A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Í TÉLET

HÚSZÉVES A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNY

KARRIER SZOCIÁLIS BOLTOK HERTA MÜLLERFOCIBAJNOKSÁG I. M. 1956 MERRE HALADUNK? – 2. RÉSZ

E-VANGÉLIUM ÚJ PTK.

XII. évfolyam, 5. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu 2009. november 12.honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

második oldal

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M Az ENSZ közgyûlése a Gyermek jogairól szóló egyezményt 1989. novem-ber 20-án fogadta el, melynek jelentõségét egyrészt az adja, hogy ko-rábban nem létezett speciálisan a gyermekek jogait átfogóan rendezõegyezmény, valamint, hogy ez a legszélesebb körben (az Egyesült Államokés Szomália kivételével a világ összes állama tagja) és legrövidebb idõnbelül ratifikált emberi jogi egyezmény. Az egyezmény az emberi jogokat biztosítja a gyermek számára, figye-lembe véve helyzetébõl adódó különleges védelemhez és támogatáshozvaló jogát. A dolgok jelenlegi állása szerint egymilliárd gyermek van avilágon, aki nem élvezheti ezeket a jogokat, mert legalább egy, az életbenmaradáshoz szükséges javadalmat nélkülöz. Gondoljunk csak a megfelelõlakóhely, tiszta ivóvíz, egészségügyi ellátás, elemi oktatás hiányára.A gyermeki jogok érvényesülésének nélkülözhetetlen feltétele azokismerete. A gyermekjogokat magukkal a gyermekekkel és családjaikkalmeg kell ismertetni. E jogok tényleges érvényesüléséhez azonbanszükséges az is, hogy a gyermekügyekben döntést hozók és a gyerme-kekkel foglalkozó szakemberek is megfelelõ gyermekjogi ismeretekkelrendelkezzenek, és a gyermekjogi értékek áthassák szemléletmódjukat.Ezért van különös jelentõsége a jogi pályára készülõ fiataloknak, ajövõbeni politikusoknak, ügyvédeknek, ügyészeknek, bíráknak vagy akárcsak a szülõként gyermekeikkel kapcsolatos döntések meghozóinaktudatformálására. Értékválság idején különösen fontos ezeknek az örökemberi értékeknek a lefektetése és érvényesítése, amely világnézettõlfüggetlenül mindenki számára értékmérõként szolgálnak. Ha a felnö-vekvõ generációk gondolkodását már ezek az eszmék hatják át, akkorszebb jövõ vár az emberiségre.Mottóként álljon itt Pérez de Cuéllar, volt ENSZ fõtitkár gondolata: „Aza mód, ahogyan a társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak azegyüttmûködés és a törõdés fokát jelzi, hanem jól tükrözi társadalmiigazságérzetét, a jövõ iránti elkötelezettségét, és azt, mennyire fontos azeljövendõ generáció emberi feltételeinek javítása.”

A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény fõbb rendelkezései

1. Minden gyermeknek joga van a szeretetre és gondoskodásra.2. Minden gyermek egyenlõ.3. Minden gyermeknek veleszületett joga van az életre.4. Minden gyermeknek joga van az egészségügyi ellátáshoz.5. Minden gyermeknek joga van a játékhoz.6. A gyermekeket nem szabad dolgoztatni.7. A gyermekeket nem szabad elhanyagolni.8. A gyermekek nem válhatnak háborúk áldozataivá.9. A gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává.10. A gyermekeknek joga van kifejezni saját véleményüket.11. A gyermekeknek joguk van saját vallásukat gyakorolni.12. A gyermekeknek joguk van másokkal való együttlétre.13. A gyermekeknek joguk van az információhoz.14. A családon kívül élõ gyermeknek joga van a speciális védelemre.15. A menekült gyermekeknek joga van a speciális segítségre.16. A fogyatékkal élõ gyermekeknek joga van a speciális

gondozáshoz.17. A törvénnyel összeütközésbe kerülõ gyermekeket megilleti a

külön segítség.

Marschalkó Linda

Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény 2A magyarok harca 3Hírek a Kari Tanácsról 3Felhívás 3Õszi tréningek a Karrier Irodában 3PPKE JÁK HÖK focibajnokság eredményei és a tabella 3Merre haladunk? – 2. felvonás 4A tájképfestõ (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) 7Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvrõl 8Fenn a hegyen a Diák Hitellel 9A szociális bolthálózatról 10A katolicizmus a fejlõdõ országokban 11Az E-vangélium, és aki mögötte van 12Innocent Bystander 12Merre visz a jogi diploma? 12Adatvédelmi piac 13Wiesbaden – bíróság – gyakorlat 13Átmenet 13Boldog születésnapot Budapest! 14Túlvilági fények Itáliában 14Idegesítõ kétnaponta levinni a szemetet? 14Megtört ölelések 15Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban 15Találkozó a komolyzenével 15Fotópályázatot hirdetünk

A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! 16

TA R TA L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.jak.ppke.hu/itelet

A honlapon megtalálható a lap korábbiszámainak archívuma.

Felelõs kiadó:Dr. Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn,

Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes,Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Kovács Bence,

Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László,Salamon Dominika, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató),

Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.huHonlap: www.jak.ppke.hu/itelet

Nyomdai kivitelezés:Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

Húszéves a Gyermek jogairól szóló

ENSZ egyezmény

Október szép hónap. Már hullik a fák lombja,ám még langyosan süt a nap. A levelek sárgán,pirosan ragyognak az õszi napfényben. Ez azévszak maga a boldogság – ahogyan hallgat-hatjuk, miként motoszkálnak a kis állatok azavarban, beszívhatjuk orrunkba az esõtõl nedvesföld illatát, megfigyelhetjük hogyan készülõdik atélre a cinege. Szép ez a hónap, ez az évszak.Õsz van. Ötvenhárom esztendõvel ezelõtt ezt isérezhették volna az emberek. Azonban ez akkorlehetetlenek tetszett. Aki magyarnak éreztemagát, aki hallani vélte a szabadság hívó szavát,és aki felfedezett magában egy cseppnyibátorságot is, hallatta a hangját. Az kiállt, azharcolt, az meghalt. Érted, értem, a jövõért.1956-ban emberek mentek az utcára, mertmagyar mivoltukat, a nemzetüket meg akartákvédeni. Egy olyan hatalom tartotta elnyomásban

Ezzel a néhány sorral szeretnénk megnyitni egyolyan cikksorozatot, melynek célja lenne, hogymindenki értesüljön a Kart – és minket, hallga-tókat – érintõ fontos kérdésekrõl, döntésekrõl,amelyek a Kari Tanácson születnek.A következõkben szeretnénk összefoglalni azoktóberi tanács eseményeit: Dékán Úr bejelentette, hogy az idén nyáronfelújított elõadóink (II, III, és IV) munkálatai avégéhez közelednek, melynek keretében eltá-volították a korábbi tartóoszlopokat, a termek újkatedrát, padokat, és padlóburkolatot kaptak.(apropó nagykabát, senki ne aggódjon, foga-saink is lesznek)A Tanács szavazott a Kari Bizottságok tagjaitilletõen (a terjedelem rövidsége miatt csak ahallgatói szempontból legfontosabbak vezetõitemlítenénk meg): Diákjóléti Bizottság – Dr.

világon, addig mindig lesz olyan ház, ahol azelnyomás ellen fellázadó hõsökért imádkoznak,ahol imádkoznak a felszabadulásért, a virágzóhazáért, a szebb jövõért. Amíg él egy igazmagyar ember, addig él Magyarország is!

Hrecska Renáta

FELHÍVÁSKedves Hallgatók!

A következõ, 2011 tavaszán esedékes OrszágosTudományos Diákköri Konferencia elõtt vár-hatóan három Kari TDK kerül majd meg-rendezésre, amelyeken a legjobbak nem csak ahelyezésekért, díjakért versengenek majd, de ittszerezhetõ jogosultság az OTDK-n valórészvételre is.A soron következõ Kari Tudományos DiákköriKonferencia 2009. november 24-én 14 órától aII. János Pál pápa teremben kerül megren-dezésre, amelyre nevezni a tanszékvezetõiajánlással ellátott dolgozat Kari Titkárságon,történõ leadásával lehet.

Dr. Jobbágyi Gábor dr. Pogácsás Anetttudományos dékán-helyettes kari TDK titkárkari TDK felelõs

1-3. forduló

1. forduló (2009. szeptember 28.):Legis Lazio – Tesi1 3-0

(megállapított eredmény)Legis Lazio – Bíbortógás Fenevadak 16-1Red Devil’s Advocat – Doki1 16-3ACB FC – N. Vaskapu FC 1-13Fegyencjárat – Evergreens 6-7

2. forduló (2009. október 5.):Tesi1 – Konyhai Vegyes Vágott 0-3ACB FC – Fegyencjárat 16-3Dundee United – N. Vaskapu FC 1-13

Evergreens – Bíbortógás Fenevadak 15-5Doki1 – Internazionale 3-0

(megállapított eredmény)

3. forduló (2009. október 12.):Legis Lazio – Doki1 11-5Red Devil’s Advocat – Dundee United 8-1ACB FC – Konyhai Vegyes Vágott 3-5N. Vaskapu FC – Bíbortógás Fenevadak 14-3Fegyencjárat – Tesi1 7-9Evergreens – Internazionale 3-0

(megállapított eredmény)

Az Internazionale visszalépett.

Õszi tréningek a Karrier Irodában

november 20.: Pszichológiai szerda III. –Önéletrajz-írási tanácsadás

november 23.: Üzleti tervezés I.november 30.: Üzleti tervezés II.december 4.: Pszichológiai szerda IV. –

Munkahelyválasztást és munkahelyibeilleszkedést segítõ tréning

Általános tudnivalók:– Pszichológiai szerda: 14-18 óráig;

24-es gyakorló (26-os épület I. em. 228.).2500 Ft+ÁFA / alkalom

– Üzleti tervezés: 15-16.30 óráig; V. elõadó(26-os épület I. em. 214.). Ingyenes.

Minden képzésünk elõzetes regisztrációtigényel.Információ: Nagy Olivér (429-7200/310;nagyo@jak.ppke.hu

népünket, amelyet senki nem kért, nemválasztott. 1956 hétköznapi hõsei azonban meghaltak ér-tünk. Békés emberek voltak, békétlenül távoz-tak közülünk. Ártatlanul estek el – bûnük annyivolt, hogy harcolni kívántak hazájukért, ami márakkor is az övék volt, ahogyan ma is a miénk.E harcnak vannak túlélõi. Élnek még emberek,akik akkor is harcoltak, ma is harcolnakhazájukért. Élnek, bizakodnak abban, hogy taláneljõ egy jobb világ. Ez a talán, az egyetlenreménységük, éltetõjük, akárcsak nekünk. Az ember mindig vissza kell, hogy térjen a gyö-kereihez, mert mint a növény, õ is abból táp-lálkozik. Nincs ez másként a nemzetek esetébensem. Ahhoz, hogy egy nemzet hosszú idõkigfennálljon, kell a történelem. Nekünk kell 1956!Amíg lesz egyetlen igaz magyar ember is a

Horváth Attila, Fegyelmi Bizottság – Dr. VargaZs. András, Kreditátviteli Bizottság – Dr. SzabóIstván, Tanulmányi Bizottság – Dr. H. SzilágyiIstván.A Hallgatói Önkormányzat indítványozta aPázmány Nap hivatalos tanítási szünettényilvánítását, tekintettel a rendezvény egésznapos voltára, melyet a Kar vezetése fontolóravett, és kompromisszumos megoldást javasolt,ennek mibenlétérõl azonban még nem születettdöntés.Módosításra került TVSZ 159.§ (2), és a DeákFerenc Továbbképzõ Intézet Hallgatóikövetelményrendszerének 3.§ kiegészült az (5)bekezdéssel, a más felsõoktatási intézménybenteljesített tárgyak elismerésével kapcsolatosan.

Hallgatói Önkormányzat

A magyarok harca

Hírek a Kari Tanácsról2009. október 2.

PPKE JÁK HÖK focibajnokság eredményei és a tabella

harmadik oldal

csapatnév G. D. V. gólkülönbség pontszám1. N. Vaskapu FC 3 0 0 40 – 05 +35 9 pont2. Legis Lazio 3 0 0 30 – 06 +24 9 pont3. Evergreens 3 0 0 25 – 11 +14 9 pont4. Red Devil’s Advocat 2 0 0 24 – 04 +20 6 pont5. Konyhai Vegyes Vágott 2 0 0 08 – 03 +05 6 pont6. ACB FC 1 0 2 20 – 21 -01 3 pont7. Tesi1 1 0 2 09 – 13 -04 3 pont8. Doki1 1 0 2 11 – 27 -16 3 pont9. Fegyencjárat 0 0 3 16 – 32 -16 0 pont

10. Dundee United 0 0 2 02 – 21 -19 0 pont11. Bíbortógás Fenevadak 0 0 3 09 – 45 -36 0 pont

Sajnos nem voltam Erasmussal sehol, ésõszintén meg kell hogy mondjam, az Egye-temben rejlõ összes lehetõséget sem használtamki, ugyanakkor mint az Universitas tagjának, ésmint államvizsgák elõtt álló hallgatónak megvan a magam álláspontja a felvetett kérdé-sekben. Az, hogy ezt ezúttal nem csak abarátaimmal osztom meg egy vendéglátóipariegységben annak tudható be, hogy üdvösnektartom a párbeszédet oktató és hallgató közötta minél eredményesebb közös jövõ érdekében.Talán ha a felvetõdõ problémákról a KariTanácsban szó lenne, illetve amennyiben mártárgyalták ezeket a témákat a HÖK tájé-koztatná a hallgatókat (akár ezen folyóirathasábjain) az álláspontokról és a kialakultkonszenzusról (vagy éppen annak hiányáról), azhosszútávon nagyban segítené az esetlegesproblémák megoldását.Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni,hogy véleményem szerint mindegyik felvetettprobléma, mindegyik (építõ) kritika csakrészben lehetett helytálló, hiszen mind tan-székek, mind oktatók, mind hallgatók tekin-tetében, de a tankönyvek között is igen nagykülönbségek figyelhetõek meg. Általánosság-ban azt mondani tehát, hogy nem elég szorosakaz oktató – hallgató kapcsolatok, vagy hogyrosszak a tankönyvek, esetleg elavult a tanításirendszer túlzás, és fölöslegesen kelt feszültségetmindkét oldalon. Tudom, hogy a vitaindítócikkek szerzõi is tisztában vannak ezzel, és nemis az volt a céljuk, hogy mindenkire és mindenreérvényes kritikát fogalmazzanak meg, de a2009/4. számban publikált reakciók némelyi-kében ezt a hozzáállást véltem felfedezni. Úgygondolom, ez a megközelítés és az ebbõlfakadó esetleges megbántódások nagybannehezítik a párbeszédet és a probléma-megoldást. Örülnék, ha csak én értelmeztemvolna rosszul egy-egy mondatot, és senki nemakart volna általánosítani. Ha pedig így vanelnézést kérek fenti soraimért.Nem ismerem az állami finanszírozás számaités pontos mibenlétét, de azt gondolom nemállok távol az igazságtól, ha azt állítom, minéltöbb hallgatója van egy felsõoktatási intéz-ménynek, arányosan annál több állami tá-mogatás is jár neki. Vagy legalábbis kellenejárnia. Ez a tény már önmagában is indokolttáteheti az elsõ évfolyamra történõ „tömeges”felvételt. Hiszen bármennyire fájó is a tény, depénz nélkül nem mûködik egy intézmény sem.

