· Web viewHistória 2000-03 História 2000-03 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes

História 2000-03

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

História 2000-03Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.


Tartalom1. .......................................................................................................................................................... 1

1. Földrengések az ókorban ........................................................................................................ 12. Képek ...................................................................................................................................... 2

2. .......................................................................................................................................................... 41. A kalandozó magyarság veresége ........................................................................................... 42. Képek ...................................................................................................................................... 7

3. ....................................................................................................................................................... 111. Agrárreform, társadalmi reform a századfordulón ............................................................... 112. Képek ................................................................................................................................... 17

4. ....................................................................................................................................................... 211. A Gömbös-szindróma ........................................................................................................... 212. Képek ................................................................................................................................... 24

5. ....................................................................................................................................................... 281. Folyóink nevének eredete ..................................................................................................... 28

6. ....................................................................................................................................................... 311. A kínai országegyesítés ........................................................................................................ 312. Képek ................................................................................................................................... 34

7. ....................................................................................................................................................... 381. A magyar holokauszt sajátos vonásai ................................................................................... 382. Képek ................................................................................................................................... 41

8. ....................................................................................................................................................... 441. A pápa a holokausztról ......................................................................................................... 442. Képek ................................................................................................................................... 45

9. ....................................................................................................................................................... 471. Negyvennégy kérdés ............................................................................................................ 472. Képek ................................................................................................................................... 49

10. ..................................................................................................................................................... 521. A misszionárius és az ördög ................................................................................................. 522. Képek ................................................................................................................................... 54

11. ...................................................................................................................................................... 591. Fõügyész konfliktushelyzetben ............................................................................................ 592. Képek ................................................................................................................................... 62


1. Földrengések az ókorbanAKTUÁLIS ÓKOR

TÓTH Anna Judit

Földrengések az ókorban

„Mégis mozog a föld” – Kis-Ázsiában

A történetírók az elmúlt két és fél évezredben elsősorban politikatörténetet írtak. Kevés figyelmet szenteltek a természeti katasztrófáknak. Általában akkor emlékeztek meg ezekről, ha az események valamilyen politikai következménnyel jártak. Tacitus alig néhány sort szentelt a Vezúv kitörésének (Kr. u. 79.), amely Itália egyik legvirágzóbb vidékét tette lakhatatlanná, három várost törölt el a föld színéről, s tízezreket ölt meg. Pedig rendelkezésére álltak az ifjabb Plinius levelei, amelyekben szemtanúként olyan pontossággal és alapossággal emlékezik meg az eseményekről, hogy a levelek alapján a mai vulkanológusok pontosan rekonstruálni tudják az eseményeket.

A Földközi-tenger egész medencéjében, és különösen a keleti területeken, nagy a szeizmikus aktivitás. Anatólia (Kis-Ázsia) partvidékének nincs olyan városa, melyet ne fenyegetnének földrengések. Ez egyetlen történelmi korban sem volt másképpen, mégis aránylag kevés leírás maradt ránk a klasszikus ókorból.

Földrengésekről való megemlékezéseket elsősorban természettudósok, geográfusok munkáiban találunk, így Strabón (Kr. e. 64 – Kr. u. 19) és az idősebb Plinius (23–79) írásaiban. Őket sem annyira a földrengések kronológiája érdekelte, mint maguk a szeizmikus és vulkáni jelenségek. Többször írnak a tengerből kiemelkedő, új, vulkáni szigetekről – amelyekre rögtön több városállam is bejelentette az igényét, ugyanúgy, mint manapság. A földrengések kísérőjelenségeit is jól ismerték. Beszélnek szökőárakról, olyan esetekről, amikor a rengések után egy terület megsüllyedt vagy kiemelkedett – ezt Görögországban könnyű észrevenni, félszigetek válhatnak szigetekké, vagy fordítva. Szólnak esetekről, amikor a rengések után a források napokra elapadtak, és patakok megváltoztatták folyásuk irányát. Tudunk földrengés-katalógusok létezéséről is.

Katasztrófák az ókor és a középkor határán

A térség legnagyobb földrengéskatasztrófái Syria fővárosát, Antiokhiát (a mai törökországi Antakya) érték. Ez ekkor a Közel-Kelet legjelentősebb települése volt. A várost érő katasztrófák történetét elég jól ismerjük, annak köszönhetően, hogy itt született Ioannes Malalas, aki világkrónikájában részletesen megemlékezik városának fontos eseményeiről. A várost és egyben az egész Anatoliát sújtó legszörnyűbb katasztrófa az 526. évi földrengés volt. Ennek Malalas a szemtanúja lehetett. A földrengés májusban történt, húsvétkor, késő este, amikor a városlakók zöme a házakban vacsorázott. A település zsúfolva volt zarándokokkal. A földrengés következtében szinte a teljes város romba dőlt, amit csak súlyosbított a hatnapos tűzvész is. A lángok lehetetlenné tették a túlélők mentését, és elpusztították mindazt, amit a földrengés meghagyott. Sok más ismert személyiség mellett a pátriárka is életét vesztette, a legnagyobb templomok mind leomlottak vagy leégtek. Iustinus, aki mielőtt császár lett volna, sokáig élt Antiokhiában, azonnal pénzt küldött a túlélők keresésére és a romok eltakarítására. De hiába nyújtott gyors anyagi segítséget, a helyreállítás megkezdését megakadályozták a másfél éven keresztül folytatódó utórengések, elpusztítva a még lakható épületeket. A város lakói tömegesen menekültek el, ekkor hagyta el a várost Malalas is. A menekülőket a bandákba verődött környékbeli parasztok fosztogatták, sokakat megöltek, a városban is raboltak. Három nappal a katasztrófa után, vasárnap állítólag a Kereszt alakja jelent meg a város felett, és egy órán át láthatták az imádkozó emberek. Az utórengések végül 528-ban egy újabb jelentős rengésben kulmináltak, mely 5000 emberéletet követelt. Ezt követően pedig olyan kemény tél köszöntött be, hogy a mediterrán várost hótakaró borította be. A város nevét ezután Theupolisra változtatták: Isten városa. Az áldozatok számáról Malalas és az eseményekben személyesen nem érintett történetíró, Prokopios, hasonló adatokat közölnek. Malalas szerint 250 ezren haltak meg, Prokopios szerint az áldozatok száma 300 ezer volt. A számok nagyságrendileg pontosak, de lehetséges, hogy tartalmazzák a többi károsult város veszteségeit is. Amennyiben az adatok népszámlálási felmérésen alapultak, akkor beleszámíthatták azokat is, akik elmenekültek a városból a rengés után.

Az isteni és világi segítség

A császárkor minden komolyabb katasztrófája után az uralkodó anyagi segítséget nyújtott az újjáépítéshez. Legátusokat küldtek a helyszínre a károk felmérésére, előfordult, hogy maguk a legátusok is adakoztak saját


vagyonukból. A központ nem reagálhatott olyan gyorsan, mint manapság, ezért a császár nem a mentésben, inkább az újjáépítésben segíthetett. A közvetlen pénzadományozás mellett gyakori volt, hogy bizonyos adókat elengedtek. A Kr. u. 17. évi földrengésben a leginkább károsult Sardeis 10 millió sestertiust kapott, és elengedték a városnak az államkincstár felé fennálló tartozásait. A kevésbé sérült városoknak 5 éves adómentességet biztosítottak. Előfordult, hogy a császár fizette a középületek helyreállítását.

A földrázó istenek

Az ókorban több tudományos elmélet létezett a földrengések megmagyarázására. Ezek nagyobb részt helytelenek voltak, a rengéseket nem tudták előre jelezni. Nem csoda, hogy a lakosság földrengés idején az istenekbe, majd Istenbe helyezte minden reményét. A görögök Poseidónt tartották a földrengések okozójának. A sztoikusok megállapították, hogy azokban a tengerparttól távol fekvő városokban tisztelik a tengeristent, melyekben gyakoriak a földrengések, így Philadelphiában is. A rómaiak Vulcanust tekintették a földmozgások előidézőjének, de van olyan adatunk, hogy a földrengés után „sive deus sive deá”-hoz címezték imáikat és áldozataikat, a formula jelentése: akár isten akár istennő, mivel nem lehet tudni, hogy melyik istenség okozta a földrengést. A Krisztus utáni időkben a keresztényeket okolták még a földrengésekért is. A Kr. u. 115-ben történt antiokhiai földrengés után, melynek az ott-tartózkodó Traianus császár is majdnem áldozatul esett, letartóztatták a város püspökét, Szent Ignácot, Rómába hurcolták és a vadállatok elé vetették. Ugyanezen földrengést követően egyes források szerint emberáldozatra is sor került.

A városok lakói mágikus eszközökkel is próbálták megvédeni lakóhelyüket. Antiokhiában a Kr. u. 37. évi földrengés után egy földrengés elleni „telesmá”-t állítottak fel: egy oszlopot, „megrázhatatlan, megdönthetetlen” felirattal, melynek a tetejére egy mellszobrot helyeztek. Ez lett volna hivatott a várost megóvni a földrengésektől – mint látjuk, kevés eredménnyel. (Maga a telesma szó arab–török közvetítéssel került a magyar nyelvbe, talizmán alakban.)

2. Képek



1. A kalandozó magyarság vereségeAZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORA

BÓNA István

A kalandozó magyarság veresége

A Lech-mezei csata valós szerepe

Három évtized kutatási eredményeit foglalja össze Bóna István A magyarok és Európa a 9–10. században c. monográfiájában, amelyet a História Könyvtár sorozatában hamarosan olvashat a közönség. A könyv a 9. század elejétől, az etelközi tartózkodástól egészen az államalapításig a régész szemszögéből tárgyalja a korai magyar történet legfontosabb kérdéseit. Így a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetelének előtörténetét, a sztyeppei népekhez való viszonyukat, életmódjukat, a honfoglalás utáni kalandozásaikat, elsősorban hadtörténetüket, és új megállapításokat tesz a 9–10. századi magyar történelemmel kapcsolatban. Nem egy esetben egyszerűen kétségbe vonja a magyar történetírás másfél évszázados állításait. A szöveg rövidített, a latin, valamint az idegen nyelvi bizonyító anyag nélküli változatát sorozatként adjuk közre lapunkban. Azt a címet is adhatnánk neki: Az államalapítás előtörténete, mivel valójában azokat az okokat tárja föl, amelyek a megtelepült magyarságnál az erős szervezeti, területigazgatási egység, az állam megalapításához vezettek. A sorozat az 1999/7. számban indult, harmadik darabjaként A kalandozó magyarság veresége c. részt közöljük.

G. F.

A későbbi császár, I. Ottó király 38 éves volt, túl két házasságon, amikor nőül vette a szintén özvegy, de igen fiatal, 20 éves Adelheid királynőt. A reménybeli örökösök joggal tartottak attól, hogy a házasságból hamarosan új fiúgyermek várható. Ezért apjuk ellen fordultak. Ez az eredmény sokban meghatározta a magyar kalandozások sorsát.

A németföldi uralom változásai

A császár ellen fordultak első és második házasságából származó fiai és leánya. A felkelők között első helyen kell említeni a trónörököst, Liudolfot, a svábok hercegét, de vejét, Vörös Konrádot, Lotharingia hercegét is. Csatlakozott hozzájuk Frigyes mainzi érsek, a német egyház feje. Amikor az utóbbi az ellenségeskedések kellős közepén elhunyt, utóda, Vilmos – Ottó legidősebb (törvénytelen) fia – is testvérei pártját fogta. A lázadók 953. április 3-án Mainzban fogságba ejtették apjukat, a király Ottót, és ígéretét vették, hogy Liudolf javára lemond a trónról, illetve elismeri az elsőszülöttségi örökösödési jogot (primogenitura). A hercegek önállóságukat saját pénzveréssel is kinyilvánították. A fiai fogságából haza, Szászországba menekülő Ottó mögé felsorakoznak a szászok és a császár kemény-kegyetlen öccse, Henrik bajor herceg katonái. Segítségükkel 954 végére Ottó kerekedett felül.

Bulcsú tévedése

953/954/955-ben a magyar katonai és politikai vezetés egyvégtében tévesen értékelte az I. Ottó ellen több ízben is kitörőfélben lévő általános felkelést. Megtévesztette őket, hogy abban a király fia, a svábok hercege és veje, a frankok hercege vezető szerepet játszott. 954 februárjában nagy magyar sereg vonult Dél-Németországba, készen az Ottó elleni harcra. A sereg azonban gyorsan átvonult a lázadó Bajorországon, anélkül hogy a felkelésbe beavatkozott, és a harcban álló bajor szövetségeseket megsegítette volna. Svábföldre érve egyenesen féktelenül viselkedett, megtámadta a szövetséges Liudolf herceget támogató sváb felkelőket, otthonaikat feldúlta, s mintegy ezer embert hurcolt magával fogolyként.

A Liudolftól kapott vezetők által ezek után sürgősen továbbirányították Bulcsú harkát, aki március 1-jén átkelt a Rajnán és hetekig Wormsban, Vörös Konrád udvarában vendégeskedett. Egészen március 19. virágvasárnapjáig, amikor is egy utolsó, nagy lakoma után, „Kono”-nak becézett vendéglátójától és barátjától kísérve új hadmenetbe kezdett. Átkelt a Moselen és a Maason s csak Maastrichtnél vett búcsút Konrádtól. Utóbbi arra biztatta Bulcsút, hogy vonuljon közös ellenségük, Ottó legkisebb s legokosabb öccse, Bruno kölni érsek (953–965), a Lotharingia kormányzásával Konrád helyett megbízott „archidux” ellen. Csakhogy Bulcsú másodszor is cserbenhagyta, kelet helyett Brabant, vagyis dél felé fordult.

Először a Maas bal partján haladt és április 2-án a húsvét utáni első vasárnap kora reggelén rajtaütött a lobbes-i


kolostoron. A bencések – akik állítólag bőrsisakok (galea) ezreinek feltűnésére lettek figyelmesek – a kolostor mellett sebtében emelt alkalmi erődben bátran védekeztek, s szerencséjük is volt, mivel az esősre fordult időjárás megakadályozta az ostromlókat íjaik használatában – így az ostrom csúfos visszavonulással végződött.

A következő célpont április 6-án Cambrai volt, amelynek erős római falait Ottó híve, Fulbert püspök védte. Cambrai-t nemcsak a püspök katonái, de a lakosok is elszántan védelmezték. A magyarok először kirabolták és felgyújtották az újabban keletkezett, védtelen külvárost, majd rohamokat intéztek a korábbi külváros falai ellen. Háromnapi rohamozás után megismétlődött a lobbes-i kudarc. A támadók kénytelenek voltak elvonulni vagy pihenésre visszavonulni a várostól nyugatra folyó Scaldis/Escaut-folyó melletti táborukba. Miközben dél felől elvonultak a város alatt, a védők kicsaptak a lemaradozókra, bekerítették és kemény harcban megölték vezetőjüket, egy – ahogy a krónikák írják – „királyi sarjat”. Fejét győzelmi trófeaként a város legmagasabb falán lándzsára tűzték, ez a hely a mai Porte de Paris-tól akkoriban kissé északabbra lévő római porta decumana volt. Bulcsú, akinek unokaöccse volt a „királyi sarj”, a fej visszaszerzésétől sarkallva újabb dühös rohamot indított a város ellen, harcosai pedig bosszúból gyújtónyilakkal árasztották el a kapuk közelében a falakon belül álló Miasszonyunk-templomának tetejét. A rohamot visszaverték, a tüzeket pedig Serrald, egy bátor klerikus a nyílzápor közepette eloltotta.

A cambrai kudarcért – törvényszerűen – a várostól keletre, mintegy 2 km-re fekvő erődített Szent Géry-kolostornak kellett fizetnie; elkeseredett harcok árán a magyarok végül bevették s belülről tüzet vetve a kazettás famenyezetre, mégiscsak felgyújtották. A megolvadó lemezekből lecsurgó ólom – a korabeli leírás szerint – körben megtöltötte az árkokat (április 10.).

A messziről is bevehetetlennek látszó, magas sziklára épült Laont elkerülve, Reims–Châlons-sur-Marne–Metz mellett elhaladva lejutottak Burgundiába. Majd onnan keletre fordulva, Bulcsú ismét átkelt seregével a Rajnán, s mint aki jól végezte dolgát, hazavonult.

Bulcsú bosszúhadjárata

A 954. évinél is nagyobb hibát majd csak a következő év nyarán követ el Bulcsú. 954 végén Ottó kibékült fiaival és vejével, a bajor lázadók magukra maradtak. 955 kora tavaszán a felkelő bajorok az Inn melletti Mühl(en)dorfnál vereséget szenvednek Ottó és Henrik herceg egyesült erőitől. A bajorok vezére, Liutpolding II. Herold salzburgi érsek Henrik fogságába esik, aki őt ott a helyszínen, ítélet nélkül megvakíttatja és a dél-tiroli Säbenbe száműzi. A győzelem után Ottó és Henrik együtt ünneplik a húsvétot (április 15.), majd Regensburg ellen vonulnak. A felmentésben immáron sehonnan sem reménykedő város május 1-jén megadja magát I. Ottónak. Ő csak száműzi a vétkeseket, a Henrikre jellemző nemtelen bosszú elmarad.

Ekkor lépnek színre a magyarok. Az Ottótól még áprilisban száműzött Arnulf-fiak hívására (?) avagy a helyzetet tökéletesen félreismerve (?) Bulcsú ugyanis a nyár kellős közepén nagyszabású bosszúhadjáratra vállalkozott. Július 1-jén egy látszatkövetség útján meggyőződik arról, hogy Ottó hazatért Szászországba, ezért mintha mitől sem kellene tartania, nagy erőkkel rázúdult Dél-Németországra. Serege a Dunától a Fekete-erdőig és az Alpok nyúlványaiig mindent elárasztott. Minderről a Regensburgba bezárkózott, halálosan beteg Henrik herceg futárai értesítették Ottót.

Bulcsú tévedésében ebben az évben Árpád-házi hercegek is osztoztak, Tas fia Lél/Lehel, Sur s valószínűleg Taksony is. Még most sem tanulták meg azt, amin egy évszázaddal korábban az avarok is mindig rajtavesztettek: egykori római városokat akkor sem szabad ostromolniuk, ha nincsenek tornyaik. Pedig Bulcsút cambrai kudarca és unokaöccse halála figyelmeztethette volna rá. Ismét elkövetik a hibát, s nyilván a zsákmány reményében, fő erőiket Augsburg ostromára vonták össze.

Augsburg ostroma

Ezer évig senki sem vonta kétségbe Szent Ulrik életrajzírójának, Augsburgi Gerhardnak szavait, aki a szent püspök, Ulrik hőstettét csodává magasztosítva, úgy jellemezte Augsburgot, mint amelyet védelemre alkalmatlan kő- és elkorhadt fafalak vettek körül, s ezek csak ott értek valamit, ahol a szent a régi falakat új kőfalakkal erősítette meg. A nagyobb hatás kedvéért azt is hangsúlyozza, hogy a falak alacsonyak és tornyok nélkül valók voltak. A valóság azonban egészen mást mutat, mint amit a derék szerzetes írt. S a valóságot a régészeti emlékek értékelése adhatja: ténylegesen a város igen nagyszerű erősség volt. (Augsburg túlzott gyengeségét illetően alapos kételyre adhat okot már az is, hogy a magyaroknak 926 áprilisában [közvetlenül a Sankt Gallen-i kaland előtt] hosszabb ostrommal sem sikerült az Ulrik püspöktől még 924-ben új kőfalakkal megerősített várost bevenniük.)


A római Augustodunumot és a kora középkori Augusta civitast a legutóbbi időkig alig lehetett elképzelni, mivel az ókori kőfalakat a középkorban alapjaikig kibányászták, maga a terület pedig sűrűn be van építve. Mára mégis sikerült megismerni a római castellum mintegy 320 × 120 m-es négyszögét. Ekkor derült ki, hogy a korai középkorban a római erődnek már csak a déli fala létezett, ez volt a püspökvár észak-északkeleti fala. A késő római korban a korábbi castellumot egy nagyjából ovális alakú, 800 × 900 m-es késő római városba foglalták bele. A késő római városfal 2,50 m széles volt, következésképp legalább 8-10 m magas. Síkjából 4 m-re kiugró, 6,8 m széles bástyák tagolták, ezekből mára ötnek a helyét sikerült megállapítani.

Az antik városfalakon belül volt a cölöpfalú Püspökvár (Domburg), amelynél dél és kelet felől valóban cölöpfalak pótolhatták a romlásnak indult római falakat. Kétségkívül itt lehettek Augsburg gyenge pontjai, a mai Obstmarkthoz nyíló déli és az egykori Lech-ág felé nyíló keleti, vízi kapunál – ezeket rohamozták a magyarok. A város védelmét Ottó császár szent életű híve, Udalrik/Ulrik püspök (924–973) kitűnően vezette, az augusztusi hőségben az ostromlókat vezéreik itt is (éppúgy, mint Lobbes-ban) korbáccsal hajtották neki a kőfalaknak s a távolról sem kisszámú védőseregnek (augusztus 8.).

A magyar tábor a várostól délkeletre, a Lech keleti (jobb) partján volt, az egykori római híd (amelyet Ulrik karbantartott) közelében.

A város felmentésére I. Ottó a németség – eladdig soha nem egyesült – seregével sietett. Nyolc „légiójában” együtt voltak a bajorok, frankok, szászok, svábok és a 950 óta szövetséges csehek is, I. Boleslav herceg vezetésével.

