1994. április 30.
Opusztaszer
ÓPUSZTASZER
Beléptünk a Pataky István Művelődési Ház TKMcsoportjába, és első túránkat az általunk ke-véssé ismert Alföldre tettük, jórészt olyanhelyekre,, ahol még nem jártunk.
Április 30*, szombat
Az Erzsébet térről indultunk külön autóbu-
szon. A vezető Tokody Ilona. Az autóbusz csak-
nem teljesen megtelt.
A 4-es úton indultunk és arról Cegléd e-
lőtt letértünk a 441-esre. Első megállónk Nagy-
kőrös volt. A főtéren álltunk meg.
Jellegzetesen alföldi város. 30 000 lako-
sa és csaknem 23 000 hektár területe van. Neve
az oklevelekben először 1266-ban fordul elő.
Kornyéke akkor sőrőn lakott hely volt, de a kö-
rülötte lévő falvak a XIII. században elpusz -
tultak. 1541-ben török uralom alá került ést..e-
lyan jólétre emelkedett, hogy nemcsak a szultán-
nak fizetett adót, hanem államdóan változó ma-
gyar földesurainak is. 1813 és 1820 között a ,
földesúri terhek alól megváltotta magát
Gazdasági ereje a mezőgazdaságon ala -
pult, de -S30 körül alapított reformá-
tus iskolája révén knltúrális központtá is vált.
Sok híres tanár maködött ebben az iskolában, töb-
bek kö-ött kilenc évig Arany János is. Ezért ír-
hatta Jókai, hogy akkoriban a fél Akadémia Nagy-
kőrösön lakott. A kapitalizmus kibontakozásának
korában a gyümölcs- és zöldségtermesztést fej-
lesztette, ami a konzervipart honosította meg a
városban.
Van egy városias főtere tornyos városházá-
val, amely 1710 körül épült. Falán emléktáblája
van Kossuth Lajosnak, aki 1848. szeptember 25-én
a városháza erkélyéről toborzó beszédet mondott,
mellette pedig Dezső Kázmér polgármesternek, aki
semmiféle nagy dolgot nem vitt véghez ! csak jól
látta el hivatalát és szerették a városban. Mel-
lette áll a XV. században emelt gótikus refor-
mátus templom, amelynek óriási belső terében
2500 ülőhely van. A XVI. század közepétől a ka-
tolikusok a reformátusokkal együttkközösen hasz-
nálták egészen 1668-ig, amikor a katolikusok
elköltöztek a városból. Később azonban vissza -
jött<k és templomukat a reformátusoké mellé épí-
tették 1778-ban. Mária Teréziától ehhez 8000
forint támogatást kaptak. Nem mai, hanem akkori
forintot, ami nem mindegy.
Rövid sétánk során ezzé' végeztünk is a vá-
ros nevezetességeivel. Megnézhettük vclna még az
Arany János múzeumot, de erre nem maradt iőő.
Következő megállónk Tiszaalpár 6000 lakosú
község volt, amelynek temploma a falun kívül,
dombon emelkedik. Onnan igen szép kilátás nyí-
lik arra a lapályra, ahol 895-ben Árpáá vezés
megverte Zalán seregét. A XVIII. század második
felében épült templom körül barokk szobrok és
alacsony bokrok állnak, amelyek mind fehér virág-
ban pompáztak, mikor ott jártunk. A dombon több
ezer éves földvár maradványait is feltárták.
Innen már hamar elértük utunk tulajdonkép-
peni végcélját, az Ópusztaszeri Nemzeti Törté-
nelmi Emlékparkot.
Anonymus-; írja, hogy ezen a helyen a ma-
gyar vezérek elrendezték az ország ügyeit, és
ezért ezt a helyet később Szerinek nevezték el,
mivel ott ejtették meg szerét az ország minden
dolgának. A török időkben ez a Szeri elpusz.
tult, 1970 és 1975 között teljesen feltárták
és itt létesítették az emlékparkot.
A hatalmas féíkör alakú bejárati épületben
impozáns t ronz dombormű kelti fel a látogató fi-
gyelmát. Alkotója Tóth Valéria szegedi szob-
rászművész. Kár, hogy nem egészen jól lehet
látni, hogy a művésznő mit akart ábrázolni,és
magyarázatot sem adnak hozzá. A ma 1982-ben
került itteni helyére. Ezek a képek sem ad-
8
nak róla a látogatónak sokkal.jobb fogalmat,
mint az eredeti.
A bejárati épületből kilépve mi először a
6. oldalon lévő térképen 4. számmal jelzett ke-
rek épület felé mentünk, amely Feszty Árpád kör-
képének végleges helye lesz. Ez a mű eredeti-
leg a Városligetben állt, az állatkert és a cir-
kusz szomszédságában, nem egészen neki való he-
lyen. Budapest ostroma alatt erősen megsérült,
ezután pedig a szakszerűtlen tárolás tett benne
nagy károkat. Restaurálását lengyel szakember
10
re bízták, akik évek óta dolgoznak rajta, de ál-
lítólag már a befejezés előtt állnak. Ha majd a
képet itt felállítják, ide el kell majd még egy-'
szer jönni. .;
Innen a parknak nem egészen a közepén, ki-
emelkedő helyen álló Árpád emlékművet néztük
meg. amelyet térképünkön a 7. szám jelez. Ezt
az eklektikus stílusú emlékművet 1896-ben, a
honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából e-
melték a szegediek. A következő években minden
év szeptemberének első vasárnapján ünnepséget
rendeztek, de ez a szokás később megszűnt, és
csak 1966-ban újították fel, 1978-ban pedig át-
helyezték augusztus 20-ra.
1945. március 29-én itt kezdték meg a föld-
osztást, és azóta ennek az emlékét is ünnepelik
minden évben augusztus 20-án.
Az emlékma Kallós Ede alkotása.
Mellette tárták fel Szeri mezőváros apátsá-
gi templomának és monostorának romjait. A tér-
képen 8. szám jelzi.
Három különböző típusú templom romjai kerül
tek felszínre. Az első egyhajós templom a X. sza-
zad végén épülhetett és a XII, században átalakí-
tották. Ezt III. Béla korában lebontották és he-
lyére vörös téglával burkolt háromhajós bazili-
12
kát építettek. Ennek méretei megegyeznek a ja-
ki temploméval, padozatát vörös márvánnyal be "-
tották, falait pedig freskókkal díszítették. Új-
jáépítették a kolostort is. Ezek az építkezések
Kalán pécsi püspöknek, később esztergomi érsek-
nek köszönhetők,, és a templom feltehetően a Ka-
lán-Bor nemzetség központja volt. Ezt a templo-
mot a tatárok pusztították el. Később helyére
csak kisebb kolostor épült. A község temploma
innen délre, falusi lakóházakkal beépített te-
rületen állt. Mindez a törökök alatt, 1550 kö-
rül pusztult el.
A 13. oldalon lévő képen látható három
szobrot a feltárás helyén állították fel.
Az itteni látnivalók következő részét egy
múzeumfalu., mellette pedig fából készült mere-
dek tetejő kiállítási épületek alkotják. A ki-
állítási épületek még nincsenek teljesen beren-
dezve; erdészeti és környezetvédelmi tárgyú a-
nyag kerül majd ide. Az igen tetszetős fa épüle-
teket Csete SyUrgy tervezte. A múzeumfalut
már csak futólag néztük meg.
Utunkat innen Szeged felé folytattuk to-
vább. Ott ismét megálltunk, még pedig a Tisza
partjának azon a részén, ahol a S^őkq Tj.snn l-'-
jóvengéglő van kikötve.
13
Először megnéztük a vár maradványait, ame-
lyek nem nagyon méltók egy ekkora városhoz. A
vár eredetileg erőd volt, majd II.József óta
börtön. Itt mindig elmondják, hogy Rózsa Sán-
14
dórt is itt tartották fogva egy ideig. Ami a
várból a nagy árviz után még megmaradt, azt el
bontották.
Innen elsétáltunk a Széchenyi térre, amely
nek legnevezetesebb épületei a városháza és
a szegedi I. kerületi önkormányzat székháza. A
két épületet emeletmagasságban fedett folyosó
köti össze, amelyet Szegeden Sóhajok hídjának
neveznek. A tér,amelyen ezek az épületek áll-
nak, Széchenyi István nevét viseli és több
szobor díszíti; ezeket megnéztük.
Végül gyalog elsétáltunk a Fogadalmi
templomhoz, amelynek környéke a szokásos it-
teni rendetlenséget mutatja. Kicserélik a
nézőtér széksorait, és a jövőben állítólag a
nyári játékok után elviszik a térről, aminek
bizony már ideje lenne.
Itt szálltunk fel az autóbuszra, ami egy-
úttal ennek a kirándulásnak a végét is jelen-
16
tette. Az M 5-ös autópályán mentünk haza,Kis-
kunfélegyházán és Kecskeméten keresztül, de E -
hol nem álltunk meg és az útbaeső városokból
sem láttunk sokat, részben, mert az autópálya
elkerüli őket, részben pedig, mert már besöté-
tedett . Minden említésre méltó esemény nélkül
értünk az Erzsébet térre.
*
1994. június 18—19
Békéscsaba — Gyula
BÉKÉSCSABA- GYULA
Ez az utazás az eddigi összes többitől különbö-zött, mert katonák rendezték meg és bonyolítot-ták le, a maguk módja szerint, nem úgy, mint acivilek.
Június 18. szombat
Ezt az utazást a HASÉ, azaz a Honvéd Aurára
Sport Egyesület rendezte, a maga tagjainak. Mi a
túrán vendégként vettünk részt. A program erre a
napra a következőket irta elő:
— Indulás 07,00 órakor a menetvonalon, a je -
lentkező igény szerint 1—2 alkalommal pihenő.
— Megérkezés Békéscsabára 11,00 órakor; elhe-
lyezkedés a középfokú tanintézet kollégiumában lé-
vő szálláson (3 személyes szobák) .
— Ebéd a katonai alakulat étkezdéjében 12,00-
kor.
— Ismerkedés Békéscsaba nevezetess égéivel
13,00 órától.
- Vacsora az alakulatnál 18,00 órakor, majd
20
szabadfoglalkozás és pihenő.
Menetvonal: Budapest-Békéscsaba-Gyula és
vissza.
Indulás 07,00,órakor az Erzsébet térről
honvédségi autóbusszal.
Minden említésre méltó esemény nélkül meg-
érkeztünk Békéscsabára, ahol Fekete Ferenc nyá.
alez. fogadott bennünket. Bevezetett egy kato-
nai épület kiég.terem nevő nagytermébe, ahol az
itteni szervezők nevében Éliás őrgy. intézett
hozzánk rövid szónoklatot.
Megjegyzendő, hogy őrgy. az őrnagy, nyá. al-
ez pedig nyugállományú alezredes, az Akadémiai
Szabályzattól eltérő katonai rendszere rövidí-
téssel.
Az üdvözlő szónoklat azzal kezdődött, hogy
"örömmel jelenthetjük, hogy Békés megye vala -
mennyi szavazőkörzetében szocialista párti je-
löltet választottak" Röviddel e kirándulásunk
előtt tartották ugyanis az országgyűlési képvi-
selőválasztásokat. A bejelentést igen mérsékelt
gyér taps fogadta, örömteljes kiáltások nélkül.
A társaság tetszését sokkal jobban megnyerte a
bestédhez felszolgált pálinka, amely hozzáértő
társaink szerint igen jó minóséga volt.
Megismerkedtünk Békés megye és ezen belül
különösen Békéscsaba törtenetével.
21
A megye ősidők óta lakott terü-
let volt, A honfoglaló magyarok a IX.
század végén szállták meg. Települé-
sei a török hódoltság idején teljesen
elpusztultak. A törökök távozása után
a teljesen lakatlanná vált területet
mesterségesen kellett benépesíteni. A
telepítés 1695-ben kezdődött. 1699-ben állítot-
ták vissza a megye szervezetét, de a XVIII. szá-
zad elején még csak kilenc lakott hely volt a me-
gye területén, 2520 lakossal. A megye ekkor még
kincstári tulajdon volt, központja pedig Gyula,
ahol még 1435-ben hatalmas téglavárat
emeltek, amely még ma is áll. Később
a kincstár a Harruckern családnak ado-
mányozta az egész megyét, és ekkor in-
dult meg a magyarok, németek és szlo -
vakok betelepítése. 1715-ben Gyule lett a megye
székhelye. Békéscsabának akkor még csak kb. 300
lakosa volt, és ez a település Európa legnagyobb
ialujának számított. A kiegyezés után azonban
gyors fejlődésnek indult és Gyulát annyira el-
hagyta, hogy 1950-ben a megye székhelye lett. Bé-
késcsabának ma 70 000 lakosa van,és az ország vá-
rosai között a tizennegyedik helyet foglalja el,
mig Gyula lakosainak száma 35 ezer, amivel a me-
gye városai között a harmadik helyen áll.
Miután mindezt végig-
hallgattuk, elvittek bennün-
ket a Trefort utcai középis-
kolás kollégiumba, ahol kétá-
gyas szobában helyezték el a
társaságot. Utána pedig e -
béd következett a Dugonics
laktanya tiszti étkezőjében.
Ezek a helyek mind a város szélén vannak, rá
,Y „
sem fértek erre a térképre. A városból kivezető
egyik főútvonalon vannak, de az útnak, illetve
a menetvonalnak csak az egyik oldala van lazán
beépítve; a másikon pedig végtelenbe nyúlóeés
aratás előtt álló szántóföldek terülnek el.
A tárkép egyébként régi és ma már túlhala-
23
u , de csak ily mt tudtunk szerezni. Vendég-
eink azocialieta lelke azonban kétségtelenül
i 'en emlékezett volna azokra a régi szép i-
^ ^ ) , amikor a város egyik főutcáját Tanácsköz-
' 'oaadg útnak nevezték, és rajta kívül látható
^ H t a !,<'r képen Leninről, Sallairól, Kun Béláról
^Koaurinról elnevezett utca, a látnivalók kö-
)"sdig ott a szovjet hősi emlékmő és a Lenin
^ ^ h , de egyetlenegy templom sem, pedig a vá-
^ ^ t a tomplomokon kívül alig van más neveze-
rogram szerint most gyalogos városnézés
".ett, Fekete nyá. alez. vezetésével.
/\ városközpontot három egymással összefüggő
^ tlkotja: a Szabadság tér, az István király
}} a Kossuth Lajos tér. Ezek közül az első
! a tárképen térnek van nevezve, de utcának
^^^Mzolva. A Szabadság tér látnivalója az el-
tághébopú emlékműve, az István király téré
'3-ban épült romantikus stílusú városháza,
<5a alkotása, valamint az 1910-ben emelt
ioogótikus katolikus templom, a Kossuth
pedig az elmaradhatatlan Kossuth szob-
t az evangélikus kis és nagvtemplom. Az
' i !74'<-ben, az utóbbi pedig 1807-1824-ben
ytemplom az ország legnagyobb evan-
iploma, 70 m magas tornyával. Ezeket
tak kívttlről lehetett megnézni.
24
Megnéztük viszont belülről is, még pedig jó
alaposan a Munkácsi Mihály múzeumot.
A békéscsabai Múzeum Egyesület 1899-ben a-
lakult meg és épületét 1914 márciusában közmű-
velődési házként nyitották meg, de a háború ki-
törésekor közhivatalok költöztek az épületbe,
amely eredeti rendeltetését csak 1924-ben kap-
ta vissza. A múzeum első kiállításai azonban
csak 1932-ben készültek el. 1944 szeptemberében
a múzeum egész anyagát a Dunántúlra akarták el-
szállítani, de ezt nem tudták végrehajtani, és
így a gyűjtemények megmaradtak.Ma a múzeum 23
ezer tárgyat őriz.
A múzeum névadója fiatal korában közel egy
évtizedet töltött itteni rokonainál. Akkor asz-
telosként dolgozott, később azonban világhírű
festő lett belőle. A múzeum képtárában számos
híres munkáját lehet megnézni. Ezenkívül van
a múzeumban helytörténeti, természettudományi^ és
néprajzi gyűjtemény is; ezeket is megnéztük.
A programban most a Csaba Expo kiállítás é°
vásár megtekintése következett volna, de ez i-
ránt igen kis érdeklődés mutatkozott. Mi kisé-
táltunk a város végén rendezett kiállításhoz, de
nem mentünk be. A belépőjegy 100 Ft-ba került
volna. E helyett az időt iszogatással töltöttük.
25
26
Ezután az autóbusz
visszavitt bennünket '
a laktanyába vacsoráz-
ni, utána pedig az elő-
zetes program szerint
"a csoportvezető terve
szerint szabad program"
következett. A csoport-
vezetőnek azonban ilyen
terve nem volt. Vacso-
ra után visszamentünk
tehát a szállásunkra,
és a napból még hátra
lévő időt a közeli
KGST piac, azaz zsib-
vásár meglátogatásá-
val töltöttük. A ké-
sői idő ellenére nagy
volt a forgalom, de
megvenni valót az egész nagy piacon nem sike-
rült találni.
Június 19., vasárnap
Program szerint 06,OO-tól 06,45-ig ébresz-
tő, tisztálkodás, csomagolás.
07,00-kor előállt az autóbusz, elvitt ben-
nünket reggelizni, azután pedig Gyulára. Fekete
27
nyá. alez elkísért ben-
nünket.
Kis kitéréssel men-
tünk, mert útközben
megnéztük a szabadki-
gyósi kastélyt és par-
kot. A település már
a törökök előtt meg-
volt, de lakói elme-
nekültek a törökök e-
lől, és a. községet
csak a XVIII.század
elején telepitették
be újra magyar dohány-
kertészekkel.
A kastély 1875 és
1879 között Ybl Miklós
t&rvei szerint német
neoreneszánsz stílus-
ban épült és jelenleg mezőgazdasági középiskolá-
nak ad otthont. A parkot Wenckheim Frigyes gróf
kezdte telepíteni. Tizenkét ökrös szekereken, ha-
talmas földlabdával szállíttatta ide a fákat más
birtokairól,,később pedig külföldről is hozatott
nálunk itt addig ismeretlen cserje- és fafajokat.
A 22 hektáros parkban ma 35 tűlevelű, valamint
130 lombos fa- és cserjefaj él. A park része a
28 29
szabadkigyósi természetvédelmi területnek, mert . . ____________
gazdag fás növényzete az Alföldön különleges ér- H%&
téket képvisel. Megtekintése a program szerint _____L& ! ' _ i_H_____LJjí_. * " * * __—í—_
díjmentes volt. _HHM ,.,J!_ § J&É^w i ' ^ ****
Innen a menetvonal Gyulára vezetett. Az au-tóbusz a vár mellett állt meg. _* s -* ^#
* ^ ^ j___f* 5<- _p <___^^^_g^ \ \17\ '' ^
E,MÍ,, Mji J I ^ # ' ' ' ^ , / ^ ^ ^ ^ ^ ^ á M ^ ^ _ ^ e ! A vár mellől indultunk. Nem messze onnan
^ggM^^gr?^' J A,^L.iiii,^^.4 /' '"l^rí^^__!^ ^-*- s román ortodox templom, amelyben éppen va-';;: - xj g Sás Y ,^^___S^__^W/%/Y'á3^ sérnap délelőtti szertartás folyt. Egy darabig
^ r ^ < ' ' ^ á ^ á WJ RosJBB'' í A ^ V ^ < _ _ S ^ ^ hallgattuk az éneket, de az istentisztelet vé-
^ ^ * * ' ***"S*^ szülötte közül a z egyik
A program szerint itt fürdés következett; a ^^^^ ^ ^ g ^ ^ ^ Dürer család őse . Innen az É-
belépő 80 Ft-ba kerül. Étkezés igény ezerint a l g ^ csatorna mellett besétáltunk a városközpont-
strand büféjében. Mi azonban ebben nem vettünk ^ A főtér ma Harruckern Antal báró nevét vise-
részt, hanem inkább a várost néztük meg. 1^ ^^ érdemtelenül. Innen elmentünk az Apor
Nem most járunk itt először. 1977. március Vilmos térre, ahol Erkel Ferenc szülőháza áll. A9-től 22-ig két hetet töltöttünk itt szakszer- ^H ^^ ^ ^ - ^ g p ^ agyszerő lakóház ma az
vezeti üdülőben. Sok újdonságot tehát a város- ^^ múzeumnak ad otthont. Ezt megnéztük, már
nézés nem jelentett, és amit láttunk, annak a ^ k . azért is, mert kellemes légkondicionált hű-részletes leírását most mellőzzük.
vös hőmérséklet volt ben-
ne, kint meg 35° körüli
rekkenő nyári hőség. Amit
a múzeumben látni lehet,
azt 1977-ben már leírtuk.
Ami időnk ezután még ma-
radt, azt fagylaltozással
töltöttük, két helyen is.
Utána pedig a Vár mellett vártuk a hazaindulás
idejét, amely 16,30 órára volt kitűzve.
Ekkor vettünk
búcsút Fekete Fe-
renc nyá. alez.úr-
tól, aki egész it-
teni tartózkodásun-
kat igen jól meg -
szervezte, mindvé-
gig velünk volt, és
ezért köszönettel
tartozunk neki.
Pontosan indultunk, ugyanazon a menetona-r. ,
Ion, amelyen idejöttünk, és 20,30-kor érkez-
tünk az Erzsébet térre.
Ennek az útnak Összes költsége 900 Ft volt
fejenkint. Ebből 300 Ft a szállásköltség, a há-
rom étkezésért összesen 250 Ft-ot számítottak,
350 Ft pedig üzemanyag és általános költség volt.
1994. szeptember 27.
Antal — Besztercebánya — Zólyom
ANTAL- BESZTERCEBÁNYAKülönleges célú utazás, amelyet csaknem elmosottaz eso, es célja is majdnem meghiúsult, de későbbminden jóra fordult, és célunkat is sikerült el -érni.
