Vizsgatételek a Pénzügyek I. tantárgy Közösségi gazdaságtan részéből 2010. tavasz

Közösségi gazdaságtan 2010. tavasz 1

Vizsgatételek a Pénzügyek I. tantárgy Közösségi gazdaságtan részéből

2010. tavasz

• Jelen diasor tartalmazza a vizsgán ebből a részből lehetséges 20 tételt. A vizsgán ezek közül 3-at kap minden vizsgázó.

• A három részből álló vizsga egésze 100 perces, ennek a résznek a megírására összesen 30-40 percet kalkuláltunk.

• A tételek elvárt kidolgozási szintjéhez egészmondatos válaszok tartoznak, kifejezetten kerüljék a felsorolásokat, vázlatszerű válaszokat. Az anyag megértésére, majd a tételek „magyarázó” megválaszolására elsősorban a jegyzetből lehet felkészülni.

Budapest, 2010. május 5.


1. Mi az állam? Mik a nemzetállam fő jellemzői? Hasonlítsa össze a demokratikus és az autoritárius politikai berendezkedést! Mi a részvételi, mi a képviseleti és mi a liberális demokrácia?

Egy adott földrajzi térségben a hatalmat valamilyen kormányzat politikai apparátusa gyakorolja ( pl: parlament vagy kongresszus intézményén keresztül, a kormányzati feladatokat ellátó köztisztviselők seregének közreműködésével ), amelynek az autoritását egyrészt a fennálló jogi rendszer, másrészt a politikájának végrehajtására felhasználható erőszakszervezetek támogatják, ott az állam meglétéről beszélünk.

A nemzet állomok jellemzői a szuverenitás ( egy bizonyos kormányzat uralkodik valamilyen egyértelműen körülhatárolt terület fölött ,amelyen belül övé a legfőbb hatalom), állampolgárság ( az adott politikai rendszer határain belül élő emberek többségükben állampolgárok, akiknek a nemzet alkotóeleminek közös jogaik és kötelezettségeik vannak), nacionalizmus ( ami valamely egységes politikai közösséghez való tartozás érzését biztosító szimbólumok és meggyőződések rendszeréként alkalmazható.

A demokrácia olyan döntéshozatalt céloz, ami mindenkinek az érdekeit számításba veszi. A demokrácia kifejezetten ösztönzi az állampolgárokat aktív részvételre a politikai ügyekben.

Az autoritárius politikai berendezkedés esetén a néptől megtagadják vagy jelentősen korlátozzák a döntésékben való részvételt. A kormánnyal való szembeszállásra, elmozdítására nincsenek jogi mechanizmusok. (Monarchiák, arisztokráciák)

A részvételi demokráciában a döntéséket közösen hozzák meg azok, akiket érintenek, ennek példája a népszavazás, amikor az emberek kinyilvánítják véleményüket egy bizonyos kérdésről.

A képviseleti demokráciában a közösséget érintő döntéseket nem a közösség valamennyi tagja hozza meg, hanem azok az emberek, akiket erre a célra megválasztottak

A liberális demokráciában a szavazók két vagy több párt között választhatnak és a felnőtt népesség egészének szavazati joga van.


2. Mivel magyarázzák a demokrácia globális térnyerését? Mik a mai demokráciák főbb problémái? Mi adhatja a globális kormányzás létjogosultságát?

A politikai hatalom gyakorlásának más típusai sorra kudarcot vallottak és demokrácia bizonyult a „legjobb” politikai rendszernek. Ebben a trendben fontos szerepet játszanak a globalizációs folyamatok is. A globalizált média számos nem demokratikus ország lakóit szembesítette a demokratikus eszményekkel. A demokratikus forradalmakra és az ezeket kiváltó mozgósító folyamatokra vonatkozó hírek gyorsan terjednek regionális szinten.A globazilált világban egyre fontosabb szerepet játszanak nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európai Unió stb.). Ezek külső nyomást gyakorolnak a nem demokratikus államokra, (kereskedelmi embargó, stabilizálódást szolgáló hitelkorlátozások, különféle diplomácia manőverek ).A demokratizálódást elősegíti a világkapitalizmus terjeszkedése is. A multinacionális vállalatoknak szívesebben végzik működési tevékenységüket a „nyugisabb” demokratikus államokban.

A demokratikus rendszerek sem problémamentesek mindenütt bizonyos nehézségekkel küzdenek.Nehéz stabil demokratikus rendszert létre hoznia korábbi kommunista országokban. Szavazók számának csökkenése azt mutatja, hogy az emberek – úgy tűnik – elveszítették a hatalom birtokosaiba vetett bizalmukat. Egyre többen „bizalmi válságról” beszélnek a társadalomban. „Az állampolgárok nem bíznak többé a kormányzatokban, a politikusokban, a miniszterekben, a rendőrségben, a bíróságokban, a vállalkozókban, a nagyvállalatokban, a termékekben, a bankokban, a biztosítókban, a nyugdíjpénztárakban, az orvosokban, a kórházakban.Az állami szolgáltatásokat is több nyugati országban komoly bírálatok érték. Az állam bürokratikus, elidegenítő, nem elég hatékony. A jóléti juttatások a szándékoltakkal ellenkező hatásokat fejtenek ki.A jogok és juttatások, amelyekért hosszú időn át küzdöttek az emberek, vita tárgyává váltak, és több helyen szűkülnek.


3. Mik a nyugati típusú szocializmus főbb jellemzői? Mutassa be a szovjet típusú kommunizmust! Milyen válaszok születtek a kommunizmusban a „Mit?, Hogyan?, Kinek a számára?” közgazdasági alapkérdésekre?

A nyugati típusú szocializmus jellemzője a termelési tényezők jelentős súlyú állami tulajdonlása, azaz kulcs ágazatok állami kézbe kerülése valamint erőteljes állami gazdaságtervezés, a szektorok munkáját államilag összehangolják, támogatják. Az örökölt vagyonnak és a magas jövedelemnek az adótörvényeken keresztüli erőteljesebb tompítása és a békés demokratikus úton kívánja elérni az állami tulajdon kiterjesztését.

