1 2012/október

itelet@jak.ppke.hu itelet-pazmany.blog.hu

XV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM, 2012. október 14.

GÓLYATÁBOR MADÁRTÁVLATBÓL TITEKET KÉRDEZTÜNK NEVEK ÉS GENERÁCIÓK

INTERJÚK DIPLOMAOSZTÓ BESZÉDEK ŐSZI „PÖRGÉS”

2 2012/október

Elmélkedés

Alessandro Atyával

„Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok sem a

napot, sem az órát.”

(Jn 13,34)

Manapság egyre többen hozzák szóba a világvégét,

az utolsó ítéletet, Jézus második eljövetelét. Nevez-

zük akárhogy, az emberek a maják időszámításá-

val, vagy az egyre sűrűbben előforduló természeti

katasztrófákkal hozzák kapcsolatba, és sokan fix

időponthoz kötik. A Bibliából azonban tudjuk,

hogy Jézus meghagyta nekünk, nem ismert sem a

nap, sem az óra, amikor eljön az Úr, hogy igazsá-

got tegyen. Alessandro atyával most erről beszél-

gettünk.

Jézus a végső eljöveteléről beszél ebben a részben,

amikor dicsőségben megérkezik hozzánk. Ekkor befeje-

ződik a történelem, és Vele együtt az örök élet részesei

leszünk. Az emberek szokták világvégének is nevezni

ezt a pillanatot, de mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy

egész történelmünknek van egy végcélja, ami nem más,

mint a Krisztussal való találkozás. Az embereket mindig

érdekelte, hogy milyen lesz ez a pillanat és mikor várha-

tó. De a történelem Isten kezében van. Többször mondja

Jézus, hogy hiába próbáljuk kitalálni a pontos időpontot,

azt csakis Isten tudja. Egyszer az emberek makacsul

faggatták, hogy mondja el végre, mikor lesz az utolsó

ítélet, de ő azt válaszolta, hogy ő sem tudja. Azt egyedül

az Atya tudja. Mi nem ismerjük Isten terveit, ami azt

jelenti, hogy Jézus bármikor visszajöhet dicsőségében.

Folyamatosan virrasztanunk kell. Ébernek kell lenni,

hisz arra várunk, hogy találkozzunk Jézussal. Az ember-

nek nem csak a földi dolgokért kell élnie, épp ellenkező-

leg: az öröklét az, amire valóban vágynunk kell. Ez a

vágy nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a min-

dennapi elkötelezettségeinktől. Megélve, megszentelve a

mindennapjainkat, leszünk méltók az örök életre. Az

evangéliumi idézet Krisztus visszatéréséről szól, de

benne rejlik egy második értelem is: virrasztva kell

észrevennünk, hogy Krisztus hogyan találkozik velünk

itt és most, figyelnünk kell a mindennapi jelekre és

találkozásokra, amik által Ő maga lép kapcsolatba ve-

lünk. Egyszer Jézus nagyon érdekes képet használ: az

utolsó napon olyan lesz, akár egy tolvaj, aki éjszaka jön,

amikor senki sem várja. Szent Pál pedig azt mondja

ezzel kapcsolatban, hogy hozzánk, akik hiszünk, nem

úgy fog eljönni, mint egy tolvaj, hanem mint egy kedves

ismerős. Egy barát, aki visszajön, hogy találkozzon

velünk. Számunkra ez lesz a legszebb nap az egész

történelemben. Képzeljünk el egy fiatal asszonyt, akinek

a vőlegénye távoli országba utazott. Amikor végre

visszatér, az hatalmas öröm a menyasszonynak. Szá-

munkra, akik hiszünk, az utolsó nap a remény és a bol-

dogság napja lesz, de ennek az a feltétele, hogy komo-

lyan vegyük a mindennapi életünket. Nem ezért a földi

életért élünk, de ennek segítségével tesszük lehetővé,

hogy az Úr visszajöjjön hozzánk dicsőségben és szeretet-

ben. A keresztény ember konkrét ember, nem menekül a

jövőbe, hanem a jelenben él azzal a tudattal, hogy igazi

otthona a Mennyországban lesz. Ezért ne higgyünk

azoknak, akik jövendölnek a világvégéről. Sokan próbál-

ták már kitalálni a napot, de mindenki hibázott. A lé-

nyeg, hogy éljünk szentül, imádkozva és szeretve, és

kérjük, hogy az Úr mutatkozzon meg a mindennapi

életünkben. Jöjj el itt és most, a te szeretetedben, jöjj el a

te dicsőségedben: az egész Egyház így imádkozik a

Szentlélekkel együtt.

Az Ítélet napját hogy kell elképzelni?

A Szentírás többféle képet használ, de mielőtt ezekről

beszélgetnénk, fontos megemlíteni Szent Péter mondá-

sát, miszerint az a nap számunkra elképzelhetetlen. Az

apokaliptikus hagyomány azt a napot csapásokkal írja le,

ami azt jelzi, hogy ez a világ elmúlik. Elmúlik, mert

beteg a bűn miatt és kell a megtisztulás, kell, hogy a régi

dolgok elmúljanak és minden megtisztuljon. A másik

kép a már említett vőlegényes hasonlat. Lesznek rettene-

tes dolgok, de akik hisznek Jézusban, azoknak olyan

lesz, mint találkozni a rég várt jegyesünkkel, a legjobb

barátunkkal, és nem szabad, hogy félelemmel várjuk

Jézus második eljövetelét. Éjük meg a mai napot hittel,

azért, hogy a végső napon az Úrjézus felismerjen minket,

mint övéit.

Kiss Lúcia

Főszerkesztő: dr. Mikola Orsolya Online főszerkesztő: dr. Konta Balázs

Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András

Szerzőink: Balázs Beáta (segédszerkesztő), Fedor Zsuzsanna, Gottlieb Péter (korrektor), Hajdu Rita (segédszerkesztő). Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Orosz Cintia, Szabó Kata Karolina, Szabó Levente,

Teleki Levente, Tompai Nikolett

Az ítélet blog támogatásával!

Elérkezett a sokat kérdezett, várva várt idő: ezennel megjelenik az Ítélet, a PPKE JÁK

legnépszerűbb, Pro Sperare díjas kari lapja, immár – technikai okok miatt e szám ese-

tén elsősorban – online formában!

Még színesebb tartalom, fokozódott lelkesedés, melyet napról napra nyomon követhet-

tek az itelet-pazmany.blog.hu hasábjain is!

A diplomaosztóktól (Diplomaosztós beszédek) a gólyatáboron (Gólyatábor madártáv-

latból – Ádám Flóra Julianna díjazott írása) át a Pázmány napig (Vivat Academia!

Vivant Professores!) minden történésből és a körülöttünk, körülöttetek zajló főbb ese-

ményekből (Pázmány Szalon – Koncertek kulisszatitkai; Beszámoló a Riminig Mee-

tingről), szemezgettünk, majd új rovatunkban Titeket kérdeztünk (Quod homines tot

sententiae) kedvet csinálva az egyre szürkébb időben egy-egy jó kakaó/kávé/tea mel-

letti Ítélet online, offline, blog (itelet-pazmany.blog.hu) olvasáshoz.

XVI. Benedek pápa A hit kapuja című apostoli levelével hirdette meg, majd néhány

nappal ezelőtt ünnepélyes keretek között nyitotta meg a Hit évét (erről szóló cikkünket

Kovács Réka tollából a blogon olvashatjátok), melyhez nem is kapcsolódhatna jobban

az Ítélet Pázmány Pétertől származó mottója – „Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt”.

Ezekkel az elgondolkodtató sorokkal kívánok jó olvasást az Ítélet szerkesztőségé-

nek nevében!

dr. Mikola Orsolya

Beköszönő

Ítélet Beköszönő

„Addig volt

az Istennek

áldása rajtunk,

addig volt

országunk,

míg az hitünk

virágjában volt.” Pázmány Péter

Elmélkedés Alessandro Atyával 2

Harc az igazságért 3

Diplomaosztó beszédek 4

Gólyatábor madártávlatból 6

Vivat Academia! Vivant Professores! 7

Pázmány Szalon—Koncertek kulisszatitkai 7

Akiket a Vatikáni Rádió is

meginterjúvolt – beszámoló a

Rimini Meetingről 8

Keresztényként másfél évezrede - Az örmény kereszténység 9

Titeket kérdeztünk... 10

Egyenlő esélyeket

mindenkinek! - Interjú Gyulavári Tamással az Esélyegyenlőségi

Bizottságról 11

A Titokzatos társulat – avagy hogyan szokjunk hozzá, hogy egy csapat szellem tanyázik a

lakásunkban? 12

Megérteni az ügynököt, még ha nehéz is – Drága besúgott bará-

taim 12

A szórakoztatás mesterfoka – Noszlopi Botond

verseskötetéről 13

Nevek és Generációk 14

Belvárosi nosztalgia – Cserpes

Tejivó 14

„…az ember világot akar látni” – Interjú Kozári Karinával 15

Interjú a Nyelvi Lektorátus mun-katársaival 16

Vitorlázás magas fokon - Interjú

Joó Kristóffal 17

Őszi „pörgés” 18

Karrier 20

TDK-OTDK 21

TARTALOM

PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége

TŐLETEK—ÉRTETEK!

3 2012/október

gársági törvény módosítását tűzte zász-

lajára. Ezidáig ugyanis közel három-

száz embert fosztottak meg szlovák

állampolgárságától, amiért fel kívánta

venni a kedvezményes honosítás kere-

tében a magyart. A szlovák állampol-

gársági törvény 2010-es módosítása

értelmében ugyanis elveszíti a szlovák

állampolgárságát, aki „kifejezett aka-

ratnyilvánítás alapján” kéri és megszer-

zi egy másik állam állampolgárságát,

emellett pedig azonnali hatállyal meg-

szűnik a szlovák állami szférában be-

töltött megbízatása vagy tisztsége.

A felvidéki magyarság korábban egy

húszezer ember által aláírt petíciót

adott át a szlovák belügyminiszternek,

aki az alkotmánybíróságnak vindikálta

a döntés jogát a kettős állampolgárság

ügyében. A szlovák alkotmánybíróság

Kassán székel, ezért döntöttek a szerve-

zők úgy, hogy itt rendezik meg a de-

monstrációt. A tüntetők egy nagy

transzparensen, két nyelven (magyarul

és szlovákul) idézték a szlovák alkot-

mány azon fordulatát, mely szerint

„Senkit sem lehet megfosztani a szlo-

vák állampolgárságától akarata ellené-

re”. A rendezvény szervezői felolvasták

George E. Pataky, New York állam volt

kormányzójának a levelét, amelyben a

politikus kifejezésre juttatta, hogy teljes

mértékig kiáll a felvidéki magyarság

követelése mellett, és elítéli a szlovák

állam ezen gyakorlatát, amely szerinte

sem az európaiságot, sem az USA-val

való jó partneri viszonyt nem szolgálja.

A tömegben ott volt az a százéves Ta-

másné Szűcs Ilonka néni is, akit szintén

megfosztottak szlovák állampolgársá-

gától.

A két rendezvényt egy levél kötötte

össze, amelyet a Székelyföldért Társa-

ság küldött a kassai szervezőknek,

amelyben kifejezték szolidaritásukat és

reményüket mindkét ügy sikerre vitelé-

ben. Reméljük úgy lesz.

Both Hunor

A Székely Mikó Kollégium immár

százötven éves – magyar – múltra te-

kint vissza. A háromszéki székelyek

1855-ben kérték fel báró Kemény Fe-

rencet és gróf Mikó Imrét, az Erdélyi

Református Egyházkerület főgondno-

kait, hogy támogassák egy felekezeti

iskola megépítésének a tervét. Mikó

meg is terveztette az épületet saját költ-

ségén és később további nagy össze-

gekkel támogatta az építkezést. A telket

a sepsiszentgyörgyi önkormányzat bo-

csátotta a református egyház rendelke-

zésére, az építőanyagot a helyiek ado-

mányozták. Az oktatás az 1858-as év-

ben kezdődött meg. Ezután az iskola

gyors fejlődésnek indult, a diákok szá-

ma gyarapodott, amit az is mutat, hogy

újabb és újabb bővítésekre volt szük-

ség. Az igazgatók saját maguk járták

körbe a környező falvakat és bíztatták a

tehetséges gyermekeket a Kollégium-

ban való tanulásra. 1928-ban

Angelescu, az akkori tanügyminiszter

elismerte, hogy a sepsiszentgyörgyi

iskola továbbra is a református egyház

tulajdona. Az 1948-ban bekövetkezett

államosítás után többször is átnevezték

a háromszéki gimnáziumot, de az ér-

deklődés töretlen maradt iránta az erdé-

lyi magyarság válságos évtizedeiben is.

2000-ben visszakerült az épület a refor-

mátus egyház tulajdonába a restitutio in

integrum jegyében, amelyet most a

buzaui bíróság döntése kíván felülbírál-

ni.

A buzaui bíróság ítélete - jogerőre

emelkedése esetén - a Kollégium tulaj-

donjogát másodjára is elvenné az Erdé-

lyi Református Egyháztól. Továbbá

ugyanezen hatá-

rozat letöltendő

szabadságvesztés

büntetésre ítélné a restitúciós bizottság

magyar tagjait.

Szeptember 1-én, Sepsiszentgyörgy

főterén közel harmincezer ember gyűlt

össze Erdély minden vidékéről, hogy

felemelje a hangját a buzaui bíróság

ítélete ellen. A szervezők egy kiált-

ványban fogalmazták meg követelésü-

ket a román hatóságok irányába, ame-

lyet az összegyűlt tömeg közfelkiáltás-

sal fogadott el. Egyúttal felhívták a

figyelmet arra is, hogy ez a döntés ve-

szélyes precedenst teremthet, és ezután

bármely más, az erdélyi magyarság

számára fontos épület a jövőben egy

tollvonással kikerülhet a tulajdonukból.

Annak ellenére határozott így a bíróság,

hogy Románia az Európai Unió-hoz

való csatlakozásakor vállalta, hogy

maradéktalanul visszaszolgáltatja a

korábban elkobzott összes egyházi va-

gyont. Mindhárom erdélyi magyar párt

és valamennyi egyházi főméltóság kép-

viseltette magát a rendezvényen, és

egységesen kiállt az igazságtalan ítélet-

tel szemben.

A Kollégium az erdélyi értelmiség

utánpótlásának forrásaként szolgált és

szolgál most is. Számos neves közéleti

személyiséget és művészt termelt ki,

úgy mint: Barabás Samu történészt, a

Magyar Tudományos Akadémia tagját,

Gödri Ferenc politikust, Sepsiszent-

györgy volt polgármesterét, Erdélyi

Lajos nyelvészt, Dálnoki Veress Lajos

bécsi katonai attasét, Bihari József és

Kiss Manyi Kossuth díjas színészeket,

ifjabb Kós Károly néprajzkutatót, Do-

mokos Géza politikust, az RMDSZ első

elnökét, Lőrincz Csaba volt helyettes

külügyi államtitkárt és folytathatnám a

sort.

