Élettanalap Jegyzet

Anatómia és élettan

1. félév

Dr Schlett Katalin

ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszék

tematika, elıadások anyaga:

ajánlott irodalom:magyar nyelven

http://physiology.elte.hu/elettan_pszicho.html

• Donáth Tibor: Anatómia - Élettan; Medicina Kiadó

• Stephen G. Waxman: Összehasonlító neuroanatómia; Medicina Kiadó

(fıleg anatómia)

(funkcionális és klinikai neuroanatómia; idegrendszer)

• Ormai Sándor: Élettan - kórélettan; Semmelweis Kiadó(fıleg élettan, néhol elavult; kórképek ismertetése)

• Fonyó Attila: Élettan gyógyszerészhallgatók számára / Az orvosi élettan tankönyve; Medicina Kiadó(részletes, magas szintő - utóbbi csak haladóknak!)

ajánlott irodalom:angol nyelven

• Gerard J. Tortora, Bryan H. Derrickson: Principles of Anatomy and Physiology; 12th Edition; Wiley

ISBN: 978-0470-39495-3

(kiváló, érthetı anatómiai és élettani áttekintés, színvonalas ábraanyag; anatómiai atlasz, online tananyag)

(kiváló, interaktív DVD a humán testanatómia és a szöveti felépítés bemutatására)

• Mark Nielsen, Shawn D. Miller: Real Anatomy Software DVD; Wiley

ISBN: 978-0-470-11483-4

A strukturális szervezıdés szintjei1. kémiai szervezıdés

2. sejtszintő szervezıdés

3. szövetek

- atomok (C, H, O, N, P, Ca, S, stb)- molekulák (szerves és szervetlen)

- a szervezet legkisebb élı egységei

- hámszövet, kötı- és támasztószövet, izomszövet, idegszövet

kémiai szint

sejtek

4. szervek- két v. többféle szövetbıl épül fel- speciális funkció- ált. jellegzetes alak

szervek

szövetek

- azonos csíralemezbıl származó, azonos szerkezető és adott funkciójú sejtek

az egyed6. az egyed szintje

5. szervrendszerek- azonos élettani funkcióban részt vevı

szervek együttese

• kültakaró• vázrendszer• izomrendszer• keringési rendszer• nyirok- és immunrendszer • légzırendszer • kiválasztó rendszer• emésztırendszer• endokrin (hormonális) rendszer• reproduktív rendszer• idegrendszer

- típusok:

szervrendszer

A strukturális szervezıdés szintjei

Alapvetı anatómiai kifejezések

proximális(közeli)

disztális(távoli)

mediális(közép)

laterális(oldalsó) superior

(felsı)

inferior(alsó)

dorzális(háti)

ventrális(hasi)

kraniális(feji)

kaudális(farki, hátsó)

exterior(külsı)

interior(belsı)

anterior(elülsı)

poszterior(hátulsó)

Alapvetı anatómiai kifejezéseknézet

nézet

transzverzális sík

frontális sík

szagittális síkmidszagittális (középvonal keresztüli)

paraszagittális (középvonal

melletti)

ferde sík

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése; sejtalkotók áttekintése

Az emlıs sejtek alapvetı mőködése

- felépítı és lebontó folyamatok eltérı aránya

• kompartmentalizáció (tér és idıbeli elhatárolódás)

• szabályozottság

• anyag- és energiaforgalom a környezettel

• kommunikáció

- sejtmembrán (plazmamembrán)

- citoplazma (citoszol és többféle sejtszervecske)

- sejtmag (kromoszómák/DNS)

- sejten belül, sejtek között

- belsı és külsı szabályozó folyamatok

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése

sejtmembrán

sejtmag

citoplazma

mito-kondrium

Golgi komplexsima felszín ő endoplazmás retikulum (SER)

durva felszín őendoplazmás

retikulum (RER)

centroszóma

lizoszómaszekréciós vezikula

nukleólusz

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése� sejtmembrán (plazmamembrán; ld. 3. elıadás is)

• 1972, Singer és Nicholson: folyékony mozaik membrán

• zsírok (lipid kettısréteg) + beágyazott fehérjék• extra- és intracelluláris oldal; transzmembrán régió

foszfolipidek:

poláros fej (hidrofil)

zsírsavláncok (hidrofób)

koleszterin

fehérjék

extracelluláris

intracelluláris

cukor oldallánc (glikoprotein)

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése� citoszol- 75 - 90% víz + szerves anyagok (ld. anyagcsere)- oldott anyagok (tápanyagok, anyagcseretermékek,

végtermékek) és raktározott tápanyagok (glikogén szemcsék, lipid cseppek)

� sejtszervecskék

mikrofilamentumok

(aktin/miozin)

köztes (intermedier) filamentumok

- citoszkeleton (a sejtek vázrendszere)

mikrotubulusok

(tubulin)

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése� sejtszervecskék (folyt.)- centroszóma : osztódó sejtek, mikrotubulus

- endoplazmás retikulum • felépítı anyagcsere-

folyamatokban fontos:

sima felszín őendoplazmás retikulum (SER)

retikulum (RER)

- RER: riboszómák; fehérjeszintézis

riboszómák

- SER: zsírsav, szteroid szintézis

• igen sokféle enzimet tartalmaznak

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése� sejtszervecskék (folyt.)- Golgi komplex

• szekretált vagy a sejtmembrán feléirányuló anyagtranszport RER-bıl vezikulák

szekréciós vezikulák

RER Golgi komplex

szekretált fehérjék

sejtmembránba épülı fehérjék

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése� sejtszervecskék (folyt.)

- lizoszóma

emésztıenzimek

• lebontó folyamatok: bekebelezett anyagok vagy elhasznált sejtszervecskék

- mitokondrium

• energia (ATP) termelés: terminális oxidáció (O2-függı)

enzimek

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése� sejtmag (nucleus)

• sejtmagvacska (nukleólusz): riboszómák elıállítása (rRNS, DNS és fehérje tartalom)

durva felszín őendoplazmás retikulum (RER)

sejtmaghártya

pórusoksejtmagvacska

• kromoszóma: feltekeredett DNS és fehérje

hiszton fehérje

kromoszóma

Az emlıs sejtek alapvetı mőködése: fehérjeszintézis

sejtmag

sejtmembrán

citoplazma

sejtmag pórus

DNSDNS

RNSRNS

RNSRNSfehfeh éérjerje

riboszóma

transzkripció

transzláció

• DNS-rıl mRNS szintézis

• RNS-rıl fehérje szintézis (riboszóma)

Az alapvetı szövettípusok áttekintése

Szövetek: a hámszövet (epitélium)- külsı és belsı felületeket határoló, szorosan illeszkedı

sejtek - speciális szerep a transzportfolyamatokban, kiválasztásban és a szervezet védelmében

- közvetlen érellátása nincs

- mindhárom csíralemez (ekto-, endo-, mezoderma) származékai

hám-szövet

alap-hártya

kötı-szövet

ideg ér

apikális ("küls ı") felszín

laterális (oldalsó) felszín

bazális ("alsó") felszín

- sejtek elrendezése:laphám köbhám hengerhám

alaphártya

egyrétegő álrétegzett többrétegőalaphártya

- sejtalak:

� fedıhám (védıhám)

Szövetek: a hámszövet (epitélium)

- egy- vagy többrétegő, felszíneket vagy üregeket borít

- mechanikai védelem: csillók

elszarusodó laphám

• elszarusodó / nem elszarusodó• csillók / mikrovillusok

mikrovillus

� mirigyhám- egysejtő vagy összetett mirigyek

- szekréció: váladéktermelés, ill. kiválasztás

- belsı elválasztású (endokrin): szövetközötti folyadékba / véráramba ürül; hormonokkülsı elválasztású (exokrin): hámréteg felszínére ürül

� felszívóhám

Szövetek: a hámszövet (epitélium)

- ált. minden típusú hámszövet képes felszívásra- speciális: vékonybélhám, emésztés

� pigmenthám- pl. bır vagy szem; festékanyagok

� érzékhám- érzékszervek: érzéksejtek és

támasztószövetek

érzéksejt

támasztósejt

- speciális receptorok

- elsıdleges érzéksejt: az ingerületet az érzéksejt nyúlványa (axon) továbbítjamásodlagos érzéksejt: az ingerületet az érzéksejthez

kapcsolódó (ideg)sejt nyúlványa továbbítja

Szövetek: a kötı- és támasztószövet- legnagyobb mennyiségő és változatosságú szövettípus,

jelentıs sejtközötti állomány

- sejtközötti állomány (ECM, extracelluláris mátrix):• alapállomány + fehérjerostok• ált. a kötıszöveti sejtek szekrétuma• különbözı mechanikai sajátságok

rácsrost

fibroblaszt

eozinofil granulocita*

hízósejt*

neutrofil granulocita*

plazmasejt*zsírsejt

makrofág* (falósejt)

kollagén rost

alapállomány

kapilláris

rugalmas (elasztikus)

*: fehérvérsejtek

- mezodermális (középsı csíralemez) eredet

� kötıszövet

Szövetek: a kötı- és támasztószövet

- szövetek/szervek összekötése, térkitöltés, szervezet belsıközege

- ált. szervezet belsejében; dús érellátás (kivéve porc, ín)- többféle sejttípus: fibroblasztok, makrofágok, limfociták,

plazmasejtek, hízósejtek- rostok: kollagén, rugalmas (elastin, fibrillin) és rácsrostok

(kollagén)

- alapállomány: víz és szerves anyagok (szénhidrátok, fehérjék)

- laza rostos kötıszövet:• bır, nyálkahártya• zsírszövet (sárga, barna)• retikuláris: vérképzı-

és nyirokszervek

zsírszövet

- tömött rostos kötıszövet:

• inak: rendezett rostlefutás, sok kollagén (fehér); izmok rögzítése a csonthoz, alig nyújtható

� kötıszövet

- több, vastagabb, tömöttebb rostállomány, kevesebb sejt

• elasztikus rostok: rugalmas szerkezet, nyújtható

- fontos mechanikai szerep

- folyékony rostállomány: vér, nyirok- védelem:

• mechanikai, kémiai ártalmak• fertızések

- víz (ld. ödéma), sók, zsír tárolása

- szilárd sejtközötti állomány� támasztószövet

- porcszövet:- gélszerő alapállomány (kondroitin-szulfát) + kollagén és

elasztikus rostok; érhálózat nincs- mechanikailag ellenállóbb, némileg rugalmas- porcsejtek (kondrociták): alapállomány üregeiben

• üveg v. hyalinporc: ízület, gége, légcsı

• kollagén rostos porc: porckorong

- rugalmas, de törékeny

- merev és ellenálló

• rugalmas rostos porc: fülporc, orr- alak biztosítása, rugalmas

Szövetek: a kötı- és támasztószövet� támasztószövet- csontszövet:

- szilárd sejtközötti állomány: rostok + mészsó- csontsejtek: oszteoblasztok (építı) és oszteoklasztok

(faló)- sejtek vékony nyúlványokkal, csatornákon keresztül

érintkeznek- nagy mechanikai szilárdság, minimális rugalmasság

Szövetek: az izomszövet- izomsejtek (miociták): ATP felhasználásával összehúzódásra

képesek- kontraktilis elem: miofibrillumok (aktin és miozin

filamentumok; ld. késıbb)� simaizom

- orsó alakú, 15-500 µm (mikrométer, 10-6 m) hosszú sejtek

- izomsejtek között kötıszövet, erek ebben futnak

- egy, központi sejtmag; miofibrillumok lefutása nem rendezett

- üreges szervek fala (erek, légutak, gyomor, belek, húlyhólyag, méh, stb)

simaizomrost (simaizomsejt)

sejtmagartéria

sima-izom

- vegetatív (nem akaratlagos) szabályozás, lassú de kitartó összehúzódás

Szövetek: az izomszövet� harántcsíkolt izom- vázizom:

- szívizom:

vázizomrost (vázizomsejt)

sejtmag

haránt-csíkolat

vázizom

szívizom-rost (szívizom-sejt)

sejtmag

szívharántcsíkolat

Eberth-f. vonal

- összeolvadó (szincíciális) sejtek: sok sejtmag, változóhosszúság, 30-80 µm vastagság

- rendezett miofilamentumok- izomrost -> nyaláb -> izom- kötıszövetes burok,

nyalábok között is- akaratlagos szabályozás

- elágazó, egyedi sejtek, rendezett miofilamentumok- Eberth-féle vonalak: sejthatárok, funkcionális

egység (ld. késıbb)

- akarattól független, önálló mőködés + vegetatív szabályozás

Szövetek: az idegszövet- 2 fı sejttípus: idegsejtek (neuron) és gliasejtek

központi idegrendszer

környéki (perifériás) idegrendszer

gerincvel ı

agyidegek

gerincvel ıi idegek

dúcok (ganglionok)

bélidegrendszer (vékonybél)

érzıreceptorok (bır)

- központi és környéki idegrendszer

Az idegszövet fıbb anatómiai felosztása

- agy: ~1011 idegsejt és ~1013 gliasejtgerincvelı: ~108 idegsejt és ~1010 gliasejt

� központi idegrendszer

- szürkeállomány (fıleg idegsejtek sejttestje) és fehérállomány (fıleg idegsejtek nyúlványa - idegrostok)

� környéki (perifériás) idegrendszer- 12 pár (jobb-bal) agyideg: I-XII.

több száz/ezer idegsejt nyúlványa (axon) + kötıszövet + asszociált erek

- 31 pár (jobb-bal) gerincvelıi ideg

- dúcok (ganglionok)• fıleg idegsejtek sejttestje; idegekhez kapcsolódnak

- bélidegrendszer (autonóm idegrendszer; plexus)• emésztırendszert behálózó fonatos ideghálózat

- érzı receptorok

agyszövet:agyhártya (pia mater)

kapilláris

agykamra

koponya

Szövetek: az idegszövet- 2 fı sejttípus: idegsejtek (neuron) és gliasejtek- igen nagyszámú sejt, bonyolult kapcsolatrendszer

oligodendroglia

mikroglia

asztroglia

ependima sejt

asztroglia

mielin (velıs) hüvely

Ranvier-féle befőzıdés

csillókmikrovillusok (mikroboholy)

idegsejt

dendrit

Szövetek: az idegszövet� idegsejtek (részletesen ld. 4. elıadás)

• szürke- és fehérállományban is, nagy mennyiségben� gliasejtek

- asztroglia sejt:• osztódásra képes sejtek (az idegsejtek már nem!)

• az idegsejteknek támasztó és tápláló funkciót biztosít• a vér - agy gát kialakításában részt vesz

- mikroglia sejt:• fagocitózisra képes, elhalt sejtelemek eltávolítása• gyulladási folyamatok, immunválasz

- oligodendroglia sejtek (környéki idegrendszerben Schwann és szatellita sejtek):

• mielin (velıs) hüvely kialakítása az idegsejtek axonjai körül- ependima sejt:

• kamrák, gerincvelıi csatorna üregét bélelik; csilló és mikroboholy

• cerebrospinális folyadék termelése

Szövetek: az idegszövet- legfıbb funkciók:

• érzékelés: külsı és belsı ingerek továbbítása a központi idegrendszer felé agy- vagy gerincvelıi idegek segítségével

• észlelés és integráció: a beérkezı érzı információk összegzése, értékelése, tudatosulása és tárolása

• motoros funkciók:

- agy- és gerincvelıi idegeken keresztül

- az észlelt behatásoknak megfelelı válasz kiváltása a végrehajtó szervek (izmok vagy mirigyek) ingerlésén keresztül

- összehúzódás (izmok) vagy szekréció (mirigyek) kiváltása

Az élı szervezet alapjelenségei� anyagcsere

- felépítı és lebontó folyamatok összessége

� érzékelés és reakció- a környezeti hatásokra történı reagálás

� mozgás- molekuláristól az egyedi szintig

� növekedés- számban és méretben egyaránt

� differenciáció- specializált sejtek, sejttípusok kialakulása

� szaporodás- új sejtek / utódok létrehozása

A homeosztázisBernard (XIX. sz.): belsı környezet fogalma

- az élı szervezet egy folyékony belsı közegben (=extracelluláris folyadék) létezik

- stabilitását biztosítani kellCanon (1926): homeosztázis fogalma

• izoionia: "állandó" ionösszetétel

- „a szervezet azon képessége, hogy belsı állapotának szükséges állandóságát megırizze”

- manapság inkább a dinamikus egyensúly fenntartásaaz életmőködésekben

• izovolémia: "állandó" folyadéktérfogat• izotermia: "állandó" hımérséklet

• izozmózis: "állandó" ozmotikus nyomás• izohidria: "állandó" pH

• izotónia: "állandó" vérnyomás

Az élettani mőködések általános szabályozása• a belsı környezetet átlagos értékekkel jellemezhetjük

21-28,525HCO3-

101-111106Cl-3,4-5,24K+

138-151142Na+

95%-os tartomány (mmol/l)

átlagos koncentráció(mmol/l)

plazmaelektrolitok

• az egyensúlyi tartománytól való eltérés aktiválja a szabályozó folyamatokat („hibajel”)

• a szabályozó folyamatok beindítása az egyes élettani folyamatokra jellemzı „beállítási” (ún. set-point) értékeknél indul meg

• az élettani folyamatokat a szervezet ált. negatív visszacsa-tolással szabályozza, de kialakulhat pozitív visszacsatolás is ("zárt láncú hálózat")

Az élettani mőködések általános szabályozása - a negatív visszacsatolás mőszaki elve

bemenet

("kell"-érték)

komparátor ("összehasonlító")

effektor kimenet

mérı

mintavevı("végrehajtó")

Az élettani mőködések általános szabályozása

hipotalamusz

hipofízis

pajzsmirigy

negatív visszacsatolás

negatív éspozitív visszacsatolás

komplex szabályozórendszerek

fájdalom+

magas vérplazma ozmolaritás

alacsony vérnyo-más

vízvissza-szívás

hipotalamusz neuroszekréciós

hipofízis hátsólebeny

győjtıcsatorna

szomatosztatin

IGF1IGF1

hipotalamusz

hipofízis

Ábrák

A központi idegrendszer felépítése

frontális metszési sík

horizontálismetszési sík

gerincvelı agyszövet

szürkeállomány

fehfehéérráállomllomáányny

Az emlıs sejtek alapvetı felépítése

sejtmembrán

sejtmag

citoplazma

mito-kondrium

Golgi komplexsima felszín ő endoplazmás retikulum (SER)

retikulum (RER)

centroszóma

lizoszómaszekréciós vezikula

ostor csilló

mikroboholy

nukleólusz

Az anyag- és energiaforgalom alapjai

A kémiai reakciók alaptípusai; alapfogalmak

• kémiai energia: olyan helyzeti energia, amely a kémiai kötések és a molekulák formájában tárolódik

• helyzeti vagy mozgási energia - egymásba átalakulhat, de nem veszhet el és nem is keletkezhet (energiamegmaradás törvénye)

• exoterm reakció: több energiát termel, mint amennyit felhasznál (pl. hıtermelés)

endoterm reakció: több energiát használ fel, mint amennyit termel (pl. párologtatás)

• aktivációs energia: a reakciópartnerek eredeti kémiai kötéseinek felbontása ahhoz, hogy az új reakcióvégbemehessen

aktivációs energia

a reakció lefutása

a reakció-partnerek energiája

a termékek energiája

a reakciólezajlásakor felszabadulóenergia

a reakcióindításához elnyelt energia

a reakció lefutása

a reakció-partnerek energiája

a termékek energiája

aktivációs energia katalizátor nélkül

aktivációs energia katalizátor jelenlétében

• katalízis (katalizátor): olyan anyagok, melyek a kémiai reakciók lefolyását az aktivációs energiát csökkentve felgyorsítják (pl. enzimek)

� felépítı folyamatok (szintetikus reakciók, anabolizmus, asszimiláció)

� lebontó folyamatok (katabolizmus, disszimiláció)

A + B AB

A + BAB

� kicserélıdési (helyettesítı) folyamatok

AB + CD AC + BD

� reverzibilis (visszafordítható) folyamatok

A + B AB

Szervetlen anyagok és oldatok• egyszerő kémiai szerkezet, ált. nem tartalmaznak szénmolekulát (de pl. CO2, HCO3

-, H2CO3 !)

• ionos vagy kovalens kötések

• testtérfogat ~ 55-60%-a víz, 1-2% szervetlen anyag

� víz (H2O)

• poláros

- nagy kohéziós (összetartó) erı

- nagy hıkapacitás

NaCl kristály

hidratált Na+ ion

hidratált Cl- ion

• a legfontosabb szervetlen alkotóelem

- más poláros vegyületeknek jó oldószer

• hidrolízis: lebontásuk során a makromolekulák vízmolekulá(k) beépítése mellett kisebb egységekre bomlanak

• dehidratáció: vízmolekula kilépése pl. szintézis során

Szervetlen anyagok és oldatok

- sav: H+ és anion (proton donor)

- bázis: OH- és kation (proton akceptor)

sav bázis só

- amfoter: savként és bázisként is viselkedhet (pl. H2O)

• disszociáció: szervetlen anyagok oldódása vízben

HCl + KOH sav bázis

H+ + Cl- + K+ + OH-

disszociált ionokKCl + H2O só víz

• pH: a folyadékok oxóniumion (H+) koncentrációját fejezi ki (mol/l; negatív alapú logaritmus)

- a skála 1 - 14 között

- pH=7: semleges; pH > 7: lúgos; pH < 7: savas

Szervetlen anyagok és oldatok

semleges lúgossavas

• puffer: gyenge savnak (vagy bázisnak) és annak egy erıs savval (vagy bázissal) alkotott sójának oldata (pl. H2CO3)

- állandó pH-értéket biztosít egy rendszerben

- nagy mennyiségő savat/bázist képes befogadni anélkül, hogy az oldat pH-értéke nagymértékben megváltozna

• pH:

mol/liter

Szerves anyagok• mindig tartalmaznak szénmolekulát és ált. hidrogént is (C, H, O, N)

• kovalens kötések

• ált. makromolekulák, legtöbbször szénvázzal

• testtömeg ~ 38-43%-a

• a fontosabb funkcionális csoportok:

*R: változó molekularészlet

hidroxil karbonil karboxil észter amino

foszfáttiol

vagy vagy vagy

Szerves anyagok• monomer - dimer - polimer

• izomer: azonos kémiai összetétel, de eltérı szerkezet

glükóz (C 6H12O6) fruktóz (C 6H12O6)

� szénhidrátok (cukrok, glikogén, keményítı, cellulóz)

• kémiai energia legfıbb forrása: ATP elıállítás

• testtömeg ~ 2-3%-a

• C, H, O tartalom; 2:1 H:O (mint a víz...)

• felépítı folyamatokban ált. kisebb jelentıség (de ld. dezoxiribóz - DNS!)