Szeptember 27., kedd
Megmaradt a nyárról -valami kis szlovák pén-
zünk. Ezt itthon tartogatni nem érdemes, el kel-
lett tehát valahol költeni. Ezenkívül be kellett
szerezni ú.n. kristályragasztót, magyarul gumi -
arabikumot, hogy ebbe és a következő könyvekbe a
képeket be tudjuk ragasztani. Ezt eddig Magyaror-
szágon is be lehetett szerezni. Ám újabban már
nem. Ezért hát külföldre kellett utazni, Eelté-
teleztük, hogy a ragasztót a Magyarországnál gaz-
daságilag sokkal fejlettebb Szlovákiában be tud -
juk majd szerezni.
Jelentkeztünk tehát az IBUSZ egyik beszter-
cebányai útjára. A meghirdetettek közül a harma-
dikra.
A befizetésen kívül más előkészületre
nem volt szükség.
Baljós előjelek között Indultunk. Elő-
ző nap még nyári hőség volt, de bemondták,
hogy ez volt idén a nyár utolsó napja. Ma
már ősz lesz, és a nyár véglegesen elmúlt.
Ennek megfelelően esett is az eső, amikor
reggel fél 5-kor még sötétben felkeltünk.
Az indulást a Bazilika elől reggel 6 órára
tnzték ki. Ha itthon maradunk, pénzünk
bánja. Ezért a maradás szóba sem jött.
Nem sokkal elindulásunk előtt azon-
ban az eső elállt, Vácnál már a nap is
mintha kisütött volna a felhők közül, mi-
re pedig el ső megállónkba, Rétságra ér-
tünk, az eső el is állt. Ennél többet pe-
dig nem is kívántunk.
A határon ellenőrzés majdhogy nem is
volt. Idáig a 2. számú úton jöttünk, a ha-
táréin túl pedig a 66. számú úton mentünk
35
tovább, Ipolyságon, Felsőszemeréden, §y.ügyön és
Hontnémetin keresztül, majd letértünk erről az út-
ról Szentantal községbe, ahol megnéztük a Koháry-
Kóburg család kastélyát, amely most állami múzeum.
A kastélyt gróf Koháry András 1744-ben épít-
tette barokk stílusban. $945-ig a kastély a család
tulajdonában volt; nevezetes lakója,á'z 1918-ban
lemondatott Ferdinánd bolgár cár 1944-ben, 84 éves
korában távozott, még pedig Svájcba. Én már jártam
itt egyszer, 1976-ban, Pataki Péterrel, és akkor
a kastély történetét is, látnivalóit is részlete-
sen leírtam. Azóta rájöttem, hogy minden efféle
kastély leírása végeredményben egyforma. Mindegyik-
ben van díszterem, vörös szalon, kék szalon, könyv-
tárterem és dolgozószoba, zeneszoba, Napóleon szo-
ba, játékszoba, kínai szoba, hatalmas ebédlő és
sok hálószoba meg vendégszoba, de fürdőszoba álta-
36
Iában nem szo-
kott lenni;itt
sem láttunk i-
lyesmit, de azt
láttuk, hogy a
mosdójukba kor-
sókban hordták.a vizet az inasok, á-
minthogy a régi jó időkben ez így
volt szokásban még a bécsi Burgban is.
Az eredeti bútorokkal berendezett lakószo-
bákon kívül a múzeumnak van egy vadászati és
egy faipari része is. Annakidején mindezt a-
laposan leírtam, ezért most csak néhány képet
teszünk ide a kastélynak ezekből a részeiből.
37
Ezek sem többet, sem kevesebbet nem mutatnak ab-
ból, amit az ilyen helyek lát-
F nivalóitól várni lehet. Leg-
feljebb az lehet kétséges, hogy ezt
a rengeteg sokféle vadat mind itt a
környéken ejtették-e el, bár végered-
ményben ez is
lehetséges le-
hetett a régi
szép időkben, amikor még
sem a természetvédelem,
sem a vadgazdálkodás nem
zavarta az előkelő uraságok vadászszenvedélyének
kiélését.
Mindennek a megtekintése elég sokba, 30 ko-
38
Rónába került személyen-
kint, ami magyar pénzben
meghaladja a 100 Ft-ot.
De a pénzre a karbantar-
táshoz igen nagy szükség
van, és még igy is elég
sok helyen láttunk a kastélyban lepattogzott
festést és mázolást, fosz-
ladozó kárpitokat, kiszál-
Kásodott parkettát és ha -
sonlókat. Ennek azonban
haszna is volt, mert alig-
hanem ezeknek az állapotoknak köszönhettük,hogy
nem bújtattak bennünket otromba nemezpapucsbá.
Mire a látnivalók megtekintésével végeztünk,
egyértelműen eldőlt, hogy szép az idő, az eső
elállt, a nap kisütött és ezért kellemes hangu-
latban folytattuk utunkat.
Átmentünk Selmecbányán, de csak a város pe-
remén; a belvárosból nem láttunk semmit. Innen
mér hamarosan beértünk utunk végcéljába, Besz-
tercebányárat Az autóbusz a Garam pax.tján tett
le bennünket, és ugyanott fog felszeáái, délu-
tán fél 4-kor. Hogy.addig hol fogja az idejét
eltölteni, az az ő titka. Mi innen gyalog sé-
táltunk be a város főterére, amely innen negyed-
óra alatt elérhető.
40
A város helyén már az írott
történelem legelején is éltek em-
berek, akik a hegyekben már akkor
különféle érceket bányásztak. Ez a
kis bányásztelep a honfoglalás i-
dején is megvolt, de a tatárjárás alatt elpusz-
tult. Történelme akkor folytatódott, amikor IV.
Béla türingiai szász bányászokat telepitett a
városba, amely ekkor szabad királyi város lett.
FŐleg rajzét és aranyat bányásztak itt és félté-
kenyen őrködtek városi jogaik felett. A gazdag
városban 1608-ig csak németek szerezhettek pol-
gárjogot, és csak ők építhettek maguknak eme-
letes házat a főtéren, amiért is sok felvidéki
szász városhoz hasonlóan Ri-ogbürger-nek nevez-
ték magukat. Az ország három részre szakadása
után itt tartották 1542-ben a királyi Magyar-
ország első országgyűlését, és 1620-ban itt vá-
lasztották királlyá Bethlen Gábort, amit azon-
ban ő nem fogadott el. 1770-ben Mária Terézia
püspökséget alapított a városban, az első világ-
háború után pedig Besztercebánya a három szlo-
vákiai kerület közül a középszlovákiai székhe-
lye lett.
1944. augusztus 29-én Besztercebányán tört
kiía szlovák nemzeti felkelés, amit minden év-
41
ben nagy pompával megünnepelnek. Amikor jó ré-
gen, 1962-ben Miklóssal itt jártunk, éppen épí-
tették a tribünöket az akkori ünnepségre, most
meg bontották le az idei ünnepség maradványait,
Iáén különösen nagy ünnepség volt, mert a felke-
lés 50. éves évfordulójáról emlékeztek meg.
A mai Besztercebányáról azt kell még tudni,
hogy Szlovákia egyik legszebb fekvésű városa a
Garam széles völgyében, amelyet mindkét oldal-
42
ról hegyek ö-
veznek. A je-
lenleg 50 000
lakosú város
nemcsak igaz-
gatási és mű-
velődési, ha-
nem jelentős
ipari központ
is. Szlovák
neve Banská
Bystrica, né-
met neve pe-
dig Neusohl.
Ar-int a 39. oldalon lévő térképen is lát-
ható, összes nevezetességei egy aránylag kis
területen helyezkednek el a főtér egyik vége
körül. Itt megtudtuk, hogy a térképen 268.
számmal jelzett múzeum, amelyet meg akartunk
nézni, 12 órakor egy órai ebédszünetre bezár,
így ida. majd 1-kor jövünk vissza; addig mi is
ebédidőt kaptunk és szétoszlottunk.
Nekünk azonban mindenekelőtt azt kellett
megkeresni, amiért idejöttünk, vagyis a ragasz-
tót. Találtunk is egy papirüzletet, de az lel-
tározás miatt be volt zárva. Keresni kellett
43
tehát egy má-
sik üzletet,
de emiatt már
kérdezősköd-
ni kellett.
Akiket azon-
ban megkér-
deztünk, az
Mágy a bezárk
üzletbe kül-
dött, vagy o-
lyan messzi-
re, ameddig
nem volt i-
dőnk és kedvünk elmenni. így egyelőre elejtet-
tük a dolgot.
Megnéztük a város itteni nevezetességeit.
A fenti képen baloldalon a szlovák, középen pe-
dig a német templom tornya, a jobboldalon pe-
dig a várostorony látható, amelyhez nem tarto-
zik templom. Ezzel átellenben, ezen a képen nem
láthatóan a püspöki székesegyház emelkedik; en-
nek képét a 41. oldalon lehet látni. Van a vá-
rosnak egy magyar temploma is, jó messze innen,
a térképen a 278. szám jelzi. Ezzel a templomok-
nak és tornyoknak körülbelül a végére értünk.
44
Ezekből megnéztük, amit rövid időnk alatt
lehetett.
A legkiemelkedőbb épület a német templom,
amely még a Ringbürgerek idején..épült, eredeti-
leg romén stílusban. A XIV-XV. században csúcs-
ívesre, majd a XVII. század végén barokká épí-
tették át.. 1761-ben ugyanis a fél várossal e-
gyütt leégett; még a harangjai is megolvadtak.
Külső falán üveg alatt nagy méretű színes szo-
borcsoport látható, a Gecsemáné kert, Veit Stoss
vagy valamelyik tanítványa alkotta.
A mellette álló szlovák templom ugyancsak
a tűzvész után barokká átépített késő gótikus
templom.
A várostorony 1567-ben épült tűzfigyelő
toronynak. Ezért van körbefutó erkélye. Párja
Sopronban látható. A város címere díszíti, ame-
lyet nem változtattak meg amiatt, mert egy ma-
gyar királytól kapták. A címer azonos a magyar
állami címer jobboldalával. A magyar címer bal-
oldala pedig ugyanaz, mint a szlovák állami cí-
mer.
A püspöki székesegyház 1636-ban épült ba-
rokk stílusban; eredetileg a jezsuitáké volt.
A templomok belsejét csak az előtérből, ü-
vegen és vasrácson át lehetett megnézni, mert a
45
mdkincstolvajok itt is megvannak; és emiatt a
jó népet nem lehet felLíhyelet nélkül a templo-
mokba csak úgy beengedni.
. A templomokon kívül a lakóházakat is érdé-
46mes kissé jobban szemügyre venni, mert közülük
sokan szerepeltek vagy a magyar, vagy a szlovák
történelemben, amiről számtalan emléktábla tanús-
kodik. Mi azonban nem tölthettük ezzel az időt,
mert ebédelni is kellett.
A főtéren találtunk* egy jó kis önkiszolgá-
ló vendéglőt, amelynek neve magyarul valahogyan
úgy hangzik: Vendéglő az oszlopok között, a bejá-
rata ugyanis két oszlop között van. Itt igen jó
ebédet kaptunk, elfogadható áron, Csak a kávé
ellen lehetett volna kifogás, mert az nem magyar
embernek való volt, de hát ezt itt természetes-
nek kell venni.
Mindezzel eltelt az idő a múzeum megnyitá-
sáig.
A múzeum két egymás mellett álló egybekö-
tött épületben található, amelyek közül az egyik
az ú.n. Thurzó palota, és a másik is tekintélyes
polgárház volt. A térképen a 268. számmal jelöl-
ték. A Thurzó család előkelő felsőmagyarországi
család volt, amely a XVI. és XVII. században
kapitalista, módszerekkel óriási vagyonra tett
szert, úgy, hogy még a királyokat is ők segítet-
ték ki örökös pénzzavarukból. A Fuggerekkel is
rokonságban álltak, és 1494-ben megkapták zálog-
ként a felvidéki bányászat és érckereskedelem
kizárólagos jogát. Ebből eredt nagy vagyonuk, a-
47
melyen a. Fuggerekkel osztoztak. A család a mo-
hácsi csata után grófi cimet kapott; tagjai kö-
zül püspökök és magasrangú állami tisztviselők
kerültek ki, sőt egyikük a witten&argi egyetem
rektora lett. Palotájukat akkor is érdemes vol-
na megnézni, ha teljesen üres lenne, de nem az.
Végig kisérhetjük benne a város és a magyar Fel-
vidék egész történetét, Nekünk legjobban egy
XIX. századbeli polgári hálószoba tetszett, a-
mely pontosan azokkal a sárgaréz bútorokkal volt
berendezve, amelyek között gyerekkorunkat töl-
töttük Kőszegen.
Mire a múzeumot végignéztük, megérkezett
az indulás órája. Most nem egészen azon az ú-
ton mentünk, amelyen idejöttünk, mert útba ej-
tettük Zólyom városát,
ahol rövid pihenőt is
tartottunk. Zólyom az
összes ilyen szlováki-
ai útnak állandó pihe-
nője, és ez nem le he-*
tett másképpen most
sem. A parkolóhely a
vár mellett van. A tár-
saság tagjai közül töb-
ben megnézték a várat; Mi ott már többször jár-
tunk és most inkább a városban sétáltunk egyet.
48
Innen azután már megállás és minden nevezetes
esemény nélkül értünk haza az Erzsébet térre.
Ezen az úton megallapithatttuk, hogy o-
lyasmi, amit mi rendszerváltásnak nevezünk,
Szlovákiában nemigen történt meg. Hiszen pél-
dául Besztercebánya főterének közepén most is
ott áll a szabványos szovjet hősi emlékműt- Azt
lehetne gondolni, hogy talán azért, mert mégis
az ország egyik nagyvárosáról van szó. De nem.
Ugyanilyen emlékmű pompázik Zólyomban is.
A képes levelezőlap még mindig hiánycikk.
Csak az az egyféle kapható minden üzletben, a-
mely a 45. lapon látható ebben a könyvben is.
Ezzel szemben a ragasztót mégiscsak sikerült
egészen véletlenül megszerezni, amikor már le-
mondtunk róla.
Az árak a magyar árakhoz képest még min-
dig alacsonyak. Az infláció sokkal kisebb,mint
nálunk.
E R D É L Y
1995. április 20-23.
Budapest — Kolozsvár — Marosvásárhely — Bé-
kás szoros — Gyergyószentmiklós -* Csiksze -
rada — Székelyudvarhely — Szováta *- Kolozs-
vár *- Budapest
Szálláshelyeink:
1./ Gernyeszeg (Gorne^ti/a Marosvásárhely ésázászrégen közötti 15. sz. úton, kb. az át felezőpontján.
2./ Csikcsicsó (Ciceu) a Csíkszeredától Gyer-gyószentmiklós felé vezető 12. sz. úton, Csíkszere-dától 5 km-re északi irányban.
3./ Kalotaszentkirály (Sincraiu) Bánffyhunyad-tól 6 km-re déli irányban a 16. sz. úton.
Körutazás Erdé!yben
Mindezidáig ismeretlen utazási irodával újfaj-ta szervezésben tettünk körutat a Székelyföl-dön. Akadályba ütközünk, de a nehézséget si-került megoldani. Utunk nagyrészén jártunk e-
lőzőleg is, de azért sok újat is láttunk.
Egy újonnan alakult utazási iroda, a ko-
lozsvári székhelyő Erdélyi Utazási Iroda szer-
vezésében szándékoztunk körutat tenni a Székely-
földön. Az iroda nemrég kezdte meg működését,
de máris igen gazdag programfüzete van, Erdélyi
útjainak kínálata sokszorosan felülmúlja a ma -
gyár utazási irodákét, árai pedig sokkal alacso-
nyabbak. Minthogy az iroda olyan szegény, hogy
még autóbusza sincs, csak saját autóbusszal ren-
delkező ügyfeleket szolgál ki különböző társas
utazásokkal. Az iroda szálláshelyei csnknem az
egész országot behálózzák; a félpanziós ella -
tást az irodával erre szerződött falusiak nyújt-
ják. A szervezés olyan, hogy mindenki jól jár.
áz utazási irodának az a haszna, hogy úgyszól-
ván minden nagyobb beruházás nélkül működhet,
52
az ügyfelek haszna az olcsóság, a vendégfogadó
házigazdáké pedig a falusi turizmus fellendülé-
se olyan helyeken, ahová különben még a legva -
dabb turisták sem jutnának el.
Az irodának ügyfeleit Magyarornzágon fel
kell kutatnia, mert a sült galamb nem repül a
szájába. így kerültek összeköttetésbe a Pataki
művelődési házban szervezett TKM csoporttal, a-
melybe mi is tartozunk. Már 1994-ben elhatároz-
tuk, hogy egyik útjukra elmegyünk. Ez október 5-
től 8-ig tartott volna. Be is fizettük. Közben
azonban Erdélynek éppen azon a részén, ahová mi
is elmentünk volna, kolerás megbetegedéseket ész-
leltek. Elég furcsa dolog Európában a XX. század
végén. Elhatároztuk ezért, hogy az utazást fél
évvel elhalasztjuk. Addig bizonyára helyreállnak
a normális állapotok. így kerültünk 1995. ápri-
lis végén Erdélybe.
Az utazás személyenkint 7600 Ft-ba került;
tavaly még csak 7000 Ft lett volna. Ebből az i-
roda szolgáltatásai 2800 Ft-ba kerülnek, a többi
az autóbusz költsége. Megteendő utunk mintegy 2
ezer km. A tavalyihoz viszonyított áremelés arra
vezethető vissza, hogy időközben megdrágult azüzemanyag.
A szokásos előkészületek között a valutavál-
tás nem szerepelt. Állítólag egész utunk alatt
54
csak olyan területeken fogunk járni, ahol tel-
jes értékében elfogadják a forintot, de aki -
nek mégis román pénzre lenne szüksége, annak a
velünk utazó turistairodai emberek bármikor
váltanak pénzt. Ilyen körülmények között még
soha nem utaztunk.
Kötöttünk viszont betegségi és balesetbiz-
tosítást, mert e nélkül soha nem utazunk* Eddig
még soha nem volt rá szükség, és reméljük, hogy
most sem lesz. Elég drága a dolog, mert a 60 é-
ven felüliek 100 ya-os pótdijat fizetnek, de ha
én lennék a biztosítótársaság, én is így tennék.
Á biztosítás kettőnknek 3600 Ft-ba került.
Azután már csak indulni kellett.
Április 20.. csütörtök
Indulásunk reggel fél 7-re volt kitűzve;
találkozás, mint minden autóbuszos társasuta-
zásé, a Bazilika előtt. Onnan ma Kolozsváron
és Marosvásárhelyen át Cernyeszegig kell eljut-
ni, ami összesen 520 km.
A társaság pontosan összejött. Az általá-
nos érdeklődés tárgya az időjárás. Eddig ugyan-
is rendkívül szeszélyes, változékony és rend-
ellenes időjárást éltünk meg. Februárban ta -
vasz volt, márciusban, különösen pedig ápri -
lisban kemény hideg. Még tegnap sem lehetett
tudni, hogy meleg vagy tavaszi ruhát vigyünk-
55
e magunkkal. Egész áprilisban az évszaknak meg
nem felelő hideg idő volt, amely még tegnap is
éartott. Ma reggel még csak annak örülhettünk,
hogy nem esik az eső. Később azonban gyönyörű
tavaszi idő lett, és ez egész utazásunk idején
tartott.
A 4. számú főúton indultunk el, amely be -
le tartozik az eurrpai úthálózatba, és ott az
E 15 számot viseli. Most Záhonyba vezet, és ne-
künk Püspökladánynál kell majd letérni az Ár-
tánd határállomásra vezető 42. számú útra. Az
út Cegléden és Szolnokon át vezet, de ebeket a
településeket elkerüli. Első megállónk Fegyver-
neken volt, technikai okokból, amit egy európai
színvonalú zuhanyozó és fürdőházban lehetett el-
intézni. Ezután Kenderesen mentünk át, de a kas-
tály az útról nem látható. Azután pedig már ha-
mar beértünk az ártándi magyar határátkelőbe, a-
hol a hivatalos emberek úgyszólván semmi ir&nt
nem érdeklődtek és pillanatok alatt áteresztet-
tek bennünket a habáron.
Begördültünk a román határállomásra, amely-
nek a neve Bors.
Érdeklődéssel néztünk körül, mert a forra-
dalom óta most járunk először keleti szomszédunk-
nál. A vörös csillagok és a bölcs aranymondások
természetesen eltűntek. Velük együtt eltőnt az
56
is, amit mi annakidején keleti típusú határátlé-
pésnek neveztünk el. Az autóbuszból nem kell ki-
szállni, a csomagjaink tartalmát nem firtatják és
a pénzünk meg az esetleg nálunk lévő fogamzásgátló
szerek után sem érdeklődnek. Pecsétet tesznek az
útlevélbe, ami pillanatok alatt megvan, és már me-
hetünk is tovább. Akárcsak valamilyen nyugati ha -
táron.
Az út, amelynek európai száma itt is E 15,
a román úthálózatban az 1. számot viseli, lévén
ez az ország f6 útja nyugat felé. Valamikor a ma-
gyar időben a 4. számú út ment erre tovább, egé -
szén a Székelyföld déli csücskéig. Most az 1. sz.
út végállomása Bukarest. Mi Tordáig fogunk rajta
menni. Utolsó, Bukarest előtti szakasza Románia e-
gyetlen autópályája.
Az út minősége nem üti meg a magyar mértéket,
pedig első osztályú. Mi sem jellemzőbb erre, mint-
hogy az autóbuszban menetközben pohárból inni nem
lehet, mert egészen bizonyosan következik egy zök-
kenő, amely az italt az ivó ember pofájába csapja.
