2003. MÁSODIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM · 2017-06-11 · 2003. MÁSODIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM 71 „A rendszerkockázat olyan a pénzügyi szféra szerep-lõinek, mint Nessie, a Loch Ness-i

2003. MÁSODIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM 69

HITELINTÉZETI SZEMLE70

LUBLÓY ÁGNES

RENDSZERKOCKÁZATA BANKSZEKTORBAN

Jelen tanulmányban a pénzügyi szféra egy kitüntetet szegmensének, a bankrend-szernek az összkockázatával foglalkozom. A megváltozott pénzügyi környezet új-fajta kihívásokat hozott magával: országhatárokra tekintettel nem lévõ pénzügyiválságokat. Ugyanakkor a bankrendszer több, mint pusztán a bankok összessége,hiszen egyedi bankok szintjén nem tapasztalható kockázatot rejt magában. Amel-lett, hogy a bankszektor a gazdaság többi szegmensénél érzékenyebben reagál arendszerkockázatra, összeomlása, illetve mûködési elégtelensége igen jelentõs di-rekt és indirekt költséggel jár. Ez elõtérbe helyezi a mikroprudenciális szabályozásmellett a makroprudenciális szabályozás fontosságát.

A tanulmány hosszabb bevezetõ részét követõen a rendszerkockázat különbözõ,a pénzügyi rendszerek instabilitására és törékenységére utaló definícióit veszemsorra. Mind szûkebb és tágabb értelemben, mind egy adott esemény erõs és gyen-ge vonatkozásában. Kitérek a rendszerkockázat horizontális, illetve vertikális ve-tületeire, a direkt és indirekt fertõzés esetére, valamint a krízis definiálására.

A rendszerkockázati modellek többsége ugyan jó elemzési keretet nyújt, de nemalkalmas a rendszerkockázat mérésére. Kivétel ez alól az Osztrák Nemzeti Bank egytanulmánya, melynek ismertetésére vállalkozom. Az osztrák szerzõk modellje abankrendszer egészének kockázatát a központi bankoknál rendelkezésre álló, ugyan-akkor hiányos banki adatok alapján próbálja meg ténylegesen mérni. A modell arrakeresi a választ, hogy a bankközi piac struktúrájával jellemzett bankrendszerre – abankok fizetõképességén keresztül – hogyan hatnak a különféle makroökonómiaisokkok. A modell az egyedi banki kockázat helyett valóban a rendszerkockázatot ra-gadja meg, s nem egy bonyolult elméleti modellel operál, hanem megpróbál a meglé-võ adatok sorai közt olvasni. A modell képes különbséget tenni a sokk hatására köz-vetlenül, illetve közvetve bekövetkezõ csõdök között, melynek ismerete megadhatja,hogy a további kutatásokban inkább a fertõzést, avagy inkább a bankrendszer egé-szét érintõ pénzügyi és reálkockázatot kell szem elõtt tartani. S bár a modell arra akövetkeztetésre jut, hogy a fertõzés kevésbé jelentõs, mint ahogy azt feltételeznénk,egyelõre nyitott kérdés, hogy ez Magyarország esetében is igaz-e. A fertõzés valószí-nûsége és súlyossága ugyanis meglehetõsen országspecifikus, mivel az nagyban függa bankközi piac struktúrájától. Az Osztrák Nemzeti Bank tanulmányának elméleti


„A rendszerkockázat olyan a pénzügyi szféra szerep-lõinek, mint Nessie, a Loch Ness-i szörny a skótoknak.Mindenki tisztában van a veszéllyel. Mindenki pontosan letudja írni a fenyegetõ veszedelmet. Nessie, a rendszerkoc-kázathoz hasonlóan mindenütt jelen van, de senki sem tud-ja mikor, és hol bukkanhat fel. Nincs rá bizonyíték, hogyvalaki már valójában szembetalálkozott vele, de létezésé-nek ténye minden kétséget felülmúl.” (Sheldon és Maurerhasonlatát idézi De Brant – Hartmann [2000] 10 old.)

TÉNYEK ÉS ELÕZMÉNYEK

Az elmúlt pár évtized alatt a nemzetközipénzügyi rendszer jelentõsen átalakult.A jólét emelkedésével a pénzügyi megta-karítások dinamikusan növekedtek, atechnikai fejlõdéssel párhuzamosan a vi-lággazdaság egyre inkább globalizálódott,miközben a tõkemûveletek végzése is li-beralizálódott. Mindez hozzájárult apénzügyi piacok volatilitásának növeke-déséhez, ami pedig tovább növelte a ban-kok, ezáltal a bankrendszer kockázatát.Elég csak a brazil, az ázsiai vagy az oroszválságra és tovagyûrûzõ hatásukra gon-dolnunk. A nemzetközi tõkemozgások re-latív szabadsága felveti a kérdést, hogynem fordulnak-e elõ egyre gyakrabbanhasonló, országhatárokat átlépõ krízisek.

A megváltozott pénzügyi környezethezalkalmazkodva a szabályozó hatóságok új-fajta eszközöket, módszereket kerestek,hogy biztosítsák a pénzügyi rendszer stabi-

litását. Míg kezdetben a felügyeletek a so-rozatos bankcsõdök elkerülése érdekébenaz összetett értékelési módszerek mellettaz optimális tõkeáttételi rátát próbáltákmeghatározni, 1988 óta a világ számos or-szágában adaptált Bázeli Egyezmény sza-vatolótõkére vonatkozó irányelvei a meg-határozók. Király Júlia egy esszéjébenrészletesen bemutatja a Basel Committeeon Banking Supervision Peter Cook-félemunkabizottságának bûvös 8 százalékostõke-megfelelési rátájának születését ésfõbb fejlõdési állomásait. (Király Júlia[2002].) Az 1988-as direktíva jelenlegmódosítás alatt áll, a Bázeli Bankfelügye-leti Bizottság várhatóan 2006-ban életbelépõ megújított tõkeegyezményében ki-tüntetett szerepet kap a minimális tõkévelkapcsolatos követelmények és alkalma-zott módszertan újragondolása, valaminta közgazdasági és a szabályozói tõke kö-zelítése. Az új egyezmény választási lehe-tõséget nyújtana a bankoknak az alkalma-zott módszert illetõen, ami egyben azt isjelenti, hogy bizonyos feltételek teljesülé-se esetén elismerné a bankok által jelen-leg alkalmazott belsõ kockázatkezelésimodelleket. A rugalmasabb, a kockázatrasokkal inkább érzékenyebb rendszer há-rom pillére a minimális tõkekövetelmé-nyek, a felügyeleti ellenõrzés és a piac fe-gyelmezõ, szabályozó ereje. (Overviewof the New… [2001].)

és gyakorlati fontosságára rendkívül jól rávilágít az MNB Jelentés a Pénzügyi Stabi-litásról tanulmány záró megjegyzésének egyik mondata, mely szerint „a bankok kö-zötti kitettségek feltérképezése jelentõsen gazdagítaná tudásunkat a rendszerszintûkockázatról.” (Stresszteszt… [2002] 65. old.)

A bankok kockázatnak való kitettsége,a bankválságok tovagyûrûzõ tulajdonsá-ga, igen jelentõs költségvonzata és a jólét-re, valamint a reálgazdaságra gyakoroltnegatív hatása nem kerülte el a szabályo-zó hatóságok figyelmét sem. Ugyanakkortevékenységük homlokterében alapvetõenaz egyedi bankok állnak. Andrew Croc-kett, a BIS korábbi elnöke az egyedibankcsõdök valószínûségének csökkenté-sére koncentráló mikroprudenciális sza-bályozás mellett egy bázeli konferenciánhangsúlyozta a makroprudenciális sza-bályozás fontosságát. (Crockett [2000].)A mikroprudenciális szabályozás szüksé-ges, de nem elégséges feltétel, a rendszer-kockázatból eredõ veszteség kivédéséhezez önmagában nem elegendõ. Az 1. szá-mú táblázatban összefoglaltam a két sza-bályozás lényegi jellemzõit. Jól látható,hogy más a cél, más a koncepció és másaz alkalmazott eszköztár is. A mikropru-denciális szabályozás a betétesek védel-mét szem elõtt tartva az idioszinkratikuskockázatot próbálja meg minimalizálni,azaz a cél az egyes bankcsõdök bekövet-kezésének kiküszöbölése. A makropru-denciális szabályozás ezzel szemben apénzügyi rendszer válságát és annak költ-ségét próbálja meg korlátok közé szoríta-ni, a cél a rendszerkockázat minimali-zálása, azaz a pénzügyi közvetítés zava-roktól mentes mûködésének biztosítása.A mikroprudenciális szemléletben abankszektor akkor mondható stabilnak,ha minden egyes intézménye jól mûkö-dik. Ennek tükrében az ellenõrzés közép-pontjában az egyedi intézmények teljesít-ménye és esetleges devianciája áll, a mo-nitoring hatékony eszközének az úgyne-

vezett peer group elemzések tekinthetõk.A makroprudenciális szemléletben nemegy-egy banknak kell jól szerepelnie, ha-nem a bankrendszer egészének. Így egy-egy bank csõdje egyáltalán nem biztos,hogy aggodalomra ad okot. Sõt, az egye-di bankcsõdtõl való túlzott félelem és ígya védelem gyengítheti a piac fegyelmezõerejét, illetve az allokációs mechanizmu-sok hatékonyágát. Ennél fontosabb tehátaz, hogy a jól mûködés miként biztosított,illetve, hogy egy adott bank milyen szere-pet tölt be a pénzügyi szférában.

