Paint program használata - pilinszky-nyul.eu · BMP-formátumú képek esetében egyszerűen nyissuk meg a fájlt, és a fent leírt módon jelöljük ki a képet, majd másoljuk

Paint program használata 6/1

A Windows Paint programja a Windowszal szinte egyidős, de vala-hogy soha nem került méltó helyé-re. Általános megítélés szerint ez a program nem sok mindenre jó, ennek ellenére a tanulás során el-sőrangú segítőtársunkká vált. Az itteni ábrán látható példa is jól szemlélteti, hogy milyen különle-ges rajzok készítésére is alkalmas lehet, bár igaz, a rajzok elemeit más programokból kölcsönözzük, de az összeállítást a Paint programban végezzük el.

A munkánkban nagy segítsé-günkre lesz a Windows vágólapja, amelyen keresztül az adatok érkez-nek a program rajzlapjára.

Talán kicsit hihetetlenül hang-zik, de a képtárból összegyűjtött segédképek összeállítása pár per-cet vesz csupán igénybe, és az áb-rán látható kompozíció boldog tu-lajdonosai lehetünk.

1. ábra.

A segédképek felkutatása, előkészítése A Microsoft Office és más programok általában gazdag képtár-ral rendelkeznek, bár nem mindig olyan képekkel, amelyeket jól tudnánk hasznosítani. Ebben az esetben talán sikerül erre rácáfolnunk, és olyan összeállítást készítenünk, amelyet nem feltételeznénk a Windows Paint programjáról.

Első lépésben keressünk egy olyan CD-t, amelyen sok ClipArt-kép található. Ha van egy telepített Microsoft Office programunk, akkor bármelyik Office-alkalmazást indítsuk el, például a Microsoft Wordöt, és válasszuk ki a Beszúrás / Kép / ClipArt parancsot. A megjelenő ablakban pedig válasszuk ki a szükséges képeket, szúrjuk be a dokumentumba, ahonnan majd a vágólapon keresztül a Paint programba fognak a ké-pek vándorolni.

A következő lépésben meg kell álmodnunk azt a képet, amelyet össze akarunk állítani a Paint programban, és leg-alább egy vázlatrajz erejéig, de meg kell rajzolnunk papíron, ceruzával. Így ugyanis sokkal gyorsabban összeáll a kép, hamarabb kiütköznek a hibák, és a számítógépen kevesebb javítási munkánk lesz.

Miután ezzel is végeztünk, a beszúrt vagy összegyűj-tött képeket a megfelelő nagyságúra kell méreteznünk. A Wordben ezt egyszerűen elvégezhetjük az objektum átmé-retezésével, míg a Paint programban megjeleníthető áb-ráknál más a teendő.

Itt előbb egérrel kattintsunk a bal oldali Kijelölés ( ) eszközre, és egérrel, húzással rajzoljunk egy keretet a kép köré. Ehhez kattintsunk a bal felső sarkánál, nyomjuk le a bal gombot, és tartsuk lenyomva, majd húzzuk el a jobb alsó sarka felé, és csak ha végeztünk, akkor engedjük fel.

Ha a teljes képet ki akarjuk jelölni, akkor nyomjuk le a [Ctrl]+[A] billentyűkombinációt (A = all; minden). A kijelö-lés belsejében kattintsunk a jobb egérgombbal, és válasszuk

ki a Nyújtás / Döntés menüpontot. Ebben adjuk meg, hogy a képet hány százalékára akarjuk növelni vagy csök-kenteni. Ha a felére össze akarjuk nyomni, akkor írjunk be 50%-ot mindkét Nyújtás-mezőbe.

2. ábra.

A háttér megrajzolása Paintben Az 1. ábra egy karácsonyi szobarészletet mutat. A háttérben a szoba sarka látható, ezért a rajzolást először ezzel kell el-kezdenünk. Jelöljünk ki pontot gondolatban a szoba sarka-ként, és ebből húzzuk meg a padló széleinek és a falak talál-kozásának vonalait. Ehhez kattintsunk a Vonal nevű esz-közre (\), és húzzunk egy vonalat, mint amikor kijelölést szoktunk készíteni. Kattintsunk a vonal az elején, tartsuk le-nyomva a bal gombot, húzzuk az egérmutatót a cél felé, és csak a végén engedjük fel a bal gombot. Húzzunk egy víz-szintes, egy függőleges vonalat, és egyet a metszéspontból a kép sarka felé.

