A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Í TÉLET

KERESZTÉNY EURÓPA,KATOLIKUS EGYETEM

HORVÁTH ATTILA BENEŠ-DEKRÉTUMOK

VÁROSMISSZIÓ HALLGATÓI MOZGALOM FOO FIGHTERS

TOUR DE ERDÉLY 15 ÉVES A PÁZMÁNY

X. évfolyam, 5. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu 2007. november 8.honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

második oldal

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M

15 év1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- éssajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tûnt a Páz-mány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt aleendõ diákoknak jó elõre valami más, valami több lett ígérve ahhoz ké-pest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsóévtizedében eszméletre térvén, a megelõzõ negyven évnek csupán lehe-letét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az ok-tatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jutugyan, de nem él vele.Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hi-ányzik ebbõl az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenülszükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közös-ség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagypedig nem lesz. Abban az értelemben eltûnik, ahogyan ismerjük, vagypontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét mégkivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünkegy – ugyan egyéneit csak meglehetõs lazasággal összekapcsoló, demégis – mûködõ közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-meden-cei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jelle-gû, más minõségû létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra.Nincs harmadik út. Ennek – persze nyílván inkább ösztönös – tudatá-ban kerültünk sokan a Pázmányra.A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különlegesszemélyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akikelsõsorban nem a jogszabály betûit, hanem gondolkodásmódot,világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, ésazokon kívül. A tanár ettõl tanár: a törvénykönyvek szövegét ugyanismegérthetjük magunktól is.A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pon-tosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagy-szombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek istartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. Akamaszok pedig idõnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akár-mennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbneklátszik az újjáalapításkor kitûzött célok elérése, hiszen a külsõ körülmé-nyek, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egye-lõre kevés a látható eredménye, idõközben pedig emberanyagban isegyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talánnincs is elérendõ, elérhetõ cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag;a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja.A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben aközösség érdekeit elõmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor mûködik he-lyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik min-dennapi munkájukat. Akkor mûködik helyesen, ha az itt tanulók azt ke-resik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szerttenni, amelyek birtokában – saját, jogászi pályafutásukon felül – a kö-zösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján.E tudatos, nehéz és fáradságos nevelõmunkát megkövetelõ feladat fel-vállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükség-telen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízûkifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogymiként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníte-ni, képviselni, átadni, másokat meggyõzni igazunkról. Ha itt, magunkközött nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpát-medencei méretekben? Az elsõ 15 év arra volt elegendõ, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Azút nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külsõ körülmé-nyek fogságában vergõdünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt lát-juk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de elõrébb jutunk raj-ta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló.

Koltay András

Az Ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubilálóPázmány Péter Katolikus Egyetemet.

15 év 2MEEX – az extrém sportok szerelmeseinek, elérhetõ áron 3Õszi TVSZ-változások 3A jogtörténész DJ 4Kolisnak lenni jó! 5A Hallgatói Mozgalom hírei 6Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? 6Síppal is, dobbal is, záptojással is 7Városmisszió, satöbbi... 8Városmisszió és Csodapatika 9Egy jeles nap 9Hívõ szó – Keresztény és hittagadó Európa 10Keresztény Európa 10A Beneš-dekrétumok és aktualitásuk 11Az európai lobogó tizenkét csillaga 11Tour de Erdély 12A Szépség és a Szörnyeteg 13Picasso: A világ teremtése 13Este 14GPS – Ismeretlen Szcéna 14Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvana után 15„...vagy nem lenni?” 16Ehavi idézet 16

TA R TA L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.jak.ppke.hu/itelet

A honlapon megtalálhatóak a nyomtatottváltozatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a

lap korábbi számainak archívuma.

Felelõs kiadó:Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,

Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila,

Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter,

Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám,Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu

Honlap: www.jak.ppke.hu/iteletNyomdai kivitelezés:

Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

harmadik oldal

MEEX – az extrém sportokszerelmeseinek,elérhetõ áron

Õszi TVSZ-változások

Bizonyára sokaknak ismerõsen hangzik aMEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nemtudnák, mirõl van szó, a Magyar EgyetemiExtrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó.De miért is jött létre az egyesület, milyen céllalalapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a cél-lal hozta létre, hogy lehetõséget teremtsen azegyetemisták számára, hogy belekóstolhassa-nak az extrém sportok világába és mindezt el-érhetõ áron tehessék. A MEEX nem csupánsítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságo-kat szervez, de segít megvalósítani legmeré-szebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csaktaláld ki, és õk kivitelezik!A szervezet nevéhez fûzõdik Európa harmadiklegsikeresebb rendezésû sítábora, a Snowbom-bing és a Rave on Snow után, a Party Sítábo-rok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés sze-relmeseinek igényeit, de mindezt elfogadhatóáron, bulikkal fûszerezve. Az Egyetemi Paint-ball Bajnokságba is elsõként vágtak bele, amelyévenként kétszer kerül megrendezésre, a nagyérdeklõdésre tekintettel. Rendezvényeiket a pi-acon található legalacsonyabb árakon, azonbanmagas színvonalon szervezik. Így a néhány év-vel ezelõtt még luxusnak tekinthetõ extrémsportok mára már minden egyetemista számá-ra elérhetõvé váltak.Reményeink szerint Karunk rendezvényeit issikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tar-tós együttmûködés fog kialakulni az egyetemés az egyesület között. A Hallgatói Önkor-mányzat terveiben szereplõ, novemberi sport-hétvégén már ízelítõt is kaphattok a MEEXprogramjaiból.Ha sikerült felkelteni érdeklõdéseteket, akkortovábbi információt a www.meex.hu oldalontalálhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál(grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833).Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arravonatkozólag, hogy milyen rendezvényeketszeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HÖKirodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mailcímen.

Antalfi Júlia

Hatályos állapotKari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekez-déséhezA vizsgaidõpont változtatására – a Neptun rend-szeren keresztül – legkésõbb a vizsganapot megelõ-zõ nap déli 12 óráig kerülhet sor.

A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát avizsgát megelõzõ nap déli 12 óráig lehetséges,ezen félévtõl kezdve, valamennyi kurzuson(CV, KV is).

3. „TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETTTÁRGY”

Korábbi rendszerTizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt azelbocsátási ok a jogász hallgatók esetében.

Hatályos állapot170. § (2) […]c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA ésBSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésbena Kar által meghatározott mértéket, de legalábbtizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet […]Kari rendelkezés a TVSZ 170. § (2) bekez-déséhez:A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzés-ben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt.

A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke hu-szonötre emelkedett, de továbbra is javaslomminden hallgatónak, hogy komolyan fontoljameg a tárgyak CV kurzuson történõ felvételét,kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyalegyütt veszi fel, melyeknek elõhallgatási köte-lezettsége a CV-re felvett tárgy.

4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS

Korábbi rendszerA záróvizsga lehetõségek kimerítése után dé-káni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetettújra záróvizsgára jelentkezni.

Hatályos állapot173. § (15) Ha a jelölt a (13) bekezdésben említettismétlési lehetõségeket kimerítette, kérelmére aDékán – az utolsó alkalmat követõ záróvizsga idõ-szakban – újabb záróvizsgát engedélyezhet.

Az egy év kimaradás szabálya megszûnt, ezentúl a Dékán által engedélyezett javító záróvizs-gákat már a következõ ZV idõszakra fel levetvenni, teljesíteni lehet azokat.

Szendrõdi Szabolcs

A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadottkari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt meg-erõsítõ októberi döntése lényeges, elsõsorbanhallgatókat érintõ változásokat hozott a Tanul-mányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részle-teinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetveazok rövid magyarázatával szeretném tájékoz-tatni az olvasót.

1. EGYSZERÛSÖDIK A HALASZTOTTTÁRGYFELVÉTEL

Korábbi rendszerA TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfel-vételi idõszak lezárultát követõen, a szorgalmiidõszak második hetének végéig engedélyezte ahalasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását,melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztánsemmilyen lehetõség nem volt az elmulasztotttárgyfelvétel pótlására.

Hatályos állapot163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételiidõszakban valamely okból nem vesz fel egy tár-gyat, amelyet egyébként az elõtanulmányi rendmegengedett volna számára, úgy a hallgató a re-gisztrációs hét lezárását követõ elsõ hét végéig szol-gáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt kö-vetõ második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeresösszegének megfizetése ellenében felveheti. Ha-lasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be ahallgató a TB-hez ezen idõszak lezárultával,amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírá-sául támasztott követelmények kérelem benyújtásáigszükséges mértékét teljesítette.

Az egyik lényeges változás, hogy az eddig meg-szokott halasztott tárgyfelvételi idõszak meg-hosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtõl kez-dõdõen a regisztrációs hetet követõ másodikhét vége a határidõ. A másik lényeges változás,hogy ezen idõszak alatt kérelem benyújtásanélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díjfejében a hallgató a tanulmányi elõadójával fel-vetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptunrendszeren, melyeket a tárgyfelvételi idõszak-ban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyel-met arra, hogy a második héten már az eredetiösszeg kétszeresének megfizetése esedékes, te-hát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni ahatáridõkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenülnem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgy-felvételi idõszakból is kicsúszik, akkor az adotttárgyat jegyzõ oktatótól, illetve tanszéktõlkapott hivatalos igazolást – amely tartalmazzaazt, hogy az elõadások illetve gyakorlatok addigtámasztott követelményeit teljesítette – a TB-nek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve)engedélyt kaphat a pusztán adminisztratívbejegyzés megtételére.

2. VIZSGAIDÕPONT VÁLTOZTATÁS

Korábbi rendszerA vizsganapot megelõzõ második nap déli 12óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidõpontra,illetve arról leiratkozni.

2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor

az õszi Pázmány Szalonrendezvénysorozat zárásaként

kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n!

Mindenkit szeretettel várnak a szervezõk:

Boldizsár és tsai.

– Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmá-nyos idõkre?

– Igazi hõskorszak volt, a semmibõl kellett va-lamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott ne-künk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Azén feladatom az volt, hogy a magyar jogtörté-net oktatását szervezzem meg, olyan körülmé-nyek között, hogy nem volt tanszék, nem volttanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nemvolt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt,ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egy-mással, csak annyi helyünk volt kezdetben,hogy az elõadásokat és a szemináriumokatmegtarthattuk. Az elõadás egy ebédlõszerû he-lyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közbenmár készültek az étkezésre, az edényekkel csö-rögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk aSzentkirályi utcába, az elsõ idõkben cementeszsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk,úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi isaz egyetemet, szereztünk íróasztalokat, széke-ket, mindenki behozta a saját könyveit a tan-székre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, éshogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tud-junk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókrais átragadt és õk maguk is segítettek ebben.

– A legendás elsõ gólyatábor története is tökéle-tes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, aho-gyan a semmibõl valamit, valami emlékezetesetlehetett létrehozni.

