3

Katedra Dobogó

tarta

lom

Megpróbáltam felnőtt lányaim bőrébe bújni, s az ő szemüvegükkel is nézni a vilá-got. A rájuk zúduló információáradatot, a befogadás egyes mozzanatait, azokat az impulzusokat figyeltem, melyek körülve-szik őket térben és időben. Igaz, korunk embere elfoglalt, mi is igazodunk, s belső harcainkban védjük kisnagy kincsein-ket… Hétköznapi csodáink mára a rit-kán előforduló közös ebédek, a vacsorák, melyek hangulatát mindannyian féltve őrizzük. Ilyenkor megáll az idő, s belefe-ledkezünk gondjainkba, a rohanó világot kizárjuk meghitt beszélgetéseinkből. Ott-hon vagyunk. Vacsorafőzés közben édes népi dallamot dúdolok, fentről meg dü-börög a tucctucc-zene. Lassan mellettem teremnek, s rám hangolódnak. Vidáman telik a nap… Valahogy szóba kerülnek a magyar népmesék. Emlékfoszlányaink-ban feldereng az is, hogyan meséltük, dra-matizáltuk otthon az Ábeleszkóbeleszt… Reggel ismét útra indulunk, s bekebelez bennünket a nagyváros. Sorsunk és éle-tünk személytelenné válik az utca forga-tagában. Szemben velem sietős emberek, akik szintén hátrahagyták a biztos ott-hont. Beérek a munkahelyemre, gomb-nyomásra befolyik a világ a netre. Dol-gozom. Tanítok. Este várom az enyéimet haza… Sokszor eszembe jut, mit adtam útravalóul. Mit visznek gyermekeim a „házból”, elég lesz-e az a szellemi hagya-ték, melyet szeretettel, mégis tudatosan építgettem? Nyugtatgatom magam: ugye az iskolában is, otthon is hallottak tör-ténelmünk, irodalmunk nagyjairól, így a nemzeti panteonban szereplők tettei, művei példaértékűek számukra, hiszen tudják, mert tanítják az iskolában, kikre érdemes felnézni, ugye tudják, kik azok a magyar tudósok, s melyek azok a felfe-dezések, amelyek előbbre vitték a világot. Ugye tudják, hogy szabadságszerető nép vagyunk, ugye ismerik dűlőinket, szob-rainkat, emlékhelyeink üzenetét, ugye vérükké itták népi kultúránk kincseit, hiszen ha útjukról hazatérnek s lábuk a szülőföldet érinti, megszólalnak, szájuk-ról felpattan a zár, s ízes nyelvhasználattal adják tudtára mindenkinek: hazaértek… Isten hozott, gyermekem… Ugye így

van? Ugye Ember lesz belőlük minden te-kintetben? Reménykedünk, mi szülők és tanítók. Megtettünk mindent, megraktuk a szellemi tarsolyt… Mire lesz elég? Ezt várja a világ, ezt várják el tőlünk a gyer-mekeink? Vajon nekünk is kell hozzájuk igazodnunk, vagy egymás másolataivá kell válnunk? Igazodnunk kell az újhoz, fel kell adnunk a régit? Hol a határ? Mi az érték? Meddig terjed identitásérzetük? És a miénk? Uniformizáló, globalizálódó világunk megpróbálja lebontani egyediségeinket, időtlenít, elnemzetlenít, sekélyesít és tér-től függetlenít… Flexibilisnek kell len-nünk, halljuk unos-untalan. Korunk embere nagyon bonyolult vi-lágban él. A posztmodern identitásfor-ma megkérdőjelezhető, melyre a válto-zékonyság, a divat, a felhasználói szerep is rányomja bélyegét. Az emberek ma könnyen igazodnak az új feltételekhez, viselkedésmintákhoz és értékekhez. Glo-bális világunkban az ember lokális gyö-kerekkel is táplálkozik, de exisztenciája értelmet csak úgy kap, ha a globalizációs kontextus áramkörébe is bekapcsolódik, sőt előfordul az is, hogy képes átmeneti hazában/lakhelyben gondolkodni és élni, lebontva a kisebb-nagyobb tér területi korlátait, mert: „ A posztmodern felfogás-ban megállapodni, lehorgonyozni, befi-xálódni annyit jelent, mint használhatat-lanná, alkalmatlanná és rugalmatlanná válni.” Ezzel szemben bizonyos kérdések mégis felvetődnek: a 21. században az ember ennyire gyökértelen, múlt és jö-vőkép nélküli? Miért emlegetjük mégis bizonyos szituációkban, hogy gömöriek, csallóköziek, mátyusföldiek, kassaiak stb. vagyunk? Bármennyire igyekszünk flexibilisen viselkedni, a megváltozott körülményekre gyorsan reagálni, tartoz-ni akarunk valahova, kell egy biztos pont az életünkben, mert identifikálni akar-junk magunkat… Az Én szempontjából a regionalizmus, a regionális vagy a loká-lis identitás alapkérdése marad, hogy az egyén élete szempontjából hogyan tudja optimálisan használni az adott teret, s földrajzi kiterjedésében meddig terjed identitásérzete. Gyakorta emlegetjük,

Hrbácsek-Noszek MagdalénaRegionálistudatrétegeink

Gyenes Gábor grafikája

Legkedvesebb mesefilmem Egy klasszikus „modernmese” - A Mézga család 2

Dobogó Regionális tudatrétegeink 3

Alma materek 5

Stafétabot 8

Előkészítő időszak az első évfolyamban- 2. rész 10

Tudom-e, értem-e, hogy mit hallok, olvasok? - Magyar Hét Érsekújvárban 12

Ahol a szegénység és az egyszerűség uralkodik 13

A nem kívánt terhesség és az örökbeadás 15

Sokadszor a diszlexiáról 16

Bemutatkozik a nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub 18Nyelvtisztogató 22Az eredményes és hatékony oktatásról 23

Jubileumi Széchenyi-napok Felsőszeliben 24

A komáromi magyar gimnázium a zenére és zenével nevelés tükrében (II. rész) 25Katedra Napok – huszadszor 26A szlovák nyelv oktatásának problémái a hazai magyar tannyelvű oktatási intézményekben 28

Dobozyné Farmos Ilona, a hitvesi hűség mártírja 29

Hírek, felhívások 30TANDEM - Közösségépítő tréning-sorozat a Marianum Iskolaközpont kollégistáinak 34Keresztrejtvény 35Házunk tája 36Zsákutcából a másvilágra 36Mizujs a Mizujssal? 38

Katedra

4

Dobogó

hol születtünk, hol élünk, hol dolgo-zunk. A területi identitás nem csupán a természeti-táji kötődés leszűkült for-mája, hanem az adott térben, területen élők szociokulturális hálója. Az emberi társadalom képet alkot az adott térről, a tér pedig befolyásolja az ott élők minden-napjait, kultúráját. Leginkább a hagyo-mányokban tudjuk ezt a kölcsönhatást lemérni. A területi identitást inkább az egyénre vonatkoztathatjuk, azonban, ha az effajta kötődést kiszélesítjük az adott területen élők mindegyikére, helyi iden-titásról beszélünk, melyet úgy magyaráz-hatunk, mint a lakosok azonosulását az adott területtel egy adott időben, ahol a táj, tér, ember harmonikus egységet alkot a tér-idő dimenziójában. Ez az identitás osztozik a közös szellemi és tárgyi érté-kekben, normákban, viselkedésben. Jel-lemző rá vagy lehet a külső identifikációs bázis felvállalása is, mint például közös szimbólumok, intézmények, történelem, nyelv, a belső nyitottság és bizonyos fo-kig a külső bezártság. Egy hely identitá-sa pedig azoknak a tulajdonságoknak az összessége, amelyek megismételhetetlen módon tükröződnek az emberi tudat-ban, egyszeri, megismételhetetlen szele-tét jellemzik a vidéknek, melyet át- meg átsző az emberi alkotások halmaza. Az ilyen térrészt leggyakrabban úgy hívjuk, hogy haza, melyhez erős érzelmi szálak fűznek bennünket, s melynek sorsa nem közönyös számunkra. A helyi vagy regio-nális identitás meghatározó és önmegha-tározó értékhalmazát bizonyos elemekre (melyeket az oktatás áramába kapcsol-va regionális elemekként emlegetünk) bonthatjuk. Ezek lehetnek a tárgyi érté-kek, természeti adottságok: állat-növény-világ, a lakosok tárgyi emlékei, alkotásai: építészet, a mezőgazdaság hagyományos formája stb. Szellemi értékek: kötődés, erkölcs, szabályok, vallás, nyelvjárás, népi hagyományok, történelem, esetleg különleges értékek, elemek – szimbó-lumok. A régióról, a kulturális régióról, regionális identitásról való gondolkodás kérdése marad mindvégig az Én és Mi szempontjából az, hogy az egyén, a cso-port tagja hogyan tud azonosulni azzal az értékrenddel, azzal a hagyománnyal, közszellemmel, melyet az adott régió fel-kínál. Az etnikai, regionális irányultság, amely napjainkban reneszánszát éli, újabb oktatási-nevelési kihívásokat jelent az oktatáspolitika és a szakma számára is. A regionális értékek hangsúlyozása és előtérbe kerülése változásokat ered-ményez/het a kultúraközvetítő intézmé-nyekben, hiszen az iskola a művelődés felől közelítve értékformáló, -őrző és -megtartó erővel bír. Az országban zajló iskolareform, az érvényes „curriculum” alakulása lehetőséget biztosít egy-egy iskola sajátos arculatának alakítására. A lehetőségek kidolgozása többletmunká-val jár (pl. helyi értékű tanterv), azonban

a kérdéses regionalitás megjelenése az oktatásban itt teljesedhet ki igazán. Míg elérünk a regionális nevelés alap-vető céljainak megfogalmazásához, jó, ha figyelembe veszünk néhány tényt és kuta-tási eredményt, a felkínált tudáskánont, s nem utolsósorban figyelembe vesszük az iskola miliőjét, ahol a tankönyv szö-vegvilága a feldolgozás sűrűjében „életre kel” (a kommunikáció felől az üzenet közvetítése, a társas interakció felől a ta-nár–diák, diák–diák kapcsolata a fontos), mert ez meghatározó mozzanata a kultu-rális átörökítésnek. Amennyiben a tankönyveket vizsgál-juk, azt tapasztaljuk, hogy az egyes tantár-gyak tankönyvei ugyan eltérő arányban érintik a regionalitást, mégsem kapunk komplex képet a bemutatott térrészről. Ezen a ponton érezhető a regionális ne-velés tantárgy integráló mivolta, hiszen míg azok a tényezők, melyek a régió ala-kulását, fejlődési vonalát meghatározzák, az egyes műveltségterületekbe oszlanak: a természeti, földrajzi adottságok a föld-rajz-, természetismeret-, biológiaórákba, a történelmi tények a honismeret, törté-nelemórákba, a kultúra, a művelődés a nevelési tantárgyakba és az irodalomba. Ez a tény is sürgeti egy regionális tan-könyv, olvasókönyv megjelenését. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy pedagógusaink küldetéstudatuknak tartják értékeink átadását, a táj-térségi kötődés fontossági sorrendje egyenes arányban függ össze a kulturális térrész nagyságával: szülőföld, kulturális régió, ország, Közép-Európa, Európa. A regi-onális nevelést fontosnak tartják, azon-ban tartalmi vonatkozásban mind mást értenek alatta. Leggyakrabban a helyis-meret és a népi kultúra szellemi és tárgyi értékeinek bemutatása dominál az isko-lákban, vagy az egyes tanórákba épül a regionális elemek tetemes hányada. Az Állami Művelődési Program vázlatosan tünteti fel a regionális nevelést, tanme-netet, éves lebontást nem javasol, tanme-netet, sztenderdet nem kínál a központi oktatáspolitika. A szakmai továbbképzés hiányos. Üdvözlendőek azok a segéd-tankönyv-kísérletek, melyek az egyes kulturális régiókban láttak napvilágot. Közép-Európa, Európa bemutatásával egy alkalommal sem találkozunk. A di-ákok számára készült kérdőívek adatai némi ellentmondást mutatnak. Nyilván nagyobb odafigyelést igényel majd az identitászavar kiküszöbölése a diákok esetében, ugyanis a nyelvileg homogé-nebb területeken sok esetben semmit sem jelent számukra magyar mivoltuk. A globalizáció hatásai lecsapódnak a tanu-lók értékítéletében, identitásrétegeiben, az országtól való elidegenedés jelzésér-tékű. A regionális identitás alapkérdése az, hogy meddig terjed az egyén identi-tásérzete. Ebből az aspektusból szemlélve a legbiztosabb pont a szülőföld minden megkérdezett számára. Az országgal

szemben fenntartásaik vannak, s mintha a megoldást Európától, kisebb mértékben Magyarországtól remélnék a tanulók, de hiányolják az effajta nevelésből a nagyobb tér komplexebb ismeretét, nevezetesen Európát, mely nemcsak a földrajz- és tör-ténelemórákon szerzett ismeret összessé-gére korlátozódik. Hiányolják a jelenkori, kialakulóban lévő hagyományokkal való ismerkedést, értékelést. Tudjuk, kollektív identitás önmagában nem létezik, csak akkor érvényesül, ha a csoport tagjai hitet tesznek mellette, ha azonosulnak a kultú-rával, amelyben élnek. Fontos az is, hogy mennyire tudják a pedagógusok motivál-ni a tanulókat, hogy azok ne maradjanak meg a passzív befogadó szintjén, hanem hogy cselekedeteik, viselkedésük által is hitet tegyenek régiójuk, ugyanakkor et-nikumuk kultúrája mellett. A regionális nevelés specifikussága interdiszciplináris jellegében rejlik, hiszen a térrész szellemi és tárgyi kultúráját, természeti, gazdasá-gi, kulturális, történelmi, szociális, politi-kai aspektusát láttatja együtt. A regionális tartalom bizonyos értelemben statikus jellegű. A regionális nevelés fő célja a re-gionális tudat kialakítása és erősítése az-zal a céllal, hogy az edukant azonosulni tudjon az adott terület kínálta értékek összességével. A regionális nevelés tar-talmának térrésztől függetlenül felelnie kell a régió földrajzi adottságaira, a köz-igazgatási területi felosztásra, a történel-mi tényekre, a migrációra, demográfiai mutatókra, a művelődésre, a nyelvre, a nemzetre, a népi kultúrára, melynek ki-munkálása során felépülhet a regionális kötődés. A tér viszonylatában minden-képp szem előtt kell tartanunk az egyes szinteket, de azt is, hogy kölcsönhatásban vannak egymással. Egy egységes koncep-ció, módszertan, a készülőben lévő regi-onális olvasókönyv megjelenése eligazítja pedagógusainkat, választ kapva a mit és hogyan kérdésre is. Az oktatás-nevelés folyamatában az ISCED1 szintjén a hely-ismeretet, az ISCED 2 szintjén a tágabb régió ismeretét és az ország kulturális értékeinek megismerését, az ISCED 3 szintjén pedig Közép-Európa, Európa kulturális értékeinek ismeretét javaslom.

Korunk égető kulturális problémáival szembesülnünk kell. Függetlenül attól, hogy a világ globalizálódik, hogy lebom-lanak a határok, ne feledjük: Európa kö-zepén itt él egy nemzetrész, mely magát szlovákiai magyarnak nevezi. Anyanyel-vét, kultúráját és szülőföldjét megtartó erőként értelmezi. E közösség életképes-sége nagyban függ családjaink, iskoláink, kulturális csoportjaink, szűkebb-tágabb régiónk átörökítő pulzálásától, attól, mennyire teszünk hitet örökségünk mel-lett azon a fizikai valóságban meghatáro-zott földrajzi téren, melyet szülőföldnek, hazának nevezünk. Ezeknek az identi-tásformáknak a fejlesztését a regionális nevelésnek szolgálnia kell.

5

Katedra Alma materek

Csady Zsuzsa polgármester ener-gikus személyiség, tettre kész em-ber, aki az óvoda és az iskola sorsát kiemelten kezeli, és a szívén viseli. A jobb működésért a közelmúltban jelentős személycserék is történtek, de úgy véli, sokszor a nehéz lépése-ket is meg kell tenni az embernek, hogy egyről kettőre jusson, s hogy rendet teremtsen maga körül. A rend, az átláthatóság, a jogszerűség, a szabályok, rendeletek megtartása és betartása, a céltudatosság és meg-fontoltság az eredményes munka feltételei az élet minden területén. Csady Zsuzsa örömmel nyugtázta, hogy a tanulók létszáma növekszik. Ehhez azonban az is kell, hogy az is-kola mindent megtegyen azért, hogy elnyerje és megtartsa a szülők bizal-mát. Maga is ebbe az iskolába járt, és érzelmileg is kötődik hozzá. Nagyon büszke vagyok arra, hogy

kisiskolánkban tíz elsősünk van. Nem nagy község a miénk, és egy kicsit – finoman szólva – el vagyunk „idő-södve”, ezért nagyon tudunk örülni a gyerekeknek. Az iskola épülete igen rossz állapotban volt, és ugye az ön-kormányzatok egyik nagy gondja, hogy nincs elég pénz. Ennek ellenére sikerült belülről egy kicsit megújí-tani az épületet. Az iskolai konyha katasztrofális állapotban leledzett, fel kellett újítani, az egész iskolát fertőtle-níteni kellett és kifestetni. A bejáratot egy kissé konszolidáltuk, az illem-helyekről inkább nem is beszélnék, olyan állapotban voltak. Korszerűsí-tettük, átépítettük őket, úgyhogy azt mondhatjuk, hogy szeptemberben a gyerekek egy új iskolába léptek be. Ugyanezt meg kellett tenni az óvodá-val is, ahol a szőnyeg alatt még a talaj sem volt elrendezve. A gyerekek több centiméteres porban játszottak a föl-

Feketenyéken jártunk

Lacz

a Ger

gely

A Galántához közeli Feketenyéken egyetlen iskola működik, az is magyar tannyelvű és kis-iskola, tehát 1–4. osztályos. Jelenleg 32 nebuló jár ide, de tíz elsősük van, és úgy tűnik, az utánpótlást jövőre is biztosítja a helybéli magyar óvoda. Az önkormányzat, a községi hivatal és a tanintézmények vezetői, pedagógusai is mindent megtesznek azért, hogy az iskola még hosszú ideig zavartalanul működhessen.

dön. Ez már tűrhetetlen volt. Ezekkel a dolgokkal éveken át nem foglal-koztak, tehát sürgősen lépni kellett. Végül szeptember elsejével minden gyerek valójában egy új környezetbe mehetett. Elindult az iskolában a Napsugár-program, amelyről bővebben az isko-la igazgatója tudna beszélni. Minden-esetre ez is azt célozza meg, hogy a szülők szívesen adják be a feketenyéki óvodába és iskolába gyermeküket. Azt még elmondom, hogy ez a prog-ram korábban már rövid ideig műkö-dött az iskolában, de megszűnt, pe-dig mind a szülők, mind a gyerekek szempontjából hasznos volt. Vannak szülők, akik nagyon sokat dolgoznak, és nem érnek rá a gyermekkel otthon is foglalkozni. Az elsős anyag bizony eléggé igényes, s most az otthon való tanulás nem kis felelősségét veszi le a szülő válláról az iskola. Akik ko-rábban a Napsugár-program szerint tanultak, szinte mindannyian egyes tanulók, s ez nem véletlen. Nem sze-retném, ha félreértenének, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szülők nem foglalkoztak, nem foglalkoznak a gyerekekkel, dehogyisnem. Minden szülő mindent megtesz a gyerekéért, csak mostanában nagyon kevés ide-jük van. Az iskolában megtanítják a gyerekeket arra is, hogy miként kell a házi feladatot pedagógusi felügye-lettel ugyan, de önállóan megírni. Jók voltak a korábbi tapasztalatok a prog-rammal, ezért újraindult, s ennek kö-szönhető az is, hogy szlovák szülők is beíratták ide gyermeküket. Nem ül-tem tétlenül, amikor átvettem a köz-ségi hivatalt, és sok más mellett az ok-tatási intézményekben is változásokra került sor. Az ott folyó munkáról az óvoda, illetve az iskola vezetői bizo-nyára többet tudnak mondani.

A feketenyéki óvodában éppen a délutá-ni alváshoz készülődtek, a gyerekek a mese után az ágyikókkal voltak éppen elfoglalva, amikor megleptük őket. Kádár Mária, az óvoda vezetője készségesen tájékoztatott bennünket. Két csoportunk működik az óvodában, a Ka-

tica és a Méhecske csoport. Az egyikbe húsz, a másikba tizenhat gyermek jár. Az óvoda ma-gyar tannyelvű, a szlovák nyelvet természete-sen naponta gyakorolják a gyerekek úgy, hogy a foglalkozások folyamán szlovákul is megne-vezzük azokat a dolgokat, amikkel éppen fog-lalkozunk. Úgy tudom, nemrégiben festették ki az egész

óvodát, ez látszik, hiszen szép tiszta, barátsá-gos mind belülről, mind kívülről, ráadásul nagyon szép az óvoda udvara is. Az épület viszonylag új, hiszen mindössze húszéves, azonban ráfért már a kozmetikázás. Azelőtt a szomszédos, ma már elég rossz állapotban lévő épületben volt az óvoda. Egyáltalán, mi-óta működik Feketenyéken óvoda? A községnek körülbelül ötven éve van óvo-

dája, és valóban húsz éve vagyunk ebben az épületben, amelyet fokozatosan próbálunk felújítani a községi hivatallal. Bevallom, teljes mértékben rájuk vagyunk utalva. Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk mind a községi hiva-tallal, mind az iskolával. A nagyobb óvodások, vagyis a Méhecske csoport hetente átlátogat az iskolába, ismerkednek a gyerekek a környe-zettel. Ez a dolog nem esetleges, az iskola és az óvoda között papíron is lefektetett megál-lapodás van, és ennek értelmében dolgozunk együtt a gyerekek érdekében. Mint mond-tam, hetente egyszer a gyerekek átballagnak az iskolába, és ott foglalkoznak velük. Ezt én is nagyon fontosnak tartom a helyi magyar tannyelvű oktatás jövőjét illetően. A tanító né-nik megszerettetik velük az iskolát, a tanulást. Szinte minden rendezvényt közösen tartunk meg, s hála istennek van belőlük egész évben elég sok. A községi hivatal igen segítőkész, mindent megadnak a lehetőségükhöz mérten.

Családias kisiskolaNapsugár-programmal

A szerző felvételei

Csady Zsuzsanna, Feketenyék polgármestere

Kádár Mária, az óvoda igazgatónője az ovisokkal

Katedra

6

Alma materek

Horváth Piroska, a feketenyéki 1–4.osztályos magyar tanítási nyelvű alap-iskola vezetője fogadott az iskolában, amely viszonylag tágas épület, pedig „csak” 32 gyerek jár ide, de remélik, egyre több lesz a nebulókból, hiszen az önkormányzat is azon munkálkodik, hogy a fiatalokat a községben tartsa. De ez még a jövő zenéje. Az iskolában viszont reménykednek, hogy jövőre is lesznek elsősök, akik beülnek majd az iskolapadokba. A polgármester asszonytól tudtam

meg, hogy egy érdekes program indult az iskolában szeptembertől. Mi is való-jában ez a Napsugár-program? Egész napos oktatás folyik nálunk. A

gyerekek reggel nyolckor érkeznek, és egé-szen délután háromig ilyen iskolaotthonos tanítás folyik. Két pedagógus foglalkozik a gyerekekkel a program keretében, délelőtt az osztályfőnökükkel, az elsős tanító né-nivel tanulnak, rendesen, az órarend sze-rint, délután pedig az órákon kapott házi feladatokat tanulják, vagyis megoldják a házi feladatokat. Sem a nehéz táskát, sem a házi feladatot nem viszik haza, hanem a másik tanító nénivel, aki délután foglal-kozik velük, tanulják vagy írják meg. Ez a szülők számára is optimális megoldás, ugyanis ha valaki fáradtan hazamegy a munkából, akkor már nem kell a gyerek-kel tanulni, nem kell iskolai dolgokkal foglalkozni, hanem marad idő másra. Ez a gyerkőcnek is nagyon jó, mert a gyerekek a közösségben sokkal hamarabb, nagyobb kedvvel és gyorsabban írják, tanulják meg a házi feladatokat. Ezáltal a szabadidejük is több.

Ez azt jelenti, hogy otthon már nem is tanul a gyerek? Nem kell már otthon tanulni. Persze

vannak szülők, akik jobban ráérnek, ők hazaviszik az iskolából az iskolatáskát és még átnézik a gyerekkel a dolgokat, hogy mit vettek át az órákon, de szerintem kü-

lönösebben már nem kell velük foglalkoz-ni, megoldjuk itt a feladatokat. Nekem is elsőbe jár a kicsi fiam, tapasztalom, hogy már nem szükséges otthon foglalkozni a gyerekkel.

Ez azt is jelenti, hogy a szülőkről elhá-rult a felelősség, a tanítókat meg jobban megterhelik. Igen, ez így van, magunkra jó sokat rak-

tunk, mert a pedagógus felelőssége, hogy a gyerekek kiegyenlített szintet érjenek el a tanulásban, mindenki a megfelelő, elvárt és szükséges színvonalon tegye magáévá a tananyagot, hiszen az első osztályokban fo-lyik az alapozás. Végül is a szülők válláról levettük a terhet, és a sajátunkra helyeztük, többet vállalunk, de megéri. Megéri, mert amit délelőtt esetleg nem sikerült teljes mértékben megtanulni, átvenni, azt dél-után korrigálni tudom, hiszen az elsőben én tanítom a gyerekeket délután. Együtt-működöm az elsős tanító nénivel, tudom, mi a feladat, hisz én vagyok a gyerekekkel délután, ami már természetesen kötetle-nebb foglalkozást is jelent. A házi feladatok megírását, a tanulást is úgy oldjuk meg, hogy játékosan, közösen. A gyerekeknek délután már nagyobb a mozgásigényük, úgyhogy kinti foglalkozást, mozgást is többször beiktatunk. Miután megírtuk, megtanultuk a házi feladatokat, jöhetnek a kézműves foglalkozások, rajzolunk, fes-tünk, nyírunk, ragasztunk. Tehát nem csak tanulunk.

A tanulás, a napközi otthon és a szak-körök így egyben jelennek meg tehát. A különböző szakköri foglalkozások ele-meit becsempészik a délutáni program-ba, ha jól értem. Igen, így van. Mert azt azért nem lehet,

hogy egy kisgyermek egész nap, reggeltől délutánig egyfolytában tanuljon. Ez neki nagyon sok lenne. Viszont így, közösség-ben könnyebben tudunk rájuk hatni, hogy minél hamarább tanulják meg a leckét. Nem biztos, hogy az a szülő már este le tud vele ülni, s az sem biztos, hogy a gyermek a szülőnek „akar”, de nekünk mindig „akar”, hogy így fejezzem ki magam. Az elején fur-csa volt nekik a kora délutáni leckeírás, de már megszokták. Tudják, hogy egy órakor mi következik. Ez egyfajta rendszerességre is szoktatja a gyermekeket. Tudják, hogy jön a másik, a „lecketanító-néni”, s ő tanul velük. Ma már ez természetes nekik.

Milyenek a visszajelzések a szülők és a gyerekek részéről? A szülők részéről nagyon jók. Ez a prog-

ram egyébként két évvel ezelőtt nálunk már működött, csak aztán anyagi okok miatt nem tudott tovább folytatódni. Az a visz-szajelzés jön a szülőktől, hogy a gyerekek abból a kilences-tízes csoportból általában egyforma tudásszinten vannak. Tehát nin-csenek közöttük nagyobb tanulási szintbeli különbségek. Mert ha valaki az eltelt napok-

ban úgymond gyengébben teljesített, azzal a gyermekkel bővebben foglalkozunk dél-után. Ami nem megy kielégítően, azt addig „gyúrjuk”, amíg a kis fejecske meg nem telik tudással. Ezért vannak jelenleg majdnem egyforma tudásszinten a gyermekek.

Nincs is integrált tanuló az iskolában? Van integrált tanulónk, most is van egy

az elsősök között, vele külön próbálunk foglalkozni.

Szakember is foglalkozik vele, vagy azáltal, hogy délutáni foglalkozás is van, meg lehet oldani, hogy a gyermek megfelelően fejlődjön, és ne vesszen el a többi között? Külön szakemberünk nincs, mi foglal-

kozunk vele. Az egész nap, az egész hét folyamán próbáljuk őt arra ösztönözni, hogy a többi gyerekhez hasonlóan ered-ményes legyen.

Évekkel ezelőtt mért dőlt dugába a Napocska-program? Említette, anyagi gondok voltak… Most pályázat révén sikerült újra elindítani? Mint említettem, két éve anyagi gondok

miatt maradt abba. Most mi közösen úgy döntöttünk, hogy elindítjuk, mert a szülő inkább abba az iskolába íratja be gyerme-két, ahol ilyen projekt működik. Most a polgármester asszonynak a segítségével sikerült az egészet újraindítani, mert a korábbi tapasztalatok nagyon jók voltak.

