A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMJOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Í T É L E T

e-mail: itelet@jak.ppke.huXI. évfolyam, 3. szám 2008. május 5.

honlap: www.itelet.jak.ppke.hu

ae ,q muu

erat

ulas

A PPKE-JÁK legnépszerubb lapja

KURDOK

SOUTH PARK

GULYÁS LAJOS TÜNTETÉSKARRIEREXPO

VARGA CSABA R.E.M.

második oldal

Felelõs kiadó:Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,

Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta,Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila,

Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám,

Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente,Zágon Orsolya, Ziegler László

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu

Honlap: www.itelet.jak.ppke.huNyomdai kivitelezés:

Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M

A Shoa többé… (Soha többé…)

Április 16-án volt a Holocaust Emléknap. Erkölcsileg és törté-nelmileg mellékes tény, hogy ezt a napot Orbán Viktor kormányatette emléknappá – a politikai konnotációk okán mégis megemlí-tendõ. Április 16-án arra emlékezünk, hogy a magyar közösségromjain egy puccsista kisebbség felmondta a társadalmi szerzõ-dést, és a politikai nemzet egy részét etnikai alapon akarta meg-tisztítani – azaz Dunába lõni, elgázosítani. Nincs olyan ok, amely-bõl logikusan következhetnék, amelyre politikailag válaszkéntadódhatnék bármely gyilkosság. A Holocaust egy történelmi ese-mény, amely nem oka vagy okozatja a magyarországi zsidókérdésbármely vitás elemének, hanem vitáink elmérgesítõje, egyben elle-hetetlenítõje. A Holocaust után ugyan – Adorno töprengéseivelellentétben – lehet még verset írni, de a zsidókérdést a genocídiumkontextusa, a rasszizmus vádja nélkül igen nehéz újra elõvenni. Éstán lehetetlen is. És tán felesleges is. Mert magyar polgárként úgyvéljük, hogy Magyarország problémái nem a zsidóságához, hanema magyarság megkésett polgárosodásához kapcsolódnak. Ebbenpedig nem a magyar zsidó polgárság a felelõs, hanem az az úriMagyarország, amely befagyasztotta a társadalmi mobilizáció út-jait, a paraszti tömegek polgárosodásának a lehetõségeit. Így pol-gárrá a németség és a zsidóság mellett a felülrõl polgárrá szegé-nyedõ egykori nemesi réteg vált csak Magyarországon. A II. világ-háborúban, majd azt követõen, a zsidó- és németüldözésekkel az-tán sikeresen szabadultunk meg polgárságunk jelentõs részétõl,hogy aztán a maradékpolgárság a Kádár-rendszerben kontrasze-lektív módon híguljon fel. Ezt a kontraszelektív kádári polgársá-got merevítette meg a rendszerváltás permanens perspektí-vátlansága. Polgári perspektíva kell az állóháború helyett. Külön-ben egész Magyarországból Hollán Ernõ utca lesz – és egy ilyenfelállásban kényszeredetten kell a posztkommunisták mellé beáll-ni antifasisztának. A posztkommunista antifasizmus akkor fogmegszûnni, okafogyottá válni, ha nem lesz fasizmus sem. Hanem lesznek félreérthetõ jelképek, mondatok, ruhák, dalszöve-gek. Mert polgári Magyarországot nem a zsidótémák után tettkérdõjelekkel teremthetünk. A zsidókérdés megvitathatatlan – aszó minden értelmében. Ezért tegyünk pontot, s vegyünk nagy lé-legzetet. Mindkét oldalon. Mert a polgári Magyarországhoz kell azsidó polgárság. De kellünk mi is. A Holocaust Emléknap az em-lékezésé – de a tervezésé is. A zsidóság végigjárta a maga szenve-déstörténetét, hogy mára minden metavallásától megszabadulvazsidó lehessen. Bátran és magyarként lehessen az. És nekünk, ke-resztény polgároknak kell elfogadnunk õket ekként. Kiegyezéskell köztünk. A Holocaust Emléknap erkölcsi üzenete érthetõ:„soha többé”. A Holocaust egyéni üzenete az áldozatok és leszár-mazottaik számára is egyértelmû: „nem feledni”. De az egész kö-zösség számára a politikai üzenet a megbékélés szükségszerûsége.

Techet Péter

A Shoa többé... (Soha többé...) 2Barátságos mérkõzések kezdete 3Könnyû a bírónak... 3Varga Csaba – ex tunc és pro futuro 4A kritikus tömeg 4Széllel szemben... 5Telefonbeszélgetés 5A Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetrõl 6Karrierexpo 2008 6A legeslegjobb világ 7Állásbörze 7„Menjetek el innen, menjetek át szembe...” 8Próbaper május 7-én 9Felemás érzések 9Az igazság is eladó 9A South Park apológiája 10Egy elfeledett kisebbség – kurdok Törökországban 11Van barátod? 12Tánciskola a Pázmányon 12Gulácsy Lajos álomvilága 13Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról 13Albertina 14Gyógyszerjog 14CD kritika: R.E.M. Accelerate 15Egyetemi Életbe Vetített Sorsok 15Az egyházi oktatás 16A Pro Facultate díj átadása 16

T A R T A L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.itelet.jak.ppke.hu

A honlapon megtalálhatóak a nyomtatottváltozatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma.

harmadik oldal

Nem egyszer hallottam már gyakorló jogá-szoktól is, hogy könnyû a bírónak, bezzeg azügyész vagy bezzeg a védõ… Vitathatatlantény, hogy az ügyésznek számtalan nehéz fel-adattal kell szembesülnie akár egyetlen vádmegszerkesztésénél is, és a védõ dolga semegyszerû, ha minden a védence ellen szól – né-ha még maga a védenc is. De úgy gondolom,igen elhamarkodott vélemény, hogy a bírócsak ül a pulpituson, kérdezget, kap egy tény-állást, behelyettesíti az ismeretleneket és kijönaz ítélet, mint Leibniz ítéletgépénél. Ezt tá-masztja alá a követezõ, a valóságban is leját-szódott és már jogerõs ítélettel lezárt eset is.Vádlottunk 35 éves közgazdász, igen jól él(t),amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját tu-lajdonát képezõ 40 millió forint forgalmi érté-kû ingatlan és egy szintén saját tulajdonát ké-pezõ Porsche. Pár gyorshajtáson kívül nemvolt más a rovásán.A vádbeli napon éppen egy keresztelõre sietetta barátnõjével, aki mellette ült az anyósülésen.Mivel késésben voltak, a megengedett 50 km/hhelyett a szakértõ szerint 102-120 km/h-val köz-lekedett, amikor is a kanyarív végén a jelzõlám-pa piros jelzését észlelte. Azonnal lassító féke-zésbe kezdett, ám a kocsi (állítása szerint fék-rendszeri hiba miatt – ezt a szakértõ nem erõ-sítette meg) hátsó része elkezdett kifelé sodród-ni, minek következtében átcsúszott az ellenté-tes forgalmi irányú sávba, ahol belecsapódottaz ott szabályosan közlekedõ Fordba.

Vádlott könnyebb sérüléseket szenvedett, deeszméletét vesztette, a mellette ülõ nõ a balesetóta kómában van. A Ford sofõrje olyan mara-dandó fogyatékosságokat szenvedett, minekkövetkeztében elvesztette az állását (azóta semtalált újat), és mozgása jelentõsen korlátozó-dott; a Ford anyósülésén utazó nõ (a sofõr fe-lesége) a kórházba szállítás közben belehalt asérüléseibe, a hátsó ülésen utazó nõ nyakcsigo-lyatörést szenvedett, amit késõbb a szakértõmaradandó fogyatékosságként értékelt.Vádlott amint magához tért, igyekezett felven-ni a kapcsolatot a Ford sofõrjével, ám az orvo-sok lebeszélték errõl, mondván, hogy a találko-zás túlzottan felizgatná a sértettet, ami azegészségi állapotát tekintve nem volt ajánlott.Így vádlott írt egy bocsánatkérõ levelet, ami-ben felajánlotta a segítségét és a kártérítését is.Adva van tehát egy 187. § (2) bekezdés b) pont-ja szerint minõsülõ halálos közúti baleset gon-datlan okozásának vétsége, aminek a büntetésitételkerete egy évtõl öt évig terjedõ szabadság-vesztés. Vádlottunk igen súlyosan sértette mega KRESZ-szabályt , ráadásul (ha korábban nemis ilyen mértékben, de) nem is elõször. Ez a cse-lekménye egy ember halálához, és három em-ber maradandó fogyatékosságához vezetett,akik közül az egyikük azóta is kómában fek-szik. Másrészrõl viszont figyelembe kell venni,hogy a vádlott azonnali tevõleges megbánásttanúsított (a kómába esett nõ elsõ osztályú ápo-lását azóta is õ finanszírozza, a sértett sofõr-

nek felajánlotta azonnal a segítségét, igyeke-zett vele a kapcsolatot felvenni és tõle telhetõ-en a károkat enyhíteni), felelõsségét végig elis-merte, és a hatóságok munkáját segítette. Mit tegyen a bíró? Mi a helyes ítélet, ami utánnyugodt lélekkel aludhat? A forgalomban résztvevõ összes autós (köztük maga a bíró) és a tár-sadalom igénye értelemszerûen az, hogy a sér-tett sofõr bosszúszomját a bíró maradéktalanulelégítse ki – a vádlott viszont rendezett életvite-lû értelmiségi ember, aki egy rossz pillanatbanrossz döntést hozott, és emiatt õ is igen komolylelki terhet visel azóta is, és ez valószínûleg ígylesz élete végéig. Tettét megbánta, azóta is a kö-vetkezmények enyhítésével próbálkozik. Az íté-let 2 év 6 hónap letöltendõ szabadságvesztés, afelmerült 350.000 forint bûnügyi költség meg-térítése és 4 év jármûvezetéstõl eltiltás.Mivel a baleset után közvetlenül bevonták a vád-lott jogosítványát, (a bíróságok mindenki általismert elképesztõ túlterheltsége folytán) az íté-let jogerõre emelkedésekor a jármûvezetéstõl el-tiltás ideje gyakorlatilag egy hónap híján lejárt.Vélelmezhetjük, hogy egy jól menõ közgazdász-nak (drága ingatlan, drága autó…) a 350.000 fo-rint nem jelent különösebb megterhelést. Marada 2 év 6 hónap. Sok? Kevés? Az ügyész és a vé-dõ megtette, ami hivatali kötelessége volt, nyu-godtan alhatnak. A bíró vajon jól döntött? Nyil-ván. De a kérdés mindig benne lesz. És nem csakebben az egy ügyben, hanem sok száz más ügykapcsán is. Biztos, hogy könnyû a bírónak?

Kovács Bence

Könnyû a bírónak…

Két OTDK verseny közti évben hagyomány-teremtõ szándékkal közös tudományos diák-köri ülést tartott három jogi egyetem március28-án az ELTE Dísztermében. Nem sok hi-ányzott hozzá, hogy a hallgatóságon úrrá le-gyen az OTDK-kon jól megszokott szurkolóihangulat, hiszen a felszólalásokat heves vitákkövették – természetesen többnyire egyete-menként frakciókba tömörülve –, amelyekbenem egyszer oktatók is beszálltak. Most akommunikációs jogok voltak napirenden,amelyek a közelmúlt eseményeinek fényébenrendkívüli aktualitással bírtak. A program az Országgyûlési Biztosok Hivata-lában kezdõdött, amelynek keretén belül arésztvevõk megismerhették a biztosi munka-módszereket, illetve a folyamatban levõ pro-jekteket.Az eseménynek otthont adó ELTE Díszterempogácsákkal, valamint forró kávéval történtfelszerelését követõen – õsi Pázmányos zász-lók büszke és ünnepélyes jelenlétében – meg-kezdõdött a konferencia. Az esemény megnyi-tásaként Dezsõ Márta az ELTE tanszékveze-tõ asszonya kifejtette abbéli reményét, hogyaz ülés az egyetemek tudományos együttmû-ködését erõsíti majd. FelszólalásábanChronowski Nóra tanszékvezetõ asszony(PTE) megemlékezett a korábbi években aPázmány és Pécs Alkotmányjogi Tanszékei kö-zött kialakult jó viszonyról, amelyet a gyakori

kölcsönös meghívások tanúsítanak. VégülSchanda Balázs egyetemünk dékánja felhívtaa figyelmet az OTDK-k közti idõszakok lehe-tõségeire, az ehhez hasonló „barátságos mér-kõzések” tudományos eredményeire.Az elsõ téma, a gyülekezési jog felelõse a PécsiAlkotmányjogi Tanszék volt. A megszokott be-vezetõ gondolatokat követõen a heves vitákatkiváltó javaslatok következtek. A pécsi kollégagondolataira (úgy, mint a gyülekezõk arceltaka-rása, azonosító nélküli rendõrök intézkedései,békés zónák kialakítása stb.), egyetemünk ötöd-éves hallgatója, Berkes Lilla reagált. Válasza fe-lért egy vitaindító gondolattal – a német Alkot-mánybíróság gyakorlatát is megismerhettük –,így a téma tárgyalásának csak a késve megkez-dett kávészünet vetett véget.A második téma felelõse a Pázmány volt, s en-nek megfelelõen Sabjanics István (IV. évf.) tar-tott referátumot a gyûlöletbeszédrõl. A vita mo-derátora Hajas Barnabás tanár úr volt. A külön-bözõ szabályozási kísérletek, illetve a vonatkozóAB határozatok bemutatása után ismertette vé-leményét az elõadó, amely szerint a megfelelõszabályozást a büntetõjogon kívül kell keresni.A korreferátumok elmaradtak, de az elõadástkövetõ vita eloszlatta hiányérzetünket.Az utolsó vitaindító elõadásban a közszerep-lõk bírálhatóságával kapcsolatban fejtette kiálláspontját az ELTE hallgatója, amelyre Tõ-zsér Tamás (II. évf.) készült részünkrõl korre-

ferátummal. A téma rendkívül gyümölcsözõ-nek bizonyult, hiszen az elõadás bírálatán túl-lépve a heves véleménycsere újabb és újabb te-rületekre tévedt. Az elõadó témavezetõjét,Fleck Zoltánt is megszólították a vitában, demellette Dezsõ Márta tanszékvezetõ asszonyis kifejtette véleményét.A közös TDK zárásaként – immár este hatkor– a résztvevõk a közeli Építész Pincében pi-henhették ki a tudomány fáradalmait egy ízle-tes vacsora elfogyasztása közben. Az ültetésirend – a Pázmány-Pécs közös TDK ülések ha-gyományainak megfelelõen – a lehetõ legve-gyesebb volt, amely sem egyetemre, sem tudo-mányos fokozatra nem volt tekintettel. A célaz ismerkedés volt. A vacsora közbenChronowski Nóra tanszékvezetõ asszony po-hárköszöntõt mondott, amelyben a szervezés-nek (Hajas Barnabás – PPKE, Lápossy Attila– ELTE) címzett köszönet mellett kifejezteazon szándékát, hogy jövõre Pécsre várják amásik két résztvevõt, remélhetõleg kiegészül-ve Debrecen, Szeged és Miskolc TDK-ival.Az esemény alapját a Pázmány és Pécs közöttmeglévõ régi jó viszony jelentette, azonban arésztvevõk körének szélesítését mi kezdemé-nyeztük. A Pázmány Alkotmányjogi TDKhallgatóinak és a tanszék oktatóinak reményeiszerint az elhintett mag termést hoz majd, éslesz folytatása a „barátságos mérkõzéseknek”.

