Bottyán Katalin:

1956 mint sorsesemény

…a sorseseményt nyilvánvalóan egy másik sorsesemény előzi meg, amely a társadalmi és

személyes tudattalanban lassan, de biztosan idáig vezetett. Hol lehet megragadni 1956-ot,

mint sorseseményt? Nyilvánvalóan saját élettörténetünkben és identitásunkban, itt és most…

I.

Dolgozatomban 1956-ot mint sorseseményt szeretném bemutatni.

Először néhány mondatban ismertetem a narratív identitás elmélet néhány fő

elemét, majd a forradalom legfontosabb jelképei és a sorsesemény definíciója

közötti analógiára irányítom rá a figyelmet. Végül a sorseseménnyel rokon, ám

más árnyalatú pszichológiai fogalmat, a traumát is használni fogom néhány

mondat erejéig.

A néhány interjúrészlet derecskei beszélgetőtársaimtól származik.

A személyes élettörténet a család, a lokális közösség és a nemzet közös

narratíváin alapszik, abba szövődik bele. Ezen a közös birtokon, a kollektív

emlékezeten keresztül éri el az ember, vagy az emberek egy csoportja a múlt

eseményeit és tényeit, amelyeket újra- és újra elbeszélnek, mintegy

előszámlálnak, és ha szükséges, az aktuális helyzetnek megfelelően

újraértelmeznek. A közösen forgalmazott narratívák olyan viszonyítási pontok,

amelyek segítségével minden új tapasztalatot el lehet helyezni. Mindezekből

merít az „adatközlő” a számára félig-meddig idegen érdeklődő kérdésére, és

beszéli el az aktuálisan érthetőnek, értékesnek és megengedhetőnek ítélt

változatot, hiszen pontosan szabályozott, hogy ezeknek a történeteknek az egyes

verzióihoz ki férhet hozzá. A megfejtés vagy inkább értelmezés egy részét

elvégzi a közösség maga: a szomszédok, ismerősök, rokonok folytatják,

kiegészítik, pontosítják, saját, és a média által közvetített véleménnyel színezik.

A történetek részének tekinthetők a szándékos vagy véletlen elhallgatások, a

szünetek, kitérők, magyarázatok is, amelyek mögött megfejthető értelem van.

Ezek esetleg csak egy értő kérdésre várnak, hogy történetté lépjenek elő.

De az is lehet, hogy már végleg elbeszélhetetlenek: egy olyan múlt időszak

történetei, amiről hallgatólagosan mindenki elfogadta, hogy soha nem lesz jövő.

Ezeket a potenciális történeteket prenarratív struktúráknak nevezhetjük1.

A narratív identitás elmélet alapfogalmai:

Személyes azonosságunk az élettörténetünk egységében áll2:. Mindez egy

másik megfogalmazásban: Önmagam (idem) maradok akkor is, ha már nem

vagyok ugyanaz (ipse)3 A személyes történet tehát az önazonosság és a másság

összekapcsolódásának története.

A tapasztalat eredménye folyamatos értelmezés, a sors visszamenőleges

elbeszélése, retroaktív konstitúció4. Mindazért, amit az elbeszélő élettörténetébe

beleilleszt, a felelősséget is elvállalja bizonyos értelemben.

Ezzel párhuzamosan folyamatosan képződik a rejtett, aktuálisan félreszorított

értelmezések sokasága is. Ezek a rejtett értelmezések is jelen vannak az

élettörténetben, és befolyásolják az életpályát.

Amint az általam gyűjtött derecskei és a szakirodalomban megjelent

élettörténetek olvasása közben gondolkodtam a használni kívánt fogalmakon,

megrendülten tapasztaltam: a szakszavak eggyé válnak az eseményekkel, a

szemléltetés céljából kiválogatott képekkel, és, mintegy megragadva tudatomat,

ráébresztenek, hogy az első, és végső soron a legfontosabb, amit 1956-ról el kell

mondani, hogy a forradalom sorsesemény.