A szénhidrátok� egyszerő cukrok: mono- és diszacharidok

• monoszacharidok:C3: trióz; C4: tetróz; C5: pentóz; C6: hexóz; C7: heptóz

pentózok

hexózok

dezoxiribóz ribóz

glükóz(szılıcukor)

fruktóz(gyümölcscukor)

galaktóz• diszacharidok:pl. szacharóz, laktóz, maltóz szacharóz

glükóz fruktóz+

szacharóz

glükóz fruktóz+� összetett cukrok: poliszacharidok

glükóz monomer

- hidrolízissel bonthatóak

- ált. nem édesek, vízben oldhatatlanok

• glikogén: glükóz monomerek (máj, vázizom)

glikogén

• keményítı (növények)

• cellulóz (növények; nem emészthetı)

A zsírok• sovány felnıttekben testtömeg ~ 18-25%-a

• C, H, O tartalom, de arányaiban kevesebb O atom: vízben oldhatatlan (hidrofób; apoláros)

• jobb oldhatóságért poláros / hidrofil csoportok: pl. lipoprotein (zsírsav + fehérje); foszfolipid (zsírsav + glicerol + foszfát csoport)

� zsírsavak

- triglicerid és foszfolipid szintézisben szerep, ill. lebontásukkal ATP termelés

- telített és telítetlen: egyes és kettıs kötések (cis/trans)

palmitilsav

olajsav

A zsírok� trigliceridek

- leggyakoribb a testben és a táplálékban is

- glicerol (C3H8O3) + 3 zsírsavláncból dehidratációval; 3 észter kötés

glicerol

zsírsav

- halmazállapot a telítetlen kötésektıl függ (zsír - olaj)

- leghatékonyabb energiaraktár.....

- a többszörösen telítetlen zsírsavak (pl. omega-3, omega-6) egészségesebbek (de csak a cis ! a trans még jobban árthat; ld. sütıolaj)

A zsírok� foszfolipidek

- glicerol + 2 zsírsavlánc + foszfát csoport

poláros fej

foszfát csoport

apoláros farok

apolfarok

poláros fej

foszfát csoport

apoláros farok

apolfarok

- amfipatikus szerkezet: poláros fej + apoláros oldalláncok; ld. sejtmembrán

� szteroidok

- szteránvázas vegyületek: győrős szerkezet

hidroxil csoport

4 győrő

szénhidrát oldallánc

koleszterinhidroxil csoport

4 győrő

szénhidrát oldallánc

koleszterin

- koleszterinbıl számos szteroid szintézise (pl. nemi hormonok)

- gyengén amfipatikus: hidroxil csoport

� prosztaglandin, leukotrién, β-karotin, D, E, K vitamin.....

A fehérjék• sovány felnıttekben testtömeg ~ 12-18%-a

• C, H, O, N, (S) tartalom

• igen sokféle szerkezet és funkció (enzimek, motor és vázfehérjék, hormonok, ellenanyagok, szállító moleulák, stb)

• monomer: aminosav (20 féle)R: oldallánc

amino (NH2) csoport

karboxil (COOH) csoport

tirozintirozinglicinglicin

- eltérı oldallánc, eltérıszerkezet

• peptid kötés

glicin alanin glicilalanin (dipeptid)

peptid kötésdehidratáció(szintézis)

hidrolízis

A fehérjék• térszerkezet:

- elsıdleges - másodlagos - harmadlagos - negyedleges

elsıdleges

másodlagos

harmadlagos

negyedleges

αααα-hélix ββββ-redı

• enzimek: - katalizátorok

H2Oenzim szubsztrát

termék

aktív centrum

A nukleinsavak

• C, H, O, N, P tartalom

• makromolekulák: DNS (dezoxiribonukleinsav)RNS (ribonukleinsav; rRNS, tRNS, mRNS)

• monomer: nukleotid- N tartalmú szerves bázisok: purinok (kettıs győrő)

pirimidinek (egyes győrő)

adeninguanin

timintimin, citozincitozin

- pentóz: C5 cukrok; dezoxiribdezoxiribóózz (DNS) vagy ribribóózz (RNS)

- foszforsav (foszfát csoport; PO43-)

uracil (RNS)

• nukleozid: szerves bázishoz kapcsolódó ribóz (adenozin, guanozin, timidin, citidin)

A DNS szerkezete• 1953, Watson és Crick: kettıs hélix

- "spirális létra" vagy "csigalépcsı"; 2 ellentétes DNS szál (kódoló/nem kódoló)

elsı szál második szál

foszfát csoport

dezoxiribdezoxiribóózz

hidrogén kötés

foszfát csoport

hidrogén kötés

pentóz-foszfát váz

adeninguanintimincitozin

szerves bázisok

- eltérı szerves bázisok: bázissorrend

- replikáció: a DNS szál megkettızıdése (DNS polimeráz)

- lánckonformáció: hidrogén hidak; A-T, G-C

- észterkötés egy nukleotid foszfát csoportja és a következı nukleotid 3. szénatomja között: pentóz-foszfát váz

Az RNS szerkezete• monomer: ribonukleotid

• egy lánc, de a láncon belül kialakulhatnak H-hidak (spec. térszerkezet; "hajtő")

• dezoxiribóz helyett ribóz; timin helyett uracil (U)

� mRNS (messenger; hírvivı mRNS)

- fehérjeszintézis (transzláció) templátja

� rRNS ( riboszomális RNS)- riboszómák alkotóeleme a fehérjék mellett

� tRNS ( transzfer RNS)- speciális "lóhere" térszerkezet; észter kötéssel specifikusan köt a szállítandóaminosavhoz

- mRNS-en lévı triplet (3 bázispár; kodon) felismerése: antikodon

A kémiai energia tárolása - nagy energiájúkötések

• ATP: adenozin trifoszfát

adenin

ribribóózz

adenozin

foszfát csoport

adenozin difoszfát (ADP)

adenozin trifoszfát (ATP)

36 kJ/mol energiafelszabadulásATP ADP + P i AMP + PP i

hidrolízis hidrolízis

+H2O +H2O

- ATPáz: ATP hidrolízise

- ATP szintáz: ATP (újra)szintézise

- központi jelentıség: mozgékony foszfátcsoport, nagy energiatartalom, kis méret

A fıbb lebontó útvonalak

• energiatermelı folyamatok:

A lebontó folyamatok

- kémiai energia (ATP) raktározása vagy hıenergia felszabadulása

• redox folyamatok- oxidáció: egy atom vagy molekula elektronleadása

oxidáció

tejsav piroszılısav

+2Hredukció

- redukció: egy atom vagy molekula elektronfelvétele

• koenzimek a H szállítására:- NAD+ / NADH (nikotinamid-adenin-dinukleotid;

glükolízis, citromsavciklus)

- FAD / FADH2 (flavin-adenin-dinukleotid; citromsavciklus)

- NADP+ / NADPH (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát; zsírsav és nukleotid szintézis)

• glükóz oxidációja: ATP termelés

A szénhidrátok lebontása

- biológiai oxidáció (sejtlégzés): oxigén felhasználásával

- anaerob (O2 nélkül) erjedés: 2 ATP/glükóz (+tejsav/etanol)

1. glükolízis: glükózból (C6) 2 piroszılısav (2 C3) + 2 ATP + 2 NADH

2. acetil koenzimA (2 C2) készítés: 2CO2 és 2NADH felszabadulás

3. citromsav (Szentgyörgyi-Krebs) ciklus: acetilcsoport több lépcsıs oxidációja; 2 ATP + 4 CO2 + 6 NADH + 2 FADH felszabadulása

4. terminális oxidáció: 6 O2 felhasználásával NADH/FADH lépcsızetes oxidációja; 32 ATP és 6 H2O felszabadulás

Σ: 1 glükóz 36 ATP + 6CO2 + 6H2O

A biológiai oxidáció és az anaerob erjedés

NADH + 2 H+

2 pirosz ılısav

1 glükóz

glükolízis

+ 2 H+NADH

2 Acetil koenzim A

NADH + 2 H+

glükolízis2 pirosz ılısav

1 glükóz

Acetil-koenzimA kialakítása 2 C2

+ 6 H+

+ 2 H+NADH

2 Acetil koenzim A

NADH + 2 H+

1 glükóz

citromsav (Krebs) ciklus

elektronokATP

+ 6 H+

+ 2 H+NADH

2 Acetil koenzim A

NADH + 2 H+

1 glükóz

citromsav (Krebs) ciklus

terminális oxidáció

Σ: 1 glükóz (C6H12O6) 36 ATP + 6CO2 + 6H2O+ 6 O2

+ 36 ADP + P i

Σ: 1 glükóz (C6H12O6) 2 ATP + 2 tejsavO2 nélkül

+ 2 ADP + P i

tejsav

etanol

(izom)

(baktériumok)

O2 hiányában

A glükóz-átalakulás további lehetséges útvonalai

� glükoneogenezis- glikogén raktárak kiürülése után glükóz elıállítása egyes aminosavakból, tejsavból vagy glicerolból (zsírok) : glükózmolekulák re-(újra) szintézise

� glikogenezis- ha azonnali ATP termelésre nincs szüksége a szervezetnek, a felesleges glükóz glikogénné alakul és raktározódik (máj, vázizom)

� glikogenolízis- glikogén raktárak lebontása, glükóz felszabadítása a véráramba szükség esetén

A zsírok lebontása• zsírok glicerin + zsírsavak

glükolízis oxidációs lépések: C2 lehasadás

acilcsoportok koenzim A-hoz kapcsolódása; belépés a citromsavciklusba

A fehérjék lebontása• fehérjék aminosavak

aminocsoportok levágása, N

kiválasztás/körforgás

koenzim A-hoz vagy citromsavciklushozkapcsolódás

A nukleinsavak lebontása• nukleinsav nukleotidok

aminocsoportok levágása, N kiválasztás/körforgás

foszfátcsoport glükolízisbe kapcsolódik

pentóz átalakulás után glükolízisbe kapcsolódik

Ábrák

A monoszacharidok

pentózok

hexózok

dezoxiribóz ribóz

glükóz(szılıcukor)

fruktóz(gyümölcscukor)

galaktóz

A diszacharidok

szacharóz

glükóz fruktóz+

galaktóz glükóz+

laktóz (tejcukor)

glükóz+glükóz

maltóz

A trigliceridek

glicerol molekulaglicerol molekula

zsírsav molekula

észter kötés

triglicerid

palmitilsav

sztearátsav

oleátsav +

dehidratáció

A foszfolipidek

sejtmembrán

poláros fej

foszfát csoport

apoláros farok

sejtmembrán

poláros fej

foszfát csoport

apoláros farok

A szteroidok

tesztoszteron

kortizol

koleszterin

ösztrogén

szénhidrát farok

hidroxil csoport

4 győrő

Az aminosavak

tölté

ltéss

valinglicin leucin

cisztein prolinmetionin izoleucin

tripto-fán

fenil-alanin

alanin

szerin treonin tirozin

aszpa-ragin

gluta-min

hiszti-din

aszpara-ginsav

glutamin-sav

lizin arginin

A nukleotidok

timin (T)timin (T) adenin (A)

citozin (C)citozin (C)

purinpirimidinpirimidin

foszfát csoport

dezoxiribdezoxirib óóz z (pent(pent óóz; cukor)z; cukor)

guanin (G)

A DNS kettıs spirál

szerves bázisok

foszfát csoport

hidrogén kötés

foszfát csoport

hidrogén kötés

pentóz-foszfát váz

A transzportfolyamatok és a sejtek közötti kommunikáció

A sejtmembrán

• protektív és szelektív barrier

• kompartmentalizáció: sejtfelszín éssejtorganellumok borítása

• XIX. sz. Nageli "plazma membrán" (festékdiffúzió, ozmózis)

• konkrét bizonyíték: 1930-as évektıl, elektronmikroszkópia

elképzelések a sejtmembrán szerkezetérıl

poláros csoportokszénhidrát

poláros csoportok

fehérjezsírsav

• 1972, Singer és Nicholson: folyékony mozaik membrán

• zsírok (lipid kettısréteg) + beágyazott fehérjék

• 6 - 8 nm (nanométer; 10-9 m) vastagság

foszfolipidek:

poláros fej (hidrofil)

zsírsavláncok (hidrofób)

koleszterin

fehérjék

extracelluláris

intracelluláris

cukor oldallánc

A sejtmembrán

glikoprotein

glikolipid

A lipid kettısrétegamfipatikus molekulák

- csak külsı membránfelszínen!

- glicero-3-foszfát származékok, 2 apoláros zsírsavlánc

- membrán-fluiditás szabályozása• hımérséklet

poláros fej

foszfát csoport

apoláros farok

apolfarok

poláros fej

foszfát csoport

apoláros farok

apolfarok

� foszfolipidek (foszfogliceridek)

- leggyakoribb membránalkotó; ER-ban szintetizált

pl. vércsoport-oldalláncok

• lipidek, ill. hidrofób láncok összetétele (rövid vagy telítetlen lánc – folyékonyabb szerkezet)

O antigén

A antigén B antigén

� glikolipidek: zsírsav + cukor molekulák

� szteránvázas vegyületek (pl. koleszterin)

Membránfehérjék� integráns membránfehérjék

� asszociált v. perifériás membránfehérjék

- transzport-funkció

• csak az egyik oldalon ágyazódnak be a membránba

• szerepük:

extracelluláris tér

citoszol

apoláros, hidrofób rész

perifériás integránspoláros, hidrofil rész

• ált. glikoproteinek (cukor + fehérje); glikozilált rész extracellulárisan

• hidrofób transzmembrán szerkezet

- receptor ("jelfogó")

- rögzítı, horgonyzó funkció(adhéziós molekulák)

- enzimek- jelátvivı (szignál) molekulák

• endocitózis: anyagfelvétel hólyagocskák (vezikulák) segítségével; pinocitózis, fagocitózis

• exocitózis: anyagleadáshólyagocskák (vezikulák) segítségével

Speciális transzportfolyamatok vezikulákkal

endocitózis exocitózis

• állandó folyamat: membrán körforgás, sejtszervecskék újragenerálása

lizoszóma endoszóma

endoszóma

szekréciós vezikulák

lefőzıdött membrán-hólyagok

membrán körforgás

Golgi komplex

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül • az átjutás mértékét megszabja az

- anyag mérete- anyag töltése, polaritása

- olaj/víz megoszlási hányados

• a transzporttípusok fıbb csoportosítása:

passzív transzport aktív transzport- energiaigény szerint:

- szállítás mechanizmusa szerint:

szállító molekula nélkülszállító molekula segítségével

diffúziópumpa fehérjék

facilitált diffúzió /

transzporterion-csatorna

ált. szelektív és szabályozott

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül � diffúzió (passzív transzport)

• az oldatban (a sejtmembránon keresztül) az oldott anyag a koncentrációgradiensnek megfelelıen mozog

• sebessége függ- a két oldal közötti koncentrációkülönbségtıl

- a hımérséklettıl

- a diffundáló anyag méretétıl

- a diffúziós felület méretétıl (ld. tüdı)

- a diffúziós távolságtól• ált. apoláros, hidrofób anyagok transzportja

- gázok (O2, CO2)

- zsírok, szteroidok

• kis mérető, de töltéssel rendelkezı molekulák is (pl. víz, alkohol)

félig áteresztı (szemipermeábilis) hártya

víz (oldószer) oldott

• ozmózis: a vízmolekula diffúziója a sejtmembránon keresztül

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül � diffúzió (passzív transzport)

• a sejtmembrán számos anyagra nézve nem átjárható, de a víz szabadon át tud jutni: szemipermeábilis v. félig áteresztı

• hidrosztatikai nyomás: a vízmozgás miatt megnövekedett nyomás; egyensúlyi állapotban ez az ozmotikus nyomással azonos, de ellentétes irányú

• ozmózis (folyt.)

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül

- ált. az extra- és intracelluláris oldat azonos ozmotikus nyomású: izotóniás oldat

pl. vörösvértest fiziológiás sóoldatban (0,9 % NaCl)

- ha az extracelluláris oldat alacsonyabb ozmotikus nyomású, mint az intracelluláris: hipotóniás oldat

pl. vörösvértest olyan sóoldatban, amely koncentrációja < 0,9 % NaCl

- ha az extracelluláris oldat magasabb ozmotikus nyomású, mint az intracelluláris: hipertóniás oldat

mivel az oldott anyag nem tud a sejtbe bejutni, passzív vízkiáramlás indul meg: zsugorodás

pl. vörösvértest olyan sóoldatban, amely koncentrációja > 0,9 % NaCl

víz be

víz ki

víz be

víz ki

víz be

víz ki

pl. sportitalok: rehidratáció

pl. agyödéma ellen

mivel az oldott anyag nem tud a sejtbıl távozni, passzív vízbeáramlás indul meg: duzzadás

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül � ioncsatorna: ionok diffúziója (passzív transzport)

• transzmembrán fehérjék: pórusos (csatorna) térszerkezet, ált. zárt alapállapot

• nyitott állapotban anyagáramlás az adott ion elektrokémiai (kémiai, elektromos) gradiensének irányába (ld. membránpotenciál)

• feszültségfüggı (a membrán 2 oldala közötti feszültség-különbség szabályozza; ld. akciós potenciál)

• ligandvezérelt (a receptorhoz bekötıdı ligandum szabályozza; ld. ideg-izom szinapszis)

• az ionok töltése és mérete alapján szelektívátjutás

• nyitás/zárás szabályozása:• mechanoszenzitív (mechanikai hatás: nyújtás, nyomás)

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül � facilitált diffúzió (passzív transzport)

• az anyag csak a szállító (transzporter) fehérje konformációváltozásával tud átjutni; nincs nyitott pórus-szerkezet

• reverzibilis konformáció változás, ATP felhasználás nélkül

• szállítás szerinti osztályozás:

- uniporter (pl. glükóz transzporter)

- antiporter vagy kicserélı transzporter(pl. Na+-Ca2+ antiporter)

- szimporter vagy kotranszporter(pl. Na+-Cl- kotranszporter)

• átjutás az anyag koncentráció-gradiensének megfelelıenuniporter

szimporter

antiporter

Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül � pumpa fehérjék (aktív transzport)

• szállítás az anyag koncentrációgradiensével szemben -közvetlen vagy közvetett energiafelhasználás

- elsıdleges aktív transzport: az ATP hidrolízisét a szállítófehérje maga végzi; ionpumpa (pl. Na-K ionpumpa vagy Na+-K+

ATPáz)

- másodlagos aktív transzport: közvetett energiaigény; a transzportot egy másik pumpa által létrehozott iongradiens tartja fent (pl. Na+- glükóz kotranszporter)

sok Na+

sok K+

Na-K pumpa 3 Na+ leadás

felvétel

szövet közötti tér

bazolaterális membrán

bélüreg

apikális membrán

A transzportfolyamatokban részt vevımembránfehérjék osztályozása

pumpa transzporter csatorna

ellen szerintszerint*

van nincs nincs

specificitás

sebesség (ion/s)

koncentráció

energiaigény

ion/konformációs változás

teljes közepes kicsi

lassú (100) közepes (<1000) gyors (106)

~1 ~1 (esetleg más ionokat is mozgat)

passzív diffúzió

elektrokémiai gradiens szerint (csatorna )

szállító molekulán (transzporter en) át

másodlagos aktív transzport az elektrokémiai gradienssel szemben -a másik ion elektrokémia hajtóereje hajtja (transzporter )

elsıdleges aktív transzport az elektrokémiai gradienssel szemben (pumpa )

aktív transzport

passzív transzport

A transzportfolyamatok típusai

facilitált diffúzió

A sejtek közötti kémiai kommunikáció

extracelluláris tértranszmembrán fehérje

alegységek: connexin

lipid kettıs réteg

citoplazmás oldal

rés-kapcsolatok

A sejtek közötti anyag- és információforgalom•soksejtőekben összehangolt információcsere

I. A sejtek közötti direkt (közvetlen) kommunikáció• közvetlen kapcsolat: rés-kapcsolat vagy gap junction

• ingerlékeny sejteknél elektromos szinapszis (ld. szívizom)

• kis molekulák közvetlen anyagforgalma: < 2 nm (10-9 m) pórusátmérı

ionok, aminosavak, cukrok, nukleotidok fehérjék,

nukleinsavak

II. A sejtek közötti indirekt (közvetett) kommunikáció

• a kémiai anyag közvetítése a jeladó - jel - csatorna - jelfogórendszerben

1. jeladó• specializált ideg- és mirigysejtek, de más sejttípusoknál

is gyakori

- autokrin

- parakrin- endokrin /

neuroendokrin

- neurokrin szövet közötti tér

szöveti hormonautokrin hatás parakrin hatás

véráram

hormon

endokrin hatás

neuroendokrin hatás

célsejt

hormon molekulák

véráram

hormon

endokrin hatás

célsejt

hormon molekulák

posztszinaptikus sejt

szinaptikus rés

neurokrin hatás neurotranszmitter

szinaptikus rés

neurokrin hatás

szinaptikus rés

• a szekréció típusa lehet

- gáznemő, szabadon diffundáló molekulák (pl. CO, NO)

- sejtfelszíni molekulák (adhéziós fehérjék, glikolipidek, glikoproteinek)

2. jel (ligandum)

• biogén aminok: katekolaminok (noradrenalin, adrenalin, dopamin); észterek (ACh)

- apoláros, plazmamembránon szabadon átjutó anyagok• szteránvázas vegyületek, retinoidok

- elsıdleges hírvivık, membránreceptorhoz kötıdı

• aminosavak (glutaminsav, tiroxin, GABA, glicin)

• nukleotidok és származékaik (ATP, adenozin)

• kis peptidek, fehérjék

véráram

hormon

endokrin hatás

célsejt

hormon molekulák

véráram

hormon

endokrin hatás

célsejt

hormon molekulák

szinaptikus rés

neurokrin hatás

szinaptikus rés

3. csatorna- szövet közötti tér (szöveti hormon)

- véráram (hormon)

- szinaptikus rés (neurotranszmitter)

• "reszponzív elemeken" keresztül közvetlenDNS-kötés és génexpresszió-reguláló hatás

- intracelluláris receptor

4. jelfogó (receptor)

• lipid oldékony vegyületek (pl. szteroidok)

• citoplazmatikus kötı fehérjék

• ált. lassú hatás (órák; ld. transzkripció / transzláció)

szteroid

sejtmagsejtmag

citoplazmacitoplazma

DNSDNS RNSRNS

hormon receptor

citoplazmás kötı fehérje

szteroid

sejtmagsejtmag

DNSDNS RNSRNS

hormon receptor

- membrán receptor

• ún. ligand-vezérelt ioncsatorna (pl. AchR)

• lassabb, metabolikus folyamatok

• másodlagos hírvivı lehet:

4. jelfogó (receptor; folyt. )

ionotróp receptor: jelmolekula bekötése ioncsatornát nyit/zár

• közvetlen anyagtranszport nélküli információtovábbítás: másodlagos hírvivı (messenger) molekulák

metabotrop receptor: jelmolekula bekötése citoplazmatikus folyamatokat indít be/állít le

ligandum

protein kináz A

sejtmőködés megváltozása

foszforilációs lépések

ligandum

protein kináz A

ligandum (pl. ACh)

ligand-kötés hatására konformációváltozás

ligandum (pl. ACh)

