Számvitel tananyag Pénzügyi beszámoló

A gazdálkodó az üzleti év könyveinek lezárását követően a számviteli törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A beszámolót magyar nyelven kell összeállítani az adatokat ezer forintban kell megadni.A beszámoló célja az információszolgáltatás. A piacgazdaság működéséhez ugyanis nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében objektív információk álljanak rendelkezésre mind a vállalakozók, mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról. Információt igényelnek:Tulajdonosok (a gazdálkodó vagyoni és pénzügyi helyzete jövedelemteremtő és osztalékfizetési képessége, valamint a befektetésének értéke és annak várható alakulása érdekeli.)Hitelezők (a kintlévőségek biztonsága, a tőke és kamatkövetelések visszafizetésének esélye szempontjából vizsgálják majd a gazdálkodót)Piaci partnerek (vevők, szállítók az üzleti kapcsolatok biztonságát szeretnék biztosítottnak látni. Leendő tulajdonosok (azaz befektetési szándékozók, a befektetési elképzeléseik és döntéseik megalapozása, a befektetések lehetséges hozamának a kockázatának értékelése kapcsán lesznek érdekeltek.)Munkavállalók ( a gazdálkodó által biztosított munkahely és a személyi jövedelem biztonságának megítélése kapcsán szeretnének a munkaadó gazdálkodójukról többet tudni.)

A piac szereplői döntéseiket egyrészt a belső információk (gazdálkodásuk eredményessége, vagyonuk gyarapodása, rövid és hosszú távú pénzügyi helyzete, likviditása), másrészt a külső információk (piaci viszonyok, gazdasági mutatók, folyamatok, trendek stb és a piac szereplőinek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete) alapján hozzák. A piac szereplőiről való informáltság a számviteli törtvény előírásain keresztül csak részben valósulhat meg, mivel a törvényhatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi képviseletére, továbbá arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (pl betéti társaság), amely az üzleti évben nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti. A gazdálkodóról való tájékoztatás eszközét a beszámoló jelenti, hitelességét a számviteli alapelvek hozzáférhetőségét a beszámoló letétbe helyezése és a közzététel biztosítja. A számvitelnek több megközelítése létezik. Egyfelől, mint a gazdálkodó szervezetek működését, tevékenységét bemutató információs rendszert ismerik, másfelől pedig a valósághű objektív beszámolókat produkáló gyakorlati tevékenységet is jelent. A beszámolót, mint eszközt – a fogalom minkét megközelítését figyelembe véve – a számvitel gyakorlati tevékenysége révén saját információ rendszeréből állítja el. Tovább finomítva a számvitel az a tevékenység, amely alkalmas arra, hogy a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről információkat szolgáltasson.

A beszámoló formája az éves nettő árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától, mindezek határértékeitől függ. A vállalkozók esetében a beszámoló lehet:

Éves beszámoló, Egyszerűsített éves beszámoló,

Összevont (konszolidált) éves beszámoló, Egyszerűsített beszámoló

A felsorolt formák közül három az egyedi beszámolók közé tartozik, egy pedig összevont beszámoló, a következő ábrán látható csoportosítás szerint:

A vállalkozások a beszámolót kettős könyvvitellel kell alátámasztaniuk. Egyszeres könyvvitellel alátámasztott egyszerűsített beszámolót csak akkor készíthet a gazdálkodó, ha azt a számviteli törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.

. A könyvvezetés az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében csak magyar nyelven történhet. A könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi vagy jövedelmi helyzetére kiható eseményekről – a törvényben rögzített szabályok szerint – folyamatosan nyilvántartást vezet, és azt az üzleti év végével lezárja. A könyvelés során érvényesíteni kell a világosság, a teljesség és a valódiság elvét. A világosság elve teszi lehetővé az ellenőrizhetőséget, az elszámolások áttekinthetőségét. A teljesség elve azt a követelményt fogalmazza meg, hogy minden megtörtént gazdasági eseményhatása rögzítésre kerüljön. A valódiság elve szerint a megtörtént gazdasági eseményeket hitelt érdemlően – bizonylatokkal - dokumentálni kell. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó a kezelésében, használatában, illetve tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben és a forrásokban a bekövetkezett változásokat valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja. Az egyszeres könyvvitel a pénzeszközökről és azok forrásairól, továbbá az azokban bekövetkezett változásokról naplófőkönyv, pénztárkönyv, illetve egyéb formában vezetett, zártrendszerű nyilvántartás. Az egyszeres könyvvitelt pénzforgalmi könyvvitelnek is hívjuk. 2004. január 1-jétől az egyszeres könyvvitel és az ennek megfelelő egyszerűsített beszámoló készítése a vállalkozók számára nem lehetséges.

Az éves beszámolóra vonatkozó általános szabályokAz éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, és azok változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, megbízható, valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordítását, az adózott és mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indoklásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének működése eredményének bemutatásához szükségesek. Az éves beszámoló részei:

Mérleg

A beszámolók fajtái

Egyedi beszámolók

Összevont beszámoló

Éves beszámolóEgyszerűsített

éves beszámolóEgyszerűsített

beszámoló

Összevont (konszolidált)

éves beszámoló

Eredménykimutatás Kiegészítő melléklet

Az éves beszámolóval egyidejűleg a vállalkozás jövőjével kapcsolatos információkat is tartalmazó üzleti jelentést is kell készíteni. Mivel az üzleti jelentés terv adatokat is tartalmaz, ezért a könyvvizsgálati standardokkal összhangban nem része a beszámolónak. Az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, valamint a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani. Ez a törvényi előírás is a „valós összkép filozófiájának” való megfelelést látszik biztosítani. Ha azonban a vállalkozás a következő évtől már nem összköltség, hanem forgalmi eljárású eredménykimutatást készít, ugyan a szerkezet változik, az összehasonlíthatóság biztosítottnak tűnik, mivel az előző évi összköltség eredménykimutatás adatainak „forgalmi változatra” való átrendezés a tárgyévi forgalmi eredménykimutatást előző évi oszlopban való megjelenítéshez kikerülhetetlen. Az értékelési eljárások esetében sem a kötelező állandóságot, hanem inkább a lehetőség szerinti következetességet kell érteni. Az értékelési eljárás a törvény adta kereteken belül indokolt esetben változtatható, de annak tényét és hatását a kiegészítő mellékletben kel bemutatni. A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző üzleti év megfelelő adatát. Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, mert például valamely értékelési eljárás változott, akkor azt a kiegészítő mellékletben bemutatni és indokolni kell. Ha az önellenőrzés vagy az adóhatósági ellenőrzés az előző üzleti év(ek) éves beszámolójában jelentős hibá(ka)t állapított meg, a tárgyévről készített beszámolónak önálló oszlopban kell tartalmaznia a – mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, illetve a jogerőssé vált megállapítások miatti – előző üzleti év(ek)re vonatkozó a hibákat és hibahatásokat korrigáló módosításokat a mérlegben és az eredménykimutatásban egyaránt. Ilyenkor a mérleg és az eredménykimutatás is három oszlopot (előző év, közbülső módosítások oszlopa, tárgyév) tartalmaz.Ha egy eszköz vagy egy kötelezettség a mérlegben több tételben is elhelyezhető, illetve egy adott eszköz vagy kötelezettség minősítése az egyik üzleti évről a másikra megváltozik, az alkalmazott megoldást a kiegészítő mellékletben számszerűsítve, az összetartozás, az összehasonlíthatóság tételhivatkozásaival meg kell adni. Az éves beszámolót a számviteli törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, a mérleg és eredménykimutatás tételeit a törvény 1-3. számú mellékletben megadott sorrendben, a tételek továbbtagolásának, illetve összevonásának szabályai figyelembevételével, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni. Devizakülföldi társaságnak az éves beszámolót magyar nyelven, a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteni. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam jegyzése szerint devizaegységben kell megadni. Az ilyen vállalkozások könyveiket is devizában és nem forintban vezetik. A beszámolót és az azt alátámasztó dokumentációkat 10 évig meg kell őrizni. Ezek a főkönyvi kivonat, a leltár és az értékelés, a kapcsolódó részletező nyilvántartások, továbbá a számítógépes program működőképes állapotban. A számviteli bizonylatokat (a főkönyvi számlák, analitikus nyilvántartások is) legalább 8 évig kell megőrizni visszakereshető és olvasható formában.

