MÁRTON PÜSPÖK

A benső Ige útján kapta és leírta

Lober Jakab

Második rész

212101. Fejezet

CHANCHAH UJABB KÉRDÉSE A NAGY LÁMA FELŐL - MÁRTON ZAVARA ÉS ÜRES

KIFOGÁSA - CHANCHAH FELELETE : Ó TE SZEGÉNY SZAMÁR

E szavaknál már meg is veregeti vállát Chanchah és így szól:"Nos, te

Láma szolgája? Meddig várakoztatod még a szegény Chanchah-t a helyes és

biztos válaszra, amelyre szíve sokkal erőteljesebben vágyakozik, mint lelke

ezer élet után?2. Ó barátom, ha ezer szívem lenne , ha a legszebb légy lennék aki a

Nap sugaraiban valaha is járt - legyen tiéd valagyennyi szív, az én legszebb szemeim se forduljanak el soha tőled, ha megmondod nekem az igazat arra, amire válaszul adósom vagy. Nekem azonban csak egy szívem. van, de ez az egy úgy szeressen Leged mint ezer, ha igaz barátom vagy, ha megmutatod nekem a nagy Lámát vagy szóban, szavakkal körülírva, vagy lehetőleg a valóságban. De jaj neked, ha rászeded szívemet, amely téged oly mérhetetlenül szeretni akar.

3. Lásd, igaz ugyan, hogy ama dicső testvéredet előtted felfog-hatatlan hévvel szeretem, de ez a hév a tied legyen, ha akarsz és tudsz igaz barátom lenni. Szavamra biztosabban építhetsz mint egy gyémánt kemény sziklára."

4. Márton e szavakra teljesen elképedve és szinte megkövülve bámul a megfoghatatlan szépségű kínai nőre, gondolkozik és alakoskodik mit tegyen vagy mondjon most már, Meglehetősen hosszú szünet után így szól hozza:

5. "Ó te végtelenül bájos és rendkívül szép Chanchaho Lásd, ha nem lennél oly felfoghatatlanul szép, már mondtam volna egyet-mást, de ha reád nézek, a csodálkozástól és az irántad érzett szeretettől teljesen odavagyok és képtelen vagyok a beszédreg Ezért nyíltan meg kell vallanom neked, hogy mindaddig nem sok okosat mondhatok neked, míg szemeim a te tekintetedet valamennyire meg nem szokták.

6. Te persze könnyen beszélsz és meg is dorgálhatsz, mert az én tekintetem téged bizonyára nem hoz zavarta, nekem azonban teljesen és különösen nehézzé válik a nyelvem, mert a te végtelen nagy szépcéged tisztára megsemmisíti s ezzel teljesen megbénítja, ha vele 'beszélnem kell. Ezért egy kis türelemmel kell velem szemben lenned, lassanként majd csak minden menni fog, ha - mint ahogy mondtam szépségedet egy kissé már megszoktam."

7. Chanchah így szól: "Ha ez az oka, akkor mondd meg nekem, hogy tudtál velem mégis rendesen beszélni, s egy teljesen légből kapott okot elém tálalni, ha a kérdezett dologról velem beszélni nem tudsz?

8. Lásd, akinek a szeretet köti meg a nyelvét, az berúgott módjára beszél, dadog és szavainak nincs értelme, mert egy megzavart nyelvnek nincs gyökere, amelynek mozgásával a bölcsesség forrásából szívjon. A te .nyelved azonban a legélénkebb kedvességgel vau tele, ezért igazold magad szívem előtt mint egy férfi s nem mint egy csintalan kópé. Amit én mondok neked, az olyan igaz, mint az én legbensőbb életem, hogy beszélhetsz tehát velem csak úgy a levegőből s nem a szívedből?"

213

9. Márton püspök most már még zavartabb s egy sz ót sem talál, amellyel szép ellenfelével szemben védekezhetnek. Ezért most mar tényleg össze-vissza dadog, aminek semmi értelme sincs. ,De minél tovább dadog, Chanchah annál nagyobb szemeket mereszt, s közben megértően mosolyog. Egy idő múlva, mikor Márton dadogásával betelt, így szól:

10. "Barátom sajnállak, mert vagy ravasz róka, vagy pedig egy ostoba szamár vagy - s egyik rosszabb mint a másik. De azért mégis inkább az utóbbinak mint az előbbinek tartalak, s ez menti is galád állításodat, mintha te is a nagy Láma egyik szolgája lennél. Valóban, ha a Lámának ilyen szolgái lennének, akkor a az ilyen szol~gáival egyetemben nagyon sajnálatraméltó lenne.

11. Lásd, előzőleg meglehetősen bölcs szavakat hallottam tőled, s ezért tényleg úgy gondoltam, hogy komolyan valami magasabb rangú vagy, aminek elhívésére kérkedő fejdíszed ösztönzött valamint az is, hogy azt a valóban bölcset testvérednek nevezted - de most már teljesen tisztában vagyok teveled. Te egy olyan úgynevezett jóindulatú szamár vagy, amely itt a mennyeknek országában csak úgy tengődik, mert a földön bizonyára ostoba volt ahhoz, hogy bűnt kövessen el. Ezért valószínűleg egy jóindulatú szamárnak a lelke vagy, amely senkinek sem árt, s mint a Lámának egy teremtménye, minden figyelmet megérdemeli Többet azonban tőled sem lehet követelni mint amit a nagy Láma a te természetedbe helyezett. Viszont te is bocsáss meg nekem, hogy többet akartam tőled, mint amennyivel rendelkezel, Ezért felmentelek téged minden további felelősség alól.

12. Ó te szegény szamár te, mennyire sajnálom most már, hogy ennyi aggodalomba kergettelek. Itt természetesen emberi alakod van, amelyet a szellemvilágban csaknem valamennyi állat elnyer, mert mindegyikőjük az elátkozott emberek legostobábbjai, de azért te csak az vagy, ami a földön voltál. Légy tehát ezért ismét csak jó, te szegény ostoba szamaram. Mennyire fájlalom most már, hogy előzőleg emberi, sőt mennyei bölcsességet tételeztem fel rólad. Ugye kedves szamaram nem veszed ezt tőlem rossznéven?"

13. Márton püspököt egész a nekiugrásig elöntötte a harag, s a kínai nőnek nagy örömmel, Nyersen és alaposan visszavágott volna, mivel azonban a súlyos felelősség alól ennek a révén kiszabadulta e sok bókot mind lenyelte, Chanchahjától szerények visszahúzódott, aki azonban nem tévesztette el szeme elől.

102. Fejezet

BOREM JÓINDULATÚ INTELME AZ ÚRRAL VALÓ BENSŐ ÉRINTKEZÉSRE ÉS AZ EGYKEDVŰEK KEZELÉSÉRE

Most Borem közeledik hozzá, s így szól: "Nos párton testvérem mi van a bátorságoddal? Talán már oda is van, vagy még csak ezután hagy cserben?"

2. Mondja Márton püspök: "Ugyan hagyd, ez egyenesen őrjítő, úgy látszik, hogy ezeknél a kínaiaknál meg sok minden megmaradt az ázsiai költészetből, s ez egyúttal minden, amit náluk valamilyen

214

szellemi fejlődésnek nevezhetünk, minden más tekintetben azonban bizonyára az egész föld legostobább népe. Kafferek, hottentották, madagaszkáriak, ausztráliaiak és újzélandiak e sima fejűekkel szemben valóságos Plátók és Szokráteszek.

3. Képzeld csak el kedves testvérem, mit gondolsz, minek tart engem ez a bájos pekingi? 0 ez aztán valóban nevetségesen ostoba dolog. Halld csak, sem többnek, sem kevesebbnek, mint teljességgel egy valóságos szamárnak. Tudod - nemcsak egy képletes, hanem teljes komolysággal, egy valóságos szamárnak: Engedj meg barátom, de ez azért már mégis csak soka"

4. Feleli Borem: "Mindenesetre ez kissé erős, egy háziurat - s méghozzá egy mennyei háziurat valódi szamárnak tartani! De ne vedd ezt komolyan, mert lásd, csakis ilymórion sikerült követelése alól teljesen kiszabadulnod, s ezt csak az Urna köszönheted, mert egyedül Ő irányította igy a dolgot, a te és a szegény Chanchah javára. Légy azért csak nyugodt, vágj mindent türelmesen zsebre, ami részedre kijutott, a kellő időre minden ismét kiegyenlítődik.

5. Tudod kedves Márton testvérem, a jövetiben ne légy beképzelt há-ziúr voltod miatt, s akkor százszorta könnyebben haladsz tovább és mindent könnyen elviselsz. Ezzel a Chanchah-al is könnyebben rendbe jössz ."

6. Márton püspök: "Igen, igen, igazad van, most már belátom, hogy sohase legyek házigazda, ahova az Úr beköltözött, de tudod, néha borzasztóan hajt valami, hegy mégis csak legyek valaki. De most már teljesen belátom, hogy legjobb senkinek sem lenni.

7. A kínai nő becsmérlése miatt most már ismét teljesen rendben vagyok, azaz ostobaság át teljesen megbocsátottam, hogy azonban igen bölcs okból a jövőben nem sokat foglalkozom vele, afelől bizonyos lehetsz, mert ahol már egyszer szamárnak nyilvánítottak, mint olyan nem visznek még egyszer a jégre. "

8. Borem: "Testvérem, így most már igazad van - de ne beszélj olyan hangosan, mert Chanchah minden mozdulatodra és minden arckifejezésedre a legélesebb szemekkel figyel. Tudod, tulajdonképpen nincs benne semmi gonoszság, de ahelyett annál erősebb ösztönzés arra, hogy országának rengetet misztériuma felett itt a szellemvilágban tisztába jöjjön9 s ezért úgyszólván mindenre kész, hogy hitének legfontosabb pontjait tisztán lássa.

9. Mert mint ahogy ez a kínai nő, ugyanúgy viselkednek itt mindazon emberek, akiknek országában a földön a túlvilággal kapcsolatban a legvaskosabb és legtöbb titokzatosság áll fenn. Ezeknek az embereknek ez bizonyára igen dicséretes tulajdonsága, ennek dacára igen óvatosan kell velük bánni, éppen úgy, mint a földön a nagyon kiéhezett emberekkel, akiknek szintén nem szabad hatalmas étvágyúknak megfelelően az ételt

mindjárt nagy edénnyel teleadni, hanem eleinte csak fokozatosan, mert különben egészségükben hatalmas kárt szenvednének.

10. Mindenesetre igaz és dicséretes, hogy ezeknek a földön nagy sö-tétségben tartott embereknél most itt mérhetetlen éhség és szomjúság nyilvánul meg számtalan titkuknak végleges leleplezésére, amelyek által éppen ezeknek az embereknek a legmagasabb fokig táplálták képzeletvilágát és költői adottságait, s ezért is oly gazdagok ezek az

215

emberek olyan képekben és elképzelésekben, amelyek bensejükben valósággal megteremtődtek, s bizonyos tekintetben csaknem teljesen egész lényükké is váltak.

11. Ha most itt egyenesen a tiszta igazsággal állnánk eléjük, az teljesen megsemmisítené őket, mert ez tulajdon lényüket csaknem tökéletesen feloszlatná, s ezért majdnem úgy kell velük szemben eljár ni, mint egy öreg, megrongált házzal, ahol csak részenként szabad a javításokat eszközölni, ha nem akarjuk azt egy általános és erős hozzányúlással romba dönteni. Ha pedig agy ház romadőlt, teljesen új építő anyagokkal egy hasonló alakút természetesen könnyen építhetünk. Egy emberrel azonban ez már nem megy, mert ennél az összes alkotórészeinek meg kell maradniuk, mert különben egy és ugyanazon emberi mivolta teljesen megszűnik.

12. Remélem, hogy most már megértettél, s most már minden csak raj-tad áll, ezzel a kínaival pedig ne beszélj és ne tégy semmi mást, .. mint amit az Úr nekem és neked kijelöl, s akkor minden a legnagyobb rendben halad tovább. Se az Úrtól, se tőlem ezen emberek előtt semmit se kérdezz fennhangon, hanem csak egyedül a szívedben, s akkor a válasz is a szívedbe lesz helyezve éppen úgy mint nekem, aki folytonosan csak az Urat kérdezem, hogy itt hogy és mint tegyek, s az Úr már abban a pillanatban meg is mutatja mit kell tennem és szükség esetén mit mondjak ki hangosan.

13. S most vigyázz csak, a kínai nő hozzád közeledik. Ne gondolkozz azon, hogy mit kellene mondanod, hanem csak kérd azonnal szívedben az Urat, s G azonnal a szívedbe helyezi, mit kell mondanod. Nos, most tehát mindent tudsz, járj el tehát eszerint, s akkor minden jól megy majd, azonban semmi esetre sem szabad sértve érezned magad, ha Chanchah még néhányszor valóságos szamárként üdvözölne."

103. Fejezet

MÁRTON ALÁZATOSSÁGÁNAK MEGSZENTELT GYÜMÖLCSE

Márton püspök most így szól szívében: "Szívem egész szeretetével köszönöm neked, hogy engem ily roppant fontos dologban oly világosan oktattál ki, mint még soha. Most kezdem csak kissé kiismernem magam abban, mit jelent az benső embernek lenni, s mint benső ember beszélni és cselekedni. fost már az is világos előttem, amit az Úr vezetése alatti első ittlétemkor egy holdlakó mondott nekem, akire rettenetes ostobaságomat mennyei bölcsesség gyanánt akartam rávarrni

2. Igen testvérem, most már teljesen új világosság támad fel ben-nem. Most valóságokat látok meg ott, ahol azelőtt még csak csodálatosat, s ezért e világot csak úgy különlegesen látottnak sejtettem, Köszönöm neked kedves testvérem, s különösen Neked Istenem, Uram és Atyám, igen, most már persze minden jól megy majd. Ilyen körülmények között természetesen ezer kínai nő is jöhet hozzám, s a legjobb m ódon állok szolgálatukra.

3. Borem titkosan ismét így szól: "Igen, így van az, de eleinte na-gyon össze kell magadat szedned. Eleinte nagy önmegtagadásba kerül, hogy az ember a száj óval hallgasson, amikor a Nyelve a nagy

216

megszokott bőbeszédűségtől szinte ki akar ugrani.4. Olykor az Úr - bizonyára bölcs okból - nem helyezi a választ abban

a pillanatban a szívbe, mint ahogy azt gyakran szeretnénk, ilyenkor azonban egész szeretetünkkel és megadással a legteljesebb nyugalommal kell kivárnunk, amíg az Úr a kívánt választ saját tetszése szerint a szívünkbe helyezi.

5. Ha ezt az önmegtartóztatási szabályt a többiek mellett figyelembe veszed, akkor - kedves testvérem - minden a legjobb úton halad. Most azonban készülj elő, lásd már itt van melletted aki téged oly éles szemekkel figyelt."

6. Márton püspök szintén a szívében : Így szól: Most biztosan a valóságos szam2rak egész légiójával áll majd elő, de valamennyit elviselem, akár csak a szabad tér a csillagok végtelen tömegét, mint a földeket és napokat hordozza anélkül, hogy belefáradna. A Te nevedben Uram, jöhet ami csak akar. Nyugalmas vállamon még kényelmes helyet talál néhány kereszt, vagy keresztecske, szeretettel és türelemmel viselem el valamennyit. Most tehát az Úr nevében!"

104. Fejezet

KIBÉKÜLÉS A KINAI NŐ ÉS MÁRTON PÜSPÖK KÖZÖTT - A MEGSÉTŐDÉS ÉS KIENGESZTELÉS A KINAI SZELLBEN

Chanchah most Márton püspökhöz lép és különösen kedves, s valódi leányos gyöngédséggel remegő hangon szólal meg: "Legkedvesebb barátom, lásd, az előbb egész teljes megadással telt hallgatással távolodtál el tőlem, amint lényiségedre vonatkozólag azzal a bizonyára bocsánatkérésre érdemes gyanúsítással állottam elő, miután kérdésemre nem adtál feleletet. Ebből azt látom, hogy gyanúsításommal bizonnyal nagyon mélyen megsértettelek. Ha így áll a dolog, bocsáss meg nekem, miután hibámért tetszésed szerint már eléggé megbüntettél és légy hozzám ismét jó, mert a legszentebbül biztosítalak arról, hogy azért nem vonlak kérdőre, sőt még kevésbé sértelek vissza szóval vagy akár egy tekintetemmel is.

2. Országunk hite és szokása - amiről én nem tehetek - olyan, hogy az értelmükben egyszerűbb embereket állatoknak tartja. Értelmedet ilyennek gondoltam, s ezért tartottalak téged is állatnak. Most azonban már meggyőződtem arról, hogy távolról sem vagy az, aminek téged botorságomban tartottalak.

3. Azonnal megbántam tévedésemet és lábaid elé akartam vetni magam, mivel azonban láttam, hogy ezzel a barátoddal bizony ágra valami fontos megbeszélnivalód volt, s abban semmiképpen sem akartalak megzavarni, megvártam míg barátodtól megszabadulsz. S most, hogy az általam kívánt pillanat bekövetkezett, most teszem meg azt, amit már régen meg kellett volna tennem. ? Mennyei lábad elé borulok tehát és kérlek sújts jogos büntetéseddel s aztán bocsásd meg nekem az ellened és rajtad elkövetett minden bűnömet dicső és hatalmas polgára a Mennyeknek"- s ezzel Márton lábai elé borul.

4. Márton azonban a legalázatosabb könyörgő fölött meghatódva így szól

217

'Ó te tiszta mennyei Chanchah, kérlek téged kelj .fel - kelj fel azonnal. De mit is gondolsz? Én téged mennyeit büntesselek meg? Én, aki ,éged csupa szeretetből egyenesen - igazán ~_;; ginem is tudom, hogy fejezzem ki magam - egyenesen meg tudnálak enni, vagy teljesen a magam létébe szeretnélek szorítani - azt gondolod, hogy én is olyan szívelem kínai vagyok? Ó attól meg óv engem az örökké nagy, szent, legvalóságosabb Láma! Ó állj csak fel hamar, mert így egy percig sem tudlak nézni mennyei Chanchah."

5. Chanchah ismét hamar felemelkedik, s így szól: "Ó kedves barátom, a te országodban sokkal jobb embereknek kell lenniük mint abban nagy birodalomban, ahol én a földön születtem. Kert lásd, nálunk:gy megtett sértés megbocsátása nem olyan könnyen megy, mint amilyen jóságosan azt nekem most megmutattad.

6. Ha nálunk valakit megsértettek, ott a megsértett előtt magát arcra kell vetnie, s a sértésért tőle ezzel bocsánatért könyörögnie, először is egy jogos büntetést - sőt súlyos sértés esetén még a halált is - s csak azután a. tartozás felengedését kérnie. Mert ott mini ezt mondják és úgy is gondolják: egy sértést csak egy testi ellen értés útján lehet jóvátenni. Ha a sértés ezzel kiegyenlítést Nyert, csak akkor kérheti a sértő a megsértett büntetőjét arra, hogy szívéből is megbocsásson neki.

7. Lásd, így megy ez nálunk. Ezért ne csodálkozz azon, ha még néhány olyan dolgot fedezel fel rajtam, ami a te országod szokásaival sem áll összhangban. Mert nálunk a törvények igen regiek és végtelenül szigorúak, s jaj annak, aki eme ősi törvények mérséklését csak a legkisebb mértékben is enyhíteni merészelné, miután azok még mindig ugyanazon változatlan törvények, amelyeket a Láma az első emberpárnak a mennyekből saját maga adott.

8. De tudod kedves barátom, ha már e törvények itt nálatok ennyire szelídek és szeretettel teljesek, úgy miután saját hazám törvényeivel. valószínűleg sohasem lesz már többé dolgom, nem is lesz szükséges van ahhoz tartanom, hanem a ti törvényetekhez alkalmazkodom, s azok ellen bizonyára sohasem vétek majd. Mi a te véleményed ebben a tekintetben?"

105. Fejezet

A MENNYEI TÖRVÉNY – A SZERETET ÉS ANNAK ÜDVÖZÍTŐ HATÁSA

Márton püspök: "Ó én legkedvesebb Chanchah-m úgy vélem, teljesen igazad van, csak itt nyíltan be kell nekem ismernem, hogy nekünk mennyei polgároknak egyáltalán semmiféle törvényünk sincs, hanemTeljesen törvénymentes és Istenben, a mi Urunkban, a legszabadabb életet éljük. Azonban Istenben, az Úrban élni annyi - mint szeretetben örökké élni. A szeretet mindent felszabadít és önmagán, kívül nem ismer más törvényt. Ezért itt semmi más törvényünk nincs, mint egyedül csak - a szeretete E törvény azonban tulajdonképpen nem is törvény hanem csak minden lény legtökéletesebb szabadsága. Megérted ezt.

2. Chanchah: "Igen, megértem és végtelenül örülök, hogy e jó tanomat megértem. Ha pedig a szeretet - ahol még hozzá titokban is kell

218

tartani - egy szerető szívet már ilyen határtalanul boldoggá tesz, boldogoknak és szerencséseknek kell lennie azoknak, akik a szeretet jogara alatt állanak, s azon kivel mást nem ismernek? Igen, igen a ~.; Szeretet, a

Szeretet - ahol ez a törvény, ott persze minden ember, aki csak a törvény alatt áll, a legnagyobb üdvösségben kell, hogy érezze magát.

3. Mi haszna van az embernek a nap minden fényéből, ha hiányzik annak melege? Kire minden arany és ékkő, ha tulaj dohosának kőszíve jégtől sercegve ver? Ó barátom, te most nekem valami nagyon szent dolgot mondtál, s most már sejteni kezdem, amit a számomra te, legdrágább barátod azzal jelezni akart, amikor így szólt hozzám: "A te irántam való szereteted mindent elárul majd neked! t' Igen, igen, ez a szeretet máris sokat elárult nekem - és lásd, szívem azt mondja, ez a szeretet még sokat elárul majd nekem.

4. De szeretlek is benneteket a déli nap hevével és különösen azt, aki a nevével még mindig adósom. Ideg kell neked bocs áj tanod, hogy azt a barátodat észtestvéredet, sokkal jobban szeretem mint téged. Jóllehet nem tudom miért, mert hiszen alapjában véve semmivel sem szebb mint te vagy Borem testvéred, sőt szebb ruhája sincs, de nagy kék szemeiben valami olyan leírhatatlan vonzóerő rejlik, szájának olyan különösen isteni vonása és kifejezése van, hogy valósággal kísértésbe esik az ember, hogy végtelenül szeretetteljes alakját a Láma leg élethűbb hasonmásának tartsa.

5. Igen, mondom neked, ha szívemet, ezen "egy" iránt érzett szere-tetem egész hevével kérdezem, úgy azt feleli nekem: Ó Chanchah, számomra ez a nagy, a szent Láma! Ki tudna egyébként oly mennyeien, mennyeien, mennyeien beszélni, aki egyébként egyetlen szavával egyszerre egy gyümölccsel megrakott fügefát teremt, s azt az Őt mindenek, mindenek, mindenek felett szerető Chanchahnak elven szeretetének jelképeként ajándékozza? De kinek is lehetne oly igen kedves, olyan csodálatos szeme, s olyan végtelenül, mennyeien felüli szépségű szája - mint egyedül csak szívem legeslegszeretettebb Lámájának.

6. Tudod legkedvesebb barátom, természetesen csak a szívem beszél így, de nem az értelmem is, jóllehet a szívem legszebb hangját az értelmem is nagyon szívesen követné, ha nem félne attól, hogy ezzel bűnt követ el. Vert az értelem ott, ahol a nagyobb részt a szív veszi át, egyáltalán nem szigorú bíró, s a szívvel együtt szívesen isteníti azt, amit mag a szív.

7. Nos, éppen így van ez nálam is, szívem isteníti ezt a Dicsősé-geset, s az értelmem ezt önmagától nagyon szívesen tenné is, ha csak egyedül álló - s rajta kívül körülötte más értelem is nem lenne.

8. A többi értelemmel azonban csakhamar nem törődök majd semmit, hanem egyedül csak a szív értelmét követem, talán akkor hamarább a helyes célhoz érek mint így. Egyébként ha itt semmi más törvény nincs, mint egyedül csak a szeretet, akkor a száraz értelemmel - értsd meg - egy-kettőre készen leszek. fiit szólsz kedves barátom mindezekhez?"

9. Márton püspök: "Ó te drága Chanchah, lásd, erre egyelőre nincs sok mondanivalóm, de kövesd csak szíved, s akkor nem jársz majd görbe úton. Idővel majd értelmed is helyes világosságot nyerő Most valóban nem mondhatok többet összes szép szavaidra."

219

106. Fejezet

MÁRTON CHANCHAH TOPÁBBI KÉRDÉSTI MIATT CSÁVÁBA KERÜL

Cáanchah: "Ó legkedvesebb barátom, tudod nagyon szeretlek téged, s nem kérdezhetlek téged tovább, mert elhatároztam magamban, egy a jövőben nem terhellek téged egy könnyen ismét valamilyen kevéssé értelmesnek nevezhető kérdéssel, ennek dacára azonban a követező megjegyzésemet most az egyszer még javamra kell írnod:

2. Lásd, szavaidból és arckifejezésedből azt veszem észre, hogy te mindig egészen különösen zavarba jössz, valahányszor csak veled arról valóban mennyei barátodról és testvéredről bármilyen vonatkozásban s beszélni kezdek. Vajon honnan ered ez a zavarod?

3. Féltékeny talán a szíved, mert szívem Ót nálad sokkal nagyobb előnyben részesíti? Vagy talán nem is vagy neki annyira igaz barátja s testvére, mint amilyennek azt mutatod? Vagy szívedben talán titkon haragszol amiért azt a számomra most még névtelen Dicsőségest a szellemi fejlődés minden nemében nálad mérhetetlenül magasabban állónak vélem? Vagy talán az Ő férfias isteni szépségbe áll utadban? Nem óhajtod-e talán az Ó szemeit vagy a száj át amelyek a tiedet éppen úgy felülmúlja mint ahogy egész elragadó lényisége is a tiédet, jóllehet te sokkal ragyogóbban nézel ki mint Ó?

4. Lásd kedves Barátom, e kérdések a számomra különösen fontosak, ezeknek a megválaszolására éppen annyira vágyódom, mint amennyire :gy forró homoksivatagon áthaladó és égő szomjúságtól gyötört vándor sóvárog az üdítő friss víz után! Ha tehát szívedben van irántam valamilyen szeretet, ne késlekedj ezeknek a fontos kérdéseknek a szinte, szívből jövő megválaszolásával. Ha ezt nem teszed meg, Chan Chah elfordul tőled, s többé soha nem kérdez tőled semmit!"

5. Márton püspök e kérdésekre ismét roppant meghökkent arcot vág. látszólag ugyan olyan arcot vág, mintha azon gondolkoznék, hogyan adja meg a bájos Chanc Cahnak a remélt választ, bensejében azonban aggodalommal telten várja, hogy belehelyezek-e szívébe hamarosan valamilyen, de természetesen mindenre találó, megfelelő választ. Én azonban a jó Mártont ez alkalommal is - igen bölcs okokból egy kissé vergődni hagyom.

6. Miután Márton a bájos Chanchah-t a kérdéseire adandó válaszra sokat ígérő arcjáték kíséretében már jó ideig megvárakoztatta, ez, Mártont nagy szemeivel tetőtől talpig jelentőségteljesen nézegette most már kissé bosszúsan végig, ami Mártont még jobban izgatta, s a helyes válasz megadásában is nagyon zavarta.

7. Egy kis ideig még hagyja a bájos Chanchah, hogy Márton gondolkozzék, mivel sokat kifejező arcjátékából ítélve mégis csak választ remél, mivel azonban az annyira óhajtott válasz dacára a sok bölcsességet sejtető arcjátékoknak mégsem születik meg, végül is elveszti türelmét s így szól:

8. "Kedves Barátom és testvérem. Úgy látom, hogy vagy nem akarsz vagy nem tudsz, vagy pedig nem szabad nekem választ adni. Ha nem

220

tudsz, ez megbocsátható a részedre, mert nagyon méltánytalan lenne valakitől többet elkívánni mint amennyit adni képes. Bizonyára megérted mit akarok ezzel mondani, feltéve, hogy ennyi értelemmel rendelkezel.

9. Ha nem szabad választ adnod, ez sem irható a terhedre, mert hiszen világos, hogy akkor van itt valaki, aki benne rejlő tökéletes hatalmával pontosan előírja számodra, hogy mit szabad és mit nem szabad mondanod. Ez esetben dőreség lenne tőlem a törvénnyel szemben követelni tőled valamit mert mint kínai vagyonis jól tudom, mennyire nem könnyű dolog másokkal a törvényt tiszteltetni.

10. Ha azonban nem akarsz nekem válaszolni, jóllehet ezt talán meg-tehetnéd és meg is tudnád tenni - úgy önző sőt egyenesen rosszindulatú ember vagy és ragyogó külsőd hasonló egy szelíd gazella bőréhez, amelynek belsejében azonban mégis egy vérengző hiéna rejtőzik. ebben az esetben nincs számodra mentség, s nem érdemelsz egyebet, mint szívemnek teljes megvetését.

11. Miután azonban az előbbi fontos kérdésemre éppenséggel semmilyen választ sem adtál, adj választ legalább egyik vagy másik kérdésre a három közül, hagy ebben a világban sőt legközelebb itt a te házadban mint újonc tudjam, miként viselkedjem. De a szívem legmélyéből kérlek, igazat szólj és semmi esetre sem maradj adós a felelettel."

12. Márton most még tizszerte nagyobb zavarban van, mint az előbbi kérdésnél. Vert ha azt mondja: nem tudok, akkor hazudik - ha azonban azt mondja: nem akarok, akkor is hazudik, sőt ezen felül még az annyira szeretett Chanchah-jónak megvetését is mag ára vonja, Ha pedig azt mondja: nem szabad, ezzel abban a pillanatban már fel is tette a következő kérdést, hogy ki tiltotta meg ezt és miért - s e kérdés mindegyikére feltétlenül választ kell adnia, ha csak Chanchah előtt szégyenszemre megfutamodni nem akar.

13. Mnthogy Mártonunk Chanchah e három kérdése miatt a legsúlyosabb csávába került, ezért a társaságból éppen e percre tértem vissza Chanchah-hoz, s a három kérdés megválaszolását Én magas vettem át, s ezzel a minden mértéken felüli zavarba jutott hűséges szívű Márton megszabadítását is.

107. Fejezet

AZ ÚR TANITÁSA A KÉRDEZŐSKÖDŐ TERMÉSZETÜ MENNYEI POLGÁRNŐNEK - A BEKÖTÖTT ZSÁK HASONLATA, MÁRTON MEGNYUGTATÁSA

Amint Én Chanchah honfitársaitól hozzá visszatértem, azonnal Hozzám igyekszik, s a legsiralmasabban panaszkodik Márton viselkedése miatt, s nem képes tisztába jönni azzal, hogy hányadán is áll vele.

2. Erre így szólok hozzá: "Hallgass ide kedves Chanchah-m, te tűz-zel-vassal fogod elő e barátomat es nem gondolod, hogy a tej örökös és legnagyobb előnyödre nagyon könnyen valamilyen titkos utasítás is kötheti a nyelvétel

221

ért a jövőben vele, mint az Én egyik legnemesebb barátommal szem kissé óvatosabban járj el, mert különben a legnagyobb zavarban őt, s szívének ezzel nagy fájdalmat okozol

3. Lásd, ami a te első hat, minden iránt érdeklődő kérdésedet illeti, e barátomban és testvéremben valóban semmi sem található meg abból, amit benne sejtettél, legfeljebb az, hogy igen bölcs ékhól és szükségszerűen

egy kissé mindig zavarba jön, ha velem beszélni akarsz, de ennek a zavarának egészen más oka van, amivel te öt meggyanúsítod Így nem is adhat feleletet a te kérdéseidre, mivel azokban az ő zavarának igazi oka nincs is benne.

4. Ami pedig a te utolsó három kérdésedet illeti, azokra meg éppen ért nem adhat feleletet, mert zavarának az alapja felől az első kérdésedben nem érdeklődtél, de nem is követelheted, miután azt akkor még nem is tudhattad. Ezért, ha éppen úgy valamilyen igenlő egy nemleges feleletet adott volna, hazudnia kellett volna - ez addig itt a mennyekben teljes lehetetlenség, mert itt még akkor sem hazudhatna senki, ha bármenyire akarná is. Ezért maradt Márton barátunk - aki téged nagyon szeret - néma, s inkább engedte volna, egy bármit is tégy vele, semhogy hozzád az ő legkedvesebb Chanchah~ hoz csak egyetlen egy hazug szót is sz óljon. Nem volt-e ez igen szeretetre méltó tőle?"

5. Chanchah is kissé zavarodottan mondja: "Ó te dicsőséges barátom, ha házigazdánkkal így áll a dolog, akkor persze végtelenül sajnálom, hogy bizonyára nem csekély szívfájdalmának okozója voltam, csak ismét jóvá tehetném.

6. Igen, igen, most már rendkívül f áj, hiszen én sem tehetek erről, mert te dicső és hatalmas barátom, Ragad is látod, hogy én újonc vagyok és nem tudom, hogy itt mit és hogyan szabad kérdezni. Minthogy ionban a figyelmeztetést megadtad, hogyan szabad itt valamit kérdezni, a jövőben már ahhoz tartom magam. Csak azt mondd meg még nem, egy otromba és értelmetlen kérdésre, amelynek semmi jogos válasz alapja nincs, tulajdonképpen miért nem lehet feleletet kapni?"

7. Mondom Én: "Kedves Chanchah-m, ez igen egyszerű: egy erősen le-ötözött zsákot ezzel a kérdéssel adsz át Nekem: Barátom, oldozd fel Nekem ezt a zsákot és adj belőle ezer darabot a legszebb ékkövek őzül. Erre Én megkérdezlek: bizonyos vagy abban, hogy van-e ebben zsákban ezer igen szép kő? Te erre ezt feleled: ezt nem tudom biztosan, de remélem, hogy van benne,

8. Lásd, ha Én jóllehet egészen biztosan tudom, hogy abban a zsákban nemcsak hogy egyetlen darab ékkő nincs, hanem csak meg keményített szemét van, annak dacára kívánságodhoz mérten mégis kioldom a rákot, s az ezer legszebb ékkő helyett annak undorító tartalmából mondok neked, vajon mit tartanál felőlem, ha később megtudnád, hogy Én jóllehet tudtam mi van a zsákban mégis felbontottam azt, hogy tudatlanságod miatt megszégyenítselek? Nem mondanád-e akkor: Barátom, ha ár tudtad mit tartalmaz ez a zsák, miért nyitottad azt fel, ahelyett, hogy már előre megmondtad volna az igazságot?

9. Lásd, ugyanez az eset egy bizonytalan kérdésnél is. Az is ilyen torosan lekötözött zsák, amelyet Mártonnak fel kellett volna oldania, hogy kiadja neked abból amit kértél. Füvel azonban az nincs abban, amit szerettél volna

222

mondd mit tehetett volna? Feloldja-e a zsákot, vagy ne, megezégyenitsen téged, akit annyira szeret, s aki egész szívét annyira foglalkoztatod? Mit gondolsz te, szelíd Chanchah?•'

10. Chanchah: "Ó igen, igen, legkedvesebb barátom, ha Te beszélsz persze mindent a legvilágosabban belátok, s belátom mindannak tiszta

igazság át is, amit mondasz. De nem így van ez, ha Márton karátunk mond valamit. Minél tovább beszél, annál sötétebbé válik előttem minden, amiről csak beszél. Ezért vagyok kénytelen folyton csak tovább és tovább, mélyebb és mélyebb kérdésre újabb kérdésekkel ostromolni, amelyek közül azonban még egyetlen egyet sem válaszolt meg határozottan.

11. Ő barátom, oly különös is azért itt lenni. Amerre csak tekint az ember, mindenütt csak csodát, csodára halmozva lát, ó csodák, amelyeket a földön még csak elképzelni sem tudnak. Az olyan jelenségeknél azonban, melyeket nem ért, ki ne kérdezné meg a beavatottakat, hogy azok egyke-másika mit jelent? Ki az, aki azokat és az ilyeneket létrehozza? Ha itt a menny, itt a Láma, aki azt létrehozta? mondd meg nekem, Te mindeneken felül szeretett Barátom, nem egészen természetes, s az itteni lét legcsodálatosabb helyzetei következtében nem megbocsáthat ó kérdések-e ezek?"

108. fejezet

HASONLAT A GYERMEKEK OKOS NEVELÉSÉRŐL

Mondom Én: "Mindenesetre, Én mondom neked legkedvesebb Chanchah-m, ez és még ezer más kérdés is megbocsáthat ó, de tudod itt úgy van mint a földön, mindennek megvan a maga ideje.

2. Lásd, a földön a gyermekek a legtorkosabbak és kíváncsiskodóbbak , ezek csaknem állandóan éhesek, mindent egészen az alapjáig szeretnének tudni, s hozzátartozóiktól szakadatlanul mindenfélét kérdeznek. Úgy gondolod, helyes lenne-e, ha e kicsinyeknek a gyomrát mindenféle olyan étellel megterhelnék, amelyek után igen csiklandós ínyük folytán heves vágyódást éreznek és kíváncsiskodásukat az általunk feltett összes kérdésekre adott folytonos felelgetéssel teljesen kielégítenék?

3. Lásd, a bölcs szülők gyermekeiket helyes kantárba szorítják és így kormányozzák őket emberi kifejlődésük szép céljának helyes útjára úzzel szemben az ostoba szülők, akik gyermekeiknek mindent megengednek és megadnak amit csak szemült-szájuk megkíván, ember helyett majmot nevelnek belőlük. Duzzadóra táplált hasuk érzékiséggel telt, szemük tunya, s végül egészen eldurvul, minden magasabb, jobb és igaz iránt, amit különösen a te hazádban millió példa tisztára bizonyít is.

4. S amint a földön, ugyanaz itt is a helyzet. Senkinek sem válna előnyére, ha mindent azonnal megízlelne és megtudna, hanem csak fokozatosan, aszerint, amennyi a minden egyes, felvevőképessége elbír. Ilyen vezetés mellett az itteni kicsinyek mindjobban megerősödnek, s időről-időre mind többet bírnak el, ginig így végül a legmagasabb fel-vételre is alkalmasakká válnak.

223

5. Ugyanilyen módon vezetünk majd el téged is mi hárman azokon Keresztül amiket látsz. Ezért nyugodj bele tehát türelmesen mindene, s akkor csakhamar valamennyi kérdésedre önmagadnak is tökéletes választ adhatsz. Nos, meg vagy ezzel elégedve?

109. Fejezet

A KINAI NŐ MAG KÉRDÉSE S AZ URNAK AZ ERRE ADOTT VISZONT KÉRDÉST - A KELETI ~S NYUGATI VIRÁG BÖLCS TÖRTÉNETE

E tarvitásomra Márton igen barátságosan néz a kedves kínai nőre és szívében is mérhetetlen köszönetet mond ezért Nekem.

2. Chanchah azonban megszólal: "Ó Te szívemnek és életemnek dicső Barátja természetesen minden szó, amely ajkadat elhagyja tökéletesen igaz ugyan, de Chanchah sem tehet arról, hogy ilyen tudni vagy ó szellem gyermeke. De én, a Te szegény Chanchah-d mostantól kezdve megkantározom szívemet, s hasonló leszek a mezei virághoz, amelyet a Láma napjának fénye és melege fejleszt, a Láma reggeli szeretetének harmatcseppje táplál, s végül gyümölcsét életadó magokkal dúsan telíti.

3. Ó, a nagy szent Lámának végtelen jónak, bölcsnek és hatalmasnak kell lennie, mert mindaz, amit teremtett oly végtelen jól és bölcsen rendezett. Ó, ó, csak, csak valaha is egyszer érne az a végtelen nagy szerencse, hogy Őt hacsak néhány pillanatra is, legalább távolról láthatnám. Ó mondd Te Legdicsőbb, leszek-e én erre a végtelen Szerencsére valamikor érdemes? ha ez csak legalább egyszer is megtörténhetik - teljesen mindegy, hogy mikor - az idők örökkévalóságáig is a legnagyobb megelégedéssel telten várok, s mindent a legnagyobb készséggel teljesítek amit számomra előírtak - csak és igaz reményt nyújtsatok ehhez."

4. Mondom Én: "Ó kedves gyermekem te, látom már, hogy leginkább a Láma fekszik annyira a szíveden, s ez igazán nagyon kedves tőled, de te Nekem is folyton mondod - s a szemeidből meg a szavaidból is azt veszem ki - hogy Engem is mértéken felül szeretsz. Nos, most azt szeretném tőled megtudni, hogy Engem, vagy pedig a Lámádat szereted-e jobban? Kérdezd csak meg a szívedet, s aztán majd vondd meg nekem."

5. Chanchah erre roppant zavarba jön, szemét lesüti, szívében azon-ban mindjobban felgyúl az Irántam való szeretet, amelyet most már túl erősen érez, s ezért ő, aki egyébként oly beszédes, ezúttal egy Szót sem szól. Némi idő múlva ismét megkérdem, hogy ezt nem mondhatná meg Nekem? Erre szorongó szívvel szólal meg:

6. "Ó Te szemem fénye, ó szívemnek e áldozati tüze! Lásd, amikor még a földön, art ám oldalán otthon voltam, és kb. 13 éves, megkérdeztem anyámtól, mit jelent az, a szent Lámát mindenek felett szeretni?

7. Igen bölcs anyám így szólt: hallgass ide édes kis leányom. Ül-tess el a kertben két virágot, egyet keletnek, s azt szenteld a Lámának, a másikat nyugatnak s azt szenteld az embereknek. Ápold mindkettőt egyformán és figyeld, hogyan növekednek és hogyan bontakoznak

224

ki. Ha a nyugati virág jobban fejlődik mint a keleti, ez annak a jele lesz, hogy a világot jobban szereted mint a szent Lámát. Ha pedig a virágoknál az ellenkező eredményt látod, akkor a Láma iránti szereteted nagyobb mint amit az emberek iránt érzel.

8. Azonnal meg is tettem, amit bölcs anyám tanácsolt kivel azonban attól féltem, hogy a Láma virága emellett esetleg visszamarad, ezért titokban kétszeresen ápoltam, mint az embereknek a virágát. De lásd, ó bár a legnagyobb igyekezettel ápoltam is a Láma virágját, mégis visszamaradt fejlődésében.

9. Mindent elmondtam anyámnak és ő megnyugtatott bölcs tarvitásával, mikor így tanított: lásd édes leánykám a Láma ezzel azt mutatta meg neked, hogy Ót, Aki az örök és elérhetetlen fényességben lakik, csak azzal szeretheted mindenek felett, ha azé embereket is ugyanúgy szereted, mint önmagadat, mert aki azokat akiket lát, nem szereti, hogy szerethetné a Lámát, Akit sohasem lát?!

10. Ezután a nyugati virágot gyakrabban öntöztem mint a keletit, s lám, a keleti virág erre még erősebben növekedett mint a nyugati virág.

11. És lásd, ugyanígy járok el most is. Te az én nyugati virágom vagy most, s a szívem a Láma keleti virága. Téged minden erőmből locsollak, mert Benned a legtökéletesebb emberszellemet fedeztem fel, s a szívem teljes erejével burjánzik - de sajnos nem a Lámával, hanem Veled, Veled!

12. Te a szívem igazi Lámája lettél. hogy azonban ehhez majd annak idején a nagy Láma mit szól, azt majd csak Ő tudja a legjobban. Emellett még azt is be kell Neked ismernem, hogy emiatt még az én nagyon érzékeny lelkiismeretem sem tesz semmi szemrehányást nekem. De mit szólsz Te Legdicsőségesebb most ehhez?"

13. Mondom Én: "Legkedvesebb Chanchah-m. Lásd, erre a te - az Én szívemet nagyon megörvendeztető - feleletedre várakoznom kellett, s így neked is kell egy kissé várakoznod a szép és j ó feleletre. De örülj neki, mert azt a legszebb feleletet, amelyet majd Én adok neked, nemsokára meg is kapod!

110. Fejezet

ELŐKÉSZÜLET EGY MENYEI ÜNNEPRE – MÁRTON ELSŐ UTAZÁSA MENNYEI POSTÁVAL

Ezalatt Mártonhoz és Boremhez fordulva titkon így szólok hozzájuk: Barátaim és Testvérein! Rost már van segítőtársatok és társnőtök elég, menjetek tehát, állítsátok fel a nagy asztalt a terem közepére, rakjátok meg bőven kenyérrel és borral, szedjetek még teljesen érett fügéket is a fügefáról s tegyetek belőle bőségesen a kenyér és bor mellén mert miután előzőleg a legkedvesebb Chanchah-mmal néhány szót még váltottam, utána mindannyian jó üdítő és erősítő ételeket veszünk magunkhoz. Menjetek és teljesítsetek e kívánságomat és akaratomat,

225

2. Mindketten köszönetet mondanak szívükben megbízatásért, s már mennek is, hogy a megparancsolt dolgot elrendezzék. párton azonnal előhívja a már ismertetett rendjeleitől megtisztított Patres-t, ugyanúgy az apácákat is, akik az ételek, azaz kenyér és a bor felhordásával, míg a Jézus Szíve nővérek pedig különösen a füge előteremtésével voltak megbízva, előzőleg természeten Patres a nagy asztalt - amely itt asztalos nélkül keletkezik - állítja elő.

3. A száz kínai e mozdulatokat a legfeszültebb érdeklődéssel feleli, mert ők sem tudják még, hogy mi készül ebből. Különösen megépíti őket a nagy asztal hirtelen előteremtése, amelynek előzőleg semmi koma sem volt felfedezhetőe A fügefának ugyanolyan hirtelen történt előteremtése nem ejti már őket annyira csodálatba, mert hosszas szemlélődés folytán az ilyeneket már mindjobban megszokták.

4. Éppen úgy csodálkoznak különösen a Jézus Szíve nővéreknek a f öli szülei a nagyteremben hirtelen beállott nagy tevékenységen, s aggdalom fogja el ezeket is, mert nem tudják felfogni, hogy miért történik mindez, mert az asztal körül tevékenykedő sok nép miatt nem láthatják milyen dúsan megrakták azokat kenyérrel, borral és fügével.

5. Amint az asztalt rendbehozták, a szolgálatot teljesítők ismét elfoglalták régi helyeiket a kellemes nyughelyeiken, amire Márton és Borem az egyik Jézus- Szíve nővérrel - nevezetesen azzal, aki bensejében mint béka a tengerbe vetette magát - Hozzám jönnek és jelentik, hogy mindent előkészítettek.

6. Erre így szólok : "Minden rendben van, most menjetek ki a kert kerítéséhez, hogy pincse- ott még valaki, aki az étkezésen részt venne Bella /a Jézus Szíve nővére maradjon itt Mellettem és hallgassa meg, hogy milyen szép dolgokat mondok most az én legkedvesebb Chanchah-m:ak. Így legyen testvéreim.''

7. A kettő erre azonnal kimegy, s nem kevéssé csodálkozik, hogy a kertet a legnagyobb mennyei üdeségben találják, s emellett olyan .agy kiterjedésűnek, hogy szemük-szájuk eláll belé és Márton mindezek feletti nagy csodálkozásában így szól:

8. "Ó testvérem, itt ugyan j ó sokat mehetünk, míg ennek az óriási kertnek az egész kerítését végig járjuk. Valóban, ennek nagyobb ki-terjedésűnek kell lennie a föld legnagyobb császársásánál. 0 Uram, Uram, ez végtelen, ez felfoghatatlan, tényleg, ilyen csak a mennyekben fordulhat elő!

9. Ó Istenem, ó Istenem, nézz csak a keleti fasorra! Micsoda pompás fasor Nézd testvérem, látod-e ennek a végét? Én nem látom és semmiféle bekerítésnek még csak nyoma sincs. No, Borem testvérem amint mondtam, a mi rendes lábaink ugyan megdolgozhatnak, amíg itt valahol kerítéshez érünk, s méghozzá az egész kerítést végigjárni, ó Uram, az aztán a teljesítményék legmegdönthetetlenebbje lesz.

10. De ez nem tesz semmit, az Úr akaratának a teljesítése mindig a legnagyobb kedvtelés és öröm, s ezért is örülök a mi kertünk beruházásának. De még hegyet is mászunk majd, azaz dél felé jelentős nagyságú hegyet látok - és ó a teringettét neki, nyugat és észak felé, ezek aztán a hegyek, ezekhez hasonlókat a földön senki még csak nem is álmodhatott Ó, ó, ezek a csúcsok, ezek a félelmetesen gyönyörű csúcsok, testvérem, vajon ez még mind a kertünk kerítésén belül lenne ?

226

11. Borem: "Mindenesetre - mert ez a kert addig tejed, amaddig a mi, az Úr és a felebarátunk iránt érzett szeretetünk, de tudod testvérem, az Úr által a számunkra ily pompásan előkészített eme kertünk mennyei kiterjedésével szemben, van ennek megfelelő mennyei mozgási képességünk is, amely háromszoros: először a természetes, ez a lábunk segélyével történik, mint a földön; másodszor a levegő, azaz lelki, melynek gyorsasága a széle egyenlő és végül a harmadik: a hirtelen, azaz a szellemi, mely egyenlő sebességű a villámmal, illetve a gondolat szárnyalásával.

12. A harmadik mozgást csak a ._legszükségesebb esetben vesszük igénybe, s így ezt nerc. is használjuk most fel, de annál inkább a második módját, amellyel itt már nagyon jól boldogulunk. Az eszköz e mozgáshoz a saját erős akaratunk. Ezért az Úr nevében csak akarnunk kell, s e mennyei

levegőben már szabadon lebegünk is, s ahová menni akarunk, a szél gyorsaságával már előre is jutunk. Akard tehát, s már menni is fog."

13. Márton akarja tehát amit Borem mutat neki, s már lebegnek is a szakad mennyei levegőben, s először is kelet felé haladn2k, amiben Márton oly nagy örömét leli, hogy azt sem tudja mit is csináljon vele.

111. Fejezet

AZ ÚR ELLENHASONLATA: KÉT EEBER PALÁNTA AZ ISTEN SZERETET KERTJÉBEN - ISTEN EMERRÉTEVÉSE

Én pedig szólásra nyitom ajkamat s így szólok Chanchah-hoz és Gellához: "Kedves szeretett Chanchah, az előbb igen gyönyörű szavakat intéztél Hozzám, amelyek már csak azért is gyönyörűbbek, mert szíved mélyéből merítetted azokat. Én még gyönyörűbbeket ígértem neked értük viszonzásul és lásd, most azért vagyok itt, hogy ígéretemet beváltsam. Hallgass azért meg teljes nyugalommal. Ne várj azonban hosszú beszédet Tőlem, mert lásd, Én rendesen csak röviden szólok, de célom, hogy kevés szóval sokat nyújtsak.

2. Egy képet tártál Elém a keleti és nyugati virág ápolásáról, s ez igen kedves volt. Én pedig egy másik keleti és nyugati képet adok neked érte, s ez ebben áll:

3. Lásd, mint ahogy te a te virágaidat elvetetted, ugyanezt tette a hatalmas, jó Láma is szeretetének végtelen nagy kertjében két emberrel. Egyiket keleten, a saját szívéért mii a másikat nyugatra saját bölcsességéért. Az elsőt teljes Istenségével táplálta, hogy éppen olyan gyönyörűséges legyen mint maga a nagy Láma, s abban a nagy Láma nagy gyönyörűségét is lelte. De lásd, az első emiatt önteltté vált, nem akart fejlődni, hanem elszakadt a Lámától és még most is mérhetetlenül megveti Ót, jóllehet hogy a Láma folytonosan és még mindig tárt karokkal és szívvel fogadná vissza.

4. Miután ez az első ember nem akart sikerülni, erre a nagy Láma csakhamar beállította a másikat nyugatra, azaz a világba, s nem

- 227

kevésbé ápolta ezt sem. De önakarata miatt ez is elsatnyult. És lásd, Láma magbánta, hogy az embert megteremtette, s mint ilyen művet azért meg is akarta semmisíteni úgy amint a fazekas az olyan edényt, amely nem sikerül.

5. A Láma azonban megkérdezte szeretetét és az közbelépett annak érdekében, s Ő Maga is emberré lett, hogy az embernek helyes példát mutasson.

6. Azonban az emberek, a fejlődni nem akarók megragadták és megölték az Isten-embert, habár a benne lévő Istent nem is ölhették meg, csak kevesen ismerték Őt fel, s fogadták szívükbe tanát, számtalan Sok azonban jóllehet hallottak Felőle, mégsem hittek Neki, tanát sem fogadták be, amely szerint az Ő gyermekei lennének és az örökkévaló Atyjukhoz hasonlókká válhatnának.

7. Ugyan mit gondolsz, mit tegyen most már a Láma az ilyen emberekkel? Tűrje és viselje még el továbbra is azokat?

8. Lásd, oly nagy az Ő szeretete az emberek iránt, hogy még ezerszer is meghalna értük, ha ez lehetséges és hasznos lenned És mégsem akarják Őt

többé szeretni, csak az értéktelen világot, sőt tőkeletesen el is felejtik övéi, hogy csak minél lelkiismeretlenebbül csügghessenek a világon.

9. Ó Chanchah, mondd mit érdemelnek az ilyen emberek? Hagyja meg őket továbbra is konok nyakasságukban, vagy megsemmisítse őket?"

10. Chanchah: "Ó Barátom, ó Te szereteten, ezek igen mérges növényei Lámának és igen nagy büntetést érdemelnének. De ha a Láma annyira jó, lekaszálhatná ezeket a növényeket és a tűzbe vethetné, amint Ő az ősatyákat megdorgálta: Úgy gondolom, hogy a végtelenség - ahogy azt most megismerni kezdem - elég nagy ahhoz, hogy a gaz e fajtája ellen megóvja magát? A Láma helyében azonban én nem semmisíteném meg azt, aminek egyszer már élete van! Gondolod Te legkedvesebb barátom, hogy nem így van?"

11. Mondom Én: "Igen, igen te legkedvesebb, ezen a véleményen vagyok Én is és úgy is teszek! De várj csak egy kicsit, a két testvérünk csakhamar különös vendégeket hoz s majd meglátom mit szólsz azok hoz! Ezért figyelj csak, mert valami rendkívüli különöset látsz és tapasztalsz most! .

112. Fejezet

EGY SZÍVDERMESZTŐ JELENET: SÁTÁN SZÖRNY A TEREMBEN AZ ERŐSÍTŐ ÉTKEZÉS - GELLA FELISMERI AZ URAT

Rövid idő múlva a terem ajtaja felnyílik, s azon Márton és Borem jönnek be, mindegyikének kezében erős lánc, s azon a két lánccal erősen megkötözött leírhatatlanul borzalmas kinézésű szörnyet húznak be maguk után, amelyet még egész sereg kisebb szörny követ, s ezek borzalmasságban semmivel sem maradnak hátra a nagynál.

228 2. Amint Chanchah és Geller e borzalmas kinézésű vendégeket meg-

pillantják, rettenetes aggodalommal hökkennek mindketten vissza és Chanchah mint egy tébolyult önkívületben kiáltja:

3. "Ó Láma, Láma, a Tejszentséges nevedre, mit vétettünk mi sze-gények Neked, hogy bennünket a legförtelmesebb Ahrimánnal és annak leggonoszabb söpredékével akarsz a legborzalmasabban elpusztítani? 0 Te Legdicsőségesebb Barátom, ha csak lehetséges Neked, ments meg bennünket meg Magadat is, s pusztítsd el ahogy csak tudod' Ó, retteneten, rettenetes, rettenetes, mily gyűlölettől izzó borzalmas alakok ezek!"

4. Mondom Én: "Ó Chanchah ne félj, ez a szörny melyet itt látsz a mi hatalmunkban van, s mi sohasem az övében. Ezt könnyen be is láthatod ha meg figyeled, hogy dacára minden határtalan szörnyűségének, két barátunk mégis megkötözte.

5. Ide féljetek. tehát, hanem Velem együtt menjünk eléjük, s majd hallgassátok csak meg, hogy a közelemben milyen szörnyű üvöltésbe kezdenek, s hogyan tekergőznek és ágaskodnak. De mindez ne ijesszen meg benneteket, mert Én egyedül is elég hatalmas vagyok ahhoz, hogy számtalan ilyen szörnyet egyetlen tekintetemmel megsemmisítsek, mint ahogy az előbb ezt a fügefát is egyetlen tekintetemmel állítottam ide. Ezért kövessetek csak bártan. Az Én oldalamon örökre biztonságban vagytok, mert semmiféle hatalom sem állhat ellent Nekem!

6. Most tehát párton és Borem elé megyek, mert igen erős dolguk van a szörnnyel, hogy féken tarthassák."

7. Márton megszólal: "Ó Uram, ezek varázslatos vendégek, ezekben aztán egészen különös örömöd lehet. Ezek azzá válnak e háznak, mint az ököl a szemnek. Sajnos mást nem találtunk, s ezért azt hoztuk magunkkal amit

találtunk, de nyíltan be kell ismernem, hogy ha ez nem a testet öltött ördög egész gyönyörű csatlósaival, úgy akármi legyeké vagy nevezz, aminek csak akarsz."

8. Mondom Én: "Légy csak nyugodt, ezt már előre láttam. Ennek így kell lennie a ti legbensőbb tanítástokra és nyugalmatokra. ~iert aki a Legmagasabbat meg akarja ismerni, az előtt nem maradhat ismeretlen a legalsóbb sem. Hozzátok a sárkányt Hozzám közelebb!"

9. Mindketten erőszakkal húzzák a láncokat, de a szörny nem moz-dul.

10. Márton ezért megszólal: "Uram, teljes lehetetlen ezt a szörnyet csak egy hajszállal is előbbre hoznia"

11. Mondom Én: "Akkor hagyjátok állani, de erősítsétek a láncokat a terem oszlopához és hagyjuk egy ideig őket hiába tombolni. Mi pedig ez alatt menjünk az előkészített ételekhez és erősítsük meg magunkat ehhez a küzdelemhez."

12. Márton: "Ó igen, erre a mozgásunkra az Általad meg áldott ét-kezés igen előnyösen jön majd. Isiég j ó, hogy ezt a vadállati vendéget jó hátul a terem végében kötöztük meg. Különben annak látása étvágyunkra nem valami előnyösen hatott volna. Még csak a körülötte lévő levegő sem úgy illatozik mint a paradicsom rózsája, hanem mint

- 229

a kén, a szurok és a trágya keveréke . Nagyon jó, hogy a háttérben vannak. 13. Mondom Én: "Jó, jó barátom, menj csak előre, hívd a többieket s

mind az asztalhoz, amelyet mindnyájatok számára készítettem,erősödjetek meg valamennyien szellemetek örök életére."

14. Márton most hamar előresiet, mindené itt az asztalhoz hív, amely kenyér, bor s a legfinomabb fügék dús mennyiségétől duzzadott.

15. Márton szavára mindnyájan felemelkednek helyeikről s nagyon illedelmesen és nyugodtan az asztalhoz mennek.

16. Amint valamennyi vendég együtt volt, mindannyian Reám tekintenek, mert Engem - Márton és Borern kivételével - csak Isten egy ki üldözöttjének tartottak és még nem tudták, hogy ,Én mint maga az Úr nagyok közöttük. Ezért azt is gondolták, hogy Én mint Istennek küldötte most nagy és fontod kijelentéseket teszek nekik.

17. Én azonban mást nem mondtam nekik, mint: "Gyermekeim, egyetek és igyatok mindnyájan, saját szükségletetek szerint, mert már minén régen áldott mindazok számára, akik Istent szeretik s felebarátjukat mint önmagukat."

18. E szavakra valamennyien kiáltják: "Dicsőség a mi nagy Istenünknek, az Atya, a Fiú és a Szentszellem nevében, Övé minden tisztelet, dicséret és magasztalás mindörökké."

19. Erre valamennyien hozzálátnak a kenyerükhöz és borukhoz, a kínaiak pedig a fügéjükhöz, ezek közül egyesek a kenyerüket is megízlelik, ami jobban ízlik nekik a fügénél is,

20. Chanchah és Gella, akik fellettem álltak azonban nem tudták, zogy kenyeret és bort, vagy pedig csak fügét egyenek.

21. Ezért így szólok hozzájuk: "Kedves gyermekeim, azt egyetek ami nektek jobban ízlik, mindegyik az örök életre erősít meg benneteket. erre mindketten a kenyér után nyúlnak és Ghanchah végtelenül ízletesnek találja azt a Nem kevésbé Gella is, aki azonban ezt a megjegyzést teszi:"Úgy gondoltam, hogy a mennyei kenyérnek ostya íze lesz."

22. Én azonban így szólok: "Gella, te most a mennyekben az Úr asztalánál vagy, nem pedig a Földön Bábel asztalánál. Ezért arra is gondolj, hogy mi a mennyország, s ne arra, hogy mi a földi Bábel, melynek ura itt a terem hátterében láthat ó."

23. Gella e szavakra megijed, s úgy tűnik fel neki, hogy végül is Magam lennék az Úr

24. Én pedig e szavakkal bátorítottam és nyugtattam meg: "Gella, még ha úgy is lenne, ahogy azt te most magadban gondolod, a többiek miatt csak maradj nyugodtan és gondold meg: Isten, mint a te és mindenkinek Ura, nem hozzáférhetetlen, hanem összes gyermekeihez .mindörökké legmélyebben leereszkedő legszeretőbb Atya, s köröttük a legkevésbé kitűnni akaró Testvér megérted ezt kedves leánykám?" Gella: "Ó én Uram, én Uram, én Uram- Istenem- Atyám!

230

25. Chanchah észreveszi ezt, s mindjárt kérdi is Gellától: "Hallod-e testvérem, ugyan kihez szólnak a jelentőségteljes szavaid? Itt közöttünk van talán valahol a Láma? Ó szólj, hadd siessek Hozzá s ott semmisüljek meg hódolatomban és szeretetemben"

26. Én azonban azonnal megnyugtattam Chanchah-t azzal az ígérettel, hogy nemsokára ő is megláthatja és megismerheti a Lámát, amivel aztán meg is elégedette.

113. Fejezet

A KOTNYELES MÁT0N A MOSÁSNÁL - AKI AZ ELSÓ AKAR LENNI, AZ LEGYEN MINDENKI SZOLGÁJA

Azonban többen is meghökkentek Gella viselkedése miatt, mint ahogyan most Ohanchah, s egyik a másikat kérdezgette, hogy tulajdonképpen ki is lennék Én, miután jóllehet nem vagyok ennek a háznak a tulajdonképpeni ura - amely valójában a Mártoné - mégis úgy teszek, mintha Én lennék a ház tulajdonképpeni ura és Márton, valamint Borem is csak legalázatosabb szolgáim.

2. Mihelyt párton az efféle kérdezősködést a jelenlévő vendégek nagy részénél tapasztalta, azonnal közéjük megy s így szól hozzájuk: "Hallgassatok meg kedves barátaim és testvéreim? Hát nem tudjátok hogy hangzanak Isten szavai? Vajon nem így mondta-e maga az úr: aki közületek az első akar lenni, az legyen a legkisebb közöttetek, s legyen mindnyájatok szolgáig? Vagy úgy gondoljátok, hogy itt a mennyországban más a rend. : - mint amit az Úr a földön Saját Maga megmutatott, tanított és kinyilatkozatatott?

3. Ó azt mondom nektek, itt van a tulajdonképpeni hely, ahol azÚr által a világnak személyesen bemutatott, tanított és kinyilatkoztatott Rend pontról-pontra eleven beteljesedést nyer. Ezért ne sokat kérdezgessétek: ki ez, miért így? Hanem egyetek, igyatok tetszésetek szerint, s mondjatok ezért köszönetet Jézusnak, az Unnak, s minden más egyebet idejében megtudtok."

4. A megszólítottak így felelnek: ''Barátom, amit nekünk mondtál igazán bölcs dolog, de ezt, hála Istennek - lásd - mi is tudjuk. Ezért a tanításoddal lényegében valóban semmit sem nyújtottál. Azt is tudjuk, hogy ezekből a megáldott ételekből annyit fogyaszthatunk, amennyi csak jólesik

Ezért kedves barátom a fáradságtól méltán megkímélhetted volna magadat, hogy bennünket a további evésre nógass. Mert mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy itt az Isten birodalmában minden szellem-embernek illetve ember-szellemnek szintén csak saját gyomra van, s ez mindenesetre legjobban tudja, hagy hol, mikor és mennyit vehet be magába, s ebből láthatod, hogy ezt a felesleges munkát nagyon könnyen megtakaríthattad volna.

5. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy Isten országában a mindenki szolgája a legnagyobb. A "Mindenki szolgája" alatt tehát ellenkezőleg a Legmagasabbat értjük azaz Azt, Aki a szeretetben, a bölcsességben és hatalomban Az, mert ahol kevés a szeretet, ott kevés a tevékenység is, ami pedig a "mindenki szolgájá"-nak egyik legfontosabb

231

tulajdonsága kell hogy legyen. Ezért tehát másodszor a "mindenki szolgájának a legnagyobb bölcsességtől teltnek is kell lennie, mivel csak valamelyes bölcsesség hiányossággal a "mindenki szolgája” csaknem sehogy sem sikerülne neki. harmadszor pedig mindannyiunknak legszilárdabb meggyőződésünk, hogy a "mindenki szolgájá"-nak leghatalmasabb erejűnek és mindenhatónak is kell lennie, hogy a 'mindenki szolgája" lehessen.

6. Barátom, komolyan ilyen legutolsó, senki szolgájá"-nak tartod magad? Valóban ha nem, akkor nagyon kellene telted sajnálnunk. véleményen vagyunk, nevezetesen abban, hogy: olyan „ mindenki szolgája” helyét egyedül csak az Úr töltheti be. Mi a véleményed erre vonatkozólag?”

7. Mártont ez az ellenvetés mint villámütés találja, s most már azt sem tudja mit feleljen ennek az igen bölcs közbeszólónak és elképedve áll ott előttük. Az egyikük azonban levertségét látva így szól hozzá:

8. "Testvérem, menj csak egész nyugodtan és bízvást az előbbi, bizonyára legjobb helyedre, s igazodj szorosan Ahhoz, aki előttünk nem merősen és valóban a "?Mindenki szolgájá"-nak látszik és akkor sohasem kerülsz többé szorult helyzetben De ha te néhányszor még csak úgy a saját felelősségedre cselekszel, akkor még gyakran úgy árthatsz mint az az esztelen légy, amely egy nagy teherrel rakott kocsit vonó erős lónak a hátán annak izzadságát szürcsölve azt képzeli magáról, hogy ő húzza a kocsit. Mihelyt azonban a ló megpihent, nagy szégyenkezve kellett tudomásul vermei, hogy milyen semmit sem érő az ő vélt nagy ereje, a lónak hatalmas erejéhez képest. férj ezért csak vissza ahhoz a Leghatalmasabbhoz, Annak segítségével. pár húzhatsz, de Ó nélküle - barátocskám – semmi esetre sem megy majd.'

9. Márton sietve visszatér ismét Hozzám s így szól: "De Uram, ezek eztán alaposan megmostak - teljesen alázatos szolgádat! Nem, ilyen szorosan még senki sem tömte he a számat, de semmi ellenvetést nem vehetek nekik, mert sajnos tökéletesen igazuk van."

10. Mondom gin: "Nézd Boremet, lásd, ő sohasem tesz semmit az Én 'elszólításom nélkül és lásd, ő sehová sem rohan, te azonban sokszor szeretnél egy kissé kitűnni s olyankor rohansz utána Igen, kedves Mártonom, itt egészen másként kell kezelni a vendégeket mint a Földön, különben könnyen akadsz azok között akiket tanítani akarsz olyanra, akivel szemben végezi be kell ismerned, hogy még a sarujának szíját sem oldhatod meg. Vajon hányszor kell meg elrohannod míg megokosodol?"

12. Márton: "Ó Uram, azt mondják9 hogy a szamár csak egyszer megy jégre s ez elég is neki. Bennem az összes szamarak lelkeinek kell

egyesülve lenniük, s a csuszamlós kísérletet ezek mindegyike meg teszi vagy talán meg kell tennie, különben a Te szentséges Nevedben gyár bölcsebbnek kellett volna lennem!"

13. Mondom Én: "Most már árismét minden rendben van. Csak arra vi-gyázz nagyon, mit akarok Én, akkor soha többé nem lovagolod el magad. Most pedig üdítsd fel magad ismét kenyérrel és borral, hogy elég erős légy azt a vendéget Boremmel idehúzni."

232

114. Fejezet

SÁTÁN ALAKVÁLTOZTATÓ LÉNYÉRŐL - INTELEM MÁRTON JELLEMMÉRE- AZ ÚJONC SEJTELME AZ ÚR KÖZELSÉGÉRŐL - CHANCHAH ALÁZATOS BŰNBEISIMERÉSE

Chanchah megdöbbenve szól: "Te Szeretetem, el tudják-e ezek a vendégek e szörnyetegek szörnyetegének tekintetét bírni, s nem válhatik ez nekünk ártalmunkra? Ó Láma, Láma, ez egy borzalmas színjáték lesz. Ó nézd, nézd mily szörnyen tekergőzni és ágaskodni kezd. Ó Láma, mily borzalmas tekintet. micsoda düh, micsoda félelmetes harag szikrázik ki rettenetes tűzszemeiből. Ó Barátom, ha ez a szörnyeteg itt lesz már előttünk, kibír erre még rátekinteni is?"

2. Mondom Én: "Csak légy nyugodt, ez a vendég mindenféle alakot felvehet aszerint, amilyet csak saját előnyére valónak vél. A durvaságát - legalább is egy időre - leoldozzuk róla. Ezért ne félj, minden jól megy majd."

3. Chanchah: "Ó legkedvesebb Barátain, ó Te Szeretetem, Benned van - akárcsak a Lámában - a legtöbb bizalmam, de Márton testvért nem sokra értékelem, mert ő olyan kotnyeles, s ha aztán valami komoly akadályba ütközik, rögtön úgy visszahúzódik, mintha csak még távolról sem lehetne képes arra, amit véghezvinni akart vagy kellett volna, s ezért úgy gondolom, hagy e hátborzongató szörny idevezetésénél könnyen több kárral mint haszonnal jár majd el. Borem, az igen, az egy bölcsességgel és teljes erővel rendelkező ember, akire építeni lehet, Márton azonban szeleburdi és az is marad, sokat képzel magáról, de annál kevesebbre képes, ha komoly akadályra bukkan."

4. Mondom Én: "Kedvesem, természetesen van valami igazad, a mostani helyét azonban tökéletesen betölti. Mert a Láma nagy rendjében olyan lényekre is szükség van, akik minden hosszadalmas meggondolás nélkül azonnal belevágnak valamilyen dologba tekintet nélkül arra, hogy végre tudják-e azt hajtani vagy sem. Ez azt eredményezi, hogy általuk másokra is igyekezet ragad arra, hogy szintén csináljanak valamit és emellett gyakran sokkal tokosabban mint az, aki sok fontalgatás nélkül fogott hozzá. Vert a nagyon bölcsek gyakran szúnyogpiszkálók és gyakran csupa mélyen szántó gondolkozásuk miatt nem mernek a dologhoz fogni mindaddig, míg összes bölcseleti okaik arra vonatkozólag minden vonatkozásban nem vágnak. Kell tehát Mártonoknak is lenniük, akik ha kevesebb bölcsességet is, de annál több tevékenységet hordanak magukban, amely gyakran többet ér mint a sok bölcsessége Légy azért csak Kártan miatt teljesen nyugodt, elvégzi ő jól a dolgát, ha az Én megbízásom szerint fogja meg és végzi el azt.

5. Chanchah: "Ó bizonyára! Hogy Te itt a legbölcsebb vagy, az most már teljesen világos a szívemben, csak az az egy nem tetszik még nekem Benned, hogy még mindig nem tudom, ki is vagy Te tulajdonképpen? Lásd, az előbb mikor csupán csak a neved után esdeklődtem, azt mondtad nekem, hogy az Irántad érzett szeretetem mindent elárul majd nekem. De bármily felfoghatatlanul szeretlek is, mégsem tudom meg senkitől sem, még kevésbé

önmagamtól, hogy hívnak ki is vagy valójában. Ó Te legkedvesebb Barátom, mondd meg nekem nevedet?"

233

6. Mondom Én: "Ó te kedves, szelíd Chanchah. Lásd magában a névben nincs semmi, , ha még nem ismerted fel mi minden fűződik e névhez. Ha azonban mindazok felett amit mondok alaposan gondolkoznál, akkor már meglehetősen tisztában lennél velem. De mostantól figyelj meg jól mindent amit csak mondok, s hogy a többiek hogyan és mit beszélnek Velem, s hogy szavamra, ha valamit parancsolok minden miként alakul, akkor igen könnyen és mihamar nagyon közel jutunk egymáshoz. De most már állj biztosan és félelem nélkül, mert lásd Párton és Borem már megkapták tőlem a jelet, hogy idevezessék e szörnyeteget. Lásd, már oldják fel a tombolónak láncait."

7. Chanchah teljesen elnémul, Gella azonban bátran hozzálép és így szól:"Chanchah, ha e Barátunknak végtelen erejét és hatalmát úgy ismernéd mint én, akkor az Ő oldalán még ezer ilyen szörnyetegtől sem félnél annyira sem mint a legkisebb szúnyogtól."

8. Chanchah valóban megijed és hevesen kérdi: "Testvérem, testvérem mit mondasz? Beszélj, beszélj tovább, beszélj Róla, Róla, Akit oly végtelenül szeretek, Ismered Őt, ismered ezt a Legdicsőbbet ,ó beszélj, beszélj hamar! Az én nagy titkos sejtelmem Benne megvalósult? Ó Láma, akkor Chanchah a Láma mennyországának vagy legszerencsésebb lénye, vagy pedig a nagy végtelenség legszerencsétlenebbje!

9. Mert lásd, én igen nagy bűnös vagyok a Láma előtt, mert a hazám-ban egykor hamis követeivel szemben árulást követtem el, aminek kö-vetkeztében nyomorultul. elpusztultak. Ha tényleg a Láma követei voltak, akkor jaj nekem, ha ez a nagy sejtelmen itt most valóra válik. Mert attól mindörökre eltaszítva lenni, Akit végtelenül szeretünk, ó testvérem elképzelhetsz annál nagyobb gyötrelmet? Csak ha azok az általam elárultak csalók és gonosztevők, tehát a Lámának nem követe. voltak - amit én eldönteni természetesen nem tudok - akkor a dolognak a legjogosabb képe is bizonyára elviselhető lenne számomra. Ezért beszélj, beszélj, de mégis, ó testvérem ne beszélj, - mert előbbi leleplező szavaid elviselhetetlenül döfhetnék át szívemet - Ó hagyj még egy kevés ideig ebben az édes bizonytalanság boldogságában úszni…"

10. E szavakkal ájultan roskad a lábaim elé, Én azonban megerősítem és ismét rendben felsegítem őt.

175. Fejezet

ElRAGADÓ KIBÉKÜLÉS A JEZSUITA CHOREL ÉS CHANCHAH KÖZÖTT AZ ÚR ÖRÖME CHANCHAH SZERETETE FÖLÖTT

Ugyanebben a pillanatban jön Hozzám az a jezsuita, akit Chanchah Tárult, néhány kartársával együtt, térdre borul Előttem, s szól:

2. "Ó Urazna Ó Atyám, még csak most ismert fel szívünk Téged. Ó bo-csásd meg nekünk hosszú vakságunkat, amely nem engedte, hogy Annak ismerjünk fel, Aki vagy - olyan jónak, szelídnek, jámbornak és oly végtelenül alázatosnak."

3. Mondom Én: "Álljatok fel gyermekeim, s ne kel esetek feltűnést, mert vannak még, akiknek saját szabadságuk érdekéhen nem szabad még

234

Engem felismerniük. Mert bizonyára tudjátok, hogy a fazekas mester tudja legjobban, mikor jön el az ideje annak, amikor a fazekat a forgó korongról

le ke11 emelnie. De maradjatok csak itt és mutassatok reá, hogy az a sárkány, amelyet párton és Borem most idehoznak, mi minden gonoszat tett ellenetek. Te pedig Chorel most fedd fel magad az előtt a Chanchah előtt, aki téged egykor a kínai császár előtt beárult, aki az Irántam érzett végtelen nagy szeretetével mellettem áll, amely közelsége miatt így nehezen tolhatja el magától a Végtelenséget."

4. Chorel azonnal teljesítette parancsomat és igen barátságosan lép

Chanchah elé. Ez azonnal felismeri őt és megijed vélt vádlójátból Chorel

azonban megkérdi: "Chanchah miért ijedsz meg tőlem? Nem tetted-e meg azt,

amit lelkiismereted parancsolt neked? Hiszen én magam tanítottalak arra,

hogy bűn az, amit az ember lelkiismeretének szava ellen tesz. Mert a

lelkiismeretünk szava Istennek, vagyis a Lámának a szava bennünk. Te

kezdetben nagyon nagyra értékeltél, meri engem és t2,rsaimat.Istea igazi

küldötteinek tekintettél. Minthogy azonban később női éleselméjűséged

folytán bennünk nagy árulókat fedeztél fel és ravaszságoddal annyira vittél

minket, hogy téged terveinkbe beavattunk, s így jóformán a te kötelességed

volt, hogy mint kínai nő minden igyekezeteddel azonosítsd magad terveinkkel

és ezáltal sok nyomorúságot háríts el hazádról.

5. Lásd, dacára hogy minket akkor rettenetesen megbüntettek, ennek dacára te még csak a legkisebb mértékben sem vagy ebben hibás, hanem egyedül csak mi, amiért küldetésünk szent célját olyan szégyenletes kudarcba fordítottuk. Vert ha - különösen én - küldetésünk céljához hűek maradtunk volna, úgy te bizonyára az egyik legbuzgóbb kereszténnyé lettél volna, s veled együtt egész rokonságod kivel azonban - hazád óriási kincseitől elvakulva - csakhamar küldetésünk szent céljának ellenségeivé váltunk, mindenünket elvesztettük értéktelen életünkkel együtt.

6. Ebből tehát könnyen láthatod, hogy egyikünk sem vádolhat téged semmivel sem, sőt ennek éppen az ellenkezőjétől tarthatnánk. Ezért reked szelíd és hűséges szívű Chanchah a legcsekélyebb okon sincs amiért tőlünk félned kellene, mert hiszen mi, akiknek erre alapos okunk is lenne, nem ijedünk meg előtted, aki pedig ugyancsak vádolhatnál minket. Bocsáss meg azonban nekünk a Legmagasságosabbnak te legszeretettebbje, hogy végül. minden bűneinktől megszabadulva közelíthessük meg azt, Akinek nevét sohasem leszünk méltók ajkunkra vennünk o"

7. Chanchah Chorel beismerése felett a legbensőségesebben érintve szó1: "0 kedves barátaim, ebben a teremben már nincs bűn, s még ha lenne is, örökre eltörli azt a Lima iránti szeretetemu Mert szívem azt mondja: a Láma iránti szereteted maga a Láma benned márpedig barátaim, azt a szent Szeretet nem ismer bűnt, hanem mindenütt csak szeretett testvéreket, még akkor is, ha azok még tévhitükben tévelyegnek. Az én vádam ellenetek pedig legyen: szeretlek mindnyájatokat, s becsüllek benneteket mint a saját életemet. Van ez ellen valami ellenvetésetek?"