Deák-Varga Katalin – Várnai László

Barátságos mérkõzések kezdete

negyedik oldal

Varga Csaba – ex tunc és pro futuroÁprilis 17-én átadták a Varga Csaba Professzor Úr számára készült Emlékkönyvet

A Critical Massrõl (CM) pár évvel ezelõtt hallottam elõször, tavaly végre sikerült is részt vennem benne. Nagy él-mény volt! Magyarországon elsõként 2004. szeptember 22-én, az Autómentes Nap alkalmából került megrendezés-re a „Critical Mass Budapest” nevet viselõ demonstráció. Az Amerikából elterjedt angol nyelvû szó jelentése („kriti-kus tömeg”) arra utal, hogy a nagy autóforgalom miatt a kerékpárral, vagy akármilyen más nem motorral mûködõközlekedési eszközzel közlekedõk, csak egy bizonyos tömeg esetén vehetik át a hatalmat az utakon. Az elsõ ilyen el-nevezésû felvonulást 1992 õszén szervezték meg San Franciscóban, elõször csupán 48 résztvevõvel. Késõbb egyrejobban elterjedt és népszerû lett a rendezvény, ezen felbuzdulva más országok nagyvárosaiban is megrendezésre ke-rült. Itthon második alkalommal 2005. április 22-én, a Föld Napja alkalmából találkozhattunk a rendezvénnyel, aholmár tízezren vettek részt, ami egyúttal az ország történetének egyik legnagyobb civil, politikától független demonst-rációja volt. 2005 után már nem csak Budapesten, hanem más nagyvárosokban (Debrecen, Gyõr, Pécs, Szeged) is zaj-lottak kerékpáros megmozdulások. Egy évre rá, már majdnem 30 000 fõ biciklizett, és a budapesti CM-ek történel-mében elõször a köztársasági elnök, Sólyom László is részt vett a felvonuláson. Zágon Orsi

Az ELTE és a Pázmány közös szerkesztésé-ben született mû azonban mégis formabontóalkotás – hasonlóan az ünnepelthez. Mert mígmás jogtudós esetében egyértelmû az életmû-vük fõ csapásiránya, addig Varga Csaba a jog-elmélet valamennyi területén kiemelkedõt al-kotott, nem egyszer elsõként a hazai jogtudo-mány mívelõi közül, így emlékkönyvében iskénytelenek voltak a szerkesztõk lemondanibármiféle témakorlátról, s szabad teret enged-ni Varga Csaba tisztelõinek. Ezért jegyeztemeg humorosan Király Miklós egyetemi do-cens laudációjában, hogy Varga Csabát értõmódon igazából csak önmaga tudná értékelni.A humoros megjegyzés azonban sajnos lesújtóvéleményt fejez ki hazai jogtudományunkról,ahol Varga Csaba szabad gondolkodása ésnemzetközi kitekintése nem egyszer értetlen-ségbe ütközik. Ahogy az ünnepelt egyik köny-vének értõ recenzense szomorúan konstatál-hatta az áprilisi Valóságban: „Varga Csabaéletmûvét – annak ellenére, hogy igencsak vál-tozatos és végtelenül bátor felvetésekkel kom-munikálja a honi mesterek felé az abszolút

»cutting-edge« atlanti-an-golszász jogfilozófiát is – amagyar jogbölcseletbenténylegesen, tehát érzéke-nyen és értõn még senkisem olvasta végig”. De(sajnos) az emlékkönyvtartalma is formabontónakszámít a magyar jogikönyvkiadásban – itthonui. ritka, hogy egyFestschrift valóban eredetigondolatiságú, s kizárólagidegen nyelven születetetttanulmányokat tartalmaz-zon. A szerzõ életútját is-merve azonban mindeztermészetes. Varga Csabaéletmûve a nemzetközijogelmélet szerves része, s ahogy Király Mik-lós mondta, „Tokióból, Stockholmból vagySzöulból érkeznek rá reakciók”. A könyvegyik szerkesztõje, H. Szilágyi István egyete-mi docens is az életút nemzetköziségére hívtafel a figyelmet. Mindez Varga Csaba számárahatalmas tapasztalati anyagot, ismertséget éstudományos magabiztosságot biztosít – merttudja, hogy amit mond, az nem félemeleti tan-széki szobákban foszlik szét a dohányfüsttel,hanem a világ jogtudományának figyelme ál-tal kísért. Varga Csaba életútja már ma is ke-rek. A jogelmélet valamennyi területét bejár-hatta, kutathatott, taníthatott, de szellemi éstesti frissessége okán – amit mindenkor ironi-kus hangvétele, tudományos dolgozatainakma is születõ nagy száma bizonyít – bízha-tunk benne, hogy a Tanár Urat – aki sokakszámára a „VéCsé” vagy a „VaCsa”, a titkostippnek számító „csodabogár” a második eme-letrõl – a jövõ jogászgenerációi is még megis-merhetik. Mert nem csak tudást, de egy élet-szemléletet ad át õ, anélkül, hogy a patetikussemmit mondás, az öreguras magamutogatás,az érdemtelen önfényezés – oly sokaknál lát-ható – szánalmas hibájába beleesnék. VargaCsaba relativizmusa, örök kritikus alapállásanem a semmibe, hanem pont a lényegbe fut ki.Mindennél beszédesebb példa erre az a törté-net, amit Schanda Balázs dékán úr osztott

meg a hallgatósággal. Amikor létrejött Egye-temünk, már lezajlottak a felvételik, így az el-sõ évfolyam a más egyetemekre felvételt nemnyert hallgatókból rekrutálódhatott csak. So-kakban felmerült a gondolat, hogy nem árta-na azon az alapon válogatni az új hallgatók kö-zött, hogy kinek van protekciója. Ugye, meny-nyire ismerõs ötlet ez itt, Kelet-Európa síksá-gain? Az alapítók közül Varga Csaba azonbanhatározottan nemet mondott erre. Mert ilyenember õ. Ahogy magánál, úgy másnál sem arangot tartja fontosnak, hanem a teljesít-ményt. Magányos lehet a Tanár úr a hazai pá-lyákon ezzel az erkölcsi tartással. Varga Csabazárszavában sem önmagát, hanem hivatásávalszolgált tudományát emelte ki, rámutatva ar-ra, hogy az elkészült vaskos munka a hazai ésnemzetközi jogtudomány együttmûködésénekkiváló példája – pedig a példa igazából magaaz ünnepelt. Életútjával, szellemességével,félszavaival, hümmögéseivel, többsoros mon-dataival, szivarjával, selyemsáljával, kritikailátásmódjával, szellemi kalandorságával, bá-torságával, vitriolos megjegyzéseivel,témagazdag munkásságával, humorával, fi-gyelmességével, hatalmas tudásával. Isten éltesse hát a Tanár Urat – ex tunc és profuturo egyaránt.

Techet Péter

Varga Csaba nem most hatvanöt éves, deaz angol királynõ születésnapját is tör-vény határozza meg, így a magyar jogtu-domány is megengedhette magának,hogy idénre készítse csak el Varga Csabaemlékkönyvét. Hiszen a jogtudománynem ténytudomány, így idõképének semkell igazodnia a fizikális idõ lineari-tásához. A jogban sok minden megtörtén-het, mert belõle semmi sem következikalternatívátlan szükségszerûséggel. A jogban a fõszerepet az emberi akarat,az emberi tényezõ játssza. Varga Csabajogelméleti munkásságának egyik legfon-tosabb üzenete ez az ontológiai felisme-rés, így az ünnepelt is bizonyosan elfo-gadta ex tunc hatályú ünneplését. Április17-én aztán végre átadásra került a szá-mára készült Festschrift (TheatrumLegale Mundi), amely formailag és finan-szírozását tekintve a Péteri Zoltán emlék-könyvével (Ius unum, lex multiplex) indu-ló sorozat része.

A kritikus tömeg

ötödik oldal

Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.

[Telefoncsörgés]- Halló!- Jó napot kívánok! A Magyar Állam GSM nevében telefonálok. Sze-

retném felhívni az Ön figyelmét legújabb szolgáltatásunkra. Érdekelné?- Hát… az attól függ, mirõl lenne szó.

- Nagyszerû! Akkor elmondom röviden: szolgáltatásunk megrende-lõi a jövõben, ha valamilyen bûncselekményt látnának, csak tárcsázzáka 112-t, és munkatársaink rövidesen a helyszínre érve azonnal az elkö-vetõ nyomába erednek. Amennyiben elkapták, rögtön megbilincselikés bíróság elé állítják – természetesen a törvényeknek megfelelõ eljáráskeretében. A csomag kiterjed az egész bírósági eljárásra és az azt kö-vetõ végrehajtásra is!

- Értem. És mi a helyzet akkor, ha külföldön vagyok? Akkor isigénybe vehetem ezt?

- Természetesen. Cégünk mindig a rendelkezésére áll, még külföld-ön is. Persze akkor a helyi szolgáltatók által megadott számon lehetcsak ezt elérni és az ottani munkatársak fognak kiszállni Önhöz. Debiztosíthatom, hogy õk is olyan készségesek lesznek, mint a mieink.

- Hmmm, nem is hangzik rosszul.- És ez még nem minden, a legjobbról még nem is szóltam! Minden

tömegtüntetés esetén betelefonálóink automatikusan egy nyereményjá-ték részeseivé válnak. Ha sikerül bukósisakos munkatársaink közül ki-szúrnia azt a párat, aki nem visel azonosítószámot a sisakján, nyeremé-nye a már a helyszínen átadott tökönrúgástól kezdve akár több év fel-függesztett is lehet!

- Meggyõzött. Szeretném megrendelni a csomagot. De… mi is a neve?- Igazság-szolgáltatás.

Konta Balázs

Telefonbeszélgetés

Sokszor elgondolkodva nézem a suli elé begör-dülõ diáktársaimat, és miközben a kicsapódókocsiajtó elõl próbálok elugrani, kezdem meg-érteni fõpolgármesterünk helyzetét. Hiszenhová is lenne ez a sok szegény huszonéves, hanem saját autójában állhatna a dugóban a kör-úton, hanem esetleg másik 60 társaságában él-vezné a Rákóczi úti ingyen hullámvasutat.Nem is lehet elvárni Budapest lakosságának40%-ától, hogy lemondjon lételemérõl, az autó-val nem rendelkezõ nyavalyás 60%-nak azonképtelen igénye miatt, hogy levegõt szeretnekapni. Én tudom, ez presztízskérdés, meg ne-hogy már emberek mellett kelljen állni, hiszenaz olyan undorító. Elképzelni se merem (fõpolgármesterünk se),mi lenne itt, ha bevezetnék a dugódíjat. Vége-hossza se lenne a tüntetésnek. Hiszen a behaj-tási díj se jött be, már törvénytelennek is nyil-vánították köszönhetõen a fuvarosok lobbijá-nak. Ez persze egyszerûbb, mint befejeznivégre az M0-t. Nem így Stockholmban, ott aválasztópolgárok népszavazáson döntöttek abevezetésrõl. A forgalomarányos (a csúcsfor-galom óráiban a legmagasabb) útadó 22-25 szá-zalékkal csökkentette a belváros jármûforgal-mát, 15 százalékkal a légszennyezést, károsközgazdasági hatást (például a belvárosi üzle-tek vevõinek elpártolását) pedig nem sikerültkimutatni. Az elv támadhatatlan: aki autójávalbehajt a városba, többletterhet okoz a társada-lomnak (lebénítja a forgalmat, szennyezi a le-vegõt, zajt csinál stb.), méltányos tehát (hamár jogi egyetemre járunk), hogy a finanszí-rozásba is beszálljon. Budapesten az év 160napján van egészségügyi határértéket megha-ladó szmog, ami elég messze van az Uniósmegengedett 35 naptól. Sajnos már levegõ-szennyezettség mérõre se telik. A Ferenc kör-út- Üllõi úti mérõ már évek óta ugyanazokat aszázalékokat mutatja, egyszer ugyan véletle-nül beállították, majd gyorsan ki is kapcsol-ták, nehogy megijedjenek az emberek. A legújabb próbálkozás sem járt nagyobb si-kerrel. A „Zöld zóna” bevezetésére tett kétség-

beesett kísérlet a jog útvesztõjében veszett el.Fodor Gábor megerõsítette ugyan, hogy akörnyezetvédelmi és az egészségügyi tárcánálmár dolgoznak azon a jogszabály módosítá-son, amellyel idén bevezetik a szálló por kü-szöbértékét. Ráadásul Demszky Gábor hozzá-tette, hogy üdvözlik és támogatják ezt a jog-szabály-módosítást, amellyel hatékony intéz-kedéseket tehet a fõvárosi önkormányzat abudapestiek egészsége érdekében. Ugyan a Bu-dapesti Környezetvédelmi Program már ta-valy intézkedéseket irányozott elõ a levegõ-szennyezettség csökkentése érdekében, de aszándéknál tovább még nem jutottunk.A beígért jogszabály módosítások sorát a gép-kocsik környezetvédelmi felülvizsgálati rend-szerének újra szabályozása nyitná, amire a ter-vek szerint év végéig sor is kerül. Ezt követnéa KRESZ megújítása jövõ év elején. A Zöld zó-nába csak olyan jármûvel lehetne behajtani,melyek a környezeti felülvizsgálatot igazolózöld vagy sárga matricával rendelkeznek. Atilalmi jelzõtáblák közé bekerülne a sok lég-szennyezõ anyagot kibocsátó gépjármûvek be-hajtását tiltó tábla. Az államtitkár úr szerint(KvVM) a Zöld zóna a légszennyezés megaka-dályozásának csupán egyik eleme, amely „na-gyon komoly elõnyökkel és felelõs gazdaságidöntések végiggondolásával jár”. A jelek sze-rint alapos végiggondolásnak lehetünk majdantanúi. A szennyezettség elleni küzdelem többi,fajsúlyosabb eleme, minden bizonnyal a tö-

megközlekedés leépítése, hiszen ez az egyet-len, aminek ténylegesen neki állt a fõváros aközlekedésügyben. Örvendetes, hogy április 9-10-én Budapestentartotta ülését az IPCC (az ENSZÉghajlatváltozási Kormányközi Testülete),csak hajszálnyival lemaradva a BKV sztrájk-ról. Még a végén nem tartaná Rajendra K.Pachauri, az IPCC elnöke Magyarországot aklímaváltozás élharcosának. Visszatetszõnektartom, hogy miközben környezetvédelmi mi-niszterünk gáláns meghívásának eleget téve, avilág kiváló tudósai az üvegházhatású gázokokozta iszonyatos katasztrófák elhárításánaklehetõségét keresik, kormányunk pont ezenanyagok mennyiségének növelésére törekszik.Gondolom senkinek nem újdonság, hogy a ki-pufogógázban nagy arányban elõforduló CO2és az O3 (ózon) üvegházhatású gáz. Azt is min-denki tudja (kormányunk is), hogy a tömeg-közlekedés leépítésével megugrana az autókszáma, de hát olyan jó érzés egy Nobel-díjasszervezet ülésének otthont adni. Tény 1: Budapest a kontinens legszennyezet-tebb nagyvárosai közé tartozik. Évente két-ezer ember hal meg porszennyezettségtõl, to-vábbi százezer budapesti, pedig orvosi keze-lésre szorul. Az asztmás megbetegedések szá-ma tízszeresére emelkedett az elmúlt két és félévtizedben, és háromszor több a tüdõrákos. Tény 2: A BKV kimutatása szerint a közleke-dési vállalat a budapesti közlekedésbõl eredõlevegõ-szennyezettség mindössze 6 százaléká-ért felelõs, míg a tehergépkocsik 34, a sze-mélygépkocsik, pedig 60%-ban felelõsek érte! Tény 3: 22 km/h-ra csökkent az autók átlagse-bessége, míg a tömegközlekedés keringési át-lagsebessége 21 kilométer/óra.Lassan már minden értekezésem végén arra azálláspontra jutok, hogy diáktársaim, mintegyének tevõleges hozzájárulását kérem kör-nyezetünk és egészségünk (!) megóvása érde-kében. Eljön vajon az az idõ, amikor végreközpontilag is tesznek valamit?