A Lech-mezei vereség

Az Augsburgtól északnyugatra, a várostól látótávolságon kívül, a Lech bal parti mezején lezajlott csata sok tekintetben tipikus esete volt a kalandozó magyarok már korábbi vereségeinek. A cseh hátvédet rosszul időzítve támadta hátba a magyar rejtett erő. A császár veje, az apósa hűségére visszatért Vörös Konrád herceg és frank légiója szétverte a magyarokat. Ezután az újból teljes szélességében felsorakozott német lovas falanx valósággal elsöpörte a magyar főerőt. Bulcsú harcosai először megpróbálták megállítani a német rohamot, s ez a korabeli híradások szerint komoly veszteséget okozott a németeknek és Ottónak. A nyilaik által megöltek között volt Vörös Konrád herceg, Dietpald gróf, Ulrik püspök testvére, egy másik Ulrik, a sváb Aargau grófja, Berthold bajor gróf és még sokan mások. További nyilazásra azonban nem adtak időt és módot az üldözők.

A hagyomány keveredése

Az Augsburg melletti „Lechmezőn” (mind a négy égtáj felé Lechfeld van) három sorsdöntő találkozás, illetve csata volt: 787. október 3-án Nagy Károly és III. Tassilo között, 910. június 12-én Gyermek Lajos és a magyarok, 955. augusztus 10-én I. Ottó és a magyarok csatája, ezek az utódok emlékezetében valósággal gomolyogtak. Az első kettő a falakról valószínűleg láthatóan, a Lech-híd jobb és bal oldalán zajlott le, míg az „Ungarnschlacht”, a „magyar csata” a városból nem volt látható.

A magyarok csatavesztéséből a bajorok népi háborúja csinált magyar katasztrófát. A német győzelem katonai oldala távolról sem volt világrengető – még a korabeli német krónikák szerint sem.

Kétségtelen: a Lech-mezei német győzelem döntő szerepet játszott abban, hogy I. Ottó királyt 962-ben Nagy Ottó császárrá választották. Ottó azonban mit sem tett a magyarok ellen az augsburgi csata után. (Sem azon melegében, sem később. A győzelem évében, 955-ben, ősszel a szlávok ellen vonul s arat felettük Reknitznél nagy győzelmet [október 16.]. A következő, 956-os esztendőben sem tesz semmit a magyarok ellen, amikor pedig a bizánciak is szerencsét kívántak előző évi győzelméhez.) Soha nem indult meg, hogy kiűzze az egykori Karoling Pannoniából vagy legalább a Duna-völgyi Ostmarkból az oda betolakodott „hunokat” (azaz a magyarokat). Eszébe sem jutott, vagy ha igen, hamar elhessegette a gondolatot; a németek kereken 75 évig nem indítanak Pannonia visszavételére támadást a magyarok ellen. Ők tudták, miért nem.

A reális katonai erőviszonyokat mindig mérlegelni kell a 9–10. század magyar–német vagy magyar–bizánci kapcsolatok elemzésénél. A valóságos erőviszonyok jelentősen eltértek azoktól, amelyeket saját politikai ábrándképeiket a múltba visszavetítő német vagy magyar történészek szeretnének olvasóikkal elhitetni.

Az Augsburg alól elmenekült magyar harcosok nagyobbik része (3-4 ezer harcos) minden bizonnyal átjutott a biztonságot jelentő Enns folyón, de örökre elment a kedvük az „Óperencián túli” vállalkozásoktól. A félelem is munkált bennük: árkokkal, cölöpfalakkal, mesterséges mocsarakkal megerősített gyepűvel igyekeztek járhatatlanná tenni az Ennstől keletre fekvő Duna-völgyet.


2. Képek





1. Agrárreform, társadalmi reform a századfordulónMŰHELY

GLATZ Ferenc

Agrárreform, társadalmi reform a századfordulón

Az ipari-technikai forradalom és a magyar mezőgazdaság

Történeti értékítéleteink megformálásakor mindig kísért a veszély, hogy a korabeli küzdőfelek valamelyikének „igazát” utólag bizonyítva látjuk, és ezt az álláspontot értékmérőként elfogadjuk. Így járt történetírásunk a századelő nagy vízválasztójának, a modernizációnak megítélésével. A bank a kereskedelmi, ipari szférát tekintette és tekinti a modernizáció húzóerejének. A helyes felismerés birtokában „odaállt” ezen szféra korabeli társadalmi és politikai érdekképviselőinek oldalára. És nem értette a másik „szféra” az agrárgazdaság speciális helyét a helyi társadalom működtetésében. Mint ahogy nem értette az agrárium a termelésen kívül a föld-, mező-, erdő-, vízgazdálkodás jelentőségét a mindenkori társadalom életkörülményei szempontjából. Ahogy a korabeli „merkantil” irányzat sem értette, hogy nem lehet kizárólagosan az ő termelési és érdekszférájának szempontjai alapján tárgyalni és megérteni egy lokális közösség fennmaradásának, modernizálásának egészét. Így a századforduló az agrárérdekeket megfogalmazó politikai csoportja, az ún. agrárius irányzata mindegyre a modernizáció ellenérdekeltjeként jelent meg a korabeli merkantil publicisztikai irodalomban és később a történeti irodalomban is. (Alapozva a 19–20. század egyik legkidolgozottabb közgazdasági és társadalomelméleti eszmerendszerére.)

Most, amikor – két évtizede – ember–természet viszonyát kezdjük történelmileg is vizsgálni, és amikor egy új, szintetizáló szemlélet – természet- és társadalomtudományi elemzés – kibontását kíséreljük meg a történetírói gyakorlatban, most látszanak a „hiányok”: történeti műveltségünkben a természettudományok hiánya, vagy a tárgyi emlékek, a technika értéséhez szükséges forráskritikai felkészültség hiánya. És az „elemző–szintetizáló” gondolkodás–gyakorlat hiánya. Úgy látjuk: kiegészítésre szorul sok korábbi megállapítás. Többek között a 20. századi modernizációról, az agrárium–ipar, valamint állam–társadalom viszonyáról kialakított megállapítás.

Felülvizsgálatunk során új színben jelenik meg így előttünk az egész európai történelem, és eközben az európai ipari-technikai forradalom. És az ipari-technikai forradalom korának néhány meghatározó politikusa is. Közöttük Darányi Ignác.

Darányi Ignác (1849–1927) a századforduló meghatározó agrárpolitikusa volt. Miniszter (1895–1903; 1906–1910) a frissen kialakított földművelésügyi tárca élén. Személyes kigondolója és elindítója több gazdasági, társadalmi akciónak, szívós szervező egyénisége az agrár-szakigazgatásnak, amelynek eredményeként a magyar mezőgazdaság közel került a századfordulón az európai szinthez.

Korunk világgazdasági és integrációs jelenségei az agrárszféra társadalmi és gazdasági helyének, politikai érdekképviseletük újragondolására késztetnek bennünket. És mindez történelmi felülvizsgálathoz is vezet. Vitákat kezdeményeztünk az „agrárium” fogalmáról (1996), a környezetgazdálkodásról, élelemtermelésről, környezet és ember viszonyáról általában. És vitát kezdeményeztünk az agrárium elhelyezkedéséről a történelemben a társadalom- és élővilág-megtartó tevékenység szerepéről. E vitát kezdeményező előadás – 1999. szeptember 20. – szövegét adjuk alább közre.

A magyar történelmet a 19. században alapvetően határozta meg az ipari-technikai forradalom. És Európa történelmét is. De sem a magyar, sem az európai történetírás nem mutatja meg e fontos és meghatározó szerepet. Pedig mind a politikai, mind a gazdasági történések mozgatórugóit ezen ipari-technikai forradalom lényegének megismerése során tárhatjuk csak fel. Mert ez nem pusztán technikai vagy technológiai-termelési forradalom volt. Nemcsak a munkafolyamat, a szerszám, az eszközök és így a végtermékek modernizálása, hanem az egész emberi társadalom átgyúrása is. Az emberek mindennapi szokásrendjének, világlátásának forradalma. Az ipari forradalom ilyen értelemben kulturális forradalom is. A meghajtó erő, a gőz és a gépesítés a különböző ipari, élelem-, termelési, sőt kulturális folyamatok kereteit változtatják meg. A tömeg- és sorozatgyártás létrehívja a gyárat, a nagyüzemet.

Az eszköz- és az üzemszervezet-váltás forradalmian átalakította az ember és ember viszonyát is. Az ipari-technikai forradalom – ahogy igyekeztünk másfél évtizeddel ezelőtt bizonygatni – alapvetően befolyásolja, felgyorsítja a nemzeti fejlődést is. A tömegtermelés tömegeket foglalkoztató munkahelyeket hív létre és


tömegtelepülési egységeket. Az emberek napról napra többet érintkeznek egymással, emiatt szükség lesz egy pontosan használt érintkezési eszközre: az egységes szókincsen és szabályokon nyugvó anyanyelvre. Mind a munkaszervezet működtetésében – egy üzemben nem lehet négy vagy öt nyelven, különböző szókinccsel egy munkafolyamatot levezényelni –, mind a településen és a modern igazgatásban elengedhetetlen a modern anyanyelv. Az emberek kimozdulnak megszokott szűkebb környezetükből. A városba költöznek egészen új infrastrukturális viszonyok közé, ahol mások a higiénés követelmények.

A közlekedés fejlődésével, a helyváltoztatással jelentősen megváltozik, kitágul az emberek világképe is! Feltörik a hagyományos falurendszer mint uralkodó településforma és életkeret, amikor az emberek életükben alig lépték át falujuk határát. Most kitágul mozgásrádiuszuk és ezzel gondolkodási rádiuszuk is.* Először a város, majd a következő fél évszázadban (1900–1950) a falu is részesedhet a tömegkultúra eredményeiből. A kultúraközvetítő eszközök tömeges előállítása és az új tömegkultúra műfajainak kialakítása révén. Az 1880– 90-es évektől jelennek meg a nagy példányszámú újságok, amelyeknek gondolkodásformáló hatását növelik a szerveződő egyletek, politikai pártok. Egy új világ, a polgári világ bontakozik ki. Polgári nyilvánossággal, világra nyíló emberi társadalommal. Új termelési eljárások iránti befogadókészséget, új általános és szakmai műveltséget igényelve. Vagyis megindul egy termelési forradalom, amelyik közkulturális forradalmat indít el. (Ez azután most, éppen a mi évtizedeinkben az információs társadalom kialakulásának korában éli második nagy megújulását.)**

Mi lehet egy ilyen világban a magyar agrárium sorsa? Darányi és nemzedéke érzékelte, látta – legalábbis részleteiben – értette, hogy mi zajlik le Európában az 1850–1890-es években. Magyarország, a Habsburg Monarchia részeként – e tekintetben mindenképpen szerencséjeként – a korabeli világpiac központi, területéhez tartozott. Érzékelte e generáció, hogyan éri el a technikai-termelési forradalom a Lajtán túli területeket.

Darányi és generációjának, munkatársainak tevékenységét, akcióit alapvetően határozta meg e kihívás felismerése.

I. Modernizáció, felzárkózás

Az élelemtermelés

Az ipari forradalom, a városi településforma robbanásszerű terjedése, az önellátás visszaszorulása új igényeket támasztott az élelemtermeléssel szemben. A kor embere alapvető élelmezési gondokkal küzd. (Gondoljunk csak az 1900–1903 közötti pesti kenyérhiányra és a nyomában járó társadalmi zavarokra!) Nem véletlen, hogy Darányi és nemzedéke mire összpontosít: a gabonára. De a tömegek élelmezési gondjait lehet enyhíteni a burgonyával is. (Burgonya nélkül nincs ipari-technikai forradalom – legalábbis én így látom ma, a népellátás történelmével foglalkozva.) Nem véletlen tehát, hogy az 1890-es években nagy burgonyatelepítési programot indítanak. Sőt, ekkor burgonyanemesítési akciókba is fognak.

A gabona és a burgonya mellett a városi lakosság élelmezéséhez megfelelő mennyiségű állati fehérjére is szükség volt. Ezért fordítanak Darányiék olyan nagy gondot az állattenyésztésre, ezen belül a marhaállomány feljavítására, az állategészségügyre, az állattenyésztés szakosítására és a tejgazdálkodásra. (1895-ben a kormány tejszövetkezetek szervezését kezdi nagy sikerrel, felismerve, hogy a lakosság ellátásában milyen nagy szerepe van a tejnek. Ez azután a marhatartás újabb fellendüléséhez vezet.)

Agrárius, merkantil érdekek

Darányi európai rálátással közelített a magyar agráriumot ért kihívásokhoz. Jól ismerte a nyugat-európai mezőgazdálkodás gondjait, különösen a porosz mezőgazdaságot. Tanítómestere, harcostársa, gróf Károlyi Sándor pedig a francia mezőgazdasági reformok híve volt. Mindkét említett országban már az 1850-es évektől az állam talajjavító, alagcsövező, meliorizációs programokat indított, majd az állami szakszolgáltatási (növénytermesztési, állat-egészségügyi, szakképzési) hálózatot is világszínvonalúvá fejlesztették. És mindkét ország mezőgazdasági vezetői, valamint szakírói pontosan megfogalmazták az agrárium helyét a modern iparosodó világban, mindenekelőtt a tömegélelmiszer-termeléssel szembeni elvárásokat. A magyar agrárreform tehát úgy indult „felülről”, hogy kezdeményezői (gr. Károlyi Sándor) és programadója-kivitelezője (Darányi Ignác) ismerték az európai megoldásokat, és ezeket alkalmazták a helyi viszonyok és a magyar érdekek figyelembevételével.

Darányi a kor reformpolitikusai közé tartozott. A történeti irodalom – joggal – az ún. agrárlobbihoz sorolja. És szembeállítják az ún. merkantil (iparos-bankár) csoporttal – ezt már szerintünk, csak részben joggal. Nemzeti és össztársadalmi szempontból vizsgálva e két csoport tevékenységét, az ún. agrárius csoport ugyanazt igyekezett


elérni, mint a merkantil csoport: Magyarország bekapcsolását az európai piacba, illetve a lakosság versenyképességének biztosítását. De – történész szemmel ma én úgy látom – ez a nemzeti érdek az ún. agrárérdekek képviselete nélkül csak féloldalasan érvényesülhetett volna. Ezért is ki kell ragadni történetírásunk túlideologizált – és utólagos érzelmi töltést sem nélkülöző – pólusaiból e kor szereplőit. Megkockáztatjuk kimondani: egyik sem volt „korszerűbb” a másiknál, egyik sem volt „fontosabb” a másiknál. Mindkettő – mind a merkantil, mind az agrárius irányzat – természetesen a maga (ha úgy tetszik, önző) érdekeit képviselte.

A dinamikus új – az ipari-technikai forradalom szülötte – a merkantil irányzat volt, de az agrár irányzat tevékenysége nélkül maga az ipari-technikai forradalom akadt volna el. A pénzpiac, az ipar kibomlása lehetetlen lett volna az élelemtermelés korszerűsítése nélkül. És még valami, aminek mind a korabeli, mind a mai fontosságára csak most döbbenünk rá: az agrárium nem csak élelemtermelés. Jelenti az ország mezőinek, erdeinek (a szállásterület) karbantartását is. Márpedig az ország területe karbantartásának elmaradásától pedig maga a magyarországi társadalom szenvedett volna. (Mint ahogy e tájkarbantartás az értetlenség és a költségvetési szegénység miatt szenved máig.)

De az egyoldalú korabeli agrárszemlélet is elbírja a kritikát. Darányi reformjai is csak úgy értelmezhetőek, ha mellette látjuk az ipari és a pénzpiac már korábban megkezdett európaizálódását. Ki tagadná ugyanis, hogy Magyarország az új világgazdasági rendszerben ipari és mezőgazdasági termékeivel csak úgy találhatta meg a helyét, hogy már az 1870-es évektől óriási fellendülés következett be a hazai bank- és kereskedelmi szervezetben. Ez a fellendülés Magyarországot először az osztrák örökös tartományokon kívüli térség bankközpontjává, majd ipari központjává emelte. Ma már ismeretesek azok a tények is – nem utolsósorban kedves elhunyt barátom, Vörös Antal, valamint Katus László munkái nyomán –, hogy Magyarország az 1890–1900-as években agrártermékeivel is betagozódott az európai piacba.

Technikai és szellemi korszerűsítés

Mi volt e betagozódás előrehajtó ereje? A válasz: a termelési folyamat modernizációja. Az ipari-technikai forradalom kihívásaival az 1880-as években szembesül a mezőgazdaság. És a válaszok az 1890-es években születnek meg. (1889-ben válik ki a földművelésügy az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumból önálló tárcaként.)

Darányi és kortársainak programja: az állam vállaljon kezdeményező szerepet az új eljárások, az új technika bevezetésében. Ezért Darányiék kedvezményeket nyújtottak a gépesítésekhez. (Ez az egyes termelési részfolyamatokat – vetés, cséplés – lerövidítette, a falun belül pedig alapjaiban változtatta meg a munkamegosztást.) Új állatfajtákat honosítottak meg. (Ismét emelkedett a piros-tarka marha behozatala, a hegyi legelőket intenzívebben használták, állami ösztönzéssel.) Államilag támogatott kísérleti gazdaságokat, kísérleti telepeket hoztak létre. Ösztönözték a kertgazdálkodást. (Az 1890–1910 közötti időszakban közel ötszörösére emelkedik a kertészeti kultúrák művelési területe.) Meghonosodnak a máig versenyképes termékek: a makói hagyma, a szegedi és a kalocsai paprika. (Zárójelben hadd jegyezzem meg: természetesen könnyű volt ez abban az időben, az európai technikai újításokat alkalmazva. Segítette utóbbit az is, hogy a magyar állam, a Monarchia társországaként, politikailag is betagozódott egy fejlett ipari-termelési kultúrába. A Magyarországon is használatos pénzen ugyanazt a Kuhne-ekét lehetett megvásárolni, amivel a világ más részein is szántottak.) Az általános európai modernizációs célok – a fejlettebb termelési és életformák – a nyugatot ismerő magyar értelmiségiek és politikusok szeme előtt alakultak. Természetesen kívánták ugyanerre a szintre emelni a hazai termelési és életkereteket. (És ha a mai világkihívásokra gondolunk, fel kell tennünk azt a kérdést is: napjaink politikusai mennyire ismerik a nyugati világot? Nem mint turista vagy delegáció tagja. Vajon jelen van-e az adott szaktevékenység nyugati művelésének ismerete?)

A századfordulós agrárreform másik alapeleme az, hogy épített a magyar elitértelmiségre. Darányi és Károlyi is napi kapcsolatban volt kora agrárértelmiségieivel, szakembereivel. Az agrárérdek-védelem létrejötte nem egyszerűen a magyarországi nagybirtok osztályérdekű szervezkedése volt – ahogy azt sokszor mondják történészeink –, hanem tényleges agrárszakmai tömörülés is. Modern politika nincs szakértelmiség nélkül. Ez is egy tanulság mai, választ kereső korunkban.

A „magyar föld” karbantartása

Darányi és generációja világosan látta azt, hogy a Kárpát-medencét a magyarságnak nemcsak be kell laknia, nemcsak be kell iskoláztatnia a népességet – amit Apponyi Albert kevésbé szerencsésen próbált meg, nem is sikerült neki –, hanem rendben is kell tartania. Ezt pedig az állam feladatának tekintették. Azokat a szakigazgatási reformokat, amelyeket Darányi a magyar állam területének rendben tartásáért, a magyar növénytakaró és a magyar állatállomány érdekében tett, én a korszerű szülőföld- és szállásterület-karbantartás


kezdetének tekintem. Nem pedig valamiféle „önző” osztályérdek egyszerű követésének.

1895-ben elkészítik, a magyar föld és a mezőgazdasági termőterület – teljes termelési, művelési – felmérését. Máig mintaszerű vállalkozás: az állami adminisztráció áttekinti a birtok-, az üzemi és a tájviszonyokat (szántó, erdő, rét, kert stb.). Rendezik a földnyilvántartást, a határhasználatot (1894, 1896). Kibontakozik a meliorizáció, a vízmentesítés programja. Megkezdődik a műtrágyagyártás, noha e téren az eredmények, akárcsak az állati eredetű trágyázás terén, igen szerények. A nagy filoxérajárvány után ezekben az években telepítik újra a szőlőállományt. Állami támogatással alakulnak ki a máig meglévő szőlő- és bortájak. (A történelmi borvidékek reorganizációja mellett ekkor telepítik az Alföldön a homoki szőlőt.) Kiemelkedő nemesítő szakemberek (pl. Mathiász János) állnak a támogatott szőlőtelepítés mögött. A századfordulón, Darányi személyes kezdeményezésére indul meg a hegyvidéki (kárpátaljai, felvidéki, székelyföldi) mezőgazdasági tevékenység átalakítása (1897). Telepítési és marhatartási reformokkal.

