igyekszik úgy megfogni a menekülőket, hogy azt a karjaik közé zárják. Akit megfogtak az óvónőhöz megy, a két gyerek pedig folytatja a bekerítést, vagyis az üldözést. Ha az óvónőnél már két megfogott gyermek van, közli, hogy elenged egy második „lepkehálót” is. Ekkor már két pár üldözi a menekülőket. Három-négy ilyen „lepkehálót” alakíthatunk. Az az ügyes, akinek sikerült a lepkehálóktól megmenekülni.

„Keresd meg a párját!” A csoportszobában olyan tárgyakat keresünk, amiből több is van. felmutatjuk az általunk kiválasztott tárgyat, pl. kistányért, és megkérjük a gyerekeket, hogy keressék meg a csoportszobában a párját.

„Ragadós játék” A teremben össze-vissza sétálnak a gyerekek. Közben mindent megtapogatnak, megszagolnak. Ha az óvónő halkan „huu”-t mond, akkor

„ Találd meg!” Egy gyereknek bekötjük a szemét, és instrukciókat adunk neki, hogy mit keressen meg a csoportszobában, pl. kockatartó láda, babakonyha stb.

4

mindenki odaragad, ahol éppen van, mindaddig, amíg „haa”-t nem mond. Ha már jól megy, különböző testrészekkel is oda lehet ragadni, pl. térddel, popóval, könyökkel, lábbal is. Nagyobbak már egymáshoz is ragadhatnak, ilyenkor feladatokat adunk, pl. „ragadj ahhoz, aki nem lány; aki hosszú hajú”stb.

„Keress ilyet!” Egy papírlapra különböző formákat rajzolunk (kör, téglalap, háromszög stb.). A gyerekek feladata az, hogy keressenek a csoportszobában olyan formájú tárgyakat, amit az óvónő éppen felmutat.

„Toronyépítő” A gyermekek bekötött szemmel építenek tornyot, várat építőelemekből. Fejlődik tapintásuk, térészlelésük, azáltal, hogyan helyezik egymásra az elemeket, Vigyázva, hogy azok stabilan álljanak. Sok türelmet, kitartást igényelnek.

Játszhatjuk úgy is, hogy egy gyermek épít talán 5-6 elemből, ennyihez még lehet türelme -‚a többiek csendben figyelik, ha kész, kifejezik örömüket tapssal, ujjongással. Ahogy csendben figyelik társukat, meg tanulnak alkalmazkodni a helyzethez, a társukhoz, fejlődhet a közös, az összetartozó, az együtt érző viselkedésük

„Virágneves” Választunk egy gazdasszonyt, egy angyalt és egy ördögöt. A gazdasszony a többieknek virágneveket ad, de úgy, hogy az angyal és az ördög ne hallja. Amikor kész, szól, hogy jöhet az angyal. Jön is, és ő kezdi a beszélgetést a gazdasszonnyal. Csingilingi! Ki van kint? Az angyal az aranypálcával! Mit akar? Virágot! Milyet? Erre az angyal mond három virágnevet. Ha van olyan, akit így hívnak, az megy az angyalhoz, ha nincsen, a gazdasszony azt mondja: „Kiszáradt a kiskertemből!” Ezután az angyal elmegy, jön az ördög, és most ő beszél a gazdasszonnyal: Dirr-durr! Ki van kint? Az ördög a vasvillával! Mit akar? Virágot!

4

Milyet? Most az ördög találgat úgy, mint az előbb az angyal. Addig játsszuk, amíg minden virágot elvisz vagy az angyal vagy az ördög.

Érzelmek, motivációk, beállítódás, akarati megnyilvánulások

Érzelmek, motivációk, beállítódás


4

„Játékos méricskélés” Fessünk egy fát a gyerekekkel a falra (vagy papírból vágjuk ki és erősítsük a falhoz). Mindenki készít egy szép színes falevelet, vagy termést, amire a jeleket rajzoljuk. Majd összemérik magukat egyenként a fával, és a megfelelő helyre ragasztjuk a leveleket. megnézzük, hogy ki a legmagasabb, legalacsonyabb stb.

„Ki alacsonyabb?” Körben ülünk, egy gyereknek bekötjük a szemét, és középre állítjuk. majd két másik gyereket csendben odaállítunk mellé. Az a feladata, hogy tapogatással kell megállapítania, ki az alacsonyabb kettejük közül. Addig játsszuk, míg mindenkire jut szerep.

„Telefonos játék” Az óvónő egy gyerek külső tulajdonságait sorolja egy játéktelefonba. Ha az a gyerek felismeri magát, akiről szó van, akkor beleszól, hogy „halló”.

„Figyeld meg!” A gyerekek a szőnyegen ülnek, az óvónő kiválaszt valakit közülük, majd kérdéseket tesz fel neki. Pl. kinek van barna szeme, hosszú haja, szoknyája…? A gyerek ekkor mindenkit sorra, jó alaposan megnéz, és még mielőtt a következő pajtáshoz lépne, elmondja, hogy a megfigyelt gyereknek van vagy nincs az a tulajdonsága, amit az óvó néni kérdezett.

„Milyen ruhában?” A gyerekek a teremben-körben ülnek. Egy gyereket kiválasztunk közülük, aki az ülő társait jó alaposan megnézi, majd háttal ülve nekik – valamelyik társára visszagondolva – elkezdi sorolni a külső jegyeit. Aki ez alapján magára ismer, az felteszi a kezét.

„Kútba estem” A gyermekek tágas körben helyezkedjenek el. Középen tegyünk egy hajtókarikát a földre, ha ez nincs, rajzoljunk kört, amely a kutat jelképezi. Valaki ugorjon be a kútba, és ott guggoljon le, majd mondja ezt: kútba estem!

A többiek megkérdezik: Hány méterre? Egy számot mondva feleli, pl.: öt. Ekkor a

„Vándor-játék” Körben ülnek, és különböző dolgok vándorolnak körbe. Vándor puszi, vándor simi (simogatás), vándor pisze (piszézés), de lehet akár ritmus is, ami körbejár. Lehet szó, vagy, illetve mély hangon ejtve, lassan, vagy gyorsan mondva, esetleg ezekből átmenetet képezve. De vándorolhat a csak a képzeletünkbe a tenyerünkben lévő puha kismadár, csúszós

„Utazunk” A székeket szorosan egymás mellé felállítjuk, négyzet alakban. Ez lesz a busz. Sorra szállnak fel az utasok, és amikor már mindenki fent van (áll a széken), az óvónő a szélről elvesz egy-egy széket. Az utasoknak össze kell húzódniuk, egymást megtartaniuk.

Nagy figyelmet, egyensúlyérzéket, ügyességet

4

gyermekek annyiszor tapsolnak, ahányat mondott. Ezután megkérdezik: Ki húzzon ki?

Akinek a nevét mondja, az odamegy a kút széléhez, és két kézzel kihúzza a kútban levőt. Most helyet cserélnek, és aki kihúzta társát, az ugrik a kútba. Így megy ez addig, míg mindenki sorra nem kerül. A baráti kapcsolatok elmélyítésére jó lehetőséget nyújt ez a játék. Rendszerint a legjobb barátok közül neveznek meg valakit. Aki már egyszer sorra került, az ne következzék addig, míg mindegyik nem esett a kútba.

béka, tüskés sün. Kezdetben óvónő indítja a kört és nála ér véget, később azonban gyermekre is rábízhatjuk az indítást.

Ezek a játékok rengeteget segítenek a gátlások leküzdésében, egymás elfogadásban, a nemek közötti feszültség oldásában, illetve kialakulásának megakadályozásában.

igénylő feladat, ezért csak nagy- csoportban ajánlom. Pozitívuma, hogy Ilyenkor a csoportban egyébként periférián lévő gyermeket is átölelik, vigyáznak rá, nehogy leessen, tehát az érzelemmel teli, testközeli kapcsolat szinte automatikusan jön létre.

„Ravasz róka” A gyerekek szemüket behunyva kis körbe állnak. Az óvó néni körbe járva az egyik gyereket megérinti: „Te leszel a ravasz róka!” A gyerekek kinyitják a szemüket, és háromszor megkérdezik: ”Hol vagy. te ravasz róka?” A róka hallgat. Háromszori kérdezés után a róka azt feleli: „ Itt vagyok!” és kergetni kezdi a gyerekeket, hogy megfogja őket. A játék háromszor ismétlődik. Mindig megszámlálják, hány gyermeket fogott meg a róka, a játék végén kiderül, hogy melyik róka volt a legügyesebb.

„Egérfogó” Néhányan kört alkotnak, ez az „egérfogó”. A többiek szabadon szaladgálnak az egérfogón keresztül. Az óvónő jelére az egérfogót alkotó gyerekek felemelt, összefogott kezeiket hirtelen leeresztik (az egérfogó becsukódik), és senkit sem engednek ki. Akit így elfogtak, maga is beáll a körbe. A játék addig folytatódik, amíg lassanként minden gyerek a körben áll. A gyerekek csak két-két társuk felemelt keze alatt futhatnak keresztül, a kört megszakítaniuk nem szabad. Az egérfogó lezárása úgy is történhet, hogy a gyerekek hirtelen leülnek, és lábaikat előrenyújtják.

„Halászás” Kiszámolással megválasztják a halászt, aki szalad a halak után. Akit megérint, azzal társul, és egymás kezét fogva kergetik tovább a halakat. A következő fogás után már hárman halásznak, de most érintés helyett be kell keríteni a halakat. Amíg a két szélső halász nem zárta be a hálót, a halak kibújhatnak. Ha elengedik egymás kezét, a fogás érvénytelen. Ilyenkor a halak kiabálják: „Nem ér a fogás, lyukas hálóval nem lehet halat fogni!” Minden bekerített hal a hálóhoz csatlakozik; a halak egyre fogynak, a háló nő. Ha sok a halász, jobb két kisebb hálót kialakítani. Az a

4

győztes, akit a halászok utoljára fognak meg.

„Portré” Csomagolópapírra, vagy kiselejtezett lepedőre fejnagyságnyi kerek nyílásokat vágunk. A gyerekek kidugják a fejüket, s olyan képet vágnak, amilyen nekik tetszik: jókedvűt, durcást, mérgeset stb. Mi „lefényképezzük őket, majd megbeszéljük, kinek mit fejezett ki az arca. Lehet „versenyt” rendezni az egyes hangulatok mimikai ábrázolásából: ki tudja a legbutább, legszelídebb, legviccesebb, legszomorúbb stb. képet vágni.

„Egyszavas” A játék lényege: egyszerű gondolatok közvetítése egy szóval, más-más hangsúllyal, hangulati háttérrel. Észre vétetjük, hogy azonos szóval (akár egy névvel is) tudunk különböző érzelmi tartalmakat – kérést,

4

„Köszönős játék”

Kicsiknél a játék előzménye állatutánzás

lehet. Ebből nő ki a játék: az állatok

találkoznak az erdőben, köszöntik egymást

– először csak állathangjukkal, később egy-

két mondatos párbeszéddel is

megtoldhatják.

Mielőtt elindulna a játék, megbeszélhetjük a

gyerekekkel, vajon miről is válthatnak szót

az erdőben találkozó álltok:

táplálékszerzésről, kicsinyeikről, félelmeikről

stb.

„Köszönős játék”

Köszöntsük egymást képzelt szituációban!

Képzeljük el, hogy kimegyünk a piacra,

játszótérre, vasútállomásra, s akár ott, akár

útközben ismerőssel, baráttal, rokonnal stb.

találkozunk. Mindenki más-más pontról – a

saját házából- indul, s annak köszön, akit

„kiszemelt” (a szó szoros értelmében) magának,

vagy aki szembejön vele.

Játszhatjuk minden megkötés nélkül, de olyan

szabállyal is, hogy kétszer egymás után nem

szabad egyformán köszönni. Osszuk a

gyerekeket két csoportra: vagy úgy játsszuk,

hogy először a „piros csapat” tagjai köszönnek,

s a „kékek” a köszönés módjáról kitalálják, kinek

a szerepét szánta „piros” partnerük, vagy úgy,

hogy a gyerekek egy kisebb csoportja legyen

megfigyelő; a többi gyerek játssza a köszönést, s

majd a megfigyelők elmondják, hányféle

köszönést hallottak, ebből a köszöntött gyerek

milyen szerepére következtetnek stb.

kérdést, parancsot, mérgelődést, örömet, szomorúságot, félelmet, csodálkozást – kifejezni. Kezdhetjük a játékot legősibb egyszómondatunkkal:”Mama!” Azután jöhetnek a legegyszerűbbnek látszók „igen”, „nem”, „persze”, „bizony”, illetve bármely más egyszómondat: „Gyere!”, „Elmegyek”. „Fáj”. „Örülök”. „Várok”. „Csend”. stb.

4

„Köszönős játék” Néhány pár külön-külön is bemutatja a találkozást és a köszönést. Ezt közös megbeszélés követi: ki kit köszöntött? Milyen hangulatban? Milyen szándékkal? Hogyan köszönhetett volna még? Hogyan köszönnek gyerekek gyereknek, gyerekek felnőttnek, felnőttek egymásnak, felnőttek gyerekeknek? Hogyan köszöntek régebben? Hogyan köszönnek falun? Milyen köszönéseket ismerünk a népmesékből? Hogyan köszönnek papnak, idegennek?

„Figyelj a jelre” Megbeszéljük a gyerekekkel, hogy futást játszunk, miközben jelre meg kell állni. De figyelni kell, mit mutat a jel, mert piros kendő lobogtatására a fiúk, kék kendőre pedig a lányok állnak meg. Ha a kendőt leengedjük, tovább futhatnak. Nehezíthetjük a játékot azzal, hogy mindkét kendő felmutatásával mindenki egyszerre megáll. Bonyolíthatjuk a játékot azzal, hogy hallás útján szerzett utasításra a látás segítségével cselekedjenek. Például tapsra a zoknisok az asztal alá bújnak, majd újabb jelre a hosszúnadrágosok a szőnyegre sietnek.

„Kelj fel, Jancsi!” A játszók egy sorban felállnak egymás mellett a játékterület egyik szélén. Tőlük kb. 25—30 lépésre áll, velük szembe fordulva az egyik gyermek. Ő az első pajtásának mondja:,, Kelj fel, Jancsi!”, mire az megkérdezi: „Hány órára?” Ezután mond egy számot, és utána egy lépésfajtát, amit az illetőnek meg kell tenni. Ilyen lehet Pl. három tyúklépésre. két óriás- lépésre, hét békaugrásra, egy forgásra, két cintányérra (levegőben meg- fordulás) vagy maradj a házban (helyben marad). Most a következő gyerekkel megismétlődik Ugyanez, majd így megy tovább a játék. Ha

4

Ebben a variációban a gyermekek olyan tulajdonságokat fedeznek fel önmagukon, amelyeket, ha összehasonlítanak más gyerekekkel, megegyező lehet. Öröm hallgatni, amikor mondják: „Szia zoknis!”, Szia hosszúnadrágos!”

mindenki Sorra került, akkor elölről folytatják. Győz az, aki először ér a túlsó oldalra az irányító mellé. Minthogy ennél a játéknál nem egészen az ügyesség dönt, hanem az egyéni kedvezmények, nem igazságos a győzelem. Mégis jó fegyelmező — erős figyelemre van szükség —‚ amellett humorosan is lehet irányítani, a barátoknak nyújtott kedvezmény pedig erős összetartozási érzést fejleszt.

Akarati tényezők


Kaparászó egerek” Egyik gyermek a "macska" az asztal alatt. A többiek az "egerek", az asztal körül állnak, kezükkel az asztalt kaparják. A macska egy óvatlan pillanatban kezével odakap az asztal tetejére. Ha valakinek a kezét sikerül megfognia, helyet cserél vele. Ha nem, továbbra is ő marad a cica.

„Tréfás játék”

A gyermekek széken ülnek. Az óvónő kiválaszt egyet közülük és a többiek elé állítja. A kiállított gyermek különböző nevettető mozdulatokat végez, vagy tréfákat mond. A gyermekeknek azonban mindezt komolyan kell végignézniük, illetve hallgatniuk. Aki nevet, kiesik a játékból.

„Az észrevétlen tárgy” A gyermekek háttal állnak a terem egyik részében, távol a játékvezetőtől. A játékvezető ez alatt valamilyen tárgyat (kulcsot, gombot, fésűt) jól látható helyre tesz. Ez után jelt ad a játékosoknak, hogy keressék meg a tárgyat. Aki észreveszi, hogy hol van, nem nyúl hozzá, hanem szép csendben odamegy a játékvezetőhöz, a fülébe súgja, majd leül a helyére. Rendben minden játékos észreveszi a tárgyat. Aki elsőnek vette észre, az lesz az új játékvezető.

„Érj utol kakaska!” Három gyerek egymás kezét fogja, mégpedig úgy, hogy a két szélső arccal

„Szoborállítgató” A játékosok libasorban állnak fel. A „szoborállítgató”, akit kiszámolóval választanak,

„Cica-mica” Az egyik játékosnak (ő a cica), bekötjük a szemét. A többiek körülötte szaladgálnak, ők

4

ellentétes irányban álljon. A középső mintegy tengelyt alkotva egy helyben forog, a két szélső pedig egymást kergetve szalad körülötte, miközben mondogatják: "Érj utol kakaska, kendermagos tyúkocska, is." Addig forognak, amíg az egyik kergető el nem éri a másikat.

kezüknél fogva sorban ellódítja a játékosokat, akik a mozgás befejezése után mozdulatlanul, szoborszerűen megmerevednek különböző pózokban, és úgy maradnak addig, míg az utolsót is ellódította a szoborállítgató. A többiek a nézők, a végén megtapsolják a szoborcsoportot. Ezután a szoborállítgató egyenként nevetteti a szobrokat:aki komoly marad, az lesz az új szoborállítgató.

az egerek. A cica igyekszik egeret fogni. Ha sikerül, a következő párbeszédre kerül sor: - Cica-mica mit fogtál? - Egy kis egeret! - Megegyem, vagy meghagyjam? - Hagyd meg szegényt, mert csak egy éves! Erre a cica elengedi, de ha harmadszor is megérinti, (három éves), akkor ő lesz az új cica.