8. Chorel és társai sírnak örömükben Chanchah pompás szavai miatt és Chanchah is velük együtt sir. Én azonban Chanchah-hoz forduva így szólok: "Ó ,e legpompásabb virága szívemnek jöjj ide, hadd öleljelek meg. Valóban, az ilyen szeretet nagyon ritka és aligha oly tiszta, mint ez.

235

9. Ó kedvesem, te most már végtelenül boldog vagy, hogy ennyire megnyertél a magad számára, de Én a téged szerető is nagyon boldog vagyok, hogy benned, a pogányban olyan szeretetet találtam, amelyhez hasonlót a keresztényekben Magdolnát és testi atyámat kivéve még egy harmadikat aligha találnék.

10. Ó Chanchah, Chanchah, te ugyan sokra vitted. kiég magad sem tu-dod, hogy mentnyire vitted, de a legközelebbi jövő olyan magasságba vezet, amelyről még fogalmad sincs. Szemeid egy darabig legyenek még elfedve, hogy majd annál üdvözültebb lehess. Ezért légy türelemmel még egy kevés ideig. De most már figyeljetek valamennyien ama kettő a terem közepén át húzza már a sárkányt, s mindjárt ide is érnek vele."

116. Fejezet

JELENET A SÁRKÁNNYAL AZ ISTEN GYERMEKEK TANÍTÁSÁRA ÉS MEGNYUGTATÁSÁRA - MÁRTON SZÓHARCA A SÁTÁNNAL - MÁRTON A SZORITÓBAN - AZ ÚR TANÁCSA

Márton már messziről kiált: "Uram segíts nek ünk, segíts nekünk! Különben ez a fenevad tönkre vág bennünket, a legnagyobb erőfeszítéssel is alig bírjuk már féken tartania"

2.Mondom Én: "Sátán engedelmeskedj Uradnak!"3. A sárkány üvöltve: "Neked nem engedelmeskedem soha. Senkit sem

ismerek el úrrá magam felett!"4. Erre így hívom: "Ha nem akarsz atyai szavamnak engedelmeskedni,

úgy nem dacolhatsz majd mindenható hatalmammal szemben, amelyről oly gyakran meggyőződhettél. Ezért mint Atya es mint a te Urad még egyszer hívlak s mondom neked: ide jöjj és igazold magad!"

5. A sárkány üvöltve: "Nem, nem, nem! Neked nem engedelmeskedem, soha, mert magam vagyok a végtelenség ura', Te pedig csak általam vagy, ami vagy I•'

6. Erre ismét hívom: "Sátán, Istennel, a te örök Teremtőddel szemben ne dacolj tovább, mert itt éred el örök, kérlelhetetlen ítéletedet!

7. A Sárkány újból üvölt: "Én, a Te urad, Neked és alávaló ítéle-teddel szemben örökös daccal felelek Mozdíts hát ki engem erről a helyről, ha tudsz!"

8. Akaratom erejével erre megragadom őt és kíséretével együtt Magam elé röpítem őket, s oly szorosan tartom, hogy szinte halottként f eleszik Előttem.Márton hirtelen megkérdi tőle, hogy miért nem dacol?

236

9. Én azonban így szólok: "Hagyjátok most békén, míg magához tér, majd meglátjuk mivel hozakodik elő."

10. Márton: "Ó áram, csak most szeretném nyelvemet egy rövid időre szabadon engedni, hogy ennek az emberi fogalmak szerinti legostobább lénynek, néhány jó duzzadó igazságot a füle mögé vethessek, mert hogy erre a rémítően legostobább dacos szörnyre mennyire. fenem a fogam, azt még csak ki sem mondhatom. h legnevetségesebben utálatos és ostoba alakjától most már egy általás nem félek, hanem csak - természetesen csak haragosan de - nevetnem kell rajtan"

11. Mondom Én: "Ha már annyira nagy kedvet érzel arra, hogy e halálos ellenségemmel tárgyalj, úgy próbálj szerencsét vele, de vigyázz, nehogy a rövidet húzd vele szemben. F célra csak a nyelvét oldom meg, mert ha teljesen szabadon engedném, úgy játszana veled mint egyoroszlán a szúnyoggal. Igen, mondom neked, Nélkülem a még meglévő erejével az egész teremtés sem szállhatna szembe, de nyelvével, amelyet íme

feloldottam, most már kar nélkül megkísérelheted, hogy úrrá válhatsz-e fölötte, és így most már füle mögé lőheted éles szónyilaidat.'

12. Márton erre bátran és közvetlenül a sárkány elé áll, s a követ-kező szúró kérdéseket intézi hozzá: "Halld, te végtelenség legostobább barma! Mit akarsz te Istennel. szemben a régi legnevetségesebb dacoddal elérni? A sok örökkévalóság még mindig nem volt elég neked annak beismerésére, hogy az egész végtelenség legostobább döge vagy? Lásd, a szamárról oly sok okosat beszélnek, hogy csak egyszer táncolt a síkos jégen, de mit mondjanak rólad, te ősi, minden világok, állatok és emberek legszemetebb állata! A te szipolyozó agyad nem égett még ki eléggé az örökkévalóság néhány tucat decillió év pokoli tüzében - feltéve, hogy végtelen ostobaságod miatt a decillióról van-e fogalmad? Adj választ te ostoba dög, ha egyáltalán tudsz választ adni!"

13. Felel a sárkány: "Halld te tudálékos tökfejű. Az oroszlán nem szúnyogfogó és én mint egy ősteremtésű szellem, az én legnagyobb nyo-morúságomban is valóban nagylelkű vagyok, hogy e mondányi szellemecskével szóba áll1. Neked már csak azért is megbocsátok, mert földi életed alatt jó munkása voltál országomnak, tehát ne vedd rossz néven kedves Márton."

14. E válaszra csaknem magán kívül lesz Márton, s alig bírja saját személyének ily módon leértékelését nyugodtan elviselni, s a lefőző vádat végighallgatni. Mély lélegzetet vesz tehát s így folytatja.

15. "Ó te Nyomorult gonosztevő, hogy mersz polgárát az Isten legteljesebb közelségében lealacsonyítani. Lásd, írva van: Jaj annak, kentemre! Én mint Isten mennyország árak egy Úrnak egy felkentje vagyok! Gondolod, hogy te megtorlás nélkül hagy. te engem, a mennyek egy ily szégyenteljesen aki kezet emel az Én egy polgára mégis csak az az Úr egy ilyen gaztettet megtorlás nélkül hagy?”

16. Feleli a sárkány: "Hallgass csak ide Márton. Én, akit te mindig a hazugság fejedelmének szidalmaztál, amíg te a földön csupán csak az én szolgálatomban álltál és nekem dolgoztál, a nyomorult személyemre vonatkozó gyalázatos szidalmazásaidért, minden mulasztásodban, tisztán csak a csupasz igazságot adtam feleletül és lásd, te, mint Isten által felkent mennyei polgár sokkal dühösebben támadsz mint egy felgyújtott puskaporos hordó a földön, és isteni bosszúval

237

való fenyegetés mellett figyelmeztetsz arra, hogy felkent fejedet meg ne sértsem.

17. De mondd csak, honnan veszed a jogot, hogy engem így gyalázz Isten előtt? Nem én is Istenből való vagyok-e, csak azzal a különbséggel, hogy én Istennek egy véghetetlen része vagyok, míg te csak az én porszemem porszemének a porszeme vagy, ,amelyet az Ur a teljes semmiség polyvájábó1 szedett fel, s egy parányi kis emberszellemmé változtatott.

18. Ha egy általár tiszteled Istent, úgy becsülj mindent ami Belőle van, s nem csak a te felkent fejedet, amelyre úgy látom tötöbbet adsz mint az Úrra; vagy felmérted talán már hajszálnyira az istenség végtelen ősmélységeit felkent fejeddel, hogy örök bölcsességed alapján velem szembeállhass és megkérdezhesd: miért vagy ilyen, mint amilyenek nem kellene lenned?

19. Be tudod-e nekem bizonyítani, hogy én nem olyan vagyok, amilyen-nek az általad örökké kikutathatatlan teremtési okoknál fogva lennem kell, hogy az a kicsi is lehess, ami most vagy? Vajon van-e olyanfazekasa aki forgó korong nélkül készít fazekat? Ami pedig a forgó korong a fazekasnak, ugyanaz az egész teremtett világ a Teremtő számára? Én az egész világ

anyaga - azaz maga az alap vagyok, tehát az a szilárd ellenpont, s csak ennek az alapján tételezhető fel minden valamivé levés és lét, hogy a végtelenségben olyanként jelenhessen meg, mint ami lett.

20. Mindebből felkent fejeddel kiveheted, hogy Isten hatalmas te-remtési rendjében én is bizonyára szükséges vagyok, és hogy Isten az én ősalakomban, bizonyára nem oktalanságot helyezett a minden levés és létezés alapjául. Mondd - ha te ezt egyáltalán belátod és Istennek a legteljesebb tiszteletet meg akarod adni - hogy ez így is van! Hogy nem látod azt be a te felkent fejeddel, hegy ha te Isten művét lebecsmérled, ezzel szükségképpen Őt Magát is lebecsmérled, sőt - természetesen a te megbocsátható nagy ostobaságodban - közönséges kontárnak nevezed!

21. Ezért kedves Mártonom légy csak nyugodt, mert sok örökkévalóság elrohan még addig feletted, amíg csak egy decimilliomod atomnyi részét is fel tudod fogni annak a végtelen és mély kapcsolatnak, ami Isten és közöttem vara Egyébként is, hogy neked, Isten mennyországa felkent polgárának tőlem, Sátántól kell szelídséget tanulnod - nem tűnik fel különösnek előtted?

22. Márton, de ha azért mégis lenne valami mondanivalód a számomra, akkor csak szólj, de csak úgy beszélj mint egy bölcs, nem pedig mint a világnak egy legostobább és leghaszontalanabb utcakölyke! Gondold meg, hogy itt Isten és az Ő ősteremtésű legnagyobb szelleme előtt állsz, akinek legfeljebb csak alakja és a számodra talán örökre érthetetlennek maradó dacolása kelthet fel benned - saját ostobaságod következtében - haragos érzéseket."

23. Márton most nagyon meghökken, s nem tudja mit is szóljon. Hol Reám, hol ismét a sárkányra néz s titkon megkérdez Engem: "Uram, mi ez? Mit válaszoljak én erre a sárkánynak? Úgy látom, hogy neki a dolgok legmélyét tekintve - nekem bár felfoghatatlanul - de mégis igaza Lesz?

238

24. Ördög - és igaza legyen - ez úgy illik egymáshoz, mint egy ököl meg egy szem. De mit is mondjak itt, ha az ördögnek végül is amint mondtam - még igaza van? Nem, ha ez nem egy átk... - majdnem kiszaladt a számon - dolog, akkor akárminek hívjanak. Az ördög - és igaza legyen neki!"

25. Mondom Én: "Te szócsatát akartál vívni vele, most már aztán csak harcolj vele tovább, mert nem szabad, hogy az ördögtől legyőzni hagyd magad! Ezért csak harcold ki magad most már kedvedre, beszélgess vele tovább, s cáfold meg, amit neked mondott?

26. Márton: "Ó, ez ugyan szép egy cáfolat lesz. Ó jaj, ó jaj én - és ő?

117 Fejezet

A KOTNYELES MÁRTON SÁTÁN, A CSÁBITÓ ALAKÚ SATANA MEGKISÉRTI

Némi szünet után Márton ismét a sárkányhoz fordulva szól: "Halljad, te javíthatatlan megrontója minden életnek, te garázdaság, te öreg hőse a szellemi sötétségnek és minden szegény lelek halálba taszítója - úgy beszélsz ugyan mint a bölcsek bölcse, de nem a te akaratod az, ami a beszédhez segít, hanem csak a te mély önkívületed, amelybe az Úr végtelen hatalmától teljesen lenyűgözve sínylődsz. Ha szelíd lennél - ezer életet teszek egy ellenében - egészen másképpen beszélnél.

2. Jól tudom, hogy a legelső és legnagyobb szellem világossággal és fénnyel telve szarinaztál Istenből, Te voltál az, akinek hatalma áthatotta

a végtelen teret és világosságod úgy ragyogott mint Isten szeme. De azt is tudom, hogy Isten téged nem a bukálra - amelyben már sok örökkévalóság óta csökönyösen megmaradsz - hanem a legszabadabb és legüdvösségesebb életnek legtökéletesebbé való feltámadására hívott létre.

3. Mondd - miért nem állsz te azon a fokon, amelyen az Isten akarata szerint állnod kellene? Miért vagy állandóan a legridegebb ellentéte az Isten akaratának? Miért maradsz meg állandóan inkább örökké a legborzalmasabb kínok között, ahelyett, hogy az Úrhoz, Istenedhez és Atyádhoz fordulnál és mint az elveszett és visszatérő fiú, az örök atyai szeretet végtelenségét élveznéd teljes szabadságban, s a hatalom legnagyobb tökéletességében. Most beszélj, ha van elég bölcsességed hozzá!

4. A sárkány: "Lásd Márton, ez a kérdésed már sokkal okosabb mint az előbbiek és szellemednek dicséretére válik, ez már valóban olyan dolog, ami jobb feleletre érdemes. De tudod, mielőtt erre vonatkozólag valakinek mélységes feleletet adnék, először alaposan megvizsgálom, hogy csakugyan képes-e fel is fogni azt, amit neki feleletül válaszolnék.

5. Kérem ezért az Urat - ha Ő is úgy akarja, hogy neked erre vála-szoljak - csak egy rövid időre adja vissza teljes szabadságomat, mégpedig azon szent biztosíték alatt, hogy sem neked, sem másnak, még csak egy hajszála sem görbül meg. Ha kiállod a próbát, minden

239

kérdésedre megfelelek, de ha nem állod ki, az annak a bizonysága .esz, hogy az igazi bölcsességre még korántsem értél meg. Végül még azt is hozzáteszem, hogy csakis abban az esetben teszlek próbára, a kérdésedre mindenképpen választ akarsz, igy tehát te magad akarod. Nos határozz."Tárton ismét Hozzám fordul és Engem kérdez, mit tegyen?

6. Mondom Én: "Aki egy munkába belekezd, azt be is kell fejeznie, 'z minden igazi élet első rendszabálya. Ezért most már teljesítened Bell ellenfeled feltételeit. De Én mondom neked, légy erős, mert ez a szellem roppant ravasz szellem, s az ő próbái végtelen finom kivetett hurok."

7. Erre a sárkányhoz fordulva mondom: "Néhány pillanatra szabad vagy, de ne használd fel gonoszul ezt a kegyelmet!"

8. Ebben a pillanatban eltűnik a borzalmas sárkány páncél, s abból egy oly végtelenül gyönyörű női alak emelkedik ki, amely mellett 3 nap női szépségei messze elmaradnak. Olyan lágy finomság, amely Semmi máshoz sem hasonlítható, gömbölydedség, minden tag és hajlás végtelen nemessége, a bőr felfoghatatlan finomsága és fehérsége, amelynek a végtelen térségben párja sehol sincs. A kimondhatatlanul gyönyörű testen olyan fej ül, amelynek fejedelmi szépsége minden elképzelési erőt messze túlhalad

9. Amint Márton ezt az alakot meglátja, olyan előtte eddig felfog-hatatlan szépséget, aki emellett meg roppant barátságos tekintettel, ;cégtelenül gyöngéd és a legszebben csengő hangon kérdi:

10. Satana: "Nos, kedves Márton, hogy akarod, válaszolok kérdésedre, de előbb még mondd meg nekem, tudnál-e engem szeretni, ha jobban szeretnélek téged, mint a saját életemet? Tudnál-e szeretni, s e szerelmed által megszabadítanál jól ismert végtelen gyötrelmeimtől?Ó Márton, szólj...szólj..."

11. Márton erre teljesen odavan. Egyik ámulatból a másikba esik úgy, hogy szóhoz sem jut. E légy hihetetlen bája annyira hat reá, hogy valósággal lázba esik. A megszólalásról vagy még hozzá beszédről most már még csak szó sem lehet. Csupán néhány zilált hangot dadog, száját és

szemeit tágabbra nyitja, minden idegszála a legtüzesebb szerelemtől válik izzóvá e számára elviselhetetlen női szépség iránt.

12. Meglehetős hosszú idő után, miközben folyton izzóbbá válik végül is teljes erejéből kiált fel Márton: "Ó egek, egek, ó mennyország. Ki láthat téged, hogy ne szeressen?' Szeretlek, szeretlek, szeretlek téged végtelenül! Ha te szerencsétlen - te végtelen szépségű, minden lények legbájosabbja, mondom neked, ha te szerencsétlen vagy, ha szenvedned kell, vajon ki lehetne boldog, ha téged látott, s tudja, hogy te szenvedsz!

13. Ha nem tudlak megmenteni, ó, akkor inkább örökké együtt szen-vednék veled, mint nélküled az összes menyek legüdvözültebbje legyek. Az egész végtelenséget is odaadnám érted, ha az enyém lenne. Ezer életet adok lényednek egy atomjáért. Ó te végtelenül csodálatos lény! Ó mondd, mondd mit tegyek, hogy téged - megmentselek, örökre megnyerjelek magamnak?"

240 14. Az átváltozott sárkány /Satana/: "Ó te pompás Tárton, ha te

szeretsz, úgy ahogy mondod, adj nekem itt egy forr ó csókot! Ez a csók engem örökre megment, s az egész örök életeden át a legédesebb társnőddé avat."

15. Márton a legnagyobb elragadtatásban: "Ó te mennyek mennyországa! Nemcsak egy, hanem trillió csókot is adok!"

16. Hamar teljesíteni is akarja feladatát, s szinte ugrik is odao De milyen arcot vág, mikor e lény végtelenül megvető arckifejezésével taszítja vissza, mondván:

17. "Vissza, nyomorult buja fajankón A próbádat nem álltad meg, s ezért méltatlan vagy feleletemre. Semmirekellő, hogy felejthetted el Istent, hogy az én karjaimba vesd magad! Nekem, minden élet ellenségének, amely nem hasonló az enyémhez! Ó te gyenge teremtmény, te minden rondaság szemetje!"

Márton erre eszméletlenül esik össze, s a sárkány is felveszi ismét előbbeni alakját.

118. Fejezet

BOREM, BÁTORÍTJA ÉS TANÍTJA AZ ELBUKOTT MÁRTONT - AZ ÚR INTELME MÁRTONHOZ - A BIRTOK ÉS BIRTOKOS ELVÁLASZTHATATLANSÁGA A MENNYEKBEN

Borem Mártonhoz lép, felemeli őt s szól: "Barátom, lásd, te túlságosan igyekszel. A jövőben hagyd csak az Urat működni, mi pedig csak azt tegyük, amit Ő elrendel, úgy mindig a legjobban járunk.

2. Az olyan lényekkel mint amilyen ez itt, a versenyt felvennünk több, mint amennyit mi elbírunk. E lénnyel szemben még egy angyal sem állhat meg önmaga erejéből, hanem egyedül csak az Úr szoros segítségével, mert ennek az őssárkánynak ezer és ezer cselszövény áll mindenkor rendelkezésére, amellyel akár az egész mennyországot rászedhetné, ha az Úr megengedné neki. Ha pedig már az Úr segítsége nélkül a Mennyeknek egyetlen polgára sem lehet biztonságban, hogy állhassunk akkor mi ketten, mint újoncok meg vele szemben?

3. Lásd, mikor Mihály, a minden mennyek leghatalmasabb angyala Mózes testéért küzdött, még ő is elvesztette vele szemben a küzdelmet, s mint legyőzött nem tehetett mást, mint hogy az Úr ítéletét kérje e leggonoszabb lény fejére, s csak így volt képes a sárkányt ól zsákmányát elvenni.

4. Ha pedig bizonyos tekintetben még Mihálynak is a rövidet kellett húznia vele szemben, mit tehetnénk akkor mi ketten vele? Ezért a jövőben különösen óvakodjál az Úr segítségét feltétlenül szükségessé tevő összecsapástól olyan lényekkel, akik csupa ősgonoszak és ámító.

5. Most pedig kelj csak fel ismét, s köszönd meg az Urasak, hiszen egyedül csak Ő szabadított meg most egy nagy szerencsétlenségtől. Mert ha a sátánon múlott volna, a te csókodat mindenképpen átvette

241

volna, de ezzel egyben az összes mennyei szeretetedet teljesen polippá változtatta volna és női alakjával - amelyet előtted megtartott volna - az acélkapcsoknál is erősebben láncolt volna téged maghoz.

6. De abban a pillanatban, amikor őt meg akartad csókolni, az Úr eredeti gonosz légyébe helyezte őt vissza, felnyitotta benne végtelen gőgjét, s ezért taszított nyomorultul el magától, minek követeztében kegyszerült újból sárkány alakját is felvenni. Az Úr tehát megmentett téged, most tehát állj fel azonnal, s mondj köszönetet a e egészen gyenge lényed megmentéséért!"

7. Márton, Boremnek e jóakaratú figyelmeztetésére gyorsan feláll, lábaim elé borul és bocsánatot kér őrült tettéért, s a legmélységesebben mond köszönetet megmentéséért és a Borem útján adott figyelmeztetésért.

8. Én pedig mondom neki: "Márton, meddig kell méh, hogy téged az ly gyakran visszatérő őrültségeiddel eltűrjelek? Fikor kezdesz már 1 az oly sokszor megtett ígéreteid szerint cselekedni is? Menyi sok figyelmeztető ostobaságon kell még átesned, hogy tart ós bölcsességet szerezz magadnak? Ó te elpártolt fajta, mennyi türelemre van szükség, míg téged a helyes útra terelni sikerül!

9. De most már állj fel, s légy egyszer már végre okosabb! Már az s elég, ha valamilyen valóság csak úgy hirtelen elragad, de hogy egy üres csalástól az utolsó életedig legyőzni hagyd magad - ugyan :undd, mily gyengeség kell ehhez?"

10. Márton bűnbánatában zokogva kér ismételten bocsánatot.11. Én pedig mindjárt lehajolok hozzá, s őt felemelve mondom neki:

'Lásd, most ismét szabadon állsz Előttem, mert felemeltelek, de vajon Keddig tudod magad még így fenntartani?

12. Lásd minden igazi mennyei polgárnak végül is feltétlenül önmagáb-ól kell szabaddá válnia és nem szabad elbuknia, bármily sikamlós útra lépett volna is egy időre. Mi lenne azonban veled, ha teljesen szabadon engednélek? Megtartanád-e jól az egyensúlyodat és nem buktál-e el, ha magadban kellene egy síkos úton haladnod?"

13. Márton teljesen magába , roskadva mondja: "Ó Uram, sohase engedj ingem el, ó sohase engedj engem teljesen szabadon - különben elveszem! Ó sohasem kérek a magam számára tökéletes szabadságot. Ha megengeded, hogy csak a legutolsó lehessek is Nálad, már akkor is az egész örökkévalóságra tökéletesen megelégedett leszek. Add Uram ezt a házat is a kedves Borem testvéremnek, mert nem vagyok érdemes arra, hogy így ilyen végtelenül gyönyörű birtokom legyen."

14. Mondom Én: "Csak légy nyugodt és szívedben kapcsolódj szorosan hozzám, akkor minden jól megy majd. Ezt a birtokot különben sem vettem el tőled, hogy azt Boremnek átadjam, mert ha ezt elvenném, az innyi lenne,

mintha az életed venném el s azt másnak adnám. Mert itt senkinek sem lehet más valami. a sajátja, mint egyedül csak az, ami önmagából áll elő, az ilyen eleven tulajdonnak pedig meg kell maradnia mint magának a tulajdonosnak, mert itt a tulajdon és a tulajdonos is oszthatatlanul is egyek.

242

15. Nem szabad azonban egy ilyen birtokon sem úrnak képzelned magad, s akkor birtokod folyton csak gyönyörűbb és gyönyörűbb lessz! Minden mennyei polgár tőkeletesen szabad ura és birtokosa ugyan saját szelleme és az Irántam való szeretete művének, de minden birtok s éppen úgy valamennyi szellem egyedüli ura azért mégis egyedülcsakis Én vagyok.

16. Most már tudod, miként áll itt a dolog, s ezért állj tehát mostantól kezdve szilárdan egyedül az Én szeretetemben, s akkor sohasem zavar meg többé ez a te mennyei birtokod

17. Ne gondoskodj te Boremről sem, mert mindenből van neki teljesen elég, s ha majd teljesen megértél, majd az ő saját birtokára is elvezet téged. Fost pedig csak menj Boremhez és tedd azt, amit ő tesz, majd Én beszélek néhány szót ezzel a vendéggel."

18. Márton megy, s követi tanácsomat.

119. Fejezet

AZ ÚR ÉS A SÁTÁN PÁBESZÉDE - SÁTÁN GONOSZ DACOLÁSA - AZ ÚR HASONLATA A FÉMÖTŐRÖL - SÁTÁN MEGMENTETT CSATLÓSAI

Én pedig a sárkányhoz fordulva mondom neki: "Sátán. Meddig akarod még a te örökös Uradat, Istenedet kísérteni? Keddig tart meg a te határtalan gőgöd? Mit akarsz tulajdonképpen elérni az Én végtelen hatalmammal szemben, amellyel téged teljesen feloszlathatlak és meg semmísíthetlek, s ha ezt nerc akarom, örökké és a legkínosabban ostorozhatlak.

2. Tudod, hogy számodra ez a legutolsó idő, amelyben még megmarad-hatsz vagy örökre elbukhatsz. Mit akarsz hát tenni? Az Én akaratom nagyon jól ismert előtted, mert ha ez nem így lenne, akkor örökké bűnöd sem lenne, miután azonban nemcsak akaratomat, hanem a jutalmat, valamint a büntetést is ismered, mondd, mit akarsz tenni?

3. Lásd, mindent újból felemelek, a hegyeket megalacsonyítom, a völgyeket kitöltöm, minden koronát és trónt, amelyeket a földön alapítottál a fertőbe dohom. Mit akarsz tenni? Hatalmammal szemben örökké nem dacolhatsz, nem engedlek többé szabadon. Szólj tehát mit akarsz tenni? Fel akarsz-e emelkedni, vagy le akarsz bukni?

4. Lásd, alattad a végtelen mélység - és lásd, itt vagyok Én, mind-azok Atyja, amik Engem szeretnek, s itt van az Én asztalom is' Válassz tehát és nyilatkozz hamar' Úgy legyen?"

5. Sátán: Úr, én ismerlek Téged, ismerem hatalmadat és ismerem szörnyű tehetetlenségemet is a Te végtelen és örök hatalmad mellett. De éppen azért, mert mindezeket azok mélységének legmélyéig belátom és tehetetlenségemet is a legmélyebben érzem, éppen ezért büszkeségemet, amellyel Veled szemben dacolhatok, dicsőségnek tekintem. Igen, hogy örökké dacolhatok Veled, s így azt is látom, hogy minden hatalmad dacára sem áll

módodban, hogy felfogásom megváltoztatására kényszeríthess és akaratomat legyőzhesd - az én teljes243megsemmisítésem nélkül, amelyet azonban sohasem tekinthetsz egy felettem aratott győzelemnek! Mert egy szellemi élet-győzelem sohasem állhat a végtelenül gyengébb ellent el lehető legtökéletesebb megsemmisítésében, hanem a legbölcsebb meggyőződésben mindenben, amihez viszont mindkét fél tökéletes szabadsága szükségese

6. Ez a meggyőződés mindig az ellent él szabad és szándékos véle-kedésén nyugszik. Ez az ellenfél pedig én vagyok, aki sohasem akarom belátni, amit te a törvényes mérték szerint akarsz, sőt még ha belátom is mégsem teszem azt, mert ezzel megmutatom Neked, hogy Rajtad kívül még más valaki is van, akit minden hatalmad örökre sem kényszeríthet arra, hogy Előtted meghajoljon mindaddig, amíg csak engem fennállani engedsz.

7. Mert lásd, igen könnyű dolog szabad akaratból a Te akaratodhoz alkalmazkodni, de a Te örök hatalmad és haragod ismeretében és saját tehetetlenségemben minden üdvösségről lemondva a mindenható Szellemmel habár a legnagyobb kínok között is, de mégis dacolni - lásd ez sokkal több, mint amennyire mind azok a nagyok, akiket mindent látó szemed bárhol is megszemlélhet, valaha is képesek lesznek.

8. És lásd, ez az alapja az én Veled szemben való folytonos enge-detlenségemnek. S éppen azért találom ebben az engedetlenségemben tehetetlenségem legnagyobb diadalát, mert ebben a tehetetlenségemben mégis állandóan a Te mindenhatóságod, bölcsességed, szereteted valamint haragoddal szemben is szabadak aratű harcos ellenfeled maradok és minden hatalmaddal, erőddel, szereteteddel, bölcsességeddel, törvényeddel és haragoddal sem vagy képes térdre kényszeríteni!

9. Egy Michaelnek lenni igazán nem nagy dolog, Gábrielnek semmi nehézségbe sem kerül, Urielnek - könnyűség az egész, egy Szeráfnak vagy Cherubnak - csak mennyei játékszerek. De egy Lucifernek lenni - Utánad az első, a legnagyobb szellemnek, jól tudva mily végtelen üdvösséget nyújthatna végtelen szereteted, de emellett tudva azt is, mily folytonosan fokozódó kint von maga után haragvó ítéleted - de emellett mégis minden üdvösséget, mint ahogy minden gyötrelmet is teljesen figyelmen kívül hagyva, Neked, saját jól ismert tehetetlenségemben rendületlenül és örökre dacolni a leghalványabb kilátás nélkül is arra, hogy ezzel elérhetnék valamit, sőt egyenesen és örökre, csak végtelenül sokat veszíthetek - lásd, egy teremtménynek ez a tehetetlen akarat nagysága, végtelenül nagyobb Istenséged összes nagyjainál és ez a tudat az Én legnagyobb kínjaimban is sokkal üdvözültebbé tesz, mint amilyen Te összes szellemeiddel és angyalaiddal együttvéve valaha is voltál! Ezért ne is kérdezd soha, meddig dacolok még Veled! Az én feleletem mindig csak hasonló lesz: örökké, örökké, örökké! Isten engem sohasem kényszeríthet megadásra!"

10. Mondom Én: "Ó te vak, sötét szellem, mily nagy is a te halálod, amelyben úgy véled, dacolni bírsz Velem szemben. Örömödet leled ebben az őrületedben és nem gondolsz:' arra, hogy itt minden igaznak, minden hamisnak, valamint a sajátodnak érzett szabadságodnak is végül is engedelmeskedniük kell akaratomnak, mert ki tanácskozhat valahais Velem és ki fürkészhette volna már ki utamat? Vajon tudod-e te azt, hogy nem az Én titkos akaratom-e az is, hogy éppen ilyennek kell lenned, mint amilyen vagy? Tudod-e hogy téged már nem az ősteremtéskor rendeltek-e ki a bukásra? Vajon a mű előírhatja-e a művésznek hogyan és mi célból alkossa meg azt?

244

11. A fémöntő a hatalmas olvasztótégelyét bizonyára a legtűzállóbb anyagból készíti, ezek kerülnek bele a hatalmas tűzbe, s ezekben olvad meg aztán a kemény érc, s ha már kellően megolvadt, vízhez hasonlóan önti ki abból, s a munkavezető használható formába önti azt. Ha aztán az ércet már formákba öntötte, idővel lehűlnek azok, s nem kell többé tűzbe kerülniük. A tégely azonban továbbra is izzásban marad, hogy a többi érc is megolvadjon benne és nem is hűlhet le hamarabb, míg csak hasznavehetetlenné nem válik, amikor aztán félre is dobják, mint egy minden további használatra teljesen alkalmatlannak vált kiégett anyagot.

12. Nem vagyok-e Én minden művek műveinek a mestere? Ha pedig az vagyok, s teremtek ehhez megfelelő szerszámokat is aszerint amire s ahogyan azokat felhasználni csak akarom - mondd hát dacolhatsz te akkor Velem? Vagy dacolásnak nevezheted-e azt, hogy olyan vagy, amilyen vagy, s más nem is lehetsz, mint csakis olyan, amiként azt Én végül is akarom?

13. Én azonban nem kemény ércöntő vagyok, hanem egy szeretettel telt mester, annyira, hogy még a tégelyeket is kiemelem hosszú izzásukból, ha azok azt úgy kívánják, s ha szabad műveim rendjébe áttérni akarnak. Ha azonban nem akarnak és több örömüket találják abban, hogy továbbra is olvasztótégelyeim legyenek, nos, Nekem úgy is jó - mert legalább nem kell újat teremtenem? Ha pedig tégelyek maradnak, akkor azok, amiknek lenniük kell is, lehetetlen, hogy olyanok, amilyenek lenni akarnának. Mert egy művem sem lehet más, mint amilyennek megalkotom, s amilyennek Én akarom!

14. A te vélt dacod tehát amelyben kedved találod ,nem egyéb nagy vakságodból eredő ábrándképnél. Mert amennyire mondhatja fazék a fazekának: olyan vagyok, amilyen akarok, mialatt a fazekas olyanra forgatja és alakítja, amilyennek ő akarja - éppen oly: kevéssé mondhatod te is nekem hogy olyan leszel, amilyen lenni akarsz - miközben mégis csak olyannak kell lenned, ami vagy, s ahogy azt Én akarom! Mint maga az örök Szeretet azonban e kötött ítéleted mellett mégis annyi eleven szabadságot is adok, amelynek következtében szenvedés teljes állapotodat érezni, felfogni, de egyben megváltoztatni is tudod, ha akarod. Ha azonban nem akarod, úgy csak maradj olyan, amilyen vagy, de nem azért mert te akarod ezt így, hanem mert Én akarom ezt így?

15. Ha azonban a helyzeteden javítani akarsz, helyedbe egy másikat egy, a te munkakörödben a Számomra megfelelőbb szerszámot helyezek. Szólj, mit akarsz? Nekem teljesen mindegy, hogy maradsz amilyen és ami most vagy - vagy pedig amint mondtam, helyedbe más szerszámot helyezek ."

16. Itt erősen megdöbben Sátán, s nem tudja mit is szóljon!17. Nagyszámú csatlósai azonban kiabálnak: _"Ó Uram, ha így áll a

dolog, ó 2.kkor oldj fel minket régi gyötrelmeink alól és helyezz a mi helycinkre más szerszámokat ? Mert a gyötrelmet már túlontúl megfizetünk és a nagy tűztől már igen kórhadtá váltunk, könyörülj ezért rajtunk, s alakíts át bennünket ó Urunk a Te jóságod és szereteted szerint."

18. Amint a Sátán a csatlósaitól ezt hallja, dühbe gurul, ordít É üvölt, nem akartok részesei lenni az én nagyságomnak? Akkor én sem maradok hát az, aminek Isten akarja hogy legyek, hangira ami én

245

akarok lenni! Hallgasstok ide!"19. Csatlósai rákiabálnak: "Bolond, mit akarhatsz te, amit Isten nem

akar, a te lehetőség szerinti szabad akaratod nem az Isten akarata-e? Csak

akard amit akarsz, mást önmagadból, akkor sem akarhatsz csakis egyedül Isten akaratát benned, amely mindenkor és örökké a te legyőzhetetlen bírád marad! Tégy úgy, ahogy ítélve vagy, bennünket azonban Isten irgalma magával ragadott, s nem is enged el többé! Ezért mi is a saját jobb megítélésünk szerint járunk el!"

20. Mondom Én: "Álljatok fel hát szabadság a jutalmatok. De te egyetlen bármikor is tenni akarsz, nem a te akaratod pedig legyen örökkészerencsétlenek, s legyen a ha pedig maradj ami vagy! Amit azon a te, hanem az Én isteni akaratom, az Én ítéletem tebenned!

21. Ezen utolsó nagy és mély tanításhoz még egy rövid határidőt is adok, ameddig még jól meg is gondolhatod, mi és hogyan vagy. Ha sorsodon javítani akarsz, úgy meg is történik az, de ha nem akarod, úgy továbbra is ugyanaz maradsz, ami most vagy mindaddig, amíg az ellentétes teremtés legutolsó foglya is kicsirázik a hústest útján. Hogy aztán veled mi történik, azt egyes egyedül csakis Én tudom, s Rajtam kívül senki más a nagy végtelenségben."

22. E szavaknál a Sátán egy hatalmasat ordítva siet ki az aj t ón keresztül, csatlósai azonban elvetik sárkány páncéljaikat, s mintegy ezer igen nyomorult kinézésű teljesen mezítelen lélek áll előttünk, s meggyógyításukért és fájdalmaik enyhítéséért könyörögnek.

23. Én pedig ismét előhívom a mi Mártonunkat, Boremet és Chorelt, s megparancsolom nekik, vezessék e szerencsétleneket a hűsítő fürdőbe. E három azonnal teljesíti parancsomat s az ezer nyomorult enyhülést is talál a fürdőben.

120. Fejezet

CHANCHAH FELÉBREDÉSE ÁZOMSZERÜ ÁLLAPOT AZ - AZ ÚR KIJELENTÉSEI E NAGY ESEMÉNYRŐL, VALAMINT ÖNMAGÁRÓL

Ezalatt azonban Chanchah is felébred mintegy álmából az oldalamon, s a szemei előtt lejátszódó eseményekre csak mintegy eleven álomra emlékszik vissza, és pontról-pontra kezdi elmesélni Nekem, amit most álmodott. Miután elbeszélésének a végére ért megkérdi Tőlem, hogy volt-e ebben valami igaz is?

2. Én pedig mondom neki: "Chanchah, hát nem láttad az előbb, amint Borem és Márton az előtted oly borzalmas sárkányt a láncain idehurcolták, mint szállott ez velük minden erejével szembe, s amint 1~árton Boremmel együtt segítség ül hívott, a sárkányt akaraterőmmel lábaink elé vetettem? De hiszen ezeket te mind nyitott szemekkel láttad!"

3. Chanchah: "Igen, Te Legdicsőbb, ezeket még láttam, de amint a sárkány már lábaink előtt hevert, roppant erő s borzalom fogott el, hogy attól egy bizonyos fokú aléltságba estem, s a szörnnyel kapcsolatos

246

latos további eseményeket csak mintegy álmomban láttam olyanformán, mint mikor e világba való jövetelemkor is hasonló állapotba kerültem, ahol Chorellel találkozva, rettenetes küzdelmet kellett vele vívnom, s amint erre felébredtem - éppen úgy amint most - nehéz álomnak tűnt fel előttem.

4. Amint én teljes, éber öntudatommal látok, azt mind jól meg is tudom érteni, természetesen ameddig az én csekély felismerési képességem engedi, ami azonban ezt az álomszerű képet illeti, ez már messze túlhaladja

lelkemnek csekély felfogóképességét, s így nem tehetek itt egyebet, mint hogy Hozzád forduljak, miután Rólad az a legelevenebb meggyőződésem, hogy, egyedül Te vagy a legbölcsebb és leghatalmasabb ebben a házban. 0Óvilágosítsd meg nekem ezért a látott képet.

5. E képekben úgy cselekedtél és beszéltél mint az örökké leg-szentségesebb Láma maga, amint azonban ismét felébredtem, a legkisebb változást sem találtam az előttem ismert kinézésedben, s ezért éppen úgy lehetsz a Lámának egy minden hatalommal felruházott követe, mint ahogy megfelelően elrejtve maga a Láma is. Ennyit és semmi többet nem tudok a látomásomból kivenni, a többit a helyeset pedig Tőled várom, Te egyetlen Szeretetem! C ne késlekedj a szívemet a Te bölcsességed fölöslegéből megitatni"

6. Mondom Én: "Chanchah, hol van a sárkány most már, s hol vannak csatlósai? Lásd, most hirtelen csodálkozol, s így szólsz a szívedben: a Lámánál, a Legszentségesebbnél? Sehol sem látható már aszörny és csatlósai - s hol van Márton, Borem és Chorel?

7. Én azonban azt mondom neked: Lásd, az Én erőm oly hirtelen űzte ki azt az ajtón mint amilyen sebesen a gondolat repül, s a Földre disznókba száműztem őket, hogy dühöngjön, égjen a legteljesebb önzés előhegyéhen, majd onnan a legsötétebb önkívület tengerébe zuhanva abba belefulladjon.

8. Régi csatlósait azonban elvettem tőle a szavak erejével és a három távollevővel az önmegismerés és az alázat fürdőjébe küldtem őket az ebből remélhető megjavulásukra.

9. Mindaz, amit Én itt vagy bárhol is teszek, azt mind saját hatalmamból teszem és sem Felettem, sem Alattam nincs semmi más hatalom, aki Elém állva így szóljon: most tedd ezt, vagy tedd azt, mert amit Én teszek, azt magamból teszem, anélkül, hogy bárki is parancsolhatná! Ha azonban Én mondom valakinek: tedd ezt, vagy amazt, senki sem állhat ellen akaratomnak.

10. Ó Chanchah, miután mindezeket cselekedeteimből könnyen láthatod és már régen láthattad is volna, hogy kérdezheted még mindig, hogy Én vagyok a Lámánk egy küldöttje, vagy talán végül még maga a Láma vagyok?

11. Az Én lényem egyszerű megjelenése nem szabad, hogy megtévesszen, mert a Lámának nincs szüksége a Föld fejedelmeihez hasonlóan külső pompára és csillogásra, hanem egyedül csak atyai szeretetem, bölcsességén és hatalmán át gyermekei szívére. Én azonban szívedben már rég óta és minden mértéken felül tündökölök, hogy lehet mégis, hogy nem bírsz felismerni?

247

12. Lásd, Chanchah-m, leánykám, Én a te Atyád, a Láma vagyok és rajtam kívül senki sincs. De azért ne rémülj meg, mert lessd, amilyen most vagyok, ugyanilyen maradok változatlanul és gyermekeim ne mint Istenüket hanem folytonosan csak mint az ő legszeretőbb Atyjukat lássák és ismerjék fel Bennem, emellett szeressenek és imádjanak.

23. Azért, mert most már felismertél ne félj Tőlem, mert az örök-kévalóságokon át sem észlelhetsz Rajtam változást, legfeljebb csak abban, hogy majd később atyai szeretetem és bölcsességem végtelen kincseit örökké fokozottabban minden mértéken felül élvezheted. Meg vagy tehát most már elégedve a lényem felőli felvilágosításommal?"

121. Fejezet

CHAN CHAN HATÁRTALAN ÜDVÖSSÉGE ÉS SZERETETE A FELISMERT LÁMA IRÁNT - MINDENT CSAK MÉRTÉKKEL - SZERETET ÉS BÖLCSESSÉG - AZ ÚR IRÁNT ATYA ÉS

TESTVÉR !

Chanchah erre lábaim elé borul, sir és zokog nagy öröméhen és üdvösségébene Én azonban megerősítem őt, mire feláll, nagy, üdvözült szemeivel figyel Engem fejemtől a lábam hegyéig, nem tud Velem betelni, s szíve így szól:

2. "Te, Te, ó Te vagy az tehát! Te vagy a mindenható, szentséges Láma! Te vagy az Örökkévaló! Te teremtetted hát a Földet, a Holdat, a Napot, a megszámlálhatatlan csillagokat, a hatalmas tengert, meg-számlálhatatlan seregét a mindenféle állatoknak, a vízben, a földön, a levegőben - és minket embereket is! Ó Láma, Láma, Te szentséges nagy Láma. Ki szerethet dicsőíthet és imádhat Téged eléggé? Melyik szív érdemes arra, hogy Téged, Te Legszentségesebb szerethessen?

3. Ó Láma, de melyik - érdemes vagy nem érdemes - szív nem tudna Téged szeretni, ha szemével egyszer már meglátott és érzékeivel felismert? Bocsáss meg ezért nekem, a legértéktelenebbnek, hogy merészellek Téged, ó Te szentséges, szeretnie De mit tehet arról a szegény Chanchah, ha szíve hatalmasabb mint az értelme?

4. Ó Láma, Láma! Lásd, én. ismerem semmiségemet a Te végtelen min-denségeddel szemben, de szívem most már még erőteljesebben szeret. Ne haragudj reám, ha most aztán már felmérhetetlenül vagyok kénytelen Téged szeretni! Ó Láma, erősítsd meg szívemet, különben nem bírja elviselni az Irántad érzett szeretetemet. Ó Láma, Láma, én belehalok ebbe a szeretetbe!"

5. E szavakkal Chanchah ismét Elébem rogy, sir és zokog szeretetében.

6. Mondom Én: "Ó Chanchah, a te szereteted nagy és szíved igen ér-tékes gyöngyszem, de lásd, erőt kell venned magadon és ne égjél túl hatalmas lángolással. Különben a jelenlétemet a továbbiakban nem bírod majd elviselni, s ez nem kevésbé zavarná meg üdvösségedet.

248

7. Lásd, itt van melletted Gella, vagy nézd Mártont, Boremet, vagy akár Chorelt. Lásd, ezek már rég óta ismernek és éppen úgy telve vannak az Irántam való szeretettel - de ezek mind elviselnek engem, s emellett mindent tesznek és élveznek amit csak adok vagy nyugtok nekik, ha a te állapotodban lennének, akkor semmit sem tudnának sem cselekedni, sem élvezni, mint ahogy te sem tudtál most semmi még nagyobbat élvezni, mivel hatalmas szereteted minden erődet teljesen igénybe veszi és leköti.

8. Én azonban mondom neked kedves Chanchah, de nem azért, mintha roppant nagy szereteted nem tetszenék Nekem - hiszen már több ízben is említettem mennyire kedves vagy Előttem, sőt még azt is hozzáfűzöm, senki sem szerethet Engem eléggé - de a lehető legnagyobb szeretetnél figyelemmel kell lenni arra fis, hogy annak a bölcsességgel kell párosulnia, hogy az üdvössége valóban teljes üdvösséggé vállhasék. Mert a szeretet magában csak megsemmisítő tűz, amelyet- miután ez mindennek alaptüze - semmi irányban sem kormányozhatja más, mint a megfelelő fokú bölcsesség. Ezért az Irántam való szeretetedet is a helyes mérvű bölcsességgel kell szabályoznod, ha a helyes szeretet megfelelő üdvösségében részesülni akarsz.

9. Ne folytonosan csak a legmagasabb és leghatalmasabb isteni lényt láss Bennem, Akit senki sem közelíthet meg, hogy életben maradjon, de lásd Bennem a te legjobb és legvalóságosabb Atyádat, sőt emberi mivoltomban a testvéredet, akkor majd éppen úgy elbírsz Engem mint a többi üdvözült, minden baj nélkül lehetsz körülöttem, megoszthatod üdvösségedet a

legüdvösségesebbekkel, akik éppen így Beelletten vannak mint te most, akiknek azonban jó voltomból mindkét kezük telve van munkával az egész végtelen teremtésem hatalmas térségeiben, emellett azonban mégis állandóan annyira a közelemben vannak, mint amennyire te most vagy és leszel mindörökké' Érted-e most már te legkedvesebb gyermekem miket mondtam neked?"

122. Fejezet

EGY MENNYEI SZERETETMEGINYILATKOZÁS – A SZERETET GYŐZELME GELLA CHAI~CHAH FELETTI ÖRÖME

Chanchah: "Ó Láma, ó Láma' Hol van az a szív, amely Téged f e 1-ismert és szeretettüzében mégis mérsékelni képes magát o Te az örökkévalós ág Legszentebbje? Lásd, ha annyi szívem lenne mint ahány csillag van az égen, fövenyszem a tengerben, vagy fűszál a földön, s ha mindegyik szív az Irántad lobogó legnagyobb tűz napja lenne is, e hegszámlálhatatlan szív szeretettüze Hozzád, ó Te legszentségesebb LÁMa, egy hűs harmatcsepp lenne, egy sistergős forró tenger mellett. Túlságosan Te sohasem lehetsz szeretve, mert hiszen maga a legmagasabb fokú és leghatalmasabb szeretet vagy!

2. Nagyon jól tudom, ó Láma, hogy Te teremtményeidnek nemcsak Atyja, hanem testvére is vagy, mert ezt úgyis akarod, de melyik szív láthat Benned csak atyát és testvért annak tudata nélkül, hogy Te egyben - ó, az örökké legszentségesebb, nagy és hatalmas Láma /Isten/ vagy! Kénytelen vagyok Téged szeretni, mert nem tehetek másként, mint

249

hogy örökké és végtelenül szeresselek, s e szeretetemet semmiféle bölcsesség sem mérsékelheti.

3. Ó ha ezer életem lenne, s a bölcsességem azt mondaná: Lásd Chanchah~ ezen ezer életedet mind elveszíted, ha a Láma iránti szeretetedet bölcsen nem mérsékled - a szívem a bölcsességnek ezt felelné: Ó de melyik üdvösség lenne hasonlíthat ó ahhoz, amit ezer életnek az Irántad való szeretet miatti elvesztése jelenthet - ez azonban lehetetlen, mert hiszen hogy veszthetné el az életét az, aki Téged, minden életek legmagasabb életét mindenek felett szeret?

4. Ezért is csak még jobban szeretlek ezután és semmiféle bölcsesség sem mérsékelheti ó Láma, szívemnek Irántad való szeretetét. Csakis ha Te ó Legszentségesebb megakadályozod, vagy megsemmisíteni akarod, akkor persze a szegény Chanchah már nem szerethet majd többet, de ó Láma, ó Atyám, ezt Chanchah-val talán csak nem teszed-e meg ?'1

5. Mondom Én: "Ó te drága kis leányom! Valóban, mondom neked: aki úgy szeret ,Engem mint te, az egy Velem, s annak nem egy, hanem számtalan élete van, hogy semmisülhetne az meg? Szeress csak ezért tehát minden erődből és ne f élj semmitől, mert az Irántam való szereteted bölcsességet is ad majd neked, s az úgy kitágítja szívedet, hogy folyton csak erőteljesebben szerethetsz majd Engem, most azonban jer keblemre és elégítsd ki egy kicsit szeretetedet!"

6. E szavaimra Chanchah elragadtatásában felkiált s szinte önkívületben veti magát keblemre.

7. Gella is sir örömében, hogy Chanchah is felismert és zokogása közben mintegy önmagához szólva mondja: "Ó te legszerencsésebb. mily végtelenül üdvözítő lehet ezen a keblen az örök isteni Szeretet végtelen

folyamát belélegezni. Ó milyen levegő áradhat az Ósforrásnál, amelyből a végtelen sok lény, angyal, napok, világok, emberek, állatok és növények létüket, életüket és mindenüket nyerték! Ó levegő, telve a Legmagass2gosabb levegőjével, örömmel és üdvösséggel!

8. Ó Chanchah, Chanchah, mily végtelen nagynak kell lenxiie annak a gyönyörnek, amelynek végtelen nagyságát most élvezed. Vajon melyik angyal mérhetné f e 1 annak nagyságát?

9. De mit gondolkozol szívem, hiszen te is a látható legnagyobb közelségében vagy Annak, Aki Szent, mindenek felett Szent! Ezért csak nyugodj, nyugodj meg szívem, az Úr szeretetét és bölcsességét mindenkinek a helyes mérték szerint adja. Ezért ne arra a legmagasabb fokú üdvösségre gondolj, amiben ez a nemes kínai nő most részesül, hanem gondolj arra, hogy mily végtelenül szerencsés vagy most te is ."

250

123. F e j e z e t

A TÖBBI KÍNAI ÉS A SZERZETESEK FELÉBBEDÉSE - A FÉLTÉKENY APÁCÁK ÉS AZ Ő ALÁZATOSSÁGUK

Mialatt Gella ilyen dicséretes meg figyeléseket végez önmagában, az összes többi jelenlévő kínai is hozzánk jön, s egyikük így szól:

2 „Te tagadhatatlanul isteni tökéletességgel megáldott. Te jól ismert nagy bölcsességedből, mi a tulajdonképpeni oka annak, hogy a mi Chanchah-nk oly hatalmasan ragaszkodik Hozzád? Oly nagy a szeretete Irántad, hogy egy ember még a Láma iránt sem érezhet nagyobbat, ha az állara is előtte - ha az egyáltalán lehetséges lenne."

3. Mondom Én: Csak legyetek türelemmel, Chanchah rövidesen mindent közölni fog veletek amit ezzel kapcsolatban tudnotok szükséges Most azonban ne figyeljetek tovább, hagyjátok szíveiteket működni értelmetek helyett, s akkor a legbiztosabb és legrövidebb úton haladhattok ."

4. Közülük egy másik: "Az nagyon jó és becsületes dolog lesz és ezt reméljük is tőle, de meg tudja-e magyarázni mit jelentett itt az a szörnyeteg, amelyet az imént oly hihetetlen gyorsan kiűztél az ajtón keresztül, miután a j ó és derék Mártont mindenféle módon megkíértette, sőt még egy elképzelhetetlen szépségű nővé is átváltozott, hogy a derék Mártont megfogja, nem volt-e az egy ördögi kiküldött, vagy talán maga az ördög?"

5. Mondotn Én: "Fajd arról sem feledkezik meg Chanchah, s ezért csak menjetek ismét vissza helyetekre és minden örömmel várakozzatok a dolog ilyen megoldására. Így legyen!"

6. Erre a kínaiak valamennyien ismét visszatérnek helyeikre, s teljesítik amit megparancsoltam nekik.

7. De az apácák közül többen szintén hasonló kérdéssel jönnek Hoz-zám, s azokat is figyelmeztetem, hogy csak maradjanak még egy kissé nyugodtan, hogy a bekövetkező megoldáshoz kellően megerősödhessenek. Ezek is visszalépnek s örömmel és türelemmel várakoznak.

8. Néhány szerzetes azonban csoporttá tömörül, s egymásközi mormogni kezdenek: "az előbb Gamela testvérünk intése folytán már csaknem azt gondoltuk, hogy ez a kínai barát, Aki a sárkárnya1 s valamennyi csatlósággal oly erőteljesen szembe tudott szállni, vagy Michael arkangyal, vagy talán még Jézus, maga az Úr, de ha abból ítélünk, amit ezzel a kínai nővel - aki persze sokkal szebb mint mi vagyunk - és hogyan szeretgeti, csókolgatja, hogy ez már mégis csak sok - már csak mégsem lehet Mihály arkangyal és még kevésbé az Úr Jézus!

9. Ó Mihály arkangyalról vagy különösen az Úr Jézusról ilyet még csak gondolatban is feltételezni is nagy bűnnek tartanám, hogy Ő - s hozzá még egy pogány nővel ilyen szerelmi játékot űzzön! Ez az ostoba liba pedig még csak a legkevésbé sem feszélyezi magát előttünk.

251

No nem, ahogy ez ott a keblén feszeng, mégis csak egy szerelmes macskának kell lennie.

10. Ha Ő Mihály, vagy az Ur Jézus lenne, akkor bizonyára hozzánk, keresztényekhez jött volna, Akire a pogányokkal szemben kétségtelen előnyünk van. kivel azonban Ő folyton csak ennek a kínai nőnek hódol, bennünket pedig úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagy, így dála, különösen a Jézus mivoltával alapos hibáknak kell lennie. Mégis csak ostoba dolog testvérünktől /Gella/, hogy állhat és nézheti el azt, mintha csak ő is a keblére akarna borulnia"

11. Ekkor így szólok Gellához: "Testvérkém, lásd, ott Chanchah mellett a te számodra is van ám hely, jöjj tehát te is ide, és adj egy kis levegőt szeretetednek!"Gella azonnal a keblemre borul, s megtelik üdvösséggel.

12. Társnői azonban összesúgnak: "No itt van, most aztán nincs mit beszélnünk sem tovább ! .Csak legalább Márton házigazda jönne már vissza, hogy bepanaszolhatnánk neki, ahá, ahá, mar jön is Boremmel és Chorellel együtt. menjünk csak hamar eléjük."

13. Amint Márton azonban látja, hogy az egész nagy csoport dacos apáca feléje siet, de látja egyúttal azt is, hogy merről fúj a szél, nagyon barátságosan megy eléjük s így szól:

14. "Tudom már, tudom már mi bajotok van, s ezért menjetek csak szé-pen vissza előbbi helyetekre, mert az ilyen panaszokat én nem hallgatom meg. Egyellőre csak annyit mondok nektek, de ezt szívleljétek is meg alaposan: aki szeretetet akar, annak először önmagának is szeretnie kell, mert szeretetet csak szeretettel lehet megszerezni. Ezért szeressétek először ti is mint ez a kettő az Urat, s akkor ti is érdemesek lesztek az Ő keblére. Megértettétek?"

15. Mondják az apácák: "Ó kedves házigazdánk, hát hogy tehetnénk mi ilyet? Nem látod talán, hogy mi a legszilárdabb keresztények vagyunk? Az a szerelmes nő pedig pogány, Geller pedig már amúgy is rég óta igen könnyű vérű személyiség, s ezért volt már a földön is annyi mindenféle ördögi kísértésnek kitéve, s így itt a te mennyei házadban sem szalaszt el semmi alkalmat sem arra, hogy az e fajta kísértések felé ne hajoljon.!

16. Az a férfi pedig, akit már valamennyien teljesen az Úr Jézusnak vagy legalábbis Mihály arkangyalnak tartottunk, bizonyára egy sokkal alantasabb szellem lehet, mert különben ezzel a két könnyű személlyel nem járna el ilyen bizalmasan. Ezért..."

17. Itt Márton félbeszakítja őket: "Jól van, jól van kedveseim! fűár úgy látom, nektek is a fürdőbe kell majd mennetek! Úgy gondolt , hogy ti már valamennyien tiszták vagytok, mert már jól kiforrtatok s jól kimosakodtatok és íme most egy egészen régi rozsdafölt és szenny tűnik ki belőletek. Ezért még egyszer egy jó erős fürdőbe kell mennetek, hogy érdemesekké válhassatok ama Szentségesnek megközelítésére.

18. Az apácák kiabálnak: "Mit mondasz, mi és fürödni? Te is tisztá-talan vagy, azért járkál nálad is ki-be az ördög. Vagy talán nem láttuk e az imént a legnagyobb megütközésünkre, amint annak a szép ördögi nőnek egy csókot akartál adni, ha az vissza nem taszított volna?

252

Ha ez így megy tovább, akkor csakhamar kitűnik majd, hogy milyen kezekbe kerültünk ebben a házban!"

19. Márton egészen nyugodtan feleli: "Igen, igen, csak a fürdőbe veletek. Csak fürödni, fürödni! Annak a fehér falnak a háta mögött úszkál most vagy ezer igen ritka halacska és fürdik. Menjetek csak oda, kerül még hely ott a számotokra is elegendőn menjetek tehát csak szépen és jókedvvel oda és társuljatok össze az ott fürdőző nőkkel, különben....."

20. Az apácák dühösen kiáltoznak, de közben visszatérnek régi he-lyeikre.

124. Fejezet

A MENNYEI ÉLETMESTER LELKI GYÓGYTANÁCSA - A SZELLEMI TERMÉSZETES GYÓGYTÓD - A KÍNAI SZELLEMEK VÁLSÁGA - A FÉLTÉKEN'YSÉG LÉNYISÉGÉRŐL S TANÁCS ANNAK

GYÓGYÍTÁSÁRA

Márton azonban Borenmel és Chorellel együtt Hozzám jön jelenteni, hogy a fürdőző ezernyi sárkány csatlós most, hogy már jobban vannak, mindenféle alakot öltenek és ax~yira mozdulatlanokká válnak, hogy most már még Borem sem tudja mit is kezdjen velük.

2. Mondom Én a háromnak: "Az ezer a fürdőben van, ott j ó helyen vannak, mert ők nem látják ezt a h ázat, hanem csak saját benső gonosz világukat, amely bennük folyton csak szabadabbá és külsejükben mindinkább láthat óvá válik , s ez már jóje1. Ezért csak hagyj átok az ezret, azok már a rendes útra vezettetnek.

3. De ott áll háromszáznál több asszony, valamennyit nagy félté-kenység uralja, amiatt sokat szenvednek szívükben, s ezért sajnálom is őket. Menjetek oda, tanítsátok helyesen és igazságosam A fürdővel azonban Márton testvérem nem szabad őket ismét megfenyegetned, ha Hozzám akarod őket vezetni.

4. Mert lásd, a féltékenység a szeretet élősdi növénye, s megöli azt a Ha az az élősdi növény a szeretet fáján elhatalmasodik, idővel az egész fát tönkre teszi. Ha tehát a fát meg akarjuk erősíteni és tartani, módot kell találnunk, amellyel azt ezen idegen kinövésektől teljesen megszabadítsuk.

5. Márpedig ha a féltékeny lelkedben valamilyen fenyegetéssel felizgatod, mint ahogy amúgy is már van, az életfájába ezzel csak beoltod az élősdi növényt, ezzel csak felburjánzik, s a fát teljesen tönkre is teszi.

6. A jövőben tehát így kell eljárnod, ha féltékeny szellemekkel kerülsz össze. A féltékenységet tekintsd a szeretet vadhajtásának és gondolj arra, hogy ahol féltékenység van, ott van szeretet is. Ha szeretettel szelídíted azt, a féltékenységet csakhamar a legizzóbb szeretetté változtathatod.

7. Én mondom nektek: ahol semmi féltékenység sem mutatkozik, ott szeretet sincs. Vagy láttátok e valahol már a világban, hogy a

2 53terméketlen mező, a luc, az erdei, a jegenyefenyő vagy más, hasonló terméketlen fa és élősdi növénytől szenvedne Én mondom nektek : sehol sem találhattok ilyen elfajzást , annál gyakrabban azonban a nemes gyümölcsfákon.

8. Látjátok, itt ez a helyzet. Különösen ezeknél az asszonyoknál Ezekben is sok szeretet van, mint egy nemes gyümölcsfában sok nemes nedv. Távolítsátok azonban el szívükből szeretettel a vadhajtásokat, akkor majd a szeretet csodálatos termékenységét tapasztalhatjátok Menjetek tehát oda,

tegyétek úgy ahogy tanácsoltam nektek, akkor szívem számára egy jó művet hoztok létre.

125. Fejezet

BOREM ÉS A LELKIBETEG APÁCÁK

A három most igen barátságos arccal a szegény nőkhöz megy, s odaérve Borem barátságos arccal szól:

2. "Kedves testvéreim hallgassatok meg engem türelemmel. Helyes igazságot akarok nyújtani nektek, mert tudom, hogy szívetek szenved és azt is tudom, hogy ez a testvérem mikor az előbb nála az igazatokat kerestétek, nyersen visszautasított benneteket. Akkor mint magam is e háznak vendége - nem árthattam bele magam e házigazdai jogba, mert hiszen minden házigazda az első úr a saját házában.

3. Most azonban, hogy az összes háziurak fő Ura vendégi mivoltom dacára is feljogosított a szeretet gyakorlására, ezért nemcsak akarok, hanem a rendelkezésemre álló minden módon és egész erőmmel adok is igazságos elégtételt nektek, s az Úr nevében jóváteszem mindazt, ami bánt benneteket és sérti szíveteket. Meg vagytok ezzel kedves testvéreim valamennyien elégedve?"

4. A nők valamennyien egyszájként mondják: "Ó igen, ó Igen, te kedves j ó barátunk! Valóban, te minden bizonnyal igaz barátja vagy Istennek. Tőled mindent szívesen elfogadunk, te j ó és becsületes vagy velünk szemben, és ismered szívünk fájdalmát, de ezzel a Mártonnal semmi dolgunk többév Pert ahelyett, hogy belátta volna helyzetünket és megvigasztalt s tanított vagy az igazságra vezetett volna bennünket - ha csakugyan helytelen úton jártunk volna - a pokolba, az ördögök fürdőjébe utasított mindnyájunkat. Ez egy cseppet sem volt mennyei eljárás velünk szemben az ő részéről, aki pedig .. egyik fő polgára a mennyeknek, vagy legalább is akarja, hogy az legyen. Ezért sokkal kellemesebb lenne a számunkra, ha ő visszalépne hogy ne is bosszantson jelenléte ."

5. Mondja Borem: "Kedves testvérek, tekintsetek csak el ettől,s bízzatok minden reám, én mindent ismét rendbe hozok. Mert látjátok, a mi párton testvérünk nem rossz, hanem akárcsak én, az Úr nevében egészen jó szellem.

6. Nekünk azokkal a nagyon gonosz vendégekkel, akik abban afürdőbben vannak, nagyon sok dolgunk van és amellett még több

254

sajnálatos bosszúságunk volt. S mikor a nagy fáradtságunkban már csaknem unottan ahhoz a roppant hatalmas Barátunkhoz mentünk a további teendőkre vonatkozó tanácsért, éppen akkor jöttetek ti, akárcsak egy legkevésbé kívánatos támadás - elénk, s az egyébként is könnyen felizguló Márton így természetesen egy kissé keményen és gyöngédtelenül fogadott benneteket, ami azonban - amint mondtam ez esetben számára megbocsátható.

7. Ezért úgy vélem, hogy ezt könnyen megbocsátjátok neki, mert hiszen ő mégis csak szeretettel van irántatok és roppant örül annak, hogy a házában mindnyájatokat kedves vendégeiként üdvözölhet. Remélem, ti is megteszitek azt, amit én is megtennék veletek szemben, ha engem valamivel megsértenétek."

8. Az apácák erre így válaszolnak: "Tudod legkedvesebb barátunk, amit te mondasz nekünk, azt valamennyien teljes szívünkből és örömmel meg is tesszük, de ezt megmondtuk azért neked a Tárton megszégyenítésére s a te .kedvedért mégis megtesszük, s nagy tapintatlanságát megbocsátjuk, ennek

következtében azonban már nehezen bocsátanánk meg neki, ha még egyszer ilyen kíméletlenül járna el velünk szemben.

9. Ő egyébként igen kedves ember ugyan és örömmel is nézünk szép alakjára, de mit ér a szép alak, ha szívében nyersebb, mint egy alma nyolc nettel a virágzás után a fáján. Ha Marton hozzád hasonlóan jön hozzánk, akkor szeretetteljes szívekre is talál nálunk, de házigazdai kényurasa mellett a szeretet helyett egészen mást talál majd.

10. Hála Istennek, most már mi is bizonyára mennyeien szépek va-gyunk. A férfiak - akik nagy számmal vannak itt - valamennyien kedvteléssel szemlélnek bennünket, jóllehet ezt nem tekintjük a saját érdemünknek, mert nagyon jól tudjuk, hogy mindenféle külső szépség csak az Úr ajándéka, de hogy éppen Márton, s az a ti hatalmas barátotok egy általár semmit sem találnák rajtunk, amivel tetszésüket megnyerhetnénk, az bizony sajnálatos dolog a számunkra.

11. Az a két testvér alapjában véve szintén nem szebb mint mi, s az a barátotok mégis mindenek felett szereti őket és jóformán kizárólag csakis velük foglalkozik, mi pedig úgy állunk itt mint szegény bűnösök, s bennünket senki még csak észre sem vesz és mindenki csak arra a háromra szegezi tekintetét. Hát ne bántson ez bennünket? S ha ama barátotok magasztos érdeklődését egy kis ideig talán sejtettük is szívünkben, nem kell-e azoknak a virághoz hasonlóan elhervadniuk, ha minden szükséges tápanyagot elvonnak azoktól?

12. Lásd, a szívet is táplálni kell, ha a szeretetben meg akarjuk erősíteni, hogy erősödjenek meg azonban, ha soha sem táplálják, hanem csak egyik böjtből a másikba szorítják?"

13. Borem: " Úgy, úgy kedves és szeretetreméltó testvéreim, teljesen igazatok is van és kívánságotok egészen jogos, de legyetek csak egy kevés türelemmel, és szívetek a legteljesebb mértékben kielégítésben részesül. Viszont ugye azt is tudjátok, hogy a jó orvos először is a betegeket keresi fel, s csak azután látogatja meg az egészségeseket!"

14. Látjátok, itt ez a helyzet. Mihelyt a két beteg teljesen rendbe

255

jön, az orvos hozzátok is eljön, ezért legyetek csak egy kis türelemmel, s az orvos nemsokára itt lesz. Most azonban gyertek velem, valami nagyon csodálatosat mutatok nektek.

15. Az apácák: "Ó kedves barátunk, ez igazán teljesen felesleges, mert ebben a hatalmas teremben amúgy is annyi legcsodálatosabb látnivaló akad, hogy sohasem lehet betelni velük. Ez a pompás padozat olyan, mintha e legelevenebb és legüdébb színű legnemesebb kövekből rakták volna össze a legváltozatosabb szegélyezéssel.

16. A hatalmas, minden pompát túlhaladó oszlopok, amelyek leirhatat-1an szépségű karzatokat tartják, úgy ragyognak, mintha a legszebb rubinból készültek volna, s a bensejükben ezernyi csillag arany halacskákhoz hasonlóan úszkál a vízben, állandóan a leggyönyörűbb színárnyalatokat képezve.

17. S ahogy barátom ezt magad is láthatod, ezer és ezer csodálatos dolog van itt, amelyeket még csak megnevezni sem tudunk. Mivel teát itt a legcsodásabb dolgok egész tömege kerül elő, így a legkisebb szükség sincs-.

arra, hogy még pompásabb és csodálatosabb dolgokat lássunk, mint amilyenek amúgy is vannak.

18. Szemeinkről itt a fölöslegesnél is sokkal bőségesebben gondos-kodva van, s így még továbbiakra nincs szükségünk, de egészen másként áll a helyzet szíveinkkel. Lásd ezek még nagyon ellátatlanok. Leit ér a szem gyönyörködtetése, ha mellette a szív szenved? gondoskodj ezért kedves barátunk a szíveinkről, s akkor szemeinket is egészen könnyen kielégítheted."

19. Borem: ''Kedves testvéreim, a kérésetek nagyon helyes és jogos, de az előbbi szavaitokból azt értettem ki, mintha már értesültetek volna arról, amit nektek megmutatni szeretnék és akarok is Tudjátok talán, hogy amit most nektek mutatni akarok, az legfőképpen nem a szíveteket érinti-e? Vagy talán már előre tudjátok, hogy miben áll az a csodálatos valami, amit nektek meg akarok mutatni? Az a csodálatos dolog csupán csak a szemetek számára való? Nem lehet-e az a csodálatos valami csupán csak a szívetek számára rendelve?

20. Mi több vajon a szem vagy a szív? Nem merülhet-e e1 a szem vak-sága mellett is a szív a szeretetélet gyönyörűségeinek a teljességében? helyik földi szem láthatja meg Istent? Látjátok erre minden testi szem vak, de a szív gondolhat Istenre, szeretheti Őt sőt akár eleven templomává válhat az Urasak, amelyben Ő aztán lakást is találhat a Maga számára. mi több tehát a szem-e vagy pedig a szív?

21. Ha pedig így van, hogy gondolhatjátok kedves testvéreim, hogyitt az Úr szívének a birodalmában oda vezetnélek benneteket, ahol csak a szem számára csodálatosnak látszó események adódhatnak elő?

22. Mondom nektek, itt minden egyedül csak a szív számára történik, a szem pedig csak egy fény felvevő eszköz mindarra, ami a szívben vagy a szívek között történik. S így azt a csodálatosat is, amit nektek mutatni akarok, nem a szemetek, hanem kizárólag csak a szívetek számára készítettem elő.

23. Minthogy azonban itt az Isten birodalmában egyetlen lény sem vak, hanem mindegyik látása olyan erőteljes, akár csak a szíve, ezért tehát a szemek is természetesen mindenkor tanúi mindannak ami a szív számára történik, s ami abból ered, s azért azt mi a szívetek

256

számára történik, a szemeitekkel is látjátok majd. Ezért tehát most kövessetek."

24. Borem e szavaira az apácák követik mindhármójukat, mégpedig ahhoz az ajtóhoz, amely a Nap térségeibe vezet.

228. Fejezet

A fürdőző sárkánycsatlósok haragra gerjesztő káromlása az Úr megnyugtató és tanító szavai a haragvókhoz .

Mialatt:. azonban Márton, Borem és Chorel az apácákkal a napajtóhoz mennek, az ezer fürdőző vendég az ismert fürdőben roppant nyugtalanná vált, erőteljes káromkodásba kezdenek, hogy nemcsakaz itt jelenlévő többiek, hanem még Chanchah és Ge11a is jól hallhatták o

2. E kettő is csakhamar felocsúdik erre üdvözüli szeretet-szen-dergéséből s mind feszültebben figyelnek. Chanchah éppen meg akarja kérdezni mit jelentsen ez, amikor a szerzetes barátok közül kb. százan Hozzám sietnek, s esdekelve kérnek, hallgattassam el a fürdőzőket, mert közülük a gyengébbek ettől maguk is haragra gyúlhatnak.

3. Alig adták elő a barátok e kérésüket, valamennyi kínai összes asszonyaikkal, valamint az apácák szüleikkel együtt már Nálam is vannak és kérnek: "Istennek hatalmas küldöttje nen hallod talán, hogy a sárkánynak a fürdőben lévő csatlósai, Isten, 1e és mindannyiónk ellen mit terveznek és valamennyiünket e1 akarnak veszíteni? Ezért úgy gondoljuk, aligha lesz jó vége, ha e pokoli csőcseléket munkájában erélyesen meg nenm akadályozod.

4. Hallgasd csak milyen gyalázatos módon káromkodnak. Ezek a fenevadak még sokkal veszedelmesebbek mint maga a sárkány, amely látszólag elég értelmesen beszélt Mártonnal és Veled is. Vess ezét véget ennek a garázdaságnak, vagy pedig engedj innen ki bennünket, hogy ne legyünk kénytelenek a Legszentségesebb ilyen káromlását tovább is hallgatni."

5. Mondom Én: "Ez igazán nagyon helyes tőletek, hogy utálat fogja el szíveteket az ilyen haragos kitörésekkel szemben, de emellett csak Reám és ne magatokra nézzetek, mert különben bíróvá teszitek önmagatokat, ami sokkal nagyobb haj lenne, mint e természetesen még nagyon haragos fürdőzőknek az üres káromkodása.

6. Mert aki káromkodik, az azzal csak saját tehetetlenségét árulja el, mert ha kellő hatalma lenne. mindjárt aszerint cselekednék es sohasem használna felesleges szavakat, amelyek nem egyebek üres szavaknál. Aki azonban tehetetlen, s emellett mégis úgy akar cselekedni, mintha hatalma is lenne hozzá, az hamis és tehetetlen bíróvá tolja fel magát, pajzánul és gonosz módon tú1 Isten kizárólagos joga után s tehetetlenségével azt gyalázza, mialatt egyedül csak Istené minden hatalom és erő, valamint a kizárólagos bírói jog is, s az Övé kell is, hogy legyen az örökös és legszükségesebb rend miatta

2577. Látjátok kedves barátaim és testvéreim, benneteket bosszant most

a fürdőzők e tényleg szabadon engedett szidalmazása és káromlása, s az helyes is, hogy szíveitekben emiatt nagyon megütköztök, de emellett mindannyiótokban izzó parazsat is látok, amely ha elég ereje lenne, e fürdőzőket egyszerre megsemmisítené, s látjátok, ez az izzó tűz sokkal veszedelmesebb, mint ez az értelmetlen és tehetetlen káromkodás.

8. Ezek csak azért káromolnak minket, mert nagyon jól tudják, hogy soha, örökké sem árthatnak nekünk, s tudják azt is, hogy Istenben mennyi türelem és hosszas törés uralkodik. Mi pedig elpusztítjuk ezeket, mert hatalmunk van hozzá, vagy legalább is örökre hagyjuk el őket? Vajon bölcs dolog lenne-e ez? Vajon Isten rendje szerint való lenne-e ez, amely soha semmit sem megsemmisíteni, hanem mindent csak megtartani akar, sőt mondhatnánk megtartania kell is, mert vezethetné-e magát az istenséget az, hogy akárcsak a legparányibb is ami belőle keletkezett, megsemmisíthető legyen?

9. Vegyetek tehát erőt magatokon, s hagyjátok őket szidalmazni és káromkodni, idővel majd kikáromkodják magukat, később erős bűnbánatba esnek át, s még valamennyien kedves barátaink és testvéreink, sőt különösen nő testvéreink lesznek, mert azok legnagyobb része nő.

10. Hogy pedig teljesen tehetetlenek azt abból is láthatjátok, hogy egy hajszálnyira sem képesek a fürdőt elhagyni, viszont milyen dicsőség lenne szarvunkra őket megbosszulnunk, mert hatalmunk van hozzá, ők azonban

teljesen tehetetlenek? Úgy gondolom ez hasonló lenne egy olyan oroszlánhoz, amely szúnyog fogdosásra aljasodnék.

11. Én azonban azt mondom nektek és figyelmeztetlek benneteket, mindig csak Re2m nézzetek és azt figyeljétek mit teszek Én, akkor szíveitekben sohasem éreztek többé sem haragot .sem bíráskodási vágyat. Engem érint legjobban a dolog és látjátok, Én teljesen nyugodt vagyok. Legyetek tehát ti még nyugodtabbak, mert benneteket ez a káromkodás a legcsekélyebb mértékben sem érint.

12. Ezek csak Isten igazságosságát káromolják, amely őket most a fürdőben tartja, s amely természetesen nem lehet fájdalom mentes a számukra, ha segíteni akar rajtuk, mert minden átváltozás fájdalomhoz kötött mindaddig, míg az új rendbe az egész lénye át nem ment. Maga a fájdalom azonban szükséges, mert ha ez nem lenne, java fás sem lenne várható, mert .egy minden fájdalomra érzéketlen lény, minden nyereségre halottnak tekintendőe

13. E fürdőzők most valamennyien erőteljes átmeneti állapotban vannak, eközben némi fájdalmat is el kell szenvedniük, ami nyelvüket káromkodásra készteti. Ha aztán később az új szoros rendhez csatolódnak, fájdalmaik is nagyon leszelídülnek, teljesen abbahagyják a káromkodást, az alázat felemelő szavait kezdik majd hangoztatni, amelyek hidat képeznek számukra a szeretethez és az élethez.

14. Hogy pedig ezen üres káromkodások miatt tovább ne bosszankod-jatok, jertek Velem ahhoz az ajtóhoz, amelynél Márton, Borem és Chorel az apácákkal együtt állanak. Azt a szemetek előtt lévő csukott ajtót majd felnyitom, s ott majd bő alkalmatok kínálkozik arra, hogy egész lényeteket, a még meglehetős erősen hullámzó szívetekben, annak legbenső idegszáláig alázatossá tegyétek

258

ami a számotokra mindenek előtt - a legfontosabb. Ezért kövessetek most, így legyen."

127. Fejezet

A CSUKOTT NAP AJ TÓNÁL - A VILÁGOSSÁG HELYZETE A SÖTÉTSÉGGEL SZEMBN - ELŐKÉSZITÓ MIHEZTARTÁSI INTELMEK AZ IGAZSÁG SZFÉRÁJÁHOZ

Az egész nagy társaság a jelzett ajtóhoz követ Engem, amelynél Márton Chorellel és az apácákkal várakoznak. Hogy odaérkezem és megnyissam a világosság ajtaját. Körülbelül háromezren vagyunk már itt, úgy hogy az ajtónál valóságos torládás következik be. Minthogy azonban az ajtója mesze esik, így a különféle vendégeknek tág terük van, s így akadálytalpul a láp talajára léphetnek, hogy szemlélhessék a szeretet és a világosság csodáit

2. Amint az ajtóhoz érek, Márton ez ajtó lezárt voltának oka iránt jön kérdezni Engem, mert a többi ajtó valamennyi ,nyitva áll.

