Varga Livia Judit Az Ir Gazdasagi Felzarkozas

8/20/2019 Varga Livia Judit Az Ir Gazdasagi Felzarkozas

1/91

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerző jét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások

nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENENDZSMENT SZAK

Nappali tagozatEU-kapcsolatok szakirány

AZ ÍR GAZDASÁGI FELZÁRKÓZÁS – REGIONÁLIS ÉS SZOCIÁLIS KÉRDŐJELEKKEL

Készítette: Varga Lívia Judit

Budapest, 2004

p://www.doksi.hu


2/91


nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

3

Tartalomjegyzék

Bevezetés...................................................................................................................................5

1. Az ír gazdasági csoda háttere...........................................................................................7

1.1. A gazdaságpolitika irányváltozásai az 1920-as és 1970-es évek között......................71.2. Az Európai Közösséghez való csatlakozás hatása..................................................... 101.3. Gazdaságpolitikai fordulatok az 1980-as évek végén................................................. 13

1.3.1. A válság jelei....................................................................................................... 131.3.2. Az új gazdaságpolitika programjai..................................................................... 14

1.3.3. Az “ír csoda” összetevő i .....................................................................................151.4. Látványos teljesítmény a ’90-es években – lassulás 2000-től ................................... 16

1.4.1. Gazdasági növekedés.......................................................................................... 16 1.4.2. Külföldi befektetések Írországban, ill. az ír t ő ke nemzetközi szerepvállalása....181.4.3. A külkereskedelem alakulása............................................................................... 221.4.4. Munkanélküliség és infláció az 1990-es években és napjainkban........................ 28

2. Az Európai Unió regionális politikája........................................................................... 32

2.1. Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása és fejlődése........................... 322.1. A regionális politika által támogatott célkitűzések .................................................... 342.3. A Strukturális Alapok felhasználásának elvei...........................................................352.4. A támogatásra jogosult szintek ..................................................................................35

3. Írország regionális fejlő dése........................................................................................... 37

3.1. A területfejlesztés kezdetei Írországban.................................................................... 38

3.2. A regionális önkormányzati rendszer hiányosságai................................................... 403.3. Az Európai Unió juttatásainak szerepe...................................................................... 42

3.3.1. A fejlesztési források fajtái..................................................................................433.3.2. A támogatások elnyerésének mechanizmusa....................................................... 443.3.3. A forrásfelhasználás irányítása........................................................................... 45

4. A regionális programozás tapasztalatai........................................................................ 47

4.1. Írország kohéziós problémái......................................................................................47

4.2. Az 1989-1993-as időszak Közösségi Támogatási Kerete..........................................48

p://www.doksi.hu


3/91



4

4.3. Az 1994-1999-es időszak Közösségi Támogatási Kerete..........................................504.4. A programozási időszakok tapasztalata..................................................................... 524.5. A közösségi támogatások fejlesztő hatása.................................................................53

5. A 2000-2006 közötti idő szakra vonatkozó területfejlesztési tervek ............................ 555.1. Az Enterprise Ireland szerepe a regionális fejlesztésekben.......................................575.2. A BMW régió fejlesztési tervei, eredményei.............................................................585.3. A Déli-Keleti régió (South & East)........................................................................... 61

6. Írország a ’90-es évek gazdasági sikerei után, avagy mit ér a csoda, ha kelta?........ 64

6.1. Versenyképességi kihívások napjainkban................................................................... 646.1.1. A versenyképességet veszélyeztet ő tényező k ......................................................... 64

6.2. Mit ér a csoda, ha kelta?............................................................................................. 656.2.1. Régiók a gazdasági fejl ő dés árnyékában.............................................................656.2.2. Mélyül ő szociális különbségek ............................................................................. 70

6.2.2.1. A jövedelmi különbségek növekedése..............................................................706.2.2.2. A szegénység fogalomköre............................................................................... 736.2.2.3. A szociális problémák kezelése terén elért eredmények ................................... 756.2.2.4. Értékelés............................................................................................................77

Záró gondolatok ..................................................................................................................... 79

Táblázatok és ábrák jegyzéke............................................................................................... 82

Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 84

Mellékletek .............................................................................................................................. 91

1. Tervezési régiók (NUTS II) Írországban..................................................................... 912. NUTS III-as régiók a f ő bb városokkal ........................................................................ 913. Városiasodott, vidéki és elmaradott területek Írországban........................................92

p://www.doksi.hu


4/91



5

Bevezetés

Néhány évvel ezelőtt Magyarországon is ismertté vált egy új fogalom. Így hangzik: „ír csoda”. S hogy miért vált aktuálissá számunkra is ez a téma? Magyarország közelgő

csatlakozása az Európai Unióhoz egyfajta hely-, ill. szerepkereséssel párosul. A kormány kül-és gazdaságpolitikájának egyértelmű választ kell adni arra a kérdésre, hogyan képzeli elhazánk, mint kis és nyitott ország útját és lehetőségeit a kibővült Unióban.

A hazánkhoz hasonló méretű, de kb. feleakkora népességű Írország példájakézenfekvőnek látszik. Az elmúlt évtized látványos, évi 10% körüli átlagos növekedése; a mamár az uniós átlagot is meghaladó egy f őre jutó GDP; s a közösségi regionális támogatások maximális kihasználása olyan jellemzők, melyeket Magyarország is szívesen vallanamagáénak. Kérdéses azonban, mennyire lehet komolyan gondolni, hogy Magyarország ishasonló utat járhat be az Unió friss tagjaként…

Ezért is tartottam fontosnak megvizsgálni dolgozatomban – ha már példaképül emeljük ezt az országot –, hogy mi is rejlik a „kelta tigris” imázs mögött. Egyrészt, hogy minek köszönhető ez a tényleg kivételes fejlődés, s hogy pontosan milyen mutatók is jellemzik, deazt is, hogy milyen ellentmondások feszülnek eközben a háttérben. A téma felvetődésekor az

a kérdés motivált leginkább, hogy mennyiben köszönhető ez a növekedés az uniós tagságnak,ill. azon belül is az EU regionális politikájának, lévén Írország e politika egyik kiemelthaszonélvező je. A kutatás során arra is szerettem volna választ kapni, hogy a gazdaságinövekedés hatása hogyan érvényesült regionális, ill. társadalmi szinten, azaz er ősödött-e agazdasági és szociális kohézió, vagy épp ellenkezőleg: növekedtek a különbségek.

A gazdasági fejlődés példája azonban csak az egyik kapcsolódási pont Írországhoz.

2001 júniusában ugyanis azír népszavazás, bár rendkívül alacsony részvétel mellett, de nemetmondott az EU állam- és kormányf ői által 2000 decemberében aláírt Nizzai Szerződésre. Arraa szerződésre, mely egyben az Unió keleti kibővülésének feltétele is volt.

Első pillantásra talán úgy tűnhet, Írország azért utasította el a szerződés ratifikálását,mert nem akart lemondani a sokkal alacsonyabb fejlettségű új tagok javára az addigőtmegillető támogatásokról. Tény azonban, s ezzel Írország is tisztában van, hogy a támogatásiszínvonal a bővítés nélkül is csökkenne. Egyrészt az agrár- és regionális politika

elkerülhetetlen reformja miatt, mely természetesen az ilyen irányú költségek csökkentését is jelenti, másrészt pedig az elmúlt évtizedben elért gazdasági fejlődés miatt is, mely alapján

p://www.doksi.hu


5/91



6

Írország már egyébként sem lenne jogosult a juttatások jó részére. Így a „nem” sokkal inkábbszólt azoknak a szerződésbeli feltételeknek, melyek e kis népességű, s eddig nettóhaszonélvező ország számára jelentős kompromisszumokat jelentenek. A tervezett intézményireformok következtében csökkenő szavazati arány, valamint a számos területen megszűnő

vétójog ugyanis csökkenti az ír mozgásteret. A kül- és biztonságpolitika terén tervezettszorosabb együttműködés pedig talán még ennél is kritikusabb kérdés a katonaisemlegességüket féltő írek számára. A 2002. júniusi sevillai csúcson azonban az Unió ígéretettett arra, hogy a közös védelmi politika nem fogja veszélyeztetni az ír semlegességet. Ezek után a 2002. október 19-én megismételt népszavazás 49,5%-os részvétel mellett, meggyőző

többséggel, 63%-kal jóváhagyta a Nizzai Szerződést, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy azújonnan csatlakozó kis országok az ír fejlődés tanulságait is felhasználva sikeres tagjailehessenek az Európai Uniónak.

A témához kapcsolódó kutatást 2003 augusztusában zártam le, így néhány adat esetébena 2002. és 2003. évre vonatkozólag még csak előzetes kalkulációk, vagy azok sem álltak rendelkezésre.

p://www.doksi.hu


6/91



7

1. Az ír gazdasági csoda háttere

1.1. A gazdaságpolitika irányváltozásai az 1920-as és 1970-es évek között

A Nagy-Britanniától1921-ben függetlenné vált Írország az ötvenes évek végéig autark,importhelyettesítő gazdaságpolitikát folytatott. Az ipari és mezőgazdasági fejlesztéseketállami szubvenciókra és protekcionizmusra alapozva kívánták megvalósítani, elzárva alehetőséget a külföldi vállalatok piacra lépésétől. Az infrastruktúra és a stratégiai iparágak állami támogatása azonban csak átmeneti sikereket hozott, az önellátásra való berendezkedésvalójában megfosztotta az országot növekedési potenciáljainak kihasználásától. Az er ősvámvédelem alapján fejlődő ipari termelés ugyanis csak a belföldi piacra irányult, amelynek szűkössége viszont nem volt elégséges a méretgazdaságos termeléshez. A verseny hiánya pedig egyáltalán nem ösztönözte az ír vállalatokat a technológiai és minőségi megújulásra.