– A gólyatábort és egyáltalán a diákéletetmindenhol a felsõbb évesek szervezik meg. Mi1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíró-ságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodvahallgattuk a terveket, majd megemlítettem,hogy jönnek õsszel a hallgatók, kellene hát szer-veznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem vol-tak felsõbb évesek, én pedig az ottani alapítóprofesszorok között ülvén fiatalnak tûntem,azt mondták, hogy szervezzem meg én. Össze-sen harmincezer forintot kaptam a költségekre.Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a mûsort,humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült.Az történt, hogy az akkor még nem annyira is-mert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy el-jön. Megkérdezte tõlem, mégis mennyi lenne afizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogyösszesen van a költségvetésben harmincezer fo-rint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majdad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségveté-sünket, így az esti zenés programot úgy oldot-tuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, béke-beli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányad-magammal a gólyatáborba, és jobb híján énvoltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjébenmegkérni erre a feladatra, a saját magnómon,az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsitúgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé-

vén, a régebb idõk zenéi vonultatom fel, a hat-vanas-hetvenes évekbõl. Nagyon kellemes volt ahangulat, különösen, amikor kiderült, hogy haj-nali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni.A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autómállt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahányhallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtar-tóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-visszafordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat ha-zaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem le-het ott hagyni õket éjjel 3-kor az úton.

– Mennyiben más ez az egyetem, mint a többijogi kar?

– Egyik részrõl azért, mert ez egy katolikusegyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és ta-lán valamilyen többletet tud adni az ide járó hall-gatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak be-szélni arról, hogy mi a jogszerû és mi az erköl-csös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk.Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogynem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erreaz egyetemre. Sokan azért választanak minket,mert katolikus egyetemként lettünk meghatá-rozva, de olyanok is sokan, akiknek semmiközük a valláshoz és a vallásos világnézethez.

– Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kel-lene jobban megválogatni azt, hogy ki járhat ide?

– Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottakaz iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor õrájukis tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldal-ról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon cse-kélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt,400 fõs évfolyammal találkozunk, és gyakorla-tilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunkvalamelyest példát mutatni a hallgatóknak,hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egyjogásznak.

– Az ember azt gondolná, nem csak az elneve-zésbõl, hanem egészen egyszerûen azért, mertaz egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jöttvolna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itta katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe ésjelentõsége van.

– Egyfelõl azért nem vagyunk teljesen eszköznélkül, másrészt pedig vannak olyan tantár-gyak, például a kánonjog, amit csak mi okta-tunk Magyarországon, de azon kívül is vannakolyan órák, speciális kollégiumok, ahol külön-bözõ értékeket át tudunk adni a hallgatóknak.De természetesen a fõbb tantárgyak azokugyanazok, mint az állami egyetemen, csak amegközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban eltudunk mondani, az tér el részben az államiegyetemekétõl.

– Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némi-képp megfoghatatlannak tûnik, hogyan lehet egyjogi tudományt oktató egyetemen a katolikus,keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba?

– Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szem-pontból könnyû a helyzetem, mert a magyartörténelemnek azokat a korszakait szoktamhangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy példáulmilyen szerepe van az Egyháznak a társadalom-ban, milyen események voltak a magyar törté-nelemben, amelyeket példaként tudunk állítania hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettõs fela-datot lát el, egyrészt ad egy általános mûveltsé-get, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, ésebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mér-tékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcs-nek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogykialakuljon a mai modern társadalomban.

– A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tar-tozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud vá-laszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai,hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni,és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gon-dolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívülegyáltalán nem találkoznak?

– Ez csak látszólag tûnik nagyon nehéznek,ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kellkelteni az érdeklõdésüket, meg kell találni min-denkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, miaz, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságátvalami iránt. Onnantól kezdve már megnyertüka csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklõdni a jog,az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantólkezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni.Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a maivilágban valakit meggyõzni egy igazságról, mintrégebben. Inkább az elsõ lépés nagyon nehéz,tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbössé-get, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártóhatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módonmegpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítaniazt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nemódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene,hanem éppen ellenkezõleg: olyan eszmerend-szer, amely kifejezetten erõsíti az azt képviselõembereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jo-gásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté-nelmi konfliktusba is kerül – ezt jogtörténész-ként állítom –, mint azoknak, akiknek nincsen

negyedik oldal

A jogtörténész DJBeszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel

Horváth Attila vitán felül a mindenkori elsõ évfolyam egyik legnépszerûbb okta-tója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környeze-tébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társada-lomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból isegyértelmûen kiérzõdik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatássalvan, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilávalbeszélgetett.

hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A leg-nehezebb idõszakokban azok állták meg a he-lyüket, akik nagyon erõs világnézeti kötõdésselrendelkeztek.

– Említést tett többször is a személyes példamu-tatásról, melyre legtöbbször talán az elõadáso-kon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tan-órákon kívül bármifajta olyan közösségi alkal-makat teremteni, ahol ez a bizonyos személyespéldamutatás, a világ dolgairól folytatott be-szélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatókgondolkodásának valamilyen irányba való te-relgetése, bizonyos értékek képviseletére valófelhívás meg tud valósulni?

– Természetesen lehet, egyébként nem is foly-tatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges.Azért az órákon, elõadásokon, szemináriumo-kon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az atanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszo-nyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itttanítaniuk, akik emberként és tanárként is al-kalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatókéntis megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kellmegfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata atudományos kutatások folytatása, a legújabberedményeket át kell adni a hallgatóknak, a má-sik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitás-sal kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni azérdeklõdésüket. Olyan tanárokra van szükségehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallga-tókat, ha nem lenne kötelezõ vizsgázni náluk,akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék avéleményét például egy világnézeti kérdésrõl. Aszûkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túlpedig számtalan lehetõség adódik arra, hogyfoglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszékmellett mûködnek diákkörök, ahol a leginkábbérdeklõdõ és legjobb hallgatókat válogatjukössze, akikkel külön foglalkozunk, együtt foly-tatunk kutatásokat, együtt készülünk fel kü-lönbözõ témákból, készítünk dolgozatokat, se-gítjük õket az ösztöndíjak megszerzésében,külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sokolyan programot szervezünk a Karon belül is,amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elõ-adásokat szervezünk az éppen aktuális kérdé-sekrõl, tanulmányi kirándulásokat szervezünk akörnyezõ országokba, a történelmi Magyaror-szág területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat-

juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elme-gyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokrajárunk, sõt még börtönbe is elviszem a hallga-tókat.

– A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfon-tosabb közösségteremtõ erõ. Erõteljesebben jele-nik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt?

– Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunkhúsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes se-gítõ hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sok-szor szokták mondani, hogy ez egy kicsit mársok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés,de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesz-nek körül, és bármilyen feladat merül fel, rög-tön vannak jelentkezõk, akik a legnehezebbmunkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bár-miféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek alegnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egyoktatói pályán és egy tanszék életében.

– Melyek azok az oktatói kritériumok, ame-lyeknek meg kell felelni a karon oktatóknak? Amagas szakmai kvalifikáció mellett van más,elengedhetetlen követelmény?

– Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy azoktatók legalább felének katolikus vallásúnakkell lennie. Nagyon közeli még a rendszerválto-zás és az egyetem megalapításának korszaka,egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelniegy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a fel-adatot el tudnák látni. Negyven évig teljesenmás irányú képzésben volt részük. Egyébkéntsem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnakaz egyetemen, akik nem katolikusok, más tör-ténelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nemis vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatá-rozni a szellemiséget, de hadd mondják el õk isa véleményüket, egy dolgot kérünk csak tõlük,hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötele-zettségét. A fiatal tanársegédekben látom azesélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinõni,kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni.Ehhez azonban még sok idõ kell.

– Milyen szándékok, milyen belsõ dac hívtaéletre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresz-tény értelmiség kinevelésének szándéka? Mi-lyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk?

– Amikor elkezdtem oktatni, még a legmeré-szebb képzeletemben sem merült fel, hogy egy-szer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erremégis lehetõség nyílt, ez olyan dolog volt, amitegyszerûen nem lehet szavakba foglalni. Aztszeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótol-ni a negyvenéves lemaradást, de kinevelõdjönmégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányttud mutatni és meg tudja mutatni a többieknekis, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a szá-mukra, a XXI. századi körülmények között is.A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a tár-sadalom és az állam vezetõi egy demokratikusrendszerben általában meghatározó arányban –ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják – jo-gászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuka társadalomnak, nekik kell meghatározniukegy ország berendezkedését és politikai életét.Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a tár-sadalomnak, akik késõbb vezetõ pozícióba ke-rülnek, és a mi világnézetünket képviselik, ak-kor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jójogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, te-hát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít amásikon, nem segít az elesetteken, semmiresem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk,hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, habárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, ak-kor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, ajogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társa-dalom és nemzetünk nem tud elõrébb lépni.

– Létezik ELTE – Pázmány konfliktus?

– Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondha-tom ezt, mert én is az ELTÉ-n végeztem, és otttanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nemszimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogyez fordítva is elõfordul. A katolikus vallássalszembeni félreértésekbõl és tévhitekbõl adódikesetleg egy-két konfliktus, a konkurálás okaigazából az egyetemek közti verseny, amely afõváros-központúság miatt e két intézményközött esetleg még jobban felerõsödik. Aztmondtam az ELTÉ-n, amikor ezt megkérdez-ték tõlem – fordított elõjellel –, hogy még azELTÉ-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés,mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsitmegbolygatja, és õket is a jobb teljesítményreösztönzi.

Göre Gábor

ötödik oldal

Elkezdõdött a tanév, és újra megteltek a BalassiIntézet Márton Áron Szakkollégiumának(MÁSZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idénmár 92 fõ erõsíti a „Pázmányos szintet”. Meg-maradt a keménymag, és még sok új lakó csat-lakozott a csapathoz. Vajon a zökkenõmentesbeköltözés után mi következett? Talán monda-nom sem kell… ismerjük meg az új lakótársa-kat, szomszédokat… Már az elsõ este kiderült,jó kis évnek nézünk elébe… Természetesen,ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobábólsorban kerültek elõ az otthoni „finomságok”, ésnem meglepõ, hogy az elsõ tanítási nap kicsitnehezen indult… Este megtartottuk az év elejiszintgyûlést is, beavatva új társainkat a kollégi-um házirendjébe, a felsõbb évesek szokásaiba éshóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák vég-leges beosztása, megkezdõdött a kollégiumi fo-cibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjükmagunkat. Nemrég látogatást tett a kollégium-ba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila ta-nár úr és Szikora Gyula, a Mûszaki Osztály ve-

zetõje, jelezvén, hogy Karunk igenis törõdik akollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mon-danék köszönetet a Pázmányos kollégisták ne-vében a tanszékek által összegyûjtött könyve-kért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött azegyetem a MÁSZ könyvtárának, a hallgatók ta-nulmányainak segítésére. Köszönjük!De kanyarodjunk vissza a kollégiumi minden-napokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén,akik fõként elsõévesek, valamint a jó idõn,összehoztunk egy kis szerda esti fõzõcskézést akollégium kertjében, „ismerkedési est” címén.Az önként jelentkezõk bevásároltak, elõkészí-tették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, miremindenki visszaért a suliból, már két bogrács-ban fõtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunk-nak, Janónak köszönhetõen. A kollégiumi tár-saság nagyszerûségét mutatja, hogy több voltkollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Saj-nálatos viszont, hogy nem mindenki bújt ki aszobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Õknem tudják, mit hagytak ki… Vacsora után egy-

re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt,aztán következett az énekszó és a kihagyhatat-lan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfá-radva búcsút intettünk egymásnak, de csak éb-redésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nemállhat meg!Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklõdj afeltételekrõl a Diákjóléti Bizottságnál!

Mihalics Vivien

Kolisnak lenni jó!