A mikroprudenciális szabályozás bot-tom-up elvre épül, azaz a szabályozó ha-tóságok egy reprezentatívnak mondhatópénzügyi intézményre határoznak megolyan egységes elõírásokat, standardokat,amely aztán valamennyi intézményreegyaránt vonatkozik. Ilyen egységes stan-dard például hazánkban a pénzügyi intéz-mény prudens mûködését biztosító, jelen-leg hatályos, többször módosított, a hitel-intézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokrólszóló 1996. évi CXII. törvénynek a sajáttõke minimális nagyságára, az általánostartalékképzésre, a likviditásra, a hitelin-tézetek tõkemegfelelésére vonatkozó sza-bályai, illetve a pénzügyi intézményekkockázatvállalására – nagykockázat vál-lalásának, tulajdonszerzéshez kapcsolódókockázat vállalásának, valamint a befek-tetések, külön kiemelve az ingatlanbefek-tetések korlátozására – vonatkozó szabá-lyai. A törvény bankcsoportokat érintõ,összevont alapú felügyelettel kapcsolatosrendelkezéseit is ide sorolhatjuk. (1996.évi CXII… [1996].) Természetesen ahányország, annyi eltérõ szabályozás.1 A mikro-prudenciális szabályozással szemben a


makroprudenciális szabályozás top-downelvû, azaz nem az egyes intézményekbõlindul ki, hanem a rendszer egészébõl, ésegy esetlegesen bekövetkezõ válság való-színûségét és költségét tartja szem elõtt.A szabályok nem egységesek, hanem azintézmények gazdaságban betöltött szere-pétõl függenek, figyelembe véve az intéz-mények pénzügyi nehézségei közötti kor-reláció milyenségét és szorosságát is.Hong Kongban például ez abban nyilvá-nul meg, hogy a valutaügyletekben aktív13 banknak hetente jelentenie kell a nettóUSD/HKD spot és forward pozícióját, il-letve a három legjelentõsebb HKD likvi-ditást felmutató intézménynek havonta je-lentenie kell a nettó nyitott pozícióját.(Yue [2001].) Svédországban az 1990-esévek elejének bankválsága következtébena jegybank új, számos makroprudenciáliselemet tartalmazó szabályozási keretet dol-gozott ki a rendszerkockázat csökkentéseérdekében. (Blåvag – Nimander [2002].)A makroprudenciális szabályozás kapcsánhazánkban az MNB stressztesztjeit említ-hetnénk, bár ez egyelõre a pénzügyi rend-szer stabilitásának jobb megértését és nemannak szabályozását szolgálja. Vélemé-nyem szerint azonban az is kérdéses, hogyezen stressztesztek mennyire top-down el-vûek, hiszen a rendszer egészét az egyedibankok összegeként fogják fel.

Mit is jelent a kétféle szabályozás eltérõalapelve például a tõkeszükséglet vonatko-zásában? Mivel egy, a rendszer egészétérintõ válság lényegesen magasabb veszte-séggel jár, mint egy egyedi bankcsõd, ígyaz elõbbi elfogadható bekövetkezési való-színûsége alacsonyabb lesz, mint egykonkrét bankcsõd bekövetkezésének elfo-gadható valószínûsége. Azonban az, hogyegy adott intézménynek pontosan meny-nyi tõkével is kell rendelkeznie, sokkalinkább az intézmény méretétõl és kitett-ségeinek korrelációjától függ, így a szük-séges tõke lehet akár alacsonyabb, akármagasabb is, mint a mikroprudenciálisszemléletben meghatározott.

Végül, a gazdaság mûködésérõl alko-tott elképzelés is más a két esetben. Mígmikroprudenciális szemléletben a válto-zók, a rendszerkimenetek exogének, azazaz intézmények vonatkozásában adottnaktekinthetõk, addig makroprudenciálisszemmel a változók endogének, azaz arendszeren belül, az egyedi intézményekegyüttes magatartásának eredményeképphatározódnak meg.

Andrew Crockett nyomán a pénzügyiinstabilitás két fajtáját különböztethetjükmeg. (Crockett [2000].) Az elsõ esetben azintézmény egyedi csõdje cégspecifikusfaktoroknak tudható be, mint például aBaring Brothers 1995-ös bukása.2 Vélemé-nyem szerint ilyenkor van szerepe a mikro-


1 Hong Kongban például, tekintve, hogy a banki tevé-kenység egyik alapeleme az ingatlanfinanszírozás, alakóingatlannal fedezett hitek esetében a bankok csakaz ingatlan piaci értékének 70 százalékáig nyújthat-nak hitelt, illetve a hitelek maximum 70 százalékakapcsolódhat valamilyen ingatlanhoz. A fenti elõírá-sok mellett érvényben van a bázeli 8 százalékos tõke-megfelelési ráta, valamint az a szabály, mely szerint abankok likvidálható eszközei a kötelezettségeik 25százalékát kell, hogy kitegyék. (Yue [2001].)

2 Nick Leeson a Baring Brothers szingapúri értékpapírcé-gének üzletkötõje a napon belüli mennyiségi és termék-specifikus limiteket áthágva 3 év leforgása alatt 1,4 mil-liárd dollár veszteséget halmozott fel, csõdbe jutatvaezzel a 233 éves múltra visszatekintõ bankházat. A bu-kást kiváltó események okát és a csalássorozatot lehe-tõvé tevõ tényezõket részletesen elemzi Horváth Edit ésSzombati Anikó. (Horváth – Szombati [2002].)


Megnevezés

A szabályozás célja

A fókuszpont

A szabályozásideológiája

A szabályozás elve

A szabályozásmódja

A gazdaságrólalkotott elképzelés:a rendszerjellemzõk

A mikroprudenciálisszabályozás jellemzõi

• az egyedi csõd valószínû-ségének csökkentése

• az egyedi kockázat mini-malizálása

• az egyedi intézmények

• a peer group elemzés, minta monitoring eszköze

• egyedi teljesítmény

• a rendszer mindaddig sta-bil, amíg minden egyesintézmény jól mûködik

• bottom-up elv: egy repre-zentatív intézményre meg-határozott elõírások érvé-nyesek mindenkire

• egységes standardok

• exogén változók: az egye-di intézmények vonatkozá-sában adottnak tekinthetõk

A makroprudenciálisszabályozás jellemzõi

• a gazdaság pénzügyi zava-rokból eredõ költségénekminimalizálása

• a rendszerkockázat csök-kentése

• az egymással korrelálókockázatok révén a bank-rendszer egésze

• az intézmény gazdaságbanbetöltött szerepe igen fontos

• együttes teljesítmény

• A mikroprudenciális szabá-lyozás olykor túl sokat kö-vetel meg: nem egy-egy in-tézmény csõdje a probléma.

• Olykor ez kevés: fontos azis, hogy a megfelelõ mûkö-dés miként biztosított

• top-down elv: egy esetle-ges válság valószínûségé-bõl és költségébõl indul ki,fontos az intézmények kö-zötti korreláció

• az intézmények gazdaságisúlyától függõ egyedi sza-bályok

• endogén változók: az egyediintézmények együttes ma-gatartásának az eredménye

1. táblázatA mikro- és a makroprudenciális szabályozás jellemzõi

Forrás: Crockett [2000] alapján

prudenciális szabályozásnak, minthogysegítségével csökkenteni lehet a csõd be-következésének valószínûségét. Ennélsokkal súlyosabb következményekkel járazonban a pénzügyi instabilitás másik ese-te, amikor is bizonyos intézmények cso-portos csõdje az azonos kockázatnak valókitettséghez kapcsolható.3 Ez utóbbi eset-ben a kockázat lehet exogén folyamatokeredménye, ide tartozik például a kínálatioldal által indukált olajárváltozás. Leg-többször azonban a csõdök sorozata apénzügyi rendszeren belüli endogén ténye-zõkhöz kapcsolható, mint például a leg-utóbbi argentin válság. A már említett do-minó-hatás következtében azonban a pénz-ügyi instabilitás mindkét fajtája jelenthetrendszerkockázatot, amit a makropruden-ciális szabályozás hivatott csökkenteni.