A szlovákiai magyar kisebbség egy

hasonlóan fontos ügyért vonult utcára

idén szeptember 1-én. Ezen a napon,

Kassán a Szent Erzsébet-dóm előtt ösz-

szegyűlt tömeg, a kettős állampolgár-

ság kiharcolását és a szlovák állampol-

Harc az igazságért

Az Igazság Napja. Így nevezték el szeptember 1-jét a határon túli nemzettársaink. Egyidejűleg két tömegdemonstráció is zajlott a Kárpát-medencében: Kassán, a felvidéki magyarság a szlovák állampolgársági törvény ellen emelte fel a hangját, míg az erdélyi Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen és az egyházi javak maradéktalan

visszaszolgáltatásáért vonultak utcára a tüntetők.

Aktuális Ítélet

4 2012/október

Diplomaosztós beszédek

Diószegi Krisztina Marianna:

Tisztelt Kari Tanács, kedves végzős hall-

gatótársaim, szülők, rokonok és velünk

együtt ünneplők!

Komoly megtiszteltetés számomra az a

lehetőség, hogy jelen doktorrá avató és

diploma átadó ünnepségünkön én szólha-

tok az itt megjelent végzős hallgatók ne-

vében egyetemünk II. János Pál Díszter-

mében!

Nagy ünnep ez!

Van okunk ma vidámnak és büszkének

lenni, mert kemény munkával és sok tanu-

lással jutottunk el ide!

A mai nap a köszönetnyilvánítás ünnepe

is.

Köszönjük szüleinknek, rokonainknak,

barátainknak, akik jó szívvel és támogató

szeretettel járultak hozzá a mai nap eljö-

veteléhez.

Köszönjük oktatóinknak és az egyetem-

nek, hogy szellemi utat nyitottak a jogtu-

domány világába.

Az itt megszerzett tudás révén kerülünk

most ki a való életbe, ahol a munkánk

során naponta vizsgázunk majd jogi és

emberi minőségünkből.

Itt idézném Deák Ferenc gondolatát, mely

szerint „a nem teljesített törvény holt betű,

jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem

él”.

A törvényesség teljesítése jogászlétünk

alapvető feladata: ha így járunk el majd a

napi munkánkban, akkor becsüljük meg

igazán a diplománkat.

Mindemellett a bölcsesség szeretete je-

gyében kell hivatásunkat gyakorolnunk!

Egy régi latin mondás a római jogból

legyen a mi ars poétikánk is: „A jog az

igazságosság és a méltányosság művésze-

te.”.

Évezredek üzenete ez: tömör egyszerű-

séggel határozza meg a jog betöltendő

szerepét a világunkban, és ez jelenti leg-

főbb feladatunkat.

Aquinói Szent Tamás ekként fogalmazott:

„Az igazságosság könyörületesség nélkül

– embertelenség.”.

Nem túlzás azt kimondani, hogy hazánk

sorsát dönti el, hogy mit gondolunk a

jogról; hogy miként érvényesítjük az alap-

vető jogelveket hivatásunk gyakorlása

során; és hogy milyen értékrend mentén

tesszük ezt az emberiesség jegyében.

A jog létező, élő valóság és egyben esz-

mény is. Petőfi Sándor „A nép” címet

viselő versében így fogalmazott 1846

nyarán:

„Haza csak ott van, hol jog is van”.

A mai napon a jogászi eskünk letétele a

hivatásunkban érvényesítendő felelősség-

vállalásunk megvallásának szertartása.

Az eskü kötelez!

Zárógondolatként azt kívánom önma-

gunknak, mint fiatal jogászoknak, hogy

sok évtizedes, hazánkat és nemzetünket

szolgáló, sikeres jogi pályafutásunk végén

elmondhassuk, hogy jogi eskünket meg-

tartottuk, tudásunkat a közjó érdekében

használtuk, valamint a becsületünket

megőriztük.

Mindannyiunknak méltó jogi munkát

kívánok az alábbi keresztény üzenet szel-

lemében:

„Hit, remény, szeretet nem mulandó érték.

Ezt kell megőriznünk: most és mindörök-

ké!”

Ennek jegyében kívánom, hogy Isten

áldása kísérjen a hivatásunk gyakorlása-

kor és a magánéletünkben is!

Futár Fanni:

Az Igazságnak nincs szinonimája.

Oktatóink az évek során arra ösztökéltek

bennünket, hogy nem szégyen segítségért

folyamodni, különösképp, ha a tudomány-

hoz, könyvekhez fut az ember. Felkészü-

lésem során az Igazság szó szinonimáját

kerestem, s komoly gondolatébresztőként

hatott, hogy megfelelő, számomra tetsző

alternatívát NEM találtam. Nincs hát

kompromisszum az igazságban? Amíg e

kérdésen gondolkodnak, engedjék meg,

hogy hálámat fejezzem ki néhány olyan

ember felé, akik lehetővé tették, hogy ma

itt 175 felkészült felnőtt vehesse át a dip-

lomáját.

Drága Szüleink!

Kérem, nézzék el nekem, hogy Szüleink-

nek mondott köszönettel indítom a beszé-

dem, megtörve ezzel némileg a megszo-

kott sorrendet. Hiszen kivétel nélkül min-

dannyian, kik ma itt megjelentünk, Szüle-

ink szolgálatkész, kedves vállalásának

gyümölcseként tehetjük ezt meg. Illesse

őket hála azért, hogy életet adtak nekünk

és esetenként felismerve saját korlátaikat,

mindig a lehető legjobb pásztorként igye-

keztek minket terelgetni, előre az úton.

Sokan elmondhatjuk, hogy ez a vezetés

nem merült ki egy pályaorientációs ta-

nácsadásban. Több volt egyszerű irányí-

tásnál: Útmutatás volt. Értékhagyományo-

zás. Többünknek a keresztény élet tanítá-

sai mellett, annak szépségeit felvonultató,

az igazságot és Istent megszerettető neve-

lés. Az így elmondott hála nem elégséges,

ám mindenképp szükséges.

Tisztelt Egyetemi Tanács, tisztelt Rektor

Úr, Dékán Úr! Tisztelt és szeretett Okta-

tóink!

Önöknek mondanék most hálát, kitartásu-

kért, példamutatásukért, türelmükért,

azért, hogy egyetemi polgárságunk első

pillanatától kezdve kollegának szólítottak,

sőt ami ennél is több, annak tekintettek

bennünket. A kötelező óraszámon felül,

mindannyian kaphattunk támogatást, pat-

ronálást, ösztönzést, s ha kellett, feddést

is. Ezek a kollegiális kapcsolatok eseten-

ként szövetséggé, barátsággá alakultak

át…

A sors kegyeltjének érezhetjük magunkat

azért, hogy a kifogástalan szakmai felké-

szültség mellett, valódi emberséget, önál-

ló, gyakran a mainstreammel bátran szem-

bemenő véleményeket hallhattunk a ka-

tedráról, s professzoraink, tanáraink tő-

lünk is elvárták az önálló gondolatokat.

Persze bőséggel voltak olyan…alapvető

ismeretek, melyeket az embernek álmából

felébredve is tudnia kellett. Ki is felejtené

el, hogy "A racionalista dogmatizmus

imperializmusával szemben a pozitivista

szkepticizmus nihilizmusának lobogója

feszül.” Professzor Úr, mi igyekeztünk…

Köszönetet mondanék további támogatók-

nak is: barátok, szerelem, esetenként

mindkettő… Ti is mérhetetlen nagy segít-

séget nyújtottatok nekünk az évek során,

türelemmel, megértéssel, gyakran fejlő-

désre sarkalló elvárásaitokkal.

Az Igazságnak nincs szinonimája. Így

indítottam a beszédem. Kedves Hallgató-

társaim, Pajtásaim, esetenként Bajtársaim!

Mérhetetlenül hálásak lehetünk, hogy eme

igazságra nem csak a szinonima szótár

döbbenthet rá minket, hanem a mögöttünk

álló öt év, melyben Professzorainkkal,

Szüleinkkel, Barátainkkal és egymással

karöltve küzdhettünk. Bocsássatok meg,

hogy a hosszas köszönetmondás miatt

kevesebb idő jutott most a nosztalgiára,

de erre is sort keríthetünk a frissen indult

Öregdiák közösségi portálon, vagy mond-

juk jövő héten a Spariban.

Barátaim! Méltán merülhet fel a kérdés:

Hogy mondhatnánk igazán hálát a fent

említetteknek fáradhatatlan támogatásu-

kért? Ne tékozoljuk a tálentumainkat,

keressük lelkesen az utunkat, azt a sze-

mélyre szabott, tökéletes utat, amit a

Gondviselés nekünk szánt. Hitem szerint,

buzgón kutatva rálelhetünk azokra a tevé-

kenységekre, amelyek nem csak Arbeit/

Job/ munka lehetnek a számunkra, hanem

Aktuális Ítélet

5 2012/október

valóságos Beruf, elhívás. Bíró, ügyvéd,

vagy sok gyermekes édesanya – akárhogy

is lesz, egyetemünkről boldogan vihetjük

magunkkal az egyértelmű útravalót: „Az

Igazságnak nincs szinonimája.„

Hindulák Nika:

„Szabadon bűn és erény közt

Választani mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsul áll Isten kegyelme

Tégy bátran hát!”

Így buzdít minket Madách Imre.

Az egyetem falai biztonságot nyújtottak

számunkra, most azonban elengedi kezün-

ket, és utunkra enged minket. Hiányérze-

tünk támad és ürességet érzünk, s talán

kissé kiszolgáltatottá válunk a világban.

Mert minden emberi lénynek szüksége

van támaszra, s a biztos támaszt most

leginkább szüleinkben találjuk meg. Ők

ott voltak, amikor először léptük át az

egyetem küszöbét, mint ahogy itt vannak

most is, hogy megünnepelhessék velünk e

jeles eseményt.

Életünk egyik mérföldkövéhez érkezvén,

hálásak lehetünk nekik azért, hogy most

itt állhatunk, kezünkben a jövőt jelentő

diplomával.

Ám az életben megannyi fontos döntést

kell majd meghoznunk egyedül. Tegyük

hát ezt úgy, hogy igaz emberhez híven

megtartjuk hitünket, meggyőződésünket, s

e szerint tesszük azt, amit tennünk kell,

hogy többek és jobbak lehessünk, még a

nehéz helyzetekben is.

Katolikus egyetemünk az egyház küldeté-

sének része, mely olyan hely kívánt lenni

számunkra, ahol nemcsak a jog, hanem az

igazság is megismerhető, s amely keresz-

tény szellemiségű jogászokat képez.

Így mi, katolikus jogászok, öntudatosan

és erős hittel kövessük a jogászok védő-

szentjének, Szent Ivónak példáját, aki jogi

felkészültségét a rászorulók, az elesettek

megsegítésére használta, törekedett a pe-

reskedő felek megbékítésére, aki az ügyek

intézésében igazságos és méltányos volt,

és aki az erényes életre buzdított minden-

kit.

Ezért kívánom, hogy mindannyiunk mun-

kája legyen jogos, igazságos, célravezető,

s fogadjuk meg Kósa Ferenc szavait:

„Őrizd az embert magadban,

hogy jogod legyen a szóhoz,

hogy súlya lehessen a szavaidnak,

hogy méltó maradj a munkához.”

Aktuális Ítélet

Mikola Orsolya:

Kedves Kolleginák és Kollegák,

Szülők és Nagyszülők, Hozzátartozók,

Tisztelt Vezetőség, s Drága Istenem!

Köszönöm, köszönjük.

S hogy mit?

Azt hiszem, kevés lenne az idő, hogy

elsoroljam.

Azt, hogy velünk együtt kiálltátok a pró-

bát, s most ünnepélyesen is megkapjuk a

diplománkat.

Sokat gondolkodtam, hogy mit is lehetne

mondani, mely nem közhelyes, de lehet,

hogy pont közhelyek kellenének; s mégis

tömören összefoglalja mindazt, amit kife-

jez ez az esemény.

Előbukkantak azok az emlékképek, ami-

kor még középiskolásként a családi ku-

paktanács azon törte a fejét, hogy melyik

felsőoktatási intézménybe jelentkezzek,

ahol kellő tudásra tehetek szert, embersé-

get és hitet tanulok, s nem veszek el, egy

jó közösségbe tartozhatok; majd a Páz-

mány mellett döntve és ide kerülve, a

gólyatábort, a különböző vizsgákat, ren-

dezvényeket át-, meg- és túlélve a záró-

vizsgákig, majd a diplomaosztó előtti

várakozásig jutottam.

A mindvégig bennem lévő „kísérőhöz”,

az alfához és ómegához lyukadtam: a

hithez, az igaz hithez.

Ez az, ami az embereket emberekké tehe-

ti, nem tévelygő barmokká, s bármilyen

viszontagság közé sodorja is az élet, meg-

próbáltatás elé állítson, ebben, az Istenhit-

ben kapaszkodóra lelhetünk.

Mint ahogy a közelmúltban is történt a

vizsgák előtt, s fog történni egy-egy állás-

keresés során, vagy akár most, hogy ne

essen le a fejünkről ez a magisztrális sap-

ka. Pázmány szavait szeretném útravalóul

adni, s ezzel szeretnék köszönetet monda-

ni.

Hála legyen az igaz hitért, ugyanis mit

használna világra születnem, ha igaz hit-

nek fényességével nem világosítanál

Uram engem?

Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm.

Áldott légy én Istenem, ki az igaz hit által

megmutattad gazdagságodnak gondolha-

tatlan kincsét, és Krisztus által minden

lelki áldomásokkal megáldottál minket.

Erősítsed, Uram, végig, amit elkezdettél

bennem; oktasd az én tudatlanságomat,

világosítsad vakságomat, vastagítsad

gyarlóságomat, öregbítsed hitemet, hogy

hasznos és gyümölcsös légyen bennem ez

az ajándékod.

Köszönöm!

Ráth Olivér Zoltán:

Tisztelt Kari Tanács, kedves hallgatótár-

saim, szülők és velünk ünneplők!

A Prédikátor könyvében azt olvashatjuk,

hogy mindennek megvan a maga ideje.

Így érkezett most el a mi életünkben az

öröm és az ünnep ideje is. Hálát adha-

tunk Istennek, hogy ez a pillanat, amiért

oly sokat tanultunk, könyvtáraztunk és

amiért annyi kávét elfogyasztottunk: íme

itt van. Itt állhatunk egyetemünk leg-

szebb termében, és ahogy körbenézek

mindenütt vidám, büszke és csillogó

szempárokat látok.

Eljött az ideje a köszönetnyilvánításnak

is, hiszen a mai nap nemcsak nekünk fon-

tos állomás, hanem szüleinknek, csalá-

dunknak, barátainknak is, akik ha helyet-

tünk nem is tanultak például a veszélyes

üzemek romantikus találkozásáról vagy a

Nemo plus iuris ad alium transferre

potest quam ipse habet elvről, de támo-

gattak minket, mellettünk álltak, vigasz-

taltak és biztattak. Köszönet nekik!

