3

Katedra Dobogó

Az ünnepre várvaG. Kovács László

A naptárból szaporán hullanak ki a lapok – nem sok maradt már benne, s ideje gondolni az új kalendáriumok, határidőnaplók, fali- és zsebnaptárak beszerzésére.

Mielőtt azonban megvonhatnánk az idei év mérlegét és szembenéz-hetnénk az új kihívásaival – féltően dajkálva a 2011-hez fűződő reménye-ket, vágyálmokat –, megélhetjük még azokat a napokat, melyekről sokan azt tartják (e sorok szerzője is), hogy minden személyes ünnepünknél, minden piros betűs napnál szebbek, fontosabbak, emelkedettebbek: a ka-rácsony idejét.

Akit élete tanárként vagy diákként hosszabb-rövidebb időre az iskolához köt, abban a tudatban várhatja a kará-csonyt, hogy téli vakációnak néz elé-be, amikor átmenetileg sok mindent elfeledhet, hagyhatja elhomályosulni az oktatás gondjait, a százszor leküz-dött, de százegyedszer is jelentkező problémákat, az iskolai élet megany-nyi vélt vagy valós nyűgét.

A pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium egykori s az alma ma-terre jó szívvel, meghatottan vissza-gondoló diákjaként úgy emlékszem, hogy kevés olyan kellemes nap volt az iskolában, mint a karácsonyi szünet előtti utolsó. Ilyenkor vidám és békés volt az élet, a még megtartott órákat a közelgő ünnep hangulata lengte át, s bár eltérő módon és mértékben, de ugyanabban az örömben osztoztunk. A feldíszített tanteremben felszaba-dultság lett úrrá, s vajmi keveset szá-mított, hogy egyébként különböző próbatételeknek kitett, sokféle izgal-mat megélő kisdiákok vagy gimna-zisták vagyunk.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, na-gyot fordult a világ, de hinni szeret-

Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őriz-ték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Ta-láltok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Egyszeribe mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú em-bereknek!”

(Lukács evangéliuma)

ném, hogy a karácsony előtti napok az örömteli várakozást, az ünnep előérzetét tekintve ma sem mások az iskoláinkban. Hinni szeretném, hogy a huszonegyedik század „szép új vilá-gának” baljós árnyai ilyenkor kevésbé vagy egyáltalán nem látszanak, s nem érezhető, hogy – Csontváry szavaival élve – milyen könyörtelen „materiális háborúság” dúl az iskola falain kívül, mely háborúság gyakran magának az iskolának a létét is megnehezíti, sőt veszélyezteti. Szlovákiai magyar iskolásnak lenni a hatvanas és hetve-nes években sem volt árkádiai idillre emlékeztető állapot, de a gyerekek gondtalanságával, majd a kamaszok hányavetiségével, könnyedségével, az összetartozás érzéséből erőt merítve túltettük magunkat mindazon, ami arra utalt, hogy a külvilág nem min-dig barátságos és békés. Az a közeg, melyben napjaink szlovákiai magyar iskolái végzik a feladataikat, merőben más, mint a néhány évtizeddel ezelőt-ti: nemcsak a szabadságot biztosítja, hanem a szabadság valamennyi koc-kázatát is magában rejti. E kockázatok egyike az, hogy diktatórikus rendszer híján is születhet olyan hatalom, amely arroganciájával, jogsértéseivel, a megfélemlítés régi-új módszerei-nek alkalmazásával, anakronisztikus rögeszmék és téveszmék felkarolásá-val teszi nehezebbé azok életét és szí-vét – tanárokét és diákokét egyaránt –, akik továbbra is ragaszkodnak az anyanyelven való tanulás jogához, ahhoz, hogy magyarként vagy bár-mely más kisebbség tagjaként is teljes jogú állampolgárok lehessenek.

Egy olyan írásban azonban, me-lyet a karácsony közeledte ihletett, ta-lán nem is ildomos súlyos kérdések-re terelni a szót. Helyénvalóbb arról

szólni, mit kívánok a fentebb említett hazai magyar tanároknak és diákjaik-nak. Mindenekelőtt nyugalmat a za-vartalan munkához, s olyan létfelté-teleket, amelyek között egy pillanatig sem érezhetik magukat kevesebbnek a többségi nemzet tagjainál, s a leg-csekélyebb okuk sem lehet kisebbségi komplexusokra. A tanároknak olyan diákokat, akik a fogyasztói társada-lom szélsőségesen anyagelvű, egyre bizonytalanabb értékrendű világá-ban is fogékonyak a kultúra értékei, a humánum iránt, s miközben a szó szoros és átvitt értelmében is orszá-gok sokaságát fedezik fel, soha és se-hol nem feledik, hogy honnan jöttek s valójában kik ők. A diákoknak pe-dig olyan tanárokat, akiknél mi sem természetesebb, mint hogy egyaránt européerek és (szlovákiai) magya-rok, s akiktől távol áll mindenfajta szűkkeblűség, elzárkózás, provincia-lizmus, ugyanakkor szilárd erkölcsi értékrenddel, megbízható szellemi hátországgal rendelkeznek.

A tanároknak és diákoknak, min-den kedves olvasónak békés, boldog karácsonyt kívánok – s hogy e béke és boldogság a következő évben is meg-őrizhető legyen.

Katedra

4

Oktatásügy

Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona

Társadalmi helyzet – esélyegyenlőtlenség – integráció

Magyarországon a közoktatás színvonalát alapvetően meghatározó negatív tényezővé vált az iskolarendszer esélyegyenlőtlenségeket újratermelő jellege. Az iskolarendszerben megszerezhető tudás minősége elsősorban attól függ, hogy a tanuló milyen szocioökonómiai helyzetű családban nő fel. A szociális helyzet ilyen erős hatása nem pusztán az e tekintetben hátrányos helyzetűvé vált ta-nulók számára jár negatív következménnyel, hanem az egész országra nézve. Kulcskérdéssé vált, hogy korlátozzák-e a jövőben az iskola esélyegyenlőtlensége-ket növelő hatását.

Az iskolai szelekció az a folyamat, amelyben létrejön ez a helyzet. Gyak-ran azonban a fogalom szűkebb ér-telmezést kap, s pusztán az iskolák, illetve a tanulócsoportok szociális szempontú homogenizálását értik alatta. A homogenitásra törekvés is szelekció természetesen, hatásai – ez ma már világosan látszik – negatí-vak, azonban a heterogén összetétel, akár „erőszakos” eszközökkel törté-nő kialakítása, nem megteremtve az együttnevelés tartalmi, pedagógiai feltételeit, akár káros folyamat is le-het.

A hátrányos helyzet kialakulása nem csak azon múlik, hogy számos tanuló a tanulást egyáltalán nem se-gítő körülmények közül érkezik az is-kolába. A hátrányos helyzet kialaku-lásához az is hozzájárul, ha az iskola a gyerekekkel szemben bizonyos in-dokolatlan előfeltételeket szab, prefe-renciákat érvényesít a tanulók tudá-sával, képességeivel, magatartásával kapcsolatban. A hátrányos helyzet valójában az iskolában, annak hatá-sára válik kifejezetté, láthatóvá.

Csak akkor képes egy iskola ered-mények felmutatására, ha szembe mer nézni a valós problémákkal, tudatosan megtervezi a rájuk váró munka egyes lépéseit, és ha kell, újra és újra értékeli, átdolgozza és fejleszti azokat a megoldási módokat, ame-lyek a leginkább alkalmasak a tanu-lók hátrányainak csökkentésére.

Ennek szellemében dolgozza át az iskola tevékenységrendszerét, mely-ben az iskolaotthonos oktatás meg-szervezése, a hiányzások számának visszaszorítása, a lemorzsolódók számának csökkentése, a hátrányke-zelő foglalkozások hatékonyságának fokozása, az ingyenes művészeti ok-tatás kiterjesztése éppúgy helyet kap, mint a tanári továbbképzési irányok átgondolt tervezése, a minőségbizto-sítási rendszer kidolgozása, a speciá-lis szakemberhálózat kiépítése, vagy a szülői házzal és a külső partnerekkel.

Az iskolai kudarc nemcsak a fia-talok és családjuk, hanem a társa-dalom számára is súlyos veszteség, amelynek csökkentése a közoktatás fejlesztésének egyik kiemelkedő cél-ja. „A kutatók általában öt kategóriát különítenek el, melyek előre jelzik az iskolai lemorzsolódást: „egyéni ha-tások, családi hatások, a kortárscso-portok hatásai, iskolai- és közösségi hatások.”

Az esélyegyenlőség biztosítása, valamint a lemorzsolódás arányá-nak csökkentése érdekében gyors és nagymértékű változtatásokra van szükség az iskolarendszerben. A ta-nítási módszerek megváltoztatásával, a tananyagok átcsoportosításával, a családok és az iskola közti távolság csökkentésével, valamint az integrált és képesség-kibontakoztató okta-tás bevezetésével csökkenthetjük az esélyegyenlőtlenséget. Minden gyer-

meket adottságainak, képességeinek megfelelő szintű oktatásban-nevelés-ben részesítsünk. Szeretnénk elérni, hogy tanulóink megértsék, mi az a fejlettségi szint és e szinthez tartozó tartalom, amelyet életkoruknak meg-felelően el kell sajátítani. Szeretnénk biztosítani, hogy a gyermekek az életkoruknak megfelelő korosztállyal sikeresen tudjanak együtt haladni. Legyen esélyük az érvényesülésre, a boldogulásra, a munkavállalásra. Ne törődjenek bele a kudarcokba. Akar-ják a nagyobb mértékű tudást, az eu-rópai ember értéknormáit.

Első lépésként legfontosabb fel-adatunk a neveltségi hátrányok csök-kentése. A probléma megoldását egy alapos helyzetelemzés elkészítésével kezdhetjük. Ennek során feltárjuk a hátrányok okait, a gyermekek csa-ládi körülményeit, a gyermek–szülő kapcsolatrendszerét, magatartásukat, szokásrendszerüket, életmódjukat. Mindezekért különösen fontossá vá-lik, hogy a szocio-kulturálisan hátrá-nyos helyzetű gyermekek iskolakez-désének esélyegyenlőségét biztosítani tudjuk. E területen első feladatunk a hátrányok, elsősorban a neveltségi hátrányok felismerése.

Tapasztalataink szerint az első osz-tályos tanító számára bizonyos ob-jektív tények is jelzik a várható hát-rányokat, a gyerek nem járt óvodába, nem vett részt iskolai előkészítő fog-lalkozásokon. Ez jelzi a családi szo-cializáció elégtelen voltát. Fejletlen a gyermekek interakciós készsége. Nyelvi hátrányuk van, verbális intel-ligenciájuk alacsony, kommunikációs készségük fejletlen. Szókincsük sze-gényes, nehezen fejezik ki magukat. Gyakori a beszédhiba, beszédzavar, gátlásosság, a rend és fegyelem hiá-nya, az önállótlanság, a feladattudat és a felelősségérzet fejletlensége. Szo-matikus retardáltság, fáradékonyság, gyenge idegrendszer, alvászavar jel-lemző rájuk. A legnagyobb problé-mát tehát a gyermekek közösségbe való beilleszkedése jelenti.

Munkánk során arra kell töreked-ni, hogy kialakítsuk a gyermekekben a kommunikáció és érintkezés szabá-lyait, az együttműködés és alkalmaz-kodás képességét. A leggyakoribb tevékenységben: a tanulásban és a játékban megfelelő normákat, jártas-ságokat, készségeket érjenek el.

Az előbbiekben felismert hátrá-nyok okai: a család szociális helyzete, a szülők alacsony, iskolai végzettsége,

5

Katedra Oktatásügy

a foglalkoztatás hiánya. Az okok fel-tárásának, a hátrányok enyhítésének feltétele a családdal való folyamatos, jó kapcsolat, őszinte légkör, az iskola részéről megnyilvánuló segítőkész-ség, a nevelő együttműködési kész-sége.

A mai magyar iskolákban a ta-nulást nehezítő társadalmi hátrány egyik jellemző megjelenési formája a nyelvhasználat különbsége. Ezt a jelenséget korábban Brenstein vizs-gálta és a korlátozott-kidolgozott nyelvi kódok fogalmával írta le. A mai szociolingvisztikai kutatások a társadalmi dialektus terminust alkal-mazzák, vizsgálják a nyelvhasználati eltéréseket, azok következményeit, ezen belül azt is, hogy mi történik az iskolában, pontosan értik-e egymást a pedagógusok és tanulók.

A kulturális konfliktusok megoldá-sa sajátos feladatokat jelent a peda-gógusoknak: az értelmi fejlődésben látszólag elmaradott, írni, olvasni, számolni nagyon nehezen megta-nuló, hátrányos társadalmi helyzetű gyerekek között az intelligencia meg-oszlása hasonló a többségi népesség-hez, ezért nekik is ugyanazt a magas színvonalú tananyagot kell, kellene nyújtani, mint a többieknek. De ez hogyan valósítható meg?

Hangsúlyoznunk kell, hogy az in-tegrációnak az inklúzióval együtt kell járnia.

Az inkluzív oktatás nem arról szól, hogy néhány sajátos nevelési igé-nyű tanulót hogyan lehet integrálni a többségi oktatásba, hanem sokkal inkább szemléletmód, és arra keresi a választ, hogyan lehet átalakítani az oktatási rendszereket és más tanulási környezeteket, hogy azok meg tudja-nak felelni a tanulók sokféleségének – tehát minden tanulónak.

Magyarországon sok elkötelezett szereplő munkálkodik a zon, hogy az inkluzív oktatás szemléletmóddá váljon, amely, miközben a sajátos nevelési igényű tanulók eredményes integrációjának lehetőségét, eszköz-tárát alakítjuk ki, arról szól, hogyan lehet átalakítani magát az oktatási rendszert.

Miért mutat túl önmagán az inkluzív nevelés kérdésköre, a befo-gadó pedagógia fejlődése? Három tapasztalat erősíti ezt:

1. Tudjuk, hogy a befogadás folya-mat és nem állapot. A szakemberek-nek mindig fejleszteniük kell tudásu-kat és munkájukat, hogy valamennyi

tanuló tanulását és részvételét lehető-vé tegyék a folyamatban.

2. A sajátos nevelési igényű tanu-lóknak joguk van olyan pedagógiai fejlesztéshez, amely megfelel az ő sa-játos igényeiknek. Minden tanulónak joga van ehhez.

3. A pedagógiai folyamat nem rög-zített, hanem olyasvalami, amit addig kell fejleszteni, formálni, amíg meg-felel valamennyi tanuló igényeinek.

Vitára ajánlott kérdések:Az inklúzió gyakorlattá válása mi-

lyen lehetőségeket ad az együttnevelő intézmény számára? Milyen lesz az intézmény az inklúzió gyakorlatának kialakítása után? Milyen új feladato-kat lesz képes megoldani az együttne-velés segítségével? Milyen módszerek szolgálják leginkább az eredményes működést? Melyek a segítő eszközök és csatornák, amiket igénybe lehet venni? A kérdésekre a választ a jelen-levők kreatív értelmiségi műhelyei, a gyakorlati pedagógia művelői fogják majd megadni.

Vajon biztosított-e a képességek-nek, az érdeklődésnek és adottsá-goknak megfelelő nevelés, oktatás? – a kérdés költőinek tetszhet, hiszen mindannyian tudjuk a válaszokat, ám emeljünk ki néhányat!

Az ország településszerkezete ezt nem teszi lehetővé. Mindig is hát-rányban lesznek a kistelepülések.

Érdemes arról is szólni, az ország nyugati tájain lényegesen kedvezőbb helyzet alakult ki, mint a keleti, illetve északkeleti országrészen. A szociális hátrányok ez utóbbi területen lénye-gesen nagyobbak, ez már az iskolába lépést megelőző időszakban is jelent-kező probléma.

A kistelepülések finanszírozási gondokkal küzdenek, s napjainkra az alapellátásban is hiányok mutatkoz-nak.

A kistelepülésről érkezőknek hát-rányt jelent, mert ha bejáró státuszú diákról van szó, akkor több olyan programnak nem lehet részese, amely a helybelieknek a fejlődését, szociális kompetenciáját feltétlenül szolgálja.

Adottak-e az SNI* tanulókkal való foglalkozás személyi feltételei? – Saj-nos azt kell megállapítanunk, hogy ez is település-, illetve finanszírozás függő.

Megfelelő-e a társadalom nyi-tottsága az SNI tanulók és család-jaik irányába? A válasz egyértelmű: nem. Éppúgy jelen van a szánalom és az elfogadás, támogatás, mint az

elutasítás, kirekesztés. Márpedig a jövő generációját fel kell készíteni az együttélésből adódó helyzetekre, az elfogadásra, sőt a gondolkodó, szere-tetteljes segítésre.

Napjainkban átmeneti állapotot élünk meg, amelynek főszereplője nem a sajátos differenciált gondol-kodást igénylő gyermek vagy tanuló, hanem gyermeken felül-kívül álló, a jó szándékú korszerűsítésben, más oktatási rendszerek másolásából ere-dő szabályozás kerekedik felül. Pedig az iskola mindenkori főszereplői: a gyerek, a pedagógus és a szülő.

Az SNI tanulóknak a közoktatási rendszerben való indulása – a felso-rolt okok miatt – esetleges.

A gyermekek helyzete, iskolaútja erősen függ az adott közoktatási in-tézmény stabilitásától, nyitottságától, légkörétől, az ott dolgozó munkatár-sak (pedagógusok és a pedagógusi munkát segítők) elhivatottságától, szakmai tudásától.

Írásom látlelet, gyorsfénykép. Azt kell azonban mondanom, hogy min-den felsorolt probléma ellenére az SNI-s tanulók ellátása, oktatása, ne-velése döntően megvalósul.

* sajátos nevelési igényű

Irodalomjegyzék:

A közoktatásról szóló, többször módo-sított 1993. évi LXXIX. törvény 121. § (29) bekezdés

Kőpataki Mészáros Mária – Mayer Jó-zsef – Singer Péter: Akadálypályán. Sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolák-ban. Budapest, 2007. suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.

Szilágyi Mária: A pedagógus. In: Kőpatakiné Mészáros Mária (szerk.): Nyitott középiskolák. Kézikönyv a pedagógusoknak a sajátos nevelési igényű tanulók együttne-veléséről. Budapest. 2008. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.

Kőpatakiné Mészáros Mária (szerk.): Befogadó iskolák – elfogadó közösségek. Bu-dapest, 2003. Országos Közoktatási Intézet

Vargáné Mező Lilla (szerk.): Prevenciós pilot program hatása a befogadó intézményi gyakorlatra. Budapest, 2008. suliNova Köz-oktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbkép-zési Kht.

Balázs Éva – Kőpatakiné Mészáros Mária (szerk.): Új horizontok az együttne-velésben. Budapest, 2008. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Katedra

6

Pedagógusbetegségek

A tanár is ember– I. rész Akármit is gondoljunk a pedagógusról – ő is ember; akárcsak a bányászok, a mérnökök, kőfaragók vagy balett-tán-

cosok. Legfeljebb a körülményei mások. Munkafeltételei, a vele szemben támasztott elvárások és munkájának értékelé-se például olyannyira sajátosak, hogy nincs még egy szakma, hivatás, pálya, amely ennyire rendezetlen lenne, melynek ennyire tisztázatlanok lennének a keretei. Vegyük sorba ezeket a „puha” kereteket.

Boross Ottilia

A pedagógus munkaideje

A tanári pályának messziről nézve az egyik legvonzóbb jellemzője a sok szabad-idő, mondván, hogy a tanár délelőtt letudja az óráit, s az egész délután az övé. Téli szünet, nyári szünet, szünetek egész sora húzódik végig az összes évszakon, plusz még a síelés. Közelről a helyzet azonban egész másképp néz ki, így például a heti 20 kötelező óra-számból fondorlatos módon akár 51 óra is lehet. A buzgó pedagógus ugyanis hazaviszi a munkát, és gyakran a hétvégéje is rámegy. A TÁRKI -Tudok Zrt. Kutatása szerint a ta-nárok öt munkanap alatt tipikusan 45 órát dolgoznak . Hogy miből lehet összegyűj-tögetni ezt a 25-31 órás különbséget? Kell idő például az órákra való felkészüléshez, a módszertani anyagok összeállításához, a kísérletek előkészítéséhez, a demonstrációs anyag elkészítéséhez, tesztkészítéshez, dol-gozatjavításhoz, és így tovább. A tanár szülői értekezleteket, fogadóórákat tart, iskolai ér-tekezleteken vesz részt, kollégákat helyette-sít, folyosóügyeletes, ünnepségeket és kirán-dulásokat szervez, korrepetál, adminisztrál, szülőkkel rendszeresen kommunikál. Mun-kaköri leírása szerint továbbá : “Figyel az iskolai élet problémáira, a pedagógus- és diákközösség tagjainak pedagógiai, emberi nehézségeire, segíti a helyes kibontakozást, a hibák felszámolását. Közreműködik az iskolaközösség kialakításában és fejleszté-sében.” Amennyiben komolyan vesszük az idézetben leírtakat, akkor önmagában ezek teljesítése egy egész embert kíván. Úgy ész-revenni az iskola összes szereplőjének em-beri nehézségeit, segíteni a helyes kibonta-kozást (amikor azt sem lehet tudni, miként néz ki egy ilyen kibontakozás, pláne, hogy mi a helyes útja?), hogy még a hibák is fel-számolásra kerüljenek (mi a hiba, mi nem, milyen módon kéretik azokat felszámolni, mit is kínáljunk helyettük?), nem egyszerű feladat. Továbbá rengeteg időt és szakértel-met kíván.

Munkaeszközök

Az orvosok, a mérnökök, a vasesztergá-lyosok vagy a pékek természetesnek veszik, hogy amennyiben van munkahelyük, akkor ez a munkahely fogja számukra biztosítani a munkavégzéshez szükséges munkaesz-közöket. Egy tanárnál ez is másképp van. A pedagógusoknak, ha igényesek, akkor hangyaszorgalommal kell gyűjtögetniük a

különböző szakkiadványokat, módszertani anyagokat, kőzeteket, fényképeket, hang-felvételeket, filmeket, és ha ezeket rendsze-resen használni is szeretnék, akkor jobb, ha minél hamarabb beszereznek maguknak az otthoni számítógép mellett egy hordozhatót is, mert az iskolákban nincs annyi készleten, hogy mindig mindenkinek jusson. A két szélsőség, a hagyományos krétás és a digi-tális tábla közül az órákon még mindig az előbbié a főszerep. A pékek csodálkozná-nak, ha nekik kellene vinni a kenyérsütéshez a lisztet és a péklapátot, a tanárok nem cso-dálkoznak azon, hogy ők viszik a laptopot.

Emberi tulajdonságok

A tanár a személyiségével dolgozik. Ha azt várjuk, hogy kívül-belül rendben levő, erkölcsös, művelt és kiegyensúlyozott di-ákok kerüljenek ki a keze alól, akkor neki magának is rendelkeznie kell e fenti eré-nyekkel. Sőt, mit több, példát kell mutatna, modellként szolgálva tanítványai számára. Mégpedig a nap 24 órájában, mert ha nem ezt teszi, akkor hiteltelenné válik. Nézzük, hogy fogalmaz a már említett munkaköri le-írás: „Példamutató magatartásával és megje-lenésével segíti az iskola oktatási és nevelési céljainak megvalósulását… kötelessége az emberi tisztességre, becsületességre, hiva-tástudatra, valamint a helyes és szép magyar beszédre és írásra nevelés.” A magyarországi tanárképzés képzési és kimeneti követelmé-nyei szerint a tanár „rendelkezik a peda-gógusi, nevelői szerep ellátásához szükséges segítő és fejlesztő beállítódással, kellő szintű toleranciával, empátiával … demokratikus értékelkötelezettséggel és felelősségtudattal … kész a sajátjától eltérő értékek elfogadá-sára, nyitott mások véleményének megis-merésére és tiszteletben tartására …képes felismerni az előítéletesség és a sztereotípi-ákon alapuló gondolkodás megnyilvánulá-sait, és képes azokat szakszerűen kezelni …érzékeny a hátrányos társadalmi helyzetből, a szegénységből, az előítéletektől övezett kisebbségi létből fakadó nehézségekre … személyes példájával és a közösségi viszo-nyok szervezésével hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók nyitottá váljanak a demokratikus társadalomban való aktív részvételre, a he-lyi, nemzeti, európai és egyetemes emberi értékek elfogadására.”

A pedagógusnak tehát – amennyiben a fenti követelményeknek szeretne megfelelni

– szakmailag és emberileg kifogástalannak, gyarlóságoktól, tévedésektől mentesnek kell lennie. És sürgősen be kellene szereznie egy glóriát a feje fölé.

Szakmai kompetencia

A pedagógus nemcsak oktat, hanem ne-vel is, azaz a szakterületén való kiváló felké-szültség még nem elégséges ahhoz, hogy jó tanár váljék belőle. A tanárképzés kimeneti követelményei alapján a tanár alkalmas: „a tanulói személyiség fejlesztésére: …elő-segíteni a tanulók értelmi, érzelmi, testi, szociális és erkölcsi fejlődését..; tanulói cso-portok, közösségek alakulásának segítésére, fejlesztésére: … az egyének közötti különb-ségek megértésének elősegítésére, a közös-ségben kialakuló konfliktusok kezelésére, az interkulturális nevelési programok alkal-mazására, az együttműködés készségeinek fejlesztésre”. Mitől is lesz alkalmas vajon az egyetemről-főiskoláról kikerülő pályakez-dő mindezek teljesítésére? Valóban felké-szítik őt minderre az amúgy nem csekély óraszámú pedagógiai-pszichológiai tárgyak keretében? Elméletileg feltétlenül, legalább-is az érdeklődőbb és szorgalmasabb diákok sok izgalmas dologgal találkoznak a képzés során. Csakhogy amikor először belépnek igazi, nem gyakorló tanárként az osztály-terembe, s néznek farkasszemet a náluk nem sokkal fiatalabb diákokkal, csakhamar átérzik azt, hogy nem tudnak váratlan szi-tuációkban mit tenni, nincsenek eszközeik annak átlátására és megértésére, hogy mi is zajlik le egy-egy adott konfliktushelyzet-ben. Az orvosoknak az elméleti képzésen kívül megmutatják az emberi testet kívül-ről-belülről, s mielőtt önállóan dolgozva felelősséget kellene vállalniuk, rezidensként beletanulnak a gyakorlati munkába. Épp úgy, ahogy a pékek ellesik az idősebb mes-terektől az elméletileg megtanulhatatlan készségeket, a szakma íratlan fogásait, vagy ahogy a színészek kipróbálják magukat a színpadon. A módszertan gyakorlatok és a gyakorló tanítás erre, valljuk be, igen kevés-sé alkalmas. Úgy, ahogy az orvosoknál van szakmai protokoll, és tudják, hogy mit kell tenni például egy vakbélgyulladás esetén, vagy ahogy a termékértékesítők megtanul-nak apróbb fogásokat a leendő partnerek megnyerésére, a tanárok számára is ki le-het dolgozni olyan szituációs tréningeket, melyekben gyakorolni, szimulálni lehet az iskolában várhatóan előadódó problemati-

7

Katedra Pedagógusbetegségek

kus helyzeteket. Ilyenek legfeljebb, ha elvét-ve akadnak a képzésben, és az a pedagógus igen szerencsésnek mondhatja magát, aki a továbbképzések során találkozik valami hasonlóval. Könnyű azt mondani, hogy fej-lessze valaki a tanulói személyiséget, vagy hogy kezelje a kialakuló konfliktusokat! Ha nem tanítom meg, hogy hogyan, mi-lyen módon tegye mindezt valaki, akkor az egész csak üres szócséplés. Senki nem gondolja például, hogy el lehet indítani egy Himalája-expedícióra embereket úgy, hogy több-kevesebb elméleti felkészítés után egyszerűen felküldik őket azzal az útmuta-tóval, hogy induljanak el, rakosgassák egyik lábukat a másik elé hegymászás közben, áll-janak megfelelően helyt, miközben felmen-nek a csúcsra, s küzdjenek meg eredménye-sen a fáradtsággal és az oxigénhiánnyal. Az implicit tudást nem lehet kizárólag explicit ismeretek útján elsajátítani, ahhoz gyakor-lás kell, és saját élmény.