Az ötvenes évtized gazdasági válsága Írországban is a demográfiai mutatók drasztikusromlásával párosult. A kivándorlás és az alacsony természetes szaporulat következtébenÍrország 1961-ben érte el demográfiai mélypontját: 4,9%-kal csökkent a teljes népesség 1951-hez képest, az aktív keresők száma pedig 15%-kal esett vissza. Ez a kedvezőtlen népesedésifolyamat az eleve rosszabb helyzetben lévő nyugati és északi területek leszakadását fokozta.

Galway, Sligo, Donegal és Leitrim megyék népessége 10-15%-kal csökkent.

A korábbi irányvonal kudarcának köszönhetően 1958-tól új, exportorientációsstratégia dominálta a gazdasági életet. Világossá vált, hogy egy ilyen kicsi, periférikuselhelyezkedésű ország számára egyetlen lehetőség kínálkozik: a piacnyitás és avilággazdasági integrálódás. A liberalizáció és a külföldi működő tőke (FDI) becsalogatásaváltak az új gazdaságpolitika meghatározóivá. Az elgondolás lényege az volt, hogy a külföldi

működő tőke beáramlásával olyan, ír munkaer őt foglalkoztató ún. "inkubátor cégek" jelennek majd meg a piacon, melyek kinevelik a késő bbi ír vállalkozói, ill. menedzser réteget.

Számos kedvezményt nyújtottak ennek érdekében: adókedvezményeket,adómentességet, mely utóbbi a feldolgozóipari kivitelből származó profitra egészen 1990-igvolt érvényes, s utána is csak 10%-os, a 30-40%-os nemzetközi átlagtól jóval alacsonyabbadókulcs vonatkozik rá. De ilyen volt az infrastruktúrával kiépített telephelyek olcsó bérbeadása, a helybeli szolgáltatások fejlesztése, valamint a foglalkoztatás és a kutatás-

fejlesztés (K+F) támogatása is. Az akkori expanzív világpiaci körülmények feler ősítették akülföldi vállalatok letelepedését ösztönző intézkedéseket.

p://www.doksi.hu


7/91



8

Mindez az 1949-ben létrehozott Iparfejlesztési Ügynökség (IDA) keretein belül történt,mely legf ő bb feladatának azóta is a (f őként külföldi) beruházások ösztönzését tekinti. A nagyarányú kedvezménynyújtás következménye volt, hogy az 1990-es évek elejéig a külfölditársaságok támogatásának összege meghaladta a tőlük származó költségvetési bevételt.

Jellemző, hogy míg az ötvenes években alig volt külföldi tulajdonban lévő vállalkozásÍrországban, ma már a külföldi vállalatok az ipari termelés közel kétharmadát állítják elő azipari munkaer ő mintegy felét foglalkoztatva, miközben az összes írországi vállalkozásnak mindössze 15%-át adják. (Nagy, 2000, pp. 47.)

A külföldi befektetések térnyerésének egyik következménye a kereskedelemdiverzifikálása, s az angol piactól való gazdasági függés megszűnése volt. Míg korábban az ír export 90%-a Nagy-Britanniába irányult, mára ez az arány fokozatosan 30%-ra csökkent.Jelentőségét tehát nem veszítette el teljes mértékben, viszont a tengerentúli tőke növekvő

súlya – saját exportirányultságának megfelelően – az egyéb európai, ázsiai és tengerentúli piacok térnyerését eredményezte.

A piaci orientáció megváltozásával az export áruszerkezete is megváltozott. Egyreinkább olyan versenyképes cikkeket állítottak elő, melyekre a világpiacon is megfelelő

kereslet mutatkozott. A munkaigényes tradicionális ágazatok (élelmiszer, dohány, textil, ruha,cipő) helyét átvették a high-tech ágazatok: 2001-ben az ír kivitel csaknem felét (47,7%-át)gyógyszerek, elektronikai és szoftvertermékek adják, míg ezek részesedése még 1973-ban iscsak 20% körül volt. (Nagy, 2000, pp. 47.; Statistical Yearbook 2002, pp. 280-281.)

A külföldi működő tőke részesedése az ipari termelésből eközben folyamatosannövekedett. 1958 és 1973 között kb. 700 külföldi (f őleg brit, német, majd a ’70-es évektőlamerikai) vállalat 700 millió USD értékben hajtott végre beruházást Írországban. Ezek többsége a technológiahordozó szektorokban (elektronika, elektromos gépgyártás,

gyógyszeripar, gyógyászati eszközök) végrehajtott zöldmezős beruházások voltak, s jelentősmértékben megnövelték az ország exportkapacitását. 1973-ban a külföldi tőke már 39%-átadta a feldolgozóipari exportnak, 30%-át a feldolgozóipari foglalkoztatásnak és 53%-át a nemélelmiszeripari exportnak. (Artner, 1999, pp. 7.)

p://www.doksi.hu


8/91



9

A külföldi tőke korlátlan beáramlása kapcsán azonban a vitathatatlan pozitív hatások mellett fel kell hívnunk a figyelmet az így kialakultellentmondásos gazdasági szerkezet re is:

A gazdaság szerkezeti dualizálódása már a piacnyitás kezdetén végbement, s máig fenn ismaradt. Lényege, hogy a hazai vállalatok a hagyományos iparágakban, tőke hiányábankevéssé fejlett technológiával, kis világpiaci versenyképességgel tevékenykednek; míg afejlett szektorok a transznacionális vállalatok (TNC) kezében vannak. Egy összehasonlításbólkiderül például, hogy az amerikai tulajdonú vállalatok tizenkétszer olyan nagyok, négyszer olyan termelékenyek, s hatszor olyan nyereségesek, mint az írek. (Nagy, 2000, pp. 48.) Atöbbségében kis méretű ír vállalatok nem tudták felvenni a versenyt a nemzetközivállalatokkal, olyannyira, hogy még a hazai piacon is háttérbe szorultak, sok közülük tönkre isment. Köszönhető ez annak is, hogy a hazai vállalatok nem részesültek megfelelő mértékben(vagy egyáltalán nem) a jogilag ugyan mindenki számára hozzáférhető, de jellemzően azexportot támogató kedvezményekhez. Ezek a juttatások viszont amellett, hogy növelték a beruházási kedvet, többletterhet is jelentettek a költségvetésnek, melynek hiánya az 1980-asévekre elérte a GDP 7-8%-át is.

Nem teljesült az a várakozás sem, hogy a külföldi befektetések ösztönző, fejlesztő hatássallesznek a hazai iparra. Ezek a vállalatok ugyanis döntően azért fektettek be Írországban, hogyexportra termeljenek. Míg a belföldi vállalatok ma is termelésük csupán 35%-át, addig akülföldiek annak 86%-át exportálják. Ennél is magasabb arányt figyelhetünk meg az amerikaivállalatoknál, ott az exportarány 96%, sők adják a külföldi befektetések 40%-át. Azír nemzeti gazdasággal gyenge a kapcsolatuk , ugyanis nem integrálódtak a regionálisgazdaságba, néhány régióra koncentrálódik többségük, s beszerzéseik döntő hányadaimportból származik. A nem élelmiszeripari vállalatok esetében a hazai beszállítók aránya

mindössze 16%. Az összes külföldi tulajdonú céget vizsgálva, azok írországi vásárlásai atermelési értékük csupán 35%-át tette ki 1995-ben.

Az ország függőségi helyzete nem szűnt meg, csak most már nem az angol piactól, hanem amultinacionális vállalatoktól való függés jellemezte. Egyrésztő k jelentik a fejlett technológia,az innováció forrását az országban, s mivel gyakorlatilag aző részvételükkel működő high-tech ágazat a gazdasági fejlődés mozgatórugója, Írország gazdasága meglehetősen

konjunktúra-érzékennyé vált. Másrészt nem elenyésző szempont, hogy ezek a vállalatok költséghatékonyságra törekednek , így a további növekedés, azaz hogy mennyit és f őleg

p://www.doksi.hu


9/91



10

meddig fektetnek be Írországban, nemcsak a világpiaci kereslettől, hanem a helyi termelésköltségeinek versenyképességétől is függ. A mindenkori gazdaságpolitikának ezért szem előttkell tartania, hogy inflációs és bérpolitikájával, a kedvező üzleti környezet fenntartásával,valamint a szükséges fejlesztések végrehajtásával a változó világgazdasági körülmények között is megőrizze az ország versenyképességét.

Foglalkoztatási szempontból sem érdemtelen megvizsgálni a külfölditőke-beáramlás hatását,hiszen a munkanélküliségi ráta a ’80-as évek második felére a nyugat-európai átlagkétszeresét,a 16%-ot is meghaladta. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy az ír tulajdonú ipar háttérbe szorításával a tradicionális, helyi komparatív előnyöket kihasználó munkaintenzívágazatok kerültek nehezebb helyzetbe, s az általuk elbocsátott munkaer őt a multik nem tudták felvenni. Nem is volt, ami a foglalkoztatás növelésére ösztönözte volna ez utóbbiakat, hiszena különböző kedvezmények, támogatások miatt a tőke jóval olcsóbbá vált a munkánál.