A felemlített kezdeményezések korukban a politikai értelemben vett agráriusok érdekének látszottak. De hát mi is a politika, ha nem más, mint a társadalomban jelenlévő különböző érdekcsoportok megnyilvánulási területe? (Ahogy ez, reményeink szerint, a mai magyar demokráciában is ki fog alakulni.) Márpedig ez a szülőföldvédelem, szállásterület-karbantartása profitorientált tőkétől nemigen várható el. És ez nem a tőke hibája. Ezt felesleges történelmileg a történészeknek, jelenünkben a politikusoknak számon kérni a tőkén. Naivitás ugyanis azt gondolni, hogy a tőke befektet a lokális termelési szervezetbe azért, hogy az országutak mentén lévő fákat rendben tartsa, a különböző pollenfertőzéseket megakadályozza, vagy hogy állatorvosi szakszolgálatot tartson fenn. A tőke azért fizet helyi adót, mert használja a helyi (állami, községi) infrastruktúrát! Ez utóbbi feladatot a világon mindenütt az állam (vagy a község) vállalja magára. A szállásterület-karbantartás közös terhei csakis az adófizetők forintjából valósíthatók meg. Ezért fonódik össze az állam az agrárius érdekekkela 19–20. században mindenütt Európában. (Ilyen értelemben az, hogy az állam igenis vállaljon felelősséget a szülőföld rendben tartásáért, szakintézmény-hálózatot, szakfelügyelőségeket stb. hozzon létre, nem a liberalizmus tagadásának kérdése. Nem is az állam szerepvállalásának kérdése. Ez minden modern államban így volt és így van. Teljesen felesleges ebből – én legalábbis így gondolom – ideológiai kérdéseket kovácsolni.)

Szakemberképzés, szakmai továbbképzés

Darányi – beszédei és tevékenysége egyaránt mutatják – pontosan látta, hogy a modernizáció nemcsak technikai modernizációt, hanem szakemberképzést is jelent. A hagyományos, akkor már százéves múltra visszatekintő magyar agrárelit-képzést továbbfejlesztették. (Többek között a gyakran emlegetett Óvárt korszerűsítették az 1890-es években.) De fontos volt a korban a közgazdászképzés is. Kiemelt figyelmet fordítottak és programot indítottak mindemellett a gazdák, vagyis a tényleges termelést folytató emberek képzésére. (Ma azt mondanák kommunikáció-szakembereink: a munkaerő utóképzése, felnőttoktatása.) Az 1890-es években beindították a gazdaképzést, a téli tanfolyamok rendszerét. A földművelési minisztérium népkönyvtár-sorozatot jelentet meg, gazdasági tanfolyamokat szervez a modern gazdálkodási, föld-, növény- és állatápolási eljárásokról. Számukra tehát a mezőgazdasági szakemberképzés nemcsak Óvárt, nemcsak Keszthelyt, Kassát, az agrárakadémiákat, nemcsak a felsőképzést jelentette. Nemcsak azt, hogy a Műegyetemen bevezetik a vízmérnök – tehát a környezetgazdálkodási – szakokat. Hanem azt is jelentette – amit nem eléggé hangsúlyoz ki a történeti irodalom –, hogy a mindennapi életben, ismeretterjesztő tanfolyamokon próbálták meg a gazdálkodók alapismereteit bővíteni.

II. Társadalom

„Agrárius érdek” – „nemzeti érdek” ütközéséről, egybeeséséről nem lehet szólni anélkül, hogy ne beszélnénk arról: volt-e társadalmi programja Darányinak és társainak. Ezzel kapcsolatban megfontolásra ajánlok néhány szempontot.

Földtulajdon

A földtulajdon kérdése. A magyar történeti irodalom – ugyanúgy, mint a politikai gondolkodás – félek, néha túlságosan ideológiai alapon közelít a tulajdon kérdéséhez. A földtulajdon kérdése, a „magán” és a „közös” fogalma a 20. század ideológiai-politikai háborújában ugyanúgy hamis pólusok közé került, mint az agrárképviselet egésze, a merkantil–agrárius irányzat megítélése. A századforduló agrárviszonyainak jellemzője: harc folyik a földért és harc folyik a nagybirtok, mint egy társadalmi réteg hatalmának gazdasági alapja ellen. Mind a kisbirtokosság, mind a nincstelenek részéről. De a történésznek valahol mégis csak fel kell tennie a kérdést: milyen tulajdonformát kívánt a kor gazdálkodási racionalitása, az eredményesség? Ezt kell figyelembe venni, ha el akarunk távolodni az elmúlt 70 év nagybirtokellenes (és tegyük hozzá, kisbirtok- vagy akár


szövetkezetellenes) érzelmi megközelítéseitől. A politikai gondolkodásnak egyszer el kell jutnia oda, hogy a tulajdonviszonyokat a termelés, az üzemforma célszerűségének alárendelve tárgyalja. (Egyszer tudomásul kell venni például, hogy soha nem lehet Tokaj-Hegyalján a „szoknyák” felső részén, ahol a legjobb minőségű szőlő terem, nagy táblás és közös tulajdonra épülő gazdálkodást megvalósítani. Inkább a szoknyák fognak gazdátlanná válni. És azok a szovjet korszakban tönkre is mentek. És akkor károsodik a minőségi tokaji bor. De hogy egy másik, ideológiai tulajdon-megközelítést jellemezzek: naivitás volt és ma is naivitás arról ábrándozni, hogy gabonát vagy takarmányféléket, krumplit lehet két-három hektáros földön európai színvonalon, versenyképesen megtermelni. Ez a program is értelmetlen. Ideológia.)

Ebből a szempontból vizsgálva Darányiék ténykedését, újra kell kérdezni: mi vezette a telepítési akciókat és a földbirtok-rendezési törekvéseket? Ha a korábbi statisztikai adatokat nézzük, láthatjuk: 1850 és 1890 között ötszörösére nőtt az ún. kis- és középbirtokos családok száma. Ez rendkívül gyors folyamat. Ám – úgy látszik – mégsem tudott lépést tartani a tulajdonszerkezet azokkal az igényekkel, amelyeket a gazdaság támasztott az agráriummal szemben. A nagybirtokos keretek alapélelem-cikkeinek termelése (gabona, marha) és a differenciált termékszerkezet egymást kiegészítő igényére gondolok. Darányi szándéka világos: konzervatív-liberális módon, tehát lépésről lépésre fejleszteni a közép- és kisbirtokot, erősíteni az előző évtizedek ilyen törekvéseit. Ugyancsak a statisztikai adatok mutatják: a kisbirtokos parasztok egyes üzemágakban – így a kert-, szőlő-, szántóföldi gazdálkodásban – a földterület 55- 60%-át birtokolják. Darányi parcellázási akcióinak eredményeként a kis-, sőt a középbirtokok (100–1000 ha) térhódítása felgyorsul (1917-ig). A termékreform (marha, szőlő, kertészet) is ezt az üzemformát erősítette. Mint ahogy a Darányi vezette agrárlobbi bejelentett programként, agitációval (gondoljunk csak Rubinek Gyula szakírói tevékenységére), kormányzati eszközökkel is a parasztbirtok erősítését szorgalmazza. (Zárójelben: a magyar agrártörténelem tragédiája – természetesen a politikai vezető réteg tévedéséből következő hibája –, hogy nem érvényesülhetett a termelés-racionalitás szempontja a tulajdonváltozásokban.)

Mezőgazdasági bérmunka

Újragondolást kíván Darányi társadalompolitikájának másik törekvése: a mezőgazdasági bérmunkások munkaviszonyának rendezése is. A korabeli elhíresült törvényeket a kor szocialista és radikális politikai mozgalmai és az utókor joggal illette kritikával. (Az ún. rabszolgatörvényre – 1898 –, illetve kiterjesztésére a vízi, út- és vasútépítő munkásokra – 1899 –, valamint, az ún. cselédtörvényre – 1907 – gondolok.) Mégis oda kell figyelni arra, hogy ezek, például a cselédtörvény egyfajta kölcsönösség elvére épültek. Nemcsak a cselédet tette „rabszolgává”, nemcsak a munkavállalót kötelezte rendszerességre, de a munkaadót is. Az értékelésnél nem feledkezhetünk meg a korabeli rendezetlen viszonyokról, a bérmunkás és a cseléd teljes kiszolgáltatottságáról. Az 1907. évi törvény például – ha a valóságot nézzük – előrelépés e gyakorlathoz képest. A munkaadót korlátozta, meghatározva: milyen feltételek között lehet alkalmazni valakit. Az egyoldalú kötelezettségvállalást kétoldalúvá tette. (Nem feledkezhetünk meg a munkás- és cselédsegélyező pénztár megszervezéséről sem 1900-ban, amelyik a mezőgazdasági munkavállalókat kívánta az ipari munkások között már jól bevált önszerveződés és szolidaritás irányába, többek között az öregek segítésére ösztönözni.)

Ugyanígy mind a korabeli, mind az utólagos ideológiai szempontoktól függetlenül kell szemügyre venni Darányi elképzeléseit a telepítésről, a mezőgazdasági lakosság munkahelyteremtése érdekében kezdeményezett akcióiról. Kiindulni itt is a korabeli valóságból kell.

Munkanélküliség

A mezőgazdasági munkanélküliség Európa peremvidékén megoldatlan volt a korban. Ennek következménye a kivándorlás Európa peremvidékeiről: Írországból, Norvégiából, Svédországból Amerikába. Ezen országok után a Kárpát-medence a legnagyobb „kibocsátó”. Különösen a magyar állam szegény lakosú peremterületei. És ennek a munkanélküliségnek a következménye, a kivándorlás mellett, Délkelet-Európában a radikális agrármozgalmak is. (Mind a kivándorlást, mind az agrármozgalmakat igen színvonalas monográfiák tárgyalják.) Megoldást csak a mezőgazdaságon belüli foglalkoztatás jelenthetett. A város, az ipar már nem tudott felszívni ekkora embertömeget. A legszegényebb térségek iparosodási üteme sem a skandináv vidéken, sem Északkelet-Magyarországon nem volt olyan gyors, hogy munkaalkalmat tudott volna kínálni e munkaerő-feleslegnek.

Hosszú távú megoldásként a farmer típusú – közép- és kistulajdonú – agrárgazdaság kialakítása jelentkezett. Darányi konzervatív reformjának célja: a 19. század második felében fokozatosan kifejlődött közép- és kisbirtokot tovább erősíteni.

Parasztpolgár


A kontinens központi vidékeinek mintájára ekkor jelenik meg Európa peremvidékén – Svédországban és Magyarországon is – a parasztpolgár típusa. Darányi – erről vallanak beszédei – erről a parasztpolgárról álmodozott. Ez a parasztpolgár már vállalkozó. Modernizálja a termelési folyamatot, tudatosan választja meg termékeit, követi a piac igényeit. Gazdasága több lábon áll. Az állattartásban egyensúly van a hús- és a tejtermelés, a takarmányozással az állattenyésztés és a növénytermesztés között. Képezi magát. Vezeti a birtokról a számadást. Maga értékesít, kereskedik. Megbecsült partnere a felvásárló-nagykereskedőnek. De a családtagok ott vannak a helyi kispiacokon is. Darányi, mint láthattuk, földbirtok-politikával, parcellázással, telepítéssel kísérletezett, hogy segítse őket. De még jelentősebbek reformjai a mezőgazdasági hitel megteremtése területén. A vállalkozáshoz pénz kell, ezért szervezik meg állami ösztönzéssel az Országos Hitelszövetkezeti Központot, amely állami pénzt pumpált a mezőgazdaságba, mégpedig rögzített kamatokkal. Ezzel egy évtized alatt kihúzták a talajt a kis- és középparasztok legnagyobb réme, a falusi uzsorás alól. A pénz- és hitelgazdálkodás általános előretörése nyomán erősödik a bérlemények súlya. Ami szintén a kis- és középüzemet, a kapitalizálódást, a vállalkozói kedvet segíti. Ez a vállalkozó paraszt tudomásul veszi: mindennek ára, kiszámított költsége van. A családi gazdaság kapitalista kisüzemmé változik. Történeti irodalmunk erről a vállalkozó, leleményes paraszttípusról alig vesz tudomást. (Amelyik típus pedig egészen az 1950-es évekig a magyar mezőgazdaság nagy ígérete volt. Generációról generációra örökített hozzáértéssel, földszeretettel megáldva-megverve képezhette volna alapját egy életképes magyar mezőgazdaságnak a 20. század második felében, a mi korunkban. Ahol a termelés a piac igényei szerint folyik, a tulajdon, még inkább az üzem nagysága pedig a termeléshez igazodik. E fejlődési irányt, amely a skandináv területeken végbemehetett, nálunk megakadályozta a politika: a két háború között a kötött birtok intézménye, a tőkehiány, majd az 1950-es években egy ellenkező előjelű politikai beavatkozás, a szovjet rendszer ideológiai beavatkozása.)

Ez a kis számú, de egyre erősödő parasztpolgárság képezte a kisgazdapárt bázisát. A politikai mozgalom a fentebb jelzett, az 1890-es években izmosodó társadalmi folyamatra épült. A tehetséges, élni akaró, eleven eszű, vállalkozó kedvű emberek képviselték a progressziót. Az iparban, a mezőgazdaságban egyaránt.

Konzervatív reform

A Darányi-féle társadalmi reformot tehát a korabeli magyar valóság talaján kell vizsgálni, a reális alternatívák világában. E reform célja a parasztpolgár erősítése, a munkaviszonyok rendezése. Ez a reform konzervatív, hiszen nem kíván politikai eszközökkel belenyúlni a tulajdonviszonyokba, de segíteni akarja a szerves átalakulást. De ez a reform liberális is, a szónak abban az értelmében, hogy olyan parasztpolgárt kíván, aki tiszteli a másik gazdaságát, és büszke arra, amit őmaga elért. (A liberalizmus ugyanis ezt jelenti, nem pedig azt, hogy „városi ember”. Leegyszerűsítve: a liberalizmus nem bizonyos foglalkozási ágat, nem lakóhelyet jelent. A liberalizmus a trágyaszaggal is összefér! Ahogy ezt a nyugati agráriumban láthatjuk.)

Darányi társadalompolitikája azonban nem teljesedhetett ki. Nem azért, mert Darányi téves modellt követett volna, vagy rossz volt a helyismerete, hanem azért, mert a világháború egészen más irányba terelte a magyar gazdaságot és a politikát.

III. Az állam szerepe

Darányi és nemzedéke kétségtelenül az állam bűvöletében élt. Természetesen elutasította azt a bontakozó szocialista és radikális eszmét, amely az államhatalom megragadásával, majd e (politikai) hatalom segítségével akart a tulajdonviszonyokba és a termelési folyamatokba beavatkozni, sőt, az államot tulajdonossá kívánta tenni. De elutasította azt az óliberális felfogást is, amelyik az állam (vagy a község, a kommunitas) szabályozó szerepét is tagadta. (Darányi Ignác nemzedékét sokkírozta – ahogy ez az unokaöcs, Hóman Bálint családjában anekdotaként keringett –, hogy fiatal korában a vásárokon milyen egészségtelen körülmények között tartották a fejős teheneket, amelyek tejét a gyermekeknek vásárolta a cseléd. A fogyasztó érdekében tehát közbe kell lépni! Ugyanúgy emlegették „Náci bácsi” Széchenyi-történeteit, amelyeknek tanulsága mindig az volt: meg kell tanítani a magyar gazdát a korszerű technikai eljárásokra, hogy tiszta legyen az udvara, egészséges az állata és rendben legyen a hordója.)

Infrastruktúra

Az állam részvételét a szabályozásban, a képzésben és az infrastruktúra-építésben fontosnak tartotta e generáció. (Ismét csak zárójelben jegyzem meg: történetírásunkban – és politikai gondolkodásunkban is – van hajlam „általában” beszélni az állami szerepvállalásról. És van hajlam: az állami szerepvállalást szembeállítani a liberális gondolattal. A századfordulón és ma is.)


Darányi nevéhez, tizenkét éves miniszterségéhez köthető az állam aktivizálódása a mezőgazdaság területén. Nézzük meg konkrétan, mely területek azok, amelyeken az állam szerepet vállalt a századfordulón. (Ismeretesek Katus László számításai: 1890–1914 között az összes beruházás 20%-át az állam eszközli.) Bontsuk szét a ráfordítások adatait! Az első nagy állami vállalkozás a nagy vasútépítési program. Az 1850-es évektől fokozatosan, majd 1867 után gyorsan halad a fővonalak kiépítése. Az 1900-as években (1903-tól), Darányi második minisztersége idején pedig nagyobb lendületet vesz a szárnyvasutak építése, melyek az agrártermékek szállítása szempontjából voltak fontosak. E szárnyvasutak révén az állam peremterületei kapcsolódhattak be az országos munkaszervezetbe. A vasút tette lehetővé a migrációt is, a munkaerő szabad mozgását. Oldva ezzel a lokális munkanélküliség konfliktusát.

Ez a korszak rendezi állami erővel az útviszonyokat. Gondoljunk csak az 1890. és az 1895. évi úttörvényekre. Meghatározzák, mi legyen állami kézben (országútépítés) és mit vállaljon a község (kötelezi a községeket a helyi utak építésére, karbantartására).

Ez a nemzedék állami közreműködéssel rendezi a Kárpát-medence vízgazdálkodását. 1879-ben felállítják a Kultúrmérnöki Hivatalt. Állami tisztviselők – Kvassay Jenő és társai – húsz év alatt rendbe hozzák az ország vízgazdálkodását. Kiváló törvényeket alkotnak. Gondoljunk az 1885. évi, az 1912–13. évi víztörvényekre. A Kárpát-medence népeinek egyik életfeltétele a hegyekből az Alföldre lezúduló vizek rendben tartása. Ekkor épül ki az a vízügyi adminisztráció, amelyik egészen az elmúlt évtizedekig megőrizte szakértelmét. (És tegyük hozzá ismét zárójelben: amely majd az 1937. évi öntözési törvényhez és az 1960–70-es évek vízgazdálkodási reformjaihoz vezetett, túlélve különböző politikai rezsimeket. És amelyet azután egyszerűen a sztálinista rendszer rekvizítumának tekintettek sokan 1989 után. És a fürdővízzel együtt a gyereket is kidobtuk. Azaz a megalomániás erőműépítőkkel együtt a gátak, vízelvezető rendszerek szakszolgálatos tisztviselőit is.)

Szakszolgálat, szakigazgatás

Az infrastruktúra-építés mellett az államot kívánták igénybe venni a mezőgazdasági szakszolgálat, a kísérleti telepek, a szakemberképzés és a hitelpolitika területén – amint arra korábban utaltunk.

Vagyis kevés egyszerűen azt mondani, hogy az „állam szerepet vállal”. Konkrétan kell megvizsgálni: a társadalom működésének mely területe kívánja az állami szerepvállalást. És milyen formában: vállalkozásösztönző vagy a – szerintem kevésbé hatékony – segély formájában. Én ma is azon a véleményen vagyok, hogy az állami szerepvállalás nem feltétlenül antiliberális. A társadalom működésének bizonyos szféráját nem lehet a tőkére bízni. A tőkének – ahogy ezt korábban is említettem – nem ez a feladata. (Sokan ezt nem veszik tudomásul és ezért szidják a tőkét.) Úgy látom – lehet, hogy rosszul –: a századfordulón Darányiék arra használták az államot, amire az való: a szolgáltatások fejlesztésére,munkaerőképzésre és közérdekű feladatok szabályozására. A konzervatív reform e programja igenis korszerű volt. (Más kérdés, hogy ez a program a későbbiekben már kevésnek bizonyult az agrárium feszítő konfliktusainak feloldására.) A szolgáltató államra azonban szükség volt és van. Működése nemcsak a 19–20. század fordulóján volt az ország rendben tartásának az alapfeltétele, hanem ma is az. És ezt a szolgáltató, karbantartó szervezetet meg kell finanszírozni. Darányiék legnagyobb gondja is ez volt: megtalálni a megfelelő adópolitikát, hogy környezetünk rendben tartását, az infrastruktúra-fejlesztést lehetővé tegyük az ország egész területén.

* Vö. erre a szerző „Ember, település, természet” c. írását a História 1995/4. számában. (A szerk.)** Az ipari és az információs forradalmak természetéről vö. a História 2000/5–6. számában a szerzőtől közölt írással.

2. Képek





1. A Gömbös-szindrómaDISPUTA

GERGELY Jenő

A Gömbös-szindróma

Gömbös Gyula (1886–1936)

A sors kegyes azokhoz a történelmi személyiségekhez, politikusokhoz, közszereplőkhöz, akiknek megadatik a lehetőség, hogy pályafutásuk során „korrigálják” önmagukat. Nekik az utókor nemcsak megbocsát, hanem esetenként piedesztálra is emeli őket. Ha sorra vesszük annak az ellenforradalmár csoportnak a főszereplőit, akikkel együtt Gömbös is részese volt a hatalomváltásnak, meglepő eredményre jutunk.

A pályatársak „feloldozása”

Bethlen István objektív értékelésekor senki nem kiáltott „farkast”, feledve az ellenforradalmár Bethlent, megbocsátva a tízéves antidemokratikus kormányzást – hiszen később a diktatúrák ellenfele lett, a nácik üldözték, és szovjet fogságban fejezte be életét; jelképes hamvait hazahozták.

Bajcsy-Zsilinszky Endre a Nemzeti Hadseregben Horthy mellett működik, az 1920-as évek első felében intranzigensebb fajvédő volt Gömbösnél (lásd Szózat-beli cikkeit). Amikor „korrigálta” nézeteit és szembefordult korábbi elvbarátaival, majd vállalta a náciellenes küzdelem vezetését, és életét áldozta a haza függetlenségéért, megadatott neki, hogy ezzel feloldozást nyerjen a korábbiakért.