Ha ezzel végeztünk, akkor a kiöntés művelettel ( ) fes-sük be a falakat tetszőleges színűre. A középső téglalapalakú részt hagyjuk meg, mert azt „tapétázni” fogjuk, és nem festeni. Ehhez keresnünk kell egy ismétlődő mintázatú képet, ame-lyet a vágólapon átmásolva fogunk többször beilleszteni.

A Paint program használata

Móricz Attila, 2007. március. Nyúl, Általános Iskola, Informatika


Nyissuk meg az ismétlődő mintázatú képet. Ehhez az Inté-ző programban kattintsunk kettőt a fájlra, így külön ablak-ban fog megnyílni. Jelöljük ki a teljes képet például a [Ctrl]+[A]-val, majd a [Ctrl]+[C]-vel másoljuk le a vágó-lapra. Ezután váltsunk át az [Alt]+[Tab]-bal a rajzunkra, és [Ctrl]+[V]-vel illesszük be a képet, és mozgassuk el a szoba jobb alsó sarkába, ahogyan a 3. ábrán is láthatjuk.

3. ábra.

Ügyeljünk arra, hogy ne kattintsunk mellé, mert akkor a kije-lölés megszűnik, és nem biztos, hogy a kép már a helyén van. Amikor elhelyeztük a képet a sarokban, akkor a [Ctrl] billentyűt nyomjuk le, és tartsuk lenyomva. Most a képet fogjuk meg az egérrel, és húzzuk el balra. A [Ctrl] hatására a kijelölést le fogjuk másolni, ezért ne engedjük fel a segédbil-lentyűt semmiképpen se! Helyezzük a képet pontosan a má-sik mellé, majd az előzőek fölé úgy, hogy éleikkel pontosan találkozzanak. Valójában tapétázni is így kell otthon. A kép a bal szélső és felső részen ki fog lógni a rajzlapról, de ez nem probléma, a lényeg az, hogy oldalaikkal egymáshoz illeszked-jenek.

Fontos! Ha egy lépést netán elhibázunk, akkor azonnal nyomjuk meg a [Ctrl]+[Z] billentyűkombinációt, mert az visszavonja az utolsó műveletet. Ezt soha ne fe-lejtsük el, mert ha egy újabb művelettel próbálkozunk, akkor már az lesz az „utolsó”.

Egyes programok nemcsak az utolsó műveletet tudják visz-szavonni, hanem többet is, de erre azért ne alapozzunk, mert ezt sok minden befolyásolja. A Paint az utolsó 3 mű-veletet képes visszavonni általában.

Az összeállítás elkészítése a Paintben Miután elkészültünk a háttérrel, nincs más dolgunk, mint megnyitni az összes segédképet, és a vágólapon keresztül átmásolni azokat a rajzunkra, és megfelelően elhelyezni. A BMP-formátumú képek esetében egyszerűen nyissuk meg a fájlt, és a fent leírt módon jelöljük ki a képet, majd másoljuk le, és a rajzunkon illesszük be.

A beillesztés után ügyeljünk arra, hogy amíg a kijelölés aktív, addig a kép nincs beillesztve, tehát el lehet mozgatni a rajzon. Ha azonban mellékattintunk, akkor a kijelölés meg-szűnik, és a kép véglegesen beillesztésre kerül. Persze ez a művelet is visszavonható a [Ctrl]+[Z]-vel, és akkor a beil-lesztéstől kezdhetjük újra. Mozgassuk a képet a rajzon a megfelelő helyre, és ha kész, akkor kattintsunk mellé, amivel a beillesztés megtörténik.

Előfordulhat olyan helyzet is, hogy a beillesztéskor vesz-szük észre, hogy egy kép túl nagy vagy kicsi. Ekkor kattint-sunk a kijelölés belsejébe, és válasszuk ki a Nyújtás / Dön-tés menüpontot. Emlékezzünk vissza, ebben adjuk meg, hogy a képet hány százalékára akarjuk növelni vagy csök-kenteni. Az átméretezés csak a kijelölt részre vonatko-zik! Amíg a kijelölés aktív, addig tudjuk a képet módosítani és mozgatni.