Eddig általánosságban beszéltünk a pozitív tapasztalatokról, nos, a gyerme-keknél ez hogyan nyilvánul meg? Mint említettem, nagyon szeretnek cso-

portosan tanulni. Otthon, amikor a szülő egyedül foglalkozik a kisgyerekkel, nem biztos, hogy ugyanúgy el tudja magya-rázni a dolgokat, mint a tanító néni az iskolában. Volt példa arra is, hogy a pici otthon kifogásolta, anyu nem úgy oldotta meg vele a feladatot, mint a tanító néni. Itt az iskolában mi, pedagógusok együtt-működünk abban is, hogy még véletlenül se másképp kérdezzük a dolgokat, mint a kollégánk. Mindent pontosan leírunk, lejegyzünk, hogy ne legyen nagy eltérés a tananyag „tálalásában” és ellenőrzésében a „délelőtti” és a „délutáni” pedagógiai módszerek között. A kisgyermeket ugyan-is ez megzavarhatja. A gyerekek imádnak együtt tanulni, figyelik, kijavítják, kiegé-szítik egymást, s így könnyebben rögződik a tananyag. Abból tanulnak a legtöbbet, amikor egymás között ezeket a dolgokat „megbeszélik”. Az írás szempontjából is jó, ha délután is „ellenőriz” a pedagógus. Sokszor előfordul, hogy rossz a gyermek ceruzatartása, s az ember így gyakrabban korrigálhatja, míg megtanulja, hogyan kell helyesen tartani az írószerszámot. Hogy tanulmányi szempontból a Napocska-pro-jekt milyen konkrét eredményeket hoz, azt még nem tudom, hiszen csak szeptember-

Horv

áth P

irosk

a, az

alap

iskol

a iga

zgat

ónőj

e

7

Katedra Alma materek

től „fut”. Mi még azért sokat játszunk, hiszen a gyerekek nemrégen még ugye óvodások voltak, s ezt is figyelembe kell venni.

Örömmel hallom, hogy szeretnek a gye-rekek együtt tanulni, hogy segítik egy-mást. Rivalizálás nincs köztük? Nincsen rivalizálás. Van egy úgynevezett

tudásvárunk, amelynek lépcsőin együtt haladunk felfelé, és mivel mindenki tudja például azt a versikét, amit házi feladatként meg kellett tanulni és le kellett írni, azért csillagocska jár. Nos így mindenki egyfor-mán lépdel a lépcsőkön. Ezért nem tudnak rivalizálni.

Ha jól tudom, egy szlovák nemzetiségű gyermek is jár az első osztályba… Hogyan került az osztályközösségbe? A szlovák nemzetiségű tanulónkat is ez a

program csábította az iskolába, pontosab-ban a szülőket. Az anyuka délutánig dol-gozik, és mivel a szlovák iskolába utaztatni kellett volna a gyermeket, meg ott nincsen ilyen program, úgy döntött, hogy helyben a magyar iskolába íratja a gyermeket. Ná-lunk családias a hangulat, s a gyermekek-kel délután külön is foglalkozunk, s mint mondtam, az elfoglalt szülőnek otthon már nincs „iskolai” feladata.

Tehát ez a jövő útja? Szerintem igen. Egyre elfoglaltabbak va-

gyunk, mi felnőttek, és egyre több, nagyobb a felelősségünk, minden tekintetben.

S az önök többletmunkája az anyagi díjazásban is megmutatkozik azért vala-hogy? Erről inkább ne beszéljünk… Elvállaltuk,

mert az iskola jövője is így kívánja.

Említene néhány szót az iskola történe-téről? Az első utalás az iskolára 1713-ból szár-

mazik. Az 1820-as években az iskola a mai kultúrház helyén állt, itt két teremben folyt az oktatás. 1911-ben két tanerő tanította a nebulókat. A jelenlegi iskolánkat pedig, az épület, ahol most tartózkodunk, 1927-ben kezdték építeni, 1928. június 3-án szentelték fel és adták át. Három tanerős volt, és 1–8 évfolyamokkal működött. 1934-ben 220 ta-nuló járt ide.

Mikor lett 1–4-es iskola? A háború után, 1945 márciusában rendelték

el újra a nyitást. Szlovák tannyelvű iskola lett, majd 1948-ban magyar alosztályok nyíltak a szlovák tanítási nyelvű iskolák igazgatása alatt, és 1951-ben vált a magyar tagozat önál-lóvá. Akkor az első igazgató a feketenyéki alapiskolában Kaprinay Sándor volt.

S ezt ünnepelték meg nemrégen. Egyéb-ként jelenleg hány tanulója van az iskolá-nak, s ebből mennyi az elsős? Jelenleg 32 tanulónk van, s ebből 10 el-

sősünk.

Ha figyelembe veszem, hogy ennél sok-kal nagyobb falvakban sincs (sajnos) eny-nyi elsős gyerek a magyar iskolában, azt hiszem, elégedettek lehetnek 2011-ben. A mai viszonyok közepette szerintem is

jó a létszám, községünkből máshová csak abban az esetben viszik a gyermekeket, ha szlovákba szeretnék beíratni, itt Feketenyé-ken ugyanis csak magyar iskola van.

Hogyan tudnak meg információkat az iskoláról a szülők, honnan tudják meg például azt, hogy szeptemberben ismét elindult a Napsugár-program? Nagyon jó a kapcsolat az iskola és az óvo-

da között, s a beíratás előtt mindig szülői értekezletet tartunk a végzős óvodások szüleinek, bemutatjuk az iskolát. Ettől füg-getlenül foglalkozunk az ovisokkal is, hogy megszokják az alma matert.

Az iskolákban manapság a legtöbb gon-dot a pénzhiány okozza. Itt mi a helyzet? A tankönyvek is időben megérkeznek? Sajnos a tankönyvek nem érkeznek meg

időben, ez valószínűleg minden iskolában így van. Vannak olyan tantárgyak, amelyek-nek a tankönyvei egyáltalán nem érkeztek még meg, de úgy december környékén csak megkapjuk őket. Még az a szerencse, hogy tavalyról vannak könyveink, de a mostani negyedikeseknek csak néhány könyvük ér-kezett, és azt mondták, hogy ne is számít-sunk arra, hogy hamarosan megérkeznek az új tankönyvek. Az, hogy nincs annyi pénz, amennyi kellene, nagyobb gondokat nem okoz, mert az oktató-nevelő munkát ez végül is nem befolyásolja. A községi hivatal jóvoltából általában a kiadásokat fedezni tudják. Nem mondhatom, hogy nincsenek meg azok a dolgok, amelyek a kiegyensúlyozott működéshez kellenek.

Milyen rendezvényeket szerveznek kö-zösen a községgel, az óvodával, a támo-gató vállalkozókkal, elsősorban persze az önkormányzattal? Én nemrégen ott vol-tam a gyermeknapi ünnepségen, amely nagyon jól sikerült, szinte az egész község jelen volt, s a gyermekek rengeteg ajándé-kot kaptak. A szervezés, a megvalósítás is jó volt, a gyerekeknek, gondolom, örök emlék. Van sok közös programunk, ősszel általában

műsorral, a gyermekek által készített ajándék-

kal kedveskedünk a község nyugdíjasainak. Karácsony táján az ovisokkal, nyugdíjasokkal együtt mézeskalácsot sütünk. A szülői bál a szülők és a pedagógusok közös rendezvénye. Tőmondatokban elsorolva: ugye vannak ha-gyományos ünnepeink, amelyekre műsort tanulunk be, de valóban a legszínesebb és legkedvesebb a gyermeknap, ahonnan egyet-len gyerek sem megy haza ajándék nélkül. Decemberben, a karácsonyi vásárban a saját magunk által készített tárgyakat áruljuk, és a gyerekek kívánsága szerint veszünk valamit az összegyűlt pénzből. Most azt szeretnénk, ha az elromlott DVD-lejátszó helyett egy újat vehetnénk. Még ami nagyon tetszik a gyer-kőcöknek és a szülőknek is, az a halloween party, persze helyi változatban. Ez a Tökjó buli. Október elejétől hordják a gyerekek a tököt az iskolába, együtt kifaragjuk őket. Át-hozzuk az óvodából az ágyakat, és itt alszunk egy éjszakát. Az iskola épületét kidíszítjük az általunk készített tökökkel, a töklámpások vi-lágítanak, és este a kivetítőn nézzük a mesé-ket, játszunk, szórakozunk és együtt alszunk el az osztályban.

Szellemekkel nem találkoztak a gyere-kek? Nem, nem, riogatás nincs, ők még kicsik.

Tréfásan, vagy nem is annyira tréfásan azt szokták mondani, hogy a pedagógus egy személyben pszichológus, program-szervező, jogász, egészségügyi nővér, pót-szülő, takarítónő és még ki tudja, mi min-den. Mindenesetre csak egy fizetést kap. Gondolom, ez Feketenyéken is így van. Én azt mondom, hogy ne panaszkodjunk.

A mai világban annak is örülhetünk, hogy dolgozhatunk, és mivel a hivatásunkat na-gyon szeretjük, szerintem senki sem mon-daná, hogy elégedetlenek vagyunk. Jól érez-zük magunkat a bőrünkben. S amit még elfelejtettem megemlíteni, az a programunk az óvodásokkal. A kicsik hetente egyszer itt vannak velünk és ismerkednek leendő isko-lájukkal. Egy tanítási órára fogadjuk őket, és belekóstolnak abba, hogyan kell megszerez-ni a tudást, ami nélkül a létünk, jövőnk el-képzelhetetlen. Megbeszéljük az óvónőkkel, éppen mivel foglalkoznak, és az iskolai óra ehhez kapcsolódik. Játékosan foglalkozunk velük, és szeretnénk, ha megszoknák az isko-la légkörét, hogy ide érkezve ne legyen nekik minden idegen.

A családias iskolakonyha

Katedra

8

Stafétabot

Ha jól emlékszem rá, 9-10 éves le-hettél, amikor szüleid Kéméndről beköltöztek Párkányba, és te az isko-lánk egyik tanulója lettél. Hozzánk, a párkányi magyar alapiskola veze-tőihez már előbb eljutott a híre, hogy anyukád – lánykori nevén Bertók Marianna – kitűnően ismeri szűkebb szülőföldjének, a „kurtaszoknyás” táj-egységnek népi hagyományait, főként dalait és táncait, ezért mint szülőt arra kértük, iskolánk tanulóiból alakítson egy gyermeknéptánccsoportot. Az első táncosokat osztályotok tanulói-ból válogatta össze. Akkor te az egyik negyedik osztályba jártál. A csoport a tanév végén már ott szerepelt a zselízi fesztivál legjobbjai között, mi több, az országos III. díjat is elnyerte. Hogy miért mondom ezt el? Mert anyukád adta kezedbe azt a fonalat, amely át-szőtte egész lelkivilágodat, s végül egy fiatal művészeti ág szaktekintélye lettél. Ám mielőtt munkásságodról szólnánk, próbáljuk meg röviden át-tekinteni a néptáncnak mint előadó-művészetnek a történetét. Pécsi Gézának Kulcs a muzsikához című tankönyvében olvasható: „A magyarságnak, mint egységes nem-zetnek, európai környezetében három teljesen magában álló sajátos szelle-mi alkotása – mondhatni – költészete van: a nyelve, zenéje és tánca. E három faji tulajdon a legszorosabban össze van fonódva egymással…” E szavakat Réthei Prikkel Marián bencés tanár írta le 1924-ben A magyarság táncai című munkájában, amelyet első tudo-

Portré Hégli Dusanrólmányos színvonalú magyar tánctörté-netként tartanak számon. A néptánc keletkezése a messzi múltba

vész. Európában paraszttáncként tartot-ták számon, szerte a világon művelték, s én is úgy tekintek rá, mint költészetre. Tehát teljes mértékben egyetértek a fen-ti idézettel, sőt még azt is hozzáteszem, hogy rengeteg képzőművészeti alkotás örökítette meg. Közülük a Kulcs a mu-zsikához tankönyvben is megtalálható az egyik, Dürernek a Táncoló földműves-pár című rézkarca. Viszont színpadra csak a múlt század közepén került a néptánc, Magyarországon az ötvenes években. A legnagyobb (filmre vett) táncgyűjtemény Martin György érdeme. Tímár Sándoré pedig az, hogy mint autonóm táncmű-vészetet beiktatta a szakképzési feladatok közé a budapesti balettintézetben. (Ko-dály a MTA Zenetudományi Intézetében biztosított helyet a néptánckutatásnak.) A művészeti szakiskolák nevelési prog-ramjába, pontosabban az alaptantervbe, tudomásom szerint a 90-es évek elején került be. Ennek köszönhetően Magyar-országon ma mintegy 300 ezer gyerek táncol intézményesítve. Emlékszem, mekkora szenzáció volt

1951-ben a Magyar Állami Népi Együt-tes megalakulása Rábai Miklós veze-tésével, aki előbb koreográfusa, majd művészeti vezetője s végül az igazga-tója lett. Munkatársával, Csenki Imre karnaggyal és népzenekutatóval öt-venkettőben megosztott Kossuth-díj-jal tüntették ki, 1985-ben pedig Tímár Sándort a táncmozgalom elindításá-

ért jutalmazták Állami Díjjal. (Ezeket csak mellékesen jegyzem meg.) Sok lenne mindenkit felsorolni, aki

az ötvenes évek elejétől részt vett a néptáncmozgalom szervezésében, de a legkiválóbbakat okvetlenül meg kell említeni. Rábait követte Molnár István a SZOT Budapest Táncegyüttes létre-hozásával 1958-ban. Ők ketten az első nemzedék élvonalát képezik. Tímár Sándor és Novák Ferenc (akit nálunk is Tataként szokás emlegetni) a második nemzedék, és a ma ötvenévesek már a harmadik nemzedék tagjai: Zsuráfszky Zoltán, Mihályi Gábor. „Tatáról” még ne felejtsük el megjegyezni, hogy ő az, aki nemzetközivé tette a magyar iskolát. Valójában hány hivatásos együttes

működik Magyarországon? Három. Ugyanis a Magyar Állami Népi

Együttest (MÁNE), a SZOT Budapest Táncegyüttessel összevonták, s ezenkí-vül van a Honvéd és a Duna együttes. És az ország határain túl? Romániában négy: a Hargita, a Maros,

a Háromszék és a Nagyvárad, Szlováki-ában egy, az Ifjú Szivek és nincs több. Illetve van még sok kitűnő amatőr cso-port. Mi a feltétele annak, hogy egy cso-

port hivatásos legyen? Mindenekelőtt az elszántság, az elhi-

vatottság, no meg a pénz, de a szakkép-zettség sem mellékes.

Hát akkor el is érkeztünk a te pálya-futásodhoz. Te is a harmadik nemze-dékhez tartozol? Én inkább már a negyedikhez, de van

itt egy másik fontos dolog is, a stílus, ami-ről szólni kell. Akiket eddig felsoroltam, mind más-más stílust képviselnek. Ha nem így alakult volna, fölösleges lenne ennyi csoportot fenntartani. Ám felfogá-suk, eltérő stílusuk ellenére ezek az em-berek tudnak együtt dolgozni, talán mert művészetük nem alkot rangsort. Novák Ferenc például az epikusok közé tarto-zik, igyekszik valamit mindig elmonda-ni, mások inkább lírikusok, ami felé én is hajlok, mivel meglátásom szerint az eredeti néptánc is lírai, tele csupa érze-lemmel, csakhogy ezen érzelmeket a tánc eszközeivel, vagyis mozgással kell kifejez-ni, amihez persze zene is társul. Nálunk, szlovákiai magyaroknál viszont még egy másfajta, csupán árnyalati eltérés is talál-ható, amit én köztes líraiságnak nevezek. Ezt egyébként Tata látta meg, és azzal indokolta, hogy ez a bennünk munkáló kettős identitás következménye. Nyilván így van ezzel mindenki, akire a szom-széd nép (népek) kultúrája is hat. Hang-súlyozom, nem a család. Rólam például köztudott, hogy szüleim egyike magyar, a másik pedig szlovák, de a munkáim so-

Csicsay Alajos

A tartalommal teli életnem lehet fárasztó

9

Katedra Stafétabot

rán nem emiatt foglalkozom több nem-zetiség táncával, hanem azért, mert egy-szerűen tetszik.

Annak ellenére, hogy magyar kul-túrában nőttél fel, magyar alap- és középiskolába jártál, felsőfokú ké-pesítésben pedig Magyarországon részesültél, óhatatlanul hatott rád a szlovák kultúra is? Jártam én szlovák főiskolára is két évig.

De abbahagytad. Miért? Mert hiába voltak kitűnő tanáraim,

mint például professzor Štefan Nosál, a pozsonyi Zeneművészeti Főisko-la Koreográfiai Szakán (Vysoká škola muzických umení), a modern tánc-technikától kezdve – mint például a dzsessz-balett – mindenfélét kellett tanulni, de engem csupán a néptánc érdekelt. Ezért iratkoztam át Budapest-re a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc–pedagógusi szakára, amit saj-nos csak most fejeztem be, több mint másfél évtized múltán. Hadd tegyem hozzá, hogy a tanulást egyedül a pénz miatt kellett hosszabb időre megszakí-tanom. Nem titok, hogy két nagy fiam van, s nekem nem volt mindegy, és ma sem az, hogy ők milyen anyagi körül-mények között nevelkednek.

Amellett, hogy művészember vagy, sokak feltételezése szerint koreográfus, szakképesítésed szerint viszont (nép)táncpedagógus. Mi ebben a pláne? Az, hogy az ember diploma nélkül ma

már nem tölthet be vezető állást. Ez-zel nem azt akarom mondani, hogy az oklevél csak egy haszontalan papiros. Megszerzéséhez többirányú és több-szöri alapos felkészülés, tehát tanulás és igényes vizsgák letétele szükséges. Biztos, ha nem köteleztek volna rá, nem mélyedtem volna bele a nagyon igényes anatómiába, gyermekbiológi-ába és talán más témakörbe sem. Vi-szont azt is ki merem jelenteni, hogy a mesterséget meg lehet tanulni, és mint „színházi iparból” meg is lehet élni be-lőle, de a művészethez, mint amilyen a koreográfusi is, ahhoz valami más is kell. Mondjuk ki nyíltan, tehetség. Ha ez nincs, fölösleges az erőlködés.

Te most tudtommal az Ifjú Szivek művészeti vezetője és igazgatója is vagy egy személyben. Ki ne tudná, aki érdeklődik a munkád iránt, hogy milyen göröngyös út vezetett idáig. A göröngyöket hagyjuk ki. Szerintem,

aki valamilyen magasabb célt tűzött ki maga elé, azért meg kellett, illetve folya-matosan meg kell küzdenie. No, meg ré-sen is kell lennie, hogy adott alkalmakat el ne mulasszon. Én az érettségi után a Csemadok Országos Választmányának alkalmazottjaként a Szőttes néptánc-

csoporthoz kerültem. Táncos és kore-ográfus is lettem. Nagyon jó barátaim és munkatársaim voltak Richtarcsík Mi-hály, Agócs Gergely, Farkas József és dr. Pálffy Gyula. Munkánk mellett rendsze-res és alapos gyűjtőmunkába kezdtünk. Minden fontosat lejegyeztünk, és film-felvételeket készítettünk. Igaz, hogy a táncnak is van egyfajta

„kottája”? Kinetogrammnak hívják. Valamikor

a múlt század elején dolgozta ki Laban Rudolf, pozsonyi születésű magyar táncművész-koreográfus. Ma már a mű-vészeti alapiskolákban is tanítják. Nem egyszerű, mert a jelekben benne kell hogy legyen a tér, az idő és a dinamika.

1992 és 97 között a Szőttes mű-vészeti vezetője voltál. Utána mint szabadúszó tevékenykedtél két évig, és 1999-ben pályázat útján az Ifjú Szivekhez kerültél művészeti vezető-nek. Ekkor a jó nevű, ám valójában amatőr együttesnek négy tagozata volt: énekkar, nagy zenekar, tánccso-port és a Ghymes együttes. Hogy lett ebből hivatásos csoport? Így sehogy sem. Engem nagyon bosz-

szantott, hogy Romániában a magyarok-nak négy hivatásos néptáncegyüttesük van, nálunk is jutott egy az ukránoknak, nekünk viszont egy sem. Felkerestem hát Milan Kňažko kulturális minisztert, aki azt mondta, rendben van, legyünk mi is hivatásosak, de pluszpénzt nem kapunk rá. Hosszan lehetne róla beszél-ni, mi hogyan zajlott le, mi mekkora ellenállást, sőt haragot is kiváltott, de fö-löslegesnek tartom ezt most boncolgat-ni. Tény, hogy lett hivatásos csoportunk, igaz, csak öt pár táncossal, de több mint tíz évig talpon tudtunk maradni. Az-tán bekövetkezett 2011. január 1. Ettől kezdve van tíz pár táncosunk, négytagú zenekarunk, és technikai részlegünk is. Summa summarum, az Ifjú Sziveknek ma harminc fizetett alkalmazottja van. Ez is az el nem mulasztott lehetőségek egyikének köszönhető!

Hogy mindezt ilyen nagy vonalakban vázold fel, én kértelek rá, mert nem az együttes bemutatása a célunk, hanem az, hogy táncpedagógusi ténykedésed-ről, illetve annak eredményéről beszél-jünk, ami kezdettől fogva elválaszt-hatatlan része az alkotómunkádnak. Tudom, hogy nagyon sok felnőtt, de leginkább gyermektánccsoport mű-sorának betanításában vettél részt. De van még valami ennél is fontosabb. Az egyik az, hogy 2004-ben, Pozsony-

ban, az Ifjú Szivek székházában meg-kezdte működését a Budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola kihelyezett tago-zata. A négyéves képzésre huszonnégyen jelentkeztek, Kassától Sopronig. A le-

morzsolódás szinte minimális volt. Akik itt szerezték meg a képesítésüket, ma a művészeti iskoláknak (beleértve a ma-gániskolákat is) a tanárai. 2007-ben pe-dig a pozsonyi Duna utcai magyar isko-lában sikerült létrehozni egy etnográfiai osztályt, amelyben heti négy óraszámban választható tantárgy lett a néptánc.

Közben írtad, azaz megkomponál-tad saját koreográfiáidat. Valójában mennyit? Száz-egynéhányat. Pontosan nem tu-

dom, de arra, hogy belőlük tizennégy nagy műsor állt össze, olyanok, mint például: a Felföldi levelek, a Bartók-mű-vekre írt Tánc húros hangszerekre és a Kincses Felvidék, amely a Magyar Álla-mi Népi Együttes számára készült 2007-ben, kimondottan büszke vagyok.

Tudom, hogy figyelemmel kísé-red és segíted a hazai magyar gyermektáncmozgalmat. Mely cso-portok ma a legkiemelkedőbbek? Nehéz ezt megmondani. Szép munkát

végez a dunaszerdahelyi Dunaág Nagy Melinda vezetésével, Zselízen a Kincső Juhász Sándor és Eszter, Füleken a Ra-konca Varga Norbert és Lia, valamint a Kisködmön Komáromban Čertansky Dagmar vezetésével.

Amelyben két fiatok, Máté és Bence is táncolnak, de remélem, a legjobbak közé sorolod az anyukád vezette pár-kányi Kisbojtárt is. Természetes, de nem szeretném, ha vala-

ki megsértődne, mert kihagytam, hiszen az elmúlt harminc év alatt sok gyermek-csoport működött és működik még ma is a Csallóköztől a Bodrogközig. Nagy öröm számomra, amikor színpadon látom őket. A magyar néptánckincset szerte a

világban népszerűsíted. Hol tanítot-tál eddig? Kanadában, az USA-ban, Dél-Ameri-

kában, Ausztráliában és persze Szlová-kiában is szlovák csoportokat.

Nem fárasztó ez a rengeteg, szerte-ágazó munka? Ha csak munka lenne, biztosan elfá-

radnék olykor, de a művészet egyfaj-ta játék, és ez az, ami tartalmat, más szóval értelmet ad az ember életének. A tartalmas életbe pedig nem hiszem, hogy bele lehetne fáradni.

fotó

k: Ki

ss Gá

bor G

ibbó

Katedra

10

Előkészítő időszak

Az előkészítő időszakban párhuza-mosan kell kialakítani az olvasási és az írási részképességeket.

A részképességeknek két csoportja van: Általános részképességek: a beszéd általános fejlettsége, az emlékezet, a logikus gondolkodás, a figyelem, a tempó, a ritmusérzék, az érzelemvilág és a képzelet fejlett-

sége.

Speciális részképességek: a kommunikációs magatartás kiala-

kítása, a nyelvi tudatosság, a szótagolás, a vizuális kommunikáció szokásainak

az ismerete, a metakognitív készségek kialakítása:

önellenőrzés.

Programunkban a legfontosabb te-vékenység a nyelvi tudatosság fejlesz-tésének megkezdése. Középpontjában a beszéd áll. A hathetes előkészítő időszakban az olvasást és az írást a be-széddel alapozzuk meg. A folyamatos

(2. rész)

Képességfejlesztések az előkészítő időszakban

beszédet felbontjuk kisebb egységekre, mondatokra, szavakra, majd szótago-lunk, hanganalízist végzünk, azaz han-goztatunk, majd visszatérünk a szó-hoz és a szöveghez. Ez a hangoztató – elemző – összetevő módszer lényege. Tehát a tanításunkban mindig jelen van az értelmes szó és az értelem nélküli hang. Egyszerre tanítja az értő olvasást és a pontos dekódolást. Az írástanítás alapja a hanganalízis. Ezért kiemelt fon-tosságú programunkban a hangoztatás. Az olvasás elsajátításának, a tanu-lásnak fontos előfeltétele az életkornak megfelelően elsajátított anyanyelv. Ez nemcsak a gyermek érthető, tiszta és nyelvtanilag helyes beszédének kiala-kulását jelenti, hanem a gyermek által hallott beszéd életkornak megfelelő szintű befogadását, feldolgozását is. Ide tartozik a beszédészlelés és a be-szédmegértés összetett folyamata, amely azonban nem azonos egymással! Lehet, hogy mindkettő jól működik egy gyermeknél, előfordulhat, hogy csak az egyiknél tapasztalható lemaradás vagy zavar, és van, hogy mindkét terület fej-lesztése szükséges. Mit is jelent a két fogalom? A beszédészlelés a beszédfeldolgo-zás folyamatának első nagy szakasza.

A beszédhangok és hangkapcsolatok felismerését jelenti. Ehhez szükséges, de nem elégséges az ép hallás! A jó beszéd-észlelés eredménye, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hang-zását, és egyre több új szó (hangsor) fel-ismerésére lesz képes, később nehézség nélkül tud betűket azonosítani, összeol-vasni, jó technikával olvas, és ez a kész-ség segít majd idegen nyelveket is tanul-ni. Ha az észlelés nem pontos vagy nem kellő szintű, akkor az új hangsorok fel-ismerése és felidézése károsodik. Ennek következtében a gyermek szókincsének fejlődése elmarad az elvárttól, ez pedig az egész beszédfeldolgozási folyamatot hátráltatja, a gyermek beszédértése bi-zonytalan lesz. A beszédértés a beszédfeldolgozás folyamatának második nagy szakasza, mely három szintből áll.A legelső szint a szóértés, melynek során a gyermek már nemcsak megismételni képes a hallott szót, hanem tisztában van annak jelentésével is. A következő szint a mondatértés, melynek során a hallott szavakat szószerkezetekké kap-csoljuk össze. A harmadik szint pedig a szövegértés, ami már a szövegen belüli logikai kapcsolatok és a részletek össze-függéseinek a megértését jelenti.

időszak

évfolyamban

Előkészítő

az első Mgr. D

rozd

ík Ka

talin

11

Katedra Előkészítő időszakA beszédészlelési és -megértési

zavar tünetei, figyelemfelhívó jelei

Óvodáskorban érthetetlen, „halandzsa” beszéd makacs, elhúzódó pöszeség kérdésekre nem megfelelő válaszok

adása nem veszi észre, ha a nevét mondják,

szólítják (auditív alak–háttér megkü-lönböztetés) zavarja mások hangos beszéde (audi-

tív inger felvételének zavara) szereti, ha a tévé hangosabban szól,

illetve a környezete hangosabb figyelmetlennek, feledékenynek tű-

nik

Óvodás- és iskoláskorban gyakran megkérdezi: „mi van?”; „mit

mondtál?” a másik gyereket figyeli, ha szóban

közölték, mit kell csinálni nem köti le a figyelmét a mesélés nem tudja megismételni a hallottakat nem képes megtanulni a verseket, da-

lokat rosszul énekel, „botfülű” hamar kifárad (a zajos környezetben) diszgrammatikus mondatok jellem-

zik beszédét beszédmegértése vizuális és mozgásos

kíséret (segítség) mellett megfelelő hosszabb szavakban felcseréli a han-

gokat, szótagokat

Iskoláskorban rendszeresen elfelejti, mi a házi fel-

adat nagyon lassan dolgozik, a másikat fi-

gyeli sokat kérdez, visszakérdez tollbamondásnál lassú, sokat hibázik,

szavakat, hangokat felcserél, helyettesít, helyesírása gyenge, nem teszi ki az éke-zeteket nyugtalan, figyelmetlen, feledékeny hallás után nehezen jegyez meg dol-

gokat fejszámolásban gyengébb, mint az

írásbeliben

Az auditív észlelési rendszer részképesség-zavarai

Az auditív inger felvétele zavarának jellemzői A hangokra kialakuló túlérzékenység,

hiányos szűrés, a szelekció, diszkrimi-náció gyengesége, a hangra adott reak-ciók hiánya.

