A hagyaték · 2019-01-21 · Demján ösztönös vezető volt. Nem menedzsmentkönyvekből tanult, ma-gától ráérzett a technikákra, például a ma divatos projektszemléletre

FORBES

DEMJÁN SÁNDOR

ÍRTA: FEKETE EMESE

Demján Sándornak merész víziói, óriási üzleti húzásai és nagyon nagy tanításai voltak. Karizmatikus figura, ösztönös főnök volt, minden

korszakában markáns nyomot hagyott maga után. És rengeteg anekdotát, amit barátai, bizalmi emberei szájról szájra adnak tovább.

Április 10-én kora délután rendkívüli körülmények között játszotta el Sándor Dezső és töki cigányze-nekara a Fizetek főúr, volt egy feketém kezdetű Seress Rezső-dalt. Túl

voltak már a hivatalos program nagy részén, elhangzottak a beszédek, ilyenkor szokott Demján Sándor inte-ni a tekintetével, hogy a halk háttér-zenét felválthatja valami mulatósabb muzsika. Az ország egyik leggazda-gabb és legismertebb nagyvállalko-zójának több kedvenc nótája is volt. Liszt II. Magyar rapszódiáját minden alkalommal eljátszatta külföldi ven-dégeinek, baráti társaságban inkább magyarnótákat, katonadalokat, kávé-házi slágereket vagy erdélyi dalokat húzatott legkedvesebb zenekarával.

Sándor Dezsőék harminc éven át szolgáltatták a zenét minden családi és vállalati ünnepen – ha Göböljárá-son, az Etyek melletti Demján-bir-

A hagyaték

tokon mulatság volt, bizony, zengett a ház. Azt mondják, múlófélben van már az a fajta vendéglátás, ami Dem-ján Sándornál természetes volt, az az érzék pedig eleve keveseknek adatik meg, hogy mikor, milyen zenével, ho-gyan kell bánni. „Ha akarta, negyven fokban is megfagyasztotta a levegőt, máskor egy pillanat alatt feloldotta a hangulatot – mondja Dezső (Dem-jánnak csak Deske volt) –, és ehhez úgy használta a zenét, mint a cigány-prímás, aki körbesétál a fogadóban, és ránézésre tudja, kinek, mit kell eljátszania.”

Az áprilisi muzsikálás most más volt. A Főnök már nem tárhatta szélesre két karját, hogy megadja a jelzést: „Deske, mehet!”, és az est tetőfokán még egy lapáttal rátegyen a hangulatra. Arra sem kérhette zenészeit, hogy miután hazamentek a vendégek, egy órán át csak neki játsszanak még, húzzák el pár nótáját, ahogy máskor szokták. A Fizetek főúr,

22 | FORBES 2018. MÁJUS

022-033_cimlapsztori_0424_03.indd 22 26/04/2018 19:31

2018. MÁJUS FORBES | 232018. MÁJUS FORBES | 23

ILLU

SZTR

ÁC

IÓ: N

ÉM

ETH

GY

ULA


FORBES

DEMJÁN SÁNDOR

a Tanulj meg fiacskám komédiázni és a Nem látlak én téged többé sohasem dallamai most nem a család birtokán csendültek fel. Ezúttal énekelni sem énekelt senki, a több mint ezer fős tömeg – egykori Skálás dolgozóktól, szövetkezeti emberek-től az ország legismer-tebb üzletemberein és művészein át a minisz-terelnökig – a Fiumei úti temetőben emléke-zett némán. A sír mel-lett, amelynek fejfáján ez áll: Demján Sándor, 1943–2018.

ÖSZTÖNÖS FŐNÖK„Mindenki úgy dol-gozik, mintha itt lenne, tudjuk, mi a feladat, és talán még erősebben koncentrálunk rá, hogy megvalósít-suk, amit elképzelt. Még összetar-tóbb lett a csapat” – Ágházi Gyulával a Sóházban beszélgetünk két nap-pal a temetés után. A Gránit Pólus vezérigazgatója volt a Főnök (ahogy majdnem mindenki hívta a házban és összes korábbi munkahelyén is) egyik legközvetlenebb munkatársa, most elsősorban az ő vállát nyomja a cégcsoport napi ügyeinek zavarta-lan tovább gördítése.

A Sóház falán fekete zászló, Dem-ján Sándor ide járt be az utóbbi közel húsz évben, amióta a WestEnd elké-szült, és az egykori műemléképületet központi irodaházzá alakították. Még tavaly karácsonyig is minden héten legalább háromszor itt volt, általában hétfőn, kedden és csütörtökön intézte bentről az ügyeket. „Nem készült még elmenni, mégis rendben hagyott itt minket, utoljára decemberben beszél-tük át a következő három év iránya-it” – mondja Gyula. Ez nem jelenti azt, hogy a kollégái most ne érezné-nek utána hatalmas űrt – különös tekintettel az egészen sajátos vállalati kultúrára.

Egy nyugati típusú, hierarchi-kus nagyvállalat és egy spontán haladó

kis családi cég szokatlan elegye volt Demján birodalma, amiben a munka-kapcsolat egyszerre volt üzleti, baráti, bizalmi viszony. Aki egy multitól jött, annak kiváltképp szembetűnő volt a különbség. Itt nem számítot-tak a pozíciók – legfeljebb annyiban, hogy kire mennyit allokált az idejéből a Főnök –, máshogy ment a feladatok kiosztása, a számonkérés, a kommu-nikáció, az elismerés.

Nem bratyizós viszony volt ez, de bensőséges, amibe az is belefért, hogy az évi két nagy kvázi családi rendez-vényen – Sándor nap tájékán tavasz-szal és karácsony előtt decemberben – a közvetlen munkatársak együtt mulatozzanak Demjánnal, a Főnök megvendégelje őket, nekik húzassa a zenét, mindenkinek egyenként köszönetet mondjon, és mindenkit nyilvánosan elismerjen, majd hétfőn kőkeményen számon kérje az aktuális feladatokat, vagy épp leszúrjon vala-kit, ha hibázott.

És az is belefért, hogy egy-egy si-keres üzleti tranzakció után hirtelen

felindulásból lezavarjanak egy ulti- vagy sakkpartit az irodájában. Ahogy Gyula felidézi: „Behívott minket, mondta, hogy fiúk, ez most jól sike-rült. Átbeszéltük részletesen, hogy

2011-ben egy sajtótájékoztató után

KÖRÜLBELÜL ÖTVEN EMBER volt hivatalos a szoká-sos évi kétszeri vacsorára, amit családinak hívtak, de a családtagok nem voltak ott. Egy kisebb lakodalom-ra emlékeztetett, az asztalok elrendezése is olyasmi volt: a főasztal közepén ült a két alapító, Demján és Nyúl. Hogy a Főnök éppen kit invitált a főasztalhoz, az általában a legközelebbi bizalmi kapcsot mutatta.

Itt kapott helyet például Ágházi Gyula vagy a Grá-nit Bank elnök-vezérigazgatója, Hegedüs Éva is, még azután is, hogy Demján kiszállt a bankból. Sokszor ott ült Turi Dénes, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) Demjánt váltó elnöke is, aki a tár-saságban közmegegyezéses „bankárban a legjobb énekes, énekesek között a legjobb bankár”-alapon a Főnök legkedvesebb nótapartnerévé vált az utóbbi 10-12 évben.

A főasztalra merőlegesen három további asztalnál ültek a régi gyerekkori barátok (ők mindig szigorúan a középső asztalnál), a másik szárnyon az aktuális legközelebbi munkatársak (az utóbbi bő húsz évben a Gránit Pólus csoporttól), a harmadikon a más be-fektetései révén ismert, hasonlóan szorosan kötődő barátok. És mivel egyszer egy interjúban Demján azt válaszolta, hogy egész életében arra a legbüszkébb, hogy megvannak a gyerekkori barátai, egyik évben kapott is egy saját tervezésű Barátságért Érdem-rendet. Az OTSZ és a VOSZ elnöksége készíttette neki – mást úgyse nagyon fogadott el. A meghívóra is mindig ráírta: „Mindenem megvan, ne hozzatok semmit.”

Az ülésrend


FOTÓ

: MTI

, KO

VÁC

S TA

MÁ

S


mi volt, hogy volt, miben voltunk jók, megveregette a vállunkat, és megkér-dezte, játsszunk egy kicsit?”

Demján ösztönös vezető volt. Nem menedzsmentkönyvekből tanult, ma-gától ráérzett a technikákra, például a ma divatos projektszemléletre. Nála mindig az adott projekt, a feladat volt az első, arra szervezte meg az ütőképes csapatot, és mindenkinél jobban hitt a fiatalokban, az egészen fiatalokban. „Nálunk nem nagyon vannak tízmilliárd forintnál kisebb tranzakciók. Mégis azt kérdezte tőlem – emlékszik Gyula –, miért nem adod oda egy fiatal kollégának? Nem baj, hogy soha életében nem csinált még ilyet, meg fog vele birkózni.”

Mécs Imre 22 éven át Demján egyik legközelebbi vezetőtársa volt, tavaly december óta saját befek-tetései, saját cége miatt már csak üzlettársa. Huszonévesen, a Pólus Center előkészítésekor csatlakozott Demján csapatához, az ő dolga volt, hogy – akkor még minden tapasztalat nélkül – megszervezze az első nagy bevásárlóközpont finanszírozását.

„Mindig így dolgozott, kinyitotta az ajtót, mondta, hogy fuss, és nézte, hogyan futottál. Ha jól, azt mondta, fuss tovább.” Hogy honnan vette ehhez a bátorságot? Saját példájából biztosan meríthetett.

SIKER, SIKER, SIKER„Tehetséges ember, de a kés mindig a nyakán” – a huszonéves Demjánról aggályoskodtak így a megyei párttit-

kárságon a hetvenes évek legelején, amikor Bartolák Mihály a nagyhatal-mú Szövosz (Szövetkezetek Országos Szövetsége) alelnöke kijelentette: vinné Budapestre, áruházi igazgató-nak. (Az idézet A Demján-titok című, 89-ben megjelent könyvből való.) Fiatal kora ellenére Demjánnak már komoly múltja volt a szövetkezeti világban, gyakornokként a gárdonyi, elnökhelyettesként a bicskei, majd elnökként a sárszentmihályi (később: Gorsium) Áfésznél is hajmeresztőnek tűnő dolgokat csinált, pedig csak úgy viselkedett, mintha rögtön a kapita-lizmusba született volna.

Üléshuzatokat gyártani az Ikarus-nak, bedolgozni a Videotonnak, bele-vágni a vendéglátásba, megszervezni a könyék háztáji mezőgazdálkodását nem tartozott a helyi Áfész-főnökök szokásos kompetenciáiba, de Demjánt ez kicsit sem érdekelte. Ha valamire keresletet látott, senki sem állhatta útját, nem zavarták a szocialista terv-gazdálkodás játékszabályai.

Kezére játszott, hogy a hatvanas évek közepétől némileg enyhültek a keretek (1968-ban, az új gazdasági mechanizmus első évében lett a 25 települést átfogó és nyolcezer szövet-kezeti tagot számláló Gorsium Áfész elnöke), de talán még jobban kellett ehhez a saját habitusa. „Én szeretek mindent felforgatni, átrendezni, ebben az édesanyámra hasonlítok,

KINYITOTTA AZ AJTÓT, MONDTA, HOGY FUSS, ÉS NÉZTE, HOGYAN FUTOTTÁL. HA JÓL, AZT MONDTA, FUSS TOVÁBB.

„Megtisztelő, igen” – ezekkel a szavakkal fogadta el Demján az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöki felkérését 2007-ben. Nem pénzért vál-lalta, a szövetkezeti világhoz erős, régi szálak fűzték. Tetszett neki az egy tag, egy szavazat demokra-tikus modellje, hogy a szövetkezetek irányításába nem tőkearányosan lehetett beleszólni, és sokszor elmondta, gyerekként ő maga sem tanulhatott volna tovább, ha nem kap szövetkezeti ösztöndíjat. Tízéves OTSZ-elnöksége ugyanakkor nem egy sikersztori. A kormánynak a szövetkezeti szektort érintő átala-kításai miatt Demján kemény csatákba ment bele, lopásról beszélt, és Orbán Viktornak is nyílt levelet írt, de az átalakításokat nem tudta megakadályozni. Konfliktusuk ellenére Orbán tavaly ősszel nyilvá-nosan méltatta Demjánt, mint a Széchenyi Kártya 15 évvel ezelőtti ötletgazdáját, amikor azt mondta: a magyar gazdaság nem lehetne sikeres az olyan „nagy, régi bölények nélkül”, mint Demján Sándor.

A szövetkezeti világ

Forbes_67x265_190418_for020518-Issue.indd 2 19.04.18 12:38


FORBES

DEMJÁN SÁNDOR

aki kéthavonta átrendezi az egész la-kást” – magyarázta a már említett kö-tetben rebellis énje gyökerét. Aminek következménye – új szelek ide vagy oda – 35-ször pénzbírság és egyszer egynapos vizsgálati fogság is lett csak az áfészes időkben.

A büntetések oka mindig ugyanaz: Demján képtelen volt betartani az értelmetlen szabályokat és kivárni a csigalassú bürokráciát, kereskedni és építkezni viszont már a hatva-nas években is fenemód szeretett. Megállás nélkül hozta létre az új kisboltokat, melléjük kisipari műhe-lyeket, vendéglőket nyitott, minden ötletet megragadott, amiből pénzt tudott csinálni. A pénzzel játszani kell, forgatni, vallotta egész életében, és bár a mából visszatekintve akkor még kicsiben játszott, vezetése alatt a Gorsium Áfész bevétele az ötszörö-sére nőtt, az ország egyik legjobban menő szövetkezetévé vált. Demján sikervágya észrevétetett.

Nem véletlenül választotta jó harminc évvel később (2002-ben) az általa kitalált Prima Primissima díjak szimbólumának Kincsemet, az egy-kor legyőzhetetlen magyar versenylo-vat. Ha valaki félárván, mélysze-génységben nő fel, majd élete végére

körülbelül kétszázmilliárd forintos vagyont épít fel, és a leggazdagabb magyarok egyikévé emelkedik, ahhoz valószínűleg ugyanolyan küzdeni és győzni akarás kell, mint ami annak idején a csodalóban is megvolt.

Demjánnak tényleg nehéz indulás jutott, sokszor, sok helyen (koráb-bi Forbes-portrénkban is: 2014/12) felidézte lelencgyerek múltját, a szegényparaszti iskolás éveket, és sokszor vallotta meg, hogy a nélkü-lözés és a küzdelmek nélkül talán más ember lett volna belőle. Így viszont – a kezdeti áfészes babérok után – sikerre vitte a Skálát, az ország első nyugati mintájú áruházláncát a szocializmusban, majd a nulláról

felépítette a régió egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő társaságát (Gránit Pólus/TriGránit) már kőkemény kapitalista versenyhelyzetben, később zöldmezős bankot alapított (Grá-nit Bank) a pénzügyi válság kellős közepén. Megcsinálta az ország első luxusirodaházát a pesti belvárosban

(Bank Center), felépítette a régióban is mintául szolgáló első gigantikus bevásárlóközpontokat Budapesten (Pólus, WestEnd), majd az új Nemzeti Színházat és a Művészetek Palotáját – utóbbi megjelenésében és színvona-lában talán a Demján-házak legmaga-sabban jegyzett darabja.

És ezek csak a most lezárult élet-mű gránitból és betonból alkotott leg-látványosabb magyarországi pillérei, a Demján-hagyaték ennél jelentősebb. Része egy sor olyan tanítás, amit kol-légái és barátai tucatszámra idéznek sikerről, kockázatról és vagányságról, és része az a milliárdokban mérhető jótékonykodás is, amiben ugyancsak a legelső volt a vele egy ligában játszó

magyar milliárdosok körében.

Hogy ennyi min-den van Demjánban, azt 73-ban Bartolák Mihály sem láthatta, de éppen ilyen ember kellett neki, amikor az első budapesti szö-vetkezeti nagyáruház terveit csiszolgatták. A bukás valószínűsége sokkal nagyobb volt, mint a sikeré, a 600 millió forintból – az

Áfészek, a Szövosz és az állam pén-zéből, továbbá némi bankkölcsönből – megépített Skála nem a belváros-ban, hanem egy akkor kívül eső budai telken (a mai Allee helyén) készült megnyitni, és minden számítás sze-rint három-négy évig vaskos veszte-ségre volt ítélve. „Adjanak minden-ben szabad kezet!” – ez volt Demján egyetlen feltétele, és az áruház 76-os megnyitása után rögtön neki is állt, hogy maximálisan kitöltse a mozgás-teret.

Ami ma természetes egy áruház-ban, az forradalmi újítás volt a Skálá-ban. Önkiszolgálás, bevásárló kocsik, futószalagos pénztár, a teljes árukí-nálat kiterítése a vevők elé és a struk-túra: alul élelmiszerek (akkor még hatósági árak és minimális marzs mellett, csak azért, hogy mindennap GULFSTREAMG280.COM

HA MÁR A HEGYEKET NEM TUDOD ARRÉBB VINNI

Szállj le inkább a közelükben a rendkívül gyors Gulfstream G280™ jettel. Ez a középméretű szuperrepülőgép kiemelkedően bizonyít az Alpok olyan magas hegyei közt, amilyenek a svájci Lugano környékén találhatók. Minden utazásban ott van a

felfedezés ígérete.

Gulfstream Authorized Sales Representative: Viktor Piš, +421 911 603 699; Janos Harskuti, +421 902 544 464Gulfstream: Matthew Sandidge, +44 7415 493410

DEMJÁN SÁNDOR tíz év alatt 3,5 milliárd forintot osztott szét a vagyonából a Primáknak és a Primissi-máknak. Takács Ildikó vezetésével hat ember dolgo-zott Demján csapatából a díjazottak kiválasztásán, szigorú jelölési és zsűrizési rendben, a kuratórium és a tanácsadó testület bevonásával. „Ő maga soha nem szólt bele, ki kapjon díjat, a ceremóniáig nem is nézte meg, kik az adott évi nyertesek – mondja Ildikó. – Mindig azt mondta, látni sem akarom.” Aki pedig a díjazottak közül talán a legszebben tudott köszönetet mondani, ő Törőcsik Mari, a 2007-es Jubileumi év Prima Primissa-díjasa. A színésznő azt mondta: „Van, aki úgy tud adni, hogy méltósággal lehet elfogadni. Demján Sándor ilyen ember.”

Látni sem akarom


1 9 9 7 . f e b r u á r 1 8 . u m I c n j u y

k i c s i t

- Nem járt elit iskolába.- N em . Szerencsémre.- A kereskedelmi főiskola

sem lehetett egy Harvard.- Szintén szerencsémre. É n n a -

gyon keveset jártam iskolába. A főiskolára m ég kevesebbet.

- Hogy tudott így kiugrani, ekko- i ra kairiert csinálni?

- Biztos nem azért, m ert akadt jó keresztapám . Illetve a sok-sok millió vásárló, azok, akik a Skálák-ban (D em ján az áruházak alapító-ja - a szerzci) m egfordultak, ők az én keresztapáim ...

- Várjunk, magát érdekelte a yi karbantartó részleg.?Persze. K erestem benne,

hogy m iként lehetne racionalizál-ni. M űszaki tehetségem nincs. De rögtön felfigyeltem, hogy m ennyi ideig ta rt o tt egy villanyégő, és rá-jöttem : ellopják a felét. T e h á t két hónap m últán 30-40 százalékot tudtam spórolni a cégnek.

- Demján Sándor deviáns?- Igen. És nagyon büszke va-

gyok rá, bár voltak időszakok, am ikor ez igen negatív jelző volt.

- Más jut az eszébe dolgokról, mint az egyszerű halandónak?

- M eglátok valamit, és azon gondolkodom , m iként lehetne azt jobbá tenni.

- Ódzkodik az ismétlődésektől?- R ettenetesen. É n pro to típust

szeretek csinálni m indenben. U tá -na unalmassá válik. Akkor kicsit arrébb megyek. Az egész életem erről szól. A Pólus C en tem éi az amerikai szakértők szerint is tu d -tam m ódosítani az ő rendszerükün, am it el is fogadtak.

•S2EBBIIIANDRAS

SÓVÁRIzjuisA

is

„ A s z ü l ő s z o b a a j t a -j á i g v i t t e m a v i z e t . M e g k e l l e t t m e l e g í -

t e n i é s o d a l e t e n n i . É j s z a k á n k é n t . A k k o r i n d u l t a k m e g r e n d s z e r i n t a s z ü l é s e k . D o k -t o r s e m e r r e . É d e s a n y á m e g y e d ü l v e z e t t e a f a l u s i s z ü l ő o t t h o n t . N y o l c - k i l e n c é v e s v o l -t a m . N e k e m s z ó l t , h a a k u r b l i s t e l e f o n o n m e n t ő t k e l l e t t h í v n i k o m p l i k á c i ó k m i a t t . V a g y s z a l a d t a m a h í r r e l : t ö b b n a p o s v a j ú -d á s u t á n i t t a g y e r e k ! ” D e m j á n S á n d o r 2 2 é v e s e n a g á r d o n y i Á F É S Z k a r b a n t a r t ó r é s z l e g é n e k a v e z e t ő j e . M o s t T o r o n t ó b a n , S z i n g a p ú r b a n é s B u d a p e s t e n ( t ö b b h e -l y ü t t ) v a n i r o d á j a . Ö t v e n n é g y e s z t e n d ő s e n , h e t e d i k é v e a K ö z é p - e u r ó p a i F e j l e s z t é s i T á r s a s á g e l n ö k - v e z é r i g a z g a t ó j a .

D e m j á n S á n d o r

m i n d i g a r r é b b m e g y

D e a m ásodik Pólussal m ár a csa-patom foglalkozik. N em az én n a -pi tizennyolc ó rám at tö lti majd ki. H a nekem ezt a bevásárlóközpon-to t m inta u tán egy az egyben kel-le tt volna létrehozni, és nem tu d -tam volna hozzátenni, akkor csak egyetlen öröm öm marad: az, hogy tíz hónap alatt készült el. E z világ-csúcs. A századfordulón a magya-rok voltak E urópa legendás építői. A Pólus építkezésén tizenhetezer em ber dolgozott. A fényes Bank C enterbő l Kijöttem ide a koszba. U gyanabból a büfékocsiból étkez-tem , ahol az építők. M ár azért m egérte, m ert hallottam , am ikor az egyik cég munkása odaszólt a másiknak: T e , i t t tönkreteszed ennyi em ber becsületét! N em ké-szült el rendesen ugyanis az aljzat a burkolathoz.

- Magát hogy nevelték?- Az édesanyám kreativitását

ö rökö ltem ...- ... egy bába elég kreatíy.- A legkreatívabb. És évente

legalább kétszer á tre n d e z te ^ la-kást. N evelt a term észet is. És so-ha nem felejtem el, am ikor árva-házban voltam Kiskunlacházán, akadt o tt egy D obó László nevű tanár, aki tudta, engem nem en-gednek iskolába, m ert fizikai m un-kát kell végezzek. 1950-ben. H é t-éves voltam . E ljött. H ogy ne m a-radjak le, m agyarázott. Ivóvizet hord tam a három kilom éterre levő kútból. A fele kilocskolódott. In -dultam újra. Lelencgyerekként. Egyenruhában. H a egy cigány észrevett az utcán, rög tön kivette a kezem ből a vödröt, es m ehettem m ellette. M agyar sajnos ezt nem te tte soha... Édesapám m eghalt a háborúban. M inket a k ite lepített szerencsétlen svábok helyére ,te le-p íte ttek ide Rom ániából. Édes-

anyám aztán a szülésznőképzőre járt. A hétvégeken jö tt K iskun- lacházára. V ért adott,, hogy legyen pénze útiköltségre. Ö rülök, Hogy nekem ilyen nagyon nehéz gye-rekkorom volt. V agont raktam. H avat lapátoltam . Kóm ívesek keze alá dolgoztam . H a konszolidált körülm ények között nevelkedem, talán elpuhulok és cél nélkülivé válók. Segítettek a klasszikus, tisz-tességes falusi pedagógusok és a könyvek. Rem élem , a XXII. szá-zadban is lesz olyan álm odozó gyerek, aki a rpostani íróktól tud majd olvasni. É n 12-13 éves ko-rom ra a szülőszobai „ügyeletek” alatt kiolvastam a falu összes könyvét.

- Az unokái naphosszat a tévé előtt ülnek?

- E z t nem m ondom , m ert a vöm olyan fantasztikus apa, am i-lyen én soha nem tud tam lenni. És a lányom is jeleskedik. D e amíg T o ro n tó b an éltek egy esztendeig, a gyerek m ár az óvodából úgy jö tt haza, hogy tudta, m elyik televíziós csatornára kell kapcsolni. L átni akarta azt a figurát, am it a társa em legetett. E gyébként a W alt D isney csak ezekből a figurákból ötm illiárd dollárt árul ki egy év-ben - ez hozzávetőleg a magyar ipar teljesítménye.

- Ón nyilván jól beszél idegen nyelveket.

- N yelvi and ta len tum vagyok. E gyeden tankönyvem sem volt. Elolvastam az anyagot éjféltől reg-gel nyolcig, és levizsgáztam. Aztán egy óra múlva elfelejtettem . O rosz és angol nyelvvizsgám van. D e nem engedhetem m eg magam nak, hogy tolmács nélkül tárgyaljak, m ert ha valam iben nem vagyok profi, gádásaim tám adnak. T ö b b nem tetszik A m erikában, m in t ami

tetszik, de tény, hogy o tt egy isko-lában m indenki tudja m agáról, hogy osztályelső vagy a huszadik. És később is tisztában van vele, m ire van belőve. És ha egy fokkal előbbre megy, akkor elégedett. M inket úgy neveltek, hogy több száz ezren érzik úgy, hogy m inisz-terelnök vagy vállalatvezető válha-to tt volna belőlük ezért aztán okolnak m indenkit, hogy nem hagyták őket érvényesülni, m iköz-ben bennük egy E instein veszett el. A piacgazdaságban nekem az tetszik, hogy m indenkit a helyére tesz. N álunk régebben, ha egy szerencséden gyerek sántának szü-letett, e lh itettek vele, m aratopi fu-tó, m agyar bajnok lehet. És ez m űködött, m e rt maxim um egye-dül indították. I t t az a jellem ző az

em berekre, hogy ráülnek a babér-jukra, és nosztalgiáznak. Félnek, hogy az újban m egbuknak. Ez a kényelm es kelet-európai szem lé-let, m elyet jól jelképez az állatkert. Ü lt a? em ber a rács m ögött. E te t-ték. És vágyott rá, hogy m in t egy nagy oroszlán zebrát fog a szavan-nán, és közben azt gondolta, m i-csoda fantasztikus pasas vagyok, és am ikor a rácso t fölhúzták, kide-rült, m ár nem tud zebrát fogni. E nni hazajárna h á t a ketrecbe. N apközben m eg csatangolna. N a, ez íg y .nem működik.

- On öregedő menedzserként emlegeti magát., - A tudadanok m agabiztosak.

És a valódi nagy dolgokhoz kell a tudadanság magabiztossága. M i-nél tö b b e t tud az em ber, annál in -

kább előjönnek a kétségei. E zért nem lesznek az em berek annyira kreatívak és innovatívak, fia el-hagynak egy bizonyos kort. É n tu -datosan dolgozom az ellen, hogy ne szürküljek, ne satnyuljak el.

- Nem vált el. A lánya 30 éves.- H a más vette volna el a fele-

ségem et, annak sem ju to tt volna eszébe a válás. Úgy él bennem , ahogy először m egláttam ő t a főis-kolán. Az első sorban ült. E m i-nens, rendes tanuló. Szerencsém -re, m ert az ő jegyzeteiből vizsgáz-tam . G yönyörű volt. H a m egöre-gedne, de rem ekül tartja magát, a tisztességem nem engedné meg, hogy ... én rengeteget köszönhe-tek neki. M otivált. Éanatikus, tip i-kus lázadó voltam m indig. T u d -tam , m indent elveszthetek. D e ő

nekem van. Ö nekem m egm arad. E bben biztos voltam mindig.

- Sok időt nem tölthet otthon.- E zért rem ek a házasságom.

M indig van m ondanivalónk. N a -gyon sok kollégám at, ism erősöm et lehúz a család. N em tud k ibonta-kozni, nincs türelm e, egyfolytában jnézi az óráját, hogy időre hazaér-jen. Rajtam em elt a házasság.

- Maga azt tesz, amit akar, és otthon varjak?

- E z nem így van. A feleségem -nek m egvan a teljesen önálló program ja.

És ha őt is tökéletesen lefoglalja a munkája, akkor a gyerekükkel mi lett volna?

- Akkor átvettem volna én a fel-adatot. A gyerekkel való foglalko-zás le tt volna az első, az biztos. N e -kem a leglényegesebb a család. D e nálunk olyan szerencsés volt a kör-nyezet, hogy élt a dédmama, a nagymama, és o tt volt a feleségem. Szálltam volna be negyediknek?

- Mi lesz most magával?- Az In te rn e t érdekel re ttene te-

sen. E nnek a hétköznapi gyakor-latra való fordítása. És azt hiszem, m egtaláltam egy olyan szervezetet A m erikában, amelyikkel együtt dolgozva m indez perspektiviloisan K özép-E urópa leg többet érő b e-fektetése lehet.

- Az a hír járja, hogy mindig nagy kyinállal ette az életet.

- Ü gy vélem, nem sokáig, ha-nem sokat kell élni.

- Amerikábatijól érzi magát?- N em . É n az Ű ralban,

T atársztánban, Baskíriában, m u-zulm ánok, kínaiak között vagyok otthon . Alapdolog o tt az úgyneve-ze tt kutyam orál. Ami annyit tesz, ha valaki m egölel és a szem em be néz, nyugodtan h áta t ford íthatok neki. Csóválja a farkát.

„Azt az egyszerű kelet-euró-pai szabályt, amit én megta-nultam a Skálánál, hogy ha a rosszak közt létrehozol egy jobbat, akkor mindenki oda-megy, ezt Amerikában nem

értik. Andrew Sarlós, akivel én évek óta kö-zös üzletben vagyok, és Peter Munk, -akit a világ leggazdagabb^ magyarjaként emleget-nek- értette meg. Ők álltak mellém. És no-vemberben, amikor a Pólus Centert felavat-tuk, Sarlóson olyan műtétet végeztek, mely a világon a hatodik, vagyis eddig Brazíliában öt, Kanadában egy volt. Eltávolították a szi-vének az egyharmadát. Kicseréltek két szív- billentyűt. Csináltak négy bypasst. A műtét sikerének az esélye egy volt az öthöz. Felhí-vott. Félórás beszélgetés. Elbúcsúzott, ami után én rettenetesen kiborultam. Tudok sírni, igen. De most már jól van...”

Demján Sándor egyszerre faltörő kos (lásd Gorsium ÁFÉSZ, Skálák, Magyar Hitel Bank) és olyan szem élyiség, aki már-már ir-racionálisán kötődik szem élyekhez érzelmi

leg. Ezért mindig a nulláról indul. Nem bírna lemészárolni régi cégeknél talált embereket.

Betegségeit lázasan is lábon hordja ki.Az édesanyja 72 éves. Két unokája van.

Négy és hétévesek. Lánya Torontóban tanulta ki a komputeres reklámgrafikát. Arany-művesnek készült, de aranyérzékeny lett. Demján is. Széttárja karjait. Nincs rajta ékszer.

A logikátlan dolgok bosszantják réme-sen. Mindennek az értelmét keresi. Az üzlethez szü k séges bátorságot is a könyvekből meríti. Jó pszichológusnak tartja magát. Az emberek érdeklik. A motiválásuk. A ke-reskedelem ben elsőként állami díjas (1980), az Év embere (1988), az Év m enedzsere (1988), az Ev vállalkozója (1997). Egyik húga Németországba ment férjhez. Több ezer németet hoz ide saját sikeres utazási irodáján keresztül gyógyturizmusra. Másik húga természetgyógyász.

Évente átlag tízszer kerüli meg a Földet. Utál repülni. Kedvenc magyar nótája, amit évente többször elénekel: Kicsiny falum, ott születtem én...

Újságcikk 1997-ből, amikor Demjánnak Torontóban és Budapesten is volt irodája

HAJMERESZTŐNEK TŰNŐ DOLGOKAT CSINÁLT, PEDIG CSAK ÚGY VISELKEDETT, MINTHA RÖGTÖN A KAPITALIZMUSBA SZÜLETETT VOLNA.


GULFSTREAMG280.COM

HA MÁR A HEGYEKET NEM TUDOD ARRÉBB VINNI

Szállj le inkább a közelükben a rendkívül gyors Gulfstream G280™ jettel. Ez a középméretű szuperrepülőgép kiemelkedően bizonyít az Alpok olyan magas hegyei közt, amilyenek a svájci Lugano környékén találhatók. Minden utazásban ott van a

felfedezés ígérete.

Gulfstream Authorized Sales Representative: Viktor Piš, +421 911 603 699; Janos Harskuti, +421 902 544 464Gulfstream: Matthew Sandidge, +44 7415 493410


FORBES

DEMJÁN SÁNDOR

BANK CENTERBudapest

Magyarország30 000 m2

PÓLUS CENTERBudapest


DUNA-PEST RESIDENCES

BudapestMagyarország41 400 m2

MILLENIUM TOWER IBudapest


NABEREZSNIJE CSELNI

CselniOroszország

24 000 m2

CHIOVOChiovo

Horvátország90 000 m2

BRASSÓ Brassó Románia

59 200 m2

POLUS CENTER Kolozsvár

Románia61 000 m2

WEST ENDBudapest


PÓLUS II.Budapest


PÓLUS CENTERPozsonySzlovákia

38 500 m2

MILLENIUM TOWER IPozsonySzlovákia

20 000 m2

MILLENIUM TOWER IIPozsonySzlovákia

23 000 m2

SILESIA CITY CENTER

KatowiceLengyelország65 000 m2

1995 1996 1996 1999 2000 2001 2003 2005 2005 2006 2006 2006 2007 2007

SÓHÁZBudapest


1999

NEMZETI SZÍNHÁZBudapest


2002

MÜPABudapest


2005

jöjjenek a vevők), felül ruházati és iparcikkek – hűtőgép, rádiós magnó és mindig főleg az, ami máshol hiány-cikk volt –, hozzá különböző szolgál-tatások.

A dolgozók egyenköpenyére névtáblát tetetett a Skálás öntudat, az összetartozás erősítésére, a vásárlók-nak akciókat vezetett be, megnyújtotta a karácsonyi szezont, és már október-ben karácsonyfát állított az üzletben. Elemeztette a forgalmi adatokat, és rek-

lámkampányt épített a lapos keddekre („Megjön a kedve, ha vár a keddre”). A reklám mint eszköz, önmagában is felforgatónak tűnt akkoriban, Demján erre kezdettől fogva nem sajnálta a mil-liókat. „Nagyon sok mindent ő talált ki – mondja Takács Ildikó, 44 éven át a Főnök PR-stábjának vezetője, évtize-deken át legstabilabb kísérője. – Ültünk az irodában este fél 11-kor, és mondta a szlogeneket, mint a Kezdje a Skálánál! vagy az Egy lépéssel a divat előtt.”

SÖR 29 FORINTÉRTA skálás időkből származik Demján egy másik újítása: Budapest első sörözője, a Kaltenberg Bajor Királyi Sörkert megnyitása a Kinizsi utcában. Ma már elképzelhetetlen, hogy ne legyen a városban bármikor és bárhol frissen csapolt sör, de a nyolcvanas

évek közepén az üveges is hiánycikk volt, a söröző mint műfaj sem léte-zett. Kereskedői véna és kapcsolatok – Demján egy régi ismerősén keresz-tül, hogy hogy nem, összebarátkozott a bajor királyi családdal. A magyarul egyébként remekül beszélő bajor

A KÁRTYÁRÓL AZT TARTOTTA, MINDEN ÜZLETEMBERNEK ELŐÍRNÁ, HOGY TANULJON MEG PÓKEREZNI.


■ IRODAHÁZ

■ PLÁZA

■ FEJLESZTÉSI TELEK

■ LAKÓINGATLAN

■ EGYÉB

AZ ERŐCENTRUM A Gránit Pólus csoport (és az egykori TriGránit) által fejlesztett ingatlanok megváltoztatták a régió nagyvárosainak arculatát. A grafikonon a projekteket a méretük alapján ábrázoltuk.ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ZSIBORÁS GERGŐ


MILLENIUM TOWER IIBudapest


MILLENIUM TOWER IIIBudapest


K&H BUILDING - H


K&H BUILDING - K


B4B I. (A ÉS B)Krakkó

Lengyelország16 700 m2

B4B II. (C ÉS D)Krakkó


POZNAN CITY CENTERPoznan


OAK TERRACES Katowice


BONARKA CITY CENTER Krakkó


ARENA CENTAR ZAGREB Zágráb

Horvátország62 200 m2

LAKESIDE PARK Pozsony Szlovákia

24 600 m2

LAKESIDE PARK II. Pozsony Szlovákia

40 631 m2

METROPOLIS Pozsony Szlovákia

320 676 m2

LAKESIDE PARK III. Pozsony Szlovákia

21 128 m2

2008 20082008 2008 20082008 2008 2009 2010 2011 2011 2011 2013 2013

KORDA STÚDIÓBudapest

Etyek14 000 m2+

2007

ATRIUM CENTER PLÁZA

AradRománia

30 000 m2

2010

B4B III. (E ÉS F)Krakkó


2015

király fia, Luitpold von Bayern herceg őfensége egyszersmind a bajorországi Kaltenberg sörgyár tulajdonosa is volt.

Demján így nem szimplán sörim-portban gondolkozott (ez abban az időben bármikor akadozhatott volna, a hangsúly pedig a korlátlan kínálat megteremtésén volt), hanem rögtön látta maga előtt, amint a Skála akkori irodájának helyet adó 170 éves épület legfeljebb raktárnak használt pincé-jében főzik majd és literszámra mérik a sört. Lett is minisörfőzde, hozzá reklámkampány és nagy siker: az Üllői útról kígyózó sorokban jöttek, sokszor már délutántól itták a korsót 29 forintért. Ha nagyon kirúgtak a hámból, ették hozzá a libamájat, a legdrágábbját 109 forintért.

„Csak igényes dolgokat alkotott” – mondja Papp Dénes, aki a 85-ös októberi nyitás utáni első pár hónap kivételével azóta is, ma már családi vállalkozásban, vezeti a 400 főt be-fogadó helyet. A sötétbarna fapadok, masszív asztalok, a lámpák, a pult és persze hátul a főzdében az Angliá-ból hozatott tartályok pontosan úgy állnak ma is, ahogy azt Demján 33 évvel ezelőtt kitalálta és berendezte,

és megvan még a sokat látott proto-kollterem is.

Hivatalos eseményeket, vacsorá-kat, tárgyalásokat szerveztek itt, és a Főnök arra is ügyelt, hogy kellően diszkréten tehessék. Ide külön bejárat volt az irodaház belső udvaráról, ön-álló mosdóval, és direkt behúztak egy belső telefonvonalat is a protokollte-rem és a bárpult között (a kábel még megvan). Vicces szituációkat szült ez, a volt szovjet külügyminiszterről,

Gromikóról például már bemondta a rádió, hogy hazautazott. „Itt ült, és ette a libatepertőt a szűretlen sörrel” – nevet Papp Dénes.

Hosszú a lista, ki mindenki fordult meg a Kaltenbergben. Jártak ott a rendszerváltás előtti utolsó minisz-terelnökök, Grósz Károly és Németh Miklós, jött George Pataki republiká-nus politikus New Yorkból és a de-mokrata Tom Lantos Kaliforniából, Ariel Saron Izrael miniszterelnöke,

2018. MÁJUS FORBES | 29

1985. október. Demján a Kaltenberg söröző megnyitóján. Középen a bajor koronaherceg


FORBES

DEMJÁN SÁNDOR

tatárföldi és orosz vezetők, és persze a kanadai barátok, üzlettársak, Peter Munk és Andrew Sarlós is. „Kifeje-zetten demokratikus hely volt – em-lékszik Papp Dénes. – 90 tájékán az egyik asztalnál Horn Gyula ebédelt, a másiknál Csurka István, mögötte Torgyán, kicsit odébb a fiatal Orbán Viktor. És mindegyik szívélyesen üdvözölte a másikat.”

Hiába, a Kaltenberg nagyon menő volt, Demján pedig mindenkivel megtalálta a hangot. Nemcsak itthon – függetlenül attól, hogy rendszer-váltás előttről, utánról, jobbról vagy balról nézzük –, de gyakorlatilag bárhol a világon, holott jól egy idegen nyelvet sem beszélt. „Az egyik vacso-rára öltönyös bankárok jöttek, kissé karót nyeltnek tűntek. Demján úr ezt az első percben felmérte, és azt kérte tőlük, vegyék le a zakójukat, mert ő is le fogja venni, sőt a nyakkendőjétől is megszabadul, és mivel senki sem ismeri a másik kultúráját, énekelje el az országa himnuszát – idézi fel Papp

Dénes. – Az egész társaság meg volt véve abban a pillanatban.”

NAGY JÁTÉKOS VOLTEz már Demján bankos időszakában történt, amit igazából senki nem ér-tett. Miért megy el valaki a Skálától, miután óriási sikerre vitte? Az erede-tileg tervezett négyévnyi veszteség helyett végül egy sem volt, az első évet nullszaldóval zárták, a máso-dikat már nyereséggel, a negyediket ötmilliárdos profittal. 86-ban Demján mégis elfogadta a Magyar Hitel Bank elnöki székét.

Az ősskálás, majd trigránitos, szintén szövetkezeti ember és örökös barát Nyúl Sándor szerint ez logikus volt. „Amit az akkori viszonyok között ki lehetett hozni az áruházból, 64 egységgel, saját külkercéggel és vegyesvállalatokkal, azt Demján kihozta, és egyébként is előre megmondta: tíz évre tervez.” Közben a világ is nagyot változott, a szocialista állami nagyvállalatok

masszívan meneteltek a csőd felé, a külföldi tőke, a külföldi befektetők már a spájzban voltak, formálódott a kétszintű bankrendszer, innentől nemcsak áruval lehetett kereskedni, hanem a pénzzel is.

Bankelnöki időszaka csak három évig tartott, de legalább két olyan mo-mentumra ez is elég volt, hogy élete végén a búcsúztatásánál is emleges-sék. Az egyik egy komplex hitel- és felszámolási tranzakció kiagyalása volt Széles Gáborral együtt, aminek eredményeként a rendszerváltáskor havonta (!) 500 millió forintos veszte-séget termelő Videoton feltámadt. 98-ban, amikor a többi tulajdonos kivá-sárolta Demjánék részesedését, már 2,3 milliárdos nyeresége volt a társa-ságnak, és Demján mint a Videoton egyik megmentője vonulhatott be a gazdaságtörténelembe. Lakatos Péter, a Videoton mai társvezérigaz-gatója és társtulajdonosa ebben az epizódban is az ötletet és a kockázat-vállalást emeli ki: „Baromi tehetséges


A Skála vezérigazgatójaként, 1985-ben


volt, itt is ő volt az ötletgazda, mert mindig hitt valamiben, és bele is mert vágni, sohasem volt olyan kockázat-kerülő, mint én.”

A másik MHB-s gyökerű örökség egy személyes érték: Csányi Sándor-hoz fűződő mély barátsága. Az OTP-s bankvezér búcsúbeszéde magáért beszélt, a pályáját titkárságvezető-ként Demján mellett kezdő csúcsmil-liárdos elcsukló szavaiból nemcsak a közös befektetések, üzletek hallat-szottak ki, de a sok közös Sándor-nap, a hosszú beszélgetések, kártyapartik, és a szegénységből az ország élére törő életutak párhuzamossága is.

Demján amúgy kétszázmilliárdos-ként is viszonylag puritán ember volt. Nehéz persze ezt a szót használni úgy, hogy tudjuk, egy ponton magán-repülőgépe is volt, és olykor a világ legjobban jegyzett pókerjátékosai-val ült egy asztalhoz Las Vegasban. A közeli ismerősök mégis azt mond-ják, bár életében több házat is épített a családjának, mindegyik inkább igé-nyes vagy funkcionális volt, semmint kacsalábon forgó.

Egy szépen felújított, régi polgári házban lakott a feleségével – legalább

annyira volt második iroda, mint csa-ládi fészek. A földszinten ugyanúgy titkárság, mint a Sóházban, Demján szobája, még egy iroda, sokakkal itt tárgyalt, ha épp az volt kézenfekvő. A titkárnők itt is mindent nyom-tattak-szkenneltek, összedolgoztak a Sóházzal, és aládolgoztak a Főnök-

nek, amire szükség is volt, Demján sohasem használt számítógépet. Mindig úgy tartotta, amíg gép és kütyük nélkül bírja a lépést a fia-talokkal, és egy tárgyaláson náluk élesebben vág az esze, addig dolgozik, és addig így dolgozik. Mobilja persze volt, sőt néhány éve már okostelefonja is, de legszívesebben a régi vonalasat használta. Asztala viszonylag üres, rajta az örökös hamutartó és a veze-tékes telefon, hozzá a rítus: titkárnő, kapcsolja kérem.

Demjánnak más szempontból is sajátos munkamódszere volt, leg-alábbis ami az utóbbi tíz évet illeti, ami már mind túlnyúlt a hivatalos nyugdíjkorhatáron. Körülbelül reggel tízig otthonról dolgozott, az otthoni irodában, utána bement a Sóházba, és nagyjából 6-ig folytatta. Ebédszü-netet ritkán tartott, kávé, láncban szívott cigaretták és 20–30 perces ta-lálkozók adták a nap ritmusát. Ennyi idő alatt kellett elővezetni a témákat, legyen szó ingatlanfejlesztésről, kul-turális ügyekről, takarékszövetkezeti dolgokról vagy bármi másról.

Művészek, politikusok, bankárok váltották egymást szinte futósza-lagon, a Főnök pedig ült szemben a nagy fali órával, és ha felnézett rá, lehetett tudni, hogy ennyi volt, menni kell. Koncentrált tárgyalások voltak ezek, és mivel Demján tipikus első kérdése általában az volt, „te hogyan oldanád meg?”, egy idő után mindenki megtanulta, hogy javaslatot és mögé nyomós érveket is hozzon magával.

És tényleg tartotta a lépést a fiata-lokkal, frissessége érdekében tudato-san vette körbe magát velük, és rész-ben ezt szolgálta a sakk és a póker is. Utóbbiról azt tartotta, minden üzletembernek elő kéne írni, hogy ta-nuljon meg pókerezni, fiatalon tartja az elmét, és nagyon jó hatással van a kockázati averzióra. Szabó Zsolt, a cégcsoport befektetési igazgatója is tőle tanulta az üzletet és a játékot is. Ő is egész fiatalon került Demján mellé, kemény tárgyalásokat és pó-kerpartikat éltek át együtt. Ő idézi fel

Demján nyolcvanas években – Soros Györggyel közösen – indított mene-dzseriskoláját, ahová a vállalati le-gendárium szerint csak azt vették föl, aki elé, ha leraktak egy pakli magyar kártyát, fejből visszamondta mind a 32 lapot. „Sándor egy teljes csomag römikártyát is visszamondott, és egy egész partit is. Elképesztő volt a me-móriája, volt, hogy valakivel römizett, velem meg közben sakkozott.”

TATÁRFÖLDRŐL TORONTÓIGA világ persze nem ezt látta belő-le, és az utókor sem ezért emlegeti majd. Legmaradandóbb alkotásainak pénzügyi alapjait a széteső Szovjet-unióban rakta le, a frissen alakult tatár, baskír és komi kormányokkal való üzleti tárgyalások során. „Az olajhoz nem nyúlunk” – Nyúl Sándor szerint biztonságuk érdekében ez volt a fő vezérelv azokban az években, de minden mással bőszen kereskedtek. Vitték a magyar almát, naposcsibét, televíziót keletre, volt két olyan év, hogy a magyar–orosz áruforgalom 80 százalékát Demjánék cégei – a Cent-ral European Development Company, majd a Central European Investment Company – intézték.

Ezek az ügyletek privatizációs tanácsadásokkal, konkrét privatizáci-ós tranzakciókkal (például a teherau-tókat gyártó Kamazéval) vagy éppen több ezer tatár hivatalnok piacgazda-sági képzésével kiegészülve Demján vagyonát, az Urál környékén ma is élő nimbuszát és a későbbi hazai ingat-lanfejlesztéseket is megalapozták.

Ebből az időből datálódnak le-gendás kanadai kapcsolatai is, az az erős baráti, mentori és persze üzleti kötelék, ami előbb Andrew Sarlós-hoz, majd Peter Munkhoz kötötte. A magyar származású üzletemberek keresték a befektetési lehetőséget a térségben, hozták a pénzt és egy egészen más szellemiséget is. A két kultúra találkozásából rögtön két emblematikus ingatlanprojekt szü-letett: 95-ben előbb a Bank Center (a főváros körülbelül 30 millió dollárból felépített első tripla A-s irodaháza),

ASZTALA VISZONYLAG ÜRES, RAJTA AZ ÖRÖKÖS HAMUTARTÓ ÉS A VEZETÉKES TELEFON, HOZZÁ A RÍTUS: TITKÁRNŐ, KAPCSOLJA KÉREM.



FORBES

DEMJÁN SÁNDOR

majd az amerikai külvárosi mallok mintájára kitalált Pólus Center. „A kék eget imitáló mennyezetet a Las Vegas-i Caesars Palace ihlette, ahol sétálva Sándor felnézett, és azt mondta, ezt megcsinálom a Pólusban!” – emlékszik vissza Szabó Zsolt, aki ekkortájt, a TriGránit-időszak legelején csatlakozott Demjánhoz.

Maga a TriGránit ezekre és a későb-bi ingatlanprojektekre jött létre – a név a Gránit Pólusból és a Trizec Hahnból, Peter Munk cégéből tevődött össze. „Építettünk kétmillió négyzetmétert öt országban, a cég értéke kevesebb mint tíz év alatt túllépte a 2 milliárd eurót, később magabiztosan kezeltük a válsá-got, piacon edződött csapat vagyunk” – Zsolt így összegzi ezt a termékeny periódust, ami aztán a WestEnddel, a Müpával és további tucatnyi hazai, krakkói, katowicei, zágrábi, poznańi, aradi óriásépítkezéssel folyta-tódott.

A piacon edződés néhány kulcsfontosságú tárgyalást, tulajdonosi átrendeződést és Demján legnagyobb exitjét is jelentette 2015-ben. Amit addig felépített, annak jó részét, jó pénzért akkor eladta: egy amerikai befektetési alap, a TPG Real Estate 600 millió dollárért vitte a külföldi portfólió egy részét (erről részlete-sen itt írtunk: Forbes 2015/9.) és a TriGránit brandet (ezután vette vissza a cégcsoport az alapításkori erede-ti nevét, a Gránit Pólust). Maga az üzleti tárgyalás 15 hónapig tartott, de ennél is nehezebb volt, hogy pontot tegyenek Peter Munk kivásárlására.

A régi üzlettárs akkor már egyér-telműen visszahúzódóban volt a ke-let-közép-európai piacról, Demján vi-szont a TPG-től kapott friss pénzből

is, újult erővel újra építkezni akart Magyarországon. Végül sikerült mindent elrendezni, elővehette régi álmát, a WestEnd melletti óriástelek beépítését (Forbes 2017/12.). Ez az újabb gigaberuházás tulajdonostársa-ira és a menedzsmentre marad, már nem ő fogja levezényelni, és Peter Munk sem fogja tudni követni a tá-volból. Demján március 27-én, Munk egy nappal később halt meg.

VISSZAADNIAttól, hogy valakinek milliárd-

jai vannak, még nem kell szórnia a pénzt, visszaadnia belőle viszont kötelesség – Demján mindkét tételt komolyan vette. A göböli birtokon és egyre kiterjedtebb gyümölcsöseiben az etyek-budai dombságon minden négyzetcentimétert számon tartot-tak és hasznosítottak, a bérbe adott területek után szigorúan behajtották a bérleti díjakat.

HA TELE A ZSEBED, LEGYEN TELE A SZÍVED IS!

Vagy ne adj semmi borravalót, vagy annyit adj, hogy emlékezzenek rád!

A siker decentralizálható, a felelősség nem.

DEMJÁ N TA NÍTÁ SA I


Együtt a Bush és a Demján házaspár

2004-ben a brazil Ronaldóval

Demján Sándor, felesége Lídia és Simón Peresz izraeli miniszterelnök


CSAK EGY CSAPAT TUD IGAZÁN SIKERES LENNI.

A siker minimum ötven százalékban szerencse.

„Sándor ebben nem ismert tréfát, vigyázott az aprópénzre is, nála egy forint nem úszhatott el” – mondja Varga Antal, az Országos Takarék-szövetkezeti Szövetség ügyvezető igazgatója, akivel az utóbbi tíz évben vált szorosabbá a kapcsolata. Még erősebben beleégett ugyanakkor Demjánnak az a mondása, hogy „ha tele a zsebed, legyen tele a szíved is”, és ha megnézzük, hogy alapítványain keresztül mire, mennyit jótékonyko-dott, egyértelmű, hogy ezek nem üres szólamok.

Sokat, sok helyre, szívesen adott, főleg hátrányos helyzetű gyerekek, diákok és tehetséges művészek, tu-dósok kaptak a vagyonából Magyar-országon, vagy akár Tatárföldön is. Ezt már egész korán, a skálás időkben elkezdte a szegény gyerekeknek összeállított karácsonyi adománycso-magokkal, amikor még híre-hamva sem volt a Mikulásgyárnak vagy a cipősdobozkampányoknak.

Azt viszont nem szerette, ha meg akarták fejni. Egyszer jöttek hozzá a környékbeliek, hogy ugyan már, fejlessze fel az etyeki futballstadiont, építsen az öltözőtől a pályáig kifutó aluljárót a játékosoknak. Szerette a focit, korábban ő is játszott, kapus volt, rajongott Etyekért, de ez nem olyan cél volt, ami mellé odaállt volna. Egyik közeli ismerőse idézi a válaszát: „Oké, hogy van pénzem, gyerekek, de azért ne nézzetek ma-dárnak.”

Élete során körülbelül húszmilli-árd forintot adományozott különböző jótékony szervezeteknek – a magyar filantrópokról készített korábbi összeállításunkban (Forbes 2016/12.) messze a legmagasabb összeget nála tudtuk kimutatni. Már ez szokatlanul nagy pénz, de Demján ráadásul pár

évvel ezelőtt óriási felajánlást he-lyezett kilátásba. Akkor azt mondta, halála után vagyonának 95 százalékát a szegényekre és a művészekre hagy-

ja – az azonban nem nyilvános, hogy ennek részleteiről hogyan rendelke-zett.

TŐZSDÉRE A WESTENDET!Hogy mi lesz a Gránit Pólussal és a tulajdonában, kezelésében lévő ingatlanokkal, fejlesztési telkekkel, azt Demján a következő három évre tisztán lefektette. A két kiemelt terület a WestEnd és a mellette lévő óriástelek, mindkettőre megvan a stratégia, mint ahogy arra is, hogy Magyarország az erőközpont, erre kell koncentrálni, a csoport tulajdo-nában lévő külföldi telkeket el lehet adni. „A WestEndnél dolgozunk az úgynevezett smartpláza-koncepción, vagyis okostelefonos alkalmazások-kal tesszük még vonzóbbá a szol-gáltatásainkat a vásárlók számára,


közben zajlik a tetőkert bővítésének előfejlesztése, hogy a jövőben 10–15 százalékkal növelhessük a nettó bér-beadható területet, és már készítjük elő a vállalat tőzsdei bevezetését is” – mondja Ágházi Gyula.

A potenciális befektetőknek az utóbbi a legizgalmasabb. Ha meg-valósul, bárki részesedhet a Demján Csoport és Csányi Sándor tulajdo-nolta aranytojást tojó tyúk haszná-ból, Budapest legjobban kihasznált, legforgalmasabb és legdrágábban bérbe adható kereskedelmi komple-xumának nyereségéből. A koncep-ción már egy ideje dolgoznak, a jogi környezet tiszta: a WestEnd úgyneve-zett szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) lép majd a tőzs-dére. „Ez nem jelenti azt, hogy a fő tulajdonosok kiszállnának – folytatja Gyula –, hiszen hosszú távon is jó befektetésnek tekintik a WestEndet.” Ha azonban a piaci hangulat is ked-vező lesz, akkor idén ősszel legalább 25 százalékban kistulajdonosok is beszállhatnak.

A másik nagy dobás az egyelőre Central Park néven futó szomszédos gigaprojekt, Demján utolsó nagy vízi-ója. A 9,5 hektáros telek előfejlesztése elindult, a koncepcióterv idén meg-valósul, a fejlesztés jövőre kezdődhet el. „Itt még nagyon sok részletet ki kell dolgozni, hogy a hírnevünkhöz méltóan igazán ütőset alkossunk. A menedzsment magabiztos, és készen áll a Demján Sándor által meghatáro-zott irányvonalak mentén végrehaj-tani a feladatokat ” – mondja Szabó Zsolt. Valami újat akarnak dobni, ahogy a korábbi projekteknél a Fő-nöktől megszokták. Érzik magukon a nyomást, hiszen Demján még a saját temetésén is tudott újat mutatni, amikor egykori osztálytársa, Bálint András Demján-verseket adott elő. Azt tényleg kevesen tudták róla, hogy költő is volt. F

AZ EGYIK ASZTALNÁL HORN GYULA EBÉDELT, A MÁSIKNÁL CSURKA ISTVÁN, MÖGÖTTE TORGYÁN, KICSIT ODÉBB A FIATAL ORBÁN VIKTOR. ÉS MINDEGYIK SZÍVÉLYESEN ÜDVÖZÖLTE A MÁSIKAT.


Documents

A hagyaték · 2019-01-21 · Demján ösztönös vezető volt. Nem menedzsmentkönyvekből tanult, ma-gától ráérzett a technikákra, például a ma divatos projektszemléletre