4. ábra.

Ügyeljünk arra, hogy az egyes segédképek egymáshoz képest arányos méretűek legyenek, illetve az előtéren állók mérete mindig nagyobb, mint a háttérben lévőké. Azt se felejtsük el, hogy utólag a háttérben már nem tudunk semmit elhelyezni, ezért hátulról előrefelé haladjunk a segédképek elhelyezése-kor. Az ne jelentsen problémát, ha az egyik kép takarja a másikat, mert olyankor „előtte áll”, ezt így ábrázoljuk.

Fontos! A kép minden fontos része legyen külön fájlban! Tetszőleges számú Paint-ablakot nyithatunk, így minden egyes segédképet külön fájlban tárolhatunk. Ha egy rész-leges összeállítást készítünk, és azt egyben akarjuk a ké-sőbbiekben kezelni, akkor azt is mentsük el egy külön fájlba. A lényeg az, hogy az utolsó művelet valóban csak egy egyszerű „összeállítás” legyen, ami így tetszőlegesen módosítható, és más formában is elvégezhető.

Ennek segítségével nem lesz probléma még az sem, ha egy részletnél végzetes hibát követünk el, mert akkor mentés nélkül kilépünk a munkánkból, majd elkezdjük újra az egé-szet előröl. Természetesen nem „előröl” kezdjük ilyenkor már a munkát, hiszen minden részfeladatot elvégeztünk, így csupán az „összeállítást” kell megismételnünk.

„Digitális aláírás” Mint ahogyan a nagy festők is kézjegyükkel látják el a műve-iket, úgy erről mi se feledkezzünk meg. Ha van már előre el-készített aláírást tartalmazó fájlunk, akkor azt nyissuk meg, és másoljuk át a képet a rajzunk jobb alsó sarkába. Ha még nincs, akkor kattintsunk a Szöveg (A) gombra, a bal oldali eszköztáron, rajzoljunk egy keretet a leendő szövegnek, és gépeljük be a nevünket, osztályunkat (évszámot stb.).

A megjelent eszköztár segítségével módosíthatjuk a be-tűtípust, a betű méretét, jellemzőit, de a lenti színpaletta se-gítségével a betűk színét is megadhatjuk.

Ha a szöveget át akarjuk helyezni, akkor a kijelölés szélé-re mutassunk az egérmutató hegyével, és a szegélyt megfogva elhúzhatjuk a kijelölést, illetve a széleinél látható négyzetek segítségével átméretezhetjük azokat a kívánt irányba. Ha a kijelölés mellé kattintunk, akkor a beillesztés megtörténik.



Képrészletek mentése külön fájlba Az órai munkák során minden esetben a Paint program se-gítségével mentjük el a képernyőképeket, hogy megmaradjon az utókornak, milyen feladatokat végeztünk el. Azon viszont még soha nem gondolkoztunk el, hogy ezeken a képeken lehetnek olyan részletek, amelyekre szükségünk lehet a ké-sőbbiek során. Például itt a szövegben előforduló apró jelek, mint a kijelölés ( ) vagy a kiöntés ( ) művelet ikonja, szintén az ilyen képernyőképekről származik.

Indítsuk el a Pasziánsz programot, és válasszunk ki több kártyalapot, amelyeket szeretnénk elmenteni külön fájlokba. Legyenek például az ászok, mert azokon kevés rész van ta-karásban, így később fényképes hátteret adhatunk hozzájuk. Ha nem látunk az első leosztáson egyetlen ászt sem, akkor nyomjuk meg az [F2-]-t többször, amivel új leosztást kérhe-tünk, így előbb utóbb előbukkan egy ász.