3. Én azonban így szólok hozzá: "Barátom és Testvérem! zöldi életed alatt nem olvastál-e semmit az emberek és állatok egymástól eltérő születéséről? Lásd, minden lénynek - a szemei kivételével már az anyja méhében működnek összes érzékein Érzékei, ízlel, szaglása van, sőt a fülei sincsenek elzárva, szemei ellenben csak a születés után nyílnak meg. Ezért

utolsó a szellem újjászületésénél is a világosság ajtajának, vagyis a szellemi szemnek megnyitása, mert ha valaki látni akar, arra megfelelően elő kell készítve lennie.

4. Ha valaki házában éjnek idején világosságot akar gyújtani, a szükséges intézkedéseket meg kell tennie, amelyek alapján a fényt előidézhesse. Nem kell-e egy olajjal töltött lámpát és egy jó megbízható tűzszerszámot készenlétben tartania? Mit kell a tűzszerszámmal tennie, s mennyit kell dolgoznia, míg tűzszerszámából a szükséges világosságot létrehozza. Lásd, a világosság képződéséig idő telik el, különféle cselekményeknek kell ezt megelőzni, amelyeknek végeredménye aztán a világosság. Csak ha a világosság már megvan, ennek fényében válhat csak a cselekedet hasznossá, míg ezt megelőzőleg erről szó sem lehet.

5. Ha gondolkozol efölött könnyen beláthatod, miért van e házban az összes többi ajtó nyitva, s miért csukott még most is e vendégek előtt a Nap ajtaja.

6. Jól látom, hogy most ezt kérdeznéd: igen, ha így áll a dolog, akkor miért állt már néhányszor mégis nyitva ez az ajtó előtted, s vajon mikor először és másodszor voltál ott, miért nem volt akkor az utolsó? Én azonban mondom neked: először is nem tartozol már eme vendégek közé, akiknek még az újjászületésre kell várakozniuk, másodszor pedig ami a többi ajtót illeti, amelyeket a Nap ajtaja után láttál, úgy újjászületése után minden szellem mégis csak beletörődik, hogy a világosságban tevékenykedjék, vagy tiszta belátásra és felismerésre jusson.

259

7. Vagy talán még mindig úgy véled, hogy a világosság felvétele után egy örökös és minden esetre gyönyörűséges henyélés következik? Ó nem, mondom neked, az igazi tevékenység csak a világosságban veszi kezdetét, mert annak elérkezte előtt minden tevékeny ég csak a világosság megszerzésére szorítkozik, ha pedig ez már megvan, a Nap temploma ezzel már meg is nyílt, s igazi nagy tevékenységét az újjászületett szellem valójában csak akkor kezdi meg.

8. Vagy láttad-e valaha is a Földön, hogy az iskolás gyermekek hivatalt viseltek? Az iskolás gyermeknek a szükséges előismereteket először tökéletesen el kell sajátítania, hogy a saját világosságához mért állást elnyerhesse. Ha tehát ismeretszerzésének futópályáját megtette, s a szükséges ismereteket megszerezte, gondolod talán, hogy egy heverőre veti magát, hogy azon kényelmesen aludjék ahelyett, hogy megszerzett világosság abban dolgozzék? Igen, lásd, most kezd majd csak tulajdonképpen a munkához, mert összes megelőző tanulmányai lényének sötétségében világosságot teremtő tevékenységei voltak.

8. És lásd, ebben ismét egy súlyos oka áll előtted annak, hogy a Nap ajtaján kívül miért van ott meg több, más ajtó is, s különösen az, amely az egész végtelen térség mindenségébe vezet. mondd, maradt még valamilyen kérdezésed hátra?"

9. Márton: "Ó Uram, Te úgy átlátsz a szívemen, akárcsak egy víz-cseppen. Most már semmi egyebet sem találok magamban, mint csupán a legforróbb szeretetet Irántad, Te végtelenül jó és Szentséges Atyám. Te tudod, hogy az erőmhöz mért tevékenységet az elképzelhető legnagyobb örömmel veszem, s ezért a világosságnak egy még magasabb foka bizonyára igen jól jönne nekem. Hiszen tudod jól, hogy a jót cselekvéshez az akarat sohasem hiányzott nálam, sőt a világosság, azaz a bölcsesség megszerzéséhez meg még kevésbé. Ezért úgy vélem, hagy e templomnak a teljes megnyitása

különösen hasznos lesz számomra, jóllehet önmagamat számítva Benne tulajdonképpen az összes napok napját és világosságok Világosság át láthatom és bírhatom, s ezért minden más egyéb világosságot akár örökre is nélkülözhetek ."

10. Mondom Én: "Úgy, Lágy kedves Márton testvérem, lásd eme szavaid már sokkal jobban tetszenek nekem, mint előbbi kérdésed.

11. Tényleg igaz, hogy Én itt az összes napok Napja, világosságok Világossága vagyok, s aki Engemet bír, az a legfényesebb nappalban él és tevékenykedik. Művel azonban Belőlem minden ember egy teljesen sajátos és szabad lény, ezért mindegyiknek saját világossága is van, amelynek benne éppen oly szabadon kell világítania, mint amilyen szabadon világítja meg a nap a végtelen térségben saját bolygóit, s mint amilyen szabadon világít minden ember szere, s ver állandóan új gondolatokat a szíve - amelyekből szabad elgondolások, majd ezekből maguk az ismeretek és végül Isten-lé-nyiségemnek, szeretetemnek és bölcsességemnek hatalmas felismerése keletkezik. Ezért nyílik most meg ez az ajtó a vendégek számára, hogy először önmagukat ismerjék fel, s csak azután Engem teljes igazságomban, s ezért nyissuk hát most meg ezt az ajtót."

12. Márton: "Ó Uram, legszentségesebb Atyám, ez tökéletesen igaz, jó és helyes lenne, csak add meg legalább a biztosítékot arra nézve, hogy a teljes felismerés és igazság elnyerése után, amelyhez e vendégek Felőled nyernek majd, ne rejtsd el Magad ismét előlünk, s akkor ismét kereshetünk és hívhatunk, ahogy csak

260

akarunk és tudunk, s Te ismét nem jössz egyhamar elénk. Ó Uram, ó Atyám, Te csak ezt ne tedd meg többé velünk!"

13. Mondom Én: Kedves fiam, mondom neked, mindennel törődj inkább, de ezzel többé soha, mert ahol a gyermekek vannak, ott van az Atya is - s ahol az Atya, ott a gyermekei is. Te tudod azonban azt is, hogy az Én családom igen nagy és még sokkal hatalmasabbak az Én juh-nyájaim, amelyeket mind egy házba kell terelnem, hogy egy akol és egy pásztor legyen. Addig azonban még igen sok dolgunk lesz.

14. Jegyezd meg jól, a Földön most sok aratót állítottam fel, nagy események történnek majd ott, nagyon sok húsra lesz szükségem, s ezért sok vér folyik majd minden paráznaság kiirtására. A földön tanúkat ébresztettem, s amit Én veled most itt beszélek, beszéltem és még ezután beszélek és cselekszem, annak idején a Földön ezeket mind leírják, s közlik is az emberekkel. Ezért tehát ne aggódj, hogy az ajtó felnyitása után valamilyen módon elhagylak benneteket, hanem az lebegjen előtted: még csak ezután maradok örökre, változatlanul és szilárdan közöttetek.

15. S most még valamit kedves Mártonom. Lásd, a láp mezőszögeit ez alkalommal sokkal bensőségesebben, sokkal nagyobb kiterjedésben járjuk be, mint az első alkalommal. Ez alkalommal általad eddig soha még csak el sem képzelhetett szépségű női lények a legnagyobb bájjal szeretettel és leírhatatlan gyöngédséggel közelednek majd hozzád, s ugyanilyen férfiak is. Csak valóban mennyei komolysággal járhatsz el velük és csak keveset beszélje Ha azonban megszólalsz, csak keveset, de okosan beszélj, mert csak ezzel nyerheted meg őket leginkább. Szeretned, csak a legnagyobb titokban szabad őket, hogy még csak meg se sejtsék, akkor biztosan mozoghatsz közöttük.

16. Kert a világosságnak eme világán, a bölcsesség a legelsőn A szeretet éppen úgy elrejtőzik ebben, mint ahogy a nap fénysugarában

teljesen láthatatlan annak melege és csak számtalan különféle jelenség formájában Nyilvánul meg annak hatása. A Napon tehát csupán világítanod kell, mint ahogy Engem is világítani látsz majd. E szabályokat tartsd be tehát pontosan, s akkor ez az első nagy felfedező utazásod sok üdvösséget szerezhet neked. És most menjünk az ajtó megnyitásához! Menj és nyisd fel azt az Én nevemben. Így legyen!"

128. Fejezet

A FÉNYÁBAN ÚSZÓ NAPON - AZ ÚR MINT AZ UTOLSÓ, MÁRTON A VEZETŐ A NAPON

Márton teljes szívéből mond köszönetet e megbízatásért, az ajtóhoz megy, s a legnagyobb könnyedséggel, nyitja azt ki, dacara, hogy az ember magasságú, ember magasságnyi szelességű.

2. Amint az ajtó kinyílik, ezer torokból hangzik fel a legnagyobb elragadtatással a kiáltás, mindnyájan eltakarják kezeikkel szemeiket mert a fény nagy erővel áramlik a vendégekre. Egyikőjük sem képes sem előre sem hátra egy lépést sem megtenni, mert mindannyi ójuknak az a véleményük, hogy ebben a hatalmas fényben a tulajdonképpeni istenség hatalmának, erejének és bölcsességének egész teljessége lakozik.

261

3. Még Márton is megtorpan ez alkalommal, mert a fényáradat most sokkal erősebb mint a megelőző alkalommal. Ez azonban csak keféssé zavarja meg, s így ismét megszólal:

4. "Testvéreim, ne féljetek attól amit az Úr a számunkra ilyen mértéken felül megszentelt, hanem jöjjetek ki mind hozzám, mert ez a fény szilárd talaj, amelyen éppen .úgy járhattok mintha az ércből lenne ."

5. Borem és Chorel most kivezetik az asszonyokat akik bár nagyon félénkek voltak, nagy kíváncsiságuk azonban mégis legyőzte félelmüket, ezek most átlépve az ajtó küszöbét mégis megindultak. A nőket a szerzetes barátok, valamint azok hozzátartozói, s még néhány barát követi, s a menetet a kínaiak csoportja zárja be, amely ugyancsak szapora léptekkel halad utánuk.

6. Amint valamennyien kint vannak Én is követem őket Chanchah-val És Cellával együtt, aki e roppant erős fénytől eleinte szintén nagyon félt, az Én oldalamon azonban leküzdi félelmét s egész kényelmesen lép az új fénymezőben.

7. Most már valamennyien a 2dap fényes talaján állanak, de nem csak szellemileg, hanem testileg is, mert aztán felső mennyországom szellemei minden természetes testet úgy látnak, amilyen az a maga va1 óságában, mind külsőleg, mind pedig belsőlege S minthogy Velem együtt vannak, ezért Rajtam keresztül mindent meglátnak, ami a szellemvilágban vagy az anyagi világban csak van, s ahogyan azt Én látom.

8. Eleinte nem láttak ugyan valami jól, mert az erős fény igen elvakította látásukat, lassanként azonban javul a helyzet, ami egyébként már mutatkozik is. A vendégek egy rése ugyanis a talajon egyes dolgokat, sőt azok színeit is érzékelni kezdi már.

9. Az apácák pedig néhány csodálatos szépségű virágot fedeznek fel, s azok közül szeretnének le is szakítani pár szálat. Borem és Chorel azonban nem ajánlják nekik, mert a Napon azt rossz előjelnek tekintik, ha valamilyen növényt helytelen időben megsértenek, mivel itt minden csak a legnagyobb rendnek megfelelően történhetik.

10.Miután e nagy társaság Márton vezetése Tellett elég jelentős utat tett már meg a Nap földjén és magát Mártont is némi aggodalom tölti már e1, kis pihenést tart9 Hozzám jön s így szól:

11. "C Uram és nyíre elhagytuk, láttunk. Milyen érfiánk?Atyám érzésem szerint a házamat már ezer mérföld s néhány virágos cserjén kívül egyebet még nem is messzire kell még mennünk, hogy valamilyen célhoz

12. Nyíltan meg kell mondanom, hogy ezen a túlságosan fényes világon nem szívesen tartózkodnék sokáig, ha felszínén fénynél és néhány virágcserjénél egyebet nem láthatunk. leég j ó, hogy a fényes izzás nem éget, s hogy a szellemi szemeink a hústestű szemeinkhez hasonlóan nem kaphatnak lángra, mert külcsínben tönkre menne. A magam részéről, még csak .meglennék valahogy, de mit használ az, ha én itt előre is megyek, ha nem tudom, hogy hová? Ezért kérlek ó Uram, menj inkább Te előre, s akkor bizonyára mindannyian s a legbiztosabban jutunk célunkhoz."

26213. Mondom Én: Márton fiam, menj csak nyugodtan és zavartalanul a

fényes talajon zarándoklásunk célját majd csak elérjük. Nem tudod, hogy a Nap milliószor nagyobb a Földnél? S amint ahogy nagy türelem és igen nagy önmegtagadás szükséges egy nagy földi utazáshoz, úgy itt a Napon, amelynek talaja kiterjedtebb, még sokkal több türelem kell e távoli térségek célszerű beutazásához. Ezért menj csak mint vezető ismét csak előre, s mi valamennyien hasonló léptekkel követünk.

14. Én azonban nem mehetek előre, hogy először is egyikőtök szabadságát se zavarjam, másodszor pedig ha Én mennék előre, s e fényvilág lak ói jönnének Elém, lényiségemet igen világos szellemükkel igen hamar felismernék, s emellett egyúttal el is epednének az Irántam való nagy tisztelettől. Ha azonban utánatok a legutolsók között megyek, úgy nem tűnik fel. mert a naplopókéknál az első mindig a legkivalóbb, ami azonban hátul van, azt csak kevéssé vagy egyáltalán nem is veszik figyelembe, s lásd, ezért hátul a legjobb helyen vagyok.

15. Most azonban még csak igen magas hegyen vagyunk, de ha most majd csakhamar egy síkságra jutunk, a fent' is szelídebbé válik, az emberek egész tömegét látod majd, sőt bőséges dolgod is lesz majd velük nemcsak neked, hanem valamennyíőtöknek, akik itt együtt megyünk. Majd csak akkor ismered fel igazán ide zarándoklásunknak a tulajdonképpeni célját. Most pedig csak menj isiét előbbi helyedre és teljesítsd vezetői tisztedet"

Márton köszönetet mond e megbízatásért, azonnal a társaság élére áll, jelt ad, hogy kövessük őt, mire valamennyien felkerekedünk s utána indulunk.

129. fejezet

Márton püspök találkozása Péter és János apostolokkal A napbeli emberek szeretetének és bölcsességének lényiségéről

Amint Márton egy jó ideig tovább halad, s önmagában azon tanakodik, hogy vajon mikor pillantja meg már a síkságot, Péter és János evangélista jönnek vele szemközt, s igen barátságosan üdvözlik őt. Márton azonnal felismeri őket különösen Pétert, aki a szellemvilágban első vezetője volt, s alig jut szóhoz afeletti örömében, hogy Pétert ismét láthatja, akit már annyi ideje nélkülöz. A viszontlátás örömei után kis idő múlva így szól:

2- Márton: "De barátom és testvérem, Isten Igéjének és látja, hol, hol voltál ennyi ideig? Miért nem jöttei a házamba, amelyet az Úrtól

kaptam? Ó ha ott lettél volna, felette nagyon csodálkoztál volna, mi minden örökké felfoghatatlan csodatetteket végzett az Úr. De most már mód felett örülök, hogy végre isiiét nálam vagy. De most már csak remélem, hosszabb ideig maradsz nálam?"

3.Péter: "Kedves testvérem, te bizonyára tudod, hogy nekünk csak egy akaratunk van, s ez az Úré. Amit Ó akar és elrendel, az jó. A végtelenség nagy, s ez az Ó műveivel van telve, mi azonban az C gyermekei s így karjai vagyunk. Ezért hol itt, hol ott vagyunk.

263

s amikor s ahol akar bennünket felhasználni az Úr, abban a pillanatban már ott is vagyunk, s hogy milliárdnyi naptávolságokra lenn nagy fenn, teljesen egyre megy, mert számunkra a térségben már nincs távolság.

4. És lásd, miután téged elhagytalak, nagyon sok dolgom volt, nem tudtalak téged láthatóan felkeresni, de most már az én legkedvesebb János testvérünkkel együtt egy kissé több szabad időnk van, s így jóval hosszabb időt tölthetek el társaságodban. A legfőbb alapok azonban mindig csak az Úr Jézus, Nélküle, azaz az Ő látható jelenléte nélkül nem sok míg bírjuk ki, s az ilyen percekben meg éppen nem, amikor Ő saját maga is nagyon tevékennyé válik, s kilép türelméből és hosszú töréséből.

5. Ó barátom, a világtesteken, különösen a kedves zöldön, olyan dolgok történnek, amilyenekről még csak fogalmad sem lehet, ezért lett annyira tevékeny az Úr, s rövidesen olyan dolgokat tapasztalhatunk, amilyeneket magad elé még csak elképzelni sem tudsz. Ha azonban majd a Nap hatalmas síkvidékére érünk saját magad is meggyőződhetsz arról, hogy e fényvilág hatalmas földjén valóban eszeveszetté kezd válni a helyzet, de a természetes mozgásunk miatt bizony még huzamos időbe kerül, mit elérjük a sík vidéket. De csodákat látsz majd itt, amilyenekről eddig még csak fogalmad sem lehetett, dacára, hogy velem együtt már a harmadik menny lakója vagy.

6. A komolyság fogalmát azonban sohase téveszd el szemed elől, mert a napemberek számodra egészen különleges rókák. Külsejüket tekintve a mennyek visszatükröződései, bensőjükben azonban ravaszabbak még a rókánál is. S a legnagyobb tisztelettel adóznak ugyan velünk, Isten ciszta gyermekeivel szemben, de ha bármilyen legcsekélyebb érzékiséget is árulsz el irántuk, nem egykönnyen szabadulsz tőlük, s olyan bölcsességgel lépnek fel veled szemben, amilyenről még a leghalványabb sejtelmed sem lehet. E testvérünk egyet s mást elmondhat neked, miután ő különösképpen éppen e naplakókkal foglalkozik."

7. Márton: "Nem, hallod-e legkedvesebb barátom. Elbeszélésed bár igen vonzóan szép, de nincs valami nagy kedvepe naplak ókkal össze-köttetésbe jutni, ha e lények ilyen különös macskák. Azt már tudom, hogy végtelenül szépek, miután már volt szerencsém a saját házamból néhányat meglátnom, de hogy a szépségük mögött ilyen bizonyos bölcsességi fortély húzódik meg, azt egyáltalán nem tudtam.

8. Az Úr alaposan figyelmeztetett egyem, hogyan viselkedjem velük szemben, s ez teljesen megegyezik a te most api megjegyzéseddel, de bizonyos háttérben meghúzódó ravaszságról még semmit sem szóltak sem nem mutattak. Az Úr erősítsen meg engem és benneteket legkedvesebb testvéreim, s akkor körmönfontragukat a ti segítségetekkel majd kiütöm én belőlük. Ó az csakugyan gonosz dolog lenne, ha e fényes napszépségektől be hagynánk magunkat fonni.

9. János: "Testvérem, lásd, a Szeretet itt van, és a szeretet szá-mára teljesen nyitva van. A szeretet a Szeretetet hamar felismeri, de a Bölcsesség szálai végtelenek, s az Úr kivételével mi ugyan sohasem tekinthetjük azt át a maga teljességébene A saját száliunkra tehát nem tanácsos a bölcsességgel harcba elegyedni, hanem mindig csak az Úr

segítségével, mert egyedül csak Ő előtte világosak az összes útjai, mert minden bölcsesség csak Belőle ered, s ezért is egyedül csakis Ő az út, az igazság és az élet!

26410. Te tudod, hogy az Úr a legmélyebb bölcsesség adományával, ruhá-

zott fel engem, a legmélyebb értelmű kinyilatkoztatást adta nekem, s ezért bízta reám az összes napok valamennyi szépét, a legmélyebb bölcsességű szellemek milliárdjait rendelte alám, amelyek mégis valamennyien az én fölöslegemből táplálkoznak és lessd, különösen ennek a napnak a lak ói, már nem egyszer jelentékeny zavarba hoztak. Hailyen esetekben az Úr segítségemre nem jön, szégyenszemre kellett volna visszavonulnom.

11. Ha pedig én, aki már csaknem ezer év óta érintkezem velük, ilyen nehéz helyzetbe kerülök sokszor veleik, mit csinálsz majd te, aki csak most kerülsz még először velük szemközt?

12. Ó én mondom neked, lásd, amilyen pompás ez a hegyvidék itt, amilyen fejedelmi módon nyúlnak fel e fényes sziklák hatalmas gyémánt kristályokhoz hasonlóan a fény-étperbe, amilyen általad szinte kifejezhetetlen pompával ékesítik e magaslatot a leggyönyörűbb rózsák, s amilyen legfényesebb pompával ragyogó szivárvány módjára húzódik ez a szelíd lejtésű út - ez a sok gyönyörűség mégis csupa szegénység ahhoz agyharmóniához képest, ami egy napembernek a tekintetéből feléd sugárzik majd.

13. Majd csak akkor bírálhatod meg valóban a szavak harmóniáját, ha azok e fényvilág legpompásabb szónokainak és énekeseinek a legtisztább gégéjéből hullámzanak feléd. Mondom neked a csodálkozástól és elragadtatástól úgy állsz maja mint egy szobor, s még gondolkozni is képtelen leszel, nemhogy beszélni tudj, s még kevésbe, hogy taníthasd azokat, akiknek egyetlen tekintete egészen a gyomrodig tömíti el a szádat!

14. Ha ezekkel a roppant szép és józanul bölcs mindkét nemű napbeli emberekkel ki akarsz jönni, külsőleg teljesen érdektelennek kell feltűnnöd, bensődben azonban annál szívélyesebbnek kell lenned, akkor csakhamar a nagy mennyek egy olyan polgárát látják benned, aki nagyhatalommal rendelkezik, s aszerint vesznek figyelembe és szeretnek is majd téged.

15. A szeretet azonban egész más náluk, mint nálunk Isten gyermekei-nél. Náluk is van egy bizonyos szeretet hajlandóság, de csak addig, ameddig az a bölcsességüket nem zavarja. Mert mihelyt a szeretet csak egy fokkal is erősebb mint a világosságuk, a túláradó szeretet rész azonnal heves pillanatnyi lángba csap át, s ez a fellobbanó szeretetláng azonnal egye4ül a benső bölcsesség világosságukkal, amely a szeretettel szemben mint fokozottabb bölcsesség jut kifejezésre, ami aztán sokszor már hidegebb a Föld déli sarkánál is.

16. Ezért a nők iránti szeretettel - amire te igen nagy súlyt he-lyezel - a napbeli nőknél jóformán nincs is mit kezdeni, mert erre a nők itt a legkevésbé sem fogékonyak.

17. ásd testvérem, ha ezeket a megszívlelnivalókat pontosan figye-lembe veszed, sok üdvös dolgot találsz majd a napembereknél, ellenkező esetben különösen sok kellemetlenséget, hasonlókat ahhoz, amilyenben a Satana részéről szenvedtél, akit te az akkori megjelenési formájában az Úr jelenlétéhen meg akartál csókolni."

18. Márton: "De az Isten szent nevére, mondd csak, te is jelen voltál annál az esetnél?"

265

19. János: "Minden bizonnyal! Lásd, házadnak hatalmas karzatai annak, amelyeket még nem is ismersz. Mondom neked, az nagyon sok szót fogad

magába, ahol az Úr hatalmasan működve jelen van. ,Mondom neked, nemcsak én, hanem a mennyek valamennyi megszámlálhatatlan polgára volt annál az esetnél jelen. Meg a naplakok közül a sok olyanra bukkanhatsz, akik azonnal a szemedre vetik azt, ha valamilyen tekintetben megfelejtkeznél magadról."

20. Márton erre roppant megrökönyödött arcot vág, s kisvártatva mondja: "Ó de kétségbeejtő helyzet! Ó, ez már előre is rettenetesen néz ki! Nem, ezt még ti is láttátok, sőt a napnak ezek a finom lakói is?! Hát nem borzasztó ez? Barátaim, majd meglátjuk még, hogy sikerül a dolog! De most már úgyis egyre megy. A Nap engem már a földön is alaposan megizzasztott néhányszor, itt pedig még kevésbé Takarékoskodik majd ezzel, amikor a szellemi testben van szerencsém lábaimmal különleges földjüket érintenem. Ezért csak előre, már előre érzem, hogy menni fog a dolog."

130. Fejezet

JÁNOS NÉHÁNY VIZSGAKÉRDÉSE MÁRTONHOZ - A SZENTEK KÖZBENJÁRÁSÁÉRT ÉS A HOZZÁTARTOZÓK FELETTI GONDOSKODÁSRÓL

János ismét megszólal: "Te, Márton barátom és testvérem, halld, zöldi életed alatt - tudomásom szerint - igen nagy barátja voltál ;:áriának, Józsefnek és a többi szenteknek, hogy van az, hogy itt egyáltalán nem is törődsz velük? Hozzátartozóiddal, mint atyáddal, anyáddal, testvéreiddel, akik már előtted átjöttek ide és sok más volt hozzátartozóiddal és barátaiddal sem törődsz most semmit. Mondd már meg szintén, mi ennek az oka?

2. Lehet, hogy azok valahol teljesen szerencsétlenül érzik magukat, és te pedig most nagy barátja vagy az Úrnak, nem tudsz vagy talap ne m akarsz rajtuk esetleg segíteni? Földi életed alatt magad is roppant nagy súlyt helyeztél a szentek közvetítésére, s itt mint magad is szent, mint az Úrnak barátja, még csak nem is gondolsz erre? Mondd már, hogy lehet ez?"

3. Márton: "Legkedvesebb barátom és testvérem, az ökör szénát és szalmát eszik, a szamár pedig még a legsilányabb abrakkal is megelégszik, én pedig a Földön először szamár, de ezen felül még ökör is voltam. S mi volt az abrakom? Lásd, először is egy csomó szemetes széna és fű, s ezen felül még valamivel jobb szalma és széna. Kérdés: lehet-e ilyen szellemi táplálékok mellett szellemileg tényleg jól is lakni?

4. Most azonban az Úrnak egyedüli szeretete, irgalma és kegyelme útján igaz emberré lettem, ezenfelül életet adó kenyerét s a tiszta felismerés borát már több ízben élvezhettem, helyes volna-e tehát tőlem, ha a finom földi szamár és ökör abrak után éreznék vágyódást? Még itt is téves nézeteim legyenek mint volt a Földön, hogy a végtelen mennyek hatalmas szellemvilágának polgárai irgalmasak, szeretetteljesebbek és kegyelmesebbek lennének, mint maga az Úr, mint ha Neki

266

kellene tőlük irgalmat, barátom, annyira ostoba jó Istennek - ma már nem szeretetet és kegyelmességet tanulnia? Ó amilyen egyszer voltam, most már - hála a vagyok .

5. Vajon kik, Mária és József, kik a többi úgynevezett szentek, kik az én földi szüleim, testvéreim és valamennyi barátom az Úrral szemben? Ha Ő már az enyém, minek érdeklődjem szer Mária és József, vagy ezer szülő, tízezer testvérem vagy akár végtelen sok barátom után? Az Úr gondoskodik valamennyiünkről, mint ahogy rólam is gondoskodik, s mi kell akkor még

egyéb? Úgy gondolom, valamennyi igazi mennyei polgár így gondolkozik, ha pedig másként gondolkozik, akkor tökéletesebbnek kellene lennie, mint maga az Úr!

6. Hiszen maga az Úr mondta egykor, hogy ki tulajdonképpen az Ő atyja és kik testvérei, mikor hírül vittek neki, hogy kint várakoznak Reá ínária .az édesanyja és testvérei!

7. Ha pedig Ő, aki örökké volt és aki lesz is a mi Tanítónk és Mes-terünk ezt tanította nekünk, amit a Földön sajnos nem értettünk meg, itt a mennyekben ennél jobb tanítást fedezzünk fel magunkban? Úgy gondolom, hogy ez még rosszabb lenne az én volt földi szamár és ökör eledelemnél is. Nem gondolod legkedvesebb testvérem?!"

8. János: "Mindenesetre, teljesen a szívem központjából szólottál. Így van ez, így kell lennie és örökké sem lehet másként. De ha Mária, József és a többi hírneves szentek eléd jönnének, nem örülnél-e vajon nagyon nekik?"

9. Márton: "Mindenesetre helyes öröm fogna el, de nagyobb semmiképpen sem, mint amikor az Úr jön hozzám, mert Őbenne: mindent megtalálok, s ezért Ő egymagában is mindenek felett való. Lásd, ti is Péter testvér, bizonyára a legnagyobbak közé tartoztok akiket a Föld valaha is hordozott, s most süssek a számotokra - ahogy a Földön mondják - különleges lepényt? Benneteket nagyon szeretlek, de minden igaz és jobb mennyei polgárt úgy szeretlek mint titeket, mert mi mindannyian csak testvérei vagyunk egymásnak, s csak egyedül az Úr van önmagában. Nem így van?"

10. János: "Testvérem, ilyen bölcsességgel a Napon is megállod a he-lyedet. És lásd, az út most már a lapályra vezet, s most már csakhamar a nap bölcseivel is találkozunk ."

131. Fejezet

LESZÁLLÁS A NAPBELI SIKSÁGRA - A SZELLEMEK MEGTEKINTÉSE A GYORSABB VAGY LASSÚBB HALADÁS FELTÉTELEI A SZELLEMVILÁGBAN

Márton tényleg látja amint az út ezer kanyarulattal húzódik a hegyháton át, s egy óriási lapályba torkollik, amelynek szemközti határából azonban még semmit sem lát.

2. Mert a szellemek mindazt, amit még nem is ismernek csak mintegy nagy távolságban lévőnek látják. Azt csak olyan mértékben és megfelelő módon közelíthetik meg, amennyire bölcsességük felfogni képes. A magas hegyről a mélyen fekvő igen széles lapályra való leszállás a

267

teljes alázatba való leszállást jelképezi, s ezen keresztül a legnagyobb szeretetbe való elmélyülést, ami nélkül egyetlen szellem sem juthat teljes életerejéhez.

3. Most már mind Márton, mind pedig valamennyi vendég egyaránt e néznek a lapályra, de még semmit sem tudnak ott kivenni Ezért sokan kérdezik vezetőjüket, hogy vajon mit találnak majd odalenn. Borem nagyon jól tudja, de tudja azt is, mit kell mondania. A kínaiak Hozzám fordulnak. Aki bizonyára szintén csak tudom, mit kell nekik mondanom.

4. Márton ezért Jánoshoz fordulva kérdi: "Kedves barátom, a lapályt most már meglehetősen látom ugyan, de mi a nézés önmagában egy ilyen távol fekvő lapálynál, ha semmit sem tudunk kivenni mindabból, ami ott van? Ó testvérem, nagyok messzi lehet még odáig az út, bár egy cseppet sem fárasztó, mert könnyen járható, sőt valójában inkább csak lebegünk, mint

lábainkon járunk, ennek dacára a lapály mégsem akar közelebb jönni, mennyi időre lesz még szükségünk, míg a síkságot elérjük?

5. János: Barátom a türelem a bölcsesség alapköve, tartsd ezért ezt az alapkövet erősen a szívedben, akkor sokkal hamarabb és könnyebben éred majd el az előttünk elterülő napsíkságot."

6. Márton: Barátom és testvérem, a türelem nem hiányzik nálam, s nem is hiányzott sohasem, de tudom azt is, hogy mindegyik szellem két, sőt háromféle mozgást is végezhet, nevezetesen egy természetes, egy lelki és végül egy tiszta szellemit, amely olyan gyors mint a gondolat. Miért alkalmazzuk itt csak a természeteset, amely a leglassúbb? Nem lenne-e jobb, ha valamelyik gyorsabb mozgással hamarább érnénk célhoz?"

7. János: "De kedves barátom és testvérem, most már megint koránt sem olyan bölcsen beszélsz, mint az imént. Mit jelent az itt, hogy valamivel gyorsabban vagy lassabban érjük-e el a síkságot? Az éltetünk óráinak a száma itt nem esik latba úgy, mint a Földön. Mi közünk nekünk, örökké élőknek most már a múló időhöz? Lásd, bennünket most már nem szorít az idő, ahol vagyunk, és különösen ahol az Úr van, ott mi is otthon vagyunk.

8. Egyébként is a tökéletes szellemek világában mozgásunk sebessége egyáltalán nem a lábainktól, hanem mindig csak a felismerésünk tökéletességétől függ Aki gyorsabb mozgást akar, az igyekezzék először a türelemre, ezen keresztül az alázatra, amelyből a szeretet és bölcsesség fakad. Ha a bölcsességet a teljes mértékben megszerezte, ezzel minden dologban a tökéletes felismerést is megszerezte. A szellemnek a mozgásához pedig ez szükségese

9. Mivel :pedig a dolog így áll, s másként nem is lehet , így nem is kell lábaidat figyelned, hogy azok gyorsan vagy lassan mozognak-e hanem csak figyeld lelkedet és felismerésedet, s a mozgásod azonnal elég sebes is lesz. Megérted-e ezt?

268

132. Fejezet

A TÖKÉZETES MENNYEI POLGÁROK MINDENJTT VALÓ JELENLÉTÉRŐL ÉS AZ UGYANAZON IDŐBEN VALÓ TÖBBFÉLE TEVÉKENYSÉGÉRŐL MÁRTON KÖZBESZÓLÁA ÉS JÁNOS CÁFOLÁSA

Márton: "Igen, igen, úgy sejtem, mintha érteném, de tudod, tö-kéletesen azért még mindig nem értem. Mert lásd, azt tudom, hogy az Úr, te, Péter testvér meg Borem is bizonyára mindent tisztán láttok és mégsem mozogtok semmivel sem gyorsabban mint én, s az egész sereg. Hogy értsem akkor azt?"

2. János: "Barátom, a mi mozgásunk csak látszólagos a te szemeid számára, arai csak a te és az egész csapat iránti szeretetért történik így, a valójában azonban már régóta mindenütt ott vagyunk, ahol lennünk kell, S ahol lenni akarunk.

3. Lásd, mialatt én itt veled beszélek, nemcsak itt, hanem még számtalan más napokon és világokon is vagyok és működöm egyúttal az Úr nevében és minden erőmmel teljesítem az Ő szent akaratát. S amit én teszek, azt még sokkal inkább cselekszi az Úr, valamint Péter és valamennyi tökéletes mennyei polgár. Barátom megérted ezt, és fel is tudod fogni?"

4. Márton: "Kedves barátom és testvérem, itt már nyíltan be kell ismernem, hogy ez már igen magas a számomra. Ez a te mostani kijelentésed

csaknem egy olyan mennyei nagyzoláshoz hasonló. Barátim, ha belőled, a kezdetben az egyetlen földön élt Jánosból kétezer év alatt legalábbis egy ctecillion hozzád teljesen hasonló János nem származott, akkor ez minden mennyekben és minden világon teljes lehetetlenségo

5. Magam is egy szellem vagyok, s hozzá az Úr előtt még nem is a legtökéletlenebb, de mindenideig állandóan csak egy vagyok, s ahol vagyok, ott vagyok, de egyidejűleg sehol máshol nem lehetek ugyanaz Mert mindaddig amíg az egység-egység, nem lehet megosztott. Ha pedig megosztott, vagy pedig alakja ugyanaz értékben és jellemben többszörösen áll előttünk, akkor az egység nem egység többé, hanem egy és ugyanazon lény több része és minden egyes alaknak az egész egységből csak annyi értéke lehet, ahányad nesze ez a rész, az előbbi teljes egésznek.

6. Ha pedig nálad és az Úrnál is így áll a dolog, ahogy azt most az előbb előadtad, akkor te nem vagy az egész János, s az Úr sem teljes Úr úgy, amint most jelen van. Csak akkor láthatlak téged egész Jánosnak, ha majd ismét teljes egészedben együtt leszel. Vagy magyarázd meg legalább nekem helyes értelmezéssel, hogy elképzelhetem és felfoghatom-e ezt másként?"

7. János: "Ó barátom , lásd, ez a benső bölcsességnek csak egy kicsiny diócskája, hogy azt feltörd és máris megakadt a torkodon, mit csinálsz majd akkor, ha a napgyermekek egész világ nagyságú gyémánt gömböket raknak eléd feltörés céljából?lásd, sohasem láttál még többet egy napnál, ha egy vagy akár

269

ezer tükör vetíti vissza annak teljesen hiánytalan képét. Vajon neszit-e a Nap erejéből, vagy szétosztódik-e akkor, ha ezer tükör vetíti vissza szemedbe annak teljes képét?

8. Nem veszi-e fel minden harmatcsepp vagy minden emberi szem a pap teljes hatású képét, s vajon a nap nem ugyanaz a nap-e, s annak hatása is nem ugyanaz-e?

Barátom, gondolkozz csak ezen egy kissé, s aztán menjünk tovább a napnak e területén, mert különben tényleg sok időbe kerül, míg a síkságot valóban elérjük.

133. Fejezet

MÁRTON HÓDOLATTELJES GONDOLATAI ISTENMINDENÜTT VALÓ JELENLÉTÉRŐL

Márton e kijelentésre nagy szemeket mereszt és igen magába mélyed. Kis idő múlva mintegy önmagába hebegve félhangon megszólal: "Hm, még mindig nagyon magas, ó mélység, ó mélység, micsoda hatalmas, óriási mélység, mikor értem azt én meg alapjában? Igen, igen, így van ez. Isten mindenütt, jelenlévő. Hogy is lehet csak ez? Hogy lehet Ű mindenütt jelen, ha Ő mint egy és ugyanaz itt van, működik és beszél és alakját éppen úgy látom mint egy más emberét ?

2. Igen, a Nap, ezer és ezer tükörben is egy és ugyanaz a nap, s nem másik nap, ugyanaz a nap világit mindegyik tükörből, s ugyanaz trillió harmatcseppből is, valamint trillió szemből is a tükre cseppjének felvevőképessége szerint, valóban csodálatosan különös és mégis úgy van és nem is lehet másként.

3. Hogy azonban az Úr ehhez hasonló módon hogy tud egy időben mindenütt jelen lenni, ezt persze még végtelenül nehezebb felfogni. Vajon Ő is egy nap ? De hol van akkor az a Nap? Csak magát az Urat Látom, Jézust az Istenembert látom, s ezzel beszélek, de egy másik napot, mint amelyen most megyek, ezen kívül nem látok.

4. Itt valóban minden, világosságra világosság , s nem tudom, honnan jön e fény, bizonyára az Úrból sugárzik ki. 0 itt fénynélküli, egyszerűbb mint bármelyiküxtk4 Bizonyára az Ő mindenható akarata ez, ami örökre kimondta "Legyen világosság" s ez örökké megdönthetetlen cselekedet mind természetszerűleg mindszellemileg. Ó Istenem, ó Istenem, ki foghatja fel a Te végtelen mélységedet?

5. Igen, csak most látom még be először, hogy az én minden böl-csességem teljesen semmi, egy határozatlan üres kör telve egyenetlenséggel, s amelynek központja is ismeretlen. Ó Uram, mikor foghatom már fel, hogy mi is vagy?"

6. E szavak után Márton elnémul, mély és súlyos gondolataiba merül

270

134. Fejezet

JÁNOS VÁLASZA CHOREL KÉRDÉSÉRE, HOGY A MENNYEK ÜDVÖZÜLT LAKÓI SZEMLÉLHETIK-E A FÖLDET S ANNAK TÁVOLI ESEMÉNYEIT?

Mialatt most Márton gondolatain rágódik, Chorel Jánoshoz és Péterhez fordulva kérdi: "Ó ti kedves barátai az Úrnak, az isteni szeretetnek és bölcsességnek ti legbeavatottabb barátai és társai, bocsássatok meg, ha én is egy kérdessél terhellek benneteket. Már Boremet is megkérdeztem erre vonatkozólag, ő azonban folyton csak kitérő válaszokat ad, s így nem tudom megérteni amiket monda Ezért most már hozzátok fordulok, s tőletek több mélységet és világosságot remélek, mint amennyit Boremnél találtam."

2. János: "Nem is kell kérdezned amit tudni és megérteni akarsz, mert azt mi régen és világosan látjuk, s így halld tehát a megfelelő j ó feleletet.

3. Lásd, te azt szeretnéd megtudni, hogy a mennyek üdvözült lak ói láthatják-e ismét a Földet úgy, amint most van, s megfigyelhetik-e annak távoli eseményeit? Mert hiszen igen gyakran kérdezted már önmagadtól is még a Földön létedkor:

4. Hústestem levetése után vajon láthatom-e még ezt a gyönyörű Földet foltjaival, tavaival, tengereivel, hegyeivel, likságaival, s az ezernyi és ezernyi csodálatos szépségeivel együtt ismét? Tudomást szerezhetek-e még a keletkezés és elmúlás újabb eseményeiről? Vajon belefolyhatok-e még hatékonyan valamiképpen azokba?

5. Erre azt felelem neked: Testvérem, az Úr szentjeinek minden, de minden rendelkezésére álla mi mindannyian az Úré vagyunk, a Föld is az Övé és minden, ami azon és abban van, mind az Ő saját tulajdona. Ha pedig mi az C gyermekei vagyunk, a mi Atyánk, Aki oly nagy dolgokat ad nekünk, egy ilyen csekélységet megvonna tőlünk Ő, Aki szeretetének és kegyelmének egész tengereit adja italul, s a harmat cseppeket eltiltaná tőlünk?

6. Lásd, te most a valóságos, anyagi Napon jársz, látod annak cso-dáit, s még csak ezután éred a legnagyobbat. Ha pedig ezt láthatod, mennyivel inkább láthatod majd a kicsiny Földet. De úgy gondolom, ha valakinek egyszer már fejedelmi lakása van, amelyben teljes szabadsága, minden kényelme, minden öröme és boldogsága is kell hogy meglegyen ahogy és amikor csak akarja - abban emellett nehezen támad még a legcsekélyebb vágy ódás is arra, hogy betörő adu, egy dögvésszel és halállal teli zárka után kívánkozzék, vagy annak helyzetét örömmel figyelje ahol a halál sarjad, vagy talán most szívesen itt hagynád a Napot, hogy a Földre szállhass?"

7. Chorel: "Ó testvérem semmiképpen sem! Mi néhányan ezt a mennyeien felüli szépségű mezőt, ahol az Úr legszentségesebb társaságában lehetek, Aki oly végtelenül jó, szeretetteljes, szélid és kegyelmes, el kelljen hagynom, inkább trillió földet örökre elengednék. Már csupán azzal is megelégszem, ha a Földet mindig láthatom amikor csak akarom, míg e képességemnek a gyakorlati alkalmazása már kétségtelenül csak igen kevéssé izgat majd. Teljes szívemből köszönöm neked kedves Barátom, hogy efelől ily pompásan felvilágosítottál, az Úr fizessem e jóságodat "

271

8. János: "Testvérem, minden köszönet, hála, minden dicséret és szeretet egyedül csakis az Úré. Menj ismét vissza Boremhez, mert ismét Mártont kell kezelés alá vennem, mert csakhamar elérjük a lapályt, s annak szépséges lakóit."

135. FejezetA NAP VILÁGÁNAK NAGYSZERÜSÉGEI ÉS ANNAK LAKÓI - MÁRTON SZORONGÁSA A NAPEMBEREK BÖLCSESSÉGE MIATT - JÁNOS INTEZMEIMAGATARTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

Mialatt Chorel, Borem karátjához visszatér, az addig még mindig saját gondolataiba roppant elmerült Márton meglátja a messze terjedő síkságot a legpompásabb kertekkel, palotákkal és templomokkal beépített felületét, de látja azt is, amint a legközelebbi templomból a legkáprázatosabb termetű emberek hatalmas tömege közeledik `eléjük. E jelenség azonnal felébreszti Mártont elmélyedt gondolkodásából, s azonnal Jánoshoz és Péterhez fordulva megszólal:

2. Márton: "Nos, végre, amint látom meglehetősen helyben vagyunk. Testvéreim, ó legkedvesebb Testvéreim, itt valóban végtelenül gyönyörű minden! Valóban a leghatalmasabb pompa és legelragadóbb szépség a magamfajtának szinte elakasztja a lélegzetéti

3. Ó egek, egek, a napembernek egész körmenete jön elénk? A veze-tőjüket már egészen jól kiveszem, végtelenül szépek, s mily csodálatos a ruházatuk és ékszereik. Ö, ó, minél közelebb jönnek, annál pompásabbak. Ó testvéreim, ha és így megy tovább, már el őre mondhatom, hogy az Úr teljes segítsége nélkül el sem bírom viselni a kötelességüket!

4. No, no, erre a bölcsességi harcra mégis csak különösen kíváncsi lányok, amelyet veletek meg kell vívnom, 0 ez bizonyára gyönyörűen zajlik majd le, már előre érzem erőmet a már most förtelmesen remegő térdeimben!

5. Ha ezeknek csak egy cseppet is jó szemek van, már messziről megláthatják, hogy bennem milyen vak, ostoba testi fajankóra találnak. Ó ezek ugyan majd egészen különös örömüket lelik bennem és az én bölcsességemben. Ó, ó, ó, ezeknek már a szemükből is rettenetes bölcsesség sugárzik elő - belőlem pedig még ennél is nagyobb adag legsötétebb ostobaság! Ó, ez aztán nagyszerű összecsapás lesz!

6. Ó testvéreim, álljatok már elém, hogy ezek a csodálatosak ne lássanak meg azonnal engem, s hogy végtelen ostobaságomat ne mérhessék fel már jó előre!"

7. Járos: "Ne sokat törődj te ezzel, mert ha eleinte egy kissé kü-lönösen megy is, e lényekkel való huzamosabb együttlét, kés óbb majd elviselhetővé válik. Azonban légy állandóan komoly, bensődben azonban annál szelídebb és kegyesebb, akkor sokkal könnyebben kijössz velük, mintsem gondolnád. Bölcsességüket kár nagynak mondhatjuk, de annak is, mint minden teremtettnek megvan a határa, ezért testvérem csak bátran előre! Egyszer már mégis csak meg kell tanulnod, hogy dicsőségüket elviseld, s ezt most, ahol az Úr valamennyiünket

272

oly bensőségesen és jelenlétével kísér, annál könnyebben megteheted."

8. Márton: "Igen, igen, teljesen igazad van ugyan, de ez a dolog egy cseppet sem csekélység, s itt nálam teljesen kétségbeejtő komolyságról van szó. Még csak néhány tucat lépés és már ideértek.

9. No no az Úr nevében tehát. Mégsem lesz talap a vihar olyan vesze-delmes, mint ahogy ebből a természetesen nem nagyon jelentéktelen távolságból fenyegetni látszik.

10. Mit visznek ezek az előre siető mennyeien felüli szépségű leá-nyok, vagy mik azok a hatalmas csillogású kalapok és koszorúk? Mit akarnak ezekkel?"

11. János: "Ezek dics-jelvények, közöttük a legbölcsebbek számára, amellyel majd felékesítenek minket, ha előzőleg már megvizsgáztattak. Neked már van egy ilyen kalap a fejeden, amelyet az Úrtól kaptál, de ez nem tesz semmit Ha a díjra érdemesnek találnak, a te kalapodat az övékkel olyan bensőségesen egyeditek majd, hogy ezekből teljesen egy kalap lesz, csak sokkal fényesebb ragyogású. Ha pedig nem tartanak arra érdemesnek, úgy hagynak amilyen vagy. Ezért szedd csak jól össze magad, nehogy elszalaszd e kitüntetést,"

12. Márton: "Ó testvérem, ne okozzon ez neked gondot, még sohasem vívtam ki eddig kitüntetést, s így itt még kevésbé leszek díjnyertes ami egyébként cseppet sem izgat, De az én természetem, s ilyen szépségek, ez a báj! Ó testvérem, ez lesz majd a tulajdonképpeni igazi hajsza. De most .gyár aztán a lehető legkomolyabban és szótlanul. Már egészen a közelünkben vannak, na meg álljon . /egész halkan/ már itt is vannak."

136. Fejezet

AZ ELRAGADTATOTT, SZGTLAN MÁRTON PÜSPÖK ÉS A HÁROM GYÖNYÖRÜ NAPLEÁNY

A három gyönyörű leány most egyenesen Márton elé áll, szép karjaikat kitárva szólnak hozzá: "Ó te pompás vezetője szép társaságodnak, milyen fenséges dolgot hozol nekünk magasságod magasságából, Ó szólj, te régóta óhajtozott!"

2. Márton titkon az ajkába harap, s csak magában örül, nehogy erre a számára roppant vonzó megszólításra magára erőltetett komolyságából hirtelen a lehető legnagyobb szívélyességbe csapjon át. E felszólításra így semmit sem felel. A három erre még bájosabban ismétlé meg kérdését. Márton már majd kettéharapja nyelvét, mégsem felel. A három leány titkon csodálkozik eme szokatlan némaságán, s így szólnak: "b te magasságos, talán valami hibát találsz rajtunk, hogy egyetlen szavadra: sem érdemesítesz bennünket? Nem tetszünk talán neked? Pedig láttunk amint az átváltozott sárkányt a házadban a magasságok magasságában meg akartad csókolni!

3. A mi tisztánlátóink már a Merkúron is láttak téged, amint .szépség előtt majdnem elolvadtál, s még előbb pedig

273

Az általad is j ól ismert bárány nyájnál ahol igen beszédes voltál sőt azok láttak még földi életed alatt is, és tanúi voltak a nem ritkán nagyon is különleges cselekedeteidnek. Akkor bizony nagyon beszédes voltál, de a Napleányait még szavadra sem méltatod? . Ó szólj hát, miért hallgatsz még mindig?

4. Bár nagyon j ól , tudjuk, hogy a helyes időben való hallgatás fontos tényezője a bölcsességnek, de a te mostani hallgatásod nem ilyennek látszik? Törd meg tehát hallgatásodat, s legalább azt undd meg, hogy miért hallgatsz így, szíveink már izzanak a válladért, s ezért nagyon kérünk erre?"

5. Márton már majdnem belepusztul e három nagy szépség iránti szeretetébe, s azon gondolkozik, vajon mit is feleljen a kérdéseke, mert azé már látja, hogy egész eddigi életét elejétől a legvégéig teljesen ismerik, s minden furfangosság án teljesen tisztán látnak, s ezért önmagában titkon így szól:

6. "0 te minden emberi és angyali mértéken felüli kétségbeejtő sőt! Hát itt most egy eddig még soha meg nem történt ritka zavaros eset történik. Én beszéljek ezekkel? de legalább tudnám, hogy mit s hogyan?

7. Először is a már amúgy is végtelenül elragad ó szépségük még nagyobb lesz, s a legnagyobb bájossággá fokozódik, hogy már csak emiatt is teljesen meg kell némulnom, másodszor pedig ezek máris sokkal jobban ismernek engem, mint ahogy önmagamat valaha is ismertem.

8. Hogyan és mit mondjak így nekik? Ó Uram, csak mos t ne hagyj el és te is szegény jó komolyságom el ne hagyj most - mert különben elvesztem!

9. Ó a teringettét, a mindenségét neki - ez a vég…. vég… végtelen szépség; Ó ezek a szemek, oly tüzesek mint maga a Nap, hajuk mint a tiszta aranya Ezek a nyakak, milyen puhák, milyen kerekdedek, milyen kimondhatatlan bájosság !

10. Ó ó. … ezek a keblek, - ó .... nem, ezt egy percig sem bírom már tovább! A földön még csak Megközelítően sincs semmi, amit ezzel a leírhatatlan bájossághoz ráég csak távolról is hasonlítani is lehetne!

11. Mi a legtisztább harmatcsepp gyöngédsége ehhez, ni a 1eg tisz-tább csiszolása a gyémántnak, mi a legbájosabb bárány felhőcske, amely a lenyugvó nap sugarában 1ebeg, s amelyet a gyengéden hullámzó alkonyati szellő hordoz? Ki ismer vajon a földön ilyen fehérséget? A legfényesebb napsütéstől megvilágított amellett a legszennyesebb cipőtörlőrongy lehetne!

12. Nem, az ilyennek a szemlélésével akár egy egész örökkévalóságig sem lehetne betelni! És a karja, a keze, a lábai! Márton, Márton, fordítsd el tekintetedet e hatalmas, elragadó és legbájosabb szépségektől - különben vé...vé...véged van, tisztára véged van - egészen véged van!

274137. Fejezet

MÁRTON PÜSPÖK VIZSGAHARCA A NAPLEÁNNYAL A BÖLCSESSÉG ÉS SZERETET KÖZÖTT

Mialatt Márton ekként elmélkedik, a három napleány nevetni kezd, mivel mámon szemeiből és ajkának mozgásából pontosan kiolvassák miként társalgott önmagában, s ezért így szóltak hozzá: "Barátom, most már tudjuk miért nem beszélsz, lásd, te gyenge vagy, igen, nagyon gyenge vagy te még, s ez a veled született gyengeség megbénítja bölcsességedet és nyelvedet. Hát csakugyan annyira bájosnak és elragadónak találsz minket? Ó legalább ezt mondd ki hangosan'.'

2. Márton már-már az első elé akarja vetni magát, de mégis erőt vesz magán, s így szól: "Igen, ti gyönyörűségesek, alakotok végtelenül tökéletesen szép, Ti azonban emellett még bölcsek is vagytok, s ez eltakarja szépségeteket, és ez az oka, hogy azt, bár csak a legnagyobb erőfeszítéssel úgy félig-meddig elviselni bírom mert én nem vagyok a nagy bölcsesség barátja, de ha mégis barátotoknak akartok engem, úgy ne bölcsességgel, hanem szeretettel beszéljetek velem.

3. Egy kitüntetést hoztatok, hogy azt átnyújtsátok nekem, ha tö-kéletesen bölcsnek találnátok engem. Azonban Én azt mondom nektek, hegy ebben a tekintetben - dacára nagy bölcsességeteknek - velem kapcsolatban mégis nagyon elszámítottátok magatokat. Mert látjátok, ilyen kitüntetést én át sem vennék. Én csak egy kitüntetést ismerek, s ez számomra egyedül csak a szeretet, ami valójában Isten, az Úr, Akit ti az örökkévaló Szellemnek hívtok, Aki minden dolgot teremtett. Egyedül Ez, az én kitüntetésem, amelyet már régen és mindörökre átvettem, de a ti bölcsességkitűntetéseteket, egyáltalán nem tudom használni. Ezért nyújtsátok azt más valakinek, akit arra érdemesnek találtok, de engem kíméljetek meg tőle."

4. A három erre így felelt: "Ó hallgass meg minket szépséges ba-rátunk' Eddig még semmiféle bölcsesség próbára sem vetettünk alá, ami amúgy is hiú kísérlet volna, hiszen látjuk milyen szellem lakozik benned. De éppen mert látjuk mi éltet téged, bizonyára cseppet sem lenne bölcs eljárás a részünkről, ha más szellemben akarnánk beszélni veled, mini amilyet találtunk benned. Te egy olyan kitüntetést neveztél meg nekünk, amelyet mindenek felett értékelsz, s amellyel már rendelkezel is ,' mi azonban saját világosságunk alapján mondjuk neked

5. Az ős, öröktől fogva való és mindent teremtó Szellem nem oszt-ható. Jóllehet alaplénye bizonyára a szeretet, de ez a szeretet nem csupán szeretet, hanem önmagában egyúttal az örök bölcsesség is. Ha pedig ezt a szeretetet dicsőíted, a bölcsességet mint minden világosságok Világosságát vajon elválaszthatod-e tőle? Barátom egy kissé elszámítottad magad túlságos iparkodásodban, nem úgy tűnik-e fel neked? Hogy akarhatod csupán magát a testet, s eldobnod a fejet: Ó szólj és világosítsd meg ezt nekünk?!"

275

5. Márton most nagy zavarba jön, s önmagában igy szól: "No eztán most már j ól megy, ezek már megfogtak engem! Most azonban megint csak komolyan, komolyan! Csak legalább ne lennének oly rettenetesen kedvesek, akkor még komolyabban lehetne bánni velük, de milyen elképesztő szeretetremélt óság mellett a komolyságnak valóban igen nagynak kell lennie, hogy ennyi kedvességgel szemben csak .egyedrésznyinek látszó komolysággal tudjak beszélnie

6. Most persze várnak - ó mégpedig végtelenül bájos vágyakozással s a legeslegkedvesebb türelmetlenséggel - a válaszomra. De mit is mondjak nekik? Hogy mozogjon és forogjon a nyelvem, hogy az igazságot mondjam ugyan meg nekik, emellett azonban mégsem sértsem meg mennyei harmóniához szokott füleiket! Nyugalom, csak nyugalom! :est megint valami nyomós dolog ötlött fel bennem Ezt megmondom Nekik, természetesen tőlem telhetőleg a legkíméletesebb módon, s az majd meghökkenti őket. Bátorság tehát, az Úr nevében!"

138.Fejezet

MÁRTON A BÖLCSESSÉG JUTALOM VISSZAUTASITÁSÁT INDOKOLJA A NAPLEÁNNYOKNAK, S AZOK MÉLY BÖLCSESSÉG ELLENVETÉSE

E benső beszélgetés után Márton ismét a háromhoz fordulva megszólal: "Ó ti a Napnak képzeletemet felem múlóan szépséges leányai! Csakugyan minden tekintetben teljesen helytállóan válaszoltatok arra, amit mondtam nektek, de mégis van abban valami, ami a részetekről nemcsak látszólagos, hanem valóságos számítási hiba is.

2. Haljátok tehát ! Tényleg igazatok van, ha világosságotok azt mondja: a nagy ős örök Szellem szeretetében és bölcsességében, mint egyébként bizonyára mindenben, tökéletesen oszthatatlan, s ahol egy test van, ott egy fejnek is kell lennie, ami azt jelenti, hogy aki a szeretet jutalmát elnyerte, ha tökéletes akar lenni, nem hagyhatja figyelmen kívül a bölcsesség jutalmát sem. De ti, a ti legvilágosabb és mennyei szépségi szemeitekkel bizonyára azt is látjátok, hogy fejem a tiétekhez teljesen hasonló dísszel már el van látva, s mivel az én összes élményeimbe teljesen beavatottak vagytok, úgy azt is tudjátok, hogy ezt a díszt közvetlenül az Úrtól kaptam.

3. Mivel pedig ezt ti, legkedvesebb gyermekeim lehetetlen, hogy kétségbe vonjátok, az Úrnak mégis csak egy megosztott jutalmat kellett nekem adnia, tehát egyedül magámért a szeretetért, amely azonban emellett a szükséges és a helyzetnek megfelelő helyes bölcsességet is tartalmazza, Mivel pedig a nagy Istennek e tökéletes jutalma nem fél, azaz megosztott, hanem egy tökéletes helyességgel mért egész adománya, tehát dacára a ti igen bölcsen adott ellenvetéseteknek mégsem látom be, miért lenne szükségem a ti mostani bölcsességjutalmatokra?

4. Ha pedig csak egy fejem van, amit az alakom bizonnyal igazol is, mi szükségem lenne még egy másik fejre? 0 mondjátok csak, ha csakugyan még

egy fejre van szükségem, úgy az én Uramnak az akaratából, tőletek, a Nap végtelenül bájos leányaitól, örömmel veszem azt át, ha azonban nem szükséges, hogy két fejem legyen, hanem csak egy,

276

de tökéletes, akkor bizonyára ti magatok is belátjátok, hogy a számomra előkészített kitüntetéseteket nem is vehetem át! 0 szól fatok, hallgatlak benneteket."

5. mondja a három: "Ó te dicsőséges, te magasságos, nagyon j ól tudjuk, hogy a te kapott jutalmadban sokkal többet kaptál, mint amennyit mi örökké adhatnánk, s így azt is tudjuk, hogy a te jutalmad nem fél, hanem egy tökéletes egésze De lásd, számtalan, s az ily módon folyton megismétlődő tapasztalatainkból azt is tudjuk, hogy a nagy Isten minden lénynek, a hozzá szabott egyéniségének megfelelően egy teljes, egész életet adott.

6. Tudjuk, hogy fej nélkül nem születik ember a világra, hanem van szeme a látáshoz, fülei a halláshoz, egy orra a szagláshoz, ínye az ízleléshez és különféle szervei mindenféle érzékeléshez és érzéshez. Semmi sem hiányzik egy újszülött gyermeknél mindebből, s ez mind - miként bizonyára a szeretet is - a legmagasabb Isten legtökéletesebb bölcsességéből származik, s ezeknek mindegyike egy tekintette1 tisztán láthat ó.

7. Hogy van tehát mégis, hogy egy újszülött gyermek, mint a nagy Isten szeretetének és bölcsességének műve sokkal később jut bölcsességhez mint szeretethez, ami a tulajdonképpeni élet? Te is igen rég óta élsz már és szeretetben nagy fölösleggel dúskálsz, de ha önmagadban .. azt kérdezed, hogy a mindenkori bölcsességed életeddel egyidős-e, már önmagadban is nyilvánvalóan a legtiltakozóbb választ nyersz.

8. Lásd, mi a legnagyobb bölcseinktől tudjuk, hogy a nagy Isten a te Földeden egy bizonyos zsidóhoz így szólt: "Senki sem mehet be Isten országába, ha nem születik újjá szellemben". Mondd meg nekünk, hogy kívánhatja a nagy Isten egy már régóta élő bölcstől a szellemben való újjászületést, ha a gyermeknek már az anyja :.ölében mindent megadott, ami az örök Isten-ország ónak a megszerzéséhez szükséges?

9. Mindenütt megnyilvánul, hogy a beérés a keletkezést jóval később követi. Tudsz talán földi életedből példát arra, hogy egy teljesen kifejlett ember született volna az anyja méhéből? Vagy tudod-e most már egész bizonyossággal, miért küldött téged a nagy Szellem csak most - miután már j ó néhány vándorutat elszenvedtél - e két ős bölcsességű szellem kíséretében a fénynek hatalmas világába? Ó szólj, szólj, te dicső és taníts bennünket, mert mi igen sok mély bölcsességet szeretnénk tanulni tőled!"

139. Fejezet

MÁRTON A BÖLCSESSÉG SZORÍTÓBAN - PÉTER BÁTORÍTÓ KÖZBESZÓLÁSA - MÁRTON HELYES VÁLASZA A NAPLEÁNNYOK KÉRDÉSÉRE

Erre a válaszra b4árton egészen odavan, s egy szót sem tud vá-laszolnia Csak önmagában morog csendesen. "Így, így, így, most aztán szépen nézek ki. Most aztán teljesen benne vagyok a pácban. Mit is feleljek most?

Minden pontban teljesen igazuk van, én pedig mindegyikben hat ökör vagyok, s hozzá még a bölcsesség-kalap a fejében

277

Ó ez aztán nagyszerűen összeillik, s még egy másik ilyen kalapot is hoznak nekem. Hát csak mindig jobban belemászok. Testvéreim, testvéreim, ha nem húztok ki ebből a csávából, minden körülmények között elbukom!"

2. Péter: Testvérem, csak légy türelemmel, s viseld el ezt a Bölcs oktatást, s akkor mindjárt jobban megy majd. Gondolkozz csak ismét rajta, majd csak találsz megint valamilyen választ. Csak légy illand óan komoly ne sokat alkudozz, hanem gondold meg alaposan amit felállítsz, beszélj úgy mint egy tanító, s akkor ezekkel az elővédekkel hamarosan elkészülsz, A főhaddal persze egy kissé forróbb szorítóba kerülsz, de ott majd segítségedre leszünk, ha arra szükséged lesz. Ezért csak légy bátor, ne csüggedj, s minden jól megy majd ."

3. Márton: "Testvéreim, ahogy azt én érzem, tőlem már semmi jó dolog sem kerülhet ki, mert a bölcsességládámat már teljesen kiürítettem, hogy a bölcsességnek a szeretet szükségképpen fövetnie kell, az minden mértéken felül világos előttem, s azt az a három csodalény is oly helyes elrendezésben adta elő, hogy az ellen a legcsekélyebb ellenvetést sem lehet tenni. Mivel pedig semmit sem tudok velük szemben felhozni, nem tehetek mást, mint hogy teljesex igazat adjak nekik. Vagy te valami jobbat tudsz talán?"

4. Péter: "Igen, igen, ez igaz, ami pedig igaz, a mind a földön, mind pedig az égben is egyformán igaz, ennek dacara egy elhangzott bölcs beszédtől nem szabad csak ilyen könnyen foglyul ejteni magad, mert hiszen a te kincseid is védhetők! Ezért amint mondtam, gondolkozz csak egy kicsit rajta, s csakhamar egy nagyon jó felelet támad fel benned."

5. Márton keresztül-kasul gondolkozik tehát azon, hogy mit is feleljen s egy kissé hosszabb gondolkozás után mégis talál egy komoly pontot, amellyel mindenesetre előállhat, kissé összerendezi magában s vérül megszólal: "Ó ti e nagy Napnak végtelenül pompás leányai! A ti beszédetek igen bölcs, s a legjobban elrendezett ugyan, de mégis találok abban valamit, ami szerintetek bizonyára csak jelentéktelennek látszik, szerintem azonban mégsem csekélység.

6. Halljátok, ha ti a bölcsek révén tudjátok, hogy Isten nagy Szelleme az én kis Földemen mit tanított és azt is tudjátok, ott a teremtményeknek milyen a természetük , akkor végtelenül csodálkozom azon, hogy azt viszont nem tudjátok, hogy az Úr Jézus, Aki a ti öröktől fogva való nagy Szellemetek más alkalomkor hogy szólt hozzánk, gyermekeihez.

7. Látjátok, egy ízben az anyák gyermekeiket vitték Hozzá, s mivel emiatt torlódás támadt Körülötte, a magukat már nagyon bölcsnek képzelő tanítványok a szülők elé álltak, s megakadályozták őket abban, hogy az Úrhoz közelítsenek. Amint azonban az Úr azt csakhamar észrevette, így szólt tanítványaihoz: "Engedjétek a kis gyermekeket Hozzám jönni és ne távolítsátok e1 Tőlem, mert ilyeneké a Mennyek országa.' Bizony, bizony mondom nektek, ha nem lesztek olyanok, mint ezek a kisdedek, nem mehettek be az Én országomba'.

278

8. Ha pedig maga az Úr azokat, akik már bölcsek voltak, a gyer-mekséget - ami még bölcsesség nélküli - a mennyek országa elérhetésének szükséges feltételeként nevezte meg, nem tudom megérteni, miért tartjátok a bölcsességet oly nagyra, s úgy látszik, meg is vagytok győződve arról, hogy csakis a ti bölcsesség-kitüntetésetek elnyerése képesíthet a mennyország

elnyerésére?! Úgy gondolom, hogy Isten tanítása mégis csak felette áll és igazat a tieteknél.

9. Igaz ugyan, hogy az Úr mondta a bölcs Nikodémusnak, hogy előbb újjá kell születni, ha Isten országába be akar jutni, ezzel azonban az Úr nem a ti bölcsességetekre utalt, amelyek az a zsidó már amúgy is rendelkezett, hanem az ártatlan gyermekségre, ami maga a Szeretet! Így is értem én az Urasak a szavát, s tisztán csak a szeretethez igazodom, s minden bölcsességet egyenesen csak az Úrra hízok És látjátok, ezért is vagyok Nála, egyébként ki tudja hol lennék, ha az Úr az én bölcsességemet nézné, ami úgyszólván örökké semmi!

10. Ezért több mint bizonyos vagyok abban, hogy mindenki vétkezik aki Isten előtt a bölcsességet dicsőit. Ha pedig az együgyű szív telve van az Isten iránti szeretettel, ezzel már megszerezte a legértékesebb élet-díjat, ami számára istengyermekséget biztosit. Ha pedig ez a nagy értéke már megvan, mondjátok, mi szüksége van még neki a tiétekre? Ezért most már utoljára mondom nektek: nincs szükségem a ti bölcsesség kitüntetésetekre, mivel már rég óta megvan nekem az, amire szükségem van.

11. Igyekezzetek azonban, hogy az én kitüntetésemét elérjétek, akkor valamennyien sokkal szerencsésebben lesztek kitüntetve, mint amennyire e mostani bölcsesség fényességetekben vagytok, amelyből dacára szinte kifejezhetetlen szépségeteknek igen csekély szeretet világlik ki. Szóljatok most már, van-e még hozzátenni valótok, de további feleletre ne számítsatok a részemről. Mert csak egyre van szükségem, s ez a Szeretet minden egyebet megad az Úr, ha arra szükségünk van."

140..Fejezet

A HÁROM NAPLEÁNY MEGKÉRI MÁRTONT, TANITSA MEG ŐKET ISTENT SZERETNI - MÁRTON BÍRÁLÓ KÉRDÉSE - A SZERETETRE GYÚLT NAPLEÁNYOK MÁRTON KEBLÉN

Mártonnak eme alapos feleletére a három földig hajolt előtte, s így szólnak: "A nagy Szellemnek a dicső fia! Most ismerjük csak fel, hogy te igazi fia vagy Annak, Akinek számunkra nincs neve. Te meggyőztél minket, mi a tiéd vagyunk, s velünk együtt ez a kitűntetés is. Engedd, hogy utolsók lehessünk a te házadban, s taníts meg miteket szeretni az örökkévaló Istent."

2. E jelenettől teljesen meglepve szól Márton: "Az én házamban még sok ezer számára van hely, s így lesz ott a számotokra is. Mert a ti világotoknál nagyobb az én házam, amelyet az Úr, az én örökkévaló szentséges Atyám, örökre épített a számomra. Ezért, ha az én házam után vágyódtok, vessétek el magatoktól bölcsességi értéketeket, ragadjátok meg az én szeretetemet és kövessetek engem. Azonban ha

279

letakarjátok el kissé túlságos nagy bájaitokat, mert azok erőben számomra szavaitoknál, mert élő vagyok a szeretetben és nem a szabad bölcsességben."

2. Márton e szavaira a három háta mögött állók azonnal dúsan redőzött kék ruhákat hoznak, s egy pillanat alatt ráhúzzák a háromra, amint így felruházkodtak, így szólnak Mártonhoz: "Ó te magasságos, ampás fia a Legmagasságosabbnak, most már jó és kellemesen vagyunk ruházva a szemeid számára? Nem bosszankodsz most már felettünk? öved szerintiek vagyunk most már?"

3. Márton: "Így már jól van, ez a forma és a mód az én házamban, mely a nagy és szentséges Atyánk háza is, Aki nem úgy mint az előbb csaknem mezítelenül, hanem teljesen ruhával fedetten járkál. Még így is végtelenül szépek vagytok, de legalább mégis elviselhetők a szemeim számára, s így most már nálam maradhattok.

4. De most még egyet: mondjátok csak, ismeritek ti a nagy Szellemet? Van valami fogalmatok Róla? Ifit tennétek ha Előtte meg kelene jelennetek?'

5. Mondja a három: "Ó te dicső, nagyon j ól tudjuk, hogy egy ágmagasságosabb ős-örök Szellem, minden szellemek Szelleme van, Aki mindent, ami csak van az Ő örök Bölcsességéből és Hatalmából teremett, ez a Szellem azonban a mi számunkra annyira szentséges, hogy sohasem szabadna Róla magunk elé valamilyen formát elképzelnünk. Azt csak a legnagyobb bölcseknek szabad. tüzért gondolhatod, milyen ekéz lenne számunkra, ha - feltéve, hogy valamilyen alakja van azzal a tudattal kellene Elébe állapunk, hogy Ő az, Ó, az szörnyű enne, ez a legrettenetesebb lenne, ami bennünket csak érhetne ."

6. Márton: "Ha így van, miért nem féltek akkor tőlünk, az Ó gyermekeitől? Nem ,gondoljátok, hogy az Atya is úgy néz ki, mint mi, azgyermekei? C látjátok, hogy a csupa bölcsességnek milyen gyümölcse van.

Ami a szívünknek a legnagyobb szükséglete, az a tiétektől szigorúan el van zárva, ami bennünket a legnagyobb üdvösségbe emel, ez számotokra a legnagyobb gyötrelem.

7. Ó milyen különbség van közöttünk. Mondjátok csak, sohasem éreztetek még szívetekben szeretetet? Nem éreztetek még ilyet pla most n, vagy e két barátom valamelyike iránt?

8. Mondja a három: "Mit értesz ez alatt? Mit akarsz ezzel mondani.? ,zt tudjuk, hogy a szeretet a szívben egy vágyódás, azaz egy összezúz ó erő, amely a hozzá rokon dolgokat megragadja, azt szorosan magához vonzza, s azzal egyesülni akar, hogy azonban egyébként mi a szeretet, azt nem tudjuk. Ez a szívbeli erő azonban csakis kis dolgokat tud megragadni, mivel önmagában is kicsiny, hogy tudna tehát egy olyan nagyot mint te, megragadni? Hű nagyon nagyra tudunk téged becsülni, de a mi szeretetünkre túlságosan nagy lennél, s így , nem tudnánk . .:megragadni ."

9. Márton: No csak, a ti bölcsességetek kezd már kibújni a zsákból. Sose aggódjatok szívetek nagysága miatt, csakhamar nagyon sok szeretet számára is elég nagy lesz az. Mondjatok csak, melyikőtök tudna engem átölelni, s úgy jó szorosan a keblére ölelni?"

10. Mind a három örömmel mondja: "Ó azt nagyon könnyen megtehetjük ha azt te dicsőséges megengeded, mindjárt egy tüzes próbát is adatunk ."

280

Márton: "Csak rajta, ezt teljes szívemből megengedem nektek,"11. E szavakra mind a három Márton keblére borul, s amennyire csak

bírják, mindegyik hozzá szorítja finom keblét az övéhez, s mindegyik így szól: "Ó, ó, de végtelenül édes ezo Ó engedj bennünket sokáig itt a kebleden pihenni."

12. Márton: "Nagyon jól tudtam, hogy van bennetek szeretet, mégpedig különösen erős! Maradjatok csak .jó sokáig a keblemen, az a legjobban megtanít benneteket szeretni. Ó ez a dolog már menni fog."

141. Fejezet

A HÁROM NAPBELI FÉRFI FENYEGETŐ Ó MAGATARTÁSA- MÁRTON ERÉLYES VÁLASZA - A HÁROM NAPBELI FÉRFI SZABADAKARATÚ ENGEDELMESSÉGE SZELLEMEIK TANÁCSARA

A napemberek azonban, akiknek családjához a három leány tartozott látják, hogy ezek Mártont átölelve tartják, s nem is akarnak tőle elválni. A helyzet nagyovis meggondolandónak tűnik fel előttük. Erre másik három közeledik Mártonhoz azok közül, s ezek azonban férfiak voltak.

2. E három Mártont kérdőre vonja: „Magas és fenséges! Szemeink olyant látnak itt, amihez nem vagyunk hozzászokva, mert ilyesmi nálunk nem fordul elő. Ez egy egészen különös dolog, ami nem illik be a mi rendünkbe, ezért megkérdezzük, mit jelentsen ez? El akarod tőlünk ezt a három leányt venni, mondd milyen jogon? Nőül akarod őket venni, s meg akarod őket termékenyíteni? Lásd, ezt nem teheted, mert te nem ebből a világból való vagy, s ezen felül még szellem is vagy, aki nem termékenyíthet. Mondd tehát mit jelentsen ez? Mit akarsz a mi leányainkkal?"

3. Márton az egyébként minden mértéken felüli három gyönyörű fér-fiúhoz: "Legkedvesebb és legszebb barátaim, ne aggódjatok e három leány miatt, mert azok nálam sokkal jobb kezek között vannak, mint a tieitekben, mert ti csupán csak bölcsesség vagytok, amiben azonban rettenetes kevés szeretet van. Most megtanítom őket szeretni, s ők megragadták e szeretetet, ez pedig a nagy Szellem akarata, Aki önmagában a legnagyobb, a legmagasabb és legtisztább Szeretete Mondom nektek, ezt kellene nektek is megtanulnotok, s akkor ti is magasabbra tudnátok menni, s nem maradnátok állandóan eme világotokon sem testileg, sem szellemileg, s ezért leányaitokat felveszem a saját házamban Benneteket azonban nem veszlek fel, ha nem tudtok szeretni, ha azonban ti is szeretni tudtok majd, akkor szá-motokra is jut még hely."

4. A három férfiú: "A te szavaid értelme rend ::nélkül való, mint ilyen bölcsesség nélküli, s ezért számunkra felfoghatatlan, ezért szólj bölcsességgel, ha velünk beszélsz. Nagyon jel tudjuk, hogy te a nagy Ősszellem gyermekeinek társaságából való vagy, sőt a mi legnagyobb bölcseink még a te bolygódról ismernek téged, ez azonban mind értéktelen előttünk mindaddig, amíg a bölcsesség ruháját magadra fel nem veszed. Ezért e nagy fényvilág legnagyobb bölcsessének

281

a nevében parancsoljuk meg neked, hogy ezt a hármat azonnal engedd el magadtól, mert különben igen nagy baj ér mind téged, mind eddig azt az egész nagy sereget is, akik téged követnek. Engedelesmeskedj, különben előhívjuk leghatalmasabb szellemeinket, hogy elbánjanak el veled?"

5. Márton: "Ohó, ohó, csak ne olyan hevesen legszebb s legkedvesebb barátaim? Nézzetek csak reám, e valamennyi sok testvérem között, akik követnek s akik házamban társaim is, bizony ára én vagyok leggyengébb, veletek szemben azonban még mindig van annyi erőm, hogy benneteket csupán a leggyengébb gondolatommal is úgy szétszóratlak, mint ahogy a nagy vihar szórja szét a port. Ezért vonjátok issza fenyegetéseteket, mert a végén még én emelek kezet reátok, s ti igen bölcs szellemetekre, akiknek csak kellene hatalmuknak enniük. Forduljatok tehát csak egészen jóindulatúlag vissza, mert különben mindjárt egészen másképpen beszélek veletek, s olyan szi-gorúságot láttok kisugározni belőlem, hogy mindannyian forró lázba estek." .

6. A három napférfiú erre magasba tartja kezeit, s úgy hívják szellemeiket, ezek azonban csak az egyik felhőből szólnak vissza:

7. "E társaság ellen semmit sem tehetünk, vert közöttük érezzük a rettenetesek legrettenetesebbjét. Vagy tegyétek alt, amit ezek ki-ónnak, vagy pedig meneküljetek előlük olyan messzire és olyan gyorsan, ahogy csak

tudtok, mert különben nagyon rosszul járhattok, mert mindannyian mindenhatók s a legmindenhatóbb is közöttük van. :tért vagy engedelmeskedjetek, vagy meneküljetek, de sokkal jobb számotokra az engedelmesség., mint a menekülés. Mert hová menekülhetnétek azok elől, akiknek lábai gyorsabbak mint a ti gondolataitok !"

8. E szavak után ismét Márton veszi át a szót: 'Nos, ti, számomra még most is a legkedvesebb és legszebb barátaim, mit akartok tehát rost tenni, mit szól most erre a ti bölcsességetek? még mindig mindnyájunk ellen akartok jönni?"

9. A három férfiú: "Ha így áll a dolog, a bölcsességünk azt mondja: ha az, akivel harcolni akarsz erősebb mint te, akkor állj el az összecsapástól, s ha egy parancsot ad neked, engedelmeskedj Szigorúan annak kívánsága szerint, aki a parancsot adta. És lásd, ha . te e társaságból erősebb vagy mint mi, ezért engedelmeskedünk s neked, s ezért fejezd ki határozottan mit parancsolsz, hogy azt teljesítsük."