Egyszerűsített éves beszámolóra vontakozó szabályok

Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő évben, a mérleg fordulónapján a következő három, nagyságot jelző mutatóérték közül kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

a) A mérlegfőösszeg az 500 millió forintot,b) Az éves nettó árbevétel az 1000 millió forintotc) A tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma az 50 főt.

A határértéket kifejező mutatók bármely kombinációja elfogadott, vagyis nem előfeltétel, hogy két egymást követő évben ugyanazon két mutató legyen határérték alatt.Az egyszerűsített éves beszámoló feltételei között szerepel a „két egymást követő évben” követelmény. Ez azért szükséges, hogy a feltételekben (a nagyságot jelző mutatóértékben) bekövetkező változások hullámzása miatt ne kelljen, illetve ne lehessen a beszámoló választott formáján, az ehhez kapcsolódó könyvvezetés módján évenként változtatni.Az egyszerűsített éves beszámoló a számviteli törvényben előírt

mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll.

Üzleti jelentést az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozónak nem kell készítenie.Ez a beszámoló két dologban tér el eggyel „magasabb fokozatú” éves beszámolótól:

Adattartalmában, ugyanis az éves beszámoló adattartalma bővebb (az egyszerűsített éves beszámoló mérlege a számviteli törvény 1. számú melléklet „A” illetve „B” változat közül a vállalkozó által választott mérleg nagybetűivel és római számmal jelölt tételeit tartalmazza. Az egyszerűsített éves beszámoló eredménykimutatása a 2. vagy a 3. számú melléklet „A”, illetve „B” változat közül a vállalkozó által választott eredménykimutatás nagybetűivel és római számmal jelölt tételeit tartalmazza); valamint

A vagyonelemek értékelésében, amennyiben egyszerűsítéseket tesz lehetővé. Fontos még megjegyezni azt is, hogy ezt a beszámolóformát nem alkalmazhatja a részvénytársaság, a konszolidálásba bevont vállalkozás, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett vagy az engedélyezést már kérelmezték. A korlátot felelősségű társaságoknál viszont éppen ez a forma a jellemző. Nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót az a vállalkozó sem, ahol az üzleti év a naptári évtől eltér. Az egyszerűsített éves beszámoló esetében nemcsak mérleg, eredménykimutatás és kiegészítő melléklet szintű adattartalom egyszerűsített, hanem a törvény az értékelésekkel és egyes elszámolásokkal összefüggő számviteli feladatokat tekintetében is egyszerűsített lehetőségeket ad.

Nem kötelező a számviteli politika keretében elkészíteni az önköltség számítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot,

Az értékvesztés visszaírás nem kötelező, ha a terven felüli értékcsökkenéssel, illetve értékvesztéssel értékcsökkentett eszközöknél az alacsonyabb értéken történő értékelés okai már nem illetve csak részben állnak fenn,

A saját termelésű készlet a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron is értékelhető, a még várhatóan felmerülő költségek a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározhatók, azaz nem kötelező bekerülési értéken, illetve az elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti éréken kimutatni,

Nem kötelező a befektetett pénzügyi eszközök között lévő kamatozó értékpapírok névértéke és beszerzési értékek közötti különbözet időbeli elhatárolásának elszámolása,

A többi különbség az egyszerűsített éves beszámoló és az éves beszámoló között a kiegészítő mellékletet érinti a számviteli törvény előírásai szerint, amely Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő melléklete című fejezetben található.

Összevont (konszolidált) éves beszámolóra vonatkozó szabályokÖsszevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést kell készítenie – a saját éves beszámolója mellett – annak a vállalkozónak, amelyik egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában anyavállalatnak minősül. Anyavállalat az a vállalkozó, amely egy másik vállalkozónál (a továbbiakban: leányvállalat) közvetlenül vagy leányvállalatán keresztül – közvetetten – meghatározó befolyást képes gyakorolni, mert az alábbi feltételek közül legalább eggyel rendelkezik:

a) Tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik a tulajdonosok (részvényesek) szavazatának 50 százalékot meghaladó többségével, vagy

b) Más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján a szavazatok többségét egyedül birtokolja, vagy

c) A társaság tulajdonosaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy

d) A tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés (vagy a létesítő okirat rendelkezése) alapján – függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól – döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.

A leányvállalati viszony létrejöttét az anyavállalat állapítja meg, és egyidejűleg köteles ezt a minősítést a leányvállalattal közölni. A konszolidálás azt fejezi ki, hogy az anyavállalat az összevont beszámolóból kiszűri a halmozódásokat, vagyis megteremti a rendezett állapotot. Az összevont (konszolidált) beszámoló úgy mutatja be az anyavállalat és a leányvállalat(ok), azaz a közös vezetésű vállalkozás(ok) – a konszolidálásba bevont vállalkozások – tevékenységét, mintha azok egyetlen önálló vállalkozásként működnének. Az anyavállalat és a leányvállalat(ok) egyedi beszámolója a konszolidálás miatt csak éves beszámoló lehet. Az összevont (konszolidált) éves beszámoló részei:

Összevont (konszolidált) mérleg Összevont (konszolidált) eredmény kimutatás Összevont (konszolidált) kiegészítő melléklet,

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével egyidejűleg el kell készíteni az összevont (konszolidált) üzleti jelentést is. A számviteli törvény részletesen meghatározza a konszolidálás alóli mentesítés feltételeit.

Egyszerűsített beszámolóra vonatkozó szabályokAz egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó az üzleti évről december 31-i fordulónappal egyszerűsített beszámolót köteles készíteni, tehát az egyszerűsített beszámoló általános beszámolási időszakot feltételezve a naptári évről készül. Az egyszerűsített beszámoló részei:

A mérleg és Az eredménylevezetés

Az egyszerűsített beszámolót készítő gazdálkodó a teljesség és az összemérés elvével ellentétben az árbevételt, az egyéb bevételeket, valamint a költségeket, a ráfordításokat – az

értékcsökkenés és az értékvesztés kivételével-, illetve az egyéb kiadásokat a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában kell a könyvekben elszámolni. Ha az ügylet ellenértékét más eszköz (ideértve a válóval történő kiegyenlítést is) átadás-átvételével rendezik, akkor a valós tartalommal, bruttó módon a teljesítés időszakában kell elszámolni. Az egyszerűsített mérleg a gazdálkodó december 31-én meglévő, a leltárba értékkel felvett valamennyi eszközét és azok forrásait; az eredménylevezetés az üzleti évben folytatott tevékenység valamennyi végleges (vissza nem fizetendő) bevételeit és végleges (vissza nem követelhető) kiadásait, valamint az eszközök, a kötelezettségek mérlegfordulónapi értékeléséből származó értékmódosításokat bruttó módon tartalmazza. Függetlenül attól hogy az ügyletek teljesítésekor tényleges pénzkiadásra vagy pénzbevételre sor került-e vagy sem.

A beszámoló részei: A mérlegFogalma: a mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét bemutató számviteli okmány.A mérleg olyan számviteli okmány amely az eszközöket és a forrásokat, adott időpontra vonatkozóan, megfelelően értékelve, pénzértékben összesítve előírt szerkezetben tartalmazza. Más megközelítésben a mérleg lényegében egy vagyonkimutatás, amely a vállalkozás vagyonelemeit tartalmazza.Jellemzői: a mérleg a vállalkozás vagyonát kettős vetületben mutatja, egyrészt a vagyontárgyak rendeltetése, a használatban betöltött szerepük alapján. ESZKÖZÖK (aktívák) formájában, másrészt a vagyon eredete (származása, tulajdonosa) alapján, FORRÁSOK (passzívák) formájában. A mérleg két oldala megegyezik, vagyis minden eszköznek van forrása. A mérleg összevonta, kötött sorrendben mutatja be mind az eszközöket, mind a forrásokat. Mivel a vállalakozás valamennyi eszközét és forrását tartalmazza, teljeskörű vagyonkimutatásnak tekinthető. A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét egy adott időpontra nézve mutatja. Ez az időpont a mérleg fordulónapja. Miután vagyoni helyzet egy adott időpontra vonatkozik, a mérleg statikus állapotot tükröz. A mérleg az eszközöket és forrásokat pénzértékben kifejezve tartalmazza vagyis a vagyonelemeket értékelni kell. A mérleg ezer forintban kerekítve és magyar nyelven tartalmazza az egyes eszköz- és forrásösszetevőket. Amennyiben a mérlegfőösszeg meghaladja a 100 milliárd forintot, az adatokat millió forintban kell megadni. Az éves beszámoló részét képző mérleget a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni, ezzel érvényesül az egyszemélyi felelősség.A vállalkozó a mérleget két változatban készítheti el: kétoldalas-,és lépcsőzetes formában.A kétoldalas formájú mérleget „A” változatnak, a lépcsőzetes felépítésű mérleget pedig „B” változatnak nevezzük. A mérleg mind az eszközoldalon, mind a forrásoldalon két értékoszlopot tartalmaz, a tárgyévi és a tárgyévet megelőző évi adatokat, illetve három oszlopot, ha (ellenőrzés és önellenőrzés címen) a lezárt év(ek)re eszközölt módosításokat is bemutatja