Ha ez megtörtént, akkor másoljuk le a programablak ké-pét, amihez nyomjuk meg az [Alt]+[PrintScreen]-t. Utána váltsunk át a Paint ablakára, és ott illesszük be a képet a vá-gólapról. Ezt a műveletsort már sokszor végrehajtottuk, de most nekünk csak egy részletére van szükségünk. Ehhez kat-tintsunk a kijelölés eszköz gombjára ( ), és készítsünk egy kijelölést az ász körül. Mutassunk a lap bal felső sarkára, nyomjuk le a bal egérgombot, tartsuk lenyomva, húzzuk el a lap jobb alsó sarkáig, és ha pontosan odaértünk, akkor en-gedjük el a bal egérgombot. Ezzel kijelöltük a rajz egy rész-letét, ami nem biztos, hogy pontosan sikerült, de ne aggód-junk, ezt is meg fogjuk oldani.

A felesleges képrészletek eltávolítása Feltételezzük, hogy a kijelölésünk nem sikerült pontosan, ezért most több úton is elindulhatunk. A kijelölést másoljuk le a vágólapra a [Ctrl]+[C]-vel, majd jelöljük ki a teljes raj-zot a [Ctrl]+[A]-val, és [Del]-lel töröljük ki. Ne felejtsük el, hogy a kártyánk képe a vágólapon található.

Most az üres rajzlapra illesszük be a vágólapról a kártya-lap képét, amely a szélein tartalmazhat felesleges részeket. A beillesztés után a kijelölést megfogva próbáljuk meg elhúzni a kártyát a bal felső sarok felé, hogy a bal oldali és a felső ré-szen lévő felesleges részeket így kihagyjuk a rajzról.

TIPP. Kis képek beillesztése előtt kattintsunk a ( ), majd lejjebb a 2x-es vagy 6x-os feliratra, és utána illesz-szük be a képet. Így a nagyobb ábrán sokkal jobban fog-juk látni a felesleges részeket. Ilyen esetben még a prog-ram ablakát is nyissuk teljes képernyősre.

A billentyűzetről a nagyítás a [Ctrl]+[Page Down], míg a visszakicsinyítés a [Ctrl]+[Page Up] billentyűkombi-nációval érhető el.

A kártya esetében a jobb oldali és az alsó részen a felesleg levágása szintén egyszerű művelet lesz. Ehhez nagyítsunk rá, majd ha szükséges, akkor a görgetősávok segítségével je-lenítsük meg a jobb alsó sarkot. Itt látni fogunk egy kis kék négyzetet, amivel a rajzlap mérete változtatható meg. Ugyan-ilyen kis négyzetek találhatók a rajzlap felénél alul és a jobb oldalon egyaránt.

Fogjuk meg a kis négyzeteket az egérrel amikor az egér-mutató alakot vált, és húzzuk beljebb, így a rajzlap méretét kisebbre állítjuk, és egyben levágjuk a jobb oldali és alsó fe-lesleges részeket is.

Miután minden felesleges részt levágtunk, mentsük el a ké-pet a Fájl / Mentés parancsával a saját mappánkba, és ad-junk a rajznak olyan nevet, hogy arról később is felismerjük. Például: Káró-ász.bmp

5. ábra.

A másik módszernél hasonlóan járunk el, de nem töröljük ki a teljes rajzot, mert lehet, hogy nagy munkánkba került az ablak megjelenítése, lemásolása. Ebben az esetben előbb je-löljük ki a keresett részt, a kártyalapot, majd kattintsunk a ki-jelölésbe, és válasszuk ki a Fájlba másolás menüpontot.

Ha a kijelölt részt elmentjük egy külön fájlba, akkor azt külön ablakban megnyithatjuk, hiszen amúgy is el akarjuk menteni a rajzot fájlba, így legalább előbb megtesszük. Ha több részlet is van a nagy képen, amelyet el akarunk menteni, akkor mindegyiket jelöljük ki külön-külön, és mentsük el a részleteket fájlokba.

Indítsuk el az Intéző programot, jelenítsük meg a saját mappánkat, és onnan elérhetjük egyesével a kártyalapok fájljait. Nyissuk meg a rajzokat, és a fenti módszerrel vágjuk le a felesleges részeket, majd mentsük el azokat a [Ctrl]+[S]-sel, végül zárjuk be a rajzokat az [Alt]+[F4]-gyel.

