3

Katedra Dobogó

Meghalt Igen. Amikor még élt, maga volt a megtestesült jóság. Már fiatal korában apró, alig látható ráncok fész-kelték be magukat keleti vonású sze-me köré, megtörve bársonyos bőrének simaságát. Mert mindig mosolygott. A mosoly okozta a ráncokat, amelyek a parasztmunka napégető „színterén”, a földeken, a mezőn, a kertben, a puha arcban megbújva, kis fehér csíkokként „virítottak”, színben elkülönülve a nap égette arc többi részétől.

Igen meghalt. Jó géneket örököl-vén sokáig élt, majdnem megérte a kilencven esztendőt. Férjét hamar el-vesztette, mégis hitt az életben, mert a halált az élet részeként fogta fel. Kü-lönben is, volt kiért élnie, egyetemet végzett lányai ugyan a nagyvárosok-ban „rekedtek”, munkájukat hivatássá nemesítve dolgoztak, küzdöttek, férj-hez mentek, és gyerekeket szültek, de a kapcsolat szoros volt, élete végéig.

Igen minden ünnepen és nyaran-ként boldogan fogadta őket hosz-szabb időre, s ilyenkor nevető ráncai megsokszorozták önmagukat. Szinte egyszerre született az első két uno-ka, a lányka és a kisfiú. Amíg csak tipegtek, lábukra csúszott pelenkát cipelve maguk után, a pici gyerekek sajátos szótárát használva sikongat-tak, kacagtak, amikor Igen a kiskert mögötti baromfiudvarra vezette őket, s a kotlós (mert akkor még volt) szár-nyai alól kilopott cibikéket pici te-nyerükbe helyezte. Cibikék – mondta Igen, sajátos és számára természetes tájnyelven nevezve meg a kiscsirké-ket. Cibbibbibi – próbálták utánozni a gyerekek, akik akkor tanulták a dol-gok, tárgyak, jelentések és a szavak összekapcsolását, társítását, a han-gok szavakká formálását. Ha kicsi, sárga, puha, csipog és pelyhes, akkor Cibbibbibi.

Aztán eltelt néhány hét, hónap, olykor csak a lányok jöttek autóval, rohanva, s rögtön el is menve, hisz

Igenvárta őket a nagyváros, az odahagyott munka és a család. S jött megint egy újabb nyár. Igen várta érkezésük dá-tumát, a gyerekek biztosan nagyot nőhettek, gondolta.

Igen sütött, főzött, a tisztaszobában kiszellőztetett, a vastag ágytakaróval letakart ágyat megbontotta, kivitt két konyhaszéket a napsütötte udvarra, a nagylétrát keresztben rájuk fektette, majd a pokróccal letakarta a létrát, és arra helyezte a párnákat, dunnákat, amelyek csakhamar megdagadtak a melegben. Az ágynemű tiszta volt, keményített, ropogós, fehéren vilá-gított. Igen megszagolta, nem érzett dohszagot, mégis elhatározta, hogy áthúzza az ágyat. Nem divat már a fehér. A múltkor a helyi vásárban vett két garnitúra virágmintás huzatot. Azt húzza fel. Igen mindennel időben elkészült. S most itt ül a boldogság közepén, az unokákkal, a vőkkel, a lányokkal. S ráadásul egy kisbabával többen vannak.

Tavaly még járni is alig tudtak, most meg futnak, mint a nyúl, át-átkarolják a térdét és húzzák a ke-zénél fogva, vonszolják a kert felé. Cibbibbibi – kiabálnak. Igen csak ennyit ért. A gyerekek mondanak valamit, kérnek, bújnak hozzá. Ked-vesek, szépek, okosak. Cibbibbibi – mondják, és kacagnak, s húzzák fel a székről, szoknyájába kapaszkodva.Igen megérti.

– Igen, igen, kis csillagom, drága kis angyalkák, hát persze hogy megyünk a cibikékhez. Igen, igen, hogyne.

Igen boldog, a kisfiú kacagva ker-geti a kiscsirkéket. A lánykának ő adja a kezébe a legszebbet, azt a ken-dermagosnak ígérkezőt. A gyermek elpirul az örömtől, reszketve tartja te-nyerében. Így telnek a napok, hetek, a gyerekek és a nagymama között szeretetteljes, természetes, bensősé-ges kapcsolat alakul ki. A szülők, a

lányok és a vők el-elmennek a közeli kisvárosba, jönnek-mennek, meg-látogatják az ismerősöket, élvezik a szabadságot.

Igen gyakran egyedül marad a gye-rekekkel. Ebédet főz nekik, édességet süt, délután elaltatja őket, együtt si-mogatják a kiscsirkéket és Cirmost, a macskát. Ha kérdeznek valamit, csak annyit mond: Igen, igen, s kitalálja kívánságukat.

A gyerekek reggelente még ki sem nyitják a szemüket, s már az ágyból kiabálnak, keresik, várják, akarják. Kiabálnak utána, a nevén szólítják: Igen! Kde si, Igen?

Évek telnek el, az unokák felnőnek, továbblépnek az Igennél, már nem is emlékeznek rá, hogy valaha is mond-ták, jönnek, mennek, látogatnak, a mamát is értik már, nagyjából tudják, mit mond, egy-két szó erejéig még válaszolni is tudnak kérdéseire.

Igen sírjáról sosem hiányzik a vi-rág. Most is ott állnak felette, törülge-tik a márványlapot, amely elválasztja őket tőle. Tudják, Mama már a min-denségé. Az unokák kezét kisgyerme-kek fogják. Az egyiknek keleti vonású szeme van. S a szem mosolyog.

Lacza Gergely

Katedra

4

Új módszerek a tanításban

Az említett okok késztettek bennün-ket arra, hogy vizsgálatunkban az úszás-tanulás előkészítő szakaszának felméré-sére szerkesztett új komplex motorikus próbát, az ún. „Vízi akadálypályát” és az ebben elért eredményeket bemutassuk. A vizsgálatban 23 pozsonyi 9–10 éves tanuló vett részt. Kismintás elővizs-gálatunk fő célja egy olyan komplex motoros próba összeállítása és kipróbá-lása volt, mely segítségével mérhetővé válnak a vízi adaptáció összetevői. Az alapúszókészségek technikai végrehaj-tásának értékelése mellett az akadálypá-lyában elért úszásteljesítményt is felmér-tük, és megvizsgáltuk, hogy a csoport képes-e az alapúszókészségeket mérő új teszt végrehajtására. Eredményeink ismertetésével sze-retnénk szakmai segítséget nyújtani azoknak az alsó tagozaton tanító test-nevelőknek, szakedzőknek, akik az úszás tanításával alapszinten foglalkoz-nak. Az új motoros próba összeállítása, kipróbálása és a további tudományos elemzés az 1/0674/08 sz. Vega kutatá-si program részfeladata. A tesztet doc. Yvetta Macejková kutatásvezető irányí-tásával állítottuk össze és próbáltuk ki a pozsonyi Comenius Egyetem Testne-velési Kara Úszás és Vízisportok Tan-székének uszodájában. Megemlítjük még, hogy az alapúszókészségek diag-nosztizálásának problémáját hazánk-ban Macejková (2007), Benčuriková–Medeková (2006), Bence (1994), Magyarországon pedig Csaba (1994), Kiricsi (2002), Tóth (2002) is elemzik munkáikban.

lehetőségeiA vizsgálat menete,

az eszközök bemutatása A foglalkozásokat 22 óra terjede-lemben, hetente kétszer, egy órában tartottuk a pozsonyi egyetem testne-velési karának uszodájában, ahol biz-tosított volt a gyermekek életkorának megfelelő vízmélység és vízhőmérsék-let. Az oktatás kezdeti szakaszában fő feladatunknak a szervezet vízhez szok-tatását, az úszókészségek kialakítását és fejlesztését tekintettük. A program mozgásanyagát az életkori sajátossá-goknak megfelelően állítottuk össze, és a könnyen érthető, logikusan egy-másra épülő gyakorlatokat részesítet-tük előnyben. Mivel az úszástanítás idegen közegben zajló oktatási fo-lyamat, fő motivációs tényezőként és egyben oktatási módszerként a játékos feladatmegoldást alkalmaztuk.

Feladatunk a képességfejlesztő mozgásprogram kidolgozása mellett

az „akadálypálya” összeállítása, az alapúszókészségek kiinduló,

majd végső szintjének felmérése, valamint az eredmények értékelése

és értelmezése volt.

Egy-egy úszókészség megtanulása után részellenőrzést is tartottunk, ezek-hez a teszteket a fentiekben említett szakírók útmutatása alapján válogattuk össze. Az öt vízbiztonsági alapgyakor-lat együttes szintjének felmérésére jelen vizsgálatban (2008) kipróbált komplex motoros próbát, az ún. „Vízi akadály-pályát” alkalmaztuk (1. ábra).

Az akadálypályát az első és az elő-készítő szakaszt lezáró utolsó órán teljesítették a tanulók. Az adaptáci-ós folyamatok szintjét a tesztfeladat segítségével mindkét alkalommal öt területen tanulmányozhattuk: 1. a vízbeszállás módja, 2. a merülés foko-zatai, 3. a víz alatti tájékozódás mérté-ke, 4. a vízszintes testhelyzet felvétele és 5. a tudatos légzés elsajátítása. Az értékelésnél mindkét alkalommal az akadálypálya leküzdésének idejét vet-tük figyelembe, de külön osztályzattal értékeltük az állomásokon az egyes készségek technikai végrehajtását is. Az akadálypálya méretei: 12 x 6 mé-ter. Ezen a területen belül öt állomás-hely található, melyek mindegyikén egy-egy feladatot kell a tanulóknak végrehajtaniuk. Az alábbiakban a teszt szerkezetét ismertetjük: A rajt sípjelre, a medence széléről, páros lábról való elrugaszkodás után talpas ugrással történik. 1. állomás – Vizsgált készség: vízbe ug-rás. Feladat: talpas ugrással előre vízbe ugrás. A felszínre emelkedés után víz-ben futás a következő állomáshelyre.2. állomás – Vizsgált készség: merü-lés és légzés. Feladat: levegővétel után merülés a víz alá, átbújás az 1. karika alatt, közben a levegő kifújása a víz-be. Felszínre emelkedés a karikában, levegővétel, majd ismét merülés a víz alá, és a levegő kifújása után kibújás az 1. karika mögött. Ugyanez a feladat a 2. karika esetében is, majd a felszínre emelkedés után ismét vízben futás a 3. állomáshoz.

PaedDr. Viczay Ildikó, PhD.Az úszástudás vizsgálatánakúj

Az úszástudás szintjének objektív vizsgálatát nagymér-tékben megnehezíti az idegen közeg, a víz. Különösen érvé-nyes ez az úszástanulás kez-deti szakaszára, ahol a teljesít-mény és a mozgásszabályozás meghatározó komponensei a pszichomotorikus képes-ségek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyon kevés olyan teszt áll rendelkezé-sünkre, mely a vízi adaptáció összetevőit megbízható mó-don vizsgálja. A szakköny-vekben található tesztek és ezek módosított változatai tu-dományosan nem igazoltak, ráadásul alkalmazásuk eltérő, ami szinte lehetetlenné teszi az összehasonlítást.

5

Katedra Új módszerek a tanításban

3. állomás – Vizsgált készség: merülés és tájékozódás a víz alatt. Feladat: le-vegővétel után a tanulónak legfeljebb két próbálkozásra fel kell hoznia a me-dence aljára helyezett 3 korongot, és ki kell tennie őket a medence szélére. 4. állomás – Vizsgált készség: siklás. Feladat: elrugaszkodással a medence oldalfalától siklás hason fekvésben. Karok magas tartásban. A siklás be-fejezése után törzsnyújtás és fordulat balra. 5. állomás – Vizsgált készség: vízszin-tes testhelyzet felvétele, vízfekvés, lég-zés. Feladat: bizonyos távolság leúszá-sa adott úszásnemben. Cél: a tesztfeladat a medence falá-nak megérintésével fejeződik be. Az időt 0,1 sec pontossággal mér-tük. Minden tanuló először egy érté-kelés nélküli próbát végez, majd min-denkinek két mért kísérlete van. A két kísérletből a jobbik számít.

Eredmények Kutatásunkban elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan fejlődött a vizsgált időszak során tanulóink úszástudása. A vizsgált csoport számá-ra nem volt teljesen idegen a vizes kö-zegben való mozgás. Minden gyermek rendelkezett már bizonyos vízimoz-gás-tapasztalattal, így az akadálypálya feladatait a tanfolyam elején egy tanuló kivételével mindenki képes volt telje-síteni. A belépő eredmények elemzése alapján azonban az alapúszókészségek végrehajtásának szintje az egész csoport esetében elégtelennek volt mondható. Mind az öt állomáson osztályzással értékeltük az egyes készségek techni-kai végrehajtását is, de terjedelmi okok miatt közlésétől most eltekintünk, és csak az akadálypálya egészében elért időeredményeket ismertetjük. Az akadálypályát a csoport a tan-folyam kezdetekor 56,8 s átlagered-

ménnyel teljesítette. Az egyes állomá-sokon végrehajtott készségek szintjét átlagban 3,5 osztályzattal értékeltük. Kilépéskor a csoport átlagos teljesít-ménye 51,0 s volt, ami jelentősen jobb a bemeneti eredményhez képest. Mind a belépésnél, mind a kilépő mérések esetében nagyobb szórásér-tékeket figyeltünk meg, ami a tanulók közötti meglehetősen nagy különbsé-gekre utal. Előző írásainkban többször említettük, hogy a vizes közeghez való adaptálódási folyamat elsősorban az ideg–izom kapcsolatok alkalmazko-dásának függvénye. Véleményünk szerint a magas szórásértékek alá-támasztják azt az állítást, miszerint az adaptációs folyamatok sikeressé-gét döntően befolyásolja a központi idegrendszer állapota, az ideg–izom kapcsolatok, valamint az analizáto-rok működése. A kilépésnél jegyzett valamivel kisebb szórásérték pedig az ideg–izomrendszer és az analizáto-rok alkalmazkodásával, a gyakorlatok jobb technikai végrehajtásával, a fizi-kai képességek színvonalának növe-kedésével és a gyermekek fejlődésével együttesen magyarázható.

A tanulóknak a legnagyobb gon-dot hagyományosan az úgynevezett

úszólégzés elsajátítása és a levegő vízbe fújása jelentette.

Az úszólégzés az akadálypálya va-lamennyi állomásán része volt a fel-adatoknak. Mivel az úszólégzés helyes végrehajtása az úszástanulás kulcs-mozzanata, ezt a készséget minden órán, különböző variációkban gyako-roltattuk. A tanfolyam végére csak két tanuló nem volt képes az úszólégzés technikailag helyes végrehajtására. A téri tájékozódási képesség javulá-sára és az optikai analizátor alkalmaz-kodására utal, hogy a tanfolyam befe-jeztével minden gyermek képes volt nyitott szemmel a víz alá merülni, és onnan tárgyat felhozni. A siklást tech-nikailag szinte minden tanuló helye-sen hajtotta végre. A siklás távolsága azonban nagymértékben függ az elru-gaszkodás helyes technikai végrehaj-tásától és az elrugaszkodás erejétől, te-hát az alsó végtag dinamikus erejének nagyságától. Sok tanuló nem volt ké-pes elsajátítani a helyes elrugaszkodást a medence oldalfaláról. Véleményünk szerint e két tényező együttes hatása is okozhatta a szórások nagyságával jel-zett csoportbeli különbségeket. A tanulók az 5. állomás feladatát belépéskor siklásban, a gyorsúszás lábtempójával, kilépéskor pedig gyorsúszással teljesítették. Minden

gyermeknek sikerült bizonyos távot teljesítenie, de ahogy már fentebb em-lítettük, az úszásteljesítmény döntő mértékben függ az adott úszásnem optimális technikai végrehajtásától. Ez a megállapítás a mi esetünkben is beigazolódott. Azok a gyermekek, akik „jobb” technikával úsztak, jobb eredményt értek el a kilépő mérés al-kalmával. A tanfolyam befejeztével a csoport több mint 80%-a elsajátította az alap- úszókészségeket, és az akadálypályát jelentősen jobb eredménnyel teljesí-tették a gyermekek a belépő tesztelés-hez képest. Kísérletünk egyben azt is bizonyí-totta, hogy a „Vízi akadálypálya” alkal-mas az alap-úszókészségek komplex mérésére. A vizsgált korosztálynak nem jelentett nehézséget az egyes ál-lomásokon a meghatározott feladatok végrehajtása. A tanulók az új tesztet érdekesnek, újszerűnek, játékosnak találták, és igyekeztek az egyes felada-tokat pontosan és gyorsan végrehajta-ni.

Összegzés Beszámolónk fő célja, hogy fel-hívjuk a figyelmet a vízbiztonság és az úszástudás fejlesztésének lehető-ségeire az alsó tagozatos testnevelés kereteiben, és a vízi adaptációs fo-lyamatok új tesztelési lehetőségeinek és eredményeinek bemutatása volt. Bár elővizsgálatunk eredményei nem általánosíthatók és a próba tudomá-nyos elemzése egy későbbi kutatás tárgya lesz, vizsgálatunk egyértel-műen bizonyította, hogy az általunk összeállított új motorikus próba a gyakorlatban az adott korosztály esetében alkalmazható. Bízunk ab-ban, hogy a teszt segítséget nyújthat az alsó tagozaton úszást oktató és az úszó szakedző kollégáknak az alap úszókészségek és az adaptációs folya-matok diagnosztizálásában.

Felhasznált irodalom:Bence, M. 1994. Poznatky z prípravného plaveckého výcviku detí predškolského veku. In: TVŠ, 1994, č.1, s. 24 – 27.Benčuriková, Ľ.–Medeková, H. 2006. Špecifiká hodnotenia plaveckých zručností u detí predškolského veku. In: Šport a kvalita života, Brno: Masarykova univerzita, 2006, CDCsaba, L. 1994. A vízi játékok alkalmazásá-nak lehetősége úszásban. In: Országos úszó-edző konferencia, Budapest: MTE. s. 49 - 56.Kiricsi, J. 2002. Úszásoktatás kisiskolások szá-mára. Budapest: SE-TSKMacejková, Y. 2007. Dôležitosť plaveckých zručností v didaktike plávania. In: TVŠ, 17, č. 1, s. 17-18.Tóth, Á. 2002. Úszás. Oktatás.(Sportági szak-módszertan). Budapest: SE-TSK, 184 s.

Vízi akadálypálya (Macejková, 2007)

4.

1.

2.

3.

Rajt

futás

futás

5.

Cél

Vízi akadálypálya (Macejková, 2007)

Katedra

6

Óravázlat

Grendel Lajos a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején indult, s leegysze-rűsítve azt mondhatnánk, hogy ő az első jelentős szlovákiai magyar író, aki arccal a hazai magyar, valamint a cseh és szlovák irodalom felé, a jelenkori modern magyar irodalom értékeit kamatoztatja. Olyan epikus tehetség, aki nemcsak mestersé-gét ismeri jól, nemcsak alanyban és állít-mányban, hanem népben, nemzetben is gondolkodik. A közösség ügyéért aggó-dik, de úgy, hogy a konvenciókat elutasít-va az epikai nyelv lényeges átalakítására törekszik. Regényeinek, elbeszéléseinek szereplői, valamint az általuk teremtődött élmények a kisebbségi közeghez kötőd-nek. Mivel Grendel Lajos írói pályájának áttekintése szerves része a gimnáziumi tananyagnak, szűkös időbeli kereteink ellenére is bővebben foglalkozunk vele. Módszertani szempontból ez nem köny-nyű feladat, hiszen a diák tulajdonképpen nem sokkal az érettségi előtt találkozik egy olyan erőteljes, filozófiai telítettségű, kritikus szemléletű ábrázolásal, melynek megértése bonyolult. Tapasztalataim alapján elmondhatom, fontos, hogy a regények ismertetése során, a művek megértése érdekében, a tanár olyan új fogalmakat magyarázzon meg a diákoknak, mint az irónia, a groteszk. Ezt követheti azután a művek elemzése, kü-lönös figyelmet szentelve a jellemeknek, a kisebbségi sorsnak, a grendeli látásmód-nak. Nehéz feladat ez is. Sajnos a mai ti-zenévesek sok esetben szorongóak, nyo-masztónak érzik az őket körülvevő vilá-got. Grendel regényei – főleg a Tömegsír című műve – kellő alkalmat ad arra, hogy a mű elemzésénél rávilágítsunk a szabad-ság fogalmára és elbeszélgessünk róla. Mit jelent egy 21. századi tizenévesnek a szabadság? Meg tudják-e teremteni ön-maguk számára? Hiszen az író szavait idézve: „Csak a szabad ember lehet teljes értékű.”

A szlovákiai magyar irodalom tanításának módszertani lehetőségei

Magatartások és létkérdések Grendel Lajos Tömegsír

című regényében

Farkas AdriannaAz óra művelődési anyaga:

Grendel Lajos Tömegsír című regénye

Az óra célja: A regény metaforikus tartalmának megfejtése, jellemek, magatartásfor-mák, a közösséghez való viszony ér-telmezése.

Általában az otthon olvasott művek értelmezése során is szükség van egyes részletek tanári bemutatására. A kérdéssor az olvasás ellenőrzé-sét szolgálja, ezért célszerű frontális technikával kérni a válaszokat. Ez a figyelmetlenül vagy felületesen olvasó diákoknak is segít.

Tanári kérdések: Kik a regény szereplői? Hol játszódik az elbeszélt történet? Mennyi idő alatt játszódik a regény? Milyen fordulatai vannak a regénynek? Milyen emberi magatartási formákat ismertek fel a műben?

A szakszerű, emlékeztető felidézés után megindulhat az értelmező tevé-kenység. Az értelmezés során frontális beszél-getéssé alakulhat a regény történeté-nek felidézése, értelmezése. Ekkor lehet felmérni, hogy a diákok képesek-e megsejteni a regény lénye-gét, a grendeli látásmódot. Mivel az író e művének értelmezésénél szükség van az olvasói tapasztalatra, sem a ta-nárnak, sem a tanulónak nem kudarc, ha egy tanítási óra során nem sikerül felfejteni a regény szövetét.

Ha az időbeli keretek szűkösek, meg-próbálhatjuk csoportokban is feldol-gozni a művet.

Lehetséges kérdések: Milyen jellemző vonásai vannak a re-gény értelmiségi szereplőinek? Milyen ellentmondások fedezhetők fel a regényben?

Van-e a regénynek valódi drámája? Hogyan jellemezhető a férfi és nő kapcsolata a regényben? Hogyan értelmeznéd: a Tömegsír nar-rátora a lét csapdáinak kiszolgáltatottja?

A válaszok felolvasása, értelmezése:

A kérdésekre adott feleletek alapján összegezhetünk: a Tömegsír „hőse” egy poszt-drámai ember. Ebben a re-gényben mindenki a saját, kicsinyes és korlátolt szempontjai szerint szembe-sül a történelemmel. Nincsenek való-di ellentmondások, nincs a regénynek valódi drámája. A szabad, döntéské-pes ember mintha kihalt volna. Ezért nincs értelme a tömegsír kutatásának: hiszen nem létezik már az a világ, amelyben értelme lenne bármilyen keresésnek, bármiféle igazság kiderí-tésének. Mindenkinek jobb így: a holtaknak is, hiszen nem kell szembenézniük a közönnyel, meg az élőknek is, hiszen semmi érdekük nem fűződhet sza-badságuk megbolygatásához.

Tanári közlés, a házi feladat kijelölése:

A tanártól írásban megkapott címek alapján fejtegetés formájában feldol-gozni a művet. A címekből mindenki szabadon választhat.

Lehetséges címek: Grendel Lajos értelmiségi szereplői a Tömegsír című regényében Abszurd helyzetek sorozata Grendel Lajos regényében A közép-európai ember típusa Grendel Lajos Tömegsír című regé-nyében.

Összegzés: Az elkészítés határidejét közölni kell! Fontos a terjedelemben is megálla-podni, például a diákok kézírással, át-lagos sorközzel 2-3 oldalnyi szöveget alkossanak!

Példa a Grendel Lajos Tömegsír című regényével foglalkozó tanóra menetére (kommentált óraterv)

7

Katedra Erőszakmentes kommunikáció

A holisztikus szemléletmód sze-rint minden betegség egy energia-blokk, azaz megakadt energiaáram-lás. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor biztos, hogy megvan a módja a blokkoldásnak is. Manapság már egyre többet hallhatunk pl. az ele-gendő vízivásról vagy a mozgás és légzés fontosságáról. Az EMK, mi-vel az érzelmeink „meghallásával” foglalkozik, nagy esélyt ad korábbi érzelmi blokkjaink megértéséhez és feloldásához, illetve szelíden meg-tanít „befele figyelni”. Megfigyelni az energiaáramlást, és ha elakadást észlelünk magunkban, fel tudjuk oldani.

Nézzük meg, hogyan is alakul ki a blokk! A holisztikus szemléletmód szerint nagyon sokszor valami olyat teszek, ami „megakasztja” bennem az energiaáramlást. Erre szoktuk azt mondani, hogy „hát én ilyen va-gyok”. (Meglepő, hogy nyelvünknek mennyi, ehhez hasonló kódja van, amelyet tudattalanul átadunk a kö-vetkező nemzedéknek! Ilyenek pél-dául a kritikus megfogalmazások: rendetlen, szemtelen, okos, ügyes vagyok-vagy, „hogy lehetsz ilyen?!” stb.) Az önismereti képzések azt hivatottak támogatni, hogy megis-merjük szokásrendszerünket, visel-kedésmintáinkat, és végre megsza-baduljunk az „ilyen-olyan vagyok” megbélyegzéstől. Az, hogy „jelen-leg így cselekszem”, nem azt jelenti, hogy „ilyen vagyok” - ez a megbé-

egészségünkért?

Az élet nyelve XII.

lyegzés ugyanis „lezár” és nem ad esélyt az áramlásnak. Ha viszont ele-gendő időt adunk magunknak arra, hogy megfigyeljük jelenlegi viselke-désrendszerünket, rájövunk, hogy idáig olyan stratégiát választottunk problémáink, életfeladataink „meg-oldására”, amelyből dühöt, elégedet-lenséget, csalódottságot éltünk meg (ezeket sok esetben el is nyomtuk). Így nem is csoda, ha egy idő után „blokk” keletkezik és a szervezetunk felmondja a szolgálatot, azaz be-tegségként jelzi, hogy „hahó, meg-akadt az energia, tessék odafigyelni az áramlásra”. Ebből kiindulva, ha testünket jelzőrendszernek használ-juk, megfigyelhetjük, hogy bizonyos gondolatainkkal milyen érzések pá-rosulnak, és fordítva, hogy érzéseink mögött milyen gondolatok húzód-nak meg (pl. mit gondolok magam-ról...). Így rájövunk, hogy mi és ho-gyan jó nekünk, illetve azt, ami jó, hogyan tudjuk megteremteni.

működő tanítási módot mind a ta-nár, mind a diák számára. Ugyan-akkor örömmel veszem, hogy egyre több helyen jutnak el arra a követ-keztetésre, nagy valószínűséggel egyénenként fogunk eljutni a nagy-méretű változtatáshoz és nem a „fe-lettes szervektől” jön majd a meg-oldás. Hála istennek egyre több az állami, illetve magániskolai kezde-ményezés, amely bemutatja például azt, hogyan lehet osztályzás nélkül is kitűnő eredményeket elérni, s az alapvető emberi értékek (mint pl. az elfogadás, a segítségnyújtás, a mű-velődés, a támogatás, a bátorítás – amelyekre mindannyian vágyunk) sokkal jobban tudnak kibontakozni és maradandó értéket képviselni egy ilyen oktatási módban. Ha hosszú távon egészséges nemzedéket sze-retnénk nevelni, amely kiegyensú-lyozott, stabil és boldog, meg kell mutatni az ehhez vezető utat.

Ezzel a folyamattal megelőzhető lesz a lelki kiégés is, hiszen a befelé figyelés „művészetével” pontosan fogjuk tudni, mennyit bírunk el és mivel tudunk igazán hozzájárulni mások életéhez. A lelki egyensúly átélése és az életenergia áramoltatá-sa pedig meghálálja azt boldogság-gal, örömmel, felszabadultsággal, egészséggel és természetesen bő-séggel. Az Erőszakmentes kommu-nikáció filozófiája ezt a folyamatot támogatja.

Pénzes Éva

Azt gondolom, hogy a befelé figyelés „művészetét”, az egyen-súly megtartásának képességét, az energia áramlásának működ-tetését elsősorban nekünk, fel-nőtteknek „kell” elsajátítanunk, azon belül is még hatékonyabb, ha ez a fajta törekvés a tanárok, nevelők által minél hamarabb eljuthat a gyermekekhez.

Egészségtelennek és embertelen-nek találom a 8-9 óra mozgás nélkü-li, egyre nagyobb elvárásrendszerrel

fotó: ddrccl

Mit tegyünklelki

Katedra

8

Pedagógus „betegségek”

A világnak ezen a felén a gyerekek életük hosszabb-rövidebb időszakában iskolába járnak, azaz keresztülmen-nek egy programozott, tartalmilag és folyamatában gondosan összeállított szocializációs folyamaton. A diákok életének legfogékonyabb időszaka is-kolai kereteken belül zajlik: ott válnak gyerekből fiatal felnőtté, ott kötnek életre szóló barátságokat, élik át első szerelmüket – aktív idejük nagyobb részét töltik az iskola falai között, mint otthon. Az iskolában ezenköz-ben időben, térben kitágul számukra a világ, a különböző tudományte-rületek segítségével bebarangolják a fizikai világot és az emberi kultúrát. Minden társadalom tisztában van az-zal, hogy működése, fennmaradása múlhat az újabb és újabb generációk enkulturációjának sikerességén, így nem véletlen, hogy a nevelés-oktatás folyamatának elemzése, megismerése és tudatos irányítása napjainkra már önálló tudományterületté fejlődött. Pedagógiai, pszichológiai és mód-szertani kutatások segítik a folyamat két legfontosabb szereplője közül az egyik, azaz a tanárok munkáját, és fel-készítésük is szervezetten, a felsőokta-tás keretein belül, oktatási és nevelési elvek alapján kidolgozott programo-kon keresztül történik. Időről időre kötelező továbbképzésen mennek át, azaz ismereteik frissítésére is sor ke-rül – látszólag tehát minden rendben van. Miért támad akkor mégis az az érzésünk, hogy az iskola válságban van, hogy a tanárok nem találják szerepüket, hogy az iskolán belüli hagyományos kapcsolatok drámaian átalakultak, az oktatás hatékonysága pedig észrevehetően romlik? Mind-össze néhány napos hírnek számít csak, ha egy tanárt pedofílián kapnak, egy tanárnő pornóoldalt tart fenn a

neten, a diákok durván bántalmazzák egymást vagy saját tanáraikat. Mi vál-tozott meg?