S miért olyan fontos a bankok esetébena makroprudenciális szabályozás? Köny-nyen belátható, hogy a részek összegetöbb, mint az egész, azaz maga a bank-rendszer több, mint a bankok összes-sége. Gondoljunk csak Hellwig meglehe-tõsen egyszerû, ugyanakkor kicsit extrémpéldájára a lejárati transzformáció vo-natkozásában. (Hellwig [1995].) Képzel-jünk el egy 480 bankból álló bankrend-szert. Tegyük fel, hogy az n-dik intéz-mény n hónap lejáratú, fix kamatozásúforráshoz jut, amit n+1 hónap lejáratúszintén fix kamatozású eszközbe fektet.A lejárati transzformáció csekély, a ka-matlábkockázat minimális. Ha azonban479 hasonló intézmény van, akkor ezek

az 1 hónapos lejárattal rendelkezõ eszközt40 éves lejáratú, fix kamatozású instru-mentummá transzformálhatják. Ez vi-szont jelentõs kamatlábkockázatot jelentaz egész rendszerre nézve, ami rejtve ma-rad az egyedi intézmények elõtt. Hellwigextrém példáját a 1. ábra szemlélteti.

A lejárati transzformáció mellett abankok közötti körkörös hitelszerzõdé-sek láncolata is egyfajta speciális kocká-zati forrást jelent, néhány intézménycsõdje magával ránthatja akár az egészbankszektort.4 Ezt a jelenséget nevezzükfertõzésnek vagy dominóhatásnak. Haugyanis egy bank, legyen akár inszolvensvagy „csak” illikvid, valamilyen okból ki-folyólag bankközi fizetési kötelezettségé-nek nem tud eleget tenni, könnyen elõfor-dulhat, hogy ennek következtében máregy másik bank sem. A kezdeti nemfizeté-si hatás olyan gyorsan terjedhet tovább,mint ahogy egy dominósor összedõl, haegyik elemét eldöntjük. Az egész dominó-sor attól függõen dõl össze, hogy a do-minóelemek milyen szorosan kapcso-lódnak egymáshoz, azaz milyen távolvannak egymástól. Hasonlóan ehhez, azegész bankszektor attól függõen dõl ösz-sze, hogy bankjai között milyen a kapcso-lat.5 Igaz ugyan, hogy a dominóhatás a


3 Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy bizonyos ban-kok, bankcsoportok tevékenységi köre nagyon hason-ló, aminek következtében egy esetleges makrosokk isazonos módon érinti ezeket az intézményeket.

4 A körkörös hitelszerzõdések láncolata mellett a bi-zonytalanság és a lejárati gap (az egyedi intézményekrövid lejáratú forrásokból hosszú lejáratú, illikvideszközöket finanszíroznak) különösen érzékennyé te-heti a bankszektort az információs hatásokra és a pá-nikra. (Summer [2002].)

5 Upper és Worms tanulmánya szerint ez a fertõzés ke-vésbé valószínû, ha a követelések piaca tökéletes, az-az ha a bankok szimmetrikus módon kapcsolódnakegymáshoz. Ha azonban a követelések piaca nem tö-kéletes, azaz egy adott bank csak néhány másik bank-hoz kapcsolódik, akkor a fertõzés esélye magasabb.(Upper – Worms [2002].)


vállalatok vonatkozásában is elõfordul-hat, de ennek költsége messze alattamarad a bankszektor összeomlásával,megingásával együtt járó pénzügyi vesz-teségnek.

De Brant és Hartmann szerint a bank-szektor alapvetõen három okra visszave-zethetõen érzékenyebb a rendszerkoc-kázatra. (De Brant – Hartmann [2000].)Egyrészt a bank mérlegstruktúrája olyan,hogy rövid lejáratú forrásból hosszú lejá-ratú vállalati hiteleket nyújt, s a nagy szá-mok törvénye alapján megteheti, hogytartalékának csak egy bizonyos részéttartja likvid eszközökben, hogy a betéte-sek követelésének eleget tudjon tenni. Fi-zetésképtelenség vagy csõd akkor követ-kezhet be, ha a túl sok betétes követeli

vissza a pénzét, s a hosszú távra kihelye-zett hitelt nem lehet visszaszerezni, holotta bank alapjában véve szolvens.6 Más-részt a pénzügyi intézmények bankközipiacon, illetve a fizetési és elszámolásirendszereken keresztül megvalósuló spe-ciális összefonódása jelent kockázatot.Harmadrészt pedig a pénzügyi szerzõ-dések információigénye és ellenõrzésé-nek – due diligence – nehézsége növeli abankok kitettségét. Ezzel szemben Kauf-man szerint a bankok rendszerkockázati

6 Érdemes megjegyezni, hogy a bankok elõször a bank-közi piacon kihelyezett betétjeikhez próbálnak meghozzájutni. A bank csak akkor számolja fel hosszútávra kihelyezett eszközeit, ha a bankközi betéteknem bizonyulnak elégségesnek, lévén, hogy a hosz-szabb idõre kihelyezett eszközök a futamidõ végeelõtt csak magasabb költséggel tehetõk készpénzzé.

1. ábraA lejárati transzformáció esete

érzékenysége az alábbi három bankspeci-fikus okkal hozható összefüggésbe. Egy-részt a bankok magas tõkeáttételük miattkevesebb veszteség abszorbeálására ké-pesek, másrészt az eszközökön belüli ala-csony készpénzállományuk bizonyos jö-vedelemtermõ eszközök eladását tehetikszükségessé, ha a betétesek visszakövete-lik pénzüket, harmadrészt pedig a rövidfutamidejû források, azaz betétek összfor-ráson belüli magas aránya bizonyos kö-rülmények között a bankok megrohanásá-hoz7 vezethet.(Kaufman [1996].)

A bankszféra nemcsak hogy érzéke-nyebb a rendszerkockázatra, de összeom-lása igen jelentõs direkt és indirekt költ-séggel jár. Ugyan a betétesek és a kor-mányzat számára közvetlenül felmerülõköltségek értéke elméletileg relatíve jólmeghatározható, a közvetve felmerülõköltségek becslése problematikusabb. Azindirekt költségek közül a legjelentõsebba pénzügyi rendszerbe vetett bizalommegingásának a reálgazdaságra – a GDPnövekedés csökkenése miatt bekövetkezõkibocsátási veszteség, a munkanélküliségnövekedése – gyakorolt hatása. Legtöbb-ször a pénzügyi piacok tökéletlen mûkö-dése miatt gyengül a monetáris és a költ-ségvetési politika hatékonysága, illetve az

erõforrás-allokáció során hatékonyság-veszteség következik be.8

A RENDSZERKOCKÁZAT

Maga a rendszerkockázat számos külön-bözõ jelenséget takar, és nem korlátozódikcsupán a pénzügyekre. Gondoljunk csak a14. századi európai pestisjárványra. Shel-don és Maurer találó – a tanulmánybankorábban idézett – hasonlata szerint arendszerkockázatot leginkább Nessiehez,a Loch Ness-i szörnyhöz hasonlíthatnánk,hiszen pontosan nem tudhatjuk, hogy mi-kor és hol bukkan fel, de létezéséhez nemfér kétség. (A hasonlatot idézi De Brant –Hartmann [2000] 10. old.)

A pénzügyi világban a rendszerkocká-zatra vonatkozó definíciókban talán az aközös, hogy valamennyien a pénzügyirendszerek törékenységére és instabilitás-ára utalnak. Bartholomew és Whalen rend-szerkockázat alatt annak a valószínûségétérti, hogy a bank, illetve a pénzügyi rend-


8 Az IMF egy tanulmánya szerint a bankválságok köz-vetlen költsége a válságot elszenvedõ ország GDP-jé-nek 1–15 százaléka között mozog, de bizonyos ese-tekben – mint az 1980-as évek elején Chilében és Ar-gentínában – elérheti akár annak 40-55 százalékát is.Az IMF munkatársai a közvetett költségek mérésére avalós GDP növekedés trendtõl való eltéréseit vizsgál-ták, ami a módszertant tekintve inkább jelzés értékû,mintsem ténylegesen elszenvedett kibocsátási veszte-ség. A tanulmány szerint az 1975 és 1997 között be-következõ 54 bankválság közül 44 járt kibocsátásiveszteséggel, átlagosan 14,2 százalékponttal. A pár-huzamosan bekövetkezõ valuta- és bankválások ese-tében ez a növekedésben elszenvedett veszteség 18,5százalékot tett ki. (World Economic…[1999]) Érde-mes megjegyezni, hogy ahány tanulmány, annyi elté-rõ szám, ami jól rávilágít a mérés és az összehasonlít-hatóság – eltérõ költségtartalmak – gyakorlati jelen-tõségére. (vö. Kaufman [2000].)