Tisztogató műveletek Az előző sort folytatva, a harmadik megoldáshoz akkor fo-lyamodunk, ha nem téglalap alakú a rajzunk. Ebben az eset-ben is előbb az előző két módszer valamelyikével mentsük el külön fájlba a szükséges képrészletet, és nyissuk meg kü-lön Paint ablakban.

Kattintsunk a Radír ( ) eszközre a bal gombbal, majd mozgassuk arra a részre, ahol törölni akarunk valamit. Ha a radír négyzetes mérete nem elég nagy, vagy éppen túl nagy, akkor kattintsunk az eszköztár alatt lévő méretválasztó négy-zetek egyikére, és válasszuk ki a megfelelőt. A bal gombot a rajzon lenyomva és az egeret elhúzva tudunk a rajzon radí-rozni. Ha elhibázunk valamit, akkor vonjuk vissza az utolsó műveletet, ami egy egérhúzással végzett radírozási munka lesz.

TIPP. Ha a radírozásban eljutottunk egy szintig, akkor mentsük el a képet a [Ctrl]+[S]-sel. Így ha a következő radírozási sorozatban valamit nagyon elrontunk, akkor a rajzot mentés nélkül zárjuk be, majd nyissuk meg újra, és kezdjük újra az utolsó munkafolyamattól.

Jól használható tisztogatáshoz a vonalrajzoló (\) eszköz. Mint tudjuk, a bal gombbal rajzolhatunk egyenest a kiválasz-tott színnel. Ha viszont a jobb gombot nyomva húzunk egy egyenest, akkor a másik színnel fog rajzolni, ami alapértel-mezésben a fehér. Válasszuk ki a legvastagabb vonalat, és húzzunk több vastag fehér vonalat a felesleges részek eltá-volítására a rajz mellett, így hatékonyabb lesz a munkánk.



Tisztogatás a kijelölés törlésével A rajz körüli felesleges részek eltávolításához a leghatéko-nyabb módszer a kijelölő eszköz ( ). Igaz, hogy csak téglalapos kijelölésre alkalmas, de sokszor ez is bőven meg-felel, mert gyorsan tudjuk használni.

6. ábra.

Vegyük alapul például a fenti ábrát. Ez egy ClipArt-kép, azonban hátteret is rajzoltak hozzá, ami nekünk nem kell, mert így nem tudjuk felhasználni. Első lépésben a téglalapos kijelöléssel készítsünk kisebb kijelöléseket, és mindegyiket a [Del] billentyűvel töröljük ki. Ezzel általában a munka javát el tudjuk végezni, és a radírral már csak kevés munkánk lesz, bár ebben az esetben ez nem túl célravezető.

Ha a szélek mentén olyan részeket találunk, amelyek szí-ne összefüggő, azonos, és különbözik a kivágandó résztől, akkor azokat öntsük ki fehérrel. Válasszuk ki a Kiöntés esz-közt ( ), majd kattintsunk a jobb egérgombbal a megfelelő helyen, és a kiöntőkannából kifolyó festék hegyével céloz-zuk meg a kiöntés helyét. Ha nem látjuk jól a kiöntési helyet, akkor nagyítsuk ki azt a képrészletet akár a 8x-osára.

A másik kijelölésre szolgáló eszköz a Szabadkézi kije-lölés gomb ( ), amellyel körbe lehet rajzolni egy szabályta-lan alakzatot, mint például itt a gyermek alakját, és a kijelölés azt fogja tartalmazni. Ez a művelet nagy odafigyelést kíván, mivel az egérrel elég nehéz körbevezetni a kijelölést, ráadá-sul ezt egy menetben kell elvégeznünk. A kijelölés köz-ben a bal gomb elengedésekor a kezdőpont és a végpont összekötésre kerül, és az így létrehozott területre vonatkozik a kijelölés. Ha ezt kivágjuk, akkor ilyen szabálytalan alakú képet másolunk a vágólapra. Egy ilyen kijelölés után még sok apró tisztogatni való marad a képen, de azt már radírral és a kiöntéssel el lehet távolítani, így például a fenti képről a fiút le lehet másolni a háttér nélkül.