Értékelés, visszajelzés

Az iskola nem úgy működik, mint egy átlagos munkahely, ahol sok szint van, fo-kozatos előmeneteli lehetőségek, továbbá azonnali és viszonylag objektív mutatókon alapuló visszajelzés, értékelés. A legtöbb munkahelyen ki-ki le tudja mérni saját hatékonyságát az elért eredmények, a fő-nökök és az ügyfelek elégedettsége alapján. A tanár munkája, teljesítménye nehezen objektifikálható. Munkájának gyümölcse a felnövekvő emberek okosodása, fejlődése. Lényeges az is, hogy nem elég megmutatni nekik a sok izgalmas dolgot, a helyes utat, hanem rá is kell tudni bírni őket arra, hogy legyenek kíváncsiak a sok izgalmas dolog-ra, fogadják el a számukra felkínált és jónak tartott értékeket. Ezt hívják motiválásnak, mely kifejezést használni igen könnyű, tar-talommal megtölteni viszont csak a ráter-mettek, jól képzettek, nagy tapasztalatúak képesek. Az elérendő cél megfogalmazása sem könnyű. Ha egy tanár diákjainál a ta-nulmányi téren elért eredményeket tartja fontosnak, akkor magas követelményeket támaszt velük szemben, folyamatosan egy-re jobb teljesítményekre ösztönzi őket, ver-senyeket és vetélkedőket szervez, értékel, összehasonlít. Azt szeretné, ha minél több tanítványa érne el kiemelkedő eredménye-ket tanulmányi versenyeken, minél többen jutnának be rangos felsőoktatási intézmé-nyekbe. Az osztálynak a kevésbé tehetséges része ezenközben háttérbe fog szorulni, inkompetensnek és ostobának fogja érezni magát, az iskolát pedig utálni fogja. Máshol próbál majd kompenzációt keresni, vigasz-talódni. Pedig a kevésbé jól teljesítő gyere-kek – attól még, hogy kevesebb, bizonyos iskolai tárgyakhoz szükséges munícióval jöttek a világra – ugyanúgy megérdemlik, hogy önmagukkal elégedett, pozitív énké-

pű, önmagukra büszke, örömképes felnőt-tekké váljanak, mint okosabb társaik.

Nem könnyű felállítani a jó tanárság is-mérveit, még kevésbé ellenőrizni azokat. A munka eredményessége csak évek múlva fog kiderülni, és az információ akkor nem biz-tos, hogy az iskoláig, az érintett tanárokig, eljut. Ugyanígy a munkahelyi előmenetel sem egyszerű dolog, ugyanis egy szakmá-jában kiváló tanár sokszor egész életében megmarad „egyszerű” tanárnak, főleg, ha a tanítást hivatásának érzi – azaz ott fejezi be nyugdíjba vonulásakor, ahol pályakezdőként kezdte. Látszólag nem haladt „előre”, mert az iskolában – miután kevés a vezető – alig van ranglétra. Hogyan lehet megmondani, hogy ki a jó, ki a jobb, vagy ki a rossz? Mit tegyen a nem elég jó tanár, hogyan fejlessze magát tovább? Hogyan érjen el sikereket?

Közérzet

Miképpen járulnak hozzá a fenti, a taná-ri pályára jellemző tényezők a pedagógusok közérzetének alakulásához? Dr. Sidó Zsolt a Katedra 2010. októberi számában remek áttekintést nyújt az úgynevezett kiégés fá-zisairól, tüneteiről, okairól. A kiégés vagy burn-out lényege, hogy az egyénnél egy lelkes pályakezdési fázis után egyszercsak megjelenik a megrekedés érzése, a kiáb-rándultság, majd egy idő után a frusztráció és az apátia is. Láthattuk, hogy a mögöt-tes okok között fellelhető többek között a tanulók fejlődéshiánya, a nehéz munka-terhelés, az erőforrások és az alapvető fel-szerelés hiánya, a „bonyolult” tanulókkal való szembesülés, a kollégákkal való közös munka hiánya. Nem nehéz ráismerni a pe-dagógus szakmával óhatatlanul együtt járó tényezők egyikére-másikára, mint például az elégtelen szakmai felkészültségre, a ne-hezen értékelhető teljesítményre, annak késleltetett voltára, a kollégák közötti bi-zonytalan rangsorra, a szűkös karrierépí-tési lehetőségekre. Jelen vannak továbbá azok a tényezők is, melyek nem lennének szükségszerűek, de miután a társadalom-ban a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak, ők azok, akik nem képesek érdekérvényesí-tésre, nehezedő gazdasági helyzetben min-denki rajtuk spórol először.

A kiégés nyilvánvalóan nem természe-ti csapás, azaz ugyanúgy az egyén és kör-nyezet találkozásától függ megjelenése és súlyossága, mint bármilyen más betegségé. Ezzel együtt megállapítható, hogy a peda-gógusok, és még jó néhány, hasonló hely-zetben levő segítő szakma képviselői fog-lalkozásuknál fogva jobban ki vannak téve a kiégés veszélyeinek, mint a társadalom átlaga. A megelőzéshez, a pedagógusok mentálhigiénés állapotának, közérzetének javításához, a bajok megelőzéséhez tehát jól átgondolt programokra van szükség:

megfelelő munkakörülményekre, a szak-ma presztízsének növelésére, gyakorlat- és készségorientált képzésre, árnyalt visszajel-zési és értékelési rendszer kidolgozására, terhek arányos ellentételezésére.

A kiégés evolúciós okai

Van még egy jelenség, amely jócskán hozzájárul a kiégéshez, de alig szoktunk fontosságot tulajdonítani neki, ez pedig a viszonzás hiánya. Hétköznapi emberi kap-csolatokban evolúciósan kialakult mintázat alapján működik a kölcsönösség. A „valamit valamiért” elve alapján agyunk igen ponto-san rögzíti a körülöttünk levő emberekkel való cseréket, és számon tartunk minden olyan szívességet, melyet mi tettünk má-soknak, vagy nekünk tettek mások. Akkor tartunk befejezettnek egy ügyet, egy inter-akciót, ha megtörtént a viszonzás. Ezeknek a „tartozik-követel” mentális feljegyzések-nek köszönhetően szűrjük ki azt, hogy kire számíthatunk, kivel érdemes szövetséget kötni, illetve kik azok, akik „csalnak”, mert nem viszonozzák a feléjük tett gesztusokat, ajándékokat. Ezekkel az emberekkel előbb-utóbb megszakítjuk a kapcsolatot, és igyek-szünk távol tartani magunkat tőlük.

Ha a segítő foglalkozásokat, különösen a tanári pályát ilyen szempontból vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy a szakma ön-magában hordozza a viszonzatlanságot. A tanár egyfolytában ad: tudást, törődést, gyakran szeretetet, viszonzásban pedig alig van része, sőt, a visszajelzések olykor in-kább ellenségesek és elégedetlenséget fejez-nek ki. A tanárok éveken keresztül látnak gyerekeket szinte minden nap, a szemük előtt nőnek fel, majd az egyik évzáró után egyszer csak szó nélkül eltűnnek, ürességet hagyva maguk után. A viszonzás utáni ve-lünk született igény arra int, hogy sok olyan dologra fel kell tudatosan hívni a tanárok figyelmét, melyek ösztönösen működnek és ellenőrizhetetlen reakciókat váltanak ki. Ez az egyik fontos dolog. A másik pedig az, hogy:

Szülők és Diákok, vegyétek észre, hogy a tanár is ember, becsüljétek őt meg, és néha (vagy inkább gyakran) mondjatok köszönetet neki azokért a jó dolgokért, me-lyeket kaptok, kaptatok tőle!

1A TÁRKI -Tudok Zrt. Kutatása, inforadio.hu 2010. május 8. szombat, 18:05

2Tanári munkaköri leírás egy dunántúli középiskolából

3A tanári szakképzettségek képzési és kime-neti követelményei az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményéről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet 2010. május 14-i módosításai után. http://www.nefmi.gov.hu/felsooktatas/kepzesi-rendszer/kepzesi-kimeneti

Katedra

8

Óravázlat

A Katedra novemberi számában Hodossy Katalin beszámolt a Tandem n. o. által szervezett Élet-játék című prog-ramról. A program célja egy olyan kép-zés kidolgozása és tesztelése volt, amely az osztályfőnökök tevékenységét játékos módszertanokkal segíti, miközben szo-rosan kapcsolható az osztályfőnöki órák témáihoz.

A hétvégés képzést Paláston tartottuk meg 2010 augusztusában. A résztvevők gyakorlott osztályfőnökök voltak, össze-sen tizenketten.

A képzés összeállítása során arra tö-rekedtünk, hogy a módszerek átadása mellett a résztvevők kapjanak valami többletet, valamit, amit más képzésen

Az élet játéktalán nem, esetleg kevésbé gyakorlati-asan kapnak meg. A következőkre he-lyeztük a hangsúlyt:

Jeleztük a résztvevőknek, hogy az itt átadott módszerek, nem kész „termé-kek, hanem az adott helyzetnek meg-felelően szükséges módosítani rajtuk. Emiatt a hétvége „műfaja” sem hagyo-mányos tréning volt, inkább műhely-ként működött az összejövetel, hiszen a tréning egy szakaszában osztályfőnökök és trénerek közösen gondolkodtak azon, hogy a megtapasztalt módszereket ho-gyan is lehet hatékonyan a saját, tanári, osztályfőnöki helyzetekre „átgyúrni”, illetve alkalmazásuk milyen veszélyeket rejt magában.

Emellett megpróbáltunk mintát adni arra is, hogy a képzésen elsajátított, de akár máshol megismert módszereket, hogyan lehet tudatosan, valamilyen (pedagógiai) cél érdekében egymásra építeni, hatéko-nyabban használni, kihangsúlyozva a mód-szer személyiségfejlesztő szegmenseit.

A hétvége során tanárok és trénerek mind sokat nevettek, játszottak és tanul-tak módszerekről, emberekről, egymásról, egymástól. Rengeteg anyag, eszköz, mód-szer született a két és fél nap alatt. Ezekből, és a program során összegyűlt gazdag esz-köztárból a Tandem n. o. tervezi egy kiad-vány összeállítását, amely a program céljá-nak megfelelően, az osztályfőnöki munka segítését lesz hivatva szolgálni.

Addig is ízelítőként álljon itt egy óra-vázlat, amelyet a képzés anyagából raktunk össze:

Téma: Közösségépítés Cél: Képet kapni arról, hogy az osztály mennyire van együtt, mennyire képes együtt működni. Alkalmazhatóság: Elsősorban (középiskolai) osztályfőnöki órán a tanév elején (nem az első órán), amikor a diá-

kok már egy kicsit visszaszoktak az iskolába, újból érzékelik egymást és a nyári nagy élmények már oldottabbak.

Rabec István

Magyarázat a módszerekhez:

Séta a térbenTörténhet különböző szakaszokban.

Egy példa: Járják be a teret a lehető legalaposab-

ban, majd ismerkedjenek a térrel – séta közben keressenek olyan részleteket, amelyekre eddig nem figyeltek; Kezdjenek egymásra is figyelni – sétáljunk úgy, hogy a lehető legközelebb legyünk egymáshoz, de ne érintsük egymást! Érdemes a séta tempóját alkalmanként váltogatni.

Szín-testrészA játékvezető mond egy színt és egy

testrészt. A résztvevőknek a megnevezett testrésszel meg kell érinteniük a megneve-zett színt – legyen az bárhol vagy bárkin.

Atomok és molekulákMaradunk mozgásban. Mindannyian

atomok vagyunk. Rendeződjünk mole-kulákká! Kapcsolódjanak össze azok az atomok, akiken például van karóra; akik ma reggeliztek; akik ma izgultak a törióra előtt; akik általában jól érzik magukat az osztályban; akik úgy érzik, hogy az osz-tálytársaik jó fejek; akik…

A csoport tornyaFeladat: Építsük meg a csoport tornyát!

A csoport minden tagja válasszon ki 3-3 jelenlévő tárgyat (építőelemet), ezeket he-lyezze el láthatóan a lába előtt. A gyűjtés után ezekből a tárgyakból kell majd fel-építeni a csoport tornyát. A torony helyét és az építés módját a tanár nem határozza meg. Az építés során a következő szabá-lyok érvényesek:

Mindig csak egy résztvevő helyezheti el a saját tárgyát, s amikor helyet foglal, akkor építhet a következő.

A játék során a verbális kommuniká-ció tilos!

Szempontok a megbeszéléshez (célszerű körben ülve):

Ki milyennek látja a tornyot és meny-nyire van vele megelégedve? (Hiányzik-e valami? Mi a torony erőssége? Mennyire a csoportot/osztályt szimbolizálja a torony?)

Hogyan történt az építkezés? Milyen volt az egymásra figyelés és az együttmű-ködés?

Volt-e kommunikáció, ha igen, mi-lyen?

Hogyan sikerült, sikerült-e betartani az építés szabályait?

ID CÉL MÓDSZER ESZKÖZ MEGJEGYZÉS 3’ Hangolódás (a térre és

egymásra) Séta a térben A rendelkezésre álló tér Ha egy szakasz hosszú, unalmassá

válhat. Fontos, hogy végig érz djön a dinamika.

2’ Dinamizálás, feszültségoldás

Szín-testrész Nincs szükség külön eszközre Veszély (akár fizikai is!) lehet a túlpörgés.

5’ Viszonytisztázás Atomok és molekulák

Nincs szükség külön eszközre Érdemes komolyan átgondolni a kérdéseket, nehogy valaki esetleg kínosan vagy kényelmetlenül érezze magát. Ha valaki egyedül marad, a következ kört érdemes úgy alakítani, hogy a többiek kapcsolódjanak hozzá!

15’ Közösségépítés, az osztály m ködésének láthatóvá tétele

Toronyépítés A teremben lév minden tárgy

A torony épít elemeinek méretét, min ségét lehet konkretizálni!

15-20’ Tudatosítás A toronyépítés megbeszélése

Nincs szükség külön eszközre Érdemes ráer síteni a pozitívumokra!

9

Katedra Erőszakmentes kommunikáció

Az élet nyelve XIV.Köszönet és hála, avagy lehet ünnepelni akár minden pillanatban?

Nagyon megörültem, amikor arra kap-tam felkérést, hogy karácsony közeledtével egy kicsit beszéljünk arról, vajon hogyan fejezzük ki maradéktalanul a köszönetet és hálát?

Érdekes és megfontolandó Marshall Rosenbergnek az a megközelítése, hogy a ki nem mondott köszönet és hála ugyanolyan romboló hatású lehet, mint a ki nem fejezett, vagy be nem ismert düh és elkeseredettség. Cikkemben elsősorban olyan dolgokról be-szélek, amelyek mélyebben érintenek ben-nünket, s amelyeket az EMK segítségével ÜNNEPPÉ tehetünk.

Biztosan ismerős a kedves olvasó számá-ra is az a helyzet, amikor köszönetet kapunk vagy szeretnénk kifejezni hálánkat mások-nak, és meghatódottságunkban zavarba jö-vünk: mit illik ilyenkor mondani? – kérdez-zük esetleg magunktól is.

Biztos vagyok benne, hogy sokak szá-mára ismerős az a gondolat is, hogy „annyi mindent teszek, és ez a köszönet érte? ”

Hogyan köszönjuk hát meg, ha törőd-nek velünk, önzetlenül segítenek, jó szívvel vannak hozzánk, és hogyan ÜNNEPEL-JÜNK a mindennapjainkban – nem csak karácsonykor – még akkor is, ha esetleg valamely elképzelésünk, célunk, vágyunk nem vált valóra, nem teljesedett be? Miként örülhetünk az élet apróságainak, amelyek elviselhetővé tehetik a nehezebb életszaka-szokat is?

Azt gondolom, hogy ma az egyik legna-gyobb hiánycikk az ELISMERÉS, avagy a köszönet és a hála kifejezése.

Az elismerés révén – az EKM értel-mében – azt szeretnénk tudni, hogy amit teszünk, másoknak javára válik és örömet szerez-e, mert cselekedeteinkkel végső so-ron ezt szeretnénk elérni. Ha

mégsem sikerül, akkor bátorításra, támo-gatásra vágyunk, nem pedig szidásra.

Köszönetünk és hálánk kifejezését nem-csak az akadályozhatja meg, hogy ilyenkor zavarban vagyunk, hanem tudatalatti prog-ramjaink is. Példának okáért az olyan gon-dolatok, mint a „dehogy mondom, még el-bízza magát”, „minek mondjam, úgyis tudja”, „annyi rosszat tett már nekem, én meg most dicsérjem?”, vagy „nem vagyok én érzelgős típus” stb. ,amelyek az utolsó pillanatban meggondolásra késztethetnek bennünket és meggátolnak hálánk őszinte kifejezésében.

Ezek a gondolatok engem, mint adót ugyanúgy megfosztanak, mint a másikat, a kapót is attól a léleknemesítő pillanattól, amikor egy percre megállunk és „megünne-peljük“ azt a jót, ami történt velünk (szük-ségleteink kielégülését).

Ha teljességében szeretnénk kifejezni köszönetünket bármiért (akár saját ma-gunknak), az EMK értelmezése szerint azt mondjuk el, amit látunk, hallunk, majd azt, hogy milyen érzésünk van (volt) belőle és milyen sikert, célt értünk el (milyen szük-ségletünket elégítették ki).

Például: „Péter, amikor visszahoztad a megbeszélt időre a füzetemet, akkor na-gyon hálás voltam, mert így támogatva éreztem magam, és ez számomra a jövőben is biztonságot jelent!” Vagy: „Péter nagyon köszönöm (vagy, hálás vagyok), amiért visszahoztad a megbeszélt időre a füzete-met, mert ez nekem támogatást jelent és biztonságot a jövőben!”

Az EMK eszköztára arra sarkall bennün-ket, hogy minden pillanatot képesek le-gyünk megfigyelni, megélni. Tudatosíttatja velünk, hogy „engedjük meg” magunknak a fájdalmat és az elkeseredettséget is, ha va-lamely szükségletünk nem nyert kielégítést (ezzel foglalkoztunk korábbi cikkeinkben), ugyanakkor megtanít arra is, hogy észreve-gyük azokat a helyzeteket is, amikor kielé-gíttetnek szükségleteink, és megtanít arra, hogyan kell ezt MEGÜNNEPELNI.

Az EMK szemléletmódja nem a jót és a rosszat különbözteti meg, hanem a pilla-natokat, amelyben kielégíttetnek, vagy nem elégíttetnek ki szükségleteink.

Ha nagyon sok feldolgozatlan fájdalmat hordozunk magunkban, és állandóan azon gondolkozunk, hogy valamit „jól csinál-tam, rosszul csináltam?”, „megfeleltem az elvárásoknak, nem feleltem meg?”, „hogy lehet ilyen XY?” , „hogy fogom kifizetni a számlákat?”, akkor nagyon nehéz ráhan-golódni az élettől, vagy a másoktól kapott kedves pillanatokra, mert a fájdalom eltereli a figyelmünket, és a körülöttünk lévő „aján-dékokat” természetesnek tartjuk és átsik-lunk felettük. Nem tudjuk igazán megélni, „megünnepelni”.

Mivel azonban a boldogságunk, elé-gedettségünk múlik azon, hogy mennyi ÜNNEPI pillanatot tudunk megélni, saját érdekünkben érdemes minél többet meg-teremtenünk e pillanatokból. Ezt amolyan TUDATOS BOLDOGSÁGTEREMTÉS-NEK is nevezhetném, ugyanis ezek a tuda-tos pillanatok képesek egyre több ÜNNE-PET varázsolni a mindennapjainkba.

Ennek élményét hosszú távon két dolog-gal tudjuk megtámogatni:

- tudatosan foglalkozzunk fájdal-maink feloldásával – önismerettel, önfej-lesztéssel

- tudatosan keressünk minden nap olyan helyzeteket, amelyekért hálásak lehe-tünk, még akkor is, ha a fájdalmunk pilla-natnyilag sokkal mélyebb! Minél többet gyakoroljuk az örömszerzést, annál több lesz a boldog pillanatokból!

Egy idő után rájövunk arra, hogy tulaj-donképpen minden pillanatban „ünnepel-hetünk” is!

Most például hálás vagyok azért, hogy melegben ülhetek, hogy tér van körülöttem, hogy szépség és tisztaság vesz körül, hogy gondoskodhattam a gyerekeimről, hogy itt ül a macskánk az ölemben és láthatóan nagyon hálás, hogy beengedtem a meleg-be... hogy reggel volt időnk beszélgetni a gyerekekkel, hogy azt ehettem, amire ked-vet kaptam, hogy írhatok és tudok írni, és folytathatnám...

Ha most az merül fel a kedves olvasó-ban, hogy „jó, jó, de amikor nincs miből kifizetni a bérletet (stb.), akkor hogyan gondolhatnék hálával...” – igen, érthető az aggodalma. Még jó ideig a fájdalom esetleg sokkal nagyobb lesz, mint a hálám, az örö-mem, például azért, hogy létezem.

Ha azonban azt az univerzális igazságot veszem alapul, hogy a hála érzése GYÓ-GYÍT, s gyógyítja a jelenlegi fájdalmamat is, és hiszem azt, hogy minden boldog pil-lanat a BOLDOGSÁG energiáit gyarapítja, generálja, s mindent elkövetek, hogy ebből legyen a több, még akkor is, ha egyelőre még esetleg alig sikerül egy-egy századnyi másodpercig megélni, akkor már jó úton járok!

Az EMK mindezeken túl azt a képes-ségünket is fejleszti, hogy észrevegyük a pillanatokat, amelyekért hálásak lehetünk: amikor kapunk valamit másoktól, az élet-től, magunktól – és megtanít ezt „megün-nepelni”.

Ha igaz az, hogy valamennyi erősza-kos cselekedetünkkel növeljuk a Földön az általános értelemben vett aggressziót, akkor igaz az is, hogy valahányszor kifejezzuk köszönetünket és hálánkat bármiért, a sze-retetet gyarapítjuk a Földön.

Hiszem, hogy ha minél több elégedett ember lesz a Földon, annál nagyobb lesz a szeretet, a biztonságunk, és annál több örö-met élünk meg. Varázsoljunk együtt minél több szeretetet, köszönetet, hálát a minden-napokba!

Magam is szeretném minden nap meg-élni a KARÁCSONY örömét, szeretetét!

Végezetül: hálás vagyok a Katedra újságnak azért, hogy megoszthatom gon-dolataimat, tapasztalásaimat másokkal. Örömet és boldogságot érzek, mert ezáltal hozzájárulás-, tanulás- és értelem-szük-ségleteim elégítődnek ki, és ez mindenképp támogatást jelent e tevékenységemben! Kö-szönöm!

Boldog, békés ünnepeket kívánok!

Pénzes Éva

Katedra

10

Sorsok

Ötvenévesen új utakon, de a régi hittelBeszélgetés Patrick Byrne volt szerzetessel

1957-ben született Cleavelandben, Ohio államban, két fiútestvére van. A családja ír katolikus, apja Íroszágból költözött az Amerikai Egyesült Államokba, az édesanyja már itt született, ugyancsak ír katolikus családban. Csa-ládi életük nem volt éppen idillikus, ezért mindhárom fiú bentlakásos iskolába járt Cleaveland mellett. Patrick élete nagy részét szerzetesként és tanárként élte le.

Hány éves korodban kerültél bentlakásos iskolába?

Negyedikes koromtól jártam oda. Az édesanyám is katolikus bentla-kásos iskolába járt és nagyon sze-rette, ezért nem volt nehéz döntés, hogy mi is egy ilyen iskolába jár-junk. Ez egy nővérek vezette intéz-mény volt, én nagyon szerettem ott lenni, és nővérek meghatározták az életemet. Az elején persze hiány-zott az otthonom és a családom, de élég hamar beilleszkedtem az iskola életébe. Az intézmény 300 hektáros telken terült el és a nővérek láttak el mindent – főztek, takarítottak, mostak, és csak néha jelent meg egy-két idős karbantartó, ha vala-mi nagyon elromlott. Volt egy so-főr is és két pap, akik a birtok szé-lén laktak, és csak misére jöttek át, de egyébként ideális kis világ volt, amely az hitről és az iskoláról szólt. Minden percünk be volt osztva, iskola után sportoltunk, úsztunk, labdajétékokat játszottunk. Szá-momra nagyon szép élmény volt. Ötven nővér nevelt így fel 250 diá-kot, és én elég fiatal koromtól tudo-másul vettem, hogy a világ felnőtt férfiak nélkül is könnyen létezhet, és jól működhet.

Kicsit idillikusnak tűnik, ahogy leírod.

Igen, ha visszagondolok rá, kicsit romantikus volt, de én tényleg így él-tem meg, és számomra nagyon fontos felismerés volt, hogy az emberek él-hetnek úgy, hogy feladják saját indivi-duális életüket másokért, mint ahogy a nővérek sem alapítottak saját csalá-dot, mégis fiúk generációit nevelték fel ezen a birtokon, ebben az iskolában. Ez határozta meg később azt, hogy én is ezen az úton induljak el. A nővérek között egyébként minden korosztály képviseltetette magát – a húsz évestől a kilencven évesig.

Az osztálytársaid közül hányan döntöttek úgy, hogy az érettségi után az egyháznak szentelik az életüket?

25 osztálytársam volt, és ebből 4 vagy 5 lépett be valamely rendbe. Ezekből, ha jól tudom, 51 évesen én voltam az utolsó, aki az egyháznál volt.

Hogyan lett belőled tanár?Az egyházi egyetem után az első

munkahelyem egy louisianai iskola volt, ahol farmon dolgozó, szóját és cukornádat termelő szegény szülők gyerekeit tanítottam. A családok álta-lában francia származású kanadaiak voltak, fehérek. A rend, ahová tar-

toztam egy alap- és egy középiskolát tartott fenn, én negyedikeseket és he-tedikeseket tanítottam. Két év után áthelyeztek New Jersey államba, ahol egy tehetős környéken nyolcadiko-sokat tanítottam nyolc évig. Minden tantárgyat én tanítottam, de különö-sen a nyelvre és a művészetekre kon-centráltam, és mivel ezek nyolcadiko-sok voltak, a középiskolai felkészülés is nagyon fontos volt. Emellett persze az első áldozásra és más hittani ese-ményre is felkészítettem diákjaimat. Nyolc év után egy afro-amerikai álta-lános iskola igazgatója lettem, ugyan-csak New Jersey államban.

Mi volt a különbség a két iskola között?

Tizennyolc évig voltam ennek az iskolának az igazgatója. Amikor átvet-tem az iskolát, kevesebb, mint 200 di-ákja volt, és az évek során a létszámuk 900-ra nőtt.