Horvátth Sarolta

Széllel szemben…?

hatodik oldal

A Deák Ferenc Továbbképzõ Intézetrõl

Pályakövetési felmérésekbõl is tudjuk, hogy ahagyományos jogászi pályák telítettsége miatta friss diplomásoknak csak egy töredéke tudklasszikus jogászi munkakörben elhelyezked-ni, nagyobb részük más területeken, nem ke-vesen a közigazgatásban próbálják hasznosíta-ni jogi oklevelüket. Azon jogászok számára,akik vállalva a verseny kockázatát az egyreszûkülõ piaci lehetõségekkel kecsegtetõ jogipályán maradnak, kötelességünk biztosítani aszakmai tudás elmélyítésének különbözõ kere-tek között történõ lehetõségét: ez az újraala-kult és az elmúlt 15 évben a hazai jogászképzésjelentõs szereplõjévé vált Pázmány Péter Ka-tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka-rának a továbbképzésekkel kapcsolatos leg-fontosabb célkitûzése és feladata, amelyet azintézmény Deák Ferenc Továbbképzõ Intéze-tének keretei között valósít meg.A szakirányú továbbképzés szervezésének ál-talános feltételeirõl szóló 10/2006. (IX. 25.)OKM rendelet a felsõfokú szakirányú tovább-képzések újbóli nyilvántartásba vételének kö-telezettségét írta elõ. Ez a kötelezettség jó al-kalmat kínált arra, hogy az egyes szakok kép-zési és képesítési követelményeit újragondol-juk, a jogi környezet és a szabályok változása-ira figyelemmel a szükséges átalakításokat,ahol ez indokolt volt, elvégezzük. Ennek ered-ményeként ez év szeptemberétõl megújult tar-talommal és keretek között hirdeti meg a to-vábbképzõ intézet a kurzusait. A legszembetû-nõbb változás szinte valamennyi képzésünketérintette: a szakképzés teljes óraszámának mi-nimális csökkentése mellett a korábbi 4 sze-meszter helyett 3 félévbe tömörítettük a tan-anyagot, ezáltal az oklevél megszerzéséhezszükséges idõ lerövidül, a képzésen való rész-vétel tervezhetõbbé válik. Az intézet új képzések folyamatos bevezetésé-vel is igyekszik megfelelni a piaci elvárások-nak, pl. önálló versenyjogi és sportjogi, illetvea büntetõjoggal foglalkozó jogászok számárahiánypótlónak bizonyult kriminalisztikai szak-jogász képzõ programjaival.Képzési kínálatunk kialakításakor figyelem-mel voltunk arra is, hogy egyre növekszikazoknak az alapvetõen nem jogi végzettségetigénylõ munkaköröknek, foglalkozásoknak aszáma, amelyek alapszintû jogi ismeretekmegszerzését feltételezik. Míg a felsõfokú szakirányú továbbképzésekelsõsorban a szakosodást szolgálják, a Deák

Ferenc Továbbképzõ Intézet által szervezettszaktanfolyamok és konferenciák a napi mun-kához jelentenek segítséget a gyakorló jogászszámára. Ezek a rövidebb lélegzetû, munkamellett is könnyen elvégezhetõ kurzusok a ko-rábban megszerzett jogi ismeretek folyamatosfrissítését célozzák. Gazdag kínálatunkról awww.jak.ppke.hu/deak honlapon tájékozód-hatnak az érdeklõdõk.A szakvizsga elõkészítõ tanfolyamainkkal el-sõsorban volt hallgatóinknak szeretnénk segít-séget nyújtani ahhoz, hogy eredményesen sze-repelhessenek a hatalmas joganyagot felölelõszakvizsgákon, de képzéseinken számítunk amás karokon oklevelet szerzett kollégák rész-vételére is.Bár továbbképzéseink tudatosan gyakorlat-központúak, az elméleti alapok megszerzésétés erõsítését is szolgálják. Az oktatók egy ré-sze a jogalkalmazás, illetve jogalkotás speciálisterületének elismert szaktekintélyei, másfelõla Kar saját oktatóinak többsége gyakorló jo-gászként, komoly jogalkalmazói tapasztalattala háta mögött szerezte meg tudományos foko-zatát és így vesz részt a posztgraduális egyete-mi oktatásban, magas színvonalú, komplex tu-dás megszerzését biztosítva ezzel a hallgatókszámára.További sajátossága a Karon folyó képzések-nek, hogy az intézmény világnézeti elkötele-zettségének következményeként anélkül, hogymeggyõzõdését bármilyen formában ráerõltet-né akár az oktatókra, akár a hallgatókra, fo-lyamatosan törekszik arra, hogy az igazságrólalkotott felfogásán és értékrendjén keresztülszemlélje a jog fejlõdését, a jogintézményekmûködését, a gazdasági és a társadalmi viszo-nyok egyes területeinek szabályozását, ebbena szellemben reflektáljon rájuk, és így is oktas-sa õket. Így teljesülhet a Kar jelmondata: „Iustum,aequum, salutare!”, egyben ezzel tesz eleget atársadalom azon elvárásának, hogy az intéz-mény olyan - szakmailag jól felkészült - jogá-szokat képezzen, akiknek munkája által a jognem csupán a társadalom kiszolgálója, hanema közjó értéktartalmat hordozó eszközévé vá-lik. Reméljük, hogy a 2008/2009-es tanévre meg-hirdetett képzési kínálatunk felkelti érdeklõdé-sét és hamarosan Önt is hallgatóink sorábanköszönthetjük.

Szalai Márta

A felsõoktatásban az elmúlt években lezajlott átalakítás a jogász alapképzés hagyo-mányos rendszerét érintetlenül hagyta. Következésképpen a szakosodásra, azaz ajogalkalmazás egy-egy speciális területének elmélyült ismeretét jelentõ szakképesí-tés megszerzésére változatlanul felsõfokú szakirányú továbbképzések keretében nyí-lik csak lehetõség.

Karrierexpo2008

A pályázatban elõírt követelményeknek megfe-lelõen ismét áprilisban tartotta immáron máso-dik közös állásbörzéjét a Károli Gáspár Refor-mátus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karaés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- ésÁllamtudományi Kara. A 2007-es börzéhez ké-pest némi változásokkal így ismét közös ren-dezvényen vehettek részt a két kar dolgozói éshallgatói, valamint az egyéb érdeklõdõk.A két kar a tél folyamán intézte a cégek és aprogramokon részt vállaló személyek postai éselektronikus úton történõ meghívását. AzEEKI két karon mûködõ irodája külön-különegyeztetett a kar egyéb szervezeteivel, mint pél-dául a dékáni vezetés vagy a Hallgatói Önkor-mányzat. Az április 1-2-ai rendezvényen 25 kiál-lító cég, a jogi hivatásrendek és a magánszektormagas beosztású jogi képviselõi valamint szá-mos egyéb szakember jelent meg, az érdeklõdõhallgatói és külsõs létszámot pedig többszáz fõ-re becsülik a szervezõk. A kétnapos program el-sõ része a Károli Gáspár Református EgyetemÁllam- és Jogtudományi Kar újpesti épületébenvolt. Itt különbözõ felnõttképzési programokmutatták be programjukat és koncepciójukat.A második nap jelentette a konkrét, standosmegjelenéssel bíró állásbörzét, amely a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam-tudományi Karának legnagyobb, elsõéves elõ-adójában volt. A reggel 9 órakor kezdõdõ ese-ményen elõször a kiállítók, majd a kar hallga-tói és egyéb érdeklõdõk töltötték meg a teret.A standokon megjelentek tanácsadó cégek,ügyvédi irodák, a közszféra képviselõi, ban-kok és más kiállítók, de nagy népszerûségnekörvendtek a különbözõ, reprezentációs céltszolgáló kóstoltató helyek is. A börze kiválókiegészítõ szolgáltatásokat is tartalmazott. Amegjelentek pszichológushoz, grafológushozés humánpolitikai szakemberhez is kérhettekidõpontot, ahol önismereti tanácsokat és írás-szakértõi analízist is kaphattak, illetve próbaállásinterjún vehettek részt. A standokon zaj-ló programokat két kerekasztal-beszélgetéstette változatossá. Az elsõn – Schanda Balázs,a PPKE-JÁK dékánjának moderálásával – ajogi hivatásrendek vezetõi találkoztak, és vi-tatták meg egymással, hozták a közvéleménytudtára a ma végzett jogászok klasszikus jo-gászi pályákon való elhelyezkedésének lehetõ-ségeit. A másodikon – Szalai Márta, a DFTIintézetvezetõjének moderálása mellett – a pi-aci réteg nagyvállalatainak jogi irányítói be-szélgettek a mai pályakezdõk elhelyezkedésinehézségeirõl, lehetõségeirõl.

Sergõ András

hetedik oldal

Ki tud többet az Állásbörzérõl?(Karrier játék nyereményekért)

Hamarosan induló játékunkban az április elején megrendezett állásbörzérõl faggatjuk hallgatóinkat.

Aki helyesen kitölti, majd az Karrier Irodában (I. em. 137 - a TO fölött) leadja az Ítéletlelõhelyeken található kérdõívet, értékes nyereményben részesül.

Sorsolás a Pro Facultate-napon (május 8.)

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi KaránakDeák Ferenc Továbbképzõ Intézete

Szakmai napokat hirdet az alábbi területeken:

2008. május 9, június 6-7.„A közbeszerzési eljárás gyakorlata” – 6 óraElõadó: Dessewffy Anna ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó

2008. május 23.„Érvénytelenség jogkövetkezménye, törlési perek” 6 óraElõadók: Farsangné Czukor Judit, bíró (Fõvárosi Ítélõtábla),

Németh László, bíró (Fõvárosi Ítélõtábla)2008. május 30.„A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” (elektronikus cégbejegyzés)-6 óraElõadó: Vezekényi Ursula, Legfelsõbb Bírósági tanácsvezetõ bíróA hatórás elõadások ára 20.000 Ft + ÁFAA nyolcórás elõadások ára 26.000 Ft + ÁFAPázmányos fõállású oktatók illetve Pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000 Ft + ÁFA re-gisztrációs díjat fizetnekVolt Pázmányos alapképzéses hallgatók, posztgrad. képzés volt, illetve jelenlegi hallgatói 10 %kedvezményben részesülnekEgy elõadáson csak egyféle kedvezmény vehetõ igénybe!!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi KaránakDeák Ferenc Továbbképzõ Intézete

Jogász végzettségûek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következõ felsõfokú szakirányútovábbképzéseket hirdeti meg:

• Európa jogi szakjogász (magyar és angol nyelvû)• Gazdasági büntetõjogi szakjogász• Ingatlanforgalmi szakjogász• Kereskedelmi jogi szakjogász• Környezetvédelmi szakjogász• Kriminalisztikai szakjogász• Sportjogi szakjogász• Szabályozási (kodifikátor) szakjogász• Társasági szakjogász• Tõkepiaci és bank szakjogász• Versenyjogi szakjogász

Nem jogász végzettségûek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következõ szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg:

• Jogi szakokleveles gazdasági szakember • Jogi szakokleveles egészségügyi szakember• Környezetvédelmi jogi szakirány• Jogi szakokleveles sportszakember• Kriminalisztikai szakokleveles rendvédelmi szakember

Jelentkezési határidõ: 2008. július 15.Információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképzõ Intézet,1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-30. Tel: 4297200/342 vagy 4297224, és 2665286Internetcím: www.jak.ppke.hu/deak

A legeslegjobbvilág

Jogász-expo, Állásbörze, Karrier-expo, stb. idénkijutott nekünk, joghallgatóknak is az állásaján-latokból, potenciális gyakorlati helyekbõl. Ka-runkon és valamely érthetetlen okból az ELTÉ-n is (csak nagyobb hírveréssel) ugyanazon a na-pokon mutatkoztak be a cégek. Lelkesedésem-ben mindkettõn körülnéztem, és annyi prospek-tust összegyûjtöttem, hogy máig hordom a sze-lektívbe. Megvallom az I. elõadóban felhúzott„kiállítást” élvezetesebbnek tartottam, mint azELTE aulába bezsúfolt híres ügyvédek összejö-vetelét. Persze ehhez nagyban hozzájárult egybizonyos helyben sütöde fényes ötlete, hogy ba-rackos táskát és sajtos pogácsát osztogasson aPázmányos expón. Tetszett a gyorsolvasó teszt,amibõl kiderült, hogy lassan olvasok, és azóta islelkesen törölgetem a rengeteg hírlevelet, me-lyet különbözõ regisztrálásokkal intéztem el ma-gamnak. Szóval jó volt.

Kicsiny üröm azonban került az örömbe, bárinkább az azt követõ napon, mikor elõszede-gettem a beszerzett híranyagot, prospektuso-kat. Az ELTÉ-n vettem magamhoz olyan híresvállalatok, irodák anyagát, mint az Allen &Overy, Nagy és Trócsányi, Linklaters, Baker&McKenzie stb. Kiderült, hogy az ott megjelentcégek szinte kivétel nélkül gazdasági joggalfoglalkoznak. Többségük társasági, vagy bank-illetve tõzsdejoggal, tehát olyannal, ami tõlema lehetõ legtávolabb áll. Persze azért elolvas-tam a rövid leírásokat, hiszen nem árt, ha azember képben van. Nagy nehezen átrágtammagam az angol ismertetõn, és amikor már anegyedikben is ugyanaz szerepelt, kicsit meg-döbbentem. A sablon szöveg tehát így hangzik:ha szereted a csapat-szellemet, a kihívásokat,csatlakozz hozzánk, ez a világ egyik legsikere-sebb ügyvédi irodája, és mi nyújtjuk számodraaz ideális környezetet, ahol a leghamarabbansikeres lehetsz… és ez pepitában vagy húsz-szor. Arról valahogy egy szót sem írtak, hogymegbízhatóan képviselik-e az ügyfeleiket,vagy azok megvannak-e velük elégedve stb. Eznem fontos, csak az, hogy sikeresek vagyunkés te is nagyon gyorsan az lehetsz, persze csak,ha nem csinálsz lelkiismereti kérdést a kiszám-lázott összeg nagyságából. Mindezek megma-gyarázták azt a jogászokkal szemben érzékel-hetõ elõítéletet, amit már több ismerõsömnél istapasztaltam, de a miértjét nem értettem. Rövid olvasgatásom után tehát nehéz szívvel,de lemondtam a szinte rám tukmált sikerrõlés nekiálltam felmosni a lakást.