Az auditív lokalizációs zavar visel-kedéses tünetei gyenge irányhallás lassan, bizonytalanul ismeri fel a

hangforrás irányát nevére bizonytalanul reagál beszédhelyzetben figyelmetlen fülét befogja, ha túl hangosnak találja

a környezetét kéri, hogy beszéljenek hangosan ha emelt hangon szólnak hozzá, gyor-

sabban odafigyel csoportos sportjátékokban gyengén

tájékozódik

Az auditív diszkriminációs zavar vi-selkedéses tünetei a fonematikus hallás zavara hasonló hangzású szavak, fonémák

felcserélése kéri, hogy az elhangzottakat ismétel-

jék meg a zavar a beszélt és írott nyelvben egy-

aránt megjelenik

Az ingervezetés zavarainak jellemzői Gátlásgyengeség, auditív alak-háttér

megkülönböztetésének zavara, auditív ál-landóság észlelésének zavara, dichotikus hallás zavara, az auditív-vizuális kapcso-latok kialakulásának zavara.

Az auditív alak–háttér megkülön-böztetésének viselkedéses tünetei nehézséget okoz a hangalak kiemelé-

se a zajjal telített környezetből (koktél-parti-jelenség) ha szólnak hozzá, nem figyel fel zajos környezetben ingerültté, fáradé-

konnyá válik csoportban gyengébb a beszédértése,

mint páros helyzetben félreért, gyakran visszakérdez válaszai inadekvátak vizuális és mozgásos megsegítéssel

beszédértése biztosabb

Az auditív észlelési állandóság zava-rának tünetei nehezen azonosítja a hangok helyét a

szóban versmondáskor a tartalom helyes, a

rímek hiányoznak az összecsengő szavak nem segítik a

verbális tanulást hangot, betűt, szót, kimondott vagy

leírt szövegben nem ismer fel

Az auditív figyelemzavar viselkedé-ses tünetei hiányos kitartás verbális tanulás esetén csökkenő együttműködés a beszéd-

helyzetekben

zörejek, zajok, beszéd esetén a figye-lem tartóssága csökken fokozódó fáradékonyság, teljesít-

ménycsökkenés nyugtalan viselkedés, figyelmetlenség

A dichotikus hallás zavara az egyidejűleg fellépő információk

megértési képességének hiánya bizonytalan beszédértés; ha többen

beszélnek, gyakran kérdez egyszerre csak egy beszélőre tud fi-

gyelni

Asszociációs zavarok a különböző modalitásokból szárma-

zó információk hiányos integrációja jelentéstartalmak hiánya beszédértési zavarok, az aktív és pasz-

szív szókincs gyengesége paralingvisztikai elemek hiányos ér-

telmezése humor, vicc megértésének hiánya szavak analizálásának-szintézisének

nehézsége gyenge beszédkészség, szótalálási ne-

hézségek többjelentésű szavak korlátozott meg-

értése elvont fogalmak megértési nehézsége

Auditív (verbális) emlékezet zava-rai diktáláskor kéri az elhangzottak is-

métlését szavakat kihagy, hangok sorrendjét

felcseréli fejszámolásban gyengébb, mint írás-

beliben a leírt szöveget könnyebben tanulja összetett, szóbeli instrukciót hibásan

jegyez meg fel kell írnia a házi feladatot verset, dalt stb. nehezen tanul mondatismétlésben szavakat kihagy,

felcserél diktálás utáni írása hibás, másolása

viszont pontos passzív nyelvtudást nem tud átvinni

az aktívba

Integrációs zavarok Auditív-vizuális kapcsolatok gyen-

geségének tünetei: írászavar, diszgráfia tünetei egy adott hangot nehezen kapcsol be-

tűhöz

Auditív-motoros integrációs zava-rok (szekvenciális zavarok): a hangok helyének, sorrendiségének

felcserélése, bár a hangokat helyesen képezi

Felhasznált és ajánlott irodalom: Az anyanyelvi nevelés módszerei (szerk.

Kenya Rozália) Kaposvár, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, 1995. A betűvetés alternatívái: Programok és tan-

könyvcsaládok az olvasás-írás tanulásához (dr. Csonka Csabáné, Mohácsi Ilona, Árokszállási Ildikó cikkei) Bibliográfia: Tankönyvek világa, Konsept Kiadó, 1995. I. évf. 1. szám.

Pedagógiai lexikon: III. kötet. Bp., Kereban K., 1997. Adamikné dr. Jászó Anna–dr. Gósy Mária–

Lénárd András: Tanmenetjavaslat óravázla-tokkal a Mesék csodái című 1. osztályos ábécé és olvasókönyvhöz. Bp., Dinasztia K., 1995. Dr. Gósy Mária: A beszédészlelés és a

beszédmegértés fejlesztése óvodásoknak, Nikol GMK, Budapest, 1994.

Dr. Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése (szóban, írás-ban) iskolásoknak, Nikol GMK, Budapest, 1994. Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.:

Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000. Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária,

Országos Közoktatási Intézet, 2004.

Katedra

12

Magyar Hét

A gimnáziumban mely tantárgyat tanítja? A magyar nyelvet és irodalmat, kultú-

rát, történelmet.

A kultúra mint önálló tárgy is szere-pel a tanrendben, vagy milyen formá-ban került a gyerekek elé? Önálló tantárgyként is szerepel, illet-

ve az esztétikaórák keretében, s az iro-dalomórákon szintén foglalkozunk a magyar és az egyetemes kultúrával.

Úgy értesültem, hogy ön az egyik fe-lelőse azoknak a versenyeknek, ame-lyek most már harmadik éve zajlanak a Pázmány Péter Gimnáziumban. Hogyan kezdődött mindez? Az igazat megvallva a diákok részéről

jött a kezdeményezés, az inspiráció… Mi tavalyelőtt szerveztünk egy afgán-hetet, amely tematikus hét volt. Tavaly pedig tematikus holokauszt-hetet tartottunk. S akkor felmerült néhány diák részéről a gondolat, hogy miért nem szervezünk egy magyar-hetet is, elvégre magyar gim-názium vagyunk, a mi kultúránkkal is foglalkoznunk kell, meg kell ismerni és ismertetni, mert bizony vannak hiányos-ságok ezen a téren is. A tervezés még a ta-valyi tanévben elkezdődött, és idén őszre sikerült összehoznunk a rendezvényt.

Ha jól tudom, ez a rendezvénysoro-zat különböző témákkal foglalkozik, az idén történetesen a magyar nyelv-vel és irodalommal. Ennek keretében került sor a szövegértelmezési ver-senyre is, vagy ez ettől független? Fölfoghatnánk úgy is, hogy ettől füg-

getlen, de itt most összekötöttük a kelle-meset a hasznossal, s úgymond egy füst alatt meg tudtuk oldani mind a kettőt. Szövegértelmezési versenyünk egyéb-ként már harmadik éve zajlik, s ha éppen úgy adódik, akkor összekötjük ezekkel a tematikus hetekkel. Először a magyar nyelv éve alkalmából, tavaly pedig a Pázmány-évforduló megünneplésének keretében tartottuk meg szövegértel-mezési vetélkedőnket. A debreceni Ady Endre Gimnáziumból kapjuk a felada-tokat, amelyeket központilag dolgoznak

Nem egy nemzetközi felmérés figyelmeztetett arra, hogy a tanulók, diákok szöveg-értése, szövegértelmezése egyre rosszabb. Nos, az érsekújvári Pázmány Péter Gimná-ziumban ezúttal a Magyar Hét rendezvénysorozat keretében harmadszor szervezték meg a versenyt, amely a tanulásnak ezt a szegmensét kívánja megerősíteni. Dózsa Roland tanárral beszélgettünk.

ki. Elküldik a felolvasandó szövegrészt, hozzá a feladatlapot, illetve a megoldó kulcsot. Ezzel a szöveggel foglalkoznak aztán a diákok.

Tehát ez teljesen objektív, nem érheti az érsekújvári gimnáziumot az a vád, hogy maga felé hajlik a keze, hiszen Debrecenből küldik a feladványt. Ezt csak azért tettem hozzá, mert ugye nemcsak az érsekújvári diákok vesz-nek részt a versenyben, hanem más iskolákból is érkeznek ide. Igen, és két kategória van, az alapis-

kolások és a középiskolások számára. S valóban objektív a verseny, hisz néhány nappal a verseny előtt kapjuk meg a fel-adatokat mi magunk is, a verseny előtt ismerjük meg a feladatlapok tartalmát, a feladványt és a kérdéseket. Ez egy olyan verseny, hogy bár készülni lehet rá, fel lehet a gyerekeket bizonyos értelemben készíteni, mégis egészen más, mint egy kiejtési verseny vagy egy helyesírási fel-advány, mert mi magunk sem tudjuk, hogy milyen jellegű feladatok lesznek. Bizonyos szövegrészekhez kapcsolódnak a kérdések, és a diákok fantáziájára van bízva a megoldás, és arra, hogy mennyi-re tudnak dolgozni egy adott szöveggel, miként oldják meg ezeket a feladatokat, vagy esetenként hogyan nem oldják meg, mert azért vannak olyan részei is a versenynek, amelyek igencsak nehezek, és komoly gondolkodást, odafigyelést igényelnek a diákoktól.

Ha ezt konkretizálni lehetne… Te-hát van egy szöveg, nem tudom az idén mi volt ez, és mi a diákok, a ta-nulók feladata? Mi tanárok felolvassuk a szöveget,

erre van 10–15 perc, és a szöveg több-ször nem hangzik el. Tehát a diákoknak oda kell figyelniük a szövegrészletre, majd megkapják a feladatlapot. El tu-dom mondani, hogy az idei verseny-ben milyen jellegű feladatok voltak. Például a szövegből kiemeltek kevésbé ismert szavakat, amilyen a horhos vagy a karistolás, és a diákoknak meg kellett válaszolni, mit jelentenek. Nagy kép-zelőerőt igényelt a feladat megoldása,

hiszen még elrejtve sem volt benne a szövegben a helyes válasz. A szöveg-környezetből kellett, lehetett rá követ-keztetni. Egy másik feladat megoldá-sakor időrendi sorrendbe kellett rakni dolgokat. Tehát volt négy megállapítás, és a diáknak időrendbe kellett raknia, melyik hangzott el leghamarább, me-lyik legkésőbb. Volt olyan játék is, hogy a betűk össze voltak keverve, s ebből a versenyzőknek ki kellett rakniuk egy értelmes szót, illetve megtalálni annak a szinonimáit. Alternatív feladatként szerepelt: négy-öt mondatban össze kellett foglalni a diáknak a szöveggel kapcsolatos élményét, vagy saját szava-ival folytatni kellett a szöveget, illetve bele kellett élni magát az adott szereplő helyzetébe.

A szövegek, amelyeket Debrecenben kiválasztanak, ismert szépirodalmi szövegek? Tehát irodalmi alkotások-e, esetleg olyan szövegek, amelyek nem közismertek, hogy a gyerekeknek azért legyen min törniük a fejüket. A tanárok azt mondanák, hogy ezek

olyan szövegek, amelyeket a diákoknak ismerniük kellene, de az elmúlt évek ta-pasztalatai azt mutatják, hogy bizony egyre kevesebbet olvasnak, és ez a szö-vegalkotási, szövegértelmezési képesség elég gyenge a diákoknál. Relatíve ezt tapasztaljuk az órákon is, amikor verset kell elemezni vagy értelmezni, saját sza-vaikkal elmondani az olvasottakat. Ezt támasztják alá a PISA-felmérések is, s ez is motivált minket abban, hogy elindítsuk a versenyt. Javítani szeretnénk ugyanis a diákok szövegértelmezési képességén. Visszakanyarodva a kérdéshez, idén Hemingway Az öreg halász és a tenger, illetve Lázár Ervin A fehér tigris című művéből szerepelt egy részlet. Gondolom az utóbbi kevésbé ismert, Hemingway munkássága ismertebb, de volt év, amikor Fekete István Tüskevár című regényéből származott a részlet, és a feladvány ehhez kapcsolódott, vagy egy Rejtő-regényből, A tizennégy karátos autóból.

Az is fontos, hogy a diák, a verseny-ző, aki ezt a szöveget értelmezi, az egész elhangzott szövegről is mond-jon véleményt, vagy kimondottan részfeladatokat kap? Kimondottan részfeladatról van szó,

csak az adott, felolvasott szöveghez kap-csolódó feladatokat kell megoldani.

Például Az öreg halász és a tenger című kisregény esetében sem cél az egész művet értelmezni… Magát a művet és a vele kapcsolatos

tudást, benyomásokat nem kell megfo-galmazniuk. Csak konkrét feladatokat kell megoldaniuk, kérdésekre kell vá-laszolniuk, amelyek egy mű adott rész-letéhez kapcsolódnak, és azt igénylik,

Tudom-e, értem-e, hogy mit hallok, olvasok?

13

Katedra Magyar Hét

hogy a diák figyeljen és vissza tudjon emlékezni az adott szövegrészletre.

Ez alatt a három év alatt milyen ta-pasztalatokat lehetett leszűrni? Csodát mi sem tudunk tenni, tehát

nem lehet garantálni azt, hogy aki ezt a szövegértelmezési versenyt végig-csinálja, másnap reggel szövegszak-értőként ébred fel. A verseny esetleg motiválhatja a gyerekeket abban, hogy fölismerjék, tényleg foglalkozni kell ezekkel a dolgokkal, szövegekkel, töb-bet kell olvasni, s esetleg felkelti az ér-deklődésüket azok iránt a művek iránt, amelyekből a részletek elhangzottak.

Maga a tanár, amikor látja, hogy milyen jellegű kérdéseket kell a gye-rekeknek megválaszolniuk, milyen feladatokat kell megoldaniuk, nem inspirálja-e arra, hogy a tanítási órá-kon is hasonló szellemben közelítse-nek meg egy-egy irodalmi művet? Mi igyekszünk a tanítási órákon is al-

kalmazni ezeket a módszereket, bár az időkeret bennünket is köt, és a tananyag elég terjedelmes. Sajnos el kell monda-nom – és ebben a tanártársaim is meg-erősítenének mind az alap-, mind a középiskolákban –, hogy a tananyag is inkább a lexikális, tárgyi tudást hangsú-lyozza. Kellene egy új tendencia, nézet ebben az egész rendszerben, amely arra összpontosítana, hogy a diákok ne csak tárgyi tudást, lexikális tudásmennyisé-get gyűjtsenek össze, hanem próbáljanak meg kreatívan dolgozni: több szöveg, több gyakorlat. Mi az órákon igyekszünk efelé hajlani, olvasunk verseket, szöveg-részleteket, megfogalmazódnak kérdések a szövegekkel kapcsolatban, s olyankor tapasztalja az ember, hogy valóban van-nak hiányosságok, amelyeket ki kellene küszöbölnünk, de ez nagyon időigényes.

Persze más versenyek is vannak… Ezek mennyire ösztönzik a tanulókat a későbbiekben, esetleg a pályaválasztás-ban? Más versenyek alapján is, egyfajta összegzést meg lehetne-e fogalmazni? A diákokat a pálya megválasztásában mennyire motiválja a részvétel egy-egy versenyben? Mennyire lehet őket célirányosan terelgetni valami felé, s ők tudatosítják-e ezt? Nem általános jelenség, de megfigyel-

hető, hogy például azok, akik termé-szettudományi versenyekben vesznek részt, később is ilyen szakirányú pálya felé orientálódnak, tehát természettu-dományi tárgyakat tanulnak, esetleg orvosira jelentkeznek. Azok pedig, akik helyesírási, versmondó vagy más hasonló versenyekre járnak, többsé-gükben magyartanárok lesznek, vagy magyarországi egyetemeken folytatják tanulmányaikat. Nem törvényszerű, de megfigyelhető ilyen hatás, tendencia.

-cza-

Ahol a szegénységegyszerűség uralkodik

Erre a második utazásra hogyan ke-rült sor? A második utazás is ugyanazon pro-

jekt révén valósult meg. A Človek v ohrození –Ember a bajban polgári tár-sulás egy sikeres európai uniós pályá-zata révén a szlovákiai iskolák részt vehetnek egy afganisztáni projektben. Az iskolának van Afganisztánban egy partneriskolája, és így két évvel ezelőtt, valamint a tavalyi iskolai évben is lehe-tőségem nyílt arra, hogy kiutazhassak Afganisztánba.

Tudjuk, hogy Afganisztán nem ép-pen a nyugalom völgye, ráadásul oda elrepülni sem könnyű. Önök hogyan jutottak el ebbe az országba? A repülőút fantasztikus volt. Frank-

furton keresztül egyenesen Kabulba repültünk, illetve másodszor Dubajon keresztül vitt az út. Az utazás nem volt olyan borzasztó. Kijöttek elénk taxival a repülőtérre, bementünk a városba, és ennyi. Afganisztánban nagyon sokat utazgattunk, helyi repülőjárattal, taxi-val vagy bérelt kocsival. Nem volt sem-miféle biztonsági gondunk.

Afganisztán elég nagy ország, hegy-vidékes is, bizonyára voltak olyan te-rületek, ahová nem vitték el önöket. Annak köszönhetően, hogy szerve-

zett utazáson vettünk részt, az utazás, az ottlét nem volt olyan borzasztóan veszélyes. Persze a biztonsági előíráso-kat be kellett tartani. Ez úgy működött, hogy naponta SMS-ben, elektronikusan kiértékelték a helyzetet ott, ahová men-ni kellett volna, és visszaigazolták, hogy biztonságos-e vagy nem oda elmenni. Bennünket a déli, délkeleti részekre

vittek, oda nem, ahol igazából a háború és a konfliktusok zajlanak. Tehát mi in-kább Közép-Afganisztánban északra és északnyugatra utaztunk, ezek a legbiz-tonságosabb területek azoknak is, akik nem szervezetten utaznak ki.

Afganisztánban milyen nyelven tud-tak beszélni a helyiekkel? Nagyon sok nyelvjárás van, a két fő

hivatalos nyelv a dári és a pastu, de mi persze egyiket sem beszéltük, nekik viszont nagyon gyér az angoltudásuk, bár egyébként ott az angol a legelfoga-dottabb idegen nyelv. Mi tehát mindig tolmáccsal utaztunk. Persze az emberre ráragad egy-két frázis, de ez nem volt elég ahhoz, hogy az iskolában megér-tessük magunkat a gyerekekkel.

Gondolom, ha másodszor is neki-vágott ennek az útnak, azért közben ismerkedett ennek az országnak a múltjával is, meg a történelmével, kultúrájával. Mit sikerült előzetesen megtudni az országról? A két út között hatalmas különbség

volt, az első útra úgy mentünk ki, hogy csak a médiából szerzett ismeretekre ha-gyatkozhattunk, és be kell, hogy valljam, akkor kicsit félelemmel tekintettünk az útra. A második utazást már jobban élveztük. A két utazás között az volt a különbség, hogy a médiából szerzett hí-reket az első úton úgy tapasztaltuk meg, hogy a fele sem igaz. Illetve, ha apró igazság van is bennük, a helyi körülmé-nyekhez képest nagyon jó a helyzet. Így másodszor, amikor „veszélybe” kerül-hettünk volna, már nem úgy fogtuk fel a helyzetet. Tehát a médiya és a könyvek által prezentált események sem mindig

Afganisztánról, pontosabban az Afganisztáni Iszlám Köztársaságról napi szinten gyakorta hallunk a hírekben, de egyébként nem sokat tudunk róla. Ázsia közepében fekszik, Pakisz-tán, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kína határolja. Számos embercso-port lakja, etnikai csoportok színes palettája az afgánok földje, amely kereskedelmi központ is volt a régi-régi időkben, és mindig sokan fenték a fogukat rá. Földrajzilag eléggé zord vidék, az ország nagy részét hegyek, hegyvidékek borítják, vannak, amelyek 4–7 ezer méter magasak. Fővárosa Kabul, amely a Kabul folyó mellett fekszik. Az ország lakossága csak-nem 33 millióra tehető. Egy magyar vonatkozás: a híres földrajzi utazó, Stein Aurél e távoli országban van eltemetve. 1943-ban Afganisztánban, Kabulban halt meg, ahol a keresztény temetőben van a sírja. Nos, ennyit távirati stílusban erről az országról, ahonnan napjainkban általában háborús vagy a kábítószer-alapanyag termesztésével kapcsolatos hírek jutnak el hozzánk. Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium igazgatója, Peternai Zsuzsa már kétszer járt ebben az országban, hogy az ottani iskolákkal ismerkedjen.

és az

Katedra

14

Magyar Hét

biztos, hogy olyan vad brutalitással tör-téntek meg, mint ahogy azt előadták. Perszehogy utánanéztünk a sok háborús eseménynek. Amikor megismerked-tünk emberekkel s visszakérdezgettük, mi hogyan esett meg, rájöttünk nagyon sok árnyalati dologra, ami az irodalom-ban, a hírekben nincs benne, amit nem lehet leírni. Esetleg regényekben visz-szakaphatja az ember, de egy egyszerű tudósításból erről nem szerezhetünk tudomást. Egyébként a cél nem az volt, hogy részletesen megismerkedjünk az Afganisztánban élő népcsoportokkal. Észak-Afganisztánban főleg a tádzsik, az üzbég, kicsit keletebbre a kínaiak is megtalálhatók. Úgy tűnt számunkra, hogy keverednek, viszont megtartják a saját kultúrájukat, népviseletüket, sokkal színesebben öltöznek, az arc-vonásaik mások, mint a hagyományos afgánokéi. Dél-Afganisztánban a pastu nemzet a jellemző, nekik szintén más az arcvonásuk, de ezt mi csak mint laiku-sok figyelhettük meg, nem igazán tudok én úgy különbséget tenni, hogy miben is különböznek lényegesen. Tehát a ke-veredés az egyes népek, nemzetségek és nemzetiségek között egyértelmű, gondolom a nyelvben is, de ezt én nem tudtam felmérni, számomra mindenki ugyanolyan nyelven beszélt.

Hány iskolában jártak, és milyen tí-pusú iskolák voltak ezek? A pályázat célja az volt, hogy minden-

féle típusú iskolával megismerkedjünk, és átfogó képet kapjunk az afgán isko-larendszerről. Négy típusú iskolájuk van (alap- és középiskola), és mi mind a négyben jártunk. Először és második alkalommal is nyolc-kilenc iskolában jártunk. Vannak állami iskolák, egy ci-vil szervezet, az Asiana által támogatott iskolák, helyi közösség által működte-tett iskolák és nemzetközi szervezetek által támogatott iskolák. Nos, attól függ az iskola felszereltsége, hogy ki áll tá-mogatóként a háttérben.

Feltételezem azt is, hogy ezek az is-kolák nemcsak különböző típusúak, hanem talán a körülményeik is eltérő-ek, nem egyformán felszereltek. Szó-val milyen benyomás alakult ki önben az afgán iskolarendszerről? Volt pozitív és negatív élmény is. A ne-

gatív élmények az iskolák felszereltségé-vel függnek össze. Én szakmai szemmel néztem, hogy nekünk az itteni helyzet-ben mi kell ahhoz, hogy jól működjön az iskolarendszer. Nos, abból ott szinte semmi nincs meg. Az iskolák nyolcvan százaléka nemcsak nincs jól felszerelve, hanem egyáltalán nincs felszerelve. A gyerekek szőnyegen ülnek és tanulnak, nincs pad, szék, krétás tábla van, de ez a negyede a mi tábláinknak, tehát szin-te semmiféle segédeszköz, tankönyv

nincs a tanuláshoz. Ablakkeret van az épületen, de ablak már nincs, tehát bor-zasztó elmaradott körülmények között tanulnak. A pozitív élmény pedig az volt, hogy hihetetlenül akarnak. A diák, a tanár egyaránt. Számomra felemelő volt látni ezt a tudás iránti nagy vágyat. A gyerekek kilométereket gyalogolnak, órákig tart az iskolába az út. A nőpeda-gógusok pedig azt kockáztatják, hogy soha nem mennek férjhez, ennek elle-nére vállalják hivatásukat. Ugyanis ott a dolgozó nőt még mindig megbélyegzik, mert nem szívesen veszik a közösségek-ben, hogy munkába jár egy nő, hivatása van. Ők pedig vállalják, hogy nem men-nek férjhez, nem lesz családjuk, csak a hivatásuknak élhessenek.

Voltak-e olyan élményei, amelyekről otthon s az iskolában is beszélni szo-kott? Persze, szinte minden, ami ott történt,

élményszámba ment, annyira más kul-túráról van szó. Az egyik ilyen dolog, amit példaként szoktam felhozni arra, mennyire másként érkeznek hozzánk a hírek a médiából az eseményekről, mint ahogyan azok megtörténtek... Egyik utazásunk előtt kaptuk a hírt, hogy ott, ahová készülünk éppen, nagy zavar-gásokra lehet számítani. Semmi esetre se menjünk, mert vagy elrabolhatnak bennünket, vagy öngyilkos merénylet történhet. Veszélyes az utazás, mert az ottani tartomány helytartójának a he-lyettesét meggyilkolták. Akkor jött a telefonálás, a vita a forródróton, hogy most menjünk-e vagy ne. Feszült volt a helyzet, ugyanis hatalmas felelőssé-get vállaltak az ottaniak értünk, s nem akarták, hogy valami bajunk essen. Nos, a kérdés az volt, merjék-e kockáz-tatni az utat, hogy elküldjenek minket egy kis, hatszemélyes magánrepülőgép-pel… és ha le kell szállnunk, és ha már ott lesz a tömeg… és ha elrabolnak… Mi aláírtunk egy nyilatkozatot, hogy vállaljuk az utazást, repülünk, mert mit csinálnánk mi Afganisztánban, ha nem a tervhez tartanánk magunkat. Öt napot a fővárosban nem ülhetünk csak úgy… Felszálltunk, majd megérkeztünk másnap reggel. Kiszállunk a repülőgép-ből, s szinte sivatagi táj fogad. Senki nincs ott, illetve a repülő helyi járatként visszarepült az ott várakozó utasokkal. A számunkra megrendelt taxi már várt bennünket. Beszálltunk, megérkeztünk a szálláshelyre. A zavargásokból any-nyit észleltünk, amikor egy workshopot tartottunk, hogy a tanítónők elkéredz-kedtek a helytartó helyettesének a te-metésére azzal, hogy egy órán belül visszatérnek. Mi az egészből ennyit észleltünk, tehát valami történt... A „be-harangozott” hatalmas tüntetésekből, merényletekből azonban szerencsére semmi sem valósult meg.

Ez így egészen idillikusnak hat, de bizonyára vannak ott kemény dolgok, amelyeket önök természetesen nem-igen tapasztalhattak meg, hisz nem ott jártak. Ugye eltöltöttek ott két hetet. Mindez majd hogyan hasznosul? Te-hát megismerkedtek az ottani viszo-nyokkal, s ez igen fontos, mint ahogy az is, hogy autentikus információkkal rendelkezzen az ember. De hogyan tudtak önök segíteni az afgánoknak oktatási rendszerük fejlesztésében? Nem hiszem, hogy egyetlen iskola tud

rajtuk segíteni. Mi amit nyújtani tudunk nekik, az egy csepp a tengerben, de gon-dolom fontos csepp az ő szempontjuk-ból. Évekig, évtizedekig izoláltan éltek, mind a gyerekek, mind a tanárok, az egész iskolarendszer. Most pedig hirte-len lehetőség nyílik arra, hogy a zárt vi-lág kinyíljon. Számukra, az ottani gyere-keknek nagyon fontos, hogy lássák, van a világban olyan iskola, vannak olyan gyerekek, tanárok, akik gondolnak rá-juk. Készítünk nekik rajzokat, és elküld-jük őket. Ha tudunk, összeszedünk egy apróbb összeget, száz-százötven euró-nyit, ami nekik hatalmas segítség. Ők abból felszerelik az iskolát. A legutóbbi kétszáz euróból az összes osztályba táb-lát, füzeteket vettek. Minden gyereknek jutott füzet, ceruza és toll. Az összeg, ami nekünk itt nem elég arra sem, hogy a minimumot teljesítsük, ott nagyban segített az iskola felszereléséhez. Fontos nekik, hogy van kapcsolatuk a külvilág-gal, a mi diákjainknak pedig ez egyfajta figyelmeztető, hogy a mi helyzetünk jó, nagyon is jó, és a világ nagyon sok részé-ben ez nem adatott meg a tanulóknak. Ha egy kicsit rádöbbentjük erre a gyere-keinket, a diákjaink legalább egy kis ré-szét, akkor már ezt is sikernek veszem.

Tudom, hogy Afganisztánba bajos volna néhány gyereket elvinni, esetleg majd akkor, ha a helyzet normalizáló-dik. Gondoltak már erre? Igen, hiszen van egy európai uniós fel-

hívás, amelynek keretében lehetne csere-programot indítani. Ez inkább a szülők részéről ütközne akadályba, mint a diá-kok részéről, hiszen ők, fiatalságuk okán is nagyon vakmerőek, és beleegyeznének az utazásba. Nekünk ki kellene kérni a szülők véleményét, és ők nem nagyon egyeznének bele egy ilyen útba. Viszont a fordított eseten már elgondolkodtunk, hogy az afganisztáni diákokat jó lenne ide elhozni egy-két hétre, és ezt a program engedélyezi. Tehát ha minden jól megy, akkor ezt ugyanezzel a polgári társulással szeretnénk megpályázni.

S ha a jövőben lesz megint egy lehe-tőség, akkor ismét elutazik Afganisz-tánba? Vállalkozna rá? Amennyiben úgy adódna, igen.