A tanári tudás Az iskolázott emberek még pár évti-zede is olyan tudás birtokában voltak, melyet nem lehetett akárhol és akár-hogyan, hanem csak jó iskolákban és fáradságos módon megszerezni. Rit-kaságnak számított a jó könyv, a nagy-szótár vagy a neves enciklopédia, az iskola pedig nemcsak kivételes művelt-ségű professzorokat, hanem mindezek forrását, a jó könyvtárat is jelentette. A tudás – tiszteletet parancsolva az azt birtokló helyeknek és személyeknek – helyre és személyre koncentrálódott, s ez a kis településeken különösképpen így volt, ahol a tanító a maga szerény, de az adott körülmények között kivé-teles könyvtárával valóságos informá-ciós bázisnak számított, s szakmai-pedagógiai felkészültsége révén képes volt olyan dolgokat is közvetíteni kör-nyezetének, melyek túlléptek az „itt és most” napi feladatain vagy problémá-in. Olyan körülmények között, ahol a közeli, kisebb könyvtárak inkább csak szépirodalmat gyűjtöttek, szakköny-veket nem, s a szakkönyvek még a me-gyeközpontok „nagy” könyvtáraiban is ritkaságszámba mentek, a tanult, a világ új dolgaira nyitott ember a kö-zösség számára valóságos kincs volt. Az iskolában, a tanárok személyén keresztül közvetített ismeretek hitele-sek és megbízhatóak voltak, s noha a tankönyvek átfutási ideje hosszú éve-kig elhúzódhatott, a benne foglaltak sokáig nem veszítették el érvényessé-güket. A szakterülete autentikus kép-viselőjének, a szaktanárnak a vélemé-nyét és állásfoglalását gyakorlatilag nem lehetett megkérdőjelezni, s a ta-nárok emellett az élet egyéb területein

is rendelkeztek olyan ismeretekkel és tapasztalatokkal, melyek képessé tet-ték őket arra, hogy diákjaikat az élet különböző területein támogassák és segítsék, hogy megmutassák számuk-ra a helyes utat.

A tanári tekintély A tanuláshoz kötött foglalkozások, különösen az „értelmiségi pályák” ha-gyományosan társadalmi megbecsülés-sel és elismeréssel jártak, s ide tartozott a tanári foglalkozás is. Az 1850-es évek-től Monarchia-szerte minden jelentő-sebb városban impozáns, palotaszerű elemi-, és középiskolákat építettek szinte költséget nem kímélő módon. Az igényesen és célszerűen kialakított, tágas külső, belső térrel, nemes és időt-álló anyagok felhasználásával (melyek mind a mai napig állják az idők vi-harát) kialakított általános iskolákba, gimnáziumokba járni és azokban taní-tani egyaránt dicsőség volt. A folyamat az 1920-as években tovább folytató-dott Klebelsberg Alföld-programjával, melynek során mintegy 5000 oktatási objektumot hoztak létre népiskolákkal, tantermekkel, a tanítók számára pedig háromszobás szolgálati lakással, ter-mőfölddel és udvari melléképületekkel együtt. Az igényesen kialakított iskola-épületek, az illő tanári javadalmazás s a vidéki szinten kivételesnek számító la-kások egyaránt az oktatás fontosságát, a tanárok megbecsülését tükrözték. Ez volt az egyik pillére a tanári tekin-télynek. A másik pillért a tanároknak a képzésük és tudásuk nyújtotta kivételes helyzetük jelentette.

Mi lett a tanári tudással? Ami az utóbbi néhány évtizedben történt, valójában örvendetes dolog. A tudás demokratizálódott, azaz ma mindenki számára szinte korlátlan és

Boross Ottilia

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Pszichológiai Intézetének munkatársa

demokrácia, oktatás Információrobbanás, – avagy miért beteg

a magyar iskola?

9

Katedra Pedagógus „betegségek”

olcsó a hozzáférés a legkülönfélébb ismeretekhez. Egyetlen feltétele van csupán: internetes kapcsolat és alapve-tő számítógépes ismeretek. A változás alapjaiban rengeti meg a diák–tanár kapcsolatot, még akkor is, ha egyelőre nem szeretnénk ezt tudomásul venni. A virtuális világ, a digitális eszközök oly irgalmatlan tempóban fejlődnek, hogy ami egy, mondjuk 50 éves tanár számára az ő diákkorában még a fan-tázia világába tartozott, ma már olyan hétköznapi eszköznek számít, melyet a diákok szinte követhetetlen módon kezelnek. Az iskolák nincsenek felké-szülve például a felvételik vagy az írás-beli vizsgák/feleletek során arra, hogy ma már nincs „lezárt” tanterem, és nincs kétszer megíratható teszt, mert egy bonyolultabb mobiltelefonnal bár-mit pillanatok alatt meg lehet szerezni, és a feladatsorok lefényképezése is csak néhány másodperc – ha az iskola szá-mítógépének, a levelezőrendszernek a meghekkelésével még idejében nem sikerült volna hozzájutni bárkinek. Az elektronikus forradalom a mód-szertant is megrengeti. A diákok inter-netes forrásokból jóval szemléletesebb, izgalmasabb anyagokhoz jutnak, mint amit a tanár az órákra hagyományo-san bevisz. Sok tanár még az egyszerű power-point előadások elkészítését sem szívesen tanulja meg, gyakran egyszerűen azért, mert az iskolának nincs elég eszköze azok rendszeres használatához.

Mi lett a tanári tekintéllyel? Bármely demokratikus társadalom szükségesnek és fontosnak tartja az egyenlő bánásmódot, az azonos esé-lyek és jogok biztosítását mindenki számára. Ez többek között azzal jár, hogy átalakul az emberek közötti kommunikáció, és nemcsak az azonos foglalkozásba, körbe, hasonló társa-dalmi rétegbe tartozó emberek között kiegyenlített a kapcsolat, hanem min-denkitől elvárt, hogy megbecsüléssel, tisztelettel közeledjen a másik ember-hez, függetlenül annak életkorától, ne-métől, foglalkozásától vagy társadal-mi hovatartozásától. Nincs korlátlan hatalma egyik embernek sem a má-sik felett, s ha mégis előfordul, akkor vannak társadalmilag kijelölt szervek ennek orvoslására. Önmagában tehát az, hogy valakinek mi a foglalkozása, milyen nemű, hány éves, azaz milye-nek a diszpozicionális tulajdonságai, nem garantálnak számára tekintélyt. Rohamosan számolódik fel az öröklött vagy ráruházott tekintély kiváltsága, s helyét a kiérdemelt, munkával, egyé-ni befektetéssel megszerzett tisztelet

veszi át. Ez utóbbi ugyanakkor nem örök érvényű – újra és újra meg kell újítani, megtartásán dolgozni muszáj. Ez a trónvesztés nemcsak a tanárokat érinti, hanem például az orvosokat, politikusokat, de még – amint azt az elmúlt évek pengeváltásaiból láthat-tuk – a legmagasabb szintű kutatókat és tudósokat is. Az átalakulás nyilván nem egyik napról a másikra történt, ellenben az érintettek nem voltak haj-landóak észrevenni a figyelmeztető jeleket, s megtenni a szükséges lépése-ket a szempont- és stílusváltásra mind a szakmai attitűd, mind a képzés, a szakmai felkészülés terén. A másik fél-ben keresték a hibát, azaz a kommu-nikációs összeütközésekért a diákokat okolták. Nem a megoldást keresték, hanem a romló közerkölcsben vélték megtalálni minden baj gyökerét.

Az elmérgesedett helyzetet ugyan-akkor nem lehet egyoldalúan és erő-szakosan rendezni. Már addig is az „erőszak erőszakot szül” elve érvénye-sült, és nem szabad tovább menni azon az úton, ami – még inkább elmérgesít-ve a helyzetet – eszkalálódáshoz, álló-háborúhoz vezet. Mindegyik szereplő tovább sérül, és nem a megoldásra fog törekedni, hanem a megtorlásra, egy-re messzebb kerülve az eredeti céltól – a sikeres szocializációtól. Attól, hogy derék, felelősségteljes, alkotóképes, együttműködő emberek kerüljenek ki az iskolákból. A tanárok gyakorta panaszkodnak arra, hogy elveszítették fegyelmező eszközeiket – a diákokat ugyanis gya-korlatilag nem lehet büntetni. Mond-juk inkább úgy, hogy nem elvesztették ezeket az eszközöket, hanem soha nem is szerezték meg. A fegyelmezés nem egyenlő a büntetéssel, sokkal több és másabb is annál.

Ki az információ birtokosa? Tudjuk, hogy a tanári szerep átala-kult, és az az egyedi konglomerátum, mellyel egy szaktanár még pár évtized-del ezelőtt is a tankönyvre támaszkod-va autentikus, azaz hiteles információs bázist képviselt, s amely az évek során – csak csekély mértékben módosulva – szinte egy életen át elegendő, köny-nyen frissíthető muníciót adott, mára már egy-két éven belül elavul. A digi-tális korszak megjelenésével minden ismeretet folyamatosan frissíteni kell, hiszen az információáramlásban nin-csenek többé térbeli, időbeli korlátok. Bármikor és bárhol megszerezhető bármilyen naprakész ismeret, legyen a hely egy „behálózott” erdei tisztás egy tanulmányi kirándulás során vagy egy osztályterem, ahol a tanár által el-mondottakat a diákok azon minutum-ban képesek ellenőrizni, felülbírálható vagy kiegészíthető még újabb infor-mációk alapján. Mi következik ebből?

A pedagógus mint instruktor A pedagógus feladatköre átstruk-turálódik. Nem a tudás kiemelkedő birtokosa többé, hanem egyfajta inst-ruktor, aki segítséget nyújt diákjainak az ismeretek megszerzésében, és el-lenőrzi azok helyességét (és meglétét). Ez újabb trónfosztással és szerepmó-dosulással sem könnyű szembenézni a pedagógusoknak. Hát még felkészí-teni rá őket… A helyzet egyre kevésbé tartható tovább – mind a tanári atti-tűdöt, mind a tanárképzést hozzá kell igazítani az új helyzethez. A kérdés az, hogy miként.

Miért támad akkor mégis az az ér-zésünk, hogy az iskola válságban van, hogy a tanárok nem találják szerepüket, hogy az iskolán belüli hagyományos kapcsolatok drámai-an átalakultak, az oktatás hatékony-sága pedig észrevehetően romlik?

Manapság azonképpen, ahogy egy orvos sem dönthet a betege feje fölött annak tájékoztatása és beleegyezése nélkül, egy tanár sem tehet tanítvá-nyaival bármit. Nem büntetheti, fizi-kailag nem bánthatja és lelkileg nem alázhatja meg őket, nem szólhat bele iskolán kívüli életükbe. Sőt. Korábban olykor a diákok érezték kiszolgáltatva magukat tanáraiknak, most időnként a tanárokat keríti hatalmába a kiszol-gáltatottság érzése. Egy diák vagy annak szülei bármikor tehetnek pa-naszt ellenük, bármikor fordulhatnak ügyvédhez, ombudsmanhoz, felettes szervekhez vagy a nyilvánossághoz, és az is előfordulhat, hogy a diák vagy a szülők azonnal és impulzívan reagálnak bizonyos tanári lépésekre (osztályzás, punitív írás- vagy szóbeli visszajelzések). Ez utóbbiak súlyos, nehezen tisztázható előzményű konf-liktusokhoz vezethetnek, melyek né-mely esetben akár a fizikai tettleges-ségig fajulnak. Olykor a szülő, olykor a diák, olykor a tanár üt (utóbbi rit-kábban), ami nyilvánvalóan megen-gedhetetlen. Az iskola alapvető cél-ja, a sikeres enkulturáció semmisül meg ilyenkor, miközben a feladattal megbízott szakember, a pedagógus szakmai szerepében és személyesen is sérül. Egyéni és szakmai reputáció-ja, önértékelése a tét, az, amire esetleg egész addigi élete során készült.

Katedra

10

Pedagógus „betegségek”

Következő cikkemben a kiégésről (burnout) írok, okairól és veszélyeiről a pedagóguspályán dolgozók számára. ,,Burnout – szindróma krónikus, emo-cionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális ki-merülés állapota, amely a reménytelen-ség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vo-natkozó negatív attitűdök jellemeznek.’’

H. Freudenberger

A kiégés visszafordítható folyamat, de ha a beavatkozás nem történik meg kellő időben és kellő hatékonysággal, pályaelhagyással, súlyosabb esetekben valamilyen függőséggel (alkoholizmus, kábítószer-függőség) is kialakulhat, de előfordulhat öngyilkosság is. Kialakulásában nagy szerepet játszik az elismerés hiánya, mely lehet anyagi jellegű is – alacsony munkabér, illetve az erkölcsi elismerés elmaradása. Ki-alakulásában közrejátszik a hosszú munkaidő, az átlagon felüli igénybevé-tel, az intézményi támogatás hiánya, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya és a karrierépítés lehetőségének hiánya.

Mint minden testi, lelki betegség-nek, a burnoutnak is vannak tünetei, amelyek alapján felismerhető. Leggya-koribb okai a következők: a testi-szellemi kimerültség jelei a munkahelyi bizonyítási kényszer

hiánya a saját lelki-fizikai szükségletek hát-

térbe helyezése az intolerancia növekedése közömbösség, az empátiás készség

visszafejlődése alacsony önértékelés, teljesítmény-

csökkenés nem korlátozódik a szakmai tevé-

kenységre, életérzéssé alakul és a ma-gánéletben is kiábrándulttá, cinikussá válik az egyén szélsőséges esetben a végső kiszállás

vágya.

A burnout kialakulásában több stádi-um van jelen:

idealizáció szakasza – túlzott lelkese-dés, fokozott teljesítmény a realizmus fázisa – a lelkesedés

alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, tevékenységének lehe-tőségeivel és korlátaival, reális képet alkot önmagáról és munkájáról a stagnálás, kiábrándulás fázisa – a

munka már nem jelent örömet, csök-ken a motiváció, a feladatok rutinsze-rű elvégzése a frusztráció fázisa – ingerlékennyé

válik, csökken a stressztűrés határa a fásultság szakasza – a pálya elha-

gyásának gondolata, a magánélet sem tölti el örömmel.

A pedagógus kiégésének okairól és annak megelőzéséről

Szlovákiában a pedagógus már az elején szembesül azzal a ténnyel, hogy társadalmi megbecsülése mind anya-gi szempontból, mind erkölcsi szem-pontból nagyon csekély. Egy kezdő pedagógus kb. 420 eurós fizetése jóval az átlagfizetés szintje alatt van, és saj-nos meg kell állapítani azt a tényt is, hogy társadalmi megbecsülése is kicsi. Régebben a tanító státusz szimbólum, tekintélyt parancsoló személyiség volt, ez a „feeling” mára elillant. A diákok és sajnos sok esetben a szülők számára is ,,csak’’ szükséges láncszem a gyer-mek felnőtté válása során. Még elke-serítőbb az a tény, hogy munkáját a következő tényezők is nehezítik: a tanulók fejlődéshiánya, az ismeret-

szerzés iránti érdektelensége a kormányzati segítség hiánya oktatást elősegítő felszerelés lényeges

hiánya a támogató személyzet hiánya a viselkedészavarban szenvedő tanu-

lók jelenléte és a fegyelmezési lehető-ségek, módok hiánya a kollégákkal való közös munka hi-

ánya.

Ennek ellenére sok pedagógus kol-léga küzd, harcol azért, hogy diákjait kellő módon és megfelelő szinten tud-ja felkészíteni az élet további szaka-szára. Nagyon nehéz feladat, mikor a pedagógus látja a diákokon az érdek-telenséget, mikor a diákok éreztetik vele érdektelenségüket az elhang-zott anyag iránt és természetesen az, hogy nem tanulnak. Viselkedésük az órákon sem elfogadható, zavarják a tanárt és osztálytársaikat is (sok eset-ben elnézik nekik az MP3 hallgatását fülhallgatóval, mert addig is nem za-varják az órát). Azt azonban elvárják, sajnos sok szülővel együtt, hogy ,,hát ha jár iskolába, akkor kapjon bizonyít-ványt is”. Elfelejtik azt a tényt, hogy a bizonyítvány nem iskolalátogatásért jár, hanem az iskolában nyújtott tel-jesítményért. Kiábrándító az a tény is, hogy a szülők nem érdeklődnek gyer-mekeik tanulmányai iránt, a szülői ér-tekezleteken nem vesznek részt.

Mindezek hatása alatt nem lehet csodálkozni azon, hogy nagyon sok pedagógiai végzettségű fiatal nem lép erre a pályára. Nem vonzza őket sem a pedagógiai pálya nyújtotta anyagi jut-tatás, sem pedig az a tény, hogy más neveletlen gyerekével foglalkozzanak. A megelőzés szempontjából fontos, hogy időben felismerjük a kiégés tü-neteit. Kiégésre utaló tünetek: testi tünetek – feszültség, fáradtság,

fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegségek) pszichés tünetek – ingerlékenység,

cinizmus, az emberi kapcsolatok mi-nőségének megromlása, a kollégákhoz való negatív viszonyulás, a nyugtató-szerek fokozott használata, gyakori betegállományba vonulás, a teljesítő-képesség csökkenése, labilissá válás, szorongás, rögeszmék megjelenése.

A kiégés megelőzésében fontos sze-repe van az egyén személyiségének,

Dr. Sidó ZsoltSegítség – kiégtem!

11

Katedra „Pedagógusbetegségek”

A tanári pálya hivatás, és közhely vagy sem, minél jobban megpróbálom ma-gam „beásni” egy tanár hétköznapjaiba, annál világosabb lesz számomra, hogy tanárnak lenni valójában életformát je-lent. Kezdjük a tanári szakma céljának meghatározásával: a tanárnak tanítani kell, tudást átadni, valamint a diákok tu-dás iránti vágyát felkelteni. Ennek ér-telmében a tanár legyen jól felkészült, határozott, lelkesedjen az általa tanított tárgyért, nem utolsósorban pedig legyen szívügye a diák szellemi fejlődése. Rengeteg a buktató, ha valaki nem energikus vagy nem méri fel kellőkép-pen hallgatósága tulajdonságait, az óra elvérzett. A kicsik a legapróbb jeleket is észreveszik, és sokszor meg is jegyzik, hogy a tanító néni felkészületlen, fe-szült vagy zavart volt. Míg ugyanabban a középiskolai osztályban az egyik pe-dagógus zavartalanul vezet le egy órát, addig egy másik beleveszik a káoszba, és tehetetlenül szemléli, ahogy diákjai épp tojást sütnek a hátsó padban. A magánéleti problémákat célszerű az osztálytermen kívül tartania, mind-emellett pedig az életvitelével is elöljáró példaképként kell szolgálnia; ha más szakmában ez nem is meghatározó, egy tanár azonnal hitelét veszti, amint kide-rül róla például, hogy iszik. A diákban kortól függetlenül tiszteletet vált ki egy olyan ember, aki mindig felkészült, va-lamint az iskolában sosem mutatkoznak rajta magánélete negatív szakaszainak jelei. Ugyanakkor nem lehet jó tanár az, aki teljesen kizárja a személyességet az oktatásból. Mindemellett a tanároknak és az isko-láknak erős konkurenciájuk akadt a tech-nika vívmányaiban. Meg kell győzniük a tanulót arról, hogy amit ők nyújtanak, elsőbbséget élvez a Facebookkal szem-ben. Embert próbáló feladat ez minden szemszögből. A lexikális tudás kevés ahhoz, hogy valaki tanár, jó tanár lehessen. Az egye-temeken mutatkozik meg mindez a leg-szembetűnőbben: az, hogy valaki doktori fokozatot nyert, még korántsem biztosít-ja, hogy színvonalas és élvezhető előadá-sokat tud tartani. A diákot azonban kortól és iskolától függetlenül meg kell nyernie a tanárnak, a cél még mindig ugyanaz: tudást átadni és tudás iránti vágyat felkel-teni. Az egyetemeken, ahonnan a leendő generációk pedagógusai kerülnek ki, mindez fokozott szereppel bír. Egy tanár, rétor, előadó minden szavával és moz-dulatával tanít, akarva-akaratlan valamit átad a hallgatóságának, és aki őszinte

lelkesedéssel és emberséggel végzi mun-káját, annak a diákjai is másként teljesí-tenek majd, mind az egyetemen, mind pedig munkájuk során. Ficzere Anikó végzős pszichológus hallgató elmondá-sa szerint a tanárok segítői hivatásra ké-szülnek fel, ahol a saját személyiségükkel is dolgozniuk kell. A személyiség is be-folyásolja, hogy miképpen tudja átadni a tudásanyagot. Fontos, hogy akiket útjá-ra bocsát az egyetem, tudjanak bizonyos fokig a személyiségükkel „dolgozni”, is-merjék azokat a tulajdonságaikat, ame-lyekre építve majd hatékonyak lesznek. Az egyetemnek nemcsak lexikális tudást kell nyújtania, hanem meg kell tanítania a leendő padegógusokat dolgozni. Néha azok a fiatal tanárok, akik kikerülnek az egyetemről, idealizálják a pályát és túlzott a lelkesedésük, fokozottan ki vannak téve a kiégésnek. Az egyetemnek a reális életre kell felkészítenie a diákot, s hogy mire ké-pes egy tanár, az ne a gyakorlatban derül-jön ki, ne akkor ébrendjen rá, hogy nem reálisak az elképzelései. Az említett nagy elvárásokkal azon-ban sok esetben nem „kompatibilis” az arányos fizetés és megbecsülés. A diák ezzel könnyedén visszaélhet, például nem tartja felettesének azt, akit társadalmilag a családja alá gondol. A tanári munka presztízsvesztése zajlik a szemünk előtt, és ilyen körülmények és elvárások között semmi meglepő nincs abban, hogy a pe-dagógushallgatók az egyetem végeztével távol kerülnek az iskoláktól, és szíveseb-ben vállalnak munkát a végzettségüktől teljesen eltérő területeken. Az sem áldá-sosabb helyzet, ha a fiatal diplomás tanári állást vállal, de úgy viszonyul hozzá, mint ahogy az állam viszonyul hozzá a fizetését illetően. A problémák pedig csak torlód-nak a nívótlan oktatás révén. Érdekes belegondolni, változna-e vala-mi az egyetemek pedagógiai fakultásain egy alkalmassági teszt bevezetésével. A ta-nárok fontos szerepet játszanak minden ember életében, hatással lehetnek diák-jaik későbbi döntéseire, tehát korántsem elhanyagolható, milyen tulajdonságokkal bírnak. Vajon jobban meggondolnák-e jelentkezésüket azok, akik csak jobb ötlet híján vagy pusztán az adott tárgy iránti lelkesedésből választanák a tanári pályát? Ugyanakkor változna-e az egyetemi oktatás, ha tanárt és diákot egyaránt megilletné az osztályzás joga, illetve azok a diákok is élnének vele, akiket ez eddig is megilletett? Ha a hallgató értékelhetné az előadást, hozott-e számára új infor-mációkat, vagy mennyire volt érthető, a tanárnak is fontosabb lenne minden szó, ami az órán elhangzik, és a mód, ahogyan a mondanivalót közli.

Anda Judit

Rutin vagy hivatás?

szükséges az önreflexió, amely a pre-venció egyik alappillére. A pedagógus részéről szükséges a munkához való hozzáállás megváltoz-tatása is. Az idealisztikus elképzelése-ket fel kell hogy váltsa a reális szem-lélet, saját korlátaink elfogadása. Nem elfogadható az a tény, hogy a diák kudarca teljes mértékben a pedagó-gus kudarca is, ez a felfogás önvádhoz, bűntudathoz vezet. Megtanítani vala-mire csak azt lehet, aki akarja, hogy megtanítsák. Nagyon fontos, hogy a kudarcok helyett a sikerekre, a célok helyett a folyamatra koncentráljunk. A megfelelő relaxációs-meditációs technikák elsajátítása és alkalmazá-sa is hatékonyan segíthet a burnout megelőzésében, illetve kezelésében (pl. jóga, légzőgyakorlatok, autogén tréning, de sok esetben egy kis séta a természetben is segít). A megterhelés csökkentéséért külön kell választani a munkát a magánélettől, ajánlatos olyan kedvtelésnek hódolni, amely el-lensúlyozza a munkaköri ártalmakat (merném ajánlani a túrázást a termé-szetben, az olvasást, az egyedüllétet – hogy ki tudjuk pihenni a közösséget). Nagyon fontos a család támogató hozzáállása, megértése is. Segít, ha az embert néha egyedül hagyják, hogy megpihenjen, kivonhassa magát a „tö-meg” okozta pszichés nyomás alól. A pedagógus szempontjából fon-tos, hogy csökkentse a fizikai igény-bevételt, tanuljon meg nemet mon-dani, rendezni értékeit (fontos–nem fontos), kielégíteni testi szükségleteit (evés, alvás, szexuális szükséglet), tartózkodjunk többet családunkkal, barátainkkal, ez megfelelő relaxációs elfoglaltság. A fentiekből is láthatjuk, hogy nem egyszerű pedagógusnak lenni, az ember főleg pszichikailag fárad el, de ha kitartóak vagyunk és oda-figyelünk saját magunkra is, kelle-mesen, sőt élvezettel taníthatunk, sikerélményekkel tölthetjük meg életünket.

Katedra

12

Gyógypedagógia

Előzőleg már szót ejtettünk a holisz-tikus szemléletű tanítás jelentőségéről, viszont fontos megemlítenünk azt a tényt is, hogy a gyermek személyiségé-nek ilyesfajta többrétű figyelembevétele milyen nagymértékű igényeket támaszt a gyógypedagógussal szemben. A tanítás-ra való folyamatos felkészülés, a szakmai hozzáértés állandó fejlesztése, a különféle váratlan helyzetekre való azonnali reagá-lás s legfőképp a szociális érzékenység és igazságérzet megtartásáért folytatott napi küzdelem mindegyike rejthet magában olyan buktatókat, amelyek veszélyt jelent-hetnek a pedagógusnak. S amennyiben nem vagy csak nagyon nehezen képes megbirkózni ezekkel a mindennapi ki-hívásokkal, felléphetnek nála a pedagó-gusbetegségek némely kezdődő tünetei. Mielőtt azonban részletesen kitérnénk a gyógypedagógusokra leginkább jellem-zőekre, a teljesség igénye nélkül ugyan, ám érdemes foglalkoznunk az általános pedagógusbetegségekkel is, melyek a pe-dagógus személyiségét, jellemét, psziché-jét és egészségi állapotát érintik. Ismerősen csenghet a mondat, hiszen sokszor hallani, amint egy pedagógus gyermekei arról panaszkodnak: anyu vagy apu otthon is tanárnak hiszi ma-gát. Persze nemcsak a tanítókra jellemző, hogy „hazaviszik a munkát”, ellenben ők azok, akik a legkevésbé tudnak elvonat-koztatni, és örökösen okítanak. Megesik viszont ennek a fordítottja is, mikor a tanár olyannyira kimerül az egész napos nevelésben, hogy saját csemetéivel már sem ideje, sem kedve nincs foglalkozni. Az állandó idegfeszültség miatt lassan képtelenné válik lazítani, hiszen nem meri kikapcsolni az önkontroll gépeze-tét, ugyanis mindig szem előtt van s nagy felelősségként hárul rá a pozitív példa-mutatás feladata. Ennek folyományaként gyakorta előfordul, hogy kisebbségi érzé-sei támadnak, mivel kritikusainak száma elég nagy – gyerekek, szülők, munka-társak, valójában az egész társadalom. Ekkor aztán a tanáron elhatalmasodik az üresség érzése: ő csak ad, viszonzás-ban pedig nincsen része. Innen egyenes út vezet a testi tünetekig: jelentkezik a krónikus fáradtság, levertség; egyéb neu-rológiai és pszichés betegségek, egészen a depresszióig s a kiégésig. Ne higgyük, hogy mindezek épp-úgy nem vonatkoznak a gyógypedagó-gusokra, de náluk még specifikusabb „tünetegyüttesek” fordulnak elő. A speci-ális nevelést igénylő gyermekek reakciói bizonyos helyzetekben meglehetősen kiszámíthatatlanok, mentális problé-máikhoz gyakran testi hiányosságok is

„betegségei”társulnak, a velük való munka hossza-dalmas, hihetetlenül türelemigényes és sokszor hosszú ideig látványos eredmé-nyek nélküli. Ha mégis megpróbálnánk egy képzeletbeli ranglistára besorolni az őket legjobban veszélyeztető pedagó-gusbetegségeket, az első három befutó a stressz, a sikerélmény hiányából adódó motiválatlanság és az ún. burnout-kiégés lennének. A könnyebb érthetőség kedvé-ért nézzük, igazából mit is takarnak ezek a fogalmak. Selye János világhírű magyar orvos meghatározása alapján a stressz nem spe-cifikus válasza a testet ért igénybevételek-nek. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A legáltalánosabb értelemben a stressz az, amikor az emberek fizikai vagy pszi-chikai jólétüket veszélyeztető esemény-nyel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az ezekre adott válaszok a stresszreakciók. Stresszkeltőnek ítélt események közé többek között olyanok tartoznak, amelyek kihívást jelentenek képességeinknek s énképünknek, vagy melyeket belső konfliktusként élünk meg. A stresszreakció, vagyis az általános adaptációs szindróma három szakaszban játszódik le. Az első az „alarm”, mikor a szervezet ellenállóképessége csökkenni kezd, ilyenkor védekezni vagy támadni tudunk. A második az ellenállás fázisa, a test alkalmazkodni próbál a stressz je-lenlétéhez. Az utolsó szakasz a kimerülés állapota, melynél akár azonnal, akár alat-tomosan, hosszú évek elteltével jelent-keznek a betegség tünetei. A stresszkeltő szituációk érzelmi vá-laszokat eredményeznek, negatív megje-lenési formájukban dühöt, elkedvetlene-dést, szorongást, frusztrációt, fásultságot. Stresszhelyzetben a teljesítmény is csök-ken, a sikertelenség pedig a motiváltság s az ebből következő cselekvés hiányát válthatja ki. A motiváció minden visel-kedésre késztető belső tényezőt magá-ban foglal, és meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét. Hosszan tartó stressz esestében azonban az egyén el-erőtlenedik, s mivel nincs sikerélménye, megszűnik nála a hajtóerő is, mely tettre késztetné. E motiválatlanság okozza az-tán a kiégést-burnoutot. Herbert J. Freudenberger pszichoana-litikus szerint, aki megalkotta a kiégés fogalmát, a „burnout szindróma króni-kus, emocionális megterhelések, stresz-szek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a re-

ménytelenség és inkompetencia érzésé-vel, célok és ideálok elvesztésével jár, s amelyet a saját személyre, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”. A pedagógus-kiégésnek öt fázisát külön-böztetjük meg. A frissen diplomázott pedagógus pályája elején az idealizmus szakaszában van, nagyon motivált, bízik önmagában s környezetében. Ezt követi a realizmus fázisa: már megtapasztalta a tanítás–tanulás folyamatának buktatóit, tapasztalatai nem csupán pozitív elője-lűek. A stagnálás fázisában fokozatosan kiábrándul hivatásából, majd minden osztálybeli esemény frusztrációs feszült-séget eredményez nála. A kiégéshez veze-tő utolsó fázis az apátia szakasza, amikor a pedagógus az iskola légkörét önmagára nézve fenyegetőnek érzékeli. A kiégés fogalmát csak segítő foglal-kozásokkal, az empátiás kapacitás ki-merülésével kapcsolatban használják. A speciális képzettségű pedagógusok a legveszélyeztetettebbek, hiszen a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyerekek nagyfokú mentális és pszichés feszültséget, elégtelenségérzést okozhat-nak, a tanító pedig tehetetlennek érez-heti magát. Stresszorként hat rá, ha nem boldogul tanítványával, kudarcba fulladt igyekezete pedig motiválatlansághoz ve-zet, s innen már csak egy lépés, hogy ki-égjen – úgy tetszik, ez egy ördögi kör. A pedagógusbetegségek elkerüléséért a leghathatósabb „fegyver” a prevenció, azaz a lelki egészségvédelem, a mentálhi-giéné. A gyógypedagógiai oktatást min-den esetben alapos felkészülésnek kell megelőznie. Hasznos, ha első lépésben a pedagógus megismerkedik a gyermek fogyatékosságával, fejlődési sajátosságai-val. A későbbiekben a tanuló individuális személyiségalakulását a vele való szoros együttműködés segítségével lehet feltér-képezni. Ezáltal magabiztosabbá válik a pedagógus, mivel kezelhetőbbek lesznek számára az estleges problémák, konflik-tushelyzetek, s könnyebben kizárhatja őket mint stresszorokat a munkájából. A stressz elkerülése végett pedig tanácsos felállítani a munkában s a magánélet-ben is a prioritásokat, valamint módot kell találni az iskolán kívüli, regeneráló-relaxáló tevékenységekre. Az iskolai tan-menet szervezésénél szintén ügyelni kell arra, hogy minden nap tudjunk valami, akár csak aprócska dolognak is örülni: a kellemes benyomások motiváló ereje ha-talmas! Egyebek között talán ez az utóbbi gondolat lehetne gyógyír a pedagógus-betegségekre.