Horváth Sarolta

nyolcadik oldal

Üzenetünk a következõ volt: „Mondj nemet akreátorra! Mondj nemet a kreatúrára! A fasiz-mus nem ad mentséget a pusztító kormányza-ti politikára. Gyurcsány Ferenc azzal zsaroltámogatást a politikájához, hogy »Aki antifa-siszta, az vele van. Aki nincs vele, azfasiszta.«” Gyurcsány Ferenc az utcai fasiz-musban megteremtette tehát ideális „ellenfe-lét”, amellyel megtarthatja támogatójakéntazt, akit így megfélemlített. Hasonlóan, mintGrósz Károly tette annak idején. GyurcsányFerenc április 11-én délután egy lombikban elõszerette volna állítani azt, ahogyan õ látja amagyar társadalmat. A progresszív antifasisz-ta tábor vezetõjeként – a retrográd kirekesz-tõkkel szemben. Mi, antitotalitárius polgárokmegmutatjuk (meg akartuk mutatni), hogy eza vízió hamis. Ez a politika meg akarja oszta-ni az antitotalitárius tábort gyurcsányhívõkreés gyurcsányellenesekre, meg akarja osztani agyurcsányellenes tábort fasisztákra és antifa-sisztákra. Miközben a kormány felhatalmazásnélkül szervezi át a társadalmi alrendszereket– tagadva az egyenlõ emberi méltóság eszmé-nyét – pénzzel közvetített viszonyokká. Tõkeés fasizmus ismét jegyesek. Ne essünk túszul.Félelembõl ne reméljünk védelmet a kormány-tól, hiszen az éppen, hogy terroristánk. Utasít-suk el a fasiszta (1) kormánypolitikát és a fe-dezésére szolgáló fasizmus (2)-öt is! A magyarpolitika alapvetõ ellentmondása nem a „fasiz-mushoz” való viszony, amely hatvan éve ki-múlt, hanem az államszocializmushoz való vi-szony, amely tizennyolc éve kimúlni képtelen.A magyar politika alapvetõ problémája azállamszocialista elitek szerepjátszása az or-szág maradék értékkészletének kiszolgáltatá-sában. Illetve ilyet is mondtunk április 11-e dél-elõttjén: „Ma négykor tüntetés a Hollán Ernõutcában a fasizmus és a fasiszta antifasizmusellen. Nem kérünk Dimitrov elvtársból, semGrósz Károlyból, de az üres- és bõrfejû ma-gyar járványból sem. Utasítsuk el a fasizmusmindkét álorcáját, a hitleri nácizmust és apinocheti neoliberalizmust egyaránt. Ne oszt-hassa meg Gyurcsány Ferenc a kormányelle-nes koalíciót a fasizmus-antifasizmus tenge-

lyén. Mondjunk nemet a metanarratívákra!Kreátor és kreatúra ma négykor találkozikegymással. Sem az egyikbõl, sem a másikbólnem kérünk!” Az üzeneteket aznap az iwiwközösségi portálon többször leadtuk, és azelõbbi üzenetet mintegy negyven szórólap for-májában tudattuk az emberekkel, az antifa-siszta megmozdulás helyszínén. A fõüzenetcélba-juttatásához egy-két ember által is ké-nyelmesen kifeszíthetõ fehér vászonlepedõrepiros színnel vittük föl a fõ üzenetet: „Mondjnemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrá-ra!” A szórólapunkból juttatunk a „fideszeszászlót tartó gyereknek” valamint György Pé-ter, Sükösd Miklós és Bárdos Deák Ágnes ún.ismertebb embereknek is. Az alábbiakban ahelyszíni események, és barátaink kommen-tárjai alapján szeretnénk pár tanulságot meg-állapítani. Jellegzetes jobboldali kommentvolt: „Miért veszitek át az ellenség szóhaszná-latát, miért kell elismerni, hogy van ilyen,hogy fasizmus?” Nos, azt gondoljuk, hogyvannak Magyarországon, akik a választott po-litikai identitást bûnös módon összetévesztve aleszármazás alapján bírt identitással, mások-kal szemben gyûlöletet éreznek, és ha alkal-muk van, akkor ki is élik. Számuk, jelentõsé-gük csekély, hatásuk a fentebb részletezettokok miatt az ország gyarapodásának és a kü-lönbözõ gyökérzetû (keresztény vagy zsidó)középosztály megegyezéses változtatási szán-dékának kerékkötõje. Faut de mieux elfogad-juk, hogy saját definíciójukkal ellentétbenõket fasisztának hívjuk, hiszen elõszeretettelélnek a harmincas évek szimbólum és fogalom-készletével. Aki egyébkénti politikai aktivitástkifejt, azzal is megeshet, hogy a diszkreditálásszándékával fasisztának bélyegzik. Amennyi-ben vallja az egyenlõ emberi méltóság eszmé-jét, õ védelemre érdemes. Nem ellenük tüntet-tünk. Akik ellen tüntettünk, arra a fentebbi ér-tékrendünkbõl következõen, felelõs magyarpolgárként és antropológiai alapvetésünk miánis jó okunk volt. Jellegzetes reakciók az antifa-siszta táboron belülrõl: „Menjetek el innen,menjetek át szembe, ott a helyetek”. Ezt álta-lában arra alapították, hogy szórólapunk kéz-hezvétele után markáns kormánykritikával ta-lálkoztak. Válaszunkban határozottan érvel-

tünk amellett, hogy itt a helyünk, eszünkbensincs átmenni, ellenezzük azt a mondanivalót,amit ott kifejtenek. Nem vagyunk provokáto-rok. Az antifasiszta tábor megosztása ellenküzdünk. Továbbá elítéljük azt a politikát, amifélelmet keltve szerez támogatást. Ezt követteaz a cselekménysor, amikor egy asszony ésvélhetõen a férje kicsavarta a kezünkbõl atranszparenst és felszólított, hogy menjünk el,továbbá egy hölgy hisztérikus hangon ismétel-te el, hogy „ez borzalmas”. Nem tudni, hogyránk vagy az ellenoldalra értve e szavakat. Vá-laszomban véleményünk figyelembevételérekértem, és javasoltam a szórólap áttanulmá-nyozását. Ezt elutasította expressis verbis, aztigényelve, hogy ne mondjam el a véleménye-met. Ne itt legalábbis. Ezt a kérést méltányol-tuk, vagy egyszerûen csak konfliktuskerülés-bõl, a tüntetés végéig a transzparenst nem vet-tük már elõ. Ekkor történt, hogy a szórólapkézhezvétele után egy idõs magas úr felémfordulva annyit mondott, hogy: „Ez így van”és kiállt a négy-öt idõsebb velünk pörölõ gyû-rûjébõl. Ezek után összes szórólapunk, fel-használását követõen, két idõsebb jogvégzettúrral beszélgettünk. A kérdések zömmel arendszerváltás intézményeinek tekintélycsök-kent állapotát járták körbe. Továbbá a jogal-kalmazásban rejlõ abúzus lehetõségét vitattuk.Megosztották kellemes emlékeiket Bihari ésSamu professzorokról. Az egyik úr saját jel-lemzése szerint csepeli munkásgyerekbõl lettjogtanácsos, hét éve munka nélkül él. A meg-beszélt rizlingkóstolás a közeli kocsmában saj-nos elmaradt. Az esemény végén, gyér érdek-lõdés mellett, 5-6 percre még kifeszítettük atranszparenst. Egy idõsebb néni közölte: õmár járt feltartott kézzel, mert zsidó, fontos-nak tartotta megjegyezni azt is, hogy szintecsak keresztény barátja van, illetve „az országmeg fog halni (sic!) reformok nélkül”, és ren-geteg az írástudatlan és lumpen elem, akiket aFidesz mozgósít. Benyomásom szerint (a ke-vés tiszteletreméltó kivételtõl eltekintve) amegjelentek nem az eredeti agenda miatt men-tek ki, hanem eleddig kellõen nem tisztázottokokból, vagy rejtett közösségi érzületbõl fa-kadóan úgy érezhették, ez mindenképpenegyütt jár a kormány helyeslésével és támoga-tásával. Üzenetünket ebbõl a szempontbólalapvetõen elutasítás fogadta. Három joghall-gató társammal dolgoztuk ki és tettük meg ezta gesztust. Már másnap beszámoltam jelenlé-tünkrõl a hungary.indymedia.org független(globkrit-balos) hírportálon, ahol szintén tar-talmi észrevételeket kaptunk, érthetõen sok-kal empatikusabb hangnemben, hiszen egykellõen árnyalt álláspontot tükrözött a leírvaesetleg emészthetõ (?) tract. Tessék utána ol-vasni. Mi már ehhez (is) fáradtak vagyunk.

Vargha Bálint Tamás

Vállalkozásunk értelme az volt, hogy megkí-séreljünk nem az otthonmaradással és elbú-jással viszonyulni egy alapvetõen hamisdiszkurzív térhez. Mivel humánumunkból kö-vetkezõen egyértelmûen ellenezzük a közös-ség etnikai alapú megosztását, ezért az ún.„antifasiszta” oldalon foglaltunk helyet.Amely elnevezésnek történelmi konnotációiegyébként okkal ellenszenvesek. Élménybe-számoló április 11-rõl, egy antifasiszta dél-utánról, a Hollán Ernõ utcából. A nap sütött,az idõjárás kellemes kora tavaszi, a magyartársadalom még mindig megosztott. Egy iga-zán flash flashmob története.

„Menjetek el innen, menjetek át szembe…”Beszámoló az antifasiszta tüntetésen való részvételrõl

kilencedik oldal

Cikksorozatunkban a Kar környékén találhatóvendéglátóhelyeket látogatjuk sorra, és azt sze-retnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjukegyértelmûen, és melyik az, amit jobb elkerülni.Módszertanunk: természetesen álcázva közelít-jük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenülszigorúak leszünk. Mai áldozatunk a MikszáthKálmán téren található Zappa Café.A Kar környékén található vendéglátóhelyek kö-zül az egyik legstabilabb pont – már jó néhányéve mûködik, egy stabil törzsközönséget kiala-kítva. Repertoárjába az ebédidõben beugró, jó-részt a környékén dolgozók közül verbuválódottvendégsereg igényeinek való megfelelés éppúgybeletartozik, mint az esti órákban jól szituáltharmincasok kötetlen találkozóinak lebonyolítá-sa. Talán épp ezért tûnik úgy, hogy a kevesebbnéha több lenne, minden rétegnek egyszerremegfelelni nagyon-nagyon nehéz. Belépve megragad bennünket a hely sajátosatmoszférája – talán kevesen tudják, de Buda-pest egyetlen védett modern falfestményeuralja a látképet. Most, a tavasz érkeztévelnyílik az étterem terasza, igazából ez az pont,ahol a többi, környéken található helyet egyér-telmûen elõzni tudná, hiszen ilyen adottságúterület, mint a Mikszáth tér, a környezõ utcák-ban nem áll rendelkezésre, csak a Baross utcaKálvin tér felé esõ részén (gyk.: a Szabó ErvinKönyvtárnál); azonban ott jóval nagyobb agépjármûforgalom, és az ott található két vál-lalkozás (Kotyogó és Prága Kávézó) merõbenmás profilú. Elõzni tudná, amennyiben a te-raszon leülve nem kellene csaknem negyedórát várnunk – a bennünket egyébként érdek-lõdve szemlélõ – fõúr érkezésére (nos, mielõtt

még felmerülne az kérdés, hogy miért nem sé-táltunk be a pulthoz, leadni a rendelést; többalkalommal felhívták a figyelmünket arra,hogy náluk ez nem lehetséges).A Zappa azon ritka éttermek közé tartozik,ahol a napi ajánlatban szereplõ menü minõsé-ge egyértelmûen magasabb, mint az étlaponszereplõ kínálatba tartozó ételek, tehát eztegyértelmûen ajánlani tudjuk; persze e jelen-ség okára nem tudtunk rájönni. Az étlap tar-talma azonban erõsen szûkös, és nem látunkegy koncepciót, ami végigvonulna az étlap té-telein, elég nehéz (csaknem lehetetlen) egy-máshoz illõ ételsort választani. Felettébb sajnálatos módon a Zappa a mai ma-gyar vendéglátás számos gyermekbetegségétmagában hordozza – nem vagyunk, nem lehe-tünk megelégedve sem a kiszolgálással, sem afelszolgált ételek minõségével; fõleg nem ezenaz árszínvonalon. Ráérõs baráti beszélgetés-hez, kávézáshoz, esti „lazuláshoz” ajánlanitudjuk, összességében azonban rossz szájízzeltávoztunk. (Értékelés: 2,5/5)

Horváth László „Kicsi”

Felemás érzésekZappa Café

Tavasz van. Szép idõ és madárcsiripelés. Ilyen-kor mindenki hajlamos két centivel a föld fölöttjárni, mert az elsõ meleg napsugarak, és az ápri-lisi szél bizsergetõ érzése valósággal lendületbehoz a Múzeum utcán, s azon kapjuk magunkat,hogy nemcsak a lábunk száll az álmok szárnyán,hanem a gondolataink is. De vigyázat! Ezenóvatlan pillanatokban mindenkit elkaphat egyalattomos, ragályos kórokozó. A neve: tavaszi ál-modozás. Szépen, lassan elkezdünk álmodni, snem tudni miért, talán a szmogrengeteg közepet-te bátortalanul felsejlõ friss virágillat teszi, deegyre több dolgot kezdünk megvalósíthatónakvélni. Persze nem kell világrengetõ tervekre gon-dolni, valószínûleg nem egy ilyen tavaszi mene-telés alkalmával fog megszületni a relativitásel-mélet cáfolata. Mindenki egész piciben kezdi atavaszi álmodozást. A betegség mindenkit elkap-hat, korra, nemre, végzettségre való tekintet nél-kül, és nincs rá ellenszer, védekezni nem lehet el-lene. Egy megoldás marad, ha nem akarunk vég-leg álmaink áldozatai lenni: fel kell adni a meg-valósíthatónak vélt terveket. De ha a kór annyi-ra súlyosnak bizonyul, hogy semmi esetre semtudunk öngyógyító módszerekkel kilábalni belõ-le, vegyünk igénybe szakszerû segítséget. Ma-napság már válogatott szakemberekbõl összeállí-tott csapat áll rendelkezésünkre, akik egyetlen

apró csettintésünkre készek megszabadítaniminket minden álmodozás okozta kellemetlenérzésünktõl. A kockázatokról és mellékhatások-ról pedig mindenki megkérdezheti õket csupánapró ürességérzet a beavatkozás után. Ami iga-zán vállalható áldozat a mérhetetlen vállalkozás-kedv, tenni akarás és tettrekészség terheinek olyfelszabadító lerázása ellenében.De nem szándékom a pánikkeltés. És minden-ki megnyugtatására: közeljövõben tömegesmegbetegedés nem várható. Az egyetlen ve-szélyes gócpont, melynek elkerülése erõsenjavallott, ha nem akar valaki a lelkesrésztvevõkhöz hasonlóan eme gyógyíthatat-lan megbetegedés áldozata lenni: kerülje el2008. május 7-én a Dísztermet a délutániórákban, ahol is sor kerül a betegség legválto-zatosabb felvonultatására egy próbaper kere-tében. A bíró, ügyész és ügyvéd valamint a ta-nú, vádlott és sértett is PÁZMÁNYOS hallga-tók közül kerül ki, persze csak egy per erejé-ig. De vigyázat! Mindegyikük súlyos fokbanfertõzött, május 7-én a Díszterembe mennicsak saját felelõsségre ajánlott: az álmodozásttõlük elkapni nem nehéz. Megvalósítani azon-ban már lehet, hogy annyi nehézségbe ütkö-zik majd, mint eme lelkes kis csapatnak.

Ablonczy Zsuzsanna

Próbaper május 7-énAvagy : ha van egy álmunk…

Az igazság iseladó?

Valamelyik este lefekvés elõtt a tévé távirá-nyítóját kattintgatva az egyik kereskedelmicsatorna új showmûsorára bukkantam.Pár percig értetlenkedve néztem a mûsort,majd felvillant bennem a pár hete plakáto-kon látott kérdés: „Ön mindent elmond a fe-leségének?” Végigolvastam a képújság is-mertetõjét, hogy biztosan jól értem-e, amitlátok. Az adás szereplõi hazugságvizsgálóvalelõzetesen ellenõrzött igaz válaszokat kell,hogy adjanak életükkel kapcsolatos kelle-metlen, zavarba ejtõ kérdésekre.Az igazság ára 20 millió forint. Megdöbben-tem.Talán az én ingerküszöböm alacsony, talánkonzervatív vagyok, de számomra az igaz-ság nem mérhetõ pénzzel. Nincs ára. „Ön-nek van saját vibrátora? Ön butának tartja afeleségét?" Ha a versenyzõ bevallja ország-világ és a stúdióban ülõ szerettei (?) elõtt,hogy homoszexuális, lop, csalja a feleségét,vagy hogy kitartott férfi, pénzt nyer. Ma egy olyan világban élünk, ahol mindeneladó. Erkölcs, becsület és az igazság is…Fájdalmat és elkeseredettséget éreztem.Az utolsó csepp a pohárban ez a kérdés volt:„Ön jár templomba?” Itt már felháborod-tam. Ez tényleg egy „ciki” kérdésnek szá-mít? Olyan, mintha valaki bevallja, hogy lo-pott? Miért kellemetlen ma erre a kérdésreválaszolni? Aki templomba jár, az nem elég„trendi"? Vagy, mert akkor kiderül, hogynem csak önmagában bízik, mint a mai perc-emberkék? Nietzsche ezt így fogalmaztameg: a hit a gyengék támasza. Valóban? A„nézettség növeléséért mindent" mottó je-gyében az ismert mûsorvezetõnõ még firtat-ja a válaszokat, ám van, hogy az „õszintén"kitárulkozó játékos maga ajánlja fel: „Kifejt-sem"? Miért csinálják? Pénzért? Hírnévért?Vagy a megkönynyebbülésért? Nyílván egykonzervatív, hagyományos értékrendet vallóember nem lenne elég érdekes a mûsor szá-mára. Olyan kérdések, mint például: „Öntisztességre neveli a gyermekeit?" vagy„Fontos Önnek a hazaszeretet?" nem emel-nék a nézõszámot, és nem érnek 20 millió fo-rintot sem. A legkézenfekvõbb így reagálni:ha nem tetszik, nem értesz vele egyet, nenézd. Ez így is van. Nem is nézem többet,mert az én értékrendemmel ez a mûsor nemfér össze. Azt gondolom azonban, hogy aprobléma gyökere sokkal mélyebben van.Egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei,amely az emberek igényszintjét, érdeklõdésikörét aljasítják le. Más életében vájkálni, ter-mészetesnek venni a devianciát, a szégyen-érzet fogalmát eltörölni. De hol a határ?Meddig lehet ezt még fokozni? Van lejjebb?