-la-

15

Katedra Beszélni kell róla

A pedagógusoknak és a szülőknek fontos feladatuk a fiatalok felvilágosítá-sa a nem kívánt terhesség elkerüléséért. Viszont sajnos soha nincs olyan ideális állapot, hogy mindenki odafigyeljen az intő szavakra, vagy megfogadja a hal-lottakat. Éppen ezért fel kell készülni minden eshetőségre, hogy segítséget tudjanak nyújtani abban az esetben is, ha esetleg a nem kívánt terhesség mégis bekövetkezik. Szeretném mérlegelni először azokat az eshetőségeket, amikor az anya nem kívánja megtartani a gyermekét. Jó esetben a szülővel vagy a pedagógussal egyeztetnek a lehetőségeket illetően, éppen ezért a drasztikus módszereket vagy lehetőségeket most nem szeret-ném kifejteni. Az egyik viszonylag lojális mód-szer, a csecsemő szempontjából az örökbeadás. Ennek a lehetőségnek két formája van, melyet részletesebben közzétesz az „Ústredný portál verejnej správy“ (http://portal.gov.sk/Portal/sk/Default.aspx?CatID=39&aid=751). Ennek a lehetőségnek két formája van, visszavonható és visszavonhatatlan. A visszavonható forma szerint a születési bizonyítványban a biológiai szülők neve áll, viszont minden jogi viszony megszűnik az adoptált gyer-mekkel szemben. Ebben az esetben a vér szerinti szülőnek egy évig jogában

örökbeadásígy két hónap elteltével a gyermek a be-leegyezésük nélkül örökbe adható. Nem lehet kifogásuk a jövendőbeli örökbe fogadó szülők személyével kapcsolat-ban, ha már születés előtt lemondanak a gyermekükről. Mindennek írásban kell megtörténnie a bíróság vagy a szociális védelmi szervezet előtt. Ez a döntés csak addig visszavonható, míg a kiskorú gyermek törvényes elhelyezése nem történt meg. Amennyiben ilyen eshetőség áll fenn, létezik egy kineve-zett személy, aki jogi viszonyban áll a gyermekkel, és az ő megítélésén múlik az örökbeadás menete. A gyermeknek legalább kilenc hóna-pig kell élnie a nevelőszülőknél ahhoz, hogy az adoptálás törvényesen is vég-legesíthető legyen. Miután ez bekövet-kezett, az érintett gyermek vezetékneve az adoptáló szülőkével lesz azonos. A folyamat véglegesítése után min-den jogi viszony megszűnik a gyermek és a vér szerinti szülők között. Ameny-nyiben a gyermeknek érdekében áll, az örökbe fogadó szülő informálhatja őt a vér szerinti szülőkről. A véglegesített jogi határozat ellen az érvénybelépésétől számított hat hóna-pig fellebbezés nyújtható be, amennyi-ben ezt a gyermek érdeke megkívánja. Mindezzel még részletesebben fog-lalkozik a családjogi törvénykönyv har-madik fejezete.

Lukács Mária

áll a határozat visszavonásának kérvé-nyezése. Viszont amennyiben ez nem történik meg, az örökbe fogadó szülő kérvényezheti a bíróságon a határozat véglegesítését, miután a gyermek betöl-tötte az első életévét. A visszavonhatatlan adoptálás során a születési bizonyítványban az örökbe-fogadó szülők neve szerepel. Ez a ha-tározat visszavonhatatlan a vér szerinti szülők által, és a gyakorlatban ezt a for-mát alkalmazzák gyakrabban. Az örökbeadáshoz szükséges a bio-lógiai szülő beleegyezése, még abban az esetben is, ha fiatalkorú személyről van szó. Mindkét szülőnek le kell mondania a gyermekről, kivétel csupán abban az esetben van, ha az egyik fél elhunyt, nem ismert, nem beszámítható vagy megfosz-tották a szülői jogaitól és kötelességeitől. Vannak olyan esetek, mikor a bioló-giai szülők beleegyezése, vagyis lemon-dása nem szükséges az örökbeadáshoz. Ilyen előfordul például, ha hat hónapon át nem mutatnak valódi érdeklődést a gyermek iránt, tehát nem látogatják rendszeresen, nem látják el biológiai szükségleteit, nem javítottak a szociális és családi viszonyukon annak ellenére, hogy mindebben semmilyen akadály nem korlátozta őket. Különbség van abban az esetben, ha semmilyen érdek-lődést nem mutatnak a születés után, bár őket ebben nem korlátozta semmi,

terhességA nem kívánt

és az

Katedra

16

Gyógypedagógia

A diszlexia változatos formáinak megjelenéséért elsősorban annak a 18–20 területből álló agyi hálózatnak az átlagtól eltérő működése felelős, amely a beszélt és az írott nyelv össze-kapcsolásában szerepet játszik. A disz-lexia egyik meghatározó alcsoportját a nyelvi rendszer zavarai jellemzik. A veszélyeztetettség egyik leggyakoribb korai megnyilvánulása a szavak hang-a lak jának feldolgozási zavara, a nyelvi tudatosság kialakulásának el ma ra dása. A diszlexiásoknak nehézséget okozhat a betűk, szavak és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen és hibá-san idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexiások egy részét a hallási megkülönböztetőképesség problémái, valamint a látási észlelés olyan zavarai jellemzik, amelyek a for-ma, a kontraszt feldolgozásában és a szemmozgás szabályozásában nyil vá-nul hat nak meg. A diszlexia diagnózisához két kri-tériumot – beválasztásit és kizárásit – szükséges meghatároznunk. A bevá-lasztási kritérium azt jelenti, hogy az olvasás- és helyesírási teljesítmény az IQ vagy az életkor alapján elvárható szint alatt van. A kizárási kritériumok közé az olyan specifikus zavarok tar-toznak, melyeknél nem olvasás- vagy írászavarról van szó. Ilyenek a valami-lyen pszigológiai probléma vagy agyi

Sokadszor a diszlexiárólincidens (sérülés, stroke stb.) hatására létrejövő tanulásbeli gondok, esetleg a korábban megszerzett olvasási és helyesírási készség elvesztése, melyek kialakulhatnak akkor is, ha a gyermek hosszú ideig nem tud iskolába járni. Ma már tudományosan is bizonyí-tott tény, hogy az olvasászavar örök-lődik. A genetikusok állítása szerint ugyanis a diszlexiáért felelős gén a 6. kromoszóma rövidebb ágán lévő el-térés okozta probléma hatására ala-kulhat ki. Férfiágon az öröklődés akár kétszer nagyobb arányú lehet, mint anyai ágon. Az öröklődésen kí-vül okozhatja még az anyaméhen belül, születés közben vagy a születés utáni időszakban a gyermek szerveze-tében fellépő egyfajta oxigénhiányos állapot. Azonban kis súlyú, koraszülött csecsemők esetében is jelentkezhetnek ezek a problémák, amelyek minimális idegrendszeri károsodáshoz vezethet-nek. Ezek olyan minimálisak, hogy szinte ki sem mutathatók, csak a fejlő-dés folyamán derül ki, hogy a gyermek olvasási nehézsége ezekre az okokra vezethető vissza. Iskolakezdés előtt a gyereket ugyan még nem tekintik diszlexiásnak, mert nincs elmaradása az olvasástudásban, de már ebben a korban jelentkezhetnek a figyelmeztető jelek. Ezek: megkésett beszédfejlődés és más beszédzavarok, ha a gyermek nem ejti helyesen a han-gokat, mert nem hallja az egyes hangok

közötti finom különbségeket, szegényes a szókincse, melyből hiányoznak a ro-kon értelmű szavak, érdektelen a mesék, versek, történetek iránt, szómegtalálási nehézségei vannak, mozgás- és beszéd-beli ritmuszavara van, ügyetlen a kis és nagyobb mozgásokban, felfedezhető nála a testséma zavartsága, rossz tájé-kozódás a térben és az időben, zavart vagy lassan kialakuló lateralitás, a rövid távú emlékezet zavara. Iskolakezdés után előforduló tünetek a betűtéveszté-sek formai (f-t, b-d) vagy hangzásbeli (g-k) alapon, betűkihagyások, cserék, a betűk sorrendjének megfordítása, gyakori ismétlések, újrakezdések, lassú olvasás, rossz szövegértés, ha érti, ak-kor utána nem emlékszik a tartalomra, dátumtévesztés, nehézségek a nyelvta-nulásban, rossz nyelvérzék. Általánosan a diszlexia tünetei négy fő csoportba sorolhatók. Az első cso-portba az olvasás és írás területén je-lentkező problémák. Ilyen például a betűtévesztés. Ennek oka lehet a betűk formai vagy kiejtésbeli hasonlósága, de előfordulnak olyan esetek is, amikor a gyerek például fel nem ismert rövid-látása miatt téveszt betűt. Gyakoriak a betűkihagyások, illetve betoldások kü-lönösen mássalhangzótorlódás esetén, súlyos esetben ez szótagkihagyást és -betoldást is jelenthet. Tükörkép betűk (b-d, p-q, t-f, u-n) esetén előfordul a „megfordítás”, de ugyanezt tapasztal-hatjuk akár a betűk sorendjénél is. A

Bohuniczký-Dömény Andrea

A diszlexia egyike a napjainkban egyre elterjedtebb tanulási problémáknak, olyan olvasási rendellenesség, mely ab-ban mutatkozik meg, hogy a diszlexiás gyermek vagy felnőtt olvasási képessége jelentősen elmarad az életkora, iskolá-zottsága és intelligenciája alapján elvárható szinttől.

17

Katedra Gyógypedagógia

tünetek közé sorolják az imétléseket – többszöri nekirugaszkodást egy adott szónak. Nehézséget jelent számukra a hosszú és rövid hangok megkülönböz-tetése és jelölése, a mondatban a külön-álló szavak különírása, a mondatkezdő nagybetű és a mondatvégi írásjelek használata. A verbális memória gyen-gébb teljesítménye következtében elő-fordulhat tollbamondásnál a szöveg hiányos leírása, szórendváltoztatás, fo-galmazásnál „értelmetlen mondatok” megjelenése. A gyermek a saját maga által fogalmazott mondatra sem emlék-szik pontosan, a mondatot a közepén újrafogalmazza, s ezáltal valamelyik mondatrész kétszer fordul elő. A második csoportba a beszéd terü-letén megnyilvánuló tünetek tartoznak. Beszédfejlődésük általában megké-sett, nehezen ejtik tisztán a hangokat, gyakoriak a beszédhibák. Megkésett beszédfejlődés áll fenn, ha leánygyer-meknél 2 éves kort követően, fiúknál 2,5 éves kor után sem alakul ki a be-széd. Szókincsük gyenge, új szavakat nehezen tanulnak meg. Mondatalko-tásuk egyszerű, a mondatok rövidek. Szövegemlékezetük gyenge, nehézsége-ik vannak a versek megtanulásában is. A harmadik csoportba a magatartás-sal kapcsolatos tüneteket soroljuk. Ku-tatások szerint a diszlexiások 90%-ánál fordulnak elő magatartási zavarok. Ezek részben a koncentrálási nehézségből, fáradékonyságból fakadnak, részben a folyamatosan átélt kudarcélményből. Az utóbbira reagálhatnak agresszivi-tással, kompenzáló magatartással (bo-hóckodás, túlzott merészség, felvágás) vagy akár visszahúzódással, szoron-gással. Ilyen esetekben szomatizáció – testi megnyilvánulás (étkezési és al-vászavarok, dadogás, tic stb.) is előfor-dul. Ezért fontos a logopédiai terápia mellett – mely az egyes részképességek fejlesztése mellett tanulási technikákra is tanít – a pszichológiai megsegítés is a viselkedési problémák csökkentésé-ért. Ugyanakkor rendkívül lényeges az iskolai és a családi légkör. Sajnos, sok szülő személyes kudarcként éli meg gyermeke gyenge iskolai teljesítmé-nyét, ebben az esetben a szülőkkel is foglalkozni kell. A negyedik csoportba az egyéb tü-netek tartoznak. Kiemelendő a ritmus-érzék fejletlensége, gyakori lateralitás, a testséma megkésett kialakulása, az ügyetlen finommozgások és a rossz tér-idő tájékozódás. Attól függően, hogy az agyi hemisz-férák melyike aktív, megkülönbözte-tünk két típusú diszlexiát. Az egyik a P típusú – itt túlnyomóan a jobb hemiszférát használják –, melynél az olvasás pontos, viszont feltűnően las-sú, mivel a betűk csupán szimbolikus karakterrel bírnak, ugyanis csak mint

alakzatokat észlelik azokat. A másik az L típusú diszlexia, melynél túl gyorsan olvasnak, nagy mennyiségű hibát ejtve ezáltal. Ezenkívül a diszlexia lehet még fonematikus – a nyelv fonematikus rendszerének hibás elsajátítása követ-kezményeként –, optikai – a térbeli és látási észlelés és emlékezet zavarai –, agrammatikus – a grammatikai for-mák helytelen elsajátítása esetében –, sémantikus – az olvasott anyag nem megfelelő megértése jellemzi. A diszlexia megelőzésének mód-szereit elsősorban az olvasni még nem tudó gyermekeknél alkalmazzák. A módszer keretében nagy súlyt he-lyeznek a beszéd fejlesztésére, a be-szédszervek mozgásának tudatosításá-ra. A diszlexia-veszélyeztetett gyerekek egy része logopédushoz jár. Emellett fontos a szókincs fejlesztése. Ehhez kicsi korban tárgyakat használnak, be-iskolázási korban pedig képeket. A fej-lesztés során a fogalmi csoportosítást és a mondatalkotást is gyakorolják, az egyszerűbb mondatokból kiindulva jutnak el a bővített, összetett mondato-kig. A program része a téri tájékozódás háromszintű fejlesztése: saját testen, térben és síkban. Speciális gyakorlato-kat alkalmaznak a lent, a fönt, a jobbra és a balra irányok rögzítésére. Bizonyos olvasási készségek szorosan kapcsolód-nak a ritmusérzékhez, ezért lényeges a szótagolás és a hangok hosszúságá-nak helyes kiejtése. A betűk tanítása során két elvet kell szem előtt tartani: a hármas asszociáció kialakítását (a hang akusztikus, a betű vizuális képe és a hangképzés artikulációs mozgás-sora közöttit) és a homogén gátlás (az azonos, illetve hasonló elemek gátol-ják a tanulás folyamatát) létrejöttének megelőzését. Az olvasási készségek tanítására két-féle módszer létezik. Az egyik a „nézd és mondd” egész szavas stratégia, ami-kor a gyermek megtanulja asszociálni a szavak alakját és jelentését. A másik a fonemikus módszer, melyben elő-ször megtanulják a betűknek megfelelő hangokat, s a betűk összeolvasása révén tanulják meg a szavak kiejtését. A diszlexia korrekciójának többfajta módszere létezik. Az „áthúzás” mód-szerét a diszlexia és diszgráfia kezdeti stádiumában alkalmazzák. A tanuló kitalál valamilyen bonyolult szót, amit saját magától sem leírni, sem elolvasni nem tudna. Ezt a tanár nagybetűkkel leírja egy papírlapra, a tanuló pedig minden egyes szót áthúz az ujjával úgy, hogy az ténylegesen érintse a papír-lapot. Amikor ezeket a mozdulatokat már elsajátította, csukott szemmel is elvégeztetjük vele a gyakorlatot. Ezután írhatja le a szót egymaga. A Fernaldov-módszernél a tanuló aláhúzza a szö-vegben a számára nehéz szavakat, majd

ezeket felolvassa. Csak ezután olvassa el az egész szöveget, ami lehetőleg ne le-gyen hosszabb tíz sornál. Mivel a nehéz szavak már nem lesznek számára isme-retlenek, nem fog félni a szövegolvasás-tól. A könyvjelzővel való olvasás főleg a kisebb gyerekeknél ajánlott. A páros olvasásnál a tanár együtt olvassa az is-meretlen szöveget a tanulóval, ezáltal fokozatosan hozzászoktatva őt a helyes intonációhoz. A hibák kikeresésének módszerénél a tanár olvas hangosan, és szándékosan olyan hibákat követ el, melyek a tanulónál is előfordulnak. A tanuló feladata ezeket kijavítani. A dupla olvasás módszerénél a tanár hangosan olvassa a szöveget, a tanuló pedig utána olvassa a már elhangzott szavakat. A színes kockák módszerénél az ábécé egyes betűi színes kockákra vannak felragasztva úgy, hogy a ma-gánhangzóknak egyfajta színe van, a mássalhangzóknak pedig más. Ha elhanyagoljuk a diszlexia és a ta-nulási zavar kezelését, a gyermek lénye-gesen a képességei alatt fog teljesíteni az iskolában. A gyenge iskolai eredmé-nyek önbizalomhiányhoz, önértékelési zavarokhoz, esetenként depresszióhoz vezetnek. A sorozatos kudarcélmények hatására a gyermek egyre inkább butá-nak tartja magát. A diszlexia problémá-jával küzdő diákok közösségen belüli helyzete gyakran nagyon rossz, sokuk kirekesztett. A gyermekkori problémák természetesen felnőttkorban is érezte-tik hatásukat: mivel a kezeletlen disz-lexia kínszenvedéssé teszi a tanulást, a diszlexiás diák hamar félbehagyja az iskolát, és olyan szakmát választ, ahol az olvasás és az írás elkerülhető.

Mivel a diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktú-rákat és a problémákat. Képzeletük gaz-dag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. A diszlexia nem betegség, nem is fogyatékosság. Fontos, hogy a szülő gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, biztassa, ne hasonlít-sa másokhoz. Inkább keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemel-kedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibonta-koztassa képességeit.

Gyenes Gábor grafikája

Katedra

18

JUGYIK

JUGYIK? A szlovákiai magyar ifjúsági és klubmozgalom kibontakozása a múlt század hatvanas éveiben kez-dődött. Pozsonyban, Prágában, Brünnben, Nyitrán és más városokban, az egyetemeken és főiskolákon tanuló magyar diákok megalapították a maguk szervezeteit, klubjait, amelyek közül nagyon sok mindmáig aktívan működik. A céljuk az volt annak idején és ma is, hogy összefogják a magyar diáko-kat, fiatalokat. Kulturális, ismeretterjesztő, honis-mereti, sportrendezvényeket szerveztek, és közösen szórakoztak. Az egyes városokban tanuló diákok rendszeresen találkoztak mind a tanév során, mind pedig a nyári szünidőben különböző összejövete-lek, táborozások alkalmával. Az a nemzedék, amely a „hőskorban”, majd a hetvenes években részt vett a klubmozgalomban, egész életre szóló élményeket, tapasztalatokat szerzett, nem beszélve arról, hogy a klubok révén barátságok, szerelmek szövődtek, és olykor házasságok is létrejöttek. A klubmozgalom-ból nőtt ki az országos honismereti kerékpártúra, amelyet ma is megszerveznek, s azok a művelődési táborozások a nyolcvanas években, amelyeken csa-ládok, idősebbek is részt vettek, nem csak diákok. Az ifjúsági és diákklubok már a régi időkben is együttműködtek, s mint köztudott, a rendszervál-tozást követően megalapított Diákhálózat révén ma is szoros kapcsolatban állnak egymással. A Katedra újságban alkalmanként bemutatunk egy-egy diákklubot. Arra a kérdésre próbálunk vá-laszt kapni, mi az az erő, amely az olykor hanyatla-ni látszó klubokat, köröket meg-megújítja, s máig életben tartja. Talán az, hogy van létjogosultságuk, funkciójuk, értelmük és hatásuk a következő kor-osztályokra. Persze a mostani tarka, hektikus és rengeteg lehetőséget kínáló valóságunk más köze-get jelent a klubmozgalomnak, mint évtizedekkel ezelőtt. A klubok mégis élnek és működnek, mert mindig akadnak olyanok, akik életben tartják őket, akik szervezik a programokat és összetartják a fia-talokat. A pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) után most a nyitrai egyetemisták Juhász Gyula If-júsági Klubját mutatjuk be. Köztudott, hogy Nyitra egyetemi város, hiszen itt működik már több évti-zede a Szlovák Agrártudományi Egyetem és a ma-gyar pedagógusképzésnek is hosszú évek óta ott-hont adó Konstantin Filozófus Egyetem. Csenger Orsolyával és Zöld Ágnessel, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub, a JUGYIK volt alelnökével, il-letve jelenlegi elnökével beszélgettem.

Orsi, a közelmúltban lemondtál az alelnöki posztról. Miért? Valóban, tavaly lemondtam, sajnos már nem tudtam szabad-

időt keríteni rá, az egyéb aktivitásaim lefoglaltak, továbbá szeret-nék külföldre utazni, részképzésre. Úgy gondoltam, a negyedik évfolyamban már át kell engednem a helyem a fiatalabbaknak.

Mely rendezvények fűződnek a nevedhez? Persze tisztában vagyok azzal, hogy minden csapatmunka eredménye, de azért egy jó vezetésnek kézben kell tartania a dolgokat… Ha jól tu-dom, még az idei gímesi tábor megszervezésében is segítettél. Igen, annak a szervezését még elvállaltam az elnökünk, Zöld

Ágnes mellett. A JUGYIK minden rendezvényének a szervezé-sénél ott voltam az eltelt évben, és még most is kiveszem a ré-szem a szervezésből.

Milyen programok voltak ezek? Az Ifjúsági Napok rendezvénysorozata, mind a két szemeszter-

ben. Egyhetes programról van szó, amelyben a diákoké a fősze-rep. Az egyiket novemberben, ősszel, a másikat pedig tavasszal, áprilisban szoktuk megrendezni, tehát minden szemeszterben van egy hét, amit a JUGYIK tölt meg programokkal a diákok kedvéért. A fő „csapásvonal” a szórakozás, ismerkedés mellett a kultúra. A tavaszi rendezvény egyik programpontja a sportnap, az utolsó, pénteki napon pedig magyar bált rendezünk. Nagy újdonság, hogy magyar könyveket árusítunk a Pedagógiai Kar épületében, természetesen szlovák könyvek is megtalálhatók mellettük a „ponyván”. Az Ifjúsági Napokat az Ifjú Művészek Kiállításával nyitjuk meg, ezen a tárlaton a diákok munkái (fo-tók, festmények, grafikák) láthatók. Fontosnak tartottuk, hogy a tehetséges diákok képzőművészeti alkotásai is nyilvánosságot, teret kapjanak. De félreértés ne essék, nemcsak a képzőművész szakosok állítanak ki, hanem mindenki, aki színvonalas munkát tud prezentálni. Az előbb említett könyvvásár hétfőtől csütörtö-kig tart, de közben természetesen fut a többi program, például a táncház, illetve a színház.

Lacz

a Ger

gely

Honnan merre tartasz,

19

Katedra JUGYIK

Zöld Ágnes dunaszerdahelyi szüle-tésű, s jelenleg Nyitrán tanul, harmad-éves. Áprilistól elnök. Nem tudom, a mai JUGYIK-osok mit tudnak a klub-mozgalom, saját klubjuk múltjáról, de annyit talán tudtok, mikor alakult meg. Nos, mikor? A szervezet 1965. január elsején ala-

kult meg. Eredeti célja, gondolom, az volt, ami a mai napig is maradt, vagyis a Nyitrán tanuló magyar diákok össze-fogása, a programszervezés és az ehhez kapcsolódó sok egyéb dolog. Vélemé-nyem szerint a legfontosabb egy össze-kovácsolt, jó társaságot létrehozni és egyben tartani, ami nem kis kihívás.

A maiak mit tudnak a klub régi veze-tőiről, szervezőiről? Például a prágai magyar egyetemisták a kezdetekről „naplót”, emlékkönyvet vezettek, s en-nek nyomán most egy kiadvány készül az Ady Endre Diákkör több évtizedes tevékenységéről. Nagyon érdekesnek ígérkezik a könyv, s ez azért is fontos, mert ugye írásos dokumentumok hí-ján az embernek csak tudakozódni van lehetősége, s mozaikokat felcsipe-getni a múltból, amennyiben egyálta-lán érdekli. Egy összefoglaló munká-ba viszont nagyon sok minden belefér, számos érdekesség. Volt egy délutánunk a gímesi tábor-

ban, ahol régi klubvezetőkkel, szer-vezőkkel találkoztunk, beszélgettünk. Meghívtuk azokat az embereket, akik fontosak voltak a JUGYIK életében, akik egy kerekasztal-beszélgetés során a régi időkről meséltek nekünk. Meg-említhetném Orosz Jenőt, aki a gímesi tábor egyik alapítója volt a nyolcvanas években. Egyetemi oktatóink közül is sokan JUGYIK-osok voltak, és több középiskolai tanáromról tudtam meg, hogy szintén. Könözsi Lászlót emlí-teném így hirtelen, de hosszú lenne a sor, hiszen rengeteg olyan ember került ki a JUGYIK kötelékéből, akik megha-tározó szerepet töltenek be a felvidéki magyarság életében.

Egy rendezvénysorozatot már em-lítettetek, az Ifjúsági Hetet, de halad-junk tovább, s majd térjünk ki a gímesi táborra is. Nos, másfajta rendezvénye-ket is összehoztok időnként… Az Ifjúsági Hetet megelőzően rend-

szeresek akadémiai estjeink, ahol a vendégek általában neves irodalmárok. Tavaly a vajdasági Lovas Ildikó járt ná-lunk, aki prózaíró, szerkesztő, újságíró, tanár. Legfrissebb könyvét mutatta be nekünk, de Závada Pállal, a Jadviga párnája című népszerű regény írójával is beszélgettünk. Filmvetítéseket is tar-tunk, zömmel nem kommersz filme-ket, hanem értékes, általában művészi filmalkotásokat nézünk meg együtt. Ez azért fontos, mert érdekes filmeket lát-hatunk, s a vetítés után levonhatjuk a konzekvenciát.

Példát is mondhatnál, mit láttatok így közösen a közelmúltban? Megemlíthetném az Órák című ame-

rikai művészfilmet, amely három nőt mutat be, azt, mi játszódik le bennük és körülöttük egyetlen napon. A film alapjául Virginia Woolf, a híres írónő és regénye szolgált. Őt Nicole Kidman ala-kította, a másik két nőt szintén hason-lóan kitűnő színésznők, Meryl Streep és Julianne Moore. Érdekes volt a film, amelyben az egyik nő írta a történetet, a másik olvasta, a harmadik pedig megél-te. Mindezt csak azért mondom el, hogy szemléltessem, nem éppen konzum-filmeket látunk így, együtt. A filmektől továbblépve van például a SZÓJA nevű programunk. A rövidítés mögött a Játssz szórakozva, szórakozz játszva cím vagy mondat lapul. A lényege pedig az, hogy kommunikációs játék lévén, közel ke-rüljünk egymáshoz. Vidám, hangulatos rendezvényről van szó, amely közös sörözéssel végződik. Ez bizonyos érte-lemben kikapcsolódás, vagy ha úgy tet-szik, kilépés néhány órára a mindennapi mókuskerékből, az egyetemi, tanulási és tanulmányi problémáktól való elrugasz-kodás, feltöltődés. A lényeg, hogy együtt vagyunk, együtt nevetünk, szórakozunk, ismerkedünk, élvezzük a fiatalságot.

Van egy másik érdekes elnevezésű programotok is, a Krea-team. Mi is ez voltaképpen? Kézműves műhelynek mondanám, és

a JUGYIK-irodában szokott megvaló-sulni. Vezetője eddig Farkas Márta volt. Kreatív kézműves foglalkozások zajla-nak itt, s akinek van affinitása az ilyen dolgok iránt, élvezi, szereti. A leendő pedagógusok is hasznosíthatják az itt tanultakat későbbi munkájuk során, hivatásuk gyakorlásában, ha éppen úgy hozza az élet.

Eddig volt már kultúra bőven, képzőművészet, film, irodalom, de „néptáncolni” is van lehetőség, meg gondolom igény is van rá, s jólesik a diákoknak a sok ülés után az előadó-termekben az effajta mozgás. Van egy néptáncegyüttesünk, a Ken-

dermag, amely az Őszi Ifjúsági Napok keretén belül fogja ünnepelni ötödik születésnapját. A tánccsoport állandó fellépője a Hagyományos Őszi Bálnak. Bedecs Tímea vezeti az együttest.

A legnagyobb rendezvényetek pedig a Magyarbuli, amit hasonló névvel más magyar egyetemi klubok is meg-rendeznek. No de milyen szokott len-ni a JUGYIK-féle Magyarbuli? Kétféle Magyarbulink van, az egyikkel

nyitjuk, a másikkal pedig zárjuk a tan-évet. Ez utóbbi egy táncos-zenés szó-rakozás, ahol a lemezlovas magyar és külföldi slágereket enged. A másik bulit zenekarok koncertjével tarkítjuk. Idén volt már egy Magyarbulink, ami jól sike-rült, nagyon sokan voltunk. Megjelentek

az új diákok, a gólyák, sok egyetemista itt volt Pozsonyból, Prágából, Brünnből, tehát számos helyről érkeztek.

Ami azért jó, mert a jövőbeni ma-gyar értelmiségiek (amennyiben nem dobbantanak külföldre) megismerik egymást. Hányan is voltatok? Több mint hatszázan, tehát nagyon

sokan...

Úgy hallottam, hogy hétszáz, hét-százötven ezen a rendezvényen a „csúcs”, ami a létszámot illeti… Amióta JUGYIK-os vagyok, az átlag

háromszáz, háromszázötven fő, ami szintén elég nagy tömeg.