Eckhardt Tibor, a volt főszolgabíró, a Nemzeti Hadsereg sajtófőnöke, Gömbös fajvédő képviselőtársa a Kisgazdapárt élén hamarosan szembefordul a rendszerrel, majd Amerikába távozik, hogy ott segítse a magyar jövő alakítását. Ha ő nem is lett széles körben elfogadott nemzeti hős, a saját pártja annak tartja.

Gróf Teleki Pál ugyancsak intranzigens ellenforradalmár volt, Bécsben és Szegeden egyaránt. Első miniszterelnöksége idején fogadták el a numerus clausust és a rendtörvényt; részese volt a frankhamisításnak. Második miniszterelnöksége alatt németellenes lépései, a háborúból való kimaradás stratégiája ellenére aláírták a háromhatalmi egyezményt (1940. november 20.) és elfogadták a második zsidótörvényt (1939). Amikor Teleki felismerte politikája csődjét, golyót röpített a fejébe. Így már a rendszerváltozás előtt kialakulhatott róla egy idealizált kép, amit – érdekes módon – senki nem nevezett rehabilitációnak.

A főszereplő, Horthy Miklós magamentő emlékiratát sok ezer példányban a rendszerváltáskor ismét kiadták, és minden történész hallgató ismerheti. Bár róla még nem jelent meg szakszerű monográfia, a korszakkal foglalkozó írásokból egy, a korábbinál jóval pozitívabb Horthy-kép tűnik elő. Kíváncsian várjuk, ki tartja ezt majd rehabilitációnak, vagy kinek lesz továbbra is „marxista”, baloldali-liberális az új Horthy-portré. A demokratikus Magyar Köztársaság mindenesetre lehetővé tette, hogy a kormányzó hamvai, végakaratának megfelelően, a kenderesi családi sírboltban nyugodjanak.

A „fekete bárány”

De mi a helyzet Gömbös Gyulával? Aki a fent említett személyekkel együtt csinálta 1918–19 ellenforradalmát, volt részese az új hatalmi berendezkedésnek; igaz, a háttérben működő részese, és nem minisztereként vagy miniszterelnökeként. Neki a négyévnyi miniszterelnökség után nem adatott meg semmiféle „korrekció”, mert Teleki mellett ő volt az egyedüli kormányfő a két háború között, akinek hivatalviselése halálával ért véget. De míg ezt Teleki megválaszthatta, Gömbössel a halálos kór végzett alig 50 éves korában. Sokan állítják, hogy éppen ez volt a szerencséje, mert így nem bukott miniszterelnökként távozott (Horthy jóvoltából). Talán így elkerülte azt is, hogy más pályatársaihoz hasonlóan a szélsőjobboldalon kössön ki, és 1945 után a népbíróság vonja felelősségre. Ám Gömbös kormányzásának utolsó szakasza (az 1935. évi választások után) nem egyértelműen ezt sejteti. Nyitva állt a korrekció lehetősége is mind a belpolitikát, mind a külpolitikát illetően. Ám korai halála, kormányzati programjának torzóban maradása a rákövetkező évtizedben a kisajátítások és félremagyarázások „áldozata” lett, mégpedig a szélsőjobboldal jóvoltából. Így az utókor gyakran nem is Gömböst ítéli el valójában, hanem a neki tulajdonítottakat.

Miért kiáltanak farkast, jobboldali veszélyt felidéző rehabilitációt ma, a rendszerváltozás után tíz évvel is, ha


valaki felveti Gömbössel kapcsolatban a tisztázásra váró kérdéseket?

Fajvédő, diktátor, vezér?

A vélt vagy valós „bűnök”, amiket Gömbös Gyula és elvbarátai, pályatársai úgymond elkövettek, az ő esetében „halálosnak”, míg a többieknél „bocsánatosnak” minősültek-minősülnek, s ők leginkább a purgatóriumban várják a (politikai) utolsó ítéletet. Miről van tehát szó?

Gömbös bűne a fajvédelem, a faji alapozású antiszemitizmus, amelynek célja a zsidóság visszaszorítása a társadalmon belüli számarányuknak megfelelő mértékig. A fent említett politikusok mindegyike antiszemita volt, bár megvallását Bethlen taktikailag eltitkolta, de Teleki még tett is érte. Gömbös rengeteg fajvédő beszédet mondott, cikket írt. A magyar faj védelmét elsősorban a zsidósággal szemben tartotta szükségesnek nemcsak 1918–19 vagy Trianon tanulságaként, hanem már korábban is. Miniszterelnökként azonban „revideálta” álláspontját, és kormányzása alatt egyetlen, a magyarországi zsidóság jogait sértő jogszabály, rendelet nem született!

Gömbös másik bűne a „totális fasiszta diktatúrára”, később már – enyhébben fogalmazva – a diktatúrára való törekvés volt. Kétségtelen, hogy Gömbös mintaképe Mussolini volt, ám sokszor hangoztatta, hogy „olasz narancsfa nem terem a magyar Alföldön” (a fasizmus nem importálható). Igaz, Gömbös korlátozta a parlamentarizmust és kísérletet tett az egypárti uralom megteremtésére (NEP-élharcosok), és igencsak beleélte magát a vezéri szerepbe. Gömbös azonban inkább csak vezérkedett, mert mint Horthy Miklós „hű szolgája” – amint azt egy 1920-as nemzetgyűlési beszédében mondta – kezdettől tudomásul vette, hogy Magyarországon csak egy vezér van: a fővezér, a főméltóságú úr. A diktatúrára törekvés nem jelent diktatúrát.

De miként kormányzott a mára szalonképes Bethlen és általában a korszak végrehajtó hatalma? Bátran állíthatjuk, hogy autoriter módon. Soha nem helyezték hatályon kívül azokat a törvényeket, amelyekre hivatkozva a rendeleti kormányzás eszközeivel élhettek, és Horthy még azokban a periódusokban is, amikor visszavonult a napi politikától (így a Bethlen-érában), a parlamenttől, pártoktól, a kormánytól inkább csak formálisan, semmint ténylegesen függő államfőként volt a főhatalom birtokosa, a legfőbb hadúr.

A harmadik halálos bűn a német orientáció vádja. Az, hogy Gömbös az ország szekerét végzetesen a náci Németországéhoz kötötte, ami az új tragédiához vezetett. Igaz, hogy Gömbös már az 1920-as évek legelején „kitalálta” a Berlin–Róma-tengelyt, amikor még Mussoliniről és Hitlerről nem is hallott. A tengelyhez való igazodástól várta a területi revízió mindenki által remélt megvalósulását (lásd „mozgástér és kényszerpálya”). Az olasz és német orientáció gyakorlati valóra váltását nem ő, hanem Bethlen kezdte meg (igaz, német irányban eredménytelenül). A békés területi revízió programját sem ő, hanem Bethlen hirdette meg. Az „olasz utat” – Mussolini barátságát élvezve – Gömbös szélesre nyitotta, a náci vezér, Hitler rokonszenvét is élvezte (ami nem volt kölcsönös), ám Németországgal csak a gazdasági együttműködés volt eredményes, míg a revíziós magyar célok Berlinben nem találtak támogatásra. Ez nagyobb kudarc volt, semmint arról beszélhetnénk, hogy Gömbös végzetesen elkötelezte volna az országot Hitler mellett. Sőt, éppen ellenkezőleg! A római jegyzőkönyveknek, Gömbös, Mussolini és Dollfus paktumának egyértelműen németellenes éle (is) volt. Gömbös tehát nem csatlakozhatott a tengelyhez, annál is inkább, mert 1936. október 6-án már meghalt, Róma és Berlin pedig csak ezt követően „találtak egymásra”.

Új program, új stílus

Gömbös azonban valóban újat hozott a magyar politikai közéletbe. Ennek az „újnak” markáns törekvései a bethleni korszakhoz képest egyértelműek, azonban a „minek nevezzelek” kérdése máig nyitott. Már a kortársak – a baloldal, a liberálisok, sőt a konzervatív legitimisták is – Gömbös kurzusában elsődlegesen a diktatúra veszélyét fedezték fel. Ez azonban elsősorban nem az állam diktatórikus átszervezésétől való félelmet jelentette, hanem az érintett rétegek, csoportok politikai, még inkább gazdasági és egyéb érdekeinek sérelmét. Gömbös ugyanis a nagytőke és a nagybirtok érdekeit sértő reformprogramot hirdetett meg, a konzervatív-liberális, lényegében mozdulatlanságot konzerváló bethleni szisztéma modernizálását.

Anélkül, hogy itt számba vennénk az évtizedek alatt Gömbösről és kormányzásáról napvilágot látott „minősítéseket”, mi az általa – inkább elmondott, mint leírt – kategóriákat elevenítjük fel. Gömbös célja szerintünk az „öncélú nemzetállam” megteremtése volt, amelynek segítségével megvalósítható a nemzeti öncélúság. Gömbös szerint az újjászületett nemzeti államban meg kell teremteni a – szomszédos nemzetállamok nacionalizmusával versenyképes – erős nemzeti öntudatot. Ez a társadalom belső ellentéteinek a korporatív érdekérvényesítés eszközeivel történő kanalizálásával; erős, centralizált és hatékony állammal (közigazgatás); a magyar érdekeket hatékonyan érvényesítő külpolitikával; az oktatásban a nemzetnevelés segítségével, végül a


fegyverkezési egyenjogúság elérése révén ütőképes nemzeti hadsereg szervezésével lehetséges.

Gömbös Gyula volt az első magyar miniszterelnök, akinek előképzettsége kimondottan katonai volt: vezérkari századosként – szolgálaton kívül helyeztetve magát – lépett a politikai porondra. A „civil” politika azonban soha nem lett életeleme. 1918-tól a MOVE képezte az 1920-as évek elejéig közéleti működésének hátterét. Végső soron sikertelen fajvédő korszakának tanulságait levonva, a kormányzati politikában is a hadügyérek közé állt: 1928-tól honvédelmi államtitkár, 1929-től 1936 augusztusáig honvédelmi miniszter volt. A politikai cselszövések technikáját illetően Bethlentől – barátként és ellenfélként – sokat megtanult, de észjárása politikusként is „vezérkari” maradt.

Gömbös fellépése a nyilvánosság előtt leginkább az „új stílus” megjelenítésével váltott ki feltűnést. Ő élt először a modern tömegkommunikáció eszközeivel: már kinevezése napján rádiószózatot intézett a nemzethez. Sajtófőnöke, Antal István segítségével pedig neki sikerült először (és utoljára) elérnie, hogy a napisajtóban a kormánynak megfelelő eszközökkel rendelkezzék. A Függetlenség és az Esti Újság c. lapok nagy példányszámban, olcsón, általában nyolc oldalon jelentek meg (ezt nevezték „dömpingsajtónak”).

Az új stílus harsány hangja, a politikában korábban nem használt érzelmes, vagy legalábbis az érzelmekre és indulatokra ható érvelés és fordulatok nálunk még szokatlanok voltak. Az impulzív Gömbös első rádiószózatát a következőképpen fejezte be: „Magyar testvéreim! Vezérként állok előttetek! Esetleg új utakra foglak benneteket vezetni...” A rezzenéstelen arcú Bethlen gazda, vagy az öreg pipásként emlegetett Károlyi Gyula gróf után ez bizony igencsak szokatlan hangvétel volt. Gömbös vezére akart lenni a magyar nemzetnek, a magyar ifjúságnak és a kormánypártnak. A vezéreszme, aminek attribútumait inkább Mussolinitől, semmint Hitlertől „kölcsönözte”, Árpád vezér óta nemigen volt jelen a magyar közéletben. Az 1930-as évek első felében azonban világszerte hódított, és számos diktátor lett a nép vezére: Mussolini után Adolf Hitler a Führer, vagy a Falange élén Franco. De nem feledkezhetünk meg a Generalisszimuszról sem, aki a szovjet nép vezéreként a világ népeinek vezetője is akart lenni, nem is szólva Rákosi „pajtásról”...

A Gömbös által „bevezetett” vezérkultusznak meglepő visszhangja támadt. Közelről sem a politika profi szereplői, inkább a „közkatonák”, az egyszerű hívek fogadták örömmel. 1934. szeptember 22-én G. Jenőné újpesti asszony küldött szépen formált kézírással egy egész versciklust Gömbös miniszterelnöknek, hogy egy-két hét múltán protekciót is kérjen tőle. A Kispesten élő G. Gyula (akit lehet, hogy nevének kezdőbetűi tettek Gömbös Gyula odaadó hívévé) 1934. szeptember 27-én „Vezérének mély hódolattal egy hű katonája” névjegy kíséretében ajánlotta fel „Egységben az erő” című versét, amelynek utolsó strófája imígyen hangzik:

„Egy legyen zászlónk, egy a gondolatunk,

A Nemzeti Egységért ha kell meg is halunk.

S mintha Kossuth Lajos támadna fel újra,

Éljen a Vezérünk! Éljen Gömbös Gyula!”

A vezéreszme és Gömbös személyisége bizonyára sokakat taszított, irritált. De az is tény, hogy a társadalom jelentős rétegei számára rokonszenves és elfogadott volt mind a program, mind a Vezér. A fűzfapoéták kéziratban maradt „művei” mellett azonban a korszak olyan írói, mint a népiek táborából induló és a szélsőjobboldalon kikötő Erdélyi József is verset írt Gömbös Gyulához, amelyet Imrédy lapja, az Egyedül Vagyunk 1942-ben tett közzé. A szerző megjegyzi, hogy „ezt a verset 1934-ben vagy 1935-ben írtam. Sehogysem tudtam akkor eljuttatni Gömbös Gyulához, pedig több úton megkíséreltem.”

„Találd meg újra magadat

S a véredből való vezért;

Kövesd azt, ki egységet hirdet

És tűz eléd nagy nagy, hősi célt.

[...]

Mint pásztor, ki megtalálta

Az Isten kardját, úgy jövök


Hozzád, Vezér; hozom a kardot,

Csodát tehetsz, ha felkötöd.”

Ki írt volna verset Bethlenhez, Telekihez vagy Bárdossyhoz? Senki.

A „Gazda” – akinek szeme hizlalta a jószágot – azt hitte, Gömböst is éppúgy kordában tudja tartani, mint az ő kegyelméből főméltóságúvá avanzsált Horthyt. Előbb felemelte, pártja alelnökeként maga mellé vette, majd legyőzte és megalázta. Gömbös azonban minden pozőrködése, esetenkénti krakélersége dacára jó tanulónak bizonyult. 1935-ös csínyével (a képviselőház idő előtti feloszlatásával, új választások révén Bethlennek a kormánypártból való kitessékelésével) azonban igencsak visszavágott. A győzelmet azonban – amit a régi, konzervatív-feudális Magyarország feletti győzelemként is emlegetett – már nem maradt ideje kiaknázni.

Bármiként is vélekedünk ezekről a módszerekről, stílusról és cselszövésekről – Zilahy szavaival a „politikai gazemberségről” –, bizonyos objektív tényeket tudomásul kell venni. Először: a Gömbös-kormány (1932–1936) sikerrel vezette ki az országot a gazdasági válságból, és alatta indult meg egy újabb gazdasági fellendülés. Ennek értékét nem csökkenti, hogy mindez egybeesett a világfolyamattal. Másodszor: a Gömbös-kormány idején Magyarország külpolitikai aktivitása megnőtt, a térségben tényleges súlyát meghaladó befolyásra tett szert és eredményesen érvényesítette a magyar érdekeket (külkereskedelem). Ennek értékét sem csökkenti, hogy ebben a fél évtizedben a térségben éppen egy hatalmi vákuum keletkezett (a franciák már nem, a németek még nem tudták hegemóniájukat érvényesíteni).

Gömbös Gyula személye, politikája már életében is antagonisztikusan szemben álló vélekedéseket váltott ki, ami halála után tovább élt és él ma is. Nem bűnöst kellene keresni és rehabilitációt emlegetni, hanem neki is „sui iuris” igazságot szolgáltatni.

2. Képek





1. Folyóink nevének eredeteFIGYELŐ

KISS Lajos

Folyóink nevének eredete

Az új európai víznévkutatás eredményei

Földünk felületének mintegy 71%-át tengerek és szárazföldi vizek borítják. A folyó és álló vizek különféle fajtáinak: a patakoknak, folyóknak, tavaknak, mocsaraknak, forrásoknak, gleccsereknek stb. egyedi nevei, az úgynevezett „víznevek” jól körülhatárolható csoportot alkotnak a földrajzi nevek összességében. A víznevek természetesen nem függetlenek a földrajzi nevek egyéb csoportjaitól. Különösen szorosan kapcsolódnak hozzájuk egyfelől a településnevek, amelyek emberektől lakott helyekre vonatkoznak, másfelől pedig a települések belterületén kívüli határrészek vagy dűlők nevei.

A víznevek, különösen a nagyobb folyók nevei, rendkívül szívósak, s ezért a földrajzi nevek legrégibb, legarchaikusabb rétegéhez tartoznak. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a távoli múltban a nagy folyók – mint a tájékozódásnak és a közlekedésnek jelentős tényezői – valósággal nemzetközi tulajdonban voltak, s kialakult nevüket nemigen cserélték fel mással. Fontos szerepet játszottak a nagy folyók a határvédelemben is: gondoljunk a Római Birodalom limesére a Duna és a Rajna mentén. A folyók nevének megváltoztatása ezért jóval ritkábban fordult elő, mint a háborús pusztításoknak, természeti katasztrófáknak is kitett, olykor lakosságot cserélt városok, falvak átkeresztelése. A hódítók és az új telepesek rendszerint átveszik a vidék korábbi lakosai által használt vízneveket. Így kaptuk mi, magyarok készen a Kárpát-medence legfontosabb vízneveit: Duna, Tisza, Dráva, Száva, Zala, Szamos, Maros, Körös, Temes stb. A honfoglalás után a magyar nyelvben keletkezett Sajó, Berettyó, Hejő, Egregy, Szilágy, Fekete-ügy stb. újabb kronológiai réteget alkot.

Elvétve találkozunk folyónévcserével is. Egykor a Bégát a Temes folyó ágának tekintették s ugyancsak Temesnek hívták. Ezért kapta Temesvár a nevét. Az új névhasználat szerint viszont Temesvár már nem a Temes, hanem a Béga két partján fekszik.

Természeti és műveltségi nevek

A víznevek legnagyobb részben, a régi víznevek pedig szinte kivétel nélkül ún. természeti nevek, és mint ilyenek a vizek természeti adottságaival, azaz például a folyóknak folyó voltával, medrüknek bizonyos sajátosságával, vizüknek színével, szagával, ízével, hőfokával, csobogásuk hangjával, folyási sebességükkel, környezetüknek növénytakarójával, jellemző állatfajtájával stb. vannak kapcsolatban. A magyar névadásból származó víznevek közül idetartozik az Almás, Aranyos, Árpás, Fehér-tó, Hangony, Nyárád, Ér, Homoród, Lápos, Sebes stb. A Kárpát-medence szláv eredetű víznevei közül a természeti nevekhez sorolandó a Balaton, Cuha, Szuha, Túr, Kovászna, Kraszna, Ilosva, Beszterce, Tapolca stb. Minthogy az alapjukul szolgáló köznevek száma meglehetősen korlátozott, a természeti neveknek minősülő víznevek gyakran ismétlődnek, azaz többfelé is előfordulnak.

A természeti nevekkel a műveltségi nevek állanak szemben. Ezeket az embernek a tájban végzett különféle cselekvései magyarázzák, így például a földművelés, pásztorkodás, erdőirtás stb.

Meglehetősen ritkán kerülhetett sor arra, hogy egy folyót valamely személyről nevezzenek el. Futólagosan vizsgálva személynévi eredetűnek látszik a Kaposba torkolló Koppány patak neve. Ám ez csak látszat. Egykor a patakot a partján tenyésző fűzfákról Füzegynek hívták, de idővel ez feledésbe merült. Az új, Koppány név a patak menti Törökkoppány helységről vonódott át a patakra. A Koppány helységnév az ómagyar Koppány személynévből keletkezett, a megkülönböztető szerepű Török- előtag pedig arra emlékeztet, hogy a hódoltság korában a falu fontos török birtok volt. A Gömör megyei Balog folyó nevét le lehetne ugyan vezetni a „balkezes”-nek értelmezett Balog nemzetségnévből, de jóval valószínűbb az a feltevés, hogy a Türingiából bevándorolt őstől származó Balog nemzetség maga vette nevét a folyó menti birtokairól, s a Balog folyónevet a vízrajzi helyzet magyarázza: a Rima bal oldali mellékvizével van dolgunk. Hasonló szemléletet tükröz a Lőcse városnak nevet adó Lőcse folyónév, amelynek előzménye, a szlovák Levoca azzal kapcsolatos, hogy a folyó a Hernád bal oldali mellékvize.

Változó nevek


Egy-egy folyót nem mindig hívnak ugyanúgy a forrásától egészen a torkolatáig, hanem egyes szakaszainakmás-más lehet a neve. Például az ókorban a Dunának a felső szakaszát, amely egyes írók szerint Bécsig, mások szerint a Vaskapu-szorosig terjedt, Danuviusnak nevezték, alsó szakaszát pedig Isternek hívták. Később a Danuvius név átvonódott a folyó alsó szakaszára is. – Korábban kettős neve volt a jobb felől a Tiszába ömlő Hejő folyónak, mert felső szakaszát, amelynek vizét a miskolctapolcai meleg források olyan hőfokon tartják, hogy sohasem fagy be, Tapolcának nevezték. A szláv eredetű Tapolca és a magyar Hejő (tkp. „hévjó”, azaz „meleg folyó”) egymásnak jelentésbeli megfelelői. Keletkezésükre nézve feltehető, hogy a szláv név a folyó meleg vizének közvetlen érzékelése alapján, a magyar név pedig talán szláv mintára, tükörfordításként jött létre. Valamely kisebb folyó völgyének új települőktől való megszállása ugyanis többnyire a víz folyásával ellenkező irányban, alulról felfelé szokott haladni. Így szállhatta meg a magyarság is a Hejő folyásának alsóbb részét, a folyó felső szakasza pedig megmaradhatott a szlávok lakóhelyéül, akik természetesen saját folyónevüket is megőrizték.