A louisianai iskola diákjai nagyban különböztek a New Jersey diákoktól, mert Louisianában az összes diákom közül csak egynek váltak el a szülei, így nagyon kevés családi probléma akadt. Persze, itt is voltak gondok, például az alkoholizmus, vagy a rasszimus, mi-vel délen voltunk. A családok azon-ban családok együtt maradtak. Meg-

Molnár Miriam

11

Katedra Sorsok

mondom őszintén, New Jerseytől egy kicsit féltem, mert nagyon rossz híre volt. Mindenkinek a maffia jutott az eszébe, de végül a félelmeim egyálta-lán nem igazolódtak be. A gyerekek nagyon helyesek voltak.

Amikor iskolaigazgató lettél, felkészültnek érezted magad erre a posztra?

Az igazság az, hogy az afro-amerikai városi gyerekek igényeire nem voltam felkészülve. Egészen másfajta közös-ség ez, mint amihez hozzá voltam szokva. A legtöbb családban csak egy szülő volt, és a két szülőből álló csalá-dok általában friss emigránsok voltak, és itt a nyelv okozott néha problémát, de ezekben a családokban a gyerekek iskoláztatása prioritás volt. Az afro-amerikai közösségben sajnos a fiatal fiúk esetében a tanulás nem volt pri-oritás, nem becsülték meg a tudást. Pedig az afro-amerikai lányok a ka-tolikus iskolákban nagyon jó tanulási eredményeket értek el. Sajnos ez a fiúk esetében nem volt igaz.

Hogy próbáltál segíteni ezeken a fekete fiúkon, hogy mégis tanuljanak?

32 éves tanítói tapasztalattal a há-tam mögött hiszek abban, hogy ha egy gyereknek támogató családja van, ha szegény is, jó eredményeket fog el-érni. Még egy átlagos iskolában is. De egy szegény családból való gyerek, aki átlagos, vagy átlagon aluli színvonalú iskolába jár és a családi környezete sem támogatja őt a tanulásban, már előre elvesztette a csatát. A tanár néha szülői feladatokat is ellát, de az isko-la nem tudja helyettesíteni a családot. Kokrétan az afro-amerikai fiúk eseté-ben az én iskolámban azt próbáltam elérni, hogy minél több pozitív afro-amerikai férfi példaképet hoztam be az iskolába. Féfri tanárokat vettem

fel, mert az empirikusan bizonyított, hogy a fekete fiúk a harmadik osztály után nem teljesítenek jól. Az ilyen helyzetben a leghatásosabb, ha a saját kultúrájukból jövő sikeres férfiak mu-tatnak példát ezeknek a gyerekeknek. Hozzátenném, hogy sosem a gyere-kekkel volt a probléma, hanem min-dig a szülőkkel.

Mi késztetett arra, hogy 51 évesen

kilépj a rendből és civil életet kezdj?Ami engem az egyházi léthez von-

zott: sok ember együtt dolgozik egy célért és ezért feláldozza saját, pri-vát életét, a másokért munkálkodás előbbre való, mint a saját érdekem. Ezek az eszmék korrodálódni kezd-tek bennem, mert azt vettem észre, hogy 50 évesen én vagyok minden-hol a legfiatalabb. Nem volt utánpót-lás. Abban az igyekezetemben, hogy a lehető legjobb iskoláztatást nyújt-suk a szegény családokból származó, rászoruló gyerekeknek, egyre inkább egyedül maradtam. S ez egyre inkább zavarni kezdett. Sok minden megvál-tozott, például nem volt már kötelező a habitus viselése. A szerzetesek az utolsó években már olyan időbeosz-tásban dolgoztak, hogy nem együtt imádkoztunk, hanem mindenki kü-lön-külön. Tehát már ebből a szem-pontból sem volt ez az egyházi lét olyan, mint ami engem ide vonzott. Úgy éreztem, az a feladat, amivel engem megbíztak, hogy a legszegé-nyebb, legrászorultabb diákokat úgy készítsük fel, hogy azok egyetemre mehessenek már nem annyira fon-tos. Pedig tíz diákunk közül kilenc jó katolikus középiskolában folytatta tanulmányait, ami itt nagy dolognak számít, mert az állami iskolákból a diákok 90 százaléka nem folytatta tanulmányait, csak egyharmaduk érettségizett sikeresen – szóval úgy

éreztem, az új püspökünk inkább kiadná iskolánk épületét egy magán-iskolának, hogy az pénzt hozzon a konyhára, mintsem a szegényeket se-gítenénk jó tanulási eredményekhez. A harmadik dolog, ami miatt elhagy-tam a rendet az a mód volt, ahogyan az egyház a pedofilbotrányokat kezel-te. Már nem tudtam hitelesen, teljes szívvel az egyház tanításait továbbad-ni a diákjaimnak, és így inkább felad-tam a tanítást is.

Ez egy radikális változtatásnak tűnik.

Igen, valahogy minden egyszerre történt, és ugyanabban a pillanatban változtattam életem két nagyon fontos szegmensén, a szerzetesi léten és a ta-nításon. Eddig csak ez volt az életem, és most mindent újból kellett felépí-tenem. Igaz, ki is égtem egy kicsit, és elegem volt azokból a problémákból, amelyeket egy ilyen iskola vezetése generál. Maradtam az iskolaügynél, de most sokkal kreatívabb módon tudok segíteni a szegények minősé-gi iskoláztatása terén. Úgy érzem, ez valaminek a kezdete, míg szerzetes-ként az utóbbi években már éreztem, valaminek a vége közeleg. A mosta-ni munkámban is együttműködöm egyházi iskolákkal, és ugyanazokért a szegény gyerekekért dolgozom, mint azelőtt. Ha most így visszanézek, sok-szor elcsodálkozom rajta, hogy a nő-vérek, akik engem is tanítottak, ho-gyan csinálták. Nem hiszem, hogy az a világ vissza fog térni. Ma már nin-csenek olyan fiatalok, akik feladnák magánéletüket valami, valaki másért. Nincsenek fiatal nővérek, szerzetesek. Hálás vagyok viszont, hogy én részt vehettem az amerikai katolikus isko-lák mozgalmában, mert tudom, hogy sok jót tettünk épp azokért, akikkel senki más nem törődött.

Az USA katolikus egyházainak adatai

(1965)*• Katolikusnak vallota magát: 46,640,619 fő• Ezek százaléka az összlakosságban: 21%• Papok száma: 58,632• Nővérek száma: 209,000• Szerzetesek száma: 13,000• Katolikus általános iskolák száma:

10,503• Diákjaik száma: 4,600,000• Katolikus középiskolák száma: 2,455• Diákjaik száma: 1,100,000• Katolikus egyetemek száma: 304• Diákjaik száma: 400,000

(2007)**

• Katolikusnak vallota magát: 68,115,000 fő• Ezek százaléka az összlakosságban:: 23%• Papok száma: 41,500• Nővérek száma: 70,000• Szerzetesek száma 4,500• Katolikus általános iskolák száma: 6,133• Diákjaik száma: 1,700,000• Katolikus középiskolák száma: 1,341• Diákjaik száma: 700,000• Katolikus egyetemek száma: 234• Diákjaik száma: 800,000Majdnem minden katolikus iskola az

USA-ban nővérek és szerzetesek által lé-tesült, és ők is működtették. Ez ugyancsak igaz a katolikus kórházakra és szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetekre is.

1965-ben a nővérek és szerzetesek átlagélet-kora 35 év volt. 2007-ben az átlagéletkor 70 év volt. A mai amerikai nővérek és szerze-tesek átlagban 52 éve dolgoznak és legalább egyetemi mesteri (Masters) fokozatú diplo-mával rendelkeznek.

*Forrás: Marvels of Charity: History of American Catholic Nuns,

Copyright 1994, Our Sunday Visitor Publishing Company, Huntington, Indiana, USA

**Forrás: United States Conference of Catholic Bishops (USCCB) Website

Katedra

12

Alma materek

Kezdjük az elején. Az iskola épülete a szocialista megalomániának az ered-ménye. 1988-ban adták át, mi nagyon örültünk neki, mert én is, meg az előt-tem járó generációk is egy lepusztult is-kolába jártak, és nekünk már a hatvanas évektől ígérték az új iskolát. A bársonyos forradalom előtt egy évvel meg is kap-tuk, de természetesen az épületet az ak-kori fűtőanyagárakhoz tervezték, és mi most ennek a levét isszuk. A fenntartása a rohamosan emelkedő energiaárak mi-att ugyanis a sokszorosára növekedett. Szalkán nincs gáz, nem is lesz, soha, ezért szénfűtéssel küszködünk, más alterna-tívánk nincs. Csak maga a fűtés évente 600-700 ezer koronába kerül.

Ezt meddig fogja bírni a község?Akármeddig. Ugyanis mi elhatároz-

tuk, hogy az iskolát fenntartjuk, bármibe kerül is, mert nem nagyon szeretnénk, ha az iskola a pusztulás útjára térne. Itt 2002-ben még 140 gyerek futkosott az osztályokban, de akkoriban bizonyos bel-harcok, összetűzések, klikkesedés zajlott az iskolában, és a tanítás színvonala sem ütötte meg azt a nívót, ami elvárható lett

Eddig happy end, de az ördög sosem alszikBeszélgetés az ipolyszalkai magyar alapiskoláról

Sokat hallunk manapság a kisiskolák áldatlan helyzetéről, s arról a küz-delemről, sokszor szélmalomharcról, amely az egyre fogyatkozó gyerme-kekért folyik. Mert annak az iskolának, amely nem éri el legalább a 150-es tanulói létszámot, számos nehézséggel kell szembenéznie, s ez csak egy a problémák közül. Kevés gyerek születik általában, tudjuk, ez európai je-lenség, de a nemzetiségi iskolákban, s ezen belül a szlovákiai magyar isko-lákban talán még markánsabban megmutatkozik, s ráadásul sok magyar szülő szlovák iskolába íratja gyermekét. Ki tudja miért? Az ok gyakran megfejthetetlen. De mi a helyzet egy csaknem színmagyar községben, ahol néhány éve majdnem megszűnt az iskola, amely nemcsak oktatási intézmény, hanem a felnőtteknek munkalehetőséget adó községi „üzem” is. Mindenesetre a történet úgy látszik happy enddel végződik, de eddig bizony el kellett érkezni. De hogy is kerülhet egy község iskolája a tönk szélére? Erről, és sok minden másról beszélgettem Ipolyszalka polgármes-terével, Józsa Jánossal...

volna. A tanárok, az iskola, de a falu ve-zetése sem tudott zöld ágra vergődni. A szülők pedig, mivel a legjobbat akarták a gyerekeiknek, kézen fogták őket és elvit-ték a párkányi iskolába. Végül eljutottunk oda, hogy 2006-ra a szalkaiak közül töb-ben jártak Párkányba iskolába, mint haza, nem beszélve a lelédiekről , a kesziekről és bajtaiakról, akiknek szintén ez volt az iskolájuk, s ide jártak a kezdet kezdetén. Szóval először a szalkaiak kezdték elvinni a gyerekeket, aztán a többiek. 2006-ban megnyertem a választásokat. Az iskola akkor már csak lézengett, hiszen a meg-maradt 72 gyerekkel nem lehetett az is-kolát fenntartani, mert a juttatás még a tanárok fizetésére sem volt elég.

Jól hallom, hogy négy év alatt a felére csökkent a gyerekek létszáma?

Igen, ebben ludas volt mind az isko-la, mind a falu vezetése, hiszen a község az iskola fenntartója. Nos, a 72 gyermek után járó „fejkvóta” nem volt elég még a pedagógusok fizetésére sem. Pedig, ha úgy vesszük, ez a tanintézmény a község legna-gyobb „üzeme”, ahol a szakácsoktól kezdve a takarítónőkig sok ember dolgozik.

S hogy jutottak el az alagút végéig?Még nem vagyunk ott, de már látjuk

a fényt, ahogy szokták mondani. Nekem szerencsém volt, hogy olyan képviselő-testületet kaptam magam mellé 2006-ban. Tagjainak, hozzám hasonlóan, szívügyük volt az iskola, és elhatároztuk (a legelső döntés volt, amit hoztunk), hogy az is-kolát mindenképpen meg kell menteni. Akkor még nem tudtuk, mennyibe fog ez kerülni, most meg már inkább nem is beszélek róla. Könnyebb lett volna elfor-dítani a kulcsot a zárban, de akkor már az iskolát soha nem tudtuk volna újraindíta-ni. Kidolgoztam egy három lépcsőfokból álló reformot. Ezek személyi, gazdasági, és támogatási jellegű változtatásokat ve-títettek előre. Egy értékelést és egy ter-vet 2007 tavaszán elküldtem a kerületi iskolai hivatalba, véleményezésre. Vála-szoltak, hogy a lépéseim megtehetők, és ezzel kapcsolatban elküldték állásfogla-lásukat. Ezután kidolgoztam tervemnek egy rövidített változatát, majd elküldtem a minisztériumba. Levelemre pozitív vá-laszt kaptam, így elindíthattam a refor-mot. A minisztériumtól küldtek 830 ezer koronát, amelyet nem az iskola kapott, hanem a község, az iskolába fektetett pénzének költségtérítésére. Ez hatalmas segítség volt, hisz minden pedagógus, aki elment, megkapta a lelépőjét. Nagyon ügyes gondnoka van az iskolának, az ő javaslatára olyan berendezéseket „tüntet-tünk el” az iskolából, amelyeknek nagy volt az energiafogyasztásuk (vízmelegí-tő, kazán). A képviselőkkel elfogadtunk egy rendszert, hogy minden gyerek, aki Szalkára jön iskolába, és itt végez, 20 ezer korona támogatásban részesül, függet-lenül attól, hogy melyik faluból érkezik. Aki pedig már elvégezte az iskolát, vagy visszatért, a ráeső részt kapja meg. Tehát mindjárt abban az évben megkapták az összeg kilenced részét, akkor még ko-ronában a végzős kilencedikesek. Most már harmadszor osztottuk ki az év végén a támogatást. Persze mi már mostantól fizetjük az összeget, tehát nem várunk kilenc évet. Mindenesetre az a húszezer korona, ami most 666 euró, gondolom, minden szülőnek jól jön. Így kezdtek visszaszállingózni hozzánk a gyerekek, ezt megelőzően pedig új, friss tanerőket vettünk fel. Bár meg kell mondanom, hogy amikor először kiírtam a pályázatot az iskola vezetői posztjaira, nem hívott fel senki, mert olyan rossz híre volt a szalkai iskolának, hogy senki nem akart ide jön-ni, nemcsak a gyerekek, de még a tanárok sem. A jelenlegi pedagógusok csaknem mind fiatalok. Mindegyikkel külön be-széltem, hogy vállalja el a munkát, hiszen pár évvel korábban olyan dolgok történ-tek itt, mint az ötvenes években: fenyegető levelek, gyújtogatás, stb. Az elején persze

Lacza Gergely

Józsa János polgármester

Kormos Bence, alsó tagozatos tanuló a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny döntőjén 2. helyezést ért el, az esztergomi Féja Géza Közösségi Ház vers- és mese-mondó versenyén pedig 1. helyezést ért el versmondásban.

Kvarda Viktória a Magyar Szorobán Társaság terül-eti válogatásán 1.helyezést ért el, a 15. országos szorobánversenyen, Budapesten pedig 4. helyezést sikerült kivívnia.

13

Katedra Alma materek

folyt a harc, de azt is túléltük. Lassacskán azonban szállingózni kezdtek a tanárok, és kezdtünk fölfejlődni. Jóváhagytuk a pénzt, és támogatásból vettünk egy isko-labuszt, amit átalakítottuk, hogy a gyere-keknek is biztonságos legyen. A busz hét közben az iskolát szolgálja, ingyen hoz-za-viszi a gyerekeket a környező falukból, hétvégén pedig a tömegszervezetek tagja-it szállítja. Ez úgy működik, hogy a sofőr ismeri a családokat, s ha a gyermek nem áll ott reggel, akkor megkérdezi a töb-biektől: „Petike ma nem jön iskolába?” Arra is van lehetőség, hogy egy-két per-cet vár a gyerekre, ha szükséges.

Tehát családias az egész…Mondhatni igen, mivel ez nem egy me-

netrend szerint közlekedő autóbusz. Ad-dig „provokáltuk” a bajtaiakat, lelédieket, amíg célt nem értünk. Ugyanis az elején a sofőrnek kötelezően meg kellett állnia a nevezett falukban még akkor is, ha senki nem szállt fel és nem szállt le. A szülők aztán rájöttek, hogy érdemesebb hozzánk járatni a gyerekeket, mert itt nincs késés, a gyereket később kell kelteni, mint ha Párkányba menne. Most már az igazgató-nővel pályázatot kellett beadnunk, hogy nagyobb buszt tudjunk venni, mert a ti-zenkilenc személyes buszunkban két for-dulóval hozzuk le a gyerekeket.

Mi a helyzet a pedagógusokkal? Sike-rült-e szakképzett tanerőket felvenni?

Több pénzre volt szükség a pedagógu-sok bérére is, mert most már mindenki szakképesített. Tanítanak itt a gimnázi-umból, doktoraink vannak, kicsit emel-kedett a kiadásunk is ezzel, de a színvo-nal is nőtt. Próbaképpen még egyszer elküldtem egy anyagot a minisztériumba, és 2008-ban másodszor is „megszponzo-ráltak”, mármint a községet, ezúttal a ki-

adásaink fedezésére kaptunk jelentősebb összeget. Egyébként az idén minden-kinek megkurtították a költségvetését, bennünket ez körülbelül 100 000 euróval érint. De visszatérve 2006-ra, akkor az egy gyerekre járó „fejpénz” 28 600 korona volt, most 36 ezer korona, azaz nagyjából 1 200 euró. Ez azt jelenti, hogy már ezzel is „nőttünk”, a kis koeficiensekből (szak-képzett tanárok, az iskola tevékenysége, stb.) ennyit tudtunk „összehozni”. Jelen-leg 109-en vagyunk, de szeretnénk elérni a 130-140-es létszámot. Elvileg annak az összegnek, amit az iskola kap, elégnek kellene lennie, de nem elég, mert nagyon magas a rezsiköltség. Pályázni nem na-gyon tudunk, mert a pályázati kiírásnál a150 tanuló a minimum. Próbálkoztunk mindenhol, de nem volt hozzá politikai akarat. Az iskolaépület nyílászáróit fel-tétlenül ki kellene cserélni, mert elillan a meleg, a tetőn keresztül becsurog a víz, hadd ne soroljam. A szocialista „építő-művészet” örökségével birkózunk.

Pedig nem is olyan régi ez az épület, hiszen 1988-ban adták át. Mit szóltak vol-na ehhez eleink, hogy egy iskolaépület ilyen gyorsan tönkre tud menni…

Én még abba az iskolában jártam, amelybe apám 1922-ben. Egyébként a szalkai népiskolát az 1870-es években ala-pították, magyar iskola volt természetesen, mint ahogy most is csak magyar iskola van itt, hiszen a falu lakosságának 97 szá-zaléka magyar anyanyelvű. Szóval az első népiskola Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter idején indult el, aki azt mond-ta, hogy az a legjobb iskola, ahová mezít-láb is el lehet menni. Ez azt jelenti, hogy ha minden faluban van népiskola, akkor azok a gyerekek is képzésben részesülnek, akiknek a szülei nem tudnak cipőt venni nekik, mert nincs rá pénzük, magyarán

a szegény ember gyereke is tanulhat. Ez az iskola a falu közepén lévő zárdában kapott helyet. A mai napig áll az épület, egyházi tulajdon. Az én gyerekkoromban olyan sok volt a gyerek, hogy még három osztályra is futotta évfolyamonként. Az utca másik oldalán is volt egy hasonló egyházi épület, még ott is voltak osztá-lyok. Sokan voltunk, úgyhogy délelőtti és délutáni tanítás is folyt. 1960-tól ígérték az új iskolát, 1988 lett az átadás éve, csak-nem harminc évig tartott, mire új iskolát kapott a község, mostanra meg már tönk-rement. Az iskola felszereltsége alacsony színvonalú volt, de az igazgató úr szigorú ember hírében állott, s amit megkövetelt magától, megkövetelte a kollégáktól és a gyerekektől is; hogy aztán ebből kifolyó-lag tanultunk-e olyan szorgalmasan, nem tudom megítélni, mert gyerek voltam akkor. Mindenesetre tudtuk a magyart, a történelmet, s a lényeg az, hogy bárhová mentünk, megkérdezték, honnan jöttünk, mert jól teljesítettek a diákok. 1951-től vagy130 egyetemet, főiskolát végzettet tartunk nyilván az iskola volt diákjai kö-zül, de lehet, hogy már többen vannak. Helytálltunk tisztességgel, s nem akartuk, hogy ennek vége szakadjon. A mélypont után már jól mennek a dolgok, energikus fiatal vezetése van az iskolának, a realitás talaján állnak, ez is fontos.

S ön, mennyire „terelgeti” még őket?Már nem avatkozom bele az iskola éle-

tébe, mert szerencsére most már nincs rá szükség. Amúgy meg nem az én tisztem, nem az én feladatom ez, vannak ott fele-lős személyek. Az első évben ugyan ele-get küszködtem, de örömmel tölt el, hogy növekszik a létszám, emelkedik a tanítás színvonala. A legjobban viszont annak örülök, hogy mindezt négy év, tehát egy választási ciklus alatt sikerült elérni.

Köztudomású, hogy két híres szülötte van Ipolyszalkának, az egyik Csepreghy Ferenc, a híres népszínműíró, a másik pedig a tájainkon jól ismert Turczel Lajos irodalomtörténész, nyugalmazott tanszék-vezető, docens, aki mindenkinek Tanár úr volt. Úgy tudom, a falu nem feledkezett el róluk. Addig „él” ugyanis valaki, amíg van, aki emlékezik rá. Az Ipolszalkai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatőnőjét, Lelocký Krisztínát kérdezem.

Közösek a rendezvényeink a faluval, hiszen köztudomású, hogy Lajos bácsi rokonai és a polgármester úr a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával megalapította a Turczel Lajos-díjat, és az évenkénti díjátadás is egyfajta lehetőség a megem-lékezésre. A Tanár úr emlékére tudomá-nyos ismeretterjesztő konferencia zajlik itt minden évben. Így volt ez november elején is. Tavaly Vadkerti Katalin vehette át a díjat, most, 2010-ben pedig Koncsol László.

S mindez az iskolában zajlik…Természetesen, s itt mondom el, hogy

az iskola fel szeretné venni Turczel Lajos nevét. Keresem ennek a módját, lehető-ségét, hogy valamely kerek évfordulókor, ünnepélyes keretek között megtörténjen a névfelvétel. Tudjuk, hogy milyen ne-

héz volt ez az előző miniszter idején, most megpróbáljuk. De ugye először az iskolát kellett „konszolidálni”, hiszen néhány éve már a megszűnés veszélye fenyegetett.

S ami a másik írót illeti? Tavaly rendeztük meg először a

Csepreghy-napot, természetesen a falu-val közösen. Itt az iskolában is zajlottak különféle programok, volt író-olvasó ta-lálkozó Gyárfás Endrével és feleségével, de egy más alkalommal Z.Németh István, Hizsnyai Zoltán is itt járt. A Csepreghy-napra meghívtuk a lukanényei színját-szókat, akik természetesen Csepreghy Ferenc Piros bugyelláris című színművét adták elő. A templomunkban felújították az orgonát, úgyhogy szép orgonamuzsi-kát is hallhattunk.

Katedra

14

Orvosi szemmel

Láz és lázcsillapítás gyermekkorban(II., befejező rész; cikkünk I. része előző számunkban jelent meg)

Dr. Füssi Mária

A legtöbb lázcsillapító vény nél-kül kapható a patikákban, kúp, szi-rup illetve tabletta formájában. A lázcsillapító formáját a gyermek ko-rának, a gyógyszer bevételére muta-tott hajlandóságának és a betegség jellegének figyelembe vételével kell megválasztani. Értelemszerűen cse-csemőnek vagy kúpot, vagy szirupot választunk. Kisdedkorban is megfelel a kúp és a szirup, de lehet próbálkozni az apróra összetört tablettával is. Tab-lettát összetörés nélkül 3-4 éves kor felett lehet adni. Nem célszerű kúpot adni hasmenéssel járó betegségben. Erős hányás esetén pedig a gyermek – a többi gyógyszerhez hasonlóan – kihányhatja a lázcsillapítót is.

Fontos, hogy a gyógyszert megfele-lő dózisban adjuk! Gyermekorvosok sokszor tapasztalhatják, hogy nem azért nem megy le a gyermek láza, mert a gyógyszer nem elég hatékony, hanem mert keveset kapott belőle a gyermek.

A paracetamol tartalmú gyógysze-rek adagját úgy kell kiszámolni, hogy

10-15 mg-nak megfelelő adagot kell adni minden testtömeg-kilogrammra 6-8 óránként. Azaz, ha a gyermekünk 10 kg, akkor 10x10 azaz 100 mg-nyi gyógyszert adjunk neki. Ha ez nem elég, akkor 10x15, azaz 150 mg-nyit is adhatunk. Mivel az 5 ml-es szirup-ban 120 mg hatóanyag van, könnyű kiszámítani, hogy a szirup egyszeri mennyisége ml-ben a gyermek test-súlyának a fele. Tehát egy 10 kg-os gyerek 5 ml szirupot kaphat.

Az ibuprofen tartalmú gyógyszer 5-7 kg testsúly felett alkalmazható. Adagját úgy kell kiszámolni, hogy 5-10 mg-nak megfelelő adagot kell adni minden testtömeg-kilogramm-ra 6-8 óránként. Mivel az 5 ml-es szirupban 100 mg hatóanyag van, könnyű kiszámítani, hogy a szirup egyszeri mennyisége ml-ben a gyer-mek testsúlyának a negyede vagy fele. Tehát egy 10 kg-os gyerek 2,5-5 ml szirupot kaphat.

Az amidazophen tartalmú készít-mények 10 mg/testtömeg kg adagban alkalmazandóak.

Szalicilsav tartalmú gyógyszereket 12 év alatti gyermekeknél ne alkal-mazzunk, ugyanis vírusfertőzés so-rán történő használata súlyos máj-elégtelenséget okozhat!

Jótékony hatásuk van a természe-tes anyagokból készült lázcsillapító kúpoknak is (Chamomilla comp., Aconitum/China comp., Viburcol).

Az alternatív gyógyászatban hasz-nált lázcsillapítók közé tartozik a fe-hér fűz, ananász, cékla, citrom.

Magas láz esetén indokolt a külön-böző hatóanyagú szereket felváltva adni 3-4 óra elteltével.

Fizikai lázcsillapítás alatt a hűtő-fürdőt és a Priznitzet (állott vizes borogatás) értjük. Ezeket akkor al-kalmazzunk, ha nem kellemetlen a gyereknek. Ha a végtagok hidegek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a láz még tovább fog emelkedni. A szervezet ilyenkor még nem tud ele-gendő hőt leadni a periférián. Ha a végtagok már teljesen átmelegedtek, akkor indokolt a fizikai lázcsillapítás.

15

Katedra Nyílt levél

A tisztelet hangjánA XIX. Katedra nap visszhangjaként

engedjenek meg egy nyílt levelet , mint gratulációt Bodnár Gyula újságírónak

Tisztelt Bodnár úr!

Szeretettel gratulálok a Kated-ra-díjhoz.

Teszem ezt így utólag. Pénte-ken az ünnepélyes díjátadás után Ön elé állhattam volna és szemtől szemben, kézfogással gratulálhat-tam volna. Mégsem tettem.

Ahogy az unokája születését említette és üzenetet intézett hoz-zá, elkezdtek folyni a könnyeim. Nem először érintettek meg a gondolatai.