Hasonlóan köszönjük oktatóinknak, hogy

türelemmel, odaadással tanítottak minket

és példát mutattak hitben, emberségben és

felkészültségben. Köszönet az egyetem-

nek, hogy minden erejével támogatta a mi

kibontakozásunkat, akár egy Erasmus

ösztöndíjjal, akár tanulmányi versenyeken

való részvétellel vagy csak egy kedves

biztató szóval.

Elérkezett az ideje az emlékezésnek is.

Belegondoltunk-e már, hogy vajon hány

könyvet színeztünk ki az évek alatt?

Hányszor álltunk sorba a Spariban, hogy

utána egy jót beszélgethessünk valame-

lyik asztalnál? Hányszor láttuk a kettes

előadóban ülve a szürke cicát egyensú-

lyozni a kerítés tetején? Vagy melyikünk-

nek nincs egy csodával határos módon

sikerült vizsgáról története?

Emlékek. Küzdelmek. Talpra állások.

Örömök. És életre szóló barátságok.

S itt az ideje az elindulásnak is. Váromá-

nyosként léptünk ma be az egyetem kapu-

ján, de figyeljünk lépteinkre, mert doktor-

ként hagyjuk el ezt a csodás épületet.

Éppen ezért becsüljük meg diplománkat,

legyünk hálásak, hogy ide járhattunk és

vegyük komolyan eskünk minden szavát.

Isten áldjon mindannyiunkat!

Köszönöm szépen.

6 2012/október

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemet

egy hihetetlenül jó és összetartó közös-

ség alkotja és irányítja. Annál a pár nap-

nál, amit Tatán töltöttünk, jobb kezdést

el sem tudnék képzelni az egyetemi

éveknek.

Már a Déli pályaudvarnál szembesültem

azzal, hogy itt sosem fogok magamra

maradni. Amint megérkeztem a várakozó

tömegbe, tutorom már az első pillanattól

kezdve védelmező szárnyai alá vett, s

lelkesen csacsogni kezdett az egyetem-

ről, a tanárokról, az órákról. A csoport-

társaimmal is percek alatt megtaláltam a

közös hangot – a badge-eknek köszönhe-

tően pedig a neveket sem volt nehéz

megjegyezni. A hangulatfelelősök már itt

is kiváló munkát végeztek: a „gödörben”

a tutorok a reggeli tornával nemcsak a

korai keléstől még zsibbadt tagjainkat

mozgatták meg, hanem a nevetőizmain-

kat is – bár ez részben annak a kedves

öreg néninek is köszönhető, aki a tutorok

mögött lelkesen csatlakozott a tornához.

Fél kilencre már a Pázmány-induló egy

részét is megtanulhattuk, valamint a

„Nincsen hangotok …” kezdetű rigmus

is biztosította az alaphangulatot – a kör-

nyékbeliek és a kiérkező rendőrök nagy

örömére.

A vonatút során még a VIVA TV-nek is

interjút adhattam a jogászi pálya szépsé-

géről, s bár sokat nem tudok még róla, de

talán pár tévénézőnek mégiscsak sikerült

kedvet csinálnom hozzá.

Megérkezésünk után hamar kiderült,

hogy a gólyatábor középpontjában az

olimpia áll, s így minden csoportnak

saját országot, zászlót és himnuszt kellett

kreálnia; majd az esti „olimpiai megnyitó

ünnepségen” országa képviseletében

felvonulnia. Jó érzés volt látni, hogy

jogász, igazgatásszervező és nemzetközi

igazgatási szakos társaim nem szenved-

nek hiányt kreativitásból, ám a megnyitó

csúcspontja azért mégiscsak a daliás

tutorfiúk befutása (inkább kocogása) volt

az olimpiai lánggal. Ezzel gyújtották

meg azt a gyertyát, ami egészen az olim-

pia, vagyis a gólyatábor végéig égett.

A három és fél nap során időnk egy ré-

szét a tutorfoglalkozások és a különböző

előadások tették ki, ahol szinte mindent

megtudtunk az egyetemről és a jogász-

életről. A kemény egyetemi életre nap-

közben a különböző akadályversenyek és

a sportversenyek készítettek fel, este

pedig az akár hajnali hétig tartó bulik,

ahol a legjobb zenékre táncolhattunk, sőt

a néptáncot és a salsát is megismerhettük

egy kicsit közelebbről. Valamilyen meg-

magyarázhatatlan oknál fogva a karaoke

szobában pedig a „My heart will go on”

című Celine Dion szám tudta a legjobban

megszólaltatni az idei gólyaévfolyamot.

Az a pillanat, amitől kezdve igazán

„PÁZMÁNYOSnak” éreztem magam,

utolsó este következett be. A gólyaeskü

során – bár fél lábon, két kezemből csőrt

formázva, de mégis – büszkén ismétel-

tem Kozári Karina, a HÖK elnöke után

azokat a szavakat, melyeknek köszönhe-

tően már én is ehhez az egyetemhez tar-

tozom. Az esküt követően pedig a

„fáradalmas” próbák után végre előadtuk

– többé-kevésbé fejből – gólyatáncunkat,

ami most már örökre összekapcsol min-

ket. Nem számít, hogy mennyit fogunk

szenvedni az elkövetkezendő vizsgaidő-

szakokban; nem számít, hogy sikerül-e öt

év alatt elvégeznünk az egyetemet; a

lényeg, hogy most együtt kezdtünk neki

valaminek, ami életünk egyik legszebb

időszaka lesz. Hiszen

„PÁZMÁNYOSok” lettünk.

Ádám Flóra Julianna

Aktuális Ítélet

Gólyatábor madártávlatból

Sose gondoltam volna, hogy egyszer eljutok odáig, hogy egyetemista gólya legyek, mindig csak egy távoli célnak tűnt; ami majd egyszer – nagyon-nagyon soká – eljön. Ám mégiscsak elérkezett a nap, a gólyatábor kezdete, szeptember másodika. Ahelyett, hogy középiskolásként az iskolapadból sirat-tam volna a nyarat, most a tutorok által terelgetve arra készültem, hogy valami teljesen újba vágjak bele. Igazi gólyának azonban csak akkor éreztem magam, amikor megkaptam a badge-em, rajta a nevemmel, az egyetememmel – milyen jól esik ezt leírni – és nagybetűvel az is rajta állt, hogy GÓ-LYA lettem.

7 2012/október

A Pázmány-plakettek átadására került elő-

ször sor. Ezt a magas rangú elismerést azon

oktatók kaphatták meg, akik nevelői, kuta-

tói és oktatói tevékenységükkel hozzájárul-

tak Egyetemünk országos hírnevének és

nemzetközi elismertségének öregbítéséhez.

A Jog- és Államtudományi Karról Jobbágyi

Gábor és Varga Csaba emeritus professzor

vehették át a díjat.

Pro Universitate díjban részesült – mely

hallgató és oktatói elismerést jelképez –

posztumusz Zakar Ferenc Polikárp, a cisz-

terci rend nyugalmazott magyarországi

generálisa, az egyház- és közösségszervező

munkásságáért, valamint nemzetközileg is

elismert tudományos életművéért.

Ezután a szenátus rendkívüli határozata

alapján Rosta Tamás, az Információs Tech-

nológiai Kar oktatója elnyerte az „örökös

rektori tanácsos” címet.

Majd az ünnepség fénypontja, a doktorrá

avatás vette kezdetét, mellyel a végzett PhD

-hallgatók elnyerték a philosophiae doctor,

a jövő kutatói címet. Az ünnepély a hallga-

tói kérelemmel indult, a paedum körüli

eskütétellel folytatódott és az oklevelek

átadásával ért véget.

Végül a habilitációs oklevelek átadásával

zárult a Pázmány Nap ünnepségének első

része, melyet a Jog- és Államtudományi

Kar oktatói közül Frivaldszky János és

Harsági Viktória vehettek át.

Az ünnepség második részében a díszdokto-

ri avatás kapott főszerepet. A doctor honoris

causa címet a Bölcsészettudományi Kar

előterjesztésére, Rezsőházi Rudolf, a társa-

dalomtudományok professzora vehette át.

Rezsőházi professzor urat már az 1940-es

években „magáénak tudhatta” az akkor még

Pázmány Péter Tudományegyetem. Itt két

évig folytatott jogi tanulmányokat, majd az

Universit Catholique de Louvain falai kö-

zött szerezte meg diplomáját, ahol később

előadóként is tevékenykedett. Laudatióját

Aktuális Ítélet

Botos Máté, a BTK dékánja tartotta meg.

Legfőbb kutatási témája a kereszténység

szerepe az európai identitás kialakulásában,

melyből díszelőadását is meghallgathattuk.

Olyan egyetemes értékekre hívta fel a fi-

gyelmet, melyek szentírási vonatkozásban

és a XXI. század tükrében is jelentősek, így

például az emberi méltóság, az igazságos-

ság vagy a béke. További méltatásaként

Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úr kihang-

súlyozta, hogy ez a cím azért is különleges,

hiszen az adott kitüntetett egy új Alma Ma-

terbe térhet, ám Rezsőházi Rudolf visszatért

a régi Alma Materéhez, mely az egységes

pázmányos öntudat kialakulását szolgálja.

Gratulálunk a díjazottaknak!

A délután folyamán egy kötetlenebb prog-

ramsorozat vette kezdetét a Hallgatói Ön-

kormányzat szervezésében. A Gesztenyés-

kertben borozgatás mellett a hallgatók egy

hatalmas terepjáróból élvezhették a zenét,

az aulában, az Erasmus nap keretében ven-

déghallgatóink országukra és kultúrájukra

jellemző ínyencségekkel kedveskedtek a

magyar diákoknak. A Tutori szervezet pe-

dig a Magyar Gyermekmentő Alapítvány

számára tartott jótékonysági süteményvá-

sárt, ahol rengeteg házi készítésű finomság

elfogyasztásával lehetett hozzájárulni egy jó

ügyhöz!

Hajdu Rita

Pázmány Szalon

Koncertek kulisszatitkai

Az idei tanév első Pázmány Szalonja ok-tóber 10-én került megrendezésre. Az est házigazdái, a hagyomány szerint, Dr. Horváth Attila és Szilasi Alex voltak. Alig vártam már, hogy elkezdődjön, ugyanis gólyakorom óta nagy Szalon rajongó va-gyok.

Szilasi Alex nevét nyilván sokan ismeritek.

Magyarország egyik legkedveltebb zongo-

raművésze, ám nem feledkezhetünk el a

lengyelországi vonaláról sem, ugyanis 2011

-ben az a megtiszteltetés érte, hogy meg-

kaphatta a Lengyel Kultúráért Érdemrend

kitüntetését, amelyet külföldi állampolgár-

nak még sosem adtak át. Rengeteg zenei

díjban részesült már, 2010-ben Chopin-

útlevéllel, 2012-ben pedig a Magyar Arany

Érdemkereszttel jutalmazták tehetségét.

Még órákig folytathatnám a mesélést, ám

most kanyarodjunk vissza az eredeti témá-

hoz, a Pázmány Szalonhoz.

Az előadás fél hétkor vette kezdetét a Dísz-

teremben. Mivel a koncertek kulisszatitkai

volt az est címe, így rögtön bele is vágtunk

a közepébe, egy rövid kis történelmi átte-

kintés után. Horváth tanár úr felkérte Szilasi

művész urat, hogy meséljen nekünk Liszt

Ferenc fellépéseiről. Mint megtudtuk, Liszt

volt, hogy napi hét koncertet is adott egy-

más után. A színpadra mindig a függönyt

félrecsapva lépett fel, herceget játszva,

frakkján az összes kitüntetésével, selyem-

sállal a nyakában, de a kis kockás mellényét

sem hagyta otthon soha. Darabjait olyan

átszellemülten zongorázta végig, hogy a

nézők többször rettegve figyelték, mikor

esik le Liszt a székéről. Legfelhevültebb

állapotában mindig csücsörített, melyet

aztán a karikaturisták később előszeretettel

figuráztak ki.

A legjobb sztori csak ezután következett.

Mint már említettem, Liszt Ferenc igen

érzékeny volt, mikor játszott, de olyannyira,

hogy szó szerint többször is összeomlasztott

zongorákat maga alatt, ezért a koncertjeire

úgy készültek fel a szervezők, hogy három

darab zongorát vittek fel a színpadra. És ez

valóban szükséges volt, ugyanis, ha az

egyiknek elszakadt a húrja, Liszt rohant a

másodikhoz, aztán miután az is összedőlt,

szaladt át a harmadikhoz, ahol általában

már végig tudta játszani a darabját. Ő maga

nyilatkozott úgy többször, hogy neki feltett

szándéka, hogy megsemmisítse az adott

hangszert. Ezt egészen haláláig büszkén

folytatta. Később feltalálták a „Liszt-

kompatibilis” zongorát, így nem kellett

többé a színpadon egyik hangszertől a mási-

kig rohangálnia.

Az est második felében Frédéric Chopin-nel

foglalkoztunk, aki szöges ellentéte volt

Lisztnek. Ő állandó lámpalázzal és tömeg-

iszonnyal küszködött, ruháit a tökéletesség

elve szerint válogatta meg. Csak a családja,

illetve barátai körében érezte jól magát. Ha

ismerős arcok ültek körülötte, azzal szóra-

koztatta őket, hogy történeteket mesélt el, s

az érzelmeit zongorán adta vissza. Gyakran

kifigurázott híres embereket is. Ha valaki

esetleg elaludt a mondókái közben, vadul,

vehemensen csapkodni kezdte a billentyű-

zetet. Nem dühből csinálta, ő csupán ezt

remek viccnek tartotta. Eközben Szilasi

művész úr bemutatta nekünk pár művét.

Később elkövetkezett az est záró része,

mindenkinek nagy kedvence, a közönség

bevonása. Mint minden évben, most is ne-

künk kellett mondani egy történetet, melyet

a művész úrnak kellett eljátszani a zongo-

rán. Elég vicces volt a szituáció, ugyanis a

mese most Jancsiról és Juliskáról szólt,

akiket a Vasorrú bába csúnyán felhizlalt.

Bosszúból a két gyerek bedobta őt a kályhá-

ba, majd felfalták a mézeskalács házikót,

aztán hazamentek, és kegyetlen fogyókúrá-

ba kezdtek. Rendkívül jókat hahotáztunk.

Hihetetlen, hogy egy dallammal mennyi

érzelmet le lehet írni, el lehet mondani.

Végül, a közönség kérésére Szilasi Alex, a

zongorának háttal ülve, kicsavarodott kéz-

zel eljátszott egy keringőt. Mondanom sem

kell, mindannyian elámultunk a csodálattól.

Igen, ilyen egy igazi tehetség!

A következő Pázmány Szalon november 14

-én és 21-én lesznek. Gyertek el, nem fogjá-

tok megbánni!