A víznevek szerkezeti felépítésének uralkodó típusa a különböző korszakokban más és más lehet, és ez módot ad a kutatónak arra, hogy feltárja az egymás alatt, ill. fölött elhelyezkedő kronológiai rétegeket. Például a régi magyarban kedvelt volt a jó „folyó” vízrajzi köznév. Utótagként szerepelt számos folyónevünkben: Berettyó (Berek-jó), Disznajó, Disznójó, Hejő, (Hév-jó) Székelyjó stb. Képzővel bővült alakja a Jód. Ugyancsak a régi magyar nyelv sajátja volt az ügy ~ igy „patak”, „víz”, amely a Fekete-ügy utótagja.

Eredetmagyarázat és hagyomány

A víznevek eredetmagyarázatakor csakúgy, mint az egyéb kategóriájú földrajzi nevek és a köznevek vizsgálatakor is nem a mai hangalakból, hanem az elérhető legrégibb adatokból kell kiindulnunk. A Zagyva folyónevet például a mai magyar nyelvérzék a „zavaros” jelentésű zagyva melléknévvel hajlandó rokonítani. Minthogy azonban a középkori oklevelekben a folyónak Szagyava (Szagyava) volt a neve, az ismeretlen eredetű, a zagyvál igével összetartozó zagyva melléknév pedig csupán a 16. században bukkan elő, a Zagyva folyónév etimológiáját máshol kell keresnünk. A magyar folyónév előzménye egy olyan szláv Sadjava lehetett, amely a szláv sadja „korom” (tkp. „lerakódás”) származékaként keletkezett, és a folyó sötét színére utalt.

Valamely víznév etimológiai vizsgálata nem feltétlenül azonos a szabatos oktani (aetiológiai) elemzéssel, azaz annak a konkrét oknak a felderítésével, amelynek folytán egy-egy álló vagy folyó víz nevét kapta. A jobbról az Izába ömlő Disznó-patak és a jobb felől a Marosba torkolló Disznajó nevének előtagja a magyar disznó, „sertés” főnévből alakult. Az etimológus ennyivel többnyire kénytelen megelégedni, bár tudatában van, hogy számos kérdés nyitva marad. Tisztázásra vár, hogy a névadás háziasított sertéssel vagy vaddisznóval, állattenyésztő, állattartó tevékenységgel (például makkoltatással) vagy vadászattal van-e kapcsolatban. Ha vaddisznóval kapcsolatos, akkor vajon arra utal-e, hogy a patak mentén huzamos időn át vaddisznók kondái szoktak tanyázni, vagy pedig arra, hogy egy alkalommal láttak vagy elejtettek arrafelé egy valamiért nevezetes vaddisznót, talán egy termetes öreg remetekant, illetőleg dagonyázó fias kocát, s ez az esemény emlékezetes maradt. A disznó állatnévből azonban növénynév is szokott alakulni (disznókék, disznókömény, disznóparaj, disznóporcsin stb.), vagy valamely személynek válhatott ragadványnevévé, s akár efféle áttételen keresztül is válhatott belőle pataknév. Egyedül a helytörténet döntheti el, s az is csak ritkán, melyik feltevés a helyes.

Ősi víznevek

Az Európa területén jelenleg beszélt nyelvekből vagy azok előzményéből megfejthető víznevek kronológiai rétege alatt található még egy alsóbb, ún. óeurópai kronológiai réteg is. Valamely víznév csupán akkor tartható óeurópainak, ha maradéktalanul megfelel öt feltételnek: 1. Ne legyen megmagyarázható abból a nyelvből vagy annak előzményeiből, amelyet az általa jelölt víz mentén beszélnek vagy beszéltek. 2. Indoeurópai etimonnal és az ősi indoeurópai örökségre jellemző morfológiai szerkezettel kell rendelkeznie. 3. Jelentésének „víz, folyó, folyás, folyadék” szómezőhöz kell tartoznia, illetőleg a víz valamely sajátosságára kell utalnia. 4. Európai, s nem Európán kívüli folyó vagy álló vizet kell jelölnie. 5. Tövét és szerkezetét tekintve Európában még legalább egy ősi víznév tartozzék rokonságába mint etimológiai megfelelés.

Többnyire a nagyobb folyók viselnek ősi, óeurópainak mondható neveket, bár a hosszúság nem döntő kritérium. Kisebb folyóknak is lehet óeurópai jellegű nevük. Az óeurópai víznévanyag az indoeurópai térség nyugati részén még a külön nyelvi fejlődés megindulása előtt keletkezett, s ezért egyetlen konkrét indoeurópai nyelvből sem származtatható. Skandináviától Alsó-Itáliáig és a brit szigetektől a Baltikumig, sőt a Donig óeurópai víznevekkel lehet számolni. Ezeken a területeken található – régi idők óta – a következő nyelvek beszélőinek otthona: germán, kelta, illír, itáliai, venét, balti s bizonyos fokig a szláv. Az Alpoktól északra ez a kronológiailag legalsó víznévréteg, amelyet egyáltalán el lehet érni, Dél-Franciaországban és a Földközi-tenger mellékén viszont ez az óeurópainak hívott réteg másodlagosan települt rá még régebbi rétegekre. A Kárpát-medence


folyónevei közül az óeurópai rétegbe tartozhat a Dráva, Száva, Maros, Zala stb. Van olyan feltevés, amely szerint végelemzésben a Duna sem kelta vagy szkíta, hanem még régebbi, óeurópai eredetű.

A víznévadás természetesen nem egységes abban a nagy térségben, amelyen az óeurópai víznevek megtalálhatók. Vannak ún. gyakorisági vagy folytonossági gócok. Ilyen a balti nyelvterület, mert nagyon sok ősi víznévnek, bárhol legyen is Európában, többé-kevésbé pontos megfelelője van a Baltikumban. További gyakorisági vagy folytonossági góc a Rajna-vidék, különösen a Mosel- vidék, ahol a kontinuitás a kelta–román–germán nyelvviszonyokra is érvényes. Ám a balti és a rajnai góc egy fontos pontban különbözik is egymástól: a baltikumiban folyamatos, töretlen a fejlődés, a rajnaiban viszont a névadók és a jelenlegi beszélők között törések vannak, olyanok, amilyenek Latiumban vagy Skandináviában is észlelhetők.

Az óeurópai víznévhálózat korát természetesen csupán becslésszerűen lehet megállapítani. Krahe szerint ez a hálózat a Krisztus előtti II. évezred első felében már kialakult, de ez a becslés semmiképpen sem vonatkoztatható az óeurópai víznévhálózat egészére. Ajánlatosabb óeurópai víznévréteg helyett víznévhálózatról beszélni; ilyen jellegű nevek helyenként jóval későbben is keletkezhettek, mint a Krisztus előtti 1500. év.

Az óeurópai víznevek elméletének természetesen kritikusai, sőt tagadói is vannak. Némelyek szerint az „óeurópai” fogalma csak pótlék az „illír” helyett, s általa egy alig ismert értéket egy teljesen ismeretlennel helyettesítenek azáltal, hogy névfejtési formulaként csupán az indoeurópaiból való származtatást ismerik el. Az óeurópai vízneveket, legalábbis részlegesen, főleg Közép-Európában nem indoeurópai eredetűeknek is szokták tartani, és másodlagos indogermanizációról beszélnek. Imott-amott valóban akadhatnak az óeurópai névhálózatban nem indoeurópai víznevek, de ezeket bajos kimutatni. A nehézségek áthidalására mindenekelőtt a víznevek módszeres összegyűjtésére és feldolgozására van sürgető szükség.

A szerző 1999. január 11-én az MTA-székházában tartott székfoglaló előadásának rövidített szövege. (A szerk.)


1. A kínai országegyesítésJORDÁN Gyula

A kínai országegyesítés

Makaó, 1999. december 20.

A kínai országegyesítés újabb lépéseként 1999. december 20-a óta ismét Kína gyakorolja a szuverenitást a kis portugál gyarmat, Makaó felett. Visszakerülése az anyaországhoz formálisan is a gyarmatosítás korszakának végét jelenti Ázsiában.*

Makaó Kantontól délre, Hongkongtól mintegy 65 km-re a Gyöngy-folyó torkolatának nyugati oldalán helyezkedik el. Területe az intenzív tengerfeltöltések következtében fokozatosan növekedett, mintegy 23,5 km2-re. Három rész alkotja: Makaó-félsziget (9,1 km2) és két sziget: Taipa (6,3 km2) és Coloane (8,1 km2). Makaót és Taipát ma már két híd köti össze, a két szigetet pedig egy töltésút.

Jelentéktelen adottságok

Makaó földrajzi fekvése – Hongkonghoz hasonlóan – ideális, a fő ázsiai utak kereszteződésében helyezkedik el, ami a 16. századtól kezdve évszázadokig fontos kereskedelmi kikötővé tette. Lakossága mintegy 450 ezer (itt az illegális bevándorlók tömege okoz bizonytalanságot), ennek kb. 97%-a kínai, a többi portugál és vegyes házasságból származó eurázsiai, ún. macanese. A legutóbbi időkig a népesség több mint 90%-a a félszigeten élt, ahol ennek következtében óriási volt a népsűrűség. A hivatalos nyelv a portugál és a kínai, de az angolt többen beszélik, mint a portugált. Makaó saját önálló valutával rendelkezik, ez a pataca (100 avora oszlik), árfolyama a hongkongi dollárhoz és azon keresztül az amerikai dollárhoz van kötve (1 USD = 8,03 pataca). Természeti kincsekkel nem rendelkezik, mezőgazdasága jelentéktelen, az életéhez szükséges élelmet, vizet, építőanyagot stb. Kínától szerzi be.

Ilyen jelentéktelen adottságok mellett miért kelt mégis figyelmet Makaó kérdése? Kína és a világ számára az országegyesítés folyamata miatt kap hangsúlyt, mivel ez kapcsolódik ahhoz az átható, az utóbbi másfél–két évtizedben egyre nyilvánvalóbbá váló nacionalizmushoz, amelyet a kínai vezetés alig leplezetten képvisel és használ, és amelyre – úgy tűnik – egyetértően rezonál a kínai társadalom jelentős része. Ennek hangsúlyos érvei a kínai tradíció és történelem, illetve a nemzeti egység és a területi integritás. Hongkong és Makaó visszatérése után az egyesítési folyamat csúcsa és koronája Tajvan visszaszerzése lenne. Figyelmet érdemel azonban Makaó történelmi múltja is, amely eredője annak a rendkívül érdekes és értékes kulturális vegyüléknek, a kínai és a portugál kultúra együttélésének és egymásra hatásának, amely az épületektől a konyháig tetten érhető. A közismert szerencsejáték mellett ez is komoly vonzerőt gyakorol, és egyúttal elgondolkodtató példaként is szolgál az odalátogatók számára.

A portugál gyarmat – kereskedelmi és missziós központ

A portugálok – elsőként az európaiak közül – a 16. század elején jelentek meg a térségben, és rendkívüli haszonra tettek szert az ázsiai kereskedelemből. Az első portugálok 1513-ban léptek kínai földre, valahol a Gyöngy-folyó torkolatvidékén és szívósan kísérleteztek a kínaiakkal való kereskedéssel. Kikötési és kereskedési jogot szereztek, majd 1553- ban hivatalos alapra helyezték ezt a makaói félszigetre vonatkozóan. (A gyarmat elfoglalását hagyományosan 1557-től számítják.) A terület feletti szuverenitás Kínáé maradt; a portugálok évente földbérleti díjat fizettek, és a kínai lakosok egy kínai hivatal fennhatósága alá tartoztak. A terület belső ügyeinek intézésére 1583-ban választás útján megalakult egy városi elöljáróság, szenátus (Senado da Camara, a későbbi Leal Senado), a portugálok legkorábbi autonóm szervezete Makaón. 1623-ban a portugál király, személyes képviselőjeként kormányzót nevezett ki a szenátus élére. (A területnek máig 127 kormányzója volt.)

Makaó két jó kikötőjével gyorsan a Távol-Kelet kereskedelmi központjává fejlődött, s kiindulópontja lett az Ázsia más részei, az Európa és Amerika felé vezető hajózási útvonalaknak. A portugálok hagyományos kínai árukat: selymet, porcelánt, teát, gyógynövényeket, kézműipari termékeket vettek itt át, és cserébe főleg ezüstöt, fűszereket, elefántcsontot hoztak Japánból, Malakkából stb., busás haszonra téve szert. A kereskedés mellett Makaó keresztény missziós központ is volt. 1575-ben a Szentszék létrehozta a makaói katolikus egyházkerületet, amelynek fennhatósága kezdetben kiterjedt az egész Távol-Keletre. Innen indultak a misszionáriusok a „pogány” kínaiak térítésére. A 18. század első évtizedében kezdték a Szent Pál-katedrális építését, amely egyesek szerint a Kelet legnagyszerűbb ilyen jellegű építménye volt, és Európa uralkodói versengve küldték ide


értékes ajándékaikat. (A templom 1835-ben egy katasztrofális tájfun során keletkezett tűzben megsemmisült. Megmaradt homlokzata a hozzávezető lépcsőkkel Makaó egyik szimbólumává vált.) 1625-ben világítótornyot építettek, amely az első volt Kelet-Ázsiában.

A 18. század elején a hollandok is megjelentek a Távol-Keleten, akik nemcsak kereskedelmi vetélytársak voltak, hanem közvetlen fenyegetést jelentettek Makaóra. Az ellenük való védekezésül erődöket építettek, amelyek sikeresen védték ki a holland támadásokat. (A Makaó központjában levő, sok régi ágyúval rendelkező Nagy Erődöt 1998-ban múzeummá alakították át.) A 18. század vége felé Kína kereskedelme a külvilággal fokozatosan Kantonban összpontosult, ahol a külföldi kereskedők számára működési helyeket biztosítottak. Mivel azonban a kereskedőket csak a novembertől májusig tartó kereskedelmi szezonban engedték Kantonba, a sokféle európai országból és Amerikából származó kereskedők a közbeeső időt Makaón töltötték, amely így, csökkenő mértékben ugyan, de megőrizte jelentőségét.

Hongkong árnyékában

Makaó hanyatló gazdaságára az igazi csapást az első ópiumháború (1839– 1842), pontosabban a hongkongi brit gyarmat létrejötte jelentette, mely Makaó korábbi kereskedelmiközpont-szerepét egyre inkább átvette. Az első időben ez még egyáltalán nem volt nyilvánvaló, sőt – Kína gyengeségét tapasztalva – 1844-ben II. Mária portugál királynő Makaót Portugália tengerentúli tartományává nyilvánította, a következő évben pedig szabad kikötővé, amely nyitva áll minden kereskedelmi hajó számára. 1849-ben felszámolták a kínai vám- és adóhivatalokat Makaón, a kínai hivatalnokokat kiűzték. Ezt követően 1851-ben Taipát, 1864-ben pedig Coloanét is fennhatóságuk alá vonták. A folyamat betetőzéseként 1887-ben egy szerződés aláírására kényszerítették a Csing-udvart, amelyben az elismerte a portugál fennhatóságot és végleges kormányzását a területet illetően. Kína azonban nem mondott le teljesen a Makaó feletti szuverenitásról, mert a szerződés tartalmazta azt a kikötést, hogy Portugália nem adhatja át a területet más országnak, és Makaó továbbra is élvezi azokat a jogokat, mint bármely más kínai kikötő.

A portugál pozíciók erősödésével és Makaó területének növekedésével párhuzamosan a gyarmat azonban gyors ütemben veszítette el gazdasági jelentőségét. Kikötője is eliszaposodott, mélyjáratú hajók számára megközelíthetetlenné vált. Makaó számára csak a helyi elosztókereskedelem, a csempészet és az egyre nagyobb jelentőséget nyerő – még az 1850-es években legalizált – szerencsejáték maradt. A külkereskedelem mellett Makaón kifejlődött egy kisebb feldolgozóipar, amely évszázadokkal korábban elsősorban a halászathoz kapcsolódott. A kezdeti halászhajó-építéshez társult a később feledésbe merült ágyúgyártás, majd a 19. század közepén az ágyúnaszád-építés. Emellett a durranócukorkák, füstölőrudacskák, tömjén gyártása érdemel említést. Ezenkívül menedékül szolgált a kínaiak számára, akik különösen a 20. század kritikus évtizedeiben nagy tömegben áramlottak a területre.

Külvilágra nyíló kapu

A Kínai Népköztársaság létrejöttét (1949) követően Maoék Makaót – Hongkonghoz hasonlóan – a külvilágra nyíló kapunak, gazdasági és diplomáciai, valamint valutabevételi csatornának tekintették, és kísérletet sem tettek elfoglalására. A Makaóra vonatkozóakat is egyenlőtlen szerződésnek nyilvánították, de amíg a feltételek nem lesznek adottak, a status quo fenntartása mellett nyilatkoztak. A „kulturális forradalom” kezdetén (1966) Makaón is erőszakos akciókra, halálos áldozatokkal járó lázadásra került sor. Ezt végül kártérítést is tartalmazó egyezménnyel sikerült lezárni. Makaó csak 1972-ben került ismét a kínai vezetés figyelmének előterébe, amikor az ellen tiltakozott, hogy az ENSZ dekolonizációs különleges bizottsága Makaót (és Hongkongot) is szerepeltette a gyarmati országokat felsoroló listán. Kína szerint ugyan a gyarmat szokásos kategóriájába estek, ám mivel Kína szerves részét képezik, sorsuk elrendezését Kína szuverén jogának tekintette.

„Egy ország, két rendszer”

Az 1974. áprilisi portugál baloldali katonai fordulat után kínai területként ismerték el, felajánlották visszaadását, de ezt Kína elhárította. 1976. februárban a portugál törvényhozás elfogadott egy törvényt (Organic Statute), amely lényegében politikai autonómiát biztosított a területnek. Portugália és Kína 1979-ben diplomáciai kapcsolatot létesített. Ekkor egy memorandumban a portugálok Makaót Kína részeként ismerték el, amely portugál adminisztráció alatt van, és visszatéréséről megfelelő időben tárgyalásokat fognak tartani. A kínai vezetés a Hongkongra vonatkozó egyezmény (1984) sikeres megkötése után látta erre elérkezettnek az időt. Az 1986-ban kezdett tárgyalások már 1987. április 13-án egy közös nyilatkozat aláírásával sikeresen lezárultak.

Az egyezmény a hongkongihoz hasonlóan az „egy ország, két rendszer” elven alapul, így 1999. december 20-i visszakerülése után Különleges Közigazgatási Terület lett, nagyfokú autonómiával, ahol a kapitalista gazdasági-


társadalmi berendezkedés ötven évig fennmarad. Megmarad önálló valutája, fenntartják a tőke szabad áramlását, pénzügyileg önálló marad, a központi kormány ott nem vet ki adókat. Változatlanul szabad kikötő és önálló vámterület lesz. Saját törvényhozói, végrehajtói testületekkel, független bírósággal rendelkezik, az érvényben levő törvények alapvetően változatlanok maradnak.

Politikai, gazdasági berendezkedés

Makaó gyarmat élén a miniszteri rangú kormányzó állt, akit a portugál köztársasági elnök nevezett ki. A kormányzó testesítette meg a végrehajtó hatalmat, amelynek gyakorlásában az egyes területeket irányító titkárok segítették. Az 1976. évi törvényt követően jött létre a 17, majd 23 tagú törvényhozás (melynek létszáma a jövőben 29-re emelkedik), amely egészében nagyobb adminisztratív, gazdasági és törvényhozási autonómiát biztosított Makaónak. A területen formális politikai pártok nem jöttek létre, de polgári egyesülések tömege létezik. A központi szervek alatt két municípiumi tanács helyezkedik el, egyik a félsziget, a másik a két sziget ügyeinek intézésére. Hatáskörük a város életének minden kérdésére kiterjed, a várostervezéstől és -építéstől a közegészségügyön és sporton át a jogosítványok kiadásáig.

Makaó gazdasági életét alapvetően meghatározta a terület szűkössége, a nyersanyaghiány, a korlátozott belső piac, amelyek egy exportorientált gazdaságfejlesztési stratégiát tettek indokolttá. Gazdasága az 1960–70-es évektől az élénkülés jeleit mutatta. Ekkor az addig szinte kizárólagos jelentőségű turizmus, a hozzá szorosan kapcsolódó szerencsejáték mellett egyre nagyobb teret nyert a feldolgozóipar. Elsősorban a hongkongi tőkések közreműködésével, a textil- és ruhaipar, műanyag- és egyéb feldolgozó ágazatok indultak fejlődésnek. A hongkongi munkaintenzív iparágak áthelyezését az ottaninál jóval alacsonyabb munkabérek is ösztönözték. A munkaerő megfelelő színvonalát a jól kiépített, állami és magánintézményekre épülő oktatási rendszer biztosítja, az elemi iskoláktól a főiskolákig, illetve az egyetemig. Az 1970-es évek végétől fellendült az építőipar, amely a feldolgozóipar és a turizmus/szerencsejáték mellett a gazdaság harmadik pillérévé vált. Fejlődött a bank- és a biztosítási, valamint az ingatlanszektor is. Makaó egész gazdasága szoros szimbiózisban van Hongkongéval. A kereskedelmi kapcsolatokon túl a tőke, a technológia, az infomáció stb. fő forrása szintén Hongkong.