Eszembe jutott az egyik fi-ókom alján fekvő piros A5-ös méretű, kemény kötésű, négy-zethálós füzetem. 30 éve kabala-

ként őrizgetem. Benne különféle bejegyzések, melyek még a régi, világháló nélküli időből szár-maznak. Nagymegyeri gimna-zistaként kezdtem el idézeteket és bölcsességeket gyűjtögetni belé. Tévéfilmek, megtekintett sorozatok tartalma, mozifilmek és egyéb műsorok vetítési ideje megörökítve, rendezők, színészek nevével kibővítve. Táncdalok, énekek és egyéb dalszövegek mel-lett lejegyeztem az osztálytársam osztályfőnökünkhöz mondott búcsúbeszédét, és nem utolsó-sorban az Ön „Nyugodt álomban növekedjél“ című cikkét, melyet óvodás fiához írt. Az elmúlt évti-

Hűtőfürdő, ülőfürdő vagy tusolás

Engedjünk a fürdőkádba kb. 37°C hőmérsékletű vizet. Ültessük bele a kicsit, csecsemőt alkarunkkal alátá-masztva tegyük bele, majd hideg víz hozzáadásával fokozatosan hűtsük a vizet, közben kezünkkel kevergessük. Arra vigyázzunk, hogy ne hűtsük le nagyon gyorsan a vizet, illetve ne hűt-sük le 22°C alá, mert görcsöt okozhat a gyermeknek. A hűtőfürdőt kb. 5 percig alkalmazzuk, szükség esetén több alkalommal.

Priznitz (állott vizes borogatás), hűtőborogatás,

törzs- vagy testborogatás

Egy lavórba engedjünk langyos vi-zet, tegyünk bele egy törölközőt, jól nedvesítsük át, csavarjuk ki, majd a

gyermek törzsét vagy akár az egész testét, a fej kivételével, tekerjük be vele. Erre egy vékony száraz ruhát tegyünk. Ha a nedves törölköző át-vette a test hőmérsékletét (kb. 10 perc múlva), cseréljük ki egy langyos vízbe mártott másik törölközővel. Ezt mindaddig folytassuk, míg a gyer-mek láza le nem megy. Fontos elosz-latni egy tévhitet. Sokan a gyermek csuklójára, bokájára teszik a vizes ru-hát. Ezzel nem érdemes próbálkozni, mert a csukló, boka felszíne túl kicsi ahhoz, hogy a láza lemenjen.

Mire figyeljünk még?

A lázas gyermek testhőmérsékletét ismételten kell ellenőrizni. Itassunk továbbá a kicsivel minél több folyadé-kot, és adjunk neki könnyű, szénhid-rátokban gazdag ételt. Ne takarjuk be

gyermekünket vastag takarókkal, mert az hőpangáshoz vezethet, ez megaka-dályozza, hogy a gyermek láza lemen-jen. Fontos a rendszeres levegőztetés, szellőztetés. A lázas gyermeket nem hagyjuk felügyelet nélkül, nem visz-szük közösségbe. A beteg gyermeket azonban nem kell feltétlenül ágyhoz kötni, de kerülje a fizikai terhelést.

Mikor javasolt

az orvos felkeresése?

Az 1 napnál tovább tartó magas láz 1 éves kor alatt, 1 éves kor felett: 3 nap, lázgörcs, erős fejfájás, tarkó-merevség, fénykerülés, légzési ne-hezítettség, fulladás, bőrön észlelt kiütések, bevérzések, magas lázzal járó hányás-hasmenés esetén, ha a fo-lyadékbevitel nem megfelelő, vizelési nehézségek, fülfájás.

zedek alatt jó párszor elolvastam. Legmélyebben az én alvó kicsi lá-nyaimat látván éreztem át szavait, de bármikor olvastam is, elcsukló hang nélkül soha nem ment.

Ezt az emlékemet már évek óta szerettem volna megosztani Ön-nel, de nem volt rá alkalmam. Pénteken ugyan elszalasztottam a lehetőséget, de most élek vele a Katedrának köszönhetően.

Tisztelt Bodnár Gyula! Csicsai Lajos úrhoz és a töb-

bi gratulálóhoz csatlakozva én is nagyra becsülöm munkásságát és újra megköszönöm szívhez szóló gondolatait. További termékeny alkotómunkát kívánok.

Katedra

16

Ovisarok

Az államnyelvvel való ismerkedés az óvodában

Szülőként, mégpedig szlovákiai magyar szülőként némely családokban nagy dilemma előtt állnak az anyukák, apukák, ha gyermekük eléri az óvodáskort. Sokakban felmerül a kérdés: magyar vagy szlovák óvoda, illetve utána magyar vagy szlovák iskola következzen? Sok álmatlan éjszaka, rengeteg családi beszélgetés és még több vívódás után pedig megszületik a döntés, mely nem mindig tölti el megelégedéssel az embert, nem mindig hoz megnyugvást. „Az élet majd igazolja az elhatározásunkat” – vigasztalja magát a szülő. Talán így lesz, talán nem – nem tudhatja.

Apróságunk számára az anyanyelv a természetes közeg, amely biztonságér-zetet nyújt, mely lehetővé teszi a megér-tést, a kommunikációt. Pedagógusként tanácsot adhatunk a szülőnek, érveket sorakoztathatunk fel az anyanyelvi óvoda mellett, utat mutathatunk, s reményked-hetünk, hogy az elvetett mag kihajt. Egy azonban fontos: a színvonalas magyar ta-nítási nyelvű óvodának is biztosítania kell a gyermekek számára a szlovák nyelvvel való ismerkedést, az államnyelvi kommu-nikáció lehetőségét. Hiszen az iskolában nagy elvárásokkal szembesülnek majd az apróságok, ezért biztos alapokkal felvér-tezve kellene belépniük az első osztály-ba. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy meggyőzésként leginkább talán az hathat, ha a szülő megbizonyosodhat arról, csemetéje a magyar tanítási nyel-vű óvodában is kap ilyen jellegű képzést – mégpedig remélhetőleg színvonalasat. Hiszen az olyan óvoda, amelyben súlyt helyeznek a személyiség harmonikus fej-lesztésére, mindenképp fontosnak tartja, hogy ne csak betartsa az állami előíráso-kat a szlovák nyelvvel való ismerkedéssel kapcsolatban, hanem kiemelt részterület-ként kezelje azt a képességfejlesztésben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy gyermekünk az óvoda befejeztével szlo-vákul fog kommunikálni. Azt hiszem, ez a téma mindig is időszerű lesz, ezért talán ez a cikk segítséget nyújthat a szülők szá-mára a tájékozódásban, kapaszkodóként szolgálhat, valamint betekintést nyújt az

Borbély Diana

óvodai oktató-nevelő munkába. Segíthet eloszlatni a tévhiteket. Szeretném bátorí-tani a szülőket, ha az iskolai év folyamán szülői értekezletet tartanak, bátran vegye-nek részt rajta, s tegyék fel kérdéseiket az államnyelv elsajátításával kapcsolatban. Tekintsenek bele az óvoda helyi program-jába, s ha alkalmuk van nyílt napon jelen lenni, ne mulasszák el. A nyílt nap alkal-mával olyan oldalukról ismerhetik meg gyermekeiket, amelyet nem ismernek, ezért meglepetésként hathat. Láthatják, hogyan viselkedik gyermekük a közös-ségben, mennyi ideig tud összpontosítani a feladatra, respektálja-e az óvónő utasí-tásait. S ami még nagyon fontos: képet kapnak arról, mi mindennel foglalkoznak e területen. Megtudhatják, mennyit sajá-tított el gyermekük a tananyagból, meny-nyire fogékony a nyelvek iránt – milyen képességekkel rendelkezik, érdekli-e a dolog, illetve együttműködő-e.

Mi az amit tudni kell? Létezik egy ál-lamilag kiadott módszertani anyag az államnyelv elsajátításával kapcsolatosan azon óvodák számára, amelyekben a pedagógiai munka a nemzeti kisebbség nyelvén folyik. Ezt az anyagot az Állami Pedagógiai Intézet adta ki az új törvé-nyi módosítások alapján és az új Állami művelődési programmal összhangban 2008-ban. Tartalmazza az összes olyan információt, melyre szüksége van a pe-dagógusnak, hogy meg tudja tervezni az adott terület fejlesztésére irányuló aktivi-tásokat, tevékenységeket. A fent említett

dokumentum szakmai körökben elég nagy vitát váltott ki. Mindenesetre a szlo-vák nyelvvel való ismerkedés megkezdé-sét a 4. életév körül ajánlja, ami érthető is, hiszen addigra már nagyjából ki kellene, hogy alakuljon a megfelelő nyelvhasz-nálat a saját anyanyelven. Természetesen vannak olyan gyermekek, akiknek ez már akár korábban sem okoz gondot, azon-ban vannak olyanok, akik még 5 évesen is nehezen barátkoznak meg egy idegen nyelvvel. Tehát mindenképp fontos a képességek individuális megítélése és az erőszakmentesség. Mert bár az óvodában is megvan az elsajátítandó tananyag és vannak bizonyos elvárások, az iskolával szemben megmaradt az az előnye, hogy itt még nem kötelező tanulni a szó szoros értelmében, „csak” fejlődni kell. Tehát a minőségileg magasabb szintre lépést nem minden gyermeknél egyszerre, egyazon időben tudjuk elérni egy adott terüle-ten. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy minden gyermek más képességű, hogy más az érdeklődési köre és a szükséglete, valamint, hogy mást tart fontosnak. Egy azonban biztos: rendszeres foglalkozás mellett a képességek minden esetben fej-leszthetőek. Tisztában kell azonban len-nünk azzal, hogy az óvónőnek nem fel-adata a gyermeket „erőszakkal” szlovák nyelven beszéltetni. Az óvodának sem feladata heti 2-3 szlovák vers megtaní-tása, ahogy azt tévesen néhány szülő el-várja. A cél, hogy a gyermek ismerkedjen az államnyelvvel, hallja, találkozzon vele

17

Katedra Ovisarok

játék és egyéb tevékenységek közben – ne legyen számára teljesen idegen. Majd a későbbiekben megpróbálkozzon az hasz-nálatával – helyes alkalmazásával. Első lépésben fontos a passzív hallgatás, majd a későbbiekben a passzív és az aktív szó-kincs fejlesztése, a megértéses hallgatás. Végül 6 éves kor körül türelmes mun-kánk eredményeképp pedig a rövid kom-munikáció, melynek eléréséhez hosszú hónapok, évek kemény munkája kell. Legmegfelelőbb a tevékenységek során való integrált ismerkedés a szlovák nyelv-vel, aminek keretében az észleléssel egy-bekötve megnevezik az ismert tárgyakat, dolgokat, személyeket. A gyerekek na-gyon kedvelik a szlovák nyelvű verseket, dalokat, mondókákat. Azonban kedves szülők, vigyázat! A jó óvoda mércéje nem ott kezdődik, hogy hány szlovák verset vagy dalt tud a csemeténk. Természete-sen a mechanikus tanulásnak is megvan a maga szerepe a nyelvoktatásban, azonban a cél semmiképp sem lehet minél több memoriter betanulása, betanítása. Fon-tos, hogy megtaláljuk a kellő összhangot a játék és tevékenység – passzív hallgatás – aktív kommunikáció és mechanikus „bevésés” között.

A szlovák nyelvi kommunikáció fej-lesztésekor 5 fő célt határozunk meg:1. megértéses hallgatás2. verbális /szóbeli/ vagy nonverbális

reakció az adott kérdésekre és utasítások-ra

3. egy- vagy többszavas válasz egyszerű kérdésekre

4. kommunikáció megkísérlése egy-szerű mondatkonstrukciókban /először sémák alapján/

5. az államnyelv irodalmi változatának elsajátítása, alkalmazása

A leggyakoribb feladatok, melyekkel a gyermekek találkoznak:A fent említett módszertani anyag tar-

talmaz egy ajánlott szókészletet, melyet a gyermeknek el kellene sajátítaniuk az óvodáskor végére, vagy legalábbis meg kellene ismerkedniük vele. Bár nem tisz-tem bírálni, annyit azért hozzáfűznék 21 éves pedagógiai gyakorlattal a hátam mö-gött, hogy az anyag e pontja hagy némi kívánnivalót maga után. Ezért fontos te-hát, hogy a pedagógustársadalom tényleg csak ajánlásként tekintsen rá, mely tetszés szerint modifikálható a gyakorlatban. Az óvónő kreativitásától, megítélésétől függ, hogy mely szavakat részesíti előnyben il-letve, hogy mely szavak rögzítésére helyez nagyobb hangsúlyt.

A gyakorlatban legtöbbször alkalma-zott kommunikációs helyzetek

és azok tartalma:• bemutatkozás• kérdés-feleletek• helyeslés és tagadás• tárgyak megnevezése• alapvető tulajdonságok megne-

vezése• mozgásos játékok• utasításokra való reagálás• mondókák, versek, énekek gya-

korlása.Nagycsoportban még hozzájön:• rövid dramatizálás• szituációs játékok (pl. üzletesdi).Természetesen mindez a felnőtt segít-

ségével, támogatásával.

A leggyakrabban alkalmazott témakörök:

• testrészek és ruházat• színek• számok 10-ig• játékok és óvodai tárgyak• a család és tagjai• az állatok és kicsinyeik• növények• évszakokhoz kötődő szavak• ételek• tevékenységek megnevezése.Mivel e módszertani segédanyag sza-

bad kezet ad az óvónőknek, nem írja elő a megvalósítás pontos formáját. Történhet akár játék közben, akár frontális, egyé-ni, illetve csoporttevékenység során. De

kihasználhatóak bizonyos lehetőségek a mosakodásnál, étkezéseknél, tornázás-nál, stb.

A passzív szókincs nagyobb, mint az aktív: a gyermektől nem várhatjuk el, hogy önállóan kommunikáljon szlová-kul. Az óvónőnek bármilyen kis előre-lépésért keményen meg kell dolgoznia. S bár érzékeny időszak az óvodáskor, a gyermek nagyon fogékony, csak a rend-szeresség (még ha kisebb lépésekben is) hozhat eredményt. Inkább kevesebb dalt, verset, új szót sajátítson el a gyermek, de az tudjon rögződni, legyen ideje tartósan bevésődni. Ezért kap fontos szerepet az is-métlés. A szavakat, mondatokat, verseket, dalokat ajánlott mozgással, mutogatással kísérni. Ha a szülő szívén viseli gyermeke fejlődését és meg szeretné számára köny-nyíteni az államnyelv elsajátítását, akkor kreativitásától függően otthon is alkal-mazhat bizonyos stratégiákat, melyek által szinte észrevétlenül tanulhat a gyer-mek. Nem erőszakos és kényszeres szlo-vák nyelvi kommunikációra gondolok itt, hanem játékos formában alkalmazott kisebb „cselekre”. Például a közös játék során megnevezni az állatokat, tárgyakat,

A bevásárlás során a szlovákajkú eláru-sítónőnek szlovákul köszönni. Vagy akár kérhet is az üzletben a gyermek egysze-rűbb, ismert tárgyakat. Fogmosás közben kérheti szlovákul a fogkrémet, poharat. S így a becsempészett szavak, mondatok a szituációkban sokkal jobban rögződnek. Hiszen a szülőkön is múlik gyermekeik sorsa, a felelősség az ő vállukat is nyomja. Az egészséges személyiségfejlődés szem-pontjából mindenképp fontos, hogy a gyermekben megfelelő identitástudat alakuljon ki nemzetiségével kapcsolat-ban, de ismerje a tényt, hogy hazánkban szlovákul is kell tudnia majd kommuni-kálni. Hosszú évek tapasztalata alapján mint szülő, és mint pedig pedagógus ki-jelenthetem, hogy az óvodás gyermekek még nagy többségében szeretnek „szlová-kozni”. Sajnos ez az iskolában gyakran át-fordul negatív irányba. Mitől van ez, nem tudni. Talán csak egy mélyreható kutatás tudná kideríteni. Egy azonban biztos, ha gyermekeinkhez megfelelő formában és módon közelítjük ezt a számukra idegen nyelvet, szép eredményeket érhetünk el. Ha pedig úgy vesszük észre, hogy nehe-zebben boldogul, ne szidjuk, ne alakít-sunk ki benne gátlásokat. Motivációval, dicsérettel, gyakorlással és ösztönzéssel, sokkal többre megyünk. Ez komoly fel-adat és ránk vár. Pedagógusokra, szülőkre egyaránt. Ne feledjük, csak közös erővel, együttműködve lehet kiemelkedő ered-ményeket elérni.

Katedra

18

Ovisarok

Ünnepvárás és ajándékAz óvodákban már december elején

elkezdik az ünnepre való készülődést: a pedagógusok a gyerekekkel verseket tanítanak, képeslapokat, apró ajándé-kokat készítenek. Az az igazi, ha ott-hon is ráérős készülődés előzi meg az ünnepet. A karácsonyfadíszek, apró-sütemények közös készítése (az óvo-dás korúak már hasznos segítségnek bizonyulnak a sütiszaggatásnál) igazi élményt jelent a gyerekek számára, hosszú ideig emlékezni fognak rá. A készülődés során lehet mesélni arról, milyenek voltak a mi gyermekkori karácsonyaink, milyen ajándékokat adtunk és kaptunk, milyen ételek és sütemények készültek annak idején, hogyan díszítettük fel a fát... Ezek azok a pillanatok, amelyek elmélyítik a szülő-gyermek kapcsolatot.

A kisgyerek számára a karácsony arról is szól, hogy a fa alatt megta-lálja azt, aminek nagyon tud örülni. Fontos, hogy az ajándéknak legyen meglepetésereje. Jó lenne a gyerekkel karácsony előtt kiraktokat nézegetni, betérni egy-egy üzletbe, beszélgetni és kiérezni, mire vágyódik.

Minden olyan játék jó ajándék egy óvodás korú számára, ami fejleszti a fantáziavilágát, beszédkészségét, kéz-ügyességét, mozgását. Ebben a korban fontosak a szerepjátékok – ezekben a

gyermek összegzi, eljátssza és mélyí-ti a világról szerzett tapasztalatait. A szerepjátékokhoz – boltos, fodrász, orvos stb. – a mindennapi használati eszközök kicsinyített másait lehet kap-ni. (Az első, kőkorszakból fennma-radt játékok is ilyen jellegűek voltak: a munka- és harci eszközök kismére-tű utánzatai.) Nagyszerű „játszótár-sak” a bábok is, lehet velük mesélni, „szerepjátszani”. (A játékra is tanítani kell a gyermeket! Egyedül az a gyerek tud játszani – úgy 3-4 éves kora körül –, akivel előzőleg a szülei, nagyobb testvérei már sokat játszottak.)

Minél nagyobb a gyermek, annál igényesebb, többfunkciós játékokat vehetünk. Például öltöztethető, fé-sülhető babát, szerelőjátékot. Szóba jöhetnek a ceruzák, színezők, festő-készletek, a gyurmázás, agyagozás, gyöngyfűzés kellékei. Egyébként a gyerekek 3-5 éves korig nem annyira tesznek különbséget a fiús-lányos já-tékok között. Sőt, van, hogy a lányok szeretnének valami „fiúsabbat”, és fordítva.

A szakemberek megfigyelték, hogy a nehézkezes mozgóknak általában beszédhibájuk is van (a mozgás és a beszédkészség kialakulása összefügg egymással). Ezért nagyon ajánlják a gyermek mozgását fejlesztő játé-

kokat, sporteszközöket – például ugrálólabda, trambulin, ugrókötél, hula hoop karika. De akár egy, a gyerekszobába illő huzattal bevont tornamatrac is szóba jöhet (végre lesz egy hely a lakásban, ahol szabad ugrándozni). A csalódás elkerülé-se érdekében ne vegyünk olyasmit, amit a gyerek még nem használhat. Egy háromévessel nehéz megértetni, hogy a lakásban nem használhatja az új rollert vagy biciklit, majd csak kint az udvaron, ha jó idő lesz megint.

Az ovisok örülnek a meséket, gyermekdalokat tartalmazó CD-nek. Szép ajándék a könyv, minél nagyobb betűkkel, minél több képpel, stabil kiadásban. (A könyvre, az olvasás szeretetére oktatni kell a gyereket. És ez otthon kezdődik, már kicsi korban, azzal, hogy mesélünk, felolvasunk, könyveket lapozgatunk együtt.)

A szakemberek azt mondják (és a szülők tapasztalatai is bizonyítják): nem jó, ha a gyereket elhalmozzuk ajándékokkal. Egyszerre egy játék is elég. Ha a gyereket sok játék veszi körül, nem tud választani, és előfor-dulhat, hogy nem lesz kedvenc játé-ka. Ha sok játéka van a gyereknek, azok felét eltehetjük, és később majd elővesszük. Ilyenkor a gyerek újra fel-fedezi őket.

Jády Mónika

19

Katedra Bűnmegelőzés

A bűnmegelőzés osztályozása

A bűnmegelőzés során először is elkerülhetetlen az aktuális állapot fel-mérése, melyet a nemzetközi szerve-zetek ismeretei, tapasztalatai alapján végeznek el. Mindez lehetővé teszi a nemzetközi és a hazai tapasztalatok szembeállítását és megvitatását. Az ismeretek alapján a fiatalkori bűnö-zés riasztó méreteket ölt, ugyanis csökken az elkövetők életkora, s ez-zel szemben nő a bűncselekmények erőszakos volta, brutalitása. A van-dalizmus, a közvagyon rongálása, a sporteseményeken való erőszakos magatartás mind az erőszakos bűn-cselekmények új megnyilvánulási formái.

A bűnmegelőzés három csoportját ismerjük: a szociális és szituatív meg-előzés, és a viktimológia.

A szociális bűnmegelőzés tulajdon-képpen a bűnözőkre vagy a potenci-ális bűnözőkre fejti ki hatását. Lénye-ge, hogy olyan feltételeket alakítson ki a társadalom számára a gazdaság, szocializáció, kultúra, és az oktató-nevelő folyamatok területén, melyek pozitívan befolyásolják a szabadidő kihasználását, az életszínvonal növe-kedését és az egyén és a csoport szo-ciális integrációját. Tulajdonképpen olyan igyekezetről és feltételek kiala-

kításáról van szó, mely arra irányul, hogy az emberek ne váljanak bűnö-zőkké, vagy ezeket, a cselekedeteiket ne folytassák.

Ehhez a megelőzéshez általáno-san a következő területek tartoznak: család, iskola, fiatalok, munka és az egészségügy. Az első terület a csalá-don belül segít a gyermekek oktatá-sával kapcsolatban. Az iskola terü-letén a magatartászavarokkal küzdő gyermekekre összpontosítanak. A fiataloknak utat mutatnak a szabad-idő helyes eltöltésében, olyan trénin-gek szervezésével, melyek segítenek a helyes pályaválasztásban. A munka területén új munkalehetőségek kiala-kításában és az ehhez szükséges átis-kolázásban nyújt segítséget. Végül az egészségügy területén a mentálisan és fizikailag sérülteknek nyújt támo-gatást a beilleszkedéshez.

A szituatív megelőzés specifikusan a bűnözésre, a közrend védelmére, az állampolgárok életének és tulajdoná-nak védelmére irányul – klasszikus, technikai, rendszeri és fizikai véde-lemmel.

Alaptétele, hogy bizonyos bűn-cselekmények helye, ideje és körül-ménye előre meghatározható, tehát ebből kiindulva meg is akadályozha-

tó. Elsőrendű célja a bűncselekmény megakadályozása, és a bűnfeltárás sikerének növekedésével is.

Alapformái a következők:A technikai védelemhez a központi

biztonsági pultok, a speciális techni-ka, a személyi védelmet biztosító tár-gyak, riasztórendszerek, tűzérzékelő-rendszerek, zárt televíziós hálózatok, beléptető-rendszerek, és az adatvéde-lem tartozik.

A fizikai védelem területe a rend-őrségi szervek, a katonaság és más magán- biztonságvédelmi cégek al-kalmazottai által végzett védelmi munka.

A rendszervédelemhez tartoznak azok a szervező és adminisztratív intézkedések, melyek a biztonsági rendszerek hibátlan működését biz-tosítják. A megelőzésnek ez a típusa akkor a leghatékonyabb, ha nem ál-talánosan alakítják ki, hanem speci-fikusan egy utca vagy városrész para-métereire.

A harmadik csoport, a viktimológia, a bűnmegelőzés specifikus formája. Célja megakadályozni, hogy az em-berek bűncselekmények áldozataivá váljanak. Ezért főleg a potenciális áldozatokra fekteti a hangsúlyt, még-pedig azzal, hogy az ebbe a kategóri-ába tartozó személyeket felvilágosítja arról, hogyan csökkenthetik áldozat-tá válásuk rizikóját, ugyanis a tapasz-talat azt mondja, hogy sok esetben az áldozatok saját maguk adnak le-hetőséget a bűnelkövető számára. Ezt is általában étféle módon teszik, passzívan, felelőtlen viselkedésükkel, és aktívan, provokatív és kihívó visel-kedésükkel.

A megelőzés még tovább bontható úgynevezett elsődleges, másodlagos és harmadlagos szintre.

Az elsődleges megelőzés általános, össztársadalmi szinten történik. Má-sodlagos szinten különböző szociális csoportokkal foglalkoznak (például hajléktalanok, prostituáltak vagy a családi erőszak áldozatai). A har-madlagos megelőzés pedig az indivi-duális tanácsadással nyújt segítséget. Szimulációs tréningekkel segítenek felkészülni a veszélyhelyzetek kezelé-sére. Továbbá fontos tényező az első kontaktus milyensége a bűncselek-mény megtörténte után, ugyanis ez befolyásolja az áldozat pszichikai ál-lapotát. Ezért az áldozattal mindig ér-zékenyen, empatikusan és megértően kell foglalkozni.

Lukács Mária

Katedra

20

Gyógypedagógia / Szülői szemmel

Amikor a boldogság születikAz új iskolaügyi törvény alapján két

éve immár a speciális alapiskolákban is kötelező a hittan és az etikai nevelés heti egy óraszámban történő oktatása. Először némileg megriadtam a feladattól, hiszen úgy alakult, hogy már két éve hittant is tanítok mentálisan közepes szinten sérült gyerekeknek. Mindegyre azon törtem a fejem, vajon miként magyarázzam el ne-kik azt, amit olykor felnőttként is nehéz felfognunk. Félelmeim azonban alapta-lannak bizonyultak. Olyan magától érte-tődően fogadták mindazt, amiről a tan-órákon beszéltünk, eleinte nem is igazán értettem, hogyan lehet ez. Talán a gyere-kek amúgy is fogékonyabbak a spirituális dolgokra, véltem. S ezek a gyerekek mint-ha még inkább azok lennének – persze, ez csupán az én tapasztalatom. Érzékenysé-gük e téren kétszer egy évben fokozottan érződik: húsvétkor és karácsonykor.

Decemberben az osztályban elkezdődik a csodavárás. A gyerekek iz-gatottan lesik, mikor hull le végre az első hó, hogy hozzáfoghassanak a Mikulások és egyéb karácsonyi díszek gyártásá-hoz. Egy ilyen alkalommal érdeklődtem náluk, tudják-e, mit is ünnepelünk va-lójában karácsonykor? Azt azért meg-jegyezném, odahaza közülük egyikük sem részesül vallásos, meg úgy általában véve semmilyen nevelésben sem. Egyből

rávágták, a kis Jézuska születésnapját. Innentől kezdve már megállíthatatlanul folyt belőlük a szó, mígnem olyan kérdé-sek is elhangzottak, mi történik velünk, ha meghalunk? Az egyik, fogyatékkal élő tizenhárom éves lány, aki még kiskorá-ban elvesztette az édesanyját, úgy felelte meg a kérdést, hogy az ő anyukája bizony az angyalkáknál lakik az égben, s onnan figyeli őt. Meglepő módon, egyik osz-tálytársának se jutott eszébe kinevetni őt ezért a kijelentéséért. Terítékre került a jó és a rossz cselekedetek bírálata, sőt, még a sorsszerűség is abban az értelemben véve, hogy mindenki azt kapja vissza, amit má-soknak ad.