A sorsesemény Tengelyi által megfogalmazott definíciója nem egyezik meg a

hétköznapi értelemben vett „sorscsapással”, még kevésbé a „történéssel” vagy 1 Tengelyi 1992: 223. 2 Tengelyi 1998: 16. 3 Tengelyi 1998.17. Atlantisz Kiadó 1998.4 Tengelyi 1992.207. Atlantisz Kiadó 1992.

„eseménnyel”. Az identitást alapvetően érintő rendkívüli dologról van szó – és

így számtalan, esetleg tragikus jelenség nem számítható a sorsesemények közé.

A sorsesemény fogalma ugyanis (mind a három, egymással nagyjából azonos,

mégis különböző definíció Tengelyi Lászlótól származik):

olyan tapasztalat, ahol önazonosságunk szövedéke felfeslik, és ennek

folyományaként olyan lehetőség nyílik meg előttünk, amely az

elsajátítás minden igyekezetével a megszüntethetetlen másság és

idegenség erejét szegezi szembe, s amely ennélfogva egyenesen az

önmagunkból való kilépés igényét támasztja velünk szemben5.A

koherens valóság burka felhasad, és ennek következtében az

élettörténetet (identitást) újra kell konstruáln6i

A sorsesemény olyan magától meginduló, uralhatatlan módon

lejátszódó, föld alatti értelemképződésre utal, amely az élettörténetben

5 Tengelyi 1998.43. Atlantisz Kiadó 1998.6 Tengelyi 1998.43. Atlantisz Kiadó 1998.

új kezdetet teremt7. 1. kép:

Lyukas zászló a Corvin közben8A felhasadt szövedék, ami lehetőséget

nyújt az elsajátíthatatlan mássággal való szembeszegülésre, és egy

magától meginduló, uralhatatlan módon lejátszódó értelemképződésre

utal, fizikailag is megtestesül a forradalom legismertebb jelképében, a

lyukas zászlóban. Az identitás egységét jelentő lobogóba vágott lyuk

olyan, mint egy ajtó, amin keresztül a megszállót, az identitásunkat,

azaz a nemzeti és élettörténetünk egységét elbirtokló idegent ki lehet

dobni, s amin keresztül valami egészen más, de immár nem idegen,

hanem ismerős, hívott és várt dolog bejöhet. A „forradalom

tisztaságának” nevezett érzés, egyfajta magasabb tudati állapotban a

nemzeti egység megtapasztalása, egy magasabbrendű, szinte éteri

7 Tengelyi 1998.199. Atlantisz Kiadó 1998.8 Marossy 2006. 98.

alkotóelem, a levegő beillesztése a zászló anyagába. Szinte valamennyi

személyes beszámoló megemlíti ezt az ünnepélyes hangulatot.

Mindennek derecskei vonatkozásat illusztrálja most egy kép és egy

idézet: 2. kép: A

derecskei tantestület felajánlásai9A második képen látható az a lista, amin a

derecskei iskola nevelőtestülete és dolgozói a forradalom hősei részére

a pénzadományaikat felajánlották. Senki nem mondta, hogy nem

ad. Még a hivatalsegédek is adtak, ha többet nem, tíz forintot. Abba az

időbe! Még két teherautó élelmiszer is összegyűlt, pedig akkoriban

hiány volt mindenből. (Magyary Béla)

9 Pénzfelajánlások jegyzéke, Derecske, 1956. Magyary Béla tulajdona

3. kép: Nyitott, őrizetlen

pénzgyűjtő láda az Írószövetség székháza előtt10A harmadik kép Budapesten

készült. A forradalom szimbólumainak egyike lett, hogy az utcán

elhelyezett őrizetlen ládákba gyűlt a pénz az elesettek családjainak.A

forradalmi tevékenység részeként mindenütt első helyen állt a jelképek

cseréje: a zászlóból kivágott címert a ledöntött szovjet hősi

10 Orbán 2006: 75.

emlékművek is gyorsan követték.