Másrészt pedig ahogy már elõttem is idézték:„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen aválasztottak” (Mt 22,14). Ha jól emlékszem agólyatáborban elhangzottakra, 2004-ben több,mint 300 hallgatót vettek fel a Karra, viszonttudomásom szerint mostanra nem maradtunktöbben 100-nál. Ugyanezt a statisztikát hal-lottam már 500-ból 150-nel is, de talán nem is apontos számok adják a lényeget. Sokkal inkábbaz, hogy azok, akik nem hivatásból érkeztek aKarra, vagy egyszerûen más talentumokatkaptak a Jóistentõl, lassacskán kikoptakközülünk, és a végén már nem is tömegesenállamvizsgázunk. Akik viszont megmaradtunk,elég színvonalas képzésben részesülhettünk –nem lettünk a „tömegképzés” áldozatai. Lehet, hogy személyes megszólítottság ésrészvétel nélkül kevésbé „hatásos” egy elõadás,és ugyebár 300 (500) hallgatóval nehezenlehetne interaktívan foglalkozni. De nem is kell.Osztom azt a véleményt, hogy az elõadásoknaknem párbeszédeknek kell lenniük. Termé-szetesen, ha valakiben kérdés fogalmazódikmeg, vagy valamit nem ért, azt jó, ha meg-kérdezheti az elõadótól, és ha egy témábanannyi kérdés születik, amennyi már „zavarná amonológot”, akkor ott lehet, hogy valamit atanár nem magyarázott el elég szabatosan, deáltalában véve azt hiszem ezzel nem nagyonszokott probléma lenni. Tapasztalataim szerintminden elõadónak fel lehetett tenni kérdést, ésaz esetek nagyon nagy többségében érdemiválaszt is kaptunk rá. Elõfordult, hogy a tartósértetlenséget vagy egy téma iránti rendkívüliérdeklõdést látva egy professzor azt kérte, hogya megmaradt homályt hadd oszlathassa el majdszünetben vagy elõadás után, vagy a vitátmáskor folytassák egy külön találkozó vagygyakorlat keretében, de ez nem baj. Az elõadáscélja véleményem szerint adott tudomány-terület részletes megismertetése a hallgatókkal,és nem feladatmegoldás. Utóbbiakra lett kita-lálva a gyakorlat és a speckol. Én is hallgatóvagyok, és némi szégyenérzettel magambanmondom, hogy nálunk nem hogy nem „divat”hozzászólni, kérdezni, vitatkozni az elhang-zottakkal, hanem sokszor kifejezetten ellen-állásba ütközik a hallgatótársak részérõl, havalaki rendszeresen hozzászól, vagy „túl aktív”.Pedig ebben valóban lehetne tanulni a dánoktól(és másoktól): fontos lenne gyakorlatokon ésspeckolokon kérdezni, konkrét eseteketmegoldani, valós feladatokkal találkozni, ésazokat megbeszélni. Természetesen van gyakor-

latvezetõ és speciálkollégiumi oktató, aki sajátpraxisából vagy a hétköznapokból hozottpéldákkal minden órán igyekszik „életet vinniaz üres vázba” – de sajnos a hallgatópasszivitásba gyakran belebuknak õk is. Pediglenne értelme ilyen jellegû óráknak. A fentiekben már részben taglaltam: nemtartom kimondottan elavultnak a jelenlegioktatási gyakorlatot, inkább kihasználatlannakérzem. Szükség van a fõelõadásra, az alapokatmindenképpen ott kell elsajátítani. Az alapvetõjogászi gondolkodásmódot, a jog rendszerét,dogmatikáját, egy-egy jogág fejlõdését a leg-jobban nagy szakmai tekintéllyel rendelkezõprofesszoroktól lehet elsajátítani, méghozzá a„monológjaikból”. Más kérdés, hogy vannaknagytudású és felkészült elõadók, akik nemtudnak érdekfeszítõen, követhetõen beszélni,fõleg nem 90 percen keresztül, de egy-két ilyenkivételtõl eltekintve Karunk elõadóira inkábbaz jellemzõ, hogy jól rendszerezve, érthetõen,sokszor még (a normális határokon belül)közvetlen légkört teremtve is tudnak elõadásttartani. Nem véletlen, hogy van olyan pro-fesszor, akinek az elõadásaira sokan a nemjogász barátaikat is meghívják, vagy hogy egytanár elõadásainak még a végén is tud figyelni ahallgató. Viszont fontos leszögezni: vannakolyan elõadók, akiknek a stílusát kevesebbentudják értékelni, de ezen kisebbséget való-színûleg jobban le is köti egy-egy ilyen elõadás,mint egy népszerû professzor zsúfolt terembentartott „monológja”. Késõbb pedig belõlüklesznek az adott jogterület nagyágyúi. Ez ígyvan rendjén. A gyakorlatoknál érzésem szerintmár sokkal nagyobb a szórás. Van, amelyikneka katalóguson kívül semmi más motivációsereje sincs, mert csak az elõadás anyagát hadarjael rövidítve újra a tanár. Úgy gondolom, nemhelyes álláspont, hogy ha kevesen járnakelõadásra, legalább gyakorlaton halljanak azanyagról. Aki nem jár elõadásra, és emiatthátrányba kerül, az vessen magára, és próbáljonvizsgaidõszakban elõadásjegyzetek után rohan-gálni. De adassék meg a lehetõség a hallga-tóknak, hogy gyakorlati ismeretekre tegyenekszert, ami nem csak azt jelenti, hogy azembernek mutatnak egy adásvételi blankettát,hanem hogy azt tanulja meg magától megírni,tanuljon meg perbeszédet mondani, ne csakBH-k érvrendszereivel ismerkedjen, készüljönfel általánosabb eljárási helyzetekre, ne csakelméletben, hanem próbaperek keretében is.Akad tanár, aki ilyen jellegû gyakorlatot tart, desajnos 5 év alatt jellemzõen nem ezt tapasz-taltam.Itt jegyzem meg, hogy bár az oktatási modelltalapvetõen nem tartom elavultnak, de a vizs-garendszert igen. Példának okáért fontos amagánjog fejlõdését vagy a magánjog és a polgári jog fogalmát megismerni, és adjon isszámot ebbéli felhalmozott tudásáról a hallgatóaz adott félévet lezáró kollokviumban, de úgygondolom, a záróvizsgán ezeket már nemkellene kérdezni. Ezek az ismeretek az alapvetõgondolkodás formálására, a jogászi szemlélet-mód kialakítására szolgálnak, és egyáltalán nemszükséges záróvizsgán (vagy késõbb) pontosantudni, hogy mikor élt Irnerius, vagy, hogy kikvolt a Code Civil szerkesztõbizottságának atagjai. Véleményem szerint az sem indokolt,hogy a polgári jogviszony fogalmát kell tudni,vagy hogy tudni kell, hogy a jogi tényeketmilyen szempontok alapján lehet csoporto-

Az Ítélet 2009/3. számában két, névte-lenül szerkesztõségünkbe érkezett cik-ket közöltünk, egy tanártól és egyhallgatótól, akik eltérõ nézõpontbólugyan, de egyaránt a jogászképzés, ésközvetlenül a Pázmányos jogászképzésáltaluk észlelt gondjait kísérelték megelemezni, illetve a terjedelmi korlátokmiatt inkább csak számba venni. Eztkövetõen született meg az ötlet, hogy azõszi elsõ számban egy fórumot nyitunk,és megkérdezzük Karunk oktatóit arról,

mit gondolnak a cikkekben foglaltakról.A beérkezett írásokat e lapszámban a2009/4. számban közöltük. Jelen számunkba vártuk az oktatóivéleményekre reflektáló írásokat adiákok tollából, amelyeket az alábbiak-ban közlünk. Õszinte és felelõsségteljesgondolatokat kaptunk, amelyek akkor ismegérdemlik a megfontolást, ha esetlegvitathatók. Ha olvasóink úgy gondolják,a vita a következõ számban továbbfolytatódhat…

negyedik oldal

Merre haladunk? – 2. felvonásVita a jogászképzés problémáiról

– ezúttal a hallgatók szemszögébõl

sítani. Ezeket az életben többet úgysem fogjahasználni az ember, ha pedig mégis valamioknál fogva utána akarna nézni, a kollok-viumok miatt már tudni fogja, hogy melyikkönyvben keresse – a ragaszkodik a könyvhöz,és nem elég neki az internet.Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az állás-pontommal hatalmas ellenállást és ellenérzéstváltok ki sokakból, de nem a polgárpukkasztása célom. Talán ez is egy példa arra, hogy „mélyüla tanár és a diák közötti kulturális szakadék.” Eza szakadék pedig nem csak a lexikális tudásterén figyelhetõ meg (azt magam is elkese-rítõnek tartom, hogy a gimnáziumból kikerültérettségizett emberek történelmi, és irodalmi,sõt általános mûveltsége milyen mértékbenhalványodik), hanem szemléletmódban is. Alexikális tudás is átrendezõdött. Nagyszüleimgenerációjával beszélgetve idõrõl idõre szóbakerült, hogy miért nem ismerek fel egybõl egyhíres „klasszikus” zenemûvet. Sokat hallgatok„klasszikus” zenét, és szeretem is, de klasszi-kusnak tartom a Guns n’ Roses-t és a TátraiBand-et is is. Én hallgatok „klasszikust”, éstudom, hogy ki volt Mozart, de nehezen tudomelképzelni, hogy a nagyszüleim generációjáhoztartozók 99 százaléka ne nézne rám kérdõn, haszóba jönne Axl Rose vagy Charlie neve. Pedigõk is klasszikusok. A szemléletmód is változik.Nem mindig jó irányba, ez tény. De ebbõlkiindulva nem lehet elvetni mindent, ami más,mint a régi, megszokott, bevett. Ma már nem afelhalmozott tudás, hanem a szakmaigyakorlat, nem az irodalmi ismeretek, hanem arátermettség a fontosabb egy jogásznak. Hapedig a záróvizsgára készülvén értékes órákvagy napok mennek el azzal, hogy történetitételeket, fogalmakat és a gyakorlatban töké-letesen szükségtelen csoportosításokat magolaz ember, azzal a Ptk. és a többi törvény elõlveszi el az idõt. Természetesen ez nagyonsarkított álláspont, de van igazságtartalma.Mint ahogy annak is, hogy a számítógépmegjelenéséig a minden jogszabályra kiterjedõlexikális tudásnak sokkal nagyobb jelentõségevolt, mint ma. Ma nem kell könyvtárba menni,ha régi jogszabályokat akar tanulmányozni azember, úgyszintén nem kell kétségbe esni, haIrnerius vagy Portalis kerül szóba. Fél perc alattmeg lehet találni ezeket (õket) az interneten.Elég hozzá egy számítógép és internet-hozzáférés. Lehet ezt értékvesztésnek nevezni,de szerintem jobban inkább az értékátren-dezõdés a jobb szó. Nem kell minden térenelhagyni a korábbi értékeket. De van ahol lehet,sõt célszerû is. A lustaság fél egészség, és havalaki fél perc alatt megtalálja a keresettjogszabályi részt az interneten és azt alkalmazniis tudja, akkor azt nem érzem rosszabbnak,mintha szó szerint el elmondaná fejbõl. Újrahangsúlyozom, ez koránt sem igaz az életminden területére. Botrányos és felháborítólenne, ha a Himnuszt interneten keresgélnénk,vagy ha minden egyes alapfogalomnak utánakellene nézni. De el kell fogadni, hogy a nemalapszükségleti információknak már utánalehet járni pillanatok alatt. Ha pedig változik,fejlõdik a világ, akkor hogy lépést tudjunktartani (természetesen ésszerû korlátok között),nekünk is változnunk kell vele. Ez még ko-rántsem jelenti a professzionális képzés fel-adását – amiket írtam, a számonkérésre, illetveannak a megállapítására vonatkoznak, hogyvalaki felkészült-e a jogászi pályára, vagy sem.

Végül pár szó az oktató-hallgató kapcsolatról.Nem gondolom, hogy ezen a téren problémáklennének a Karon. Amennyire 5 év alattmegfigyelhettem, aki akart, kapcsolatot tudottteremteni a számára szimpatikus oktatóvalvagy hallgatóval, ki tudott alakítani megfelelõszakmai, sõt, néha kimondottan mentor-pártfogolt kapcsolatot. Vannak oktatók, akikegy-egy évfolyam felét, és olyanok is, akik csakegy-egy hallgatót ismernek névrõl. Úgygondolom nem feltétlen jobb az egyik amásiknál. Az oktató személyisége, a hallgatókérdeklõdése, és számos egyéb tényezõ isközrehathat abban, hogy ez így alakult.Ameddig nem találkozom olyannal, akitanácsot, eligazítást, segítséget kért oktatótól,de nem kapott, vagy demonstrátort keresett, deegyet sem talált, addig nem fogom azt érezni,hogy ezen a téren változtatni kellene.

Horváth Péter

A szerk. megjegyzése: én a magam részérõlvédelmembe veszem Irneriust, és a jogviszonyfogalmának ismeretét is elengedhetetlennek tartom.Aki nincs tisztában a jog történetiségével, társadalmibeágyazottságával, évezredek alatt formálódó erkölcsi,etikai tartalmával, ha úgy tetszik, ethoszával (és etudás a rég elporladt egykori jogásznagyságokismeretét is feltételezi), csak a jogot gépiesen,felületesen ismerõ és alkalmazó „jogtechnikus” lehet.Aki pedig nem tudja, mi az a jogviszony, nem is fogjafelismerni, ha munkája során találkozik eggyel. Azelméleti ismeretek fontosságáról legyen szabad VargaZs. András tanszékvezetõ docens úr múlt számbeliírásából idéznem: „…hallgatóként magam semszerettem jogszabályokat és dogmatikai rendszereket»bemagolni« (…). [De] ahhoz (…), hogy utánalehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, aztmindenek elõtt fel kell ismerni. Egyszerûbben: ha egyeset körülményeinek megismerése során nem tûnnekfel a minõsítési, bizonyítási stb. problémák, akkor aleggazdagabb könyvtár is felesleges. (…) [S]okszorkedveskednek hallgatóim olyan kijelentésekkel, hogya szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzettmunkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többettanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyenkijelentések elsõ hallásra persze sértõnek tûnhetnek,valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományosmódszerének helyességét igazolják. Azért tudnakugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlõdni,mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalábbnyomaival) rendelkeznek.” – KA

Két dolog késztetett a véleményem megírására.Egyrészt egy hallgatótársam dániai tapasz-talatairól szóló cikke (Amit a dánoktól tanulniérdemes. Ítélet, 2009/3.), mert én is hasonlótapasztalatokat szereztem egy másik nyugat-európai jogi egyetemen. Másfelõl Jobbágyitanár úr válasza (Ítélet, 2009/4.), amelyben nemelsõsorban a fent említett cikket, hanem azegyik oktatótársának megállapításait bírálta.A magyar és az (észak-)nyugat-európai jogioktatás éles kontrasztját mindenki megta-pasztalhatja, aki eltölt pár hónapot egy ottaniintézményben. Fölösleges lenne leírnom min-den egyes idevágó élményemet. Inkább egypéldát hozok, amelyben több, szerintem fontosmozzanat rejlik.Legelsõ külföldi elõadásom alkotmányjog voltelsõévesekkel, akik azon a héten kezdték azegyetemet. A professzor egy általános bemu-

tatkozás után egy lapot osztatott szét ahallgatók közt, amelyen egy jogeset (!) szerepeltegy fiktív kormányfõválasztásról. A frisselsõévesek azonnal ki is nyitották a náluk lévõalkotmányszöveget, és élénk diskurzus (!) vettekezdetét az esetrõl köztük és a tanár közt. A külföldi elõadásoknak ugyanis szerves része,hogy a hallgatók észrevételeket tesznek atémában, amelyek akár ellentétesek is lehetneka professzor nézeteivel vagy az uralkodófelfogással, mégis mindig okos vita bontakozikki belõlük, amelyre egyik fél sem sajnálja azidõt.A leginkább szembetûnõ az volt, hogy ezek ahallgatók mernek és tudnak kérdezni. Ennekgyökerei természetesen az általános, de fõként aközépiskolai oktatásban keresendõk, ahol azosztály egymással vitatkozó kis csoportokbandolgozza föl az aznapi tananyagot, míg a tanár –amellett, hogy elõre kitalálja a csoportmunkarészleteit – csak moderátor, és rendelkezésre áll,ha a diákoknak kérdésük akad. Ez a kötetlenlégkör és a motiváltság az, amely megtanítja agyerekeket arra, hogy kérdezni alapvetõ joguk (amegszégyenülés veszélye nélkül), és hogy tudják,mit akarnak ez által megtudni. Talán ez alegfájóbb hiányossága a mai magyar közokta-tásnak, hogy ennek a készségnek a kifejlesz-tésében inkább az órai munka kerékkötõjét látja,semmint öntudatos polgárok kinevelésénekútját. Ez azonban nem vezethet ahhoz a hozzá-álláshoz, hogy akkor már az egyetemi elõ-adásokat ne is zavarja meg az a néhány hallgatóikérdés, ezért azokat inkább a gyakorlatokraszámûzzük. Jobbágyi tanár úr válaszában épp aztemelte ki, hogy az elõadásokat „nagyobbrészt ajogászi hivatás elismert szakemberei tartják”,akkor miért is ne illenének a hallgatók kérdéseiaz elõadásra, ahol a diákok pont a legilletéke-sebbektõl kaphatnának adekvát választ a tan-anyaggal kapcsolatban?Ide kívánkozik a kérdés, hogy a „kiválószakember-csapnivaló elõadó” vagy a „nagy-szerû elõadó–középszerû szakember” típusúoktatók tartsák-e az elõadásokat. Nyilván ezebben a formában eldönthetetlen, mert alegideálisabb a kettõ keveréke. Azonban az elsõtípus esetén elgondolkodtató, hogy ha egyelsõrangú szakember nem tudja megfelelõenátadni tapasztalatait a hallgatóságnak, akkorazok a diákok szempontjából sajnos olyanok,mintha nem is léteznének, és ezt nem tudjapótolni semmiféle igyekezet sem. Éppen az atöbblet nem adódik át, amely miatt az adottoktató nem középszerû.Maradjunk az elõadásoknál! A fenti példámbana tanár egy segédanyaggal is készült azelõadására (jogesetet osztott ki), ahogyan nevesalkotmánybíró vagy épp kezdõ kollégája ishandoutot, fóliát vagy prezentációt készített azelõadásra. Oktatóinknak valóban szabadsá-gukban áll, hogy ezek egyikét se alkalmazzákelõadásaikon; de azt hangsúlyozni kell, hogyezek a technikák nem pusztán látványelemek,hanem vizuálisan könnyítik meg a hallgatókszámára a tananyag befogadását, bonyolultabbösszefüggéseinek megértését. Elkészítésük sembonyolult annak, aki már felhasználói szintenismeri a számítógépet (oktatóink többségén a21. században már nem fog ki a technika),továbbá csak egyszer igényelnek idõráfordítást,késõbb már csak aktualizálni kell ezeket.Szerintem a fenti módszerek valósítják meg azelõadáson az ún. „interaktivitást”. Ezeknek