Régebben az iskolai folyosó faliújságára fekete-fehér fotókat tűztünk ki, melyeken afrikai beteg-, éhező- és háborús körzet-ben élő kisgyermekek láthatóak. Amikor meglátták őket a kisosztály tanulói, mint amolyan gyerkőcök, elnevették magukat: kik ezek a csontsovány csokigyerekek? Miután elmagyaráztuk, ténylegesen mit is kell látniuk a fényképeken, volt, aki egé-szen elképedt. Megcsillant szemükben a részvét. Azóta többször előfordul, ha vala-melyikük nem bírja megenni a tízóraiját, inkább felajánlja az osztálytársának; vagy ha erről megfeledkezve, esetleg dacos mérgében a kukába akarná dobni, a töb-biek rögvest figyelmeztetik: bezzeg azok a

szegény csokigyerekek a fotókról milyen szívesen megennék azt! Ezen felbuzdul-va kértem meg őket idén, csinálnának-e hazai beteg, testi fogyatékos gyerekeknek aprócska ajándékot, akár csak egy papír-angyalkát, papírból Mikulást? Majdnem összevesztek, ki készíti nekik a legszebb és a legtöbb rajzot. Ezzel is erősíthetjük bennük azt a felemelő érzést, hogy ők is képesek örömet szerezni másodnak, hogy mennyire fontos dolog ez, főleg kará-csonykor – s nem csupán ilyenkor.

December 23-án az évet a karácsonyi programmal búcsúztatjuk, amit hihetet-len szorgalommal és odaadással tanul-nak be a gyerekek. Megható emlékként él bennem a négy évvel ezelőtti, legelső karácsonyom, amit ezek között a mentáli-san enyhén és közepesen sérült gyerekek körében töltöttem. Kolléganőm műanyag flakonok aljából ördöngös ügyességgel gyertyatartót készített, eggyel többet, mint ahány tanulónk volt az osztályban. Mindenki meggyújtotta a sajátját, egyet pedig azokért a gyerekekért, akik a folyo-só faliújságán lévő fénykép-gyerekekhez hasonlóan nyomorúságosan vagy sehogy sem ünnepelhetik a karácsonyt. Utána előadták az örömnapi műsort, melyben Mária a kis Jézuskával az ölében fogadja a három napkeleti bölcset. Máriát az egyik szellemileg fogyatékos kislány játszotta, s akkor, abban a pillanatban, amikor hibát-lanul elmondta a szövegét, lelkünkben is megszületett a boldogság.

Péntek délután, végre hétvége! Még egy kis vásárlás, tánckör, végeztünk, pihe-nés. De nem, megyünk hazafelé, köhög és tüsszög. Anyu! Fáj, ha köhögök. Gondo-lom ezt minden szülő „szereti“. Nekünk szerencsénk van, ha megbetegszünk, ak-kor pénteken délután, esetleg szombat reggel irány az elsősegély. Gyorsan, mert később már nincs nyitva egy gyógyszertár sem. Rengeteg van belőlük, jó biznis, de egy sem tart esetleg éjjel is nyitva. Meg-érkezünk, várakozás, aránylag ügyesen bejutottunk.

– Mi a gond? – kérdezi a doktornő.– Köhög, náthás, még nem lázas, nem

érzi jól magát. Ma kezdődött.– Akkor ott még semmi nem lehet,

tessék venni köhögésre szirupot és pihen-jen.

– És esetleg ajánlana valamilyet, hogy a megfelelőt vegyem meg?

– Hát, én azt nem tudhatom, arra van-nak a patikusok – kapom a választ.

Ha beteg a gyerekIlyen válasz után megyek veszek még

vitaminokat, köhögésre szirupot, lázcsil-lapítót, az egész csak vagy 50 euró, és irány az ágy. Szombat, vasárnap nem javul a helyzet, hétfőn körzeti. Nála szintén meg-tudom, hogy a lányomnak semmi baja, kap forró italt és mehet iskolába. A hét folyamán szerencsére nem rosszabodik a helyzet, csak szombaton. Mi marad? Első-segély. Magamban már könyörgöm, hogy legyen ott az a doki, aki tényleg gyer-mekorvosnak született és ki is vizsgálja. Imáim meghallgatva! Mellkasröntgen, fejröntgen. Kiderül, hogy arcüreggyul-ladása van. Nekem szerencsére nem volt még, de elég fájdalmas. Nálunk leginkább abban nyilvánult meg, hogy éjjeleket nem aludtunk, mert rettenetesen köhögött. Szóval, nem mintha örülnék, de mégis van valami baja, nem viccből vittem már kétszer orvoshoz. Antibiotikum, beuta-ló orr-fül-gégészhez. Mivel hétfő ünnep, kedden megyünk. Addigra már három

napja szedi a gyógyszert, de nem használ, semmi javulás. Kivizsgálás után kiderül, begyulladt már a füle, orrmandulája és a torka is. Hurrá!!! Egyre jobb a helyzet. Csere, másik antibiotikum, következő hét: hiányzás az iskolából. A hét vége felé végre érezhető a javulás, kedden megyünk kontrollra. Javult, de még egy dobozzal be kell szednie az antibiotikumból! – így a „fülorvos“. Megyünk a körzetihez. Miért kapott még egy adagot? Mikor megy is-kolába? – kérdezi tőlem. Hoppá, talán ezt neki jobban kellene tudnia! – gondolom. Végül megegyezünk a csütörtökben. Sok a pótolnivaló, de nagy örömmel megy is-kolába. Szombat este furcsának találom, hajnalban 38,5 fokos lázzal ébredünk. Panadol, borogatás reggelig. Ülök az ágy-ban és töröm a fejem. Most hová vigyem? Mit adjak neki? Mi baja lehet, hisz még nem fogyott ki az antibiotikum, ma este veszi be az utolsó adagot. Öltözünk és el-sősegély. Szerencsére a jó doktornőnk van ott, kivizsgálja, röntgen, vizelet. Minden rendben, de akkor miért lázas? Várnunk kell, még nem tudjuk, hogy csak most reagál-e a szervezet az előző betegségre,

Nagy Katalin szülő

Dömény Andrea

21

Katedra Szülői szemmel / Irodalom

vagy felszedtünk valamilyen „fincsi“ ví-rust. Miért nem divat ma már a vérvé-tel, esetleg a vizelet kivizsgálása, vagy a szakorvoshoz való beutaló? Olcsóbb, ha három hétig járunk oda-vissza eredmény nélkül? Vagy így a kifizetődőbb? Sajnos nekünk már elég sok ilyen esetünk volt, hogy csak párat említsek... Háromévesen hasonló tünetekből és hasonló hozzáállás miatt kétoldali tüdőgyulladással feküd-tünk kórházban. Hatévesen hasfájással

jártunk orvoshoz, szintén egy hétig, míg az utolsó pillanatban bevitték a műtőbe: vakbél, kifakadt ciszta. Közben több eset-ben feleslegesen elhúzódott angína, vagy fülgyulladás.

Biztosan sokan jártak már hasonló cipőben. Ha az első két alkalommal el-hitték volna, hogy nem viccből viszem a gyerekemet orvoshoz, aki mellesleg idén még novemberig nem volt beteg, akkor sokkal kevesebb gyógyszerrel és

problémával megúsztuk volna. Ez vi-szont csak akkor lett volna lehetséges, ha rendesen megvizsgálják. Nagyon rosszul esik, ha félvállról azt mondják, hogy semmi baja. Jobb dolgunk is akad, mint péntek vagy szombat este az első-segély küszöbét koptatni. Egy anya is-meri a gyermekét, ha beteg, az neki fáj a legjobban. Csak annyit tud tenni, hogy elviszi orvoshoz és bízik benne, hogy tényleg orvoshoz vitte.

Versekben tündöklő nagyasszonyokMária, az első magyar királynő

I. (Nagy) Lajos király halálakor Má-ria csak tizenkét éves volt, mindezek el-lenére Erzsébet anyakirályné jónak látta mindjárt a temetés másnapján magyar királynővé koronáztatni Máriát. Garai Miklós „segedelmével” – aki már he-tedik éve viselte a nádori tisztet – ezt sikerült elérnie.

Zalár József:KIrÁLyNÉK

Szent István egyházafő urakkal telve,

a nagy oltár jobbjánmennyezetes formán

arany trón emelve.

Oldal kápolnábanLajos király sírja;özvegye s leánya

földig gyászruhábatérdepel ott sírva.

Hozzák az új királyta papok a templomba,

zászlósurak végigkomolyan kísérik,dárdások ujongva.

Amig a királlyaltrónjáig elérnek,

a szent hely karzatjánzsoltárosok ajkánzeng a hálaének.

Esztergomi érsekzsámolyra letérdel,

könyörög szó nélkül,oltárhoz úgy készül,most im oda lép fel.

Két zászlós ur visziaz ország nagy kincsét,

átveszi az érsek;de ők e szentséget

őrzik szemmel is még.

Megindul a királya koronát látva,siet az oltárhoz;

egy kispap párnát hoz,hogy térdeljen rája.

Ekkor a királynék sír mellől kilépve,

mint megsértett árnyakszintén oda állnak

az oltár elébe.

Most pedig a főpapmély hangja így árad:„Kell-e tehát Nápolyfejedelme – Károly,

szóljatok, királynak?”

E kérdésre sokana fejöket rázák, rázák,a szivök is gyászolt...Hanem azért Károlyt

csak megkoronázzák...

Mária királynétündérkert virága,

templom után rögtönfekvő nagy beteg lőn,

érzi milyen árva.

Erzsébet királynészól haragtul égve:

„Gara Miklós nádor,mit tegyek, tanácsolj!...Nem maradhat élve!...

Menj követűl Forgácsa másik udvarba,

levelet írt Zsigmondérdekes amit mond,

érdeke, hogy hallja...”

Ereszkedik le azesteli ködfátyol...A vett üzenetre

készül s megy sietvea nápolyi Károly.

„Itt vagyok, eljöttem,királyi nagynéném!Tanácskozzunk ujralegyünk ezentulra

barátságban, békén.”

„Veled? esküszegőkirályi haramja!

Átok a trónrablón!Máriáé a trón,

te bitor vagy rajta!...”

„Koronázott királytSe becsülsz?... annál jobb!

Szavad fölségsértő...Ma kegyem elnéző,

De holnap – halálod!”

„Gara! Forgács!... hallod:Fejetek’ mi éri...”

Gara int, Forgács vág,iszonyu csapását

Károly tul nem éli...(részlet)

Hamarosan pártok szerveződtek a főurak között. Garai és rokonai Mária uralkodását támogatták, Lackfi István tábora Mária jegyesét, a tizenöt éves Zsigmondot látta volna szívesen a tró-non, a délvidéki nagyurak és főpapok meg a nápolyi királyt (akit alacsony termete miatt Kis Károlynak neveztek)

tudták csak elfogadni magyar uralko-dóként… Kis Károly a főúri hívásnak eleget téve, partra szállt Dalmáciában, s fegyveres had élén vonult Budára. 1385 szilveszterén ünnepélyesen meg is ko-ronáztatta magát. A szertartáson a ki-rálynéknak, Máriának és Erzsébet anya-királynénak is részt kellett venniük.

Katedra

22

Irodalom / Fogalmazás

Valljuk be őszintén, ha a magyar-órán a tanmenetet követve eljutunk a fogalmazásírásig, nemcsak a diák só-hajt fel titokban, de gyakran a tanár is. Örülünk, ha az osztályokban akad egy-egy diák, akinek a tollából érde-kes, jól felépített, jól megszerkesztett sorok kerülnek ki. A fogalmazás az írásbeli önkifejezés egyik formája, aki nem tud írásban fogalmazni, an-nak általában a szóbeli megnyilatko-zással is gondjai vannak. A családi vi-szonyok itt is előtérbe kerülnek, mert az önkifejezés problémái a családi beszélgetések hiányát feltételezik. A „Mi volt az iskolában? – Semmi.” nem tekinthető beszélgetésnek. Azok a diákok, akik otthon a szülőkkel rendszeresen megvitatják a nap tör-ténéseit, nagyobb szókinccsel és álta-lában nagyobb önbizalommal is ren-delkeznek. De mit tehet a tanár?

A következő párbeszéd X iskola Y osztályában szinte minden fogalma-zásórán elhangzott. A résztvevők: ta-nár és diák, akit nevezzünk Imrének:

- Imi, te még nem írtál egy sort sem?

- Tanárnő, nem tudok mit írni.- De hát csak eszedbe jut valami?

Csak pár mondat!- Nem jut eszembe semmi. Én NEM

TUDOK FOGALMAZÁST ÍRNI!Amint a diák ezt kimondja, megáll

a tudomány. Ő már eldöntötte magá-ban, hogy nem képes megtenni, amit a tanár kér tőle, így aztán minden erő-feszítés hiábavaló. Mit tudunk ilyen-kor mi, pedagógusok, tenni? Saint-Exupéry rókája nemcsak azt kéri a kis hercegtől, hogy szelídítse meg őt, de azt is elmondja, hogyan csinálja. A hangsúly a módszeren van.

Az iskolában a fogalmazás témáit általában a tanár adja meg, a legelter-jedtebb, hogy a diák két téma, két cím

közül választhat. A harmadik opció a szabad téma. A megfelelő cím kulcs-fontosságú, mert a diák csak akkor választja a szabad témát, ha nem talál kedvére valót a lehetőségek között. Márpedig a szabad téma majdnem mindig a legrosszabb választás. Kevés olyan diák van, aki veszi a fáradságot, és mélyebben elgondolkozik egy-egy ötleten, így általában tucatjával olvas-hatjuk a „Kedvenc állatom, a kutya”, a „Szünidei nyaralás a nagymamánál” és egyéb kevésbé motiváló dolgoza-tokat.

Az alapiskola ötödik és hatodik osztályában bátran válogathatunk az adott irodalom témakörei közül. Az ötödik osztályban a mesék, a mon-dák, a mitológia, a bibliai történetek, a János vitéz és a Lúdas Matyi szép számmal kínálnak fogalmazástémá-kat. Csak néhány a sok közül:

Az állatok királya vagyok, Hajóztam az Óperenciás-tengeren, Összetalál-koztam János vitézzel Óriásországban, Miért nem szeretem Döbrögit, Fel-másztam az Olümposzra stb.

A Kis herceg kapcsán megpendít-hetünk egy-két komolyabb témát is, mint a felnőtt – gyerek kapcso-lat, milyennek látják a felnőtteket a gyerekek („Szó, ami szó, a fölnőttek nagyon-nagyon furcsák”), ill. egy fo-galom, vagy egy érzelem megvitatá-sára is sort keríthetünk. Például: Mi a hiúság?, Mit várok el a barátomtól, Szükség van e barátokra? stb. Ezek-ben az évfolyamokban még nem követelhetünk a diákoktól túl sokat, mert többet ártunk, mint haszná-lunk. A lényeg a fantázia, a képzelet megmozgatása, az alapok elsajátítása. Minden egyes alkalommal vitassuk meg, hogy ki milyen témát válasz-tott, a fogalmazásra való felkészülés történjen közösen. Már itt hívjuk fel

Ádám Borbála

„Én nem tudok fogalmazást írni!”

Húsz esztendeje alakult meg a Szlo-vákiai Magyar Írók Társasága, amely az 1989-es rendszerváltásnak kö-szönheti önállóságát. Addig ugyanis a Szlovák Írószövetség szekciójaként, a mindenkori politikai hatalomnak kiszolgáltatva végezhette munkáját. A Dunaszerdahelyen összegyűlt írók egyúttal arra is emlékeztek, hogy 60 éve vált lehetővé ismét, hogy magyar nyelven írt versek, elbeszélések, regé-nyek és szépirodalmi tanulmányok jelenhessenek meg Szlovákiában. A 2010. november 17-én tartott ünne-pi rendezvény egy kiállítás megnyi-tásával kezdődött a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban (a Sárga Kas-télyban), ahol régi felvételekkel, doku-mentumokkal, dedikált könyvekkel teli vitrinek között Duba Gyula idézte fel a szlovákiai magyar irodalom kez-deteit, hat évtizedes múltját és vázolta fel a jövőt. A rendezvény a Bonbon szállóban folytatódott, itt Csanda Gábor, a SZMÍT vezetőségi tagja, Pomogáts Béla irodalomtörténész és az írószervezet több korábbi elnöke is emlékezett a múltra, majd a SZMÍT megjelent tagjai emléklapot és egy erre az alkalomra összeállított szöveg-válogatást vehettek át, amelyet – a kor szelleméhez igazodva – a szervezők egy CD-ROM-ra mentettek. A ren-dezvényen a tehetséges Saróka Liliána pozsonyi gimnazista énekelt verseket adott elő saját megzenésítésében. A ju-bileumi ünnepség kísérő rendezvénye-ként 2010. november 16-án sor került az Arany Opus-díj átadására is; az idei kitüntetett Fellinger Károly lett, aki az olvasók díját is elnyerte. A SZMÍT számos tagja író-olvasó találkozókon vett részt több dunaszerdahelyi és kör-nyékbeli iskolában.

- lager -

Ünnepeltek az írók

23

Katedra Diákvélemény

a diákok figyelmét arra, hogy a beve-zetés – tárgyalás – befejezés milyen szerepet tölt be egy fogalmazásban. Téves felfogás, hogy a bevezetés és a befejezés kevésbé lényeges. A prob-léma általában a következő: a tanuló nem tudja elkezdeni a fogalmazást, a végét pedig úgymond összecsapja. Tudatosítaniuk kell, hogy a fogalma-zásukat valaki elolvassa, tehát már rögtön az elején meg kell ragadni az olvasó figyelmét. Ennek gyakorlása céljából, figyeltessük meg a mesék, ill. a mondák bevezetését. Az állandó ki-fejezésformákat (pl. Hol volt, hol nem volt…) ebben az esetben figyelmen kívül hagyva, rögtön a történetek ele-jén megismerhetjük a szereplőket, a helyszínt. Amennyiben a tanuló olyan témát választ, amelyben személyesen is részt vesz, mindenképpen fontos, hogy rögtön az elején tisztázza, hogy milyen szerepet tölt be a történetben. A tárgyalás a fogalmazás magja, itt az ötödik osztályban már egy-egy rövid párbeszédet is elvárhatunk, az iroda-lomelméleti rész már foglalkozik ez-zel ebben az évfolyamban. Általában nehéz megtanítani a tanulókkal azt, hogy a lényegre törekedjenek, és ne vesszenek el a részletekben, illetve, hogy hol van helye a részletezésnek, a megfigyelésnek, és hol engedhetünk nagyobb szabadságot a képzeletnek és a fantáziának. Erre nyújt megol-dást a leírás és az elbeszélés közti különbség bemutatása. Az ötödik és a hatodik osztályban a leghálásabb a leíró fogalmazás fajtái közül a sze-mély, növény, állat, táj stb. leírása. Az elbeszélő formából pedig inkább vá-lasszunk egy-egy mesés témát.

A fogalmazásírás másik nagyobb buktatója a frappáns befejezés. Lehet akármilyen jó a dolgozat, ha nincs megfelelően befejezve, akkor min-denképpen veszít az értékéből. A befejezésben megengedhetünk egy kis személyességet, egy kis intimi-tást, egy-két jó értelemben vett ha-tásvadász megoldást. Tanítsuk meg a diákokkal, hogy ez az a hely, ahol rájuk vagyunk kíváncsiak. Az ő véle-ményükre, az általuk átélt élmények utórezgéseire, ahol a gondolatok, az érzések végére pont kerül.

A felsőbb évfolyamokban a műfajo-kat szélesítsük ki a jellemzéssel, a hír-rel és a levéllel. Ezekben az években kell elsajátítaniuk a tanulóknak azt a készséget, hogy a gyakorlati tudniva-lók mellett hogyan adjuk hozzá a dol-gozathoz azt a bizonyos pluszt, ami

által egyedivé válik. A cél a hangulat, hogy a szavaknak hangulatuk legyen. Ezt egyértelműen csak gyakorlás által lehet elérni, és akkor az olvasottság fontosságát ne is említsük. A feladat a szavakkal való dolgozás.

Kezdetnek játsszunk a szinoni-mákkal:

Adjunk meg három igét. A feladat, hogy minden igéhez keressen a ta-nuló négy-négy szinonimát. Érezze a diák, hogy milyen hangulati többletet ad, ha mondjuk az „elindul” ige he-lyett, az „útra kel” vagy a „felkereke-dik” igéket választja. Ezt később elvé-gezhetjük ugyanúgy három főnévvel, melléknévvel stb.

Hálás feladat azok számára, akik különösen nehezen mozdítható-ak, ha megbízzuk őket azzal, hogy gyűjtsenek össze egy nap leforgása alatt 10 olyan mondatot, amely a kör-nyezetükben elhangzik. A helyszín, időpont, hogy ki mondja kinek nem releváns. A 10 mondatot aztán építse bele egy szövegbe, egy történetbe. A feladat nem annyira egyszerű, de mi-vel elég nagy teret kap benne a humor is, bátran kipróbálható.

Ha a diák nem akar az általunk megadott témák közül választani, akkor se adjunk neki teljesen sza-bad kezet.

Kössünk kompromisszumot: te mondod a témát, én a műfajt. Azok a diákok, akik a szabad témát választ-ják, mindenképpen a könnyebb útra szeretnének lépni, illetve nem szeret-nék magukat korlátok közé szorítani. De a célból, hogy így is jó munkák szülessenek, azért sugallhatunk egy-két ötletet. Ez főleg a nyolcadik és a kilencedik évfolyamokban bukkan fel, ahol az önálló véleményalkotás sza-badsága a személyiségfejlődés közép-pontjába kerül. Ezekben az esetekben a legmegfelelőbb megoldásnak az tű-nik, ha a diákokat leginkább érdeklő témák közül választunk. Nincs olyan diák, aki nem szeret moziba járni, nincs olyan diák, akinek nincs ked-venc filmje. A diák írhat filmajánlót, filmkritikát, érvelhet, meggyőzhet, véleményezhet, bírálhat. Figyeljünk oda, hogy ne a film tartalmán legyen a hangsúly, ezért kérdésekkel segítsük a tanuló munkáját: Milyen korban játszódik a történet?, Mennyire szol-gálja a zene a mondanivalót?, Melyik színész alakítása a leghatásosabb szá-mára?, Milyen hibákat tud felfedezni

a filmben?, Melyik jelenetnél van hi-ányérzete, és miért?, Ha rendező len-nél, mit csinálnál másképpen? stb.

A film mellett, a sport, és a techni-ka világát is felhozhatjuk, és tartsuk szem előtt, hogy a diákok nagy része a humor oldaláról könnyedén „meg-fogható”.

Hogyan adnám el a számítógépet egy őserdőben?, Mobiltelefont adtam egy indián törzsfőnöknek, Miért nem szeretnék balettozni stb.

Akármilyen témát is választanak a tanulók, mindegyik kivétel nélkül ala-pos felkészülést igényel. Adjuk meg a témákat két nappal a fogalmazásírás előtt azzal a feltétellel, hogy másnapra részletes vázlatát kérjük a kiválasztott témának. Ennek több előnye is van: egy vázlat megírásában nem baj, ha otthoni segítséget kap a diák, jobban járunk vele, minthogy szülői monda-tok köszönjenek vissza a fogalmazás-ban. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a vázlat okvetlenül tartalmazza a be-kezdés és a befejezés fő gondolatát. Ezt a vázlatot aztán használhatják a diákok a dolgozat írása közben.

Ha a tanulók teljesítették a felada-tot, a tanár szemszögéből az egyik legfontosabb rész következik: a fogal-mazások szóbeli értékelése. Nagyon gyakran előfordul, hogy a tanárok ki-választják az általuk legjobbnak vélt dolgozatokat, és csak azokat emelik ki. Ez egyértelműen pedagógiai hiba, mert ne felejtsük el, hogy a diák várja a munkájának a véleményezését. Ha csak egy mondatot, vagy csak egy-egy szót, ill. szókapcsolatot már találunk, emeljük ki. Nem tudhatjuk, hogy mit indítunk el vele. Keressünk időt az értékelésre, amelyet végezzünk az osztállyal közösen. A diákok így egy-mástól is tanulnak, ötleteket kapnak.

Saint-Exupéry regényében a kis herceg és a király közötti beszélgetés egyik fontos momentuma, amikor a király ezt mondja a látogatójának: „…Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsa-im.” A tanárnak azt van joga követel-ni, amit megtanít a diákokkal. Néha nem elég megmondani a feladatot, azt is meg kell mondani, hogy ho-gyan kell csinálni. Így nem véletlen, ha a kis herceg is azt kéri a királytól, hogy „…Ha fölségednek az a kívánsá-ga, hogy pontosan engedelmeskedje-nek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot.”.

Katedra

24

Zene

Zenei Tehetségkutató

A Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének harmadik tehetségku-tató fesztiváljára 2010. október 30-án, szombaton került sor Dunaszerdahelyen. A Dunaszerdahelyi Városi Művelő-dési Központ, a Katedra Alapítvány és a dunaszerdahelyi Csemadok Mű-velődési Intézete támogatásával meg-valósult rendezvény reggel 9 órakor a Csemadok épületében indult a diá-kok versenyével. A döntőbe jutott hét tanuló közül Varga Anita betegség miatt távolmaradt, azonban a többi-ek, névszerint Bednár Anita, Belán Dóra, Černý Viktor, Katona Rózsa, Kozma Ferenc, és Pastorek Cynthia Éva produkciója egyaránt sikert ara-tott. A háromtagú zsűri, melyet An-gyal Sándor újságíró, Héger István művelődésszervező és Jakubecz Lász-ló előadóművész alkotott, különösen Belán Dóra népdalénekes előadá-sát értékelte nagyra. A 15 esztendős ógyallai leányzó végül kategóriája legjobbjának bizonyult. Nyereménye egy mikrofon szett a dunaszerdahe-lyi A-Mol hangszerüzlet jóvoltából, továbbá Dórával interjú készül a Ka-tedra újság, a Csallóköz és a Zene.SK számára.

Minden egyes résztvevő megkapta a Lilium Aurum Könyv- és Lapkia-dó könyvcsomagját, továbbá az arra érdemesek hangszerkiegészítőket ve-hettek át dunaszerdahelyi A-Mol és a galántai MuzikantGA - X Music Sto-re hangszerüzlettől.

A zenekarok és szólisták versenyé-ben 10 előadó képviseltette magát, és elmondható, hogy zsáner szempont-jából nagyon vegyes volt a felhozatal. Verseket megzenésítő, akusztikus ze-nét játszó formációktól kezdve a pop, rock, progresszív rock, alternatív, funky, és világzenei stílusú előadó-kon át egészen a metal zenéig min-denféle stílust hallhatott a nagyérde-mű. A tíz tagú szakmai zsűri előtt 20 perces műsort adott a dunaszerdahe-lyi Aranymetszés, a csallóközi muz-sikusokból verbuválódott Arizóna, a somorjai Cinnamon Island, a nagy-megyeri Fools’ Day, a szepsi Gondola, a komáromi Industria Duó, Jakubecz László Galántáról, a párkányi Jóvilág-van, a nemesócsai Pandolin, és a bá-torkeszi Rock-Stone.