Az eredménykimutatásCélja, általános jellemzőiAz eredménykimutatás elkészítésének fő célja, hogy a piac szereplői a gazdálkodó eredményéről, az arra ható fő tényezőkről megbízható és valós képet kapjanak. Az eredménykimutatás általános jellemzői a következők:

Elkészítésének információbázisa: a könyvviteli nyilvántartások. Több változatban is elkészíthető(összköltség eljárással készített „A”, összköltség

eljárással készített „B”, forgalmi költség eljárással készített „A”, forgalmi költség eljárással készített „B” változat)

Általában ezer forintra kerekítve készül (ha a mérleg főösszege a százmilliárd forintot meghaladja, akkor millió forintra kerekítve kell készíteni).

Adott üzleti évre vonatkozik. Az előző üzleti év adatait is fel kell tüntetni. Lehet háromoszlopos is, ha az ellenőrzés vagy az önellenőrzés az előző év(ek)hez

jelentős összegű hibákat tár fel. Az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák.

Egységes szerkezetben, kötött kategóriákkal készül, melyet a számviteli törvény 2. és 3. számú melléklete tartalmaz. Az összevont éves beszámoló eredménykimutatását a 6. számú melléklet alapján kell elkészíteni.

Letétbe kell helyezni és közzé kell tenni (a beszámolóra vonatkozó letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség alapján).

A hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó képviseletére jogosult személynek kell aláírnia.

A kiegészítő mellékletLényege és szerepeA kiegészítő melléklet az éves beszámoló és az egyszerűsített éves beszámoló része. (az összevont (konszolidált) éves beszámolónak is része az összevont (konszolidált) kiegészítő melléklet)A kiegészítő melléklet lényege, hogy az tartalmazza azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és való bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára – a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően – szükségesek. A kiegészítő mellékletet, éppen úgy minta a mérleget és az eredénykimutatást, közzé kell tenni. E kötelezettség alól azonban a számviteli törvény meghatározott feltételek esetén engedményt ad. A kiegészítő melléklet egészének vagy egy részének közzétételétől el lehet tekinteni, ha a könyvvizsgáló állásfoglalás szerint a mérlegben és az eredménykimutatásban szereplő adatok elegendőek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének egyértelmű megítéléséhez.

A beszámolás és a könyvvezetés kapcsolataA vállalkozónak a beszámolót könyvvitellel kell alátámasztania. Ebből következően a beszámolási és könyvvezetési kötelezettség szoros kapcsolatban van. A következő táblázat ezt szemlélteti::Beszámolási kötelezettség Könyvvezetési kötelezettségÉves beszámoló Kettős könyvvitelEgyszerűsített éves beszámoló Kettős könyvvitel

Az éves beszámoló és az egyszerűsített éves beszámoló szabályainak összehasonlítása:A beszámoló formája

Választásának feltétele

Ki köteles választani? Ki választhatja?

Éves beszámoló

Kettős könyvvitel Részvénytársaság, konszolidálásba bevont vállalkozás, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, az a vállalkozó, ahol az üzleti év eltér a naptári évtől

Bármely gazdasági társaság, ha a kettős könyvvitelt vezet.

Egyszerűsített éves beszámoló

Kettős könyvvitelt, a nagyságot jelző három mutatóérték közül – két egymást követő évben bármelyik kettő nem haladja meg a megadott határértéket

Az a gazdasági társaság, amely megfelel a feltételeknek.

A beszámolási időszakA számviteli törvény szerint az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama jellemzően megegyezik a naptári évvel.Ugyanakkor az üzleti év a naptári évtől eltérhet:

A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér,

A hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatnál, ezen leányvállalat leányvállalatnál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi anyavállaltat összevont (konszolidált) beszámolójánál is eltér;

Az európai részvénytársaságnál, a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek minősülő európai részvénytársaságság kivételével.

Az üzleti év időtartama jellemzően 12 naptári hónap. Az üzleti év 12 hónapnál rövidebb időtartamú lehet az előtársasági időszak, valamint az azt követő üzleti év esetében, továbbá a naptári évről a naptári évtől eltérő üzleti évre, illetve az üzleti évről az új üzleti évre történő áttéréskor. A társaság a megalakulástól a cégbírósági bejegyzés vagy elutasítás (esetleg kérelem visszavonása) napjáig előtársaságként működik. Az előtársaságoknak is van beszámolási kötelezettségük. Ez esetben természetesen nem december 31-e lesz a beszámoló fordulónapja.

A mérleg fogalma, számviteli törvény szerinti felépítése, fajtái

A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét bemutató számviteli okmány. A mérleg olyan - számviteli okmány, amely- az eszközöket és a forrásokat- adott időpontra vonatkozóan, - megfelelően értékelve, - pénzértékben összesítve, - előírt szerkezetben tartalmazza. A mérleg lényegében egy vagyonkimutatás.

A mérleg a vállalkozás vagyonát kettős vetületben mutatja. Egyrészt a vagyontárgyak rendeltetése, használatban betöltött szerepe alapján Eszközök (aktívák), másrészt a vagyon eredete, származása, tulajdonosa alapján Források (passzívák) formájában.

Ebből következik, hogy a mérleg két oldala megegyezik, minden eszköznek van forrása. (mérlegegyezőség elve)

Összevontan, a számviteli törvényben előírt kötött formában mutatja be a vállalkozás valamennyi eszközét és forrását, így teljes körű vagyonkimutatásnak tekinthető.

A mérleg a vagyoni helyzetet egy adott időpontra, a mérleg fordulónapra nézve mutatja, ezért egy statikus állapotot tükröz.

Folytonosság elvéből következik, hogy az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyeznie az előző üzleti év záró adataival.

Az eszközök és az eredmény nélküli források különbözete = MSZE (ennek levezetésére készül egy külön kimutatás: eredménykimutatás.)

Az eszközöket és forrásokat pénzértékben kifejezve, ezer forintra kerekítve, magyarul mutatja be. (amennyiben a mérlegfőösszeg > 100 milliárd az adatokat millió ft-ban kell megadni)

Az éves beszámoló részét képező mérleget a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni.

A vállalkozó a mérleget két változatban készítheti el: - ’A’ változat, ún. kétoldalas forma- ’B’ változat, ún. lépcsőzetes forma.A tagolást az Sztv. 1. számú melléklete tartalmazza. A számviteli politika rögzíti a mérleg formáját és a tételek tagolását. Az "A" változatú

mérleg hagyományos, mérlegszerű elrendezésű, egyik oldalán az eszközök, másik oldalán a források találhatók. Az eszközöknél a fordított likviditás, a forrásoknál a fordított lejárati sorrend érvényesül. A nemzetközi gyakorlatban ezt a formát alkalmazzák a leggyakrabban. A lépcsőzetes formában összeállított „B” változatú mérleg felépítése egyoldalas és elsőként az eszközöket mutatja be, majd a forrásokat meghatározott likviditási sorrendben.

Az éves beszámoló mérlege háromfokozatú tagolást követ:- mérlegfőcsoportok (nagybetűk)- mérlegcsoportok (római számok)- mérlegsorok (arab számok).

Előfordulhat olyan eset, hogy a mérlegséma egyik tétele sem fedi azt a tartalmat, amelyet a vállalkozó be kell, hogy mutasson a mérlegben. Ebben az esetben a törvény lehetőséget biztosít ennek elkülönített bemutatására, önálló tételként történő szerepeltetésére, de ezt a kiegészítő mellékletben indokolni, a tétel tartalmát ismertetni kell.