„Repüljenek a pillangók!” Többszínű, csuklóra erősíthető pillangókat kapnak a bal csuklójukra. Szabadon repdesnek a teremben, közben figyelik, milyen színű korongot mutat fel az óvónő. A színnel megegyező lepkék a szőnyegre szállnak. Amikor már minden lepke megérkezett, megismételhetjük a játékot.

„Vonatozzunk” A gyerekek vonatjegyet vásárolnak. Először két, majd három vonatot is indíthatunk. A mozdonyokra megkülönböztető jelzést teszünk, például piros, sárga, kék labda rajzából. A gyerekek vonatjegyein is ezek a jelzések találhatók. Csak azzal a vonattal utazhatnak, amelynek a jelzése megegyezik a jegyükön lévő rajzzal. Másik vonaton is utazhatnak, ha új, azzal megegyező jegyet váltanak.

„Fogójáték” A gyerekek lassú mozgással, halk énekléssel kerülgetik a bekötött szemű fogót, akinek ha valakit megfog, tapintással a külső jellemzők alapján ki kell találnia, kit fogott meg. A játék új fogóval, új dallal ismételhető. Ha szükséges, előzetesen jól nézzék meg egymást, keressenek olyan jellemzőket, amelyek majd segíthetik a játék menetét.

„Keresd a párját” Sok-sok kártyát készítünk, amelyekre színes virágokat rajzolunk, mindegyikre csak egyet, mindegyik fajtából kettőt, és ezeket az asztal közepére tesszük. A gyerekek kezükbe vesznek egy kártyát és sorba, ahogyan

„Keresd a párját a zsákban!” Különböző játékokat, 4-5 félét gyűjtünk a szőnyegre. Válogatás útján csak azok maradnak, amelyekből két azonos darab van, a többiek visszakerülnek a helyükre. A játékhoz szükséges eszközpárok egyikét zsákba tesszük, a másik a

„Melyik lehet a párja?” A „Keresd a párját” játék bonyolultabb formája, ha az asztalon elhelyezett kártyák virágai nem látszanak, lefordítva helyezzük el azokat. A játékban mindig csak egyet hasonlíthatnak össze a kezükben lévő virággal,

4

ülnek, mindenki keresi a kezében lévő virágkártya párját. Ha megtalálta, maga elé teszi és újat húz. Ha nem találja, megnézi, melyik társa tartja a kezében, attól elkéri, aki helyette másikat vesz középről. A játékot addig játszhatjuk, míg elfogynak a kártyák. Majd megnézzük, hogy megtalálta-e mindenki a megfelelő, azaz azonos kártyákat.

szőnyegen marad. Az óvónő, vagy egy gyerek kiválaszt egy játékot, kezében tartja, míg egy másik gyerek a zsákból kiveszi ugyanazt. Játszhatjuk úgy is, hogy , hogy az összegyűjtött játékokat egy takaró alá gyűjtjük, egy gyerek addig tapogatja azokat, míg két egyformát talál, azokat felmutatja, hogy mások is értelmezhessék az eredményt.

ha azonosak, maguk elé tehetik azokat, ha nem, visszateszik a helyére, majd ha ismét sorra kerülnek, próbálkozhatnak újra. Így tovább tart a játék, de jobban figyelik egymást és a felmutatott kártyát, állandóan benne élnek az összehasonlításokban, és drukkolnak a győzelemért. Bonyolíthatjuk a játékot azzal, hogy olyan kártyapárokat is elhelyezünk az asztalon, amelyeken a virágok rajza valamiben hiányos, erre is figyelni kell a párosítás során.

„Fuss haza!” A játékmaci köré kötéllel kört alakítunk, ez a ház. A gyermekek körbe futnak menetirány szerint a ház körül. Jelre be futnak a házba. Aki elsőnek ugrik be a házba, az a győztes.

„Tűz, víz!” A gyerekek lassú tempóban futkároznak. Jelre megállnak.”Tűz” felkiáltásra hasra fekszenek a talajon. „Víz”felkiáltásra másznak a bordásfalra, vagy székre állnak. Ismétlés egymás után. A játék bővíthető „Föld”, „Ég”, „Levegő” stb. szavakkal, különböző testhelyzetek felvételével nagyobbak játékában.

„Szalagfogó” A gyerekek szétszórt elhelyezkedésben futkároznak. A fogó a gyerekeken levő szalagokat próbálja megszerezni. Az a játékos győz, akinek a szalagja megmarad a játék végéig. Akitől a fogó a szalagot megszerzi, kiáll a játékból.

„Esik eső” Rajzolunk egy kört, azaz egy „odút” a földre. Megjelöljük a játéktér határait. A gyermekek, a „verebek” szabadon ugrálnak páros lábbal, csípőre tett kézzel az „odú” körül. Az óvónő elkiáltja: „Esik az eső!”, erre a „verebeknek” be kell szökdelniük az

„Féltek a farkastól?” A gyermekek a játszótér egyik oldalán felállnak, velük szemben, legalább 25 lépésre egyikük mint farkas áll. A farkas kérdezi a gyermekektől: „Féltek a farkast6l?” Ha azt felelik, hogy „Igen”, akkor a farkas válasza: „Akkor megyek én”, és elindul a

„Karmesterjáték (ki a kezdeményező?)” A csoport tagjai körben ülnek. Egy gyereket kiküldenek, és a benn maradók megegyeznek a karmester személyében. Az ő feladata elkezdeni a mozdulatokat, melyeket a körben ülők lehetőleg azonnal utánoznak. A kint (egy) levő gyereket behívják, neki kell kitalálnia, ki a

4

„odúba”. Aki utoljára ér az „odúba”, az kiesik. Változtatni lehet a játékszabályon, pl. kijelölünk egy fogót, egy „macskát”, aki verebekre vadászik. A páros lábon ugrálás, mint szabály megmarad.

gyermekek felé. Ha azt mondják, hogy „Nem”, akkor a farkas kiáltja: „Akkor gyertek ti!” és akkora gyermekek közelednek feléje. A gyerekek a választ előre megbeszélik, hogy mindannyian ugyanazt feleljék, vagy pedig egy vezért választanak, akinek a feleletét mondják ők is. A farkas igyekszik valakit megfogni. Ha sikerült, a megfogott lesz az új farkas, ha nem sikerül, ő marad továbbra is.

„karmester”. Érdekesebbé tehető a gyakorlat ének- vagy zeneszóval. Így a mozdulatok is ritmusosabbak lehetnek.

„Cicák és egerek” Három-négy lépésre egymástól húzzunk két párhuzamos vonalat, ez az árok. A gyereklétszámtól függően egy vagy több cica áll be. Az egerek az egyik oldalról a másikra átfutkosnak, és közben mondogatják: „Ha Jó cica volna, egeret is fogna”. Akit megfogtak, az szerepet cserél a cicával.

„Horgászós” A gyermekek körbe ülnek, kezüket térdük fölött nyújtva tartják. Egyikük a horgász, aki körbe megy, és sorba simogatja a „halacskákat”, vagyis a kezeket, miközben mondja: Horgászok. horgászok, kis halacskák hol vagytok? Az utolsó ütemnél valakinek a kezére igyekszik ütni. Ha sikerült halat fognia, helyet cserélnek, ha nem (a megtámadottnak sikerült a kezét elkapnia és hátrarántania), akkor folytatódik a játék.

„Kidobó” Egy labdát feldobunk a tér közepén. Aki elkapja, az lesz a kidobó, vagyis társait kell eltalálnia a labdával. A labdával a kézben nem lehet futni. Akit a kidobó eltalált, kiáll a játékból, az utolsónak maradt gyerek lesz a győztes.

4

„Fészekrakó” A gyermekek babzsákkal a kezükben szaladgálnak, jelre leülnek a babzsákra, amely a fészket jelenti a játékban. Az az ügyes, aki elsőként ül nyugodtan a babzsákján.

„Cipőpárosítás” A helyiség egyik oldala mentén sorba állítjuk minden pár cipőnek egyik darabját. Szemben, más sorrendben, a párjukat helyezzük el. Két versenyző esetén ugyanabból a sorból adott jelre mindegyik megfog egy cipőt, átfut a túlsó oldalra, és megkeresi a párját. Ha megtalálta, félre- teszi az előre megbeszélt helyre, és egy másikat véve ugyancsak a párját keresi annak. Győz az, aki többet párosított hiba nélkül. Csapatjátékot is alakíthatunk, ha a végén összeszámoljuk az egy csapathoz tartozó játékosok cipőit.

Kisebb gyermekeknek egymástól jól megkülönböztethető cipőket adjunk, nagyok már a finomabb árnyalatokra is vigyázhatnak.

„Székfoglaló” A gyerekek körben elhelyezett székeken ülnek, jelre felállnak, szaladgálnak. Újabb jelre leülnek, közben mindig egy széket elveszünk. Akinek nem jut szék, kiáll. Az győz, akinek végig a játékban sikerül székre ülni.

„Nyuszibál” A gyerekek szétszórt elhelyezkedésben mozognak, ugrálnak, mint a „nyuszik”. A fogó a „vadász” igyekszik megfogni valamelyik nyulat, amikor az óvónő beengedi közéjük. Akit megfog, az lesz a vadász a következő játékban.

4

ÉRTELMI KÉPESSÉGEK

Kognitív szféra

Gondolkodási műveletek / Fogalomismeret, tájékozottság


„Kertészjáték” Minden 6—8 gyerekre válasszunk egy kertészt, akik a játék elején kimennek a szobából. Ezalatt a gyermekek keresnek maguknak egy virágnevet, és azt jó1 megjegyzik. Bejönnek a kertészek, megállnak egymás mellett, és sorba megneveznek egy-egy) virágot. Aki olyan virágot kért, amilyen nevű éppen van, azt félreülteti a „kertjébe”. Győz az a kertész, akinek a játék végén több virága gyűlt össze.

„Hol vagyunk?” A játékvezető mesélni kezd arról, hogy képzeletben merre jár, mit lát. A gyermekek feladata az, hogy a történet alapján kitalálják, hol vannak. Mindig a gyermekek korának megfelelő szinten állítsuk össze a történet anyagát. Járhatunk húsüzletben, és akkor felsoroljuk. hogy látunk kést, bárdot, zsírt, olajat, deszkát stb. és csak a végén említjük, ha még nem találták volna ki, a húst. Hasonlóképpen más üzleteket is sorra vehetünk, de kirándulhatunk hegyekbe, nyaralhatunk a Balatonon vagy repülhetünk a világűrbe. Az a gyerek, aki az elbeszélés közben kitalálja, hogy hol tartózkodunk, hangosan megmondhatja, hogy mit gondot. Ha tévedne, tovább mesélünk. Olyan változatban is játszhatjuk, hogy csak a történet befejeztével kérdezzük meg őket, Hogy ki mit gondol. Fejlett csoportoknál az egyik gyermek mondja el a történetet. Élményszerűbb lesz az elbeszélés, Ha nemcsak felsorolásra szorítkozunk, hanem színes, érdekes mesével tarkítjuk.

„Ki vagyok én?” Tükörrel szemben állva saját személyének

„Segítsünk Katinak!” Kati a babák anyukája, segítünk neki

„Mi hiányzik? „ Lapokra egyenként olyan élőlényt (ember,

4

felismerése: szemszín, hajszín, hajhosszúság, ruhadarabok felsorolása a testrészeken. másik gyermekkel, társával összehasonlítja magát, hasonlóságokat keres. Nemek megnevezése is történhet.

felöltöztetni a gyermekeit. Kati lehet bárki a csoportból. A ruhák közül kiválasztjuk, amit a babára adunk. Öltöztetés közben megnevezzük a ruhadarabokat, és a testrészeket, amelyekre ráillenek. Gyakoroljuk a gombolást, kötést. Mielőtt felöltöztetjük a babákat, beszélgetünk arról, melyik babára melyik ruha, cipő illik. Összeillenek-e azok a színek, amelyeket választottunk. Melyik baba nagyobb, melyik kisebb, melyiknek szélesebb a dereka stb.

állat, növény), tárgyat (autó, szék, bögre) rajzolunk, amelynek egy-egy része hiányzik. A rajzot kiegészíthetik a hiányzó résszel rajzzal, vagy külön elkészített hiányzó részek közül a megfelelő kiválasztásával. Minél több ismerete van a gyermeknek az adott dologról, annál apróbb hiányokat keletkeztethetünk.

„Színkereső” A gyermekkel közösen kiválasztunk egy színt, majd sorra nézzük a tárgyakat, melyiken látjuk ugyanazt. Változata lehet: színválasztás után ők hoznak a gyűjtőkosárba megegyező színű dolgokat. Felsorolhatjuk a napszakok, az évszakok jellegzetes színeit, az örömteli, a bánatos, a meleg, a hideg színeket. Gyűjthetünk színes hasonlatokat, pl.: Fehér, mint a hó. Fekete, mint a korom. Zöld, mint a fű. Kék, mint az ég. Sárga, mint a citrom. Lila, mint az ibolya. Piros, mint a paradicsom. Azt is megbeszéljük, hogy ezeket a hasonlatokat egy szóval is kifejezhetjük, Így: hófehér, koromfekete, ibolya lila, fűzöld.

„Keresd a párját” papírlapokra különböző formákat rajzolunk. Egyet felmutatunk a gyermekeknek. A szobában látható tárgyak közül megnevezik azokat, amelyeken az adott forma felismerhető. „Kösd össze a párokat” Munkalapon két-két összetartozó dolgot ábrázolunk. A gyermeknek ezt az összetartozást kell észlelni és színes ceruzával összekötni. Egy lapon lehet: sapka-sál, bögre-tányér, zokni-cipő, jobb és ballábas cipő, jobb és balkezes kesztyű stb.

„Nézelődés” Egy-egy gyermekkel felváltva odaállunk az

„Ragadós játék” A teremben össze-vissza sétálnak a gyerekek. Közben mindent megtapogatnak, megszagolnak.

4

ablakhoz és megkérjük, hogy a szemével keresse meg azt a tárgyat illetve személyt, akit mondunk neki.

Ha az óvónő halkan „huu”-t mond, akkor mindenki odaragad, ahol éppen van, mindaddig, amíg „haa”-t nem mond. Ha már jól megy, különböző testrészekkel is oda lehet ragadni. Nagyobbak már egymáshoz is ragadhatnak, ilyenkor feladatokat is adunk, pl. ragadj ahhoz, aki nem lány, aki hosszú hajú stb.

„Építsünk óvodát!” Játékból megépítjük az óvodánkat kockákból. Kisebb-nagyobb hasábokat fel is öltöztetünk óvodásoknak. Rajzolhatunk, ragaszthatunk rájuk arcot, nevet is adhatunk nekik.

„Mi van a teremben?” A gyerekeket megkérjük, hogy jó alaposan nézzék meg a csoportszobát. Ha ezt megtették, kérdéseket teszünk fel nekik. Pl: Hány darab asztal van a csoportszobában? Vajon milyen színűek a függönyeink? A szekrényünk milyen színű? stb.

„Mit nem sajnálnál a teremben?” A gyerekek egymásnak dobálják a babzsákot. Aki dobja, mindig mond valamit a teremben, amit nem sajnálna kidobni. Pl.: Kidobnám a szekrényt, a szőnyeget…stb.

„Keresd a párját!” A csoportszobában olyan tárgyakat keresünk, amiből több is van. Felmutatjuk az általunk kiválasztott tárgyat, pl. kistányért, és megkérjük a gyerekeket, hogy keressék meg a csoportszobában a párját.

„Mi hiányzik?” A csoportszobában az óvónő ismert tárgyakat tesz az asztalra. Megkéri a gyerekeket, hogy jól nézzék meg azokat, majd hunyjanak, aztán hozzátesz újabb tárgyat, vagy elvesz ill. megcseréli a helyüket. A gyerekek feladata, hogy észrevegyék a változást, és azt meg is nevezzék.

„Milyen tárgyak vannak a csoportszobában?” A gyerekek körben ülnek a szőnyegen. Az óvónő a kérdező. „Mit gondoltok gyerekek, milyen tárgyra gondolok a csoportszobában? Úgy kezdődik a neve, hogy sz.…?” Erre több választ is adhatnak a gyerekek. Miután elfogynak az ötletek, új hanggal is próbálkozhatunk.

4

„Indulhatsz!” A gyerekek egymással szemben foglalnak helyet a terem két oldalán. Minden gyerek választ magának egy közlekedési eszközt, aminek a hangja és a mozgása jól utánozható. Az óvónő megnevezi valamelyik gyermek által választott közlekedési eszközt. Ekkor az a gyerek, aki azt a közlekedési eszközt választotta, elindul a terem másik végébe. Közben utánozzák a hangját és a mozgását is.

„Dolgozzatok legények!” A játék a már ismert, hasonló játék sémáján alapul. Körben ülünk, az óvónő is a térdét ütve mondja a mondókát. Ha olyat mond, ami forog, fel kell emelni magasra a kezet. Aki téveszt, zálogot ad.