Dömény Andrea

A gyógypedagógus

13

Katedra Ovisarok/Szülői szemmel

Az óvodapedagógusok feladata, hogy gondoskodjanak a rájuk bízott gyerekekről, és koruknak megfelelő-en fejlesszék őket. Ám feladataik közé éppúgy hozzátartozik a társadalmi normák közvetítése, ami manapság nem egyszerű, hiszen már nincs egy-séges, mindenki által követendőnek tartott értékrend. A szülők nem biz-tos, hogy egyetértenek az óvoda neve-lési elveivel – és fordítva. Sajnos, még mindig nem szűrik meg a pedagógusnak készülőket, lelkileg alkalmasak-e arra, hogy gyerekekkel – kisgyermekekkel foglalkozzanak. Alap-feltétel, hogy az erre a pályára készülő szeresse a gyerekeket, és legyen nagyon türelmes. A pedagógusnak mindig meg kell hallgatnia a gyermeket, érzékenyen kell viszonyulnia a problémáihoz, s ehhez nagy adag empátiás készség kell. (Egy felnőttnek a gyerekek apró-cseprő gondjai nevetségesnek tűnhetnek, ám akkor is komolyan kell venni őket, mi-vel számukra ezek fontos dolgok.) Más-részt a pedagógusnak feltétlenül tudnia kell határokat szabni, és konzekvensen betartani, betartatni őket. A szülőnek nagyon nehéz idegenek-re hagyni kisgyermekét – a bölcsődék megszűnésével az óvoda az első in-tézmény, ahol a szülőnek el kell vál-nia gyermekétől. Ezért is fontos, hogy bizalom alakuljon ki a pedagógusok iránt. Nem egy esetben okkal bizal-matlan a szülő, ugyanis nem csupán olyanok vannak a pályán, akik a fent

említett követelményeknek megfelel-nek. Van, aki eleve alkalmatlan, más pedig a hosszú évek során belefáradt munkájába. Kiégett, azt érzi, a szülők nem kezelik partnerként, a gyerekeket nem lehet megzabolázni, nincs értelme munkájának. A szülő a legtöbbször fél szólni, ha elégedetlen az óvónő munkájával, mert attól tart, hogy végül gyermekén csat-tan az ostor. A kisgyermek viszont na-gyon érzékeny, megérzi, ha szülei nem szívesen bízzák az óvónőre – és ez nem tesz jót neki. Ahogy az sem, ha azt ta-pasztalja, hogy az óvónő nem szívesen foglalkozik vele, és a terhére van. Ezen a pályán még inkább érvényesnek kel-lene lennie, hogy a magánéleti gondo-kat otthon kell hagyni. Az óvodás nem tudhatja, hogy nevelője azért haragos, mert rossz hangulatban indult el ott-honról, és családi problémái vannak, vagy mert frusztrált. Ő csak azt érzéke-li, hogy az óvónő barátságtalan vele – és esetleg saját magában keresi az okot. Kérjünk időpontot az óvodapedagó-gustól egy beszélgetésre, és nyugodtan, semmiképp ne támadó hangnemben próbáljuk felvázolni, mi az, amivel elé-gedetlenek vagyunk. Ha a pedagógus személye elleni támadásnak veszi a kri-tikát és nem hajlik a közreműködésre, keressük fel az intézmény igazgatóját. Az lenne a legjobb, ha a szülők ösz-szefognának – hisz ha jogos a kritika, nemcsak egy szülő elégedetlen, hanem mindenki, akinek fontos, hogy jó ke-

Amikor nem az óvodással van gondJády Mónika

Anyuuuu! Pénteken szülői értekez-let! – megérkezett a lányom az iskolá-ból. Oké, legalább megtudom mi újság, gondolom magamban, hiszen ez a szü-lők és az iskola közötti kapcsolattartás legfőbb eszköze. Nem tartozom az is-kolát lépten-nyomon látogató szülők közé, ezért a szülőire igyekszem időt szakítani, eddig, szerencsére, sikeresen. Gyerekek, iskola, tanárok – ez egy kör, amelybe gyakorló szülőként belekerülve néha elgondolkodom. Valamikor sulis koromban tanár szerettem volna lenni. De jó, hogy más irányt vett az életem! Kívülállóként sokszor elnézem a tanító bácsikat és a tanító néniket, ők komo-lyan szeretik, amit csinálnak? Látom a fiatalos, lendületes, haladó szellemű, erős személyiségű és termé-szetes tekintélyt parancsoló pedagógu-sokat, és csodálom őket. Ilyenek marad-

Szabó Zita, gyakorló szülő Miért nem lettem pedagógus

zekben legyen a csemetéje – és közö-sen lépnének fel. Ne másoktól várjuk, hogy megoldja a problémát, minden gyermek érdeke, hogy pozítív változás történjen!

A pedagógusok munkája nehéz és alulfizetett, mint más szakmák a szo-ciális szférákban. Ám ez nem kifogás arra nézve, ha az óvónő nem végzi el rendesen a munkáját. Nem árt tudato-sítani, hogy az óvodai ellátás szolgálta-tás. Ha több óvoda közül lehet válasz-tani, a szülők oda viszik gyermeküket, ahol jobban érzik magukat. Az ellátás minősége csakis az intézmény igazga-tója és az óvodapedagógusok hozzáál-lásán múlik. Aki úgy érzi, belefáradt munkájába: manapság már léteznek különféle tréningek, mint például a kiégést megelőző. (További informá-ciók: www.lelkititkaink.hu/kieges.html.)

nak pár év múlva is? Miért törnek meg, miért változtatnak munkát? Nem lehet egyszerű a sok lurkó fejét megtömni tu-dással, közben megvívni a bürokráciával folytatott harcukat is, sőt megfelelni a szülők, igazgatók, az állam elvárásainak. Nekünk, szülőknek fontos a gyermekek testi-lelki biztonsága az iskolában. Azt szeretnénk, ha gyerekünk jókedvűen, stresszmentesen indulna el reggel, és élményekkel, elégedetten, új informáci-ókkal érkezne haza délután az iskolából. Csodálom azokat a tanárokat, akik ezt el tudják érni, és tapasztalatom szerint a gyerekek is szeretik őket. Sokkal jobb eredményeket érnek el. Közben látom a fáradt, ideges, kiégett pedagógusokat is. Mindenkinek lehet rossz napja, de az a rossz nap nem tarthat egész évben. Ha nem érzi hivatásának a tanítást, ak-kor nem ér semmit az egész. Nem tud

magyarázni, nem tudja átadni a tudást, érdekessé tenni az órákat, közben te-kintélyt, esetlegesen csodálatot, szere-tet kivívni. Bárhogy nézzük, szépítjük a dolgot, a tanár nagyon nagy részben be-folyásolja további életünket. Például, ha a biológiát, kémiát, fizikát úgy adja elő, hogy a gyerek nem érti, ki nem állhatja ezeket a tantárgyakat, biztos nem lesz atomfizikus, kémikus. Érdekes lehet, ha a gyerek túlszárnyalja a tanárt. Meg-birkózik a szituációval? Tudja még mo-tiválni? Mindenkinek van rejtett vagy látható adottsága, képessége, ügyessége, megtalálja-e, meg akarja-e találni a gye-rekben és fejleszteni azt? Végül mindig arra a következtetésre jutok, hogy peda-gógusnak születni kell, és hálát adok a tanároknak, hogy ezt korán megértet-tem, és nem ezt a pályát választottam.

Katedra

14

Alma materek

Kedves igazgató asszony, beszélge-tésünk elején induljunk ki a múltból, meséljen nekünk egy kicsit az iskola történetéről. Iskolánkat Gregorovits Lipótról nevez-

ték el; Jóka nevezetes embereinek egyi-kéről van szó, aki papként működött itt, s ő volt az, aki azt mondta hajdanán, hogy ebben a községben márpedig isko-lát kell építeni. Még áll az általa építte-tett iskola a katolikus templom mellett, sajnos már nagyon rossz állapotban. Ez volt az első olyan oktatási intézmény a faluban, amely már iskolának mondha-tó. Nos, sokáig ebben működött a jókai iskola, de mivel az épület tökrement, még a fűtés sem volt rendesen megold-va, úgy döntöttek, hogy új iskolát kell a községben építeni. 1975-ben adták át az épületet, amelyben ma tanítunk.

Hét éve vette fel a magyar iskola Gregorovits Lipót nevét, azóta min-den évben megemlékeznek a névadó-ról. Ilyenkor a szülőket, iskolabaráto-kat is meghívják? Minden évben szép kis ünnepély zajlik

nálunk novemberben, hiszen ebben a hónapban vettük fel a Gregorovits nevet, és kétévenként nagyszabású megemlé-kezést tartunk. Ebben az évben újítunk, úgy döntöttünk, hogy lesz egy nap, ami csak a gyerekeké, tanulóinké, és lesz egy másik alkalom, egy nagyszabású ünne-pély november 12-én, pénteken, ahová a magyarországi testvériskolát és a kör-nyékbeli iskolákat is meghívjuk, lesz egy nagy focitorna, mesemondó verseny a kisebbeknek, és a nagyobbaknak egy ko-molyabb műveltségi vetélkedő. Kiírunk egy pályázatot is, a falu nevezetességeit és a régi korok mesterségeit kell majd a gyerekeknek bemutatniuk. Sajnos úgy érzem, az iskolánknak egyre kevesebb a pénze.

Nagyon fontos minden iskolának, hogy az önkormányzattal harmonikus kapcsolatot alakítson ki. Mi a helyzet ebben a községben?

Két évvel ezelőtt a polgármester úgy döntött, hogy mivel a község a fenntar-tó, egy EUS-projektet a községben mű-ködő iskolákkal pályáz meg.

Ebbe a projektbe a két iskola, a ma-gyar és a szlovák tanítási nyelvű közö-sen kapcsolódott be? Igen, a másik két speciális iskolával,

mert az is van itt. Az igazság az, hogy a község intézi ezeket a pályázatokat, mert ő a fenntartó.

Szó volt arról, hogy nagyon kevés a pénz, ami a legtöbb iskolában gond, de valahogy, ha nehezen is, működik az intézmény. Vannak azonban más fájó problémák is. Melyek a legégetőb-bek? A legnagyobb gondot a gyermeklét-

szám-csökkenés okozza. Tíz évvel ez-előtt 212-en voltunk, most pedig 132-en. A számok magukért beszélnek. Nagy a csökkenés, most 12 elsősünk van, tavaly még 17-en voltak, de legjobban a jövő szeptembertől félek, mert előrelátható-lag akkor még kevesebb elsősünk lesz. Valószínűleg az lesz a mélypont, utána enyhe javulás várható. Bevallom, hogy én most még ennek a 12 elsősnek is na-gyon örülök, mert még ebben a létszám-ban sem bíztam, azt gondoltam, keve-sebben lesznek. Községünkben, amely nem kicsi, az adott évben 26 gyermek született. Iszonyatosan kevés.

Mióta tart ez a „mélypont”? Körülbelül öt éve tart a folyamat, hogy

alig születik gyermek.

A kilencvenes évek elején volt egy másfajta „törés” is, sokan íratták szlovák iskolába gyermeküket. Ez is nagyban csökkentette a magyar iskola tanulóinak létszámát. Ma mi a helyzet ezen a téren? Volt egy ilyen hajlandóság, de ez már a

múlté, 2001–2002-ben például két első osztályunk volt. A most elballagott ki-lencedikeseink szintén húsznál többen

voltak, és a mostani kilencedikesek szá-ma 21.

Ez bizony örvendetes, de mi ez szü-leink osztálylétszámához képest, ami-kor negyvenen is jártak egy osztályba. De nosztalgiázni nem érdemes és nem is szabad, ha a jelen gondjairól beszé-lünk, inkább a megoldásokat kell ke-resni az újabb és újabb kérdésekre. Azt is látni kell, hogy Jóka község nemzeti-ségi összetétele nagyon megváltozott. Ez így van, a község nagy ütemben

szlovákosodik, rengetegen jönnek ide lakni Pozsonyból és távolabbról is, tehát betelepülnek. Ez is befolyásolja a ma-gyar iskola helyzetét, de az is, hogy mi Pozsonytól nem vagyunk távol, kocsival, busszal gyorsan elérhető a főváros, és nagyon sok jókai magyarnak a város ad munkát, megélhetést, s nagyon sok fiatal szülő emiatt már úgy gondolja, gyerme-kének szlovák iskolába kell járnia. És itt nemcsak a vegyes házasságban élő szü-lőkről van szó.

Ez az egyén döntése, amibe nagyon nehéz kívülről beleszólni. Én nem szoktam erőszakoskodni, az

ember próbálkozik, de általában vissza-üt a dolog, sajnos volt rá példa, úgyhogy inkább az iskolai programokkal agitá-lunk. Rendszeresen megjelentetjük a Suli-buli című iskolai lapunkat, a közsé-gi újságban, a Jókai Szóban mindig jelen vagyunk, rendszeresen vannak olyan iskolai műsoraink, amelyekre meghív-juk a község lakosait, tehát a szélesebb nyilvánosságot, például szeptember vé-gén az Egészség Hete egyik fontos ren-dezvényünk. Ekkor kirándulunk, van kerékpártúra, egész napos programok, táboraink vannak, köztük a fiúknak horgásztábor kétévenként, ami viszony-lag új dolog, a gyerekek nagyon szere-tik. Erdélybe a tehetséges gyerekeink mindig eljutnak, mert jó kapcsolatokat ápolunk. Van egy nagyon ügyes fiatal kolléganőnk, s rengeteg képzőművé-szeti pályázaton szerepelünk. A festő-

Lacza Gergely

Hittel telve,bizakodva

Fotók: Bogár Gabriella

Beszélgetés Kovács Erikával, a jókai Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatójával

Kovács Erika

15

Katedra Alma materek

táborunk is megvalósult, a gyerekek nemcsak lefestették a községet, hanem közben megismerkedtek a múltjával is. Természetesen számos szakkörünk van, az informatika szakkörtől az irodalmi színpadon, a színjátszó körön, a kép-zőművészeti, a furulya-, zongoraszak-körön át egészen a környezetvédelmi, olvasó-, és angolnyelv-szakkörig min-den működik nálunk, nem beszélve a sok sportkörről. Summa summarum: tizennyolc szakkörünk van, felsorolni sem tudom hirtelen valamennyit. Láto-gatásuk nem kényszer, s ez abból is lát szik, hogy a gyerekeknek csak elenyésző százaléka nem jár semmilyen körbe. A szülőnek is jó ez, hiszen a gyermek sok mindent megtanulhat, és jó helyen tölti az idejét.

Minden iskolában vannak kimagasló tehetségek. Mi a helyzet a jókai ma-gyar iskolában? Most ballagott el a kilencedikből pél-

dául Szüllő Zsanett, aki már gimnazis-ta. Ő tavaly a szlovák kiejtési verseny országos döntőjében harmadik lett, de más tekintetben is nagyon ügyes lány, ezért év végén ő kapta Az iskola legered-ményesebb diákja díjunkat. Nagyon szé-pen szerepeltek kis képzőművészeink, a most kilencedikes Puhla Nikolett ott volt a médiaversenyen Gútán, de más verse-nyekben is jól szerepelt. Ő egyébként képregényeket is készít. A szlovák kiej-tési verseny kerületi döntőjében min-dig ott vagyunk. A nyolcadikos Ravasz Anikó is nagyon ügyes, többek között a Katedra matematikaversenyében is je-leskedett, ott volt az országos döntőben. Szívfájdalmam a néptánc, mert régeb-ben a faluban volt egy valóban nagyon jól működő csoport, amely aztán fel-bomlott; nagyon szerették volna, ha az iskola felkarolja a néptánc oktatását, de mi még mindig nem tudjuk meggyőz-ni a gyerekeket, hogy „néptáncoljanak”. Korábban együttműködve a Csemadok-kal próbáltuk az iskolásokat is bevonni ebbe, de nem nagy sikerrel. Egyébként

falunapon, egyéb rendezvényen a kollé-ganő összefogja a lányokat, mindig fellé-pünk, de ennyi, nem működik a csoport szakkörként.

Beszéljünk most egy kicsit másról, van-e szaktanterme az iskolának, egy-általán van-e hely erre? Kilenc osztályunk és iskolai napközi

otthonunk is van, két helyiségben. Van egy földrajz–történelem szaktanter-münk, fizika, kémia szintén, amit most felújítanak. Kaptunk nyolc notebookot, interaktív táblát, úgyhogy az infor-matikaterem fel lett újítva, ez annál is fontosabb volt, mivel innen bizony ko-rábban elloptak három számítógépet, igaz, akkor ezeket a szülők és a község segítségével pótoltuk. A biológia szak-tanterem is működik, ott helyeztük el az interaktív táblát. Tornatermünk kettő van, most újítják fel, műfüves pályánkat két éve adták át. Közös ebédlőnk van a többi iskolával. Van egy belső kertünk is, amit mostanában nem nagyon tud-tunk gondozni, mert rekonstrukció fo-lyik, de nyertünk egy másik pályázaton, úgyhogy egy ökológiai osztályt nyitunk majd a belső udvarban, az átriumban. Lesz ott egy kis pihenőrész egy kis ker-tecskével, a gyermekeknek a honisme-reti, környezetvédelmi órákat itt tarthat-juk meg, de először még be kell fejezni az iskola rekonstrukcióját.

Egy kissé talán szubjektív kérdés, mi volt az iskola életében a legszomorúbb és legörömtelibb pillanat? Ha így hirtelen végiggondolok a dol-

gokon, a legörömtelibb az volt, amikor felvettük Gregorits Lipót nevét. Nagyon sok előkészítő munkát jelentett, s ami-kor már sor került az ünnepélyre, ami-kor mindent megszerveztünk az utolsó részletig, mindenki megjelent, gyerekek, szülők, vendégek, nagyon megható ér-zés volt. A legnagyobb kudarc pedig az, hogy kicsi a létszám, kevés a gyermek. Ez nagy szomorúsággal tölt el. Egy kicsit tehetetlen is az ember, nem tudok segí-teni, bárhogy szeretnék. Az embernek még akkor van kudarcérzete, amikor szinte dacot, nem akarást, fásultságot ta-pasztal a környezetében, pedig az ember a gyerekekért, az iskoláért, a faluért sze-retne valamit csinálni, nem önmagáért.

Vágyak, álmok? Ezek talán irreális fogalmak, mégis szüksége van rájuk az embernek, mert aktiválják belső tarta-lékait. Nagy álom volt annak idején, hogy be-

kapcsolódjuk a Comenius-programba. És ez már végleg csak álom marad, mert ilyen csökkenő gyermeklétszámmal nem is mernénk belefogni. Ez ugye az a program, amely révén az alapiskolák felveszik a kapcsolatot külföldi isko-lákkal. Négy iskola működik együtt, és

csereprogramokra van lehetőség mind a gyermekeknek, mind a pedagógusok-nak. Négy éven át minden évben más iskola vállalja a vezető szerepet, és akkor az fogadja a többi iskola vendégeit, és így tovább… Ez nagyon jó dolog, tapaszta-latcserére kiváló alkalom. Csakhogy mi nagyon kevesen vagyunk, ezért a pe-dagóguslétszám is csökken. Próbáljuk megtartani a pedagógusokat, mert tény-leg ott tartunk, hogy ha ennyi sem lehet, akkor már lassan a helyettesítést sem tudjuk megoldani. Fizika szakosunk je-lenleg is hiányzik, de megoldjuk a mate-matika–informatika szakos kollégával. Nem tehetünk mást. Annak örülünk, hogy kémia–biológiai szakosunk még lehet. Tehát ezért sem merünk mi már ebbe a projektbe belefogni. Úgy érzem, hogy mi már ehhez nagyon pici iskola vagyunk. Álmom még létrehozni egy több iskolát felölelő regionális versenyt, láttunk már hasonlót, nagyon tetszett. Ehhez pályáz-ni kellene, de legelőször a tantestületben kell megbeszélni, hogy léphessünk az ügyben.

Milyen a kapcsolat a szülőkkel, isko-labarátokkal? Nagyon jó. Segítőkészek a szülők, bár-

hová megyünk, a szülői tanács a busz-költséget téríti, ami hatalmas segítség. Tavaly színházban voltunk Győrben, két busszal, csaknem minden gyermek jött velünk, szinte az egész iskola, még a hátrányos helyzetű gyermekek is. Na-gyon örültem, hogy olyan gyermekeket is vinni tudtunk, akik színházban még sosem voltak. A szülői tanács tagjaira, a szülőkre a szervezésben is számítha-tunk, segítenek.

Tudomásom szerint nagyon sok to-vábbképző tanfolyamon vesznek részt a tantestület tagjai. Az egész tantestület vizsgázott nyáron,

az Erőszakmentes Kommunikáció tan-folyamot végeztük el, és szeretnénk foly-tatni. Próbáljuk alkalmazni, s bár nem minden gyerek „vevő” erre, felhasznál-juk és hasznosítjuk a tanultakat.

Végezetül egy utolsó kívánság… Az utolsó szó jogán… hahaha… Azt

szeretném, ha ez az iskola sokáig meg-maradna. Mindig van min javítani, de működjünk legalább ennyire jól, mint most. Még az év elején tartunk, sok a pa-pírmunka, sőt azt mondhatnám, hogy akkora adminisztratív terhet helyeztek a pedagógusok vállára, hogy éjt nappallá téve dolgoznak a papírokkal, mégis úgy gondolom, hogy nagy lendülettel indul-tunk el, nagy akarattal, és optimisták a kollégák.

Gregorovits Lipót, az iskola névadója

Katedra

16

Alma materek

Az igazgatónő említette, hogy Rőth Ilona ifjú pedagógus új színt vitt az is-kola életébe. Néhány éve megalakult a képzőművészeti szakkör, és már ered-mények is felmutathatók.Úgy hallottam, hogy hamarosan Bu-dapestre mennek egy „élményvakáci-óra”, amelyet egy pályázaton nyertek. Mi is lesz ez? Tavaly májusban értékelték ki Ma-

gyarországon a Mosolygó víz elneve-zésű országos rajzpályázatot, versenyt, amelyben tanulóink a Legjobb csapat címet nyerték el, mivel a 15 diákunk nagyon szép eredményt ért el. A lénye-ge ennek az volt, hogy felhívják a tanu-lók figyelmét a víz értékére, tisztasága megőrzésének fontosságára. Volt tehát az ünnepélyes kiértékelésnek egy olyan momentuma is, amikor tiszta vízzel kínálták meg a gyerekeket. A mi gyere-keink díjként az élménykirándulást kap-ták. Ez volt a fődíj.

Kik jelentkeztek ebbe a versenybe? Főleg magyarországi iskolák, határon

túlról is néhányan, szlovákiai magyar

iskolákból kevés gyermek kapcsolódott be a versenybe. A dunaszerdahelyi gye-rekek egyébként ott voltak. Az is jó volt a versenyben, hogy interneten figyelem-mel lehetett kísérni az alakulását.

Ezenkívül milyen más versenyekbe kapcsolódtak még be a gyerekekkel? Drogellenes tematikájú pályázaton vet-

tünk részt, nagyon sok az egészséget, a természetet érintő verseny, pályázat. A gyerekek mindenbe nagyon bele tud-ják élni magukat, s igazi versenyszellem uralkodik. Először megbeszéljük a té-mát, van saját véleményük is, jó hallgat-ni őket.

Milyen korcsoportot, osztályokat érintenek ezek a pályázatok, verse-nyek? Vannak az alsó tagozatosok és a felső-

sök számára meghirdetett pályázatok. A mi iskolánkból mind a két kategória részt vesz a versenyekben, szinte az ösz-szes pályázatban érdekeltek vagyunk. Tavaly 25 rajzpályázaton vettünk részt. Példának okáért az Európa az iskolában

című szlovákiai országos pályázaton két tanulónk nyert első díjat, számos magyarországi pályázaton is jól szere-peltünk, sok tehetséges gyerekünk van. Az alsó tagozatosok a Világűr gyermek-szemmel című rajzpályázaton továbbju-tottak az országos versenyből a nemzet-közi színtérre.

Hogyan szerez tudomást ezekről a pályázatokról? Az iskolákba is érkeznek pályázati fel-

hívások, de nagyon sokat internetről keresek ki.

Hallottam, hogy nemcsak Európába, hanem Európán túlra, Japánba is kül-denek rajzokat. Érkezett már valami-lyen visszajelzés? Tavaly érkezett. Szlovákiából csak

a mi gyerekeink vettek részt ebben a versenyben, kis különdíjat nyertek, de nem ez volt a cél, hiszen a Természet-anyának a tiszteletéről kellett rajzolni. Kaptak a gyerekek egy kis katalógust, amelyben az ő munkáik is megjelen-tek.

Katona Enikő, a jókai magyar iskola pedagógusa olyan történelem-szak-tanteremben oktat, amely – ha úgy tetszik – kicsit múzeum is. Hogyan alakult ilyenné? Amikor ebbe az iskolába kerültem,

még ketten tanítottuk a történelmet, és akkor jött a gondolat, hogy egy kis helyi múzeumot lehetne létrehozni. Ez úgy nyolc éve lehetett. A gyerekeket is mo-tiválni kellett, dicséretet, itt-ott jobb je-gyet kaptak egy-egy régi tárgyért, emlé-kért, amelyet persze engedéllyel hoztak el otthonról. Így alakult ki egy egész kis helytörténeti „múzeum”.

Mennyi tárgy van itt, tudják-e? Sajnos nem.

Vannak itt régi pénzek, vasaló, fény-képek, hangfalak, szódás szifon, pet-róleumlámpa és sok minden más, kü-lönböző korok és korszakok relikviái, emlékei. Értékük is változó. Hogy milyen a helytörténeti vagy tör-

téneti értékük, nem tudom pontosan,

Lacza Gergely

Színes

valószínűleg nem túl nagy, de nem is ez a fontos. Sokszor felnőttek is küldenek ezt-azt a faluból. A gyereknek pedagó-giai szempontból nem mondhatom va-lamiről, hogy ez nem jó és vidd vissza. Vannak tárgyak, amelyek ma még nem annyira régiek, de száz év múlva más lesz a helyzet, és ezért azt mondom a gyereknek, jól tette, hogy elhozta.