Fényképek felhasználása a rajzainkon A Paint programot nem igazán emlegetjük egy lapon a fényképekkel, pedig nagyon jól felhasználhatók a rajzainkon. Készítsünk például egy fényképes kártyát, amihez csak egy fényképre és egy kártyalapra van szükségünk. Fényképet készíthetünk digitális fényképezőgéppel, vagy meglévőt szkennerrel beolvashatunk a számítógépbe lapolvasóval. Első lépésben a kártyalapot készítsük el, amelyről már volt szó. Ha a kártyalap elkészült, akkor a Tulajdonságok párbeszédablakában nézzük meg a méreteit. Ehhez nyomjuk meg a [Ctrl]+[E]-t, és olvassuk ki a méreteit (71 x 96).

Következő lépésben alakítsuk a fényképünket akkorára, hogy a szükséges 71 x 96 pixeles részt meg tudjuk tölteni vele. Ez lehet teljes alakos fénykép, arckép, arcrészlet stb. Ehhez nyissuk meg a fényképet például a Paint programban, és nézzük meg a [Ctrl]+[E]-re kapott párbeszédablakban, hogy mekkora a mérete. Ezután jelöljük ki a teljes képet a [Ctrl]+[A]-val, majd kattintsunk bele a kijelölésbe, és vá-lasszuk ki a Nyújtás / Döntés menüpontot.

A jelenlegi méret és a kártyához szükséges méret hánya-dosa alapján eldönthetjük, hogy hány százalékára kicsinyítsük le a fényképet. Ügyeljünk arra, hogy mindkét irányban azonos arányszámot adjunk meg, mert különben torzulni fog a kép. Ha valamelyik irányban még így is nagy lenne a kép, akkor azt külön levághatjuk a lap méretének csökkentésével.

Ha ezzel is elkészültünk, akkor jelöljük ki a másik Paint ablakban a kártyát a [Ctrl]+[A]-val, másoljuk a vágólapra a [Ctrl]+[C]-vel, majd az [Alt]+[Tab]-bal lépjünk át a fény-kép Paint ablakára. Ebben az ablakban illesszük be a vágó-lapról a kártyarajzot a [Ctrl]+[V]-vel, ami első ránézésre el fogja takarni a teljes fényképet. Azonban a beillesztéskor a Kijelölés eszköz lesz aktív, amelynél van két választási lehe-tőség a bal oldali eszköztár alatti képen. Az alsó képre kattint-sunk, és ez elrejti a háttérszínt, a példánkban a fehéret, így csak a kártyalap egyéb színes részei jelennek meg, és takarják le a fényképünket.

7. ábra.

A 7. ábra különböző lehetőségeket mutat be, hogyan lehet például a kép hátterében egy saját fényképet elhelyezni. A kép persze lehet egy tájkép, vagy használati tárgy képe, netán egy sorozat a mobiltelefonokról vagy bármiről.

TIPP. Ezzel a módszerrel készíthetünk valódi fényké-pes kártyát, csak össze kell gyűjtenünk az összes lap ké-pét, és mindegyikhez ki kell találnunk, hogy milyen fotót helyezünk el a hátterében. Ha a számítógépes munkával végeztünk, akkor már csak egy színes nyomtatóra van szükségünk, és játszhatunk a saját kártyánkkal.

Fényképeket felhasználhatunk sok más helyzetben is, csak a fantáziánk szab határt az alkalmazásnak. Például az első ké-pen a háttérben volt egy „festmény a falon”, amely lehetett volna akár egy fénykép is, akár a készítőről egy portré vagy egy családi fénykép.



Alapképek színezése Azt a módszert, ahol a háttérszín átlát-szóságát kihasználjuk, sok helyen alkal-mazhatjuk. Például ha kiszínezünk egy tájképet ábrázoló rajzot, akkor azt a táj-képet rátehetjük egy valódi fényképre. Eb-ben az esetben a rajzon az égboltot hagy-juk fehéren, és olyan fotót veszünk elő, amelyen szépen látható az égbolt. Ha erre a fotóra rámásoljuk a saját rajzunkat, ak-kor annál rajzos lesz minden rész, kivétel az égbolt, ami valódi lesz. A rajz füves ré-szét ugyanilyen módszerrel helyettesíthet-jük egy valódi pázsitot ábrázoló fénykép-pel.