Számos esetben a gazdálkodó olyan eszköz- és forrásstruktúrával rendelkezik, hogy az egyes tételek összegének nagyságrendjében jelentős különbség mutatkozik, sok tételnél fordul elő jelentéktelen összeg vagy egyes sorok érték nélkül szerepelnek. Ezekben az esetekben fokozni lehet az áttekinthetőséget az egyes sorok összevonásával, ill. az üres sorok elhagyásával.

Összevonhatók a mérleg egy-egy római számmal jelzett eszköz-, ill. forráscsoportjain belül az arab számmal jelzett tételek, ha

- azok összegükben a megbízható és valós összkép szempontjából nem jelentősek, a vállalkozó az itt jelentősnek, ill. nem jelentősnek tekintett összeget a számviteli politikájában kell, hogy rögzítse,

- azok összevonása elősegíti a világosság elvének érvényesülését.Az összevont tételek részletezését és az összevonás indokát a kiegészítő mellékletben

rögzíteni kell. Az összevonás nem érintheti a kapcsolt vállalkozással összefüggő tételeket.

A mérleg általában kétsoros. A változás bemutatása miatt a tárgyévi adatok mellett szerepeltetni kell az előző évi adatokat.

Amennyiben mérlegkészítést követően jelentős hiba tárul fel, beiktatásra kerül egy harmadik sor a korrigáló tételeknek.

A (vagyon) mérleg eszköz és forrás oldalának számviteli törvény szerinti csoportosítása

A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét bemutató számviteli okmány, mely a vállalkozás vagyonát kettős vetületben mutatja. Egyrészt a vagyontárgyak rendeltetése, használatban betöltött szerepe alapján Eszközök (aktívák), másrészt a vagyon eredete, származása, tulajdonosa alapján Források (passzívák) formájában.

Ebből következik, hogy a mérleg két oldala megegyezik, minden eszköznek van forrása. (mérlegegyezőség elve)

A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló eszközöket.

Az eszközöket az újratermelési folyamatban betöltött szerepük, rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni.

A befektetett eszközök (A) a vállalkozási tevékenységet tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. A befektetett eszközök közé kell sorolni:

I. Immateriális javakat,II. Tárgyi eszközöket,III. Befektetett pénzügyi eszközöket.

Az immateriális javak között azokat a nem anyagi eszközöket (vagyoni értékű jog, üzleti vagy cégérték, szellemi termék) kell kimutatni, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Figyelni kell viszont arra, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat a tárgyi eszközök között kel nyilvántartásba venni és elszámolni.

Az immateriális javak között kell kimutatni: egy-két példát kell csak mondani!!!1. a vagyoni értékű jogokat az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével,2. a szellemi termékeket,3. az üzleti vagy cégértéket,4. az immateriális javakra adott előlegeket, valamint5. az immateriális javak értékhelyesbítését.6. az alapítás-átszervezés aktivált értékét és7. a kísérleti fejlesztés aktivált értékét.

A tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok) kell kimutatni, amelyek tartósan – közvetlenül vagy közvetett módon – szolgálják a vállalkozási tevékenységet, függetlenül attól, hogy üzembe helyezésre kerültek-e vagy sem.

Tárgyi eszközök a mérlegben: egy-két példát kell csak mondani!!!1. ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok2. műszaki berendezések, gépek, járművek3. egyéb berendezések, felszerelések, járművek4. tenyészállatok5. beruházások, felújítások6. beruházásokra adott előlegek7. tárgyi eszközök értékhelyesbítése

A befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni azokat az eszközöket (részesedés, értékpapír, adott kölcsön), amelyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, adott át más vállalkozónak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, ill.

kamatra) tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el. Befektetett pénzügyi eszközök a mérlegben: egy-két példát kell csak mondani!!!

1. tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban2. tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban3. egyéb tartós részesedés4. tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban5. egyéb tartósan adott kölcsön6. tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír7. befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése8. befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete (valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén)

Figyelni kell arra, hogy a pénzügyi eszközök lekötése lehet éven belüli vagy éven túli is. Ebből következően mindig minősíteni kell a „tartósságot”! A mérlegben a forgóeszközök között kell szerepeltetni az eszközt, ha a fordulónapot követő üzleti évben az lejár, vagy az értékpapírt beváltják.

A forgóeszközök (B) a vállalkozási tevékenységet egy évnél rövidebb ideig szolgálják, mivel a tevékenység során egy évnél rövidebb idő alatt elhasználódnak, ill. csak egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt. A forgóeszközök:

I. KészletekII. KövetelésekIII. ÉrtékpapírokIV. Pénzeszközök.

A készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök,

- amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és amelyek a beszerzés és értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat;

- amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak (befejezetlen termelés [ideértve a befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatást is], félkész termékek), vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek);

- amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni (anyagok).

A készletek között kell kimutatni az előzőeken túlmenően:- használatba vételükig azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés,

felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozó tevékenységét legfeljebb egy évig szolgálják;

- a növedék-, a hízó- és az egyéb állatokat, amelyek a termelés (a tartás) költségei eredményeként növekednek, tömegük (súlyuk) gyarapszik, függetlenül attól, hogy a vállalkozási tevékenységet mennyi ideig szolgálják;

- azokat az eszközöket, amelyeket a befektetett eszközök közül átsoroltak.Készletek a mérlegben: egy-két példát kell csak mondani!!!1. anyagok2. befejezetlen termelés és félkész termékek3. növedék-, hízó- és egyéb állatok4. késztermékek5. áruk6. készletekre adott előlegek

Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által már elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatásteljesítéshez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő

befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (ideértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak. Itt kell kimutatni az egyéb követeléseket, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogszerűen megítélt követeléseket is. Követelések a mérlegben: egy-két példát kell csak mondani!!!

1. követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők)2. követelések kapcsolt vállalkozással szemben3. követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben4. váltókövetelések5. egyéb követelések6. követelések értékelési különbözete7. származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete

Az értékpapír vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő, forgalomképes okirat. Az értékpapírok között a forgatási célból, tehát átmeneti, nem tartós befektetésként vásárolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, ill. tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket kell kimutatni. Ezek között azokat az értékpapírokat kell elszámolni, amelyeket forgatási célból, kamatbevétel, ill. árfolyamnyereség elérése érdekében szereztek be, és amelyek a tárgyévet követő üzleti évben lejárnak. Értékpapírok a mérlegben: egy-két példát kell csak mondani!!!

1. részesedés kapcsolt vállalkozásban2. egyéb részesedés3. saját részvények, saját üzletrészek4. forgatási célú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok5. értékpapírok értékelési különbözete

A pénzeszközök a készpénz, az elektronikus pénzeszközök és csekkek, valamint a bankbetétek értékét foglalják magukban. Pénzeszközök a mérlegben:

1. pénztár, csekkek2. bankbetétek

Az aktív időbeli elhatárolás olyan technikai elszámolási tétel, amelynek következtében a tárgyévi eredményben növekedés következik be. Aktív időbeli elhatárolásként (C) – elkülönítetten – kell a mérlegben kimutatni az üzleti év mérlegének fordulónapja előtt felmerült, elszámolt olyan eszközöket, amelyek költségként, ráfordításként (ideértve a halasztott ráfordításokat is) csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el, valamint az olyan járó árbevételt, kamat- és egyéb bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakra számolandók el. (Időbeli elhatárolás elve) Aktív időbeli elhatárolások a mérlegben:

1. bevételek aktív időbeli elhatárolása2. költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása3. halasztott ráfordítások

A források alapvetően két nagy csoportba sorolhatók: saját forrás és idegen forrás. Saját forrást az alapító tartósan bocsát a vállalkozás rendelkezésére ill. a keletkezett eredmény vállalkozásnál maradt része, az idegen forrást visszafizetési kötelezettség terheli.

A mérlegben forrásként a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat kell szerepeltetni.