• gyors neurotranszmisszió; ideg- és izomsejteken

- cAMP, cGMP (ciklikus AMP/GMP)

- DAG (diacil-glicerol), IP3 (inozitol-trifoszfát)- Ca2+

Ábrák

A Na-K ionpumpa (Na-K ATPáz)

iongradiens

sok Na+

sok K+

Na-K pumpa 3 Na+ leadás

felvétel

A másodlagos aktív transzport

(Na-glükóz kotranszporter)

bélhámsejt

bazolaterális membrán

bélüreg

apikális membrán

A sejtek közötti indirekt kommunikáció

véráram

hormon

endokrin hatás

célsejt

hormon molekulák

szinaptikus rés

A ligand-vezérelt receptorok

szteroid

sejtmagsejtmag

DNSDNS RNSRNS

hormon receptor

szteroid

sejtmagsejtmag

DNSDNS RNSRNS

hormon receptor

intracelluláris receptor membrán receptor- ionotróp

ligandum (pl. ACh)

ligandum

protein kináz A

ligandum

protein kináz A

adenilát-cikláz aktiválása

receptor

G-fehérje

cAMP termelés

A ligand-vezérelt receptorokmembrán receptor

- metabotróp

Másodlagos hírvivı rendszerek (pl.)

foszfolipáz C (PLC) aktiválásajel receptor

DAG, IP3 termelés sejtmőködés megváltozása

G-fehérje

(diacil-glicerol; inozitol-trifoszfát)

ligandum

- metabotróp hatás

guanilát-cikláz, más fehérjék aktiválása

elektromos vagy kémiai jel

ioncsatorna nyitása

Ca++ beáramlás a sejtbe

- ionotrop hatás:

Másodlagos hírvivı rendszerek (pl.)

ligandum kötése v. membrán-potenciál változás

Elektromos alapjelenségek: a membránpotenciál és az

akciós potenciál

A sejtek membránpotenciálja (MP)• XVIII. sz. Galvani, Aldani: "állati elektromosság"

az izom és az idegszövet elektromosan ingerlékeny az izom és az idegszövet

elektromosan vezetıképes

• 1939, Hodgkin és Huxley: akciós potenciál alapjai kalmár óriás axonon

rézcink

elroncsolt izompólya

elernyedt izom

összehúzódott izom

elernyedt izom összehúzódott

galvánelem

• nyugalomban valamennyi élı sejt belseje negatív a külsıfelszínhez képest: negatív nyugalmi potenciál (Em: -30 és -90 mV között)

• az ingerlékeny sejtekben (ideg-, izom- és egyes érzéksejtek) átmenetileg pozitív akciós potenciál alakulhat ki

A sejtek membránpotenciálja (MP)

mérıelektród

referencia elektród

sóoldat

mérı elektród a sejt belsejében

transzmembrán potenciál

• a sejt besejében negatív töltéső, nem diffundáló ionok (fehérjék, nukleinsavak) vannak

• egyenlıtlen ioneloszlás a membrán két oldalán: a sejt belsejében magas K+ és alacsony Na+ koncentráció

A membránpotenciál kialakulásának fı okai

• folyamatosan mőködı K-Na ionpumpa: Na+ ionokat kifelé, K+

ionokat befelé szállítja (elektrogén: 3Na+ / 2K+)• szelektív membránpermeabilitás: a sejtmembrán K+ ionokra nézve sokkal átjárhatóbb, mint Na+ ionokra (Na+-ra nézve majdnem inpermeábilis)

citoplazma extracelluláris tér

[Ca2+]

[anionok-]mM koncentráció 10 mM 120 mM

140 mM 2,5 mM

<10-3 mM (<mikromól) 2mM3-4 mM 120 mM

140 mM

A membránpotenciál kialakulásának fı okaiextracelluláris folyadék

citoplazma

fehérje

foszfát anion

K+ szivárgási csatorna Na+ szivárgási csatorna

• szivárgási csatorna: folyamatosan nyitva lévı ioncsatornák (K+ -ból sokkal több, mint Na+ -ból)

ha I. és II. oldal között nincs elektromos potenciál-különbség, a két térfél között az ionok koncentrációja kiegyenlítıdik

ha I.-be nem diffundáló, negatív töltésőmakromolekula (A-) kerül, a K+ és Cl-ionok aránya megváltozik: a K+

koncentrációja megnı az I. oldalon (Donnan-egyensúly)

A Donnan-egyensúlyegyensúly

[K+] = [K +]

[Cl -] = [Cl -]

egyensúly

[K+] > [K +]

[Cl -] < [Cl -]

"hajtóerık":1. az adott ionok koncentráció-különbsége (kémiai

koncentráció-gradiens)2. a membrán két oldala között kialakuló töltéskülönbség,

azaz az elektromos gradiens

Egyensúlyi állapotban az elektromos és a kémiai koncentrációgradiens szabadenergia-változása egyenlı és ellentétes irányú. Ennek alapján bármely ion egyensúlyi potenciálja kiszámítható a membrán két oldalán megfigyelhetıkoncentrációviszonyokból, függetlenül attól, hogy az adott ionra nézve permeábilis-e a membrán.

[ ][ ]

[ ][ ]+

belsı

külsıK

belsı

külsıK

lnNernst egyenlet; a K+ ion egyensúlyi (ekvilibrium) potenciálja

25C-on, átrendezve:

azaz EK+=-75,5 mV

(ENa+=+55,9 mV)

Az egyensúlyi potenciál

a sejtmembrán azonban nem csak egy ionra nézve permeábilis; a permeabilitási különbségeket a permeabilitási konstansok (Pion) adják meg. Ennek alapján a membránpotenciál értéke:

)(log58

külsıClbelsıNabelsıK

belsıClkülsıNakülsıKm

külsıClbelsıNabelsıK

belsıClkülsıNakülsıKm

ClpNapKp

ClpNapKpE

ClpNapKp

++++= [mV]

Goldman-Hodgkin-Katz (GHK) egyenlet

azaz átrendezve:

vázizomban: Em=-90 mV

def: Egy ion egyensúlyi potenciálja az a membránpotenciál érték, ahol az adott ion koncentráció-gradiensének megfelelı vándorlása és a sejtmembrán elektromos töltése egyensúlyban van.

A nyugalmi membránpotenciál kiszámítása

Alapfogalmak

helyi (lokális) potenciál: a sejtmembrán kis részletén átmenetileg kialakuló potenciálváltozás

1-2: hiperpolarizáció

3: de- vagy hipopolarizáció

túllövés

repolarizáció

nyugalmi membránpotenciál

bránpotenciál (mV)

a transzmembrán potenciál "megfordulása": a sejt belseje pozitívabb lesz

a membrán 2 felszíne közötti potenciálkülönb-ség csökken - a sejt belseje kevésbé negatív

a membrán 2 felszíne közötti potenciálkülönbség nı - a sejt belseje negatívabb lesz

a nyugalmi transzmembrán-potenciál visszaállása

*: az a feszültség-érték, ahol az akciós potenciál kiváltódik

a sejt nyugalmi állapotára jellemzı membránpotenciál

küszöb potenciál*

A helyi (lokális) potenciálok

• ioncsatorna nyitása külsı ingerre: a membrán adott pontján lokalizált, átmenetileg megváltozó töltésviszonyok

• ionvándorlás az elektrokémiai hajtóerı alapján, a transzmembrán potenciáltól függı irányba (K+ változó; Na+, Ca2+ált. befelé, Cl- ált. kifelé)

nyugalmi mp.

EPSP[mV]

nyugalmi mp.

EPSP[mV]

nyugalmi mp.

• hipopolarizáció: serkentı, excitatorikus potenciál (EPSP -excitatórikus posztszinaptikus potenciál)

• hiperpolarizáció: gátló, inhibitoros potenciál (IPSP -inhibitoros posztszinaptikus potenciál)

• a lokális potenciál gradálható: nagyobb ingerintenzitás (azaz pl. több receptor aktivációja) nagyobb potenciálváltozást vált ki

• receptorpotenciál: az érzısejt membránjában ingerlés hatására kialakuló lokális potenciál -gradálható jelleg igen fontos

• tér- és idıbeli szummáció: a helyi potenciálok összegzıdése

A helyi (lokális) potenciálok

• ingerlékeny sejtek: ha a helyi potenciál eléri a küszöbpotenciált, akciós potenciál alakul ki

nyugalmi mp.

EPSP EPSP EPSP

Az akciós potenciál (AP)

• ingerlékeny sejtek membránján: ideg-, izomsejtek, egyes receptorok vagy szekréciós sejtek

• küszöb feletti inger: EPSP meghaladja a küszöb potenciált, gyors depolarizáció

• sejttípusra jellemzı, állandó alak és idıbeli lefutásm

iál [

depolarizáció

küszöb potenciál

repolarizációdepolarizáció

utó-hiperpolarizáció

Az akciós potenciál kialakulása

közvetlen elızménye: a helyi potenciál megváltozása (hipopolarizáció)

ha a hipopolarizáció mértéke eléri a küszöb potenciált:

1. gyors, TTX (tetradotoxin)-szenzitív, feszültség-függı Na+ csatornák rövid idıre kinyitnak

gyors Na+ beáramlás: depolarizáció

a feszültség-függı csatornák bezáródása után a nyugalmi membránpotenciált a folyamatosan mőködı K-Na pumpa állítja vissza

2. késıi, feszültség-függı K+ csatornák nyitnak

Na+ csatorna K+ csatorna

gyors K+ kiáramlás: re- és hiperpolarizáció

depolarizáció

küszöb potenciál

depolarizáció

küszöb potenciál

abszolút refrakter periódus: a Na+ csatornák inaktivált állapota miatt egyáltalán nemváltható ki újabb AP

Az akciós potenciál jellemzıi

relatív refrakter periódus: a hiperpolarizáció miatt korlátozottan, csak nagyobb ingerrel váltható ki újabb AP

abszolút refr. st.

relatív refr. st.

- feszültség-függı Ca2+ csatornák Na+ csatornák mellett/helyett:

•sima- és szívizom•embrionális (éretlen) idegsejtek•egyes idegsejtek sejttestje és dendritje

• AP kiváltása csak a megfelelı ioncsatornákkal rendelkezı(=ingerlékeny) sejteken lehetséges

• változatlan amplitúdóval terjed tovább (nem csillapodó vagy dekremens); minden-vagy-semmi törvénye

Az akciós potenciál terjedése

nyugalmi mp.

küszöbpot.

akciós potenciál

küszöb-inger

küszöb feletti inger

küszöb alatti inger

• az AP sorozat frekvenciája a posztszinaptikus depolarizációmértékével arányos, azaz az eredı potenciál nagysága (a szenzoros inger nagysága)frekvencia-kód formájában továbbítódik

nem-mielinált axonban velıshüvelyő axonban

• mielinizáció: „ugráló” (szaltatórikus) ingerületvezetés a szigetelı hatás miatt – velıshüvely nélkül lassú vezetési sebesség (0,5-2 m/s)

• a vezetési sebesség a rost keresztmetszetével is nı

Az akciós potenciál terjedése

A mielinizáció

• központi idegrendszer: oligodendroglia

• perifériás idegrendszer: Schwann-sejt és szatellita sejt

• elektromos "szigetelés" az ECF-tıl és a szomszédos axonoktól, alatta nincs ioncsatorna; axonra tekeredve alakul ki

• Ranvier-féle befőzıdés: nagy mennyiségőioncsatorna, mielin borítás nélkül

- egy oligodendroglia sejt sok közeli axon egyes szakaszait borítja

citoplazma

mielin

Idegrostok típusai emberben

fájdalom- és hımérséklet-érzıgerincvelıi dorzális afferensek, reflexek, mechanoreceptorok

0,5-2<1C

nem-mielinált

vegetatív idegrendszer, preganglionáris rostok3-153B

fájdalom, hideg, érintés12-30<3Aδδδδizomorsó afferensek15-305Aγγγγtapintás, nyomás30-708Aββββ

vázizom mozgatóneuron, propriocepció, szomatikus motoneuron

70-12012-20Aαααα

mielinált

funkcióvezetési sebesség

átmérı(µµµµm)

típus

Az idegsejtek alapvetıfelépítése és mőködése

az idegsejtek alapvetı

felépítése

mielin hüvely

dendritek

sejttestsejtmag

axon-domb

axon kollaterális

axon terminális (végfa)

Nissl-testek (riboszóma)

oligodendroglia / Schwann sejtekRanvier-féle befőzıdés

axon citoplazma

ingerület terjedésszinaptikus végbunkó

az idegsejtek alapvetıfelépítése

szinapszis

axon-domb

mielin hüvely

dendrit szinaptikus kapcsolat

sejttest

sejtmag

axon-terminálisvezikula

pre-szinapszis

poszt-szinapszis

szinaptikus rés

AP kialakulása

beérkezıingerületek összegzése

az ingerület (AP) terjedése

transzmitter felszabadulás

a neurotranszmisszió sejtszintő folyamatai

1. neurotranszmitter (NT) szintézis, axonális transzport

2. vezikulaürülés

3. NT elimináció

• diffúzió

4. posztszinaptikus reakció, receptorok aktiválása

• re-uptake, azaz újrafelvétel

• enzimatikus bontás a szinaptikus résben

akciós potenciál

preszinaptikus neuron

axon végbunkó(preszinapszis)

szinaptikus rés

feszültség-függ ı Ca2+

csatorna

citoplazmaszinaptikus

vezikula

akciós potenciál

feszültség-függ ı

ioncsatornák nyitása

neurotranszmitter

posztszinaptikus neuron

neurotranszmitterreceptor

posztszinaptikus potenciál

• a neuron a dendriteken kialakulóposztszinaptikus potenciálok integrálásával, akciós potenciál (AP)sorozatok formájában továbbítja az ingerületet

- dendritek, sejttest: a beérkezıEPSP, IPSP integrálása

- axondomb: az AP generálása

• az AP sorozat frekvenciája a posztszinaptikus depolarizációmértékével arányos (az eredıpotenciál nagyságát frekvencia-kód továbbítja)

A szinaptikus integráció

preszinaptikus neuron 1

serkent ı neurotranszmitter

gátlóneurotranszmitter

sejttest

dendritek

axon terminális

axondomb

akciós potenciál

depolarizáció

akciós potenciál

• axondomb: a beérkezı EPSP, IPSP elızetes integrálása alapján dıl el, tüzel-e és hogyan a sejt

térbeli szummáció idıbeli szummáció

küszöbpotenciálküszöbpotenciál

akciós potenciál akciós potenciál

egyszerre sokszor

A fıbb neurotranszmitterek I.• acetilkolin

• kolinerg neuronok: motoneuron; preganglionáris neuronok; posztganglionáris paraszimpatikus neuronok; számos központi idegrendszeri (KIR) neuron

• perifériás idegekben elsınek felfedezett gátlóneurotranszmitter

• glutaminsav

• GABA (γγγγ-amino-vajsav)

• glicin

• glutamaterg neuronok: a központi idegrendszer (KIR)leggyakoribb serkentı neurotranszmittere

• gyors serkentı, lassú posztszinaptikus, metabolikus változások

• modulátor, gyors gátlás

• GABAerg neuronok: KIR leggyakoribb gátlóneurotranszmittere

• gyors gátlás, lassú serkentés is lehetséges hatás

•szerotonin (5-HT)

•hisztamin

• gyomor-bél traktus

•katekolaminok (monoaminok): adrenalin (A), noradrenalin (NA), dopamin

(DA)• adrenerg neuronok: serkentı szimpatikus posztganglionáris rost; kromaffin sejtek; lehet serkentı és gátló is

CH3A NA DA

• gyomor-bél traktus, agy + vérlemezke

A fıbb neurotranszmitterek II.

• gyulladási folyamatok

Ábrák

A helyi potenciálny

• serkentı (hipopolarizáló; EPSP) pl. nikotinikus acetil-kolin receptor (nAChR)

nyugalmi mp.

EPSP[mV]

nyugalmi mp.

• gátló (hiperpolarizáló; IPSP) pl. glicin receptor

ACh bekötés -> csatorna nyílik -> Na+ beáramlás -> membrán belsı felszíne pozitívabb

glicin bekötés -> csatorna nyílik -> Cl- beáramlás -> membrán belsı felszíne negatívabb

A mielinizáció

oligodendroglia

Schwann-sejt

Schwann-sejtszatellita sejt

velıshüvelyő axon több, nem mielinált axon

perifériás idegrendszer

központi idegrendszer

akciós potenciál

szinaptikus rés

vezikula

akciós potenciál

feszültség-függ őőőőioncsatornák nyitása

neurotranszmitter

posztszinaptikus potenci ál

A neurotranszmisszió(szinaptikus jelátvitel)

feszültség-függ őőőő Ca2+

csatorna

akciós potenciál

szinaptikus rés

vezikula

akciós potenciál

neurotranszmitter

akciós potenciál

szinaptikus rés

vezikula

akciós potenciál

neurotranszmitter

feszültség-függ őőőő Ca2+

csatorna

serkent ı neurotranszmitter

gátlóneurotranszmitter

sejttest

dendritek

axon terminális

axondomb

akciós potenciál

Az izomkontrakció alapjai, az izomsejtek típusai és

mőködésük

Az izomszövet• szövettanilag eltérı típusok (sima, váz- és szívizom), de azonos összehúzódási mechanizmus:

A vázizom

aktin-miozin rendszer

• harántcsíkolt izomszövet

• összehúzódás csak idegi hatásra

- mozgató neuron (motoneuron)

• sejttestje:- gerincvelı mellsı szarvában - agytörzsben, a mozgató

vegetatív agyidegek magjában

• testtartás- és mozgásszabályozás, légzıizmok, arc mimikai izmai, külsı záróizmok, szemizmok, stb....

bicepsz

A vázizom felépítése

izomköteg

izomrost (izomsejt)miofibrillum

izompólya

filamentum

mozgató idegkapilláris

sejtmag

harántcsíkolatszarkoplazmaszarkolemma

miofibrillum

izomrost (izomsejt)

izomköteg

kötıszövetes burok

izomköteg

izompólya

filamentum

sejtmag

miofibrillum

izomrost (izomsejt)

izomköteg

• vázizom: ínnal csonthoz rögzül

• miofilamentum: aktin (vékony) és miozin (vastag) filamentumok

• miofibrillum: szarkoméra szerkezet, harántcsíkolat

• izomrost: sokmagvú izomsejt (szincíciális)

• izomköteg: izompólya (kötıszövetes burok + erek, idegek) borítja

- szarkolemma burkolja- szarkoplazma (izomsejt citoplazmája)

- belsejében összehúzódásra képes fehérjerendszer

A vázizomsejtek felépítése

egy izomrost (izomsejt) részlete

mitokondrium

miofibrillum

sejtmag

szarkolemmaszarkoplazma

vastag filamentum (miozin)vékony filamentum (aktin)

Z-vonal

miofibrillum

szarkomer

T-tubulusszarkoplazmás

retikulum

mitokondrium

miofibrillum

sejtmag

Z-vonal

miofibrillum

szarkomer

T-tubulus

mitokondrium

miofibrillum

sejtmag

Z-vonal

miofibrillum

szarkomer

retikulum

• az izom teljes hosszát átérı, sokmagvú sejt (szinciciális sejt)

• szarkolemma (sejthártya) burkolja, belsejében szarkoplazma(citoplazma)

• szarkolemma betüremkedések: T-tubulus rendszer + szarkoplazmás retikulum

• sok mitokondrium, hosszanti rendezettségő miofibrillumok

A miofibrillum felépítése, a szarkomera • harántcsíkolat: hossztengely mentén anizotróp (A, kettıs fénytörı, sötét) és izotróp (I, gyengén fénytörı, világos) sávok váltakozása

szarkomer: 2 Z lemez között

Z-korong Z-korong

Z-korongZ-korong

M-vonal

vastag fil. (miozin )

vékony fil. (aktin )

vékony fil. (aktin )titin

szarkomer

I-sáv I-sávA-sáv

átfedıszakasz

átfedıszakaszH-sáv

Z-korong Z-korong

Z-korongZ-korong

M-vonal

szarkomer

I-sáv I-sávA-sáv

átfedıszakasz

miofibrillumokglikogén szemcsék

M-vonal M-vonalZ-lemez Z-lemez Z-lemez

I-sáv I-sáv I-sáv

A-sáv A-sáv

szarkomer szarkomer

rövidülés iránya

aktin troponin tropomiozin

miozin köt ıhely (tropomiozin fedi)

A miofilamentumok szerkezete• vastag filamentum: miozin molekulák

• vékony filamentum: aktin molekulák

- gyöngyszerő struktúra

miozin farok miozin fej

M-vonal- "golfütı": hosszú farok, két fej (ATPáz aktivitás)

- 2 irányú rendezıdés, középen M vonalhoz rögzül

- miozin kötıhelyet alapállapot-ban a tropomiozin fedi

- tropomiozinhoz a troponin kapcsolódik (Ca2+ szint érzékelés)

• titin molekulák- a szarkomera rugója; Z vonal és M-vonal között

Z-korongM-vonalvastag fil. (miozin )

kony fil. (aktin )titin

Z-korongM-vonalvastag fil. (miozin )

kony fil. (aktin )titin

Az izomkontrakció alapja: a szarkomera rövidülése

• az A sáv változatlan, míg az I sáv rövidül

Z vonal

Z vonalI sáv A sáv

M vonal

I sáv A sáv I sávelernyedt izom

részlegesen összehúzódott izom

teljesen összehúzódott izom

aktin miozin

Az aktin és miozin filamentumok elmozdulása: csúszó filamentum elmélet

Ca++ szint emelkedés troponin leválik miozin kötıhely szabad

miozin-ATP aktinhoz köt Pi (foszfát csoport) leválik

elmozdulás ATP kötés

miozin-ATP leválik; új ciklusra kész

• magas Ca++ szint és elegendı ATP kell hozzá

a miozin fej csuklómozgása

miozin-ADP „csuklómozgás”

Az izomkontrakció alapja: a Ca2+ szint szabályozása a citoplazmában

plazmalemmaszarkoplazmás retikulum

feszültség függ ı Ca2+

csatorna

Ca2+ ionpumpa

CaCa2+2+

aktinaktin miozinmiozin

troponintroponin

tropomiozintropomiozin

• citoplazmában nyugalomban alacsony Ca2+ szint: folyamatosan mőködıionpumpák

• aktinon a miozin kötıhelyeket a tropomiozin fedi

• szarkoplazmás retikulum: belsı Ca2+ raktár

Az izomkontrakció alapja: a Ca2+ szint szabályozása a citoplazmában

plazmalemmaszarkoplazmás retikulum

feszültség függ ı Ca2+

csatorna

Ca2+ ionpumpa

CaCa2+2+

aktinaktin miozinmiozin

CaCa2+2+ ++ troponintroponin

tropomiozintropomiozin

CaCa2+2+

akciós potenciál• ingerület -> izomsejt membránján akciós potenciál

• feszültség-függı Ca2+csatornák nyitnak

• intracelluláris Ca2+szint emelkedik

• troponin + tropomiozin elmozdul

• miozinfej aktinhoz köt, összehúzódás

• helyreállítás: Ca2+ ionpumpák visszaszállítják a Ca2+ ionokat a szarkpl. retikulumba