10. Márton: "Siessetek tehát előre valamennyien e három leány kivételével, akik nálam maradnak, s készítsétek elő házaitokat, mert így időre bevonulunk azokba. Hogy pedig később mi minden történik meg, azt e társaságomból valaki más adja majd tudtotokra, mert amint már mondtam, én vagyok a leggyengébb a sok ezer között, Így legyen tehát.

282

142. Fejezet

A HÚSZ HIÚ APÁCA KIVÁNCSISÁGA ÉS JÓTÉKONY CÉLÚ MEGEGALÁZTATÁSUK A HÁRON NAPLEÁNY SZÉPSÉGÉNEK LELEPLEZÉSE UTJÁN

Amint a számra jelentékeny napember tömeg gyorsan elsietett, a három leány is ismét felegyenesedik, s most meg sokkal szebbek lettek, mert kimondhatatlanul szép szemeikből most már végtelenül szelíd szeretet sugárzik, s beszédjük is oly jámborrá és kellemes csengésövé vált, mint az angyalok éneke, s most már egyébről sem beszelnek, mint a szeretetről.

2. Mi pedig ismét nekiindultunk. ám a sok apáca, akiket Borem és Chorel vezetett, valamint ,a szerzetes barátok is előre furakodtak, hogy a Nap e széplegeit jól szemügyre vegyek, mert előbb a sok csoda miatt nem volt erre idejük, mert e világnak a sok csodálatos természeti ritkaságai folyton a szemükbe ötlöttek. Most, hogy a szemeik legeltetésével már beteltek, s mivel Borem erre külön fel is hívta figyelmüket, ők is látni akarták, hogy a napleányok mennyivel szebbek mint ők.

3. Márton a Tőlem nyert benső intés folytán rögtön észreveszi, hogy ezek miben mesterkednek és tudja azt is, hogy ezeket az egykori szépségükre annyira büszke apácákat a Nap e három leányának hatalmas szépsége mennyire tönkre verné, ezért így szól a három leányhoz:

4. Márton: "Hallgassatok csak meg, ti végtelen szép leányok! Látjátok, az én bolygóm jelentős számú nője most ide iparkodik, hogy saját szépségüket a tiétekkel összehasonlítsuk. Minthogy azonban ti testileg náluk végtelenül különbek vagytok, mégpedig annyira, hogy a ti szépségetek a valamennyire hiúakat hosszabb időre szinte megölné, dús hajatokkal legalább rövid időre fedjétek el arcotokat, s csak apránként fedjetek azt ismét fel, ha majd erre nektek jelt adok. Ó tegyétek ezt meg nekem!"

5. A három leány: "Ó te, most már a mi szerelmünk, alakilag valóban annyira szegek vagyunk? Lásd, itt a mi világunkon ezt még senki sem mondta nekünk, mert itt a formai szépségről semmit sem tudnak, csak a formai

rendről, s az ennek megfelelő bölcsességről. Te vagy az első, aki a mi alakunkat dicsőíti, amit azonban mi inkább a rendünkre és bölcsességünkre értettünk, most azonban már látjuk, hogy te fők éppen az alakunkra gondoltál. Ha pedig az a1akunk - amint ahogy mondod - komolyan oly végtelenül szép, ő mondd meg nekünk, miben áll ez a nagy szépségünk?"

6. Márton: "Először is teljesítsétek kérésemet, aztán majd alka-lomszerűen felvilágosítlak benneteket."

7. A három: "Ó húzd hát akkor te magad hajunkat az arcunkra, mert te tudod legjobban miként kell az arcunknak letakarva lenniük, hogy azok számára, akik idejönnek ártalmára ne legyen."

8. Márton ezt kétszer sem mondatja magának, hanem azonnal el is intézi a dolgot. Éppen amikor a harmadikkal is elkészült, Borem hozzáérve már meg is szólítja:

283

9. Borem: "Barátom, feladatodat idáig mesterien oldottad meg, ,az, hogy két barátunk is áll melletted, akiknek mindezen, mind gyámtalan más világon is minden út ismeretes, de mindamellett is 31 óságos csodát műveltél. légis e három szép leányoddal az ideigyekvő apácákkal szemben nagyon elővigyázatosnak kell lenned, mert álönben egy tömeg halálos szerencsétlenségének leszel tanúfia.

10. Az arcukat eleinte egyáltalán nem szabad látniuk, legfeljebb csak nagyon sürgetős kívánságukra. Mindenesetre előkészítheted őket, akkor jobban megy majd, mert ha a mi apácáink a hármat szemtől szembe látják, úgy rogynak össze, mintha villám sújtotta volna ezeket, s haragjukban és szégyenizében önmagukat szaggatják majd össze. tért testvérem a lehetőségig légy óvatos, mert különben alapos mosásra lesz szükség."

11. Mártont ez nagyon elkedvetleníti, s így szól: "Tehát megint egy kétségbeejtő helyzet van kilátásban! Nem, ezek az apácák mindig legtöbb hajt okozták neked, s még itt a Mennyországban sem hagyják ezek a Margitok nyugodtan és békességben! Igazán kedvem lenne azt a hármat egészen fedetlenül teljes szépségükben eléjük állítani. Csak hadd rohanjanak össze-vissza, s alázkodjanak meg egy rabszolgánál is jobban, akkor talán majd megjavulnának."

12. Péter: "Úgy, úgy, igazad van testvérem, túlságos gyöngéden nem kell velük bánni, akik alakjuk miatti hiúságukban a helyes mértéken felül belemerültek. Helyes ugyan kezdetben szelíd eszközöket a1:almazni, hogy az ilyen világias fölösleget lelkükből eltávolítsuk, ez azonban a gyengéd eszközök nem válnak be, akkor aztán csak gyorsan elő a durvább kefével! Borem testvérem igazad van, ahogy te gondolod, de Mártonnak is igaza van. Ezért engedjük csak át egészen a rezelés módját."

13. János is megerősíti ezt, s még külön is így szól Boremhez: "Ne-ked teljesen igazad van, de Mártonnak is igaza van, mert lásd, a Nap sohasem csinál éjszakát, s az északi sark épp úgy világit mint déli. fenj ezért csak vissza, s vezesd ide a te jámbor nyájadat, majd itt a legjobban megfésülik s megnyírják őket

14. Borem elmegy és Chore11e1, a húsz leghiúbbal térnek vissza, akik különösen szépnek tartják magukat. Ezek azonnal körül fogják Mártont, Pétert, Boremet és Chorelt és így szólnak Mártonhoz: "Nos hol vannak a

Napnak azok az oly végtelen szépségei, akikről nekünk a te házadban beszéltetek, hogy mi hozzájuk képest semmik sem vagyunk? Mutasd csak meg azokat nekünk, s bizonyítsd be szavaid igazságát!"

15. Márton: "Csak ide veletek hiú lelkek. Mindjárt segítek rajta tok. Látjátok, itt áll három, hogy tetszenek nektek?„

16. Az apácák: "Semmit sem látunk, csak hajat és kék redős ruhát, s ilyen nekünk is van, mi azonban a nyílt arcukat, kebleiket és a karjukat akarjuk látni !"

17. Márton: "Ha haragotokban és szégyenetekben szörnyet akartok halni, akkor teljesüljön azonnal kívánságotok, nos, mondjátok tehát igen vagy nem?"

28418. Az apácák meghökkennek Márton eme utóbbi felszólítására és egy-

mást kérdezgetik mit tegyenek, de e gyík sem tud a másiknak jó tanácsot adni. Egyikük Chorelhez fordul, s tőle kér tanácsot ebben a dologban, Chorel azonban éppen úgy vonogatja a vállát, s kellő megfontolás után mondja:

19. "Hát, kedves testvéreim itt nagyon nehéz jó tanácsot adni. Ha azt mondjátok - igen, akkor majd magatokra vessetek, ha Márton szavai beteljesednek. Ha pedig nemet mondotok, akkor pedig határtalan kíváncsiságotok öl meg benneteket, s így beláthatjátok, mily nehéz itt nektek tanácsot adni. Egy lenne mindenesetre a legjobb, .ezt azonban ti úgysem teszitek meg."

20. Az apácák: 'Mi mindent meg akarunk tenni, ami helyes, ó mondd meg, adj tanácsot nekünk!"

21. Chorel: "Nos, j ól van, halljátok tehát. Látjátok, a hátunk mö-gött kínaiak vannak, mögöttük pedig az Úr jön, a két Őt mindenek felett szerető között, Hozzá forduljatok. Ő majd megmutatja nektek a mindörökre legjobban kivezető utat, hogy mit vegyetek f figyelembe, s hogy mit tegyetek. Ha az Ő tanács át követitek, akkor biztosan a leggyógyultabb bőrrel menekültök, ellenkező esetben a saját maga tok rovására írjátok, akármilyen rosszul járjatok is, mert azt máris látom, hogy itt semmivel sem lehet tréfálni, Ez az én tanácsom, ti azonban teljesen azt tehetitek, amit csak akartok."

22. Az apácák ezt hallva kijelentik: Barátunk ezt már mi is régen tudjuk, ez azonban ugyanazt mintha a cseberből - a vederbe mennénk, mert e háromtól sokkal kevésbé félünk, mint az Úrtól. Mert mik ezek az Úrral szemben? Az Úr - az Úr, amazok pedig éppen úgy az C teremtményei, mint mi magunk is vagyunk. Hogy nagyon szépek, vagy rettenetesen csúnyák, az az Úr előtt teljesen egyre megy, ezért úgy gondoljuk, még mindig jobb, ha a Nap e három szépségét nézzük meg, minthogy az Úr elé álljunk, s kimutassuk, hogy Tőle kevésbé félünk mint attól a három teremtménytől."

23. Chorel: "Jó, jó, ha magatoknak jobb tanácsot tudtok adni mint én, akkor csak tegyétek amit akartok. De egy más hasonló esetben kíméljetek meg attól, hogy tőlem varit is kérdezzetek."

24. Ezeknek a kijelentése után az apácák ismét Márton elé állnak, és azt mondják: Történjék meg aminek történnie kell, mi e hármat a teljes szépségükben akarjuk látni!"

25. Márton: "Jó, j ó, gyertek hát ide , de aztán nyissátok tágra a szemeiteket, mert az ostoba hiúságotok rögtön elhagy benneteket. Erre a háromhoz fordulva kéri őket: nos, szeretett leánykáim vonjátok el a hajatokat arcotokról, s engedjétek, hogy ezek a hiúk megnézhessék."

26. A három: "De ha ez ártalmukra lehet, inkább lefedve maradunk, mert mi miattunk senkinek se legyen baja."

27. Márton: "Kedves, szeretett leánykáim, most már úgyis mindegy, aki saját maga is erősen akar valamit - mellékes, hogy jót vagy rosszat - igazságtalanság nem éri! Ezek pedig mindenáron látni akarnak benneteket - dacára, hogy nemcsak én, de még egy másik testvérem is többször óvtuk őket ettől, legyen tehát,

285

nézzenek meg benneteket, veszítsék el az eszüket, ,s menjenek bele csaknem teljesen tönkre, Nos, leplezzetek le tehát magatokat, s úgy mutatkozzatok. hiú bolondoknak."

28. E szavakra a három így felel: "Ó te kiváló barátunk, valóban, nagyon bölcs vagy, mert szavaidat a legbiztosabb alapokra fektet. Ezért azonnal meg is tesszük amit nekünk parancsoltál, s az eredmény legyen amilyennek lennie kell, s így fel fedjük magunkat a"

29. Ez utóbbi szavakra mind a három egyszerre húzza félre haját, s hatalmas szépségük ragyogó fényessége úgy hat a kíváncsi és hiú apácákra, mintha mindegyiküket egyszerre legalább is tíz villám gyújtotta volna. Valamennyien egy rakásra rogytak össze, s csak némelyikük kiáltozott tompa hangon:

30. "Jaj nekünk, a legrútabbaknak, jaj nekünk a legrútabbaknak! A rokodilusok, a békák s még ezer más förtelmes féreg is sokkal szebb álunk, mint ni, ezekhez képest9 Ó Uram, vedd e1 mindnyájunk szemvilágát, mert még mindig jobb örökkön vaknak lennünk, mint még egyszer ily rettenetes szépséget látnunk?"

143. Fejezet

A HÁROM NAPLEÁNYY RÉSZVÉTE AZ ÁJULT APÁCÁK IRÁNT, AKIKET AZ ÚR FELTÁMASZTOTT - JÁNOS ÉS MÁRTON BESZÉDE A NAPLEÁNYOKAL AZ ÁTALUUK MÉG

ISMERETLEN ÚR SZEMÉLYÉRŐL

E szavak után aztán teljesen elhallgatnak s a három így szól Mártonhoz, Péterhez és Jánoshoz: "No, látjátok most már itt van, ha ezt előre tudtátok, miért szólítottatok fel minket a felfedett arcunk megmutatására? Most egészen élettelenül faküsznek itt szegények előttünk. Ki ad nekik ismét újból életet? Ó ha tudjátok ébresszétek fel ismét szegényeket, mert végtelenül sajnáljuk őket! Csak legalább ne fedtük volna fel magunkat előttük"

2. János: "Ne törődjetek ezzel. A ti számotokra az Úr által adott aj át végtelen mérvű szépségetek igen j ó és áldásos hatású részükre, .art éppen ezáltal szabadultak meg az utolsó és igen súlyos anyagias terhüktől, mert ez még sokáig kínozta volna őket, s alkalmatlanná ette volna egy nagyobb, s az Isten ország a legmagasabb boldogságának az élvezésére. Így ez a teher most már egyetlen emeléssel örökre levétetett róluk, s így csakhamar egy jobb és tisztább életre ébredek, s benneteket is majd harag, szégyen és minden veszély nélkül hozzánk hasonlóan szemlélhetnek és igen

nagy hasznotokra lehetne még nektek, mert ők végeredményben mégis csak a legmagasabb és legszentebb Atyának a gyermekein

3. Most, természetesen még olyanok mint a halottak, mivel e csalfa szeretetük - amely eddig sokkal inkább éltette őket mint az Úr, a minden dicsőség és élet Ura iránt érzett szeretetük - elvétetett tőlük, de látjátok, e nagy társaság legvégéből jön erre éppen most egy férfiú., egy Atya két leány között. Ez a férfiú e holtaknak látszókat kellő időben ismét visszahívja az életbe és ezzel szemetek láttára ;esz bizonyságot Isten dicsőségéről. Ezért amint mondtam, ne csináltatok

286

ebből nagy dolgot, mert ami itt ezekkel történt csak egy áldásos hatású tevékenység az ó még igen hiú szívük meggyógyítására.

4. A három leány: "Ó te csodálatos s általunk már ismert barátunk, Ha már annyi sok épületes dolgot mondtál nekünk, mondd meg még azt is, hogy ki az a Perfiú, aki a két leány között közeledik? Ó is egy testvérünk, s mint ti, szintén a szent bolygóról származik?

5. János: "Ahogy most Öt idejönni látjátok, valóban mindnyájunknak Testvére, s az itt látható alakja szerint, mint mi is szintén a Földről származik, azaz arról a kicsi világról, amelyet a ti bölcseitek általában a szent bolygónak neveztek, emellett azonban Ó mégis mindannyiunk Kiestere és Ura! Kert Aki Mester, az egyszersmind Úr is a Ő pedig minden dologban Mesterünk, s így Istentől rendelt Urunk is ."

6. A három: "Ö, ha így van, akkor Ő mindenben sokkal több is mint mi, talán olyan formán mint a mi legnagyobb bölcsünk, akinek nem csak e nagy világ összes emberei, hanem valamennyi hegy és víz, valamint az állatok és növények is engedelmeskedni tartoznak,"

7. János: "Igen, igen, olyan formán, sőt valamivel jobban, amint azt majd rövidesen önmagatok is tapasztaljátok majd."

8. A három: "Előtte is el kell fednünk magunkat?"9. János: "Nem szükséges! Ő már régóta ismer benneteket, sőt még

egész világotokat, is, mielőtt az még keletkezett volna, s mielőtt még mi és a ti bölcseitek is meglettünk volna.''

10. A három napleány ezen annyira elcsodálkozik, hogy meg is kér-dezik: "Mit mondasz! G ez olyan valamii amit még nem hallottunk még a legnagyobb és legmagasabb bölcseinktől sem, mert ezek azt mondják, hogy a mi fényvilágunk olyan, mintha anyja lenne az összes többi világoknak, s ezért a legidősebb is valamennyi között. Ha pedig ez a mi nagy világunk, amelynek vége sincs a legidősebb - ami bizonyára igaz is - hiszen már igen sokszor tanúi voltunk, amint a távoli öléből persze csak kis világok, ahogy bölcseink mondják, születtek hogy legyen egy másik, bizonyára kisebb, s e mi világunkból született világi bölcse idősebb, mint a mi bölcsünk, sőt idősebb mint a mi nagy, csaknem végtelen világunk!

11. Ó te egyébként minden dicsőségen fe1eli barátunk, lásd, itt egy kissé elszámítottad magadu Ha ez a Mesteretek egy ős-angyalszellem volna, nehezen hihető el - ami a abból következtetünk, hogy egyáltalán semmi dicsfény sem övezi, ami más angyalszellemnél annyira erőteljes, hogy mellette még mi is csaknem egészen sötétnek látszunk, s ezért meg is kell bocsátanod nekünk, ha itt egy kis számítási hibát írunk a terhedre."

12. János: "Kedves testvéreim! A ti bölcseitek igen jól számolnak - mi azonban még jobban számolunk, mert látjátok, igen nagy a különbség közöttünk. Mi valódi gyermekei vagyunk a Legmagasságosabbnak, ti azonban csak teremtményei vagytok és csak általunk lehettek az Ő unokái . Ezt is a

bölcseitek száj áh ól tudj átok, ha pedig így van, akkor mondjátok csak, kik idősebbek a gyermekek-e, vagy pedig az unokák, akik ti vagytok?"

287

13. Erre meghökken a három, s csak hosszabb idő múlva szólalnak meg: "Ó te legcsodálatosabb, ez a kérdésed túlságosan mély, bölcsességű! Erre mi nem tudunk neked felelni, valószínű, hogy a mi Bölcseink tudnának, ezt azonban mi nem tudjuk megállapítani.; mert természetesen nem tudjuk felmérni milyen mélyreható az ő bölcsességük. De tegyük délre ezt a kérdést, mert a ti .esteretek és Uratok - amint azt nekünk mondtad - már meglehetősen a közelünkbe ért. érdemesekké akarunk elkészülni az Ő fogadáséra. Még csak azt mondd meg, hogy szereti jobban, ha közeledni akarunk Hozzá, hogy aszerint készüljünk elő úgy külsőleg mint belsőleg?"

14. János:" Ebben a tekintetben forduljatok csak a második Atyá-tokhoz, Mártonhoz, aki az előbb szeretni tanított meg benneteket, Ő majd pontosan megmondja."

15. A felszólításra a hárem Mártonhoz fordul tanácsért, mire ez azonnal felel:

16. "Ó legkedvesebb leánykáim! E Mesterünknél és Urunknál semmi sem használ, egyedül csakis a tiszta szeretet. Ezért a legnagyobb szeretettel közeledjetek Hozzá, s akkor megnyertétek a magatok számára. Ha pedig Őt meg nyertétek, ekkor már mindent megnyertetek, mert az Ő számára minden lehetséges! Ó akár valóságos Istengyermekké is megtehet benneteket - erről tökéletesen meg is vagyok győződve.

16. A három: Szerethetjük-e Őt is ugyanúgy, amint az előbb téged szerettünk? Szakad-e a szívünkben támadt új érzéseink szerint ugyanúgy szorosan hozzá is simulnunk?"

17. Márton: "Mindenesetre a szeretet Vele szemben sohasem követhet el hibás lépést. elég ha külsőleg így szólna is hozzátok: Ne érintsetek Engem - ez ne tartson vissza benneteket, sőt annál nagyobb szeretettel legyetek Iránta, s ragadjátok Őt még jobban magatokhoz szívetekben, akkor majd Ő maga megy elétek, s mindent megenged nektek, hogy szívetek szomját oltsák. Ha pedig egyszer már .felvett benneteket szívébe, akkor éreztek majd olyan üdvösséget, amilyenről a ti világotok egyetlen bölcse sem álmodhatott."

18. A három: "Az a két dicsőséges akkor azt az üdvösséget bizonyára már a legnagyobb mértékben élvezi! fülyen hatalmas mennyei szellemnek kell így lennie, hogy a ti legmagasabb Szellemnek valóságosgyermekei Őt Uratoknak és Mestereteknek ismeritek el! Bizonyára a Legmagasabb első Fiának kell lennie, s mint ilyennek a Kedvencének és Mindenének?"

19. Márton: "Igen, igen, e kijelentésetekkel csaknem a dolog köz-pontjába találtatok, a dolog körülbelül ilyen formán áll. De maradjatok csak, gyugodtan , mert mindjárt ideér. Látjátok, közeledésére a halottak már mozgolódni is kezdenek, s ezért csak nyugodtan. De nézzétek csak kedves leányaim, hát nem végtelenül szeretetremélő Ő?.

20. A három a legnagyobb elragadtatással feleli: "Ó esek, ó egek, ó ilyen szeretetreméltóság bizonyára az egész végtelen mennyekben sincs még egy. Ó, ó, milyen kifejezhetetlen szelídség sugártik az egész lényéből! Ó, ó, minél közelebb jön, annál, sőt végtelenül szeretetreméltóbbá válik. Ó bocsáss meg, ha azt kell mondanunk neked, hogy ti, ha a Legmagasabbnak gyermekei vagytok is, mégis csak csupán az 0 árnyékának látszotok. Ó, ó, minél közelebb ér ide, annál

288

tisztább érzi a szívünk, hogy Rajta kívül senki mást jobban nem lehet szeretni.

21. Ó barátunk, ó te új szellemi atyánk, szívünket most már - a Legmagasabbra mondjuk - nem is bírjuk visszatartani, oly erősen vágyakozik Ó utána. És nézz csak oda…. most kb. tíz lépésnyire megáll előttünk és...ó, ó, nézd...no nézd...most a mutatóujjával int nekünk. Ó mondd csak kinek, melyikünkneka..ó kire vonatkoznak ezek a szentséges integetések? Ó nézd milyen intések ezek! Nézd csak, a hegyek mindegyre meghajolnak ahányszor csak int' És nézd csak ott lenn a lapály mélyén, a nagy víz is hogy emelkedik és emelkedik, ahányszor csak int' 0 mondd, kinek szólnak ezek a szent integetések?"

22. Márton szintén teljesen meghatottan mondja: "Nektek, nektek legkedvesebb gyermekeim, s rajtatok keresztül egyúttal bizonyára a ti egész világotoknak. Ezért siessetek csak oda, s tegyetek úgy, ahogy az előbb tanítottalak benneteket,"

23. A három: "Ó, vezess minket Hozzá, nekünk nincs sen bátorságunk, sem pedig erőnk ahhoz, mert hatalmas szeretetünk elernyeszti tagjainkat !”

24. Márton, János és Péter erre mindhármójukat karon fogják és szelíden Hozzám vezetik őket.

144. Fejezet

CHANCHAH ÉS GELLA CSODÁLKOZÁSA A HÁROM NAPLEÁNY SZÉPSÉGE FÖLÖTT - AZ ÚR MEGDICSERI MÁRTONT EMBERHALÁSZÁSÁÉRT - A KEGYELEMHEZ JUTÁBRÓL ÉS ANNAK

MEGRAGADÁSÁRÓL

Amint a három leány vezetőikkel együtt Hozzám érkeznek és Chanchah meg Gella rendkívüli szépségüket meglátták, csaknem összeestek s Chanchah megszólal:

2. „Ó Te leghatalmasabb Atyám, micsoda lények ezek? Ilyen felfog-hatatlan szépséget még a legizzóbb emberi kebel sem álmodhatott. Ó Atyám, ó Atyám, ezek is teremtett lények, vagy ősszellemek, akiknek érzéke örökkévalóságok óta hibátlanul ragyog óbb volt mint a legtisztább csillagok fénye?

3. Ó mily förtelmesen csúnyának kell lennem ezek mellett? Igen, ha én őket nézem - ó bocsásd még Uram e gondolatomat - de úgy tűnik fel nekem, hogy csaknem lehetetlen Neked a női emberalakot ily végtelen szépnek megteremtened Persze az ilyen gondolat éppen olyan ostoba és korlátolt, mint amilyen én magam is vagyok. Ó, ó, lóban végtelen szépségük szinte elbírhatatlan számomra."

4. E szavakkal Chanchah e1 is némul, Gella pedig már az első pil-lanattól kezdve elnémult, és azt sem tudja mit csináljon, hanem csak titkon, vélt legborzasztóbb saját csúnyasága felett sóhajtozik.

5. Én azonban egy ideig a legjobb okokból meghagyom őket e levert-ségükben, s így szólok Mártonhoz: "Nos, legkedvesebb Márton testvérem

289

a halászás nálad nagyszerűen megy. Most három igen nemes halacskát fogtál Nekem a Nap mély vizeiből, ami Nekem igen nagy örömet szerez, már látom, hogy a halászás itt neked sokkal jobban sikerül, mint a Földön. Ezért most más valódi hal ássa kell téged tennem Nap vizeiben. Te most már különösen megerősödöl és valóban Péterés János testvéreimhez tartozol, akik állandóan az Én legjobb halászaim az egész végtelenségben.

6. Valóban, most önmagadat felülmúlóan kitüntetted magad. Lásd,az az első igazi öröm, amelyet szereztél Nekem! kert eddig még csaknem egyetlen halásznak sem sikerült e fényvilágban, embereket a szeretet hálójával megfogni. mert bölcsességük igen nagy és szépségük igen sok halási . az önkívületbe döntött, itt azonban te - amint mondta s valóban mesterien kitüntetted magad. Ezért most már nagyobb dolgokkal kell, hogy megbízzalak, mert a kisebbekben ily jól meg á11tad a helyedet."

7. Márton: "Ó Uram, ó Atyám, túl sok ez a kegyelem nekem! Te nagyon jól tudod, hogy egy ökör csikk egy darab marhahúst nyújthat, s ugyan mi is vagyok én Előtted más, mint egy ökör, sőt néha még egyéb barom is. Te tudod, hogy milyen állatra gondolok!

8. A Te különös kegyelmed nélkül a három bájos leány társaságában az ügyem bizonyára igen gyengén és különösen rosszul végződött vo1na, mert ha a bölcsességeikkel nem is adtak volna annyira hatalmas döfést, de annál erőteljesebben 2 legelragadóbb szépségükkel.

9. Ó, ó és még hozzá milyen szépség a fejük búbjától a lábuk he-gyéig! De e két erőteljes testvérem útján a hónom alá nyúltál és lám, természetesen sikerült! Ha azonban csak egy kissé is magaara hagytak volna, az én erőmmel e helyen elvéreztem volna, s hogy akkor aztán milyen sors várt volna rám, azt ó Uram, bizonyára a legjobban tudod!"

10. Mondom Én: "Kedves testvérem, természetesen helyesen feleltél, vert Nélkülem senki sem tehet semmit, de lásd, a dolog így áll:

11. A kegyelemhez jut ás természetesen az Én művem, ami senki el ől sincs elzárva, de annak megragadása s az aszerint való cselekvés már minden szabad szellemnek saját tevékenysége ,s így a tied is, s ezért dicsérlek meg téged, amiért éppen e kegyelmemet oly nagyszerűen meg-ragadtad és aszerint cselekedtél is.

12. Kegyelmenet is sokaknak juttatom, fel is ismerik azt, sőt dicsőítenék is érte, amikor azonban aszerint cselekedniük is kellene, nem veszik azt figyelembe és megmaradnak továbbra is rossz földies szokásaikban. Arcig testben vannak csak azt teszik, ami a testük előnyét szolgálj a, s érzékied. maradnak egészen az utolsó pillanatig e Amikor pedig átjönnek a szellemvilágba, még tizszerte gonoszabbak mint a Földön voltak, holott itt mindenik meg lehetne, amit csak kívánnának. Folytatólag is ugyanolyan erőteljesen áll ugyan kegyelmem rendelkezésükre, de nem veszik azt figyelembe, s ez igen nagy baj számukra.

13. Te azonban nemcsak figyelembe vetted kegyelmemet, hanem csele-kedtél is annak szellemében, s ezért megérdemled a dicséretemet különösen itt, ahol ezerszerte nehezebb kegyelmemet cselekvőleg gyakorolni, mint a Földön. Csak haladj így tovább, s akkor szellemed olyan szabad erővel örvendeztet meg téged, amilyet mint hozzá hasonlót keres."

290

14. Péter és János szintén bizonyítják azt, mondván: "Valóban még nekünk sem lett volna bátorságunk a napleányokhoz a szeretettel közeledni, mert mi tudjuk, hogy mit tehetnek, ha egy szellemnél csak a legkisebb gyengeséget is felfedezik. De Mártonnak mégis sikerült! A Tied ezért Uram minden dicsőség s a Mártoné a pompás hősi korona!"

15. Mondom Én: "Igen, így legyen! ólost pedig kedves Márton testvé-rem állítsd elém a három halacskádat, hogy tőlük tudjam meg, miként készítetted őket elő a Számomra!"

145. Fejezet

AZ ÚR ÉS A SZERETETRE MEGÉRETT HÁROM NAPLEÁNY, EGY SZERETET TELJES JELENET

E felszólításomra Márton a háromhoz fordulva így szól: "Mos szeretett leánykáim helyben vagyunk, s most öntsétek ki szíveiteket, ahogy tanítottalak benneteket, s amint szívetek tüze kívánja."

2. Márton e szavaira a három gyorsan kitárja karjait, s azonnal a keblemre akarnak borulnia

3. Én azonban figyelmeztetem őket: "Kedves gyermekeim, ne érintsetek meg engem, mert még mindig hústestben vagytok, mivel ez testi halálotokat idézné elő. Ha azonban majd levetettétek azt, akkor már minden kár nélkül megérinthettek és magatokhoz ölelhettek. Én szellem vagyok, mégpedig a legtökéletesebb Szellem, s ezért csak tökéletes szellemek érinthetnek Engem."

4. A három: "De hiszen ez a testvéred is szellem, s lásd, mégis a keblén nyugodtunk, s ott tanultuk meg a szeretetet, mégsem történt semmi hajunk. Ha pedig Te, testvéreidnek legdicsőbb mestere és Ura még tökéletesebb szellem vagy, úgy gondoljuk, még kevésbé árthat meg, ha a szeretetnek egy még sokkal édesebb fokát élvezzük a Te kebleden és egészen át akarjuk adni magunkat a szeretetnek.

5. És mi történnék akkor, ha emiatt elvesztenénk testünket? Még mindig jobb test nélkül szeretni, mint a testtel együtt attól elzárva lenni. Ó nézz reánk és érezd mennyire szenvedünk, hogy nem szerethetünk Téged szívünk érzései szerint!"

6. Mondom fin: "Kedves kis leányaim, szeretnetek azért minden erő-tökből szabad, a szeretet nincs előletek elzárva, csak ne érintsetek meg, mert ez ártalmatokra lenne. De ha már annyira erős a szeretetetek, a lábaimat mégis megérinthetitek, mert a keblem igen forró lenne még számotokra."

7. E szavaimra mindhárom azonnal a lábaimhoz rogy, bájas karjaikkal átölelik azt, s amilyen bájos, éppoly dallamosan csengő hangon is mondják: "Ó, ó, mily végtelen édesség ! Ó ha a mi testvéreink időtlen idők óta tudták volna, hogy mily végtelenül édes a szeretet, az összes bölcsességüket odaadták volna egy harmatcseppnyi ilyen szeretetéért!

291

8. Ó Te legdicsőbb Ura és mestere testvéreidnek, miért, vajon miért nem tudunk mi e nagy pompás világ emberei semmit sem a szeretetről? Miért

kell nekünk örökké csak az örök Ősszellem mennyországa teljesen soha fel nem fogható bölcsességében turkálnunk és emellett sohasem érzékelnünk mi a szeretet, a legédesebb szeretet?"

146. Fejezet

AZ ISTENGYEREKSÉG ELÉRÉSÉNEK SÚLYOS FELTÉTELEI A FÖLDÖN

Mondom Én: "Ó kedves gyermekeim! Látjátok, az ember testének kü-lönféle tagjai és érzékszervei vannak, de a fül nem rendelkezhet azzal, mivel a szem, a száj, nem amivel az orra, a feji nem azzal, amivel a szív és a szív sem azzal, amivel a lábak és a kezek. Amikor azonban az egész test egészséges, akkor az; minden egyes különálló tag is. A szemem érzi hiányát annak, hogy nem hall, s a fül sem, hogy nem lát.

2. Ugyanígy a fej sem panaszkodott még soha, hogy a szívtől távolabb fekszik mint a tüdő, mert az összes tagok - bármilyen legyen is azoknak a rendeltetése - ugyanazon szívből táplálkoznak és élnek, amely a szeretetnek és az életnek a lakása. S így vagytok ti is kedve a gyermekeim, ha nem is vagytok a szív az Isten dolgainak a hatalmas rendjében, de mégis élvezői vagytok mindannak, ami az Isten szívéből ered, Aki azonban közületek a szeretetet különösen megismeri, amint ti most, azt a szeretet is magához veszi.

3. Mindaddig, amíg vér vagytok, a testnek bármelyik tagja lehetek, mihelyt azonban a vér egyszer már valamelyik tagnak tápanyagává vált és azzal teljesen eggyé olvadt, akkor az ilyen egy már határozott taggá egyesült vérrésznek a továbbvezetésére már gondolni sem lehet.

4.Nagyon jól tudom, hogy bölcseitek annak a kis világnak - amelyet általánosságban a szentek bolygónak /vándor csillag/ neveznek, s mert kizárólag csak annak a gyermekei lehetnek legmagasabb istengyermekek - előjogai felett csodálkoznak, de gondoljátok csak meg, mily rettenetes nyomorultul kell azoknak időleges életüket végig szenvedniük.

5. Éhséget szomjúságot, hideget, olykor pedig még sokkal nagyobb forróságot kénytelenek, s emellett már gyermekkoruktól kezdve igen gyarló és törékeny testükben elviselniük, s e törékeny testük még hozzá ezerféle legfájdalmasabb betegségnek s a legvégén egy bizonyosan bekövetkező igen fájdalmas halálnak is alávettetni. Nagy fájdalommal születik ott az ember, s ugyanazzal kell a világot is otthagynia.

5. Tizenkét éves koráig az ember ott alig képes egy okos gondolat-ra, és csak igen fájdalmas korbácsütésekkel képezik ki okos emberrév Ha értelmi fokát már félig elérte, súlyos igáját egész sereg legszigorúbban betartandó törvény emeli vállára, amelyeknek áthágása nemcsak súlyos és fájdalmas, hanem a legszigorúbb és kikerülhetetlen sőt hallassatok ide - örökös büntetést is von maga után!

292

6. Azon felül, még hogy törékeny fájdalmas és nehéz testben kell egy életen át nyomorognia, arcának véres verejtékével kell mindennapi kenyerét is megszereznie, s emellett gyakran földi életének utolsó pillanatáig állandó bizonytalanságban van afelett, hogy testének fájdalmas halála után van-e még egyáltalán valamilyen élet, s ha még van is esetleg, azt sokszor sokkal borzalmasabbnak és értéktelenebbnek állítják eléje mint a teljes és

örök megsemmisülést. Életének mindeme keserűsége dacára is valamilyen rendkívüli ragaszkodó szeretet hatja át életéért, miért is a halál számára - dacára minden elgondolható sanyargat ásnak, amellyel ínséggel teljes élete sújtja - még a legrettenetesebbnek tűnik fel.

7. Ha most már az általatok szent vándorcsillagnak nevezett világ embereit figyelitek, mit kell azoknak kiállniuk, hogy egykori, ter-mészetesen a legmagasabb rendű hivatásuknak megfelelhessenek, mondjátok csak, ha a magatok helyzetéhez hasonlítjátok az övéket, vajon irígylésre méltónak találj átok azt? Vagy talán kiállnátok-e mindazt, hogy esetleg azokká legyetek, amit ők magával az odaszületésükkel még távolról sem értek el, sőt lehet, hogy soha el sem érhetik, ha az adott szigorú törvények súlyos feltételeinek meg nem felelnek, s be nem töltik, amelyeket a legmagasabb Istenszellemtől a legszigorúbb kikötések mellett és csak közvetítve kapnak."

147. Fejezet

A HÁROM SZÉPS ÉG LESÚJTÓ BIRÁLATA A NÉLKÜLÖZÉSEKBEN GAZDAG FÖLDI ISTENGYERMENSÉG FELETT

E beszédemre a három napleány ismét feláll, s így szólnak: "Ó Te nagy bölcsességű Barát és Mester, ha a nagy Isten az G leendő gyermekeit így kezeli, akkor az ilyen gyermekségből mi sohasem kérünk. Mert ha talán ezerből egy az ilyen rettenetes önmegalázással terhelt élet útján a Legmagasabbtól megszerezhető gyermekség összes képességeinek a birtokába jutott, azok mégis csak semmik azokhoz a szenvedésekhez képest, sőt háromszorosan semmik, mert az istengyermekséget csak azok nyerik el, akik életük folyamán a minden elképzelhető nyomorúságot a legnagyobb türelemmel viselték el.

2. Mert mi haszna lehet az ilyen gyermeknek a legnagyobb üdvösségből is, amilyet számára a legmagasabb és leghatalmasabb Istenszellem bármikor csak adhat? Ha megmarad benne a visszaemlékezés, amit ezért egykor elszenvednie kellett, minden üdvösségének örökre meg kell keserednie, sőt annál is inkább, mert emellett azt is tudomásul kell vennie, hogy hozzá hasonló testvérei sok ezreinek valamilyen örökös büntetésben bizony ára a legnyomorúságosabban szenvedniük kell, mialatt ő a sok millióból talán csak az az egyetlen szerencsés, aki e legborzalmasabb életfeladatot megoldotta.

3. Ha pedig nem emlékszik vissza egykori nyomorúságára, s nem törődik örökké szerencsétlen testvéreivel, mert csak ő az egyedüli, aki abban a csaknem elérhetetlen szerencsében részesült, hogy Isten gyermeke lehessen, az ilyent az életével mintegy becsapták, mert a vissza emlékezés nélkül lehetetlen elmondania, hogy egy ilyen üdvösséget

293

szerzett és sohasem ismeri azokat, akik mellette nyomorúságba süllyedtek - akkor minálunk egy gyermek már az anyja testében is sokkal bölcsebb és felvilágosultabb mint egy ilyen istengyermek, akinek a saját istengyermeki mivoltábó1 egy csonka üdvösségen és csak egy üres, minden jelentőség nélküli néven kívül egyebe úgysincs.

4. Ó, ilyen körülmények között - halld Te légy akár a legelső fia is Istennek - nem kell nekünk a az istengyerekségedből semmi, sőt még ha veled egy sorba jutnánk is, feltéve, ha a Te istengyermekséged előzőleg neked is ugyanolyan nagy szenvedésekbe került. De Isten bölcsességét sem értjük itt, hogy találhatja kedvét az ilyen agyongyötört lényekben! Valóban, az ilyen Isten - és a mi Istenünk vajmi keveset tudhatnak egymásról

5. Igazán egész szívünkből sajnálunk benneteket, gyertek velünk, maradjatok nálunk, nálunk jobb sorotok lesz mint a ti Isteneteknél, Aki örömét csak a nyomorúságban leli.

6. Igaz, hogy a ti szeretetetek valami édes, s az életnek részben alapja is, de mit ér mindez az életédesség, ha emellett a szellem örökké kötött marad, s a mozgása úgyszólván semmi, s csak az előirt rend szűkre szabott korlátai közötti mozgás jut osztályrészül.

7. Mi emberek, e nagy világon valóban szabadok vagyunk, s tisztán csak a bölcsesség az, ami szabaddá tesz minket, s szellemeinknek bölcsességét urává minden dolognak. S mivel mi éppen a bölcsességünkben, illetve a bölcsességünk révén vagyunk szabadok, s a szeretet csupán egy néma és tengődő erejének tekintjük, s ezért nincs is nálunk semmi hiba, sem természetinkben sem érzékeinkben.

8. Mi tökéletesek vagyunk alakunkban, tökéletesek gondolkozásunkban, vágyainkban és cselekedeteinkben és semmit sem találhatsz nálunk sem a síkságokon sem a hegyekben, ami csak a legcsekélyebb mértékben is a tökéletlenség látszatát viselné

9. Irigység, haragnagyravágyás, fösvénység, bujaság és uralomvágy e világon - legalábbis amennyire mi ismerjük - teljesen ismeretlen, mert a helyes bölcsesség egyforma jogot és egyforma előnyt tinit mindannyiunk számária Mert mi mindannyian a legmagasabb Szellemnek tökéletes képmásai vagyunk, s Őt magunkban viszont azzal az igazi bölcsességgel tiszteljük, amelyet Tőle nyertünk és látjátok ez az igaz, a szellemhez méltó tisztelet.

10. Ti azonban azt hiszitek, hogy csupán csak a szeretettel szerez-hetitek meg Őt magatoknak és lehettek. az Ő mindenható gyermekei! Ő ti szerencsétlenek, ti gyengék, komolyan azt gondoljátok, hogy mint vélt gyermekek csak egy kicsit bizsergő szívvel kell a legmagasabb Szellem elé járulnotok, s egy újszülött gyermekhez hasonlóan csak egy édes csókot kell adnotok, hogy Őt megnyerjétek?

11. Ó, akkor nagyon sajnálatraméltó tévedésben vagytok, s ezzel csak azt bizonyítjátok, hogy nektek, akik tökéletes szellemek akartok lenni, vagy legalábbis kellene lennetek, a "Szellem" szónak még csak a fogalma is idegen előttetek. Ti még önmagatokat sem ismeritek, nem is ismertétek - hogy akarjátok hát akkor a minden szellemek Ősszellemét megismerni, sőt végül még az Ő kiváló gyermekei lenni? Jöjjetek hozzánk az iskolába, s ott majd először önmagatokat ismeritek meg és majd csak azután a legmagasabb Szellemet!"

294

148. Fejezet

A HÁROM~ NAPLEÁNY BÍRÁLÓ BESZÉDÉNEK FOLYTATÁSA ÉS BEFEJEZÉSE

A három napleány: "Azt láttuk ugyan, hogy különösen ez a test-véretek, akit Mártonnak hívtok a titokzatos bölcsességnek egy jelen-tőségteljes szikrájával hír, amely a mi hegylakó bölcseinkéhez hasonló, akik hozzánk néha olyan dolgokkal jönnek, ami látó és értelmi körünket túlhaladják, de mit ér nekik és nektek ez a titokzatos bölcsesség, ha a gyakorlati életbölcsesség legkezdetlegesebb alapja teljesen hiányzik.

2. Ez pedig a gyengébbekkel szemben való helyes engedékenységben áll, mert ahol az erős a gyengével szemben erős akar lenni és felette győzelmet akar aratni, ott a bölcsességnek minden alapja hiányzik. Mert a győzelmet minden erőnek az ő saját öntudatában kell megtalálnia, nem pedig a szégyenteljes leigázásában annak, aki már távolról is sokkal gyengébbnek mutatkozik.

3. Ugyanígy jártunk el mi is, amikor benneteket ami f ölőünkön mint nálunk sokkal gyengébbeket megláttunk. megtettünk mindent, ami-fi csak akartatok, hogy benneteket annál jobban megfigyelhessünk. Fost már kellően megfigyeltünk és megismertünk benneteket, s látjuk, hogy nagyon sajnálatraméltó lények vagytok. Ezért hívtunk meg - dacára hogy szellemek vagytok - benneteket a maradásra, hogy a helyes bölcsességet megtanuljátok, ami számotokra felette szükséges, ha idővel a legmagasabb Szellemről helyesebb gondolatokat és fogalmat akartok szereznie

4. A mi tiszta szellemeink a lebegő felhőkből tudtunkra adták ugyan, hogy ne álljunk nektek ellent, mert a Legrettenetesebb közöttetek van, e figyelmeztetést akkor azonban még nem értettük meg egé-szen. Most azonban már teljesen világos előttünk, hogy ők ez alatt senki mást, mint egyedül csakis Téged értettek, s ez a legrettenetesebb bizony ára abban áll, hogy Te valamilyen csodálatosan botor elképzelésbe bizonyára a legmélyebbre beleélted magad, hogy Önmagadat - amint látjuk - a Legmagasabb legelső fiának képzeled, s ebben a tévhitben testvéreidet is megerősíted és meg is akarod tartani. Nálunk pedig éppen az a legrettenetesebb, amikor valaki nem átallja gyengébb testvéreit félrevezetni.

5. Aki erős, az ne rejtse el erejét, de ne is használja azt ki a gyengébbek rovására. Aki azonban gyenge, ne akarjon erősnek, hanem csak gyengének látszani, s akkor az erősnek az ereje és a gyengének a gyengesége, az erősben egy erővé válik.

6. Fontoljátok meg jól e szavakat, amelyek e dicső világnak csaknem éretlen gyermekei ajkáról szólnak hozzátok. Jöjjetek azonban a mi szüleink vendéglátó házába, s ott majd sokkal erőteljesebb világosságot gyújtunk majd számotokra. Az ne aggasszon benneteket, hogy mivel tökéleteseknek érzitek és képzelitek magatokat, ártalmunkra válnék, ha kebleteket érintenénk. Ó, emiatt teljesen nyugodtak lehettek.

295

7. Mert látjátok, mi éppen az igazi bölcsességünkből kifolyólag mint gyermekek a mi evilági hústestünkben is sokkal tisztább szellemek vagyunk, mint amilyenek ti valaha is lehettek, mert a szellemi bizonyára nem testben, hanem annál inkább magában a szellemben rejlik, ami mindig ugyanaz marad, akár durvább, akár finomabb étherikus test fogja is körül!

8. A mi testünket ne ahhoz a testhez mérjétek, amelyet a ti úgy-nevezett szent bolygótokon viseltetek, ami sokkal durvább, nehezebb, sötétebb és esetlenebb volt e világ legdurvább kövénél, mert hiszen magatok is könnyen beláthatjátok, hogy a mi testünk sokkal étherikusabb és a világossághoz sokkal közelebb á11, mint a ti szellemeitek, milyeneknek itt őket látjuk, s a mi testünkben sokkal nagyobb tisztaság egyesül a helyes renddel, mivel azt a benne lakozó szellem mindenkor áthatja.

9.Ezért tehát csak jöjjetek a legnagyobb bizalommal hozzánk, a mi házainkban bizonyára felvilágosodottabbaké á váltok, mint amilyenek most vagytok. Mindezek dacára azonban a ti gyengeségetekkel szemben a legcsekélyebb erőszak sem történik és sokkal hatalmasabb erőnk részéről amellyel nem kérkedünk olyan nagyon, mint ahogy az előbb te, párton

barátunk, amikor a legnevetségesebb módon olyan erővel dicsekedtél önmagadból - dacára, hogy valamennyiötök közül a leggyengébb lennél - amellyel a mi hatalmas világunkat a hüvelyk és mutatóujjad között egy étherikus fényvirágunk gyenge kis rügyéhez hasonlóan egészen könnyen szétmorzsolhatnád.

10. Nem látod be magad is, hogy erődet egy kicsit azért valahogy mégis csak túlbecsülted? De azért nem hányjuk ezt neked a szemedre, mert csak vak igyekezetedben szólottál és bennünket sem ismertél még. Most azonban, hogy remélhetőleg már jobban ismersz minket, nem gondolsz felőlünk többet ilyet, nem is szólva arról, hogy még kevésbé mondanál.

12. Mi pedig most előre megyünk, ha akartok kövessetek minket, s biztosak lehettek afelől, hogy minden mértéken felüli s a legbarátságosabb fogadtatásra találtok a mi szilárd házainkban, amelyek nem úgy mint a te mennyei házad egy megszilárdult elképzelés – a legszilárdabb valóságból állanak és a saját kezünkkel, valamint akaratunkkal építettük fel.

13. Hogy pedig te Márton lásd, hogy a mi bölcsességeink valamivel mégis csak messzebbre terjed, s hogy nemcsak téged, hanem valamennyiőtöket sokkal jobban ismerünk amint az elképzeled, a mi szüleink házaiban olyan színjátékot láthatsz majd, amelyben önmagadat, keletkezésed első pillanatától egészen e mostani percedig viszontláthatod!

14. Te úgy gondolod, hogy most mennyei házadon kívül, jó nagy tá-volságra vagy, és lásd, e pillanatban most mi mégis ott vagyunk és teljesen pontosan látunk mindent, ami ott történik, mint ahogy tanúi voltunk annak is, amikor az átváltozott sárkánynak egy igen forr ó csókot akartál adni. De ne gondolkozz most ezen a mi nagy látóképességünkön, mert az igazi bölcsességben ennek az alapját a kellő időben úgyis megtudod, ha bennünket követni akarsz! A te és valamennyiőtök szabad akarata kísérjen benneteket. b2i pedig most előre megyünk.

15. E hosszú beszéd után a három eltávozik.

296

149. Fejezet

A három napleány bölcsességének lesújtó hatása Márton biztos győzelmi tudatára

Márton azonban, aki már amúgy is régen mintha tökön állt volna, azonnal Hozzám fordulva szól: "Ó Uram, ó Atyám, mint legengedelmesebb szolgád mondom, most azt2,n, alapos darázsfészekbe nyúltunk! Nahát, ez aztán már mindent felülmúl, ami eddig nálam előfordult.

2. Ó Péter és János testvérein, ti ugyan az én bátorságomat és győzelmemet túl korán dicsértétek, s üdvözöltétek a hősi koszorút. Most aztán megmutatkozott milyen gy őzeimet arattam és mennyire ízlik mindnyáj uraknak a három mennyei halacska!

3. G Uram, ha az én - Te tudod nagy jól - hitvány halászatomra visszagondolok, Téged mindenek felett szeretve, az számomra sokkal dicséretesebb volt. A Te jóságod és kegyelmed az elő a Nap életvizeiben jó halászmesternek ismert el, s most mégis azzal a .kéréssel kell már Hozzád fordulnom, vondd vissza tőlem ezt a megtisztelő mesteri kitüntetést mielőbb, mert ezek a halak engem szőröstől bőröstől és savanyú káposztával együtt már régen felfaltak még mielőtt tulajdonképpen arra gondolhatnék, hogy a kifogásukra induljak

4. Ó te eszeveszett vihar! Nem, nem, a csillagokra mondom, ez a három most mindannyiunknak alaposan a képére mászott. S emellett még az a

legkétségbeejtőbb, hogy alapjában véve igen keveset, vagy semmit sem vethetünk ellenük. Mert ezek jók, nemesek, szelídek, engedékenyek és hozzá még kimondhatatlanul bájosak és szépek, de azért most mérgemben mégis majd szét pukkanok, hogy ez a - mondom nektek - három gyermek ily szégyenletesen kifogott rajtam.

5. Mi kövessük őket! Én aztán nem, Ki még? És még csak az kellene, hogy mi menjünk hozzájuk iskolába! És Te, ó Uram, saját Magad és te Péter és János szintén? Mondhatom gyönyörű dolog! S mit szólsz ehhez Te, ó Uram, 1Viindenem?"

6. Mondom Én: "Légy csak teljesen nyugodt, s Isii valamennyien tesszük azt, amit e három kíván tőlünk, hogy t.i. követjük őket, s majd meglátjuk hogy alakul a dolog. Erinél zavarosabb egy vígjáték, annál üdvösségesebb annak a megoldása is. Mert lásd, nektek mint első gyermekeimnek, testvéreimnek és barátaimnak, mindent meg kell tanulnotok, mert különben nem válhatnátok alkalmassá az Én szolgálatomra. Ezért menjünk csak egész türelmesen a három után."

7. Márton: "Uram, Te tudod, hogy most is, mint minden alkalommal csak azt felelem: A Te egyedül szentséges akaratod történjék. Mert nagyon jól tudom, hogy egyedül csakis Te ismered az összes utakat, amelyeken haladnunk kell, annak a célnak az elérésére, amelyet mint Istenünk, Atyánk, Urunk, mint Szeretet és Bölcsesség örökre elrendeltél a számunkra. De ettől eltekintve most állok csak igazán úgy, mint borjú az új kapu el őt, s e pillanatban még csak összeszedni sem tudom azt a sok ellenérvet, amelyet e három napistennő egy fo1y óhoz hasonlóan elém zúdított.

2978. Most már mind tisztábban belátom, hogy tételeiknek ellentmondással

kell telve lenniük, mégsem vethetek semmit sem ellenük, sert mindazt amit mondtak tényleg igaz.

9. Azonban Te a legjobban megfigyelhetted és láthattad, milyen üdvözültek voltak a keblemen, hogy megtanulják a szeretetet, amelyek édességét annyira dicsőítették, hagy amiatt kísérőik, vagy nem s tudom mijük voltak, ellenem fordultak, sőt szellemeiket is segítségül hívták, amire azok természetesen egészen más, nem várt feleletet adtak. Akkor a szeretet minden volt számukra, most azonban ugyancsak ők néma, tengődő erőnek nevezik, szóval olyan képtelen valaminek, ami a számukra semmi, csupán csak a szabad lények továbbfejlődésénél mint öntudatlan, néma indítóok szerepel, ami valószínűleg egy jelentéktelen elektromágneses, teljesen mozgásképtelen folyadékból áll.

10. Hogy beszéltek mikor őket Magadhoz intetted. Milyen Dávidot is felülmúló dallam fakadt gyönyörű ajakaikról. Gondoltam magamban: nos, itt van, már fel is ismerték Őt, vagy legalább erősen gyanítják, ki húzódik meg Benne ~ De mily rettenetesen csalódtam bennük' Milyen mások voltak, s mennyire másként beszéltek, amint lábaidat átölelve tartották, s mennyire megváltozott beszédjük amint a roppant keserű feltételeket közölted velük, amelyek révén nyerheti el csak kizárólag a Föld embere a Te gyermekségedet, míg végtelen szeretetedből, könyörületedből és kegyelmedből természetesen csak keveset engedtél sejtetni.

11.Azt mondom Neked ó Uram és Atyám, ha e naplakókkal továbbra is így megy a dolog, igen kétes és szűkös aratásunk lesz, mert még a Sátánnal is inkább kísérleteznék mint ezzel a három, sajnos gyönyörű napistennővel!

12. Valóban, ezek komolyan - ahogy mondani szokták - az ördögéi. Szépek, akiknél különbeket semmiféle emberi képzelet sem szülhet, emellett azonban veszedelmesen ravaszabbak mint valamennyi hátrahagyott fürdővendégünk, akiket nem sokkal ezelőtt mint Lucifer hatalmas csatlósait, tőle elválasztottad. Megjegyzem, egy teljesen idomtalanul rút ördög ezerszerte kevésbé veszedelmes, mint egy ilyen mennyei szépségen felüli lény, ha ilyen ördögi ravaszsággal bir.

13. De hát azért csak legyen úgy ahogy van, ahogy ők akarják, én és bizonyára valamennyien is - azt tesszük, amit Te parancsolsz, s most a lakásukba megyünk. Azt azonban ó Uram engedd meg nekem, hogy megfelelő alkalommal a számat befoghassam. Határtalan szépségük most már nem zavar meg többé, s ezért örüljetek e világ jámbor lényei, s most olyannak ismerjétek meg Mártont, hogy a ti nagy bölcsességetek olyannak lóssék, amint mikor egy lisztkukac egy hegynek támad. Mert a Te dicsőségedért s a Te nevedért oroszlánként harcolok akár ezer lángoló karddal is. Természetesen azonban Te ó mindenek Mindene nem szabad, hogy cserben hagyj, mert ha ezt tennéd, úgy az én nagy bátorságom mellett is alaposan kátyúba jutnék."

208

150. Fejezet

AZ ÚR SZERETETBÖLCSESSÉGŰ TANÁCSA MÁRTON TOVÁBBI MIHEZTARTÁSÁRA VON VOZÓAN ÉS INTELME A HÁROM SZÉP NAPLEÁNY BENSEJÉBEN ELÉRT JÓ EREDMÉNYRE - MÁRTON

NEGYETENDÓ HARAGJA S AZ ÚR MEGNYUGTATÓ SZAVAI

Mondom Én: "Kedves Mártonom, a te akaratod és bátorságod is jó és dicséretre érdemes, de nem szabad semmit sem felhevülésedben - még ha jogos lenne is haragod - tenned, arcig alapjában át nem tekintetted, amiért ezer karddal, oroszlánhoz hasonlóan harcba bocsátkoznál.

2. Lásd, az előbb e világ halászmesterének neveztelek és meg is maradsz ennek, sőt a Péter által nyújtott hősi korona is a tied marad, m ert te itt valóban különösen mesterien viselkedtél. Kert amint Péter testvéred maga is megjegyezte, e lényeket különösen nehéz annyira vinni, mint amennyire te - hab ár az Én erőm segítségével ugyan, de - mentél velük.

3. Egyáltalán ne gondold, hogy most ez a három, miután őket Magam-t ól szükségképpen valamennyire elhárítottam, hosszadalmas bölcsességi szónoklatuk alatt szívükben lemondtak a szeretetről. Ha így lenne, semmi esetre sem szólítottak volna fel bennünket arra, hogy kövessük őket, sőt nem is beszéltek volna Hozzánk annyit, mert az ő bölcsességük - amint láthatod - nagyon egyoldalún

4. De éppen mert szívük titkon nagyon ragaszkodik hozzánk, be-széltek oly sokáig, sőt még most sem fejezték volna be, ha valami ellenvetést tettünk volna nekik. leivel azonban hagytuk, hogy kibeszéljék magukat, ahogy csak a nyelvükre jött, végül mégis csak be kellett fejezniük és Én mondom neked, igen nehéz szívvel váltak el tőlünk és be sem tudják már várni arcig magunktól utánuk megyünk, hanem - amint azt mindjárt meg is látod majd - ismét elébünk jönnek, ha kell, akár egészen ide is, s ezért csak várakozzunk még itt egy kevés ideig.

5. Lásd, igen helytelen volna, ha őket az előbbi, tisztán csak féltékenységüktől befolyásolt szavaik után ítélnénk meg, mivel éppen ez a féltékenység szította fel bennük az új életre kelt szeretetet. Látták, hogy a szépségük bizonyos tekintetben hidegen hagy bennünket, s így sem a szépségükkel sem hevesen fellobbanó szeretetükkel sem tudják magukat alaposan megszerettetni, ezért jótékony bölcsességüknél kerestek menekülést, s amennyire csak tehetik hasznunkra akarnak lenni.

6. Mondd csalt meg magad: dicséretre méltó dolog lenne-e ha velük szemben ezer lángoló karddal oroszlánként bocsátkoznál küzdelembe? Gondolkozzál csak magadban egy kissé ezen, s mondd meg, ,nem így áll-e a dolog?"

7. Márton nagy szemeket meresztve gondolkozik ezen, s némi idő múltán mondja: "Igen, igen, tökéletesen így is van! Ó én barom, ó én legostobább szamár és ökör is egyúttal - talán az egyetlen ilyen,ezen a nagy fényes földön!

299

8. Hol...hol...a Te szentséges Nevedre - hol hagytam a szemeimet, hosszú füleimet ... általában az összes érzékeimet? Ha most egy jó kemény fütykös lenne a kezemben, s az én legostobább koponyámat alaposan végig kopogtatnám, bizonyára megkönnyebbülnék.

9. Ezeket a végtelenül bájos kedveseimet akartam én.., ,nem, még csak ki sem merem még egyszer mondani, mert rettenetesen ostoba dolog amit én tenni akartam! És tényleg, már jönnek is lefelé egy kis emelkedésről. Ó ti legkedvesebb gyermekeim! Ó jertek csak, jertek! Most már jobban fogadlak benneteket!

10. De mit tegyek most már, hogy ezt a nagy ostoba hibámat jóvá egyem? Mert bizonyára hajszálra tudják mit mondtam Neked róluk? most aztán ismét egy gyönyörű mosás következik!"

11. Mondom Én: "Márton, ne légy semmiféle irányban oly heves, akkor minden jól fog menni. Gondolj csak a tanításra, hogy kell itt viselkedned, nevezetesen - külső komolyság mellett, szeretettel elve, akkor állasd óan győztes maradsz, s a Nap vizeinek halászmestere leszel! Nos tehát csak komolyan, mert ismét a közelünkben 'annak o"

12. Márton: "Ó Uram, de legalább adj mégis egy kissé több belátást s átlátási képességet, hogy a továbbiakban helyesebben tudjak ítéli, ha e három üdvöske ismét a roppant csattanó bölcsességével jön elém. Különben nem állhatok jót, hogy nem csinálok megint valami nagy szamársahot !"

13. Mondom Én: ""de törődj ezzel, mert éppen azzal amilyen vagy, tudsz itt eredményesebb urunk át végezni a számomra, mint Péter vagy János, akiknek a látása behatol e világ összes titkaiban Mert aki :pár előre tudja, hogy fáradságos munkája e világ teremtett rendje szerint milyen gyümölcsöt hozhat, az nem mer annyit megkockáztatni mint az, aki kevésbé tiszta látásával e lényekkel, a saját világának törvényei szerint érintkezik. Ezért maradj csak olyan amilyen vagy, mert igy a legeredményesebben dolgozhatsz.

14. Ezek az emberek csakhamar a kedvüket vesztik, ha látják, hogy agy szellem hozzájuk hasonló bölcsességű vagy ami Péternél vagy Jánosnál az eset, hogy őket még sokszarosan is felülmúlják. Mert ilyen esetben rendkívül élesekké válnak, s csakhamar visszahúz ódnak. De ha egy olyannal, mint amilyen te vagy, kerülnek szembe, akkor az elképzelhető legjobb lények, amilyeneket valahol csak találhatsz, s ilyenkor, hogy úgy mondjam, az ujjad körzi forgathatod őket. Ezért csak lény olyan, amilyen vagy, s akkor a legjobb szolgálatot teheted Nekem! De most már csend, egészen ideérnek már!"

151. Fejezet

A HÁROM SZÉPSÉG KÉRDÉSE AZ ÚRHOZ, HOGY MIÉRT NEM JÖN Ő AZ ÖVÉIVEL EGYÜTT LAKÁSAIKBA? AZ ÚR BÖLCS FELELETE

Amint a három ugyanabban a ruhában, amelybe előzőleg N ártop előtt felöltöztek ismét Hozzánk értek, azonnal így szóltak Hozzám: "Ó Te legdicsőbb, meddig várakoztatsz még bennünket a Tieiddel együtt, amíg érdemesekké találsz bennünket arra, hogy valamelyik, a

300

Számotokra bizonyára megfelelően előkészített házunkba betérjenek?2. Lásd, mi tudjuk nemcsak a mi bölcseinktől, s e nagy világunk

szellemeitől, hanem sok más világ szellemeitől - akik mint most ti is - gyakran felkeresnek bennünket, sőt a legmagasabb Szellemnek a hozzánk érkező angyalaiktól is - hogy mi, e világ lak ói nem csak külső alakunkban vagyunk nagyon szépek, hanem érzéseinkben is oly tiszták vagyunk, hogy rajtunk még a legtisztább fénylények sem találhatnak semmi hibát és itteni tartózkodásunk alatt sem találnak semmi okot arra, hogy felfogásuk szerint a legjobban s a legtisztábban el ne szórakozhatnának velünk, s ilyenkor tudtunkra is adhassák, hogy a legmagasabb Szellemnek, akit ti Isteneteknek és Atyátoknak neveztek végtelen angyali és világbirodalmában milyen csodalatos dolgokat tapasztalhatnak, s pillanatról-pillanatra még folyton nagyobb és felfoghatatlanabbakat érnek meg.

3. Ha pedig már valamennyi angyal és szellem ilyen bizonyságot tesz rólunk, sőt kell is, hogy tegyenek és cseppet sem tartózkodok velünk szemben - egyáltalán nem értjük, mit találhattok mégis rajtunk, hogy ily kevés vonzalmat éreztek irányunkban? A többi szellemeket mi sohasem kérjük, hogy hozzánk jöjjenek, mégis szívesen jönnek, mert mindig azt találják bennünk, ami számukra kedvet és örömet jelent. Benneteket pedig a legkedvesebb módon, szinte esdeklően kértünk fel erre, s hozzá még legnagyobb bölcseink legtisztább bölcsessége szerint, de ez reátok úgy látjuk igen kevés, vagy semmi hatással sincs. Ó mondd, Te legdicsőbb, mi lehet ennek az igazi oka, ó mondd, mondd meg nekünk, miért nem jöttek még mindig a lakásunkba, ahol ezrek várakoznak reátok?

4. Mondom Én: "Közületek ennek erkölcsileg egyikőtök sem oka, mert Én bizonyára a legjobban tudom, hogy milyenek vagytok, ismerem alakotokat, tiszta erkölcsötöket és lakásaitokat. Amint azonban ti, ugyanúgy mi is szabadok vagyunk, s azt tesszük amit akarunk és senkinek sincs joga bennünket kérdőre vonni, vagy hogy azt kérdezze: isiért teszitek ezt vagy amazt? - mert tökéletesen szabadok vagyunk és azt tesszük, amit akarunk.

5. Azt azonban a bölcsességetekből kifolyólag szintén tudnotok kellene, hogy bennünket tisztán csak bölcsességetekkel nem tudtok vonzani, hanem egyedül csak a helyes és élő szeretettele Ha azonban kellően szeretve leszünk, akkor majd követjük szívetek vonzalmát, de vélt nagy bölcsességetek soha, még csak egy fél lépésnyire sem mozdít el minket innen. Én azonban észrevettem, hogy az előbb Hozzám intézett bölcs szavaitokat csak mintegy köpenyül használtátok fel, hogy Előlem igazi szereteteteket elrejtsétek, Én azonban nem vagyok barátja az ilyen takargatásnak, hanem csak a szív tiszta nyíltságának. Ha tehát Engem, s a Hozzám tartozókat a lakásaitokba akartok vinni, nem szabad külsőtökben másoknak mutatkoznotok, mint amilyeneknek bensőtökben teremtve lettetek,

mert Én átlátok életetek minden legtitkosabb idegszálán is. Amit pedig nem látok, ugyanazt látják itt valamennyien és még számtalan sok más, akik - mint ezek itt -- teljesen az Enyémek mindörökre."

301

152. Fejezet

A HÁROM NAPLEÁNY SZÉPSÉGÉNEK ALÁZATOSSÁGRA SERKENTŐ HATÁSA A TÖBBI NŐRE - MÁRTON DORGÁLÓ BESZÉDE ÉS AZ UR TANÁCSA A HARAGOS NŐKNEK

E szavaimra a három azonnal leveti ruháit, s így szól: „Ó Te dicsőséges! Ha így, akkor a ruhák se takarják el többé testünket, mert ezek is az igazságnak a takarói, s csak hozzájárulnak a szívünkben lévő szeretet elfedéséhez, ami nem helyes."

2. Amint így ismét mezítelenül, csupán ágyékukon és csípőjükön egy övvel ellátva álltak Előttünk és teljes szépségük láthat óvá vált, az összes nő földre zuhant és kiáltozni kezdett: "Ó végünk van, nekünk legrútabbaknak!"

3. Az asszonyok e viselkedésére Márton ismét bosszússá válik, kinyit j a száj át s j ól érthet ő kemény hangon szólal meg : "Na így vagytok már megint! Kinyúlt békák módjára hevertek itt a földön. Nem, a Mennyek mágikusan pompás alakú dolgaival sem jobb a helyzet, minta Föld mulandó lényeinél! Ott éppen a mulandóság az oka, hogy az emberek emiatti csupa szorgoskodásukból egészen ostobákká válnak,s nem ritkán egész életüket végzetes mulandóságával együtt annyira elvesztik szem elől, hogy a barmokhoz hasonlóan létük teljes ostobaságában már azt sem tudják, hogy mi az élet, s azt sem, hogy élnek-e egy általár, legkevésbbé tudják aztán hogy testi haláluk után élnek-e öntudatos életet,

4. Itt a Mennyországban a mulandóság érzése megszűnik, de ennek helyébe ezer más nyomorúság lép, amelyek a Föld végzetes mulandósági gondjait messze felülmúlják. Majd ez, majd az á11 elő, majd pedig megint egészen más valamis Szóval, minden inkább lehet, mint ember!

5. Hogy ezek a női lények mennyi gondot okoztak már nekem, az még e ...napvilághoz sem hasonlíthat ó! Ha az ember azt gondolhatná, na -dicsértessék az Úr neve - végre egyszer már j ó sorunk lesz - éppen akkor, mintha csak a villám csapna le, megint közbe jön valami, hogy az ember miatta még a szellemi testének az arcáról is lehúzhatná a bőrt. Ó ti hiú, ostoba libák, ó az emberiségnek szégyenfoltjai, azt gondoljátok talán, hogy az Úr benneteket a hiúságotokért a Mennyek dísze gyanánt teremtett? Azt hiszitek, hogy örökös jogotok nekünk férfi lényeknek ostobaságtok tömegeivel csaknem elviselhetetlen terhünkké lennetek? Keljetek fel és viselkedjetek okosabban, mert különben cserben hagyunk benneteket, s akkor majd élhettek magatok hátborzongató ostobaságaitokban!

6. Titkos bosszúságból, amiért a napleányok természetesen sokkal szebbek és okosabbak mint ők, az őrültek mintegy töltött szalmazsák esnek össze, s elviselhetetlenül ostoba hiúságuk miatti elkeseredésükben ordítanak: Ó jaj, ó jaj nekünk rútaknak! Ó ti libák, hát nagy ostobaságotokban talán még e mennyei bölcsesség leányainál is szebbek akartok lenni, akik oly magasan állanak, hogy bennünket férfi szellemeket is alaposan csodálatba ejtenek! Mondom nektek: még szörnyű sok ideig kell várakoznotok!302

Ha ostobaságotokban - mint eddig is - még sokáig hasonló lépésben haladtok, az lesz a következménye, hogy még rútabbakká váltok, mint az a vendég, amelyet Borem testvéremmel együtt két láncon vezettünk a lak álomba. Azonnal keljetek hát fel, ha tovább is velünk akartok maradni."

Márton e szavaira az asszonyok ismét mind felkelnek, s azzal a kéréssel fordulnak Hozzám, hogy Mártont a velük szemben elkövetett sértés miatt alaposan dorgáljam meg.

Mondom Én: "Van nektek is szátok és Nyelvetek, adjátok vissza neki arai nem vonatkoztatható reátok. Mert Márton Engem nem sértett meg és nagyon helyesen tette, hogy benneteket egy kis mennydörgéssel némileg felébresztett."

Az asszonyok: "Ó Urunk, Te Mindenünk, hát még Te is ellenünk vagy? Hol….hol találhatunk akkor kegyelmet?"

Mondom Én: "A 'ti helyes alázatotokban, engedelmességetekben és az Irántam való helyes szere tettien! A hiúságotokkal igen nehezen számíthattok Nálam sikerre. Tegyétek ezért csak azt amit Márton tanácsol nektek, akkor minden rendben lesz. Legyetek szeret Ő barátnői a háromnak, szeressétek őket, akkor majd kevéssé zavar meg szépségük benneteket."

E szavaimra az asszonyok rögtön barátságosabbakká válnak, s többen már el is bírják viselni a napleányok szépségét és most már nagyobb szégyenkezés nélkül közelednek hozzájuk.

153. Fejezet

A HÁROM NAPLENY MEGNYUGTATÓ SZAVAI AZ ASSZONYOKHOZ MÁRTON ÚJABB KISÉRTÉSBEN - A FÖLDI ÉS NAPBELI ASSZONYOK MEEGÉRTŐ EGYŰTTLÉTE - AZ ÚR RENDELKEZÉSE AZ

ÚT FOLYTATSÁRA A NAPLEÁNYOK LAKÁSAIHOZ

A napleányok nagyon jól látták, hogy az ő leleplezésük miatt milyen kellemetlen helyzetbe kerültek az asszonyok, ezért ezek is hozzájuk közeledve így szóltak: "Nagyra becsült, s a mi nemünkhöz hasonló testvéreink, tegyétek le és dobjátok el magatoktól ami nem méltó hozzátok, s akkor nem zavar majd meg benneteket a mi alakunt

2. Mi nem tehetünk arról, hogy a Mindenhatónak így tetszett, hogy a ti véleményetek szerint oly végtelen szépnek teremtett bennünket és emiatt még csak a legkisebb mértékben sem vagyunk hiúak, vagy a ti földies szokásaitok szerint büszkék, miután nagyon jól belátjuk, hogy ez nem a mi, hanem egyedül csakis az Istennek a műve és nagy balgaság és hiba lenne a részünkről, ha amiatt lenéznénk benneteket, mert külsőre nem vagytok olyan szépek mint mi.

3. Hiszen nem mi, hanem a legmagasabb Szellem ereje alkotott minket és benneteket is olyanokká, amilyeneknek az G végtelen bölcsessége azt jónak és célravezetőnek találta. Ha pedig mindannyian

303

ugyanazon Mesternek a művei vagyunk, hogy nézhetnénk tehát megvetéssel arra, vagy bizonyos tulajdonságok miatt előnyt érezni amiatt, amit nem mi, hanem egyedül csak Isten kölcsönzött nekünk?

4. Legyetek csak vidámak nagyra becsült na-testvéreink és ne néz-zetek görbe szemekkel reánk, s akkor a mi alakunkat éppen olyan könnyen elviselhetitek majd, miatt a magatokét. Látjátok, hiszen még a ti férfiaitok is elbírnak minket, akik számára pedig bizonyára sokkal hatásosabbak és vonz óbbak vagyunk. Úgy véljük, hogy nektek, mint nemi-testvéreinknek még sokkal könnyebben e1 kellene bírnotok minket."

5. Márton önmagához: "Azonban természetesen csak a legerősebb szükségben, mert most is elképesztően bájosak vagytok. A karotoknak a legkisebb mozdulata is a magunkfajtát egy pillanat alatt olyan különös hevületbe helyezhetné, hogy a legtüzesebb vágytól, egy határon felül felfújt békához hasonlóan majdnem szét kell pukkannia.

6. Ó a teringettét a mindenit neki, ez a kebel, ezek a karok, ezek a lábak, elejétől a végéig ó, a mindenét neki. Nem, nem, ezt már nem lehet kibírni. Nem, ha most így borulna a keblemre. Ó, a teringettét a mindjárt végem lenne. Megint csak fel kell öltözködniük, mert így elbírhatatlanul gyönyörűek, minden mértéken felül, egészen a sebkövesedésig elragad ék !"

7. Az asszonyok: "Ó, ti legcsodálatosabb leányai ennek a j ó, nagy földnek. Egyrészt igaz, hogy kezdetben egy kissé hiúk voltunk és nagyon irigykedtünk rátok szépségetekért, de azt is be kell látnunk, hogy mégis csak a ti általunk felfoghatatlan szépségetek a tulajdonképpeni ok, ami lever minket. Mert a mi szemünk gyakorlatlan ahhoz, hogy egy ilyen tekintetet kibírjon, ezen arra kérünk benneteket, angyali leányokat, hogy vegyétek fel ismét ruháitokat, mert látásotok különben teljesen elepesztene bennünket, dacára, hogy valamennyire már mi is üdvözült szellemek vagyunk, ti pedig még hússal és vérrel bíró földi lények."

8. A napleányok: "A ti kívánságotoknak a teljesítése, bármennyire hajlandók vagyunk is mindenben szolgálatotokra lenni, nem tőlünk, hanem a ti Uraitoktól függ. Amit ők akarnak, azt tesszük majd. Forduljatok tehát hozzájuk!"

9. Mondom Én: "Csak maradjatok, így kell Nekem szolgálnotok. Én tudom, hogy miért! Mert látjátok ti hárman, legkedvesebb leánykáim, jóllehet a földön születtetek, senki se tudhatja jobban mire van szüksége a gyermeknek, mint egyedül csakis az Atya. Én pedig az igazi és legjobb Atyja vagyok nemcsak az ittenieknek, hanem számtalan más gyermeknek is, ezért Én tudom a legjobban mire van szükségük, mi válhat hasznukra, s ezért azt akarom, hogy ne ruházkodjatok másként, mint ahogy e föld rendje szerint ruházkodtok."

10. A három: "Ura, Mestere és Atyja eme és a többi Általad említett gyermekeidnek, a Te akaratod legyen szent parancs a számunkra. De most már jöjjetek végre a házunkba, engedjétek, hogy ott tisztelhessünk benneteket, s ha úgy akarjátok szívünk egész tüzével szerethessünk!"

304

11- Mondom Én: "Igen, kedves új leányaim, most már bemegyünk há-zaitokba, hogy lássuk miként épültek meg azok! ~6árton, menj előre Péterrel és Jánossal, - ti Borem és Chorel pedig az asszonyokkal és a többi testvérrel együtt kövessétek e hármat, Utánam azonban a kínaiak jönnek az asszonyaikkal. Ti nap le ágyai s most már az Én leányaim hárman jertek e két testvérem oldalára, akiknek a nevük Chanchah és Gella, s így most már rendben elhelyezkedve, valamennyien a lakásotokba vonulunk."

12. A három: Úr és Mester, de vajon tudja-e majd a három elől haladó, hová kell vezetniük ezt a nagy társaságot?"

13. Mondom Én: "Ó ez ne aggasszon benneteket, az a kettő, akik kö-zött Márton halad, igen jól ismeri lakásaitokat. Ami Nekem, mint Atyjuknak van, az nekik is végtelen teljességgel megvan, miatt tehát ne aggódjatok ."

15.. Fejezet

AZ IGAZI BÖLCSESSÉGRŐL ÉS A NAP BÖLCSEINEK ÁLBÜLCSESSÉGÉRŐL - A VÉRFETCZÉS TÖRVÉNYE A NAPLAKÓK KÖZÖTT - A SÁTÁN MESTERFOGÁSA - AZ ÚR IDEJÖVETELÉNEK AZ

OKA - HA A TÖRVÉNY KÉRLELHETETLENÜL SÚJT

A menet erre megindul, s egész kényelmesen megyünk tovább.2. Kenet közben a három napleány megkérdez: "Te jó, bölcs Ura,

Mestere és Atyja gyermekeidnek, miért olyan csendes és nyugodt ez a két gyermeked, nem szólnak egy szót sem és nem is kérdeznek Tőled semmit? Mindent tudnak már talán, s ezért nagyon bölcsek? Kert lásd, a mi bölcseink is rettenetesen keveset beszélnek, deha aztán beszélnek, ajkuknak minden szava természetesen sokkal fontosabb, mint a minkből tízezer. Ezért valószínűleg így áll a helyzet eme végtelenül kedves leányaidnál is?"

3. Mondom Én: "Igen, igen, valóban ilyenformán is van, csak azzal a különbséggel, hogy ezek itt ketten a maga teljességéhen bírják már mindazt, amiről a ti legnagyobb bölcseiteknek a legmélyebb titokzatoságukban még csak halvány fogalmuk sincs, s amit még önmagukban sem mernének kimondani.

4. Mert látjátok az a bölcsesség, ami a ti bölcseiteknél található, tulajdonképpen nem is igazi bölcsesség, hanem csak olyan kis titokkereskedés fele, ami alapjában véve semmi olyanra nem vezet, amit igazán jónak nevezhetnék, igen, mondom nektek, a ti bölcseitek törvényei itt-ott bizony olyanok, amelyek teljesen alkalmatlanokká lesznek az Én Országom számára.