Már itt is találkozunk azonban Románia leg -
fejlettebb intézményével, a kilométerkövek rend -
szerével, amely bizony nem olyan, mint a magyar.
De nem ám!
Mert a kilométereket Magyarországon kis táb-
57
lácskák matatják, rajtuk egy szám, más semmi.
Itt viszont messziről látható, vakító fehér-
re meszelt oszlopok. Az oszlop színes teteje
az út rangját mutatja. Az 1. osztályú út kö-
vei piros sapkát viselnek, a 2. osztályúé ké-
ket, az alacsonyabb rendáek pedig sárgát és vé-
gül zöldet. Az oszlopról le lehet olvasni,hogy
mekkora távolságra vagyunk a kiindulóponttól
meg a következő nagyobb várostól, esetleg né-
hány közbeeső kisebb településtől is, végül pj-
dig hogy mi a neve a pontnak, amelyen a kő áll.
Vagyis eltévedni nem lehet.
A táj, amelyen átmegyünk, még a nagy magyar
Alföldhöz tartozik, és a képe is olyan, Átme -
gyünk Nagyváradon, de megállni majd csak vissza-
felé fogunk. A látóhatáron kisvártatva feltá-
nik egy nem túlságosan magasnak látszó kék hegy-
vonulat. Egyenesen feléje tartunk. Később az út
szerpentinesen emelkedni kezd, és az 565. km-
nél elérjük az 582 m magasan lévő Királyhágót.
Itt volt valamikor Magyarország és Eádély hatá-
ra. Ezután a másik oldalon leereszkedünk.Innen
az út szép völgyben vezet tovább, a Sebes Körös
és a vasúti fővonal mellett.
A következe nevezetesebb hely <?sucsa, ahol
Ady Endre, majd Oktavian Goga élt. Itt nem áll-
58
tünk meg. Mi ezen a helyen már jártunk
és az emlékszobákat akkor megnéztük.
A következő nagyobb hely Bánffy-
hunyad, ahol majd szintén visszatérő-
ben fogunk megállni.
Ezután Körösfőn haladtunk át; itt van a Sebes
Körös és a Kis Szamos vízválasztója. Az autóbusz-
ból is látható a Sebes Körös szépen foglalt forrá-
sa, mellette kemping.
Innen már nem sokat kell haladni, hogy meglás-
suk a magasból Kolozsvár tornyait. Az út egyenesen
Kolozsvár központjába vezet. Itt, a város határában
fogadott bennünket a kolozsvári utazási iroda két
munkatársa, Varga Alfonz és Görög Enikő, akik innen
kezdve végigkísértek bennünket egészen Nagyváradig.
Már Kolozsvár Monostori külváros nevtá részében
járunk. Ez Kolozsmon&stor néven valamikor önálló
község volt, de 1895-ben egyesitették a vele egé-
szen egybeépült Kolozsvárral. A monostor, amelyről
nevét kapta, a XIII. századbői való és a bencéseké
volt. Valamikor a középkori Erdély legjelentősebb
egyházi központjai közé tartozott, A szépen felú-
jított templom ma az ortodox egyházé.
Az út itt már kolozsvári utcává alakul, amely-
nek a magyar időben Monostori út, majd a városfelon
túl Unió utca volt a nave, ma pedig a Móook útja
névvel büszkélkedhet.
60
Az utcanevek változásait egyébként is érde-
mes tanulmányozni, mert jól mutatják a politikai
változásokat. Mi az itteni 1980. évi fordulat
után most járunk először Romániában, Természetes-
nek találjuk, hogy a volt Lenin út, amelynek a
magyar időben Kossuth utca volt a neve, Most a
December 22. utca nevet viseli, mert akkor tört
ki 1980-ban a forradalom. Az Unió utcát, amely
az államfordulat után a December 30. nevet kapta,
most Memorandum utcának nevezik. Még mindig sérel-
mezik,hogy 1892-ben a Ferenc Józsefhez beadott
memorandumukat annakidején elutasították és szer-
kesztőiket elitélték, De elvették Petru Grozától
is az utcáját, amelyet ma Str. Eroilor-nak, Hősök
ulrcájának neveznek. Kapott utcát Maniu és Bratia-
nu ia, akiket a volt rendszer nem sokra értékelt.
Es az is természetes, hogy a város cí-
merének közepéből eltávolították a kom-
munista pártjelvényt.
Kolozsvárnak két főtere van. Az e-
gyik a Szabadság tér,amely a magyar időben Mátyás
király navét viselte, a másiknak pedig három neve
is van: Victoria, Stefan cel Maré és Baba Novac.
Az előbbit a magyarok, az utóbbit pedig a romá-
nok főterének is lehetne nevezni. Nem vitás, hogy
melyik a régebbi. A magyar főtér a volt városfal-
lal körülvett köralakú belvárosnak pontosan a kö-
61
zepén terül el, a másik pedig már a városfalon
kívül épült. Akárcsak kicsiben Kőszegen. Ha a
történelmi elsőbbség valamit számítana, az min-
den bizonnyal a magyarokat illetné meg.
Mivel Ko-
lozsvárra még
egyszer visz-
szaj öv Link,most
csak a város
egyik legneve-
zetesebb műem-
lékét, a Far -
kas utcai refor-
mátus templo-
mot néztük meg.
Építését
1488-ban Mátyás
király kezdemé-
nyezte. A tal-
ket a város ad-
ta, a költsége-
ket a király vi-
selte. Az építkezés harminc évig tartott. A mes-
terek közül János barát és György kőfaragómes-
ter/ neve maradt fenn. A templom eredeti gazdái a
'
62
minorita ferencesek voltak. Ezek a reformáció
terjedése miatt 1556-ban elhagyták Kolozsvárt,
és a gazdátlanul maradt épület tönkrement. A
puszta templomot az ellenreformáció egyik lé-
péseként 1580-ban a je^uiták kapták meg, de
ókét a nép haragja 1603-ban elkergette. A Bas-
ta tábornokkal szemben Székely Mózes pártjára
állott lakosság ugyanekkor megkezdte a templom
és a kolostorépület tervszerű lerombolását.Az
egyik egykorú leírás szerint "az egész helyet
merő pusztasággá változtatták.
Ami mégis megmaradt, azt az 1622.évi ko-
lozsvári országgyűlés Templom és kollégium cél-
jaira a reformátusoknak adományozta. A kollé-
gium azonban Gyulafehérvárott épült meg, itt
pedig csak a templomot építették újjá. A re-
formátusok a templomot díszes ünnepság kereté-
ben 1647-ben adták át rendeltetésének. A kö-
vetkező évszázadok a templom életében már nem
sol változást jelentettek.
Az épület egyetlen hajóból áll, amely 60 m
hosszú és 15 m széles. Külseje egyszerű, hatal-
mas falait magas támpillérek tagolják. A főhom-
lokzatot csak a bélletes kapu és fölötte a csúcs-
íves ablak díszíti. A templom előtt Kolozsvári
Márton és György Prágában álló Szent György-
64szöbráhak egyik másolata látható.(A másik a bu-
dai Halászbástya oiaalán áll) .
A templom belső tere református szokás
szerint igen egyszerő. Egyik fő dísze a fa-
ragott reneszánsz *
szószék, amely az
1644. évi átépítés-
kor került a temp-
lomba. Nikolai Il-
lés, Kőfaragó Bene-
dek és Régeni János
nyárve. A hangvető Sta-
nislawski lengyel ma-
vész alkotása.
Az eredeti or-
gona 1766-ban készült;
a jelenlegi orgona
pedig 1911-ben került
a he ly ébe.
Az úrasztala az
1827. évben készült;
díszes térítőjét a bu-
dapesti Kálvin téri re-
formátus gyülekezet Erdély egy részének vissza-
csatolása alkalmából 1940-ben adományozta a ko-
lozsváriaknak.
65
Igen érdekesek a templom fehérre meszelt
falaira függesztett
színes családi címe-
rek, amelyek elvonul-
tatják előttünk a ré-
gi Erdély egész tör-
ténetét. A címereket
a templom kriptájá-
ban elhelyezetett ne-
vezetes egyháztagok
emlékére helyezték itt
)el. Az egyik útikönyv
66
szerint a XVII-XVIII. századból valók, de ez
csak részben igaz, mert még századunk kilenc-
venes éveiből származókat is találtunk közöt-
tük.
Ott, ahol a ferencesek idejében az oltár állt,
az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály síremlé-
két látjuk, amelyet Kós Károly faragott. Tőle va-
lók a templom újabb kaleta kisebb díszei is, pl.
a kovácsoltvas csillárok.
67
A templomról azt kell még tudni, hogy erede-
tileg tornya is volt, de azt az 1640. évi épít-
kezéskor szerkezeti hibák miatt lebontották. He-
lyébe egy fából épült haranglábat állítottak, az
pedig 1798-ban leégett. Új tornyot nem építet-
tek.
Ezután tovább indultunk. Megnéztük a temp-
lom mögött megmaradt városfalat, amelyet Szabó
vagy Bethlen bástyának neveznek. A XV. század-
68
ban épült, a XVII. század elején puskaportól
felrobbant és Bethlen Gábor építtette újjá.
Utunk a város román főterén folytatódott,
amelyen egy ortodox
templom, a román o-
pera épülete és ro-
mán nagyságok szobra
áll. Vitéz Mihályt
lovasszoborral örökí-
tették meg, de szob-
rot kapott itt e ryik
alvezére,Baba Novac is.
A térről vezet ki a városból déli irány-
ban az E 13. számú út folytatása Torda felé.
Ezen indultunk el.
A várost elhagyva
szerpentin úton hala-
dunk a 730 magasság-
ban lévő Feleki tető-
ig, ahonnan igen szép
kilátás nyílik Kolozs-
várra ée környékére.
30 km után a 60 000
lakosú Tordán haladunk át, megállás nélkül. A
városban több nevezetes országgyűlést tartót -
tak. 1437-ben itt mondták ki az erdélyi három
69nemzet unióját, 1568-ban pedig a vallássá<bad-
ságot, először Európában. A románok Törd át ha-
talmas iparvárossá fejlesztették. Ebből kifolyó-
lag levegője erősen szennyezett, környékét pe-
dig óriási szeméttelepek éktelenitik el. A kör-
nyezetvédelem ebben az országban még csak gyer-
mekcipőben jár.
Itt letértünk az E 13. számú útról és a 15.
számú úton haladtunk tovább Marosvásárhelyig, a-
melyat majd holnap nézünk meg. Megállás nélkül
haladtunk át a véroson, majd ugyanezen az úton
mentünk tovább, és végre eljutottunk Gernyeszeg
községbe, első szálláshelyünkre. Addigra már e-
gészen besötétedett.
Következett az utazás legrosszabbul megszer-
vezett része, a szobák szétosztása.
Az autóbusz kiokádott bennünket a sötétbe.
A közvilágítás ugyanis ennek az országnak nem e-
rős oldala. Az út szélén várakoztak házigazdá-
ink. Nem tudom, mit gondoltak rólunk, mert igen
nagy késéssel érkeztünk. Az út szélén házigaz-
dáinkkal óriási rendezetlen gomolygó tömeget al-
kottunk.
Két kísérőnk ekkor kezdte meg a szállások
szétosztását, nem valami gördülékenyen, hanem
óriási körülményességgel. Sötétben kellett a
70
házigazdáknak bennünket, nekünk meg őket megke-
resni. Ez nem ment ; sem simán, sem gyorsan.Vér-
re azonban összetalálkoztunk azzal a fiatalasz-
szonnyal, aki vendégül lát bennünket. Szerencsé-
re nem messze lakik attól a helytől, ahol mindez
lezajlott. ^
Több emeletes soklakásos városi bérházban
szép modern lakásba kerültünk. A kétgyerekes
család igen jó vacsorával várt bennünket. Ez-
után a gyerekek aludni mentek, mi pedig eliga-
zítottuk a világ dolgát, és megállapítottuk né-
zeteink azonosságát.
Az alvást nagyon megérdemeltük.
Április 21. péntek
Az indulást reggel 8-ra tűzték ki, addii:
kellett felöltözni, összeszedelőzködni és reg-
gelizni.
Ez nem látszott túl korainak. Igen ám, de
itt keleteurópai időszámítás van, szóval ami itt
8 óra, az nekünk 7 óra, tehát fél 5-kor kellett
felkelni. Ez sikerült is.
Kicseréltük címeinket, azután mi az ő címü-
ket elvesztettük. Ha netalán megtaláljuk, akkor
najd a könyv végén beírjuk.
Az igen bőséges reggeli után háziasszonyunk
elkísért az autóbuszig, és ott búcsúztunk el tő-
le.
71
Ezután azon az úton, amelyen idejöttünk, el-
indultunk Marosvásárhely felé. Megtudtuk, hogy
az egész vidék, amerre most járunk, valamikor s
széki Teleki család birtoka volt. A család nagy-
ságát II. Teleki Mihály alapozta meg, aki az er-
délyi fejedelemség utolsó nagy kancellárja volt
és j-rófi rangját 1685-ben I.Lipót császártól kap-
ta. A későbbi Telekiek is kiváló politikusok és
tudósok voltak. Gernyeszegen is volt kastélyuk,
amelyet Teleki József 1770 és 1803 között épít -
tetett. Ez a kastély arról nevezetes, hogy annyi
szobája van, amennyi hét egy évben, és annyi ab-
laka, amennyi napból áll egy közönséges év. A csa-
lád egy másik kastélyát Sáromberke községben mi
is megnéztük. Az erdélyi arisztokráciához méltő
szerény épület a XVIII. század végén épült, szép
park közepén, amelyből ma már nincs semmi. Az é-
pület messziről nézve eléggé tetszetős, közelről
azonban mindenki láthatja, hogy kopott, omladozó,
rendetlen, külföldieknek mutogatni nem érdemes.
Jó szocialista szokás szerint gyógypedagógiai is-
kola máködik benne; el lehet képzelni, mostani la-
kói mivé tették.
Innen már hamar beértünk Marosvásárhelyre, a-
mely valamikor Marosszék, majd Maros-Torda várme-
gye központja volt, ma pedig 130 000 lakosú nagyvá-
73Kos, Maros megye székhelye, fontos kereskedel-
mi, ipari ás kulturális központ! a romániai ma-
gyarságnak is nevezetes városa. Eredeti neve
Székelyvásárhely volt. A városjogot 1482-ben
Mátyás királytól kapta, de már azelőtt is te-
kintélyei hely volt,ahol 1439-ben országgyűlést
is tartottak. Ezt 1552-ben és 1558-ban megismé-
telték.
A város 1595-ben segítette Vitéz Mihály fe-
jedelmet a törökök, majd négy évvel később Bátho-
ri András ellen is; a fejedelem katonái ennek elle-
nére 150 városi polgárt legyilkoltak,majd 1602-
ben a császári katonaság fosztotta ki.A város
Bethlen Gábortól szabad királyi városi rangot ka-
pott, és mai neve is ekkor keletkezett. De sorsa
ettől nem fordult jobbra. 1658-ban kifosztották a
törökök, két évre rá a tatárok, azután meg a kuru-
cok és a pestisjárványok tizedelték meg a város
lakosságát. A szabadságharcból.is kivette részét,
1876-ban pedig nagy tőzvész pusztította al.
A város látnivalói aránylag kis területen, a
Rózsák tere környékén helyezkednek el. A vásár-
helyieknek nagyobb szerencséje volt az utcanevek-
kel, mint a kolozsváriaknak. Alig kellett vala-
mit változtatni. Lenin út persze itt is volt, de
ma már annak is más neve van.
74A városnézést a várban kezdtük el, amely a
72. oldalon lévő térképen 336. szám alatt lát-
ható. Mint minden jóravaló vár, ez is kis dom-
bon épült. A bejárat az Avram Jancu utcából nyi-
lik. Avram Jancunak minden román városban van
utcája a város szebb útvonalai között. Az utéát
azonban legjobban ebben a városban érdemli meg,
mert itt volt a térképen 344. számmal jelzett é-
pületben a királyi ítélőtábla jegyzője, szóval
kolléga.
A szabálytalan négyszög alakú vár bástyáit
900 m hosszú téglafal kötötte össze, amelynek e-
gyes részei ma is megvannak. Ezen keresztül ju-
tunk a vár területére, amelyet 10 m széles és 8
m mély vizes árok vett körül. A falak 6—8 öl ma-
gasak voltak. A vár egy római erőd helyén épült,
Bocskai István fejedelem engedélyével, 160$ és
1653 között. Legépebben magmaradt része a vár
délnyugati sarkán álló református templom, ame-
lyet a ferencesek a XV. században késő csúcsíves
stílusban építettek. Többször restaurálták, a
XVIII. században pedig az akkori ízlésnek megfe-
lelően barokkositották. 1704-ben itt választót-,
ták meg II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmé-
nek.
A várban volt egy ferences rendház és egy öt
75sarokbástyás kastély is. ezeknek azonban ma már
nyoma sincs. Nem csoda, mert a várat 1616-ban a
császári csapatok, 1658-ban pedig a törökök tel-
jesen feldúlták.
Ezután megnéztük a BerAády tér felé eső ol-
dalán Bernády Grörgy (1864*1938) szobrát. A szo-
bor és a tér a város leghíresebb polgármesterének
a nevét őrzi. Az ő nevéhez faződik Marosvásárhely
modern nagyvárossá fejlesztése.
Innen átsétáltunk
a Bolyaiak terére, ahol
a Bolyai líceum előtt a
két Bolyai szobra áll. (A
térképen 341. és 342.sz).
A két leghíresebb maros-
vásárhelyi tudós szobra
Csorvássy István és Izsák
Márton alkotása, amelyet
1957-ben állítottak fel a
Bolyai líceum épületének
homlokzata elé. A liceum
jogelődje a sárospataki
református kollégium, a-
melyet eredeti székhelyé-
ről az ellenreformáció i-
dején kiutasítottak. Bolyai Farkas a líceumnak ta-
76nára, Bolyai János pedig diákja volt. Itt tanult
a román művelődéstörténet két nagy alakja, Ghe-
orge Sincai és Petru Maior is.
Ezután megnéztük a város egyik leghíresebb
intézményét, a Teleki könyvtárat.
A könyvtárat Teleki Sámuel erdélyi kancel-
lár (1739-1822)alapította és közkönyvtárként
1802-ben nyitotta meg, abban az épületben, a-
melyben a könyvtár jelenleg is mőködik.A fenti
kép az épület utcai homlokzatát, a következő pe-
77
dig egyik udvari szárnyát mutatja. (A térképen a
343. szám jelzi) . A könyvtár törzsanyagát a 40
ezer kötetes Teleki és a 80 ezer kötetes Bolyai
könyvtár anyaga alkotja. Ma e két könyvtár tel-
jes anyaga kb. 200 ezer kötetből áll.
Az épület a könyvtáron kívül helyet ad a Bo-
lyai emlékmúzeumnak is.
Mindezt és még sok mást a Teleki könyvtár
dísztermében ismertették velünk, ahol a könyv-
ritkaságok ma is ugyanúgy vannak elhelyezve, a-
79hogyan annakidején az alapító, akinek képét
is láttuk, elhelyezte őket.
Tudományos szempontból talán legértékesebb
a két Bolyai munká-
ja. Bolyai Farkas
Tentamen cimű műve,
amelynek oímlap-
ja itt látható,
latin nyelvű ha-
talmas munka, a -
mely azt próbálta
bizonyítani, hogy
a párhuzamosakra
vonatkozó Euklides
féle axióma vala-
mely más axiómából
levezethető, tehát
nem axióma. Bolyai
Fajpkas a megoldást
megközelítette, de nem találta meg. Fia, Já-
nos ezután egy 30 oldalas tanulmányban, a -
mely apja movének függelékeként jelent meg,
megtalálta, felállította a maga nem euklide-
si geometriáját, amelyről azt mondta, hogy
"a semmiből egy új világot teremtettem,"
Az ő nevének címlapja és utolsó oldala
golátható itt:
' ' - '. ' ... -' !
A^következő oldalakon további ritkaságok cím-
lapjaiban gyönyörködhet, aki az effélékben ked-
vét leli. Szerepel itt a Biblia első románnyel-
vő teljes fordítása (Bukarest,1688) abból az i-
dőből, amikor a románok még cirill betovel ír-
tak, azután a vizsolyi biblia, román nyelvő ka-
tekizmusok. a..XVII.századb'ő^,a francia Enciklopé-
pédia teljes első kiadása, az amerikai Függet -
lenségi Nyilatkozat 1776. évi kiadása, a román
történelemből ismeretes Szeiveaeti Szabályzat
első kiadása, rengeteg ősnyomtatvány, és még sok
minden.
82
Csatán kisétáltunk a város főterére, amely a
Rózsák tere nevet viseli. Tárnék ugyan csak némi
fantáziával nevezhető, mert voltaképpen csak egy
széles utca, mint Prágában a Vencel tér.
Ismertetését azzal kezdjük, ami már nem lát-
ható rajta. A katolikus templom előtt állt Bodor
Péter (1788—1849) székely ezermester zenélő kút-
ja, amelyet a tér rendezésekor 1911-ben lebontot-
tak. Pontos másolata a budapesti Margitszigeten
83B* is látható. Helyébe azután az államfordulat
után a románok építettek egy hatalmas ortodox
kttodrállst, pedig a tér másik végén már volt
agy kisebb templomuk. Igaz, hogy azt a görög-
katolikusoktól vették el.