Az ideg-izom szinapszis• motoros egység: egy mozgató neuron által beidegzett izomsejtek összessége

izomsejt

ideg-izom szinapszis

gerinc-velı

mozgatóneuron

mells ı gyökér

hátsó gyökér

érzı neuron

mozgatóideg

érzı ideg

érzıreceptor

preszinapszis (idegsejt axon-

terminálisa)

posztszinapszis (izomsejt)

szinaptikus hólyagok

szinaptikus rés

gliasejt

Ingerületátvitel az ideg-izom szinapszisban

izomössze-húzódás

beidegzı motoneuronon akciós potenciálaxon végbunkóban feszültség-függı Ca2+ csatornák nyílnak

vezikulákból ACh ürülés

ACh izomsejt membránján az AChR-hoz köt

lokális Na+ beáramlás, EPSP kialakulás

EPSP elegendı mértéke esetén az izomsejt membránján akciós potenciál terjed végig

[Ca2+ ]IC nı az izomsejtben

mozgatóideg

izomsejt

szinaptikus vezikula acetil kolin

acetil kolin receptor (AChR)

akciós potenciálNaNa++

Az izomkontrakciólejátszódása a vázizomban

(összefoglalás)

Az akciós potenciál és az izomkontrakcióidıbeli lefutása a vázizomban

idıbeli késleltetés:

1. akciós potenciál (~1-5 ms)

2. intracelluláris Ca2+ szint emelkedés (~5-20 ms)

- visszaállítását Ca2+ pumpák végzik

- a kialakuló erı nagysága a Ca2+ szint változásokat követi!

izomösszehúzódás összegzıdése

vázizom

akciós potenciál

izom kontrakció

vázizomvázizom

akciós potenciál

izom kontrakció

idı (ms)

akciós potenciál

intracell. Ca2+ szint

erı1-5 ms

5-20 ms

100-300 ms

3. egyedi rángás, izomösszehúzódás (~100-300 ms)

izomösszehúzódás

egyedi rángás

egyedi inger egymást követ ı akciós potenciálok idı (ms)

akciós potenciál (motoneuron)

Az izomösszehúzódás összeadódása

- a vázizom normális mőködése alatt is!

többszörös inger a beidegzımotoneuronon

gyakori akciós potenciál az izomsejten

összeadódó intracelluláris Ca2+ szint emelkedés egyre nagyobb mértékő izomösszehúzódás

• ha az egyes összehúzódások között részleges elernyedés van: inkomplett tetanusz

• ha az egyes összehúzódások között nincs elernyedés: komplett tetanusz (görcsös összehúzódás)

részleges összeolvadás (inkomplett tetanusz )

teljes összeolvadás (komplett tetanusz )

A motoros egység• egy izomrosthoz egy motoneuron tartozik, de egy motoneuron több izomrostot láthat el - szinkronizált mőködés

• az ingerlés frekvenciájának változtatása - tetanuszos összehúzódás mértékének/idıtartamának beállítása

• 1:1 szinaptikus kapcsolat: 1 akciós potenciál - 1 rángás

• egy motoros egység egyféle rostból áll, de egy izomrostot (mind beidegzési arány, mind ingerküszöb szerint) többféle motoros egység építhet fel

• beidegzési arány változó: külsı szemizom-10; kéz-100; láb-2000 izomrost/motoneuron

• az izomfeszülés szabályozása, a változtatható mértékő izommozgásalapja a szervezetben:

• toborzás (recruitment) - további motoros egységek bevonása; a feladattól függıen más-más típusú rostok aktiválódhatnak

izomsejt

gerinc-velı

mozgatóneuron

mells ı gyökér

hátsó gyökér

érzı neuron

mozgatóideg

érzı ideg

érzıreceptor

A vázizom energetikája

• kreatin-foszfát (rövid ideig)

• aerob glikolízis: szabad zsírsavak,

aminosavak és glükóz oxidatív

lebontása (nyugalomban és kisebb

munkavégzésnél)

• anaerob glikolízis: piruvátból

tejsav (intenzív munkavégzés;

izomláz; O2- adósság)

• ATP, foszfokreatin-raktár

kimerülése: ld. hullamerevség

fı energiaigény:

• miozin ATPáz aktivitása

• Ca2+ pumpák (intracelluláris Ca2+

szint visszaállítása)

vér izomsejt

kreatin-foszfát

kreatin

glükóz

piruvát

tejsav

mitokondrium

terminális oxidáció

anaerob glikolízis

kreatin energiaraktár

A szívizomszövet "specialitásai"

A munkaizomrostok• egy sejtmagvú, "valódi" sejtek, Y alak

• az aktin/miozin kontrakció mechanizmusa a vázizomhoz hasonló

• akciós potenciál hatására Ca2+ szint emelke-dés nemcsak a szarkoplazmás retikulumból, hanem a szövet közötti térbıl is

• SER kevésbé, T tubulus jobban fejlett, mint vázizomban

dezmo-szómák

szarkolemma

mitokondrium

sejtmagizomrost

T tubulus nyílása

Eberth-féle vonal

gap junction

dezmo-szómák

szarkolemma

mitokondrium

sejtmagizomrost

T tubulus nyílása

Eberth-féle vonal

gap junction• elektromos szinapszis = gap

junction; funkcionális szincícium (pitvarok - kamrák!)

SERT tubulus

• akciós potenciál indítása az ún. pacemaker sejtekbıl

A munkaizomrostok akciós potenciálja

bránp

ciál (mV) Na+ beáramlás

Ca2+ be- és K+

kiáramlás

-90 mV nyugalmi membrán-potenciál

(1) gyors depolarizáció: Na+

beáramlás

(3) plató szakasz: Ca2+

beáramlás és K+

kiáramlás egyensúlya

(4) repolarizáció: K+ kiáramlás

• elhúzódó refrakter stádium (~250 ms: abszolút refrakter stádium)

• a szívizomszövet nem tetanizálható

abszolút relatív refrakter stádium

összehúzódás

Cl- be- és K+

kiáramlás

(2) gyors repolarizáció: Cl-

be- és K+ kiáramlás

A vázizom és a munkaizomrostok akciós potenciálja

szívizom (munkaizomrost)

izom kontrakció

vázizom

akciós potenciál

izom kontrakció

abszolút refrakter stádium relatív refrakter stádium

akciós potenciál

plató szakasz

küszöb-potenciál

A pacemaker (ritmusgeneráló) sejtek • módosult (nodális) szívizomszövet

(1) szivárgási kation csatornák(prepotenciál / pacemaker potenciál)

(2) depolarizáció: Ca2+ beáramlás

(3) repolarizáció: K+ kiáramlás

- nincs nyugalmi membránpotenciál

(1) kation be

Ca2+be(2) (3)

- akciós potenciál: ~ 100 ms

jobb pitvar

bal pitvar

jobb kamra

bal kamra

szinusz (SA) csomó

pitvar-kamrai (AV) csomó

His köteg

Tawara szálak

Purkinje rostok

jobb pitvar

bal pitvar

jobb kamra

bal kamra

szinusz (SA) csomó

His köteg

Tawara szálak

Purkinje rostok

• ingerületképzı rendszer: szinusz(SA) és pitvar-kamrai (AV) csomó

- spontán diasztólés depolarizáció: ritmusgenerálás, akciós potenciál kiváltása

A simaizomszövet "specialitásai"

A simaizomszövet

• nem harántcsíkolt; aktin filamentumok a plazma sötét testjeihez vagy a membránhoz kapcsolódnak

• aktiváció pacemaker sejtek, hormonok, lokálisan felszabaduló felszabadulómediátorok hatására

• szarkoplazmás retikulum gyengén fejlett; kevesebb mitokondrium, ált. nagyon lassúkontrakció

• rés kapcsolatok csak az ún. egyegységes simaizomban

• nincs gyors Na+ csatorna, akciós potenciál nem mindig alakul ki; kontrakció a citoplazmás Ca2+ szint növekedése miatt

sötét test

sejtmag

miozin

szarkolemma

zsigeri (egy-egységes) simaizom

sokegységes simaizom

bélideg-rendszer

sejtmag

izomsejt

A simaizom típusai

• fázisos- alap állapotban elernyedt, az üreges szerv térfogat-növekedésére

(ingerre) húzódik össze (nyelıcsı, húgyhólyag)

• tónusos

- ált. összehúzott állapotban (záróizmok, légutak, erek)

• motilitás biztosítása: zsigerek

• üreges szerv alakjának, térfogatának biztosítása: pl. húlyhólyag

1. mőködés szerint

2. funkció szerint

- általában akciós potenciál váltja ki az összehúzódást

- ált. nincs akciós potenciál; az összehúzott állapot fenntartásáhozalacsony energia-igény

3. mőködés/felépítés szerintsokegységes

• önálló sejtek külön-külön beidegzéssel

egyegységes

• elektromos szinapszis (gap junction) -összehangolt összehúzódás

• pl. pupilla - iris izmai; vas deferens

• külsı és hormonális beidegzés

• beidegzés csak a sejtek egy részére hat közvetlenül

• belsı szervek falában (méh, bél, húgyhólyag)

sokegységes egyegységes

variko-zitások (transz-mitterek)

autonóm vagy bélidegrendszer

parakrin hatás, diffúzió

hormon receptor

rés kapcsolatok neurotransz-mitter receptor

keringıhormonok, diffúzió

kapilláris

ingerületterjedés izomössze-

húzódás szabályozá-sát ld. tápcsatorna fejezetben

bélideg-rendszer

sejtmag

izomsejt

-ges) simaizom

bélideg-rendszer

sejtmag

izomsejt

Ábrák

izomköteg

izompólya

filamentum

sejtmag

miofibrillum

izomrost (izomsejt)

izomköteg

izompólya

filamentum

sejtmag

miofibrillum

izomrost (izomsejt)

izomköteg

A vázizom felépítése

éretlen mioblaszt sejtek fúziója

egy izomköteg részlete

sejtmag

szarkoplazmaszarkolemma

mitokondrium

izomrost miofibrillum

miofibrillum

sejtmag

Z-vonal

miofibrillum

szarkomer

retikulum

sejtmag

mitokondrium

miofibrillum

sejtmag

Z-vonal

miofibrillum

szarkomer

T-tubulus

sejtmag

mitokondrium

miofibrillum

sejtmag

Z-vonal

miofibrillum

szarkomer

retikulum

A vázizomsejt felépítése

A szarkoméra szerkezeteZ-korong Z-korong

Z-korongZ-korong

M-vonal

szarkomer

I-sáv I-sávA-sáv

átfedıszakasz

Z-korong Z-korong

Z-korongZ-korong

M-vonal

szarkomer

I-sáv I-sávA-sáv

átfedıszakasz

Ingerületátvitel az ideg-izom szinapszisban

beidegzı motoneuronon akciós potenciál

végbunkóban feszültség-függı Ca2+ csatornák nyílnak

[Ca2+ ]IC nı, vezikulák-ból ACh ürülés

ACh izomsejt membránján AChR-hoz köt

lokális Na+ beáramlás, EPSP kialakulás

EPSP elegendı mértéke esetén akciós potenciál az izomsejt membránján

[Ca2+ ]IC nı az izomsejtben

idı (ms)

egyedi rángás inkomplett tetániás rángás komplett tetániás rángás

Ingersorozatok és az izomösszehúzódás ereje (tetániás rángás)

egyedi inger egymást követ ı akciós potenciálok

akciós potenciál (motoneuron)

A szívizomszövet felépítése

dezmo-szómák

szarkolemma

mitokondrium

sejtmagizomrost

T tubulus nyílása

Eberth-féle vonal

gap junction

dezmo-szómák

szarkolemma

mitokondrium

sejtmagizomrost

T tubulus nyílása

Eberth-féle vonal

gap junction

szarko-lemma

T tubulus

mitokond-rium

szarkoplazmás retikulum

miozin

szarkomera

A simaizom felépítése

A simaizom felépítése és kontrakciója

sötét test

sejtmag

miozin

elernyedt összehúzódott

bélideg-rendszer

sejtmag

izomsejt

szarkolemma

VázizomVázizom

SzívizomSzívizom

SimaizomSimaizom

Az izomszövet típusai

Az emberi szív felépítése és mőködése

kis vérkör

tüdıartériák

vénák, venulák

arteriolák, kapillárisok

nyirok-keringés

tüdı vénák

nagy vérkör

artériák

nyirok-csomó

Az emlıs keringési rendszer felépítése

• két elkülönült vérkör

• zárt keringés: magas nyomás, gyors áramlás, gyors szabályozás

• fı pumpa: szív

• arteriás rendszer: elosztó és nyomás-kiegyenlítı

• kapillárisok: anyagcsere

• vénás rendszer: térfogati rezervoár (kapacitáserek)

• nyirokrendszer: immunsejtek, szövet közötti folyadék keringése

Az emberi szív elhelyezkedése

aortaív

tüdıartéria

bal tüdı

bal kamra

szívcsúcs

vena cava superior

bal pitvar

jobb pitvarjobb tüdı

pleura (savós hártya)

rekeszizomjobb kamra

• mellüregben, bal oldalon

• 250-300 g; ~ököl nagyságú

• mechanikai védelem: perikardium + bordák, szegycsont

Az emberi szív felépítése• perikardium:

- külsı, rostos ~: rugalmatlan, vastag kötıszövet

- savós ~: vékony, kettıs rétegő hártya• fali réteg: külsı felszín• zsigeri réteg: belsı felszín (epikardium)

• 2 réteg között folyadék

savós perikardium

perikardiális üreg

fali réteg

zsigeri réteg

endokardium

miokardium

epikardium

rostos perikardium

savós perikardium, fali réteg

koronária erek

perikardiális üreg

(savós perikardium, zsigeri réteg)

Az emberi szív felépítése

• szívfal: 3 réteg

- epikardium: savós perikardium zsigeri rétege; kötıszövet

perikardium

- miokardium: szívizom; 95%

- endokardium: üregek felé; vékony kötıszövet és hámréteg

• tápanyagellátás: koronáriaerek

elülsı nézet

aortaívnagy győjtıvéna (vena cava superior)

jobb tüdıartériabal tüdıartéria

tüdıartéria

bal kamrabal pitvar

jobb kamra

jobb pitvar

jobb tüdıvénákbal tüdıvénák

arteria brachialis a. carotis communisa. subclavia

leszálló aorta

győjtıvéna (vena cava inferior)

rostos perikardium(elvágva)

jobb bal

v. cava sup.

AV csomóSA csomó

His köteg

v. cava inf.

bal kamra

bal pitvar

jobb kamra

jobb pitvar

vitorlás billentyő

szemölcs-izmok

tüdı-vénák

kamrai szeptum

vitorlás billentyő

SA csomó: szinusz csomóAV csomó: pitvar-kamrai csomó

frontális keresztmetszet

tüdıartéria

pitvar-kamrai (vitorlás) billentyők

félhold alakú(zsebes) billentyők

annulus fibrosus

jobbbal

tüdıartéria

pitvar-kamrai (vitorlás) billentyők

félhold alakú(zsebes) billentyők

harántmetszet a pitvar-kamrai határon

Az emberi szív felépítése: a billentyők

vitorlás billentyők

szemölcsizmok

ínhúrokzsebes

billentyők (aorta felıl)

• visszafolyó véráramlás megakadályozása

- vitorlás ~: pitvar - kamra között

- zsebes (félhold alakú) ~: kamra - artériák (bal: aorta; jobb: tüdıartéria) között

• nyitást / zárást az üregek közötti nyomásviszonyok szabályozzák

Az emberi szív felépítése: a billentyők

vitorlás billentyőknyitva zárva

szemölcsizmok

elernyedtössze-húzódott

laza feszes

ínhúrok

tüdıartéria

pitvar-kamrai (vitorlás) billentyőkpitvarok összehúzódása kamrák összehúzódása

jobbbal jobbbal

A szív ingerületképzı és -vezetı rendszere

szinusz csomó

bal pitvar

bal kamra

His köteg

Tawara szál (jobb / bal)

Purkinje rostok

jobb pitvar

jobb kamra

pitvarkamrai csomó

pacemaker (ritmusgeneráló) sejtek

jobb pitvar

bal pitvar

jobb kamra

bal kamra

szinusz (SA) csomó

His köteg

Tawara szálak

Purkinje rostok

jobb pitvar

bal pitvar

jobb kamra

bal kamra

szinusz (SA) csomó

His köteg

Tawara szálak

Purkinje rostok

A szívmőködés ritmusa

• ingerületképzı rendszer: szinusz(SA) és pitvar-kamrai (AV) csomó

küszöb-potenciál

(1) kation be

be(2) (3) K+ ki

- spontán akciós potenciál kiváltás

paraszimpatikus (n. vagus) ingerlés

- a ritmusgenerálás frekvenciáját a vegetatív beidegzés vagy hormonális hatások módosíthatják

pacemaker potenciál

szimpatikus ingerlés

akciós potenciál

•szimpatikus: serkent

•paraszimpatikus: gátol

A szívmőködést kísérı potenciálváltozások testfelszínen mérhetı eredıje – az

elektrokardiogram (EKG)pitvari

kontrakciókamrai

kontrakció

0,18s(0,12-0,2s)

0,4-0,43s

Az akciós potenciál változása az EKG szakaszai alatt

ido (s)0,2 0,4 0,6

akciós potenciál

ido (s)0,2 0,4 0,6

akciós potenciál

ido (s)0,2 0,4 0,6

ido (s)0,2 0,4 0,60,2 0,4 0,6

akciós potenciál

P: pitvari depolarizáció

P-Q szakasz: pitvari szisztóle; pitvar-kamrai átvezetés

QRS: kamrai depo-larizáció (és pitvari repolarizáció)

QRS-T: kamrai szisztóle

T: kamrai repolarizáció

U: szemölcsizmok repolarizációja

szisztóle: kontrakció, összehúzódás

diasztóle: relaxáció, elernyedés

0.60.2 0.40Seconds

5 kamrai repolarizáció

1 pitvari depolarizáció

Seconds

akciós potenciál a szinusz csomóban

0.20Seconds

2 pitvari összehúzódás (szisztóle)

0.2 0.40Seconds

3 kamrai depolarizáció

0.2 0.40Seconds

4kamrai összehúzódás (szisztóle)

0.60.2 0.40 0.8

6kamrai elernyedés (diasztóle)

Az akciós potenciál változása az EKG szakaszai alatt

A szívciklus

1. kettıs diasztóle: JP/JK és BP/BK közös őrtér, passzív telıdés és feszülés

2. pitvari szisztóle: kamrai telıdés fokozódása (fiatal 20%, öreg 50%); kamra még diasztoléban

5. kamrai diasztóle: kamrai ellazulás, zsebes billentyők záródása (2. szívhang); vitorlás billentyők nyitásával kamrai telıdés indul

3-4. kamrai szisztóle: emelkedıkamrai nyomás, vitorlás billentyők záródása (1. szívhang); kontrakcióés nyomásnövekedés;

kamrai szisztóle

kettıs diasztole

pitvari szisztolepitvari szisztolediasztole

kamrafal kontrakció

diasztole

kamrafal kontrakció

diasztole

kamrai ürítés

diasztole

kamrai ürítés

kamrai diasztolekamrai diasztole

zsebes billentyők nyílása, kamra kontrakció és a vér kipumpálása az aortába/tüdıartériába

nyomás (Hgmm)

szívhangok

szívcikus

vérnyomás az aortában

vérnyomás a bal kamrában

vérnyomás a bal pitvarban

S1 S2 S3 S4

pitvari szisztólekamrai szisztóle elernyedés

vitorlás billenty ő zár

zsebes billenty ő nyit

zsebes billenty ő zár

vitorlás billenty ő nyit

pitvari kontrakció

A szívciklusalatti változások

áttekintése

kamrai kontrakció

kamrai ejekció

kamrai relaxáció

kettıs diasztóle

A szívciklus• a szív jobb és bal oldalán közel azonos térfogat-, de eltérınyomásváltozások!

bal oldal jobb oldal

kamrai té

rf. (m

jobb pitvar

jobb kamra

bal pitvar

bal kamra

tüdıartéria

75 ml75 mlpulzustérfogat

13 40 pulzusnyomás

9 80 artériás szisztólés nyomás

24 120 artériás diasztólés nyomás

24 120 kamrai

szisztólés nyomás

1-2 >5kamrai

diasztólés nyomás

5-5,5 l5-5,5 lperctérfogat

kis vérkör

nagy vérkör

[Hgmm]

A keringési rendszer jellemzıi

A keringési rendszer fizikai jellemzıi

perfúziós nyomás: a vérkeringés fenntartása - kamrák szerepe!

vérnyomás

• nagy vérkör: Paorta-Pjobb pitvar• kis vérkör: Pa. pulmonalis-Pbal pitvar

- a vérnyomás a vénás rendszer felécsökken

• az érrendszerre "egyszerő" fizikai törvények jellemzıek:

- a különbözı erek össz-keresztmetszetén azonos idıalatt azonos vérmennyiségnek kell áthaladnia

véráramlás sebessége

össz-keresztmetszet

minél nagyobb az össz-keresztmetszet, annál lassabb az áramlás sebessége

A keringési rendszer fizikai jellemzıi

• az érrendszer mégsem "ideális" csırendszer:

• viszkozitás - hematokrit

• turbulens és lamináris áramlás

• arteriolák nagy ellenállása

• rugalmas érfal

• az érrendszerre "egyszerő" fizikai törvények jellemzıek:

- kapillárisok: legvékonyabb erek, de nagyon nagy mennyiségben (összkeresztmetszet itt a legnagyobb)

• tápanyagok, gázok, salakanyagok kicserélıdéséhez elegendıidı

• lassú áramlási sebesség

Az érrendszer felépítéseelasztikus (nagy) artériák

izmos artériák

arteriolák

kapillárisok

venulák

kisebb vénák

nagy vénák

tunica interna

endotélium

tunica externa

elasztikus réteg

tunica interna

simaizom

simaizomelasztikus réteg

tunica externa

elasztikus réteg

simaizom

alaphártya

tunica externa

vékony simaizom

billentyő

átmérı ~25 mm; falvastagság 2,5 mm

átmérı ~4 mm; falvastagság 1 mm

átmérı ~0,03 - 0,01 mm; falvastagság 0,06 mmátmérı ~0,008 mm;

falvastagság 0,0005 mm

átmérı ~0,02 mm; falvastagság 0,001 mm

Az egyes értípusok jellemzıi• érfal: 3 réteg

- belsı réteg (tunica interna v. intima)• endotél sejt (hámszövet), alaphártya

tunica interna

tunica media

tunica externa

endotélium

alaphártyaelasztikus réteg

elasztikus réteg

simaizom

artéria véna

billenty ő

• rugalmas rétegek

- középsı réteg (tunica media)• simaizom: keresztmetszet szabályozása

- külsı réteg (tunica externa v. adventitia)• rugalmas és kollagén rostok (kötıszövet); idegek