„Közlekedéses játék” A gyerekek kapnak a nyakukba egy táblát, valamilyen szárazföldi közlekedési eszköz képével. A talajra utakat rajzolunk, vagy ragasztunk szigetelőszalaggal. Ezt követően különböző tulajdonságok alapján szétválogatjuk a közlekedési eszközöket az utakon (lehet szín, a kerekek száma, hogy tömegközlekedési eszköz vagy nem, sínen megy-e vagy nem stb.). A játékhoz egy rendőrt is választhatunk, aki irányítja a forgalmat, megmondja, hogy mikor, milyen járművek mehetnek. Mindig az a gyerek a rendőr, aki új tulajdonságot tud javasolni.

„Helycserés” Minden gyerek nyakában más-más színű geometriai forma van, pl. : piros háromszög, zöld kör, sárga négyzet stb. Egy valaki elkezdi: „Kérem a zöld kört mellém!” Akinél a zöld kör van, odamegy, és most ő kéri a következőt. Addig játsszuk, amíg mindenki sorra nem kerül.

„Cserebere” A csoportszobában jól nézzük szét. Valaki kimegy, ezalatt megváltoztatunk néhány dolgot: széket teszünk az asztalra, leveszünk egy képet a falról, egy polcot elfordítunk. A kint lévőnek ki kell találni, miután jól körülnézett, hogy mi változott meg.

„Minek a háza?” Tegyünk egy tálcára 8-10 tárgyat a gyerekek elé letakarva. Ez lehet gyufás doboz, kesztyű, kanál, szemüvegtok stb. Kérdezzük őket, vajon mi lehet a takaró alatt? Hagyjuk őket találgatni. Aztán vegyük le a takarót, számoljunk 10-ig és terítsük le őket újból. „Mit láttatok? Mi van alatta?” Ha mind felsorolták, nézzük meg mi volt ott, és beszéljük meg melyik minek a háza lehet? Pl.: gyufásdoboz-gyufa, kesztyű-kéz, szemüvegtok-szemüveg stb.

„Tervrajz” Menjünk el az óvoda környékére sétálni. Figyeljük meg a legfontosabb épületeket, útkereszteződéseket, készítsük el ennek a tervrajzát egy nagy papírra. Az utcatérképet népesítsük be barkácsolt dobozházakkal, emberekkel, járművekkel.

4

„Használati tárgyak” A gyerekek különböző használati tárgyakat tapogatnak, majd csukott szemmel is megpróbálják felismerni és megnevezni (villa, kanál, pohár, cérna, cipő, cipőfűző stb.).

„Üvegpörgetés” A kör közepén egy üveg fekszik, melyet mindig más pörgethet meg. Aki felé a nyaka mutat, annak meg kell neveznie egy virágot, bútort, állatot, élelmiszert, ruhadarabot, szerszámot, hangszert stb.

„Mit főzünk ma?” A gyerekekkel még a játék előtt megbeszéljük, hogy a só nélkülözhetetlen az ételekben. Még a játék előtt mindenki választ magának egy élelmiszer nevet, amit hangosan el is mondatunk velük, hogy azt jól megjegyezzék. Majd az óvónő elkezd mesélni arról, hogy a piacon milyen élelmiszereket vett, hogyan vitte haza, mit főzött belőle. Ha a gyerek meghallja annak az élelmiszernek a nevét, amit ő választott magának, akkor feláll és maga körül kétszer megfordul. Ha a SÓ szót meghallják, mindenki megfordul maga körül, hisz az nélkülözhetetlen dolog.

„Babaház” A dobozokból készített babaházban rendezgessük el a családot: baba alszik az ágyában, papa olvas a székben, anya főz stb.

„Munka bemutatása” Egy gyermek kiáll, és bemutat valamilyen tevékenységet, amit otthon valamelyik családtagja szokott végezni.

„Keresd meg!” A gyerekekkel otthonról hozott családi fotókat nézegetünk. Közben megkérjük a gyereket, hogy keresse meg a képen az általunk megnevezett személyt.

„Család” A gyerekek családokat alkotnak, majd egymás mellé állnak fényképezéshez. Akinek az óvónő megérinti a vállát, az elmondja, hogy ő ki ebben a családban (gyerek, apa, anya, nagymama).

„Keresem a családom” A gyerekek családokat alakítanak (3-5 fő). Az apák elindulnak a teremben, és szemkontaktus alapján párt választanak maguknak (anya). Majd kézen fogva folytatják a sétát, és szintén szemkontaktussal keresik a család többi tagját, mindaddig, amíg a gyereklétszám el nem fogy.

„Babázzunk” Játsszunk a babákkal, mint az anyukák a gyerekekkel! („Áspis-kerekes…”) „Fényképválogatás” Az otthonról hozott családi képeket

„Családi jelenet tükör előtt” Szerepjátékot játszunk a gyerekekkel. A fülükbe

„Ki dolgozik vele?” Az óvónő kérdéseket tesz fel a gyerekeknek,

4

csoportosítgatjuk: Hol van még három gyerek? Kinél van mama és papa is? Hasonlítsuk össze magunkat a tükör előtt a fényképünkkel.

súgjuk, hogy mit játsszanak el, pl.: az apa fúr, anya főz, a kis öcsi épít stb. A többiek pedig rajzolják le vagy mondják el, mire gondoltak.

aki tud ezekre válaszolni, az jelentkezik, majd felszólítás után el is mondhatja. Pl.: „Ki dolgozik fésűvel? Seprűvel? Pénztárgéppel? stb.

„Kinek a hangja?” A „Világunk hangjai” cd-t közösen meghallgatjuk, majd a gyerekek megpróbálják felismerni a családtagok hangját, a munkazajokat.

„Családi fénykép” A gyerekek otthonról hoznak családi fényképeket. Beszélgessünk róla: Ki áll középen? Hogy hívják apukádat? Ki az aki apukád bal oldalán ül? Ki az a nő, férfi? Ki a legkisebb a képen? Ki a legöregebb? Kinek, mi a foglalkozása? Hol dolgozik a mamád?

„Ki él együtt?” Készítsünk a családtagokról kártyákat és játsszunk velük. Rendezgessük, csoportosítsuk kor szerint, saját családjuk modellje szerint, nem szerint, rakják ki saját családfájukat.

„Mozogjunk” Tavasz – virágzik a barack. (karok oldalsó középtartásban, fát formázva) Nyár – fészkire jár a madár. (madár repülését utánozzuk) Ősz – legelget az őz. (négykézláb állva evést utánzunk) Tél – hidegen fúj a szél. (karok magas tartásban,hajladozunk)

„Kívánságfal” Készítünk a falra egy nagy kívánságfalat, ahol a négy évszakot egy-egy évszakra jellemző fa jelöli. Ide a gyerekek az elkövetkezendő évre vonatkozó kívánságaikat és reményeiket lerajzolhatják.

„Elszáradt levelek” Az ősszel összegyűjtött levelek közül mindenki kiválaszt egyet, és leülünk körbe a szőnyegre. beszélgetést kezdeményezünk: „Ha a leveled beszélni tudna, mit mesélne neked az életéről? Mit élt át? Mit láthatott, vidámságot, vagy bánatot? A beszélgetés után mindenki felragasztja a levelét egy nagy lapra festett fa alá vagy fára.

4

„Napsoroló” Hétfőn egy szem makkot leltem, Kedden délben földbe tettem, Szerdán este vödröt vettem, Csütörtökön megöntöztem, Pénteken csak nézegettem, Szombaton már büszkélkedtem, s akár hiszed, akár nem, vasárnap az én tölgyfámnak, annak mind a tíz ágáról, száz szem makkot leszedtem.

„’A hét napjai” A napok megjegyzését jól segítik a kis versek és dalok. Eleinte használjunk kis képeket is, mert jól segítik a bevésést. Pl: „Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, Jó dolgunk van, mint erdőn a madárnak.”

„Hónapos fogó” A játékosok felsorakoznak egy vonal mögött. A fogó pár lépéssel áll mögöttük. Egy másik vonalat is meghúzunk a teremben, ahová majd a többieknek kell eljutniuk. A fogó azt mondja: „Egy, kettő, három, megfogom, nem bánom, júliust!” Ekkor azok a gyerekek, akik ebben a hónapban születtek, gyorsan futni kezdenek a másik vonalig. Ha a fogónak sikerül elkapnia valakit, akkor szerepet cserélnek. Lehetőleg mindig más hónapot mondjanak a gyerekek.

„Sorold fel!” Fonalgombolyagot gurítunk körbe. Aki megkapja, annak az a feladata, hogy sorolja fel a hét napjait, de mindenki csak egyet és csak egymás után sorban. A végén a „pókhálót” vissza lehet fejteni.

„Mikor csinálod ezt?” Minden gyermek elé képeket teszünk, amelyek a napszakokat (reggel, dél, délután, este) ábrázolja. A gyerekek feladata az, hogy megnevezzék, melyik képen milyen napszak látható. Meséljék is el azt, hogy mit látnak a képeken.

„’Ellentétjáték” Az óvónő dobja a labdát egy gyermeknek és közben mondja: „reggel”. A labdát megkapó gyermeknek, ennek az ellentétét kell mondania: „este”. (Nappal-éjszaka, tegnap-holnap, gyorsan-lassan, nincs időm- van időm, ritkán-gyakran).

„Mondj mást!” Egy gyermek mond valamit, pl. az estéről. A feladat az, hogy aki tud, az mondjon még valami más dolgot is, ami eszébe jut azzal a napszakkal kapcsolatban. Két-három jellemző után rátérhetünk egy másik napszakra.

4

„Mi tart tovább?” Két-két tevékenységet nevezünk meg. A gyerekeknek kell eldönteni, melyik tart tovább. Pl.: Az ebédelés vagy a házépítés? A takarítás vagy a nyaralás?

„Nappal és éjszaka” Két hangszerre lesz szükségünk, egy dobra és egy triangulumra. Egy történettel kezdjük: „Éjszaka minden ember alszik. Nappal mindenki mást csinál, a szülők dolgoznak, a gyerekek játszanak. Most azt játsszuk, hogy ha a dob hangját hallod, éjszaka van és aludnod kell. Ha a triangulumot hallod, nappal van és fel kell kelni. Lássuk!” „Lassan besötétedik. Éjszaka lesz. Szemeid becsukódnak.” Az óvónő egyenletesen, csendben dobol, a gyerekek fekszenek a szőnyegen. Később megszólaltatja a triangulumot is, szintén halkan. „A nap felkelt. Egy új nap kezdődik. Most minden kivilágosodott, pattanjatok ki az ágyból!” A játék végén megbeszéljük, mit lehet nappal csinálni.

„Ki tudja előbb kirakni?” A napszakokat ábrázoló képeket szétvágjuk, a gyerekek feladata, hogy a képeket összeillesszék és időrendben kirakják. Aki először tudja kirakni, az a győztes.

Gondolkodási műveletek / Számfogalom, téri, időbeli viszonyok, szimmetria, szerialitás


„Vendégváró” Tálkákba különböző mennyiségű gyöngyöt, gyufaszálat, vizet vagy homokot teszünk. A gyermekeknek mennyiség szerint kell sorba rakni a tárgyakat.

„Kinek a tálkája ez?” „Vendégváró”folytatása. A gyermekekkel először arról beszélgetünk, hogy egy nagy baba vagy mackó többet bír enni, mint a kicsi. Ezután nagyság szerint rakják sorba babáikat, mackóikat. Hozzájuk társítják a „vendégváró” játék tálkáit.

„Rendszerezés” Nagyság szerint raknak sorba kockákat, korongokat, pálcikákat, rudakat, ceruzákat stb. Mindig meg kell keresni egy újabb elem helyét.

„Terítés a babaszobában” Gyakoroljuk a terítést. Az asztalnál egy baba ül. Neki szüksége van

„Miből van egy?” Képeket válogatunk. Csak azt szabad kiszínezni, amiből egy van. Majd amiből kettő, három stb.

„Keretezés” Annyi képet kell a gyermekeknek bekeretezni, amennyit az óvónő mutat, koppint, tapsol stb.

4

egy tányérra, egy kanálra, egy villára, egy szalvétára, egy pohárra. Két babának mindenből kettőre van szüksége. És így tovább!

„Tekézés” Kilenc tekebábunk van. Sikerül egyet, kettőt stb. ledöntenünk. Mindig megmondjuk, mennyi maradt.

„Vásárlás” Játékpénzzel vásárolunk. Mindig kiszámoljuk, mennyit kell fizetnünk. S természetesen azt is fontos tudnunk, mennyi pénzünk maradt.

Gondolkodási műveletek / Számfogalom, téri, időbeli viszonyok, szimmetria, szerialitás


„Hívogató” A gyermekek félkörbe ülnek. Mindenki a hívogatóra figyel, aki velük szemben áll. Egy gyermeket mutatóujjal magához int, aki egészen csendben és lassú léptekkel megy hozzá, ő pedig hasonlómódon csendben annak a helyére megy. Most az új hívogató int valakit magához. Így cserélnek helyet, míg mindenkire sor nem kerül. Fegyelmezett, meggondolt mozdulatokra nevel.

„Csengős” A gyermekek egészen csendben nagy körben ülnek. Egyik gyermek elé a földre letesszük a csengőt. Aki előtt a csengő van, az feláll, lehajol érte, és két ujjával megfogja a fogóját, majd lassan felemelkedik. Óvatos léptekkel elindul körbe a gyerekek előtt, és álland6an ügyel arra, hogy a csengő ne szólaljon meg. Ha mégis cseng, azt nem veszi figyelembe, hanem továbbmegy. A többiek pedig magukban számolhatják, hogy hányszor hallják a csengő hangját. Ha a kiszemelt gyermekhez ér, megsz6laltatja a csengőt, és leteszi a földre, majd csendes léptekkel helyremegy. Most ez a gyermek következik, és ő viszi el az általa kiszemelt társának. Így viszik egymásnak, míg mindenki sorra nem kerül. Nagyon hosszú ideig nem bírnak a gyerekek csendben játszani, ezért hagyjuk abba, mielőtt fészkelődni kezdenek. Igen jó alkalom, hogy a barátok egymásnak kedveskedjenek, és a csengőt egymásnak vigyék. Ha jó közösséggel van alkalmunk játszani, akkor a többiek rendszerint „tudtam” szóval nyugtázzák azt, hogy ki kinek adta át a csengőt.

„Tapsra állj!” Körben járás. Ha tapsot hallanak, meg kell állni. Aki téveszt, kiesik.

„Postásjáték” Az óvónő súg egy gyermek fülébe valamit, aki tovább adja. Az utolsó gyermek elmondja, mit hallott.

„Tűz, víz, levegő” Az óvónő vezényszavakat mond. Víznél le kell feküdni, tűznél a padra kell állni, levegőnél repkedni kell. Aki téveszt, kiesik.

„Hegy—völgy”

„Repül a…, repül a…”

„Add tovább!”

4

A gyermekek egymás mögött körbe járnak. Ha azt mondjuk nekik, hogy „völgy”, akkor mindegyik gyorsan leguggol. míg a „hegy” szónál fel kell állniuk. Ezt a két szót felváltva mondjuk nekik. Aki téved vagy pedig mindig csak a többieket utánozza, kiesik a játékból. Így egyre kevesebb lesz a játékosok száma, aki utoljára marad bent, az a győztes.

Az óvónő szavakat mond, ha a gyermekek madár, vagy repülő tárgy nevét hallják, fel kell, hogy emeljék a karjukat.

A gyermekek körben ülnek, kezükben egy-egy tárgyat fognak. Tapsra mindig eggyel jobbra adják a tárgyakat. „Vissza!” utasításra gyorsan vissza kell venniük az éppen átadottat. Újabb tapsra tovább folytatódhat a játék. Egyéb utasításokban is meg lehet állapodni, hogyha nehezíteni akarjuk a játékot.

„Ki a körből, be a körbe!” A földre olyan nagy kört rajzoljunk, hogy minden játékos elférjen benne. Ha a játékvezető azt kiáltja, hogy „Ki a körből!”, akkor mindenki kifut onnét, ha pedig „Be a körbe!” hangzik el, akkor mindenki a körbe igyekszik. Ha ezt a gyerekek már nagyon jól értik, akkor nagyobbakkal fordítottan játsszuk, Vagyis épp az ellenkezőjét kell cselekedniük, mint amit hallanak. Aki téved, az kiesik a játékból

„Nyílik…Nyííílik!...” Egy virág növekedésének, kinyílásának és elhervadásának eljátszása. A „történetet” az óvónő meséli, a gyerekeknek végig koncentrálniuk kell rá, hogy utasításainak megfelelően tudjanak cselekedni:

- földben kis virágmagok vagyunk - a gyerekek guggolnak - megered az eső, a föld átitatódik vízzel - lassú felemelkedés, felállás

, a magok megduzzadnak, növekedni kezdenek, lassan kibújnak a földből

- tovább növekednek a friss levegőn, - nyújtózkodás lábujjhegyen, hajlongás szellőre lágyan, szélre erősen hajladoznak

- kitisztul az ég, kibújik a Nap, bontani - karjaikat, ujjaikat széttárják kezdi szirmait a virág

- egyszer csak hervadozni kezdenek, - fejüket lehajtják, majd földre rogynak majd összeomlanak.

4

„Hallgasd a zajokat!” Lehajtott fejjel, csukott szemmel kell a zajokra koncentrálni. Utána elmesélik, mit hallottak. Lehet egyeztetni, pontosítani az élményeket.

„Sziámi ikrek” Páros játék, amelyben a gyermekek valamilyen testrészüknél „össze vannak nőve”, és így mozognak, feladatot teljesítenek. Még tréfásabb változata, amikor valamilyen „kinövés” köti össze őket.: pl. gyufásdoboz az orrukra húzva, ropi a szájukban stb.