A város legnevezetesebb épületei e kis temp-
lom közelében állnak. Az egyik az ű.n. régi város-
háza tornyos épülete, a másik pedig a művelődési
palota. Mindkettő a magyar idők utolsó éveiben
épült. A városházát 1908-ban, a művelődési palo-
tát pedig 1913-ban nyitották meg; ez utóbbi te-
hát velem egyidős.
f
rrr rr
84
Mind a két épület
Komor Marcell és Jakab
Dezső építészek tervei
alaggán a Lechner-féle
magyar építészeti szem-
léletnek megfelelően é-
pült. Színes majolika
tetőzetük már messziről
magára vonja a figyel - ^
met. Stílusukat nehéz
lenne meghatározni. Tu-
lajdonképpen a romanti-
kus stílusnak keleti e-
lemekkel való kombiná -
lása jellemző mind a
két épületre.
A régi városháza
tornyos épületében ma
is különböző államigaz-
gatási hivatalok mőködnek.Előcsarnokát meg le-
het tekinteni és a tornyába is fel lehet men -
ni, ahonnan állítólag igen szép a kilátás. E-
rősen zsúfolt programunk miatt erről le kellett
mondani. Ezzel szemben alaposan megnéztük a mű-
velődési palotát. A város urainak dicséretére
legyen mondva, hogy nem változtattak rajta sem-
r
85
mit, úgy, hogy már
az előcsarnokban
megtudhatjuk, hogy
amikor a palota é-
pült, akkor Ferenc
József volt a király,
és a kisebb nagysá-
gok nevét ie.plvas- -
hatjuk.
A látogatóknak
belépőjegyet kell
^iiHESrn váltani, ami jelen-
leg 1000 leibe ke-
[!,,^Í^^B rül,éa exkb. 65 Ft-
nak felel meg. Ez a
részvételi díjban
benne volt, és itt
az utazási iroda fi-
zette.
Az előcsarnokot Körösfői Krisch Aladás fres-
kói díszítik. A lépcsőház üvegablakai Petőfit,
Jókait, Kossuthot és Erkelt ábrázolják; Róth
Miksa alkotásai.
Az előcsarnokból nyílik az épület központ-
ját képező, 15 x 18 méteres hangversenyterem,
amely az épületnek mind a három szintjét el-
foglalja, és összesen 776 ülőhely van benne.
Orgonája a maga idejében Európa legnagyobb or-
gonái közé tartozott.
Ezután megnéztük a Tükörtermet, amelyet a
palotáról kapott ismertető szerint inkább üveg-
festmények termének kellene nevezni, mert leg-
főbb nevezetessége 12 berakásos üvegfestmény,
amelyek az ismertető szerint felbecsülhetetlen
mavészi értékűek. Az ismertető szerzője, a roma
mán Traian Du$a elfelejtette megemlíteni,
hogy az üvegfestmények a székely mondavilágot
ábrázolják és alkotójuk Thoroczkai Wigand Ede
88
volt, akit annakidején a kát háború között
személyes ismerőseink közé számíthattunk.
89
Megnéztük ezután a 300 férőhelyes kister-
met, ahol turistáknak való holmit árusítottak,
és ezért hosszabb időt töltöttünk benne. Ezt
is üvegfestmények díszítik, amelyek Róth Miksa
materméből származnak. Közülük az a legneveze-
sebb, amely Bethlen Gábort ábrázolja tudósai kö-
rében. A következő kép ennek egyik részletét
;
mutatja. A jobboldali ablakban látható a feje-
delem, kalappal a fején. A tudósok egyike sem
visel kalapot, és valamennyi kopasz. Úgy lát -
szik. a tudomány árt a hajviseletnek.
A palotában még sok minden egyéb is van.
Múzeum, könyvtár, képtár, adminisztráció és ha-
sonlók. Még a Vatra Romaneasoá Szövetségének
is van helye. A Romániai Magyarok Demokratikus
Szövetségének viszont nincs. Pedig a palotát a
magyarok építették. Ez már nem szép dolog.
90
Ekkor lejárt a program szerint Marosvásár-
helyre fordítható idő, tehát tovább kellett in-
dulni. Mostani utunk végső célja a Békás szoros.
Ahhoz, hogy odaérjünk, át kell menni a Görgé-
nyi havasokon, amelyeknek legmagasabb csúcsa az
1777 m magas Mezőhavas, az alatta átvezető há-
gó pedig az 1287 m magasan lévő Bucsin hágó. Az
út Gyergyószentmiklósig a 13 B, onnan tovább
pedig a 12 C számot viseli.
Útközben egyetmást megnéztünk.
Először is az erdőszentgyörgyi református
templomot. Ez a vidék a Rhédey család birtoka
volt, és a községben volt egy barokk kastélyuk is.
Ebben született 1816-ban Rhédey Klaudia grófnő,
aki V. György angol király feleségének, Mary ki-
rálynénak a nagyanyja volt. Mary királyné erről
a református templomban egy fekete márvány emlék-
táblát helyezett el, amelyen mindez angol nyel-
ven olvasható. Az emléktábla a templom belsejé-
nek egyrészét ábrázoló túloldali képen nem lát-
szik. A mennyezetről lelógó sötét tömeg egy ara-
tási kéve, amelyet minden aratás után elhelyeznek
a templomban és a következő aratásig ott tartják.
Emiatt az annak idején volt hajdani párttitkár az
annakidején volt református lelkipásztort megrót-
ta, mondván, hogy nem helyes népélelmezési cikket
ilyen célra fordítani.
91
92
Innen kezdve az út szerpentinben emelkedni
kezdett. Egyszer már megtettük ezt az utat, el-
lenkező irányban. Megismerjük 3 forrást,amely-
ből akkor ittunk. Minél feljebb érünk, annál
szebb a kilátás, és annál tb'bb a fák között a
hófolt, mig végre felértünk a hágóhoz, ahol a
tájék ilyen volt:
A turistaházban megittunk egy kávét, ezután
padig megkezdtük a leereszkedest a gyergyói meden-
cébe. Vezetőnk állandóan magyaráz. Köröskörül a
csúcsok valamennyien 2000 m körüli magasságúak. A
nevét mindegyiknek megtudjuk. Közülük a Nagyhagy-
más, az Öcsém, az Egyeskő, a Vöröskő és a Király-
kő nevét jegyeztük meg.
Átléptük a volt Magyar Autonóm Terület hatá-
33rát, amelynek az a maradványa még ma is megvan,
hogy a feliratok kétnyelvűek. A magyarok száma
ugyanis itt eléri az ehhez megkívánt mértéket.
Ezutái S*zárhegy községben álltunk meg, amely-
nek Yomán neve, Lazarea azt fejezi ki, hogy itt
valamikor a Lázár család volt a birtokos. Ezek
i
Kőszeg török ostromának évében, 1532-ben építet-
tek itt egy kastélyt, amelyet Lázár István fő-
királybíró 1631-ben reneszánsz stílusban alakft-
tatott át. A kasiély a Rákóczi-szabadságharc i-
dején 1707-ben leégett, újjáépült és ismét tönk-
rement. A kastélyban az üldözött moldvai és ha-
vasalföldi fejedelmek többször menedéket találtak.
Bethlen Gábor, akinek anyja Lázár Fruzsina volt,
szintén hosszabb idáig élt a kastélyban. A csá-
szárpárti Kemény János erdélyi fejedelem elleni
-
S4
háborúban atörökök a kastélyt ostrommal elfog-
lalták. Az épületet 1872-ben egy tűzvész nagyon
megrongálta, de helyre-
állították. A második
világháború végéig a kas-
tény lakható részét a Lá-
zár család tagjai használ
ták, de azután persze min
denüket és így a kastélyt —
is elvették. A szociális-^
ta gazdálkodás eredménye-^
képpen a kastély megmarad
részei is elpusztultak, a
miként annyi sok más kast
is Közép- és Keleteurópáb
1953-ban a kastély utolsó
ép mennyezete is beszakad
de ezzel sem sokat törődtek. A helyreállítás az
1967. év óta folyik, de persze jó lassan és ke-
vés látható eredménnyel.
A kastélyt és a hozzá tartozó egyéb épüle-
teket négyszög alakban magas kőfallal kerítették
be, sarkain négyszögő tornyokkal és na^y kaputo-
ronnyal. A későbbi bővítések és díszítések marad-
ványai egyes helyeken ma is láthatók. Lázár Ist-
ván királybíró nevéhez főződik a ma szintén romos
95"nagypalota" építése, amelyben a XVIII.századelső évtizedeiben a székgygiéseket tartották.
Ez a terület ugyan-
is Gyergyó székhez
tartozott.
Innen már csak
6 km a 790-840 m
magasan fekvő Gyer-
gyószentmiklós vá -
rosa, amelyen meg -
állás nélkül mentünk
keresztül. A 20 e-
zer lakosú város a
Gyergyói medence köa-
pontja^de aromán u-
ralom alatt létesí-
tett Hargita megyét
nem innen igazgatják.
Igen régi település; a XIV. században már meg-
volt. Katolikus temploma a XV. században épült,
gótikus stílusban, amelyre azonban ma már csak
a tornya emlékeztet, többi részét ugyanis a ba.
rokk idők ízlésének megfelelően átépítették. A
városnak van egy örmény temploma is. Az örmény
lakosság a XVII. század végén telepedett meg itt,
várfallal körülvett templomuk 1730 és 1733 kö-
1
zött épült. Örmény írás
olvasható tornyán, ame-
lyet Jerevánban láttunk.
Itt kell rátérni
a 12 C számú útra.
Az út az első 6
km-t emelkedés nélkül
teszi meg, de azután
egyre sarasod6 fenyő-
erdőben kapaszkodni kezd és 3 km után eléri a
Mogyorós turistaházat, amelyben büfé és hat szál-
láshely van. Gyergyószentmiklóstól 25 km után
érjük el a §yilkostót.
A tó úgy keletkezett, hogy 1838-ban egy
földcsuszamlás elzárta a Békás patak útját, a-
mitől a víz falduzzadt és elöntötte a völgyben
fekvő fenyőerdőt. A tó 790 m mggasan fekszik,
közelében nyaralóházak, két turistaház és egy
kemping található. Az elöntött fenyőfák el-
haltak, de csonkjaik ma is kiállnak a vízből,
és emiatt a tó fürdésre nem alkalmas. De most
amúgy sem volna kedve senkinek fürödni benne,
mert a vize ilyenkor még nagyon hideg.
A tavat majd visszaútban fogjuk megnézni.
Most megállás nélkül haladtunk tovább a Békás
szoros felé. Az út teljes hosszúsága 29 km;
ezt nem fogjuk teljes egészében megtenni, hanem
visszafordulunk. Ezen a képen meg a következő
oldalon látható hegyes sziklacsúos az 1200 m ma-
gas Oltárkő. Amikor ez a vidék (1940) néhány évrevisszakerült Magyarországhoz, egy magyar legényfelmászott oda és kitűzte a magyar zászlót. Az-után felmászott egy kommunista legény és kitűz-te a vörös csillagot. Ezután pedig felmászottegy nem tudom milyen legény és levette a vöröscsillagot, és most olyan az Oltárkő, mint ami-lyennek ezeken a képeken látjuk.
Az út a Gyilkostó után átmegy egy alagúton,azután pedig hajmeresztő kanyarokkal folytató-dik; csak gyakorlott autóvezetőknek való. Sze-
100
rencsénkre a mi pilótánk ilyen. Az összeszűkülő
és meredek sziklafalak között vezető út igen
látványos és izgalmas. Egy darabját gyalog tet-
tük meg, egészen addig a pontig, ahol a minden
turista szive vágyát kielégítő hülyeségek áru-
sítása végett épített fa barakok vannak. Itt el-
bámészkodtunk, azután az autóbusz összeszedett
bennünket, majd az egész társaságot kitette a
Gyilkos tó partjára.
A parton állt egy büfének látszó faház,
101
és ott szívesen ittunk volna valamit. De csak
egy leányzót találtunk ott, aki csak románul
tudott. Azért megértettük. Azt mondta, hogy
náluk semmit sem lehet kapni, de útbaigazí-
tott bennünket egy közeli forráshoz, ahol i-
gen jó forrásvizet találtunk.
Mielőtt elhagyjuk a Gyilkostót, azt kell
még elmondani, hogy a tó partjáról látható ma-
gas hegy, amelynek képét az előző oldalon le-
het megtalálni, az 1507 m magas Nagy Cohárd.
Ezután elindultunk visszafelé. Lementünk
Gyergyószentmiklósra.,é3 onnan végesvégig a 12.
102
számú úton, egészen szálláshelyünkig. Az út é-
szak-déli irányban az Olt völgyében halad, ket-
tévágva a volt Csik megye területét, amelynek
északi része a Felesik, déli pedig az Alcsfk ne
vet viseli.
Ez tiszta magyar vidék, amit a házak alakja-
103ból is meg lehet állapítani. A magyarok úgy é-
pitkeznek, mint nálunk, és amint az előző olda-
lon lévő kép is mutatja. A különbség a magyar-
országi szokásoktól csak annyi, hogy a katoli-
kusok keresztet, a reformátusok csillagot, az
unitáriusok pedig gömböt tesznek a ház ormára.
Ebből magunk is rájöhetünk, hogy most tiszta ka-
tolikus vidéken járunk. Ezt azzal magyarázzák,
hogy az országnak ebbe a távoli sarkába neia ju-
tott el a reformáció. A román házakat arról! la-
het megismerni, ho^y majdnem mindegyiknek vajn egy
saroktornya, esetleg több, kettő vagy négy is. A
módosabbaknak a házán valódi torony ékeskedik, a
szegényebbeknek viszont többnyire csak a torony
csökaványe marad meg.
Még világos volt, mire ide jutottunk, és ve-
zetőink azt mondták, megnézhetnénk a karcfalvi e-
rődtemplomot is, ha akarjuk, idő van rá, csak ar-
ra kell számítani, hogy nagyon rossz út vezet oda.
Mondani sam kell, hogy a kis kitérőt vala-
mennyien megszavaztuk. Ennek köszönhetjük, hogy
meggyőződhettünk pilótánk végtelen ügyességéről,
mert több alkalom is adódott, hogy valami keskeny
hídról a patakba forduljunk, Ez azonban elmaradt.
De azért mire a karcfalvi templomhoz értünk,
mái besötétedett. A templomot természetesen csak
104
kívülről tudtuk megnézni. Kis domb tetején emel-
kedik, ahová lépcsőkön gyalog kell felmenni,fent
pedig a fallal körülvett templomot körül lehet
járni. A templom a XV. században csúcsíves stí-
lusban épült* 1796-ban barokkositották.
Innen már nem messze van Csikcsicsó, mai
szálláshelyünk. A falu legnevezetesebb szülöt-
te, aki valójában soha nem is élt, Szakállas Á-
bel, aki a román csendőrrel sült sast evett a
Hargitán. Házigazdánk neve: Szabó Zoltán, cí-
me: 499 Ciceu, Jud. Harghita, 4136 Románia.
A fogadtatás pontosan ugyanolyan volt,mint
tegnap. Sora sötét az éj, senki nem tud semmit,
hosszadalmas tanakodás az útfélen a szobák el-
105
osztásáról, azután házigazdák és vendégek sze-
rencsés egymásratalálása, és végül elvonulás
a szállásra. Bennünket kocsival vittek odáig,
mert a ház a gyülekezőhelytől kissé már mesz-
sze esett.
Házigazdáink saját tágas házukban laknak..
Házuk kívülről városias, de beo&'ztása falusi.
Házigazdánk leszázalékolt bányász,'de földjük
is van, antelyen gazdálkodnak. Két gyerekük
van; egy fiú és egy leány. Magyar iskolába járnak.
A fiú idén kezdett az iskolában franciául tanul-
ni, de még nagyon az elején tart, a beszélgetés
még nem megy neki.
Kaptunk egy akkora vacsorát, hogy még a fe-
lét sem tudtuk elfogyasztani, ezután pedig a szo-
kásos módon meghánytuk-vetettük a világhelyzetet.
A mai nap kb. 400 km-t tettünk meg.
Április 22.. szombat
Indulás bőséges reggeli után itteni idő sze-
rint 8 órakor, ami a magyar idő szerint élő cso-
portunknak 7 órát jelent.
Megint kocsival vittek bennünket a gyülekező
helyre, ahonnan pontosan elindultunk mai első meg-
állónk, Csíkszereda felé. A 45 ezer lakosú város
a magyarok idejében Csík vármegye^székhelye volt,
ma pedig Hargita megyéé* XIY. századi, okiratok már
emlitik, de még nem a mai nevén. Egy 1558-ból
való oklevél már városjogát is elismerte. Leg-
nagyobb nevezetessége a vár, és a városból csak
107
ezt néztük meg. 1611 és 1621 között építtette
Hídvégi Mikó Ferenc, Csík, Gyergyó és Kászon-
szék főkapitánya. Ezért még románul is Mikóvár-
nak nevezik.
Gyalog mentünk oda, és útközben megnéztük a
város ortodox templomát, Valami szertartás folyt
a zsúfolásig telt templomban, talán mert holnap
kezdődik és három napig tart az ortodox húsvét.
A Mikóvár késő reneszánsz stílusú építmény,
négyszögletes, sarkain négyszögletes sarokbás -
tyákkal és déli oldalán még egy félkörös bástyá-
val. 1661. október 25-én a temesvári Ali pasa ka-
tonái, akik egész Csikszéket elfoglalták, földig
rombolták. 1716-ban Steinville gróf állíttatta
108helyre kaszárnyának. 1764-től itt székelt az
első székely határőrezred parancsnoksága. Sán-
cai 1777-ben még megvoltak, de a várnak soha
nem volt katonai jelentősége, mert a környező
donbokról könnyen rommá lőhette volna akárki,
ha akarta volna. 1969 óta itt működik a me-
gyei múzeum. Helyreállítását nemrég fejezték be.
A városból mást nem néztünk meg, de kimen-
tünk Csíksomlyóra, hogy megnézzük az ottani hí-
res ferences kolostort és búcsújáróhelyet. A fa-
lu idők folyamán teljesen összeépült Csíkszere-
dával, úgy, hogy ma már közigazgatásilag is hoz-
zá tartozik.
A templom 1444 körül épült, de abból az
időből csak néhány részlete maradt meg. Mai a-
lakjában 1802-től kezdve 22 éven át épült, bel-
ső berendezése és festése pedig 72 év alatt ké-
szült el. A templomot és a kolostort törökök és
tatárok többször ia feldúlták, de a károkat min-
dig helyreállították. A jelenlegi templomot Fo-
garassy Mihály erdélyi püspök 1876. augusztus
20-án szentelte fel. A búcsút pünkösdkor tart-
ják és arra rendszerint Magyarországról is so-
kan eljönnek.
A templom fő nevezetessége három óriási a-
rányú szobor. Közülük kettő a főoltár két olda-
lán, a harmadik pedig a főoltár fölött helyez-
109
kedik el, olyan magasan, hogy lépcsőn kell fel-
menni hozzájuk. A középső Száz Mária kegyfzob-
ra. (Mi az a kegyszobor? Nem tudjuk). 1510 és
1515 között reneszánsz stílusban készült. Ma-
gassága 2,27 m. Alkotója ismeretlen. A két má-
sik szobor Szent Istvént és Szent Lászlót ábrá-
zolja. Magasságuk 2,60 m. 1905-ben a tiroli
Runggaldier József szobrász készítette őket. A
hársfából készültek, tetőtől talpig aranyozás-
sal.
A templomban sok egyéb látnivaló is akad, de
ezek leírását helyszűke miatt mellőzni kell.
110
A rendház kerengőjében Kájoni János (1629-
l687,?S9Obra.ltt élt, ferences tartomány§6nb'k
-volt és az egyházi zenét művelte. A szobor nagy
kockafejő embernek ábrázolja.
111
Innen -a 13 A számú úton indultunk tovább
Szovátára. Útközben megnéztük Szejkefürdőn Or-
bán Balázs, Farkaslakén pedig Tamási Áron sír-
ját. Ezek közismert személyiségek; nem kell
megírni, hogy kik voltak.
Tamási Á-
ron sírja a fa-
iu szélén lévő
templom és te-
mető kb'zött van.
Székely kapun és
egy fasoron köze-
lithatő meg. A si-
ron kopjafa áll,e-
lőtte pedig kvar-
cit tömbből készült
emlékkő, Szervátiusz
Jenő és Tibor kolozs-
vári szobrászok al-
kotása.
A kopjafa alatt a következő sírvers olvas-
ható:
Törzsében székely volt, fia Hunniának,
Hőséges szolgája bomlott századának.
Nem tudjuk, ki irta ezt, de a vers min-
denkinek nagyon tetszett. Sokai felírták. Mi
is.
112
így irta fel Gizi a kopjafa tövében a
verset.
Ezután tobább indultunk.
Következő megállónk Korond volt. Ez a fa-
113
lu vasas-kénes fürdőjéről
és főleg fazekasságáról
meg kosárfonásáról híres.
A főutca melletti házak
mindegyikében árulják e-
zeket a tárgyakat. Mi is
megálltunk, vásárlás cél-
jából. Ez Gizi hatásköré-
be tartozik, én meg inkább
sört ittam volna. Útjaink
ezért elváltak. Gizit el-
nyelte a piac, én pedig
megkérdeztem egy idevaló-
si embert, aki magas tetejt! szalmakalapban üldö-
gélt az út mellett, hogy hol lehet itt a közel -
ben sört inni. A bácsi el is igazított. A követ-
kező oldalon látható, hogy milyen sört ittam. A
bácsi, aki eligazított, utánam jött, ellenőrizni,
hogy megtaláltam-a a sörforrást. Régi jó ismerős-
ként üdvözöltük egymást. Azután Gizi is előkerült
és vásárolt egyetmást a kis boltban. Egyszóval
itt mindketten elvégeztük, amit akaitunk, és fel-
fTissülva utaztunk tovább.
Ezután csakhamar beérkeztünk Szovátára. ahol
mái jártunk egyszer.