A számviteli gyakorlatban a saját tőkén (D) belül a jegyzett tőke és a tőketartalék a befektetők által véglegesen az adott vállalkozó rendelkezésére bocsátott vagyont mutatja, míg a saját tőke többi eleme általában a tevékenység során elért, adózott eredményből a vállalkozónál hagyott összeg, ill. a vállalkozónál eszközei értékelésekor a múltbeli bekerülési érték és a piaci érték között jelentkező különbözet, az értékelési tartalék. Saját tőke a mérlegben:

I. Jegyzett tőke (a saját tőke viszonylag állandó része, mely vagyont a tulajdonosok időbeli korlátozás nélkül – véglegesen – bocsátottak a vállalkozás rendelkezésére, vagyis azzal a vállalkozó a vállalkozás megszűnéséig gazdálkodhat)

II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (-)III. Tőketartalék (a tulajdonosok bocsátják a vállalkozás rendelkezésére alapításkor, il. a

jegyzett tőke emelésekor; ezeket a vagyontárgyakat a tulajdonosok véglegesen bocsátják a vállalkozás rendelkezésére, de cégbírósági bejegyzésükre nem kerül sor)

IV. Eredménytartalék (a tárgyévet megelőző üzleti években folytatott gazdálkodás – adózott és osztalékkal, részesedéssel csökkentett – eredményének halmozott összegét tartalmazza)

V. Lekötött tartalék (a tőketartalékból, ill. az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét tartalmazza)

VI. Értékelési tartalék (piaci értéken való értékelés esetén használják)VII. Mérleg szerinti eredmény (az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények

kamatára igénybevett eredménytartalékkal növelt, a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatával csökkentett tárgyévi adózott eredmény)

Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot (E) kell képezni azokra a múltbeli, ill. a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek a mérleg fordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és amelyekre a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította. Céltartalékok a mérlegben:

1. céltartalék a várható kötelezettségekre2. céltartalék a jövőbeni költségekre3. egyéb céltartalék.

Kötelezettségek (F) azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett, elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. Kötelezettségek a mérlegben: egy-két példát kell csak mondani!!!

1. Hátrasorolt kötelezettségek 1. hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben2. hátrasorolt kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben3. hátrasorolt kötelezettségek egyéb gazdálkodóval szemben

2. Hosszú lejáratú kötelezettségek1. hosszú lejáratra kapott kölcsönök2. átváltoztatható kötvények3. tartozások kötvénykibocsátással4. beruházási és fejlesztési hitelek5. egyéb hosszú lejáratú hitelek6. tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben7. tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben8. egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek

3. Rövid lejáratú kötelezettségek1. rövid lejáratú kölcsönök2. rövid lejáratú hitelek3. vevőktől kapott előlegek4. kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)5. váltótartozások6. rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben7. rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben8. egyéb rövid lejáratú kötelezettségek9. kötelezettségek értékelési különbözete10. származékos ügyletek negatív értékelési különbözete

Hátrasorolt kötelezettségként kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt, amelyet ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak, és a vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a

vállalkozó adóssága rendezésébe, valamint hogy a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, tehát azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni.

Hosszú lejáratú kötelezettség az egy üzleti évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön és hitel.

Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön és hitel, valamint a Hosszú lejáratú kötelezettségek éven belül esedékes részei.

A passzív időbeli elhatárolás (G) olyan technikai elszámolási tétel, amelynek következtében a tárgyévi eredményben csökkenés következik be.

Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni: a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja

utáni időszak árbevételét, bevételét képezi; a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a

mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül számlázásra; a mérleg fordulónapja és elkészítésének időpontja között a vállalkozóval szemben érvényesített, benyújtott, ismertté

vált, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, kártérítést, bírósági költséget; a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó, a jóváhagyásra jogosult testület által megállapított, kötelezettségként ki

nem mutatott prémiumot, jutalmat, azok járulékát.

Passzív időbeli elhatárolások a mérlegben:1. bevételek passzív időbeli elhatárolása2. költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása3. halasztott bevételek

A mérlegtételek értékelésének szabályai

A számvitel legvitatottabb kérdésköre az értékelés. Ennek oka az, hogy kettős funkciót tölt be egyidejűleg:

- Egyrészt meghatározza a vagyon értékét, - másrészt hatással van az eredmény nagyságára-

Az értékelés az a tevékenység, amelynek keretében kiszámítjuk az egyes vagyon- és tőkeelemek értékét. A vagyonelemek számbavétele leltározás útján valósul meg, ekkor állapítjuk meg a rendelkezésre álló vagyon mennyiségét. Természetesen vannak olyan vagyonelemek, amelyek értékének meghatározásakor nem lehet mennyiségi felvételt készíteni. A fő kérdés az, milyen árakat alkalmazzunk? A választott ár, vagyis az önköltség lényegesen befolyásolja az érték nagyságát. Az értékelés fogalmán belül közvetlen és közvetett értékelést különböztetünk meg.A közvetlen értékelés során a mennyiségben meglévő vagyonelemek értékét úgy állapítjuk meg, hogy hozzárendeljük az árakat. Arra a kérdésre melyik árat alkalmazzuk a múltbeli, és jelenlegi árak jöhetnek szóba. A múltbeli árak alkalmazása során a vagyonelemeket azon az értéken tarjuk számon, amilyen értéken a vállalkozáshoz kerültek. Ez a módszer lehetővé teszi a realizációs elv érvényesülését. A jelenlegi árak alkalmazásakor ellenben az aktuális, azaz a fordulónapon, érvényes árakon számoljuk. Ez lényegében átértékelést jelent, ami eredményhatással is jár. Ezzel a módszerrel az időérték elv érvényesül. vagyis akkor érdemes használni, ha az aktuális vagyonérték meghatározása az elsődleges szempont. A közvetett értékelést akkor alkalmazzuk, ha nincs lehetőség a vagyonelemek mennyiségi felvételére. Ez esetben a már meglévő (könyvekben szereplő) értéket módosítjuk, korrigáljuk.

A magyar számviteli rendszer a realizációs elvre épül, vagyis csak akkor lehet eredményt kimutatni, ha az értékesítés (realizálás) megtörtént. Ezen elv alkalmazása azt is jelenti, hogy az eredmény meghatározásának van prioritása, vagyis ehhez kell hozzárendelni a vagyon értékelését. Gyakorlati szempontból ez úgy valósul meg, hogy a befektetett eszközöket és a forgóeszközöket1./ beszerzési költségen, ill.

- előállítási költségenértékeljük.

1./ Bekerülési értéknek (beszerzési árnak) tekintjük azt a ráfordítást, amely az eszköz létesítése, megszerzése, üzembe helyezése miatt az üzembe helyezésig vagy a raktárba történő beszállításig felmerült, és az eszközhöz egyedileg hozzárendelhető. Más megközelítésben a bekerülési érték az az érték, amelyen a vagyon- és tőkeelemeket a nyilvántartásokba, a könyvekbe bevezetjük.

Két megjelenési formája ismert:- beszerzési érték (vásárláskor)- előállítási érték (saját előállításkor)A bekerülési értéket különféle hatások érik, melyek következményeként azt korrigálni,

módosítani szükséges. Ilyen fontosabb korrekciók:- a befektetett eszközöknél terv szerinti értékcsökkenési leírást és – adott esetben – terven

felüli értékcsökkenést kel elszámolni, ill. visszaírni;- az eszközök többségénél értékvesztést kell elszámolni, ill. visszaírni;- a külföldi pénzértékre szóló követeléseknél, kötelezettségeknél, valuta- és

devizakészleteknél árfolyam-különbözetet kell elszámolni.A bekerülési érték korrigálásával megkapjuk a könyv szerinti érték összegét, amit

mérlegértéknek is nevezzük.A könyv szerinti érték kiszámítása:

Bekerülési érték- Korrekciós tételek = Könyv szerinti érték

A beszerzési költség mindazon tételek együttes összege, amelyek egy eszköz vásárlása esetén (készletek) a raktárba kerülésig, ill. (tárgyi eszközöknél) az üzembe helyezésig merülnek fel, és amelyek az eszközhöz egyedileg is hozzákapcsolódnak.