7 A bankok megrohanásának igen eltérõ, legtöbbszörvalamilyen módon az aszimmetrikus informáltsághozköthetõ okai lehetnek. Ha például egy bank prudensmûködésérõl akár valós, akár valótlan információ látnapvilágot, vagy a betétesek a várakozásaikkal ellen-tétes dolgokat tapasztalnak, elõfordulhat, hogy visz-szakövetelik pénzüket. A valóságban ugyanakkormeglehetõsen nehéz a különbözõ hatásokat jól elkü-löníteni. Könnyen megeshet ugyanis, hogy az adottinformációs-hatás a makrosokk által kiváltott problé-mákon alapszik. Lehet, hogy egy bank fizetésképte-lenségének is makrooldali oka van.

szerbe vetett bizalom egyszer csak meg-rendül, jelentõsen sújtva ezzel a reálgaz-daságot is. Anna Schwarz szerint a fizetésiés elszámolási rendszerek szétesése jelen-ti a pénzügyi krízishelyzetet. FredricMishkin definíciója szerint a rendszerkoc-kázat annak a nem várt, hirtelen bekövet-kezõ eseménynek a valószínûsége, hogy apénzügyi piacok információhordozó sze-repe oly módon sérül, hogy lehetetlennéválik a pénzügyi piacok hatékony közve-títõ közegként mûködése, megakadályoz-va ezzel, hogy a tõke a legjobb befekteté-si lehetõségeket finanszírozza. GeorgeKaufman a dominóhatásra helyezi a hang-súlyt. Szerinte rendszerkockázatról vagyfertõzésrõl van szó, ha annak valószínûsé-gét vizsgáljuk, hogy egy olyan eseménykövetkezik be, amelyik sorozatos veszte-séghalmozódással jár egy adott rendsze-ren belüli piaci intézmények láncolatá-ban. (Kaufman [1995].) A BIS szerint a„rendszerkockázat annak a kockázata,hogy egy szereplõ nem tud szerzõdéseskötelezettségének eleget tenni, aminek kö-vetkeztében a többi szereplõ is fizetéskép-telen lehet, s láncreakciót kiváltva széleskörben pénzügyi nehézséget idézhet elõ.”(idézi: Kaufman [1996].) Ezzel szembenMartin Summer tanulmányában számosbank egyidejûleg bekövetkezõ csõdjénekproblematikáját érti a fenti fogalom alatt.(Summer [2002].) Véleményem szerint ittaz intézmények közötti gyengébb korrelá-ció is elégséges lehet, a hangsúly amakroökonómiai sokkok felé tolódik el.

De Brant és Hartmann tanulmánya va-lamennyi létezõ definíciót összefoglalvatöbb dimenzió mentén próbálja meg arendszerkockázat terminológiája körüli

zûrzavart rendezni. (De Brant – Hartmann[2000].) Szûkebb értelemben akkor be-szélünk rendszerkockázatról, ha egy adottesemény a gazdaság szûk szféráját érintveaz idõ elõrehaladtával, az események egy-másutánisága révén egy vagy számos in-tézményre vagy piacra kedvezõtlenül hat.A lényeg az egymást követõ eseményeksorozatán van, amit akár egy egyedi, akáregy korlátozott szisztematikus sokk ki-válthat. Széles értelemben az elõbbi mel-lett akkor is rendszerkockázatról beszé-lünk, ha az adott esemény szimultán mó-don hat számos intézményre és piacra egysúlyos és kiterjedt sokk következtében.Emellett az adott esemény lehet gyengevagy erõs, amit a 2. táblázat második ésnegyedik, illetve harmadik és ötödik osz-lopában láthatunk. Az esemény akkorgyenge, ha a kezdeti sokk hatására nem jutcsõdbe egyetlen intézmény és nem omlikössze egyetlen piac sem. Az eseményerõsnek bizonyul, ha a sokk következté-ben legalább egy intézmény vagy piac be-dõl, holott ez nem történt volna meg, hanincs a kezdeti sokk, hisz az intézményalapjába véve szolvens volt, illetve a piacis jól mûködött.

Bár egzakt kategóriákat, jól elkülöníthe-tõ eseményeket a valóságban nehéz meg-határozni, hogy a fenti fogalmak világossáváljanak, álljon itt mindegyik lehetségesesetre egy-egy példa. A példák sorszáma a2. táblázat megfelelõ cellájában szerepel.

Nézzük elõször a szûk értelemben vettgyenge, illetve erõs rendszerkockázatieseményeket!

1. 1997. február végén a felröppent ahír, mely szerint a Postabank tönkre fogmenni. Ez a bank megrohanásához veze-


tett, melynek következtében egy hét lefor-gása alatt több 10 milliárd forint áramlottki a bankból. A rendszerkockázatot ebbenaz esetben az jelentette, hogy ha a Posta-bank nem tudta volna állni a betétesi ro-hamot, az könnyen a többi bank megroha-násához és bankrendszerbe vetett bizalommegingásához vezethetett volna.

2. A Barings Bank 1995-ös bukása aBarings Securities szingapúri üzletkötõjé-nek néhány „jól sikerült” kötésével ma-gyarázható, ami a piaci és mûködési koc-kázat nem megfelelõ kezelésével is páro-sult. A szingapúri gazdaság relatíve szûkszféráját érintõ korlátozott szisztematikussokknak a japán földrengést tekinthetjük,melynek következtében zuhanni kezdett ajapán tõzsde, s így Nick Leeson speku-lációs célú derivatív pozícióinak értéke.A nyitott határidõs és a beépített volatil-itásnál kisebb piaci ingadozás mellettnyereséget ígérõ opciós pozíciók követ-keztében elõször a Barings Securitiesázsiai értékpapírcég jutott csõdbe, majdaz anyabank, a Barings Bankház jelképesösszegért való eladása történt meg. (Hor-váth – Szombati [2002].)

3. Az 1997-es õszi ázsiai, majd az1998-as nyári orosz válság – korlátozottszisztematikus sokk – hatására a magyarbankok egy része jelentõs veszteségeketszenvedett el az exportpiacok szûkülésé-nek és a pénzpiacok volatilissé válásánakkövetkeztében. A sokk tehát számos bank– Magyar Külkereskedelmi Bank, Keres-kedelmi és Hitelbank, CIB Bank – ered-ményét negatívan érintette, de bankcsõd-höz nem vezetett.

4. A japán bankok túlzott ingatlan-szektorbeli kihelyezései problémássá, il-

letve behajthatatlanná váltak, ahogy a 90-es évek elején a részvény- és ingatlanpia-ci árbuborék kipukkant. Ez áttételekenkeresztül a gazdasági aktivitás csökkené-séhez is vezetett. Az ingatlanboom drasz-tikus visszaesésének következtében abankok befektetési portfóliói és hitelfede-zetei elértéktelenedtek, s így számospénzügyi intézmény vált inszolvensé, amia válságot csak tovább mélyítette.

5. A jelenlegi németországi recesszióolyan, a gazdaság számos szféráját érintõszisztematikus sokkot jelent a német pénz-ügyi intézményeknek és piacoknak, amelykövetkeztében forgalmuk és jövedelmezõ-ségük csökken, de ettõl még csõdbe nemjutnak, felszámolásra nem kerülnek.

6. Az argentin válság kiindulópontja a10 éven át 1:1 arányban a dollárhoz rög-zített, meglehetõsen túlértékelt peso sza-bad lebegtetése volt, ami a gazdaság szin-te valamennyi szegmensét érintõ sokkotjelentett. 2002 elsõ negyedévében a pesoárfolyama 3,4-re esett, azaz a valuta közel70 százalékot veszített értékébõl, az inflá-ció felgyorsult, a társadalmi feszültség fo-kozódott. A 4 éve recesszióval küzdõ ar-gentin gazdaságban az újabb sokk hatásá-ra számos intézményt – vállalat, bank –zártak be, köztük a legjelentõsebb talán azegyik legnagyobb bank, a ScotiabankQuilmes 30 napos felfüggesztése volt, il-letve jó néhány piac mûködése lehetetle-nült el, köztük a pénzügyi piacok is. (Vass[2002].) A központi bank utasítására azország összes bankját meghatározatlanidõre bezárták, megszüntetve mindentranzakciót. S minthogy a pénzügyi rend-szer nem volt képes tovább mûködni, krí-zisrõl beszélhetünk.