• billentyők

• vastag simaizom

• tágulékony

Az egyes értípusok jellemzıi• kapillárisok

kötıszövet

vörösvértest

endotél sejtek magja

- vékony keresztmetszet (5-10 µm) - vörösvértest "éppen" átfér

- alaphártya + endotél sejt 1 rétegben

- anyagcsere, gázellátás

- szöveti sejtektıl max. néhány sejtnyi távolságra futnak

alaphártya

endotél sejt

A kapillárisok típusai

• folyamatos alaphártya, egymás melletti sejtek szorosan kapcsoltak

2. fenesztrált (ablakos)

3. szinuszoid

1. folyamatos

• a sejteken 50-60 nm "ablakok", folyamatos alaphártya

• alaphártya szaggatott, sejteken nagy nyílások

• leggyakoribb: izom-, idegszövet, tüdı, kötıszövet

• szabályozható permeabilitás: víz és kis molekulák (ultrafiltráció)

• gyomor-bél, mirigyek, vese; agyban a cirkumventrikuláris szervek

• fehérjéken és vvt-n kívül gyak. minden átjuthat

• máj, csontvelı, lép (vérsejtképzés)• szabad anyagáramlás

A keringési rendszer szakaszai és mőködése

elasztikus (nagy) artériák

izmos artériák

arteriolák

kapillárisok

venulák

kisebb vénák

nagy vénák

tunica interna

endotélium

tunica externa

elasztikus réteg

tunica interna

simaizom

simaizomelasztikus réteg

tunica externa

elasztikus réteg

simaizom

alaphártya

tunica externa

vékony simaizom

billentyő

A nagy vérkör szakaszai

kicserélési erek

kapacitás (tároló) erek

szélkazánerek

elosztó erek

ellenálláserek

kamrai nyomás-változások

arteriás nyomásváltozások

folyamatos nyomásváltozás

1. a magas nyomású érszakasz (80-120 Hgmm) – az arteriás rendszer

• aorta + nagyobb, rugalmas és izmos, vékonyabb arteriák- vastag, elasztikus réteget és simaizmot is tartalmaznak

• belsı nyomás nagy mértékben, szélsıértékek között ingadozik: 80 - 120 Hgmm

- "szélkazán" funkció: mérsékeli a nyomásváltozások amplitúdóját

- viszonylag nagy térfogat, rugalmas fal, szők kimenet - kis nyomásváltozással folyamatos áramlás biztosítása

A keringési rendszer szakaszai

- pulzusnyomás: a pulzustérfogattól és a tágulékonyságtól függ

- artériás középnyomás: az artériás vértérfogattól, az aorta/artéria falának rugalmasságától és az arteriolák kersztmetszetétıl függ

• idıs korban érfal rugalmassága csökken - szisztólés nyomás nı

Pközép= Pdiaszt +Ppulzus

1. a magas nyomású érszakasz (80-120 Hgmm) – az artériás rendszer

higanyoszlop (a nyomást Hgmm-ben jelzi)

felfújhatómandzsetta

artéria

fonendoszkóp

nincs hang (az artéria teljesen összenyomott)

súrlódó hang (az artéria részben nyitott, ill. zárt)

nincs hang (az artéria teljesen

nyitott)

higanyoszlop (a nyomást Hgmm-ben jelzi)

felfújhatómandzsetta

artéria

fonendoszkóp

nincs hang (az artéria teljesen összenyomott)

súrlódó hang (az artéria részben nyitott, ill. zárt)

nincs hang (az artéria teljesen

nyitott)

• vérnyomásmérés: a. brachialis-ban a kamrai szisztóle és diasztóle alatt mérhetı nyomás

Pközép= 2xPdiaszt

+ Psziszt

2. prekapilláris rezisztanciaerek (100-40 Hgmm)

• kis artériák + arteriolák + prekapilláris szfinkterek

• a nagy vérkör perifériás ellenállásának, a nyomás- és áramlásviszonyok beállításának nagy része itt zajlik

arteriola

simaizom

metarteriola

kapilláris

posztkapilláris venula

venula

prekapilláris szfinkter

szfinkterek összehúzódása

• az érkeresztmetszet kis változása már jelentıs változásokat okoz - mechanikai, kémiai és idegi tényezık hatékony szabályozó szerepe

A keringési rendszer szakaszai2. prekapilláris rezisztanciaerek (100-40 Hgmm)

ha tágulnak:

• a magas nyomású érszakaszon az artériás nyomás csökken;

• véráramlás sebessége nı;

• kapillárisokban vérnyomás nı

ha szőkülnek:

• artériás nyomás nı

• átáramlás sebessége csökken;

• a kapilláris nyomás csökken

• arteriolák kezdete és vége között nagy nyomásesés

• az artériák pulzáló áramlása és nyomás ingadozása a kapillárisok elejére megszőnik - folyamatos áramlás

A keringési rendszer szakaszai3. az alacsony nyomású érszakasz (<20 Hgmm)

• kapillárisok, teljes vénás rendszer, jobb szívfél, tüdıkeringés, bal pitvar (bal kamra nem!)

• venulák, vénák: kapacitás (tároló) erek, térfogati rezervoárok (össz-vérmennyiség 55-65%-a)

• kapillárisok: kicserélıdési szakasz

4. + bal kamra (8-120 Hgmm)

~27%~73%vérmennyiség eloszlása

6 91 perfúziós nyomás

14 93artériás középnyomás

13 40 pulzusnyomás

9 80 artériás diasztólés nyomás

24 120 artériás szisztólés nyomás

24 120 kamrai szisztólés nyomás

1-2 >5kamrai diasztólés nyomás

5-5,5 l5-5,5 lperctérfogat

kis vérkörnagy vérkör[Hgmm]

A kis és a nagy vérkörre jellemzı értékek

A vérmennyiség átlagos megoszlása

nagyvérkör vénái és venulái (térfogati rezervoárok)

kisvérkör erei~9%

szív~7%

nagyvérkör kapillárisai

nagyvérkör artériái és arteriolái

A kapilláris keringés

• anyagkicserélés: kapillárisok és posztkapilláris venulák

• 1 mm hossz, 3-10 µm átmérı; növekedés igény-függı

• áramlás, nyomásviszonyok szabályozása: prekapilláris szfinkter- kapilláris hely és funkció-függızárása/nyitása

• ált. lassú átáramlás (0,5-1 mm/sec; vörösvértest átl. 1 sec-t tölt a kapillárisban), szöveti sejtek max. 3-4 sejtnyi távolságra

• ellátási (anyagcsere) és nem-ellátási (pl. hıszabályozás) keringés

arteriola

simaizom

metarteriola

kapilláris

venula

arteriola

simaizom

metarteriola

kapilláris

venula

arteriola

kapillárisok

arteriovenózus anasztomózis

simaizom-sejt

pericita

endotélsejt

m. basalis

izmos venula

a véráram iránya

arteriola

kapillárisok

simaizom-sejt

pericita

endotélsejt

m. basalis

izmos venula

a véráram iránya

arteriola

kapillárisok

simaizom-sejt

pericita

endotélsejt

m. basalis

izmos venula

a véráram iránya

• arterio-venózus anasztomózis v. átkötés(bır, bır alatti kötıszövet)

Anyagtranszport a kapillárisokban

- a nyomásviszonyok miattifiltráció sokkal hatékonyabb, mint a diffúzió!

• a folyadékáramlás irányát a kapillárisokon belüli és kívüli hidrosztatikai (vérnyomás) és kolloidozmotikus (vérplazma fehérjék) nyomáskülönbség befolyásolja

• anyagok átjutása:- gázok: diffúzió- lipid-oldékony anyagok: érfalon keresztül diffúzió- vízoldékony anyagok: endotél sejtek típusától függıen

kapilláris

artéri-ás vég

véráram vénás vég

filtráció visszaszívásintersticiális tér

kapilláris

artéri-ás vég

filtráció visszaszívás

kapilláris

artéri-ás vég

filtráció visszaszívásintersticiális tér

- artériás végen átszőrıdés (filtráció) a szövet közötti térbe

- vénás végen visszaszívódás a szövet közötti térbıl

• kapillárisfal fehérjére ált. nem permeábilis – ultrafiltráció(csak víz és kis molekula jut át)

A kapilláris filtráció

- a vérplazmában a fehérjék konc-ja nagyobb, mint az intersticiális folyadékban -> nagyobb a Pozm is!

a vér hidrosztatikai nyomása (Pkap): vérnyomáskülönbség az erek belseje és a szövet közötti tér között

a vér kolloidozmotikus nyomása (Pozm):ozmotikus nyomáskülönbség a vérplazma és a szövet közötti folyadék között (fehérjék)

a kettı viszonya szabja meg az effektív filtrációs nyomást

•Starling-féle filtrációs mechanizmus

- az artériás és a vénás végek között a Pozm nem változik sem a kapilláris hosszában, sem a szövet közötti térben

• vér kolloid ozmotikus nyomása (BCOP): 26 Hgmm ("vizet vonz a kapillárisba")

• szövet közötti tér ozmotikus nyomása (IFOP): 1 Hgmm ("vizet vesz ki a kapillárisból")

- a kapillárison belül a vérnyomás (hidrosztatikai nyomás) az artériás és vénás vég között csökken

a kettı viszonya szabja meg az effektív filtrációs nyomást

az effektív filtrációs nyomás az átszőrıdés és a folyadék-visszaszívás arányát határozza meg

• artériás kapilláris vérnyomás (BHP): 35 Hgmm

- a szövet közötti tér hidrosztatikai nyomása állandó

a vér hidrosztatikai nyomása (Pkap): vérnyomáskülönbség az erek belseje és a szövet közötti tér között

a vér kolloidozmotikus nyomása (Pozm):ozmotikus nyomáskülönbség a vérplazma és a szövet közötti folyadék között (fehérjék)

• vénás kapilláris vérnyomás (BHP): 16 Hgmm

•Starling-féle filtrációs mechanizmus

• IFHP: ~0 Hgmm

netto filtráció netto reabszorpció

artériás vég vénás vég

netto filtráció (~20l/nap) netto reabszorpció (~17l/nap)

(BHP+IFOP) (BCOP+IFHP)-NFP =

véráramlás a venulák felé

véráramlás az arteriolák felıl

vérplazma

nyirokfolyadék

nyirokér

szövetközötti tér (folyadék)

NFP = (35 + 1) - (26 + 0)NFP = 10 Hgmm

NFP = (16 + 1) - (26 + 0)NFP = -9 Hgmm

szöveti sejt

BHP = vér hidrosztatikai nyomásaIFHP = intersticiális folyadék hidrosztatikai

nyomásaBCOP = vér kolloid ozmotikus nyomásaIFOP = intersticiális folyadék ozmotikus

nyomásaNFP = netto filtrációs nyomás

- a vissza nem szívott folyadékot a nyirokrendszer szállítja el

A vénás rendszer• vékony fal, nagy tágulékonyság - kapacitáserek

• sok "átkötés" (anasztomózis) a mély és a felületi vénák között (visszér: kitágult vénák)

• billentyők - véráramlás segítése, izompumpa

billenty ők

• alacsony nyomás (max. 11 Hgmm) - jobb pitvarban nyugalomban 0 Hgmm (centrális vénás nyomás)

proximális billenty ő

disztális billenty ő

A vénás rendszermi szabja meg a vénás vérnyomást?

• kapillárisnyomás (vénákba jutó vér mennyisége, beáramló vér nyomása)

• légzési hatás (hasüregi és mellüregi nyomásváltozások: vénák összenyomása / tágítása)

2. keringésen kívüli tényezık:

1. keringési tényezık:

• saját simaizomsejtek tónusa (nagyobb vénák szimpatikus beidegzése: keresztmetszet-csökkenés)

• jobb szívfél, kis vérkör mőködése ("kimeneti" vérnyomás, vénákból kiáramló vér mennyisége)

• vázizomzat mőködése (izompumpa)

• testhelyzet (gravitációs hatás, alsó vénák tágulása)

• külsı nyomás (pl. szoros harisnya)

kamrai térf. (ml)

jobb pitvar

jobb kamra

bal pitvar

bal kamra

tüdıartéria

aorta• jobb kamra - a. pulmonalis - artériák -arteriolák - tüdıkapillárisok - venulák -vénák - v. pulmonalis - bal pitvar

• a kis és a nagy vérkörben az átáramlóvérmennyiség (a perctérfogat) azonos, de a nyomásviszonyok jelentısen eltérnek

• az alacsonyabb hidrosztatikai nyomás miatt a tüdıben ált. csak kevés intersticiális folyadék keletkezik

A kis vérköri keringés

• az artériás középnyomás csak 1/7-e a nagy vérkörinek és csak kis mértékben csökken, így

• a tüdı arteriolák nem rezisztencia-erek (nincs prekapilláris szfinkter!)

• a kis vérköri ellenállás sokkal kisebb (érfal vékonyabb, kevesebb izom, jóval tágulékonyabb)

A kis vérköri keringés• alveoláris O2 hiány (hipoxia): vazokonstrikció (érszőkület) – a nem megfelelıen ventillált tüdırész kiesik a keringésbıl (a nagy vérkörben ezzel szemben a hipoxia értágulást okoz!)

A nyirokáramlás

- intersticiális folyadék: folyamatos kicserélıdés a vérplazmával a kapillárisokon keresztül; kb. 1%-a nyirok-kapillárisokba kerül (nyirok)

• szövetközötti tér (intersticiális tér; ICF): kötıszöveti rostállomány, mátrixanyagok (kevés fehérje is), elektrolit oldat (ionok)

- egyirányú áramlás; ~3 l/nap

venula

szöveti sejt

szövet közötti folyadék

nyirok

arteriola

kapilláris

nyirok kapilláris

szöveti sejt

rögzítıfonalak

nyirok

nyílások

A nyirokkeringés

- szövetközti folyadék állandó szinten tartása (kapilláris filtráció >visszaszívás)

- immunológiai fukció: nyiroksejtek, védekezés

• nyirokkapilláris - nyirokér - nyirokcsomó -ductus thoracicus, tractus lymphaticus - vénás rendszer

csecsemı-mirigy (tímusz)

vörös csontvelı

Peyer-féle csomó

nyirokerek

nyirok-csomók

• fı funkciók:

- lipidek, zsíroldékony vitaminok szállítása (fıleg bélbıl)

• a bal oldali nyirokkeringés nagyobb területet fed le

jobb oldali nyirokvezeték

bal oldali nyirokvezeték

A nyirokkeringés

• ödéma: filtráció - reabszorpció - nyirokáramlás egyensúlyának felborulása

- vénás visszaáramlás gátlása (gravitáció)

- effektív filtráció növekedése (pl. máj-, veseelégtelenség;

- nyirokér elzáródás (elkötés; mozdulatlan végtag)

• a nyirokkeringés fenntartása (ld. vénás rendszer):

• billentyők: egyirányú áramlás

KIS VÉRKÖRNAGY VÉRKÖR

nyirokér

nyirokkapilláris

billentyő

nyirokvezeték

szöveti kapillárisok

artériaszív

nyirokcsomó

nyirokkapilláris

tüdı kapillárisok

• izompumpa (vázizom)

• légzési hatás (mellüregi / hasüregi nyomás változása)

éhezés: plazmafehérje konc. csökkenés -> BCOP csökken, kevesebb visszaszívás)

Az emberi keringési rendszer áttekintése

artériás rendszer

vénás rendszer

nyirok-keringés

Speciális keringési rendszerek: koronáriaerek

koronária-artériák

koronária-vénák

"bypass"

"stent"

érplasztika

vénás szinusz

A központi idegrendszer védırétegei: agyhártyák

• csontos koponya / gerinc + agyburkok- dura mater (külsı): kemény agyhártya

- arachnoidea (középsı): pókhálóhártya

- pia mater (belsı): érhordó agyhártya

szürkeállomány

fehérállomány

szürkeállományfehérállomány

gv-i idegek

dura mater

arachnoidea

pia mater

szubdurális tér

szubarachnoideális tér

szubdurális tér

epidurális felszín

szubarachnoideális tér agyfolyadék (likvor)

arachnoid villus

vénás sinusfejbır koponyacsont

Az agy folyadékterei

vér-agy gát: vérplazma – intersticiális tér között

3) szövetközötti tér (intersticiális tér v. folyadék, ICF)

2) vérplazma (erek)

4) cerebrospinális folyadék (CSF vagy likvor)

1) intracelluláris tér (ideg- és gliasejtek)

- kapilláris endotélsejtek szorosan zártak, speciális transzport (kivéve cirkumventrikuláris szervek!)

- ICF: endotélsejtek szekréciós terméke

vér-likvor gát: vérplazma – CSF tér között- ablakos kapilláris endotélsejtek, szorosan zárt ependima sejtek: choroid plexus (érfonat)

ependima sejtek(szoros kapcsolatok)

kapilláris

agykamraCSF

nagyagy

kisagy

nyúltvelıhíd

gerincvelı

Az agy folyadékterei a likvor (cerebrospinális folyadék, CSF)

• ~150 ml; 550 ml/nap termelıdés

• ~70% choroid plexus ependima sejtekbıl, ~30% ICF-bıl származik

• agykamrák, szubarachnoidális tér kitöltése

központi csatorna

4. agykamra

3. agykamra

oldalsóagykamrák (1-2.)

• fizikai védelem, anyagtranszport

vénás vérCSF

A cerebrospinális folyadék (CSF) keringése

gerincvelı

központi csatorna

pia mater

arachnoideadura mater

vénás sinus

arachnoid villus

• visszaszívódás agyi vénás szinuszokból (arachnoid villus) a hidrosztatikai nyomáskülönbség alapján

choroid plexus

• termelıdés (fıleg) az agykamrák choroid plexusaiban

agy-kamrák

magzat újszülött

O2 gazdag vérkevert vérO2 szegény vér

ductus arteriosusligamentum arteriosum

foramen ovalefossa ovalis

ductus venosusligamentum venosum

köldökvénákligamentum teres

placenta

A magzati és az újszülött keringés

köldökzsinór

köldök artériákligamentumok

tüdı

húgyhólyag

• placenta + köldökzsinór

• tüdıben nincs levegı, nagy ellenállás

• jobb pitvarból a vér közvetlenül a bal pitvarba jut

• jobb kamrába kerülı vér nagy része visszakerül az aortába

• köldökvéna O2 dús vére és a nagy vénák vére keveredik

Ábrák

Az egyes értípusok összehasonlítása

érkeresztmetszet

falvastagság

endotélium

rugalmas réteg

simaizom

kötıszövet

Az egyes értípusok összehasonlítása

alaphártya

endotél sejt

elasztikus réteg

simaizom

artéria véna

kapilláris

billenty ő

A szélkazán erek mőködése

• viszonylag nagy térfogat

• szők kimenet

• rugalmas fal, tágulékony

• aortafal rugalmas összehúzódása folyamatos áramlást biztosít

kamrai szisztóle kamrai diasztóle

A kapilláris keringés

arteriola

kapillárisok

simaizom-sejt

pericita

endotélsejt

m. basalis

izmos venula

a véráram iránya

arteriola

kapillárisok

simaizom-sejt

pericita

endotélsejt

m. basalis

izmos venula

a véráram iránya

arteriola

kapillárisok

simaizom-sejt

pericita

endotélsejt

m. basalis

izmos venula

a véráram iránya

A prekapilláris szfinkterek mőködése

A nyirokkeringés

venula

szöveti sejt

nyirok

arteriola

kapilláris

nyirok kapilláris

szöveti sejt

rögzítıfonalak

nyirok

nyílások

A nyirokszervek és a nyirokerek

jobb oldali nyirokvezeték

bal oldali nyirokvezeték

jobb vena jugularis

bal vena jugularis

v. cava inf.

csecsemı-mirigy (tímusz)

vörös csontvelı

Peyer-féle csomó

nyirokerek

nyirok-csomók (~ 600 db)

A nyirok- és a vérkeringés kapcsolataKIS VÉRKÖRNAGY VÉRKÖR

nyirokér

nyirokkapilláris

billentyő

nyirokvezeték

artériaszív

nyirokcsomó

nyirokkapilláris

szubarachnoi-dális tér

IV. agykamra

III. agykamra

ependima

plexus choroideus

oldalsó agykamra

vénás szinusz (arachnoid villi)

A hálózatos érfonat (choroid plexus)

ependima sejtek(szoros kapcsolatok)

kapilláris

agykamraCSF

choroid plexus

oldalsóagykamra

A szívmőködés és a keringés szabályozása

A keringési rendszer szabályozása

fı szabályozási lehetıségek:

II. perifériás ellenállásváltoztatása

III. kapacitás erek térfogatánakváltoztatása

• 1 perc alatt az egyik szívkamra által a nagyerekbe juttatott vérmennyiség

I. perctérfogat változtatása

• rezisztenciaerek, ált. arteriolák átmérıjének változtatása

• vénák keresztmetszete, a tárolt vérmennyisége

feji területek keringése (nagy vérkör)

tüdıkeringés (kis vérkör)

gyomor

bél-rendszer

medence

alsóvégtagok

• kronotrop hatás: frekvenciaváltozás - bradikardia (lassulás)- tachikardia (gyorsulás)

A szívmőködésben megfigyelhetı változások

• inotrop hatás: kontrakció erısségének változása

• dromotrop hatás: ingerületvezetési sebesség változás

• batmotrop hatás: ingerelhetıség változása

mindegyik lehet pozitív (serkentı) és negatív (gátló) is

• perctérfogat = szívfrekvencia x pulzustérfogat; 1 perc alatt az egyik szívkamra által a nagyerekbe juttatott vérmennyisége; kb. 5-5,2 l/perc

• pulzustérfogat = a szívbıl kipumpált vér mennyisége egy szívciklus alatt; kb. 70-75 ml

A pulzustérfogat szabályozása 1.