Szovjet kommunizmus lényege, hogy minden termelőeszköz állami tulajdonba van, nem a profit játssza a központi ösztönzést, a hajtóerő szerepét, az alapvető gazdasági döntéseket államilag, adminisztrációs , bürokratikus módon határozzák meg.A „Mit” kérdést vizsgálva, ebben az rendszerben a termelés kibocsátás szerkezetét állami, politikai döntések sorozata alakítja ki.A „Hogyan” kérdést vizsgálva, a válasz, a tervezőapparátus a meghatározó. A kibocsátás szerkezetére vonatkozó döntés után meghatározzák központilag a szükséges erőforrásokat, munkaráfordításokat.A „Kinek a számára” kérdést vizsgálva, a válasz szintén központi akaratot tükröz: a béreket központilag határozzák meg. Különbséget tesznek a szakképzett és a szakképzetlen munkaerő között, de ezek a különbségek nem érik a piaci alapon kialakult mértéket.


4. Mutassa röviden be az etikai, az agresszív és a bürokratikus, valamint részletesen a piaci koordinációs mechanizmusokat! Milyen válaszok születnek piaci koordináció esetén a „Mit?, Hogyan?, Kinek a számára?” közgazdasági alapkérdésekre?

Kornai János négy koordinációs mechanizmust különbözetet meg. Az etikai koordináció során felek mellérendelt viszonyban állnak egymással, és koordináció hagyományokon, vallási, erkölcsi értékeken alapul.Az agresszív koordináció jellemezője az alá-fölérendelt viszony, ahol a fölérendelt szereplő önkényes, erőszakos, jog és erkölcsi által el nem ismert döntéséket hozhat az alárendeltre nézve.A bürokratikus koordináció alapja szintén az, hogy a különböző személyek alá-fölérendelt viszonyba állnak más tagokkal, csoportokkal, de az alárendelt szereplő feletti döntés jogát és késztetés lehetőségét jogi szankciókkal alátámasztott kényszer biztosítja.A piaci koordináció „önkéntes alapúnak” titulálható, a mindkét félnek jó, szabad, önkéntes alapú, önérdekre építő cserék a legfontosabb mozzanat. A két fél között csere csak akkor jön létre, ha mind két fél számára hasznot hoz. A mechanizmus kulcsa az árrendszer, nem kell beszélnünk, egyeztetnünk, nem kell egyéb koordináció, a rendszer akkor is működik. Azok az árak, amelyek a vevő és az eladók önkéntes ügyleteiből származnak, azaz a szabad piacon keletkeznek egyfajta láthatatlankéz hangolja össze. Mindenki a saját érdekeit követi, egyúttal az egész közösség jól jár.Az árrendszernek három alapvető funkciója van információt továbbít, ösztönöz és jövedelmet oszt el. Mindenféle koordináció alapja az információáramlás. Egyik oldalról előre mutat, a valamilyen termék iránti kereslet növekedését mutatja, másrészt vissza felé is jelezz, más alapanyag alternatívák keresésére üzen. Az infláció zavarja hatása csökkenti a tisztán látást, amely alacsonyabb társadalmi hatékonyághoz vezethet. Az információáramlás mit sem ér, ha nem ösztönzi helyes cselekvésre az embereket. A magasabb ár egyrészt nagyobb termelésre ösztönöz, másrészt előállítás leghatékonyabb formájának megtalálására is serkent, továbbá a társadalom igény-kielégítésének más-fajta hatékony formáira is napirendre kerülnek.Mindannyian birtoklunk erőforrásokat , pénztőkét, földet, személyes képességeket. A piacon ezeket eladva jutunk jövedelemhez. Azt hogy ezen erőforrásoknak mekkorák azt velük előállított termékek értékének társadalmi megítélése szerint értéke határozza meg.A „Mit” kérdést vizsgálva, a fogyasztók pénzük leköltésével folyamatosan szavaznak az egyes termékekre, azaz a fogyasztói preferenciák tükröződnek a társadalom által előállított termékszerkezetben.A „Hogyan” kérdést vizsgálva, a válasz az, hogy piacgazdaságban a profitért folyó verseny össztársadalmi szinten a maximális hatékonysághoz vezet. Egyrészt a technológia hatékonyság, másrészt a allokációs hatékonyság megvalósításán keresztül.A „Kinek a számára” kérdést vizsgálva a választ a termelési tényezők, a kialakult keresleti és kínálati viszonyok és az abból következő tényezőárak adják meg. A jövedelmek a birtokolt erőforrások és az azok átengedésével kapott összegek szorzatainak összegeként áll össze.


5. Miből fakadnak a társadalmi különbségek? Mik a különbségek tompításának alapproblémái?

A személyesen birtokolt erőforrásaink részben a véletlen művei, részben magunk és mások választásainak eredményei. A véletlen határozza meg génjeinket, fizikai és szellemi képességeinket, környezetünket. A választásnak is jelentős szerepe van, számtalan ember döntésének, választásának eredménye a mai helyzetünk. Az árat, amellyel a piac értékeli erőforrásainkat, hasonlóképpen a véletlen és választások kavalkádjának köszönhetjük.

A jövedelemelosztással minden társadalomban elégedetlenkednek. A kialakuló jövedelmek „igazságtanságáért” a társadalmi rendszert hibáztatják A kommunizmusban a vezetőket a kapitalizmusban a piacot (és a vezetőket). A piaci alapon felépülő társadalmakban folyamatos a késztetés az árrendszer jövedelemelosztási funkciójának korrigálására. Ha a jövedelem nem (kizárólag) a produkciótól (munkától, eszközöktől stb.) függ, csökken a hatékonyság. Ha azt, amit az egyes személyek kapnak, nem a teljesítmény dönti el, akkor mi ösztönzi majd őket munkára, termelésre? A hatékonysági problémákkal szemben az egyetlen lehetőség a tervutasítás, az „erőszak” illetve az azzal való fenyegetés. A piaci erők az eltorzított világban is működni kezdenek. A piac torzításához jelentős számú vagy kevés nagyhatalmú bürokrata, bizottság kell.


6. Hasonlítsa össze az egyenlőség mint szabadság, az egyenlőség mint az esélyek azonossága, illetve az egyenlőség mint eredményegyenlőtlenség megközelítéseket?