„Söprűs tánc” Ehhez a vidám játékhoz páratlan számú játékosra van szükség. Aki pár nélkül maradt, annak a söprű a párja, azzal kezdi járni a táncot. Amikor elunja, Jó csattanósan a földhöz vágja a söprűt, erre mindenkinek párt kell cserélni. A „söprűs” is párt fog magának, így más marad pár nélkül. ő kapja fel a söprűt és táncba kezd vele. A gyermekek sokkal Jobban szeretnek a söprűvel táncolni, ezért Szinte csatáznak érte. Fontos szabály betartása: a söprűt csak akkor szabad felvenni a földről, ha már mindenkinek van párja. Lehetőségünk nyílik a zenei ízlés formálására. Vidám, gyors magyar, délszláv, görög stb. zenére táncoljanak a gyermekek és ne a Hápi Kacsára, sokkal ötlet- gazdagabb úgy a mozgásuk.

„Tükörjáték” Rengeteg variációs lehetőséget hordozó Játék. Játszhatjuk úgy, hogy az óvónő mutat, a gyermekek utánozzák, vagy párokban: egyik gyermek a tükörkép, a másik az igazi. Tükrözhetünk gesztusokat, arcjátékot (nyelvjátékot is ( ez a nyelvtorna segít a beszédhibák javításában), tevékenységet stb.

„Mi változott meg?” Valakit kiválasztunk, akit jól megnéz a csoport. Ezután kimegy és átváltoztat valamit önmagán (ruházatát, frizuráját, de akár arckifejezését is). Ha bejött a gyermekeknek ki kell találniuk, mi változott meg.

„Csöndben add tovább!” Körben, szorosan egymás mellett állnak a gyermekek, és hátratett kézzel egy tárgyat adnak körbe. A kör közepén állónak el kell csípni a „postát». Minimum 6 gyermek szükséges a játékhoz, de egy egész csoport is élvezettel játssza. Bármi lehet a „csomag”, amit küldenek, csak az a fontos, hogy biztonsággal foghassák a kezükben. Pl. alma, kocka, kulcs.

„Indián futás” 3-6 gyermeket kiküldünk a teremből. Ők kinn egy sorrendet állítanak fel maguk között, majd így oszlopba rendeződve befutnak a szobába, tesznek egy kört, és kifutnak. Mikor visszajönnek, a többieknek kell őket a látott sorrendbe visszarendezni.

4

„Nem látjuk játék” Gyermekek az óvodapedagógussal szemben helyezkednek el. Az óvodapedagógus szóbeli instrukciót ad, de ezzel ellentétes mozgást végez. Csak a szóbeli instrukció alapján szabad a gyermekeknek cselekedniük, mozogniuk. Az óvodapedagógus mozgását nem szabad utánozni. Pl. azt mondja futás és leül. Gyermek is lehet a játékvezető.

„Bumm játék” A gyermekek labdájukat a földre pattintják, számolnak is hozzá: egy, kettő, három stb minden ötödik számnál azt kell mondani: Bumm!

Pszichikus funkciók működése / Emlékezet


„Hármas parancs” Az óvónő három cselekvést végez, a gyermekeknek utánozniuk kell.

„Mit láttál?” Tárgyakat mutatunk, majd letakarjuk azokat. Emlékezetből kell felsorolni, mit látott előzőleg. A többiek figyelik, nem tévesztett-e.

„Mi hiányzik?” Az óvónő az asztalra tesz 8-10 tárgyat. Utána a gyermekek az asztalra borulva „alszanak”. Ezalatt az óvónő egy-két tárgyat elvesz a többi közül. Adott jelre a gyermekek felemelik a fejüket, megnézik, mi hiányzik.

„Hangutánzás”

„Ellenőr”

„Lakberendezés”

4

Hangutánzó zajok megismétlése: mozdony, autó, hajó, harang stb.

A „Mit láttál?” játék variációja: megváltoztatjuk a tárgyak sorrendjét. Észreveszi-e?

A gyerekeknek meg kell jegyezni a szobában a fal mellett lévő tárgyak sorrendjét az óramutató járásával megegyező irányban, majd becsukott szemmel el kell mondaniuk.

„Kirándulás” A gyermekek körben ülnek. Gondolatban egy kirándulásra készülnek. Mindenki eltervezi, mit visz magával. Egyenként el is mondják, mire gondoltak, s valamilyen mozdulattal jelzik a tárgyat, dolgot. Pl. aki kiscicát visz magával, végigsimítja a képzeletbeli állat hátát, vagy aki labdát visz, az a lábát lendíti, mintha rúgna. A játékmásodik részében – nehezítésként -, egyik társukról el kell mondaniuk, mit visz a kirándulásra.

„Papagáj-játék” Az óvónő mond öt állatot, öt gyümölcsöt, öt virágot vagy öt állathangot. A hallott sorrendben kell visszamondani.

„Memóriajáték” Tárgyakról, állatokról 2-2 képet készítünk. Asztalra képpel felfelé rakjuk le azokat. Alaposan megnézzük őket, próbáljuk megjegyezni, melyik hol van. Ezután lefordítjuk őket. Egy játékos felvesz egyet, s megpróbálja kitalálni, hol van a párja.

„Nagy kép – kis kép” Egy nagy, több információt tartalmazó képet mutatunk a gyermeknek. Ezután 4-5 kis képet mutatunk. Ezek közül kell kiválasztani emlékezetből azokat, amelyek megtalálhatók a nagy képen. Kérhetjük a már gyakorlott emlékidéző gyermektől, hogy emlékezetből színezzék ki a kis képeket, úgy ahogy szerintük a nagy képen voltak.

„Hiányos kép” Mutatunk egy képet a gyermeknek. Majd

„Gyereksor” Tíz gyermek sorban áll. A kiválasztott

„Névkígyó” Neveket mondanak. Mindenki sorban az addig

4

ennek a módosított változatát. A két képet össze kell hasonlítania, s megneveznie, miben különböznek.

gyermeknek meg kell jegyezni a sorrendet, ugyanis egy jelre elkezdenek össze-vissza mozogni. Az eredeti helyüket is elhagyják. A gyermek feladata visszaállítani őket az eredeti sorrendbe.

elhangzottakhoz hozzátesz még egyet.

„Építsd fel!” 5-6 darab építőkockából álló egyszerű építményt készítünk. A gyerekek megfigyelik, majd maguk is felépítik. Nehezebb, ha az épületet letakarjuk, s nekik emlékezetből kell felidézniük.

„Mi változott meg?” Egy játékos kimegy, addig két gyermek változtat valamin, a ruházatán. A bejövő gyermek feladata megállapítani, mi változott rajtuk.

„Holnap, ha hozzád indulok” Körben ülünk. Az első gyermek azt mondja: „Holnap, ha hozzád indulok, viszek egy bőröndöt!” A második azt mondja: „Holnap, ha hozzád indulok, viszek egy bőröndöt és egy labdát!” Innentől kezdve mindenki hozzáad a felsoroláshoz valamit.

Pszichikus funkciók működése / Képzelet


„Hóember” A gyermekek lazán, szétszórva helyezkednek cl a játéktérben, ők a hóemberek. Az óvónő meséli: Közeledik a tavasz, egyre melegebb az idő, a hóember egyre karcsúbb, egyre kisebb lesz, végül csak egy tócsa marad belőle. Játszhatjuk lufikkal is, amiket az óvónő fúj fel egyre nagyobbra, keményebbre, majd mielőtt

„Mesélünk” A gyermekek a szőnyegen fekszenek, kényelmes testhelyzetben, csukott szemmel. Az óvónő lágy hangon mesét mond, miközben járkál körülöttük. Nagyszerű lazító gyakorlat, fejleszti a képzeletet.

„Vándor játék” Körben ülnek, és különböző dolgok vándorolnak körbe. Vándor puszi, vándor simi (simogatás), vándor pisze (piszézés), de lehet akár ritmus is, ami körbejár. Lehet szó, vagy, illetve mély hangon ejtve, lassan, vagy gyorsan mondva, esetleg ezekből átmenetet képezve. De vándorolhat a csak a képzeletünkbe a tenyerünkben lévő puha kismadár, csúszós béka, tüskés sün. Kezdetben óvónő indítja 3

4

kipukkadnának, kiereszti lassan a levegőt, amíg puha gumidarab nem lesz a lufikból.

kört és nála ér véget, később azonban gyermekre is rábízhatjuk az indítást.

„Egyszerű cselekvések utánzása” Valakit kiválasztunk, és a fülébe súgunk egy cselekvést, Pl. kenyérszelés, vasalás, fogmosás, fésülködés. Neki el kell játszania, a többieknek ki kell találni, hogy mit játszott.

„Játék a mesék befejezésével” Kevésbé ismert, rövid mesét mond az óvónő a befejezés nélkül. A gyermekeknek kell kitalálniuk a történetek végét.

„Hangzó mese” Olyan mesét mond az óvónő, amelyben bő lehetőség nyílik hangok utánzására. A mese közben a gyermekek a megfelelő helyen saját hangutánzataikkal illusztrálják a mesét. Minél többször játszunk hangzó mesét, annál több hangforrást találnak ki a gyermekek.

Érzékszervi szféra, percepció

Testsémaismeret

Játékos mondókákkal, nagymozgással a főbb testrészek megtanulása tükör előtt

Ez a szemem, ez a szám, ez pedig az orrocskám. Jobbra-balra két karom, forgatom, ha akarom. Két lábamon megállok, ha akarok ugrálok.

Kicsi orr, kicsi száj, keretezi kicsi áll, kupolája homlok. Piros arc, piros nyár, égszínkék szembogár, a pillái lombok.

Itt a fejem, itt van ni, tessék jól megfigyelni. Itt a fülem, szemem, szám, ez meg a kis orrocskám. Ajkam alatt az állam, rajta csinos szakállam.

4

Madaras Gergőnek két szép füle van, két szép füle mellett, göndör haja van.

Azt kérdezed, hogy vagyok? Minden porcikám sajog. Fáj a fülem és a fogam, fáj a lábam, meg a kezem, de legjobban fáj a fejem. Segíts, kérlek, adj egy puszit az arcomra gyorsan, meglátod, hogy meggyógyulok tőle azon nyomban.

Nyakam alatt kétfelől, széles vállam hegedül.

A vállamon két karom, két karommal dolgozom. Kezemen az ujjak, markolnak és dolgoznak.

Simogatom a hajam, hogy ne álljon kócosan.


„Ki vagyok én?” Tükörrel szemben állva saját személyének felismerése: szemszín, hajszín, hajhosszúság, ruhadarabok felsorolása a testrészeken. Másik gyermekkel, társával összehasonlítja magát, hasonlóságokat keres. Esetleg a nemek megnevezése is történhet.

„Száll a lepke” Papírból készítünk az ujjunkra húzható lepkét. Minden gyermek ujjára húzza és eljátsszuk, melyik testrészükre száll a lepke. Ahova repül, megnevezzük.

„Keresd meg” Tükör előtt a testrészek megér intése, megnevezése: felnőtt által érintés, gyermek megnevezi, gyermek megismétli Saját testén az érintést és a megnevezést, utasításra a gyermek megérinti és megnevezi a testrészét, a felnőtt megnevezi, a gyermek a társa testén érinti meg a kívánt testrészt, előbbiek megismétlése csukott szemmel, az elsőt kivéve.

4

„Alagutas játék” A gyerekek alagúton átmásznak, és pont a tükörrel szemben érnek ki. Ezután megfigyelik alkatukat, hajuk és szemük színét.

„Milyen ruhában?” A gyerekek a teremben ülnek. Egy gyereket kiválasztunk közülük, aki az ülő társait jó alaposan megnézi, majd háttal ülve nekik – valamelyik társára visszagondolva – elkezdi sorolni a külső jegyeit. Aki ez alapján magára ismer, az felteszi a kezét.

„Rendőr játék” Személyleírás alapján próbálják felismerni a gyerekek, hogy kiről lehet szó (először az óvó néni adja a személyleírást, később már a gyerekek).

„Keresd meg a kezeddel!” Érzékelő zsákba különböző tisztálkodási eszközöket készítünk. A gyermek tapintással választja ki, azt az eszközt, mit az óvónő által feltett találós kérdésből kitalált. Pl.: Azt vedd ki, amivel evés után a fogainkat tisztítjuk. Azt keresd meg, amivel a kezeinket tisztára mossuk. Vedd ki, amivel a körmeinket tisztítjuk.

„Mire gondoltam?” Gondolunk egy testrészre és ezt körülírva elmondjuk. A gyermeknek ki kell találnia, mire gondoltunk. Pl.: A váll és a fej között van. Járunk vele. Ezek segítségével öltözködünk, eszünk.

„Játszd el!” Az óvónő súg valamilyen cselekvést a gyermeknek, amit ő eljátszik. A többiek megpróbálják kitalálni, mit csinált, vagyis mit súgott az óvónő. Pl.: fésülködjön, gombolja be a kabátját, szökdeljen, tegye a két kezét csípőre, érintse meg az orrát! Utána beszélgethetünk arról, hogy melyik testrész, mire alkalmas.

„Tükör a dobozban” Egy cipős doboz aljára fektessünk egy tükröt, és csukjuk be a dobozt. A gyerekeknek ezt mondjuk: „Itt látható a világ legszebb és legjobb gyerekének fényképe. Ki nézi meg?” A gyerekek sorban belenéznek, de egyik sem mondhatja meg, kit lát a dobozban, mert ezt nem szabad elárulni. A tükörben saját tükörképüket látják. Mikor mindenki belenézett, megkérdezzük: „Ki volt a dobozban?”

„Válogassunk” Körbeülünk és a kör közepére elhelyezünk mindenféle ruhadarabot. Ezeket kell szétválogatni különböző szempontok szerint. Pl.: Milyen a színe? Milyen évszakban hordjuk? Melyik testrészünkre való? Mikor viseljük? Eleinte mi adunk szempontokat, később a gyerekek is kitalálhatnak.

„Öltözködés érintésre” Különböző ruhadarabokat készítünk a játékhoz. Megérintjük a gyermek valamely testrészét, ő megnevezi azt és kiválasztja a ruhák közül azt, amelyik arra illik.

4

A gyerekek mind azt felelik: „ÉN!” Most megbeszélhetjük, mit láttunk, és miért?

„Középen van” A testrészek megnevezése előtt elmondjuk, mi van középen. Önmagunkon, a gyerekeken, a babán megérintjük az orrot, a köldököt, a szánkat, közben tudatosan használjuk a viszonyokat: az én orrom, a te orrod, a baba orra…, Ezután megnevezzük a jobb és baloldali testrészeket. Segíthetjük a tudatosítást a szív kitapintásával, meghallgatásával tudatosíthatjuk a gyerekekben, hogy a bal oldalon található:kitűzünk egy papírszívet fölé.

„Mi hiányzik?” Az óvónő segítségével egy gyermek körberajzolja társát egy nagy csomagolópapíron. Az eredményt a gyerekek megnézik, megnevezik testrészeit, majd megállapítják, mi hiányzik a papírról, mit nem lehetett rajzolni, mikor csak körberajzoltuk. Haj, szem, orr, száj…Aki kitalált egyet, felrajzolhatja a megfelelő helyre.

Hallásérzékelés


„Hegyen-völgyön” Váltogatva mély, majd magas hangokat adunk ki. A mélyre a gyerekek leguggolnak, a magasra lábbujjhegyre emelkednek.

„Sötétben, a hangerdőben” A gyerekek össze-vissza állnak a teremben, ők a fák. Egy bekötött szemű gyerek járkál az erdőben. A fák hangokkal jeleznek, ha a közelükbe ér, nehogy nekik menjen.

„Vakond” Körben állnak a gyerekek. Középen egy bekötött szemű gyermek, aki megnevez két másikat, nekik helyet kell cserélni. Helycsere közben a középen álló megpróbálja elfogni őket. Akit elkap. az lesz a vakond.

„Esős idő” Lassan tapsolgatunk (még csak

„Erre csörög a dió” Valószínűleg ismerjük a népi gyermekjátékot: egy

„Vízöntő” Bekötött szemmel öntik a gyerekek a vizet a

4

csepereg az eső), majd egyre jobban gyorsítunk (elered az eső), a lábunkkal is dobogunk (ez már zivatar), egy nagy ütés (a villámcsapás). Majd visszafelé ugyanez (lassan eláll az eső).

gyermek szemét bekötjük, a többiek körülötte ugrálnak, s a fenti mondatot ismételgetik. Akit elkap a bekötött szemű játékos, azzal helyet cserél.

kancsóból a pohárba. Az a legügyesebb, aki a hallására támaszkodva a legpontosabban tölt, és a víz nem folyik ki.

„A kutya meg a csontja” Egy gyermek ül középen, ölébe hajtott fejjel. Ő a kutya. Előtte a földön fekszik egy bot, ez a csont. Míg a kutya alszik, a többiek megpróbálják egyenként elemelni a csontot. Ha zajt hall a kutya, felébred. Ha sikerül a csontot ellopni, az lesz a kutya. aki megszerezte.

„Az őr és a tolvajok” Hasonló az előző „kutyás” játékhoz, csak itt széken ül az őr, s a kincs a szék alatt van. Egyszerre hárman indulnak el a szék felé három irányból. Ha az őr neszt hall, hirtelen az egyik tolvaj felé mutat, s az kővé válik.

„Csend játék” Csendben figyeljük meg, mit hallunk az udvarról, kertből, konyhából stb. Csukott szemmel is próbálkozhatnak, így a figyelem jobban összpontosul a feladatra. Egy egész csoporttal játszhatjuk, szülőknek is ajánlhatjuk.

„Hangutánzások” Olyan hangokat utánozunk, amelyeket emberek produkálnak valamilyen tevékenység közben. Pl. pipázás (p-p-p), fáj a fogunk (sziszegünk), köhögünk, rálép valaki a lábunkra (au) stb. Bővíthetjük állathangokkal: malac (ui), disznó (röf-röf), tyúk (kot-kot) stb. Kiválóan alkalmas a játékhoz az „Én elmentem a vásárba…”

„Találd ki, melyik állatra gondolok!” Az állat nevének első szótagját mondjuk. A gyerekek ebből próbálják kitalálni, hogy mire gondoltunk. Amikor sikerül, utánozzák az állat hangját, mozgását. Képek közül kiválasztják a képét és néhány jellemző dolgot mondunk arról az állatról.