Zajlik az élet a kollégiumban

2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall-gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp-rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben aHÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem azwww.edupress.hu híradását: „A többi egyetemivároshoz hasonlóan politikamentes, békés meg-mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémikampusz felsõ részérõl, a stadion parkolóból in-dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di-ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó-ricz Zsigmond utcán át a B épület felé.”Az elsõ felszólaló a Hallgatói ÖnkormányzatokOrszágos Konferenciája (HÖOK) képviseleté-ben szerény személyem volt. Elmondtam, azérttüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall-gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp-rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben aHÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem azwww..edupress.hu híradását: „A többi egyetemivároshoz hasonlóan politikamentes, békés meg-mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémikampusz felsõ részérõl, a stadion parkolóból in-dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di-ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó-ricz Zsigmond utcán át a B épület felé.”Az elsõ felszólaló a Hallgatói ÖnkormányzatokOrszágos Konferenciája (HÖOK) képviseleté-ben szerény személyem volt. Elmondtam, azérttüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjukhívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíja szociális szakadékot mélyíti, társadalmi kataszt-rófához vezet. A szakminisztert a hallgatók elõtt,a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyete-mi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató,fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgyegyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai ja-vaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meg-hozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknakne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy atandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságta-lan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárása-ként a közös felelõsségre hívtam fel a figyelmet,és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjukfel!Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egye-tem) és Halik Péter diákrektor (szintén PannonEgyetem) szólt az egyetem épülete elõtt egy-be-gyûlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsú-lyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott,olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. Ademonstrációt koncert zárta.

***

2007. október 6-án Veszprémben tartotta õsziközgyûlését a Hallgatói Önkormányzatok Or-szágos Konferenciája (HÖOK).Az idei õszi közgyûlés stratégiai kérdésekbendöntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív ja-vaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-prog-ramban való szervezett – és formális – részvétel aHÖOK részérõl; szociális kérdések (pl. utazásikedvezmények, gáz- és távhõtámogatás). A Közgyûlés egyperces néma csenddel adózott azaradi vértanúknak hõsies helytállásukért! A köz-gyûlés a napirend elõtt felvette tiszteletbeli tagjaiközé a Beregszászi – II. Rákóczi Ferencrõl elne-vezett – magyar anyanyelvû Fõiskola HallgatóiÖnkormányzatát.Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivételnélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogad-ta el a Közgyûlés. A beszámolómat 312 igen sza-vazattal – tartózkodás és ellenszavazat nélkül –fogadta el a Közgyûlés.A Közgyûlés a tandíjjal szemben alternatív javas-latot fogadott el. Az elõterjesztõ Miskolczi Nor-bert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javasla-tot tesz arra, hogy az államilag támogatott hall-gató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesítettkreditek után kreditenként az alapképzésen és azosztatlan képzés elsõ 6 félévében a hallgatói nor-matíva 3-5%-ának megfelelõ összeget, mester-képzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében4-6%-ának megfelelõ összeget fizessen.A javaslat szerint csak a legalább elégséges ér-demjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fi-zetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatóiönkormányzat javaslata alapján kellene felhasz-nálni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztön-díjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos,mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul.Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket.Több, és azonnali bevételt hoz az intézményekszámára, ill. a felsõbb évesek tanulmányi ösztön-díja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíj-hoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK al-ternatív javaslata – jelen esetben – a jó megoldás!A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak.A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választaz Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egy-úttal megkezdtük a budapesti demonstráció elõ-készítését.

***

2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Moz-galom az 51. születésnapját! 1956. október 16-ánalakult a Hallgató Mozgalom bölcsõjében, Sze-geden a MEFESZ. A DISZ-bõl a hallgatók töme-gesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forra-dalom kirobbantói és hõsei – a szabadságharco-sok – a mai hallgatói mozgalom szülõi. Ma isbüszkék vagyunk azokra, akik elõttünk jártak,akik gyakran életük kockáztatásával folytattakádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, ésutódaik jogaiért!

***

2007. október 17-én, Budapesten tüntettek ahallgatók a képzési hozzájárulás – azaz a tandíj –ellen.

A gyülekezõ a Margit híd budai hídfõjénél volteste 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fák-lyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási ésKulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntetõfáklyákkal gyönyörû és méltóságteljes képet mu-tatott a pesti estében – végig a Margit-hídon. AzOKM elõtt elénekeltük a Himnuszt. Az elsõ be-szédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Re-gionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatójatartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. Ahallgatók minden esetben kitörõ örömmel fo-gadták intézményeik említését: BME, ELTE,PPKE – és így tovább. Mi, pázmányosok sem val-lottunk ám szégyent a részvételt illetõen – nagyörömömre! És jöttek hallgatók vidékrõl, Debre-cenbõl, Nyíregyházáról, Kecskemétrõl. Maszla-vér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök kö-vette. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alter-natív javaslatáról és az OKM semmitmondó vála-száról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgató-kat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK atandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A kétPilinszky-vers – és végül a Szózat – remek fogla-latba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békésvolt és pártpolitikától mentes.Másnap a felsõoktatási kerekasztal ülése a hall-gatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbi-zottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk!Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen valórészvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt,akár meggyõzõdésbõl, akár szolidaritásból tetteazt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyítékarra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott esz-közeivel igenis lehet európai módon, európaiak-hoz méltó magatartással élni – itt, Magyarorszá-gon, Európa Szívében is. Köszönöm!

Teleki László

a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekért felelõs

elnökségi tagja

hatodik oldal

A Hallgatói Mozgalom hírei

A tandíjjal szemben elsöprõ többséggel elfoga-dott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a té-nyeket: A felsõoktatásról szóló 2005. éviCXXXIX. tv. 125/A §-a szól a képzési hozzájáru-lásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintvetandíj. Tandíj, mert minden államilag támoga-tott hallgatót – és e hallgatók családjait – bünteti,amely büntetés, figyelemmel az OECD tanul-mányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébkéntis meglévõ szociális szakadékot hallgató és hall-gató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztö-nöz, nem biztosítéka a minõségjavulásnak. Atandíj nem a központi költségvetés bevétele. Atandíj a felsõoktatási intézménynél marad. Rész-ben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjrakell fordítani. A fejlesztés célját a felsõoktatásiintézmény önkényesen határozza meg. A hallga-tói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk,egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek,javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatosálláspontjára, a költségvetési támogatás jelentõ-

Tandíj-e a

Láncos Petra Lea Tanárnõ az Ítélet legutóbbi szá-mában politikai követ dobott az újság közéletiállóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetésekentapasztalható – általa visszásnak ítélt – jelensége-ket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással.Ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egytüntetés az ellentüntetõk hangzavarába fojtódik,hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasz-talt formákban nyilvánul meg a demonstráló tö-meg stb. Igen, kell errõl beszélni. Az alábbiakbanarra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogyannak okait megértessem, ami a cikkben kifogá-solt problémát eredményezi.Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogyMagyarország olyan demokratikus nemzetállam,ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasemfajulhat – épp a nemzetállamiság és a demokráciaokán – olyan mérvû ellentétté, hogy az a schmittiértelemben vett barát-ellenség szembenálláshozhasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne(mégpedig Carl Schmitt fogalmai szerinti, azazhomogén közösséggel), és ha Magyarországnemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fo-gadhatnánk el a cikk további következtetéseit is.Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben apolitikai egzisztencia újrafogalmazása, s a nor-matív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „levál-tásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá té-telével még nem alakult ki valódi közösség amúlt romjain. Carl Schmitt szerint – és vélemé-nyem szerint hazai problémáink megértéséhez ésmegoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudós-hoz tudunk fordulni – a politikai közösség nema jog által, hanem egy szuverén akarat döntéserévén születik meg. Ezen döntés letisztázása, nor-matív keretbe helyezése történik az alkotmányo-záskor – de ahogy Schmitt többször is rámutatottarra, hogy nem a jog szüli a rendet, hanem az ele-ve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze ajog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egé-szében mindazt, ami a politikai döntésben nyilvá-nul meg. A rendszerváltók azonban abba az illú-zióba hazudták önmagukat és országukat, hogyvalamiféle, papírfecnin történõ irogatással, húzo-

gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányo-zásnak nevezni) valódi változásokat generálhat-nak, és ezen valódi változások egységes keretbefoglalják az országlakókat. A magyar Alkotmánydeklarálhat demokráciát és jogállamot, és implici-te nemzetállamiságot is, de ezek halott betûk: az„élõ jog” szintjén sem jogállam, sem nemzet-állam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért,mert tavaly brutális volt a rendõrség. Az csakplasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartóegzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizo-nyításához elegendõ, ha pusztán azt cáfolom,hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a kö-zösség hiányából eleve következik – már haSchmittnél és Láncos Petra Tanárnõnél mara-dunk – a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet ésdemokráciát teremteni, de az elõzetes politikaidöntés elmaradása okán az ország vezetõit és la-kóit nem köti össze semmiféle konszenzus, ho-mogén narratív környezet. Két ország van, kétnemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütésesgyõzelme, vagy a két tábor megegyezése lenneértékelhetõ olyan politikai döntésként, amelymegteremthetné azt a politikai közösséget, ame-lyen belül valóban léteznének azok a cikkben fel-tételezett közös nevezõk, melyek mellett elevelehetetlennek tûnnék a többség és a kisebbségmaihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemta-ni szabályok, amelyeket az írás számon kér az el-lentüntetõkön, valamiféle külsõ mércét akarnakszabni egy egzisztenciális küzdelemben, miköz-ben a mai belpolitikai csatározások nem a polito-lógia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha-

nem a schmitti (nietzschei) õsharc jellemvonásaitviselik magukon. Nem egy közösség derivatívügyei, hanem fundamentális kérdései, azaz a lét-válaszok mibenléte, s nem a már megválaszoltkérdések további cizellálása adja a mai politikai vi-ták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikéntiMagyarországban hogyan éljünk, hanem az,hogy milyen Magyarországban éljünk. Nyugat-Európában, de a kelet-európai államok többségé-ben is megválaszolták már a politikai egzisztenci-ális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmekvalóban nem a schmitti harc képét idézik fel ben-nünk. Itthon azonban még hátravan egy döntõ(szó szerint: döntõ) csata. Márpedig az ilyen kon-fliktusok „nem dönthetõk el sem elõzetesenmeghozott általános normatív szabályozással,sem a konfliktusban »részt nem vevõ« és ezért»pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Carl Schmitt:A politikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bõrfote-lünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek azáptojást dobálók tettét, s elnyúlt hangon, fel-emelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikusközösség lényegérõl, de mindez külsõ okoskodás,azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majdha valamelyik fél Magyarország-képe gyõzedel-meskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmányparagrafusaiban, de a jog és a mindennapok va-lóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarországközösség lesz, lesznek valóban érvényesek LáncosPetra Lea Tanárnõ szavai az akkori kor akkoritüntetõihez.(Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy aschmitti fogalmak csak a politika világára alkal-mazandók, így az a politikai konfliktus, amelyma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet aka-dálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövõd-jenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymás-sal, hiszen a politikai ellenfél csak a politikában,de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagya kocsmában ellenség. A záptojást dobálók néhaelfelejtik ezt, illenék hát nekik is több CarlSchmittet olvasniuk.)