A személyes szabadság a saját élet kialakításának korlátlan lehetősége jelent, míg az egyenlőség inkább esélyegyenlőséget takar, amelynél senkit sem szabad önkényes akadályokkal gátolni képességinek a saját célkitűzése érdekében történő kibontakoztatásában.Csak a teljesítmény számítson, ne a nemzetiség, a bőrszín, a nem vagy a vallás. Az egyes pozíciók betöltését csak az alkalmasság szabhatja meg nem az etnikai hovatartozás, a bőrszín vagy a vallás.

Az esélyazonosság sok minden tekintetében eleve lehetetlen, az esélyek azonossá tételének kérdése korhoz kötött , leginkább gyermekkorra értelmezhető.Igazságos lenne-e, hogy egyes gyerekeknek pusztán azért legyen hatalmas előnyük, mert véletlenül gazdag családba születtek? Kétségtelen, hogy ez igazságtalan. Az igazságtalanságnak ezer arca van: megjelenthet fizikai vagyon öröklésének formájában vagy örökölt képességek formájában. Bizonyos területeken képtelenség esélyeinket azonossá tenni. Igazságos-e a többi kiegyenlítése? A vagyoni különbségek „elvben” kiegyenlíthetők, de gyakorlatban már kevésbé. Öröklés lehet korlátozni, de vásárolhatnak kiemelkedő oktatást és nevelést is. Adhatnak gyerekeiknek saját vállalkozásunkban „irreális” fizetést. A fizikai/szellemi képességek különbségei viszont csak „másként” csökkenthetők: Ehhez kifejezetten azokat kellene tovább képezni, akik az adott területen a tehetségtelenebbek. Mindez talán elfogadható a hátrányos helyzetűek oldaláról, de vajon a másik oldalról? És azok oldaláról, akik a „tehetség élvezői”?

Az eredményegyenlőség mást jelent eredményazonosság nem arról van, hogy kapjon mindenki – kortól, nemtől, fizikumtól függetlenül – ugyanakkora adagot. A cél a inkább méltányosság amely egy kicsit árnyaltabb, homályosabb cél. Ehhez viszont valakiknek („bizottság”) a szubjektív döntésére van szükség, el kell dönteni, hogy kinek mennyi a méltányos. Kellő hatalomra is szükség van ahhoz, hogy elvegyenek azoktól, akiknek a „méltányosnál” több van, és adjanak azoknak, akiknek kevesebb. Itt különösen problémát jelent az ösztönzés: Ha a teljesítmény helyett a „méltányosság” dönt, mi ösztönöz teljesítményre? Az emberek nem olyan munkát választanának, amivel leginkább hasznára vannak a társadalomnak. Az eredményegyenlőség szerint a nyereményeket el kellene venni, és a vesztesek között szétosztani. Így persze értelmetlen lenne a játék. A kockázatvállalás a gazdasági fejlődés alapja, ez adja a hajtóerőt az innovációnak, újdonságoknak.A nyugati szocialista próbálkozások részben programjukba építették az eredményegyenlőség eszméjét. Az eredetileg kitűzött méltányossági célokat azonban rendszerint felül kellett vizsgálni. Nem sikerült megegyezni a „méltányos részekben”, ezeket „mindként fél” vitatta.


7. Vázolja a liberális piacgazdaság híveinek az „Állami vagy magánszolidaritás?” kérdésre adott válaszának lényegét!

A szabadpiaci rendszer nincs a bármilyen értelemben szerencsétlenebbek iránti együttérzés pénzbeli segítség formája ellen. Azt tartja csak, ezt magánjótékonysági rendszerre építené és ne az állam általi támogatási rendszerekre.

A központi (állami) szolidaritási rendszer helyett társadalmi szolidaritási rendszer egyéni, önkéntes alapon.Működhetne társadalmi szolidaritási rendszer egyéni, önkéntes alapon. Adva a lehetőség, hogy ki-ki kialakítsa egyéni egyenlőségi rendszerét! El kell dönteni rendszerünk földrajzi határait. Tisztázni kell, hogy mit értünk egyenlőségen személyes jövedelem alapján; családra számolva; adott évre, évtizedre vagy egész életre vonatkozó időszakra szemlélve; csak a pénz formájában szerzett jövedelmet tekintve, vagy vizsgálva a vagyont is; figyelembe véve a fizikai és szellemi előnyöket és hátrányokat is; stb. Valahogy megválaszolva e kérdéseket meg kell becsülnünk, hogy önmagunkra mekkora összeg esik. A maradékot szét kell osztani a fenti elvek szerint. Paradox helyzet alakul ki: ha önkéntes alapon nem tesszük, bár tehetnénk, miközben közösségileg kívánatosnak tartjuk, állami kényszert várunk el, ez ellen meg tömegesen tiltakozunk. Ma az állam szerep vállalása leginkább a jóléti programok kiszélesítésén keresztül jelenek meg. A célok nemesek, az eredmények vegyesek. Ahol megjelenik az állam égbe szökő költségek, csalás, korrupció és felduzzadó bürokrácia jellemzi.

A chicagói stílusú szabad versenyes kapitalizmus hívei alapvetően ellenzik az elesettek állami támogatását. Az egyenlőtlenség csökkentésének az ára túlzó: korlátozni kell a szabadságot, csökken a társadalom hatékonysága, termelékenysége, kizárólag keserű, kiábrándító történelmi példákkal kell szembenéznünk. Az egyenlőség számukra a szabadság alapú esélyegyenlőség, és bár nincsenek az elesettek támogatása ellen, ezt nem állami feladatnak tartják, hanem a magánjóléti kezdeményezések terepének. Úgy vélik, hogy mindazok, akik a „központi” egyenlőség társadalmának hívei, szabad választásként élhetnének is így, hiszen csatlakozhatnak a számtalan ilyen elvek szerint működő kommunához, szektához, vagy alakíthatnak újakat is. Elismerik, hogy a világon mindenütt nagy igazságtalanságok tapasztalhatók a jövedelmek és a vagyonok tekintetében, és ezek többségünkből megütközést, megrendülést váltanak ki. Úgy vélik azonban, hogy ahol lehetővé tették a piac szabad működését, szabadságra és esélyegyenlőségre építettek, ott a gazdagok és a szegények közötti szakadék rendszerint szűkebbre zsugorodott, a szegények legalábbis gazdagabbá váltak, mint bárhol máshol a világon. Azokban a társadalmakban, ahol az egyenlőséget az eredményegyenlőség értelmében a szabadság elé helyezték, végül sem egyenlőség, sem szabadság nem lett. Az egyenlőségért használt erőszak előbb lerombolja a szabadságot, majd lassan olyanok kezébe megy át, akik saját céljaik érdekében használják. A szabadság különbözőséget jelent, de dinamikust, a ma hátrányos helyzetben lévők akár holnap előnyös helyzetűek lehetnek.