4

kezdetű dal.

„Hol ketyeg?” Egy gyermeket küldjünk ki a szobából. Rejtsük el az elég hangosan ketyegő órát Úgy, hogy ne lehessen látni. csak hallani, pl. ajtó, könyv mögé. szekrény alá stb. Hívjuk be a keresőt, aki a legnagyobb csendben körbejárja a szobát, és figyeli az Óra hangját. Ha már meghallotta és tudja az irányt.

„Hangkeresés” Egy gyermeket kiküldünk a szobából, egy másikat pedig elbújtatunk valahová pI. szék mögé, asztal alá, sarokba stb., hogy ne lehessen látni. Behívjuk a keresőt, aki megáll az ajtóban, és figyeli, hogy merről hallja az elbújt gyermek hangját. Aki elbújik, az néhány hangot énekelve Jelzi hollétét, pI. „itt vagyok” vagy „keress meg” szavakat énekelve mondja, esetleg nyávog vagy ugat. Addig játsszák, míg a kereső rá nem

Hol szól a csengő? Három gyermeknek kendővel kössük be a szemét, és vigyük őket a szoba három különböző pontjára. Mindegyiket forgassuk meg jól a tengelye körül, hogy ne tudjon tájékozódni. Valahol a szobában, lehetőleg a három gyermektől egyenlő távolságra megszólaltatunk egy csengőt. A bekötött szeműeknek oda kell menniük, ahol a csengő

4

akkor igyekszik megállapítani az óra helyét. Erre csak egész nagy csendben lesz képes. Ha megtalálta, más megy ki helyette.

talál. új szereplőkkel lehet folytatni. Kis gyermekek kedvelt játéka, nagy Öröm és sikerélmény, ha megtalálják a bújót.

szál. Aki először ér oda, az a győztes.

„Keresd a mamádat” Választunk tyúkanyót, tehenet, anyacicát, kutyamamát stb., és választunk állatgyermekeket. A mamák utánozzák az adott állat hangját, kicsinyeiknek így kell odatalálniuk hozzájuk. Nehezítés: bekötött szemmel kell a mamát megtalálni.

„Kismadárka” A gyermekek félkörben helyezkednek el, néhány lépéssel előttük, nekik háttal ül az egyik játékos. A játékvezető úgy üljön a középső gyermek mellé, hogy fejét az ő ölébe hajthassa, Így biztos, hogy nem tud majd leskelődni. Amikor a középső gyermek azt mondja, hogy „Kismadárka, adj egy hangot!”, akkor a Játékvezető rámutat valakire, akinek hangosan azt kell válaszolnia, hogy „Kukurikij!”. A kérdező anélkül, hogy hátranézne, Igyekszik kitalálni, hogy melyik gyermek szólt. Ha eltalálta, helyet cserélnek, és így folytatják tovább a Játékot.

Ha nem találta el, akkor a játékvezető még kétszer mutathat rá ugyan- erre a gyermekre. Amennyiben a kérdező most sem találta ki, akkor más gyermekre kell mutatni. Csak akkor játszhatjuk ezt a játékot, ha a gyermekek már jól ismerik egymást és képesek a hangokat megkülönböztetni.

Nehezíthetjük a játékot úgy, hogy más madárhangot adnak ki vagy pedig elváltoztatják a saját hangjukat.

„Mi van a dobozban?” Fémdobozokba (pl. konzervdoboz) különböző tárgyakat teszünk: gombokat, pénzérméket, kavicsokat stb. megmutatjuk a gyerekeknek, megrázzuk a dobozokat, hogy hallják a hangjukat, majd összekeverjük a sorrendjüket. Hallás után kell felismerni a dobozokban lévő tárgyakat.

„Hányat tapsoltam?” Egyszerű ritmust tapsolunk, a gyerekek megmondják, hányat tapsoltunk. Fokozatosan növelhetjük a tapssorozatok hosszúságát.

4

„Mondd utánam” Az óvónő középen áll, a gyermekek körülötte kört alkotnak. Miközben labdát dob az egyik gyermeknek, halkan vagy hangosan mond egy szót. Aki kapja a labdát, ugyanúgy próbálja megismételni, ahogy hallotta.

„Minek hallottad a hangját?” Különbözőtárgyakkal játszunk. A gyermekek megnézik ezeket, megkopogtatják, összeütögetik, megfigyelik milyen a hangjuk. Ezután bekötjük valakinek a szemét és megszólaltatjuk valamelyik tárgyat. Ki kell találni, hogy melyik az.

„Kopogd vissza” Letapsolunk, kopogunk egy ritmust, a gyermek végighallgatja, majd visszakopogja. Nehezíthetjük a játékot azzal, hogy bekötjük a gyermek szemét, és így kell figyelnie.

„Páros suttogó” A gyermekek párban állnak. Egyikük elsuttog egy szót, a másikuk hangosan elismétli. Az a pár nyer, amelyik ritkán téveszt.

„Mit visz a kishajó?” Óvónő mondja: „Elindult a kishajó a kikötőből, előtte felrakodott árukkal. Csak állatokat szállít. Soroljatok fel állatokat!” Nagyon sok változata lehetséges. Szállíthat a kishajó növényeket, zöldségeket, olyan árut, ami fából készült stb. De szállíthat a hajó olyan árut, aminek a neve azonos hanggal, azonos szótaggal kezdődik stb.

„Hang-kép egyeztetés” Mindegyik gyerek kap egy láncot, amelyen a kígyó (sz) vagy a vonat (s)képe van. Az óvónő szavakat sorol és aki a szóban meghallja az adott hangot, feláll. A hívókép lehet más is; pl. zs-z, p-b, k-g stb. Ennek egyéni fejlesztésre használható változata a „Házjáték”. Két házat rajzolunk, az egyikben a vonat, a másikban a kígyó képe. 15-20 tárgy képét kell a kisgyermeknek abba a házba helyezni, amelyikbe illik a szóban hangzó hang („s” vagy „sz”). Nehezíteni lehet azzal, hogy a házakat három részre osztjuk és a házon belül a képeket, annak alapján helyezi el, hogy az adott hang a szó elején, közepén vagy végén hallható.

„Állatsuttogó” A gyermekek körben ülnek. Az óvónő a szemével jelez valamelyik gyermeknek, aki elsuttog egy - általa választott – állatnevet, a többiek, ha kitalálják, utánozzák az állat hangját, mozgását.

„Mit hallunk?” Az óvónő paraván mögött különböző zajokat kelt, amelyeket a gyermekeknek fel kell ismerniük. Változata: játék a „Világunk hangjai” című hangkazetta segítségével.

4

„Dobkereső” A gyermekek körben állnak, a kör közepén áll egy kiválasztott gyermek, és a következőt mondja: „Hunyó vagyok gyerekek, aranydobot keresek.” Bekötjük a szemét, majd valakinek csendben odaadjuk a dobot és a dobverőt, aki egy-kettőt üt a dobra, majd elvesszük tőle. A hunyó közben megfigyeli honnan hallja a hangot. Levesszük róla a kendőt és ezt a versikét mondja: „Volt nekem egy aranydobom, elvesztettem aranyhídon, tarka szarka fel is kapta, ennek a gyereknek adta”… és rámutat arra, aki dobolt. Ha kitalálja helyet cserélnek, ha nem, újra ő lesz a hunyó.

„Szószámlálás” A gyermekek az asztal körül ülnek. Mindenkinek egy tálkában színes pálcikák. Az óvónő mond egy mondatot, pl. „Kati a piacra megy”. Elmondja tagoltan is, a gyermekek „gondolatban” megismétlik, és maguk elé tesznek annyi pálcikát, ahány szóból áll a mondat. Most megismétli az óvónő lerövidítve a mondatot, pl. „Kati megy”. – A gyermekek elvesznek a pálcikákból, illetve eldöntik, hány szóból áll a mondat. Sok érdekes mondattal jól lehet gyakorolni a játékot.

Látásérzékelés


„Hamupipőke” Borsót, babot, lencsét vagy színes gyöngyöket keverünk össze, ezt kell a gyerekeknek szétválogatni.

„Fényűzés” Két zseblámpa fényével rajzolunk a falra formákat, ezeket kell a gyermekeknek követniük tekintettel, majd kitalálni, mit rajzoltunk a fényekkel.

„Léggömbözés” Léggömböt próbálunk kézzel, ütögetéssel a levegőben tartani. Lehet ülve és fekve is, egy vagy több lufival, csak újjal, lábbal, fejjel stb. hozzáérve.

„Színkereső”

„Színcápa”

4

A gyermekkel közösen kiválasztunk egy színt, majd sorra nézzük a tárgyakat, melyiken látjuk ugyanazt. Változata lehet: színválasztás után ők hoznak a gyűjtőkosárba megegyező színű dolgokat. Felsorolhatjuk a napszakok, az évszakok jellegzetes színeit, az örömteli, a bánatos, a meleg, a hideg színeket. Gyűjthetünk színes hasonlatokat, pl.: Fehér, mint a hó. Fekete, mint a korom. Zöld, mint a fű. Kék, mint az ég. Sárga, mint a citrom. Lila, mint az ibolya. Piros, mint a paradicsom. Azt is megbeszéljük, hogy ezeket a hasonlatokat egy szóval is kifejezhetjük, Így: hófehér, koromfekete, ibolya lila, fűzöld.

Egymástól kb. 3 méter távolságra vonalakat húzunk, ez a tenger, ebben áll a cápa. A cápa, egy gyerek, elkiáltja magát, pl. „jöjjenek a kékek!” – akkor minden olyan gyermek átfut, akin a kék szín nem található. Akin található a szín nyugodtan átsétálhat, hiszen előtte tiszta az út. Akin más szín van, elkapja a cápa, helyet cserélnek.

„Pillangó röptetés” Az óvónő kezében egy hurkapálcára erősített papírpillangó van. Mindenféle irányba röpteti. A vele szemben ülő gyerek feje elmozdítása nélkül a szemével követi ezt a mozgást. Szavakkal is kifejezhetjük , hogy merre mozdult el a pillangó. Nehezíthetjük a játékot, ha a gyerek kezében is van egy hurkapálcára erősített papírpillangó és azzal is követi a mozgást. A fej eközben is mozdulatlan marad. Változtathatunk a játékon eszközileg. Elemlámpa mozgatásával a fényt követi a gyerek a szemével.

„Szemforgató” A fej mozdulatlan marad, a gyermek csak a szemével követi az óvónő által mozgatott tárgyat balról jobbra, jobbról balra, fel, le, körbe, átlósan.

„Vonalvezetés fonallal” Előrajzolt vonalak, formák követése fonallal. Először egyszerűbb alakok, esetleg síkformák, később bonyolultabb figurák, képek lehetnek. Közben beszélgetünk a színekről, a fonalak vastagságáról, tapintás közben a fonal puhaságáról, selymességéről. Megbeszélhetjük melyik vonal, zárt forma ragasztásához kellene hosszabb fonal.

„Ki fogja meg a halacskát?” Munkalapon a horgászó gyerekeknek összegabalyodott a zsinórjuk. Melyik fogta meg a halacskát? – ezt kell kideríteni. Ez a játék sokféle variációban elkészíthető az óvónő fantáziájától, vagy éppen az aktuális témától függően. Pl. melyik kutyus ette meg a csontot? Melyik gyerek lakik a fehér, a kék, a sárga házban?

4

„Mi változott meg?” I. Polcon vagy az asztalon sorba rendezünk néhány tárgyat (fejlettségtől függően lehet több vagy kevesebb). Jól megnézik a gyerekek, majd becsukják a szemüket. Mi változtatunk, pl. elveszünk, hozzáteszünk vagy felcseréljük a tárgyakat. Tudni kell megmondani, mi változott meg.

„Mi változott meg?” II. Valakit kiválasztunk, akit jól megnéz a csoport. Ezután kimegy és átváltoztat valamit önmagán (ruházatát, frizuráját, de akár arckifejezését is). Ha bejött a gyermekeknek ki kell találniuk, mi változott meg.

„ Mi változott meg?” III. Lapokra egyenként olyan élőlényt (ember, állat, növény), tárgyat (autó, szék, bögre) rajzolunk, amelynek egy-egy része hiányzik. A rajzot kiegészíthetik a hiányzó résszel rajzzal, vagy külön elkészített hiányzó részek közül a megfelelő kiválasztásával. Minél több ismerete van a gyereknek az adott dologról, annál apróbb hiányokat is keletkeztethetünk.

„Nyomkereső” A csoportban lévő gyermekek láb- és kéznyomatát elkészítjük színes papírokból. A kéznyomatokat a szekrény oldalára vagy a falra erősítjük, a lábnyomokat a padlóra ragasztjuk úgy, hogy végig léphető legyen. A lábnyomok a tenyérnyomokhoz vezetnek kacskaringós úton. Az út végén valamit elrejtünk, azt kell megtalálni. A gyerekek a lábnyomokon haladnak, a jobb és a bal lábakat pontosan kell a helyükre illeszteni, azután már a tenyérnyomokra is ügyelni kell. A nyomok végén találják az elrejtett tárgyat.

„Meséld el, mi történt!” A csoport által jól ismert mesékből néhány jellemző jelenetet rajzolunk külön lapokra. A gyerekek sorba rendezik a képeket történés szerint, majd elmesélik. Változatai lehetnek: napszakok, évszakok, öltözködés, terítés. Fontos, hogy a gyerekekkel megfogalmaztassuk a történetet, a sorrendiséget. Oksági összefüggésekre is felhívhatjuk a figyelmet.

„Várostrom játék” Üres konzervdobozokból várat építünk. Ezt kell célba gurítással ledönteni. Az a győztes, aki egyszeri gurítással a legtöbbet dönti le. Meg is számláljuk. Akinél a legtovább számlálunk k, az lesz a győztes.

4

„Keresd a párját!” Papírlapokra különböző formákat rajzolunk. Egyet felmutatunk a gyerekeknek. A szobában látható tárgyak közül megkeresik, megnevezik azokat, amelyeken az adott forma felismerhető.

„Folytasd a sort” Gyöngyökkel, színes rudakkal, papírból kivágott formákkal, különböző anyagú kockákkal, gombokkal, képekkel, stb. játszhatjuk. Valamilyen szabály szerint elkezdünk lerakni egy sort és a gyereknek ezt tudni kell folytatni. Először egyszerű legyen a szabály.! Amikor már többször játszottuk, nehezíthetjük a szabályt. Gyerek is lehet az eszköz, a sorrend: ülő, álló, ülő, álló…, vagy fiú, lány, fiú, lány…Arra törekedjünk, hogy a szabályt mindig fogalmaztassuk meg a gyerekekkel. A gyerekek is találhatnak ki szabályt, majd mi folytatjuk, vagy ketten játszanak, egyik a szabályt találja ki, a másik folytatja a megkezdett sort. Munkalapon is előrajzolhatunk szabályhoz kötött sort különböző formákkal, színnel, mérettel.

„Jegyezd meg a sorrendet” Több egymást követő tárgy vagy kép vonul el a gyerekek szeme előtt, csak szemmel követhetik azokat, a fej mozdulatlan marad. Közben törekedniük kell arra, hogy a sorrendet megjegyezzék és tudják felsorolni a tárgyakat. Ezek lehetnek homogének pl. csak ruhadarabok, csak gyümölcsök, vagy heterogének, vagy ezek variációik. Eleinte 3-4 darabot figyeltessünk meg. Ahogy ezeket memorizálják, növelhetjük a megfigyelt eszközök számát. Változata lehet a Holnap, ha elmegyek hozzád… nevű játék. Egymás mellett ülnek a gyerekek és a kezdő játékos mondja: Holnap, ha elmegyek hozzád viszek neked… - és itt mond valamit. A következő ezt ismétli és hozzátesz valamit. Így megy ez, amíg van játékos. – Nehezíthetjük ezt a nagyobbaknál azzal, hogyha valaki téveszt, zálogot ad, amit a játék végén ki lehet váltani játékos feladatok teljesítésével.

„Célba dobó” Játszhatjuk labdával (nagy és kisméretűvel), babzsákkal, tekebábbal. A cél lehet vízszintes (pl. kosár, karika), függőleges (pl. felfüggesztett karika). A távolságot és a cél nagyságát a játszó gyerekek fejlettségétől függően választjuk meg. Változata lehet, amikor célba gurítjuk a labdát. Itt is lehet a cél közelebb, távolabb, a labda mérete kisebb, nagyobb.

„Mit raktam ki?” Képekből, logikai készlet elemeiből, pálcikákból, kártyákból, gombokból stb. kirakunk egy sort. A gyermek megfigyeli, lemásolja. Később a megfigyelés után letakarhatjuk, a mintát emlékezetből kell megpróbálni kirakni. – Nemcsak sort, különböző alakzatokat is formálhatunk pálcákból, színes rudakból. Az elemek számát növelhetjük, a megfigyelési időt

4

rövidíthetjük a gyermek fejlettsége függvényében.

„Figyeld a mozgásom” Az óvónő bemutat valamilyen egyszerű mozdulatot, vagy cselekvéssort, a gyerekek ezt próbálják utánozni.

„Mozogd körül! I.” Szobában, vagy az udvar bebetonozott részén különböző alakzatokat rajzolunk vagy festünk egymástól kissé távol, hogy körbejárhassák a gyerekek. Mindig egy meghatározott mozgással járja körbe minden egyes formát a játszó gyermek. Ilyen mozgás lehet: egyszerű járás, tyúklépés, törpejárás, óriásjárás, szökdelés. A formákat a levegőben is megrajzoljuk nagy mozgással.