A zenekarok döntőjében a követ-kező eredmény született:

1. helyezett: Gondola (Krehlik Szabolcs és Papp Endre díja: 50 óra ingyenes stúdióidő a budapesti Euphoria stúdióban)

2. helyezett: Aranymetszés (Kato-na Tamás és Lénárth Rita díja: ingye-nes videoklip készítése a JMK Media & Productions jóvoltából)

3. helyezett: Jóvilágvan (Pálinkás Márton Díja: a budapesti Citysound stúdióban töltött bármennyi stúdió-idő fele és a szállás ingyenes)

További díjak: A galántai MuzikantGA - X Music

Store hangszerüzlet díjai: Legjobb énekes: Hodosy Marian-

na (Aranymetszés) Legjobb gitáros: Csintalan Márk

(Fools‘ Day) Legjobb basszusgitáros: Domon-

kos Gábor (Fools‘ Day) Legjobb dobos: Csintalan György

(Fools‘ Day)

Az STV magyar szerkesztőségének díja:

Legjobb zenész: Berec Péter, Gon-dola zenekar (zenés portréműsor a zenekarral)

Az Animaportál díja: Legjobb zeneszerző és hangszeres

produkció: Trencsík Pál, Jóvilágvan zenekar (könyvcsomag)

Közönségdíj: Industria Duó (2011-ben a zene-

kar számára a SZMAZE kiemelt tá-mogatottságot biztosít)

Schmiedl Tamás (MD Stúdió) díja: Aranymetszés (10 óra ingyenes

stúdióidő a soproni MD stúdióban)

A Denevér Stúdió díja: Jakubecz László (10 óra ingyenes

stúdióidő a szolnoki Denevér Stúdi-óban)

Farnbauer Péter díja: Industria Duó: (20 óra stúdióidő

50%-a ingyen)

Rozsonits Tamás zsűrielnök díja: Az összes fellépő bemutatkozhat

a Neo FM Káosz rádió című műso-rában

A Rock!nfo magazin díja: rock-Stone (interjú a Rock!nfo

nyomtatott és internetes verziójá-ban)

Meszo és Szebi díja: Jóvilágvan (fellépési lehetőség

2011-ben a pécsi Folk And Roll fesz-tiválon)

A Deja Vu Klub díja: Aranymetszés, Gondola, Industria

Duó, Jakubecz László, Pandolin (fel-lépési lehetőség a pozsonyi klubban)

Kiss Gábor Gibbó díja: Arizóna (ingyenes portfólió készí-

tése)

A SZMAZE díja: Fools‘ Day (2011-ben a zenekar

számára a SZMAZE kiemelt támoga-tottságot biztosít)

Török Elemér díja: rock-Stone (az Elókoncert meghí-

vása egy magyarországi sztárvendég vendégeként)

Meszo díja: Cinnamon Island (fellépési lehe-

tőség a Cserdafeszt 2011-en)

Bíró Szabolcs díja: Aranymetszés, Gondola, Jakubecz

László, Jóvilágvan (a szerző egy-egy tiszteletpéldányt ajánlott fel a négy formáció számára legújabb, Sub Rosa című kötetéből)

A Lilium Aurum Könyv- és Lapki-adó díja:

Pandolin (könyvcsomag)

A 3. SZMAZE Fesztivál végeredménye

25

Katedra Zene

Erkel Ferenc zeneszerző, karmes-ter, zongoraművész, pedagógus volt – az európai rangú magyar nemzeti opera megteremtője.

1810. november 7-én született a Bé-kés megyei Gyulán. A gyulai vár XIV. századi öreg tornya a történelem so-rán sok mindennek lehetett szemta-núja. A gyermek Erkel Ferenc társai-val sokszor játszott ostromot a kopott várfalak alatt. Bizonyára alkotó fan-táziáját is Gyula vára terelgette a rég-múlt felé. Életútja Gyuláról Pozsony-ba vezetett. Itt járta ki iskoláit. Zenei tanulmányait már Gyulán elkezdte; első mestere édesapja, Erkel József le-hetett, aki tanító és regens chori, azaz templomi kórusvezető volt. Az apa, fia számára a zenélést nem kenyéradó pályának szánta, csupán nemes szóra-kozásnak, de szerencsére nem mon-dott le arról, hogy az ifjú Erkel Ferenc Pozsonyban is folytassa a zenetanu-lás. Erkel zenei fejlődéséhez nagyban hozzájárult a reformkori Pozsony, amely az ország lüktető szíve volt. Er-kel – csakúgy, mint a kortársak: Liszt Ferenc és Mosonyi Mihály – láthatta és hallhatta a magyar zene előharco-sait, meríthetett abból a mámorba ringató „italból”, ami a reformkor hazafiainak a Bihari vonója alól ára-dó muzsika volt. Falvy Zoltán írja: „A magyar zene varázsának, fejlődési lehetőségeinek meglátása – ezt adta Pozsony Erkelnek egy életre, ihletésül”. Pozsony után Kolozsvár következett: az a város, ahol már 1821-ben meg-nyílt az ország legelső állandó szín-háza, ahol természetes volt a magyar szó, a magyar dal. Mit adott Kolozs-vár Erkel Ferencnek? „Ami vagyok, mindent Kolozsvárt töltött éveim nek köszönhetek. Ott műveltem ki maga-mat zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek s ott kötötték szívemre a magyar zene elhanyagolt ügyét s ott telt meg a szívem a szebb-nél szebb magyar népdalok árjával, melyekből nem is tudtam többé szaba-dulni, s nem is nyugodtam meg addig, míg csak ki nem öntöttem a lelkemből mindezt, amit már akkor éreztem, hogy kiöntenem kell” – írta Erkel Fe-renc. Az ifjú Erkel Kolozsvárott kö-tött életre szóló barátságot Brassai

Sámuellel, az országos hírű polihisz-torral. Az ő ösztönzésére komponálta Magyar Ábránd című zongoramű-vét, ame lyet már Kolozsvárott nagy sikerrel játszott, majd 1834 májusá-ban ezzel a művével mutatko zott be a pesti Nemzeti Kaszinóban is. Ettől kezdve vett részt a főváros zenei éle-tében, vált a magyar zene központi, vezető egyéniségévé. 1838-tól ő lett a Nemzeti Színház első kar mestere. Operaszerzőként történelmi témá-kat választott. Mint operaszerzőre a legnagyobb hatással az olasz mester Giusseppe Verdi művei voltak. Zené-jében az olasz—francia opera stílus-jegyeit ötvözte a magyar romantikus zenével, az úgynevezett verbunkos-sal. Így lett ő a európai rangú magyar nemzeti opera megteremtője. 1844-ben a Himnusz és a Hunyadi László című opera megkomponálásával vált elismert, népszerű zeneszerzővé, ün-nepelt művésszé. Zenéjével nagyban hozzájárult a szabadságharc hangula-ti előkészítéséhez. Az 1848-as szabad-ságharc után születik meg az erkeli életmű másik kiemel kedő alkotása, a Bánk bán című opera. A Bánk bán keletkezésének körülményeit nem ismer jük pontosan, azonban való-színűsíthetjük, hogy Egressy Béni a Klapka-induló szerzője, a Bánk bán c. opera librettójának alkotója 1849. jú-nius elejétől október elejéig, komáro-mi kato náskodása ideje alatt is dolgo-zott a Bánk bán szövegkönyvén. Erre tudunk következtetni ab ból is, hogy Pestre való visszatérése után nem-sokára átadta a kész szövegkönyvet Erkelnek. Nem tudjuk, hogy az 1861. március 19-i bemutatóig eltelt tíz év a komponálás ideje volt-e, vagy a már kész mű azért pihent a zeneszerző fi-ókjában, mert a politikai helyzet lehe-tetlenné tette az előadását. A kortárs zeneszerző Ábrányi Kornél így írt a Bánk bánról: „Könnyebb lett mindig a közönség lelke, ha tombolásig kitap-solhatta magát Petur bordalára, vagy Bánk bán kifakadására az idegen ura-lom ellen”. Erkel Ferenc azon mun-kálkodott, hogy minél szélesebb kör-ben tegye ismertté a zeneirodalom kiemelkedő alkotásait. Megalapította a Filharmóniai Társaságot. Jelentős szerepet vállalt az Országos Magyar Dalárdaegyesületben. Tevékenysé-gének hatékony része volt a pedagó-giai munka. A Zeneakadémia meg-alakulása után, 1875-től Liszt Ferenc lett az intézmény elnöke, Erkel Ferenc az igazgatója; és zongorát is tanított. Áb rányi Kornél írta: „...Pedagógiai tekintetben sem szigorúbb, sem lelki-ismeretesebb, köteles ségtudóbb tanárt nem ismertem nálánál”. 1886-ban vonult nyugállományba. 1893. június 15-én hunyt el Budapesten.

1960-ban Erkel-emlékülést rende-zett a Magyar Tudományos Akadé-mia. Az ülés Kodály Zoltán megemlé-kezésével kezdődött, aki ezt mondta: „Százötven éve született Erkel Ferenc, olyan korban, amely vulkanikus kitö-réshez hasonlóan ontotta a nagy em-bereket, olyan at moszférában, melynek melegét mi is érezzük, jóformán abból élünk. Százötven éve született, de máig él, mert maradt olyan műve, amely nélkül nem teljes az Opera műsora. Erkelt tehát nem kell exhumálni, meg-van és meglesz a közönsége még soká. Más kérdés, hogy zenetudo mányunk megtett-e mindent egyénisége, műve, pályája jobb megértésére.”

Úgy érzem – szültésének bicentenáriuma alkalmából – mi, a „nemesebb zene” komá romi műve-lői méltóképpen hajtottunk fejet a magyar zene vezéregyénisége, Erkel Ferenc emléke előtt. Már a március 15-i nyilvános ünnepi műsor kereté-ben Erkel műveket éne kelt a VMK és a Jókai Mór Alapiskola Gaudium ve-gyes kara, a Selye János Gimnázium diák jai pedig – 1848-ban című – iro-dalmi-zenés összeállításukkal – Gál György Sándor Hazám, hazám című regénye alapján – idézték fel 1848. március 15-ét, úgy, ahogy a nap tör-ténéseit Erkel Ferenc mondta el fele-ségének, Adél asszonynak. Áprilisban az egyesített Comorra és Brigetio ka-marazenekarok (észak- és dél-ko-máromi zenepedagógusok) Tavaszi hangverse nyén, majd a VMK és a Ga-udium Polgári Társulás által rende-zett VOX HUMANA – a komá romi énekkarok fesztiválján hangzottak el Erkel művek. Augusztus 22-én Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művészünk és Medveczky Szabolcs, kiváló karmesterünk példaértékű, bá-tor kezdeményezése eredményeként került színre Erkel Ferenc nemzeti operája, a Bánk bán, a komáromi Te-átrum Színházi Társulás előadásában. Hatalmas siker volt! Szeptember ben a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület tisztújító közgyűlésére – a Gaudium ve gyes kar, a Selye János Gimnázium diákjai, a vendégszerep-lők: Nagy Ferenc, Prágay Mari anna, a helyi művészeti alapiskola hangszeres kamaraegyüttese, Oláh Sándor, Rigó Pál által – bemutatott: Erkel Ferencre emlékezve című irodalmi-zenés ösz-szeállítás nagy sikert aratott a „neme-sebb zenét” kedvelő, értő komáromi közönség előtt.

Befejezésül hadd idézzem Erkel Ferenc kortársának, Szigligeti Edé-nek köszöntő sza vait: „Érezted, hogy rád itthon van szükségünk, köztünk maradtál, a hírt, dicsőséget itthon kerested. Ezért ünnepelünk mi Téged művedben, ezért koszorúzunk meg.”

Stirber Lajos

emlékezve

ErkelFerencre

Katedra

26

Magyar nyelv

„A helyesírás végigkíséri egész éle-tünket, ezért a helyesírási kultúra fej-lesztése nem elhanyagolható területe az iskolai nevelésnek.”

(Antalné Szabó Ágnes)

Köztudott, hogy a magyarórák egyik igényesebb részét épp a helyes-írással kapcsolatos témakörök alkot-ják. Diákjaink már az alapiskolától kezdve találkoznak az írott nyelv normájával, mégis többször gon-dot okoz egy-egy szó vagy kifejezés helyes használata. Első és legfonto-sabb szabályszerűség, hogy a helyes-írás csak írott nyelvben érvényesül, normája van, szociolingvisztikai megközelítésből nem vizsgálható! Ne vegyük most ide a napjainkban divatos SMS és CHAT nyelvet, mert azok vizsgálata más megközelítésből nyer érvényt.

Az első magyar helyesírási sza-bályzatot 1832-ben az Akadémia adta ki, a legutóbbi, a 11. helyesírási szabályzat 1984-ben jelent meg. A magyar nyelv helyesírása négy alap-elvre épül:

a kiejtés elve, melyben a kiejtett szó hangalakja megegyezik a neki megfelelő betűkkel (kéklik, hámlik, drágáll);

a szóelemzés elve felismerhetővé teszi a toldalékos szavakon a toldalé-kot, az összetett szavakban az össze-tétel tagjait (szénpor, hordja, jégkrém, verébtől);

a hagyomány elve lehetővé teszi a régies családnevek eredeti íráskép-ének megőrzését (Batthyány, Győrffy, Paál);

az egyszerűsítés elve megköny-nyíti a hangtorlódásokból adódó

alap- és középiskolákbanhelyzetek megoldását, a kettős más-salhangzónak csak az első tagját írjuk hosszan (mennyi, hosszú).

A magyar helyesírást az alapelv-nek célszerű és rugalmas kölcsönha-tásban való érvényesülése jellemzi: sokszor együtt hatnak, nemegyszer azonban az egyik csak magában ha-tározza meg az írásmódot.

Szlovákiai magyar kontextusban több tanulmány, szakdolgozat foglal-kozik a magyar helyesírás problema-tikájával, mind módszertani (Nagy Krisztina), mind korpuszvizsgálati (Misad Katalin) szemszögből. Jóma-gam magyartanárként szintén szem-besülök tanulóink írásgyakorlatával. A szlovákiai magyar tantervekben (tanmenetekben) ugyanúgy leszű-kítik a helyesírásra szánt óraszámot, mint a nyelvtanra, holott köztudott, hogy a helyesírás éppolyan fontos ré-szét képezi mindannyiunk életének, mint pl. az irodalom, sőt csak akkor születhetnek értékes irodalmi művek, ha azok az értékes tartalom mellett a helyesírás szabályszerűségének is megfelelnek. Ezért fontosnak tartom a közoktatásban a helyesírás-oktatás népszerűsítését. Tanulóinknak tuda-tosítaniuk kell, hogy az anyanyelvi nevelés egyik alappillére a helyesírás, melynek megítélése nagyban függ íráskultúránk színvonalától.

Tanulóink helyesírási ismereteinek kialakítására több tényező is hatással van. Ide tartoznak többek között az újságcikkek, napilapok, üzletek szóró-lapjai, külső és belső feliratok, melyek-nek írásmódja eltér a standard magyar írástól, melynek normája kodifikált, vagyis használati módja helyesírási szótárakban rögzített. Sajnos, néhány

tanár vagy akár szakmabeli (nyelvész) úgy ítéli meg a helyesírással kapcsola-tos kérdéseket, hogy azok akár a nor-mától eltérően is létjogosultságot kap-hatnak. Gondolok itt olyanokra, akik a különböző generációk írásmódját vizsgálva próbálják bizonygatni vagy akár elfogadtatni a standard normától való eltérés helyénvalóságát bizonyos írott nyelvi megnyilvánulásokban. Fontosnak tartom, hogy minden ma-gyartanár kötelességének tartsa tanu-lóink helyesírás-kompetenciájának fejlesztését, bővítését. Ne engedjük az SMS vagy a CHAT írásmódjának használatát a magyarórán, ha az ille-tő személy pl. barátjának ír egy nem hivatalos levelet, akkor is kötve van a helyesírás elveihez!

Az emberek számára sokkal in-kább magának a közlésnek a tartalma fontos, nem pedig annak normázott helyesírása. Ezt olyan apróságnak tartják, amellyel nem kell komolyan foglalkozni. Pontosan az ilyen hozzá-állás vezethet ahhoz, hogy tanulóink a helytelen írásképet rögzítik mentá-lis lexikonukban. Egy-egy rövidebb helyírásra szánt gyakorlat minden magyaróra részét kell, hogy képezze, sőt a szavak és a kifejezések helyesírá-sa minden egyéb (humán vagy reál) tanítási órára érvényes, ezért minden tanár feladata a szabályszerűségek pontos ismerete.

A jelenleg használt legátfogóbb he-lyesírási kézikönyvünk az Osiris Ki-adó gondozásában, 2006-ban Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila szerkesz-tésében megjelent Helyesírás című kiadvány, melyben a Gramma Nyelvi Iroda munkatársainak köszönhetően szlovákiai magyar szavak és kifejezé-sek helyes írásmódja is szerepel.

Vízkeleti László

Helyesírás-oktatása szlovákiai magyar

27

Katedra Irodalom Pedagógus hobbi

Mivel tölti szabadidejét egy ilyen, láthatóan igen elfoglalt ember, akit nagymértékben leköt a hivatása? Vannak-e hobbijai?

Elsősorban az a sport, amelynek hosszú évekig hódoltam: a lovaglás kicsi korom óta a kedvtelésem. Saj-nos azon a tájon, ahonnan szárma-zom, a lovassport nem létezett, így csak Pozsonyba érkezésem után tud-tam foglalkozni vele. Tizennyolc éves korom óta vagyok a lovak közelében, és nem bánom, hogy e szenvedély fogva tart. A lovaglás tulajdonképpen nem is sport. Összekapcsolódik ben-ne a szeretet és a művészet, csak ak-kor tudjuk megtanulni, ha szeretjük a lovat, ha megtanulunk beszélgetni vele. A lovaglás művészetét – a mű-vészet szót szeretném hangsúlyozni – nagyon sokáig tart elsajátítani. Ezt igazán csak most tudom megítélni, amikor aktívan már nem lovagolok, de több lovassport szakágban – le-gyen az díjugratás, military, fogat-hajtás és főképp díjlovaglás – bíró-ként tevékenykedem. Ez megkívánja, hogy felhasználjam tapasztalataimat és ismereteimet. A díjlovaglás, mint művészi sportág, megköveteli az em-bertől, hogy rögtön és nagyon ponto-san ítéljen meg minden mozdulatot, a lovas és a ló közötti összhangot, ahol a „kentaur” szó teljes értelmé-ben érvényes.

az ökológia tanszékről

Nagyon szeretem a komolyzenét is, szeretek utazni… Néhány éve pe-dig egy nagyon érdekes kedvtelésem van: a heraldika. Ennek köszönhe-tően rengeteg ismeretre tettem szert, ami Szlovákiát, a magyar–szlovák kapcsolatokat illeti. Ha az ember különböző régi iratokban, archívu-mokban, anyakönyvi hivatalokban keres, kutat, tulajdonképpen megérti, hogy szép országunkban mennyire kötődünk egymáshoz mindannyi-an. Ilyenkor jövünk rá, hogy az idők során a szlovák, magyar, osztrák, lengyel és a többi nép mennyire ösz-szefonódott, milyen sok bennünk a közös, milyen gazdagok a kapcsola-taink, honnan származunk. Az első bejegyzést a Halgoš nemzetségről Er-délyben találtam meg. Mindenkinek melegen ajánlom ezt az érdekes terü-letet, hogy minél többet tudjunk meg történelmünkről, ezekről az egymás-ba fonódott kapcsolatokról hazánk-ban. Munkáján túl mindenkinek meg kellene lelnie azt a hobbit, amelyben elmerülhetne, s néhanapján így el-menekülhetne a munkahelyi gondok elől. Nekem ezt a pihenést a címertan tanulmányozása nyújtja.

Megtudtam, hogy Ön verseket is ír. Hogyan jött a költészet? Téma-ként mi foglalkoztatja a leginkább?

A versírás is egyik kedvtelésem, igyekszem papírra vetni azokat a

gondolatokat, amelyek a fejemben kavarognak, amelyeket az ember magában hordoz és szeretné átad-ni a többieknek is. Verseimben ifjú éveim merülnek fel, melyeket min-den ember megél, minden költő élt át szerelmeket, nehéz időket... Majd következik az ember életében egy ki-forrottabb korszak, és a versforma, a vers témája is megváltozik. Kedvelt versformám a szonett, amely nagyon nehéz stílus. Példaképem Michelan-gelo, nagyon nagyra értékelem szo-nettjeit, mert tele vannak élettel és filozófiával. A szabadabb stílusú ver-sek viszont több teret hagynak arra, hogy elgondolkozzunk kérdéseken, amelyek ugyan állandóan körülöt-tünk motoszkálnak, de csak kevesen találnak rá időt, hogy papírra vessék őket, és megpróbáljanak másokat is megszólítani velük. Verseimet egy kis könyvecskébe gyűjtöttem össze, több-nyire szomorú, fájdalmas, gyönge pillanataimban születtek, ezért majd úgy tűnhet, egyfajta lemondó hangu-latot árasztanak, de úgy gondolom, ez is az emberi élet szerves része. Az embernek tudnia kell örülni, de fo-gadja el a bánatot mindannak része-ként, ami bennünk lakozik. Ahogy Romain Roland is mondta: „A fájda-lom és az öröm édestestvérek: egyik nélkül nem létezik a másik“.

Bogár Gabriella„Valaki” Vajon mivel foglalkozik szabadidejében egy ökológus, aki nyolctagú munkacsoportot irányít, diákok százainak

tart előadásokat több tantárgyból, tudományos kutatásokat végez? Jozef Halgoš a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Kara Ökológia Tanszékének vezetője. Három évig voltam a tanítványa, épp ezért talán elfo-gultan hatna, ha jellembeli és pedagógusi kvalitásait nekem kellene összegeznem. Beszéljen helyettem az a „kitün-tetés”, melyet mongóliai útjai során kapott ottani diákjaitól: egy medál, rajta a „baksa” felirat, ami annyit jelent: „valaki”. A mongolok így nevezik tanáraikat, ez a szó minden tiszteletet és a tanítóság minden jellegzetességét kifejezi. Mongóliában a „baksa” – „tanító” szónak nagy értéke van, ezért is oly kedves számára ez a díj, mellyel az ázsiai ország tiszteletbeli pedagógusává vált.

Katedra

28

Ünnepvárás

Kiss Lajos nyelvészünk foglalkozott a szláv jövevényszavaink legősibb rétegéhez tartozó karácsony szavunk jelentésével, amely szerint a karácsony végső elemzésben a szláv korčiti, „fordul, lép” igenévi korčun, „átlépő” származéka és a téli napfordulat koz-mikus örömére, várakozására utal. A nappalok ettől az ünneptől kezdve hosz-szabbodnak, így vízkeresztkor már egy kakaslépéssel.

A karácsonyi szokások nagyobbik

része – az adaptálódott regösének ki-vételével – liturgikus szokásokból ere-deztethető, azok elvilágiasodott, népi változatai. Tehát valaha szakrálisok voltak, amelyek részben profánná váltak, de így, folklorizálódva is máig őrzik karácsony ünnepének szent jellegét. Azért kell ezt itt hangsú-lyoznunk, mert akik ezt nem érzik át, azoknak csak műsor a betlehemes játék, látványosság és csillogás kará-csony három napja. Ezekhez kötődő szokásokat, hagyományokat és ba-bonákat bár a gazdagság jellemzi, mégis el kell mondanunk – ahogy majd kiderül –, sokat nem lehet, nem tudunk ma már feltámasztani, meg-újítani. Abból a gazdag örökségből, amely 30-50 évvel ezelőtt is még élt vidéken, elsősorban falvakban, mára alig maradt valami: talán csak az újabb eredetű karácsonyfa és az éj-féli mise. Az advent is megváltozott s lett ajándékvásár, mint a karácsony a bőséges és elképesztő (már-már ízléstelen) ajándékozás ünnepe. Az egykori angyalvárással kapcsolatosan elmondható, hogy sokszor és sokfelé mindössze annyi volt a várt ajándék, hogy valamelyik szomszédasszony kötényéből beöntötte az ajtón a diót, almát, mogyorót, aprósüteményt, esetleg cukorkát. S ezt kapni nagy öröm volt, hisz a gyerekek mindig az angyalt látták benne. Igen, a kará-csony a szegények ünnepe, a szeretet ünnepe, amely nem az ajándékozás-ról szólt.

Krúdy Gyula gondolatait idézem egy 1922-es írásából:

„A szeretet ünnepe, mondjuk mi, akik itt maradtunk egy olyan kor-szakból, amikor ismertek az emberek mindenféle elavult fogalmakat, meg-bocsátást, barátságot, gyengédséget, tiszteletet, szeretetet és egész lexikonát a szentimentális érzéseknek, amelyek-ről utóbb kitűnt, hogy mind csak arra valók, hogy az ember létét, boldogulá-sát gyengítsék. Mintha csak a gazdagok engedhetnék meg maguknak a szeretet luxusát, mutatja a világ képe, mert hiszen napjainkban egyedül nekik van módjukban szeretetüket kézzelfogha-tóan is bizonyítani. Ajándékot venni, ajándékot adni, mosolyt aratni, köny-nyet letörölni, gyermekkacajt élvezni, bús asszonyt felvidítani, elesett em-bert talpra állítani, jónak lehetni a tegnapi ellenséghez, kézadással fizetni az álnokságért, szegénységet enyhíte-ni, a homlok mély redőit elsimogatni, vad, keserű szívbe emberséget oltani, szilaj szemét a gyűlöletnek enyhíteni, bujdosó nyomornak halk, észrevétlen léptekkel utánamenni, a magányosan sírdogálókat gyengéden felkeresni, rongyos gyermeket átkarolni, a híd karfája fölött merengő asszonyféléhez szívesen szólani, megfogni az elkesere-dett kezet, megállítani a bűn felé tán-torgó lépést, fölemelni a fejét annak, aki lehajtott fővel keresi a legmaga-sabb ágat, amelyre felköthetné magát – ez volna a gazdagok dolga a világon. – Nem, ez a dolog a szegényeké, akik-nek maguknak sincs semmijük.”Vagy idézhetek egy részt a szatmárcsekei betlehemesek énekéből is, ahol a pásztorok így énekelnek:Mit viszünk Jézusnak ajándékba?Egy báránt, egy sajtotIlyen szegény pásztoroktól elég lészen,Talán még egy aranynál is többet tészen!

A karácsony valóban központi he-lyet foglalt el a magyar parasztság ün-

nepei között: a szokások gazdagságát, változatosságát tekintve a karácsonyi ünnepkörrel az esztendő egyetlen más ünnepköre sem vetekedhetett. Régi fényét ma sem vesztette el, de jelentősen átalakult az újabb igények-nek megfelelően. Ahogy haladunk a múltban visszafelé, úgy lesz a kép egyre tarkább, a szokások egyre vál-tozatosabbak, hely, társadalmi réteg vagy vallási különbség szerint. Még ha az ünnep lényegét tekintve közös gyökerű is Európában, a régi szoká-sok külön utakon fejlődtek, más-más helyi jellegzetességeket olvasztottak magukba; így pl. több európai nép téli napfordulós ünnepének „pogány” hagyományait, amelyek feltehetően elsősorban termékenységvarázslással és halottkultusszal voltak kapcso-latosak. Kimutatható főleg Dél- és Közép-Európában sok antik gyöke-rű hagyomány is: a római Calendae Januariac ünnepére vagy akár a per-zsa Mithras-kultusszal összefüggő Dies Natalis Solis Invicti napjára visz-szavezethető szokások. Nem véletlen, hogy a keresztény egyház éppen erre a napünnepre helyezte Krisztus szü-letésének dátumát.