Techet Péter

hetedik oldal

Síppal is, dobbal is, záptojással is

sen emelkedik 2010-ig a felsõoktatásban. Nembeszélhetünk a felsõoktatásban forráshiányról.Mindössze rossz és/vagy nem hatékony intézmé-nyi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem ha-tékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jog-alkotó a hallgatóra – és annak családjára –, errenincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággalélõ államilag támogatott hallgatót, és annak csa-ládját e közjószág igénybevétele címén. Hogyközjó-e a felsõoktatásban való részvétel, a felsõ-oktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin,Bergen, London után. Kormányaink kötelezett-séget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpoliti-kai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöld-fülû jobb- és baloldali, magát ifjúság- és oktatás-politikusnak nevezõ pártkatona azzá is kívánjatenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kér-dés! Amely kérdés szakmai választ igényel!Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönzõ, a minõséget ja-vító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára.Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek,

hogy minél magasabb színvonalon minél értéke-sebb tudást kapjunk a képzésünk során. AHÖOK javaslata szerint – elvben – senkineksem kell/kellene fizetnie államilag támogatottképzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a fel-vett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem arendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgatófizet, aki nem tanul.Mekkora összeget kell fizetni kreditenként?(Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekko-ra összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató norma-tíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-otfizet. Ezt az összeget a felsõoktatási intézménya félév lezárását követõen veti ki. Ez egy 3 kre-dites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. A tandíjkötelezõen havi 10.500.- Ft. Minden hónapban10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint akifelnõtt ember, hiszen magunk is hallgatók va-gyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogyhány kreditet vesz fel adott félévben, hogyanosztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseli

ennek következményeit. (A nem önhibából tör-ténõ kreditelhagyás törléssel orvosolható.) Ahallgató csak – önhibájából – nem teljesítés ese-tén a lezárt félévet követõen fizet! Ez a javaslatigazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot ajogintézmény esetleges befogadása és bevezetéseesetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményihallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait afejlesztés céljának meghatározása során is gyako-rolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehe-tõvé. És ami a legfontosabb: államilag támoga-tott hallgatókat, államilag támogatott hallgatókcsaládjait – a javaslatunk jogalkotó által történõbefogadása esetén – nem sújtja többé önkénye-sen kivetett hallgatói adó.2007. október 18-án, a felsõoktatási kerekasztalülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatáttárgyalta – mint azt fentebb már jeleztem. Akérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyaló-bizottság hallgatói tagjait a következõ választmá-nyi ülésen választja meg a HÖOK.

Teleki László

tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat?

Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely(ha van…)-újra utca-újra négy fal-neonrek-lám-TV-óriásplakátok… Képkockák egy maiember életébõl. Impulzusok, melyek semmitsem váltanak ki a szó valódi értelmében. Em-léknek sem alkalmas foszlányok a „nagyonrövid” memóriában raktározva. Hordozzukõket, mert szinte csupán belõlük áll az éle-tünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szaba-dulhatnánk meg tõlük. Nem ismerjük azutat, amely másfelé visz, és nem gondolko-zunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, mamár nem divat a töprengés. Sokkal inkábbtörekszünk valamiféle megfoghatatlan, kül-sõ szépségre plasztikai mûtétek és csoda-fo-gyasztószerek segítségével. Nincs idõ már„ömlengõs”, metafizikai töltetû beszélgeté-sekre, a megfelelés kényszere erõsebbnek bi-zonyul mindennél… és talán mindenkinél.Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismer-tük II. János Pál pápa Centesimus Annuskezdetû enciklikájának szavait: „(a fogyasz-tás) az embert egy hamis és felületes igény-kielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy elõse-gítené személyiségének konkrét és hitelesmegélését.” De mit is jelent valójában a személyiség „hi-teles megélése”? Nehéz erre választ adni egyolyan korban, amelyben a személyiség alapve-tõ fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk,„tudatosan összezavart”. Egy olyan világban,amelyben mindenki pszichológusoktól ésszektáktól reméli az úgynevezett „gyógyu-lást” (amelyrõl azt sem tudja, micsoda), ahola magyar királyi televízió internetes szavazás-ra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e azegyházi közösségek állami támogatására?” ésahol egy másik tévémûsor naivan azt kutatja:„okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen kö-rülmények között egyértelmûen furcsa len-ne, ha az „egyház” szó említése mindennaposbeszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villó-dzó neonvilág termékei könnyebben és gyor-

sabban „emészthetõek” , mint a vallás elsõ lá-tásra és hallásra talán ijesztõ közege. Pedig hamagát a szót kissé szétbontjuk, már nem istûnik olyan távolinak és befogadhatatlannak,hiszen – és gondolom, ebben az ateisták isegyetértenek velem – mindenkinek vallaniakell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélysé-gekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy min-den mozdulat az abba vetett hitre épül, hogycselekedetünknek következménye, értelmevan. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi ter-mészetünk szerves részét képezi, és ha eztelveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Hapedig eljutunk odáig, hogy felismerjük, tud-nunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztánönmagunkban. Talán ez az, ami segít a sze-mélyiség „konkrét és hiteles megélésében”, ésbiztosan ez az, amitõl ma a leginkább távolo-dunk.Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újra-evangelizációt, és ezért jött létre a Városmisz-szió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evan-gelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizsés Brüsszel után idén õsszel Budapest adottotthont, és amely elsõdlegesen a modern vá-rosi ember megszólítását célozta. A rendez-vény szeptember 16-22. között több mintszázhúsz helyszínen, 1500 missziós program-mal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szak-rális mûvészetek bemutatásával próbálta kö-zelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezenkeresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Akisemmit sem tudott arról, mi is ez valójában,az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a va-lami pedig leginkább az emberek közöttikommunikáció felébredése, az érdeklõdés, abeszélgetés, a „véleménycsere” volt (még hacsak rövid idõre is). Azóta sokan, sokféle-képpen értékelték már a rendezvényt, de azt,hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz„sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt vi-szont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társa-dalomnak sem nevezhetõ képzõdményébenegyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogya szólásszabadság, önmagunk és vélemé-nyünk megismertetése bizony mindenkitmegilletõ, alapvetõ jog. Továbbá, ha csak egyember is elgondolkozott azon, hogy változ-tatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erõ-feszítés…„(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége mûve-inkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mond-ta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók – ésezáltal a Városmisszió – védõszentje, valami-kor a XIX. század végén. Ez a mondat aztüzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem le-het az élet (egyedüli) értelme és célja, és haígy gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gon-dolkozunk a jövõ felõl, mindenképpen rosz-szul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll,melyik utat választjuk és talán eljött az ideje,hogy feltegyük magunknak – és másoknakis – a kétségkívül közhelyes, ámde annál fon-tosabb kérdést: „Merre tovább?”

Lisieux-i Szent Teréz1873. január 2-án született a franciaországiAlencon-ban, egy órásmester és egy csipke-készítõnõ kilencedik gyermekeként. Négy-éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ek-kor a család Lisieux-be költözött, az anyagyógyszerész testvérének családjához. 1881-tõl a Notre Dame Du Prés Bencés Apátságiskolájában tanult. Mikor kilencéves volt,egyik nõvére, Pauline belépett a lisieux-i kár-melita kolostorba, ahová Teréz – bár szerettevolna – fiatal kora miatt nem követhette.1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyikéjjel látomása volt, melyben Mária rámosoly-gott. Másnapra tünetei megszûntek, teljesenmeggyógyult. 1886 õszén édesapja kivette aziskolából, ettõl kezdve magánórákra járt.Eközben nõvére, Marie is kármelita lett, mígLéonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Te-réz egy háromszoros gyilkos megtéréséértimádkozott, aki a guillotine mellett az utolsópillanatban a feszületért nyúlt és megcsó-kolta. Ekkor szánta el magát igazán a bûnö-sökért való imádságra és a kármelita életre.1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljáró-jánál, de életkora miatt ezúttal is elutasítot-ták. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püs-pökhöz, ám tõle sem kapták meg a vártengedélyt. Október 20-án, az általános kihall-gatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedjekolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasá-ga után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kár-melita kolostorba költözött. A noviciátusután 1890. szeptember 20-án letette fogadal-mát. 1893-ban kezdett el verseket, színdara-bokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmaiállandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt,és hosszas elõkészület után Céline nõvére iskármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre el-kezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapotarosszabbodott, és 1897. május 8-án felmen-tették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án,24 évesen halt meg hosszú szenvedés után,tuberkulózis következtében.Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30-án jelent meg önéletrajza Egy lélek történetecímmel, amely azonban a nõvérek által kor-rektúrázott változat. Hamarosan több nyelv-re lefordították: 1901-ben angolra, 1902-benlengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra,1905-ben németre, portugálra, spanyolra, ja-pánra és oroszra. Magyarul elõször 1916-banjelent meg. Ez az írása szerezte meg neki azismertséget.XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17-én.

Borbás Dorka

nyolcadik oldal

Városmisszió, satöbbi...Avagy: Merre tovább?

Lisie

ux-i

Szen

t Ter

éz

Lisieux-i Szent Teréz

Passzívan vártam a városmissziót, amikor isszakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezõi ol-dalon találtam magam. Beosztottak minket: aKrisztus Király plébánián a kávézóban felszol-gáltunk, keresztény szellemiségû könyveketárultunk a Jézus Szíve templom elõtt és a Fe-renciek terén. Játszottunk dobókockás színösz-szegyûjtõs játékot az emberekkel, aminek fõdí-ja egy könyvjelzõben megtestesült Ige volt. Aszomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelkifröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásvány-víz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalantés egy agresszív szélsõséges testvérünket (beakarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel aBibliában), nagyon jól teltek a napok.Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lé-nyege az volt, hogy az elõre általunk jól össze-szerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett„gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmen-tesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyó-gyulásra, fõképp azért, mert a gyógyszerekmind egytõl egyig ehetõ cukorkák voltak. Egyiknap rám került a sor, és erõs - saját alkalmassá-gomra irányuló - szkepticizmusomat legyõzveleültem az asztal mögé kis pszichológusként ésvártam a pácienseket. Elõször persze egymástkezeltük, szóval jöttek a szervezõ barátok – ba-rátnõk, de aztán jöttek az igazi kihívások. Na-gyon jó volt látni, hogy a felnõttek is komolyanvették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyûj-tötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon-

ban mondanom, a gyerekek próbára tettek. Timagyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogymi az a gõg és a tévelygés? Itt néztem nagyonszúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betege-imnek” origamis múltjukat is fel kellett frissí-teniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük agyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy szí-nes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járta kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen minyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egyvizsga elõtti esténél is sokszor félelmetesebb lel-kiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jel-lemvonásokat választották. Nem tettem hozzásokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk.„Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türel-metlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb.Így visszagondolva és papírra vetve viccesnekhangzik az egész, pedig nem egy alkalommalöntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöb-bentõ õszinteséggel és bizalommal irántunk.A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyikmeséjének csodás találmánya, ahová betér a fõ-hõs, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egyaszpirint. Nem kap, mert némi félreértés ésveszekedés után derül csak ki, hogy ebben a pa-tikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fel-lelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most meg-javítja veszekedõs és lusta feleségét, házsártos,irigy és kárörvendõ anyósát. Kér az egész csa-ládjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy ki-nek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törikmeg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egyolyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a sa-ját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így ke-rült nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját magaszámára kellett kérnie valamit. Mert nehézmegfogalmazni és bevallani, hogy saját ma-gunknak mire van szükségünk.

Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Ba-zilikába. Arról nem a szervezõk tehettek, hogylihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára ér-keztem meg. Az viszont meglepett, hogy a be-járati lépcsõ tetején egy biztonsági õr kinézetûember visszafordított, és rámutatott egy sorra,hogy én annak a végébe álljak be, mert karsza-lag nélkül nem lehet misére menni. Láttam,hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenség-gel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt el-intéztük a karszalagot, de jött a következõ. Sor-ba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én na-gyon gõgösen közöltem, hogy hadd menjekmár, én magyar anyanyelvû vagyok, nincs szük-ségem fordítógépre. De õk erõsködtek, hogyvigyem csak magammal (nem mondták meg azokát, hogy nem magyarul lesz a szentmise).Végül is „csak” a bûnbánatról maradtam le, va-lamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket ta-lálnom. A szervezõk javára, volt négy nagy ki-vetítõ a Bazilikában, így nemcsak azt láttam,hogy kb. ott valahol a templomhajó elejébenvan valami mozgás, hanem reményem nyílt lát-ni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlé-kezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem,hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokraadott lehetõséget, amire mindnyájunknak szük-ségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egé-szet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél,hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltóvárost egy hét alatt elvigyük az üdvösség hatá-rára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés:egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet?Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hall-ja meg!

Sáhó Eszter

kilencedik oldal

Városmisszió és Csodapatika

Egy jeles nap15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány PéterKatolikus Egyetem a 15. születésnapját. APPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történtalapítás társörököse – az elsõsorban a Semmel-weis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös LórándTudományegyetemmel egyetemben. A PPKEIstenrõl szóló tudományok mellett bölcsészet-és jogtudományt, valamint bionikus-informati-kus képzést is folytat. 2008. január 1-jétõl pediga képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A ke-resztény eszmeiség talaján képezzük a jövõ és ajelen értelmiségét, minden képzésen.A bensõséges hangulatú ünnepségnek a II. Já-nos Pál pápa terem – azaz a PPKE JÁK díszter-me – adott otthont. Az ünnepséget FodorGyörgy rektor nyitotta meg. Beszédet mondottSeregély István ny. egri érsek, a PPKE egykorinagykancellárja, Erdõ Péter bíboros, prímás,esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykan-cellárja, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bitt-sánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Ta-más Gergely – a végzett diákok nevében.

Seregély István kitüntetést adott át – a teljességigénye nélkül – Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubá-nak, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, aHittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklós-nak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékán-jának, és a BTK további oktatóinak.Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária aKopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet anégy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepségetaz Információs Technológiai Kar kórusánakéneke és Szilasi Alex zongoramûvész játéka szí-nesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szépszámmal megjelentek, nem maradt üres szék ateremben. Az érdeklõdõ egyetemi polgárok két-oldalt és a karzaton is álltak a helyszûke miatt.Köszönöm – az EHÖK nevében is – a Jog- ésÁllamtudományi Kar hallgatóinak az ünnepséglebonyolítása érdekében tett segítséget, név sze-rint Antalfi Júliának, Báti Erikának, HorváthLászlónak, Kemenes Patriknak, Németh And-rásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsanná-nak, Szendrõdi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter-

nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindánakés Vass Viktóriának.Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dé-kánokról, név szerint Maróth Miklósról (Böl-csészettudományi Kar – Piliscsaba), ZlinszkyJánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Ros-ka Tamásról (Információs Technológiai Kar),akiknek példája ma is élõ, követendõ. Õk mind– szó szerint – a semmibõl teremtettek egy-egyúj világot!

Teleki László

Pázmány Péter megalapítja az egyetemet

1957. március 25., Róma. A római szerzõdések alá-írásával ezen a napon született meg az EurópaiUnió elõdjének számító Európai Gazdasági Kö-zösség. Az egyértelmû gazdasági és béketeremtõcélkitûzéseken kívül a további alapmotivációk egy-értelmûen eredeztethetõk a keresztény eszmeiség-bõl. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai,az alapvetõ emberi jogok és a mindenek felettiegység kombinációjából születtek meg az Unióközösségét szabályozó elsõ megállapodások. AzEU-t évekkel késõbb létrehozó szerzõdés így ír er-rõl: „Emlékeztetve az európai kontinens megosz-tottsága megszüntetésének történelmi fontosságá-ra…, megerõsítve elkötelezettségüket a szabadság,a demokrácia, az emberi jogok és alapvetõ szabad-ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elveimellett.” Az alapítóknak ebbõl a szempontból„könnyebb” dolguk volt, hiszen õk még személye-sen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, ame-lyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst.Így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a késõb-biekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy mara-dandó államközösség csak az említett elveken szü-lethet. Ezért nem is akarták tagadni – sõt az ere-deti alkotmány szövegébe bele is foglalták –, hogyaz Unió sokat merített önnön keresztényiségébõl.

A 20. század második felének európai identitástu-datáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955-ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hi-vatalosan az egyesült Európa jelképének elfoga-dott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedõtizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indok-lás szerint az embléma Európa népeinek szélesebbértelemben vett egységét és identitását is szimboli-zálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mertez a szám õsidõk óta a tökéletesség, a teljesség ésaz egység jelképe. Valójában azonban könnyedénlehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szint-re emeli a zászló kollektív elfogadásának eredetimotivációját. Számtalan alkalommal szerepelugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezekközül az egyik legszebb és leginkább ideillõ kép aJelenések könyvében található: „Az égen nagy jeltûnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt aHold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1).Ebbõl következtethetnénk akár arra is, hogy azászló tervezõje Szûz Mária oltalmába akarta bízniaz Unió jövõjének sikerét.2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozatmegcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodás-módnak. Sárba tiprása az alapokat jelentõ eszmék-nek. A szöveg fellengzõs, túlzottan patetikus és

híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégigkivehetõ belõle, az a született gyõztesekre jellemzõkáros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Meg-találhatók ugyan benne a hagyományos eszmék –béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. –, de csakmint elért és elérendõ célok, nem pedig biztosalapként. Sokatmondó a bevezetésbõl és háromrészbõl álló szöveg elsõ fejezetének felvezetõ mon-data: „Az Európai Unióban közös eszményeinketvalósítjuk meg: számunkra az ember áll a közép-pontban.” Visszatérés a humanizmus emberköz-pontúságához. Az azonban természetfeletti irá-nyultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megálla-pítja a valamennyi kormányfõ által elfogadott nyi-latkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberektudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a nö-vekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetar-tás kulcsát.” Ezzel szemben azt gondolom, hogyéppen annyira függ az emberek hitétõl is. Haugyanis nem valami transzcendens létezõ felé tö-rekszik az ember egész életével, akkor hamar elve-szítheti még a saját tudásába és képességeibe vetettfeltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte ér-telmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszúidõre számûzte Európa neve mellõl a keresztényjelzõt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, deegyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem vé-letlenül maradt ki a vallási kötõdés említése: többtagállam ellenkezése késztette erre a szerzõket.

Teleki Levente

Bár az Európai Unió alkot-mánytervezetének ratifikációseljárása már régen megrekedt,a szöveg körüli tudományosviták korántsem jutottaknyugvópontra. Ezek közül alegnagyobb társadalmi vissz-hangot kétségtelenül a pream-bulum körüli nézeteltérések,egész pontosan a keresztény-ség vagy a (zsidó-)keresztény

kulturális örökség (nem) említésének kérdése vál-totta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weileramerikai professzor könyve ezért mit sem veszí-tett aktualitásából, annak ellenére, hogy elsõ meg-jelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját je-lentõ preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerzõ azeurópai kultúra keresztény gyökereinek magátólértetõdõ voltával indítja, hiszen annak empirikusjelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambu-lum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükrözõ-dik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó”külsõ falait az a téves, ám széles körben érvénye-sülõ feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helyevallásos világnézetnek.A szerzõ alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a fel-vetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése azUnió alkotmányában egyes tagállamok alkotmá-nyaival ellentétes lenne. Európa országaiban Fran-ciaországtól Írországig a legtérõbb megoldások lé-teznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányokemlítést tesznek-e Istenrõl, a franciák „a büszke la-

icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozá-sáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól valószabadság”) nem azonos a semlegességgel, a laikusalkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thu-küdidész-idézettel kezdõdik, és más módon is azeurópai történelembõl építkezik. A kereszténység-re ennek megfelelõen lehetett volna ideológia-mentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. Aszerzõ alapjogi érvének lényege pedig, hogy Euró-pában ugyanazon alapvetõ jogokat felvilágosult-humanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni.Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagy-ja a kettõ közül az egyiket, és ez nem felel meg azeurópai toleráns liberális-pluralista hagyománynak.A szerzõ könyve következõ részében az EurópaiUnió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az eu-rópai integráció történetében a keresztény értékekkulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozat-ban a külsõ és a belsõ béke, a megbocsátás irántivágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasságtükrözõdik, amit az alapítóatyák személyesen isképviseltek.Az európai integráció céljaival, koncepciójával kap-csolatos gondolkodásban is észlelhetõ a „keresz-ténység-deficit”. A szerzõ II. János Pál pápa Re-demptoris Missio kezdetû enciklikáját vizsgálja megabból a szempontból, hogy melyek azok a keresz-tény értékek, amelyek Európa jövõje szempontjá-ból fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyházmissziós küldetésérõl szól. A fogyasztói társada-lom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra,a szabadidõ eltöltésének módjára, ezért ma külö-

nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyházmissziós küldetésének eleget téve, téríteni akar.Intoleranciának, a magánszférába való erõszakosbehatolásnak, a katolikus egyház más népekre,vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedigaz európai gyarmatosító törekvések vallásos for-májának tartják. Az enciklika mondanivalója azon-ban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy azegyház „javaslatot tesz, és semmit nem erõszakolrá senkire.” Az ember szabadsága abban áll, hogynemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot azegyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fõ okaaz Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-de-ficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európaidöntéshozatal egyre kevésbé áttekinthetõ. A de-mokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, ha-nem a tagállamok politikai kultúrájában is felis-merhetõ. Végsõ oka ennek Weiler szerint az, hogya fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politikaterületén is: a közélet és a szórakoztatás összemo-sódik, a kép és az elektronikus kommunikációuralja a politikai diskurzust, a polgár nem több,mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménység-gel zárja könyvét, hogy az „emberi modernség”megvalósítható az Európai Unióban, s – talán nemis tudatosan – az elhunyt Szentatya egyik fontosgondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek.”

(Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítõ esszé.Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.)