Működnek ezek a dolgok? A vasalóra meg az orsós magnóra gondolok… Némelyik igen, de ezt a vasalót nem

próbáltam ki. Működött még, anno…

Miért éppen a történelem szak von-zotta, s miért a pedagógusi hivatás? Én se ennek születtem. Valószínűleg

családi indíttatásból lettem pedagógus, mert ha eljártunk kirándulni, én mindig meg szerettem nézni a várakat. Ez úgy bennem maradt, és én már elég korán tudtam, hogy pedagógus leszek, és azt is, hogy milyen szakosnak készülök. Kirándulások során most is megné-zem a történelmi emlékeket, s mindig

megérintenek. Sőt, az osztályommal az osztálykirándulásokat is úgy tervezzük, hogy a történelem is valahogy szóba kerüljön. Ismert dolog, hogy a gyere-kek keveset olvasnak, s fontos, hogy föl-keltsük a tantárgy iránt az érdeklődést. Sokféle módon tehetjük, például régi magyar mondákat dramatizálunk. Kö-zelebb kell vinni a gyermek tudatához, lelkéhez a régi korok hangulatát. Sokan a történelmet száraz tanágynak gondol-ják, nekem biztosan nem az, sőt.

Versenyek is zajlanak a történelem témaköréből. Igen, és ez itt a reklám helye. Októ-

ber hatodikán, az aradi vértanúk em-léknapján mindig történik valami, de háziverseny zajlik a másik jeles napon is, március 15-én. Öröm, hogy mindig több gyerek jelentkezik, mint gondol-nánk vagy várnánk. Nem sima kér-dezz-felelek a verseny légyege, hanem általában valamilyen történet előadása, vagy keresztrejtvény megfejtése, eset-leg eljátszanak valamit a gyerekek, vagy

Tanulás régi korok „díszletei” között

tintákról álmodó

Fotók: Bogár Gabriella

17

Katedra Környezetvédelem

Fogyasztói társadalom vagyunk. Ál-landóan többet és többet termelünk, ezért a termelési folyamatban sok se-lejt, melléktermék, hulladék keletkezik. Egyre több a szemét, rengeteg csoma-golóanyagot, maradékot dobunk ki. Hulladékgazdálkodás alatt azt az emberi tevékenységet értjük, amelynek keretében a hulladék keletkezésének megelőzését, kiküszöbölését, a hul-ladék mennyiségének csökkentését igyekszünk elérni. Hogyan? A hulladékok kezelésének megol-dása a hasznosítás: az újrafelhasználás (reuse) és visszanyerés (recycling). A nem hasznosítható hulladékokat ártal-matlanná kell tenni, illetve véglegesen elhelyezni őket. Erre megfelelő eljárá-sok a hulladéklerakás, égetés, a bioló-giai módszerek, a kémiai módszerek, a beágyazás (solidifikáció) és esetleg ezek kombinációja. A hulladékokat keletkezésük szerint osztályozhatjuk: települési (városi, kommunális, ház-

tartási) hulladék: háztartásokból, üz-letekből, intézményekből, utcák taka-rításából eredő szemét, kiselejtezett járművek stb., termelési vagy ipari hulladék, mely

iparáganként, sőt technológiánként is változik (pl. kohászati, vegyipari, könnyűipari, építőipari és építőanyag-ipari, élelmiszeripari); ide számítjuk a közlekedési (fáradt olaj), bányászati (meddő vagy kis fémtartalmú ércek), a szolgáltatások területén keletkező hul-ladékokat is, mezőgazdasági (mező- és erdőgaz-

dasági) hulladék, mely a növényter-mesztésben, állattenyésztésben és a mezőgazdasági iparok keretében kelet-keznek, speciális hulladékok – veszélyes hulla-

dékok (kórházak hulladékai, radioaktív hulladékok, fertőzött élelmiszerek, elhullott állatok, robbanásveszélyes, mérgező stb. anyagok), melyek veszé-lyességük és különösen káros környe-

Hulladékgazdálkodás – hogy ne legyenek

hulladékhegyek! (I. rész)

Miklós Viktória

Térjünk vissza a szakkörhöz, amelyet elindított, s amely ilyen sikeres. Hány éve működik? Három. Ez olyan szakkör, amelynek

munkájába bekapcsolódhat a hatéves és a tizennégy éves tanuló is. Mindenki számára nyitott, bár én a foglalkozáso-kat úgy oldom meg, hogy a kicsi gyere-kekkel külön foglalkozom.

Különórán foglalkozik velük? Igen, hisz a nagyokkal már ugye to-

vábbhaladtunk. Más témák vannak na-pirenden, más technikákat próbálunk ki.

Témák, technikák? A kicsikkel megismertetjük a techni-

kákat, a nagyok pedig már tudják, mit akarnak, milyen eszközt, festéket, tech-nikát alkalmazzanak a téma kibontá-sakor: vízfestéket, kevert technikákat, ragasztást stb.

Sokat lehetne beszélni a gyermeki te-hetség kibontásáról, amelyhez önnek úgy látszik különös adottsága van, de hát ez kellene hogy legyen a pedagó-gus egyik fontos feladata. No de né-hány szót szóljuk önről is, hol kezdte a pályát? Sok helyen. Óvónőképzőbe jártam

Pozsonyban, be is fejeztem természe-tesen, aztán a zeneakadémiára jártam szintén Pozsonyban, rajzot tanultam, a képzőművészet volt mindig a szívem

csücske… Már alapiskolában is, ahol Mózes tanító néni biztatott… nagyon sok pályázaton vettem én is részt, szinte minden nap rajzoltam, és ez úgy meg-maradt máig. 17 évesen érettségiztem, aztán óvónő voltam 3 és fél évig, majd az óvónőképző következett, és így szé-pen lassacskán haladtam előre. Munka mellett tanultam.

A zeneakadémiát is befejezte? Azt az egyet nem. Nem éreztem ott jól

magam, kis magyarellenességet is ta-pasztaltam…

És a képzőművészet? Az óvónőképző két éve alatt választani

lehetett zenét, táncot, képzőművészetet.

A legfontosabb azonban a gyerekek szeretete, s a képesség, hogy az ember mindegyikben felfedezze a megismé-telhetetlen, egyszeri tehetséget, amit közösen ki lehet bontani. Először is kellemes, baráti légkört te-

remtek, s a munka során megpróbálom rávezetni a gyermeket arra, hogy ráérez-zen a színre, a formára, a témára. Min-den gyerek másként szereti a színeket egymás mellé helyezni, nekem pedig nagy öröm vezetni őket és érezni az ér-deklődést, a szeretetüket.

kitalálnak, riporterkednek, mindenféle szóba jöhet… Ezeket persze előre ki kell találni.

Mennyire hat a gyerekekre lendülete és vitalitása? Mondtak már olyat is, hogy jó magát

hallgatni! S ez nagyon jólesett. Én nem vagyok tipikus tanártípus, aki azt mond-ja, hogy a történelem a legfontosabb. Fontos ugye az intelligencia, a tájékozott-ság, az általános tudás szempontjából, de nem szeretek semmit sem erőltetni. Ennek ellenére nincs okom panaszra, most olyan osztályom van, az ötödike-sek, akikkel tavaly kirándulni voltunk, és megdicsérte őket a múzeumban az idegenvezető. Megkérdezte őket, hogy van-e történelem tantárgyuk. Mondom, nem, honismeret van, ami hasonló. Még-is megdicsérte őket, mert olyan dolgokat is tudtak, amiket néha a felnőttek se. Én meg nagyon örültem ennek.

Ezek szerint érdeklődnek a történe-lem iránt… Nagyon. Ők egy olyan osztály, de

amúgy a többiek is.

A történelem tanítása számomra azért is fontos, mert általa meg tu-dom világítani a gyerekeknek, hogy honnan jövünk, s esetleg azt is, merre tartunk, hogy a Kárpát-medencében azért mi otthon érezzük magunkat. Én azt gondolom, hogy egy angol legyen angol, a magyar magyar, a szlovák meg szlovák. Ahhoz, hogy is-merjük a gyökereinket, a történelem meg sok minden más a „kulcs”. Az igaz, hogy nemcsak történelemórán meg nemcsak irodalomórán, hanem akár kémiaórán, mindenhol szóba kerülhet ez a kérdés. Valahogy mi olyan jó helyen élünk, hogy nagyja-ink emléke mindenhol megtalálható körülöttünk. Ha elmegyünk kirán-dulni, zsebkendőnyi területen ren-geteg történelmi emléket találunk. A tanításban nagyon jól használható Simon Attila–Kovács László könyve. Nemcsak a tanórákon, hanem a tör-ténelem szakkörben is kedvvel for-gatjuk. -lg-

Katedra

18

Környezetvédelem/Sorsok

Milyen volt a tapasztalatod az itteni iskolákkal? Ötéves koromban költöztünk ide, és

egy brooklyni óvodába jártam. Az álta-lános iskola első és második osztályát is a környéken, egy drága elit yeshivában végeztem. A második osztály után szüle-im kivettek ebből az iskolából, mert a két tanárom (az egyik angolt, a másik hébert tanított) egyszerűen gonosz volt. Annyira rossz tapasztalat volt ez számomra, hogy a mai napig emlékszem a nevükre, és még mindig gyűlölöm őket. Harmadik osz-tálytól nyolcadikig egy másik jeshivába jártam, és ugyanott folytattam a középis-kolát is, azzal a különbséggel, hogy oda csak lányok jártak. Az iskola maga eléggé ortodox volt, hosszú szoknyát és hosszú ujjú blúzt kellett hordani.

Ezek nyilvánvalóan magániskolák voltak, ahol a hittan fontos elemnek számított. Szerettél ott tanulni? A középiskolában jó mentoraink vol-

tak, de nem olyan értelemben, hogy az egyetemi továbbtanulás felé vezet-tek volna bennünket, hanem inkább a hitről, a spiritualitásról szólt a tanítás. Ugyan nem voltam elégedetlen, de nem a tanulás volt a középpontban, részben azért, mert nem figyeltem oda eléggé. Nehéz is volt ez az iskola, mert reggel nyolctól délután egyig hittanóráink vol-tak, az ótestamentum tanulmányozása, a héber nyelvtan, és egytől öt óráig ke-rült sor a szekuláris tantárgyakra, a ma-tematikára, az angolra, a történelemre és hasonlókra.

Milyen volt a tanár–diák kapcsolat a középiskoládban? A tanáraink nagyon közel álltak hoz-

zánk. Voltak olyan tanárok, akikkel hétvégén ebédelni mentünk. Nagy becs-ben tartottuk a tanárainkat. Mindenki vigyázzba vágta magát, ha egy tanár belépett az osztályba, és a rabbikat is na-gyon tiszteltük.

A szüleid részt vettek az iskola életé-ben? Egyáltalán nem vettek részt. Elvárták

tőlem, hogy jó jegyeket hozzak haza,

de nem nézték át a házi feladatomat, és nem tanultak velem esténként. Az édesanyám egyedül járt el a szülői értekezetekre, mert édesapám mindig későig dolgozott. Voltak olyan tanárok, akik néha meglátogattak bennünket, de inkább azért, mert édesanyámmal ba-rátkoztak.

A középiskola után rögtön egyetemre mentél? Kicsit nehezebben találtam meg ön-

magam, mint mások, és így egy évig szemináriumba jártam, utána egy évet Izraelben töltöttem. Végül a Columbia Egyetemen végeztem el a szociális mun-kás szakot, és a mai napig ebben a szak-mában dolgozom.

Amikor családot alapítottál és gye-rekeket fogadtál örökbe, nyilván elég hamar felmerült a kérdés, hogy hova fognak iskolába járni. Milyen szem-pontok alapján döntöttetek a gyerekek iskoláztatásáról? A párom az elején az állami, a nyilvá-

nos iskola mellett kardoskodott, mert ő ilyen iskolákba járt és nagyon jó tapasz-talata volt, de ő is gyorsan rájött, hogy az itteni állami iskolák nincsenek olyan szinten, mint amihez ő hozzászokott. Rafi, a legidőssebb fiunk egy viszony-lag új iskolába kezdett járni, amit akkor úgy hívtak, hogy Brooklyn New School. Avery is oda járt, két évig. Rafi, mivel ő egy évvel idősebb, három évet végzett ott. Több szempontból is örültünk, ami-kor mindkét gyerekünk bekerült ebbe az iskolába, mivel az iskolának jó híre volt, másrészt ez a két gyermekünk afro-amerikai, a harmadik pedig koreai-ame-rikai, mi viszont a párommal fehérek vagyunk, és ebben az iskolában sokfajta gyermek tanult, etnikailag kevert kör-nyezet volt. Később sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy olyan gyerekeket is felvettek, akik különböző problémák miatt más iskolákból jelentkeztek át ide. Ráadásul nem sokkal ezután két megha-tározó esemény is történt majdnem egy időben: egy kisfiú megtámadta Rafit, és egy textilboltban beszéltünk a tulaj-donossal, aki egy új iskoláról mesélt,

Beszélgetés Tova Klein geriátria szociális munkássalTova Munkácsról származik, szülei túlélték a holokauszt szörnyű eseményeit, és Bécsen, valamint Izraelen keresztül kerültek Brooklynba. Tova édesanyja a mai napig Brooklynban él, s mivel férjével otthon magyarul beszéltek, két gyer-mekük érti, de már nem beszéli a nyelvet. Tova, aki a holokauszt túlélőivel fog-lalkozik, építész párjával és három fogadott gyermekével egy kertes házban él Brooklynban. A két idősebb gyermeke, Avery és Rafael főiskolások, a legkiseb-bik, Zay-Zay 10 éves és idén szeptembertől egy speciális iskolába fog járni.

Van választászeti hatásuk miatt különleges kezelést igényelnek.

A települési szilárd hulladékok ár-talmatlanítására a leggyakrabban al-kalmazott eljárás a rendezett hulladék-lerakókon való lerakás. A rendezetlen lerakás (vadlerakás, illegális lerakás) hazánkban törvénybe ütköző cselek-mény. Az égetés során a hulladék kompo-nensei füstgázként távoznak a rend-szerből. A szilárd égési maradékokat (salak és pernye) rendezett hulladékle-rakókon helyezik el. Környezetvédel-mi szempontból az egyik legnagyobb probléma a kibocsátott füstgázok által okozott légszennyezés. A biológiai hulladékkezelés alatt a komposztálást és a biogáztermelést értjük. A komposztálás a települési szilárd és folyékony, valamint bizo-nyos termelési hulladékok (pl. élelmi-szeripari vagy mezőgazdasági szerves hulladékok, olajok, zsírok, szennyvíz-iszapok) kezelésére alkalmas eljárás, melynek végterméke a komposzt; ez a talaj termőképességének növelésére hasznosítható. A biogáztermelés anaerob biológiai hulladékkezelési eljárás, amely célter-méke a biogáz. A módszer elterjedt a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok, istállótrágyák, szennyvíz-iszapok hasznosítására. A végtermék energetikai célokra hasznosítható me-tángáz. A beágyazás (szilárdítás, solidifikáció) olyan hulladékkezelési eljárás, melynél a folyadék-, iszap- és más veszélyes hul-ladékokat vízben nem oldható kötő-anyaggal (pl. cement, bitumen, polieti-lén, aszfalt, üveg) kevernek. A cél tehát a biztonságos szállítás és könnyebb lerak-hatóság elérése, és a hulladék környezet-károsító hatásának csökkentése. A veszélyes hulladékokat főleg ter-mikusan ártalmatlanítják. A veszélyes-hulladék-égetőnél különös fontosságú a hulladék megfelelő előkezelése, vala-mint az égetési maradékok kezelésének és a füstgáz tisztításának kifogástalan megoldása.

Az alapiskolásokhoz szóló kérdéseink:

Mi a különbség a szemét és a hulladék között?

Hol található Szlovákia területén hulla-dékégető?

A válaszokat teljes nevetekkel és címetekkel a vmiklosova@yahoo.com villámpostára küldjétek. A helyes válaszadók közül valaki könyvjutalmat nyer!

19

Katedra Sorsok

ahová a lánya járt. Ez a Senesh Hannah magániskola (Szenes Anikóról – a nácik ellen harcoló fiatal magyar hősről, akit 1944-ben végeztek ki Budapesten – el-nevezett iskola) volt.

A párod mit szólt ehhez? Nem tetszett neki az ötlet, és pénzünk

sem volt egy magániskolára, főleg két gyermek számára. Kiderült viszont, hogy lehetőség van ösztöndíjakra. Végül elmentünk az iskolába, találkoztunk az igazgatóval, megpályáztuk az ösztöndí-jakat, a gyerekeket is elvittük, és nekik is nagyon tetszett. A téli szünet után a gyermekek már ebbe az új iskolába jártak, és mindketten ott végezték el az alapiskolát.

Mi volt az, ami ebben a magániskolá-ban jobban tetszett a gyerekeknek? Az osztályok kisebbek voltak, kilenc

vagy tíz gyerek járt egy osztályba. A lég-kör sokkal nyugodtabb volt, a tanárok több figyelmet tudtak szentelni egy-egy diáknak. Szeretettel vették őket körül, és nagyon szerettek ebbe az iskolába járni. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy az osztálytársak között nem volt talán egy színes bőrű sem. Ami a tanulási ered-ményeket és a tanítás minőségét illeti, nagyon meg voltunk elégedve. Személy szerint ugyan találtam kivetnivalót a judaika tanításában, de azt otthon pótol-tuk. Annak rendkívüli módon örültünk, hogy Avery és Rafi is nagyon szerették tanáraikat, a mai napig kapcsolatban vannak néhányukkal. Bár nem álltak fel, amikor a tanárok beléptek az osztályba, mert ez nem volt olyan iskola, mégis tisztelettel viszonyultak a tanáraikhoz, és nagyra becsülték őket.

Úgy érezted, hogy jól felkészültek a középiskolai tanulmányaikra? Igen, ez az alapiskola nagyon jól

fekészítette mindkét gyermekünket a középiskolai tanulmányokra. Rafi egy rendkívül jó középiskolába jutott be, matematikából egyből a másodikosok-kal tanult, olyan előrehaladott szinten volt. Avery is nagyon jól teljesítette kö-zépiskolai felvételi vizsgáját, és mind-ketten olyan intézményekbe jutottak be, ahová akartak. Avery sírt, amikor megtudta, hogy a felvették a Poly Prep iskolába, mert kislányként oda járt táv-futást edzeni.

Rafi most a Princeton Egyetemen ta-nul, amely az USA egyik legjobb egye-teme. Hogy került oda? Sosem volt kérdés, hogy Rafi továb ta-

nul-e. Végül a harvardi és a princetoni egyetemek között kellett választania és meg kell hogy mondjam, nem volt köny-nyű a választás. Végül a Princeton mel-lett döntött, mert nem akart városban lenni, valahol mindig Princeton volt az álma, ezzel az iskolával azonosult kicsi kora óta. Nagyon jól érzi ott magát, jól tanul, és szereti, amit csinál.

Mennyire voltatok ti mint szülők ak-tívak a gyerekeitek iskoláztatásában? Mindhárom gyermekünk más. Rafi

elég korán egyedülálló lett. Averyvel egészen addig együtt csináltuk a házi feladatokat, amíg engedte, vagyis a kö-zépiskola második évéig. Nagyon igye-keztünk, hogy gyerekeink megértsék: ha egy tanár panaszkodik rájuk, nem az a lényeg, hogy a tanárnak igaza van-e vagy sem. Az életben állandóan találkoznak majd olyan emberekkel, akik a hatalom szempontjából felettük állnak majd. Ezeknek az embereknek valamiféle vé-leményük, benyomásuk lesz, és meg kell tanulni kezelni ezeket a véleményeket, és úgy alakítani őket, hogy te megkapd azt, amit akarsz. Rafi megtanulta ezt a leckét, Avery nem annyira.

Mi volt a helyzet a legfiatalabbik gyermeketekkel? Egész kicsi kora óta tudtuk, hogy Zay-

Zay nem úgy tanul, mint a többi gyerek, csak nem tudtuk pontosan, mi a nyitja problémájának. Amikor óvódába kez-dett járni, a tanárok azt mondták, csak türelmesnek kell lennünk, mert egy ki-csit lassú, de majd belejön. Rengeteget dolgoztunk vele. Minden nap közösen olvasunk, minden hosszabb autóúton ismételünk valamit, számolunk, törté-nelemről, földrajzról beszélgetünk. Zay-Zay nem szeret olvasni, mert nehezen megy neki. A naplójába mindennap azzal kezdi a bejegyzéseit, hogy: „Utálok olvasni, írni és a matematikát is utálom.” Aztán azzal folytatja, amit szeret: nyári tábor, úszás, karate...

Hogyan jöttetek rá, hogy nagy a gond? Zay-Zay okos kisfiú, és amilyen so-

káig csak tudta, megoldotta, hogy úgy tűnjön, minden rendben van. Amikor

a többiek angolórán csendben olvastak, ő is úgy tett, mintha olvasna. Vastag könyveket vitt az iskolába. Amikor fel-világosítottuk a tanárokat, hogy mi tör-ténik, akkor elsős könyveket adtak neki olvasni, mindenki más előtt, amit persze szégyellt. Nehogy félreértsd, az iskola segíteni akart, de mivel nincs ilyesmi-vel tapasztalatuk és nincsenek az ilyen esetekre felkészülve, nem tudtak effektív módon segíteni Zay-Zaynek. Ráadásul mindez ahhoz vezetett, hogy fiunkban az az önkép alakult ki, miszerint ő buta. Eközben okos kisfiú, csak másként és lassabban tanul, mint az átlag.

Mára már világos, hogy mi okozza a nehézséget? Igen, kiderült, hogy nemcsak a szemé-

vel volt probléma (mert a betűket nem látta rendesen, és egy szemüveg segített), hanem az agya másként dolgozza fel az hanginformációt. Ezért megy neki ne-hezen az olvasás, de ezért nem lehet őt egyszerre két feladattal megbízni, hanem csak eggyel. Mindenféle terápián túl van már: beszédterápián, nyelvi terápián, audioterápián. El sem tudod képzelni, mennyi pénzünkbe került mindez. Per-sze szegény gyerek mindennap az iskola után járt különterápiákra. Végül a pszi-chológus azt ajánlotta, próbáljunk meg egy olyan iskolát, ahol a nyelvi nehézsé-gekkel küzdő gyerekek tanulnak. Nagyon örültünk, hogy bekerült az egyik ilyen manhattani iskolába és szeptembertől ott kezdi majd a negyedik osztályt. Itt min-den terápia az iskolai napon belül törté-nik majd, és minden osztálytársa hasonló nehézségekkel küszködik.

Úgy tudom, nemrég Zay-Zay elkez-dett hangos könyveket hallgatni. Igen. Rájöttünk, hogy nagyon szereti a

történeteket, és persze a Senesh Hannah iskolában a diákok sokat olvasnak és ol-vasmányaikról beszélgetnek is. Zay-Zay, ha meghallgatja a történeteket, legalább be tud kapcsolódni a beszélgetésbe. Bár-mit, mindent megteszünk a fiunkért, hogy a lehető legjobb iskoláztatásban ré-szesüljön. Ha kell, kölcsönt veszünk fel, ha kell, még több munkát vállalunk, de bármit megteszünk, mert tudjuk, hogy enélkül semmi esélye sincs egy sikeres, boldog életre.

Molnár Miriam

Aver

y, Ra

fi és

Zay

-Zay

Katedra

20

Kommunikáció

Először rendezték meg a gútai Ma-gyar Tannyelvű Magán Szakközépis-kolában a médiaismereti tábort, amely nagy érdeklődést váltott ki a alap- és középiskolás diákok körében. Volt is jelentkező szép számmal.A szaktábor ötletadója, megálmodója Cseri Ilona. Vele beszélgettem a hely-színen. A gondolat másfél éve született meg,

ugyanis volt egy Médiasztár elnevezé-sű négyfordulós levelező versenyünk, amelynek a döntőjére az iskolánkban került sor. A verseny résztvevői, a gye-rekek mondták, hogy milyen jó lenne ezzel más formában is foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy a nyári szünet elég sok szabadidőt ad, s aki ténylegesen szeretne ezzel foglalkozni, az hol máshol tehetné meg, mint egy ilyen táborban, ezért úgy gondoltam, összehozom, mert ez nekem is öröm.

Körülnéztem itt, és láttam, hogy csoportos munkát kaptak a gyerekek. Azt is tapasztaltam, hogy családias a légkör, baráti a hangulat, s látom az arcukon, hogy élvezettel, szeretettel kapcsolódnak be egy-egy munkába. A programok is felkeltették az érdek-lődésüket. Most már ugye harmadik napja zajlik a tábor programja, szeret-ném, ha kicsit mesélne róla.

A Comenia – cseh iskolai írott betű Tomáš Brousil, Radana Lencová és a ki-váló cseh litográfus, František Štorm al-kotása 2009-ben a legnagyobb elismerést kapta a svájci Zürichben, az EdAwards 2009 elnevezésű nemzetközi, európai di-zájn-versenyben. Az iskolásoknak szánt új betűtípus az Eredeti betű kategóriában aranyérmes lett, és elnyerte a zsűri díját is. A Comenia a gyermekeknek megal-kotott modern és praktikus írott betű. A váza olyan, mint az alapábécéé, de nélkülözi mind a kis-, mind a nagybetűs írott ábécében az átkötő elemeket, vona-lakat és ezzel a ligatúrás átkötéseket is. Ez az új betű például a diszgráfiás gyer-mekeknek is ajánlott. Az előző betűkkel szemben lényegi változást jelent a Come-niánál, hogy egyszerűbbé vált az egyes betűk formája. A jelenleg használt (főleg nagy-) betűk minden bizonnyal eszté-tikai értékeket hordozó hullámvonalai helyett a jövő esztendők elsősei már olyan írott betűkkel ismerkedhetnek meg, ame-

Médiatábor, kezdőknek Igyekeztünk színes programot előké-

szíteni. Mivel újságírói táborról van szó, itt főleg az írásé és a fogalmazásé a fő-szerep, azonban pihenésképpen egyéb játékos foglalkozások is helyet kapnak, és azt szeretnénk, ha a táborlakók be-tekintést nyernének olyan dolgokba is, amilyenekkel sehol máshol nem talál-kozhatnak.

Például? Először a kommunikáció alapjairól

hallhattak előadást, melyhez egy gya-korlat kapcsolódott, majd sor került egy író-olvasó találkozóra Kovács Magda írónővel, és csodálatos beszélgetés ala-kult ki. Az volt a meglepő, hogy aki a beszélgetést vezette, előzetesen kérte a gyerekeket, hogy ha esetleg nem mer-nének kérdezni, kis cetlikre írják rá a kérdéseket, de aztán erre szerencsére nem volt szükség. A nyitó napon csa-patmunkában dolgozták fel a gyerekek a sajtó történetét. Egy operatőr-rendező érdekes előadása után hajtottuk álomra fejünket. A keddi nap főleg a gyakorlati tevékenységekre irányult, majd megis-merkedtünk a tényközlő és vélemény-közlő műfajokkal. Összehasonlítottuk a szlovákiai és magyarországi napilapo-kat, hetilapokat, magazinokat, majd pe-dig a táborlakóknak kellett írni interjút, portrét. Ezt követően a sajtó nyomtatott

Lacz

a Ger

gely

lyek jobban hasonlítanak a nyomtatott betűhöz.

A puding próbája

A cseh oktatásügyi minisztérium szeptember 1-jétől 40 alapiskolában tesz-teli az új betűt. Feltehetően ez váltja majd fel a régebbit, a most használatban lévőt, amely még a háború előtti Csehszlo-vákia idejéből való és alkalmazása a 19. századba nyúlik vissza. Az új írott betű bevezetésének kérdése már hosszabb ideje napirenden van Csehországban. Pedagógusok, szülők, pszichológusok vi-táznak előnyeiről és hátrányairól, de a té-mához mások is hozzászólnak, szinte az egész cseh közvéleményt foglalkoztatja az új betű, s ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a számítógépek világában is még nagyon sokáig (talán az idők végezetéig) szükség lesz a kézírásra. Sokan üdvözlik a Comenia megjelenését, de vannak, akik ódzkodnak tőle, például a grafológusok. Szerintük az írott betű e redukált formája

Az alkotók és művük – közelebb a nyomtatott betűhöz

és elektronikus változatának a szóhasz-nálatáról, nyelvhasználatáról hallhat-tunk egy előadást. Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője is ellátogatott közénk kolléganőjével, és a Katedra új-ságot is vendégül láttuk, de itt volt az Új Szó és a budapesti közszolgálati rádió, honlapkészítők s más újságírók is. A tábort alap- és középiskolásoknak hirdettük meg, és szinte ugyanolyan arányban jelentkeztek mindkét korcso-portból.