2. táblázatA rendszerkockázati események csoportosítása

Forrás: De Brant – Hartmann

De Brant és Hartmann szerint szûkebbértelmezésben erõs esemény bekövetkezé-sekor fertõzésrõl van szó. Véleményemszerint azonban ez nem teljesen igaz.A fertõzés esete akkor áll fenn, ha a gazda-ság szûk szféráját érintõ kezdeti sokk szá-mos intézményt vagy piacot ránt magával.Egy intézmény, vagy piac csõdje önmagá-ban nem jelent fertõzést. A szerzõpárosszerint krízisrõl mind a szûk, mind a tá-

gabb értelmezésben akkor beszélhetünk,ha olyan erõs esemény következik be,amelyik a pénzügyi rendszer egy fontosrészének további hatékony mûködését el-lehetetleníti. A rendszerkockázat pedignem más, mint annak a kockázata, hogyegy erõsnek bizonyuló esemény követke-zik be. Érdemes megjegyezni, hogy egyerõs rendszerkockázati esemény, különö-sen egy krízis bekövetkezésének valószí-

nûsége alacsony, ugyanakkor, ha egyszerbekövetkezik, hatása és költségvonzataannál jelentõsebb.

A táblázat egy újabb dimenziójakéntcsoportosíthatnánk a rendszerkockázatotannak földrajzi kiterjedtsége alapján is,mely szerint lehet regionális, országos,vagy nemzetközi. Ezzel egy idõbenmegkülönböztethejük a rendszerkockázathorizontális vagy vertikális vetületeit.(De Brant – Hartmann [2000].) A rend-szerkockázat akkor horizontális, ha az ki-zárólag a pénzügyi szektorra korlátozó-dik, míg vertikális, ha reálgazdaságra ishatást gyakorol. Véleményem szerint ezutóbbi csoportosításnak inkább csak el-méleti síkon van jelentõsége, hiszen apénzügyi és reálszféra szoros összekap-csolódása miatt tisztán horizontális ese-mény nem létezik.

Blåvag és Nimander a fertõzésen belülmég további két alcsoportot különböztetmeg. (Blavag – Nimander [2002].) A di-rekt fertõzés a bankok egymással szem-ben – fizetési rendszeren és egyéb deri-vatív, illetve repo pozíciókon keresztül –fennálló kitettségének következménye.Az indirekt fertõzés pedig vagy azért kö-vetkezik be, mert a piac direkt fertõzéstfeltételez, holott valójában nincs is errõlszó, vagy pedig azért, mert egy bankpénzügyi problémáit a piaci szereplõk ál-talánosnak, a többi bankra is vonatkozó-nak tekintik, s megrohanják a bankokat.A szerzõpáros véleménye szerint a szabá-lyozó hatóságok az indirekt fertõzés meg-akadályozása érdekében nem sokat tehet-nek, nem így a direkt fertõzés esetében.

James Dow tanulmányában a moralhazard fontosságát emeli ki, mint a rend-

szerszintû kockázat egyik fontos elemét.Bár a moral hazard nem a sokkok tovább-terjedésében, hanem elõidézésében játszikjelentõs szerepet, érdekes eredményre jut-hatunk, ha megvizsgáljuk, hogy mekkoraszerepe is lehet egy sokk kiváltásában azegyedi, illetve kollektív – hazardírozó üz-letkötõknek köszönhetõ, agresszív vállala-ti kultúrából eredõ, passzív vállalati kultú-rára visszavezethetõ, illetve túlzott kollek-tív kockázatvállalással összefüggõ –moral hazardnak. (Dow [2000].)

AZ OSZTRÁK NEMZETI BANK

TANULMÁNYA

Tudomásom szerint Helmut Elsinger, Alf-red Lehar és Martin Summer tanulmányatesz elõször kísérlet arra, hogy a bank-rendszer egészének kockázatát a központibankoknál rendelkezésre álló banki ada-tok alapján ténylegesen mérje. (Elsinger –Lehar – Summer [2002].)

Az alapprobléma kettõs természetû.Egyrészt a bankok speciális összefonódá-sa – a kölcsönös hiteltartozások összetetthálója – pótlólagos, ráadásul egymássalkorreláló hitelkockázatot jelent. Másrészt,ahogy Hellwig már említett lejáratitranszformációs példája is mutatja, azegyedi bankok szintjén fel sem merülõkockázati elemek a bankrendszer egészé-ben már jelentõsek lehetnek.

A tanulmány szervesen épít korábbikutatások eredményeire. Ezek közül ta-lán a legfontosabb Eisenberg és Noe[2001] bizonytalansággal kiegészített há-ló modellje, ami a klíringfizetések prob-lematikájával foglalkozik. Sheldon és


Maurer [1998], valamint Upper és Worms[2002] a bilaterális bankközi piacot ele-mezték svájci, illetve német banki mér-legadatok alapján, mely során az úgy-nevezett entrópia optimalizációs modelltalkalmazták a bilaterális bankközi pozí-ciók részleges információkból történõbecslésére. Bár Upper és Worms modelljea késõbbi, mégis lényegesen több egy-szerûsítõ feltételezéssel él. Nem foglal-kozik a csõd bekövetkezésének valószí-nûségével, az elemzés során minden bankegy adott kezdeti sokk hatására egyszercsõdbe jut. A szerzõk felhasználták aCreditRisk+-t is,9 mely a hitelkockázatelemzésénél nyújtott segítséget.

Elsinger, Lehar és Summer modelljeazt vizsgálja, hogy a különféle makroöko-nómiai sokkok (kamatláb-, valutaárfo-lyam- és az értékpapírpiac oldaláról eredõsokkok, illetve üzleti ciklusok) hogyanhatnak a bankok fizetõképességére. A fi-zetõképesség függvényében pedig ele-mezhetõk a bankközi bilaterális kapcsola-tok, standard kockázatkezelési technikákés a bankközi piacra alkalmazott hálómo-dell kombinálása révén.

Most pedig tekintsük át a modellt egykicsit alaposabban is. A modell exogénváltozói az alábbiak: • A bankok egymással szemben fennálló

bankközi követelése és kötelezettsége,amit mátrix formában érdemes felírni(L mátrix). Ebbõl már megállapíthatóegy adott bank összes kötelezettsége(d) és felírható a π mátrix is, ami L

mátrix bankközi kötelezettséggel valónormálásából adódik.

• A bankok nettó jövedelmi pozíciója (evektor).

• A nem bankközi pozícióra ható kocká-zati elemek, azaz a gazdasági környe-zet leírásához felhasznált – kamatláb,ár és árfolyam – paraméterek.A modell endogén változói pedig a

következõk:• A háló modell révén a bankközi hitel-

kockázat, ami a bankközi pénzmozgá-sok vektorával és eloszlásával jelle-mezhetõ.

• A bank inszolvenciájának valószínûsé-ge és eloszlása.

• A visszafizetési ráta.• Az inszolvencia két esete, hiszen egy-

értelmûen megállapítható, hogy azadott bank csõdje közvetlenül amakrosokk hatására vagy fertõzés ré-vén következett-e be.A modell legfontosabb inputadatai az

alábbiak:• A banki számviteli kimutatások adatai,

valamint a központi banknak havontajelentett felügyeleti adatok. A fenti ki-mutatások aggregált módon mutatják afelügyeleti nyilvántartás 7 bankcso-portjának bankközi tartozását külön-külön a hazai, a külföldi, valamint aközponti bankkal szemben.

• A hitel-nyilvántartási rendszer adatbá-zisa, illetve a különbözõ iparágak fize-tésképtelenségének mutatószámai.

• Piaci adatok bizonyos köre a bankieszközportfólió piaci kockázatosságá-nak méréséhez. A különféle szcenárióklétrehozása során a modell 4 valutaár-folyamot, 2 indexet – ATX és MSCI –,


9 Credit Risk+, Credit Suisse Financial Products, 1997,A Credit Risk Management Framework, London.

4 féle valutában denominált 4 eltérõ le-járatú zéró-kupon kötvény árfolyamátés hozamát veszi figyelembe.A felépített modell egyik igen nagy

elõnye, hogy már meglévõ adatokkal dol-gozik.