Makaó gazdasági fejlődésének igazi lökést az 1970-es évek végétől Kína reform- és nyitási politikájának elindítása adott. Hongkong mellett (attól statisztikailag elválaszthatatlanul) Makaó az egyik legnagyobb külföldi tőkebefektető Kínában. Az innen származó tőke becsalogatására hozták létre közvetlen szomszédságában Csuhaj különleges gazdasági övezetét. Az olcsó, bőséges munkaerő és a hatalmas piac csábításának engedve Makaó munkaintenzív feldolgozóipara mára jórészt áttelepült Kínába. Gazdasága fokozatosan integrálódott Csuhajjal, illetve tágabban a szomszédos Kuangtung tartománnyal. Megkülönböztető vonása és legfőbb vonzereje az idegenforgalom és a szerencsejáték maradt.

A „Kelet Monte-Carlója”

Az idegenforgalom a terület életében a világon egyedülálló szerepet játszik, 1996-ban például 8 millió turistát fogadott! Többségük Hongkongból érkezett, de nagyon sokan jönnek Tajvanról, Japánból és a világ más országaiból is. A turisták túlnyomó többségét a szerencsejátékok különböző változatai vonzzák.

A szerencsejáték gazdasági súlyát érzékelteti, hogy a GDP mintegy negyedét adja, az idegenforgalom bevételének kb. 2/3-át, és adójából származik a költségvetés bevételének mintegy fele. Ennek alapján joggal nevezik Makaót a Kelet Monte-Carlójának. Kevésbé örvendetes oldala a dolognak, hogy a szerencsejátékhoz társul a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem és a prostitúció. Az utóbbi években az egymással vetélkedő triádok leszámolásainak évente több mint két tucat áldozata van.

A szerencsejáték mellett Makaó sok egyebet is kínál a látogatóknak. A több mint 400 év alatt létrehozott kulturális örökség, a már törvénnyel is védett műemlékek (számos régi, szép épület esett már áldozatul a hongkongihoz hasonló felhőkarcolók építésének), a lóverseny, kutyafuttatás mellett fontos szerepük van az évente megrendezésre kerülő nagy eseményeknek: a sárkányhajóversenynek, a nemzetközi zenei fesztiválnak, a tűzijáték fesztiválnak és a város utcáin zajló Forma-1 autóversenynek.

Makaó fejlődését, az idegenforgalomtól és szerencsejátéktól való túlzott függés enyhítését, az említett korlátok mellett akadályozta az infrastrukturális létesítmények hiánya is, amelyen az utóbbi években igyekeztek változtatni.

Makaó mégsem emelkedett az ázsiai „kis sárkányok” sorába, bár 17 ezer dollárt meghaladó egy főre eső nemzeti jövedelme (1997) nem lebecsülhető. Az átvételig tartó átmeneti időszak sokkal zökkenőmentesebb volt, mint Hongkong esetében, és Kína is többszörösen érdekelt Makaó jövőbeni prosperitásában, az egyezmény


betartásában. Az országegyesítés említett hazafias szempontján túl erre késztetik ottani igen jelentős befektetései, valamint az, hogy a nyelvi adottságai révén Kína számára nagy, jórészt még kiaknázatlan lehetőségek nyílnak a latin országokkal való kapcsolatok fejlesztésére.

A „lázadó tartomány”, Tajvan

A legnagyobb tét és kihívás azonban Tajvan: Peking most már két sikeres példával akarja meggyőzni a szigetországot, hogy az „egy ország, két rendszer” formula életképes, és alkalmas lenne a „lázadó tartomány” problémájának megoldására. (Hongkong 1996, Makaó 1999) Tajvan azonban elutasítja ezt az úgymond „sikeres formulát”. Ebben talán csak annyi hangsúlyeltolódás figyelhető meg, hogy míg az 1980-as évek elején elsősorban a két rendszer gazdasági teljesítményeinek különbsége szerepelt nagyobb nyomatékkal (tekintettel arra is, hogy a formula a „két rendszer” közül – alkotmányban is szentesítve – a szocializmus fölényét képviseli), addig ma az elutasításban nagyobb hangsúlyt kap a szabadság és a demokrácia területén létező – és gyorsan növekvő – különbség. A választások és a közvélemény-kutatások eredményei is azt mutatják, hogy a tajvaniak többsége a status quót támogatja, vagyis egyetért a jelenlegi de facto függetlenség, önállóság fenntartásával. Tajvan gazdasági teljesítménye és egyre inkább konszolidálódó demokráciája mellett az egyesítést nem elsősorban Hongkong és Makaó példája segítheti elő, hanem a hasonló folyamatok és az átalakulás előrehaladása a szárazföldi Kínában.

* Hongkong visszakerüléséről az anyaországhoz a História 1997/4. számában közöltünk cikket. (A szerk.)

2. Képek





1. A magyar holokauszt sajátos vonásaiKÁDÁR Gábor–VÁGI Zoltán

A magyar holokauszt sajátos vonásai

1944–1945

A kis országokra ritkán irányul a nagyhatalmak és a nemzetközi sajtó figyelme. Ezt az érdeklődést Magyarország a 20. század második felében, pozitív értelemben az 1956-os forradalommal és az 1989–90-es rendszerváltással „érdemelte ki”. Korábban, ugyan kisebb mértékben és ellenkező előjellel, de az átlagosnál jóval intenzívebben a „zsidókérdés magyarországi végső megoldása” miatt foglalkozott hazánkkal a világ közvéleménye. Nem véletlenül, hiszen az európai zsidók kiirtása, a holokauszt, kontinentális (sőt utóhatásait tekintve globális) jelentőségű eseménysorozat volt, amelynek lényege 1944 nyarán vált az egész világ előtt ismertté, éppen akkor, amikor a sok tekintetben egyedülálló jelenségekkel tarkított magyar fejezete íródott.

„Emancipációs alku” kontra zsidótörvények

A magyar zsidók 1944-es tragédiájának specifikuma jórészt a magyar zsidó közösség történetének sajátosságaiból eredeztethető. A zsidók kedvező fogadtatásra találtak a Habsburg Monarchiában. Különösen így volt ez Magyarországon, ahol a 19. század második felében a kapitalizálódás útjára lépett magyar politikai elit gazdasági modernizációs partnert látott a zsidókban. A zsidóság előtt páratlan lehetőségek nyíltak a gazdaságban, a kereskedelemben és az értelmiségi pályákon (egyszóval a polgárosodásban) – mindennek az ára azonban az asszimiláció és a magyarosodás volt. A dualizmus kori „emancipációs alku” (Karády Viktor) 1918-ig szinte zavartalanul működött.

A világháborús vereséggel azonban minden megváltozott: az anyanyelvük, kultúrájuk és identitásuk tekintetében elmagyarosodott zsidók egy addig befogadó, „jó” magyar birodalom helyett olyan államban találták magukat, ahol az elveszített területekről visszaözönlő, „őshonos” magyar keresztény értelmiségiek, kis- és középpolgárok tömege akarta őket kiszorítani társadalmi pozícióikból. Ráadásul az új konzervatív-keresztény rendszer a megbuktatott „zsidó-bolsevik” diktatúra antitéziseként definiálta magát, és a hivatalos ideológia szintjére emelte a korábban szalonképtelen antiszemitizmust.

A magyar zsidók remélték, hogy az antiszemitizmus a fehérterror pogromszerű kilengései és a világháború utáni Európában első zsidóellenes törvény, a numerus clausus (1920:XXV. tc.) bevezetése ellenére alábbhagy. Annál is inkább, mivel a Tanácsköztársaság ellenében a zsidóság jelentős része is támogatta a Horthy-rendszer stabilizációját. Jellemző a magyar zsidók erős nacionalizmusára, hogy vezetőik a nemzetközi fórumokon nem a magyarországi zsidók belpolitikai sérelme ellen, hanem a trianoni igazságtalanságok miatt tiltakoztak. A bethleni konszolidáció, a „zsidófaló” ébredő magyarok háttérbe szorítása és a numerus clausus hatályon kívül helyezése (1928) rövid távon őket igazolta.

Magyarország azonban – a zsidók szempontjából végzetesen – az asszimilációt támogató befogadó országból a zsidókat legjobb esetben is csak megtűrő országgá vált. A két évtizedes antiszemita közbeszéd végzetes hatása 1944-ben mutatkozott meg igazán, amikor kevesek asszisztálása és még kevesebbek tiltakozása mellett a nagy többség szótlanul, közömbösen nézte – ahogy Bibó István írta –, amikor zsidó szomszédaikat elhurcolták.

A Horthy-korszak mérsékelten antiszemita politikai elitje és a vele szoros kapcsolatot kiépítő zsidó vallási vezetők és nagytőkések az 1938. évi első zsidótörvényt (1938:XV.) hasonló érvekkel magyarázták: az antiszemita korszellem terméke, ezzel lehet kifogni a szelet a szélsőjobboldal vitorlájából, és megelőzni az antiszemitizmus további erősödését. Bár ez az együttműködési hajlam a második (1939:IV.) és a harmadik, immár faji alapú zsidótörvényt (1941:XV.) követően érezhetően csökkent, a fennálló modus vivendi alapvetően tovább működött. Míg az egymást követő jogfosztó törvények nemcsak a zsidók – jobboldal által nehezményezett túlzott – befolyását csökkentették, hanem egyre inkább a zsidó alsó és középrétegek puszta önfenntartási képességét is veszélyeztették, addig a zsidó nagyiparosok gyárai a németek oldalán vívott háborúra készülő magyar hadsereget szerelték fel.

A deportálás első áldozatai

A magyar zsidók helyzete 1941 és 1944 között számos tekintetben egyedülálló volt a második világháborús Európában. Amíg a német zsidók 1941 szeptemberétől, a nyugat-európaiak pedig 1942-től kényszerültek a sárga


csillag viselésére, addig a deportálások és mészárlások elől menekülő 15-20 ezer lengyel, szlovák, osztrák zsidó Magyarországon lelt menedéket. Mégis az Endlösung első tízszeres nagyságrendű tömeggyilkosságának azok a „hontalan” (vagy annak nyilvánított) zsidók voltak az áldozatai, akiket a magyar belügyi és honvédelmi szervek 1941. július–augusztusában Galíciába deportáltak. A mintegy 18 ezer ember nagy részét néhány ezer lengyel zsidóval együtt, az SS lőtte tömegsírokba 1941. augusztus 27–28-án Kamenyec Podolszkijnál.*

Amint néhány túlélő Magyarországra visszaszökve beszámolt a mészárlásokról, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter leállította a további kiszállításokat. Az 1942. januári újvidéki „hideg napok” során közbiztonsági álindokokkal legyilkolt 2500 szerb mellett legalább 700 zsidót is kivégeztek a honvédek és csendőrök. Igaz, utána a háborúban példa nélkül álló módon a felelős tiszteket bíróság elé állították és elítélték, ezért azok Németországba menekültek és 1944-ben SS-egyenruhába bújva jelentek meg Magyarországon.

A munkaszolgálat „menedéke”

Speciálisan magyar jelenség volt az ún. „munkaszolgálat” intézménye is. Az állam 1941–1942-ben több tízezer magyar zsidót vezényelt fegyvertelenül a frontra. Az embertelen körülmények (időjárás, éhezés) és a keretlegények brutalitása következtében – különösen az 1943. januári voronyezsi áttörés után – a munkaszolgálatosok tömegesen pusztultak. Az áldozatok pontos számának kérdésében erősen megosztott a szakirodalom, eddig 25–50 ezer közötti becslések láttak napvilágot. A munkaszolgálat mégsem tekinthető a szisztematikus népirtás részének. Az egész rendszer még akkor sem nevezhető „mozgó vesztőhelynek” ha egyes századok azok is voltak.Különösen igaz ez az állítás az ország német megszállását követően, amikor a munkaszolgálat, paradox módon, Auschwitz egyetlen alternatívájaként a zsidók menedékévé vált, hiszen azokat, akik – igaz, egyre rosszabb körülmények között – a munkaszolgálatos századokban szolgáltak, nem deportálták. A németek és a deportálást végző magyar csendőrség képviselői többször elégedetlenségüknek adtak hangot, amiért a Hadügyminisztérium még a gettókba is kézbesítette a behívókat, ezzel ezreket mentve meg az elgázosítástól. A HM ez irányú tevékenységének lehetséges motivációi (embermentési szándék vagy a munkaerő-szükséglet biztosítása) a mai napig tisztázatlanok.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a második világháború első 55 hónapját a magyar zsidó közösség túlnyomó többsége ugyan romló életkörülmények között (bár a zsidótörvényeket még 1944 elejéig sem hajtották maradéktalanul végre), több tízezer főnyi emberveszteséget elszenvedve, növekvő elszigeteltségben és félelemben élve, de alapvetően létbiztonságban vészelte át,mialatt a náci uralom vagy befolyás alá eső Európában hitsorsosaik menekülésre és bujkálásra kényszerültek, vagy gettókba és megsemmisítő táborokba kerültek.

Hírek a megsemmisítő táborokról

A kelet- és nyugat-európai zsidó vezetőkkel ellentétben az országos hatáskörű zsidó testületek és a cionista szervezetek az 1944. március 19-i megszállás előtt is tisztában voltak az Endlösung lényegével.Rendelkezésükre álltak a keleti fronton szolgáló katonák és munkaszolgálatosok, illetve a külföldről hazánkba menekült zsidók ezreinek beszámolói éppúgy, mint a német katonáktól és felderítőktől, semleges diplomatáktól és a szlovák zsidóság vezetőitől vagy a BBC adásaiból származó értesülések. Tudtak az éhezésről és a terrorról, az ötletszerű vagy szisztematikus, egyéni vagy csoportos kivégzésekről. Tudtak Auschwitzról és a gázkamrákról, mégis azt remélték, hogy a kormányzóhoz és a kormányzathoz fűződő kapcsolataik révén, valamint újabb anyagi áldozatokkal a közösség jelentős része átvészelheti a megszállást a szövetségesek közeli győzelméig.

Nem tudhatták azt, hogy a Gestapo néhány óra leforgása alatt letartóztatja potenciális tárgyalópartnereiket (beleértve a politikai rendőrség főnökét, a belügyminisztert és több tucat felső- és alsóházi tagot), hogy a németek leváltják a kormányt és Sztójay Döme vezetésével quisling kabinetet állítanak fel. Legvadabb rémálmaikban sem gondolták, hogy Horthy, aki 1942 és 1944 között még Hitler nyomására sem volt hajlandó beleegyezni a zsidók deportálásába, a német megszállás után kezét „tisztán” tartva, passzívan a kormányra, az pedig az új, zsidógyűlölő belügyi államtitkárokra, Endre Lászlóra és Baky Lászlóra bízza a „zsidókérdés végső megoldását”. Márpedig ez történt. A magyar zsidó tömegeknek különleges sorstalanság (Ránki György) jutott osztályrészül: vezetőik, akárcsak a szövetséges nagyhatalmak, pontosan tudták, hogy mi vár rájuk. (Az 1944 tavaszán Auschwitzból megszökött zsidók beszámolóit olvasva a korábban kétkedők is szembesültek a gázkamrák realitásával.) A zsidó vezetők nem tudták, az antifasiszta nagyhatalmak katonai-politikai vezetői pedig sokáig nem tartották fontosnak megmenteni őket. Amikor július elején az Auschwitz-jegyzőkönyvek ismertté válása nyomán felerősödő nemzetközi nyomás, illetve a németek romló katonai helyzete hatására a reaktiválódó Horthy leállította a deportálásokat, már késő volt.

A vidék „zsidótlanítása”


A magyar zsidóságot – Európa szám szerint harmadik, a lakosság arányát tekintve második legnagyobb zsidó közösségét – a háború végén pusztították el. Akkor, amikor a túlélés, a németek nyilvánvaló katonai veresége miatt, elérhető közelségbe került.

Magyarország „zsidótlanítását” a németekkel kollaboráló antiszemita belügyi vezetés utasításainak megfelelően, az a több mint két évtizeden keresztül zsidóellenes „gyűlöletbeszéddel” edzett, közel 200 ezer fős magyar közigazgatási és rendvédelmi apparátus (rendőrség, csendőrség) hajtotta végre, amely számára a rendszer kontinuitását és legitimációját a március 19. után hivatalában maradt Horthy személye biztosította. A deportálásokat az ő együttműködésük tette lehetővé. Ha ők passzív hozzáállásukkal tüntetően, vagy titokban szabotálnak, a legfeljebb 150 német „zsidóügyi tanácsadó” képtelen lett volna majd’ félmillió embert felkutatni, őrizni és elszállítani!

A náci elnyomó apparátusokat tömörítő Birodalmi Biztonsági Főhivatal a zsidó ügyekben mindenható referatúrájának vezetője, Adolf Eichmann 1944-ig berlini irodájából irányította az európai zsidóság megsemmisítését. Himmler – egyébként teljesen alaptalanul – egy újabb varsói felkeléstől tartott, ezért Budapestre magát Eichmannt küldte, aki Magyarországon személyesen irányította az akciót. Vele tartott hónapok óta munka nélkül lézengő, a különböző európai országok „zsidótlanításában” kitűnt beosztottainak java (Krumey, Wisliceny, Abromeit, Dannecker stb.).

Az Európában bejáratott és 1944 tavaszára tökéletesített német deportációs mechanizmus magyarországi „eredményei” még a holokauszt történetében is példátlanok. A vidéki magyar zsidók deportálása az európai Endlösung vég- és egyben csúcspontja. Soha ennyi embert nem deportáltak ilyen gyorsan. Eichmann Magyarországon meg akarta dönteni Höfle SS-alezredes „rekordját”, aki a varsói gettó 350 ezer lakóját 1942. július 22. és szeptember 12. között, 53 nap alatt az alig nyolcvan kilométerre lévő Treblinkába deportálta. A magyar hatóságok segítségével az utolsó háborús év romló infrastrukturális adottságai és az átlagosan 400-500 kilométeres távolság (a Szegedről Auschwitzba vezető út majdnem 700 km hosszú volt) ellenére Eichmann erőfeszítéseit siker koronázta. Május 15–július 8. között, 55 nap alatt 437 402 magyar zsidót deportáltak, 95%-ukat Auschwitz-Birkenauba. Az ottani „modern” létesítmények, az ún. krematóriumok, amelyek egy épületen belül vetkőzőhelyiséggel, gázkamrával és égetőberendezésekkel rendelkeztek, 1944 elején fél gőzzel működtek. Az év első négy hónapjában alig több, mint 24 ezer deportált érkezett a táborba, márpedig korábban a havi átlag volt ennyi. A magyar zsidók érkezésével azonban addig soha nem látott mértékben indult be újra a gyilkolás. Májusban tízszer, júniusban hétszer, júliusban háromszor annyi zsidó érkezett a rámpára, mint egy „normális” hónapban. Soha nem működtek ilyen intenzitással a gázkamrák és krematóriumok, amelyeket tavasszal kifejezetten a magyar zsidók érkezésére számítva újítottak fel. (A mintegy egymillió, Auschwitzban megölt zsidó közül a legtöbben, kb. 360-390 ezren Magyarországról érkeztek.)

A „vért áruért” akció

A nyári deportálások idején kezdődött az az eseménysorozat, amely a magyar holokausztot ismét csak a világpolitikai események fókuszába helyezte. A Harmadik Birodalom hatalmi struktúrájában egyre nagyobb önállósághoz jutó „SS-állam” vezetője, Himmler 1944-ben kezdte keresni a lehetőséget egy Hitler háta mögötti esetleges különbékére a szövetségesekkel. Himmler elképzeléseinek egyik vonulata az ún. „vért áruért” (Blut für Ware) akció volt, amelynek keretében a fel akarta venni a kapcsolatot az angolszászokkal. Himmler egymillió zsidó életet ajánlott fel tízezer teherautóért cserébe. A nyilvánvalóan irreális ajánlat mögött a kapcsolatfelvétel szándéka húzódott meg abból az abszurd, ám a nemzetiszocialista világképbe tökéletesen illeszkedő megfontolásból kiindulva, hogy az angolszászokhoz az út a zsidóságon át vezet. Az ajánlatot a zsidó ügyekben kompetens Eichmann volt hivatva közvetíteni a „világzsidóságnak”, mégpedig Budapesten keresztül, hiszen az egyetlen, még többé-kevésbé érintetlen zsidó közösség a magyarországi volt, tehát ez lett az alku tárgya. Eichmann ekkor már tárgyalásban állt Kasztner Rezső újságíróval, a budapesti cionisták mentőbizottságának képviselőjével. A „vért áruért” akció – eleve kilátástalan – lebonyolításával Eichmann Kasztner munkatársát, Brand Joelt bízta meg. A nemzetközi bonyodalmakat is okozó, kudarcos tárgyalások árnyékában azonban Kasztner és társai eredményes mentőtevékenységet folytattak. Kezdetben Eichmannal, majd Kurt Becherrel, Himmler személyes gazdasági megbízottjával tárgyalva Kasztner június végén–július elején 1684 embert juttatott ki Magyarországról, akik először a bergen-belseni láger „különtáborába”, majd két csoportban Svájcba kerültek. Az ún. Kasztner- vonat a vallási és világi zsidó élet prominens szereplőit: írókat, művészeket, rabbikat, cionista vezetőket, ezek családjait, lengyel és szlovák menekülteket, illetve azokat szállította, akik az SS-nek fizetendő hatalmas pénzt előteremtették. A holokauszt történetében ez volt az első nagyobb csoport, amely a nácik engedélyével elhagyta a Harmadik Birodalom területét.(Kasztner tevékenysége a mai napig indulatos viták tárgya. Bírálói szerint Kasztner elhallgatta a zsidó tömegek elől a tényt, hogy a deportálásban a totális megsemmisítés vár rájuk azért, hogy kimenthessen néhány prominens zsidót, és a saját családját, barátait.)