Tehát úgy néz ki, hogy lesz utánpót-lása a szlovákiai magyar sajtónak, rá-diózásnak, televíziózásnak, lesznek fiatal újságírók? Én ezt úgy látom – és ezt a táborban

is mindig hangoztatjuk –, ahhoz, hogy valaki jó újságíró legyen, nagyon ol-vasottnak és tájékozottnak kell lennie. Tehát az ne fogjon bele, aki évek óta nem vett a kezébe könyvet, vagy nem kíváncsi a médiák világára, nem tá-jékozott. Az ember tudása, szókincse leginkább az olvasással gazdagodik, s úgy vettem észre, a résztvevők ezt megértették.

korlátok közé szorítja a gyermek fokoza-tosan kibontakozó egyéniségének alko-tókészségét. A Comeniának „szurkolók viszont szá-mos érvet felhoznak az új betű bevezetése mellett. Szerintük például a felsőoktatási intézményekben a diákok által kézzel írt dolgozatok, munkák grafikai „megjelení-tése színvonalon aluli, egyszerűen csap-nivaló, s ennek az is az oka, hogy nincs egy kézírásos „standard , amellyel ezeket a munkákat elfogadható küllemmel lehet-ne megjeleníteni, papírra vetni. Egyébként ez is oka volt, hogy a cseh grafikusok és tipográfusok megalkották a Comeniát, mert olyan írott betűvel szerették volna megajándékozni a gyermekeket, a kis- és nagydiákokat, a pedagógusokat, amely-nek kevés a hiányossága, pontosabban: hibátlan. Hogy ez mennyire sikerült nekik s hogy az új írott betűt bevezetik-e majd minden iskolában, az a jövő titka, de min-denképpen döntő jelentőségű lesz a ne-gyven iskolában szeptember 1-jétől zajló tesztelés eredménye. -lé-

Nem ér a nevem?Új írott betű iskolásoknak, Csehországban

21

Katedra A SJE II. Nemzetközi Tudományos Konferenciája

A komáromi Selye János Egyetem (SJE) második alkalommal rendezte meg a „Társadalmi jelenségek és változások” című II. Nemzetközi Tudományos Kon-ferenciáját. A konferencia védnöke Tóth János, az egyetem rektora volt. Az ese-mény 2010. szeptember 6. és 7. között zajlott a SJE Konferenciaközpontjában. A rendezvényt azzal a céllal szervez-ték, hogy megismertessék a szakmai nyilvánossággal az oktatók és kutatók tudományos eredményeit. Elsősorban a humán tudományok, a társadalomtudo-mányok és a neveléstudományok terüle-tein tevékenykedő szakemberek számára nyílt meg a párbeszéd lehetősége, de más szakterületek művelői is előadtak. A tanácskozás szekciókban folyt. Az egyes előadások anyagait szekciók szerint válogatva konferenciakötetben és tudo-mányos monográfiákban publikálják. A szekciók között szerepelt a Tanári kompetenciák szekció vagy az inter-diszciplináris szekció, amely Mintá-zatfelismerés címmel azt a kérdést vizs-gálja, hogy milyen szerepet töltenek be az egyes tudományágakban létrejött és automatizálódott sémák, konstrukciók és mintázatok, vannak-e közöttük hamisak, illetve szükségszerű-e a létezésük. Ezt a szekciót Keserű József vezette. A szekció hívószövegében H. Nagy Péter és Keserű József az egyes ágazatok mesterséges összekapcsolásával szem-ben foglalt állást. Az ilyen, intézményhez kötött interdiszciplinaritás célja gyakran csak annyi, hogy versenyképes projekte-ket alakítsanak ki. A Mintázatfelismerés szekció központi témája egy másfajta és egyben produktívabb tudományköziség-elgondolás volt. A szerzők a szövegben erről így írnak: „Ugyanakkor létezik az interdiszcip-linaritásnak egy másfajta fölfogása is, amelyet problémacentrikus interdisz-ciplinaritásnak nevezhetnénk. Ha abból indulunk ki, hogy interdiszciplinaritás akkor jön létre, ha egy szaktudomány nemcsak a maga által kitermelt kérdé-sekkel foglalkozik, hanem olyan problé-mákkal is, amelyek másutt is problémá-nak számítanak (ilyen pl. a protobiológia, amely az élet kialakulásának forgató-könyvével foglalkozik, s részt vesznek benne vegyészek, biokémikusok, fizi-kusok, geológusok, csillagászok, mate-matikusok, kibernetikusok stb.), akkor

látni fogjuk, hogy az intézményes-hatal-mi mechanizmusok valóban csupán az egyik összetevőjét jelentik a kérdésnek, s talán nem is a legfontosabbat. Könnyen lehet ugyanis, hogy egyáltalán nem baj, ha nincs ún. „összekapcsoló tudomány”, amennyiben létezik egy vagy több olyan problémakör, amelynek megoldásaihoz nem elegendő egyetlen tudomány (vagy szaktudományos nézőpont). Ilyen prob-lémakörnek – sok másik mellett persze – számít az általunk mintázatfelismerésnek nevezett interkulturális terület is.” „(Mintázatfelismerés) Hogyan isme-rünk fel mintázatokat? Megkerülhetetlen a származási helyük? Hogyan ismerjük fel a hamisakat? Hogyan védekezzünk ellenük? (Kell-e, lehet-e ellenük védekez-ni?) A tudomány természetéből fakadóan aligha van olyan tudományterület, amely ne szembesülne ezekkel a kérdésekkel. Hiszen a tudás – amennyiben ez alatt az általánosítható ismeretek felhalmozását értjük – nehezen képzelhető el relatíve szilárd sémák, konstrukciók vagy min-tázatok nélkül. Ha pedig a mintázatok megléte valóban ennyire evidens (ant-ropológiai szükségszerűség), akkor felis-merésüknek, illetve működésmódjuk fel-tárásának óriási jelentősége lehet az egyes tudományszakok önértése, önreflexiója szempontjából.” A konferencián más, ám mégis hason-ló témakörrel foglalkozott a Liszka József által vezetett Születő és elhaló sztereotí-piák szekció. Itt a szakemberek az etnikai sztereotípiák és a nemi, foglalkozásbeli sztereotípiák vizsgálatával foglalkoztak. A Kollektív szövegek értelmezése a vallásokban szekcióban a szövegek ere-dete körülményeinek, vallási és egyéb közegének vizsgálata volt a téma.A Történelem szekció az Irodalmi és mű-velődési központok Felső-Magyarorszá-gon a 16. és 17. században címet kapta. A szekció a városok és a főnemesi udvarok átfogó vizsgálatát, az egyházak művelő-dési szerepét, illetve a könyvkiadást és a könyvkultúrát mutatta be. A Nyelvi variabilitás/variativitás – változatosság a nyelvben elnevezésű szekció munkájának célja a nyelvi vari-abilitás és változatosság témájának vizs-gálata volt. A nyelvi változást elsősorban a nyelvközi, kétnyelvűségi vonatkozá-sokban tették a tudományos diskurzus tárgyává.

Czímer Gábor

A komáromi Selye János Egyetem II. Nemzetközi Tudományos Konferenciája

Mi volt a konferencia célja? A tavaly elindított rendezvénysorozat cél-

ja, hogy olyan nemzetközi tudományos fó-rumot teremtsen, ahol az egyetem oktatói-nak kezdeményezésére kialakított szekciók keretében a különböző országokból érkező kutatók megvitathatják tudományterüle-tük aktuális kérdéseit. Különösen fontos, hogy lehetőség szerint olyan módszereket, elemzési kérdéseket vizsgáljanak az egyes szekciók, amelyek akár több tudományte-rületet is érintenek. A legnépesebb szekció az elmúlt évtizedben a pedagógiai kutatás és gyakorlat egyik központi kérdését, a ta-nári kompetenciákat jelölte meg központi témaként. Külön szekció vizsgálta példá-ul az előítéletek, sztereotípiák kérdését. A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék oktatói által kezdeményezett három szekció közül az egyik a tudományos kutatásokban elő-forduló mintázatokat, a másik pedig a nyel-vi változatosság okait, formáit vizsgálta. A művelődéstörténeti szekció a 17. századi felföldi főűri, városi kulturális központok működésével, a teológiai szekció pedig a kollektív szövegek interpretációs lehetősé-geivel foglalkozott. Konferenciánk másik fontos célja, hogy ily módon is tovább erősítsük a Selye János Egyetem helyét Szlovákia és Közép-Euró-pa tudományos és kulturális térképén – a meglévő kutatási kapcsolataink erősödje-nek, s újak alakuljanak ki. Milyen jelentősége és hozadéka van en-

nek a konferenciának a szlovákiai magyar szakmai élet szempontjából? A kétnapos rendezvényen az előadások és

viták hat szekcióban zajlottak. Az egyetem az előadások nagy részét a konferenciával egy időben CD-n jelentette meg. Egyes szekciók pedig témájuk monográfiaként való feldolgozását és közreadását tervezik. A konferenciára 101 jelentkező regisztrált. Saját oktatóinkon kívül nagy számban ér-keztek a Selye János Egyetemre szlovákiai

A képen látható személyek balról jobbra haladva a következők:Doc. RNDr. Tóth János, PhD. – a Selye János Egyetem rektora

Prof. Dr. Vladár Gábor, PhD. – meghívott elõadóProf. Dr. Voigt Vilmos – meghívott elõadó

PaedDr. Nagy Melinda, PhD. – a Selye János Egyetem tudományért, kutatásért és az akkreditációért felelõs rektorhelyettese

Ing. Fabó Mária – a Selye János Egyetem Rektori Hivatalának vezetõje

Nagy Melinda tudományos és akkreditációs ügyekért felelős

rektorhelyettessel a Selye János Egye-tem „Társadalmi jelenségek

és változások” című II. Nemzetközi Tudományos

Konferenciájáról beszélgetünk.

Katedra

22

A SJE II. Nemzetközi Tudományos Konferenciája/Interjú

és magyarországi kollégák, de képviseltette magát több csehországi egyetem is. Voltak előadóink az erdélyi magyar felsőoktatási intézményekből is. Ennek jelentősége, hogy az egyetemek működésében évről évre nö-vekszik a tudományos kutatások jelentő-sége és súlya, amit növelni jórészt éppen a nemzetközi kapcsolatok bővítésével lehet. Milyen szerepe van a konferenciának az

egyetem életében, az itt prezentált ered-mények átjutnak-e majd az egyetemi ok-tatásba? Az idei szekciók mindegyikéről elmond-

ható, hogy olyan témakörökkel foglalkoz-tak, amelyek az oktatásban is fontos szerepet játszanak, így tehát a CD-n megjelentetett, illetve könyv formájában, folyóiratokban megjelenő tanulmányok hasznos kiegészítői lehetnek a kötelező vagy ajánlott irodalom-nak. Oktatóinknak egyre fontosabb, hogy tovább növeljék publikációs teljesítményü-ket, s egyre aktívabbak legyenek a kutatási pályázatok és a nemzetközi együttműködés terén. Ebből a szempontból is kiemelkedő-en fontos funkciója van az egyetemi kon-ferenciának és a többi hasonló nemzetközi vagy hazai tudományos rendezvénynek. -czimi-

Nemrégen kezdődött az új tanév a Selye János Egyetemen, az őszi szemeszter, de az élet, a pezsgés a bágyasztó nyár után már jóval hamarább elkezdődött. Tóth János rektor úrtól azt kérdezem, hogy milyen állapotban is várta az egyetem, az intézmény az új tanévet s benne a diáko-kat? Most volt a hetedik tanévnyitónk, szep-

tember 20-án, körülbelül hatszáz új hallga-tóval, nappali és levelező tagozaton. Fejlő-dik az egyetem, egyre színvonalasabb jogi háttérrel működik. A mi hallgatóink a szlovákiai magyar iskolarendszerből érkeznek, megítélésem szerint a magyar nyelven érettségizők kö-rülbelül 35–40 százaléka jelentkezik és nyer felvételt az egyetemre. Ha abból indulunk ki, hogy a hallgatói létszám évente körül-belül 600, akkor ez hét év alatt 4200 diák. Persze van lemorzsolódás is.

Ez egy igen tetemes szám, és tudom, hogy régebben gondot okozott a távo-labbról érkezők elhelyezése a kollégiu-mokban. Ma mi a helyzet ezen a téren? Mintegy 1500 hallgatónk van a nappali

tagozaton, 1200 hallgató levelező tagoza-ton tanul. Ha jelenleg egy diák kollégiu-mot igényel nálunk, akkor természetesen nappalis hallgatóról van szó. Összesen két kollégiumunk van, egyik a Sirály szálló. A régi épületről van szó, nem a később hoz-záépült részről, amely nincs az egyetem tulajdonában, és tavaly üresen állt. A másik kollégiumi szállásunk a Danubius szálló. Az egyikben körülbelül 580, a másikban száz diák számára van hely, tehát igénylésre 680 hallgatónk kaphat kollégiumi szállást. Ez körülbelül elegendő is. Az idén összesen 36 olyan kérvény érkezett hozzánk, amely-nek nem tudtunk eleget tenni, tehát csak 36 kollégiumi férőhely hiányzott.

Honnan érkeznek ide diákok? Az egész országból, és ami érdekes, hogy a

hallgatók létszámának eloszlása egyenletes, tehát minden régióból hasonló létszámban érkeznek diákok. Az persze természetes, hogy Komáromból és környékéről picit többen vannak, de Királyhelmec vagy Lo-sonc, Rimaszombat, Tornalja vonzáskö-réből és máshonnan is hasonló számban, „eloszlásban” jönnek, mint mondjuk az érsekújvári körzetből.

Ez azért meglepő, mert a statisztikák, a magyar ajkú lakosság megoszlását, arányszámát tekintve más arányokat tük-röznek. Amikor azt mondtam, hogy a magyar

nyelven érettségizők körülbelül 35-40 szá-zaléka jelentkezik hozzánk, akkor én ezt a populáció függvényében gondoltam. An-

nak ellenére, hogy kevesebb gyerek szü-letik, s hogy a frissen érettségizettek más szlovákiai és magyarországi egyetemekre is jelentkeznek, a nálunk felvételizettek száma konstans. Néha egy-két számmal megug-rik, néha kevesebb a diákok létszáma, de a kilengés csekély, mindenesetre követi a po-pulációs görbét.

Amikor az előző kormány újraminősí-tette a felsőoktatási intézményeket, akkor olyan hírek terjedtek el, hogy a Selye Já-nos Egyetemet is visszarangsorolják egy alacsonyabb kategóriába, holott olyan feltételeket kellett volna teljesítenie az egyetemnek, amelyeket objektív okok miatt nem lehetett. Például még nem működött annyi ideje, ahány évre visz-szamenőleg kellett volna bizonyos ered-ményeket bemutatni. Ezek a dolgok már rendeződtek, megoldódtak? A szlovákiai felsőoktatási intézmények

komplex akkreditáció szerinti besorolása hatévenként történik. Amikor mi sorra ke-rültünk, négy év és három hónapi múltunk volt, mégis ugyanazon kritériumrendszer szerint kellett akkreditálódnunk, mint a nagy múltú többi intézménynek. Szerencsénk-re és megelégedésünkre sikerült a középső kategóriába besorolódnunk, tehát nem az egyetemi főiskolák, hanem a főiskolák kate-góriájába, s erre azért volt szükség, mert ilyen módon megmaradt a jogunk doktori isko-lánkat meghirdetni, megmaradt az összes magiszteri képzésünk, tanulmányi progra-munk, tehát ilyen módon nyitottak marad-tak előttünk a kapuk a fejlesztés irányába. Az igaz, hogy a besorolás, az akkreditáció a középmezőnybe sikeredett, de az intéz-mény neve maradt. Végzőseink a Selye János Egyetem diplomáját, tehát egyetemi okleve-let vesznek át. Az említett besorolás a költ-ségvetést érinti, de 2010-ben még nem lesz kihatással rá. Hogy mi lesz a jövőben, majd meglátjuk. Ez az új kormánytól függ majd, és a jövőben okosabbak leszünk e tekintet-ben is. Összefoglalva: egyetemünk sikeresen megállta helyét az átfogó akkreditáció során, így az alapképzés mellett mester- és doktori képzést is folytatunk.

Ugye közismert, hogy három kara van most a Selye János Egyetemnek: a Tanár-képző Kar, a Gazdaságtudományi Kar és a Református Teológiai Kar. Ezen belül hogyan oszlanak meg az egyes tanszékek, elsősorban a tanárképzőre gondolok, hiszen ott nem teljes spektrumú oktatás folyik, már olyan értelemben, hogy csak bizonyos szakokat oktatnak, egyelőre. Valóban három karunk van. Először a

hallgatói létszámot szeretném kiemelni, a Tanárképző és a Gazdaságtudományi Karon most szeptembertől csaknem azo-

Lacza TihamérBeszélgetés dr. Tóth Jánossal, a komáromi Selye János Egyetem rektorával

Helyzetkép – távlatok

Dr. Tóth János, a SJE rektora

23

Katedra Interjú

nos számú hallgató tanul. Körülbelül 1200 mindkét karon. A tanszékek számát illető-en a tanárképzőn annyi tanszék van, mint ahány tanári tanulmányi program. Ösz-szesen tíz tanszék működik, mivel tanári program összesen 22 van, ha jól tudom, s ez tíz tanszéken kettős kombinációkban jelenik meg, szerveződik. Plusz van tanítói és óvópedagógiai tanulmányi programunk. A gazdaságtudományi karon a tanszékek száma kevesebb, ha jól tudom, két tanul-mányi program van, a vállalati menedzs-ment és az ökonómia szakon szervezik a képzéseket, amelyek hat tanszéken valósul-nak meg. A harmadik karon, a Református Teológiai Karon mintegy 70 diák tanul, rá-adásul a karnak eddig körülbelül harminc doktorandusz hallgatója van.

A Tanárképző Karon az említett tíz tan-szék működik, számos szakkal. Persze itt sem teljes még a lista, ha jól tudom, sem fizika, sem kémia nincs az oktatott tárgyak között. Idővel tervezik a beveze-tésüket? Mint szó volt róla, ez egy pedagógiai, ta-

nárképző kar, amely a már meglévő sza-kokon képezi a hallgatókat, de vannak itt is fejlesztések, tervezetek, hogy erősítsük a természettudományi részt. Most szeptem-ber elsejétől elindult a biológia tanári szak, elkészültek a laboratóriumok, amelyekhez az anyagiakat az európai alapokból pályá-zatokkal nyertük, mintegy 25 millió koro-nát, tehát 800 ezer euró értékben tudtunk laboratóriumokat kiépíteni. Ezek biológiai, kémiai, kis részben ökológiai laboratóriu-mok, ezért a közeljövőben ismét fejleszteni szeretnénk. Az akkreditációs bizottságnak már benyújtottuk a kérvényt kémia tanári tanulmányi programra, és tervezünk még egy ökológiai irányzatú programot is. Tehát a természettudományi rész is erősödni fog. Nagyon jó lenne, ha sikerülne bevezetni a földrajz szakot. Ez lenne a természetes fej-lődése a kar természettudományi részlegé-nek, és akkor esetleg Természettudományi Karban is tudnánk gondolkodni.

Sokáig az jelentett akadályt, hogy nem volt elég pénz az oktatás szempontjából nélkülözhetetlen laboratóriumok meg-teremtésére, a háttér-infrastruktúra ki-alakítására. Ugye a kémia szak még csak tervként szerepel, a jövő ígérete, a bio-lógia oktatása viszont mostantól elkez-dődött. Ez egy igen sokrétű tudomány-terület, sikerül majd egyfajta komplex képzést nyújtaniuk? Szerintem igen, hiszen a biológia tanul-

mányi program garantálói: egy magyaror-szági vendégprofesszor, biológus, oktatóink közül az egyik docens, biológus, s van egy tudományos fokozattal rendelkező adjunk-tusunk is, plusz egy vegyész egyetemi do-censünk, akit nemrégen vettünk fel, és még a fizika tantárgyakat is tudjuk garantálni oktatókkal. Mivel most csak az első évfolya-ma indult el a biológia oktatásának, kevés hallgatóval és csekély támogatással, én azt gondolom, hogy jó oktatói „lefedettséget” tudunk biztosítani, és a jövőben további

oktatókkal bővülünk majd ezen a szakon is. Tehát öt esztendő múltán, amikor diákjaink úgymond felsorakoznak a diploma átvéte-léhez, terveink szerint addigra erős kémia, biológia és ökológia tanszékünk lehet.

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy mi lesz a sorsuk majd a végzősöknek, sike-rül-e elhelyezkedniük a munkaerőpia-con, nincs-e bizonyos területeken túlkép-zés, éppen annak köszönhetően, hogy a Selye János Egyetem iránt ekkora az érdeklődés, bár csak bizonyos szakterüle-teket oktatnak itt. Nem tartanak egy ilyen fejleménytől? De igen. Mi is pontosan azt szeretnénk, ha

minden végzett diákunk megtalálná a he-lyét az életben, ha felkészült ember lenne, és jó, testreszabott munkát kapna. Sajnos minden egyetem küzd ezzel a problémá-val, nemcsak a miénk. A Selye Egyetem két költségvetési „részből” él, egyik az, amit normatív támogatásként kap, ez úgymond a hallgatói „fejpénz”, a másik része a költ-ségvetésünknek a tudományosságból, a tu-dományos tevékenységből származik, eb-ből „jöhet össze”. Tehát mindegyik egyetem igyekszik felvenni valamennyi szakára, ta-nulmányi programjára – amennyire lehet-séges – a maximális létszámot. Mi minden év októberében a minisztériumnak meg-tesszük javaslatainkat, és azt a norma- vagy kvótarendszert, amit jóváhagynak nekünk, teljesíthetjük. Nos, ha az lesz a tervezet, hogy jövő évtől, 2011-től ötven történe-lem–magyar szakos hallgatót vehetünk fel, akkor mi több diákot nem vehetünk fel. Az előbb megpendített komplex problémakör tehát nemcsak az egyetem gondja, ez társa-dalmi probléma. Amikor a költségvetésünk ilyen kritériumok alapján „áll össze”, nem is várhatunk mást.

Milyen lehetőségei vannak az önálló tu-dományos kutatásnak? Oktatóink munkaköri leírásának része, hogy tudományos kutatással és publikálás-sal is foglalkozniuk kell. Ez a követelmény már az adjunktusoknál is megjelenik, nem csak a docenseknél, professzoroknál. Tehát minden egyetemi oktatónak kötelessége a tudományos munka. Ez is hozzájárul a költ-ségvetésünkhöz. Mi pontosan tudjuk, hogy milyen kategóriájú publikáció „mennyit ér”.

Erről még sokat lehetne beszélni, de tér-jünk át egy másik témára, a magyar nyel-ven is oktató felsőoktatási intézmények közötti együttműködésre. Milyen most a kapcsolatuk? Fontos megjegyeznem, hogy a Selye Já-

nos Egyetem egy felsőoktatási intézmény, egyetem, míg a nyitrai Konstantin Filozó-fus Egyetemen működő Európai Tanulmá-nyok Kara – egy kar. A pozsonyi Comenius Egyetemen működő Magyar Nyelv és Iro-dalom Tanszék – egy tanszék. Tehát ezek különböző struktúrák. Az egyetem egy globális, kompakt struktúra, amely karo-kat, tanszékeket ölel fel. Szlovákiában ugye mindig szóba kerül az a probléma, hogy az emberek sokszor nem tesznek különb-

séget az egyes struktúrák között. Például ha szóba kerül a magyar tanszék, vagyis a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettu-dományi Karán működő Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, akkor nekem is el kell mondanom, hogy a Selye János Egyete-men is van 22 magyar tanszék, nálunk az egyetemen mindent magyarul oktatnak, a tanárképzést, a tanítóképzést, az óvópe-dagógiát, a gazdaságtudományi karon a tanulmányi programokat, a teológián úgy-szintén. Míg a fentebb említett karon és tanszéken, tanszékeken nem teljesen ma-gyar a képzés. De ettől függetlenül… Én is a nyitrai egyetemről kerültem ki valamikor, és tizenkét évig dolgoztam ott, így nagyon megértem a problémáikat, s azt is mindig mindenütt kihangsúlyozom, hogy rájuk is nagy szükség van, mint ahogy a pozsonyi egyetem magyar tanszékére is. Az említett intézmények, műhelyek nagyon fontos részei, elemei a magyar felsőoktatásnak Szlovákiában. Mi nagyon jó kapcsolatokat szeretnénk ápolni ezekkel az egységekkel. Például próbáltunk nagy projekteket meg-pályázni a nyitrai egyetemmel, Komzsík dékán úrral. Ezek 4 milliós projektek lettek volna, de sajnos nem voltunk sikeresek. Az előző miniszter nem nagyon támogatta a magyar felsőoktatást Szlovákiában, inkább csak eltűrte, s ahol tudta, megbéklyózta, bántotta, sértette. Komzsík dékán úrral na-gyon jó kapcsolatban vagyunk, értjük azt, hogy nem egymás ellen kell dolgoznunk, hanem egymás mellett kell állnunk. Most is egy közös projekten gondolkozunk.

Számos más felsőoktatási intézménnyel is van kapcsolatuk… Én azt gondolom, hogy a kapcsolatokat

– még ha „csak” tanszékiek is – mindig személyek szervezik, hozzák létre, és tart-ják életben. Vagy ötven egyetemmel van kapcsolatunk. Ezek főként tudományos együttműködések, és az Erasmus-program révén kapcsolódunk más intézmények-hez. Mindig azt szoktam mondani, hogy mi szlovákiai közszolgálati felsőoktatási intézmény vagyunk, így szlovákiai támo-gatásból élünk. Évi költségvetésünk 90 százalékét a szlovákiai támogatás teszi ki. Tíz százalékát Magyarországról kapjuk ki-emelt intézményként, és a Szülőföld Alap-tól. Ezért is nagyon hálásak vagyunk, mert ha ez sem lenne, valóban nem tudnánk ilyen szinten működni, ahogy működünk. A magyar államnak sokat köszönhetünk, mert az infrastruktúránk egy része ma-gyarországi vagyonból származik, amelyet még öt-tíz évvel ezelőtt Magyarország vá-sárolt meg itt, Révkomáromban, és a Selye János Egyetemért Alapítványnak adomá-nyozott, s ez aztán átruházta a Pro Selye Alapítványra, amelytől végül mi megkap-tuk használatba. De visszatérve beszélge-tésünk elejére, örülünk, hogy megnyit-hattuk a már emlegetett biológia tanári szakot, a doktorképzést magyar nyelvből és irodalomból. Jelenleg zajlik a pedagógia és a menedzsment szakok doktoranduszi akkreditációja.

Jó társa a gyereknek, segítője a vele foglalkozó felnőttnek, szülőnek és pedagógusnak.

Mesék, versek, kézügyességi és logikai játékok, kinyírós és kifestő a kisebbeknek.

Nyelvi, matematikai, honismereti feladatok a nagyobbaknak.Természeti és történeti értékeinket gyereknyelven, sok képpel

bemutató oldalak.Egészséges táplálkozásról, új könyvekről, filmekről, CD-lemezekről szóló rovatok.

Iskoláink életéről, gyerekrendezvényekről beszámoló hírek, tudósítások.

Minden lapszámban sok nyeremény és ajándék.

Minden kisiskolásnak és iskolába készülőnek

a kisgyerekek kedves lapja sok mesével, verssel,

játékkal, feladattal 32 színes oldalon minden

hónap elején az iskolai évben

Katedra

24

Lapozgató

Egy újságot – lehet az bármilyen, bárkihez szóló – nehéz elindítani, de még nehezebb meg-tartani. Ennek ellenére a jókai Gregorovits Li-pót Magyar Tannyelvű Alapiskola Suli-buli is-kolai újsága jövőre a 11. évfolyamába lép. Azok a gyerekek, akik több mint egy évtizede ott vol-tak az első szám összeállításánál, ma már felnőtt emberek. De így van ez rendjén egy iskolában, a gyerekek elmennek, jönnek újak – reméljük, többen, mint az elmúlt években –, de a Suli-buli marad, hogy újabb lehetőséget, alkalmat adjon a tehetséges, jól fogalmazó gyermekeknek arra, hogy kis újságíróként is bemutatkozzanak. De lássuk egy szám tükrében, s így a teljesség igé-nye nélkül, mi is foglalkoztatja a jókai magyar gyerekeket a lapban. A X. évfolyam júniusi számát már a szünidőre való várakozás izgal-ma hatja át. Ebben a számban is meginterjú-volják egyik pedagógusukat, a lapból kiderül, hogy Zárecký Gabriella mindig is pedagógus szeretett volna lenni. Az erdei iskolai kirándu-lás élményei is megjelennek a lapban, fotókkal „fűszerezve”. A 8. osztályos Máriš Stellát a kör-nyezetszennyezés foglalkoztatja, Németh Krisz-tina pedig azon meditál, vajon a számítógép pótolni tudja-e a könyvet. Puchla Nikolett írása filozófiai mélységekig hatol: „...a nagyravágyás mindennapi tulajdonsággá nőtte ki magát. Vi-lágunk velejéig romlott. Amíg az emberek nem változtatnak a dolgokon, s elsősorban viselke-désükön, addig ez a tény sem változik” – írja, mi pedig elgondolkodunk azon, vajon hogyan alakul ki egy 8. osztályos tanulóban ez a véle-mény, amely mindenképpen arra utal, hogy a cikkíró felelősen gondolkodik önmagáról és a világról, s változtatni szeretne: „Boldog az az ember, aki az összes nagy kinccsel rendelkezik. De még boldogabb az, aki azon fáradozik, hogy a körülötte lévőknek ajándékozza pénzért nem kapható kincseit.” Az iskolai élményekről, ese-ményekről szóló beszámolókon túl nagy teret kapnak a természettel foglalkozó írások. Varga Rudolf 7. osztályos tanuló így ír: „A nárciszos

március, a bolondos április és a melegítő május mindenkit újjáéleszt.” Holocsi Bianka 9. osztá-lyos tanuló kedvesen indítja állatokat bemutató, szubjektív cikksorozatának következő részét: „A főszerkesztő úr, mint mindig, nekem adja a legnehezebb feladatot. Van, hogy egy kakas-ról, van, hogy egy kutya csodálatos életéről kell írnom cikket. Ez most sem volt másképp.” S hogy Bianka végül milyen témát kapott, kide-rül a cikkből: „A hangyaboly előtt megálltam, és a több százezres tömeget bámultam. Rög-tön ihletet kaptam, és írni kezdtem a cikket.” A szokványos példakép-témából a gyermekek kedves cikkeket varázsolnak, amelyekben ilyen mondatokat olvashatunk: „Az én édesanyám nagyon különleges ember. Ezt nem azért mon-dom, mert az édesanyám, hanem azért, mert tényleg így van. Különlegesebb és bölcsebb em-bert nem ismerek, mint ő… Egy nagyon szép és hatalmas bútorüzletben dolgozik Pozsony-ban. Ott is mindenki szereti, tiszteli.” Egy másik írás szerzője nem nevezi meg, hogy kit tisztel a legjobban, talán, hogy objektív tudjon lenni, talán más okból. Így ír: „Felnézek rá, mert ha néha összetörik is a szíve, még akkor is tud mo-solyogni.” A lapban a gyomor körül is tesznek egy virtuális sétát olyan témákkal, mint a gyer-mekfogyókúra és a jégkrémek. Nem hiányozhat a lapból a kisebbeknek szánt kifestő sem, és az Aranyköpések rovat ilyen és hasonló „gondola-tokkal”: „A gombák spermiumokkal szaporod-nak.” „A sokk, gyors garambó után, az elijedés.” „A konkurencia azt jelenti, hogy az állathoz egy másik beszaporodik.” A Suli-buli iskolai lapot számos fotó és nagyon sok kedves, jól megkomponált gyermekrajz dí-szíti. Sajnálhatjuk, hogy „csak” fekete-fehérben. Végül meg kell még említeni az iskola egy kö-vetkező kiadványát is, a gyermekek által évente megalkotott naptárat, amelynek ez évi témája: a macska. Az egyes naptári hónapokat egy-egy macskás rajz és egy-egy idézet díszíti.