„Mozogd körül! II.” A „Mozogd körül! I.” bonyolultabb formája. Különböző síkidomokat rajzolunk vagy festünk a talajra vagy betonra. De készen kivágott formákat is elhelyezhetünk egymástól távolabb, hogy körbejárható legyen. Elkészítünk kártyákat, amelyeken a síkidomok meghatározott sorrendben találhatók. A választott kártya rajzát követi a gyermek a kívánt mozgással pl. járással,,szökdeléssel. Amikor már jól ismeri a játékot, megjegyzi, ami a kártyán van és emlékezetből járja körbe a szükséges formákat a megfelelő sorrendben.

Tapintásérzékelés


„Toronyépítő” A gyerekek bekötött szemmel építenek tornyot, várat építőelemekből.

„Vonalvezetés fonallal” Előrajzolt vonalak, formák követése fonallal. Először egyszerűbb alakok, esetleg síkformák, később bonyolultabb figurák, képek lehetnek. Közben beszélgetünk a színekről, a fonalak vastagságáról, tapintás közben a fonal puhaságáról, selymességéről. Megbeszélhetjük melyik vonal, zárt forma ragasztásához kellene hosszabb fonal.

„Gyűjts sokat”

„Mi van a zsákban?”

„Minek hallod a hangját?”

4

Egy kosárba gesztenyét és diót készítünk. Megnézzük a gyerekekkel a formájukat, színüket, majd megtapogatjuk a felszínüket. Amikor már megtapasztalták tulajdonságaikat, két gyermeknek bekötjük a szemét. Az egyik diót gyűjt, a másik gesztenyét. Jelre kezdődik a verseny. A végén megszámláljuk, ki gyűjtött többet. Később hozzátehetjük a mandulát is.

Egy zsákba begyűjtünk különböző formájú, anyagú dolgokat. A gyermek, tapintás útján próbálja megnevezni, mit fog, mit tapint a kezével. Változatai lehetnek: elmondja milyen fölfedezéseket tett, a többieknek ebből kell kitalálni, mit fog a kezében. Vagy a zsákban lévő tárgyak mindegyikét külön-külön kártyákra rajzoljuk, a gyermek választ egy kártyát, amit lát azt kell megkeresnie tapintással a zsákban.

Különböző tárgyakkal játszunk. A gyerekek megnézik ezeket, megkopogtatják, összeütögetik, megfigyelik milyen a hangjuk. Ezután bekötjük valakinek a szemét, és megszólaltatjuk valamelyik tárgyat. Ki kell találni, hogy melyik az.

Koordinációs észlelés (test, kéz, szem, láb), kinesztetikus érzékelés, keresztcsatornák működése


Kinesztetikus észlelés

„A vak szobrász” Gyurmából egyszerű formákat készítünk (golyót, karikát, érmét). Ha már jól begyakoroltuk, megpróbáljuk vakon, az asztal alatt elkészíteni. Összehasonlítjuk az eredetivel.

„Gyöngyfűzés éjszaka” Bekötött szemmel fűzzük fel a gyöngyöket vagy szívószál darabokat vékony műanyag zsinórra, vagy damilra.

„Hátrajz” A gyerekek ujjukkal egymás hátára különböző figurákat, betűket, számokat rajzolnak. Fel kell ismerni, mit írtak a hátukra. Ha sikerült kitalálni, cserélnek.

„Ki vagy?” Bekötött szemmel kell egy gyermeknek a társait tapintással felismerni. Akit felismert, annak a szemét kötjük be.

„Tűz, víz!” A gyerekek lassú tempóban futkároznak. Jelre megállnak.”Tűz” felkiáltásra hasra fekszenek a talajon.

„Sétálunk” A szőnyegen sétálunk, mindenfelé és időnként egymáshoz érünk vállunkkal, karunkkal stb. Később játszhatjuk úgy, hogy bekötjük a gyermekek szemét,

„Mozogd le!” A gyermek szemét bekötjük és különböző feladatokat adunk neki. Pl.: lépjen előre kettőt, vagy rajzoljon kört a levegőbe, bal

4

„Víz”felkiáltásra másznak a bordásfalra, vagy székre állnak. Ismétlés egymás után. A játék bővíthető „Föld”, „Ég”, „Levegő” stb. szavakkal, különböző testhelyzetek felvételével nagyobbak játékában.

vagy csak csukott szemmel sétálunk. lábbal lépjen hátra stb.

Szem-kéz koordináció

„Várostrom” 5-6 építőelemből várat építünk. Ezt kell eltalálni a labdával. Aki egyszerre dönti le az összeset, az a győztes.

„Célba dobó” Fára felfüggesztett kosárba személyenként 5 db babzsákot dobhatnak. Győztes, akinek mind az öt babzsákot sikerül célba dobnia

„Körbe-körbe” A játékosok körben helyezkednek el, labdát adogatnak először jobb, majd bal irányba. Cél, hogy a labda ne essen le a talajra. Két, esetleg három labdával is játszható nagyobb létszám esetén. Ilyenkor ügyelhetünk arra is, hogy olyan ügyesen és gyorsan adják tovább a labdát, hogy azok ne találkozhassanak és ne is essenek le.

„Teke-játék” A játékosok körben állnak. A középen álló gyermek a teke bábu. A körben állók egy labda gurításával próbálják elmozdítani a helyéről. Akinek sikerül, az a győztes.

„Gyurmázás” Homok, só-liszt gyurma, agyag, plasztilin felhasználásával különböző formák létrehozása.

„Kosárlabda” Az óvónő apró tárgyakat (maroklabda, babzsák stb.) dob fel, ezeket egy dobozzal, kenyérkosárral stb. kell elkapni.

„Pitykézés” Népi gyermekjáték, öt kaviccsal játsszuk. Egyet feldobunk, s mielőtt elkapnánk, felveszünk a földről még egyet. Újabbat dobunk fel, s még egyet felszedve a földről, kapjuk el.

4

„Labdák a kosárban” A játéktér közepén elhelyezünk egy kosarat több kislabdával, vagy babzsákkal. A kosár két szemben lévő oldalára választunk egy-egy gyermeket, akik leguggolva vagy térdelve kidobálják a labdákat. A többi gyermek gyorsan felkapja és visszadobja azokat a kosárba. A kívülállók azon mesterkednek, hogy a kosár sohasem legyen üres, illetve a labdák hamar visszakerüljenek. A kosárnál guggolónkét gyermek pedig arra törekszik, hogy kiürüljön a kosár. A játék addig tart, míg végre kiürül a kosár.

„Kidobó” Egy labdát feldobunk a tér közepén. Aki elkapja, az lesz a kidobó, vagyis társait el kell találnia a labdával. A labdával a kézben nem lehet futni. Akit a kidobó eltalált, kiáll a játékból, az utolsónak maradt gyermek lesz a győztes.

„Karikapörgetés” A gyermekek körben állnak. Egy gyermek középen megpörgeti a karikát s közben mondja: „Pörögj, pörögj karika, kapja el a Katika!” – ekkor a megnevezett gyermeknek kell elkapnia a karikát, s a játék folytatódik, mindig más névvel. Ügyelni kell arra, hogy a karika ne álljon meg.

„Puzzle” Képeslapokat darabokra vágunk. Csapatok versenyezhetnek, ki rakja ki a képet gyorsabban.

„Pillangó röptetés” Az óvónő kezében egy hurkapálcára erősített papírpillangó van. Mindenféle irányba röpteti. A vele szemben ülő gyerek feje elmozdítása nélkül a szemével követi ezt a mozgást. Szavakkal is kifejezhetjük , hogy merre mozdult el a pillangó. Nehezíthetjük a játékot, ha a gyerek kezében is van egy hurkapálcára erősített papírpillangó és azzal is követi a mozgást. A fej eközben is mozdulatlan marad. Változtathatunk a játékon eszközileg. Elemlámpa mozgatásával a fényt követi a gyerek a szemével.

„Folytasd a sort” Gyöngyökkel, színes rudakkal, papírból kivágott formákkal, különböző anyagú kockákkal, gombokkal, képekkel, stb. játszhatjuk. Valamilyen szabály szerint elkezdünk lerakni egy sort és a gyereknek ezt tudni kell folytatni. Először egyszerű legyen a szabály.!

4

„Ismerd fel!” Munkalapon látható képek közül megnevezünk egyet-egyet. A gyermek kap egy kék és egy piros színest. Mindig mondjuk, hogy melyik képet milyen színnel jelölje meg.

„Rajzold meg!” pl. ...hogy jut haza a kislány?

… a csiga útját!

„Csúszómászó-parti” Gyurmából kígyókat nyújtunk, és néhányat csigába feltekerünk. Felsorakoztatjuk őket: egy kígyó – egy csiga.

„Mondd utánam” Az óvónő középen áll, a gyermekek körülötte kört alkotnak. Miközben labdát dob az egyik gyermeknek, halkan vagy hangosan mond egy szót. Aki kapja a labdát, ugyanúgy próbálja megismételni, ahogy hallotta.

4

„Játék a házikóval” Kartonból vagy dobozból kis házikót készítünk. Kivágunk emberkét, állatokat, készítünk fát, virágot papírból, kisautót veszünk elő. Ezeket közösen készítjük el a gyerekekkel. Amikor elkészültünk, utasításaink alapján helyezik el a ház köré a különböző kivágott formákat, játékokat. Pl.: Tedd az embert a házba! Szálljon a madár a kéményre! Ültesd el a fát a ház bal oldalára! Tedd az autót a ház elé! stb. Amikor elhelyeztük, visszakérdezünk: pl. Hol van az autó? Hova szállt a madár? stb.

… a madár útját a fészekig!

Szem-láb koordináció

„Nyomkereső” A csoportban lévő gyermekek láb- és kéznyomatát elkészítjük színes papírokból. A kéznyomatokat a szekrény oldalára vagy a falra erősítjük, a lábnyomokat a padlóra ragasztjuk úgy, hogy végig léphető legyen. A lábnyomok a tenyérnyomokhoz vezetnek kacskaringós úton. Az út végén valamit elrejtünk, azt kell megtalálni. A gyerekek a lábnyomokon haladnak, a jobb és a bal lábakat pontosan kell a helyükre illeszteni, azután már a tenyérnyomokra is ügyelni kell. A nyomok végén találják az elrejtett tárgyat.

„Labirintus” Egyszerű, majd egyre bonyolultabb labirintust rajzolunk krétával a padlóra. Ezen kell végig menni a gyerekeknek egyenként. Használhatunk csomagolópapírt is.

„Kötéltáncosok” Kötelet fektetünk a padlóra, a gyerekek mezítláb mennek végig rajta. Nehezíthetjük úgy, hogy csukott szemmel kell végig menniük rajta.

„Vízhordók” Félig telt poharakban vizet visznek a gyerekek akadályokon keresztül.

„Szigetről-szigetre” Rakjunk le a földre karikákat rendszertelenül, egymástól kisebb-nagyobb távolságra. Ezek lesznek a szigetek. A gyerekek egy lábon ugrálnak egyik karikából a másikba – minden szigetet meg kell látogatni, egy szigeten csak egy gyermek tartózkodhat, a szigeten pihenhet egy kicsit, lábat cserélnek.

4

Keresztcsatornák fejlesztése

Napsugarak” Kört alkotunk. Amikor kisüt a nap, a körből kifelé mennek a gyerekek, ha beborul, akkor befelé. A váltást nemcsak szóval jelezhetjük, hanem használhatunk hangszert is.

„Figuraalakítás” Egyszerű formákat mutatunk a gyerekeknek, ezeket kell a testükkel leutánozni.

„Találd, ki melyik állatra gondolok?” Az állat nevének első szótagját mondjuk. A gyerekek ebből próbálják kitalálni, hogy mire gondoltunk. Amikor sikerül, utánozzák az állat hangját, mozgását. Képek közül kiválasztják a képét és néhány jellemző dolgot mondunk arról az állatról.

„Hol a gyümölcs?” Egy kör alakú lapot 6 részre osztunk, mindegyikbe gyümölcsöt rajzolunk. A kör közepére forgatható nyilat szerkesztünk. A játékhoz készítünk kártyákat, amelyekre kartonból, vagy dörzspapírból felragasztjuk a gyümölcsök képét. A gyermek forgat a táblán, és amelyik gyümölcsre mutat a nyíl, azt kell tapintással kiválasztania a kártyák közül. Fontos, hogy jól tapintható és megkülönböztethető legyen. Ezt a játékot elkészíthetjük síkidomokkal, virágokkal, állatokkal, vagy különböző anyagokkal. Ez utóbbit úgy készítjük, hogy a táblán minél többféle anyagból készült tárgyakat rajzolunk fel. Pl. kulcs, ruha, üvegpohár, táska stb. Egy kis zsákba előre elkészítünk fát, fémet, textilt, műanyagot, bőrt, üveget. A gyermeknek ki kell tapintással keresni azt az anyagot, amiből készült az adott tárgy, pl., ha a táskára pörög a nyíl, akkor a bőrt keresi meg.

„Keresd a helyét!” (Mátrix) Egy alaptáblát készítünk, amelyen a felső vízszintes sorban különböző tárgyak képei találhatók, az első függőleges sorban különböző nagyságú karikák. A tárgyak képeit a különböző nagyságoknak megfelelően megrajzoljuk külön kártyákra. A gyermeknek ezeket a kártyákat kell a megfelelő helyre tennie.

4

„Színkocka” Nagy színes kockát készítünk, amelynek mindegyik lapja más színű, és ezekhez a színekhez valamilyen feladat tartozik. A feladatokat az óvónő szabhatja meg. A gyermek dob a kockával és amilyen színt dobott, az ahhoz tartozó feladatot hajtott végre. Pl. Piros - Mássz az asztal alatt, visszafelé kúszva gyere! Kék – Jobb keze mutatóujjára kell húzni a pillangót (ujjbáb) és körbe kell reptetni az asztal lapja fölött. Barna – Bal keze mutatóujjára kell húzni a pillangót és körbe kell reptetnie az asztal lapja fölött. Sárga – Csukott szemmel az asztal lapjának szélét érintsed, járjad így körbe az asztalt. Zöld – Csukott szemmel az asztalnak háttal járjad körbe. Fekete – Hátadon csússz az asztal alatt, visszafelé térden mászva gyere!

„Szem-kéz” Páros játék. Az egyik gyermek a szem, a másik a kéz. A szem nézi a mutatott ábrát, a kéz pedig kirakja úgy, ahogy a szem mondja: pl. pálcika fölé piros korong, mellé színes rúd stb.

4

VERBÁLIS KÉPESSÉGEK

Nyelvhasználat

A beszéd tisztasága, nyelvhelyesség


„A légzéstechnikát elősegítő játékok”

tollpihe fújása

vatta gombócok fújása

égő gyertya fújása

felfüggesztett szalagok fújása

felfüggesztett, kivágott formák fújása (p1. kismadár, pillangó)

kerek és szögletes ceruza fújása

vízfújás szívószálon

hungarocell fújása talajon

szívószállal papírok összeszedése

búvár játék: lemegyünk a víz alá, s benntartjuk a levegőt

4

vonatozás ‘s’ hangoztatásával

hideg van: kéz lehelgetése közben h-h-h-- hangoztatása

„Csibejáték” Tányérra apró cukorkákat (p1. zizit) teszünk, a gyermekek kiscsibék, a cukorkát a nyelvükkel kell a tányérról fölszedni.

„Lufifújás” Egymás kezét fogva körben állak a gyermekek. Egyszerre elkezdik fújni a „lufit” miközben a kör egyre tágul, a karok egyre inkább megfeszülnek. Hangos „PUKK” szóra „kipukkad” a lufi és a gyermekek a kör közepe felé szaladnak.

„Rakéta játék” Kézzel dobolás a combon, lábbal lengetés egy helyben‚majd magasra emelt kéz, s hosszú ‘‘á” hangoztatása‚ kiabálva

„Méhecske játék” A gyermekek kitárt karral a repülő méhecskét utánozzák ‚ méhecske hangját hangoztatják: “z’ szaladgálnak ‚ ha leoltjuk a villanyt ‚ leszállnak virágport gyűjteni ( leguggolnak) Felkapcsoljuk a villanyt, s folytatódik tovább a játék.

„Virágszedő játék” A gyakorlás történhet testnevelés foglalkozásokon, udvari játék, alkalmával is. Virágot szedünk és mélyen beszívjuk az illatát. Közben két „galamb” rászállt a vállunkra, vigyáznunk kell rá, nehogy elriasszuk< Próbáljuk meg úgy szagolni a virágot, hogy a vállunk ne emelkedjen Fel!

„Búvár játék” Búvárok leszünk, felvesszük a búvárfelszerelést és lemerülünk a víz levegőt szívunk be. Akinek elfogy a levegője, annak fel kell jönni felszínére. Az a gyermek találja meg a víz mélyén a kincset, aki legtovább tud maradni. Ezért csak lassan engedjük ki a levegőt.

„Száll a lepke játék” Papírból készített lepke figurát cérnával hurkapálcára kötünk. Ezt fújják gyermekek. Versenyezhetnek, kié száll magasabbra. Ha a gyermekek készítik el a lepkét, még

„Órajáték” Felhúzzuk az órát (beszívjuk a levegőt) és amint kész, máris indul. tik-tak, tik-tak ... Azaz ügyes gyermek, akinek tovább ját az órája.

„Iskolás játék” Játsszunk iskolásat! Próbáljuk meg elolvasni, mit látunk ezeken a képeken! (lámpa, álarc, kályha, málna, tábla, tálca, bálna stb.)minél több Szót mond el egy levegővel a gyermek, annál ügyesebb (balról jobbra haladva

4

nagyobb örömük telik a játékban.