. kép: Sinkovits Imre szaval Petőfi szobránál11Mindezek helyett a nemzeti

hősök, Petőfi, Kossuth és Bem szobrai lettek a forradalom fontos

helyszínei, gyülekezőhelei – szemléletetve azt, hogy . szabadságért

való küzdelemben a hétköznapi emberből lett forradalmárok a múlt

nagy hőseitől veszik át a stafétát.

11 Marossy 2006. 29.

5. kép: Restaurált 56-os zászló12A felhasadt szövedéken keresztül jövő

teljesen mást először nem lehetett felismerni, és nem derült ki azonnal

a résztvevők jövőbeli szerepe sem:

12 Pásztó, Mikszáth Kálmán Gimnázium, Fő u. 58.

6. kép: Szovjet katonákkal

barátkozó magyar fiatalok13A zászló szakadása által jelképezett forradalmi

térben történt meg a szabadságharc, ahol lányok, gyerekek,

egyetemisták, de az egész nemzet is próbált fegyverrel küzdeni a

leküzdhetetlenül beáramló mással (az ÁVÓ sortüzeivel, a szovjet

csapatokkal és az őket behívó Kádárral) szemben. És ugyanez a tér

még, ahol később a forradalmat követő megtorlások is lejátszódnak. És

ennek a térnek a helyén épül fel a „legvidámabb barakk”: kicsi jólét,

kicsi szabadság, kicsi terror, gulyáskommunizmus országa. A

megtorlás, a hallgatás és a történetek mesterséges, nem az

élettapasztalaton alapuló megfogalmazása végül visszafelé is

felszakította a forradalom és a benne részt vevők élettörténetének,

13 Marossy 2006. 44.

identitásának a szövedékét. Eszközei a halálbüntetéstől a börtönön és a

megbélyegzésen át az elemi élettapasztalat és identitás részévé vált

félelemig és szégyenig változtak. Ezért nehéz még ma is 1956-ról

beszélni.II.Eredetileg lakóhelyem, Derecske 1956-os eseményeit

szerettem volna rekonstruálni néhány élettörténet alapján, azonban ezt

a szándékomat több okból fel kellett adnom.Ezért életútinterjúkat

készítettem és néhány, a helyi hagyományt jól ismerő, „tősgyökeres”

családból származó, de fiatalabb adatközlőt kérdeztem meg. A

tényszerű, néhány mondatos visszaemlékezéseket még olyan esetben is

megelőzte a rólam, tágabb családomról, politikai nézeteimről való

ismételt érdeklődés (nem csak tőlem, hanem másoktól is), amikor

beszélgetőtársam régóta (kisgyerekkorom óta) ismert.Az elmúlt alig

több mint egy hónap14 hazai eseményei kivétel nélkül minden

beszélgetésben előkerültek, az 56-os eseményekkel minden

beszélgetőtársam párhuzamba állította őket. A rövid, az élettörténet

egészénél sokkal kevésbé részletes és életszerű elbeszélések inkább

ábrázolták a megelőző, Rákosi - illetve a következő, a Kádár-

korszakot. Ismételt kérdéseimre elhárító sztereotip válasz érkezett: nem

szeretnék erről beszélni, vagy: elfelejtettem már, esetleg: mondhatnék

neveket is, de nem akarok, vagy: nem szabadna erről beszélni, vagy:

hát én éppen beteg voltam, kimaradtam mindenből. Az idős, 56-ot

megélt, abban tevékenyen részt vett emberek egy részét egészségi

állapotuk miatt sem tudtam már megkérdezni. Az 1956-os események

megértésére és a vele kapcsolatos történetek meghallgatására irányuló

szándék tehát állandó nehézségekbe ütközött: … Ide figyeljél, erről

nagyon hallgatni kellett. Csak annyit mondtak az öregek, hogy erről

beszélni semmiképpen, soha nem szabad. Gyerekek voltunk, egyszer

találtunk egy újságlapokból összefűzött füzetet. Be volt ágyazva a

14 2006. október végén

kisházban a kanapéba. Mi meg valami festésnél megtaláltuk és

nézegettük. Akkori újságokból varrták össze nagyanyámék. Volt

abban kép akasztott, meg mésszel leöntött emberről, amit csak el tudsz

képzelni. Na hát ezt akkor azonnal elvették tőlünk, és többet sose

láttuk. Pedig hát láttad, hogy megvannak a régi iratok. … Szóval ez az

56 ez olyan téma volt, hogy nem szabad beszélni róla. Csak annyit

mondtak róla, hogy az forradalom volt. (Vargáné Széles Piroska)Néha

nehézzé teszi az 56-ról szóló elbeszélést egyfajta, a hétköznapokban

nem is igazán tudatosult szégyen: a megmaradáshoz élni kellett, be

kellett illeszkedni, el kellett fogadni a csonka szabadságot, a Kádár-

korszak által nyújtott viszonylagos jólétet, a legvidámabb barakkban

valahogy nem illett, de nem is lehetett szabadságra, függetlenségre,

nemzetre, kultúrára vágyni. … Szilágyi János volt egy véresszájú

kommunista, nem ide való, hagyjuk ezt, olyan tilalmak voltak, hogy

őrület. Ez megszűnt, hála a forradalomnak, vége lett. Itt átalakult

minden. Elég keservesek voltak az 50-es évek... Elég jó kalamajka volt

akkor, akik nem kívánatos személyek voltak, leváltogatták, mindenhol,

de itt is. Ez az egésznek egy kisebb része volt. 56-tal véget ért a szovjet

hatalom, csak a gyökere maradt itt. … Na, Kádárra nem mondhat

senki semmi rosszat. Soha nem épült annyi ház, mint akkor… (Zákány

Lajos)Az élettörténet egységének igénye fűzi koherens egésszé,

logikus történetté az élettapasztalatokat. Nagyon nehéz egy

élettörténetet annak ellenére egységessé csiszolni, hogy annak stációi a

legellentétesebb történelmi időszakot fogják át: erre tesz kíséletet

Magyary Béla ebben az egyoldalas önéletrajzban.

7. kép:

Magyary Béla önéletrajza15Magyary Béla önéletrajza is mutatja, hogy

milyen nehéz a forradalomról beszélni. Az időrendi sorrendet

megszakítva utoljára beszél róla, elkülönített helyet kap az

élettörténetben…mintegy a zászló analógiájára .III.A fentiek miatt

nagyon fontosnak tartom az 1956-ról szóló emlékező beszédbe

belevenni a trauma fogalmát:A trauma természeti katasztrófát,

balesetet vagy erőszakos eseményt követő lelki sérülés, amely az

esemény természetétől függően lehet tartós vagy maradandó. A

magyar társadalom egészét tekintve azt mondhatjuk, hogy szinte

minden család (az elkövetők és az elszenvedők, a kivonulók és részt

vevők különböző módon, egyaránt) traumaként hordozza a XX.