ötödik oldal

köszönhetõen a tananyag késõbbi elsajátításakönnyebb lesz a hallgatóknak, az oktató pedigvisszajelzéseket kap a diákoktól. Ezt a tanár úrmég az általa felhozott akadémiai és mûtétipéldákkal sem tudja negligálni (a mûtétespéldához: a helyi érzéstelenítéssel operált beteg– ha úgy tetszik – „interaktív” visszajelzései a sebész felé elengedhetetlenek a mûtétsikeréhez).Az egyre újabb kihívásokat állító és globalizáltvilágban az „elõadás évszázados céljára ésértelmére” hivatkozni, véleményem szerintmegkérdõjelezhetõ.A másik fontos kérdés az elmélet és a gyakorlatviszonya. Külhoni diáktársaink az elõadásokon,a gyakorlatokon és a vizsgákon egy olyanuniverzális jogeset-megoldási tesztsémávaldolgoznak, amely független az adott esettõl ésa jogszabályok hatályától. Szerintem ez ajogszabály igazi „szelleme”, nem pedig adiákokba sulykolt normaszöveg, amelyet hakésõbb megváltoztat a jogalkotó, akkor azegykori hallgató fejében már csak egyhatálytalan paragrafushalmaz néhány elemekering majd, míg az új jogszabállyal képtelenlesz dolgozni (ld. az új Ptk. közelgõhatálybalépése). Ezért nem ellentétes a gya-korlatorientált oktatással a jogszabály „szelle-mének” bemutatása.Ma a Pázmány „gyakorlati” óráinak többségét –tisztelet a kivételnek – valóban az elõadásoksûrített változata tölti ki, nem a kereset-levelekkel és a szerzõdésekkel való „találkozás”.Ez ellen fölhozható, hogy „a diákok nem isjárnak elõadásra, hogy lehetne arra gyakorlatifoglalkozást építeni?” Azonban az életszagújogesetek közös feldolgozásából fakadómotivációval már számolni lehetne, és ebbõlkövetkezõen azzal is, hogy a diákok többségekészülni is fog ezekre az órákra, hogy amegoldásokat megértse.Jobbágyi tanár úr érvelésének azt a részét nemértem, ahol a gyakorlati oktatás példájakénthozza fel a „nemzetközi magánjogot, […]munkajogot, környezetjogot, […] pénzügyijogot”. Miért gyakorlatiasabbak ezek a tárgyaka joganyagukat, elõadásukat vagy éppenvizsgájukat tekintve, mint például a büntetõ-vagy a polgári jog?Mindig lesznek olyan más „súlyos gondok” ésdicsérendõ eredmények, amelyek mögül lehetbírálni a (Pázmányos) jogi oktatás hiányos-ságainak firtatóit. De tényleg ennyire biztos,hogy a vitasorozatot elindító két cikkben teljesmértékben „valótlan és alaptalan” problémákkerültek fölvetésre?

Erdõ Krisztián

A szerk. megjegyzése: bármilyen csábító, vonzó éskívánatos lehet külföldön megismert példákkalszembesülve a honi felsõoktatás reformjáért kiáltani,nem lehet figyelmen kívül hagyni a több évszázadosmagyarországi hagyományokat és bevett oktatásimetódusokat, amely szerint a tanár beszél, a diákpedig feszülten figyel. Magam is híve lennék a„beszélgetõs”, interaktív óráknak, és akár még azelõadásokon is el tudnék képzelni hallgatóihozzászólásokat, de ennek alapvetõ feltétele adiákság erre irányuló igénye és a vitában valórészvételhez kellõ felkészültsége (félreértés ne essék:nem az adott jogi problémára vonatkozó részletesismeretek elõzetes megszerzését jelenti ez, hanem avitatott kérdések felismeréséhez szükséges

mûveltséget, tájékozottságot, humánumot…). Amipedig a képzés gyakorlatiasságát illeti: amíg ahallgatóság jelentõs része csupán „megúszni” akarjaaz egyes tanórákat, illetve nem szerzi meg félévközben a szükséges elméleti ismereteket, és nem tudjaalkalmazni a korábban tanultakat (és a tanításrendje ezt nem követeli meg tõlük), addig hogyanvitatkozzunk gyakorlati jogi kérdésekrõl? – KA

A nyári vitaindító cikk fontos témákat vetettfel. Tanulságos volt elgondolkozni azon, hogymit is érzek az egyetemmel kapcsolatban, ésérdekes volt azután számba vennem a cikkbenszereplõ hét pontot, miután kiváló tanárainkmegfontolandó véleményüket nyújtották átnekünk az elõzõ számban.

1. A jogi karok túlzott mennyiségû hallgatóvalkénytelenek foglalkozni egyszerre.Szerintem ez így, egy az egyben nem helyes.Tény, hogy ha egy tanulócsoport résztvevõi egybizonyos számot meghaladnak, a személyeskapcsolat lehetetlenné válik. Magam is járokolyan gyakorlatra, ahol ötvenen vagyunk, és ígyaz interaktív témafeldolgozás igencsakbehatárolt. Egy-egy ilyen szeminárium hasonlítegy fõelõadásra, de ez nem olyan igazán nagyprobléma. Amikor pedig 15-20-an gyûlünkössze egy teremben, akkor már tényleg nemérdemes a túlzott mennyiségû létszámrólbeszélni. Egy ekkora csoportban jól lehetdolgozni, elsõsorban rajtunk múlik, hogy ezmenyire teljesül.Talán érdemes azt a jó érzést is értékelnünk,hogy épületünk minden szegletében ismerõs,baráti arcok köszönnek vissza ránk. Egy üresépületben nem lenne felemelõ tanulni. Csupaelit arc között, akik megsavanyodnak önnönfensõbbségüktõl… Ez egyáltalán nem lennekellemes. Jó, hogy ennyien vagyunk.Professzoraink hatalmas munkával vezetik aspeciálkollégiumokat is. Tisztában vagyok vele,hogy munkaerejük véges, ám a nagyszámúszabadon választható tantárgy hozzájárul ahhoz,hogy mindannyian olyan tárgyakattanulhassunk, ami igazán érdekel, leköt,foglalkoztat bennünket. Ennyiféle tárgyatkevés hallgatóval lehetetlen lenne fenntartani,és értelme sem lenne.

2. A túlzott mennyiségû hallgatóból túlzottmennyiségû végzett jogász lesz.Én úgy vélem, hogy az emberektõl nem szabadmegtagadni a tanulás lehetõségét. A jó papholtig tanul, és így van ez az átlagemberrel is. Jólenne, ha annyit tanulhatnánk, amennyi csak jólesik – azonban a „túl sok a tanuló” felfogásmegfoszt ettõl. Máris nagyon sokan estek el asikeres jövõ lehetõségétõl, hiszen a szûkösanyagi feltételek miatt lezárul elõttük ez az út. Szerintem nem elsõsorban a hallgatók lét-számával van a probléma. Sokkal nagyobbgond, hogy aránylag sajnos ijesztõen sok olyanegyetemista van, aki – ahogy Jobbágyiprofesszor úr is utalt rá – csak azért van itt,hogy melegedjen.Olyan emberek is járnak közöttünk, akikrõlmesszirõl látszik, hogy unatkoznak, nemérdekli õket semmilyen követelmény éssemmilyen lehetõség. Én pedig kapásbóltudnám sorolni azokat a személyeketismerõseim közül, akiknek álmuk, hogy jogottanulhassanak, de nem hátrányos helyzetûek.

Szóval talán a hozzáállásra, az érdeklõdésrekellene koncentrálni, arra, hogy az tanulhasson,aki valóban szeretne. No meg arra, hogy akibekerült, az alázattal hallgassa e valóban szép,különleges és sokrétû tudományt.Ha elhivatott hallgatók lennének, akkorelhivatott jogászok kerülnének ki az egye-temrõl. Elhivatott jogászból pedig nem elég arengeteg sem, mert a jog az élet minden,valóban minden területén jelen van. Jószakemberbõl mindig hiány van.

3. A hallgató-oktató viszony nem kellõen szoros.Az egyetemek egy részében valóban efelé tendála dolog. Akad olyan oktató, akik azt abenyomást keltik, mintha lenéznék a hallgatót,és e benyomást nem is igyekeznek enyhíteni. Nálunk viszont ez kis mértékben van jelen.Többnyire kedvesen, segítõkészen fogadnakoktatóink, és ha elutasítanak, az csak azért van,mert ballábuk is van…Úgy vélem, hogy hallgatónak és hallgatottnakegyaránt tisztában kell lennie az universitasfogalmával. Mi egyenrangúak vagyunk, csakprofesszoraink mûveltebbek tõlünk. Ezt fi-gyelembe véve, tisztelettel kell közelednünk ésbiztos, hogy nem kapunk elutasítást. Perszenem tudom, mit értünk a szorosságon – haközös Vaskapus dülöngélést, hát akkor még egydarabig laza kapcsolattal kell számolni.

4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturálisszakadék.Ami a kulturális szakadékot illeti – hát azhatalmas. Elsõsorban az általános- és közép-iskolai oktatás hibája ez, de legalább ennyirehibásak az érintett szülõk is, akik nem látták,hogy gyermekük mennyire el van maradva azelvárható mûveltségi szinttõl, vagy ha látták,akkor aranyosnak tartották és nem tettek ellenesemmit. Azonban tizennyolc évesen szerintemmár nem hibáztathatjuk oktatóinkat,nevelõinket. A felnõttkorba belépve illeneszámba vennünk hiányosságainkat ésautodidakta módon bepótolni a tudás hiányát.Semmiképpen nem gondolom, hogy alapvetõtudásanyagot egy felsõoktatási intézménynekkellene megtanítania.

5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt,alkalmatlan a mai kor követelményeinek valómegfelelésre.Ez egy gyöngyszem. Szóval nekünk ez azidejétmúlt oktatás alkalmatlan. Ami másoknakfél évezreden át megfelelt, az a modern hallgatókövetelményeihez képest már fabatkát sem ér.Az én véleményem az, hogy lehet, hogyNyugaton minden modernizált, mindengépesített, minden csupa kor-követelmé-nyeinek-megfelelõ. Azonban a nyugatiak nemtudnak többet tõlünk – a szakértelem nem ezenmúlik. Figyelni is meg kell tanulni. Az egyetemnem cirkusz, ahová mutatványok valók. Aprofesszor pedig nem mutatványos, nemszórakoztatóipari munkás. Professzorainkkomoly tudományos munkával komolyeredményeket tettek, tesznek le az asztalra.Úgy vélem, hogy nem a Power Point érdemli afigyelmet, hanem elsõsorban a professzor. Ajog ráadásul türelemjáték. Aki most nem tudfigyelni, az majd ügyfeleit megkéri, hogyproblémájukat számítógépes prezentációvaladják elõ, mert különben képtelen felfogni?Meg ugye a kor követelményeinek nem felel

hatodik oldal

meg, hogy elsírja a bánatát. Nagy presztízse leszennek a jogásznak…

6. Minõségi tankönyvekre lenne szükség.Tankönyveink egy része jobb, másik részekevésbé jó. Tény, hogy vannak egészenszakkönyvnek kinézõ mûvek, melyek neméppen hallgatóbarátok. Azonban a jogszabályoksem hallgatóbarátok. Meg kell tanulnia egyjogásznak, hogy szakmai dolgokat is tudjonolvasni. Nem lehet húsz oldalas, színes ábrákkalellátott füzetkéket kiadni a jogról. Nem lehet,és véleményem szerint nem is kell. Nem atankönyvnek kell igazodni annak a hallgatónaka szintjéhez, aki nem is kíván jogot tanulni,hanem nekünk kell felnõni a szakmához.

7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem adát kellõ gyakorlati ismereteket.Ami a gyakorlati ismereteket illeti, ez igenvicces. Valóban abszolút gyakorlati ismeretlenne, ha egy-egy professzor úr beöltöznebírónak, lenne vádlott, vádló, ügyész, ügyvéd,tanúk, bizonyítékok, segédszemélyzet... Szerin-tem ez a színjátszókör feladata – õk jól is

csinálják –, nem a fõelõadásoké, még csak nemis a szemináriumoké. Az elméleti ismeretekalapot adnak. Ha nincs elméleti tudásunk,akkor nem vagyunk képesek átlátni a dolgokat.Elméleti tudás nélkül ott lennénk a bíróságelõtt, mint amikor a gólya bekerül az I.elõadóba és magyar jogtörténeten hallja elõszörSzent István nevét. Utóbbin semmi nem múlik,elõbbin életek. Jó a gyakorlat, de elmélet nélkülnem mûködhet megfelelõen. Az egyetemneknem az a feladata, hogy kész mesterjogásztadjon a világnak. Ellenben az, hogy megfelelõalapot adjon az elinduláshoz.

Szerintem kötelességünk, hogy elmondjuk,leírjuk, ha valamivel elégedetlenek vagyunk. Ezfontos a fejlõdés érdekében, azért, hogy minélmegfelelõbb környezetben tanulhassunk. Aztviszont lényeges szem elõtt tartani, hogy mi az,ami csak a kényelem érdekében jelent gondot,és az álprobléma megoldása a minõség rovásáramenne. Az ilyen problémákat magunkban kellelrendezni.

Hrecska Renáta

A szerk. megjegyzése: az eredeti vitacikk anonimszerzõjének vélhetõen nem állt szándékában vásárimutatványosokat faragni az oktatókból, csupán arrahívta fel a figyelmet, hogy az elõadónak óhatatlanulfigyelemmel kell lennie közönsége igényeire is. Mégakkor sem mûködhet tehát elefántcsonttornyábabezárva, ha annak a közönségnek az átlagosmûveltségi, kulturáltságbeli színvonala esetleg kissésüllyedt az elmúlt években, évtizedekben. Az oktatáselveszti hatékonyságát akkor, ha az elõadókban ötenvagy húszan hallgatják a professzort, hiszen aképzés mindenkinek szól, a tanár mindenkittanítani akar, nem csak ezen érdeklõdõ keveseket.Módot kellene tehát találni arra, hogy az oktatómegtalálja a közös hangot a diákjaival. Ehhezpersze a „showmûsor” nem elengedhetetlenkövetelmény; boldogok lehetnek azok, akiknekpuszta szavára, katalógus tartása nélkül is megtelikaz elõadóterem… – KA

hetedik oldal

Milyen Herta, kérdezték sokan meglepetten.Hiszen az esélyesek között voltak nálánál jóvalismertebb nevek is: Philip Roth, Amos Oz vagyéppen Bob Dylan. Az idei Nobel-díjat azonbanvégül a bánáti német Herta Müller kapta.Herta Müller 1953-ben született a Temesmegyei Niczkyfalván, amit akkoriban mégtöbbségében bánáti svábok laktak. A kisebbségilét és különösen németsége jelentõsen meg-határozta Müller egész életét – így írói mun-kásságát is. (Németországban élve már példáultöbbször is szót emelt a bevándorlók jogaiért.)Sváb, jómódú paraszti családból származik,édesanyját a háború után Szovjetunióba hur-colták, a korábban Waffen-SS-katona édesapateherautósofõrként tartotta el a családot akommunista Romániában. Herta Müller a Temesvári Egyetemen ger-manisztikát és román irodalmat tanult. Ezutánhosszabb ideig egy gyárban fordítóként tevé-kenykedett – ám mikor megtagadta a Secu-ritatéval való együttmûködést, elbocsátották. (ASecuritate késõbb, hamis levelekben tudatosanpróbálta azt a látszatot kelteni a német közvé-lemény felé, hogy Müller együttmûködött vele.)Fordítói állása után német nemzetiségi isko-lákban, óvodákban tanított, meg persze magán-tanítványokat fogadott – és közben publikált.Írásai azonban csak cenzúrázva jelenhettek meg;

elsõ jelentõsebb mûve a Mélységek (Nieder-ungen). A bukaresti Kriterionnál kiadott kiskönyvecskében „egy falu” történetét, minden-napjait meséli el, gyerekszemszögbõl. Müllerszáraz, leíró, ám nyelvezetében mégis régiesstílusa már itt megmutatkozik. Mindaz, amitábrázol, egy nép, a sokszor elfeledett és sokszorüldözött kelet-európai németség sorsa: de nemnagy szavakban, könnyfakasztó sorokbanpanaszkodik – hanem csak ábrázolja azt, amitlát, amit tud, amit meg- és átél. És mindezt egynagyon tiszta, kerek német nyelven. Szavaierõsnek hatnak – anélkül, hogy erõsek lennének. A Niederungenben nem „a falu” szenvedéseit,hanem a szürkeséget, a felnõttek szomorú,keserû világát mutatja be. Ahol az anya már aházasság napján tudja, hogy a férje verni fogja.Ahol ütve küldik ágyba a gyereket. Ahol aszomorúság a mindennap. Müller dokumen-taristaként közel kúszik a hangtalan szenve-déshez. Führer-mesék, részeg apák, pofonok –ez „a falu” élete. Elviselhetetlen anti-idill – demelléolvasta akkoriban mindenki Romániaelviselhetetlenségét is. 1987-ben Müller végülelhagyta ezt a szomorú országot akkori férjével,a német olvasók számára ismertebb, szintén íróés szintén bánáti sváb Richard Wagnerral. Aházaspár mindkét tagja azóta Berlinben él, deelváltan immár.