Tovább árnyalható a kép, ha figyelembe vesszük az írGDP és GNP közti különbség et.Megfigyelhető, hogy 1977-től kezdve a két érték egyre távolodik egymástól. 1995-ben a bruttó hazai termék (GDP) „még csak” 12,7%-kal haladta meg a csak ír tulajdonú termelésttartalmazó bruttó nemzeti terméket (GNP), 2001-ben viszont ez az arány elérte a 20,2%-ot, s a2002-re vonatkozó előzetes adatok 28,4%-os különbséget valószínűsítenek. Ez a számottevő,s egyben aggasztó különbség f őként a külföldi vállalatok profitrepatriálásaként, ill.adósságszolgálat formájában távozik az országból. Tehát Írország esetében a GDP egyedülivizsgálata félrevezető képet adna az ország fejlettségér ől. (National Income and Expenditure,2003)

1.2. Az Európai Közösséghez való csatlakozás hatása

Írország 1973-ban csatlakozott az Európai Közösséghez. Gazdasága ekkor fellendülő ben volt, dinamikusan fejlődött, ugyanakkor a kedvező makrofolyamatok mögöttkedvezőtlen strukturális és regionális feszültségek rejlettek (Artner, 1999, pp. 8-9.):

– A fellendülés a betelepülő transznacionális vállalatoknak köszönhető, miközben atradicionális iparágakban működő hazai vállalatok hanyatlóban vannak.

p://www.doksi.hu


10/91



11

– Jelentős fejlettségbeli különbségek figyelhetők meg az ország keleti és nyugati régióiközött az egy f őre jutó jövedelem, a termelési és foglalkoztatási szerkezet, amunkanélküliség mértéke, a népességnövekedés üteme, a migráció stb. tekintetében.

– Az agrárszektor aránya még mindig jelentős a fejlett országokhoz képest. A GNPegyötödét, a foglalkoztatottak 27%-át adja (ma a 6% ill. a 3% az ideális arány).

– Növekszik a kereskedelmi mérleg hiánya, ugyanis a betelepülő vállalatok importáltinputokból állítanak elő exporttermékeket, miközben a kereskedelmi liberalizáció miatt azimporttermékek kiszorítják az ír vállalatokat a hazai piacról.

– Az infláció 9%-os és növekvő tendenciát mutat. 1975-ben éri el csúcsát, a 20,9%-ot, segészen 1983-ig kétszámjegyű árszínvonal-emelkedés jellemzi Írországot. (PrincipalStatistics) A munkanélküliségi ráta 6-7%-os, de folyamatos emelkedése tovább ösztönöztea kivándorlás folyamatát.

Ezeknek a körülményeknek köszönhető, hogy Írországnak igen kedvező feltételeketsikerült kiharcolni az integrációhoz való csatlakozáskor. A Közösség ír kérésre Nyilatkozatban rögzítette, hogy Írország bizonyos ideig fenntarthatja a továbbiakban is azokataz egyébként közösségi szabályozásba ütköző, piackonformnak távolról sem nevezhető államitámogatásait, melyek viszonylagos fejletlensége miatt szükségesek. Ezen kívül a RómaiSzerződésnek megfelelően a Nyilatkozat alapján létrejövő 30. számú Protokoll lehetőséget biztosít arra, hogy közösségi forrásokkal is támogassák Írországot a szociális és regionáliskohézió elérésében. Jelentős agrártermelőként (tej, hús) Írország részesült a közösségiagrárszubvenciókból is. Ötéves átmeneti periódus állt rendelkezésére, hogy alkalmazkodjon aKözösség kereskedelempolitikájához és agrárrendtartásához. (Artner, 1999, pp. 14-15.)

Az integrációs tagság számos pozitív hatással járt . (Artner, 1998, pp. 58.) Írország az

Unió agrárpolitikájának haszonélvező je. A CAP keretében nyújtott ártámogatásoknak köszönhetően 1973 és 1995 között az agrárjövedelmek hatszorosukra nőttek, s közel egyszintre kerültek az ipari jövedelmekkel. 2001-ben a mezőgazdaság adta a GNP 7,9, valamintaz export 6,3%-át. Az agrárfoglalkoztatottak aránya is lecsökkent: 2000-ben az összesfoglalkoztatott 7,9%-a köthető az agrárszektorhoz, de ez a szám még mindig csaknemkétszerese az uniós átlagnak. Jogos a CAP-pel szembeni kritika azonban, miszerint atámogatások elosztása nem volt teljesen átgondolt, ugyanis az ír parasztgazdaságok 30%-ának

jutott a támogatások 70%-a (közösségi szinten ez 20%, ill. 80%), s leginkább a nagyobbméretű farmmal rendelkezők kaphatták meg, míg a kisebbek, akik semmilyen egyéb

p://www.doksi.hu


11/91



12

fejlesztési forrással nem rendelkeztek, kiszorultak a támogatottak köréből. Az egészagrártámogatási rendszer legsúlyosabb következményének az elkényelmesedést tartják, azazhogy sosem került kidolgozásra egy olyan hosszú távú agrárpolitika, mely piacorientálttá, atámogatások nélkül is élet- és versenyképessé tette volna a mezőgazdaságot és az ír élelmiszer-feldolgozó ipart.

Az EU pénzügyi alapjaiból is sokat profitált. A támogatások legnagyobb részét az ipariszerkezet modernizálására, a munkanélküliek képzésére, a foglalkoztatás elősegítésére, ill. azinfrastruktúra- és vidékfejlesztésre fordították. A nettó EU-transzferek évente a GDP 4%-átérték el.

Előtérbe került azelmaradott régiók problémájának kezelése, s valamelyest csökkentek a regionális különbségek. A programoknak és a célzott gazdaságpolitikának köszönhetően anyugati régiók feldolgozóipari termelésből való részesedése az 1973-as 36%-ról a 80-as évek végére 45%-ra nőtt, s mérséklődött a dublini agglomeráció túlsúlya is.

Írországban az integráció feler ősítette a korábban a liberalizáció által már beindítottfolyamatokat, így a gazdasági nyitottság fokozódását , az export- és importpiacok diverzifikálását, illetve az export áruszerkezetének modernizálódását. Az EU perifériájánelhelyezkedő szegényebb tagországok közül Írország a legnyitottabb. GDP-jéhez mérten nekia legnagyobb az EU-n belüli kereskedelme. Az export részesedése a GDP-ben több mintkétszerese az EU átlagának és a tagországokba irányuló kivitel is kiemelkedően magas. 1973- ban az export GDP-hez viszonyított aránya csak 37% volt, 10 év alatt 56%-ra emelkedett, sma megközelíti a 100%-ot is. A külkereskedelmi forgalom együttes értéke a GDP 60%-árólannak 115%-ára nőtt; ezt a szintet az EU-ban csak Belgium és Luxemburg szárnyalja túl. Az1988-95 közötti periódus vizsgálatából kiderül, hogy hét év alatt Írország kivitele 234%-kal, behozatala pedig 209%-kal emelkedett, s ez messze meghaladja az EU kereskedelmének ugyanezen időszakbeli 173%, ill. 167%-os növekedését. A világkereskedelem bővülése is

csak mintegy 180%-ra tehető ebben az időszakban.A kereskedelmi dinamizmus nyilvánvalóan összefüggésben állt az EU-csatlakozás

kereskedelemnövelő hatásával, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogynem következett beennek hatásáraa túlzott EU felé fordulás. A többi tagországgal folytatott kereskedelmelassabban növekedett, mint összkereskedelme. Igaz ugyan, hogy az összes kivitel 77%-a, a bevitelnek pedig 74%-a irányult az EU országaiba 1988-ban, de részesedésük 73, ill. 57%-raesett vissza hét év alatt. Exportja (f őként iparcikkek) feltűnően gyorsan növekedett Kelet-

Európába, Japánba és Ázsiába, beszerzési piacait (szintén az iparcikk dominál) pedig f őkéntaz ázsiai országokban bővítette. (Nagy, 2000, pp. 40-43.)

p://www.doksi.hu


12/91



13

Írország importot meghaladó exportja pozitív kereskedelmi mérleg et eredményezett,melynek aktívuma a fenti időtartam alatt 3,5-szeresére nőtt. Ez az eredmény jelentős eltérés akéső bb csatlakozó mediterrán államokhoz képest, melyeket a folyamatosan jelentőskereskedelmi passzívum jellemzett. A nyitottság fokozódása azonban azt is jelenti egy ilyener ősen exportorientált, kis ország számára, hogy a nemzetközi gazdasági és pénzügyikonjunktúra-változásokra sokkal érzékenyebbé és ezáltal sebezhető bbé válik, mint haelzárkózna.

A szabadkereskedelem hatására nőtt ugyan aziparágon belüli kereskedelem, de ez azintegrációhoz való csatlakozás előtt is megfigyelhető volt, f őként a betelepülő multik tevékenységéhez kapcsolódóan.