Nemzetközi mentőakciók

A holokauszt történetének legkiterjedtebb diplomáciai embermentése kezdődött Magyarországon 1944 nyarán. Június végén a deportálásokkal kapcsolatos nemzetközi tiltakozások hatására a magyar kormány beleegyezett, hogy több ezer olyan magyar zsidó, aki valamilyen rokoni vagy üzleti kapcsolatban állt Svédországgal, elhagyhassa az országot. Bár az akció meghiúsult, a megegyezéssel létrejött a „védett zsidó” státusa, amely azt jelentette, hogy az adott személy sértetlenségét valamelyik semleges ország szavatolja, mivel biztonságához az adott országnak érdeke fűződik. A védettséget a különböző menlevelek, védlevelek (Schutzbrief) és védőútlevelek (Schutzpass) bizonyították. A Nemzetközi Vöröskereszt, a Vatikán, Svédország és vöröskeresztes delegációja, Svájc, Spanyolország és Portugália egyre növekvő számban bocsátott ki ilyen dokumentumokat, a legtöbbször a kialkudott kvótát meghaladó számban. A cionista ellenállók tömegével hamisították a dokumentumokat, ami felett a diplomaták szemet hunytak. 1944. október 15. után a nyilas kormány egyik legfontosabb külpolitikai céljának hatalma nemzetközi elismerését tartotta, ezért elméletileg tiszteletben tartotta a nemzetközi védetteket. (A védő dokumentumokat a nyilasok az idő előrehaladtával egyre kevésbé fogadták el.)

1944. november közepén az Újlipótváros délnyugati háztömbjeiben külön épületekbe kerültek mindazok, akiket érintett a nemzetközi védelem. Ideig-óráig ez az ún. „nemzetközi gettó” is adott valamennyi biztonságot, bár 1945. január elején az ún. nagy gettóban már több esély volt a túlélésre. Az addig példa nélkül álló diplomáciai mentési erőfeszítések több tízezer ember számára jelentettek különböző fokú védelmet.

Európa legkésőbb létrehozott gettója a budapesti nagy gettó volt. 1945. január 18-án a szovjet csapatok ledöntötték a gettó léckerítését, így a budapesti a holokauszt történetének kevés felszabadított gettója közé tartozott.(Ilyen volt például Theresienstadt.)

*

A magyarországi zsidó közösség elpusztítására és megmentésére különleges körülmények között egymással ellentétes irányú és célú, különleges erőfeszítések történtek. Ezért, bár fontos tudnunk, hogy minden tizedik, a holokauszt során megölt zsidó magyar volt, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a közösség több mint egyharmada túlélte a háborút.

* Vö. Majsai Tamás: Kamenec Podolskij-i deportálás c. cikkét a História, 1994/7. számában. (A szerk.)

2. Képek




1. A pápa a holokausztrólA pápa a holokausztról

A Szentatya 2000. március 23-án fölkereste Jeruzsálemben a holokauszt áldozatainak mauzóleumát, a Jad Vasem (kéz és név) emlékhelyet. Az emlékezés – a pápai színeknek megfelelő sárga és fehér virágokból font – koszorújának elhelyezése után ezeket mondta.

„A zsoltár szólal meg a szívemben:

»Olyan lettem mint az összetört edény.

Hallom sokak rágalmazását, körülvesz a megfélemlítés;

összeesküdtek ellenem, és meg akarnak ölni.

de én tebenned bízom, Uram,

mondom: te vagy az én Istenem!«

(Zsolt 30, 13–15)

1. Az emlékezés e helyén egész bensőnk hallgatásra vágyik. Csöndre, melyben emlékezünk. Csöndre, melyben próbálunk értelmet adni a reánk törő emlékeknek. Csöndre, mert nincsenek megfelelő szavaink elsiratni a Soah rettenetes tragédiáját. Nekem magamnak is vannak személyes emlékeim abból az időből, amikor a nácik elfoglalták Lengyelországot. Emlékszem zsidó barátaimra és a szomszédaimra, akik közül van aki meghalt, van aki túlélte. Eljöttem én is a Jad Vasembe, hogy tisztelettel adózzam zsidók millióinak, akiket mindenüktől, elsősorban emberi méltóságuktól megfosztva öltek meg a holokausztban. Azóta több mint 50 esztendő telt el, de az emlékek megmaradnak. Itt is, mint Auschwitzban és sok más helyen Európában, megdöbbenünk oly sok ember jajszavának visszhangjától. Férfiak, nők, gyermekek sokasága kiált felénk a szörnyűségek mélységéből, amit ők megismertek. Lehetetlen, hogy ne figyeljünk jajkiáltásukra! Egyikünk sem feledheti vagy nem veheti tudatlanba a történteket.

2. Emlékezni akarunk. De célzatosan akarunk emlékezni, tudniillik azért, hogy soha többé meg ne történhessék az, ami a nácizmus sok millió áldozatával megtörtént.

Miért vált képessé ember arra, hogy így meggyalázza az embert? Mert megvetette Istent. Csak egy Isten nélküli ideológia volt képes megtervezni és végrehajtani egy egész nép kiirtását.

Amikor itt, a Jad Vasemben Izrael állam tiszteletét fejezi ki a »nemes igazak« felé, akik hősiesen, olykor a saját életük feláldozásával mentették a zsidókat, arról tesznek bizonyságot, hogy a sötétség órájában sem hunyt ki minden világosság. Ezért hirdetik a zsoltárok és az egész Biblia – jóllehet tudnak az emberi gonoszság lehetőségeiről –, hogy nem a gonoszságé az utolsó szó. A hívő szív a szenvedések és a fájdalmak mélységeiből kiáltja: »tebenned bízom, Uram, mondom: te vagy az én Istenem!«

3. A zsidóknak és keresztényeknek mérhetetlenül gazdag közös lelki öröksége az, ami Isten kinyilatkoztatásából származik. Vallási tanításunk és lelki tapasztalataink arra késztetnek, hogy a jóval győzzük le a rosszat. Emlékezünk, de minden bosszúvágy nélkül, s nem azért, hogy gyűlölet ébredjen bennünk. Számunkra az emlékezés azt jelenti, hogy imádkozunk a békéért és az igazságosságért, és elkötelezzük magunkat ezek mellett. Csak egy békés és mindenki iránt igazságos világ lesz képes arra, hogy ne ismételje meg a múlt tévedéseit és szörnyű bűneit.

Mint Róma püspöke, apostol utóda biztosítom a zsidó népet arról, hogy a katolikus Egyház nem politikai megfontolásokból, hanem az igazság és a szeretet evangéliumi parancsától indítva mélységesen fájlalja a keresztények részéről bárhol és bármikor a zsidókat ért gyűlöletet, üldözéseket és antiszemita megnyilvánulásokat. Az Egyház elutasítja a fajgyűlölet minden formáját, mert az tagadja a Teremtőnek minden emberben jelenlévő képmását.

4. Az ünnepélyes emlékezésnek e helyén azért imádkozom, hogy a zsidó nép által a 20. században elszenvedett tragédia fölötti fájdalmunk vezessen új kapcsolatra zsidók és keresztények között. Építsünk új jövőt, melyben ne


legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban, hanem inkább kölcsönös tisztelet éljen azok iránt, akik az egyetlen Urat és Teremtőt imádják és a hitben atyjuknak tekintik Ábrahámot.

A világnak föl kell figyelnie az intelemre, amely a holokauszt áldozatai és túlélői felől szól hozzá. Itt, a Jad Vasemben az emlékezés eleven és megindítja a lelkünket. Ezért fakad ajkunkon a kiáltás:

»Hallom sokak rágalmazását, körülvesz a megfélemlítés;

De én tebenned bízom, Uram, mondom: te vagy az én Istenem!«”

2. Képek



1. Negyvennégy kérdésHORDALÉKOK

FRISNYÁK Zsuzsa

Negyvenkét kérdés

Nyugatiak Magyarországon, 1959

Mintegy tízéves bezárkózás után, 1959-ben már több tucat nyugat-európai turistacsoport érkezett Magyarországra. A nyugati turisták többsége munkából élő kisember volt. Ők voltak az elsők, akik hosszú idő után szembesülhettek a magyar viszonyokkal. Elhelyezésük, ellátásuk ez idő tájt még politikai kérdés (is) volt. A turistacsoportok magyar idegenvezetői kapták a politikai feladatot: a turisták minél kedvezőbb benyomásokkal távozzanak Magyarországról.

Az alábbiakban közölt, az MSZMP Ipari és Közlekedési Osztályára érkezett jelentés azokat a kínos kérdéseket gyűjtötte csokorba, melyeket a nyugati turisták a magyar idegenvezetőknek tettek fel. Ezek a végtelenül egyszerű, naiv (talán álnaiv) kérdések egyrészt rávilágítanak a kérdezők gondolkodásmódjára – azaz arra, hogy számukra mi a szocialista rendszer lényege –, másrészt megmutatják, mely kérdések voltak kellemetlenek (nyilvánvalóan a kielégítő válasz hiányában) a Kádár-rendszer számára.

Az idegenvezetők egy része maga is bátorította az ilyesfajta kérdésfeltevéseket, mert a „megfelelő” válaszok adásával lehetőség nyílt a turisták közvetlen befolyásolására, a politikai propagandára.

DOKUMENTUM

Feljegyzés

Az 1958. turistaévadban számos nyugati országból fogadtunk csoportokat. Ezek a turisták úgyszólván kivétel nélkül igen nagy előítélettel, a hazai burzsoá sajtó által néha a nevetségességig félrevezetve érkeztek hazánkba. Ennek megfelelően viselkedésüket – útjuk elején – a tartózkodás, a feszültség, itt-ott félelem jellemezte. Zömük kínosan kerülte a politikai jellegű kérdéseket. Általában a feszültség rövidesen felengedett és magyarországi tartózkodásuk végén sajnálták, hogy már eltávoztak tőlünk.

Megállapítható, hogy e nyugati turisták jelentős része nem azért jött, hogy provokáljon, ellenséges módon viselkedjék, hanem szórakozás, az ország megismerése céljából.

Akadtak azonban olyanok is, akik viselkedésükkel vagy feltett kérdéseikkel gúnyolódni, provokálni akartak.

Idegenvezetőink olyan utasításunk alapján dolgoznak, hogy nem kezdeményezhetnek politikai jellegű vitákat nyugati utasokkal. Abban az esetben azonban, ha a Magyar Népköztársaságot sértő vagy akár tudatlanságból eredő és rendszerünket kedvezőtlenül beállító kérdést kapnak, kötelesek megfelelő választ adni.

Provokatív vagy ilyen irányba mutató kérdések közül összeállítottunk néhányat. (A nemzetiségi csoportosítás nem jelenti azt, hogy pl. az angol turisták tették volna fel a legtöbb provokatív kérdést.)

Ezek a kérdések a következők:

1. Miért van kitéve a vörös csillag a gyárakra, valamint a nagyobb épületekre?

2. Miért vannak Magyarországon szovjet csapatok?

3. Igaz-e, hogy kizárólag a párttagok lehetnek vezető állásban?

4. Mi a sorsuk a Nyugatról hazatért disszidenseknek?

5. Miért nem utazhatnak az emberek nyugati országokba olyan korlátlan mértékben, mint azokban az országokban?

6. Nyitva vannak-e a templomok mindennap, vagy pedig csak vasárnap?


7. Tanítanak-e hittant az iskolában?

8. Miért van Budapesten olyan kevés magánüzlet, sokkal kevesebb, mint a nyugati országokban?

9. Miért hagyták abba a földalatti építését?

10. Vehet-e magánautót, aki akar, s fizetheti-e részletre?

11. Mi a helyzet Mindszentyvel?

12. Lehet-e magyar állampolgárnak nyugatiakkal kapcsolatot tartani? (Levelezés, esetleg meghívásra látogatás.)

13. Melyik oldalról lehet a Parlamentet védeni a legjobban?

14. Dolgoznak-e szovjet tisztviselők magyar hivatalokban?

15. Miért van vörös csillag a magyar címerben?

16. Van-e ellenzéki párt a parlamentben?

17. Olvashatnak-e nyugati sajtóterméket a lakosok?

18. Játszhatnak-e nyugati témájú filmeket, valamint színdarabokat Magyarországon?

19. Folytathatnak-e farmergazdálkodást a parasztok, vagy pedig kötelezővé teszik számukra a termelőszövetkezetbe való belépést?

(Az 1–19. kérdést angol utasok tették fel. )

20. Mivel kényszerítették a lakosságot, hogy szavazzon?

21. Szovjet filmeknél üresek a mozik?

22. Miért van magyar–jugoszláv ellentét?

23. Szovjet irányítás alatt áll-e a magyar sajtó?

24. Miért hallgatnak a magyar írók?

25. Utasítást kap-e az idegenvezető, hogy milyen kérdésekre adhat választ?

(A 20–25. kérdést olasz utasok tették fel. )

26. Miért kellett Mindszentynek az USA-követségre menni?

27. Miért kell oroszul is tanulni az iskolában?

28. Veszélyes-e kapitalista országokkal levelezni?

29. Miért tilos leveleket kivinni Nyugatra?

30. Kellemetlensége van-e a magyar állampolgárnak, ha kapitalista országból jövő ismerőse meglátogatja?

31. Miért félnek a budapestiek külföldivel politikai kérdésekről beszélni?

32. Kik kapnak engedélyt arra, hogy Nyugatra utazhassanak?

33. A németekkel szimpatizálnak-e a magyarok?

(A 26–33. kérdést nyugatnémetek kérdezték. )

34. Több-e a „forradalom” óta a szovjet katona Magyarországon, mint előtte?

35. Miért nem sztrájkolhat a magyar munkás?


36. Szabad-e nyugati nyelveket is tanulni az iskolákban?

37. Miért nem szabad politikai véleményt nyilvánítani?

(34–37. pont: franciák kérdései. )

38. Hány működő katolikus templom van Budapesten?

39. Miért szomorúak a pesti emberek?

40. A SZU-ból jön-e politikai és gazdasági irányítás?

(38–40.: belga utasok kérdései. )

41. A disszidenseket hazatérésük után letartóztatják-e?

(41.: osztrák utas kérdése. )

Budapest, 1959. május 18.

Közzéteszi:

FRISNYÁK ZSUZSA

Az idézett dokumentum lelőhelye: Magyar Országos Levéltár M-KS-288-25/1959/4. ő. e.

2. Képek




1. A misszionárius és az ördögÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK

TÓTH István György

A misszionárius és az ördög

„Gyógyítás” a 17. században

Magyarország a 17. században éppen olyan missziós terület volt a katolikus egyház számára, mint Afrika vagy Kína. A török előrenyomulása és a reformáció miatt a végveszélybe jutott magyarországi katolikus egyháznak igen nagy szüksége volt az olasz, bosnyák, lengyel misszionáriusokra.

Missziós kegytárgyak, gyógyító amulettek

Magyarország nemcsak azzal döbbentette meg a hittérítőket, hogy milyen sokféle vallást követtek a lakói, de azzal is, hogy hányféle nyelvet beszéltek. Bár néhány misszionárius megtanult magyarul, és a latin nagyon is élő nyelv volt, a hívek jó része nem tudta követni a barátok prédikációit. Az általános írástudatlanság pedig behatárolta a nyomtatott szó lehetőségeit, a kiosztott könyvecskéket csak kevesen tudták elolvasni.

Ezért a hittérítők igen nagy mértékben hagyatkoztak a „vizuális propagandára”, a híveiket nem a hallottak, hanem a látvány segítségével igyekeztek meggyőzni. Ezért aztán a misszionáriusok Itáliából ládaszám hozták magukkal a kis érmeket, szentképeket, kereszteket. Nagy népszerűségnek örvendtek az Agnus Dei (Isten báránya) nevű kegytárgyak is, amelyek aranyozott fehér viaszból készültek, Isten bárányát és a szenteket ábrázolták. Ezeknek a medáloknak az adott különös jelentőséget, hogy Rómában a lateráni bazilika húsvéti gyertyájából készültek, és maga a pápa áldotta meg őket.

Ezek a misszió emlékét őrző kis érmek és viaszmedálok nemcsak kegytárgyak voltak, nemcsak elősegítették az emlékezést a misszióban hallottakra – gyógyító erővel is bírtak, a hívek amulettként hordták őket.

Gyógyító testvérek

Magyarországon ekkoriban nemcsak katolikus papokban, de orvosdoktorokban is rendkívüli hiány volt. Az országnak a 18. század második feléig nem volt orvosi egyeteme, ezért nagyon kevés doktor élt itt, messziről kellett hívni őket, és igencsak drága volt a tanácsuk.

A középkorban a kolostorokban gyógyító testvérek és ispotályok működtek, amelyek ellátták a rászoruló betegeket, és – nem mellékesen – ezért pénzt sem kértek. A reformáció terjedésével a betegápoló szerzetesek eltűntek, a kolostorok bezártak, ispotályaik nem várták már a szenvedőket. Ezért a katolikus missziók sikerét nagyban előmozdította, hogy a misszionáriusok hatásosan tudták gyógyítani a híveket. Amikor 1654-ben az erdélyi ferences misszió Rómába küldte Loparai Istvánt, egy olasz gyógyító laikus testvérrel tért meg. Fra Francesco a Genova, mint ezt a levelében Loparai kihangsúlyozta, hatásosan gyógyítja majd mind a szerzeteseket, mind pedig a katolikusokat és az eretnekeket, és így igencsak elősegíti a hit terjedését.

A misszionáriusok számos módszert ismertek a gyógyításra. Egy messzi földről jött gyógyítónak és a ládájából előhúzott üvegcséknek igen nagy lehetett a tekintélye, különösen mivel a misszionáriusok jórészt a műveltség korabeli központjából, Itáliából jöttek, ahol az orvostudománynak sok évszázados hagyománya volt. A vásárokon a borbélyok és csontkovácsok ugyan ellátták a külső sérüléseket, de ők a test belsejébe nem láthattak, és ezért a belső bajokat és a lélek betegségeit – amelyekből akkor sem lehetett kevesebb, mint ma – nem kúrálhatták. Kétség nem fér hozzá, hogy – akár valós gyógymóddal, akár hatásos szuggeszcióval de a misszionáriusok sok beteg számára gyógyulást, vagy legalábbis enyhülést hoztak – különben az emberek nem fordultak volna hozzájuk újra és újra. Ebben a korban az egyetemet végzett főurak és az analfabéta jobbágyok egyaránt meg voltak győződve arról, hogy a betegség elsősorban Isten büntetése a bűneikért, amelyre legjobb kúra a bűnbánat, a böjt és az ima. Sok ragályra, mint pl. a pestisre, a korabeli orvostudomány nem is nagyon javasolhatott más gyógymódot...

A misszionáriusok bizonyára sok, a gyakorlati tapasztalaton alapuló módszert ismertek a gyógyításra, és tudjuk, hogy a medálok és a szenteltvíz mellett alkalmaztak egzotikus gyógyító füveket, köveket is.


Ördögűző hittérítők

A misszionáriusok leghatásosabb gyógymódja azonban az volt, hogy ki tudták űzni az emberekből minden bajuk fő okozóját, az ördögöt. A misszionáriusok szemében az ördög nagyon is konkrét személy volt, aki állandóan a közelükben leselkedett, és amikor prédikációkkal már-már megtérítették egy falu lakosságát, akkor „az emberi nem ellensége” lecsapott a bizonytalanokra, „konkolyt hintett a vetésbe”, „kételyt ültetett el az hivek szivébe”. A emberben lakó ördög is igen kézzelfogható módon jelent meg, „ki-kibeszélt” a megszállott testéből, amikor pedig végre sikerült kiűzni valakiből, nagy zajjal, esetleg az ablaküveget is kitörve távozott, vagy pedig kondányi röfögő disznó képében hagyta el az áldozatát.

A csodás gyógyítás és az ördögűzés nagy hatással volt az emberekre. A missziók sikere szempontjából azonban az egyszerű hívekre gyakorolt hatásnál sokkal fontosabb volt, hogy ennek segítségével a magyar és a török földesurak jóindulatát is megnyerhette a gyógyító szerzetes.

Amikor az olasz obszerváns ferences, Bernardino a Flavone 1650-ben visszatért Itáliába a nyírbogdányi misszióból, a környékbeli nemesek felháborodottan követelték, hogy mihamarabb küldjék vissza, mert ez a barát gyógyította őket. Egy másik olasz ferences misszionárius, Andrea Castellana pedig nemcsak sikeresen űzte ki az ördögöt többekből Melith Péter udvarában, de magát a főurat is meggyógyította a betegségéből, amely pedig már 12 éve kínozta: a barát az uraság hasára tette az ereklyét és a keresztet, és így kezdett imába. A baj valóban rögvest elmúlt – a megkönnyebbült földesúr pedig még buzgóbb támogatója lett a katolikus hittérítésnek, mint addig volt.