A Nobel-díjat egészmunkásságáért – dekülönösen legutób-bi, idén megjelentkönyvéért, az Atem-schaukelért (kb.„Lélegzethinta”) ítél-ték neki oda Stock-holmban. Ebben egySzovjetunióba hur-colt fiatal fogolytörténetét meséli el –

részben az erdélyi német író, Oskar Pastiorszemélyes történetébõl kiindulva –, mindenfélenagy érzelem nélkül, hagyva, hogy a történetegyébkénti borzalma, s ne az író kommentárjafogja meg az olvasót.A Nobel-bizottság döntését azzal indokolta,hogy Müller regényeiben, esszéiben „a hazát-lanság tájait” ábrázolja. Síkságokat, mélyedé-seket – minden értelemben.A német közvélemény egyöntetûen gratuláltMüllernek, akit igencsak meglepett a döntés.Egyedül a német kultúrpápa, Marcel Reich-Ranicki nem akart semmit sem szólni Müllerdíja kapcsán – tudvalevõ, hogy a lengyel-zsidószármazású német irodalomkritikusnak régifavoritja Philipp Roth. Kissé gunyorosan csakennyit mondott ezért a sajtónak: „Mindenévben megéltem, hogy megint nem õ (mármintRoth) kapja a díjat. És számoltam azzal, hogyezúttal egy nõt díjaznak.”

Techet Péter

A tájképfestõHerta Müller irodalmi Nobel-díja

Német nyelvû irodalmi Nobel-díjasok: 1902 Theodor Mommsen (történetírói munkásságáért), 1908 Rudolf Eucken, 1910 PaulHeyse, 1912 Gerhard Hauptmann, 1919 Carl Spitteler (svájci író), 1929 Thomas Mann, 1946 Hermann Hesse, 1966 Nelly Sachs(svéd állampolgárként kapta már), 1972 Heinrich Böll, 1981 Elias Canetti (az Angliában élt, bolgár-zsidó származású író sokat írtnémetül), 1999 Günter Grass, 2004 Elfriede Jelinek (osztrák író, bár kérte, hogy Ausztria ne vegye megtiszteltetésnek akitüntetését), 2009 Herta Müller.

Minden magyar polgárt érint az új Ptk. elfo-gadása, a joghallgatót pedig sokszorosan is – ésnem csak azért, mert nem mindegy, hogy amostaniból, vagy a jövõre hatályba lépõ újbólkell-e felkészülnünk vizsgára. Mi megtanultuk,hogy régebbi magyar magánjogunk például acsaládjogot szervesen a személyi joghoz tarto-zónak, a Ptk. részének tekintette, de aztán aszocializmusban ideológiai okokból kikerültabból, és részben elszakadni látszott a gyöke-reitõl. Máris egy nagy pozitívum: ez mosthelyreáll (az új Ptk-nak hét könyve van, ésminden könyvben elölrõl kezdõdik a szakaszokszámozása). Az is jó, hogy a rendszerváltozásóta toldozott-foldozott Ptk. most új, egységesarculatot kap. Kettõ-null. A sort pedig bizo-nyára lehetne még folytatni.

De sajnos a pozitívumok mellett Lábady tanárúr és Zlinszky professzor úr felsorolt pár ko-moly negatívumot is.Szászy-Schwarz Gusztáv már az 1900-as PolgáriTörvénykönyv tervezetének kidolgozásakorkifejtette azt az álláspontját, hogy az új magán-jogi kódex megalkotásával megbízott felelõsÁllandó Bizottságnak függetlennek kellenelenni a mindenkori minisztertõl, mert a politikaférfiait „a nap árja hozza és viszi” így a törvénytervezetét az egyik államtitkár megcsinálja, amásik viszont feldönti. A politika férfiai atörvény szövegeit „ide-oda kergetik”, ezért állan-dó és a politikától független, magasan kvali-fikált szakmai grémiumnak kell a kodifikációtvégeznie.Ezt az igen logikus gondolatot akceptálva 1998-ban az akkori Kormány határozatot hozott egyszakértõi testület felállításáról, amely feladatulkapta a magyar magánjog újrakodifikálását. 9 év kemény munkája után a bizottság azinterneten, az IRM honlapján közzé tette atervezetét, és hagyott majdnem háromnegyedévet, hogy mindenki tanulmányozhassa, ésmegfogalmazhassa a tervezettel kapcsolatoskritikáját. A legkülönfélébb szakmai és kevésbészakmai testületektõl és személyektõl beér-kezett javaslatok áttanulmányozására és akódex végleges szövegformálására a kodifi-kációs szerkesztõ bizottságnak még egy fél évrelett volna szüksége, amikor az éppen aktuális

miniszter egy egyszerû szóbeli közléssel elvettea megbízatást a testülettõl, és a kodifikációt aminisztérium hatáskörébe vonta. A norma-alkotás ugyan valóban a minisztérium egyikfeladata, de vannak egy nemzet életében olyanjelentõséggel bíró törvények, amelyek megal-kotását mégsem a minisztériumnak kelleneelvégeznie, hanem a jogász szakma elitjének.A „kevésbé szakértõkbõl” álló minisztériumaztán rövid idõ alatt számtalan ponton módo-sította – helyenként szinte a felismerhetet-lenségig eltorzította – a testület által kidolgo-zott, de még be nem fejezett tervezetet, majdparlamenti vitára bocsátotta. Az Országgyû-lésben több száz módosító indítványtnyújtottak be a törvénytervezettel kapcso-latban, csak a zárószavazás napján 238-at. Ezgyakorlatilag azt jelenti, hogy a végül alig több,mint 50%-os többséggel megszavazott törvényarculatát a Parlamentben alakították ki. Azon túl, hogy az országgyûlési képviselõkjelentõs többsége természetesen nem jogász,elképzelhetetlen, hogy 238 módosító indítványta rendelkezésre álló idõ alatt alaposanvégigtanulmányozhattak volna, hogy aztán aszavazás során bölcs döntést hozhassanak. Lábady tanár úr frappáns megállapítása szerint„Egy nemzet alapvetõ jogi kultúráját, személyiés vagyoni viszonyainak arculatát tükrözõ éskifejezõ kódexet az Országgyûlésnek legalább95%-os többséggel illik elfogadnia” – ehhezképest mint írtam, alig több, mint 50% jöttössze.Ezen elszomorító elõélet után pár konkrét ténymagából a törvénybõl:• A különbözõ lobbiknak és politikai érde-

keknek köszönhetõ módosítások következ-tében a kódex teli van koherencia-za-varokkal, azután például nem ismeri acselekvõképtelen nagykorú bíróság általelrendelt gondnokság alá helyezését, helyet-te a korlátozottan cselekvõképesség fogal-maival operál.

• Az Alkotmánnyal teljesen szembe menve azélet továbbadására nem képes meleg kap-csolatban élõket vagyonjogi és örökjogihelyzetüknél fogva kedvezõbb helyzetbehozza, mint az élet továbbadására képesélettársakat, és bizonyos tekintetben aházastársakat is. Ezen ugyan a végszava-záskor enyhítettek egy keveset, de a vég-eredmény összképe nem sokat változott.

• A házastársak kötelezettségei között márnem szerepel a hûség, mint a házasságegyik legfontosabb alappillére, helyette a„kor szellemének megfelelõ” együttmûkö-dési kötelezettség került be a szövegbe.

• A törvény a tervek szerint 2010. május 1-énlép hatályba – gyakorlatilag lehetetlen, hogya jogalkalmazók ennyi idõ alatt legalábbmegfelelõ szinten fel tudjanak készülni az

új jogszabály alkalmazására. Teszem hozzá,az új Ptk.-hoz tartozó Ptké. még el semkészült.

Lehet sok elõnye és pozitívuma az új Ptk.-nak,ámde számtalan igen komoly, alkotmányosságiaggályokat is felvetõ hibája is van. A köztár-sasági elnöknek három lehetõsége volt: aláírja atörvényt, visszaküldi az Országgyûlésnekmegfontolásra, illetve az Alkotmánybírósághozküldi meg alkotmányossági kontrollra.Teljesen evidens, hogy az elsõ lehetõséget egyszakértõ nem választhatta. A harmadik lehe-tõség szóba jött ugyan, de ahogy arra Zlinszkyprofesszor úr rávilágított: az Alkotmánybírósággyakorlatából munkahatékonyságra hivatko-zással kikopott az az eljárási elv, hogyamennyiben egy normaszakasszal kapcsolatbanalkotmányossági aggály merült felt, a Testületnem csak a kérdéses részt, hanem a teljestörvényt megvizsgálta. Így tehát az elnöknek azösszes alkotmányossági szempontból vitatha-tónak tartható részt meg kellett volna jelölnie,ha nem akarta volna megkockáztatni, hogy akésõbbiek során szembesítik a szûrésbõl kima-radt, ámde alkotmányellenes részekkel. A ren-delkezésére álló 15 nap alatt pedig gyakorlatilaglehetetlen lett volna az összes aggályos résztösszegyûjteni (elõzetesen pedig nem igenkészülhetett a feladatra, hiszen, mint írtam,csak a zárószavazás napján 238 módosítójavaslat érkezett). Bár a Bokros-csomagról azelsõ Alkotmánybíróság kimondta, hogy egészé-ben véve is alkotmányellenes, mivel nem hagykellõ idõt a jogalkalmazók számára a felkészü-lésre, az elnök vélhetõen nem volt biztos benne,hogy a mostani Testület ugyanezt az álláspontotfoglalná el. Így tehát nem maradt más válasz-tása, mint a kódexet visszaküldeni az Ország-gyûlés elé, hogy azt a képviselõk saját magukvizsgálják felül.Sajnos a mai parlamenti képviselõket és azOrszággyûlés szokásait ismerve nem nagy arealitása, hogy érdemi változásokat eszközöl-nének majd a törvényen.Most már csak az a kérdés, hogy a 2010-esválasztásokra gyakorlatilag biztosan prognoszti-zálható Fidesz gyõzelem után az új kormánytartja-e magát a mostanában tett ígéreteihez, ésmég hatályba lépése elõtt hatálytalanítja-e az újPtk.-t. És ha igen, akkor mi lesz a törvény sorsaés mi lesz a szakértõi testület által alkototttervezettel? Azt már csak csendben meremkérdezni, hogy ha ezeket azért nagyjából elõrelehetett látni, akkor miért járatja le magát és azországot ilyen lépésekkel az kormány és aparlamenti többség? Miért kell egy sokévesszínvonalas munka gyümölcsét – beérése elõtt– kapkodva, pillanatok alatt tönkre tenni?

Kovács Bence

nyolcadik oldal

Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvrõl

Idén sokadik alkalommal került megrendezésrea Diák Hitel Központ Zrt. jóvoltából az egye-temi lapok szerkesztõségi tagjai számáraszervezett kommunikációs tréning. Az Ítéletszerkesztõségét jómagam képviseltem, így köz-vetlen benyomások alapján tudok beszámolni akétnapos eseményrõl. A 2009. október 1-jére és 2-ára idõzített ren-dezvénynek a dobogókõi Hotel Pilis impozánsépülete adott otthont. Az ország különbözõterületérõl érkeztek a zömében kommunikációszakos hallgatók, hogy megosszák egymássalújságírási, szerkesztési, dizájnbeli tudásukat éshosszú-rövid távú kapcsolatokat építsenek azesetleges késõbbi együttmûködés reményében.A mindössze húsz fõs csapatot ugyanakkornemcsak az tette különlegessé, hogy szegedi,pécsi, egri vagy miskolci tagja volt, hanem amédia területén képviselt szakmák sokszínû-sége is jellemezte a fõszerkesztõtõl a lapdizájnját tervezõ lapigazgatóig – így tapasztalat-cserére bõven volt lehetõség.E meglehetõsen vegyes társaság összejöve-telének elsõdleges célját, a fentiektõl eltérõenugyanakkor egy elõzetesen összeállított,viszonylagosan kötött programon való részvételképezte, amely szakmába vágó adalékokkalszolgált az egybegyûlteknek: elsõsorban kom-munikációs tréningek valamint szakmabe-mutató beszélgetések formájában. Természe-tesen a rendezvény lebonyolítójának számítócég fõ profiljáról, a diákhitelrõl is részletesebbtájékoztatást kaptunk, amelynek elsõdlegescélja a szolgáltatással kapcsolatos tévhitekeloszlatása volt. Õri András, a cég szóvivõje elõ-adása szerint ugyanis sokan tévesen azonosítjáka diákhitelt a kereskedelmi bankok által nyújtotthitelekkel, amelyhez gondolatban az eladósodásveszélye is társul. Ezt kiküszöbölendõ kis-filmekkel, tájékoztatatókkal, plakátokkal vala-mint egy új kezdeményezéssel (errõl majdkésõbb) hívják fel a figyelmet a különbségekreés a diákhitel által nyújtott elõnyökre. Ilyenelõnynek számít – többek között – a vissza-fizetés kezdõ idõpontja, amely az elsõ munkábaállással veszi kezdetét (a hallgatónak csak adiplomája megszerzése után kell megkezdenie atörlesztést a hallgatói jogviszony megszûnéseután), vagy a törlesztõ részlet pályakezdõknehézségeit is figyelembe vevõ jellege (a tör-lesztés megkezdésének évében és a következõévben csak a minimálbér alapján kell a tör-lesztést megfizetni.). A rövid tájékoztatást követõen a MomentánTársulat „iránymutatásai” alapján kezdetét vettea rendezvény kommunikációs trénig része. Aszíntársulat tagjai kezdetben az oldott hangulatbiztosítása érdekében névmemóriás játékokkalsegítettek a csapattagoknak egymás neveinekmegismerésében. Az elsõ látásra könnyûnek és

egyszerûnek tûnõ játékok azonban meglepõennagy figyelmet igényeltek, mire elértük akívánt eredményt, azaz hiba nélkül, azonnalireakcióként tudtuk a ránk meredõ csapattagnevét (csak megjegyzésként annyit, hogy amereven ránk szegezõdõ tekintet a játék részét

képezte az ún. cápás játékban). A nevek meg-ismerését a résztvevõk rövid bemutatásakövette, méghozzá a tréningnek megfelelõformában: a csapatnak ugyanis kisebb csopor-tokra oszlását követõen az egyes csoportta-gokat bemutató rövid tudósítást kellett adniahol egy közszolgálati, hol egy kereskedelmihíradónak megfelelõ stílusban az illetõ fõbbtulajdonságairól. E rövid játékokat több hasonlójellegû követte, amelyek közül még kiemeléstérdemel a manapság oly népszerû kibeszélõ-show-k paródiája, amely jelen esetben valamelyklasszikus mesébõl kimarad szereplõ (mintpéldául a nyolcadik törpe) ebbéli sérelmébõleredõ problémáját kívánta megoldani a való-ságban is hangoztatott technikák valamelyi-kével (a mûsorban résztvevõket elválasztó fal,titokszoba, DNS teszt…). A rövid játékok amellett, hogy a résztvevõkkörében osztatlan sikert arattak, nem vesztet-ték el tréning jellegüket, hiszen nagyban épül-tek a spontaneitásra, gyors reagáló-képességreés a nyilvánosság elõtti beszédre. A tréningeket bizonyos idõközönként a szak-mabemutató beszélgetések váltották fel, ame-lyeken a meghívott vendégelõadók elbeszélésealapján ismerhettük meg az illetõ szakmaiéletútját. A meghívottak elismert kommuni-kációs szakembereknek minõsülnek, akikéletpályájuk során különbözõ médiumoknálszereztek tapasztalatokat, így komoly érdek-lõdésre tartottak számot a hallgatóság körében.Vendégként elsõ nap Somorai László, aSzerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója,valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz fõszer-kesztõje, korábbi kormányszóvivõ (akirõl egyéb-

