471

második részA cserkészet szerepe

a roma integráció támogatásában

472

473

A CSERKÉSZPEDAGÓGIA ALKALMAZÁSA A HAZAI ROMA

IFJÚSÁG NEMZETI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEINEK TÁMOGATÁSÁRA

A Magyar Szociális és Családügyi Minisztérium 2002 februárjában kiírt pályázata alapján, a Közép-Európai Cserkészpark Alapítvány a követke-ző pályázatot nyújtotta be:

„Támogatás nyújtása a Közép-Európai Cserkészpark Alapítványnak, a Közép-Európai Cserkészparkban roma állampolgárok integrálásához.”

A pályázat elnyerésével, annak alapján készült a következő tanulmány, 2002-ben.

Készítette: dr. Erődi-Harrach Béla cserkésztiszt, 2002.

474

A jelen tanulmány általános tájékoztatás céljával készült, mégis érdemes mindazokat külön is megemlíteni, akik azt saját hivatásuk gyakorlatában valószínűleg eredményesen tudják majd használni. Ezért e tanulmányt különösen a következő munkakörök ellátóinak ajánlom:

– a magyar cserkészvezető-képzés valamennyi szervezőjének és a ve-zetőképzés előadóinak, továbbá valamennyi kiképzendőjének;

– a magyar cserkészcsapatok minden csapatparancsnokának, rajpa-rancsnokoknak, cserkésztiszteknek, segédtiszteknek és őrsvezetőknek, akik a vezetésük alá tartozó cserkészek soraiban roma származású cserké-szek (fiatalok) jellemneveléséért (társadalmi integrálódásáért) is felelősek;

– minden pedagógusnak, akinek tanítványai között roma származású diákok is vannak;

– mindazoknak a magyar állampolgároknak, akik élethivatásuk, munkakörük vagy egyéb személyi körülményeik miatt roma származású fiatalok irányítására is illetékesek, vagy kötelezettek;

– azoknak az embertársaimnak, akik saját szellemi, erkölcsi indítta-tásukból törekszenek saját élethivatásuk követésével, legjobb tudásukkal a jövendő új szellemű Európa építésében és az integrált magyar jövő ki-alakításában részt venni;

– e tanulmány egyúttal minden magyar cserkésznek szóló, gondolat-ébresztő levél is szeretne lenni, amely a XXI. század magyar cserkészeté-re váró történelmi misszió vállalásáról szól.

A tanulmány első alkalmazója reményeink szerint a Budapest közvet-len közelében fekvő Csobánka községben 2002 ősze óta épülő Kelet-Kö-zép-Európai Cserkész Center lesz, amelynek 2002-ben indított terveze-te, majd a kiviteli tervei, a szervezési és üzemeltetési terve, valamint maga a folyamatban lévő megvalósítás a Magyar Cserkészmozgalom hozzájáru-lása kíván lenni a cserkészmozgalom 2007-ben bekövetkező száz eszten-dős jubileumának előkészítéséhez.

Budapest, 2005. október

dr. Erődi-Harrach Béla cserkésztiszt a Kelet-Középeurópai Cserkész Center projektmenedzsere

475

MINDEN MAGYAR CSERKÉSZHEZ SZÓLÓ GONDOLATÉBRESZTŐ LEVÉL

Kedves Magyar Cserkésztestvéreim!A magyar cserkészetre váró, történelmi súlyú, jövendő feladatokkal kívá-nok ma minden magyar cserkészhez fordulni. Lelkiismeretem szava indítja szándékomat. Életem 92. esztendejében, 80 éves folyamatos aktív cser-készvezető múltam megannyi tapasztalata indokolja, hogy most egy telje-sen új Európa sorsfordító lehetőségeiről szóljak.

A Magyar Állam 2004. május 1-jén az Európai Unió tagja lett! E tör-ténelmi lépéssel a magyar társadalom egy eddiginél mérhetetlenül nagyobb, tágabb nemzetközi társadalmi közösség részesévé vált. E tagság-gal az ország vállalta, hogy a tagsági szerződésben meghatározott közéleti területeken átveszi az EU Alapszabálya szerinti új rendet.

A Magyar Állam a jogalkotás eszközeivel készült fel az EU jogrend-szeréhez való csatlakozásra. Ez a jogrend azonban nem terjed ki az ok-tatás- és a nevelésügy területére. Ezért rögtön, magától értetődően adó-dik a kérdés, vajon maga a társadalom, különösen maga az ifjúság szá-mot vetett-e a minden életfeltételét érintő, meghatározó, elborító jelle-gével, az ősi népi-nemzeti kultúrák elsorvasztásával fenyegető veszéllyel? Az európai országok potenciális nagy olvasztókemencéjében sok nemzeti kultúrérték válhat a tömeghatás martalékává. Elpusztulhatnak mindazok a kultúrértékek, amelyek pedig minden ország ifjúságának jövendő szelle-mi értékalapját alkotják. Jelen gondjaink az országhatárokon átnyúlnak, és minden ország ifjúságát érintik. Véleményem szerint a „kelet-közép-eu-rópai térség” lett államainak jövendő boldogulási színtere.

„Kelet-Közép-Európa” új politikai-földrajzi fogalom, amely annak a 17 országnak közös meghatározója, amelyek a Balti-tenger déli partjától haladva – északtól dél felé – a Balkán-félsziget központi tájáig fekszenek, mégpedig a következők: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Ukrajna, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Ausztria (Burgenland), Magyar-ország, Románia, Horvátország, Szlovénia, Szerbia–Montenegró, Bosz-nia–Hercegovina, Bulgária, Macedónia és Albánia. Ezek közül némelyek már elérték az EU-tagságot, míg mások még a kapuin kívül, de esetleg is-merve a felvétel lehetséges időpontját, készülnek annak bekövetkezésére.

Valamennyire érvényes annak megállapítása, hogy az EU-tagsággal igen nagy erőfeszítéseket kell vállalniuk, mert az évszázados szoká-sok rendjét kell az új EU viszonyaihoz igazítaniuk. Ebben a nemzeti

476

felkészülésben minden lehetséges országban, a társadalom egészének kell részt vennie. Különösen az illető országok mai serdülőkorú nem-zedékének felkészítését kell nagy gonddal végezni, mert ez az ifjú nemzedék lesz az Európai Unió egységes törvényi rendjének élő és boldoguló megvalósítója, élvezője vagy esetleg terheinek kénysze-rű viselője.

A felkészülés bizonyára országhatárokon átnyúló, erkölcsi alapo-kon nyugvó, akár több évtized idejére terjedő, új európai szellemiséget kialakító munkát követel majd. Mindez valószínűsíti, hogy e nemes cél szolgálatában egy olyan közös eredetű, ifjúsági szervezetet kell választa-ni, amely valamennyi érintett országban azonos alapszabályokat követ-ve, már eddig is akár száz esztendő alatt eredményes pedagógiai munkát végzett.

Az e célra kiválasztandó és megbízást remélő ifjúsági szervezet lesz majd az EU kelet-közép-európai zónájában valamennyi taggá vált ország egész ifjú nemzedékeinek példát szolgáltató, felkészítő magja. E közpon-ti felkészítő mag először a saját meglévő alkotó tagjait segíti a közös úton, majd példájával hatva árasztja az új szellemiség értékeit a tagországok szervezetein kívül élő, közösséget építő tömegeire. E nagyszerű, történel-mi szerepvállalásra a Cserkész Világmozgalom lesz valószínűleg a legal-kalmasabb.

A cserkész szellemű jövendő ifjúságnak – a mind nagyobb teret nyerő globalizáció okán – mind határozottabban kell egy további, nagy kultúrmissziós szerepet vállalnia: minden ország cserkészei a leghivatot-tabbak arra, hogy saját ősi kultúrájuk minden értékes kincsét – a jövő számára – sértetlenül megőrizzék, bemutassák, ápolják és közkinccsé tegyék.

Az európai kultúrkörök perifériálisan hatnak egymásra, gazdagítják egymás kultúráját. A kulturális örökség kincseinek missziós lelkű óvása segítheti Közép-Európa mindazon népeinek-nemzeteinek cserkésztest-véri összefogását, amely népek-nemzetek a XX. század folyamán, közel 50 esztendőn át szinte egyforma történelmi próbatételt voltak kénytelenek két idegen világhatalom erőszakától elviselni.

Gondolatmenetem innét két, egymással párhuzamos missziós fel-adatsorra szakad. E két feladatsor jelentőségére 2001 tavaszán az EU egy hónapok óta Magyarországon működő szaktanácsadója hívta fel a fi-gyelmemet. Nincs felhatalmazásom, hogy e kiváló szakembert név sze-rint idézzem, ezért itt csupán néhány köszönő szóval szeretnék szavaira

477

emlékezni. (Először azonban a vele való találkozásom nagyon rövid leírá-sával kezdeném.)

Magamról annyit, hogy az 1998 októbere és 1999. május 5-e közöt-ti alig 6 hónapig a Magyar Cserkészszövetség nemzetközi ügyeinek in-tézője voltam. Akkor kezdtem a közép-európai cserkészmozgalmaknak az EU-tagsággal kapcsolatos felkészülés gondolataival foglalkozni, ide értve ugyanezeknek az országoknak a romaintegrációs megoldatlan ügye-it is. Így kerültem kapcsolatba az akkori Zsámbéki Tanítóképző Főis-kola Romológiai Tanszékével is. E tanszék 2001-ben kapcsolatban állt a Miniszterelnökséggel. Itt értesült a Kormány PHARE-ügyeivel foglal-kozó EU-ellenőr az én általam vizsgált, hazai roma integrációs cserkész felkészítő tevékenység lehetőségeiről. Következésképpen megkért, te-gyem lehetővé, hogy az általam addigra már megfogalmazott esetleges országos EU-felkészítés gondolatait megismerje. Kérésének természete-sen eleget tettem.

2001 tavaszán történt tehát, hogy a PHARE kiváló szakembere egy magánlátogatáson véleményt mondhatott a magyar cserkészet esetle-ges missziós tartalmú, történelmi szellemi vállalkozásáról. Egy többórás, részletes megbeszélésen megismertettem azzal az általam kidolgozott, a Magyar Cserkészszövetség részére önkéntesen készített tervezettel, amelyet a Cserkészszövetség elé kívántam terjeszteni. Ennek eredménye-ként megtisztelő szavakkal közölte, hogy az általam részletesen is kidolgo-zott kelet-közép-európai EU-felkészítési ifjúsági terv mindenben egyezik az EU ide vonatkozó elgondolásaival. Mégis, két egymással is összefüggő feladat fontosságát szeretné külön kiemelni.

E kettő felkarolásával a magyar cserkészet a jövőben az EU központ-jától minden bizonnyal minden szükséges támogatást meg tudna majd kapni. Ezt a két általa kiemelt feladatot az alábbiakban – nagyrészt az ő szavaival – mondom el és 1. 2. sorszámmal látom el.

Ad 1. Az Európai Unió alapító országainak társadalmát erősen aggasztja, hogy Kelet-Közép-Európának alighanem valamennyi országa nehezen szabadul a szomszéd országok népe iránti bizalmatlanság nyűgétől. Nem látnak elég törekvést arra, hogy ezek az országok az ősi etnikai szemben-állást egymás elfogadásával cserélnék föl.

A nyugati országok társadalma sokat vár a cserkészettől, amely vi-lágifjúsági mozgalom, és törvényei, szellemisége sokat tudna tenni egy teljesen új szellemű Európa megalapozásáért. Az EU-tagságra törekvő

478

országok cserkészei ezért ennek az új szellemű Európának történele-mi missziót teljesítő alapítói lehetnének.

EU-taggá válva egyetlen ország népe sem folytathatja ezt a sehova sem vezető etnikai szembenállást, amely mind erkölcsi, mind szellemi szem-pontból értelmét vesztette. Az új európai szellemet és gondolkodásmó-dot teremtő cserkészek azonban ne azzal pazarolják remélt erejüket, hogy az elavult, régi gondolatvilág ellen küzdenek, hanem minden képességük-kel az új megteremtőivé váljanak.

A magyar cserkészetnek szerencséje, hogy még tart az 1933-as, gödöl-lői Jamboree hatalmas sikerének hatása; az ország földrajzilag a közép--európai térség központjában, az egymásnak feszülő két nagy néptömeg sorai között helyezkedik el, és egyikhez sem tartozik. Így saját útját min-dig meg kell találja. Legnagyobb ereje a cserkésztestvéri szeretet gyakorlásában lehet. Íme, ez volt tehát az első kiemelt feladat, ame-lyet az EU PHARE-szakértője javasolt. Ehhez azonban még egy kiegészí-tést illesztett: a kelet-közép-európai népek és nemzetek testvériségének gyakorlati megteremetéséhez szükséges egy nagy, központi fekvésű, nemzetközi cserkésztáborozási, -barátkozási, -ismerkedési tér, egy Kelet-Közép-Európai Cserkész Center, jól felszerelt központi épü-letekkel, hogy ebben a nemzetközi környezetben keletkező kezdeti barátságok megerősödhessenek. Nagyon lényeges ugyanis, hogy a cser-kész-, gyermekkorban létrejött barátságok emlékei felerősödve, a felnőtt-kor szilárd barátságává alakulhassanak. Ennek szolgálatában szerencsés gondolat a Magyarországon létesítendő Kelet-Közép-Európai Cser-kész Center keretében az Új Európa új szellemiségének ápolása és vé-delme érdekében létre hozni a Közép-Európai Cserkész Lovagrend ifjúsági intézményét.

Ad 2. Majdnem valamennyi kelet-közép-európai ország társadalmá-nak számolnia kell azzal, hogy határain belül nem csak egyetlen nép jövendő közügyeiben kell dönteni, mert e népek közel két évezredes törté-nelme idegen népek bevándorlását segítette, aminek következtében idegen gócok – nagy számban roma gócok – is keletkeztek. Kelet-Közép-Eu-rópa országaira általában vonatkozik, hogy az idegenből érkezett, majd nagyrészt helyben letelepedett roma népek több évszázada létező, zárványszerű telepeinek az uralkodó nép soraiba történő beolvadása, il-letve integrálódása maradt a mai idők legnagyobb feladatául, és várja sor-sának rendezését. Az EU alapító országai a már említett aggodalommal

479

gondolnak az Európa keleti feléből felvételre várakozó népek csatlakozá-sára és az ennek következtében meginduló roma tömegek megjelenésére.

Elsősorban e kelet-közép-európai országok érdekében, de egész Eu-rópa érdekében is, a roma etnikum nemzeti-társadalmi integrálásának több évtizedre elhúzódó nemzeti programjának végrehajtásába minden érintett országban az egész társadalomnak be kellene kapcsolódnia. Kü-lönösen fontos, hogy ebbe a történelmi missziós munkába e nemzetek serdülő ifjúságát és magát a cserkészetet is be kellene vonni. Ezt remé-li tőlünk az EU kereteit kitölteni készen álló nyugat-európai közösség. Úgy látja, hogy az általam készített és most általa megismert dolgo-zat is e célt kívánja szolgálni. (Eddig szólt a szaktanácsadó véleménye.)Az akkor elhangzottakra a következőket válaszoltam:

Véleményem szerint a nyugat-európai országok társadalmának aggo-dalmai túlzottak. Fel kell tételezni, hogy a kelet-közép-európai országok EU-tagságával e ma még szegényebb országok életszínvonala is lényege-sen emelkedni fog, amivel a legszegényebb rétegek mindennapos gond-jai is megoldódnak.

Alig lesz ember, aki ősi lakhelyén már kielégítően boldogulva, vándor-botot vesz a kezébe, és nyelvtudás nélkül nekivág az ismeretlen világnak,hogy ott ismét a legalsó réteg tagjaként a létbizonytalanság és a gyökérte-lenség kenyerén tengődjék.

A lényegre térve, véleményem szerint elérkezett az ideje annak, hogy a magyar cserkészet – az 1924–1933 közötti időszakhoz ha-sonlóan – rádöbbenjen, hogy a magyar nemzet sorsfordító helyzetbe került, és hogy a mai serdülő ifjúságra elkerülhetetlen történel-mi missziós kötelezettségek teljesítése vár. Az elkövetkezendő esz-tendők egymás után olyan jubileumokat hoznak, amelyek országos lelkiismeret-vizsgálatra intenek, és a cserkész ifjúság új döntéseit in-díthatják!1926–2006., a Magyar Nemzeti Nagytábor: a magyar cserkészet első se-regszemléje és a magyar cserkészet öntudatra ébredése – 80 esztendős ju-bileum.1907–2007., a Cserkész Világmozgalom alapításának 100 esztendős jubi-leuma. Minden ország beszámolása, hogyan készült fel saját cserkészmun-kájának eredményeiből.1912–2012., a magyar cserkészet alapításának 100 esztendős jubileuma. A Magyar Cserkészszövetség beszámolása, hogyan vett részt a magyar cserkészet a magyarság történelmének sorsfordító eseményeiben.

480

2004. május 1.: a magyar cserkészet történelemalakító részvétele az Eu-rópai Unió szellemi építésében.

A magyar cserkészet remélt történelmi súlyú missziós feladatai-nak gondolatai messze terjednek az előbbiekben felsoroltaktól. Ugyan nincs-e további olyan nemzeti feladatunk, amelynek sikeres megoldáshoz a magyar cserkészet sajátos pozitív készsége, tudása, képessége szükséges?

A feltett kérdésre világos és határozott választ tudunk adni:1. A magyar társadalomnak sajátosan és sajnálatosan, nincs igazi jövőké-pe, amire most különösen építeni tudnánk. A magyar cserkészet elsőran-gú missziós feladata lenne e jövőkép kialakításában és általános elfo-gadásában az élen járni. Sajnos a magyar cserkészet jelen érzelemvilágá-ból és tudatából e missziótudat eddig kimaradt. Ezért ezt életre kell kelte-ni. A magyar jövőtudatot a közös és teljesen új utakat kereső Európa jövő-építésébe kell ágyazni.

2. Közép-Európa népeit, nemzeteit még mindig gyakran megoszt-ja az etnikai alapú, generációk előtt görgetett ősi bizalmatlanság, sőt nem egyszer gyűlölet. Hiányzik az igazi európai közös szellem, az „Eu-rópa-tudat”, amire pedig a jövendő közös építésű Európában minden népnek szüksége lesz. A magyar cserkészet missziótudatának egyik alapvető tennivalója lesz, hogy minden törekvéssel segítse a népek közöttibizalmatlanság és gyűlölet helyébe a cserkésztestvériség, a tolerancia és az empátia erkölcsi és jellemi értékeit terjeszteni.

3. A Magyar Állam társadalompolitikájának alighanem legnehezebb feladata a hazánkban élő, nagy számú és gyorsan szaporodó cigányság-nak mind sürgetőbb integrációját eredményesen a megoldás sikeréig segíteni. Ez tehát a cigányságnak a magyar nemzettestbe, a magyar kul-túrközösségbe való beépülését jelenti. E törekvés a magyar társadalom-tól bizonyára hosszú időn át tartó, kultúrpolitikai szellemiségű nemzeti összefogást követel meg. Itt lehet igazán nagy szerepe a magyar cser-készet remélt történelmi missziótudatának. Erre a magyar cserké-szetnek fel kell készülnie.

Mindhárom nagy, történelmi feladat, amelyek sikeres, eredményes ellátá-sával az EU-ba közelítő magyarság magának igen tekintélyes nemzetközi megbecsülést tud szerezni.

481

Mindhárom olyan célkitűzés, amelyet a magyar cserkészet vállalni tud, ha a két világháború közötti időben vállalt missziótudathoz hasonló-an ma is missziós értékű feladatokra készül fel. Mindhárom nagy misz-sziós tartalmú nemzeti feladat ideje elérkezett, mégis a harmadik, a hazai cigányság nemzeti-társadalmi integrációjának tervszerű segítése látszik a legsürgetőbbnek.

BEVEZETŐ GONDOLATOK A MAGYAR CSERKÉSZET ROMAINTEGRÁCIÓS

TÖRTÉNELMI SZEREPVÁLLALÁSÁRÓL

A cigányság magyar nemzeti integrációjának történelmi súlyú fel-adatát lehetőleg egy, Magyarország EU-csatlakozásával járó új szellemiség – ugyancsak hatalmas jelentőségű – életre hívásával egy időben kell megoldani. Mindkét nemzeti kötelesség hű teljesítéséhez össztársadalmi készség, közös akarat kell, egy teljesen új szellemisé-gű ifjú generációnak kell mindebből születnie! Egy új generációnak kell életre kelnie, amely erkölcsi alapon, tudatosan készül az európai keretek között alakuló új magyar életre. Meg kell szülessék a magyar-ság új, pozitív jövendő életképe! Ebbe kell beleépíteni az integráci-óra váró, arra vágyó jövendő magyar cigányság életét is. Ebben kell a megújuló magyar cserkészet szerepét és felelősségét megtalálni! Ez vár ma ránk, magyar cserkészekre. Ezt kell vállalnunk, ha méltóak akarunk lenni arra a hivatásra, amelyet a Gondviselés a mai, súlyos történelmi időkben számunkra készített, akármilyen kevesek, akármilyen készület-lenek vagyunk most, az induláskor. Tudomásunk szerint jelen törekvé-sünk az első alkalom arra, hogy a roma etnikum népi-nemzeti társadalmi integrációjának szolgálatába állítandó cserkész pedagógia sajátos, lé-nyeges feladatait, valamint cserkész nevelési módszereit csokorba kötve törekedjünk meghatározni a magyar cserkészetre váró legújabb nemzet-építő hivatást. Természetes, hogy e teljesen új, országos méretű vállalko-záshoz lehetőleg meg kellett keresni azokat a szakembereket, tudósokat, pedagógusokat, akik már eddig is értékes tudományos és gyakorlati mun-kát végeztek a cigány kultúra feltárása, értékelése, ápolása, megőrzése és a magyar nemzeti kultúrközösségbe való integrálása érdekében.

482

A roma ifjúság magyar nemzeti-társadalmi integrálódásának elősegí-tésére vállalkozó cserkészetnek már az indulás előtt tisztában kell lennie azzal, mit ért a magyarországi roma etnikum valójában a célként kitű-zött „társadalmi integrálódás” alatt; valamint kollektív szellemi, lelki-ismereti vizsgálatot kell végeznie, egységes-e abban, amit következetes törekvéssel el kíván érni.

Az „integrálódás” a magyar társadalomba, valójában a cigány-ságnak a történelmét élő magyar nemzettestbe való betagolódá-sát, beépítését jelenti. A betagolódás azonban e nemzeti történel-mi cél szolgálatában különböző életutakon, különböző lépcsőfokok végigjárásával, esetleg különböző személyes vagy közös áldozatvállalá-sok útján történhet. Ezek sorában a leglényegesebb, amit minden cser-készvezetőnek tudnia kell: csupán a cigány kultúra értékeit megtartva kell és lehet az általános kultúra és civilizáció emelkedő pályáján, a célnak választott magasabb nemzeti kultúrába való integrálódás felé haladni. A társadalmi integrálódás tehát nem az örökölt és meg-élt saját népi kultúra értékeinek elsorvasztásával, akár megtagadásá-val, hanem ezek megőrzése mellett, az új értékeinek megismerése, erkölcsi alapú átvétele és gyakorlása során történik. Az „integrá-ció” útját járó – e nemzeti történelmi cél szolgálatában cserkésszé vált roma fiatal magával hozza ősei minden történelmi, kultúrhagyományiértékét és ugyanakkor – szorgalmas, lelkiismeretes tanulása, majd a hét-köznapi életben vállalt termelő munkája útján – magáévá teszi a magyar nemzettörzs társadalmának kulturált életformáit, részese és alakítója lesz az összmagyarság jövendő sorsának is.

A hazai roma etnikum eredményes integrációjának legfontosabb fel-tétele, hogy a roma ifjúság soraiban minden emelkedni akaró fiatal lelkét hassa át annak tudata, hogy az ő személyes közreműködése, töretlen akarata, nem lankadó kitartása nélkül minden nekibuzdulás hamar a semmibe hull! Rajta is múlik, mikor, milyen eredménnyel éri el a saját etnikuma az oly nagyon és oly régen várt közösségi célt.

Tudnia kell, hogy az emelkedés két hatalmas, személyes kötelesség teljesítésén múlik: a saját tanulásán egészen fel a csúcsig, majd pedig termelő, rendszeres munkáján.

Rajtunk, cserkészeken múlik, jól felkészülünk-e erre a missziós jel-legű történelmi feladatra. Bízunk-e a cserkészet jól bevált, közel száz esz-tendeje alkalmazott cserkészpedagógiánk eredményes gyakorlatában, tu-dunk-e minden nehézség, átmeneti sikertelenség legyőzésével kitartani?

483

Él-e a lelkünkben a cserkésztörvény parancsait követő, életre tett foga-dalmunk: A cserkész – ahol tud – segít! És hogy: A cserkész minden cserkészt testvérének tekint! – hogy kellő szellemi és lelki felkészüléssel,a magyar roma etnikum társadalmi integrálódását eredményesen se-gíteni tudjuk!

Kétségtelen, hogy a magyarországi roma etnikum több évszázados magyar nemzeti /társadalmi/ integrálódási útját a jelenkori magyar cser-készet a maga remélt teljes elhivatottsága mellett is csupán perifériáli-san tudja - vagy inkább tudná - egyengetni. E valóban hatalmas történel-mi súlyú, nemzeti kulturális feladat egy több évtizedes, következetes állami–kormányzati–társadalmi–önkormányzati–cserkész és roma-etnikumi összefogást tételez fel, illetve követel meg. Ebben minden érdekeltnek meg kell találnia a maga feladatait, és azokat minden érin-tettnek a szükséges időben, hiánytalanul teljesítenie kell. És még így is csak fokozatosan, lépésről lépésre haladva lehet a végső cél, a teljes integ-ráció felé haladni. A tervszerűen felépített nagy közös erőfeszítés során olyanokra is szükség lesz, amelyek bár csak közvetetten szolgálják a cél-zott eredményt, mégis elengedhetetlenek, mert ezekre épülnek a közvet-lenül ható teljesítések. A magyar cserkészetnek a hazai cigányság társadal-mi integrálásába való bekapcsolódásának csupán lehetőségeit, pedagógiai eszközeit és lelki-szellemi felkészülésének pszichológiai és etnikai fő mo-tívumait tudjuk a jelen összeállításban kidolgozni. Az ezzel kapcsolatos - nem cserkész illetőségű - feltételeit egy sokkal nagyobb perspektívájú fel-tárásban kell majd meghatározni. Ezek sorában a leglényegesebbek az is-kolapolitika, a pedagógus- és lelkészképzés metodikája, a kormányzat csa-ládvédelmi, életpálya-indítási, gazdaságpolitikai távlati célkitűzései stb.

A hazai roma etnikum társadalmi integrálásának történelmi jelentő-ségű folyamatát a magyar cserkészet mai felkészültségével és további fel-készülési szándékával is csak akkor tudjuk eredményesen támogatni, ha e feladatra nemcsak tárgyi tudásunkat vértezzük fel, hanem ha lé-lekben, szellemben, sőt érzelemben, emberiességben is alkalmassá tesszük erre magunkat. Csak ezen az úton tudjuk a szándékunkat őszin-tén, hihetően, bizalmat ébresztően elfogadtatni. A szellemi felkészü-lés minden tárgyi ismerete, minden szó és minden legjobb szándékú cselekedet csupán egy-egy építőköve cserkésztestvéri tetteink épü-letének, ha hiányzik közülük a mindent összekötő, mindent hiteles-sé tevő, őszinte szívből fakadó szeretet, az egymást elfogadó, feltétel nélküli embertestvéri érzület.

484

A feladat nagyságát és végrehajtásának sokrétűségét ismerve, először az első és bizonyosan a legnagyobb gondot okozó lépések ügyét, a biza-lom megszerzését kell megoldanunk, a szeretetteljes érdeklődést kell egyéniségünkkel bizonyítanunk.

Ha el tudjuk érni, hogy az eme nagy, nemzeti feladatban való részvétel-re jelentkezett cserkészcsapataink életéből sugározzon a cserkésztestvéri, szívből fakadó szeretet. Ha lesznek karizmatikus cserkészvezetőink, akik egyéniségükkel hitet, közösséget építő akaratot és hídépítő lelket su-gároznak, ha a missziótudat terjed majd csapatról csapatra és cser-készről cserkészre, és ha ugyanezt tudjuk majd a cigány sorból hozzánk csatlakozó cigány gyerekek felé is árasztani, akkor szerény erőnket meg fogjuk sokszorozni és olyan kapukat is kinyitunk, amelyek talán több év-százada vártak már erre.

A két világháború közötti időben minden magyar cserkész lelkében élt személyes missziótudathoz hasonlóan, ma is missziós tudatú gon-dolkodás és személyes elkötelezettség hasson át minden magyar cserkészt. Nem elég kellő önneveléssel, akarattal, kitartással jellemes emberré válni, most ezenfelül a közösség felelősen építő tagjává kell lenni! Egy teljesen új szellemű ifjú generációnak kell mindebből születnie. Meg kell szülessék a magyarság új, pozitív jövendő életképe! Ebbe kell beépíteni az integrációra váró, arra vágyó magyar roma etnikum életét is. Ebben kell a megújuló cserkészet szerepét és felelősségét megtalálni. Ez vár ma ránk, magyar cserkészekre! Ezt kell vállalnunk, ha méltóak akarunk lenni arra a hivatásra, amelyet a Gondviselés a mai súlyos történelmi időben számunkra készített, akármilyen kevesek, akármilyen készületlenek is vagyunk jelenleg. Nagy a feladat, ezért fel kell hozzá nőnünk!

A cserkészetnek hazai történelmi jelentőségű missziós szerepvállalá-sa a roma etnikum társadalmi integrációjának elősegítésére minden bi-zonnyal nemzetközi érdeklődést is kelt, mert Közép-Európa minden országában hasonlóan jelentkezik a roma világ igénye. Ennek színre lépését a közép-európai régió számos országának küszöbön álló EU- csatlakozása indította meg. Különösen fontos, hogy egy olyan új cigány generáció keljen életre, amely kultúrában, civilizációjában, mentalitásá-ban, közösségi és önfegyelmében, életszokásaiban integrálódott vagy leg-alábbis integrálódik a magyar nemzet társadalmába. E missziós feladat vállalása tehát meghaladja a szigorúan vett hazai értékelés szintjét, és eu-rópai érdeklődésre tart igényt.

485

A következő alapvető feladatunk, hogy magát a magyar cserkész fel-építményt, a csapatszervezést, az országos szervezetet, tehát a Magyar Cserkészszövetséget megerősítsük, hogy egy ilyen hosszú időre nyúló, évről évre megújuló közösségi tervet a magyar cserkészet egyeteme vál-lalni tudjon.

Jegyzet:Több hónapon át végzett előkészítés eredményeként megállapítottuk, hogy közvetlen célunk eléréséhez a legtöbb adatot és gyakorlati tapasz-talatot a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola A hét szabad mű-vészet könyvtára című sorozata nyújtja: különösen az alábbi két művét használtuk:

Romológiai alapismeretekSorozatszerkesztő: Dr. Bencze LorándFelelős szerkesztő: Dr. Várnagy Elemér tanszékvezető ZSKTFÍrták: Dr. Várnagy Elemér és szerzőtársaiA kötetben megjelentetett tudományos dolgozatok közül kiemelten a kö-vetkezőket használtuk forrásnak:

Dr. Várnagy Elemér: Bevezetés1. 1. Tuza Tibor: Roma történeti vázlat2. 2. Dr. Várnagy Elemér: Nevelésszociológiai összetevők2. 4. Dr. Várnagy Elemér: Neveléslélektani szempontok

A hátrányos helyzet pedagógiájaÍrták: Dr. Várnagy Elemér és Dr. Várnagy Péter:Az inadekvát hátrányos helyzetben lévő fiatalok világa. Tünetek, okok, megoldások.

Különösen a Romológiai alapismeretek című mű tartalmazott a cserké-szet tervezett missziós munkáját elősegítő adatot és gyakorlati tanácsot. Indokoltnak látszott ebből minél többet, mindig idézőjelekkel, szó szerint és hivatkozva átvenni.

486

ALAPVETŐ KULTÚRTÖRTÉNETI ADATOKA NEMZETI INTEGRÁCIÓRA VÁRÓ MAGYARORSZÁGI

CIGÁNYSÁG ÉLETÉBŐL

A jelen fejezet teljes anyagát – részben szó szerinti idézetként, részben kivonatosan – a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola kiadásában megjelent Romológiai alapismeretek I. 1. 1. Roma történeti vázlat /Tuza Tibor/ c. műből vettük.

A cigányok eredete, eredetmondákA cigányság ősmondái indiai eredetűek! A magyarországi cigányokhoz legközelebb álló monda szerint mezei magvakból keletkeztek. „A nagy he-gyen élt egy asszony, aki különös magvakat rejtegetett. Az asszonyt boszorkány-nak hitték, megtámadták, napfény vette körül és emelte az égbe. Kötényéből kihul-lottak a magvak, virágok, erdők, madarak lettek belőlük, vagy pici barna csecsemők keletkeztek belőlük, akiket a napsugár véd.” /i. m. 9/

A kovácsok hite szerint az „ős-kovácsmester, Lohár kereste a kövek titkát, ő találta meg a vasat és abból szerszámokat készített. Lohár a halálos ágyán árulta el a vas titkát. Utódai a kohók tüzétől megbarnultak.” /i. m. 9/

„Az oláh cigányok által megőrzött monda szerint a madaraktól származnak, mint a költöző madarak, ősszel-tavasszal mindig más tájra vágynak. Mindig máshová, gazdagabb helyre vágynak, szabad madárként repülnek. Ezért nem élnek kuporgatósan, mert tudják, hogy egyszer visszaváltoznak madárrá.” /i. m. 9, 10/

Származás, őshaza„Nagy valószínűséggel India őslakóitól, a dravidáktól származnak. Nyelvük ro-konságban van a bengálival és más indiai nyelvekkel. Indiában több mint húsz-millió cigányról tudunk. Jelentősebb csoportjaik Pandzsabban, és Maharasztra államokban, Bombay környékén élnek. Az őshaza Pandzsab állam volt, az Indus folyó mindkét oldalán. Ősi foglalkozásuk lényegében az állattenyésztés /különösen a lótenyésztés/, valamint a kézművesipar volt.”

Vallás„Eredeti vallásuk a természetimádás volt. Ehhez társult az indiai sokistenhit, majd Európában a kereszténység. Mindenkor átvették a velük együtt élő népek vallását is. Kerülik a templomi szertartásokat, de igénylik a papokkal való közvet-len kapcsolattartást.” /i. m. 12/

487

Társadalmi szervezetA cigányságról vallott közvélemény szerint az integrációjuk egyik leg-nagyobb akadálya a társadalmi szervezetük, amelyiknek törvényei meghatározzák gondolkozásukat, sőt magatartásuk minden lényeges feltételét. Ez a saját törvényi rendjük lényegesen eltér az európai országok törvényi és általában a társadalmi rendjétől. E körülmény miatt igen fon-tos, hogy minden cserkészvezető, akinek őrsében, rajában vagy csapatában cigány származású újoncok is vannak, tisztában legyen a cserkészei közös-ségi kapcsolatainak esetleges - átlagtól eltérő - megnyilatkozásával, vala-mint az ebből fakadó cserkészpedagógia feladataival. /i. m. 13, 14/

Romológiai alapismeretek című forrásművünk A cigányok története cím alatt található, Tuza Tibor szerző által jegyzett fejezete minden mondatával, sőt minden szavával a legfontosabb eligazítást adja cserkész pedagógiánk minden gyakorlati eljárásához. Ezért indokoltnak láttuk e fejezetet, vala-mint az ezt követőt idézőjelek között, szó szerint iktatni a cigányság integ-rációs vezetői felkészítési anyagába. /i. m. 13, 14/

„A cigányok törzsi-nemzetségi szervezetben éltek, amelyre azonban nagy ha-tással volt az indiai kasztrendszer.” /i. m. 14/

„A vallás és a kaszt szoros kapcsolatban állnak egymással, s a vallási-kaszti szabályok kiterjednek az élet minden területére, minden apró mozzanatára, úgymint például a viselkedésre, az öltözködésre, a házasságra, az étkezésre, a látogatásra, a temetkezésre és így tovább. Az egység; ami a kasztot alkotja: a dzsati /cigány neve: kandzsar dzsati/, amely a nemzetséget és a nemzetiséget is jelent. Főbb jellemzői: 1. Az ember beleszületik a kasztjába, ezen nem változtathat. A kasztból kizárhat-ják /a cigányok törvénye szerint ez lehet időleges és örökös kizárás/, de másik kaszthoz nem mehet /illetve másik cigány törzs nem fogadjhatja be/.2. A házasságok csak kaszton belül /illetve a cigányoknál csak a saját törzsön be-lül/ jöhetnek létre.3. A kasztok között alá-fölérendeltségi viszony van. Ez azonban a cigányokra nem igazán jellemző, mert minden cigány a maga törzsét vagy nemzetségét tartja az igazinak, jónak, a legmagasabb »kasztnak«, a másiknál különbnek.4. A kaszton belüli tudás /pl. kézművesség/ szigorúan apáról fiúra száll. A tudás másnak való átadása tilos.” /i. m. l3, 14/

„Az Indiából hozott kasztrendszer nem okozott és ma sem okoz zavart a ci-gányoknál, de minden cigány a saját törzsére büszke. A törzsek és a törzsekből a piackeresés miatt kiszakadó kóborló és vándorló csoportok /nemzetségek/ vezetői a legügyesebb, legleleményesebb és legtapasztaltabb férfiak, a legtekintélyesebb csa-ládfők lettek, akiket királyoknak, hercegeknek, vajdáknak neveztek.” /i. m. l4/

488

„A társadalom alapegysége a nagycsalád volt. Több generáció és közeli roko-nok éltek egy fedél alatt, akárcsak az ősmagyaroknál. A család feje a legöregebb férfi volt. Az öregeket nagy tisztelettel vették és veszik körül ma is, így általuk a kicsikkel való foglalkozás is biztosított. A családban minden közös, a jövedelmeket a családfő kezeli. Ezért a család minden tagja gazdasági és érzelmi biztonságban van.” /i. m. 14/

Szokások, hagyományok„Az ősi foglalkozásokból fakadó kóborló és vándorló életmód, a hitvilág és a társadalmi szervezet határozza meg indiai eredetű szokásaikat, hagyománya-ikat.” /i. m. 14/

„A házasság két család szövetsége »kaszton«, illetve nemzetségen-törzsön belül. A fiatalokat vagy a vallásuk papja, vagy a kolónia vezetője /legáltalánosabb ne-vén: a vajda/ adja össze. Mindkettő törvényes. A fiú nősülés után a szülői házhoz viszi az asszonyát. A fiatalasszonnyal a szokásokat a fiú anyja taníttatja be. Az asszonyok sohasem voltak kiszolgáltatottak a férjeiknek, csak az anyósuk irá-nyításának, parancsainak voltak kitéve. A férfiak a család nőtagjai becsületének védelméért gyakran tettlegesen is bántalmazták egymást, értük háborúk is indultak. A hagyomány viszont megköveteli, hogy az asszony az utcán vagy bármely nyilvános helyen nem foghatja férjeura kezét, hanem mellette /általában tőle kissé lemaradva, illetve utána/ megy. Az asszonyt nem illik közvetlenül megszólítani. Mások előtt a férfi az úr, családon belül /zárt ajtók mögött/ viszont az asszony parancsol, ő dönt a gyermek sorsáról is. A nők viseletében jellemző a sokszínű ruhaanyag és nagy divat az ékszer is, ami a »rang« meghatározója. A férfiak általában szakál-lasak, a narkotikumokat igen kedvelik.” /i. m. 14/

„Két fő étkezésük: a fürdés - ima utáni - és a késő esti étkezés. Napközben a munka miatt nem szoktak enni, csak harapni valamit. Mindenki akkor és annyit, amikor éhes és amennyire éhes, és amennyi jólesik. A húst /főként birkát, csirkét és halat/ nagyon szeretik. »Ha nincs hús, éhes marad az ember.« – tartja a cigány közmondás. Az indiai fűszereket előbb gyógyszerként használták, majd étkezéshez. Legismertebb fűszerük a bors. Ma is készítik az ősi tésztát, a bokolyit. /Vízzel, sóval készített, 1 centi vastag és két tenyér nagyságú lepénytészta platnin sütve. A magyarok Jé-zuskenyérnek nevezik./” /i. m. 14/

„A cigányság tánca elválaszthatatlan volt a templomi szertartásoktól. Shiva isten a táncosok királya, aki megalkotta a világ ritmusát. A tánc középpontjában az esztétika hangulata áll. Technikája: testtartással és mozdulatokkal kifejező pó-zok. Járásmódok, mozdulatok és mozdulatsorok. Minden gesztusnak jelentése van. A lépések pontosan követik a dob ritmusát, s közben kifejezően használják kéz- és

489

bokadíszeiket, amelyeken apró csörgők sora zeng.” /i. m. 15/ „Az indiai őshazá-ban a szigorú kasztrendszer hatásai ellenére meglehetősen összetartó, egységes volt a cigány nép, s az együvé tartozás érzése ma is rendkívül erős minden földrészen. Testvérként ölelik magukhoz egymást és töretlen hagyományuk a vendéglátás, a vendégszeretet. Az őshazában viszonylagos jómódban éltek, jelentős részük /kézművesek, kereskedők, zenészek/ az előkelők között, a város gazdagabb ne-gyedeiben lakott. Ez a tudat is erősíti vágyakozásukat a viszonylagos jómód is-mételt megszerzése után, s kezdettől mindmáig erős késztetésük a társadalmi integrációra.” /i. m. 15/

A cigányság vándorélete„Az indiai őshazában élő cigányság a történelem századaiban különböző törté-nelmi vérzivatarok okából indult tömeges vándorútjaira. A három hullám az V., a VIII. és a XI. századra tehető. A déleurópai cigányság Magyarország terüle-tén valószínűleg a XIII. században, II. Endre király uralkodása idején jelent meg. Okmányszerű nyomait a XIV. század ideje óta ismerjük. Nagyobb számban a ci-gányság a XIV-XV. században szerepel hazánkban. Főként a Mátra alján, és a Felső-Tisza mellékfolyói között telepedtek le.” /i. m. 17/

„A Görögországból kiinduló, szláv területeket is érintő első nagy roma hullám a XV. század elején érintette Magyarországot »egy király, három herceg és le-származottaik vezetésével«. Sok kocsival, lóval érkeztek, s nagyon jól öltözöttek voltak. Pápai menlevelük volt. A romákat mindenütt szívesen fogadták, mert Ma-gyarország fejletlen kézműiparára fellendítő hatást gyakoroltak és segítették a te-lepülések közötti kereskedelmet.” /i. m. 21/

„A nyugat-európai országokban megjelenésük után néhány évvel megkezdő-dött üldözésük is. A polgárosodó nyugati társadalmak számára teljesen elfogadha-tatlanok voltak a cigány kompániák kezdetleges társadalmi viszonyai. A cigány-ság nem tudta elfogadni a jobbágyi munkát, a megtelepedés kényszerét, az asszi-milációval szokásaik feladását.” /i. m. 21/

„Angliában 1783-ig érvényben volt a cigányokra vonatkozó halálos ítélet. A közép-kelet-európai országok jóval fejletlenebb gazdasági-társadalmi szinten álltak a nyugat-európainál. A cigány életforma közelebb állt ehhez a társadal-mi szinthez. Így ez a régió vált gyűjtőerévé az Európába érkező cigányságnak, s a Nyugat-Európából elüldözöttek is ide tértek vissza.” /i. m. 21/

„Magyarországon, a törökök kiűzése után az uralkodó körök arra törekedtek, hogy a lakatlanná vált - túlnyomórészt alföldi - területeket többek között cigányok letelepítésével népesítsék be. Ugyanakkor a cigányság kóbor életmódja mind szem-betűnőbb lett, ami a cigányellenes hangulatot erősítette.” /i. m. 24/

490

„Erdély területén sokkal jobb fogadtatásra talált a cigányság, megélhetésük biztosabb volt, így itt éltek a legtöbben. A Rákóczi-szabadságharcban sok cigány vett részt. Még önálló cigány ezred is volt.” /i. m. 24/

„A XVIII. század második felében a Habsburg-ház már határozottan sürget-te, erőltette a cigányok letelepedését és asszimilációját. Mária Terézia 1761-ben kötelezte a magyar földesurakat, hogy adjanak a cigányoknak házhelyet és földet, megtiltotta a »cigány« szó használatát, helyette az »újmagyar, újlakos, újparaszt« megjelölést kellett alkalmazni. II. József elrendelte a cigányok összeírását, hogy jobban szemmel tudják őket tartani.” /i. m. 24/

„A XIX. század második felében előtérbe került az »új«, oláh cigányok által okozott problémák feltárása és megoldása. Ebben az időben ugyanis nagy számban érkeztek délről, délkeletről »oláh cigánynak« nevezett csoportok, akiket azért ne-veztek külön névvel, mert nyelvükre nagyon hatott a román szókincs, szemben a korábban Magyarországon élt cigányokkal, akik a »kárpáti cigány« dialektust beszélték, és akik napjainkban is »magyar cigánynak« mondják magukat. E két népcsoport között több összetűzés is keletkezett.” /i. m. 26/

„Az első világháborút követő években a nagymérvű politikai és gazdasági vál-ság elterelte a politika és a sajtó figyelmét a cigányokról. A szélsőségek felé elhajló politika olyasfajta cigányellenes intézkedéseket élesztett újjá, amelyeket a század-fordulón már felvetettek /vagyonelkobzás, bebörtönzés, stb./, csakhogy ezek most már nem csupán a „vándor cigányok”, hanem a teljes nép ellen irányultak. Ezek nyomán, 1944-re megkezdődött a cigányok koncentrációs táborba való gyűjtése. A barbár népirtásnak mintegy félmillió cigány esett áldozatul, közöttük harminc-ezer magyarországi.

A háborút követő első idők tapasztalatai kedvezőbbek voltak. Másfél év-tizedig alig törődtek velük. Az ötvenes években, a kollektivizálás következtében azonban rendkívül súlyossá vált a cigányság helyzete, mert az addig mezőgaz-dasági bérmunkából élő cigányság elvesztette a megélhetésének alapját. 1960-ban a cigányok többségének helyzete rosszabb volt, mint 1893-ban. Ilyen körülmények között született meg 1961-ben az a párthatározat, amelynek nyomán megkezdődött a cigányellenes asszimilációs politika.” /i. m. 27, 28/

„A cigányokat a befogadó társadalomhoz való teljes hasonlóság vagy különbö-zőség alapján csoportosították. Bármit, ami arra hivatkozott, hogy mit gondolnak a cigányok saját csoportjaikról, figyelmen kívül hagytak. Ez a feltűnő mellőzés a marxista gondolkodásmódból és a néprajzi leírások által kialakított képből táplál-kozott, amely szerint: a cigányoknak nincs »önálló, tehát saját« kultúrájuk, bár-hol éltek, környezetük idegen szokásait vették át kis változtatással: »nincs cigány nyelv, az sok különféle eredetű elemből összegyúrt látszatnyelv csupán « és így

491

tovább. Tehát bármi teszi is a cigányokat »cigányokká«, az nem elég arra, hogy nemzetiséget lehessen kreálni belőlük. Akkor pedig asszimilálni kell őket.” /i.m. 28, 29/

„Csak a hetvenes évek második felében történtek meg az első kísérletek az asz-szimiláció és az integráció fogalmának megkülönböztetésére. Ez azonban nem változtatott a politikán és a közvéleményen, amely az intézkedésekben, a napi gyakorlatban egészen az 1989–90-es rendszerváltásig asszimilációt értett a be-illeszkedés fogalma alatt. Az évtizedes asszimilációs integrációs vita mégsem volt hiábavaló. Jelentős részben a kisszámú cigány értelmiségnek köszönhetően sike-rült kivívni az »etnikai« jelzőt: »a cigányság ugyan nem nemzetiség, de önálló etnikum», aminek révén fel lehetett készülni a rendszerváltás utáni kisebbségi tör-vényre és a cigány kisebbségi önkormányzatok létrehozására.« /i. m. 29/

„E fejlődés azonban sajnos még nem érintette a cigány közösségek gazdasági-társadalmi fejlődésének döntő problémáit. Még ott, ahol a legnagyobb erőket moz-gósították, ott sem értek el valóban jelentős eredményeket: az oktatás területén nem sikerült a frontáttörés, amit az 1971-es és az 1993–94-es cigányvizsgálatok adatainak összehasonlításai bizonyítanak. A kilencvenes évek második felében már több mint 90%-uk volt munkanélküli, hiszen ők voltak a legképzetlenebbek.” /i. m. 29/

„Másfél évszázad küzdelmei után, az 1989–90-es „csendes forradalom” után törvényekben, jogszabályokban már deklarálták a nemzetiségek, közöttük a cigány etnikum közösségi polgári jogait. Emiatt az 1990-es évek második felében a ci-gányság fő törekvésévé vált saját képviselőiket bejuttatni a Parlamentbe és a tele-pülési önkormányzatokba.” /i. m. 29/

„A hazai cigányság előtt ma két nagy lehetőség közül való választás lehetősége áll: az egyik szerint vállalja az integrálódás, tehát a nemzeti társadalomba való be-épülés következetes útját; és ha a másikat választja: teljesen felszívódik, tehát asz-szimilálódik. A kérdés nyitott: mi lesz a cigányokkal? Annyi azonban bizonyos, hogy a cigányok nélkül a cigányokért eredménnyel senki semmit nem tehet. Az egyesek által elgondolt harmadik lehetőség, a csoportos elvándorlás a nyugati országokba nem oldja meg a cigányság egyetemének kollektív igényét.” /i. m. 30/

„A jelenkor cigánykérdésének megoldását nehezíti a cigányok megosztottsá-ga, annak ellenére, hogy a kisszámú cigány értelmiség a legutóbbi évtizedekben so-kat tett az egységesítésért. 1971-ben megszületett a nemzetközi cigány himnusz /Opre roma/, s létezik a cigány zászló is: felül kék /az ég, a végtelenség és szabad-ság/, alul zöld /az erdő és mező, a remény/, középen pedig az indiai felkelő és le-nyugvó nap ősi ábrázolására is emlékeztető narancsvörös rota, azaz kocsikerék /a vándorló és kóborló élet jelképe/. Történelmi jelentőségű a kilencvenes években

492

felerősödött cigány nyelvújítás, és mint minden nyelvújító küzdelem meghatározó tényeként, a cigány nyelvű Biblia kiadása. Minden területen kibontakozik az in-nováció, mint a sajátos cigány kultúra önmozgásának forrása.” /i. m. 30/

„Ugyanakkor abból az ősi Indiából magukkal hozott értékítéletből fakadóan, hogy minden cigány a maga nemzetségét, törzsét vagy ennél is tágabb önazonossági csoportját tartja az igazinak, jónak, a másiknál különbnek, tehát saját véleményét a más cigányok véleménye fölötti igazságnak: a legsúlyosabb alapkérdésekben gya-korta összetűznek egymással, és ezzel rontják közös esélyeiket. A jogi garanciák tartalommal való megtöltésének követelése mellett napjainkban egy kérdés van csu-pán, amiben valamennyi cigány egyetért: felemelkedésük, polgárosodásuk tengelye nem más, mint oktatásuk színvonalának emelése. E gondolat helyességét és terjedé-sét bizonyítja, hogy az utolsó 40–50 év alatt mind több – a cigány sorból kiemelke-dett – pedagógus, író, festőművész, zenetudós és politikus közéleti fellépése állítja tehetségét a cigány kultúra felerősítésének és jövendő megőrzésének, a cigányság társadalmi integrálásának szolgálatába.”/i. m. 30/

ISMERKEDÉS A CSERKÉSZMOZGALOM PEDAGÓGIÁJÁVAL

Első kérdés: mi is hát valójában a cserkészet, amelynek pedagógiáját a hazai roma etnikum nemzeti integrációjának támogatására alkal-mazni akarjuk?

A cserkészet ma a világ legismertebb, legeredményesebben működő ifjúsági jellemnevelő intézménye, amely valamennyi államban, önkén-tes alapon egybegyűjti az istenfélő, 10–18 éves ifjúságot; minden ország-ban azonos erkölcsi alapon és azonos erkölcsi törvényeket követve, cser-készcsapatokba szervezetten alkalmazza a sajátos pedagógiai (és különö-sen önnevelést szolgáló) eljárásait.

A Cserkész Világmozgalom alapítója egy kiváló pedagógiai tehetsé-gű nyugdíjas angol katonatiszt, Baden-Powell, aki 1907-ben, nagyrészt az utcán összegyűjtött, családi háttér nélkül felnövő serdülőkorú fiúkkal, először egy magányos szigetre költözött és ott a szeretet lelkével, saját elgondolása szerinti tábort szervezett, amely igen hamar az angol, majd a nemzetközi érdeklődés központjává lett. A szaksajtó nemzetközi be-számolói révén, szinte valamennyi európai országban, sőt még a tenge-

493

rentúli országokban is, követkőkre talált. Így Magyarországon, részben a mai szomszédos országok területén, 1909-től kezdődően megindult a cserkészcsapatok szervezése.

1912-től számítjuk a magyar cserkészet indulási időpontját. A nagy eredmények reményével indult cserkészet azonban az I. világháború kitö-résével kénytelen volt a szervezés lendületét visszafogni. A háborús idő-ket követő nemzeti újjáépítés ideje 1920 tavaszától tette aztán lehetővé a magyar cserkészmozgalom valódi megszületését.

A cserkészetnek nagy nemzetközi sikerét az tette igazán lehető-vé, hogy e világmozgalom nyitva áll minden ember előtt, aki erre jelle-mével alkalmassá válik, de nem foglalkozik az emberek származásával, vallási hitvilágával, bőrszínével, anyagi körülményeivel, nemzetiségével, nyelvével stb. Ez történik a cserkészet építésével hazánkban, és így lesz mindaddig, amíg cserkészet címén valaha is az ifjúság szervezésének szol-gálatában történnek kísérletek.

A cserkészet szilárd erkölcsi alapját a cserkésztörvények, a cser-készfogadalom és egy jelentéktelennek látszó, mindennapos cser-kész kötelesség teljesítése: a napi „jótett” lelkiismeretes elvégzése biztosítja.

A cserkésztörvények kivétel nélkül pozitív (tehát nem tiltó) erkölcsi szabályok, amelyek meghatározzák a cserkészélet mindennapos útjait. El-igazítanak, világosan határozzák meg a cserkészélet döntési parancsát. Min-den cserkészre egyformán kötelezőek, nem ismernek feltételes kivételeket. Lássuk tehát a törvények teljes sorát! Íme, a magyar cserkésztörvények:

I. A cserkész egyeneslelkű, és feltétlenül igazat mond.II. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek,

Hazájának és embertársainak tartozik.III. A cserkész, ahol tud, segít.IV. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. V. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.VI. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli

a növényeket.VII. A cserkész feljebbvalójának jólélekkel és készségesen

engedelmeskedik.VIII. A cserkész vidám és meggondolt.IX. A cserkész takarékos.X. A cserkész testben és lélekben tiszta.

494

A magyar cserkészfogadalom szövege:„Én, …………………………………., fogadom, hogy teljesítem kö-telességeimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt, és azt mindenkor megtartom.”

A Cserkész Világmozgalom soraiban ma tevékenykedő ifjúság ak-tív létszáma becsült alapon mintegy 30 millió fő, hazánkban jelenleg mintegy 180 csapatban 6400 cserkész. Az ismertetett cserkészfogadal-mat minden cserkész az újoncpróba letétele után, egész életére érvénye-sen teszi le.

A cserkészpedagógia útján nevelődött jellemes ember lelkében a cser-késztörvények, a fogadalom szövege és a napi jótett mindennapos szokott rendje, a testvériség és az önkéntes szeretetszolgálat válik a természetes pozitív gondolkodás alapjává.

A cserkészélet mindenkor a cserkészcsapatokban folyik. A csapa-tok mögött azok fenntartó testületei adnak erkölcsi és gyakran anyagi támogatást. Az iskolai cserkészcsapatok mögött maga az iskola gyakorol-ja a fenntartó testület szerepét. Az iskolai cserkészcsapatok túlnyomó-an a saját iskolájuk diákjait fogadják csapatuk soraiba. Így, ha az iskola diákjai között akár sok a roma származású diák, ezek mind akadály nél-kül válhatnak a cserkészcsapat tagjaivá és ezen keresztül magának a roma integrálódásnak részeseivé. Ilyenkor érvényesíthetőek a cserkészpedagó-gia eszközei.

FEJEZETEK A CSERKÉSZPEDAGÓGIA ESZKÖZTÁRÁBÓL, AMELYEKET A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYSÁG

NEMZETI–TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁNAK SZOLGÁLATÁBAN A MAGYAR CSERKÉSZET

ALKALMAZNI TUD

– A középiskolás korú cigány ifjúság korcsoportok szerinti betagolása a cserkészcsapatok tradicionális rendjébe.– A jellemes emberré válás önnevelési rendje a minden cserkészre kö-telező napi jótett önerejű jellemnevelő ereje.– A közösségi felelősségre nevelés útja: a cserkészőrs élete. – A közösen megélt élmények embert formáló szerepe.

495

– Barátságban a természettel, a természet harmóniája, élet a természet-ben; az erdő világa.– Két lábbal a földön. A problémamegoldás készsége. „Lehetetlenség nincs, csupán tehetetlenség van.”– A cserkésztestvériség új, európai útjain. Az emberebb emberré válás szelleme. Európai magyarság, nemzeti és egyéni hivatástudat.– A nemzeti kultúra ismerete, ápolása, őrzése és továbbadása: ugyanez a feladat a cigányság saját ősi kultúrájának szolgálatában.

A középiskolás korú cigány ifjúság korcsoportok szerinti betagolásaa cserkészcsapatok tradicionális életrendjébeA cserkészéletre jelentkező cigány származású fiatalok ugyanolyan célú és tartalmú cserkészképzést kapnak, mint a nem cigány gyerekek. Ennek fel-tétele, hogy az általános iskola első 4 osztályát elvégezzék, és 10 esztendős korúak legyenek, továbbá a középiskola első évébe beiratkozzanak.

Ha e három feltétel közül valamelyik hiányzik, vagy eltérően alakul, a felvétel lehetőségét a csapat parancsnokának személyes alapon meg kell vizsgálnia, és annak eredménye alapján kell ítélnie. Ez az eltérés bizony-nyal lényegesen gyengíti – esetleg ki is zárhatja – a felvételt.

Az immáron közel százesztendős cserkész világmozgalom rendkí-vül gazdag pedagógiai tapasztalataiból kiemelkedik annak megállapítása, hogy a cserkészpedagógia akkor a leghatásosabb, ha annak lépcsőzetes al-kalmazása szigorúan igazodik a fiatalok meghatározott életkorához, tehát azok szinte küszöbértékű korcsoportjainak alakulásához.

A cserkészpedagógia korcsoportjai10–11. életév A cserkész újoncév /a gyermek lelki-szellemi érése, /tart 1 évig/ valójában önkéntelenül vált át/ a még gondtalan mesevilágból a középiskola magasabb szintű kör nyezeti világába.12–14. életévek A cserkész kamaszkor, /cserkész szempontból a leg-/tart 3 évig/ fontosabb lelki-szellemi töltekezés kora/. A cser- készőrs tagjaként megélt élményvilág jellemalakító hatásának érvényesülése. 12 éves korban a legtöbb leány átesik a pubertás küszöbén. Lelki-szellemi érésük alapvetően fontos változáson megy át. A cserkészpedagógia a leányok esetében az első döntő feladat elé kerül.

496

A 12 éves fiúk még csak arra ébrednek, hogy min- denki sajátos személyi tulajdonságok tulajdonosa, a személyi értékek szerint kezdenek egymástól el- válni: megszületik „az én vagyok” komplexus. 13–14 éves korban mindkét nemnél lelki-szellemi érésük során rádöbbennek a közvetlen környezetük hatásvilágára, megszületik bennük „a mi vagyunk” komplexus.14–15. életévek Mindkét nem esetében megjelenik a cserkész-/tart 2 évig/ közösségért való felelősség tudata, a 15 éves fiúk legtöbbje pedig átesik a pubertás küszöbén. Felké- szülés a cserkészélet első nagy felelősségvállalására, a 8 leendő cserkészújoncból álló őrs vezetésére, az őrsvezetőképzésen való részvétel ideje.16. életév Az őrsvezetés felelősségének megkezdése, az újonc őrsért való tényleges felelősségnek az őrsvezető lel- ke mélyéig ható, felnőtté avató tudata.16–18. életévek Őrsvezetői rangban, a saját őrs 8 tagjának emberré/tart 3 évig/ nevelése /ami egyúttal az őrsvezetőket a nagyobb emberi közösségek iránti felelősségre vezeti/.19–23. életévek A középiskolát befejezve, segédtiszti, majd cserkész-/tart 5 évig/ tiszti képzés után, 3-4 őrsből álló cserkészraj veze- tése /lelki és szellemi felkészülés a társadalmi kö- zösségben való közreműködésre/.A 24. életévtől A cserkésztiszti vizsgával, egy vagy több cserkészraj kezdődően vezetése, esetleg cserkész csapatparancsnoki kép- zést is kapva, magának a cserkészcsapatnak a veze- tése; az életpályán haladva, a cserkészszellemet, -közösséget építő szeretettel terjeszteni.

Ezek szerint a 10-től a 18. életévig tart lényegében a cserkészpeda-

gógia teljes hatású életideje. A cserkésszé lett fiatalok jellemnevelésé-nek remélt teljes menete kell ahhoz, hogy e sajátos pedagógiai rendszer minden lényeges lélekalakító értéke, jellemnevelő hatása beleépülhessen a cserkész utat járó ifjak egyéniségébe. Ebből következik, hogy a cserkész-életre jelentkezett, cigány származású fiataloknak a középiskola nyolc évét az iskolához hűen, végig kell járniuk, ami bizony – adott esetben – a családi háttér, az iskolai körülmények vagy más társadalmi-környezeti

497

fékező hatások miatt, az érdekelt cigány származású diákoknak fokozott terhelést okoz. Ebben őrsvezetőiknek, rajparancsnokaiknak vagy akár a csapatparancsnokoknak segíteniök kell, akár az akadályozó okok elhárítá-sában, akár a türelem, az áldozatkézség, az önfegyelem vagy empátia erő-sítésében.

A jellemes emberré válás önnevelési rendje, a minden cserkésznek kötelező mindennapi jótett önerejű jellemnevelő ereje.A cserkészet pedagógiáját megalkotó nagy példaképünk, Lord Baden-Powell a következő szavakkal határozta meg a cserkészet pedagógiai rendszerét:

„A cserkészet a világ legeredményesebb önnevelő pedagógiai rendszere, amely kemény akaratú, becsületes, közösséget építő, életrevaló, természetbarát jellemes embe-reket nevel, hogy belőlük jó állampolgárok váljanak.”

Ebben segít a mindennapi jótett, akármilyen csekélynek is látszik, mint pl. egy bátorító szó, egy mosolygó tekintettel kísért gesztus, egy kis önkéntes emberi jeladás stb. Tehát önnevelő értékű kommunikáció. A mindennapos jótett gyakorlása természetessé teszi, hogy a cserkész lé-lekben, tudat alatt készen álljon embertestvéri érzelemmel, segítőkész lel-külettel találkozni a mindenkor szembejövő ismeretlennel.

Tehát önnevelő! Az életet megalapozó, nyolc esztendeig tartó cser-készélet ad alkalmat és időt minden cserkésznek, hogy a cserkészpedagógia útján járva annak meghatározott szabályait betartsa, kövesse és megva-lósítsa. Mindezt szabad akaratából, önkéntesen, következetesen. Ebben a cserkésztörvények és az újoncév sikeres elvégzése után, egész életé-re szóló cserkész fogadalomtétele határozzák meg az útját. Cserkész-vezetői – tehát az őrsvezetője, a rajparancsnoka, a csapatparancsnoka – a saját cserkész magatartásuk példaképet nyújtó életével, szavakkal és cselekedetekkel mutatják az irányt, a mértéket, bemutatják a jellemes emberré válás nem egyszer keskeny ösvényét. De magát a törvények szabta lelki nemesülést, a jellemesség útján való haladást maga a cser-kész saját akaratával, kitartásával éri el.

A közösségi felelősségre nevelés útja: a cserkészőrs életeBaden-Powell fent idézett meghatározására visszatérve, annak záró fél-mondatából indulok ki: „... hogy belőlük jó állampolgárok váljanak!”

A cserkészet jellemnevelése nemcsak a jellemes emberré, te-hát az egyed szellemi-lelki értékekben gyarapodó személlyé válását

498

szolgálja, aki ennek eredményével az életben bizonnyal jobban boldo-gul, hanem hogy ez a jellemes emberré vált cserkész saját országának építőjévé is váljék. Sajnálatos, hogy erről a „záró félmondatról” gyak-ran megfeledkezünk, amidőn mozgalmunk jellemnevelő értékét említjük. Nem elég erős akaratú, jellemszilárd felnőtt emberré válni! E lelki értéke-inket a közösség javára kell fordítani!

A nemzeti-társadalmi integráció útján járó cigány ifjúság ugyanúgy hivatott a jó állampolgárrá válásra, mint a nem cigány ifjúság. A jellemes emberré válás erkölcsi-szellemi értékei valamennyiünk számára egyfor-mán elérhetők. Ennek áll szolgálatában a cserkészpedagógia első közös-ségi lépcsője, a jellemnevelő cserkészőrs: lehetőleg azonos korú, 7 vagy 8 fiú, illetve leány, akiknek egy körülbelül 4–5 évvel idősebb fiú, illetve leány őrsvezető a felelős vezetője.

A cserkészet alapítójának, Lord Baden-Powellnek valóban zseniális gondolata volt mind az őrs, mint az őrsvezető pedagógiai szerepének élet-re keltése.

Az őrs megalakulásakor - lehetőleg 10–11 éves korban - rendsze-rint hét-nyolc, újonc cserkész kerül egy-egy őrsbe. Csupa játékra, énekre, örömre éhes gyerekek, akik hozzák magukkal a gondtalan vidámság mel-lett, tudat alatt a lelkükben érlelődött képességeket, személyi adottságo-kat. Mindez olyan még, mint egy gazdag növényzetű réten találomra szedett vadvirág csokor.

Az ilyen korú újoncok őrseinek vezetői a legtöbbször 15 éves, az őrs vezetésére alaposan felkészített őrsvezetők. Ők azok, akik e csok-rot rendbe teszik, az abba oda nem illő gyomokat kiválogatják, a virágok-nak minden igényét érvényre segítik.

Az őrsök tagjai általában 4 éven át együtt haladnak a cserkészet pályáján, legtöbbször 14–15 éves korukig. Ez idő alatt, az őrsvezető példáját követve, abból önnevelő erőt merítve egymáshoz csiszolódnak, az őrsi közösség építőivé, alakítóivá válnak.

Tudat alatt is hasonulnak az őrsvezetőhöz, megtanulnak közös célért összefogni, egymásért felelősnek lenni, egymást akár áldozatok árán is segíteni.

Minthogy a cserkészetben minden cserkészt testvérként foga-dunk, származás, vallási hovatartozás, bőrszín, vagyoni háttér nálunk fel sem vetődik, a cserkésszé vált cigány származású fiatalok – a jól fel-készült és hivatásszerűen működő őrsvezető irányításával – megtalálják a többiekkel azonos lehetőségeket képességeik kibontakoztatására. Erre

499

egyébként eddig is megvolt minden lehetőségük. Eddig is voltak cigány származású cserkész testvéreink, akikről egyébként talán soha sen-ki sem tudta, hogy ők honnan származtak. Ugyanúgy emelkedhettek a cserkészet pályáján, mint bárki más, ugyanúgy lehettek vezetők fel a legmagasabb fokig. Most tehát valójában mindennek csupán megerő-södését várjuk és segítjük.

Ami most mindebben új, az a cserkész vezetőképzés felkészítő anyagának kiterjesztése, bővítése, hogy a roma ifjúság társadalmi in-tegrációjának támogatásával, a középiskolákban tanuló – növekvő létszámmal megjelenő – roma fiatalok előtt a cserkészélet lelki-szel-lemi értékeit felmutassuk, nekik is átadjuk, a cserkészet soraiba lépett cigány származású cserkészek betagolódását gazdagítsuk.

A cserkészcsapatokba remélhetőleg nagyobb létszámmal jelent-kező cigány származású újoncok cserkésszé nevelése nem kíván az őrsvezetőtől, vagy a cserkésztiszti rangot viselő és magasabb beosztású ve-zetőktől semmilyen új, eddig nem ismert, nem gyakorolt pedagógiai eljá-rást. Amit viszont hangsúlyozni kell, az a még nagyobb felelősségtudat, a még fokozottabb cserkésztestvéri szeretet, önzetlenség. A még szebb és tartalmasabb példát mutató élet, a cserkészek szüleivel, az otthonuk-kal való szorosabb kapcsolattartás, az empátia, az egymás iránti türelem, még nagyobb figyelem a cserkészek apró jótetteire és ezek szóvátételére, megdicsérésére, stb. A cserkészvezetőnek lehetőleg még tudatosabban kell arra gondolnia, hogy a reá bízott cserkészek, így a cigány szár-mazásúak is, olyan emberekké váljanak, amilyen ő maga, a vezető.

Már említettük, hogy Baden-Powell zseniális gondolata volt az őrs-vezető életre nevelése, sőt e gondolat további hangsúlya: a cserkész élet-rendben jó felkészítés alapján már 15 éves korban, teljes felelősséggel lehet a négy éve cserkészkedőket egy őrs élére állítani, és tőlük higgadt, súlyos felelősséggel végzett őrsvezető munkát várni. Már ilyen korban megértik a cserkészvezetésre felkészítettek a vezetés egész életre szóló hivatását, és képesek az életük példájával nyolc újoncot a közösségi életre nevelni. A cserkész őrsvezetők tehát a roma ifjúság tudatos társadalmi in-tegrációjának teljes értékű felelőseivé válhatnak. Ebben őket természete-sen minden szükséges információ megadásával, adott esetben pedagógiai szakmai tanácsadással támogatni kell.

A cserkész őrsvezető- és tisztképzés során – a cigány származású cserkészek befogadásának lélektani igényeiről szólva – elsősorban sa-ját lelki-szellemi felkészültségünkről kell ítéletet mondanunk. Abból kell

500

kiindulnunk, hogy a hagyománytisztelet, a hagyományokhoz való kötő-dés lényeges elem a roma családok életében. Késznek kell tehát arra lennünk, hogy a reánk bízott cigány fiatalok által hagyományosan gyakorolt szokásokat kellő tapintattal, lelki sérelem okozása nélkül hozzuk harmóniába az integráció megkívánt gyakorlatával. Nagyon valószínű, hogy ilyen hétköznapi cserkészpedagógiai feladattal gyakran kell találkoznunk. Nehéz lenne arra törekedni, hogy a mindennapi élet apró eseteit mind felsoroljuk. Mégis példaként néhányat, a legvalószínűb-bek közül kiemelünk.

A mindennapos környezet akaratlanul is tükröt tart valamennyiünk elé. Az a mód, az a lelkület, amellyel környezetünk minket elfogad, a foly-ton megnyilvánuló reakcióival tudat alatt alakítja énünket. Így történik az őrsünkben, a rajunkban cserkészkedő cigány cserkésztestvéreinkkel is. „Aki mindig segítséget, elismerést, biztatást kap környezetétől /család, iskola, óvo-da stb./, az ennek megfelelően értékeli önmagát /pozitív értékelés/.” /i.m. 184, 185/ „Aki viszont folyamatos leértékelést, lebecsülést, előítéletes elutasítást tapasz-tal maga körül, arra egyre fokozódó kisebbségi érzés, alacsonyabbrendűségi tudat rakódik rá. /Negatív értékelés/. Aki környezetétől mindig lekicsinylő, elégedetlen-séget kifejező figyelmeztetéseket kap - mint esetünkben gyakran a roma kisgyerme-kek vagy szülők – az végső elkeseredésében valóban előbb-utóbb már ténylegesen tehetségtelennek, rossznak, alacsonyabbrendűnek érzi magát. Egyre esélyt ad arra, hogy lassan-lassan azzá váljon a valóságban is. Ennek éppen ellenkezője, amikor valakiben bízik a környezete, eltérő viselkedése ellenére is értékesnek tartja szemé-lyiségét, jónak fogadja el magát.” /i.m. 184, 185/ Ez az eset a roma származású emberek sorában – sajnos elég gyakran fordul elő – ezért a jól felkészült cserkészvezetőnek egyik legnagyobb és legszebb feladata az ilyen módon lelkileg hátráltatott fiataloknak a helyes önbizalmat, az önértékelést visz-szaadni.

A cserkészvezető egyéniségéből áradó természetes szeretettel és a ci-gány fiatalnak lélekből fakadó elfogadásával évszázadokon át gyülem-lett negatív hatást lehet megszűntetni. A cserkészvezető szeretetteljes, „gyengéd gondoskodásáról van szó, amikor a gyermek megtapasztalja, hogy nevelő-je mindig kész az érzelmi együttes élményben részesítésére.” /i.m. 185/

„Ebben az esetben nem is kell a folytonos kontroll, az állandó odafigyelés. Az így kezelt gyermek számára időnként elég egy-egy kedves összemosolygás, gesztusérté-kű jelzés. Fontos tudnunk, hogy a roma fiataloknál, a szóval való nevelésnél jóval fontosabb a vezető személyének lelki szellemi – példák útján való – hatása. Mindezek megerősítik a gyermekben az érzelmi kapcsolatok, a szeretet adásának-

501

kapásának vágyát. Ugyanakkor ennek ellenkezője, az érzelmi kapcsolatok esetleges elutasítása, elhanyagolás a roma fiatalok érzelmi világában sajnálatosan alakít-ja ki az érzelmi kielégületlenségből fakadó, mindennel és mindenkivel való szem-befordulás hajlamát.”

Vegyük sorba, hogyan alakul – nagy valószínűség szerint – a 10–11 éves roma fiatal első találkozása a számára kijelölt újonc őrsvezetővel és magá-val az újoncőrs tagjaival? Az őrsben ő egyedül képviseli a roma világ ma-gával hozott tudatalatti élményeit és emlékeit, míg az őrsvezető és az őrs tagjai az „idegen világ”, tehát a nem cigány élet gyermeki élményeinek őr-zői. Az őrsvezető viszont már a vezetőképzés során alaposan megismerte a magyar cserkészet történelemalakító missziós céljait, és szeretetteljes köte-lességtudattal készült a legszebb cserkészfeladat, az őrsvezetés vállalá-sára. Az egyszerűség kedvéért nevezzük a továbbiakban az ifjú roma cserkész-újoncot Sanyinak, az őrsvezető legyen cserkésznéven – mondjuk – Döme.

Sanyinak ugyancsak szokatlan lesz, hogy a megszokott családi háttér nélkül, egy „cserkészotthonnak” nevezett helységben találja magát, ahol a falon képek, idegen egyenruhás, mindig vidám arcú gyerekek moso-lyognak rá. Megkezdődik az őrsgyűlés programja, amiben minden más, mint amit otthon nap-nap után tapasztalt, maga is cselekedett. A gyű-lés előtt, majd a végén, sorba állva közösen imádkoznak. Mindez magyar nyelven, nem egyszer olyan szókinccsel, amelyet még nem ismert. Kö-zös ének, szép népdalok, a cserkészélet vidám énekei, de néha csatakiál-tások, amelyek különös örömet is szereznek. És az őrs közös, felszabadult, fegyelmezett játékai. Igen, mindez olyan, mintha egy új mesevilág len-ne, de nagyon különbözik a megszokott szabad világ korlátlan élmé-nyeitől. Itt is kell néhány érdekes dolgot tanulni, nemcsak az iskolában és otthon, a család megszokott keretei között, ahol bizony gyakran szűk és túlzsúfolt a lakás, nincs kellő csend és nyugalom a feladott lecke, a házi feladat elvégzéséhez. A család étkezési rendje nem egyezik az új iskolai cserkész napirenddel.

Valószínű, hogy az iskolás roma ifjúság soraiból a cserkésznek jelent-kezett gyermekek családjai igen különböző anyagi, szociális és általános társadalmi körülmények szintjei közül bocsájtják ki gyermekeiket, az in-tegrációt segíteni kívánó ifjúsági – főleg cserkész- – pedagógiai intézmé-nyekhez. Így bizony nagyon könnyen lehet, hogy alacsony civilizációs hát-terű, igen szegény családok gyermekei is jelentkeznek cserkésznek, akik a közösségi életben való legegyszerűbb érintkezési szabályok ismerete nélkül indulnak a nekik nagyon ismeretlen kulturális emelkedés útjain.

502

Ilyen esetekben a legnagyobb akadályt a kellő hétköznapi ruházat, a váltás ruhanemű, a tisztálkodási eszközök és alkalmak hiánya is okozhat-ják. Ilyen körülmények tapintatos megváltoztatása, elfogadtatása az őrsve-zető egyik legnagyobb, legnehezebb feladata lehet. Az ilyen esetek igazi cserkészszellemű és -készségű megoldásával, az őrsvezető akár egész éle-tükre mentheti meg a gondjaira bízott roma gyereket. Természetes, hogy az ilyen esetekben egészen különös hangsúlyt kap az őrsvezetőnek a roma cserkész szüleivel való kapcsolatlétesítés feladata. Nagyon sok elkötelezett akarat, cserkésztestvéri szeretet és önfegyelem szükséges ilyen nehéz esetekben ahhoz, hogy az őrsvezető a gyermeket a reá nehe-zedő lelki terheken át tudja segíteni.

Sanyi az őrsgyűléseken mind bonyolultabb, mind színesebb, mind ne-hezebb feladatokkal találkozik. Eddig egyetlen törvényt ismert, a szokás alapján megtanult értékrendet, amely a saját roma törzsi életének meg-határozója. Most meg azt tanulja, hogy vannak az Úristentől kapott tör-vények, vannak országos törvények, és még a cserkészetnek is vannak betartandó törvényei. És ezeket a törvényeket meg kell tanulni, és ezek parancsai szerint kell élni. Egy egészen új értékrendszer világát isme-ri meg. Úgy érzi, tapasztalja, hogy mintha egy magasabb rendű világba, a szellem világába emelkednék. A cserkésztörvények neki talán a legérde-kesebbek, mert nem azt mondják, mit nem szabad tenni, hanem azt hatá-rozzák meg, mit, hogyan kell tenni, hogyan kell élni. És ami mindennek a megkoronázása: egy esztendő újoncév után, az e törvények szerinti életre, egész életre szólóan fogadalmat is kell tennie. Igen, fogadalmat tenni! De hát mi is az, hogy fogadalmat tenni?

Sanyiban nyiladozik az élet nagy kérdése, mit is jelent nekem e fo-gadalom? Mind inkább figyeli Döme példáját, mit tesz Döme, az ő őrsvezetője az általa egykor letett fogadalom után? És úgy látja, a cserkész-fogadalommal mint ember, mint az emberi közösség egyenrangú, építő erejű tagja felelőssé válik a környezetért, a hazájáért, a jövendő saját család-jáért. A fogadalomtétellel megtette az első nagy lépést a saját népének felemelkedése, a magyar cigányság nemzeti társadalmi integráció-ja szolgálatában. Megtanulta, hogy híven kell teljesítenie kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik. Megtanulta, hogy életével vállalnia, képességeivel szolgálnia kell a személy sze-rint reá váró, missziós jellegű, társadalomépítő kötelességet.

Az őrsvezető lelki-szellemi felkészüléséről, sőt állandó lelki és szel-lemi készenlétéről igen értékes gondolatok találhatók a már bemutatott

503

legfontosabb forrásmunkákban, A Romológiai alapismeretek, Neveléslélektani szempontok /Dr. Várnagy Elemér/ /2.4 fejezet 186–189. oldal/ című mű-ben, amelyeket szó szerint érdemes ide iktatni. (A következőkben Bagdy Emő-ke nyomán – hivatkozva Carl Rogers személyközpontú rendszerére /Dr. Bagdy Emőke egyetemi tanár pszichológus: Az emberi kapcsolatok dinamikája, Tanul-mányok a vallás és lélektan határterületeiről. Szerk. Jelenits István és Tomcsányi Teodóra, Szeged, 1998./.)

„A néhány pontban felsorolt összegezés nem kizárólag szakembereknek szól, hanem a romák és nem romák mindennapi kapcsolatrendszerében is felhasználha-tó ismereteket nyújthat, alkalmas lehet előítéletek gátjainak bontására.

A kérdésfeltevések a következők:1. Tudunk-e olyanok lenni, hogy a romák megbízhatóknak, következetesnek tartsanak, és támaszukat lássák bennünk?”

Rövidebben, hitelesek vagyunk-e valóban? Lényegében: milyen érzé-seket táplálunk, milyen magatartást tanúsítunk a romák iránt? Megfelel-e ez valóban annak, amit önmagunkban érzünk?„2. Tudunk-e elég kifejezők lenni, hogy kétséget kizáróan közöljük, kik vagyunk? Nézzünk magunkba, hogy kellően kifejezésre tudjuk-e juttatni érzéseinket mások iránt, a roma népcsoport /gyermekek, felnőttek, családok, közösségek, szervezetek stb./ iránt? Azon vagyunk-e, hogy szeretetet, megbecsülést, érdeklődést, érzelmi melegséget vagy gondolkodást nyújtsunk a romáknak? Sokszor félünk az érzel-mektől, az emóciókat keverjük a szentimentalizmussal, pedig javarészt - esetünkben különösen – az érzelmek teszik megoldhatóvá a »rázósabb« problémákat.”„3. Képesek vagyunk-e igazán bízni a másikban? Feltételezzük-e, hogy roma ember-társunk megértéssel képes lesz sajátos problémáit önerőből is megoldani? Sugárzik-e belőlünk a romákba vetett hit és bizalom, amely segítő kapcsolatunkban hatékony és a másikat előbbre viszi, legyen az kisgyermek, ifjú vagy felnőtt?”„4. Elég erős személyiségek vagyunk-e ahhoz, hogy a másik ember mellett önál-lóak maradjunk? Nem befolyásolhat-e nevelői személyünkben valamely roma embertársunk esetleges hirtelen haragja, sértése, de szeretete sem? Tőle függetlenül lé-tezünk-e személyes élményeinkkel, érzéseinkkel és az ehhez való jogokkal?” „5. Elég biztosak vagyunk-e önmagunkban ahhoz, hogy hagyjuk a másik embert is önállóan létezni? Például megengedhetjük-e a romáknak, hogy adott esetben a leg-szabadabban és legspontánabban viselkedjenek, hogy abban a helyzetben azt tehes-sék, amit éppen meg tudnak tenni, legyenek éppen jó vagy netán rossz tulajdonságaik? Úgy érezzük, hogy az illetőnek követnie kellene egyoldalúan tanácsainkat, függenie kellene tőlünk, és mintát kellene vennie viselkedésünkről? A kutatások és a mindennapi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy minél bizonytalanabbak

504

vagyunk, mint segítők /pedagógusok, lelkészek, szociális munkások stb./, annál in-kább tápláljuk magunkban azt a vágyat, hogy a segítségkérő /roma gyerek, fiatal, felnőtt vagy idős/ hozzánk hasonuljon, nézzen fel ránk, ismerjen el tekintélynek és igyekezzen követni bennünket. Az ilyen jellegű kapcsolattartástól feltétlen óvakod-junk!”„6. Képesek vagyunk-e teljesen átadni magunkat a romák érzésvilágának, gondola-taiknak, bele tudunk-e helyezkedni annyira az ő világukba, hogy valóban le is mond-hassunk a tőlük hallottak értékelő megítéléséről /netán elítéléséről/, azaz ítéleteink-ről? Tulajdonképpen arról van szó, mennyire tudunk a másik ember világában, ta-pintattal, ugyanakkor szabadon mozogni. Kötetlenül, őszintén, de mégis úgy, hogy ne avatkozzunk be a neki oly fontos, érzelmileg számára sokat jelentő élményekbe, az ő személyes világába. A beleélő megértés, az empátia határainak megtartása rendkívül fontos a megfelelő eredmény elérése tekintetében.”„7. El tudjuk-e fogadni a hozzánk forduló roma szülők beszélgetés közben feltá-ruló különböző megnyilvánulásait? E kérdésfeltevés lényegileg azt jelenti, hogy a másik embert el tudjuk-e fogadni a maga valóságában? Ki tudjuk-e fejezni ezt az elfogadásunkat, vagy csak feltételesen vagyunk képesek erre akár átélés, akár a kifejezés szintjén? Akceptáljuk-e a másik érzéseit, vagy nyíltan, esetleg burkoltan elutasítjuk őt? Amikor azután megvizsgáljuk, hogy miért nem sikerült elfogadnunk, többnyire szembetaláljuk magunkat saját rémületünkkel, riadalmainkkal vagy szá-munkra elfogadhatatlan érzéseinkkel.”„8. Tudunk-e kellő érzékenységet tanúsítani a romákkal való kapcsolatainkban úgy, hogy a viselkedésünk ne hasson fenyegetőnek? Megtapasztalhatjuk, hogy mi-nél inkább sikerül a hozzánk segítségért forduló személyt felszabadítani, illet-ve megszabadítani a külső veszély átélésétől, annál igazabban és mélyebben tud-ja az illető önmagát megismerni, átélni, átérezni. Képessé válik arra, hogy odafi-gyeljen érzéseire, hogy belemerüljön konfliktusaiba és ráérezzen azokra a veszé-lyekre, amelyek belülről fenyegetik és nem kívülről erednek, mint esetleg azt koráb-ban feltételezte.”„9. Meg tudjuk-e szabadítani a másik embert a külső értékelés rémétől? A romák életét az óvodában, iskolában, munkahelyen, a közéletben átszövi az örö-kös értékelés, minősítés: »ez így jó, az amúgy jó, ez rossz, ez még rosszabb« stb. A személyes fejlődés elősegítésében viszont az ilyen értékelő vélemények vagy ítélkező kifejezések a segítés helyett akadályt jelentenek. Úgy kell segítenünk, hogy a másik ember önmaga felismerje: az értékelés és a felelősség kizárólag az övé. A döntés raj-ta áll, tehát feladata, hogy tudjon önmagáért felelős személlyé válni.”„10. Találkozhatunk-e úgy másokkal, hogy ők éppen a változás, átalakulás folya-matában vannak? Ha például kezdetben egy roma fiatalnál azt tapasztaljuk, hogy

505

alkalmazkodóképtelen, s ettől fogva folyamatosan így kezeljük őt, akkor ezzel saját magunkat is beskatulyázzuk, és őt is akadályozzuk a fejlődésben. Ha nem hiszünk abban, hogy a másik ember változhat, ha nem fogadjuk el átalakulása, fejlődése le-hetőségét, akkor korlátozzuk abban, akivé, amivé válhatna. Tehát ne határoljuk be őt, ne szorítsuk egyféle szerepbe, valamely viselkedési skatulyába, hanem hagyjuk szabadon fejlődni és higgyünk a változás lehetőségében. Nem más ez, mint a másik embertársunk »megerősítése«. Azt jelenti, hogy adott esetben roma testvérünk teljes potenciális személyét fogadjuk el.

Fel kell ismernünk tehát benne azt a személyt, aki mindaddig volt, aki azonban arra született, hogy életének minden pillanatában ettől a »volt«-tól eltávolodva egyre többé váljék, hisz az alakulás–fejlődés–növekedés a személyiség legfontosabb funkciója.”

„Természetesen Rogers megfogalmazásai magunkra is érvényesek: olyan mér-tékben lehetünk hatékonyak a mások fejlődésének elősegítésében, amilyen mértékben képesek vagyunk saját személyes fejlődésünk előmozdítására. Ha felületesen érzé-keljük a másik embert, akkor főleg azokat a különbségeket látjuk, amelyek elválasz-tanak bennünket egymástól. Ha a lényegig hatolunk, akkor észrevehetjük azonos-ságunkat, azt a tényt, hogy testvérek vagyunk. Egyenlőek közti szeretetről van szó, csakhogy egyenlőkként sem vagyunk mindig egyenlő helyzetben, hisz emberek lévén mindnyájan segítségre szorulunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyik em-ber tehetetlen, a másik meg életerős. A tehetetlenség múló állapot, az viszont állandó és közös képességünk, hogy felkeljünk és megálljunk saját lábunkon. Mégis az iga-zi szeretet azzal kezdődik, hogy szeretjük a tehetetleneket, szeretjük a szegényeket, elhagyottakat, a mások által megvetetteket. A szeretet akkor bontakozik ki igazán, amikor cél nélkül szeretünk /Erich Fromm/.” /i.m. 186–189./

A közösen megélt élmények embert formáló szerepeA hazai cigányság társadalmi integrálódásának remélt útján a cserké-

szetnek közösen megélt élmények pedagógiája bizonnyal fontos szerepet fog szolgálni. Minden cserkészélmény jelentős nyomot hagy az élményt megélő cserkészek lelkében. Nyomot hagy maga az esemény, a sikerült közös beavatkozás, a talán váratlan megoldást követő környezeti válto-zás, egy szellemes gondolat közös megvalósítása, vagy ki tudja, milyen közös lelki-szellemi reakció. Lehetetlen minden jónak, szépnek, eredmé-nyes törekvésnek, ügyes megoldásnak, önfegyelmet követelő döntésnek a felsorolása. Az élmény embert formáló ereje mindig a közösen megélt, közösen vállalt, közösen kialakított, végrehajtott cselekmény, amelynek mindig volt, mindig van erkölcsi, akaratformáló hatása.

506

A cserkészélet rendkívül gazdag az ilyen embert formáló élmények-ben. Minden őrsgyűlés, minden közös játék, minden gyakori kirándulás, találkozás a természettel, az erdő világával, a szabad természet csodáival, a cserkésztáborok megannyi eseményével. Az éjjeli őrtállás sejtelmeivel, a mezők végtelenével, az ősi magyar métajáték izgalmaival, a szabadban való közös ebéd saját főzési tudományával, a tábortüzek romantikájával, a reggeli közös zászlófelvonásokkal és a közös imákkal, a tábori szolgála-tok ellátásával, és ki tudja hány csodálatos, közösségben átélt élményével. Minden egyes kirándulás, akadályverseny, túlélőtúra, számháború vagy egy-egy teljes nyári tábor által megélt szakasz a magyar történelemből egész életre szóló, lelket gazdagító emlék nyomát égeti a cserkészjellem épületébe. És ezek az élmények egyértelműen közösségépítő értékűek. Az ilyen élményeket mindig a cserkészek közössége, tehát sok cserkész közö-sen éli meg. Ugyanaz az élmény szinte kivétel nélkül azonos lelki nyomot hagy minden azt átélőben. Minthogy pedig a cserkész közösségekben nin-csenek társadalmi különbségek, a cserkészek soraiban élők között senki sem tehet különbséget, a cserkészet soraiba állt cigány fiatalok – mint eddig, úgy ezután is – ugyanazt élik át, mint a nem cigány szárma-zásúak. És tegyük hozzá azt is, hogy a cserkészek soraiban felnövő cigány fiatalok ugyanúgy lehetnek az élményt átélő cserkészek veze-tői, mint a tőlük különbözőek, feltéve, hogy ugyanolyan felelősség-teljes őrsvezetőkké, cserkész segédtisztekké vagy cserkésztisztekké fejlődtek a cserkészpedagógia hatására.

Az embert formáló cserkész élmények a cserkész élet mindennapjá-ból fakadnak. Nincs olyan cserkészprogram, amely ne tudna élményt kel-teni. A cserkészprogramok lényege, hogy valamennyi lélekből fakad, és a szeretet teszi gazdaggá, a cserkésztestvériség lelki gazdagságává. A cserkészéletből fakadó önkéntes áldozatvállaló szeretet az a lel-ki kötőanyag, amely a világ cserkészetének legnagyobb kincse, és amelyben minden cserkész – így a jövendő cigány cserkész fiatalok is – boldogan részesülnek.

Barátság a természettel, a természet harmóniája, élet a természetben, az erdő világaA cserkész közösségi élet élményvilága túlnyomó többséggel a szabad természet örömét, lelki békét, szellemi nyugalmat sugárzó pályáin bon-takozik ki. Kétségtelen azonban, hogy a cserkészközösségben a cser-készpróbákra való készületkor a cserkészmunka helye a cserkészcsapat

507

cserkészotthona, tehát egy olyan állandó jellegű helyiség, amelyben minden berendezési tárgy, a falakon minden díszítő és emlékeztető kép a közösség kollektív munkájának egy-egy örömet indító üzenete a múlt-ból és biztatás a jövőre. De ezen túl szinte minden cserkészfoglalkozás természetben rendezendő, minden öröm forrása a gyakori kirándulás, a közösségben játszott játékok, a nemes értékű erőpróbák, akadályverse-nyek, táborozások, ügyességi bemutatók, népdal- és néptáncgyakorlatok, a csillogó napfényben élvezett kristálytiszta levegő, a szabadban csobogó források harmóniát sugárzó mesevilága stb. teszik boldoggá a természetben megélt cserkészvilág jellemnevelő gyakorlatát. A cserkészet pedagógiá-jának egyik leghatásosabb eszköze éppen a természettel barátságban töltött életre nevelés. A természetben ugyanis harmónia, csodálatos szép-ség és béke honol. A természetben a természeti rend fegyelme az úr. A ter-mészetben tisztaság és nyugalom uralkodik. A természet az embert ugyan-ezekre az értékekre tanítja. Az erdő világa a cserkészek számára különösen sok titkot rejteget. Az erdő sejtelmessége, az erdő csodálatos illatos le-vegője, az erdő vadjainak titkos hangjai, az erdő fáinak az ég kékje felé nyújtózó ereje, a madarak dalai, a vadak lopakodó nesztelensége, a vadak nyomainak cserkészeket hívogató csapásai, és még ki tudja, mi minden er-dei szépség teszi a cserkészet természetjárását és természetszeretetét oly nagyon gazdaggá, ami mind a léleknevelés egyedülállóan hatásos eszköze.

A cserkészpedagógia a természetismeret mellett a természetvé-delem ismeretanyagát is gondosan illeszti a cserkészképzés tudásanya-gába. Az erdei élet ismerete különös jelentőségű a védelem soraiban. Az erdőben való viselkedés, az erdő tisztelete, az erdőben – fedél nél-kül – töltött éjszakák, az erdő éjjeli titkai, az erdő hajnali ébredése, az erdők vadjainak egész napon át való figyelése, az erdei vadak nyomainak felismerése. A nyomrögzítés, a magaslesen töltött éjszaka stb. kivétel nél-kül egy-egy egész életre szóló élmény forrása, növeli az öntudatot, a lelki kultúrát, gazdagítja az Úristen által teremtett érintetlen természettel való személyes találkozás gyönyörűségét.

Mindezeket azért kívántuk külön kiemelve hangsúlyozni, mert éppen a cigány ifjúság ősi idők óta, generációkról generációkra örökölt – lelkivi-lágának gazdagságát – egyebek mellett – éppen a szabad természettel való lelki közösség teremti meg. Tehát ez a roma és nem roma cserkész fiatalok közötti szellemi-lelki kapocs kialakulásának legjobb eszköze. A lényeg: a természettel barátságban élés törvényei között is a természet harmoni-kus önfegyelmének követése.

508

Két lábbal a földön. A problémamegoldás kézsége.„Lehetetlenség nincs, csupán tehetetlenség van.”A cserkész újoncidejének első napjától, életének hosszú során át nyitott szemmel jár a világban, és nem szűnik meg életrevalóságán tovább csi-szolni. Nincs olyan váratlan esemény, olyan szellemi, erkölcsi erőpróbát követelő helyzet vagy körülmény, amely meghaladná készségét a problé-ma, a feladat megoldására. Erre sarkalja maga a cserkésztörvény: „A cser-kész vidám és meggondolt”. A cserkész azért tanulja a cserkészpróbák és a cserkész ügyességek gazdag szellemi és gyakorlati anyagát, hogy ezek tárházából mindig, minden esetben eligazítást kaphasson, hogy megol-dást találjon. Azért kap a sokoldalú cserkészpedagógia tárházából minden lehető támogatást saját tehetségének, különösen pedig a problémameg-oldó képességének fejlesztéséhez, hogy még gondolatban se juthasson el a cserkészet szótárából kitiltott szóhoz: „ez lehetetlenség, erre nem va-gyok képes”. A cserkész újoncidejétől kezdődően minden cserkésznekmeg kell ta-nulnia az úgynevezett cserkészpróbák ismeretanyagát: az újoncpróba, majd az I. és II. próba és később a további, különös minősítésű próbák előírt elméleti és gyakorlati ismereteit és készségeit. Ezeken túl, min-den cserkész előtt szabad az út az úgynevezett „különpróbák” rendkívül gazdag tárháza felé, amelyek mind a szellemi, mind a testi ügyességek terén korlátlan lehetőséget nyújtanak az egyéni képességek tökéletesíté-sére, gyakoroltatására. Ezek sorában csupán néhány példát emelhetünk ki, mint a térképész, valamennyi európai nyelven a tolmács és fordító, a színjátszó, a videós, a fényképész, a lovas, a szakács, a középkori kéz-műves mesterségek teljes sora, a kertész, az elektronikus, a könyvkötő stb. különpróbák. A próbák szellemi értékű és tartalmú tananyagai köz-vetlenül, vagy akár közvetve a jellemnevelés, a helytállás, a közösségépí-tés és a cserkész vezetőképzés céljait szolgálják.

A cserkész vezetőképzés rendjeKülön kell szólni a cserkész vezetőképzés rendjéről. A cserkész vi-lágban a vezetőképzés értékén és mértékén múlik a cserkészmozgalomnak a jelene és még inkább a jövője. A cserkészet egy gyökeresen új világot akar teremteni, amelyben a testvériség, a cserkésztestvéri szeretet veszi át a népeket elválasztó irigység, gyűlölet, hatalmi vágy indulatainak eddigi baljós uralmi helyét. Ez a történelmet formáló cserkész világprogram ki-zárólag akkor hajtható végre, ha kitűnő vezetők százai, ezrei állnak az élen

509

és emberről emberre megújulóan adják át mindig a következőnek a cser-kész szellem és gyakorlat sétabotját.

A vezetés alsó foka az őrsvezetők serege. Az ő elkötelezett mun-kájukon nyugszik a cserkész világmozgalom épülete. Nyugodtan mondhatjuk, az őrsvezetők felkészítése a legfontosabb, legsúlyo-sabb feladat, amelyen többek között az EU ifjúságának jövendő sikeres alakulása is múlik. És ugyancsak a hazai cserkész őrsvezetők sajátos felkészítése teheti eredményessé a hazai roma etnikum cserkész-életre jelentkező cigány fiatalok nemzedékének integrációs tö-rekvéseit.

A fentiekben már említett próbaanyag igen értékes szolgála-tot tehet, a cigány származású cserkész fiatalok társadalmi integrá-ciós felkészülésében. A jelen vezetőképzési oktatási segédlet is azt a célt szolgálja, hogy a cigány újoncok és fogadalmat tett cigány etnikumúcserkészek őrsvezetői a reájuk váró vezetői munkát minél alaposabb fel-készüléssel végezhessék. Ha a cigány származású fiatalok cserkészéletre jelentkező szándéka a remélt irányban valóban megindul, és napvilágra kerül az a sok rejtett tehetség, személyes ügyesség, közösséget építő képesség, amely eddig sajnos rejtve maradt. E felszabadító természeti ér-tékek szinte felbecsülhetetlen mértékben gazdagíthatják majd a cigány fi-atalok önérzetét, öntudatát és problémamegoldó képességét. E szerencsés folyamat akkor kaphat majd különlegesen hatásos indító erőt, amidőn már a cigány származású fiatal cserkészek az újoncoktól kezdődően fel az őrsvezetői korig eljutva e vezetői megbízatásra is érdemesekké vál-tak, és maguk is a saját etnikumuk integrálóivá válnak.

A cserkésztestvériség új, európai útjain. Az emberibb emberré válás szelleme. Európai magyarság, nemzeti és egyéni hivatástudat.

E gyűjtőcím alatt szeretnénk összefoglalni a cserkészet nagy alapí-tójának, Baden-Powellnek legfontosabb cserkészpedagógiai gondolatait, továbbá a cserkész nevelésügy múltjában kitűnt egykori cserkészvezetők azon tanítását, amelyek a hazai roma világ ifjúságának társadalmi integrá-ciójában különösen fontosak lehetnek, és amelyek egyúttal a XXI. század európai törekvéseit is elősegítik.

Tehát: a cserkésztestvériség új, európai útjain. Az Európai Unió országainak lépésről lépésre történő építése mind közelebb hozza egy-máshoz az eddig külön utakon haladott népek és nemzetek ifjúságát. Mind világosabbá válik, hogy egymás alapos megismerése, elfogadása

510

nélkül szűkebb keretek közé kerülünk, és magunkkal hozott saját értéke-ink is halványodni, gyengülni fognak. Meg kell keresnünk a közös utat és azok követelésének módjait. Meg kell találni az együttműködést könnyí-tő lelki, szellemi készségek feltételeit. Minden bizonnyal az őszinteség, a nyíltság, az önfegyelem és a másság tisztelete kell jellemezze minden kö-zösségi tagságot elért ország ifjúságát.

Valószínű, hogy minden közös útra tért országban jelentős létszámú roma etnikumú népesség is jelentkezik majd. Ugyancsak nagyon valószí-nű, hogy ezek az idegen történelmi környezetben élő cigány közösségek – a roma etnikum saját szokásait is gyakorolva – a magyar történelem vi-lágában élt cigányságtól eltérő szokásokat is követnek. Még nem ismerjük az ebből fakadó következményeket. Annyi azonban bizonyos, hogy a ma-gyar közösségi élet tagjaivá vált hazai cigány ifjúságnak a cserkésztestvéri segítséget meg kell majd adjuk, hogy az EU társadalmi-gazdasági körül-ményei által lehetővé váló integrációs törekvéseik töretlenek maradhas-sanak. Említettük már, hogy a történelmi körülmények alakulása folytán a magyar cigányság társadalmi-nemzeti integrációját az EU-hoz való csat-lakozás következményeivel egyazon időben kell végrehajtanunk. Ezért a magyar cserkész vezetőképzés minden jövendő lépésének során erre a történelmi fontosságú feladatra és az abból fakadó következtetéseket le-vonva kell cselekedni.

Az emberebb emberré válás szelleme. A magyar cserkészet életre kelésének hajnalán, már 1912–14 táján a magyar cserkésztörvények meg-fogalmazásakor Sík Sándor – a magyar cserkészet első kiemelkedő szel-lemóriása által megfogalmazottan – egy sajátos magyar pedagógiai elv vagy talán célkitűzés született: minden magyar cserkész életútján vál-jék mind gazdagabb lélekkel „emberebb emberré és magyarabb ma-gyarrá”. Ez természetesen a cigánysorból cserkésszé váló fiatalokra is vonatkozik. Ez az elv vagy célkitűzés azóta is minden magyar cserkész életprogramjának is alapja.

Mit jelent vajon ma és mindig „emberebb emberré” válni? Jelenti a legszebb emberi tulajdonságok elsajátítását, azok gyakorlatával cserkész módon élni, azok gyakorlatára egy életen át törekedni. Minden ember-ben egyformán az Úristen teremtményét, az Úr gyermekét látni. A cser-késztörvények és a cserkész fogadalomtételének szavai szerint cseleked-ni: a cserkész minden cserkészt testvérének tekint: a cserkész – ahol tud – segít, mindenkinek segít, aki rászorul, aki emberségesség hiá-nya miatt szenved; a cserkész mindent megtesz, hogy másokon segítsen,

511

köszönet, elismerés, ellenszolgáltatás várása nélkül. A cserkész egyé-niségéből a szeretet kell, hogy áradjon, a minden nehézséget, bántást, akadályt kiegyenlítő, önzetlen szeretet. Ez a szeretet kell, hogy áradjon a nem cigány cserkész őrsvezetőből a reá bízott cigány cserkészei felé és ugyanígy a beosztottak részéről az őrsvezetőjük felé. A cigányság társadalmi-nemzeti integrációjának útja is az „emberibb emberré” válás köveivel van kikövezve.

Európai magyarságtudat, nemzeti és egyéni hivatástudat. Minden nap magyarabb magyarrá, európaian magyarrá válni! A cigány szárma-zású magyar cserkészek esetében még e saját történelmi háttér által nyúj-tott tudat közösségépítő erejét is a jövőt gazdagító lelki indulat forrásá-vá tenni! Tudni és akarni a saját történelmi értékeinket, nemes és tiszta építőkövekként, a testvérré vált idegen népek közös tulajdonává is tenni. Mindennap lélekben készen állani, a minden népet egyformán megillető emberi és közösségi jogok és kötelességek elismerésére és elismertetésére, az európai közösség közös jövőjének szolgálatára. Legyen minden taggá vált nép minden fia büszke arra, hogy szabad akaratával, minden tudá-sával, szellemi és lelki erejével, „európaivá” vált saját népének soraiban, tagja lehet annak az új emberi közösséget építő seregnek, amely most, valamennyiünk múló életében egy egészen új világot, egy teljesen új világrészt alkothat. Legyen büszke minden magyar, hogy a magyarság történelmi szellemi, lelki és kultúrértékeinek saját erejű közvetítője le-het az épülő új Európa kultúrközösségében, míg a magyar, cigány sor-ból indult cserkészek ugyanígy, büszkén gondoljanak minden nap arra, hogy saját magyar és cigány történelmük értékeit adhatják az európai jövő építéséhez. De jusson minden lélek büszkeségéből arra is, hogy saját jövendő boldogulását azzal is segíti, hogy nyílt lélekkel fogadja a velünk társult idegen népek hasonló felajánlott szellemi, lelki kin-cseit. Ezzel erősíti, gazdagítja az összefogott európai erők jövő épületét. Gyúljon lángra minden magyar fiatal, minden magyar cserkész lelke – bármilyen származású – annak tudatában, hogy az európai történelem oly sok évszázadán át mindig a vesztesek oldalán végezve, végre elérkezett a gyászfátyolos idő vége, a magyarság újra a napsütötte oldalon áll-va, bizalommal várja, alakítja a jövőt. És töltse el egész valóját an-nak gondolata, hogy ebben a jövőt alakításban neki is szerepe lehet, ha a génjeiben adott minden képességét, minden értelmében gyűjtött tu-dását és lelkének-szellemének minden kincsét hivatásának szolgála-tába állítva vesz részt az új világ teremtésében. Ne meneküljön senki

512

kicsinységének korlátai közé! Ha kicsinyek és nagyok, – minden fiatal – hivatásának tudatában, lelkiismerettel teszi a dolgát, valamennyien a társadalmi-nemzeti integráció bajnokai leszünk. Cigányok és nem cigá-nyok, magyarok és idegen népi testvéreink, senki sem kivétel! A feladat valamennyiünkre vár!

Kedves Olvasóm, akinek e soraim készültek, ugye Te is velünk tartasz? A Te akaratodra, a Te kiváló képességeidre is számít a teljes magyar társadalom, az integrációra vágyó valamennyi cserkész test-vérünk!

A nemzeti kultúra ismerete, ápolása, őrzése és továbbadása: ugyanez a feladat a cigányság saját ősi kultúrájának szolgálatában.A nagy, európai összefogást tárgyaló legkülönfélébb írásművekben gyak-ran fordul elő egy latin eredetű szó, amelynek értelmére külön ki kell tér-nünk: íme, a „globalizáció”. Mit jelent ez? Miért tüntetnek gyakran akár sokezres tömegek e szó fogalma ellen? És hogyan függ össze a hazai ci-gányság társadalmi integrációjával?

„Globus” latinul gömböt, gömb alakú tömeget jelent. Van azonban egy különös jelentése is: magát a Földgömböt és általában a Föld teljes em-beriségét is jelenti. Mégpedig a határoktól független, tehát tömegszerű-en fogalmazott emberiséget, amelynek országok szerinti különbözőségét figyelmen kívül kívánják hagyni. A „globalizálódás” szó olyan emberi-séget jelenthet, amelyben összemosódnak a nemzeti kultúrák, a nem-zeti érdeket szolgáló törvények, amely összemosódás miatt elvész, vagy már elveszett az emberiesség, amely a szellemi, lelki és erkölcsi értékek pusztulása miatt kezelhetetlenné, szinte állati szintre süllyedő, értéktelen masszává silányodott, vagy éppen ez állapot felé sodródik.

A sokat emlegetett „globalizálódás” tehát azt is jelentheti, hogy az emberiség legnagyobb univerzális értékei, a népi-nemzeti kultúrák pusztulnak, ha nem gondoskodunk azok védelméről, megtartásukról.

Az Európai Unió folyamatban lévő fejlődésével, újabb és újabb or-szágok csatlakozásával kétségtelenül csorbulnak a szervezetbe tag-ként belépő országok eddig volt szuverenitásának /önállóságának/ alkotmányos jogai, mert a nagyobb közösségben már a taggá váló államok társadalmának bizonyos életfeltételeit össze kell hangolni. Ami ebben a közös akcióban – adott esetben gondot okoz és esetleg tömegek tünte-tését is kiválthatja – az az ősi, népi-nemzeti kultúrák sértetlen megtar-tásának feltétlenül figyelembe veendő kívánsága. Ez tehát vonatkozik –

513

egyenlő joggal az ősi magyar népi-nemzeti kultúrára és a hazai cigányság ugyanilyen kultúrájára is. E népi-nemzeti kultúrák kincses tára rendkívül gazdag, amiből csupán néhányat emelünk ki: a népi ének- és dalkincs, a népzene, a zeneszerszámok, a zenélési szokások, a népi tánckultúra, a népi monda- és mesevilág, a családi és közösségi élet szokásai, a gyer-mekjátékok, a népi-nemzeti ünnepi szokások, a népköltészet, a népi szár-mazástörténeti tudat, a ruházkodástörténet, az ősi kézműves művészet stb. Ebből következik, hogy a hazai roma etnikum társadalmi integrálódá-sával párhuzamosan, önmagával szemben igen nagy a kötelezettsége saját ősi kultúrájának tudatos számbavételében, ha lehet, annak fel-újítása, megőrzése, ismertté tétele, terjesztése és saját berkeiben való gyakoroltatása irányában; megóvása attól, hogy annak tiszta értékeit külső források esetleg felhigítsák. Az ősi cigány kultúra megőrzésé-ben a cserkészet – főleg a szervezéssel – segíteni tud.

SZERVEZÉSI GONDOLATOK

Vajon elképzelhető-e, hogy a Magyar Cserkészmozgalom mai erőálla-potában történelmi súlyú, missziós – tehát küldetéses – feladatot vállal-jon: a cserkészpedagógia jól bevált eszköztárával segítsen az ország roma népességének nemzeti integrációját végre eredményesen megvalósítani? Ha maga a Cserkészszövetség talán nem tud ekkora, több évtizedre el-nyúló missziót vállalni, de lenne néhány már eddig is jól megerősödött cserkészcsapat, amelyek tudnak és mernek is ilyen nagy nemzeti felelős-séget magukra venni? Néhány erős és jól vezetett csapat ma ugyanúgy tudna csodát művelni, mint ahogyan ez 1924 nyarán történt, a koppenhá-gai Jamboree esetében, amikor is az egész világ előtt kellett a megalázott magyar nemzet becsületét helyreállítani.

A hazai roma népesség nemzeti integrációjának eredményes és tel-jes végrehajtásához egy több évtizedes, tervszerű összeműködés szükséges a magyar állam, a magyar kormány, a magyar társadalom, a hazai roma etnikum és a magyar cserkészet között, amelyet akár törvény alakjában a Magyar Alkotmány soraiba iktatnak. Olyan társadalmi összefogás létesí-tendő, amelynek összhangban kell lennie az EU-tagság követelményeivel. Valójában a cserkészet részéről karizmatikus vezetők választása lesz vagy lenne szükséges. Ugyanez látszik roma oldalról is.

514

A 2000-ben létesült Közép-Európai Cserkészpark Alapítvány által, 2002 óta épülő Közép-Kelet-Európai Cserkész Center tervezett alap-szabálya szerint a magyarországi roma népesség nemzeti integráció-jának központi tájékoztató és szaktanácsadó központját e Center-ben kívánja az alapító felállítani, valamint „a Centerben rendezendő vezetőképzés minden fokozatán minden táborban, tanfolyamon, egyéb társadalmi megmozduláson a vezetés tematikájába a cserkészmunkára je-lentkező roma ifjúság társadalmi integrációjának cserkészpedagógiai fel-adatait, kulturális, elméleti és gyakorlati ismereteit beépíteni.”

A Center építőinek e terveit akkor tudjuk a leghatásosabban segíteni, ha a magyarországi roma integráció feltételezett nagy nem-zeti mozgalmának sajátos elméleti és tanácsadó cserkész szellemi központját a Magyar Kormány a Kelet-Közép-Európai Cserkész Cen-ter csobánkai központjában segíti megszervezni. E szellemi központ létesítése és fenntartása természetesen nem a Cserkész Center felada-ta lesz.

A hazai roma etnikum társadalmi integrációja már hosszú idő óta sze-repel a mindenkori magyar kormányok legsúlyosabb állam támogatási programjában. Az eddigi gyakorlat túlnyomóan a cigány lakosság leg-különbözőbb anyagi gondjainak enyhítésére irányult. Főleg különféle – pénzben juttatott – támogatást jelentett, aminek szinte sohasem szüle-tett olyan állandónak bizonyuló eredménye, mint amilyent pedig nagy reménnyel vártak. Csupán az utolsó öt-hat esztendőben sikerült – a je-lentős anyagi támogatás mellett – reményt keltő társadalmi eredménye-ket is elérni. A korábbi törekvések társadalmi sikereinek elmaradását az okozta, hogy figyelmen kívül maradt az alighanem legfontosabb akcióterület, a roma etnikum sajátos szellemi, kulturális és érzelmi igényeinek, ősi szokásainak elismerése és párhuzamos integrációs szükségének szolgálata. Ennek fontossága miatt, a megállapítás alapját külön kiemelve hangsúlyozom.

A roma társadalomban – ahogyan az előbbiekben már említettük is – a család („nagycsalád”) minden kötelék legfontosabb eleme. E család a maga történelmi rendje szerint követi a családban élő és növekvő gyermek neve-lését és különösen a család belső munkamegosztásába való betagolódását. Ezek szerint a 13. életév elérése az az időpont, amikor a család serdülő gyermekei – különösen pedig a fiúk – megkezdik a család mindennapos anyagi fenntartásába történő bekapcsolódásukat. Ebből az ősi szokásból ered az a meggyőződésük, hogy ettől kezdve nyugodtan elhagyhatják az

515

iskolát, hiszen „a család mindennapos élelmezése, fenntartása messze megelő-zi a serdülő ifjú tanulási kötelezettségét, mert nincs kilátásunk arra, hogy bármi-lyen szellemi foglalkozásból tudjanak megélni.” Ezért a gyermeket minden gond nélkül otthon tartva, elvágják az ifjak előtt a roma etnikum társadalmi in-tegrálódását a tanulás és a társadalmi emelkedés útja elől. Ezen a tényen eltöprengve, a következő megoldás lehetősége látszik elfogadhatónak:

Az állam, vagy pedig a nemzeti-társadalmi közösség által a roma integrációs törekvések támogatására rendelt anyagi forrásokat két te-kintélyes célra kell elkülöníteni. Az első rendeltetése az imminens sze-génység terheinek enyhítésére (remélt megszüntetésére) rendelt globális tétel, amelyet aztán az illetékes igazgatási szervek, vagy maguk az érde-keltek részfeladatok megoldására használnak fel (tehát körülbelül mindaz, amit a cigányság egyetemes támogatására eddig biztosítottak).

A másik nagy támogatási forrást ettől teljesen különböző módon kellene alkalmazni. Mégpedig úgy, hogy az e pénzek céltudatos és ellen-őrizhető felhasználása közvetlenül a roma integrálódás ügyét szolgál-ja. Segítségével meg kell oldani, hogy a tehetséges, tanulni vágyó vagy tanulni hajlandó cigány diákok ne a 13. életévben szokásos iskolaelhagyást válasszák. Ezt az összeget azok a középiskolák kapnák meg, amelyekbe 12. életévet betöltött cigány diákok járnak. Az iskolák aztán az iskolában továbbtanuló diákok szüleinek havonta továbbítják az őket illető diák-mentesítő támogató összeget. (Tehát a cigány család ne érezze magát kénytelen a szokásokhoz kötve, a gyerek családfenntartó közreműködé-sét kívánni.) E nagy pénzügyi támogató forrásból, az iskola által havon-ta igazoltan, családja „integrációs hozzájárulás” címén megkapja az iskolában továbbtanuló gyermek kieső munkájának anyagi értékét: szerves része lehet a „szegényügy” kormányprogramjának, valamit intézménye-sítheti a roma ifjúsági integrálódási törekvéseit (a rendszeres szellemi tevékenység életvitelét). E támogatás a roma diákságot akár egészen a leg-felső szintű képzés (tanulás) sikeres befejezéséig el tudná kísérni.

Ez utóbbi roma integrációs támogatás rendjének bevezetése esetén azonban gondolni kell arra, hogy hazánkban nem csak a roma etnikum tömegei élnek a társadalom legalsó anyagi szintjén, hanem így él milliós nagyságrendben a magyar társadalom igen tekintélyes része, amely talán más szegénységi meghatározóval illetve, de ugyanolyan családvédelemre szoruló reménytelenség kényszere alatt él. Az EU-tagságunkból követke-zően, az esélyegyenlőség szabályai szerint társadalompolitikát nem szabad etnikai alapon elkülönülő csoportok szerint folytatni.

516

Ezért a serdülőkorú teljes magyar ifjúság igényeit kell – minden rendű és rangú, származású népesség jövőjét szolgálóan – tervezni és meg-valósítani.

A hazai roma etnikum társadalmi integrációjának három, egymással párhuzamos, egymásba fonódó, egymást feltételező akcióterülete van:

I. akcióterületA hazai roma etnikum ősi népi kultúrájának tudatos és egyidejű vé-delme, megerősítése; a roma szellemiségnek és érzelemvilágnak tiszteletben tartása; elfogadása; a minden emberben egyformán meg-jelenni képes, örökletes tehetségek társadalmi befogadása, elismeréseés tisztelete. A civilizációs és kulturális elmaradás által okozott, meglé-vő társadalmi hátrányok áthidalási törekvéseinek támogatása: a kisebb-ségtudat bénító erejének visszaszorítása, az önbizalom erősítésével és a türelem készségével való tudatos apasztása /e sort még több hasonló lelki-szellemi-érzelmi teherrel tudnánk folytatni/.

– Már az óvodás kortól – tehát 4–5 éves korú gyermekekkel kezdő-dően egy teljesen új generáció céltudatos pedagógiai indítása. Az em-beribb emberré és magyarabb magyarrá – európaian emberebb magyar-rá nevelés pedagógiájának tudatos kifejlesztése, ilyen iskolák kialakítása, amelyekben minden gyermek egyforma eséllyel kaphatja meg az egyete-mes kultúra mellett, a saját génjeiben őrzött képességek kifejlesztési lehetőségét, ahol a szellemi és erkölcsi emelkedés feltételei teljesen füg-getlenek a származástól, a vagyoni háttértől, a bőrszíntől stb.

Az I. akcióterület tematikája tehát a társadalmi integrálódás kultu-rális, szellemi és érzelmi tartalmú tevékenységeinek meghatározója. Ez a cselekvési tér, amely a legközelebb áll a cserkészpedagógia világá-hoz és a cserkészpedagógia eredeti célkitűzéséhez: a jellemes, ke-mény akaratú, közösséget építő, talpraesett és természetszerető ember neveléséhez, hogy „jó állampolgár válhasson belőle”.

Il. akcióterületMindazok a feladatok, amelyek a roma etnikum kulturált és egészséges életének anyagi feltételeit jelentik:

– A családok mindennapi megélhetése, a családfenntartó munka le-hetősége, a kereseti viszonyok emberséges feltételei; az egészséges csa-ládi lakás megteremtésének körülményei; a gyermekek iskoláztatásának, tehetségük kifejlesztésének esélyegyenlőséggel való biztosítása; a hivatás

517

szerinti életpálya-választási szabadság és lehetőség megteremtése stb. /A sort itt is sok mindennel folytathatnánk!/

A II. akcióterület felsorolt, állami anyagi támogatást élvező témái a cserkészet feltételezett közreműködésétől függetlenek. A roma et-nikum integrációs mozgalmába támogatóan kapcsolódó cserkészet abban érdekelt, hogy a cserkészpedagógia alkalmazásával járó szervezési és kap-csolt üzemeltetési költségeket biztosítani lehessen. A költségek a maguk összességében elenyésznek a roma jogosultak részére juttatott támogatá-sok mögött.

III. akcióterületMindazok a feladatok és kötelezettségek, amelyek az integrálódni kí-vánó roma nemzedéket terhelik: elsősorban a saját erőből, képesség-ből telhetően vállalandó és végezendő teendők; különösen az iskolásko-rú nemzedék tanulása, a kereső korú felnőttek rendszeres kereső munkája.

– Az iskoláskorú roma gyermekek hűsége az iskolához, az iskola szor-galmas látogatása egészen az utolsó vizsga sikeres letételéig; a felnőttek esetében, alsó szinten, legalább a szakmunkás alkalmaztatás lépcsőjéről indulni.

– Az iskolában és a munkahelyen minden romát – fiatalt és időset, fiút és leányt, férfiakat és nőket – egyformán az a tudat kell átjárja, hogy a saját etnikumuk társadalmi integrációja valamennyiük közösségének közös akaratán, lelkiismeretes tanulásán és munkáján múlik. Helyettük senki sem fog e történelmi célú nagy összefogásban dolgozni: minden fel nem használt nap, minden felületesen végzett munka késlelteti, csökkenti a roma közösség már elért vagy elérni óhajtott eredményét.

– Lényeges feladat, hogy a roma etnikum új generációja megtanuljon saját etnikai sorsú társaiban bízni; egymásba vetett bizalmuk ne álljon meg a saját törzsük határvonalainál, hanem terjedjen ezen túl mindazokig, akik a saját soraikból kinőve a roma közösség integrálódásáért, hivatásszerűen, áldozatot is vállalva dolgoznak; segítsék, hogy ezzel esetleg karizmatikus vezetőkké válhassanak; karizmatikus vezetőik segítségével a roma világ történelmi utakat tehetne meg.

A III. akcióterület teljes egészében a roma népesség saját erköl-csi erejének lehetőségeit tartalmazza, hatásában azonban sorsdöntő le-het az I. és II. akcióterület sikereinek alakulására is.

A hazai roma etnikum történelmi jelentőségű társadalmi integ-rációjának szerteágazó feladatait a maguk sokszínűségében, országos

518

arányaiban, időhatárok nélküli kilátásaiban áttekinteni és értékelni akarva, a legelső gondolat annak megállapítása, hogy itt most nem egy nemzeti fellobbanás egyetlen nagy üstökös múlandó fénye kell világítson, amely-nek múltával minden visszasüllyed a megszokott kudarcok mindent elta-karó víztükre alá. Itt most valami teljesen új, soha nem látott, országos, sőt össznemzeti mozgalom alig látható csírája kíván a múlt idők avar-ja alól napvilágra jutni: egy valóban új Európa kezd alakulni, abban nekünk, magyaroknak annyi építőmunka lehetősége nyílik, amennyit a magunk erkölcsi erejével és szellemével végezni csak akarunk. És ami máris közép-európai kötelességünkként is jelentkezik: a közép-európai népek felé „a népek közötti hídverés” mindent megelőző kötelességvál-lalásának hivatása. E hídverés első lépcsőfoka a saját berkeinkben évszá-zadok óta minden generáció lelkében élt szándék, a hazai roma etnikum társadalmi integrációja. Ehhez is egy új generáció teljesen új gondolko-dásmódjának kell születnie. Ilyen társadalmi lélek születéséhez új embe-rek, új iskolák, új ifjúsági intézmények kellenek.

Minden új élet születéséhez a vajúdáson, fájdalmakon, áldozatválla-lásokon, és főleg az önzetlen szereteten át vezet az út. Egy új, nagy je-lentőségű mozgalom születéséről van tehát szó! A mozgalomnak van kezdete, indulása és van reménnyel teli jövője. A mozgalom terjed, erő-södik, gazdagodik, de hogy mikor és milyen végső eredménnyel fejező-dik be, azt csak a jövő mondhatja meg. A mozgalmak sikeres terjedését a gondolat fáklyavivőinek missziótudata, hivatástudata, szinte külde-téstudata tudja a legeredményesebben szolgálni. A magyarság európai hídépítésének – és benne a hazai roma etnikum társadalmi integrációjá-nak, a nemzettestbe való beépülésének – lesznek-e missziótudatos fáklya-vivői, karizmatikus szellemi vezetői? Önmagára talál-e az összmagyarság, vagy felmorzsolja azt a népek daráló malma?

A cserkészet maga is mozgalom, sőt világmozgalom, amelynek minden tagja önkéntesen csatlakozik a közösséghez és önként, ellenszol-gáltatás várása nélkül vállalja a cserkész szellemű életet.

A hazai roma etnikum társadalmi integrációja valóban össznemzeti ügy, amelynek megoldása a magyarság egyik legnagyobb, legsúlyo-sabb feladata. E feladat egy nagyon szerteágazó, önfeláldozó, empa-tikus és szeretetből fakadó nemzeti mozgalom életre hívását követeli meg. Különös sajátossága, hogy Közép-Európa valamennyi EU csatlako-zásra váró országában ugyanúgy jelentkezik, mint nálunk, Magyarországon. Valószínű, hogy hozzánk hasonlóan, mindenütt fel fog vetődni a kérdés,

519

milyen – eddig e célra még nem használt – eszközöket, módszereket kell, vagy talán lehet felhasználni, hiszen az eddigi jelentős törekvésck nem vezettek e cél elfogadható közelébe. Igy jutunk el a cserkészet felé for-duló kérdéshez, vajon nem tudna-e a magyar cserkészet a maga erkölcsi alapú és nagyon gyakorlatias eszközeivel, különösen a cserkész pedagógiá-jával e nemzeti mozgalomban részt venni, és azt megbízható eredménnyel megoldani. Ha ez sikerülne, a hazai eredményen túl talán még a régi-ónk e témában érdekelt több országa számára is példát tudnánk nyújtani.

Sajnálatos valóság, hogy az elmúlt – közel fél évtizedig tartott – ide-gen célokat is követett oktatási rend és pedagógiai törekvés negatív hatása ma is bénítólag hat, aminek következétben a magyar ifjúságnak nincs igazi pozitív jövőképe. A magyar cserkészet sem jutott el napja-inkig annak általános felismerésére, hogy a mai nemzedéknek – és ezen belül a magyar cserkészetnek – történelmi hivatása e teljesen új ma-gyar – sőt európai generáció kialakításának éltető elemévé válni, egy teljesen új európatudat fáklyavivőjévé lenni! Az új Európa cserkész szellemű nemzetközi szellemi, erkölcsi, lelki hídépítőivé válni!

A cserkészet minden aktivitása, minden távlati törekvése a cserkész-csapatok terveiben, gondolati és eszmevilágában érlelődik és valósul meg. Ezért a roma ifjúság társadalmi integrálódásának cserkész pedagógiai elő-segítése is csak akkor képzelhető el, ha lesznek cserkészcsapatok, ame-lyeknek közvetlen környezetében, tehát az iskolai és egyéb ifjúsági hatókörében e tevékenységet a cserkészcsapatok a maguk jövőt építő, szinte missziótudatos terveikbe illeszthetik. Erre a magyar cserkészet múlt századi történetéből kiemelkedő tapasztalat tudna valószínűleg gon-dolattal szolgálni: úgynevezett iskolai cserkészcsapatokat kell szer-vezni azokon a helyeken, ahol részben a magyar–cigány etnikai helyi viszonyok alakulása, részben az iskolapolitikai /iskolaellátottsági/, óvo-daműködtetési és esetleges egyéb pozitív társadalmi szervezetek műkö-dése együttesen lehetővé teszik ilyen társadalmi integrációs gócpont kialakítását.

Az ilyen gócponton a következő feladatok egyidejű megoldásával le-het valószínűleg a kívánt célt elérni:

– működik jól felkészített óvónők vezetésével /jól ellátott/ óvoda, amely egyformán fogadjon cigány és nem-cigány etnikumú gyerekeket;

– a helybeli, elemi- és egyéb érdekelt iskola legyen nyitott ugyancsak a cigány és nem cigány gyerekek előtt. Az iskola segítse elő a saját is-kolai cserkészcsapat szervezését és működtetését; olyan – lehetőleg

520

fiatal – férfi és női pedagógusokat alkalmazzon, akik között /mindkét nem-ből/ legyen legalább egy-kettő, akik szívvel-lélekkel hajlandóak a cser-készcsapat különböző rangú és felelősségű vezetesére, és akik termé-szetesen elvégzik az e posztokat ellátó cserkészvezetők számára előírt cser-kész vezetőképzés tanfolyamát, majd táborát, és a vizsgát is leteszik. Ez a döntő feladat.

Az iskolai cserkészcsapatok szervezésének eddig az volt a legna-gyobb természetes akadálya, hogy szinte minden fiatal először a jöven-dő lakását kívánta megszerezni, majd a családalapítás valószínű gondjai látszottak túl nagyoknak ahhoz, hogy a cserkészszervezés feladatára vállal-kozzék. Nagyon ritka egyelőre azoknak a fiataloknak a sora, akik ugyanúgytudnak a közösség magasabb érdekeiért, a jövő generáció boldogulásá-ért időt és erőt áldozni, mint ahogyan azt a két világháború közötti idő-ben a cserkészet tapasztalta. Valószínű, hogy e lényeges megoldásnak egy további feltételt kell megoldani: meg kell találni a lehetőségét annak, hogy e fiatal pedagógusok részére kedvezményes lakásépítési meg-oldást találjunk, amelynek egyik törlesztési eszköze az érdekelt pedagó-gus érdekében egy, két, három – sőt talán négy gyermek vállalása lenne.

Az iskola felkészüléséhez tartozik az a kötelesség, hogy annak min-den pedagógusa /és természetesen cserkészvezetője/ olyan pedagógiai felkészítő oktatásban részesüljön, amely nagyon alaposan és főleg gyakor-latilag vezeti be őket a roma integráció szellemi, lelki és társadalmi vonat-kozású ismeretanyagába.

És itt gondolatban egy pillanatra meg kell állanunk. Eljutottunk ugyanis egy lehetőséghez, amely ugyan súlyos tennivalót ajánl, de annak eredménye viszont döntő lehet. Meg kell oldani ugyanis, hogy a roma diákok tanulmányaikat egészen az iskola elvégzéséig hűségesen végezzék, az iskolából ne maradjanak el, szorgalmuk és érdeklődésük ne csak állandó legyen hanem – ha lehet – még növekedjék is. E cél elérésé-hez két – egymást segítő – eszközt kell alkalmaznunk:

Az egyik: különféle bátorító, anyagiakat is jelentő akciókkal, évről évre toborozni kell azokat a tehetséges és társadalmi emelkedésre hajló roma fiatalokat, gyermekkortól egészen a felnőttkorúakig, akikből a jö-vendő elemi- és középiskolák hivatástudatos pedagógusait lehet nevelni. Számukra kollégiumokat, külön ösztöndíjakat, a családjaiknak különös és folyamatos társadalmi példamutatási „integrációs bízta-tó díjakat” és más célravezető kitüntetéseket létesíteni. Itt évente talán ezer-kétezer fiatal és az ezek külön támogatandó családja lehet, ame-

521

lyeknek kiemelt jutalmazása és a reménybeli jövőjének megalapozása megéri magát az anyagi tehertöbblet vállalását. A roma etnikum nem-zeti-társadalmi integrációjának feltétele, hogy a romák társadalma szel-lemben és lélekben megnyíljék a saját remélt jövőjük előtt! Ezt viszont a saját véréből és lelkéből sarjadt népnevelők, pedagógusok missziós lelkű példája és karizmatikus életvitele tudja igazán megoldani.

Az így nevelt – roma etnikumból származó – pedagógusok lesz-nek különösen felelősek a reájuk bízott diákok tanításáért és neve-léséért. Ilyen pedagógusok találkoznak majd a roma társadalom nagyon szilárd családalapú ősi népszokásaival, amelyek az iskolából való kimara-dás fő okai. Akkor a roma családok előtt is világossá fog válni a gondolat: a saját ősi kultúra családi szokásait úgy megtartani, hogy az európai boldo-gulás előfeltételeként tornyosuló tanulás és az iskolák elvégzése számuk-ra is a jövő életfeltétele.

A másik: a roma integrációs iskolai munkát lehetőleg szervezet-szerűen összekapcsolni olyan ifjúsági társintézményekkel, amelyek saját ifjúsági nevelő munkájukat főleg úgynevezett élménypark mű-ködtetésével folytatják. Lehetővé tenni, hogy az integrációs iskola if-júsága, illetve iskolai cserkeszcsapata az élménypark által nyújtott, főleg sportszerű szolgáltatásokat – természetesen fegyelmet tartva – kellő díja-zás ellenében igénybe vehesse. Ilyenként említhetjük a Budapest köz-vetlen szomszédságaban, Csobánkán most épülő Kelet-Közép-Eu-rópai Cserkész Center élményparkját, ahol – a tervek szerint - egye-bek mellett, a következő programok lesznek követhetők: lovaglás, íjazás, lovasíjászat, vívás, képzőművészeti oktatás, középkori kézműves művé-szeti oktatás, a szabadtéri színpadon a népi kultúra értékeinek /ének, zene, tánc/ bemutatása, színjátszás stb.

A legfontosabb a Center cserkésztáborozási terén, a nemzetközi cserkésztáborokban rendszeresen résztvevő cserkészcsapatok szá-mára 2007-ben tervezett, megnyíló, Közép-Európai Cserkész Lovag-rend tagsága, annak programjai, ünnepségei. E lovagrendnek a cserkésszé lett roma fiatalok is teljes jogú tagjai lehetnek. De ugyancsak igen lényeges lehetőségnek számítottak a cserkészcsapatok rendszeres „Ki mit tud”bemutatói és versenyei.

522

A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI CSERKÉSZ CENTER ELŐTT ÁLLÓ LEGFONTOSABB FELADATOK

– Létre kell hoznunk a kelet-közép-európai régió cserkészcsapatai részére a Közép-Európai Lovagrendet, amelynek célja a nemzetközi cserkésztá-borokban kötött nemzetközi cserkész kapcsolatokat az egyelőre még töré-keny cserkésztestvéri szálakat egy szilárd alapú lovagrend tagsági erejével állandóvá, elmélyültté tenni. – E lovagrend állandó központja és szellemének sugárzó otthona egy egy-szerű várfalakból álló cserkész lovagvár, amelynek van romantikus vár-udvara egy nagyméretű, szabadtéri színpaddal, a népi-nemzeti kulturális kincsek bemutatására, továbbá egy ehhez kapcsolódó 600 ülőhelyes, sza-badtéri nézőtere van.– Végre kell hajtanunk egy száz esztendővel ezelőtt épült, 6 tantermes, egyelőre igen rossz állapotban lévő iskolaépület teljes rekonstrukcióját.– Hasonlót kell tennünk a Cserkész Center központjában álló, ugyan-csak százesztendős, valamikori szanatóriumi kultúrházzal, amely fél év-századon át a helyben működő árvaház kápolnája volt, majd hason-ló időtartamon át tornateremként szolgált és a jövőben ökumenikus templomként, vagy 200 főt befogadó kongresszusi teremként lenne hasz-nálható. – Létre kívánjuk hozni a lovas cserkészet mai utódát. Egy 20 boxos ló-istállót és egy ehhez mért fedett lovardát. 16 hátas lóval és 4 pónilóval a cserkész lovassportnak kívánunk utat nyitni. Ezen belül a 4 pónival az if-júság fogathajtását, valamint a hátas lovakkal a mozgássérültek lovas terá-piáját kívánjuk megteremteni.– Folytatjuk a Cserkész Center központjában álló mintegy 60 éves, 12 tan-termes iskolaépület általunk már megépített új tetőzetének, tetőterének kiképíteni és a teljes épületnek 140 ágyas cserkész turistaszállássá alakítá-sát. (Ebből idáig már sikerült az épület teljes műszaki helyreállítását és 60 ágyat használatra felkészíteni.)– A Center központjában kialakítjuk a hazai roma ifjúság nemzeti in-tegrálásának támogatását célzó Integrációs Tanácsadó Központjának leendő igazgatási irodáját.– Kialakítjuk régiónk cserkészetének tervezett Múzeumát és Archí-vumát.– Megépítjük a tavasztól őszig szabadtéren használható „erdei iskola” fe-dett csarnokát.

523

– Együtt kívánunk működni a különböző ifjúsági szociális, illetve kari-tatív intézményekkel, mint például a vakok és gyengénlátók, a mozgás-korlátozottak stb. intézeteivel, valamint az erdélyi ferences szerzetesek dévai árvaházával.

Természetes, hogy mindezek megvalósítása alapvetően attól függ, honnan, mikor és milyen feltételekkel tudunk anyagi támogatáshoz jutni.Kedves Cserkésztestvérem, Kedves Olvasóm!

Ha ezt a gondolatébresztő levelet gonddal végigolvastad, bizonyára benned is megfogant a kérdés, ugye én is lehetek olyan tégla az épülő új Európa alapjainak lassan már a földből kiemelkedő falaiban, amelyekről e gondolatok láncolata szól? Igen, nemcsak lehetsz, hanem lelkiismeret-tel lenned is kell! Ne feledd azonban, hogy e téglák egymásra rakott so-rai önmagukban még csak potenciális erőt, hajlandóságot, a születendő akaratot képviselik. Az egymásra soroló téglákat egymással össze is kell kötni kőkemény és mindent hézagot kitöltő, időtálló kötőanyaggal és ez a kötőanyag a Te lelkedből fakadó, minden emberi közösséget össze-kovácsoló, megszilárdult szeretet!

E szeretet nélkül a téglák rossz erők hatására szétcsúsznak, széthull-nak, és a közösen emelt épület falai rommá válnak! Nekünk most egy egé-szen új történelmi korszakot kell megalapoznunk, és legfontosabb tartó falait megépítenünk. Évszázadokra építünk! Merjünk ehhez bátrak, na-gyok, erősek, történelmet építők lenni! Állj közénk, és segíts egy olyan Európát építeni, amely épület új tartópillérei között az egyik legerőseb-bet a magyar cserkészek fogják alkotni. Úgy legyen! Ezt üzeni Neked idő-sebb cserkésztestvéred.

Budapesten, 2002. október–2005. október közötti időben többször újra és újra megírtam e levelet, mert mindig hol bátorító reménysugár, hol bé-nító visszafogás hajtottak a magyar cserkészet küldetéstudatának lassan induló ébresztésére.

Dr. Erődi-Harrach Béla cserkésztiszt a Kelet-Közép-Európai Cserkész Center programtervező projektmenedzsere

524

525

UTÓSZÓBencze Lóránt egyetemi tanár

Ha ez az egyedülálló tanulmány nem születik meg, bizony számottevő-en növelte volna a magyar társadalmi, tudományos és politikai kultúra már amúgy is nagyszámú bűnös mulasztásait. Nem így történt. 2002-ben, még az első Orbán-kormány alatt a hajdani közgazdász, dr. Erődi-Harrach Béla pályázati támogatásért folyamodott a Szociális és Családügyi Mi-nisztériumhoz. Megkapta a támogatást, és el is készült tanulmányával. A kérdés már csupán az, vajon „jó magyar szokás szerint” Bolyai János Appendixének sorsára jut-e? A nemeuklideszi geometria a magyar tudo-mányosság örök szégyenére a Magyar Tudományos Akadémia irattárának polcain porosodott évtizedeken át, mígnem olaszok, franciák, amerikaiak föl nem fedezték, és el nem kezdték népszerűsíteni. Vajon hasonló módon elfeledik-e, mellőzik-e Erődi-Harrach Bélának nem az évszázadokon át megszokott, „nemeuklideszi” és „nem ptolemaioszi” világképbe integráló elképzeléseit? Vajon a második Orbán-kormány ráébred-e, milyen nagy-szerű cselekvéstervet is támogatott egykoron!? Különösen most, amikor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a soros EU-elnökség egyik ki-emelt programjaként jelölte meg a cigányság felemelkedésének előmoz-dítását!?

Baráti tanácsadóként álltam emögött a tanulmány mögött, de magam nem tudtam volna hozzáfogni sem, mert ehhez Béla bá cserkésztiszt rendkívüli egyénisége, töretlen lelkesedése és több évtizedes, meg-meg-újuló, a társadalmi változásokat figyelembe vevő, azokra érzékenyen válaszoló tapasztalata kellett. Így történt, hogy az elmúlt három évszázad emberileg, társadalmilag és politikailag is nagyobbrészt félresikeredett cigány integrációs, asszimilációs, sőt – hál’ Isten csak rövid idejű, de an-nál ocsmányabb – genocid stb. kísérletei után és az elmúlt két évtized át-gondolatlan, korrupt, a médiában cifrálkodó és nyalánksághajhászó ne-kiruccanásai után, Béla bá cserkészpedagógiai írása a kevesek közül az egyik első, amelyik érdemleges, alapos, a lényegre összpontosító, józan és megvalósítható. A veszély azonban – amint a többi hasonló, fél kezünkön

526

megszámlálható tervvel és ajánlással is történt –, hogy éppen azok nem olvassák majd, akiknek elsősorban kötelességük volna: a cigányság és a po-litikusok. Béla bá megtette a magáét, és nem is akárhogyan. A felelősség ettől kezdve a magyar és a roma politikusokat terheli.

Az integrációnak a gyermekkorban, az óvodában és az általános isko-lában kellett volna elindulnia, de csak döcögött, dülöngélt, mert az író-asztal és a kávéscsésze mellől, a luxus-irodaházakból lenéző, fensőbbséges erőszak, „a boldoggá teszlek, ha beledöglesz is” gőgös mindentudá-sa csupáncsak fiaskós sertepertéléssé silányulhatott. Béla bá hozzáállása a kérdéshez éppen fordítottja a megszokottnak: „nemeuklideszi”, „nem ptolemaioszi”. Nem a „kívülről” és nem a „felülről” eo ipso durvaságával képzeli el a cigányság sorsának jobbítását, ahogyan már az alcímben vi-lágosan a tudtunkra adja. Nem integrálni akarja a cigányságot, hanem se-gítő kezet nyújt a „hazai roma ifjúság nemzeti integrációs törekvéseinek támogatásával”. Micsoda különbség!? Benne van a roma mivolt tisztelete, a teljes ember feltétel nélküli elfogadása. Ő integrálja magamagát, mi leg-följebb átölelhetjük ebben.

Merthogy divatos – és mint a divat, többnyire ostoba – európai és magyar tendencia a tolerancia alattomos és képmutató hangoztatása. A tolerancia fogalma lényegénél fogva pejoratív. A tolerancia egyen-lőtlen emberi viszonyokat feltételez. Magába foglalja a megvetést: meg-tűrök valamit, amiről biztosan tudom, hogy rossz. Külön törvényeket, rendeleteket, kivételeket alkotok azokra, akik kisebbségben vannak – maga a kisebbség fogalma is pejoratív ikonikus gondolkodásunkban –, ahelyett, hogy – bármennyire fáradságos is – az ajtót kitárva beenged-ném őket az általános, egyébként mindenkire vonatkozó törvények-be (Johannes Röser nyomán). A különböző álláspontok ütköztetésére igenis lehetőséget kell teremteni. Az ellentéteket kizárólag elfoga-dással lehet kézben tartani. A tolerancia pusztán tüneti kezelés, sőt hosszú távon elfertőz, az emberi viszonyokat elmérgesíti, a társadalmat el-gennyesíti. A megoldás Béla bá cserkészpedagógiája. Nincs benne komp-romisszum, hanem csak elfogadás. Béla bá cserkészpedagógiájában a roma fiatalok „ugyanolyan célú és tartalmú cserkészképzést kapnak, mint a nem cigány gyerekek”. Az elfogadó pedagógia az életkorhoz igazodik. Ebben a rendszerben a szegregáció dilemmája – képmutató „felzárkóztatás” vagy bárdolatlan apartheid – föl sem vetődik, mint ahogy a kepleri-ko-pernikuszi rendszerben fel sem merül a bolygók hurokmozgásának pto-lemaioszi talánya vagy a nemeuklideszi geometriában a párhuzamosok

527

– kultúrák (!) – találkozásának görcse. A „jellemes emberré válás”, az egyén közösségérdekű tisztelete mindenkire kötelezően áhítozó cél. Ehhez nincs szükség semmilyen „új, eddig nem ismert, nem gyakorolt pe-dagógiai eljárásra.”

A cserkészpedagógia ugyanis valahol ott kezdődött, amikor Quinti-lianus leírta: „… in pueris elucet spes ...” (I,I,2). Magyarosan: „… a gyer-mekben felragyog a remény ...” Quintilianusnak a gyermek remény. Madáchnak betlehemi „fénylő csillag”. Béla bának, a cserkészetnek, sa-játos módján a cigányságnak, a roma kultúrának és velük együtt sok-sok tanárnak, tanítónak, óvodapedagógusnak a gyermek, az ifjúság még min-dig ragyogó remény, még mindig fénylő csillag.

Béla bá felismerte, hogy a cserkészpedagógia a roma kultúra érté-keivel rokon és leleményes találmánya, eredményes változata az euró-pai kultúrának. A roma kultúrával ellenkezik az, amit jobb híján poroszos nevelésnek gúnyoltunk, de nem ellenkezik a cserkészet családias, egy-mást ismerő és elismerő, az egyén cselekvési szabadságát a közösség érde-keibe illesztő cserkészpedagógia. A Magyar Köztársaságban a cserkészet az egyetlen, viszonylag nagy létszámú közösségi megmozdulásra, földraj-zi-társadalmi trauma esetén közös fellépésre alkalmas és képes szervező-dés, ahol már tizenévesként megtanulható, mi az, hogy parancsot adni és parancsot végrehajtani, mégpedig az egyén kiteljesedéseként, a közjó érdekében. A cigányságban adva van a családi összetartás, ami a cserké-szetben nem vérrokonsági, hanem metaforikusan családi jellegű. A cser-készpedagógia egyéni ötletességre épül, de nem ötletszerűen, hanem fegyelmezetten. Érzelmekkel gazdagon átitatott hangulatú, de nem han-gulati-érzelmi felindulásból kiabáló újságcikk. Izzó lelkesedésű, de nem lázas forradalmár. Észre, szívre, lélekre, testre és szellemiségre egyaránt támaszkodva építkező, de nem vad és vak indulatból csapkodó. A hagyo-mányos roma kultúrának magától értetődő lehet a természettel józanul és harmonikusan együtt élő cserkészkultúra, amely – Csébfalvi Károly ma-tematikus, egykori cserkész megfogalmazása nyomán – sem nem parla-gon hagyásban, sem nem erőszakos átalakításokban, hanem az élők okos egymást kísérésében nyilvánul meg. A cserkészpedagógia segítő szeretete a társadalomban megkerülhetetlen szenvedést, nyomort, rászorultságot kiegyenlítő, ellenszolgáltatást nem igénylő szeretet. A cserkészpedagó-gia integrációja nem a globalizáció irgalmat nem ismerő, semmilyenné silányító kultúrája, hanem a népi-nemzeti kultúra, köztük a cigány kultúra egészséges megtartása. Béla bá cserkészpedagógiája az „emberi közösséget

528

összekovácsoló szeretet”. Régi-új látásmód, amelyben cáfolhatatla-nul nem a Nap perdül egyet-egyet a Föld körül. „Ujj más világ” (Bolyai János) megnyílásának és megteremtésének a lehetősége a magyar, az eu-rópai és – bennük – a cigány társadalom előtt. Mintegy „appendix, scientiam spatii absolute veram exhibens” ≈ „a [kulturális] térnek abszolút igaz tudo-mányát nyújtó többlet.”

529

530

531

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ 5

EGY MÉRVADÓ ÉLET– Urr Zsolt Ipoly O.Cist. 7

I. rész – „Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség van!”

1. MIÉRT IS? 11Előszó – egy kórházi beszélgetés – a levelek céljáról

2. GENITORIBUS HONOR 21A nagyszülőkről – családi élet – szüleivel kapcsolatos emlékek

3. A POPRÁDI TEMPLOMKÜSZÖB ÉS KÉT KIFLI 43Iskolai emlékek, első gimnáziumi évek – nyaralás Felsőzúgófürdőn – cserkész emlékek – a két pozsonyi kifli – franciaországi út

4. ÁLLJ RENDÜLETLENÜL! 67A felsőgimnáziumi évekről – Kipling: Ha – az 1929-es Jamboree – az őrsvezető feladatai, a cserkészetről – a „long-méta” – érettségi

5. ALÁZATOSAN? NEM, TISZTELETTEL! 93Önkéntes katonai szolgálat – egyetem, öregcserkész feladatok – látogatás a börtönben – tanulmányút Frankhonban – Lourdes

6. VESZPRÉMI VÉGEKEN 129A munkakezdés körülményei – első tapasztalatok Veszprémben – a Ford – a litéri nyomortelep – ONCSA

7. A FELVIDÉKTŐL ÉSZAK-ERDÉLYIG 145A Fiatal Magyarság Szövetség akciója – a Táj- és Népkutató Központ kiállítása – a Felvidék visszacsatolása – kárpátaljai kirándulás – mozgósítás – az erdélyi bevonulás

532

8. A KISKABINET ÚTJAIN 177Munkakeresés – közszolgálati munkaviszony – Laky Dezső és Győrffy-Bengyel Sándor munkatársaként – a közszolgálat rendje – a kormányzóhelyettes-választás – kolozsvári út – a Külkereskedelmi Bizottság munkája – a Jurcsek-terv – feladat Erdélyben

9. ERDÉLY FÖLDJÉN 219Miniszterközi Bizottság Kolozsvárott – panaszok kivizsgálása – a román–magyar viszony

10. ZUHANÁS A MÉLYBE 227Magyarország megszállása – Losonc, mozgósítás – édesanyja halála – Vasvári Lajos munkatársaként – munkáspanaszok kivizsgálása – nyilas hatalomátvétel – Veszprémvarsány – édesapja letartóztatása – felkészülés az ostromra

11. A LEGSÖTÉTEBB ÉJSZAKA 257Budapest ostromának átvészelése a Gellért-hegyen – a legsötétebb éjszaka – a front átvonulása – az ostrom után – fogolygyűjtési akciók

12. DE PROFUNDIS 285Újraindul az élet – munkakezdés – édesapja hazatérése – Mindszenty hercegprímás nagyhatású beszédei – Szövetséges Ellenőrző Bizottság – Teleki Pál haláláról – munkehelyi emlékek – Sibelka-Perleberg Artúr mellett végzett munkája – elbocsátás

13. KOPOTT SZERSZÁMOKKAL, ÚJ UTAKON 311Statisztikai összeírás – újra munkakeresés – növényhonosítási feladatok a Gyapottermelő Vállalatnál – luffatök és hócsalán

14. A VILÁG KÖZEPÉN 323A csobánkai „kis paradicsom” története a kezdetektől – a levendulás tervezése és kivitelezése – a törpebirtokos – az állam közbeszól – új kezdet

15. MÉGISCSAK FELFELÉ 337Iregszemcse – munkatársak a kísérleti telepen – kísérletek a pótmegvilágítással – különös eredmények – szép emlékek

533

16. ÚJ REMÉNYEKKEL, ISMÉT ÚJ UTAKON 363Munkahelyváltás – talajpusztulás, talajvédelem – az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet – 1956-os emlékek – szakszervezeti munka – Csobánka, talajvédelmi terv – emlékek Göncz Árpádról – vezetőcsere az Intézet élén – munkahelyi történetek – új munkahely felé

17. ÚJABB NAGY LÉPÉS AZ ÉLET SODRÁBAN 391Az Országos Vízügyi Tervező Vállalatnál – feladatok – Bari, szakmai konferencia – vakonddrénezés – ausztriai szakmai út – ismét munkahelyváltás – a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársaként – az Agrober alkalmazásában

18. BEJRÚT, BAGDAD VILÁGÁBAN 415Utazás Bejrútba – Bagdad és Irak 1971-ben, első benyomások – sivatagi felmérés – bagdadi élmények – étkezési, házasodási szokások

KEMÉNY AKARATTAL 437Beszámoló a 25. Szent Imre Cserkészcsapat első tíz esztendejéről (1989–1999)

ÜZENET MINDEN CSERKÉSZVEZETŐHÖZ 457Levél a magyar cserkészet történelmi missziós feladatáról, 2003

HÁLAADÁS – Bencze Dávid és dr. Párdányi Miklós 469Búcsúztatók

BÉLA BÁ GYERMEKE: A CSOBÁNKAI KÖZÉP-EURÓPAI CSERKÉSZPARK – Tartsákné Ládonyi Emese és Tartsák András 465

II. rész – A cserkészet szerepe a roma integráció támogatásában

A CSERKÉSZPEDAGÓGIA ALKALMAZÁSA A HAZAI ROMA IFJÚSÁG NEMZETI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEINEK TÁMOGATÁSÁRA (tanulmány) 473

UTÓSZÓ – dr. Bencze Lóránt 525