5. Természetes, hogy nem követtek el bűnt, ha pontosan betartjátok mindazt, amit törvényeitek előírnak, amelyek azonban az egykori őstörvényektől már annyira eltérnek, mint amilyen messzire van e világ a mennytől, mert mondom nektek, még tökéletesen bírjátok ősi alakotokat mindenben, hatalmasok vagytok akaratotokban, de a ti nagy bölcseitek általában nem sokat ennek, bár helyenként akadnak

305

még közösségek, amelyek ősi törvényeiket minden ideig hűségesen betartották. S ezért e két testvéretek sokkal bölcsebb, mint helyenként a ti legnagyobb bölcseitek.

6. Mert látjátok, ezek telve vannak szeretettel a földi életük alatt a testvéreikkel vagy pedig az atyjukkal való nemi érintkezés teljesen távol állott tőlük, mint az egyik legnagyobb bűn, mert az ilyen cselekedet az Én kegyelmem nélküli legsúlyosabb örök büntetést vonja maga utána Nyert a Föld lakóinál ez áll: "Átkozott legyen egy vérfertőző", nálatok azonban a vérfertőzés a ti bölcseitek egyik törvényen Látjátok, most már mennyire eltévelyedtek a ti bölcseitek! Ezért nem is olyan bölcsek azoki mint amilyeneknek ti őket gondoljátok és éppen azért jövök most én hozzátok, hogy bölcseiteknek nagy tévelygésére reá mutassak."

7. A három: 't C Te , Ián a mi bölcseinknek hogy más törvényeket gyermekeidnek fennkölt Ura és Mestere! Te más e csodálatos nagy világunknak is Ura vagy akarsz adni számunkra?"

8. Mondom Én: "Igen, a vérfertőzéstől még tisztán maradt leánykáim! A sátán e tiszta világotokhoz is megtalálta az utat és már sok körzetet sikerült is megrontania. Ezért kell mint e föld U rárak Magamnak ide jönnöm, hogy e tisztátalan földet megáldjam, mart különben mindannyian nemcsak valamennyi ősi nemes képességeteket veszítenétek el csakhamar, hanem ezzel együtt szellemetek örök életét is,ami sok körzetben immár amúgy is csak haj szálon függ, Ha a sátán valakit meg akar fogni, ezt legkönnyebben a gőggel fertőzött bölcsesség és erkölcstelenség réven érheti el. Nálatok pedig ezt a hurkot különösen

finomam vetette ki, azonban Én mondom nektek, az Én szemeim előtt semmi sem elég finom!

9. Én mondom nektek, bölcseitekkel együtt ti valamennyien nagyin betegek lettetek mégpedig sok és nagy körzetben. A ti nemzési módotok, amely őseredetileg teljesen szellemi volt, a legdurvább anyagiassággá süllyedt, igen, a gyalázatosságok leggyalázatosabbjává vált.

10. Mondom nektek, az általatok szentnek nevezett bolygón élő gyermekeimnél a vérfertőzés a legjavíthatatlanabb s Előttem a legförtelmesebb bűntevés annyira, hogy vérfertőzőt minden kegyelem és irga-lom nélkül, időleges és örökös tűzhalállal büntetek, visszavonhatatlan érvénnyel. És látjátok, ez a legborzalmasabb, s a teljes sátáni terhek legterhesebbje emelkedett nálatok törvénnyé!

11. Gondoljátok talán, hogy Én mint minden lét Óralapja, mint minden rend Rendje egy ilyen törvényt érvényesíthetek? Ezért jövök tehát most - amint mondom - hozzátok, hogy benneteket most örökre vagy megmentselek vagy megítéljelek nemhiába kiabálják szellemeitek hozzátok, hogy e társaságban a "Legrettenetesebb' jön, ezek azonban nem is jó szellemek, hanem a sátántól teljesen félrevezetettek. Én azonban nem a legrettenetesebb vagyok, hanem csupa szeretet az ártatlanok iránt, de annál inkább örökös ítélet azok számára, akik hallják az Én Igémet, ismerik törvényeimet és mégsem cselekszenek annak szellemében."

306

155. Fejezet

CHANCHAH BÖLCS BESZÉDE - GONOSZ TÖVÉNYEK, AMLYEKKEL SZEMBEN BŰNT ELKÖVETNI NEM LEHET ÉS IGAZ TORVÉNYEK HARC NÉLKÜL NINCS GYŐZELEI`SEM DICSŐITÉS

E szavaim nagyon meghökkentik napleányokat, Chanchah azonban megnyitja gyönyörű száját és igen szelíd szavakkal beszélni kezd:

2. Ó ti legszebb leányai e csodálatos földnek, amely soha nem lát éjszakát és sohasem érzi az időszakok rideg változását. G ti testi vonatkozásban a legszerencsésebbek, akik betegséget nem ismertek és soha még senkit meghalni nem láttatok, törvényeitek pedig, amelyek rosszabbak mint a mi legnagyobb vétkeink mégis megtartanak benneteket szabadságotokban, s eddig még halhatatlanságotokban is. Mégpedig annyira szabadok voltatok, hogy törvényeitek szerint még akkor sem követhettetek volna el bűnt, meg ha akartatok volna is, mert törvényeitek minden kihágást lehetetlenné tettek számotokra. De hogy lehet ez? Hogy kell a törvényeknek megalkotva lenniük, hogy azokat ne hághassák át?

3. Látjátok, az én szentséges Atyám kegyelme és szeretete segít-ségével rá akarok mutatni, hogy a gonosz Ahrimán /Sátán/ bölcseiteknek, fényszellem alakját öltve magára, természeteteknek mindenféle sajátságával és szükségletével ismertette meg az igazságnak megfelelően őket, emellé azonban azt az utasítást adta, hogy minden, ami után lényetek bármelyik idegszála is vágyakozásban nyilvánulna meg, minden vágyaitokat szentesítsétek törvénnyé azzal a hozzáadással:ha valakinek valami jól esik, úgy csak tegye is meg amit akar, ha pedig nem kellemes, úgy nem is hiányzik majd neki, ha mellőzi azt.

5. S most gondolkozzatok csak ezen, ti bölcsek, milyen értékevan az ilyen törvénynek, s lehet s egyáltalán hasznotokra? Vagy hal. lottótok talán valaha is valamit egy törvény áthágása miatti büntetésről?

6. Látjátok, ha egy törvény valóban bölcs, annak úgy kell megalkotva lennie, hogy az embereknek nagy önmegtagadásába kerüljön különösen, ha szenvedélyes természete azzal éppen ellentétes cselekvésre ösztönözné - hogy azt helyesen betöltse. Ha pedig azt teljes szabad akaratából s természetes előnyeinek a feladásával betöltötte, úgy szabad szellemként

emelkedik a halálnak és mulandóságnak alávetett előbbi anyagából, s mint önmaga és a természetével járó halál feletti győző áll itt, s mint ilyen az örök szellemi lét magasabb rendjébe léphet át, s a legmagasabb Szellem kegyelméből az Ő gyermekévé válhat.

7. A ti semmitmondó törvényeitekkel azonban, amelyeket a ti böl-cseitek adtak nektek, vajon milyen győzelem érhető el? Mondom nektek semmilyen! Mert ahol nincs küzdelem, ott nincs győzelem, s ahol nincs győzelem, ott nincs dicsőség sem! De mi most már egy olyan ember, aki semmi dicsőséget sem ért meg? Látjátok az ilyen értéktelenebb az olyan jelentéktelen növénynél is, amelyet lábbal letaposott Mert az, elérte a nagy fejlődési létra fokozatain felfelé haladtában célját. A dicsőség nélküli ember azonban cél nélkül él,

307

mert már él, élete azonban céltalan és semmiféle rendeltetéshez sem juthat - s lám teljesen ez az eset nálatok is.

8. Ti, földi testetek levetése után bizonyos fajta fény-felhő-szellemként éltek úgy tovább is, de éppen olyan cél nélkül, amint itt testetekben, amely külsőleg megfelel földetek külső szférájának, amennyiben ez csupa fény, nagy erő és pompa külsőségeiben benseje azonban önmagában sötétebb, mint bármily más bolygó benseje. Mondom nektek, a ti bölcsességetek nem egyéb csalánnal, szépségetek pedig csupán csak látszat!

9. Éppen azért jön most Maga az Úr, hogy nektek a fényadó - a Nap gyermekeinek igazi világosságot adjon és teljesen új utat jelöljön ki a számotokra, amelyen át ti is eljöhettek hozzánk minden Igazság elnyerésére. Látjátok, az a mi Igazságunk. Ha tehát tökéletesekakartok lenni, nálatok is tetterőssé kell annak válnia, mert különben minden szépségetek mellett is az Atyának, Istennek végtelen teremtési térségében, a legnyomorúságosabb lények vagytok .

10. A három napleány Chanchah bölcsességének hatására szinte hebegve szólal meg némi idő elmúltával: "Ó te dicső, ha így áll a dolog, mint ahogy azt most nekünk elmagyaráztad, sőt bizonyára így is van, mert hiszen a törvényeink tényleg olyanok, mint amilyeneknek jelezted - miért hagyott ily sok már a ti Uratok és Mesteretek mint a Legmagasabbnak legnagyobb Követe minket ilyen tévelygésben és miért nem jött már előbb a segítségünkre?"

11. Chanchah: "Kedves testvéreim, az Úr tudja, a legjobban, mikor érett be legjobban a gyümölcs. Mert Ő csinálta a magot és helyezte el benne az eleven csirát, ebben egyúttal a gyümölcsöt is, a maga beérési idejére. Mint általában mindenütt, ugyanúgy van ez most nálatok is. Most értetek be, de nem az igazságban, hanem a csalfaságban, hogy azonban a csalfaságból a gonoszágba át ne csapjatok, jött el 0 személyesen a ti megmentésetekre."

156. Fejezet

A NAPLEÁNYOK JÓ VÉLEMÉNYE AZ ÚR LÉNYISÉGÉRŐL - MEGKÉRDEZÉS A NAPLAKÓK GYÖNYYÖRŰ PALOTÁJÁHOZ - CHANCHAH ÉS GELLA CSODÁLKOZÓ SZAVAI

Nem messze a házuktól így szól a három: "Ó te legkedvesebb nembeli testvérünk, a te Uradról, M esteredről és Atyádról éppen úgy beszélsz, mintha a legmagasabbnak egyáltalán nem a követe, hanem teljes valóságban Ő maga lenne. Ó kenünk téged, ha már annyira bölcs vagy, világosítsd meg nekünk pontosabban ezt a dolgot."

2. Chanchah: "Kedves testvéreim, erről beszélni nem nekem, hanem egyedül csak az .én Uramnak és Atyámnak van joga. Most azonban már amúgy is közel vagyunk lakásotokhoz, - ha jól látom - s ott majd mindent megtudtok, amire kíváncsiak vagytok. Ezért legyetek addig türelemmel!"

3. Ezzel a három megelégszik, s tovább jönnek velünk a közeli la-kásukhoz. Most már az első előudvar kerületéhez érünk, aholaz első kert kezdődik, amelyből terasz szerűen a második azaz a középső, s ezt pedig majd végül a harmadik és legfelső, a legpompásabb kert követi.

4. Amint Chanchah és Gella ezt a nagy pompát sőt a végén a hatalmas és minden nagyszerűséget felülmúló templomszerűen lakóházat meglátják, szinte megrémülnek ennek méretén, s mély lélegzetvétel után így szólnak a háromhoz:

5. Chanchah és Gella "De az Isten szerelmére. Milyen házakban laktok ti? Hiszen aranyon, a legdrágább, legnagyobb és a legnemesebb ékköveken kívül itt szinte egyebet sem látunk, milyen vakmerő építkezés és milyen művészi stílus! Igen, az ilyen épületben azzal a biztos tudattal élni, hogy mindaddig, amíg az isteni élet számára örömet jelent, senkinek sem szabad meghalnia, természetes, hogy nagy üdvösséget jelent.

6. Látjuk azonban azt is, hogy ember igen nehéz, egy istennek tetsző életet élni, mert ahol ennyire áldoznók a külsőséges csínnak, bizonyára senki sem gondol a nélkülözésre és még sokkal kevésbé az önmegtartóztatásra, pedig csak éppen ennek révén ébreszthető fel a halhatatlan szellem, hogy Teremtőjével ismét egyesüljön.

7. Ó Uruk, Te legszeretőbb Atyázz! Hát olyan nagy örömödet találod e nagy külsőséges pompán? Lásd, Márton mennyei lakóháza bizonyára különlegesen pompás, de ezzel összehasonlítva valójában csak egy nyomorúságos h ünős lebuj. S mert hozzá ezek a kertek, ezek a nagy kiterjedésű és minden pompázatosak felülmúló kertek! Milyen bőrege a legelképzelhetetlenebb művészi alku tároknak. Nem, nem, ez nem lehet csak egy világ, ennek valósággal a mennyországnak kell lennie

157. fejezet

Chanchah komoly elmélkedése a napbeli palota pompájának megtekintéséről - A szív szeretetlángolásának a pompája

különféle ellentmondások

A három: "Ó ti kedves testvéreim, ha benneteket már ez a külső egyszerűség is-ennyire elragad, mit szóltok majd akkor, ha a lakás bensejéhe léptek, s azt meglátjátok? Mert mi csak a lakás bensejére helyezzük minden figyelmünket és gondunkat, s a nagyszellem iránt éppen azzal véljük a legnagyobb tisztelet megadását, ha a reánk bízott talentumokat mindenre felhasználjuk, amit a szellemünk számára előnyösnek tartunk ."

2. Mi úgy véljük, hogy minden nap pompa melyet mi, mint értelmes, lények a Nagy Szellem tiszteletére fejtünk ki, éppen ebben nyeri el szembesítését. Mert ha a Nagy- Szellem ezt az érzést oltotta belénk, a mi szellemünk számára törvényt jelent, miért alkossunk valami selejtest, magasrendű helyett. Nem jelentene-e ez annyit, mint megkíséreljük szellemünket másformára alakítani, mint amilyenre a Teremtő alkotta és berendezte? Ezért ne taszítson el benneteket házunk pompája, mert mi azokat nem hiúságból tesszük, hanem tisztán csak szellemünk bölcsen megállapított szükségletének megfelelőem"

309 10. Chanchah: "Tehát itt is ugyanúgy mint a Földön a jezsuitáknál -

akiknek egykor én is a tanítványa voltam - "mindent az Isten legnagyobb

dicsőségére" elv alapján. Ezek a rossz szerzetesek még ide is megtalálták az utat?

11. Egy ilyen ház természetesen sokkal jobb lenne még a földi császárságnál is. Ó ti pompában úszó szegények! Nézzétek meg csak az Urat, „az Ó ruhája megmutatja nektek, milyen pompa áll legközelebb az Ő szívéhez, s ebből azt is könnyen megérthetitek, hogy az ilyen külsőséges pompa mennyire kellemes az Ó számára. Igen, a szeretettől lángoló szív pompája az, ami minden mértéken felül kedves Előtte, de minden más egyéb csak gyötrelem!

12. Ha nem így lenne, már igen gyakran felkeresett volna benne-teket, mint ahogy a mi bolygónkon a legszegényebbek is és legje-lentéktelenebbek között található, mint szerető Atya személyesen tanítja gyermekeit és megajándékozza őket kegyelmének minden teljességével. A nagyokhoz és tekintélyesekhez azonban, akik fényes palotában laknak, jóformán sohasem tér be, nem tanítja és nem is neveli gyermekeivé."

13. A három napleány: "Kedves testvérünk, bizony ára igazad is van, de akkor hogy lettél te mégis - ha tényleg a Legmagasabb szellemét hordozza? Magában - Előtte oly kedves, mikor te, ahogy mi a benső bölcsességünk révén látjuk, a te bolygódnak egyáltalán nem szegényes családi házából származol?"

14. Chanchah: "Ezért nem is jutottam még a mi bolygónkon ehhez a kegyelemhez. Hogy azonban mégis ilyen közel jutottam Hozzá, annak az Iránta való szeretetem az oka, mert szívem egész hevével szeretem Őt, mielőtt még ismertem és tudtam volna, hogy mint teremtény Öt mint Teremtőmet szerethetem. És látjátok ez a szeretet, nem pedig földi házam vezetett el hozzá?"

14. A három: "De hiszen most már mi is 'Nála vagyunk, dacára, hogy a házunk vagyonis pompás, hogy lehet tehát mégis, hogy ő az, Akinek nekünk mondod?"

Chanchah: "Kedves testvéreim, külsőleg, látszólag tényleg mellette vagytok, de ez a közelség nem az igazi, tényleges közelség, amit csakhamar tisztára be is láttok, mihelyt az ajkát a bölcseitek előtt megnyitja majd. fost azonban már csaknem a házatok tornácánál vagyunk. Márton már megállást is jelzett és visszajön hozzánk, hogy tanácsot nyerjen, ezért fejezzük is he most beszélgetésünket, s figyeljünk mindenre ami itt történni fog!"

158. Fejezet

MÁRTON VAK IGYEKEZETE A NAPSZAKOK SZERTARTÁSOSSÁGA ELLENN AZ ÚR BÖLCS INTELME EZ INTŐ BESZÉDE - MÁRTON BESZÉLGETÉSE PÉTERREL AZ ÚR

MEGlECKÉZTETÉSE MATT

Alig fejezte be Chsnchah szavait, Márton már Előttem is áll és megszólal: "Ó Uram és Atyám, az embernek a képe is kimehet itt a formájából, olyan hallatlan pompa van itt, amilyenről egyetlen

310

más világ szellemei sem álmodhattak. Még a Te leghatalmasabb szellemeid is meresztik a szemeiket, s látszólag még elviselni is alig bírják ezt a nagy fényességet. A legcsodálatosabb azonban az, hogy itt nemcsak egy legyet, de semmi más egyéb emberihez hasonlót nem találunk,

2. Péter úgy gondolja és azt is mondja, hogy mindaddig várakoznunk kell a tornác előtt, míg a hág legelsői az ő szokásos egész szertartásukkal elénk nem jönnek, én azonban miután még a Földön mindenféle szertartástól alaposan megundorodtam, mivel az csaknem egészen eltemetett - úgy gondolom ne várjuk he ezt a káprázatos ostobaságot, hanem minden fölösleges

kopogtatás nélkül vonuljunk be a házba, hiszen ehhez bizonyára éppen elegendő hatalmad is van."

3. Mondom Én: "Várjunk csak kedves Márton! Ifi nem ellenségként jövünk ide, hanem mint igazi barátok, segíteni és építeni akarunk, nem pedig ütni és rombolni!

4. Mondd csak, milyen dicsőségünk lenne abból, ha egy pillanat alatt szétrombolnánk ezt az egész környéket? Vagy talán dicséretes egy erős karúnak, ha egy szúnyog fejet leszakítja annak testéről? Lásd, sokkal szebb egy szúnyognak a fejét visszahelyezni, mint azt elpusztítani azért ne az erőnkről, hanem a türelmünkről és szeretetünkről tegyünk itt tanúbizonyságot!

5. Vagy talán jól esett volna neked, ha veled szemben minden tü-relmem és szeretetem helyett, amelyet te még sohasem érdemeltél meg, hatalmammal mindjárt megragad falak és a pokolba taszítottalak volna? Hogyan akadályozhattál volna meg te Legem ebben De lásd, Én nem ezt tettem veled, mert semmi dicséretest sem találtam abban, hogy mint Mindenható, a tehetetlent megsemmisítselek, hanem annál is inkább, hogy megtartsalak és felsegítselek. Hát okos dolog lenne az tőlünk, ha itt ellenségesen lépnénk fel?"

6. Márton mellét verve mondja: "Ó az én bűnöm, az én bűnöm, az s legnagyobb bűnöm! Ó Uram bocsáss meg nekem, hiszen Te tudod, hogy milyen barom vagyok!"

7. Mondom Én: "Igen, igen, hiszen már régen mindent megbocsájthottam neked, csak a jövőre nézve mutattam meg neked a helyes utat, amelyen egyedül haladunk, örökké haladni akarunk és ezután is haladunk majd, s akkor nem esel egykönnyen ismét vissza az ilyen ostobaságokba. Lásd, mi mindent örökké megtartani akarunk, de sohasem még egy másodpercre sem megsemmisíteni, mert a megsemmisítésre egyedül csak a pokol szomjazik. Ezt jegyezd meg jól és menj ismét a helyedre."Márton erre megcsókolja lábaimat és visszasiet két testvéréhez

8. Ezek pedig Péter és János, megkérdik tőle: nos, mit tegyünk tehát? Várjunk vagy pedig benyomuljunk?"

l9. Márton: "Hát tudjátok, a szamarak mindig a legtürelmetlenebbek, mert semmi értelmük sincs, de ha aztán egészen ostobákká válnak, egy alapos koppantás, igen jótékony hatással van reájuk és ez az eset nálam is. Az Úr egy kicsit megmosott, s így most már ismét rendben vagyok. A baromból ismét embert csinált, s így - amint mondtam most már ismét minden a legnagyobb rendben van."

311

20. Péter: "Igen, igen, nagyon jól mondtad. A Földön én is kaptam jó néhány erőteljes fejverést az Úrtól és nagyon jól is volt, sőt még Pál testvérem is a hátamba verte egyszer szellemi öklét és lásd, az is nagyon jó volt, de ennek dacára mi ketten még mindig nem tudjuk, hogy várjunk még egy darabig vagy pedig most rögtön nyomuljunk-e be ebbe a fényes palotába? Csak azt mondd meg kedves párton testvér!"

21. Márton úgy sejtettem, hogy most már ti ugratni akartok egy kicsit? Magától étetődik , hogy az úr akarata szerint várnunk kell még, amíg amazok minden szertatásaikat elvégezték , amellyel elénk jönnek, vagy jönni akarnak. Ti pedig nagyon is jól tudjátok , hogy mivel jönnek!

22. Péter: "No-no kedves barátom, nem szabad mindjárt felfortyannod. Lásd, én igazán a legjobban tudom, hogy az Úrnak a korholása nem esik olyan jól mint a dicsérete, de az éppen annyira a szeretete, mint maga a dicséreten Tudod, mikor az Úr, a Reá várakozó szenvedéseit nekünk előre megjósolta, s Ót Jeruzsálemtől óva mondtam neki: Uram, ne engedd, hogy ez történjék Veled - mit mondott nekem az Úr"

23. Márton: "Ó testvéren, ne ismételd el nekem ezeket a rettenetes szavakat, mert valóban mindig érthetetlen előttem, hogy az úr, Aki téged előzőleg az Ó egyházának 'talapkövének" állított, amelyen a pokol kapui örökre megdőlnek, nemsokára reá téged sátánnak a pokol fejedelmének nevezette Valóban, ez még mai napig is talány előttem, hogy is érted ezt?"

24. Péter: "Lásd, amikor az Úr engem az egyháza alapkövének neve-zett, a F3ölcsessége szólt hozz, amikor azonban sátánnak nevezett akkor a felmérhetetlen Szeretete szólalt meg, mert ezzel a világias felfogásomat minden erővel, mint egy hévérrel emelte ki belőlem, amely világiasságom bennem a tulajdonképpeni sátán maga volt. Testvérem érted-e most már e kijelentést s ebben a legerőteljesebb korholást?"

25. Márton: "Habár nem is a maga teljességében, de most már mégis csak sejtem, mire megy a Igen, igen, az Úr a maga teljességében Szeretet!"

159. Fejezet

A NAPVILÁG ZENÉJÉRŐL - PÉTER KOMOLY FIGYELMEZTETÉSE ÉRZÉKISÉGÉNEK

LEGYŐZÉSÉRE

Márton: "De úgy hallom mintha harangoznának ! Mi sül még ki vajon ebből? Ó de gyönyörű! Lám, lám, még itt is muzsikálnak! Bár semmi ritmust sem lehet belőle kivenni, de az összhatásában mégis pompás! Mégis csak kíváncsi lennék, hogy milyen hangszerekkel hozzák eztLétre.”

2. Péter: "Kedves testvéren, ez a csengőnek egy bizonyos fajtájából ered, kb. olyanformán; amint azt az óegyiptomiak használták, sőt a perzsáknál és a hinduknál még ma is otthonos, csak itt

312

sokkal tisztább csengésűek mint a Földön. Ezek a harangok tulajdonképpen korongokból állanak, amelyekre rugalmas kalapácsokkal ütögetnek különösen nagy ünnepélyek vagy rendkívüli természeti jelenségek alkalmával, amelyek itt nem éppen ritkák,

3. Kevésbé fontos esetekben csengettyűket használnak, amelyekkel a különféle jelzéseiket is adják. Egy bizonyos fajta hárfájuk is van, amelyet mesterien is kezelnek, ezt azonban majd csak akkor hallhatod majd meg, ha már e palota belsejében leszel. Most pedig már tudod, amire annyira

kíváncsi voltál. Minthogy azonban most már csakhamar előjönnek a házból, legyünk nyugodtak és várjuk be őket"

4. Márton csak úgy röviden megkérdi még: "Barátom jó helyen állunk itt az ő fogadásukra?"

5. Péter: "Hát csak nem vagyunk mi katonák sem komédiások, mi jutott már megint eszedbe?"

6. Márton: "Nagyon kérlek kedves testvérem, csak legal2.hb te ne haragudj reám, mert különben alaposan kétségbeesett helyzetbe kerülök, hiszen ahányszor most a számat csak kinyitom, mindig valami ostobaság kerül felszínre."

7. Péter: "Igen, igen, csaknem ilyenformán van veled, ennek pedig az az oka, hogy te anélkül, hogy az úr erre felszólítana, folyton beszélsz és kérdezel. Ezenkívül még nagyfokú testi érzékiség is van benned, s ez még most is állandóan hajtja szellemed olyannyira, hogy csak akkor tudsz egy kevéssé több bölcsességgel beszélni, ha a neked az egy időre szunnyadó érzékiséget vari külső vonzó hatás izgalomba ne hozza.

8. De az Isten szerelmére kérlek, végy már egyszer végre erőt magadon és ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad a vágy ódás olyan után, ami a szellemedhez nem való, akkor majd fokozatosan világosabbá válik szellemi látásod s tiszta bölcsességgel beszélsz. Ha pedig ezt a legkomolyabban nem teszed meg, sohasem szabadulsz meg ostobaságodtól, s az Úr ahelyett, hogy tovább is vezetne, a Föld holdjára helyez téged vagy ezer évre, a földi időszámítás szerint.

9. A legszebb és legelragadóbb napbeli asszonyok és leányok nagy tömege jön azonnal ide hozzánk. Az Úrnak a nevében a legkomolyabban mondom neked: csak eddig és nerc tovább látta az úr jónak, hogy téged vezessen, érzékiségedtől való végleges megszabadulásodra. fiaezt a próbát kiállod, az csak javadra és előnyödre válik, ha azonban nem veszel erőt magadon, abban a pillanatban elhagyunk telted, s a Nap helyett a Hold sivár talaján találod magad, amelynek világából előzőleg egy ottani bölcstől már ízelítőt kaptál.

10. Mert lásd, mindaz, ami a szellemvilágfia való megérkezésed óta veled és körülötted történt, az főképpen mind csak temiattad történt, hogy belőled egy ügyes munkás váljék az Úr szőlőskertje számára, amint az Úr neked meg is mondta, hogy Számára különösen ezen a világon hasznos szolgája lehetsz és azért is cselekszik most olyan nagy dolgokat, hogy belőled igazi angyalt csináljon. Ennek elérésére azonban neked magadnak is tenned kell valamit, ha az Úr maga is oly sokat teszi különken igen nyomorúságos jutalmat készítesz elő a magad számára, s az Isten igazi Országában, amely még mindi

313

elegen előtted a legjobb esetben is csak egy nyomorült rongy szedőket.

11. Most pedig már tudod mi forog kockán, s ezért szedd most már égre és tartósan össze magad, légy komoly és jó, s ha valami nagy gépség meg akar zavarni csak tekints az Úrra, s azonnal megnyugszol. Pert annyira kell vinned, hogy a még sokkal nagyobb szépség e ragadjon hatalmába mégpedig azért, mert te az Úré vagy és örökre az is akarsz maradnia Majd csak akkor válsz alkalmassá az igazi mennyországba való felvételre, ahol az üdvösségek egész végtelen sorozata áradozik reád, amelyekről eddig még halvány fogalmad sem lehet.

12. Szemeid még mostanáig nem látták amiket az Úr azok számára elők-észített, akik Ót igazán és hűségesen szeretik és nem mint te, aki egy sima és kerekded asszonybőr meglátásakor Róla csaknem teljesen megfeledkezel, hacsak valamennyire is elviselhető a helyzeted, s akkor menekülsz ismét

vissza Hozzá, ha határtalan és esztelen ostobaságaid mocsarába már egészen a szád széléig besüllyedtél.

13. Lásd Márton, legalábbis még eddig ilyennek mutatkoztál és gyakori tapasztalataid dacára is inkább állat mint ember voltál. Most azonban, hogy a célnál vagyunk, az Úr nevében tedd le végre teljesen állati mivoltodat, az öreg Ádámot távolítsd el teljesen magadtól, s vedd fel a maga teljességében - krisztusi szeretet teljességét, és akkor azonnal az igazi, a tulajdonképpeni, a valóságos, az új Jeruzsálembe nyersz felvételt amelynek én, János és számtalan más, már igen régóta polgárai vagyunk! Márton, jól megértettél engem?"

160. Fejezet

MÁRTON LEVERTSÉGE ÉS KÉTELKEDÉSE - PÉTER BIZTATÁSA ÉS ÓVÁSA

Márton nagyon elgondolkozva felel: "Tehát még mindig próba az én próbán? Tisztán én miattam az egész? Ó Istenem, óh Istenem, mikor érnek már az én próbáim vége t?

2. Majd addig leszek próbálgatva, míg nem a mennyország, hanem a pokol számára erek meg! Valószínűleg azért kell Most annyi mennyet megízlelnem, hogy a pokol annál rettenetesebb legyen a számomra!

3. Hányszor hallottam már, amint így szóltak hozzám: Nos Márton, kedves testvérem, tökéletes vagy! Ha pedig már tökéletes, lehetek-e, vagy kell-e a Mennyország számára még tökéletesebbnek lennem?

4. Ó Istenem, inkább sohase teremtettél volna meg, akkor az én nemlétem sokkal üdvösebb lenne számomra mint a létem állandó próbatételek mellett a Mennyország és a pokol között!

5. Jóllehet most vagyok, amilyen vagyok, s ezt neked köszönhetem kedves Péter testvérem, de azt is mondom neked, hogy e leleplezésed-d6~1 akár csak egy emelővel, minden próbatételemnek végét is vetettél. Most aztán már akár angyalt, akár ördögöt is vonultathatsz fel előttem, az éppen egyre megy majd nekem, mint az ez utáni létem vagy nemlétem, Mennyország vagy pokol.

314

mert ha ezek itt mind csak próbatételek és én folytonosan csak meg-próbáltatva leszek, akkor a további életre nem adok semmit.

6. És Istenem, az előbb éppen a sivár Holdat említetted. Hát helyezz csak, minél hamarabb, de legalább aztán örökre csak oda, s ott boldogabb leszek majd mint itt, az állandó megpróbáltatások között, amelyekből világosan be kell látnom, hogy bár ti, mint a Mennyek elsőrangú fejedelmei sőt maga az Úr is körülöttem vagytok, a mennyország helyett csak a pokolba juthatok.

7. De hát csak jöjjön aminek jönnie kell - amint már megmondtam -vezessetek akár angyalt, akár ördögöt is elém, nekem teljesen egyre megy, mert mostantól kezdve némább leszek mint egy darab kő!"

8. Péter: "Testvérem, ne törődj e tüskével! kert ez a halál, amelyet a hústest erkölcstelensége idéz elő benned, a neve "harag" s ezért nevezik a hús gyermekeit a "harag gyermekeinek" Most azonban már jönnek is kifelé. Maradj csak nyugodtan, e komolyságod most csak javadra válik. majd !"

161. Fejezet

MÁRTON KÖNNYÍŰ GYŐZELME A GŐGJÉNBEIN OSTOBA NAP TETMPLOPEBELI LEGÍDÓSEBBEL FOLYTATOTT BÖLCSESSÉGI PÁRBESZÉDBEN

E szavaknál a nagy templom tanácsa harmadik emeletének legidősebb és legnagyobb bölcse egészen szürke redős ruhában fiatalemberek és leányokkal körülvéve már elénk is áll. Jobb kezében fokoshoz hasonlóan egy botot, bal kezében pedig egy vesszőnyalábot tart, amely misztikus jelekkel tarkított. Amint a három vezetőt kb. öt lépésnyire megközelíti a köteget teljesen feloldja, s azt a kékes színű földön maga elé teríti, ezután a botot a kötegre ereszti, s kevés idő múlva megszólal:

2. "Az én határtalan bölcsességemből eredő felmérhetetlen erőmmel és hatalmammal, mint a legelső és a legöregebb embere e világnak, amelynek sohasem lesz vége, s amelyet én örökké fenntartok.

3. Márton önmagában: "Hát még mit nem! Ez a fickó igen bohókás, nos csak így tovább.

4. Az öreg: "Szólítalak fel benneteket, hogy végtelen igazsággal adjátok tudtomra mit akartok itt és mi vezetett benneteket ide? Ha a valótlanságnak csak a leghalványabb árnyalata hagyja is el szátokat, az én legyőzhetetlen hatalmam porrá zúz benneteket. Nos beszéljetek!"

5. Márton: "Valamennyien, vagy csak egy, valamennyi helyett? Ezt bölcsességtelenek részletesebben kell közölnie velünk, mert mi nem vagyunk olyan okosak, mint a ti nagy bölcsességetek. Kérek ezért közelebbi meghatározást. /önmagában: Na31át, ez éppen jól jön, mert ennek az ostobasága egyben legalább erős leplet von a szüzek szépsége elé, s ez nagyon helyes így. Most már Péterrel, Jánossal és mindennel ismét teljesen ki vagyok békülve./"

315.

6. A bölcs: "Ha csak egy beszél, abból még nem lehet tudni, hogy a többi milyen felfogású, s ezért valamennyi, egyszerre és igén hangosan beszéljen."

7. Márton magában: "Én általában, de még inkább ezzel az öreg mennyei fejedelemmel szemben igen ostoba vagyok ugyan, de ennek a bölcsnek az ostobaságánál még nagyobb már nincs. Ennek a bölcsességét még én magam is úgy sarokba szorítom, hogy a végén csupa ostobaságból és nagy zavarában még meg sem tud majd fordulni. Pétert azonban mégis csak meg kell kérdeznem mi itt a tenni való!" Erre vonatkozólag Márton most Péterhez fordul.

7. Péter: "Kedves testvérem, ez a terület most itt a tiéd, mégpedig a legnagyobb szabadságban és igazságban. Csak beszélj, ahogy a nyeledre jön.!"

8. Márton erre a bölcshöz fordulva: "De kérlek te határtalanul bölcs, ha a te bölcsességed oly óriási, egyáltalán nem értem, hogy kérdezheted mit akarunk itt, s hogy mi vezetett ide? Mert lásd, mi mint sokkal kevésbé bölcsek pl. átlátunk téged egészen bensődig, s máris a legpontosabban tudjuk, mi rejlik a és vélt legnagyobb bölcsességed mögött. Ezért úgy vélem, hogy te is ugyanígy teljesen átlátsz rajtunk, már komolyan annyira rettenetesen bölcs vagyok Mi a véleményed erről?"

9. A bölcs: Igen, ezt én is tudom, ha a nagy varázsköteget magam elé terítem és a kettős bot is nálam van, mivel azonban ilyen jelentéktelen vendégekkel van dolgom, csak a legegyszerűbb segédeszközöket hoztam magammal, ezért meg is kell azt tőletek kérdeznem, ha, valamit meg akartok tudni, így tehát most beszélnetek kell."

10. Márton: "Hát ha így áll a dolog, honnan láthatod meg akkor, hogy igazat mondtunk-e vagy sem?"

11. A bölcs: "Hogy már előre meghajlítsalak, fenyegettelek meg oly erősen benneteket, amelyet végre is hajtok, ha valótlanságot mondanátok, ezért tehát csakis a tiszta igazságot, különben."

Márton: "igen, különben szamár vagy és az is maradsz."12. A bölcs: "Mit jelent az, hogy "szamár"?

13. Márton: "Az nálunk egy nagyon ártatlan lény, ugyanolyan színű mint te, hosszú fülei vannak, de ezzel szemben annál rövidebb az értelmük ."

14. A bölcs: "Mi jogosít fel téged arra, hogy engem annak tarts?'15.Márton: "Végtelen bölcsességiek engedjen nekem egy kevés időt,

mert egy ilyen fontos kérdés tanulmányozást igényel."16. A bölcs: "Mi? az a "tanulmányozás", mert nálunk semmi

olyasvalami nincs, amit tanulmánynak" hívnának!"

17. Márton: hallod-e te bölcsek bölcse, a te bölcsességed ugyan igen rövid lehet, ha még azt sem tudod ami a bölcsesség eléréséhez legalábbis kezdetben feltétlenül szükséges, A tanulmány alatt a bölcsességet feltétlenül megelőző, első fogalmak és alapismeretek

316

feletti szorgalmas gondolkozás értendőn hegérted-e most már, hogy mi a tanulmány?"

18. A bölcs: "Nem, mondom neked, hogy ezt nem értem, mert az én bölcsességem túlságosan nagy, s az ilyen csekélységeket azért nem fogja fel, mivel azok számára túl kicsinyek és jelentékteleneke Ezért fejed ki magad nagyobb szabásúan, különben nem tudlak megérteni."

19. Márton: "Lám, lám, a végén még nem is vagy olyan ostoba, mint amilyennek gondolná az ember ha reád néz, s csak aztán hallja beszédedet. Tehát csak a te végtelenül nagy bölcsességed miatt nem tudod az ilyen csekélységeket megérteni. No nézd csak milyen bölcs? Ha azonban e végtelen nagy bölcsességed miatt nem érted meg az ilyen csekélységeket, akkor megint csak nem értem, hogy az előbb a "Szamár" sokkal kisebbrendű fogalmát olyan kevés felvilágosítással hogy tudtad mégis azonnal megérteni?"

20. A bölcs: "A számár egy lény, a tanulmány azonban csak egy fo-galom, egy lényt pedig sokkal könnyebb felfogni mint egy fogalmat. Beszélj ezért magasabb rendűen s a számomra felfoghatóbban."

21. Márton: "Barátom, úgy vélem, a következőkben csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem is értjük meg egymást, mert minden bölcsességed mellett is, rettenetesen ostoba emberi lény vagy, akinél a bölcsességnek leghalványabb nyoma sem találhatóa

22. Egy tanácsot azonban adok és azt mondom neked: csak lépj szépen vissza és engedj magad helyett - varázsnyaláb és boszorkány pálca nélkül - mást beszélni, talán valami okosabbal áll elő hasonlóan e ház három leányához, akik először jöttek hozzánk és igen bölcs szavakat hallottunk tőlük, hogy emiatt méltán tartanom kellett attól, hogy ti még hasonlíthatatlanul bölcsebbek lesztek.

23. E várakozásomban azonban nagyon csalódtam, mert egy ilyen rettenetes ostoba fajankó mint amilyen te vagy, e2e.n a2 egész világon sincs talán még egy. Tudod, mi már elkészültünk egymással, ezért lépj csak vissza és eredj mást magad helyett beszelnie"

24. A bölcs: "Ez itt sohasem történhetik meg, mert ha én a ma-gasságok magasságából eme egyszerű férgeihez lejövök, itt senki sem

beszélhet csakis én, a legmagasabb, a legbölcsebb, a leghatalmasabb urasabb, az örökös, a végtelen!"

25. Márton: "Vagy mi még? A mindenségit neki, s végül te magad vagy tán a Legmagasabb isteni Lény?"

26. A bölcs: "Az egészen éppen nem, de nem sokkal kevesebb, mert Ő valamivel idősebb mint én, mivel én az Ő fia vagyok."

27. Márton: "És egyéb semmi? Vagy talán valami keveset mégis csak adsz még hozzá? Tudod, csak úgy egy keveset, olyat mint egy nyomaték?"

28. A bölcs: Persze, még j ó sokat hozzá, az azonban úgyis felfogha-tatlan lenne a számodra! Azért is nem mondhatom meg neked, mert te csak egy semmi vagy hozzám képest!"

317

29. Márton: "Igen, igen, ezt mind tökéletesen el is hiszem neked! Ó, ó, te valóban nagy vagy , irtózatosan nagy a magad nemében. Magadhoz hasonlót ezen a világon bizonyára sohasem találnál. Ó, te, te, teve."

30. A bölcs: "Igen, fölöttem senki sincs, s ha a botommal a földet érintem, az egész világ megmozdul és minden lény remeg f élelmében, ha közeledek hozzájuk. De egyáltalán nem értem, hogy te és gyenge kísérőid is nem remegnek most félelmükben előttem, aki benneteket most mégis csak azonnal megsemmisíthetnélek!"

31. Márton: Amit most nem értesz meg, azt külsőleg remélhetőleg csakhamar megérted. Tőlem, a legkevésbé sem, de van itt valaki a társaságunkban, Aki majd megmondja neked, hogy miért nem remegünk most és nem is fogunk előtted remegni sohasem.

32. Mert lásd, téged egy gonosz szellem, aki egy fényes angyal képében jelent meg egyszer nálad a legalaposabban becsapott s így ezt az egész nagy közösséget te is becsaptad, mert olyan törvényeket adtál nekik, amelynek értelmében mindent megtehetnétek amit csak akarnak, emellett sohasem hibázhatnak, ezek a törvények pedig tulajdonképpen nem is törvényeke

33. Én azonban tudom, hogy te valamikor valóban alázatos bölcs voltál, s a közösséged előtt a legnagyobb tekintélyben állottál. Tűkor azonban az az ál fényes szellem téged félrevezetett, s a régi, valóban isteni bölcsesség helyett ezt ~ mostani rettenetes ostobaságot adta, azzá lettél, ami most vagy, egy lénnyé telve a legnagyobb bolondsággal.!"

34. A bölcs: "Olyat mondasz most, ami a dolgot tekintve valóban igaz, hogy azonban ezért bolond lennék, annak előbb még be kell bizonyulnia, mert önmagamat én nem ilyennek látom, ezért kérlek csak beszélj tovább, de mindig csak nagyvonalúan."

35. Márton: "Mondd csak, emlékszel-e még arra, milyen idős is vagy? Vajon mindig ugyanaz voltál ami vagy, vagy volt már előtted is valaki e mostani hivatalodban, talán az atyád? Nem voltál-e valamikor fiatalabb mint most, vagy talán még fiú is? Csak erre adj feleletet s akkor majd sokkal könnyebben megfelelhetek kérdésedre."

36. A bölcs: "Az első kérdésedre azért nerc tudok válaszolni, mivel a nagy időmérő már nagyon régen eltört, egy régi nagy vihar a nagy inga

zsinórját elszakította és nem tudjuk többé helyre igazítani, s ezért sem én sem senki más. nem tudja itt, hogy mennyi idős.

37. Hogy mindig voltam-e, vagy volt-e valamikor kezdetem, csak nagyon homályosan emlékszem erre, mintha valamikor születtem volna, s így nem is lehettem mindig az, ami most vagyok. Úgyis rémlik nekem, mintha valamikor atyám is lett volna, aki - amikor még csak fiú voltam - az én hivatalomat viselte, természetesen azonban nem az én nagy bölcsességemmel. Ezzel válaszoltam kérdéseidre, s így beszélj most már ismét te!"

38. Márton: "Lásd, lásd, nagyon jól tudtam, hogy te sem Isten, sem Isten fia, hanem egy közönséges halandó ember vagy, mint

318

amilyen én is voltam, s ez már igen jól is van úgy neked, mint az egész közösségnek, mert így téged is meg a közösségeteket is még meg lehet menteni. Ha konok ostobaságodban megragadtál volna, mindnyájan a legkomolyabban igen rossz sorsra jutottatok volna. Hogy miért azt az ezután következők majd megmutatják neked. Ha nagyon szerencsés akarsz lenni, úgy azonnal dobd el magad elől ezt a varázsköteget és botot, mert addig nem lehet veled egy valóban bölcs szót sem váltani."

39. A bölcs: "Te túl sokat követelsz tőlem, mert ha ezeket a se-gédeszközöket amelyek az erőmhöz, hatalmamhoz és bölcsességemhez szükségesek elvetem, akkor már nem tudok többé működni. Ki engedelmeskedik nekem, ha majd nem lesz már hatalmam, ki tart majd az erőtlentől? Ki hallgat meg, ha nincs már bölcsességem? Ezért nem követelhetsz tőlem olyat, amit méltóságom nem viselhet el."

39. Márton: "Barátom, nekünk föl álak óknak m agát ól Istentől van egy Igen! amely így hangzik: Nincs semmi olyan arcit ha az Én nevemben elhagytok, amelyet aztán a beteljesülés idején százszarosan vissza ne kapnátok.

40. És lásd, nálad is ugyanez lesz az esete Amit nekünk teszel s amit te a mi Urunk nevében elhagysz, azt minden igazságában ezerszeresen kapod vissza. Nyomorúságos dolgot hagysz el, nemeset kapsz helyette vissza. A látszat helyett valóságot nyersz, a csalás helyett igazságot, az ostobaság helyett bölcsességet, gyengeségért erőt, tehetetlenségért hatalmat - s így Istentől a legnagyobb térfényességében nyersz majd mindent, amit mértéke felüli semmiségedben elhagysz .

41. Ezért tedd csak meg szívesen és szab akaratodból amit tőled kérek és önként ajánlom fel neked magam korbácsod alá, s azt tehetsz velem arait csak akarsz, ha nem a legteljesebb igazságot mondtam itt neked."

42. A bölcs: "Jól van, látom már, hogy te komolyan valóságos szellem vagy, s ezért megteszem amit kívánsz tőlem. De azért aztán felelj első kérdésemre, kik vagytok és honnan jöttetek ide, hogy aztán én is bevezethesselek benneteket ebbe a házba!"

162 . Fejezet

AZ IGAZI HÍTRÓL ÉS A SZELLEIEK SZABADSÁGÁRL - AZ ÖREG SZELLEMMI FELÉEREDÉSE

A bölcs most mindent elpakol maga elől. Amint a nyalábot a bottal együtt eldobta Péter e szavakkal lép elé:

2. "Így van ez jól. Te most megtetted azt, amit Márton testvérünk tőled mindannyiunk nevében kért s ezzel egy új testvérünkké lettél, s így

most már az is helyénvaló, hogy mi is eleget tegyünk annak, amire te kértél bennünket, nevezetesen, hogy közöljük veled kik vagyunk és honnan jöttünk.

319

3. Lásd, semmi sem könnyebb mint szóban közölnünk veled, amit tőlünk meg akarsz tudni, ezzel azonban még semmit sem tettünk és még kevesebbet segítettünk rajtad. Kert ahhoz amit Én magunkról veled közlök, feltétlen hit szükséges a részedről. Mégpedig készséges, minden kétség nélküli elfogadása annak, amit majd mondok. Ha hiányzik e hited, bármit mondanék is nem használ semmit neked.

4. Csak úgy magadban persze azt mondod: ha bizonyítékot is adtok a mondottak mellé, akkor mindent nemcsak akarok, hanem el is tudok hinni ezzel szemben azonban természetesen azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen hit már nem is hit, hanem csak tisztán tudás, amivel benső lényeden csak kevéssé, vagy egyáltalán nincs is segítve.

5. Mert lásd, a bizonyítékra alapított tudás már nem szabad tudás, hanem ítélet alatt álló és egy szellemet sem tesz szabaddá, hanem gyakran éppúgy foglyul ejti mint ahogy a sok bizonyíték valamely elhívásra kijelölt tételt.

6. Csak az a hit, amely hasonló a szív szabad és önkéntes enge-delmességéhez, amikor a szív nem kérdi: miért, hogyan, mikor és miáltal - csak az a hit az igazi hit, ez szabadítja fel a szellemet, mert csak ez a hit szabad és feltétlen elfogadása annak, amit a mennyek egy követe közöl veled, s amelynek illetékességét senki más hanem egyedül csakis a szíved szeretete bírálhatja meg.

7. Ha szeretetet érzel a követ iránt, fogadd is azt el, ha pedig nerc érzel, akkor engedd útjára. Ugyanis a követnek is ugyanúgy utasítása van az Úrtól amikor így szol: ''Ahol elfogadnak benneteket, ott maradjatok is meg, ahol azonban, nem fogadnak l1 benneteket, ott még a sarutokról is verjétek le az út porát, s vonuljatok tovább."

8. Ebből láthatod, hogy sem az, akiket a követ felkeres, sem pedig magának a követnek sem szabad kötve lennie, hanem teljesen szabadnak kell maradnia. A közlésnek is meg az elfogadásnak is szabadnak kell lennie, mer ahol többet kívánnak ott már nincs többé szabadság, hanem csak tárvény, amely egyetlen szellemet sem szabadít fel.

9. Ha Isten, az örökkévaló Úr az embereit, megdönthetetlen bizonyí-tékokkal tanítaná arra, hogy Ő van, miben és miként nyilvánul meg, ez igen könnyű lenne a Számára, mert csak egy törvény elé kellene azokat helyeznie, s az embereknek lehetetlen lenne mást elfogadniuk és másként gondolkozniuk és szívük - hasonlóan az állatokéhoz - már ítélet alatt is állama. Az Úr azonban nem mesterséges, hanem teljesen szabad embereket akar, ezért szívünknek szabadoknak is kell maradniuk, különösen az Ő kinyi lakoztatott tartanak az elfogadása tekintetében, különben szellemükben sohasem válhatnának szabaddá.

10. Ameddig ugyanis értelmed bizonyítékot követel valamely tan vagy kinyilatkoztatás felvételéhez, addig a szellem még mintegy sötét zárkának a foglya, s ha éhezik vagy szomjazik, taplólék után kiált, amelyet számára a bizonyítékokban csak gyér morzsák módjára juttatnak, amelyekből azonban sohasem szerezhet annyi erőt, hogy bilincseitől kiszabadíthassa magát.

11. Ha azonban a szív értelme minden bizonyíték nélkül fogad el valamit, a szív azonnal megmutatja saját szabad erejét, amelyen át

320

megy a szellemébe s azt szabaddá is teszi. Ha pedig a szellem már szabad, akkor már minden szabad az emberben: a szeretete, a világossága és a látása. Akkor már az igazság bizonyítására sincs már többé szüksége, mert a szabad szellem már önmagában minden igazságok legtisztább és legteljesebb Igazsága.

12. Kérdezd meg tehát most szívedet, vajon el tudod-e feltétlenül. hinni amit én mondok majd neked, s akkor majd meg is mondom neked mindazt, amit csak tudni akarsz. Ha azonban erre nem vagy képes, akkor az én szavaim hiábavalók lennének, mert mi nem azért jöttünk, hogy megítéljünk, hanem hogy megszabadítsunk benneteketrégi szolgaságotok járma alól !

13. A bölcs: "Fenséges barátom, te magasabban állsz mint én, ezért csak beszélj és én szabadot. hiszek, mert hinni akarok is - neked !

165. Fejezet

PÉTER FELVILÁGOSÍTJA AZ ÖREG BÖLCSET AZ ÉRKEZETT TÁRSASÁGRÓL ÉS A LÁTOGATÁS OKÁRÓL - A BÖLCS KÉTELKEDÉSE ISTEN LÁTHATCSÁGA FELETT

Péter: "Nos, akkor halld tehát! mi valamennyien ahogy itt látsz bennünket először is Isten gyerekei vagyunk, a ti elképzelésetek szerint a legmagasabb Szellem gyermekei, másodszor pedig közülünk kevesen a Legmagasabbnak egyenes főszolgái mégpedig olyanok, akiket éppen a Legmagasságosabb sej át Isiaga az egész végtelenségbe kiterjedő egyházának alapköveivé tett. Először természetesen csupán a Földre, azaz arra a bolygóra, amelyet ti "Szentbolygó"-nak neveztek, akiket azonban mihelyt feladatukat a legnagyobb örömmel és odaadással elvégezték, testüknek fájdalmas elvétele után egyenesen Hozzá, a legmagasabb Mennybe emeli, hogy először is Tőle mindent el nyerjenek, amivel Ő rendelkezik és az üdvösség legmagasabb fokát örökké zavartalanul élvezhessék - másodszor pedig, hogy éppen eme üdvösségükben e szolgálatot a legnagyobb kiterjedésben ellássák, amelyet a Földön természetesen csak igen szűk keretek között végeztek. Hogy pedig most mindent tisztán láss, tudd meg, hogy én Péter, s e harmadik János, ilyen szolgák vagyunk, a többiek pedig többé - kevésbé még kezdők e világban s az előbb említett szolgálathang

2. Az ok amiért idejöttünk először is az, hogy eme új jövevényeket e világon a magasabb szeretettevékenységbe bevezessük és beavassuk, e mellet azonban benneteket, e fényvilág lak óit, mégpedig csak egyes között léteit, amelyek a helyes útról letértek, ismét visszavezessük és felemeljük.

3. Mivel azonban éppen ez utóbbi igen nehéz munka, amely még a már erőnket is meghaladná, ezért Isten, az Úr az Ő teljes erejében és hatalmában szintén közöttünk van, mégpedig látható emberi alakban, amely alak a tulajdonképpeni isteni is egyúttal, miután Isten bennünket embereket úgy külsőleg mint belsőleges az Ő hasonmására teremtett. Mert az Ő kedvencei számára nem választott más alakot, mint az Ő ős és örök szeretetét.

321

4. Ezért az egész végtelenségben egyetlen világ sincs, ahol az kibereknek más alakjuk lenne mint nekünk, csak helyenként a külső agyságban és színben térnek el egymástól, meg némelykor még valamilye külső dolgokban, az alapforma azonban mindenütt az isteni urad a

5. Így tehát nem szabad megütköznöd azon, ha most majd igen ha3r Istent a legmagasabb Szellemet teljesen az én alakomban és agyságomban pillantod meg, mert az Ő végtelen hatalma és nagyságátnem az Ó külső alakjától, hanem csak benső szellemi nagyságától függ, ami örökké a legszentségesebb Világosságban és a teremtményektől sohasem láthatóan és még kevésbé felfoghatóan lakozik.

6. Most már mindent tudsz, semmit sem hallgattam el, ami a kérésed megfelelésére a legszükségesebb volt. Most pedig mondd meg teljesen őszinte szívvel minden színlelés nélkül - ami egyébként itt nálatok, e közösségben igen gyakori, hogy valóban mindazt elintézed-e, amit csak mondtam neked?"

7. A bölcs: "Fenséges barátom, őszintén szólva, egészen a legutolsó kivételével - mindent, azt azonban, hogy Isten, a Legmagasabb, végtelen, az ős isteni Lény itt s méghozzá a te lakodban és nagyságodban közöttetek lenne - azt hiszem ezt már magad is beláthatod, rogy ősrégi jóslásainkat és kinyilatkoztatásainkat csak egy kevés: is ismered - azt elhinnem nagyon nehéz dolog! Lehet ugyan, hogy ezt később talán be is látom, de ebben a pillanatban ez, az én Istenről, a Legmagasabb Lényről alkotott felfogásom szerint - csak Lám teljesen lehetetlen.

8. Te tudod, hogy Isten csak nagyon ritkán küldi hozzánk angyalát, akik nekünk mint a legnagyobb bölcseknek éppen a legmagasabb isteni Lényt nyilatkoztatják ki, de mindig hozzáteszik: "Istent azonban senki sem láthatja, hogy életét is megtartsa". Ezért is lakozik Ő a kikutathatatlan mélységek mélyén, hogy az istenség szemlélése következtében egyetlen lény életét se érje károsodás. Mi történnék tehát velünk, ha tényleg úgy lenne, ahogy azt te most elmondtad, ha Isten köztetek lehetne?

9. Nem akarom kétségbe vonni, hogy ez az Isten lénye számára feltétlenül lehetetlen lenne, de mi lenne akkor az Ő örökkévaló megmá-síthatatlan rendjével, amelyet oly sokszor kinyilatkoztattak nekünk?"

10. Péter: "Barátom csak egy kevés türelmet, s a számodra most még csaknem lehetetlent rövidesen vagyonis lehetségesnek találod majd. Most tehát csak légy még egy kis türelemmel, Ő maga jön ide, majd Tőle fogod ezt legjobban felfogni."322

164. Fejezet

PÉTER LOGIKUS FEJTEGETÉSE ÉS AZ ÖREG BÖLCS KÉTELYÉNEK ELOSZLATÁSA AZ ISTENSÉGGEL ÉS AZ UR LÁTHATÓ JELENLÉTÉYEL KAPCSOLATBAN .

A bölcs: "Kedves barátom, az csak nem lesz talán, aki a két asszony között megy, akik előtt - ha j,ó1 látom - e háznak éppen az a három leánya halad, akiket az előbb odaküldtünk, ahol ti voltatok és továbbmenni nem akartatok, illetve nem tudtatok?

2. Mert lásd, nálunk a legnagyobb fokú illetlenség lenne mégegy harmadfokú bölcs számára is, ha asszonyoktól hagyná vezettetni magát. Hogy nézhetnénk tehát el, ha a legmagasabb Isten, Akitől a rend minden törvényének erednie kell, közvetve, vagy akár köziret1enü1 is, asszonyoktól vezettetné mag át - természetesen előre feltételezve, hogy ez á nem éppen különleges felfedezett szellem, vagy inkább olyan ember mint mi, valóban egy ilyen Isten lenne?" Péter: "Barátom, egész életed folyama alatt nem készítettél még különféle dolgokat részint saját hasznos használatodra vagy csupán csak szórakozásodra?

3. Erre te ezt feleled:-0 igen egész tömeget, mind a kétféle rendeltetéssel.

4. Jól van, mondom én - ha tehát te mindenféle dolgot készítettél, akkor mondd .csak, találtál te azok közül csak egyet is olyat, amelyről megállapíthatnád és azt mondhatnád: ez a művem nem méltó hozzám, szégyenkezem miatta, s ezért minden rendellenes volna, sígy a legnagyobb mértékben illetlen is, hogy e művemre még csak reá is tekintsek, s még kevésbé, hogy kezeimmel érintsem.

5. Te erre ezt feleled: Nem! Mert ha egy ilyen műved lenne, hogy készíthetted volna azt el, ha az sem egy tekintetedre sem pedig a kezeidhez sem lenne méltó? Lásd, nagyon helyesen feleltél meg erre és ez tényleg így is van, de halld csak tovább!

6. Ha pedig már egyetlen művedet sem tartod ilyen rossznak, hogy az méltatlan lenne hozzád, holott a te műveidnek, Istennel szemben a legeslegtökéletlenebb mestere vagy, hogy kívánhatnál el tehát Istentől egy ilyen rendi okosságot, mikor C a műveinek örökké a 1egtökéletesebb mesteren

7. Ó mondd csak, melyik isteni művet találod te annyira rossznak, hogy miatta Neki szégyenkeznie kellene? Vagy talán Neki mint végtelen művei örökkévaló Urának kellene tőlünk, éppúgy teremtményeitől az illendő jogot s a helyes rendeltetést megkérdeznie, hogy melyik művével érintkezzék? Mi a véleményed barátom erre vonatkozólag?"

8. A bölcs: "Ó barátom, most már teljesen belátom, hogy te igazán mély bölcsességű vagy, mert minden tételednek a legszilárdabb alapja van és semmi ellenvetést sem lehet ellene tenni. Ezért most már tényleg kezdem is belátni, hogy az az egészen egyszerű kinézésű ember lehet, hogy csakugyan a legmagasabb isteni Lényt rejtheti magában, mart ha ezt megtehette a kis szent bolygón - mint ahogy

323

erről az Ő angyalai útján értesítve és tanítva lettünk - miért lenne z Számára e nagy fényvilágon lehetetlen?

9. Látod, hogy ezt nemcsak felfogom, de most már el is fogadom, de elvetődik itt egy másik elképesztően fontos másik kérdés, éspedig: barátom, ha azonban Ő, tényleg 0, a Leghatalmasabb, a Legszentebb, végtelen Legbölcsebb - én mondom neked - Ő, Aki a legnagyobb és ágmélyebb gondolatunkban a legfennköltebb és oly végtelenül szent, hogy a legnagyobb és legtisztább bölcsünk sem merészel még csak nevére sem gondolni - hogyan, kérdem én, hogyan fogadjuk Őt, hogy álunk meg akkor Előtte?"

10. Péter: "Barátom, már meglehetősen közel _is van. Nézd csak meg él éles szemeiddel és aztán mondd meg, vajon csakugyan rettenetesek, olyan haragosnak és borzalmasnak látszik-e és azt is mondd meg, hogy e ház három leánya - akik folyton csak Rá tekintenek és ugyancsak jó hangulatúaknak látszanak, ahogy félelmedből mutatnak-e valami?"

11. A bölcs: "C barátom, ilyet tényleg nem fedezek fel bennünk. Mert jónak, jámbornak és szelídnek néz ki - a hármat pedig még soha nem láttam ilyen - már majdnem azé mondhatnám - csintalanul jókedvűnek ! "

12. Péter: "i3os, ha tehát ezt jól megérted, akkor kérdezhetsz-e olyat mint az előbb? kondom neked, ne f élj Tőle, mert ahová megy, mindenhová szeretettel megy, de sohasem haraggal vagy bosszúval, jóllehet

mind a harag, mind a bosszú, mind pedig a szeretet is öröké az Övé, s ezért senki se haragudjék se bosszút ne forraljon egyetlen felebarátja ellen sem.

13. Mert a harag egyedül az Istené, s a bosszú a bíróé, a szeretet azonban az Atyáé ezt pedig gyermekei számára tartogatja, felkeresi éket, s ha jön, sem haraggal sem bosszúval nem jön, hanem mindig csak szeretettel mint Atya az Ő gyermekeihez, akiket éppen szeretetből teremtett Hozzá hasonlóknak alakjuk szerint és helyezte el szívükbe azt a rendeltetést, hogy azzá lehessenek, ami Ő maga is.

14. Ha pedig most már - amint neked kijelentettem - az örök igazság szerint így van, bölcs dolog lenne-e Attól félned, Aki velünk szemben maga a Szeretet?

15. Lásd, te most tőlem sem félsz, akinek pedig annyi ereje és hatalma van, hogy ezt a világotokat csupán egy leggyengébb gondolatommal is egy pillanat alatt megsemmisíthetném s a következő pillanatban egy másikat hívhatnék létre. Ha pedig tőien nem félsz, akinek az "Úrból minden hatalmam megvan és emellett olyan jó mint Ő az örökkévalóságokon át sem leszek, hogy félj Attól, Akinek a jósága is végtelen?

16. Ne félj tehát Tőle, hanem örülj inkább mérhetetlenül, hogy neked s ennek az egész világotoknak oly nagy kegyelem jut osztályrészül, s akkor Ó is örömét leli benned és mindnyájatokban és segít majd rajtatok, mert legnagyobb szükségetek van az Ó segítségére. És most barátom, készítsd elő a szívedet, mert csak néhány lépés és Ő itt van köztünk!"

324

17. A bölcs: "Ó barátom, hogy a szívem rendben van-e, azt nem tudom, hogy azonban nagy szeretetet érzek iránta, azt csak most először érzem elevenem

18. Így tehát most nagyjából a félelemtől is megszabadultam, még-pedig a bölcsen előadottak alapján, aminek következményeképpen a helyes gondolkozás szerint mint teremtmény lehetetlen, hogy más legyek és lehessek mint ami éppen vagyok, azaz egy teremtmény, s akivel szemben Isten sem lehet kevesebb mint ami, azaz Isten, a legtökéletesebb Alaplégy, Akiből minden, bármilyen létező lény ered és másból nem is eredhet.

19. Mert teremtő nélkül teremtmény e1 sem képzelhető, de annál inkább teremtő, teremtmény nélküle A Teremtő ugyanis már az. Aki, az Ő örökös legtisztább öntudatában, amelynek birtokában teremthet azt és amikor csak akar, a teremtmény azonban semmiképpen sem lehet valami, mielőtt még a Teremtő mindenható akarata őt valamivé meg nem teremtette!

20. Mind a Teremtőben, mind a teremtményben két szükségszerűséget látok ahol a második az elsőből vitathatatlanul és önként következni látszik, ha pedig a dolog másként semmiféleképpen sem képzelhető el, így egyáltalán nem is tudom belátni, hogy nekem mint az első, feltételhez kötött következménynek Tőle a feltételezőtől félnem kellene!

21. A dolgot a saját lelkem nagyobb megnyugtatására magyarázom így. E mi nagy világunk felületén számtalan oly apró dolog is van, amelyeknek az anyaga külön-külön, e világ össz anyagához mérten oly jelentéktelen arányban áll, s : jóformán semmi, a végtelenség mellett.

22. Ennek dacára azonban a legkisebb a legnagyobb mellett is tel-jesen zavartalanul áll és ugyanazon alapon örülhet életének, mint a csaknem végtelenül nagy, mert ha a naggyal szemben jóformán semmi is, önmagában népis csak az, ami - tökéletese Azt is gondalom még tovább az természetesen sohasem lehetek azzá, Aki a mi legfennköltebb, leghatalmasabb Teremtőnk Ezzel szemben viszont a Teremtő, minden hatalma dacára sem lehet az, ami Én vagyok - azaz teremtménye.

23. Természetes, hogy e sajnálatos előnynek - azaz inkább hátrány-nak mondhatnám - semmi értelme sincs, emel lett azonban mégis egy olyan különleges fokozat, amelyre a Teremtő, mint minden lét alapfeltétele sohasem léphete Így tehát e két szükségszerűségnek megvan önmaga számára is az értéke, mégpedig olyan firmában, hogy ezt az értéket habár csak látszólagos is, a valóságban azonban egyik szemben álló fél sem érheti el. Mivel pedig most már ezt a valóságos helyzetet tisztán látom szemeim előtt, azt a bizonyos félelmet is eltávolítom most majd magamból, ami eddig uralkodott rajtam."

165. Fejezet

JÁNOS PÁRBESZÉDE A BÖLCCSEK A TEREMTŐ ÉS TEREMTIMÉNY KÖZÖTTI VISZONYRÓL

János erre közbeszólt: "Kedves Barátom, szavad értelmét mérlegelve úgy találom, hogy az önmagában véve helyes ugyan, csak még

325

azt fűzöm hozzá, hogy te a két végletet nagyon nyersen kezelted s igen éles határvonalat vontál köztük.

3. Az mindenesetre igaz, hogy a Teremtő sohasem válhat teremtménnyé sem pedig megfordítva, de éppen úgy nincs semmit éle hátrányban sem padig valamilyen különleges előnyben a Teremtő a teremtménnyel szemben.

3. Mert először is teremtmények létrehozásához nem volt más anyaga mint Ő saját Maga, azaz a teremtményt csak ugyanabból a lényégből alkothatta mint ami Ó Maga is öröktől fogva, másodszor pedig a teremtményt folytatólag önmagából kell továbbra is fenntartja, míg Vele szemben a teremtménynek semmi más dolga nincs, mint csak, hogy egyszerűen legyen.

4. Ha pedig a teremtmény olyan, mint amilyennek őt a Teremtő .karja, szóval ha a számára előirt rendnek megfelelően él, telesen a Teremtőjének a tökéletességéig fejlődhet fel. Elérheti az istengyermekséget, s akkor Vele úgyszólván ugyan egy házban lakhatol és minden jogát felhasználhatja és élvezheti. Így tehát úgy vélem, hogy ez esetben mind a Teremtő mind pedig a teremtmény kölcsönösen nem sokat írhatnak egymás javára.

5. Amit a Teremtő és a teremtmény a számára juttatott erkölcsi szabad akaratából kifolyólag akaratukban és cselekedeteikben egymással szemben ellentétesen állnak, addig a te felállított alapelved helytálló, mert a Teremtő elsőbbsége vitássá sem tehető, mert hi3zen az /elsőbbsége/ megcáfolhatatlan szükségesség.

6. Mihelyt azonban a teremtmény a felismerése és a Teremtő kinyilvánított akaratának cselekvő tevékenysége által a válaszfalat ledönti s ezzel a Teremtőt önmagában felveszi, s így Vele teljesen eggyé válik, akkor felvetődik a kérdés:

7. A Teremtő mint öröktől fogva egy és ugyanaz, hol teremtő inkább önmagában, vagy pedig a teremtményben? Vajon ki idősebb itt: teremtmény mint azonos lényíség a Teremtővel együtt és Benne, vagy pedig a Teremtő mint szintén azonos lényiség magában a teremtményben? Mert hiszen az Úr . maga mondja: Ti Bennem vagytok és Én bennetek.

8. Ebben az esetben - ami pedig igaz és tagadhatatlan - hiszem és legtisztább szemlélete az egész lényiségével úgy is vélem, kedves barátom, tehát túl sokat vontál a magad javára, s ezért engedned kell abból valamit. fii a véleményed erre vonatkozólag?"

9. A bölcs: "Kedves barátom, látom, hogy te rettenetesen bölcs vagy, és felállított alaptételed ellen semmit sem vethetek, csak úgy vélem azért, hogy a cselekvő lényisége a Teremtőnek mindig a sajátja marad, s teljesen egyre megy , hogy önmagában elkülönülve marad-e vagy pedig a Belőle folyó hatás következményeként a teremtményt egy edényhez hasonlóan Ohmagával megtölti-e - természetesen és magától értetődően a teremtmény számára juttatott felvevőképességnek mértéke szerint.

10. Mert, hogy a teremtmény az istenségnek sohasem fogadhatja magában az egész, végtelen teljességét - e tekintetben azt hiszem nem merülhet fel kétely? Úgy gondolom e kérdésnek a megválaszolása

326

már a végtelenség fogalmában nyugszik, amelyet szintén csak ugyanaz a Végtelenség foghatja fel nem pedig az abból eredő végesség.

11. Lásd, e világunkról látunk egy napot, amelynek nagysága e mi világunk nagyságát bizonyára sokmilliószor felülmúlja. Ahogy azonban igen gyakori megfigyeléseim alkalmával tapasztaltam, hogy e nagy világnak a képét még a legkisebb harmatcsepp is teljesen formájában és lényegi sajátosságában kielégítő valóságban tehát tökéletesen felveszi, - úgy az sem lehet kétséges, hogy mi teremtmények a Teremtőt önmagunkban a Teremtőtől szintén felvehetjük, már amennyire erre saját fejlettségi fokozatunk alkalmassá tehet.

12. De hol marad a Napnak a harmatcseppben megjelent képé a termé-szetes Nap mögött, hát még milyen messzire akkor a teremtmény a Teremtő képével az igazi Teremtő mögött? Úgy vélem igen nehezen fejezhetnénk ki számokban hány ilyen harmatcsepp lenne szükséges csak a alap anyagmennyiségének is a teljes előállításához, amely azoknak ionjaiban visszatükröződik.

13. És emellett mégis csak két elhatárolt dolog áll egymással szemben. l4üképpen lehetne azonban lehetséges egy kielégítő határozat itt, ahol az örökös végtelenség és egy bizonyára alig számításba vehető időbeli és térbeli meghatározása találkozik?

14. Az egyébként nem is vonható kétségbe, hogy a teremtményben lévő teremtői lényiség azonos a Teremtővel és viszont, de kérdem: Milyen arányban? Márpedig ezt az arányt is roppant komolyan figyelembe kell vennünk, mert ebből világosan kitűnik, hogy a Teremtő és a teremtmény között, dacára minden természetes és erkölcsi azonosságuknak, mégis örökké igen mély szakadéknak kell maradnia, amelyet teljesen sem egyik sem a másik fél sem léphet át.

15. És így mindaddig megmaradok alaptételem mellett, míg csak a két ellentétes pont tökéletesen össze nem ér. Ezzel azonban egyáltalán nem akarom magam egy mélyebb tanítás elől elzárni, sőt ellenkezőleg, erre vonatkozólag minden tanítást a legnagyobb örömmel fogadok, s azért nagyon

örülnék, ha erre vonatkozólag tőled további és bizonyára mélyebb tanítást nyerhetnék."

166. Fejezet

AZ EMBER EGGYÉVÁLÁSA ISTENNEL - A TENGER ÉS A VÍZCSEPP HASONLATA - AZ ÉRTELMI BÖLCSESSÉG NEHÉZKESSÉGE A SZÍV BÖLCSESSÉGÉVEL SZEMBEN

János: "Kedves barátom, te ugyan ,nagyon ,bírálóan tárgyalod ezt a természetesen mindenek felett súlyos kérdést és némely tekintetben igazad is van, de az egészben és általánosságban ezzel mégis bizonyos mellékútra tévedhetsz, amelyen bizonyára örökkévalóságok alatt is nehezen érnéd el létednek egyetlen igazi célját. Ezért az Úr nevében, Aki éppen mi miattunk várakozik egy kissé, valamivel jobban megvilágítom neked, s ezért hall d kedves batárom:

32 7

2. Egy természetes képhez menekültél, hogy téged a félelemtől megszabadító alaptételed helyességét meg tisztább módon elém tárhasd, Ugyanígy én is folyamodhatok egy hasonló képhez, hogy veled szemben bizonyítékot állítsak, amellyel jobban megvilágosítsalak mint az általad megmutatott Nap csaknem határtalan fénytengere. Nem nyúlok olyan mélyen bele mint te a teremtés térségébe, azért mégis hiszem, hogy az Úr segítségével fején találom majd a szeget.

3. Lásd, a tenger csaknem minden világon legyen az tömegét tekintve akár nagy akár kicsi - egyformán nagy mennyiségű víz, amelybe végül minden folyam, folyó, patak valamint számtalan ér és forrás ömlik, s amelybe a legnagyobb tömegű esőcsepp is hull alá.

4. Ez a tenger azonban minden világon a legelső főalapja is minden tónak, folyamnak, folyónak, pataknak, érnek és forrásnak, valamint minden esőnek és harmatnak. Mert ha egy világnak nem lenne tengere, az olyan emberhez lenne hasonló, akinek sem vére. s így semmiféle más nedve nem lenne, és mielőbb múmiává vagy élettelen szoborrá válnék. Egy világ számára tehát a tenger épp annyira szükséges, mint a vér az ember vagy bármely más élőlény élete szempontjából.

5. Így tehát minden, ami egy világon csak nedvet jelent, mind ebből az egy tengerből veszi eredetét, végzi meghatározott szolgálatát, s majd ismét a tengerbe tér vissza. Megszámlálhatatlan mennyiségű legparányibb folyócskákban vagy cseppekben ajándékozza szét a tenger hatalmas fölöslegét az őt körülvevő légrétegbe, amely minden világot körülvesz. Ez az állandóan hullám2có légréteg hordozza szét az egész világon minden irányba e parányi vízrészecskéket. Ha nagy tömegben kerülnek össze a levegőben, eleinte mint köd, majd később még nagyobb tömörülés esetében mint sötét felhők válnak láthatóvá E sötét felhőkben megragadják egymást, ezáltal nagyobb és sú-lyosabb cseppek keletkeznek, s ezek aztán itt-ott csakhamar eső alakjában hullanak le a szomjazó világra, hogy azt újból éltessék és felüdítsék.

6. Most tehát már tudod mi a terem és mi minden keletkezik belőle.

7. Jól van - mondom én - ha tehát ezt érted, kor mondd csak, tulajdonképpen melyik az idősebb, a tenger egy-egy cseppje, vagy pedig maga az egész tenger? Természetes, hogy az egész tenger hamarabb volt, mielőtt abból még egy esőcsepp a levegőbe emelkedhetett volna. De mielőtt még a

tengerből felszállt volna, mint ugyanannak a tengernek egy részecskéje vajon más volt-e mint maga a tenger, s amikor a tengerbe ismét visszaesik találsz-e vajon valamilyen különbséget ez és a tenger vize között?

8. Te erre azt mondod; nem, ott mind egyforma, mert ahol az egész egy részecskéje azonos az egésszel, ott mind a rész, mind pedig az egész - egye

9. Jó, mondom én, ha pedig a Teremtő és teremtmény között ez a helyzet, honnan veszed te azokat az éles elhatárolásokat, amelyeket e kettő között felállítottál?"

10. A bölcs erre teljesen meglepett arcot vág, s csak némi idő múlva mondja: "Legbölcsebb barátom, most már teljesen tisztán

328

látom, hogy neked tökéletesen igazad van s a Teremtő és teremtmény közötti eme azonossági bizonyítékodra semmi ellenvetést sem tehetek. Tényleg úgy van és nem is lehet másként, mert hiszen honnan vette volna a Teremtő a teremtményei megalkotásához az anyagot, ha azt nem Önmagából vette volna?

11. Ha pedig így Önmagától vette, az agyagnak a Teremtővel szintén azonosnak kell lennie, még ha az idő - amennyiben az anyag, amiből a teremtmény alkottatott a Teremtőből külön vált is - a Teremtővel nem azonos, mivel az idő, a végtelenségnek egy két oldalról élesen elhatárolt részlete, míg a Teremtőnek feltétlenül örökösnek kell lennie, mert Nélküle a lét sohasem lenne elképzelhető.

12. Ez a dolog most már világos és semmiféle még mélyebb bölcses-séggel sem lehetne már még világosabbá tenni, e dolgot azonban valamilyen hasonlattal sziklaszilárddá biztosítani úgy gondolom nagy haszonnal járna különösen a közösség érdekében, amely mindent pontosan kiszámítva szeret hallani.

13. A hasonlatit azonban úgy állíthatnám fel, hogy a Teremtő mint Végösszesség, az Ő akaratát ól különvált összességekkel ugyanabban a vonatkozásban áll, mint megfordítva a Felőle örökké kikerülő összességek e mineműségükben a Teremtőhöz tartoznak. Ez a hasonlat azután szükségszerűen mint végső eredményt annak bizonyítékát adja, hogy minden egyes különlegesnek alkotott összesség teljes öszetartozandósága, a Teremtőnek beléjük helyzetét egy összességével azonos, vagyis a Teremtő teljes egy, "Egészet e a teremtménynek egységeiben tőkeletesen megmarad és viszont.

14. Ha már most a teremtésetekben lévő egységek valamennyije a Teremtőben lévő "Egység"-gel azonos, akkor a különválasztott egység is azonos az egységek összességével, mert az, amint az összesség az összességben s még hozzá szorosan ugyanolyan vonatkozásban megmarad. Úgy gondolom, hogy ez a hasonlat egyáltalán nem lenne fölösleges?"

15. János: "Igen, igen a hasonlat ugyan helyes, de meg kell még mellé jegyeznem, hogy mi, mint az Úrnak gyermekei, Aki nekünk mindörökre Atyánk, egészen másként számítunk, mint ahogy te az előbb előadtad.

16. Lásd, amit te a fejeddel kiszámítasz, azt mi állandóan a szívünkkel számítjuk ki és mindig sokkal jobb eredményre jutunk, mint amennyit valamennyi elképzelhető különleges eset csak magában foglalhat. De most már jön a Főszámtanmester. Ő majd egészen más számításokat mutat majd neked."

17, A bölcs: "Tehát Ő az Úr, vagyis Isten tulajdonképpeni Lénye?'

János: "Igen, barátom Ő az Úr.

18. A bölcs: "Valóban, külseje nem éppen sok dicsőséget árul el,

közeledése azonban annál több szeretetet ébreszt fel bennem Iránta A

kinézése jó...igen, nagyon jó, de hogy ez a teljesen természetesnek látszó

ember, Aki szörnyű módon bölcs és lehet ugyan, de hogy a végtelenségnek s.

abban lévő mindenségnek teremtője legyen, azt csak lássa ki belőle aki

akarja, számomra ez úgyszólván teljes tehetetlenség.