15 Magyary Béla tulajdona, Derecske

századi történelmet. Ennek a népesség jelenlegi egészségi és pszichés

állapotára gyakorolt hatása inkább csak feltételezhető.Úgy tűnik, 1956

nem attól lett trauma, hogy lőttek, hiszen a fronton is lőttek, mégis

könnyen gyűjthetők második világháborús naplók és

visszaemlékezések. 1956 elsősorban attól a közmegegyezéstől lett

trauma, ami a Kádár-korszakot a forradalommal kapcsolatban az

első perctől jellemezte: a belenyugvástól a hallgatásba és a hazug,

de gyakorlatilag közösen forgalmazott, az elemi élettapasztalattól

gyökeresen különböző narratívákba. A trauma gyógyulásának

szakaszai16: Biztonság kialakítása: a gyógyulás első szakasza,

amelyben a további traumatikus élmények elkerülése és az önvád,

szégyenérzet megszüntetése a cél. Ehhez egy olyan saját

referenciacsoport (mi-tudat) szükséges, ami lehetővé teszi a közösség

érzésének, a közösen elfogadott normák megvalósításának a

megélését. Emlékezés és gyász: a gyógyulás második szakasza,

amelyben a túlélő fő figyelme a múltbeli traumatikus élményeinek

felidézése és veszteségeinek feldolgozása felé fordul..Végül a

visszakapcsolódás: a gyógyulás harmadik szakasza, amelyben a túlélő

új, egészséges emberi kapcsolatokat alakít ki, a figyelmét a múltról a

jelen felé fordítja.A gyógyuláshoz tehát vállalni kell a mélyben lévő

sebek feltárását, és a történet elbeszélését, a gyászmunkát. Jelenleg

résztvevők és leszármazottak, művészek, történészek, pszichológusok,

néprajzkutatók, politikusok próbálják a történetet lefordítani, a

közösség és a személyiség identitásának szövetébe beilleszteni.

Megpróbálják összeilleszteni a számukra aktuálisan adott értelmezési

tartományon belül mindazt, amit tapasztaltak, hallottak és olvastak, így

kerekedik ki csoportok és egyének saját története, ennek összessége

pedig valószínűleg egy mítosz, egy kutatón, egyénen, történelmen,

16 Herman 2000: 189.

tudományon felüli narratíva. Igazsága gyógyító erejében

áll.FELHASZNÁLT IRODALOM:CSETE Örs: 1999. 1956 Budapest,

Budapest, Magyar Napló Kiadó

FÖLDES Anna - MIHÁLYI Gábor (szerk): 1996. Az én forradalmam

Budapest, Új Világ Kiadó

Judith HERMAN: 2003.Trauma és gyógyulás Háttér Kiadó-Kávé Kiadó-NaNe Egyesület Budapest

KESZEG Vilmos: 2004. Aranyoszék népköltészete I. Marosvásárhely,

Mentor Kiadó

MAROSSY Endre: 2006. 1956 Fiadnak hagyd örökül Debrecen, Tóth

Könyvkereskedés és Kiadó KFT

MOLNÁR Adrienne - KŐRÖSI Zsuzsanna - KELLER Márkus (szerk):

2006. A Forradalom emlékezete Budapest, 1956-os Intézet

ORBÁN Éva: 2006. Amit ’56-ról mindenkinek tudnia kell. Budapest, Gloria Victis Kiadó

SZAKOLCZAI Attila-A. VARGA László: 2003. A Vidék Forradalma I.

Budapest, 1956-os Intézet- Budapest Főváros Levéltára

TENGELYI László: 1992. A Bűn mint sorsesemény Budapest, Atlantisz Kiadó

TENGELYI László: 1998. Élettörténet és sorsesemény Budapest, Atlantisz Kiadó

UNGVÁRY Rudolf: 1991.…És utána néma csönd Budapest, Történelmi

Igazságtétel Bizottság – 1956-os Intézet

KÉPEK:8. kép: Lyukas zászló a Corvin közben (4. oldal, A felhasadt szövedék… kezdetű

mondat elé)

9. kép: A derecskei tantestület felajánlásai (5. oldal, A második képen látható…

kezdetű mondat elé)

10. kép: Nyitott, őrizetlen pénzgyűjtő láda az Írószövetség székháza előtt (6.

oldal A harmadik kép … kezdetű mondat előtt)

11. kép: Sinkovits Imre szaval Petőfi szobránál 7. oldal Mindezek helyett a

nemzei hősök kezdetű mondat elé

12. kép: Restaurált 56-os zászló (8. oldal A felhasadt szövedéken keresztül jövő

teljesen más… kezdetű mondat elé)

13. kép: Szovjet katonákkal barátkozó magyar fiatalok (9. oldal A zászló

szakadása által jelképezett forradalmi térben… kezdetű mondat elé)

14. kép: Magyary Béla önéletrajza (12. kép A Magyary Béla önéletrajza is

mutatja … kezdetű mondat elé)