1.3. Gazdaságpolitikai fordulatok az 1980-as évek végén

1.3.1. A válság jelei

Az eddigi, a hazai vállalatok fejlődésének nem kellő figyelmet szentelő

gazdaságpolitikaválságba sodorta Írországot az 1980-as években. Makrogazdasági jellemzőia kritikus időszakban elég siralmas helyzetképet rajzoltak az országról. A hazai iparbanfoglalkoztatottak száma 27%-kal esett vissza, ráadásul a külföldiek által foglalkoztatottak száma is 11%-os csökkenést mutatott az évtized közepén. A munkanélküliség 1985-re érte elcsúcsát, a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő 16,9%-ot. Az infláció már 1981-ben20,4%-os volt, mely egyébként a csatlakozástól egészen 1983-ig 10% feletti volt – egyetlenév, 1978 kivételével. A költségvetési hiány meghaladta a GDP 8%-át, a fizetési mérleg hiánya pedig annak 15%-át érte el. A külföldi tőke beáramlása ellenére romlott a gazdaság általánoshelyzete és egyensúlya: a GDP növekedési üteme mindössze 1,5%-os, a hazai felhasználást

meghatározó GNP csökkent; a profitrepatriálás és a tőkekivitel miatt a kormány külföldihitelfelvételre szorul, ami nagyarányú eladósodáshoz vezetett. 1987-ben az adósság GDP-hezviszonyított aránya 117% (a Maastrichti Szerződésben meghatározott 60%-oskonvergenciakritériumhoz képest ez elég nagy eltérés).

A recesszióhoz perszekülső hatások is hozzájárultak. Ilyen volt a ’70-es évek világgazdasági válsága, valamint az EU déli kibővülése is, mely elterelte részben a külfölditőke figyelmét Írországról. (Artner, 1998, pp. 59.; Farkas, 1999, pp. 471.)

p://www.doksi.hu


13/91



14

Az EU Bizottságának értékelése szerint a munkahelyteremtésre és a belső iparra valókoncentrálást a profitrepatriálás nagysága, az ír gazdaság és ipar er ősödő dualizmusa, azexport alacsony hatékonysága (nem az ír gazdaság fejlődését szolgálja, az ebből származó profit többségét külföldön fektetik be), valamint a munkahelyteremtés elégtelenségének er ősödő hatása tette elkerülhetetlenné.

1.3.2. Az új gazdaságpolitika programjai

Az 1987 és 1990 közötti időszak első lépésekéntkiigazítási-stabilizációs programotindítottak (Programme for National Recovery; Nemzeti Felemelkedés Programja), melynek célja a közkiadások csökkentése, valamint a külgazdasági mutatók javítása volt. Mindeztazonban a szociális és jóléti kiadások színvonalának esése nélkül szerették volnamegvalósítani. Tehát nem a lakossági fogyasztás visszafogására, hanem amunkahelyteremtésre alapozták a stabilitást.

1991-től 1993-ig a gazdasági és társadalmi haladás programja (Programme for Economic and Social Progress, PESP) volt hivatott a nemzeti fejlődés előmozdítására.

Az 1994 és 1999 közötti időszakra elkészült az első Nemzeti Fejlesztési Terv (NationalDevelopment Plan). Célja a hazai (anyagi és humán) er őforrások jobb kihasználása volt.Iparpolitikája a hazai és a jól integrálódott külföldi vállalatokat kiemelten támogatta azzal acéllal, hogy az így fellendülő gazdaság új munkahelyeket és magasabb jövedelmeket kínáljon.A terv kiadásai évente a GDP 7%-át tették ki, s ezt 40%-ban EU-támogatásból finanszírozták.

A program négy kiemelt stratégiai elem köré szerveződik. Ezek egyrészt a gazdaság

termelőkapacitásának növelését célozzák azáltal, hogy a kulcsszektoroknak kiemelt figyelmetés támogatást szentelnek. A versenyképesség fokozását az infrastruktúra minél nagyobbmérvű kiépítettsége és minőségének javítása révén kívánják elérni. Fontosak ezeken kívül aregionális politika által felkarolt helyi kezdeményezések, valamint a termelőszektor szakmaiigényeinek megfelelő humáner őforrás-fejlesztés támogatása is.

Az ennek érdekében megvalósított strukturális reformok az adórendszert, az államivállalatok működését, a szociális ellátást és az iparpolitikát érintették. A külföldi tőke

támogatása némileg csökkent (pl.: az exportból származó profit 1990-től adóköteles lett, igazcsak 10% erejéig, s ennek változatlanságát garantálják 2010-ig). Mindemellett az ír tulajdonú

p://www.doksi.hu


14/91



15

vállalatok nemzetközi versenyképességét célzott exportösztönzéssel is próbálják javítani. Újállami ügynökségeket hoztak létre (FORBAIT, IDA Ireland, FORFAS), melyek kizárólag ahazai ipar fejlesztésére koncentráltak.

1.3.3. Az “ír csoda” összetevő i

A nemzeti gazdaságpolitika és a kedvező külső feltételek együttes hatásaként Írországaz 1980-as évek vége óta stabil gazdaságot és gyors növekedést tudhat magáénak. A ’90-esévekbeli fellendülés tette "kelta tigrissé" Írországot. A fiskális konszolidáció első lépése az ír font 1986-os leértékelése volt, amely azonban bizonyos takarékossági intézkedések, mint a jóléti kiadások és az állami szektor foglalkoztatásának visszafogása nélkül nem lehetett volna

képes az egyensúly beállítására. Ennek terheit viselők közül sokaknak azonban a kivándorláskedvező bb lehetőségnek tűnt. A nettó emigráció 35 ezer f őre tehető 1989-ben.

Az új, átfogó gazdasági terv a bérszínvonal szabályozására, annak visszafogására épült.Ezt a magas szintű és széles kör ű társadalmi érdekegyeztetés tette lehetővé, melynek gördülékenysége ír sajátosságként er ősítette a válságból kilábalni igyekvő országot. Arestrikció sikere gyakorlatilag a kormány, valamint a munkáltatókat, ill. a munkavállalókat

képviselő számos szakszervezet egyezségének köszönhető. A tárgyalásokon három évekreelőre meghatározták a bérnövekedés (alacsony, a gazdasági növekedéstől elmaradó) ütemét,valamint a gazdaságpolitika alapvető irányát. A versenyképességet er ősítő bérmegállapodások elfogadtatásának ára a jövedelemadó csökkentése volt, de a régóta magas munkanélküliségegyébként is meggyőzte a lakosságot ezek szükségességér ől. Az így létrejövő partnerség, akonszenzusos tervezés hagyománnyá vált, s biztosította a társadalmi békét az ír gazdaságifejlődéshez. (Artner, 2000, pp. 36.)

A kvalifikált, s ahhoz képest olcsó munkaer ő , valamint az erre, ill. az állami támogatásraalapozó külföldi működő tőke exporttevékenysége kiaknázandó előny volt Írország számára.Az oktatást mindig fontos prioritásként kezelték, a humántőke megfelelő minősége ugyanisfontos szempont a tőke telephelyválasztásánál. Az 1960-as évek oktatási beruházásai, mint például az ingyenessé váló középiskolai oktatás, a támogatott generáció piacra lépésével, a’80-as évek második felében hozták meg eredményüket. A ’90-es évek közepére afelsőoktatási tandíjat is megszüntették. Az intézkedések hatására 1997-ben a 20-24 évesek 75%-a rendelkezett érettségivel, 50%-uk pedig egyetemen vagy f őiskolán folytatta

p://www.doksi.hu


15/91



16

tanulmányait. Nem jelentéktelen az az adottság sem, hogy az ír munkaer ő angol anyanyelvű,mely ugyancsak kedvező a betelepülő (f őként amerikai, ill. kivándorolt ír) tőkeszempontjából. Az oktatásnak azonban jelenleg is igazodnia kellene a változó igényekhez:mára hiány alakult ki a megfelelően (értsd: ipari igényeknek megfelelő) képzett középfokútechnológiai szakemberek terén, viszont túlképzés van a felsőoktatásban.

A csatlakozás óta segítik az ipari, infrastrukturális és társadalmi programok finanszírozását az EU juttatásai, melyek évente a GDP 4-7%-át tették ki, s bizonyos mértékigellensúlyozták a megszorító intézkedések beruházásokat visszafogó hatását is. Írországiskolapéldája a lehetséges támogatási formák maximális kihasználásának. A támogatások többmint 95%-ára nyújtottak be pályázatokat, s a támogatások végső lehívási aránya is 80-90%-ratehető. (Artner, 2000, pp. 38.)

1.4. Látványos teljesítmény a ’90-es években – lassulás 2000-tő l

1.4.1. Gazdasági növekedés

A fent ismertetett tényezők együttesen generálták az 1990-es években tapasztalt

kiemelkedő eredményeket, bármelyik hiányában a növekedés sokkal visszafogottabb lettvolna. Ezért is fontos kiemelni, mikor más országok adaptálni próbálják az ír tapasztalatokat,hogy számos, jelenleg nem fennálló körülmény konstellációja segített hozzá az országfelzárkózásához.