ként kiderült, hogy kezdetben maga is jogász-nak készült) elõadását követhettük figye-lemmel. Mindkét elõadás a kommunikációsszakma szeretetérõl, színes szakmai pályáróltanúskodott. A második napon Veiszer Alindamûsorvezetõt volt szerencsénk kicsit közelebb-rõl megismerni, aki jelenleg a Magyar Televízióriportere, a Záróra címû mûsor szerkesztõje ésmûsorvezetõje. Mivel szabadon eltölthetõ idõnk napközbennemigen akadt, az esti órákra maradt ennekpótlása. Szerencsére a szállásadó hotel nemcsakfinom étellel, lakájos szobákkal szolgálta akényelmünket, hanem kevés vendég lévén,csaknem kizárólagos használatra rendelkezé-sünkre állt a hotel medencéje, illetve bowling-pályája. Így választása szerint ki egyik, ki másikkedvtelésnek hódolhatott kedélyes borszür-csölés mellett vagy éppen egy jól habzó sörtársaságában, amely egyáltalán nem könnyítettemeg a másnap reggeli felkelést. Ennek termé-szetesen inkább a késõi lefekvés mintsem amegízlelt bor vagy sör minõsége volt az oka…A második nap szintén nem hagyott idõt azunalomra, hiszen folytatódtak a kommuniká-ciós tréningek, elhangzott a fentebb említettszakmabemutató elõadás valamint különlegeslehetõségként adódott számunkra, hogy kisfil-mek készítésében vegyünk részt. Ennek apro-póját a Diák Hitel Központ Zrt. új kampányaképezte, amely ún. „lúzer” helyzeteket bemu-tató kisfilmeken keresztül szeretné „felnyitni ahallgatók szemét” a hitelben rejlõ anyagilehetõségekre, amellyel gyakorlatilag azt az idõtspórolják meg, amelyeket számukra is kelle-metlen munkák elvégzésével töltenének; vagyéppenséggel a felvett összeget felelõtlen módonszórakozásra és hamburgerre költenék – a ta-nuláshoz szükséges eszközök helyett. A felada-tunk elsõsorban a hallgatói élethez kapcsolódókellemetlen helyzetek közül egy, általunkesetlegesen átélt eset megfilmesítése volt. Atechnikai hátteret, azaz a filmezéshez szükségeseszközöket, vágást, hangosítást biztosítottákszámunkra. A kész filmeket elkészítésük utánfeltöltötték a kampány részét képezõ internetesoldalra, ahol szavazás tárgyává tették a fõ-nyeremény elérését a legjobb kisfilm készítõiszámára. E tárgyban így négy kisfilm készült ela csapatok jóvoltából, amellyel maradandótalkotva emlékezetessé tettük az elmúlt két napeseményeit.A rendezvény összességében egy rendkívülkellemes, hasznos, ismeretekkel teli program-nak bizonyult. (A kisfilmek megtekinthetõk awww.nemvagyokluzer.hu weblapon.)

Fábián Beatrix

kilencedik oldal

Fenn a hegyen a Diák HitellelKommunikációs tréningen jártunk

Az elõzõ számban olvashattatok aMagyar Gazdakörök és Gazdaszövetke-zetek Szövetségérõl, a szociális boltháló-zatról és a közelünkben található üzle-teikrõl. Tevékenységük, céljaik példaérté-kûek és követendõk, s remélhetõleg nemutópikusak.Egyetemünk két oktatójával, HorváthAttila és Schlett András Tanár Úrralbeszélgettünk a „jelenségrõl”.

– Mi a véleményük ezekrõl az új típusú üzletekrõl? – Horváth Attila: Remek kezdeményezés.Kicsiben a korábbi Hangya Boltok Szövetke-zetét hozzák vissza, mely azt akarta kiküszö-bölni, hogy a termelõ és a fogyasztó között akereskedõ túl sokat tegyen az árukra. – Schlett András: Valóban, Magyarországon1889-ben indult útjára a Hangya szövetkezet,melynek fõ célja az volt, hogy kivédje azamerikai kukorica és búzadömping pusztítóárlenyomó hatását és elhárítsa az áru-uzsorapestisét. Ez azt jelentette, hogy a spekulánsokkivonták az árut a piacról, ezzel okozva hiányt,majd erre visszahozták a terméket, persze máruzsora-áron. Az évek elõrehaladtával 1940-re700.000-re nõtt a Hangya-tagok száma, s 30konzervgyár és 400 üzlet tartozott közéjük. – H. A.: Nem az volt a cél, hogy minél nagyobbhasznot hajtsanak. Egészen minimális profitvolt a termékeken, s azt is arányosan osztottákszét a tagok között, míg a vásárlót is olcsó és jóminõségû áruval látták el. A mostani törek-vések is ebbe az irányba mutatnak, a hazaigazdaságot támogatva.– Ami rá is fér. Laikus szemmel is könnyûészrevenni, hogy egyre kevesebb a kiskereskedõ, aligtalálni már nem valami üzletlánchoz tartozóvegyesboltot, s mi, vásárlók is inkább felkeressük ahiper-szuper marketeket, hogy kedvezõbb áronvásárolhassunk. – S. A.: Igen, sajnos az elmúlt évtizedekbenrohamosan megváltozott az ország kereske-delmi hálózata: nemcsak az élelmiszerekkel valókereskedés terén nyíltak nagyáruházak, hanemmegjelentek a különféle szaküzletek is. Egymáskonkurenciái lettek, gyilkos árversenyt elõ-idézve, mely nekünk, fogyasztóknak kifeje-zetten jól jön, de a kiskereskedõket teljesenlesöpri a piacról, s szintén kellemetlen helyzetbehozza a termelõket. Tõkeerejüknél fogva tel-jesen átrendezik a települések kereskedelmitérképét: teremtenek 50-100 munkahelyet, delegalább kétszer ennyit szüntetnek meg köz-vetve azáltal, hogy a helyi kereskedõket tönk-reteszik. Ez azért is hatalmas probléma, mertígy azokat a lokálpatriótákat lehetetlenítik el,akik aktív szereplõi a városi közéletnek,támogatói a helyi rendezvényeknek, kulturális-és sporteseményeknek, s míg a multik kiára-moltatják a megszerzett profitot az országból,õk a saját környezetükbe, településükbeinvesztálták. – H. A.: Azonban az utóbbi idõben egyre többáruházban találkozom kiemelten, címkével el-látott magyar termékkel, s nem messze tõlünkis, minden vasárnap hazai termelõk kínáljákportékájukat a piacon. A magyar termékek

sokszor sokkal jobbak, mint az import áruk. A 80-as években egy ideig lebecsülték a magyartermékeket, aminek nem sok alapja van: nyilvántrópusi gyümölcsök termesztésével feleslegespróbálkoznunk, de a magyar gazdaság párat-lanul jó. Sosem felejtem el, amikor hosszabbideig kint voltam Németországban, hogymennyire vágytam a magyar paprika zamataután. Nagyon sok és jó minõségû földdelrendelkezünk, az összes európai ország közülkiemelkedünk. Csak Dánia rendelkezik hasonlómennyiségû, de nem ilyen jó minõségû ter-mõfölddel. – Én is azt tapasztalom, hogy a mi gyümölcseink,zöldségeink páratlanok. Azonban ennek tudatasokszor kevés ahhoz, hogy ne egy olcsóbb, szebbcsomagolású „konkurenst” válasszunk. Ilyenkor csakaz gyõz meg, hogy a magyar gazdaságot támogatomvásárlásommal. Sok kicsi, sokra megy… Egy jóreklám, szebb, vonzóbb csomagolás, tudatosabbvásárlók azonban sokat segítenének.– S. A.: A „tudatos vásárló” fogalma sajnosjelenleg kimerül a „homo consumens” elneve-zésben, ez azt a vásárlóréteget takarja, melynekéletformájává vált, hogy a reklámújságokon ke-resztül, állandóan figyeli az akciókat, s a hétvégikirándulást egy nagyáruházban tartja meg.Sokszor ezért még – a különbözõ törzsvásárlóiprogramok keretében – meg is jutalmazzák.– H. A.: Igen, jó reklámmal, marketinggel,talán tetszetõsebb csomagolással ki kéne emelnia hazai árukat. Sajnos, a nagyáruházak az egy-mással való versengésben annyira alámennek azáraknak, hogy mindenki mást kiszorítanak apiacról. – S. A.: Igen, mert megvan nekik a biztostõkéjük, a biztos háttér, mellyel ezt megtehetik.Nagy károkat okozva azonban. S a termelõkigazából nem sokat tehetnek: helyzetükbõl és apiaci viszonyokból adódóan árelfogadók, az ára-kat a keresleti oldal határozza meg. A legtöbbesetben sok kistermelõ áll szemben egyetlenfelvásárlóval. A szerzõdésük köti õket, a telje-sítés azonban problémákba ütközhet. – Sajnos, a mezõgazdaság ezért ingoványos talaj:az idõjárás kiszámíthatatlan.– H. A.: Évrõl-évre egyre melegebbek a nyarak.Meg kellene próbálni alkalmazkodni e változá-sokhoz: át kellene állni az öntözésre, melylehetne az árvízvédelemnek a mellékterméke.Másrészt szárazságot és aszályt jobban tûrõnövényeket is termeszthetnének, hiszen tõlünkdélebbre, melegebb éghajlaton is van mezõgaz-daság, ott is boldogulnak valahogy. Persze,mindez fõleg pénz kérdése.– S. A.: Nehéz helyzetben vannak a gazdák, azélelmiszer-vertikumban a termékpálya két vé-gén álló fogyasztók és az alapanyagot elõállítómezõgazdasági termelõk alkupozíciója a leg-rosszabb. Õk „kicsik”, nem mobilak és infor-málatlanok, míg a kereskedõk, illetve azélelmiszer-feldolgozó vállalkozások nagyok,árukészletük mobil és természetesen jól infor-máltak. Õk diktálják az árat, ezáltal olyanveszteséget okozva, mely egész gazdaságokattesz, tehet tönkre. – Lehet, hogy naiv a kérdés: de akkor meddig leszmég magyar mezõgazdaság? Meddig tartanak ki agazdák? Hogyhogy nem mondják azt, hogy elég volt,

nem csinálom tovább, mert beleölök idõt, pénzt ésenergiát, s még örülök, ha a befektetett tõkémmegtérül. Ráadásul bármikor elverheti a jég atermést, jöhet aszály vagy ár, és vége. – H. A.: Azért nem olyan könnyû a váltás, amagyar parasztember elkötelezte magát, álta-lában generációról-generációra öröklõdnek aföldek, a gépek. Legfeljebb csak akkor hagyjaott a földjét, ha már menthetetlenül tönkre-ment. – Emlékszem még, anno a magyar állam- ésjogtörténet órákon is beszéltük, hogy a szövetkezetekjelentése mennyire pejoratív tartalmat nyert ésmennyire félreértelmezett az eredetihez képest.– S. A.: A kommunizmus idõszakában erõ-szakos úton kialakított sztálinista kolhozmo-delleknek – melyeknek egyáltalán semmi közenem volt a nyugati típusú szövetkezetekhez –az lett az eredménye, hogy a rendszerváltáskorcsak egy jelszót lehetett a politikai vereségkockázata nélkül kimondani: Le a szövetke-zetekkel! Az elsõ években a Zacsek Gyula MDFképviselõ kezdeményezésére létrejött, ún.MDF-piacoknak jutott a szerep, hogy felve-gyék a küzdelmet a lánckereskedelemmel. „Halehet, kérnénk egy zacsek krumplit!” – humo-rizáltak a képviselõvel politikai ellenfelei. ANyugat-Európai szövetkezetek, melyek mintá-jára gróf Károlyi Mihály is kialakítottaMagyarországon a szövetkezeteket – fûzi beleHorváth Attila Tanár Úr, általában egycélúakvoltak: a gazdálkodási folyamat egy-egy moz-zanatát egyesítették, kicsit egyensúlyozva amonopol helyzetüket. – Manapság miért nincsenek ilyen törekvések? Vagycsak nem hallani annyit róluk? Pedig mennyivelegyszerûbb lenne több gazdának összefogni ésközösen megvenni a gépeket. Nyilván problematikusa használatuk, ha mindenkinek egy azon idõbenkell aratnia, de ezt ki lehetne küszöbölni azzal, hamás idõben érõ terményeket vetnek.– H. A.: Szerencsére erre nyugodt szívvelrácáfolhatok: nemrég a közvetlen környe-zetembe volt szükség ilyen szövetkezet alapítóokiratának megírására, s örömmel mondha-tom, hogy azóta is jól mûködik a dolog.Remélem, mások számára is példát statuálnakés minél többen követik õket.

S végezetül álljon itt Schlett Tanár Úr tan-meséje: egy svájci szálloda alkalmazásábavesz egy magyar menedzsert, aki lelkesennekifog munkájának: felbontja a drágabeszállítói szerzõdéseket, az eszközöket,alapanyagokat a globális piacról szerezi be,ezáltal jelentõs költség-minimalizálást végre-hajtva. Ragyogó arccal megy az igazgatóhozreferálni, aki viszont hadvész ülte képpelfogadja: Barátom jegyezze meg: én itt élekebben a városban, ebben a kantonban ésországban. A beszállítóim és az általam be-fizetett adókból mûködik a város, a kantonés az ország, ezért elõször azt nézem, mitlehet venni a városban, majd a környéken, akantonban, illetve Svájcban. Ettõl ilyen erõsés magabiztos a mi országunk.