A 490 m tengerszintfeletti magasságban, a Gör-
114
gényi havasok lábánál épült Szováta I'<!aros megye
és egész Erdély legnevezetesebb fürdőhelye. E-
zen a helyen már a rómaiak is bányásztak sót.
A gyógyfürdőt az oklevelek először a XVI. szá-
zadban emiitik. A fürdőnek b't sós tava van: a
Medve, a Mogyorósi, a Fekete, a Veres és a Zöld
tó. Sótartalmuk annyira tömény, hogy a fardő-
zőt fenntartja a vízen. A fürdőhelyen sok for-
rás is van; ezek gyógyvizét ivókúrára használ-
ják. A Fekete és a Veres tó iszapja is gyógy -
hatású, főleg reumatikus és női ba.iok ellen.
A fürdőhely ler;na^obb szállodája a Szo-
váta, de természetesen sok más szállodában és
115
egyéb helyeken is lehet helyet találni. Aki pa-
dig fürödni akax, az a következő oldalakon lé-
vő képeken látható helyeken találja meg, amit ke-
res.
116
Bár a fürdőhely egész éven át üzemel, még-
is a szezon elejének szokásos képét mutatta. A
fürdővendégek még csak kevesen vannak. Minden-
hol a fő idényre való előkészületek folynak, a-
károsak a Balato-
non. A stáandok ü-
resek, nem fürdik
senki. Az evő- és
ivóhelyek nagyré-
sze zárva.
Az autóbusz a.
117. oldalon fent
látható helyen tett
le bennünket. In-
nen rövid kis sétára indultunk.
1985-ben jártunk itt, és azóta bizony nem
sok a változás. Megcsappant azoknak a kitömött
117
állatoknak a száma, amelyekkel az üdülők fényké-
peztethetik magukat. Szörny autóbuszt sem lát -
tünk* Annakidején a
gázzal hajtott autó-
buszokat neveztük el
így, amelyek tetejü-
kön két nagy henge-
res gáztartályt vit-
tek magukkal. Úgy lát-]
szik, ez is már a múl-]
té.
Mi séta helyett inkább kávézni szerettünk
volna és találtunk is egy kis kávézót, amely
nyitva volt. Itt történt először, hogy nem fo-
gadták el a magyar pénzt, igy román pénzzel, még
pedig százleje-
sekkel fizettünk.
A százlejes fém-
pénz Vi&éz Mihály
.^ fejedelmet (1558-
1601) ábrázolja,
hatalmas nagy fejedelmi süvegben. Ezt ő meg is
érdemli, mart törökellenes politikát folytatott,
amiben az erdélyi magyarok is segítették. Vitéz
Mihály Havasalföldet, Moldvát és Erdélyt egy ál-
lamban akarta egyesíteni, ezért 1599-ben betört
Erdélybe, i600-ban pedig Moldvába, és sikerült is
foglalásait uralma alatt egyesíteni. Ez azonban
nem tartott sokáig, mert viszálya támadt Básta
György császári tábornokkal, aki 1601-ben megö-
lette. A románok egyik legnagyobb uralkodójuk-
nak tekintik, a magyarok tárgyilagos értékelése
azonban még hiányzik.
Szovátáról utunk Tordán át Kolozsvárra ve-
zetett vissza. Ennek az útnak nagyrészét már is-
mertük. A várost most déli irányból közelítet-
tük meg és a Peleki tetőről pillantottuk meg.
119
Most egyenesen a Szabadság tér felé vettük
utunkat, amelynek a magyar időben Mátyás király
tér volt a neve. A tér a középkorban kialakult
város piactere volt. Innen indultak ki a szél-
rózsa minden irányába a városból kivezető főút-
vonalak, és ez ma is igy van. A tér közepét a
Szent Mihály plébániatemplom foglalja el, széle-
in pedig klasszicista, barokk és szecessziós
stílusban épült házak állnak. A templom déli
oldalán emelkedik Mátyás király bronz lovasszob-
ra, Fadrusz János alkotása, amelyet 1903-ban ál-
lítottak fel.
A templomot a X M . század második felében
kezdték építeni és 1442-ben fejezték be. 80 m
magas neogótikus tornyát 1837-ben építették hoz-
zá, és azonnal szembetűnik, hogy későbbi időből
120
való. Ezt eltekintve a templom érintetlenül
fennmaradt eredeti alakjában. Háromhajós csar-
nokalrejHdezéaé. QRyságes tetővel. A csarnok
50m hosszú és 22 m magas. A szentély viszonylag
kis méretá, ablakai is keskenyebbek a szokásos-
nál. A főkapu fölött Szent Mihályt ábrázoló
dombormá és Zsigmond király címere látható.
A templom több történeti esemény színhe-
lye volt. 1556-ban itt erősítették meg János
Zsigmondot királyi ill. fejedelmi címében. Itt
121
választották fejedelemmé Rákóczi Zsigmondot és
itt tette le esküját fejedelemmé választása után
Bethlen Gábor.
A templom belsejét még egyszer sem sikerült
megnézni. Nem volt ez másképpen most sem, mert a
templomot este már bezárták. így csak körüljár-
tuk.
122
123A templom déli oldalán áll Mátyás király
lovasszobra, amely körül nemrág igen falborzo-
lódtak a kedélyek Kolozsvárott és máshol is. A
város román polgármestere, akiről köztudomású,
hogy nem túlságosan kedveli a magyarokat, ása-
tásokat kezdeményezett a szobor körül, azt ál-
litván, hogy a tér alatt római vagy dák vagy ki
tudja milyen épületek maeadványai állnak, és a-
zokat feltótlenül fel kell tárni, mert azt bizo-
nyítják, hogy a románok előbb éltek már itt,mint
a magyarok. Hogy ennek ma már mi a jelentősége,
azt senki nem kutatta. A magyarok felháborodását
még csak fokozta a románoknak az az állítása,
hogy a feltárandó régiségek a szobor, sőt talán
még a templom alá is átnyúlnak, teháh lehetséges,
hogy ezeket le kell bontani. Akkor a kolozsvári
Mátyás szobor párjának, a pozsonyi Mária Terézia
szobornak a sorsára jutott volna, amely nyomtala-
nul eltánt.
Egy szép napon azután a kutatóárkot is kitőz-
ték és megkezdődtek a munkálatok. Egyszerre csak
minden abbamaradt. A magyarok szerint azért, mert
nincs rá pénz. De végeredményben mindegy, hogy mi-
ért. Ma a téren semmi nyomát nem lehet látni an-
, hogy ott valaha is régészeti ásatások folytaké
Megnéztük még Mátyás király szülőházát, ame-
124
lyen sértetlenül megvannak a magyar nyelvű em-
léktáblák. Az épületet csak kívülről lehet meg-
nézni, mert benne a Képzőművészeti Főiskola mű-
ködik.
Mire ezeket megnéztük, besötétedett és ki-
gyúltak az utcai lámpák és lámpafüzérek, aminő-
ket legutóbb Jerevánban láttunk. Indulni kellett
szálláshelyünkre, a Bánffyhunyadtól délre lévő
Kalotaszentkirály községbe. Ott a szobakiosztás
ugyanúgy teljes sötétségben, egy BRASERIE feli-
ratú italbolt előtt ment végbe. Itt is kocsival
vittek bennünket a kissé már távolabb lévő szál-
láshelyre .
Házigazdánk neve Lovass Jenő, címe: Sín-
craiu, 21/B, Jud. Cluj. Visszakapott földjén
gazdálkodik, de főállásában gyári munkás, fele-
sége pedig varrónő. A családhoz tartozik még egy
leány- és egy fiúgyerek. A leányt jövőre konfir-
málják, és attól kezdve pártát viselhet. A gyö-
nyörű gyöngyös pártája már megvan és egy remek-
be készült intarziás faragott fa ládikóban őr-
zik. Nekünk is megmutatták. Elmondták, hogy a
falu felső része tiszta református, alsó pedig
tiszta katolikus. Be hogy egy házaspár egyik fe-
le református, másik pedig katolikus legyen, az
fordult elő,mióta a világ áll.
125Itt is nagyon jó vacsorát kaptunk és hozzá
Medve sört ittunk. A medve, azaz ursus képe raj'
ta volt a sörös üvegen.
BEREBLONDASUPERIOARA
A ma megtett utunk is kb. 400 km volt.
Április 23.. vasárnap
Reggel elsősorban azt tapasztaltuk meg, hogyan
hajtják ki a birkákat a közös legelőre. Megtudtuk,
hogy a birka este, ha visszajönnek a faluba, ugyan-
úgy visszatalál a helyére, mint a tehén vagy a disz-
nó.
Ezután következett a bőséges reggeli, majd pe-
126
dig házigazdáink megmutatták a gazdaságukat.Az
istállón volt is néznivaló. Volt benne bivaly,
ló, sertés, birka, házi-
nyúl, baromfi, és elmond-
ták, hogy a szántóföldön
és a kertben minden meg-
terem, ami a háztartásban
kell, élelmiszerre egész
évben egy fillért sem köl-
tenek.
Ezután az egész csoportnak megmutattak az
egyik házban egy igazi kalotaszegi paraszt la-
kószobát. Gyalog mentünk oda. Útközben már
több népviseletbe öltözött leánnyal és asszony-
nyal találkoztunk. Ünnepnapokon itt még ma is
hordják a népviseletet, és ma vasárnap van.
A kalotaszegi szobát háziasszonyunk szü-
leinek a házában találtuk meg. Olyan volt,hogy
még a budapesti néprajzi múzeum is megirigyel-
hette volna.
Ezután rövid délelőtti kirándulásra vittek
bennünket a környék egyik látványosságához, a
havasrekettyei vízeséshez. Harmad- és negyed-
rendű utakon mentünk, csak csoda folytán nem
fordultunk le egy korlát nélküli keskeny híd-
ról a patakba, de az út végül is megérte, mert
127
a vízesés nagyon szép volt és ezt nem tudta leron-
tani az sem, hogy környékét az előttünk járó népek
nem a legrendesebb állapotban hagyták az utánuk jö-
vőkre, vagyis reánk.
128
Ezeket a virágokat Gizi a vízesésnél szed-
te, és emlékül elhoztuk magunkkal. A legszebbet,
amplyet az itteni-
ek vad orgonának
neveznek, útköz-
ben elvesztettük.
Ugyanazon az
úton mentünk visz-
sza, amelyen ide-
jöttünk, és éppen akkor érkeztünk vissza a re-
formátus templomhoz, amikor az istentisztelet-
nek vége lett. Ezután a templom lelkésze is-
<
129
mertette a falu és a templom történetét, ami-
ben különösebben érdekes dolgot nem hallottunk.
A templom a falu fölötti dombon áll, fallal
van körülkerítve, kazettás mennyezete van és be-
rendezése a, szokásos; még az aratási kéve sem
, -
hiányzik. A hallottakat angolul is elmondták,
mert velünk együtt egy másik külföldi csoport
is jelen volt.
Ezután útrakeltünk és Bánffyhunyad főte-
rén álltunk meg, hogy megnézzük az ottani re-
formátus templomot is.
Ezt a templomot a XVI. században csúcsíves
stílusban építették és eredetileg fallal vették
körül, mert erődtemplomnak szánták. Hálózatos
mennyezete hadi pusztítások következtében több-
ször is beszakadt, végül pedig festett kazettás
130
alakban újították meg. Régebbi része a XVI.,
újabb része pedig a XVIII. századból szárma-
zik; az utóbbi Umling Lőrinc szász asztalos -
festő nmve.
Innen továbbhaladva csakhamar elértünk ú-
tunk utolsó állomására, a ^80 000 lakosú Nagy-
váradra. A város Bihar megye szék-
helye, Erdély kapuja, a Sebes Körös
két partján terül el, a tenger színe
fölött 120 m magasságban, tehát a Ma-
gyar Alföldön.
A várost püspökségével együtt 1093-ban I.
vagy Szent László alapította, akit itt is te -
mettek el. A mongol betörés a várost 1241-ben
132
elpusztította, de hamar újjáépült és a rene-
szánsz időben, Vitéz János püspök és Janus
Pannonius alatt élénk művelődési és irodalmi
központtá fejlődött. Az első török támadás
1474-ben érte, majd 1660-ban a törökök el
is foglalták. A császári csapatok 1692-ben
szabadították fel, de a 32 évi török megszál-
lás alatt teljesen elpusztult, csak 21 lakha-
tó háza maradt és még az 172O.avi összeírás
szerint is csak 216 polgára volt. Újabb fejlő-
dése csak a XIX. század második felében indult
meg. A város a századfordulóra mozgalmas ke-
reskedelmi és ipari központtá vált és nemcsak
a magyar, hanem a román kultúra fejlőd.áaében
is fontos szerepre jutott. A második világ-
háború után iparilag is gyors fejlődésnek in-
dult.
Nagyváradon igen sok a látnivaló, de a mi
időnk erősen elfogyott. Ezért csak a püspöki
székesegyházat tudtuk igen futólag megnézni.
A két tornyú hatalmas barokk templom a-
lapkövét 1752-ben tették le, és a munkálatok .
1780-ig tartottak. A templom tervezője Giovanni
Sattista Ricca olasz építész volt, és az ápít-
kezést Franz Anton Hillebrandt fejezte be.
A templom hajója 70 m hosszú és -30—40-m
133
széles; falait márvány borítja. Belső tere monu-
mentális, bazilika jellega. Kupolafreskóját Nepo-
muk Johann Schöpf,. főoltárának Mária mennybemene-
telét ábrázoló képét pedig Vinzenz Fischer festet-
te. Orgonáját Mária Terézia adományozta.
134135
A templom főhomlokzata előtt Szent Lász-
ló király szobra áll. Tóth István szobrász -
mavész alkotása.
A székesegyház előtt alakult ki a város
egyházi központja. Itt áll a püspöki palota és
a kanonokok palotasora 56 pillérő neoromán árkád-
dal. A püspöki palota a XVIII. századi Várad leg-
kiemelkedőbb barokk műemléke. 1762 és 1770 között
épült. A palotában helyezték el á Körösvidéki Mú-
zeumot, a kanonokok házában pedig magánlakásokat
létesítettek.
Amint a 131. oldalon lévő térképen is lát-
ható, a városnak ez az egyházi központja messze e-
sik a város világi központjától. Időnk rövidsége
miatt a város többi látnivalóit nem tudtuk megnéz-
ni.
A határon gyorsan és simán átjutottunk, de
bizony már erősen besötétedett, amikor úgy este 9
óra tájban megérkeztünk az Erzsébet térre.
Ezen a napon kb. 300 km utat tettünk meg^
A túra végül is nagyon jól sikerült. Sze-
rencsénk volt az időjárással, mert mind a négy na-
pon igazi szép napos tavaszi időt élvezhettünk,
míg otthon előtte is, utána is majdhogy foteni kel-
lett. A szervezés kisebb zökkenői a messza távol
ködében feledésbe merültek,akikkel pedig dolgunk
akadt, mindent megtettek,hogy jól érezzük magunkat.
136
HELYSÉGNÉVTÁR
A könyvben magyar néven szereplő helyek a román
térképekéi! a következő nevek alatt találhatók meg:
Csikcsicsó = Ciceu
Csiksomlyó = íyumleu
Csíkszereda = Miercurea Ciuc
Csúcsa = Ciucea
Erdőszentgyörgy = SiogeorgiuI-de-Padure
Farkaalaka = Lupeni
Gexnyeszeg = Gornesti
Gyergyószentmiklós = Gheorgheni
Gyilkostó = Lacu Rosu
Havasrekettye = Rá.chij;ele
Kalotaszentkirály = Sincraiu
Karcfalva = Cir^a
Kolozsvár = Cluj-Napoca
Korond = Corund
Sáromberke = Dumbravioara
Szárhegy = Lgzárea
Székelyudvarhely = Odorheiul-Secuiesc
Szejkefürdő = Seiche
Szováta = Sovata
1995. május 31.
Budapest — Hainburg — Marchegg — Niederweiden
Orth an der Donau — Eckartsau *-*
Budapest
BAROKK KASTÉLYOKA MORVA ES A DUNA MENTÉN
Alig tettük be a lábunkat, illetve a kerekünketAusztriába, már ugrott is 1000 silling büntetés-pénz az Ibusz kasszájából a rendőrségébe, de eznem érintett bennünket. Az út többi része igenkellemes volt.
Az IBUSZ meghirdetett egy ilyen egynapos n-
tazást:
?
Ausztria olyan területéből, a Morvamezőből
lehet megnézni valamit, amely nem áll a turisták
érdeklődésének előterében. Úgy gondoltuk, érdé -
mes lenne ide elmenni. Az előkészület csak a díj
befizetésében állott, amit már március elején meg-
tettünk.
141
Május 31., szerda
Elindulásunk előtt heteken át lestük az i-
dőjárást, találgatván, lesz-e szép időnk. Erdé-
lyi utunk tavaszias időjárása után ugyanis az i-
dő megint hidegebbre fordult. Még indulásunk e-
lőtt néhány nappal sem tudtuk, melegen vagy ta-
vasziasan kell-e majd öltözködni az útra. Mi az
utóbbit választottuk, és nem is bántuk meg,mert
az egész utat úgyszólván nyári hőségben tettük
meg.
A Bazilika elől reggel 6-kor indultunk. A
társaság két autóbuszt töltött meg. Vezetőink
nagy gondot fordítottak arra, hogy útközben se-
hol ne találkozzunk, mert az ugyancsak nem mind-
egy, hogy egy vagy két autóbuszrakomány tömegben
kell-e majd mindenért sorba állni. Sikerült is
az előttünk negyedórával indult másik autóbuszt
végig elkerülni, csak utolsó állomásunkon, Ek-
kartsauban találkoztunk, de az így volt tervez-
ve.
Magyar területen semmi megírni való nem
történt meg velünk. Győr belvárosát elkerültük,
mert megépült azMl-es autópályának a várost el-
kerülő része. Magyar területen csak a határát-
lépés előtt, t-evél községben álltunk mag, mert
ott azok a helyiségek, amelyek miatt az autóbu-
142
szos utasok fel szokták keresni őket, állító-
lag nyugateurópai színvonalúak. Ez így is volt.
Megittunk második reggelire agy nyugateurópai
színvonalú haboskávét, azután már Hegyeshalom
következett.
A határátkelőt rohammunkában bővítik. Ta-
lán tnnek köszönhetjük, hogy semmit nem kellett
várakozni, bár valamivel arrébb hosszú sorban
álldogáltak a kamionok. Csakhamar egészen ko'-
zel jutottunk az tsztrák-szlovák határhoz; lát-
tuk a szinte elérhető távolságban kéklő Kis Kár^
pátok kezdetét, és az ezüst ködbe vesző pozso-
nyi várat, amely felfordított asztal módjára e-
meli négy lábát az égnek. Ezután csakhamar kö-
vetkező megállónkba, Hainburgba értünk.
Hainburg igen régi város. Római alapítás.
Valamikor hozzátartozott a római limes védőmo-
veihez. Egyik utcája ma is Probus császár nevét
viseli, aki meghonosította a szőlőművelést ezen
a területen. A középkorban a város birtokáért a
143
magyarok és az osztrákok sokat hábo-
rúskodtak egymással. A magyarok a vá-
rat már a honfoglaláskor megszerezték;
de az osztrákok 1042-ben visszavették,
azután Mátyás király foglalta el ismét
rövid időre. A várost az osztrákok a XIII.szá-
dadtól kezdődően igen megerősítették, és a védő-
mővek nagyrésze mindmáig fennmaradt, így a város-
Hainburg
fal és annak három kapuja, a Bécsi, a Magyar és a
Halászkapu. A városnak ma 7000 lakosa van; leg-
nevezetesebb ipari létesítménye Ausztria első .-
dohánygyára, amely 1724 óta mindmáig mőködik.
Ezenkívül a városban sok gótikus és reneszánsz
mőemlék látható.
' Csakhogy mi nem ezek miatt álltunk itt meg,
hanem a minden ilyen úton kötelező vásárlások mi-
att. Ezért a város szélén, a Magyar kapu előtt
144álltunk meg, ahol van egy árúház, ahová egész
társaságunk beözönlött. Mi a helyi viszonyok
ismeretének teljes hiányában úgy gondoltuk, in-
nen felmegyünk a Várhegyre, mert éppen a felve-
zető út elején álltunk meg, és úgy gondoltuk,a
hegyről talán lesz valami kilátás. De nem jutot-
tunk fel, mert ehhez nem volt elég az idő. így
hát tovább indultunk.
Vezetőink a Duna partjára szerettek volna
kimenni, de ők sem ismerték ki magukat, és csak
nekivágtak valamilyen iránynak, amelyről azt hit-
ték, jó lesz. E^halyett az osztrák kisvárosok
egyikének szövevényes szák utcahálózatába keve-
redtünk, ahol minden utca egyirányú, de a mienk-
kel ellenkező irányú volt. Meg kellett volna a
busznak fordulni, de ehhez nem volt elég hely.
Mégis ide-oda kellett furakodni és a szabályos
közlekedést erősen akadályozni. Bár Ausztriában
az utcán rendőrt soha nem lehet látni, most azon-
nal előkerült egy, Csak akkor mutatta meg,merre
menjünk, ha előbb lefizetjük az 1000 silling bír-
ságot. Még szerencse, hogybez nem bennünket ter-
helt, hanem az Ibusz kasszáját. Azután igyekez-
tünk mielőbb odébb állni. A Dunából semmit nem
láttunk.
Azazhogy később mégis. Áthaladtunk a Péutsch—
145Altenburg-i hídon a Duna balpartjára.
Tavaly hajóval mentünk át a híd alatt.