Volt jó néhány éve a JUGYIK életé-ben egy olyan időszak, amikor pangott a tevékenység, és ezért sok kritika érte. Aztán újraalakult a JAIK, a Diákhálózat is újragondolta magát, talán a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának is köszönhe-tően (ahová a fiatalok is betagozódtak). Egyfajta vérfrissítés ment végbe, amely az ujjáformálódott pozsonyi JAIK-ot is érintette, de a JUGYIK-ot, a brünni KAFEDIK-et (Kazinczy Ferenc Diák-klub) is. S mintha a nagyszombati NDK és a prágai AED (Ady Endre Diákkör) is új erőre kapott volna. Lehet, hogy én ezt nem jól érzékelem, bár a személyes tapasztalatom is az, hogy egy-két éve a JUGYIK új erőre kapott, jobban meg-mozgatja az itt tanuló magyar fiatalokat. Ti ezt hogyan látjátok? Én jobban örülnék, ha még több diák

kapcsolódna be a klub munkájába, mert nekem az a véleményem, hogy a mostani dákok kicsit elkényelmesed-tek, az életük az iskola, a kollégium és a privát élet háromszögében zajlik, és nagyon nehéz őket megmozgatni. De ez az én véleményem.

Kevéssé élnek közösségi életet? Sokan nem érdeklődnek az effajta te-

vékenység iránt. Talán az interneten élik meg ezt a

közösségi létet valamiféle virtuális formában? Szerintem igen. Leragadnak a számí-

tógépnél, a Facebookot böngészik. Pedig igyekszünk személyesen megszólítani a diákokat, mert az sokkal emberibb, mint egy plakát vagy üzenet a számítógépben,

Zöld

Ágne

s és C

seng

er Or

solya

Katedra

20

JUGYIK

a mobilban. Jobb személyesen meghívni az embereket a rendezvényekre, elmon-dani nekik a programot, meg azt, mi-lyen jó lesz együtt, s hogy biztosan talál-nak majd olyan dolgot a kínálatunkban, ami számukra is „testre szabott”. „Gyere, hozd a barátodat, kedvesedet!” – így ta-lán többen eljönnek.

Készült-e valamiféle statisztika, hogy Nyitrán hány magyar diák tanul? Konkrétan nem tudom, hogy ké-

szült-e, de úgy ezer-ezerháromszáz diák tanulhat itt a két egyetemet egybevéve. Ennyi embert lehetetlen személyesen megszólítani, hiszen nem is ismerjük őket, de ezért vannak a plakátjaink, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és ebben segít az internet is.

Nos, ha abból indulunk ki, hogy egy-egy Magyarbulin átlagban több mint háromszázan azért ott vannak, ez nem olyan rossz szám. Mégis van hatása az agitációtoknak. Igyekszünk a Facebooknak a pozitív

oldalát kihasználni, tehát propagáljuk rendezvényeinket, meg aztán szájról szájra is terjednek a hírek.

Van-e valami stratégiátok arra vonat-kozóan, hogy javítsatok a tevékenysé-gen? Ahogy említetted, 2006 körül vala-

hogy csökkent a JUGYIK presztízse. Én 2008-ban kapcsolódtam be a munkába. Akkor valóban azt éreztem, hogy lenéz-ték, lesajnálták a JUGYIK által szerve-zett rendezvényeket. „Mi ez, ki szervezi? Oda nem megyünk” – én ezt éreztem, és én akkor elhatároztam, hogy aktivi-zálom magam, elég rendesen…

Elszomorított, felháborított a dolog, s ez ösztönzött?

Pontosan. Most pedig úgy érzem, hogy ennek az igyekezetnek meglett a gyümölcse. Felébredt a diákság, és sokan munkálkodtak azon, hogy vál-tozzon a helyzet, s meg is változott bizonyos tekintetben. Én úgy látom, növekszik a JUGYIK presztízse, ami-óta Zöld Ági az elnök. Ami még fon-tos, hogy sikerült taggá tennünk olyan aktív és kreatív embereket, akik eddig nem voltak JUGYIK-tagok, mert ko-rábban ők is azt érezték, amit a többi-ek, hogy nem jól működik a szervezet, tehát minek időt pazarolni rá. Ez a szemlélet szerintem mára már meg-változott.

Szakmai műhelytáborokat és gya-korlatokat is szerveztek? Ez a Diákhálózat és a TANDEM „asz-

tala”… Hamarosan kezdődik a Diákhá-lózat Hallgatói Parlamentje október 27. és 30. között (már lapzárta után – szerk. megj.), ott újra megvalósul ez a műhely-tábor, ami néhány éven át elmaradt.

Hogyan találhatnak rátok az elsősök, illetve ti hogyan kutatjátok fel őket? S milyen ez az egymásra találás, és rá-csodálkozás a JUGYIK-ra? Inkább mi találunk rájuk, mert mi cél-

irányosan keressük őket. Persze meg-történik az is, hogy ők keresnek meg bennünket. Ugyanis mielőtt Nyitrára jönnek tanulni, a legtöbben azért tájé-kozódnak a diákéletről, megkérdezik azokat az ismerőseiket, rokonaikat, akik szintén nyitrai diákok voltak, hogy hát milyen is itt az élet. Gyakran szóba kerül a JUGYIK is, s akkor már vagy a Facebookon, vagy a honlapunkon sok mindent megtudnak rólunk, és keresik a kapcsolatot. S hogy mi hogyan találjuk meg őket? Elsősorban a Felsőoktatási Tájékoztató Körút révén, amelyet minden szemesz-terben megszervezünk. Az összes tag-szervezet képviselői a kijelölt iskolákba látogatnak, külön-külön bemutatják saját egyetemünket, az egyetemi várost. Már e találkozások alkalmával számba vesszük a potenciális, majdani diáko-kat, s így már előzetesen is tudjuk el-érhetőségeiket és érdeklődési körüket. Ez a számbavétel meglehetősen eset-leges, de kiindulópontnak nem rossz. A Közép-európai Tanulmányok Kara nekünk abban segít, hogy a gólyatá-bor szervezésekor elküldik a meghívót a magyar anyanyelvűeknek. Az összes nyitrai diákismerősünket megkértük, hogy ha van elsős magyarokról tudo-másuk, irányítsák hozzánk őket.

Nagy rendezvényetek a gímesi JUGYIK-tábor, vagyis a Gímesi Mű-velődési Tábor. Idén harmincadik al-kalommal gyűltek össze itt a diákok. Milyen volt? Meglepetést is készítette-tek a jubileumra? A visszhang pozitív volt, aminek mi

nagyon örültünk, hiszen ezért dol-goztunk. Több hónapnyi munka volt benne. Már februárban elkezdtük a szervezést. Előadókat, koncerteket biz-tosítottunk, rengeteg embert, időpon-tot kellett összehangolni, egyeztetni, elég komoly munka volt.

Kik adtak elő, kik léptek fel? Az első napon a Juhász Gyula Ifjúsá-

ga Klub mutatkozott be: kik vagyunk, mik vagyunk, miért jó az, hogy eljöttek a táborba. A Diákhálózat képviselői is bemutatkoztak, Orosz Örs a Kétnyelvű-ségi Felmérő Körútról tartott előadást. Természetesen Komzsík Attila dékánt is fogadtuk előadóként, valamint Sándor Annát, a Magyar Nyelv- és Irodalom-tudományi Intézet vezetőjét és Baráth Lászlót, a Közép- európai Tanulmányok Karának dékánhelyettesét. Jelen volt még két másik tanárunk, Menyhárt Jó-zsef és Presinszky Károly, ők nyelvészek, akik a szlovákiai magyarok nyelvjárásai-ról tartottak érdekes előadást.

Menyhárt József a Kicsi Hang vers-éneklő együttes tagja. Muzsikáltak, énekeltek is a táborban? Természetesen, nagyon szép volt a

műsoruk. De fellépett egy másik napon a párkányi Jóvilágvan zenekar is, ők más műfajt képviseltek. Akik a gom-baszögi táborban ott voltak, ismerik már őket. De itt volt a Rév zenekar is, jó hangulatot teremtve.

A nyolcvanas évek elején több százan voltak a gímesi táborban, most meg alig hatvan-hetvenen. Mi lehet ennek az oka, hiszen a szervezők mindent be-leadnak, hogy jó legyen a program. Sajnos, ennyi ember jött el, viszont ha

figyelembe veszem azt, hányan voltak a megelőző két évben, akkor most dup-la annyian voltunk, úgyhogy egy picit azért javultunk e téren is. Nem könnyű a dolgunk. Én megkérdeztem a régi tá-borok szervezőjétől, Orosz Jenőtől, ők hogyan csinálták, hogy akkor olyan so-kan voltak… Abban az időben nyilván nem volt annyi rendezvény a fiatalok-nak, mint ma, és az nem gólyatábor volt, tehát mindenhonnan jöttek, nemcsak Nyitráról, hanem Brünnből, Prágából, Pozsonyból… Ugyan a határok zárva voltak, nem lehetett akárhonnan jönni, de a szlovákiai magyarság szép számmal képviseltette magát az ország különbö-ző régióiból. Ennek tudatában persze a mostani táborlakók számát úgy is ke-vésnek találom, hogy megdupláztuk a tavalyi létszámot. Bízzunk benne, hogy jövőre sokkal többen lesznek.

Most már a DH-nak is sikerült a krasznahorkaváraljai táborba azt az embertömeget visszacsábítani, amely korábban Gombaszögön összegyűlt.

21

Katedra JUGYIK

Nyilván ez pénzkérdés is, pályázatok-tól függő rendezvény, de nem ártana a gímesi tábornak is nagyobb propa-gandát csapni. Úgy gondolom, hogy idén sikerült

olyan propagandát létrehozni, ami megállta a helyét, viszont az emberek nem voltak annyira nyitottak a prog-ramok bővítésére, mint vártuk. Visz-szatérve a táborhoz, az ott megjelent régi szervezőktől megkérdeztem, mi az oka annak, hogy mi nem tudunk annyi embert összetrombitálni, mint ők vagy húsz évvel ezelőtt. Megtud-tam, hiába van ma Facebook, akkor a diákok személyesen jobban ismerték egymást, nem csak Nyitrán. Szorosabb volt a kapcsolat, jobb volt az együttmű-ködés az egyes ifjúsági klubok között, szájról szájra terjedtek a hírek, és így is sok információt át lehetett adni. Akkor, abban az időben még családok is me-hettek a táborokba, ami szintén meg-növelte a létszámot.

Terveitek? Szeretném azokat a programokat to-

vábbvinni, amelyeket ez előző elnökök „befuttattak”, és sikeresek voltak. Ami-re nem volt igény, azt nem erőltetjük. Szeretnénk elérni, hogy a diákok ötle-tekkel keressenek meg bennünket, és megbeszéljük, mit lehetne még beiktat-ni a programba.

Ilyen vonatkozásban aktívak a diákok? Nem. Sajnos nem, de reméljük, jobb

is lesz.

A politika megérinti a JUGYIK-ot? Nem ez a célunk.

Még a kilencvenes években meg-alakult a NYEKK, vagyis a Nyitrai Kínjátszók Köre. Aki nem ismeri a társulatot, az joggal kérdezheti, hogy mi akar ez lenni, ezzel a szarkasztikus névvel? Ez egy amatőr színpad, ami hosszú

éves kihagyás után újraszervezte önma-gát. Hogy milyen irányban fejlődik, azt még egyelőre nem tudni, mert teljesen az alapoktól kell indulniuk, ugyanis az egykori tagok már régen nem diákok. Információink szerint névadónkkal, Juhász Gyulával foglalkoznak most, ké-sőbb pedig a színjátszással is megpró-bálkoznak. Ez ügyben megszólítottuk a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetet is, és velük együttműködve valósul ez meg.

Gondolom, lényeges az is, hogy a JUGYIK mindenkori vezetője olya-nokat vonjon be a vezetőség szervező munkájába, akik tettre képesek, jó szervezők és számítani lehet rájuk. Nem könnyű dolog, de megvalósítha-tó. Nos, arra nem gondoltatok, hogy egy-egy tudományos témát felvet-ve valamiféle mini diákkonferenciát szervezzetek?

Ez szintén nem a mi „asztalunk”, erre van a Tudományos Diákköri Konfe-rencia. Itt nagyon sok magyar diák szép eredményt ér el. De visszatérve a programokhoz… Vannak műveltségi vetélkedőink, s ezekben az a jó, hogy nemcsak magyar szakosok vesznek részt a versenyben, hanem máshonnan is érkeznek, mert tudják, sokféle kér-déskörökben kell jól szerepelni.

Messzebbről jött embereknek szál-lást is tudtok biztosítani? Igény szerint igen. Visszatérve még

a diákok passzivitását érintő problé-mához, a dolog gyökere ott keresendő, hogy természetesnek veszik, a JUGYIK megszervezi a Magyarbulit, a magyar bált és még sok minden mást, de a szervezésbe nem nagyon akarózik ne-kik bekapcsolódni. Mi meg készen kí-nálunk mindent…

Voltaképpen hányan vannak a veze-tőségben? Az elnöknő, Zöld Ágnes, a három al-

elnök: Görcsös Rita, aki buzitai, Matus Gergely, ő csallóközi, és Jakab Kata, aki Királyhelmec mellől, Szirénfalváról jött.

Holdudvar? Mostanában olyan harminc-negyve-

nen vagyunk.

Ez szép szám. S mindenki aktívan dolgozik? Nos, ez úgy van, mint mindenhol,

hogy vannak az aktív tagok és vannak olyanok, akiket ha valamire megké-rünk, megcsinálják, de a noszogatást elvárják.

Negyven emberrel már meg lehet váltani a világot! Így van. Remélem, hogy ebben a sze-

meszterben kicsit nő majd az aktivitás, még jobban felpezsdül az élet. Egyéb-ként az egyik alelnökünk a Szlovák Agrártudományi Egyetemen tanul. Ezt azért említem, mert visszamenőleg sok elnökség csak az egyik egyetemről verbuválódott össze. Most történt meg először, hogy az egyik alelnökünk a másik egyetemről való.

Ez, gondolom, azért is jó, mert az ot-tani magyar diákokat így talán köny-nyebb „mozgósítani”.De ezt a témát lezárva, s a beszélgetés vége felé járva még néhány szó essék azokról a programokról, amelyek ed-dig nem kerültek szóba… Nem említettük, hogy van a Totál Szívás

programunk, ami a televízióbeli Beugró című műsorhoz hasonló. Vezetője Farkas Melinda, aki nyitrai diák, és érdeklődik a színművészet, a színpadi jelenlét iránt, jól énekel és a Vámpírok báljának az egyik főszerepét ő formálta meg itt, Nyitrán. Meg kell említeni, hogy bekapcsoló-dunk a Rákóczi Szövetség Gloria Victis programjába is, ez a szövetség 18 éves

múltra visszatekintő rendezvénysoroza-ta, az egyik legnagyobb szabású magyar-országi találkozó a Kárpát-medencei ma-gyar fiatalság számára. Részt veszünk az AED Márciusi Mu-latságok rendezvényén, és buszokat indí-tunk Prágába. Ez március 15-e körül zaj-lik, és minden klub képviselői ott vannak ezen a rendezvényen, mondhatom, hogy tömegesen, sőt Erdélyből és Magyaror-szágról is érkeznek szép számmal.

Tehát kapcsolatban vagytok az ösz-szes, DH-ba tartozó klubbal. Említettem a Hallgatói Parlamentet.

Idén, ebben a szemeszterben, több év elteltével mi szervezzük. Fiatal elnök-ként fontos megmérettetés tartom a megszervezését.

Van itt még valamiféle „sajtóorgá-num” is… Igen, a Pogácsa lapunk a gímesi tá-

borban jelenik meg, és most azon mun-kálkodunk, hogy ne csak ott és akkor jelenjen meg, hanem állandó jelleggel, havonta egyszer, minimum.

De ez régen is így volt… Sőt, később, a JUGYIK-tól függetlenül megjelent a PRESStige is, amely nem volt rossz lap, kár, hogy megszűnt.

A JUGYIK-ot is bírálta olykor, de ez építő jellegű volt, legalábbis mi így fogtuk fel. A Pogácsa korábban va-lóban rendszeresen megjelent, ké-sőbb már csak a táborban, és mint mondtam, szeretnénk belőle újra egy diákperiodikumot varázsolni.

Ezeket megelőzően létezett a DURR! Ha jól tudom, Döglött UboRRka volt a tisztességes neve… Hallottuk róla, hogy nagyon sok más

címe is volt, de ez jóval a mi ittlétünk előtt történt, úgyhogy sok informáci-ónk nincs. De most a gímesi táborban, Czímer Gábor főszerkesztésében jelent meg a Pogácsa két száma. Itt meg kell említeni, hogy a táborban három szek-ció is működött: a zene-, a képzőművé-szeti és a médiaszekció.

Mit kívántok magatoknak, és mit üzentek a Katedra olvasóinak? Magunknak azt kívánom, hogy a mos-

tani vezetőség közreműködésével való-ban ütőképes csapat álljon össze, amely számíthat mind az elnökre, mind az al-elnökökre. A nyitrai diákoknak üzenem, hogy legyenek egy kicsit aktívabbak. So-kan rendszeresen ott vannak rendezvé-nyeinken, nekik azt mondanám, hogy legyenek továbbra is hűek hozzánk, tartsanak ki mellettünk. A Katedra olva-sóitól pedig azt kérnénk, ha egyáltalán kérhetjük, hogy adjanak hírt rólunk az ismerőseiknek, jövőbeli nyitrai diákok-nak, és minden programunkon szívesen látunk bárkit, akit érdekel az általunk prezentált műsor, téma, még akkor is, ha éppen nem nyitrai diák.

a szerelvény szó?Mit jelent

Katedra

22

Irodalmi Szemle / Nyelvtisztogató

A szavaknak megvan a pontos, rend-szerint szótározott jelentésük. A nyelv hatalmas és bonyolult eszközrendszer, így nem csoda, ha nem ismerünk min-den magyar szót, illetve nem mindig ismerjük az általunk is használt szavak minden jelentését. Bizony megtörté-nik, hogy az ember gyermekkorában rosszul következtet a beszédből egy-egy szó jelentésére, s ez a szó így, a helytelen jelentésben marad meg tuda-tában, s kerül be nyelvhasználatába. De az effajta téves következtetések felnőtt korban is előfordulnak: egy-egy új vagy csak számunkra új szó értelmezésében hibát követünk el, s nem ellenőrizzük magunkat. Nem győződünk meg arról, mások is úgy értelmezik-e ugyanazt aszót, mint mi. Valószínűleg így járt az az újságíró is, aki ezt a mondatot leírta és egyik la-punkban megjelentette: „…Pöstyénben mindössze 15 fizetőutas tartózkodott a nyolc szerelvényből álló vonaton…” Itt most „a nyolc szerelvényből álló vo-naton” szerkezetlánc értelmére, illetve értelmetlenségére szeretnénk felhívni a figyelmet. Olyan vonat, amely nyolc szerelvényből áll, nincs. Nincs, mert a szerelvény szó már az egész vonatot je-löli. Úgy látszik, a cikk szerzője ´vasúti kocsi´ értelemben ismeri – helytelenül – ezt a szót, ezért illesztette mondatába. Itt a nyolc vasúti kocsiból álló szerelvény vagy a nyolc kocsiból álló vonat szerkeze-tek használata lett volna a helyénvaló. Ritka szó a szerelvény, s bár már a köznyelv is használja, mindig érezhe-tő rajta a szaknyelvi jelleg. Igen, mert több szakszókészletben is megtalálha-tó, s ezekből került be köznyelvünkbe. Csakhogy aki nem ismeri a szaknyelvi jelentéseit, az nemigen igazodik el a használatában, illetve tévedhet benne.

Talán nem lesz haszon nélkül való, ha megvizsgáljuk e jelentéseket. Az értelmező szótárok elsőként a szónak éppen a vasúti közlekedésben ismert és használt szakszói jelentését tüntetik fel: egy-egy útra egy vonattá kapcsolt kocsik sora. A második, szin-tén szakszói jelentése: géphez, vezeték-hez tartozó, a gyártáskor még be nem épített alkatrészek, tartozékok összessé-ge. De a katonai szaknyelv is használja; ezzel kapcsolatos a harmadik jelentése: a katona menetfelszereléséhez tartozó tárgyak összessége. Látjuk tehát, semmiképpen sem je-lentheti a szerelvény az egyes vasúti kocsikat, mint azt újságírónk gondol-ta, hanem az egész kocsisort. Vagyis azt, amit a szlovákban a súprava szóval nevezünk meg, e szónak a vasúti köz-lekedéssel kapcsolatos használatában. Ezt azért tartjuk szükségesnek hangsú-lyozni, mert sokan nem ismerik a több-jelentésű súprava szónak a vasúti közle-kedéssel kapcsolatos szakszói értelmét, s magát a szlovák elemet keverik a ma-gyar mondatba is. „Most állítják össze a súpravát”; „Fűtik az egész súpravát” – halljuk olykor az efféle korcs monda-tokat. Jegyezzük meg tehát azt is, hogy a szlovák és a magyar vasúti szaknyel-vekben a súprava és a szerelvény meg-felelői egymásnak. De senki se vonja le ebből azt a következtetést, hogy a szerelvény-nek minden jelentésben a súprava felel meg, vagy a súprava min-dig szerelvény a magyarban. A szerel-vény második jelentésében – ´a géphez szükséges alkatrészek, tartozékok ösz-szessége´ értelemben – a szlovák ál-talában a príslušenstvo szót használja. A katonák menetfelszerelését jelentő szerelvény szlovák megfelelője pedig a výzbroj, illetve a výstroj.

Jaka

b Ist

ván

A lap szeptemberi számában, annak is az Ol-vasó címmel indított új rovatában, pontosabban oktatási segédletében, melyet Bárczi Zsófia szer-keszt, ezúttal Radnóti Miklós a főszereplő, az ő költészetét mutatja be és külön is elemzi a Hete-dik eclogát N. Tóth Anikó „…értik e hexametert is?” című, számos „külső” körülményre utaló tanulmányában. A költő említett művének ér-telmezéséhez Petres Csizmadia Gabriella kínál módszertani javaslatokat A vallomásos líra meg-szólaltatása címmel. Minthogy ez a – mindenek-előtt a magyartanárok munkáját segíteni hivatott – segédlet a Szemle zárófejezetét alkotja mintegy majdani melléklet formáját sejtetve, kanyarod-junk a szám elejére. A közölt művek sora Vathy Zsuzsa regényrészletével indul, majd Balázs Imre József, Ardamica Zorán, Gál Sándor verseivel, Aich Péter tűnődéseinek, reflexióinak, kisesszé-inek füzérével folytatódik, ezután ismét versek Rózsássy Barbarától, Juhász Katalintól, Hodossy Gyulától. Ezt követi Kulcsár Ferenc tanulmánya („Égiekkel játszó földi tünemény”), a néhány éve gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Kmeczkó Mihály költő, színműíró, dramaturg leÉpülésem naplója címmel megjelenő második kötetének előszava. A Gyermek, irodalom rovatban Tóth Elemér gyermekverseit és a róla szóló tanulmányt (Csillagménes patkója szikrázik) olvashatjuk Z. Németh István tollából, aki ugyanitt egy mesével szerepel, viszont az ő gyermekverseiről Kovács Lajos közöl tanulmányt (Kom-kom-komálom). A Mi a magyar rovatban Ács Margit szentel terjedel-mes kritikát (Mennyire legyen magyar a magyar?) a Kalligram kiadó gondozásban Mi a magyar MOST? címmel napvilágot látott, több szerző esz-széjéből egybeválogatott kötetnek, a téma jelle-génél fogva számos aktuálpolitikai kérdésre is rávilágítva. Ezután a Szemle rovatban kritikák és recenziók következnek Grecsó Krisztián regényé-ről (Mellettem elférsz), Veres István novellásköte-téről (Galvánelemek és akkumulátorok), György Norbert kisprózai írásokat tartalmazó könyvéről (Átmeneti állapot), Jákfalvi Magdolna Racine-monográfiájáról (A félrenézés esetei), Baukó János nyelvészeti tematikájú munkájáról (Ragadvány-név-vizsgálatok kétnyelvű környezetben), valamint két konferenciakötetről (Az interkulturális kom-munikáció nyelvi és irodalmi aspektusai közép-eu-rópai közegben). A számot a hetvenéves Tóthpál Gyula szlovákiai magyar fotóművész felvételei illusztrálják. -bár-

Megjelent az Irodalmi Szemlenovemberi száma

23

Katedra Interjú

Sokan talán nem tudják, honnan jött a magániskola ötlete? Hogyan és mi-kor alakultak? 1991-ben alakult az iskola, hivatalo-

san akkor nyitotta meg először kapuit. A lányom akart kozmetikát tanulni, de erre nem volt lehetőség a környéken. Legközelebb Nyitrán vagy Pozsonyban lehetett ilyen szakon tanulni, persze azt is csak szlovákul. Szóval, ha nincs lányom, nincs iskola sem. Ma már már több mint négyszáz diákunk van. Az iskola épülete a város tulajdona volt. 2004-ben építettük hozzá a többi részt. A régi óvoda épületét megvettem Gúta várostól, ezt alakítottuk át és építet-tünk hozzá. Mára már egyáltalán nem hasonlít régi önmagára. Építkezések a mai napig folynak. A most épülő ré-szek kimondottan a művészeti szakok-nak készülnek.

Miben más ez az iskola? Milyen irá-nyultságú embereket oktatnak, nevel-nek? Hogy mi az, amit másképp vagy job-

ban csinálunk, azt nem tudom megha-tározni. Igaz, hogy Tehetségpontként működünk, lehet, ez a titka az egésznek. Fő célunk, hogy ne csak szakembereket, hanem elsősorban Embert neveljünk. Sajnos minden társadalmi hanyatlást megelőz valamiféle morális hanyatlás. Meg amilyen az iskolarendszerünk, olyan a társadalmunk. Ünnepekkor lelkészeket hívunk, karácsonykor, hús-vétkor vagy például most mindenszen-tekkor is, hogy hassunk gyerekeinkre, jó irányba tereljük őket. Nem az a lé-nyeg, hogy katolikus vagy református, hanem hogy lelkész, esetenként peda-

Beszélgetés Szokol Dezsővel, a gútai magániskola alapítójával és tulajdonosávalAz eredményes és hatékony oktatásról

gógus vagy pszichiáter, mert nagyon nagy űr van ma a gyerekek lelkében, gondolkodásában. Azt veszem észre, ebben a kusza világban sokan nem tud-ják megtalálni a helyüket. Ezért nyúl-nak a kábítószerekhez és a drogokhoz. Ezért van az, hogy bizonyos dolgokat tiltunk. Például ha megcsörren az órán a telefon. Sokan mondják is ránk, hogy szigorúak vagyunk. Van iskolapszicho-lógusunk is, naponta vagy húsz gyerek jelentkezik nála. Olyan problémáik vannak, amiket nem tudnak mással megbeszélni.

Milyen visszejelzéseket kapnak a szülőktől, a gyerekektől? Rendszeresen készítünk teszteket. A

gyerekek a tanárokról, a tanárok a gye-rekekről mondanak véleményt bennük. A legtöbb teszt azt jelzi, szigorúak va-gyunk. Ennek ellenére sok a diákunk. Felvételiztetünk is. Az érettségin, a vizsgákon pedig a tanulóink általában jó eredményekkel zárnak. Én ezt ve-szem a legjobb visszajelzésnek. Sokan folytatják tanulmányaikat főiskolákon, egyetemeken.

Újításokkal, alternatív pedagógiai módszerekkel kísérleteznek-e? Nem, maradunk a jól bevált módsze-

reknél. Nálunk az a fontos, hogy a pe-dagógusok hivatásnak tekintsék mun-kájukat és törődjenek a diákjaikkal. A gyerek legyen a központ. Nem ma-jomszeretetről beszélek, mert a ma-jomszeretet általában visszaüt. Nem vé-letlenül vagyunk Tehetségpont. Szóval maradunk a jól bevált módszereknél, nem csapongunk, nem váltunk egyik

dologból a másikba, aminek nincs alapja, s a diákot is összezavarja.

A tanárokat milyen kritériumok alapján válogatják meg? A tanári kar javarészt fiatalokból áll.

Személyes véleményem szerint nem lenne baj, ha idősebb tanáraink is len-nének, viszont azt megváltoztatni, amit húsz-harminc éven át gyakoroltak, na-gyon nehéz. Azok a fiatalok pedig, akik hozzám jönnek, sajnos nem mennek át azon a bizonyos szűrőrendszeren, hisz sokan nálunk kezdenek, s intézmény-vezetőként nekem kellene az utolsónak lennem, aki dönt a tanárok felvételé-ről. A Selye János Egyetemnek, illetve a Nyitrai Konstantin Filozófus Egye-temnek is gyakorlóiskolája vagyunk. Készülnek új osztályokat, új szako-

kat nyitni? Igen, terveben van a mozaikkészítő

szak, amit szintén nem oktatnak sehol másutt Szlovákiában, miként az ólom-üvegezést sem. Vannak viszont olyan szakjaink, amelyekre nincs jelentkező. Ilyen például a természetes anyagok feldolgozása szak.

Mit gondol, milyen esélyekkel indul az életben az a diák, aki önöknél vég-zett? Pincéreink biztosan nagyon jó esé-

lyekkel indulnak, hisz nagyon ügyesek és keresettek. A környéken sok ren-dezvényen szolgálnak fel diákjaink. A művészeti szakosokat a művészeti főiskolákra próbáljuk felkészíteni. Úgy gondolom, jó esélyekkel indulnak, per-sze az egyéntől is sok minden függ.