-lager-

Vannak könyvek, amelyeket egy jó öt-let, egy kitartó szerkesztő és a határ-idő hív életre. Ilyen kötetté állt össze a szóban forgó munka is, amelyben egy-más után sorjáznak a Katedrában 2004 szeptembere és 2009 júniusa között a Kedves filmem sorozatban megjelent miniesszék, jellemzések, eszmefuttatá-sok. A kötetet Bodnár Gyula publicista, a Katedra korábbi főszerkesztője válo-gatta és szerkesztette, de az írások meg-születésénél ott bábáskodott a folyóirat egykori szerkesztője is, Nagy Attila, aki gyakran kényszerült arra, hogy szelíden figyelmeztesse a késlekedő szerzőket a könyörtelenül közeledő lapzártára. Kedves filmem – ez volt a sorozat címe, de magam is tanúsíthatom, hogy éppen ez az egyszerűen hangzó meghatáro-zás okozta a legtöbb fejtörést. Lehet-e egyetlen film a kedves? Elvégre a mi korosztályunk, a mai hatvanasok nem-zedéke fiatal korában még többet ült a moziban, mint a televízió képernyője előtt, és szinte habzsolta a filmeket. Egy falusi kultúrház nagytermében persze nem a kinematográfia csúcsműveit vetítették, de tájainkon már az is nagy dolognak számított, ha a szereplők ma-gyarul beszéltek. Az első magyar film, amelyet a falusi moziban láthattam a Gábor diák volt, majd az iskolában vetí-tették a Kölyök című filmet is, Törőcsik Marival. Kedves filmek voltak, sőt egy időben kedvenc filmek is. Gimnazista koromban Várkonyi Zoltán nagy törté-nelmi filmjei (a Jókai-regények nyomán készült Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, illetve az Egri csillagok) voltak a menők. Az időközben megjelent televízió jóvoltából már külföldi filmek és film-sorozatok is beléptek az életünkbe. Az első két, 13 részes sorozatra például ma is élénken emlékezem, mind a ket-tő műfajilag „akciófilm” volt: a Robin Hood és az Ivanhoe. Aztán egyetemista

Suli-buliKedves filmem (Lilium Aurum,

Dunaszerdahely 2010)

Megrendelhető a kiadó címén: Anser Kiadó, Dunajská 25, 931 01 Šamorín

Tel.: 0918 311 753; e-mail: kabocalap@gmail.com Keresse a nagyobb könyvesboltokban

és a Czvedler Kft. hírlapárusainál!

Szavakba

képkockáköntött

25

Katedra Megemlékezés / Kedves filmem

Szeptember első vasárnapjának reg-gelén fájdalmasan szólalt meg a telefo-nom. A hír, amelyet munkatársam közölt velem, megrázó és hihetetlen volt: Dr. Pomichal Richárd kollégánk és barátunk 59 éves korában végleg elhagyott ben-nünket. Különböző tisztségeimből adódóan számtalan előadást és beszédet tartottam életemben, ám kimondatlanul ott élt ben-nem a nyomasztó gondolat: csak gyász-szertartáson ne kelljen megszólalnom. Ezúttal viszont hirtelen és váratlanul mó-dosítanom kellett ezt az elképzelésemet, hiszen egy olyan kedves kollégánk távo-zott közülünk tragikus hirtelenséggel, akit nagyon sokan ismertek és szerettek. Emlékére álljon itt a temetésen elhang-zott beszéd.

„Drága Richárd! Megdöbbenve, letaglózva és értetlenül állunk a koporsód felett, és teljesen más fénybe kerülnek a világ dolgai… Mélyen megrendülve hallottuk a lesújtó hírt, hogy elmentél. Napok óta nem tudunk magunk-hoz térni, hogy egy közismert és közked-velt tanár, egy csupa nagybetűs EMBER és EMBERNEVELŐ hagyta itt családját, barátait, ismerőseit, s köztük minket, ma-gángimnáziumbeli kollégáit és diákjait is. Sokan ismertek Téged határokon innen és túl, és mindenki egyetértett abban, hogy bárhol tevékenykedtél is, mindig mestere voltál hivatásodnak. A legüdvösebb dön-tésedet pedig – szerintem – akkor hoztad meg, amikor tudósként elfogadtad a sors térnyitását, hogy tanár legyél, és ily módon is tehess valamit az emberiségért. Kevesen tudtak olyan lelkesedéssel és szakértelem-mel beszélni a világról, a természetről, a környezetvédelemről, mint Te. Nemzedé-keket oktattál és neveltél, közben a tudo-mány krónikájába is fényes betűkkel írtad be a neved. Sok-sok könyv, tanulmány és ismeretterjesztő cikk fűződik munkássá-godhoz, hiszen újságíróként és múzeumi alkalmazottként is mindent megtettél a szakszerű és érdekfeszítő tájékoztatásért.

Ezúttal viszont kétes teret nyitott Neked a sors… Elmentél. És most veled mentek a hófényvirágok és a csillagvirágok színes szirmairól szőtt történetek, veled távozott a folyami szivacsok titka... Talán, ha eszedbe jutott volna, mielőtt végső utadra indulsz, hogy az ember szá-mára is létezik/létezhet refúgium, hogy van olyan menedék, ahol a flóra és a fauna elemei képesek átvészelni a számukra ked-vezőtlen időszakot... Ha gondoltál volna arra, hogy a lélek, még ha sok nehézségen kell is túljutnia, képes megújhodni. De saj-nos nem így történt. Pedig ilyen élettér le-hetett számodra az aranyosi porta, melyet minden hétvégén igyekeztél szebbé tenni. Ilyen vidék lehetett a rétei dűlők világa, a mátyusföldi táj. És persze sok más tájék is a világban, melyekről oly sokat tudtál, és oly jó volt hallgatni Téged. Nem jársz már többet rejtőzködő érté-kek nyomában, nem avatsz be minket a Felvidék apró csodáiba, nem mesélsz már védett állatainkról. Pedig olyan képzett bi-ológus voltál, aki többet tudott az életről – és attól tartok, hogy a halálról is –, mint bármelyikünk… Tudtuk, hogy sok gondot próbálsz egy-szerre megoldani, de sok mindent tervez-tünk mi még együtt is. Te viszont az élet útján előre siettél… Elmentél, és mi megdöbbenve, egy-más tekintetét fürkészve találgatjuk, vajon miért, miközben lehet, hogy a halál csak nekünk élőknek, itt maradóknak tűnik ér-telmetlennek. Ha a régi görögöknél valaki jobblétre szenderült, nem írtak gyászbeszédet, csak egyetlen kérdés hangzott fel a sírjánál: Volt-e benne szenvedély? Mi bátran mondhatjuk: Nem hamvadt ki haszon nélkül a nemes láng, amely Té-ged hevített…

Drága Richárd! Egy héttel ezelőtt közösen vágtunk neki egy új tanévnek, de nélküled kell tovább-mennünk. Te most már nyugodj békében!”

A. Szabó Lászlómás fénybe kerülnek

a világ dolgai…

Dr. Pomichal Richárd Teljesen

koromban, Prágában Ingmar Bergman filmjeit kedveltem (Csend, A hetedik pecsét), de Antonioni Nagyítását is ott láttam. Folytathatnám, de nem teszem, elvégre most nem a könyv újabb feje-zetét írom, hanem csak egy rövid re-cenziót. 44 filmet mutat be a kötet, s az ismertetések szerzői között jeles írók, költők, irodalmárok, nyelvészek, publi-cisták, pedagógusok találhatók. A kivá-lasztott filmek között egyaránt akadnak jól ismert, sokak által kedvelt alkotások és csak szűk körben népszerű művek. Én először azokat az írásokat olvastam el, amelyek az általam is látott filmekről szólnak, hiszen érthetően kíváncsi vol-tam arra, hogy másoknak miért voltak fontosak vagy érdekesek. Véleményem szerint az olvasók is így lesznek ezzel. Ugyanakkor a másik csoportba sorol-ható esszék tanulságosabbak lehetnek, elvégre felkelthetik az érdeklődést az ismeretlen filmek iránt. Az egyes ta-nulmányok a megjelenés sorrendjé-ben kaptak helyet a kötetben, ezért az embernek az a benyomása, hogy egy kaleidoszkópba néz, amelyet bármerre forgat, mindig új képet villant fel előtte. A kötet dunaszerdahelyi bemutatóján Kocur László újságíró jó értelemben eklektikusnak nevezte az összeállítást. Kiemelte azokat az írásokat, amelyek-ben a szerzők a filmnézési szokásaik-ról is szólnak. A kötet szerkesztője (és egyik szerzője), Bodnár Gyula elmond-ta, hogy voltak szerzők, akik két filmről is írtak, de csak a jobbnak ítélt esszéjük kapott helyet a válogatásban. Minden megszólaló annak a reményének adott hangot, hogy az írások felkeltik majd az olvasók érdeklődését nemcsak a be-mutatott filmek, hanem elsősorban a művészi szempontból igényes és mon-danivalóját tekintve is tartalmas filmek iránt.

–lamér–

Katedra

26

Diákoldal / Drogmegelőzés

A drog holdudvaraA függőség kialakulásában részt vevő tényezők Lukács Mária

A család A legtöbb szakirodalom három for-rást nevez meg, amely hatással van a gyermekre a függőségek kialakulásának szempontjából. Úgymint család, iskola és szűk baráti környezet. A fejlődés során legnagyobb befolyással a család van ránk, hiszen ez a legszűkebb környezetünk egész életünk során. Ez a szűk környezet nagymértékben befolyásolja, hogyan fog alakulni az életünk. A rossz családi hát-

Számos versenyben kipróbáltad magad. Ha jól tudom, az irodalmi vetélkedőket és a képregényrajzolói pályázatokat szeretted eddig a legjobban.Részt vettem olyan vetélkedőkben is, amelyekben konkrét kérdéseket kellett megválaszolni, de ezekben a versenyek-ben nem teljesítettem olyan jól, mint a művészeti tematikájúakban.

Az irodalmi versenyekben valamiféle mesét, elbeszélést, novellát kell megal-kotnod?Megadnak egy témát, vagy elindítanak egy történetet, és nekünk kell befejezni, de ez még negyedik, ötödik osztályban volt. Tavaly részt vettem a Médiasztár új-ságírói versenyben, amelyet Gútán indí-tottak el. Bejutottam a döntőbe, de onnan már nem jutottam tovább a nemzetközi versenybe.

Mi a helyzet a képregényrajzoló-versennyel?Ez ötödikben volt, de sajnos ez a verseny időközben megszűnt. Én azt gondolom, hogy a versenyt valaki nagyon elhanya-golta, mert olyan kivitelezhetetlen té-mákat adtak meg, hogy a feladatot nem lehetett megoldani. Például négy képkoc-kában kellett elmesélned, mi történt veled a nyáron. Ez egy oldal, négy panellel. Sze-rintem ez lehetetlen. Ebben a versenyben ötödik lettem. Ez ilyen levelezős verseny volt. Biztosan azért sem szerepeltem úgy, ahogy reméltem, mert megszegtem a sza-bályt, és két oldalon rajzoltam, egyre nem tudtam a témát belesűríteni. Negyedikes koromban részt vettem egy levelezős irodalmi versenyben, amelynek a lényege az volt, hogy folytatni kellett egy mesét, vagy megadtak néhány szót, amelyek felhasználásával egy mesét kel-

Aki mindenre „vevő”Puchla Nikolett, a jókai Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapis-kola 9. osztályos tanulója cseppet sem rest, ha alkotó munkáról, tevékeny-ségről van szó, legyen az irodalom, képzőművészet, zene. Nikolett kritiku-san szemléli a világot, s keresi benne a helyét.

-lager-

lett megalkotni. Ebben a versenyben első lettem.

Most beszéljünk a közelmúltról és a je-lenről. Milyen lehetőségek mozgatták meg a fantáziádat?Tavaly újdonságnak számított a már em-legetett médiaverseny. Két éve pedig be-kapcsolódtam az Európa v škole irodalmi versenybe. Itt megadnak egy elvont té-mát, amelyet ki kell bontani egy írásban. Tavaly például a téma az volt, hogy meg kell látnunk a rászorulókat. A verseny címe szlovákul jelenik meg, de magya-rul írtam a munkát. Ennek a versenynek több ágazata van, sokan rajzzal kapcso-lódnak be.

Bizonyára szeretnél majd továbbtanul-ni. Merre vezet majd az utad?A galántai gimnáziumba, de azt el kell mondanom, hogy én hiába tartozom a jobb tanulók közé, nem annyira szeretek iskolába járni, mint kellene, kicsit lusta vagyok. Őszintén bevallom, hogy ami nem érdekel, azt kicsit undorral tanu-lom.

S mi az, ami érdekel?Az irodalom, a matematika meg a föld-rajz, ezeket szeretem.

Ezek a tantárgyak eléggé távol állnak egymástól, bár bizonyára vannak kap-csolódási pontok.Tudom, de rajtam keresztül összekapcso-lódnak.

Igen, ez egy eredeti gondolat. Nos, mely tantárgyakat nem szívelsz?A szlovák-tudásomon lehetne javítani, de tavaly már nagyon iparkodtam és si-került jobb eredményt elérni. Negyed-

évben meg háromnegyedévben nem mindig vagyok egyes, de év végére kija-vítom.

Nem lehet mindenki mindenből jó, ezt te is tudod… Mondjuk, ha előre tudnánk tekerni az órát, meg tudnánk gyorsítani az idő folyását, tíz év múlva hol szeretnéd magad látni? Akkor már felnőtt lennél, ugye…Könyveket szeretnék írni, képregényeket rajzolni és japánból fordítani.

Japánból?Három éve elkezdtem tanulni a japán nyelvet, úgy érzem, hogy az alapfokon már túljutottam. Vásároltam Magyar-országon néhány nyelvkönyvet, és az internet segítségével magam tanulok. Ez nem olyan nehéz nyelv, mint a kí-nai, amely a kiejtés, a hangsúlyok miatt bonyolult, itt a kiejtés egyszerű, csak az írás nehéz. A kettőszáz alapjel a legköny-nyebb, ezt sokat gyakoroltam, és nem-rég elkezdtem a bonyolultabb jeleket, és most már tudom az első ötvenet. Nagyon nehéz, és azt javasolják, hogy sokat kell olvasni, ezért vettem japán nyelvű kép-regényeket, nem állítom, hogy minden jelet értek, de nagyjából már megértem a leírtakat.

Szerinted, ha itt állna melletted egy ja-pán gyerek, tudnál vele beszélgetni?Azt hiszem, igen, mert a beszélt nyelv nem olyan nehéz. A japán kultúra is na-gyon érdekel, a legutóbbi álarcosbálon gésának öltöztem.

Mostanában a komolyzenével is foglal-kozol…Ötödikes koromtól zongorázom, zeneis-kolába járok, olyan átlagszinten játszom a hangszeren. Én nem szeretek sem kottá-ból, sem hallás után játszani, hanem utá-nozni szeretem a másik ember kezét. Így több dolgot tudok eljátszani fejből, mint kottából. Figyelmeztettek, hogy ez nem jó, úgyhogy pótolni szeretném elmara-dásaimat. Most a kultúrházban összeállt egy citerazenekar, én is tagja vagyok. Ez is érdekel.

tér jelentős szerepet játszik abban, hogy milyen életstílust választunk. A szeretet hiánya, a családon belüli mértéktelen al-koholfogyasztás, konfliktus a szülőkkel, erőszak a családon belül, a gyenge ellen-őrzés és a család elhatárolódása a baráti körtől, e szülői hibák mind szerepet játsz-hatnak valamilyen kábítószer-függőség kialakulásában. Nehéz azonban meghatározni a meg-felelő családi környezetet, vagy azt neve-

lési stílust, amellyel megakadályozható, hogy a gyermek rossz útra térjen. A leg-több esetben ugyanis azokat a családo-kat veszik górcső alá, amelyekben már a szülőknél is előfordult valamilyen függő-ség, vagy bántalmazzák és elhanyagolják a gyermeket. Viszont felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a karrierista szülők gyermekeivel, akiket az elhanyagoltságért úgy akarnak kiengesztelni, hogy mindent megkapnak, amit csak szeretnének. Mi-

27

Katedra Irodalom Diákoldal

lyen példa áll az ilyen gyermekek előtt? Nem egy páciens származik kiemelke-dően jól szituált családból. E gyermekek szülei bevallják, hogy hivatásuknak éltek, és nem vették észre gyermekük meg-változott viselkedését. Természetesen az elfoglalt szülőknek nem volt idejük a problémák észlelésére, indokolatlanul sok zsebpénzzel látták el gyermeküket arra gondolva, hogy az a törődés helyett vegyen egy-két CD-t, márkás cipőt, ruhát vagy mozijegyet magának. A megoldás leginkább az arany közép-út megtalálásában rejlik. A következetes nevelés lehet a legjobb lehetőség. Ugyanis sok szülő ellentmondásokba kergeti gyer-mekét. Tisztában van vele, milyen érté-kek szerint kell élni, ezt el is magyarázza és el is várja. Ehhez képest rákényszeríti a gyermeket, hogy hazudja a telefonba: „Apa nincs otthon!” Esetleg ha lusta, el-küldi a gyermeket a boltba cigarettáért, aki ha megkéri, szokjon le a dohányzás-ról, a válasz többnyire, ez: „Ne szólj bele a felnőttek dolgába!” Lássuk be, ilyen helyzetek gyakran előfordulnak, s amit tiltunk a gyermeknek, azt nyíltan tesszük előtte a „mi már felnőttek vagyunk, ezért megtehetjük” jelszó kíséretében. Ebből egyértelműen azt a következtetést von-hatják le a kicsik, hogy ami tilos, az talán nem is az, csak ki kell várni a megfelelő időt, vagyis azt, hogy felnőtté váljanak.Mire kell odafigyelnie a szülőnek, hogy észrevegye gyermeke drogfogyasztását? A legtöbb esetben a problémát a szülő csak akkor veszi észre, ha jól ismeri gyermekét. Felfigyelhet az arckifejezés, továbbá a vi-selkedés megváltozására. Ezzel manapság csak az a probléma, hogy a mai fiatalság jól feltalálja magát, és képes elég hosszú ideig takargatni a droggal való kapcsola-tát. Viszont minden szülőnek tisztában kellene lennie azzal, melyek is azok a nyilvánvaló tünetek, amelyekre oda kell figyelnie. Ezek a következők: sápadtság, egészségtelen kinézet, aluszékonyság, apátia, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, érintésre való érzékenység, fájdalom fény hatására, szédülés, nyomás a fejben, folyó orr, ingerlő köhögés, a gyomor és a belek ingerlékenysége, édesség kívánása, prob-lémák a fogakkal, extrém módon kitágult vagy összeszűkült pupillák, piros szemek, viszketés, túlzott izzadás, libabőr, kézre-megés, fájdalmak, gennyes kelések a vég-tagokon, sárgaság, májgyulladás. Jó lenne, ha ezeknek a tüneteknek leg-alább egy részét felismerné minden szü-lő, hiszen a kábítószerezést csak akkor észlelhetik, ha tudják, mit kell keresni. A tüneteken kívül a drogfogyasztásra utaló jelek még a használati tárgyak. Az injekciós fecskendő, a tű, a vattadarabkák az intravénás keményebb drogok hasz-nálatára utalhatnak. A heroin használa-tára az is felhívhatja a figyelmet, hogy a beadandó anyagot citromlével vagy cit-rompótló tablettával hígítják, továbbá az

égetésre utaló kormos kanál és a port tar-talmazó átlátszó fóliatasak. Tűszúrások, apró vérfoltok az ingujj közepe táján vagy a nagy melegben is viselt hosszú ujjú ing a vénás adagolásra utaló nyomok lehet-nek. Viszont figyelni kell más „megol-dásokra” is, hiszen van olyan kábítószer, melyet körömnyi méretű bélyegdarabká-kon árulnak. Érdemes odafigyelni a gyanús illatok-ra is, hiszen a ruházat átveszi a szerves oldószerek acetonos szagát, és a növényi eredetű kábítószerek illata is jellegzetes. A jelek harmadik nagy csoportja a szerek pillanatnyi hatása, valamint az elvonási tünetek. Más a viselkedése a kábítószer-fogyasztónak a szer használa-takor, más túladagoláskor és megint más az elvonási tünetek esetén. Előfordulhat összefüggéstelen, zavaros beszéd, „fel-pörgött” viselkedés, feldobottság, máskor viszont bódultság, tétova járás. A tünetek órák, de akár percek alatt is megváltoz-hatnak. A negyedik jelenségkör, amire figyelni érdemes, az a kábítószer-fogyasztó visel-kedésének hosszabb távú megváltozása, hiszen ezek az emberek fokozatosan elve-szítik érdeklődésüket a megszokott dol-gok iránt. Az idő haladásával a szellemi és fizikai kondíciójuk mindinkább rom-lik, egyre kevésbé képesek ellátni meg-szokott feladataikat. Végül mind testileg, mind szellemileg teljesen leépülhetnek. Szinte már a banális dolgokkal szemben is elveszíthetik ellenálló képességüket. Egyszerűen „anyagba zárttá” válnak.

Az iskolaHa kikerül a gyermek a család szűk hatása alól, a második legkomolyabb befolyással bíró tényező az iskola. Fontos, hogy jól válasszák ki az intézményt, ahol a gyer-mek tovább tanul, hiszen az alacsony színvonalú iskolák nem biztosítanak megfelelő háttért a gyermek egészséges növekedéséhez. Fontos, hogy a gyermek jó kapcsolatot tudjon kialakítani az is-kolában tanáraival, hiszen a rossz kap-csolatok érdektelenséghez vezetnek, ami rossz jegyeket és sikertelenséget eredmé-nyeznek. Fontos továbbá, hogy milyen színvonalon foglalkoznak a diákokkal, és hogy mennyire tudják ellenőrizni a dro-gokhoz való hozzáférhetőséget.Az is problémaként léphet fel az isko-lákban, hogy a jó hírnév megőrzéséért megtévesztik a rendőrséget. Bár tisztában vannak a drogosok jelenlétével, mégis el-titkolják. Így természetesen nem tudják megvédeni a gyermekeket attól, hogy a kábítószer közelébe jussanak, sem a rendőrség, és ilyen hozzáállással termé-szetesen az iskola sem. Tehát fontos, hogy jól válasszák meg az intézményt, amelyet a gyermek látogat.Nagyon fontos az első benyomás, ami a kisiskolást éri. Ugyanúgy, mint a szülők, a pedagógusok is példaként szolgálnak

a gyermekek számára. Ezért fontos a következetes nevelési stílus, továbbá az emberséges hozzáállás a gyengébb képes-ségű diákokhoz. Sok szenvedélyfüggő előtörténetének elemzése alátámasztja, hogy nem egy közülük komoly gondokkal küzdött az alapiskola elvégzésekor. Gondjaik voltak az alapiskola első éveiben az írás, olvasás, számolás elsajátítása során. Sajnos nem-csak a nemtörődömség rossz a gyermek számára, hanem a túlzott gondoskodás is. Sok szülő mindent elvégez a gyerme-ke helyett, hogy gondtalan gyermekkort biztosítson neki. Ám azzal, hogy addig mindent elvégzett helyette, előfordulhat, hogy gyermekében nem fejlődik ki kel-lőképpen a kötelesség- és felelősségtudat. Sajnos így nehezen boldogul az iskola elvárásaival szemben. Az ilyen kudarc-érzés, ha rossz pedagógussal párosul, aki megerősíti a gyermeket a sikertelenségé-ben ahelyett, hogy támogatná, ez egyenes út a katasztrófa felé. A gyermekből köny-nyen iskolakerülő lesz, és rossz társaság-ba keveredik. Azért, hogy megbüntesse azokat, akik bántották, olyat tesz, amit tiltottak tőle. Éppen ezért fontos korának megfelelő elvárások elé állítani őt, saját tisztálkodá-sát és szobájának rendben tartását illető-en. Néha elég egy aprócska változtatás a hozzáállásban, és a látszatra megoldha-tatlan gond nyomtalanul eltűnik. Nagy hiba lenne a gyermeket elkedvetleníteni az iskolától mindjárt az elején, és meg-erősíteni őt saját sikertelenségében. A pedagógusnak ugyanúgy, mint a szülőnek, oda kell figyelnie a jellemző tünetekre, melyekből észrevehető a diák drogfogyasztása. Abban az esetben, ha valamilyen tünetet észlel, jó lenne, ha nem „esne neki” azonnal a diákjának, kicsapással fenyegetve meg. Figyelmez-tetnie kellene a szülőket, és jó esetben valamilyen közös megoldást kellene ki-találniuk. Fontos, hogy ne kerüljenek ellentmondásba, hiszen egy a cél: a gyer-mek megmentése. A pedagógusnak oda kell figyelnie mind a diákra, mind a szülőre. A szülői értekezleteken nyíltan kellene beszélni ezekről a problémákról, felvilágosítani a szülőket a leggyakoribb problémákról, tünetekről, és össze kell fogni a gyerme-kekért. Mindemellett pedig fontos szerepe van a pedagógusnak a megelőzésben is. Jó lenne, ha az osztályfőnöki órákon sza-kítanának időt e témák megbeszélésére. Fontos, hogy mindig az adott korosztály fejlettségi szintjét figyelembe véve érint-sék a témát. A pedagógus célja nem az ijesztgetés kell hogy legyen, hanem reális kép kialakítása arról, milyen veszélyeket rejt magában az egyes legális és illegális szerek kipróbálása, vagy huzamosabb ideig történő használata.

Katedra

28

Nyelvtisztogató

Magyar nemzetiségű tollforgatóink-nak rokonszenves és példamutató az a magatartásuk, hogy harcosan kiállnak anyanyelvünk használatáért – szembe-szállva gyakran a hatalom visszaszorító vagy éppen jogtipró intézkedéseivel is –, de azt a nyelvhasználati gyakorlatot nem helyeselhetjük, amelyet oly gyak-ran tapasztalunk sajtónkban, hogy tudniillik a magyar nyelvet hibásan – nyelvhelyességi vagy/és a helyes-írási hibákat terjesztve – használják. Aki magyarul szól a magyar nyilvá-nossághoz, vállalja azt a fáradságot, hogy meggyőződjék arról, helyesen, nyelvünk szabályainak megfelelően közölte-e gondolatait. Ez az elv, illetve követelmény természetesen nemcsak a szerzőkre, hanem a szerkesztőkre is vonatkozik, tehát ők sem csupán azt tekinthetik kötelességüknek, hogy a nyelvi hibákat kijavítsák, hanem azt is, hogy el ne rontsák azt, amit a szer-ző helyesen leírt. (Ezt azért vagyok kénytelen megjegyezni, mert – sajnos – erre is akad példa.) Jelenlegi cikkem címe egy olyan helyesírási hibára utal, amely az utóbbi időben már tűrhetet-lenül elterjedt írott sajtónkban, mintha szabályozatlan helyesírási kérdésről volna szó. Pedig A magyar helyesírás szabályai című kézikönyv bárkinek rendelkezésére állhat, s annak egyik szabálypontja érthetően eligazítja az érdeklődőt a helyes használat kérdése-

Hogy is írjuk helyesen?Jakab István

iben. Természetesen ehhez az szüksé-ges, hogy legyen érdeklődő személy és a keze ügyében szabálykönyv, vagyis a szerző (vagy szerkesztő) ne csupán az emlékezetére támaszkodjék a kérdés tisztázásában, mert szinte biztos, hogy ebben az esetben a helytelen írásmód tömeges előfordulása a hibás megol-dásra csábítja. Most pedig nézzük meg, milyen helyesírási hibáról van szó! Gyakran megtörténik, hogy együtt kell említenünk egy-egy szerző nevével valamelyik művének címét is. Ilyenkor az esetek nagyobb részében kettőspon-tot találunk írásjelként a szerző neve után, tehát a név és a mű címe között. A példák garmadájával idézhetnénk erre lapjainkból a következőhöz hason-ló eseteket: „A múlt héten újra kezembe került Petőfi Sándor: Egy estém otthon című verse.” (Vagyis azokat az eseteket, amelyekben kettősponttal választja el a cikk írója az említendő mű szerzőjének nevétől a mű címét.) De nem az idézetek sokaságát tartjuk fontosnak, hanem azt, hogy rámutassunk a hiba mibenlétére és az idézett szövegrész helyes közlésének módjára; ahhoz pedig ez az egy példa is elegendő. A figyelmes olvasó ezt elemez-ve azt is mindjárt megállapíthatja, hogy birtokviszonyban van egymással az idé-zetben a szerző neve és a műre utaló ki-fejezés; erre egyébként e kifejezésben a műfajmegnevező verse szóalak -e birto-kos személyragja (személyjele) utal.

Most pedig pillantsunk bele a helyes-írási szabályzatba, s nézzük meg, eb-ben mit találunk erről a kérdésről! Hogy a szabályzatban a sok ún. sza-bálypont között könnyen eligazodjunk, ajánlatos előbb a kötet végén található tárgymutatóban megnézni, mikor, mi-lyen helyzetekben használatos az írásje-lek közül a kettőspont. A 268. és a 269. szabálypontok közül az utóbbi (269.) alatt találjuk a minket érdeklő szabá-lyokat: „Kettőspontot teszünk a szerző neve és az írásmű címe közé akkor, ha a nevet és a címet mondattani viszo-nyítás nélkül említjük egymás mellett (pl. utalásban, felsorolásban, kataló-gusban stb.): Vörösmarty: Csongor és Tünde; Petőfi: János vitéz; Arany: Toldi; stb. – Birtokos szerkezetben azonban a név és a cím közé nem teszünk írás-jelet: Arany János Toldija fellelkesítette Petőfit; Mikszáth »Különös házasság« című regényéből filmet készítettek. Stb.” Ez a szabály világosan közli, hogy csak akkor használunk kettőspontot a mű szerzőjének neve és a mű megnevezése között, ha a szerző neve és a mű címe nem áll egymással birtokviszonyban. (Gondoljunk a könyvtári katalógusok-ra!) Ha azonban az említett két adat között birtokviszony van, nem kell kettőspont, sőt helyesírási hiba a hasz-nálata. Hiba, mert a kettőspontnak az a szerepe, hogy két adatot összekössön; pl. a katalógusokban a szerző nevét és művének címét. Ennek a két adatnak az összetartozását ugyanis ez esetben semmi másféle (pl. nyelvi, illetve nyelv-tani) eszköz nem jelzi. De az általunk kifogásolt esetben, vagyis ha a birtok-viszony nyelvi-nyelvtani eszközzel ki-fejeződik a szerzői név és a műcím kö-zött, a kettőspontnak nem az összekötő, hanem inkább az elválasztó szerepét tapasztalhatja az olvasó. (Sajnos, nem mindegyik tapasztalja.) Tehát a kettős-pontos „megoldások” ilyenkor bizony helyesírási hibának számítanak. Még az újságokat olvasva is joggal csóválhatja rosszallóan fejét – ezt tapasztalva – az olvasó, a szaklapokban (pl. az irodalmi vagy képzőművészeti jellegűekben), különösen pedig a könyv alakban meg-jelenő szakmunkákban meg egyenesen istencsapása az érintett szerzőre nézve ezeknek a hibáknak az előfordulása. A fentebb közöltekhez kiegészítésül még annyit, hogy a szerzők és műveik nevének együttes előfordulására vonat-kozó helyesírási szabály nem csupán az írásművek címének és szerzőik nevének az együttes előfordulása esetén alkal-mazható, hanem más jellegű (pl. kép-zőművészeti stb.) alkotások és alkotóik nevének előfordulásakor is.

29

Katedra Irodalom

Versekben tündöklő nagyasszonyokKatalin, a szerb királynéV. Istvánnak és Kun Erzsébetnek a legidősebb leánya, akinek születését 1256/57-re tehetjük, szerb királynőként lett kora ismert alakja. A kevély István harcban állt Uros szerb uralkodóval, s a megkötendő béke érdekében beleegyezett leánya e semmiféleképpen sem fényes, kényszer szülte férjhez adásába: Uros idősebb gyermekéhez, Dragutyinhoz adta leányát azzal a feltétellel, hogy az idős uralko-dó lemond a trónról fia javára. Uros ígéretet tett, az esküvőt követően ígéretéről azonban megfeledkezett. A házasság időpontja bizonytalan, de tény, hogy 1269-ben Katalin, a magyar ki-rálylány már a szerb udvarban tartózkodik. Ugyanis ekkor görög követség jár Urosnál, hogy Milutin, az ifjabb Uros gyermek s a császári hercegnő egybekelése ügyében alkudozásba bocsátkozzon. Uros elámult a görög küldöttség poggyászá-nak tömegén, s amikor megtudta, hogy ez a görög császárné kelengyéjének csak egy része, a javát pedig csak ezt követően szállítják Uros udvarába, a szerb ural-kodó ekként fakadt ki: „Minekünk oly elpuhító dolgokra szükségünk nincsen. Lám, menyem, a magyar hercegnő egyszerű háziruhákban ül rokkája mellett; ily háziasan tölti nálunk idejét.”A magyar királylány a megszokott, mindenütt dívó királyi etikettől eltérő hagyo-mányok közé csöppenve élte életét.

VARGHA GYULAKirálylány Rácországban

Budavártól messze, árván,sírdogál a szép királylány;

öreg Uros, férje atyja,kemény szóval korholgatja:

„Itt minálunk, Rácországban,menyemasszony, más világ van;

nincsenek itt cifra termek,renyhe szolgák nem hevernek.

Nem táncolunk itt éjfélig,nem is alszunk késő délig;korán tülköl itt a pásztor,

s nyáj kitódul minden háztól.

Nem parancsol itt a szoknya,vigyázzon a bárányokra.

Előveszi guzsalykáját,terelgeti selyem nyáját.

Ballag, ballag nyájam után,fonogatja gyapjú ruhám.

Ez a törvény, menyemasszony,ha nem úgy lesz, megharagszom.”

Szép királylány friss hajnalrapásztor tülkét sírva hallja;Fogja gyapjas guzsalykáját,

terelgeti véle nyáját.

Terelgeti selyem nyáját,harmat éri a szoknyáját,mezők hideg harmatába’

vörösödik fehér lába.

Erdőn kakukk őt gúnyolja,és a gyapjú, amint fonja,

könnytől ázik guzsalykáján,sírdogál a bús királylány:

„Apám, apám, király apám,hatalmas úr fényes Budán,

mért is adtál idegenbe,ebbe a farkasverembe.

Ifju férjem dali1 legény,de mikor oly gyáva szegény,

morcos apja egyre szidja,hogy’ álljon meg, azt se tudja.

Az meg, a vén veszedelem,még azt mondják, fejedelem,

fejedelem, fő-fővajda,pedig csak oly vad rác2 fajta.

Bocskorszíját maga fűzi,kecske húsát maga főzi,

farkas bőrét maga nyúzza,bortúl csurgós a bajúsza.

Szűz Mária, Krisztus anyja,ne hagyj engem egymagamra,sóhajtásom, óh, te halld meg,

Árva szívem vígasztald meg..!”

Hát az ágon ím egyszerre,búgni kezd egy páros gerle,

s kezét nyalni jő egy bárány...Mosolyog a bús királylány.

1 dali: délceg, deli2 rác: a szerbek régies megnevezése

Katalin férje, Dragutyin végül is apja halála után, 1277-ben uralkodó lett. A hatalmat megosztotta nejével – Kata-lin tehát szerb királyné lett. Dragutyin uralkodása azonban nem volt egyéb, mint vallásos cselekedeteinek szaka-datlan láncolata: nagyban buzgólko-dott a pogányok üldözésében, megté-rítésében, bő adományokat osztogatott a szegényeknek s a kolostoroknak, palotáját a betegek és a gyámoltalanok menhelyévé tette, testét kínoztatta – s hogy a jámbor és áhítatos férfi minden feltételnek megfeleljen, még a nejével való testi közösüléstől is tartózkodott.

S mi történt Katalinnal? Tiltott viszonyba lépett sógorával, Milutyinnal. Az ifjabb Uros gyermek-ről rebesgették, hogy amíg bátyja túl-zott jámborságban kínoztatta testét, ő játszotta a férj szerepét. 1882-ben Milutyin lemondatta báty-ját, Dragutyint a szerb trónról. A ma-gyar király, IV. László sietett Katalinék segítségére, s a sógort, Dragutyint a macsó-boszniai hercegség igazgatásá-val bízta meg. Katalin annak dacára, hogy férje csak a Szerémség kormányzója volt, politikai szerepet is betöltött: Árpád-házi származását becsülték külföldön is. Bizonyíték rá, hogy II. Károly nápo-lyi király 1300. január 12-én fia, Martell Károly magyar trónkövetelése ügyében Katalint levélben kereste fel.

(pénzes)

Katedra

30

Világjáró

Mikor érezte Antal Tamás először a belső kényszert, hogy márpedig menni, utazni, világot látni kell. Gondolom, ez a vágy már gyermekkorában megje-lent. Talán jól hangzana, ha azt mondanám,

hogy így van, de nem ez történt. Jó pár évvel ezelőtt volt egy lovasbalesetem, en-nek következtében hat héten át mozdu-latlanul kellett feküdnöm, s akkor elgon-dolkoztam rajta, hogy valamit kezdeni kellene az életemmel, ki kellene magamat próbálni, hogy mit bírok ki fizikailag, mennyi erő van még bennem…

Saját lehetőségei határát szerette vol-na úgymond „tesztelni” vagy elérni? Pontosan. Korábban is gondoltam már

erre, de valahogy nem volt elég bátorsá-gom, ám amikor az ágyon fekve volt elég időm gondolkozni, sok mindent átérté-keltem, felmértem, mik is számomra az igazi értékek.

Az embereknek van egy olyan gond-juk, hogy elképzeléseik, talán mond-hatjuk azt is, álmaik valóra váltását ugyan megkomponálják, eltervezik a tudatukban, de a megvalósításhoz már nem tudnak összekaparni magukban elég bátorságot. Talán azért is, mert az ember fel tudja mérni a várható, reális akadályokat, és sokszor ezek tartják vissza. Önnel nem ez történt. Nem. Én egyszerűen az életemet szeret-

tem volna – a saját elképzelésem szerint – tartalmassá tenni. Először arra gondol-tam, hogy jó lenne barátaimmal együtt elmenni, elutazni valahová. Természete-sen nem napozni a tengerpartra, hanem megismerni egy ország kultúráját, az em-bereket. Legelső utam Tanzániába veze-tett, a Kilimandzsáróra, pedig korábban

A Kilimandzsáró havától Machu PicchuigBeszélgetés Antal Tamás utazóvalTöbb esztendeje járja a világot Antal Tamás, rengeteg érdekes helyen fordult meg, és hazatérve úgy gondolta, ta-pasztalatait szívesen megosztaná a tanulóifjúsággal. Ha úgy tetszik, rendhagyó földrajz-, vagy más órákon tarta-na beszámolókat, előadásokat arról, mit látott a nagyvilágban, milyen emberekkel találkozott, milyen tájakban, állatokban, növényekben gyönyörködhetett. Csak remélhetjük, hogy az iskolák kapnak az ajánlaton, és egy-egy (fotókkal illusztrált) beszélgetéssel, beszámolóval színesebbé teszik a tanórát.

életemben még nem túráztam. Akkor úgy gondoltam, hogy el kell oda menni, és megmászni a hegyet.

Nem kellett volna egy kisebb „falattal” kezdeni? Akkor még nem tudtam, hogy ez mit

jelent, úgyhogy meg sem fordult a fejem-ben. Azt gondoltam, hogy mivel ez Afri-ka, mindenhol meleg van, nyár. Felme-gyünk a hegyre, ott virágot szedünk majd, és jól érezzük magunkat. Szóltam is erről a barátaimnak, akik azt mondták, hogy őrült vagyok. Bizonyos szempontból iga-zuk is volt, de én mégis elindultam. Most már tudom, hogy ez mit jelent, és hogy az ember az életével játszott. Ha tudtam vol-na, hová megyek, akkor lehet, hogy nem indulok el. Nem volt sem felszerelésem, sem megfelelő eszközeim, sem tapaszta-latom. Mindenesetre elindultam.

A barátok természetesen oda nem kö-vették… Nem, hegymászókkal mentem, fanati-

kus emberekkel, de én semmit sem tud-tam a hegymászásról, még a szerszámok, eszközök nevét sem ismertem. Az utolsó napon olyan hóvihar volt, hogy két és fél méterre láttunk csak az orrunk elé. Ez egyébként úgynevezett trekking túra volt, tehát nem a klasszikus értelemben vett hegymászás, a hegyre fel lehet menni két lábon is.

De azért ez sem egyszerű. Nem, hiszen ez Afrika legmagasabb

csúcsa, s azért olyan szép, mert tulaj-donképpen a szavannából „csak úgy” kiemelkedik egy csaknem hatezer méter magas hegy. Akik elindulnak, azoknak csak a fele mássza meg, sokan megijed-nek és visszafordulnak. A legutolsó nap

volt a legnehezebb, amikor a csúcsra tar-tottunk. Éjfélkor indul el az ember, és na-gyon hosszú út.

S a tapasztalt hegymászók mit szóltak önhöz, az „amatőrhöz”? Azt gondolták, hogy úgyis lemaradok,

amire időnként volt példa, hiszen én nem voltam fizikailag úgy felkészülve, mint ők, de az a véleményem, hogy minden az ember agyában dől el. Én elhatároztam, hogy felmegyek a csúcsra, s ez sikerült is annak ellenére, hogy az első kétszáz mé-teren az oxigénhiány miatt már alig kap-tam levegőt. Ez volt tehát az első utam, akkor azt mondtam, soha többet, de úgy megfertőződtem, hogy fél év múlva ott voltam a Himaláján meg a Pireneusok-ban.

Nem gondolt a következő útja előtt arra, hogy jó lenne felkészülni rá? De igen. Bemelegítő túrára elmentem

a Pireneusokba. Ezt a Himalája követte. Nepálból, dél felől közelítettük meg. A cél a Mount Everest volt, szerettem volna lát-ni ezt a hegyet. Jobban felkészültem, tud-tam, körülbelül mi vár, rendesebb felsze-relést, ruházatot vásároltam magamnak, s már élveztem is a dolgot, Nepált és a Himaláját, ahol a Calapata nevű csúcson voltam fent, amelyről rálátni a Mount Everestre. Ez is egy trekking túra volt, egy 5700 méter körüli csúccsal. Maga Nepál csodálatos ország, Katmanduban, ahol meg lehet nézni a hinduk temetke-zési szokásait, tudtunk fotózni is.

Kapcsolatba kerültek ottani emberek-kel? Természetesen. Én azt vallom, hogy

nem hatszáz templomot kell megnézni, hanem hármat, és le kell ülni kávézni,

Lacza Gergely

31

Katedra Világjáró

teázni, beszélgetni az ottani emberek-kel. Így sokkal többet meg lehet tudni az országról, az emberekről, a szokásokról. Nepál nagyon érdekes ország, amikor például Katmanduból a Himalájába re-pültünk, egy öreg repülőgép segítségével tettük, amelynek hátuljába bedobáltuk a csomagokat, felmásztunk a csomagok tetejére, és a hat-hétezer méter magas hegyek között próbált ez az öreg gép, fe-kete füstöt eregetve, szállni, lavírozni. A pilóta napszemüvegben dohányzott, és elég érdekes figura volt, kezdetben meg sem fordult volna a fejemben, hogy ő lesz az, akire majd rábízom az életem. Mivel itt van a világ legrövidebb kifutó-pályája, eléggé rizikós a leszállás. Előző nap nekicsapódott egy gép a földnek, és tizennyolcan meghaltak. Nagyon jól kell tudni manőverezni... Most Peruba készü-lök, ott pestisjárvány van, tehát minden-hol leselkedik valamilyen veszély, de nem csinálok belőle gondot. Katmanduban a nemzeti parkba is ellátogattunk, mert tig-rist szerettünk volna látni, de hál´ isten-nek végül nem találkoztunk vele, viszont az egész csapat tele volt vérszívó piócák-kal, meg bogarakkal, amelyek az embert a dzsungelben rögtön megtámadják, el-lepik.

Ezek után mi következett? Merre haj-totta megismerési vágya, kényszere? Szerettem volna megismerni az őserdőt.

Ezért Kubába utaztam, de nem a tenger-partra nyaralni. Bejártam egész Kubát, jártam az őserdőben, láttam a krokodi-lokat. Az emberek Kubában rendkívül érdekesek, megismertem őket, hisz kö-zöttük laktunk. Láttam azt a helyet, ahol Fidel Castro a forradalmat szervezte.

Régi vágyam volt Peruba elmenni, de ez valószínű, hogy csak most sikerül.

Ott mi lesz a konkrét cél? Az Andok, meg szeretném nézni a

Machu Picchut, de nem turistaútvonalon haladunk majd. Kétszer ötnapos túráról van szó, ötezer méteres magasságról, és a kecsua indiánokkal fogunk majd lakni, aminek nagyon örülök, mert párszor már előfordult, hogy együtt laktunk a benn-szülöttekkel. Például Panamában, Kolum-bia partjaitól nem messze, ahol egy elzárt helyen éltünk együtt az indiánokkal. Ők ugyanúgy élnek, mint több száz évvel ezelőtt. A Karib-szigetek egyikén, olyan helyen voltunk, ahol még villany sincs, és egy éve ismerik a motorcsónakot. Jártunk velük halászni, voltunk a falujukban, de fényképezni nem nagyon engedtek. Kéz-zel-lábbal értekeztünk, de megértettük egymást, és mivel már elkezdtek iskolába járni, néhányan tudtak spanyolul. Volt egy tolmácsunk is, nem volt gond. Meg-említeném még, hogy aki nem szereti a pókokat, a bogarakat és mindenféle csú-szómászókat, az ne menjen oda, mert az embernek minden reggel ilyesmivel van tele az ágya, a teste, de meg lehet szokni. Egy autonóm területen voltunk, ott gya-korlatilag nincs bűnözés, nem úgy, mint Panamában, ahol ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. Latin-Amerika egyébként maga a csoda.

Arról már szó volt, hogy a barátok hogyan viszonyultak az úgymond őrült ötleteihez, de mit szól mindehhez a csa-lád? Én jelenleg egyedül élek, bár van két

fiam, akik féltenek, de megértik, hogy ez

nekem jó, és engem ez érdekel. Az egyik fiamat egyszer elvittem magammal a Dolomitokba sziklamászásra. Nagyon tetszett neki, de mivel gondjai vannak az ízületeivel, úgy döntöttünk, hogy most nem jön velem. Azt hiszem, a fiúk más-felé orientálódnak inkább.

Nagyon sok érdekes élménye van, vé-gezetül megkérném, válasszon ki be-szélgetésünk végére egyet a legemléke-zetesebbek közül. Sikerült eljutnom Nyugat-Tibetbe,

amely nem a kínai, hanem az indiai ol-dalról közelíthető meg. Itt még úgymond az igazi Tibet található, amely szinte tel-jesen autentikus, tehát most is úgy élnek ott, mint száz éveknek előtte. Több kolos-tort sikerült végigjárnunk, beszélhettünk a szerzetesekkel, és abban a kegyben ré-szesültünk, hogy beengedtek egy vallási szertartásra. Kedves epizódként maradt meg ben-nem, amikor tíz-tizenkét éves forma, szerzetesnek készülő gyermekek a szer-tartás közben úgy viselkedtek, mint ná-lunk az ilyen korú gyerekek, hajgumival lövöldözték egymást. A szertartáson résztvevő szerzetesek pedig mosolyog-tak rajtuk. Ilyesmi is belefér náluk a val-lási rituáléba. India nagyon különös és különleges helye a világnak. Az európai ember, ha utazni szeretne, ne Indiával kezdje. Én is nagyon érzékeny vagyok dolgokra, s ami néhány helyen Indiá-ban tapasztalható, az minden képzeletet felülmúl. Halott csecsemővel koldulást, pestist, szörnyű szegénységet, mindent látni lehet. Nagyon nagy, számunkra szinte felfoghatatlan társadalmi különb-ségek tapasztalhatók. Az emberek szinte egy nagy zacskóban hordják az életüket, az út mellett alszanak. Amikor hazaér-keztem, és az ismerősök piti dolgok miatt panaszkodtak nekem, nem értettem, mi a bajuk. Engem ezek az utak hihetetlen alá-zatra tanítottak. Úgy érzem, ha az ember felmegy egy hegyre, lejövet onnan kicsit jobbá válik a lelke, toleránsabb lesz, job-ban elfogad dolgokat.

A Lilium Aurum kiadó jóvoltából könyv születik az élményekből, kiknek szánja? Arra gondoltam, hogy a szlovákiai ma-

gyar fiataloknak valamit átadhatnék az élményeimből. Persze nemcsak hozzájuk, hanem mindenkihez szól majd ez a könyv. Sokan külföldre költöznek, elmennek, és nem jönnek vissza. Én arra szeretnék rá-világítani, hogy utazni itthonról is lehet. A könyvem nem abból állna, hogy már ismert földrajzi evidenciákat közlök, ha-nem epizódokat, élményeket, amelyeket csak én éltem, élhettem át. Vannak fotó-im is, amivel a könyvet színessé lehet ten-ni. Hét, nyolc országról lesz benne szó, és az érzéseimet osztom meg az olvasókkal.

A Katedra Alapítvány felhívásaIngyenes előadások iskolák részére

Antal Tamás közel tíz esztendeje járja a világot, különleges és ismeretlen helyekre jutott el. Súlyos balesete után bizonyította, hogy az emberi test sokkal több meg-próbáltatást elbír, mint gondolnánk. Szerinte azonban mindez eltörpül ahhoz ké-pest, ami a fejünkben játszódik le, mert a nagy csaták ott dőlnek el. Fotókkal gaz-dagon tarkított élménybeszámolóját ősszel a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó jelenteti meg, s Tamás vállalta, hogy felkérés esetén a szlovákiai magyar iskolák számára teljesen ingyen tart fotóprojekcióval egybekötött előadásokat a követke-ző témakörökben:Tanzánia, a Kilimandzsáró és az ország nemzeti parkjaiNyugat-Tibet, Észak-India, a buddhizmus bölcsőjeKözép-Amerika (Panama, Costa Rica, Nicaragua) és az indiánokIrán, Teherán, Iszfahán (az iszlám kultúra legszebb emlékei), a Demavend-csúcs megmászásaKuba másképpenNepál és a HimalájaPireneusok (a Roland-hágó és a Dolomitok, a Via Ferrata útvonal)Peru: az Andok csúcsain és a Machu PicchuAz őserdők világaÉlet az indiánok közöttAz előadások mellé Antal Tamás és a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó 10 köny-vet ajánl fel minden iskolának! Az előadásokat a Katedra elérhetőségein (031 / 590 27 14, katedra @ katedra.sk) rendelhetik meg az érdeklődők.

Katedra

32

Felhívások, hírek, beszámolók

Országos tanévnyitó Pozsonyban

Szent-Györgyi Albert fenti gondo-latával invitálta az SZMPSZ és annak Pozsony-Szenc Területi Választmánya az érdeklődőket Pozsonyba a Szlová-kiai Magyar Iskolák Országos Tanév-nyitó Ünnepségére. 2010. augusztus 28-án 10 órára szinte teljesen megtelt a pozsonyi református templom.

Az ünnepség ökumenikus istentiszte-lettel kezdődött. Először Peres Imréné, a pozsonyi magyar református gyülekezet lelkésze szólt a jelenlévőkhöz. Lukács evangéliumának a terméketlen fügefáról szóló példabeszédét olvasta fel, és aján-lotta üzenetként, útravalóként a tanévet kezdő pedagógusok figyelmébe. Szavai szerint a terméketlen fügefáért a szőlős-gazdánál közbenjáró vincellér magatar-tása az esélyadásról, a szerető gondos-kodásról szól, ezért nagyon időszerű. Pedagógusnak lenni az egyik legszebb

„Az iskola dolga, hogy megtanítsa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megta-nítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítsa szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”

hivatás, az új tanév pedig esély arra, hogy ezt újból és újból megtapasztaljuk. Haľko József, a pozsonyi magyar hívek katolikus plébánosa a tanévnyitó mot-tójául válasz tott Szent-Györgyi Albert-idézetet boncolgatva fogalmazta meg gondolatait. Kiemelte, hogy a tudás, a ta-nulás, az alkotás által az ember a kreati-vitásával, az intelligenciájával hozzáteszi a magáét a készhez, ezáltal továbbfejleszti azt. Felhívta a figyelmet arra, hogy elked-vetlenedő világunkban micsoda érték az, ha szeretjük, amit csinálunk. Gondolatait azzal a kívánsággal fejezte be, hogy az idő, amelyet az iskolaévvel kezdünk és ezáltal a gyerekekre szánunk, legyen számunkra ajándék. A református templom széksorai között ezután az óvó néni kíséretében feltűntek a gyermekek, akik szeptembertől a két pozsonyi magyar alapiskola első osztá-lyának padjaiba ülnek be. Peres tiszteletes

asszony a hatalmas Góliáttal megküzdő kis Dávidról mesélt nekik, Haľko atya pedig emlékeztette őket arra, hogy örül-jenek az iskolának, mert ott nagy szere-tettel várják őket. A kis elsősöket azután a jövendő tanító nénijük, Kovács Ilona és Pék Judit kis ajándékkal lepte meg. E kedves jelenet után Morvay Kata-lin, az SZMPSZ Pozsony-Szenc Területi Választmányának elnöke Nemes Nagy Ágnes szavaival köszöntötte a megjelen-teket: „tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.” Majd köszöntötte a vendégeket, akik je-lenlétükkel megtisztelték a tanévnyitót. Ezt követte Pék Lászlónak, az SZMPSZ elnökének ünnepi köszöntője. Beveze-tőjében feltette a kérdést, vajon milyen üzenetet hordoz az idei tanévnyitó a nem-zetiségi iskolák számára. Akkor, amikor a bennünket oly hátrányosan érintő négy

Egy Holocaust-hét tapasztalataiBenkő Timea

Az ötletet egy tavalyi terezíni tovább-képzés adta, ahol iskolánk három taná-ra szélesítette módszertani ismereteit. Olyan technikákat sajátítottak el, ame-lyekkel közelebb hozható a diákok szá-mára a nácizmus sátáni valósága. Így esett, hogy szeptember 13. és 17. között az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázi-umban Holocaust-hét zajlott. A zsidó kultúrával faliújságok, pla-kátok és rajzpályázat segítségével is-merkedtek a nyolcéves tagozat diákjai. Közel húszórás türelemjáték eredmé-nyeképpen készült el a düsseldorfi zsi-nagóga makettje is papírból, ennek ké-szítői: Csányi Márk, Harcsa Károly, Kiss

András, Pollák Philip és Tanka Bálint voltak. Az idősebb diákok Power Point prezentációkkal lepték meg társaikat, nagyon változatos témákban merültek el: Izrael állam története napjainkig, Zsidó tudósok, feltalálók, művészek, Auschwitzban jártam, elmeséljem?, Kabbala… Több kisfilmet is megtekintettek az egyes osztályok, a legmegrázóbb alkotás a neo-náci eszmék terjedésére figyelmeztette a fiatalokat, a címe: Nedovedu pochopit. A gyerekek autentikus visszaemlékezé-sek alapján maguk rekonstruálhatták a terezíni gettó mindennapi életét, leendő érettségizőink pedig részletesen elemez-

ték Kertész Imre Nobel-díjas regényét, a Sorstalanságot. Nagy megdöbbenést váltottak ki a zsidó-törvények, mivel azokat is rendhagyó mó-don ismerték meg a diákok. A tanárok az egykori rendeleteket, tiltásokat átültették mindennapjainkba, hogy mindenki tuda-tosítsa, milyen kirekesztettekké is lettek az izraelita vallásúak. A mába „átültetett” paragrafusok a következőképpen hang-zottak: Lányoknak tilos tömegközlekedési eszközzel utazni! Szemüvegeseknek tilos a horgászás! Minden balkezesnek be kell szolgáltatnia sílécét és varrógépét! Falun élőknek tilos gépkocsit vezetni! Lang Tamás, az érsekújvári zsidó hit-közösség vezetője készségesen kalauzol-ta a gimnazistákat a helyi zsinagógában, ahol korábban még egyikünk sem járt. Igyekeztünk kihasználni a tapasztalaton alapuló ismeretszerzés minden fajtáját: internetes kóser recept alapján ételeket készítettek és kóstoltak tanulóink. A pénteki napon Kormorán-koncert zárta az egész hetes rendezvénysorozatot. A gimnázium iskolaprogramjának egyik pillére a multikulturalizmusra épül, ezért igyekszünk megragadni minden alkalmat, hogy tanítványainkat toleranciára neveljük. Most is hangsú-lyoztuk, hogy ne csupán egy-egy Rad-nóti vagy Pilinszky-vers kapcsán jus-sanak majd eszükbe a héten látottak és hallottak, hanem a mindennapokban igyekezzenek megvalósítani a békés együttélést a különböző nemzetekkel.

Kulcsár Mónika

33

Katedra Felhívások, hírek, beszámolók

év után ma is rendkívül óvatos velünk az államhatalom. A dolgok viszont szerinte nagyrészt rajtunk múlnak. Kihívás és fe-lelősség a szakmai programok folytatása: a továbbképzések, a tehetséggondozás, az iskolai programok kidolgozása. Pozitív jel-zés az új kormánynak többek közt a tan-könyvpiac liberalizálására, a tanári bérek fejlesztésére, új folyamatok elindítására tett javaslata. Néhány rendelkezéssel viszont továbbra sem értünk egyet: a kétnyelvű dokumentáció, a földrajzi nevek helyes-írása, az állami szimbólumok túlszabályo-zott használatának problémája tartoznak a bennünket leginkább foglalkoztató kér-dések közé. Felvetette, hogy fontos lenne egy önálló magyar pedagógiai központ létrehozása. Identitásunk megőrzése, fo-gyatkozásunk megállítása mellett további jelentős feladatként jelölte meg a szlovák nyelv oktatásának átalakítását. E feladatok megvalósításában szerinte az anyaország új kormánya is partner számunkra. Ezt követően Értékközvetítés és iskola címmel Kovátsné Németh Mária, a Nyu-gat-Magyarországi Egyetem Apáczai Cse-

re János Karának tanára tartott tanévnyitó ünnepi beszédet. Szerinte az újrakezdés, a megújulás lehetőségét nyújtja számunk-ra az új tanév, annak jegyében, amit Ady mondott: „A világot nem szegényíteni, ha-nem gyarapítani kell.” Kováts László nyugalmazott pedagógus és iskolaigazgató gondolatai a pályakezdő pedagógusokhoz szóltak. Megmaradásunk záloga a személyes és kollektív bátorság – mondotta. A rendezvény utolsó szónoka Jókai Tibor, az SZMPSZ irodavezetője volt, aki Üzenet a magyar iskolákba címmel olvasta fel a tanévnyitó ünnepély részt-vevőinek felhívását a magyar diákokhoz, pedagógusokhoz és szülőkhöz. Az ünne-pélyes tanévnyitó, amelyen a Pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium Mécs kórusa közreműkö-dött Samarjay Mária vezetésével, a Szózat eléneklésével ért véget.

Minden kedves pedagógusnak, szü-lőnek és diáknak eredményes, tartalmas tanévet kívánunk!