A hídon túl kezdődik a Morvamező, Ez
Alsó-Ausztriának a Dunától északra lé-
vő része, míg a déli rész a Donauland
nevet viseli. Mindkét rész keleti határa a Morva
folyó, amely egyúttal több mint száz kilométe-
ren az osztrák-szlovák határt is jelenti. A táj
képe ugyanolyan, mint a magyar oldalon a Kisal-
földé. Teljesen sík vidék, Bécshez közel eső ki-
tűnő vadászterület, ezért tele van vadászkasté-
lyokkal. Ezek közül az első, amelyet megnéztünk,
Narcheggben épült.
146
A várost 1268-ban II. Ottokár cseh király
alapította; ez a vidék ugyanis akkor az ő orszá-
gához tartozott. Még ugyanebben az évben meg-
kezdték a templom, ^ vár és a védőmavek építé-
sét. Ezek, bár változott alakban, ma is megvan-
nak. A városfalon lévő keleti kaput itt is Ma -
gyár kapunak, a nvueatit pedig Bécsi kapunak ne-
147vezik. Ezeket részben római téglák-
ból építették, de azután a XVII.szá-
zadtól kezdve polgárházak építéséhez
széthordták. Az okiratok legutoljára
1807-ben említik a toronyőrt.
A vár mai alakját 1733-ban kapta. Eredetid
leg két falgyőru és vizesárok vette körül; ezek
nek a maradványai néhol még ma is láthatók. A
várat 1621-ben a híres Pozsony megyei Pálffy
család kapta zálogba és azóta ők voltak itt a
földesurak. A család valamennyi tagja labanc
volt.
148
A várban 1959-ben nyitották meg Alsó Auszt-
ria vadászmúzeumát, 1984-ben pedig az'afrikai és
helytörténeti múzeumot. A vár és az egész város
körül pedig nagy természetvédelmi területet lé-
tesítettek. Itt él többek között Középeurópa
legnagyobb gólya-kolóniája.
Mindebből a vadászati és az afrikai múzeu-
mot tudtuk megnézni.
149
A vadászati múzeumban összeszedtek min-
dent, aminek a legtávolabbi köze is van a va-
dászathoz. Igen szép diorámákban mutatják be
STADTGEMEINDE MARCHEGG/* árnyéken va-(^ 5 NiedeiösteH. Landesjagdmuseum d^S^hatÓ aDrÓ és
^^EINTRITTSKARTE nagy vadakat, ma-
darakat, fegyve-
reket, vadászfel-
szerelést és mindazokat a tárgyakat, amelyek-
re a vadásznak szüksége van. Láttunk igen szép
vadászjeleneteket ábrázoló francia gobelineket,
150
egy hosszú sor vadászkürtöt, kitömött medvét és
mindenféle olyan használati tárgyat, amelyet va-
lamilyen vadászjelenettel díszítettek. Még Fe-
renc József egyik igen díszes vadászpuskáját is
láttuk.
Az Afrika-kiállításon kitömött afrikai álla-
tokat és ottani népek használati tárgyait láttuk.
* t ,. ji < jj
tí H,'
151
Ennyit tudtunk megnézni Marchegg városá-
ból, mert itt sem hiányzott minden társasuta -
zások átka, az időhiány. De azért mielőtt to-
vábbmegyünk, még
meg kell írni,mi
történt a város
alapítójával,II.
Ottokár cseh ki-
rállyal.
Marchegg meg-
alapítása után el-l
foglalta egész A1-]
só Ausztriát, sőt az innen délebbre lévő oszt-
rák tartományokat is, úgy, hogy országát az Ad-
riai tengerig szélesítette és betört Magyaror-
szágra is. Ezt sem az új német király, Habs-
burg Rudolf, sem IV. László magyar király nem
tűrhette. Az innen nem messze lévő Dürnkrut -
nál 1278-ban döntő győzelmet arattak, a csatá-
ban Ottokárt is elfogták, majd meggyilkolták.
Innen tovább indulva két olyan kastélyt lá-
togattunk meg, amely nem valami lakott telepü-
lés központjában, hanem
a nagy morva síkságon
teljesen egyedül áll.
Az egyik a SchlpBhof,
a másik Niederweiden.
152
A két kas-
télyban egy i-
őőszakos kiál-
lítás két ré -
sze látható,
Schloőhofban
a Habsburgok
asszonyainak élettörténete, tündöklése és ha-
nyatlása, a másikban pedig az idegen országok
trópjára házasságkötés útján feljutott Habsburg
hercegnők mem mindig rózsás életútját lehet meg-
ismerni,
A két kiálíi- 'tást p, Dózsa Kata-
lin budapesti
szettörténész álli -
totta össze oszt-
rák és külföldi mú-
zeumok anyagából.
A két rész össze-
tartozik és egy jegggel tekinthető meg. Magyar
nyelvű prospektusa is van.
Mi először a schloRhofi részt néztük meg, a-
melynek címét az osztrákok magyar nyelvű ismerte-
tője így fordította le: Fény és árnyék a Habs-
burg uralkodók asszonyainak életében.
153
A SchloBhof mai épületének helyén már a XII.
században állt egy vár, amelyet védekezésül épí-
tették annakidején, nem nehéz kitalálni, hogy kik
ellen. A kastély mai alakja a XVIII. század ele-
jéről való. Az átépítést az osztrák barokk építé-
szet egyik legnagyobb alakja, Johann L. Hilde -
brandt (1668—1745) végezte.Akkor a kastély már a
szenvedélyes kastélygyűjtő Savoyai Jenő herceg
tulajdonában volt. Hildebrandt az osztrák barokk
hagyományos stílusát franciás és olaszos elemekkel
154
gazdagította, és tevékenységének eredményei
Ausztriában és Magyarországon, így többak kö-
zött Ráckevén ma is láthatók.
A kiállítás az osztrák és spanyol Habs-
burg birodalmat kormányzó Habsburgok asszo-
nyait mutatja be időrendi sorrendben. A ki-
állítás négy részre oszlik; ezek a követke-
zők: Szerelem, hatalom és halál (a kezde-
tektől a XVI. századig), Hit, jámborság és
erőszak (XVII. század) , Sokgyermekes anyák,
a népek anyjai (XVIII. század) és Az egyé-
niség és kötelesség harca (a XIX. századtól
napjainkig^.
A Habsbuigiokhoz férjhezment idegen her-
cegnők közül mindenkinek elsősorban Wittels-
bach Erzsébet Amália Eugénia (1837-1898) jut
eszébe, azaz Sziszi,aki még ma is igen nép -
szerű Ausztriában és Magyarországon ia, aki-
nek többek között Budapesten is van szobra
és róla nevezték el az Erzsébet hidat. Róla
1994-ben ugyanebben a kastélyban és Gödöllőn
155
is rendeztek hasonló kiállítást. De persze raj-
ta kívül sokan mások is kaptak helyet most itt.
így például akinek képén itt mindjárt elsőnek
megakadt a szemünk, Margit tiroli grófnő (1318-
1369) , aki bizony csúnyáeska hölgy volt, nagy
szája miatt a Maultasch melléknevet kapta, de
azért mégis kapott férjet, mert sz4p hozománya
volt, nevezetesen a tiroli hercegség, amely az
1363. évtől kezdve tartozik Ausztriához.
A másik asszony, aki ige-n nagy helyet kapott
a kiállításon, pármai Bourbon Zita Mária Adel-
gunda (1892—1999) , az utolsó osztrák ceászár és
magyar király, IV. (osztrák számozás szerint íj)
Károly felesége, akinek kilencvenedik születés-
napján a család összes tagjai megjelentek és any-
nyian voltak, hogy alig fértek rá a fényképre,
amelyet szintén láttunk. Az ő életének egyik
legnagyobb esemény az 1916. évi magyar koronázás
lehetett a maga középkori pompájában, amely a
régi nagy Magyarország utolsó nagy hivatalos ál-
lami ünnepélye volt. Erről is bőven láttunk ké-
peket és újságcikkeket.
Hogy még kiket láttunk, az egymaga betölte-
ne egy ennél jóval nagyobb könyvet. Ezért a rész-
leteket mellőzni kell, és csakhamar el is indul-
tunk a kiállítás második részének a megtekintésére,
156
A másik kastély, Niederweiden innen nincs
messze, akár gyalog is átmehettünk volna.
Ezt a kastélyt StaRhemberg Rüdiger gróf,
a híres hadvezér (1638—1701) épf&tette vadász-
kastélynak 1693-ban, de 1727-ben ezt is Savo-
yai Jenő, majd 1755-ben Mária Terézia szerez-
te meg. A késő barokk építészetnek ez a szép
példája Fischer vön Erlach Johann Bernhard
(1656-1723) műve.
A kiállításnak ez a része az idegenbe
férjhezment Habsburg főhercegnőket és új hazá-
jukat mutatja be. Közülük Mária Terézia leánya,
a francia forradalomban kivégzett Mária Antó-
nia, azaz ahogyan akkor nevezték, özv. Capet
Lajosné (1755-1793),és Mária Lujza C1791-
1847) , Napóleon császár felesége a legneve-
zetesebbek. Ezeknek az anyagát egy-egy külön
teremben állították ki, Mária Antónia termét
fekete gyászfátyollal vonták be. A többiek kö-
zül érdemes megemlíteni Eleonórát, V. Károly
nővérét (1498-1558),aki Nagy Emánuel portugál
király harmadik, majd I. Ferenc francia király
második felesége lett, azután Ausztriai Annát,
(1549-1580), II. Fülöp spanyol király negyedik
feleségét, Mária Karolinát (1752-1814) , IV.
Ferdinánd nápolyi király feleségét és Charlotte
157
mexikói császárnét, akinek férjét, Ferenc József
öccsét 11 nappal Ferenc József magyar királlyá
koronázása után Mexikóban hazaárulás miatt kivé-
gezték.
A prospektus a fenti képen látható hölgyek
arcképét is bemutatja, de őket azonosítani lem
tudtuk.
158
Következő megállónk az 1700 lakosú Orth
an der Donau volt. Ezen a kis helyen, amely-
nek főterén a
templom előtt
ez a pestis -
oszlop fogadott
bennünket,azért
érdemes megáll-
ni, mert van egy
hatalmas négy
tornya vára.a-
melynek tornyai
nagyon emlékez-
tetnek a kőszegi
v árra.
A várban, a-
melynek alapjait a XII. században rakták le,és
amely 1377 óta állt az osztrák hercegek birto-
Í59
kában, mai alakját pedig 1550-ben kapta, tb'bb
múzeumot rendeztek be. Han benne egy Duna-mú-
zeum, azután egy halászati és egy méhészeti mú-
zeum.Bizonyára ezeket is érdemes lett
volna megnézni, de eddigre a társas-
utazások átka, az időhiány már akko-
rára megnőtt, hogy erről szó sem le-
hetett. De a várat kívülről azért megnéztük.
Egyet lapozva látjuk a bejáratot és a
valamikori vizesárkon átvezető hidat. Ez is
emlékeztet a kőszegi várra, akárcsak a várnak
az országút felől látható képe, amelyet a túl-
160
oldalon megnézhetünk. De mindezeknél sokkal ér-
dekesebb a vár agyik híres., urának a története.
János Nepomuk Szalvátornak hívták; osztrák
főherceg és magyar herceg volt. 1852-ben szüle-
tett, de hogy mikor halt meg, azt csak sejteni
lahet. Halálának évét 1891 és 1911 közé lehet
tenni. Szabadelvű gondolkodása és bolgár politi-
kusokkal maszek alapon folytatott tárgyalásai mi-
att összeütközésbe került Ferenc Józseffel, amit
még csak tetőzött, hogy polgári származású nőt
vett feleségül. Ezért 1889-ben lemondott rang-
163
járói? erről a kastélyáról — bár volt neki több
is, — falvette az Orth nevet és vitorlás hajójá-
val földkörüli útra indult. Dél-Amerika partjai -
nál nyoma veszett; ma sem tudni, hogyan és miért.
Körüljártuk a várat, udvarára és idegenfor-
galmi hivatalába is benéztünk, azután indultunk
tovább, Eckartsau felé. Ott találkoztunk társa-
ságunk másik fölével; ők másik autóbuszon, másik
útiterv szerint jöttek idáig.
Azon a helyen, ahol ma a kastély áll, az E-
ckartsau főúri család vára állt. A jelenlegi új
kastélyt ennek helyébe a XVIII. században az akko-
ri földesúr, Kinsky gróf emeltette. Ennek építő-
mestere Fischer von Erlach és Lukas von Hilde-
brandt volt. 1760-ban az épület a császári ház
egyik vadászkastélya lett a sok közül. A vadász-
kastély eredeti berendezése nagyrészt eltűnt,itt
is egykori barátaink jártak, így nem nehéz elkép-
zelni, hogyan. Most máshonnan idehozott bútorok-
kal és vadásztrófeákkal rendezték be; ezek megte-
kinthetők.
A kastély történelmi nevezetessége, hogy IV.
Károly királynak és családjának szabad életében
itt volt az utolsó lakóhelye. Azt is mondják,hogy
állítólag itt Irta alá azt a kétértelmű nyilatko-
zatot, amely utolsó uralkodói cselekedete volt.
164
A történészek még ma is vitatkoznak azon, hogy
ezzel az utolsó Habsburg csiszár és király le-
mondott-e erről a méltóságától vagy nem. De az
sem biztos, hogy a nyilatkozatot hol írta alá,
itt ebben a kastélyban, ahol még ma is mutogat-
ják azt a szobát, ahol ezt állítólag megtette,
vagy pedig SShönbrunnban, és csak azután jött
ide. Annyi azonban bizonyos, hogy innen indult
166
kijelölt kényszerlakhelyéra, ahogyan ma monda-
nák, ahol néhány év múlva meg is halt. A mai
osztrákoknak eszükbe sem jut, hogy hazahozzák
a bécsi kapucinusok kriptájába, ahol minden
Habsburg nyugszik. Pedig IV. Károly nem volt
háborús bűnös, ki akart Ugrani az első világ-
háborúból, és nem rajta múlt, hogy ae*m sike*:--'
rült.Ezek a történelmi elmélkedések ennek az út-
nak az utolsó mozzanatai, mert innen egyenesen
hazamentünk, most a változatosság kedvéért Győ-
rön keresztül, és este 9 órára értünk minden
megirnivaló esemény nélkül a Dalszínház utcába.
D O L O M I T O K
1995 augusztus 6—10
Budapest — Zell am See — Lienz — Bu-
dapest
ZELL AM SEE - LIENZ )
Az IBUSZ meghirdetette ezt az osztrák-o-
lasz utazást:
170
A hirdetmény szerint a költség személyen-
kint 32 850 Ft lett volna. Minthogy ennyi fe-
dezetünk volt, elhatároztuk, hogy ide elmegyünk.Miért?
Először és főképpen azért, mert az út aa-
gyon szép vidékeken vezet, ahol még nem jártunk.
Én ugyan 1970-ben voltam már Bolzanóban, de e-
gyedül cs egy negyed évszázaddal ezelőtt.
Érdekessége lenne az útnak, hogy Vorarl-
berg kivételével érintenénk az összes osztrák
tartományokat:
Vorarlberg címerét csak a teljesség kedvé-
ért tettük ide. Ott nem jártunk.
Végül az is az utazás mellett szólt, hogy
nemrég váltottunk ki a turistaellátmányunkból
7950 S-t. Ennyi valutára bizonyosan nem is lesz
szükség.-
Az IBUSZ-nál lefoglaltuk a helyeket az el-
172ső turnusra, befizettünk még jó korán, április
% -én 29 OOO Ft előleget, és mint ki dolgát '
jól végezte, azt gondoltuk, minden rendben van.
Pedig dehogy is volt.
Először is április 16-án telefonáltad az
IBUSZ-ból, hogy a forint leértékelése miatt az
utazás megdrágult, most 3&00 Ft-tal többet kell
fizetni, da akik eddig jelentkeztek és kifize-
tik az egész összeget, azokra még a régi ár ér-
vényes. Az előleghez még hiányzó 45 700 Ft-ot
azonnal befizettük, és most megint azt gondol-?
tuk, minden rendben van.
Pedig nem volt, mert a június 26-i indulás-
ról lemaradtunk. Ott voltunk a Bazilika előtt,
de az autóbusz nem jött. Mikor az IBUSZ irodát
megnyitották, megtudtuk, hogy az Erzsébet tér-
ről kellett volna indulni; a busz elment.
Mivelhogy ezt nem tudtuk, nagyon előzéke-
nyen azt mondták, lesz egy harmadik járat is,
augusztus 6-án, arra betesznek bennünket, ha ez
nekünk megfelel.
Megfelelt.
így az utazásunk nem június 26-á^,hanem
augusztus 6-án kezdődött.
Az igazsághoz hozzátartozik, ;;ogy nekünk
olyan útipapirokat adtak, amelyeken az indu-
lás helye nem volt megadva.
174
Augusztus 6., vasárnap
Az indulást 5,30 órára Éőzték ki, ami azt
jelentette, hogy jó korán, még a reggeli szür-
kületben kellett felkelni. Az idő szépnek, sőt
túl szépnek ígérkezett. Előzőleg már hetek óta
nem esett az eső, a hőmérséklet pedig délidő -
ben 30° fölött járt. Elutazásunk napján sem le-
hetett ez másképpen.
A földalatti rekonstrukciója miatt feltúrt
Andrássy úton mindjárt sikerült taxit fogni,a-
mell^el előkelő módon gördültünk be az Erzsé -
bet téri autóbuszállomásra, amely még csak most
ébredezett éjjeli álmából.
Túra-autóbusz csak egy állt be, amelyről e-
lőzőleg már közölték velünk, hogy IK 350 jelő
Ikarusz lesz. Nagy fehér busz, anelyen a Danu-
bio felírás ékeskedett, ez talán a tulajdonos
vállalat neve, vagy magáé a buszé, nem sikerült
tisztázni. Légkondicionált, hűtőszekrénnyel és
WC-vel felszerelt monstrum alkotmány, de kényel-
mes, ami nagyban hozzájárult jó közérzetünkhöz
az egész utazás alatt. A másik, hogy pilótánk
mestere a szakmájának, ami azonban csak később
derült ki. Ugyanez vonatkozik IBUSZ vezetőnkre
is. A társaságra jó fényt vet, hogy igen fegyel-
mezett. Jórésze hozzánk hasonló idős nyugdíjas,
175
de vannak fiatal házaspárok, sok egyedülálló
nő és egy kisfiú is, aki példásan viselte el a
számára bizonyára nem minden tekintetben érde-
kes utat.
Utunk magyarországi része semmiben sem kü-
lönbözött attól az úttól, amikor Hainburgba men-
tünk. Ez ennek a könyvnek a 141. és következő ol-
dalain olvasható. Minden úgy volt, miiht akkor.
Levél község autóspihenőjében most is megáll-
tunk, mint akkor, megittuk a nyugateurópai szín-
vonalú jegeskávét és ugyanezen a színvonalon e-
gyebeket is elintéztünk.
Az osztrák határállomás Nickelsdorf, magyar
neve Miklóshalma. Az osztrák oldalon az autópálya
a határig elkészült, és a magyar oldalon sem sok
hiányzik már a befejezéshez. így azonnal felme-
hettünk az autópályára. Burgenland területét i-
gen hamar elhagytuk és Brucknál beléptünk Alsó
Ausztriába, amely az ország legnagyobb tartomá-
nya.Ebben mentünk Bécsig.
Bécsnek csak a déli peremét érintettük,de az
is olyan szövevényes volt, hogy erősen kellett
figyelni, nehogy rossz irányba törjünk. Ez Bécs
ipari része, hát olyan is. Hőst, hogy környezet-
védők is vannak, egyre többet beszélnek arról,
hogy az ipari üzemek agyrémét ki kell innen te-
176
lepiteni. Igen ám, de hová*? Es milyen pézzből?
Semilyenből, mert pénz, az nincs, így valószí-
nűleg még az unokáink unokái is gyönyörködhet-
nek majd a BAH téri csomópontnak ebben az óri-
ásira felnagyított változatában.
Bécs után az A 1 számú autópályán mentünk
tovább. A környékből nem sokat láttunk. Egy-
szer a távolban megismertük Melket, Ybbset és
a Dunát, ahol tavaly jártunk. Mi fent a hegy-
oldalban haladtunk, ezek mei mélyen alattunk
voltak a síkságon.
Ennsnél elhagytuk Alsó Ausztriát és Fel-
ső Ausztriában mentünk tovább. Wels alatt el-
hagytuk a továbbra is nyugat felé tartó autó-
pályát, és déli irényba fordultunk. Tulajdon-
képpen most mentünk fel a aBüna völgyéből a
hegyekbe.
Egészen 945 m tengerszint feletti magas-
ságig megyünk. Ott van a Pyhrn hágó, magasab-
ban, mint az Irottkő csúcsa,, de ez itti,nem te-
kinthető magasságnak. A hágón túl már Stájer-
ország kezdődik.
Az út a településeket itt is gondosan el-
kerüli. Tudjuk, hogy Liezen és Schladming vá-
rosokon megyünk keresztül, de nem látunk belő-
lü'* ammit. Csak a ki járati táblákból tudjuk,
meTro járn it<*. Ezután pedig belépünk Salzburg
tartományba.
177
Innen kezdve a Salzach folyó völgyében ha-
ladunk, a vízfolyással ellenkező irányban. A táj
képe erősen megváltozik. A folyó keskeny
völgyében mindent élénk zöld szína gyep
takar; ezen állnak szétszórva a házak. A
települések szinte össze vannak épülve; minden
városban és faluban a skandinávokra emlékeztető
hegyes torony. Egyes helyaken több is. Egyre
178
közelebb jönnek a folyó völgyét két oldalról
szegélyező hegyek, amelyek mint 2000 m-nél
magasabbak, de van közöttük n&m egy jó három-
179ezres is. Szaporodnak a gvönyöro virágdíszas
lakóházak is, pedig még nem is járunk volta-
képpeni hazájukban, Tirolban.