Radich Orsolya

A névadó

tizedik oldal

A címbõl úgy tûnhet, mintha a South Park (atovábbiakban: SP) c. rajzfilm bármiféle véde-lemre szorulna. A látszat azonban sztereotípis, csalóka is: a SP több milliós stabil rajongó-táborával a háta mögött 1997 óta megállítha-tatlanul menetel, s a tény, hogy 2007-benötödjére jelölték Emmy-díjra (e tekintetbenörökké a The Simpsons sorozat mögött kul-log, amely már 17 éve van a Comedy Centralmûsorán), bizonyítja, hogy Kenny szenvedé-sei aligha érnek véget egyhamar: 2008-ban aszerzõpáros (Trey Parker & Matt Stone) mégjavában készíti az epizódokat, megállapodásszerint további 14 részt. A SP legendává lett,sõt, újabban megkapta a – számomra újabbanmár giccsszámba menõ - „kult” jelzõt is. De vajh’ mi állhat a külcsín és belbecs szem-pontjából – látszólag! – egyaránt primitívrajzfilm sikerének hátterében? A SP az a rajzfilm, ami már a jó öreg általánossuliban, gimiben is kétfelé választotta az osztá-lyokat: a (kósza stréber kivételektõl eltekintve)töretlenül lelkes hímnemûekre, valamint a ha-sonlóan egyöntetû elkötelezettséggel fújolójánykákra. Persze, ez az odaadás és visszatet-szés akkor még egyaránt a trágár beszédnek,miegymásnak szólt, mivel a lázadó kamaszokrajellemzõ, hogy mindent szeretnek, amit a szü-lõk nem, és így belekapaszkodtak a durvaverbalitás felszínébe. (Hozzátenném, hogy azeredeti szövegben alig van káromkodás, nemígy a szókincsünk páratlan gazdagságát kellõenkiaknázó magyar szinkronban) Az azóta eltelt idõ alatt azért a legmegátalkodot-tabb ellenzõk is juthattak valamire. Úgy értem:a szellemi igényességhez hozzátartozik, hogyvalamirõl csak a közelebbi megismerését köve-tõen formáljunk véleményt, és e kb. tíz év talánelég volt, hogy a kezdetben értelmetlen és szür-realisztikus marhaságok új értelmet nyerjenekszámunkra, s hogy úgy mondjam, ne a trágár-ság kösse le az ember figyelmét, ha néha megte-kint egy-egy részt. Horribile dictu, alkalomad-tán mélyebb értelem is kibontakozhat elõttünk!Kíséreljük meg tehát pár ad hoc szempont alap-ján árnyalni régi sztereotípiáinkat.

Az alkotók nem hülyékMég csak nem is iskolázatlanok. Igaz, hogykissé „betegek”, ámde jó értelemben véve.Trey Parker (39) egy kisvárosban, a coloradóiConiferben nõtt fel, nem messze a ’97-es isko-lai lövöldözésrõl elhíresült Columbine-tól. ki-tüntetett diák volt a felsõiskolában, az egyete-men japán, film- és komolyzene szakot vég-zett. Parker és családja szolgál alapul a SouthPark-beli Stan Marsh fiktív szereplõnek. MattStone (Több fokozata van filmbõl és matema-tikából a Coloradói Egyetemtõl. A SouthParkban rá alapul Kyle Broslofski fiktív sze-replõ (akit zsidó származása miatt EricCartman állandóan gúnyol, akit viszont kö-vérsége miatt gúnyolnak). A ’90-es évek elejéntalálkoztak egymással, projektjeikben lassankiforrta magát az a felállás (a négy, nyolcévesiskolás fiú), akik késõbb a SP szereplõivé vál-tak. A végeredmény: egy „suttyó” vidéki kis-város (South Park) szokatlan mindennapjaitelmesélõ, minimális vizuális technikával elké-szített rajzfilm. A fõszereplõk osztálytársak,

és epizódról-epizódra mindig furcsa kalan-dokba csöppennek. Már a kezdetektõl fogva megoszlottak a véle-mények, a kritikusok nem jósoltak nagy jövõta sorozatnak, több civil szervezet pedig a be-tiltását követelte. Voltak, akik azzal támadták(pl. Peggy Charren, a gyermekek egészségestelevíziózásáért küzdõ aktivista), hogy a SPegyenesen a demokráciát veszélyezteti. Demégis, miért éppen ez a rajzfilm kavarta felennyire a közvéleményt?A „szent cél” érdekében… „Explicit lyrics”- figyelmeztetés, trágárság,késõ esti mûsoridõ, egyszerû kartonfiguráskivitelezés: mind-mind az olcsóság látszatátakarják elhitetni. Van, akivel sikerül, és van,aki ennél messzebbre lát. A SP egyetlen „bû-ne”, hogy szókimondó, nincsen benne tabuté-ma. A sorozat gyerekekrõl szól, de nem gye-rekeknek készült (megértéséhez kell egy alap-mûveltség, ami egy hatéves, de még tizenhatévesnél sem feltétlen adott), más oka van an-nak, hogy rajzfilmként valósult meg. A készí-tõk rájöttek arra, hogy a rajzfilm megfelelõforma kicsi, de kemény igazságok kimondásá-ra: éppen azért hanyagolják a gazdag vizuálisvilágot, hogy ne a külcsín kapja a fõ hang-súlyt, mint ahogyan a nézõk többnyire a szap-panoperák, valóságshow-k, valóságtorzítóhíradók csili-vili és vérprofi világából kiindul-ván elvárná. Hiába tolták késõ estére a SP ve-títését, még így is szép számmal nézik, és –velem együtt – igen jókat derülnek rajta. Voltaképpen a szólásszabadságért küzdõ, gon-dolkodást, kritikai érzéket fejlesztõ társadalom-szatíráról van szó, aminek mondanivalója mesz-sze túlmutat az egyszerû képi megjelenítésen.Szó sincs róla, hogy egy szûk, de így is jelenté-keny piacot képezõ deviáns (perverz) réteg igé-nyeit elégítenék ki a SP szerzõi! (Nem úgy, mintpl. a zenében a Marylin Manson-féle „shock-rock”.) Nincs szó mainstream-be simulásról,konszolidálódásról sem. Ezt bizonyítja, hogy aSP belháborúktól sem mentes: a készítõk fõ-ként a cenzúra miatt néha magával a sugárzóval(igen, akitõl függenek!) is összebalhéznak. Em-lékszünk a pár éve dán újságokban megjelentMohamed-karikatúrák miatt kitört botrányra.Ezzel kapcsolatos a „Cartoon Wars” c. két ré-szes epizód, amelyben szintén szerepelt (volna)Mohamed, csak a Comedy Central kivágta azominózus képsort. Erre a „fiúk” õket is kigú-nyolták: amikor megjelenne a kép, a következõfelirat tûnik fel: a „Comedy Central megtiltot-ta, hogy Mohamed-kép jelenjen meg a hálóza-tán”. A rész par excellence a szólásszabadság(1st Amendment) és a félelemkeltés, antidemok-ratikus szemlélet (strucc-politika) küzdelmérõlszól. Ám ez csak apró szeletkéje a munkássá-guknak: ugyanúgy elõveszik a Szcientológiaegyházát és kifigurázzák „a meleg Tom Cruise-t” (amit a Paramount-nál ki is vágtak), ParisHilton-t, Michael Jackson-t, az amerikai elnök-választást, szupermarketek térhódítását, aklónozást, az esõerdõk kipusztítását, a doppin-golást, a televíziós nézettségért folytatott har-cot, az ateizmus és a vallás küzdelmét, a való-ságshow-kat, foglalkoznak a dohányzás, a fia-talkorúak drogfogyasztása, az etióp gyerekekhelyzete, az iraki háború, a könyvolvasás nép-

szerûsítése, a számítógép- és videojáték-függõ-ség, az örökbefogadás, a testi fogyatékosok tár-sadalmi helyzete, vagy a karácsony jelentõségé-nek problémáival, korunk és a fogyasztói társa-dalmak megannyi rákfenéjével. Egyébként talán ennek a mûsornak nincs isszüksége a feljavított kivitelezéssel potenciáli-san szerezhetõ „gumirajongókra”. Mi több,éppen a SP egyszerû külsõségei képezik aztaz elõretolt védelmi vonalat, amelynek rostá-ján fennakadnak mindazok, akiknek a soro-zat egyébként sem való, akik inkább csukottszemmel járnak. Mindezen kijelentések per-sze az én véleményemet tükrözik, szubjektí-vek; ám e szempont jelentéktelenné válik,amennyiben van legalább egy ember, aki a SP-t ugyanúgy értelmezi, ahogyan én.

A túlzás metafizikája Záró kitekintésként – mintegy jelezve, hogy aSP témája még általánosabb társadalmi érde-kek húrjait pendíti meg – közelíthetünk a kér-dés felé az absztrakció egy magasabb fokáról,amit én egyszerûen „a túlzás metafizikájának”neveznék. Nem, egyáltalán nem kell óriási dol-gokra gondolni, csupán arra az egyszerû tör-vényszerûségre, hogy az emberek (értsük itt ademokráciákban mérvadó mennyiségi többsé-get) szükségszerûen visszariadnak mindenfaj-ta „érthetetlen” és/vagy szókimondóbb meg-nyilvánulástól. (Mely jelenségrõl pl. Ady End-rétõl Csurka Istvánig az összes örök vesztes„vészmadár” sokat tudna mesélni.) Elvonat-koztatva a SP-tól, vegyük azt egy pillanatraszemügyre az összes többi „szélsõséges” kifeje-zési formával egyetemben, amely a nagykö-zönség értetlenségébe ütközik. Ide sorolódik akülönbözõ szubkultúrák összessége, deviánscsoportok, politikai radikálisok, stb. Tévedés,és én sem állítom, hogy mindahányat el kellenefogadni, vagy hogy a nyersebb megnyilvánulá-sok ne szorulnának finomításra, mielõtt azokmentén valamit érdemben, a társadalom jobbí-tása érdekében kezdeni lehetséges. Csupán aztmondom: a felül lévõ rétegeknek megértõvékell válni a túlzások iránt is (ki olvasott márigazi punk dalszöveget?), és meglátni azt, hogyami számukra a kellemetlenséget, elhatároló-dást jelenti, az az alulról/szélrõl jövõnek azegyedüli kitörési pontot, amit keresetlen eszkö-zeivel keresni tud. Ha az üzenet (tartalom) és a

A South Park apológiája

Eric Cartman, személyesen

tizenegyedik oldal

A „kurd kérdés” megoldatlanságához a közvé-lemény érthetetlenséggel, s az ebbõl fakadóközönnyel viszonyul. Így van ez annak ellené-re, hogy a probléma megoldása a Közel-Keletstabilitásának egyik alapfeltétele. A krízismegoldásában Törökországnak, mint az Euró-pai Unió tagjelöltjének, s mint a közel 50 milli-ós kurd kisebbség 40%-át magába foglaló és el-nyomó államnak kellene élen járnia. Sajnosazonban csak kellene…A törökországi kurdok az atatürki Török Köz-társaság megalakulásának kezdete óta folyto-nos üldözésnek voltak és vannak kitéve. Tö-rökország Európai Uniós csatlakozásának re-ményével mindez a megváltozás esélyével ke-csegtetett Változásra azonban semmi jel nemutal…Arról a többnemzetiségû Törökországról be-szélünk, amely legkevesebb 30-40 népcsopor-tot foglal és olvaszt magába, s amely a nem-zetállami eufória lázában égve mesterien törölel kisebbségi kultúrákat a föld színérõl.Történeti elõzményekA Török Köztársaság megalapításával s annakmegálmodója, Kemál Atatürk színrelépésévelegyidejûleg megkezdõdött a kurd népesség sa-nyargatása is.A kurdokat Atatürk nevetséges módon hegyi tö-rököknek nevezte, a kurd nyelv használatát be-tiltotta, a kurd város és családneveket „törökösí-tette”, ezáltal a kurdok létét módszeresen ellehe-tetlenítette. A kurdok ellen irányuló asszimilációheves ellenállásába ütközött, melyet a török had-sereg véresen és kegyetlenül megtorolt.A kurdok nyelvhasználataA kurd nyelv használata Törökország meg-alakulása óta tiltott volt. A nyelvhasználatitilalom 1983-tól 1991-ig szünetelt, ámde a mégezután is hatályban maradt terrorelleni tör-vény 8. paragrafusa akadályozta a kurdnyelv alkalmazását, mint „az állam egységeellen irányuló propaganda”. E törvényt csu-pán 2003-ban helyezték hatályon kívül. 2002augusztusától az elméletben, s 2004-tõl a gya-korlatban is léteznek kurd nyelvû rádió és te-levízióadások, amelyeket mind tartalmilag,mind terjedelmileg szigorú keretek közé szo-rítottak a média hatóságai. Emellett a ma-gánszektorban megalakulhatott néhány akurd nyelv oktatását magára vállaló intéz-mény is, „amelyek mûködése nem veszélyez-tetheti az egységes és oszthatatlan államterü-let létét” (idézet a török médiatörvénybõl).2003 óta engedélyezték a megszületett gyer-mekek számára a kurd nevek viselését, azon-ban a nevek bejegyzésénél nem alkalmazhatóa kurd nyelvre jellemzõ X, Q, és W betû.