A modell a bankrendszert a bankközipiac struktúrájával írja le. Egy esetlegespénzügyi válság esetén a bankok bankkö-zi betétjük visszavonása révén likviditásiproblémájukkal az egész pénzügyi rend-szert megfertõzhetik.10 Mivel a fejlett be-tétbiztosítási rendszerrel rendelkezõ or-szágokban nem valószínûsíthetõ, hogy abetétesek a bankok megrohanásával csõ-döt idézhetnek elõ, ezért a bankközi piacstruktúrájának elemzése vet fel relevánsproblémákat. A modell endogén módonmegmagyarázza a bankok közötti valószí-nûsíthetõ pénzmozgást adott bankközi po-zíciók és banki nettó érték mellett. A mo-dell az alábbi elemekbõl tevõdik össze:

1. Az elemzéshez elengedetlen egyolyan mátrix létrehozása, amely a bankokegymással szembeni tartozásait mutatja.N bank esetben egy N×N-es, a bankokbankközi pozícióját mutató L mátrixot ka-punk, ahol a mátrix lij-dik eleme az i-dikbank j-dik bank felé való tartozását mutat-ja. A mátrix i-dik sorának összege az i-dikbank összes többi bankkal szembeni köte-lezettségét mutatja. A sorok összegekénadódó, az egyes bankok kötelezettségétmutató vektort az egyszerûség kedvéért

jelöljük d-vel. A mátrix j-dik oszlopánakösszege a j-dik bank többi bankkal szem-ben fennálló követelését jelenti.

Az osztrák szerzõk 2001. szeptemberiadatok alapján készítették el a fenti – hiá-nyos – L mátrixot, valamennyi bankközikövetelés figyelembe vételével.

2. Mivel valamennyi bank összes többibankkal szemben külön-külön fennállókötelezettsége csak részben – a 7 bank-csoport egymással, a jegybankkal, illetvea külföldi bankokkal szembeni tartozása –ismert, az L mátrix hiányos almátrixokcsoportjára bontható. Tulajdonképpen amátrix 72 százaléka kitölthetõ, a többiadat pedig az entrópia optimalizáció mód-szerével becsülhetõ. (Upper – Worms[2002], illetve Sheldon – Maurer [1998].)Az optimalizáció célja egy olyan becsültmátrix létrehozása, ami a leginkább meg-közelíti a korábbi, hiányos mátrixot az is-mert adatokat, részösszegeket figyelembevéve.

3. Ezután sor kerülhet egy újabb Πmátrix definiálására, amit tulajdonképpenL-bõl le tudunk vezetni. A mátrix πij ele-me 0, ha az i-dik banknak nincs kötele-zettsége a többi felé, különben a mátrik πij

eleme az lij és a di hányadosaként adódik,ami nem más, mint az i-dik bank j-dik


10 Valószínûsíthetõ, hogy Magyarországon a bankokmérlegfõösszeg szerint vett nagy méretbeli különbsé-gei miatt a bankközi piac messze nem tökéletes.Upper és Worms [2002] tanulmányában bemutatja,hogy egy nem tökéletes piacon a fertõzés valószínû-sége magasabb.

bankkal valamint az i-dik bank valameny-nyi bankkal szemben fennálló kötelezett-ségének hányadosa.

4. Az L mátrix mellett szükség van egyN dimenziójú e vektorra, ahol ei, az i-dikbank nettó jövedelmi pozícióját mutatja.Nettó jövedelem alatt a bank bankközi ésa nem bankközi tevékenységének ered-ményét értjük, ami a bankok számvitelikimutatásaiból állapítható meg. A bankokbankközi és nem bankközi eredményénekkülönválasztása a makrogazdasági kör-nyezet modellbe való bekapcsolásakorlesz fontos.

5. A bankszektor klíringfizetésének N-elemû p vektorát egy iterációs eljárás se-gítségével kaphatjuk meg. Ha a bank va-lamennyi kötelezettségének (di) eleget tudtenni, akkor pi megegyezik di-vel, ha nemakkor vagy 0, ha a bank abszolút semmitnem tud fizetni, vagy kötelezettségénekarányosan tesz eleget. Ennek egy leegy-szerûsített bankcsõdmodell a háttere,mely alapján egy bank akkor inszolvens,ha a bank teljes nettó értéke, azaz a bankbankközi és nem bankközi jövedelméneka bank bankközi kötelezettségeivel csök-kentett értéke negatív.11 A hitelezõ bankok

követelése inszolvencia esetén nem vagycsak részben kerül kiegyenlítésre. Azi-dik bank klíringfizetésének (pi) nagysá-ga összességében 3 dologtól függ. Egy-részt az lij/di hányadostól, azaz a πij érté-kétõl, másrészt a többi bank klíringfizeté-seitõl, harmadrészt pedig az adott banknettó jövedelmétõl. A p vektor pi eleméttehát az alábbi módon kaphatjuk meg:

A klíringfizetések p vektora tehát abankok rendszerkockázatnak való kitett-ségét mutatja. A vektor ugyanis adottbankközi kötelezettségstruktúra és bank-érték – Π, e és d – mellett arra világít rá,hogy a rendszeren belül melyik bankokinszolvensek, valamint megadja ezen baj-ba jutott bankok visszafizetési rátáját is.

A klíringfizetések kapcsán érdemesmost egy kis kitérõt tenni. Eisenberg ésNoe a képzelt csõd algoritmusán12 ke-resztül bebizonyítja, hogy enyhe szabá-lyozói környezetben adott π, e és d mel-lett egyetlen egy p vektor létezik.(Eisenberg – Noe [2001].) Az algoritmusa 2. ábrán követhetõ nyomon.


11 A tisztán látás végett: ha egy bank egy adott pillanat-ban illikvid, attól még lehet alapjában véve szolvens,illetve ha egy bank inszolvensen, azaz elégtelen tõké-vel mûködik, attól még képes lehet meghatározottideig folyamatosan kielégíteni kötelezettségeit, azazlehet likvid. (Király [2001].) Ugyanakkor egy likvidi-tási válság is okozhat inszolvenciát, ráadásul bank-rendszer szinten. Ezzel ugyan hosszú ideig egyáltalán

nem foglalkozott a szakirodalom, ugyanis úgy tûnt,hogy a pénzügyi piacok rendszere olyan mértékbenlikvid és kiterjedt, hogy egy ilyenfajta lejárati, likvi-ditási kockázat nem fordulhat elõ. Az 1990-es évekazonban rácáfoltak erre: volt „piackiszáradás” és fer-tõzés is. Világosság vált, megint lehet mindent újra-gondolni. (Király [2003].)

12 A kifejezés angol megfelelõje a fictitious defaultalgorithm.


A kiinduló helyzetben felteszik, hogyminden bank eleget tesz kötelezettségé-nek. Ha ezen kezdeti feltételezés mellettminden bank értéke pozitív, a folyamatvéget is ér. Ha valamely bank értéke ne-gatív, azaz a bank inszolvens, kötelezett-ségének vagy nem vagy csak részben tudeleget tenni. A pozitív értékû bankok fize-tési kötelezettségét változatlanul hagyva,elõfordulhat, hogy így már õk sem tudjákkötelezettségeiket kielégíteni. Így lehet-nek újabb inszolvens bankok, mivel nemjutottak hozzá követeléseikhez. Az iterá-ció kezdõdik elölrõl és egészen addig tart,amíg a következõ iterációban már nincsújabb inszolvens bank. Az iterációk szá-ma Eisenber és Noe bizonyítása alapjánN-hez, a bankok számához közelít és

egyetlen egy p vektort ad eredményül.Eisenberg és Noe algoritmusának átvéte-lével az osztrák szerzõk különbséget tud-nak a között tenni, hogy egy bank csõdbejutott, mert alapvetõen inszolvens volt,vagy a fertõzés eredményeképp lett fize-tésképtelen a késõbbiek során.

6. A bank pénzügyi eredménye a ka-matláb, az árfolyam, az értékpapírpiac ésaz üzleti ciklusok sokkjainak függvényé-ben alakul. A gazdasági sokk alapvetõen abank bankközi piactól különválasztottpénzügyi eredményére hat. A bizonyta-lanságot a modellben az e-re ható,szcenáriók révén szimulált tényezõk körejelenti. A gazdaság állapotának modelle-zése során tehát nem történik más, mint abanki eredmény bankközi piactól külön-

2. ábra A képzelt csõd algoritmusa

választott részének vizsgálata a sokkhatá-sok függvényében.

A bank vagy nyereséget, vagy veszte-séget realizál, attól függõen, hogy hitel-illetve piaci kockázata – bizonyos érték-papírok árfolyamának, a kamatlábak illet-ve a valutaárfolyamok függvényében –hogyan alakul. A tanulmány a piaci koc-kázat miatti veszteséget historikus adato-kon szimulációval, míg a nem banki sze-replõknek nyújtott hitelek esetében a hite-lezési veszteséget hitelkockázati modellelragadja meg.