Mikola Orsolya

tizedik oldal

A szociális bolthálózatrólBeszélgetés Horváth Attilával és Schlett Andrással

Az Apostoli Szentszék tevékenységét vizsgálvaaz elmúlt idõben azt vehetjük észre, hogy aVatikán egyre többet foglalkozik a fejlõdõ,fõként afrikai államokkal. Ez különösen igaz anagy elõdje, II. János Pál méltó követõjénekbizonyult jelenlegi egyházfõre, XVI. Benedekpápára. Ennek a növekvõ érdeklõdésnek a hát-terét kísérlem bemutatni a következõkben. A jelentõs hagyományú egyházak között is ki-emelkedõ szerepet követel magának a harma-dik világ vallási meghódításában a keresztény-ség, ezen belül is mindenekelõtt a RómaiKatolikus Egyház, amely már ma is, és egyreerõsödõ módon a Föld legnépesebb, szervezettvallási közössége. Sõt, azt is megkockáztat-hatjuk, hogy mindközül a legnagyobb szerve-zett közösség. A Katolikus Egyház számáratörténetének kezdete óta a mai napig rendkívüllényeges, hogy az igaz hitet elterjessze az egészvilágon; perspektívájában a világ valamennyinem katolikus hívõje, de a vallástalanok is úgyjelennek meg, mint potenciális egyháztagok.Bármennyire is frázisként hangzik, de a kato-licizmus számára minden egyes ember fontos.Noha a harmadik világ lakóinak megtérítésévelkonkrét hatalomra vagy pénzügyi nyereségrenem tehet szert. Természetesen azt sem szabadelhallgatni, hogy mindig is a segítségben lesz alegnagyobb üzlet. Biztosak lehetünk abban,hogy aki az adományok céljukhoz való eljut-tatásában segédkezik, illetve azok szétosztásánálbábáskodik, soha nem fog rosszul járni. De aszerény és igazságos haszon nem tagadhatómeg attól, aki nemes ügy mellett áll. És nelegyenek kétségeink, az Egyház mindenkorilegfõbb vezetése jóval nagyobb távlatokbangondolkodik annál, mintsem, hogy az adottpillanatban learatható, hosszútávon meglehetõ-sen csekélynek tetszõ haszon motiválja tetteit.Hihetetlen alapossággal kiépített szervezettsé-gének köszönhetõen már korunkban is a leg-erõsebb egyházi szervezet, tehát nem szorul ráaz értelmetlen haszonszerzésre. Éppen ezértmindent meg kell tenni az egyházi hierarchiasérthetetlenségének megvédése érdekében, hi-szen ebben rejlik az Egyház igazi ereje. Nem meglepõ statisztikai adat, hogy amíg afejlett világban a katolikusok száma az USAkivételével gyakorlatilag nem nõtt, addig jelen-tõs mértékben emelkedett Afrikában, aholnapjainkban a legnagyobb a katolikus hitre tér-tek száma. Ezzel szemben az iszlám követõinekszáma a fejlõdõnek nevezett világrészeken kívülés fõként Európában, illetve Észak-Amerikábanis növekszik. Ennek két legfontosabb útját abevándorlások, valamint az áttérések jelen-tették. Nem kérdéses, hogy ezeket a folyama-tokat már nem egyszer megbánták az elmúltegy évtizedben a fejlett államok polgárai. Igazugyan, hogy általában csak primitív elõítéletekés megkérdõjelezhetõ média-akciók okán vál-totta ki az iszlám a „mûvelt” Nyugat meg-békíthetetlen, minden bizonnyal még évtizedekmúlva is visszaköszönõ ellenszenvét. Ma márjóformán lehetetlen lenne megmagyarázni,hogy az ismert 2001. szeptember 11-i esemé-nyek esetleg valóban iszlámhitû terroristák mûve,de a hangsúly az elsõ szó helyett a másodikonvan. Terrorizmusukból táplálkozott a hitük,nem pedig fordítva.Látnunk kell, hogy a vallásokkal szembenielõítéletek legfontosabb forrása a média. Amit

mi, az európai-amerikai kultúrkör tagjai, a világegyházairól tudunk, azt szinte kizárólag a tele-vízióból és a rádióból, illetve a mindenkihezeljutó magazinokból tudjuk. Tetteikrõl, mûkö-désükrõl, felépítésükrõl, de sok esetben tanítá-

saikról is kizárólag azt tudhatjuk meg, amittudatni akarnak velünk. Példaként elég meg-említeni a már említett sztereotípiát a terro-ristanevelõ, erõszakot hirdetõ iszlám vallásról.Holott az iszlám hit öt pillére a következõ: a hitlényegének (Egy az Isten és Mohamed az Õprófétája) elfogadása és megvallása, napi ötszöriima, böjti hónap megtartása, mekkai zarán-doklat, kötelezõ jótékonykodás. Ez sok minden-nek nevezhetõ, de erõszakosnak nem. Kiemel-kedõ fontossággal szerepel a próféta tanításá-ban a szent háború eszméje, vagyis a hitvédelméért és terjesztéséért folytatott állandóküzdelem, amely a propaganda „áldásos” tevé-kenységének hála, mára az emberek döntõtöbbségének elsõként jut eszébe az iszlámról. Eza vallási fanatizmus eredetileg azt jelentette,hogy az igazhitûeknek szakadatlanul küzde-niük kell a pogányság ellen, az egyistenhitkizárólagosságáért. A tévhitekkel ellentétbenazonban nem irányul eleve a zsidók és a ke-resztények elpusztítására, hiszen õk is Allah, azegyetlen igaz isten hívei. Tehát amíg nem õktámadnak az igaz hit ellen, életük háborítat-lanságát biztosítani kell. Ezzel szemben a harmadik világban a médialegveszélyesebb eszközei csak elvétve juthatnakel. Így a fejlett társadalmak által ismert elõ-ítéletektõl hemzsegõ világ helyett, itt az em-berek annak hisznek, aki odamegy hozzájuk,segítséget és perspektívát nyújt nekik. Ebben atekintetben pedig a Római Katolikus Egyházmisszionáriusainak tevékenysége messze a leg-sikeresebb és leglátványosabb. Ennek köszön-hetõen a harmadik világ ma még rendkívülelmaradott államainak polgárai tömegesenkeresztelkednek meg. Az említett folyamatnak hosszútávon többrendkívül fontos eredménye lehet. A perifériáktársadalmaiban véghezvitt térhódításnak kö-szönhetõen a hívõk tábora jelentõs mértékbenmegerõsödik. Ez az elsõ távlati haszon akatolicizmus számára. Ez ugyan sokáig a sta-tisztikák által közölt számokon kívül semmibennem látszik majd meg, de késõbb annál inkábbkamatozhat az egyre nagyobb hátország általnyújtott biztonság és erõ. Mivel az újonnanmegtért társadalmi rétegek tagjai túlnyomó

többségében fiatalok, vagy sok gyermeketvállaló családok, ezért elkerülhetetlen a Kato-likus Egyház néhány évtizeden belül végbemenõnagymértékû megfiatalodása Ennek egyikelõnye, hogy a sokak által – általában tévesen –az öregek vallásaként aposztrofált keresztényhit újra mindenki által látható módon afiataloké lehet. És ez most már csak idõkérdése. Ehhez járulhat egy automatikus mó-don lezajló strukturális és kultikus megújulásifolyamat is. A tévhitekkel ellentétben erre nemhitbéli-dogmatikai kérdések tekintetében vanszükség, mivel azok az Egyház szilárd alapjátjelentik, nem szorulnak felülvizsgálatra, ésváltozhatatlanok. A változtatásokra, frissítésresokkal inkább a gyakorlat szorul rá. Az Egyház ezenfelül jól járhat egy másikponton is. A Szentszék egyre kevésbé leplezettnemzetközi politikai és gazdasági tevékenységesorán. Növekvõ befolyásának szilárd hátteretbiztosít a támogatására létrejövõ új tömegbázis.Fölösleges megmagyarázni, hogy mire lehetképes egy stabil eszmerendszeren felépülõvilágszervezet, ha a Föld teljes lakossága egy-harmadának vagy akár a felének megingatha-tatlan támogatását bírja. Gyakorlatilag bármire.Ennek elõszele már napjainkban jól érzékelhetõ.A Vatikán, a Pápa, vagy akár csak a bíborosokbefolyása az Egyház legsikeresebb korszakaitidézi. Az I. Vatikáni Zsinattól (1869-1870)kezdõdött a modern felemelkedés idõszaka,amely a rendkívüli képességekkel megáldottkarizmatikus vezetõ, II. János Pál pápa ural-kodásának idején csúcsosodott ki. Ennek aközel másfél évszázadnak a következménye-ként alakult ki az az állapot, hogy korunkban aKatolikus Egyház soha nem látott eredmé-nyeket érhet el. Mostanra pedig már azt istudjuk, hogy mindez még korántsem jelenti avégállomást az egyházi terjeszkedés folyamán. Végül meg kell említeni a gazdasági vonatko-zást is, amelyben találkoznak a hit szempontjaiaz anyagi szükségletek kérdésével. Egyáltalánnem elhanyagolható, hogy a sok millió újonnanmegtért hívõ, sok millió potenciális fogyasztómegjelenését is jelenti egyben. Mert a vallás isegyfajta árucikk. Mindössze az a kérdés, hogymaga az árus hisz-e abban, amit kínál, esetlegcsak saját hasznára tekint. Szerencsére a katoli-kus hit, és az Atya Isten szolgálatát hivatásuk-ként választók túlnyomó többsége ez utóbbikategóriába tartozik. Az Egyház fenntartásaigenis pénzbe kerül itt a Földön, még akkor is,ha errõl sokan inkább szemérmesen hallgatniszeretnének. A papok ellátása, a szegények tá-mogatása, a kórházak és más intézményekfenntartása, a látványos szertartások, illetve acivil államok vezetõit megilletõ körülményekmásolása mind-mind nagy összegeket emésztfel. De a kegytárgyak eladásából, a turistákfogadásából, a saját márkanévvel megjelentetetttermékekbõl, illetve a zarándokhelyek fenntar-tásából származó bevételek valamelyest ellensú-lyozzák ezeket a kiadásokat. És nem kétséges,hogy hosszú távon a ma még a „harmadikvilágnak” számító fejlõdõ társadalmak igazhitû, vallásukhoz a nyugati embernél sokkalinkább ragaszkodó, újonnan megtért hívei fog-ják a legnagyobb anyagi áldozatokat hozni sze-retett Egyházuk érdekében.

Teleki Levente

tizenegyedik oldal

A katolicizmus a fejlõdõ országokban

tizenkettedik oldal

Kovács Kettõ János, vagyis angolul John 2 Smith, asztrofizikus, fõállásbanautóbuszvezetõ (a NASA-nál túljelentkezés volt) összeszorult gyomorralvágott neki a napi mûszaknak. Mióta New Yorkba költözött, folyamatosrettegésben él. Ez a város nemcsak zsúfolt, de még veszélyes is – fõleg atömegközlekedésben utazóknak. Mert tegnap is mi volt? Az a rohadt pók-ember telehálózta az utat két felhõkarcoló között, mikor doktor Octopusszalharcolt és ezzel megakasztotta a fõutcán a forgalmat teljesen. Persze ilyenkoraz utasok meg nem a baj okozóját, hanem a buszvezetõt kezdik el szidni. Dehát mit tehet õ róla? Pedig a buszvezetés még a jobbik meló a NY-i tömeg-közlekedésben. Itt kevesebb az esély rá, hogy az aszfalt rászakadjon az emberfejére, mint a metrónál. Mert ott is van ám élet! A szellemirtók folyamatosanújabb ektoplazma-fészkeket találnak az elfeledett metrójáratokban, a csator-

nákban mutánsok és vámpírok laknak, akikkel aPenge meg az a Hellboy küzdenek egyfolytában ésidõnként óriás hüllõk is bebontják a járatot, mikorkijönnek napozni a tengerbõl. Ha taxizna, akkormeg még durvább alakokkal találkozna. Hiszenmindenki hallott már a sikátorokról, ahol egyre csakeltûnnek az emberek, a csavargók – akiket az aSpawn vezet – pedig nem tudnak soha semmirõl…Egyszer egy haverja mesélt Jánosnak Európáról. Ottlehet jól élni. Arra nincsenek szuperhõsök, megszupergonoszok, csak egyszerû bûnözõk és a fizetésis jóval magasabb. Sokszor azt kívánja János, bárcsakMagyarországon lehetne BKV igazgató…

Konta Balázs

Szeptember és október hónapban végzett kutatást aKarrier Iroda, amelyben 275, jogi karunkra járó vagyzáróvizsgázó hallgatót kérdezett meg elhelyezkedésielképzeléseikrõl. Röviden összefoglalva azt tapasz-taljuk, a bejáratott jogászképekbõl nehezen tud kilép-ni a fiatal hallgató – egyetlen kivétel a közigazgatás.Mielõtt az eredményeket jobban megvizsgálnánk, es-sen pár szó az elõzményekrõl és magáról a vizsgá-latról. A jogászi pálya telítettsége miatt egyre égetõbbkérdés a jogi tudás egyéb területeken való alkal-mazásának lehetõsége. Egyre nagyobb feladat hárul ajogászokra egyéb területeken is. A hallgatók ilyenirányú hajlandóságára is kíváncsiak voltunk.A kérdõív online és papír alapon is kitölthetõ volt: arésztvevõk leginkább a 4-5. évesekbõl, vagyis a 2010-ben vagy 2011-ben végzõk közül került ki. A kérdé-sek két nagy csoportra oszthatók: elõször arra kértüka kitöltõt, 1-10-ig pontozzon néhány lehetséges mun-kahelytípust, attól függõen, mennyire dolgozna ottszívesen. Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, akis és nagy ügyvédi iroda, a közjegyzõség, a pénz-ügyi- és bankszektor, egyéb hazai és multinacionáliscégek, saját vállalkozás és külföldi munkalehetõség –ezeket osztályoztattuk a szerint is, ha jogi vagy nemjogi munkát kellene végezni. A második blokkban az

egyetemi évek alatti és a diploma utáni tanulásihajlandóságot kérdeztük.A különbözõ szakterületeket vizsgálva elsõ helyen azigazságszolgáltatás zárt. 7,08 átlagpontja után a köz-igazgatás és a nagy, nemzetközi ügyvédi iroda kö-vetkezik 6,76 és 6,72 átlagponttal. Ezeket követi aközjegyzõi feladatok ellátása (6,69). Az alsóbb osz-tályok élén a hazai cég jogi képviselete van (6,58), aztköveti a saját vállalkozás (6,16), majd a nemzetközivállalat jogi képviselete (6,09) és a külföldi munka-vállalás (5,5). A sort a pénzügyi- és bankszektorbanvégzett jogi munka iránti vágy zárja 4,77 pontát-laggal. A nem jogi munkakörök csak ezután jönnek:a legtöbb pontot a külföldi munkavállalás érte el(4,76), legkevesebbet a kis ügyvédi iroda nem jogialkalmazotti munkaköre (3,03). A megadott adatok

érdekes kérdése, hogy hallgatóink ugyanolyan szíve-sen dolgoznának külföldön bármilyen munkakör-ben, mint itthon például egy bank jogi osztályán.A második kérdéscsoportban kevésbé aprózódik elennyire a válaszadók elképzelése. Arra a kérdésünkre,hogy hajlandó-e az egyetemi tanulmányok mellettkompetenciafejlesztõ vagy egyéb, kiegészítõ képzés-ben részt venni még a diploma elõtt, 75,24%-banigennel válaszoltak a résztvevõk. A hallgatók felisme-rik tehát, hogy a diploma megszerzése az elsõ, denem az utolsó lépcsõfok. A magas számú közigaz-gatási preferencia átlagpontja pedig arra figyelmeztetmindenkit, hogy az állami szektorban elhelyezkednivágyó hallgatók idén decembertõl kötelezve lesznek aközigazgatási versenyvizsgára.A diploma utáni munkavállalás terén is megmutat-koznak az igények. A kitöltõk 62%-a tervez szak-irányú továbbképzésen, 49%-a pedig doktori képzés-ben részt venni. A hallgatók 41%-a pedig újabbdiploma (szociológia, politológia, közgazdász stb.)megszerzésében gondolkodik.

Sergõ András

Kérdõívünk kitöltõi között a Szent István TársulatJustinianus Egyetemi Jegyzetboltjának egyenként6.000,- Ft értékû könyvutalványát sorsoltuk ki.Nyerteseink: Ling Dániel, Móricz Anita, KriskóAnett. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk,nyereményüket átvehetik a Karrier Irodában!

Innocent Bystander

Merre visz a jogi diploma?Diplomás kiútkeresés a Karrier Iroda tréningjével

„Istenem, csak most segíts meg! Még most,utoljára!” – mormoljuk magunkban szám-talanszor vizsgák elõtt. Ha sikeresen abszol-válunk, akkor megfogadjuk, hogy ezentúlrendszeresen imádkozunk, mert mégis mi-lyen dolog az, hogy csak úgy kérünk aJóistentõl, s nem adunk érte semmit… Valahogy elfelejtünk imádkozni a minden-napok szürkeségében, s talán pont eztorvosolja az evangéliumi hírlevél. Már közelegy éve érkezik meg internetes postalá-dámba minden hajnalban, olyan öt óra körülaz aznapi evangélium, majd az arra ref-lektáló elmélkedés és az imádság. Sokáig azthittem, hogy ezek sablon üzenetek s évekóta ugyanazokat küldik szét. Azonban ahogyteltek-múltak a napok, felfedeztem aktuali-tásukat és kíváncsivá váltam, hogy ki állmindezek mögött. Így bukkantam rá Hor-váth István Sándor Atyára.

– István Atya, mióta készíti az elmélkedéseket amindennapi evangéliumhoz?– Az e-mailes e-vangéliumot 2004. július 9. ótaküldöm mindazoknak, akik feliratkoznak. Az elsõhónapokban csak néhány százan kérték, de azótajócskán gyarapodott a listatagok száma. Mostaná-ban érjük el a 20 ezres számot. Az elsõ 5 hónapbancsak az evangéliumot tartalmazta a levél, majd

kibõvült az elmélkedéssel és az imádsággal. Bár aliturgia rendjének megfelelõen a hétköznapievangéliumok évente ismétlõdnek és a vasárnapiakis három évente, én azonban minden alkalommalúj elmélkedést írok és az imádság is változik.– Honnan származik az ötlete egy ilyen – ingyenes –szolgáltatásnak?– Magam sem tudom, valahogyan kipattant afejembõl. Talán a Gondviselés rendezte így, hogyezáltal is sok emberhez eljusson a mindennapiörömhír.– Hajnalok hajnalán Ön küldi szét?– Sokan gondolják ezt, de a valóság egy kicsitmás. A küldést egy számítógépes program végzi,de nekem kell gondoskodnom róla, hogy legyenmit kiküldeni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a küldendõevangéliumot, az elmélkedést és az imádságotfeltöltöm elõzetesen egy adatbázisba. Mindig na-pokkal, hetekkel elõre dolgozok. Ennek köszön-hetõen senki sem veszi észre, ha például napokignem vagyok internetközelben, mert az e-mail ak-kor is elmegy mindenkinek a szokott idõben.– Ön hol tevékenykedik?– A Szombathelyi Egyházmegye papja vagyok1994 óta. Jelenleg Zalalövõ városában és a kör-nyezõ falvakban látom el plébánosként a lelki-pásztori teendõket.– Milyen indíttatásból lett pap?