• pulzustérfogat = a szívbıl kipumpált vér mennyisége egy szívciklus alatt; függ:

• vénás beáramlás és pitvari kontrakció alatti nyomásviszonyok

• kamrai szisztóle alatti nyomásviszonyok

szívizomzat állapota• kamraösszehúzódás

erıssége• kamrafal tágulása

nyomásviszonyok

• aorta/tüdıartéria nyomása

• a kamratelıdéshez rendelkezésre álló idı

szívfrekvencia

végszisztolés kamratérfogat(kontrakció után)

végdiasztolés kamratérfogat (kontrakció elıtt) különbségétılés

„utóterhelés” „elıterhelés”

• a szívizom mechanikai teljesítményének szabályozása:

1) szisztólés tartalék: az izomkontrakció erejének fokozása (pozitív inotróp hatás)

• koffein: Ca2+ beáramlás növelése a szarkoplazmás retikulumból• noradrenalin: cAMP szint, Ca2+ szint növelése

- szimpatikus hatások, intracelluláris Ca2+ szint fokozása révén

2) diasztólés tartalék: a szív feszülésének ( azaz az elıterhelés) növekedésével a kontrakció ereje egy bizonyos határig nı

- erısebb összehúzódás -> kisebb végszisztólés kamratérfogat -> nagyobb pulzustérfogat

- nagyobb végdiasztólés térfogat -> nagyobb kamrafeszülés -> erısebb összehúzódás -> nagyobb pulzustérfogat

- Frank-Starling törvény: a diasztólés telıdés fokozódása erıteljesebb kontrakcióhoz vezet; azaz a szív a kontrakcióerısségét a kezdeti rosthosszúság változtatásával szabályozza

• a szívizom mechanikai teljesítményének szabályozása:

2) diasztólés tartalék: a szív feszülésének ( azaz az elıterhelés) növekedésével a kontrakció ereje egy bizonyos határig nı

tív e

szarkomera hossz (µm)

• szarkoméra-szerkezet "optimális" elıfeszítése: legyen hely a miozin fejek aktin filamentumokon történı elmozdulásához

• nyomási terhelés:

• térfogati terhelés:• ha a vénás visszatérés megnı ->

szisztóle végén több marad vissza

elıször nem tudja kipumpálni a megnıtt térfogatot ->

• ha a perifériás ellenállás megnı ->

• új egyensúly: nagyobb feszülés a diasztóle végén, erısebb kontrakció

elıször a korábbi perctérfogatot a nagyobb nyomás ellenében nem tudja kipumpálni ->

szisztóle végén nagyobb nyomás a kamrában

• új egyensúly: nagyobb feszülés a diasztóle végén, erısebb kontrakció

példák a Frank-Starling törvényre:

A szív beidegzése

nyúltvelı

gerincvelı

keringésszabályozási központ

n. X. (nervus vagus)

szimpatikus határdúc

szimpatikus posztganglionáris rostok (plexus cardiacus)

szimpatikus preganglionáris neuronok átkapcsolása

paraszimpatikus preganglionáris neuronok átkapcsolása

SA csomó AV csomó

kamrafal

küszöb-potenciál

(1) kation be

be(2) (3) K+ kiküszöb-

potenciálküszöb-potenciál

(1) kation be

be(2) (3) K+ ki

• alapvetıen a vegetatív idegrendszer szabályozza- nyugalomban ~70/perc; munkavégzésnél >120-180/perc

paraszimpatikus idegrendszer: X. agyideg (nervus vagus, bolygóideg)

• átkapcsolás (dúc; ganglion) a szív felszínén vagy falában

• állandó gátló hatás: vagusok átvágásával a szívfrekvencia nı (70 -> 150-180 /perc)

• gyorsan kialakuló és megszőnı hatás

- jobb oldali ág: szinuszcsomó; bal oldali ág: AV csomó

• ingerületképzés és –vezetés lassítása

A szívfrekvencia szabályozása 1.

- belsı ritmusgenerálás: pacemaker sejtek (szinusz-, pitvarkamrai csomó)

- kamra falra nincs beidegzés

lpacemaker potenciál

akciós potenciál

preganglionáris rostposztganglionáris rost

gerincvel ı

nyaki csigolyáktüdı

könny-, nyálmirigyn. III.

n. VII.

n. IX.

n. X. (nervus vagus / bolygóideg)

paraszimpatikus dúcok

SA, AV csom

nyúltvel ı

szimpatikus idegrendszer:• beidegzés alsó 1-3 nyaki, felsı5-6 háti szegmentumból

• átkapcsolás a szimpatikus határdúcláncban

• lassan kialakuló, sokáig tartó hatás

- aszimmetrikus beidegzés- jobb ág: SA, AV csomó (frekvencia), bal ág: kamrafal (kontrakcióereje)

• pozitív inotrop, kronotrop, dromotrop, batmotrop hatás

akciós potenciál

gyomorhasnyál-

tüdı

könny-, nyál-, tobozmirigy

a szív idegfonata

pitvar-, kamraizomzat

SA, AV csomó

• teljes szívet beidegzı idegfonat (plexus cardiacus)

- fıleg noradrenalin, adrenalin felszabadulás (β1 adrenerg hatás)

1. a nyúltvelıi keringési központra ható idegi tényezık (ld. késıbb is!)

• magasabb agyi központok: "felkészülés"- agykéreg, limbikus rendszer, hipotalamusz

• proprioceptorok (ízületek mozgását érzı receptorok): fokozott izommunka

• kemoreceptorok: vér kémiai összetétele, CO2, O2 szintje

• baroreceptorok: vérnyomás változása

2. a nyúltvelıi keringési központra ható kémiai tényezık• hormonok: adrenalin, noradrenalin

- mellékvese velıben termelıdnek szimpatikus hatásra (mozgás, stressz), majd a keringésbe kerülnek

- szimpatikus beidegzéshez hasonló hatás: frekvencia és kontrakciós erı fokozása

2. a nyúltvelıi keringési központra ható kémiai tényezık (folyt.)• hormonok: pajzsmirigyhormon

- szimpatikus beidegzéshez hasonló hatás: frekvencia és kontrakciós erı fokozása

• kationok: a vérplazma Na+, K+, Ca2+ szintje- ritmusgeneráló sejtekben kialakuló akciós potenciál befolyásolása (emelt K+ szint: "tökéletes gyilkosság")

3. a nyúltvelıi keringési központra ható egyéb tényezık

• életkor (csecsemık: 120 ütés/perc); nem

• testhımérséklet (láz szinusz csomót serkenti)

• edzettség (sportolóknál nyugalmi állapotban alacsony szívfrekvencia a megnövekedett pulzustérfogat miatt)

A perctérfogat szabályozása (összefoglalás I.)

diasztólés vértérfogat (szív feszülése) �

kémiai hatások (adrenalin, pajzsmirigy-hormon), Ca2+ szint �

diasztólés artériás vérnyomás �

elıterhelés � összehúzódás � utóterhelés �

pozitív inotróp hatás �zsebes billentyők hamarabb nyílnak

pulzustérfogat �

kontrakció erıssége �(Frank-Starling törvény)

perctérfogat �

szívfrekvencia �

idegrendszeri hatások kémiai hatások egyéb hatások

szimpatikus hatás �n. vagus aktivitás �

életkor, nem, edzettség, testhımérséklet

kémiai hatások (adrenalin, pajzsmirigy-hormon), Ca2+ szint �

A perifériás ellenállás szabályozása

• ellenálláserek: kis artériák + arteriolák + prekapilláris szfinkterek

• az ellenállás nagyon függ az érkeresztmetszettıl (R ~ 1/d4)

• kismértékő érszőkülés / tágulás jelentısen befolyásolja a véráramlást és a vérnyomást

normál keresztmetszet

értágulás / vazodilatáció

érszőkülés / vazokonstrikció

arteriola

simaizom

metarteriola

kapilláris

venula

arteriola

simaizom

metarteriola

kapilláris

venula

szfinkterek összehúzódása

1. autoreguláció (bazális értónus)

Az érkeresztmetszet szabályozása 1.

• az érfalak a vérnyomás kisebb változásait képesek kiküszöbölni, így a véráramlás kis változások esetén közel állandó maradhat (vese, vázizom, agy, máj, szívizom)

- anyagcseretermékek (metabolitok) • pO2↓ (kivéve a tüdıt), pH↓, pCO2↑, pOsm ↑, T ↑, tejsav ↑(vázizom) : értágulás, áramlásnövekedés

- érsérülés, T ↓ : érszőkület, ellenállásnövekedés

- endotél sejtekben termelıdı faktorok• NO (nitrogén monoxid): hatásos értágító (ld. Viagra)

• endotelinek: hatásos érszőkítık

• prosztaciklinek: értágítás, vérlemezke aggregációgátlása (ld. aszpirin)

2. hormonokkeringési vazodilatátor (értágító) hatás:

a) pitvari natriuretikus peptid (ANP)- megnövekedett vénás telıdés miatti pitvarfal-feszülésre termelıdik

- szívben szekretált, vérnyomás- és vértérfogat-csökkentı hatás

- vesében Na+ és víz kiválasztást fokozza (=natriuretikus), szomjérzetet csökkenti

b) VIP (vazoaktív intesztinális peptid)

- gyomor-bélrendszerben elektrolitok és víz kiválasztását ↑

- bélrendszerben termelıdik

- perifériás ereket tágítja: vérnyomáscsökkentés

2. hormonokkeringési vazokonstriktor (érszőkítı) hatás:

a) adrenalin, noradrenalin (A, NA)- a mellékvesevelı kromaffin sejtjeiben termelıdik

- váz-, szívizom (koronáriaerek), tüdı arteriolákban: értágító hatás a véráramlás fokozására!

- magas noradrenalin szint(szimpatikus hatás): arteriola simaizom összehúzódása (bır, zsigerek): perifériás ellenállás, arteriás vérnyomás növelése

- vénákban tárolt vér mennyiségét csökkenti: keringési újraelosztás

magasabb idegi centrumok

gerincvelı

kromaffin sejt

kapilláris

adrenalin, NA

szimp. dúcpregangl. rost

magasabb idegi centrumok

gerincvelı

kromaffin sejt

kapilláris

adrenalin, NA

szimp. dúcpregangl. rost

2. hormonokkeringési vazokonstriktor (érszőkítı) hatás:

b) vazopresszin (antidiuretikus hormon, ADH)- termelıdés a hipotalamusz n. supraopticus, n. paraventricularis magban; neurohipofízisbıl szabadul fel

- normál körülmények mellett a fiziológiás szerepe kérdéses

- kiszáradás, stressz, erıs vérzés: érszőkítés, artériás vérnyomásnövelés

fájdalom+

vízvissza-szívás

győjtıcsatorna

fájdalom+

vízvissza-szívás

győjtıcsatorna

2. hormonokkeringési vazokonstriktor (érszőkítı) hatás: c) renin - angiotenzin - aldoszteron rendszer- renin: vértérfogat, átáramlás csökkenésére vesében termelıdik, angiotenzinogénbıl angiotenzin I-t hasít

- aldoszteron elválasztást fokozza• mellékvese kéregbentermelıdik (mineralokortikoid),

• Na+ visszaszívást �

mellékvese kéreg

vazo-konstrikció

Na+visszaszívás �

diszt. tubulus

mellékvese kéreg

vazo-konstrikció

Na+visszaszívás �

diszt. tubulus

- angiotenzin II : angiotenzin konvertáló enzim (ACE) állítja elı- nagyon hatásos vazokonstriktor:szisztólés és diasztólés vérnyomást is emeli

- elektrolitforgalom szabályozása, vértérfogat �

3. az érátmérı idegi szabályozása

• értónus (perifériás ellenállás) szabályozása kizárólag a szimpatikus vegetatív idegrendszeren keresztül

• pl. prekapilláris rezisztenciaerek: véráramlás sebessége, artériás nyomás szabályozása

- simaizmot tartalmazó erek: noradrenerg beidegzés a szimpatikus posztganglionáris rostokból

• pl. zsigeri vénák: érösszehúzódás a vért az arteriális oldalra tereli (keringési átrendezıdés)

• szimpatikus vazokonstriktor (érszőkítı) hatás perifériás ellenállás ↑

• szimpatikus vazodilatátor(értágító) hatás

• vázizom, szív, tüdı, vese: szimpatikus izgalomra vérellátás növekedése; β2 adrenerg receptorok

vérellátás ↑

• α1 adrenerg receptorok

A keringésszabályozási központ

- nyúltvelıi „presszor” (vérnyomásemelı) központ

• pacemaker aktivitás, fı szabályozórégió

• nyúltvelıi rostroventrolaterális (RVL) sejtek nyúltvelı

hipotalamusz

agykéreg

bemenet

•magasabb agyi központok (agykéreg, limbikus rendszer, hipotalamusz)

•proprioceptorok (ízületek mozgása)•baroreceptorok (vérnyomás)•kemoreceptorok (pH, CO2, O2)

kimenet a végrehajtó szervek felé

• szív: csökkent szívfrekvencia

•szív: megnövelt szívfrekvencia és kontraktilitás

•erek: vazokonstrikció (vérnyomás fokozódása)keringési központ

vazomotor idegek(szimpatikus)

szívet gyorsító idegek(szimpatikus)

n. vagus(paraszimpatikus)

•mellékvesevelı: adrenalin, noradrenalin termelésszimpatikus rostok

• presszor központ közvetlen gátlása, nincs spontán aktivitás

• szimpatikus preganglionáris beidegzés serkentése- mellékvese adrenalin-termelés fokozása

• légzıközponttal együttmőködés: belégzéskor a szimpatikus efferens aktivitás, artériás vérnyomás nı

- szívmőködés (kontrakció, frekvencia) fokozása

- perifériás erek szőkítése, vérnyomás fokozása

- nyúltvelıi „depresszor” (vérnyomás-csökkentı) központ

A keringésszabályozási központ

- nyúltvelıi „presszor” (vérnyomásemelı) központ

nyúltvelı

hipotalamusz

agykéreg

• NTS: nucleus tractus solitarii

A keringés központi szabályozása 1.a nyúltvelıi keringésszabályozási központ bemenetei:• felsıbb központok (limbikus kéreg, hipotalamusz, mesencephalon, formatio reticularis)

- gyors szívverés, ájulás emóciók, fájdalom hatására

• kemoreceptorok: glomus caroticum és aorticum; nyúltvelı(ld. légzés)

- normál körülmények mellett nem jelentıs szerep

- keringés lassulása, nagy vérveszteség is aktiválja

- légzés-szabályozásban fontosak igazán

- elsısorban hipoxiára (O2 hiány) érzékenyek: vazokonstrikció, vérnyomásemelés

- CO2 szint emelkedés: perifériás közvetlen hatás vazodilatáció (kipirulás) de centrálisan vazokonstrikció: ellentétes, kiegyensúlyozó hatás

A keringés központi szabályozása 2.

• baroreceptorok (vérnyomást érzékelı receptorok)

I. magas nyomású receptorzónák (sinus caroticum, aortaív)

nyúltvelı

gerincvelı

szimpatikus dúclánc

keringési központ

sinus aorticum

sinus caroticum

SA csomó

AV csomó

kamra-fal

szimpatikus posztggl. rost

afferens neuronefferens neuron

IX. agyideg

X. agyideg

- afferens axonok (IX, X. agyidegek) a nyúltvelıbe futnak- vérnyomást 50 - 200 Hgmm között érzékelik, normál artériás vérnyomásnál is aktívak

- gyors vérnyomásnövekedés:

depresszor központ aktiválása, presszor központ gátlása

aktiváció, akciós potenciálsorozat

gyors vérnyomásstabilizálás a szimpatikus hatás gátlásával

a nyúltvelıi keringésszabályozási központ bemenetei:

A keringés központi szabályozása 3.

• baroreceptorok (vérnyomást érzékelı receptorok)

II. alacsony nyomású receptorzónák (vena cava, a. és v. pulmonalis)

a nyúltvelıi keringésszabályozási központ bemenetei:

- pitvari receptorok a nagyerek beszájadzásánál

- falfeszülést érzékelik, térfogatnövekedésre aktiválódnak

- ADH, renin és aldoszteron-termelés reflexes szabályozása: hosszú távú, térfogatreguláló hatás

depresszor központ serkentése, presszor központ gátlása

A vérnyomás szabályozása (összefoglalás II.)artériás vérnyomás �

homeosztázis (normál vérnyomás) visszaállítása

baroreceptorok kevésbéfeszülnek

IX, X. afferens agyidegek aktivitása �

nyúltvelıi depresszor központ serkentése �, presszor központ gátlása �

szimpatikus aktiváció �paraszimpatikus hatás �

perctérfogat �, perifériás ellenállás és vérnyomás �, adrenalin termelés �

A vérnyomás szabályozása (összefoglalás III.)

vér-térfogat�� légzési pumpa�� vénás szőkülés��

izom-pumpa��

paraszimp. hatás��

szimp. hatás��, mellékvese adrenalintermelés��

vénás visszatérés��

szívfrek-vencia��

telıdési térfogat��

perctérfogat��

vvt szám��(policitémia)

testtömeg��(elhízás)

vér visz-kozitása��

érhossz��érkereszt-metszet��(vazokonstrikció)

szisztémás érellenállás��

artériás középnyomás��

• légzési szinusz (normál) aritmia: belégzés során a szívfrekvencia átmenetileg gyorsul, kilégzéskor lassul

sec) szívfrekvencia (m

in -1)

idı (s)

22 éves

79 éves

belégzés

• belégzésnél jobb szívfél vénás telıdése nı

• gravitációs hatás: gyors felállásnál ájulás (vénás visszaáramlás, artériás középnyomás hirtelen csökkenése)

A keringésre ható egyéb folyamatok

• kilégzéskor vagus aktivitás nı

Ábrák

A szív paraszimpatikus beidegzése

gerincvel ı

nyaki csigolyák

húgyhólyag

méhivarszervek

gyomor

hasnyál-mirigy

tüdı

háti csigolyák

könny-, nyálmirigy

ágyéki szegmens

keresztcsonti szegmens

húgyvezeték

n. III.

n. VII.

n. IX.

n. X. (nervus vagus / bolygóideg)

paraszimpatikus dúcok

SA, AV csomó

nyúltvel ı

A szív szimpatikus beidegzése

szimpatikus határdúclánc

gerincvel ı

nyaki dúcok

húgyhólyag méh

ivarszervek

mellékvese

gyomorhasnyál-mirigy

tüdı

háti dúcok

könny-, nyál-, tobozmirigy

a szív idegfonata

ágyéki dúcok

pitvar-, kamraizomzat

SA, AV csomó

A vér élettana

A szervezet vízterei nıi testtömeg

egészséges, sovány felnıttek

férfi testtömeg

45% szilárd anyag

40% szilárd anyag

55% folya-dék

60% folya-dék

teljes folyadék-térfogat

extra-celluláris folyadék

2/3intra-

celluláris folyadék

1/3extra-

celluláris folyadék

80% szövet közötti

folyadék

20% vérplazma kapilláris

szöveti sejt

A szervezet vízterei

vérplazma (~4%)

kapilláris membrán

intersticiális folyadék (16%)

intracelluláris folyadék(40%)

légutak

tápcsatorna

sejtmembrán

extracelluláris foly.(20%)

testtömeg%

vérplazma55%

fehérje 7%

egyéb oldat 1,5%

víz91,5%

alakos elem45%

vér 8%

egyéb szövetek

testtömeg térfogat db / µl

A vér összetétele 4,5-5 l

(46-63%)

(37-54%)

• elektrolitok (Na+, K+, Cl-)• szerves anyagok (glükóz, aminosavak, zsírsavak)

• bomlástermékek (urea, bilirubin)

• gázok (O2, CO2, N2)

• albumin (60%)• globulinok (ellenanyagok –immunoglobulinok; 35%)

• fibrinogén (4%)• enzimek, hormonok (<1%)

fehérvérsejt(5-10000)

vörösvértest(4,8-5,4 millió)

vérlemezke(150000-400000)

fehérvérsejtek

monociták

limfociták

neutrofil granulocita

eozinofil granulocita

bazofil granulocita

(2-4%)

(3-8%)

(20-25%)

(60-70%)

A vérsejtek típusai

vörösvértest (vvt)

vérlemezke neutrofil granulocita

bazofil granulocitaeozinofil

granulocita

neutrofil granulocita

monocita limfocita

limfocita

vérlemezke

keringı alakos elemek

szöveti sejtek

A vérsejtek kialakulása (hematopoezis)

vérképzı ıssejt

embrió: szikhólyag, máj, lép -> vörös csontvelı

felnıtt : vörös csontvelı

vörös csontvelı (mieloid sejtek) nyirokszervek (limfoid sejtek)

máj, lép, csecsemımirigy,

nyirokcsomók

megakariocita

vérlemezkevörös-vértest eozinofil

bazofilneutrofil

granulocita

monocita T sejt B sejt NK sejt

makrofág plazma sejt

retikulocita

sejtmag elvesztése

limfocita

A vörösvértestek (vvt; erythrocita)

• ~120 nap élettartam; 4,5-5 millió/µl vér (µl: 10-6 l)

- erythroblast –> sejtmag elvesztése: retikulocita -> vvt

• alacsony szám: anémia (vérszegénység); szöveti O2 –ellátás problémája

- sarlósejtes vérszegénység (β lánc, 6. aminosav pontmutációja)

• hemoglobin: O2 és CO2 szállítás (ld. légzés) 4 globin alegység

• sejtmag nélküli, fánk alakú sejtek

- eritropoetin (EPO): O2 hiányra vesében termelıdik

- 4 fehérjelánc (globin; α2β2)

hem- hem: vastartalmú porfirinváz

• hematokrit: alakos elemek aránya a vérben (gyakorlatilag vvt-ek aránya)

A vörösvértestek "életciklusa": a hemoglobin körforgása

vérbenepében

makrofág (lép, máj, csontvelı)

vérképzés

~120 nap a keringésben

vizelet széklet

vékonybél

vastagbél

vvt pusztulás, fagocitózis

vörös csontvelı

A fehérvérsejtek (leukociták) I.• granulociták (60-80%):

• „mikrofágok”: baktériumok bekebelezése, fagocitózis, kemotaxis

• csontvelıben 9-12 nap, keringésben csak rövid ideig vannak jelen (<12h)

� neutrofil granulociták (50-70%):

• citoplazmában erıs szemcsézettség (ld. funkció)

• sejtmag erısen lebenyezett, karéjos

• magas szám: bakteriális fertızés, gyulladás, stressz, égési sérülés....