329

19. Ő éppen olyan határok közé szorított mint mi ketten, hogy lehet képes egyidejűleg a végtelenséget áthatni és átfogyni? De amint mondom a bölcsességnek örökké kifürkészhetetlen mélységei vannak minden lehetséges! Csak annyit mondok, illetve akarok ezzel mondani, hogy ez nagyovis különösnek látszik nekem. De most már nyugalom, Ő int, hogy hallgassunk!

167. Fejezet

AZ ÚR ÉSMÁHRON - A NAPBELI BÖLCS MÁRON MEEGTÉRÉSE ÉS HELYES VÁLASZA - MÁRTON ELISMERŐ SZAVAI ÚhrON BESZÉDE FELETT

Most már teljesen hozzá lépek és így szólok: "Uhron mondd, nehezen vagy pedig könnyen nyílik-e meg ennek a háznak a kapuja? "Ha könnyen nyílik úgy vezess be minket, ha azonban nehezen nyílik, úgy engedd meg, hogy próbát tegyek, hogy lássam milyen nehezen nyílik.'

2. A bölcs: Valamennyi angyalnak és emberek legfennköltebb Barátja! Úgy gondolom, nem az vagy, aki az igazságot az embereknél keresed, mert minden bölcsességünk a Te adományod bennünk. Minden berendezésünk a Te műved, s ezért úgy vélem nem szükséges közölnöm veled, hogy nehezen vagy pedig könnyen nyílik-e e ház kapuja. Csak parancsold meg mi történjék, s az azonnal meg is történik, amiként megparancsoltad."

3. Mondom Én: "Már meg is mondtad amit kívántam tőled. A kapu könnyen nyílik, s ezért vezess a házadba, mert Én nem a házad kapujáról kérdeztem könnyen vagy nehezen nyílik-e, mert mi az Nekem, mikor örökös hatalmamban áll, hogy akár miriádnyi ilyen házat egy pillanat alatt felépítsek vagy leromboljak.

4. Kérésemet a szívedhez intéztem, amely életed házának igazi kapuja és lásd, ez a kapu könnyen nyílik s ez az, amit akarok, hogy Engem odavezess. Te már be is vezettél Engem és ezt örömest is tetted s ezért most vezess be valamennyiünket ebbe a külső házba és bizonyosul arra milyen az életed, hogy akik itt vannak valamennyien lássák, hogy Én e háznak és e földnek is Ura vagyok."

5. A bölcs: "Te nemcsak ennek, hanem az egész végtelenségnek az Ura vagy, Egyedül a Tied ez a ház is mindörökké és senkinek sincs joga ahhoz, hogy ebben saját tetszése szerint tegyen-vegyen. Ezért túlságosan kimért dolog lenne a részemről, ha Téged mint e ház és az eltesz világ örökös és kizárólag egyedüli igaz ősbirtokosát e teljesen jogos tulajdonodba egy trónbitorló módjára bevezetnélek.

6. Ó Uram, a végtelenség örökkévaló gazdája, csakhogy egyszer már végre e teljes tulajdonodba is eljöttél, s most már Te, mint valóban igazi

és egyedül jogos Ősatya vezess be bennünket e teljesen saját házadban" Mondom Én: "Jól és helyesen beszéltél, mert úgy is van

330amint mondtad. Én azonban az angyalom által téged sáfárommá tettelek, s most azért jöttem, hogy elszámoljak veled. Azért úgy vélem talán mégis csak a te kötelességed lenne Engem mint Uradat, a reád bízott tulajdonomba bevezetni?

7. A bölcs: "Ó Uram, ha Te csak egy haszonbérlő lennél, akkor igen - mert ha valaki, akinek még nem volt, valahol egy házat kibérel azt tényleg a sáfárnak, aki mindent ismer, kell a bérelt birtokba vezetnie. Te azonban mint ennek teljes mértékű és igazságú birtokosa vagy, s mindabból amiből e ház páll, egyetlen atom sem ismeretlen Előtted, valamint végtelenül rossz háztartásom sem. Ezért nem is sok számolnivalód lesz velem, mert most már nagyon is jól tudom, hogy az én rossz számolásom annak minden hűtlen pont-jáig már örökkévalóságok óta teljesen ismert Előtted.

8. Ezért most még egyszer azzal az alázatos kéréssel fordulok Hozzád, és kérlek: ennek valamint az összes többi háznak egyedüli Ura és Atyja, vonulj be eme kizárólagos tulajdonodba, irántam, a Te legrosszabb sáfárúddal szemben pedig légy kegyes és könyörületes és ne büntess engem az én bizonnyal ritkán nagyon gonosz érdemem mértéke szerint."

9. E szavakkal a bölcs arccal lábam elé borul és most először sir életében, mert mind a nevetés mind a sírás e világ gyakran igen rideg bölcsességű lakóinak csaknem ismeretlen.

10. Én azonban Mártont szólítom, s így szólok hozzá: „Márton, hogy tetszik e most már teljesen megtért bölcsnek a szava?"

11. Márton: "Ó Uram, ez rost bizonyára a legtisztább igazságot mondta és még hozzá oly átfog óan, hogy igazabbat örökké sem képzelhetnék el magamnak.

12. Ó ha a zsidók így beszéltek volna mikor a Földre jöttél, akkor Júdás sohasem árult volna el, de Kajafás és Pilátus sem feszített volna keresztre. Mert bár ott is a teljes tulajdonodba jöttél, a tieid azonban nem ismertek fel úgy, mint e világnak ez az idegepe.

13. Ami azonban már megtörtént, ember azt reg nem történtté nem teheti többév Ezért Te, ó legjóságosabb Atyánk bocsáss meg mindazoknak, akik nem tudják mit cselekszenek, s akik közé tartozni sajnos nekem is szerencsém van."

14. Mondom Én: "Fost már jól van, jól van Mártonon, te is jól beszéltél. De most már emeljétek fel ezt a bölcset a kezeiteken vigyétek őt Előttem a házba. Így legyen!"

168. Fejezet

UHRON MEGTÉRÉSÉNEK HATÁSA HAZÁNAK LAKÓIRA - BELÉPÉS A NAPBELI HÁZBA

Péter, János és Márton felemelik a bölcset a földről, s beviszik a pompás házba. Emiatt megrémül a többi naplakó, s maguk között mondják:

331

2. "Mi ez? A halhatatlan legnagyobb bölcs mint egy halott hull ezen emberszellem előtt a földre, s három idegen szellem viszi most be a házunkba! Ni lesz most ebből? Ki ez a szellem, hogy ekkora hatalma van, amilyet még egy angyalszellemnél sem tapasztaltunk."

3. Erre egyesek, akik a bölcset vivők sarkában vannak így szólnak: "Hát nem hallottátok az előbb, hogy ez a. Szellem Istennek a legmagasabb szelleme lenne! Ami részünkről ebben most már csaknem teljesen biztosak vagyunk, s hogy ezt ti nem vettétek észre teljesen talány előttünk!

4. Nem hallottátok, hogy a legnagyobb bölcsünk hogyan beszélt Vele és egyedüli Atyának s ezzel együtt ennek és valamennyi ház legöregebbjének ismerte Őt el?

5. Szálljatok ezért magatokba és gondoljátok meg milyen nagy ke-gyelem érte most ezt a házat sőt ezt az egész világot, amikor Teremtője érzékeinek számára láthatóan most érinti először legszentségesebb lábaival annak földjét. Siessetek előre, tisztogassátok meg e ház legidősebbjének gazdag díszítésű székét, hogy ennek és valamennyi háznak jogos tulajdonosa ősjogú helyét első ízben elfoglalhassa."

6. E szavakra valamennyien a házba rohannak s a legnagyobb igye-kezettel teljesítik amit közülük a bölcsebbek tanácsoltak. Én pedig gyalog követem őket mégpedig - mint előbb - Chanchah, Gella és e ház három leánya között. Engem Borem és Chorel követ mint az egész társaság vezetői, akik elsőtől az utolsóig nem tudják eléggé mereszteni szemeiket, hogy kellően értékeljék a megszámlálhatatlan nagyszerűséget, ami tekintetük elétárul.

7. Mindannyian mértéktelenül örülnek és dicsőítenek Engem, mert csak most fogják már fel a ma a teljességében, hogy Én magam vagyok az Úr, s ezért annál is inkább, szerencsésebbek, mert Annak a társaságában vannak, Aki e gyönyörűségeknek örökkévaló Mestere, Ebben a sorrendben térünk be tehát a naplakók eme első házába.

169. Fejezet

UHRON JÓ ÜDVÖZLŐ BESZÉDE AZ UÚRHOZ - AZ ÚR LEGKEGYEMESEBB KÖZLÉSE UHRONHOZ - A NAPEMBEREK ISTENYERMEKSÉGRE VONATKOZÓ HÍVATÁSA IGEN SZOGORÚ BIZONYSÁG

A FÖLD EMBEREIRŐL

Amint a házba vagy sokkal inkább e nagyszerű fényütő palotába rövid ideig tartó bevonulásunk után megérkeztünk, az időközben ismét felerősödött bölcs a legnagyobb és legalázatosabb hódolattal lép Elém és szól:

2. Ó Te, Akinek e világodon egy nyelv sem mert nevet adni - Te, Aki annyi megelőző időkön át arkangyalaid által kinyilatkoztatott örökös szellem és mindenható Teremtője minden lénynek, akik számára sem kezdete sem vége nincs - Te első, Te legszentebb, legbölcsebb, Te az összes lények és dolgok örök törvénye és rendje,

332

hogy Te most-végtelen kegyelmedben minket meglátogattál, ó részesíts most minket érdemteleneket abban a kegyelemben is, hogy személyesen tudasd velünk akaratodat és jelöld ki az utat, amelyen a Te tetszésed szerint haladva mindenkor és örökké boldogan élhetünk.

3. Igaz, hogy e világon nagy előnyökkel vagyunk megáldva, alakunkat tekintve igen szépek és társas szövetségünknek megfelelően eléggé bölcsek is vagyunk. Inkább akaratunkkal mint kezeinkkel dolgozunk, még sohasem voltak élelmezési gondjaink, ami a többi világokon úgy tudjuk igen gyakori eset. Éppen úgy nem ismerjük a testi betegségeket bár testünk igen elragad ó, s emellett addig élhetünk, ameddig csak akarunk. Ha pedig a magasabb szellemektől kivárt új életbe való átmenetbe beleegyezünk, az csak a legnagyobb gyönyörűség számunkra.

4. Szóval mindannyian olyan teremtésűek vagyunk, amire biztos kö-vetkeztetéssel mondhatunk: "A Te végtelen teremtéseid térségeiben aligha akad még egy olyan világ, amely a természetes ember számára a Te végtelen kegyelmedből szerencsésebb megalkotottságú lenne, mint a miénk! De mindezek mellett mégis be kell látnunk, hogy hátrább állunk gyermekeidnél mint amilyen távol esik ide a végtelenség sarka.

5. Ó Uram tekints reánk, hiszen mi is, mint a Te gyermekeid szintér B előled Nyertük létűnket és teremts számunkra lehetőséget, amelyen át mi is kilátást nyerhessünk arra, hogy a szellemi valóságban szent gyermekeidnek legalább csak valamivel is a közelébejuthassunk .

6. Ó Te legfennköltebb és legszentségesebb Atyja gyermekeidnek, ha a Te akaratod és nem legszeretettebb. Rended szerint való lenne , ó hallgasd meg e szegényes könyörgésemet, amelynek előterjesztésére e nép szellemi szüksége és az Irántad való felfoghatatlanul hatalmas szeretetem ad bátorságot. És ne haragudj reám Te, a tieidnek legszentségesebb Atyja, ha én, az újonc, a Te legszentebb szívednek ajtaján kopogtatni merésze leke."

7. Erre megszólalok: "Kedves fiam, kedves Uhronom, éppen mert kértél, azért vagyok is itt! mert lásd, a kis Föld emberei engem teljesen elfelejtettek és önmagukban tökéletes .poklot készítettek elő. Csak igen kevesen vannak rég itt-ott, akik cselekedetizében valamit adnak és építenek Nevemre, a legtöbbje számára azonban az csak haraggá és utálattá vált. Ebből tehát könnyen láthatod, hogy e hűtlen Földön ezután aligha nevelhetek Számomra gyermekeket.

8 Mert hatalmammal ezt nem valósíthatom meg, mivel akkor ítélet alá kerülnének, aminek az Én gyermekemnél nem szab ad megtörténnie, mert gyermekeimnek a legteljesebb szabadságba kell átmenni ük, különben jobb karomnál nem lehetnének egyebek. Ha azonban hatalmammal nem ragadom meg őket és továbbra is engedem, hogy szabadon tegyék amit csak akarnak, akkor viszont ördöggé válnak és olyan dolgokat és cselekedeteket követnének el egymás ellen a leggonoszabb módon, hogy azzal a legmélyebb pokolnak is példát mutathatnának.

9 Nincs hitük, nincs bennük szeretet, alázat és engedelmesség és így semmi bizalmuk sem Irántam. De hogy is lehetnének bizalommal Hozzám, ha legsötétebb hitetlenségük miatt úgyszólván nem is létezek számukra!

333

10. Ezért nem is marad most már más hátra Számomra, mint hogy azt a kevés igazat és jobbat megvédjem és megőrizzem - a többieket pedig az- ő saját akaratuknak megfelelően teljesen szabadon engedjem, egész szövetségemet megvonjam tőlük, miáltal aztán rövid idő múlva a Földről mint értéktelen lárvák eltűnjenek.

11. Tekintve, hogy ily módon e Földről jóformán egyetlen tökéletes gyermekre sem számíthatok többé és ott a legjobbak is gonoszabbak mint itt a legrosszabbak - amelyek éppen ti voltatok - ezért itt akarom az Én jövőbeni gyermekeimmé nevelő iskolámat felállítani, ama Földet pedig úgy megrostálom, hogy a megmaradt jobbaknak napokig kelljen utazniuk, hogy hozzájuk hasonló lényre bukkanjanak.

12. Mivel pedig ezt akarom tenni, elő kell írnom nektek az utat, amelyen keresztül igazi gyermekeimmé válhattok - ha ti is akarjátok! Mihelyt a Föld megtisztult, szellemük számára hidat építek ide hozzátok, amelyen át azokkal kéz a kézben együtt haladhattok.

13. Most pedig hamar küldj ki követeket és hivass sokakat egybe, mert szívem kapuját mindnyájatok számára tágra akarom nyitnia Így legyen!

170.Fejezet

A NAPKÖZÖSSÉG NÉPEINEK HATALMAS ÖSSZETŐIÖRÜTLÉSE - AZ ÚR FELSZÓLITJA MÁRTONT, HOGY PRÉDIKÁJON - MÁRTON AGGODAMAS GONDOTAI - A GYÖNYÖRÜ ÉNEK ÉS ANNAK HÁTORÍTÓ HATÁSA MÁRTONRA

A bölcs azonnali felhívására a küldöncök minden irányban elszélednek ezrek és ezrek összehívására, hogy azonnal jöjjenek össze egy új tan nagy kinyilatkoztatására, amiről eddig e világon még soha sem hallottak.

2. Ahogy a viharos szél rohan maga előtt hajtva a felhőket, úgy rohannak a követek is a nagy közösségekbe és szinte lélekzetvétel nélkül hívják a lakókat, hogy kövessek őket a házba, ahol most kedvező alkalmat találnak arra, hogy a bölcs Urunktól a bölcsességnek a Magasságok irgalmassága új útjairól értesüljenek.

3. A közösségek népe e felhívásról értesülve a leghevesebb vihar_ hoz hasonlóan siet a jelzett házhaza Valamennyiőjüket a sas szárnyaihoz hasonlóan repíti a kíváncsiság ténylegesen a levegőn át, valósággal áramlanak, hullámzanak oda, ahol az ő legmagasabbjuk várakozik.

4. Márton nagy súgás-búgás és mennydörgésként hallja ezt benn a házban és megkérdez Engem: "Uram, Atyám, honnan van ez a zaj? Folyton közelebb jön és pillanatról pillanatra csak erősbödik ,t'

5- Mondom Én: "Nem tudod még, hogy a vonzás ott hat a legerősebben, ahol a mágnes van? Lásd, ez a zaj e nagy föld emberinek ide irányuló nagy rohanásától ered, mert mindannyian sejtik, miben lesz itt részük. Már körül is táborozzák ezt a házat és nézz csak a négy ajtón keresztül milyen beláthatatlan tömeg szorong itt körül.

334

Valamennyien mind ide jönnek, hogy hallják az élet és halál Urának a hangját .

6. Lásd, a mi munkánk itt már nehezebb lesz mint ahogy addig ta-pasztaltad, de ne törődj ezzel, mert ha nagy is a munka, a kelleténél több erőnk és hatalmunk is van hozzá! Vagy úgy véled, hogy a mi erőnk itt nem lesz elegendő, hogy oly aggodalommal szemléled az ide húzódó tömeget?"

7. Márton: "Ó Uram, ez nagyon elvakult vélemény lenne a részemről, : de arra gondolok, hogy ért majd meg bennünket ez a megszámlálhatatlan tömeg. Itt e házban - hab ár hatalmas méretű is - ez lehetetlen őket elhelyezni, mert mint ahogy még a földön, sok mérföldnyire ellátok és lásd, körülöttünk mindenütt szorosan megtelt. Ha pedig e házból a szabadba megyünk, akkor is csak a legközelebb álló kevés ért meg, s a többiek szemára még láthatók sem leszünk. Valóban, ezt az elképesztő tömeget tanítani, szép munkát ad majd?"

8. Mondom Én: "Nem úgy kedves Mártonom, a dolog itt egészen másként megye Itt mi csak a legközelebb állókkal éspedig csak főképpen Uhronnal tárgyalunk, éspedig majd az ő saját jeleivel még abban a pillanatban telefonhoz hasonlóan közli azt a többiekkel.

9. Itt azonban előszög is rajtad a sora Te tartod az első szónok-latot, aztán Péter és János, és majd csak végül Én magam. De mondom neked, most aztán szedd össze magad, mert itt igen viharos lesz, s vigyázz, hogy meg ne zavarjanak. De csak várj még egy kicsit, mihelyt azonban jelt adok neked, kezd meg a beszédedet. Így legyen!"

10. Márton, mintegy önmagához szólva: "Igen, igen, ó Uram Te könnyen kimondod: "Így legyen!", de én...én...én, ez már egészen más! Én tartsak itt e millió embernek - akik bizonyára éppoly bölcsek, ha még nem sokkal bölcsebbek mint én - én tartsak prédikációt az Úr jelenlétében, Péter és az elképesztően mély bölcsességből János előtt? Ez aztán szép lesz és még hozzá mindenféle zivatar és vihar között, az reg aztán még sokkal szebb lesz, Emellett azután egyik baklövést a vásik után követem majd e1, ez aztán már különösen nagyszerű lesz. Akkor aztán alaposan kinevetnek és ezzel mindjárt ki is leszek készítve - ó, az pedig majd egészen és különösen nagyszerű lesz!

11. Jóllehet ugyan már gyakrabban követtem el mindenféle ostobaságot sőt néha még okosabb dolgot is az Úr jelenlétében éppen úgy mint a Péter és Jánoséban, de ott nem millió, sőt talán trillió hallgat ó volt jelen, akik valamennyien bölcsebbek mint én, de itt - itt, ahol minden csak úgy nyüzsög, a dolog egészen másképpen fest!

12. Az egész ház vár teljesen tömve van, már ki sem lehet ismerni melyik a férfi és melyik a nő. Ezernyi felfoshatatlan szépségű lény mereszti rám hatalmas, tüzes szemét és a legnagyobb feszültséggel várják, mit mondok majd nekik. Ó ez szép lesz - ez aztán nagyonszép lesz! Még csak egy betűt sem tudok mindabból, amit nekik mondanom kell, és máris nyitva áll a szemük, fülük és szájuk, hogy amennyire csak képesek, hallják a bölcsességemet - vagy nem is tudom mi-csodát! Ö, ezek aztán majd álmélkodhatnak az én bölcsességemen!

12. Ha az Úr engem most cserben hagy és minden szót az ajkamra helyez, most olyan pácba kerülök, amilyenben eddig még sohase

335

voltam. Folyton csak az Úr jelzésére figyelek, de hála legyen neki, eddig még ezt nem adta meg. Hátha talán valahogy mégis elmarad?Ó csak egészen elmaradna a számomra. De az biztosan nem marad el. Az Úr most olyan kifejezést ölt, mintha mondani akarná: Márton, most Készülj hozzá!

13. De figyeljünk csak! Távoli összhangot hallok! Éneket hallok, mégpedig csodálatosan gyönyörű éneket. Olyan mint az orgona és a leg-tisztább énekes hangja. Ó, ez...ez aztán csodálatosan gyönyörű, valóban teljesen mennyei! Ó te tiszta zene, te isteni zene, te nem csak a Földön vidítod és építed fel a lelket - a mennyekben is hatalmas üdítője vagy az üdvözült lelkeknek. Folytonosan erősbödő akkordok váltakoznak fenségesen tartott hangokban.

C ez több mint fejedelmi! Ez az erőteljes basszus, ez a gyönyörűen csengő magas hant, s emellett ez a tiszta hangzás! Ó Uram, ez a zene meg fennköltebb, mint e világ összes káprázatossága! Igen, ez a zene egészen keresztül-kasul éltet és már érzem is, hogy mégis csak összehozok valamit,

ha majd prédikálnom kell. Valóban ez a legpompásabb prédikációs zene, amelyet egy szellemi f ü1, mint amilyen az enyém is, hallhatott.

Ó be pompás, be pompás! Ó Uram köszönet Neked e végtelenül gyönyörű élvezetért! Ez, egyedül csap Téged illet ugyan, de azért én is igen boldog vagyok és több bátorság tölt e1 mint az előbb. Ezért most már én is igazi hírnök módjára akarlak kihirdetni s közölni velük elrejtett Nagyságodat, Szeretetedet, Hatalmadat, Erődet és Szentségedet! Legyen örökké dicsőséges és dicséretes a Te egyedüli szentséges Neved!"

171. Fejezet

AZ ÚR MIHEZTARTÁSI INTELME MÁRTONHOZ - A HARAG KEZELÉSE ÉS HOGY KELL A SÁTÁNNAL BÁNNI - MÁRTON ELŐVIGYÁZATA A PRÉDIKÁCIÓ ELŐTT - AZ ELLENSÉG

ERŐTELJES FENYEGETÉSE ÁRVÍZ FORMÁJÁBAN - MRTON MEGNYUGTATÓ SZAVAI AZ AGGÓDÓ TÖPMEG SZÁMÁRA AZ ÚR BÁTORITÓ SZAVAI

Mondom Én:" Jó, jó, kedves Márton, a prédikációs zene a végéhez közeledik, ezért most aztán nagyon vigyázz! Mert Én mondom neked, itt aztán nagyon meleged lesz, mert nem vagyunk biztonságban az ellenségünk látogatásától.

2. Ezért mondom neked, most szedd össze magad és ne engedd, hogy a harag erőt vegyen rajtad, mert a haragot nem viszonozhatod haraggal, hanem csak szelíd komolysággal, akkor vívod ki felette a legát-ütőbb győzelmet. A'. harag ugyanis ismét haragot kíván létrehozni, hogy azt azután vélt fölényével megélje. Ha azonban a harag nem talál semmit, amiben megkapaszkodhassék, akkor ismét visszatér önmagába, s ott fel is és magát, Ezért csak vigyázz mindenre, légy komoly és szelíd, s akkor győzni fogsz."

3. Márton: "Ó Uram, ha talán ez az ellenség jönne, akivel egy ízben a házamban már dolgom volt, úgy nagyon kérlek Uram, láss el több

336

erővel, mert erre a fenevadra szeretnék örökkévalóságokra kiható emlékeztető ökölcsapást mérni adósságom hálás kiegyenlítéséül azért a sok jóért, amiket ellenem elkövetette"

4. Mondom Én: "Nem úgy kedves Mártonom, hiszen tudod, hogy a go-noszágnak gonosszal való viszonzása sohasem hozhat áldásos gyümölcsöt, ezért távolítsd el magadtól ezt a gondolatot, ha találkozol és dolgod lesz vele, ahogy az előbb tanácsoltam neked, s akkor a leghatározottabb gyötrelemben biztos lehetsz, Ha azonban megsemmisítőleg hatnál az ellenségre, akkor elmenekül, de nem azért, hogy visszane térjen hanem hogy Búj erőt gyűjtsön magának és még biztosabban kárt tehessen benned.

5. Én mondom neked: hamar megtörne, ha csak úgy egyszerűen megsemmisíthető lenne, minthogy azonban ez a fennálló rend szerint le--hetetlen, így egészen másként kell őt kezelned, s másként foglyul ejtened, hogy az ő megtartásán keresztül az egész anyagi teremtés letét megtartsd. Amennyire csak lehetséges őt korlátozni, ez a díj, de távol legyen mindenkitől, hogy őt megtörje, vagy éppen megsemmisítse.

6. De most már a prédikációs zene is végére ér, azért készülj elő az Én segítségem sem hiányzik majd, ha a tanácsomat követed!"

7. Mint ezeket elmondtam, elhallgatott a Mártonhoz lépve megszólal: "Nos barátom, te intézed hozzánk az első szavakat, már m mindent előkészítettünk. A nép együtt van, lyukon, minden fül és szem reád irányul és mindenek előtt ama "Egy"-nek is úgy tetszik zene is és a bölcs Uhron amint értesültem, hogy egy is kezdheted, mert a távbeszélők is a ne így - ha neked és mint most már elkezdheted."

8. Márton: "Igen barátom, azonnal el is kezdem, csak azt mondd még meg előbb, ismered-e valamennyi, e házban itt összegyűlt vendégsereget, s így feleletet tudsz-e adni arra, hogy közöttük nincs e teljesen idegen és általad is egészen ismeretlen vendég?

9. Ha senki idegen sem lenne itt, akkor egészen egyenesen és röviden szólok hozzátok, ha azonban hívatlan vendég is lenne közöttük, aki rabló, gonosztevő és gyilkos módjára csúszott volna be, hogy beszédem alatt e sok hallgató kedélyét zavarja és izgasson, úgy mutass reá, hogy mindnyájatok szeme láttára magam elé állítsam őt."

10. A bölcs gondosan átvizsgálja szemeivel a vendégsereget, amelyet a legszebb rendben állítottak fel, de senki idegent sem talál, s így szól Mártonhoz: "Barátom, amennyire szemeim ellátnak, senki idegent sem találok, de a kint nagy tömegben állók számtara is jelt adok, s azonnal megtudjuk nincs-e közöttük talán valami idegen."

11. "Jó, jó - mondja Márton - tedd meg ezt s ezért inkább várok még egy kicsit."

12. A bölcs azonnal kiadja a kérdőjeleket, s rövid idő alatt minden oldalról be is érkezik a következő válasz:

13. "Nem, nem, nem, senki idegen sincs közöttünk. De a közeli nagy teher felületén közeledik valami, a víz felszíne nagyon nyugtalan és erősen hullámzik. Aggodalmas v2rakozásban vagyunk, nem-e hatalmas dagályt idéz majd elő, s majd valamennyiünknek menekülnünk

337

kell, mire a fennkölt, szentséges vendégeink szent szavaikat befejezik14.Mialatt mi neked Uhron ezt jelentjük, már jelentkezik is egy

óriási kiterjedésű víztölcsér, Nagy Istenszellem, ha ez teljes magasságáig kifejlődik, a vizet a te legmagasabb lakásodig is fel az ajtaja, Kérd meg a Legmagasabbat, a Leghatalmasabbat, Aki Szent, a Legszentebb s a te házadban most láthatólag tartózkodik, távolítsa el tőlünk ezt a fenyegető veszélyt és ne engedjen bennünket ily nyomorultul elpusztulni"

15. A bölcs egészen leverten mutatja ezt meg Mártonnak és arra kéri, kérje meg az Urat, hogy ezt a veszélyt a legkegyelmesebben hárítsa el tőlünk.

16. Márton: "Barátom, mondd és mutasd meg csak hamar mindenkinek, hogy emiatt a legcsekélyebb mértékben se féljenek, s hogy senkinek még csak egy hajszála sem görbül meó. Mert ezt csak az a tehetetlen gonosz szellem okozza, aki egykor hamis fényangyal alakjában nagy merészségében az új isteni törvényem írta nekik elő, ezek azonban csak az ő törvényei voltak, amelyekkel alapjában véve csak őket, mindnyájukat akarta megrontani. Mivel pedig ez a gonosz terv örökre teljesen megsemmisült, ezért vagyunk most itt és nemcsak akarjuk, és nem mindnyájukat meg is mentjük Annak a hatalmával és ere j éve 1, Aki most közöttünk; mint örökké legszentségesebb Atya a gyermekei között tartózkodik."

17. A bölcs ezt megteszi, de rövid idő múlva már kapja s erre a választ:

18. "A legmagasabb Istenszellemnek minden dicsőség és imádat. Ez bizonyára igen nagy vigasz, a víz azonban mindemellett hihetetlen gyorsasággal terjed, s a nagy időmérő tíz ingajárása alatt már el is ér minket! Kérjétek az Urat, változtassa ezt meg, különben itt a menekülés utolsó perce számunkra."

19. A bölcs ezt is sietve mutatja meg Mártonnak, aki azonban így szól.

20. "Értesítsd csak hamar valamennyit, hogy dacára mindeme jelen-ségeknek mégse féljenek a legkisebb mértékben sem. Egyáltalán ne meneküljenek még akkor sem, ha a víz már a lábaikat mosná is, mert-az Úr csak addig engedi az ellenségnek a karját kinyújtani, azon túl azonban a

legmagasabb törvényének teljes szigorával ragadja meg és szemeitek láttára a legerőteljesebben bünteti meg őt." A bölcs azt is gyorsan közli, s már jön is a válasz:

21. "A Szent szavára a veszélyt egészen a lábainkig engedjük és nagy örömünk telik majd abban és az istenséget minden mértéken felül dicsérjük és dicsőítjük, ha ilyen hallatlan kegyelmében részesít bennünket. A víz azonban közben folytonosan emelkedik, s a beláthatatlan méretű tölcsér eddig még sohasem látott gyorsasággal növekedik. Ez majd a legborzalmasabb és legpusztítóbb kitöréshez vezet, ha Isten hatalma ezt meg nem akadályozza."

22. A bölcs ezt a választ gyorsan közli Mártonnal, s ez nagy iz-galommal mondja:

338

23. "Halld barátom: ez, egy nyomorult féreg és semmi f figyelemmel sincs Istenre az ő örökös Urára, mert tudja, hogy az Úr jó, végtelenül jó. Habár az Úrnál minden a végtelenség jellegét ölti fel, itt azonban a sátán nagyon elszámítja magát, mert itt az Urasak az 0 egyébként már csaknem örökkévalóságok óta tartó türelme is bizonyára véget ér és majd bizonyára tudja, hogy ezt az elvetemült legidősebb gonosztevőt hogyan kösse meg legmegfelelőbben."

24. Mondom Én: "Márton, ne hagyd magad megzavarni! A lázadóval csakhamar elkezdem a leszámolást, te pedig csak kezd meg a beszédedet, hogy ,egyszer már végre célhoz érjünk. Hagyjuk meg Sátánnak az örömét, Én mondom neked, igen rövid lesz az a Hogy te pedig annál nyugodtabb lehess még azt is hozzá teszem: ez alkalommal az ellenségem a türelmemmel majd elszámítja magát, sőt már el is számította!"

25. Márton: "C Uram, Te legjobb, legszentebb Atya. A szegény szívemről most egy harmincezer mázsányi súlyos teher vált le. Ó, Ó, Tiéd az egész szeretetem s a legmélyebb m-nádatom, mindörökké!"

172. Fejezet

MÁRTON PRÉDIKÁCIÓJA AZ ÖSSZESEREGLETT NAPEMBEREKHEZ A KERESZTTEL TELJES ÉLET A FÖLDÖN MINT AZ ISTENGYERMEKSÉG ALAPFELÉÉT ELN ELÉ

E szavak után Márton a közösség relé fordulva megkezdi beszédét: "Valagyennyien, akik e rendkívüli alkalommal egybesereglettetek, hogy az én számból és végül magát ól az Úrtól hallj átok az élet szavát, vegyétek először is azt, hogy ne engedjétek magatokat megzavarni, ha rossz idő fenyegetne benneteket, mert látjátok Isten, a legmagasabb, a leghatalmasabb Szellem, Maga van itt láthatóan és éppen az Ő, kivel az előbb engem beszélni láttatok, ha éppen nem is hallottatok.

2. Ez az egyedüli igaz és örök Isten és az egész végtelenség Teremtője engem és mindnyájatokat tökéletesen biztosított arról, hogy a gonoszt a szemetek láttára a legerőteljesebben megbünteti, ha tovább merészelné űzni gonosz játékát. Ha pedig Tőle már ilyen biztosítékot kaptunk, ezért minden félelem nélkül és türelemnél várjuk ki, hogy kegyelmének milyen megnyilvánulását engedi rajtunk beteljesedni az Úr.

3. Azonban én aki most hozzátok szólok, nem önmagamból vagyok bölcs, s ezért mindazt amit majd mondok nektek azt az Úrtól mondom, de nem magasrendű, hanem egészen egyszerű szavakkal. Ezért ne is várjatok valami magasrendű dolgot, de annál nagyobb igazságot és annál több jót, mert csak azt adom nektek, amim van, s ezért halljátok.

4. Az Istennek és a ti Isteneteknek, a ti Uratoknak és most már Atyátoknak Éppen, ezen Atyának mindenható legjobb az én Uramnak és Atyámnak, kegyelmében drága barátaim!akarata e ti pompás világotokat már őskezdettől fogva oly sok előnnyel áldotta meg, hogy az itteni mellett az én Földem lak óinak a sorsa még csak összehasonlításba sem hozható.

339

5. Külső alakotok szép, igen, annyira szépek vagytok, hogy mi a Föld lak ói a legtisztább fény-angyalokat sem képzelhetjük el szebbnek. Ezenfelül földi életetek időtartama teljesen szabad akaratotoktól függ úgy, hogy mindegyikőtök addig él, ameddig csak akar, s a különbség a ti természetes testi és a halál utáni lelki életetek között oly csekély, hogy csaknem egyre megy, hogy még ebben a testben, vagy pedig e nélkül éltek továbbá Ti látjátok és beszélhettek az elköltözöttekkel ahol és amikor csak akartok és velünk tiszta szellemekkel is éppen úgy beszélhettek és érintkezhettek, mintha már nem is lenne testetek.

6. Mivel másként van minden azon a kemény világon, melyen én és akik itt vagyunk valamennyien testi életet éltünk, a természetes élet bár teljesen bizonytalan, emellett mégis igen rövid és kimért. Ha valaki közületek azt mondja: én fiatal vagyok, az nálunk már igen nagyon öreg, mert én tudom, hogy e gyülekezetben igen sokan vannak olyanok, akik a mi földi szárvitásunk szerint több száz évesek, s ezek nálatok még fiatal emberek, míg ugyanazok nálunk már mesébe illő öregek lennének.

7. De olyan idős emberek is vannak köztetek, akik a mi időszámításunk szerint idősebbek mint a mi kis világunkon az egész emberi neme Igen, itt vannak olyan idős még testben élő emberek, akik még ezerszer idősebbek. Milyen nagy és súlyos - és mondhatnánk - milyen szent tapasztalatokat szerezhettek az olyan emberek és milyen hatalmas lendületet nyerhet a ti szellemi fejlődésetek ilyen nagy tapasztalatú tanítók mellett és milyen mélyre bocsáthatja bölcsességetek szent gyökerét!

8. Mialatt a mi világunkon alig kezdik meg felfogni mi az élet, máris fájdalmasan megölik s hogy a rossz húsból az örök életbe vagy halálba megy-e át azt jóformán senkinek sem mutatják meg. Szóval mindent el kell hagyni bármit szerzett is valaki, legyen az becsület, dicsőség, fény, okosság, erény, ismeretek vagy bölcsessé, minderre az Úr soha sincs tekintettele Ellenben amikor a titkos fojtogató és kínzó angyal jön, és kardját titkon az ember szívébe döfi, akkor pedált már egyenesen végen

9. Mindenkinek meg kell ott halnia minden biztos kilátás nélkül a megjutalmazásra. Mert a testi halál utáni élet nálunk a hagyományok tanításai alapján csak mint hit és reménység van meg, s testi életében pedig jóformán senkinek sincs biztos tudata mint itt nektek.Gondoljátok csak meg, milyen hihetetlen előny az egy szabad ember számára, ha mint ti itt, saját életetek urai vagyunk, mennyire örülhet az ilyen a megszerzetteknek és mily szabadon élvezheti e számtalan előnyt az ilyen élet!

10. Ti beszélhettek az elköltözött testvéreitek lelkeivel, mindenkor láthatjátok őket mintha csak meg sem haltak volna. Ezzel szemben nálunk minden tízezredik is alig tudja, hogy a testi halál után van-e élet, milyen az, mégis mindenki köteles eme egyetlen életért mindent feláldozni, mikor oly sokan nem tudják sőt még csak nem is sejtik, hogy ilyen élet van-e, s akik bár hiszik - néhány tarthatatlan mesén kívül - mégis a legcsekélyebb utalásuk sincs arra,

340 milyen ez az élet, miben áll, vagy milyen lesz az.

11. Gondoljátok csak meg, milyen kiszámíthatatlan előny az, mikor egy teremtmény már kezdettől mint életének ura él!"

173. Fejezet

MÁRTON PRÉDIKÓCIÓJÁNAK FOLYTATÁSA - A NAP ÉS A FÖLD ÉLETKÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTTI KÜLÖGBSÉGRŐL

Márton: "A ti világotok számunkra Nap, amely nélkül életünk sem lenne. Világosságot és meleget ad nekünk, ti pedig éltek rajta és nem ismeritek sem az éjszakát, sem a telet.

2. Tudjátok-e mi egy kap? Igen, igen, minden bölcsességetek mellett is aligha tudjátok mi egy Nap, vert éppen egy Napnak a lakói vagytok.

3. Ti aligha tudjátok milyen előny az, egy Nap lakójának lenni még én sem tudtam amikor még féreghez hasonlóan csúsztam-másztam szegényes bolygómon, de most már tudom, s azért mondhatom nektek, hogy én, most már mint bölccsé vált szellem, egyáltalán még csak kifejezést sem találok annak a visszaadására milyen nagy előny egy Nap lakójának lenni, s milyen elképesztően nyomorúságosak ezzel szemben különösen az én világtestem lak óinak mindenben a természetes élet körülményei. Futó pillanatok is alig akadnak az életében, amelyekben elmondhatja: ezek kielégítettek!

4. A talaj nagy keménysége és soványsága a kényszeríti, hogy kenyerükért arcuk véres verítékével dolgozzonak . Mivel azonban e nehéz munka sokaknak a velük természetük miatt nem ízlik, koldulnak, vagy pedig arra is elég erősek, a tevékenyebbektől erőszakkal veszik fel azt a szegény embereket arra rejtekével dolgozzanak. született gyengébb pedig ha arra elég erősek a tevékenységükből erőszakkal veszik el fölöslegüket és felélik azt.

5. Idővel az ilyen emberek egész tömeg hasonló érzésű embert fo-gadnak fel, akik már nem dolgoznak, hanem tisztán csak így rabolnak és a szorgalmas munkásokat mindenféle módon és törvényesnek látszó ürüggyel megnyomorítják, tőlük bizonyos adókat követelnek s a munkásokat emellett mégis sokkal rosszabbul tartják mint önmagukat.

6. Idők múlásával az ilyen kezdetben munkakerülőkből hatalmas urak fejlődnek akik a munkásokat és kenyérkeresőket uralják, azt tesznek velük amit csak akarnak, mindezekért azonban semmit sem adnak nekik hacsak nem törvényt törvény után, amelyek főképpen a törvény hozóira vannak tekintettel, miért is ezek betartását - azok megtagadása esetén - a hegkeményebb büntetések meg fenyegetése mellett parancsolják meg, ami a kenyérkereső nyomorúságos életét még ezerszeresen súlyosbítja és még nyomorúságosabbá teszi.

7. Ha aztán a munkásokat itt-ott már nagyon szorítják, akkor nem ritkán nagy haraggal telve kelnek fel, nagy tömegekben vonulnak az elnyomók ellen és gyakran nagy tömege ében ölik rakásra azoka t , amiben aztán rendszerint saját életüket is elveszítik.

341

8. Az ilyen haragban égő megmozdulásokat nálunk háborúknak nevezik, s ha egyszer már elkezdték nem is ér hamarabb véget, míg végül egyik fél a másikat teljesen felőrli, vagy a gyengébb félgyilkosságok alatt arra a belátásra jut, hogy a hatalmasabbal nem sir, s ezért kegyelemre vagy akár kegyetlenségre is, de megadja teagát, amikor aztán a béke természetesen ismét helyreáll.

9. De milyen béke? mondom nektek, a pokol békéje, de semmi esetre sem a mennyek békéje. Mert a legyőzött rabszolgává válik és tehetetlensége miatt olyan törvények alá kerül, amelyekkel nemcsak szegény, gyakran sebekkel borított teste, hanem még szelleme is a legsúlyosabb láncok és bilincsek köteléke alá kerül.

10. Az ilyen állapot nem rövid idei g tart, hanem nem ritkán hosszú földi ezer évekig Emellett azonban a zöld természete a régi marad, majd éjszaka, majd pedig ismét egy nyomorult szenvedésteljés nappal, majd egy minden megdermesztő tél, erre ismét egy olyan forró nyár, amely a vaslányokat és kötelékeket még izzóbbá és elviselhetetlenebbekké teszi mint a halálos dermedtségtől.

11. Az élelmiszer hiánya a gyomorban fájdalmat okoz, amit éhségnek nevezünk, s az a terméketlen években olykor oly nagy lesz, hogy sokan belehalnak

12. Ó barátaim hasonlítsátok csak össze ezt az életet a tieitekkel és mondjátok meg magatok, hogy egyáltalán talál-e a ti bölcsességetek m égfelelő szavakat, amelyekkel a ti irtózatos előnyötöket megfelelően kifejezhetnétek? Ti azt felelitek: az ilyen élet nem is élet, hanem csak fertelmes elszenvedésen Hogy állhatnak meg ott az emberek és hogy dicsőítik Teremtőjüket?

13. Azért mégis azt mondom nektek, dacára, hogy kérdésetek jogos, mégis sok ember van ott, akik Teremtőjüket annál jobban szeretik és dicsőítik, minél nyomorúságosabb a sorsuk. Mit szoltok most ehhez?

14. Azt mondjátok: barátom ez lehetetlen! Hogy adhat és követelhet egy mindenek fölött jó Teremtő teremtményeitől ilyen rosszat, hogy mindezekért még szeressék és dicsőíthessék? Valóban, ha így van, akkor a Föld szegény lakói az ő igazi Teremtőjüket még nem is ismerték fel! Vagy ha felismerik, akkor bolondok, ha az ilyen életét Neki köszönetet mondanak és hozzá még igen szeretik!

15. Mondom nektek: ez a ti feleletben adott kérdésetek a ti előnyös életfeltételetek mellett jogos. De mit szóltok akkor ahhoz, hogy a Teremtő az én bolygóm embereinek még a pokol tüzének biztos éslegfájdalmasabb örökös büntetését jelölte meg következményként azért, ha földi életük mindeme gyötrődésük dacára is Őt nem mindenek felett szeretik, ellenségüket és kínzóikat nem áldják, nem imádkoznak azokért, akik őket átkozzák és ha Istennek és Teremtőjüknek mindezért, amit Ő akár javukra akár szenvedésükre ad, s ami a szenvedéseiken felül még megmarad minden erejükből nem hálásak! Mondjátok csak,hogy képzelitek ezt el?

16. Hogy tetszik nektek az is, hogy az Úr azon a bolygón éppen azt ostorozza a legerősebben, akik egész lelkükkel legjobban csüggnek Rajta és hogy az Ő legnagyobb árulói legtöbbször sőt csaknem mindig a legnagyobb jólétnek élnek már t. i., ami az én bolygómon jólétnek nevezhető, ami azonban a tieitekhez még csak nem is hasonlítható.

342

17, Ó szóljatok barátaim, közöljétek velem véleményeteket - ti legszerencsésebbek! Ti teljesen némák maradtok?! úgy látom még többet kell nektek mondanom, hogy annál könnyebben alkothassatok magatoknak helyes véleményt, s ezért halljátok:

18. Nem is szükséges, hogy folytonosan a ti pompás helyzeteteket ecseteljem, hogy vele szembeállítsam az én világom nyomorúságos állapotát, mert tudom, hogy ti a tieteket amúgy is sokkal jobban is2ieritek mint én. Azonban az én világorrbeli állapotokat annál jobban megvilágítva akarom feltárni szemeitek előtt s hogy könnyebben megértsetek engem, amikor a ti tiszta bölcsességetekkel és éles tekintetetekkel önmagatokból is megítélhetitek majd, hogy az én Földem lak ói veletek összehasonlítva hogy viselkednek. Minthogy azok hatása alatt amit már csak eddig is elmondtam a lélegzetetek csaknem eláll, valóban kíváncsi vagyok mit szóltok majd ahhoz, amit folytatólag még ezután mondok.

19- Már előzőleg mondtam nektek, hogy az én világom általában igen kemény, természetesen mind szellemileg mind erkölcsileg. Csak a legnehezebb és minden erőt teljesen igénybevevő munka árán leheta talajból a hústesthez szükséges élelmet kisajtolni. Mielőtt azonban eredményes munkához kezdhetnének még ezernyi szerszámot is kell készíteniük, hogy valamit azok segítségével a Föld kemény talajából nyerhessenek.

20. Nos, az idők igen változatos forgása folytán a dolgom és kö-rülmények úgy alakultak az én világom embereinél, hogy azoknak csak a legkisebb része rendelkezik saját tulajdonú birtokkal vagy földdel, míg a legnagyobb részének semmije sincs és kénytelen silány bérért és nem ritkán a leggyatrább élelmezésért magai a vagyonos osztálybelieknek rabszolgául adnia.

22. Ha a vagyonos, az ő általában rest testével heverészve és lehetőleg jól szórakozva egy ilyen rabszolgát testi fáradtságának kipihentetése közben meglát, azonnal a legkeményebb megrovó szavakkal illeti, amelyek rendesen fenyegetéssel végződnek amit aztán a legközelebbi alkalommal nagyrészt vegye is hajtanak rajtan Igen sok ilyen birtokos gyakran több ezerszer is többet harácsol össze magának, mint amennyit ő és gyermekei ezer év alatt felélhetnének.

23. S most jön a kemény, mindent megdermesztő tél. A gazdagoknak ez elleni védekezésére jó házaik és szobáik vannak, amelyeket művésziesen képezettükkel kellemes meleggé tudnak tenni s e szobában meleg puha ágyakon nyugosznak. A sok vagyontalan szegénynek azonban rossz ruházatában, sokszor éhesen, betegen és nyomorultul kell a legrosszabb lyukakban életét átkínlódnia. S ha sokszor már olyan rosszul megy soruk - ami igen gyakori eset - hogy sok ezer éhezni és kétségbeesni kénytelen, a gazdagok ezzel mit sem törődnek, hanem egész jókedvűen nézik és mondják: még jó, hogy az ilyen koldus cselédség elpusztul, legalább nem gyötörnek annyira és nem lesznek továbbra is a terhünkre.

24. És ezt a nyomort, amelyet éppen a gazdagok idéznek elő a szegényeknél még inkább a javukra fordítják a gazdagok, és embertelenül uzsoráskodnak az élelmiszerekkel. Ha valaki nem azt adja, vagy nem tudja adni nekik amit követelnek, azok, az ő ajtóik előtt éhen halhatnak, ezért egy hajszálnyival sem lesz puhább a szívük.

343

25. Bármilyen igazságtalan is azonban az ilyen eset, a Teremtő ellen elmondhatjuk, mégsem tesz semmit. A nappal és éjszaka szabályszerűen váltakozik, az eső hull és a gazdagok földjeit alázatosabban öntözi mint a szegényekét, akiknek nincs annyi eszközük, hogy az egyébként is soványabb

földjüket megműveljék. A gazdagok gyümölcsfái leginkább roskadoznak az áldástól, mialatt a szegényekéi csenevészesedve, félig korhadtan és gyümölcstelenül állanak. A keményszívű gazdagoknak mindenből a legáldottabb fölöslegük van, Mialatt a szegények sokszor az alig leírható nyomortól eltikkadnak és tönkremennek.

26. És amint mondtam, ezt az égbekiáltó pokoli eljárást a Teremtő ilyen egykedvűséggel évek hosszú során át eltűri mintha az egyáltalán nem is lenne, s ha aztán itt-ott, de persze valószínűleg csak véres könnyhullatások árán a szegényeken megkönyörül és valamilyen tél etet zúdít a Földre, aminek azonban természetesen csak a látszata az, mintha az Tőle jönne - az ilyen ítélet rendesen megint csak a szegényt és gyengét sújtja legjobban, mialatt a gazdagok szokás szerint legtöbbször ép bőrrel menekülnek , sőt némelyik az ilyen ítélet következtében még gazdagabbak és a földi tekintetben még szerencsésebbek lesznek.

27. Ha egy ítéletháború üt ki, a gazdagokért elsősorban is a nincs jeleneknek kell a harctérre a enniük, hogy ott a már amúgy is szerencsés gazdagokért agyonveressék magukat, amiért szűkös zsoldnál egyebet sem kapnak. Ezzel azonban a gazdagok vagyona ismét biztosítva lesz, s ha a szegények a harcserről hazatérnek - gyakran elnyomorodva, egy lábbal vagy egy kézzel és ezernyi sebhellyel - egy darab nyomorúságos kenyérért koldulni kénytelenek Ha egy gazdag ajtaja elé mennek, gyakran közönséges állathoz hasonlóan elvetemült gyalázó szavakkal hajtják el, s ha önmaguk t ól nem mennének, elűzik őket.

27.És lássátok az ilyen aljasan cselekvő gazdagoknak mégsem szabad rosszat kívánniuk, hanem még áldaniuk őket, sőt kínzóinak és gyötrőiknek teljes szívből megbocsátaniuk, különben Isten a pokol örökös büntetésével sújtja őket.

28. Ahogy a háborúval mint istenítélettel áll a dolog, amely min-denkor tulajdonképpen legjobban az egyébként is legnyomorultabbakat sújtja, ugyanaz a helyzet a többi ítéletnél is. A szegényt és nyomorultat éri a legerősebben, mialatt a szív és érzéstelen gazdagok és szerencsések - amint már mondtam - ép bőrrel menekülnek.

29. És mégis legtöbbször éppen a szegények azok, akik az Úron csüggnek, Benne hisznek, Hozzá imádkoznak amennyire csak tudnak. A sze-rencsés gazdagok azonban talán csak félig - de legtöbbször egyáltalán semmit sem hisznek, kőkemény szívükben semmi szeretet sem él Isten iránt, csak igen ritkán vagy egy általári nem is imádkoznak, sőt még azt sem átallják gyakran, hogy Ő törvényeivel együtt a leggyalázatosabban kigúnyolják.

30. Egy darab arany, egy j ó lakoma, egy fiatal, buja, jó testű nő, akivel a leggyalázatosabb paráznaságot nevezhetik ezerszerte kedvesebb számukra, mint Isten, Aki mintha csak nem is léteznék előttük és még sok ezerszerte kedvesebb mint azok, akik arcuk verejtékével a legnehezebb munkákat végzik el értük és az amúgy is szegényes életükkel éjjel-nappal, télen és nyáron egyaránt őrködnek biztonságuk felett.

344

32. De mindeme teljes istentelenség ük dacára is földi tekintetben szerencsések. Sohasem a szegények, hanem mindig csak a hozzájuk hasonlók károsítják meg őket. Ilyenkor aztán szerencsétlenségüket

rendesen még ezerszerte jobban érzik mint a szerencsés szegények; akiknek a sorozatos nyomorúságuknál egyébben sohasem volt részük.

32. Barátaim mit szóltok mindezekhez? Hogy tetszik nektek az ál-talatok "Szent bolygónak nevezett csillagon élő emberek élete és sorsa?"

174. Fejezet

MÁRTON PRÉDIKÁCOÓJÁNAK MÉLYEN IZGATÓ HATÁSA A NAPEMBEREKRE PÁRBESZÉD ÚHRON ÉS MÁRTON KÖZÖTT

Itt előlép Uhron és így szól "Barátom, látom, hogy igazat beszélsz, de mit akarsz ezzel? Fel akarod ezt a népet lázítani Isten ellen? Valóban, itt minden bölcsességem megáll, Sem téged, de még kevésbé bírom Istent megérteni. Miféle rend ez?

2. Én ismerem a mennyet, ismerem sok világ poklát, a ti világotok-kal együtt, de mondom neked, egyetlen pokol sem gonoszabb mint a te földed. Ezért . .arra kérlek, beszélj valami egyekről, különben az egész népet Isten ellen lázítod, akit eddig mindenek felett tiszteltek és imádtak o"

3. Márton: "Barátom lásd, minden dolognak s így minden lénynek is az Isten nyílt vagy titkos rendeltetéséből, egy meghatározott feladatot kell megoldania. A különbség csak az, hogy a dolgoknak meg kell oldódniuk, mi azonban szakad akaratú lények megoldhatjuk, ha akarjuk azokat. Ezért csak legyen a beszédemnek olyan következménye amilyen csak akar, mert én ezzel nem teszek egyebet mint csak azt, amit az Úr akar. Ezért még tovább is meghallgathattok engem, mert még nem értem a beszédem végéren"

4. A bölcs: "Te mindenesetre tovább folytathatod beszédedet, csak az a kérdés, hogy kinek az üdvére és javára? Te sem nem nyersz sem nem veszítesz semmit sem azzal, ha mi mint e világ tisztább lényei és lakói tudjuk vagy pedig nem tudjuk milyen a világodon az élet. Ti szintén nem nyerünk azzal semmit sem, ha a te világod rosszaság át rajtad keresztül a szemeink előtt látjuk, s nem pedig a bölcsességünkhöz mérten nyerünk bepillantást a te világod körülményeibe. Annál inkább szenvedhetünk azonban nagy kárt a te világod ítélet állapotainak rettenetes leírásától és attól a módtól, hogy annak következményeit igen nehezen lehet jóvátennie

5. Ezért úgy gondolom, mivel tőled már amúgy is igen hosszantartó leírást hallottunk a te világod legrosszabb helyzeteinek és jogos következtetésünk alapján most már nagyon könnyen elképzelhetjük, hogy a te világodon még sokkal gonoszabb dolgoknak és helyzeteknek is kell előadódniuk, mert annak minden előfeltételét erre éppen ate elbeszélésedből láthattuk, ezért nagyovis úgy gondolom, hogy most már teljesen felesleges, hogy bennünket olyasvalamivel gyötörj még tovább, amivel az okok végső alapjában már csak azért sem törődhetünk

345

mert teljesen a hatáskörünkön kívül esik, hogy a te világod gonosz helyzetét megváltoztathassuk és sohasem leszek arra hajlandók vagy még kevésbé kívánjuk, hogy a te világod legrosszabb rendjét átvegyük. Ezért úgy vélem, egész nyugodtan engedheted, hogy Péter testvéred beszéljen tovább, ő talán majd valami jobb áll elől.

6. Vagy talán épp az a célod, hogy Istent a te és a mi Teremtőnket előttünk bevádold és mivelünk döntesd el, hogy Isten jogosan vagy jogtalanul jár-e el, akkor a legkomolyabban sajnálunk téged, Mit tehetünk mi, tehetetlen teremtmények a Teremtő végtelen és határtalan mindenhatóságával szemben, meg ha belátnánk is, hogy a te világod embereivel mégoly jogtalanul jár is el? Ő az egyedüli Úr, akinek akaratától az egész végtelenség függ!

7. Tegyük fel, hogy számtalan miriádnyi világai közül egyet tisztán cs4k szeszélyes játékból állított volna fel. Mondd, vajon ki vonatná Őt ezért felelősségre? S ha te ezt mégis tenni merészelnéd, azt gondolod, hogy ezzel Tőle egy igazoló feleletet kicsikarhatsz? Úgy gondolom, hogy egyedül csak G a világ Ura most és lesz is mindörökké, és azt teszi amit csak akar! Akihez jó akar lenni, ahhozj ó, akit azonban el akar ejteni, azt elejtheti, bármennyire igazságosnak vagy igazságtalannak tűnjék is az fel számunkra!

8. Ki állhatna útjába és akadályozhatja meg, ha e mi világunkat egy szempillantás alatt megsemmisíteni akarna, vagy a kínzó szellemek milliárdjait küldené reánk; hogy az idők gondjain át gyötörjenek minket? Mivel védekezhetnénk az ilyen ítélet ellen?

9. Úgy vélem, hogy Isten, Aki most láthat óan van itt közöttünk az egyedüli Ura az összes világoknak, Mennyeknek és pokolnak. Hatalma azonban kezeskedik ugyanolyan végtelen bölcsességéért. Ő tud és lát be mindent a legjobban, hogy itt-ott miért enged megtörténni valamit, amit a mi bölcsességünk valaha is nehezen érthet megy Azért alkalmazkodunk és önszántunkból Akaratához és Rendjéhez, és biztos vagyok abban, hogy nem járunk helytelen úton. Nem értesz talán velem egyet?"

10. Tárton: "Mindenesetre . De éppen a te alapodból kiindulva s mi-vel ez is az Úr akarata, kell még tovább beszélnem és ebben a tekintetben is alkalmazkodnom kell az Ő akaratához."

11. Uhron: "Ha így van, akkor mindenesetre csak beszélj tovább az Ő nevében, s mi meghallgatunk téged!"

175. Fejezet

MÁRTON BESZÉDÉNEK BEFEJEZÉSE ÉS EGY INTELEM ANNAK OKÁRÓL AZ ISTENGYERTMEKSÉG FELTÉTELEIRŐL - A BÖLCS KÖSZÖNETE ÉS FELISMERŐ BESZÉDE

Márton: "Mindezen nyomorúságos életkörülményekkel, amelyeket most természetesen csak a legcsekélyebb mértékben ecseteltem, egyáltalán nem azt akarom mondani, mintha az Úr talán igazságtalan lenne és szinte lehetetlen lenne a Földön Istennek, az Uraknak tetsző életet folytatni, hanem ezzel csak meg akarom kedélyeteket egy kissé

346

puhítani, s hogy azt annál biztosabban érhessem el, nemcsak akarom, hanem kell is a ti életkörülményeitek végtelen előnyösségére rámutatnom, mert ti, akik ebben születtetek, egyáltalán nem ítélhetitek meg; ha nem hasonlítjátok össze más világok életkörülményeivel mint pl. az enyém is, amelyet Istennek hála sokkal jobban ismerek, mert onnan való vagyok, s mert annak életfeltételei között sokat megértem.

2. Ezzel sem előttetek se m bölcsességetek előtt nem vádolni akarom az Urat - az örökre távol maradjon tőlem - és éppen oly kevéssé akarok lázítani az Úr ellen, ami bizonyára a legnagyobb dőreség 1 enne tőlem, kivel azonban ti is hivatottak vagytok az istengyermekség megszerzésére, s mivel bölcsességetek útján arra a tudatra jutottatok, hogy egyedül csakis az én világom az egyetlen, amelyen a tulajdonképpeni istengyermekséget el

lehet nyerni, azért annál inkább szükséges számotokra értesülnetek arr ól, hogy egy ember, egy teremtmény milyen feltételek mellett juthat eme örökké felértékelhetetlen és legdicsőségesebb méltóságra.

3. A ti életetek azonban, mint amilyen az eddig volt, csupán já-tékszere volt Isten angyalaink, akiknek tulajdonai voltatok is eddig - mint olyan tehát nem volt alkalmas az istengyermekség megszerzésére, mert az istengyermekség a legtökéletesebb és legszentebb komolyság, nem pedig játék és ezért kell is a legteljesebb és gyakran a legkeserűbb életkomolysággal törekednetek arra.

4. ezért kaptok is majd törvényeket, mint ahogy nekünk is vannak és nálatok is egy lesz a jelszó: Mindeni vegye saját vállaira az ő terhét és kövessen Engem, az Urat, különben nem juthat el oda, ahol Én / mondja az Úr/ vagyok, élek és működöm gyermekeim körében akik azt cselekszik amit Én és élnek ahogy Én élek !”

5. Mert azért lett az Úr saját maga is emberré az én Földemen, elviselte e föld emberi életének minden megpróbáltatását és végül az én világom embereinek nagy vakságától test szerint a leggyalázatosabban és legfájdalmasabb módon egy keresztfán meg is hagyta öletni ívagát, hogy ama világom emberei istenek lehessenek - természetesen csak ha ezt csak is úgy akarják.

6. De csak azért mert valaki az én Földemen, ahol az Úr Maga is testet öltött, leszületik, ezzel még nem érheti el az istengyermekséget, ha emellett még nem tesz eleget mindama feltételeknek, amelyeket az Úr Maga e hivatás eléréséhez megszabott.

7. Az előbb valamennyien hallottátok tőlem, mennyire nyomorúságos a földi élet, hogy egyenesen azt gondolhatnák, miszerint az Úr azzal a világgal, amelyet emberré levésével az egész végtelenség 1egfontosabb és legszentebb világává avatott, most már nem törődik és Őt most már legkevésbé sem érdekli - ez azonban nem így van.

8. A Föld emberei a szó teljes értelmében szabadok és mindent te-hetnek, amit csak akarnak - az Isten törvényei szerint j ó vagy azzal ellentétesen egyaránt. Sem a bora, sem a rosszra semmi sem ingerli vagy kényszeríti őket, hanem állandóan csak tökéletesen szabad akaratúak. Éppen esz okból oly szűkös beállításúak az ottani életkörülmények, hogy azok miatt szabad akaratában senki se essen tévedésbe, s annak következtében rosszá váljék.

347

8. Ezzel szemben viszont a mennyei dolgok is el vannak fedve, hogy a jövőbeni üdvösségek biztos szemlélete révén éppen úgy ne legyen senki sem szabad akaratában kényszerítve. Habár a megadott isteni tanokból mindenki tudja ? Mind a jó mind pedig a gonosz élet következményeit, mégis az szabadon gyakorolhatja a jót és a rosszat is egyaránt, mert az egyikre vonatkozólag éppen úgy hiányzik a szükséges bizonysága mint a másikra.

9. És mindez azért van a Földön így berendezve, hogy az emberek szabad akarata tökéletesen szabad is maradjon, mert e nélkül lehetetlen a legszabadabb és örökké törvénymentes istengyermekséget megszerezni.

10. Hogy az Én Földem emberei így most már legnagyobbrészt tévelygésbe esnek - egyik így, a másik amúgy - ez természetesen érthető. Hogy tehát ti is egészen más életkörülmények közé kerültök majd ha komolyan

el akarjátok érni az istengyermekséget - az már egészen más kérdés, hogy mennyiben, azt majd az utánam következőtől tudhat-játok meg, fogadjátok tehát őt szeretettele

11. A bölcs: "Fogadd hálás köszönetemet és rajtam keresztül mind-azokét akik itt bent valamint kint összegyülekezve vannak beszédedért és tanításodért, amelyben a te és a mi Istenünk és Mesterünk kegyelméből részesítettél bennünket a beszédednek és tanításodnak különösen az utolsó része annál értékesebb számomra, mert abból meglehetős világossággal tanultam meg belátni, hogy a te világod embereinek - velünk összehasonlítva - miért oly Nyomorúságos a helyzetük. Abban azonban egyúttal az én feltett alaptételem hatalmas bizonyítékát is beigazolva látom, hogy a Teremtőben és az Ő jóságában egyetlen okos és értelmes lény se kételkedjék.

12. Mert az Ő végtelen hatalma - amelyhez süvei számtalan és a leg-csodálatosabb fajtájúak és rendeltetésűek - megdönthetetlen és örök bizonysága az éppen olyan végtelen bölcsességének, ami pedig csakis a Teremtő legtökéletesebb élete ugyanolyan örökkévaló és hatalmas rendjének örökös kiáramlása lehet.

13. Ahol pedig az élet ilyen legmagasabb, legtisztább és egyben a legmélyebb Renden nyugszik, az ilyen legtökéletesebb Életben olyan jóságnak is kell lennie, amiről egy teremtett - legyen az még oly szabad szellem is - örökké sohasem alkothat mag árak teljesen tiszta fogalmat.

14. Nagyon köszönöm neked barátom még egyszer úgy a magam mint az itt lévő egész nép nevében és már előre örülök annak a beszédnek, amelyet Péter testvéred intéz most már hozzánk. Az Úr vezérelje szálát és nyelvét!"

348

176. Fejezet

AZ EMELKEDŐ ELLENSÉGES ÁR - PÉTER ERŐSÍTŐ SZAVAI A NAPEMBEREK VALAMENNYI FONTOS KÉRDÉSÉRE - "AKARTOK-E ISTEN GYERMEKEI LENNI VAGY NEM?" - UHRON

VÁLASZA

E beszéd után kívülről jelt adnak, hogy avagy tenger vize már csak egy ember magasságnyira áll azokté3,, akik a legmélyebb helyen állanak és a legközelebbi pillanatokban már a lábaikat is eléri. A mindenható Szellem segítsen rajtuk, mert különben azonnal gyors menekülésre kényszerülnek.

2. Péter erre megszólal: "Baráton és Testvérem, mondd meg a népnek, hogy ne csüggedjen, mert az Úr ezt a veszélyt szándékosan engedi elő állani, hogy Isten dicsőségének annál fényesebb bizonyítékában lehessen részük.

3. Eléri ugyan a víz lábaikat, de mégsem fogja azokat benedvesíteni. A földalatti hatóerők is a legnagyobb meneteket öltik, nagy repedések támadnak, amelyek nagy tömegű tüzet lövelnek majd ki, amelyek azonban egész tömegükben mielőtt még a földre visszahullanának, már jó előre teljesen széttöretnek és megsemmisíttetnek, s a szakadék még abban a percben amikor megnyílik, azonnal be is zárul.

4. Ezért senki se féljen, hanem mindeme látszólagos fenyegető veszéllyel szemben úgy viselkedjenek, mintha semmi olyan sem történt volna, semmitől félniük kellene, s akkor senkinek még csak egy hajszála sem görbül meg. Ezeket közöld azonnal."

5. A bölcs ezeket a már ismertetett módon azonnal közli is, és néhány pillanat múlva minden oldalról már jönnek is a jelentések, hogy a favitást helyesen megértették és mindenütt a leghálásabban és legnagyobb

megnyugvással fogadták, hogy a legpontosabban és a legértelmesebb okossággal járnak el cselekszenek is aszerint.

5. Amint a bölcs ezt Péterrel közli, ez a további utasításokat adja: "Közöld velük, hogy nagyon figyeljenek ide, mert súlyos szavakat intézek hozzájuk."

6. A bölcs ennek is eleget is tesz, amire mindenki a legfeszültebben figyel.

7. Péter: "Kedves barátaim és testvéreim' Elődöm rámutatott azokra az életkörülményekre, amelyek között annak a világnak az emberei élnek, amelyen én ugyanabban az időben éltem, amelyben az Úr is földi életet öltött és testi gyermekkorától kezdve mindazokat a nehézségeket Ő Maga is elviselte, amit a többi más valamennyi ottani szegény földi ember.

8. A hűen vázolt életkörülményekből láthatták és könnyen megítélhettétek, hogy minden tekintetben mennyire más életkörülmények között éltek ti, e nagy fényvilágotokon. De láthattátok azt is,

349

is szükséges ahhoz, hogy egy csupán csak teremtményből egy legszabadabb istengyermek válhasson.

9. Most tehát először is az a kérdés: akartok-e - mégpedig minden előnyötök megtartása mellett mindaddig, arcig azok egy törvény által nem szorítanak arra, hogy Isten országáért azokról önként lemondjatok - hozzánk hasonló istengyermekek lenni, vagy pedig nem? gondoljátok meg azonban jól mit akartok tennie Csak alapos megfontolás után mondj átok majd csak ki az igent vagy a nemet !

10. Gondoljatok az előnyre, Isten gyermekének lenni, vagy legalább is annak a lehetőségére, hogy azzá válhattak Gondoljátok meg ami ahhoz tartozik, hogy ezt az előnyt elérjétek. De gondoljatok egyúttal eddigi előnyötökre és a jelenlegi életkörülményeitekre, amelyekről végül önmagatoktól kell lemondanotok, bármennyire eltérjen isaz a mostanit ól .

11. Természetesen senki sem hagy el semmi olyat, ami az Isten or-szágában számára ezerszeresen kárpótolva vissza nem térülne mindörökre, ezt a kárpótlást azonban nem hozzák tisztán és világosan Bölcsessége judomására, hanem csak annyira, amennyire hitének ereje terjed.

12. Most pedig minden tisztán áll előttetek, mind a szellemi mint a természeti. De nem azok számára áll ez fenn, akiknek komoly szándékuk, hogy istengyermekek legyenek, s ezért jól .gondoljátok meg, amit e tekintetben tenni akartok. Nagyot nyújtanak nektek, de semmivel sem kevesebbet."

13. A bölcs: „Barátom, te tudod, hogy értelmi képességünk olyan he állítású, hogy egy tétel felett nincs szükségünk huzamos tanakodásra, annak tiszta meglátására mit akarjunk vagy mit tegyünk.Eért úgy gondolom most is teljesen tisztában vagyok mind a magam, min d pedig az itt jelenlévő nép nevében is azzal, hogy most mit akarunk és természetesen azzal is, hogy mit tehetünk.

14. Mert a "tenni tudni" az alapfeltétele minden tevésnek vagy cselekvésnek, mert. az egész végtelenségben még Isten Maga sem követelhet egyetlen teremtményétől sem többet, mint amennyit az a benne rejlő tulajdonságok és ereje alapján megtehet. S ezért itt is az az önmagamban

teljesen világosan megalkotott véleményem, hogy lehetetlen, hogy az Úr tőlünk többet követelhessen mint amennyire mi e földünkön lévő természetes és szellemi állapotunknak megfelelően képesek vagyunk.

15. Az a véleményem, hogy ez a jelmondat rövid és világos annak meglátására, hogy mi csak azt akarhatjuk, amit meg tudunk tenni. Istengyermekség ide vagy oda, sok vagy kevés, teljesen egyre megy. Akarjuk, ha annak elérése erőnket túl nem haladja. Ha azonban több kell hozzá mint erőnknek teljes latbevetése, akkor már nem is akarhatjuk, mert ez esetben az számunkra tisztara elérhetetlen.

16. Szóval, ha elérhető az számuma mostani életfeltételeink mellett - akkor akarjuk. Ha azonban az eset, azaz nem lehet akkor barátom, magadnak is be kell látnod, hogy lehetetlen azt nekünk akarnunk. Most már tudod elhatározásunkat és tégy amit csak akarsz, mert úgy vélem a mi akaratunknak is teljesen szakadnak kell maradnia!"

annak tiszta meólátására mit akarjunk vagy mit tegyünk.

350177. Fejezet

PÉTER MÉGEGYSZER MEGVILÁGÍTJA AZ ISTENGYEREKSÉK KÉRDÉSÉT ÉS BÍRÁLJA A NAPEMBEREK VÉRGYALÁZÁSÁT

Péteri "Barátom, az én előadásomat, annak a tulajdonképpeni alapjában nem értetted meg. Lásd a kérdés Így hangzik: Akartok-e mégpedig minden előnyötök megtartása mellett mindaddig, amíg azok egy törvény által nem szorítanak arra, hogy Isten országáért azokról önként /magától értetődik, hogy csak azon életelőnyökről, amelyek az élethez nem feltétlenül szükségesek/ lemondjatok - hozzánk hasonló istengyermekek lenni, vagy pedig nem? Apikor a megtartásról szóltam, azt gondoltan, hogy megértetted úgy, ahogy én azt neked elmondtam.

2. Hidd el nekem testvérem, hogy az Isten országában mi is vagyunk annyira bölcsek, amelynek alapján belássuk, hogy egy nap nem engedi magát egy bolygóvá süllyeszteni, hacsak az egész végtelenség számara egyszer mar szigorúan megalkotott rendet megzavarni nem akarjuk, ezen felül pedig egy nap emberei egészen más természetűek és teremtésűek is mint egy bolygó emberein Ezeket, barátom, mi éppen olyan jól tudjuk mint ti.

3. Nektek ellenben bizonyos önmagatok által alkotott törvényeitek is vannak, amelyek azonban egyáltalán nem is törvények, mert a ténykedésben és cselekvésben a legkorlátlanabb önkénynél egyebet nem nyújtanak. E törvény következtében a ti régi, bölcs őstörvényeiteket akár sutba is dobhatjátok és ezt a legértéktelenebb újat állíthatjátok a helyébe. Kérdem: ezt az önkényességet is a ti életetek tulajdonképpeni feltételének tekintitek?

4. Az ég angyalai a házasság formáját, azaz egy férfi kötelékét egy rendes asszonnyal előírták a számotokra és megmutatták a gyermekek helyes szellemi nemzésének módját is, amely szerint a nemzéseteket eddig tényleg végeztétek is. hogy lehet tehát, hogy az apák a leányaikkal állatias módon érintkeznek, mikor törvényetek van arra, hogy egy apa leányával még szellemi nemzés formájában sem érintkezhet?

5. Mondd csak ezt is a napbeli életet elengedhetetlen feltételének tekinted-e? Beszélj , minek tekintett és mi erről a véleményed?"

6. A bölcse "Ó barátom, ez nem válik életünk előnyére, mert éppen ez okozza a legnagyobb kárt mind a természetes mind pedig a szellemi életünkben. Ezért mag ától érthető, hogy az életünknek az ilyen igazi hátrányát, igen-igen könnyei elhagyhatjuk. Az alatt pedig, hogy "életünk előnye tulajdonképpen csak a mi természetes lényíségű életünknek azon őssajátságait értem, amelyekkel mi, e világunk természetes jelenségeinek és lényeinek ura vagyunk.

7. Egy ilyen előnyös feltétele életünknek, hogy mi földünk talajából mindent kiteremthetünk amit csak akarunk, csodálatos dolgokat szám és mérték nélkül; valamint testünk gondozásának minden elgondolható szükségleteit.

351

8. Úgy vélem nem lenne bűn az Úr előtt az a kérésem, hogy az ilyen életelőnyeinket hagyja meg, s ez nem ad okot arra, hogy az istengyermekké való felvételünket tőlünk ezért megtagadja.

9. Ha azonban ez a kérés az Úr előtt bűnnek számítana, akkor ter-mészetesen azt kellene kérnünk, engedje meg, hogy inkább ilyenek maradjunk, mint amilyenek vagyunk, mintsem hogy ezt most látható 3izonyosat valamilyen nagyon bizonytalan és emellett a legnehezebben elérhetővel elcseréljük.

10. Lásd barátom ez a véleményem. Ha ez helyes neked, akkor valamennyien így felelünk: igene Ha azonban ez nem. helyes, akkor mind-annyian azt feleljük: nem. Mert lehetetlent az Úr sem kívánhat tőlünk hacsak keresztül-kasul át nerc alkot minket, s életünket egészen más, eddig teljesen ismeretlen tulajdonságokkal és képességekkel nem látja el, mert az Úr mindenhatósága ellen senki sem tiltakozhat - így hát mi sem."

178. Fejezet

PÉTER JAVASLATA A KÖSZÖNTÉSRE ÉS A KÉRÉSRE - URHON VÁLASZA ÉS JELENTŐSÉGTELJES VISSZASÍTSA AZ ISTENHEZ KÜLDENDŐ IMÁRA VONATKOZÓLAG

Péter: "Az Úr mindenhatósága az Ő örökös Rendje, amelyből ti, mint ahogy az egész végtelenség is keletkezette Ha az Úr benneteket teljesen át akarna alakítani, akkor először is az egész Rendjét kellene átalakítania, amit Ő soha örökké meg nem tesz, mert hiszen ez a Rend Ő magas

2. A ti eddigi életetek azonban rendkívül kényelmesnek és gondtalannak tekinthetőe Nektek semmi sem kerül küzdelembe, fáradságba és megerőltetésbe. Születésetektől kezdve egészen e testi életetekből a másik életbe való valóban tökéletesen szabad akaratú átmenetetekig semmiféle számba vehető tökéletlenségről sem tudtok, s ezért az alázatosságról sem.

3. Idegyen jól tudj átok, hogy e világotokkal együtt a legbölcsebb Istenszellem művei vagytok. Akit éppen ezért a legnagyobb mértékben tisztelteke De mikor kértetek Tőle még valaha is valamit és mikor köszöntétek meg ezt a nagy jóléttel teljes életet, amelyet Ő mindenkor a legnagyobb mértéken felül juttatott nektek?

4. Látjátok, mostanság jóformán teljesen függetlenül éltetek Tőle. Talán sokat követelt volna tőletek, ha ti ennek következtében Hozzá

alkalmazkodva Tőle egy kissé jobban függeni igyekeztetek volna mint ahogy eddig? Beszélj most ismét és őszintén közöld elhatározásodat. A bölcs: "Barátom, mindenesetre megteszem. Különösen ami alegkötelezőbb hálát illeti, minden elképzelhetőt felhasználunk, hogy ezért a sok jóért a megillető hálánkat kifejezésre juttassuk és a szentséges, nagy Adakozó iránt e számtalan jó adományért életünk alapjáig hálát tanúsítsunk. Ami azonban a kérést illeti, arra azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem érthetek veled egyet, mert minden kérést az .isteni bölcsesség tényleges megsértésének tekintek és annak is kell látnom.

352

5. Mert egy, az istenséghez szóló kéréssel nyilvánvalóan csak azt bizonyítom, hogy én nagyobb áttekintéssel rendelkezem, mint Isten, és ezért jobban belátom, illetve belátni akarom mint maga azÚr, hogy mire van szükségem. Úgy velem, hogy ezt egy istengyermeknek nem lenne szabad megtennie, nem is szólva arról, hogy meg kevésbé egy más teremtménynek.

6. Azon kívül minden kérés még udvarias harcnak is tűnik fel előt-tem, amellyel a teremtmény a Teremtőben lévő bizonyos keménység és ezzel együtt járó önző könyörületességgel szemben akarna megküzdeni és Felette úgyszólván győzelmet aratni.

7. Valóban, barátom, mi előtt még a legbölcsebb, legjóságosabb és leghatalmasabb Teremtőhöz egy kéréssel fordulni merészelnék, amellyel nyilvánvalóan csak azt hoznám tudomására, hogy a szükségleteimet jobban ismerem mint Ő, s ha egyben még más egyebet is kérnék Tőle, ezzel arra mutatnék rá Neki, hogy én nyilvánvalóan jobb és könyörületesebb vagyok mint Ő, - akkor inkább ne is létezzek! G barátom, milyen figyelmesség lenne ez Isten az örökké legbölcsebb, a leghatalmasabb Szellem előtt?

8. Ezért e szavaidra ez a válaszom: mi örökké, úgy mint eddig is, mindenben Tőle akarunk függni, mert lehetetlen is mástól függenünk. Éppen úgy örökké, életünké legmélyebb alapjáig nemcsak akarjuk, hanem megszakítás nélkül köszönetet mondunk is Neki, mert minden adományt Tőle és felőle eredőnek tekintünk és a legmélységesebben annak ismerjük is el, De nem kérünk, nem akarunk és nem is kérhetünk az Úrtól semmit, mert mi igen jól tudjuk és belátjuk, hogy az Úr végtelenszer jobban látja mire van szükségünk és nincs szüksége arra, hogy mi, nyomorult és alig félig élő teremtmények Őt erre egy semmitmondó imával figyelmeztessük a Ezért örökké távol is álljon tőlünk éppen egy ilyen imával a szemére vetnünk, hogy Ő túl szigorú Isten és egy olyan gyengéje van, amelyet csak a teremtmény részerői elhangzott kérés hozhat ismét a helyes rendbe.