8. A liberális piacgazdaság hívei milyen elvi alapon ellenzik a hazai termelők, a fogyasztók és a munkavállalók állami védelmét? (Hozzávetőleg egy oldal terjedelmű összefoglaló jellegű választ várunk.) „Ami bölcs dolog a családban, aligha lehet oktalanság egy nagy birodalom esetén.” Az emberek olcsón szeretnek venni és a drágán eladni. A kereskedelem ösztönzi a versenyt, és jó a nemzetek békés egymás mellett élésének is. Mégis kereskedelmi korlátozások tömegével találkozunk. Ezek valójában speciális ( szolidaritás jellegű) előnyök egyes rétegeknek, és hátrányok a többieknek. A komparatív előnyök elve érvényesül azaz arra a területre kell összpontosítani, amelyekben relatívan a legjobbak és leghatékonyabbak és természetesen megéri ezen területeken tovább fejlődni.A szabad kereskedelmi ellen három megfontolandó érvet lehet felhozni. Az első nemzetbiztonsági érv. Itt olyan hazai iparágak, termékek védelméről lehet szó, amelyek esetén az importfüggés háborús vagy anarchikus időkben kiszolgáltatottá teheti az országot például ilyen az energia szektor védelme. A második érv a hazai „inkubációs” megerősödési jellegű védelem. A felnőtté válás költségeit miért a „többiek” viselik? Miért nem az érintett vállalkozók? Később a „gyermekszakasz” költségeinek meg kellene térülnie. Az ilyen állami segítséget kérő iparágak sohasem adják visszakésőbb a kapott támogatásukat a fogyasztóknak. Másrészt nagyon ritkák az időleges vámok, kereskedelmi korlátok és egyszer bevezetik, nagyon nehezen szüntetik meg őket,A harmadik érv egy fajta állami kiszorító árképzés lehet. Monopolhelyzetben ( vagy hazánk egyedüli vevő ) lévő iparágak „kialakítása” esetén elképzelhető lehet méretgazdaságosabban lehet termelni, bár ilyen esetek meglehetősen ritkák.

Az önérdek az eladókat nyilván arra fogja késztetni, hogy ha csak lehet hogy becsapják a vevőiket. A vevők ráadásul tájékozatlanok, tudatlanok, hiszékenyek is és ezt kihasználnák az eladók.A piac működését ki kellene egészíteni valamivel, ami megvédi a fogyasztót saját magától, becstelen eladóktól és mások cseréinek káros mellékhatásaitól. A válasz azonban piaci is lehet, nem csak állami.Érdekes, hogy állami beavatkozásért kiáltunk, miközben a legrosszabbnak az állami és az állam által ellenőrzött termékeket tartjuk (posta, vasút, közoktatás, közegészségügy .); az emberekben erősen él a hit, hogy a magánvállalkozások silány termékei ellen az állam éber őreinek kell védelmet adnia; ehhez hatalmat kell adni. Mindig is lesznek csalók és rossz termékek de a visszaéléseket, tragédiákat az állam sem akadályozhatja meg. Ha azonban ezt egy magáncég csinálja, az tönkremegy, viszont az állami hivatal inkább csak nagyobb támogatást kap. Jogos kérdés lehet hogyan lennének képesek a fogyasztók a bonyolult termékek minőségének megítélésére. Nem is feltétlenül kell megítélniük. Közvetítőket kérhet fel (magánszakértő, „áruház”) Másik alapvető eszköz a márkanév is. A harmadik megoldást magán minősítő szervezetek adják. A reklámok ingyen informálják a fogyasztót és olyan márkanevet gerjesztenek, amelyeket már érdemes lesz megvédeni a vállalatoknak.

A gazdaságilag fejlett országokban a munkások életminősége hatalmasat javult az elmúlt évtizedekben, mialatt a szakszervezetek súlya nem volt jelentős.Kiket védened a szakszervezetek? Leginkább a „bent lévő munkatársakat”. Számukra csikarnak ki magasabb fizetéseket és a további munkaerő-felvétel korlátozásait. Azzal a általános képpel szemben, hogy a szakszervezeteik nem is a „védteleneknek”, rosszul fizetett munkásokat védik a kizsákmányolással szemben, az igazság a legeredményesebb szakszervezetek olyan dolgozókat tömörítenek, akik fizetése a szakszervezet nélkül is elég magas. A szakszervezek ebből csinálnak még magasabbat.Ha valami drágább, abból kevesebb kell, ez igaz a munkaerőre is. Ha valamely területen sikerül magasabb béreket kicsikarni, ez csökkenteni fogja a terület munkatársainak számát, ez nagyobb munkáskínálatot okoz máshol, így ott leszorítja a béreket. A szakszervezetek szerint a nagyobb béreket a nagyobb profit rovására érik el. Ez nem igaz, hiszen a befektetők profitért folyó versenye erre nem ad lehetőséget.A szakszervezetek működésének eredménye lényegében monopol helyzetek, torz árrendszer létrehozása, ezáltal a hatékonyság csökkenése.A bérarányok másik befolyásoló eszköze a minimálbértörvények. Ezek mögött a kisember védelme áll, de valójában ártanak nekik. A minimálbértörvény lényegében a gyengén képzett személyekkel szembeni diszkrimináció. Ők talán szívesen dolgoznának a minimál bér alatt, így viszont leginkább munkanélküliek.