Gužák Klaudia

Forrás: http://scholaprivata.edupage.org

Az iskolában a közelmúltban Setényi János, egy magyarországi otatásfejlesztő cég kutatója tartott előadást. Az eredményes és hatékony oktatásról szólt, amire ta-lán jó példa a gútai iskola is. Később magáról az intézményről, alapításáról, céljairól hallgathattunk előadáso-kat. Megtekinthettük persze magát az iskolát is. Sajnos a több mint nyolcvan meg-szólított iskolából csekély számú képviseltette magát a rendezvényen. A gútai magániskola a kilencvenes évek elején nyitotta meg kapuit mint egyet-len magyar nyelvű szakmunkásképző. Pár év elteltével, 1995-ben új szakokkal bő-vült az iskola kínálata, ezek főként iparművészeti képzést nyújtanak a diákoknak. Olyan szakokról van szó, amelyeket még szlovákul sem tanítanak az országban. Cél volt a magyar nyelvű iparművészet megteremtése Szlovákiában. Így alakult át lassan az iskola profilja. Ma már a bőrdíszműves, a természetes anyagok feldol-gozója, a díszkovács-iparművész, az ólomüveg-készítő, a díszzománcozó, az alkal-mazott grafika szakmákat is oktatják. Persze megmaradtak a kozmetikus, pincér, autószerelő, vállalkozó és más szakok is. Az iskolába sok diák jelentkezik évente. Az elmúlt időszakban sikerült az intéz-ménynek elnyernie néhány díjat is, ami annak a bizonyítéka, hogy kiváló munkát végeznek az iskolában. 2003-ban a Katedra Alapítvány Díját kapták meg az iskola megalapításáért és a magyar nyelvű oktatás fejlesztéséért. 2008-ban Szokol Dezső alapító a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Díját vehette át, a szlováki-ai magyar nyelvű iparművészet oktatásának megteremtéséért. 2010-ben a Tehetség-pont név használatára jogosult fel az iskola. 2011-ben Barcsay Jenő-díjat kaptak.

Katedra

24

Széchenyi-napok Felsőszeliben

2011. október 10. és 19. között zaj-lott a Széchenyi István Alapiskolában az immár hagyományos Széchenyi-napok rendezvénysorozat, amely Szé-chenyi születésének 220. és az iskola névfelvételének 10. évfordulója jegyé-ben valósult meg. A többnapos rendezvény során gaz-dag program várta az iskola tanulóit, és a jubileumi Széchenyi-hét alkalmából ismét különféle alkotópályázatok, ve-télkedők is megvalósultak. Az irodalmi és rajzpályázaton több érdekes téma közül választhattak a tanulók. Volt ta-nulmányi kirándulás, vendégfogadás, kézműves foglalkozás az iskola udva-rán felállított jurtákban, kemencés le-pénysütés, focitorna és a Kincskeresők is bemutatták gyűjtőmunkáikat. A Széchenyi-napok megnyitójára október 10-én került sor az iskola tor-natermében, ahol az iskola tanulói és pedagógusai közösen emlékeztek meg a jeles évfordulókról, Széchenyi István emberi nagyságáról. Az iskola névadó-jának életéről egy prezentációt tekintet-tek meg. László Ildikó igazgatóhelyettes megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a legnagyobb magyar nevét viselni kitüntetés, de ugyanakkor számos erköl-csi kötelességgel is jár. A megnyitó után a gyermekek a Szőttes „Bár emlékezete maradjon meg” című táncelőadását te-kintették meg. Október 12-én és 13-án az iskola tanulói Nagycenkre látogattak, ahol a Széchenyi-mauzóleumban lerótták tiszteletüket az iskola névadójának sír-jánál, megtekintették a kastélyt, majd a helyi múzeumvasút mozdonyával egy hangulatos, Nagycenk körüli utazást tettek. Október 13-án érkeztek meg a baráti iskola tanulói Kaposszekcsőről, abból a dél-magyarországi faluból, ahová annak idején számos felsőszeli lakost kitelepítettek. A vendég diákokra és tanáraikra még aznap faluismereti séta várt, melynek keretében megtekintet-ték Felsőszeli templomait, jellegzetes épületeit, majd Pónya Zsuzsanna igaz-gatónő az iskolát mutatta be a vendé-geknek. Ezt követően az iskola udvarán

Felsőszelibenbaranta-bemutatóra, a sportpályán fel-állított jurtákban pedig különféle fog-lalkozásokra került sor. Október 14-én a kaposszekcsői vendé-gek és a vendéglátó gyermekek közösen mentek kirándulni Pannonhalmára, ahol az apátság megtekintése után a „Gyógyító természet” című múzeumfoglalkozáson vettek részt Az itthon maradó tanulókra aznap szintén érdekes tevékenységek vár-tak a jurtákban. Molnár Csaba – akinek a faragványai egész nap megtekinthetőek voltak a jurtában – a fafaragás alapjai-ra tanította az érdeklődőket. A lányok gyöngyfűzést tanulhattak. Közben a kinti kemencében sültek az alsószeli Jurta-na-pokról már jól ismert lepények. A ke-mencében sült finomság utánozhatatlan ízére a felsőszeli gyermekek még sokáig emlékezni fognak. Aznap este az iskola jelenlegi és nyugdíjas pedagógusai, vala-mint a kaposszekcsői pedagógusok kö-zös vacsorán és beszélgetésen vettek részt az iskolában. Október 15-én, szombaton a kaposszekcsői vendégek és fogadóik Lévára utaztak, ahol az Atlantisz köz-pontban interaktív kiállítást tekintettek meg, és a fizikai jelenségeket szemlél-ve ki is próbálták az egyes érdekfeszítő kísérleteket. Délután a kirándulókra a nagymegyeri fürdőben élménydús lu-bickolás várt. A kaposszekcsői barátok október 16-án, vasárnap reggel vettek búcsút felsőszeli vendéglátóiktól. Két év múl-va majd a felsőszeli gyermekek utaz-hatnak Kaposszekcsőre, hiszen az évek során az a hagyomány alakult ki, hogy a baráti iskolák tanulói kétévente talál-koznak. A gyermekek között benső-séges barátságok szövődtek, ezért volt számukra szomorú a búcsúzás. Október 17-én a Széchenyi-napok keretében futballtornára került sor a Széchenyi-kupáért. A résztvevő csapa-tok a következők voltak: Tallós, Jóka, Pered, a felsőszeli szlovák iskola és a vendéglátó magyar iskola csapata. Az izgalmas, többórás mérkőzéssorozat után a Széchenyi-kupa ismét a házi-gazda magyar iskola csapatához került. Ezzel párhuzamosan az interaktív tan-

teremben a Kincskeresők csapatai mu-tatták be diáktársaiknak nagyon érde-kes és értékes prezentációikat. Október 18-a az előadások napja volt. Az alsó tagozatos tanulók Zsapka Attila és Madarász András koncertjén vettek részt, a felső tagozatosok pedig három előadás közül választhattak. Benedek László „Az ember és a természet” cím-mel adott elő, Zombori Ottó előadása a csillagászatról, Kovács Zoltán előadása pedig az utazás élményéről s az ember-re gyakorolt hatásáról szólt. Október 19-én reggel az alsó tagoza-tos kisgyermekek körében valósult meg e sorok írója „Pünkösdi utazás” című meseregényének ünnepi bemutatója. A művét maga a szerző – aki egyben az iskola pedagógusa – mutatta be a gyer-mekeknek, majd dedikálta a könyve-ket. Ezzel párhuzamban a felső tagozatos tanulók író-olvasó találkozón vettek részt. Balázs F. Attila költő, író, mű-fordító és az AB-ART kiadó vezetője könyveiről és a nemzetközi írófesztivá-lokról beszélt, melyeken már többször is részt vett. A legnagyobbaknak pedig Szabados László nyugalmazott pedagó-gus, gazdag prezentáció kíséretében, a kitelepítésekről adott elő. A nap végén az iskola tornatermében a Széchenyi-napok ünnepélyes értéke-lése következett. Ekkor hirdették ki az irodalmi és rajzpályázat győzteseit és a futballtorna eredményét. Az isko-la igazgatóhelyettese rámutatott arra, hogy az elmúlt hét folyamán bebizo-nyosodott a következő Széchenyi-gon-dolat igazsága: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Ahhoz, hogy az egyes programok zökkenő-mentesen megvalósulhassanak, össze-fogásra, közös munkára volt szükség, amit az iskola vezetése nevében min-denkinek megköszönt. Kifejezte remé-nyét, hogy e lélekemelő Széchenyi-hét után mindenki a legnagyobb magyar szellemiségéhez hűen végzi tovább a reá bízott napi feladatait, ezzel bizo-nyítva hovatartozását és építve jövőjét a jelenben.

Jakubecz Márta

Fotók: www.suli.sk

Jubileumi Széchenyi-napok

25

Katedra Zene

„1773. július 21-én XIV. Kelemen pápa – engedve a felvilágosult szabad kőmíves kormányok nyomásának – a Jézustársaságot feloszlatta. A jezsuiták nagy része az egyházmegyékbe széledt szét, de voltak »exjezsuiták«, akik a ki-rálynő engedélyével megmaradhattak gimnáziumi katedráikon.” (Herman Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig) Így 1776-ban a pannonhalmi főapát-ság átvette a komáromi, a pilisi-pásztói cisztercita perjelség az egri, a jászói premontrei prépostság pedig a rozs-nyói gimnáziumot. Az alább idézettek A pannonhalmi Szent Benedek-rend komáromi négyosztályú katholikus gymnásiuma Értesítője az 1894/5. is-kolai évről c. kiadványból, Németh Vilmosnak A komáromi kath. gimná-zium története 1776–1812-ig című dol-gozatából valók: „(...) a pannonhalmi Szt. Benedek-rendiek a komáromi (...) gimnásiumot 1776. október 27-én keze-lésük alá vették, mely által a gimnásium irattárában a következő szavakkal van megörökítve: Horce Regium Gymnasium ex Benigna Resolutione B. Majestatis pie defunctae Mariae Theresiae Sacre Ordo S. Benedicti De Sacro Monte Pannonie moderan olum suscepit Anno 1776. die 27. Octobris”. Az 1777-ben megjelen-tetett Ratio Educationis, azaz az új ta-nulmányi rendszer szerint a komáromi nagygimnázium két humán és három grammatikai osztályból épült fel. Mivel Komáromban a nemzeti (ma alap-) is-kola csak 1780-ban nyílt meg; „ezideig a latin elemi osztályú növendékek a gim-náziumba jártak és itt nyertek oktatást”. (...) „Az 1777-diki Ratio Educationis háromféle tantárgyat különböztetett meg: 1. mindenkinek szükségeseket: minők a hittan, latin nyelv, helyes- és szépírás, számtan, természetrajz, gon-dolkodástan és irálytan; 2. mindenkinek hasznosakat: minők a történelem, föld-rajz és az anyanyelven kívül valamely hazai nyelv; 3. rendkívüli tantárgyakat: minők a görög nyelv, mértan, természeti jog, hazai szokások, kísérleti természet-tan, hírlapirodalom.” A zene, az ének tantárgyként való oktatására még nincs utalás, de zenével nevelésre van: „Az iskolai ünnepélyek közül fölemlíthető az 1779/80-diki tanévet bezáró ünne-pély, melynek fényét emelte a főigazgató

A komáromi magyar gimnázium a zenére és zenével nevelés tükrében

által küldött ajándéktárgyak kiosztá-sa. Mária Terézia (...) az ő tanügyi al-kotásainak emlékére érmeket veretett, amelyekből Vörös A. főigazgató tíz da-rabot küldött a komáromi gimnásium igazgatójának oly czélból, hogy azokat osztályonként magaviseletben és tanul-mányokban legkitünőbb tanulóknak kiossza. (...) A vizsgálatok befejezésével szept. 19-én tartották meg a Te Deumot, melynek végeztével az igazgató muzsi-kaszó és trombitaharsogás közt olvasta fel a classificatiót, és osztotta ki a küldött emlékérmeket (nummi memoriales) osztályonként a két legkitünőbb tanuló-nak.” „(...) nem sokáig örvendhettek a benedictinusok az alapító levélnek, mert négy év múlva már őket is a jezsuitákéval azonos sors érte; ugyanis 1786. nov. 27-én adta ki József császár a pannonhalmi Szt. Benedek-rendet eltörlő rendeletét.” „(...) A benediktinusok eltörlése után a komáromi gymnásium közvetlen állami vezetés alá került és az alatt is maradt 1812-ig, mely évben az 1802-ben vissza-állított pannonhalmi szt.-Benedek-rend vezetése alá rendeltetett. (...) A pan-nonhalmi szt. Ben.-rend eltörlése után a kormány a komáromi benediktinus tanári testületet egészen megtartotta; sőt később, midőn egyes kathedrák meg-üresedtek, azon volt, hogy a komáromi gimnásiumnál megüresedett tanári szé-keket exbenediktinus tanárokkal töltse be.” A II. József császár által tett fon-tosabb változtatások, újítások lényege Németh Vilmos megfogalmazásában a következők: „a Mária-társulatok eltör-lése, a fegyelem tágítása, a tankerületek apasztása, a szünidő megváltoztatása, a német nyelv és a tandíjak behozatala” (...) „A József-féle ujítások eltörlése után a Helyt. Tanács 1790. aug. 24-én (...) kö-zölte ő Felsége (II. Lipót – a szerző meg-jegyzése) legmagasabb elhatározását, melylyel – addig is, míg egy egészen új tanulmányi rendszer fog kidolgoztatni – az 1777-iki Ratio Educationis-t teljes érvényével visszaállította.” Ezek szerint: zenei nevelés mint tantárgy az isko-la működésének ebben a szakaszában sem volt. Sőt Németh Vilmos a dol-gozatában az Ösztöndíj és segélyezés fejezete – IV., az énekesek (cantores) intézménye cím alatt a következők ol-vashatók: „Mint a deákok segélyezésé-nek egyik nemét kell tekinteni az úgy-

nevezett énekesek intézményét. A régi rendszerben, különösen a szegényebb tanulók fennhangon imádkozva, litáni-át és szent énekeket énekelve csapatosan jártak házról-házra, s így koldulgatták össze a fenntartásukhoz szükséges segély-adományokat. Ezen (...) intézményt (...) a benediktinusok is fenntartották; (...) a tanári tanácskozmány jelölte ki mind-egyik osztályból az erre jogosítottakat.” Ennek ellenére Vörös Antal főigazgató 1785. március 1-jén kelt levelében köz-li: „Miután a H. Tanácsnak tudomásá-ra jutott, hogy (...) a tanulók szombati napon litániát énekelve házról-házra járnak, ezáltal egyrészt a tanulástól el-vonatnak, másrészt pedig a koldulás bi-zonyos nemét gyakorolják: meghagyatik a főigazgatónak, hogy ezen szokást (...) tüstént szüntesse be.” Bossányi Mór, a gimnázium akkori igazgatója 1785. április 27-én jelentette a főigazgatónak, hogy a rendeletet tudomásul vette, s a szokást megszüntette. Munkám következő részének alap-jául „A pannonhalmi szent-Benedek-rend komáromi négy osztályú katholikus Gymnásiumának Értesítője az 1895/6. iskolai évről című kiadvány-ban Gyulai Rudolfnak A komáromi kath. gymnásium története 1812-től című dolgozata szolgált. A dolgozat Bevezetésében írja a szerző: „A fenn-maradt töredékekből a helybeli benedik-tinusok zajtalan munkásságának csak fogyatékos képét lehet kidomborítani. De ha hézagos is e kép – rajta voltam, hogy hű legyen.” (Munkámmal magam is az idézetben írottakat szeretném el-érni.) A rendszeresen egymást követő ún. rendi nagygyűlések tanügyi vonat-kozású „rendelkezéseiben” különféle utasításokat kaptak mind az igazgató, mind a tanárok, de zeneoktatással kap-csolatosakat nem találtam. Igaz, Gyu-lai Rudolf már az írás bevezetésében leszögezi: „Ne tartson attól a szives ol-vasó, hogy részletekbe mélyedő leírásba kapok; a helyett inkább egy nagy voná-sokkal ecsetelt történeti korrajz kereté-ben fogom a helybeli benediktinusokra vonatkozó dolgokat vázolni – annál is inkább, mert lépten-nyomon akadunk a mi és nemes város multja közt oly érintkező pontokra, ahol az események úgy egymásba fonódnak, mintha egy szövet szálai volnának.” Gyulai Rudolf

Stirber Lajos

(II. rész – 1776-tól 1850-ig)

Katedra

26

XX. Katedra Napok

A Katedra Alapítvány és a Katedra folyóirat szervezésében a jubileumi ren-dezvény ismét érdekes problémát – Re-gionális tudat az iskolában – járhattak körül az előadók, a résztvevők. Az idei témát voltaképpen Hrbácsek-Noszek Magdaléna azonos című könyve „su-gallta”. A szerző munkáját az AB-ART könyvkiadó jelentette meg ebben az évben. Mint ahogy írja könyvében, mai világunk olyanná lett, hogy mindenkire ható, globális folyamatok fonják körül létünket, amelyben meg kell őriznünk regionális identitásunkat, hiszen ez különböztet meg bennünket, s egy-ben ez fogja egybe, tartja össze azokat az embereket, akik egy-egy regionális közösséghez tartoznak. „Az etnikai, a regionális identitás-irányultság, amely napjainkban reneszánszát éli, újabb ok-tatási-nevelési kihívásokat jelent az ok-tatáspolitika és a szakma számára is. A regionális értékek hangsúlyozása és elő-térbe kerülése változásokat eredményez a kultúraközvetítő intézményekben, hi-szen az iskola a művelődés felől közelít-ve értékformáló, őrző és megtartó erővel bír. Az országban zajló iskolareform, az érvényes „curriculum” lehetőséget biz-tosít egy-egy iskola sajátos arculatának alakítására. Ebben a folyamatban helyet kérhet/kaphat a regionalitás is. Az effaj-ta értékmentést kíséri figyelemmel több

Katedra Napok

szemszögből a könyv” – olvashatjuk a bevezetőben, s ezt a témát járta körül a konferencia is, amelynek előadója volt a könyv szerzője, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, Hrbácsek-Noszek Magdaléna is, aki több „altémát” nyitott meg, megvilágítva, mit jelent a régió, a regionális identitás fogalma mai világunkban. Szót ejtett a regionális ne-velés oktatáspolitikai aspektusairól, vala-mint iskolai lehetőségeiről és hatásairól, s rámutatott arra is, a tankönyvekben hol lehet felfedezni a regionális eleme-ket, valamint egy, a témához kapcsolódó kérdőíves kutatás eredményeiről is be-számolt. A vitaindító előadást követően PaedDr. Kovács Tünde, a révkomáromi Eötvös Utcai Alapiskola igazgatóhelyet-tese és Győző Andrea, a búcsi Katona Mihály Alapiskola igazgatója tartott előadást a témában. Arról is szót ejtet-tek, hogyan lehet beépíteni a regionális nevelést az oktatásba, a tanmenetbe, miként lehet kihasználni a honismere-ti órákat a fentebb említett témák pre-zentálására, a honismereti kirándulá-sok megvalósítása hogyan szolgálja a regionális oktatás, nevelés nemes célját stb. Bemutatták a négy szerző által írt, a Komáromi járást bemutató segédtan-könyvet is. Az előadásokat követő szak-mai vitában Fibi Sándor nyugalmazott iskolaigazgató és Pék László, a Szlová-

Albert Sándor – a nemzetközi kapcsola-tok ápolásában szerzett érdemeiért Ádám Zita – kiemelkedő módszertani

munkájáért Ág Tibor – módszertani tevékenységéért Albert Sándor – a nemzetközi kapcsola-

tok ápolásában szerzett érdemeiért Balogh Csaba – életműdíj Bárczi Zsófia – a Katedra folyóiratban ki-

fejtett munkájáért Bernáth Erzsébet – életműdíj Bodnár Gyula – életműdíj Bolla Károly – kiemelkedő pedagógusi és

szervezőmunkájáért Bóna Irén – kiváló módszertani és tan-

könyvírói munkásságáért Cornides István – in memoriam Csáky Károly – az ipolysági Fegyverneki

Ferenc Egyházi Alapiskola alapításáért Cservenka János – magán-szakmunkás-

képző alapításáért

Csicsay Alajos – a Katedra folyóirat ke-letkezése és gazdagítása érdekében végzett áldozatos munkájáért, valamint a Katedra Társaságban kifejtett egész évi tevékenysé-géért Dulovics Viola – életműdíj Görcs Lajos – életműdíj Horváth Géza – a Katedra folyóiratban ki-

fejtett kiemelkedő publicisztikai tevékeny-ségéért Jakab István – a Katedra folyóiratban ki-

fejtett tevékenységéért Janda Iván – életműdíj Kalácska József – a nemzetközi kapcsola-

tok fejlesztéséért Kovács László – tankönyvek színvonalas

megírásáért, valamint kiemelkedő tan-könyvfordításokért Kulacs Dezső – az oktatásügyben kifejtett

reformtevékenységéért

id. Szinnyei József bibliográfus írását idézi, mely szerint: „A Szent Benedek rend akkori művelt tagjai, kiknek kezében volt a városi serdülő fiatalság nagy részének szellemi ne-velése és későbbi tudományuk alapvetése – a komáromi közszellemre nagy hatással voltak. Nevelésük – úgy mond – nemzeties és felvilá-gosult irányú; nem zárkóznak el a külvilág-tól, sőt midőn a magyar szinészek – a nyelv ezen hathatós művelői és terjesztői meg-meg-jelennek – példájukkal buzdítják a lakosságot azoknak pártolására. (...) Különösen megér-tette Czuczor Gergely a színészetnek a köz-műveltségre való hatását.” (Czuczor Gergely 1828 és 1835 között volt tanára gimnáziu-munknak.) Más: „Bakonyi Imre báró várpa-rancsnok a várból kivezető út jobb oldalán azt a részt, ahol most a téli lovarda van, 1835-ben fakorláttal elkerítvén angol kertté alakí-totta. Ekkor ragadt rá az Anglia név. E kert közepén domb emelkedett. (...) A domb tete-jén szokta a zenekar a török muzsikát fújni, a városbeliek pedig a fatörzsekből vágott karos székeken fa- és kőpadokon ülve élvezték a ze-nét.” Az 1848-ban alapított napilap, a Komá-romi Értesítő „március 1-jén felhívást közölt, melynek értelmében a tüzérek tisztikara elha-tározta a katonai zenekar felállítását. Ennek a zenekarnak lett vezénylő karnagya Egressy Béni, aki itt, Komáromban komponálta a Klapka-indulót” – írja Szénássy Zoltán Rév-Komárom c. művében. Ismét Szinnyeitől: „E közben a (...) gimnázium rendes időben megnyílt, de már dec. 18-án bezárták, mivel a magyar hadügyminiszter az egész épületet a beteg és sebesült honvédek elhelyezésére fog-lalta le.” „1849 januárjában már egészen kö-rül volt zárva a komáromi vár, még a madár se repülhetett be láthatatlanul abba.” Más „zene” nevelt: a vár és város ágyúzá-sa március 19-én kezdődött és 40 napig tar-tott.

Eddigi Katedra-díjasaink Kulcsár Ferenc – a Katedra folyóiratban ki-

fejtett kiemelkedő tevékenységéért Laczkóné dr. Erdélyi Margit – a Katedra

folyóiratban kifejtett munkásságáért László Béla – a Katedra Társaság érdeké-

ben végzett áldozatos munkájáért, valamint az oktatásban végzett kiemelkedő szakmai és szervezőmunkájáért Liszka Éva – módszertani tevékenységé-

ért Mészáros Lajos – a szlovákiai magyar ok-

tatásügy és iskolák jogi védelméért Öllős László – az oktatásügyben kifejtett

reformtevékenységéért Pénzes István – a Katedra folyóiratban ki-

fejtett munkájáért Polák Margit – életműdíj Pozbai Magyar Tannyelvű Alapiskola –

a magyar iskola megtartásáért Simon Attila – tankönyvek írásáért

– huszadszor

27

Katedra XX. Katedra Napok

Tisztelt Hölgyeim, Uraim, kedves Kollégák! Nagy megtiszteltetés számomra itt állni, és méltatni Polák Margitot, az idei Katedra-díj kitüntetettjét, aki nemcsak fogalom a szenci régió számára, hanem egyszemélyes intézmény is: népművelő, könyvtáros, kultúraszervező, rendező, múzeumi munkatárs... s habár hivata-losan nem pedagógus, mert nem az is-kolai katedra mögött áll, József Attila-i értelemben „nem középiskolás fokon” tanítja immár nemzedékeken át Szenc magyarságát. Polák Margit 1944. március 18-án született Budapesten, mert – mint megjegyezte – oda a háborúban köny-nyebb volt eljutni Galántáról, mint Po-zsonyba. Iskoláit Tósnyárasdon kezdte, majd édesapját, a legendás magyar–la-tin szakos néptanító Polák Imrét áthe-lyezték Szencre, így lett ő is szencivé. A pozsonyi könyvtárosi szakközépis-kola elvégzése után 1964-től a Szenci Városi Könyvtár könyvtárosa. Kultúra-szervezőként csaknem minden ismert szlovákiai magyar költőt, írót megis-mertetett a szenci régió közösségével, Gál Sándortól Tőzsér Árpádig, Grendel Lajostól Csehy Zoltánig, de nem hagy-ta ki író-olvasó találkozói megszerve-zésekor a magyarországi irodalmárokat sem, Böröndi Lajos mintha hazajárna Szencre, Kukorelly Endre vagy Varró Dániel kirándulásnak tekintette szenci kiruccanását. Emellett szervezte az irodalmi esteket, délutánokat, délelőt-töket, az irodalmi játékokat, megem-lékezéseket, kiállításokat, zenélt verse-ket, koncerteket hozott közönségének, a költészet napján tömeges versmon-dást indítványozott. Könyvtárosként élettel töltötte meg a könyvtár termeit, nincs olyan, akár ma már felnőtt egykori kisdiák, aki ne ismerné, ne járt volna nála, minden szenci tanulót személyesen fogadott, vezetett végig a könyvek birodalmán, játékos versenyekkel, beszélgetésekkel,

Margit néni, az örökPolák Margit méltatása

könyvajánlással. Ezt a munkáját nyug-díjasként sem hagyta abba, minden hét-fő délutánt ingyenesen a szenci alap-iskola könyvtárában tölt, ahol fogadja a gyerekeket, nevelve őket a kultúra, a színház, az irodalom, a történelem szeretetére, megismerésének vágyára. Évtizedek óta vezeti a Rigók iro-dalmi színpadot, gyerekek százainak nyújtva örökre meghatározó élményt: visszagondolva a közös szombat dél-előttökre, Bárdos Judit színművésztől kezdve Ballán Viktória operaéneke-sig, akik vele együtt látogatták a Duna Menti Tavaszt szereplőként vagy csak nézőként, vele együtt jártak színházba, bábszínházba, kiállításokra. Az olvasás megszerettetését a sza-badidejében is kötelességének tartotta, évtizedeken át vezette, saját szabadsága idején, a Csemadok által szervezett ol-vasótáborokban a mesedélutánokat, ci-pelve magával nehéz kézipoggyászként kedves könyveit. Ez mintha nem lenne elég: kivet-te részét a helytörténeti kutatásokból is, anyagot gyűjtött, néprajzi kiállítást készített, kisiskolásokat hordott hely-történeti táborba Jókára, a Szenci Vá-rosi Múzeum munkatársaként pedig alapvető kötelességének tartja a régió alapos megismertetését mindenkivel. Konferenciákat és előadásokat szerve-zett Szenci Molnár Albertről, mint éle-tének és irodalmi hagyatékának alapos ismerője. És még nem beszéltem a Csemadok-ban, a Szenci Molnár Albert Napok ren-dezvénysorozataiban vállalt szerepéről, közírói munkásságáról, alázatáról, fá-radhatatlan munkabírásáról, szereteté-ről a kultúra és a gyerekek iránt... Margit, hálás vagyok, hogy ismer-hetlek. Méltó vagy a Katedra-díjra, mert példát mutatsz életeddel és mun-kásságoddal minden igaz tanítónak. (Elhangzott a XX. Katedra Napok ren-dezvényén, a dunaszerdahelyi VMK-ban 2011. október 21-én)

Matus Mónika

fotó

: Lel

kes V

ince

Skabela Rózsa – Kiváló módszertani és tankönyvírói munkásságáért Stirber Lajos – életműdíj Stredl Terézia – a Katedra folyóiratban

kifejtett munkájáért Szabó Endre – életműdíj Szeberényi Zoltán – az évtizedek során az

oktatásügyben kifejtett áldozatos munkájáért Szokol Dezső – iskolaalapításért, illetve

a magániskolák hálózatának fejlesztéséért Tóth Erika – a sajtó oktatásügyi területén

kifejtett egész évi munkásságáért Tóth Erzsébet – tankönyvek kiadásáért Tóth Lajos – a Galántai Nyolcéves Ma-

gángimnázium alapításáért Turczel Lajos – a szlovákiai magyar ok-

tatásügy és felsőoktatás érdekében végzett sokéves munkáért Vajda Barnabás – publikációs tevékeny-

ségéért Vas Ottó – életműdíj

kiai Magyar Pedagógusok Szövetségé-nek elnöke egyaránt üdvözölte a téma ilyen alapos körbejárását, és mind-ketten annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a már eddig napvilágot látott segédtankönyveket újabbak kö-vetik majd. Hodossy Gyula, a Katedra főszerkesztője a regionalitás és a gazda-ság összefüggéseit hangsúlyozva kifej-tette, hogy a regionális tudat erősítése hozzájárulhat egy-egy régió szellemi és gazdasági fellendüléséhez. Az ebédszü-net után Hrbácsek-Noszek Magdaléna fentebb említett kötetét Zilizi Zoltán, a gímesi alapiskola pedagógusa mutatta be. A Katedra életműdíját idén Polák Margit, a szenci városi könyvtár és a szenci Honismereti Múzeum munka-társa vehette át több évtizedes kultúra- és művelődésszervezői, helytörténeti és ismeretterjesztői munkásságáért. Okle-velet kapott Pomichal Mária, a féli ma-gyar alapiskola igazgatónője a Katedra Természet- és Környezetvédelmi Ver-seny megszervezésében, feladatainak megszerkesztésében és lebonyolításá-ban kifejtett sokéves áldozatkész mun-kájáért, továbbá Varga Mária, a bögellői magyar óvoda óvónője a csilizközi óvo-dás KI-MIT-TUD? sikeres megszerve-zéséért és lebonyolításáért.