9. Barátom, mi valamennyien végtelen nagyra becsüljük Istent a legmagasabb Szellemet és különösen szentségesen fennkölt elképzelésünk van az Ő legtökéletesebb tulajdonságairól. Ezért annyira meg sem feledkezhetnénk magunkról, hogy kéréssel forduljunk Ahhoz, aki a mi kérésünk nélkül teremtett minket olyan tökéletesre, amilyennek lennünk szükséges volt.

10. Köszönetet mondani, igen, akarunk és mondunk is neki azért a végtelenül sok jótéteményért és adományért, amelyekből a legkisebb is olyan nagy és szent, amelyre a maga teljességében bizonyára sohasem leszünk érdemesek, de - amint már alaposan rámutattam - kéréssel nem akarunk és soha nem is fogunk a jövőben sem a Legszentségesebb és Legtökéletesebb ellen vétkeznie.

11. Te pedig most tégy amit csak akarsz, de minden bölcsességeddel is nehezen sikerülhet bennünket arra rábírnod, hogy annak eredményeképpen a kérésben kövessünk. Legfeljebb csak akkor tennénk ezt meg, ha ezt tőlünk az Úr kifejezetten megkívánná. Természetes, hogy Isten akarata ellen egyetlen teremtmény sem szegülhet ellen, de szabadságunk mellett szabadok is maradunk és csak azt tesszük, amit isten, ember és az angyalok előtt helyesnek tartunk!"

353

179. Fejezet

PÉTER MEGTANÍTJA A „ MIIATYÁNKOT" IMÁDKOZNI - PÉTER FONTOS KÉRDÉSE UHRONTÓL AZ ÚR UTASÍTÁSÁRA

Barátom, mikor az Úr, a Mennyek és minden világok Teremtője az én Földemen hústestet öltött és mint ember járt-kelt közöttünk Ő Maga tanított bennünket így imádkozni: 'Ha pedig imádkoztok így imádkozzatok: "Mi Atyánk, Ki a Mennyekben lakozol, szenteltessék meg a Te szentséges neved, jöjjön el hozzuk a Te szeretetednek, igazságodnak és az örökéletnek Országa és egyedül csakis a Te szentséges akaratod teljesedjék be minden időben és az örökkévalóságokon át. Add meg nekünk úgy ma, mint mindenkor is a naponta szükséges kenyerünket és bocsásd meg a mi bűneinket és gyengeségünket asze-rint, ahány mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Ne engedj reánk gyöngeségünkben kísértéseket, amelyek bennünket legyőzhetnének, de szabadíts meg minden ajtói, amely állandóan környékez minket. A Tied ó Atyám minden erő, hatalom és dicsőség mindörökké. Tied legyen minden dicséret, minden tisztelet, szeretet és minden köszönet mindörökké, Amen"

2. Minthogy pedig az Úr maga tanított meg bennünket imádkozni és kérni, úgy gondolom, hogy mégsem lehet helytelen, hogy mi mint gyermekei, előzőleg mégis csak kérjük Tőle, hogy adja meg nekünk mindazt, unit mi a magunk számára szükségesnek vélünk.

3. Mert úgy gondolom, hogy ha már a köteles hála amelyet a Teremtőnek a számtalan jótéteményéért mondunk el szent és nagy kiváltság hint szabad lények számára, mert ezáltal Istennel szemben mindazt amim van és amit kapunk, szabad és nem megítélt adománynak ismerjük el - akkor a kérés még, sokkal magasabban áll, mert éppen a kérés által nemcsak annak tudatát bizonyítjuk, hogy Isten adományát szabadnak ismerhetjük el, hanem egyben azt is, hogy még az adományok között is szabadon választhatunk.

4. Mivel a szellem tökéletes felszabadulásához nemcsak annak szabad felismerése szükséges, amit az Úr mint szükségeset az életünk számára szabadon ad, hanem legfőképpen a szabad választás abban, amire szükségünk van, amihez természetesen sokkal több önvizsgálat és szabad önismeret szükséges, mint ahhoz, az ismeretszerű észrevételhez, amellyel tudomásul vesszük, hogy itt minden, amik vagyunk, amink van és amit kapunk az Istennek, az Urasak önkéntes adománya.

5. Aki valamilyen ajándékot csupán megköszön és nem érzi szükségét ,hogy ezután még bizonyára bekövetkező további adományok életkörében még nagyon bárgyú és sok állati van még benne. Mert az állatok is megköszönik ösztönszerűleg szabad étvágyukkal az adományozónak, ha nem is képesek Őt felismerni, de valami után vágyakozni az állat nem tud, mert szükségleteit nem tudja felismerni. Ha éhes, élelmet keres, ha talál és kielégítette magát, pihenni tér mindaddig, amíg ismét éhes nem lesz. Ez a nyugalma bárgyú köszönet az ételért amelyet megtelítéséhez talált. Amint azonban az állat teleette magát és pihen, semmi tudata sincs arra nézve, hogy ismét éhes lesz és élelemre szorul.

-354

6. De nem így van ez az embernél. Az ember tudja, mire van szüksége. Ha jóllakott, tudja, hogy ismét éhes lesz és újból ennie kell, hogy jól lakjék. Ő azonban ismeri az Adományozót. Szert tehát ne csak köszönje meg ha jól lakott, hanem egyesítse inkább a köteles hálával a kérést, amivel a Teremtő előtt sokkal jobban kimutatja és bizonyítja, hogy mindent csak Tőle kap, de ugyanúgy a jövőben is minden jót és szükségeset, folytonosan csak tőle remél és vár.

5. Egyben éppen a kérés révén áll az ember a Mester elé úgy, ami-lyennek őt a Mester akarja, mégpedig mint egy teljesen szakad lény, akinek nemcsak az elfogadás a joga, de jogosult a legszabadabb vágyakozásra is, mely jogosultság bizonyára éppen az embernél tesz szükségessé hatalmas önismeretet, ami nélkül senki sem lehet tökéletes ember.

6. Úgy gondolom ezek az okok elegendők bölcsességeteknek annak belátására, hogy a kérés minden szabad szellem szánára sokkal szükségesebb, mint a legjobb és legkötelességszerűbb hálaadás.

7. Ha pedig Uhron barátom ezen alapos okaim neked még mindig nem elegendők, legyen elég az, hogy az Úr igen gyakran szólított fel minket arra, hogy kérjünk, ha valamit kapni akarunk, de csak igen ritkán figyelmeztetett valakit a hálaadásra.

8. Azért is adott nekünk egy szent formát, amely szerint imádkozzunk és kérjünk, egy olyan formáról azonban, hogy hogyan mondjunk köszönetet, egyáltalán nem tudok.

9. Az Úr maga sokszor mondott köszönetet Istennek, Aki mint Atya, Benne volt és egyetlen alkalommal utasította a kilenc megtisztítottat akik a tizeddel nem jöttek vissza, hogy adják meg Neki a tiszteletet, ennek dacára nekünk sohasem adott semmi formát arra, miképpen mondjunk köszönetet ahogy ezt a kéréssel kapcsolatban oly nyomatékosan megtette.

10. Ha pedig már tőlünk a Föld tökéletlen embereitől ily kifejezet-ten kívánta az Úr a kérést, úgy vélem, hogy nálatok sem találja majd fölöslegesnek.

11. Az Úrtól kapott megbízásom és feladatom tehát számotokra végül is abban áll, hogy a jövőben mindazt amitek most van, az Úrtól akarjátok megkap ni, de csakis a kérés útján. Aki pedig közületek majd meg kér, az nem is kap, vagy bizonyára csak igen keveset.

12. Mert ha szabadok vagytok, úgy önmagatokat is meg kell annyira ismernetek, hogy mire van szükségetek. Ha pedig már ennyire megismertétek magatokat - ami nálatok sokkal könnyebb lesz mint amilyen az nálunk volt - úgy kérjetek és majd megadatik nektek amit kértek

Ha ez megfelel nektek, válaszoljatok igennel s János testvér majd tovább vezet benneteket. Szabad akaratotok választhat és határozhat saját tetszése szerint.

355

180. Fejezet

BÖLCS IGENLŐ VÁLASZA PÉTERNEK ÉS AZ ÚR IGÉRETEI FELETTI BIRÁLATA ÉS AZOK TELJESEDÉSE

A bölcs: "Igen barátom, igen, most már minden jó nekünk, amit az Úr akar, mert - amint már egyszer mondtam - csak nem helyezkedhetünk szembe az Úr mindenható akaratával, ha akár nehezet, akár könnyöt követel is tőlünk. Kert ha saját előnyünkre szabadon nem tesszük meg, akkor mégis meg kellene azt tennünk a törvény által saját romlásunkra. Ezért végtelen sokszor szívesebben tesszük azt meg önként s jövő életünkben ezáltal inkább nyerni mint veszíteni akarunk valamit.

2. Mindezekből nagyon is jól látom, hogy te és az előtted szóló mit mondhatott nekünk, hogy mi az eddigi szabad teremtő akaratunkat, amelynek segítségével eddig kertjeinket megalkottuk, házainkat és lakásainkat legnagyobb részt készítettük, teljesen az Úr kezébe kell visszaadnunk. Ez azonban mit sem tesz, mert a kérés útján e képességet csorbítatlanul ismét visszanyerjük.

3. Természetesen a mi benső észrevételeinkből és a te Földed kü-lönféle szellemeitől már tudjuk, hogy az Úr az Ő ígéreteit nem veszi - ahogy ti mondjátok - betli szerinte Akinek Ő gazdagságot ígér, annak szegénységet ad, akinek egészséges hosszú életet helyez kilátásba, az csakhamar szenvedésre és földi életének mielőbbi befejezésére számíthat. Akinek szabad életet akar adni, az földi értelemben rövidesen foglyul esik, akit szeret, arra megpróbáltatást küld és alaposan megostorozza. Akik hűségesen Rajta és Igéin csüggnek, azoknak szükséget és mindenféle megpróbáltatásokat kell elszenvednünk és akik Őt mindenek felett szeretik, azokat keresztre feszítteti és több ehhez hasonló.

4. De amint mondtam, ez mind nem baj, mert Ó az egyedüli ura műveinek és azt teheti velünk amit csak akar és senki sem kérdezheti és mondhatja neki: Uram miért teszed ezt vagy amazt, ami szerintünk nem jónak látszik? Mert egyedül Ő az Úr, s ez legyen mindenkinek elég!

5. Az Úr - ahogy mi tudjuk - megígérte, hogy földi királyainak örökös uralkodást biztosit, s azok mind meghaltak mint a többi ember. Ugyanúgy örökös tartományt és királyságot ígért egy népnek is, s ahogy nagyon jól értesültünk róla, a kiváltságos népnek sem hazája sem királya sincs már. Jól tudjuk azt is, hogy bölcseket választott ki, akik a `népnek az Ő akaratát és amit 0 tenni fog ki kellett nyilatkoztatniuk. Amint azonban elérkezett az az idő, amelyben a kijelentéseknek be kellett volna teljesedniük, a bölcsek úgy álltak ott mint a szószátyárok, mert az Úr nem engedte bekövetkezni azt, amit a bölcsek által kijelentett és még sok más ahhoz hasonlót.

6. Ebből láthatod, hogy az Úr ígéreteit, amint mondtam, nem lehet szó szerint venni és valószínűleg így lesz az a különféle kérések beteljesedésével is, mert ugyan ki kényszeríthetné Őt azok beteljesítésére?Ennek dacára azonban az ajánlatodat teljes egészében elfogadjuk,

356mert ugyancsak jól tudjuk, hogy a részünkről minden ellenkezés a legnagyobb dőreség lenne, s ezért történjék minden úgy, ahogy a mindenható Úr akarja."

181. Fejezet

JÁNOS BESZÉDE A NAPKÖZÖSSÉGHEZ AZ ÚR IGÉRETEINEK SZELLEMI JELENTCSÉGÉRŐL - PRÓFÉTAI KÉP AZ ÚJ HÁZRÓL ÉS AZ ÚJ VÁROSRÓL, MINT AZ ÚR ÚJ IGÉRETÉRŐL - EZT

AZ IGÉRETET MINT FEJ ÉS SZÍNÉLKÜLI CSACSOGÁST VISSZAUTASÍTJA

János: "Barátaim és te különösen Uhron, aki a többiek szószolója vagy, földies értelemben véve igazad van. Minthogy azonban az Úr szavai és

ígéretei minden bizonnyal a legszellemibb értelemmel bírnak és igazi értelmük csak a szellemre és nem vele együttlévő szükségszerű testre vonatkozik, ezért minden isteni ígéret helyes szellemi megértéséhez az is hozzátartozik, hogy az Úr az ígéreteihez hü-e vagy pedig nem.

2. Amit az Úr egyszer megígér, azt hűségesen meg is tartja, de csak a szellem, nem pedig a szükséges halandó test számár a. Az Ő nevében most egy ígéretet teszek nektek, de aztán majd mondd meg, hogy megértettedre, s ha igen, hogyan érted azt. Ez az ígéret így szól:

3. Az Úr egy új házat épít és egy új város száll majd alá elevenen a mennyekből. És a ház, mint a város sok házból fog állapi.

4. Akik azonban majd az új házat és ugyancsak az új várost és a város sok házát lakják, azok nagyobbak lesznek mint az új ház, az új város és a város sok házas

5. Ha azonban majd az Úr új házába költöznek, az, majd meghajlik előttük, meghajlik majd a város is és annak sok háza.

6. A ház azonban kívülről kicsi lesz, de annál nagyobb lesz belül, -hogy befogadhassa annak számtalan lak óját. És ugyanúgy lesz a város is és a városban lévő sok házzal is.

7. Boldogok azok, akik a házba költöznek majd, valamint a városba és annak sok házában. Mert a ház, a város és a város házai húzzák majd rájuk az istengyermekség ruháját.

8. Ezek majd folyton csak erősebbek lesznek e házból, e városból és e váras sok házából, aki azonban nem e házban, e városban és e város sok házában lakik, az gyenge lesz, gyengesége mindig csak fokozódik, s az végül meg is öli őt.

9. Nos Uhron barátom, itt az Úr ígérete, ami rajtatok pontosan he is teljesedik majd. Éppen ezért mondd meg tehát most nekem, hogy megértetted-e ezt a tiszta isteni és igaz ígéretet, s ha igen, hogy érted és fogod azt fel?

10. Azt azonban már előre megmondom neked, hogy itt te is a külső, tehát szószerinti beteljesedésére hiába számítasz éppúgy, mint ahogy annak idején az én földemen Jónás próféta hasztalanul várakozott Ninive városának az Úr által előre bemondott elpusztulására. Beszélj tehát mit tartasz ezen ígéretről?"

357

11. Némi gondolkodás után így szól a bölcs: "Barátom, eme általad teljesen isteni rendeltetésű ígéretedre a legtisztább ésszerű alapon nem mondhatok egyebet, mint: ez egy teljesen fej és szív nélküli csacsogás s ezért a mi tiszta bölcsességünk ítélőszéke előtt nem is találhat elfogadásra.

12. Egészen nyíltan megmondom neked: Akik nekem vagy az egész né-pemnek valamilyen ígéretet vagy törvényt akar adni, az azt olyan szavakkal adja, ahogy azt a szónak tiszta és világos értelme megkívánja. Olyan ígéretet azonban, amely minden részletében a legtermészetellenesebb és legrendellenesebb képtelenség, az csak maradjon e tájtól minél távolabb.

13. Mert ha a mi mostani életkörülményeinket bizonyos tekintetben feladni kényszerülünk, hogy ezáltal az istengyermekséget elérhessük, amelyet eddig tulajdonképpen még nem is kerestünk és komolyan nem is kívántunk, ezért viszont az ígéreteket és szükséges követelményeket tisztán és világosan kifejezve akarjuk látni - nem szavakkal, amelyet ígérni fehérnek; míg teljesíteni feketének lehet, hanem olyan szavakkal, amelyek egészen természetesen és világosan fejezik ki, hogy mit várhatunk.

14. Úgy gondolom, hogy az én kívánságom éppen olyan világos, mint helytállón Ezért beszélj a kérésemnek megfelelően, s akkor könnyen megegyezünk. De egy új házzal, amelyet az Úr épít, amely kisebb legyenmint annak lak ója, amelynek belseje nagyobb mint a külseje és ehhez hasonlókkal mint a város és annak házai, még egyszer ne is próbálkozz nálam, mert az ilyen ellentmondásoktól minden hallgat ónk egyhamar a legnagyobb indulatba esik.

15. Ha Isten a legmagasabb és legtisztább szellem is, azért Ő te-remtette a tisztátalan természetet is. Ezért a szellemekkel beszéljen szellemileg, de velünk természetes emberekkel beszéljen természetesen. Mert úgy gondolom, hogy Ő éppen olyan tisztán természetesen érthetően is tud beszelni, mint ahogy magát a természetet is, egészen és tisztán természetesnek teremtette.

16. Természetes, hogy az Urasak megdönthetetlen örökös ősjoga, hogy úgy beszéljen ahogy csak akar, de ugyanúgy hiszem azt is, hogy nekünk is jogunk van azt mondanunk: "Uram, ezt mi nem értjük, ez számunkra képtelenség, ezért beszélj velünk úgy, amint tudod, hogy mi azt megértjük.

17. Ne rejtőzz el a felhők mögé, hanem lépj nyíltan a te tulajdo-nodba, mert Te nyilván nem vagy arra kényszerülve, hogy előttünk műveid előtt feszélyezd Magad, mert semmiképpen sem lehetünk mások, mint amilyeneknek akarod, hogy legyünk, s még továbbra is maradjunk

18. Te tudod a legjobban milyen nyelvre tanítottál minket és így milyen nyelven értünk. Beszélj velünk ezért érthetően, ahogy bennünket tanítottál. Mennyei szellemeiddel és gyermekeiddel beszélj szellemileg, velünk azonban beszélj természetesen.

19. Ha azonban már mindenképpen csak szellemileg és értelmünket meghaladó képekben, mennyeileg akarsz velünk beszélni, akkor előzőleg add meg a megfelel ő értelmi képességet is hozzá, különben beszéded számunkra nem nyereség, Számodra pedig nálunk nem tiszteletadás. Mert amit az ember nem ért - eredjen az Istentől, szellemtől vagy akár embertől - azt nem is tudja az azt megillető mértékkel méltatni,

Nektek, s akkor bekövetkezik az, hogy e kevés szóban, amelyeknek külsőleges értelme kicsi, benső értelme szerint végtelen nagy bölcsesség tartalmát találtok, amilyet teljes mélységében örökké sem foghattok fel és számtalan utód él majd e b ölesességben és mégsem érnek annak végső határvonalához.

20. S ahogy az embernek testileg egy lakóháza van, amelyben ó saját maga lakik, amelyet előzőleg a cél érdekében megfelelően előkészített, ugyanúgy lakóház az emberszellem számára az isteni tan és, amelyben mindörökké lakik és tevékenykedik.

21. Isten városa s a benne lévő sok ház pedig hasonló az egy ház-hoz, s aki egy ilyen házban lakik vagy a szűkre szabott isteni szózat kis bölcsességében tevékenykedik, az bevonul az Isten városába, ami annyit jelent, hogy: elnyeri az isteni bölcsesség teljességét, amelyben mindabban részesül, ami Istennek az Ő házamban az Ő örök városában és annak végtelen sok házaiban - csak van.

22. Úgy vélem barátom, hogy most már jobban megértettél mint az előbb, ezért mondd meg, hogy egyetértesz-e velem ebben is és hogy a dolog így megfelelő neked?"

23. A bölcs: "Ó, most már igen, mart lásd, most már az egész dolog más képet mutat. Most már azonnal beletaláltam magam és már a ház első rávilágításánál rögtön tudtam, hogy mire megy majd az egész. Látom, hogy azok mind csak nagyon mély megfelelések, de felfoghatók és megragadhatók, s

így most már tovább folytathatod az isteni akarat kijelentését, s azt minden ellentmondás nélkül át is vesszük."

24. János: "Barátomé most már ,elmondtam arait mondanom kellett, most azonban jövő, saját Maga. Őt hallgassátok, az Ő szava ,alakit majd át benneteket és meg is adja az igazi szabadságotokat. Figyeljétek azonban meg jól, mert minden egyes szava az örökélet és a legnagyobb bölcsesség. Hallgassátok meg tehát Őt?"

183. Fejezet

A NAPEMBEREK ÜDVÖZLIK AZ URAT - AZ ÚR BESZÉDE A BÖLCSHÖZ A TEREMTMÉNY ~MEGVÁLTÁSÁNAK ESZKÖZE AZ ALÁZAT - AZ ÚR ÚJ ÉLETSZABÁLYAINAK KÖNNYŰ TERHE

Most lépek csak Én elő, de még mindig Chanchah, Gella és a három napleány kisméretében, akik ezal2tt e fényvilágra vonatkozólag sok mindenről beszélgettek a két előbbivel. Amint előlépek, a bölcs s az egész nép a benn és a kint lévők is valamennyien arcra borulnak és hangosan dicsőítenek Engem:

2. "Dicsőség és minden hódolatunk Neked, Te kifürkészhetetlen, Te örökkévaló, Te végtelent Fogadd el tőlünk a mi legmélységesebb köszönetünket végtelem felfoghatatlan, legnagyobb Kegyelmedért, hogy bennünket e föld férgeit is érdemesíted egyszer személyes és látható megjelenésedre.

3., Igaz ugyan, hogy nekünk arra teljesen érdemteleneknek szívünk-ben egy Reád vonatkozó soha ki nem érdemelhető vágy él, s amely szerint a mi legkimondhatatlanabb és legnagyobb üdvösségünk

360

lenne, ha sohasem hagynál el minket többé, hanem örökké közöttünk maradnál, de mit tehetünk, ha szívünk annyira vágyódik erre, mint hogy e vágyakozásunkat ó Te Legszentebb eléd tárjuk.

4. Te, Akinek lábai sokkal szentebbek, mint hogy e föld talaja azokat hordozni érdemes volna, bocsátsd meg nekünk egész érdemtelen kérésünket. Ha Te, ó Legszentebb, ha még értékelsz bennünket annyira, hogy az Élet néhány szavát hozzánk intézd, úgy szívünk legmélyéről kérünk, hogy érdemesíts bennünket e kegyelemre, de minden dicsőségeden felül is, legyen mindenben a Te legszentségesebb akaratod szerint."

5. E nagyon alázatos szavak után mondom Én: "Keljetek fel kedves gyermekeim és fogadjatok Engem, a végtelenség örök Atyját, a ti Atyátokat és megszámlálhatatlan miriád testvéreteket, akik mind Tőlem származtak a végtelenség benépesítésére és hogy mindenütt bizonyítsák, hogy Én öröktől fogva Atyjuk vagyok."

9. A bölcs: "Ó Uram, Uram, Uram, méltatlanok szemeink, hogy arcod végtelenül nagy Szentségét láthassuk. Ezért engedj minket a helyzetünkben, amelyet a legillendőbbnek tartok arra, amelyben mi férgek, mint amik vagyunk, az örökkévaló és mindenható Tereptő előtt lehessünk."

10. Mondom Én: "Kedves gyermekeim, az alázat bár az első és legna-gyobb erény minden emberi szív számára, de azt éppen úgy nem szabad a helyes mértéken felül hajtani mint az élet bármely más szabályát.

11. Hogy Én a Teremtő vagyok ti pedig teremtmények, ez olyan dolog, amely mindkét részről szükségesképpen adódik és a magam részéről másként nem is tehettem volna. Mert ha teremtményeket akarok, akkor azokat olyanoknak is kell megteremteni, amilyeneknek Én akarom és egyik teremtményemet sem kérdezhetem meg előzőleg, hogy akarja-e s ha igen, milyen feltételek mellett teremtsem meg, hanem egyedül csak Rajtam múlik, hogy milyeneknek teremtsem meg azokat.

12. Mivel pedig így a teremtmény az Én akaratom egyik szükségessége és az Én akaratom azonban mint a teremtmény keletkezésének és fennállásának alapja, a Teremtővel szemben ugyanúgy szükségszerűség, ezért a Teremtő és a teremtmény e tekintetben természetszerűleg nem sokat írhatnak egymás javára. Mert amiképpen Én mint a Teremtő, a teremtmény számára szükségszerűség vagyok, a teremtmény mint akaratomnak támpontja ugyanúgy szükségszerűség ennek számara.

13. Egészen más azonban a helyzet, ha a Teremtő az Ó teremtményeiből szabad, Hozzá hasonló, önálló hatalmas lényeket akar létrehozni A teremtmény ez esetben persze egészen más életszférába kerül. A Teremtő itt a teremtményeknek a szabad, élő és tetterős Igéje révén a Saját erejét adja, amelyet a teremtménynek szorgalmas, tevékeny gondozás által önmagában teljessé kell érlelnie, hogy ezen az úton szabad és önmaga erejéből hatalmas lénnyé válhasson.

14. Itt lép aztán csak előtérbe az igazi alázat, mert az az egyedüli eszköz, amelyen át a teremtmény teljesen kiszakítja magát a teremtő szükségszerűségéből, s azután már mint egy önmagából élő hatalmas légy velem mint Teremtővel szemben úgy léphet fel, ahogy Én, önmagammal szemben mint egy második Én szembehelyezkedhetek. Ez a szükséges alázatosságnak azonban nem szabad túlhajtottnak lennie,

361

hanem éppen csak olyannak, amilyennek Én a minden életnek Mestere ezt elrendeltem, különben nem felelhet meg annak a célnak, amire azt adtam.

15. Álljatok ezért mindannyian fel, fordítsátok szemeiteket felém és csak így és csak ezután intézhetem hozzátok az Élet szavait, Ezért tehát keljetek fel.

16. E szavaim után az összes jelenlévők felemelkednek a bölccsel együtt, aki ez alkalommal a következő szavakat intézi Hozzám:

17. "Testvéreim, felemelkedtünk az Úr előtt és az Ő legszentségesebb arca előtt állunk fel. Gondoljátok meg jól Ki Az, Aki előtt most állunk. Gondolkozzatok és a legmélyebben figyeljétek szíveteket.

18. Ő az Úr, a Legszentebb, Ős Istenszellem, minden Mennyek, valamennyi angyal, világ, ember és minden más lény mindenható Teremtője. Ő a Legszentebb, Legfenségesebb azt mondta nekünk, hogy álljunk fel Előtte és mi a legnagyobb hódolattal tettük is meg azt, amit Ő tőlünk kívánt.

19. Ő azonban még az Életnek további szavait is ígérte nekünk és minden okunk megvan arra, hogy ennek már előre is nagyon örüljünk, mert nagyon is jól tudjuk, hogy Attól, Aki Tikaga az örökös élet, lehetetlen, hogy más szó jusson el hozzánk, mint egyedül csakis az Élet szavas

20. Ezért még végtelenebbül örüljetek velem együtt, mert maga az Úr - Ő maga az Élet - intézi majd az Élet szavát, a Szabadság szavát, mindenható szavait hozzánk, megkötöttnek teremtett lényiségünk teljes átalakítására. Nyissátok tehát tágra füleiteket és szíveiteket, hogy ezek az itt még soha nem hallott legszentebb szavak ne "az egyik fülön be, a

másikon ki" módjára meghallatlanul és figyelembevétel nélkül csak úgy tovasuhanjanak.

21. Ó Uram, ó Te Legszentségesebb, szívünk elő van készítve, s e-zért, ha az, a Te legszentebb akaratod, úgy engedd meg kérnünk a megígért élettel, a Te isteni Hatalmaddal és erőddel telt Szavaidat A Te szentséges Akaratod dicsértessék mindörökké."

22. Mondom Én: "Kedves Uhronom, valóban, valóban, a te szíved nagy örömet szerez a szívemnek. Ezért te és veled együtt egész néped el-várhatjátok, hogy Én se mulasztom el, hogy a ti szíveiteknek is éppen olyan örömet szerezzek, s ez az örömötök mindörökre megmarad és senki sem veheti majd azt el tőletek.

23. Efelől mindannyian biztosak lehettek, ha követitek az Én tanomat és a gyermekeimnek és követeimnek a tanítását, adni annál is könnyebb lesz számotokra, mert igazságosságom bölcsességéhen minden népnél már sokkal előbb vagytok.

23. Az Én tanomat egyébként is igen könnyű figyelembe venni, mert Én mint a Teremtő a legjobban tudom és belátom mire van szükségetek és hogy ezt a szükségeset a felszabadulástok érdekében és egyúttal a természetszerű megteremtettségek mellett miképpen használhatjátok fel a legjobban. Ezért ne féljetek az új igától, amelyet most a vállaitokra helyezek. Én mondom nektek, nagyon könnyű, szelíd és enyhe lesz az számotokra.

362

24. Az az Ige, pedig, amelyet most hozzátok intézek így szól: Szeressetek Engem, a ti Uratokat, Isteneteket és Atyátokat életetek minden erejével, emellett ugyanúgy szeressétek egymást is.

25. Közületek mindenki azt keresse, hogy az Én nevemben miben és hogy lehessen másnak szolgálatára és senki se tartsa többre magát mint a testvére s akkor igen könnyen gyermekeimmé válhattok és maradhattok mindörökké,

26. Emellett őrizzétek meg a ti régi erkölcsi tisztaságotokat és távol maradjon tőletek a test gyönyörteljes paráznasága, amelybe rövid ideje egy gonosz szellem félrevezetése következtében jutottatok. Nemzésetekben tartsátok be a régi, rendes, szellemi formát, amelyet egykor akaratotokba nem pedig hústestetekbe helyeztem.

27. Testileg, természetes nemi érintkezés útján is szerezhettek hústestetek szerinti, világi gyermekeknek életet, de vajon mi hasznotokra lenne ez? Ezen az úton csak gonosztevőket, rablókat és gyilkosokat nemzhettek, akik rövid idő múlva erőteljesebbek lennénk mint ti vagytok, elfognának benneteket és gonosz vágyaik rabszolgáivá válnátok. Ezért szorosan tartsátok távol testeteket ettől a gonoszságtól és leányaitokat ne érintsétek mert ezzel csak ördögöt nemzetek tiszta világotok számára és akkor mindannyian igen könnyen elérhetitek az istengyermekséget.

28. Ha azonban tovább folytatjátok azt amit eddig, bujálkodtok a saját és leányaitok húsában, akkor a szellemi nemzési erőt hamarosan elvesztitek. E mostani könnyű, étheri testetek helyett egy esetlen, nehéz, csúnya és mindenféle betegségekkel terhelt testet kaptok, amelyben a halhatatlan szellem majd csak nagyon nehezen mozoghat, s ezenfelül még a halál is reátok nehezedik, amelyet eddig még soha sem észleltetek.

29. Maradjatok meg tehát a régi erkölcsi tisztaságotokban, s ezután csak szellemileg nemzzetek. Mert amit az egyedül élő szellem nemz, az továbbra is élet marad, amely nem ismeri a halált, amit azonban a halott test nemz, az halott maiad és csak igen nehezen mehet át az életbe, mert a hús gyökere a halál.

30. Bűnt ahogy azonban egy kiszáradt botba nehezen lehet egy élő ágat beoltani az életre, éppen úgy egy élő szellemet a holt hústestetekben az életnek megnyerni.

31. Ugyanúgy akaraterőtök is meggyengülne, úgy hegy csupán akarato-tokkal nem lennétek képesek kertjeiteket és földjeiteket kezelni, s ezért csak olyan növényekkel kellene beérnetek, amelyeknek magvaik vannak és azok útján terjednek tovább, s akkor nem csalhatjátok ki többé készen az érett élelmiszereteket földetek talajából, hanem aggódva és gyakran türelmetlenül kell majd kivárnotok egyik-másik gyümölcsnek a beérési idejét.

32. Házaitok felépítésénél is hasonló helyzetbe kerülnétek. Azokhoz szükséges építési anyagok nagyon kemények, nehezek és törékenyek lennének, mert akkor már nem tudnátok akaratotok segítségével simulékonnyá, könnyűvé és minden időreg állandókká tennetek. Ugyanúgy nagy örömötök telik abban is, hogy a külsőleg eltávozott

363

testvéreitek szellemével, látható és mindenféle módon összeköttetésbe léphettek. Láthatjátok őket, beszélhettek és enyeleghettek velük. Csakhamar ez is lehetetlenné válnék számotokra, ha még továbbra is e tévelygésetekben éltek.

33. Ha azonban mostantól kezdve úgy éltek, ahogy most Magam röviden tanítottalak benneteket, akkor nemcsak, hogy mindeme tökéletességeteket megtartjátok, hanem még újabbakat kaptok hozzá, amelyeknek az értéke olyan nagy lesz, hogy azt még most fel sem tudnátok fogni. Én most már mindent megmondtam nektek, hogy a jövőben mihez tartsátok magatokat. Most tehát tisztán csak rajtatok múlik, hogy ezt mind átvegyétek és aszerint cselekedjetek.

34. Kérdezzétek meg szíveiteket és aztán őszintén mondjátok meg Nekem. kert Én meghagyom a ti teljes szabad akaratotokat és még csak gondolataitokban sem akarok betekinteni, hogy teljesen szabadon ha-tározzatok, hogy mit és hogyan akarjátok?"

184. fejezet

A BÖLCS HELYES VÁLASZA

A bölcs: "Ó Uram, a Te követelésed tőlünk oly kimondhatatlanul szelíd, enyhe és minden mértéken felülien j ó, hogy a mi részünkről a legcsekélyebb gondolkozás sem szükséges ahhoz, hogy a leghálateltebb szívvel ebben a pillanatban el ne fogadnánk. Mit kérdezzünk vagy mit határozzunk, hogy a Te szentséges követelésed szívünknek kellemes-e vagy sem?

2. Ó Te legszentségesebb, örökös Jótevőnk, soha, örökké nem leszünk képesek megilletően meghálálni azt a végtelen jótéteményt és kegyelmet, amelyet most irántunk mutattál, hogy a számunkra örökre felfoghatatlan leereszkedéseddel ilyen hálátlan igaz szeretettel közeledsz hozzánk, s ezzel nekünk teremtményeknek olyan igen könnyen járható utat tettél lehetővé, amelyen haladva elérhetjük a legnagyobb mennyei méltóságot - a Te szabad gyermekeid lehetünk és ezen még gondolkozzunk?

3. Ó Uram, Atyám, ó Te örökkévaló legszentebb Szellem, ha ezer élete: lenne, s mind oda kellene adnom, hogy a Te gyermekségedet csak a legcsekélyebb mértékben is elérhessem, valóban, egész örömmel adnám azt oda még akkor is, ha az ezer élet mindegyikének elvesztése a legnagyobb kínlódással és szenvedéssel járna is. És még ezen a Te legmagasabb és legszentebb kegyelmi adományod felett gondolkozzam, vagy hogy e nép azt elfogadja vagy nem?

4. Uram, Uram legszentségesebb Atyám! Én sem igent sem nemet sem akarok a számmal mondani - de nézz bele legkegyelmesebben a mi, a Te szentséges tekintetedre persze örökké érdemtelen szívünkbe. Ezek még ezerszerte tüzesebb igent mondanak Neked, mint amilyen az a világ nagy kidudorodás, amely hamarosan megérik a kitörésreg

5. Ó Uram, ó Atyám, mindent, mindent, mindent, még nagyobb pontos-sággal akarunk teljesíteni, mint amilyen pontosan keringenek

364

ezek a kisebb világok e miénk, s az Általad most örökre megszentelt nagy Föld körül.

6. Csak azt a kérésünket ne hagyd teljesen meghallgatatlanul, amely szívünkből a Te örökké legszentebb atyai Szíved felé tör, hogy mostantól fogva a legszentebb látható jelenléteddel soha se hagyj el bennünket, a legszentebb tetszésed szerint legalább itt ott mutasd meg Magadat.

7. Mert lásd, milyen hatalmasan fellángolt most a szívünk Irántad, mérhetetlen hatalmasan szeretünk Téged. Milyen fájdalom hatná át szíveinket, ha szemeink Téged, ó Legszentségesebb Atyánk sohasem látnának, és füleink a Te legszentségesebb és oly végtelen kedvesen hangzó Atyai hangodat nem hallhatnánk többé, amely a mi meghajló szíveinket ily hirtelen oly hallatlan életével töltötte el, hogy szavakat sem találhatunk eme igaz Isten - Atyai kegyelem leírására,

8. Ezért ó Uram, ó legkegyelmesebb Atyám, ne engedd e kérésünket

a szívünkből a Te legszentségesebb atyai Szívedhez meghallgatatlanul

áramlani. A Te egyedül örökké Szentséges Akaratodnak örök dicsőség!" Kondom

Én: "Gyermekeim, amit kértek azt már Én régen atyailag előre láttam. A

Teremtő csak a teremtmények számára marad láthatatlan és kikutathatatlan,

mert a teremtmények a Teremtő hatalmának ítéletében állanak és ezért

sohasem állhatnak Elé. Mert nem láthatják 6t és rangját sem hallhatják, de

egészen másként áll a dolog az Én gyermekeimmel, akiket mint Teremtő és

most már Atya, tanom és szavam által szabaddá tettem. Ezek láthatnak és

beszelhetnek Velem amikor csak akarnak, feltéve, hogy szívük az Én tanom

rendje szerint igaz-e!

9. Ha nem így áll a dolog, a szívek érzékies érzésűek és ha agyagi dolgok vagy világi gondok feszkelték abba magukat, szavamat és tanomat tétlenné tették - akkor persze nem láthatnak és nem hallhatnak, mert ebben az esetben a leendő gyermekem a Kegyelmemet, Szeretetemet és Irgalmasságomat ismét a teremtményíség megkötött ruhájával cserélte fel, amihez természetesen a teljes szabad akarata is megvan.

10. Maradjatok ezért az Én tanomban, őrizzétek meg szíveiteket a ti őseredeti erkölcsi tisztaságotokban, hogy az én atyai szívem számára hely maradjon abban, új életet fakaszthat abban, arai a legigazibb, legszabadabb és önmagából való, s akkor sohasem lesz okotok a panaszra: Uram és Atyám hol vagy? Mért nem láthatunk Téged sohasem és miért nem hallhatjuk Atyai hangodat?

11. Mert valóban .mondom nektek: Mindazok, akik az Én tanomat cselekvően és függnek, azok, akik Engem igazán szeretnek, s mivel Engem ily igazán szeretnek, ezért vagy láthat óan, vagy hallhatóan mindig közöt-tük leszek, Magam tanítom és hiszen őket gyermekeim közé.

12. Most pedig teremtsetek ételt és italt elő, amennyiek van s amennyit csak tudtok, valamennyien jól akarunk lakni és majd meglátjátok, hogy Én, úgy mint ti, benneteket megáldva enni és inni fogok és valamennyi testvérem is, akik Velem vannak. Ezért most már menjetek és járjatok szavaim szerint?"

365

185. Fejezet

A BÖLCS ÖRÖM- ÉS HÁBABESZÉDE - AZ ELÁRASZTOTT GYÜMÖLCSÖS KERTEK - SÁTÁNT PÉTER ÉS MÁRTON ELŰZI

Amint a bölcs azt Tőlem magamtól hallja, nagy örömre gerjedve mondja: "Ó Uram, szerető, jóságos, dicsőséges, erős, hatalmas és szentséges Atyám, ez adja nekünk a legnagyobb biztosítékot arra, hogy sohasem hagysz el minket, mert aki velünk együtt étkezik ez azt jelenti, hogy nálunk akar maradni, s így nálunk is maradsz, amint ezt az előbb meg is ígérted, ó örök dicsőség, imádat és hála Neked érte."

2. E szavakra valamennyien kisietnek a kertbe élelemért, hogy onnan nagy mennyiségben 'a legnemesebb f ajtókat Elém hordják. Amint azonban az ételhordók a szabadba érnek igen lesújtó meglepetés éri azokat, mert a vízártól kihajtott víz elborítja a kerteket, s így nem áll módjukban, hogy az egyébként igen gazdagon tömött kertjükből valamit is behozzanak kívánságon teljesítésére. Ezért igen elszomorodva térnek vissza és a bölcs megszólal:

3. "Ó Uram, bocsáss meg nekünk szegényeknek. Te bizonyára látod, hogy ez a rettenetes ár az összes gyümölcsöseinket elborította annyira, hogy a legkevesebbet sem tudjuk onnan behozni. Hozd el ezért ezt a gonosz áradatot onnan, s ekkor valamennyien eleget tehetünk szentséges akaratodnak."

4. Erre előhívom Pétert és Mártont: "Kedves Péter és Márton test-véreim, menjetek csak ki és űzzétek el ezt az 2.rvizet és különösen a tűzfészket szórjátok szét, hogy ne akadályozhassa meg ezeket kiívánságom teljesítésében. Ha az ellenség az első szóra nem engedelmeskednék nektek, akkor az Én nevemben parancsoljátok ezt meg neki másodszor, sőt ha kell harmadszor is. Ha még ekkor is ellenkeznék, akkor a bennetek lévő mennyei erőtökkel alkalmazzatok erőszakot. Így legyen.

5. Péter és Márton meghajolnak Előttem és a bölccsel együtt sietve kimennek. Amint kiérnek 1~Iárton hatalmasan elálmélkodik a pusztulás miatt.

6. Márton: "Ó, ó, ó, ez a legalávalóbb, legaljasabb, legkivetni valóbb és leggonoszabb semmirekellő! De mondd csak Péter testvérem, hát már sohasem hagy fel ez a félörökké való gonosz azzal, hogy gonoszságot és kártevést űzzön?

7. Barátom, te csak a válladat vonogatod, ez pedig azt jelenti, hogy ezt csak egyedül csakis az Úr tudhatja' Igen, igen, tökéletesen igazad van, de most már örüljön ez a gazember, ha azonnal nem engedelmeskedik majd nekünk? Valóban, ez fizesse meg drágán a makacsságát, az Úrtól nyert mennyei erőnk majd bizonyára tudja mit tegyen vele, ha a jövőben ismét gaztettet akar majd elkövetnie Testvérem, ketten egyszerre hívjuk, vagy pedig az Úr nevében mindkettőnk helyett szóllak?"

8. Péter: "Szólítsd csak fel az Úr megbízásából egyedül a kettőnk nevében."

9. Márton: „Jó, akkor majd felszólítom! Ezért halld tehát te gonosz áradat és te is még gonoszabb tűzhegy és leginkább pedig te, régi, leggonoszabb sátán: Az Úr nevében húzódj vissza még e pillanatban, különben utólér a legigazságosabb és legszigorúbb istenítélet. Amen. Háromszor: Amen, ámen, ámen."

10. E felhívásra sivító, éles kacagás hangzik fel , majd e szavak követik:

11. Sátán: "Ó párton püspök, te nyomorúságos dongólégy! Te, a sem-minél is tíz ezerszerte semmibb, te akarsz nekem parancsolni és visszavonulásra kényszeríteni? Lásd, engem sem Isten, sem az egészmennyországa sem kényszeríthet visszavonulásra nemhogy te, te nyomorult semmi, te tízezerszeres semminél is semmibb.

12. De most én szólítalak fel téged és veled együtt az egész légy-cselédséget és ezt is csak tisztán nagylelkűségből: másszatok be valahol a lyukakba, különben e meleg és j ó ételt valamennyien megízlelitek, amely a hatalmas edényemben csakhamar tálalásra készen áll.

13. Nem azért fő ugyan, hogy rajtatok, semmiken bosszút álljak, mert, a leghatalmasabb oroszlán nem legyeket, ellenben amit itt teszek, azt az én teremtésem szükséges fenntartásáért teszem, Egy azonban ti semmik emellett tönkre ne menjetek, ezért meneküljetek és ne merészkedjetek többé engem még egyszer felszólítani! Ne feszítsétek a türelmemet a legvégsőkig. Jaj nektek, ha megszakad!"

14. Márton csaknem szétpukkad haragjában Sátánnak e rettentő szemérmetlenségén és sietségében azt sem tudja mit válaszoljon erre.

15. Péter azonban meginti őt és így szól: "Testvérem, haragudnod egyáltalán nem szabad, mert hiszen ezzel csak azt teljesíted, amit ő nálad elérni akarta Őt egészen másként kell kezelned. Nézd csakén majd mindjárt menekülésre kényszerítem éspedig a legnagyobb nyu-

galommal. Mindjárt szelíden mondom neki: Sátana, az Úr Jézus Krisztus legyen veled is és lásd az áradat már vissza is húzódik és a tűzhegy is csaknem semmivé omlik össze, nem is jelentkezik most már és minden dühe mellett is engedelmeskednie kell mennyei hatalmamnak."

16- Márton: "Igen, igen, azt igazán nem hittem volna, hogy ez a szörny ilyen hamar engedelmeskedjék. Ez a mennyei hatalom? Ez alatt én egészen mást képzeltem, Nagyon köszönöm neked testvérem, ezt a valóban mennyei tanítást, mert ezzel ismét ezerszerte bölcsebb lettem.

17. Lásd, a víz teljesen visszahúzódott és a tűzhegyet sem lehet már látni, az Úré legyen minden dicsőség és tisztelet mindörökké Úgy vélem, hogy ez a gonosz semmirekellő nem kerül ismét egyhamar a közelünkbe."

18. Péter: "Ne törődj te ezzel, egészen másfajta leckéztetéseket is kapott ez mint a mostani, de fordulj csak meg, egy egészen új kísérlettel is elkészült már. Nem sok időbe kerül és újból dolgot ad még nekünk. De ha mással nem tudjuk ismét visszahúzódásra kényszeríteni, majd ismét a mennyei erőnkhöz kell menekülnünk, s akkor

367

is lesz győzve. Jegyezd meg ezt tehát jól testvérem és máskor eszerint járj el."

19. Péter erre a bölcshöz fordul, aki még most is meghökkenve áll kettőjük előtt és így szól hozzá: "Nos, teljesítsd az Úr akaratát, mert kertjeitek ismét szabadok. "A bölcs erre mélyen meghajol s a kertbe siet, hogy onnan ételeket és italokat hozzon.

186. Fejetet

A GYERKEK TISZTA ÖRÖME EGYBEN A MENNYEI ATYA ÖRÖME IS SZENTSÉGES SZERETET, ISTENI TITOK - A GYERMEKI ÁRTATLANSÁGRÓL

Péter és Márton most már ismét visszatérnek Hozzám a napházba és Márton hűségesen be akar számolni a kinti történtekről.

2. Péter azonban mintegy önmagához így szól: "Testvérem, mit akarsz az Úrnak elbeszélni mintha Ő talán nem tudta már egy örökkévalósággal előbb is mindazt ami itt a napon van és mielőtt minket még megteremtett volna? Lásd, lásd, hát még mindig nem tudod, hogy az Úr az örökkévalóságok óta mindentudó?"

3. Márton a homlokára ütve kis idő múlva megszólal: „Ó testvérem és különösen Te, ó Uram bocsássatok meg nekem, hogy időnként még mindig visszaesem az én földi ostobaságomba.

4. Igaz, sőt nagyon is igaz, hogy Te ó Uram mindentudó vagy és hogy soha örökké sincs arra szükséged, hogy valaki Neked bármit is elbeszélni legyen kénytelen csak azért, hogy Te valamiről tudomást szerezz, de még mindig bennem él az a természetesen csak ostoba földies vágy, hogy Neked - mint még a földön valamelyik barátomnak elbeszéljek valamit, mintha csak Te nem tudnál arról.

5. Belátom, hogy ez a vágy ostoba, de emellett mégis a a biztos meggyőződésem, hogy Te ó Uram, a legkegyelmesebben elnézed ezt nekem, mert ezek következtében mind jobban és mindig erősebben össze tudom szedni magam és minden erőmmel elkerülhetem azokat."

6. Mondom Én: "Nos kedves Márton fiam, a dolog nem olyan nagyon veszedelmes, amilyennek azt gondolod, ha valaki Nekem valamit leír vagy elbeszél, mert minden gyermek örömest beszél, Velem pedig különösen szívesen.

7. És most ezért, mivel Én mindentudó vagyok, most ne engedjem meg, hogy a gyermekeim elbeszéljenek Nekem valamit, hiszen akkor Én egy szót sem válthatnék sohasem gyermekeimmel. Mivel hogy azonban éppen most akarom, hogy gyermekeim egyetlen örömüktől se legyenek sohasem megfosztva, ezért csak beszéljenek el Nekem mindent, bármit hallottak, láttak vagy tapasztalatot szereztek is valahol.

18. Mert atyai szívem egész hűségével és szeretetével biztosítlak benneteket arról, hogy Nekem csak az szerez örömet, aminek gyermekeim is örülnek. Nem az istenségem, nem a bölcsességem és mindenhatóságom és nem is minden tudásom, hanem egyedül csakis az Engem szerető, s mint ahogy most is Körém gyülekező igazi gyermekeim

368

iránt érzett szeretetem tölti el a legnagyobb üdvösséggel az egész lényemet.

19. Higgyétek el Nekem, hogy a keresztfán végtelen sokszor boldogabb voltam, mint amikor mindenható szavammal az ég és a föld megteremtéséhez kezdtem. Mert mint Teremtő, kérlelhetetlen bíróként álltam örökké hozzáférhetetlen istenségem közepette, a keresztfán azonban már mint a

legnagyobb szeretettel telitett hozzáférhető és érzékelhető Atya voltam körülvéve néhány olyan gyermekemtől, akik ára még nem ismerték fel teljesen az Atyát, mert a keresztre feszített fiú, azaz az Atya teste még közöttük útban állott, de Engem mégis mint a legmagasságosabb Atya Fiát, minden erejükből szerettek.

20. Bizony, bizony mondom nektek, hogy Engem valóban szerető szív értékesebb Számomra mint minden Mennyek és világok az összes gyönyö-rűségükkel együtt. Igen, Mennyet is elhagyok, hogy egy Engem szeretni tudó szívet felkeressek.

21. De vajon van-e olyan anya, akinek házában nagy társaság, zene és mindenféle szórakoztató játék, de egyben egy újszülött gyermeke is van, s ha e társasági örömei közben arról értesül, hogy újszülött gyermeke sir és betegség veszélye fenyegeti - aki ilyen esetben ne hagyná el azonnal a társaságot és ne sietne gyermekéhez? Mert a társas2g bizonyára jogos köszönettel és figyelemmel vár reá, de gyermekének keblében szív dohog, melyben az anyai szív iránti szeretet van elvetve.

22. Igen, mindnyájatoknak mondom: Ez az átka legfényesebb társa-ságot is elhagyna, hogy a jövendő szeretetéért gyermekeihez siessen, mert az igazi szeretetnek egy legkisebb szikrája is többet ér ezer világ leghatalmasabb ragyogásánál.

23. Ha pedig már egy földi anya ezt tenné, mennyivel inkább teste: akkor gin, mikor gyermekeim számára mint Atya és mint Anya is mindenük vagyok egyszersmind, mint Atya, a szívemben, mint Anya pedig türelmemben, szelídségemben és végtelen jóságomban.

24. Ezért kedves gyermekeim, ne szégyenkezzetek Előttem, hanem csak meséljétek e1 ha láttok vagy hallotok valamit, és engedjetek szab ad folyást szívetek szeretetének, mert az Én csodálatos teremtésem akkor örvendeztek meg Engem, ha ti is örültök annak.

25. Vagy talán nem érti meg az anya amit kis gyermeke hozzá könyörögve beszél - mégis az első "anya" hívó szónak a kiejtése kedvencesek ajkáról, bármiként ejtse is azt ki, ezerszerte nagyobb örömet szerez neki, mint egy bölcs legalaposabb beszéden.

26. Mik a világok, napok, népek és angyalok fölötti legmerészebb gondolatok is, a szeretetet csirázó gyermeki szívből fakadó felkiáltás, hogy "édes anyám". - Ugyanúgy van ez Nálam is. Mi hasonlíthat ó annak nagyságához, mikor egy Engem szerető gyermekem - alig felébredve megelőző szükségszerűen megítéltségéből - szabadon és igazin hív "Édes Atyám!"!

26. Ezért kedves Márton fiam a jövőben ne engedd magad a szíved vágyakozásában megzavartatni és éppen így valamennyien ti többiek sem, mert a ti gyermeki együgyűségetek sokkal kedvesebb nekem egy legmélységesebb arkangyal legnagyobb bölcsességénél, s ezért közöltem

369

már ezt veletek a Földön is, amikor tanítványaimhoz így szóla az: Mindazok közül, akik a világ keletkezése óta anyától születtek, senki sem volt még nagyobb Jánosnál /keresztelő/, de a jövőben a birodalmam /Szeretetem/ legkisebbje is nagyobb lesz nála.

27. Házigazdánk azonban az asztalokat. Most már megrakta, a bölcs is közeledik, hogy asztalhoz hívjon bennünket, s ezért hallgassuk meg őt

megérdemelten, hogyan közli velünk meghívását. De figyeljetek ide: ahogy ő rendelkezik, úgy foglaljuk is el helyeinket az asztalnál. Így legyen gyermekeim!"

187. Fejezet

AZ ÚR ELSŐ SZERETETVENDÉGSÉGE A NAPBELIEKNÉL - HOL VAN AZ ÚR IGAZI HE LYE

Az ideérkező bölcs most mélyen meghajlik Előttem s a tőle telhető legnagyobb hódolattal és alázatta? mondja: "Ó Uram, ó Istenem,ó gyermekeid Atyja, legszentebb, mindenható Teremtője végtelen művednek. Szentséges akaratodat erőnkhöz mérten teljesítettük, mindenféle élteit és italt teremtettünk és a nagy asztalokat azokkal megtöltöttük, s így legyen meg mindenben Ó Te legszentségesebb akaratod."

2. Mondom Én: "Így helyes ez és így jó. Most pedig mint e közösség feje , e ház valódi gazdájával együtt j elölj étek ki helyeinket az asztal körül és közöljétek velünk, hogy hol foglaljunk helyetti"

3. A bölcs a ház gazdájával együtt mondja: "Ó Urunk mi e föld porai még csak hogy gondolhatnánk is arra, hogy a helyet Neked mi jelöljük ki? Urunk, ez a merészség egy pillanat alatt örökre megölne bennünket, hiszen minden és mindörökre tökéletesen a Tiéd. Minden hely ahol csak állsz a legelső, a legmagasabb, a legszentségesebb, és mi...? Nem, nem, ezt még csak ki sem mondhatjuk még egyszer.

4. Ó Uram, csak az az egyetlen kérésem van Hozzád, hogy szentséges akaratodat semmiféle formában ne rejtsd el előttünk, hanem a legpontosabb követés végett nyilvánítsd azt ki előttünk. A legnagyobb drágaságként veszik azt át szívünkbe és azon leszünk, hogy azt Tőled nyert minden erőnkkel hűségesen meg is tartsuk.

5. E felszólításodat tehát a legkegyelmesebben vedd vissza, mert ennek az alapján arra kényszerülnénk, hogy nem a Te, hanem csak a mi belátásunk és akaratunk szerint állapítsuk meg a Te és fennkölt gyerekeid számára az asztalnál helyeiteket."

6. Mondom Én: "Most ismét helyesén és jól beszéltél, erre pedig a te Irántam érzett szereteted tanít téged. füvel azonban akaratomat szíved legszentebb drágakövének tekinted és ismered el, azért e neked és a ház gazdájának adott felszólításomat is annak kell tekintenetek, elismernetek és aszerint cselekednetek - különben csak jól beszélsz agyara az Én akaratomról, ha azonban valami dolgot adok, azt gondolod megsértesz vele, ha eleget teszel annak, amire felszólítottalak. Menj tehát és tedd azt, amire felszólítottalak, s majd csak akkor látod be, miért kívántam ezt így tőled."

3707. Erre a bölcs a házigazdával együtt mélyen meghajolnak és aggódva

gondolkoznak azon, hogy most már mit is tegyenek, helyik helyet jelöljék ki Nekem? Mert náluk minden hely egyforma, a házigazda és a bölcs fennkölt helyét pedig azért nem tartják megfelelőnek, mert azzal viszont mintegy önmagukat tisztelnék meg, ha az ő saját helyüket jelölnék ki Számomra. Össze-vissza tanakodnak tehát, de semmi okos sem jut eszetekbe.

8. A bölcs ezért Mártonhoz fordul, nem tudna-e neki ebben tanácsot adni.

9. Márton azonban vállát vonogatva mondja: "Barátom, itt nehéz tanácsot adni. Nem szántatok helyet a Szeretetnek?"

10. Erre mindketten nagyot nézve mondják: "Barátom, ilyen helyünk

eddig még varban nem volt. Mit tegyünk most már?" Márton: "Csináljatok

tehát egy ilyet, s akkor mindjárt rendben is van a dolog ."

11. A kettő: "De hogy nézzen ki egy ilyen hely, hogy legyen az be-rendezve?

12 Márton: "Menjetek csak e ház három leányához, akik az Úr mellett vannak, azok egy-kettőre kitalálnak egy olyat és mindjárt készen is lesz. két bölcs hozzájuk is megy, s megkérdezik őket.

13. A három napleány azonban kezeiket szívükhöz szorítva mondják "Kedves Atyátok - látjátok, itt van a helye a dicsőségek Urának. Ezért na a fejetekkel gondolkozzatok hanem a szívetekben vonjátok Őt magatokhoz és akkor a legközelebbi első hely már a helyes is."

14. Csak most gyúl fel a kettőben az új világosság s most már meg is értik mit akarok. Azonnal Elém is lépnek, mélyen meghajolnak, majd fejüket ismét felemelve mondják:

15. Ó Urunk, Istenünk, Atyánk! A tied minden dicséret, tisztelet hála és egész szeretetünk. Szentséges akaratodat a mi kedves Márton barátunk és a három kedves leányunk révén közelebbről megismertük és ezért amennyire csak tőlünk tellett, követtik is azt.

15. Ó Urunk, Istenünk és Atyánk! Lásd, szívünkbe jelöltők ki Számod-ra valamint az összes többi testvéreink számára is az első s ezérta legjobb helyet. Jöjj ezért tehát Te legjobb, legszentebb, legszeretőbb Atyánk, mindazokkal, akiket csak szeretsz és az örökkévalóságokra foglaljatok azokban helyet.

16. Mert most már tudjuk, hogy ez az anyagi ételekkel megrakott asztal csak egy megfelelő képe annak, amelyet ó szentséges és legszeretőbb Atyánk a Számodra a mi szívünkben e1c"készítenünk kell.

17. A mi benső életasztalunk ugyan a Neked egyedül tetsző ételekkel még korántsem olyan hőségesen megrakott mint az a külső, de áldd meg ezt bennünk szentséges Atyánk, hogy rakottá váljék a szeretet, az alázat és az Előtted leghelyesebb jámborság cselekedetei által, majd akkor mi is igazi és örökké tevékenykedő hozsannát kiálthatunk Feléd, ó szentséges Atyánk.

371

18. A T e nevedet, ami a Te mindenható, szentséges akaratod, mi is az egész végtelenség örökké dicsőítse."

19. Mondom Én: "Úgy, úgy, kedves gyermekeim. Így van ez jól és ha olyanok maradtok mint amilyenek most vagytok, akkor mindaz amit megígértem nektek, egész valóságban he is teljesül rajtatok. Most azonban menjünk már a külső asztalokhoz is.

20. Az ételeket majd megáldom, s veletek a szeretetvendégséget megtartom és mindannyian akik abból esztek, testileg is felvesztek Engem szívetekbe és bennetek lesz az Örökélet, az igazi Világosság és Igazsága

21. Menjünk ezért most már mindannyian az asztalhoz de egyikőtök se keressen helyet magának, hanem mindenkinek a legközelebbi legyen a megfelelő, mert a külsőségen semmi sem múlik, hanem minden csak azon, ami bennetek van. Ezért legyen és történjék minden úgy, amint most mondtam."

22. Erre mindannyian az asztalokhoz vonulnak és várakoznak, amíg egyet elfoglaltam. Amint pedig most a legelső és legközelebbi helyet elfoglaltam, Mellettem az öt leány, aztán János, Péter, Márton, Borem,

Chorel s így tovább valamennyien, akik Velem jöttek, csak akkor vettek velünk szemhere roppant nagy alázattal helyet a naplak ók, mégpedig Uhron és Shonel /e ház gazdája/ Velem szemben.

23. Amint így valamennyien - harmincezer körül - a nagy asztal körül elhelyezkedtünk, megáldottam az ételeket s az azokból készített tálakat, s felhívtam őket, hogy egyenek és így annak. Magam és valamennyien akik Velem jöttek együtt ettünk és ittunk a naplak ókkal, akik a legnagyobb tiszteletadással ettek velünk, s valamennyiüket a legnagyobb benső öröm hatotta át, hogy Engem velük együtt étkezni láttak.

188. FejezetAZ ÚR ASZTALÁNAK ÖRÖKÖS ÁLDÁSA - AZ URHA HÁROM NAPLEÁNYT PILLANAT ALATT SZELLEMTESTŰEKKÉ VÁLTOZTATJA - INTELEM A SZERETET HATALMÁRA ÉS ANNAK

CSODÁJÁRA

Az étkezés csakhamar befejeződött, mindenki teljesen megerősödött és mindenki csodálkozott annak felséges izén. Amint tehát az étkezés befejeződött és a nagy asztal üresen állt, a legnagyobb alázattal kérdeztek meg:

2. Uhron és Shonel: "Ó legszentségesebb és legjobb Atyánk, ha a Te szent akaratod lenne, az asztalokat ismét megraknánk ételekkel!"

3. Mondom Én: "Ez teljesen felesleges lenne, mert aki egyszer az már az Én asztalomnál evett, az az örökélettel telítette meg magát Engem pedig csak egyszer kell felvennie az övé vagyok, és már az egész végtelenségre az övé vagyok.

4. De gyermekeim, most még egyebet is el kell végeznünk és megha-tároznunk, az is eledel lesz mégpedig szellemi és nem anyag.

372

5. Ezt a három leányt, akik legelőször jöttek Elém és legelőbb is ismertek fel Engem szívük egész hevével és erős próbát is állottak ki - gyermekeim közé Magamhoz veszem, de csak akkor, ha ez ellen nektek nincs kifogásotok, mert az az előnyötök, hogy földi életeteket addig élhetitek, ameddig csak akarjatok, megmarad nektek. Adjátok ezért tudtomra akaratotokat, akarjátok-e hogy ezeknek e világi életét megrövidítsem és Magamhoz vegyem őket?"

6. Uhron és Shonel: "Urunk, Te kedves szentséges Atyánk, a Te örökké szentséges akaratod a mi életünk, alakunk és lényiségünk. Valamennyien a Te s nem pedig a mi magunk művei vagyunk. Hogy állhatnánk mi a Te akaratoddal szemben a mi akaratunkkal elő, hogy helyes-e vagy sem amit tenni akarsz?

7. Ó Urunk, amit Te tenni akarsz, az mindnyájunk előtt egész szívünk szerint helyes, mert a Te szentséges akaratod a mi szeretetünk így a mi egész életeink. E három leányunkat Te adtad öröktől fogva és T e is ébresztetted fel, s így a Tiéd ők s nem a mienk és így akkor veheted el őket, amikor csak akarod, a Te szentséges nevednek dicsőség mindörökre."

8. Mondom Én: "Kedves gyermekeim, a ti beszédetek tetszik Nekem, mert az nemcsak a szátokból, hanem a szívetekből is jön és így ez a három, amint látjátok már nem e földi testében van, hanem tiszta szellemi formájukba átmenve vannak itt oldalamon. Mert már abban a pillanatban átváltoztak, amikor szíveitekben ehhez a valóban örömteljes hozzájárulást megadtátok. Észrevettetek valami különbleget rajtuk az előbbi és a mostani állapotuk között?"

9. Uhron és Shonel: "Ó Atyánk, mi még csak a legkisebb különbséget sem észleljük. Hogy történhetett ez és hogy értsük azt? Mert a mi elköltözötteink mint szellemet sokkal könnyebbeknek és érherikusabbaknak látszanak, ezek pedig éppen olyanok, mintha még teljesen anyagi testükben lennének. A mi elköltözötteink különben is itt hagyják halott testüket, amelyet aztán egy meghatározott helyre viszünk, ahol az teljesen elenyészik. E háromból azonban semmi test sem maradt hátrag hogy történhetett tehát ez meg?"

10. Mondom Én: "Gyermekeim figyeljetek ide: akinek az Irántam való szeretete oly heves és hatalmas, mint amilyen volt és amilyen még most is e háromé, az az Irántam érzett heves szeretete következtében még e testében úgy változik át, hogy testét, szeretetének tüze azonnal elemeire bontja, átvilágítja s a szelleme a tulajdonképpeni életébe, lényébe veszi fel, anélkül, hogy a testnek szellemi lényétől előzőleg el kellene válnia.

11. Kövessétek ezért Irántam való szeretetetekben e három példájáts akkor a ti átváltozásotok is Kehhez hasonló lesz. Mert bizony mondom

nektek: aki oly igazán szeret Engem, hogy Irántam érzett szeretetében Én értem mindent elhagyni kész, az éppen úgy változik át, mint ahogy ez a három,"

12. Márton: „Ó Uram, kedves Jézus Atyánk, ez bizony a mi kis földünkön is nagyon j ó lenne, de földi testvéreimnek a teste bizonyára sokkal durvább anyagi semhogy az ilyen átváltozásra képes lehessen."

13. Mondom Én: "Márton, a Föld nem olyan mint a Nap és ez sem ugyan-az mint a Föld. Én azonban ugyanaz vagyok a Mennyekben, a Napon és Földön is és ugyanúgy van az igazi sereg is erejében és hatásában.

373

14. A Föld is fel tud hasonló átváltozásokra példát mutatni mind régi, mint az újabb időkben, az ilyen hatásokat azonban a megkívánt okoknak is meg kell ám előzniük. Gyenge melegnél még a viasz sem olvad meg - az ércről ne is szóljak. Megérted ezt?"

15. Márton: "Ó Uram, most már teljesen értem, mert én magam is ilyen viasz illetve érc voltam és igen kevés meleg volt bennem még ahhoz is, hogy a viasz megpuhuljon s még kevésbé, hogy testem érce elolvadjon. És így bizonyára egész tömegnyi testvérem é1 majd a földön, akiknek anyaga nemcsak érc, hanem egyenesen gyémánt lesz. Ezek aztán igen nehezen változhatnának úgy át, mint most ez a három napleány."

16. Mondom Én: "Jól van, jól Márton, ennek a megvilágosítása nem tartozik már ide, azt azonban bizonyára jól tudod, hogy Nekem igen sok minden lehetséges, ami számodra lehetetlen. Mondom neked, még a sírokban is történnek csodák, amelyeket a Föld emberei testi szemeikkel nem figyelhetnek meg.

17. De elég erről ennyi, mert még egészen más dolgunk is van. Mondom nektek még nagyon jelentőségteljes dolgunk is akad itt, Mert a Mi ellenségünk ismét művel valamit, s ezért figyeljetek."

189. Fejezet

MÁTON EMERI VÉLEMÉNYE ÉS JAVASLATA A SÁTÁN MEGSEMMISÍTÉSÉRE - AZ ÚR INTELME A SÁTÁN GONOSZ MŰKÖDÉSÉRE VONATKOZÓLAG –MÁRTON TEJHATMA A SÁTÁN MEGKÖTÉSÉRE

Márton: "Hát ez a névtelen gonosztevő még mindig nem Nyugszik? Ó Uram, ha a Te mindenhatóságodnak csak egy szikráf a lenne meg bennem valamelyik világtestbe úgy odakötném, hogy az örökkévalóságokra gondoskodva lenne róla. kert ameddig ez a gonosz lény valahová mindörökre odaláncolva nem lesz, a szegény világtesteken mindaddig sehol sem lesz jobb a helyzet mint eddig.

2. Úgy vélem Uram, hogy a Te teremtésed már bizonyára sok trillió földi vagy akár ~ napév óta fennáll?

3. Eme elképzelhetetlen sok korszakon keresztül áll sőt már minden teremtés előtt is éppen olyan gonoszként állott Sátán mint mostaA végtelen sok nehéz próbatétel és ostorozás sem hozott nála semmi javulást, s a még elkövetkező végtelenségek sem változtathatnak rajta többet mint az eddigiek.

4. Ezért azt hiszem, hogy ezen előadott okokra való tekintettel j ó volna ezt a lényt az örökkévalóságokra valamelyik mindenféle lénytől lakatlan bolygóra szorosan odakötni, hogy a többi egész teremtés nyugodhasson tőle.

3 74

5. Mert Uram, ha bármely kis mértékben is, de mégis meghagyod a szabadságát, az egész végtelenségben sem lesz jobb a helyzet mint most és örökké csak dolgunk lesz vele.

6. Te ó Uram, persze végtelen sokkal jobban látod a helyzetet mint a magamfajta, és Te tudod, hogy miért élvez Sátán a Részedről oly végtelen hosszan tűrést és türelmet, ahogy azonban én látom a dolgokat, éppen úgy áll a helyzet, amint az előbb ó Uram ezt előadtam. Te mindenesetre azt teszed majd ami a helyes, én azonban azt tenném vele, amit az előbb említettem."

7. Mondom Én: "Kedves Márton fiam, te úgy beszélsz, ahogy a te bölcsességed vezet. Más bizonyára megint irtást mondana, aki azonban rendem mélységébe lát, az viszont csak úgy beszélne mint Én.

8. Mondd csak, te mit árt az, ha ez a lény valamit széttör, ha azt ismét Egésszé tudjuk tenni? Nem jártad-e ki a Földön is az ő iskoláját és különösen széttörettél? És lásd, most mindörökre újra vagy építve ,

9. Mondd, érdekel az még téged, hogy összetörtségedben hogy ment sorod? Te azt feleled: hogy ez már egy cseppet sem érdekel. Nos tehát, ha téged már nem érdekel, bizonyára úgy lesz az más trillió más hasonlóval is.

10. Igaz, hogy nagyon sok a beteg és sokat szenvedő is, de segíthetünk rajtuk és ha már meggyógyultak tovább is szenvednek még betegségeikből kifolyólag? Úgy gondolom nehezen lesz ez az eset! Mert a teljesen egészséges csakhamar elfelejti milyen a beteg állapot és ezért is van olyan kevés regértéssel a beteg és szenvedő iránt.

11. Ugyanez a helyzet a te esetedben is. Te most már örökre egészséges vagy, és sohasem érzed most már milyen a tájdalom, az aggodalom és az ijedtség, aki azonban alaposan beteg, az jól érzi.

12. Ezért kell nekünk egészségeseknek és hatalmasoknak a nagyon be-teg Sátánnal szemben nagy tarelemmel lennünk annál is inkább, mert Sátánnak az ő gonosz betegségével szolgálatot kell nekünk teljesítenie.

13. Vagy azt gondolod talán, hogy az ítélet alatt álló Sátán

Szabadon azt teheti amit akar? Ó nem nagy tévedésben lennél ha ezt

gondolnád. Lásd, ő csak azt teheti, ami számára engedélyezve van. Az ő aka-

rata általában gonosz ugyan, de az Én hozzájárulásom nélkül mégsem

valósíthatja azt meg. Hogy itt-ott miért engedem neki, hogy gonosz

terveibő1 valamit megvalósítson, azt most még nem tudod felfogni, ha

azonban minden mennyek szeretettevékenységéből már többet összegyűjtöttél,

mint amennyit eddig szerezhettél, akkor majd sok mindent belátsz, amit rost

még távolról sem láthatnál be .

14. Felfogásodban azonban nem akarlak megzavarni. Ma a Sátánt meg akarod kötni, hogy ezzel az egész végtelenségben biztosítsd az örökös békét, az ellen valóban semmi kifogásolnivalóm sincs. Ezért tehát ellátlak annyi hatalommal, hogy a felfogások szerinti szabad Sátán felett úrrá lehetsz és történjék minden úgy, hogy akaratodat teljesen megvalósulva lásd. De jól vigyázz, nehogy végül majd azt a köteléket, amellyel légy te hát amint neked! Sátánt megkötni akartad magad oldozd fel hamarosan. akarsz - az erőt és hatalmat erre már meg is adtam.

375

15. Márton: "Ó Uram, ha erőm van hozzá és Te is úgy akarod, akkor egy-kettőre elkészülök ezzel a gazfickóval."

16, Mondom Én: "Ne csak egy, hanem Péter, János, Borem, Chorel, még Uhron és Shonel is kísérjenek el, mégpedig a lehető leggyorsabban, mert a Nap távoli középövezetén éppen a lábainkkal ellentétes oldalon, tehát a Napnak inkább az alsó felén, nagy pusztításokat vett Sátán tervbe és már meg is kezdte, telve haraggal, fájdalommal és a legnagyobb urunk abban találod őt. Ott aztán tégy vele amit csak akarsz és amit j ónak találsz. Így legyen."

17. Márton: "Köszönöm Neked Uram és Atyám, a Te segítségeddel menni is fog. Ezért testvéreim menjünk most már hamar oda, mert ez a gonosztevő még mielőtt odaérnénk elpusztítja a Nap felét."

18. Péter: "Testvérem, ha gyorsan megyünk, akkor már ott is vagyunk a kívánt helyen, anélkül, hogy a lábainkat megmozdítottuk volna. Mert a szellem szemára az ide vagy odamozgás csak egy pillanat."

190. Fejezet

MÁRTON MENIVYEI KISÉRETTEL A PUSZTÍTÁS HELYEN A NAP KÖZÉPSŐ ÖVEZETÉN - MÁRTON MEGITÉLI SÁTÁNT - - MÁRTON RÉSZVÉTE A SIRÓ SÁTÁN IRÁNT ÉS ANNAK

FELSZABADÍTÁSA - SZABADULÁSI TERVEK

Márton mindenfelé körülnéz, nem látja a házat többé, az Urat sem és senkit az őt kísérőkön kívül. Körülötte minden sivár és mindenütt pusztulás láthatón Füst és hatalmas tűzoszlopok emelkednek a legnagyobb hevességgel a széttöredezett na talajon. Imitt-amott föld nagyságú szakadékok tátonganak dübörgő tűzfolyamokkal, amelyekből időnként föld nagyságú izzói tömegek

repítődnek a távoli világűrbe. Helyenként egy része rettenetes csattanások között zuhan vissza és vizet szorítanak az izzó lávával telitett kráterekbe, s ezek ismét hatalmas újabb gőzrobbanásokat idéznek el ő, amelyek olya világtestet mint amilyen a Föld millió mérföldnyi távolságokra dobnának ki magukból.

2. Amint Márton látja, hogy e naptűz kráter a világnagyságú töme-gekkel olyan könnyedén játszik mint a Földön a szél a hópelyhekkel, teljesen elámulva szólal meg: "Testvéreim, ez sokkal több, mint amit egy szegényes emberszellem felfogni és értékelni képes. Ez olyan erőmegnyilvánulós, amelyről az egész Föld, ha emberhez hasonlóan gondolkozni tudna, is - természetesen nagyságához megfelelő mértékben - még halvány fogalmat sem tudna magának alkotni. Mondj átok csak, ez itt mind Sátánnak, az ős gonosznak a hatása és a műve?"

3. Péter: "Mindenesetre, mert mi bizonyára nem segítünk ebben nem is így másra nem is gondolhatunk, mint hogy ez egyedül csakis az Ő műve.

3764. Márton: "De hol található akkor, hogy odamenjünk és

elpusztítsuk?"

5. Péter: "Ó testvérem, ez itt nem szükséges, ő magától is azonnal tiszteletét teszi nagy gyönyörűségére. Lásd, ott, abban a nagy kráterben folyékony izzó ércként emelkedik is már, mintha csak egy kohóból ömlenék nagy szikrázások között. Készülj tehát csak elő a fogadására, de ne engedd közeledbe, mert egy kissé melegnek találnád."

6. Márton: "Jól van, jól van testvérem, nem engedem el messzire."7. Márton erre azonnal hatalom teljes elitélő szavakat intéz Sá-

tánhoz: "Az Úrnak a bennem lévő hatalmával, minden teremtett lény örökös békessége meg óvásának az érdekében, éppen abban a tűztengerben kötlek meg mindörökre. Hogy pedig a jövőben még kevesebb kilátásod lehessen gonosztettek elkövetésére, ezenfelül még hatalmas világnagyságú hegyek takarjanak le tökéletes sötétségben és gyémánt keményen. Így történjék az Úr nevében!"

8. Alig hogy Márton e szavakat kiejtette, minden azonnal úgy be is teljesedette De nem sok idő Elteltével Márton megkérdi Jánost: "Testvérem, te írtad meg még a te idődben az Úr szellemétől sugallva a világ számára a Kinyilatkoztatást, mondd csak vajon helyes-e ezért amit most ezzel az ős gonosszal tettem?'

9. János: "Kérdezd csak meg lelkedet és abból Istennek rendjét. Kondom neked, te is vagy olyan idős mint az, akit most megkötöttél és amíg az Úr meg nem ragadott, te is hiú és gonosz voltál. Mondom neked, ha az Úr is úgy tett volna veled, mint ahogy te e hozzád hasonlóan teremtett gonosz szellem, meg lennél ezzel elégedve?"

10. Márton: "Ó testvérem, bizony az lett volna a legborzalmasabb, ami csak éri2etett volna. Mondd csak, érez ő most ebben az állapotában fájdalmat?"

11. János: Mondom neked, a legrettenetesebbeket, a legkifejezhetetlenebbeket. Könnyebb most már neked, hogy ez most kimondhatatlan módon gyötrődik?"

12. Márton: "Ö testvérem nem, nem, fájdalmat ne szenvedjen, csak

maradjon tétlen, s ezért el ezzel a takaróval és a tűzzel!" Azonnal úgy

történik minden, amint Márton parancsolja és hátán fájdalommal telten

emelkedik ismét fel a tűzkráter még mindig gőzölgő salakjából és

szánalmasan siránkozik.

13. Amint Márton ezt látja megszólal: "Barátom, dacára minden ős-gonoszságának, most mégis mérhetetlenül sajnálom szegény ördögöt! Mi lenne, ha magunkhoz hívnánk, utat és módot ajánlanánk fel neki, amelyen haladjon, hogy jobb sora legyen? Mert az értelmiségében nincs semmi hiány, de annál inkább akaratában, s ezért úgy vélem hogy az, értelmének segítségével egyszer talán csak mégis megtilthatóvá tehető? Mit gondoltok kedves testvéreim erre nézve?'

14. János: "Teljesen igazad van, mert hiszen ez, az Úr megmásíthatatlan akarata is. De majd magad is meggyőződhetsz arról, hogy ezt semmiféle más útra nem vezetheted, mint csak a hosszú, örökké

377

tartó ítélet útjára természetesen csak a külső, anyagi teremtést illetőleg - mert ezáltal mindig gyengébbé és tehetetlenebbé válik és e gyengeségének valamint tehetetlenségének tudatában sok olyanba lesz kénytelen még beletörődni, amibe megelőző szabad, még ítélet alatt nem álló teljes erejében soha örökké sem egyezett volna belep.

15. Ennek dacára azonban kísérletet tehetsz vele, már csak a sze-mélyes meggyőződésed miatt is, hogy értelmi képessége és akarata milyen beállításúak. Hívd csak ide, s ő azonnal itt is lesz!