Végre megállunk; nem tudjuk,hol, de meg -
mondják, hogy Zell am See-be érkeztünk, ahol ma
éjjel megséállunk. Egy igen szép szálloda e-
lőtt állunk meg, amelynek neve Tauernstübl, és a
GrieRner család tulajdona. Jól mehet nekik,mert
ezzel 'a házzal szemben, az országút másik olda-
ISO . ! ^ 181hogy mindkettőnek saját úszómedencéje is van,
Ián ott áll egy szerényebb külsejő, jóval Bár senki nem fürdik. A tenger színe felett
kisebb, ds hasonlóan minden kényelemmel ellá- ^! ^ ^ ^ — — ^ ^ ^
tott másik szállodájuk, a Glocknerblick. Ebben ^ ., . ^ . ,, , ^-^ i.gyenvacsorat a tányérról lelogo szelu becsisze-
fogunk lakni.lettel es ananász befőttel, hozza pedig a fenti
Itt láthatókepén látható sörrel.
a tulajdonos csa-Vacsopa után tanakodtunk meg, hogy bemen-
iád névjegye, a m e l y - ^ .jünk-e a varosközpontba. Ugy döntöttünk, hogy
bői nem is látszik,nen érdemes megtekki a több kilométeres utat,
mert a városközponttól olyan messze lakunk,a-
mint azt a következő oldalon látható kép bal
szélén a fehér kereszt mutatja. Ezt a hosszú
utat nem volt kedvünk gyalog kétszer megten-
ni, mikor majd holnap amúgy is bentegyünk au-
tóbuszon a városba. így csak a környéken sé-
táltunk, érdektelen területen. A tóhoz nem si-
került lejutni, mert messze van. Egyetlen ne-
vezetesség, hogy az egyik üres telken két na-
gyobbacska és három kisebb leánykát láttunk
labdázni. A nagyobbak tipikus osztrákok, a
kicsik koromfekete afrikaiak voltak.
Augusztus 7*. hétfő
Reggeli 7-kor, indulás 8-kor,mert nagy
út előtt állunk.
A svéd reggeli a következőkből állt: me-
leg kávé vagy kakaó, hideg tej vagy narancslé,
személyenkint két zsemlye,fehér, féibarna,bar-
na és a hozzánk hasonló különcök számára feke-
te kenyér, kétszersült, sokféle felvágott és
sajt, kis tálakban legalább tízféle dzsem,vaj,
müzli, meg még amiket elfelejtettünk, mert en-
ni mindenből nem tudtunk. Ezután útnak indul-
tunk, és elsőnek Zell am See városát néztük
meg. Az autóbusz a városi sportcsarnok és fe-
dett uszoda előtt állt meg; innen gyalog sé -
táltunk tovább.
183
A tenger színe felett 758 m magasságban
épült város igen régi. A 740-es években ide ér-
kezett salzburgi szerzetesek alapí-
tották, akik templomukat és rendhá-
zukat Celle in Bisoncio néven emle-
gették. Hamarosan k:Lá város is települt a rend'
ház és a templom köré; ez egyike a tartomány te-
lepülései közül a legrégebbeknek. A több mint
184
7000 lakosú város ma egyike Ausztria legfel-
kapottabb nyári és téli üdülőhelyeinek. Min-
den háza, ha nem középület, akkor Hotel vagy
Gasthof, de ha nem az, akkor laki van írva rá,
hogy Zimmer.
Kisétált-mk a tóhoz, amely 4 km hosszú,
másfél km széles, legnagyobb mélysége 69 m,
vízének átlagos nyári hőmérséklete 20°. Az ál-
landóan nyüzsgő* üdülőhelyi életből nem sokat
láttunk, mert kora reggel lévén, még a strand
is teljesen néptelen volt.
185
A város épi-
nevezetes-
ségei közül a főté-
ren álló reneszánsz
várostornyot és az
eredetileg román stí-
lusban épült, de ké-
sőbb csúcsíves elemek-
kel gazdagított Szent
Hippolit templomot lát-
tuk. Többre nem jutott
idő, hiszen ide dsak
azért jöttünk, hc?y
a Groíáglockner HochalpenstraBe nevű világhí-
rű úton végigmehessünk. Ez következik most.
Az út, amely a 107. számot viseli, Bruck
im Pinzg,au-tól Lienzig vezet és 87 km hosszú.
Ennek legnevezetesebb része Ferleitennél kezdő-
dik és Heiligenblutig tart. Ez a szakasz 40 km
hosszá és a személykocsiknak 340 S útvámot kell
fizetni rajta, Hogy az autóbuszoknak mennyit,
azt nem tudjuk. Ez az útszakasz csak nyáron
járható. 1930-tól 1935-ig a nyári hónapokban
épült, Franz Wallack útépítő mérnök tervei
szerint. Maga az út mnszaki mestermd,a világ
egyik le, töképetesebben kiépített hegyi autó-
út ja.
Az út átlagos szélessége 6 m, legna-
gyobb lejtése 14 %, átlagos lejtése 10—11 %.
Emelkedése egyenletes. A sziklába robbantott
út sok helyen cement lábakon áll. Alapanya-
ga bitumen; a fordulókban kockakő. A szerpen-
tin útnak 37 fordulója van. Ezek sorszáma,
magassága és átlagos hőmérséklete minden for-
dulóban kék táblákról leolvasható. Az út kb.
22 km-es része 2000 m feletti magasságokban
jár és háromezres hegycsúcsok szegélyezik.
188
Az útnak azt a nevezetes szakaszát a
186—187. oldalakon lé"6* térkép vastag zöld
vonallal szemlélteti.A.J^rkép a többi helye-
ket is ábrázolja, ahol jártunk.
Az út nemcsak századunk harmincas évei-
ben lett a legfontosabb összekötő út Európa
északi és déli része között. Már a rómaiak is
ezt az utat használták, ha Germániába kiván -
tak menni. Később ez feledésbe ment, de ki
tudja, hány keroskedőnek mennyi ponyvás ko-
csija vagy hány valcoló vándorlegény vette
útját errefelé, a napfényes Itáliába, Rómát
kifosztani vagy a ciemonai hegedőkészitők
lakkjának titkait ellesni. Az a több mint
egymillió látogató, aki ma erre jár, főleg
a turistalátványosságok miatt keresi fel a
területet, amely azAlpok legnagyobb nemze-
ti parkjának, a Magas Tauern parknak éppen
a közepén vezet keresetni.
Meg/tudíuk azt is, miben különbözik ez
az út Európa összes többi hegyi útjától.
Először is abban, hogy nem valami ma-
gaslati ponthoz, kilátótoronyhoz vagy turis-
taházhoz vezet, hanem továbbmegy és a hegy-
lánc déli oldalán ismét levezet a völgybe.
Másodszor abban, rrtert legmagasabb ré-
190szén azt, aki felkapaszkodik odáig, nemcsak
egy kilátópont várja ott, hanem egy 7 km ho&z
szú panoráma sétány.
Harmadszor -végül abban, hogy aki az u-
tat megteszi, bejárhatja Európa összes növény-
társulásait a pálmától, bükktől és tölgytől
kezdve a törpefenyő szintjéig, és a fenyőha-
táron felül eljuthat az örök hó birodalmába.
Ezen az úton fogunk most végigmenni. A
bejáratnál mindenki kap útmutatót, térképpel
191és a Nemzati Parkban való viselkedés általános
szabályaival.
Eleinte ilyen a környék képe*, z utat
192
tenger színe felett 757 m magasságban, Auszt-
ria öt Bruck nevű községeinek egyikében, a
3000 lakosú Bruck an der Glocknerstrai3e-ban
kezdjük. Ez Zell am See-től 6 km távolságra
van, és tegnap már átjöttünk rajta. Itt kell
a 311-as útról déli irányban letérni a 107-es
útra. Ezen az első település a 809 m magas-
ságban lévő Fasch:, :majd a 1146 m magasságban
lévő Ferleiten. Itt van a pénztár.
Ezután kezdődnek az állandóan emelkedő
hajtűkanyarok. Az útról egyre szebb kilátás
nyílik a környező hegycsúcsokra. Egyes külö-
nösen szép kilátóhelyeken parkolókat építet-
tek, ahol többnyire emléktárgyakat vásárolni,
enni, inni és alud-
ni is lehet. Több
ilyen helyen is
megálltunk. Köz-
ben elhagytuk a
fény őhat árt,ma j d
nemsokára a cser-
jehatárt is, való-
színűtlen holdbéli
tájon haladva, ahol már kezdenek feltünedez-
mi, majd egyre nagyobbodni a hófoltok.
Az út mentén mindenfelé tanösvények,mú-
zeumok és szabadtéri kiállítások vannak,de e-
193zeknek ilyen társasutazáson akár még csak a
felületesebb megnézésére az égvilágon semmi le-
hetőség nincs.
2450 m tengerszintfeletti magasságban elha-
gyott bánya maradványaira bukkanunk. Valamikor
aranyat bányásztak itt, nem is keveset. Az 1557,
rekordévben például csaknem 900 kg-ot. Ezért az
utat bizonyár^ nemcsak ártatlan kereskedők és
194
vándorló iparoslegények járhatták, hanem rab-
lólovap;ok, szökött zsoldosok és mindenféle e-
gyéb megbízhatatlan népség is. De azért maradt
elég arany a bányatulajdonos salzburgi érsek-
nek is, akinek főegyházmegyéjét éppen ezért
annakidején az Óvilág Perujának is nevezték.
Következik a Mitteltörltunnel, 2327 m
magasságban; hosszúsága 117 m. Alig bukkanunk
ki belőle, egy másik, 311 m hosszú alagút kö-
vetkezik, amelynek neve Hochtortunnel'.- M^benl-
vanaz út legmagasabb pontja, amely 70 méter-
rel van a 2 503 m magasságban lévő Hochtot há-
gó alatt. Ez utóbbi már a rómaiak idején át-
kelőhely volt és 4 m szélességben szelte át a
hágót. Amikor a mostani utat épitettéh.., ezen
a halyen egy római Herkules szobrot találtak.
Mi azonban most nem a GlocknerstraRe-n
folytatjuk utunkat, hanem egy 8,7 km hosszú
elágazáson, amelynek neve GletscherstraSe. Ez
a Ferenc József kilátóhoz vezet. Földalatti
garázsok fölötti parkolóban állunk meg, fe-
jünk fölött a nagy Ferenc József szállodával.
Lépcsőkön kell felmenni a panoráma-útra, ahon-
nan a szakértők szerint Európa egyik legszebb
látványa tárul elénk.
A csúcsot és a szállodát azért nevezték
el Ferenc Józsefről, mert Őfelsége 1856-ban
saját lábúlag mászott fel ide, 2369 m magas-
ságba, és utána legkegyelmesen megengedni mél-
tóztatott, hogy a kilátót róla nevezzék el. Ez
az elnevezés ma is fennáll.
Mit látni innen?
Elsősorban körülöttünk mindenfele havat és
jeget, mert az örök hó határán felül vagyunk.
196
Azután a GroRglocknert, amely 3798 m magas
és 1800-ban mászták mag legelőször, de nem
innen, hanem egy másik, könnyebb ^on.
Először 1869-ben jutottak fel innen Auszt-
ria legmagasabb pontjára, 7 órás út után, a-
mely csak jól felszerelt, gyakorlott alpinis-
táknak való.
Közvetlenül előttünk halad el a Keleti
Alpok legnagyobb gleccserje, amelynek neve is
van, mint a hajóknak: Pasterze. A gleccser
10 km hosszú, legnagyobb szélessége 1600 m,2
kiterjedése mellékfolyóival együtt 30 km .Alsó végén kis tó képződött.
197
A kilátást végül minden oldalról három-
ezres hegyek zárják el. Itt van mindjárt a
GroBglockner, azután a 3454 nt magas Adlersru-
he, ahol turistaház is van, a 3467 m magas Jo-
hannisberg, azután a kisebbek: a Schwerteck, a
Leiterkopf, a Glockner-fal, a Teufelskamp, majd
pedig a Burgstall, és még ki tudja, hány, ame-
'lyeknek már sem a nevét, sem a magasságát meg-
jegyezni nem tudtuk.
A panoráma úttól a szálloda még jó magasan
van. Oda mikrobuszok viszik a vendégeket, a fi-
198zika összes törvényeit
semmibe vevő módon.
Az utat a gleccser
szélétől korlót és mély
árok választja el, lent
pedig a mormoták élik vi-
dám életüket, senkitol
nem félve. Fölöttük ismeretlen maáar ak ke-
ringenek; Úgy látszik, nekik is jó dolguk
van a nemzeti parkban.
A mormotákat a kirándu-
lók etetik, de a kirándulók is
megtalálják mindazt, amire szük-
ségük van. Üzletek, vendéglő és
egyéb intézmények várják őket,
hogy itt az óriási magasságban
se szenvedjenek semmiben hiányt f""*
Végül elmúlt az az idő, amelyet szerve-
zőink erre a helyre szántak, és tovább kel-
lett indulni. Egyszerre csak az út
mellett álló vendéglők egyikén azt
láttuk kiírva, hogy ott jó karin-
tiai ételek kaphatók. Ebből tudtuk meg, hogy
elhagytuk Salzburg tartomány kerületét, és
nőst már a karantánok földjén járunk. Közben
a táj képe is visszarendeződött, olyanná, a-
milyennek szerintünk auguszts elején lennie
kell.
199
A szerpentinek
most lefelé kezdenek
kanyarogni. Az első
karintiai város, a-
melyen átmegyünk, a
tengerszint felett
1288 m magasságban
lévő Heiligenblut,
amelynek ugyan csak
1450 lakosa van, de azért nem falu, hanem igazi
kisváros, ahol minden megvan,ami ilyen helyen
szükséges.
Sajnos, mire i-
deértünk, az idő e-
gészen beborult, es-
ni kezdett az eső és
minden látnivalót el-
öntött a vigasztalan
szürkeség. Pedig itt
nemcsak keresztülmen-
tünk, hanem mégis áll-!
tünk, mert a városnak
van egy igazi nagy nevetessége, Ezt megnézni
nem lehet ugyan, de azért mégis igen nevezem
tessége: amint a város neve is mutatja, itt
őrzik egy kis üvegben Krisztus vérének egy
csöppjét. Persze csak nagy ünnepeken muto-
gatják. Aki elhiszi, amit mondanak róla, az el-
hiszi. Aki nem, nem.
Megálltunk egy nagy parkolóhelyen, ami au-
tóbuszállomás is, és elindultunk a szemerkélő
esőben. A templom nincs messze innen, kis dom-
bon áll és a városból majdnem mindenhonnen lát-
ható. A gótikus templom a XV. században épült,
és teljesen felújítva tökéletes állapotban van.
Körülötte a régi szokás szerint temető, igen
szépen gondozott, egységes stílusú síremlékek-
kel, mindegyiken virág. A templomban Karintia
egyik legszebb aranyozott gótikus stílusú szár-
nyas oltárát láthattuk.
A város közismert üdülőhely. Itt ér véget
a HochalpenstraJBe, de minden más irányba is in-
dulnak turistautak. Ezekből nem láttunk semmit.
Mire kijöttünk a templomból, már igazában esett
az eső. Szerencsére a buszunk nem állt'messze,
és még nagyobb szerencsénkre benne forintért és
magyar árakon mindenféle üdítő italt, kávét és
202 203
Utunk innen a Moll folyó völgyében folyta-
tódik, an;ely tele van vizesésekkel, zuhatagok-
kal és amint kiszélesedik, kitün6\táborhelyek-
kel, amelyek persze most mind üresek voltak.
Több kisebb településen haladunk át, arnelyek
nem falvak, sem városok, de annyi bizonyos,
hogy kiváló üdülőhelyek. Már 1000 m tengerszint-
alatti magasságokban, vagy amint az útikönyv
írja, alacsonyságokban járunk.
Az utolsó karintiai település Winklern. A
107. számú útnak itt a véga. Winklern
u,,tán átlépj ÜK Karintia és Tirol hatá -
rát. Az út itt kettéágazik. Az egyik az uti-
célunk, Lienz, a másik pedig Villach és Klagen-
furt felé vezet. Mi az előbbin megyünk tovább.
Az eső közben elállt, és mire Lienzbe megérkez-
tünk, már sütött a nap.
A város, ahová megérkeztünk, 6?3 m te.nga*r-
.04205
szint feletti magasságban, a Dráva völgyében, a
Dráva és az lsei összefolyásánál épült. Lakosai-
nak száma 13 000. Az lsei itt még nagyobb,mint
a Dráva, úgy, hogy a folyót további részében I-
selnek volna helyes nevezni. Éghajlatát a medi-
terrán klíma erősen befolyásolja, főterén pál-
mák díszlenek. Nevét Lienc-nek kell kiejteni,
'nehogy L$nz városával összetévesszék. Nagyjá-
ból ennyit tudtunk róla, mikor ide érkeztünk.
206
Elszállásolásunk kisebb zavarral járt,
de abból mi semmit nem észleltünk. Előző nap
ugyanis az esőzésektől igen megduzzadtak a
hegyi patakok, amiből az egyik lejtőn föld-
csuszamlás keletkezett, egyes házakat elön-
tött a víz vagy televitte a pincét sáros tör-
melékkel. Ez itt nem ritkaság, hozzá vannak
szokva és akiket kellett, azokat házaikból i-
deiglenesen kitelepítették. Töbiek között oda
is, ahová mi mentünk volna. Bennünket viszont
elhelyeztek máshol. Címünk:
207
Gasthof Glocknerhof, Schillerstr.4.
Ablakunkból a fenti kilátás látható. A szo-
bában telefon és televízió is van, de egyiket
sem használtuk. A házhoz nyitott úszómedence
és fedett terasz is tartozik, de ezeket sem na-
gyon vettük igénybe., A medencét senki. Nagyon
hideg a víz.
A vacsora ugyanolyan jellegű volt, mint a
tegnapi. A vacsoránál megbeszéltük, hogy változ-
tatunk a programon, főleg a bizonytalan időjá-
rás miatt, Holnap megyünk Dél-Tirolba, és hol-
napután a Defregger völgybe. Ezután mindenki
jól megérdemelt álomra hajtotta fejét.
Auhusztus 8., kedd
Jól aludtunk. Reggeli fél 7-kor, indulás
7-kor.
Reggelire a következők között válogathat?
tünk: kávé, tea vagy kakaó, zsemlye, fekete,
208barna és fehér kenyér, többféle falvágott
és sajt, vaj, méz, sokféle dzsem, gyümölcs-
saláta és müzli.
Amikor elindultunk, még kóvályogtak kö-
rülöttünk a szürke felhők, de az éjjeli eső
már elállt. Nemsokára feloszlott a köd, és az
egész utat szép napsütéses, igazi nyári időben
tettük meg.
Lienzből a 100-as úton indultunk nyugat .
felé a Dráva völgyében. Előbb szűk szurdok-
ban vezet az út és a vasút, azután a völgy ki-
szélesedik. Magas hegyvidéki völgyben, 1000
m tengerszint feletti magasságban járunk, a
hőmérséklet +9 . Mellettünk az itt még csak
néhány méter széles Dráva. Fenyők között é-
rünk a Silian nevű osztrák határfeluba. A ha-
táron túl az első olasz, de itt inkább úgy
szeretik mondani, hogy déltiroli falu Tob-
lach, olasz nevén Dobbiaco. Sem az osztrák,
sem az olasz oüalon nem nézik meg a csomago-
kat, de még az útleveleket sem, a hivatalos
embereket nem is látjuk. Az olasz oldalon a-
zonban megállunk, pénzváltás céljából.
Megszokta az utas, hogy a határállomá-
sokon az ország zászlója és címere fogadja.
Nagy olasz zá?zló itt is leng, a címert azon-
ban sem itt, 'S m később, az ország belsőbb te-
209
rületén nem láttuk. Az ola-
szok ugyanis nem kedvelik a
jelenlegi köztársasági címe-
rüket, amelyet 1946-ban kap-
tak, és mozgalmat indítottak az ország régi cí-
merének visszaállítására.
A prospektusok így ábrázolnak egy osztrák-
olasz határállomást, ahol a két ország vámosai
zavartalan barátságban beszélgetnek egymással.
Sz ma már idejét múltai'A schengáni'egyeznényófa
210
monmiúíit az Európai Unió belső hátáfain minden
ellenőrzés, így'itt'is, amióta Ausztria-aá'
lett.
IMPOSTABOLLOVIRTUALE Autoriz/ Int. Fin Romn n R)5S6'84de!M/05/84
A határon p#nzt is váltottunk. 100 oszt-
rák sillingárt 15 500 lírát kaptunk, ami szé-
pen hangzik,de nem sok. Az 500 lírát fémpénz-
ben kaptuk. Közepe arany, karimája ezüst szív-
na volt és valami olyasmit is láttunk rajta,
amit vakok írásának néztünk, de lehet, hogy
tévedtünk.
211
Utunk folytatása a határtól kezdve a 40-
ss számot viseli. Toblach az úttól cszakra
fekszik. Oda nem mentünk be, hanem déli irány-
ba fordultunk és a 61. számú úton mentünk to-
v ább.
A vidék képe nem sokat változott. Sára fenyő-
erdőben haladtunk és láttuk, hogy a fákat itt
is megtámadta az az ismeretlen betegség, amely
egész Európában elterjedt és nem tudnak ellene
212
védekezni. A terület, amelyet az osztrákok Dél-
Tirolnak, az olaszok pedig Alto Adige-nek ne-
veznek, gyárebben lakott, mint az osztrák ol-
dalon. Utunkat most dolomit sziklák szegélye-
zik, amelyek kora reggel vagy napnyugta előtt
rózsaszínn fényben izzanak. Ezt az Alpenglühen
néven ismert jelenséget nem tudtuk megfigyel-
ni.