Korlátozás alá esik a kurd népdalok hallgatá-sa, valamint azok nyilvános elõadása is. A gyakorlatban azonban még ezen megszorí-tott kisebbségi jogcsökevények sem érvénye-sülnek. Elõfordult olyan eset, hogy egy né-metországi kurd nemzetiségû fiatal csupánazért nem léphetett be az ország területére,mert vezetéknevében a Kurdisztán szó szere-pelt. Az önkény gyakorlata az egyesületi jog-ban is érvényesül. A Kürd-Der civil egyesületpéldául annak köszönhette végérvényes betil-tását, hogy kurd nyelvoktató tanfolyamokatszervezett, valamint egy kurd nyelvû televíziócsatornát üzemeltetett Törökországban.Kurdok részvétele a politikábanA legnagyobb kurd támogatásnak örvendõpárt a Dehap, valamint a betiltott, különbözõáramlatokkal rendelkezõ PKK.A Dehap (Demokratikus Néppárt) a Hep(Munkáspárt), a Dep (Demokrata Párt) és aHadep (Szociáldemokrata Párt) utódpártjakénttekinthetõ, minekutána az elõdpártokat a ter-rorizmus és a szeparatizmus koholt vádjávalegymás után betiltották, s tagjaikat folyamato-san és módszeresen zaklatták a hatóságok.A Dehap jelenleg a kurd kérdés egyfajta újmegoldását képviseli, elsõként vázolt fel egy, aszeparatizmust mellõzõ, Törökország határa-in belül megvalósítandó tervet. 1994-ben csu-pán ez a párt volt képes átlépni a 10%ban meg-határozott bejutási küszöböt. E párt képviselõ-je volt az a Leyla Zana, akit azért ítéltek 15 évbörtönre, mert a Nagy Török Nemzetgyûlés-ben mind török, mind kurd nyelven felhívta afigyelmet a két nép barátságánakfontosságára…A PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) illegálisankerült megalapításra 1978-ban és 1984-benkezdte meg fegyveres harcát Dél-Törökor-szág területén. A három nagy fegyverszünetéveiben (1993, 1995, 1998), mikor tárgyaláso-kat kezdeményeztek a török féllel, az államnem volt hajlandó semmiféle engedményre,

Elnöküket, Abdullah Öcalant 1999-ben egyminden jogiságot nélkülözõ eljárás során sze-paratizmus vádjával az állambiztonsági bíró-ság halálra ítélte, az ítéletet azonban utóbbéletfogytiglani börtönre változtatták.A PKK által folytatott harc eleddig több mint40.000 áldozatot eredményezett, nagyobb ré-szük sajnos kurd nemzetiségû. A PKK napjainkig egy önálló Kurdisztánmegteremtését tûzte zászlajára, míg a pártbólkivált utódszervezetek, a KKK (KommunistaKurdok Szövetsége), valamint a Kongra-Gel(Kurdisztáni Népkongresszus) a kurdkérdéstTörökországon belül egyfajta területi autonó-miában gondolkodva szándékoznak megolda-ni, mindezidáig sikertelenül.Megoldások a kurd kérdésreA kurd kisebbség helyzetének megoldása, mintaz Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alap-kritériuma Törökországot is engedmények meg-tételére kényszeríti. Ennek alapja az emberi jo-gok feltétel nélküli betartása, valamint egy mû-ködõképes jogállam megteremtése. E két mo-mentum a demokrácia létének alapja. A kurdok számára biztosítani kell az alap és aszabadságjogaik gyakorlati érvényesülését.Emberjogi szervezetek azonban mind a mainapig aggasztó jelentéseket adnak, különösena kurdok által lakott területeket bejárva. Tö-rökországnak fel kell végre számolnia a nem-zetállami illúzióit, s számolnia kell soknemze-tiségû lakosságának voltával.A kurdok egyszersmind egy etnikai kisebbség,s a lakosság egy része. Ezt Törökországnak elkell ismernie, s az alapvetõ alkotmányjogi sza-bályokat ehhez igazodva meg kell alkotnia. Elkell végre szakadniuk azon kitételüktõl, me-lyet még az 1923-as Lausanne-i Szerzõdésbenrögzítettek, hogy ugyanis csupán a nemmuzlim vallású kisebbségeket ismerik el való-di kisebbségnek, kizárva ezzel a muzlim kur-dokat a kisebbségi státuszból.Elengedhetetlenné válik tehát az ország fejlõ-dése szempontjából egy radikális demilitarizá-ció, egy államigazgatási decentralizáció, vala-mint magasabb szintû demokratizálódás.A történelmi és földrajzi tényezõket figyelem-be véve az általam legelfogadhatóbb megoldásegy olyan regionális autonómia, vagy egy szö-vetségi állam létrehozása lenne, mely együttjárna a kurdok törvényhozásban való megjele-nésével, és egy saját kisebbségi önkormányza-ti rendszer kialakításával.Törökországnak véget kell vetnie az évtizedekóta tartó kurdüldözésnek, s biztosítani kell akurdok szabad és békés joggyakorlását. S Eu-rópa is felébredhetne már…

Nagy Viktor

mögötte álló lény végsõ soron értéket képvisel,a kifejezés (forma) idõvel úgyis vele szelídülmajd, ha teret engednek neki, és nem tartanikell tõle, hanem a fentiek szerint megértéssellenni iránta. Példának okáért, vegyük észre azt a kalifor-niai punkbandát (NoFX), amely így énekel:„Don’t forget the ’-ty’ which follows ’liber’in the Constitution…” Megnézném, hogyegy átlagos, VIVA-n fõmûsoridõben leadottsláger mikor hoz fel ilyen „intellektuel” té-

mát, vagy hogy Paris Hilton hazai másolataimikor fognak a magyar alkotmányos érté-kekrõl énekelni? Summa summarum, becsüljük meg a SP-ot: aszerzõpáros enged minket nézõket véleménytalkotni, nem befolyásolnak, nem állnak egyikoldalra sem, vagy ha igen, akkor ott valami „ré-gi dolog” újrafeltalálásáról van szó, úgy mint pl.a mértékletességérõl az „Öngyulladás” c. rész-ben. (Nézzétek meg, halálos!) Fogadjuk el,hogy nem véletlenül feszegetik a határokat, bi-

rizgálják a receptorainkat, piszkálódnak olykorkellemetlenül. Leendõ értelmiségiekként tud-nunk kell disztingválni, és – ha a szükség úgyhozza – legyenek is fenntartásaink, ámdeugyanígy az elismerést is meg kell adni. És mégha akad is a világképünket sértõ epizód, hát ezvan, „ez egy ilyen bicikli”, mert - ahogyanmindennek - a szórakozásnak is ára van.

Tarr ÁdámKatt ide: http://sp.hostoffice.hu

Egy elfeledett kisebbség – kurdok Törökországban

tizenkettedik oldal

Tánciskola a PázmányonNemrég olyan dolog történt kedvenc Karunkon, ami bizony igencsak ritkaságszámba megy... Je-lentkezett a HÖK-nél Csergõ Laci, hogy szívesen tartana egy társastánc-tanfolyamot, amennyi-ben ezt a hallgatók igényelnék. Nos, március végén realizálódott ez a kezdeményezés: klasszikustársastáncokat tanulhatunk csütörtök esténként 6 és 8 óra között, remek hangulatban, egy igenlelkes csapat tagjaiként, egy héttel késõbb pedig a tanári gárda két fõsre bõvült: Laci melléHárnási Kinga csatlakozott, hogy a hölgyek lépéseinek elsajátításához segítséget nyújtson.A kurzus anyaga meglehetõsen széles: van itt a keringõtõl kezdve, egészen a rock & roll-igminden, amire csak a résztvevõk vágynak, sõt, Laci ígérete szerint akár még az ír tánc alapja-it is elsajátíthatjuk, ha a tervezett programba belefér.Örömteli, hogy a táncolni vágyók száma hétrõl-hétre egyre inkább növekszik, már az elsõ al-kalommal kinõttük az eredeti helyszínként felmerült Tanári Klubot, és minden héten új arco-kat láthatunk az óra megkezdésére várakozók között. Ne feledjétek: Csütörtökön 18:00, I. Elõadó. Gyertek Ti is táncolni!

Horváth László „Kicsi”

KözleményKedves Olvasóink!

Tájékoztatunk minden érintettet, hogy „AHallgatói Fórumról” c. cikkünk (ld. idei elsõszám), folytatásának elmaradása nem a szer-kesztõség restségének tudható be, hanemazon illetékes egyetemi fórum hallgatásáravezetendõ vissza, amely részére a kari HÖKa hallgatói észrevételeket továbbította. En-nek következtében – miután ez idei utolsószámunk – a Hallgatói Fórum panaszaivalkapcsolatos fejleményekrõl legközelebb azõsszel lesz lehetõségünk tudósítani.

Az esetlen idõbeosztásom úgy hozta, hogymajdnem egyedül ültem be megnézni ezt a fil-met. Aztán úgy esett, hogy mégis akadt egykísérõm, akivel megvettük a jegyet, és jót ne-vettünk mikor a filmcímet kérdésnek értõpénztáros srác félreértvén szándékainkat,minket a kapcsolatépítés eme fura módját vá-lasztó egyetemistáknak nézett. De aggodalom-ra semmi ok. Végül mindenki megértett min-dent, és mi megkaptuk jegyünket. Ám matinélévén, nem készültek a tavaszi napsütés – mégvéletlenül sem az egyetemi elõadás!! – elõl mo-ziba menekülõk áradatára, a büfé nem üze-melt. Így hát felkerekedtünk, s vettünk egykis ellátmányt filmélményünkhöz a közeli kis-boltban. Kényelmesen visszasétáltunk, és márkezdõdött is az elõadás. Ám elõtte egy barát-ságos nõi hang diszkréten figyelmeztet: „Kér-jük telefonjaikat a film zavartalan élvezete ér-dekében szíveskedjenek kikapcsolni. Köszön-jük.” S valóban, mindenki el is némít, csak éppaz én telefonom szólalt meg (utólag is elnézésmindenkitõl aki, esetleg e sorok olvasása so-rán épp a mozi-élményét elrontóra ismernerá). De nem is szaporítom tovább a szót! A vil-lanyok már leoltva. Kezdõdjék hát a Van bará-tod c. film!François (Daniel Auteuil) mûkincskereskedõ.É, mint megszállott mûkincskereskedõéknéláltalában lenni szokott, hõsünk is elég szépenbele van szerelmesedve a régi tárgyakba. Sze-relmének kiteljesülésére a film elsõ tíz percé-ben rögtön sor is kerül szemünk láttára, mikoris élete értelmét borsosan áron felül megszer-zi egy aukción. Csakhogy a történet, ugyeegyik „láv-sztoriban” sem ilyen egyszerû, új-donsült párunknak is át kell verekednie magátaz irodalomórai fogalmazásokból ismert tár-gyalás vagy, ha úgy tetszik, bonyodalom ré-szen. Nos, jelen esetben a gonosz negatív sze-replõ François munkatársa, aki fondorlatosmódon igyekszik elválasztani a férfit „Tõle”.Nem átall olyan fogadásba hajszolni Francois-t, melynek tétje a váza lényének tulajdoni

helyzete. S a feladat: hõsünk tíz napon belültaláljon olyan embert (???!), akit a barátjának,mi több: a legjobb barátjának nevez. „Hah, misem egyszerûbb ennél” – gondolja François, snézi telített naptárját. Minden este vacsora,egyik befolyásos ember adja a kilincset a má-siknak galériájában. Nemhiába, hisz így vanez, ha valaki fontos ember. Nos, most márcsak az a kérdés: ki is legyen, kit ezek közül alegjobbnak nevez? Ki az, ki ismeri minden ba-ját? S ki az, kinek õ ismeri minden gondolatát?Ki az, ki, ha siker éri irigység nélkül együttörül vele? Ki az, akit felhívhat hajnali három-kor? Mi sem egyszerûbb, de a lista mégis csakapad, az idõ fogy, és még mindig nincs meg„az az egy”. Párizs utjait rója egy mindent tu-dó, szerény taxissal (Dany Boon) kutatva kol-légák és volt osztálytársak után, akikrõl szépsorjában kiderül, hogy nem õk azok. Françoismégsem adja fel. Mindennap beül a taxishoz,és keresi õt, aki majd elhozza neki a várva vártgyõzelmet, s a váza nyújtotta boldogságot.Nem lehet azonban a nap 24 órájában legjobbbarát után kajtatni, hõsünk megpihen hát egyfocimeccsen taxisával, és mivel az emberekmegéheznek a nagy energiákat felemésztõ ke-resgélésben, ennie is kell, taxisa elhívja hátszüleihez vacsorára. De íme a jó ötlet! Miért isne játszhatná el a taxis, hogy õ a legjobb ba-rát? És már meg is nyerte a fogadást! Csaképp egy stílusos bevonulás kell melybe már„Õt” (értsd: a vázát) is bele lehet vonni. S a ta-xis szívünket melengetõen lelkes: megy, ahovaFrancois mondja, hogy menjen, s megteszi,amit Francois kér. Csak épp a felismerése nemmelengeti szívünket. És hopp, el is érkeztünka tetõponthoz, melynek szereplõi: François, ataxis és a váza (a fogalmazást író egyszeri kisgimnazista valószínûleg nem érzi ennyire egy-szerû hoppnak utolsó vércseppjeinek kiizzadá-sát valami végsõ lényeges gondolat papírra ve-tése céljából…).A film alapötlete az a fogalmazás, amin, tet-

szik vagy nem, mindenkinek túl kell esnie va-lahol úgy áltsuli 5-6. osztálya magasságában. Acíme: „A barátom és én”. Patrice Leconte ren-dezõ-forgatókönyvíró valószínûleg csillagosötöst kapott erre a beadványára. Mindeneset-re, ha bármi halovány köze is volt a házi fel-adat ezen mozgóképes megoldásához, én biz-tos azt adtam volna. Egyszerû film, egyszerûmondanivalóval és nyilvánvaló csalódássalazok számára, akik minden következõ jelenetelõtt azon szurkolnak, hogy: „Na, mikor jönmár a szerelmi szál?” Nekik, sovány vigasz-ként csak ennyit mondhatok: néha bizony nemcsak az oldalbordát kell becsalogatni a moziba,hogy ott képekben szembesítsük érzelmi hen-dikepjeivel, úgy okoskodván, hogy hátha eb-bõl majd tanul. Bizony esetenként nem árt ön-vizsgálatot is tartani, ezen film által példáularról, hogy hány ember akad, akivel hajnaliháromkor különösebb, válogatott, becézõnekegyáltalán nem nevezhetõ szavak kísérete nél-kül elbeszélgethetünk? Vagy már csak egy vá-za és esetleg egy munkavacsora maradt a no-teszunkban is „barát” címszó alatt…?S hogy szól a kisiskolás utolsó bekezdése, aholegy végsõ mély lélegzetvétellel nekifut a meg-oldásnak? Nos, a film végeztével a mozi teljesközönsége összenézett, mint amikor az emberaz élet egyszerû igazságaira döbben rá az életnemkevésbé egyszerû dolgaiból, és jót nevetvekisétált a moziból. Majd az egyik jobbra vetteútját, a másik pedig balra.

Ablonczy Zsuzsanna

Van barátod?Továbbgondolt házi feladat

tizenharmadik oldal

Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási SzakrólSziasztok jogászok!Nyilvánvalóan hallottatok arról, hogy 2006-ban egy új szak indult egyetemünkön, a Nemzetközi Igazgatási alapszak, melynek feladata a szakleírásszerint: „olyan nemzetközi igazgatásszervezõk képzése, akik alkalmasak a közigazgatási szervezetrendszerben, továbbá a nemzetközi nagyvállalat-okon belüli nemzetközi vonatkozású döntések elõkészítésére és végrehajtására, a közigazgatási szervek és az önkormányzatok nemzetközi kapcsola-tainak szervezésére, európai uniós szervezetekben történõ ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szervezési feladatok ellátására, hatósági eljárásoklefolytatására, középvezetõi feladatok elvégzésére, továbbá kellõ mélységû elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történõfolytatásához.” A szakleírás találó, ám szeretném megjegyezni, hogy még odébb vagyunk a fent említett készségek és a tudásanyag elsajátításától,annak ellenére, hogy immáron második éve koptatjuk az egyetem padjait. Ez természetesnek mondható, hiszen egy új képzés elindításakor min-dig felmerülnek problémák. A jogász szak már hosszú-hosszú évek óta mûködik az egyetemen, tehát már több „nemzedék” került ki a nagybetûsÉletbe, akiknek pályája, illetve az életben való boldogulása pontosan követhetõ. A tanrend ennek megfelelõen alakult, alkalmazkodott az új elvá-rásokhoz, egyes tanegységeket kivettek, míg másokat hozzáadtak a képzés törzsanyagához. A mi esetünkben azonban nincs ilyen, a tananyag kis-sé még kiforratlan, mi diákok pedig azt se tudjuk, hogy hogyan fogjunk hozzá.Ráadásul a képzési forma is kissé „idegen”. Azelõtt nappali tagozaton tanultam, s most levelezõ tagozaton kezdtem el tanulmányaimat (a nappa-li tagozat csak idén indul). Fura volt, hogy csak szombaton vannak órák, meg az, hogy a diáktársaim közül sokan idõsebbek nálam, hogy hétköz-nap dolgozni kell menni, és még sorolhatnám… Az egyetemi elõadások azonban kiválóak. Nehéz megmondani, hogy kinek az elõadása a legjobb,de általánosságban elmondható, hogy minden tanár törekedett arra, hogy elõadásaik érdekesek legyenek.A vizsgán alapvetõen jóindulatúak a vizsgáztatók, a bukások javarészt a tanulás hiányának köszönhetõek. Persze a mi vizsgáink messze nem olyannehézségûek, mint a jogászoké. A csapatunkról elmondható, hogy a lehetõ legváltozatosabb társaság, amit életemben láttam.