– Csak azért, mert úgy éreztem, hogy a jó Istenezt kívánja tõlem. E hívásnak engedelmeskedtem,erre mondtam örömmel igent. Azóta sem bántammeg, hogy a legnagyobb Úr szolgálatába álltam.– Mesélne néhány szóban magáról?– A papság életem lényegéhez tartozik, ezért hamagamról kellene mesélnem, akkor arról beszél-hetnék, hogy milyen örömeim vannak a papi életsorán. De azt hiszem, hogy ez nagyon hosszúranyúlna. Az e-mailes e-vangélium küldést tartom a„hobbimnak”, de természetesen nem szórakozásrólvan itt szó. Szerencsés, ha egy pap „hobbija”egészen közel áll saját hivatásához és az Egyházküldetéséhez. Szeretném sok fiatalnak elmondani, hogy szívesenvállalják a papi hivatást, ha erre belsõ indíttatástéreznek, mert mind Istennek, mint az Egyháznakszüksége van papokra.

Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogycsatlakozzanak, melyet Egyetemünk honlap-ján keresztül is megtehetnek: az ismertwww.jak.ppke.hu, aztán középen, a képekfölött: „Napi Evangélium”, két kattintás, ésmár olvasható is, pár gördítés, és ott a fel-iratkozás. Csak azért, hogy ne csak a bajbanimádkozzunk!

Mikola Orsolya

Az E-vangélium, és aki mögötte vanBeszélgetés Horváth István Sándor atyával

tizenharmadik oldal

A minap éppen tallóztam az utóbbi hónapbanmegjelent jogszabályok között, amikor megakadta szemem az alábbi címen: „188/2009. (IX. 10.)Korm. rendelet a közigazgatási hatósági eljárásirataiban lévõ személyes és védett adatok megis-merhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módonkivonatolt iratokról való másolat készítéséértfizetendõ költségtérítésrõl”. Ennek mindjárt azelsõ §-a a következõképpen szól: „A közigazgatásihatósági eljárás irataiban az iratbetekintést kérõszemély által meg nem ismerhetõ személyes ésvédett adatok megismerhetetlenné tételéért (a to-vábbiakban: anonimizálás), valamint az ilyenmódon kivonatolt iratról való másolat készítéséérta megismerhetetlenné tétellel érintett oldalanként200 forint költségtérítést kell fizetni.” Meg nem ismerhetõ adatok megismerhetetlennétételéért? Ez kissé elgondolkodtatott. Hát – a nyil-vánvaló fogalomzavaron túl – az Adatvédelmi tör-vény szerint nem csak a beleegyezésemmel lehetbármilyen adatomat másnak kiadni? De igen, to-vábbá törvényi felhatalmazás alapján is. E felhatal-mazás meg is történik a polgárok személyi adatai-nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi

LXVI. törvény 17. § (1) bek-ben: „A nyilvántartásszervei az e törvényben meghatározott feltételek-kel és korlátok között - a polgár, illetve jogi sze-mély és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szer-vezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalap-jának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak.(2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoporto-sítás szerint szolgáltathatók:a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímrõl);b) természetes személyazonosító adatok és lakcím-adatok, állampolgárság, családi állapot, a házasság-kötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésé-nek helye, a nem, a nyilvántartásból való kikerülésoka, helye és ideje;

c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazo-nosító jel;d) a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre.”Ezt a kört tovább bõvítik más szabályok – példáula születési adatokkal is. Mivel a jogszabálybannincs szó mérlegelésrõl, vagy megtagadásról, való-színûnek tartom, hogy a jogalap bármi lehet. Éshogy mindez mennyibe kerül? A választ erre a16/2007. (III. 13.) IRM-MeHVM együttes rendelet„a polgárok személyi adatainak és lakcíméneknyilvántartásából teljesített adatszolgáltatásért, akapcsolatfelvétel céljából való megkeresésért, vala-mint értesítésért fizetendõ igazgatási szolgáltatásidíjról” adja meg, ahol is részletesen fel van sorolva,hogy milyen adatért mennyit kell fizetni. Hogy eztmég vonzóbbá tegyék a cégek felé, egy alsó határtis megadtak a fizetendõ díjnak. Így ha valaki egyszemélyrõl akar adatot kérni, azért 2800.- (aKEKKH honlapja szerint már 3500.-), míg ha 100emberrõl, akkor fejenként 560.- (a KEKKHhonlapja szerint 730.-) forintot kell fizetni. Ahogy azt a nyugati országokból hozott menta-litás teszi: vásárolj többet és fizess kevesebbet.Aki meg nem szeretné, ha teljesen illetéktelenszemélyek szereznének tudomást családi állapo-táról, vagy élettársi kapcsolatáról, csak fizessen…

Konta Balázs

A nõ a korlátnak támaszkodva állt, miközben azegyre sûrûbben feltámadó szél bele-belekapott ha-jába. Bár tudta, hogy mindennek vége szakad egy-szer, mégsem számított rá, hogy ilyen hamar sorkerül rá. Szeme a távolba révedt, rozsdavörös hajá-nak egy-egy tincse zabolátlanul csapdosottkörülötte. Nem volt különösebben szép. Közép-termetû, átlagos alkatú hajadon volt, akit minden-ki idõsebbnek vélt elsõ látásra. E hatást fõkéntarckifejezése keltette másokban, az a megnyug-vást sugárzó arc, amely csak nagyon idõs, sokat-látott emberek sajátja, azoké, akik már a böl-csesség ajándékára szert tettek. Mogyoróbarnamegértõ szeme ismerõsnek hatott mindenki szá-mára, akivel csak találkozott. Bronzszínû szájakorábban ifjúságának kifejezõje volt, hangos éskihívó; ezt domború homlokának lágy ráncai tet-tek idõsebbé. Mára a száj megfakult, elcsende-sedett, s csupán egy keskenyedõ vékony szalagmaradt a múltbéli húsos ajkakból.Fázósan összehúzta magán barna szövetkabát-jának fel-fel libbenõ anyagát, mely a szél növekvõ

erejére önálló életre kívánt kelni, és várt. Bár nemkívánta a találkozást, tudta hogy elkerülhetetlen.Gondolatai nyugtalanul jártak körül egy-egyemlékképet, akárcsak a szélben kavargó falevelek,tudatában annak, hogy ezek számára földi tar-tózkodásának egyetlen tudati maradékai… Mélylelki vándorlásából a szemerkélõ, apró cseppekbengyöngyözõ esõre tért vissza, amely mintha kíván-ságára mázolná el az elmúlás fájdalmával átitatottemlék-maradványok élénk színû kis festményeit.A kabátja szövetén lassan átszivárgó víztõl a hidegvégigfutott a hátán, arcát s karjait libabõr borítottabe. Ellenállva annak a kísértõ gondolatnak, hogymost nyomban elinaljon és elrejtõzzék a rá váróhideg és sötétség elõl, figyelmét a lemenõ napfényében vöröslõ tájra irányította. A helyszínnel továbbra is elégedett volt, az õválasztását dicsérte: a kis parkban minden együttvolt, amely jellemezte s így megkönnyítetteszámára az elválást. Tekintete a fák mélyen ba-rázdált törzsére esett, amely homloka redõihez volthasonlatos. Haja, szeme, szája a színpompás avarkevert rõtjét, sárgáját s barnáját idézte. Az esõ-cseppek s az azokat felváltó enyhe meleg szellõhangulatai változásának voltak tanúi. A táj õ magavolt egész valójában…Lassan, kopogó léptekkel közeledett akinek érke-zését várta. Lelke korábbi izgatottsága, félelmekiváltotta háborgását a beletörõdés csendesítette le,

s immár készen állt a találkozásra. A parkbélilámpa sárga fénykörében megjelent az, aki felvált-ja majd a természet örökkévaló törvényénekmegfelelve. A férfi közelebb érve az ismerõs kéz-fogással köszöntötte, s a nõ végigmérte a hosszúévezredek során mit sem változó külsejét. Azérkezõ barátságos arckifejezéssel bírt, amelynekmélyén a világoskék szempár figyelt, amely hason-latosan a nõéhez mély bölcsességrõl árulkodott. A férfi fehér szakálla, akárha prémes kabátjafolytatása lenne, övezte egészségesen pirospozsgásarcát. Termetén látszott, hogy erõs, egészséges,széles vállakkal és makacs állával kitartását jeleztea külvilágnak, kegyetlen szája a csontig hatolóhideg érzését keltette.Mindketten tudták, itt az idõ. Szavak nélkül isértették már egymást, s ha évente rövid idõrekellett is találkozniuk, az örök idõk óta fennállógyakorlat nem követelt meg semmilyen szóváltást.A nõ csendesen hagyta, hogy a férfi a benne márcsak halványan pislákoló erõt átvegye, hogy benneújra megerõsödjön és betöltse rendeltetését.Az elernyedt testet a férfi gyöngéden az avarrahelyezte, hogy majdan újjászülethessen. Távoztá-ban visszapillantott a nõre, s szokása szerint meg-ajándékozta õt az elsõ hópelyhek puha takarójával.

Fábián Beatrix

Adatvédelmi piac

ÁtmenetNovella

Azon szerencsések egyike vagyok, aki elmondhatja, hogy külföldi szakmaigyakorlat keretében betekintést nyerhettem egy idegen ország különbözõjogterületeire. Németország, Rheinland-Pfalz, Wiesbaden. Erasmusos diák-ként Mainzban kaptam ezt a nagyszerû lehetõséget, hogy részt vehessek aWiesbadeni Bíróság egy hónapos gyakornoki programján. Az ember aztgondolná, hogy az itthoni tapasztalatok alapján ez is a mindennapos akta-olvasásról és tárgyalásra járásról fog szólni. Nem így történt. A szeptemberremeghirdetett gyakorlaton egy bírónõ és egy bíró vezetésével 28 diák vett részt,köztük ketten voltunk magyarok, a többiek németek. Elsõ nap megkaptuk anégy hét precíz beosztását. Mondanom sem kell, hogy pozitív meglepetés ért,hiszen szinte mindennapra más program volt kiírva. Tárgyalásra utaztunkRüdesheimbe, elõadást hallgattunk Wiesbadenben a családjogról, a fiatal-korúakra vonatkozó jogi szabályozásról, látogatást tettünk neves ügyvédnél, aFõügyészségen megnézhettük a bizonyítékraktárt, a lefoglalt fegyvereket,pénzt és drogokat. Ellátogattunk a Rendõr-fõkapitányságra, majd aRendõriskolába is, ahonnan busszal kivittek bennünket a rendõrség közleke-désrendészeti csoportjának gyakorlópályájára, ahol beülhettünk a tesztautókbaés megtapasztalhattuk az ABS mûködését különbözõ sebességeknél. Bemu-tatták a drogkeresõ kutyák munkáját is. Jártunk biztosítótársaságnál, börtön-ben, nemzetközi ügyvédi irodában Frankfurtban és az Igazságügyi Orvos-szakértõi Intézetben, ahol holttestet is mutattak, és a különféle mérgekrõl és

a DNS vizsgálatról tartottak elõadást.Mindenhol barátságosan fogadtak ben-nünket és igyekeztek az adott jogterületeta lehetõ legjobban bemutatni, az elõnyeivelés hátrányaival együtt, hogy a késõbbiek-ben a diákok könnyebben tudjanak dön-teni. Tanácsokat adtak a vizsgákhoz és to-vábbi szakmai lehetõségeket is ajánlottakaz elõbbrejutáshoz. Azt kell, hogy mond-jam, a négy hét alatt sok új élménnyel éstapasztalattal gazdagodtam. Sajnos a ma-gyar diplomával nem sokra megy az em-ber külföldön, ebben az esetben Német-országban, de aki teheti, mindenképpenvegyen részt egy ilyen külföldi szakmai

gyakorlaton. Izgalmas, új ismeretekre tehetünk szert és talán kedvet kapunk,hogy végül mégis külföld felé orientálódjunk, és ott is elvégezzük a szükségestanulmányokat.

Mihalics Vivien

Wiesbaden – bíróság – gyakorlat

Mi a véleményetek a városi létrõl? Én szeretem.Tetszik, ahogy nyüzsgünk, ahogy lótunk-futunkügyes bajos kis dolgaink után, ahogy gyönyör-ködünk egy-egy pazar kirakatban, ahogy örülünkamikor bejön valami új, valami csillogó nyugati…Szeretem a város színpompás forgatagát. Tudom-tudom, hogy más város is modern és szép, denekem mégis sokat jelent, hogy itt lehetek, és azország szíve azért mégiscsak itt dobog!Most persze van is okom, hogy ezt leírjam,ugyanis hazánk fõvárosa, Budapest a napokbanünnepli születésnapját. November 17-én lesz 136éves kedves városunk. Most duplán is körülnézekjártamban-keltemben, hiszen ez nagy idõ egy városéletében. Szemembe gyûjtöm szépséges látképét,feltérképezem minden kis szegletét, amit Petõfimár nem láthatott, de Arany János még örülhetettneki. Mennyi-mennyi történelmi örökségetõriznek az ódon falak, mi mindennek voltak tanúia közel másfél évszázad során! Honfoglalásunkezredik évfordulója, a századforduló, két világ-háború, egy szabadságharc, egy ezredforduló… November 17-ét 1991 tavaszán nyilvánította Buda-pest Fõváros Közgyûlése Budapest születésnap-jává, ugyanis 1873-ban ezen a napon egyesítettékPestet, Budát és Óbudát. Azt nem tudom, hogymennyire tudja egy átlag fõvárosi Budapesttörténelmét, de egy egyetemistának igazán illikismernie. Íme hát: A város elsõ fõpolgármestere

Ráth Károly volt, polgármestere pedig Kammer-mayer Károly. A város fejlesztéséért báró Podma-niczky Frigyes felelt, aki a Fõvárosi KözmunkákTanácsának volt az egyik vezetõje. Ez a szerv sza-bályozta a Duna budapesti szakaszát, megépítettea rakpartokat, közraktárakat, hidakat emelt,szabályozta a fõbb útvonalakat.

1870-ben Lechner Lajos megnyerte a városrende-zésre kiírt pályázatot, innentõl olyan volt a város,mint ma: csupa-csupa építkezés… Persze némine-mû különbség azért van. Lechner Lajos munkál-kodása alatt kiszélesítették az utakat, meghosszab-bították õket, az Andrássy utat 1871-ben kezdtékel építeni. A Margit-híd is ebben az idõszakban

készült el és a tömegközlekedés is ekkor jelentmeg – ekkor még sínen közlekedõ lovaskocsikszállították az utasokat.Sorra nyíltak meg a hangulatos kávéházak, a NewYork, a Centrál, a Japán Kávéház, az Orfeum.1884-ben megnyílt az Operaház, majd a várostörténetének fénypontja 1896-ban következett el,a milleniumkor. A fõváros nemzetközi kiállítástszervezett a Városligetben, ahol bemutattákMagyarország kultúráját, tájait, városait. Erre azalkalomra épült a Millenium Kisföldalatti és aVajdahunyad vára is. Az Országház már olyanszépen elkészülõben volt, hogy az ünnepi ülést akupolateremben tarthatták meg – az épületetegyébként 1902-ben avatták fel. Én nagyon örülök, hogy a régi emberek szívükönviselték e város és lakóinak jövõjét. Szoktákmondani, hogy ha az alagutat ma építenék, két évalatt beomlana. Lehet benne valami. Hogy ren-geteg milliárdba kerülne, az viszont biztos, pedigrégen a kezdetlegesebb technikának köszönhetõenazt hiszem, jóval költségesebb lehetett egy-egyilyen beruházás. Persze akkor valódi szakértõkálltak neki a munkának. Mindenesetre vigyázzunk örökségünkre, vigyáz-zunk Budapestre!