Az akkori kedvező gazdasági környezet, az egységes piac kibontakozása, s az ennek előnyeit kihasználni igyekvő külföldi működő tőke, a high-tech iparágak rohamos fejlődésema megismételhetetlen lehetőségeket kínált a ’90-es évek elején. Amennyiben akár

Magyarország számára próbálnánk hasonló utat megálmodni, szembe kell nézni néhány igenkomoly akadállyal. A XXI. századot meglehetősen visszafogott növekedéssel kezdő

világgazdaság éppenséggel nem kecsegtet túlzott növekedési potenciállal a külföldi beruházásokat illetően, s az IT szektorbeli nagy fellendülés is véget ért.

Írországban az 1986-ban életbe léptetett fiskális szigor hamar meghozta eredményét, asúlyos eladósodottság csökkenését. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 117%-ról96,5%-ra csökkent négy év alatt, mely azonban még elég távol állt az EU-ban elvárttól; aköltségvetési hiány pedig ugyanezen időszak alatt 10,6%-ról 2,3%-ra esett vissza. (Bassa,

p://www.doksi.hu


16/91



17

1997) Mindehhez 1990-ben egy, az 1980-85-ös évek 13,3%-os átlagos inflációjához képestmindenképp impozáns, 3,4%-os ráta, valamint egy sokkal inkább nyugtalanító, 12,9%-osmunkanélküliségi ráta társult. Ez utóbbi probléma súlyosságát tovább fokozta, hogy amunkanélküliek között 63,9%-ot tett ki a hosszú távon, azaz legalább egy éve munka nélküllévők aránya. (Principal Statistics; Statistical Yearbook of Ireland 2002; Ireland North andSouth 2002)

Az említett külső és belső tényezők azonban az 1990-es évek elején már beindították azír gazdaság motorját. 1994 volt az az év, amikor először nyújtott kiugró teljesítményt azország. Ekkor a GDP-növekedés elérte az 5,8%-ot, s azóta nem is csökkent ez alá.

Az alábbi ábra jól szemlélteti a GDP és GNP alakulását az elmúlt évtizedben. Az 1995és 2000 közötti kiemelkedően magas teljesítményű évek alatt átlagosan évi 10%-osnövekedést produkált az ír gazdaság.

1.1. ábra

Növekedési ráták, 1991-2002

0

2

4

6

8

10

12

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

V á l t o z á s

( % )

GDP GNP

Forrás: National Income and Expenditure, 2003; Statistical Yearbook of Ireland 2002

Két fontos dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni. Az egyik a bruttó hazai(GDP) és a bruttó nemzeti termék (GNP) nagysága közti különbség, mely a gazdaság valóditeljesítményér ől árnyaltabb képet mutat. Mint ismert, a GDP magában foglalja az országbanműködő külföldi vállalkozások teljesítményét is, tehát azt is, ami profitrepatriálás formájábantávozik az országból, s amelyből az ír népesség nem profitál; a GNP viszont e nélkül, tisztán

p://www.doksi.hu


17/91



18

az ír tulajdonú gazdaság eredményét mutatja. A legjobb teljesítményű években is mindösszeegyszer, 2000-ben tudott a GNP növekedése lépést tartani a GDP-vel. A két mutató köztiszakadék pedig a gazdaság növekedésével egyre mélyült. 1995-ben a különbség 12,7% volt,de 2000-ben már elérte a 17,5%-ot is. 2002-ben viszont a stagnáló (+0,1%) nemzeti terméknélmár 28,4%-kal volt magasabb a GDP (előzetes adatok szerint). Mindez azt bizonyítja, hogyÍrország növekedésében a külföldi működő tőke, s nem a hazai gazdaság fellendülése játszottaa meghatározó szerepet.

Ezen túlmenően szembetűnő a 2000 utáni visszaesés is, melyben nemcsak a lassulóvilággazdaság, valamint az információs és kommunikációs szektor lassulása, hanem pl. azemelkedő bérköltség miatt romló versenyképesség is érezteti hatását. A GDP ma már visszaállt az 1994-es növekedési rátára, az előző év szintjén maradó GNP pedig a hazai ipar stagnálását jelzi.

Az elmúlt évtized gazdasági eredményei az egy f őre jutó GDP uniós átlaghoz valófelzárkózásában is éreztették hatásukat. Az Eurostat adatai szerint az 1988-ban még csak azEU-átlag 64%-át elér ő ír hazai termék hét év múlva annak 93%-át is meghaladta, tavalyieredménye pedig a 120%-ot közelítette. Itt hívnám fel a figyelmet a különböző statisztikaiadatbázisok eltér ő adataira. Ugyanis van olyan forrás, ahol már 2001-re is 122%-oseredményt tüntettek fel. (ld. Still nerve-racking)

Bár az ír életszínvonal emelkedésér ől nem ad maradéktalanul tiszta képet, mindenképpemlítést érdemel, hogy az OECD adatai szerint az egy f őre jutó ír GDP, vásárlóer ő paritásonmérve, a világon a negyedik legmagasabb volt 2001-ben. Csak az Egyesült Államok, Norvégia és Luxemburg ért el ennél kiemelkedő bbet. (Irish Economy Overview, 2003)

1.4.2. Külföldi befektetések Írországban, ill. az ír t ő ke nemzetközi szerepvállalása

A külföldi cégek f ő beruházási területe az ipar volt. Olyannyira, hogy a hazaivállalatokat lassan ki is szorították onnan. 1990-ben még a piac 42.7%-át írek uralták, 1993-tól azonban a külföldi befektetők vették át a vezető szerepet, s azóta is az ipari befektetések 80%-át adják. Közülük az amerikaiaknak jutott mindig is a legnagyobb részesedés: ma azipari termelés kétharmada aző kezükben van. Statisztikák szerint a transznacionális vállalatok ipari tevékenységének köszönhető a tigris éra alatt elért gazdasági növekedés mintegy 85%-a,valamint közvetve e felett is hozzájárultak a szolgáltatóipar, ill. az építőipar teljesítményének emelkedéséhez. (O’Hearn, 2003)

p://www.doksi.hu


18/91



19

A külföldi beruházásoknak tulajdonítható növekedést alátámasztandó vizsgáljuk meg azipari kibocsátás és foglalkoztatás alakulását az 1993 és 2000 közti időszakban!

1.1. táblázat

Az ír ipari termelés mutatóinak 1993 és 2000 közötti átlagos változása (%) Hagyományos Élelmiszeripar High-tech ÖsszesKibocsátás mennyisége 4,4 5,2 18,2 12,7Foglalkoztatás 0,4 1,4 6,1 3,2Termelékenység 4,0 3,7 10,5 9,2Tőkeállomány 1,0 1,9 9,4 4,8

Forrás: Kennedy, 2002, pp. 14.

Mivel az országba érkező FDI túlnyomórészt a nagy potenciált rejtő high-techiparágakat (vegyipar, gyógyszergyártás, elektrotechnika, software) részesítette előnyben, ezérte szektor eredményei adnak leginkább képet a külföldi működő tőke szereplésér ől. Az ír vállalatok által dominált élelmiszeripar, ill. a hagyományos iparágak láthatóannegyedannyival járultak hozzá a kibocsátás növekedéséhez, mint a kiemelkedő teljesítménytnyújtó high-tech szektor. Szintén náluk volt a leggyorsabb a növekedés a foglalkoztatás és atermelékenység terén. A külföldi vállalatok sokkal jobb mutatóihoz persze a sokkal nagyobbtőkeer ő, s az azt maximálisan kiaknázni igyekvő kutatás-fejlesztés prioritása is hozzájárult.Kétségtelen tehát, hogy az ír csoda f ő motorjai a külföldi cégek voltak.

Mindeközben szerencsés lett volna, ha részükr ől nagyobb kötődés alakul ki a hazaigazdasághoz. A hazai cégek mindössze 6,5%-a állt beszállítói kapcsolatban a multikkal,többnyire nem túl nagy hozzáadott értéket képviselő feladatokkal (pl. csomagolás) megbízva.

A helyben vásárolt nyersanyagok aránya alig emelkedett: 19% körül stagnált a ’90-esévekben. Alaposabban megvizsgálva a helyi vásárlások adatait, kiderül, hogy azok kétharmada írországi leányvállalatok között lebonyolított anyagbeszerzés volt. Ami ugyannem import, de nem is ad lehetőséget a hazai ipar kibontakozására. (O’Hearn, 2003)

Az Észak-Ír Gazdasági Kutatóközpont által 2002-ben végzett tanulmány szerintÍrországban a helyi anyagbeszerzések aránya az utóbbi években 21%-ra emelkedett, amiÉszak-Írországhoz képest mindenképp kedvező, ugyanis ott csak ennek felére tehető a

hasonló mutató. A szerzők szerint azonban még mindig igen jelentős a tudásbeli különbség

p://www.doksi.hu


19/91



20

(technológiák terén) a hazai beszállítók és a betelepült vállalatok között, s ez utóbbiak jótékony hatása sajnos kevéssé érződik, hiszen a hazai cégek még mindig nagyon kevesetköltenek innovációra. (Kennedy, 2002, pp. 16.)

Írországban akülföldi befektetések dinamikus növekedésének lehetünk tanúi. 1998-hozképest 2001-recsaknem megduplázódott (+94,3%) a külföldi mű köd ő t ő ke állománya, mellyelÍrország az Unióban a 8. helyet foglalja el. Viszont, ha egy f őre vetítve vizsgáljuk az adatokat,mindjárt más képet kapunk. Ez alapján ugyanis csak Belgium/Luxemburg mutat fel nálakedvező bb pozíciót.