Schlosser Annamária

tizedik oldal

HÍVÕ SZÓKeresztény és hittagadó Európa

Keresztény EurópaJoseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereirõl

A Kassán meghirdetett csehszlovák kormányprog-ram részeként, Eduard Beneš csehszlovák államel-nök rendelkezései elsõsorban a németeket sújtot-ták, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg.1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétumszületett, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pe-dig közvetve érintette a két kollektívan bûnösnektekintett, Csehszlovákiában élõ kisebbséget.Ezek közül valószínûleg Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiaimagyarság számára a legsúlyosabb következmé-nyekkel. A rendelet automatikusan megfosztottaõket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más ál-lami járulékok megvonását, az állami alkalmazás-ból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltottáka magyar nyelv használatát a közéletben, kizártáka magyar hallgatókat az egyetemekrõl, feloszlat-ták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasz-tották a magyarok bankbetétjeit. Lehetõvé tették,és szabályozták a németek és magyarok földjeinekelkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat tele-pítettek.A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai ma-gyart – elsõsorban értelmiségieket – ítéltek el há-borús bûnösként, és utasítottak ki az országból.Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvé-delmét felvállaló és ellenállását megszervezõ cso-portok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a kétháború közti csehszlovákiai magyar politika vezér-alakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, ésmindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták aSzovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermun-kán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbünte-tést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosítot-ták. A megtört politikus 1957-ben halt meg egymorvaországi börtönben.A tömeges deportálások 1946 novemberétõl 1947februárjáig tartottak. Ebben az idõszakban 44 ezerszemélyt szállítottak fûtetlen marhavagonokbanCsehországba. A sokszor napokig tartó utazásután a csehországi vasútállomásokon valóságosemberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kivá-laszthatták az igényelt munkaerõt. A deportáltakvagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki.A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták fele-lõsségre a háború alatt állítólag elkövetett bûnei-kért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bûnös-

ként kellett volna elhagynia szülõföldjét. Csehszlo-vákia végül a deportálások elindításával bírta rá amagyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására,amely 1947 áprilisában kezdõdött a dél-alföldi szlo-vákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. Avégleges adatok szerint a Magyarországról Szlová-kiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben76 616 magyar volt kénytelen a szülõföldjét el-hagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban ahátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Ma-gyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttele-pített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóhá-zat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülõk1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értel-mezés szerint azt jelentette, hogy az elõzõ száza-dokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetõsé-get adtak az anyanemzethez való visszatérésük-höz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampol-gárságukat, kihúzták õket a deportálásra kijelölteklistájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. Areszlovakizációs bizottságok propagandamunkátvégeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket.Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja ve-gyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar la-kosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása azutolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidékimagyarok jelentõs része végül beadta a derekát,hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával

járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélytjelent. 719 településrõl összesen 423 264-en kértéka szlovák nemzetiség megadását, ebbõl összesen326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak.Így is mintegy négyszázezer magyar maradt acsehszlovák állam területén, akiket a kormány ele-inte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azon-ban a kommunisták hatalomátvétele miatt márnem valósulhatott meg.

***

No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogymúltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledéshomályába burkolni, de nem úgy szlovák kis-öcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája…60 éve volt rá, de nem sikerült felnõnie: a Ján Slotavezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormány-koalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immártörvény által védettek a Beneš-dekrétumok. Köz-jogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtakhangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament emeindokolatlan és sértõ lépésére: ,,Magyarország el-fogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egybenvisszautasítja a Beneš-dekrétumok megerõsítésé-rõl szóló szlovák parlamenti határozatot” – mond-ta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen,a Visegrádi Négyek államfõinek találkozóján, IvanGasparovic szlovák köztársasági elnökkel folyta-tott megbeszélését követõen. Gyurcsány Ferencminiszterelnök szlovák kollégájával, Robert Ficóvalfolytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy amagyar kormány az Európai Unió és a jószomszé-di kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlo-vák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök,Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt leve-lében a kollektív bûnösség elvével kapcsolatbanegyértelmû állásfoglalást vár a Szlovák NemzetiTanács elnökétõl. Az elkövetkezõ hetekben min-den bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk akülönbözõ médiumokból Beneš reanimált dekré-tumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfe-lelõ magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen isa megfélemlített felvidéki magyarságért, vagymegmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgásszintjén?

Takács Gergely

tizenegyedik oldal

A Beneš-dekrétumok és aktualitásukA magyarságot így kell megkövetni?

Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója há-rom katolikus politikus: a német Adenauer, afrancia Schuman és az olasz De Gasperi.De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lo-bogó eszméje – 12 arany csillag kék alapon – szin-tén egy katolikustól, pontosabban egy katolikushitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitõlered, akit a Szeplõtelen Szûz 12 csillagú koronájaihletett.

A történet a következõ:A második világháború alatt, amikor a nácik de-portálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte,amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felétartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmeneküla hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikushitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és akatolikus keresztségben részesült. – 1949. Május 5-én Londonban megalapították az Európa Taná-csot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlegefelelõsének. Hat évvel késõbb az Európa Tanács-hoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek.Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasol-ták, hogy egy keresztet tûzzenek földrészünk lo-bogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették,mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor PaulLevi állt elõ ötletével, aki látva egy Mária-szobrot –a Szeplõtelen szobrát a 12 csillagú koronával – aztgondolta. A kék alapú (a kék eget jelképezõ) lobo-góra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az

ötletével felkereste az Európa Tanács akkori fõtit-kárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elõ-adta javaslatát, amit aztán elfogadtak.Ismeretes, hogy a Szeplõtelen 12 csillagú koronájaaz Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagyjel tûnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt,lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.”A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelkiIzrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de át-vitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte.A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apoka-lipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. –A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hal-lani Európa keresztény gyökereirõl, talán nem sej-tik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsi-dó-keresztény jelképekre utal.

(Megjelent a Távlatok c. folyóirat 65. számában)

Szabó Ferenc

Az európai lobogó tizenkét csillaga

Játszódik: szeptember 28. és október 1. között,egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposanmegpakolt buszon, illetve a segítségével elért, aIII. Magyar Köztársaság hivatalos államhatárai-tól messze esõ, erdélyi helyszíneken.

1. jelenet (Hajnal, derengõ félhomály,amelybõl kirajzolódik mind a hét vezérsziluettje. A nézõ lassanként felismeri, aHõsök terén vagyunk.)

Riporter: „Mind a 44 elõre nevezett versenyzõmegérkezett, persze a két sárga trikós, ChristiánLászló és Koltay András tanár urak majdnemlekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgydöntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy párpercet várjanak rájuk, és láss csodát, be is futot-tak! Túl sok nézõ nem volt kíváncsi az indulás-ra, egy-két szülõt és barátot leszámítva, akik ál-mos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokansokféleképpen készültünk, voltak olyanok,akik az elõtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthonnem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtanjöttek, nos õk már tudhatták, fárasztó Tour elénézhetnek!”

Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük.Hogy mit? Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elõ-ször és utoljára. „Ákoskám, pici csillagvirágom, meg-vagy? Hát hogyne, Tanár Úr!” És a busz lassan el-hagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan vi-selkedik, Gyuszi bácsi, a sofõr nagy megelégedésére.Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem ígytörtént.

2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül,a feszültségkeltõ aláfestõ-zene megala-pozza a hamarosan kirajzolódó drámát.)

Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglal-ni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartanitudja, elõl a sárga trikósok, a régi bajnokok, hát-rébb a jövõ emberei, tudtuk, frissítõ után kellnyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselõ sport-társ zsebében poharakkal is készült, köszönjükneki! Hamar megérkeztünk az elsõ pihenõhözDebrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át azelsõ akadállyal is szembesültünk, mert a drágaszomszédok Borodon pihenõt rendeltek el, hi-szen az elsõ király-hágói hegyi etapra bizony rákell pihenni!”

Narrátor újra megszólal az események hitelesinterpretációjával: Kevéssel a Királyhágó elõtt ha-talmas baleset, beáll a sor egy kis faluban. A rendõrközli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd el-uralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyrehangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy lazapolgár vizsgán lennénk, jön a mentõ kérdés: van ittkocsma? A válasz kielégítõ: van. Sikerül tehát elke-rülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantania helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul:Borod. Nomen est omen, mondhatná erre Toki bará-tunk, ahogy a már 2000 éve itt élõ dákok is. Ez akényszerpihenõ kifejezetten jót tett a közhangulat-nak, és a buszon magasra csapott a jókedv.

3. jelenet (Megérkezés a célállomásra.Folytatódnak a kalandok.)

Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószár-hegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártakminket. Reggel irány Korond, majd Farkaslakánfényképezkedtünk Tamási Áron síremlékénél,Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentõcsíkit. Szejkefürdõn megnézzük Orbán Balázssírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezetõúton átívelõ megannyi gyönyörû székelykapuegyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni ésmegpihenni megyünk, Csíkszeredába hoki-meccsre, ahol a Románia Kupa döntõjében lát-hattuk, amint a székely legények 6-1 aránybanrommá verték a fõvárosi Steauát. A magyarzászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mintmegtudtuk, 2004. december 5-e óta eltûntek acsarnokból, csak a székely himnusz és az õ szí-neik maradtak…” A narrátor hangja elkomorodik, érezhetõ, hogyitt morális tanítás következik: Székelyudvarhe-lyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta ésszép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csakösszehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, denem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttalmindenki betartotta az elõírt érkezési határidõt, csaktisztelt tanáraink nem, akik a Gondûzõhöz címzettétterembõl kerülnek elõ, nagy boldogságban. A láza-dó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyere-zik le. Így hát Gyuszi bácsi, a sofõrünk hatalmashúsdarabokkal a szájában hasít Szereda felé a nap-lementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. Ahokimeccs elõtt még meglátogattuk a csíksomlyóiSzûz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett leesendõ gyermekeire.

4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesenújabb bonyodalmakat okoz.)

Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Ro-zsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfo-nya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtõ a vá-laszték, de a jogászok nehezen jönnek zavarba,és nem hoznak szégyent védõszentjükre, SzentIvóra. Versenyzõinket körbe táncolták a rajon-gók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születés-napja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja… De másnap sem volt megállj, fá-

radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állniaz utolsó elõtti napra is! Felmentünk a Gyilkos-tóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talánlegszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoros-hoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteressziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kris-tálytiszta patak, az örökzöld fenyõerdõk, néholpirosló és sárguló õszi fákkal vegyítve... Haza-felé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyigyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves feren-ces szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevéthatározott vezetési stílusa miatt kapta. A gyere-kek tündériek, a legfiatalabb egy újszülött, alegidõsebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fi-úkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog es-tét a kislányoknak. A többiek már javában va-csoráztak, amikor elengedtek minket.”

A narrátor hangján érzõdik, hogy az eseményeka végkifejletükhöz közelednek: Ezen az esténTurbó atya volt a hangulatfelelõs 5 liter miseborral és2 liter pálinkával. Este pedig igyekeztünk vissza, hi-szen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árvagyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenikhaza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szük-ségük van rá. Este a hajrá elõtt a helyi bárban meg-tudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, ígyaztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár õúgy nyilatkozott, hogy ez az elsõ, de egyben sajnos abúcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták megeléggé… Sokat veszítettünk vele… De nyertünk isvalamit, amikor a helyieknek elénekeltük a SzékelyHimnuszt, õk elénekelték nekünk a magyart, amiveltalán elindítottuk a békülési folyamatot!

5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happyend.)

Riporter: „Jó szívvel indulhattunk a hajrára,amelyben már csak egy megálló várt ránk Ma-rosvásárhelyen, amit két helyi kötõdésû ver-senyzõnknek köszönhetõen, rövid idõ alatt, dealaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor,

október 1-én este tizenegykor a Hõsök terénmár mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudo-másul kellett vennünk, hogy a két korábbi baj-nok megõrizte a sárga trikót.Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akikott jártunk. A gyönyörû hegyek, a tiszta tekin-tetû székelyek üzenik: Budapesttõl 700 km-re,valahol a hegyek között, Romániában van egypici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunkabban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyországvisszavár.”