„olvassa” el a gyermek a képek nevét a tábláról). Nehezítés: csak a magánhangzókat „olvassa” cl a gyermek.

Ajak- és nyelvtorna

Csináljatok az ajkatokkal kerek kaput! Nyissatok nagy kaput a szájjal! Menjen fel a nyelv a padlásra! Jöjjön le a nyelv a pincébe! Sétáljon a nyelv a kapu körül! (a nyelv körkörös mozgatása az ajkon) Jöjjön ki a nyelv a kapun! (nyelvnyújtás) Bújjon el a nyelv!

„Mosoly játék” A gyermekeknek játékot vagy képet adunk. Ha olyat látnak, aminek örülni lehet, mosolyogjanak, kissé nyújtott ajakkal (pl:.bohóc, maszatos kisfiú stb.)

„Csibe játék” Tegyünk egy tányérra vagy a gyermek kezébe 2-3 szem zizit. A gyermek feladata, hogy a zizi-szemeket ajkával felcsipegesse (csücsörítés). Ugyanezt lehet végezni lefetyeléssel is.

„Mit szeretünk?” Aminek örülnek a gyermekek, vagy szeretik, annak puszit dobnak, szájcsücsörítéssel (eszköze lehet játék vagy kép).

„Utánzó játék” Grimasz utánzása, melyet lehet tükörrel is játszani.

„Pecázás” Gombon a zsineg végére kössenek egy horgot, és erősítsenek rá különféle tárgyakra (,‚halak”) egy hurkot. A halakat az ajkakkal „pecázzák ki”.A

4

horgászzsinór egy ceruzára is rácsomózható, és a ceruza aztán az ajkakkal, a fogak és a nyelv besegítése nélkül, mozgatható.

Egyszerű ajakmozgások

- O – ajakkerekítés

- A - ajak távolítása

- U - ajkak hegyezése

- E - ajkak szűkítése

Összetett ajakmozgások

ajkakat távolítani-kerekíteni: U-I-IJ-I

ajkakat szűkíteni-kerekíteni: A-I-A-I

ajkakat szűkíteni-kerekíteni: I-U-I-U

ajkakat szűkíteni-távolítani: I-A-I-A

ajkakat kerekíteni-szűkíteni: A-U-A-U

ajkakat csukni-szűkíteni: M-I-M-I

ajkakat csukni-kerekíteni: M-U-M-U

4

ajkakat csukni-távolítani: M-A-M-A

Nyelvgyakorlatok

„Lekvárnyalás „ A szájüregen belül és kívül kenjenek be különböző pontokat lekvárra! Ezeket találják meg, és nyalják le a nyelv hegyével

„Súlylökés „ Egy homlokpántra erősített golyót könnyedén érintsenek meg a nyelv hegyével felülről, alulról, oldalról és elölről.

„Súlyemelés” A nyelv hegye egy papírhevederben mozog, amit egy súlyhoz erősítettek. Emeljék fel a súlyt.

„Kígyóbűvölés” A nyelv hegye egy hevederben mozog, amelyre egy selyempapírból készített kígyót erősítettek. A kígyót kígyózó mozdulatokkal ki kell venni egy kosárból.

„Súlybillentés „ Egy nagy konyhai súly alá szorított és az asztal széléről kiálló fapálcikát, szívószálat stb. emel jenek fel a nyelv hegyével

„Nyelvanyó története” Csörög az ébresztőóra (a nyelv ide-oda mozog a szájzugok között). Nyelvanyó tudni akarja, hogy milyen idő van, és kitekint az ablakon. (A nyelv kinéz a szájból.) Ide-oda tekintget és felnéz az égre (a nyelv jobbra-balra mozog a szájzugok felé és az orrhegy irányába). Nyelvanyó ezután takarítani kezd körül-körül minden poros le kell törölgetni (a nyelv belül fel le jár a fogsor mentén). Még az ablakokat meg kell tisztítania (a nyelv kívülről végigpásztázik a fogsorok felett és alatt). Sok munkát végzett! Nyelvanyó megéhezett és megszomjazott. Gombóclevest főz magának, és palacsintát süt (a nyelv belülről kidudorítja az orcákat). Csámcsog, szürcsöl és csettint nyelvével az anyó, annyira ízlik neki az ennivaló (a megfelelő mozgást a nyelvével fejti ki). Nyelvanyó nagyon elfáradt Becsukja az ablakot, lefekszik, és aki jól odafigyel, még a horkolását is hallhatja.

4

„Állatkertes” Beszállunk az autónkba „B-R-R” ajakpergetés - Irány az állatkert! Melyik állathoz menjünk? A gyermekek válaszolhatnak, ha a játék begyakorlott, tudják, milyen állatokhoz szoktunk menni.

Zsiráf - felnyúl a fára (nyelvet az orr felé mozgatni), majd lehajolni inni (lefelé az állunk felé mozgatjuk a nyelvet). Kutya - csóválja a farkát! (Nyelvet a jobb, majd a bal szájzugba dugni, gyors egymásutánban.) Oroszlán - megeszi a húst! (Felső fogsort az

alsó ajkakra helyezzük, majd az alsó fogsort a felső ajakra.) Finom volt az ebédje, körbenyalja a száját mindkét irányban. Púpos teve - kéri a cukrot a látogatóktól! (Nyelvet alsó fogsor mögé helyezzük, „nevet a szánk”, nyelvet előre-hátra hintáztatjuk.) Kanalas gém - Mutassuk meg, milyen a csőre! (Szánkat nagyra tátjuk, nyelvünkkel kanálformát csinálunk.) Elefánt - Hogyan trombitál az elefánt? (Nyelvünket ajkak között kidugjuk, lazán ráfújunk, megpergetjük.) Zebra - Hajtsuk meg a zebrát! (Nyelvünkkel csettintünk.) Majom - Csináljunk majompofát! (Nyelvet az alsó fogsor és az ajak közé helyezzük, majd a felső fogsor és az ajak közé.)

Cikilizáló gyakorlatok

a.) Összekapcsolhatjuk hallásdifferenciálással. Kitesszük a gyermekek elé három ének hívóképét. Pl.: csiga = Csiga-biga kezdetű dal, nap = Süss fel nap, stb. Eldúdoljuk az egyik éneket, a gyermekek megpróbálják kitalálni, melyiket énekeltük. Ha kitalálják, elénekeljük együtt, majd elmegyünk egy-egy hang országába, ahol csak azon a bizonyos hangon tudnak énekelni. Pl.: — maci országban m-vel. Süss fel nap me-me-me A dallam és a ritmus betartására, törekedjünk. — Csiga országban csupa cs-vel énekelünk. Az adott hanghoz más-más magánhangzót kapcsolhatunk. b.) Visszhangjáték: Körben állunk, a gyermekeknek egy-egy értelmetlen szótagsorral dobjuk a labdát, amit nekik Ugyanúgy kell megismételni, miközben visszadobják a labdát. - PA-TA-KA - CSI-CI-CSI - SZI-SI-SZI stb.

„Suttogó gyakorlatok” Gyermekek nevét mondja suttogva az óvodapedagógus, aki felismeri saját nevét, leülhet. Állatneveket suttog a játékvezető, a felismert állatok hangját hangosan utánozzák a gyermekek.

„Suttogó gyakorlatok” Tárgyakat helyeznek el például: szék alá, mögé stb. Játékvezető suttogva mondja, hová helyezzék a kezükben tartott tárgyat.

„Suttogó gyakorlatok” A gyermekek szemben állnak egymással, a pár egyik tagja suttog, a másik hangosan ismétli az adott szót. Az a pár győz, amelyik hibátlanul ismétli a szavakat.

4

Hangutánzó gyakorlatok, zöngés-zöngétlen érzékeltetése

„Bújócska” (sz-z) Játékidőben kezdeményezhetjük, amikor éppen nem játszanak elmélyülten a gyermekek. Leterítünk egy asztalt terítővel úgy, hogy a földig érjen. Két gyermek bebújik alá (ez a házuk). Egyikük a méhecske (z), a másik a kígyó (sz), Fülelniük kell, hogy melyik állatot próbálom előcsalogatni a házból. Ha a „z” hangot hallják, a méhecskének kell előbújnia. 1-la a „sz” hangot hallják, a kígyónak kell kicsúsznia a házból a friss tojásért. Eleinte játszhatjuk terítő nélkül is, hogy a gyermekek lássák is a hang képzését.

„Utánzó játék” (s-zs) Alapja a már ismert „tűz-víz-levegő” testnevelési játék. Amikor a gyermekek azt hallják, hogy „sss ...“, meg kell állniuk és a fák hajladozását utánozni. Ha azt hallják, hogy „zszszs...”, máris átváltoznak repülőgépekké és szállhatnak a levegőben. Megpróbálhatjuk úgy is, hogy egy gyermek irányítja a mozgást, aki szépen, tisztán tudja ejteni a hangokat.

„Versenyvonatozás” (v-f) Mivel a fiúk szívesen játszanak autókkal, vonatokkal, így a játék során kezdeményezhetünk egy versenyvonatozást. Amikor azt hallják, hogy „vvv...”, mehet a mozdony, ha viszont azt hallják, hogy „fff..”, gyorsan le kell állniuk, mert megérkeztek az állomásra. Az az ügyes mozdonyvezető, aki rögtön észreveszi, mikor kell fékeznie. Aki be tud érni a célba úgy, hogy egyszer sem tévesztett, lehet a kővetkező irányító.

„Kártyázás” Olyan képeket kap a gyermek, amelyekben szópárok vannak, amelyek csak egy hangban térnek el egymástól. (toboz-doboz, kenyér-tenyér, fej-tej, majom- malom, ház-hát, fonal-vonal, gomb-domb, zacskó-tacskó stb.) Feladat: emeld fel azt a képet, amelyiken azt látod, amit mutatok és mondd lő a nevét. Próbáld megkeresni azt a képet, amelyik hasonló hangzású! Mondj róla valamit!

4

Verbális kommunikáció

Beszédértés


Mondókák – mozgással kísérve

Mondóka Hej, Gyula, Gyula, Gyula Szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, Pattogatott kukorica, huss! Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni. Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni. Az én apám vízimolnár. Mit őröl a vízimolnár? Őröl búzát, Őröl árpát, Őröl rozsot, Kukoricát, kukoricát, kukoricát. Harkály: Jó napot, jó napot, te öreg nyárfa! Nyárfa: Jó napot, jó napot, doktor Harkály Márta! Harkály: Mi a baj? Mi a baj? Te öreg nyárfa? Nyárfa: Derekam, derekam

Mozgás combütögetés vállütögetés ujjpattintás tapsolás karral könyökkel csuklóval kezek emelése a mellkashoz könyökemelés oldalt jobb karkörzés a test előtt bal karkörzés a test előtt páros karral lassan, nagy ívben körzés gyors páros körzés a test előtt kezek csípőn, meghajlás kétszer karok magas tartásban hajlítás jobbra-balra jobb kézzel kopogtatás a bal kézfejen kezek csípőn

4

ezer féreg járja. Harkály: Kip-kop, kip-kop, meggyógyítok minden bajt öreg nyárfa jövő nyárra újra hajt. Madarak voltunk földre szálltunk, Szőlőszemet szedegettünk, Szil, szál, szalma szál Kilenc apró pogácsa. Korcsmárosné sütötte, Gazsi Pista megette, Olyan szépen köszönte, Hogy pirosra sütötte. Süssed rózsám, másszor is, Megcsókollak százszor is!

törzskörzés jobb kézzel kopogtatás jobb kéz emelése magasba bal kar emelése magasba karok lengetése karok széttárása lengetés leguggolás felállás hajlongás tenyerek összekulcsolása jobbról-balról száj megtörlése jobbról-balról egy másik gyerek felé fordulás ölelés


„Játék a testtel” Az óvodapedagógus különböző cselekvéseket, tulajdonságokat, embereket jelöl meg, amit a gyermekeknek testükkel, arcukkal kell eljátszani. (Síró kisbaba, nevető bohóc, erős súlyemelő, rongybaba stb.)

„Cselekedtető játék” A játék lényege a mozgás, a cselekvés. Az óvodapedagógus adja a utasításokat. Pl. Tedd a labdát a székre! A kék székre tedd a labdát A labdát tedd a szék mögé! stb. A gyermekek a feladat végrehajtásakor ismételjék el a feladatot!

4

„Állatsuttogó” A gyermekek körben ülnek. Az óvónő a szemével jelez valamelyik gyermeknek, aki elsuttog egy állatnevet, a többiek, ha kitalálják, utánozzák az állat mozgását.

„Melyik hosszabb?” Szópárokat mondunk. A gyermekeknek meg kell mondaniuk, melyik szó hosszabb. Pl.: ég-levegő, szalad-fut, bicikli-ház, stb.

„Minden szóra egy pálcika” Mondunk egy mondatot. A gyermekeknek annyi pálcikát kell egymás után lerakniuk, ahány szót hallottak.

„Mit mond a kis robot” Az óvónő szótagonként mond ki egy szót kellő tagoltsággal: a gyermek ismerje fel és mondja ki összefüggően a szót. na-pos-kö-tény=napkötény szí-nes-ce-ru-zák=színes ceruzák.

„Robotparancsnok” Szótagolva mondunk utasításokat, mint egy robot, és a gyerekeknek el kell végezniük, amit mondtunk. Pl.: E-meld fel a jobb ke-ze-det! Fé-süld meg a szom-szé-dod ha-ját! Járd kö-rül a ter-met tör-pe já-rás-ban!

„Mit hallasz először?” Szavakat mondunk. A gyermekeknek meg kell mondaniuk, milyen hanggal kezdődött a szó. Variációja, hogy képeket mutatunk, megnevezik, és az első hangot külön is mondják, majd megnevezés nélkül mondják a különbséget.

Nyelvi kifejezőkészség


„Mi hiányzik?” Néhány tárgyat az asztalra tesz az óvodapedagógus, közösen megnevezzük. (Mondatokat is alkothatunk velük.) Ezután a gyermekek becsukják szemüket, az óvodapedagógus „elvarázsol” egy-egy játékot. Ki kell találni a gyermekeknek szemük kinyitása után „Mi hiányzik?” Nehezítés: egyszerre több játékot dug cl az óvodapedagógus. Játszható így is: egy-egy gyermek egy játék nevét mondja, az óvodapedagógus sorba rájuk mutat, egy gyermeket kihagy, minek a neve maradt ki?

„Mondd el, mi a szabálya!” A gyermekek körben állnak, ülnek, az óvodapedagógus középen egy labdával. „Jól figyeljétek meg, hogy hogyan adom tovább a labdát.” Aki rájön a szabályra, elmondja azt, utána ő állhat be a körbe, találhat ki új szabályt.

Szabály pl. minden második gyermeknek dobja a labdát, csak a lányoknak gurítja, stb.

„Azt gondoltam, hogy...” Az óvodapedagógus kezdi a játékot. Azt mondja: „Azt gondoltam, hogy ...“ és Utána valamilyen cselekvést végez. Pl. helyben szökdel, kockából épít valamit, stb. A gyermekeknek, miután felismerték az óvodapedagógus cselekvését, be kell fejezni a mondatot. Pl. Azt gondoltam, hogy ugrálok. Aki kitalálta, az gondolhat. Ettől kezdve már a gyermekek játsszák el illetve fejezik ki szóban gondolataikat.

4

„Kis robot” Mondókát mondunk szótagolva egy gyermekkel. Ha az „elem kimerülőben van”, lassabban szótagolunk, de ha az „elemet kicseréljük”, ismét rendes tempóban mondjuk.

„Ellentétpár játék” Az óvodapedagógus egy szót mond a gyermeknek, aki annak az ellentétét mondja. Pl. tél-nyár, keserű-édes, kemény-puha, fent-lent, fekete-fehér, lassú- gyors, több-kevesebb, sétál-fut, stb.

„Szobor játék” Kiválasztunk két gyermeket. Úgy állítjuk őket, hogy ne lássák egymást! Ezután egyikük „szobrot” alakít. Úgy áll, ahogy szeretne. A másik a gyermekek irányításával megpróbál ugyanolyanná válni. A csoport mondja, hogy mit tegyen. Pl. Emeld fel a karod és hajlítsd be!, stb. Ha sikerült és a két szobor ugyanolyanná változott, a szereplők cserélődnek. A gyermekek csak szóval irányítsák társukat!

„Ne Te válaszolj!” Á gyermekek körben ülnek. Bármit kérdez az óvodapedagógus, az a gyermek nem válaszolhat, akire ránéz és rámutat, csak a tőle jobbra, majd balra ülő gyermek.

Nyuszi pajtás” A gyermekek körben ülnek. Az első játékos odafordul a mellette ülőhöz:”nyuszi pajtás, hogy vagy?” – kérdi.”Köszönöm szépen, jól.” – válaszolja a szomszédja. „Hát a barátod, hogy van? – kérdi az első. „Nem tudom, de mindjárt megkérdezem.” – szól a másik, és a következő gyermekhez fordul. A játék megismétlődik más állatnevet használva. A végén elsorolják, milyen állatok játszottak a játékban.

„Befejezetlen mondat” Az óvónő mond egy befejezetlen mondatot, a gyermekek ezt megismételve kibővítik vagy befejezik egy-egy szóval.

4

„Képzeld el!” Az óvó néni „körülír” egy tárgyat, a gyerekek kitalálják, mire gondolt, miről beszélt. Egy-egy gyermek egy előre meghatározott cselekvést vagy tárgyat elmesélhet annak kimondása nélkül, a többieknek ki kell találni a megoldást. Játszhatjuk úgy is, hogy érdekes dolgot megnevezünk, a gyerekek kitalálhatják, elmondhatják, milyen is lehet a kimondott furcsaság. Pl.:Kacsalábon forgó vár, hétfejű sárkány, égig érő fa stb.