Bekerülési érték tartalma:1. Az eszköz beszerzésének alapköltségei:1.1. (+) Vételár1.2. (-) Engedmény1.3. (+) Felár1.4. (+) Szállítási, rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési költségek1.5. (+) Beszerzéssel kapcsolatos közvetítői tevékenységek költségei1.6. (+) Bizományi díj1.7. (+) Beszerzéshez kapcsolódó adók és adójellegű tételek (beszerzéskor fizetett

fogyasztási adó, jövedéki adó)1.8. (+) Vámterhek1.9. (+) Tárgyi eszközök biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához

szükséges tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési értéke2. Az eszköz beszerzéséhez kapcsolódó egyéb költségek:2.1. (+) Fizetendő (fizetett) illetékek (vagyonszerzés – ajándék, öröklés, adásvétel,

csere után járó – illetéke)

2.2. (+) Előzetesen felszámított, de le nem vonható áfa2.3. (+) Jogszabályon alapuló hatósági, igazgatási, szolgáltatási díjak2.4. (+) Egyéb hatósági, igazgatási, szolgáltatási, eljárási díjak (környezetvédelmi

termékdíj, szakértői díj)2.5. (+) A beruházás-tervezés, a beruházás-előkészítés, a beruházás-lebonyolítás, az új

technológia elsajátításának díjai, közvetlen költségei3. Az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódó hitel, kölcsön

igénybevételének költségei:3.1. (+) A hitel, kölcsön felvétele előtt fizetett – a hitel, a kölcsön feltételeként előírt –

bankgarancia díja3.2. (+) A hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési díj, folyósítási jutalék, a hitel

igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék3.3. (+) A hitel-, kölcsönszerződés közjegyzői hitelesítésének díja3.4. (+) Az eszköz üzembe helyezéséig, a raktárba történő beszállításig felmerült

kamat3.5. (+) A beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó – az üzembe helyezésig felmerült –

biztosítási díj3.6. (±) A beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó –

devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett – devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyam-különbözete, függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség

4. A bekerülési értéket csökkentő tételek:4.1. (-) A próbaüzemeltetés során előállított, raktárra vett, értékesített termék,

teljesített szolgáltatás előállítási költsége4.2. (-) A beruházásra adott előleg után, annak felhasználásáig kapott kamat összege4.3. (-) A beruházásra elkülönített pénzeszköz után, annak felhasználásáig kapott

kamat összege

A bekerülési értéknek nem része a levonható, előzetesen felszámított áfa és az ellenérték arányában megosztott, előzetesen felszámított áfa le nem vonható hányada. A beruházáshoz kapcsolódó, véglegesen kapott támogatás összege nem csökkenti az eszköz bekerülési értékét, azt rendkívüli bevételként kell elszámolni, majd halasztott bevételként az időbeli elhatárolások között szerepeltetni a mérlegben.

A bekerülési érték részét képező tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben.

A tárgyi eszközöknél értéket növelő bekerülési értékként kell figyelembe venni a meglévő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka ellenértékét, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét.

A tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka értékét nem lehet a tárgyi eszköz bekerülési (beszerzési) értékében figyelembe venni.

Importbeszerzés esetén a számlán feltüntetett, áfát nem tartalmazó összeg tekintendő beszerzési árnak, amit – ha külföldi pénznemben fejeztek ki – forintra átszámítva kell nyilvántartásba venni. Ennek megfelelően az összeg:

- ha az ellenérték kiegyenlítése forintban történik, a számla szerinti forintösszeg;- ha az ellenérték kiegyenlítése devizában vagy valutában történik, akkor a szerződés

teljesítésekor érvényes

o a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza eladási árfolyamok átlagán vagy

o a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon átszámított forintérték.

A térítés nélkül átvett eszköznek is van bekerülési értéke, így az a valódiság elvének megfelelően a mérlegben értékkel kimutatható. Beszerzési értéknek minősül ebben az esetben:

- az áradónál kimutatott nyilvántartási érték, de az állományba vétel magasabb összegű nem lehet, mint az eszköz forgalmi, ill. piaci értéke;

- az ajándékként, hagyatékként, többletként fellelt eszköznél az állományba vételkor érvényes piaci érték.

A vagyoni hozzájárulásként átvett eszköz (apport) bekerülési értéke a felek által a társasági szerződésben elismert összeg.

2./ A számviteli törvény szerint előállítási költségként (közvetlen költségként) azokat a ráfordításokat lehet elszámolni, amelyek az eszköz/termék előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása (felújítása) során közvetlenül felmerültek, az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, amelyek megfelelő mutatók, jellemzők segítségével az eszközre elszámolhatók. A saját előállítású eszközöket, a saját termelésű készleteket és a vállalkozás által nyújtott, teljesített szolgáltatásokat azok előállítási költségén kell értékelni.

A tárgyi eszközöket beszerzési, ill. előállítási költségüknél magasabb értéken nem szabad a mérlegben kimutatni. A tárgyi eszközök a mérlegben nettó értéken szerepelnek.

A számviteli törvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a tevékenységét tartósan szolgáló eszközök közül a törvény által megjelölt tételeket a mérlegben piaci értéken szerepeltesse. A piaci érték és a könyv szerinti érték közötti különbözetet azonban külön mérlegtételben, mint „értékhelyesbítést” kell kimutatni. Ezzel az értékelési lehetőséggel csak a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó élhet az alábbi eszközök esetében:

- vagyoni értékű jogok,- szellemi termékek,- aktivált tárgyi eszközök:

o ingatlanok,o műszaki berendezések,o egyéb berendezések, felszerelések, járművek,

- a befektetett pénzügyi eszközök közül a részesedések.Az egyszer már átértékelt eszközök körére ez évenkénti újraértékelési kötelezettséget jelent.

Az évenkénti értékelés során a piaci értéken alapuló értékelésbe bevont eszközökre meg kell állapítani az egyedi eszköz fordulónapi:

+ piaci értékét- könyv szerinti nettó értékét= értékhelyesbítésétAz értékhelyesbítés összegét leltárral kell alátámasztani, eszközönként tételesen

nyilvántartást kell vezetni, és az értékelés helyességét könyvvizsgálóval hitelesíttetni kell.

A vásárolt készleteket beszerzéskor beszerzési áron kell nyilvántartásba venni. A bekerülési értéken történő értékelés különböző értékelési eljárások alkalmazását teszi lehetővé, melyek közül a leggyakrabban használt:

- csúsztatott (gördülő) átlagár: az átlagos beszerzési árat minden beszerzés után újra és újra kiszámítják, és az aktuális készletcsökkenések értékét ennek alapján határozzák meg

- FIFO: azt feltételezi, hogy először a kezdeti állományt és az első szállításokat használják fel vagy értékesítik, és ezáltal a mérleg fordulónapon meglévő mennyiségek a raktárba utoljára beérkezett tételekből állnak

A saját termelésű készleteket előállítási vagy norma szerinti költségen kell értékelni. A saját termelésű készleteket a mérlegben az elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztés összegével növelt könyv szerinti értéken mutatjuk ki.

Az értékpapírokat nyilvántartásba vételkor általánosan bekerülési (beszerzési) értéken értékeljük, ami lehet a beszerzési ár, a visszavásárlási ár (saját részvény, üzletrész), ill. a létesítő okiratban meghatározott érték.

A hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír bekerülési (beszerzési) értéke nem tartalmazhatja a (vételár részét képező, továbbá a kibocsátási okiratban, a csereszerződésben, a vagyonfelosztási javaslatban meghatározott piaci, forgalmi, beszámítási érték részét képező) (felhalmozott) kamat összegét.

A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök vagy a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel-e – értékvesztést kell elszámolni, ha az értékpapír könyv szerinti értéke és – felhalmozott kamatot nem tartalmazó – piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Amennyiben az értékpapír mérleg készítésekori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell.

A tulajdoni részesedéseket és az értékpapírokat a mérlegben az elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztés összegével növelt könyv szerinti értéken mutatjuk ki.

Az adott kölcsön bekerülési értéke a szerződés szerinti értékkel egyenlő, melyet általában alátámaszt az átutalásról érkező banki terhelési értesítés. Devizában adott kölcsön értékelésénél a vállalkozó választhat a számviteli törvény adta lehetőségek közül. A devizában folyósított kölcsön bekerülési árfolyama attól függően változik, hogy a vállalkozás meglévő devizáját használja-e föl a kölcsön folyósításához vagy forintszámlájáról utalja át az összeget:

- az első esetben a bekerülési érték a meglévő deviza könyv szerinti értékétől függ,- a második esetben a bekerülési értéket a tranzakciót végző pénzintézet eladási árfolyama

határozza meg.

A követelések forintban vagy devizában keletkezhetnek. A forintkövetelések aktiváláskori értéke a vonatkozó szerződésben rögzített összeg, amelyet az egyik fél teljesített és a másik fél elismert. Devizában történő számítás során a teljesítés napján érvényes árfolyam alapján kell a követelés összegét megállapítani. Devizában meglévő követeléseknél év végén szükséges az értékelést végrehajtani.

A pénzeszközök pénzforgalmának elszámolása év közben minden esetben bizonylatok alapján történhet, a bizonylatokon szereplő összegnek megfelelően.