Csepregi Horváth Bálint

„Az elveszett Éden, mely fájva fájónBennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.”

(Juhász Gyula)

Március közepétõl július 20-ig tekinthetjükmeg Gulácsy Lajos A varázsló kertje címet vi-selõ gyûjteményes kiállítását az Andrássy útiKOGART Házban. A mintegy kétszáz fest-ményt és grafikát felvonultató tárlat méltómódon mutatja be a mûvész életpályáját. Érde-kes, hogy a Kieselbach Galéria és Aukciósházközvélemény-kutatása szerint Gulácsy életmû-ve az öt legfontosabb magyar képzõmûvészetiéletmû egyike, de ennek ellenére alkotásaibólutoljára 1966-ban rendeztek retrospektív kiál-lítást. A KOGART Ház tehát eleget téve azérdeklõdõk igényeinek, számos magán- és köz-gyûjteménybõl állította össze ezt a kiállítást.Gulácsy már 17 éves korában a nyilvánosság elélépett festményeivel. A budapesti Mintarajzisko-la növendéke volt, de egy év után professzorai el-tanácsolták a mûvész-pályáról. A lényegében au-todidakta mûvész korai képein megjelenik apreraffaeliták és a szimbolikus szecesszió hatása,de valójában mûvei nem sorolhatók egyik irány-zathoz sem. Rómában, Firenzében, majd Párizs-ban járt tanulmányúton, és az itáliai táj erõs ha-tással volt mûvészetére is. Az olasz városok kö-zépkori, reneszánsz hangulata rabul ejtette, képe-in az Itália édeni tája jelenik meg, rokokó hangu-latú zsánerjelenetek, történelmi és irodalmi ala-kok tûnnek fel a képeken. A magasba nyúló fákérdekes kontrasztot alkotnak az alul sétáló ala-kokkal, melyek hol egyedül, hol párban, egymástátkarolva, némán suhannak el. A kiállítóterembeérve egybõl megragadja a látogatót ez a különösképi világ, a sok sötétzöld, vörös és bíbor tónusúképek azt sejtetik, mintha most érkeztünk volnameg egy csendes, békés lápvidékhez, és észre semveszzük, de a szemünk csak gördül-gurul egyikfestményrõl a másikra. Hömpölygünk a képek-kel, ezzel a lágy, légies világgal.Az elsõ világháború híre Velencében érte az ér-zékeny mûvészt. E hír hallatára idegrendszereösszeroppant, és ettõl kezdve rövid megszakí-tásokkal idegszanatóriumok, elmegyógyinté-

zetek lakója volt. Az orvosok systémáskatatóniát és schizofréniát állapítottak meg.De hogy igazán megértsük elmebaja okát, elkell rugaszkodnunk az orvosi mûszavaktól, ésfigyelmünket arra a korra, arra a társadalmiközegre kell összpontosítanunk, amelybenGulácsy élt. Esetében ugyanis –mint sok másmûvésznél- nem az elmebaj a lényegi elem, ha-nem valami egészen más. A múlt századbanrelatíve sok volt azoknak az alkotóknak a szá-ma, akik megõrültek. Õk voltak azok, akiknem voltak képesek elviselni azt, hogy végigkell nézniük a világ pusztulás felé vezetõ útját,és ez ellen nem tehetnek semmit. Õk azok,akik nem voltak hajlandóak közönyösséggel,cinizmussal tekinteni az emberiség jövõjére,akik intenzíven élték meg az átalakuló világotés ennek átformálódó értékrendjét. Más mûvé-szeket elkerülte az elmezavar, de ennek nem amûvészi nagyságuk volt az oka, inkább óva-tosságuk, önmaguk féltése. Õk nem merültekle a mélybe, de nem is tudtak onnan felhozniigazgyöngyöt. Gulácsy menekülni akart ebbõlaz átalakuló világból, álomvilágot alkotott ma-gának, melyet Na’Conxypannak nevezett el.Padova, Brescia, Nervi és Genova – a tanul-mányutak régi helyszíneire emlékeztetnekezek az õsi, idilli, tiszta békés tájak, jelenetek.Na’Conxypan egy külön világ, külön lakosok-kal, külön nyelvvel (amelynek szótárát a mû-vész meg is alkotta). A szürrealizmus és azexpresszionizmus hatása érzõdik ezeken a mû-veken, de az irányzatok jellemzõ jegyeit egyé-ni módon használja fel képi világának kialakí-tásához. Ez az egyéni, különleges látásmódokozza azt, hogy alkotásai után oly nagy azérdeklõdés napjainkban is. Mert mindenki sze-retne egy kis idõt, apró helyet, amikor és aholelbújhatna a világ elõl, vagy inkább a világotzárhatná ki a saját világából. Gulácsy festmé-nyein áttörnek ezek az érzések; szenvedélyesszerelmespárjai, lidérc módjára bolyongó alak-jai, sötét hosszú fái mind-mind egy letûnt vi-lágra figyelmeztetnek, mely talán már sohasetér vissza. A képek hangulatot adnak, csende-sen, szelíden a nézõ mellé sompolyognak,

megérintik a vállát, és álomvilágba csalogat-ják. Színükkel, illatukkal elkábítják a látoga-tót, gomolygó füst képében körülölelik õt.Gulácsy hitt abban, hogy a jelenkort meg lehetváltoztatni. Igazságkeresõ énjének megnyilvá-nulását életrajzírója jegyezte fel: a festõ egynapon kijelentette, hogy „Most minden más-képpen lesz”. Ugyanakkor pedig hangsúlyoz-ta: „Tessék ezt komolyan venni”.„Gulácsy igazi tragédiája, amely elõl a tébolylárvája mögé menekült: egy tiszta mûvész egytisztára mûvészietlen korba született bele ésmegpróbálta azt a maga számára elviselhetõvétenni, sõt a maga képére és hasonlatosságáraszépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd voltehhez, és túlságosan erõszakos és kíméletlen akor, hogy ez sikerülhessen. Így menekült las-san, de biztosan egy másik dimenzióba innen,a halál életébõl az élet halálába: az õrületbe.De mint Oféliáé, az õ tébolya is szép volt. Da-lolva merült el az örvénybe és virágokat hin-tett a habok közé.” (Juhász Gyula).

Aradszki Dea

Gulácsy Lajos álomvilága

A jogász végzettségû Herbert Batliner kora if-júsága óta rajong a képekért. De vajon mi mo-tiválta, hogy ennyi festményt felvásároljon?Mikor ezt a kérdést feltették neki, azt vála-szolta, hogy valami érdemlegeset szeretne hát-rahagyni maga után. Jelenleg több mint 500darabból álló gyûjteményét bocsátotta azAlbertina Múzeum rendelkezésére. Egy felté-tele volt: ha valamelyik képre szüksége lenne,azt bármikor visszakaphassa. A képtár cseré-be gondozza és õrzi az értékesnél értékesebbalkotásokat. Néhány szóban a „kollégáról”: 1928-ban Liech-tensteinben született és nevelkedett. A pénz-ügyek igazgatásához való tehetségét édesapjá-tól örökölte, aki 40 évig a hercegség tanácsosa-ként az állami bank igazgatója volt. Batlinerberni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági ta-nulmányai – majd bírói tevékenységének évei– után 1955-ben Vaduzban alapított ügyvédiirodát, amely hamarosan világszerte ismertvagyonkezelõ ügynökséggé fejlõdött. Liech-tenstein jogi adottságait kihasználva az irodaneves ügyfeleket segített az adóelkerülés tör-vényes lehetõségéhez, s Batliner ennek jegyé-ben „feltalálta” a családi alapítvány intézmé-nyét. Az elõírást teljesíteni tudó – másfél mil-lió eurós minimális vagyonnal rendelkezõ –ügyfelei között Gianni Agnelli, a Fiat vezéreéppúgy ott van, amint a rumgyáros Bacardi,és a sor hosszan folytatható lenne világszerteismert milliárdosokkal. A képzõmûvészet iránti rajongás mellett ma-radt ideje és lehetõsége más tevékenységre is:az õ nevéhez fûzõdik a sixtusi kápolna új or-gonájának 2002-es megépítése, emellett alel-nöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, el-nöke az Albertinát támogató alapítványnak. A házaspárt a gazdag gyûjtemény szinte vala-mennyi darabjához személyes emlék fûzi. Abécsi megnyitón Rita Batliner megindultanválaszolt a kérdésre, miszerint nehéz volt-emegválni ezektõl a festményektõl: nagyon is,olyan üres lett minden nélkülük! Azt a Mirótpéldául születésnapjára kapta, a négy gyer-mek mindegyikének születését „megünnepel-ték” egy képpel, akadt elég alkalom családimegemlékezésekre. A Batliner-házban az örömforrása mindig valamilyen festmény, képzõ-mûvészeti remekmû. A gyûjtés irányát meghatározta az ErnestBeyelerhez, a híres bázeli galeristához fûzõdõbarátsága: ötven évvel ezelõtt az õ hatására tá-madt fel érdeklõdése a francia impresszioniz-mus és posztimpresszionizmus iránt, s valószí-nûleg tõle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módjuk volt rá,vásároltak Picassót. Ma negyven van a birto-kukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz

avantgárd mûvészettel: az 1905-35 közötti al-kotások, Chagall, Malevics szintén fontos sze-repet játszottak. A fõ gondolat az volt, hogy agyûjtemény együtt maradjon. Ezért vitték ala-pítványba, amely a házaspár halála után isfennmarad. A klasszikus modern gyûjtemény otthonamost már Bécs. Az Albertina szabadon válo-gathat belõlük kiállításaira. Rita és HerbertBatliner pedig már elkezdte a kortárs képekgyûjtését: végtére is üresek a falak, nem ma-radhatnak úgy. A következõkben öt képet emelnék ki: nyilvána kiállítás címadóit, Monet Vízililiomok-ját,Picassótól a Meztelen nõt madárral és furulyá-zó férfival címû festményét, illetve Chagalltóla Papírsárkányt, Degas-tól a Két táncosnõt ésNolde-tól Az erdõ-t. Elõrebocsátanám, hogy én is pusztán benyo-másokat, benyomásaimat szeretném megosz-tani Veletek. Ne várjatok semmilyen átfogóismertetést… Arra a könyvnyi terjedelem issok esetben kevésnek bizonyul… EgyedülEmil Nolde-rõl szólnék picit többet. Hogy mi-ért? Mert az õ neve kevésbé ismert, s mert en-nek ellenére csodálatos képek alkotója.Monet vízililiomjait nézve szinte odaképzelimagát az ember a tópartra. Csodálatos, ahogy aszínekkel játszik. Azt mondják, hogy az elmosó-dottság – tényleg, mintha egy nedves üvegabla-kon keresztül szemlélnénk a tájat – a szürke há-lyogának köszönhetõ… Ki tudja? Mindeneset-re Michael F. Marmor, az amerikai StanfordEgyetem szemészprofesszora számítógépes szi-mulációval rekonstruálta, mit láthattak a mûvé-szek. S kutatásai szerint Monet és a szintén ha-sonló cipõben járó Degas festményeinek homá-lyossága szemproblémájukból adódott. Picassoe képe a bukolikus énekeket, a pásztorköltésze-tet idézi. Egy teltebb, nõideál, mellette egy véz-na, furulyázó férfi. Chagall papírsárkánya csaka háttérbõl sejlik. A rá jellemzõ mese-, fantázia-világot ábrázolja. Bizonyára ismeritek a Hege-dûs a háztetõn címû „népies mûeposzt”. Nos,ez a kép is azt a zsidó világot idézi. Degas balerinái. Nos, ehhez szinte nem is fûz-nék kommentárt. Táncosnõk, állandó és öröktéma. Hasonló témájú mûveinek száma szintemegszámlálhatatlan. Mégis, mindegyik köny-nyed, légies balerina lenyûgözõ.Emil Nolde német festõ. Aki jártas Németor-szágban, annak lehet, hogy fel is tûnik, hogyjé, mintha látott volna egy ilyen elnevezésûhelységet a térképen… S igen! Jó a sejtés. Ezcsak egy felvett név, szülõfaluja után. Õ azészaki expresszionizmus legjelentõsebb képvi-selõje. Mûvészetének középpontjában a táj áll.Az általam kiválasztott kép is ezen alkotásokközé sorolható.

A természet közelében nõtt fel, s az ott látha-tó formák elevenednek meg, fantomokká, dé-monokká változnak képzeletében. Eszköz-használatát tekintve eléggé bátor volt. Hagy-ta, hogy ösztönei irányítsák, bátran kipróbáltmindent. Nem félt ecset helyett kartont, szi-vacsot vagy az ujjait használni. Színválasztá-saira is a vakmerõség volt jellemzõ. Néhányhónapra még a Die Brücke-hez is csatlakozott.Másik oldala a vallásos témájú festészet. Itt isháttérbe szorította a külsõ valóság ábrázolá-sát. Bibliai történéseket elevenített meg.Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy avizsgaidõszak fáradalmait egy képtárban he-verjétek ki. Van belõlük itthon is elég.

Mikola Orsolya

tizennegyedik oldal

Albertina Ha már nagyon elegem van a hétköznapi robotolásból, valahova el kell mennem.Gondolom, ezzel mindenki hasonlóképpen van… Így egyik szombaton Bécsbeutaztam, többek között azért, hogy megtekinthessem az Albertinát, a világ egyiklegjelentõsebb múzeumát, ami az elmúlt néhány hónapban a Monet-tól Picassóig cí-mû kiállításnak adott otthont. Jó pár termen keresztül barangoltam, s szebbnélszebb képeket csodálhattam meg, ezek közül emelnék ki néhány festményt, mutat-nám be alkotójukat. De nem szabad megfeledkeznünk a képek gyûjtõjérõl, aBatliner családról sem.