Mi mindent rejt ez a gazdagság, ez a bőség – miről lehet e könyvben részletesen olvasni néprajzkutatóink szorgos munkájának köszönhetően? Az adventről, karácsony böjtjéről, a pásztorok köszöntéséről és vessző-hordásról, a rituális vacsoráról, az éj-féli misére való felkészülésről, a babo-nákról és jóslásokról. A karácsonyfa állításának újabb keletű – alig kétszáz éves – szokásáról, az ott elhelyezett szimbolikus díszek jelentésrétegeiről, amelyet ma már csak kevesen ismer-nek. A karácsonyi asztalról, ahol az abrosznak is jelentése van, s ahol a morzsa is a karácsonyi asztal tarto-zéka, és ezért jelentős szerepet kapott bizonyos mágikus eljárásokban. Az ostyahordásról és szálláskeresésről, a bölcsőcske szokásról, betlehemes- és pásztorjátékokról, kántálásról – szá-

Nagykarácsony ünnepérőlMóser ZoltánSzent idő

29

Katedra Ünnepvárás

Kevésbé köztudott, hogy a husza-dik század egyik nagy magyar írója, Márai Sándor (1900-1989) nemcsak szenvedélyes utazó volt, de kitűnő útirajzokat is írt. Az 1923-tól Pá-rizsban élő író 1926-ban három hó-napos utazást tett a Közel-Keleten. Az Egyiptomban, Palesztinában, Li-banonban, Szíriában, Török- s Gö-rögországban szerzett élményeiről írt útirajzát a budapesti Pantheon Irodalmi Intézet adta ki „Istenek nyomában” címmel 1927-ben. A 240 oldalas, a helyszíneken készült fényképfelvételekkel illusztrált kötet nagy sikert aratott. Még ugyanazon évben sor került a második kiadásá-ra is. Az alcíme: „Egy utazás regénye” jelzi, hogy nem szokványos útirajzot olvashatunk – Márai azért utazott Keletre, hogy kívülről lássa Európát. Szegedy-Maszák Mihály írja 1991-es Márai-monográfiájában: „Ez az úti-rajz sok szempontból minta értékű, egész későbbi munkásságát előre-vetíti”. E megállapítás vonatkozik a könyv „Betlehem” című fejezetére is.

Márai Sándor: Betlehem

Most itt vagyok Betlehemben és egy nagyon alacsony, bolthajtásos aj-tón, félkörben hulló lépcsőkön leme-gyek a pincébe, ahol a barmok álltak, a Három Királyok a kapuban térdel-tek s ahol a Gyermek a jászolban fe-küdt.

Fönn, a görög templomban, amit az istálló fölé építettek, istentisz-teletet tart egy szakállas lelkész és görögkatholikus arab hívők, legtöbb-je fiatal leány, hangosan énekelnek. Az ezüstcsengőket s a lányok énekét gyöngén hallani le a pincébe, ahol egészen egyedül állok. Semmi pom-pa ezen a helyen, semmi kegyszer és kegytelen giccs; üveglap alatt a három szikla: a baloldalon József fekvőhelye, a jobboldalon Mária nyoszolyája. Fö-lötte egy négyszögletes kőlap, pontos és lelkiismeretes topográfiával: itt ál-

lott a jászol. A félhomályban csak egy vörös

örökmécses ég. A szemnek szokni kell hozzá, amíg fölismerem a szűk odu méreteit. Tél volt, az állatok me-legítettek. Fáradtak voltak, a vajudó asszony fáradt volt a vándorlás izgal-maitól is. Ahogy állok itt, nekidülve az egyik kősziklának, nem tudom, miért, de természetesnek találom, hogy a legtisztább Embert születése pillanatában állatok őrzötték, melen-gették, állatok, és nem emberek vet-ték körül. Az állatok meleget adtak neki, mikor megszületett. Az embe-rek megfeszítették.

A tél tud szigorú lenni Juda hegyei-ben. Éjszaka érkeztek ebbe az akolba, a városban vásár volt, mint ma van. Augustus parancsára jöttek ide, nép-számlálásra, József szülővárosába, Betlehembe. A hegyek tisztásain, amerre átjött most az autó, pásztorok dideregtek pásztortűz mellett. A nyá-jak aludtak a meleg karámban.

… Ahogy itt állok, ahol ez történt, valami édes, messzi illat száll föl az egészből. Egyedül vagyok, csönd van. Egy csillag jött föl az égen, a pászto-rok énekeltek. Hallom az éneket, vég-telen messziből, a gyermekkor nagy ünnepének édes, messzi, titokzatos énekét. Békesség az embereknek.

Ebből az akolból indult el egy élet, ami békességet hirdetett a jóakaratu embereknek. Az apja ács volt, az any-ja szegény asszony. Harminceszten-dős korában megfeszítették.

Meghalt az emberiségért… fur-csa szó, nehéz íze van. Nevek jutnak eszembe, ahogy itt állok, emberek nevei, akik a közelmultban meghal-tak az emberiségért. Valami oduban születtek, az apjuk ács volt, vagy ha-sonló, az anyjuk szegény asszony. Kávéházakban ültek száműzötten, la-pokban és röpiratokban prédikáltak, harminc, negyven esztendős koruk-ban megfeszítették őket. Agyonver-ték őket. Lebunkózták őket. Az em-

Dr. Kiss László

– Márai szemévelmos változat bemutatásával – külön fejezetekben szólunk. És külön a re-gölésről. A könyv második része pél-datárként szolgál. A könyv legelején pedig összegyűjtöttük a karácsonyról szóló – talán a kevésbé ismert – ver-seket.

A legtöbb anyagot, leírást Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című, 1976-ban megjelent – és kike-rülhetetlenül fontos – könyvéből vet-tem. Természetesen átnéztem és hasz-náltam a Magyar Néprajzi Lexikon és a Magyar Néprajz VII. kötetének a karácsonyra vonatkozó részeit. Nagy haszonnal forgattam – és itt sokszor idézem – az ipolysági Csáky Károly gyűjtéseit tartalmazó könyveket.

A napokban véletlenül az egyik gimnáziumban jártam, ahol az igaz-gatói irodában külön, egyszemélyes latinóra volt. Leültem, és csöndben megvártam az óra végét. Öröm volt hallgatni az egyik mondat, az egyik kifejezés fordítását, illetve elemzé-sét: ahogy a háttér megvilágosodott, ahogy egy kifejezés kapcsán a több ezer éves mélység kibontakozott a mit sem sejtő diák előtt. Mindezt azért mondtam el, mert így vagyunk a karácsony szavunkkal, amely mö-gött kétezer éves mélység és világos-ság rejlik, amelyet mindenki tud, és amelyet mindenki várva vár, mert tudja – akár hívő, akár nem –, hogy elkövetkezik.

Ahogy ezt vallotta is F. Villon a Közmondások című balladájának bölcs ajánlásában:

Herceg! Addig a hév, míg ifjúkor van. Addig ballag: hazakeveredik.

Addig gyúrják: jobb esz-me kél az agyban. Addig hív Karácsonyt: elérkezik.

Részlet a SZENT IDŐ című, a csík-

szeredai Pro-Print Kiadánal megjele-nő 326 oldalas könyv bevezetőjéből

Betlehem 1926-ban

Katedra

30

Drogmegelőzés / TUDOK

2010. november 25–26-án ne-gyedik alkalommal rendezték meg Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Ár-min Magyar Tanítási Nyelvű Alapis-kolában a Kutatódiákok Konferenci-ájának regionális döntőjét, a Tudok 2010-et. A szlovákiai fordulót a szlo-vák oktatási tárca, Dunaszerdahely városa, a Szlovákiai Magyar Peda-gógusok Szövetsége, a Pázmány Pé-ter Alapítvány és a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola támo-gatta. A közel negyven prezentációt a szervezők négy kategóriába sorolták, ami nem volt éppen egyszerű feladat, hiszen a benevezett pályaművek kö-zött a matematikától és a csillagászat-tól kezdve, a geológián, a biológián és az orvostudományon át, egészen a műemlékvédelemig, a környezet-védelemig és a helytörténetig sokféle szakterületet érintő dolgozat érkezett. Az ismert szakemberekből álló négy zsűri természetesen nem az egyes munkákat hasonlította össze, hanem a prezentációk színvonalát, a verseny-zők előadásmódját és mindenekelőtt a saját kutatási eredményeket érté-kelte. Az elhangzott előadások között szép számmal akadtak ötletes, jól ösz-szeállított és önálló megfigyeléseket tartalmazó prezentációk, amelyekben kivétel nélkül mindenki felhasználta a számítástechnika nyújtotta lehető-ségeket. Olykor persze túlzottan is, háttérbe szorítva a legfontosabbat: a tartalmi részt. A prezentáció sajátos előadási mód: szigorú időkeretben kell a leglényegesebbet közölni, mi-közben a hallgatóságban a teljesség illúzióját igyekszik kelteni. Sajnos az eltelt négy esztendő sem volt ele-

gendő ahhoz, hogy a felkészítő ta-nárok egy része helyesen értelmezze a Tudok célját és szempontjait. A prezentációkat értékelő szakembe-rek többször is kénytelenek voltak látszólag jól felépített és gazdagon illusztrált előadásokat elmarasztalni, miután épp a lényeg: a saját kutatá-si eredmények bemutatása hiányzott belőle. Magyarországon a Tudok-nak már több mint tíz éves hagyománya van, a kutató diákok munkáját pedig nemcsak tanáraik, hanem különbö-ző egyetemi tanszékek és intézetek munkatársai is segítik. Szlovákiában sajnos a magyar diákok sokkal sze-rényebb körülmények között készül-hetnek fel a prezentációra, és inkább kivételnek számít, ha egy-egy ver-senyző mögött kutatóintézet, egyete-mi tanszék áll. Már tavaly is nagydí-jas lett a Kárpát-medencei döntőben Farsang István, a komáromi Selye János Gimnázium ebben a tanévben végzős diákja, aki a Cseres-hegység vulkanikus kőzetösszleteinek ásvá-nyi összetételét vizsgálja „nem kö-zépiskolás fokon”. Az idén a tavaly prezentált munka folytatásával ér-kezett Dunaszerdahelyre és nyerte el a Tudok regionális döntőjének fő-díját. A három természettudományi szekciókból 2-2 versenyző jutott a magyarországi döntőbe, míg a társa-dalomtudományi szekció első három helyezettje lesz ott a jövő tavasszal megrendezendő megmérettetésen. Bauer Edit Európa Parlament-i kép-viselő az egyes szekciók győzteseit és felkészítő tanáraikat egy három napos strasbourgi látogatásra hívta meg. (lamér)

A tudomány lépcsőfokai

beriségért. Hallom ezt az édes, messzi éneket.

Meghajtom fejem, évek óta először fojtogatni kezdi valami a torkomat.

Békesség az embereknek. Békesség Betlehemnek, ahol ke-

resztények élnek. Ezt a helyet évszá-zadok óta keresztények hódították meg maguknak, itt nem él arab, nem él török, nem él zsidó. Itt betlehemiek élnek, szálas, kemény, széparcú asz-szonyok, szelid, szakállas, józsefarcú emberek. A helység tiszta, városra emlékeztet, kőből épült, csinos, eme-letes házak, sok üzlet, a betlehemi kéziipar: gyöngyházmunkák, fara-gások, zsírkő-figurák ártatlan játék-szereivel. A városka fönn fekszik a hegyen, Jeruzsálemtől húsz kilomé-ternyire, színpadiasan helyezve el egy félkörben futó sziklaaréna peremén, mint egy vár, mint valami autonóm testület. Betlehem sziget a mohame-dán és zsidó Palesztinában, kereszté-nyek szigete; Betlehem és Názáreth tiszta keresztény városok. Történelmi emlékeik ezeknek a városkáknak alig vannak: egy kút, ami bizonyára Ak-kor is kút volt, mert más forrása év-ezredek óta ma sincs a két városnak; egy tér, ami Akkor is tér volt, mert a város közben nem terjeszkedett.

A város közepén láttam Betlehem-ben a fegyházat. Különös, hogy itt Betlehemben is szükség van városi fegyházra, ahol szerencsétlen rabok ülnek a rácsos ablakok mögött. Hogy nincs egy pontja, egyetlenegy pont-ja a földnek, ahol békességük lenne egymástól az embereknek.

A görög templom, ami az istálló fölé épült, sima és egyszerű. Ez az egyetlen hely Palesztinában, ahol a keresztény gondolat minden erősza-kos egyházi dísz nélkül, tiszta, sze-rény és nemes külsőségekkel fejezte ki magát. Az emberek arca, beszédje méltóságteljes, barátságos és szerény. Az asszonyok különös fejdísze, ami messzeföldön is elárulja őket, hogy viselőjük Betlehemből származik, mert privilégiuma a város asszonya-inak, ünnepélyes fejtartása, kellemes vonásaik elütnek a közvetlen környék tipusaitól is. A betlehemi asszony ar-cában van valami a biblia embererei-nek vonalából. Méltóság, szerény hit, alázatos elégedettség.

Porfelhő kerekedik a templom mö-gött. Pásztorok hajtják a nyájakat a karámba.

31

Katedra Drogmegelőzés / TUDOK

Szabadon nemet a drognak – ezzel a címmel zajlott november 18-án a hatodik járási drogmegelőző kon-ferencia Dunaszerdahelyen. Első alkalommal történt meg, hogy nem csak tanárok és a közszférában dol-gozók vettek részt a rendezvényen, de a helyi Ladislav Dúbrava szlovák gimnázium diákjai is.

„Járásunk térképén nincsenek fehér foltok. Olyan értelemben, hogy van-nak községek, ahol még a kanalizáció problémája sincs megoldva, drogot mégis lehet kapni” – mondta el nyi-tóbeszédében Jana Svetlovská a Csal-lóközi Népművelési Intézet igazgató-nője. A Dunaszerdahelyi járásban a kábítószer jelenlétének aktuális hely-zetéről Máťás Magdolna főhadnagy, a dunaszerdahelyi járási rendőrkapi-tányság belső osztályának igazgatója tartott előadást. Bevezetésként egy koffert adott át az érdeklődőknek, amely az országban leggyakrabban használt kábítószerfajtákat tartalmaz-ta. Míg (főleg) a fiatalok a mintákat tanulmányozták, Máťás Magdolna főhadnagy néhány statisztikai adatot említett az elmúlt tíz hónap viszony-latában. Januártól októberig országos szinten összesen 89 925 bűncselek-mény történt, melyből 39 463-at sike-rült mindeddig megoldani. Ebből 445 van kapcsolatban az illegális drog-gyártással, melyből két ügyben érin-tett a Dunaszerdahelyi járás is. Mind a két ügyet sikerült a hatóságoknak felgöngyölíteniük. Szintén a járásban, saját fogyasztásra történő drog bir-toklásáért, tizennyolc esetben indult eljárás, melyből kettő fiatalkorúak el-len. A tavalyi adatokhoz képest járási szinten kevesebb a bűnesetek száma, ugyanis a 2009-es esztendőben 1709-en vétettek a törvény ellen – ebből 8 kiskorú –, idén 1511-en – 6 kiskorú. Ebben az évben azonban nőtt a fiatal-korú bűnelkövetők száma: 49-ről 72-re. A droggal kapcsolatos bűntények száma idén négy, ami hárommal több, mint tavaly.

Magas életszínvonal – drogfo-gyasztás

„Tudatosítanunk kell, hogy a ká-bítószer által leginkább érintett te-

rületek országos viszonylatban a főváros és annak régiója, valamint Nagyszombat megye, beleértve fő-ként Dunaszerdahelyet” – szögezte le Both Péter, a járási rendőrkapi-tányság igazgatója. Véleménye sze-rint azért érintettek ezek a területek, mert fejlettebb az ipar és magasabb az életszínvonal, mint más térségekben, tehát igény és pénz is van a kábító-szerre. Éppen a közelmúltban lehe-tett hallani egy nagyobb mértékű or-szágos „fogásról”, melynek során egy Kínából érkezett szállítmányt füleltek le. A lefoglalt anyag akár 1800 adag pervitin (amfetamin-származék) elő-állítására is elegendő lett volna. Both Péter néhány konkrét esetet is emlí-tett az idei évből, melynek során több terjesztőt sikerült elfogniuk. Somor-ján csíptek nyakon egy 28 éves férfit 185 adagnyi pervitinnel, nem sokkal később pedig egy 26 éves nagyabonyi fiatalembert. Dunaszerdahelyen egy tizennyolc éves fiút kaptak el, akinél 146 adag marihuánát találtak. Mind a három esetben bűnösnek nyilvánítot-ták őket, s akár 4-10 évre is hűvösre kerülhetnek.

A kíváncsi gimnazisták egyike a könnyűdrogok legalizálásáról érdek-lődött. Both Péter elmondta, hogy az egyik kormánypárt ugyan szorgal-mazza az ügyet, ám ennek ellenére a többség ellenzi. Máťás Magdolna főhadnagy hozzátette, hogy ne úgy képzeljék el, bárki bárhol füvezhetne, mert nem erről van szó. „Mindenki Hollandiát hozza fel példának, ho-lott ott sem ilyen egyszerű a helyzet. Az úgynevezett coffee-shoppokban marihuána vásárlása esetén elkérik az illető személyazonossági igazol-ványát, és az adatait betáplálják egy nyilvántartásba. Ez a rendszer ösz-szeköttetésben van az ország min-den egyes coffee-shopjával, így akár 100 kilométerrel távolabb is tudnak róla, hogy ki hol és mikor jutott ká-bítószerhez. Éppen ezért sokan meg-gondolják a vásárlást, hiszen egyes munkáltatók nem nézik jó szemmel, ha az alkalmazott drogfogyasztó” – szögezte le.

Both Péter a következő elhangzott kérdésre válaszolva elmondta, hogy az elkobzott kábítószert Pozsonyba

küldik szakértői vizsgálatra, majd megsemmisítik. Ha pedig valakit egy adag marihuánával csípnek el, az anyag THC-tartalmától függ, hogy az drognak

minősül-e. Igaz, nálunk a zéró tole-rancia elve a mérvadó, de előfordul-hat, hogy a hatóságok az elemzésre küldött anyagban nem találnak akko-ra THC-mennyiséget, amely alapján az büntetőjogilag drognak minősül.

Nem csak a drogPersze nem csak a drogfüggőségről

esett szó, de szóba került napjaink leginkább terjedő szenvedélybetegsé-ge az internet is. „Nem is kell mesz-szire menni, mert itt van azonnal a Facebook. Először a fiatalokat lehetett ott megtalálni, de most már ott tar-tunk, hogy a nagyszüleik is bejelent-keznek. Van, aki egész nap a monitor előtt ül, és nem bír elszakadni onnan. Amikor valaki az elhatározott fél óra helyett órákat tölt a számítógép előtt, akkor a függőség jeleit mutatja” – mondta Jana Svetlovská. Hozzátette, hogy nem csak a világháló okozhat függőséget, de a mobiltelefonok is, ugyanis manapság már sehova sem indulunk el nélküle.

Tehát nem csak a drogoktól kell tartanunk, hogy a rabjaivá válunk, de vannak sokkal közelebbi dolgok is, amelyek egészen kisgyermekkor-tól veszélyeztetik a környezetünkben élőket. „A szenvedély egy bizonyos fokig normális, sőt hajtóerő is lehet az emberi életben, ám ha a valóság, a problémák előli menekülést jelenti, károsan hathat az egészségre is, nos ekkor beszélünk szenvedélybetegség-ről” – Dr. Budai Béla pszichiáter.

THC – azaz Tetrahidrokannabinol vagy dronabinol számos növény – de leginkább a kender (Cannabis) – fő pszichoaktív anyaga. Tiszta formá-ban hidegen szilárd, üvegszerű, me-legítve viszkózus és ragacsos anyag. A THC nagyon kis mértékben oldó-dik vízben, de jól oldódik a legtöbb szerves oldószerben (etalon, hexán). A THC-val kapcsolatban leggyakrab-ban olyan egyszerű jelenségek merül-nek fel, mint a rövidtávú memória za-vara, a torzult észlelés, vagy a kitartó figyelem zavara.

Angyal Sándor

No, megállj csak „kábszer”!

Katedra

32

Portré

Szvorák Kati másfél évtizede tanít is, nemcsak énekesként lép fel igen sok helyütt. Hogyan érzi magát pedagógusként? Ugye egy dolog énekelni, egy másik pedig átadni azt, amit művészi fokon prezentálunk a közönségnek a színpadokon.

Nekem nagy öröm a tanítás, mert szeretem a gyerekeket. Az a kor-osztály, amelyet tanítok, fogékony minden szépre, jóra. Ha a gyereke-ket partnerként kezeljük, csodákra képesek. Szeretni kell őket, egyen-getni a pályájukat, érdeklődéssel tekinteni rájuk és nyitottnak lenni irányukban. Én nagyon boldog vagyok, mert nagyon sok tanítvá-nyom van, most például hét volt tanítványom tanul a konzervató-riumban zenét, a Liszt Ferenc Ze-neművészeti Egyetemen is van két diákom, már megvan az utódom is a zeneiskolában, aki folytatja majd utánam, és most is segíti a munká-mat.

A tanárnő megtanítja őket arra, amit tud, beavatja őket mű-vészete rejtelmeibe, fellebbenti előttük a titkot, hogy hogyan is kell az éneklés tudását elsajátíta-ni. Mindezeken túl az útjukat is egyengeti?

Előfordul, hogy a „gyerekeimet” viszem magammal a koncertje-imre. Most nemrégen Sopronban voltunk a közgazdasági egyetemen, ahol egy felvidéki estet adtunk a diákjaimmal, és örömmel mond-hatom, hogy elvarázsoltuk a kö-zönséget. Nem is gondolták, hogy a capella, hangszer nélkül is hatásos lehet egy műsor. Ez is erősítette azt a meggyőződésemet, hogy az ének-hanggal csodákat lehet elérni.

Szvorák Katival azért jó talál-kozni, mert mindig egy új lemez-ről ad hírt, már megjelent az új albuma, amelynek december vége felé lesz a bemutatója. Milyen ze-nei anyagot fog össze?

A teremtés dicsérete a címe, s ez tulajdonképpen az egyházi triló-giámnak a folytatásaként is felfog-ható. Bizonyos szempontból kicsit szűkítettem a témát, viszont mégis bővült, hiszen hét vallást érintő, ugyanis hét egyház énekeit gyűjtöt-tem egybe. A teremtés dicséretében az isten alkotta természetet ének-lem meg. Fantasztikus zenei világ ez, és pont a hét egyház révén van az anyagban görög katolikus, kato-likus, evangélikus, baptista, unitá-rius, református, zsidó dallam.

De ezek ugye nem népi dalla-mok, hanem egyházi énekek, vagy egyházi népénekek…Az anyagot ki állította össze, és ki volt a zene-szerző?

Így van, egyhűzi énekekről van szó, de ez egy jó feladat volt és a zeneszerző, a zenei feldolgozó Pejcsik Péter csodálatosan el tudja varázsolni a hallgatóságot ezekkel a dallamokkal, amelyekhez gyö-nyörű kíséreteket írt. A bemutató december 17-én lesz a budavári evangélikus templomban. A CD valójában egy szépen illusztrált 88 oldalas könyvecske, amelyben rész-letek találhatók Comenius Orbis pictusából.

Úgy tudom, ez Szvorák Katalin huszonhetedik albuma. Gondo-lom, a kerek harmincadikig meg sem áll. Mit tervez még? Milyen lesz például a huszonnyolcadik?

Lehet, hogy egy gyereklemez lesz. Majd meglátjuk. - laczat -

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. év-fordulója alkalmából rendezett ün-nepi ülésre 2010. november 20-án a komáromi Tiszti pavilon dísztermé-ben került sor.

Az ünnepséget a Gaudium vegyes kar és a Szlovákiai Magyar Pedagó-gusok Vass Lajos Kórusának péntek esti ünnepi hangversenye nyitotta meg, amely egyben az Erkel Ferenc tiszteletére rendezett tanári konfe-rencia záró része is volt.

A szervezet megalakulásának év-fordulóját közösen ünnepelték a pedagógusok, az oktatáspolitikával foglakozó jeles személyiségek, a pe-dagógiával foglalkozó intézmények képviselői valamint a Kárpát-meden-cei partnerszervezetek tagjai. A di-aszpórában élő magyarok anyanyelvi oktatását figyelő és támogató szerve-zet is képviseltette magát az ünnepsé-gen.

A szakmai szervezet alakuló ülését 1990. január 13-án tartotta, május 8-tól pedig megkezdte működését. Egyike volt azon civil szervezeteknek, amelyek a bársonyos forradalmat kö-vetően elsőként létrejöttek. Sőt a Kár-pát-medencében élő magyarság első szakmai szervezeteként alakult meg.

Az ünnepi ülést Vörös Mária, a szervezet alelnöke nyitotta meg, majd Pék László elnök tartotta meg ünnepi köszöntőjét. A meghívott vendégek közül felszólalt Répás Zsuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, majd Szantner Viktor, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Oktatási Államtitkár-ságának illetékese mondta el köszön-tő szavait.

Ádám Zita szakmai alelnök dió-héjban igyekezett összefoglalni azt a sokrétű és pótolhatatlan tevékenysé-get, amelyet a szervezet a kezdetektől felvállalt.

Megemlítette, hogy a szövetség el-sők között szervezte meg a pedagó-

énekespedagógus

és

Az

33

Katedra Évforduló

gusok szakmai-módszertani tovább-képzését biztosító nyári egyetemet. Először Deákiban, majd stafétaként mindig más-más magyarlakta telepü-lés adott otthont a rendezvénynek. A nyári tanulás helyszínei 1998 után ki-bővültek, hiszen az érdeklődők a Bo-lyai Nyári Egyetemre, a szabadkai, az újvidéki és a kárpátaljai találkozókra is eljuthattak, eljuthatnak. Ezeket a ta-lálkozókat Ádám Zita a magyar peda-gógusszövetségek „hungarikumának” nevezte, amelyre méltán lehet büszke a pedagógus társadalom.

Az országos rendezvények sorából kiemelte az 1995-től megrendezésre kerülő rozsnyói pedagógustalálkozót, amelyen a Czabán Samu Pedagógiai Díj „utódját”, a Felvidéki Magyar Pe-dagógus Díjat és a Szlovákiai Magyar Pedagógus Díjat is átadják.

A szervezet által lebonyolított anyanyelvi tanulmányi versenyek az anyanyelv és az identitás megőrzé-sének fontosságát hangsúlyozzák. A közösségi létet megerősítendő, 2000-től évente megszervezik az országos tanévnyitó ünnepséget, amelyen az elsős kisdiákokat és a pályakezdőket egyaránt köszöntik.

A szövetség életéről és tevékenysé-géről a Pedagógusfórum tájékoztat. A nemzeti önbecsülést, a hagyományok megerősítését segítik elő az évente megrendezett tematikus emlékkon-ferenciák.

A Comenius PI tevékenységét, a szórványrégiókban folyó tehetség-gondozó és felzárkóztató programo-kat, valamint a regionális pedagógiai központok gazdag szakmai szolgálta-tásait szintén példaértékűnek nevezte az alelnök.