Fedor Zsuzsanna

Vivat Academia! Vivant Professores!

„A Pázmány Nap a legkiemelkedőbb nap a tanévben” – így kezdte ünnepi megnyitó beszédét Egyetemünk rektora, Szuromi Szabolcs Anzelm. Való igaz, hiszen több olyan díj, illetve doktori diploma került átadásra, mely jelképezi az universitas fogalmát: a hallgatók és az oktatók közösségét, az egymásra utaltságot. A rektor úr kihangsúlyozta, hogy a körülmények elkötelezettséget kívánnak, s olyan fellegvárakat kell építenünk, melyek az idő múlásával a kultúra, a kutatás, az oktatás és az egyetemi közösség erő-

dítményévé válnak, nem pedig tiszavirág életű légvárakká.

8 2012/október

Hitélet Ítélet

Rimini egy olasz város az Adriai-tenger

partján. Sok szórakozóhely, játék- és

étterem várja az odatérőket. Emellett

azonban minden augusztusban, immáron

harmincadik éve megrendezésre kerül ott

egy katolikus fesztivál is a Comunione e

Liberazione (röviden CL) mozgalom

szervezésében. Az egész világról több

százezer ember fordul meg ezen a ki-

emelkedő kulturális eseményen – tudom

meg Alessandro atyától, aki a magyar

csapat vezetőjeként szintén részt vett

rajta. Hozzáteszi, hogy a CL magyarra

fordítva azt jelenti, közösség és szabad-

ság, s a közösség és annak ereje volt

igazán érzékelhető ebben a pár napban.

Akik kimentek és akik ott mind együtt

voltak, egy közösségnek érezhették ma-

gukat.

Augusztus 22-én tizenegyen útra keltek

innen, Magyarországról, és elrepültek

Bolognába, ahonnan emeletes vonattal

jutottak el Riminibe. Egy hotelben szállt

meg a nagyrészt pázmányosokból álló

csapat, a szállásadó pedig Fausto, Ales-

sandro atya egyik jó barátja volt, akit

mélyen a szívükbe zártak a résztvevők.

Akiket a Vatikáni Rádió is meginterjú-

volt – beszámoló a Rimini Meetingről

Nyár, Olaszország, tengerpart, finom ételek. Mi más kell egy fe-lejthetetlen nyaraláshoz? Az ember azt hinné, hogy semmi; ám rácáfol erre az az öt ember, akik sugárzó arccal osztják meg ve-lem csodás nyári élményeiket. Beszámolójuk után rádöbbentek,

hogy mennyit jelent a közösség ereje.

Minden reggel misével indították a na-

pot, majd rengeteg program várta őket,

főként a Rimini Meeting keretében. Ezen

a nagy alapterületű fesztiválon standok

helyezkedtek el, többek közt kilenc nagy

kiállítás, konferenciák, éttermek és sport-

pályák várták az odalátogatókat. Láttak

tárlatot a milanói dómról, ahol a város

szülötte, Alessandro atya vezette őket

körbe; illetve egy másikat a rock and roll

világáról, mely a különböző korok rock

zenéjét vette sorra, kiemelve a katolikus

vonatkozásokat, egyes előadók és szá-

mok tükrében. Minden évben más a fesz-

tivál témája, idén a következő volt: Az

ember természete, a végtelennel való

kapcsolat. Az sem elhanyagolható infor-

máció, hogy a Meetingen alkalom nyílt

híres emberekkel, politikusokkal talál-

kozni, sőt látogatást tett Olaszország

miniszterelnöke is. Egyik nap a

Borromeo Szent Károly közösség kispap-

jaival beszélgetett a csoport, a végén

pedig még a Vatikáni Rádió is riportot

csinált velük. Végig jó idejük volt, s na-

gyokat fürödtek a tengerben. Utolsó nap

Bolognában szálltak meg egy kollégium-

ban, majd másnap repülőre ültek. Unal-

masnak nem mondható út várt rájuk ha-

zafelé, mivel a gép légörvénybe kevere-

dett, végül azonban, augusztus 26-án

élményekkel gazdagon, szerencsésen

hazaértek.

Miután felvázolják nekem a részleteket,

Alessandro atya felteszi a kérdést, hogy

kinek mi a legszebb, legmaradandóbb

emléke.

Réka azt emeli ki, amikor személyes

történeteket hallhattak a kispapoktól,

hogy hogyan kerültek erre a pályára.

Érdekes volt megtudni, hogy nekik is

teljesen hétköznapi életük volt, ugyano-

lyan egyetemisták voltak, mint mi, aztán

volt egy találkozás, ami megérintette

őket és hatására elkötelezték magukat

Isten mellett – idézi fel. A többieknek is

felcsillan a szemük, ahogy eszükbe jut ez

az emlék, s elmondják, hogy jó és meg-

döbbentő volt hallani, hogy nem azért

választották a papi hivatást, mert csalód-

tak az életben, hanem nagyon is boldo-

gak voltak, de úgy érezték, hogy akkor

lennének a legboldogabbak, ha pappá

válnának.

Betti az olasz misékről mesél, amelyeken

mindenki teljes szívből énekelt. Megem-

líti, hogy a családok ott nagyon összetar-

tanak, és kicsiktől az öregekig mindenki

együtt imádkozik.

Andira Fausto, a szállásadó tett mély

benyomást. Mint mondja, ahogy megje-

lent, mindig felvidult mindenki, csak úgy

sugárzott belőle a jóakarat és a szeretet.

Megindító szövegeket mondott, keverve

az angolt az olasszal, és bár a többség

nem értette, mégis tudta, hogy mit akar

mondani, a közös nyelv a szeretet volt.

Zsaniban nagyon megmaradt, hogy a

reggeli misék annak ellenére, hogy egy

szimpla hotel halljában voltak megtartva,

mégis ugyanolyan szakrális hangulatúak

voltak, mintha egy bazilikában lettek

volna. Ezenkívül élmény volt számára

sok kedves és nyitott emberrel találkozni,

s eszébe jutnak azok az olasz diákok,

akik Bolognában vendégül látták őket.

Miután ennyi érdekes dolgot végighall-

gattam, zárásképp megosztották velem,

hogy egészen fantasztikus élmény volt az

emberekkel való találkozás öröme, a

világ számos országából érkezők szerete-

tének és a közösség erejének megtapasz-

talása.

A résztvevők élménybeszámolója alapján

lejegyezte:

Kiss Lúcia

9 2012/október

Erdő Péter rövid levelében a következő

szavakkal fordult II. Karekinhez, az

örmény egyház vezetőjéhez: „Értesülve

az elmúlt napok eseményeiről a Ma-

gyar Katolikus Püspöki Konferencia

teljes szolidaritásáról biztosítja az ör-

mény keresztényeket és a sokat szenve-

dett örmény népet. A leg-

határozottabban elutasí-

tunk minden etnikai erő-

szakot és gyűlölködést.

Kérjük a Mindenhatót,

hogy a Boldogságos Szűz

Mária közbenjárására kí-

sérje pártfogásával az

egész örmény népet és

részesítsen bennünket az

igazságosság és a béke

ajándékában.” Röviddel

ezután Bölcskei Gusztáv

református és Gáncs Péter

evangélikus püspök is

követte az MKPK elnöké-

nek példáját. A követke-

zőkben a gyors és egysé-

ges fellépés alapjait kívá-

nom bemutatni az örmény

kereszténység történeté-

nek rövid vázlata által.

A különleges bánásmód,

illetve az azonnali kiállás

nem véletlen, hiszen Ör-

ményország az egyik leg-

ősibb keresztény állam.

Kisebb közösségek már az

első században is megta-

lálhatóak voltak a terüle-

tén, majd a világon elsőként itt vált

államvallássá a kereszténység. Csak-

nem másfél évtizeddel megelőzve Nagy

Konstantin császár vallásszabadságot

engedélyező milánói ediktumát. Az

ország vallási identitása annak kialaku-

lása óta, több mint ezerhétszáz éve tö-

retlenül létezik, és a világ számos pont-

Hitélet Ítélet

ján szétszórtan élő örményeket össze-

tartó erők közül az egyik legfontosabb.

A származás és vallás az anyanyelv

elhagyása után is erős kötelék. Példa

erre a Magyarországon, illetve Románi-

ában két évszázados ott tartózkodása és

alkalmazkodása ellenére is örmény

voltára büszke közösség. Napjainkban

Örményország népességének közel

száz százaléka keresztény.

Az örmény kereszténységnek két ágát

különböztetjük meg. Az egyik az ör-

mény apostoli egyház. Jelzőjét az alapí-

tásához fűződő legenda után kapta,

eredetét ugyanis Tádé és Barnabás

apostolok tevékenységéhez kötik. A

hagyomány történetileg igazolható ala-

pokon nyugszik. Az egyház az ötödik

század óta nincs teljes közösségben a

katolikusokkal, de a két felekezet köze-

ledése folyamatos. Ennek

egyik csúcspontja volt a

II. Vatikáni Zsinat, ahol

megfigyelőként részt vett

az örmény egyház feje, I.

Vazken is. Részben a ka-

tolikus visszavezetési

törekvések eredménye-

ként alakult ki az örmény

kereszténység másik ága,

amit az örmény katoliku-

sok képviselnek. Az in-

tézményesült örmény

katolikus egyház megszü-

letését több részleges

visszatérést követően, a

tizenhetedik század első

felére datálhatjuk. Ma

hazánkban, valamint a

környező országok közül

többen is megtalálhatóak

mindkét egyház képvise-

lői.

Érthető, megalapozott és

nemes gesztus tehát a

magyar keresztény egy-

házak vezetőinek állás-

foglalása. Mindez világo-

san megmutatja, hogy

még a mai világban is

léteznek szempontok, amelyek nem-

csak a különbözőség, de egyúttal a jogi

érvek felett is állnak.

Teleki Levente

Keresztényként másfél évezrede

- Az örmény kereszténység

Nagyfokú testvéri szeretetről és empátiáról tett tanúbizonyságot szeptember első napján Er-

dő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Az azeri Ramil Szafarov ügyének nyár végi ala-

kulása kapcsán az elsők között fejezte ki szolidaritását és együttérzését az örmények felé.

Mint ismert, a kiadatása után hazájában szabadon engedett és hősként tisztelt katona ör-

mény társának meggyilkolásért kapott életfogytiglani börtönbüntetését töltötte Magyaror-

szágon.

10 2012/október

Quod homines tot sententiae

TITEKET KÉRDEZTÜNK…

Quot homines, tot sententiae, ami annyit tesz: ahány ember, annyi vélemény. Ez az Ítélet új rovatának a címe, amelyben Ti játsszátok a főszerepet. A rovat célja, hogy megismerhessük egymás gondolatait, gondolatmeneteit, amely után immáron egy-egy adott kérdést akár teljesen új perspektívában is szemlélhe-tünk. Általában egy-egy, az iskolát érintő kérdés kerül terítékre, de aktuális jogi problémával és közéleti témákkal is találkozhatunk majd.

Mit gondolsz, mennyire versenyképes a

Pázmányos diploma a munkaerőpiacon?

Kovács Réka (jogász, IV. évfolyam)

Egy diploma akkor igazán versenyképes,

ha megfelelő tudás és a gyakorlatban szer-

zett tapasztalat az alapja. Lassan az itt

eltöltött éveim végéhez közeledve azt

gondolom, egyetemünk minden szem-

pontból megfelelő alapot nyújt ennek

elérésében, hogy kikerülve olyan diploma

legyen a kezünkben, ami bárhol megállja

a helyét és minden szempontból kielégíti

a munkaerőpiac igényeit. Mi sem igazolja

ezt jobban, mint a pályakövetési rendszer,

amelynek tapasztalatai alapján az első

helyeken jegyzik a Pázmányos diplomát

szerzett jogászokat.

Portrusching Gábor (jogász, IV. évfo-

lyam)

A diploma fontos, de ami még fontosabb,

az a mögötte lévő ember: a személyiség, a

talpraesettség és céltudatosság. Ezért úgy

gondolom nem a diploma versenyképes,

hanem mi, egyetemi hallgatók lehetünk

azok. Ehhez a maximális muníciót próbál-

ja megadni nekünk a Pázmány, Tanáraink

tudásával, az általuk közvetített szellemi-

séggel. De ezzel a lehetőséggel élni is

tudnunk kell. Így lehetünk versenyképe-

sek.

Esélyegyenlőség Ítélet

Havasi Virág (nemzetközi igazgatás, MA)

Nemzetközi igazgatás mesterszakos tanu-

lóként azt tapasztalom, hogy mivel ez egy

viszonylag új szak, maguk a munkáltatók

sincsenek tisztában, mit is rejt a képzés;

hol, milyen területeken lehet hasznosítani,

a diákok többsége is bizonytalan e kérdés-

körben. Lényegét tekintve kiforratlan még

az egész. Így még számunkra is a jövő

nagy kérdése, hogy mennyire lesz keresett

a diplománk a munkaerőpiacon. De bí-

zunk a legjobbakban.

Cseh Katinka (jogász, II. évfolyam)

Egykori nemzetközisként és jelenlegi

joghallgatóként elég vegyes tapasztalata-

im vannak. A nemzetközi igazgatás sza-

kos oklevél még mindig ismeretlen a

munkáltatók előtt, viszont a Pázmányos

jogi diplomával már sokkal könnyebb az

elhelyezkedés.

Orosz Cintia

ÚJRA PÁZMÁNY SZALON!

Időpontjai: 2012. november 14.

2012. november 21.

Bővebb információkért még tájékozódjatok!

11 2012/október

Kultúra & Kritika Ítélet

- Lassan négy éve már annak, hogy ide

járok az egyetemre, és mégis egyszer

sem hallottam magáról az Esélyegyen-

lőségi Bizottságról, és ezzel valószínű-

leg nem vagyok egyedül. Tudna mesélni

pár szót magáról a testületről, mikor

jött létre, kik a tagjai?

- A PPKE Jog- és Államtudományi

Karán 2004 óta működik az Esély-

egyenlőségi Bizottság, amely az egyen-

lő bánásmódról és az esélyegyenlőség

előmozdításáról szóló 2003. évi

CXXV. törvény elfogadását követően

jött létre. A Bizottság Karonként szer-

vezett állandó bizottság, amely három

bizottsági tagból áll. Karunknak tehát

van külön testülete, de a Bizottság

egyetemi szinten is működik a kari

képviselők részvételével, melynek a

neve Egyetemi Esélyegyenlőségi Bi-

zottság. A Kari Bizottság tagjai Ádány

Tamás és Tóth Bálint.

- Összegezné miből áll a Bizottság

munkája?

- Be kell vallanom, hogy nemrég vet-

tem át a Bizottság

vezetését, ezért az

eddigi munka a ko-

rábbi elnök, Gyulai-

Schmidt Andrea ér-

deme. Elsősorban a

fogyatékkal élő hall-

gatóknak az Egyetem

képzéseihez kapcsoló

ügyeit látjuk el, illetőleg a Bizottság

dönt a tanulmányi és vizsgakövetelmé-

nyekkel kapcsolatos, a fogyatékosság-

gal élő hallgatóktól érkező kérelmekről.