GyógyszerjogÁprilis 8-án és 9-én „EuropäischesZullasungssystem für Humanarzneimittel”címmel tartott elõadást egyetemünkön né-met nyelven Katarzyna Miaskowska-Daszkiewicz, a Johannes Paulus IIKatholische Universität in Lublin tanára.A résztvevõk megismerhették az emberigyógyszerek piacra kerülésének szakasza-it, célját, felhasználási területeket, ennekakadályait, a gyógyszer kétféle fogalmát,a szükséges engedélyeket és az egységesszabályozás hiányának problémáit. Ennekmegoldására mondta ki az Európai Parla-ment és Tanács 2001-ben egy egységes, azemberi gyógyszerekrõl szóló KözösségiKódex elkészítésének szükségességét,amit minden tagállamnak le kell fordítani.7 jogi iránymutatást fogalmaztak meg,amelyek közül a legfontosabb a belsõ pia-con történõ forgalomba hozatal szabályo-zása.Vendégtanárunk részletesen beszélt a home-opátiás és növényi gyógyszerekrõl, a gyer-mekgyógyszerekre vonatkozó speciális sza-bályozásról és a határtermékekrõl, mint pél-dául a kozmetikumok és különféle élelmisze-rek. Bemutatta a gyógyszerelõállítás fizikai,kémiai, biológiai és állatkísérleti szakaszait,és végül beszámolt az embereken való tesz-telések 4 fázisáról.Hallhattunk az „orphan drugs”-ról, vagyis akülönleges és ritka betegségek kezelésérehasználható gyógyszerekrõl is.

tizenötödik oldal

Magyarország irányába gyorsul az R.E.M.CD kritika: R.E.M.- Accelerate

Egyetemi Életbe Vetített SorsokTudósítás a Vetítõrõl

- Ez most komoly? Igen, kérünk…Nagy mosoly ül ki a pár arcára, ahogy átveszik a mozizás élvezetének fokozását hivatott cseme-gét. Õk sem az ingyen pattogatott kukorica miatt jöttek. Ebben a pillanatban kialszik a lámpa,és elindul a film. Kezdetét vette egy újabb „Vetitõ – Pázmány Filmklub”.Ezek a szerdai mozi estek szépen illeszkednek az egyetemen folyó kulturális programok sorába,és öröm látni, hogy egyre több ember kíváncsi a program szervezõje, Ablonczy Zsuzsanna által,az alkalmakra gondosan kiválogatott filmekre. Túl az elsõ évfordulóján, ez a program megõriz-te azt a célját, hogy mindig különbözõ, de egyaránt izgalmas témákat vegyen célpontba. Voltakitt már hóvihar és fókák ellen küzdõ pingvinek, „fapuma” helyett más névre hallgató büfé körüllebzselõ szeretnivaló antihõsök, legutóbb pedig 12 esküdtszéki vitát folytató dühös ember. Azontúl, hogy mindig jó elnyújtózni az óriásvászon elõtt, belefelejtkezni egy másik sors örömeibe, ne-hézségeibe, a filmek izgalmas kérdéseket is felvetnek. Ha már egyetemista ugyanis az ember,meg szokott lenni az a rossz szokása, hogy szeret gondolkodni egy adott témán (tisztelet a ki-vételnek). Ezt a vágyat pedig sok pláza-moziban eltöltött alkalom kissé kielégületlenül hagyhat-ja (és akkor még a jegy árába bele sem mentünk; amikor egyes filmek után az az érzése támad-hat a nézõnek, hogy ennek az élménynek kompenzálása képen talán inkább õ érdemelne meg já-radékot). Arról pedig, hogy a felmerült kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, a meghívottvendégek gondoskodnak. Itt volt például Réz András, filmkritikus és Badó Attila a Szegedi Tu-

dományegyetem rektor-helyettese. Senki ne gondolja, hogy amit elõadnak, amolyan kioktatós beszédek lennének. Egy bizonyos „Sanyi”-t meg-személyesítõ színész például a „mennyire volt könnyû azonosulni a szerepével” c. kérdésre kellett, hogy válaszoljon, ami meglepõ eredménnyelszolgált (kiderült, hogy a karaktert a színész egy csak általa ismert személyrõl mintázta). A beszélgetést végül bor mellett folytatott beszélgetészárja, ilyenkor a meghívottakkal, egymással (világ csodája) még közvetlenebbül lehet eszmét cserélni. A haza vezetõ úton pedig lehet azon mor-fondírozni, hogy milyen kérdést lett volna érdemes még megkérdezni, föl kellett-e volna csippenteni azt a pár papírzacskó alján maradt félig-ki-pattogott szemet, de legfõképpen: milyen film ad okot majd magára a morfondírozásra legközelebb!

Barát Zsófia

A jegyzeteim között keresgélek, füzetpapírok,nyomtatott szövegek szálldogálnak a levegõ-ben. Egyszer csak a kezembe akad egy lap,rajta az aláhúzott mondattal: „Nyisd ki, tartsdfenn, és õrizd meg a kommunikációnak azo-kat a csatornáit, amelyeken keresztül az em-berek tudatják egymással, hogy mit érzékel-nek, éreznek és kívánnak”. Annak idején ez aFuller-mondat nyílván a vizsgára való készüléshevessége okán lett olyan erõs ceruzavonalak-kal aláhúzva, hogy próbára tette a papír vas-tagságát. A könyv e részén már nem található-ak kósza rajzok; nyílván már kezdtem belátnia vizsgáig rendelkezésre álló idõ szûkösségét.Most viszont megérintett, azon az egyszerû„egyetemista lány éldegéli az életét 2008 máju-sában” szinten. Ez az egész: annyira egyszerû,és annyira igaz. Bármire levetíthetõ. Végül is,mit ér egy tanár minden bölcsessége, ha eztnem tudja átadni hallgatóinak egy számukraérthetõ, érdekes módon? Mit ér a fiú vágyako-zó pillantása, ha nem néz elégszer a lány felé,hogy tekintetük találkozhasson? És végül: mitér az az együttes, aki nem figyel rajongó tábo-rának ösztönzésére vagy kritikájára, mikor újalbumot készít? Mert bizony a klasszikus „Ze-ne nélkül mit érek én..?” nagyon könnyenmegfordítható ebbe az irányba is. Nos, azutóbb említett kommunikációs kapcsolatnaksikerességére példa az R.E.M. legújabb CD-je,az „Accelerate”.

28 év és 17 album. Ennyi áll a csapat mögött.Ez pedig esélyt ad magas és mély pontokra isegyaránt. Pályájuk ívét elnézve, az nagyjábólolyan esetlegesnek tûnik mint a névválasztás:állítólag a szótár felcsapásánál pont a „RapidEye Movement” szóra esett a szemük. Egé-szen 1994-ig tehát töretlenül haladtak a csúcsfelé. Aztán történt valami. Hogy az énekes,Michael Stipe-ot kedvetlenítették-e el a HIVbetegségérõl szóló, mint utóbb kiderült: hamispletykák, vagy a dobos, Bill Berry agyvérzésevolt-e az ok: nem világos. Mindenesetre a kö-vetkezõ három CD nagy bukás volt, kevés slá-gerrel. A rajongók értetlenül álltak a kicsituncsi, melankolikus számok elõtt, és kezdtékkihúzogatni a csapat nevét az „ezt még le kelltöltenem” listájukról. Ezután nem lett volnameglepõ, ha végleg eltûnnek a süllyesztõben;azonban megint: érthetetlen okokból erõrekaptak. A 2004-es Around the Sun, bár kevésdübörgõs rock slágert tartogatott, de legalábbteli volt dallamos számokkal. A rajongók hálátadhattak Bushnak, hogy Stipe-ot megihlette: aCD teli volt anti-elnök fröcsögéssel: végremegint volt valami, ami erõs érzelmeket, igazizenét csalt elõ a csapatból. Mégis: ez még min-dig nem volt elég: a rajongók a „Monster” c.1994-es album energiáját és a ’92-es„Automatic for the People” líráját sírták visz-sza. No, és itt jön be az a hatalmas robbanás,amit csak egy közönségére figyelõ együttestud kicsiholni magából, ennyi év után is: meg-született az Accelerate!Itt végre minden van, ami kell. Az összes számegyszerre dallamos, energikus, rockos és sors-nak hála: nem depi! Kell ennél több? Hát per-sze: a turné, ahol meg mutathatják: ez élõben ismind ilyen jól hangzik. Erre, pedig a négy évvelezelõtti tapasztalat a garancia. Akkor, amintmegláttam a vékony, kopasz és erõsen ráncospasast, ahogy egy maszkszerû, festett kék csík-kal a szeme körül a mikrofonért nyúl, hirtelenelbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e 15

évesen levenni apám polcáról az A for the PCD-t. Azonban mikor még másfél óra múlva isszívet, lelket beleadva bulizott az együttes, ez akétség elszállt. Nem csak az elõadás energiájavolt lenyûgözõ, hanem Stipe viszonya a közön-séghez. Mindig rendkívül szimpatikus, ha egyelõadó, a dalok között beszél a nézõtéren csápo-lókhoz, elmeséli, hogy azok mirõl szólnak, és fõ-leg ha a fellépést megelõzõen rászánt 5 percet,hogy megtanuljon egy-két szót a rajongók nyel-vébõl, hogy aztán azzal köszönthesse õket. Rá-adásul egy-egy szám között világosan olvasható-an kivetítették a dalok szövegét, hogy az isegyütt énekelhessen, és megérthesse õket, akimég nem hallgatta elégszer az albumot ahhoz,hogy kívülrõl fújja. Ez a hozzáállás pedig, ak-kor, és minden bizonnyal idén, augusztus 16-án,a Szigeten is meg fogja hálálni magát. A közön-ség 28 év után is szívesen és szakadatlan lelke-sedéssel tombol a koncerten, és hallgatja végte-len lejátszás funkción azokat a számokat ame-lyeket az õ elvárásait figyelembe véve, miatta,neki is érte írtak. Most tehát, ezekben a szép,meleg hónapokban talán ideje lenne több szin-ten is példát venni errõl a lenyûgözõ kapcsolat-ról. Akkor végre az oktató tudománya beszivá-roghatna a padban ülõk fejébe, a fiú szemébentükrözõdhetne a lány hasonló vágyakkal teli pil-lantása, és minden csápoló közönség ott érezhet-né önmagában kedvenc együttesének lüktetését.

Barát Zsófia

Az utóbbi idõben elvesztem a gondolataim között A visszhangok is csak konganak a fejembenTegnap át is vehettem a túlkomplikálásért járó fõdíjatHisz össze-vissza beszélek dolgokról melyekben énsem hiszek.

Higgyél hát Te, és bennem, és semmi másban!Szoríts sarokba: tegyél valakivé!Mondd meg végre, üres ember lettem hát?Ez a tükörbõl visszanézõ üres ember, én vagyok?

(R.E.M. – Hollow Man)

Bar

át Z

sófi

a ra

jzai

Pro Facultate-nap 2008. május 8. (csütörtök)

2008. május 8-án újra Pro Facultate-nap lesz Karunkon. Hagyomá-nyainkhoz híven idén is kiosztjuk a Pro Facultate-díjat, melyet hall-gatóink, oktatóink és valamennyi alkalmazott szavazatai alapján aKaron oktató tanáraink kaphatnak meg, azok, akik a legtöbbet tet-tek a Kar építéséért, fejlõdéséért. A Kar valamennyi hallgatója, ok-tatója, alkalmazottja szavazhatott arra az oktatóra, aki szerinte alegérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitünte-tésre. A díjat egy személynek csak egy ízben lehet odaítélni. Az eddigi díjazottak:Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. KilényiGéza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004),Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. HorváthAttila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs An-zelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007)

Idén elõször azonban a „Hallgatókért”-díj is odaítélésre kerül a Ka-ron dolgozó legnagyszerûbb tanszéki adminisztrátornak, az õ sze-mélyérõl szintén a hallgatóink szavazatai döntenek. Újdonság méga szintén elsõ ízben kiosztandó „Hallgatói Mozgalomért”-díj, amelyaz egyetemisták önszervezõdéséért, a hallgatói közéletért legtöbbettett hallgatók nyerhetnek el. A nap a már hagyományosnak nevezhetõ keretek között zajlik: dél-tõl a II. János Pál pápa teremben szentmisével indul, majd a díjáta-dók következnek; ezt követõen egy „próbatárgyalás” kerül megren-dezésre. Délután fél háromtól az udvaron – mint az szokásos – ta-nárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsozunk, kora estétõl pedigkoncerteken (Retro School Band, Monsoon Robbie WilliamsTribute Band) szórakozhat a nagyérdemû közönség. A délután fo-lyamán borkóstolással, grillezett ételekkel és sok-sok szeretettel vá-runk mindenkit!A részletes program:12:00 Szentmise a II. János Pál pápa teremben (Díszterem)13:00 Pro Facultate-díj, Hallgatói Mozgalomért-díj, Hallgatókért-díj

átadása13:45 Perjátszókör elõadása14:30 Programok az udvaron:

- bográcsozás oktatókkal, grillezés, borkóstoló14:30 Párhuzamosan az 1. gyakorlóban:

- Egyetemi lelkészség elõadása, karrier tanácsadás15:30 Koncertek, elõadások:

Hét Csapás néptáncegyüttes elõadása, utána közös néptánc, Monsoon (Robbie Williams tribute band), Retro School Band

22:00 kapuzárás

Az egyházi oktatásrólHazánkban az oktató-nevelõi szektor jelenti állam és egyház kapcsolatrend-szerének legkényesebb pontját. A rendszerváltás után az úgynevezett vatiká-ni megállapodás, illetve a mindenki számára szabaddá váló verseny lehetõvétette az egyházi iskolák elterjedését és megerõsödését az ország minden tá-ján. Az egyház nem sokkal azelõtt még teljességgel elképzelhetetlennek tûnõmértékben kapott (vissza) épületeket és lehetõségeket. Mindezek mellett a 20.század egyik legismertebb személyisége, II. János Pál pápa is több magyaror-szági katolikus oktatási intézménynek biztosított különleges legitimációt. Pél-dául a pannonhalmi bencés gimnáziumban tett látogatásával (1996), valaminta Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapításúvá tételével (Kato-likus Nevelés Kongregációja, 1999. március 25.).A sokak által túlzottnak tartott elõjogok és az állami támogatás azonbanszokás szerint irigységet szült, és többek között a média fáradhatatlanmunkájának köszönhetõen ma már az emberek többsége változásokért ki-ált. A megváltozott körülmények miatt valóban érdemes lehet az 1990-esévekben megkötött szerzõdések oktatási tevékenységrõl és intézmények-rõl szóló részeinek felülvizsgálata. Kétségtelen viszont, hogy a normatí-vákért, és az egyre kevesebb gyermekért folyó élesedõ versenyfutásnakköszönhetõen a rendszer önmagától ki fogja vetni a bele nem illõ közok-tatási intézményeket (is). És ebbõl a szempontból nem fog számítani, haegy-egy iskola esetleg elõnybõl indul. Azt sem lehet persze egyértelmûenkijelenteni, hogy egy állami vagy alapítványi fenntartású iskola rosszabbhelyzetben lenne, mint az egyháziak. Az ideális természetesen az lenne,ha a minõségi oktatást és nevelést folytató intézményeken kívül más nemmaradhatna meg, ellenben azokat a lehetõ legmagasabb színvonalra fej-lesztenék. Sajnos ezt nem könnyû – mondhatni: lehetetlen – megvalósíta-ni, fõleg hazánkban. Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami jól mû-ködik, abból minél nagyobb hasznot akarjanak húzni maguk számára,amíg még lehet. Általában ugyanis nem a távlatokban gondolkodni tudásjellemzi korunk profitorientált vezetõit. Amíg még a katolikus gimnáziu-mok, fõiskolák és egyetemek is presztízskérdést csinálnak abból, hogyegymást megelõzve szerezzék meg a tanulókat, vagyis a pénzt, addig nevárjuk, hogy jobb legyen a helyzet. El kellene például gondolkodni azon,hogy hány egyházi fenntartású felsõoktatási intézményre is van szükség,illetve, hogy nem inkább az egységben van-e tényleg az erõ.Az egyházi iskolák létének szükségességével viszont nem lehet és nem isérdemes vitatkozni. Ahogyan általában senki nem is teszi. Ezek az isko-lák ugyanis olyan ûrt töltenek be a társadalomban, amire az államnak nin-csen sem kapacitása, sem pedig illetékessége. Ez mindenekelõtt az erkölcsterülete. A helyesen mûködõ katolikus iskolákban olyan értékrendhez ésvilágnézethez lehet hozzájutni, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz,hogy mindent és mindenkit a valódi értékén tudjunk kezelni. Éppen ezértmég a nem vallásos emberek is gyakran azt gondolják, hogy a katolikusiskola olyan, mint valami mosógép: csak bedobom a gyereket, aztán né-hány év múlva kijön tisztán, mindegy, hogy milyen nevelést kapott elõt-te. Ennek is köszönhetõen jutottunk el az egyházi iskolák napjainkban ta-pasztalható felhígulásáig. Természetesen ezeket az alapvetõ értékeketmáshonnan is meg lehet szerezni, csak sokkal kisebb rá az esély. Egy ál-lami iskola soha nem adhat valóban követhetõ értékrendet, hiszen nemfogja tudni úgy megalapozni, hogy azt mindenki fenntartások nélkül el-fogadja. Szem elõtt kell tartani tehát azt is, hogy a vallásos eszmeiség ésértékrend nem lehet kizárólag a vallásos emberek kiváltsága, akkorugyanis alapvetõ küldetése ellen lenne az egyház.

Teleki Levente