�eozinofil granulociták (<2-4%):

• parazita fertızés ellen: nagymérető sejtek megtámadása, fagocitózis

• lég-, húgyutak, tápcsatorna nyálkahártyájában

• allergiás reakciók: szemcsékbıl hisztamináz felszabadulás

• granulumokban proteolitikus enzimek, lizozim, oxidánsok

• szövettani festés alapján osztályozottak

• hízósejtekhez hasonlítanak: hisztamin, heparin és proteázok a granulumokban

• vazodilatáció: helyi gyulladási reakció fokozása

• allergiás reakciók, hiperszenzitív reakciók (rhinitis, anafilaxiás sokk)

A fehérvérsejtek (leukociták) II.• granulociták (60-80%):

� bazofil granulociták (<1%):

• monociták (2-8%):

• szöveti makrofággá alakulnak: gyulladás esetén intenzív fagocitózis

• pl. máj Kupfer-sejtjei, tüdı alveoláris makrofágjai

• magas szám: vírusos, gombás fertızés

• a neutrofilekhez képest lassabb aktiváció

• nagy sejtméret, vese vagy bab alakú sejtmag

fagocitózis

• specifikus (adaptív) immunválasz legfıbb szereplıi

� T limfociták:

- élettartam >10 év (memóriasejtek)

A fehérvérsejtek (leukociták) III.• limfociták (20-30%):

• kis méret, kerek sejtmag, kevés citoplazma

- vörös csontvelıben, majd csecsemımirigyben [tímusz] termelıdik

- sejtes válasz, vírusok és tumorsejtek ellen

� B limfociták:

� NK (natural killer) sejtek (5-10%):

- vörös csontvelıben, majd nyirokcsomóban, lépben termelıdik

- humorális válasz, ellenanyag-termelés

adaptív immunválasz

- vörös csontvelı, nyirokcsomóban, lépben fordul elı

- vírusfertızött vagy tumoros sejtek elpusztítása: perforin és proteázok termelése

természetes immunválasz

A vérlemezkék (trombociták)• csontvelıben, a megakariociták szétesésével keletkeznek, nem valódi sejtek

• 9-11 napos élettartam, 150.000-400.000 /µl

• fontos szerep a véralvadásban

A vérzéscsillapítás (hemosztázis)

1. helyi érreakció • közvetlen, reflexes vazokonstrikció• viszonylag rövid ideig áll fenn

• érfalak sérülése indukálja; egymást erısítı kölcsönhatások

• hibája: trombózis vagy vérzékenység

2. trombocita reakció

a) primer adhézió: trombocita összecsapódás, trombusdugó (fehér trombus)

b) aktiválódás, véralvadást elısegítı anyagok termelése (pl. trombin)

c) átmeneti aggregáció

A vérzéscsillapítás (folyt.)

külsı út

belsı út

érfal sérülés, szabad sejtfelszín

szabad kollagén, autoaktivációszabad alaphártya

sérült vérlemezke

szöveti faktor

Ca2+ Ca2+

protrombintrombin

fibrin szálak

fibrinogén

közös útCa2+

aktivált vérlemezke

3. véralvadás

• vérplazma fibrinogénje fibrinné alakul át: vérlemezkékkel együtt vörös thrombus kialakítása

• véralvadási kaszkádrendszer: 12 faktor, egymást követı fehérjehasítás; Ca2+, K-vitamin alapvetı fontosságú

• "belsı út": kontakt fázis, autoaktiváció –pl. üvegre kicseppentett vérben is

• igen szabályozott folyamat: alvadási folyamatokkal egyidıben véralvadást gátlóhatások is beindulnak

• "külsı út": sérüléskor szabaddá válósejtfelszín vagy szöveti faktor indítja be

• protrombin-trombin átalakulás -> fibrinogén –fibrin átalakulás

• alvadék: vérlepény (sejtek, fibrinháló) és vérsavó

4. a véralvadás leállításaa) szabályozó fehérjék inaktiválása

• trombin aktivitás megszüntetése:

b) fibrinolízis: a fibrin szálak enzimatikus lebontása

• véralvadás mesterséges gátlása:

A vérzéscsillapítás (folyt.)

• plazminogén - plazmin átalakulás; plazmin lassan megemészti a thrombust

- trombomodulinhoz való kötés

- antitrombin irreverzibilisen gátolja

- proteázok gátlása (antithrombin, heparin)

- K-vitamin antagonista (dikumarol, patkányméreg)

- Ca++ megkötés (EDTA, Na-citrát, ammónium-oxalát)

• véralvadási zavarok:- hemofília (vérzékenység): valamelyik véralvadási faktor öröklött hiánya (gyakran X kromoszómás öröklés; fıleg fiúknál)

- alvadékonyság (trombózis): magas vérlemezke szám vagy spontán trombin aktiváció; magas Ca2+ szint

A sebgyógyulás (összefoglalás)

• kötıszöveti sérülés

• fibrin és fibronektin szálak kialakulása

• vérlemezkék PDGF és TGFβ termelése

• fibrinbıl felszabadulópeptidekneutrofileket és monocitákat vonzanak

• neutrofilek baktériumo-kat fagocitálnak

• monociták makrofágokkáalakulnak

• citokinek kapillárisok benövését, fibroblasztokat aktiválják

• makrofágok citokineket termelnek

• fibroblasztok a fibrindugó helyett kollagénIII-t és hialuronsavat termelnek

• az elsıdleges extracelluláris mátrixot felváltja a kollagénI, a végleges ECM mátrix

Immunológiai alapfogalmak, vércsoportok

Immunológiai alapfogalmak• antigén: azon molekula, amelyet a szervezet ellenanyag-molekulái felismernek

• epitop: az antigén azon felszíni része, amelyhez az ellenanyag kötıdni tud

• antitest vagy ellenanyag: a szervezet által termelt, a humorális védekezésben szerepet játszó immunglobulin molekulák

• tolerancia: ha a szervezet védekezı rendszere nem reagál valamilyen anyagra

• immunizálás: a szervezet védekezı-képességének kiváltása (aktív vagy passzív)

• immunitás: a szervezet valamilyen anyag jelenlétére immunválasz kialakításával képes válaszolni

• autoimmunitás: a szervezet a saját molekulái ellen is immunválaszt alakít ki

• immunoglobulin (IgG, A, M, E, D): az antitestek különbözı típusai

Az immunválasz

antigén-független antigéntıl függıkiváltása, a válasz típusa

azonnali lassúsebessége

lecseng, memória nincs elhúzódó, memóriahossza

bır, csillók, bélmozgás, szekrétumok

nincsfizikai védekezés

szérum molekulák, szekretált anyagok

ellenanyagokhumorális elemek

fagociták (neutrofil gr., makrofágok), citotoxikus sejtek (eozinofil gr., NK sejtek)

T és B limfocitáksejtes elemek

celluláris (sejtes) humorálispasszív aktív

nem-specifikus (veleszületett, természetes) specifikus (adaptív)

szöveti sérülés •külsı hatások, patogének •belsı elhalás, autoimmunitás

kapillárisok kitágulása, permeabilitás növekedése

vérplazma a szövet közötti térbe szivárog

fagocitáló sejtek átvándorlása az érfalon, kemotaktikus hatás

fagocitózis + citotoxikus hatás

további mediátor-felszabadulás

• értágító anyagok (hisztamin, szerotonin)• gyulladás-mediátorok (bradikinin, kallikrein)• proteázok

felszabadulása

RUBOR – CALOR – TUMOR – DOLOR

A természetes (nem specifikus) immunválasz: a gyulladás

A specifikus immunválasz: az ellenanyagok

CH2 CH3

nyaki régió

szénhidrát

diszulfid kötés

• immunoglobulinok: plazmasejtek (B-sejtek) által termelt glikoproteinek

• variábilis régió: a szervezetben ~109 féle antigén felismerés! (VH és VL részeken keresztül)

• konzervatív régió: fajra jellemzı (CH és CL domének)

• 2 féle könnyő lánc (κ, λ), 5 féle nehéz lánc (α, γ, µ, ε, δ)

könnyő láncok

nehéz láncok

Az immunoglobulinok fıbb osztályai

szerkezet

szérum szint (mg/ml)

komplement aktiváció

placentán átjutás

IgM IgG IgA IgE IgD

makrofág aktiváció

jelenlét szekrétumban

nyál, váladék

tej tej tejtej

Az immunválasz kialakulása

1. antigén

immunizációt követı napok

ellena

titer 2.

antigén1.

antigén

ellena

titer 1.

antigén

ellena

titer 2.

antigén

ellena

titer LAG LOG LECSEN-

GÉSPLATÓ

antigén

ellena

titer LAG LOG LECSEN-

GÉSPLATÓ

az ellenanyag-szint változása

specificitás

elsı találkozás az antigénnel

további találkozás az antigénnel

• az Ig-termelıdés az elsıtalálkozást követı 1 héten belül indul meg, de az ellenanyag-szint lecsökken

• az antigénnel való újabb találkozás már gyors, specifikusabb és erıteljesebb immunválaszt vált ki: emlékeztetı oltás

A klonális szelekció: a „saját” és az „idegen” megkülönböztetése

1. Minden B limfocita felszínén egyféle, nagy specificitású receptor található

2. Ha egy idegen molekula (antigén) nagy specificitással kötıdik a receptorhoz, az az adott B limfocita aktiválódásához, elszaporodásához és specifikus ellananyagok termeléséhez vezet

3. A B limfocita aktiválódása során kialakuló plazmasejtek receptor-készlete a kiindulási, „anyai” receptorral azonos marad

4. Azok a B sejtek, amelyek az embrionális fejlıdés során a szervezet saját molekuláját felismerik, kiszelektálódnak - különben autoimmun reakció indul be

aktív immunizálás: az antigént erısen megkötı B limfociták plazmasejtekké alakulnak - ezek évek múlva is képesek nagy mennyiségőellenanyag gyors termelésére, ha az antigénnel újra találkoznak

Az emberi vércsoportok, vérátömlesztés

• sokféle vércsoport (>30), AB0 és Rh a legimmunogénebb

• vérátömlesztés, szöveti transzplantáció: nem alakulhat ki immunválasz a donor (adó) és a recipiens (kapó) sejtjei között

• általános szabály: a recipiens vérplazmájában találhatóellenanyagok (antitestek) nem reagálhatnak a donorból származósejtek felszínén található antigénekkel

• ha mégis:

- téves vérátömlesztéskor a donor vörösvértestjei kicsapódnak (hemagglutináció), trombózis alakulhat ki; szétesı vvt hemoglobinja mérgezı

- transzplantációkor a beültetett szerv "kilökıdik"

Az emberi vércsoportok: ABO• sejtfelszíni glikolipidek - nagy hasonlóság bakteriális antigénekkel

• minden szöveti sejt felszínén megtalálhatóak

• kodomináns öröklıdés

vércsoport

antigén a sejtek felszínén

ellenanyag (antitest) a vérplazmában

A B AB 0A antigén B antigén A és B antigén nincs antigén

anti-B ellenanyag anti-A ellenanyag

nincs ellenanyag

anti-A és anti-B ellenanyag

Az emberi vércsoportok: ABO

00, A, B, ABanti-A, anti-B-000

AB, A, B, 0AB-A és BABAB

B, 0B, ABanti-ABBB, B0B

A, 0A, ABanti-BAAA,A0A

kitıl kaphat vért

kinek adhat vért

ellenanyag a vérplazmábanantigéngenotípusvércsoport

• általános szabály: a recipiens vérplazmájában találhatóellenanyagok (antitestek) nem reagálhatnak a donorból származósejtek felszínén található antigénekkel

Az emberi vércsoportok: Rh

Rh-Rh-, Rh+csak

immunizálás után

-ddRh-

Rh+, Rh-Rh+-+DD, DdRh+

kitıl kaphat vért

kinek adhat vért

ellenanyag a vérplazmában

sejtfelszíni D (Rh+) antigén

genotípusvércsoport

• elsısorban vörös vértestek felszínén

• domináns-recesszív öröklıdés

• Rh- szervezetben csak Rh+ vérrel történı immunizálódást követıen alakul ki ellenanyag

• univerzális donor: • univerzális recipiens: 0, Rh- AB, Rh+

• Rh- szervezetben csak Rh+ vérrel történı immunizálódást követıen alakul ki ellenanyag

Az emberi vércsoportok: Rh

• megoldás: anya passzív immunizálása anti-D ellenanyaggal közvetlenül a szülés után

elsıterhesség

második terhesség

két terhesség között

Rh-anya

Rh+ magzat

2. Rh+ magzat

D (Rh+) antigének

anti-D ellenanyag

D (Rh+) antigének

• Rh vércsoport összeférhetetlenség:

Rh- anyának elsı Rh+ magzata

szüléskor magzati és anyai vér keveredik

Rh- anya immunizálódik: anti-D ellenanyag termelés

az anyai szervezet nem immunizálódik, nincs ellenanyagtermelés

következı Rh+ magzat károsodik a placentán átjutó anyai antitestek miatt

A klinikai vércsoport-meghatározás• a vörös vértestek kicsapódása (hemagglutinációja) a mesterséges ellenanyagok hatására : a vércsoport-antigének kimutatása

anti-A szérum

anti-B szérum

vér-csoport

vörösvértest (A)

A antigén

anti-A ellenanyag

kicsapódás

nincs kicsapódás

vörösvértest (A)

A antigén

anti-B ellenanyag

A légzırendszer felépítése, a légzımozgások

A légzırendszer anatómiája

• felsı légutak: orr- és szájüreg, garat

- külsı orr: csontos és porcos elemek- orrüreg: 2 üreg (orrsövény); orrjáratok és orrmandula

• beszívott levegı nedvesítése, melegítése, fizikai szőrése; immunvédelem

• szaglás

• hangképzés: rezonancia

orrüreg

felsılégutak

légcsı (trachea)

bordák

fı broncusok

bal oldali tüdılebenyek (2)

jobb oldali tüdılebenyek (3)

alsólégutak

szájüreg

- garat: száj- és orrüreg közös kivezetése

• szájüreg: ld. táplálkozás

• lágy szájpadlás: falat útjának elzárása

• nyálkahártyával fedett, izmos fal

porcos elemek

csontos elemek

kötı- és zsírszövet

orrmandula

szájüreg

orrjáratok

• alsó légutak: gége, légvezetı rendszer, tüdı

- gége

ádámcsutka (pajzsporc)

gégefedı

légcsı

pajzsmirigy

mellékpajzsmirigy (4 db)C porcok

• gégefedı: tápcsatorna és légzırendszer elválasztása; nyeléskor elzárja a légcsövet

• glottis: hangszalagok és hangrés nyelv

hangszalagokhangrés

- hangerı: légnyomás erıssége

- hangmagasság: hangszalagok feszítettsége, rezgés frekvenciája

- légcsı (trachea)

A légzırendszer anatómiája• alsó légutak: gége, légvezetı rendszer, tüdı

• nyelıcsı elıtt

• C-alakú porcos váz (üvegporc)

• csillós hámszövet

• elasztikus és rostos kötıszövet

• tracheális izom: simaizom a nyelıcsı felıli oldalon

- fıhörgık (bronchusok)• légcsıhöz hasonló felépítés

• dichotomikus (kettıs) elágazási rendszer: légcsı - alvelolusok között 23 szint

- hörgık (másodlagos, harmadlagos)

- hörgıcskék (bronchiólusok)• porcdarabok, kevés simaizom

• simaizom spirális kötegekben; támasztószövet nélkül a keresztmetszetük jelentısen csökkenhet (ld. asztma)

nyelıcsı légcsı

fıhörgıkhörgık

hörgıcskék

- légvezetékek és léghólyagocskák (alveolusok): csak itt folyik gázcsere

légzési bronchiolus

alveoláris vezeték

alveólus

alveoláris szeptum

fıhörgık

term. bronchiolus

bronchiolus

- vezetı zóna: trachea – fıhörgı (1.

szint) - hörgık (2-3.) – hörgıcskék, terminális bronchiolus (4-16.)

- kicserélıdési zóna: légzési bronchiólus (bronchioli respiratorii; 17-19.) – légvezetékek (ductus alveorales; 20-22.) – léghólyagocskák (alveolus; 23.)

• csak légvezetı funkció, gázcsere nincs

• alsó légutak: gége, légvezetı rendszer, tüdı

• ~ 300 millió léghólyagocska - összfelszín 50-100 m2

- a tüdıt kívülrıl 2 rétegőmellhártya borítja: fali(parietális) és zsigeri(viszcerális) lemez

- tüdılebenyek: 2 (bal), ill. 3 (jobb)

A légzırendszer anatómiája• alsó légutak: gége, légvezetı rendszer, tüdı

fali lemez

- mellhártyák között pleuraőr; benne savós folyadék

zsigeri lemez

jobb tüdılebeny

bal tüdılebeny

rekeszizom

pleuraőr

• nagy felületi feszültség, alacsony nyomás: hártyák összetapasztása

• hártyák oldalirányú elcsúszását segíti: könnyebb mozgás

• pneumothorax / hemothorax: pleuraőrbe levegı / vér kerül

a szétnyíló hártyák alatti tüdırész összeesik

A tüdılebenyek felépítése

terminális bronchiólus

tüdı arteriola

nyirokér

légzési bronchiólus

légvezetékek

léghólyagocska

tüdı venula

rugalmas kötıszövet

tüdı kapilláris

zsigeri lemez

alveolus

- a tüdı fala izmot nem, csak rugalmas kötıszövetet tartalmaz! -> passzív mozgás

nyirokér

A tüdıhólyagocskák (alveolusok) felépítésemonocita

rugalmas rost

kötıszövet

II. típusúalveoláris sejt

légzıhám

alveoláris folyadék + surfactant

I. típusúalveoláris sejt

makrofág

vörösvértest a tüdıkapillárisban

vörösvértest

endotél sejt

alaphártya kapi

lláris

hámszövet alap-hártyaI. alveoláris sejtszövet közötti folyadék

O2diffúzió

CO2diffúzió

I. típusú alveoláris sejt

II. típusú alveoláris sejt

• hámsejtek az alveólusok falában; gázcsere

• mikrovillusok; surfactant termelés

makrofágok

• fagocitálás, védelem

A légzıizmok

- bordaközi izmok

- rekeszizom

- hasizom

- hátizom, egyéb segédizmok

• nyugodt légzés esetén 1-2 cm mozgás (erıltetett légzésnél 300 mltérfogatváltozást elıidézı, 10 cm elmozdulás is lehet!)

• ált. csak 40/perc feletti légzımozgásoknál; kilégzést segíti

• külsı~: belégzésben, belsı~: kilégzésben vesz részt: bordák elmozdítása

• harántcsíkolt vázizom; beidegzés a gerincvelıi motoneuronokon keresztül

• a motoneuronok mőködését a nyúltvelıi légzésszabályozó központ irányítja (ld. légzésszabályozás)

• beidegzése az alsó nyaki (C3-5) gerincvelıi szegmensekbıl: háti gerincvelı sérülés esetén önálló légzés még fennmaradhat

• nyugalomban mellüregbe domborodik; összehúzódáskor ellapul

• nehézlégzés esetén belégzést támogatják

• beidegzés a háti (T1-11) gerincvelıi szelvényekbıl

A légzımozgások• a levegı áramlása passzív; az áramlás irányát a tüdı és a külvilág közötti nyomásviszonyok szabják meg

szegycsont

bordák elmozdulása

belégzés kilégzés

tüdıtérfogat nı

gerincoszlop

külsıbelsı

bordaközi izmok

rekeszizom

külsı bordaközi izmok, rekeszizom összehúzódása

tüdıben a nyomás csökken

levegı beáramlik

bordák elmozdulása

rekeszizomborda

külsı

belsıbordaközi izmok

tüdıtérfogat csökken

rekeszizom elernyedése (belsıbordaközi izmok összehúzódása)

tüdıben a nyomás nı

levegı kiáramlik

ált. passzív!

A légzımozgásokbelégzés alatti izommozgások

erıltetett kilégzés alatti izommozgások

külsıbordaközi izmok

rekesz-izom

segédizmok

belsı bordaközi izmok

hasizom +

segédizmok

mellcsont

rekeszizom

belégzés

kilégzés

Nyomásváltozások a tüdıben

nyugalomban (rekeszizom ellazult) belégzés (mellkastérfogat nı)

kilégzés (mellkastérfogat csökken)

légköri nyomás : 760 Hgmm

alveoláris nyomás : 760 Hgmm

pleura őri nyomás : 756 Hgmm

Térfogatváltozások a tüdıben

• felületi feszültség(alveolusok 50-100 m2 felszíne)

összeesés kifeszítés

• alveolusok interdependenciája (kölcsönös tágítás)

nyugodt kilégzés után éppen egyensúly áll fenn:

a tüdıszövetre kétféle hatás hat:

• a tüdıtérfogat, ill. a benne uralkodó nyomás passzívan, a légzési izmok mőködésének következtében változik

funkcionális reziduális kapacitás (FRC)

• tüdı rugalmas rostjai (passzív kilégzésben is segítenek)

• mellkas tágulása (gravitációs hatás)

• surfactant (II. alveoláris sejt terméke; felületi feszültség csökkentése)

Légzési térfogatváltozások

• áramlási vagy respirációs térfogat (tidal volume, VT): ~500 ml, egyetlen nyugodt légvétel alatt be/kilégzett térfogat

• kilégzési vagy expirációs rezervtérfogat (ERV): nıkben ~800, férfiakban ~1200 ml

• belégzési vagy inspirációs rezervtérfogat (IRV): nıkben ~1900, férfiakban ~3100 ml

• vitálkapacitás (VC): nıkben ~3200, férfiakban ~4800 ml

• funkcionális reziduális kapacitás (FRC): nyugodt kilégzés után a tüdıben maradó térfogat

• reziduális térfogat (RV): max. kilégzés után a tüdıben maradt térfogat; nıkben ~1000, férfiakban ~1200 ml

• tüdı teljes térfogata (TLC): nıkben ~4200, férfiakban ~6000 ml

max. belégzési

térfogat

max. kilégzési térfogat

mérése: spirométer, spirogram (Hutchinson)

Légzési térfogatváltozások, fogalmakstatikus paraméterek

dinamikus paraméterek (pl. 0,5 sec alatt megmozgatott levegımennyisége; FEV0,5)

• testméret, • nem, • életkor, • edzettség

• légzıizmok fejlettsége, állapota

• fizikai adottságok (mellkas térfogata)

• légzıizmok fejlettsége

• tüdıszövet rugalmassága (elasztikus rostok mennyisége)

• légutak ellenállása

- bronchiolusok simaizomzatának tónusa

• bronchodilatáció: légutak tágulása (simaizom β2 adrenerg hatás; NO)

• bronchokonstrikció: paraszimpatikus hatás; irritáns anyagok, hideg levegı, hisztamin, gyulladási mediátorok, asztma

Légzési térfogatváltozások, fogalmak

anatómiai holttér: a vezetı zóna térfogata

fiziológiai holttér:

légzési perctérfogat: 14 x 500 ml=7 l/min

alveoláris ventilláció: a tüdıben 1 perc alatt valóban kicserélt gáz térfogata:

14 x 350 ml=4900 ml/min

• nyugalmi légzésnél ~150 ml -> csak ~350 ml levegıcserélıdik

• ha összes alveolus ventillált: az anatómiai holttérrel megegyezik

• ha a ventilláció nem megfelelı: az anatómiai holttér térfogata megnı

A gázcsere alapjai, a légzési gázok szállítása

• szárazföldi gerincesek: a hatékony gázcseréhez a környezet és a sejtek közötti egyszerő diffúzió nem elég

- légutak kialakítása (melegítés, párásítás, szőrés)

- áramlás folyamatos, kétirányú biztosítása a határfelszínek mentén (légmozgás és kapilláris-keringés)

- gázok szállítása a vérben• vérplazmában, ill. vörösvértestek segítségével

Alapfogalmak

• sejtlégzés: az anyagcsere folyamatokhoz szükséges O2

felvétel és CO2 leadás folyamata a sejtekben - gázcsere

• légzés: a légzési gázok kicserélése diffúzióval

~ külsı: alveoláris levegı és tüdıkapillárisok között

~ belsı: szöveti kapillárisok és szöveti sejtek között

Alapfogalmak

szövetekvéráramlástüdı alveólus

levegı

alveólus epitélium

kapilláris endotéliumdiffúzió diffúzió

sejtmembrán

külsı légzés belsı légzés

• speciális határfelszínek: alveólus hám; kapilláris endotélium + sejtmembrán

• O2 és CO2 kicserélıdés passzív folyamat (diffúzió); sebessége függ

• az adott gáz koncentráció (parciális nyomás) viszonyaitól

• a felület nagyságától

• a diffúziós távolságtól

- a transzport irányát is megszabja!