Az elmúlt évtized során tapasztalt folyamatos növekedés azonban 2001-ben megtorpant .Míg 1999 és 2000 között a beáramló tőke értéke 76%-kal emelkedett, addig ez a növekedés2001-ben mindössze 23%-os. Nemzetközi összehasonlításban persze ez az eredmény semmegvetendő, mindenesetre jól jelzi a kedvezőtlen külső és belső gazdasági tényezők hatását.A visszaesés mértéke valamivel több, mint 50%, amely megfelel az EU hasonló mutatójának.A lassulás 2002 első félévében is hasonló ütemben folytatódott.

1.2. táblázatKülföldi befektetések Íror szágban, 1998-2001

Érték (millió €) Változás (%)1998 1999 2000 2001 98-99 99-00 00-01

Működőtőke 53315 72482 127405 156889 36,0 75,8 23,1Portfolió 130882 214571 300465 414217 64,0 40,0 37,9Egyéb 149185 203185 243517 270714 36,2 19,8 11,2Összesen 333382 490238 671387 841820 47,0 37,0 25,4

Forrás: International Investment Position 1998-2001

Az ország működőtőkevonzó-képessége úgy tűnik, ma már a határait közelíti. Azöldmezős beruházások, melyek Írország esetében sokkal gyakoribbak, mint a felvásárlások

és fúziók, nemcsak az általános világgazdasági lassulás miatt mutatnak egyre kisebbnövekedést. A ’90-es évek elején, de gyakorlatilag már a ’60-as évek piacnyitása óta, agazdasági vezetés azzal a céllal akart mindenáron, minél nagyobb érték ű FDI-t betelepíteni azországba, hogy az általuk létrehozott új munkahelyek felszívják a felesleges munkaer őt, s így jelentősen csökkenjen a munkanélküliség. Mára ez a cél teljesült, a teljes foglalkoztatástközelítő rátával. Ezért a kormányzat új prioritásokat határozott meg, s ezentúl azokat az új beruházásokat preferálja, melyek az eddigieknél is magasabb hozzáadott értéket képviselnek.

A bérköltségek viszont igencsak megemelkedtek az utóbbi idő ben, egyre inkább

p://www.doksi.hu


20/91


21/91



22

rövid- és hosszú távú kereskedelmi hitelek tartoznak. Ezek 2001-ben 10%-ra lassulónövekedésük ellenére továbbra is nagy részt (32%-ot) tesznek ki a befektetésekből.(International Investment Position 1998-2001, pp. 5.)1.4.3. A külkereskedelem alakulása

Írországban az elmúlt évtizedben mind az export, mind az import dinamikus bővülésének lehettünk tanúi. Az export mennyisége 1990 és 2002 között több mintnégyszeresére emelkedett, értéke pedig 18 204 millió euróról több mint ötszörösére kúszottfel, 93 935 millió euróra. Az import növekedése szintén töretlen volt, de annak ütemeelmaradt az export esetében tapasztalttól. A fenti időszakban az importérték 3,5-szereséreemelkedett. E lassabb mérték ű importnövekedésnek köszönhető az egyre nagyobbkereskedelmi többlet.

1.3. ábra

Az ír kereskedelem mutatói ,1991-2002, millió €

0

20000

40000

60000

80000

100000

1 9 9 1

1 9 9 2

1 9 9 3

1 9 9 4

1 9 9 5

1 9 9 6

1 9 9 7

1 9 9 8

1 9 9 9

2 0 0 0

2 0 0 1

2 0 0 2

Import Export

Forrás: External Trade, July 2003

A romló világgazdasági körülmények alól azonban Írország sem tudta kivonni magát,lévén er ősen nyitott ország: 2002-ben az export és import GDP-hez viszonyított aránya115%volt. Míg azonban a kereskedelem visszaesése 2001-ben világszinten 1,5%-os, Észak-Amerikában 5%-os, Nyugat-Európában pedig 1%-os csökkenésben realizálódott, addigÍrország továbbra is növekedést könyvelt el mind az export (10,5%), mind az import (2,6%)

terén. Az elmúlt időszak 15-25%-os exportnövekedéséhez és szintén kétszámjegyű

p://www.doksi.hu


22/91



23

importnövekedéséhez képest ez egyértelműen lassulás, de mértéke korántsem olyan er őteljes,mint más országoknál. Az ír exportnövekedéssel a világ 40 f ő exportáló országa közül csupánKína tudott lépést tartani, a WTO adatai szerint 7%-os eredményt produkálva. 2002 azonbanvisszafogottabb bővülést hozott, a világgazdaság talpra állása még nem érkezett el… Ekkor a behozatal már szűkült az előző évhez képest 3,2%-kal, az export pedig szerény mértékben,1,3%-kal bővült. Természetesen a csökkenést nem lehet teljes mértékben a világgazdaságitendenciákra fogni, hiszen egyéb belső tényezők, úgy mint a növekvő ár- és bérinfláció isközrejátszottak ebben.

Az export ágazati eloszlása kedvezően változott 1995 óta. A gazdasági fejlődéselőrehaladtával az ipari termékek 86% helyett ma már 94%-át adják az exportnak, amezőgazdaság pedig csak 4%-át.

Az expor t or ientációját tekintve, a legmeghatározóbb felvevő piac az elmúlt évtizedben Nagy-Britannia volt. 1995-ben csaknem háromszor annyit exportáltak ide, mint az EgyesültÁllamokba. A különbség azonban évr ől évre csökkent, ugyanis míg Nagy-Britanniarészesedése nem emelkedett az akkori 22%-ról, addig az USA 8%-ról 17%-ra tornázta felmagát. E piac további hasonló ütemű növekedése néhány év múlva akár a vezető pozícióátvételéhez is vezethet, tekintve, hogy a 2001-ben még 21,5%-kal bővülő brit export 0,1%-osvisszaeséssel, tehát gyakorlatilag stagnálással zárta a tavalyi évet, az amerikai piac viszont – igaz, szerényebb ütemben –, de tovább bővült 3%-kal.

1.4. ábra

Az expor t ir ány szerinti megoszlása,2002

22%

40%17%

21%

Nagy-Britannia Egyéb EU USA Egyéb

p://www.doksi.hu


23/91



24

Forrás: External Trade, March 2003

Az Unió többi tagállama közül Németország, és tőle jóval lemaradva Franciaország, ill.Hollandia a f ő kereskedelmi partnerek, melyek együttesen kb. annyit importálnak Írországból,mint a britek egyedül. Közülük csak a francia export mutatott csökkenést az elmúlt két évben.Az egyéb kategóriának hozzávetőleg harmadát Japán adja, de gazdasági nehézségei miattrészesedése csökken. Tőle nem sokkal marad le a második helyen lévő Svájc.Legdinamikusabban bővülő exportpiaca azonban Kína, ahol is 2001-ben több mint duplájáraemelkedett a kivitel.

A sorrend azimportoldalon hasonlóan alakul, viszont a brit dominancia itt még azexportnál tapasztalttól is er őteljesebb. 1995-höz képest a részesedés nem változott túl sokat azélmezőnyben. A britek esetében enyhe növekedés 32%-ról, míg az amerikaiaknál enyhecsökkenés figyelhető meg 17,5%-ról. A kissé növekvő különbség tendenciája töretlennek tűnik. Az ország többi EU tagállamból származó behozatala ez időszak alatt 24,6%-rólvisszaesett 23%-ra. Köztük a sorrend az exportoldalival megegyező, viszont az első háromegyüttes értéke itt a Nagy-Britanniából származó import felét sem teszi ki.

1.5. ábra

Az impor t származás szeri ntimegoszl ása, 2002

35%

23%15%

27%

Nagy-Britannia Egyéb EU USA Egyéb


p://www.doksi.hu


24/91



25

A külkereskedelem egyenlegét vizsgálva megállapítható, hogy Nagy-Britanniávalcsupán 2000-től folytat Írország szufficites kereskedelmet, az Egyesült Államokba irányulóexportja azonban már 1997-től meghaladja az onnan származó importot.

A kereskedelem áruszerkezeti megoszlása mind az export-, mind az importoldalonhasonló képet mutat, legalább is ami a f ő termékcsoportokat illeti. Azexport ot vizsgálva kéttermékcsoport messze megelőzi a többit, s jellemző, hogy mindkettőt a külföldi tulajdonúvállalatok dominálják. 1998-tól 2001-ig a gépek és szállítóberendezések kategória vitte a prímet, de ahogy az alábbi ábra is mutatja, a mérleg 2002-ben avegyipari export javára billent, ugyanis míg ez utóbbi 21,8%-os növekedést mutatott, addig a gépek ésszállítóberendezések csoportban 13%-os visszaesést tapasztalunk. E sorrendváltás után tavalya vegyipari termékek adták az összes export 42%-át, míg 1998-ban részesedésük csak 32%volt. Ezen az árucsoporton belül legnagyobb súllyal a szerves vegyszerek, ill. az orvosi ésgyógyszerészeti termékek szerepelnek, az export felét, ill. egynegyedét adva. Olyan jelentősneveket találhatunk az exportőrök élmezőnyében, mint az amerikai Johnson & Johnson, vagya Bristol-Myers Squibb, melyek együtt az összes ír exportnak 3,2%-át adják!