-lacza-

Katedra

28

Szlovák nyelv

Szulejmán seregei a mohácsi vész után pusztítva, rabolva vonultak mindenfelé a meghódított területeken. Állítólag Pilis-marót mellett több száz magyar család egy szekérvárba zárkózott, ahol egy da-rabig vitézül ellenálltak a túlnyomó török erőnek. Amikor az ellenállás reményte-lenné vált, Dobozy Mihály, Tabajdon élő egytelkes nemes lovára kapva fiatal nejét, Ilonát, menekülni próbált. Őt és nejét a hitvesi hűség mártírjaiként emlegeti a magyar történelem. Pilismarót határában, sík mezőben hat óriási nyárfa csoportja áll, amelyet a nép Dobozy Mihály s hitvesének síremléke-ként tisztel.

FÖLDVÁRY ISTVÁNA MARÓTHI „HAT NYÁRFA” ALATT

Estenként mit susogtok,búsan ingó nyárfalombok...?Gyászmesét a hős vitézről,

gyász mesét szép hitveséről...?

Szálló szellő, mért sóhajtasz?Kinek nem fáj, nem sóhajt az!

Suttogásod azt beszéli:itt ömlött a hősi vér ki...!

Itt szállott a por utánuk,itt roskadt le paripájuk,

és a hűség vértanúja,itt könyörgött porba hullva:

„Csak tevéled, mindig véled!Jobb a halál, mint az élet!

Egy döfést csak, édes férjem,véled halok, véled éltem...!”

...Csillámlott a hősnek kardja,sok tusától szinte csorba,rajta volt a hű szív vére,

úgy döfte az önszívébe...!

Száguldott a pogány csorda,égő vágytól fuldokolva,

vért szomjazva, kéjt epedve,itt estek a holt-tetemre...!

A hazai magyar tannyelvű alap- és középiskolákban folyó szlováknyelv-oktatás színvonala körüli vita több évtizedre tekint vissza. Időnként – ál-talában az éppen aktuális politikai-tár-sadalmi helyzet függvényében – erőre kap, máskor elhalkul. Az viszont tény, hogy alap- és középfokú iskoláinkban a többségi nyelv oktatása többnyire nem felel meg a kommunikatív kompeten-cia követelményeinek, ezért esetenként igen szerény eredményesség jellemzi. A szlovák nyelv és irodalom oktatásának ügyével foglalkozó egyes szakemberek, szakmai csoportok, illetve intézmények szerint a szóban forgó tantárgynak az egyes iskolatípusokra vonatkozóan elő-írt óraszámai elegendőek a szlovák nyelv kellő szintű elsajátításához. De akkor vajon mi lehet az oka a sokat hangoz-tatott sikertelenségnek? A pedagógus-társadalom gyakran egymásra mutogat: melyik tagozat vagy iskola mit tanított, illetve inkább mit nem tanított meg a ta-nulóknak, s ki a felelős az iskoláskorúak kielégítőnek is csak alig nevezhető szlo-váknyelv-tudásáért. (A szülő közben így érvel: ha a magyar iskolában nem tanítják meg a gyermekemet szlovákul, kénytelen leszek szlovákba íratni, hiszen az államnyelv kellő szintű elsajátítása az érvényesülés egyik feltétele.) A többségi nyelv oktatása a magyar tannyelvű oktatási intézményekben sa-játos hozzáállást kíván tanulótól és pe-dagógustól egyaránt. Az eredményes szlováknyelv-oktatásnak azonban az előbbiek mellett több nélkülözhetetlen feltétele van: a megfelelő tanterv, a jól felépített tananyag, az adekvát tankönyv, a kommunikatív elvű módszerek alkal-mazása, a nyelvi tartalom többrétű köz-vetítése, az alapkészségek fejlesztése és – nem utolsósorban – a lehető legjobban megszerkesztett tanóra. Ehhez azonban a korábbinál jóval több figyelmet kellene szentelni a következő tényezőknek: 1. az oktatásszervezési szempontoknak (mit és milyen szinten tanítsunk az alapiskola alsó és felső tagozatában, illetve a közép-iskolában); 2. a didaktikai aspektusoknak (hogyan, milyen módszerekkel oktassuk a szlovák nyelvet, hogy tanulóink élet-kori sajátosságaikhoz mérten képesek legyenek szlovákul kommunikálni); 3. az oktatási dokumentumok állapotának (a tantervek, a tananyag és a tankönyvek nincsenek összhangban egymással; az utóbbi két évtizedben alig jelentek meg

A szlovák nyelv oktatásának problémái a hazai magyar tannyelvű oktatási intézményekben

módszertani útmutatók, módszertani se-gédkönyvek és kézikönyvek). Mindenekelőtt azonban azt kellene végre belátnunk, hogy a nyelv ősi, elsőd-leges formája a beszéd, amely tágabb ér-telmezésben mind a beszédértést, mind a beszédhasználatot felöleli. Ennek el-lenére a magyar tannyelvű oktatási in-tézményekben folytatott szlováknyelv-oktatásban – kevés példától eltekintve – még ma, a 21. században is alárendelt szerepet játszanak a szóbeli készségek, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdoní-tunk a szlovák irodalomtörténet és a ha-gyományos, leíró szempontú nyelvtan tanításának. De bizonyára lehet – és mi-nél előbb kell is – kivezető utat találni a jelenlegi helyzetből. Hogyan? Keressük rá együtt a választ! Az alábbi vitaindító javaslatok az eredményesebb, kommu-nikációközpontú szlováknyelv-oktatás lehetőségeire utalnak: az oktatási intézmények minden szintjén

át kell értékelni/dolgozni a tantervet és az ún. művelődési standardot, s bennük első számú feladatként a kommunikációs készség fejlesztését kell megjelölni; mind az alapiskola alsó és felső tagoza-

ta, mind az egyes középiskola-típusok számára differenciált tanterveket kell kidolgozni, melyek a tanulók életkori sajátosságain kívül figyelembe veszik az egyén képességeit, illetve az oktatá-si intézmény jellegzetességeit (pl.: ma-gyar vagy szlovák többségű településen működik az iskola stb.); a szlovák nyelv oktatásának módszer-

tanát a szlovák mint idegen nyelv as-pektusából kell kidolgozni (a pozsonyi Comenius Egyetemen évtizedek óta kutatják a szlovák mint idegen nyelv oktatásának elméleti és gyakorlati as-pektusait); a hazai felsőoktatási intézményekben ta-

nuló magyar–szlovák szakos hallgatókat elsősorban a szlovák mint idegen nyelv módszertanával kell megismertetni; olyan – a kommunikatív kompetenci-

ákat fejlesztő – tankönyveket kell írni, amelyekben a társalgási témák valós kommunikációs szituációkat jeleníte-nek meg, nyelvtanuk pedig a funkcio-nális grammatikára épül; biztosítani kell a szlovák szakos peda-

gógusok rendszeres továbbképzését; meg kell teremteni az eredményes

szlováknyelv-oktatáshoz elengedhe-tetlenül szükséges személyi és tárgyi feltételeket.

Misad Katalin

Az alábbi írás vitaindító jellegű. Arra kérjük az alapiskolák alsó és felső tago-zatában, valamint a középiskolákban oktató szlovák szakos pedagógusokat, szóljanak hozzá a témához. Írják meg véleményüket a jelenlegi helyzetről, s gondolkozzunk együtt azon, hogyan emelhetnénk a szlováknyelv-oktatás színvonalát a magyar tannyelvű oktatási intézményekben.

29

Katedra VERSEKBEN TÜNDÖKLŐ NAGYASSZONYOK

VERSEKBEN TÜNDÖKLŐ NAGYASSZONYOK

Dobozyné Farmos Ilona, a hitvesi hűség mártírja

Harmatcseppet hullassatokerre sírra, nyárfalombok,

Dobozyra, a vitézre,Dobozynak hitvesére!

Dombja sincs a kettős sírnak,melyre forró könnyet sírjak,

és a vándor azt se tudja,Hol viszi el csöndes útja...

Nincs emléke, nincs keresztje,a világ úgy elfeledte,

csak az isten, a jó istenvigyáz reá örökhiven.

Itt pihen meg a madárka,itt a rét szép vadvirága,

élő kereszt a „hat nyárfa”,s dicsének1 a suttogása...!

Sokáig vita tárgyát jelentette, hogy az esemény hol zajlott le: Pilismaróton-e vagy a Gerecse lábánál levő Pusztamaróton. Pilismaróton az emlé-kekben élő hat nyárfán kívül más nem utal az eseményre – Pusztamaróton, a hegyekkel és erdőkkel körülölelt lige-tes réten, a mára néptelenné vált tele-pülésen monumentális emlékmű idézi történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszínét, azt a helyet, ahol a mohácsi csatavesztés után a leg-nagyobb ellenállásra és a legkegyetle-nebb leszámolásra került sor a mene-külő magyarok és az országot pusztító törökök között. Az 1526. augusztus 29-én bekövet-kezett mohácsi csatavesztés után, majd „Buda várának szeptember 12-i elfog-lalását követően Szulejmán szultán rab-lócsapatai végigpusztították a Dunántúl északi részét egészen Győrig. A termé-szet által is jól védett Marót falu térsé-gében sok menekült, köztük a mohácsi csatából visszatért katonák és Tolna, Fejér, Esztergom és Komárom megyék menekülő civil lakosai sáncolták el ma-gukat. A szekértáborral megerősített település három napon át védekezett hősiesen a törökkel szemben, akiknek egyik vezére is elesett az itteni csatáro-zásban. A törökök végül a Budáról ho-zott ágyúkkal törték meg a magyarok ellenállását 1526. szeptember 15-én. A végsőkig kitartó védekezők közötti ke-gyetlen vérengzésben egyes források szerint 20 ezren, a korabeli leírások sze-rint 25 ezren haltak meg, és sokan kerül-tek török rabságba is.

Az elkeseredett harcok egyik név sze-rint is ismert hőse az a Dobozy Mihály nevű Fejér megyei kisnemes volt, akinek emlékét országszerte utcák, közterüle-tek és intézmények is őrzik A legenda szerint Dobozy feleségét, Farmos Ilonát a lovára kapva menekült az üldöző törö-kök elől. Amikor a ló a teher alatt ros-kadozni kezdett, az asszony könyörgött (férjének), hogy ölje meg őt, nehogy a törökök kezére kerüljön, és menekül-jön”. (Gábor Éva: Völgybe bújtatott tör-ténelem) Amikor az üldözők már majd-nem megközelítették őket, a nő hirtelen lecsúszott a lóról, férje pedig teljesítette a kérés első felét (keresztüldöfte nejét kardjával), de nem menekült tovább: utolsó erejéig küzdött a túlerő ellen, és hősként esett el.

VIDA JÓZSEFDOBOZY MIHÁLY

(részlet)

III.,Repülj, repülj, édes lovam,

az ellenség nyomunkban van;ha fejünkről elszáll a vész,

szép ifju nőm kedvence léssz,repülj, repülj, édes lovam!’

„Jaj, végünk van, én kedvesem,az ellen üldöz hevesen;

lovunk kettős teher alatttajtékot hány, lassan halad.

Jaj, végünk van, én kedvesem!”

,Bizzunk Istenbe, drága nőm,segithet ő a csüggedőn,

ha akarja, a gyenge győz;imádkozzál, hogy légy erős.

Bizzunk istenbe, drága nőm!’

„Az egekre! álljunk meg itt!Futás rajtunk már nem segit.

Roskad a ló, vére csepeg,Török nyila sebezte meg.

Az egekre! álljunk meg itt!”

,Meghalni, haj! lesz még idő,ha a veszély nyakunkra nő;használni kell a perceket,

fussunk, fussunk, amíg lehet!Meghalni, haj! lesz még idő!’

„Emeld, reám, oh! kardodat,míg el nem ér a bősz csapat;

inkább ezer halált türök,mint rabul ejtsen a török.

Emeld reám, oh! kardodat!”

,Imádkozzál, én kedvesem,hogy a lelked erős legyen.Életünk fáklyája eltörött,a halál ül fejünk fölött.

Imádkozzál, én kedvesem!’

„Csókold még egyszer ajakam,mint szoktád, olyan nyájasan.

Kezedből a halál nekemnem fájdalmas, én kedvesem.

Csókold még egyszer ajakam!”

Töröld le véres fegyvered,Melytől lerogyott hitvesed2,

S aztán tusára szaporán!Körülfogott már a pogány,félszáz fegyver tör ellened!

Nagy a te erőd, jó vitéz,hogy el nem dönthet annyi kéz;

Már öt pogány földön hever,s karod még egy-kettőt lever,

míg a düh áldozatja léssz.

Jó Dobozy, véred omol,s te még egyre viaskodol?!

Nézd, nézd, az égből integet,kezével híva, hitvesed,

ki angyalok között honol.

Menj, menj az égbe, hős magyar!Eldönte, haj! a büszke tar,ledőltél, mint az ifju cser,melyet tövöstől kitekera nekibőszült zivatar.

1 dicsének = dicsőítő ének2 Töröld le véres fegyvered, melytől lerogyott hitvesed: amikor üldözőik majdnem elér-ték őket, a nő hirtelen leugrott a lóról, férje keresztüldöfte őt kardjával, Dobozy pedig hősiesen harcolva esett el. Történetüket Földváry István és Vida József mellett Kis-faludy Sándor és Kölcsey Ferenc is „meg-énekelte”. Esztergomtól nem túl messze, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet szívében, távol a lakott települések zajától, egy idilli hegyi patak tisztásán áll Kovács György szobrászmű-vész süttői mészkőből készült, szimbólu-mokkal teli alkotása: a hatalmas napkerék a szekértábort jelképezi, a boltozattartó pillé-reken a csata kimenetele, a feleségét mentő Dobozy Mihály alakja, az Árpád-házi kirá-lyaink sávos címerét tartó harcos, a temeté-si jelenet… – mind-mind a monumentális alkotás része, akárcsak a két hátsó pilléren olvasható Kisfaludy Károly Mohács című verséből vett idézetek.

Katedra

30

Hírek

Gidró Bonifác Nap

A Selye János Gimnázium veze-tése újjáélesztette az egykor volt Gimigaléria hagyományait. Tavaly hét egykori diák élt a lehetőséggel, és bemutatta képeit. Az első kiállító Ara-nyosi Szénássy Attila képzőművész volt, aki linómetszeteit tárta a közönség elé. A következő tárlat kiállítói „szellemi tár-sak”, Kiss Péntek József és Kurucz Ottó voltak. Március 1-jén mutatkozhatott be egy komáromi művész az iskolá-nak otthont adó patinás épület dísz-termében. A megnyitóra összegyűlt szép számú közönség ez alkalommal Varga Tamás A természet fotói… című kiállítását tekinthette meg. Április 12-én került sor Litomericzky/45 címmel a Gimigaléria 4. kiállítására A 2010/11-es iskolaévet Kürthy Vero-nika és Tóth Ida Klára Tájak és embe-rek című kiállításával zártuk . Az idei iskolaévben elsőként mutat-kozott be Sámson Enikő, aki kiállítá-sát Gáspár Tibor tanár úr emlékének szentelte. A közelmúltban elhunyt pe-dagógusról Csáky Pál, a szlovák kor-mány volt miniszterelnök-helyettese és Andruskó Imre, a gimnázium igazgató-ja emlékezett meg. Fotókiállítását Oláh György nyugalmazott gimnáziumi ta-nár és Sámson Gizella nyitották meg szeptember 20-án a gimnázium Feszty Árpád termében. Közreműködött Ber-tók Tibor, IV.B osztályos tanuló, illetve a Búzavirág hagyományőrző csoport. Sámson Enikő kiállítása, mely az Élő népviselet Izsán címet viseli, munka-napokon 9 órától 17 óráig október 21-ig látogatható. -králik-

1941 és 1945 között több mint 400 ezer, a mai ország területéről 200 ezer magyar zsidó esett áldozatul a mun-kaszolgálatnak, a deportálásoknak, a magyar hatóságok brutalitásának, a halálmeneteknek, az auschwitzi gázo-sításoknak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táborok szörnyű körül-ményeinek. A Holokauszt minden tize-dik, a legnagyobb megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar volt. Az Auschwitzba elhurcolt felvidéki magyar zsidóságnak nagy része nem élte túl a haláltábor borzalmait, s csupán kevesen térhettek vissza otthonaikba. A legnagyobb vesz-teséget Dunaszerdahely városa szen-vedte, ahonnan több mint háromezer személyt hurcoltak el, s alig ötszázan tértek haza. A túlélők jelentős része a második világháború utáni kivándor-lási mozgalmak következtében elhagy-ta az országot, így Dél-Szlovákiában csupán néhány kisebb zsidó közösség maradt. Szlovákia szeptember 9-ét hatá-rozta meg a Holokauszt és a Rasszis-ta Erőszak Áldozatainak Napjaként. 2003-tól minden év szeptember 9-e a Holokauszt Emléknapja az általá-nos- és középiskolákban. Napjaink-ban, több mint fél évszázaddal utána, vannak még túlélők, akik tanúsíthatják a borzalmakat, melyek rázúdultak a zsidó népre. A nácik sok millió áldoza-tának szörnyű szenvedései begyógyít-hatatlan sebet hagytak. Közös köteles-ségünk a Holokauszt áldozataira való emlékezés, valamint az ellene kiállók előtti tisztelgés. A komáromi Selye János Gimnáziumban támogatjuk a Holokauszt Emléknap évenkénti meg-rendezését. Ezek az emléknapok az egész iskolai közösség számára alkal-mat teremtenek egy tartalmas oktatá-

Holokauszt Emléknap a Selye János Gimnáziumban

„Ha egy ember életét megmentetted,

akkor az egész világot megmentetted vele.”

PaedDr. Králik Zsuzsanna, főszervező

folytatódikA gimigaléria

A Selye János Magyar Tannyelvű Gimná-zium, a PROMATEK Társaság, valamint az SZMPSZ Komáromi Területi Választ-mánya rendezésében szeptember 16-án került megrendezésre a XIX. Gidró Bo-nifác Matematikai és Fizikai Nap a gim-názium aulájában. Gidró Bonifác 1900–1940 között itt dolgozott mint matematika-fizika szakos tanár, és 18 éven át (1920–1938) között a gimnázium igazgatói posztját is betöl-tötte. Kiváló nevelő és pedagógus volt, igazgatása alatt az iskola megőrizte ma-gyar jellegét. 1993-tól dr. Ipóth Barnabás és Oláh György tanár úr kezdeménye-zésére tiszteletünk jeléül matematikai és fizikai napokat rendezünk. Előadóként elsősorban volt diákokat hívunk, hogy jelenlétük megfelelő inspirációt adjon diákjaink számára saját tanulmányaik si-keres folytatásához. Idén Andruskó Imre megnyitóját követően először a fizikáé volt a főszerep, Répás Norbert A számí-tástechnikai modellezés, illetve Konczer József és Csajbók Viktória (a budapesti ELTE hallgatói) Az atomenergia napja-inkban című előadásokat hallgathatta meg a nagyközönség, majd következett a matematika, ahol Horváth Katalin és Keszegh István, a Selye János Gimnázium tanárai értékelték a belépő felmérőket, amelyek segítenek összehasonlítani az el-sős diákok valódi tudását és az év közben kimutatható előrelépését. A felsoroltakon kívül még egy előadás hangzott el: Bukor Emőke (szintén a gimnázium tanárnője) Válogatott feladatok megoldása a szakköri tevékenységhez címmel. Jövőre iskolánk egy akkreditált képzést tervez a komáromi Módszertani Köz-ponttal karöltve, vagyis a jelenlévő kollé-gák kreditpontokat kaphatnának.

31

Katedra Hírek

si-nevelési élményt nyújtó együttlétre. Miközben a diákok a Holokausztról és más népirtásról tanulnak, rá kell éb-redniük, hogy ilyen – emberek által elkövetett bűntettek – újra előfor-dulhatnak, ahogy ez megtörtént a zsidókkal, megtörténhet másokkal is. Pénteken, azaz szeptember 9-én a gimnázium aulájában gyűlt össze a 2. évfolyam, hogy közösen emlékez-zenek meg az áldozatokról. A kétórás előadás célja nemcsak a megemléke-zés, hanem a múlt teljesebb megértése, az empátia felkeltése, s annak felisme-rése, hogy a Holokauszt az egész em-beriség számára hatalmas veszteséget jelentett, s ezáltal megakadályozzunk bármiféle népirtást, akárhol is történ-jen az a világban. Diákjaink egy rövid ismeretterjesztő film (a Holokauszt szemei) megnézése után betekintést kaptak a komáromi hitközség életébe, számítógépes prezentáció segítségé-vel megtudhatták, kik a híres magyar zsidók, illetve Elek József történelem-tanárral beszélgettek a témáról. Ez a nap hangsúlyozta „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nem-zedékei megismerjék a hatmillió, igen nagy többségében zsidó áldozatot kö-vetelő náci tömeggyilkosságok törté-netét.

Már többszörösen beszámolhattam arról, hogy a Selye János Gimnázium spanyol nyelvet tanuló diákjainak egy csoportja nagy sikerrel vesz részt eTwinning projektekben. Az eTwinning európai oktatási központok internetes tára, ahol az iskolák tanárai léphet-nek egymással kapcsolatba azzal a céllal, hogy diákjaik határokat és nemzeteket átívelő közös projektet hozzanak létre.A 2011-es év különösen sikeres volt számunkra, hiszen nem csak Európai eTwinning Díjban részesültünk, hanem legutóbbi projek-tünk, a Nos encontramos en el Camino (Találkozunk az El Caminón) Szlovákiában elnyerte az Országos eTwinning Díjat, melyet június végén vehettünk át Zsolnán. Nyereményünk pedig 2000 € volt, amit projektpartnerünk, a spanyolországi I.E.S. de Poio gimnázium meg-látogatására költhetünk. A nagy találkozóra a közeljövőben kerül sor: október 13-án veszi kezdetét kalandunk, amikor este húszan (18 tanuló és két tanár) felszállunk a repülőre, s az éjszakát már Spa-nyolországban töltjük. Utunkat Santiago de Compostelában folytat-juk, ismerkedünk a várossal, és nem utolsósorban két év levelezés és közös munka után sor kerül arra is, hogy a „selyés” és a spanyol diákok a valós életben is találkozhassanak. Terveink közt szerepel, hogy a diákok és mi, tanárok együttesen megtegyük az El Camino egy kisebb szakaszát, hiszen projektünk témája Szent Jakab apos-tol híres zarándokútja volt. Tanítványaimnak így lehetősége nyílik arra, hogy amit eddig virtuálisan, az internet és számítástechnika segítségével megismerhettek, azt most a valóságban is megtapasz-talhassák, hiszen a zarándokok bőrébe bújhatnak pár nap erejéig. Élményeinket és tapasztalatainkat pedig mindennap blogoljuk a projekt oldalán, ezen a címen: http://pruebacamino1.blogspot.com. A bejegyzéseket két nyelven írjuk majd (magyarul és spanyo-lul), hogy utunkat bárki követhesse, bármelyik országból, még ha csak virtuálisan is. Tavaly pont ilyenkor, amikor címet adtunk projektünknek, még nem sejtettük, hogy mennyire találó lesz ez a megnevezés: Nos encontramos en El Camino… és valóban, találkozunk az El Caminón, amit nagy izgalommal várunk mindannyian. Ezúton szeretném megköszönni azoknak a szervezeteknek és magánszemélyeknek a segítségét, akik anyagi támogatással hozzá-járultak ahhoz, hogy utunk költségeit minimálisra csökkentsük.

Kanozsay Katalin

Virtuális térbőla valóságba

Gyenes Gábor grafikája

Katedra

32

Hírek

Kassán, a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskolában október első két hete a természetvédelem jegyében zajlott. Az iskola igazgatósága megszervezte a szokásos őszi papírgyűjtést, ahol diák-jaink 4400 kg-ot gyűjtöttek. Közvetlenül a természeti katasztró-fák csökkentésének világnapja után, október 13-án került megrendezésre a hagyományos természetvédelmi nap. Célja, hogy az iskola tanulói minél szé-lesebb rétegben megismerkedhessenek a környezetvédelemmel, a természetvé-delemmel. A tanulóknak ilyenkor lehetőségük nyílik a növények, állatok megismerésé-re és természetközeli élmény szerzésére. Kicsit izgultunk az időjárás miatt, de az égiek kegyesek voltak hozzánk, és verőfényben sorakozhattunk fel az is-kola udvarán. Úti célunk a város északi részében fekvő Anyicska üdülőközpont sportpályája volt. Az alsósok együtt, a felsősök és a gimnázium diákjai pedig különböző út-vonalakon haladtak, melyeket minden osztály még az indulás előtt sorsolt ki. A kicsik a túra során ágakat, leve-leket, terméseket gyűjtöttek, s ezeket a megfelelő foglalkozások alkalmával fogjuk vizsgálgatni. A nagyoknak jól meg kellett jegyezniük a megtett útvo-nalat, mert feladatul kapták annak be-

Mi újság a kassai „Máraiban”?

Természetvédelmi naprajzolását a térképbe. Ezután a diákok a növény- és állatvilággal, majd az élet-mentéssel kapcsolatos feladatsorozatot oldották meg. Tíz óra után mindannyian elértük kitűzött célunkat. A sportpályán már várt bennünket három szimpatikus fi-atalember, s egy csomó katonás, fegyel-mezett rendben ülő ragadozó madár: sasok, sólymok, vércsék, baglyok, sőt még keselyűk is. A fiúk a Zayferus Társaság mun-katársai voltak, akik Dél-Morvaor-szágból, Lednicéről érkeztek. Majd kiderült, hogy ez a csoport a ragadozó madarak védelmével foglalkozik, sőt a sérült madarakat rehabilitálja, és segít nekik a természetbe való visszatéré-sükbe. A másfél órás előadással összekötött röptetési show igazán egyedülálló volt. Közvetlen közelről láthattuk a ragado-zó madarakat vadászat közben, mialatt rengeteg információ hangzott el azok életéről. A gyerekek is bekapcsolódtak a műsorba, kérdésekre válaszoltak, sőt még saját kezűleg röptethettek is. Nyugodtan mondhatom, ilyet még nem láttunk. Nemcsak kikapcsolód-tunk és jót sétáltunk, de olyan élmé-nyekkel, ismeretekkel gazdagodtunk, amit egy természetismereti órán nem tudnánk megszerezni.

Tóth Mónika

Az egyik októberi péntek különlegesen kez-dődött. Reggel a kassai Márai Sándor Gimná-zium és Alapiskola udvarát kakaskukorékolás, gágogás és kotkodálás verte fel. Az ablakon ki-tekintve érdeklődéssel szemléltük, hogy Erdé-lyi Gábor apuka ketreceket pakolászik, s mind-egyikbe belehelyez egy-egy háziállatot. Szép sorjában minden osztály megszemlélte a kiállítást. Természetesen az alsó tagozatnál volt a legnagyobb az érdeklődés, de a felsősök, sőt a gimisek is le-leszökdöstek a szünetekben. Először a nyuszikat csodáltuk meg, mint kide-rült, csak egy-két ismerős fajta volt közöttük, melyekkel falun, a nagyinál szoktunk találkoz-ni. A zöme különleges, egyedi példány volt, ilyenekkel kizárólag kiállításokon és állatbör-zén találkozunk. Szinte félelmetesen nagy volt a belga óriás – valamelyik nebuló hozzá sem mert nyúlni –, meg a német óriás is. Eddig még sohasem láttunk francia bárányt (ez is nyúl), melynek lekonyuló füle volt, vagy bécsi kéket, rexet és japán tarkát. Röviddel ezután megszemléltük a szárnya-sokat is. Volt ott hattyúliba, ruáni kacsa, bronz-pulyka, dísztyúk. Gábor apuka minden állatfajtát megismerte-tett a diákokkal, mindegyikről mondott valami érdekeset. Izgalmas volt a délelőtt, hiszen sok gyerek még ilyen közelről nem látott nyuszit és baromfit, sőt, mindegyiket meg is simogathat-ta. Észre sem vettük, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi mindent megtanultunk.