Ennek megvalósításához keressünk egy olyan képet, mint ami az itteni ábrán látható, amelyet tetszőlegesen ki tudunk színezni. 8. ábra.

Az órai munkához a rendelkezésünkre áll néhány kiszí-nezhető alapkép, amelyet a Microsoft Fine Artist program tar-talmazott eredetileg, de más forrásból is lehet hasonlót találni. Ezen a rajzon összefüggő zárt területeket találunk, amelye-ket egyszerűen ki tudunk színezni.

Első lépésben használhatjuk az alsó színpaletta színeit. Ehhez kattintsunk egyet a kiöntés művelet gombjára ( ), és utána egyet a lenti kiválasztott szín négyzetére, majd a rajz azon részére, amelyet ki akarunk önteni a megadott színnel. Arra figyeljünk, hogy a terület összefüggő és zárt legyen. Ha a festék „kifolyik” valamiért a zárt területről, akkor az azért lehet, mert nem zárt a terület. Ilyenkor nagyítóval nézzük végig a zártnak hitt vonalat, mert valahol biztosan van leg-alább egy pixelnyi kis hézag. Ha ilyet találunk, akkor a Ceru-za eszközzel ( ) és fekete színnel „foltozzuk be a rést”.

Fontos! A munka megkezdése előtt minden esetben ment-sük el a fájlt, amelyen dolgozunk. Így ugyanis munka köz-ben bármikor megnyomhatjuk a [Ctrl]+[S] billentyű-kombinációt, amellyel azonnal elmenthetjük a rajzunkat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor egy áramszünet vagy egy véletlen kilépés semmissé teheti az eddigi szép munkánkat.

A színek szerkesztése Az előző rajzunk színezésekor hamar rájöhetünk, hogy nem tudjuk kedvünkre kiszínezni a képet, mert a színpaletta nem nyújt annyi árnyalatot, amennyire szükségünk lenne. Van azonban a Paint programban még néhány rejtett tartalék.

Válasszunk ki egy tetszőleges színt, kattintsunk rá kettőt a színpalettán, mire megjelenik a következő ábrán látható párbeszédablak. Ebben az ablakban elvileg több színt kelle-ne találnunk, de sok azonos van közöttük, ezért ezzel még nem sokra megyünk. Most kattintsunk az Egyéni színek definiálása gombra, mire megnyílik a párbeszédablak jobb oldali része, ahol már sokkal nagyobb a választék.

Ahogyan az egérmutatók is jelzik, választhatunk az alap-színek közül egyet, de a színes téglalapban is elhúzhatjuk a szín helyét jelző célkeresztet, és azon belül a jobb oldali fényerőt szabályzó háromszöget is. Így már igazán tetszőle-ges színválaszték áll a rendelkezésünkre, és a fenti rajzon azt a sokféle bokrot sokféle zölddel festhetjük ki.

Létrehozhatunk előre egyéni színekből álló sorozatot is. Ehhez kattintsunk az Egyéni színek alatti első üres fehér négyzetre, majd állítsuk be a jobb oldali részen a megfelelő színt, és kattintsunk a Hozzáadás az egyéni színekhez feliratú jó hosszú gombra. Ezzel a színt elhelyeztük az első négyzetben. Most változtassunk egy kicsit a színen, például a fényerején, és azt is adjuk hozzá. Látni fogjuk, hogy milyen sorrendben tölti fel a program az üres négyzeteket.

Ezután amikor színezni akarunk, nem kell minduntalan a színeket szerkeszteni, elég lesz csak kiválasztani a megfele-lő árnyalatot, és már mehet is a kiöntés. Sajnos a színpalettát nem őrzi meg a program, még a képpel sem menti el, így azt csak addig tudjuk kihasználni, amíg színezünk, mert a fájl bezárása után az egyéni palettánk elveszik.

9. ábra.