1.6. ábra

p://www.doksi.hu


25/91



26

0 5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000

millió €

Élelmiszer és élőállat

Ital, dohány

Nyersanyagok

Ásványi f űtőanyagok

Vegyipari termékek

Egyéb ipari termékek

Gépek, szállító eszközök

Egyéb

A külkereskedelem árucsopor tok szerinti megoszl ása,2002

Export Import


A gépek és szállítóberendezések a második legsikeresebb exportágazat, mely a teljesexport 35%-át adta 2002-ben. Ez az 1998-as szerepléshez képest ugyan nem túl nagy,mindössze 2%-os visszaesés, ahhoz képest viszont igen, hogy 2001-ben már a 40%-osrészesedést is elérték, megelőzve ezzel a vegyipari exportot… Ebben a kategóriában az irodai

gépek és adathordozók adják az export 60%-át, az elektromos gépek és készülékek pedig24%-át. Tőlük jóval lemaradva, de még a jelentősebbek között szerepelnek 9,4%-kal atelekommunikációs ágazat termékei. A legnevesebb exportőrök között az amerikai Intel, Dell,ill. Microsoft leányvállalatai említendők.

Nem véletlen, hogy csak nemzetközi cégek szerepelnek a példák között. A vegyipar, agyógyszergyártás, vagy az elektronika mind a külföldi tőke által uralt területek. Részvételük az összes ír export több mint 60%-át biztosítja. A legnagyobb exportőrök közül az első 16

amerikai tulajdonú vállalat. De utánuk is csak elvétve akad néhány más nemzetiségű, így

p://www.doksi.hu


26/91



27

például a 20. helyen lévő brit Smithkline Beecham, a 21. japán Yamanouchi Pharmaceutical,vagy a német Henkel a 24. helyr ől.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy nagyon magas a koncentráció az exportoldalon. A fentikét termékcsoport adja az összes kivitel 77%-át. A nem kiegyensúlyozott exportszerkezetegyben azt is jelenti, hogy az ország döntő mértékben ezen ágazatok teljesítményéhezkötődik, s azok esetleges recessziója, vagy akár csak lassulása is jelentősen érezhető úgy azexportteljesítményben, mint az ettől függő gazdasági növekedésben.

A kivitel nél a sorrend épp az ellenkező je az exportnál érvényesnek, s 60%-ban továbbifeldolgozás vár rájuk, tehát alapanyagul szolgálnak. Az ír export importtartalma meglehetősenmagas, ugyanis a szükséges inputok biztosítására a kisméretű hazai piac nem képes.Fogyasztási cikkek mindössze 22%-ban szerepelnek a behozott áruk között, s növekedésiütemük is lelassult.

Az import felét a gépek és szállítóberendezések adják. Ennek értéke persze kisebb, mintamit az export ér el (annak 85%-a). A vegyipari termékek ettől jóval lemaradva 12,7%-kalrészesednek a behozatalból. Ebben a kategóriában még nagyobb az eltérés az export értékétől,annak csak ötödét adja, valamint az import lassabban is növekszik. Az orvosi ésgyógyszerészeti termékek behozatala jelentősen megugrott az utóbbi két évben, a szervesvegyszerek pedig visszaesést mutatnak. Az egyéb ipari termékek egy összevont kategória, a bőr-, fa-, textil-, és acélipartól kezdve az optikai felszereléseken át, az előre gyártottépületelemekig mindent tartalmaz, kiemelkedő teljesítményt azonban egyik sem mutat. Így bár a második helyet foglalják el együtt, a vegyipar teljesítménye sokkal meghatározóbbennél. (External Trade, March 2003; Statistical Yearbook of Ireland 2002, International Trade& Investment Report, 2002, pp. 11-20.)

A szol gáltatásker eskedel em az árukereskedelemmel ellentétben kevésbé van kitéve aGDP fluktuációjának, a visszaesés mértéke itt sokkal kisebb volt az elmúlt két évben. Viszontszámos tényező, akárcsak a terrortámadás veszélye, sokkal jobban érezteti hatását aszolgáltatáskereskedelem eredményein. Itt f őként a turizmus, a légi közlekedés és a biztosításiágazat érintett, s az e téren bekövetkező csökkenés gyakorlatilag semlegesíti akommunikációs és pénzügyi szolgáltatások, valamint a licencek és jogdíjak növekedését.

A szolgáltatáskereskedelem globális stagnálása ellenére azír export folyamatosannövekszik, 2001-ben például 20%-kal, s mivel a világgazdasági lassulás inkább az

p://www.doksi.hu


27/91



28

árukereskedelem eredményeit érinti károsan, annak csökkenő részesedése mellett aszolgáltatásexport egyre nagyobb részt (21%) ér el a teljes kivitelből.

Legjelentősebb összetevő je évek óta a számítógépekhez kapcsolódó szolgáltatások,2000-ben 40%-os részesedéssel, mely azonban az IT-szektor időközben bekövetkezettvisszaesése óta némiképp csökkent. A leggyorsabban, csaknem a duplájára növekvő alágazataz általános üzleti szolgáltatások, melyek ezzel megelőzték mind a turizmus-utazás szektort,mind a pénzügyi szolgáltatásokat.

Írország importja szolgáltatásokból igen gyorsan emelkedik, 2001-ben valamivel több,mint ötödével, mely a világ országai közül a leggyorsabb volt a WTO felmérése szerint. Azegy f őre jutó szolgáltatásimport tekintetében Írország vezeti a ranglistát. Az összes importnak hozzávetőleg 40%-a származik szolgáltatásokból, mely a nemzetközi átlag kétszerese.Összevetve az import és az export értékét azt találjuk, hogy jelentős a deficit. Az eredményazonban nem súlyos versenyképességi hátrányt, hanem a külföldi tulajdonú vállalatok aktívtevékenységét jelzi. Az import legnagyobb része ugyanis a külföldi anyavállalatoktólszármazik, a különféle marketing, pénzügyi, adminisztratív, tanácsadói szolgáltatások,valamint fizetendő licencek és jogdíjak formájában. Tehát ahogy emelkedik a multik ipariexportja, úgy növekszik a szolgáltatások importja is. A szoros összefüggést bizonyítja az is,hogy mind a kettő egytizeddel bővült 2001-ben. (International Trade & Investment Report,2002, pp. 21-26.)

1.4.4. Munkanélküliség és infláció az 1990-es években és napjainkban

Közismert a fenti két fogalom inverz kapcsolata. Írország is jó példáját mutatja ennek.Az infláció az 1970-es évektől nagyon magas, akár 20%-ot is meghaladó értéke a 80-as évek

közepétől csökkenni kezdett, s 1992-t

ől kezdve nem is emelkedett 3% fölé. A

munkanélküliség viszont a ’90-es években is kétszámjegyű maradt, egészen 1998-ig, mikorrais a munkahelyteremtő programok hatása lassan a mutatók javulásában is megnyilvánult. Aráta 2001-ben volt a legalacsonyabb, mindössze 3,7%-os, mely kevesebb, mint az uniós átlagfele.

1.7. ábra

p://www.doksi.hu


28/91



29

A munkanélkül i ség és az árszínvonalvál tozása, 1991-2002

0369

121518

1991 1993 1995 1997 1999 2001

V á l t o z á s

( % )

Munkanélküliség Infláció

Forrás: Principal Statistics; Statistical Yearbook of Ireland 2002

A grafikonból is jól látható azonban, hogy nem lehet egyidejűleg alacsonyan tartanimindkét mutatót. A munkanélküliség csaknem teljes foglalkoztatásra (3%) valócsökkenésekor az infláció már meredeken felfelé ívelő pályán volt, 2000-ben elérve az 5,6%-ot, s azóta is bírálatok kereszttüzében áll.

A munkanélküliség kedvező alakulása a hosszú távon munka nélkül lévők arányának csökkenésében is megmutatkozik. Míg 1991-ben még 60%-át adták a teljes rátának, addig1998-ban már csaknem elérték az EU-ban átlagos szintet (49%), s 2001-re jóval ez alá,31,3%-ra esett vissza arányuk. Bár a változás kétségtelenül pozitív, számos szociáliskérdésekkel foglalkozó szakember azonban még ezt is nagyon magasnak tartja, megjelölveezzel a növekvő szegénység egyik okát. (Ireland North and South, 2002) Néhány továbbitendencia: 2001-ben a teljes aktív népességre vonatkoztatott 3,7%-os ráta mellett a fiatalok közti munkanélküliség ennek csaknem duplája, 6,2%, s lassabban is csökken, mint a teljesráta. A női munkanélküliek aránya viszont amellett, hogy nő a foglalkoztatásban valórészvételük is, csökkenő tendenciát mutat: 2001-ben 0,2%-kal volt alacsonyabb a teljesmutatónál. Az elmúlt öt év alatt pedig tizedére csökkenve elenyészővé vált azoknak a nőknek a száma, akik alulfoglalkoztatottként végeznek részidős munkát, s így az a problémaforrás

gyakorlatilag megszűnt!