„A Szlovákiai Magyar Pedagógu-sok Szövetsége életre hívásának oka-it kisebbségi életterünk visszásságai indokolták és igazolják mind a mai napig. A mindenkori hazai szaktárca nem volt hajlandó tudomásul venni a másságot, a specifikumot, ezért kel-

lett megtenni az első lépést: hallatni kellett, élünk, vagyunk, nekünk is vannak elképzeléseink, mi is tudjuk, merre kell indulni, bennünket is meg kell hallgatni, mi is társadalomalakító közösség vagyunk, s csak anyanyel-vünkben különbözünk másoktól.

Mi, szlovákiai magyar pedagógu-sok szolgálni akartunk és szolgáljuk a demokrácia ügyét a szolgálat képes-ségével. Nem szervilizmussal, nem a méltóság nélküli kiszolgálással, de a szolgálat alázatosságával. Szolgá-latunk a közösség szolgálata, a jövő szolgálata, melynek alapja nemzeti öntudatunk, alapjai deklarált emberi jogaink” – hangzott el Ádám Zita be-szédében.

Az ünnepségen egy archív felvéte-lekből összeállított dokumentumfil-met is levetítettek, amely a szakmai rendezvények egy-egy pillanatát ele-venítette fel.

Végül munkájuk elismeréséül át-adták a díszokleveleket azoknak a pe-dagógusoknak, akik helyi, regionális és országos szinten tevékenyen rész vállalnak a szervezet munkájában. Emlékérmet kaptak a területi választ-mányok, a főbb támogatók, a szak-mai- és testvérszervezetek.

Az ünnepi ülést követően a vendé-gek átvonultak a Fürdő utcába, ahol a Felvidéki Magyar Pedagógusok Há-zának ünnepélyes átadására került sor.

Jókai Tibor, az SZMPSZ irodaveze-tője történelminek nevezte az átadás napját. Ünnepi beszédében utalt arra a tényre, hogy a szlovákiai magyar pedagógusoknak az első Csehszlo-vák Köztársaság idején Pozsonyban téglajegyekből már épült egy házuk, s amelyet a jogfosztottság évei alatt az-tán az arrogáns hatalom elkobzott.

„A bársonyos forradalom után húsz évig váratott magára, hogy a Kárpát-medencei magyar pedagó-gusszövetségek után a felvidéki ma-gyar pedagógusok is birtokba vegyék

Húszéves a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségeszellemi lakhelyüket, a pedagógusok házát Komáromban” – mondta el Jó-kai Tibor.

Az ünnepi beszédeket követő-en Szantner Viktor, Pék László valamint Jókai Tibor a szalag át-vágásával felavatták a székházat. Az épület belső falán egy emléktáb-lát is elhelyeztek, amelyet Ádám Zita, Heizer Antal pozsonyi nagykövet és Gyetvai Árpád megbízott osztályve-zető leplezett le.

A történelmi egyházak képviselői-nek áldásával, és a Himnusz elének-lésével zárult a pedagógusszövetség megalakulásának 20. évfordulója alakalmából szervezett rendezvény-sorozat.

A székházavatáson a Gaudium vegyes kar műsora hangzott el, és a Pozsonyi Színművészeti Egyetem hallgatói, Jókai Ágnes és Tóth Károly verset mondott.

A leendő pedagógusház megvásár-lását és felújítását a Szülőföld Alap és a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta. Pék Lász-ló elmondta, hogy a pedagógusszö-vetség régóta szorgalmazta már egy módszertani központ létrehozását, amelynek egyik eleme a pedagógus-ház. Eddig a földszintet sikerült be-rendezniük, s a jövőben különböző továbbképzéseket szeretnének itt megvalósítani. További terv, hogy az emeleten szállásokat alakítanának ki, így a ház akár diákutaztatási célokra is alkalmas lehetne.

„Reméljük, hogy nemcsak saját képzéseknek, hanem az állami akk-reditált továbbképzési rendszernek is helyszínéül tud ez a hely szolgálni. A szövetség célja, hogy a módszertani központ munkájába olyan szakem-bereket vonjon be, akik intézményi keretek között kimondottan szakmai kérdésekkel foglalkoznak majd” – mondta a szövetség elnöke.

Föld

es Va

rga K

atal

inJubileumát ünnepelte a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai szervezete

Katedra

34

Diákoldal / Felhívások

Ezekben a napokban, mikor az egész világ figyelme a kolontári természeti katasztrófára irányul, még fontosabb tudni, hogy a komáromi Selye János Gimnázium karöltve a magyarországi Jókai Mór Gimnáziummal és a német-országi Georg Ernst Gimnáziummal már 2 éve foglalkozik a környezetvéde-lem fontosságával és a diákok környe-zettudatosságának erősítésével.

A projekt Németországból indult tavaly szeptemberben. Mindhárom gimnázium 3 lányt indított a program-ban, először a Jókai Gimnáziumban találkoztunk, ahol megismerkedtünk a feladattal és céljával. Munkánk első fázisában felmértük, mennyit tudnak az adott országok diákjai a környeze-ti problémákról és a környezetvéde-lemről. Majd az eredményeket nyáron a németországi találkozókor összegez-tük. A program keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy megismerkedjünk a kérdőívek kiértékelésének módjával, ami cseppet sem bizonyult olyan egy-szerűnek, mint ahogyan gondoltuk. Továbbá az adatok összehasonlításával és megfelelőképpen való grafikonok-ba helyezésével is felvettük a harcot, melyben győzteshez méltóan sikerült teljesítenünk a feladatot, és ezzel meg-

A besztercebányai Bél Mátyás Egye-tem Humán Tudományok Karának Hungarisztika Tanszéke a 2011/2012-es akadémiai évre fordító- és tolmács-képzésben a következő akkreditált programokat kínálja a hároméves bakkalaureátusi (Bc.) fokozat meg-szerzésére nappali tagozaton: magyar nyelv és kultúra (egyszakos

képzés), magyar–angol, magyar–német, ma-

gyar–szlovák kombinációk.

Kétéves magiszteri (Mgr.) stúdium folytatására a következő programok-ban: magyar nyelv és kultúra (egyszakos

képzés), magyar–angol, magyar–német, ma-

gyar–francia kombinációk.

A felvételivel kapcsolatos információk:a jelentkezési lap benyújtásának határ-ideje legkésőbb 2011. február 28.

A VIA NOVA ICS a 2010/2011-es tan-évben is meghirdeti Beíratkozási Körút-ját.

Idén 4. alkalommal járjuk végig az országot, hogy felhívjuk a figyelmet az anyanyelvi oktatás fontosságára. Ezúttal a tanuló ifjúságot ismét egy újdonsággal lepjük meg. A rengeteg eddigi ajándék – DVD, macik, füzetek, lufik, kézműves foglalkozások – mellé most értékes nyere-ményeket sorsolunk majd ki pályázatunk beküldői között. A szerencsés nyerteseket emellett elvisszük Budapestre is, ahol tar-talmas programokkal várják őket idegen-vezetőink.

A pályázat célja, hogy a gyermekekben erősítse a nemzeti hovatartozás érzését.

Kategóriák:Óvodások – Aranyszáj elnevezéssel

indítjuk pályázatunkat. Beküldendő vide-ofelvétel, vagy maroktelefonnal készített felvétel. Ebben a kategóriában a nyertes gyermek mellett egy kísérő is részt vehet a kiránduláson. A felvételt az iskola.ma-gyar@gmail.com e-mail címre várjuk.

Az alapiskolák alsó tagozata – A leg-szebb magyar iskola – rajzpályázat. A rajznak tartalmaznia kell az iskola nevét. A rajzlap hátoldalán kérjük feltüntetni a pályázó nevét, elérhetőségeit (lakcím, te-lefonszám, e-mail). Az alkotás készülhet tetszőleges technikával A4- es ill. A3-as méretben. A legszebb magyar iskolák ké-peit várjuk a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola címére: Szlovák utca 52, 94603 Kolárovo – Gúta, a borítékra írják rá: VIA NOVA ICS. A rajzokból vándorki-állítást szerkesztünk.

Kedves szüleim… – levélpályázat az alapiskolák felső tagozatos tanulói, illetve a középiskolák diákjai számára. A levele-ket várjuk az iskola.magyar@gmail.com e-mail címen vagy a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola címére: Szlovák utca 52,

94 603 Kolárovo – Gúta, a borítékra ír-ják rá: VIA NOVA ICS.

Mindhárom kategória pályázatának tartalma a magyar gyermekek magyar iskolába való beíratása – ennek előnyei, másoknak való ajánlása, köszönet a szülőknek, amiért magyar iskolába írat-ták gyermeküket – kell, hogy legyen. A pályázatokkal kapcsolatos kérdéseket – amennyiben felmerülnek – várjuk az is-kola.magyar@gmail.com e-mail címre.

A pályázatokat 2010. december 18-ig várjuk!

Beíratkozási KörútPályázat óvodások, alap- és középiskolás diákok számára

Felhívás

nyernünk a küzdelmet. Az ott töltött napok során a munka mellett volt idő városnézésre, ismerkedésre az ottani fiatalokkal és a szórakozásra.

A projekt lezárására a Selye János Gimnáziumban került sor egy mé-dia-előadás keretében. E program azt is lehetővé tette számunkra, hogy kamatoztassuk és fejlesszük az angol kommunikáció terén szerzett tapasz-talatainkat is. Eleinte még félénken és bizonytalanul kezdtünk hebegni-ha-bogni angol és német nyelven, mivel nem akartuk hibásan beszélni, de ami-kor rájöttünk, hogy a hibáinktól nem kell félni, hanem csak egyszerűen ki kell őket javítani, akkor már megeredt a nyelvünk és bátran, folyékonyan be-széltünk, mintha csak a saját anyanyel-vünk lett volna.

A program harmadik, egyben utolsó fázisa nevezhető talán a legfontosabb-nak a számunkra, ugyanis megadatott az a lehetőség, hogy a mi gimnáziu-munkban mutathassuk be az egész program során szerzett tudást és gra-fikonkészítő képességünket. Az elő-adáson, melyet csoportosan adtunk elő a külföldi lányokkal együtt, részt vett a Selye János Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre is.

Cson

tos B

erna

dett

(III. D

)Hl

avat

ý Tün

de (I

I. E)

Médiaprojekt-találkozó a Selye János Gimnáziumban

a felvételi eljárás díja a Bc. fokon 40 EUR, a Mgr. fokon 20 EUR, me-lyet a következő címre kell befizet-ni: Štátna pokladnica, számlaszám: 7000095590/8180, variabilný symbol: 10317603, konštantný symbol: 0308. A befizetett csekk másolatát a jelentke-zési ív 3. oldalára kell felragasztani.

felvételi vizsgát magyarból nem ké-rünk, sem egyszakos, sem kombináci-ós formában. az angol, német és francia nyelveken

viszont differenciáltan felvételi pont-határokat állapítanak meg az addig el-ért eredmények, ill. az írásbeli felvételi alapján.

Az írásbeli felvételi vizsgák időpontja: 2011. június 6–17.

Bővebb információkért látogassa meg a Kar honlapját: www.fhv.umb.sk.

35

Katedra Új módszerek a tanításban

35

Katedra Rejtvény

Feladványunkban a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó hat szerzőjét rejtettük el. A keresztrejtvény készítője: Forgács PéterA megfejtéseket, kérjük, december 30-ig postázzák, de villámpostán is elküldhetik!Postacímünk: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda, e-mail: katedra@katedra.skA novemberi helyes megfejtések: 1. Márai Sándor, 2. Czuczor Gergely, 3. Mikszáth Kálmán, 4. Gregorovits Lipót, 5. Vámbéry Ár-min, 6. Tompa MihályNyertes: Lipták Csank Katalin, Rimaszombat Nyereménye: könyvjutalom

Gyanúsan bonyolult Becézett

Erika

A föld felé

Görög szár-mazású spa-nyol festő

.. Hafún (hegyfok Szomá-liában)

Kelvin Gyors skót tánc

Oxigén, fluor

Meseíró (Elek

SelyemfiúZagyva dám!

Szamojéd nyelvű

népcsoport

A megfejtés 1. része

A megfejtés 6. része

A megfejtés 5. része

A megfejtés 4. része

Mánia Ismeretlen névbetűi

A Ludolf-féle szám Folyamodó

Dél-amerikai

állam

Ritka, németül

A Robinson Crusoe írója

(Daniel)Volt olasz foci-kapus (Dino)

AnnoElőkelő

angol hölgy

Össze-vissza fog!

Aba ... Vilmos (festő)

Húros hangszer

Liter

Esőn álló

Forgács Péter

rejtvénye

Kerti munka

Feszület felirata

Az angol fő-város lakója

Mellék-cselekmény

Tériszony

Nulla!

Tantál Páratlan Alex!

... Laci (rajzfilm-figura)

Francia író (Victor)

Kultikus díszítő

motívumA megfej-tés 2. része

A megfej-tés 3. része

A Holló költője

Hollandiai város

Dél-Komárom

melletti falu

Kobalt

Utcára tevé

Ókori római pénznemOrosz író

(Alekszandr)

Becézett Olivér

Üres tál!

Foszfor

Dárda-hegy!

FormaMazsola

és ... (mese)

IttriumAz ellen-séghez pártol

Lendület

Kőbe vésFélsz!

Olasz tésztaétel

... ovo (eleve, latinul)

Morze-jelHárom

hangjegy csoportja

Deka

Noli ... tangere!Finnugor nyelvű

néptöredék

Erkölcsi gyengeség

Téli sport-eszköz

Alku Giga Ideszállít

Romlott a vaj

Hivatalos akta

Bor jelzője lehet

Becézett Erzsébet

Egykori indoeurópai

népHuru

komikus-társa

A panasz szavaÁrut

értékesít

A hét vezér egyike

Mózes öt könyve

Egy-harmad!Temető

fele!

Versenyben alulmaradCsekély

kiterjedésű

Cégforma, röviden

Kopoltyús állat

Település Bács-Kiskun

megyébenZsidó

Súly-mérték

Lítium

Falu a szenicei járásbanProtak-tínium

Dél-amerikai

folyóKelvin

Feladványunkban a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó hat szerzõjét rejtettük el. A keresztrejtvény készítõje: Forgács PéterA megfejtéseket, kérjük, december 30-ig postázzák, de villámpostán is elküldhetik!Postacímünk megváltozott: Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda, e-mail: katedra@katedra.skA novemberi helyes megfejtések: 1. Márai Sándor, 2. Czuczor Gergely, 3. Mikszáth Kálmán, 4. Gregorovits Lipót, 5. Vámbéry Ármin, 6. Tompa MihályNyertes: Lipták Csank Katalin, Rimaszombat Nyereménye: könyvjutalom

Katedra

36

Házunk tája

középiskolásokA szlovákiai középiskolások is minden

évben bekapcsolódhatnak az Euroscola 2011 uniós projektbe, amely lehető-vé teszi, hogy a győztes iskolák diákjai Strasbourgban személyesen tapasztalják meg, hogyan zajlik a parlamenti munka, s hogy milyen fontos a nyelvtudás, és a naprakész ismeretek, tudás. Az Euroscola projektet immár hatodik éve hirdeti meg hazánkban is az Európa Parlament Szlová-kiai Információs Irodája. A projektet 16-18 éves középiskolai diákok számára hozták létre, és az iskolák 2011. január 15-ig je-lenthetik be részvételüket. Ennek felté-tele, hogy az adott iskolában olyan ren-dezvényt szervezzenek, amelynek főbb témái: az Európai Unió és fejlődésének további lehetőségei, Szlovákia európai uniós tagságának előnyei és problemati-kus kérdései, a fiatalok szerepe és helye az egyesült Európában. A rendezvény megvalósításának mikéntjét az adott is-kolára bízzák.

A rendezvény dokumentálását a fen-tebb említett dátumig kell eljuttatni az Európa Parlament Szlovákiai Információs Irodájának címére. A zsűri, vagy komisz-szió elbírálja a beérkezett pályamunkákat, s a legjobban szerepelt 6 iskola lehetőséget kap arra, hogy 24 diákot és 2 két pedagó-gust „delegáljon” Strasbourgba.

Az Euroscola projektet az Európa Par-lament 1989 óta szervezi meg, hogy meg-ismertesse a fiatalokat a nemzetek feletti parlament munkájával. A 2009/10-es tan-évben 23 szlovákiai iskola kapcsolódott be a projektbe, és a legjobb 8 iskola diákjai utazhattak Strasbourgba.

A szlovák oktatásügyi tárca honlapján a számos közérdekű információn kívül a gyakorló pe-dagógusok is különböző kérdé-sekkel fordulhatnak a szaktárcá-hoz, amelyre a honlapon választ is kapnak. Az alábbiakban a kér-dések és válaszok közül szemel-getünk.

Miért csak matematikából és anyanyelvből tesztelik a kilen-cedikeseket, más tantárgyakból nem?

A tanulók tesztelése bonyolult folyamat, amely hosszabb felkészü-lési időt igényel, beleértve a készü-lő tesztek kísérleti értékelését is. Jelenleg az alapiskolák 4. osztályos tanulói számára készített tesztek előkészítésén dolgoznak. A teszt célja, hogy felmérje azoknak a ta-nulóknak az eredményeit, akik az alapiskola egy adott szintjét fejezik be (a 4. és a 9. évfolyam) és egyben olyan tantárgyakról van szó, ame-lyekből a legtöbb középiskolában felvételiznek a tanulók. A tesztek más tárgyakra történő kiterjesztése majd csak akkor válik időszerűvé, ha a jelenlegi tesztek a szóban forgó tantárgyakban a 4. és a 9. évfolyam-ban már szilárd alapokat kapnak, és ehhez megteremtik az anyagi, a műszaki és a személyi feltétele-ket is. A tesztek lebonyolításánál figyelembe kell majd venni azt a szempontot is, hogy a felmérés mi-nél kisebb fennakadást okozzon az oktatás folyamatában. Egyúttal el kell mondani, hogy ezek a tesztek nem tekinthetők olyan mértékben objektíveknek, mint ahogy azt so-kan feltételezik, elvégre nem min-den tanuló reagál azonos módon a tesztelésre. Van, akinek inkább az írásban adandó válaszok felelnek meg, mások a szóbeli kifejezést részesítik előnyben. Emiatt az EU számos országában felhagytak az alapiskolák tanulóinak a tesztelé-sével.

Miért jutalmazzák olyan kevés kreditponttal a tankönyvírást?

Senki nem kételkedhet abban, hogy a tankönyvírás nagy szakér-telmet és felkészültséget igénylő munka, amelynek fontos hozadéka is van, ezért nem végezheti bárki. A törvény megalkotásakor fontol-gattuk, vajon a tankönyveket és a tantárgyi szövegeket létrehozó pe-dagógus – szerző – kreditpontokat is kapjon-e. A tankönyvírást mo-tiválandó, az a döntés született, hogy a tankönyv szerzője annyi kreditpontot kap, amely összhang-ban áll a szerzői ívek számával. Olyan helyzet alakult ki, hogy a szerzőt a tankönyv megírásáért legalább kétszer megjutalmaz-zák, mégpedig először az eladott példányszám 5 – 10 %-ának meg-felelő honoráriummal, továbbá kreditpontokkal, amelyek alapján 7 éven át 6 %-os kreditkiegészítést kaphat, és további kreditpontokkal, amelyeket az atesztáció során hasz-nálhat majd fel. Abban az esetben, ha a tankönyvet újabb kiadásban jelentetik meg, ez további jutalom-mal jár.

Az új jutalmazási rendszerben miért sorolták a kezdő tanárokat egy fokkal alacsonyabb bérosz-tályba?

Ennek az oka az volt, hogy igaz-ságosabbá kívánták tenni a peda-gógusok besorolását a pályán eltöl-tött idő alapján, és nem az általuk végzett legigényesebb tevékenység szerint. A korábbi rendszer ugyanis lehetővé tette, hogy a kezdő peda-gógust és az önálló, második szintű főiskolai végzettségű tanárt is egy-aránt a 10. bérosztályba sorolják be. Mindkettőjüket egyformán. Úgyszintén az I. és a II. minősítő vizsgával rendelkező tanárokat a 11. bérosztályba. A pedagógusok-nak a pályán eltöltött idő alapján történő besorolása az egyes bérosz-tályokba ezt a problémát megszün-teti. Viszont hozzá kell tenni, hogy a törvénymódosítás úgy történt, hogy senkinek ne legyen kisebb a fizetése, mint a törvény hatályba lépése előtt volt.

és aAz Euroscola

37

Katedra Házunk tája

Az iskolai szünidők időpontjai a 2010/2011-es tanévben

Szünidő Az utolsó tanítási nap a szünidő előtt

Az iskolai szün-idő időpontja

A tanítás kezdete a szünidő után

karácsonyi 2010.december 22. (szerda)

2010. december 23. és 2011. január 7.

között

2011.január 10.(hétfő)

félévi 2011. január 28. (péntek)

2011. január 31. (hétfő)

2011. február 1. (kedd)

tavaszi

Besztercebányai, Zsolnai, Trencséni kerület

2011.február 11. (péntek)

2011. február 14. és 18. között

2011. február 21. (hétfő)

Pozsonyi, Nyitrai, Nagyszombati kerület

2011. február 18. (péntek)

2011. február 21. és 25. között

2011. február 28. (hétfő)

Kassai, Eperjesi kerület

2011. február 25. (péntek)

2011. február 28. és március 4. között

2011.március 7. (hétfő)

húsvéti 2011. április 20. (szerda)

2011. április 21. és 26. közöt

2011. április 27. (szerda)

nyári2011. június

30. (csütörtök)2011.július 1. és szeptember

2. között

2011. szeptember 5. (hétfő)

fotó

: god

yboy

on

Katedra

38

Hírek, beszámolók, újdonságok

A Márai Sándor Gimnázium Kassán Szlovákia első és eddig egyetlen olyan magyar tanítási nyelvű gimnáziuma, ahol képzőművészetre szakosodott osztályt is nyitottak. Az ötlet Fecsó Szilárd képzőművész-tanár régóta dédelgetett álma volt. Az álom öt éve valósággá vált. Hogy nálunk komoly képzőművészeti oktatás folyik, már a bejáratnál kiderül a laikusnak is, mi-vel a folyosók szürke falait a diákok festményei, grafikái teszik színessé. Az oktatás színvonaláéért neves, el-ismert művésztanárok kezeskednek, nevezetesen Fecsó Szilárd képző-művész, Tóth József festőművész és Komjáti Zsolt grafikusművész.

Két éve tavasszal, a képzőművésze-ti tagozat első érettségiző osztálya az udvaron álló kopott faraktárból sze-met gyönyörködtető látványt vará-zsolt. A diákok Kassa híres épületeit festették rá – a Dómot és az Orbán-tornyot, amelyek mellett a Fő utca jellegzetes polgári házai sorakoznak. Nem véletlenül használtak a diákok élénk színeket, hisz az udvaron sok alapiskolás is megfordul. Ezzel a világ színességére, a játék örömére utaltak. A „mű” nagyon látványosra is sike-redett. A munkálatokat Tóth József irányította.

A faraktár átvarázslásával egy idő-ben Fecsó tanár úr vezetésével az egyik tantermet átalakították „ba-rokk teremmé”, mely a kor hangulatát próbálja megidézni. A diákok megis-merkedhetnek a barokk jellegzetessé-geivel – kultúrájával, tudományával,

Ezennel felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a Katedra folyóirat, továbbá a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó székhelye és postacíme megváltozott. Új címünk a követ-kező:Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda

Szerzőink:Angyal Sándor, újságíró (Dunaszerdahely); Ádám Borbála, pedagógus (Komárom); Bogár Gabriella, biológus (Csákány); Bor-

bély Diana, óvodapedagógus, igazgató (Dunaszerdahely); Boross Ottilia, PPKE BTK Pszichológiai Intézet (Piliscsaba); Csontos Bernadett, tanuló (Komárom); Dömény Andrea, író, pedagógus, diplomás nővér (Dunaszerdahely); Földes Varga Katalin, pedagó-gus (Dunaszerdahely); Dr. Füssi Mária, orvos (Dunaszerdahely); G. Kovács László, műfordító, történész, Budapest; Hlavatý Tünde, tanuló (Komárom); Jády Mónika, újságíró, pedagógus (Nagymegyer); Dr. Kiss László, orvostörténész, körorvos (Csilizradvány); Krippel Éva, pszichológus (Dunaszerdahely); Lacza Éva, újságíró, szerkesztő, korrektor (Pozsony); Lacza Tihamér, újságíró, szer-kesztő, tudománytörténész (Pozsony); Lukács Mária, doktorandusz hallgató (Hegyéte); Molnár Miriam, újságíró (New York); Móser Zoltán, fotóművész, egyetemi tanár (Bicske); Nagy Katalin, szülő (Rimaszombat); Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona, főiskolai tanár, a Felnőttképzési Intézet vezetője (Debrecen); Ing. Pénzes Éva, EMK képzésvezető, Consensus Polgári Társulás (Balázsfa); Dr. Pénzes István, pedagógus, szakíró (Érsekújvár); rabec István, tanár, tréner (Budapest); Stirber Lajos, nyugalmazott pedagógus (Komárom); Tóth Mónika, pedagógus (Kassa); Vízkeleti László, pedagógus, nyelvész (Mihályfa)

találmányaival, divatjával, s történel-mi eseményeivel. E tanterem egyik „funkciója”, hogy fejlessze, s egyben formálja a diákok esztétikai ízlését. A másik funkció didaktikus jellegű, az „amit naponta lát, azt hamarébb elsa-játítja” elven működik.

Művészpalántáink legnagyobb érdeme azonban a magyar-, azaz a Márai-terem, amellyel a világhírű írónak állítottunk méltó emléket.

Mint tudjuk, Márai csaknem va-lamennyi művében ott érezhetjük szülővárosának, Kassának a szere-tetét.„Életem legszebb, igaz és embe-ri, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszön-hetem, melynél különbet aztán később a világban sem találtam.” – vallja Márai Sándor.

A terem hátsó falára, kétméteres nagyságban (2x2 méteres nagyság-ban) van felfestve Kassa szimbóluma, a Szent Erzsébet-székesegyház. A szemben lévő falon található a mű-vész Mészáros utcai lakóháza, a ma már „Márai-ház” néven ismert épü-let. A harmadik falon az író portréja látható. A freskók között Márai híres idézetei olvashatók.

Diákjaink szépiahatású színekkel dolgoztak, ezzel egészen sajátos han-gulatot varázsolva a tanteremnek. A szemlélő úgy érzi, mintha egy meg-sárgult fénykép világába csöppenne. Kétségtelen, hogy az újonnan kidíszí-tett teremben a tanulás is élvezetesebb lesz majd. A Márai-terem Bumbák Gabriella tanárnő és Fecsó tanár úr

Tóth MónikaLátványos

Címváltozás

művészeti oktatása Máraiban

vezetésével, a gimnázium 3.A osztá-lya közreműködésével készült.

Reméljük, hogy még sokat fogunk hallani tehetséges diákjainkról, aki-ket színvonalas képzőművészeti fő-iskolákra vettek fel. Király Zsuzsa a besztercebányai Művészeti Akadé-mia grafika szakán tanul, Szunyog Júlia Budapesten képgrafikára jár, Csernok Barnabás az egri Eszterházy Károly Főiskola grafika szakát láto-gatja, Bocsárszky Zsolt és Jákob Bá-lint pedig Kassán, képgrafika szakon folytatja tanulmányait.

Az iskola kidíszítésének ezzel nincs vége. Diákjaink rendszeresen jönnek elő újabb és újabb kreatív ötletekkel, tanáraik pedig igyekszenek megva-lósítani őket. Ezzel nemcsak teret adnak tehetségük kibontakozásának, hanem hagyják, hogy izgalmasabbá varázsolják az iskolát – egy hellyé, ahová élvezet járni.