A piaci kockázat historikus adato-kon alapuló szimulációja leegyszerûsí-tett banki mérlegekbõl – valuta- és hazaiés külföldi értékpapír-pozíciók, valamintkamatláb-érzékeny eszközök körébõl –indul ki, külön kezelve a kamatláb-, az ár-és a valutakockázatot. A modell vala-mennyi bankra összesen 26 kockázati ele-met számszerûsít, 4 valutaárfolyamot, 2részvény árat és 20 kamatlábat. Múltbeliadatok megfigyelésére támaszkodva ran-dom módon meghatározhatók az extrémmozgásokat is tükrözõ piaci kockázati té-nyezõk, ami alapján a piaci kockázati ele-mek együttes eloszlása és az elemek kö-zötti korrelációk megragadhatók.

10 000 szcenárió lefuttatása után meg-kaphatjuk a banki nyereség és veszteségeloszlását.

A hitelkockázat múltbeli adatokra tá-maszkodó szimulációja információ hiá-nyában nem lehetséges, viszont a Credit-Risk+ alkalmas a hitelezési veszteségekeloszlásának becslésére. Ezen veszteség-eloszlás alapján pedig már szimulálhatóka bankok veszteségei az egyes szcenáriók-ban. A CreditRisk+ modell inputja a ban-

kok bankszektoron kívüli kihelyezései,azaz a hitelkitettség, valamint a hitelport-fólió vissza nem fizetésének átlagos gya-korisága és szórása.13 Ez utóbbi a bankokkülönbözõ iparágakkal szemben fennállóköveteléseinek múltbeli visszafizetéseialapján számítható ki. Amennyiben ezmegvan, az egyedi bankokra könnyen ki-számolható a vissza nem fizetésének átla-gos gyakorisága és szórása, ami alapjánmeghatározható, hogy egy gazdasági sokkhogyan hat az e-re, azaz az adott bankpénzügyi eredményére. Szimulációk ré-vén pedig megkapjuk ennek eloszlását is.

A hitelezési veszteség, valamint a piacikockázat múltbeli adatokon alapuló szi-mulációjának kombinációja adja meg te-hát valamennyi bank ei-jét, amiben tulaj-donképpen a bankközi piac hitelkockáza-tát kivéve valamennyi kockázati elemtükrözõdik. A bilaterális bankközi pozíciómátrixa és a fenti módon szimulált jöve-delmi pozíció a háló modell révén mindenegyes szenárióban egyértelmûen megha-tározza a bankközi pénzmozgások vekto-rát és ezzel együtt az inszolvens bankokcsõdjének gyakoriságát.

A szerzõk az elemzés eredményeképpaz alábbi fõbb következtetésekre ju-tottak:• Az osztrák bankrendszer stabil, az

osztrák bankok átlagos csõdvalószínû-sége 0,5 százalék körüli. Csak nagyonkevés banknak van igazán magas csõd-valószínûsége. Ezek kiszûrése és tüze-


13 Ezen adatok Ausztriában a 364 000 eurót meghaladóhiteleket nyilvántartó Grosskreditevidenz rendszerbõl,illetve a különbözõ iparágak fizetésképtelenségére vo-natkozó, 1870 óta létezõ Austrian Rating AgencyKreditschutzverband adatbázisból szerezhetõk meg.


tesebb vizsgálat alá vétele hasznos le-het a szabályozó hatóságok vonatkozá-sában.

• Mivel a modell képes különbséget ten-ni, hogy a bankcsõd közvetlenül amakrosokk hatására, illetve fertõzés ré-vén következett be, a szerzõk a bankkö-zi pozíciók kapcsán megállapították,hogy a bankcsõdök csak igen kis száza-léka fertõzés eredménye. A csõdök je-lentõs többsége, körülbelül 94 százalék-a a makrosokk közvetlen következmé-nye, s csupán 6 százalék ered fertõzés-bõl. Az eredmény tanulságos, minthogy

a fertõzés messze nem olyan jelentõs,mint azt gondolhattuk volna, a rendszer-kockázat sokkal inkább a makroökonó-miai környezet függvénye.

• A visszafizetési ráta mediánja 66százalék, azaz a bankok felénél a bank-közi követeléseik állománya maximuma harmadával csökken, ha egy másikbank csõdbe jut. Ez szintén azt mutat-ja, hogy az osztrák bankrendszer meg-lehetõsen stabil.

• Nincs bizonyíték arra, hogy a bankkö-zi pénzpiac növeli vagy csökkenti abankok közötti korrelációt. Tény, hogy

3. ábra Az Osztrák Nemzeti Bank rendszerkockázati modellje

megváltoztatja, de egyértelmû trendnem állapítható meg. A modell felépítését a 3. ábrában fog-

lalom össze.A modell azonban nemcsak a fenti

elemzésre alkalmas.14 El lehet játszani agondolattal, hogy mi is történik, ha a bankinszolvenciája csökkenti a bank eszközál-lományát. Például az eszközök értékének10 százalékos csökkenésékor a fertõzéskövetkeztében csõdbe jutott bankok maxi-mális száma már 413, míg 0 százalékoscsökkenéskor ez 46 volt. Érdekességképpkiszámolható az is, hogy a szabályozó ha-tóságoknak mennyi tõkét kell elõteremte-niük, hogy a szcenáriók 99 százalékban el-kerülhetõ legyen a bankcsõd. Elsinger,Lehar és Summer számításai szerint ez abankszektor eszközállományának 1,5 szá-zalékát jelenti. Az elemzési keret kiegé-szíthetõ a külföldi bankok nemfizetésénekkockázatával is. Végül a szerzõk megvizs-gálták azt is, hogy mi történik, ha a bank-szektor legjelentõsebb szereplõi csak rész-legesen tudnak fizetési kötelezettségüknekeleget tenni.

A MODELL JELENTÕSÉGE

A modell jelentõsége a modell számoselõnyében áll. Egyrészt egyedi banki koc-kázat helyett a rendszerkockázatot ragadjameg, másrészt ugyan hiányos, de mármeglévõ adatokra épít. Nem egy bonyo-lult elméleti modellt állít fel, hanem meg-próbál a meglévõ adatok sorai közt olvas-

ni. Harmadrészt a modell képes különbsé-get tenni a sokk hatására közvetlenül, illet-ve közvetve bekövetkezõ csõdök között.Ennek ismerete megadhatja, hogy a továb-bi kutatásokban inkább a fertõzést, avagyinkább a bankrendszer egészét érintõpénzügyi és reál-kockázatot kell szemelõtt tartani. Negyedrészt a fenti elemzésikeret könnyen választ tud adni a „mi törté-nik akkor, ha” jellegû kérdésekre, s így al-kalmas lehet stressztesztek végzésére is.

Az Osztrák Nemzeti Bank modellje ar-ra a következtetésre jutott, hogy a fertõ-zés kevésbé jelentõs, mint ahogy azt felté-teleznénk. Hasonló eredményeket kapottSheldon és Maurer [1998] a svájci bilate-rális bankközi piac elemezése során,Upper és Worms [2002] a német bankközipiac kapcsán, valamint Furfine [1999] aFedwire-n keresztül beszerezhetõ adatok-kal végzett szimuláció alapján. Az azon-ban kérdéses, hogy vajon ez Magyarorszá-gon is beigazolódik-e, hiszen a fertõzésvalószínûsége és súlyossága meglehetõsenországspecifikus, hiszen nagyban függ abankközi piac struktúrájától.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy arendszerkockázat megragadásával foglal-kozik már a Magyar Nemzeti Bank is.Az MNB Jelentés a Pénzügyi Stabilitásról2001. februári számában mutatja be ahazai stressztesztek részletes, még ko-rántsem kiforrott módszertanát. (Stressz-teszt… [2002].) A stressztesztek arra ke-resik a választ, hogy bizonyos kockázatielemek – árfolyam, belföldi és külföldikamatláb, hitelportfólió minõsége – szél-sõséges változása hogyan módosítaná abankok piaci portfóliójának, s így alapve-tõ tõkéjének értékét. A historikus, illetve a


14 Jelen bekezdés inkább a gondolatébresztés céljátszolgálja, nem áll szándékomban a számok mögöttipontos számítások, modellek, logikai kapcsolatok is-mertetése.