Hamarosan beértünk a vidék igazgatási
és kulturális központjába, Cortina d'Ampezzo-
ba. A -pdros egyúttal Olaszország világhíre té-
lisport-központja is.
213
Az eutóbuszállomáson álltunk
meg és onnan gyalog, egyénileg
indultunk városnézésre. A ten-
gerszint felett 1210 m magas -
ságban lévő város, amelynek né-
met neve nincs, viszonylag tágas, hullámos
medencében fekszik, üdén zöld alpesi rétek
között. Körülötte szórványos fenyőcsoportok
és a hegyek lábánál kiterjedt erdők, lazán
beépített területekkel váltakozva, míg maga
a városközpont olasz módra zsúfolt. A völ-
gyet minden oldalról 3000 méteres dolomit he-
gyek veszik körül. A-város gazdagságát a múlt-
ban tranzit kereskedelmének köszönhette, ma
pedig az idegenforgalomnak, amely nemzetközi
méretű és világszínvonalú.
A városmag központja a Piazza, egyetlen
fő útvonala pedig a Corso :'Itália. A téren
áll a barokk plébániatemplom, 70 m magas ha-
rangtoronnyal, amelynek mintáját Velencéből
vették. A templomban régi fametszetek látha-
tók; a fametszés a környék népi iparmővésze-
t é ne k le r v i r ág z ó b b ága.
A Corso Itália a város fő üzletutcája, a-
mely azonban mellékutcáitól miben sem külön -
bözik. Minden ház szálloda; az egész hely jel-
lege olyan, amilyent Zell am See-ben láttunk.
!
214
Az épületek között sok a tiroli népi
stílusú, de vannak egészen modern épületek is.
A várost körülvevő dolomit sziklák a belváros
minden pontjáról láthatók.
Megállapítottuk, hogy ez a flancos
hely nem kifejezetten nekünk való, ás köny-
nyű szívvel álltunk tovább innen.
Ugyanazon az úton, amelyen idejöttünk,
visszamentünk Toblachba, és útközben megnéz-
215
tünk egy osztrák-magyar hősi temetőt, az első
világháború egyik itteni maradványát.
A temető erdőben van, és a főútról kis ki-
téréssel lehet odajutni. Az itteni hadművele-
tek nem tartoztak ugyan az olasz front fő vona-
216lába, mégis jó néhányan, úgy ránézésre is több
százan fejezték be itt saját személyükben a há-
borút. Magyarok is vannak közöttük; az egyik-
nek a keresztjére valaki rákötött egy nemzeti
színű szalagot. A temetőt a toblachi plébánia-
hivatal gondozza, mintaszerűen. Az egész terü-
leten ragyogó tisztaság, a sírokon mindenki -
nek a neve és adatai jól olvashatók és minden-
felé sok a virág.
Következő megállónk neve Bressanone,né-
metül Brixen. Püspöke Szlovéniából
régi ismerősünk. 1803-ig a trentói
kollégájával osztozott ennek a terü-j
létnek a világi uralmán. Messze tá-
jakon uralkodott. Övé volt a bledi vár, ss a
bohinji Sv. Janez templomban is az egyik bri-
xeni püspök címerét láttuk. Ennek csaknem 200
évvel ezelőtt lett vége, de az évszázados egy-
házi hatalom erre a városra és környékére is
rányomta képét, amint ezt pl. Salzburgban is
láttuk.
A belváros képe jellegzetesen középko-
ri. Aki itt jár, festői utcarészleteket lát-
hat, jellegzetes tiroli házakkal, amelyeket vi-
rágok és falfestmények díszítenek. A barokk
székesegyház XIII. századi eredetét román osz-
és a hűvös templomon meg
kon kívül nem igen
volt kedvünk a vá-
rosból bármi mást
is megnézni. A par-
kolóban elintéztük
az ebédet, és már
indultunk is tovább.
Brixenben ér vé-
get a 49. számú út,és
217lopos keren-
gője tanúsít-
ja. A szomszé-
dos érseki pa-
lota a XVI.
században é-
pült. Megnéz-
tük ennek re-
neszánsz ár -
kádos udvarát
is.
A déli ó-
rákban, a leg-
nagyobb nyári
hőségben ér -
keztünk ide,
a hozzá vezető utca-
21S onnan a 22.sz.
út vezet déli
irányban to-
vább, a vidék
gazdasági és
igazgatási köz-
pontja, Bolza-
no, németül
Bozen felé. A
távolság már
nem nagy,hamar
odaértünk.Ott
a buszt egy er-
re alkalmas he-
lyen hagytuk,
és rövid gyalogos városnézésre indultunk. Ennek
leírása rövid lesz, mart 25 évvel ezelőtt,már
jártam itt, és ak-
kor több napot töl-
töttem a városban.
A látnivalókat ak-
kor részletesen le-
írtam. Azóta nem
sok változás tör-
tént.
Bolzano kulcshelyen fekszik, ott, ahol az
219
Adige (-Etsch), a Talvera (Talfer) és az Isa-
reo találkozik. A város a velen-
cei köztársaság idején fontos át-
menő kereskedelmi állomás volt. A
középkor elején a trentói püspök-
séghez, majd pedig a tiroli gróf-
sághoz tartozott és Tirollal 1531-ben jutott
a Habsburgok birtokába, agyik régi ismerősünk,
Maultasch Margit tiroli grófnő réven, akivel
ennek a könyvnek a 155. oldalán találkoztunk.
A város Dél-Tirollal együtt az első világhábo-
rú következményeként 1918-ban került Olaszor-
,szaghoz. Azóta az olaszok mindent elkövetnek,
hogy olasz jelleget adjanak egész Dél-Tirol-
nak, de kevés sikerrel. A vdroei.ak jelenleg
220
már több mint százezer lakosa van, vegyesen né-
metek és olaszok, akiknek ellentéteit sikerült
közmegelégedésre megoldani, Emiatt mos.t a bé-
kés együttélés és a tolerancia egyik európai
példájaként szokták említeni őket.
A Talvera
a várost egy régi
és egy újabb rész-
re osztja. Az óvá-
ros nem tagadhatja
német jellegét, az
újabb városrész a-
zonban már az ola-
szok kezonyomát vi-
seli magán. Ebben
a városrészben van
a jelenlegi város-
központ, a Walter
von der Vogelweide tér, amelyet azért neveznek
így, mert itt áll a híres német költő szobra,
az pedig azért áll itt, mert a költő idevaló
volt, ezen a vidéken született.
Városnéző sétánkat itt kezdtük és meg-
néztük a tér másik nevezetességét, a XIII-XV.
században épült plébániatemplomot, amelyen jól
látszik, hogy nem az olaszok, hanem a németek
221
műve. Tiszta csúcsí-
ves stílusban épült u-
gyanis, ahogyan a maga
korában az Alpokon tú-
li ultramontán vidéke-
ken a németek és fran-
ciák építkeztek. Az o-
laszok ezt a stílust
barbárnak nevezték és
nem használták.
A városnak ebben a részében ez a templom
az egyetlen, amely a vá-
ros régi múltjára emlé-
keztet. Ami még itt lát-
ható, azt már az olaszok
építették az első világ -
háború után. Van azonban
a városnak egy tiszta néa
met része is, az Óváros.
Ez még ma is tele van lá-
bazatos-árkádos, az utcák-S
ba is benyúló, igen szé-
pen karbantartott néme-
tes jellegű, XVI-XVII. századi lakóházakkal,
amelyeken kovácsoltvas cégérek mutatják,hogy
valamikor milyen mesterséget folytattak
t
223
nük. Volt az Óvárosban egy gabonapiac és egy
zöldségpiac is. Az előbbire csak a piactér ne-
ve emlékeztet, míg az utóbbi ma is mő.ködik,meg
is néztük.
Az Óváros főutcája a Via dei Portici,Lau'*
bengasse, mindkét oldalán árkádos házakkal és
ezekben a város legelőkelőbb üzleteivel. Ezen
végigmentünk, de csak bámészkodni. Az árak nem
a magyar turistáknak valók. De vannak itt egé-
szek Ttözépkorias keskeny kis közök is, amelyek-
224225
226
ban az utas,ha körülnéz, a középkor reg letűnt
világában képzelheti magát.
Ennyit tudtunk megnézni ennek
az országnak ebből a csücskéből.
Visszafelé egész úton esett
az eső, de mire ki kellett szállni
az autóbuszból, elállt.
Vacsorára párolt gombás marhaszeletet;
keptunk csigatésztával és áfonyával, meg tej-
szinhabos vaniliakrémet kaptunk.
Augusztus 29.. szerda
A mai program: félnapos kirándulás a De-
fereggen.vo'lgy;b8* a szokott bő reggeli után.
A reggeli hőmérséklet + 9°. Augusztusban
nekünk elég szokatlan, de nem az ittenieknek.
A Defereggen völgy kedvelt kirándulóhely
Lienztől északra. A 108. számú úton kell menni
és 20 km után balra egy számozatlan útra letér-
ni. Ez az út végigvezet a völgyön, amelyet a
határ két részre oszt. A völgy keleti, osztrák
része Franz Defregger (I835"*192l) festőmavész-
ről kapta a nevét, a nyugati, olasz rész neve
pedig Valle Anterselva, németül Antholzertal.
Határátlépő itt is van, de csak osztrákok és o-
laszok számáia. A festőművész, akiről a völgy
a nevét kapta, a Toblach melletti Imiichenben
227
ill. San Candido faluban született (tegnap
kétszer átmentünk rajta )és a maga idejében
elismert világhírű művész és a müncheni Mű-
vészeti Akadémia tanéra volt.
A völgyet már 1000 év óta lakják. Az első
telepesek erdőt irtottak, földet műveltek, ál-
22822^
latokat tartottak és minden talpalatnyi földda-
rabon termeltek valamit. Később rájöttek arra,
hogy a föld mélyén réz és arany található; így
a nehéz bányamunka sem maradt az itteniektől i-
degen. Amikor azután az egyre szaporodó népes-
ség már nem tudott a földből megélni, háziipar-
ra és kereskedelemre adták a fejüket. Szőnya-
geiket és szalmakalapjaikat messze földön meg-
ismerték: Franciaországban, Spanyolországban,
Hollandiában, Oroszországban, Szicíliában, sőt
még Törökországban és Egyiptomban is. Később a
monarchia nagyvárosaiban alapítottak vállalato-
kat és gyárakat, de mikor már ebből sem tudott
230
mindenki megélni, sokan elköltöztek a völgyből.
De nem csak gazdasági okokból. Utazásaik során
korán megismerték és el is fogadták a reformá-
ció tanait, Ezzel azonban nem sok reményük ma-
radt arra, hogy Tirolban maradhassanak. A val-
lásháborúk idején több mint ezren emiatt hagy-
ták el a völgyet, ami az egész lakosságnak kb.
egyharmadát tette ki.
';**.'-.:
231
A völgy-
ben,amely
hosszú sza-
kaszokon
magasabban
fekszik,mint
az 1370 m
magas Bren-
ner hágó,az
osztrák ol-
dalon négy
falu van, bár ezeket a mi fogalmaink szerint
felunak nevezni nem lehet. Az első Hopfgar-
ten, amelynek neve is, címere
is mutatja, hogy lakosai.a kom-
lóból élnek. Érdekes, hogy ezt
a növényt nem magas állványokon
termesztik, mint ahogyan Középeurópában megszok-
tuk, hanem állványok nélkül, közönséges növény
módjára. Lehetséges, hogy azért, mert a tenger
színe felett 1104 m magasságban járunk, és mint
már eddig is láttuk, errefelé minden település
rangját elsősorban ez az adat adja meg. cem pe-
dig az, hogy mikor kapott városjogot vagy mikor
épült a templom?.
Hopfgarten után St. Veit következik. A te-
232
lepülés ugyanarról a Szent Vidről kapta nevét,
mint a ve la mi kápolna vagy a prágai
RJis domb tetején álló templomát
távolból láttuk.1500 m magasságban '
vagyunk.. A hely címeréből ítélve va-
lamikor boszorkányégetés lehetett itt.
A következő település a vidék gazdasági
és igazgatási központja, St. Jákob, 1400 m
233
234
magasságban. Most csak átmentünk rajta,vissza-
felé azonban megálltunk ott. A negyedik faluba,
amelynek neve Erlsbach, már nem mentünk el,ha-
nem egy szép helyen, kis patak partja mellett
magálltunk, és aki akart, ott sétálhatott még
egyet az erdőben. Igen kellemes idő volt. Előt-
tünk esett az eső, de mire ideértünk, már el-
állt, és napozni is lehetett annak, aki azt
szereti.
Rengeteg a kiránduló. A többség gyalog,
235
vagy bringán. De itt az is gyalogos lesz, aki
autón vagy autóbuszon jön ide, mint mi is. Van
a völgyben menetrendszerű* autóbuszjárat is Li-
enzből, amely
átmegy a hatá-
ron, majd át -
megy három An-
terselva nevő
falun, ezután
pedig azon az
úton lehet to-
vább menni, a-
melyen tegnap
Bolzanóból ha-
zafelé jöttünk.
Mi'innen
visszafordultunk.]
de St. Jákobban
rövid időre meg-
álltunk.
Ennek a megállásnak fő célja számunkra a
kávéivás lett volna. Találtunk is a főutcán
egy kávéházat, — miért nem találtunk volna,'—
de előbb meg kellett keresni az idegenforgal-
mi hivatalt, hogy megszerezzük az innen való
képeket. Ezt is könnyen megtaláltuk, és a ké-
236
pek innen kerültek
be ebbe a könyvbe.
St.Jákobnak
van egy kis temp-
loma és egy nagy
áruháza. Az idő
rövidsége miatt
a templomot csak
kívülről tudtuk
megnézni, az árú-
házat meg még így sem. A kávéivást is később-
re kellett halasztani.
Címeréből ítélve St. Jákob valamikor
bányaváros lehetett, de a bánya ma már kime-
rült, és a la-
kosság fő fog-
lalkozása a me-
zőgazdaságon kí-
vül az idegen -
forgalom. Nem
mehet nekik rosz-
szul, mert nem-
csak nyári, ha-
nem téli idény is van, ezért a környéken a sok
sífelvonó. A téli árak természetesen magasab-
bak a nyáriaknál.
237
Az egész völgy gyógy üdülésre is kiválóan
alkalmas, mert északról és délről magas hegy-
láncok védik, kelet-nyugati fekvé-
se miatt pedig sok napsütést kap és
klímája csaknem egészen szélmentes.
Több kötélpálya visz 2000 m körüli
ma'asságokba, a vidék pedig tele van turistahá-
zakkal és vendéglőkkel, úgy, hogy éhen veszni a
hegyekben igazán nem lehet.
Egész utazásunk alatt ebben a völgyben lát-
tuk a legszebb tiroli házakat, amelyek itt ala -
kultak ki és Ausztria más vidékein is elterjed -
tek, de kelet felé egyre fogynak és végül is el-
tűnnek. Itt mindenki csak ilyen házat épít, és
senkinek nem jut eszébe, hogy toronyházat épít-
sen közéjük.
238
Ezután visszamentünk Lienzbe, és meg-
ebédeltünk a szállásunkhoz közel lévő egyik
áruház éttermében. Egyetmást vásároltunk is,
mert az utazáshoz ez hozzátartozik^ bár sok
értelme nincs. Amit itt árulnak, azt ma már
nálunk is kapni lehet, és na yjából az árak is
kiegyenlítődtek.
Mindezeket már szabad időnkben vittük
végbe, mert a hivatalos program befejeződött.
LIENZ
Hátra van még, hogy magát Lienz városát is
megnézzük.
A tengerszint felett 673 m ma-
gasságban fekvő, ma 13 000 lakosú vá-j
ros kelta-illír település, amely i.e.
1100 körül már megvolt. Falai közé a
későbbi időkben rómaiak telepedtek,a-
kik a várost Luenzinának nevezték. A római bi-
rodalom bukásától a XIII. századig tartó idő nagy
fakete lyuk a város történetében. A XIII-XV.szá-
zadokban Lienz a Görz-Tirol-i grófok székhelye
240
lett. Ezek a grófok építették a mai főtér he-
lyén várukat, de onnan 1270-ben a közeli Bruck
várába költöztek, amelyet mi is láttunk, ben-
ne azonban nem jártunk, csak elmentünk mellet-
te Lienz kcz-iléban többször is. A görzi gró
fok ideje alatt Lienz felvirágzott, de amikor
ez a család kihalt és I.Miksa császár lett a
jogutód, ő eladta az egész várost. 1500 óta
a város tulajdona állandóan változott, még apá-
cáké is volt, ami nem vált a város javáya. Je-
lentősége állandóan csökkent és fejlődése csak
241
akkor indult meg ismét, amikor ,a múlt század má-
sodik felében megépítették a Bécsből Olaszország-
ba vezető Dráva vasutat, Kelet-Tirol ma is e-
gyetlen vasútvonalát, amelyből egy 50 km-es da-
rab esik Kelet-Tirol területére. Ma a város fő
jövedelemforrása az idegenforgalom. Nem felejtik
a prospektusokban megemlíteni, hogy a város szál-
lodáiban 2000, egyéb helyeket pedig további 2000
ágy található, és hogy a napfényes órák száma
itt évi 1840 (Kőszegen kb. 600), ami országos re-
kordnak számit.
242
A város megnéznivaló régi része abban a
háromszögben fekszik, amelynek felső oldalát az
lsei, alsót pedig a Dráva alkotja. Mindkét fo-
lyó kívül esik az Óvároson. Mi a SchillerstraRa'
ból gyalog indultunk, majd a város egyik főút-
vonalán, a Tiroler StraRe-n hamar elértük az I-
selt, ahol kis pihenőhely van, padokkal. Innen
továbbhaladva eljutottunk a vasúti pályaudvar e--
lőtti Europaplata-ra, és innen jobbra befordul-
tunk a város főterére-
243
A Főtér legnevezetesebb látnivalója a Lieb-
buríjnak nevezett vár, két kupolás tornyával. .A
Görz-Tirol-i grófok építtették a XlI-iXIII.szá-
zaőban. 1606 óta városháza, 1918 óta pedig e-
gyéb hivatalok székháza is. Innen igazgatják Ke-
let-Tirolt, amelyet 1918 óta Salzburg tartomány
és Olaszország választ el az igazi Tiroltól, a-
melynek fővárosa Innsbruck.
244
Ezen a képen a Főtér másik oldalát látjuk,
a híres pálmafákkal és a közterületre kiterjesz-
tett magánkereskedelemmel, amelynek, úgy látszik,
itt is megvan a hagyománya, akárcsak nálunk.
Első dolgunk az volt, hof-y megittuk a
márr3?ágóta nélkülözött kávét, azután körülsé-
táltuk a Főteret, majd átmentünk a mellette lé-
vő másik főtérre, a Johannisplatz-ra. Itt áll
a város öt temploma közül a legjelentősebb, a
XV. sz;'zadban épült Szent Antal háromhajós
gótikus épülete. Ezt megnéztük és a környék-
beli utcákban is sétálgattunk, de ott semmi lát-
nivalót nem találtunk.
245
Közben eleredt a kis nyári eső, amely elől
bemenekültünk egy másik cukrászdába, és ott meg-
ettük Ausztria legnagyobb fagylaltját. Akkora
volt, hogy mire végeztünk vele, az eső is el-
állt.
Gyalog mentünk vissza, ugyanazon az úton,
amelyen jöttünk. Azután pedig megkaptuk utolsó
vacsoránkat, amely a következőkből állt: fok -
hagymaleves, sült csirkecomb rizzsel, zöldbor-
sóval és vegyes salátával, meggyes pite tejszín-
habbal.
Augusztus 30** csütörtök
A szokásos bőséges reggeli után 8 órakor in-
dultunk Klagenfurton és Grazon keresztül haza.
Ennek az útnak a Wörthi tótól hazáig tartó
részét 1993-ban már megtettük. Leírását ezért
itt most mellőzzük, annál inkább, mert akkor
sem történt útközben semmi megírnivaló, mint
most.
Eleinte olyan vidéken haladtunk, aminőt a
következő oldalon lévő kép mutat, Ez azután a
határig szépen átváltozott a nálunk szokásosra.
Még világosban értünk Budapestre. Utazá-
sunk ke nemességéhez nagyban hozzájárult a lég-
kondicionált autóbusz és védőszentünk, Teodóra
bizánci császárnő. CEzt helyhiány miatt már
nem tudom megmagyarázni!.
T A R T A L O M J E G Y Z É K
Ópusztaszer 1
Nagykőrös - 1. Tiszaalpár - 2. Szegeú - 12.
Békéscsaba— Gyula 17
Szabadkígyós - 27.
Antal - Besztercebánya - Zólyom . 31
Erdély <- 49
Kolozsvár - 58. Gernyeszeg - 68. Sárom-berke - 71. - Marosvásárhely - 71. Erdő-szentgyörgy - 90. Szárhegy - 93. Gyergyó-szentmiklós - 95. Karcfalva - 103. Csík-csicsó - 104. Csíkszereda - 105. Csiksom-lyó - éO8. Farkaslaka - 111. Korond - 112.Szováta - 113. Ismét Kolozsvár - 118. Ka-lotaszentkirály - 124. Havasrekettye -126. Bánffyhunyad - 129. Nagyvárad - 130.
Barokk kastélyok a Morva és a Duna mentén . .137
Haínburg - 142. Marchegg - 149. SchloR -hof— SchloR Niederweíden - 151. Orth ander Donau - 158. Eckartsau - 163.
Dolomitok 167
Zoli am Sae - 179. Ferenc József csúcs -194. - Heiligenblut - 199. Lienz - 203% 239.Cortina d'Ampezzo - 212. - Bressanone-Brixen - 216. - Bolzano-Bozen - 218. Hopf-garten - 231. St.Veit - 231. St.Jakob-235.
(1995J