A színek értékei Ha a színek értékeit is nézzük a szerkesztés során, akkor a következőket figyelhetjük meg. Ha kiválasztottunk egy színt a nagy színmezőben, akkor a jobb oldali fényerejét a Fény-erő mezőben lévő számmal is változtathatjuk. A 0 a sötétet, míg a 255 a világos árnyalatot jelenti. Változtassuk meg a számot, és látni fogjuk, hogy a jobb oldali háromszög hogyan kerül át más helyre. Most változtassuk meg a Telítettség ér-tékét, mire a célkereszt a színtáblában le- vagy felfelé fog elmozdulni. Az Árnyalat értékének módosítása balra és jobbra mozgatja el a célkeresztet. Látni fogjuk, hogy egyéni színso-rok létrehozásához érdemesebb a számokkal dolgozni.



Fényképes tájkép készítése Miután az előző tájképet szépen kiszíneztük, elégedettek le-hetünk a munkánkkal, és akár ki is nyomtathatnánk egy színes nyomtatóval, mert olyan szép lett a rajzunk. Azonban mi ezt is felül tudjuk múlni, és fényképekkel fogjuk különlegessé tenni.

Ehhez először keressünk megfelelő méretű fényképeket, amelyek a rajz méretével közel azonosak (legalább 640x480-pixel méretűek). Az újabb Microsoft Office CD-ken sok ilyen képet találunk, de ha van saját tájképes fotónk, akkor az még jobb lesz. Első lépésben nézzük meg a színezett rajzunk mé-retét, és a kiválasztott fotó méretét is ekkorára állítsuk be a [Ctrl]+[E]-re kapott párbeszédablakban.

10. ábra.

11. ábra.

Miután a rajzunk és a fotónk mérete megegyezik, a rajszon öntsük ki fehérre azokat a részeket, amelyeket átlátszóvá akarunk tenni. A mi példánkban ez az égbolt és az előtérben lévő füves rész lesz. Ezután jelöljük ki a teljes rajzot, másol-juk le a vágólapra, váltsunk át a fotóra, és ott illesszük be. Az előtérben lévő füves résznél az utat a rajzon meg kell egy kicsit hosszabbítani, és egybe kell dolgozni a fotóval, hogy jobban összeolvadjon a fotó és a rajz. Ezt persze már profi módon nem tudjuk megoldani a Paint eszközeivel, de ígére-tes próbálkozásaink lehetnek. Rajzolhatunk a ceruzával, használhatjuk a festékszórót, és a Szín felvétele eszközzel ki tudjuk választani azt a színt, amelyik a fotónak része, így a legközelebb fog állni a kiszínezett rész a fotón lévő részhez.

Az iménti módszerrel nagyon sok olyan képet készíthe-tünk, amelyen a fotók egy részét felhasználjuk háttérként, és például ClipArt-képekből állítjuk össze a tényleges rajzot. Így egészen különleges képeket készíthetünk a Painttel.

Ötletek a fotós rajzok készítéséhez Az alábbi ábrán egy tengeri kép középső részére illesztettünk be egy földnyelvet, amelyen ClipArt-képekből álló házsor látható. A kép elkészülte után a rajzlap méretét megnövel-tem, a rajzot téglalappal bekereteztem, és az így készült fali-kép elé beállítottam személyt, ami egy másik ClipArt-kép.

A következő képet egy újsághirdetés ihlette. Ezek egyik fele jellemzően fotó, a másik fele egyszínű rész szlogenekkel, a vevőknek szóló üzenetekkel. Az összeállítást végül ClipArt-képekkel tehetjük érdekessé.

Az utolsó képen egyszerű tájkép adta az ötletet, és a legálta-lánosabb Office ClipArt-képek adták a szereplőket. Az író-asztal mellett ülő hangyát már biztosan sokan látták, vagy a bankjegyekkel készült szélmalmot. A kínai bányász adja a képhez a kontrasztot, mert ő tényleg csak álmodozhat arról a mobil irodáról, ahol a hangya éppen dolgozik a dombolda-lon. És ha mobil, akkor már csak egy reklámszlogen kell.


Documents

Paint program használata - pilinszky-nyul.eu · BMP-formátumú képek esetében egyszerűen nyissuk meg a fájlt, és a fent leírt módon jelöljük ki a képet, majd másoljuk