Továbbá nyomon követjük a Karon

tanuló fogyatékkal élő hallgatók létszá-

mának alakulását, célcsoportok szerint

felmérjük igényeiket a tanulmányaik

sikeres folytatása érdekében. Most

törjük a fejünket azon, hogy milyen

látványos és kevésbé feltűnő akcióval

tudnánk javítani a hátrányos helyzettel

küzdő hallgatók életét. Meg kell je-

gyeznem, hogy a bizottságnak nem

csak a hallgatókat, hanem az itt dolgo-

zókat is szolgálnia kell, például a kis-

gyermekes anyákat. Minden ötletet

örömmel várunk!

- Erre az utóbbira tudna példát említe-

ni?

- Példaként említhető, hogy több ízben

tett a Bizottság javaslatot a látássérült

hallgatók érdekében a Kar informatikai

fejlesztésére. Ennek hatására az infor-

matikai laborban speciális hardwarerel

ellátott számítógép, hozzá tartozó lap-

top-olvasó, szkenner, mikrofon és

headset is található. A számítógépla-

borban lehetőség van nyomtatott szöve-

gek digitalizására.

-Hogyan is jár el a Bizottság? Mi a

módja annak, hogy egy fogyatékkal élő

hallgató Önökhöz forduljon?

- A hallgatóknak egy az internetről

letölthető formanyomtatványt kell ki-

tölteniük, amelyet az Egyetemi Esély-

egyenlőségi Bizottság elnökének, Dr.

Almási Zsoltnak kell címezniük, akinek

az e-mail címe:

almasi.zsolt@btk.ppke.hu. Emellett a

kérelemből másolat küldendő nekem is,

a gyulavari.tamas@jak.ppke.hu-ra.

Fontos felhívni a figyelmet, hogy a

kérelemnek tartalmazni kell a kérelem

pontos tárgyát, továbbá csatolni kell

szakértői véleményt, fő szabály szerint

az Országos Rehabilitációs és Szociális

Szakértői Intézet igazolását.

- Mik azok a speciális kérelmek, amik-

kel önökhöz a leggyakrabban fordulnak

a fogyatékos hallgatók?

- Ez változó lehet, a hallgató egyéni

problémájától is függ. Általában szóbe-

li, vagy akár írásbeli vizsga alóli fel-

mentéssel is találkozhatunk, de volt

már példa a vizsgán való hosszabb

egyéni felkészülési idő kérésére is. To-

vábbá méltányossági nyelvvizsga fel-

mentések iránti kérelemmel is találkoz-

hatunk, amely szintén már egyetemi

szinten kerül elbírálásra.

- Van-e valamiféle határidő, amely a

kérelem kapcsán fontos lehet?

- Mivel az Egyetemi Esélyegyenlőségi

Bizottság évente kétszer, az őszi és a

tavaszi vizsgaidőszak közepén ülése-

zik, ezért az adott szorgalmi időszak

végéig kell benyújtani a kérelmet.

Orosz Cintia

Egyenlő esélyeket mindenkinek! - Interjú Gyulavári

Tamással az Esélyegyenlőségi Bizottságról

Gyulavári Tamással, iskolánk kiváló munkajogászával készítettem interjút az Esélyegyenlőségi Bizottság tevékenységéről, céljairól, aki a Bizottság kari képviselője is egyben. A beszélgetés célja, hogy a hallgatók

tudomást szerezzenek ezen testület létéről, továbbá közelebbről is betekintést nyerhessenek a működésébe.

12 2012/október

Kultúra & Kritika Ítélet

A Titokzatos társulat – avagy hogyan szokjunk hoz-

zá, hogy egy csapat szellem tanyázik a lakásunk-

ban?

Megérteni az ügynököt, még ha nehéz is – Drága besúgott barátaim

Nem kis feladatra vállalkozott Cserhalmi

Sára, amikor diplomafilmjének témájául

az ügynökkérdést választotta. Talán nincs

még egy olyan ország Európában, ahol

ekkora indulatokat képes gerjeszteni a

szocializmus terhes hagyatéka, mint itt-

hon. Ennek persze több oka is van, a sort

például kezdhetnék azzal, hogy az utóbbi

húsz évben nem jelentkezett igazán erős

politikai igény arra nézve, hogy az állam-

biztonsági múltat egyszer s mindenkorra

tisztába tegyék. Bár

az aktanyilvánosság

bizonyos értelemben

létező fogalom, a

teljes nyilvánosság-

nak (akármit is je-

lentsen) még mindig

igen erős akadályai

vannak. Az Ország-

gyűlés ugyan tavasz-

szal vitanapot is

tartott az ügynökkér-

désről, a megoldás a

jelen pillanatban

igen messzinek tű-

nik.

A film igen sokrétű médium. Alkalmas

akár arra is, hogy ilyen „forró” témákat a

felszínre hozzon, sőt, akár arra is, hogy

valamiféle (társadalmi) párbeszédet is

elindítson olyasmiről, amiről addig nem

beszéltek nyíltan. Így történt ez a német

filmművészetben is, amikor a „Mások

élete” c. film elkészült, amely egyúttal az

ügynökfilm, mint zsáner – mert közben

bizony, ez is zsánerré avanzsált – egyik

legtökéletesebben megkomponált alkotá-

sává is vált. Különös művészi és esztéti-

kai igényessége, történeti hűsége, hűvös

objektivitása kimagasló mércéül szolgál

azoknak, akik filmesként komolyan sze-

retnének foglalkozni a témával.

S hogy mi a helyzet nálunk? A magyar

filmes kánon úgy tartja, hogy nem szüle-

tett még „igazi” ügynökfilm hazánkban.

Nos, ha az előbb említett német filmhez

Identitásával küzdő főhősünk, Pietro

(Elio Germano – Életünk, Kilenc) minden

álma, hogy színész lehessen. Hogy ezt

minél előbb elérje, el is költözik Rómába,

ahol először unokatestvérénél húzódik

meg, majd úgy dönt, saját lakhelyet sze-

rez magának, amit „befutásáig” éjszakai

pékmunkával kíván fenntartani. Hamar

meg is találja magának az ideális lakást

kedvező áron, amit annak

ellenére bérel ki, hogy az

előző lakó még a cuccaiért

sem hajlandó bemenni, vala-

mint gyanúsan jó árat kérnek

érte nagysága és fekvése

ellenére is (ez utóbbit saját

szerencséjének tartja, csak

később derül ki, hogy bérbe-

adója sosem adott még vissza

kauciót, mivel mindegyik

korábbi lakó megszegve a

bérleti szerződést korábban

elhagyta a lakást). Habár

unokatestvére nem akarja

egyedül hagyni a nagyváros-

ban idegen főhősünket, ő ragaszkodik az

egyedüli beköltözéshez, egészen addig,

míg ki nem derül, az ingatlant bizony

mások is birtokolják: egy egész színtársu-

lat. Pietro először – természetes módon –

frászt kap csak általa látható

„lakótársaitól”, ám végül hozzászokik a

kissé zsúfolt élethez a lakásban és a szín-

társulat még hasznossá is válhat karrierje

elérése érdekében. Egy baj van csak: a

színtársulat azt hiszi, még zajlik a világ-

háború és mindenképpen meg akarják

találni elveszett társukat, egy színésznőt,

aki talán az egyetlen kapocs a való világ-

gal. Pietro úgy dönt hát, megkeresi nekik

a rejtélyes Liviát.

A Titokzatos társulat két okból ragadta

meg a kíváncsiságomat. Egyrészt azzal,

hogy olasz film létére viszonylag gyorsan

a hazai mozikba került (a filmet bemuta-

tójának hetében volt 2009-es francia drá-

ma is a „friss” filmek között), másrészt a

szellem sztori miatt. A szellem témát már

meglehetősen elcsépeltnek mondhatnánk,

hiszen egyike a legrégebbi horror ele-

meknek, viszont meglehetősen sok terüle-

ten feldolgozták már. A szokásos horror

mellett készült már belőle rajzfilm

(Casper), dráma (Ghost) és vígjáték

(Törjön ki a frász!) is. Ez utóbbi kategóri-

át erősíti a Titokzatos társulat is, a nyers,

néhol gusztustalan vagy túlzottan szájba-

rágós amerikai vígjátékokkal szemben az

európai országokra inkább jellemző ab-

szurd humor szintjén.

Érdekes fordulata a filmnek, hogy habár

főhősünk viszonylag gyorsan tudatára

ébred, hogy bizony szellemek veszi kö-

rül, a várt reakcióval ellentétben (és meg-

lehetősen hamar) teljesen megbékél a

dologgal. Pedig a szellemek bizony meg-

keserítik az ember életét, ahogy ezt a film

is bemutatja: figyelnek, mikor alszunk és

bárhol ránk törhetnek, akár fürdés közben

is, hogy egy vitát döntsünk el közöttük.

Pietro azonban szelíden tűr és a

néző számára világossá válik,

még élvezi is a színes (nem átlát-

szó, sok CG nincs a filmben)

társaságot. Sőt, a végén még hiá-

nyolja is őket.

Talán sokat nem árulok el azzal,

hogy a film végére minden meg-

oldódik, ha nem is a legmeg-

nyugtatóbb módon és kiderül

szellemeink háttere is. Sok csavar

nincs a filmben, de ez nem is az a

kategória. Ferzan Ozpetek

(Törökfürdő) rendező legújabb

filmje (kinek neve egyben választ

ad a gyors bemutatóra) inkább

mesélni akar, kicsit eltéríteni gondolata-

inkat a mindennapi gondoktól egy köny-

nyed „keserédes” drámával, melyben a

múlt és a jelen színészei találkoznak egy-

mással, hogy némi társadalomkritikával

fűszerezve összehasonlítsák egymás vilá-

gait.

Konta Balázs

13 2012/október

hasonló nem is, de mindenképpen kieme-

lendő Bergendy Péter „Vizsga” c. filmje,

amely bár inkább a beszervezésről szól,

mintsem magáról az ügynökök és a besú-

gottaik kapcsolatáról, mégis sokkalta több

figyelmet igényelt volna a magyar nézők

részéről, mint amit kapott. Igen, ebben az

értelemben tehát adósak vagyunk még

egy „igazi” ügynökfilmmel. Nem (csak) a

fesztiváloknak, nem (csak) Kelet-

Európának: leginkább saját magunknak.

A fiatal filmes generációból talán senki

másnak nem adathatott volna meg igazab-

bul a lehetőség arra, hogy ezt a nagybetűs

filmet elkészíthesse, mint Cserhalmi Sárá-

nak. Édesapja, Cserhalmi György ugyanis

szoros barátságot ápolt Bódy Gáborral, a

szocializmusban felnőtt filmes generáció

egyik legkülönösebb és legeredetibb han-

gú rendezőjével, akiről korai halála után,

csak jóval a rendszerváltás után derült ki,

hogy maga is besúgó volt. (Sőt mi több, a

tartótisztjének még tanácsokat is osztoga-

tott a megfigyeltjeiről.) Ha ez nem volna

elég a személyes indíttatáshoz, Cserhalmi

Sára már a rendszerváltás után nőtt fel,

közvetve sem lehet érintett az ügynökkér-

désben, viszont lehetősége van így objek-

tív képet alkotni egy kétségkívül veszé-

lyes témáról, amelyet sokszor tényleg

értelmiségi polémiának címkéznek, mégis

sokkalta több annál.

Kultúra & Kritika Ítélet

A szórakoztatás mesterfoka – Noszlopi Botond verseskötetéről

A magány lehet-e mesterség? Lehetünk-e

úgy porondon, hogy még saját magunkat se

tapsolnánk meg – mi, az unt népek – a sors

cirkuszában? Ezekre a kérdésekre keresi a

választ Noszlopi Botond, a költő öregdiák.

Kortárs költők. Tőlük mindig valami újat

vár az ember, vagy inkább valami furcsasá-

got. Olyat, amit még nem olvasott előtte.

Olyat, ami zavarba ejti, ami megbotránkoz-

tatja, hogy utána legyintve térjen vissza a

„klasszikusokhoz”. Mindezek ellenére „A

szórakoztatás mesterfoka” című verseskötet

egy legyintésnél jóval több figyelemre mél-

tattatott. A témák olykor-olykor már fájdal-

masan mélyek. Szinte minden poémában

kettéválik a belülről láttatott szenvedő

alany, aki az öndefiniálással kísérletezik és

ugyanígy a kívülről állhatatosan tűrő alany,

aki szelídebb arcát mutatja a világ felé. A

kulcsszó: keresés. Véleményem szerint a

legtökéletesebben használt fogalma ez a

szerzőnek: akár azt a bizonyos utat keres-

sük, amin elindulhatunk; akár egy társat

keresünk, akivel együtt tarthatunk tovább;

akár az otthont keressük, ahová révbe érhe-

tünk. S ha ezek mind kudarcba fulladnak,

visszatérhetünk a történet elejére. Magány.

Honnan származik a magány? Van-e genea-

lógiája? Az évszakok egymásutániságához

hasonlítja ezeket a lélekállapotokat a költő.

A kötet három részre tagolódik, melynek

füzér-szerűsége az olvasót egy-egy

ciklus között lelki pihenésre, vagy

inkább pihentetésre sarkallja. A

rímek dallamosak, tiszták. A formai

megoldások különösen tetszettek,

hiszen Noszlopi visszanyúlik – csak

a legjellegzetesebbet említve – a

középkori szonettekhez, ám ezt öt-

vözi a központozás-nélküliséggel,

mint egy vad gondolatkitörést vala-

mely érzelmi mélységből. Talán így

definiálnám – paradox módon – a

„klasszikus modernség” fogalmát (s

már nem is

legyintek).

Számomra a

legszimpatiku-

sabb vers a

„Társkeresés”

volt. Ebben

találtam a leg-

nagyobb össz-

hangot a hang-

zásvilág, a

fejemben meg-

jelenő képi

világ és monda-

nivaló hármasa

között. A kezdeti izgalmak libegésével vagy

a csalódottság trappolásával átérhetünk a

sakktábla túloldalára. A kérdés: nem lépett-

e a le a színről – hogy fekete vagy fehér, az

mindegy – az, akihez az unalmas játéksza-

bályokat felrúgva rohantunk?

Minden hallgatótársamnak ajánlom ezt a

kötetet egy kis keresgélésre.

Érdemes olvasmány!

Hajdu Rita

Sikerült-e? Nehéz a kérdésre válaszolni.

Cserhalmi filmje ugyanis a saját jogán

semmiféleképpen nem tekinthető ügynök-

filmnek. Inkább lassú realista film, hosz-

szú, fixbeállításos jelenetekkel, nehezen

emészthető monológokkal és moralizálás-

sal. A kiindulópontja nem is túl bonyolult,

Czettl Andor (Cserhalmi György) egy nap

bemegy a levéltárba és megtudja, egy jó

barátja, János (Derzsi János) ügynök volt,

rendszeresen jelentett róla. Andorban egy

világ omlik össze, megpróbálja számon

kérni barátját, de mind hiába, válaszokat

nem kap. Irodalmár lévén gondolatait

írásba foglalja és egy napilapban megje-

lenteti publicisztikaként, hogy az árulóról

így lehulljon a lepel mindenki előtt. Já-

nost azonban ez nem érdekli. Rákos beteg

(sőt, a színész Derzsi János egy tulajdon-

ságát, az üvegszeműségét is a filmbe ír-

ták), napjai meg vannak számlálva. Nem

akar bocsánatot kérni, megalázottnak érzi

magát, lebukását pedig nem lebukásnak,

hanem megkönnyebbülésnek nevezi.

„Nincs hova lebuknom” – mondja János,

és elutasítja az erkölcsi piedesztált, sőt,

betegsége ellenére hajlandó kiállni az

igazáért és elmondani azt, amit valójában

gondol. Sokukat szervezték be erőszakkal,

s ő nem az „aljasabb” fajtából volt való,

sosem ártott senkinek, nyugodtan várja a

halált. A megfigyeltek nem tudnak mit

kezdeni a reakcióval, magyarázatot, meg-

alázkodást várnak, de mind hiába, a bosz-

szúszomj a film végére így egyre kevésbé

érthető, morális értelemben teljesen szer-

tefoszlik.

Vajon van-e különbség ügynök és ügynök

között? Komoly kérdés. Cserhalmi szerint

van és lehet is, de fontosabb, hogy az

igazságvágy vezérelte cselekvés sem tehet

feltétlenül bárkit az erkölcs bajnokává. A

besúgó is lehet áldozat, a téma így külö-

nös érzékenységet érdemel, nem szabad

pusztán félinformációk alapján ítélkezni.

Merész felvetések jellemzik Cserhalmi

filmjét. Legnagyobb előnye mégis a szí-

nészközpontúsága. Rég nem láttunk ennyi

nagy színészt a vásznon (Györgyi Anna,

Keres Emil, Benedek Miklós, Mácsai

Pál), de legfőképpen a Derzsi - Cserhalmi

páros alakítása emelendő ki, akik a hátu-

kon viszik el ezt az amúgy a dialógokban

eléggé döcögős filmet. Ha a végeredmény

mégis tévéfilmszerű, s olykor meg is pat-

tan a narratíva, s ha még azt is mondjuk,

hogy a nagy vállalkozás nem mérhető a

Mások életéhez, akkor is figyelemreméltó

elsőfilmes bemutatkozás. (Főleg, ha tud-

juk, hogy a film szinte minimál-

költségvetésből készült, a bemutatója

többször is elmaradt.) Gondolatébresztő,

vitaindító, s remélhetőleg nem az utolsó

állomása a magyar ügynökfilmnek. Ki

kell beszélni a kibeszéletlent, szükségünk

van rá.

Szabó Levente

14 2012/október

Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Nevek és Generációk

- Találkozunk a Novhét téren!- mondta

és már le is rakta a telefont.

Az meg hol van? Hol él ez?!

Nem, nem egy időutazó volt, csak

anyukám. Mert neki az Oktogon még

November 7.-e tér. Mint ahogy mások-

nak a Sasadi út Osztyapenkó. Így hasz-

nálják, mert így szokták meg és a szo-

kás nagy úr. Nem könnyű tőlük meg-

szabadulni. Több generációnak kell

ahhoz felnőni, hogy végleg kitörlődje-

Belvárosi nosztalgia

– Cserpes Tejivó

Leves., Mangalicapatika, Marika néni

kávézója és még sorolhatnám azokat a

helyeket a nagyvárosban, melyek színt

visznek a magyar gasztropaletta életé-

be. Idén a Cserpes Sajtműhely is beállt

a sorba, áprilisban nyílt új tejivójával a

Deák téren.

Régi idők reggeliző helyeit idézi a

Cserpes Tejivó, mely egész nap várja

fáradt, éhes vendégeit; legyen szó reg-

geliről, uzsonnáról, vagy egy könnyű

nek az emberek emlékeze-

teiből ezek a nevek.

Valahogy én is így érez-

tem magam a nagy közte-

rület átnevezési dömping-

ben. Gondoljunk csak a

tömegközlekedési megál-

lókra: a Corvin-negyedre,

az egységesen Harminc-

kettesek terének elnevezett

villamos és buszmegállók-

ra, vagy amit talán a legne-

hezebb megszokni, hogy

nincs többé Moszkva tér. Ahol több

generáció élte tinikorát. Ne-

kem is nehezen jön a számra a

Széll Kálmán tér. De aki most

kezdi az iskolát, annak már

természetes lesz, hogy a Széll

Kálmánra, az óra alá szervezi

a találkozót pár év múlva.

Az egyetem sem maradt ki az

átnevezésből és új, egysége-

sebb tantermi rendszer kiala-

kításából. Ámulva néztem

tavaly a földszinti aulában

kirakott táblát, ami „A”, „B”

és „C” épületeket különbözte-

tett meg. Hol vannak már a régi 26-os,

28-as és 30-as épületek? Csak az emlé-

keinkben. Egységes tanterem számozási

szisztémát vezetett be az egyetem, amit

nekünk, régieknek nehezebb megszok-

ni. Néha értetlenül állunk egy terem

ajtaja előtt, (Hogy ez honnan nőhetett

ki?) ahol előző félévben még egy kis

közlekedő volt. De előbb vagy utóbb a

mi generációnk is végez, átadva helyü-

ket az újaknak, kiknek már természetes

lesz, hogy a Heller Farkas Közgáz Inté-

zet - ahogy mi tanultuk a felsőbb éve-

sektől- már nem a „Spari fölött” találha-

tó.

Szabó Kata Karolina

vacsoráról. A kaposvári gyökerű Sajt-

műhely eddig is elhivatottan képviselte

az egészséges életmódot Magyarorszá-

gon, a tartósítószert nem tartalmazó és

mesterséges anyagoktól mentes termé-

keikkel – most sincs ez másképp! A

tejivó kínálatában a megszokott Cserpes

termékek, mint a díjnyertes trudi, a ka-

ramellás tej, a meleg/hideg habos ka-

kaó, joghurtok, turmixok, lekvárok mel-

lett azonban a tejivók hangulatát idéző

meleg péksütemények, szendvicsek is

várják a látogatókat. A reggeli kakaó

vagy délutáni turmix mellé kakaós csi-

gát, rongyos kiflit, túrós batyut, meleg

pogácsát

választha-

tunk (mind

helyben süt-

ve); a man-

galicás

szendvicsük-

ről pedig már

az utcán ódá-

kat zengnek,

érdemes hát

kipróbálni!

Cserpes tejivó – minden, ami szem-

szájnak ingere! Hiszen az igazi tejivó

hangulatot a finom ételek mellett a ki-

válóan megtervezett dizájn is biztosítja.

Tejesüvegből kialakított függőlámpák,

keresztrejtvény a falon, festett macskák

teszik a helyet olyan barátságossá, hogy

otthon érzi benne magát felnőtt, s gye-

rek egyaránt. Mintha a vidék a városba

költözött volna, magával hozva minden

vendégszeretetét, báját; elbűvölve a

nagyvárosi tömeget, akik nap mint nap

látogatják. Igazi gyöngyszem ez a reg-

gelizők körében. Ne hagyjuk ki!

Balázs Beáta

15 2012/október

Erasmus Ítélet

„... az ember világot akar látni”

– Interjú Kozári Karinával

Az Ítélet új rovattal jelentkezik. A rovat célja, hogy az Erasmusról visz-szatért hallgatók segítségével bemutassuk Nektek, milyen is valójában a külföldön töltött idő. Első alkalommal a Hallgatói Önkormányzat elnö-kével, Kozári Karinával beszélgettünk az Olaszországban töltött félévek-

ről.

- Miért szerettél volna Erasmusos lenni?

- Azért, mert az ember világot akar látni,

meg akar ismerni más kultúrákat, izga-

lom, kaland, de a fő ok a nyelvtanulás

volt. Ezeken kívül jól mutat az önéletrajz-

ban is egy ilyen tapasztalat. Úgy érzem,

hogy a külföldön való tanulás ma már egy

olyan elem az ember életében, mint egy

középfokú nyelvvizsga vagy egy B kate-

góriás jogosítvány. Ezen kívül bizonyítani

akartam, hogy meg tudom állni a helyem

egy idegen környezetben.

- Milyen eltéréseket láttál az olaszországi

Erasmus rendszerben a magyarhoz ké-

pest?

- Nápolyban nincs a magyarhoz hasonló

tutor rendszer. Van egy Erasmus iroda,

ahol segítenek, de ez korántsem olyan,

mint nálunk az Erasmus tutor, akit bármi-

kor fel tudsz hívni, hogy segítsen. Amikor

megérkezel, kapsz egy üdvözlőcsomagot,

utána viszont magadra vagy utalva.

- Más a képzési rendszer a jogász szakon,

mint itthon?

- Az olaszok átlagosan több ideig járnak a

jogi egyetemre, mint mi magyarok. Ezzel

egyidejűleg sokkal kevesebb tantárgyuk

van. Általában 3-4 tárgya van félévente

egy hallgatónak. Ezért aztán 6-7 évig

járnak egyetemre, pedig a képzési idő ott

is öt év.

- Milyen nehézségek fordulhatnak elő egy

Erasmus hallgatóval?

- Az Erasmus esetében ugyanannyi a tá-

mogatás bármelyik országba mész, akár

Olaszországba, akár Norvégiába. Norvé-

giában köztudott magasabbak az árak,

mint Európa más országaiban, azonban

ugyanakkora támogatásból kell gazdál-

kodnod. Amit én kaptam összeg, két évvel

ezelőtt arra volt elég, hogy lakást és annak

rezsijét fedezze, de a további megélhetés-

hez szülői támogatás szükséges, vagy el

kell menni valamit dolgoznia a hallgató-

nak.

- Hogyan boldogultál az olasz nyelvvel és

miért választottad azt?

- Azért is jelentkeztem Olaszországba,

mert tudtam, hogy az angoltudásom nem

veheti fel a versenyt azok tudásával, akik-

nek stabil, felsőfokú nyelvtudásuk van.

Ezért választottam egy kisebb nyelvet,

mely kevésbé preferált. Előtte egy évet

tanultam magántanárral, így egy erős

alaptudással mentem ki. Már egy hónap-

pal az Erasmus előtt ki tudtam menni egy

intenzív nyelvtanfolyamra, melyet szintén

pályázat útján nyertem. Ez nagyon sokat

segített. Végül a nyelvvizsgát is sikerült

kint letennem.

- Van egyéb tapasztalatod az olasz nyelv-

vel kapcsolatban?

- Érdemes tisztázni a tanárral előre, hogy

milyen nyelven vizsgázol. Többek között

Európa jogból akartam vizsgázni. Mond-

tam a tanárnak, hogy jönnék és angolul

vizsgáznék. A tanár erre azt felelte, hogy

Olaszországban olaszul kell vizsgázni, és

adott négy nap haladékot. Teher alatt az

ember megtanulja a nyelvet, így nekem is

sikerült az eredményes vizsgához szüksé-

ges mértékben a nyelvet megtanulni.

- Ha azt kérdezem tőled, hogy győzz meg,

hogy menjek ki külföldre, mit mondanál?

- Menj ki, mert egy rendkívül hasznos

tapasztalat. Megszoksz egy más kultúrát,

megszokod, hogy nem magyarul beszélsz

a nap során. Amikor hazajössz, akkor

tudod értékelni a magyar kultúrát, a ma-

gyar nyelvet. Mindig lesz egy barátod

kint, akihez később ki tudsz menni. Tu-

dod, hogy amíg kint vagy, biztos a hátte-

red, vigyáznak rád.

Szigeti Imola

16 2012/október

Nyelv Ítélet

Interjú a Nyelvi Lektorátus munkatársaival

Az Idegen Nyelvi Lektorátus egyetemünk egyik kedvelt és népszerű oktatási csoportja. Ez évi és hosszú távú terveikről, az állandó megújulásról és tenni akarásról a Lektorátus vezetőivel, Kuslits

Máriával és Szederkényi Évával beszélgettünk.

- Az Idegen Nyelvi Lektorátus jó pár éve

népszerű pontja az egyetemnek. Milyen új

tervek vannak az idei két szemeszterre?

Milyen újdonságok lesznek idén, és mi az,

ami megmarad az előző évekből?

- A Nyelvi Lektorátus mindig igyekezett

több lábon állni. Egyrészt a latin nyelv okta-

tása adja gerincét munkánknak, hiszen az a

jogi kultúra része. Másrészt a szaknyelvi

oktatás – ami mindig fontos egyetemi köve-

telmény volt – mellett kiemelt figyelmet

fordítottunk a hallgatók nyelvi fejlődésére és

arra, hogy később a munkaerőpiacon is

megállják a helyüket. Ez a törekvés állt az

idén májusban megrendezett „Jogi és köz-

igazgatási szaknyelv a munkaerőpiac szol-

gálatában – kompetencia, karrier, nyelvtech-

nológia” című konferenciánk fókuszpontjá-

ban. A rendezvény sikere szintén arra indí-

tott minket, hogy még több segítséget nyújt-

sunk a hallgatóknak a nyelvtanulásban, a

szaknyelvi oktatás és egyéb lehetőségek

révén. Különösen igaz ez a nemzetközi igaz-

gatási szakon tanuló diákjainkra, akikkel az

egyetemen szinte a legszorosabb a kapcsola-

tunk, hiszen a három év alatt, amelyet az

alapképzésen töltenek, minden szemeszter-

ben látogatják a nálunk meghirdetett órákat.

Ez viszonylag egy rövid intervallum, ám ez

idő alatt igyekszünk sok ismeretet adni,

hogy később hallgatóink egy interjúra felké-

szülten mehessenek el, azt mondva: a szak-

mai tudásom mellett nyelveket is beszélek,

képes vagyok csapatban dolgozni. Tapaszta-

lat, hogy szükség van a mi nemzetközis

hallgatóink diplomájára, ami a munkaerőpi-

acon kiválóan megállja a helyét, hiszen

kimeneti követelmény Karunkon számukra a

PROFEX-nyelvvizsga közép- vagy felsőfo-

kon, angol vagy német nyelvből. Ez egy

újabb jogosítvány, melyre szintén büszkék

lehetnek hallgatóink egy állásinterjún.

- Mit lehet tudni erről a nyelvvizsgáról?

- Az egyetem már 2005-ben csatlakozott

vizsgahelyként a PROFEX Nyelvvizsgaköz-

ponthoz, így minden évben indítunk

PROFEX jogi és közigazgatási szaknyelvi

nyelvvizsga előkészítőt a szaknyelvben még

nem jártas érdeklődőknek angol és német

nyelven. Büszkék vagyunk, hogy minden

évben egyre többen vizsgáznak nálunk, talán

nálunk van a legtöbb vizsgázó az országban.

- Mi jellemzi a kötelezően választható órá-

kat?

- Stúdiumainkat három nyelven, angol, né-

met illetve francia nyelven hirdetjük meg,

ám hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezekre a

nyelvekre mi inkább munkanyelvként tekin-

tünk, hiszen alapnyelvi készségei már meg-

vannak a hallgatóinknak: mi azonban a tar-

talomalapú oktatásra törekszünk. Tapaszta-

lat – és ezt a visszajelzést kapjuk a hallgató-

inktól is, akik már szakmai gyakorlatukat

valahol elvégezték –, hogy egy nagy nyelvet

igényel a piac, mint az angol vagy a német,

másrészt egy „kicsit”, mint a cseh, lengyel

vagy észt, mert ha valakinek van valamilyen

extrém nyelvtudása, akkor az igazgatás vilá-

gában már egészen jól boldogulhat.

- Visszatérve a májusi konferenciára, milyen

tapasztalatokkal lehettünk gazdagabbak

ennek kapcsán?

- A konferencián dr. Tóth Ádám, a Magyar

Országos Közjegyzői Kamara elnöke tartal-

mas, valóban a gyakorlatból vett példákkal

alátámasztva tartott egy remek előadást.

Konklúziója szerint nem egy idegen nyelv

kell egy kiváló jogi- vagy igazgatási szak-

embernek, hanem kettő! És nem csak az

angolra, hanem inkább a franciára és a né-

metre lenne szükség a magyar jogrendszer

sajátosságai miatt, amely inkább a kontinen-

tálisra, mint az angolszászra hasonlít jobban.

Öröm volt látni, hogy a konferencián nem

csak nyelvtanárok – bár elsősorban persze

ők –, hanem számos más érdeklődő is részt

vett. Sok új ismerettel, ötlettel lettünk mi is

gazdagabbak, melyet igyekszünk a tantervbe

beépíteni, hogy mindig naprakészek lehes-

sünk.

- Milyen visszhangja volt a rendezvénynek?

- A konferencia megrendezésének eredeti

célkitűzése az volt, hogy hangsúlyozzuk a

jogi szaknyelv szükségességét. Sok helyen

hirdettük meg, ám magunk is meglepődtünk,

milyen nagy volt az érdeklődés az előadások

iránt, hiszen az összes jogi kar lektorátusa

képviseltette magát a rendezvényen (amiről

később egy összefoglalás is olvasható lesz

az Ítéletben - a szerk.). Röviden csak annyit,

hogy a Díszterem adott otthont a plenáris

üléseknek. Délután pedig három szekció -

szakmódszertan, karrier, nyelvtechnológia -

közül választhattak a résztvevők. Ezúton is

köszönjük Karunk nagyvonalú támogatását.

- Milyen újdonságokkal készül a Lektorátus

az idei tanévre?

- Elsősorban a jogász hallgatóinknak jó hír,

hogy Karunk vezetőségének döntése alapján

a 4,0 kumulált, összesített kreditindex felett

teljesítő diákjainknak két féléves, ingyenes

szabadon választható szaknyelvi kurzust

kínálhatunk a harmadik félévtől kezdve. A

„Jogi szaknyelvi terminológia a jogászi

gyakorlatban” modul nagyrészt a már sike-

resen működő „Bevezetés a jogi szaknyelv-

be” tárgy tematikáját tartalmazza, de sokkal

több kommunikatív és szimulációs gyakor-

latot adunk a képzéshez. További terveink-

ről szólva folytatjuk a diákkezdeményezés

alapján működő és térítésmentesen látogat-

ható Debate Club – e félévtől kezdve már

TEAM néven működő – önképző csoportot.

A kéthetente találkozó hallgatók angol mun-

kanyelven, Unger Anikó tanárnő vezetésé-

vel tárgyalástechnikai ismereteiket mélyít-

hetik el. A latin és a szaknyelvi oktatás, a

nyelvvizsga felkészítés, valamint a tartalom-

alapú oktatás mellett fontosnak tartjuk, –

főleg a nemzetközi igazgatási szakon – hogy

diákjaink ne csak szakmailag és nyelvtudá-

sukban legyenek felkészültek, hanem képe-

sek legyenek alkalmazkodni egy adott mun-

kastílushoz, képesek legyenek kommunikál-

ni egy idegen (nyelvű) munkahelyen. Hiszen

egy angolszász munkastílust csak az ismeri,

aki egy angolszász kultúrát kapott, a német

munkastílust az ismeri, aki megkapta a né-

met kultúrát. Erre készítenek fel a nemzet-

közi igazgatási szakon, az alapképzés kere-

tében a harmadik félévtől Nemzetközi Kom-

munikáció, majd később az Igazgatási szak-

nyelv és a Tárgyalástechnika modulok. Ezen

tárgyak olyan készségcsomagot kívánnak

adni a hallgatónak, amely a későbbiekben

lehetővé teszik egy multikulturális és akár

többnyelvű környezetben való boldogulást:

hogy képes legyen önmagát, képességeit

méltóképpen képviselni, felismerni feladata-

it, és hogy mit várnak el tőle az adott he-

lyen, adott munka- és kulturális környezet-

ben. Ehhez mind a Kar, mind Idegen Nyelvi

Lektorátusunk megad minden segítséget.

Balázs Beáta

17 2012/október

Sport Ítélet

Vitorlázás magas fokon

- Interjú Joó Kristóffal

Iskolánk kiváló sportolójával, Joó Kristóffal készítettem interjút. Kristóf má-sodéves joghallgató, aki egészen kiskora óta a vitorlázás megszállottja. Le-gutóbb országunk híres versenyén, a Kékszalagon a Seiran nevű csapattal nyerte meg osztályukat, ami fantasztikus eredmény. Kristófot a mindennapja-iról, az eredményeiről, a jövőbeni céljairól

- Kristóf, hány éve sportolsz, melyek a

legnagyobb eredményeid?

- 1992-ben születtem és nem sokkal

később kezdtem a vitorlázást a családi

hajónkon. Önállóan 2000-ben kezdtem

el egy tábor keretein belül, majd 2001-

től aktív versenyzésbe fogtam. Tulaj-

donképpen a kezdetektől egészen máig

töretlenül űzöm a sportot, bár többször

is váltottam hajóosztályt. Jelenleg a

Seiran nevű csapattal versenyzem a

Melges 24-es hajóval.

- Miért pont a vitorlázást választottad?

- Egészen kicsi koromtól a kikötőben

nőttem fel, nyaraimat a családi hajón-

kon töltve. A versenyzés akkor vállt

vonzóvá számomra, amikor Litkey Far-

kas meghívta a bátyámat csapatába és

megnyerték a Kékszalagot.

- Hogy telt az első éved az iskolánkban?

- Tanulmányaim mellett igyekeztem

nagy hangsúlyt fektetni a közösség épí-

tésére, így az első adandó alkalommal

jelentkeztem a HÖK-be. Tanulmányilag

sajnos nem volt töretlen az első évem,

egy római jog EV még vár rám...

- Hogy vannak az edzéseid?Hányszor

van egy héten?A vitorlázás miatt ez

különösen érdekes lehet. Hogyan tudod

összeegyeztetni az iskolával?

- Az edzéseim és versenyeim főleg

nyárra korlátozódnak, azon belül is a

hétvégékre, így a szorgalmi időszakkal

eltekinthető mértékű az egybeesés. A

problémát a második félév vizsgaidő-

szaka szülte, hiszen amelyik hétvégén

nincs verseny, ott edzenünk kéne. Más-

részről sokat segít a helyzet kezelésén,

hogy jelenleg egy négy fős hajóosztály-

ban vitorlázom, mind a négyen egyete-

misták vagyunk, így mindenki megértő

a többiek vizsgáira nézve.

- Hogyhogy a jogi pálya volt a vonzó a

számodra? Mivel szeretnél foglalkozni

az iskola elvégzése után?

- Az utolsó gimnáziumi évemben jártam

egy érettségi előkészítőre, ahol joghall-

gatók tanítottak, és sokat beszélgettem

velük az egyetemükről, így az utolsó

pillanatban döntöttem a jogász szak

mellett. Az egyetem elvégzése után

mindenképpen ügyvédként szeretnék

tevékenykedni, eddigi felületes ismere-

teim alapján a pénzügyi jog és a munka-

jog érdekel a legjobban.

- Legutóbbi versenyed a Kékszalag volt,

mesélnél róla pár szót?

- A Kékszalag országunk legjelentősebb

túraversenye, amelyen közel hatszáz

hajó állt rajthoz idén is. Mi alapvetően

pályaversenyeken indulunk, amik több

rövid futamból tevődnek össze a Kék-

szalag egy hosszú pályájával szemben.

Az idei verseny érdekessége az volt,

hogy több, mint tizenkilenc óra küzde-

lem után kevesebb, mint egy perces

különbséggel futottunk be a minket

követő Vírus nevű egység előtt, ezzel

megnyerve osztályunkat, az abszolút 51

-edik helyen.

- Ha jól hallottam, majdnem kijutottál

az Olimpiára, hogyhogy nem sikerült?

- 2007-ben hajóosztályt váltottunk ak-

kori társammal, Bakóczy Róberttel és

470-ben kezdtünk versenyezni, ami egy

kétszemélyes olimpiai osztály. A felnőtt

országos bajnokság megnyerése után

lehetőséget kaptunk a Magyar Vitorlás

Szövetségtől, hogy a 2008 januárjában,

Melbourne-ben meg-

rendezett kvalifiká-

ciós világbajnoksá-

gon képviselhessük

országunkat. A vb

előversenyén megle-

pően jól teljesítet-

tünk, de a világbaj-

nokságon sajnos

távol kerültünk a

kvóta megszerzésé-

től, így a “majdnem

kijutottam” sajnos

nem igaz, mindössze

versenybe szállhat-

tam a kijutásért.

- Mi a terved a nyár további részében,

illetve a későbbiekben?

- A nyáron jelenlegi hajóosztályomban,

Melges 24-ben van néhány versenyünk,

köztük az Országos Bajnokság, melye-

ken minél jobban szeretnénk szerepelni.

A nyár végére még bepréseltem egy

angol felsőfokú nyelvvizsgát, így a ver-

senyek között van mire készülnöm. A

nyár utolsó napjaiban a HÖK-öt szeret-

ném segíteni a Gólyatábor szervezésé-

ben.

- Van esetleg valami kabalád, vagy jel-

mondatod?

- Nincs. (mosolyog)

- Szabadidőd mennyi van? Mit szeretsz,

illetve szoktál csinálni ilyenkor?

- Természetesen a vitorlázással töltött

időt is szabadidőnek számolom, hiszen

egyáltalán nem megterhelő kötöttség. A

nyár fennmaradó töredékében szeren-

csére van, aki leköti minden időm és

figyelmem, így unatkozni egy perc

időm sincsen! Természetesen igyek-

szem sok időt tölteni a családommal és

barátaimmal, és kellően felkészülni a

következő vizsgáimra.

- Köszönöm szépen az interjút, gratulá-

lunk, és további sikereket!

Orosz Cintia

18 2012/október

Humor Ítélet

Évek óta kapjuk a „realitysókat”, a

tehetségkutatókat a nagy kontinens-

ről az óceán túlpartjáról, kérjük, nem

kérjük alapon. Idén ősszel két ének-

lős műsornak is örülhetünk, amik

majd ellátnak minket új sztárokkal,

nehogy hiány alakuljon ki, ami akár

az univerzum létét vagy egyensúlyát

is veszélyeztethetné. Az innen kike-

rültek rövid idő múlva elkezdik onta-

ni magukból a számokat, idétlen szö-

vegekkel, bugyuta dallamokkal. Hát

igen, éljen a mai magyar zeneipar.

Ezen túlmenően gazdák és a buzukis

Delhusa úr is keresnek majd maguk-

nak feleséget (mert ugye a civil élet-

ben csak számító nőkkel találkoznak,

bezzeg az ilyen műsorokba csupa

tiszta érzelmű nő jelentkezik) az el-

következő hónapokban. Ez már ön-

magában hajtépésre ingerel, de amió-

ta a Kiszel Tünde-módszer tananyag,

én már semmin nem lepődöm meg,

így lassan hozzá kell szoknunk, hogy

felesleges megdöbbenni, bölcsebb

nevetni ezeken, úgyis szükséges állí-

tólag a napi tizenöt perces nevetés.

Sűrű lesz az ősz, azt meg kell hagy-

ni… De nagyon kíváncsi leszek,

hogy fognak teljesíteni a gyufaszál-

szerű hölgyjelentkezők a hajnali te-

hénfejésnél, csirkekopasztásnál, disz-

nóetetésnél, és pláne Delhusa úr da-

nolászásának elmélyült imádásánál…

Hajrá hölgyek, állítólag a jó párkap-

csolatba is munkát kell fektetni!

Mint az „köztudott”, a nyár izzasztó

heteiben történnek meg a válogatá-

sok. Ekkor énekelnek (mármint egye-

sek csinálják, míg mások csak pró-

bálkoznak, illetve inkább büntetnek

vele), táncolnak, úgy csinálnak,

mintha érdekesek lennének, igyekez-

nek bizonyítani rátermettségüket,

fizikai-mentális felkészültségüket,

azaz megpróbálják elhitetni a szak-

emberekkel, hogy ők bizony teljes

mértékben készek a reflektorfényre.

Andy Warhol állította még 1968-ban

(lássuk be, elég régen, vagy nem is

olyan régen, ez nézőpont kérdése),

hogy a tv korában mindenkinek jut

(hat) tizenöt perc hírnév. Meglátásom

szerint ez a kijelentés egyre aktuáli-

sabb, lassan minden órában gyarap-

szunk egy celebbel. A Wikipédia

szerint a celeb „elsődleges jelentése:

felkapott, >>ünnepelt<< híresség. A

kifejezés mellékjelentésként azt a

tartalmat is hordozza, hogy az is-

mertség alapja nem (vagy nem szük-

ségszerűen) az illető tudása, illetve

egyéb autonóm képessége, hanem

egy, a média által róla mesterségesen

kialakított kép, amely beépült a fo-

gyasztók (olvasók, nézők) gondolat-

világába.”

Tehát ők azok, már a Wikipédiát is

meghódították. Némileg rejtély szá-

momra, hogy a celebek miből élde-

gélnek... De az életük borzasztó ke-

mény, gondoljunk csak bele! Óriási a

nyomás, hatalmasak az elvárások,

iszonyú a stressz, hiszen havonta kell

valami botrányt okozni, új barátot/

barátnőt szerezni, akivel aztán majd

világraszóló szakítást is rendezni

kell, új haj, új külső, hízás-fogyás

szintén elvárt, ráadásul, ha már nincs

több ötlet, még elő kell ásni valamit a

múltból, egyszóval nehéz az életük,

bárki láthatja!

Lábjegyzet: a „realitysókon” és te-

hetségkutatókon túl a Youtube egy

olyan hely, ahol bárki bármikor neki-

állhat rongálni a tömegek idegrend-

szerét, látását, hallását némi ízlésfi-

camos (ami olykor már az ízlésrán-

dulás határait nemcsak feszegető, de

át is lépő) performanszokkal. Egyik-

másiknál döbbenten pislogok, és ér-

zem, ahogy a neuronjaim sikítozva

távoznak egy olyan párhuzamos uni-

verzumba, ami mentes az effajta ha-

tásoktól. Az esetek többségében nem

tudnak, mert képtelenek moccanni

(is). Mellesleg ezekből lesznek a leg-

nagyobb sikerek, már ha a folytonos

berzenkedést, alázást és szidást an-

nak lehet tekinteni. Lábjegyzet vége.

A legfőbb problémám ezekkel a sók-

kal (a tényleges létezésükön túl),

hogy minden más értelmesebb dolog-

ra egyszerűen nem jut idő a műsor-

ban. Értsd, a filmekre. Értem én,

hogy „pusztán” a 30-as évek óta léte-

zik filmgyártás, ergo szűkre szabott a

kínálat, de hát akkor is, valaki már

igazán megerőltethetné magát egy

kicsikét ott „kereskedelmi adóéknál”.

Filmek helyett viszont itt vannak a

BB-hősök (nem, ez nem a Balaton

Boglár márka, és nem is a Budapest

Bank), VV-hősök, Éden hotel-hősök,

kis csillagok, megasztárok, X-

faktorosok (mellesleg mindenkiben

ott az X, a nőkben még kettő is, már

ha lehet hinni a genetikusoknak, de

Őszi „pörgés”

A nyár folyamán sok minden történhet velünk. Például megérjük, hogy vége van. Jelentem: itt az ősz, itt van újra. Nemcsak a suli, de a kereskedelmi adók őszi műsorkínálatának szele is megcsapott már minket. Ugyanis már a nyár folyamán ízelítőt kaphattunk abból, hogy nagy-jából mivel is fognak minket letámadni az elkövetkező hónapokban. Itt konkrétan a „sókra” gondolok, amik most már tetszik, nem tetszik, szerves részei mindennapjainknak, mert még a végén elvonási tüneteink támadnának, azt meg ugye nem hagyhatják. Állítom, idén sem tét-lenkedtek az úgynevezett kreatívok, mert bőven lesz pár óra, amikor garantáltan levegő után kapkodhatunk a nagy döbbenettől, és kijelenthetjük, kár volt áramot pazarolni. Némi kutatás erejéig belemélyedtem ebbe a világba, ugyanis kíváncsi voltam, mire föl ez a nagy lelkesedés. Őszintén megvallva volt pár sokkoló élményben részem...

19 2012/október

Humor Ítélet

ezek szerint bennük, a jövő nagy

sztárjaiban még egy van), Nagy Ő-k,

a műsor folyamán barátnővé/

mennyasszonnyá/feleséggé avanzsál-

tak, és olyanok is, akik egy füst alatt

nem csak férjjelöltet kaptak, de a

leendő anyóspajtit is keblükre ölel-

hették mindenki legnagyobb meg-

könnyebbülésére/örömére/

döbbenetére, szabadon lehet válasz-

tani. Lassan elérjük, hogy kicsiny

hazánkban minden egyes felnőttre jut

egy híresség, tehetség, a kettő között

nem szükséges az összefüggés, mint

azt napról napra tapasztalhatjuk. Már

az sem ütne szíven, ha egyszer csak

jönne egy olyan ötlet, hogy akár

örökbe is lehet őket fogadni, majd

hazavinni, ellentétben az állatkerti

verzióval (ugye őket nem lehet haza-

vinni, csak szponzorálni), bár még

ellenkező esetben is szívesebben köl-

töznék össze egy aligátorral, egy fe-

kete özveggyel és egy pitonnal is,

mint egy celebbel, de hát ízlések és

pofonok, ugyebár.

Közös pont mindegyikben a véle-

ménynyilvánítás és a maratoni élő

adások. Óránként konzervatív becs-

lés szerint is minimum ötvenkétszer

szánkba rágják a kódokat, a neveket,

a fantasztikus nyereményeket

(amiket aztán a nyertes hónapokkal

később kap meg, már ha egyáltalán

megkapja), és az is többször elhang-

zik, hogy „azonnal/rögtön folytat-

juk”, ami általában minimum húsz

percet jelent. Sokkolnak minket az

előnytelenebbnél előnytelenebb öltö-

zékekkel, amiket sztájlisztok álmod-

tak meg, majd erőltettek rá a szerep-

lőkre, sokszor olyan színekkel és

fazonokkal, amikre sem magyarázat,

sem bocsánat nincs, és ráadásul még

szavakkal sem lehet őket leírni. To-

vábbá győzködnek/szuggerálnak

minket (kicsit úgy, mintha hibbantak

lennénk), hogy szavazzunk, telefo-

náljunk, üzenjünk egy rakat pénzért,

mert akkor jó lesz nekünk. Legaláb-

bis a csatorna szerint. Szerintem nem

lesz jó, de én nem vagyok kreatív,

tehát nem értek hozzá. Kiemelném,

hogy általában nem az „igaziak”, a

ritkán előforduló gyöngyszemek

nyernek, hanem azok, akiknek a tá-

bora jobban bírja pénzügyileg. Úgy

sejtem, ez az igazságtalanság nem

csak nekem tűnt fel.

A „valóságsókban”, ellentétben a

tehetségkutatókkal, gyakran előfor-

dulnak konfliktusok, súrlódások, ér-

dekellentétek, stb. Nem ilyen elegáns

fogalmazásban ezek az igazi ordená-

ré óbégatások, „némi” káromkodás-

sal bensőségesen és bőségesen körít-

ve. Egyik-másikból szociológiai PhD

-dolgozat is születhetne, amiben töb-

bek között azt is lehetne boncolgatni,

hogy valóban az emberi faj-e min-

dennek a csúcsa, mert az állatkerti

majomházban kulturáltabban kivite-

lezett konfliktusokat tekinthetünk

meg, mint ezekben. Mindenki önma-

gát adja (bár jobb lenne, ha inkább

mégse tenné), ráadásul minden olyan

elképesztően „spontán”, hogy megáll

az ész. Nyilván akkor és ott tanulják

a szöveget, amikor és amit „éppen

véletlenül” nem vesz a kamera… A

szerkesztők jóvoltából olyan kifeje-

zésekkel gazdagszunk, ami még Ka-

zinczyt is zavarba ejtené, továbbá

vért izzadhatnak, hogy ezen kívül

még idióta feladatokat is kitaláljanak,

mert ha a lakókon múlna, a nézők

pusztán azt figyelhetnék, hogyan

osztódnak a zsírsejtek.

Elgondolkodtam, hogy ha példának

okáért nem Mexikóba, vagy egy lu-

xusvityillóba költöztetnék őket, me-

dencével, töméntelen alkohollal, ja-

kuzzival, szaunával, és minden típu-

sú ellátással, akkor is ennyi jelentke-

zőnek örülhetnénk-e, de egy hang azt

súgja, ez kizárt. Gyanítom, igaza le-

het. Pedig akkor is az lenne az igazi,

mert nagy az esélye, hogy a résztve-

vők éhen halnának, mire megtalálnák

a közértet némi élelemszerzés céljá-

ból, és pláne akkor, ha meg is kellene

keresniük a rávalót. Mennyivel szó-

rakoztatóbb lenne! De lehet, hogy én

vagyok elképesztően rosszmájú.

Megkockáztatom: tényleg az vagyok.

Olyan verzió is létezik, amikor

celebeket dobnak le egy esőerdő kö-

zepén, egy „most mutasd meg, mit

tudsz” elképzelés alapján. Tekintve,

hogy még senki nem kapott el sem-

milyen fertőzést, nem falták fel őket

jóravaló állatok, esetleg bennszülöt-

tek, az a gyanúm, hogy egy jókora

stúdiót látunk óriási összegbe kerülő

díszlettel. Idén ősszel ezektől megkí-

méltek minket, úgy tűnik, ez már

lejárt lemez, de aggódni kár, helyette

lesz más, mint ahogy azt már fentebb

említettem és vázoltam.

Összegezve elmondható, hogy bőven

lesz okunk hidegrázást kapni, ha nem

kerüljük el a tv-csatornák esti műso-

rát. Ismétlem: bőven lesz okunk!

Szóval éljen a való világ (szigorúan

kisbetűkkel!)

Kalász Veronika

20 2012/október

Karrier Ítélet

PPKE JÁK Karrier Iroda

Programok, 2012. ősz

November 8. (cs) 14:00 Karriermenedzsment III. –

Önéletrajz, motivációs levél (GY 102)

Önéletrajzot írni mindenki tud. Éppen ezért itt a he-

lyed! Hogy olyat is tudj, amit más nem.

Erre az alkalomra mindenki hozzon önéletrajzot!

November 14. (sz) 17:00 Vitaest II. – Mi lesz veled

nemzetközi igazgatás? (E2)

Vendégek:

Dr. Szabó István, oktatási dékánhelyettes, PPKE

JÁK

Dr. Gerencsér Balázs, adjunktus, PPKE JÁK

Közigazgatási Jogi Tanszék

Üregi Bettina, kollégiumi titkár, Veszprém Me-

gyei Kormányhivatal Államigazgatási Kollégium;

karunk európai és nemzetközi igazgatás szakos

öregdiákja

November 24-25. (sz-v) 9-16: Olvasásfejlesztő tré-

ning (GY 305)

Növeld olvasási hatékonyságodat a kétszeresére!

November 29. (cs) 14:00 Karriermenedzsment IV. –

Állásinterjú (GY 102)

Ha már egy kanyarral beljebb vagyunk, van még látni-

való. Kis (magyar) knowhow a nehezebb időkre.

December 5. (sz) 11:00 Legyen egy ügyed! – Ön-

kéntes nap (Aula)

A Karrier Iroda programjai – az olvasásfejlesztő

tréninget leszámítva – ingyenesek.

www.jak.ppke.hu/karrier

Hirdetmény-TDK

2012 ősz – még két kari TDK az OTDK-ra készülés véghajrájában

Kari TDK-n akár szerzőként, akár opponensként részt venni már

önmagában elismerésre méltó teljesítmény – a most őszi fordulók

viszont különösen érdekesek lesznek, hiszen az OTDK-ra készülés

intenzív időszakára esnek.

Amint azt már sokan tudják, közeleg a 2013. márciusára meghirde-

tett OTDK:

a versenyre kijutó 40 szerzőt és 20 opponenst 2012 november kö-

zepéig választja ki a Kar az addig megrendezésre kerülő hét kari

TDK versenyzői közül.

Ebből eddig már öt kari TDK került megrendezésre, és

MÉG KÉT KARI VERSENYT SZERVEZÜNK:

21 2012/október

Kari TDK időpontja

Nevezés szerzőknek Nevezés opponenseknek

nevezési szándék elküldése

nevezni kívánt dolgozat leadása

nevezési szándék elküldése

opponálandó dolgozat kiválasztása

1.

2012. október 8. FIGYELEM! Aki ebben a félévben, 2012 őszén szerzi meg abszolutóriumát, MÁR CSAK EZEN A KARI FORDULÓN TUD RÉSZT VEN-NI!

2012. szeptember 24.

2012. október 3. 12.00 óra

2012. szeptember 24.

2012. szeptember 28.

2.

2012. november 5.

2012. október 12.

2012. október 26. 12.00 óra

2012. október 12.

2012. október 19.

A kari TDK-n való részvétel feltételei SZERZŐK-

NEK:

- a nevezési szándék jelzése a fent megadott határidő-

ig a pogacsas.anett@jak.ppke.hu címre, a következő

adatok megadásával: szerző neve, szakja, aktív féléve-

inek száma, Neptun-kódja, email-címe, a dolgozat

címe, a konzulens neve, a konzulens beosztása és a

tanszék megjelölése;

- magát a kész dolgozatot két spirálozott példány-

ban kell eljuttatni a fent megadott időpontig a KSZKI

-ba (138-as szoba az I. emeleten), valamint elektroni-

kusan is (Word formátumban) a

pogacsas.anett@jak.ppke.hu email címre. A címlapon

fel kell tüntetni a fent megjelölt adatokat, formai meg-

kötés csak az alábbi: MAXIMUM 100.000 karakter

(mindennel együtt!), Times New Roman betűtípus, 12-

es betűméret.

A beérkező dolgozatokat témakörök szerint tagozatok-

ra osztjuk, a tagozatbeosztás és az opponensek kivá-

lasztása a szervezők feladata, a szerzőkre ezzel kap-

csolatban nem hárul feladat.

A kari TDK-n való részvétel feltételei OPPONENS-

EKNEK:

- a nevezési szándék jelzése a fent megadott határidő-

ig a pogacsas.anett@jak.ppke.hu címre, a következő

adatok megadásával: név, szak, aktív félévek száma,

Neptun-kód, email-cím;

- magát az opponálandó dolgozatok listáját a szerzői

nevezési szándékok beérkezése után tudjuk ismertetni,

a választható dolgozatokról email-ben kapnak értesí-

tést az opponensek, és a megfelelő dolgozat kiválasz-

tására ezután kerülhet sor a megadott határidőig. Ma-

Hirdetmény Ítélet

gát a kiválasztott művet azok szerzőknek megadott

leadási napján kaphatják meg az opponensek is. (Ld. a

táblázatban szereplő időpontokat.)

A KARI TDK MENETE

A szerző maximum 10 percben mutathatja be a dolgo-

zatában tárgyalt jogi problémát, mely előadást egy 5

perces hallgatói opponencia követ majd (értékelési

szempontokat ld. a www.jak.ppke.hu/tdk oldalon),

melyre a szerző szintén 5 percben reagálhat. A Kar

oktatóiból álló zsűri az írásbeli és a szóbeli teljesít-

ményt együttesen értékelve bírálja a versenyzőket,

oszt ki helyezéseket szerzők és opponensek számára

egyaránt, és tesz javaslatot arra, hogy a dolgozat alkal-

mas-e az országos fordulón való részvételre.

Aki MOST ŐSZRE NEM KÉSZÜL EL DOLGOZA-

TÁVAL,

ne keseredjen el – ugyan a 2013-as országos versenyre

már nem juthat ki, de minden szemeszterben tartunk

két kari TDK-t, aki tehát pl. 2013 tavaszára, 2013

őszére vagy 2014-re készül el dolgozatával, szintén

szerepelhet kari TDK-n, és a 2015-ös OTDK-ra is

kijuthat dolgozatával (akkor is, ha addigra végez Ka-

runkon, a lényeg, hogy a kari TDK-k valamelyikén

még az abszolutóriuma megszerzése előtt vegyen

részt).

További kérdések esetén írjanak a

pogacsas.anett@jak.ppke.hu email címre!

dr. Pogácsás Anett

kari TDK titkár

22 2012/október

ítélet GALÉRIA PILLANATFELVÉTELEK A PÁZMÁNY NAPRÓL