Bodor Mihály – Nobilis Márton

tizenkettedik oldal

Tour de ErdélyEgy kirándulás hiteles története – forgatókönyv

Pázm

ányo

sok

Tam

ási Á

ron

sírján

ál

Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet.Sõt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsaknem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor be-ültem az elõadásra, valami mást vártam. Igazá-ból nem volt idõm átnézni, hogy mirõl is szól adarab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepe-tés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésrõl, egyalakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenki-nek kicsit más. Az elõadás inkább lélektani je-lentõségû volt, mint színházélménynek eladha-tó. Nekik is lehet. Nekik is szabad.A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt ta-láljuk meghatározásként: „A Down-szindrómaa leggyakoribb, az élettel általában összeegyez-tethetõ, többszörös veleszületett rendellenesség,melynek vezetõ tünetei a több szervrendszertérintõ anatómiai rendellenességek és a változósúlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünet-együttes egykori felfedezõjérõl, LangdonDownról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le aszindrómát. Õ akkor azt gondolta, hogy a be-tegség lényege a mongol rasszra való visszaütés,innen származik az egyébként helytelen, és mamár nem elfogadható mongoloid idiotia (mon-golidiotizmus) elnevezés. E név két okból istarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mon-gol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Down-szindrómások korántsem képezhetetlenek.”

„Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi eztjobban, mint a Picasso-darab, ami – tudjuk megElek Dórától, a társulat vezetõjétõl – egy fiktívkép történetén alapul. A szereplõk egy sosem-volt Picasso képet festenek a maguk kifejezés-módjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tud-tunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stábnem minden tagja „down-os”, ezért helyesebbáltalános keretbe foglalva így mondani: õk spe-ciálisak. Õk lényegében a Baltazár Színház. Elsõ tánc-színházi darabjuk ez a mû. Külön mozgásrend-szert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapigpróbálták – tudom meg egy leírásból. Meg az-tán hatalmas belsõ teremtõ erõket szabadít fel.Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbeis estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember elõször nemtudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 órahajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A ze-ne megnyugtató, a szereplõk szimpatikusak ésõszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadnivalamit nekünk, nézõknek. De hogy pontosanmit is? Az életet, a teljességet, a természetessé-get. Amibõl nekünk is lenne mit tanulnunk bõ-ven. És valóban: egy pillanatra fel sem merülsenkiben, hogy másként fogadja, mint megéltlelkesedéssel.A labda dobálása, ami komoly koncentrációvalment végbe, õszinte örömöt okoz. A csillogó

szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a fel-hangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a har-madik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház elõadásai ideiglenesen a Bu-dapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetõkmeg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nap-pal lebontották a fejük felõl a társulat otthoná-ul szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelem-mentesen.

Ablonczy Zsuzsanna

„Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell.

Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár…”

Lalala… Lalala… Hú, egyszerûen képtelen va-gyok kiverni a fejembõl ezeket a sorokat! Nem-rég láttam A Szépség és a Szörnyeteg címû mu-sicalt a Budapesti Operettszínházban, s azótateljesen elvarázsolódtam! (Néha még a rómaijog tanulása közben is – mikor a legis actiókatpróbálom memorizálni – ezt dúdolom. Lehet,hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves ésmelegszívû Belle (Szinetár Dóra, KékkovácsMara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kisfalucskában élt édesapjával, akit egy nap fog-lyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély ször-nyû ura (Homonnay Zsolt, Szabó P. Szilvesz-ter). Hogy kiszabadítsa apját, Belle önkéntesrabságot vállalat a fenevad otthonában, ám leg-nagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvará-zsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségük-kel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelen-nek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult,mint saját udvarlójába, az erõszakos és nagyké-pû Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). Sminden jó, ha a vége jó… Itt a vége, fuss el véle!Mármint a darabnak, de a beszámolóm csakmost kezdõdik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyer-mekkori Disney-filmes élményeiteket s vissza-csöppentetek a gondtalan gyermekkorba –

amúgy amikor a nézõtéren körbenéztem, mo-solyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkorolyan 5 év… tehát jó helyen voltam –, elétekfestem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagy-mezõ utcában – ez volna az Operett Színház –,amely a két híres bécsi építész, Fellner és Hel-mer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-banátépítették, néhány évvel ezelõtt pedig teljes re-konstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülrõl iselkápráztató a szecessziós épület, amikor pediga nézõtér soraiban helyet foglaltam, már akkor

úgy éreztem magam, mint egy mesében: elõt-tem hatalmas színpad – melyet még egy füg-göny rejt el a kíváncsiskodók elõl –, körülöttemrengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek,fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudokelfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert azeste, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt.Ha színházba megyek, egy másik világba akarokcsöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapok-ból, s át-, sõt meg akarom élni azt, ami a szín-padon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék… Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek le-hettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teás-kanna és -csésze, komód és tollseprû között. Azegész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tud-tam, merre nézzek. Artisták lengtek a magas-ban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiu-mon s minden káprázatosan színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbû-völõbb meséjébõl készült produkciót. Nálunk anagyszerû rendezést Böhm György, a koreográ-fiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség,hogy ez a mese volt az elsõ olyan animációsfilm, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerteaz aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobbbetétdal kategóriában, ezen kívül pedig ötGrammy-díjat is besöpört.Remélem, kellõképpen felcsigáztam az érdeklõ-déseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenésszínházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít,hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenülszól az emberségrõl, a szeretet megváltó erejé-rõl, a gyûlölet elítélésérõl, saját magunk emberiigazságáról.

Mikola Orsi

tizenharmadik oldal

A Szépség és a Szörnyeteg

Picasso: A világ teremtéseA Baltazár Színház elõadása

Az UniCredit Bank Hungary Zrt.munkatársat keres

JOGI ASSZISZTENS(referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére.

Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német elõnyt jelent).

A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt

szeretné egy bank jogi fõosztályánakmunkáját támogató, változatos és kihívást

jelentõ feladatkörben saját magát kipróbálniés Ön a fenti követelményeknek megfelel,fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát –

a referenciaszám feltüntetésével – juttassa elhozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést

megkezdhessük.

Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy

hr@unicreditbank.hu

Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééélyérzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánlóegyikébõl. Kb. a negyediknél feladtam areményt, hogy bármi újat tudnak írni. Perszemég ez sem vetette vissza töretlen kitartásomazirányban, hogy végignézzem a 112 percnyiszíntiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesenkorrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekrõlszól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tízpercig egy szó nélkül bírják a szereplõk és anarrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Azlegalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába,Koltai Lajos azért mégiscsak operatõr (ez amondat történetesen Mammi Glummer – a

filmben a fiatal Lila Wittenborn – száját hagyta elegy interjúban). A képek gyönyörûek, akárnapestig elnézegetné az ember, ha nem jutnaeszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jóljönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsaktudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk azérzelmeknél a történés szintjén is, mert a végénmég sérülne a mondanivaló. Na, de ha már amondanivalónál tartunk: a történet lényege azérzelmek, a pillanatnyi fellángolások, azelszalasztott lehetõségek és a nagy „mi lett volnaha?” – sóhajok keretében foglalható össze. Kicsitbõvebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkoráltalában, õ is enged a konvencióknak, és szépenvisszaemlékszik a múltjára, amiben – hogy-hogynem? – akad némi homály. Legalábbislányainak elsõre emészthetetlen „nagy szerel-mem Harry, aki nem apátok”-történet rajzolódikki zavaros beszédébõl. Aztán a rég nem látottbarátnõ felbukkan, és még zavarosabb bölcsmeglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amibõlki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyiklány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére,a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön(kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell alehetõségekkel, mert életünk bizony csak egy van(legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy

beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel(mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amígegyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanulért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltettkérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk alehetõséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, nehagyjuk, hogy mardosson életünk utolsópercében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat,vagy (mert így is értelmezhetõ) adjuk fel,törõdjünk bele, hogy a hajó elment, és szépenörüljünk a kiteljesedõ életünknek, aminek éppcsak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljeséletünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódássalés kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón,ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytukugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is –ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkelegyütt teljes, és nevezhetõ csak egyáltalánvalamiféle életnek – nélkülünk száll tova. Mertegyedül maradva a kételyekkel, önállósodvavalami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehetélni úgyis, ahogy Ann és barátnõje, és esetleg avégén még örülhetünk is neki, hogy igen,mindennek így kellett lennie, és majd ateljesedésbe menõ létezésünk kárpótol. De az islehet, hogy az élet a hibáktól és mellék-vágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetûssé.De ezek maradjanak inkább a szép képekhomályába veszõ olyan kérdések, melyekremindenki a film alapján kezdheti el megtalálni amaga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azértmégiscsak operatõr.

Ablonczy Zsuzsanna

tizennegyedik oldal

EsteA mi „mégiscsak operatõrünk” filmje

A határon túli magyarság kulturális problémájátismerték fel, amikor életre keltették a KülhoniMagyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túlialkotók mûvei kevésbé ismertek a hazai nagykö-zönség elõtt, s megszólalási lehetõség hiányábannem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vo-nultat fel az anyaországtól elszakadtak mûvésze-te. Sok olyan kérdés foglalkoztatja õket, amelye-ket mi talán csak a szomszédos országokba tettkirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Ho-gyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak anemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és vég-sõ soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturá-lis identitásukat? Egyáltalán számít-e a határon-túli lét a hazai mûvésztársadalom körében vagyfordítva: a magyarság a környezõ országokban?

A földrajzi távolság Magyarországtól, és az orszá-gukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hánymagyar mûvész várja hiába, hogy elismerjék, ki-állítsák, vásárolják, csodálják mûveiket? A PRmindenre képes. De miért nem áll olyanok mö-gé, akik megérdemlik a nyilvánosságot?A Biennálé keretein belül rendezték meg az ErnstMúzeumban a GPS – Ismeretlen szcéna címûkiállítást, mely a három határon túli régió – Fel-vidék, Erdély, Délvidék – magyar ajkú mûvészei-nek munkáit mutatja be. A Global PositioningSystem cím jelzésértékû, a helymeghatározórendszer alkalmazását ülteti át a képzõmûvészet-re, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon be-lül gondolkodjunk magyar mûvészetrõl. A kiállí-tás másik érdekessége, hogy fókuszában fõként

az újabb mûvészeti médi-umokon (fotón, videón)alapuló alkotások állnak.Ezek a mûvek nemannyira esztétikai funk-ciót töltenek be, inkábbproblémafelvetõ, figye-lemfelhívó alkotások.Éppen az új mûvészetieszköz, megjelenítésimód révén hatékonyab-ban dolgoznak fel társa-dalmi problémákat alko-tásaikban, mint tradicio-nalista társaik. FeketeZsolt például régi foto-gráfiák nyomán az egy-kori helyszínekre tér visz-sza, hogy az újabb fotók-kal megmutassa a tájon a

változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon válto-zott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi re-formátus egyház és kastélyt megörökítõ képénjól látható az egykor szép épület kar-bantartásának hiánya, és a mellette épülõ ortodoxtemplom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzela szófordulattal fejezik ki keserûségüket az erdélyimagyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket.De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal,a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kap-csolatos problémákat is. A tolerancia kérdésefoglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákraírt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi ut-cákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastár-sának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kí-nait?” Majd pár nap elteltével kérdõíveken kellettválaszolniuk a járókelõknek. A felmérés kimu-tatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzeti-ségû embertársainkat. Éles határ húzódott a ma-gyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiájaközött. Megoldást jelentene erre az egyik kiállí-tott szobor, „Az önmagával szomszédos ország”?Aligha. Azonban bíztató, hogy egynémely képet„történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma márnem kell Juhász R. Józsefnek egy performanszkeretében figyelmeztetni a politikusokat a Pár-kány és Esztergom közötti híd szükségességére,ma már nem kell szembemenetelni a rendõrkor-donnal, tiltakozásul a bõsi vízerõmû felépítéseellen. Persze jöttek új problémák. Sütõ Andrástidézve „a baj hûséges, a baj nem hagy el, gyorsanjön, lassan távozik.” Egészen másként nézzük2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat,amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnakkülönbözõ helyszíneken (disznóól, étterem, iro-da, konditerem, osztályterem, stadion). A mû-