HM

az iskolábanÁllatkiállítás

33

Katedra Hírek / Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

A 86. alkalommal megrendezett kassai békemaraton-futás inspirálta a Márai Sándor Alapiskola napközi ott-hon nevelőnőit. Hagyományteremtő szándékkal, október 10-én, az idén először rendezték meg az Utó-futó maratonfutást. Az októberi napsütést kihasználva a napközisek kisétáltak az iskola mel-letti parkba, hogy a vállalkozó kedvű gyerekek, akik nagy-nagy lelkesedéssel gyártották a startszámaikat, összemér-hessék futótudományukat A megmé-rettetés négy korcsoportban, lányok és fiúk között zajlott. A legkisebbek egy kört, a legidősebbek négy kört futottak. Nem volt tehát egyszerű a feladat, de azért lelkesen teljesítette minden részt-vevő a neki kiszabott távot. Természe-tesen szurkolókból sem volt hiány, a pedagógusok és a tanítványok lelkesen buzdították a futókat. A verseny befejeztével az iskolaud-varon következett az eredményhirde-tés. Korcsoportonként az első három helyezett tárgyjutalomban részesült, és minden résztvevő fájdalomdíjként el-nyalhatott egy nyalókát. Legjobbjaink:1. osztály: Krejzová Johanna, Erdélyi Márton2. A osztály: Fotul Mia, Csermelyi Eduard2. B osztály: Havasi Tímea, Varga Tamás3. osztály: Šata Nikolett, Gerenyi Gergő4. osztály: Kuczik Mária, Papán AttilaGratulálunk! -th-

a szlovákiai magyar szervezetek és intézmények számáraCsatlakozzon a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalához! A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nyitott, politikai pártoktól független, önkéntes és informális intézmény, amely a szlovákiai magyar szervezetek egyeztető fóruma. A Kerekasztal mun-kájában részt vehet minden olyan kul-turális, önkormányzati, állami és civil szervezet (intézmény), amely Szlovákiában van bejegyezve és Szlo-

vákiában működik, tevékenységi területe országos vagy

regionális hatáskörű (azon országos szervezetek képviselőjét, melyeknek jogi személyiséggel bíró területi és he-lyi alapszervezetei vannak, az országos központ delegálja), a szlovákiai magyar közösség érdeké-

ben tevékenykedik, felelősséget érez a közösség fejlesztéséért és hatékony ér-dekérvényesítéséért, vállalja, hogy a közmegegyezésen

alapuló döntéseket a tevékenységében érvényesíti.

Felhívás

Jelentkezési lapA jelentkezéshez az alábbi Jelentkezési lapot kell kitölteni, és elküldeni 2011. 11. 30-ig a következő címre: foruminst@foruminst.sk vagy a Fórum Intézet, Parková/Park utca 4., 931 01 Šamorín/Somorja vagy jelentkezni lehet a 031/5902790-es telefonszámon.

A Kerekasztal évente legalább egy-szer ülésezik egy országos konferencia keretében. Az éves konferenciák közöt-ti időszakban munkáját a Koordinációs Bizottság irányítja. A Koordinációs Bi-zottságba az országos konferencia ide-jén lehet jelentkezni. Az ez évi konferenciára 2011. de-cember 10-én kerül sor Diószegen.

Minden évben minden szervezetnek újra kell regisztrálnia magát, és azok a szervezetek, amelyek eddig nem voltak tagjai, most jelentkezhetnek. A regiszt-rált szervezetek kapnak meghívót az országos konferenciára.

Amennyiben jelentkezni kíván a Kerekasztal munkájába, töltse ki az alábbi jelentkezési lapot és 2011. no-vember 30-ig juttassa el a megadott címre.

Koordinációs BizottságmaratonUtó-futó

Katedra

34

TANDEM

Azt mondják, lakva ismerszik meg az ember. Ez bizony nem mindig igaz. Főleg akkor nem, ha mások választják meg a lakótársakat. És a legtöbb kollé-gista így van ezzel. A középiskolai kollégiumi élet ráadá-sul csupa szabály és rendszer: időben kelés, fekvés, evés, tisztálkodás. Meg ott van még a tanulnivaló is, minden nap újabb és újabb kihívások – vagy éppen kínlódások. Csoda, ha nincs idő a má-sikra? Egyébként is, mit kezdjen egy 18–19 éves negyedikes gimnazista a 14–15 éves elsősökkel? És mi van akkor, ha egyesek mindig akkor foglalják el a fürdőszobát, amikor az nekem kellene? Miért kell ilyen fura zenéket hallgatni a szomszédban? És hogy lehet elférni egy zsúfolt tanulószobában anélkül, hogy egymás idegeire mennénk? Ilyenkor a könnyebb út a bezár-kózás. Önmagunkba vagy egy álarc mögé. A nehezebb belenézni a másik szemébe, és megpróbálni megérteni őt. Úgy igazán. A 2010/2011-es tanév második felé-ben a révkomáromi Marianum Egyházi Iskolaközpontban átfogó iskolafejlesztő programot hajtott végre a TANDEM n. o. A fejlesztés (amely még most is fo-lyik) három szinten történt: a vezetőség számára coachingot biztosítottunk, a tanárok módszertani képzésen vet-tek részt, a diákok a pályaorientációs napon kereshették a nekik megfelelő foglalkozást, illetve a Szent Imre Kol-légium fiataljai közösségépítő képzésen vettek részt. A 25 órás kollégiumi képzés célja a bentlakó diákok közösséggé formálása és önismeretük erősítése volt. A képzésen összesen 27 diák vett részt. A viszonylag nagy létszám okán, a hatékonyabb munka érdekében sok-szor két csoportra bontottuk őket, az

egyiket a Zöld Erika–Hodossy Zoltán trénerpáros vezette, a másikat Rabec István és Vaszily Tímea. A képzések öt alkalommal, két- vagy háromhetes intervallumokban folytak a délutáni és esti órákban (sokszor akár este fél tízig is). Általában két osztály-terem volt a foglalkozások színtere, de előfordult, hogy kihasználtuk a folyo-sókat (mert ugye hol férne el máshol egy ennyi emberből álló vak tekergő kígyó), illetve az udvart is. Az első alkalom célja önmagunk és egymás megismerése volt. Begyűjtöt-tünk néhány biztató tekintetet, baráti kézfogást, bokát, majd a forró szél há-tán repülve közös pontokat kerestünk. Az igények fája is gyorsan megtelt le-velekkel. Ezután szociometriával meg-állapítottuk, ki jött a legmesszebbről, ki a legidősebb vagy a legfiatalabb, ki az, aki fent alszik és ki az, akinek az alsó ágy jutott. A cél nem csupán az ismerkedés volt, hanem az is, hogy két csoportra tudjuk bontani a társaságot. Hiszen a kiscsoportokat gyengítheti az, ha a fiúk–lányok aránya nem megfele-lő, illetve ha túl közeli barátok, szerel-mespárok egy csoportba kerülnek. A vacsora után a kiscsoportok fő feladata a szerződéskötés – a csoport közös sza-bályainak lefektetése volt. A TANDEM n-betűje (n, mint nem-formális) kötelez, ezért az elsőhöz hasonlóan a játékok segítségével kö-zeledtünk a kitűzött cél felé a további képzésnapokon is. Megnéztük, kinek milyen a szerepe a közösségen belül, milyen értékek a fontosak az egyes em-berek és az egész csoport számára. A harmadik alkalom az együttmű-ködést vizsgálta, megerősítve az egy-másba vetett bizalmat, az egymásra figyelést (izgalmas volt látni, milyen érzékenységgel mutatták be a párok-

ra osztott csoporttagok bekötött sze-mű társuknak a teret). A nagycsoport játéka (egyenlő oldalú háromszög készítése egy kör alakú madzagból, becsukott szemmel) már valódi konf-liktusokhoz is vezetett, megmutatva, hogy az önismeret és egymás megis-merésének útja nem is olyan egyszerű dolog, és hogy mennyi bátorság, oda-figyelés és tűrés is kell hozzá. És ezek-ből nem volt hiány. Az utolsó előtti találkozás témája a kommunikáció, illetve a kirekesztés, a kirekesztettség volt. Épültek várak kockacukorból, és volt, aki váratlanul „a furcsa idegen” pozíciójában találta magát egyetlen homlokdísz miatt. A képzést közös jövőkép megterve-zésével zártuk. A két kreatív kiscsoport papírra álmodta-rajzolta-karcolta-ragasztotta az ideális kollégiumot (az uszodát e sorok szerzője is szívesen hazavitte volna magával). Megnéztük azt is, min tudnának ők változtatni. Mert mint kiderült, tudnak. Mert van bennük erő hozzá. Ezt onnan tudom, hogy ezután együtt, egymás kezét el nem engedve másztak át egy nagyon magasan kifeszített kötél felett. Meg-lepően gyorsan sikerült. Büszke vol-tam, mikor a búcsúkörben átadhattuk az okleveleket. Megdolgoztak érte. És hogy miért hasznos mindez? Ta-lán mert hallottam olyan embereket önfeledten beszélgetni, akik azelőtt „nem látták” egymást. Mert volt, aki utálta a tapsolást, de azután mégis él-vezettel beleolvadt a közös ritmusba. Mert kreatív ötletek születtek, meg közös célok a közös élet jobbá téte-lére. Hogy megvalósultak-e már, azt még nem tudom, de hamarosan kide-rül. Mert idén folytatjuk. Még köze-lebbről.

Vaszily Tímea, a TANDEM, n. o. trénere

kollégistáinak

Közösségépítőtréningsorozata MarianumIskolaközpont

35

Katedra Rejtvény

Rejtvényünkben Duba Gyula Lámpagyújtás c. kötetéből idézünk.A keresztrejtvény készítője: Forgács PéterA megfejtéseket, kérjük, november 20-ig postázzák, de villámpostán is elküldhetik!Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská StredaE-mail: katedra@katedra.skA szeptemberi helyes megfejtés: Pelsőci Magyar Tannyelvű Alapiskola és Szlovákiai magyar irodalmi pexesoNyertes: Halgas Ildikó, Kulcsod, nyereménye: könyvjutalom

A meg-fejtés

1. része

A megfejtés 2. része

Magyar király

Megillet, jár neki

Spanyolor-szági város

Heródes nevelt lánya

Kerámia bevonataErzsébet, becézve

Délben étkezik

Letakarja... ovo (eleve, latinul)

Óind vallásos szöveg

Gyűjtőér

Halottat földelMéter

Hegedű-márkaA gőz-turbina

feltalálója

Népi hossz-mérték

Méhek kedvenc

fája

Aljas, becstelen

Afrika része!

Szlovák igenlés

Név, angolul

Használja a lábát

Folyó Argentí-

nában

Maugli farkasa

Kutrica

Kiejtett betű

A mellék-vese termeli

Fa részeÜdítőital

Belépőjegy

A gonosz-ság görög istennőjeVendéglő

A tündérek királynője

Korai típusú

kerékpárTáskába rak

Liter

Ház felújítása

UránCsak,

szlovákul

Undok

Ókori balkáni

nép

Svájci ma-tematikus

(Leonhard)Szétszakítja

Apró élősködő

rovarMuzsikál

Baranyai község

KorosKöny-

nyűzenei irányzat

Válogatott

Iskolai kellék

FormaiHitegető

Igen, németül

Bodak része!

Egoista

...-hatoló (kertelő)

Ide-oda mozog

Ökölvívó (Tibor) Elektron

Fiókot kiürítNéma lakó!

Úri, keverve!

Rag, -nál párja

Nyomdai munka

Maga után húz

Finn ze-neszerző

(Jean)Becézett

Irén

Sálvégek!

Szamár, franciául

Barack-fajta

BiztatásFiú-

testvér, szlovákul

Néprajz-kutató (János)

Lét

Tonna

Ének

Szekun-dum

Strázsa-helyUtca,

franciául

Haszon-bérEgy,

angolul

Erbium

Segítő kö-nyörületNitrogén, hidrogén

Kedves, angolulNoli ...

tangere!

Tenni-való

Tekintély

Kórház jele

Páros élet!

Forgács Péter

rejtvénye

... Ida (Gárdo-nyi-alak)

Katedra

36

Házunk tája / Könyvbemutató / Pályázatok

A gyermekek 70 százaléka napi több mint 4 órát ül a televízió és a számítógép előtt. Közülük csak minden harmadik sportol. A gyermekek és fiatalok siralmas testi állapota miatt is növelik a testnevelés óraszámát az iskolákban. A 2012/2013-as tanévtől heti három testnevelésóra lesz minden iskolában, vagyis eggyel több a jelenleg előírtnál – jelentette ki a kö-zelmúltban Eugen Jurzyca. A kutatás, amelyből kiindult, megállapítja, hogy a gyermekek 18 százaléka túlsúlyos, 7 szá-zaléka pedig kövérségben szenved. Rom-lik a 6–18 év közöttiek egészségi állapota. 2000 óta 27 százalékkal nőtt a cukorbe-

Az oktatási minisztérium hírei

A Vámbéry irodalmi estek évadnyi-tója zajlott szeptember 22-én, csütörtö-kön a dunaszerdahelyi Budapest kávé-zóban. Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága titkárának legújabb, a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent másVilág című könyvét Bíró Szabolcs, a Historium kiadó vezetője mutatta be. Az estet a könyv szerkesz-tője, Szabó Tibor Benjámin vezette. A rendezvény Hodossy Gyula, a Vámbéry PT igazgatójának megnyitó be-szédével indult, amelyben kifejtette, hogy ebben az évadban is számos könyvet mu-tatnak majd be, de immár egy új hely, még-hozzá a helyi Seven bár szolgál majd hely-színül a soron következő rendezvényeknek. Tehát a Vámbéry Irodalmi Kávéház ismét költözik… A hivatalos megnyitó után Bíró Szabolcs vette át a szót, aki azzal kezdte a könyv bemutatását, hogy Nagy Erikával való megismerkedését idézte fel, majd az írónő első, három évvel ezelőtt megjelent Zsák-utca című könyvéről ejtett néhány szót. Elmesélte, hogy barátságuk az interneten kezdődött, majd egy személyes találkozó alkalmával ismerkedtek jobban össze. Első könyvét szintén olvasta, sőt, cikkeit, tárcáit is figyelemmel követi. Szabolcs ezután is-mertette az új könyvet. „Az volt az érzésem, amikor kezembe vettem a könyvet, hogy nem is olvasom, mert Erika mellettem ül,

Mintegy 1200 általános és középis-kola tanárai és diákjai első alkalom-mal kapcsolódnak be az IKT-vel kap-csolatos szisztematikus felmérésbe. A felmérést Európa 31 országában (27 EU-országban, Horvátországban, Izlandon, Norvégiában és Törökor-szágban) végzik el; az Európai Bizott-ság kezdeményezte és az Európai Okta-tási Hálózat szervezi, amely az oktatási tárcák hálózata. Szlovákiában 610 alapiskola és alsóbb középfokú nyolcosztályos gimnázium, valamint 540 gimnázium, szakközépis-kola és konzervatórium kapcsolódik be a felmérésbe. Az Európai Felmérés: IKT és oktatás (ESSIE) célja – vizsgálni az információs technológiák felhasználást az oktatás-ban, a digitális technológiák hozzáfér-hetőségét az iskolákban. Megvizsgálják azt is, hogy a fiatalok milyen tapaszta-latokkal rendelkeznek az IKT-val az is-kolában és az iskolán kívül, mennyi az internethez kapcsolódó tantermek, az interaktív táblák és a hordozható szá-mítógépek száma, továbbá azt, hogy a tanárok és a diákok mennyire képesek hatékonyan felhasználni az adott esz-közöket stb. A felmérés 2011 októberében kezdő-dött, és a kiválasztott iskolák igazgató-inak első alkalommal online kérdőíve-ket juttatnak el. Bővebb információk a http://essie.eun.org/ internetes cím alatt.

Európában első alkalommal széles körű felmérés folyik

az információs és kommunikációs technikákról (IKT) az iskolákban

Több hónapig tartott, amíg az ok-tatási minisztérium szakemberek bevonásával megvizsgálta, vélemé-nyezte és döntött a diákoknak szánt elektonikus oktatóprogram sorsáról. Az alap- és középiskolásoknak szánt program az Agemsoft cég termé-ke, ára 6–12 millió euró. Az Eugen Jurzyca vezette oktatási tárca végül úgy döntött, Szlovákia nem vásárolja meg a Tudás Bolygója nevű elektroni-kus oktatóprogramot, mert a projekt költségei túl magasak, a program tar-talma, minősége nem kompatibilis az árral. Jurzyca a közelmúltban közölte ezt egy sajtótájékoztatón. Az oktatá-si minisztérium nyilvános pályázat nélkül vette volna meg a szoftvert. A céggel való tárgyalások során állítólag nem indokolták meg kellőképpen az ár nagyságát. A vállalat véleménye szerint a pályázatot kívülről támadták és manipulálták. A Tudás Bolygójával kapcsolatos hiányosságokra először a .týždeň hetilap hívta fel a figyelmet. A 27 országban alkalmazott Tudás Bolygója az alap- és középiskolák szá-mára nyújt segítséget a matematika, fizika, kémia, biológia és természet-ismeret terén, bizonyos szempontból helyettesítve, kiegészítve a tanköny-veket.

Növelik a testnevelés óraszámát

Hiányos a Tudás Bolygója

tegséggel kezeltek száma, az influenza és a náthalázhoz hasonló megbetegedések százalékaránya a gyermekeknél szintén növekedett, 34 százalék. Jurzyca a dön-tést azzal indokolta, hogy egyre több gye-rek szenved civilizációs betegségekben, és a szakemberek a testnevelést tekintik a megelőzés legjobb módjának. A mi-nisztériumban szeretnék, ha az oktatás-ba sikerülne bevezetni olyan testedzési módszereket is, mint amilyen a zumba, a flowing dance vagy a pilates. Így azok a gyerekeket is élveznék a mozgást, akik a hagyományos testnevelési órákat nem kedvelik.

Zsákutcából

másvilágraa

37

Katedra Házunk tája / Könyvbemutató / Pályázatok

és ő maga meséli az általa leírt történeteket” – mondta a kiadóvezető. Hozzátette, hogy a könyv két kisregényt tartalmaz, Zola és Kin-ga történetét, akik a halálos kórral, a rákkal küzdöttek. „A könyvben szépírások helyett inkább tárcák, a publicisztika meghatározó műfaja kap helyet, s talán ettől különleges ez a kiadvány” – ecsetelte Bíró Szabolcs. A könyv szerkesztője, Szabó Tibor Ben-jámin elárulta, eredetileg három elbeszélést tartalmazott volna a kiadvány, de végül ket-tő lett belőle. „Egyszerű emberek próbálják túlélni a mindennapokat” – foglalta össze néhány szóban. Nagy Erika kifejtette, hogy a könyv egyik szereplőjét személyesen is ismerte. „Kingával kerültem kapcsolatba, vagyis édesapja naplóját kaptam meg, ami-ben leírta, hogyan élte meg lánya betegségét. Zola esete pedig a közvetlen közelemben történt. Úgy gondoltam, hogy ez a téma mindenképpen egy olyan kérdés, amiről beszélnünk kell” – magyarázta. Jövőbeni terveiről annyit árult el, hogy már tervezi a következő könyvét, de nem gondolkozik hosszabb műfajban, inkább a kisregényt preferálja. Mindenképpen úgy érzi, nem szabad elkapkodni az írást, várni kell, míg a téma megérik a közlésre. Az est végeztével a részt vevő barátok és ismerősök köszöntötték Nagy Erikát, hiszen születésnapját ünnepelte, s számára legna-gyobb ajándék a könyve megjelenése volt. Talán nem is lehet ennél szebbet kapni. -as-

1989-től január 22-e a magyar kultúra napja. 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánk, a Himnusz írását.

A Palóc Társaság jó másfél évtizeddel ezelőtt hirdette meg első alkalom-mal azt a pályázatot, amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülőföld iránti hűség erősítése, az anyanyelvi képességek fejlesztése és magyar fiatalja-ink tehetségének kibontakoztatása.

2012-ben tehát 16. alkalommal hirdetjük meg pályázatunkat. Kérjük a Fel-vidéken, Magyarországon és az egész Kárpát-medencében élő magyar fiatal-jainkat, hogy dolgozataikkal vegyenek részt a pályázaton, gondolataikkal járuljanak hozzá a nemzeti összetartozás eszméjének megszilárdításához és terjesztéséhez.

2012-ben az alábbi témák közül válogathatnak a pályázók: 1. „Itt ringatták bölcsőm…” - Bölcsőhelyem 2. A kincs neve: Édes Anyanyelv – Gondolatok az anyanyelvről 3. „Lángot adok, add tovább!” – Hagyományőrzők, hagyományélés napja-

inkban 4. „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére”– Helyünk a Kárpát-meden-

cében 5. „Úgy sarjad a vetés, ha időben vetünk” – A hazaszeretetre nevelésről 6. Bakaruhában – Visszaemlékezések családunkban 7. Fényképalbum – Családi fényképek nézegetése közben 8. Kihaló mesterségek nyomában – Tényfeltárás, helyzetkép 9. Úton, útfélen– A hazai táj szépségéről, megbecsüléséről 10. „S emberhez illik, hogy legyen joga!” – Az állampolgárságról

A pályázattal kapcsolatos tudnivalók: a pályázaton az alap (általános) iskolák felső tagozatosai (I. kategória) és a

középiskolások (II. kategória) vehetnek részt akár több dolgozattal is; a dolgozatok terjedelme: az I. kategóriában legkevesebb egy oldal, a II. kategóriában legkevesebb három oldal

(mindkettő 12 pontos, Times New Roman betűtípusú, másfeles sorközű le-gyen);

a szépen kivitelezett pályamunkák előnyben részesülnek; a pályamunkák elején fel kell tüntetni a

dolgozatíró nevét, a dolgozatíró életkorát (hány éves a dolgozat írásakor?) a kategóriát a dolgozatíró lakcímét, villámlevélcímét (e-mail) a település nevét magyarul, ahol az iskola működik az iskola nevét, amelynek diákja valamint a felkészítő tanár nevét és villámlevélcímét (e-mail)

a dolgozatokat a z.urban@paloctarsasag.real-net.sk villámlevélcímre kérjük eljuttatni egyszerű .doc formátumban, illetve egy példányban hagyományos postai úton (főleg a színes rajzokkal és képekkel illusztrált dolgozatokat) az alábbi címre is: Palóc Társaság, 991 11 Ipolybalog (Balog nad Ipľom), Kör u. 194.;a mindkét módon történő küldés beérkezési határideje: 2011. december 20.

Eredményhirdetés 2012. január 22-én, vasárnap lesz Budapesten. Mind-két kategória győztesei jutalomban részesülnek.

A legjobb pályamunkák megjelentetéséről gondoskodik és a színvonalas dolgozatok megírásához jó felkészülést kíván a

Palóc Társaság!

Magyar Kultúra Napja 2012– XVI. pályázat

Gyenes Gábor grafikája

Katedra

38

Tartalomjegyzék / MIZUJS? / Ajánló / Felhívás / Játék

Szerzőink: Angyal Sándor, újságíró (Dunaszerdahely); Bodnár Gyula, publicista (Nagymegyer); Csicsay Alajos, író, nyugalmazott pedagógus (Párkány); Dömény-Bohuniczký Andrea, író, pedagógus, diplomás nővér (Dunaszerdahely); Drozdík Katalin, szakíró, pedagógus (Párkány); Gužák Klaudia, egyetemi hallgató (Nyitra); Jakubecz Márta, író, pedagógus (Felsőszeli); Hodossy Katalin, tréner (Pozsony); Hrbácsek-Noszek Magdaléna, szakíró, egyetemi tanár (Nyitra); Jakab István, nyelvész (Komárom); Kanozsay Katalin, pedagógus (Révkomárom); Králik Zsuzsanna, pedagógus (Révkomárom); Lukács Mária, doktorandusz hallgató (Hegyéte); M. Csepécz Szilvia, költő, író, újságíró (Párkány); Misad Katalin, nyelvész, tanszékvezető (Pozsony); Marcellus Mihály, író (Budapest); Matus Mónika, iskolaigazgató, pedagógus (Szenc); Pénzes István, pedagógus, szakíró (Érsekújvár); Stirber Lajos, ny. zenepedagógus (Révkomárom); Tóth Mónika, pedagógus (Kassa); Tóth László, költő, szerkesztő (Dunaszerdahely); Vaszily Tímea; tréner (Pozsony)

Kedves pedagógusok, szülők és gyerekek!

A napokban megjelent a MIZUJS? 2. szá-ma, és rengeteg diák érdeklődött, hogy hol is kapható, illetve hogyan rendelhető meg a szlovákai magyar kamaszok magazinja! Sajnos! Sajnos, az érdeklődés miatti öröm mellett is, mert úgy tűnik, hogy szerkesztő-ségünk munkatársainak megfeszített igyeke-zete ellenére sem jutott el mindenhová a lap, sok helyre még a híre sem! Ez a legfurcsább, mivel júniustól gyakorlatilag mindegyik fel-ső tagozattal, illetve nagyobb 4. évfolyammal rendelkező iskolát felkerestünk, ha nem is személyesen, de elektronikus levélben, illetve telefonon. Emellett itt, a Katedrában is több-ször bemutattuk a diáklapot, és nem csupán tartalmilag, hanem a Gyenes Gábor grafikus által tervezett, fiatalos, lendületes magazinol-dalakból is kínáltunk látványos ízelítőt. Csupán adalékként fűznék mindehhez egy minapi történetet: az egyik iskolában, ahová író-olvasó találkozóra hívtak, a szervező el-mondta, hogy nagyon örülnek, amiért vittem MIZUJS?-t ajándékba, mert a gyerekek még egyáltalán nem ismerik. Jó, beszélgettünk a lapról, s közben megérkezett az igazgatóhe-lyettes hölgy. Természetesen bemutatkoztunk egymásnak, és ritka nevének hallatán döb-bentem rá, hogy hát ezzel a hölggyel én júni-ustól szeptemberig legalább kétszer beszéltem

telefonon a MIZUJS?-ról. S amikor hátrafor-dultam, ráadásképpen megpillantottam a fali-táblára kitűzve a szeptemberi „színes ceruzás” Katedrát, amelynek hátsó oldalán bizony is-mételten ott szerepelt az iskolában „ismeret-len” új diáklap… Ez az egy eset természetesen nem általánosítható, egész biztosan vannak is-kolák, amelyekbe még tényleg nem jutottunk el, de azért azt is jelzi, mennyire figyelünk egymásra. Ezért is szeretnénk ismételten felhívni va-lamennyi szlovákiai magyar iskola pedagógu-sainak figyelmét a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó által gondozott diáklapra, amit (noha eredetileg tízen túliaknak szántunk), az első tapasztalatok szerint már a 3. osztá-lyosok is kedvvel lapozgatnak… A MIZUJS? a kiadó címén, illetve telefonszámán bármi-kor megrendelhető, továbbra is 0,50 EUR + postaköltségért! Emellett a legtöbb nagyobb könyvesboltban is kapható, s amennyiben mégsem, bátran kell szólni, hogy ők is biza-lommal fordulhatnak a kiadóhoz!

M. Cs

epéc

z Szil

via

Tisztelt Kollégák! A közelmúltban megjelent három kiadványunkra hívjuk fel figyelmüket. Mindhárom megrendelhető a Lilium Aurum kiadónál (Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 92901 Dunajska Streda /Dunaszerdahely/, Szlovákia). Könözsi Éva: Matematikai zsebszótár alapiskolások számára. A valóban zseb-szótár méretű könyvecske az alapiskola felső tagozatának matematika-tananya-

Játékunkban Gyenes Gábor grafi-kus, képzőművész egyik alkotásának 4 részletét rejtettük el. Novemberig min-den lapszámunkban újabb részleteket közlünk, s a kivágott képmozaikokból összeállítható egy teljes fotó. A mozaik-darabkák az újság bármelyik zugában előfordulhatnak! Aki ezt egy lapra ra-gasztva november 20-ig beküldi szer-kesztőségünk címére, az megnyerheti a műalkotást és további értékes kará-csonyi ajándékokat nyerhet! Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda

A Katedra újság „Mit adott nekem?” címmel pályázatot hirdet iskolaújságok szerkesztői és cikkírói számára. Az a szerző, aki interjút készít egy olyan, valamilyen szempontból érdekes „vén diákkal”, illetve ismert közéleti szemé-lyiséggel, aki a helyi iskolába járt, és az iskolaújságban megjelent írást beküldi szerkesztőségünk címére, esélyes lesz az általunk felajánlott értékes díjak va-lamelyikére. Az értékelési szempontok között szerepel az, hogy a riportalanytól megtudjuk a következőket: miért fűzik őt kellemes emlékek az iskolához, to-vábbá miért tartja fontosnak, hogy szlo-vákiai magyar gyermek magyar nyelvű alapiskolát látogasson. Ha a beszélgetés olvasmányos, stilisztikailag rendezett és egy tanulságos vagy kedves kis történet is megelevenedik a szemünk előtt, ak-kor még nagyobb az esélye annak, hogy a cikk szerzője díjazásban részesül. A nyertes a fődíj mellett betekinthet a Ka-tedra szerkesztőségének munkájába.

Beküldési határidő: 2012. április 20.Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 92901 Dunajská StredaInformáció: katedra@katedra.sk illet-ve katedraujsag@gmail.comAz iskolaújságokat pdf formátumban is fogadjuk fenti e-mail címeinken!

Képes játék

Pályázat

Matematikaisegédtankönyvek

a MIZUJS?-sal?Mizujs

gát foglalja össze, és részben ízelítőt ad a középiskolai matematikából is. A zseb-könyv több mint képlet- és szabálygyűj-temény. Számos hasznos ismeretet közöl, és megoldott példákon keresztül segíti a tanulók és diákok munkáját, az alapisko-lai tananyag összefoglalását. Ára: 4,95 € Horváth Géza szerk.: Katedra. A le-velező matematikaverseny feladatsorai – 1995–2005 és Horváth Géza szerk.: Ka-tedra. A levelező matematikaverseny feladatsorai – 2005–2010. A kötetek – amint a címükből is kide-rül – a Katedra Matematikaverseny leve-lező részének feladatsorait tartalmazzák. Haszonnal forgathatják a matematika-versenyekre készülő gyerekek, felkészítő tanáraik, a szakkörvezetők és az érdeklő-dő felnőttek is. Az első kötet ára 6,– €, a másodiké 7,50 €.