TESTI KÉPESSÉGEK

Nagymozgások

Mozgáskoordináció, motoros képességek


„Napraforgó” Fejkörzés jobbra, balra.

„Dühös cica” Négykézláb belégzéssel hátunkat domborítjuk, majd kilégzésre leeresztjük.

„Gumiemberke” Párban is végezhető:egyik gyermek ernyedt izomzattal fekszik a földön, a másik gyermek „felfújtatja” a gumiemberkét, aki fokozatosan megtelik levegővel, azaz megfeszülnek az izmai. Majd leereszti a gumiemberkét. Csere.

„Evezős” Karhúzás előre, hátra – ritmikusan.

„Repülő” Széttárt karral körbe-körbefutás.

„Négykézlábon járás és pókjárás” Négykézlábon járásban a hát felül van, pókjárásban alul. Járás közben tárgyakat kell a hátukon, illetve a hasukon egyensúlyozni.

„Lábügyesség” A gyerekek mezítláb vannak, így próbálnak a lábukkal tárgyakat dobozba rakni.

4

„Katona” Láblendítéssel feszes járás.

„Biciklizés” Páros gyakorlat. Hanyatt fekve összerakják a talpukat, és bicikliznek. Ha már jól begyakorolták, papírlapot teszünk a talpak közé, úgy kell kerekezni, hogy az ne essen le.

„Labdagurítás a láb körül” Terpeszállásban utasítás szerint végzik a gyakorlatot. Kézzel kell a labdát mindkét láb körül, előre-hátra, nyolcasban stb. gurítani úgy, hogy a labda nem érhet a lábhoz.

„Hinta” Törökülésben ülnek egymással szemben, kézfogás, előre-hátradőlés.

„Indiánok a tűz körül” Indiánszökdeléssel körbeugrálnak valamit, amit tűznek neveznek el. (Bal láb felhúzva – jobb kar magas tartásban, jobb láb felhúzva – bal kar magas tartásban).

„Tanítsd a kiskutyádat!” Először állva tanítjuk meg a gyerekeknek, hogy megy a kutya: amikor a jobb kezüket emelik, akkor azzal együtt a bal lábukat, majd a bal kezükkel a jobb lábuk mozdul együtt. Ezután négykézláb is megpróbálhatják.

„Fűrész” Ugyanez a mozgás állva, karmozgással koordinálva, terpesztett és zárt lábbal. „Gólya” Lépegetés magas térdemeléssel – kelep!

„Járás kötélen” A földre fektetett kötélen (leragasztott szigetelőszalag is lehet) kell különböző módon menni: lábak az egyik, kezek a másik oldalon.

„Létrán lépegetés” Lefektetett létra fokai között mennek előre-hátra, kettesével, lépve, futva stb

„Kutya” Négykézláb járás és ugatás: vau!

„Kéz-láb játék” Padlóra terítünk színes lapokat. A gyerekeknek

„Fácska, vándorolj!” Karikákat teszünk, vagy rajzolunk a padlóra.

4

„Tyúk” Behajlított könyök és ritmikus lábemelgetés – kot-kot!

arra a színre kell tenniük a kezüket-lábukat, amilyen színt a szín-dobókockával dobtak.

Eggyel kevesebbet, mint ahány gyermek van. Mindenki beáll egy karikába, akinek nem jutott, az útnak indítja a fákat, s azt is megmondja, hogy kell menni: guggolva, bal lábon, keresztezett lábbal stb. Közben ő is elindul, és szerez magának helyet. Mindig az indítja a fákat, akinek nem jut hely.

„Kígyójáték” A gyerekek feküdjenek a földön hasra! A hasnak nem szabad a földről felemelkedni. Így kerülgetnek akadályokat.

„Hát a háthoz” Páros gyakorlat: két-két gyermek háttal áll egymásnak. Hátukkal egy babzsákot tartanak együtt. Így leülnek, felállnak, elindulnak valamerre. Vigyázni kell, ne essen le a babzsák.

Téri tájékozódás nagymozgással, a cselekvés szintjén


„Körjátékok irányváltoztatás gyakorlásához” „Hold, hold, fényes lánc…” „Tekeredik a kígyó…” „Járom az új váramat…” „Hej vára, vára…” „Recse, recse pogácsa…” „Kendő, elejtő…”

„Szalagfogó” A gyerekek szétszórt elhelyezkedésben futkároznak. A fogó a gyermekeken lévő szalagot próbálja megszerezni. Az a játékos győz, akinek a szalagja megmarad a játék végéig. Akitől a fogó a szalagot megszerzi kiáll a játékból.

„Találd meg a házad!” Elrendezzük a babzsákokat a terem közepén. Futás körben, menetirányban. Jelre mindenki igyekszik egy-egy babzsákra leülni. Mivel a babzsák mindig eggyel kevesebb, mint ahány gyermek van, így nem jut mindenkinek. 4-5 játék után azokat dicsérjük, akik mindig találtak maguknak babzsákot.

„Fuss haza!” A játékmaci köré kötéllel kört alakítunk, ez a ház. A gyermekek körbe futnak menetirány szerint a ház körül. Jelre befutnak a házba. Aki elsőnek ugrik be a házba, az a győztes.

„Kötél a ház” A játéktér közepére bármilyen formát alakítunk, ez a ház. Ide lehet a fogó elől menekülni. A ház körül bármilyen irányba lehet haladni, vagy a házon átfutni. A fogó a házba nem léphet be. addig játszható, amíg valamennyi gyermeket meg nem fog a fogó, ezután új fogót választunk.

„Kerüld meg!” A felrajzolt különböző formákat teljes négykézláb járással kell bejárni. Aki elsőnek kész, illetve ügyesen mind bejárta, az a győztes.

4

„Nyuszibál” A gyerekek szétszórt elhelyezkedésben mozognak, ugrálnak, mint a nyuszik. A fogó a vadász, igyekszik megfogni valamelyik nyulat, amikor az óvónő beengedi közéjük. Akit megfog, az lesz a vadász a következő játékban.

„Várostrom” 5-6 építőelemből várat építünk. Ezt kell eltalálni labdával. Aki egyszerre dönti le az összeset, az a győztes.

„Kidobó” Egy labdát feldobunk a tér közepén. aki elkapja, az lesz a kidobó, vagyis társait el kell találnia a labdával. A labdával a kézben nem lehet futni. Akit a kidobó eltalált, kiáll a játékból, az utolsónak maradt gyermek lesz a győztes.

„Gólyák a tóban” A gyerekek a „gólyák”, a tó körül járkálnak, a gólya mozgását utánozva, jelre repülnek, majd a tóban járkálnak tovább. Tó lehet egy szőnyeg vagy egy körkötél.

„Színcápa” Egymástól kb. 3 méter távolságra vonalakat húzunk, ez a tenger, ebben áll a cápa. A cápa, egy gyermek, elkiáltja magát, pl.:”jöjjenek a kékek!” akkor minden olyan gyermek átfut, akin a kék szín nem található. Akin található a kék szín, az nyugodtan átsétálhat, hiszen előtte tiszta az út. Akin más szín van, elkapja a cápa, helyet cserélnek.

„Lépegető” Színes formákat (pl.: kör, négyzet, virág, autó, nap) rajzolunk a talajra. A gyerekek egy induló vonalon állnak. A játék az óvónő irányításával történik, aki mondja ki, hányat lépjen, milyen irányban. Pl.: Kati lépj balra hárma. Peti előre kettőt. Kati előre egyet. Majd megnevezik a gyerekek, milyen formába érkeztek.

Finommotorikus mozgások

Játék az ujjakkal

4

Hüvelykujjam almafa,

Mutatóujjam megrázta, Középső ujjam felszedte Gyűrűs ujjam hazavitte,

A kis ujjam mind megette, Megfájdult a hasa tőle.

(az újjak nyitogatása sorban)

Mit csinál a kis kezem? (a két kéz széttárása)

Simogat kedvesen, (két kézzel az arc megsimogatása)

Ütöget mérgesen (az asztal ütögetése) Csiklandoz viccesen,

(a tenyér csiklandozása) Csipked hegyesen,

(a kézfej megcsipkedése) Táncol ügyesen

(az ujjak mozgatás a másik kézfejen) Mit csinál a két kezem?

(a kezek szétnyitása) Te is tudod, mondd velem!

Hétfőn heverünk, Kedden keverünk,

Szerdán szemelünk, Csütörtökön csücsülünk,

Pénteken pipálunk, Szombaton szitálunk,

Vasárnap titeket Vendégségbe várunk.

(ujjak nyitogatása)

Hüvelykujjam korán kelt, (az ujjak nyitása)

Ablakokon kopogott. (kopogás utánzása)

A négy szomszéd kiugrott, (négy ujj nyitása)

S köszöntötték: jó napot! (integetés)

Kicsi kövér Hüvelykapó, Mellette van a mutató,

Langaléta hosszú bátyja, Meg a gyenge fiacskája,

Pöttöm Jancsi itt a végén, Kicsi (Peti) kezecskéjén.

(az ujjak nyitogatása sorban)

Süssél, süssél rétest, (sodrás két kézzel)

Tégy rá cukrot, édest. (két újjal a szórás utánzása)

Aki eszi, az a lány, (az evés utánzása)

Sohase lesz halovány.

Gyülekeznek a felhők,

(az ujjak mozgatása magastartásban)

Esik az eső

(zongorázás az asztalon)

Kopog a jég

(kopogás az asztalon)

Dörög az ég

(dörömbölés ököllel)

4

Tikk-takk, tikk-takk az óra,

Mindig, mindig azt mondja: Siess, siess, el ne késs, Korán indulj, jókor érj!

(az óramutató utánzása két ujjal)

(az arc simítása) Ha kisül a tepsi,

Gyere gyorsan vedd ki, (húzás két kézzel a test előtt) Ha nem mozogsz szaporán,

Odaég a vacsorám!

Villámlik

(a karok felemelése)

Lecsap

(asztalra csapás)

Kisüt a nap.

(a karok széttárása)

Fényes szőrű

(az arc simítása) Hosszú farkú. (hátul a kéz)

Ne húzd meg, mert Hegyes karmú, júúú!

(begörbített újakkal cicafújás utánzása)

Jöjj ki napocska,

(hívogató mozdulat ujjal) Itt apád, itt anyád.

(ujjal mutatás) Sót törünk, borsot törünk,

(öklök egymásra ütögetése) Tökkel harangozunk.

(összekulcsolt kezekkel harangozó mozdulat)

Ujjamat mutogatom,

Közben vígan mondogatom: (az ujjak mozgatása)

Kifordítom, (a kézfej kifelé fordítása)

Befordítom, (a kézfej befelé fordítása)

Fölfordítom, (a kézfej felfordítása)

Lefordítom, (a kézfej lefordítása)

Zongorázok, furulyázok, (az ujjak mozgatása) Erősebb lett a kezem, A tornát befejezem.

(a kéz ökölbe szorítása)

4

Én kis kertet kerteltem,

(két kéz mutatóujjával kert rajzolása) Bazsarózsát ültettem,

(tenyér közepének megbökése mutatóujjal) Szél, szél fújdogálja,

(mutatóujj mozgatása jobbra, balra) Eső, eső veregeti.

(felülről lefelé az eső utánzása)

Tó vize, tó vize

(mutatóujjal körök rajzolása) Csupa nádszál,

(karemelés, kéz ökölben) Egy kacsa, két kacsa

(számok mutatása ujjal) Odacsúszkál.

(járás utánzása ujjal) Sárban ezer kacsa bogarászik,

(tenyér nyitása, zárása) Reszket a tó vize, ki se látszik.

(csuklórázás)

Amikor kinn süt a nap,

(a két kéz öt ujja nyitva) A csiga a házában marad.

(az ököl zárva a hüvelykujj eldugva) De amikor eső hullik,

(két kéz a fej fölött, az ujjak mozgatása) Csigabiga előbújik,

(a fej két oldalán a két mutatóujj) Neki az a jó idő,

Mikor esik az eső. (az ujjak mozgatása, az eső utánzása)

Csipp, csiripp, csöpp veréb

Csipkedi a meggyet (két ujj nyitása, zárása)

Csipp, csiripp, csöpp veréb, Csípj nekem is egyet!

Pitty-potty, pitty-potty (az ujjak mozgatása)

Pittyen, pöttyen, Ereszen a jégcsap

Meg-megcsöppen. (ritmikus kopogás az asztalon két ujjal)

Eresz alól fecske fia ide néz, oda néz:

(kukucskálás jobbra-balra) Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz.

(hullámvonal mutatása egy kézzel) Csőrét nyitja ám, buzgón szaporán,

(ujjak nyitása, csukása) Kisbendőbe mindenféle belefér igazán.

(a has simogatása)

4

„Labdák a kosárban” A játéktér közepén elhelyezünk egy kosarat több kislabdával vagy babzsákkal. A kosár két szemben lévő oldalára választunk egy-egy gyermeket, akik leguggolva vagy térdelve kidobálják a labdákat. A többi gyermek gyorsan felkapja és visszadobja azokat a kosárba.

„Mi hiányzik?” Lapokra egyenként olyan élőlényt (ember, állat, növény), tárgyat (autó, szék, bögre) rajzolunk, amelynek egy-egy része hiányzik. A rajzot kiegészíthetik a hiányzó résszel rajzzal, vagy külön elkészített hiányzó részek közül a megfelelő kiválasztásával.

„Szöges tábla” Az óvónő a szöges táblán egy gumi segítségével valamilyen formát kerít be. A gyermekek ezt a formát elkészítik a saját táblájukon. Ha nincs szöges tábla, a Pötyi játékkal is megoldható.

„Gyurmázás” Homok, só-liszt gyurma, agyag, plasztilin felhasználásával különböző formák létrehozása.

„Kösd össze a párokat” Munkalapon két-két összetartozó dolgot ábrázolunk. A gyermeknek ezt az összetartozást kell észlelni és színes ceruzával összekötni. Egy lapon lehet: sapka-sál, bögre-tányér, zokni-cipő, jobb és ballábas cipő, jobb és balkezes cipő stb.

„Mit rajzoltam a hátadra?” A kisgyermek hátára valamilyen formát rajzolunk. Ki kell találnia, hogy mi az. Változat: a hátára rajzolt forma képét kiválasztja a többi kép közül, lerajzolhatja, vagy fonalból kirakhatja.

„Narancsos” Körben ülünk és egy tárgyat (narancsot, labdát, fakockát) adunk tovább. Először csak egy tárggyal, később már 2-3 is mehet

„Egyszerű cselekvések utánzása” Valakit kiválasztunk, és a fülébe súgunk egy cselekvést, pl.: kenyérszelés, vasalás, fogmosás, fésülködés. Neki el kell játszania, a többieknek

„Színezd!” Egy munkalapot készítünk, amelyen halak úsznak, jobbra, balra, le, fel. A gyermeknek ki kell színeznie a halakat: a felfelé úszót pirosra,

4

körbe. Ügyesnek kell lenni, és a hozzánk érkező tárgyat mihamarabb tovább kell adni, mert akinél akár csak kettő is feltorlódik, kiáll a játékból.

ki kell találni, hogy mit is játszott. a lefelé úszót zöldre, a jobbra úszót kékre, a balra úszót sárgára.

„Csibejáték” Tányérra apró cukorkákat szórunk (pl.: zizi), a gyermekek a kiscsibék, a cukorkákat a nyelvükkel kell a tányérról felszedni.

„Vonalvezetés fonallal” Előrajzolt vonalak, formák követése fonallal. Először egyszerűbb alakok, esetleg síkformák, később bonyolultabb figurák, képek lehetnek. Közben beszélgethetünk a színekről, fonalak vastagságáról, tapintás közben a fonal puhaságáról, selymességéről.

IRODALOMJEGYZÉK

4

1. Add tovább!

Drámajáték gyűjtemény,

Candy Kiadó, Veszprém

2. Az óvodáskor fejlesztőjátékai

Óvodapedagógusok, szülők, főiskolai hallgatók kézikönyve,

OKKER

3. Bújj, bújj zöldág

Énekek, játékok, nemcsak a legkisebbeknek,

Black & White Kiadó

4. Dr. Deliné dr. Fráter Katalin: Integrált személyiségfejlesztő program osztatlan óvodai csoportban

Óvóképző Főiskola gyakorló óvoda,

Hajdúböszörmény, 1992.

5. Erre kakas, erre tyúk

Népi mondókák, népi dalos játékok, népmesék,

Puedlo Kiadó

6. Lázár Katalin: Gyertek, gyertek játszani II. Játékközlés: Dunántúl

Eötvös József Könyvkiadó, 2004.

7. Lukács Józsefné – Ferenc Éva: Elmúlt a nyár, itt az ősz…

Óvodai játékos fejlesztések kézikönyve és fejlesztő játékok gyűjteménye,

Flaccus Kiadó, Budapest, 2009.

8. Lukács Józsefné – Ferenc Éva: Megjött a tél, hujja hó…

Óvodai játékos fejlesztések kézikönyve és fejlesztő játékok gyűjteménye,

Flaccus Kiadó, Budapest, 2009.

4

9. Pittlikné Kurucz Csilla: gyermekmondókák

Fonó 33. Bt., Debrecen

10. Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Tanulási zavarok, fejlesztő gyakorlatok,

Pedellus Tankönyvkiadó Kft. 2005.

11. Porkolábné dr. Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában, óvodai fejlesztő program a tanulási zavarok megelőzésére

Alex – typo, 1992.

Documents

Játékgyűjtemény - fooldalcsaladinapkozi.weebly.com/uploads/2/1/2/3/21237836/106234098... · 4 I. SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEK Társas kapcsolatok, játék, viselkedés, neveltségi