GPS – Ismeretlen szcéna

tizenötödik oldal

„Az idõ nem suttogja lelkünkAz én lelkem is csak eladó… hát ez van

A lapra már nem nyomtatnakNem vagyunk idõtállóak

Hanem átmenetiek, átmenetiek…Ugyanaz a történet”

(Foo Fighters: The Pretender)

Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabbFoos lemez ugyanis olyan friss, hogy még éreznilehet rajta a forró mûanyag illatát, tekintve, hogyszeptember 25-én jelent meg. Na, most süsserám bárki, hogy el vagyok csúszva azajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, aztmeg kell vallani: az MTV már nyáronviszonylagos gyakorisággal vetítette a„Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elégvolt, hogy az ember lánya tûkön üljön ésmegjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja azúj anyag egészét. Aztán pislogjon egyet… OK:akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkormegint… végül is valamikor október közepén xdb hallgatás után leveszi fejérõl a fülhallgatót.Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez azaz album, ami Ausztráliában öt nap után platinalett, ami kiütötte James Blunt új CD-jét az angollistákról, és elsõ lett az iTunes elõrendelései

között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nemhallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: atetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmimentsége sincs egy olyan albumnak, ami aronggyá hallgatás után sem eszi be magát azember füleibe. Az elsõ számon kívül azonbannem akad egyetlen hasonlóan magával ragadósem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talánátverve is érezhetné magát: Grohlék eddig isnagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt”választani, de azért arra mégsem volt példa, hogybabot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett„Pretender” mint általában a nagy sikerû FooFighters számok: energikus, kombinálja a halkgitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszasfelépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezenkívül a klipje behoz valami újat is: a bandáhozidegen módon érezni lehet benne egy sablonosanátpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellentiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyeditalálmány: olyan együttesek, mint a Green Dayvagy a Linkin Park lemezeladási célból újradivatot csinálnak a politikai tartalmat sejtetõklipekbõl. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgyérezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon,ami egyébként a zenekar arculatához ilyenszempontból hûen, leginkább az emberikapcsolatokon való lamentálásban merül ki.Biztosan el lehetne menni egy erre reflektálóirányba, de talán a zenekritika maradjonzenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: azalbum többi részét, ami egyéb szempontokból iselüt a notórius számtól. A muzsika önmagábanpersze így is több értékkel bír, mint amit a rádióáltalában ont magából. Ugyanakkor a szokottjegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztánkreatív és pörgõs ritmusba átcsapó dob helyettsokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebba dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedigbiztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohlordibál. Ehhez képest a „Ballad of BeaconsfieldMiners” pl. énekmentes. Azonban még az azegy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre,mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up,Boys (Your Make Up Is Running)” sem üti mega klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyû.

Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetettvolna ugyanis élni a Nirvana jogdíjaiból, abüszkeségbõl, hogy mégis csak õ verte a ritmustCobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy„szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette?Még annyi leakasztani való pénz és siker lettvolna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt,ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon afejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrierjét?Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpenbaromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világmellett döntött. Dobos a Queens of the StoneAge-ben, mindenes és/vagy fõszereplõ a FooFighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt ajelzõt nagybetûstõl, hiszen szinte az összesalbumban megmutatta mennyire jó õ afrontemberkedésben is. Nincs olyan angolszásziskolakirándulás ahol a tábortûz mellett nehangzana el az „Everlong”, az elsõ nagyklasszikus. Érdekes, hogy ezen a másodikalbumon: „The Colour and the Shape” még acsendes „Walking After You”-ban is ott volt az azsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik.És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „OneBy One” méltán hozta meg a második Grammy-díjat, és még az elõzõ stúdióalbumról is a „Bestof You” ugyanolyan klasszikusnak számít, minta „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetettérezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kisséelkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, delegalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a„kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkánkapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korongegy teljesen korrekten összeállított, ütõs,számugratást nemigen engedõ zenehallgatásiélményt nyújt. Így belegondolva szinte márvárható volt, hogy egyszer elõ kell állniuk valamigyengébb produktummal; csak a szerencsétlenrajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, delegalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösennem akkor, ha elõzõleg egy koncertalbummalpróbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen,csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül afõétel, a jól sikerült album után. Különbenkönnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezveaz új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat,finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva,hogy nemsokára megérkezik a már említett,frissen gõzölgõ „Echoes, Silence, Patience &Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom,sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nemreménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talánnem telik olyan sok idõbe, amíg kifõz valamiújat és meglepõen fülcsiklandozót; addig pedignem kell félni: nyugodtan lehet napról naprahallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgysem marad a lejátszó gomb kikapcsolása utánsokáig a fejünkben.

Barát Zsófia

Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvana után

CD kritika

vész kommentárja szerint: „Csíkos geometrikusfestményeimet különbözõ társadalmi közegbehelyeztem vizsgálván a modernizmus és a hely-szín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze mamár egészen mást jelentenek ezek a piros-fehérsávos képek, mint a modernizmus. És ez nem amûvész hibája.A kiállított mûvek helyenként provokatívan,olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfogla-lásra, elgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppenezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiál-lított mûvek a mûvészet többszörösen áttételescélját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, ésegyfajta szintézisre való törekvés. De ennél acsoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték aszervezõk. Felhívták a figyelmet, hogy élnek ésalkotnak a Kárpát-medencében olyan mûvészek,akiknek fontos az anyanyelvük, vizuális kul-túrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a glo-balizációval, individualizmussal átitatott világbanpróbálnak megmaradni magyarnak kisebb-ségként, de mégiscsak szülõföldjükön. Ígyhangzik egy felkiáltás elõbb angolul, majd romá-nul, végül magyarul írva, beterítve egy egész fa-lat: „B…, már megint mindent három nyelvenkell kiírni. Angolul, mert ugyebár európaiak let-tünk végre. Románul, mert hogy Romániábanélünk. És persze magyarul, mert elvégre magya-rok vagyunk, vagy nem?”Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekikegyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelki-szellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hi-ányzik a mindennapjainkból. És ezt az ûrt igye-keznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyó-gyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar mûvészet: ismerõs isme-retlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogyne maradjon csak ennyi.

Aradszki Dea

Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatásszerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudjapontosan és mindössze 11%-a megközelítõleg,hogy mit is takar a fenntartható fejlõdés (a továb-biakban: FF) fogalma. Ez elkeserítõ ahhoz képest,hogy a világon a „sustainable development” márközel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon aPázmányon hányan hallották már ezt a kifejezést?Az FF egyedül a környezetjog keretein belül képe-zi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét.Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környe-zetet, kormányzást, és gazdaságot is magábanfoglaló, kiváltképp széles és összetett terület.A Magyar Tudományos Akadémián októberbenmár a hetedik tanácskozását tartották a „Fenn-tartható fejlõdés: a XXI. század globális kihívása”címû vitasorozatnak. Mivel itt az elõadók az alul-tájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért mostmegpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültsé-gi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti.Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlõdés Vi-lágbizottsága által megfogalmazott definíciószerint az FF„az a fejlõdés, amely kielégíti a jelenszükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövõnemzedékek esélyét arra, hogy õk is kielégíthessékszükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyenmeghatározásokra? Mert így még esélyünk lehetéletben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrõl-évre exponenciálisan (akár a kamatos kamat)növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert ered-ményez. Planétánk területe viszont állandó, és fáj-dalom, de a kõolaj, szén, víz sem bír az osztódásképességével. Rengeteg, még jogászok számára isérthetõ grafikont rajzoltak fel, ami ijesztõ képeketfest a közeljövõrõl. Helyzetünk persze jóval bo-nyolultabb. Európa idõközben a népesség elörege-désének problémájával küzd. Elemzések szerint agazdagabb országokban egy nõre 1,4 gyermek jutátlagban, szemben az éhhalállal küzdõ régiók (pl.Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva?Nos, úgy tûnik, hogy a politikusok által sugalma-zott „fejlõdés” nem segít a szegényeken: az általá-nos jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlõdésbõlcsak az profitál, akinek azelõtt is volt vagyona. Ígya gazdagok és a szegények közötti szakadék aGDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanemtovább mélyül. A magyar (14%) és az európai(20%!) szegénységi ráták fényében e tendencianem csak a „fejlõdõ országok” , de Európa vi-szonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedéshajszolása tehát nem megoldás.

Az FF nem egyenlõ a fenntartható növekedéssel,ugyanis az utóbbi egyszerûen: nincs! A növekedés– ami mennyiségi fogalom – a jelenlegi ütemébennem tartható fenn, ezért szükséges egy középút eközött és a „zéró növekedés” között. Az FF meg-oldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlõdni ésmég meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felelõ-sebb embertípust igényel, vagyis megvalósításaminõségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem ru-galmas, nem elõrelátó, és végképp nem bölcs. Ésvajon az-e a politikus, a vezetõ…?Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (azFF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás poli-tikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette anemzetállamot, mint alapvetõen hadviselésreszánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat,amely a politikustól várja a minél nagyobb növeke-dés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, akicsak olyan területet támogathat, mely minél többválasztó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges ismegjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos ki-fejtette, hogy a fõbb kérdésekben nem individuáliskezdeményezésekre van szükség, hanem a jogiszabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „Ajog hatalmas eszköz, de megfelelõ konszenzus kell

mögé, és a puszta politikai megegyezés – mint pl.az EU Nizzai Kartája – nem elég, hanem végrehaj-tandó norma kell!” Élenjáró példák erre a freongázhasználatának jelentõs csökkenése, energiatakaré-kos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme(amely a szennyezést legalábbis ellenõrizhetõvéteszi).

Hazánkban az erõfeszítések elsõ eredménye, hogyvégre valahára 2007 nyarán megszületett a Nem-zeti Fenntartható Fejlõdés Stratégia, az Uniós Stra-tégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét(túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalommeghatározásait is, de „a miénk.” Szili Katalin (akia vitasorozat fõvédnöke) köszöntõjébõl kiderült,hogy elõzõ alkalommal ötpárti képviselõi konszen-zus született, és ebbõl a politikai összefogásból lét-rejön majd az ún. „Jövõ Bizottság”. Bár már elõrekomoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjo-gosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” – szó-lott a konferencia levezetõ elnöke, Láng Istvánakadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagja-ként is tevékenykedett. A konferencián csak néhány szó esett a környezetvédelmérõl, ami pedig elengedhetetlen a fennma-radáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozáshatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hul-ladékgyûjtés mellett sem. Ezeket már ismerjük,rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyug-vást hozott az elkeserítõ tények után, hogy a kö-zönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elõ-adókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklõdéstmutatta.

Horvátth Sarolta – Tarr Ádám

Bará

t Zsó

fia ra

jzai

EHAVI IDÉZET„Történelmünkben süvölt a végzet, minden

napunk, minden korszakunk egy-egykicsikart haladék.

S ezt a haladékot kell örökkévalósággányújtanunk. (…) Szemünket éjjel-nappal,

jóban-rosszban magunkon és azörökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra

örökkévalóságot, elveszítjük a mát is.”

Kodolányi János, 1943

„...vagy nem lenni?”Avagy: a XXI. század Hamletjei