A forintban meglévő pénzeszközök, ill. a forintban kifejezett pénzhelyettesítő eszközök mérlegértéke a mérleg fordulónapján meglévő, leltárral alátámasztott érték. A forintkövetelésre szóló számlapénz mérlegben szerepeltethető összege a mérleg fordulónapján a hitelintézet által küldött számlakivonattal egyező érték.

A valutakészletek mozgásainak forintra történő átszámításához a számviteli törvény nem tartalmaz tételes előírásokat, vásárlásnál vagy eladásnál egyértelmű, hogy az érte fizetett vagy az érte kapott forintérték lesz a meghatározó. A devizás eszközök és források forintra történő átszámítására azonban tételes szabályok vonatkoznak. Az átszámítás alapja lehet:

- a változás napjának hivatalos, MNB által közzétett árfolyama,- a vállalkozás számlavezető bankjának a változás napján az adott deviza (valuta) vételi és

eladási árfolyamának átlaga,- ha pénzintézetnél nem jegyzett valutáról van szó, annak szabadpiaci árfolyama,- ha a vállalkozás piaci pozíciója alapján pontosabb képet ad csak a vételi vagy csak az

eladási árfolyam alkalmazása, akkor a vállalkozás ezt is választhatja.Általános szabályként azt mondhatjuk el, hogy a vállalkozásnak akkor kell átértékelnie a

valuta- és devizakészletét, ha az átértékelés különbsége jelentős.

A kötelezettségek értékelése attól függ, hogy a kötelezettség forintban vagy devizában, valutában keletkezett-e. A forintban keletkezett hitel-, ill. kölcsönkötelezettség általában a bankkivonat szerint folyósított összegben számoljuk el. A belföldi szállítókkal szemben keletkezett kötelezettséget a számlázott, a vállalkozás által elismert, elfogadott felárakkal növelt, engedményekkel csökkentett, előzetes áfát is tartalmazó összegben vesszük állományba. Mindaddig ezen az értéken szerepel a nyilvántartásokban, amíg azt ki nem egyenlítették, vagy mint elengedett kötelezettséget el nem számolták.

A devizában, valutában keletkezett kötelezettséget forintértékének meghatározása attól függ, hogy a kötelezettség pénz beérkezéséből származik-e vagy sem.

Pénz beérkezéséből származik:- Ha a deviza a devizaszámlán, a valuta a valutaszámlán kerül állományba vételre, a

kötelezettség forintértékét a pénzügyi teljesítés napján érvényes választott árfolyamon kell meghatározni.

- Ha a kötelezettséget jelentő deviza a vállalkozás forintszámláján kerül jóváírásra, úgy a kötelezettség jóváírt forintértékét a deviza vételi árfolyamán kell megállapítani.

Ha a devizában, valutában keletkezett kötelezettség nem pénz beérkezéséből származik, úgy a kötelezettség jóváírt forintértékét a kötelezettség keletkezése napján érvényes, a számviteli politikában rögzített választott árfolyamon kell meghatározni.

A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló valamennyi kötelezettséget a mérleg fordulónapra vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, amennyiben a mérleg fordulónapi értékelésből adódó különbözetnek a külföldi pénzértékre vonatkozó kötelezettségekre, ill. az eredményre gyakorolt hatása jelentős.

Az eredménykimutatás típusai, összehasonlításuk, a mérleggel való összefüggése.

Az eredménykimutatás olyan számviteli okmány, amely egy adott időszak hozamait, ráfordításait és eredményét mutatja, pénzértékben kifejezve, meghatározott szerkezetben.

Az eredménykimutatás a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit, kialakulását mutatja be. Az eredménykimutatás tájékoztatja a piac szereplőit a vállalkozás jövedelemtermelő képességéről.

Két eredménykimutatási eljárás közül lehet választani attól függően, hogy a vállalkozó az eredmény számítása során milyen tartalommal veszi figyelembe a hozamokat és a ráfordításokat. A két eljárás közötti különbség az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye megállapításában mutatkozik meg. Az üzemi tev. eredménye kétféle módon állapítható meg:

- összköltség eljárással,- forgalmi költség eljárással.

Az összköltség eljárásnál abból indulunk ki, hogy az üzleti év teljesítményeihez mennyi ráfordításra volt szükség, vagyis az üzleti év ráfordításait vesszük számba. Ezek a ráfordítások:

- anyagjellegű ráfordítások,- személyi jellegű ráfordítások,- értékcsökkenési leírás.A hozamok meghatározása során a tárgyévi teljesítményt kell kiszámítani, vagyis csak az értékesített hozamot vesszük figyelembe.

Ez az eredménykimutatás bruttó szemléletű, ez arra utal, hogy segítségével teljes körűen számba vesszük a vállalkozás hozamait, teljesítményeit, és ezekkel állítjuk szembe a vállalkozás éves összes felmerült ráfordításait. Az összköltség eljárásnál a vállalkozás hozamai közül azokat is számba vesszük, amelyeket a társaság még nem értékesített.

A forgalmi költség eljárással készülő eredménykimutatás összeállításakor az üzleti év értékesítését tekintjük kiindulópontnak, és ebből következően az értékesítés ráfordításait kell meghatározni.

Ez esetben meg kell állapítani- az értékesítés közvetlen költségeit, valamint- az értékesítés közvetett költségeit.Ez az eredménykimutatás nettó szemléletű, ami azt jelenti, hogy a vállalkozás a hozamai

(bevételei) közül csak azokat veszi számba, amelyek a már megtörtént értékesítéseihez kapcsolódnak. Csak az értékesítéshez (a forgalomhoz) kapcsolódó költségek kerülnek számbavételre. Lényegében az értékesítés hozamával (az értékesítés nettó árbevételével) vetjük össze az értékesítés összes költségét, amely az értékesítés közvetlen és közvetett költségeiből tevődik össze.

A két változatban a hozamok között az aktivált saját teljesítményeknél tapasztalható eltérés. A ráfordítások esetében már nehezebb az összehasonlítás, ugyanis az éves összes felmerült költséget, ill. az éves összes értékesítési költséget vesszük figyelembe. A kettő közötti különbség azonban számszerűen éppen annyi, mint az aktivált saját teljesítmények értéke. Ez a magyarázata annak, hogy az üzemi tevékenység eredményének a kétféle eljárás szerint számított összege megegyezik.

A kétféle eredménykimutatásban- azonos elemek:

o értékesítés nettó árbevételeo egyéb bevételeko egyéb ráfordítások

- eltérő elemek:o aktivált saját teljesítmények értékeo anyagjellegű ráfordításoko személyi jelegű ráfordításoko értékcsökkenési leíráso értékesítés közvetlen költségeio értékesítés közvetett költségei

A szerkezetét tekintve az eredménykimutatás lehet:

Összköltség eljárással

Forgalmi költség eljárással

- lépcsőzetes elrendezésű (úgy mutatja be az eredmény összetevőit, hogy a bevételek után szerepelnek a ráfordítások, és így kerülnek meghatározásra az egyes eredménykategóriák),

- kétoldalas (mérlegszerű) felépítésű (a mérleg bal oldalán szerepelnek a ráfordítások, a jobb oldalon pedig a bevételek)

Így összesen négyféle eredménykimutatás közül lehet választani.

Az eredménykimutatás mérleg szerinti eredménye megegyezik a mérlegben szereplő ugyanilyen nevű mérlegsorral. A mérleg szerinti eredmény kifejezi, hogy az üzleti évben elért eredményből milyen összegű lesz a saját tőkéhez való hozzájárulás.

Az összköltség típusú eredménykimutatás eredménykategóriáinak tartalma, alkalmazásuk

Az eredménykimutatás olyan számviteli okmány, amely egy adott időszak hozamait,

ráfordításait és eredményét mutatja, pénzértékben kifejezve, meghatározott szerkezetben.

Az eredménykimutatás a beszámoló részét képezi, összeállítása minden kettős könyvvitelt

vezető vállalkozó részére kötelező.

A mérlegtől eltérően, nem egy adott időpont, hanem egy időszak adatait tartalmazza.

Az eredménykimutatás adott időszakra, általában üzleti évre vonatkoztatva mutatja be a

vállalkozás eredményét.

Az eredménykimutatás készülhet :

- összköltség eljárással

- forgalmi költség eljárással

Az összköltség eljárásnál abból indulunk ki, hogy az üzleti év teljesítményeihez mennyi

ráfordításra volt szükség.