191. Fejezet

MÁRTON FELSZÓLÍTJA SÁTÁNT - SÁTÁN IGAZOLÓ BESZÉDE MÁRTONHOZ

Márton követi János tanácsát, akaratának erejével magához rendeli Sátánt, s ez ezer égési sebekkel borított nyomorúságos ember alakjában már előtte is áll és kérdi:

2. "Sátán: "Mit akarsz még velem tenni? Nem elég, hogy oly nyomo-rulttá tettél amint most előtted állok? Még nyomorultabbá akarsz tenni? fit vétettem ellened? Nem vagy-e olyan boldog, amilyen boldog egy szellem csak lehet s még hozzá mindörökre? Vagy talán azzal akarod örökké tartó üdvösségedet fokozni, ha a legnagyobb gyötrelemben gyönyörködhetsz? Ó te gyenge szellem, mily messzire vagy még a tökéletességtől s hogy megértsd az istenség rendjét!

3. Lásd te engem minden lények ős leggonoszabbikának s ezzel a mennyel szemben a legutálatosabbnak és legátkozottabbnak tartasz. Erre csak azt kérdem tőled: mikor gyaláztalak én úgy téged, mint ahogy te engem? Milyen gonoszságot követtem én e1 ellened? Nem te magad voltál-e az, aki Istennel Rendjét még a Földön saját akaratodból áthágtad és a legcsekélyebb biztatásomra sem volt semmi szükséged? Sőt még ha én vezettelek volna is téged téves útra, az Úr bizonyára nem téged, hanem engem vont volna számadástételre miattad mindjárt a te, szellemvilágba való átmeneteled után.

4. Igaz ugyan, hogy gonoszságod tengeréből az Úr segítségével si-került az úgynevezett sárkányt önmagadból kihalásznod és ezzel bűneidtől megszabadulnod és azt gondolod, hogy az a sárkány én voltam - de én mondom

neked, hogy ebben igen tévedsz, mert az a sárkány nem én, hanem te saját magad voltál egészen durva, testi érzékiségeddel együtt.

5. Valóban úgy van, hogy én is benned voltam, mert hiszen a szel-lemed kivételével az egész lényiséged én vagyok. Mert ahogy valami-kor a Földön, amely teljes egészében szintén belőlem vétetett e1, az úr Évát az Ádám oldalbordájából teremtette, te és minden teremtmény ugyanúgy belőlem származott. Azzal azonban amit belőlem elvet-tél nem törődöm sőt nem is bíráskodom felette, mert Isten Igéje mindenkiben benne él saját isteni Szellemében, amely mindenhol és mindenkor ítélkezik felette. Ha pedig így van, miért átkozol te engem folytonosan és miért vagy annyira olthatatlan gyűlölettel eltelve irántam?

378.

6. Vagy talán még most is az bosszant, hogy átváltozott Sátana alakomban az Úr jelenlétében magamtól visszataszítottalak, mikor engem meg akartál csókolni? Lásd, ha akkor nem taszítottalak volna vissza, akkor teljesen belevesztél volna érzékiséged hatalmas mocsarába, mondd csak, amiért akkor úgy visszataszítottalak és megaláztalak, s ezzel a legnagyobb jót tettem veled, hát ezt a bánásmódot érdemlem én tőled?

7. Hogy a Nap talajában azt a nagy megrázkódtatást rendeztem, tudd meg, hogy ezt meg kellett tennem, mert különben ez a test a további rendeltetésének megvalósításához alkalmatlan lett volna hasonlóan egy olyan állathoz, amely állandóan táplálékot vesz magához, de a durva és már hasznavehetetlenné vált agyagot nem tudná testéből az arra rendelt szervein át önmagából eltávolítani. Meddig élhetne és meddig felelhetne meg így rendeltetésének?

8. Lásd, akárcsak te, én is éppen úgy az istenségnek vagyok a sajnos természetesen csak ítélet alatt álló és csak igen kevés szabadsággal rendelkező szolgája. Amit teszek, azt tennem kell, és ha az egész végtelenségben csak a legcsekélyebbet is tévedek, egész lényemet és hátamat azonnal a legfájdalmasabb ostorcsapások érik. Az összes szolgálatra rendelt lények között én vagyok az utolsó, a legalsó és mint ilyen a Teremtő által a legelvetettebb és legnyomorultabb és nem is tehetek mást mint amire ítéltettem, jóllehet a legtökéletesebb értelmi képességgel rendelkezem és igen gyakran sokkal inkább más egyebet tennék mint amit tennem kell, s ami ezen felül csak még nyomorultabbá tesz,

9. Mi lenne veled az én helyemben, ha a Teremtő veled szemben nem úgy mint velem - a te eljárásodhoz hasonlóan rendelkeznék? Hogy esnék neked, ha egy másik ilyen Márton kerülne föléd és úgy tenne veled, mint ahogy te most velem szemben eljártál? Fost beszélj, mert én már éppen eleset beszéltem!"

192. Fejezet

MÁRTON JÓAKARATÚ OKOS BESZÉDE SÁTÁNHOZ - SÁTÁN NAGY BEKÉPZELTSÉGÜ VÁLASZA MÁRTON JÓINDUZATÚ JAVASLATÁRA

Márton: "Szegény szerencsétlen, ahogy most téged itt a kedves tanúk és az Urasak barátai jelenlétében türelmesen végig hallgattalak, ugyanúgy elvárom tőled is, hogy türelmesen meghallgass engem. Mert az Úrnak nevében mondom neked, hogy tulajdonképpen azért vagyunk itt, hogy örökre vagy segítsünk rajtad, vagy pedig elítéljünk.

2. Sokat elmondtál most nekem a te valóban nagyon szerencsétlen helyzetedről és magatartásodról, amelyben a teremtési korszakok gondjai óta sínylődsz. De lásd, én ne he zen hiszek el valamit és ezért nyíltan kimondom neked, hogy mindennek a harmadrészét sem kiszemel neked.

3. Hogy nagyon nyomorúságos helyzetben vagy, sőt sokszor bizonyára kimondhatatlanul Nyomorúságosan és rosszul is megy sorod, azt szívesen el is hiszem neked, de e nyomorúságod alapját egyáltalán

379

nem hiszem. Mert igen jól ismerem az Úr végtelen jóságát, szeretetét, türelmét, szelídségét és felfoghatatlan leereszkedését hozzánk teremtményeihez, hogy csak a legkevésbé is hitelt adhassak azon ki-jelentésednek, mintha az Ő akarata lenne, hogy téged tisztán csak a legrettenetesebb és az egész végtelenség legnagyobb nyomorúságára teremtett volna, amikor egyetlen lény sincs és nem is lehet, aki az Urat ilyen félelmetes és rettenetes kegyetlenséggel vádolhatná. Mikor ebbe az igazi világba érkeztem, nekem is rosszul ment sorom. Nyomorult voltam, éhség és szomjúság kínozott, a legrettenetesebb unalomban gyötrődtem, ami a perceket évezredekké változtatta. Ez azonban mind csak az én felébresztésemért történt, s hogy ennek révén Isten országának örök gyönyörűségébe vezethessenek. Ebben az országban felismertem sőt most még mindig jobban és jobban felismerem, hogy eme látszólagos nyomorús ágon helyzetek mind csak az Úr legnagyobb szeretetének a megnyilvánulásai voltak, hogy ezeken ke-resztül felvilágosuljak és alkalmassá váljak az Atya mostani szeretetének a felvételéren

4. Ha a magammal áthozott püspöki gőgömet hamarabb levetettem volna - amelyet amint most már belátom igen könnyen megtehettem volna - nekem is csakhamar jobb dolgom lett volna, de Én magam is kemény voltam és nem is akartam, mert még mindig a püspöki gőg és ebből kifolyólag milliónyi érzékiség telitette Nekem is szenvednem kellett tehát, de nem az Úr akaratából, hanem tisztán csak az én akaratom miatt, amiért soha örökké sem téged okollak és még végtelenszer kevésbé az Úr akaratát.

5. És lásd, azért szilárdan hiszen, hogy a te Nyomorúságos helyez. Ledért senki más sem lehet felelős, hanem egyedül csakis te magadu Ha e pillanatban az Úrhoz fordulnál és valódi tékozló fiúként kívánnál visszatérni a te szentséges és örök Atyád kebelére - valóban örökre szívesen lennék helyetted az egész végtelenség legnyomorúságosabb lénye, ha Ő abban a pillanatban a legnagyobb szeretettel telitett karokkal nem sietne eléd és téged az összes lények legnagyobb ünneplése között az Ő legkedvesebb fiává nem fogadna?

6. Önmagadért tedd meg ezt szegény testvérem, s a nagy nyomorúságod abban a pillanatban örökre véget ér. Bocsásd meg azt is nekem, hogy gyakran olyan kemény voltam veled szemben és bűneimért téged okoltalak. Most már mindent a magam hibájául ismerek el és mindörökre jó leszek hozzád, ha ezt az ajánlatomat elfogadod.

7. Azt is beismerem, hogy nem vagyok hivatott neked mint a legelső és legnagyobb szellemnek ilyen ajánlatot tennem, mert tudom, hogy bennad e megítélt állapotodban is sokkal nagyobb bölcsesség és hatalom rejlik mint amennyit én - aki á te nagyságodhoz képest tisztára semmi vagyok - valaha is megértem és felfogni képes leszek. De éppen mert téged a nagyságod miatt annyira értékellek és mint Isten elődjét becsüllek, mint én mint az összes mennyek kívánják neked, hogy végtére is térj ismét vissza Istenedhez, a te Atyádhoz.

8. Egész örökkévalóságok rohantak már el az alatt, amióta a legmélyebb bölcsességed és igen nagy hatalmad révén csak elképzelhető minden módon megkísérelted, hogy az örökkévaló és mindenható Isten fölé kerekedje Ezekkel azonban nemcsak hogy semmit sem értél el, hanga folytonosan mindig csak gyengébbé és nyomorúságosabbá váltál és semmiken sem lettél gazdagabb, mint egyedül csakis az önmagad felemésztő haragodban és gyűlöletedben Isten iránt!

380

9. Számtalanszor kaptál már hasonló sőt sokkal kedvezőbb felhívást is, mint amilyen ez az én mostani ajánlatom, de ezek mind eredménytelenek maradtak a te számomra felfoghatatlan makacsságod miatt. De lásd, ilyen nyomorult követ ebben a tekintetben bizonyára sohasem állott még előtted mint amilyen én vagyok, s ezért tégy most kivételt és térj meg velem együtt."

10. Sátán: "Te most valóban nagyon illedelmesen és szívélyesen be-széltél és ezért meg is bocsátom neked eddigi összes gorombaságaidat, amelyekkel velem szemben voltál, ami azonban a te már nagyon is ismeretes vágyakozásodat illeti arra majd csak akkor adhatok feleletet, ha az egész mérhetetlen teremtési térben már egyetlen nap és kemény föld sem tartja megkötve lényemet.

11 Mert az én "Én"-em, az egész felmérhetetlen világmindenség, ez azonban ítélet alatt áll. De az én megítélt "én"-em hogy szabadulhasson ki az én mindenségemből? Kert akit itt magad előtt látsz,az már csak a legbenső élet magva az én - a te szemodra végtelen –lényemnek. Ha megadhatod nekem azt amit elveszítettem, haladéktalanul követlek téged."

12. Márton figyeli Sátánt és kevés idő elteltével komolyan így szól: "Igen, általában mindent, Istennek szegény ellődje - tehát kövess engem!"

13. Sátán: "Milyen biztosítékot tudsz adni, hogy ígéretedet töké-letesen be is tudod váltani?"

14. Márton: "Istennek, a te Atyádnak végtelen szeretetével, elég ez neked?"

15. Sátán: "Márton barátom, korlátolt felfogásod miatt helyesnek és jóakaratúnak véled ugyan azt, s ez a biztosíték megfelel és elfogadható is az olyan véges és korlátok közé szorított szellemek számára mint amilyen te is vagy. De hogy ez a biztosíték nekem, aki Istenhez hasonlóan - bár ha Belőle, de mégis - végtelen szellem vagyok, elegendő-e, az már más kérdés!

16. Lásd, egy szúnyog számára csakhamar és igen könnyen találhatsz elegendő élelmiszert, egy elefánt számára azonban már nehezebben, de még kevésbé a leghatalmasabb Leviathan részére, amelynek hegy nagyágú táplálék darabokra van szüksége.

17. Így Istennek szerinted végtelen szeretete a véges lények számára bizonyára több mint elegendő ahhoz, hogy őket mindörökre kielégítse, de egy Hozzá hasonló végtelen szellemnek csak akkor lenne elég, ha Őt magát nyerné táplálékul.

18. De mellette még a végtelen lények sokaságát is megemészteni, amelyek mindegyikének idővel szintén végtelenségre lesz szüksége, lásd, így

szükségszerűleg még az istenség végtelen szeretetének is megvan a határa, miután akkor az egy végtelenség helyett két végtelenségről kellene gondoskodnia, ami teljes lehetetlenség lenne. Még most is igen sokra van szükségem a magam számára fizikailag és erkölcsileg is a végtelen térségben, ahol a legkeményebb fogságban vagyok, de mily végtelenül több kellene aljkor a visszanyert tökéletes szabadságom mellett!

381

19. Mondom neked és mindnyájatoknak, akik itt vagytok, én miattatok nem térek vissza, mert ha visszatérnék, akkor valamennyien megsemmi-sülnétek. Egyedül csak én magam tudom, hogy Isten milyen nagy, mennyije van és mit adható. Belátom, hogy engem és benneteket egy időben megtartania lehetetlenség, azért inkább örökké nyomorult maradok, hogy ti, mint az én gyermekeim, az egyedül csak az Én számomra rendelt és kijáró üdvösséget élvezhessétek - amit egyébként teljes szívemből kívánok is nektek.

20. Bár azt is tökéletesen belátom, ahogy Isten végtelenül jó, de éppen ez a végtelen ' jósága teszi Őt pazarlóvá Ha irántatok, , gyermekeim iránti szeretetemből olykor - természetesen igen kemény eszközökkel - nem korlátoznám Őt szörnyűséges nagylelkűségében, rövidesen ismét a Földre kellene mennie, hogy kemény szívű gyermekeinek kenyeret keressen.

21. Ezért beláthatod, hogy Isten végtelen szeretetét nem fogadhatom el biztosítékul s így más egyebet kell adnod, ami több értéket jelent sem számomra."

193. Fejezet

MÁRTON TOVÁBBI JÓ AJÁNLATA SÁTÁN MEGTMENTÉSÉRE ÉS ANNAK ELLENVETÉSE - A TEREMTÉS RENDJE AZ ÚR FÖLDI TESTETÖLTÉSÉT MEGELŐZŐEN ÉS AZT KÖVETŐEN

Márton: "Szegény szerencsétlen testvérem, te most helyemen és következetesen feltártad előttünk annak ok át, hogy neked mint szintén végtelen szellemnek miért nem felelhet meg Istennek végtelen jósága, de azért úgy vélem, ha te a követelésedből azért valamit mégis csak engednél és megelégednél azzal, amivel mindannyian rendelkezünk, ami mindenesetre sokkal több mint amannyid ebben a határtalan nyomorúságodban van, még mindig sokkalta jobb helyzetbe kerülnél, mint amiben most vagy és ezért úgy gondolom, hogy Isten végtelen jósaga mégis csak elegendő biztosíték lenne számodra a megtéréshez.

2. Alapjában véve most tulajdonképpen semmi sem vagy és végtelen sokat kell szenvedned, akkor azonban annyi legalább mégis csak lennél, mint amik mi vagyunk és többre nem is lenne szükséged. Hát nem lenne az még mindig jobb mint amiben most vagy?

3. Ha pedig - mint ahogy mondod - az irántunk, a tulajdonképpeni gyermekeid iránti szeretetedből ilyen végtelenül nagy áldozatot hozol, amire közülünk senki sem kér és nem is kérhetett, akkor talán meghozhatnád még azt az áldozatot is, hogy megtérésed alapjául ne követelj vissza mindent, hanem csak annyit, amennyi mindannyiunknak van, nem teszel különbséget Isten végtelen bőkezűségében és az Atya hatalmas készlettárát nem teszed szegényebbé?

4. Mit szólsz ehhez? Úgy vélem, így talán csak menne a dolog va-lahogy? 1'üi a véleményed erre vonatkozólag?"

5. Sátán: "Kedves 1~Iártonom, lásd, te csak úgy beszélsz, ahogy a dolgokat a te természetszerű és szükségszerű korlátozottságodban

382

látod és felfogod és csak mert nagyon illedelmes vagy, azért van hozzád ennyi türelmemé De gondold csak meg, hogy mi a lehető és mi lehetetlene Tehetek-e én kisebb mint amilyen vagyok? Hát még mindig nem látod be, hogy az egész végtelen teremtési teret tisztán csak az én feloszthatatlan lenyiségem tölti ki?

6. Vagy hogy kévésebbre legyen szükséged meg tudnád-e tenni, hogy kezeidet, lábaidat stb. a tagjaidat sorban levágatni engednéd csak azért, hogy szükségleteidet lecsökkentsd? Mert lábain nélkül már rövidebb ruhára lenne szükséged , kezeid nélkül ujjak nélkülire , te nektek kevesebb tag mellett kevesebb élelemről kellene gondoskodnia Ez a számit ás bélyen lenne, de most azt mondd meg, meglennél-e ezzel elégedve?"

7. Márton: "Szegény barátom azt hiszem az Úrral szemben erre sem neked sem nekem sem lenne szükségeink, mert minden ember nemcsak tudja, hanem kell is hogy testét visszahagyja amely egy időre lényiségét alkotta, s ezért anyagi lényiséged egész nyugodtan otthagyhatod és - úgy mint mi is - elégedj meg a szellemivel. A te hatalmas világtestedre vonatkozólag az Úr bizonyára megtalálja a legbölcsebb és legjobb megoldást, mint ahogy a mi kis testünkkel kapcsolatban megtaláltan Lásd, mi ezzel a nemes szellemi testünkkel tökéletesen meg vagyunk elégedve, s így te is megelégedhetnél.

8. Sátán: "Redves testvérem, te mindig csak úgy beszélsz, ahogy a dolgokat a korlátozottságod mellett megérted, ez eddig onnan ered, hogy szemeiddel - úgy mint én - nem hatolhatsz az én lényiségemet kitöltő egész teremtett világon túl. Mondom neked a te akaratod jó, a szíved is jó, a bölcsességed azonban csak egy élő pontocska a végtelenségben.

9. Nem tudod belátni, hogy minden létnek egy támaszfontra van szüksége, hogy keletkezhessék és aztán továbbra is fennmaradhasson. Minden erőnek ellenerőre van szüksége, hogy mint olyan megnyilvánulhasson. Ha így két ellenerő áll egymással szemben, egymásban ellenállásra találnak és ezáltal sarki ellenhatásban nyilvánulnak meg és a két erőnek ez a harcszerű vagyis hasonló megnyilvánulása lehet csak az alapja valamilyen lét keletkezéséneke

10. És lásd, Isten a felső pozitív erő - én pedig az alsó negatív, de e minőségemben éppen olyan végtelen vagyok, mint Isten az ő saját felső minőségébene Isten az Ohmaga megnyilvánulására nélkülem éppen úgy képtelen lenne, mint én az önmagaméra – Nélküle.

11. Ha most már a te tanácsodra én visszatérnék az Istenségbe és Vele együtt pozitív erővég válnék, mondd csak, nem kellene-e az egész, eddigi, Istenből és belőlem keletkezett teremtésnek egy üres semmivé feloldódnia és mindennek a mi ősi lényiségünkbe, puszta gondolatokká visszahúzódnia, feladva ezzel minden lényisége létet és tudatot?

12. Most beszélj és győzz meg engem, hogy minden dolgok további lé te és fennmaradása az említett módon is lehetséges, s akkor követlek téged!"

13. Márton: "Hát tudod, az én bölcsességem ilyen nagy mélységre már nem terjed ki és úgy gondolom, hogy szemeikkel még a testvéreim sem

hatolhatnak át a végtelenségen, de hogy az Úr eddig teremtett művei további fenntartásának biztosításában jelenleg éppen csak tereád lenne korlátozva, ebben igen erősen kételkedem.

383

14. Az Ő testelöltése előtt igaz ugyan, hogy volt egy régi föld és egy régi mennyország, amelyek rajtad nyugodtak és akkor valóban a negatív sark voltál, amint azonban az Úr földi hústestet öltött e1~retette a te sarkításodat és Cinmagában egy sokkal megfelelőbbet, Hozzá méltóbbat és az egész örökkévalósokra tartósabbat helyezett a tied helyéren Ezzel kötötte Ő a te gyengeséged következtében minden eresztékében megingott teremtést újból erősen össze és így a régi, bizonyos tekintetben megszűnt és valami egészen új lépett adnak helyére.

15. Az Úr emberré levése előtt könnyen szükségszerűség lehettél olyan, de azóta semmivel sem vagy sem több sem kevesebb mint akármelyik más szellem és dolgok további fenntartásának biztosításánál .most már általáb2n nincs is reád szükség. Ezért úgy hiszem ezt jó lenne ha belátnád és teljesítenéd a kérésemet."

16. Sátán kissé jobban felingerűlve mondja: "Barátom, te most már egy kissé hegyke vagy ismét, de a bölcsességed korlátozottsága ezt menti.

17. Lásd, lásd te rövidlátó, ki segített akkor is abban az isten-ségnek, hogy egy ilyen új teremtést megvalósíthasson? Hát nem én voltam-e az, akinek Őt üldöznöm kellett, aki megkísértetten és végül is Őt teste szerinti megöletéséhez segíteni kényszerültem, hogy az én negatív sarkításomat így kínjai és szenvedései révén az Ő pozitív isteni természetéhe felvehesse?

18. És Istenben éppen ez a természet, az, amelyet te az előbb az Ő végtelen szeretetének neveztél. Ez azonban - amint előzőleg említettem neked - lehet elegendő nektek mint véges lényeknek, nekem azonban nem lehet eléje mert én magam is végtelen és őrökké való vagyok, most pedig már egyáltalán nem, miután oly sok marad nap és föld állnak fenn, amelyek általában az én lényemet képezik,

19. Ó, ha majd egykor minden anyagi mint negatív sarkítás felol-dódva Istenbe helyeztetett, akkor majd igen, csak akkor válik az én nemlegességem teljesen Fölöslegessé, s mint az összes enyém előtt szégyenkező szellem azt tehetem, amit te kívánsz most tőlem,

20. Akkor majd kisebb leszek mint amilyen most vagyok és fenntar-tásomhoz sem lesz többre szükségem mint most neked és a ti üdvösségeteket sem kockáztathatom meg többév Most azonban mindnyájan igen rosszul járnátok, ha kívánságodnak megfelelően hozzád hasonlóan az Úrhoz visszatérnék. Ezért még sok földi időszakon át kell olyannak maradnom, mint amilyen most vagyok, míg kívánságodat mindnyájatok veszélyeztetése nélkül teljesíthetem.

21. Ó barátom, ó fiam, én nagyon is jól ismerem a mennyek végtelen édességeit, de ismerem az én állapotom rettenetes fanyarságát is. De mit tehetek?

22. Lásd, egyetlen megnőtt tölgyfa sem hajlítható meg többé s így még kevésbé én, a minden teremtés őstölgye! Idővel és a megfelelő

körülmények alakulásával azonban a te illedelmes kívánságod is meg-valósulhat még.

384

23. Tekinteteteket azonban irányítsátok inkább a föld felé, ahol most már igen gonosz játék folyik, ezzel sokkal több jót tehetnétek, mintha velem kapcsolatban s most még teljes lehetetlent idő előtt lehetővé akarjátok tennie a véleményed erre vonatkozólag kedves Márton fiam?"

194 .Fejezet

MÁRTON MÉG EGY KISÉRLETE, HOGY SÁTÁN MAKACSÁGÁGNAK HELYTELENSÉGÉRE RÁVÍLÁGITSON

Márton: "Szegény testvérem, lehetséges, hogy minden úgy van, ahogy azt most jóakaratú türelmeddel előttem feltártad, de lásd,én - mint minden vak .- nagyon is kételkedő vagyok, sőt talán inkább ostoba mint kételkedő, és egyáltalán nem bimm a dolgok mélyéig felfogni, hogy nélküled a teremtés miért ne maradhatna fenn tovább is, különösen ha Istenhez való visszatérésed következtében léted nemcsak hogy nem szűnik meg, hanem lényiséged még végtelenszer tökéletesebbé válik.

2. Jól tudom ugyan még az Úrtól, hogy téged mindenképpen meg kell tartania, mert a természeti testek és lényiségek fenntartása az isteni rend értelmében veled összefügg, természetesen a mulandó lényiségekre vonatkozólag.

3. Ha egyszer már tökéletesen megnyertünk téged, - ami teljesen és kizárólag csakis a te saját akaratodon múlik - akkor az egész anyagvilág nemcsak hogy fölöslegessé válik, hanem miután az, tisztán csak a te ítélet alatt álló makacsságod, a te megtéréseddel és fejlődéseddel az Úr régi kívánságának hegfelelően amúgy is azonnal feloldódik és felfejlődik a tiszta szellemi lényiségébe, amely a te előbb említett megítélt makacsságod következtéber. most még benne megkötözve és fogva van.

4. A mi szellemi lényiségünk, az új Föld és az új Mennyek azonban veled semmi vonatkozásban sem állanak, mert ezek örök fennállásuk biztosítékát most már az Úrban lévő sarkításukban lelik s ezek a Szeretet és Bölcsesség vagy a J ó és Igazság!

5. Igazad van abban is, hogy tekintetünket a Föld felé irányítottad, ahol most igen gonosz események dúlnak, én azonban kijelentem és azt mondom neked szegény barátom és testvérem: mihelyt megtérsz abban a pillanatban nemcsak ez a Föld, hanem az egész teremtés is az őseredeti tisztaságában és fejlettségébe tér vissza. Minden gonoszság véget ér és aminek a hús és az anyag megítélt fáradságos útját még meg kellett volna járnia, a te megtérésed és felfejlődésed révén, abban a pillanatban már teljes fejlettségében is állapa.

6. Mert az egész hústest útja nem egyéb mint a rólad való fáradságos leválás és a te ítéleted alóli nehéz újraéledése Ha pedig nálad a megítéltség véget ér, mire akkor az anyag, mire a hústest nehéz és fájdalmas útja?

385

7- Úgy hiszem, hogy én is a teljes igazságot mondtam, mégpedig a legjobb szívvel és akarattal, tégy tehát e szerint és majd meglátod, hogy a dolog egészen másként alakul, mint ahogy azt magad elé képzelted."

195. Fejezet

SÁTÁN OKOS VÁLASZA MÁRTONHOZ AMELYBEN GŐGÖSSÉGGEL VÁDOLJA

A Sátán: "Barátom, a te beszédednél az a legszebb, hogy rövid-látásodat velem szemben nagyon illedelmesen és higgadtan adod elő, egyébként azonban a dolgok és körülmények megítélésénél és felfogásánál még egy egész örökkévalósággal hátul kullogsz.

2. Összes szavaidból látom, hogy mindazt, amit mondtam neked, még csak sejtelemszerűen sem fogtad fel, ezért teljesen meddő dolog lenne előtted az Isten és közöttem lévő életkörülményeket felfednem, mert azokat még sokkal kevésbé értenéd meg mint az eddigieket.

3. Ezért úgy gondolom váljunk el ismét békességben és az időnket szenteljük a további szükséges dolgainkra, mert ezzel az egymással folytatott meg nem értett és így gyümölcs termésre kilátástalan ide-oda beszélgetéssel sohasem érünk el semmiféle célt. Nagyon is jól értem én, hogy te mit akarsz, de te nem érted és nem is értheted meg, hogy itt mi a lehető és mi a lehetetlen s ezért ez a veled való szóváltás teljesen kilátástalan dolog.

4. Mivel azonban olyan illedelmes vagy, valamit mé is csak mondok neked s az igen nagy hasznodra válik majd. Lásd, te és a te egész világod bennem minden ősgonoszság alapjai látjátok, amely az én, minden angyali felfogóképességet túlhaladó gőgömből keletkezett. Ezt helyben is hagyom, amennyiben az önérzetet, a létérzetet, erejének rendeltetését és az ebből szükségszerűen keletkező tevékenységet erre a sértő elnevezésre érdemesítitek. De vajon mi az nálad Marton barátom, hogy engem csupán csak azért késztetsz a megtérésre, hogy ezzel a legfőképpen az Úr ajkáról, az egész mennyekben a legnagyobb nevet készítsd elő a magad szánára.

5. Nyelveddel e világ lakóin győzelmet arattál, s az Úr ezért nagyon megdicsért és Ezen többi részben hozzád hasonló, részben pedig nálad még különb testvéreid előtt ki is tüntetett téged, most pedig az én legyőzetésemmel a mennyek legnagyobb dicsőségét szeretnéd a magad részére biztosítani. Csakhamar mindenütt e téged dicsérő és magasztal ó szavakat hallanád magadról: Látjátok, ezt nézzétek! Ami eddig myriádnyi hatalmas szellemnek, sőt ami Magának Istennek sem sikerült, az a gyenge Mártonnak dicsőségesen sikerült!

6. Úgy gondolod Márton, hogy e törekvésed más egyéb talán s nem a legnagyobb és rejtett gőg, amellyel szemben az enyém puszta semmiség? Add fel ezt a tervedet a legbensőbb alapjában, s akkor még talán tovább is beszélgethetünk egymással. Péter lásd, én világosság vagyok, ha a valódi alakomban lépek eléd, s ezért teljesen tisztának kell lenned és majd csak akkor beszélhetünk egymással eredményesen. Menj tehát

és tisztítsd meg magad minden szennytől és csak akkor jöjj vissza, hogy beszélj velem, az örökkévalóság ősvilágosságával!"

386

196. Fejezet

MÁRTON, JÁNOS ÉS SÁTÁN - MÁRTONT BECSÜTLETESSÉGE, JÁNOS BÖZCSESSÉGE ÉS HATÁROZOTTSÁGA - SÁTÁN ELLENTMONDÓ SZELLMISÉGE ÉS JÁNOS ÓCSÁROLÁSA - JÁNOS

VÁLASZA

Márton, Sátánnak e szavánál nagyon meghökken annál is inkább , mert egy kissé tényleg találva is érzi magát. Mihelyt kedélye egy kissé lecsillapult, mindjárt Jánoshoz fordulva mondja: "Kedves testvérem, aki sokkal jobban telve vagy az Úr bölcsességével, mit szólsz te ehhez? Higgyek e ebben az egyetlen pontban Sátánnak? Benső érzésem szerint ebben mindenesetre van valami igazai"

2. János: "Hagyd csak el, mert ahol mi eddig semmi eredményt sem tudtunk elérni, ott a te fáradozásod is hiábavaló lesz. De parancsold az Úr nevében nyugalomra s aztán majd ismét visszatérünk az Atyánkhoz. Ő aztán csináljon vele amit csak akar - az lesz majd a legjobb."

3. Sátán: "Miután ilyen tanácsot adtál Mártonnak, ezért sem engedem, hogy nyugalomra intsen, sőt megtisztelem Mártont azzal, hogy az Úr elé megyek vele és mindazt a dolgot amelyet ti meg nem értetek és felfogni sohasem lesztek képesek, Ővele személyesen beszélem majd meg. Most menjetek tehát s majd én magamtól követlek benneteket az Úr elé."

4. János: "Mi azonban sajnos ismerjük a te szándékodat és vagyonis jé1 tudjuk, hogy sohasem vagy veszedelmesebb, mint amikor az emberiesség köntösébe öltözöl. Ezért ha kedved van hozzá, majd csak egyedül leszel kénytelen Hozzá merned, s a dolgokat Vele elintézned,vert nincs felhatalmazásunk arra, hogy téged, mint az Úr legnagyobb ellenségét Hozzá vezessünk.

5. Ó az egészen más lett volna, ha Márton nagyon is jó tanácsot követve megtértél volna és bűnbánó tékozló fiú módjára tértél volna vissza az Atya szentséges keblére. Akkor mindnyájunk számára a legszívesebben látott kiségő lehettél volna, így azonban valóban nem használhatunk téged.

6. Ha azonban amint mondtam, az Úr elé akarsz menni, vagyonis jól isisered Hozzá az utat, így azonban ahogy vagy, velünk egy társágban nem jössz és nem is jöhetsz. Így legyen tehát a mi, a Te istened és Urad nevében."

7. Sátán erre nagyon sötét arckifejezést öltve szól: "Ha az Úr olyan követet küld, vagy a jövőben küldene valamikor hozzám, amilyen te vagy, mindenre ami előttem szent, esküszöm neked, az örökkévalósáig sem bírhatna rá a megtérésre még ha az összes központi napok tizével büntetne is az Úr.

8. Márton elérhetne velem valamit, de János, Péter vagy Pál soha. Írd e szavaimat a füled mögé, Krisztus tanítványainak te kemény, kö-nyörtelen tacskója. Azt gondolod, hogy talán félelem vagy ijedtségfog el a te szavadra, mert te János , az Evanlgélium írója s a Jelenések karmolója vagy? Ő akkor nagyon tévedsz.387

9. Lásd, egy magam teremtette dongó légy végtelenszer drágább nekem mint ezer olyan próféta, mint amilyen te vagy. Szégyelld magad keményszívűséged miatt azok előtt, akik ugyanazon Teremtő művei mint te vagy, sajnos azonban nyomorultak és örökké kínozottak!

10. Éppen azzal mutatta és jelezte maga az Úr meg nektek, hogy mi-lyen teremtésűek vagytok, amikor az elveszett fiú példázatát tárta elétek s így szólt: "Amikor azonban az Atya a hazatett szegény fiú tiszteletére nagy ünneplést készített elő és az Atya fiai és gyermekei megtudták, hogy az atyai házban emiatt nagy az öröm, előállottak és haragosan mondták: nekünk, akik állandóan hetek maradtunk, még sohasem rendeztél a tiszteletünkre ünnepet, mikor azonban ez a kidobott visszajött, aki téged annyira megsértett, hogy miatta ég és föld megremegett és a borzalomtól megdermedt, annak pecsétgyűrűt adsz és nagy ünnepélyt rendezel!"

11. Hogy az atya e haragosan morgókra mit mondott, nem szükséges ismét az emlékezetedbe felidéznem, mert hiszen te úgyis csak ugyanaz maradsz, aki vagy: szívedben ::,.tele keménységgel és könyörtelenséggel és ugyan így az egész csőcseléked!

12. Márton azonban kivétel! Egy darabig ugyan általatok vezetve ő is goromba volt, de megjavult és a vele való mostani beszélgetésem az

időszakok elképzelhetetlen számú neonjai óta az első üdvösséges pillanat volt a számomra, amiért a részemről örökké a legnagyobb megbecsülésben is részesüljön. Ezért, ha valaki velem valamire menni fog, az csak Márton lesz, közületek azonban mindegyik örökre megkímélheti magától a fáradtságot! Menjetek most már, Én azonban maradok ."

13. János: "fagyon igazságtalan vagy velem szemben. Mikor az előbb Márton a hatalmával, hallhatóan örökre ama még most is füstölgő kráter tüzébe vetett, megkötött s ezen felül még izzó hegyekkel takart le , perén voltam-e aki Márton figyelmeztettem és arra hangoltam, hegy téged szabadon engedjen? Minthogy pedig ezt tettem, miért vagyok most mégis kemény és könyörtelen szívű tuskó?"

14. Sátán: "Harázom, csak te ne beszélj nekem a könyörületességed-ről! Amit Tárton tett, azt csak meggondolatlanságból tette, s amint belátta, hogy helytelenül járt el, azonnal meg is változtatta meg-gondolatlan eljárását. Te azonban határozottan vagy az, ami vagy és nem változatsz kijelentéseden akár helyes volt az, akár helytelen és ezért gyűlöllek és vetlek meg téged sokkal jobban, mint a legnagyobb szenvedéseimet és gyötrelmüket. A tiéd Márton minden tiszteletem, ti többieké pedig örökké a legmélyebb megvetésem! Most pedig menjetek innen, különben olyan színjátékot rendezek, amilyet még eddig az egész végtelenség se látott!"

15. János: "Mi nem azért vagyunk itt, hogy neked engedelmeskedjünk, hanem hogy gonoszságodban megfékezzünk. Ezért tehát majd csak akkor megyünk el, amikor az Úr akarja, nem pedig a te akaratod szerint. Ha azonban látványosságot akarsz előidézni úgy már meg is kezdheted, s majd mindjárt elválik, hogy a mi hatalmunk feletted nem lesz-e nagyobb, mint a tiéd mifelettünk?

16. Miután azt ajánlottad, hogy azonnal menjünk el innen, az Úr ne-vében mi egészen mást ajánlhatnánk neked. Ni azonban a gonoszt nem akarjuk ugyanazzal viszonozni, csak azt a tanácsot adjuk neked, hogy

388

most már maradj teljesen nyugodtan, ha a Márton hívását nem tudtad vagy nem akartad követni. Inert lásd, ez a legutolsó rövid idő, amely a megtérésedre még rendelkezésedre áll. Ha ezt nem használod fel, akkor örökre a legkeményebb és legszorosabb ítélet alá kerülsz.

17. Hiába citáltad elő az evangéliumból a tékozló fiú esetét, hogy azzal a mi keménységükre mutass rá, de mondom neked, a tékozló fiú nélküled is visszatér mégpedig a sok Istentől támasztott testvérben, akik egy és ugyanazon érzésben egy emberként állnak majd Isten előtt, te pedig majd a gazdag tobzódóhoz hasonlóan az istenítélet örökös tüzébe kerülsz, ha a Márton felhívását mielőbb nem követed.

18. Sátán: "Az Úr csak tegyen amit akar és én is teszem amit akarok és nektek és mindnyájatoknak majd megmutatom, hogy az Úr a hatalmával az egész végtelenséget pelyvaként elfújhatja, de az én szívem és akaratom az Ő összes hatalmának és bölcsességének örökké a legkeményebb és leglegyőzhetetlenebb daccal áll ellent. Tegyetek tehát most amit akartok és én is azt teszem, amit akarok."

19. Márton Jánoshoz: "Ó testvérem, amint most látom, itt minden fáradozásunk hiábavaló s ezért menjünk, mert most már teljesen belátom, hogy ezzel a Sátánnal-nincs tovább mit kezdenünk."

20. János: "Kedves Márton, ha nem szólított volna fel minket a visszatérésre, már régen visszamenjünk volna, de az ő akaratának nem szabad

minket befolyásolnia. Ezért tehói csak maradjunk még itt egy ideig. mert ha az ő szavára visszahúzódunk, az felettünk való győzelme lenne a szemára, ha pedig ő felettünk diadalmaskodnék, akkor igencsak rosszul állnánk. ezért maradjunk sőt itt is kell még maradnunk egy kevés ideig, hogy ezt a környéket rendbe hozzuk. Így legyen tehát."

197. Fejezet

SÁTÁN DÜHE - MÁRTON FÉLELMIE ÉS JÁNOS NYUGALMA, TISZTÁNLÁTÁSA A RAVASZ SÁTÁNNAL SZEMBEN - AZ ISTENGYERMEKEK FÜGGETLENSÉGE SÁTÁNTÓL

A sátán észreveszi, hogy e társaság különösen az ő felhívására nem akar elmennie Ez igen zavarba hozza és bensejét izzó harag tölti el, ami külsőleg is félelmetes kinézésben tükröződik vissza.

2. Márton is észreveszi ezt, mire Jánoshoz és a többi kísérőjéhez így szól: "Barátaim, amint látom a tékozló fiúval most valami haj van, félelmetes titkos harag villámlik ki szeméből és az egész sötét ránccal barázdázott homloka és az éppen úgy felszántott szájszöglete félelmetes bosszúra mutatnak, amelyet végrehajtani is akar.

3. Úgy gondolom János testvérem, hogy egy kicsit talán a kelleténél több keménységgel voltál iránta. Be kell vallanom, hogy ha ránézek, dacára az Úr bennem lakozó erejének, nem kis félelem töltel. Nem azért, mintha talán ártalmunkra lehetne, hanem minden eddigi fáradozásunk teljes hiábavalósa miatt. Nézd meg csak az Uhron és Shonel arcát, ezek már majdnem odavannak az aggodalomtól. Az Úr szent nevében, ugyan mi lesz még ebből?"

4. János: "Valóban, a dolog csakugyan nagyon komolynak látszik. Én azt mondom neked, csak nehogy félj tőle, mert vele szemben a regkisebb félelem is már erőnknek bizonyos fokú alárendelése az ő erejének, s ez is bizonyos fokú győzelme lenne felettünk, amit pedig nem szabad megengednünk. Kert ha ezt tennénk, ezzel az ő ellentétes sarkításával annyira magához vonzana, hogy igen nagy megerőltetésünkbe kerülne abból kiszabadulnunk.

5. Lásd, veled nagyon emberségesen bánt el és jelentős ígéreteket .s tett neked, de ezt nem azért tette, hogy illedelmességed fejében szokat megtartsa és be is teljesítse, hanem tisztán csak azért, hogy ,éged mint tapasztalatlan újoncot e téren a hálójába kerítsen.

6. Látod-e most már? kivel pedig e tervét átláttam és meghiúsítottam, most már titkon a legnagyobb düh fogta el és gyűlöletében valamennyiünket szétmorzsolna, ha erőnk felett érezné magát. Miutánazonban igen jól belátja, hogy minden hatalma mily mennyei távolságban van a miénktől és velünk szemben milyen tehetetlen, ezért lett ily mérhetetlenül haragos, dühös és ádáz bensejében.

7. Erre azonban semmit sem szabad adnunk, s akkor majd csakhamar más képet vág!"

8. Sátán erre oly erőset dobbant a lábával a földre, hogy az szerte-hosszában megremeg s majd erőteljesen szól Jánoshoz: nyomorult, még mindig nem teltél be nyomorúságon élvezésével? Ha most már semmi sem vagyok s a nagy teremtésben semmi értékem sincs, úgy semmisíts meg teljesen a felettem levő hatalmaddal, ha merészelsz! De aztán majd lásd, hogy az én megsemmisítésemmel nem semmisíted-e meg önmagadat is!

9. De nagyon is jól látom, hogy az én megtartásom miatt amitől az egész mivoltod függ egy nyúlszívű gyáva vagy és a legrettenetesebben félsz tőlem, mert az én munkám bizonyára nem esnék olyan j ó1 neked, mint a puha

mennyország. Te félsz az én győzelmem miatt és mégis azt mondod, hogy nem kell tőlem félni!

10. Ó te ostoba fejű, melyik félelem a rosszabb, a tőlem való üres félelem, vagy a feletted való győzelmem miatti félelmed? Hát nem látod be, hogy e félelmed az én nagy győzelmem? Beszélj nem így van-e?

11. János: "Ö megközelítőleg sem és ezerszer nem! Egészen más érzés az a félelem, hogy magaviseleted által a te legridegebb elpártolásodhoz lehetnék hasonló és egészen más az egyéniségedtől való ostoba félelem, Az első egy tiszta szellem számára nagyon ártalmas lehet, a második az Úr kegyelméből egy erős szellemnél amúgy is teljes lehetetlenség, a gyengébbeknek pedig már csak azért sem árthat, mert azokra állandóan hatalmas védőszellemek vigyáznak.

12. Ezért óvtam Mártont is különösen attól, hogy akaratodnak milyen tekintetben is engedjen, ami nyilvánvaló győzelmed lett volna felettünk, s ami még reám nézve is veszedelmes lehetett volna - nem pedig a tőled, magadtól való félelem miatt, miután neked felettünk semmiféle hatalmad sincs a hazugság és a rábeszélés művészetén kívül.

13. Ha pedig abban az ostobán gőgös hitben élsz, mintha félnénk tő-led és attól való félelmemben nem mernélek megsemmisíteni, hogy ezzel önmagamat is megsemmisíteném - ó sátán, akkor te roppant nagy tévedésben vagy! Mert az én és valamennyiünk megtartása éppen annyira

390függ a te létedtől mint az Úr saját maga, mert mi most már valamennyien az Úrban élünk és az Úr az Ő végtelen atyai Szeretetével mibennünk!

14. Ebből pedig te örök hazudozó jól megértheted, hogy téged bár teljesen megsemmisíthetnélek anélkül, hogy ezáltal csak egy hajam szála is meggörbülhetne, hogy azonban azt nem teszem, annak nem az irántad való szeretetem vagy a tőled való félelmem az oka, hanem csupán az Úr végtelen szeretete és türelme, amely az én szívemben is állandóan él.

15. Valóban, ha egyedül csak rajtam állapa, akkor az egész végte-lenségnek már régen nyugalma lenne tőled, mert én, János, már régen megsemmisítettelek volna. Úgy vélem, hogy ezt az egészen nyílt beszédemet teljesen megértetted!"

16. Sátán: "Igen, nagyon jól megértettem. Sajnos azonban azt az örökösen visszatérő és még engemet is felülmúló tapasztalatot szereztem, hogy éppen nektek legtisztább mennyei szellemeknek van a legtisztátalanabb és Istenhez legkevésbé méltó elképzelésetek magáról Istenről."

17. János: "Hogyan? Beszélj ! Úgy látszik, ez megint egy új tőled eddig még soha elő nem hozott cselfogás lesz'. Halljuk csak!"

18. Sátán: "Te kérdezed "hogyan?"? Rendben van, Ez a te úgy nevezett mennyeien tiszta fülednek különösen és újnak hangzik? Várj csak egy kicsit, mindjárt olyan világosság gyúl fel benned, hogy örökké csodálkozol majd rajta! Ha világosságot akarsz, akkor légy szíves és csak röviden válaszolj azokra a kérdésekre, amelyeket feladok neked!

19. Előzőleg azonban azt a legszentebb ígéretet teszem neked, hogy mindörökre szabadon alávetem magam mindannak, arait csak követelsz tőlem, ha mindabban, amit majd mondok csak Egyetlen valótlanságot is be tudsz bizonyítani. Ha azonban ezt nem tudod megtenni, maralak az, ami vagyok, te pedig egész kíséreteddel együtt tőlem egészen háborítatlanul, érintetlenül és zavartalanul elvonulhatsz és mennyei hazádban tisztább és hozzá illőbb fogalmat gyűjthetsz magadnak Istenről!"

20. János: "Kérdezz tehát, de a régi, jól ismert kérdéseiddel ne állj elő, mert akkor csakhamar készen leszünk!"

21. Sátán: "Nos, j él van, 'mert itt a lét vagy nem lét forog koc-kán, majd meglátom milyen nagyot ugrasz bölcsességedben előttem. A kérdés tehát: Isten mindenütt jelenvaló-e vagy sem?"

198. Fejezet

SZÓHARC JÁNOS ÉS A SÁTÁN KÖZÖIT ISTEN MIDENÜTTJEÉENVALÓ VOLTÁRÓL ÉS A GONOSZ JELENLÉTÉRŐL – SÁTÁN A MAGA

MIVOLTÁBAN ISTEN LEGYŐZŐJE – JÁNOS BIZONYSÁGA A GONOSZTÓL VALÓ IGAZI MEGSZABADULÁSTÓL

János: "Mindenesetre Isteni léte és akarata szerint végtelen és így mindenütt jelenvaló is, de mint emberi lény és gyermekeinek igazi Atyjai csak gyermekei között a mennyek mennyjében lakik,

391

2. Sátán: "Jó, tehát Istennek mindenütt jelenvaló volt át vitat-hatatlannak tartod, de ekkor mondd meg nekem azt is, hogy Isten mint a legbölcsebb és a legjobb is, s mint ilyen mindent tudó és mindent látó és szándékos céljainak az eléréséhez legmélyebb bölcsességéből és végtelen jóságából kifolyólag minden esetben a legjobb és legmegfelelőbb eszközöket használja-e fel?"

3. János: "Minden bizonnyal, mert Isten Őt magában a legtisztább szeretet, s ez nem is lehet más mint csak mindenben a legjobb és legbölcsebb. De tudom most már hova akarsz kilyukadni, de csak kérdezz s egy felelettel sem maradok adósod."

4. Sátán Sátán tovább kérdezi: "Ami a végtelenségben csak van, azt mind az Isten teremtette vagy van talán még valahol egy másik Isten is, Aki mindazt amit gonosznak vagy rossznak neveztek a te jó Istened által teremtett dolgok közé keverte, vagy pedig az az egy jó Isten önmagából teremhetett jót és gonoszat egyaránt?"

5. János: "Minden teremtést és létet az "Ige" előzött meg, Az Ige pedig Istennél volt, Isten maga volt az Ige és minden teremtés ebből eredt. Ez az Ige később testté is lett, az Általa teremtett hústestében fogul t helyet, de a világ sötétsége nem ismerte Öt fele

6. Az Úr az övéi közé, a saját tulajdonába jött, hogy mindent újjáteremtsen - de ezek az "övéi" nem ismerték fel a világosságot, a világ bölcsei sem az örök "Igét" és még kevésbé az ő gyermekei az ő örök szentséges Atyjukat. Mert az egész világ értelmet egyedül csakis te magadnak tartod lekötve, hogy azzal fel ne ismerhessék Azt, aki mindenben öröktől fogva minden volt, van és mindörökké lesz is.

7. Mivel pedig így Isten minden dolgoknak az egyedüli Teremtője és Rajta kívül más Isten sehol sem létezhet, így tehát világos, hogy minden ami az Ő kezéből csak kikerült nem is lehetett más, mint csakis a legjobb és mindenben a legtökéletesebbe

8. A Belőle származó szellemek kilépésükkor mind olyan tiszták és jók voltak mint amilyen Ő maga, mivel azonban a beléjük látott akaratukhoz tökéletes szabadságot is adott, minek következtében mindent megtehettek amit csak akartak, s hogy ezen adomány használatával megtanulhassák, a szabad akarat mellé. Általa megszentelt törvényeket is fűzött, amelyeket tetszésük szerint betarthattak vagy át is hághattak.

9. És lásd, e törvényeket egy kivételével valamennyien be is tartották. Ez az egy és legelső, az ismeretek legnagyabb világosságával

megáldott azonban szabad akarata következtében visszautasította Istennek e törvényeit, ellenszegült és nem törődött azok szentesítésével.

10. Ez a szellem szabad akarata révén önmagában elfordult az isteni rendtől. Ily módon az után azon szellemekkel szemben, akik az ugyanolyan szabad akaratukkal nem éltek vissza, rendellenessé önmagában pedig gonosszá és hitvánnyá vált, s emiatt önmagától űzetve a többiek társaságából el kellett távolodnia mindaddig, amíg szabad akaratából meg nem tér és vissza nem lép ismét abba a rendbe, amelyet az Úr minden szellem számára egyformán adott - azaz a Szeretet Rendjébe?

392

11. Istennel, valamint velünk, most már valamennyien tiszta menyei szellemekkel szemben te, mint éppen ez a rendellenes szellem, nem lehetsz gonosz, mert soha örökké sem akarhatsz nekünk. Gonosz és hitvágy csak önmagaddal szemben lehetsz, mert egyedül csak önmagadnak tartasz mindaddig, amíg e rendellenességedben megmaradsz.

12. Te most meg akartál fogni, mert úgy gondoltad, hogy annál a kimondására kényszerülök, amely szerint Isten gonoszat is teremtett, miután te mint gonosz szellem szintén Isten teremtménye vagy. De ahová te gondolsz, oda én már egy egész örökkévalósággal .hamarabb érkezem és ismerem már valamennyi fortélyos bölcselkedésedet. Ezért barátságosan, de komolyan azt tanácsolom neked: tartsd meg magadnak és ne is kísérletezz a további kéré3eiddel, ha azoknak célja, hogy engem megfogj, mert velem szemben ezek sohasem hozhatnak számodra sikert.

13. Lásd, én a te ravasz szemeidből látom, hogy a kérdéseid végén örömmel bizonyítottad volna be előttem, hogy mi Istenről komolyan a legtisztátalanabb és legméltatlanabb véleménnyel vagyunk. Ismeretünk alapján ugyanis el kellett volna ismernünk, hogy vagy két Isten van, egy j ó és egy rossz, vagy pedig az egy Isten kettes, s mint ilyen a műveinek csak kontárja. De lásd, ez nem így van amint szavaimból ki is vehetted hanem úgy, amint azt neked elmondtam.

14. Valóban, Isten tökéletlen lett volna, ha a szellemeibe csak megkötött és nerc tökéletesen szabad akaratot adhatott volna amire vonatkozólag éppen te magad nyújtod a leghatalmasabb bizonyítékot. Mert hogy milyen óriási szabadságdal és tökéletességgel teremtette meg Isten az összes szellemeket, és így téged is, éppen abból látható a legvilágosabban, hogy te - bár külsőleg keresztül-kasul megkötve a Teremtőnek ameddig csak akarsz homlokegyenest ellenszegülhetsz - viszony ha akarsz éppen úgy ahogy mi, tökéletes szabad akarattal működhetsz az Úr akarata szerint is.

15. Mondom neked: az egész mennyországban egyetlen szellem sincs, aki Isten végtelen és határtalan tökéletességének nagyobb bizonyítékát adhatná mint éppen te. Te vagy - hogy úgy mondjak - a legnagyobb mesterműve Istennek és így az Úrral szemben kontármunka nem is lehetsz.

16. Ebből azután az is világosan látható, hogy eme elfordultságodban engem sohasem foghatsz meg, mert apit te tudsz, azt én már mind régen tudtam. Ez ismét csak egy újabb bizonyságba Isten tökéletességének, hogy én, mint egy, a te lényedből felszabadított szellem, minden akaratodnak a leghatalmasabban ellenállhatok.

17- Mit szólsz most ehhez? Van talán még valami kérdésed a számomra készenlétben? Csak ki vele! Mindegyikre megfelelő választ kapsz. Erre Sátán

erősen meghökken és nagy levertség vesz rajta erőt mert semmi sem jut eszébe, amivel a hatalmas Jánosnak megfelelőfeleletet adhatna!"

393

199. Fejezet

JÁNOS FELHÍVJA SÁTÁNT A TOVÁBBI KÉRDÉSEKRE - SÁTÁN NAGYZOZÓ ÉS GŐGÖS VÁLASZA - JÁNOS PARANCSOT AD SÁTÁNNAK A NAP ELHAGYÁSÁRA - SÁTÁN JOBB

BELÁTÁST KÉR

Minthogy a Sátán erre most semmiféle kérdéssel sem hozakodik elő és arca inkább ostobán megmakacsosodott mint gonosz kifejezést ölt, János tovább f olytatja:

2. "Nos, mi az Sátán? Talán nincs már tovább semmi kérdeznivalód? Most éppen olyan jó hangulatban vagyok, hogy a feleleteimmel úgyszólván egészen eltemesselek, de te hallgatsz s ebbc"1 arra kell következtetnem, hogy a bölcsességednek a végére jutottál és az erőszakosan magadhoz ragadott atyai örökségedet az utolsó fillérig elpocsékoltad. Mi a véleményed erre vonatkozólag?"

3. Egy idő .- elteltével erősen rikácsoló hangon feleli a Sátán: "Csak várj még egy ideig! Hidd el nekem, hogy az én bölcsességem még nagyon végtelen. A kérdéseknek még egész végtelenségét adhatnám fel neked, de hogy válaszolhatnád azt meg te, véges szellem azt nekem? Ezért inkább hallgatok, mert belátom, hogy az én kielégítésemre lehetetlenséget tőled mégsem követelhetek. Egy harmatcsepp egy szúnyognak a szomját kielégítheti, de egy központi napot már aligha. Úgy gondolom, hogy csak úgy nagyjából megérted mi t akarok ezzel a hasonlattal kifejezni?"

4. János: "Ó igen, ó igen, mégpedig sok megerőltetés és fejtörés nélkül, sőt ebből még többet is látok mint amennyit te gondolnál. Lásd, én ebből azt is meglátom, hogy te, amikor vélt bölcsességednek a fonala végleg kifogyott, azonnal a hazug gőgödhöz menekülsz és ezzel akarod legalább is önmagad kielégíteni, de lásd be, hogy ez az eljárás, most már úgysem vezethet többé sikerhez.

5. Mérd csak fel az én hatókörömet és aztán a tiédet, s ókkor könnyen meggyőződhetsz arról, hogyan áll mindkettőnk végtelensége. Azt hiszem, hogy ami a rőffel és a körzővel lemérhető, ott a végtelenség nem valami messzire lehet! Ugyanaz a helyzet a te és az én végtelenségemmel is. Mondom neked: aki önmagát végtelennek érzi, az vagy nem érti meg, hogy mi a végtelenség, vagy pedig végérvényesen bolond és így még kevésbé foghatja fel, hogy a végtelenség minden Tekintetben és vonatkozásban mit jelent.

6. Lásd, lásd, az előbb még egy végtelen kérdésről meséltél. Mondd csak vajon a végére érsz egyszer még annak? Ha pedig a te kérdéseidnek sohasem lesz vége, úgy mikor kezdhetném el arra a szintén végtelen felelet megadását? Most már csak mégis be kell látnod, hogy a te szádbél e nagyzolt szavak nem egyebek a legoktalanabb meséknél.'. Vagy talán tényleg nem látod be?"

7. Sátán: "Ha akarok mindent beláthatok, de némely dolgot szándé-kosan nem akarok belátni mégpedig csupán azért, mert nekem, a dicsőségek királyának ehhez nincs kedvem. Meóérted-e szavaimat?"

János: "Ó igen, ezek a te régi és általunk már nagyon is ól ismert szólamaid, te a szólamaidat most már nem hallatniuk

394

tovább, hanem megparancsoljuk neked, hogy központi lényeddel hagyd el ezt a helyet és foglald el az Úr nevében a Földön a számodra kijelölt helyet. Ha

ott nyugodtan megmaradsz, ne érjen újabb szenvedés, ha azonban telve leszel ,nyugtalansággal és gonoszsággal, akkor tisztán csak magadra vess, ha az Úr haragjának élét kell megízlelned.

8. Sátán: "Kedves barátaim, ne tegyétek ezt velem, mert a Földtől most már annyira irtózom mint a legeslegundorítóbb dögtől. Hagyjatok itt engem. Megígérem, hogy örökké ,nyugodtan maradok mint egy kődarab, csak innen ne űzzetek el engem.

200. Fejezet

A SÁTÁN A HUROKBA ÉS AZ ELLENTMONDÁSOKBA KEVEREDVE - A MEGRONTÓ ÉS KISÉRTŐ SÁTÁNT - ÚJABB BÉKESZERZŐDÉS JÁNOS ÉS A SÁTÁN KÖZÖTT

János: "Hallod-e, te mondod, hogy a Földtől jobban undorodsz mint a legeslegundorítóbb dögtől? Ez aztán igen különösen hangzik! Hiszen éppen te vagy az, aki a legmélyebb bölcsességeddel és legdicsőbb mesterkeleseddel hoztad abba a helyzetbe, amelybe most már jutott. Hogy lehet, hogy undorodhatsz most annyira és bölcsességi mesterművedtől?

2. Lásd, az Úr kegyelméből már én is hívtam néhány művet létre, de eddig még semmi alapot sem találtam arra, hogy azok miatt szégyenkezzem, vagy még kevésbé hogy undorodjam tőlük.

3. Ugyanaz a helyzet valamennyi mennyei testvéreimnél is, de ennek dacára egyikünk sem büszkélkedett soha hozzád hasonlóan istenfölötti bölcsességével és hatalmával mi ugyanis sohasem büszkélkedünk - legfeljebb az Úr kegyelmével dicsekszünk ha már éppen dicsekedünk, minden művünk kedves az Úr előtt, minden tekintetben pompás és bölcs, s ezért minden jogos okunk megvan arra, hogy örömünket találjuk azokban. Hogy lehet tehát, hogy a te mélybölcsességű hatalmi műveid az undorok undora számodra?"

4. Sátán: "A Föld talán az én művem? Nincs-e megírva: "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet!"? Hogy lehetne tehát a Föld az én művem?"

5. János: "Ohó, hogy forgatod most már a szavaidat? Nekem mondtad-e már oly sokszor, hogy te tulajdonképpen nemcsak a Földnek és az egész végtelenségnek a teremtője vagy, hanem mindez együttvéve alapjában véve te saját magad vagy?

6. Ugyanígy nagyon jól emlékszem még a földi idők ama nagy idejére, amikor a legarcátlanabbul arra merészkedtél, hogy a te Uradat, Istenedet és Teremtődet egy hegy tetejére vezetted és ott így szóltál Hozzá: "Lásd, ez itt mind az enyém! Föld minden gazdagságát Neked adom, ha leborulva imádsz engem! Ha pedig a Földet magadénak mondtad, hogy lehet akkor most mégis az Úr műve? mondd csak, mikor hazudtál tehát, akkor-e vagy pedig most?"

395

7. Sátán: "Nagyon kérlek, ne szégyeníts most meg ennyire engem. 3evallom, hogy akkor hazudtam s többé-kevésbé most is hazudtam, pert hiszen ez a természetem. Azt is beismerem, hogy sok felelös3ég terhel abban is, hogy a Föld most olyan undorító, amilyen, csak kímélj meg már ezeknek a felhánytorgatásával és hagyj békén. A jövőben sohasem lesz többé okod arra, hogy velem szegény ördöggel ilyen neheztelő módon járj el."

8. János: "De milyen biztosítékot adsz most nekünk, hogy hihessünk neked?"

9. Sátán: "Te vagyonis jól tudod, hiszen már az ősidők óta köz-ismert, hogy bennem semmi igazság sincs, ha pedig így van, milyen biztosítékot is adhatnék neked? A te akaratod legyen az ítéletem, na megszegem a szavamat. Ez minden, amit ígértem biztosítékául neked adhatok!"

10. János: "Ne az én, hanem az Úr szava legyen az ítéleted és így legyen a te akaratod szerint.

11. János erre összehívja a jelenlevőket és így szól hozzájuk: "Testvérein, bizonyára tudj átok, hogy egy olyan szerződéshez, amelyet egy becsületes meg egy becstelenséggel gyanúsítható között kötnek, tanúkra van szükség, hogy a szerződés teljes érvényű legyen. Ti mindent hallottatok és láttatok, ami itt történt, mik hangzottak el és milyen okból. Tanúságtétel céljából hoztalak benneteket az Úr nevében ide, párton és én pedig az Iga beteljesedése és részben szintén tanúságtétel érdekében, azért mindannyian örökös élő tanúi legyetek mindannak, amit láttatok, hallottatok s e tanúságtételegek legyen igaz és örökre szóló az Úr, az egész mennyország és az Ő gyermekei előtt."

12. A tanúk egybehangzóan mondják: "Igen, amilyen igaz, hogy éle az Úr kegyelvéből való élet.

13. János erre a Sátánhoz fordulva így szól: "A mi szerződésünket tehát örökkévaló igaz tanúk erősítették és szentesítették meg, ezért tartsd be ígéretedet. De jaj, háromszorosan is jaj neked, ha régi szokásodnak megfelelően megszeged fogadalmadat!"

14. Sátán: "Kire ez a nagy felhajtás? Csak jelölj ki nekem egy he-lyet és mondom neked: decimilliónyi napévek is eltelhetnek és még mindig úgy találsz engem majd, mint ahogy most itt hagytál!"

15. János: "Jól van, így legyen tehát! Ott, a két hegy között látsz egy reményteljes zöld mezőt, menj oda és nyugodj meg ott az Úr Jézus az örökkévalóság felkentje nevében! t'

16. A "Jézus" név hallatára Sátán villanásszerűen pattan fel és erős üvöltés közben foglalja el a számára kijelölt helyet. A kiküldöttek pedig ezek után valamennyien visszatérnek,

396

201. Fejezet

BOLDOG VISSZATÉRÉS SHONEL HÁZÁBA - AZ ÚR DICSÉRŐ ÉS KŰLÖNÖSEN MÁRTONHOZ INTÉZETT ÜDYÖZLÖ SZAVAI - AZ ÚR NAGY VIGASZTALÁST TARTALMAZÓ IGÉRETE - AZ

ITÉLETBŐL A FELSZABADULÁSBA

A visszatérés ugyanolyan gyorsan történt mint az odamenetelünk és így a kiküldött követé egy pillanat alatt már ismét Nálam a Shonel házában. voltak.

2. Amint megérkeztek azonnal a legnagyobb örömmel sietnek Hozzám és hálásan megköszönik szeretetemet, a nekik kölcsönzött erőt, hatalmat és nagy türelmet.

3. Márton az első, .aki égő szeretettel telten borul Elém és mér-hetetlen dicsőítésbe és hódolásba kezd.

4. Én azonban felemelem őt és így szólok hozzá: "Kedves fiam és testvérem, egy igen veszedelmes dolgot végeztéi most jól el, és János testvéremnek igen jól használható út-előkészítője voltál. Így van ez jól kedves Mártonom?

5. Kezdetben egy kicsit ugyan tűzbe jöttél és kissé kirívóan al-kalmaztad a neked kölcsönzött erőmet. Amint azonban János testvéred figyelmeztetett, attól kezdve teljesen az Én legjobb rendem szerint j orrtál el és oly ügyesen működtél közre, hogy Sátánnal olyan eredményt értél el, ami ítélet alkalmazása nélkül előtted még senkinek sem sikerülte

6. Mert a sátánból eddig még csaknem valamennyi követem, csak a legszigorúbb ideiglenes ítélet révén tudtak valamilyen eredményt kihozni, mert szavainak élével szemben nem tudtak megfelelő ellensúlyt tartani. Te azonban szavaiddal olyan irányba terelted, hogy János testvérem beszédének hálójában teljesen szabadan és önként kellett fennakadva maradnia - és ez eddig még sohasem ferdült elő. Látjátok, ő most szabad és mégis Nyugodtan marad kijelölt helyén, dacára, hogy szabadon mozoghatna és ez nagyon jól van így.

7. Természetes, hogy nagyon sok légió van még, amelyek az ő nevében gonosz dolgokat művelnek, a Föld meg is érzi még ezt - de csak rövid ideid már! A gonosz forrás azután majd lassanként mindjobban le lesz győzve, ezáltal minden gonosz szelídebbé válik, ha nem is szűnik meg teljesen. De azután már minden gonosznak a teljes vége sem lesz már igen messze.

8. A minden gonoszság feletti ítélet a mi szeretetünk lesz, az veti majd fogságába valamennyit és semmi sem állhat majd neki ellent mindörökké. A szeretetítélet pedig szilárd lesz, örökké tartó és változhatatlan, de nem szerit majd senkit, mintha nehéz teher lenne, hanem csak fogva tartja, ami teljesen szabaddá válni nem akart.

9. Mielőtt azonban ez az ítélet megkezdődnék, követeket küldök szét az összes világokba /csillagokba/, akik mindenkit akit csak találnak hívnak majd és a követésre ösztökélnek. Boldogok azok, akik e meghívást nem utasítják vissza, boldogságuknak sohasem lesz vége!

397

202. Fejezet

A MINDENT FELÜLMÚLÓ JUTALOM - A MENNYEI HÁZASSÁG, MINT AZ ISTENI REND BETELJESEDÉSE - AZ ASSZONY LÉNYERŐL MÁRTON HELYES VÁLASZTÁSA . ÉS

MEGNYUGVÁSA AZ ÚR AKARATÁBAN - INTELM A MENNYEI HÁZASSÁGRÓL - A TÖKÉLETESSÉ VÁLT MÁRTON MENNYEI KÜLDETÉSE

De most kedves gyermekeim, még valami más következik. Márton, Borem és Chorel jöjjetek közelebb Hozzám. Ti most minden nehéz próbatételen átküzdöttétek magatokat, sok erős és forró ütközetből győztesen kerültetek ki és ezzel alkalmassá váltatok minden mennyem számára .

2. Az Én szőlőhegyemnek ti most már nagyon rátermett munkásai lettetek, s ezzel kiérdemeltétek, hogy ,megfelelő jutalomban részesüljetek, s ezt most meg is kapjátok, Én tudom, hiszen tisztán olvasok a ti szívetekben, hogy a legnagyobb jutalomnak Engem tartotok és az örökkévalóságig nem vágytok más jutalom után. De szíveteknek éppen ez az érzése avat benneteket minden más jutalomra is teljesen érdemesekké és alkalmasság

3. A teljes tökéletessé való kifejlődésetekhez Rendem akarata sze-rint azonban szükséges, hogy ennek következtében ne külső, hanem mennyei házasságban éljetek és működjetek, s ezért hogy mindannyian. mindenben tökéletesek lehessetek, asszonyt kell magatokhoz vennetek, hogy örökké megszilárdulhasson bennetek a bölcsességetek és örökre felvehessétek és megtarthassátok a szívetek szeretetlángjából előtör ő világosságot.

4. Mert az asszony olyan mint egy edény, mégpedig szellemi edény, amely szívetek világosságát felveszi és megőrzi. Az asszony emellett még a szív életkonyhájának a szolgálója is és állandóan éleszti a szent élettüzet azon a tűzhelyen, amelyet a szívetekben Én építettem, Ezért most mindnyájatoknak asszonyt kell magatokhoz vennetek és vele teljesen eggyé

válnotok mindörökre. Márton, Én úgy gondolom, hogy ez nem lesz a számodra kellemetlen?"

5. Márton e boldogságtól teljesen összeroskadva feleli: "Ó Uram, Te ismered az én természetemet a legjobban. Akárkit adsz is nekem, az engem végtelenül üdvözültté tesz. Akár Chanchah akár Gella, nekem teljesen egyre megy, vagy ha lehetséges lenne egy napleánykát! Ó, ó, ó, az már aztán mindent felülmúlna ! "

6- Mondom Én: "A tiéd már ott is áll a hátad mögött, de te teljesen szabad vagy és tetszésed szerint is választhatsz. "Márton: "Ó Uram, egyedül csakis a Te akaratod teljesedjék. "Mondom Én: "Nos, vedd el tehát a hozzád legközelebb állót?"

7. Márton üdvösséggel telten néz most már körül és azonnal Mare-lisaelre esik tekintete a három napleány közül az elsőre, a legszebbre. Elém vezeti tehát őt és megkérdezi: "Uram, ez az igazi?"

8. Mondom Én: "Igen, s ekkor az örökkévalóságokra megáldottam őt, mire Márton tökéletessé vált.

398

9. A legnagyobb üdvösséggel telten csókolja most meg az ő mennyei asszonyát és csak most ismeri fel, hogy ezáltal szeretete a bölcsességével örökre egyesült. Mindketten mint egy szív és egy száj dicsőítenek és magasztalnak Engem, mert ugyanígy csak a mennyországban lesz a szétvált Ádámból is ismét egy tökéletes ember, de elkülönült személyi üdvözült lényiséggel.

10. Márton után Borem Surahilt, a másodikat, Dhorel pedig Hanialt a harmadik napleányt kapja feleségül, s valamennyien mérhetetlenül élvezik szerencséjüket és üdvösségüket.

11. Márton az üdvösségtől és a legédesebb gyönyör érzéstől alig van öntudatánál, amikor mondja: "Ó Uram, Te legjobb és legszentségesebb Atyám! Itt már - mint egykor Péter a Tábor hegyen - most már én is örömmel kiáltanék fel: nitt jó lenni! De azért egyedül csakis a Te szent akaratod történjék meg!"

12. Mondom Én: „Kedves és most már tökéletes Mártonom. Nem hallottad még a földön létedkor ezt a régi közmondást: "csak aki szeret, az visz mennyasszonyt haza"? Lásd nálad is ez teljesedik be. Most pedig miután ebben a nagyházban most már minden rendbe hoztunk, ismét hazatérünk.

13. Az az út azonban, amelyen most visszatérünk, eme nagy fényvi-lágon lévő új gyermekeim számára mostantól fogva maradjon állandóan nyitva a te és az Én házamba. mindazokat, akiket házadba felvetté. maradjanak örökké a tieid s így örökké az Enyém is . Mert ami azEnyém, az most már a tiéd és ami a tiéd, az pedig örökre az Enyém is!

14. S így mindörökké te leszel védőangyala ennek a háznak és közö-sülhetnek Énbennem, mint ahogy Én is benned maradok. De nemcsak e napfölde gyülekezeteinek leszel az, mert e házad 12 kapuja még: számtalan földi gyülekezethez vezet el majd téged, ahol az üdvösséget megszámlálhatatlan minőségben találhatod fel.

15. Most pedig még néhány szót e föld új gyermekeihez Ezeknek azonban már a te szádból kell elhangzaniuk!"

203. Fejezet

MÁRTONNAK; AZ ÚJ VÉDŐANGYALNAK BESZÉDE AZ Ő, NAPBELI GYÜLEKEZETÉHEZ - UHRON JÓ FELELETEI MÁRTON SZAVAIRA, KÉRÉSE AZ ÚRHOZ ÉS AZ ÚR AMENJE

Márton szíve mélyéből mond ezért köszönetet, majd Uhronhoz és Shonelhez fordulva megszólal: "Kedves barátain és testvéreim, íme most csaját szeneitekkel láttátok és fületekkel hallottátok, miket cselekedett és mondott itt az Úr! A ti kérésetek - amiről most már megértettétek, hogy sokkal fontosabb mint a köszönet - azonban az volt, hogy az Úr és mi valamenn9ien állandóan maradjunk közöttetek. Az Úr örömmel hallgatta meg e kéréseteket és mindazt teljesíti is, amit az Iránta és irántunk érzett szeretetetekből kívántok - magától értetődik természetesen, hogy csakis amit az Ő rendjének megfelelően kértek.

399

2. Bár személyesen nem maradunk itt tovább, egy biztos utat azonban nyitva hagytunk, amelyen át egymás számára kölcsönösen és bármikor lathatón is elérhetők leszünk.

3. Mostantól fogva pedig maradjatok meg állandóan annak a tannak a rendjében , amely most az Úr ajkáról hangzott felétek , s akkor a hozzá vezető út mindenkor csodálatosan rövid lesz a számotokra. Ha azonban az Ő szavait és tanítását később kevésbé vennétek figyelembe, mint ahogy most, amikor az Úr közvetlen szava és tanítása még a fületekben cseng és teljesen annak hatása alatt álltok – ez az út mindig hosszabbá és nehézségesebbé válik majd amitől azonban maga az Úr valamint az Iránta érzett szeretetek meg fog védeni

4. Az Én házam és az Úr háza azonban nem két külön ház, hanem csak egy és ugyanaz a ház, mert ez a Szeretet háza. Tudjátok hol áll és he e házban hozzánk jöttök, az Urat, mint a mindörökké legszentségesebb és legjobb Atyát közöttünk, gyermekei között, akik Őt mindenek fölött szeretik – mindenkor megtalálhatjátok.”

5. Urhon: „Istené, az Úré egészen szeretetük és a tiétek is Őáltala. Az Ő neve szent marad örökké!

6. A mi kedves leányaink, akiket az Úr adott közülünk nektek, legyen szívünk bennetek és a legmélyebb köszönetünk nyelve a ti szátokban, s amennyire a mi világunk sugarai a végtelen világtérségbe csak eljutnak, ugyan olyan hosszú lesz az a dicsőítés is, amelyet az Úrról és felőletek a legtisztább összhangban elzengünk.

7. Majd Hozzám fordulva folytatta: És Te, ó kimondhatatlanul legszentségesebb Atyánk , gondolj reánk, új gyermekeidre. Tarts meg bennünket, utódainkat és az egész nagy közösségünket kegyelmedben és szeretetedben mindörökké, de gondolj arra a többi népre és közösségekre, amelyek a nagy föld tartományaiban és övezeteiben általunk még ismeretlenül élnek. A Te akaratod legyen velük is úgy mint velünk a Te Szereteted és végtelen Bölcsességed szerint.”

8. Mondom Én: „ Ament mondok erre nektek és a végtelen teremtés egész területéről Körém gyűjtött gyermekeimet 0és mindenkinek teljes bőségben megadom ami az övé. Az Én Szeretem, Kegyelmem és Irgalmam legyen veletek mindörökké!”

204. Fejezet

A MENNYEI TÁRSASÁG HAZATÉRÉSE – A KÖNYÖRÜLETESSÉG EGY MŰVE – MÁRTON HÁZA ERKÉLYÉNEK A MEGTEKINTÉSE – ÚT AZ ISTEN VÁROSÁBA – ANNAK POMPÁS

MEGKÖZELÍTÉSE ÉS ÜDVÖZLÉSE E pillanatban már felemelkedünk és már a Márton házában is vagyunk, ahol az ismert fürdővendégek már megtisztulva várakoznak reánk, előttünk

arcra borulnak és Tőlem kegyelemért és irgalomért könyörögnek, amit azonnal teljes mértékben meg is adok nekik.

2. Ezután először vezetem fel Mártont vendégeivel, barátaival és testvéreivel házának erkélyeire, amelynek egyik kelet felé vezető kapuja nyitva áll, amelyből fenséges út vezet Isten szent városába. 400

E kapuból jönnek Márton elé a többi apostolok páriával, József és Dávid, Mózes, Ábrahám, aloé, Henoch, Ádám és Éva, valamennyi Pátriárkával és prófétával egyetemben, valamennyien roppant nagy szeretettel üdvözlik őt, mint az Én városom új polgárát.

3. Csak itt nyitom fel teljesen Márton szemeit és teljes üdvössége csak itt bontakozik ki a maga valóságában.

4. De ez a végcél is, ameddig párton püspök halálától a túlvilágon benneteket elvezetni akartalak. Ha ugyanis tovább is vezetnélek benneteket, a továbbiakat már nehezen értenétek meg, mert hiszen annak sohasem juthatnánk a végére

205. Fejezet

AZ ÚR BEFEJEZŐ INTELE E MŰ OLVASÓIHOZ

Aki a túlvilágnak e különleges beállítású jeleneteit hittel és kellő megszívleléssel olvassa el, az azonnal megértheti, hogy az embernek milyen a helyzetes ha testét levetve a szellemvilágba átkerül és ennek megfelelően igazodik. Aki azonban csak a világ embere, az ezt éppen úgy mint az összes Szentírásokat is egy esztelen író badarságaként veti el magától.

2. Ez azonban semmit sem számit, mert idővel ő is csak oda jut, ahol Nélkülem már senki sem segíthet rajtan

3. Ha valamelyik költői gondolkozású koponya Mártonnak néhánny be-szédén talán megütköznék, mert az számára részben nagyovis földiesen, szennyesen és szellemtelenül hangzanék, annak csak ezt mondom: "Ahol a dög, ott gyülekeznek a keselyük"' Az emberi szellem itt is és odaát is egyformán nyomorúságban él, ha azonban összes salakjától megszabadul és megvilágosodik, akkor már tiszta szellemhez méltóan, szenny és zavarodottság nélkül beszél.

4. Habár a szellemvilágnak e feltárása csaknem teljesen kimerítő képet ad a lelkek és szellemek f ő és mellékirányú túlvilági vezetéséről, azért mégse tekintsétek ezt általános szabálynak, hanem csak különleges és teljesen az egyénhez szabott vezetés-esetnek, amely - legalábbis e formájában - kizárólag csak párton püspök megtisztulását és tökéletessé válását mutatta be.

A sok, még ezt követő szűkre szabott túlvilági jelenet /Jelenetek a túlvilágról című mű teljes világosságot deríthet számotokra a túlvilág mikéntjére. Eme, minden részéhen kizárólag csak Mártonra vonatkozó jelenetsorozat azonban mégis egy teljes egésznek tekintendőn Vegyétek ezt át hittel, s akkor könnyebben boldogultok majd túlvilági vándorlástok idején mint az a sok-sok ezer, akik a túlvilági életről mit sem tudnak és szívük-lelkük egyaránt csupa sötétség és vigasztalan éjszaka.

Az Én Kegyelmem Áldásom és Szeretetem legyen veletek most és mindörökké.

Amen