• a gázmolekula méretétıl és oldhatóságától

parciális nyomás: a teljes gázkeverék össznyomásából az adott gázra esı nyomásérték

oldott gáz nyomása (tenziója): azonos a vele egyensúlyban lévıgázfázisban az adott gáz parciális nyomásával (hımérséklettıl függ!)

5,34013,2100tüdı véna

6,1455,340tüdı artéria

5,34013,4105alveoláris gáz

0,040,319,7150nedves levegı

0,040,321,0160száraz levegı

(%)PCO2

(Hgmm)PO2

(%)PO2

(Hgmm)

• légköri légnyomás (tengerszinten): 760 Hgmm

Alapfogalmak

A légzési gázok külsıés belsı légzés alatti

parciális nyomásváltozásai

légköri leveg ı: PO2: 160 HgmmPCO2: 0,3 Hgmm

alveolus

tüdı felé

jobb pitvar felé

bal pitvar felé

szövetek felé

alveoláris leveg ı: PO2: 105 HgmmPCO2: 40 Hgmm

oxigenált vér : PO2: 100 HgmmPCO2: 40 Hgmm

deoxigenált vér : PO2: 40 HgmmPCO2: 45 Hgmm

CO2 kilégzésO2 belégzés

szövetek : PO2: 40 HgmmPCO2: 45 Hgmm

belsılégzés

küls ılégzés

nagy vérkör

kis vérkör

monocita

rugalmas rost

kötıszövet

II. típusúalveoláris sejt

légzıhám

alveoláris folyadék + surfactant

I. típusúalveoláris sejt

makrofág

vörösvértest a tüdıkapillárisban

vörösvértest

endotél sejt

alaphártya kapi

lláris

hámszövet alap-hártyaI. alveoláris sejtszövet közötti folyadék

O2diffúzió

CO2diffúzió

Az alveoláris légzıhám felépítése

légzıhám

surfactant

alveoláris epitélium (I. típusú

sejtek)

intersticiális tér

vérplazma

vörösvértest

• respirációs (légzési) epitélium: 0,5 – 15 µm vastag, többrétegőspecializált határfelület

kapilláris endotélium

Az O2 szállítása• O2 fizikai oldódása rossz (halpusztulás, „pipálás”)

• 5 l vér nyugalomban 250-280 ml O2/min szállít, munkavégzéskor akár 4000 ml O2/min igény is lehet!

• hemoglobin (Hgb): O2 oldódás ~70x növelése

- oxihemoglobin élénkpiros, deoxihemoglobin sötét lilás-vörös (artériás/vénás vér színe)

- vörösvértestekben tárolt; csontvelıben szintetizálódik

vérbenepében

makrofág (lép, máj, csontvelı)

vérképzés

~120 nap a keringésben

vizelet széklet

vékonybél

vastagbél

vvt pusztulás, fagocitózis

vörös csontvelı

- 4 fehérje-alegységbıl épül fel (globin; felnıttben pl. α2β2)- reverzibilis O2 kötés: hem

(vastartalmú porfirinváz; Fe2+)

hemoglobin

- max 4db O2 kötés / Hgb

A hemoglobin O2 kötése- O2-kötési képességét az ún. szaturációs (telítettségi) görbe jelzi

lítet

deoxigenált vér (összehúzódó vázizom)

deoxigenált vér a szövetekben (nyugalomban)

oxigenált vér az

artériákban

• 100% telítettség: csak oxiHgb; mindegyik Hgb 4 O2-t köt

• 50% telítettség: pl. a Hgb 50%-a köt O2-t, ill. a 4 helyett 2 O2 / Hgb kötés

- az O2-kötési képessége a parciális O2-nyomástól igen jelentısen függ

• minél nagyobb a PO2, annál nagyobb a Hgb O2-telítettsége

• artériás, oxigenált vérben a Hgb ~100%-ban telített - a szöveti kapillárisokban, 40 Hgmm PO2

mellett a Hgb ~70%-ban telített -> O2 leadás történt

• fokozott izommőködés esetén a Hgb telítettsége már csak ~ 35% -> igen nagyfokú O2 leadás

- O2-kötési képességét az ún. szaturációs (telítettségi) görbe jelzi

lítet

PO2 (parciális O2 nyomás; Hgmm)

"normál" görbe"jobbra tolt"

görbe

"balra tolt" görbe

• "jobbra tolt" görbe:

azonos PO2 mellett a Hgb kevesebb O2-t köt - azaz több O2-t tud leadni

• "balra tolt" görbe:

azonos PO2 mellett a Hgb több O2-t köt - azaz több O2-t tud felvenni

O2 leadás fokozódása

O2 felvétel fokozódása

pl. a szövetekben az alacsony affinitás (azaz az alacsony O2-kötés és nagy O2-leadás) a „jó”

pl. a tüdıben a magas affinitás (azaz a magas O2-kötés és a kis O2-leadás) a „jó”

A hemoglobin O2 kötése

- a PO2 mellett számos más tényezı is befolyásolja a Hgb szaturációs görbéjét

"jobbra tolt" görbe:

"balra tolt" görbe:

• savasodás (pH �), ill. CO2 termelése(pCO2 �)

• lúgosabb környezet (pH �), ill. alacsonyabb CO2 szint (pCO2 �)

• magasabb hımérséklet (T �)

• alacsonyabb hımérséklet (T �)

lítet

görbe

"balra tolt" görbe

lítet

görbe

"balra tolt" görbe

• vörösvértestek aerob anyagcseréje(glikolízis; 2,3-difoszfoglicerát termelés �)

• vörösvértestek csökkent anyagcseréje (glikolízis, 2,3-difoszfoglicerát termelés �; ld. "vérkonzerv")

• magaslati tartózkodás

• Hgb alegységek típusa: pl. magzati hemoglobin vagy mioglobin

- a magzati O2-felvétel biztosítása

lítet

) magzati Hgb

anyai Hgb

"balra tolt" görbe (folyt.):

• a felnıtt α2β2 összetétel helyett ε és γ láncok a magzati fejlıdés során

• a placenta kapillárisaiba már részlegesen deszaturált vér kerül -azonos O2 affinitás mellett a magzat O2 ellátása nem lenne megoldott

• a magzati Hgb O2 kötési képessége az anyai hemoglobinnál nagyobb

• alacsonyabb plazma PO2 mellett is képes O2-t felvenni az anyai Hgb-tól

- izomban a mioglobin is nagyobb O2-affinitással rendelkezik, mint a Hgb: fokozott munkavégzénél nagyobb mértékő O2 leadás érhetı el az izomban

A hemoglobin O2 kötése- CO (szénmonoxid) mérgezés

• 200x nagyobb affinitás CO iránt, mint O2 iránt, így a disszociáció is sokkal lassabb

• 0,1% CO mellett a Hgb többsége már nem köt O2-t

- Fe2+ -> Fe3+ oxidáció

• kötött O2 maga is lassan oxidál

• Fe3+: methemoglobin, O2-kötésre nem képes

• methemoglobin-reduktáz (NADPH): fiziológiásan keletkezett methemoglobin folyamatos redukálása

- örökletes methemoglobinaemia: enzim mutációja, inaktiváció

- nitrát-szennyezés: fokozott oxidáló hatás, enzim nem képes visszaredukálni – csecsemıknél különösen veszélyes

Az O2 transzport károsodásaa vér O2 szállító képessége függ:

• a hemoglobin tartalomtól • a hemoglobin szaturációjától • a keringı vér mennyiségétıl

hipoxiás hipoxia: kevés az artériákban az O2

hipoxia: O2 hiány

anémiás hipoxia: kevés a mőködıképes Hgb• vérszegénység, CO mérgezés

hipovolémiás, hipotenziós hipoxia: szövetekhez nem jut el az O2

• alacsony perctérfogat, alacsony vértérfogat, érelzáródás, szívelégtelenség

szöveti hipoxia: szövetek nem tudják az O2-t felhasználni• ciánmérgezés (terminális oxidáció, O2 felvétel gátlása)

• alacsony pO2 (magas hegy)• légzıizmok elégtelen mőködése (légmell)• légzıközpont gyenge mőködése• asztma, tüdıödéma, cisztás fibrózis, tüdıtágulás, pitvari sövény hiánya

búvármerülés: 10 m-ként 1 atm nyomásfokozódás

• külsı nyomást ellensúlyozni kell -> sőrített levegı

- a gáz tágulása a tüdıvénákat szétrepesztheti, keringésbe levegıkerül (levegı embólia) - nagy mennyiség a kamrában felgyőlhet, kis buborék a kisebb ereket zárhatja el; már 5m mélységbıl is!

• mélyebb merülés: N2 helyett pl. hélium (remegés, motoros aktivitás károsodása, EEG α aktivitás csökkenés, de kognitív képességek OK)

• keszon betegség: gyors felmerülés – PN2 hirtelen csökken, buborékképzıdés (10-30 min: csuklás, fájdalom, neurológiai problémák, gerincvelıi paralízis)

• tiszta O2 toxikus (tüdı, kognitív károsodás, de motoros funkció O.K.)

• 30-40 m-ig: 80% N2, 20% O2 ; mélyebben PN2 fokozódása miatt mélységi mámor

Az O2 transzport károsodása

- kezelés: túlnyomásos kamrában

A CO2 szállítása1. fizikai oldódás: a vérplazmában elég jó (0,7 ml/l), (5-7%)

• hımérséklettıl, CO2 oldékonyságtól, CO2 tenziótól lineárisan függ

2. hemoglobin karbamino-kötés (~23%)

• egyensúlyi folyamat, függ

- PCO2-tıl (szöveti kapillárisban karbamino-Hgb, tüdı-kapillárisban CO2 képzıdés)

• CO2 diffúzió közvetlenül a vörösvértestbe

• CO2 a hemoglobin szabad NH2 csoportjával reagál –karbamino-Hgb

- Hgb oxigenáltságától (deoHgb nagyobb, oxiHgb kisebb mértékben szállítja – vénás vérben magasabb karbamino-Hgb tartalom)

Hgb CO2+ Hgb-CO2

A CO2 szállítása3. szénsavképzıdés: szállítás HCO3

- formában a vérplazmában (~70%)

• vörösvértest citoplazma: nagy mennyiségő szénsavanhidráz

CO2 + H2O H2CO3 H+ + HCO3-

szénsav-anhidráz

szövet

kapillárisfal

vér-plazma

vörösvértest

lassú

karbamino-Hgb

• vörösvértest membrán: sok Cl- / HCO3

- transzporter- passzív transzport; a keletkezıHCO3

--t kiszállítja a vérplazmába, helyette Cl--t szállít be

- klorid csere (Hamburger-eltolódás)

- katalizátor; a reakciót mindkét irányba gyorsítani tudja

szénsav-anhidráz

klorid-csere

A CO2 szállítása

szövet

kapillárisfal

vér-plazma

vörösvértest

lassú

karbamino-Hgb

3. szénsavképzıdés a szövetekben

• Cl-/HCO3- csere: a HCO3

- a vérplazmába transzportálódik, „helyébe” Cl- kerül

• a szöveti kapillárisokban a CO2 a vvt-n belül HCO3

- -tá alakul, majd a vérplazmában szállítva jut el a tüdıbe

• a vvt-n belül a Hgb megköti a keletkezı H+-t, így jelentıs a HCO3-

képzıdés

• szöveti kapillárisokban Hgb deoxigenálódik - a deoHgb viszont jobban köti a H+-t

• a HCO3- -képzıdés a Hgb

deoxigenálódásától is függ szénsav-anhidráz

klorid-csere

szénsav-anhidráz

vér-plazma

vörösvértest

alveoláris tér

légzıhám

A CO2 szállítása3. szénsavképzıdés a tüdıkapillárisokban

• a vvt-ben a Hgb O2-t köt, így a H+ disszociál –> a vvt

citoplazmábján a HCO3- szénsavvá alakul, majd disszociál

• vvt citoplazmában felszabaduló CO2 a vérplazmába, majd az alveoláris térbe diffundál

• vvt-n belüli HCO3- mennyisége

csökken –> a Cl-/HCO3--

transzporter a magas vvt Cl-

helyett a vérplazmából HCO3--t

hoz be

• vvt-n belül folyamatos CO2képzıdés, amely diffúzióval az alveoláris térbe jut

klorid-csere

Az O2 és a CO2szállítása a vérben

alveolus

tüdı felé

jobb pitvar felé

bal pitvar felé

szövetek felé

nagy vérkör

kis vérkörCO2 szállítása :• 7% fizikai oldódás• 23% Hgb-CO2• 70% HCO3

- a vérplazmában

O2 szállítása :• 1,5% fizikai oldódás• 98,5% Hgb-O2 a

vörösvértestben

tüdıkapilláris

vérplazma

vörösvértest

szöveti kapilláris

belsılégzés

küls ılégzés

A légzımőködés szabályozása

A légzés szabályozása

• automatikus légzımozgások: a gerincvelıi, légzıizmokat beidegzı motoneuronok agytörzsi szabályozása

• más idegrendszeri struktúrák közvetlenül is irányítják a légzési motoneuronokat (pl. emóciók, hangadás)

légzési ciklus:• belégzési szakasz:

• kilégzési szakasz:

- a belégzés kezdetén fokozatosan növekvı aktivitás, majd fokozatos csökkenés

- a belégzés mélysége az ingerelt motoneuronok számától és a rajtuk kialakuló akciós potenciál sorozat frekvenciájától függ (toborzás; ld. mozgás)

- ált. passzív, nincs aktív izomösszehúzódás, csak erıltetett kilégzés esetén

A légzés központi szabályozásalégzési ritmusgenerátor:

• pontos mőködésük nem ismert részletesen

• nyúltvelıben és hídban több központ

középagy

nyúltvelı

gerincvelı

pneumotaxikus központapneuziás központ

"kilégzı" neuronok

"belégzı" neuronokagytörzsi

ritmusszabályozóközpont

• nyúltvelıi be/kilégzı neuronokból induló leszálló pályák a légzıizmokat beidegzı, gerincvelıi motoneuronokon végzıdnek

• nyúltvelı: „elsıdleges” légzıközpont

� hımérséklet és vér pCO2

tartalmának emelkedése serkenti

� kilégzés alatt aktív, a belégzési neuronokat gátolja

� pacemaker aktivitás

• nyúltvelı/híd határa: belégzést gátlóközpont (Bötzinger komplex; apneuziás központ)

� a tüdıalveolusok falában lévı feszülési receptorok ingerülete serkenti

� nyúltvelıi kemoreceptorok aktiválódása és hipoxia gátolja

A légzés központi szabályozása

középagy

nyúltvelı

gerincvelı

középagy

nyúltvelı

gerincvelı

ritmusszabályozóközpont "kilégzı"

neuronok

• „belégzési” neuronok: dorzálisan és mediálisan

• „kilégzési” neuronok: ventrolaterálisan; csak fokozott kilégzés esetén aktiválódnak

A légzés központi szabályozása

középagy

nyúltvelı

gerincvelı

középagy

nyúltvelı

gerincvelı

ritmusszabályozóközpont "kilégzı"

neuronok

• híd: belégzés/kilégzés váltásátirányító központ (Kölliker-Fuse mag)

� volt „pneumotaxikus” központ

� ingerlése elnyújtott, mély belégzést vált ki

A légzımozgások központi szabályozása

nyugodt légzés erıltetett légzés

nyúltvelıi belégzı neuronokaktívak inaktívak

mellkas térfogata nı, mellüregi

nyomás csökken

nyugodt belégzés

rekeszizom, külsıbordaközi izmok

elernyednek; tüdırugalmas rostjai visszaugranak

mellkas térfogata csökken, mellüregi

nyomás nı

passzív kilégzés

rekeszizom, külsıbordaközi izmok és belégzı segédizmok

összehúzódása

mellkas térfogata nı, mellüregi

nyomás csökken

erıltetett belégzés

mellkas térfogata csökken, mellüregi

nyomás nı

erıltetett kilégzés

belsı bordaközi izmok és hasi segédizmok

összehúzódása

nyúltvelıi belégzıneuronokaktívak

rekeszizom, külsıbordaközi izmok összehúzódása

2 mp 3 mp

nyúltvelıi kilégzıneuronokaktívak

A légzıközpontra ható receptorok

• legfıbb szabályozó a vér (ill. cerebrospinális folyadék) PCO2 növekedése

pH változás érzékeléseCO2 + H2O <-> H2CO3 <-> H+ + HCO3-

• O2 szint: fiziológiásan ált. nem változik jelentısen, ezért a szervezet ált. csak igen nagyfokú hipoxiára reagál

• fı feladat: az artériás vér O2, CO2 szintjének szabályozása

� kemoreceptorok

nyúltvelıi (centrális) kemoreceptor

centrális kemoreceptorok:

• O2 szintre nem érzékenyek

• cerebrospinális folyadék (liquor, CSF) CO2(azaz H+ )- tartalmát érzékelik

• pCO2 növekedés (pH csökkenés) –> belégzési központ serkentése

• nyúltvelı ventrális felszínén, a VII. és XII. agyidegek kilépésénél

� kemoreceptorok

perifériás kemoreceptorok (glomusok)

IX. agyideg

nyúltvelı

X. agyideg

carotistestsinus caroticum

aortatestek

aortaív

fejverıér

belsı a. carotis

külsı a. carotis

• afferens rostok: gl. caroticum – n. IX (fontosabb), gl. aorticum – n. vagus

• mérik a vér O2 és CO2 tenzióját, a pH-t és a K+ szintet

pl. véráramlás csökken (vérnyomásesés vagy szimpatikus vazokonstrikció) –> pO2esik –> már a szöveti hipoxia kialakulása elıtt jeleznek

• O2 szint csökkenésével fokozódóan aktiválódnak, nem adaptálódnak

• carotis mellett és aortarégióban (~testek)

nyúltvelıi belégzési és vérnyomásemelıközpont aktiválása

� tüdı feszülési receptorai

• afferens rostok a n. vagusban – a kemoreceptorok melletti fı„visszajelzés” a légzési központba

(Hering-Breuer reflex)

• légutak falában, simaizomsejtek körül

• tüdıszövet feszülését érzékelik: minél feszesebb a tüdıfal (nagyobb a térfogat), annál nagyobb a kialakuló ingerület frekvenciája

belégzés reflexes gátlása

• CO2 belélegzése esetén elıször a légvétel mélysége nı – a feszülési receptorokon keresztüli negatív visszacsatolás engedi a légzési frekvencia fokozódását

apneuziás központ serkentése

kilégzés megindítása

A légzés szabályozása

légzıizmok

tüdı/mellkas

alveolus/kapilláris határ

szövetek

feszülési receptorok

agykéreg

gerincvelı

gátlásserkentés

idegi szabályozás

mechanikai munka

légcsere

diffúzió

centrális kemoreceptorok

CSF pH↓, pCO2 ↑

glomusokvérplazma pH↓,

pO2 ↓

nyúltvelı

belégzést gátló központ

belégzıneuronok

kilégzıneuronok

motoneuronok

n. vagus

n. vagusn. glossopharingeus

gyorsan adaptálódó receptorok• légutak hámsejtjei között, velıshüvelyő afferens axon

• irritáns receptorok: kémiai anyagok, por• fokozott ventiláció, bronchokonstrikció, nyálszekréció, köhögés

A légzést befolyásoló egyéb hatások

tüsszentés, köhögés:• orrnyálkahártya, gége, nyelıcsı és hörgık nyálkahártyájának kémiai

vagy mechanikai ingerlése

lihegés:• folyadék és hıleadás; csak a respirációs holtteret szellızteti

didergés:• légzıizmokon hideg vagy láz hatására; hipotalamikus és középagyi szintrıl a légzıközpontokra és/vagy a motoneuronokra hat

reflexes apnoé:• kellemetlen szagok, hideg zuhany, erıs zaj, éles fájdalom; nyelés és hányás alatt is (glottis záródik)

akaratlagos apnoé:• fokozott figyelmem vagy precíz kézmozgások esetén; agykérgi eredető

• hossza erıltetett belégzés utáni hiperventillációt követı O2

belélegeztetéssel növelhetı (palack nélküli merülés)

izommunka:• kezdeti szakaszban gyors ventiláció-fokozás: idegi hatás (motoros agykéreg, hipotalamusz, izmok mechanoreceptorai), majd elhúzódó, lassabb légzésnövelı hatás: reflexes, kemoreceptív hatás

• a munka után még fokozott légzés az izom „O2 adósságának”törlesztése miatt

beszéd, hangadás:• a hangszín a hangszalagok vastagságától, rezgés frekvenciájától, a hangerısség a kilégzés sebességétıl és a kilélegzett levegımennyiségétıl függ

• szájüregben további artikuláció; egyedi sajátságok

A légzést befolyásoló egyéb hatások

Ábrák

orrüreg

felsılégutak

légcsı (trachea)

bordák

fı broncusok

bal oldali tüdılebenyek (2)

jobb oldali tüdılebenyek (3)

alsólégutak

A légzırendszer felépítése

szájüreg

A légzı- és emésztı rendszer felsı szakasza

szaglóhám

orrjáratok

orrüreg

orrmandula

szájüregnyelv

csontos szájpadlás

lágy szájpadlás

nyelıcsı

gégefedı (epiglottis)

hangszalagok, hangréslégcsı

pajzsmirigyporc

állkapocs

A hemoglobin szerkezete

Élettanalap Jegyzet

Documents

Neurológia jegyzet

TBC jegyzet

teljes jegyzet

Gt Jegyzet

ökológia jegyzet

mechanizmusok jegyzet

JEGYZET - bmprojektek.kormany.hubmprojektek.kormany.hu/download/a/90/80000/Jegyzet Minősített... · JEGYZET A MINŐSÍTETT BESZERZÉST ALKALMAZÓK RÉSZÉRE a minősített adatot,

Ószöv jegyzet

Statisztika Jegyzet

Szamvitel jegyzet

HEFOP jegyzet

Válallatgazdaságtan jegyzet

Adatszerkezetek Jegyzet

Valszám jegyzet

Méréstechnika jegyzet

Jegyzet (közlekedés)

MUNKAVEDELEM, JEGYZET

Köznyezetgazdaságtan jegyzet

Biokémia — Jegyzet

Szakmai- Jegyzet