Hrecska Renáta

A Szépmûvészeti Múzeum újra elõállt egy olyankiállítással, ami hiánypótlónak bizonyul Magyar-országon, mivel Turnerrel a magyar közönségmost találkozhat elsõ ízben önálló tárlaton. Azangol Joseph Mallord William Turnert a 19. század,sõt, talán az egész mûvészettörténet egyik legje-lentõsebb tájképfestõjeként tartják számon.Turner egész életében harcolt azért, hogy a tájkép-festészetet a festészet témáinak rangsorában elõ-kelõbb helyre juttassa. A kor ízlése szerint ugyanisa történeti témák kelendõbbnek mutatkoztak. Deõ, mint ünnepelt és rendkívüli üzleti érzékkel ismegáldott mûvész megtehette, hogy ne csak amegrendelõk igényeit elégítse ki, hanem támoga-tókat szerezve saját inspirációit is alaposan kidol-gozhassa. Véleménye szerint ünnepeltségénekegyetlen titka az „átkozottul kemény munka” volt. Korai tájképeire is hatottak a kortársak itáliaitémájú mûvei, figyelte, tanulmányozta az olasztájat már akkor is, mikor még nem is járt ott.Képei korai korszakában a vad, fenséges tájat áb-rázolta, ahol a kék, szürke, s sárgás-narancsos szí-nek játszották a fõszerepet. 1819-ben végül eljutottOlaszországig, s rengeteg telerajzolt jegyzet-füzettel tért haza Angliába, hogy vázlatait otthondolgozza ki. A mediterrán napfény hatására képeikifényesedtek, vakító sárgás-fehéres színekkeldolgozott tovább. A kritikusok egy része pedigezzel az új, szokatlan stílussal nem tudott mitkezdeni, s azzal jellemezték, hogy az olasz napfénymegvakította, és képeivel a közönséget is megakarja vakítani. Festményei valóban szinte túlvilágiszínekben kezdtek tündökölni, s e fényáradatnagy újítás volt a korban. De Turner mellé álltAnglia legnagyobb kritikusa, s ugyanígy tettekmegrendelõi is, aminek hatására még ötszörelutazhatott álmai országába vázlatokat készíteni,benyomásait rögzíteni. Képeit utólag átdolgozta, sezeknél az átdolgozásoknál csak fehér és sárgafestéket vitt fel a vászonra, így képei hatalmasfényáradatban kezdtek pompázni. Turnert az ókoriitáliai városrészletek ábrázolásánál is a modernváros érdekelte: a korabeli élet az ókori örökségromjai mellett. Ezzel a civilizációk hanyatlásának

és megújulásának körfolyamatát érzékeltette.Épületei, a várost ábrázoló tájképei pedig egyreelmosódottabbak lettek a folyamatosan és egyreintenzívebben kísérletezõ Turner képein. Azalkotások titokzatos ködben úsznak, s sokakszerint ezzel a sejtelmes bolyongással, tökéletesszínkavalkáddal fogalmazta meg Velence titkának

lényegét is. A mûvész ars poétikaként fogalmazottúgy, hogy az atmoszféra az õ stílusa. S valóban atomboló színekkel, a poétikus ködösség megjele-nítésével a mûvész új ösvényeket taposott ki amûvészettörténetben. Rétegrõl rétegre vitte fel a titokzatos fényeket megjelenítõ tónusokat, sennek eredményeként a kép tárgya már szintenincs is jelen. Íme, az absztrakt mûvészet koraielõfutára. Szüntelen technikai újításai segítettékkiemelni a mûvész hangulatát, kései képei nem isigazi tájak, csak Turner képzelet-szüleményei.Festõkéssel, ronggyal, ujjaival dolgozta ki mûveitteljesen megszabadulva a mûvészeti kötöttségek-tõl. Idõs korára már szinte absztrakt képeket fes-tett, nem törõdve a kritikusok és a megrendelõkvéleményével. A teljes felszabadultság érzékelhetõalkotásain. A már szép vagyonnal rendelkezõ, deegészségi állapotában megromlott mûvész tudta,már nem indulhat újra útnak, viszont érzelmeitegyre inkább szabadjára engedve képei inkábbalkotója lelkivilágát, mint a tájat ábrázolta.Turner mûvészete tartalmában, mélységében egé-szen rendkívüli. Legradikálisabb újításai a késõbbi

korok mûvészeire is hatással voltak, azt a célját iselérte, hogy a tájképfestészet, mint téma, elõke-lõbb megítélés alá essen. Monet például úgy fogal-mazott, hogy „nyitott szemmel festõ mûvészvolt”. Turner tehát nem az az alkotó volt, aki egy„a korszak neves képviselõje” címmel beérte volna.A legkeményebb munkával és nyitott lélekkel fel-ismerte, hogy a táj mit kíván mondani, a természetés város hangulatát a végletekig meg tudta jelení-teni. De mindezeken is túl, kísérletezésével kinyi-tott egy kaput egy új irányba, mely kapun késõbbsokan haladtak át saját útjaikat keresve.

Aradszki Dea

tizennegyedik oldal

Boldog születésnapot Budapest!

Túlvilági fények ItáliábanTurner-kiállítás a Szépmûvészeti Múzeumban

Idegesítõ kétnapontalevinni a szemetet?

Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod:1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászon-

táskát, kosarat!2. Taposd laposra, és gyûjtsd szelektíven!3. Komposztálj!4. Javíttasd meg! Használd újra!5. Cseréld el vagy add tovább!6. Vásárolj piacon, és támogasd a helyi keres-

kedelmet!7. Keresd az újrahasznosított termékeket!8. Válaszd a visszaválthatót!9. Járj könyvtárba, kölcsönzõbe!10. Tegyél meg mindent, hogy ne árasszon el

postai levélszemét!

Forrás: HuMuSz Nulla Hulladék Program

Immáron ötödik éve filmkritikát igyekszem idõrõlidõre – hogy jól/rosszul-e ki-ki döntse el maga –kreálni rövidebb-hosszabb terjedelemben, azzal aszándékkal, hogy felkeltsem az érdeklõdést egy-egyfilm iránt. Az még az én idealista/naiv gondolat-világommal is elég tisztán sejthetõ, hogy nem egyhavonta megjelenõ egyetemi újság, néhol igencsakszûkös hasábjain kell megváltani a filmvilágot. De,idealista/naiv gondolatvilágom lévén, szükségem vanegyfajta küldetéstudatra, hogy mégis alátámasszame hosszú évek során immáron megtisztelõen rovattáavatott cikksorozat létalapját. S mi is lenne ez az„alap”? Az alap a már említett idealizmusmentesség.Legalábbis annak minimalizálása. Magyarán szólva:nem fogom leírni és ajánlani/kritizálni a legújabbmega-giga produkciót, hiszen nyilván azt már meg-tették elõttem százan és fogják legalább ugyan-ennyien utánam is. Nyilván ilyen jellegû alkotásoktukmálására nincs is szükség, hiszen aki kíváncsi rá– abszolút legális formában természetesen – meg isfogja ismerni/tekinteni. És ez így természetes.Gondolná a gyakorlott olvasó: nyilván most jön a„viszont az ún. szerzõi filmeket nem ismeri senki,azokat mutassuk hát be” fordulat. De nem. Hiszenaz ilyen típusú filmeknek is megvan a magukfóruma, akik ilyen filmekre vágynak, tudatosankeresik õket és nem az én profán írásaim alapjánválogatnának. Mi marad akkor a cél? Egyrészrõl a szerkesztõség99,87%-ához hasonlóan írói ambícióim kiélése, hakell, ha nem. Másrészrõl olyan filmek bemutatása,melyek nem feltétlenül a legnehezebben érthetõ,legelvontabb alkotások, hanem nemes egyszerûség-gel, azon mûvek, melyeket esetleg kevesebb mozi-ban vetítenek, kisebb visszhanggal, ám mégis olyanvalamijük van, ami miatt érdemes nem tovasiklanifelettük, mikor esti, esetleg délutáni programot

keresünk. És ha ez már egy embernél célba talál,már megérte. (Ha pedig nem, még mindig maradnekem a „ha kell, ha nem”-bõl az utóbbi.)És a fordulat: mindennek ellenére most, kevésséugyan, de mégis váltanék.Almodóvart ugyanis nem kell tukmálni. A Megtörtöleléseket nem kell bemutatni. Ha másért nem,Penélope Cruzért végül minden férfiember megadjamagát a könnyes, romantikus filmet váró hölgy-partnere mozi-ajánlatára. Almodóvar ugyanis egyfajta megnyugvás. Nagyritkán, mikor eljutunk egy filmjéig, képzeletbenmegveregetjük önnön vállunkat szerzõi filmesmûveltségünk ilyen bravúros kipipálásáért. Hiszenóranézegetés és ásítozás nélkül végig tudtuk ülni, ésmegkockáztatom, egyszer-kétszer még el is tudtuknevetni magunkat rajta… huhh, hát ennél könnyeb-ben nem is mehetett volna, és máris megvan atémánk egy füstös kocsmában egy sör melletti, igenelvont – jó jogászhoz méltóan kevés alapból sokatkihozó – beszélgetéshez. De. És mindig ott van az a kicsi, idegesítõ de. PedroAlmodóvar nem olyan egyszerû és könnyed, mintamilyennek elsõ ránézésre tûnik. Persze még kéthéttel a bemutató után is hellyel-közzel teltházasakaz elõadások, de tudjuk csak be ezt nyugodtan aletudandó tiszteletkörnek. Ugyanis mit látunk a filmben? Kicsit elvont, kicsitkusza, kicsit vicces és olyan se füle, se farkabefejezés… Kicsit értjük is, meg nem is. De ez mégbelefér, szerzõi filmrõl lévén szó – gondoljuk ésbelenyugszunk abba a kicsit nem értjük részbe is. Ésakkor megint csak: de. Itt van a történet lényege:pont azt a kicsi részt kell megérteni, hogy tudjukúgy igazán élvezni, ne csak letudni, és örülni, hogyvan egy ilyen populárisba hajló „mûvészfilm”rendezõ.

Elõször is: a filmet összességében tessék nézni. Egyegész: történet, kép és zene. Nem alárendelt és nemeszköz, sõt megkockáztatom, a Megtört ölelésekesetében mintha a történet lenne a másik kettõháttere.Mateo Blanco története esetében nem kell arratörekedni, hogy minden áron belepréseljük az elvártfilm keretbe: egy alapszituáció, abból kibomló, avégén megoldódó konfliktus. Sõt, úgy se próbáljunkgondolkodni ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy amegoldás az, hogy nincs megoldás. Mateo Blanco (Luís Homar) története olyan, mintaz élet. Egy sztori az életbõl, melyet találomra kira-gadtunk belõle. Elvesztette látását egy autóbaleset-ben, ráadásként látásánál százszor fontosabbat: életeszerelmét, Lénát (Penélope Cruz). Ennek egy sze-relmi háromszöggel fûszerezett körülményeit kö-vethetjük nyomon a filmben. Nincs eleje, nincsvége. És lássuk be: egy ilyen helyzetnek az életbensem lenne se eleje, se vége. Legalábbis nem a tör-ténetek megoldása szintjén. Hiszen egy életneknincs megoldása. Csak jól/rosszul megélt és elmesélttörténetei. És hogy a megoldás végül, a legesleg-végén jó lesz-e, mindenkinek magának kell ki-alakítania. A lehetõség ugyanis adott.Csak üljünk be egy moziba, és nézzük meg. Úgyigazán, egészében. Elvárások és túlmagyarázásoknélkül.

Ablonczy Zsuzsanna

tizenötödik oldal

„Egy kis néger gyerekkatona vérzáporos utazása ateljes civilizációs összeomlásban, a huszadik századvégi Afrikában, Libériában és Sierra Leonében, aholegyébként máig változatlan a helyzet.”Az Afrika Voltaire-jének kikiáltott elefántcsont-parti író Ahmadou Kourouma mûve az „Allah nemköteles”. Egy afrikai kisfiú elbeszélésébõl ismerjükmeg a történetet, kisfiúhoz illõ szófordulatokkal,

szórakoztató beszólásokkal. Paradox az egész, hiszen ez a kölyök, akineknaplószerû írásából ismerjük meg sorsát, amit három szótár segítségévelfogalmaz (és akkor írja, mikor kedve van hozzá); beáll gyerekkatonának, kap„kalast”, meghúzza a ravaszt, és máris jön a ra-tta-tta-tta …és ez jó, így vandolga neki is! Ha nehezen bírja a tempót, segítségül kapja a kábítószert, ígybátrabban bolyong társaival a törzsi háborúk hátborzongató világában… és örül,hogy small-soldier lett.A lakosság közben középkori sötétségben él, fõhõsünk anyját sem engedikmegmenteni, mocskos, gaz európai orvosokkal… hiszen a varázslat, a varázsigeaz jobban gyógyít, ennek következtében elüszkösödött lába miatt élete nagyrészét a „valagán csúszva” kell leélni, hiszen Allah nem köteles méltányosnaklenni az evilági dolgok felett. És amúgy is, nagyon szép élete lesz a mamánakAllah mellett, ha elhagyja ezt a helyet, ez a jele a sok szenvedésnek. A leg-ijesztõbb, hogy idõben nem is vagyunk olyan távol (1993-ban), és nemkitalációról van szó, hanem az író gyerekkatonák emlékezései alapján írja aregényt, amiért 2000-ben elnyerte a Renaudot-díjat. A mûnek érdekes a nyel-vezete is, amit még a fordítás ellenére is izgalmas, számos különbözõ törzsinyelv szavaival találkozhatunk. Emellett az író azt is meg akarta mutatni, hogymennyire különbözik a párizsi francia nyelv attól, amit Afrikában beszélnek, eztpersze az eredeti nyelven olvasók érzékelhetik. Mindezek mellett „bennszülöttafrikai fekete néger” káromkodásból is kapunk nagy adagot, amin sokszor – atörténet ellenére – felnevetünk. De a végén rezignáltan megértjük, hogy Allahnem köteles méltányosnak lenni…„Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyenkutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni,hogy érthetõen mondjam el, ami kikívánkozik belõlem. Elegem van; márabefejeztem. És mindenki húzzon el a jó büdös francba!”

Zágon Ors

A komolyzene szó hal-latán, biztosan sokanösszerezzennek, azt gon-dolják tõlük távol állóvilág. Inkább akkor arock, pop és az r ’n’ b. Bekell vallanom, én isezekkel az érzésekkeltekintetem e zenei stí-lusra. Azonban október17-én a Mûvészetek pa-lotájában a Bartók BélaNemzeti Hangverseny-teremben részese voltamvalaminek, ami megvál-toztatta a véleményemet.Egy kedves barátom, aki többedmagával idõnként ellátogat egy-egyhangversenyre, engem is meghívott, hogy töltsünk el együtt egy kellemes estét.Gondoltam, ha másért nem akkor a társaság miatt én is elmegyek. Otthonrólelindulva elképzelésem sem volt, mire számíthatok. Nem értettem mi lehetizgalmas abban, hogy 2,5 órán keresztül hegedûket és brácsákat, fuvolákat ésklarinétokat hallgassak.Végül megérkeztem a helyszínre. A többiekkel együtt bementünk a hang-versenyterembe és elfoglalva a helyünket, vártunk. Megérkezett a zenekar, ésVásáry Tamás vezényletével elkezdték a koncertet. Ahogy ott ültem, és hall-gattam a különbözõ hangszereket egészen belemerültem a zenébe. Egyszerreérdekesnek találtam a halk, majd hangos, a gyors majd lassú váltásokat.Élvezettel figyeltem a mûvészeket és a karmester mozdulatait. A következõ,amire figyelmes lettem, hogy bár csak néhány percnek éreztem az eltelt idõt,mégis véget ér az elõadás elsõ fele. Mondanom sem kell, a koncert másodikrészlete ugyan ilyen gyorsasággal ért véget. Egyszóval nem volt se túl rövid, setúl hosszú. Pont az a kellemes érzés maradt bennem, ami azt sugallja, hogyhasonló programban máskor is részt kell vennem. Szóval, aki úgy érzi, hogyeddig még nem volt bátorsága, hogy végigüljön egy koncertet, annak javaslom,legyen nyitott a változásra, minél elõbb tegyen szert saját tapasztalatokra. Ezenkívül kívánom, hogy leljen rá a zenében lévõ értékekre úgy, ahogyan ezenalkalomból nekem is sikerült rátalálnom.

Császár Adrienn

Megtört ölelésekIgazán, egészében

Allah nem kötelesméltányosnak lenni az evilági dolgokban

Találkozás a komolyzenével

A PPKE-JÁK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezményegyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészénekszellemiségét tükrözõ, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagyszínes fotókkal.

Beküldési határidõ: 2009. december 15.

A beérkezõ legjobb mûvekbõl kiállítást szervezünk 2010 februárjábanaz egyetemen. A szerzõi jogokról nem kérjük, hogy mondjanak le apályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményrõl szólóbeszámolón való felhasználásba a szerzõ beleegyezik.A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotómûvészek zsûrizik. Azelsõ három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerzõ nevét, elérhetõségét és a kép címét iskérjük megjelölni.A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HÖK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kérjük eljuttatni.A képen szereplõ gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartásalényegi szempont a fotók elbírálásánál!

További részletek felõl a megadott e-mail címen lehet érdeklõdni.

tizenhatodik oldal

Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának

20. évfordulója alkalmából!