Mészáros Magdolna

Már több éve járok Sárospatakra, a Ma-gyarország Felfedezői Szövetség vezető-képző táborába a felsőszeli gyerekekkel, de ez sosem unalmas, mert mindig újabb meglepetéseket rejt, újabb ismereteket szerezhetünk.Az idei tábor többféle szempontból is kü-lönleges volt. Egyrészt az időjárás miatt, mert nem várt esőzésekkel tette próbára a felnőttek és a gyerekek türelmét. Ennek ellenére a hat csapat zavartalanul meg-tartotta foglalkozásait, amelyek során a magyar történelem II. Rákóczi Ferenc-hez kapcsolódó lapjai sorra feltárultak a gyerekek előtt, hiszen Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség or-szágos elnöke nagy szeretettel mesélt a fe-jedelemről, de az 1848-as szabadságharc gyermekhőseiről is. Ez utóbbiak múzeu-ma sok érdekességet rejtegetett. A tábor további különlegessége a prog-ramhoz tartozó igric falukutatás volt. Erre az eseményre Regécen került sor, ahová busszal utaztunk. A Zempléni-hegység alig 70 lelket számláló kis települése fö-lött magasodnak az egykori vár romjai. Ebben a várban töltötte gyermekkorának egy időszakát a kis Rákóczi, ezért is vá-lasztottuk a várjáték címéül „Találkozás a gyermek Rákóczival” elnevezést.A regéci gyerekek vezették a táborlakókat két csoportban a falu történelmi neveze-tességeihez. Felmentünk a várba is, ahol

főiskolások dolgoztak az ásatásokon. A vezetőnktől megtudtuk, hogy már 12 éve folyik a feltárási munka, s csak lassan ha-ladnak, mert a több évszázados enyészet nyomait nehéz eltüntetni.A gyerekek kis pihenő után elkezdték a történelmi játékot, mely a fejedelem bol-dog regéci éveit idézte fel. Az érdekes feladatok után „fejedelmi ebéd” várta a csapatokat, amit ott a vár tövében fo-gyasztottak el, közben gyönyörködhettek a vulkanikus hegyek láncolatában.A következő napok is kirándulással teltek, a gyerekek fele a Tengerszemhez indult túrázni, a többiek pedig Borsiba mentek a fejedelem szülőházába. Egy kiállítást is megtekintettünk, amely a trianoni dön-tést idézte fel az évforduló ürügyén. Igazi felfedezéseket tettünk a történelmi város-ban, Sárospatakon és környékén. Feltöl-tekezve, magyarságtudatunkban megerő-södve tértünk haza, hogy az iskolában, az új tanévben a többieknek is átadhassuk a tábor üzenetét szavakban és képekben egyaránt, melyet a költő egykor így fogal-mazott meg:

„Vigyázz a szülőföldre, mert ez az egyetlen kincs,

amit az élet adhatott –bölcsőt, anyanyelvet,

emberi tartást!” (Mécs László)

FELHÍVÁS„A szó: izzó parázsa igaznak, szépnek

Vagy meggyújtod másoknak tűznek, fénynek, vagy önlelkedben meghal s megemészt.”

(Kulcsár Tibor)

Sárospataki hagyományőrzővezetőképző tábor, 2010

A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapis-kola és Gimnázium, a Magyar Köztársaság

Kulturális Intézete és a Pozsonyi Casino mellett működő VIDÉO Alapítvány

2010. november 26-ára meghirdeti a

V. Kulcsár Tibor Vers- és Prózamondó Versenyt.

A versenyt az alapiskolák nyolcadik és kilencedik osztályos tanulói,

a négyosztályos gimnáziumok diákjai, a nyolcosztályos gimnáziumok harmadikos

és negyedikes, valamint felső tagozatos diákjai számára hirdetjük meg két

kategóriában. A versmondók egy szlová-kiai magyar költő (ajánlott Tőzsér Árpád) művével készüljenek. A prózamondók egy

szlovákiai magyar író (ajánlott Duba Gyula) alkotásával indulhatnak a versenyen.

A versenyre jelentkezni lehet a gimnázium címén vagy a verseny@mtag.sk címen

(a jelentkező lap megtalálható a www.mtag.sk honlapon).

A jelentkezés határideje 2010. október 22.

Elérhetőségek:

ZŠ a Gymnázium s VJM – Pozsonyi Magyar Tannyelvű

AI és GimnáziumDunajská 13

81484 Bratislava

Az iskola titkárságának telefonszáma: 02/5296-43-15, 02/52927768;

fax: 02/5292-77-69

Katedra

34

Felhívások, hírek, beszámolók

SZMAZE Zenei Tehetségkutató Fesztivál

A Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete (SZMAZE) a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ, a Katedra Alapítvány és a dunaszerdahelyi Csemadok Művelődési Intézete támogatásával tehetségkutató fesztivált szervez. Az országos 3. SZMAZE Zenei Tehetségkutató Fesztivál színhelye ezúttal Dunaszerdahely lesz, időpontja pedig 2010. október 30.

A kétévenként megrendezendő fesztivál szervezői úgy gondolták, ismét újítanak. Ugyan egy városban és egy napon, de két részben és két helyszínen rendezik meg az idei versenyt (Csemadok és a dunaszerda-helyi VMK színházterme). A tehetségku-tató délelőtti részébe (Csemadok-terem) elsősorban a szlovákiai magyar alapisko-lák tanulóit várjuk (de nemcsak az isko-lák, hanem a szülők is nevezhetik a gyer-mekeket; korhatár: 6–15 év), főleg népdal és megzenésített vers kategóriában, de természetesen mindenfajta élő zenei produkció számításba jöhet. A legjobb 10 tanuló vagy csoport (akik értékes aján-dékokat kapnak) előzsűrizés után jut a fináléba, s aki(k) a dobogó legfelső fokára áll(nak), az(ok) továbbjut(nak) a délutáni „nagy” versenybe, ahol már szokás sz-erint zenekarok és szólisták mérik össze erejüket zenei stílusoktól függetlenül. A versenybe jelentkezők produkcióit neves szakmai zsűri értékeli, és a ny-ertesek értékes anyagi (pl. hangszerek, kiegészítők, ajándékcsomag), ill. egyéb

(stúdióidő, fellépési lehetőség, médiasz-ereplés, interjú stb.) díjakban részesül-nének, továbbá a legjobbak számára a SZMAZE állandó publicitást és támoga-tást biztosít (ami zenei fejlődésükhöz és népszerűsítésükhöz nagyban hozzájárul). Nevezhetnek: hivatalos hanghordozóval nem rendelkező (kivéve a nem multicé-gnél megjelent magánkiadású album) szlovákai lakhellyel rendelkező, magukat szlovákiai magyarnak valló személyek, ill. zömmel szlovákai magyar tagokból álló, szlovákiai bázissal rendelkező csoportok, zenekarok, együttesek. Műfaji megkö-tés nincs, a lényeg, hogy élő muzsikáról legyen szó.

Jelentkezési feltételek:•        legalább  2  értékelhető  minőségű (akár diktafonnal készített) felvétel (alapiskolások és szólisták részéről megkötés nélkül, zenekaroktól csak sa-ját szerzeményeket fogadunk el, szólis-

ták zenei alapot használhathak), amit a jelentkezők e-mailben (mp3 formátum-ban, vagy videó link megadása alapján) az info@zene.sk címre küldjenek el •        a  döntőben  előadott  számoknak saját szerzeményeknek kell lenniük (ez nem vonatkozik az alapiskolás jelentkezőkre és a szólistákra, továb-bá kivételt képez ez alól a komo-lyzene, a népzene és a magyar nóta) •    Jelentkezési határidő: 2010. október 20.

Szelektálás módja: előzsűrizés

A tervezett program:Csemadok-terem

08:45 – a döntős alapiskolások gyülekezője 09:00 – az alapiskolások versenye 11:00 – eredményhirdetés, díjkiosztás

VMK 11:45 – a szólisták és zenekarok

gyülekezője 12:00 – soundcheck 13:30 – a verseny kezdete 19:00 – a legutóbbi győztes koncertje 20:00 – a szakmai zsűri értékelése,

eredményhirdetés, díjkiosztás 21:00 – magyarországi sztárvendég

koncertje

A felvételek előzsűrizésre kerül-nek, és a legjobbak részt vehetnek a fesztiválon. A dobogós helyezettek-en kívül díjazva lesz a legjobb egyéni produkció, csoport, énekes, dobos, gi-táros, billentyűs és basszusgitáros, továb-bá különdíjak is kiosztásra kerülnek!

Az alapiskolás tanulók, illetve csopor-tok műsorideje maximum 10 perc, a dé-lutáni fináléban mindegyik zenekarnak és szólistának 10 perc szerelés, 20 perc játékidő, továbbá egy előzetes sound-check áll rendelkezésére. A szakmai el-bírálás kritériumai szólisták és zenekarok esetében: a szerzemények kiforrottsága, hangszerelés, egyediség, a dalszöveg minősége, összhang a mondandó és a zene között, a produkció átélése (feeling), hangszeres tudás, színpadi megjelenés és koreográfia, összhatás.

A nevezési díj befizetése (alapiskolás egyéni indulóknak 5 euró, alapiskolás csoportoknak 8 euró, szólistáknak 7 euró, zenekaroknak 10 euró) a SZMAZE bankszámlájára  (8271198/5200  -  OTP Bank); a félreértések elkerülése végett: az összes jelentkező köteles nevezési dí-jat fizetni, nem csak azok, akik döntőbe jutottak. További információk és aktualitások a Zene.sk honlapon

A Pozsonyi Casino mellett működő VIDÉO Alapítvány és a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium meghirdeti a

VI. esszéíró pályázatot 13–16 éves tanulók számára azzal a céllal, hogy föltérképezze a szlovákiai magyar fiatalok kulturális életét, környezetét, gondolkodását, véleményét.

A pályázat formája: írásos dolgozat, azaz esszé.A pályázat témái:

Mi dolgunk a világon? Helyi értékek nyomában... Népi gyógyászat Gasztronómiai érdekességek, különlegességek

Az Alapítvány 13–16 éves korú, tehát 8.-os, 9.-es és elsős gimnazista tanulók írásos pályázatát várja Szlovákia egész területéről. A pályázatoknak 2010. október 22-ig kell beérkezniük a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium címére: ZŠ a Gymnázium s vyuč. jaz. maďarským, Dunajská ulica 13, 814 84 Bratislava, esetleg csatolt file-ként a: verseny@mtag.sk e-mail címre. További információkat az iskola honlapján (www.mtag.sk) találhatnak.A legjobb munkák készítőit a szervezők meghívják a verseny 2010. november 26-án zajló kiértékelésére Pozsonyba.

35

Katedra Rejtvény

Rejtvényünkben a Katedra újság rovatcímeit rejtettük el. A keresztrejtvény készítője: Forgács PéterA megfejtéseket, kérjük, október 22-ig postázzák, de villámpostán is elküldhetik!Postacímünk: Katedra, Dom podnikateľov, Kukučínova 459, 929 01 Dunajská Streda, e-mail: katedra@katedra.skA szeptemberi helyes megfejtések: Európa művészete, A magyar nép története, Nyelvi kontaktusok, Tudsz-e ennyit fizikából?, Nyertes: Csicsman Éva, DeákiNyereménye: könyvjutalom

Ókori csata

Nyitrai hegy

Ellop, népiesen A 3.

személy Szintén

Nem folytonos (pl.vonal)

Részben megír!

Mag-keverék! József Attila

verse

Angol nemesi

cím

Női név Város Zala megyébenVolt egyip-

tomi politi-kus (Anvar)Földi odú

A megfejtés 2. része

Anno

Fúvós hangszer

A megfejtés 1. része

A megfejtés 3. része

A megfejtés 4. része

... obo (eleve, latinul)Hédi és

Médi társa

Amely irányba

Falu Érsek-újvárnál

Ittrium

Invitál

Ruhadarab!

József Attila verse

Ovum

München folyója

Francia rézmetsző (Abraham)

Szekun-dum

Kötőszó

Üres zóna!

Szobrász (Amerigo)

Újítás

Fogadó-szoba

Mister, röviden

Joule Vér-faktor

Várad határai!

Páros hatos!

Huru komikus-társa voltSzlovák

énekes (Palo)

Beszédhi-ba-javítás elmélete

Argon

Méter

Város Pozsonyhoz

közelSzilágy megye

székhelyeÉles hangon

kiáltó

Bálvány

Római 50 Középen kilóg!

Nagyon fél

Részben megrémül!

Színésznő (Manyi)

... ipso (természe-

tesen, latinul)

Deka

Kőműves eszköze

Forgács Péter

rejtvénye

Gaudeamus ... (ballagási

ének)Svéd férfinév

De, németül Cégforma, röviden

Székre telepszik

Futómadár

Liter

Ókori római pénznem Kassa

autójele Tiltószó

Téli sporteszköz

Űz, kerget

Sárga, németül

Zenei hármas

Virág színes része

Levelező tagozaton

tanuló Iráni romváros

Marad (nem megy el), angolul

Angol iskolaváros

Kilométer, röviden

Japán drá-mai műfaj

Római 5

Lengyel író (Stanislaw)

Noli ... tangere!

Vaspánt

Siva főisten felesége

ArgonSiemens

Vanádium, asztácium

Kén Női név... France (francia

író)

Tunéziai sziget

Ilyen madár a lile

... csönd (Juhász

Gyula verse)

Szovjet politikus volt

(Andrej)Állat

idomítása

Katedra

36

Házunk tája

a nemzetközi munkaerőpiacon ak-tívan helytállni képes állampolgárok felkészítése;

a kormány támogatni kívánja azt, hogy a diákok az ismereteket ne me-morizálással, hanem aktív módon, önállóan és a kritikus értékelés alap-ján szerezzék meg;

a kormány alapvetően változtatni szeretne a tesztek tartalmán;

a tesztek nem lesznek a minőség és a felkészültség meghatározásának exkluzív eszközei;

a kormány egységesíteni kívánja az iskolákra vonatkozó jogi normá-kat, függetlenül azok alapítójától, és ugyanígy egységesítené az oktatási intézmények anyagi támogatását is;

a kormány felszámolja a fölösleges bürokráciát az iskolákban;

a kormány bevezeti az óvodák utolsó évfolyamának kötelező láto-gatását;

a kormány átértékeli a speciális is-kolák jelentőségét, növelni kívánja a speciális iskolákban oktató peda-gógusok, tanácsadók, asszisztensek számát;

a kormány a nemzetiségi iskolák-ban a szlovák nyelv oktatásának színvonalát a metodika változtatá-sával kívánja emelni;

a kormány támogatni fogja, hogy minél több diák felvételi vizsga nélkül folytathassa középiskolai ta-nulmányait, be kívánja vezetni az egységes állami érettségi vizsgát a középiskolákban;

a munkaerőpiac igényei alapján fejlesztik és támogatják majd a kö-zépfokú szakiskolák hálózatát.

Az oktatási tárca legfontosabb célkitűzései pontokban:

A hiányzó tankönyvek az interneten lesznek elérhetők

Az alapiskolák harmadik és hetedik, valamint a középiskolák harmadik évfo-lyamai tankönyvek nélkül kezdik az új tanévet. Ezekben az évfolyamokban idén már az oktatási reformnak megfelelően tanítanak, ám a reform-tankönyvek többsége – kivéve a hetedikesek szlovák és kémia tankönyveit – nem készült el. „A kialakult helyzetért az oktatási tárca korábbi vezetősége a felelős, amely nem fordított kellő figyelmet a tankönyvekre – állapította meg az iskolaügyi minisztérium sajtóosztálya. Eugen Jurzyca miniszter feltételezése szerint a re-formba lépő évfolyamok hiányzó tankönyveinek 60 százaléka még az első fél-évben elkészül. A késedelem oka, hogy a tárca több tankönyv esetében megis-mételte a pályázati kiírást.

Az EU-ban élő középiskolások kapcsolódhatnak be a fiatal fordítók versenyébeA középiskolák 2010. október 20-ig benevezhetik diákjaikat a fiatal eu-rópai fordítók versenyébe (Juvenes Translatores). Ezt a következő in-ternetes oldalon tehetik meg: http://ec.europa.eu/translatores. A kérvény elektronikus formája az EU minden hivatalos nyelvén rendelkezésre áll.2010. november 23-án az 1993-ban született diákok EU-szerte próbára tehetik majd fordítói képességüket azon a megmérettetésen, melyet az Európai Bizottság Fordítási Főigaz-gatósága hirdetett meg. A verseny célja az idegen nyelvek tanulásá-nak és alkalmazásának támogatá-sa Európában, valamint a fordítás speciális műfajának az elsajátítása. A versenyre bármelyik európai kö-

zépiskola  jelentkezhet  október  20-ig bezárólag. Röviddel ezt követően a Bizottság sorsolással választja ki a jelentkezők közül azokat az iskolákat, amelyek részt vehetnek a megmé-rettetésen. (Tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló források vé-gesek, a résztvevők számát korlátoz-nunk kell.) A kiválasztott iskoláknak november  15-ig le kell adniuk az általuk nevezett legfeljebb 5 tanuló (+1 tartalék versenyző) nevét, és tá-jékoztatniuk kell a szervezőket arról is, milyen nyelvpárosítással kívánnak diákjaik a versenyen indulni. A tanu-lók szabadon választhatják meg, hogy az Európai Unió 23 hivatalos nyelve közül melyikről melyikre szeretné-nek fordítani. A hivatásos fordítók

37

Katedra Házunk tája

minőségi megfontolásból rendsze-rint anyanyelvükre vagy arra a nyelv-re fordítanak, amelyen a legnagyobb biztonsággal fejezik ki magukat. A  versenyt  2010.  november  23-án rendezik ugyanabban az időpont-ban az egyes iskolák felügyelete mellett. A versenyzőknek két órá-juk lesz a szöveg lefordítására, ezt az Európai Bizottság nem sokkal a verseny kezdete előtt küldi meg az iskoláknak. A fordítás során a szó-tárak használata engedélyezett, de elektronikus eszközöket nem lehet igénybe venni. A pályaműveket az Európai Bizottság fordítói bírál-ják el, és a győztesek 2011 tavaszán meghívást kapnak Brüsszelbe. Az egyes uniós tagállamokból annyi iskola vehet részt a versenyben, ahány képviselője lesz az országnak az Európai Parlamentben 2014-ben. Szlovákiából  így  13  iskola  kapcso-lódhat be. A fordításokat az Euró-pai Bizottság hivatalos fordítói bí-rálják majd el. A győztesek 2011-ben díjátadó ünnepségen vehetnek részt Brüsszelben, melynek a többnyelvű-ségért felelős európai biztos lesz a há-zigazdája. A brüsszeli látogatás során a diákok egymással és több uniós for-dítóval is megismerkedhetnek. A fordítás lényegét a kommuniká-ció jelenti. A fordítónak újra és újra fel kell tennie magának a kérdést: „Hogyan tudom az üzenetet eljuttat-ni az olvasóhoz? A jó fordítás ugyan-azt a hatást váltja ki az olvasóból, mint az eredeti szöveg. Ha az erede-ti sorok felkeltik kíváncsiságunkat, vagy mosolyt csalnak az arcunkra, ugyanennek kell lejátszódnia a for-dítás olvasása során is. Ehhez min-denekelőtt arra van szükség, hogy a fordító tökéletesen értse a forrás-nyelvi szöveget – ne csak az egyes szavakat, hanem a szöveg egészének jelentését, azaz a szerző üzenetét is. A pontos fordításhoz tehát a szerke-zeti és nyelvtani jellemzőkön túl a szövegösszefüggéseket és a stílus-jegyeket is figyelembe kell vennünk. Tisztában kell lennünk azzal is, mi-lyen jelentésárnyalatot hordoznak az egyes nyelvi elemek, például a rokonértelmű szavak és a szójátékok. A szövegfajtától függően szükség lehet arra, hogy a fordító szaktu-dással rendelkezzen az elektronika, a pénzügyek, az orvostudomány, a vegyészet vagy éppen a botanika te-rületén (pl. ismerje a megfelelő szak-szavakat), de az is lehetséges, hogy a

szöveg tolmácsolásához kulturális és stilisztikai ismereteit kell segítségül hívnia (pl. rímek, szójátékok fordí-tásakor). Egyes esetekben – például szoftverek fordítása esetén – mindkét tudástípusra szükség van. A nyelvek magukon hordozzák an-nak a kultúrkörnek, társadalmi és földrajzi közegnek a jegyeit, amely-ben létrejöttek. Gyakran előfor-dul, hogy valamely kifejezésnek egy másik nyelvben nincs pontos megfelelője. Ilyen esetekben elő-fordulhat, hogy a célnyelvben isme-retlen fogalmak leírására a fordító-nak új kifejezéseket kell alkotnia.

Az egy-egy kultúrkörhöz szorosan kötődő szövegeket a célközönségtől függően sokszor eltérően kell for-dítani annak érdekében, hogy azok a kulturális és földrajzi különbségek ellenére minden olvasót „megszó-lítsanak”. Így például ugyanannak a műveltségi társasjátéknak a kérdéseit teljesen másként kell spanyolra fordí-tani attól függően, hogy a játékot Spa-nyolországban vagy Argentínában hozzák-e forgalomba, annak ellenére, hogy a kérdések mindkét változatban ugyanazon a nyelven szerepelnek. Ez a folyamat a lokalizáció, más néven honosítás. A fordítók számára nehézséget je-lent az is, hogy a szókincs nagyon gyorsan változik. Új és még újabb ötletek, gondolatok és találmányok bizonyítják, hogy az emberi talá-lékonyság kifogyhatatlan. Alkotó-kedvünk nyelvi téren is érvényesül: a már létező kifejezések használati köre folyamatosan bővül, s eközben nap mint nap új szavak jönnek létre.

A fordítói munka egyik legnehezebb, egyben legérdekesebb feladatát ép-pen az jelenti, hogyan tudjuk nyel-vi leleményünk révén az új fogal-makat anyanyelvünkön kifejezni. A legrátermettebb diákok kivá-lasztása érdekében az iskolák saját tanulóik számára előválogatót szer-vezhetnek. A korábbi versenyek al-kalmával számos ország iskolái tettek így. Voltak köztük olyanok, amelyek az előválogatás során az intézmény-ben oktatott idegen nyelveket tanuló diákok közül nyelvenként egy tanulót választottak ki.

Az iskolák szabadon dönthetnek arról, hogyan szervezik meg a helyi előválogatót. Mindazonáltal az aláb-biakban néhány követésre érdemes tanáccsal szeretnénk segíteni a verse-nyen indulni kívánó iskolákat. Ahogy korábban már említettük, az anyanyelvükre, illetve az általuk legjobban ismert nyelvre fordító ta-nulók sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint azok a diákok, akik nekivágnak, hogy idegen nyelvre for-dítsanak. Ennek ellenére volt már rá példa, hogy egyik-másik tagország-ban olyan tanuló nyert, aki a verse-nyen idegen nyelvre fordított. Annak érdekében, hogy a tanulók magas színvonalú fordítást hozzanak létre anyanyelvükön, hasznosnak bizonyulhat, ha a diákok felkészíté-sében az idegen nyelveket oktató ta-nárok mellett az anyanyelvet oktató pedagógusok – pl. a magyar tannyel-vű iskolák esetében a magyartanárok – is részt vesznek.

Katedra

38

Reklám/Poszterdömping

Dr. Dávid Tamás professzor nevét napjainkban világszerte sokan isme-rik, hiszen sajátos életmódrendszerével hozzájárul a rákbetegek gyógyulásához. Emellett életre hívta a Rák Információs Központot, mely a tudományosan iga-zolt rákkezelési lehetőségekről ad felvi-lágosítást az érdeklődőknek. A közel két évtizedes kutatómunka eredményekép-pen Dr. Dávid Tamás professzor a CoD rendszerrel egy olyan módszert fejlesz-tett ki, mellyel a hagyományos rákterá-piák kiegészítéseként a kemo- és/vagy sugárterápiák hatása masszívan meg-erősíthető, és egyértelműen csökkent-hetők (esetenként meg is szüntethetők) a kezelések mellékhatásai. Émelygés, gyengeség, hajhullás, kísérő vírusos, bakteriális vagy gombás fertőzés csak mérsékelt formában vagy egyáltalán nem fordulnak elő. A CoD-tea 100%-osan természe-tes, Dél-Amerikából származó nö-vényi kivonat, mely több összetevőt is tartalmaz, mint pl. macskakarmot (Uncaria tomentosa) és la pachót (Tabebuia avellanedae). A kizárólag gyógynövényekből készült CoD-tea fontos jellemzője, hogy megszünteti a sejtosztódást gátló gyógyszerekkel (a citosztatikumokkal) szemben már meg-lévő ellenállást. A ráksejtek „álcázni” is tudják magukat, tehát a sejtpusztító gyógyszerekkel végzett kezelés során bi-zonyos idő elteltével védetté válnak a sze-rekkel szemben – mégpedig a daganatos sejtek külső falában található speciális fehérjemolekulának köszönhetően. Ez a molekula a daganatos sejtből egy kal-ciummal közvetített reakción keresztül „kicsempészi” a romboló anyagokat, így a sejt tovább tud élni. Kísérletekkel bi-zonyított tény, hogy a CoD-teában lévő természetes anyagok megakadályozzáka kalciumkilökést, és ezáltal blokkolják ezeket a „pumpa-fehérjéket”. A ráksejtek így már nem tudnak védekezni a rom-boló anyagok beáramlásával szemben, és pusztulásra vannak ítélve. A CoD-rendszer három részből áll. Hozzátar-tozik a tea napi rendszeres fogyasztása, egy étrendelőírás és néhány, az életvi-telre vonatkozó javaslat. Ez az egészség megőrzésére is kitűnően alkalmas, mivel

Mint olvasóink bizonyára észrevették, szep-temberi lapszámunktól mellékletként A1-es méretű poszterek kerültek a lapba a régi A3-as méretűek helyett. Az idei iskolaévben a legkiseb-beknek és az alsó fokon tanító pedagógusoknak kedveskedik az újság kihajtható, falra akasztható, praktikus, színes, képes foglalkoztató segédanyag-okkal. A poszterek persze hasznos segédeszközök lehetnek otthon, a tanulósarok fölé függesztve is, és mivel látványosak, dekorációnak sem utolsók. A Katedra előfizetői a posztereket természete-sen ajándékként kapják a lap mellé, melynek ára nem változott, továbbra is csupán 83 cent. A posztereket már külön is megrendelhetik 5 eurós egységáron!

Eddig megjelent mellékleteink:szeptember – írott betűs magyar ábécé a szlováki-ai magyar iskolákban használatos betűtípusokkaloktóber – a négy évszak kiegészítve jellemzőkkel és a hónapok neveivel

Terveink az idei tanévre:november – számok 10-ig, a műveleti jelek és a négy alapművelet megnevezésekkeldecember – színes, ábrás, dekoratív falinaptár a jeles napokkal és a világnapokkaljanuár – mértékegységek és átváltásukfebruár – kivágható óramárcius – síkbeli geometriai alakzatokáprilis – szófajokmájus – háziállatokjúnius – mezei virágok

Infó: katedra@katedra.sk

Lapunk szeptemberi számában Csehi Ágotának a „Szlovákiai gyermek, és ifjúsági kórusok orszá-gos fesztiválja” című írásában tévesen jelent meg az utolsó bekezdés. Helyesen:A versenyen a zsűri három különdíjat ítélt oda: Kerekesné Pytel Anna, a Pannonia Cantat Youth Choir Festival szakmai vezetőjének meghívása az idei nyári kaposvári zenei rendezvényre az Ipoly-sági Gimnázium Vegyeskara és a Zselízi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Franz Schubert Gyer-mekkara kapott meghívást, a kassai Csengettyű pedig a kortárs zeneszerző művének (Kocsár Mik-lós: Psallite Deo) legjobb előadásáért elnyerte a Hajnalok Völgye különdíját.

CoD-tea

Szerzőink: Anda Judit, A KFE frissen diplomázott hallgatója (Gúta); A. Szabó László, gimnázium igazgató, a Katedra Társaság elnöke (Dunaszerdahely); Bogár Gabriella, biológus (Csákány); Boross Ottilia, PPKE BTK Pszichológiai Intézet (Piliscsaba); Czímer Gábor, egyetemi hallgató (Ko-márom); Dömény Andrea, író, pedagógus, diplomás nővér (Dunaszerdahely); Farkas Adrianna, a Selye János Gimnázium tanára (Ko-márom); Mgr. Jády Mónika, újságíró, pedagógus (Nagymegyer); Jakab István, nyelvész (Komárom); Lacza Tihamér, újságíró, szerkesztő, tudománytörténész (Pozsony); Lukács Mária, doktorandusz hallgató (Hegyéte); RNDr. Miklós Viktória, tájökológus, enviromentalista (Pozsony); Molnár Miriam, újságíró (New York); Ing. Pénzes Éva, EMK képzésvezető, Consensus Polgári Társulás (Balázsfa); Dr. Pénzes István, pedagógus, szakíró (Érsekújvár); Dr. Sidó Zsolt, tanár (Dunaszerdahely); Szabó Zita, gyakorló szülő (Somorja); PaedDr. Viczay Ildikó, PhD., KFE, tanszékvezető (Pozsony)

egészséges embereknél is rendkívül jól erősíti a szervezet saját védelmét, vagyis az immunrendszerét, ráadásul kitűnő méregtelenítő hatása van, amit a máj-ban, a vesében és a lépben fejt ki. Javítja a gyomor- és bélműködést, és mivel sejt-védő tulajdonságokkal rendelkezik, a jö-vőben feltehetően más betegségek – pél-dául az AIDS, a vírusos májgyulladás, neurológiai betegségek (Alzheimer- és Parkinson-kór) enyhítésében, gyógyítá-sában is alkalmazható lesz. Ebben az év-ben nyitottuk meg Szlovákia első COD központját. Immár kilenc hónapja fog-lalkozom intenzíven a CoD-rendszerrel, ami, szerintem, egy nem éppen hagyo-mányos táplálékkiegészítő: leginkább „speciális tápláléknak” lehetne nevezni. Orvosként a szakterületem a klinikai onkológia és a daganatos betegségek diagnosztizálása és kezelése. Tapaszta-latom szerint a rendszer eredményes alkalmazásának alapfeltétele a káros táplálkozási és életviteli szokások teljes átalakítása, hogy megszűnjön az im-munrendszerre, a sejtanyagcserére és a szervek működésére ható összes negatív tényező, mint például a dohányzás, az átlagosat meghaladó alkohol- és kávéfo-gyasztás, a stressz, a nehézfémterhelés, az izgatószerek, a telített zsírok stb. Míg a tea potenciális haszna az emberek szá-mára egyre egyértelműbbé válik, mind több tudományos vizsgálat teremti meg az alapot hatásainak megértéséhez és ezzel a jövőben egy átfogó biológiai rákterápiába való beépítéshez. A rend-szerhez ilyen komplex hozzáállása van a dunaszerdahelyi COD-központnak is Szlovákiában.

Orvosi szaktanácsadás és konzultá-ció:

telefonon – 0911/571415 (magyar és szlovák nyelven), minden csütörtö-kön: 15:00 és 17:00 óra közöttszemélyes konzultáció (találkozó) szakorvossal, illetve részletesebb tá-jékoztató telefonon – 0905/543194 – Karika Jónás Olga

MUDr. Csóka Tibor

Helyreigazítás

Poszter-dömping