p://www.doksi.hu


29/91



30

A munkanélkülieket és a dolgozókat egyaránt tartalmazó aktivitási ráta mindkét nemesetében javul, a nőknél gyorsabban, igaz, alacsonyabb szintr ől. 2001-ben a 15 év felettikeresőképes férfiak az összes 15 év feletti férfi 70,9%-át adták, a nőknél pedig ugyanez azarány 47,5% volt. Ez utóbbin azért még van mit javítani! (Statictical Yearbook of Ireland2002, pp. 30.) Mindenképpen figyelemre méltó azonban, hogy csökken az egy keresőre jutóeltartottak száma: 1994 és 1999 között 1,5-r ől 1,3-ra esett vissza, s így éppen megegyezik azEU-átlaggal. Írország azonban mindenképpen szerencsésebb helyzetben van, mint a legtöbbeurópai ország. A 65 év felettiek aránya mindössze 11,4%, szemben az uniós átlaggal, mely a15,9%-ot éri el. Az öregedő népesség problematikája tehát egyelőre nem fenyegeti, ugyanis amost munkába álló nemzedék a ’80-as évek magas születésszámának köszönhetően igen nagylétszámú, s ez a ráta további csökkenését eredményezheti. (Ireland North and South, 2002)

A legégető bb feladat jelenleg azonban azinfláció kezelése, mely 1998 óta átlagosan2,5%-kal haladja meg az eurózóna hasonló mutatóját. 2003-ban talán valamelyest csökkennifog, de ugyanez a többi EU tagnál is valószínűsíthető, tehát a köztük lévő különbségen ez a javulás sem fog változtatni. Az utóbbi évek 5,6% és 4,9% között mozgó inflációs rátájakövetkeztében jelentősen megemelkedett a többi tagállamhoz képest az ír árszínvonal, de ezt anövekedést nem indokolta a magasabb ír termelékenység. Míg 1995-ben az árszínvonal azuniós átlag 85%-át sem érte el, mára már 12%-kal meg is haladta azt. Nemcsak továbbiemelkedése, de már jelenlegi szintje is veszélyezteti az ír tőkevonzó-képességet, valamint afoglalkoztatás terén elért eredményeket, de alapjában a gazdasági növekedést is.

Felelőssé elsősorban a hazai (nem exportált) szolgáltatások körében tapasztalhatóáremelkedés tehető. Számos területen, mint a biztosítási ágazat, vagy a szállítmányozásesetében ugyanis a korlátozó intézkedéseknek köszönhetően nincs megfelelő verseny, s azárak kialakítása kevés piaci szereplőn múlik. Ezen kívül maga az EU-hoz való felzárkózás is

eredményezett bizonyos mérték ű áremelkedést; ahogy nőtt az életszínvonal, úgy emelkedett bizonyos szolgáltatások ára is. Másrészt köszönhető ez a gazdaság túlhevülésének is, amikor is a költekezés növekedése meghaladja a gazdaság növekedési potenciálját. (Statement onInflation, 2003)

2003-ra a szakértők többsége 4% alatti inflációt jósol, sőt egyes elemzők a 3,6%-ig iselmerészkednek. Abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy még ez a magas infláció is jobb, mint például a német gazdaságban tapasztalt 0,9%-os ráta, mely lassan már a defláció

veszélyével fenyeget. (Una McCaffrey, 2003)

p://www.doksi.hu


30/91



32

2. Az Európai Unió regionális politikája

2.1. Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása és fejlő dése

Az Európai Gazdasági Közösséget1957 -ben megalapító Római Szerző dés még nem tettemlítést közösségi regionális politika kialakításáról, mindössze a tagországok harmonikusgazdasági fejlődésének, kiegyensúlyozott növekedésének és az életszínvonal emelésének általános követelményét fogalmazta meg. Nem tűnt szükségesnek ekkor még a regionális politika közösségi szintű koordinálása, hiszen az akkori hat tagállam fejlettségét tekintvehomogén volt, s az általános gazdasági fellendülés, ill. az agrártámogatások kiegyenlítő hatást

gyakoroltak az esetleg elmaradottabb területeken.

A hetvenes évek világgazdasági válsága, az első kibővülés, valamint a monetáris uniómegvalósításának első koncepciója hívta fel a figyelmet arra, hogy a közös piac megfelelő

működéséhez szükség van az elmaradottabb régiók támogatására. A Közösségen belüliregionális gazdasági és szociális különbségek csökkentésére hozták létre 1975-ben az EurópaiRegionális Fejlesztési Alapot, melynek f ő feladata a strukturális intézkedéseken keresztülmegvalósuló szerkezetátalakítás támogatása lett. Tevékenységét kiegészítette a már korábbanlétrehozott Európai Szociális Alap (1960) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs ésGarancia Alap Orientációs Szekciója (1970). Ezek rendszere 1993-ban egészült ki az ún.Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközzel. E fenti négy alapot nevezik összefoglalóanStrukturális Alapoknak.

A Közösség mediterrán kibővülése az 1980-as években (Görögország 1981-ben,Spanyolország és Portugália 1986-ban csatlakozott) megnövelte a regionális politika súlyát.Az új tagállamoknak köszönhetően az EK népessége 22%-kal, GDP-je azonban csak 10%-kallett magasabb, ezzel meglehetősen heterogén fejlettségű területté változtatva a Közösséget.Az alapok rendelkezésre álló szűk forrásai azonban nem nyújtottak kellő hátteret e térségek támogatásához, így halaszthatatlanná vált e politika reformja.

Az 1986 -ban elfogadott Egységes Európai Okmány emelte be a gazdasági és szociáliskohézió er ősítését a Közösségek céljai közé, s ezzel a regionális támogatási politika közösségi

politikává vált. A reformfolyamatok eredményeképp 1988-ra kialakították a különböző alapok

p://www.doksi.hu


31/91



33

tevékenységének koordinációját, s a hatékonyság növelése érdekében az egyes projektek támogatása helyett a hosszú távú, egész régiók fejlesztését megcélzó programokatrészesítették előnyben.

Az EMU-ra való felkészülés tette szükségessé 1993-ban a Kohéziós Alap létrehozását,melyből a négy leginkább elmaradott gazdaságú, a közösségi GNP-átlag 90%-át el nem ér ő

országban (Görögország, Portugália, Spanyolország és Írország) támogattak környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokat. Ezzel érték el, hogy a szükségesfejlesztések miatt elkerülhetetlen költségvetésihiány-növekedés ne vesse vissza ezeket azországokat a konvergencia-kritériumok teljesítésében.

A regionális politika jelentőségének felismerését mutatja az is, hogy súlya növekedett aközösségi kiadásokban is. Ekkor már a tagországok GDP-jének 0,46%-át teszi ki évente, teháta közösségi költségvetés egyharmadát is meghaladja a ’80-as évekbeli 10%-kal szemben. Areformok következtében hatékonyabbá vált regionális politika sikereként könyvelhető el,hogy a regionális különbségek növekedését sikerült megakadályozni, s hogy a legfejletlenebbországok (Spanyolország, Portugália, Görögország) egy f őre jutó GDP-je az 1988-as 68%-osszintr ől 1999-re az EU-átlag 79%-ára emelkedett. A legnagyobb sikert azonban a dolgozatbanvizsgált Írország érte el: a csatlakozás előtti 58%-kal szemben ma jóval az EU-átlag felettiGDP-vel büszkélkedhet, 2001-ben elérte már annak 122%-át is.

Újabb, regionális politikát érintő jelentős változást az1997 -es Agenda 2000 hozott,melyben a 2000-2006-os költségvetési periódusra vonatkozó elképzeléseket, javaslatokatrögzítették. Ebben a célkitűzésekhez kapcsolódó Közösségi Kezdeményezések számát 13-ról4-re csökkentették 2000-től. Ide tartozik az INTERREG (határokon átnyúló együttműködés),

az EQUAL (munkaer ő-piaci egyenlőtlenségek leküzdése), az URBAN (válságban lévővárosok támogatása), és a LEADER (vidékfejlesztés). A rájuk szánt támogatási keretet akorábbi 9-10%-ról 5%-ra csökkentették.

A bővítéshez kapcsolódóan több területen is döntéseket kellett hozni annak érdekében,hogy a regionális politika működőképes és finanszírozható maradjon a többnyireelmaradottnak számító kelet-közép-európai térségek csatlakozásával is. Az alapok költségvetését az 1993-99 közötti 200 milliárd euróról 275 milliárdra emelték, s így a

jelenlegi tagállamok támogatottsági szintjének megtartása mellett arányos mértékben tudják finanszírozni a tagjelöltek előcsatlakozási alapjait, ill. a 2004 utáni új tagok strukturális

p://www.doksi.hu


32/91



34

műveleteit. Mivel a jelenlegi haszonélvezők az uniós átlag 75%-a fölé kerülve kiszorulnának a támogatásból, számukra 2000-től átmeneti támogatási forrást nyitottak, s így 2006-ig csak fokozatosan épülnek le ezek a juttatások. A Kohéziós Alap esetében, bár akedvezményezettek mind csatlakoztak már az EMU-hoz, támogatásra való jogosultságukatcsak 2003-ban fogják először felülvizsgálni. Új szabályként a tagállamok éves bevétele aStrukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból együttesen nem haladhatja meg az adott országGDP-jének 4%-át, mely leginkább a szegényebb (újonnan csatlakozó) országokat érintikedvezőtlenül. (Horváth Z., 2001, pp. 288-298.)

Documents

Varga Livia Judit Az Ir Gazdasagi Felzarkozas