hipotetikus alapokon nyugvó szcenárió-elemzés során a piaci és a hitelkockázatkerül górcsõ alá, egyrészt elkülönülten,másrészt pedig integráltan. A piaci kocká-zatot – belföldi, illetve külföldi kamat-sokk, árfolyamsokk – az átárazási mérle-gek duration alapú mutatók segítségéveltörténõ elemzésén keresztül, míg a hitel-sokk hatását a makrogazdasági tényezõkváltozásával összefüggésben lévõ, nemteljesítõ hitelek miatti pótlólagos céltarta-lékoláson keresztül ragadja meg a felépí-tett modell. Bár az MNB által végzettstresszteszt célja a hazai bankrendszersokkokkal szembeni ellenállóképességé-nek feltérképezése, a modell egyelõrenem képes az egyes sokkok tovagyûrû-zõ, illetve likviditásra gyakorolt hatásátmegragadni. Másrészt a potenciális tõke-vesztés nagyságát egy konkrét számba sû-ríti, holott fontos lenne a valószínûségekmegadása is. A Jelentés záró megjegyzé-seinek sorai között olvashatjuk, hogy„elõfordulhat, hogy a rendszerszintû hitelés/vagy piaci kockázat viszonylag mérsé-kelt, de ha a veszteség azoknál a bankok-nál koncentrálódik, melyeket kiterjedtbankközi kapcsolatok jellemeznek, akkora jelentõs tovagyûrûzõ hatások megsok-szorozhatják a kockázat nagyságát. Ezérta bankok közötti kitettségek feltérképe-zése jelentõsen gazdagítaná tudásunkata rendszerszintû kockázatról.” (Stressz-teszt… [2002] 65. old.) Véleményem sze-rint a Jelentés záró megjegyzéseinek fentidézett utolsó mondata rendkívül jól rávi-lágít az Osztrák Nemzeti Bank tanulmá-nyának elméleti és gyakorlati fontosságá-ra, a bankok közötti kapcsolatok, hálókfeltérképezésének, a bankok közti átrende-

zõdések nyomon követésének jelentõségé-re. Mindazonáltal világosan kell látni,hogy nemcsak maga a fertõzés, de a fertõ-zést kiváltó események tanulmányozása isnagyon fontos, ahogy teszi ezt az MNB astressztesztek végzésekor.

A fent részletesen bemutatott modellnekugyanakkor vannak hiányosságai is. Ezekközül talán az egyik legfontosabb az, hogya bankok közötti kölcsönhatások modelle-zése során kizárólag a bankközi piacrakoncentrál, s eltekint a bankok a fizetési éselszámolási rendszereken, illetve derivatí-vokon és repókon keresztüli összefonó-dásától, holott ennek rendszerkockázatihatása is igen jelentõs lehet. A másik hiá-nyosság a jegybank pénzügyi rendszerbenbetöltött stabilizáló szerepének figyelmenkívül hagyásában nyilvánul meg. Az oszt-rák szerzõk tanulmányában említésre semkerül, hogy vajon mit csinál a jegybank ésmi történik a rendelkezésre állással egybankközi forgalomból eredõ likviditásiválság esetén.

ÖSSZEGZÉS

Láthattuk, hogy a bankszektorban a fertõ-zés sok intézményt érintve gyorsan terjedtovább, számos intézmény csõdjét kivált-hatja, s nemcsak a betétesek és az egyébhitelezõk vesztesége lehet igen jelentõs,de érzékenyen érinthet más szektorokat ésországokat is. A tanulmányban megismer-kedhettünk a rendszerkockázat számosdefiníciójával, megpróbáltunk rendet te-remteni a terminológiai „rendetlenség-ben”. A rendszerkockázati modellek kö-zül az Osztrák Nemzeti Bank egy, a koc-kázat tényleges mérésére vállalkozó mo-


1. Blåvag, Martin – Nimander, Patrick [2002]: InterbankExposures and Systemic Risk. Sveriges RiksbankEconomic Review, No. 2, Stockholm.

2. Crockett, Andrew [2000]: Marrying the Micro- andMacro-prudential Dimensions of Financial Stability.Remarks by Mr Andrew Crockett, General Manager ofthe Bank for International Settlements and Chairmanof the Financial Stability Forum, before the EleventhInternational Conference of Banking Supervisors, heldin Basel, 20-21 September 2000. BIS Review,76/2000, http://www.bis.org/review/r000922b.pdf.

13. De Brant, Oliver – Hartmann, Philipp [2000]: Sys-temic Risk: a Survey. European Central Bank Work-ing Paper Series, No. 35, November 2000, Frankfurtam Main.

14. Dow, James [2000]: What is Systemic Risk? MoralHazard, Initial Shocks, and Propagation. Monetary andEconomic Studies, Bank of Japan, December 2000.

15. http://www.imes.boj.or.jp/english/publication/mes/2000/me18-2-1.pdf, 2003. április 6. 9 óra 13 perc.

16. Eisenberg, Larry – Noe, Thomas [2001]: SystemicRisk in Financial Systems. Management Science,Vol. 47, No. 2.

17. Elsinger, Helmut – Lehar, Alfred – Summer, Marin[2002]: Risk Assessment for Banking Systems.Österreichische Nationalbank, Working Paper, No.79, October 28, 2002, Wien.

18. Furfine, Craig, [1999]: Interbank Exposure: Quanti-fying the Risk of Contagion. Bank for InternationalSettlements, BIS Working Papers, No. 70, June1999, Basel.

19. Hellwig, Martin [1995]: Systemic Aspects of RiskManagement in Banking and Finance. Schweiz-erische Zeitschrift für Volkswirtschaft und Statistik,131 (4/2), 1995.

10. Horváth Edit – Szombati Anikó [2002]: A PénzügyiCsoportok és Konglomerátumok Kockázatai és Sza-bályozásuk, A Pénzügyi Szektor Konvergenciája.Magyar Nemzeti Bank, MNB Mûhelytanulmányok(25), Budapest.

11. Kaufman, George (ed.) [1995]: Banking FinancialMarket and Systemic Risk, Research in FinancialServices. Private and Public Policy, Vol. 7., JAIPress, Greenwich, Connecticut, London.

12. Kaufman, George [1996]: Bank Failures, SystemicRisk, and Bank Regulation. Cato Journal, Vol. 16,No. 1 Spring/Summer 1996.

13. Kaufman, George [2000]: Banking and CurrencyCrises and Systemic Risk, Lessons form RecentEvents. Financial Markets, Institutions and Instru-ments, May 2000, Vol. 9, No. 2.

14. Király Júlia [2001]: Banki likviditás és fizetõképes-ség. Banküzemtan elõadás a Budapesti Közgazda-ságtudományi és Államigazgatási Egyetemen, 2001.április 25-én.

15. Király Júlia [2002]: Szabályok és Bukások. Hitelin-tézeti Szemle. 2002. I. évfolyam, 2. szám.

16. Király Júlia [2003]: RE: Bankrendszer kockázata.Személyes e-mail üzenet. ([email protected]) Június 1.15. óra 45 perc.

17. Overview of the New…[2001]: Overview of the NewBasel Capital Accord, Consultative Document, BaselCommittee on Banking Supervision, Bank for Interna-tional Settlements, January 2001,Basel. http://www.bis.org/publ/bcbsca02.pdf, 2003. március 10. 16 óra 35 perc.

18. Sheldon, G. and Maurer, M. [1998]: Interbank Lend-ing and Systemic Risk, Swiss Journal of Economicsand Statistics, 134.

19. Summer, Martin [2002]: Banking Regulation andSystemic Risk. Österreichische Nationalbank, Work-ing Paper, No. 57, January 7, 2002, Wien.

20. Stresszteszt…[2001]: Stresszteszt. A Banki Port-fóliók Piaci és Hitelkockázatának Megítélése aBankrendszer Stabilitása Szempontjából. In: Jelentésa Pénzügyi Stabilitásról, Tanulmányok. 2001. feb-ruár, Magyar Nemzeti Bank, Budapest.

21. Upper, Christian – Worms, Andreas [2002]: Estimat-ing Bilateral Exposures in the German InterbankMarket: Is there a Danger of Contagion? DeutscheBundesbank, Discussion Paper No. 9, February2002, Frankfurt am Main.

22. Vass Péter [2002]: Újabb pénzügyi válság Argentíná-ban. Bankolnak. Heti Világgazdaság, XXIV. évfo-lyam 16.szám. 2002. április 27.

23. World Economic…[1999]: World Economic Outlook,May 1998. International Monetary Fund. Washington.

24. Yue, Eddie Marrying the Macro- and Micro-pruden-tial Dimensions of Financial Stability – the HongKong Experience. Bank for International Settle-ments. BIS Papers. No. 1, March 2001. Basel.

25. 1996. évi CXII…[1996]: 1996. évi CXII. törvény ahitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról. Le-tölthetõ: http://www.complex.hu/kzldat/t9600112.htm/t9600112.htm. 2003. június 18. 15 óra 55 perc.

IRODALOM

delljének felépítését követhettük végig,melynek láthattuk gyakorlati hasznát is.Annak megválaszolása azonban, hogy

Magyarország esetében van-e ennek gya-korlati haszna, relevanciája, még továbbikutatást, elemzést igényel.

Documents

2003. MÁSODIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM · 2017-06-11 · 2003. MÁSODIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM 71 „A rendszerkockázat olyan a pénzügyi szféra szerep-lõinek, mint Nessie, a Loch Ness-i