Első szám, 2012. december

cím

lap

fotó

k: A

rmin

_Vog

el, M

idW

aysA

ndVa

gabo

nds,

Dar

ren-

John

son,

Fro

mSa

ndTo

Gla

ss, C

arbo

nNYC

, N

ASA

God

dard

Phot

oand

Vide

o, A

lexW

ears

Hat

s, N

atha

nO’N

ions

, Sam

sara

3

ELŐSZÓNagy örömünkre szolgál, hogy elérkezett az a pillanat, ami ok-tóberben még csak a képzeletünkben létezett, és mára való-sággá válhatott: hogy a Napi Elemózsia Magazint olvashatjá-tok.

Maga a magazin visszavezethető egészen 2011 márciusáig, amikor is megalakult virtuálisan a Napi Elemózsia nevű cso-port. Az cél az volt, hogy összegyűjtsük a hasonlóan gondol-kodó embereket, és megosszuk egymással az aktuális érzése-inket, átbeszéljük együtt a felvetett témákat.

Az elmúlt másfél évben egy nagyon jó csapat kovácsolódott össze, sok új barátot szereztünk és rengeteg közös élménnyel gazdagodtunk. 2012. október elején egy szokásos közös be-szélgetés alkalmával megszületett a Napi Elemózsia Magazin ötlete.

A Napi Elemózsia nevet mindannyian ismeritek, ám hogy mi is az eredete, arról eddig nem meséltünk Nektek. A csoport öt-lete már megszületett, de név még nem volt hozzá. Egy Du-na-parti séta alkalmával fogalmazódott meg a gondolat, hogy testi, lelki és szellemi táplálékot szeretnénk nyújtani a minden-napokhoz, így meg is született a Napi Elemózsia, mint név.

Céljaink között szerepel, hogy olyan témákat közelítsünk meg és járjunk utána, amivel a közösség eddig is foglalkozott. Te-matikáját tekintve helyet kap a magazinban a tudomány, a környezettudatosság, spiritualitás, közösségi projektek, testi-lelki-szellemi harmónia, alternatív építkezési módok, önellátó közösségi élet, asztrológia, egészséges életmód és mozgásfor-mák.

Olyan témákat mutatunk be, amik - remélhetőleg :) - előreviszik a világunkat, segítenek a mindennapi élet nehézségein könnyí-teni és az elméleti ismeretek mellett a gyakorlatban is haszno-sítható információkhoz juttatnak Benneteket. Kiemelt célunk között szerepel még az is, hogy a tudatosságunkat együtt nö-veljük mind fizikai, szellemi és lelki téren egyaránt.

Reméljük, hogy legalább olyan nagy örömmel olvassátok az írásokat, mint amilyen szeretettel készítettük számotokra!

Hasznos időtöltést kíván,a Napi Elemózsia csapata

5

Minden megérthető ................................................................................6

Természetben az egészség ................................................................10

Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk .............................14

A karácsony .............................................................................................16

Szilveszteri mágikus és jósló hagyományok ...............................18

Hazatérés ................................................................................................20

Samsara, a lét örök körforgása ........................................................ 22

Tudomány, nem tudomány, áltudomány ....................................30

Mind EGY vagyunk .............................................................................. 34

Moss ingyen gesztenyével! ............................................................... 36

Szeretet ünnepe a tányéron is ......................................................... 38

Párkapcsolataink asztrológus szemmel ....................................... 42

Ökokör ......................................................................................................48

Szolgáltatók ...........................................................................................50

Józsi bácsi világképe .......................................................................... 52

A jóga .......................................................................................................60

Válaszkész Szülők Egyesülete .......................................................... 64

Hogyan juthatok el a csúcsra? ......................................................... 66

TARTALOM10

22

34

6

MEGÉRTHETŐMINDEN

Üzenetem van.

Először is örülök, hogy nem hagytuk magun-kat lebeszélni arról, hogy valami történőben van.Érdemes körülnézni alaposan, és nyugtáz-ni: elkezdődött. Korábban elkezdődött már a változás, jóval korábban; de most már fel-gyorsult, és nyüzsögnek a bizonyítékai. A fel-emelkedés viszont nem kötelező. Szabad maradni.

6fo

tók:

Woo

dley

Won

derW

orks

7

Valami történik, és aki kér belőle: kap. Aki hozzáad, annak visszajár. A változás, amiről mindenki beszél, nem más, mint egy hosszú távú, ám időnként kicsúcsosodó univer-zális hátszél. Csúcsponthoz közele-dünk. Ez a hátszél akkora erővel bír, hogy kár lemondani róla. De bárki megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja.

A szeretet és az értelem azt mondja: tudom, hogy változás van, és én is örömmel odateszem magam. Mert ez így nem mehet tovább. Hogyan gondolhatja bárki is, hogy törté-nik majd vele valami nagy, valami jelentős, ha ironikus erőmosollyal már eleve elutasítja mindezt? Talán az univerzum, a természet vagy az élet érdeke az, hogy erőnek erejé-vel meggyőzzön mindenkit külön: „de-de, bizony-bizony! Változás van!”?

Tegyük fel a kérdést: pontosan mi az, ami meggyőzne Téged arról, hogy más szelek fújnak? És hogy Rád is szükség van, hogy Te is esze-rint a ”más” szerint élj? Mert az pont Neked lesz jó, mindennek tetejébe. Amióta világ a világ, az ellenerő az erőnek a legtisztább jelenlétét is tagadja. Hasztalan tehát a győzkö-dés, pocsékba megy a tagadás-bi-zonyítgatás ellentétpárosa. Keres-sünk valami közöset inkább.

Persze a folytonos „valami-ellenes” indíttatás mindig ugyanazt ered-ményezi, csak másképp: burkolóz-zon akár a változás eszes bírájának bíborköntösébe („lehet, hogy tite-ket át lehet vágni, de engem ugyan nem”), akár a változás apokalipti-kus módját jövendölő mágusi feke-teköpenybe („féljetek csak szavam-ra”) – hamis őrszem mindkettő. Az érem másik oldalának mutogatá-sához nem szükséges túl nagy tu-dás. A félelem gerjesztéséhez még annyi sem kell. A változásnak pedig nem kell hírnök, nem kell jós, sem pedig kritikus tagadó, aki oly nagy-szerűen átverhetetlen.

A változás van. Mindig is volt és mindig is lesz, de vannak idők – hi-

szen a mostani is ilyen -, amikor már olyannyira elmosódott a lényege, hogy az emberiség nagy szeren-cséje és esélye például egy ősi ci-vilizációból megmaradt bármilyen üzenet. S mindegy, hogy maja-e, mindegy, hogy igaz-e vagy sem. Az üzenet beérkezett, Önnek…1db…új levele van. Mindenkinek.

Új idők vannak, nézz körül, hogy miért. Ez az ősi üzenet pedig nem érkezhetett volna jobbkor. S hogy Te mit kezdesz vele, az tökéletesen szabad akaratodra van bízva. Ki is törölheted, vagy körbeküldheted, hogy ’nézzétek ezt a sületlenséget’. Legjobb, ha nem hiszel el semmit, nem mész bele vitákba – csak fi-gyelsz. És keresed a felsőbb össze-függéseket. Lásd meg a változást – minél jelentősebbet, annál jobb - , hogy ezáltal hozd létre a változást a magad számára. Mert így tudsz Te magad lenni a Változás.

Így értettem, hogy aki kér, az kap. És aki beletesz, annak visszajár.

Alapeset, hogy ennek, ami most van: véget kell érnie valamikor. A széthúzásnak, a lehúzásnak, a hi-tetlenségnek, az értelmetlen ijeszt-getésnek, mindenhonnan ömlő reménytelenségnek, a gyökérte-len ítélkezésnek. Fel kell hagyni a hibáztatásokkal és leértékeléssel, mert az tart lent bennünket.

Van kiút, és mindenki számára el-érhető. Csak figyelni kell. Tudom, hogy azt kérditek: hogyan. De ho-gyan?! Ugyan mit tehetünk?

Most még nem a „hogyan”, hanem a „miért” számít. Vándor addig nem indulhat a „hogyan”-ért, nem tudhatja, mi módon menjen, amíg nem látja meg, hogy „miért” megy. Hogy mi értelme van.

Csak magunkban találhatjuk meg a változtatás eszközeit. Ezt már sokszor hallottuk, mégis nagy a tanácstalanság, mert nem tudjuk, pontosan mi is a feladat. Nem ért-jük. Az emberi értelem méltatla-nul és megfontolatlanul háttérbe

szorult és legjobb esetben is ész-szerűséggé fokozódott le. Pedig az értelem egy kincs, egy ajándék az ember számára, csak jól kell tudni használni, tudni kell, mire való. Mi-ért van. Az összefüggések meglátá-sára.

Az értelem érzelem nélkül „hűvös ész” marad csupán, melynek oltá-rán a tudomány kihűlt fele felál-dozta az ember méltóságát és el-sődleges kincsét – az ember és az élet értelmét.

Értelem nélkül az érzelem viszont olyan ingoványos talaj, melynek mocsarába az ezotéria és a spiritu-alitás túlhevült szenvedélye és gő-zös vakhite képes süllyeszteni.

Olyan régi és olyan ismert az érte-lem és érzelem kettősének ereje, hogy használat hiányában belepte már a por, és egészen megfeled-keztünk kulcsfontosságáról.

Minden, amitől az ember ember: az az értelem és az érzelem együttes és önkéntes felemelése.

Az értelem és érzelem egymásba olvadása és egysége. Ez minden.Kezdjük el megérteni az érzelme-inket, ismerjük meg őket sorra, és emeljük fel őket a tudatunkba, ko-ronázzuk meg az ember fejét a szí-véből jövő érzésekkel.

Az érzelmek éltetnek minket, attól élet az élet, hogy érzünk, de mind-ez fabatkát sem ér anélkül, hogy megértenénk őket. Az élet értelme az ember értelme, ami arra adatott, hogy érzelmeinket kiegészítsük vele, hogy így tegyük vissza őket az egységbe, de már a magunk egye-diségén keresztül. Saját érzelmeink megértésén át vezet az út a világ és a többi ember megértéséhez.

Minden érzésnek van egy „miért”-je, jön valahonnan és tart valaho-vá. Ez adja az ember útját. Ha nem tudjuk, honnan jön és hová akar minket vinni, akkor behódoltunk az érzelemvilágunknak, és homályos tudattal álltunk be a Hold módjára

8

csökkenő-növekvő érzések egyed-uralma alá. Az érzéseket meg kell érteni, hogy megszerethessük őket, hogy magunkba fogadhassuk őket örökre! Így lesznek a tudatta-lan mozgatórugókból, az elfojtott vagy szunnyadó érzés-csírákból tu-datosított, felemelt én-részek.

A tudatosodás egyet jelent az ér-zelmek tudatosításával, azzal, hogy felhozzuk őket a tudatba, és meg-értjük lényegüket. Minél többet ve-szünk észre és minél többet értünk meg belőlük, annál inkább növek-szik megértésünk, belátásunk, rá-látásunk magunkra és az élet egé-szére.

Bizonyára tudjátok, hogy ha nincs ehhez megfelelő kíséret, akkor ez akár veszélyes is lehet. Az ember-ben egyetlen olyan érzés sem tu-datosulhat, aminek észrevételére ne adott volna engedélyt! Ha ezt a szabad akaratot bárki megpróbál-ja befolyásolni, akár saját magán, akár másvalakin, az a természet törvényei ellen vét, és bajba vagy kibillentségbe sodorhatja saját ma-gát és az érintettet. Nem kis rész-ben ez a jóslás és a szakszerűtlen terápia veszélye és fel nem fogott következménye.

Nem megoldás az, hogy folytono-san segítségért és támaszért ro-hangáljunk, valahányszor gubanc támad lelkünben, vagy csak kér-déseink akadnak, amikre hagyo-mányos logikával már nem találjuk a válaszokat. Az sem megoldás vi-szont, hogy ne merészeljünk ben-sőnkkel foglalkozni – hiszen ez az emberlét kulcsa.

Kell egy olyan gondolkodásmód, egy olyan nézőpont, ami által ön-magunk is boldogulunk saját belvi-lágunkkal. Igen: képesek vagyunk magunkat meggyógyítani, azáltal, hogy megértjünk saját magunk működését!

Ki más tudna engem igazán meg-érteni, igazán meggyógyítani és felemelni, mint én saját magamat? Hát nem én élek magammal 60-80-100 évig, szünet nélkül, napi 24 órában? Az én lelkem az én lelkem, csodamód pont úgy alkotta meg a természet, hogy csak én tudjam magamnak kibogozni; ahogyan sa-ját, teljesen egyedi színezetű prob-lémáim is pont úgy állnak össze,

hogy csak én tudjam megoldani őket, és pont olyan nehezek, hogy igenis megoldhatóak legyenek általam. Természetesen vannak kiváló szakemberek erre, de a vál-tozások szele nem kis részben azt hozza, hogy sokkal önállóbbá vál-hatunk saját belső összetételünk és mozgatórugóink átlátásában és irányításában.

Az érzései megértését és össze-függésbe való rendezését mindez-idáig elhanyagolta az ember, talán odafigyelés hiányában, talán infor-máció és mód hiányában.

Bármilyen univerzális rendszerrel is találkozunk, az pont arra való, hogy a változással terhes időkben az ember támaszt találjon benne. Egy nézőpont-támaszt, ami nem ígérget, nem kecsegtet, nem tart függésben senkitől, és elvezet oda, hogy saját hajamnál fogva húzzam ki magam a mocsárból, majd pont ugyanígy fel is emelkedhessek egy olyan életútra, amit valamikor megálmodtam magamnak. Olyan régen, hogy talán már nem is em-lékszem rá.

A tudatosodás egyet jelent az érzelmek tudatosí-tásával, azzal, hogy felhozzuk őket a tudatba, és megértjük lényegüket. Minél többet veszünk észre és minél többet értünk meg belőlük, annál inkább növekszik megértésünk, belátásunk, rálátásunk magunkra és az élet egészére.

MINDEN MEGÉRTHETŐ

9

Az univerzális rendszerek a meg-értésen alapulnak. A megértés az egyetlen, amit senki más nem vé-gezhet el helyetted, és teljesen biz-tonságos, mert kizárólag azt ért-heted meg magadból, amire már lélekben fel vagy készülve. „Saját testsúlyú edzés”, mert nem terhel túl. Erre csak a Megértés Útja ké-pes. Magad megértésének az útja.

Megérteni magadat csak fokoza-tosan, lépésről lépésre tudod. Erről szól az úgynevezett tudatosodás.Ne higgyétek el, hanem tapasztal-játok meg, hogy a megértés a napi elemózsia, a megértés a mindenna-pi kenyér. Amiért az ember kétezer éve imádkozik. A lélek, a szellem mindennapi kenyere a megértés, a belátás, a rálátás. Magasról.

Az ember csodálatos tudata vég-telenül sokat be tud fogni, be tud látni világunkból és saját magából is. Az ember belső világa ezerszínű és határtalan mélységeket rejt. Las-san feltárulnak ezek a mélységek, és megfoghatóvá válik mindaz, amiből az ember áll. A titkolózások, a ködös ezotéria, az ígérgetések és a „megmondások” kora lejár. Min-denki saját magának tapasztalhatja és értheti meg az összefüggéseket saját belvilága és az őt körülvevő világ között. A kulcs a lelkünkben van, az érzelmekben és az értelem-ben.

„De hogy lesz ebből mese?” Mind-ünknek a története? Kérdezhetnéd:

hogy lesz ebből egység? Egyet-értés? Elég abból a szűkségből és elég abból a félésből, ami oly sok emberi kapcsolódást lezár vala-hogy így: „mindenkinek más az igazság…”. Ne hagyjuk magunkat, ne dőljünk be a furfang cukormá-zas kardjába, mert ez a furfang azt mondja: sokfélék vagytok, sokfe-lé menjetek. Az alapozás egyezik,

mind a hétmilliárdunknál, ugyanaz a belső szerkezet, ugyanaz a ke-retrendszer alkot minket legbelül, igen! S csak erre épül rá a hétmil-liárdféle mintázat. Amihez a kulcs az érzelmek és az értelem együttes fejlesztése.

Figyeld az érzelmeid széles skálá-ját, és kezdd el megérteni, hogyan függnek össze. Keresd a valódi ösz-szefüggéseket! Azokat, amelyek egy fölső, egy legbelső pontban futnak össze! Ha rájössz: az ok bent van, Benned van, és fent van, akkor az felszabadít és fölemel. Fölemeli a tekinteted az okra. A kiinduló-pontra. A miértre.

A változásra és a hátszélre nem felapaszkodni kell, hanem elfogad-ni kell, és átengedni magadon – ez-által lesz a Tiéd. Hogyan? Csak egy döntés kell hozzá, szabad akaratod van eldönteni, hogy a változás nyil-vánvaló tényéhez hogyan viszo-nyulsz. Az, aki már elindult az úton, oda is ér. Hamis sugallat minden, ami megpróbálja elhitetni Veled, hogy bármiről lemaradhatsz.

Lassan feltárulnak ezek a mélységek, és megfog-hatóvá válik mindaz, amiből az ember áll. A titkoló-zások, a ködös ezotéria, az ígérgetések és a „meg-mondások” kora lejár. Mindenki saját magának tapasztalhatja és értheti meg az összefüggéseket saját belvilága és az őt körülvevő világ között. A kulcs a lelkünkben van, az érzelmekben és az ér-telemben.

Ehhez biztos, hogy kapunk majd megfelelő útmutatást is. Az ilyen útmutatás úgy ismerhető fel, hogy olyan formában szól hozzánk, ami kidomborítja a bennünk lévő közös eredetet és a megértést– és ebben bármikor megkapaszkodhatunk. Együtt elindulni egy belső úton, valami otthonosan közös sorveze-tővel: ez lehet egy tömeges átlé-nyegülés kezdete.

Erősítsd meg a ’miért’-et, és jönni fog a ’hogyan’ is.

Most megérintett a ’miért’. Hama-rosan a ’hogyan’-ra is fény derül. Megérkezik hamarosan a mód is, az eszköz. Felismeritek majd.

Hamarosan…

Deres Anita, Hadnagy Előd, Gárdonyi Zsolt

1010fo

tók:

Tom

sBau

ģis,

Lie

sl, F

rom

Sand

ToG

lass

, Lor

iL.S

talte

ri

A gyógynövények sok ember életét mentették és hosszabbították már meg a történelem során, ezért nem megle-pő, hogy napjainkban ismét visszaté-rünk ehhez a természetes, kemikáliáktól mentes gyógymódhoz.

természetbenaz egészség

11

természetbenaz egészség

A Föld számos területén megtalálható gyógynövények olyan hatóanyagokat tartalmaznak, melyeknek a betegségek meg-előzésében jelentős szerepet játszanak és segítenek a szer-vezetnek a már meglévő betegségek elleni harcban is.

A gyógyszeripar megjelenése előtt a legváltozatosabb be-tegségek gyógyítására használták őket. Az apró sérülések-től a halálos kórig mindent a gyógynövények széles körű alkalmazásával gyógyítottak. Az emberek évezredeken át figyelték az egyes gyökerek és virágok használatának jóté-kony hatását. A legtöbb gyógynövény használata teljesen biztonságos amennyiben helyesen alkalmazzuk őket, akad-nak azonban olyan növények is, melyeknek mellékhatásai is adódhatnak, ezért fontos kikérni egy jó természetgyógyász, vagy gyógyszerész tanácsát!

A gyógynövényeknek nincsenek, vagy kismértékűek a mel-lékhatásaik, ha a hatásos, gyógyító kezeléshez szükséges mennyiségben használjuk fel őket. Negatív hatások csak akkor lépnek fel, ha valaki nem tanulmányozza kellő alapos-sággal azokat a figyelmeztetéseket, intelmeket, melyeket a herbalisták tesznek sok-sok év tapasztalatával a hátuk mö-gött felismerve a gyógynövények használatával járó esetle-ges veszélyeket.

Rendkívüli elővigyázatosságot igényel, ha erős hatású gyógy-növényeket használunk más, szintetikus vegyületekkel pár-huzamosan, mivel a kettő párosítása a kívánttal ellentétes, kedvezőtlen hatást is okozhat.Manapság már sok orvos is nyitott a gyógyítás természetes módjai iránt, köztük a gyógynövényes kezelések iránt is. Ke-resse meg bátran ezeket az embereket és a kúra megkezdése előtt kérje ki tanácsukat!

A gyermekeknek csak csökkentett adagban szabad a növé-nyi gyógykészítményeket adni. Általános szabálynak azt te-kinthetjük, hogy a mennyiséget a testsúly szerint kell meg-állapítani. Mielőtt elfogyasztja a gyógynövényteáját (vagy bármilyen szert), amitől valamilyen hatást vár, mindig tuda-tosítsa magában, hogy milyen céllal veszi magához az anya-got! Ezzel irányítja, és kiváltja a kívánt hatásmechanizmust, és annak teljes bioenergetikai információja felhasználásra kerül szervezetében.

A gyógynövények alkalmazásának számos módja van, ami-ket egy-két mondatban mutatunk be.

12

GYÓGYNÖVÉNYTEÁKA legnépszerűbb felhasználási mód a teaként fogyasztott gyógy-növények. A növények előkészíté-sét és főzését üveg-, kerámia, vagy zománcos edényben végezzük. A gyógyfűtea elkészítésére két mód kínálkozik: a leforrázás és a főzés.

LEFORRÁZÁS: A növényeket ép-pen felforralt vízben kell áztatni, le-fedve. Nem főzzük meg, csak 10-20 percig ázni, állni hagyjuk.

FŐZÉS: Ahhoz, hogy a vastagabb levelekből, szárakból, kérgekből és gyökerekből kivonjuk a ható-anyagokat, körülbelül egy órán át kell lassú tűzön főzni a növényi ré-szeket. Ez az eljárás a főzés, főzet-készítés. Az esetek többségében a növényeket lefedetlen edényben kell főzni; ennek következtében a víznek legalább a fele elpárolog.A gyógynövényteákból fogyasz-tott szokásos mennyiség naponta háromszor fél csésze. Heveny be-tegségek kezelésére a gyakrabban fogyasztott kisebb mennyiség – 2-3 evőkanálnyi félóránként – sok-kal hatékonyabb, mint a ritkábban, de nagyobb mennyiségben bevett adag.

BALZSAMOlyan növényi kivonat, amellyel a feszült izmokat és szalagokat ke-zelhetjük. Hatását a bőrbe való bedörzsölése után fejti ki. A balzsa-mok általában serkentő tulajdonsá-gú növényeket és görcsoldó hatású gyógynövényeket tartalmaznak.

BEÖNTÉSA beöntés idegesség, fájdalmak és a vérben levő nagy mennyiségű méreganyagból adódó panaszok kezelésére alkalmas. A beöntést enyhén langyosan teával végez-zük, ha a bélfalhoz tapadt, beszá-radt, megkeményedett salakanya-got (bélsarat) akarjuk eltávolítani. A gyógyító folyadékot olyan sokáig kell benntartani, amilyen hosszan csak lehet; a műveletet egy órán át folytassuk, illetve addig, amíg 8 csészényi folyadék betölthető és pár percig benntartható.

FORRÓ BOROGATÁSA forró borogatást külsőleg alkal-mazzuk. A nem mélyen gyökerező, illetve külső eredetű (bőr alatti kö-tőszöveti, vagy izomeredetű) be-tegségek, duzzanatok, fájdalmak, megfázás és influenza kezelésére használatos. Serkenti a vér- és nyi-rokkeringést azokon a területeken, illetve testrészekben, ahová a bo-rogatást helyezzük.

FÜSTBELÉGZÉSA köhögés, a hörghurut és a mell-kasi teltségérzés közvetlen, direkt kezelése néhány gyógynövény füstjének beszívásával történik. Ez a beteg panaszainak azonnali, de időleges enyhülését eredménye-zi. A kezelés során kis mennyiségű gyógynövényt kell elszívni pipából vagy vízipipából. A tüdők megtel-nek a füsttel, majd teljesen ki is lé-legezzük az anyagot. Egy kezelés alkalmával 6-10-szer lélegezzük be a füstöt.

GYÓGYNÖVÉNYBOROKA friss vagy szárított gyógynö-vények szolgálnak az alkoholos folyadék képződésének alapjául, amely megőrzi a gyógyító ható-anyagokat. A gyógynövénybor elő-nye az, hogy a benne megőrzött, a friss gyógynövényekben pazarló bőségben meglevő gyógyító ha-tóanyagok gazdaságosan, takaré-kosan használhatók fel. Az alkohol-alapú orvosságok különösen jók az emésztési gondokra és a gyenge keringésre, ezen kívül balzsamként is használhatók.

HÜVELYÖBLÍTÉSA hüvelyöblítés általánosan hasz-nált módszer fertőzések kezelésé-re, illetve a hüvely tisztítására. Gya-kori alkalmazása nem ajánlatos, mivel megbontja, fölborítja a ter-mészetes hüvelyi baktériumflóra egyensúlyát. A test-meleg folyadé-kot mindig lassan, óvatosan töltsük be, és próbáljuk 10-20 percig benn-tartani. Várandósság idején nem szabad irrigálni.

KENŐCSA kenőcs, vagy ír a bőrre kenhető, és állagánál fogva rajta is hagyható szer.

OLAJOKA gyógynövényolajokat porrá tört száraz, vagy összezúzott, eloszla-tott, friss növényekből készíthet-jük, olívaolaj vagy szezámolaj hoz-záadásával. 57 g növényre 2 csésze olajat számítsunk. A keveréket meleg helyen hagyjuk állni három napig. Gyakran készítenek olajokat

13

fűszerekből, mentából és más aro-más növényekből.

PAKOLÁS ÉS TAPASZPakolás: porított vagy összezúzott, foszlatott, (maceráit) gyógynövé-nyek meleg, nedves pépje, amelyet közvetlenül a bőrre tesznek gyulla-dások lelohasztására, csökkentésé-re, vérmérgezés, mérges csípések, harapások, szúrások következmé-nyeinek enyhítésére, kelések, ki-ütések gyógyítására, hogy az érin-tett terület tisztulását, gyógyulását elősegítsék.Tapasz: hasonló a pakoláshoz, de ennél a gyógynövényeket vagy vá-szon közé rakják, vagy nagy töme-gű „vivőanyagba” keverik, mielőtt a bőrre tennék.

PIRULAA pirulákat ugyanúgy használjuk, mint a zselatin kapszulákat, de megvan az az előnyük, hogy pusz-tán a gyógynövényeket tartalmaz-zák, amelyeket ráadásul nem is szükséges olyan finomra porítani. A készítéséhez szükséges durvább őrleményt szárított, illetve friss nö-vényből is nyerhetjük, ha kávédará-lóval vagy fűszermalommal darál-juk meg. A borsó nagyságú pilulák kb. fele annyi gyógynövényt tartal-maznak, mint a kapszulák, ezért ha az adagolás kapszulában van meg-adva, ezt figyelembe véve szedjünk kétszeres mennyiséget a pilulából.

SZIRUPOKA szirupokat gyakran használják köhögés, torokfájás, torokgyul-ladás kezelésére, mivel a szirup bevonja az érintett felületet, így a gyógynövényeket közvetlenül rajta tartja. A szirupokat 1/2 vagy

1 kávéskanálnyi mennyiségben al-kalmazzuk, szükség szerint.

SZIRUPOS ORVOSSÁGA szirup régi “találmány”, amely arra szolgál, hogy a rossz ízű or-vosságokat be lehessen venni. Úgy készül, hogy egy kevés gyógyfüvet összekeverünk mézzel, juharszi-ruppal és földimogyoróvajjal. Ez utóbbi helyett más, hasonló anya-got is használhatunk, hogy lágy, pépes masszát kapjunk. Így még az erős paprikát is be lehet adni kis-gyermekeknek.

TINKTÚRÁKA tinktúrák igen tömény növényi kivonatok, amelyek hosszú időn át elállnak, mivel az alkohol kitűnő

tartósítószer. A tinktúra alkoholtar-talma nem lehet kevesebb 30%-nál. Különösen azokat a növénye-ket érdemes tinktúra formájában alkalmazni, amelyek rossz ízűek vagy hosszú időn át kelt szedni őket, illetve amelyek külsőleg, bal-zsamként is felhasználhatók. A ké-szülő tinktúrát újholdkor a legjobb összeállítani és teliholdkor leszűr-ni, hogy a növekvő Hold vonzása elősegítse a növényi hatóanyagok kivonását. A tinktúrából egyszerre bevett mennyiség a néhány csepp-től a 2 kávéskanálig terjedhet.

VÉGBÉL ÉS HÜVELYKÚPA kúp porrá tört gyógynövényből és kakaóvajból készül. A gyurma-állagú anyag hűtőbe téve megke-ményedik. Használat előtt szoba-hőmérsékletre kell felmelegednie, hogy kellő vastagságú (kb. 2 cm) hurkát lehessen belőle sodorgatni, amit kb. 2,5 cm-es darabokra kell

vágni. A kúp aranyér vagy ciszták kezelésére, illetve a hüvelyben ke-letkező fertőzések, irritációk és da-ganatok gyógyítására alkalmas. A kúpot általában éjszaka használják. A kakaóvaj megolvad a test mele-gétől és így a gyógyfüvek kifejthe-tik hatásukat.

ZSELATIN KAPSZULAA zselatin kapszula akkor célrave-zető eszköz, ha a gyógynövény kis mennyiségben használatos (0,5-3 g alkal-manként), keserű, vagy nyál-kás, esetleg hosszú időn keresztül rendszeresen kell szedni.A zselatin kapszulát le lehet nyelni étellel, de ha étkezések között vesz-szük be, legalább fél csésze vizet vagy gyógynövényteát igyunk rá,

hogy biztosan a gyomorba kerül-jön. Ha a készítmény olyan, hogy zselatin kapszulát igényelne, ké-szíthetünk belőle pilulát is, de a pi-lulából kétszer annyit kell bevenni, mint a kapszulából, mert a hatásfo-ka kisebb.

Az, hogy mely módszer kerül al-kalmazásra, az számos tényezőtől függ. A leggyorsabb eredmény érdekében, különösen a súlyos, heveny betegségek kezelésekor legcélszerűbb a gyógynövényeket böjtölés közben, vagy speciális, tisztító diétával összekapcsolva be-venni. A gyógynövények és a diéta alkalmazása biztos, hogy erősíti és gyógyítja a szervezetet, amennyi-ben lecsökkentjük a mérgező és savképző táplálékok fogyasztását, sokat pihenünk és megszabadu-lunk feszültségeinktől.

W.A.

„legcélszerűbb a gyógynövényeket böjtölés közben, vagy speciális, tisztító diétával összekapcsolva bevenni”

14

avagy mátrixon kívüli valóságunk MEDITÁCIÓ

Mi is az a meditáció?A meditáció - ha ragaszkodunk a szó eredeti értelméhez- tulajdonképpen nem más, mint gondolatok nélküli éber tudatosság. Nem félig alvás tehát; nem vizualizálás, nem elmélázás. Nem elmerülés a múltban vagy a jövőben, ha-nem épp ellenkezőleg: a jelenlét állapota.Az elmélyült vizualizációt vagy a mély - akár elalvással végződő- relaxációt is nevezhetjük meditációnak, termé-szetesen, ilyenkor azonban nem árt tisztázni, melyik fajta meditációról beszélünk. Az említett meditáció-fajtákról is szólok bővebben a következő cikkekben.

14fo

tók:

Sui

cine

, Reb

ecca

sela

h

15

A meditáció által elérhető bizonyos értelemben kitágult tudatállapot-ban olyannak tapasztaljuk meg az életet, amilyen valójában. A ben-nünk lévő és a minket körülvevő szépség és nagyszerűség egyfajta mélyebb és teljesebb megtapasz-talása. Úgy is mondhatjuk: ráébre-dünk a szépségre és a nagyszerű-ségre.

Még egyszerűbben: ráébredünk önmagunkra, igazi lényünkre.

Ma, amikor - ha hagyjuk- a csapból is az folyik ránk, hogy kicsik, védte-lenek, szerencsétlenek, védelemre szorulók, mi több, megvetendők vagyunk, igazi csoda és ajándék a meditatív tudatosság növekedé-se, terjedése világszerte. Ugyanígy csoda belső erőnk, hatalmunk és nagyságunk felfedezése.

Alázat és nagyszerűségTermészetesen nem valamiféle egoista felsőbbrendűség tudatról beszélek. Ez semmiképpen sem le-het a meditatív tudatállapot része, sőt ellentmond annak. A tudatos-ságnak az alázat is része.

Sokaknak elsőre lehetetlennek, de legalábbis bonyolult feladatnak tűnhet ezen állapot elérése. Ami valamikor régen, kicsi gyerekko-runkban egyszerű, sőt természetes volt számunkra, az mára rejtéllyé vált.

Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapja-iban beteg társadalomhoz - mond-ta Jiddu Krishnamurti, a hatvanas évek nagy forradalmár-filozófusa, aki a nyugati világ ismert tanítója volt az 50-es évektől kezdődően. Amit akkor mondott, aktuálisabb, mint valaha. Azt, hogy beteg a társadalom (ma szinte kivétel nél-kül mindenütt a Földön) és hogy valamennyire mindenki sérült, sok szakembertől hallani. Ugyan-így tudjuk azt is, hogy az emberek félkómában, alvajárva élik a min-dennapjaikat. Van azonban meg-oldás és gyógyulási lehetőség, ez pedig a felébredés.

ÉberségMivel a meditáció célja éppen az éberség, fontos megtanulni, hogy a meditáció alkalmával ne alud-junk el és ne érjen el minket sem-milyen más „elterelő hadművelet”. Világunk sérült, beteg mivoltának lényege éppen az, hogy rengeteg az olyan hatás, ami önmagunktól igyekszik eltávolítani. Eltekintve ez esetben attól, hogy mennyire tuda-tosak vagy nem tudatosak, terve-zettek vagy nem tervezettek ezek a hatások, ne feledjük, az éberség az egészség és az igazi, egészséges öntudatosság alapvető feltétele. Sri Mataji, a sahaja jóga alapítója mondta: „Tisztában vagyok vele, hogy amikor valami nagyon fon-tos Isten szemszögéből, akkor az összes negatív erő kiterveli, ho-gyan késleltesse, hogyan tegyen akadályokat, hogyan térítse el, vagy hogyan gátolja azt meg.” Úgy gondolom, valójában mi magunk akadályozzuk, szabotáljuk magun-kat, hiszen valójában félünk mély-re merülni és kitágulni. Ha nem is a legkellemesebb, de legalább megszokott állapot a viszonyla-gos beszűkültség, a hétköznapok gondjai, aggodalmai és az, hogy még elalváskor is azon rágódunk, mi lesz holnap. Egy egész komp-lex energiamintát építettünk eköré és bizonyos mértékig ez a minta veszélyeztetve érzi magát. Ezen kitágult tudatosság küszöbén egy pillanatig rémületet is érezhetünk; úgy érezhetjük: szétesünk, elveszít-jük önmagunkat. Ilyenkor valóban elveszítünk valamit, de nem ön-

magunkat, sőt ekkor válunk igazán önmagunkká, személyiségünket megőrizve és kiteljesítve, megnyo-morító korlátainkat elveszítve, fel-oldva. Ez persze egy folyamat, nem történik meg egyből, de - kinél ha-tározottabban, markánsabban és gyorsabban, kinél kevésbé - elkez-dődik.

Belső egység és problémamegoldásAz igazán önmagunkká válásnak része a belső egység is. Az önma-gunkkal való egység. Ma ez sem természetes, bizonyos értelemben. Természetes, hiszen ez az eredeti állapotunk, de nem hétköznapi. Nem ezt tanuljuk, nem így növünk fel. Épp ellenkezőleg. Ahogy Osho mondja: „Az ember tudathasadá-sos. Az ember normális alapállapo-ta - legalábbis ma - a skizofrénia. A primitív népeknél ez még valószí-nűleg nem így volt, de az évszá-zados társadalmi beidegződések, a civilizáció, a kultúra és a vallás egy sokaságot csinált az emberből: egy széthasadt, darabokra hullott, ellentmondásos lényt. Mivel ez a széthasadás mégis ellentétben áll az ember legbenső természe-tével, valahol mélyen az egység még mindig létezik.” Éppen ezt a „valahol” lévő mélységet keressük és találjuk meg a meditáció által. A döntésképesség, az önbizalom, a problémamegoldó képesség és ezáltal az életünk minősége mond-hatni egy egész más dimenzióba kerül.

Antal Judithttp://ahelyeskerdes.com/

avagy mátrixon kívüli valóságunk

16

A gyerekeknek mindenképpen ez a legmaradandóbb, hiszen ez a leghosszabb, három napig tartó ünnep, rengeteg finom étellel és sok-sok ajándékkal. Ráadásul lát-ványnak sem utolsó a szépen feldí-szített fenyőfa, alatta a sok becso-magolt kívánság.

A karácsony ünnepe több nemzet-nek is a szeretettel való kapcsolat megerősítését, megélését, a gon-doskodást és az egymásra való odafigyelést, megbékülést hordoz-za magában.

De honnan ez az ünnep és mi célt szolgált eredetileg?A téli napforduló napja az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyá-ri napfordulóval együtt egységes keretet adott az időszámításnak. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap és a leg-rövidebb éjszaka következett be, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap és ekkor van az év leg-hosszabb éjszakája is. A téli napfor-duló az északi féltekén december 21-22-ére esik, s ennek alkalmával évezredek óta a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ün-nepelték, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosz-szabbodni a nappalok.

A karácsony általában minden ember szá-mára a legfontosabb, csodálatos, érzelmek-kel teli ünnep. Ilyenkor látogatjuk meg azokat a rokonokat, ismerősö-ket, akikre év közben nem biztos, hogy tud-tunk időt szakítani, s ilyenkor a család távol élő tagjai is hazautaz-nak.

A KARÁCSONYfo

tók:

Mac

kBru

nson

, fo

ntpl

aydo

tcom

ÜNNEPEK16

17

A római világban a téli napforduló előtt, december 17-én ünnepelt Saturnalia a vidámság és az ajándé-kozás napja volt, a római újévkor, január 1-én pedig a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítet-ték, a gyerekeknek és a szegények-nek pedig ajándékot adtak. A nice-ai zsinat után ez a meglévő szokás is keresztény köntösbe öltözött, számos eleme az ünnepnek, így az ajándékozás hagyománya is Jézus Krisztus neve alatt folytatódott to-vább.

Karácsony ünnepe Rómában kelet-kezett 325 és 335 között. Célja volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerű-sítse a liturgia eszközével a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. A vetélytársát, a Mithrasz-kultuszt ekkor legyőző keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt immár Jézus szimbolizálta, így hamarosan az ő születését is ehhez a téli napfordu-lóhoz kötötték.

Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymásnak el-lentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egye-sek szerint 20-án, mások szerint áp-rilis 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy janu-ár 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünne-pelt „Sol invictus” (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azzal, hogy bevezették Krisztusnak, a „Sol Salutisnak” (az üdvösség Napjának) ünnepét.

Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat a korábbi Jézus szü-letésének ünnepe, vízkereszt is. Karácsony elé pedig - a húsvé-ti nagyböjthöz hasonlóan - az V. században előkészületi időket is csatoltak, ezt hívjuk latin eredetű szóval adventnek, ami Jézus szü-letésének eljövetelére utal. A kará-csonyt megelőző négy vasárnapot

átfogó időszak nagy jelentőséggel bír, ez a Megváltóra való várakozás ideje.

A tél legnagyobb ünnepe minden nyelven saját nevet kapott, amely hűen tükrözi, hogy a szót haszná-ló népek milyen fontosságot tulaj-donítanak az ünnepnek. A magyar karácsony szót szláv eredetűnek tartják, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcsun szó lenne, amely lépőt, átlépőt jelentett. A szó jelen-tése ezek szerint az új esztendőbe való átlépésre utalna. Legalább ennyire, ha nem jobban valószínű, hogy az ünnep neve a kerecsen szóból ered, ugyanis a pogány ma-gyarok ünnepi szokása volt, hogy a téli napfordulón az újjászülető Nap felé reptették a fiatal kerecsensóly-mokat, mint a Nap madarait.

Az angol Christmas Krisztus ne-vére utal. A német Weihnacht és a holland Kertsmisse pedig szent éjt jelent, tehát e szavak egyházi eredetűek. A latin natalis (szüle-tés) szóból ered a francia Noel, az olasz Natale, a spanyol navidad és a walesi nadoling szavak mindegyi-ke. Létezik még a karácsony meg-nevezésére a skandináv Jul szó és ennek óangol változata, a Yule. Pontosan nem tudni mit jelentett eredetileg, valószínűleg a télnek azt a szakaszát, amelyet ma is a téli ünnepi időszaknak tekintünk. Ér-dekes, hogy Oroszországban a ka-rácsony jelképét, az orosz fenyőfát nevezik jolkának.

A világ sok orszá-gában nemcsak az elnevezés, hanem az ünnepi szokások és hagyományok is változatosak. Néha szomszédos orszá-gok lakói is egészen máshogy készülnek karácsonyra és más-képp ünnepelnek. A szenteste menete az egyes országokon belül is - ezt min-denki tapasztalhat-ta - családonként

más és más lehet. Az azonban szin-te mindenütt közös, hogy a városok és falvak ünnepi díszbe borulnak. A városok főterén fenyőt állítanak, az út menti fákon sok ezer kis színes égő világít, a házak homlokzatát is olykor lámpafüzérekkel, fenyő-gallyakkal, szalagokkal díszítik. A kirakatok már jóval karácsony előtt megkapják ünnephez méltó ruhá-jukat, az áruházak pedig rengeteg játékkal várják a gyerekeket.A fő jelkép rendszerint a fenyő, melyet december 24-én este ál-lítanak és díszítenek fel a szülők. Karácsonyeste Európában min-denkit otthon talál, naplemente után “megjön az angyal”, a csa-lád a feldíszített karácsonyfa köré gyűl, énekelnek, majd kibontják az ajándékokat és ezután ünne-pi vacsorával ünnepelnek. Sokan később elmennek az éjféli misére vagy másnap reggel a templomba, hogy megünnepeljék Jézus szüle-tése napját.

Az év vége és ezzel az újév kezdete már ősidők óta szinte minden nép számára búcsúzással és ünnep-léssel telik. Az óév eredményeire emlékezve és a jövőt tervezve ün-nepléssel lépnek át az emberek mostanság is az új esztendőbe. Egyes országokban azonban csak ez után jön el a karácsony, pél-dául Oroszországban december 25-26-a helyett csak január 6-án, Vízkeresztkor tartanak nagy ünne-pet – s ezzel le is zárul a karácsonyi ünnepkör.

Csörgő Zoltán

18

December 31-e, Szilveszter napja az év utolsó napjának számít. Nem volt ez mindig így, hiszen a legré-gebbi, szoláris, azaz a Nap járását alapul vevő naptárban az év első napja a Nap születése, a téli nap-forduló utáni első nap volt, azaz december 22-e. Később december 25-e volt az első nap, ma a Ger-gely-féle naptárreform (1582) óta a római hagyományt követjük, mert a Római Birodalomban került az év első napja január 1-ére. Ehhez ké-pest az utolsó nap mindig megörö-költe az évzáráshoz, az óesztendő elbúcsúztatásához kapcsolódó ha-gyományokat. Számos ősi gonosz-űző, bőségvarázsló népszokás, hie-

delem, mágikus eljárás kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyet mostaná-ban már csak kevesen ismernek.A rómaiak december végén meg-tartott Saturnalia ünnepének ha-tására e nap is vidáman együtt ünnepelnek az emberek, éjfélkor jókívánságokat, áldást mondanak egymásnak. Pontban éjfélkor a pezsgőbontás után áldomást isz-nak és koccintanak. Mindezek a szokások régi szertartások nyoma-it, emlékeit őrzik.

A pezsgősüveg kinyitása például a durranó dugóval, vagy a koccintás, a hangoskodás a papírtrombitával, a petárdázás mind, mint a hajdani

kongózást, csergetést, pergőzést, nyájfordítást, ostorral pattogtatást, csengetést, kolompolást, később lövöldözést, tülkölést idéző zajkel-tés az ősi rontástávoltartó mágia része volt, s a gonosz, ártó erők, dé-monok elijesztésére szolgált.

Mágikus szokás volt a legények bő-ségvarázsló céllal történt áldásosz-tó újévköszöntése, szilveszteri kán-tálása is. A hajdan minden faluban élő hagyományból később a gye-rekek adománykérő szokása lett. A legények még éltek azzal is, hogy mindenki tudja, ez fordított nap, s nem fogják őket megbüntetni,

Szilveszteri mágikus és jósló hagyományok

fotó

k: A

rmin

_Vog

el, M

aret

HÜNNEPEK

19

hogy kicserélték az utcakapukat, a patakon át pallóként rakták, a lá-nyos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lányt.

Ezt a napot alkalmasnak tartották arra is, hogy a jövőt fürkésszék. Ter-mészetes kíváncsiság hajtja mindig az embert, amikor a jövőbe akar látni. Latba vetették a jóslás mind-két formáját:, azt, amikor előjeleket figyeltek, de az aktív jósló eljáráso-kat is. Az előjelek közé tartozott az időjárás figyelése, s népi időjósok szerint az e napi északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pe-dig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható. Előjelnek vették a vélet-len eseményeket is, ezek Szilvesz-terkor a haláljóslás eszköztárába tartoztak: aki például hálaadásról hazamenet elesett az úton, arról azt mondták, hogy meghal még abban az évben.

Az aktív jósló módszereket Szil-veszter éjjelén leginkább az eladó lányok vetették be, akik a gombóc-főzéssel, ólomöntéssel, álomfigye-léssel főként arra voltak kíváncsiak, hogy férjhez mennek-e, s ha igen, akkor már jövendőbelijük neve és foglalkozása után is tudakozód-tak a lányok. Figyelem! Ha másért nem, akkor baráti társaságunk szó-rakoztatásáért érdemes kipróbálni ezeket. De lehet, hogy itt az ideje annak, hogy kiderüljön, vajon ba-bonaság-e ez a sok szokás, vagy van-e benne mégis valami „éssze-rű”, de legalább hatásos bűbáj?

A gombócjóslás úgy zajlott, hogy a lányok neveket írtak papírra, majd ezeket gombócokba gyúrták és a forrásban lévő vízbe dobták. Ame-lyik gombóc a leghamarabb jön a víz felszínére, az abban rejlő nevű lesz a lányok jövendőbelije - tartja a hagyomány. Egy gombócot üresen kellett hagyni, s amennyiben ez jön fel elsőként, a következő évben nem megy férjhez az eladósorban lévő menyecske.

Manapság újra kezd divatba jönni az ólomöntés, s ki-ki a megder-medt ólom alakjából igyekszik asszociálni a jövőjére, s tág teret enged ez a képzeletnek. Akárcsak korábban, amikor a lányok a maj-dani vőlegény arcát igyekeztek meglátni a vízből kihalászott, kihűlt ólomdarabkában.

A bukovinai magyar leányok más-képp tudakozódtak a jövő felől: „Az a leány, aki meg akarta tudni, hogy férjhez megy-e az új esztendőben, az szilveszter estéjin elment az ab-lak alá, ahol sok gyermek volt hall-gatózni. S ha azt mondták, hogy: »Menj el innen!«, akkor férjhez ment, s ha azt mondták, hogy: »Ülj le!« akkor nem ment férjhez az esz-tendőben”.

Az András napi férjjósló szokások visszaköszönnek egy hónappal később a majdani férj megálmodá-

sának „művészetében” is: a lányok férfinadrágot – legtöbbször lopott alsóneműt - tesznek a párnájuk alá és megálmodják, hogy ki lesz a jö-vendőbelijük.

Gyimesvölgyben más módszerrel még a kérő gazdagságát és magas-ságát is meg lehetett előre tudni: „Akkor karót kötnek. Akkor men-tek, kötővel megkötöttek. Hogyha az a karó nem vót teljesen meg-hántva, akkor gazdaghoz ment férjhez, s ha az a karó csóré vót, akkor szegényhez ment férjhez. Ha magos vót, akkor magos férfi-hez ment, s ha alacsony vót, akkor alacsony férfihez ment”. Nem férj-, hanem időjárásjósló módszer volt a hagymakalendárium. Ezt ugyan-

úgy készítették, mint december kö-zepén, Luca napján: tizenkét hagy-mának felülről számított harmadik rétegébe egy-egy csipet sót tettek, felrakták a párkányra, s másnap reggelre ez előre jelezte a követke-ző év csapadékos hónapjait. Abból ugyanis, hogy nedves vagy száraz lesz-e a só, következtetni lehetett a rákövetkező év hónapjainak esős, illetve száraz időjárására.

Protestáns vidékeken szokás volt az óév temetés. Éjfélkor a legények és a fiatal gazdák a kivilágított temp-lomtoronyba mentek, meghúzták a harangokat, templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hívek hazakísérték, megköszönték egész évi fáradozását.

Manapság a szilveszter a fogada-lomtételek napjává is vált. Szokás e

napon éjfélig megfogadni valamit, s persze ez rendszerint valaminek a befejezését, például a cigarettázás szokásának abbahagyását szokta jelenteni. Mindenki érzi ilyenkor, hogy határnap Szilveszter, valami véget ér, lezárul, ezért ki is használ-ható ez a határ, mintegy mágiku-san: ahogy lezárul az óév, bezárul a múlt kapuja, lerakhatjuk, amit tovább már nem kívánunk cipelni, ami már fölösleges, s tiszta lappal, megújultan léphetünk az újév elé. A tiszta lap után az már más lapra tartozik, hogy ki-ki mennyire volt kitartó az újesztendőre vonatkozó fogadalma teljesítésében…

Csörgő Zoltán

Mindenki érzi ilyenkor, hogy határnap Szilveszter, valami véget ér, lezárul, ezért ki is használható ez a határ, mintegy mágikusan: ahogy lezárul az óév, bezárul a múlt kapuja, lerakhatjuk, amit tovább már nem kívánunk cipelni, ami már fölösleges, s tiszta lappal, megújultan léphetünk az újév elé.

20

Életünk egy pontján eljön a pillanat, amikor megérezzük: valami hiányzik. Legyünk bárkik, éljünk bárho-gyan, legyen bármink, ez a pillanat bizton bekövetkezik. Ekkor szinte bizonyosan azt is felfedezzük, hogy ez az érzés már régóta velünk él, csupán nem fordítottunk rá kellő figyelmet. Mindig találunk rá kifogást, hogy miért ne foglalkozzunk ezzel a mély, belső késztetéssel.

Lényegtelen, hogy ez a karrier, a gyermeknevelés, vagy az épít-kezés álruháját ölti magára, mert az indok csak a forma, és a forma tetszőlegesen változtatja alakját a korunknak, a nemünknek, a szoci-ális helyzetünknek vagy a nevelte-tésünknek megfelelően. Mindig, amikor megérezzük a hiányt, dönt-hetünk: elindulunk végre hazafelé, vagy folytatjuk vakon az életet.Kedvelem a Tékozló fiú történetét. Vajon nem rólunk szól? Amikor e világra érkezük, már megkapjuk az örökségünket. Nevezhetjük DNS-nek, vagy adottságok és hajlamok tárházának, karmának vagy sors-nak. Egyre megy. Ezek azután ke-verednek életünk körülményeivel (szülők, környezet, stb.) és máris készen állunk arra, hogy meg-kezdjük a nagybetűs életet. Ez az élet pedig nem más, mint távolo-dás. Tanulunk, szeretünk, utálunk, dolgozunk, küzdünk, nevelünk, gyarapodunk és veszteségeket szenvedünk el. Valójában teljesen belerévedünk az élet nevű játékba, és messzire sodródunk hazulról, más szóval valódi önmagunktól és Istentől. De amikor már minden vagyonunkat eltékozoltuk, és disz-nók között ülünk a sárban, való-ban dönthetünk. Őszinték leszünk e, vagy tovább áltatjuk magunkat.

Merítünk e bátorságot tévedéseink (fontosnak tartom megjegyezni, hogy tévedni, véteni egészen más, mint bűnözni) tapasztalataiból, vagy gyáván, tovább bizonygatjuk igazunkat. Felelősséget vállalunk, vagy bűnbakot keresünk. Eltom-pítjuk-e a honvágyat munkával, droggal, szerelemmel, itallal, vagy nekivágunk a hazafelé vezető út-nak. Mindegy hányszor mondunk nemet az elhívásra, az újra és újra elénk áll és a szemünkbe néz vala-milyen külső esemény formájában. Halkan, de félreérthetetlenül súg: gyere haza!

Persze a hazatérés sem egy kéj-utazás. Minduntalan visszahúz a megszokás gravitációja, a hamisan könnyű felelőtlenség utáni vágy. Egész úton gyötör a kétség és a félelem bennünket, hogy miként fogadhat vissza az, akit hálátlanul elhagytunk. E kétségünk és félel-münk is csupán abból fakad, hogy sejtelmünk sincs az igazi szeretet-ről, melyet meg sem érthetünk, míg haza nem érünk, és meg nem tapasztaljuk azt. Akkor megértjük, hogy a szeretet mindig elenged, de mindig visszavár. Mindig ad, de sosem kér semmit. Jézus szól az idősebb fiúról is, aki nem hagy-ta el atyja házát, hanem szolgált.

Ám fivére hazatértével, világossá vált, hogy Ő sem volt tisztában a szeretet mibenlétével. Szolgálata szolgaság, igazsága gőg, erénye gyengeség volt csupán. Bármelyik testvér életét választjuk is magunk számára, mindkét esetben megvan a tanulnivalónk.

Ha már a hazatérésről esik szó, nem mehetünk el az utunkat segítő kü-lönböző tanok mellett. Minden irányzat óriási segítség, ha megért-jük és óriási akadály, ha félreértjük azokat. Paulo Coelho-t idézve: „Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillana-tot, amikor valamit el kell kezdeni. A második: eltalálni azt a pillana-tot, amikor abba kell hagyni.” Eljön az idő, amikor minden mankót el kell engednünk, mert a tan nem a valóság, hanem az oda vezető ös-vény. A váltás nem azt jelenti, hogy mindenáron fel kell hagynunk ad-digi életünkkel. Csupán azt, hogy irányt váltunk. Kívülről befelé, lent-ről felfelé. Akár egyhelyben is ma-radhatunk, de mehetünk kedvünk szerint bárhová. Ahogy mondani szokták: mindegy merre utazol, a problémáid veled utaznak.Jó utat!

S.K.

illus

ztrá

ció:

Ale

xWea

rsH

ats HAZATÉRÉS

20

Hótalpas túrák az Alpokban!

http://utazom.com/utazas/stilus/aktiv-hotalpastura

22

SAMSARAA LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA

„Lenyűgöző. Semmihez sem hasonlítható. Igazán különleges filmes élmény.” - Indiewire

A VILÁGOK ARCA: BARAKA díjnyertes alkotóitól

A Napi Elemózsia csapata meghívást kapott a Samsara – a lét örök kör-forgása című film magyar forgalmazóitól, hogy egy sajtó vetítés keretein belül megtekinthesse a Magyarországon december 20-án bemutatásra kerülő alkotást. A Ron Fricke rendező és Mark Magidson producer által ké-szített filmet sokan dokumentumfilmként definiálják, és ebben a formá-ban nem régiben elnyerte a dublini filmkritikusok elismerését csapatunk azonban úgy vélekedik, hogy ennél sokkal többről van szó!

Cikkünkből megtudhatjátok, hogy mit gondol a filmről a nagy filmes múlttal rendelkező Nádorfi Lajos, operatőr, a Mantra Alternatív Termé-szettudományi Szabadegyetemen végzett Qeis Leila, és az üzleti életben tevékenykedő Weckermann Anita.

23

„Elvárások nélkül érkezni és egy csodával haza térni az egyik leg-meghatóbb érzés, amivel találkoz-tam. A Samsara – A lét örök körfor-gása ezt adta nekem. A vetítésnek otthont adó Uránia Filmszínház épületének hangulata tökéletesen illett a filmhez. Engem ez az épület mindig elvarázsol. A színes, mintás díszítésű falak, a hatalmas belma-gasság és a hozzá tartozó boltívek, ahogy a cipő sarka kopog a kövön s a falak visszaverik a hangot olyan, mint ha egy másik világba csöp-pentem volna. Jelen esetben ez a másik világ a Samsara készítőinek világa volt, akik olyan helyekre re-pítettek, ahol még sosem jártam és nem csak a fölrajzi helyszínek sok-színűségének köszönhetően.

Egy megközelítőleg 100 perces film, melyben nincsenek szavak, még is több üzenettel bírt szá-momra, mint az elmúlt időkben bármelyik. Nem tudom igazán meghatározni, hogy miről szól, mert a bennem ébresztett érzések alapján úgy gondolom, hogy ettől az alkotástól mindenki valami olyat kap, ami csak az övé és nem hason-lítható össze a másoknak nyújtott élménnyel. Nem gazdagított olyas-mivel, aminek eddig nem voltam a birtokában, de ami ott szunnyadt bennem, abból sokat a felszínre hozott és a homályos érzéseket ki-élesítette. Két egymástól merőben eltérő érzésvilág alakult ki bennem, még sem mondhatom, hogy ezek az érzések egymás ellentétjei len-nének.

Sok-sok kép és még több hang, amiknek összessége a vezetett meditációk alkalmával tapasztalat bensőséges, meghitt érzést ad-ják. Nem hiányoznak a szavak és a párbeszédek, sokkal többet adnak a képek és a hangok. Nyugalom tölt el, minden helyénvalónak és kerek egésznek tűnik. Elvarázsol-ják a szemem a színek, a minták, melyek jelentéséről csak kevés is-meretanyagom van, még is érzem milyen jelentőségteljesek és fonto-sak készítőik számára. Narrátori se-gítség nélkül is érzi a néző, hogy a

sok helyen meseszerűen tökéletes és megnyugtató világban minden okkal van ott és úgy ahogy, bármit megváltoztatva már nem éreznénk azt, amire a legjobb szó a harmó-nia. Színek, formák, arcok, hangok, ritmusok, rituálék. Minden a maga helyén, a megfelelő helyen és idő-ben.

Ettől eltérően, még sem ellenté-tesen jelennek meg a forgalmas, szürke, egyediségtől, hagyomá-nyoktól és talán hittől mentes, de fegyverekkel és tiszteletlenséggel teli képek, amik bennem az undor és szorongás érzését ébresztik. A fegyverektől megsérült katona, akinek arcát a felismerhetetlen-ségig pusztította el a fegyver és a szemlélet, melyre felesküdött, még is egyenruháját viseli, ezzel mutat-va ki hovatartozását, mert arca már képtelen rá, hogy kifejezzen bármit a fegyverek erején kívül. A székben ülve szűknek érzem már a cipőt, a ruhám, a bőröm. Úgy érzem, meg-fojtanak, beskatulyáznak, elveszik tőlem, ami én vagyok. Olyan világ-ban élek, ami eddig természetes volt és megszokott, most viszont élhetetlennek és idegennek tűnik.

Szégyenkezem, hogy városi va-gyok, a mai értelemben használt modern ember, aki a technika vi-lágában él, és hátat fordít annak az egészen más, hagyományokkal teli világnak, ami percekkel ko-rábban még a meghittség érzésé-vel töltött el. Visszavágyom. Oda, ahol a film elején járhattam. Ahol jól éreztem magam és nyugodtan süppedhettem a székembe, félel-mek és szorongások nélkül. Még is tudom, szükség volt rá, hogy ezt is lássam és érezzem. E nélkül nem vágynám vissza, és ha a filmnek vége egy jó érzéssel távoznék, de hiányozna belőlem a tenni akarás. Így az undort megtapasztalva cé-lokat kaptam, hogy tegyek, hogy lépjek, hogy tudjam, mi az ahova el szeretnék jutni. Vágyat ébresztett a cselekvésre. A cél nem egy hely-szín, nem egy vallás, nem egy kul-túra, hanem továbbra is egy érzés! A harmónia.

Kizökkenve kicsit a filmből elfogott egy érzés. A félelem egy másfajta érzése, hogy mivel nem vagyunk egyformák, másnak talán nem tudja azt a felemelő és megindító érzést adni, amit nekem. Ebben a pillanatban, mint ha csak megerő-sítésként szánták volna az égiek, meghallottam a közelemben ülő néző halk megjegyzését: „Nem ér-tem.” Ismeritek azt az érzést, ami-kor egy félelmetek valóra válik? Így éltem meg nézőtársam megjegy-zését. Elfogott a szánalom iránta. Úgy szerettem volna segíteni neki.

Megsúgni, hogy ez a 100 perc nem arról szól, hogy értsen, hanem, hogy érezzen. De ha pár gondo-lattal korábban még azt írtam, hogy olyat ad ez a mű, ami min-denkinek a sajátja, amiből nincs két egyforma, akkor hogy kérhet-ném bárkitől, hogy azért, mert én érzéseket kaptam ő is érezzen? Nem kérhetem, hogy a mantrázó asszony kezében lévő mala köve-inek koccanása zene legyen az ő füleinek is. Nem kérhetem, hogy a gyerekek által megforgatott ima-kerék kerepelése elárassza őt régi emlékekkel. Ahogy azt sem, hogy libabőrössé váljon a mandala ké-szítésénél használt szerszámok fé-mes csörömpölésétől vagy, hogy összeszoruljon a gyomra a meg-hatottságtól, mert egy művészien táncoló lány szája ugyan nem, de a szeme annál inkább mosolyog. Ha én szabadságot kaptam, hogy érezzek, hát legyen nézőtársam is szabad, és ha neki úgy tetszik, hát próbáljon érteni.

A legfelemelőbb számomra a teljes film alatt az érzések szabadságá-nak megtapasztalása volt. A mai időkben jól megszokott párbeszé-dekkel, reklámokkal és figyelem elterelő híradókkal összeállított filmes, tv-s világ nem hagy teret az egyénnek, hogy egyén legyen, hogy szabadon úgy gondoljon és érezzen, ahogy az valóban benne gondolatként vagy érzésként meg-születik. Én úgy éreztem a Samsara ebben nem korlátozott, sokkal in-kább támogatott. Az, hogy nem

24

volt benne párbeszéd, sem narrá-tor, sem feliratok, amik irányították volna a figyelmem hihetetlen nagy szabadságot adott, utat engedett, hogy a látottak alapján én dönt-hessem el mit látok, az hogyan hat rám és milyen érzéseket ébreszt bennem.

Ha összegezni szeretném a megta-pasztaltakat, akkor a készítők felé a legnagyobb tisztelettel fordulva és őszintén remélve, hogy nem bántom meg őket, azt mondanám, hogy hagyjuk ki a rohanó fogyasz-tói társadalmat bemutató részeket és hagyjuk meg a szememnek a

színek fel nem fogható sokaságát, a fülemnek a lélekringató zenét és egyéb hangokat, a szívemnek pe-dig azt az érzést, amit a Samsaratól kaptam. Szívesen megosztanám veletek, de számomra erre nincse-nek megfelelő szavak, amivel át tudnám adni az érzéseimet úgy, hogy ne mondjak lényegesen ke-vesebbet, mint amit éreztem. Ezért csak bíztatni tudlak titeket, hogy nézzétek meg a filmet, szerezzetek saját megtapasztalást és vigyétek magatokkal az újévre, amit a film-től kaptatok!”

(Weckermann Anita)

,,Samsara - folyamatos áramlás, születés-élet-halál-újraszületés. A csodálatosan megalkotott kompo-

zíciók a mozgókép hagyományos eszközeivel, a folyamatos lassú ka-meramozgással és az elbűvölő ze-nével valóságos meditációvá vará-zsolják a mozi élményét.

Ron Fricke vizuális művészete már két évtizeddel korábban is rend-kívül hatásos volt, amikor még a Geoffrey Reggio rendezővel együtt készített Koyaanisqatsi című műfaj-teremtő filmjük megjelent a világ mozijaiban.

Aztán a Chronos, majd a Baraka lenyűgöző képsoraival bizonyítot-ta Ron Fricke, hogy szavak nélkül

is lehet megdöbbentő érzelme-ket kelteni, mély elgondolkodásra késztetni a nézőt a bennünket kö-rülvevő világról.

Sajátos látásmódja segítségével hol a természet csodáival, az embe-ri alkotások remekeivel, hol pedig a természet és az emberromboló tevékenységének bemutatásával figyelmeztet az örök körforgásra. A most bemutatásra kerülő film-je, a Samsara már a közelmúlt és a jelenünk természeti jelenségeit és az emberteremtő képességének rendkívül sokszínű, fokozottan kre-atív példáit is elénk tárja. A filmes technika sajátosságait jól kihasz-nálva - plusz dimenziót hoz be él-ményeink gazdagítására.

A kockázás (time lapse) segítségé-vel az idő képekben tömöríthető, a mozgás felgyorsul, a fények játéka - természetes körülmények között soha nem látott - vizuális élményt ad.

A gondosan kiválasztott helyszí-neken remekül komponált képek – sok esetben képzőművészeti al-kotásként, performance-ként hat-va elgondolkodásra, meditációra inspirálják a szemlélőt. Ezt kiváló-an segíti a képsorokat kísérő zene, a dramaturgiailag jól alkalmazott eredeti hang-atmoszféra.

Ron Fricke sajátos stílusához saját maga tervezte kockázó-kamerát használt, amellyel a különleges időtömörítő-hatás elérése lehető-vé vált. Az ember teremtette világ groteszkségét a művész remekül ábrázolja a kockánként felvett gyári jelenetek mozgást felgyorsító hatá-sával, a nézőt Chaplin: Modern idők című filmjére emlékeztetve, hogy a fogyasztói társadalom tömeg-gyártásra berendezkedett üzemei mennyire elgépiesítik az embert – és ez a helyzet azóta sem javult. Ron Fricke a gyorsítás mellett a las-sított felvételek drámai hatását is kihasználta pl. az afrikai kénbánya, vagy a piaci teherhordók képsora-iban a cipekedés embernyúzó kín-ját a néző is átérzi a mesterségesen lassított mozgású képek láttán.

A különböző vallások rítusainak elemeit megjelenítve érezteti ve-lünk, hogy a Földanya és a Teremtő tisztelete a szertartások és a szak-rális művészetek összekapcsolják a Föld különböző területein élő, egy-mástól eltérő kultúrájú embereket, és rámutat, hogy mindannyian ugyanabban a körforgásban élünk. Ezt sugallja a mandala készítése és a muzulmán hívők hömpölygő ára-datának madártávlatból való meg-örökítése Mekkában a Kába-kő körül. Thorwald Dethlefsen szavai jutnak eszembe:„A világ törvénye a mozgás, a Kö-zép törvénye a nyugalom.” A világ-ban az élet mozgás, aktivitás, tánc. Életünk állandó tánca a Közép kö-

SAMSARA - A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA

25

rül, állandó körözés a láthatatlan Egy körül, akinek mi – mint kör – lé-tünket köszönjük. A Középpontból élünk akkor is, ha nem tudjuk érzé-kelni, csupán vágyunk rá. Ahogy a kör nem feledheti eredetét, úgy mi is vágyunk a Paradicsom után. Akármit teszünk, azért tesszük, mert a közepet keressük, a mi kö-zepünket, a Közepet: a megnyug-vás pontját.”

(Nádorfi Lajos)

„Nirvána. A buddhizmus úgy tartja, ide kerülünk az újjászületések vég-telen körforgásának végén. Amikor már nincsen több élet, melyet meg kell élnünk; karma, melyet le kell dol-gozunk; feladat, melyet meg kell oldanunk. Amikor megtanultuk az adok-kapok leg-alapvetőbb törvé-nyét; a ’ki mint vet, úgy arat’ igazságát nem csak elmélet-ben, de gyakorlat-ban is magunkévá tettük.

Megszabadultunk szenvedélyeinktől, inkarnációk hosszú sora után levetkőz-tük mélyen belénk ivódott félelmein-ket; az évszázadok alatt felhalmozott büntetések és ju-talmak elnyerték méltó érdemeiket. A nirvánához azon-ban inkarnációk megszámlálhatatlan sora vezet – ez a Samsara, a lét örök körforgása.

A Samsara a Baraka elkészülte után húsz évvel hozta újra össze Ron Fricke és Mark Magidson filmké-szítőket, hogy a Világok arcánál, ha lehet, egy még rendhagyóbb filmet alkossanak. A Samsara, a Barakához hasonlóan szavak nél-kül tanít. Film, mely erőlködés nél-kül nyitja fel szemünket; alkotás,

mely a szemrehányás legapróbb jele nélkül mutat éles társadalom-kritikát.

A Samsara nem a jövőről szól; a jelent vetíti elénk. Szépítés nélkül, ítélkezés nélkül. Egyszerre jelenik meg benne örök és múlandó, al-kotás és rombolás, halál és újjá-születés. Az ember monumentális, vagy éppen kevéssé monumentá-lis alkotásai, határokat nem ismerő pusztításunk; a természet csodái és az elemek mindent elsöprő, romboló ereje. Múlt és jelen. Cso-dák és katasztrófák. Nyomor és lu-xus, szabadság és rabság. Káosz és

rend. Emberek, konfliktusok, hábo-rúk, vallások, arcok, álarcok. Képek, melyek önkéntelen önvizsgálatra késztetnek; film, mely értékren-dünk sürgős átértékeléséért kiállt.

A Samsara némán mutat rá, ho-gyan váltunk saját kapzsiságunk rabszolgáivá, hogyan lettünk szenvedésünk legfőbb forrása mi magunk. Egyszerre látni benne optimizmust és kétségbeesést, re-ménytelenséget és töretlen hitet.

Egyszerre csodálod az emberisé-get és szidod, tiszteled és meg-veted, megérted és elítéled. Szo-morú és néhol bizony mulatságos; lenyűgöző és hátborzongató.

A Samsara nem megoldást kínál, inkább csak rádöbbent. Ahogy nézem, egy röpke pillanatra fel-sejlik előttem az egész lét mögötti értelem, egy közös kapcsolódási pont, egy pillanatra értelmet nyer az ’egyek vagyunk’. Egy másodperc törtrészére mintha a Föld néma segélykiáltását is hallani vélném a képkockák mögött, letűnt korok visszasírását. Saját képmásunkra

teremtett élettelen bábuk tükrözik csúfosan az emberi ürességet; a lel-ketlen gépek emberekké, mi pedig lelketlen gépekké lettünk.

A Samsara több, mint film. A Samsara tükör. Tükör, mely komp-romisszumok nélkül mutatja a valóságot; a valóságot, melytől a gésa is csak némán sírva fakad. ”

(Qeis Leila)

2626 SAMSARA - A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA

2727

28 SAMSARA - A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA28

2929

30

TUDOMÁNYTudomány, „Nem tudomány”, Áltudomány

fotó

k: N

ASA

God

dard

Phot

oand

Vide

o, S

outh

ernA

rkan

sasU

nive

rsity

31

Tudomány. Egy szó, mely a hét-köznapi életben olyan mágikus jelentéstartalommal bír, hogy ha valakinek egy felvetésről, feltéte-lezésről azt állítjuk, ez tudományo-san bizonyított, az illető az esetek többségében a kritikus gondolko-zás minden eszközét félresöpörve tényként fogadja el mondanivalón-kat, anélkül, hogy bármit is tudott volna ez idáig arról a dologról, vagy bármennyi időt is ráfordított volna annak helytállóságának megisme-résére.

Ez a társadalmi jelenség, mely talán éppen napjainkban éri el tetőpont-ját, olyan pusztító, olyan fertőző fo-lyamatok elburjánzásának táptala-jául szolgál, melynek jelentőségét talán fel sem tudjuk mérni.Mert mi lehet veszélyesebb annál, mint ha én azt állítom, hogy tudo-mányosan bizonyított tény, hogy egy óriási égitest közelít bolygónk felé, amely 2012. december 21.-én fog becsapódni a Csendes óceáni térségben és olyan pusztítást fog végezni, amely az élet minden for-máját megszünteti bolygónkon. Tegyük fel, hogy ha utána is néznek ennek az információnak (és akkor már egy kivételesen kis szegmen-séről beszélünk az emberiségnek), de alapos előkészítő munkálatom-nak köszönhetően a célszemély által hitelesnek tartott csatornákon keresztül is azt kapjuk vissza, hogy az állítás helyes, a dolog „tudomá-nyos tény”. Ennek következtében olyan döntések fognak születni, olyan cselekmények indulnak el, amelyek valószínűleg nem történ-nének meg, ha ezt az álhírt nem terjesztem el „tudományos tény-ként”.

Ennek a jelenségnek talán csak a fordítottja veszélyesebb. Gondol-junk bele, milyen lehet az, amikor a tudomány nem közkincs, nem mindenki számára hozzáférhető tudást tartalmaz. Miután csupán egy meghatározott közösség érti, értelmezi és foglalkoztatja egyál-talában a tudomány kérdésköre, és megfelelő ellenőrzés hiányá-ban akarva akaratlanul is a tudás olyan hatalom birtokába kerül, amely meghatározhatja milyen tudományos felfedezések, milyen jelentőségteljes áttörések válja-nak közkincsé, mindenki számára hozzáférhetővé. Ezáltal kialakulhat egy olyan helyzet – miután már a tudomány is profit orientált intéz-ménnyé alakult a finanszírozási rendszer következtében – hogy az adott közösség egy olyan döntést hoz, hogy ezen tudományos ered-mény publikálása valamilyen oknál fogva nem áll érdekében.

Mit értek ez alatt?Tegyük fel, hogy egy kutatócsoport feltalálja a víz alapú üzemanyaggal működő gépet.Ha mondjuk a kutatás finanszí-rozásának hátterében egy olyan csoport (cég, érdekközösség, stb.) áll, amely mondjuk az olajiparban érdekelt, és ezáltal semmilyen ér-deke nem fűződik ahhoz, hogy ez a felfedezés a nagy nyilvánosság elé kerüljön. Felszólítja tehát a kutató csoportot, hogy saját érdekei men-tén folytassák a tevékenységet, is-merjék meg ezt a területet, hogy minél jobban kiaknázhassák a ben-ne rejlő lehetőségeket, azonban ha az eredményeket publikálják, akkor megvon minden további támoga-tást a projekttől, elvágva ezzel a le-

hetőséget, hogy a kutatók tovább foglalkozzanak ezzel a témával.

Ezért veszélyes tehát, amikor a tu-domány érdekek mentén kezd el tevékenykedni, és ha az eredmé-nyeire és felfedezéseire nem az emberiség közös tulajdonaként te-kintünk.

Mi tehát a tudomány? Honnan tud-hatjuk tehát, amikor tudományos áttörésről beszélnek, hogy valóban egy jelentőségteljes dolog történt, vagy csak egy szemfényvesztő cir-kusz következő felvonását láthat-juk. Esetleg milyen tudományos áttörések születtek már meg ré-ges-régen, melyek létezéséről kü-lönböző érdekek miatt semmilyen tudomásunk sincs.

A tudomány definíciója a követ-kező: „A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett ismere-tek összessége. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. A tu-domány eredménye egyetemes érvényű.”

Véleményem szerint ezen definíció egyik leglényegesebb eleme az is-mételhetőség. Ha egy jelenséget nem tudunk tökéletesen reprodu-kálni, úgy hogy a rendszer minden eleme azonos állapotban legyen, mint ahogy az eredeti környezet-ben volt (körülmények), vagy bár a tökéletesen azonos körülmények biztosítottak ugyan, de ha a repro-dukált jelenség eredménye eltérő lesz az eredeti eredményhez ké-pest, akkor nem beszélhetünk tu-dományos eredményről.

Egyszerűbben fogalmazva, ha egy lehulló falevél kettőből kétszer ugyanoda esik, de százból csak öt-ször, nem jelenthetjük ki, hogy tu-dományosan igazolt, hogy a falevél mindig ugyan oda esik. (még akkor is, ha 2kettőböl kétszer így volt).

Tudomány. Egy szó, amely megváltoztatta és most is folyamatosan változtatja a világot.Tudomány. Egy szó, melynek segítségével képe-sek vagyunk feltárni a múltunkat, képesek va-gyunk vizsgálni, a jelen történéseit, és képessé válunk visszaellenőrizhető elképzeléseket felállí-tani az eljövendővel kapcsolatosan.

32

De ez akkor is így van, ha a falevél mindig ugyanoda esik, mondjuk százból százszor, mert úgy állítjuk be a légáramlatokat, hogy ez tör-ténjen. Ebben az esetben nem az eredeti körülményeket reprodukál-tuk, így ez a megállapítás sem lehet tudományos eredmény.

A másik lényeges része a definíci-ónak a „a tudomány eredménye egyetemes érvényű”.Ez leegyszerűsítve annyit takar, ha van egy tudományos eredmény, pl. hogy ha én elengedem a lab-dát, akkor az a gravitáció hatására a Föld középpontja felé esik, akkor ha labdaelejtés körülményeit lét-re tudom hozni az univerzum egy messzi pontján, ott ugyanerre az eredményre kell jussak. És bárhol bármikor ahol a jelenséget a körül-ményekkel együtt reprodukálni tu-dom, ott ugyanerre az eredményre kell jussak.

Bár ezek azt állítások most valószí-nűleg az evidencia kérdéskörébe tartoznak számunkra, fontos ezek-ről említést tenni, mivel a későbbi-ekben szerepük lesz még.

Rendben. Nagyjából sikerült körül-határolnunk, hogy mi a tudomány, és hogy mit nevezhetünk tudomá-nyos eredménynek, és lassan az is körvonalazódik bennünk ezáltal, hogy mit nem nevezhetünk annak.

Tehát a tudomány egy olyan gon-dolati rendszert alkot (megismerés során szerzett ismeretek összessé-ge) melynek igazságtartalma visz-szaellenőrizhető (igazolható vagy cáfolható). Ha valami tesztelhetet-len, ellenőrizhetetlen ismeretek-ből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, az nem nevezhető tu-dománynak, következtetéseit nem nevezhetjük tudományos ered-ménynek.Fontos tudni, hogy ha valamit ezen szempontok alapján „nem tudo-mányként” jelölünk meg, ez nem szabad hogy értékítéletet hordoz-zon magában. Attól hogy valamit nem tekintünk tudományosnak, még nem jelenti azt hogy az nem

hordoz értékeket magában. Gon-doljunk például egy regényre, milyen komplex kifinomult „teljes egész” gondolati rendszert tartal-maz (pl. Gyűrűk ura trilógia) ám mégis elég merész dolog lenne a tudomány témakörébe sorolni. Kö-zépfölde földrajzi adottságai ter-mészeti törvényei, élőlényei nem igazán tartoznak a tudományos módszertannal vizsgálható jelen-ségek közé, de ez nem jelenti azt, hogy nem képviselnének semmi-lyen értéket.

Persze ennek ellentételezésére jó példa a telefonkönyv is, amely bár visszaellenőrizhető egyetemes ér-vényű tudást tartalmaz, mégsem alkot gondolati rendszert, emiatt nem nevezhető tudománynak, de fontosságát, értéket (értékességét) nem igazán szokták megkérdője-lezni.

Mi a különbség a „nem tudomány” és az „áltudomány” között? Ha a fenti gondolatmenet alapján egy „nem tudomány”-ként meghatá-rozott jelenség tudományosként próbálja feltüntetni magát, ered-ményeit tudományos eredmé-nyekként hirdeti, akkor beszélünk áltudományról.

Ennek következtében az „áltudo-mány” kifejezés az esetek túlnyo-mó részében pejoratív értelmezés-ben használjuk, és az így minősített

elméletek képviselői többségében ezt vissza is utasítják.

A konfliktus valószínűleg a tudo-mány meghatározására vezethető vissza. Régies értelemben tudo-mánynak nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, ide tartozott a művészet, a világ-

TUDOMÁNY

33

nézeti gondolkodás, a mitológiai tanok, de még a vallási nézetek is.Ebben az értelmezésben tudo-mánynak neveztek minden olyan egy adott témakörben össze-gyűjtött tudásmennyiséget is ami rendszert alkot, de nem feltétlenül felel meg a modern tudományos elveknek. Mai fogalomhasznála-tunkban a tudomány ennél jóval szűkebben értelmezett. Mint tevé-kenység csak azokat a megismeré-si formákat jelenti, amelyeket meg-határozott módon tudományos

módszertan alapján végeznek. A tudományos módszertan megha-tározása és bemutatása nem tarto-zik jelen cikk keretei közé, azonban a cikkíró véleménye szerint felveti a bevezetőben takart félelmek rea-lizálódásának kockázatát.

Ennek következtében nem sze-retném az áltudomány kifejezést pejoratív értelemben használni. Célom inkább annak bemutatása, miként lehet, hogy a tudományos világ az olyan sokak által elfoga-dott gondolati rendszereket, mint pl. a grafológia, az asztrológia, a szellemidézés, az ufológia, az örök-mozgó előállítására irányuló tevé-kenységek, fengsuj, intelligens ter-vezettség, stb. stb., többségében hajlamos az áltudomány jelzővel illetni, és hogy milyen (nem érzel-mi) okok következtében utasítják el ezen területek követői ezt a meg-határozást.

Természetesen ezen területek lét-jogosultságát, vagy hasznosságát, eredményeit nem ildomos meg-kérdőjelezni. Azonban a fenti logi-kai gondolatmenetet követve be kell ismerjük, hogy a modern tu-dományos értelmezés szempontjá-ból általában az ismételhetőség, a visszaellenőrizhetőség, az eredeti körülmények reprodukálása, vagy az eredmény egyetemes mivolta közül valamelyik, vagy akár több is bizony sokszor megkérdőjelez-hető. Emiatt a „tudományos mód-szertan” rendszerével általában nem vizsgálható, azonban mivel a tudomány korábbi (régies) értel-mezésének következtében követői ezen okfejtés ellenére tevékeny-ségüket mégis tudományosnak jelölik (tegyük hozzá a korábbi ér-telmezések tekintetében jogosan), így a tudományos világ hamar az „áltudomány” pejoratív jelzőjével látja el ezen területekt.

A konfliktus mélyebb mivoltáról teljesebb képet valószínűleg a „tu-dományos módszertan” részletes bemutatásával kaphatnánk, mely-re esetleg egy külön cikként – de a gondolatmenetet jelen cikkünk folyatatásaként kezelve – sort is ke-ríthetünk a későbbiek folyamán.Érintőlegesen elmondható, hogy a tudományos módszertan miben-létéről eltérő tudományfilozófiai iskolák, álláspontok léteznek. Va-

lójában mára annyi tudományfilo-zófiai iskola létezik ahány eredeti gondolkodó ezzel a kérdéssel egy-általán foglalkozni kezdett. A tudo-mányos módszerről napjainkban is intenzíven folyó tudományelméleti viták eddig lényegében a tudo-mányfilozófia berkein belül marad-tak. Legtágabb értelemben a tudo-mányos közösség tagjának tekintik mindazon személyeket, akik tudo-mányos kutatással foglalkoznak és annak eredményeit tudományos közleményekben publikálják.

Legtágabb értelemben tudo-mánynak (mint produktumnak) a tudományos közösség tagjai által, tudományos módszertan alapján végzett kutatómunka során elő-állított és a tudományos közösség által elfogadott orgánumokban, meghatározott szabályok szerint tudományos közlemények (folyó-iratcikkek, konferenciakötetek, tu-dományos könyvek) formájában publikált ismeretek halmazát te-kinthetjük.

A tudományos módszertan elméle-te címszavakban a következő: Meg-figyelés és kísérletezés. A hipotézis felállítása. Perdikció (előrejelzés). Ellenőrzés. Elméletek elfogadása.Jelenleg nincs a tudományos elmé-letek elfogadásának szigorú algo-ritmusa. Ez idáig a tudós társada-lomnak nem sikerült konszenzusos álláspontot kialakítani az elméletek elfogadásának szabályairól.Márpedig amennyiben ez a jelen-ség fenn áll, az felveti a bevezető-ben taglalt kérdések jogosságát.

Mi tehát a tudomány? Honnan tudhatjuk tehát, amikor tudományos áttörésről beszélnek, hogy valóban egy jelentőségteljes dolog történt, vagy csak egy szem-fényvesztő cirkusz következő fel-vonását láthatjuk. Esetleg milyen tudományos áttörések születtek már meg réges-régen, melyek lé-tezéséről különböző érdekek miatt semmilyen tudomásunk sincs?

Weckermann Tamás

34

Ez az egyedülálló egyetemes, in-telligencia-mező, ami egyesíti a gravitációt, az elektromágnesessé-get, a fényt a rádióaktivitással, az atomenergiával, így a természet mindezen energiája, részecskéi, elektronok, protonok, neutronok, minden EGY. Ezek épp csak külön-böző hullámok a létezés óceánján, amit egyesített térnek vagy szuper húroknak nevezünk. (És ez ma-

tematikailag lehetetlen. (tour de force) Mi mégis valóra váltottuk Einstein álmát, - aki az életét szen-telte ennek az egyesített mezőnek a felkutatására-, ami most a szuper húrelmélet vonatkozásában meg-valósult. Tehát az egyesített mező elmélet a húrelméleten alapszik. Az egyesített mező egy egyedül-álló, intelligencia-mező, a létezés óceánja.

Mindent figyelembe véve, beleszá-mítva az összes apró részecskéjét az Univerzumnak, mind csak fod-rozódások az élet óceánján. Ez a mező, ez az óceán nem anyagi, ez a mező a tudatosság mezeje.Minden egyes különálló tudatos-ság, bárhol is van, csupán csak egy tudatosság, mert ez tény. Az én tu-datom, a te tudatod, végtére is csak tudat.

A fizika fejlődése az elmúlt 25 évben hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsük a Világegyetemünket. Sike-rült ugyanis feltárni, és még mélyebb szinten tanulmányozni a természeti törvényeket, a makroszkópikustól a mikroszkópikusig, a molekuláristól az atomiig, illetve a nukleáristól a szubnukleáris szintekig. Ezek a szin-tek a természet működéséhez tartoznak, ami az úgynevezett elekroszegény egyesített mező, nagy egyesí-tett mező, szuper egyesített mező, és amit felfedeztünk, az az univerzum MAG-ja, ALAP-ja.

We are all ONEMind EGY vagyunkfo

tó: f

deco

mite

John Samuel Hagelin, amerikai részecske fizikus (a részecskefizika a fizika azon ága, amely arészecskék létezését és kölcsönhatásait tanulmányozza), az Egyesült Államokban Ph. D. dip-lomázott tudós, aki a Transzcendentális Meditáció Mozgalom elnöke, rengeteg kutató inté-zet szerves része, és az amerikai és európai nagy részecskegyorsítók kutatómérnöke. Nagy port kavarnak a tanulmányai a kutatók között, ezért gondoltuk érdemes átadni azt az infor-mációt, ami ő szeretne közölni az emberiséggel.

35

Minden egyes dolog az Univer-zumban, semmi más, csak tudatos-ság. A bolygók, állatok, emberek, mind-mind csak rezgései ennek a mindenség alapjául szolgáló egye-sített szuper húr mezőnek. Tulaj-donképpen mind egyesülve va-gyunk legbelül, a lelkünk mélyén, és a megértés magában az elmé-lyülésben rejlik, de csak egyetlen egy tudat létezik. És az Te vagy, és Én, és mindenki más rajtunk kívül.

Mi egyedivé tesszük a tudatun-kat az idegrendszerünk szűrőjén keresztül, viszont a tudat maga nagyon nagy belső önállósággal és függetlenséggel rendelkezik. A gondolatok, nagy értelemben véve egyetemesek, és ezt tudni, megta-pasztalni: megvilágosodásnak ne-vezzük, és így nevezték ezt sok-sok évszázadon keresztül.

Minden ember tudományos világ-ban nőtt fel, megszoktuk ezt a fo-galmat, hogy mi egy anyagi világ-ban élünk, egy halandó világban, és emiatt nehéz ösztönösen meg-értenünk, felfognunk, hogy mi egy nagyon is élő univerzumban élünk, és ez a világegyetem rendkívül tu-datos.

A kvantummechanikában az elkép-zelést a részecskéről felváltja a hul-lámfüggvény ötlete. És hogy mi az a hullámfüggvény? Szaknyelven szólva ez egy vektor a lineáris térben. Nos, mit jelent ez? Egy vektor a lineáris térben? De miből tevődik össze? Milyen termé-szetű anyag? A hullámfüggvény egy vektor a lineáris térben, ugyan-abból az anyagból áll, mint maguk a GONDOLATOK.

Mi egy gondolati világban élünk. A kvantummechanika szerepe itt a valószínűség. Tehát a lényeg az, hogy minél mé-lyebbre mész bele a természeti tör-vények szerkezetébe, a világ annál kevésbé tűnik anyaginak, halott-nak és halandónak. Viszont egyre jobban látod azt, hogy mennyire él, mennyire tudatos az Univerzum. És akkor felfedezed, felismered a

világ alapját, az egyesített mezőt, a szuper húr mezőt, ami egyszerűen a tiszta létezés tere, a tiszta intelli-gencia tere.

Intelligencia, értelem, mert ez a forrása minden természeti tör-vénynek, minden alapvető erőnek, minden egyes részecskének. Az univerzum minden szintjét szabá-lyozó törvénynek van egy egyesí-tett forrása az egyesített mezőben. Ez teszi a mezőt a legkoncentrál-tabb intelligencia-mezővé a termé-szetben. Dinamikus, nem anyagi, tudatos intelligencia. Ezek az egye-sített mező tulajdonságai.

Ha mégis úgy érzed, fel kell tenned a kérdést, minek a hulláma ez, mi ez a tér, ahol hullámzik? Az óceánban? Nem. Ez egy világóceán, egy egye-temes óceán, a tiszta lehetőség óceánja, egy absztrakt lehetséges lét óceánja, amit egyesített mező-nek vagy szuper húr mezőnek ne-vezünk. Ez minden, amiből áll.

A részletező fizika megpróbál egy fizikai valóságot találni erre, hogy megértsék, miből áll, miből készül, vagy melyek az alapvető építőkö-vei az életnek, mi az alapja, …stb. És az Élet, az Univerzum egysze-rűen “kifolyik” az kezeink közül, és egyre inkább absztraktabbá válik, végül eljutunk a teljes elvontság birodalmába, és ez az EGYESÍTETT MEZŐ.

Tiszta, absztrakt lehetőség, tiszta elvont létezés, tiszta elvont tudat, ami növekszik és hullámzik a rez-gés által, és ezt átadja az összes részecskének, az embereknek, és mindennek, amit látunk, és érzéke-lünk a világban.

Beletelhet egy nemzedékbe. Igen, sajnos beletelhet néhány évtized-be. Mostanában léteznek olyan egyszerű technikák, egyetemes, nem-szektás, tudományosan iga-zolt technikák, amelyekkel elérhető a megvilágosodás. Még beletelhet egy nemzedékbe, amire ezt a tudat fejlesztésére szolgáló, életmentő technikát újra tanítani kezdik.

A tiszta tudat, a tiszta tudatosság tapasztalata messze túlmutat bárki vallásán, bárki filozófiáján. Éppany-nyira tudományos, mint amennyire vallási. Elvégre ez az agyunk egy működési állapota, egy maximá-lisan kiterjesztett, kibővült meg-értés. Ez a közvetlen, egyéni ta-pasztalata a felfedezett egyesített mezőnek.

Ez vallási kérdés lenne? Talán, de egyben tudományos is. Voltakép-pen semmi sem indokolná az ok-tatásból való kizárását, ellenkező esetben ugyanazokat az eredmé-nyeket kapnánk: 5% valószínűség a fejlődésre. Egy újabb háborús nemzedék, terrorizmus, emberi ke-gyetlenség sem tarthat már sokáig. Viszont a lehetőség adott: egy élet-élmény, egy EGYSÉG-kép, elraktá-rozódhat az emberek agyában, és megfelelően fejlődhetne tovább.

Egy tapasztalati kép már gyer-mekkorunk óta velünk van, annak ellenére, hogy változott a hitünk, változtak a barátaink, változott a testünk, de egyetlenegy dolog nem változik bennünk, nem torpan meg, és rendületlenül halad előre, napról napra, és ez a TUDATOSSÁ-GUNK, az egyéniségünk, a szemé-lyiségünk, Önmagunk, a Lelkünk! Önnön magunk, és ami ugyanaz Neked, ami Nekem, végül is, ez az egyesített mező, ami lényegében az Univerzum megalkotója. Ez a mi méltóságunk; és ha saját magun-kat egy kicsit is ismernénk, illetve, hogy milyen érték is ez nekünk, si-etve száguldanánk megtapasztalni a magasabb tudati szinteket. Ösz-szetett egyéniségünk ama tapasz-talatával nem lennénk elveszve, még a mélyalvás fázisa alatt sem.

Az igazság legmélyebb szintjét a tudomány és a filozófia védi, fedi. Ez az EGYSÉG alapvető igazsága, és a legmélyebb szintje a valóságnak az, hogy : Te és Én EGY-ek vagyunk!

John Samuel Hagelinnal készült in-terjú alapján fordította és írta:

Domján Helga

36

MOSS INGYENGESZTENYÉVEL!A vadgesztenye - ugyanúgy, mint a mosódió - szaponint tartalmaz, ami alkalmas ruhák és felületek tisztítására is.

Cs. I. P. Kipróbáltam. Nem hámoz-tam meg. A ruhát egyébként nem voltak nagyon piszkosak, sima napi használat. Színeseket mostam. Öblítőt évek óta nem használok. (mosódióval mosok). Eredmény: a ruhák puhák, színük szép. Nem fogott el semmit semmi. Most ki-tettem száradni a gesztenyéket, nehogy megpenészedjenek.

Cs. I. P. Én pont így csináltam, ahogy le van írva. Ez volt a leg-egyszerűbb leírás. Darálni...na arra nem vállalkoztam volna. És nem is kellett. Héjastól, félbevágva. Ennyi. A mosódióhéj is barna.

M. C. A. A. próbáltam és igaz

Anita Répásy: A mosódió szaponin tartalma 14%, a gesztenyéé 10%.

V. J. E. Igen én már mosok geszte-nyével :D és a férjem munkásruhá-jával kezdtem és teljesen tisztára mosta ..na persze amennyire egy olajos munkásruhát tisztára lehet :D de az illatos öblítőt még nem hagytam el :)

V. J. E. én pár percre forró vízbe te-szem, hogy kicsit megpuhuljon a barna héja és megpucolom, nem fogja meg a ruhákat bár a fehérek-hez teszek szódabikarbonát vagy mosószódát ...mindjárt teszek fel egy képet a mosógépről, amikor benne van a gesztenye és habzik a víz is...

K. M. Én is kipróbálom, remélem, még találok gesztenyét!

I. Sz. Hát én ezt kipróbálom!!!

Zs. P. Bizony vannak, akik évek óta használják elégedetten ezt a bió mosószert. A közvetlen környeze-tem nagyon sokat spórol évek óta :) Nincs finomabb a vegyszermen-tes friss ruha illatánál, de egy csepp illóolajjal még kedved szerint vari-álhatsz is. Tudom, sokan csak azért mert valami ingyen van a világban, már értéktelenek is gondolják.

5 kiló ruhához:• forralj fel fél liter vizet, kapcsold le a gázt• dobj bele 5 gesztenyét 20percre• ezután könnyen félbe tudod vágni őket• tedd bele egy zokniba és kösd le a száját• tedd a mosógépbe a ruhák közé• Az eredményt 4-5 mosáshoz használhatod

Öblítésre használhatsz ecetet. Ha nagyon koszosak a ruháid, akkor a mosógép adagolójába rakhatsz egy kis nátrium-perkarbonátot!

Felmosáshoz ugyanígy járj el, csak a vizéhez - miután visszadobtad a félbevágott gesztenyéket - önts még forróvizet. Mivel fertőtlenítőt nem tartalmaz, ezért csecsemőruhák mosására nemalkalmas!

1013 tetszik 9623 megosztás 159 hozzászólás

FACEBOOKRÓL

37

S. K. Most igazán meglepődtem! Na, holnap megyek gesztenyét szedni!

Sz. Á. A google keresőbe ha beírod azt hogy:vadgesztenye szaponin, többek közt ezt is lehet olvasni:A szaponinok olyan glikozidos jelle-gű anyagok, amelyek vízzel kever-ve rázás hatására habot képeznek. Felületaktív anyagok,amelyek egy vízoldékony és egy vízben nem oldódó molekulát tartalmaznak. Speciális felépíté-süknek köszönhetően segítik a zsíroldékony olajok vízben való eloszlását (emulgeáló hatás). Jel-lemzően szaponin tartalmú gyógy-növények: Édesgyökér (Glycyrrhiza glabra L.) Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) Kankalin (Primula veris L.) Ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides L.) Arany-vessző (Solidago canadensis L.)

Sz. Á. Meg ezt is: „A mosódió-fa (szappanfa) latinul: /Sapindus mucorossi/ a szappanfafélék csa-ládjába tartozik. Főleg Dél – Indi-ában terem, ahol már évszázadok óta termesztik és használják termé-sét mosásra. A szaponin kb. 14%-os koncentrációban és kiváló minő-ségben található meg a szappanfa termésének héjában. A szaponin vízzel érintkezve habzani kezd, és úgy hat, mint a szappan. A szap-panfaféléknek hazánkban is élnek ismert rokonaik, például az iszala-gok, a juharfák, vagy a vadgeszte-nye. Indiában a helyi környezetvé-delmi minisztérium támogatja a szappanfa ültetvényeket jótékony hatásai miatt. A szaponin -magas fokú zsíroldó hatásának köszön-hetően- eltávolítja a szennyező-déseket a ruhákból anélkül, hogy a textíliákban kárt tenne, vagy a színeket kifakítaná. A mosódió héja foszfát- és tenzidmentes! Nem tartalmaz környezetszennyező és allergén, bőrirritációt okozó anya-gokat. A klasszikus mosószerek, mosóporok használata több pon-ton okoz környezetszennyezést. Szintetikus alapanyagokból ké-

szülnek, az előállításukhoz energia szükséges, melléktermékei maguk is szennyezik a környezetet. A ter-mészetbe visszajutó vegyi anyagok lebomlása hosszú időt vesz igény-be.

V. A. Én régóta használom. Egy hát-ránya van, fehéret nem lehet vele mosni, mert bebarnul. Nekem az a tapasztalatom, hogy inkább taka-rításhoz kiváló, a mosáshoz jobb a mosódió.

V. B. Mi használjuk. Kiszedi a filctoll és gyurma foltokat, tiszták lesznek a ruhák, de nagy habot nem csinál mosás közben.

M. R. abszolut időszerü, abszolut bio.

Zs. P. P. Tutira kipróbálom, a mosó-diót évek óta használom!

S. K. Én ki próbáltam és működik,gazdaságos és környezet kímél,ő sőt a családis szereti mert a szedése családi program is. Pró-báld ki! :)

I. K. Nagymamám a hajunkat néha megfőzött vadgesztenye levével mosta, sőt sötét ruhákat is. Csak sajnos pontosan nem emlékszem, hogy is csinálta. De bajunk sose volt tőle!!

A. K. Én azt a változatot is hallot-tam, hogy le kell reszelni (előtte a héjtól megszabadítani) és mosó-por helyett használni. Már gyűjtöt-tünk is egy adagot, ha kipróbáltam, beszámolok.

H. D. Kipróbáltam, tényleg jó, aján-lom mindenkinek. Nekem jobb, mint a mosógolyó.

M. E.N. A gesztenyére pedig kíván-csi vagyok nagyon, remélem tény-leg jobb, mint a mosógolyó.

Gy. B. Én kipróbáltam, tökéletesen mos!!!/áztatás után meghámoz-tam/

F. M. De jó! Eddig mosódióval mos-tam! Kipróbálom. Lehet sampon is készíthető belőle...

Sz. P. Érdekes, ki fogom próbálni!

T. N. A barna héját is le kell szedni. Én nem főztem mosás előtt, hanem simán megpucoltam és ledaráltam, majd mosóhálóba raktam a ruhák közé.

V. K. Kipróbáltam. A gesztenyét főztem, így könnye(bbe)n lejött a barna héja. A vízben tovább-főztem egészen puhulásig, aztán rúdmixerrel pépesítettem. Ezt szűrtem le pelenkán keresztül, és lett folyékony mosószer. A pépből a javát kiszárítom, hátha mint mo-sópor még működik a dolog (még nincs kész), a kisebbik részből pe-dig gesztenyés szappant gyártok. Még ez sincs kész, nincs tapasz-talatom, ez csak terv szinten van. Német oldalakon lehet gesztenyés szappanreceptet találni, tehát nem én leszek a felfedező.

V. T. Múlt héten a Duna TV. Család Barát műsor ismétlésben volt egy riport ,melyben elhangzott, hogy a mosódió 14% szaponint tartalmaz ,a vadgesztenye pedig 10%. Meg-éri utána nézni és kipróbálni mert jóval olcsóbb mint a mosódió.

38

A karácsony a SZER-etet ünnepe. Mégis többnyire csak a stresszről, evésről és az ajándékozásról szól. Ideális esetben megállunk egy pil-lanatra, körülnézünk, meglátjuk az embereket, akik egész évben ott állnak mellettünk, szívünkbe a szeretet melege költözik. De miért csak 3 napra? Mindenki ezt kérdezi, pedig a válasz közelebb van, mint gondolnánk. Elcsépelt közhely, de tényleg lehetne minden nap kará-csony.

A szeretetet pedig nem csak má-sok irányba kellene áramoltatni, hanem magunk felé is. És vajon mi-lyen energiákat, rezgéseket tud az közvetíteni, aki önmagát nem látja el kellő mennyiségű és minőségű szeretettel? Ha ezt az étkezésre, önmagunk táplálására is vonatkoz-tatjuk, nem szerencsés, ha tele tö-möm a hasam három nap alatt két hétre is elegendő nehéz ételekkel. A testem nem fog neki örülni. Az

eredmény teltségérzés okozta kel-lemetlen közérzet, pluszkilók, bűn-tudat és önmarcangolás.

Egy bizonyos szinten, „ Az vagyok amit megeszem”, a fizikai táplálék fogja alkotni testemet. Ha pedig a testem a lélek temploma, akkor igencsak meghatározza, milyen kövekből épül fel az a templom. Ha rozzant lesz és labilis, nem tudok rendeltetésének megfelelően lé-tezni benne.

Tehát az igazi szeretet önmagunk szeretete elsősorban! Még kará-csonykor is. Könnyen bebizonyít-hatjuk magunknak. Mikor, ha nem most, idén karácsonykor?!

Az egyik legnagyobb ajándék le-het, ha olyan ételekkel tápláljuk önmagunkat és családtagjainkat, amely ételeknek tiszta, és magas az energiája. Ezért a szeretet ünnepén is fogyasszunk friss gyümölcsöket:

almát, banánt, narancsot, datolyát, mandarint, vagy aszalványokat, fü-gét, mazsolát, áfonyát, vagy szilvát,de nassolhatunk olajos magvakat, pl. mandulát, diót, mogyorót.

Ételeink nagy részét alkossák élte-tő klorofillben, vitaminokban, ás-ványi anyagokban és enzimekben gazdag zöldségek, salátafélék, és gabonák. Ezen az ünnepen is em-lékezzünk arra, hogy az állatok is ugyanúgy szeretnek élni, aho-gyan mi. Szeressük őket, legyünk együttérzőek és könyörületesek!

És akik nem tudják Halászlé és Töl-tött káposzta nélkül elképzelni a karácsonyt, az én karácsonyi aján-dékom, két csodálatos ünnepi re-cept, kizárólag növényi alapanya-gokból!

Áldott, Békés Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Stőhr H. Gréta

fotó

: Igv

horg

, Gré

ta

Szeretet ünnepe a tányéron is

GRÉTA KONYHÁJA38

39

„Halászlé”

1. A hagymát kókuszolajon megdinszteljük. Majd a paprikából, pirospaprikából és paradicsomból lecsóalapot készítünk. Fűszerezzük. Hozzáadjuk a burgonyákat, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Sűrűvé főzzük, hagyjuk hűlni, majd összeturmixoljuk. Ha túl sűrű, felforralt vízzel hígítjuk, majd újraforraljuk.

2. A szárított algacsíkokat beáztatjuk 10-15 percre, majd főzővízével együtt összeöntjük a pürével, majd felöntjük annyi vízzel, míg „halászlé” állagot nem kapunk. 10-15 percig összefőzzük.Forrón tálaljuk, ízlés szerint chilivel fűszerezhetjük.

Hozzávalók:- 3 fej hagyma apróra vágva- 4 db kápia paprika felkockázva- 3db paradicsom felkockázva- 2 gerezd fokhagyma (ha nem tudjuk frissen beszerezni, akkor használhatunk lecsóalapot is. )- 2 közepes nagyságú burgonya felkockázva- kókuszolaj- víz- 1 ek pirospaprika- bors, só , - 1 ek vegamix- 5g szárított wakame alga

40

A cukrot lassú tűzön megkaramellizáljuk, majd langyos vízzel és a paradicsompürével lassan felengedjük, és pár percig kavargatva főzzük.

1. Húsdarálón ledaráljuk a tofut és a szejtánt, 1 kisebb fej tisztított fokhagymával. Hozzáadjuk a sót, borsot, vegamixet, paprikát, a majoránnát, meg a köményt. A hagymákat megfuttatjuk kókuszolajon.

2. A gerslit félig megfőzzük. Hagyjuk langyosra hűlni. Ha kihűlt belekeverjük a töltelékbe a hagymával együtt.

3- A káposztalevelek vastag erét kivágjuk, majd a belső mélyedésbe tölteléket teszünk. A torzsája felől(vastag végétől) elkezdjük feltekerni, majd két oldalán betömködjük a kimaradt részeket. Így járunk el addig, míg ká-posztalevelünk és töltelékünk van.

4. Egy nagy fazék alját beborítjuk édeskáposzta levelekkel. A nagyobb töltött káposztákat lerakjuk az aljára, és így tovább minden sort beborítunk egy kevés reszelt édeskáposztával, majd meglocsoljuk karamellás paradi-csomszósszal. Ha elfogytak a töltött káposzták a tetejét is beborítom káposztával és ráöntöm a maradék pa-radicsomszószt. A végén felöntöm annyi langyos vízzel, hogy jól ellepje, hiszen duzzadni fognak a gersli miatt.Közepes lángon addig főzzük félig fedő alatt, míg az árpagyöngy és a káposzta készre fő. Kb 1-1,5 óra.

És ne feledjük. A töltött káposzta felmelegítve is jó :)

Hozzávalók:-400g szejtán (búzahús)- 350 g füstölt tofu- 1 bögre árpagyöngy (gersli) beáztatva, többszörösen megmosva- 1 szál póré karikára vágva- 1 fej fokhagyma- 1 fej hagyma kockákra aprítva- 1-2 ek pirospaprika- vegamix- bors- majoranna- őrölt római kömény- 1 kg savanyúkáposzta legalább egyszer átmosva, különben nagyon savanyú lesz. Tehetünk bele fele-fele édes káposztát is.- 1 fej édeskáposzta (torzsálja kiszedve lobogó vízben pár percig blansírozzuk a leveleket egyenként, majd a vastag ereket kivágjuk. Savanyú káposzta levelekbe is tölthetjük. Előtte jól mossuk ki.

Karamellizált paradicsomszósz- 4 bögre bio paradicsompüré- 2 ek nádcukor- víz

Töltött káposzta karamellizált paradicsomszósszal

41

42

„Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok neki segítőtár-sat, aki hozzá illő. Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állat, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden mada-rának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.” (Mózes, második teremtéstörténet 18-25)

PÁRKAPCSOLATAINKasztrológus szemmel

42fo

tók:

Ser

gioV

assi

o, N

atha

nO’N

ions

, Dev

eion

Phot

ogra

phy

43

A Szentírás szavaiból is jól követhe-tő, hogy az ember ősi vágya, hogy megtalálja a társát, akivel egy test-nek, egy léleknek érezheti magát. Ha segítségül hívjuk az asztrológia szimbólumrendszerét, a jobb meg-értés végett, akkor ezt a követke-zőképpen jelöljük. A kör, amely a horoszkóp köre is egyben, a teljes-séget ábrázolja, a mindenség kö-rét. Ha megfelezem, ez már a lélek félköre. Ha még tovább felezem, ez az anyag keresztje. Azzal, hogy a kört megfelezzük, eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy egy emberen belül jelenik meg a dualitás. Vagy-is minden ember saját magában hordozza a kétneműségét. Az csak a tudatosságán és a másodlagos nemi jellegein múlik, valamint a ne-veltetésén, hogy mivel azonosítja önmagát. Amikor behúzzuk a víz-szintes tengelyt (az ún. Ascendens (felkelő pont) – Descendens (le-nyugvó pont) tengelyt), már meg-jelenik bal oldalon az Ascendens, mint a személyiség jelölője, és jobb oldalon a Descendens, mint a kül-világ – szűkebb értelemben a társ – jelölője.

A 12 állatövi jel csodálatos rend-szert képez, amely valójában a 4 elem, a tűz, a föld, a levegő és a víz felosztását is magában foglal-ja. Tizenkettőben a négy megvan háromszor, ez azt jelenti, hogy az állatövben 3 tüzes, 3 levegős, 3 föl-dies, és 3 vizes jel létezik. A 4 alap-elem meghatározza a földi életet.

Mielőtt rátérnénk az állatövi jelek részletes ismertetésére, tisztáz-nunk kell, hogy mind a tizenkét jel benne van mindannyiunkban, csak különböző arányokban. Egy horo-szkópban a legfontosabb, hogy hol áll az Ascendens, azaz a születés pillanatában, a születési hely hori-zontjának ekliptikai metszéspontja. A jel hangsúlyozása szempontjából az is nagyon fontos, hogy hol áll a Nap, hol áll a Hold, vagy esetleg egy bolygóhalmozódás.

Ha valaki tudja, hogy mi az Ascendense, akkor leginkább ma-gáénak érezheti azokat az össze-

függéseket, amelyeket a rávonat-kozó jelben megtalál.

Az idézet a Gyógyulás szelencéje c. könyvem első kötetében találha-tó. A gondolatmenetet ha tovább folytatjuk és feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy miért kör alak-ban ábrázoljuk a a horoszkópot - eltekintve egy-két évszázadtól amikor négyszög alakban ábrázol-ták a horoszkópot, az ókorban is, és napjainkban is kör alakban ábrá-zolják – rá kell jönnünk, hogy a kör a teljességet szimbolizálja, kivétel nélkül, minden kultúrában. Amikor a párkapcsolati elemzésbe belefog az asztrológus, elsődleges szem-pontja az kell, hogy legyen, hogy a párja, legyen férfi, vagy nő, és a róla alkotott belső kép már régóta ott él a lelkében. Jung az általa megfo-galmazott animus – anima ellentét-párral nem kevesebbet állít, mint, hogy mindannyiunkban ott van egy ősi kép a másikról – az örök nő-ről, az örök férfiról – amit természe-tesen befolyásolnak az anyánkkal és az apánkkal kapcsolatosan meg-élt folyamatok, illetve a hozzánk legközelebb álló női, vagy férfi nemű rokonok életvitele, közelsé-ge. Ez abban az esetben is igaz, ha az illetőt állami gondozásba adták és kicsi korától kezdve nevelőkhöz került, akkor rá az ellenkező nemű nevelője lesz meghatározó hatású a párválasztását illetően, illetve a saját nemi identitásában, szerepkö-rülményeiben az azonos nemű ne-velő lesz a legnagyobb befolyással.

Ezeket a pszichológiai szabályo-kat ha alkalmazzuk egy horoszkóp vizsgálata, közben, az előbb emlí-tett kör ábrán a horizontális, vagy más néven vízszintes tengely ket-téválasztódik a meridiánnal, vagy más néven függőleges tengellyel. Ahogy a képet nézzük, a bal oldali tengely, amit Ascendensnek ne-vezünk minket képvisel és életünk folyamán leginkább ahhoz a jelhez idomulunk, alakulunk, amelyben ez az Ascendens található. A ten-gely jobb oldali fele, más néven Descendens (Ascendens = felkelő-pont, Descendens = lenyugvó pont a születésünk pillanatának adott földrajzi hely horizontjának a lát-szólagos nappájával (ekliptikával) alkotott metszéspontja) képviseli számunkra a külvilágot és azon belül leginkább azokat az embe-reket, akik társként szóba jöhetnek az életünkben. Még egyszer szeret-ném hangsúlyozni, hogy a társunk lenyomata már régóta bennünk él.

Ezért sosem az számít, hogy ki is a másik ember, akiben belehabaro-dunk, akivel együtt szeretnénk élni az életünket, hanem a bennünk élő kép róla és ebbe a képbe leszünk szerelmesek. A szerelmi csalódás az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy az általunk kialakított kép és a valóság között óriási az eltérés. Ettől még lehet társkapcsolatban folytatni, de a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy min-den elvárásunk a bennünk élő tár-sunk felé fogalmazódik meg, és

44

mintegy úrrá legyünk évszázados családi beidegződéseken, problé-mákon”. Egy korrekt asztrológus az egyénben rejlő gondok, ellent-mondások gyökerét látja, és erre hívja fel a figyelmet. A társkapcso-lat ugyanis nem süllyeszthető le a fogyasztói társadalom szintjére: „nem tetszik már Kati vagy Gyuri, nem úgy viselkedik, ahogy sze-retném, lecserélem, mint ahogy

az el- r o m l o t t porszívómat is lecseréltem a múlt héten”. Még a lecserélt porszívó is rövid időn belül elromlik, ha hadi-lábon állunk a porszívózással. Aszt-rológiai szemlélettel fogalmazva, ha valakinek Mérlegben van az Ascendense, abból következik, hogy a szemben lévő jelben – a Kosban – van a Descendens. A Kost az asztrológia a Mars bolygóhoz sorolja, amit a harc, háború, agresz-szió bolygója, de természetesen a férfiasság bolygója is. Ha az adott hölgy horoszkópjában a Mérleg a felkelő jel – az Ascendense – akkor a Kosban lévő Descendenséből az következik, hogy csak olyan férfi-akra indul be, akik férfiasak, energi-kusak Addig a hölgynek tetszik is a dolog, míg a férfiak temperamen-tumában, küllemében, önmaga

„ezt akarjuk végrehajtatni” azzal az emberrel, aki egyébként egy vad-idegen, csak éppen most sikeresen rávetítettük az animánkat, vagy az animusunkat. (Animának nevezi Jung a férfiakban élő női ősképet, animusnak a nőkben élő férfi őské-pet.)

Az eddig elmondottakból követ-kezik, hogy valójában önmagunk-ba vagyunk szerelmesek, vagy „önmagunkból” ábrándulunk ki. A párkapcsolati problémák min-den esetben az önismeret hi-ányából adódnak, valamint azoknak a mintáknak az ismétléséből, amelyeket felmenőinktől tanul-tunk el, és sikeresen ismételjük a rossz beidegzéseket. Ha önmagunkkal képe-sek vagyunk együtt élni elfogadásban, szeretetben, kiegye-zésben, akkor egy másik emberrel is. Ezért idétlenség lenne bármilyen asztrológiai tanácsadáson elküldeni a páciensünket azzal a ta-náccsal, hogy cserélje le a há-zastársát, vagy ne ezzel a lány-nyal nősüljön meg, vagy ne ahhoz a férfihoz menjen férjhez. Ennek ugyanis semmi értelme.

Amikor nem jövünk ki egy másik emberrel, akkor a legegyszerűbb őt leválasztani, de azokat a feszült-ségeket, azokat a problémákat, amelyeket nem oldottunk meg, azokat továbbra is ott tartjuk ta-lonban és a következő választá-sunknál ismét ugyanolyan embert fogunk kiválasztani, akivel előbb-utóbb ugyanazok a gondok fognak jelentkezni, és kísértetiesen hason-ló cipőben érezzük magunkat. Ki-csit magasztosabban fogalmazva őseink régi beidegzését, elrontott kapcsolati viszonyait ismételjük újból és újból, hiszen zsigerileg ott vannak bennünk és majdhogynem azt mondhatjuk: „nekünk kellene megváltani az egész rokonságot, nekünk kellene bölccsé válni, hogy

irányában nem tapasztal romboló szándékot, de abban a pillanatban, ha a férfi agresszívvá válik, az ösz-szetartozó fogalmakat szét akarja választani. A férfiasságot lehasít-ja az agresszióról, vagy fordítva és arra vágyik, hogy a férfi legyen harmonikus, nyugodt, békeszerető és az indulatosságot azt hagyja kí-vül az ajtón. Ha ezt egy férfi tény-leg így meg tudná csinálni, akkor a Mérleg Ascendensű nő már ki is ábrándulna belőle. Ugyanis a ho-roszkópunkban az Ascendensünk

tükre a Descendensünk jele. Mi-után a kör ábrán a baloldali

résszel azonosulunk, a jobb-oldali részt – a Descendens

felőli oldalt – külvilágnak tekintjük. Ez azt jelenti önismereti szempont-ból, hogy az ehhez tar-tozó értelmezéseket, analógiákat magunk-ból kiutasítjuk, szelí-den fogalmazva nem szeretjük, erőteljeseb-

ben meghatározva: ha-dilábon állunk velük. Az

előbbi példánk esetében egy Mérleg Ascendensű

ember a szelídségnek, a nyugalomnak, a harmóniá-

nak a mintaképe. Ezzel azonosul és száműzni akar mindent, ami a Mars bolygó alá tartozik. Elsődle-gesen az agressziót. Feltételezem, hogy mindenki találkozott már a jin és a jang taoista ábrázolásával. A világban minden jelen van. Sem-mit nem lehet száműzni, elfojtani, mert minden előtör, minden meg-jelenik, ismételten a létbe kívánko-zik. Ha az agressziót száműzni akar-juk, az agresszió meg fog jelenni a külvilág felől. Ha önmagunkban nem kívánjuk elismerni az agresz-sziót, akkor be fog köszönni az aj-tón, szemben fog jönni az utcán, vagy súlyosabb esetben, frontális karambolként az országúton. Ez-zel azt akarom mondani, hogy az ilyen típusú békére vágyó ember lesz az első, akibe belekötnek. Aki nem érti, hogy miért kapott tényle-ges, vagy átvitt értelmű pofont az élettől. Aki súlyos esetben a saját agressziójával nem tud mit kezde-

PÁRKAPCSOLAT

45

ni, számíthat arra, hogy valamilyen elváltozásban, autoimmun beteg-ségben, esetleg rákban élheti meg. Ezekben az esetekben szó szerint önmaga ellen fordul. Ez azért tör-ténik, mert amit nem kívánunk megélni, azt a tudattalanunkba hárítjuk és ezért a tudattalan kerü-lő úton értesít minket arról, hogy mit folytunk el, mivel nem akarunk szembesülni, ill. mit kellene ismét

integrálni (beépíteni) magunkba, abból, amit száműztünk, amit nem akarunk elfogadni saját tulajdon-ságunkként. E mögött elsősorban a neveltetésünk áll, szüleink felfo-gása szerint megtanultuk, hogy a világban mit kell jónak és mit kell rossznak tekintenünk.

Onnan kell kiindulnunk, hogy mit tekintünk értéknek az életben. A legegyszerűbb válasz az, hogy azt tekintjük értéknek, amire megtaní-tottak a szüleink, esetleg későbbi időszakban nevelőink, tanáraink. Manapság a fogyasztói társada-lomban a médián keresztül próbál-ják befolyásolni a tudatunkat azok a reklámok melyek a fogyasztásra próbálnak ösztönözni, és kevésbé tájékoztatni. Ez utóbbi már odá-

ig fajul, hogy kifejezetten a nők szempontjából egyre nehezebb helyzetet teremt. Nem mindegy, hogy egy nő hogy néz ki, mennyi-re divatos, van-e rajta zsírfelesleg, súlyfelesleg, ránc, hogyan öltöz-ködik, hogyan festi magát. Nem véletlen, hogy a legújabb statiszti-kák alapján a nők 95%-a nem érzi jól magát a bőrében. (Férfiaknál ez az érték 80%.) Mindkét számérték

elgondolkodtató. Feltehetjük azt a költői kérdést: kinek, vagy kik-nek az érdeke, hogy ne legyünk elégedettek önmagunkkal, hogy ne szeressük kellőképpen magun-kat, hogy állandóan féljünk, szo-rongjunk attól, hogy valami nem elégséges, hogy mi nem vagyunk elégségesek. Ez a félelem ugyan-is állandóan arra sarkall, hogy ne nyugodjunk meg, hogy változtas-sunk, szerezzük meg azokat az „ér-tékeket”, társadalmi státuszokat, melyek ideig-óráig betöltik a lát-szatbiztonság lehetőségét, hogy azután újabb kalandra induljunk és megint igyekezzünk pótolni azt ami hiányzik, úgy anyagi, mint lel-ki téren. Az eddig elmondottakat tekintsük nyugati társadalmi látle-letnek.

Távol-Keleten, különösen Indiában a házasságok az égben köttetnek. A szülők elmennek az asztrológushoz és tanácsot kérnek, hogy ki lenne jó az ő fiukhoz, lányukhoz társnak. Mit válaszol egy indiai asztrológus, nem tudom, sosem jártam még Idiában. Mint közel negyven éve a pályán mozgó asztrológus úgy gondolom, hogy az asztrológiának s ezen ke-resztül asztrológusnak nem az a fel-

adata, hogy eltanácsoljon egymás-tól embereket, vagy rábeszéljen egymásra párokat, hanem megmu-tassa kettejük közös pozitív neve-zőit, illetve rámutasson a legtöbb feszültség forrására. Amikor szerel-mesek vagyunk, akkor tükör által homályosan látunk. Hogy egész precízen fogalmazzak, csak bizo-nyos dolgokat akarunk látni, illetve észrevenni és a számunkra kedve-zőtlen, nem tetsző viselkedést szó szerint észre sem vesszük. Ebben az időben „erre esik a vakfoltunk”.

Nem véletlen az ismert mondás: „A szerelem vak.” Legelőször is szeretnék eloszlatni egy rendkívül súlyos félreértést. A házastársunk-nak nem az a dolga, hogy minket boldoggá tegyen.

46

A boldogság egy belső élmény, át-élésen alapul, s ezáltal mélysége-sen intim. Ebből következik, hogy senki sem tud minket boldoggá tenni, csak mi, saját magunkat. Az, hogy valaki számunkra ked-vezően viselkedik, örömet okoz, „hasznunkra van”, elég gyakori az életben. Mégsem vagyunk ettől boldogok. Miért is nem? Hiszen lehetnénk! Hiszen ha kinyitjuk a szemünket és reggel csodálatos napsütésre ébredünk, már attól is eltölthetne a boldogság. Ha finom reggelivel ajándékozzuk meg ma-gunkat, vagy ajándékoznak meg mások, attól is eltölthetne a bol-dogság, vagy ha utazunk egy köz-lekedési eszközön és valaki ránk mosolyog, viszonyozhatjuk és már ez is boldoggá tehet minket. Ha beleharapunk egy mosolygós al-mába, vagy körtébe élvezve annak zamatát ez is boldoggá tehet min-ket. Csak rajtunk múlik, hogy mi-től, és mire leszünk boldogok. Pár évvel ezelőtt vetítettek egy csodá-latos filmet a mozikban. Az volt a címe: Angyalok városa. Ott az egyik angyal gyönyörködve a piacon a körtékben azt mondta, hogy töb-bek között azért akar ember lenni, hogy megkóstolhassa, hogy mi-lyen a körte íze. Minden jó, ha elfo-gadjuk és minden rossz, ha annak éljük meg. Maurice Matterlinck, ismert meseíró és filozófus a Böl-csesség és végzet c. könyvében

fogalmazza meg: „Nem az a lénye-ges, hogy milyen események érnek minket, hanem hogy hogyan éljük meg azokat.” Ismét előtérbe kerül az önismeretünk fontossága. Az ezoterikus hagyományok szerint a létbe mi akarunk leszületni. Él-vezzük! Még a fájdalmas dolgokat is felfoghatjuk számunkra pozitív tanító eszközként. Nem beszélve az emberségünk egyik legfonto-sabb tulajdonságáról, hogy együtt érezhetünk a világ összes szenvedő emberével, állatával.

Az elmúlt években a magyar mo-zikban vetítettek egy csodálatos filmet. A címe: Ha eljön Joe Black. Pazar szereposztásban, közel há-rom óra hosszúságú elképesztően megszerkesztett filmet láthattunk. A történet nagyjából arról szól, hogy egy ember 65 éves korára számot vet az életével, találkozik a megszemélyesített halállal, aki azt mondja neki, hogy mivel olyan jó ember volt, felkészülhet a halá-lára, lerendezheti az életét, és ad-dig amíg ez megtörténik addig ő körülnéz a Földön. Nem kívánom teljes hosszúságában elmesélni a filmet, hátha van kedve a Kedves Olvasónak megnézni, egy részletet azonban mindenképpen szeretnék kiragadni. Teszem ezt azért, mert az idős rákos néger asszony szájá-ból elhangzó mondatok az élet Ars Poetica-jaként is megfogalmazha-

tók. A halál, akit Brad Pitt játszik a filmben, beleszeret a főszereplő Anthony Hopkins lányába és be-megy a kórházba meglátogatni. Ott fekszik egy idős rákos néger asszony, aki tört angolsággal be-szél. Észreveszi, hogy Brad Pitt azaz a halál szerelmes. Ő tudja, hogy Brad Pittnek mi az eredeti szerepe, s ezért azt mondja neki:- Mint, aki jön szigetre vakációra, a napon nem megégni, csak barnul-ni, aludni, de nem csípni a szúnyog, de igazából ez megtörténik, ha so-káig marad. Inkább a szép képet vinni haza, ami most a fejedben van. Nem lenni bolond. Mi is egye-dül lenni itt. Ha szerencse van, ta-lán elvinni magunkkal néhány szép képet.

- És van elég szép képed? – kérdezi Brad Pitt. (Joe Black)-Van… - válaszolja az idős asszony és lehunyja szemét. Látni rajta, ahogy kisimulnak a vonásai és bol-dogan tér örök nyugalomra.

Talán mindannyiunknak jobban oda kell figyelni arra, hogy legye-nek szép élményeink, képeink. Ta-lán egy párkapcsolatban is ezen van a fő hangsúly, hogy figyeljünk egymásra és a közös élményeinkre, képeinkre, s akkor talán végre bol-dognak érezzük magunkat.Szeretettel,

Kalo Jenő

PÁRKAPCSOLAT

47

48

ÖKOKÖRÚgy érzed, szeretnél tenni valamit a környezetvé-

delem érdekében, de nem tudod mi is tehetnél?

Szeretnéd zöldíteni a háztartásod, de nincs ötle-

ted, hogyan kezdj hozzá? Már próbáltad megvál-

toztatni a pazarló szokásaidat, de idővel eltűnt a

lelkesedésed és visszatértél a hulladékhegyeket

növelők csoportjába? Városi vagy még is szeretnél

a természettel nagyobb összhangban élni? Ne félj!

Nem vagy egyedül, az ÖkoKörök érted jöttek létre!

48fo

tó: R

oman

aCor

real

e

49

A nemzetközi EcoTeams egy las-san húsz éve indult kezdeménye-zés, ami mára kéttucatnyi országot bejárt és kétmillió embert sarkallt arra, hogy tudatosan vezesse ház-tartását, és változtasson a berögző-dött környezetet és pénztárcát ter-helő szokásaikon. Jó társaságban, csoportban, mert úgy könnyebb, lépésről lépésre, mert úgy egysze-rűbben megvalósítható az átme-net. A program hazai adaptációját, az ÖkoKöröket a Tudatos Vásárlók Egyesületének köszönhetjük. A TVE által létrejött kezdeményezés keretein belül 2010 - 2011 között megközelítőleg 250 háztartás be-vonásával tesztelték le és dolgoz-ták ki a nemzetközi szinten legjobb gyakorlatként számon tartott visel-kedésváltoztatási programot.

A megalakult csoportok munkáját minden esetben csoportvezetők fogják össze, akik sok esetben ma-guk is laikusok, mint a munkacso-port többi tagja. Feladatuk még is fontos, és elengedhetetlen. Ők tartják egyben a csoportot, szer-vezik meg a találkozók helyszíneit, koordinálják a megfelelő tempójú feldolgozását a témaköröknek. Egy előzetes tréningen megismerked-nek a témakörökkel, melyet egy munkafüzet segítségével együtt vesznek át a csoport tagjaival. Sem a vezetőknek, sem a munkafüzet-nek nem dolga, hogy megmond-ják ezt vagy azt kell tenni. Abban segítenek, hogy a csoportok meg-találják, mi az amit lehet, mi az, amire a csoporttagok képesek a környezetbarátabb életmód kiala-kításában, mindenki saját életvi-telének és körülményeinek a figye-lembe vételével.

Az 5-12 fős csoport tagjai kéthe-tente 1 vagy 2 előre egyeztetett alkalommal gyűlnek össze, és 6 témát beszélnek át, melyek között szerepelnek az élelmiszerek, a hul-ladék vagy az energia témakörei. A témákhoz vállalható feladatok tar-toznak, melyek segítenek változ-tatni szokásainkon. A szokásokon való változtatás eredménye pedig a hozzájuk tartozó mérések segít-

ségével azonnal kimutatható. Az otthonunk átvilágításával induló munka a víz-áram-gázhasználati szokásainkat méri fel, és górcső alá veszi családunk hulladéktermelő képességét is. Hétről-hétre apró vállalásokkal alakítja át szokása-inkat, így tud a néhány hónapos csapatmunka segítségével draszti-kusan csökkenni a kukában lando-ló hulladék, a csapon feleslegesen elfolyt víz vagy elhasznált villamos energia mennyisége.

Az ÖkoKörök sikerének kulcsa, hogy a hagyományos környezetvé-delmi témájú kampányokkal ellen-tétben a tájékoztatás és informá-cióátadás csak a program egy kis része. A hangsúly a tapasztaláson van, aminek azonnali eredménye és mérhetősége van. Nem egy kö-vetendő feladatsort ad az emberek kezébe, hanem a közösség erejét. A résztvevők az emberi kapcsolatok erejét kihasználva formálják egy-mást, osszák meg tapasztalataikat folyamatos figyelmet szentelve a motivációnak, a visszajelzésnek és a megerősítésnek. Egy-egy ÖkoKör

tagjaként senki nem érzi már sem magát, sem próbálkozásait feles-legesnek, és a környezetvédelem magánügy helyett közösségi ügy-gyé válik.

Az ÖkoKörök módszer viselke-désváltoztatással kapcsolatos ha-tékonyságát korábban kutatók is vizsgálták. Többek között arra a következtetésre jutottak, hogy az ÖkoKörök tagjai a körök „hivatalos” megszűnése után is megtartják a

kialakított környezettudatos szo-kásokat, sőt, környezeti hatásukat többen később tovább csökkentik. Ami pedig talán még ettől is fon-tosabb, hogy a közösségek sok-szor intenzíven működnek tovább együtt közös programokon, egy-más segítésén keresztül. Nem csak vastagabb pénztárcát, környezet-tudatosabb életet hanem sok jó él-ményt és hozzánk hasonlóan gon-dolkodók barátságát nyerhetjük.

http://tudatosvasarlo.hu/okokorok

W.A.

Az ÖkoKörök 10 alapelve1. A kreativitás hajt minket, és nem a félelem.2. Megoldásokat keresünk, nem kifogásokat.3. Azzal hozzuk ki másokból a legjobb ötleteket, hogy megoszt-juk velük a sajátjainkat; így adunk lehetőséget a közös tanulásra.4. Arra építünk, ami működik - ami esetleg nem, azzal nem foglalkozunk.5. Örülni akarunk, nem szenvedni. Nem szívességet teszünk a Földnek, hanem örülünk, hogy együttműködhetünk vele.6. A közös nevezőt keressük egymásban: nem elhatárolódunk másoktól, hanem közösen oldjuk meg a közösen létrehozott problémákat.7. A saját szükségleteink szerint cselekszünk.8. A személyes és globális perspektívát egyaránt érvényesítjük (is-is és nem vagy-vagy alapon): ekkor válik kölcsönösen előnyös-sé az, amit csinálunk.9. Kihasználjuk a megszokások erejét, és új rutinokat hozunk létre a magunk számára.10. Együttműködünk egymással.

50

Kőszegi Zsuzsanna

Szabó Szilvia

SZOLGÁLTATÓK

„Ha boldog akarsz lenni, nincs más esélyed”- hangzott a mondat egy segítőmtől, majd kezembe nyo-mott egy cetlit, melyen egy név és telefonszám szerepelt. Két hét sem telt el, s én már ott ültem életem első családállító csoportjában.

Járjuk az utunkat, néha kisodródva pályánkról, hol visszatalálva mezs-gyénkre. Életem azon szakaszában

ott, akkor, esélyt kaptam, hogy felhagyva a családi mintákkal, fel-oldva blokkokat, a saját életemet kezdjem élni.

Az első családállításon egyáltalán nem értettem, mi történik, hisz oly hihetetlen volt szembesülni a valósággal. Szembe nézni önma-gammal, ránézni a néha kiábrán-dító helyzetre, feltárni lelkem igazi fájdalmát és örömét. De elkezdett működni.

Azt vallom, hogy óriási bátorság kell ahhoz, hogy az ember ki merje nyitni a tudatalatti rejtett bugyrait és felszínre hozza annak tartalmát. Mérhetetlen örömmel tölt el, hogy számtalan bátor ember van még rajtam kívül, aki óriási hittel és bi-zalommal bevállalja, hogy a saját helyén szeretne élni.

Annyira megérintett a családállí-tás technikája, mely Bert Hellinger nevéhez fűződik, hogy fél év el-teltével már rendszerszemléletű

sorsmodell ismereteket tanulva vágtam neki életem mostani sza-kaszának. Jelenleg személyiség és családállító csoportokat vezetek, támogatom a hozzám fordulókat egyéni beszélgetéssel.

Ezen módszer engem hozzá segí-tett, hogy jól legyen benne a világ-ban.

A szeretet rendjei, mint alaptör-vények mentén segítem szemé-lyes fejlődésedet. A családállítás megmutatja, hogy miként lehet szeretetteljes kapcsolatokban élni, elfogadni a törvényszerűségeket, megbocsátani megbocsáthatat-lannak vélt tetteket, kapcsolódni kitagadott családtagokkal vagy egyszerűen meglátni önmagunkat.

Engedni és befogadni…Én igent mondtam az életre, meg-adtam magamnak az esélyt.

email: lelekhangja@gmail.comtelefon: 06/70-317-3142

Hagyományos orvoslástól el-térő módszerekkel foglalko-zom, mint a kineziológia One Brain ága és Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia, mag-zatkori stresszoldás, a hozzá szoro-san kapcsolódó Bach-virágterápia, Önismereti Foglalkozások, melyek segítségével fenntartható vagy visszaállítható test és lélek harmó-niája. A kineziológia olyan alterna-tív, holisztikus jellegű, képesség-, készség- és személyiségfejlesztő

egészségvédő, prevenciós jellegű módszer, amely az izomtesztelést, mint visszacsatolást használja és ezáltal helyreállítja a test energe-tikai egyensúlyát, beindítja a test öngyógyító mechanizmusát. Célja a kliens jelenbeli és múltbéli prob-lémáinak, stresszeinek feloldása. A kineziológia speciális korrekciókat használ, ezen problémák által lét-rehozott blokkok feloldására.

A Bach-virágterápia a mindennapi élet érzelmi kihívásaiban segít 38 féle tipikus negatív érzelem meg-különböztetésével, melyet 7 cso-portba sorol, amik tartós jelenléte megbetegítő hatású. Ezek az álla-potok blokkolják a szellem és a lé-lek kapcsolatát, megakadályozzák az energia áramlását. A blokkok ol-dására a gyógyító virágok energiá-ira van szükség. A katalizátorként működő Bach-virágeszencia ismét helyreállítja a lélek és személyiség közti blokkolt kapcsolatot. A sze-mélyiség megleli a kivezető utat a zűrzavarból és a behatároltságból, visszajut az erényekhez, melyek

értelmet adnak életünknek, és har-móniával ajándékoznak meg.

Magzatkori stresszoldás finom érintéssel masszírozzák a talp él vo-nalát, amin az úgynevezett idősín található, így aktivizálják a hozzá köthető emléket. A kezelés során mintegy átíródik az emléksor, a fáj-dalmas „diaképek” átalakulnak ér-zelmileg semleges képekké. Keze-lés után javul az iskolai teljesítmény a fogamzó képesség, a gyermek kihordásának esélye és születése, valamint sok magzati korra vissza-vezethető probléma oldható ezzel a módszerrel. A fenti módszerek szinte minden esetben alkalmaz-hatóak, hiszen minden probléma mögött általában valamilyen lelki ok áll. Az egyéni kezeléseken kívül, az alábbi tanfolyamok elvégzésére van lehetőség: kineziológia One Brain ága, valamint a Transzgene-rációs Epigenetikus Kineziológia.

telefon: 06/70 607-17-15email: naturterapia@hotmail.comweb: www.naturterapia.hu

51

52fo

tók:

Car

bonN

YC

JÓZSI BÁCSIvilágképe

52

53

Kérdések és pofonokAz élet maga a csoda. Egyenesen a legnagyobb stenk. Erre sokszor magam sem jövök rá. Hajlamos va-gyok elveszni az olyan apróságok-ban aminek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Ezt legfőképpen akkor érzem, amikor a világegye-temről, a naprendszerünkről vagy bármely, az asztrológiához kapcso-lódó témáról olvasok könyvet, új-ságcikket vagy látok egy dokumen-tumfilmet. Hogy mennyire kicsik vagyunk és ennek ellenére mennyi-re felnagyítunk picinyke dolgokat. Ezzel szerintem sokan így vagyunk. De miért van ez? Vagy miért van az, hogy az ember foggal-körömmel akarja a boldogságot? Mitől is lesz az ember boldogabb? Egyáltalán ki találta ki ezt az egészet? Miért van az, hogy valakinek megada-tik, hogy kiegyensúlyozottan éli az életét mások meg csak várnak a “csodára”? Ez egy elég összetett kérdés, aminek a megválaszolása nekem sem fog menni, de azért le-írom a saját verziómat. Ezt persze már előttem nagyon sokan meg-tették, pl. a Dalai Lámának vannak hihetetlenül bölcs gondolatai, de az általa leírtak is egy bizonyos te-rületen kiegészítésre szorulnak vé-leményem szerint.

A boldogság mint célA boldogság keresése tudomá-nyos és megmagyarázható módon szerintem nem nyúlik vissza na-gyon messzire. Akkor kezdődött, amikor a világ elkezdett szemmel láthatólag is egyre modernebbé válni. Amikor a technikai fejlődés által lehetővé váltak olyan dolgok, amelyekről az emberek korábban álmodni sem mertek igazán. Ilyen messziről elindulva persze baromi sok időbe telne eljutni napjainkig, ezért ezzel nem is untatok senkit. Mindenesetre amióta az ember szeme igazán kinyílt a világ felé, megjelentek azok a vágyak, me-lyek már nem az emberi szeretetre és együttérzésre épülnek, hanem egyéb materiális dolgok megszer-zésére. Ebben persze én sem va-gyok kivétel, hiszen elég sokat köl-töttem én is tárgyakra, amelyek az

életemet semmivel sem tették job-bá, csak pillanatnyi örömforrásként szolgáltak. Dehát a tárgyak vannak az emberért és nem fordítva. Ezzel nincs is semmi baj. Én a baj forrását abban látom, hogy az egyensúly kezd felborulni. Az anyagi haszon-szerzés érdekében olyan emberi értékekről mondanak le ma már so-kan, mint a tisztesség, őszinteség, becsület, igaz szó. Tudom, hogy ez most ijesztően komolyan hangzik egy 28 éves ember billentyűjéből, de engem ez állatira idegesít. Hogy nap mint nap találkozom csalódott emberekkel, akik váltig állítják, hogy ők már senkinek soha többé nem fognak hinni és senkiben soha többé nem fognak bízni és hogy az egyetlen út a csalás, hazugság hogy megvédjék magukat. Hogy a fenébe mondhat ilyet egy 20 éves ember például??? Pedig mond, és a baj, hogy ezt így is érzi. S mivel az ember egy makacs lény, ez hosszú-távon sokszor már nem is változik, csak maximum átalakul valame-lyest. És ez nagyon szomorú.

Öröm és kudarc mint egymás kiegészítőiNem mondhatnám, hogy az én éle-tem egy Verne regény fordulataival vetekszik, de azért már velem is történt egy s más. Sok öröm és számos kudarc is. Az örömöt mint mindenki más hajlamos vagyok én is természetesnek venni, sze-rintem kicsit hibásan. Dehát önzők vagyunk mint állat, szóval miért ne vennénk természetesnek, ugye? (Megbecsülni Ivikém, megbecsül-ni!!! :) A kudarc mögött viszont mindig keresni akarjuk az okokat. A legtöbben nem magukat hibáztat-ják, hanem valaki mást, mert ma-gaddal elszámolni a legnehezebb általában. Aztán a sok-sok kudarc árán egy idő után megtanulunk

osztályozni, s ez egyre edzettebbé tesz bennünket. Ez az edzettség sokszor további egoizmust ered-ményez, s a velünk született altruiz-mus képességét teljesen kiszorítja.

Az összes kudarc közül a legjobban mindeképpen az fáj, ha emberek-ben kell csalódnod. Ezzel szerin-tem minden jóérzésű ember így van. Általában ezek azok a megha-tározó rossz élmények melyekből leginkább táplálkozunk, hogy ki-alakítsunk egy olyan világot saját magunk számára, melyben a fájda-lom ritkán előforduló jelenség. Van ilyen? Szerintem van. Olyan világ, amiben nincs fájdalom nem létezik, de ez jobb is mert a jót igazán csak a rossz fényében tudjuk objektíven és szubjektíven is megítélni, érté-kelni. Egy nagyon kedves ismerő-söm egyszer azt mondta, hogy az ő életét egy bizonyos hármasság irá-nyítja. Nagyon tetszett nekem ez az filozófia, ezért megosztom veletek ezt a gondolatsort:

Jó, nem? Aki ebben a szellemben képes létezni, az szerencsés na-gyon. Ehhez viszont az kell, hogy felismerjük a lényegtelen és a lé-nyeges dolgokat az életben. Ez pe-dig tanulás, tapasztalás és nagyon nagy százalékban szeretet kérdése.

A félresikerült világképA világ egyre rosszabb felállást mutat. Ezt nagyon sokan látjuk de nem tudunk rajta változtatni, ezért bedugjuk a fejünket a homokba. (Furi szó a struccpolitika, mert én még se képen se filmen nem lát-tam struccot fejével a homokban. Na mindegy.) Az ember mindig hajlamosabb volt saját érdekeit nézni, mások életét kritizálni. De azt nagyon. Egyfolytában azzal

1. “Adj erőt Uram, hogy elviseljem azt, amin nem tudok változtatni”2. “Adj türelmet Uram, hogy változtassak azon, amin lehet változatni”3. “És végül adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a kettõt.”

54

vagyunk elfoglalva, hogy mije van a másiknak, ami nekünk nincs. És keményen dolgozunk azon, hogy az a valami nekünk is meglegyen, aztán ha már megvan, rájövünk, hogy így sem jobb. Erre persze le-het azt mondani, hogy ha ez más-ként lenne, a világ nem fejlődne olyan rohamosan, mint amennyire azt teszi. Ugyanis az ember újabb és újabb vágyai generálják a fej-lődést. Ezzel tehát nincs is baj, ha-nem az egyensúllyal van baj, ahogy már írtam korábban. Hajszoljuk az élvezeteket, közben meg olyan lel-kileg sivár életet élnek sokan, hogy a Góbi sivatag növényvilága ahhoz képest trópusi dzsungel.

A pénz, mint a szükséges rosszNa, ez a egyik leggyakrabban vi-tatott tényező a boldogság kér-désének felmerülésekor, ezért ezzel kezdem a sort. Számomra furcsa kettősség határozza meg a pénzhez való viszonyulásomat. Ez olyan mint a tyúk meg a tojás ese-te. Vagyis meghatározó dolog-e a pénz a boldogsághoz, vagy az ember igazán akkor tudja a pénz-hez kapcsolt boldogságát tisztán látni, ha már alapvetően pozitívan

fogja fel létezését anyagiak nélkül is, vagyis tiszta lélekkel él. Sokan ez utóbbit tartják, s leggyakrab-ban a 3. világ fejletlen országaiban élő emberekkel példáloznak, akik legtöbben a templom egerének a szegénységével versenyeznek, mégis boldogok, mert az ami az övék, azt senki nem veheti el. Ezek pedig azok a dolgok, melyek a sze-retetre alapulnak. ők viszont alul-fejlett környezetüknél fogva nem is tudnak olyan materiális dolgok létezéséről, melyekre egyáltalán vágyakozhatnának. Marad tehát az ami az övék és abból próbál-ják a legtöbbet kihozni. A modern nyugati civilizációban élő ember ezzel szemben a szeretet meglé-tét attributumnak veszi, az ehhez fűződő őszinte közeledés viszont sokkal jobban megkérdőjelezhető. Pontosan a pénz megléte miatt. Én mindenképpen úgy látom, hogy a modern ember életében előbb jön a pénz megszerzése, ami sem-miképpen nem jó, viszont nagyon nehezen kerülhető ki. Az ember mindig többet akar annál mint ami van. Ha nincs pénz, csak korláto-kat látunk és megszorításokat. Ha minden más stimmel, féktelen vá-

gyakozásunk mégis újabb és újabb tárgyat talál. Mivel a 3. világ orszá-gaival szemben a mi életünkben folyamatosan megjelennek olyan matériák, melyek életünket telje-sebbé vagy könnyebbé tehetik, ezért nehéz is az embernek a fülét farkát behúzni, szemét becsukni és azt mondani, hogy neki a matériák teljesen indifferensek. Az aki a mo-dern világban a pénz lényegtelen-ségéről beszél az vagy 1. gazdag és rájött hogy belül van a baj, 2. teljes kilátástalanság vett rajta erőt. Hogy miként juthatunk el arra az anyagi szintre, ahol már nem gombóccal a hasunkban fekszünk, ebben nem tudok senkinek sem tanácsot adni. Abban viszont igen, hogy minden-képpen tanuljuk meg értékelni azt a szintet, amit már elértünk. “Ennél lehetnék rosszabb helyzetben is…” , erre kell gondolni. S ha sokan úgy gondolják, hogy ezt pozítívabban felfogva ennek az ellenkezőjét kel-lene állítani (vagyis hogy lehetnénk jobb helyzetben is), akkor vegyük azt figyelembe, hogy azzal megint csak elégedetlenségünknek adunk hangot, ami negatív érzelmeket és hozzáállást generál. Recept te-hát nincs a pénzzel kapcsolatos boldogsággal kapcsolatban, talán csak annyi, hogy megtanuljuk mi az, ami már elég, hol van az a határ, amihez ha elértünk, akkor ne akar-junk mindenáron többet, mert ami mindenképpen kell, az már meg van.

A karrier kérdéseNemrég az egyik cimborám meg-kérdezte tőlem, hogy nem zavar-e az, hogy belőlem még 28 éves ko-romra sem lett az égvilágon SENKI. Mert ez tényleg így van. És az volt a válaszom, hogy egyáltalán nem za-var. Mit is jelent az hogy valaki let-tél, gondolkodtam el a kérdésen… Az, hogy előrevitted a világot vala-minek a felfedezésével? Hogy olyat tettél le “az asztalra” amivel mások elismerését kivívtad? Vagy híres embernek kell ahhoz lenni, hogy valaki úgy érezze, befutott??? Én nem tudom. Nagyszerű dolog ha valaki tehetsége és kitartó munká-ja révén olyat hoz létre, amivel má-

JÓZSI BÁCSI VILÁGKÉPE

55

soknak tud valami adni. A szemé-lyes ismeretségi körömben is van 1-2 velem egykorú olyan ember, akit mára már az egész ország is-mer és őket – valamint mindazokat akik tudással jutottak el arra a szint-re ami az ismertségüket és/vagy elismertségüket eredményezte – őszintén tisztelem és becsülöm. …és annak ellenére hogy nekem ez még nem sikerült örömmel válla-lom azt, aki vagyok, s nem érzem, hogy máshogy kellett volna az életemet csinálnom, más célokkal felépíteni. Ha el tudod fogadni azt az embert, aki vagy, az első lépést megtetted a boldogság felé.

A kritikaPontosan abból fakadóan, hogy az ember akarva akaratlanul mások-hoz viszonyít, állandó értékelést folytat. Értékeli a másikat és érté-keli saját magát. Ez eddig oké. Az értékelés viszont napjainkban egy-re inkább átcsap negatívba, vagyis másokkal kapcsolatban egyre gya-koribb a leszólás, a negatív kritizá-lás. Ez abból fakad véleményem szerint, hogy személyíségünk fejlődése során kialakul minden-kiben a szubjektív értékítélet, s meglehetősen intoleráns világunk arra nevel bennünket, hogy nem-tetszésünknek nyugodtan adjunk hangot. Ennek a folyamatnak a vége pedig a féktelen egoizmus. Azt fogadjuk csak el, ami szerin-tünk jó és nem mérlegeljük mások döntésének a jogosságát, vagy egyáltalán az okát. Zenész em-ber lévén rengetegszer előkerült az életemben az, hogy mások az alapján ítéltek meg engem, hogy én milyen zenét hallgatok. (Nyálas, gáz, raj, menő, hippy, funk, stenk, stb.) . A zenének nem az a célja pl., hogy nyugalmat adjon a léleknek? Most azért hallgatsz valamit, mert az olyan menő dolog olyat hallgat-ni, vagy azért mert úgy érzed, hogy belül megszületett egy egyensúly? Egyáltalán mi az, hogy jó és mi az, hogy szép? (Erre Platón azt mond-ta, hogy “Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”) Most mitől rosszabb vagy jobb ember az, aki trash metal-ra alszik el, mint az, aki egy barokk mi-

setételre teszi ugyanezt? Miért kell ilyenek miatt ítélkeznünk mások felett?

A zenén kívül az élet egyéb terüle-tein is sokféle megközelítés létezik. És ez jó is így csak ne kritizáljunk mindenkit negatív módon úton, útfélen. Ha mindenki ugyanazt csinálná, az unalmas lenne. Ízlés-beli dolgokba elítélően belekötni szerintem hibás. Ha úgy érzed, van jobb út, akkor meséld el azt hogy az mitől jobb és ne a másikat írd le azért mert ő bizonyos dolgokat másként érez. Ha pedig a másik ember ízlésvilága, stílusa és élet-szemlélete alapvetően különbö-zik a tiédtől, mindig megvan az a lehetőséged, hogy nem keresed a társaságát, ha az neked nem jó. Számos olyan terület van, ahol az emberek helytelen hozzáállását az információhiány okozza, de az ezekkel kapcsolatos jobbító szán-déknak is az elfogadásból és a po-zitív segíteni akarásból kell táplál-kozni nem pedig a lehúzásból és az ellentétes álláspont porba tiprásá-ból. Fogadd tehát el, hogy minden-ki más. Ne ítélkezz és ne legyenek előítéleteid, ha valakit vagy valamit nem ismersz igazán. Ha pedig úgy érzed, hogy segíthetsz másokon, fektess nagyobb hangsúlyt a jó ki-emelésére mint a rossztól való el-rettentésre.

Az összetett világ fontosságaMiért kategorizál az ember és ítélkezik mások fölött szakma és válaszott életstílus alapján? Ez va-lójában nem kérdés, hanem tény. Nem látom tisztán azt a folyama-tot, aminek ez lett az eredménye de magamon is éreztem egész ti-nédzserkoromban, hogy nem lát-tam az igazi értékét a nem szellemi munkáknak. Pedig egy nagyszerű kőműves, szobafestő, lakatos vagy pék munkája legalább annyira fon-tos mint egy társadalomban a jog megléte vagy a művészet által kép-viselt értékek közvetítése és még sorolhatnám. Az életben minden munkának megvan a maga szerepe és hibás dolog lenne azt gondolni, hogy egyik munka feljebbvalóbb a

másiknál. Igazán professzionálisan csinálni valamit az minden terüle-ten ugyanakkora elhivatottságot kíván meg még akkor is ha egyes szakmák teljes tudásanyagának elsajátítása többször annyi időbe telik, mint pozitív értelemben vett más, egyszerűbb szakmáké. Nem beszélve arról, hogy fizikai munkák teljességgel konvertibilis szakterü-letek, az azokhoz való értéssel az ember jobban elboldogulhat egy teljesen másik országban is. És ma-napság már ez sem utolsó szem-pont. Az egyetlen kivétel számom-ra – és minden összehasonlítástól független – az orvosi szakma. Azok az emberek akik az őszinte gyó-gyításnak szentelik életüket, min-denek felett állnak. Ha egészség nincs, semmi sincs. A jó orvosokat mindenkinél jobban meg kell be-csülnünk és a kormányainknak is ezt kéne tenni. (Azért írtam, hogy a jó orvosokat, mert manapság van-nak olyan orvosok is, akiket nem feltétlenül gyógyítás iránt érzett belső kényszer vezérel…) Minden szakmának megvan a szerepe ab-ban, hogy életünket teljessebbé tegye. A választott életpálya nem minősít senkit. Ami minősít az az, ahogy a munkánkat végezzük. Szívvel vagy a nélkül.

A Dalai Láma és a boldogság kérdéseEz a nagyon okos ember hányadtatott élete során rájött arra, hogy az emberiség megmen-tésének egyetlen útja az altruiz-mus. Vagyis tágabb értelemben véve a mások segítése. Ezt ugyanis az ember csak jó érzéssel, őszinte szeretettel tudja megtenni. Né-hány éve volt egy amcsi film (az volt a címe angolul, hogy “Pay it forward” – magyarul kb. “Fizesd tovább”), ami arról szólt, hogy egy kisfiú egy iskolai tanulmányának – melynek kérdése az volt, hogy ho-gyan tehetjük a világot jobbá – azt írta, hogy mindenkinek egyetlen jócselekedetet kellene csak tenni egy másik ember felé, s az elindíta-na egy olyan lavinát, aminek a vé-gén az egész emberiséget az altru-izmus szelleme hatná át. Ez persze

56

fantazmagória, mert ez soha nem érne körbe, de az ötlet szerintem fain. A jó ugyanis legalább annyira ragadós tud lenni, mint a rossz. (Ha-sonlatnak talán azt a hímsoviniszta nem éppen ideillő, gyarló megálla-pítást tudnám idézni, hogy “min-den nőt ágyba vinni nem lehet, de törekedni kell rá.” :) Ezzel én persze nem értek egyet, de ez is példázza, hogy az akaraton múlik minden.) A buddhizmus tanítása azt mond-ja ki, hogy erkölcsileg egészséges cselekedetekre kell törekedni, ami-nek mibenléte abból fakad, hogy fegyelmezett vagy fegyelmezetlen tudatállapotban hozza meg az em-ber a döntést az adott cselekvéssel kapcsolatban. Nem vagyok budd-hista de ez a megközelítés nekem tetszik. Az ember igenis úgy hoz-zon döntéseket, hogy azokat mér-legelje erkölcsileg és figyeljen oda a határása. Meg kell próbálni olyan döntéseket hozni az életben, me-lyeknek destruktív, másokra nézve negatív hatása a lehető legkisebb. Ha az ember mindig képes lenne az életét úgy irányítani, hogy mások-nak a legkisebb fájdalmat okozza a döntéseivel, újabb lépést tenne a saját és mások boldogsága felé.

A Dalai Láma és a hiányzó láncszemA Dalai láma elmélete a boldog-ságról arról nem vall a teljesség igényével, ami a párkapcsolatok építő és romboló hatását illeti, s hogy ezt alapvető befolyásoló té-nyezőnek tekintse. Az egyszerű (jóértelemben vett szeretetéhes) ember életében igenis meghatáro-zó jelentőségű a harmónikus társ-kapcsolat, ami egy hívő cölibátust fogadó szentatya életében egy irreleváns dolog. Nem is beszélve a szerelemről és a szexualitásról, amelynek a modern ember éle-tében olyan fontos szerepe van, hogy az ember anélkül hosszútá-von bekattan. Szex nélkül szinte tuti. Ez a probléma alkotja talán a mindennapi életünk 80%-át. A párkapcsolatok egyensúlyba hozó hatásáról két mondás jut az eszem-be: 1. “Segíts magadon, s az Isten is megsegít” és 2. “Ha nem vagy ké-

pes önmagadat szeretni, ne várd, hogy másokat szeretni tudj”. Kell, hogy az egyedüllétben is a jót ta-láld meg, pl. önfeltárásra, önérté-kelésre ez a legjobb, ennek segítsé-gével még a független boldogság érzését is ki lehet alakítani. Na nem egy életen keresztül, de annyira, hogy ne veszítsd el a talajt, ha idő-legesen egyedül maradsz.

“Járunk, nem járunk, megcsalnak, nem csalnak, merre tovább, mi a baj, mi hiányzik, mit rontottam el megint, stb.?” Egy működő pár-kapcsolatban az ember kevésbé tesz fel kérdéseket. Pedig ezekben a kérdésekben megtalálható egy csomó válasz a negatívan feltett kérdésekre. Ezen persze messze túlmutat az a tény, hogy az embe-rek sokszor az egyedülléttől való félelem miatt ugranak bele valami-be, amiről talán már a kezdetekben tudják, hogy valami nem dzsuker (stenk), de hát azért mégis jobb valakivel mint egyedül. Ez is ért-hető, hiszen élet vala 1 darab, csak szerintem tudni kell mérlegelni ott is, hogy ilyen esetben mennyit várhatunk el a másiktól és hogy a saját elvárásainkból mi mennyit teljesítünk a másik felé. Ha egy kapcsolatot az őszinteség és a ge-rincesség vezérel, akkor mindent egyszerűbb áthidalni. Még a szakí-tást is, ha az adott kapcsolat “nem volt megírva”. Eszembe jutott erről egy idézet, amit Papp Lajos (szív-sebész professzor) könyvében ol-vastam. “Aki Istent szereti benned az úgy őriz meg, hogy elenged. Aki csak önmagát szereti benned, az úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.” Ha csalódtál, mindig nézz magadba is és tanulj az esetből. Másokon törleszteni saját fájdalmadat az megint olyan mint egy láncreakció. Soha nem ér véget és csak káoszt, őszintétlen-séget, legfőképpen pedig további fájdalmakat eredményez. Minden-ki megérdemel egy tiszta lapot és soha ne tégy olyat, amit magadnak sem kívánnál.

JÓZSI BÁCSI VILÁGKÉPE

57

A hit kérdéseMegmondom nektek a frankót, nem vagyok egyáltalán vallásos manus. Teljesen hittan és temp-lommentes gyerekkorom volt, őszinten bevallom, hogy még meg-keresztelve sem vagyok. Szüleim különböző vallásuknál fogva úgy gondolták, hogy majd felnőtt fejjel eldöntöm én, hova akarok tartozni. De ez nem fáj, szóval nem zavar és nem hiszem, hogy ezen múlna az, hogy most jó ember vagyok-e vagy rossz. “Autós megközelítésben” fo-galmazva azt mondanám, hogy rengetegféle gumiabroncsom van, de csak egy vezérműtengely. Lakó-telepen nőttem fel, s a mai napig megvan ez az utcagyerekes, ká-romkodós, szabadszájú énem. Ez én vagyok. Szüleim és az iskoláim nevelésének köszönhetően viszont kifejlődött egy ennél sokkal disz-tingváltabb stílusom is, melynek a mindennapi életben nagy hasznát veszem, mert különben szóba sem állnának velem a komolyabb em-berek. Az is én vagyok. Egy dolog viszont mindentől függetlenül irá-nyít belülről. Ez pedig a jó és a rossz KARMA kettőssége.

Hiszek abban, hogy amit az életben elveszünk jogtalanul, azt az élet visszaveszi tőlünk egy másik terüle-ten. Az én életemben ez mindig így volt, talán ezért ilyen erős bennem ez a fajta hit. Ha valakit becsaptam, engem is becsaptak de sokszoro-san. Ha valamit elloptam, tőlem is elvettek valamit. Csóróként éltem, s az élet (vagyis a Karma) gondos-kodott arról, hogy így is érezzem magam. Ha viszont pozitív szemlé-lettel ébredtem, jó dolgok történ-tek. Ha hittem valamiben, hogy azt meg tudom csinálni, előbb-utóbb összejött. Például azt is tudatosan nevelem magamba, hogy egész-séges vagyok, s ez korábbi, meg-lehetősen beteges fiatalkorommal ellentétben, egészséges pszichével működik is. Pedig azért adok a test-nek rendesen, még ha nem is szán-dékosan. Rendszertelen életmód ON. Ha elhagyod magad, összedől a világ. Ha hittel küzdesz, eljutsz oda, ahová vágysz. Legyen az bármi.

ÖsszegzésÖsszegezve ezt a kissé hosszúra sikeredett gondolatsort, vélemé-nyem szerint az ember akkor tud boldogabb lenni, ha békében van önmagával. Ha elfogadja azt, hogy viccesen fogalmazva AHOL VA-GYOK, ODA JÖTTEM. Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a saját életünk-ből és ha valami hiányzik, akkor azért mindig lehet és kell is őszin-

tén küzdeni. Küzdeni úgy, hogy tiszességgel veszed az akadályokat és nem másokon át gázolva éred el a célod. Akkor ugyanis valaki majd egyszer rajtad is át fog gázolni. Fi-gyelj oda azokra az emberekre akik neked számítanak. Tudom, hogy nehéz mindenkinek megfelelni, de egy kis akarattal megelőzhetünk későbbi konfliktusokat (pláne pár-kapcsolatokban), mert ha igazán fontos a béke, odafigyelünk azokra a dolgokra, amik a másiknak fonto-sak. Fontos, hogy mindig őszinte tudj maradni, még akkor is ha ezt valaki már veled szemben kihasz-nálta. Bármi vezérli a cselekedete-idet, tudd, hogy csak a másiknak tudsz hazudni, önmagadnak soha.

És ne irígykedj másokra, mert aköz-ben, hogy egy másik ember vala-mit elért ami számodra vonzónak tűnik, biztosan kimaradtak olyan dolgok is az életéből, ami Neked megvolt és a világon semmiért nem adnád azt az emléket, tapasz-talatot. Kinek a pap, kinek a papné ugye…Nem az a lényeg, hogy mit nem tettél meg, hanem hogy mit tanultál abból, amit megtettél.

Az említetteken kívül még vagy egy jópár dolog, amit leírhatnék de már így is egy kicsit hosszúra eresz-tettem a mondókámat. A legfon-tosabb és mindenek feletti, hogy mindig ember maradj, egy jószívű ember. Ha mással nem is, őszinte szeretettel biztosan előrébb vi-szed a világot. Az élet egy hosszú folyamat, amiben a békét keressük leginkább. A saját békénket, ami mindenkinek más. És ez az a bol-dogság, ami mindenkiben benne van. Élj tehát úgy ahogy érzed de érzéssel és szeretettel érezd, ezt soha ne felejtsd el.

Józsi Bácsihttp://www.ivi.hu

HOL VAGYOK, ODA JÖTTEM.

Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a

saját életünkből és ha valami

hiányzik, akkor azért mindig lehet és

kell is őszintén küzdeni.

Küzdeni úgy, hogy tiszességgel veszed

az akadályokat és nem másokon át

gázolva éred el a célod.

58

59

60

Amikor elkezdtem ismerkedni a jógával, egyáltalán nem érdekelt a spirituális gondol-kodás, vagy a filozófiai fejtegetések. Egy voltam azok közül, akik tornagyakorlatok sorozataként fogják fel, amelyek hatékonyan formálják a testet, elmulasztják a hátfá-jást, esetleg a belső szervekre is hatnak. Majd azt vettem észre, hogy szépen lassan beszivárog az életembe, mint a víz a szikla repedései közé. Mire „észbe kaptam” már áthatotta mindennapjaimat és egy oktatói tanfolyamon, találtam magam. Mára már órákat tartok nem telik el úgy nap, hogy valamilyen formában ne kerülnék kapcsolat-ba a jógával. Megértettem, hogy a jóga egy életforma, melynek célja a test és lélek harmonizálása a boldogság eléréséhez.

A legtöbb nyugati ember számára a jóga nem több mint egy újabb divatos sport irányzat. Tisztelet a kivételnek! Pont ezeket a kivétele-ket szeretnénk itt, most megszólí-tani. Azokat, akik a dolgok mélyére látnak és hajlandóak foglalkozni lé-tezésük alapjával ezen a több ezer éves múltra visszatekintő rendsze-ren keresztül . Természetesen nem elhanyagolható a jóga élettani hatása sem – ép testben ép lélek. Azonban csupán a szebb formá-kért , karcsúbb derékért , simább arcbőrért végezni a gyakorlatokat, nem jóga, hanem torna. Ami szin-tén nem rossz, csak más. Egy egé-

lek temploma, azonban csak egy fi-zikai hordozó, egy ruha, amely fedi a lényeget. Valódi énünket, amely legbelül van. Minden és mindenki egy az univerzummal, ezt megérte-ni és megtapasztalni csak hosszas gyakorlás útján lehetséges. Annak idején Indiában a bölcsek azért találták ki az asanakat (testhelyze-teket), hogy a megmerevedett iz-maik, fájó gerincük ne akadályozza őket a meditálásban. Rájöttek arra, hogy ha a testük kiegyensúlyozott és rendben működik, az kihat a lel-kiállapotukra, közérzetükre is. Nem lehet órákig mozdulatlanul ülni, ha közben fáj a hátuk, lábuk, vagy ép-

szen kis szelet a tortából, vagy még inkább csak a hab a tortán.

Jellemző a modern világra, hogy hajlamosak vagyunk elveszni a külsőségekben. Tüneti kezelést al-kalmazni, sminkkel takarni a bőr-hibákat, szintetikus gyógyszereket és krémeket használni, kifelé mo-solyogni, miközben belül forr ben-nünk a feszültség. Az alma kívülről szép fényes, de belül rohad.

Általában a jógát csak az asanak gyakorlásával azonosítják, holott ez csak egy lépcsőfok az egység meg-éléséhez. A jógik szerint a test a lé-

fotó

k: L

uluL

emon

Athl

etic

a

a JÓGA

60

61

pen emésztési problémák gyötrik őket. Az egyes gyakorlatok nem csak az izmokra, ízületekre hatnak, hanem a belső szervekre, belő el-választású mirigyekre, sőt az elmé-re, az energetikai rendszerre is.

A csakrák testünk energiaközpont-jai, amelyek alul vagy túlműködése jelentősen befolyásolja közérze-tünket és egészségi állapotunkat . A nadik azok a csatornák amelyek a fizikai testünket körülvevő energia-burkot hálózzák be az idegekhez hasonlóan. Az asanak kitartásával, valamint a légző gyakorlatokkal (pranayama) és a meditációval is le-hetséges az energiánk harmonizá-lása és hatékonyabb felhasználása.

Testünk szabályozásán keresztül uralmunk alá vonhatjuk a gondo-latainkat, kordában tudjuk tartani csapongásukat. Ez által egész éle-tünk megváltozik.„Amikor elvetsz egy gondolatot, learatsz egy cselekedetet, elvetsz egy cselekedetet, learatsz egy szo-kást, elvetsz egy szokást, learatsz egy jellemet, elvetsz egy jellemet, learatsz egy emberi sorsot.”

Életünk eseményei tehát belőlünk indulnak ki, a körülöttünk lévő vi-lág önmagunk kivetítése. Mintha tükörbe néznénk. Ezt persze nem mindig könnyű elfogadni, és ennek megfelelően kezelni a konfliktuso-kat, de ha sikerül, akkor jelentősen megkönnyíti a mindennapjainkat. Ha megértjük azt, hogy igazság-talanság nem létezik, csupán az általunk megteremtett gondola-tok manifesztálódnak, az óriási megkönnyebbülés, mivel innentől kezdve minden lehetséges. A hiba mindig a mi készülékünkben van, és a javítást is csak mi végezhetjük el!

A karma törvénye pontosan ezen az elven alapul. A karma feladatot jelent, amelyet vagy előző életünk-ből hozunk, vagy ebben az éle-tünkben alakítunk ki magunknak. Nem marad kiegyenlítetlen szám-la, a tartozásunkat le kell, hogy dolgozzuk, akár tetszik, akár nem.

Az univerzum rendkívül hatéko-nyan kezeli ezt a kérdést. Rá kell éreznünk, miként tudjuk derűsen kezelni a kellemes és kellemetlen eseményeket egyaránt. Ez nem azt jelenti, hogy passzívan kell várnunk a történések bekövetkeztét. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a megváltoztatható és szükségszerű-en bekövetkező állomások között. Ez az egész földi élet egy színház és rajtunk múlik, milyen szerepet vállalunk magunkra. Lehetünk boldogak vagy boldogtalanok, a választás a miénk, senki nem kény-szerít semmire. A környezetünkben élők is csak a szerepüket játsszák, asszisztálnak nekünk abban, hogy haladjunk a száminkra kijelölt úton.

A test és a tudat kapcsolataHa a lelkünk beteg, az a testünk-ben különböző fizikai elváltozá-sokban jelenik meg. Pl. ha a fent említett színház szereplőjeként egy elnyomott, az érzelmeit magá-ba fojtó figurát játszunk, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb torokfá-jással, pajzsmirigyproblémákkal fogjuk szembetalálni magunkat. A magyar nyelv kifejezőkészsége csodálatos! Folyamatosan visz-szanyeljük a problémákat, amíg már „torkig vagyunk” vele. Ilyen-kor a testünk válasza: begyullad a mandulánk, vagy pajzsmirigyünk, amely a nyakunk alsó részénél ta-lálható, rendetlenkedik. Ha valamit nem tudunk „megemészteni”, az gyomorfájás, hasmenés, székreke-dés formájában jelentkezik. Sok-szor mondjuk: a hátam közepére kívánom ezt a dolgot. Figyeljük csak meg a testünk reakcióját! Ha megtaláljuk és megszüntetjük a betegségünk valódi okát, ezzel a probléma gyökerét orvosoljuk, így az nagy valószínűséggel nem fog visszatérni.

A testünk és a tudatunk szoros kap-csolatban állnak egymással, így ez a módszer visszafelé is működik. Minden lelki probléma orvoslására lehetőség van természetes úton is. Ha a tünetet megszüntetjük (nem gyógyszerrel!) akkor csodák csodá-ja azt vesszük észre, hogy jobban

érezzük magunkat az adott élet-területen is. Ha nyújtjuk, lazítjuk az izmokat, akkor mi magunk, a sze-mélyiségünk is rugalmasabbá válik Gerincünk a testünk tartóoszlopa, amely nagyon fontos szerepet tölt be mindenféle szempontból. Az asanak többsége erre a területre is fókuszál. A gerinc „tartást” ad, át-vitt és a szó szoros értelemben egy-aránt. Ha valaki önbizalomhiánnyal küzd, a vállai előreesnek, a hátát púposan tartja, a fejét kissé előre hajtja. Önbizalom erősítő hatással van, ha korrigáljuk a tartást, homo-rítjuk a hátat, fejünket egyenesen tartjuk, vállainkat hátra húzzuk. Testünk egy idő után „megtanulja” ezt a pozíciót, és ez kihat érzelmi világunkra is. Hosszas gyakorlással még a tudatunktól függetlenül zaj-lón testi folyamatok is irányíthatók. A jógik például képesek akaratuk-kal befolyásolni a belső szerveik működését és különböző életfunk-ciójukat pl. szívverésüket. Ilyen formában tehát a jóga rendszere a test és a lélek harmonizációja.

Honnan ered?A jóga szó a szanszkrit „judzs” gyökből ered, amely azt jelent, hogy megkötni, összekötni, igába vonni, figyelmünket valamire össz-pontosítani. Ezen kívül egyesülést, illetve mély és bensőséges kapcso-latot is jelent, és mint ilyen, akara-tunknak Isten akaratával történő összekapcsolódására utal. Máskép-pen fogalmazva: az egyéni tudat egyetemes tudattal történő, illetve a test, a tudat és a lélek egyesítésé-re is vonatkoztatható. Itt szeretném megjegyezni, hogy, a jóga nem vallás! Indiából, a buddhizmus és a hinduizmus hazájából szárma-zik, ennek megfelelően tartalmaz ugyan a hinduizmusból származó elemeket, de az Istenhit nem felté-tele a jóga gyakorlásának. A hindu felfogás szerint az Isten felé fordu-lás, a buddhisták szerint pedig út a könyörületesség, bölcsesség felé. Az i.e. 4-8.században íródott emlé-kek, az Upanisádok bizonyítékokat keresnek Isten létezésére, amelyet Ishwaranak, neveznek és létünk alapjaként határozzák meg.

62

Patandzsali, i.e. 4. században élt in-diai bölcs, szerint a jóga a tudat vál-tozásainak megszüntetése (csitta vritti niródha). Ha sikerül ellenőr-zésünk alatt tartanunk, és megfé-keznünk a gondolataink folyama-tos áramlását, hatalmas energiákat

szabadíthatunk fel. Ugyanis a fo-lyamatos aggodalmaskodás, vala-mint a múlton való rágódás renge-teg erőfeszítést igényel, amelyek kiiktatásával az energia felhasz-nálható. Amikor ellenőrzésünk alá vonjuk tudatunkat, a belső béke hatalmas tartaléka alakul ki. Ez ko-rántsem könnyű feladat, ha azon-ban sikerül, megfelelő önfegye-lemmel, elérhető az egybeolvadás, az Istennel való egység.

Ha idegenkedünk a vallásos felfo-gástól, akkor felfoghatjuk a jógát egyszerűen személyiségfejlesz-tésként, életszemlélet-jobbítás-ként, önmagunk kiteljesítéseként. Nem muszáj Istent nevén nevez-nünk, lehetséges energiának, vagy szent szellemnek is hívni, a lényeg ugyanaz marad.

Senki sem tud változtatni az életén egyik pillanatról a másikra. A jógik a mértékletesség és fokozatosság elvét vallják. Az arany középút be-tartása igazán fontos a jógában. A türelem hasznos erény, ami itt nélkülözhetetlen. Ész nélkül nem

lehet asanakat gyakorolni, mert többet árthatunk a testünknek mint használunk. Meditálni pedig különösképpen nem lehet kapkod-va. Tehát a jóga mértékletesség és harmónia művészete.

A jóga irányzataiA jógának négy fő irányzata ala-kult ki a szerint, hogy milyen mód-szerrel próbálja elérni a végcélt, amely minden esetben a megvi-lágosodás. ( Később az éves során egyéb változatok is létrejöttek pl: Kundalini, Iyengar vagy tantra jóga). Minden irányzat különböző típusú embereket szólít meg, így mindenki kedvére csemegézget.

A Bhakti jóga az odaadás ösvénye, az Istenfélő, érzelmi beállítottságú embereknek, akik a beteljesülést Isten iránti szeretetükön keresztül érhetik el. A siker és kudarc figyel-men kívül hagyásával elért belső egyensúly a Karma jóga, a tevé-keny emberek számára. Tetteinket nem szabad, hogy az eredmény elvárása határozza meg, csupán a szándék a fontos. Akkor is tegyünk jót, ha nem jár érte semmiféle fi-zetség, sőt hála sem. Ha senki sem tudja meg, hogy ki áll a háttérben, a jócselekedetet akkor is végre kell hajtanunk.. Ez nem is annyira köny-nyű, mint gondolnánk! Nézzünk csak magunkba, mikor segítet-

tünk utoljára bármiféle viszonzás elvárása nélkül? Volt egyáltalán valaha ilyen az életünkben? Ha igazán őszinték vagyunk magunk-hoz, hányszor fordult elő, hogy megharagudtunk valakire, mert az nem köszönte meg eléggé amit érte tettünk? A Dnyána, a nagy tu-dású ember jógája. A tudás, és a megismerés jógája, ahol a megis-merés a kulcsa a megvalósításnak. Olyanoknak való, akik képesek el-mélyülni a tudásban intellektusuk és kitartásuk által. A Rádzsa jóga, amelyet Patandzsali királyi jógá-nak nevez, a meditációra helyezi a hangsúlyt. Ha megtanuljuk uralni érzékeinket és vágyainkat, szabad-dá válunk, ugyanis nem leszünk a tárgyak, szokások rabjává, magunk irányítjuk az életünket. Miután el-csendesedett az elménk, képesek vagyunk kordában tartani gondo-latainkat, bensőséges összhangba kerülünk Istennel és elérjük a betel-jesülést. Ebben az állapotban már megértjük az igazi valóságot, mivel hamis érzékeink nem befolyásol-nak minket. Olyan ez, mintha egy teljesen sötét szobában felkapcsol-juk a villanyt. Ez a jóga valódi jelen-tése: szenvedéstől és bánattól való végső megszabadulás.

Bármelyik szemléletet is nézzük, bármelyik irányzatot is választjuk, a lényeg nem változik. A megvilá-gosodásra, az élet valódi értelmé-nek megértésére irányul. Mindegy, melyik úton indulunk el, ugyanah-hoz a célhoz vezet minket. Jógáz-ni nem csak akkor lehet, amikor időnk van rá! Megfelelő odafigye-léssel beépíthető a mindennapi életünkbe is: jógázhatunk a mun-kahelyünkön, amikor nem hagyjuk megérinteni magunkat a stressz és a feszültség által. Akár vezetés közben, amikor türelmesen vára-kozunk a piros lámpánál. Amikor pénzt adunk egy hajléktalannak. vagy egyszerűen csak behunyjuk a szemünket és érezzük a napsütés melegét. Ezek mind-mind jobbítják életünket, teszünk egy lépést a fej-lődésünkért a jóga útján.

Pfeffer Kingae-mail: kingfer2010@gmail.com

JÓGA

63

6464

Mikor nagyobbik gyermekemmel voltam várandós, eszembe sem jutott,

hogy születése után nehézségek is várhatnak ránk. Izgatott voltam

persze, de összességében kisimult, örömteli volt minden. Egyértelmű

volt, hogy szoptatni fogok, de azon nem gondolkodtam, hogyan is fog ez

megvalósulni. Természetesnek tűnt a róla való gondoskodás.

Válaszkész SzülőkEgyesülete

65

Ám a szülés után a rózsaszín köd el-oszlott, maradt helyette a rideg va-lóság: fogalmam sincs, mit kell kez-deni egy aprócska újszülöttel - aki amúgy majd’ 4 kilósan született, mégis hihetetlen kicsinek tűnt- egyes hormonszintek hirtelen le-csökkenve, egyesek pedig az égbe szökve, ennek köszönhetően érzel-mi hullámzások kísérték az amúgy hatalmas boldogságom. Sajnos, a kórházi dolgozók csaknem ellehe-tetlenítették a szoptatási kapcsola-tunkat kisfiammal. Itt találkoztam először azzal, hogy mennyire téves és hibás információkkal árasztják el a frissen szült anyákat. Hogy nagyon foghíjas a segítség szülés után, hogy egy újdonsült anyának fogalma sincs arról, mennyi min-den normális egy nő lelkében és a pici baba működésében. Nagy szerencsére férjem, családom támogató közelsége, majd a kom-petens szakértők megtalálása visz-szaterelt utunkra és rengeteg kín-lódás után megvalósult a sikeres szoptatás, nem adtuk fel. Fiam 2,5 évig élt ezzel a csodával.

Ahogy fiam cseperedett, úgy lát-tam meg egyre világosabban, hogy rengeteg a káros tanács, ami anya és gyermeke közé áll. Könyvekből, nagynénitől, szomszédtól, védőnő-től, pszichológustól, stb. ömlenek a használhatatlan és téves infor-mációk. Ezek többsége igyekszik megvédeni az anyát gyermekétől és olyanokra sarkallja a gyermeket, hogy olyanokat tegyen meg, amire koránál, érettségénél fogva még képtelen. Ki ne találkozott volna már a „Ne kapkodd fel annyiszor, elkényezteted!, Ne szoptasd már annyiszor, szoktasd rendre!, Nincs tejed vagy ami van, az is vizes már, adj neki valami hasznosat is, hisz már 4 hónapos!, Nyugodtan hagyd sírni, önállóságot tanul!” típusú ta-náccsal?! Én ezekkel nem tudtam és nem is akartam azonosulni. Valahol belül éreztem, hogy ez így nincs rendjén. Igény szerint szoptattam, hordoztam, éjszaka együttalvást választottunk és nem bántam meg. Rengeteg önismereten, könnyes nappalon és éjszakán, bizonyta-

lanságon és aggódáson mentünk át, míg már nem csak sejtettem, hanem TUDTAM, ez az út nem bo-londéria vagy szeszély, hanem ösz-tönös és természetes. Ezzel az úttal tanultam meg, milyen az, mikor a baba normális és természetes igé-nyei találkoznak az anya ösztönös- sokszor eltemetett- tudásával. Gyö-nyörű összhang! Fiam ezt az utat alaposan kitaposta kishúgának, aki már ebbe az ösztönösséggel meg-áldott légkörbe született bele.

Ezt a tapasztalati tudást nem akar-tam megtartani magamnak. Pszi-chológiai, segítő hivatásom végett már addig is találkoztam hasonló tapasztalásokon átment kisma-mákkal, egyéni foglalkozásokat tartottam várandós és kisbabás anyáknak, és online tanácsadás keretében is fordulhattak hozzám kérdéseikkel, de szerettem volna még több szülőhöz, édesanyához eljutni. Közösséget képzeltem el, ahol a szakmai tudás mellett a saját tapasztalatok megosztása fontos és hasznos, és az információkhoz való hozzájutás nem függhet anya-gi helyzettől, tehát a non-profit jel-leg is fontos volt. Ezért a közelem-ben élő, hasonlóan gondolkodó és bizalmukba fogadó anyákat meg-kerestem ötletemmel és együtt megalapítottuk a Válaszkész Szülők Egyesületét.

Az Egyesületet 2011 szeptembe-rében vette nyilvántartásba a Fő-városi Bíróság. Elsődleges célunk, hogy a leendő és gyakorló szülők megkaphassák azokat a VALÓS információkat a gondoskodással, neveléssel kapcsolatban, amelyek megismertetnek a babák igénye-ivel, elismerik, és nem elnyomják azokat, felébresztik az anyák ösz-tönös tudását. Szeretnénk, ha a kisbabák érzelmi biztonságban nevelkedhetnének, ezért az ehhez vezető elemekkel foglalkozunk. Harmonikus várandósság, termé-szetes és háborítatlan szülés, igény szerinti szoptatás, hordozás, éjsza-kai gondoskodás, apák szerepe. Előadásokon, online és személyes tanácsadásokon lehet részt ven-

ni, szoptatást támogató, hordozós klubot szervezünk, ezen felül tán-cos programokba, kirándulásokba lehet bekapcsolódni. Az évente megrendezésre kerülő Születés Hete és Nemzetközi Babahordozó Hét palettáját a mi szervezésünk is mindig színesíti. Napról napra fino-mítjuk a választható lehetőségeket, hogy alkalmazkodjunk az anyák-ban, szülőkben felmerülő igények-hez, újabb és újabb ötleteket való-sítunk meg.

Egyesületünk egy támogató és in-formatív közösség, aminek egyik előnye, hogy kompetens és hi-teles szakértők segítik a hozzánk fordulókat, ezen felül minden tag tapasztalt szülő is, aki pontosan tudja, hogy az anyaság, a szülőség mennyire érzelemdús és gazdag a könnyekkel és nehézségekkel együtt, rengeteg kompromisszum-mal is jár. Így kerek egész!

Szeretnénk minél szélesebb körben tájékoztatni, sok szülőt megszólí-tani, sok babamosolyt varázsolni a pofikra és tagi létszámunkat nö-velni. Szükség van arra, hogy egyre többen legyünk, egyre több helyre jusson el a hangunk, kérésünk, in-formációnk, hogy egy idő múlva már ne legyen kétséges, egy anya mit választ!

Mert támogató közösséghez tar-tozni jó!

Dobiné Olasz-Papp Nóra (Egyesület elnöke, pszichológi-ai-tanácsadó és nem utolsósor-ban- egyelőre- kétgyermekes Édesanya)www.valaszkeszszulok.hu

66

Az élet az egy nagyon érdekes játék. Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, baráto-kat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól azokkal érezzük magunkat akikkel vala-milyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalább-is hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy mi-lyen irányból közelíted meg a csú-csot, mert el fogsz jutni oda. Köz-

ben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magassá-gokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor keve-sebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lej-jebb.

A hegy magasabb régióinak tulaj-donsága az is, hogy az egyre ext-rémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé,

vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dol-gokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-sok-sok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik meg-haragudtak rád, vagy rátok és in-kább másfele mentek.

„Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

fotó

: Iva

nMcC

lella

n

Hogyan juthatok el a csúcsra?

67

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet kö-vetsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré má-sokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál má-sokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából.

„Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élve-zed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha

azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami iga-zából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphat-nak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykéz-láb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meg-lásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érje-nek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekinte-tetek találkozik akkor meg tudd lát-ni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándozta-tok, hogy egy nap feljuttok a csúcs-ra.

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjük-ben van valami ami ez idáig elve-zette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicső-séget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyi-tok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszön-heted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is ak-kor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszön-

hetnek bármit, akkor ezt a csodá-nak tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatá-ra, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elve-szed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől.

Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elkép-zeléseket, mert ha nem tudod, ak-kor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni azt a fele-lősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a vál-ladra és ennek a tartására kell for-dítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak maga-sabbról lehet. De aki tényleg sok-kal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, külön-ben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szíve-sen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándozta-tok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit ke-restek, nem a hegy tetején van, ha-nem végig út közben…

Harciszerzi, Horváth Ádámhttp://harciszerzi.hu

68

69