Eredménykategóriák:

A) Üzemi/üzleti tevékenység eredménye: Megmutatja, hogy a vállalkozás mennyire volt sikeres az üzletmenetében.

Tartalma:I. Értékesítés nettó árbevétele: itt kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés

időszakában az üzleti évben értékesített vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások árkiegészítéssel és felárral növelt, engedményekkel csökkentett ellenértéket. Nem tartalmazhatja az adott engedmény összegét. Egyéb bevételként kell elszámolni a szerződésen alapuló, nem számlázott, utólag kapott engedmény szerinti összeget. Az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételeket az eladó által kiállított helyesbítő számla alapján kell elszámolni. A helyesbítés a teljesítés időpontjára vonatkozikNövelő tételként kell elszámolni a vásárolt és saját termelésű készlet értékesítéséhez, a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan utólag felszámított

felár, az eladási árat növelő korrekciók helyesbítő számlában rögzített értéket (áfa nélkül). A nettó árbevétel a belföldi értékesítés és az exportértékesítés nettó árbevételét foglalja magában.

Belföldi értékesítés árbevételeként kell elszámolni a belföldi vevőnek értékesített vásárolt és saját termelésű készlet, valamint a belföldön igénybe vevő részére teljesített szolgáltatás értékét.

Exportértékesítés árbevételeként kell elszámolni a vásárolt és saját termelésű készlet külkereskedelmi termékforgalomban külföldi vevőnek történő értékesítésének, továbbá a külföldi igénybe vevő részére végzett szolgáltatásnyújtásnak az értékét.

II. Aktivált saját teljesítmények értéke: A saját előállítású eszközök aktivált értékét illetve a saját termelésű készletek állományváltozását kell kimutatni. Saját előállítású eszközök aktivált értéke: saját vállalkozásban végzett és az eszközök között állományba vett saját teljesítmények, továbbá a tenyészállatok, illetve a rendkívüli ráfordítások között elszámolandó saját előállítású eszközök és saját teljesítmények értéke.Állományváltozás: az üzleti év végi záró állományának és az üzleti év eleji nyitóállományának különbözete.

III. Egyéb bevételek: Olyan bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység során keletkeznek, és nem minősülnek sem a pénzügyi műveletek bevételeinek, sem rendkívüli bevételnek.

Itt kell elszámolni:- káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek- kapott bírság, kötbér, késedelmi kamatok, kártérítések összege- behajthatatlan követelések- kapott támogatás, juttatás- utólagosan kapott engedmény- adóhatóságtól megkapott, igényelt juttatás- biztosító által fizetett összeg (ha a mérlegkészítés időpontjáig

elfogadták, visszaigazolták)IV. Anyagjellegű ráfordítások

- Anyagköltség: az üzleti évben felhasznált vásárolt anyagok bekerülési értéke, továbbá a vásárolt növendék, hízó- és egyéb állatok bekerülési értéke. Az anyagköltséget csökkenti a vámteher és a jövedéki adó visszatérített összege.

- igénybe vett szolgáltatások értéke: az üzleti évben igénybe vett anyagjellegű és nem anyagjellegű szolgáltatások bekerülési értékét kell elszámolni a számlázott, fizetett, szerződésben meghatározott összegben.

- egyéb szolgáltatások értéke: az üzleti évben felmerült, az eszközök bekerülési értékében el nem számolt illeték, jogszabályon alapuló hatósági, igazgatási, szolgáltatási díj, egyéb hatósági, igazgatási, szolgáltatási díj, bankköltség, biztosítási díj, továbbá a saját előállítású termékeknek a saját kiskereskedelmi egységébe történő szállításakor, illetve saját üzemben történő felhasználásakor megfizetett adó, járulék, termékdíj.

- ELÁBÉ: = eladott áruk beszerzési értéke.

- Eladott (közvetített) szolgáltatás értéke: itt jelenik meg a vállalkozó saját nevében vásárolt, és egy harmadik személlyel kötött szerződés alapján részben vagy egészben továbbértékesített szolgáltatás.

V. Személyi jellegű ráfordítások- Bérköltség: minden olyan kifizetés, amely a munkavállalókat, az

alkalmazottakat, a tagokat megillet, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság.

- Személyi jellegű egyéb kifizetések: nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő szja összegét is.

- Bérjárulékok: nyugdíj-és egészségbiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, munkaadói járulék, szakképzési hozzájárulás.

VI. Értékcsökkenési leírás: Itt számoljuk el az immateriális javak és a tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének összegét. A tárgyévben écs.-ként elszámolt összeg megegyezik az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékének csökkenésével, mivel a terven felüli értékcsökkenés összegét az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.

VII. Egyéb ráfordítás: az értékesítés nettó árbevételéhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódó kifizetések és más veszteségjellegű tételek, amelyek a rendszeres tevékenységek során merülnek fel és nem minősülnek sem a pénzügyi műveletek ráfordításainak, sem rendkívüli ráfordításnak.

Itt kell elszámolni:- káreseményekkel kapcsolatos kifizetések, melyek a mérlegkészítés

időpontjáig ismertté váltak- kötbérek, késedelmi kamatok, kártérítések- adott támogatás, juttatás- adók, illetékek, hozzájárulások- utólagosan adott engedmény szerződés szerinti, a mérlegkészítés

időpontjáig pénzügyileg rendezett összegeTechnikai jellegű tételként kell elszámolni az egyéb ráfordítások között:

- üzleti évben képzett céltartalék- immateriális javak és a tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése- készletek értékvesztése- követelések értékvesztése- kereskedelmi áruk veszteségjellegű leltárértékelési különbözetének

összege- hiányzó, illetve a tárgyévben megsemmisült, az állományból

kivezetett vásárolt és saját termelésű készlet könyv szerinti értéke.

B) Pénzügyi tevékenység eredménye:

Megmutatja, hogy a vállalkozás mennyire volt sikeres pénzügyi tranzakcióiban.

A pénzügyi bevétel és ráfordítás különbsége. Bevételek között kell kimutatni:

- kapott osztalék, részesedés:- tartós részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége

- befektetett pénzügyi eszközök kamatai és árfolyamnyeresége- egyéb kapott kamatok és kamatjellegű bevételek- pénzügyi műveletek egyéb bevételei.

Ráfordítások között számoljuk el:- fizetett kamat és kamatjellegű kifizetés- befektetett pénzügyi eszközök- árfolyamveszteség

C) Szokásos vállalati eredmény

Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye és a Pénzügyi műveletek eredményének együttese.

(A+B) A vállalat tevékenységével közvetlenül kapcsolatban álló eredmény.

D) Rendkívüli tevékenység eredménye

Megmutatja a rendkívüli események eredményre gyakorolt hatását.

A rendkívüli bevételek és rendkívüli ráfordítások különbözete. Rendkívüli bevételek:

- térítés nélkül átadott eszközök- ajándékként, hagyatékként kapott eszköz- többletként fellelt eszköz

Rendkívüli ráfordítások:- térítés nélkül átadott eszközök könyv szerinti értéke- gazdasági társaságba bevitt eszközök könyv szerinti értéke

E) Adózás előtti eredmény:

Megmutatja az üzleti év kigazdálkodott eredményét.

Ezt alapul véve határozza meg a vállalkozás a társasági adót. Az adózás előtti eredményt módosítani kell a társasági adótörvény szerinti adóalap növelő illetve csökkentő tételeivel. 2011-től a társasági adó általános mértéke Magyarországon a pozitív adóalap 19%-a(E=C+D)

F) Adózott eredmény:

Megmutatja, hogy az adófizetési kötelezettség levonása után mennyi marad a gazdálkodónál.

Az adózás előtti eredményből levonjuk az adófizetési kötelezettséget. Adózott eredmény terhére csak a tulajdonosnak kifizetett osztalék számolható el. Ha erre nem nyújt fedezetet, eredménytartalékból kell kiegészíteni.

G) Mérleg szerinti eredmény: Az adózás előtti eredmény, a szokásos vállalkozási eredmény és a rendkívüli eredmény összevont összege.A saját tőke értékét növeli, amely a mérleg forrásoldalát is növeli egyben.Az adózott eredményt meg kell növelni az eredménytartalék igénybe vett összegével, és a kapott értékből levonjuk a fizetett osztalékot így megkapjuk a mérleg szerinti eredményt.