Semmi sem lehetetlen

2. Rész – Találka megbeszélés

Egy napsütötte hétfői napra ébredtem. Halkan

hallottam a tv hangját, amit biztosan Kira

nézhetett. Még bóbiskoltam egy ideig az

ágyamban, majd rávetettem tekintetem az

órára, ami 7:30-at mutatott. Ideje lenne

felkapni valami csini göncöt, és kimenni rendbe

hozni a cserjéimet.

- Csá – kiáltott felém se emelve a tv-ről

tekintetét Kira – Végre már, hogy

felébredtél. Éhes vagyok.

- Akkor csinálj magadnak kaját – vágtam

hozzá – nekem most dolgom van.

- Jaj, amúgy az a sok bokor mind elsárgult…

Nem értem mit akarsz kezdeni vele –

gúnyolta a cserjéket.

- Ahelyett, hogy itt aludnál napestig a tv

előtt, inkább csinálhatnál valami hasznosat is

– fejeztem be a „vitát” kilépve az ajtón,

egyenesen a növényeim felé.

A bokrok egész szépen virítottak az ősz eleji

szellőben. Szokásaimhoz híven egy kicsit

igazgattam a leveleket. Majd el kezdett csipogni

a telóm.

„Szia. Ma szabad vagy?”

Olvastam Lewistól kapott üzenetemet.

Gondoltam ismét egy pizzázásra akar meghívni

(oda, ahová múltkor), amire igazán nem voltam

vevő. Na, inkább vissza akartam hívni, hogy

beszéljünk, valami romantikus találkát.

- Halo?

- Hello, én vagyok. :D

- Szia édes :)

- Láttam írtál. Szerintem délután semmi

dolgom nem lesz. Kirát lerendezem és kész.

Utána tiéd vagyok ^^

- Fantasztikus :) Lenne kedved eljönni a St…

- Egy délutáni kis kiruccanásra szívesen

mennék. Vagy valami discoba. Majd még

eldöntjük.

- Stef Séfbe nem akarsz jönni?

- NEM!

- Miért múltkor nem volt jó?

- Nem… nem igazán tetszett… :s

- Éértem. Akkor a Parknál várlak.

- D.u. Fél 4-től?

- Rendben.

- Ott leszek. Sziió ^^

- Szia :)