9. Foglalja össze az állam kudarcaival kapcsolatos főbb jellegzetességeket! (korrupció; tökéletes demokrácia – politikai monopólium vagy oligopólum; piaci döntések – politikai választások)


10. Mutassa be az államháztartás kiadásainak és bevételeinek főbb tételeit, valamint a költségvetési hiány finanszírozásának főbb lehetőségeit!

A kormányzat egészét átfogó pénzügyi mérleget nevezzük államháztartásnak nevezzük. A demokráciában nagy politikai jelentősége van a központi költségvetésnek, vagyis a mindenkori kormányzat pénzügyi tervének, amely meghatározza a kormányzat bevételeit és kiadásait, ezeken keresztül az állami intézmények működési kereteit.A legnagyobb alrendszer a központi költségvetés (53%), ezután következik a helyi önkormányzatok (21%), amelyek a tartalmi autonómia ellenére sok szálon függenek a központi költségvetéstől. A harmadik rendszer a társadalombiztosítási alapok (24%), amihez a nyugdíjbiztosítási alap és a egészségbiztosítási alap tartozik. Külön említést érdemelnek az elkülönített pénzügyi alapok (2%) (Munkaerőpiaci Alap, Központi Nukleáris Pénzügyi Alap, Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Alap, Kutatási és Technológiai Innovációs Alap), amikor bizonyos állami bevételeket egy meghatározott célra lekötnek.A funkciók szerint felbontás: gazdasági funkció (20%) társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások (20 %) egészségügy (5%) oktatás (15%) védelem (5%) működés (17%) és adósságszolgálat (18%).Az államháztartási bevételeknek jól elkülönített csoportjai vannak: adó- és járulékbevételek, tőkebevételek, egyéb folyó jellegű bevételek. A fejlett gazdaságokban a több mint négyötödét az adó és járulékbefizetések teszik ki. Adó és járulékbevételek megosztása, legnagyobb tétel a a jövedelmek és nyereségek után fizetett adók, ezt követi a termékek és szolgáltatások után fizetett adók és a társadalombiztosítási járulékok majd végül a vagyoni típusú adók.A kormányzat másik bevételi forrás-típusa a tőkejövedelem. Ilyen az állam által nyújtott hitelek utána kamatbevétel. A másik csoportot az állami vagyon utáni osztalékok és vagyon értékesítéséből származó privatizációs bevételek adják.A kormányzat harmadik bevételi forrás-típusa az egyéb bevételek. Ilyen a díjjellegű bevételek, a illetékek, szolgáltatási díjak, valamint szankciójellegű bevételek, bírságok illetve külföldi adományok, segélyek.A költségvetési bevételek és kiadások különbözete teszi a költségvetési hiányt. Az állam adóság ezen hiányok felhalmozott értéke.Az egyik módozat a jegybank által nyújtott hitelekkel történő deficit finanszírozás. Az Európai Unió tiltja a deficit finanszírozást. A másik lehetőség belföldi hitelek felvétele. A deficit harmadrészt külföldi hitelek felvételével finanszírozható.


11. Mutassa be és röviden magyarázza a „jó” adórendszerek öt fő jellemzőjét!

A jó adórendszer öt alapvető tulajdonsága van.

A gazdaságilag hatékony azt jelent, hogy engedi az erőforrások hatékony allokálását, nem befolyásolja kedvezőtlenül a gazdasági hatékonyságot, minimálisan avatkozik be a piaci mechanizmusok működésébe. Ha torzító hatásoktól mentes adórendszer szeretnénk akkor arra gondolunk,hogy az egyén semmit sem tehet adófizetési összegének megváltoztatására. A torzítás abból adódik, hogy az egyén csökkenteni próbálja az adó fizetési kötelezettségét.Az adóztatás olykor alkalmazható a piaci externáliák korrekciójára is. Ezeket az adókat korrektív adóknak nevezzük. Ilyen például a termék díj és a környezetvédelmi díj.

A adórendszer adminisztrációja jelentős közvetlen és közvetett költségnövekedéssel jár. A költségnövekedés a nyilvántartási költségekből, a speciális rendelkezésekhez szükséges adatok vezetéséből valamint a alacsonyabb adókulcsok indokolatlan használatának hatósági ellenőrzéséből áll össze. Ezek elkerülése végett egyszerű, igazgatása könnyű, olcsó adórendszert kell alkotni.

A gazdasági feltételek és a politikai célok változása következtében szükség van az adók megváltoztatására. Célszerű lehetőség az adókulcsok használata, mert mögöttes rendszer megváltoztatása nélkül igen egyszerűen változtathatóak az egyes adó tételek, ezáltal a viszonylag gyorsan változó gazdasági feltételekhez igazítható vagy akár automatikusan stabilizációt kínálhat, mint például a progresszív adóstruktúra.

Azok az adók, amelyek esetében világos az adóalany kiléte, jobbak azoknál, ahol az adóteher jelentkezési helye nem olyan nyilvánvaló. A politikailag egyértelműség világos értékrendet tükröz, a befizetési kötelezettségek, azok okai átláthatóak ezáltal. Például az ÁFA esetén kifejezetten a tisztátalanság volt a cél.

Az adózási rendszerek legtöbb kritikája az adóztatás méltánytalanságaira szokta ráirányítani a figyelmet. A cél a különböző egyéneket igazságosan, méltányosan kezelje.


12. Az adózás igazságossága kérdésénél mi a horizontális és mi a vertikális méltányosság, és mik a főbb problémák ezen elvek követésénél?

A horizontális méltányos egy adórendszer, ha a minden releváns szempontból azonos adófizetőt azonosan adóztatja, a faj, a bőrszín, a vallás nem számít.Bár az alapgondolat világos, de két elmosódó rész is szerepel, egyfelől mit jelent az, hogy „releváns szempontból azonos” és mit jelent továbbá, hogy „azonosan adóztat”.Konkrét példa egy ikerpár, ahol az egyik a vanília, a másik a csokoládé fagylaltot szereti. Most akkor a csokoládé és a vanília adója azonos kell legyen, vagy elég, hogy mindkettőjük fogyaszthatná ezt is meg azt is?A gyakorlatban számos példát találunk arra az adórendszer különbözően kezeli az eltérő ízlésvilágú fogyasztókat. Az egyik a whiskyt szereti, a másik a sört, az égetett szeszek magasabb adótételei diszkriminatív módon kezelik azt. Vajon az eltérő ízlésvilág „releváns különbség”-e?Az alábbi példa azt mutatja meg, hogy az eljárásmód egyenlőségének jelentése is milyen nehezen meghatározható. Egy azonos életjövedelemmel rendelkező férfit, illetve nőt ugyanakkora társadalombiztosítási összegeket kell-e fizetniük, miközben tudjuk, hogy a nők átlagosan hosszabb ideig élnek, összes juttatásuk várhatóan magasabb lesz.

A vertikálisan méltányos egy adórendszer, ha az egyes adózok másokhoz képest több adóterhet képesek vállalni, ezért több adót is kell fizetni. Ezzel kapcsolatban három probléma jelentkezik: ki adózón magasabb adókulcs mellett, az adózási szabályokat ennek megfelelően kell kialakítani és végül mennyivel fizessen többet másoknál.Az első álláspont, hogy a jobb anyagi helyzetűek fizessenek többet. De ezt hogy lehet meghatározni. Az egyik ember a munkájának él, de nem élvezi a munkáját, családtagjai tragikus körülmények között meghaltak és az orvosi vélemények szerint két éven belül ő is meg fog halni rákban. A másik ember – fiatal és vonzó – „nem szeret dolgozni”, jövedelme nincs. Sokak szerint a második személy van „jobb helyzetben”, mégis az első fizet több adót.Családon belül szokványos, hogy a szerencsétlenebbre költünk többet. Államilag viszont ehhez rendszerint még a hiteles és teljes információ sincs meg.

Problémák a horizontális és vertikális méltányosság elveivelA betegek nyilván rosszabb helyzetben vannak, így kevesebb adót kellene fizetniük.

A „beteg” viszont nem egzakt kategória.Sok országban a gyógyászati kiadások levonhatóak az adóalapból.Ez viszont elég sok visszaélésre ad lehetőséget.

Tudományosan igazoltnak tekinthetjük, hogy a házas férfiak boldogabbak, legalábbis tovább élnek és egészségesebbek.

Akkor most a házasságban élő férfiaknak több adót kellene fizetniük?Az egyik párnak két gyereke van, a másik párnak meg nem lehet gyereke

Melyik van jobb helyzetben, melyik fizessen több adót?

Bár a vertikális és a horizontális adórendszer elvei első pillantásra mintha észszerű alapot kínálnának egy tisztes adórendszer megtervezéséhez, valójában csak korlátozott segítséget képesek nyújtani. A legnehezebb kérdések hogyan dönthető el, hogy két személy közül melyik van jobb helyzetben, vagy hogy melyikük fizetőképessége nagyobb, illetve mit is jelent az azonos bánásmód. Az sem dönthető el, hogy aki jobb helyzetben van, mennyivel járuljon hozzá az állam támogatásához, mindössze az derül ki, hogy többet kell fizetnie.


13. Mutassa be az abszolút és a relatív szegénység, illetve a szegénységi küszöb fogalmát!

Az abszolút szegénység meghatározásának alapja az emberi létezéshez szükséges dolgok köre. Akinek ezen alapvető igényeket például élelem, hajlék, ruha nem sikerül kielégíteni, azokról mondjuk szegénységben élnek. A világszinten ez nagyjából azonos definíció.

A relatív szegénység fogalmát használjuk akkor, ha a szegénységet egy adott társadalomban fennálló általános életszínvonallal hozza kapcsolatba.Ami iparosított társadalomban nélkülözhetetlennek számít, például vezetékes víz, angol WC, az egy fejlődő országban nem szerepelnek a lakosság többségének lehetősei között., így ezek hiánya nem értelmezhető szegénységnek.

A abszolút szegénység mérésének egyik gyakori technikája a szegénységi küszöb (létminimum) megállapítása, amelynek meghatározása az adott társadalom a megélhetéséhez szükséges javak árai segítségével történik. A szegénységet egész Európában a jövedelemegyenlőtlenségek fokában mérik, szegények azok a háztartások, amelyek a médián-jövedelem 60 %-ból vagy annál kevesebb összegből élnek.

A jövedelemegyenlőtlenségek egy része vagyoni egyenlőtlenségekből származik, a háztartások 1%-nál van a nemzeti vagyon 40%-a. Ehhez képest a jövedelemi egyenlőtlenségek sokkal szerényebbek, itt a népesség 20%-hoz tartozik a jövedelem 40 %-a.A jövedelem egyenlőtlenségek grafikus megjelenítése a Lorenz-görbe, ami azt mutatja a lakosság valamekkora hányada rendelkezik az össze jövedelem mekkora hányadával.Az egyes országok görbéi és az átló egyenes által bezárt terület nagysága a Gini-együttható, az egyenlőtlenség szokásos mérőszáma.


14. Röviden vázolja az országon belüli egyenlőtlenség jellegzetes adatait, mi a Lorenz-görbe és a Gini-együttható!

Jövedelmi egyenlőtlenség– A háztartások 20 %-ánál a jövedelem 40 %-a.

Vagyoni egyenlőtlenség– A háztartások 1 %-ánál a vagyon 40 %-a.

Mobilitás kérdése– Az alsó ötödhöz(legszegényebb) csak kb. a fele tartozik végig élete során, ez a

felnőttek 10%-aLorenz-görbe és a Gini-együtthatóJövedelmek egyenlőtlenségének mértékét grafikusan megjeleníthetjük a Lorenz-görbével. Azt vizsgáljuk a

lakosság valamekkora hányada, az összes jövedelem mekkora hányadával rendelkezik. Legszegényebtől haladnak leggazdagabb felé a százalékos felosztásban. A tényleges állapotot egy átló alatti görbe képviseli. Minél közelebb van a görbe az átlóhoz, annál egyenletesebb a jövedelmek elosztása és fordítva. Az egyes országok görbéi és az átlós egyenes által bezárt terület relatív nagysága, az un. Gini együttható, az egyenlőtlenség szokásos mérőszáma. A Gini-együttható a nulla értéket akkor veszi fel, ha a Lorencz-görbe éppen egybeesik az átlóval, azaz teljes egyenlőségről van szó. Az együttható értéke akkor lenne egy, hogy a görbe beleolvadna az ábra alsó vízszíntes és jobboldali függőleges oldalába, ekkor végtelen egyenlőségről lenne szó. (Összes jövedelem 1 emberé lenne). Az egyes országok Gini indexei nagyjából: 0,25-0,30 tól (Dánia, Japán, Norvégia, Szlovákia, Magyarország, Ausztria) 0,65-0,7-ig terjednek. (Kolumbia, Bolívia) Az USA és Oroszország Gini indexe 0,4-es míg Kínáé 0,47-es.

•0

•20

•40

•60

•80

•100

•Sv•é•dorsz•á•g

•Braz•í•lia

•Egyes•ü•lt•Á•llamok

•Nagy•-•Britannia

•0 •20 •40 •60 •80 •100

• J•ö• v

edel

em s

z• á•za

l• é•ka

•N•é•pess•é•g sz•á•zal•é•ka


15. Vázolja röviden a globális egyenlőtlenség jelenlegi helyzetét (csoportba sorolások, néhány fontosabb összehasonlító adat stb.)!

Egy országon belül is hatalmas jövedelemkülönbségeket figyelhetünk meg, de még nagyobb mértékben igaz ez a világ egészére nézve is. Az egész világot tekintve is beszélhetünk szegényekről és gazdagokról, globális egyenlőtlenségről.A globális gazdasági egyenlőtlenséget elsősorban az országok közt fennálló vagyon, a jövedelem és a munkakörülmények szisztematikus különbségéire utal.

Az egyenlőtlenségek szempontjából való osztályozásának egyik módja az egy főre eső GDP meghatározása egy közös valutában, erre az amerikai dollárt használják.A Világbank 132 országot , majdnem 6 milliárd embert három gazdasági osztályban sorolta be.

A magas jövedelmű országokban a világnépesség 15%-ka él. Ezen országok először váltak iparosodott államokká. Ez folyamat 250 éve Angliában kezdődött majd átterjedt Európára, USA-ra, Kanadára. Japán a 70-es években, míg a Hongkong, Tajvan, Szingapúr a 80 és 90-es években került ide. Ők adják a világ évi vagyonkibocsátásának 80%-kát A közepes jövedelmű országban a világnépesség 45% ember él. Elsősorban Kelet- és Dél Ázsia , az olajban gazdag közel-keleti országok, Mexikó, Közép-Amerika. Karib-tengeri országok és az volt kommunista országok tartoznak ide. Ezek későn XX. század második felében kezdet iparosodni. Ezen országok adják az évben a világban megtermelt vagyon 20%-kát.Kína 1999 és 2000 között bekerült ebbe a kategóriába.

Az alacsony jövedelmű országban világnépesség 40%-ka él. Ide tartozik a legtöbb afrikai ország, Vietnam, Indonézia, India, Nepál, Pakisztán, Banglades, Grúzia, Ukrajna. Ezek többségünk agrárországok és mostanában kezdtek iparosodott. Ezen országok adják az évben a világban megtermelt vagyon 3%-kát.


16. Mi a jóléti állam? Hasonlítsa összes a jóléti állam három fontosabb modelljét!

A jóléti állam, olyan állam, amely a piaci erők szerepét legalább három irányban megváltoztatja. Egyéneknek és családoknak minimális jövedelmet garantál anélkül, hogy figyelembe venné munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékét. Csökkenti a bizonytalan események bekövetkeztének esélyeit, azzal, hogy erősíti az egyének és családok védekezését bizonyos kockázatokkal (betegség, munkanélküliség stb.) szemben. Minden állampolgár számára igyekszik biztosítani a juttatások elérhető legmagasabb szintjét.

A liberális modell az országokban terjedt angolszász, vagyis az USA-ra, Nagy-Britanniára, Kanadára és Ausztráliára jellemző.A szociális segélynyújtás a bizonyítható szükségletekhez, nem pedig a munkateljesítményhez kötődik, ebből következően rászorultság aprólékos és részletes vizsgálata jellemzi.

A konzervatív - korporativista modell Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban terjedt el. A kötelező társadalombiztosítás rendszerét jelenti erős jogosítványokkal, ahol is a juttatások mértéke a befizetésektől, a munkateljesítménytől és a foglalkoztatottság mértékétől függ. A korporatív alapú rendszerekben az egyház jelentős szerepet játszik, illetve a családkép eszméje is fontos.

A szociáldemokrata modell a skandináv államokra jellemző. A szolgáltatásokat és juttatásokat olyan magas szintre emelték, hogy az új középosztály igényinek is megfelelhessen, a munkásokat pedig ugyanolyan minőségi jogokban részesültek, mint a jobb-módúak.A cél az egyéni függetlenség elősegítése és nem a család való rászorultság maximalizálása.


17. Vázolja a nagyobb méltányosság miatti hatékonysági áldozat főbb tételeit!

A nagyobb mértékű méltányosság érdekében a hatékonyság egy bizonyos részét fel kell adni és mennyit vagyunk hajlandóak fizetni a hatékonyság romlás formájában. A kérdés, hogy mekkorák a lyukak az újraelosztás vödrén.Az adóbevételek összegyűjtésére és a transzferek szétosztására bürokráciát kell kiépíteni. Ez egyértelmű hatékonyságvesztés.Megmarad-e az emberek kedve a munkához, ha az állam egyre mélyebbre kotorász a zsebükben? Az adókulcsok akár olyan magasak is lehetnek, hogy az elért adóbevétel már kisebb annál, mint ami alacsonyabb adókulcs mellett befolyna.A kormányzati programok ronthatják a megtakarítások és beruházások ösztönzését. Sokak szerint a társadalombiztosítás idézi elő a nemzeti megtakarítási ráta nagyfokú hanyatlását (az emberek kevésbé érzik szükségét idős korukra és betegségükre való megtakarításnak).Mások szerint a szegénység gyökere éppen a gyermekkori elégtelen táplálkozásban, a szétesett családokban, az otthoni kulturálatlanságban, az alacsony színvonalú oktatásban, a szakképzettség hiányában keresendő. A szegénység szegénységet szül, tehát a szegény családok segítése inkább fokozza a hatékonyságot. A szegénység ördögi körének megtörését szolgáló programok valójában beruházások.

A jóléti állam dilemmáinak van azonban egy másik csokra is. Sokak szerint a veszteségek elsősorban a magatartástorzulásokban csapódnak le.A legtöbb jóléti államban sok olyan fiatalkorú él, akik nem akarnak dolgozni és nem rendelkeznek semmilyen határozott jövőképpel. „Jóléti államtól függő” magatartás számos esetben generációkon keresztül öröklődik. Ez is ördögi kör. A szociális szolgáltatások körének és az igényjogosultságoknak a szűkítését szorgalmazták. Ehelyett családok és helyi közösségek támogatása, a szakképzés és a pályaválasztási tanácsadás, vállalkozások létrejöttének támogatása. A jóléti programok többségének szabályai ellene hatnak az alacsony jövedelmű felnőttek munkavállalásának. A jóléti juttatások meredeken zuhannak jövedelem emelkedésével.

A jóléti szolgáltatások jelentős részét nem a szegény rétegek, hanem a középosztály tagjai élvezik. A túlzott szociális gondoskodás leszoktatja az egyént a felelős viselkedésről.


18. Mi a társadalmi közömbösségi görbe? Vázolja és magyarázza az utilitárius társadalmi közömbösségi görbét; azt, amelyiknél a szegényebb hasznosságnövekedése értékesebb a társadalom számára a gazdagabb hasznosságnövekedésénél; végül pedig a rawlsi változatot!

Az egyéni hasznossági függvények és közömbösségi görbék analógiájára definiálhatjuk a társadalmi jóléti függvényt és a társadalmi közömbösségi görbét.A társadalmi közömbösségi görbe az egyes emberek azon hasznosságkombinációit adja meg, amelyeket illetően a társadalom közömbös. A társadalmi közömbösségi görbék valójában a társadalom attitűdjeit juttatják kifejezésre.

Az utilitarizmusnak nevezzük azt a felfogást, ha a társadalom jóléte az egyes egyéni hasznosságok összege. A társadalmi közömbösségi görbe egy egyenes.

A társadalomnak hajlandónak kell lennie arra, hogy egy szegény egyén jólétéből bizonyos mértékű hasznosságot feladjon egy gazdag egyén jólétének hasonló megnövekedése érdekében. A társadalmi közömbösségi görbe nem egyenes vonal, hanem görbék,amely egyre meredekebbé válik.

A rawlsizmusnak nevezzük azt a felfogást, ha egy társadalom jóléte csak a legrosszabb helyzetű egyének jólétén múlik, a társadalom jobb helyzetben van, ha a legszegényebbek helyzete javul, a többiek jóléte érdektelen.L alakú közömbösségi görbe

• • Crusoe• hasznoss• á• ga

• P• é• ntek • hasznoss• á• ga

Crusoehasznossága

Péntek hasznossága

Rawlsitársadalmi közömbösségi görbe

U1

U2


19. Magyarázza el, hogy mi a lényegi különbség az utilitárius, a rawlsi és az egalitárius álláspontok között! Mi az állam szerződési elmélete? Milyen elvi megfontolások alapján tartják helyesnek a rawlsi megközelítést, és milyen alapján az utilitáriust? Milyen elvi problémái vannak a hasznosságok személyek közötti összehasonlításának?

Utilitárius: Ha a gazdag embertől a szegény emberhez vezető transzfer bizonyos pénzbe kerül, akkor nem folytatjuk az átcsoportosítást. Rawlsizmus: A költségek érdektelenek, mindaddig kell átcsoportosítás, amíg a szegény jobb helyzetbe kerül. (A kormányzatnak addig kell átadnia narancsokat Crusoe-tól Pénteknek, amíg Péntek összhasznossága nem lesz annyi, mint Crusoe-é.)Egalitárius: Mindaddig el kell vennünk a narancsokat Crusoe-tól, amíg Crusoe-nak több narancsa van, mint Pénteknek, függetlenül attól, hogy a folyamat során Péntek folyamatosan több narancsot kap-e vagy sem.példaEgyik: 10.000 dollár és adhatunk neki plusz 1 dollárt;Másik: 20.000 dollár és adhatunk neki plusz

– a) 1,05 dollárt – b) 1 millió dollárt

Rawlsi: egyszerű válasz; Utilitárius: melyik jelent nagyobb hasznosságot?

Az állam szerződési elmélete azt mondja, hogy az állam úgy kell tekinteni, mintha az emberek önkéntesen társulnak kölcsönös érdekeik képviseletére, „szerződést” kötnek, amely bizonyos jogokat és hatalmakat biztosít az államnak, amelynek fejében az állam bizonyos szolgáltatásokat nyújt.

Rawls: Az emberek ilyen helyzetben azt az elvet követnék, hogy a legrosszabb helyzetű emberek jólétének maximalizálására kell törekedni

A tudatlanság fátyla mögött az emberek kockázatokkal szembesülnek. Reálisnak tűnő előfeltevés, hogy ilyenkor maximalizálják átlagos jólétüket. Ez viszont az utilitárius kritériumot támasztja alá.

Mi van akkor, ha teljesen eltérő hasznosságfüggvényeink vannak. „Bár nekem a fivéremnél sokkal magasabb a jövedelmem, mégis boldogtalanabb vagyok.”„Sokkal jobban tudom, miként kell elkölteni a pénzt.”„Aki nagyobb jövedelmek elérésére képes, annak fogyasztási képessége is fejlettebb, azaz „termelékenyebben” váltják át a javakat hasznosságra.A közgazdászok szerint nincs tudományos alapjuk a jóléti összehasonlításnak. Talán csak fel kell vázolnia a közgazdászoknak a helyzetet, minden döntési instrukció nélkül.


20. Magyarázza el, hogy közgazdaságilag miért tűnik ésszerűnek a „nem szavazás”, illetve szavazással kapcsolatos tájékozatlanság! Milyen problémára ad piaci választ szavazatkereskedelem? Milyen szavazási esetekben lényeges a napirend? Mi a mediánszavazó-tétel?

Documents

Vizsgatételek a Pénzügyek I. tantárgy Közösségi gazdaságtan részéből 2010. tavasz