A jezsuita misszionárius, Vásárhelyi Gergely gyógyító tudása olyan széles körben ismert volt, hogy a kanizsai törökök a Habsburg-országrészből hívták át, hogy gyógyítsa meg az egyik parancsnokukat. A misszionárius hamar felismerte, hogy a béget nem a hasában lakó kígyók gyötrik, ahogy azt a török orvosok balgán gondolták, hanem az ördög szállta meg, akit ki is űzött belőle – hosszú időre megalapozva ezzel a török hatóságok jóindulatát a jezsuita misszió iránt.

Nemcsak jezsuiták és ferencesek, hanem világi papok is voltak a misszionáriusok között, ők is harcoltak az ördöggel. Simone Matkovich mohácsi plébános csalódottan hagyta el híveit, akik az „ördög tanítását” követték, azaz szentháromság-tagadók lettek. Az eredmény nem is maradt el: hamarosan nagy, sűrű köd szállt a falura, s akit ez elért, az izzadni kezdett, és három nap alatt meghalt (a tünetek alapján pestisjárványra gondolhatunk). Simone atya tudta, hogyan vegye fel a harcot a csapással. Engesztelő körmenetet tartott, megrótta híveit az eretnekségért, és – szembeszállva a szentháromságot tagadókkal – a szentségtartóval kezében, a kereszt jelével áldotta meg őket. A járvány rögtön elmúlt, a mohácsiak pedig sürgősen visszatértek a katolikus hitre.

A különböző szerzetesrendekhez tartozó misszionáriusok abban vetélkedtek, hogy ki tudja hatásosabban az ördögöt kiűzni. A missziófőnökök büszkén jelentették Rómába nemcsak azt, ha valaki elsőrangú hitszónok hírében állt, hanem azt is, ha – mint a lengyel ferences, Bonaventura Bylinski atya – kiváló ördögűző volt, mivel ez nagyban emelte a misszió tekintélyét.

A jezsuiták 1623-ban nagy titokban felkeresték a török hódoltság fővárosát, Budát, ahol nemcsak az időközben iszlám hitre tért katolikusoknak nyújtottak lelki vigaszt, de egy görögkeleti vallású rác férfiből is kiűzték az ördögöt – ami a térítő munkájukat nagyban segítette. Szini István jezsuita pedig Gyulafehérvárott egy olyan asszonyból űzte ki az ördögöt, akit már húsz éve gyötört a démon, és hiába keresett gyógyulást Czestochowában és Boszniában is. Az első a pálosok legismertebb lengyelországi Mária-kegyhelye volt, míg a boszniai Olovo kolostorának Mária-kegyképe arról volt híres, hogy ott minden Nagyboldogasszony-napkor ördöngősök tucatjai gyógyultak meg, köztük törökök is, akik felkeresték a katolikus kegyhelyet. Ez az asszony azonban – ha hihetünk a jezsuita misszionárius jelentésének – a más rendekhez tartozó szerzetesektől hiába remélt gyógyulást, bezzeg a jezsuita páter rögtön kigyógyította.

Nemcsak a társaik által együgyűnek vagy tudatlannak tartott szerzetesek hittek az ördögben: a kiváló ördögűző, Szini István jezsuita latin könyvek erdélyi kiadásával is foglalkozó, igen művelt ember volt. A Bácskában missziózó boszniai ferencesnek, Paolo Papichnak könyvei jelentek meg Velencében, mégis elsősorban arra volt büszke, hogy olyan jól tud ördögöt űzni, hogy messze földről hozzák elé megláncolva a megszállottakat. Andrea Castellana, olasz ferences misszonárius, szintén írt egy latin könyvet Apostoli misszionárius címmel. Ő később a ferencesek római kolostorfőnöke lett, azaz a szerzetesrend egyik legfontosabb tisztét bízták rá, mégis hitt az ördögűzésben: mint láttuk, Melith Péter udvarában vette fel a harcot a démonnal.

*


Ma már az ördögűzés furcsa, babonás dolognak tűnik, de a 17. században az emberek sem a mikroszkópot, sem a röntgent nem ismerték, másként kerestek magyarázatot és gyógyírt a betegségekre. Nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok is szentül meg voltak győződve arról, hogy az ördög beleköltözhet az emberekbe, és ez okozza a számukra érthetetlen testi-lelki nyavalyákat. Egy misszionáriusnak pedig kevés dolog adhatott akkora tekintélyt, mint ha elterjedt róla: ki tudja űzni a gonoszt a betegekből.

2. Képek






1. Fõügyész konfliktushelyzetbenHÍREK

KRONSTEIN Gábor

Főügyész konfliktushelyzetben

Egy legfőbb ügyészt ismer a magyar jogtörténet, aki békeidőben lelkiismereti okokból lemondott: Györgyi Kálmánt. És egy másikat, aki csak fontolgatta a lemondást: leveldi Kozma Sándort (1825– 1897).

Birtokos nemes családba született. Jogásznak tanult. Deák volt eszménye. 1848-ban beállt honvédnek, s büntetésből az osztrákok is besorozták. Mivel birtokát elvesztette, ügyvédkedett. 1861-ben Deák-párti képviselő, de pályája csak 1869-ben ívelt föl: legfőbb ítélőszéki bíró lett. 1872-től ő építette ki a modern magyar ügyészi szervezetet.

Sokáig zavartalanul működött együtt igazságügy-miniszterével, Pauler Tivadarral (1816–1886). Pauler nevéhez fűződik az első korszerű magyar büntető törvénykönyv, az ún. Csemegi-kódex bevezetése, a csődtörvény és az új perrendtartás. Ő terjesztette be 1881-ben a zsidó–keresztény vegyesházasságokról szóló törvényjavaslatot.

Nem volt tehát e jeles reformátor antiszemita, de a tiszaeszlári perben (1882– 1883), ahol rituális gyilkossággal vádoltak zsidó férfiakat, a szigorú be nem avatkozás álláspontját képviselte, mondván, első fokon intézkedjenek a szabolcsiak. A miniszter emiatt került ellentétbe Kozma Sándorral, akinek „egyenes és tiszta lelke – írta később a védő, Eötvös Károly – a vérvádnak még a gondolatát is elutasította, s a pert a kor szégyenének tekintette”. Ezért az országos főügyész már az első törvénytelenségeknél közbeavatkozott. Helyettese, Kozma Ferenc fegyelmi biztosként a helyszínen intézkedett. A vádat is fővárosi, s nem helybeli ügyész képviselte. Kozma döntése alapján egy mentőtanút is Budapesten hallgattak ki először.

A királyi főügyészt a sajtó – igaztalanul – megvesztegetéssel vádolta. Ebben Pauler nem hitt, de erélyes közbelépéseiért szemrehányásokat tett Kozma Sándornak. Ekkor került szóba, hogy a főügyész lemond. E nagy szabadelvű jogász tiszteletére nemrégen emlékbizottságot hoztak létére. (Kozma Sándor gerinces magatartásáról Eötvös Károly: A nagy per és Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter című kötetei tájékoztatnak.)

Az ír kereszténység

Az írek, a kelta vaskori kultúra örökösei. A viking portyákat (795- től) megelőző ezer évben nem érte őket külső támadás, viszont jó kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki a romanizált Britanniával. E kapcsolat eredménye, hogy a Római Birodalom bukása után, az ír etnogenezis lezárultakor, a Kr. u. 5–6. században a Zöld- sziget – azonos fejlettségi szinten állt a római területekre betelepült barbár germán királyságokkal. Rétegzett társadalma a nagycsaládra épült, politikai berendezkedése pedig egy-egy nemesi nemzetség által vezetett kis királyságra. A száznál több tuathaból (kis, nemzetiségi szervezetből) hat nagyobb tartományi kormányzat emelkedett ki. Ezek közül legalább kettő elég erős volt ahhoz, hogy meghódítsa Skóciát és Anglia jó egynegyedét.

A pogány, valójában sokistenhívő Írországot összekapcsolta a közös nyelv, a közös kultúra és a druida értelmiség. Ezzel a Szent Patrick (kb. 410–490) személyéhez kapcsolható kontinentális – püspöki- plébániai szervezetű – kereszténység nem tudott még versenyezni. Előbb át kellett az ír kereszténységnek alakulnia törzsi jellegűvé. Az átalakítást kiváló képességű előkelők végezték el: minden tuathának megépült a maga kolostora, élén a királyi nemzetségből származó apáttal, apátnővel. Az első virágkor Szent Columba kolostoralapításaival kezdődik (546, 563) és Szent Aidan észak-angliai missziós útjával végződik (635–651).

Ennek az egyháznak legnagyobb érdeme, hogy nem csupán közvetítette az egyetemes keresztény kultúrát és az antik műveltséget Írországba, hanem átmentette az egész pogány népkultúrát is az utókorba. Megteremtette a teljes körű ír írásbeliséget, kódexei Nagy Károly korának adtak írásmintát. Egy időre Európa szerzetesei Írországba menve szereztek műveltséget. Innen vitték át a magas kultúrát a kontinensre, utánozva az ír (ipar)művészetet.

A későbbi évszázadok belső villongásai vándorútra késztették a legkiválóbb ír szellemeket, akik több mint száz kolostort alapítottak Európa-szerte. Így a hozzánk közel eső Salzburgban is. A Karoling-kori Pannónia iskolarendszerét részben ír papok teremtették meg. Egy kései híresség, halála révén, Szent Istvánhoz kapcsolódott. Szent Colmant, Mide királyának egyik fiát zarándokútján besenyő határőrök gyilkolták meg az


1010-es évtizedben. A magyar királynak és egyházának penitenciaképpen be kellett vezetnie az országba Szent Kálmán kultuszát. Az ír szent ereklyéit Jagelló Anna vitte Bécsbe Székesfehérvárról 1526-ban. Ma az ereklyék Melkben találhatók.

(A téma iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlhatjuk Peter Browntól Az európai kereszténység kialakulását és a T. W. Moody és F. X. Martin szerkesztette Írország történetét. Szent Kálmánról Györffy György emlékezik meg Szent István-monográfiájában.)

Csecsenlexikon

Márciusban orosz győzelemmel ért véget a második csecsen háború (1999– 2000). Ennek is, mint az elsőnek (1994–1996), az volt a tétje: független lesz-e Csecsenföld, vagy az orosz föderáción belül kap autonómiát?

A csecsenek a bronzkorban telepedtek le a Kaukázusban. Eredetük szerint ősi europid népesség leszármazottai. Nyelvük több más kaukázusi nyelvhez hasonlóan – rokontalan zárvány (reliktum) nyelv. Ősi szálláshelyük a Felső-Irguny vidéke. Ma nagyobb területet népesítenek be a Kaukázus fő vonulataitól északra. A források először a győztes mongolokkal kapcsolatban említik őket. A 17. században iszlám hitre térnek. Hithű szunnitákként 1785-től kezdve harcolnak az oroszok és az eloroszosítás ellen. Népnevük Csevsen városától származik – már az orosz expanzió idejéből. Mai fővárosuk neve: Groznij – ’félelmetes’, egy ellenük 1818-ban emelt erődítmény neve volt eredetileg.

A kaukázusi népek ellenállása 1817 és 1864 között, amelyről Lermontov és Lev Tolsztoj is megemlékezett, Csecsenföldön különösen kegyetlen volt. A területet Oroszország 1859-ben olvasztotta be. 1864-ben a lakosság tömegesen emigrált Törökországba. 1893-ban kezdték kitermelni a kőolajat. Majd megépült a jelen harcaiban is szerepet játszó tranzit kőolajvezeték.

Csecsenföld 1922-ben autonóm terület, 1936-ban Ingusfölddel egybevonva autonóm köztársaság lesz. 1940-ben szovjetellenes fölkelés tör ki. Leverik, majd a németekkel való együttműködésért büntetésből – más kaukázusi etnikumokkal együtt – Észak-Kazahsztánba deportálják őket (1944. február). A megtizedelt lakosság 1957 után fokozatosan visszaköltözik. Újjászervezi klán-alapozású társadalmi, politikai és katonai szervezetét, harcos iszlám ideológia alapján lép fel mind az orosz ortodoxia, mind a kommunista ateizmus ellen.

1991-ben a csecsen vezetők deklarálják a teljes függetlenséget. Ugyanebben az évben Ingusföld elszakad. Az 1993-ban fellángoló klánharcok egy évvel később polgárháborúvá szélesednek. Az orosz polgári lakosság elűzése és különböző terrorcselekmények orosz katonai beavatkozáshoz vezetnek. A kétéves háborúban 30-40 ezer csecsen veszti életét. 1995-ben csecsen gerillák rajtaütnek a kozákok lakta Budjonnovszk kórházán, egy év múlva a dagesztáni Pervomajszkojén. Az újabb háborút robbantásos merényletek váltják ki, valamint iszlám fundamentalista félkatonai alakulatok aktivizálódása. A jobb haditechnikával háborúzó orosz haderő ezúttal kevesebb csecsent pusztít el, de sokkal többen válnak földönfutóvá, s elpusztul Csecsenföld nemzeti vagyonának fele.

Az 1994-es népszámlálás szerint 800 ezer csecsen élt szülőföldjén, 200 ezer Oroszországban (40 ezren Moszkvában). Százezren éltek menekültként Dagesztánban és Ingusföldön. További százezren Kazahsztánban és negyedmillióan Jordániában.

Magyar szakértők szerint a csecsen társadalomban a törzsi-vallási szeparatizmus vegyül a modern maffia-társadalommal. A jelenlegi orosz katonai diktatúra nem rosszabb, mint a csecsen fundamentalista-militarista, klánokra tagolt „kalózállam” (Szilágyi Ákos kifejezése az Oroszország elrablása című kötetből).

Autópályán a múltba

A cím Raczky Pál (ELTE RTI) és munkatársai vándorkiállításának címét vette kölcsön. Az M3-as sztráda 21 lelőhelyéről származó leletegyüttesek hét korszak, hétezer év anyagi kultúráját mutatták be 1997-ben öt város közönségének. A teljes építési költség törvény biztosította 9 ezrelékének, egyenként több millió forintnak köszönhetően az évtized sztráda-leletmentései magas színvonalra emelték a régészeti feltárásokat.

Az autópálya-nyomvonal felfogható közel száz méter széles, néhány száz kilométer hosszú ásatási szelvények sorának is. Gyakran 30-40 ezer négyzetméter kiterjedésű ásatási mezőn kerülnek felszínre telepek, temetők, kultuszhelyek. A feltárást segítette a régészeti célú légifényképezés, a még érintetlen terep magnetométeres átvizsgálása és a mintavevő fúrások, amelyek kirajzolják a természetes és kultúrrétegek elhelyezkedését. Ezekből jött létre az ELTE BTK Régészettudományi Intézetében egy országos légifotó-archívum és a térinformatikai labor, amely számítógépes eljárással grafikailag feldolgozta a lelőhelyek dokumentációját.


Tavaly több mint 250 feltárási engedélyt adott ki a Kulturális Örökség Igazgatósága. Az M7-es nyomvonalán Zalában és Somogyban 73 régészeti lelőhelyen végeztek archeomágneses felméréseket, öt helyen feltárásokat. Az M5-ös autópálya nyomvonalán Bács-Kiskun és Csongrád megyében számos ásatás folyt. Folytatódott a munka az M3-as sztráda egyik legkiemelkedőbb lelőhelyén, Polgár-Csőszhalomdűlőn, ahol már korábban egy újkőkori falu leletei kerültek elő, egy áldozati kút leletegyüttesével.

Következő számainkban egy-egy érdekes eset bemutatásával folytatjuk a magyarországi ásatásokról szóló beszámolónkat.

A Seuso-kincs és Pannónia

„Őriztessenek neked még sok évszázadig eme edények, oh, Seuso, hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak” – olvasható a latin dedikáció. Az írást ezüstszulfiddal maratták bele egy dombormű körszegélyébe, amely egy hetven centiméter átmérőjű ezüsttál közepét díszíti. Innen ered a legnagyobb – ránk maradt – késő antik étkészlet neve. Szinte biztosan első tulajdonosáé.

Joggal nevezik kincsnek. A négy tál, az öt füles korsó, két – valószínűleg borkeverő – díszes vödör, egy-egy amfóra, toalett-tégelyeket tartó edény és kézmosó medence14, gazdagon díszített, aranyozott ezüsttárgy együttvéve 64,5 kilót nyom. 1990-ben a londoni Sotheby’s aukciósház katalógusában kikiáltási ára 40 millió font. Még indokoltabb kincsnek tekinteni, mert az eredeti étkezési együttes 30-40 darabból állhatott. Nem került elő a lakomakészlet elengedhetetlen tartozéka: a háromlábú összecsukható nemesfém asztal, a tripus sem. Hiányoznak a tálalókészlet poharai, evőeszközei és a tányérok.

A Seuso-készlet eszmei – történeti és művészi – értéke messze nagyobb, mint az anyagi. Az illegális műkincs-kereskedelem résztvevőinek viszont a remélhető haszon járt az eszében. A felbukkant darabokat svájci és libanoni régiségkereskedők – hamis libanoni kiviteli engedéllyel igazolva az eredetet – Spencer Comptonnak, Northampton lordjának adták el. 1982 és 1989 között a kétes eredet több vevőt elriasztott a lord kincsétől. Köztük volt a British Museum is.

A Scotland Yard, az Interpol és a magyar rendőrség legalább tizenegy éve próbálja rekonstruálni a Seuso- készlet útját lelőhelyétől New Yorkig. Ott az illetékes bíróság 1993-ban letéti őrizetbe vétette, mert a két igénylő állam: Magyarország és Horvátország nem tudta az eredetet kétséget kizáró módon bizonyítani, az angol főúr pedig csak eszmei birtokos.

A kincsre vélhetően 1973 táján a polgárdi illetőségű Sümegh József talált rá. A két nagy üstöt talán egy munkagép fordította ki a földből. A megtaláló szerencséjéért rövidesen életével fizetett. Elképzelhető, hogy a lelet Jugoszlávián és Olaszországon át került Svájcba, majd részlegesen Londonba. Idén februárban a Sunday Times arról cikkezett, hogy a hiányzó darabok egy horvát származású zürichi érme- és ezüstkereskedőnél lappanganak, akivel az utóbbi két évben az angol és a magyar nyomozóhatóságok közvetítő útján a visszajuttatásról tárgyaltak. Ez idáig hiába. A magyar kormány napirenden tartja a Seuso-kincs visszaperlését. Az ügyet miniszteri biztos tartja kézben, s legújabban tízmillió forintos jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek.

A kriminalisztikai szálnál talán még érdekesebb a történeti nyomozás. A magyarországi eredet mellett szól, hogy az egyik tálon olvasható a Balaton kelta–latin neve: a Pelso. A kincs tárolóedényével azonos típusú és méretű üstöt már találtak a régészek, közel a tóhoz. Polgárdi mellett egy dombon, amely a római korban kőfejtőül szolgált, 1878-ban találtak egy tripust, amelyről mérete, stílusa, ábrázolásainak tematikája alapján feltételezik, hogy az étkészlethez tartozhatott. E lelőhelyhez közel egy részlegesen föltárt római város és egy gazdag leletanyagú villatelepülés található.

Ki lehetett azonban Seuso, ez a pannóniai nagyúr? Egy szellemes magyarázat szerint ez a név a Balkán-félsziget északi részén elterjedt trák Seuthes névcsaláddal áll kapcsolatban. 295-ben a trák– dák–műsz kultúrkörhöz tartozó karp nép az előretörő gótok elől menedéket kért a Római Birodalomtól. Ez a nép, amely a Kárpátoknak is nevet adott, a mai albánok közvetlen fölmenője. Egy részük Kelet-Dunántúlon, a Duna és a Balaton között lelt új otthonra. Mocsarakat szárítottak ki, erdőt irtottak: kultúrtájat hoztak létre nagyjából az akkoriban hajózható Sárvíz–Malomcsatorna tengelyében. Fejedelmeik Seuso családjából kerülhettek ki.

Az egyik tálon, amely ma lappang, de évekkel ezelőtt már megfordult szakember kezén, Nagy Konstantin császár látható fiaival mint társuralkodókkal. Ez a darab 336-ban készülhetett, történeti okokból sem előbb, sem később.

Seuso nyilván lojalitásával és természetformáló tevékenységével nyerhette el a császár jóindulatát és ajándékait.


Feltételezik, hogy az étkészlet darabjai nem egyszerre és egy helyről kerülhettek a karp arisztokrata birtokába. A római ötvösök Pannóniában is, Moesiában is tudtak ilyen míves darabokat készíteni: a közeli Sirmium (Mitrovica) császári székhely volt, Naissus (Nis) közelében pedig ezüstöt bányásztak.

*

A megalapozott föltevések sorát zárhatjuk azzal, hogy a kincs elrejtése a hunok benyomulásával függhet össze. Mindenesetre a vidék középpontjában álló villatelepülést feldúlták a támadók, épületeit tűz emésztette el. (A teóriát kidolgozó Nagy Mihály föltevéseit a Magyar Tudomány 1994/3. számában és a Természet Világa 1997/2. számában tette közzé.)

2. Képek








Documents

· Web viewHistória 2000-03 História 2000-03 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes