107

Vagyunk... leszünk...

2018. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

Kányádi Sándor 1929. május 10.–2018. június 20.

A költõ eltávozott a ragyogásba. Hozzánk, egyelõre mégideátiakhoz viszont megérkezett, örökre, visszafordíthatatlanulközénk lépett a székelykapun, teli táskával, felsorakozva legna-gyobbjaink közé. Erdélyi magyar, székely-magyar lelke itt maradmost már köztünk, térben és idõben határtalanul, bátorítva,segítve, szeretve. Isten hozott, Kányádi Sándor bátyánk!

KÁNYÁDI SÁNDOR

ELÕHANGvannak vidékek gyönyörû

tájak ahol a keserû

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

szavak sarjadnak rétjei

gyopárként sziklás bércein

szavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patak

szívemben csörgedez csobog

télen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogat

jeget-pengetõ hangokat

tavaszok nyarak õszeim

maradékaim s õseim

vannak vidékek viselem

akár a bõrt a testemen

meggyötörten is gyönyörû

tájak ahol a keserû

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül,

Spenglertõl kölcsönöztem a címet ehhez az írásomhoz,ifjúkoromban olvasott híres könyvének címe jutott eszembea mai állapotokról.

Nézzük elõbb a lexikoni adatokat.A Nyugat alkonya (Der Untergang des Abendlandes) cí-

mû munkájában Oswald Spengler német filozófus a Hegelre,Marxra és másokra is jellemzõ lineráris fejlõdéseszmével,illetve az ész és a emberiesség uralmának eljövetelébe vetetthittel egyaránt szakított. Rendszerének alapegységei –Khaldúnhoz hasonlóan – a zárt és körülbelül ezer éves belsõidõtartalomú kultúrák, amelyekbõl nyolcat különböztetettmeg: a kínait, az indiait, a babilóniait, az egyiptomit, a mexi-kóit, az ókori antikot, az arabot és a nyugatit, vagyis az euró-pait. Ezek a kultúrák az élõlényekhez hasonlóan születnek,kibontakoznak, elérik fejlõdésük legmagasabb pontját, majdhanyatlani kezdenek és elpusztulnak. E szabály alól nincskivétel, az európai kultúra éppúgy el fog pusztulni – a kötetcíme e pusztulás kezdeti fázisára utal –, mint ahogy a régi kí-nai, az egyiptomi vagy az antik kultúra elpusztult.

Valamely kultúra azonban mindig meghatározott pályaívetfut be; ha elérte fejlõdésének csúcspontját, kibontotta abenne rejlõ eredendõ lehetõségeket – a fausti kultúra eseté-ben a XVIII. század végének és a XIX. század elejének nagymûvészeti és tudományos teljesítményei jelentik ezt –, bekö-vetkezik a hanyatlás. E hanyatló szakaszt Spengler civilizáci-ónak nevezi, s minden kultúrkör civilizációs szakaszábanazonos jelenségeket, történéseket észlel. Szerinte a faustikultúrában a civilizációba való átfordulás politikai vonatko-zásban a francia forradalommal és Napóleonnal kezdõdik,gazdasági vonatkozásban pedig az ipari forradalommal és amodern gyáriparral.

A kultúra szakaszában a hangsúly a vallásra, a mûvészetre,a filozófiára és részben a tudományra esett, tehát elsõsorbana szellemi javakra. A civilizációban viszont a technika, a jog,a politika és a gazdaság kerül elõtérbe. Míg a kultúra fázisá-ban az ember túlnyomórészt befelé és organikusan építkezik,a civilizáció embere már jobbára kifelé terjeszkedik, és avilágot egyre inkább meghódítandó prédának tekinti.

Spengler A Nyugat alkonya címet azért adta mûvének,mert elsõsorban azt kívánta ábrázolni, hogy a fausti civilizá-ciós idõszakra mi jellemzõ, milyenek a jövõbeni kilátásaink.Már az 1910-es években ezt vetette papír-ra: „Ma már világo-

san érezzük annak az (…) eseménynek az elsõ jeleit, amelymajd a következõ évezred elsõ évszázadaiban következik be – aNyugat alkonyát.”

*A XX. század utolsó évtizedében lezárulni látszott egy

évszázad, annak elején Európa hatalmai egymásnak estek,majd, két iszonyú következményekkel járó háború után 45évre Európa megfelezett állapotban, két idegen kontinensaránylag mozdulatlan ellenõrzése alatt élte a számára elõírtéletét. Ez idõ alatt megváltozott a világ hatalmi szerkezete.

A Szovjetunió összeomlásával és vele az európai hatalmiés ideológiai szétválasztás elmúltával felvillant Európa népeiszámára a felszabadulás reménye. Valóban innen elindulha-tott volna Európa szorgalmas népe részére élete egy új sza-kasza, aminek sikeres jövõje érdekében eltemették volna arégi, egymástól elszenvedett sérelmeiket.

A gyõztes két téridegen hatalom Európa legyõzését ésmegszállását ideológiai, a „nácizmus” – mint világveszede-lemnek a – legyõzése indokolásával felszabadításként dekla-rálták. Majd a megfelezett európai térség mindkét fél részé-rõl gyakorolt tartós megszállását ugyancsak ideológiai érdek-védelemmel indokolták – emitt a liberális kapitalizmus,amott a komunizmus lett az emberiség megmentésénekegyedüli eszmei alapja. Egyik a kommunizmustól, a másik akapitalizmustól való megszabadulást hidette. Ennek egyet-len terméke volt a kialakított helyzet jegelése 45 évre. Enneka két ellentétes ideológiának európai alkalmazása példásmegegyezéssel folyt – eltekintve a politikai színtéren meg-rendezett „háborús feszültségtõl” – a koegzisztenciának ne-vezett együttmûködésben.

Európa népe természetesen érzékelte a különbséget – amivalóban létezett is, az állami központi terv irányította kapita-lizmus, (ami indokolatlanul viselte a szocializmus, kommu-nizmus elnevezést) és a piac (valójában bankhálózat) irányí-totta kapitalizmus között. Ilyen összevetésben természetesenfõleg csak gazdasági módszerként történik a szembesítés.

Minden politikai irányzat valamilyen ideológiai alapozott-ságra épül. A természet rendjét követõ ideológia a nemzetiszolidaritás, ami a történelem folyamán alakult ki az együttélõ, azonos identitású népek országának veszélyeztetettségenyomán.

A kommunizmus a társadalom történetét osztályok ütkö-

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEElemzõ

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Csapó Endre

A Nyugat alkonya

zésének tekinti, és nemzetellenes. A liberalizmus az egyéniszabadság, az áruk és munka szabad áramlása elvének meg-felelõen nemzetellenes.

Európa közös (US–USSR) megszállása 45 éve alatt a kele-ti szolgaságra rendelt országok népe nem tette magáévá arészére kiosztott ideológiát. Ezzel szemben a nyugati rész-ben az ugyancsak egyedül érvényesíthetõ ideológia, a libera-lizmus sikeresen beépítkezett majd minden ország társadal-mi, politikai rendjébe. Ennek legfõbb oka a nyugati országoksikeres gazdasági emelkedése. A tartós, békés idõszak men-tes volt ideológiai villongásoktól. A politikával nem zaklatotttársadalom megszokta és elfogadta a liberalizmust, veleegyütt a nemzeti és vallási kötõdések elutasításának divatját.A korábbi idõk politikai pártjai számára közös nevezõ lett aszéles mezõnyt átölelõ, minden fórumon nagyszerûnek hir-detett liberalizmus.

Európa keleti felének felszabadulása, a szabadság világábaés a szabad gazdasági fejldési lehetõségekbe való belépésvalóságos kollektív élmény volt. Úgy élte meg a keleti tábor-ból szabadult ember, mint aki hazatért a fogságból, és leül-hetett az asztalhoz, mint családtag. Olyannak hitte a nyugatirészen jelenvaló amerikai befolyást, mint (ahogy hirdettékis) egy nagy, gazdag szövetségest, mint aki a most már min-den ellenségtõl megszabadult állapotban, világhatalmi pozí-ciójában õrzõje lesz a világ békéjének.

GlobalizmusA sok meghatározás egyikeként Veress József a globalizá-

cióról szóló könyvében a következõképpen fogalmaz: „Aglobalizáció olyan, alapvetõen hatalmi–gazdasági természetûfolyamat, amelynek során a világgazdaság legerõsebbé váló sze-replõi a legjelentõsebb nemzetközi intézményeken keresztül, azadott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alap-ján egységesítik és általános érvényûvé teszik a gazdasági éspolitikai szabályokat.”

Ebben a meghatározásban benne van a lényeg: a világmé-retû gazdasági hatalom hozza létre a nemzetközi intézmé-nyeket, rendel azoknak jogi keretet és politikai igazolást.

A tények tükrében: Az országok közötti kereskedést fel-váltja a multinacionális vállalatok sok országra kiterjedõ ter-melése. A fejlett országok még gazdagabbak lesznek, mások-nak esélyük sincs bekapcsolódni a globalizációba.

A második világháború óta a hatalom egyre inkább kezdetteltolódni a szuverén államok szintjérõl a multinacionális vál-lalatok és intézmények felé. Nem csak globalizációról, vagyiscsupán gazdasági jelenségrõl, hanem hatalmi globalizmusrólés politikai ideológiáról is beszélhetünk.

A politikai igazolás mögötti ideológiai varázsige a demok-rácia és a liberalizmus. Mindkét fogalom magyarázatra szo-rul, mert önmagában tág értelmû, azonban állandóan han-goztatottan krédóként tudatosulva alkalmas egyetemleges éskizárólagos érvényû olyan minõsítésre, amitõl eltérni eret-nekség, pogányság, reakciós, klerikális, rasszista, kirekesztõstb. bûnözés – a fogalommal viszaélés szándéka szerint. Ezígy már tudatba rögzített pszichológiai termék.

A globalizmus mindezek értelmében nemzetellenes. AzEurópai Uniót a globalizmusnak és a liberalizmusnak érvé-nyesítésére tervezték és hozták létre. (Kiemelés a szerk.-tõl.)

Amikor a szovjet állam összeomlása után a sokáig vágyottnyugati demokrácia, szabad piac, liberalizmus megjelent tel-

jes valóságos tulajdonságaival, ébredtek rá a sokáig vágyako-zók az eladósodás és a privatizáció következményeire.Valamint a nyugati demokrácia testvéri összefonódására azéppen elmúló diktatúra vezetõ elitjével, aminek eredményevolt a szabadjára eresztett demokratikusok (SZDSZ) nem-zetellenes kormányzása a korábbi állampárt kapitalistávávedlett (MSZP) kommunisták szövetségében.

Ez idõ alatt kifejlõdött a nyugati, nemzetellenes kapitaliz-mus magyarországi vetülete, a privatizációs tolvajláson létre-jött honi kapitalisták vagyoni és politikai elitje. Háromszornégyéves kormányhatalmi ciklusban (Horn–Medgyesy–Gyurcsány–Bajnai) garázdálkodtak, és csak 24 év elteltéveljöhetett létre nemzeti kormány.

Szemben a keleti résszel, ahol megszabadultak a rabságállapotától, Európa nyugati országaiban a liberalizmus dik-tatúrája teljesen kiterjeszkedett. A szabad piac elve a nagy-vállalatokat gazdasági versenyre késztette, a már nemzetekfeletti gazdaság az országokat csak a termelés telephelyének,nagy mûhelyének tekintve bevezették a munkaerõ-áramlást.Így telítõdtek a volt gyarmattartó országok egykori gyarma-taik népeivel. Németország fõleg Törökországból, a Balkán-ról hozott eleinte még vendégmunkásokat. Milliószámra ottis maradtak. Ez a folyamat eddig elfogadható a munkáskézhiánya pótlásaként. A nemzetközi bankárvilág által alapítottEurópai Unió a liberalista pártok politikai mûhelyeként amultikulturalizmus által propagált kevert népességû társada-lom létrehozását nem gazdasági követelményként alkal-mazta, hanem a nemzeti kötelékek felbontására rendelt ide-ológiai kötelezvényként.

A Közel-Kelet rendjét folyamatosan felkavaró amerikaiháborúskodás nyomán menekültek tízezrei indultak Európafelé. Ezt a folyamatot az amerikai és a nyugat-európai libe-rális diktatúrán alapult államok felkarolták. Szervezett„magánstársaságok” toboroztak nemcsak menekülteket,hanem bevándorlókat, elõbb a Közel-Keletrõl, majd Líbiatörkretétele után Afrikából is. Mérhetelen menyiségû pénzmûködik folyamatosan ennek a példátlan tömegû népára-datnak a lebonyolításában.

A migrációs áradat mérete és széleskörû politikai támogatá-sa során felrémlik egy értelmes kérdés: vajon mindez, a konti-nens létét veszélyeztetõ elárasztás nem Európa szándékostönkretételének gonosz mûvelete-e? Elképzelhetetlen, hogy atettesek ne látnák tisztán mûveleteik következményeit, azt,hogy a kontinensre zúduló tömeg elõbb nyomorba dönti, majdfaji állagában elpusztítja Európa fehér népességét.

Néhány vélemény...• ENSZ felmérés alapján 2014-ben hatvan millió háborús és

gazdasági menekült volt mozgásban világszerte, ebbõl eddigEurópát csak öt százalékuk érte el. A népvándorlást megál-lítani nem lehet. A gazdasági menekülteket nincsen hovavisszatoloncolni, mivel a háborús konfliktusok még csakmost fognak igazán kirobbanni a Közel-Keleten, miközben abeözönlõk létszáma, a klímamenekültekkel megduplázódik2020-ra. A globalizmus ugyanolyan káros politikai formáció,mint a kommunizmus. Soros György csak egy, a száznál többglobalista filozófiát hirdetõ amerikai milliárdos közül, akik ademokrata párt színeiben politikai hatalomba emelkedtek,ezzel biztosítva a világuralomra törõ érinthetetlenek státu-szát. – Nemzeti Internet Figyelõ –

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 3Elemzõ

• A Valeurs Actuelles francia konzervatív, jobboldali hetilapmájus 10-i száma cikksorozatban számol be Soros György„mesterkedéseirõl” Franciaországon belül és általában világ-szerte. Az újság címlapján az alábbi cím olvasható: „A milliár-dos, aki összeesküszik Franciaország ellen. Leleplezõ informáci-ók Soros Györgyrõl a migráció és az iszlamizmus világméretûpénzügyi támogatójáról.” A milliárdos olyan szervezeteket tá-mogat az OSF-en keresztül, amelyek a határok eltörlését, a tö-megmigrációt, az eutanáziát, a droghasználat büntetlenségétés az abortusz legalizálását szorgalmazzák, amelyek végered-ményben a társadalmak és országok hagyományos rendjénekfelforgatását eredményezik. ...Louis de Raguenel részletesen iselemezi a Soroshoz köthetõ szervezetek franciaországi tevé-kenységét, melynek végsõ célja a Nyugat destabilizálása...

• Németország megfogadta, hogy megtartja a nyílt társadal-mak szabályalapú nemzetközi rendjét, és leküzdi apopulizmust az Egyesült Nemzetek (ENSZ) révén, amikorelfogadtatja álláspontját a Biztonsági Tanácsban. „Nemfogunk engedni, mert a nacionalisták és a populisták megpró-bálják visszafordítani az órát” – jelentette ki Heiko Maas kül-ügyminiszter a Bundestagban beszélve.

• A kulturális marxisták szerint a többség kulturális elnyo-mása ellen fel kell lázadni, s ennek megfelelõen el kell foglal-ni az egyetemeket, a médiát és a sajtót, a közvéleményt, a civiltársadalmat, a kutatóintézeteket, minden helyet, ahol a sajátnézeteket lehet terjeszteni.

Ha ez a kisajátítás (miként a klasszikus marxizmusban atõke kisajátítása) megtörténik, akkor ki kell alakítani a köz-véleményben egy politikailag korrekt nyelvezetet, amely min-den létezõ, születéstõl fogva vagy a hagyományokból követ-kezõ különbséget – legyen az faji, nemi, etnikai, vallási – nemlétezõnek tekint, dekonstruál, s az emberek individualitására,szabad identitásválasztására vezeti vissza a létmódot.

Minden ember egyenlõ abban, hogy szabadon dönti el,milyen etnikumhoz, nemhez, valláshoz kötõdik. S bármilyen,az államtól vagy a társadalomtól eredeztethetõ, szabályozás-ból, hagyományból vagy erkölcsi követelményekbõl eredõkésztetést bármilyen adott intézmény elfogadására alapbólelutasít...

A nemzethez tartozás béklyó, mert érzelmileg zsarol ésterülethez köt. Ezért kell világpolgárrá, kozmopolitává válni.Az állam elnyomó, mert szabályoz, korlátoz, közösségi célokkövetésére kényszerít és zsarol. Ezért kell a globális rend,amely az egyént felszabadítja minden nemzetállami kötele-zettség alól. Itt és ezen a ponton érthetjük meg azt, hogy a2015-ben a Közel-Keletrõl, Ázsiából és Afrikából elindultmigránsáradattal kapcsolatban a neoliberálisok, a globálispiac hívei egyértelmûen a befogadás pártján állnak. (FriczTamás)

• Der SpiegelA francia kormány megerõsítette, hogy nem volna jó a

jövõben is milliárdos támogatásokat átutalni a visegrádi álla-moknak, ha azok nem sok szolidaritást tanúsítanak a magukrészérõl. Az ország EU-miniszterasszonya úgy nyilatkozott,hogy a felzárkóztatási politika kétségtelenül gondot jelent,csak éppen senki nem beszél róla. Ám azt elfogadhatatlannaknevezte, hogy ezek az országok a közösségi pénzeket ne azeredeti célnak megfelelõen használják fel. Hangsúlyozta

továbbá, hogy a segítséget a jövõben a többi közt a jogállami-sághoz kell kötni. Azzal érvelt, hogy nincs abban semmi kivet-nivaló, ha feltételeket írnak elõ. ..

• Independent. Magyarország és Lengyelország egyre távo-labb kerül az alkotmányos demokráciától, az európai nor-máktól. A nyugat döbbenettel és elkeseredéssel figyeli a kele-tiek által választott utat, hiszen az egy egészen más modellfelé vezet. Ezeknek a kormányoknak a politikájában a „nem-zet” vélt érdekei játszanak központi szerepet, a szokásosnáljóval kevesebb fék és ellensúly mellett. Orbán Viktor egykora liberalizmus szószólója volt, ma az illiberális demokráciaértékeit hirdeti. Visszatérõen úgy állítja be, hogy õ a „keresz-tény értékek” védelmezõje, amiket szerinte fenyeget aglobalizáció, a tömeges bevándorlás és a pénzügyi világ veze-tõinek feltételezett gonosz ügyködése. Különösen Soros állaz alaptalan támadások homlokterében. Egy sor volt szocia-lista állam, de fõként a magyar és a lengyel vezetés elutasítjaaz emberi jogokra, a gazdasági átláthatóságra és amultikulturalizmusra épülõ ideológiát. Ehelyett a „hagyo-mányos értékek” és a nemzeti identitás felé fordul, de igen-csak jellemzi a gyakran rendszerszintû korrupció és a mindinkább tekintélyelvû politikai kultúra... A térség sérülésekkelteli múltja magyarázza azt is, miért nem akarnak befogadninem európai menedékkérõket. A történelmi tapasztalatokatcsak tetézte a náci megszállás, illetve utána a szovjet uralom.Egyik sem a nyitottságot erõsítette. A gazdasági bajok, a sokszegény szintén elõsegítette a jelenlegi politikai légkört. Ésakkor mindezt még csak súlyosbította a ’89 utáni zûrzavar, azütközés a liberalizmussal. Ez utóbbi mindenképpen beleját-szik abba, hogy Közép-Európa az illiberalizmus felé tart.

• Der Spiegel. Euróellenes álláspontjukkal az olasz popu-listák az európai tervet fenyegetik és a következõ nagy válság-ba sodorják mind országukat, mind az EU-t – véli a hetilap 8oldalas összeállítása... Macron reformokat akart, deOlaszország most a válságba rántja vissza a közösséget.Bizonytalanná vált a közös menedékpolitika átalakítása is. Azolaszoknál ugyancsak számolni kell a közös normák és érté-kek széttöredezésével. Az ottani populisták összefoghatnak amagyar és a lengyel kormánnyal, illetve francia, osztrák ésfinn társaikkal – Brüsszel ellen. Vagy az autokrata Putyin ésTrump mellé állhatnak és alááshatják a földrész egységét.

A nacionalizmus újraéledése rossz hír a kontinensnek,amely szabadulni kívánt a nemzeti önzéstõl, miközben azorosz és az amerikai elnök éppen azon van, hogy bedöntse anemzetközi intézményrendszert. Ebben a helyzetben az EUlehetne az ésszerûség szigete, de nem akkor, amikor olyanokadják meg a hangot, mint Salvini. ...

• Magyarországra idegen népesség nem telepíthetõ be –közölte a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter, GulyásGergely: A kormánynak Magyarország az elsõ, ebbõl pedigkövetkezik az ország szuverenitásának és biztonságánakvédelme és megóvása. Szavai szerint a magyar állam önvédel-mi képessége miatt szükség van a büntetõjog alkalmazásáraaz illegális bevándorlás elleni küzdelemben, ezért továbbra istámogatják, hogy az illegális bevándorlás szervezése, finanszí-rozása bûncselekmény legyen…

Magyar Élet, 2018. június 14

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

Három kétharmad kellett hozzá, hogy végre „legitimá-lódjon” Orbán Viktor jobbközép ideológiájú kormányzásistílusa Nyugat-Európában

A hazaáruló liberális értelmiség évszázados aknamunká-ját „dicséri”, hogy csak a harmadik hatalmas választói fel-hatalmazás után érezték úgy tömegesen a nyugati jobbol-dali véleményvezérek, pártideológusok és értelmiségiek,hogy érdemes ellátogatniuk Budapestre. És természetesenérdemes lepacsizni azzal a politikussal, aki úgy tíz évvel járelõttük a problémák felismerésében és hússzal a kezelésé-ben. Becsületükre legyen mondva, nem tettek úgy, minthaelhozták volna nekünk a világosságot, sokkal inkább aztakarták megérteni, hogy mi az, ami itt még megvan és erõsés ami náluk talán már visszavonhatatlanul elveszett.

Magyarország 120 év óta elõször van ott, ahová a nemze-ti karakter szellemi kvalitásai és a néplélek magától értetõ-dõ ambíciói pozícionálják, vagyis a történelem közepén.Ráadásul talán nem csak politikai és filozófiai értelemben,hanem fizikailag is, hiszen a hagyományra támaszkodómodernitás ma egyedül Közép-Európában létezik igazán.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi miértéltük túl a két vesztes háborút nemzetként és tesszük éppenegyre erõsebbé, míg a németek miért adják föl éppen akkora nemzeti létüket, amikor látszólag a leggazdagabbak és alegjobban megy nekik? Mindkét nemzet bûnösként tenget-te az életét már az elsõ világháború után is, de az igazi meg-aláztatások kora csak 1945 után érkezett el. A németekazonban nem csak tényleg bûnösök voltak, hanem bûnhõ-désük mérhetetlen szenvedéseit valahol mélyen jogosnak isérezték.

A magyar nép sokkal kevésbé érezte magát bûnösnekabban, ami történt a vészkorszakban, a nyilasok nem voltakolyan mindent átszövõ részei Magyarországnak, mint anácik Németországnak. Sõt a magyarok döntõ többségelenézte a nyilasokat, pont úgy, ahogy a kommunistákat is.Ezért nem hatott igazán mélyen az elmúlt hetven év „bûnösnép” propagandája. Az átlag magyar családban, amelybenmég mûködött a családi-történeti folytonosság, a követke-zõ generációk megtudták, hogy annak a rengeteg rossznakami történt, alapvetõen nem a Kormányzó, nem a magyarállam volt a felelõse. Sok rosszat csinált a Horthy-rendszeris, talán még több hibát is, de távolról sem volt annyiraembertelen, mint a nácik, a nyilasok és természetesen, minta Vörös Hadsereg, meg a kommunisták.

Az elmúlt hetven évben sokat felejtettünk, de azért amagyarok millióiban megmaradt mélyen valahogy az atudás, hogy végül is magyarként élni jó és kellemes is lehet.

A magyar liberális elitnek sem sikerült teljesen kipusztí-tani a konzervatívokat, sõt a jobboldali pártokat sem, pediga budapesti liberális elit még a kommunistákéhoz képest isfigyelemreméltóan nagyobb rosszindulattal látott neki a

magyarság önbecsülésének, önszeretetének lerombolásá-hoz. Az SZDSZ már 1990 õszén annyira undorítónak bizo-nyult, hogy 20 éves ténykedésének minden évében újabbtízezres nagyságrendû szavazót riasztott el végleg a ma-gyarországi baloldaltól, annak ellenére, hogy másfél évtize-dig a propagandája uralta a magyar közbeszédet. Húsz évkellett ahhoz, hogy kényelmes választói többséget legyenképes Orbán Viktor és a Fidesz egy olyan magyarságképmögé állítani, ami élet- és boldogságigenlõ, amely amagyar élet élvezhetõségérõl, szerethetõségérõl szól, arról,hogy nem kell lelkifurdalással léteznünk, és nem kell maj-molnunk a nyugat kudarcos válaszait a modernitás problé-máira.

Ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért van esély a ma-gyar nemzet újjáépítésére, akkor a válasz ez.

Túlléptünk a történelmi traumákon, de nem felejtettük elõket, újra van egységes magyar nemzet a Kárpát-medencé-ben, aki magyar akar lenni, az most egy egyre sikeresebbnemzet tagjaként élhet.

A kormánypártok választások utáni népszerûség-növeke-dése pedig azt mutatja, hogy a Fidesznek még jelentõs tar-talékai vannak, mert a gyõzelem éltetõ levegõjébõl szip-pantani akarnak azok a választópolgárok is, akik rádöbben-nek, hogy az ellenzék a gyõzelme esetén is csak a „merjünkkicsik lenni” és a „bûnös nép vagyunk” érzését kínálgatnáújra és újra. (pestisrácok.hu)

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

Bálint Botond

A gyõzelem hatalma

Csaba királyfi a Hadak útján hazajár!Fényárban gyönyörûséges vágtázni!Istennyilától nincs hová elmenekülni!

Csaba királyfi a Hadak útján hazajár!Csak azt bünteti, aki megérdemli!A kárhozott világot magához öleli!

Csaba királyfi a Hadak útján hazajár!Észkincse nyomán kigyógyul a világ!Hív a hun határ és a havasi hóvirág!

Deres fejünkre dért dúdol a szél, a tél.Pártás harangvirág honol, valahol mesél.Életerõ kél, magunkért beszél, regél, már él.

Juhos-Kiss János

Aeterna Hungaria

Ralf Dahrendorf német szociológus közismert – kilencve-nes évekbõl származó – állítása szerint egy politikai rendszerthat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hatév alatt lehet átalakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.Dahrendorf a fentieket a közép- és kelet-európai rendszer-váltásokkal összefüggésben írta le, azt latolgatva, vajonmennyi idõre lesz szükségük ezeknek az országoknak a dikta-túrából a demokráciába való átmenethez.

Igaza volt, igaza van-e a német szociológusnak?Elõször is azt kell tisztáznunk, hogy ennek megválaszolásá-

hoz nem 1989–1990-bõl, hanem 2010-bõl kell kiindulnunk. Avalódi rendszerváltás ugyanis megítélésem szerint 2010-ben,a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány bukásával következett be;az ezt megelõzõ korszakot sokkal inkább nevezném egyátmeneti idõszaknak diktatúra és demokrácia között.

Ezt jómagam a korábbi években a kommunizmus után jövõposztkommunista rendszernek neveztem el, amely nagyonsok vonásában õrizte még a korábbi, pártállami korszak jel-legzetességeit. (Tellér Gyula e húszéves idõszakot két, egy-mással viaskodó rendszer, a posztkommunista és a polgáriegyüttes jelenlétével jellemezte.)

Elõször is: 1989–1990-ben bár létrejött a demokratikus jog-állam és a többpártrendszer, ám nem született új alkotmányaz 1949-ben elfogadott sztálinihoz képest, pusztán annakradikális átalakítása történt meg. Sokkal fontosabb azonbanennél, hogy az Antall-kormány a belülrõl és kívülrõl érkezõbaloldali és liberális nyomás közepette, valamint saját gyen-geségeinek következtében gyakorlatilag képtelen volt a rend-szerváltás során nélkülözhetetlen elszámoltatásra éslusztrációra, átfogó elitcserére, amellyel világos cezúrát vontvolna diktatúra és demokrácia közé. Ennélfogva nem tûnt ela posztkommunista politikai elit.

De nem tûnt el a posztkommunista gazdasági elit sem,hiszen a spontánnak gúnyolt, de tartalmát tekintve valóbanrablóprivatizáció – azaz az állami vagyon elherdálása – sorána jobboldali kormánykoalíció azt sem tudta megakadályozni,hogy a volt pártállami gazdasági – és politikai! – elitréteg át-mentse a hatalmát és az állami vezetõi pozícióból átüljön azimmár magántulajdonba került cégek élére. A szocialista gaz-daság tehát szétesett ugyan, de ami helyette megvalósult, aztsokkal inkább lehetett nevezni egyfajta posztszocialista ésvadkapitalista elemeket ötvözõ, manipulált gazdasági rend-szernek.

Emellett nem változtak meg a sajtó- és médiaviszonyoksem, megmaradt a szocialista, baloldali-balliberális uralom,és ugyancsak változatlanul uralták a posztkommunista erõk aterepet a kulturális és tudományos életben, a titkosszolgála-toknál, a külpolitikában. Ugyanez volt a helyzet az igazság-szolgáltatás és az ügyészség szférájában is (utóbbiaknál mégma is sajátos viszonyokkal nézünk szembe).

Mindebbõl logikusan következett, hogy 1994-ben, a máso-dik szabad választásokon a posztkommunista párt, az MSZP

látványosan visszatért a kormányzati hatalomba is – mintegya mélyben zajló folyamatok betetõzéseként. Megtörtént avisszarendezõdés, amit ugyan megtört a Fidesz szerencséscsillagzat alatt megvalósult választási gyõzelme 1998-ban, áma volt pártállami hálózatok továbbra is fennmaradtak a társa-dalom minden szegletében (akkor még vidéken is masszívanjelen voltak a szocialisták), és ez oda vezetett, hogy 2002-benismét megnyerték a választásokat.

Ráadásul a Medgyessy-féle kormány – szemben az Antall-és részben az Orbán-kormánnyal – rögtön brutális elit-visszacserét hajtott végre gyakorlatilag a társadalom mindenszegletében. Újra elõállt tehát a posztkommunista rendszer,és Gyurcsány Ferenc alatt mindez tetõzött.

A 2002-es vereség azonban az Orbán Viktor vezette Fideszszámára világossá tette, hogy innentõl kezdve be kell hatolnia társadalom szöveteibe, hálózataiba, mert e nélkül képtelen-ség lesz tartósan (és nem pusztán egy ciklusra!) leváltani aposztkommunista-liberális rendszert. Innen indult el egy alul-ról szervezõdõ folyamat, amelyben ugyanolyan jelentõségevolt a polgári köröknek, mint a gazdasági bázisok kiépítésé-nek, a médiaháttér építésének, az értelmiségi-kulturális háló-zat megszervezésének és még lehetne sorolni.

S miközben a Gyurcsány-kormány leamortizálta magát aközvélemény elõtt az õszödi beszéddel és annak következmé-nyeivel (lásd békés tüntetõkkel szembeni kegyetlen fellépés),addig a Fidesz–KDNP felkészült a most már átfogó, nempusztán a politikai szférát érintõ hatalomátvételre. (TellérGyula kettõsrendszer-tétele szerintem erre az évtizedre igaz.)

2010 ezért vízválasztó: a második Orbán-kormány kezdet-tõl fogva tudatosan törekedett arra, hogy valódi rendszervál-tást hajtson végre és leváltsa az önmagát túlélt posztkommu-nista rendszert. Egy zavaros, az országnak sok kárt okozóátmeneti idõszak után így jutottunk el a rendszerváltás kapu-jáig, jómagam tehát innen számítom a dahrendorfi kronoló-giai tétel érvényességét és mérhetõségét. Itt kell újra feltennia kérdést: igazolódnak, igazolódtak-e a szociológus szavai?

Ha visszatekintünk az elmúlt nyolc évre és két ciklusra, ak-kor megítélésem szerint a hat hónap és a hat év bizony nagy-jából igazolódott, míg a hatvan évvel kapcsolatban abbélireményemet fejezem ki, hogy ez az idõszak talán lerövidíthe-tõ.

Ha részletesebben megnézzük, akkor megállapíthatjuk,hogy a politikai átalakuláshoz valóban nem kellett túl sokidõ: már 2011 áprilisában elfogadta a parlament az új alap-törvényt, amire 1990-hez képest több mint húsz évet kellettvárni, de a 2010-es választáshoz képest csak egy évet. (A régi-óban mi voltunk az utolsók a sorban.)

Igen hamar létrejöttek az új sarkalatos törvények is, és báraz elmúlt években történt néhány alaptörvény-módosítás, azalapszöveg kiállta az elmúlt évek próbáját – még ha természe-tesen vehemensen támadták is mind belföldrõl, mind külföld-rõl. Azt mondhatjuk, hogy a 2010–2014 közötti ciklusban

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

Alábbi elemzõ írás lapunk júniusi számának nyomdába kerülése napján látott napvilágot. Késéssel, de nem megkésve közöljük.

Fricz Tamás

A valódi rendszerváltozás idejeHarmadik ciklus: A politikai és gazdasági után a kulturális-szellemi irányvonal is megújulhat

lezajlott a politikai rendszerváltás Magyarországon, és végreaz ehhez nélkülözhetetlen személycserék, a posztkommunis-ta politikai hálózatok kiszorítása is megtörtént.

A gazdasági átalakulás nem ment könnyen, hiszen a máso-dik Orbán-kormány gazdasági és pénzügyi csõdöt örökölt aballiberális kormányoktól, elõször is válságkezelést kellettvégrehajtani, konszolidálni kellett az ország költségvetését.Mégis elmondható, hogy a 2010–2014 közötti ciklusban meg-történt a gazdasági konszolidáció, míg 2014 és 2018 közöttmegindult a gazdasági fejlõdés is, növekedésnek indult azéletszínvonal, a gazdaság stabilan teljesít, remény van a gaz-dasági teljesítmény további javulására és a nyugat-európaiéletszínvonalhoz való lassú felzárkózásra. A hat év tehátnagyjából itt is stimmel.

Mi következhet most, a 2018 utáni idõszakban, a sorrend-ben harmadik Orbán-kormány idõszakában?

Meggyõzõdésem szerint mostantól már van idõ és tér, vanforrás és elegendõ háttér a megvalósított politikai és gazdasá-gi rendszerváltás kulturális, szellemi és társadalmi alapzatá-nak megteremtésére. Mert azt mondjuk ki: a válságkezeléssorán, illetve a nemzetközi, globális erõkkel való késhegyremenõ küzdelmek alatt kevesebb energia jutott arra, hogyvégiggondoljuk, miért is került a nemzeti-polgári oldal hata-lomra, és e hatalom birtokában milyen Magyarországot aka-runk felépíteni.

Sok mindent persze tudunk már, tudjuk, hogy nemzeti, pol-gári és konzervatív értékek tartanak össze bennünket, és eztkínáljuk fel a társadalom egésze számára is, de ennek finom-hangolása még nem történt meg. Most ennek az ideje jött el.

Az elsõ és legfontosabb a kishitûség megszüntetése; végretényleg el kell hinni a nemzeti oldalnak, hogy képes szellemiirányt mutatni, miközben a balliberális tábor szellemilegkiürült, és az a döbbenetes, hogy bár önmagukat tartják mo-dernnek és progresszívnak, valójában idejétmúlt gondolato-kat mantráznak már az országról, Európáról, a világról.(Csejtei Dezsõ más összefüggésben, de hasonló következte-tésre jutott az Esõcsepp a tovaúszó felhõben címû, május 18-i cikkében.)

Képtelenek kreatívan reagálni a XXI. századi folyamatokra,megrekedtek annál a valaha szebb napokat látott gondolatnál,hogy mindenben a Nyugatot (meg az EU-t, az ENSZ-t, SorosGyörgyöt, a globális elitet stb.) kell követni. Ez bizony lassanmár nem több mint apologetizmus, miközben a nemzeti oldalszerzõi egyre többször írnak le és mondanak el izgalmas, egyúj világkorszakot megérteni akaró és új fogalmakkal operálógondolatokat.

Kritikusan tekintenek a Nyugatra és a világra, nincsenekelõttük tabuk, így kreatívan képesek értelmezni az új jelensé-geket. Véleményem szerint ma már a nemzeti és konzervatívtábor a modern és a haladó, a balliberális tábor pedig provin-ciális és érdektelen.

A második elem: fontos lenne visszatérni a polgári Magyar-ország soha el nem hagyott, de idõnként elhanyagolt eszmé-nyéhez és szellemiségéhez. Teljesen érthetõ például, hogy agazdasági válság idõszakában polgári Magyarországról nemlehetett meggyõzõen beszélni, hiszen a polgári középosztálymegteremtésének nélkülözhetetlen alapfeltétele egyfajtaegzisztenciális biztonság és jólét.

De ma már, ebben a ciklusban tér nyílik a nemzeti tábortösszetartó polgári szellemiség felerõsítéséhez, amiben megje-

lenhetnek a viták is, a nézetek finomhangolása, amelyneksorán nem kell megspórolni a konzervatív, a konzervatív-libe-rális, a nemzeti, a nemzeti radikális irányvonalak közöttinézeteltérések tisztázását sem.

Nem kell mindig és mindenben egyetértenünk, mert aznem lenne polgári mentalitás és nem is lenne igaz. Kínáljunkfel egy új vitakultúrát a társadalomnak és a közvéleménynek,amely egy erõs értékrendre és világképre épül, éppen ezen azerõs alapzaton nem fél a vitáktól sem.

Végül a harmadik elem: a németek korábban bevezették aLeitkultur – azaz vezetõ, domináns kultúra – fogalmát, amelyegy ország többségének kultúráját jelenti; a domináns kultúraigényt tart arra, hogy iránymutató, közös alap legyen azország határain belül. Nem akar elnyomni más (szub)kultúrá-kat, nem a kirekesztés a célja, viszont felajánlja értékrendjétaz ország „háromharmadának” (lásd Orbán Viktor kormány-fõi beszédét), és igényt tart arra, hogy legitimitása és széleselfogadottsága okán formálja a demokratikus Magyarországszellemi-kulturális-társadalmi karakterét.

A magyar történelemben 1867 óta gyakran fordult elõ, hogya nemzeti-konzervatív oldal vezetõ, domináns kultúrává vált.Éppen ezért is gondolom, hogy a dahrendorfi hatvan év a tár-sadalmi-kulturális rendszerváltásra jócskán lerövidíthetõ.

A szerzõ politológus (magyaridok.hu)

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

Jelen lapszámunkat az Árpád-házi nagyfejedelmekés királyok portréival díszítettük.

Árpád nagyfejdelem (895–907)

2018. július 15.

80 év tapasztalataitvizsgáltatván

A mai napon 80 éves lettem. Ha összeszedem mindazt,amit eddig sikerült megvalósítanom, akkor is talán ez a leg-nagyobb teljesítmény, mondhatnám. De vajon igaz-e ez azelhamarkodott megállapítás? Hiszen ennek érdekében leg-feljebb annyit tettem, hogy nem dohányoztam és nem ittam,s talán a sors adta terheket kellõ bölcsességgel sikerült hor-doznom. De én még ennél is tovább mennék. Ugyanis ezeketa képességeket sem magamtól kaptam. Adva voltak. És advavolt, hogy nem igyekeztem a legkisebb ellenállás irányába.Minden adva volt. És ez a 80 év legnagyobb felismerése is.

Mert egyedül Istené a dicsõség. Az ember csak egyet tehet:legjobb tehetsége szerint dolgozik és szolgál.

Már elõbb megszületett az a tapasztalatom, mely szerinttársadalmunkban, anyaországi viszonylatban hatványozot-tan, oly ismeretlen a szolgálat szelleme, hogy ha valakineksikerül ennek jegyében élnie, folyamatos gyanakvás veszikörül. és árgus szemmel kutatják a miértet. Ami a legtöbbember számára annyit jelent, hogy milyen haszna származhatebbõl. A cui prodest primitív formája. Mekkora kacaj fogad-ná a kérdezõsködõk részérõl, ha megpróbálná õszintén meg-magyarázni ezt. A gyanakvást csak fokozná.

Hányszor hangzott el a legközvetlenebbül: és ezt szép ha-szonnal csinálod? Vagy még lazábban: na és mit hoz ez akonyhára? És ugyanez még számos változatban. A klasszikusvicc sem segít! Ebben kérdezik a panaszkodó vegyeskereske-dõtõl: és akkor mibõl élsz? S a felelet: abból, hogy vasárnapzárva tartok.

Ennek a gyanakvással feltöltött hiátusnak az eltüntetéselenne az egyik legfontosabb feladata a nevelõ értelmiségnek,annak, amely maga is ennek hiányától szenved. A kivételekitt erõsítik igazán a szabályt. Keserves tapasztalat, és lehet,hogy nem arat szimpátiát, de egy 80 évesnek már nem árt, haa háta mögött megmosolyogják. Így aztán továbbra is állí-tom, hogy a szerzett tapasztalatok talán legfontosabbika ez,vagy legalábbis egyike azoknak.

De vannak még lehangoló megfigyelések az utóbbi idõbõlis, vagyis nem a hosszú nyolcvan év alatt, hanem a nyolcva-nadik elõtti periódusból.

Valahol Magyarországon a nemzetpolitikáról hirdettekbeszélgetést jeles emberekkel. A közönség ez iránt érdeklõ-dõ, tehát spontán szelektált volt. De hiszik vagy sem, a nem-zetpolitika szóba sem kerülhetett. A válaszadásra alkalmas-nak vélt jelesek jelenléte arra ingerelte a szelektált nagyérde-mût, hogy a számos kommunista milliós nyugdíjaival szem-ben saját alacsony nyugdíjaikról kérdezõsködjenek, s nem isazért, hogy õk többet kapjanak, hanem, hogy azoktól vegyékel. Aztán azonnal a 3/3-as listák nyilvánosságra hozatalátkövetelték s az érintettek kirekesztését a társadalomból.

Kompetens és józan válaszokat kaptak. Megtudhatták,hogy már nem sok ilyen nyugdíjas van, és a milliós nyugdíjak

legendája sem igaz, valamint azt is, hogy egy ilyen lista, plánea vele járó és követelt kirekesztés mekkora igazságtalanságo-kat okozhatna ártatlan emberek életében. Az idõ lejárt ameddõ fortyogással, a pontos és õszinte válaszok érezhetõennem arattak sikert. Aki pedig a nemzetpolitikáról szeretettvolna hallani, bosszankodva ballaghatott haza.

Juthatna eszembe még számtalan példa szomorú tapaszta-latok illusztrálására, de felesleges ezzel rabolnom az olvasóidejét.

Nagy, nagyon nagy szükség lenne a magunk személyes és atársadalom közös önrevíziójára. Amúgy Makkai Sándor szel-lemében, Széchenyi mélységével és nemzetféltésével. Mert amegmentõ nemzetpolitika csodája megszületett, de hatásacsak akkor teljesedhet ki, ha képesek vagyunk áldozatra is.Az ezzel szemben álló „csak” pártpolitika azonban ezt nemismeri. És ez igen vonzó lehet a magunk revízióját elvégezniképtelenek, vagy az áldozatvállalást tagadók számára.

Születésnapi elmélkedésemet itt megszakítottam. De ezena napon sem maradt el a kérdés: mekkora hasznom szárma-zik az írásból?

2018. július 20.

Gondfocim vagy focigondom

Napjaink zajosan liberális sajtó-világbirodalma, a hadsere-geknél veszedelmesebb lármádia, számunkra érthetetlenmódon, de hatalmában tartja a világ értelmes népességéneknem kis hányadát. Adva volna a magyarázat, ha ezt a töme-get megfosztanánk az értelmes jelzõtõl, de a dolog nem ilyenegyszerû. Most ennek a sötét tudományossággal felépített ésgátlástalan harci vágytól fûtött, esetleg rendkívüli juttatások-kal érdekeltté tett seregnek egy aktuális és egyáltalán nemváratlan ötlete foglakoztat.

A labdarugó vb Istennek hála bajok nélkül befejezõdött.Illene ehhez az oroszoknak akár gratulálni is, függetlenülattól, hogy valaki kedveli, avagy nem õket, esetleg Putyint, deerrõl nem sokat hallottam.

Az idei – mûvészi és tudományos szinten bemutatott – rug-dosódásnak egyik érdekessége volt, hogy a végsõ fázisba csakeurópai csapatok jutottak, sõt még az azt megelõzõben iscsak egy csapat lógott ki e sorból.

Európa és fõleg Franciaország büszkén ünnepelt. Ez utób-bi egyben nemzeti ünnepét is ülte és kiélvezhette az oly-annyira óhajtott multikulti minden örömét. Égett a város,dolgozott a rendõrség és katonaság, s ha vigyázó szemeinketrájuk vetettük, Párizs lángjai idáig világítottak. És megvilá-gosítottak. Persze nem mindenkit. De ne térjünk vissza azértelmesek és kevéssé értelmesek vitájához, mert nagyon úgynéz ki, hogy az érzelem ma erõsebb az értelemnél. S ez azérzelem a másság tiszteletét hirdetõ liberálisok gyûlöleteminden ellen… ami más. De Európa ünnepelt. A franciák amaguk s a horvátok is a maguk módján. Persze elmondhat-tuk, hogy micsoda különbség.

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTENapló

Szász István Tas naplójegyzetei

A FIFA és UEFA rasszizmust elítélõ, a nagy mérkõzésekelõtt elõírt valóságos életképei közismertek. És nem is kelle-ne ezzel foglalkoznunk, csakhogy, mint mindennek, ennek isvan fonákja. Mert, hogy a jó háromnegyed részt afrikaiakbólverbuválódott világbajnok európai-francia csapat gyõzelmétis felhasználták a liberális média helyzetben levõ munkásai.

A migrációnak is nevezett, a kultúrák háborújának nyitá-nyát is jelentõ népvándorlást, az egykori elnyomottságuknyomán elmaradott, de most mozdulásra kész százezrek ésmilliók állapotát kihasználva mozgatott és mozgásba lendí-tett tömeget nem minden cél nélkül hozták lendületbe.Ebbõl eredt napjaink legnagyobb konfliktusforrása, a ketté-szakadó európai közvélemény hullámain hajózó uniós ésunión kívüli – a humánum jelszavait skandálva támadó – cél-irányos balliberális vonulat és a hagyományos európai-keresztény értékeket védelmezõk között.

Eddig az általánosságok, de labdarúgásról beszéltünk.Nos, ezek a humánus eszméktõl csöpögõ antihumanisták ésa rasszizmus ellen mindenütt felvonuló másság-védõk mostkijelentették, hogy lám-lám, mit jelent a migráció. HiszenEurópának, Franciaországnak Afrika nyert világbajnoksá-got. Ami persze így egyszerûen igaz is. Azonban ezzel a mig-ráció rációját akarnák felmutatni és az integráció sikerétzengeni.

Mit mondhatnék errõl. Sokat, de most csupán egy gondo-latot írnék le, egy ide illõ és mindent meg nem magyarázó,mégis sokatmondó gondolatot. A trianoni évforduló közelé-ben, Móricka módjára, mindenrõl az jut eszembe, tehátbocsássanak meg.

Annak a francia csapatnak volt egy játékosa, aki sokszorosválogatott, tõsgyökeres franciaként elfogadott klasszis. Ez azember még soha nem énekelte el a franciák nemzeti himnu-szát. Õ ugyanis fogadalmat tett, hogy ezt soha nem teszi meg,mert csupán nyolcvanegynehány esztendõvel ezelõtt kétnagybátyját a „grand nation” gyarmati kiállításán, vadállatokmódjára, ketrecben mutogatták.

Történt pedig ez alig néhány esztendõvel azután, mon-dom: után, hogy Trianonban Magyarországot a nemzetekezeréves elnyomójaként mutatták be, és ezzel akarták alátá-masztani az egészen más meggondolásokból végrehajtott éshalálosnak szánt csonkítást.

Kedves labdarúgást kedvelõk és nem kedvelõk, valamintközönyösök: errõl ennyit!

2018. július 26.

Tusványos tusa idjénIsmét Tusványos! Röppennek az évek, és legnagyobb ki-

sebbségi gondunk nem mozdul ki a holtpontról. Sõt, Európaegyetértõ közönyét élvezve a legnagyobb magyar kisebbség aszokottnál is nagyobb nyomást kénytelen elviselni a bizantíngazda részérõl. Közben pedig a védelmére kötelezett anyaor-szág is többfrontos küzdelemre kényszerül.

A kinyújtott magyar kéz hazug xenofób ujjakkal találkozik,s próbál egyezséget kötni az egyezségre soha nem alkalmastárgyalóféllel, a tárgyalást soha komolyan nem vevõ látszat-egyezkedõvel. Kettejük közt Európa testén ott tátong azortodox törésvonal.

Hányféle Bálványos és Tusványos volt a 29 év alatt és hány-

féle remény meg reménytelenség, óvatos fellélegzés és csüg-gedt legyintés, hasznos tapasztalat és a képtelen keltetteelképedés! De részünkrõl a bejárt út mégis egyenes maradt.Részünkrõl! Mondom.

Aki eljutott oda, hogy megértse azt a világot, ahol elszakí-tottjaink élnek, az már nem csodálkozik. De hány ilyen vanközöttünk? Hány, amikor a székely tréfa még élõ valóság:mikor lesz román a székelybõl? Ha Budapestre érkezik.

Tusványos szellemi vezérei és az ott elhangzott ötletekmindent elkövetnek, s talán valóban oldódik ennek melegé-ben ez a „fagyos keserves magyar átkunk”, de tudnunk kell,hogy mindannak a megismertetése, elfogadtatása, minden-napi valósággá egyszerûsítése, ami a megmaradást biztosíta-ni egyedül képes nemzettudat újraépítéséhez szükséges, ge-nerációs – esetleg több generációs – feladat. Mindenesetrehosszasabb, mint amennyi idõ annak lerombolásához kellett.És ebben a munkában az európai küzdelmet folytató Ma-gyarország, a „kovásznemzet” is kovászra szorul. Ezt pedigott õrizgetik a Hargita alatt, és nyújtják az anyahon felé tisz-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 9Napló

Vajk nagyfejdelem (997–1000)I. Szent István király (1000–1038)

ta és önzetlen kezek. Ez az ébresztõ, kelesztõ szellem nemönzõ, hanem Bocskai óta tudja, hogy csak összmagyar lehet.Albrecht Dezsõ szavaival: „Az erdélyi magyarság csak egyláncszem a nemzet életében, nem önmagáért való”.

De szerencsére összmagyar Tusványos szelleme is, melyrenem csupán két ország, de már egy kontinens figyel. Hiszenott a magyarság nevében hangzanak el sorsmeghatározó ki-,sõt bejelentések.

Albrecht Dezsõ annak idején a Nem lehet és az arra vála-szoló Lehet, mert kell után kimondta a gyakorlatban legfon-tosabbat: Ahogy lehet! Ennek mikéntjeit keressük soha nemmegélt ellenszélben. És az Ahogy lehet útjára mutató Alb-recht a megoldást keresve még valamit mond. Olyat, ami ak-kor ott volt fontos, és mára összmagyar jelentõséget nyert:„Ember, ember, ember kívántatik most is, és az egészséges köz-szellem. A nemzeti élet minden jelenségének átértékelése és azebbõl folyó hivatástudat kialakítása, az emberek felkutatása ésbeszervezése, végül az egészséges nemzeti közszellem kialakítá-sa...”

De a nemzeti egység mai óhaja és szükségessége idején isolvashatunk akkori, ottani, s mégis a mának szóló üzenetetTamási Árontól a Brassói Lapokban 1936-ban: „Nincs véle-ményeltérés közöttünk abban, hogy a társadalmunk kereténbelül az egymással folytatott osztályharcnak el kell tûnnie, hanemzeti érdekekrõl van szó. A világnézeti harcoknak is a közösnemzeti érdekek síkján el kell némulniok. Mert ha láttuk éséreztük, mint ahogy ma is látjuk és érezzük, hogy a román pár-tok és uralkodó osztály világnézeti különbség nélkül egyarántrészt vesz a mi népünk sanyargatásában, akkor nekünk is egye-temlegesen s világnézeti különbség nélkül kell védekeznünk.”És tagadhatjuk-e, hogy ez ma összmagyar viszonylatban egysokkal hatalmasabb sanyargatás kísérletét jelenti, sõtErdélyben kettõzött, régi és új értelemben is?

Igen! Tusványos mára egy kovász-nemzet küzdelménekszínhelye lett, ahol egyszerre folyik az elszakítottak egységbevonása, az itthoniak egységének megteremtése, és Európafelébresztése.

S most Német László nyomán idézzem a maradék Hazahangját is: „Vagy a tízmilliónak kell tehát harminc milliót érnie,vagy a tízmillióra sincs szükség többet. A magyarság elõtt egyválasztás van: meghalni vagy kovász népnek lenni.”

Figyeljünk hát Tusványosra és a régiek üzeneteire egy-aránt!

2018. július 29.

Székelyt vagy medvét?Tusványos a zárónapjához érkezett, s a várva várt beszéd is

elhangzott, múltba, mába és jövõbe tekintve, tömören és fél-remagyarázhatatlanul, ami, tudjuk, hogy mégis meg fog tör-ténni. Hasadóanyagra emlékeztetõ ellenzékünk ezen a térenmég hasadás közben sem ismer lehetetlent, ha kell, hasáraüt, és ábrázata fényre derül. De volt egy másik sajátossága isa találkozónak. Ugyanis a fesztivál közönsége A MEDVÉ-VEL is találkozhatott.

Az évfordulós évek hangulata, a kerek számok keltetteünneplés során, álságos célok harcosainak kínál újabb politi-kai lehetõséget. De érdekes párhuzamokra is ingerli a – mes-

terséges hangulat hullámain kényszerûen sodródó – civilelmélkedõt.

Mert mi is történik ott a Székelyföldön, amelynek létét istagadják a méltatlan tulajdonosok? Nos, arra lehetünkfigyelmesek, hogy ez az etnikai enklávévá vált országrésznem csupán a Bratianu terv megvalósításának van kitéve ésannak aktuális célpontjává válva próbál megmaradni, hanema természet is hozzálátott a területfoglaláshoz.

Pongyolán fogalmazva, a Székelyföld románosítása ésmedvésítése egyszerre van folyamatban. Bratianu nyugat-kelet irányt szabott ennek, a medvék pedig gyakorlatiasanhaladnak a maradék természetbõl az ember által elfoglalt éskukákkal bõven teleszórt területek felé. A medvék számaugyanis, a megmaradt életterükhöz viszonyítva, nagymérték-ben megnõtt. Szaporodásukat az évszázadok során megta-pasztalt és utóbb tudományosan megalapozott vadászati sza-bályozás mûködtetésének központi betiltása egy székely-medve tusává változtatta.

Ami érdekes és leleplezõ erejû, az az lenne, hogy a románkormányzat számára a székely ember biztonsága alábbvalóegy álságos és ráadásul téves állatvédelemi szempontnál.Állatvédelmet igen, embervédelmet nem. Medvét igen, szé-kelyt nem.

Az etnikai tisztogatás nagy lendületében az õrületig foko-zott homogenizációs vágy a vezetésben és egy immár évszáza-dos nevelõ munka során a tömegekben is mély gyökereteresztett. Most õk, ha helyesen lefordítva olvashatnák a Tus-ványoson elhangzott magyar miniszterelnöki beszédet, sokattanulhatnának belõle. Csakhogy nekik az nem kell. Akkorsem, ha saját józan érdekeiket szolgálja. Nem és nem! Tûnje-nek el a magyarok az országból, zengi az ismert román szózat.A székelyföldi román térfoglalás Ceausescu-korban beindultfolyamata ma is tart, csak óvatosabban, amolyan csillagos kékzászló alatt, de olykor mindent háromszínûre festve.

Közben a történelmi veszedelem ott lebeg mindkét nemzetfeje felett. Csakhogy nem képesek meglátni a fától az erdõt.A medvétõl a migránst. A székelytõl az iszlám beáramlásvégveszélyt jelentõ fenyegetését.

Miniszterelnökünk szájából nekik is szólt a figyelmeztetés,még kézzel is jelezte, hogy mennyi választja el Európa nemegy országát a végtõl. Ama nem oly távoli 10% muszlim je-lenlét elég lehet a keresztény gyökerek (a számukra oly szentés õket a történelmükön keresztül vezetõ ortodox alapok)elvesztéséhez. És meg sem kellene várni a 10% demográfiaifölénybe fordulását, hiszen a balliberális együttmûködõkkelösszefogó iszlámmal elõrehozott európátlanítás várna mind-nyájunkra.

De õk nem tudják, sõt nem akarják látni.A maximum, ameddig elmentek, az a tusványosi medve

elaltatásának engedélyezése volt. De addigra a bús anya-medve is elment. Tapasztalatlan bocsait a kíváncsiság vitte asínekre. A vonat nem kért engedélyt. Átgázolt rajtuk.

Hát kedves, székelytelenítõ vágytól elvakult szomszédaink!Figyeljetek! Így fog rajtatok is átvágtatni az iszlám, ha nemakarjátok felismerni az összefogás szükségességét, az erdélyimagyar jelenlét számotokra soha el nem ismert hasznát.

Xenofóbiátokat tehát próbáljátok másfelé terelni. És per-sze a medvék egy részét is a székelyek életterébõl. Ha hasz-nálhatom egyáltalán ezt az elátkozott szót.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTENapló

Hangos csend– A Trianon-megemlékezések elé –

Igen, hangos a csend, és a reánk kényszerített rablóbékemáig kitart. Kitart s éppen úgy, mint más igazságtalan nemzet-rontó súlyos ügyeink kapcsán - ki felemeli szavát - abból gyor-san lesz náci, antiszemita, avagy jelen esetben „alávaló nacio-nalista, revizionista”. Pedig a hazaszeretet, a nemzetállamokléte, az egészséges nacionalizmus a megmaradásunk és Euró-pa megmaradásának záloga. És bizony, Európának a hibákat amában kell orvosolnia! Látjuk, ezt éljük meg napjainkban.

El tudod-e vajon képzelni, hogy mit érezhettek egykoronatyáink, amikor egy igazságtalan határvonal testvéreket vágottel testvéreitõl? Olyan messzire kerülve egymástól, mint akikettenger vagy magas hegyek választanak el, úgy, hogy a szuro-nyok felett átnézve egyformán õsi magyar földet, egyazonnemzet fiainak arcát látták.

98 esztendõ telt meg azóta keserûséggel, fájdalommal és oly-kor erõs reményveszteséggel, de az idegen hatalom jármai alákényszerítettek magyarok akartak maradni és magyarok ma-radtak! Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján is...

Most mondhatnád azt is, hogy mi közöm van nekem „cson-ka-honinak” a te kivetettségedhez, vagy számon kérhetnéd tõ-lem azt is, hogy én nem érezhetem át a te fájdalmadat. Nemszállok vitába veled, csak meghajtom elõtted õszülõ fejem.Tisztellek, mert kitartasz, szeretlek, mert a vérembõl való vagy.

És a jelen vagy a jövõ, határon innen - határon túl? A jelen ate kezedben van, és erre nincs felmentés, erre nincs kifogás;amit eltemettünk, csak az hal meg igazán. A remény él, és élniekell, míg egyetlen magyar is lélegzik a Kárpát-medencében!

Igazságot Magyarországnak! Vesszen Trianon! Vesszen aPárizsi békeszerzõdés!

Zetényi-Csukás Ferenc Horthy Miklós Társaság, elnök

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 11Kitekintõ

Elfogadta a román parlament szenátusa a közigazga-tási törvénykönyvet, ezáltal jelentõsen egyszerûbbéválik az anyanyelven történõ ügyintézés.

A törvényt a képviselõháznak is el kell fogadnia. PászkánZsolt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külsõ szakértõje aKossuth Rádió 180 perc adásában pozitív változásként értékel-te a jogszabály elfogadását.

A törvény értelmében ezután nem lesz kötelezõ a húsz szá-zalékos számarány ahhoz, hogy érvényesítsék a kisebbségijogokat az önkormányzatok. A helyi vagy megyei tanács akkoris dönthet például többnyelvû helységnévtáblák, utcanévtáblákkihelyezésérõl, ha a kisebbség aránya húsz százalék alatti.

Pászkán Zsolt a tervezet negatívumai között említette, hogya törvény nem tartalmaz szankciókat, amennyiben nem alkal-mazzák a szabályt. Arra számít, hogy hosszú viták kezdõdhet-nek arról is, hogy milyen utcaneveket használhatnak a magyarközösségek.

Az RMDSZ tavaly úgy módosította volna a helyi közigazga-tási törvényt, hogy 20 százalékról 10-re csökkentették volna azanyanyelvhasználati küszöböt, de a megállapodásból a média

és ellenzéki támadások miatt a kormánypártok visszatáncoltak.A mostani javaslatból szintén hiányzik a 10 százalékos küszöb-re való hivatkozás – emlékeztetett Pászkán. Ez azért is visszás,fogalmazott, mert a 11 ezer fõs Zilahon élõ magyaroknak többjoga lesz, mint az 50 ezer fõs kolozsvári magyarságnak.

Az RMDSZ javaslatára az anyanyelvhasználati jogot kiter-jesztik a prefektúrával (megyei kormánybiztosi hivatallal) valókommunikációra, és egységes anyanyelvû formanyomtatvá-nyok fogják segíteni a helyi és megyei önkormányzatokban azanyanyelvû ügyintézést.

A magyar közösségnek is van még elvégzendõ feladata,mivel még a magyar többségû településeken sem mindenholhasználják ezeket az egységes formanyomtatványokat. Mielõttmég a román közösségre mutogatunk, elõbb legyünk önkriti-kusak – fogalmazott.

Szólt arról is, hogy Kolozsváron elindult a magyar nyelvûközigazgatási nyelvképzés. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogya képzésnek fontos szerepe van abban, hogy a romániai köz-igazgatásban dolgozó magyar alkalmazottak ismerjék a ma-gyar szaknyelvet, ha már van mód arra, hogy használják.

(hirado.hu)

Összességében pozitív a magyar kisebbség számáraa közigazgatási törvénykönyv elfogadása

Ideiglenes mûködési engedéllyel,szeptemberben nyithat a marosvásárhelyi

magyar nyelvû katolikus gimnázium

Az ünneplés óvatos, a sebek még sokáig gyógyulnak,miközben õrjöng a román szélsõjobb

KifárasztásCsaknem két év tortúra után némi reménnyel eltelve tart-

hatnak egy kis pihenõt a marosvásárhelyi magyar szülõk. Vé-gül rengeteg idõ és energia árán sikerült kiharcolniuk, hogy aváros õslakossága csak kicsit kerüljön rosszabb helyzetbe,mint amilyenben az egész kutyakomédia elõtt volt. Nekik,nekünk ez a gyõzelem a megsemmisülés elkerülését jelenti,hogy gerendákkal aládúcolva, de állva maradhatott a magyaroktatás egyik bástyája az erõszakkal és terrorral, utóbb csak amostanihoz hasonló perzekutorkodással elrománosításbataszított városban, az egykori Székelyvásárhelyen.

Mert ez a lényeg: a versenyhátrány, amit a magyar iskolaelszenvedett a román iskolákkal szemben, és a rengeteg,alkotásra és teremtésre fordítható energia, amit a szülõk és akisebbségi politikum elégetett a puszta status quo fenntartá-sa érdekében. A kifárasztás. Hogy a lehetõ legkimerítõbb éslegkellemetlenebb dolog legyen magyarnak lenni Erdélyben,s hogy a lehetõ legtöbben érezzék azt, hogy jobb lenne el-menni, asszimilálódni vagy legalábbis csendben eltûrni, amitBukarest és a helyi kiskirályok mûvelnek velük. Örvendetes avásárhelyi gyõzelem, de gyökeres fordulatra lenne szükségahhoz, hogy ne csak lassuljon, de meg is álljon a határon túlimagyarság fogyása mind lélekszámban, mind erõben. Amígléteznek a vásárhelyi szülõkhöz és tanárokhoz hasonló erõsközösségeink. Amíg nem késõ.

(VZ, Magyar Hírlap, augusztus 11.)

Arroganciával, a román néppel és annak történelmévelszembeni tiszteletlenséggel vádolja a bukaresti külügymi-nisztérium Semjén Zsoltot a miniszterelnök-helyettesTrianonnal, valamint Románia és Erdély egyesülésével kap-csolatos kijelentései miatt. Bukarestben az verte ki a bizto-sítékot, hogy a nemzetpolitikáért felelõs kormányfõ-helyet-tes az ECHO TV Napi aktuális címû mûsorának június 4-ei,az összetartozás napjáról szóló adásában egyebek mellettelmondta, meg kell gyászolnunk Trianont, hiszen a magyartörténelem egyik legnagyobb tragédiájáról van szó. Semjénégbekiáltó igazságtalanságnak nevezte az 1920. június 4-éntörténteket (a békediktátum megkötését), szerinte a felada-

tunk az, hogy ezt tudatosítani kell magunkban, a világban ésaz utódállamokban is. A kereszténydemokrata politikus úgyvélekedett, közjogilag nem volt legitim az 1918. decemberelsejei gyulafehérvári nagygyûlés, amelynek ígéreteit szerin-te a románok nem is tartották be. Majd úgy folytatta: napja-inkban a román nemzettudatnak nem Erdély a fõ problémá-ja, hanem az, hogy a Moldovai Köztársaság területén élõrománság nem akar csatlakozni Romániához. „Romániaazáltal, hogy Moldova nem csatlakozott, elszenvedte történel-me elsõ nagy vereségét, amit lelkileg nem is tud feldolgozni. Amásik pedig, Havasalföld és Moldva szétesése, ami a románnemzettudatnak és a román politikának az állandó rettegése”– hívta fel rá a figyelmet Semjén Zsolt.

A kormányfõ-helyettes nyilatkozatával kapcsolatbanMarius Pascan, az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP)képviselõje a parlamentben interpellálta Románia külügy-miniszterét, számon kérve az akkor még elmaradt bukarestireakciót. Teodor Melescanu akkor rendkívül higgadtan ésvisszafogottan reagált, leszögezve: Románia fejleszteniakarja kapcsolatait valamennyi szomszédjával, Magyaror-szágot is beleértve, és senkivel sem akar „háborúskodást éscsatározást”. A Historia címû történelmi folyóirat azonbannem hagyta annyiban a dolgot, és újabb állásfoglalást kért akülügyi tárcától. A kiadvány honlapján közzétett közleményelején a bukaresti külügyminisztérium még ugyancsak aromán–magyar kapcsolatok elmélyítésének, a kölcsönöstisztelet és bizalom fontosságát hangsúlyozza. Ezt követõenazonban a tárca határozottan elítéli Semjén Zsolt kijelenté-seit, amelyek a minisztérium szerint „a történelem nem isme-retérõl, a nemzetközi jog elveinek mellõzésérõl, továbbá arro-ganciáról, a román néppel és annak történelmével szembenitiszteletlenségrõl tesznek tanúbizonyságot”. A Melescanu ve-zette tárca reményét fejezi ki, hogy a nyilatkozat nem minõ-sül a budapesti hatóságok hivatalos álláspontjának, egyúttalmagyarázatot várnak a történtekre. Hamisnak és felelõtlen-nek nevezik a kormányfõ-helyettes által a román külpolitikairányvonalával kapcsolatban megfogalmazott állításait,visszautasítva ugyanakkor „a román nemzet képviselõinek azegységes Románia 1918-as kialakulását eredményezõ bátor éslegitim fellépéseit megkérdõjelezõ kísérleteket”. A minisztéri-um szerint Románia a Woodrow Wilson amerikai elnökáltal 1918 januárjában meghirdetett 14 pontos békejavaslatalapján jött létre, és – állítja a tárca – ugyanezek a wilsonielvek vezettek a független magyar állam létrejöttéhez is. „Azilyen jellegû provokációk annál is sajnálatosabbak, hogyRománia az egység, a tolerancia és a polgárok – nemzetiségük-re való tekintet nélkül – közötti kölcsönös tisztelet szellemébenkívánja megünnepelni 2018-at, a nagy egyesülés centenáriumiévét” – olvasható a bukaresti külügyi állásfoglalásban.

Rostás Szabolcs, június 21. (https://kronika.ro)

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTEKitekintõ

Bukarest provokációnak tekintiSemjén Zsolt Trianonnal kapcsolatos szavait

Csíki András

Sínek feküsznek szívemen„már annyi minden költészet e földönházak hidak gépek és röpterekhogy lassacskán azon kell eltûnõdnömmiért is írunk pajtás verseket…

Kányádi Sándor: Kuplé

S a költõkre nem figyel senki sem,futom a reggeli járatot.Sínek feküsznek szívemen:nyikorgok, csikorgok, vágtatok.Futom a reggeli járatot.

A múzsák tisztes … jegyszedõnõk:törõdve állnak a vers alatt,fejfákon színes fejkötõk,szívük mázsásra dagadt.Állnak törõdve a vers alatt.

Alkalmazottak valamennyien,a gyatra alázat bért fizet.Magunkba növünk csendesen,az önvád nagy kéjesen liheg,az alázat gyatra bért fizet.

De hát a múzsák és mi mind a költõk!(Megbámul egy fáradt asszonánc.)Kötõfékek, balfékek, lókötõk…Homlokomon bogba gyûl a ránc –fáradtan bámul egy asszonánc.

Semjén: közjogilag nem volt legitim az 1918. december elsejei gyulafehérvári román nagygyûlés

Stefan Ciocan román újságíró: történelem, kultúra és szel-lemi gyökerek nélküli a Kárpátokon túli román nép. Az õszemükben minket felszabadítottak a magyarok alól. Pe-dig teljesen egyértelmû, hogy Erdélyt meghódították, szelle-mileg pedig ez a tartomány volt az a bizonyos tojás, melybõla román kultúra és írásosság kikelt. Ezzel kapcsolatbannéhány fontos tény, melyrõl nagyon kevés szó esik és érthe-tetlen módon mi is keveset beszélünk róla, de érthetõ módona román fáma elhallgatja.• „Forrai Miklós, háportoni nemes volt az elsõ, aki 1564-ben

saját pénzén evangéliumi magyarázatokat jelentetett meg ro-mán nyelven, amelynek Talcul Evanghelior a címe.

• János Zsigmond (1559-1571) elsõ erdélyi fejedelem uralko-dása alatt vezették be a román ortodox egyházakba a szláv he-lyett a román nyelvet. Ez nagymértékben hozzájárult a románnemzeti nyelvû irodalom kialakulásához.

• A tordai országgyûlésen 1568-ban elõször mondták kiEurópában – és azt hiszem a Földön is – a vallásszabadságot! Akatolikus mellett a reformátust, az evangélikust és az unitáriustteljesen egyenrangûnak nyilvánították, a román ortodox vallástpedig tolerálták.

• Kolozsváron, Heltai Gáspár nyomdájában 1570 körüljelent meg az elsõ(!) latin betûs román nyelvû nyomtatvány,amely Szegedi György Zsoltároskönyvének román fordítása.

• Tordási Mihály érsek, karánsebesi és lugosi prédikátorok-kal lefordíttatta az Ótestamentumot és a dévai várkapitányGeszti Ferenc pénzbeli támogatásával 1582-ben Szászvárosbankinyomtatta (Paliia dela Orastie).

• Bethlen Gábor (1613-1629) Erdély legnagyobb fejedelme,Gyulafehérváron az erdélyi románság számára egy cirillbetûsnyomdát állíttatott föl – a románok 1875-ig cirillbetûket hasz-náltak – és szorgalmazta az Új Testamentum románra történõlefordítását.

• I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630-1648) továbbfolytatta e nemes szándékot, és 1640 körül a fejedelmi udvarpapja Geleji-Katona István ötletére, Csulay György egyházifõfelügyelõ költségein román nyelven kiadták a Kálvinistakatekizmust.

• 1648-ban Fogarasi István költségein hasonló témájú fordí-tások jelentek meg román nyelven.

• I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsanna Fogara-son iskolát alapíttatott az erdélyi románság számára, amelybena tanulók, papjelöltek és papok, természetesen román nyelven(!) tanulhattak.

• Az erdélyi románság kultúrtörténetében azonban a leg-naggyobb jelentõséggel az ún. Rákóczi-Biblia bír, amely a tel-jes Új Testamentum román nyelvre történt fordítása. A munkát1648-ban fejezték be és I. Rákóczi György erdélyi fejedelemköltségein a gyulafehérvári nyomdában nyomtatták ki. Ez aromán nyelvû Biblia 40 (!) évvel elõzte meg a Bukarestbenkinyomtatott román Bibliát.

• Amikor a török 1658-ban Erdélyt dúlta, a gyulafehérvárinyomdát is megsemmisítette, Erdély utolsó fejedelme, ApafiMihály (1661-1690) azonban ismét helyreállíttatta. Az 1685-89-es évek között kiadott román nyelvû nyomtatványok az õ támo-gatásának köszönhetik megjelenésüket.

• Az elsõ román nyelvû tankönyv szintén az erdélyi fejedel-mek által létrehozott gyulafehérvári nyomdában jelent meg1699-ben (Bucovna ce are in sine deprinderea invataturii co-piilor la carte). 1918-ban a kb. 2.8 millió magyarországi román-nak 2043 iskolája volt. Több, mint az akkori összromán-ságnak(!) (kb. 7 millió) a Román királyságban.

Forrás: HungaryFirst

Sztálin mondta a románokról: „ A román nem nemzet, hanemfoglalkozás.”

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 13Kitekintõ

Csíki András

ívmély éjszakai árkokban

bomlanak szertelenkimaradt mondatokformán kívül idõn túl

cserben és szükségbena szív marhaságaival

s a haszontalan pompázikfeleslegesre szorítkozóideges idegenség csillog

hûvös színekkel ésörvényt kavaró riadtsággalhorpad magasság mélység

és tapasztalat vakmerõívet karcol az önkívület

Errõl a románok hallgatnak, de mi iskeveset beszélünk!

Jó kétezer ötszáz évvel ezelõtt Szun-Ce, a nagy kínai had-vezér és gondolkodó írta: Ismerd meg önmagadat, ismerdmeg ellenségedet, s legyõzhetetlen leszel. Persze, ehhezkeményen harcolni is kell. Ahogy a magyar katona tette avilágháborúban. Tény, hogy 1918-1919 felelõsei nem ismertéksem önmagukat, sem az ellenséget. Az un. õszirózsás forrada-lom minden volt, csak forradalom nem. Inkább lavina, föld-csuszamlás, de leginkább káosz. Akik a csúcsra kerültek, azthitték, õk irányítanak - irányíthatnak, holott csak sodródtak,kapkodtak, vagy az események után loholtak. A haladással, ajogokkal, örök békével házaltak -, a helytállásról, kötelesség-rõl, a haza fegyveres védelmérõl alig esett szó.

1918 õsze két kezelhetetlen járvánnyal köszöntött be, a spa-nyolnáthával és a pacifizmussal. Nehéz eldönteni, melyik volta pusztítóbb. A pacifizmus elméletben: a legmocskosabb békeis messze jobb, mint a legtisztább önvédelmi harc, mindenmindegy, csak béke legyen! A pacifizmus a gyakorlatban: elég,ha azt mondod a kiéhezett tigrisnek, hogy vegetáriánus vagy,máris kitör az örök béke és a néptestvériség, te nem leszelvacsora, a fenevad viszont növényevõ lesz.

Sem az újság terjedelme, sem az olvasó türelme nem bírnael egy bõbeszédû irományt. Szóljanak inkább annak a kornaka szemtanúi, alakítói.

- Kassák Lajos, író, költõ, mûvész: „Majdnem véletlenül rob-bant ki és találta meg saját medrét a forradalom.”

- Babits Mihály: „Egymásnak ellentmondó egyes akaratokpillanatnyi véletlen találkozásából állt elõ: egy nagy véletlenségvolt a mi forradalmunk.”

- Siegmund Freud, az akkor már világhírû bécsi elme- éslélekelemzõ, a pszichoanalízis feltalálója írja 1918. november18-án: „Szeretnék nagy rokonszenvet érezni a magyarok iránt, deez nem sikerül nekem. Nem tudok mit kezdeni e tanulatlan népvadságával és éretlenségével. Sohasem voltam az ancien regime(= régi rendszer) feltétlen híve, de kérdéses számomra, hogy apolitikai bölcsesség jelének tekinthetõ-e, hogy a sok gróf közül alegokosabbikat (Tisza Istvánt) meggyilkolják, a legbutábbikat(Károlyi Mihályt) pedig megteszik miniszterelnöknek.”

- Julier Ferenc, ezredes, a magyar Vörös Hadsereg utolsóvezérkari fõnöke, késõbb külföldön is tárgyilagosságáért tisz-telt katonai szakíró. (Tudnivaló, hogy a volt osztrák-magyarhadsereg tisztjei közül sokan felajánlották szolgálataikat abolsevik kormánynak, mert az legalább felvette a harcot azországra törõ területrablókkal. Igaz, a kommunizmus s nemaz ezeréves ország védelmében, de mégis! Ezek a katonák(J.F. is) tették, amire nevelték õket, és amire fölesküdtek: ahazáért mindhalálig! Becsületükre legyen mondva, jobbanszerették hazájukat, mint amennyire gyûlölték a bolsevizmust.De a népet, az egyszerû katonákat nem lelkesítette az életide-gen-nemzetidegen, istentagadó propaganda és a tanácshata-lom tettei. Horthy késõbbi tábornokai közül vöröskatonakéntharcolt Werth Henrik, Lakatos Géza, Szombathelyi Ferenc,Csatay Lajos, Beregffy Károly, Jány Gusztáv, Dálnoki MiklósBéla és mások. A kommün bukása után nem állították õket

bíróság elé, mert csak kötelességüket teljesítették.) JulierFerenc írja: „Az olasz front összeomlása után a magyar hadosz-tályok mintegy harmadrésze teljes rendben érkezett a magyarhatárra. Ha a forradalmi kormány ezeket szét nem kergeti,hanem némi pihentetés és megfelelõ lelkesítés után, régi táborno-kai alatt a határra küldi, azon az ellenség sehol sem jön át. Avilágháború után az ország még elegendõ nyersanyaggal rendel-kezett ahhoz, hogy tekintélyes védõsereget tarthasson. Csak arrautalok, hogy a Károlyi-kormányzat több havi rombolása és terü-letfeladása (tehát hadianyag-veszteségek is) után a bolsevik ura-lom 1919 márciusa után, rövid idõ alatt még 6 hadosztályra és 3dandárra tagozott 110 ezer fõnyi haderõt tudott összeállítani, fel-szerelni, új ruhába öltöztetni és erõs tüzérséggel felfegyverezni.Voltak repülõalakulatai és 30 és feles mozsarai. Ha ezt a szerve-zési munkát nemzeti alapon álló kormányzat 1918 novemberé-ben végzi el, akkor Magyarország mindhárom ellenfelével szem-ben elegendõ és jó haderõt tud állítani. Semmi esetre sem szorulmai szûk határai közé.”

Ellenpontként a Károlyi-kormány hadügyminiszterének,Linder Bélának a kiáltványa: „Nem lesz több háború! Nem kellhadsereg többé. Nem akarok katonákat látni!” Mintha a pap aztmondaná, nem akarok többé imádkozókat látni, az uzsorásmeg azt, hogy nem akar többé pénzt látni. De azért Linder és

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEA mi 20. századunk

Összeomlás! Összeomlás?(Elõjáték Trianonhoz, 19181919)

a pacifisták mégis láttak katonákat, sokat. Románokat, csehe-ket és szerbeket. Egy hadsereget egyetlen paranccsal, egyetlennap alatt meg lehet rokkantani. Évek kellenek a talpra állítá-sához. Ilyen a hadak természete. Akik még nem tudták, mostmegtudhatták, mi könnyebb: disznóból kolbászt csinálni, vagykolbászból disznót? A hadsereg nélküli ország úgy vonzotta amohó szomszédokat, mint méz a legyeket.

S volt még valami. Tisza István, Magyarország és az egészMonarchia legtehetségesebb államférfia 1918. október 17-éna parlamentben kijelentette: ezt a háborút elvesztettük! Éle-tében elõször és utoljára történt, hogy ez a bátor és rendíthe-tetlen ember rosszkor és rosszul mondott valamit. A sajtóazonnal világgá kürtölte - no persze, szövegkörnyezetébõlkiragadva. Mert Tisza még azt is mondta, hogy van remény,mert van még annyi erõ és elszántság a magyarokban, hogyhazájukat meg tudják védeni. A többnyire Tisza-ellenes sajtó-ban azonban nagyobb volt az egykori miniszterelnök irántigyûlölet, mint az igazságszeretet. A harctereken hegyomlás-ként hatott a hír. Ráadásul a hadvezetõség elkövette azt azemeletes hülyeséget, hogy betiltotta a hazai újságok olvasását,így a legképtelenebb képzelgések, rémhírek kaptak lábra. Azolasz fronton, fõleg a tiszántúli és erdélyi legénységû magyarezredekben zendülés tört ki. Az alultáplált, sokszor rongyok-ban harcoló katonák azt kiáltozták: Megyünk haza! A császárháborújának vége, most kezdõdik a miénk! Ne hagyjuk a miföldünket! Inkább dögöljünk meg otthon, mint itt! De itthonnem új parancsok vártak rájuk, hanem felfordulás és a „nemkelletek”.

A háború végén Magyarországnak több mint 1 millió 200ezer katonája volt a harctereken. Mind idegen földön! Olasz-országban, Romániában és a volt Orosz Birodalom területén.Mindhárom ország minket támadott meg, nem mi õket.

A magyar hadiipar az egyik legnagyobb és legmodernebbvolt Európában. Csak pár adat: 1914-ben a csepeli WeissManfréd Mûvek naponta - sok más mellett - 600 ezer puskatöl-tényt és ezer db tüzérségi lövedéket gyártott. 1917-ben márnapi (!) 25 millió puskatöltény és 25 ezer tüzérségi lövedékhagyta el a gyárat. 1916-ra a magyar ipar legyártotta az egy mil-liomodik puskát és több, mint tízmillió tüzérségi lõszert. AzOsztrák-Magyar Monarchia repülõgépmotor-igényének legna-gyobb hányadát Budapesten és Aradon gyártották. Ágyúgyármûködött Gyõrben, Diósgyõrben és Resicabányán.

A tények kemény dolgok, igazat kell adnunk JulierFerencnek. A magyar gazdaság a bakancsszegtõl a géppuskáig,a kapcától a repülõgépekig mindent elõállított, kifogástalanminõségben. A magyar baka, az õsi katonaerényekhez híven,bátran, vagy ahogy egy angol történész írta, „ádázul harcolt”.

Mi történt velünk? A legvastagabb könyv és a legtudomá-nyosabb akadémia sem adhat végsõ választ. Bármi, ami törté-nik - igazából a lélekben érik gyõzelemmé vagy vereséggé.Vagy bármivé. A gyõzelem vagy vereség - az ember felõlnézve, mindenekelõtt és legvégül - mindig a fejekben s szívek-ben dõl el. Csak az van legyõzve, aki legyõzöttnek érzi magát- tartja egy régi bölcsesség. Mert minden, ami emberi, a titok-zatos lélekbõl jön és oda is tér vissza.

Szabó István – Sarkad

Megszívlelendõ történelmi párhuzam. Esterházy János amúlt század elsõ fertálya végén világosan megfogalmazta:„Az igazságos nemzetiségi politika sokkal nagyobb biztonságikoefficiens, mint sok-sok írott törvény, (…) biztosabb mindenMaginot-vonalnál, mert semmi sem erõsít meg egy államot job-ban, midõn abban nemcsak a többségi, de a kisebbségi állam-polgárok is teljes mértékben otthon érzik magukat.”

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 15A mi 20. századunk

Horthy Miklós születésnapi méltatásaSzázötven éve született (vitéz nagybányai) Horthy Miklós ,

aki a 20. századi meghatározó alakja. Mind születése, mindhalála idõpontja jelképesnek értelmezhetõ. Egy esztendõvelaz osztrák-magyar kiegyezést követõen jött a világra - és egyhéttel a magyar-horvát kiegyezés elõtt –, élete zömét a félév-százados monarchia idõszaka töltötte ki, amihez késõbbközel negyedszázados kormányzóság társult. Egy évtizednélhosszabbra nyúló idõskori számûzetése a reménykeltõötvenhatos forradalom leverése után néhány hónappal,annak kudarca okán véglegesen megfáradva ért véget.Keresztyén lelkülettel elfogadva ugyan a sorsot, de bele nemnyugodva abba a sok igazságtalanságba, amit hazájára és sze-mély szerint õreá mért.

Személye napjainkban is komoly vita tárgya, pályafutásá-nak egyes szakaszait erõsen túlzó vádak érték itthon és kül-földön egyaránt. A politikai helyzet kedvezett ellenkultuszakialakításának, ennek megfelelõen minden érdemét elvitat-ták és a Horthy-rendszert, az „elsõ pillanattól kezdve fasisz-ta rendszert” a magyar történelem mélypontjaként mutattákbe. Fasisztoidnak, diktatórikusnak és népnyúzónak minõsí-tették, felelõssé tették a zsidóság deportálásáért.

A nyolcvankilences rendszerváltás után a magyarországitörténetírás szakított a korábbi szemlélettel, aminek köszön-hetõen egy jóval objektívabb Horthy-kép kezdett kialakulni.

A helyes megítélést azonban lényegesen megnehezítik akorábbi elõítéletek, a politikai kultúrálatlanság, a kormány-zó által (is) képviselt értékek tagadási kényszere. A rend-szerváltást követõen politikai szerepet is felvállaló Je-szenszky Géza történész véleménye szerint „megítélésekorma is indulatok csapnak össze, és hiába születik akár a legala-posabb, minden elfogultságtól mentes életrajz, monográfia,nem fogja meggyõzni azokat, akiknek nagyon jó vagy nagyonrossz véleményük van.” Nos, a fentiekben elõrevetített politi-kai infantilizmus a mai napig érvényes.

Valóban, bonyolult és nehéz feladat Horthy Miklóst mél-tatni. Erre nem vállalkozom, nem vagyok történész. Jelen-kori európai, magyar, ráadásul az igazság iránt kiemelten ér-zékeny kisebbségi értelmiségiként azonban szükségesnektartok kihangsúlyozni néhány tényt, a magam módján meg-tenni néhány megállapítást, és pár kérdést feltenni. Arról aszámos területen példát nyújtó, egykori és mai értékeket amaga korában felvállaló, a sors nyújotta szerencse és balsze-rencse között vergõdõ személyiségrõl, akirõl sok mindent éssokfélét el lehet mondani, de elfeledni nem szabad. Meggyõ-zõdéses keresztyénként õ maga is tisztában volt azzal, hogyminden ember vétkezik és hibázik, miközben egyenruhás-ként a kitûzött harc következetes szolgálatába szegõdött.Amúgy születésnapja alkalmából inkább az érdemeit ildo-

mos kihangsúlyozni, és még a vele nem rokonszenvezõknekis illene kevesebb méltatlanságot és több méltóságot ráru-házniuk a másfélszáz évvel ezelõtt Kenderesen megszületett,és a kilencvenes években az anyaföldbe hazahozott és elte-metett Horthyról. (A temetésén egy holokauszt túlélõ koszo-rút helyezett el a sírjára köszönete jeléül.)

Már csak azért is, mert róla, a tengerésztisztrõl, azOsztrák-Magyar Monarchia ellentengernagyáról és flottapa-rancsnokáról még a szövetséges és ellenséges erõk tisztjei isjó véleménnyel voltak, több megemlékezésükben kiemelték„lovagiasságát”, csodálatraméltó teljesítményeit. A legismer-tebb közülük: az otrantói csata legendás hõse fej- és lábsérü-lést szenvedve hordágyon a parancsnoki hídra vitette magát,ahonnan eszmélete elvesztéséig tovább irányította a csatát.Életét feláldozni a császárért, a Szent Koronáért, a hazáért –számára halálközeli, a mai nemzedékek számára egyre távo-lodó életérzés.

De mi lett volna akkor, ha nem éli túl az otrantói ütköze-tet? Neve bizonyára alig maradna fenn a köztudatban. És milett volna akkor, ha német megszállás helyett sikerült volnaa szövetségesek oldalára átállva kilépnie a háborúból mégama negyvennégy augusztus huszonharmadika elõtt? Vagy,ha a Hitler elleni merényletek valamelyike eredményre ve-zet? A történelem nem szereti a feltételes módot, mégis: azéletünk egyik lényeges eleme a sors-faktor.

Add meg a császárnak am i a császáré, a királynak pedigami a királyé! – szól hozzánk a Szentírás. A konzervatív nem-zeti eszméket valló kormányzó (elsõsorban a kor szelleme ésnem feltétlenül saját hiúsága kívánta meg, hogy ÕFõméltósága a Magyar Királyság Kormányzója megszólítás-sal illessék) teljesítette az általa képviselt ország fõ célját, adiktátum felülírását. És bár kétségtelenül a területi revízióssikereknek köszönhette a harmincas, negyvenes évek eleji ki-emelt népszerûségét, eredményes országvezetését igazoltatovábbá a népe számára méltánytalanul véget ért elsõ világ-háború veszteségeibõl való talpra állás és stabilitás megte-remtése, a gazdaság jelentõs fejlõdése, példaértékû közbiz-tonság megteremtése, az oktatás területén bekövetkezõ vál-tozások és még sorolhatnánk. Miközben az ország politikaitéren önállóságra törekedett, sikerült korlátok közé szoríta-nia a szélsõséges pártok mûködését. Ide sorolva a kommu-nistákat és a nyilasokat, a késõbbi totalitárius rendszereketkiváltókat, ami végeredményben döntésének helyességétigazolta. Csakhogy a világtörténelem és a haza története szá-mára – és valószínûleg a Szent Korona országának lakói ésleszármazottai részére is – kedvezõtlenül alakult.

Szent Korona, töviskoszorú: micsoda ezer éves, kétezeréves idejét múlt dolgok! – napjainkban egyre többen véle-kednek így, és helyettük a népek felett álló világegyenlõség-nek és a pénznek a bálványát istenítik. Világlátásuk vajontúléli-e a száz éve felerõsödõ, mára igencsak elhalványulókommunista eszmék utópiáját? Vagy akár ezer, kétezer évreis képesek lesznek meghatározni az emberiség történelmét?

Horthy Miklós karakteres ember volt, ezért hibáivalegyütt is kiérdemli a tiszteletet. Természetesen, mint bárkimás, rá jellemzõ elvekkel, preferenciákkal, sajátos személyi-ségjegyekkel rendelkezett. De hát így van ez rendjén!Amiként a kaméleon nem tartozik a kedvenc állatok közé, akaméleon természetû ember sikere is legfeljebb ideig-óráigtart. Az a becsületes, ha a tónusokat, a megkülönböztetõ je-

gyeket nem mossuk össze. Márpedig kiemelten az utódál-lamok történetírása, az Elie Wiesel Intézet, sõt számos ma-gyarországi, magyar személy, magát szakértõnek valló bár-mely nemzetiségû véleményformáló egyenlõségjelet tesz ahorthysta és a fasiszta megbélyegzések közé, összemossa ésösszevont alakban használja õket. Pedig a horthysta-fasisztajelzõ nemcsak logikátlan, hanem az alapvetõ (büntetõ)jogielveknek is ellentmond. A horthysta Horthy Miklóst – aki avalóban fasiszta Szálasitól óvta a Szent Korona országát -ugyanis tanúként hallgatták ki a nürnbergi perben, ahol afasiszta tisztek felelõsségét kimondták, és háborús bûneikértelítélték õket. Bár nincs jogi végzettségem, történészi sincs,úgy gondolom, érettségi sem szükséges ahhoz, hogy a tanúkategóriáját megkülönböztessük a vádlott kategóriájától.Ráadásul Magyarország kormányzója németbarát sem volt,amiként Hitler feltétel nélküli kiszolgálásával vádolják,annál inkább angolbarátságát vallotta az Aranybulla és aMagna Charta közelségének a szellemében. Még csak hábo-rús bûnösnek sem titulálják, mint Wass Albertet vagy NyírõJózsefet, bár együtt foglalnak helyet a tiltólistán a nemzetpantheonjában. (És a volt román államelnökkel, jelenlegiszenátorral sem ildomos összemosni olyan alapon, hogy vég-zettsége szerint mindkettõ tengerésztiszt.)

Horthy Miklós megismételhetetlen, vissza nem térõ, meg-határozó személyisége a magyar történelemnek. Vagy még-sem? Mostanában egyesek már-már orbanista-fasiszta törté-nelmi korról beszélnek, miközben Orbán Viktor miniszterel-nököt Putyin-barátsággal, antidemokratikus megnyilvánulá-sokkal és diktátori képességekkel ruházzák fel. Bízom ab-ban, hogy amiként a kormányzót elvei megakadályozták ab-ban, hogy diktátor legyen, nem lesz ez másként a miniszter-elnök esetében sem. Csupán mindketten olyan erõteljes ka-rakterû, következetes, szigorú, rendteremtõ, a haza éskeresztyén elveik védelmére képes, kiállásukért mások bírá-latát is vállaló államférfiak, akikrõl semmikor és semmilyenkörülmények között sem feledkezhet meg a haza. Máramennyiben a globalizáció nem tünteti el a nagybetûs Hazafogalmát. Még akkor is, ha meglehet, sem a Horthy-rend-szer, sem az Orbán-rendszer nem tartozik a modern értelem-ben vett demokrácia mûfajához. Az erõs kormányzást azon-ban összetéveszteni a diktatúrával csakis tudatlanság ésrosszindulat kérdése.

Miközben Brüsszelben nemrég Marx születésnapját ülték,legalább Budapesten, Kolozsváron, Marosvásárhelyen nemszabad megfeledkezni Horthy kerek évfordulós születésnap-járól. Hibáit és gyengeségeit elismerve, szükséges érdemeitméltatni, a vele kapcsolatos valótlan vagy túlzó megítélése-ket helyreigazítani, történelemformáló szerepét megõrizni.A sorssal nem perlekedve ugyan, de legalább kimondani azigazságot. Mert miközben sorsuk alakulásának, szerencsé-jüknek köszönhetõen olyan történelmi személyek szobraiállnak számos helyen, akik életükben nem is remélhettékvolna az utókor túlzott elismerését, Horthy Miklósnak mégMagyarországon sem tanácsos köztéri szobrot állítani. Azállíttatóját megbélyegzik, a szobrot meggyalázzák. Pedig azis elõfordulhatott volna, hogy százötven éves születésnap-ján koszorúzó ünnepségekre kerüljön sor a tiszteletére.Olyan mértékben, ahogyan rászolgált. Se többet, se keve-sebbet!

DR. ÁBRÁM ZOLTÁN

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEA mi 20. századunk

ELÕSZÓA FELISMERÉS DÖBBENETE

AZ EREDÉLYI ROMÁN TERÜLETFOGLALÁSA szakaszok

MIT ÜZEN TRIANON?Az elsõ üzenet: a nyelvvesztés A második üzenet: a gondolkodás kötelessége

NYUGAT-EURÓPA ISZLAMIZÁCIÓJAA szakaszok

HOGYAN JUTOTTUNK EL IDÁIG?A négy kérdésAz új homo sapiens

ELÕSZÓMa, több mint két és fél évvel a 2015-ös õszi eseményeket

követõen, még mindig élénken pörögnek emlékezetemben aKeleti Pályaudvar elõtt történtekrõl rögzült képsorok.Emlékszem: csak lassan „ébredtünk” és csak álmosan tisztultelménkben a valóság.

A valóság és egyben a gyanú is: tulajdonképpen csak egyfõpróbán vagyunk túl! Európát és benne minket is csak egykísérletnek vetettek alá. Ma tudjuk: ezt a fõpróbát mi magya-rok akkor megnyertük. Hisz a tesztelõ által várva várt puska-ropogás és a hatósági „brutalitás” elmaradt. Majd csendbena minket és egyben Európát védõ kerítés megépült.

Európa nyugatinak nevezett része viszont a fõpróbátelbukta. Európa, az öreg földrész, a sok mindenbe belefáradtaggastyán, befogta a szemét és nem látott, észlelni még keve-sebbet észlelt; befogta a száját, egy szót sem szólt, hallgatott;hallgatott, és ma is hallgat, még akkor is amikor a „fõ rende-zõ”, világsajtóján keresztül hazánkat naponta sározza be„csak” azért, mert történelme során nem elsõ ízben próbáltamegvédeni õket és Európa keresztény kultúrájá. Szomorúkimondani, hogy az események Európának sem agykérgi,sem kéreg alatti szintjén „nem ugrották meg” a megfelelõválaszadáshoz szükséges ingerküszöböt. A megvénültEurópa „lapozott” egyet és úgy döntött, ott folytatja, ahol a„látomás” kezdete elõtt abbahagyta.

Aggódom. Aggódom, mert a közeljövõ viszont itt van anyakunkon. Látva a nyugati földrész részérõl a bevándorlásvonatkozásában akkor tanúsított „toleráns” magatartást, fel-tételezhetõ, hogy a tömegek további érkezése várhatóantovábbra is zavartalanul folytatódhat. Egyben az is sejthetõ,hogy ha minden marad ebben a „toleráns” mederben, nemkell sok idõ, s majd jöhet a „jogszerû” családegyesítés és a

keresztek eltávolításának ideje, valamint a tömeges mecset-építéseknek sem lesz különösebb akadálya.

Európa alszik, eszmélése sajnos várat magára. Félõ, hogyha az ébredés ideje nagyon elhúzódik és amikor már abevándorlók is sokkal többen lesznek mint ma, sõt õk lesz-nek többen,- nos, akkor már késõ lesz. Mert akkor már való-színûleg elmondható lesz, hogy a valamikori büszke, sõtgõgös és gyarmataiból meggazdagodott Európa végfelszá-molása már rég kezdetét vette, a nyugati keresztény kultúra„kifutópályára” került és végnapjait éli. Mentálisan és de-mográfiai vonatkozásban biztosan…..

Írásomat egy tehetetlenségembõl fakadó nagyon fájdalmasés üvöltésszerûen hangos kiáltásként fogalmaztam meg ésazzal a reménnyel eresztem útjára, hogy talán szemeket nyités gondolatokat ébreszt.

A FELISMERÉS DÖBBENETEManapság történelmi eseményekben gazdag éveket élünk.

Ezen évkezdet sem különbözik ettõl. Furcsának, sõt rendkí-vülinek ígérkezik. Két okból is.

Nekünk, magyaroknak egyrészt és fõleg azért, mert ebbenaz évben lesz a románok nagy ünnepe: száz éve az erdélyiGyulafehérváron, az erdélyi románok megfogalmaztákelszakadási szándékukat az ezeréves magyar hontól és egy-ben kinyilvánították csatlakozási óhajukat is az akkor alig 60évvel azelõtt megalakult, Romániának nevezett államalaku-lathoz. Ez volt a román apokalipszis, az elsõ látható lépésazon az úton, mely aztán Trianonhoz vezetett. Ha ez az év arománoknak az ünneplést, nekünk a gyászt jelenteti.

Másrészt, több mint két és fél éve a „rendezõk” színre lép-tették és így „láthatóvá tették” azt az addig csak lappangómódon zajló, egyébként a sajtó és a politika által egyarántletagadott folyamatot, mely egyértelmûen a keresztényEurópa felszámolását hivatott megvalósítani. Azon Euró-páét, mely ma egy magatehetetlen és szinte öntudatlan álla-potban éppen csak statisztál az éppen zajló muszlim apoka-lipszisnek.

A kérdés ma az, Európa útja ebbõl az állapotból a gyógy-ulás vagy az elmúlás irányába vezet-e.

Távolról sem biztos, hogy igazam van, amikor többnyireösztönöm diktálta vágytól indíttatva még bízni tudok, mereka „gyógyulás” felé vezetõ út esélyeiben. Hisz ebben az évbenhazánkban, és Olaszországban is a nemzeti oldal sikeresválasztásokon van túl. Jövõre Európa-parlamenti választásoklesznek. És ezen választások nyomán talán olyan helyzetekjöhetnek majd létre, melyek esetlegesen akadályt jelenthet-nek a világ legnagyobb, az emberiség ellen valaha elkövetettbûne megvalósításának útjában. Mert igen, ez egy elõre kiter-velt bûn, mely megvalósítása esetén egy kontinensnyi lakos-ság „lecserélésével” nagyságrendekkel múlná felül az utolsóvilágégés során holokausztként ismert tragédia méreteit!

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 17Korrajz

*A szerzõ orvos, PhD, szülész-nõgyógyász egyetemi tanár

Dr. Szatmáry F. Péter*

KORRAJZ vagy netán KÓRRAJZ?A mi Trianonunk és Nyugat-Európa iszlamizációja

Ennek a két, térben és idõben látszólag messze esõ törté-netnek egymás mellé kerülése, lehet csupán a véletlen mûve,az viszont biztos, hogy érdekes. Érdekes, mert mind az indí-ték, mind az algoritmus, melynek mentén annak idejénErdélyben és ma Nyugat-Európában az események lezajlot-tak és ma is zajlanak, hasonlóak vagy éppen azonosak.

Ami az indítékot illeti, látható, hogy mindkét, egymásmellé került eseménysorban az indíték a területfoglalás. Azok pedig, mely miatt mindkét területfoglalás megtörténhe-tett és megtörténik, ma is nagyon egyszerû: arról a történel-mi tapasztalásról van szó, mely szerint azt a földrajzi terüle-tet, mely rövidebb-hosszabb idõn át üresen áll, netán gyérenlakott marad vagy ilyenné válik,- valakik majd jönnek és tele-szülve azt, anélkül, hogy „két téglát tettek volna egymásra” –el is foglalják. És hasonló az az algoritmus is, mely mentén azesemények lezajlottak és zajlanak napjainkban is. Mindkéttörténés során olyan területfoglalásról van szó, melyeknekkezdeti lépései, az úgynevezett „elõjátékok” szinte lappangómódon, vérveszteség nélkül és erõszakmentesen zajlottak.Csupán ezen „észrevétlenül” lezajlott eseményeket követõ-en kerül a történés a történelem „látható színpadára”. Ez azapokalipszis Trianon esetében Gyulafehérváron történt, anapjainkban folyó bevándoroltatás során pedig a 2015-öseseményekkel kezdõdött.

Ezen, az indítékokat és a lefolyást is tekintve tökéleteshasonlóság volt az, mely egy döbbenetes felismerés erejévelhatott rám! Igen, a döbbenet erejével fogalmazódott megbennem, hogy az, ami ma Nyugat-Európában folyik, az ve-lünk, Erdélyben már egyszer megtörtént. Semmi új ebbentehát nincs, csupán a történelem, újfent önmagát ismételte,ismétli meg. Csak a helyszín változott. És rögtön ezután ma-gától jött már a kérdés is: miért nem téma a magyar trianonitragédia az európai középiskolákban vagy éppen nálunk? Ésmost az utolsó elõtti percekben miért nem lehet errõl nyíl-tan, világosan beszélni sem Európában sem nálunk. Miért?

Ez a felismerés lassan paranccsá vált számomra. Az ezzelkapcsolatos érzések és ismeretek megfogalmazásánakparancsszavává. E kényszernek pedig azért engedtem, mertúgy érztem, ezzel alkalmam van üzenni számos, saját nemze-ti történelme megismerésének lehetõségétõl megfosztottembernek, számukra írásomat gondolatébresztõnek szánva.Nézzük tehát most ezen két eseményt egy kicsit részleteseb-ben.

AZ ERDÉLYI ROMÁNTERÜLETFOGLALÁS

A szakaszokAz erdélyi valach területfoglalás esetében a láthatatlan

elõjáték maga egy hosszú, több száz évre elnyúlt és észrevét-lenül lezajlott eseménysor. A történet a románok Erdélybetörténõ beszivárgásáról, a terület birtokba vételérõl, e terü-let be- vagy teleszülésrõl, és egy csendes, vértelen, fegyver éserõszakmentes területfoglalásról szól. Egy kicsit bõvebben: arománok évszázadokon keresztül, a török európai terjeszke-dése elõl menekültek az akkor még éppen megszervezendõromán fejedelemségekbõl, és átkelve a Déli Kárpátok hágó-in, Erdélyben találtak otthonra. A magyar papság és nemes-ség tárt karokkal fogadta az olcsó munkaerõt. A beszivár-

góknak mi, államalapító magyarok, Szent István intelmeittiszteletben tartva, befogadásuk céljából mindent, szó szerintmindent, amit egy befogadó nemzet ilyenkor tehet, megad-tunk. Mi építettünk nekik templomokat, Budán mi képeztükki elöljáróikat, jogászaikat, tanáraikat és tanítóikat, cirillbetûs Bibliájukat mi adtuk ki latin betûkkel elsõ ízben,Brassóban; mi építettünk iskolákat és annyit sem voltunkképesek kérni tõlük, hogy tanulják meg a többségi nemzetnyelvét. És nem is tanulták meg soha! Sajnos a vendéglátáshevében egy másik, nagyon fontos dolog is elsikkadtrészünkrõl: nem vettünk észre egy nagyon is nagy jelentõség-gel bíró jelenséget, vagy ha észleltük is azt, nem fogtuk felidõben igazi súlyát. Ez pedig az a tény, hogy addig, mígnálunk magyaroknál és a II. Géza által 1141–1161 közöttbetelepített szászoknál, akiknek egyébként II. Endre 1224-ben teljes körû önrendelkezést biztosított a határõrizet köte-lessége mellett,- tehát a magyaroknál és a szászoknál a szo-kás a családonkénti átlag egy vagy két gyermek volt, addig azalacsonyabb igényû románoknál vagy az akkori megnevezés-sel oláhoknál ez a szám jócskán meghaladta a 10 vagy 15-ötis. Évszázadok alatt ez oda vezetett, hogy a Déli Kárpátokészaki lejtõjétõl kezdve észak felé terjedve, mint a tinta azitatóspapíron, lassan és a magyar hatóságok számára rendkí-vül hosszú ideig észrevétlenül kialakult egy összefüggõ,

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEKorrajz

II. Géza (1141–1162)

román többség által lakott terület. Ez a terület nagyjából egyháromszögû alakzat, melynek kelet-nyugati irányú talapzataa Déli Kárpátok északi lejtõje, csúcsa északra tekintõ sKolozsvárt, az akkor még színtiszta magyar kincses várost ismajdnem elérte. A románok által belakott terület gyakorla-tilag magában foglalta az egész Szászföldet és a Mezõséget,beékelõdve így a Székelyföld és a tömbmagyarság közé. Akét, zömében magyarok lakta tömbterület közt „hídként”Kalotaszeg és a Szilágyság maradt.

Az 1907-ben meghozott Apponyi törvény, mely kötelezõvétette a magyar nyelv iskolában történõ elsajátítását, márkésõn érkezett!

Megemlítendõ, hogy a román területszerzésben a miénketmagasan meghaladó termékenységi mutatón kívül legalábbolyan fontos szerepet játszott az ortodox papság. Tudni kell,hogy a román papság a mai napig is a román néplélekrehihetetlenül nagy befolyással bíró „fegyvertelen hadsereg”,mely idejének zömét nem a templomokban vagy a paplakok-ban töltötte, és ma sem teszi ezt másképp. Õk szolgálatukataz emberek között végezték és végzik ma is; az utcán és azemberek otthonaiban, beszélgetve velük, gyakorlatilag velükélték mindennapjaikat, nevelték és nevelik õket ma is.Nevelték õket románnak és istenhívõnek! Õk egyben - orvo-si kifejezéssel élve – a térfoglaló románság fehérvérsejtjei,akik a szórványban még jelenlévõ, a magyar földesurak általemberszámba soha nem vett magyar parasztot is felkeresték,beszélgettek velük, nem egyszer, hanem számtalanszor. Õketmegfogva és aztán nem eleresztve sikerült magukhoz, orto-dox templomaikhoz, népükhöz és nyelvükhöz édesgetve,szinte észrevétlenül „bekebelezni” és ilyenformán asszimilál-ni. Ezt a munkát õk, Erdély-szerte, ma, a XXI. század elejénsem végzik másképp és más céllal. Õk ma is térítenek ésasszimilálnak. Csendben, észrevétlenül, rendkívül tudatosanés nagy-nagy alázattal.

E tények ismeretének napjainkban igen csak üzenetértékekellene legyen a tömbben vagy éppen a szórványban élõmagyar papjaink és lelkészeink számára. Az üzenet feléjükaz, hogy a nyájra vigyázni kell! És tudni kell, hogy ez egykemény, naponta elvégzendõ feladat, egy olyan küzdelem,melyben minden egyes emberért meg kell harcolni. Ezt aharcot egy igazi „harcmezõn” vívják és nem a paplakokbólirányítják…

A több száz évre elnyúlt, csendben lezajlott „elõjátékokat”követõen jön aztán maga a színjáték, a látható eseményeksorozata, mely 1918. 12. 01-vel kezdõdik Gyulafehérváron, -épp száz éve. Itt olvasták fel a magyar állami vasutak szerel-vényeivel Erdély különbözõ részeirõl ingyen (!) ide szállítottromán nyelvû egybegyûlteknek az egyébként Budapestenegyetemet végzett román gondolkodó csoport által összeállí-tott kiáltványt. Ebben kifejezésre juttatták azon óhajukat,mely szerint, kiválva az ezeréves, õket befogadó és nekik ott-hont adó magyar államból, az általuk belakott területeketszeretnék az akkor egyébként 57 éve létrejött országhoz csa-tolni. Ez az elsõ felvonás.

A második felvonásban a gyulafehérvári színhelyet aversailles-i kastélykertben álló Kis Trianon palota váltja.1920. 06. 04-én itt válik valóra az alig két éve megfogalmazó-dott „román álom”, mégpedig egy igencsak kibõvített formá-ban. T.i. a román többségûvé vált területeken kívül összefüg-gõ, kizárólag csak magyarok lakta országrészeket is elrabol-

tak a magyar hazától (Székelyföld, Kalotaszeg, Partium).Nem a témához tartozik, de mégis megemlítendõ: a Gyula-fehérváron felolvasott kiáltványban benne foglaltattak azon,a magyarokat megilletõ jogok, többek között az autonómiá-ra vonatkozó ígéretek is, melyekbõl gyakorlatilag a mainapig egyetlen-egyet sem valósítottak meg…..

A harmadik felvonás igen rövid. Idõpont: 1940.08.30. Aszínhely Bécs. Témája Észak-Erdély visszacsatolása a meg-csonkított hazához.

Az utolsó, negyedik felvonás a második világháború lezá-rását követõen kezdõdik és még tart. Mert a történet, gondo-lom, itt és ily módon számunkra befejezetlen és egyben elfo-gadhatatlan.

MIT ÜZEN TRIANON A MAEMBERÉNEK?

(gondolatok és kérdések)

Az elsõ üzenet: a nyelvvesztésTrianon bennem megfogalmazott elsõ üzenete a nyelv-

vesztéssel kapcsolatos. Már Trianon elõtt, fõleg a szórvánnyásorvadt területeken a magyarság anyanyelvét elvesztette,idegen nyelvûvé vált, vallást cserét és asszimilálódott. Ebbena több száz éves folyamatban a felróható felelõsség az akko-ri magyar elöljárókat, a földbirtokosságot és a papságot ter-heli, akik nem tartották fontosnak megfogalmazni, majd szá-mon is kérni azt, hogy a betelepülõ idegen nyelvûek sajátít-sák el a többségi, államalapító nemzet nyelvét. A tévedésvégzetesnek bizonyult és nemzetvesztést eredményezõbûnné vált.

A nyelvvesztés és az ehhez köthetõ asszimiláció sajnos mais létezõ folyamat. És felettébb fájó, hogy a katolikus egyházebben ma is mondhatni hangsúlyosan érintett. Fõleg aKárpátokon kívüli csángó nemzettársaink esetében.

Moldovában, a második világháború után néhány évig, acsángó római katolikus templomokban a mise hivatalos nyel-ve a magyar volt. Ezt követõen viszont a kommunista politi-ka beavatkozása nyomán már csak olyan labanccá vált kato-likus papok hirdethették az igét és hirdetik ma is, akik csán-gó családokban születtek, zömében magyar családnevûek,képzettségüket az észak-moldovai Jászvárosban (Iasi) sze-rezték, és akik anyanyelvükön beszélni és igét hirdetni nemkívánnak. A Vatikán többszöri egyéni és csoportos, hivatalosés nem hivatalos próbálkozások ellenére ezen a helyzetenváltoztatni nem akart és ma sem hajlandó.

Hála Istennek, ma azért a helyzet más, nem annyira borús.A maradék ország nemzeti kormányának anyagi támogatá-sával, - mely alatt a magyar nyelvet tanító pedagógusok csán-góföldi iskolákban kifejtett munkájának megszervezése és azehhez szükséges anyagiak biztosítása értendõ -, tehát ennekaz egyház által magára hagyott problémának a megoldásaúgy tûnik, reménykeltõ. Kimondható, hogy e támogatássalma bízhatunk a kárenyhítésben, és van remény, hogy csak asikerekben gondolkodhassunk.

Erdélyben a helyzet más. Trianon után a román állam avagyon sérthetetlensége okán az ajándékba kapott, tisztamagyar települések nemzeti arculatát érdemben képtelenvolt megváltoztatni. A második világháború után viszont ajavak államosítása szabad utat nyitott a kommunista köntös-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 19Korrajz

be bújtatott legvadabb román nacionalista pusztításnak. A70-es évek végétõl a székelyföldi települések kivételével azaddig szinte csak magyarok lakta településekre megkezdõ-dött a Kárpátokon túli területekrõl a románok tömeges bete-lepítése, és több nagyvárosban az õsi magyar temetõknek akatonaság és a rendõrség általi, fõleg az éjszakák leple alattvéghezvitt megsemmisítése.

Az, hogy az ember saját szülõvárosában vált pár év alattidegenné, maga a rémálom volt, és emléke lelkeinkbe örök-re bennégett. Ezen brutális és sokkoló történéseknek so-kunkra, és e sorok írójára is oly hatással volt, hogy gyerme-keinket a román beolvadástól mentve menekültünk, megin-dult a „bárki amerre lát, csak el innen” indíttatású exodus,demográfiailag még tovább súlyosbítva a hátrahagyott hely-zetet és a mesterségesen létrehozott szórványállapotot. Többtíz és százezer magyar hagyta el szülõföldjét. Ezt követõenazt, amit Gyulafehérvár után több mint 70 évig a román poli-tika képtelen volt véghezvinni, a 80-as évek derekán egy párév alatt teljesítette: Székelyföld kivételével az erdélyi tömb-magyarságot, a csodálatos erdélyi nagy magyar városokkalegyütt sikerült a szórvány állapotába juttatni. És ezzel aromán hivatalosság letette annak az útnak az alapját, ami anyelvvesztéshez és a tömeges asszimilációhoz vezethet…

(Csak zárójelben: szomorú, hogy az elsõ, majd a másodikvilágháború és 1956 után a magyarság eme negyedik tragédi-ájának történései a gulyáskommunizmus örömeit élvezõ

csonka ország médiájában nem érte el még a „hírértéket”jelentõ statust sem.)

Sajnos, a nyelvvesztés témájában nem kell a „szomszédba”menni. Mert nyelvvesztés a maradék országban ma is vanbõven! Ismert, hogy ma egy olyan barbár korban élünk,melyben a ma még tanuló vagy már dolgozó fiatal korosztályszövegértése és párbeszédkészsége igencsak leszálló ágbanvan, szóbõségük pedig alig haladja meg a hajdani barlangla-kók által feltételezetten használt 500 szavat. A helyzet mégrosszabb, ha ehhez hozzáadjuk a napi nyelvhasználatunkba,fõleg az angol nyelvterületrõl érkezõ jövevényszavak beszi-várgását. Szomorú az is, hogy a nyelvhígulás vagy nyelv-szennyezés eme gyorsuló ütemben terebélyesedõ folyamataa média vagy nyelvi vonatkozásban illetékes hivatalosságokrészérõl még a legszerényebb látható tiltakozást sem váltot-ta ki. Ha vannak is, akár csak szûk körben is a jobbítás szán-dékával megfogalmazott tervek, a népesség számára küldött,könnyen érthetõ nyelvi ajánlások, üzenetek vagy a nyelv-szennyezést akadályozó hivatalos ajánlások és törvényesenszámon kérhetõ döntések, ezek sajnálatos módon nemismertek. Elég kimenni bármelyik település bármelyik utcá-jára és megszemlélni az üzletek feliratait, elég kinyitni akárnemzeti oldali sajtónk bármelyikét, hogy észleljük, mennyire„trendi” ezt vagy azt cselekedni, és mennyire „happy” a mihazánk, iskolánk… És akkor még nem említettem a köszö-nési, a névadási szokásokat….

A nyelvvesztéssel Trianon mindenekelõtt azt üzeni tehát,hogy vigyázz gyönyörû, egyben elmét csiszoló anyanyelvünktisztaságára. Hogyan?

A teljesség igénye nélkül csupán két felvetést említenékmeg. Az egyik az egyén szintjén, akár a mindennapokravonatkoztatva alkalmazható. Tudatosan próbáljuk meg napiszinten beszélt anyanyelvünket sem jövevényszavakkal, semidegen nyelvû területrõl származó nyelvi hóbortokkal, példá-ul rövidített szóformákkal beszennyezni. Tegye ezt mindenkisaját környezetében, nem várva a „fentrõl” jövõ utasításokat.Tegyük ezt abban a hitben, hogy úgy, ahogy a nyelvszennye-zés mára divattá vált, ez a folyamat akár egy új divatkéntvissza is fordítható. Próbáljuk megtenni ezt nem tolakodóvagy utasítgató módon, hanem nyugodtan, akár viccesenvagy egy elõzetes „bocsánatkéréssel” bevezetve, határozot-tan, és nem mellékesen sok-sok szeretettel.

Ha a fenti példát egy egyénre szánt feladatként említet-tem, a következõ gondolat már állami szinten történõ cselek-vést feltételez.

Anyanyelvünk megõrzése vonatkozásában Trianon a köte-lezõ magyar nyelvismeret üzenetét jelenti minden, nemmagyar anyanyelvû ember számára, aki hazánkban egyedül-állóként vagy csoportosan szándékozik véglegesen vagyhosszabb idõre letelepedni. Legyen elvárás, hogy azon gyere-kek például, kiknek szülei hazánkban gondolták el továbbiéletüket, a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét, lakhelyükszerinti, magyar tannyelvû iskolákban, anyanyelvi szintenkötelesek elsajátítani. Joguk külön intézmény létrehozásárane lehessen, mint ahogy az államnak se legyen kötelességehasonló kérelmek teljesítése.

Mindezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mertma, ebben a maradék országban pontosan az ezzel ellentétesgyakorlatra van számtalan példa. Keleti és északi szomszéda-ink nem magyar anyanyelvû családjai, nem kis számban vesz-

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEKorrajz

I. András király (1046–1060)

nek ingatlanokat vagy építenek családi házakat a határinnensõ oldalán. Ez nem is lenne baj. Az viszont igen, hogyjócskán vannak történelmünket nem nagyon ismerõ polgár-mesterek, akik a betelepedõk számára anyanyelvi óvodák éselemi iskolák létesítésével kedveskednek. Ez viszont a ven-déglátásnak számunkra már nem a legelõnyösebb változata.Vélem ezt azért, mert Trianonban mi már elvesztettük Er-délyt, a Partiumot, Felvidéket és a Vajdaságot, s minthogyhátrálni tovább nincs szándékunkban, no meg saját történel-münkbõl is volt bõven mit tanulni, tévedni és azt megismé-telni nem volna éppen bölcs dolog. Vélem ezt azért is, merta történelemnek egyik alapigazsága szerint két idegen sze-mély vagy népcsoport együttélésekor mindig az erõsebböntudattal, identitástudattal rendelkezõ az, amely a késõbbi-ekben nyelvét és akaratát is a másikra fogja erõltetni. Véle-ményem szerint ma a honi, az 56-os forradalom után nevel-kedett magyarság sajnos nincs az õt megilletõ önbecsüléscsúcsán! Ezért is az intelem: vigyázat!

A második üzenet: a gondolkodás kötelességeTrianon második üzenete a gondolkodásra és az elmélke-

désre való felhívás üzenete. Bátorítás arra, hogy egy törté-nelmi esemény mentén próbáljunk mindig az eseményekmögé is nézni, keresni az összefüggéseket és a miértekreadandó válaszokat. Azért, hogy megértvén azokat, a magunkszámára a megfelelõ tanulságokat képesek legyünk levonni.

A trianoni diktátummal kapcsolatban számomra, mintmagamat magyar értelmiséginek gondoló számára, két kér-dés megválaszolatlanul maradt.

Tudtommal, 1918-ban Gyulafehérváron a románok csakazon területekre tartottak igényt, melyeket õk amúgy „belak-tak”. Ha kívánságuk így is teljesült volna, akkor ezt a szá-munkra nagyon súlyos kiütéses balegyenest, az eszméletvesz-tést és a fájdalmas ébredést követõen, egy már megfogalma-zott „újratervezéssel” a tarsolyunkban, akár egy igazságosdöntésként el is tudtuk volna fogadni és abba beletörõdni.De nem így történt. A románokat „túlnyerették”. A magyarhazát „az elefánt a porcelánboltban” analógiájára úgy szab-dalták fel, hogy a meghúzott határokat még véletlenül semvezették természetes képzõdmények, netán etnikai határokmentén.

Az új államhatárokat hajózhatónak vélelmezett patakokjelzik, városok fõutcáit kettévágva településeket osztottakmeg két ország között. Az etnikai szempontok, amiért aromán kívánalom egyébként megfogalmazódott, még a leg-kisebb mértékben sem zavarták a határokat kijelölõket.Hogy ez miért is történhetett így? Nem ismert!! Mint ahogyarra sincs magyarázat, hogy miként „eshetett meg” az, hogya Nagy Háború utáni „rendezés” során egyetlen, a háború-ban résztvevõ országot sem büntettek meg, vettek el tõlükterületeket, kivéve a monarchia magyar királyságnak tekin-tett területét. Minket, magyarokat úgy találtak büntethetõ-nek, hogy országunknak még hadügyminisztériuma sem volt,és a háborút sem mi robbantottuk ki…..

Minthogy a kérdések száz esztendõ után, ma is megvála-szolatlanok, számomra egyetlen lehetõség maradt: élni agyanakvással teli gyötrelmes gondolkodás jogával. Úgy vél-tem, hogy a helyes gondolkodás egy olyan kiindulási pontkijelölésével kezdõdhet, mely felcsillanthatja egy lehetségesválasz megfogalmazásának lehetõségét. Fenntartva a tévedés

lehetõségének jogát, a következõkben próbálok egy ilyenlehetséges gondolatsort felrajzolni.

Még az elsõ világégés elõtt szûk körben ismert volt, hogymi itt a Kárpát-medencében Európa legnagyobb vízkészle-tén „ülünk”. Aztán ismert az a mód is, ahogy az elsõ „nagy”háborút követõen a közel-keleti olajforrások birtoklásavégett, no meg azzal az aljas szándékkal, hogy a területenbiztosítsák a késõbbi villongások és háborúk folyamatosjelenlétét, a nagyhatalmak a létrehozott új államok addigsoha nem létezett országhatárait vonalzóval, amolyan„árkon-bokron keresztül” stílusban jelölték ki. Ezen ismere-tek birtokában már talán nem is olyan nagy tévedés feltéte-lezni, hogy a trianoni határhúzás is, az elõbbi gyakorlathozhasonlóan, e hatalmas víztartalékok késõbbi birtoklásáérttörténhetett úgy, ahogy történt. Elképzelhetõ, hogy a furahatárkijelölések mögött ugyanaz a háborús kiadásokat nye-reségi szándékkal megfinanszírozó erõ állt, mely mára magátazzá a „mély állam” (deep state) nevet viselõ háttérhatalom-má nõtte ki, mely a napjainkban zajló bevándorlási folyamatmögött is egyes, feltételezések szerint, a legfontosabb „meg-rendelõ” és lebonyolító lenne.

Ezen gondolatok mentén viszont elképzelhetõ lehetneakár az is, hogy a trianoni végkifejlet kigondolása nem is aromán politika konyhájában történt, és hogy nem is õk akar-ták ezt így. El lehetne játszani akár azzal a gondolattal is,hogy a románok ebben a jövendõbeli víztartalékok birtoklá-sáért folytatott iszapbirkózásban csak eszközök, egyelõreszerencsés eszközök voltak.

Ezek persze csak a gondolatokkal való játszadozások.Valahogy így hívta fel Trianon a ma emberének figyelmét

arra, hogy ne csak azt lássa, ami amúgy is látszik, hanem aztis, ami a színfalak mögött rejtõzködhet. Trianon így hívta fela a ma emberének figyelmét a gyanakvással való élés gyakor-latának lehetõségére, megelõzve így a jövõben azt, hogy eset-leg még egyszer ugyanabba a hibába essen.

Ezek után nézzük meg a második történetet: Nyugat-Európa iszlamizációját.

NYUGAT-EURÓPA ISZLAMIZÁCIÓJAA szakaszonÉvszázadok óta, a gyarmatosítással párhuzamosan, a gyar-

matosítók kezére került területekrõl, idegen kultúrákbóltehát, megindult kontinensünk bizonyos részei felé az a bete-lepülés, mely aztán a XIX. századtól, de különösen a XX.század elejétõl felgyorsult. A fehérektõl eltérõ bõrszínûekmegjelenése a nyugat-európai mindennapi életben elõbbcsak érdekes látnivaló volt. Idõvel aztán a bevándorlásbólszármazó elõnyökön kívül kezdtek körvonalazódni a folya-mat kulturális és demográfiai vonatkozású veszélyei is.Ezekre a veszélyekre a nyugat-európai, magát objektívnek ésfüggetlennek tartó média már a kezdetekben sem tartottafontosnak felhívni a lakosság figyelmét. Mint ahogy nagyonkövetkezetesen ma sem!

A félrevert harangok zúgása legelsõ alkalommal csak azelsõ világégést követõen kavarta fel az ismét csendessé válthétköznapokat. Az 1922-ben Oswald Spengler A nyugat alko-nya címû mûve jelenti az elsõ jelzést. Ebben a könyvben aszerzõ kifejti azon véleményét, hogy az európai kultúra ezer-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 21Korrajz

éves fejlõdés után hanyatló fázisba került, és egy, legtöbb kétévszázad alatt gazdaságilag összeomlik, demográfiai szem-pontból pedig kipusztul.

A harangokat megkongatók sorát majd 90 év után ThiloSarrazin folytatja Németország felszámolja önmagát címû,alapos tudományossággal összeállított, 2011-ben megjelent,akkor nagy visszhangot kiváltott munkájával. A 2010-benvégzett számításai alapján elõrevetíti, hogy az akkor mégcsak 2,5 milliós németországi muszlim lakosság 2050-re 12millióra nõ, és a munkaképes lakosság harmadát fogja kiten-ni. A szerzõ szintén 2050-re gondolja annak a helyzetnek akialakulását, melyben egyre inkább egy olyan réteg válikmeghatározóvá a munkaképes lakosság keretén belül, mely-nek nagy része nem lesz képes elérni a pillanatnyi átlagnémet képzettségi szintet. Már csak azért is úgy véli, hogymár 2020-ban a német gazdaság fejlõdése és fejlõdõ-képessége sok-sok évtizednyi felívelést követõen megtorpan.Végezetül a szerzõ akkor még úgy számolt, hogy 2100-ban anémet nyelvterület megszûnik, felszámolja önmagát. Könyvemegjelenésének másnapján a Német Banknál betöltött veze-tõ pozíciójából a szerzõt eltávolították.

Pokol Béla 2011-ben megjelent Európa végnapjai címûremek összeállításában Thilo Sarrazinhoz hasonlóan elõre-vetíti, hogy 2050-ben következik be az a demográfiai fordu-lópont, amikor Nyugat-Európa munkaképes lakosságánakfele iszlám gyökerû bevándorló lesz.

Lóránt Károly közgazdász folyó évben megjelent átfogótanulmányában századunk végére jósolja kialakulni azt ahelyzetet, melyben Nyugat-Európa néhány térségében már amuszlim lakosság lesz többségben. 2200-ban pedig, abban azesetben, ha a nyugat-európaiak mai 1,6-ra és a bevándorlók2,7-re becsült termékenységi rátája változatlan marad, akkoraz európai eredetûek aránya a 2010-ben mért 95 %-ról 20 %alá csökken, ami gyakorlatilag az európai õslakosság kihalá-sát jelenti. Csupán szemléltetésként említi Koszovó példáját,ahol az 1871-ben tartott népszavazás alkalmával még mint-egy 2/3-os szerb többség volt. Ma a terület karnyújtásnyiravan attól, hogy egy homogén muszlim állam legyen már akára közeli jövõben.

Lassan a szépirodalomban is megkongatják a harangokat.Michel Houellebeq Behódolás címû mûve a Charlie Hebdoelleni merénylet napján jelent meg. Az egybeesést akár jel-zésértékûnek is vehetjük. Az írás csak játék a valósággal,igaz, egyben figyelmeztetés is! Franciaország elnököt választés a befutó a Muszlim Testvériség jelöltje.

A „mértékadó” politikailag korrekt módban írt sajtó, nemlévén képes a mûvet helyén kezelni, megjelenése után szinteazonnal „lecsapott”, és a nagyszerû olvasmányt máris politi-kai provokációnak minõsítve ítélte el.

Ezen, demográfiához kötött gondolatsort Kertész ImreNobel-díjas írónk A végsõ kocsma címû, 2014-ben, tehát méga nagy bevándoroltatás indítása elõtt megjelent mûvébõl vettidézettel folytatom. Az író így írt: „Európa hamarosan aláha-nyatlik korábbi gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt.Európa produkálta Hitlert és most Hitler után itt áll egy konti-nens érvek nélkül: az ajtók szélesre tárva az iszlám elõtt, senkisem mer többé fajról és vallásról beszélni. Ugyanekkor az iszlámcsak a gyûlölet nyelvét ismeri minden más fajjal és vallássalszemben. Arról beszélek, hogy a muszlimok elárasztják, elfog-

lalják és beszéljünk világosan, lerombolják Európát, arrólbeszélek, hogy Európa hogyan viszonyul mindehhez, vagyis azöngyilkos liberalizmushoz és az ostoba demokráciához… Ezmindig ugyanúgy végzõdik: a civilizáció eléri az érettség bizo-nyos fokát, amikor nem csak, hogy nem képes megvédeniönmagát, hanem megmagyarázhatatlan módon a saját ellensé-geit imádja”. Nagyon súlyos szavak és gondolatok…..

Csak remélni tudom, hogy a mi közép-európai civilizáci-ónk még nem érte el és nem is fogja elérni az érettség azonfokát, ami már bennünket is öngyilkosságra hajlamossátenne...

Végezetül, megemlítendõ Douglas Murray angol íróebben az évben Európa furcsa halála címmel megjelent mun-kája. A könyv a ma emberének egyik kötelezõ olvasmányakellene, hogy legyen. Csak azért, hogy sejtése legyen arról avilágról, arról a földrészrõl, ahol él, élünk mi közösen, vala-mint azért, hogy egy sor kérdést önmagának képes legyenlegalábbis megfogalmazni.

Például azt, hogy ha õ netán nem a nemzeti célokat képvi-selõ média fogyasztója, akkor õt mindarról, amit ebben akönyvben olvashatott, médiája miért nem tájékoztatta? Hamajd válaszolni is tud rá és ráadásul még helyesen is, akkorelmondható lesz, hogy a Földön egy felvilágosult emberrelmár több lesz...

Az elõbb említett demográfiai és irodalmi jellegû források-ban használt számadatok, kivéve az utolsónak idézett mûvet,mind 2011 elõtti méréseken és becsléseken alapultak. Azótaviszont a helyzet más lett! Valakik a muszlim bevándorlásaddigi „természetes” ütemét lassúnak vélték, és mint ahogya végrehajtáshoz szükséges feltételeket amúgy megfelelõnekértékelték, elérkezettnek találták a folyamat felgyorsításá-nak a pillanatát.

E cél megvalósításának olyan, már egyébként látható elõ-jelei is voltak, mint például a demokrácia harcos exportjaSzíriába, az utólag tévesnek bizonyult és így álhírek alapjánországot földdel egyenlõvé tévõ háború Irakban, valamint adrogellenesnek címkézett hadviselés Afganisztánban.Eredmény? Megszûnt vagy a megszûnés közelébe sodródottállamok, halottak ezrei, szabadrablás, keresztényüldözés,terror, megcsonkított emberi sorsok és lelkek, elvesztett hités elvett jövõképek, káosz…

Mindezek után még mindig nem volt tiszta, hogy ezen ese-mények igazából, mi végbõl is történtek. Csak fegyverexport-tal magyarázni ezt a sok ország területén végrehajtott õrültpusztítást már nem lehetett. Csupán gyanítható volt, hogymindezek valószínûleg megint csak „elõjátékai” valaminek.Mindezek után aztán következett Líbia szétbombázása, amit„arab tavasz” címen próbáltak a nagyérdemûvel megetetni, smelynek segítségével egyben szabaddá tették azt a földrajzi„folyosót”, melyen keresztül, a nem is olyan távoli jövõben aNATO friss becslése szerint, mintegy 60 milliós tömeg aszubszaharai térségbõl kontinensünk felé veheti útját.

Csupán Líbia kivégzése után kezdett világossá válni, hogya négy ország szétbombázása és lakosságának szétzavarásagyakorlatilag miért is történt. Hiszen Kadhafi útból való„eltakarítása” után és egy német nyelven elhangzott, akármeghívásként is értelmezhetõ üzenet közzétételét követõenaz addig „csordogáló” szivárgás gátszakadás utáni özönvíz-szerû jelenséggé terebélyesedett. Délrõl a tengeren keresz-

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEKorrajz

tül, keletrõl a szárazföldön érkezõ tömegeket látva vált vilá-gossá, hogy ezen elõbb felsorolt „elõjátékok” minek is voltaka kezdetei, valamint, hogy a jelenség már koránt sem a régi„megszokott” bevándorlás. Az emberekben csak lépésrõl-lépésre fogalmazódott meg, hogy ennek az ellenõrizetlenülérkezõ, zömében írni-olvasni nem tudó, fõleg fiatal férfiak-ból álló, egyébként jól táplált, modern tájékozódáshoz szük-séges eszközökkel ellátott tömegnek kontinensünketelárasztó megjelenése nem más, mint egy alaposan elõkészí-tett, szervezett bevándoroltatás.

És tulajdonképpen ennek a fogyni nem akaró, határokonátgázoló hatalmas tömegnek a megjelenésével fejezõdik beaz iszlám bevándorlás és Európa iszlamizációjának latensfázisa. Ahogy a Trianonhoz vezetõ út elsõ, látható részeGyulafehérváron játszódik 1918-ban, Nyugat-Európaiszlamizációjának elsõ látható, az emberek által is jól észre-vehetõ része 2015 õszén kezdõdik. A koreográfia a mi tria-noni tragédiánkkal teljesen azonos!

A fogalom, - mármint Európa iszlamizációja – nem egy új,a huszonegyedik században összeácsolt látomás. A múlt szá-zad elején Richard Coudenhove-Kalergi, a bécsi szabadkõ-mûves páholy tagja „Gyakorlati idealizmus” címû beteg vízi-ójában már meghirdette a nemzetek feletti, kevert népessé-gû világföderáció utópiáját, melyben a jövõ embere kevertfajú lesz. Õ úgy gondolta, hogy „ennek a fajnak a létezése

fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani.” Ugyanez agondolat jelenik meg George Sorosnak a Project Syndicatecímû, a világ vezetõ gondolkodóinak elmélkedéseit közzéte-võ internetes portálon, még 2015-ben megjelent írásában. Õebben évi egy millió „menedékkérõ befogadásáról” beszél.

A bevándoroltatás, melyet a politikailag korrekt média„menedékkérõk befogadása” kifejezéssel illet, tehát amuszlim bevándoroltatás hivatalos céljaként az ENSZ még afolyó év elején a munkaerõ piaci realitásokhoz való igazítá-sát jelöli meg, és állítja, hogy e célból 2050-ig 250 milliómigránsra lenne szükség földrészünkön. Elõírja és egyben elis várja, hogy a tagállamok multikulti agymosásnak vessékalá az õslakosság gyermekeit, amikor azt írja, hogy „az álla-mok támogassák a multikultúrális tevékenységet sport, zene,mûvészet, kulturális fesztiválok és egyebek által”. Mindeh-hez csak függelék az ENSZ fõtitkár szájába adott, bõvítettmondatnak alig nevezhetõ pár szó: „a migráció egy pozitívglobális jelenség”. Ez egyébként egy mindenki által érthetõkijelentõ mondat.

Furcsaságként „kívánkozik” ide az a még az ezredfordulónmegjelentetett, szintén az ENSZ által közölt adat, mely sze-rint 2100-ig évi két millió embert kellene bevándoroltatni aszubszaharai térségbõl. Akkor az ok még csak demográfiai,-vagyis a térségben tapasztalt túlnépesedés… Látva a betola-kodók integrációképtelenségét, illetve az erre való törekvésteljes hiányát, úgy gondolom, hogy a munkaerõhiányra, illet-ve ennek pótlására való leghalványabb hivatkozás már amegfogalmazás pillanatában sem volt hihetõ. Arról nem isbeszélve, hogy a bevándoroltatás sem a betolakodók, sem abefogadók érdekeit nem szolgálja. Hosszú távon semmi-képp. Hogy kinek az érdekeit szolgálják, nos, ez az a kérdés,melyet írásom keretein túlinak vélek.

Ezekkel a rendelkezésre álló számadatokkal számolva, abevándoroltatás célját tekintve két dolog biztos: (1) sem a2050-ig betelepítendõ 250 millió ember, sem a 2100-ig 200millió ember Európába való átszállítása a Föld túlnépesedé-sét nem fogja megoldani, már csak azért sem, mert e mester-kedéssel a Föld lakossága ugyanaz marad; és (2) Európamunkaerõhiánya sem fog ezzel megoldódni!

Akkor mire is való ennek a hatalmas embertömegnekEurópába irányítása? Egyetlen, ma abszurdnak hallatszóválasz marad: az európai õshonos fehér faj zárójelbe tétele,és egy „kevert faj létrehozása”, Európa és az európai keresz-tény kultúra felszámolása Európa iszlamizációja révén!!

Egy beteges és nem utolsó sorban gonosz szándék! A nagy kérdés: Hogyan jutottunk el idáig?

HOGYAN JUTOTTUNK EL IDÁIG?A megválaszolás szándékával próbálom azt a nagyon álta-

lános kérdést négy, kisebb, alárendelt kérdésfeltevéssel szét-választani.

A négy kérdés1. Mindenekelõtt tehát, hogy jutottunk el odáig, hogy ma,

de egyébként már 2015 õsze óta, naponta még több százan,sõt több ezren érkeznek Európa földjére, amúgy senkitõlsem zavartatva?

Miként történhet meg még napjainkban is, hogy ilyenzavartalanul folyhat egy Európába irányuló tömeges beván-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 23Korrajz

dorlás, amikor tudjuk, hogy ma, Szírián kívül háború mársehol nem zajlik, sõt olyan területekrõl is folyamatos a töme-ges bevándorlás, ahol - pl. Algéria vagy Marokkó – háborúegyáltalán nem is volt? Végeredményben ma, az esetekzömében menekültekrõl nem is beszélhetünk, hanem, és leg-jobb esetben is csak bevándoroltatottakról, de inkább beto-lakodókról. Igen, betolakodókról beszélek, hisz óhatatlanulaz a kérdés merül fel, hogy e tömegekben nem inkább sajáttönkretett országaik újjáépítésén kellene dolgozniuk, mint-sem egy számukra vadidegen kultúrába jutva, melybe egyéb-ként integrálódni képtelenek, vagy nem is akarnak, parazita-ként, mások segítségnyújtási szándékával fognak folyamato-san visszaélni.

Másrészt, hogy történhet ma Európában tömeges beván-doroltatás akkor, amikor az európai határvédelemnek meg-vannak a törvényes elõírásai, és betartásukhoz minden euró-pai államban adottak a legmegfelelõbb feltételek is?

2. Másrészt, mi juttatta Európa õshonos lakosságát abba aletargikus állapotba, melyben a betolakodók tömegeivelszemben vagy netán magával a betolakodással, mint jelen-séggel szemben a lakosság az önvédelem legkisebb jelét semképes felmutatni? Európa ma tehetetlen és szótlan. Európama elkeserítõen és egyben szánalmasan csendes... Igen, elke-serítõen, mert ez a csend inkább egy reménytelenségbõl fa-kadó passzivitásnak egy „úgy is minden mindegy” állapot je-lének tûnik, és nem hasonlít sem egy megfontoltsággal teli,csendes kiváráshoz, sem egy vihar, egy mindent elsöprõ erejûorkán kitörését megelõzõ, pattanásig feszült csendhez.

Kérdezem: Európa hogyan és milyen utakon jutott el abbaa mára kialakult helyzetbe, melyben az „emberi tényezõ”válaszreakciója egyszerûen nincs, nem létezik egy olyan célmegvalósításával szemben, melynek, - és nehéz is ezt ígymegfogalmazni – nem kevesebb a célja, mint a fehér faj fel-számolása? A fehér ember karjait ma felemelve, mintha csaksaját kivégzését várná. Hogyan? Miért?

3. Aztán, minthogy a fehér faj nem tanult sem az örmény,sem a zsidó holokausztból, mint ahogy mi sem tanultunkTrianonból, felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán milyentémákat adtak le a középiskolai történelemórákon, vagyelfelejtettünk volna mindent, ami az elõzõ években és évszá-zadokban eleinkkel és velünk történt; netán soha nem is volttudomásunk nekünk igazán jelentõsnek számító történelmieseményekrõl és a hozzájuk vezetõ utakról? És valójábannem is értettük, hogy mit is üzennek ezen eseményeknekünk, a ma emberének? Vagy miért alakulhatott úgy, hogysok, egymást követõ nemzedéknek saját nemzeti történelmétnem is tanították, vagy ha igen, akkor nem a megfelelõ for-mában és terjedelemben, vagy netán nem olyan módon taní-tották azt, hogy az utókornak címzett üzeneteket napjainkfiataljai megérthessék?

Felteszem e kérdéseket azért, mert ha a nyugat-európaiiskolákban nyíltan beszéltek volna például a Trianonhoz veze-tõ demográfiai okokról, akkor õk ma nem szájtátva néznék ésbárgyún tudomásul vennék azt, ami velük ma történik, hanemtudnák, hogy a mi száz éves gyászunk most fog velük megtör-ténni. Mert ugye a történelemben semmi új nem történik…Ránk vonatkoztatva ugyanezt, úgy hangzik, hogy ha itthontanították volna iskoláinkban a Trianonhoz vezetõ utat és atörténelemtanárok elmondták volna Trianonnak napjaink fia-

taljainak küldött üzenetét, ami biztos nem a szingli élet felma-gasztalásáról szólt volna, akkor az a sok megvezetett fiatalnapjainkban nem tüntetne saját országa ellen...

4. És végezetül: hol volt vagy hol van ma a média? Hisz azaz objektív, magát függetlennek és szabadnak önértékeltnyugat-európai média is csak hallgat és hallgat, sunyít, leg-jobb esetben is csak bagatellizál. Holott feladata az olvasóktényszerû tájékoztatása lenne. Vagy a sajtónak netán ez mamár nem is a feladata?

Mielõtt tovább mennék, megjegyezném, hogy írásomnaknem célkitûzése a bevándoroltatással nagyobb terjedelem-ben foglalkozni. Az az indíték, mely gondolataimat megmoz-gatta, inkább a bevándoroltatás által a „fogadó oldal” részé-rõl tanúsított, egyenesen döbbenetes reakcióhiány megérté-sének és az ehhez az állapothoz vezetõ utak vizsgálatánakszándéka volt.

Kezdetben csak annyit tudtam magamnak megfogalmazni,hogy a kultúrák harcával állunk szemben. Ebben egyik olda-lon áll egy kemény, muszlim identitású, ön- és céltudatosegyedekbõl álló tömeg, kikkel valakik elhitették, hogy terü-letet foglalni várják õket Európába. Velük szemben van egy,a média által vezetett nyáj lakta európai „õslakosság” és egyértékrend-csere utáni földrész, mely a földrészre betolako-dó, hömpölygõ tömeget csöndben, szótlanul csak nézi!! Ésvan Európának egy senki által meg nem választott, magukatvezetõnek gondoló testülete, mely Kertész Imre szavaival„csak saját ellenségét imádja”, amikor próbálja Európakivégzését levezényelni. Közben próbálja ez a testület elhi-tetni a pénz identitástudatával „felvértezett” konzumidió-táival, hogy a bevándoroltatottak majd hozzájuk fognakintegrálódni,, Ez már csak azért is hihetetlen, mert már azsem hihetõ, hogy valamelyik oldalon értenék e szónak: integ-ráció – az értelmét!

És végül itt vagyunk mi magyarok, közép-európaiak, kikszeretnénk valahogy mindebbõl tanulni, hogy legalább mi neessünk ugyanebbe a tévedésbe.

A következõkben ezen állapot kialakulásának hogyanjávalés miértjével szándékozom foglalkozni.

Az új homo sapiensMinden ott kezdõdött, hogy megalkották, összerakták az

új homo sapienst. A 60’-as évek elõtti Európában az érték-rendet a görög kultúra és a római jogrendre támaszkodó tár-sadalmi berendezkedés, valamint a zsidó-keresztény kultúraés tanítás szerinti életvitel jelentette. Az ilyen társadalmatalkotó embereknek volt egy nemzet,- isten,- család,- és hiva-tástudaton alapuló identitástudata, önképe. Az emberekzömének a mindennapokra lebontható, alkalmazható,követhetõ és követendõ értékrendje ez volt. Ezen típusúember, mint ahogy az õt jelentõ homo sapiens is jelzi, képesvolt mindenekelõtt gondolkodni, birtokában volt a mérlege-lés és döntés képességeinek, számára az élet bármely terüle-tén fontos volt a becsület, a szeretet, a tisztesség, az illem, aközösség, a barátság, az otthon, a család és a hivatás.

Mára ezt a négy pilléren nyugvó értékrendet, fõleg földré-szünk nyugati felén sikerült lecserélni azáltal, hogy létrehoz-ták az új embertípust, amely ma a nyugat-európai társadal-mak zömét teszi ki.

Nemes egyszerûséggel, természetének könnyebb felvázo-

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEKorrajz

lása végett nevezzük ezt az új embertípust „õ”-nek. Õ tehátaz az iskolában infantilis szinten hagyott és buta, primitívnek„nevelt” emberke, akinek minthogy memorizáló képességétnem fejlesztették ki, tanulási és gondolkodását elõsegítõképességei is korlátozottak maradtak. E tekintetben beszé-desek azok az adatok, melyeket a múlt évben egy tanulmánytett közzé a fejlett európai országokban élõk intelligencia-szintjének alakulásával kapcsolatban. Állítása szerint az azIQ-növekedés, melynek az 1950-es évek derekáig tanúilehettünk, az 1990-es évek közepétõl kezdve „inkább csök-kent, mint nõtt”. A skandináv államokban az IQ évi 0,24pontos csökkenését tapasztalták az 1990-es évek közepe óta.És bár ez a csökkenés még jelentéktelennek tûnik, a jelentésszerzõi szerint hosszú távon ez már tetemessé válhat. Hiszkiszámították, hogy egy generációra- ami egy 30 éves idõtar-tam-, ez az IQ csökkenés már 7,49 pont lesz. Ezt a csökke-nést több szerzõ is a technikai elõrehaladás (számítógép,okostelefon) hatásának tudják be. Magam részérõl ezt kibõ-víteném a demokratizált iskolarendszer szintén ebbe azirányba haladó synergista mûködésével.

Õ az, akinek szókincse korlátozott, kommunikációra alkal-matlan, véleményformáló képessége szintén hiányos, érzelmiélete jobbára nincs. Õ a társadalom primitív, buta közkato-nája, akinek mindent be lehet magyarázni, és õ mindent el ishisz, azt is, hogy neki végeredményben nem kell gondolkod-nia azon sem, hogy mit higgyen, és azon sem, hogy mitévõlegyen, mert neki ezt elektronikus úton „megsúgják”.

Õ az, aki mindennapi életét az emberi tudat „pinceszint-jén” éli a carpe diem menetrend szerint, minden kötelezett-ség és következmény nélkül. Ha netán szólnak, õ elmegy tün-tetni is, az õt jogaiban korlátozó diktatúra ellen például.

Õ az, aki, bár látja a bevándorlók tömegeit, nem is érti,hogy azok mit is keresnek ott, értelmezni jelenlétüket képte-len, hisz az a média, ahonnan neki információja van, errõlnem tett említést sem. Márpedig, ha nem tett említést, akkoraz a valami nincs is, innentõl kezdve õt az a valami nem iszavarja.

Õ az, aki eldobta magától Istent, vele együtt a régi erkölcsinormákat is, s kinek nemzetisége sem fontos már. Õ az újvilágpolgár!!

A nemzethez vagy bármi tradicionális közösséghez valótartozás érzete helyett viszont, hogy ne maradjon egyedül,ellátták õt más, választható csoport-identitásokkal (feminis-ták, LMBTQ-mozgalmárok, környezetvédõk, nõi ketrechar-cosok egylete, biciklisták, globalisták és a többi). Neki a csa-lád sem érték már, csak egy feleslegessé vált nyûg, mintahogy a fajfenntartás, a gyermekáldás is számára egy kafkaiabszurd, egy állati szintre került funkció, amit amúgy „hálá-ból” elvégezhetnének a beengedett sötétbõrûek.

Ennek az embertípusnak egy istene van, s ez a pénz. Ésminthogy „õ” csupán ezzel az egy dologgal, a pénzzel foglal-kozik, nyugodtan címkézhetjük õt akár „együgyûnek” is. Apénz megszerzésében „õ” nem ismer sem mértéket, sem aka-dályt. Egyben azonban ez az õ Achiles-sarka is. Mert Nyu-gat-Európában ma úgy tûnik, hogy lassan közeleg az az idõ,amikor a befogadottak eltartására elköltendõ hatalmas álla-mi pénzforrások apadni fognak. Ebben a pillanatban majd amédia nem lesz rest elõvenni a szolidaritás fogalmát, mint„vevõszavat”, s kerül majd sor az új homunculus pénztárcá-

jának megnyitására. Talán ez lesz majd az a pillanat, amikormegtörhet a hosszú hallgatás, „kiszabadulhat” az elsõ sikolyazok ellen, akik õket megteremtették és ma is „üzemeltetik”.

Ennek a Nyugat-Európában összerakott új emberkének atermészetrajza nálunk még a saját nemzettörténelmünkismeretének hiányával, vagy ami még rosszabb, azoknak csakrészleges és fõleg a negatív oldalról megtanított ismeretéveljellemezhetõ. Így alakult ki nálunk a magyarul beszélõ, demagyarul már nem érzõ világpolgár típusa, s vele együtt akörnyezõ országokban ismeretlen, „végtelenül megosztotttársadalom” fogalma, az új negatív hungaricum!

A környezõ országokban a hazát vagy nemzetet érintõproblémákban kialakítandó válaszok, megoldások meghoza-talában az elsõ és mindenekfelett álló szempont a nemzeti-ség, tehát az, hogy õ horvát, szerb, stb. Minden más, beleért-ve a politikai hozzátartozástól a pénzig csak ezután követke-zik. Ezzel szemben nálunk emberemlékezet óta az elsõ apénz, az érdek, más meg egyébként nincs is. Hazánk ezértmegosztott! Ezért lehetett a csonka ország lakosságát meg-szavaztatni s a leszakadt területek magyarságát kirekesztenia „magyar akolból” pár évvel ezelõtt. Ezért lehet ma ishazánkban lekicsinylõ szándékkal illetni románnak, szerb-nek vagy szlováknak a leszakadt területen élõ magyarokat.Ezért futkározhatnak bántatlanul és büntetlenül a nemzetfõvárosának utcáin és szerepelhetnek naponta a híradások-ban azon, magyarul beszélõ hazaárulóink, kik az EurópaiUnió székhelyén jelentik fel saját országukat és mocskoljákazt gátlástalanul nap, mint nap. Meggyõzõdésem, hogy akörnyezõ országokban ez nem történhetne meg! Végezetül etények azok, melyek miatt a környezõ országokban minketjogosan néznek le, és „szemükben nekünk nincs megállá-sunk”. Ezért ne várjunk tõlük tiszteletet, és ezen ne is csodál-kozzunk! Ma hazánk ezért néz ki, ahogy kinéz! Meggyõzõ-désem, hogy így is fog kinézni egyrészt addig, míg ma a vilá-got irányító globalóma helytartói ott ülhetnek a MagyarTudományos Akadémiától kezdve a fiatalok által leghallga-tottabb- vagy olvasottabb, kereskedelminek nevezett médiákszerkesztõségeiben, és a leggátlástalanabb módon mételyez-hetik fogyasztóik lelkét és gondolatvilágát. És meggyõzõdé-sem az is, hogy semmi sem fog változni addig, míg e médiaaz õt fogyasztók, fõleg az ifjúság „rendelkezésére áll”. Más-féleképpen mondva, addig, míg az iskola nem lesz képes„váltani” és továbbra is elõállítja ezt az igénytelen, primitívés a nemzeti identitástudat nélküli emberek tömegét, addiga megvezetett fiatalok tömegei továbbra is fogyasztói leszneka „globalóma-médiának”, és ott lesznek az utcákon és tere-ken üvöltve és tüntetve saját országuk és népük ellen. Eztehát az új homo sapiens! Velük, általuk valósul meg a min-den addigi értéket tagadó és félretevõ értékrend-csere, mely-nek központi elemei a nihil, élvezete és egyben célja a káosz.

E buta, primitív és identitástudat nélküli embertípus létre-hozásban fõszerepet játszott és játszik az iskola és a média.A következõkben az iskola és a média szerepével kívánokfoglalkozni.

(A második, befejezõ részt következõ lapszámunkbanközöljük.)

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 25Korrajz

Életükkelvilágítottak

Sorra érkeztek a Hatvanhármasok, arcukon a viszontlátásörömével, bajtársias hátbavágás, egymás szemébe nézés, a„hogy vagy?” kíséretében. Visszhangzott a terem a nevetés-tõl, az újabb felkiáltásoktól, nézzétek, ki van itt! Igaz, márhiányoztak a ruganyos járások, némelyiknek sétabotnakálcázott segítõ volt a kezében, másik feleségébe karolva érez-te csak magát biztonságban, és bizony „elnehezedtek a tün-dérléptû lányok” is, de szépek voltak, vidámak. Az öröm fel-hõtlen volt, számolták, ki mindenki érkezett, téged mikor isláttunk utoljára, hát öregem, pocakosodsz te is, ott voltál azötvenévesen? Az asztal körül ülve lassan elcsendesedtek,egymásra figyeltek, istenem, hát ez már az ötvenötödik, eztis megértük.

Akkortájt, 1957-ben, fiatal zöldfülû daliák és éretlen kis-asszonykák voltak, akadtak közülük, akik éppen csak betöl-tötték a 16. életévüket, hiszen abban az idõben szovjet min-tára a középiskolások a 10. osztály végén már érettségiztek,a gimnázium mindössze három év volt. Így aztán, aki koránkezdte iskoláit hétéves kora elõtt, már 16 évesen egyetemis-ta lehetett, és az orvosi egyetemet 22 éves korára el is végez-te, megkezdhette orvosi karrierjét. Úgy jöttek õk tanulni azegyetemre „ahogy a táj ölén a patakok: / eredt, szaladt, talál-kozott a sok / tudásra éhes és tudást hozó” (Lászlóffy Aladár)Tudást hozók voltak bizony, nem jöttek üres kézzel, jó isko-lákat végeztek, még most is folytatni tudnak egy Ady idéze-tet, még léteztek az igényes klasszikus középiskolák, azokbocsátották ki a tanulni vágyó fiúkat, lányokat. Nem volt baja tudásra szomjazással sem, vették sikerrel az akadályokat,és teltek a tanuló évek. Mi tartotta bennük az erõt a mai fia-talok számára elképzelhetetlen körülmények között, amipéldául a diákszállást vagy a menzát illeti? Hát az otthonrólhozott intés, gyermekem, tanulni mész, becsüld meg magad,mi bízunk benned. És az akarat, tanulni, szolgálni a szenve-dõket. Kányádi Sándor megírta helyettük is a biztatást:„építsd föl minden éjszaka / építsd föl újra s újra / amit lerom-bolt benned a / nappalok háborúja.”

Mert napi háború dúlt, no, nem a sport, tanulás, vizsgákszintjén: a háttérben nem névtelen, de jól ismert személyekdöntöttek, ki marad benn, ki menjen, mert „osztályidegen-nek” minõsült, mert szüleit kuláklistára tették. Másiknakapja kis szabómûhelyében egy kisegítõvel dolgozott, ez márkizsákmányolónak számított. Vagy, mert apjának cséplõgépevolt, s õ ezt káderlapjára nem írta be. Volt, aki naponta úgyment be az egyetemre, hogy az elõcsarnokban elsõ útja a hir-detõ táblához vezetett, dobogó szívvel az éppen aktuális név-sort nézte, nincs-e rajta a neve a kidobandók listáján. Merteltitkolta apja ügyeskedését, aki a háború után két rozogateherautóval fuvarozott, néha kisegítõ sofõrrel, így tehátmaga is kizsákmányoló lévén, fia tanulmányait is veszélyez-tette jó tíz évvel a háború után, habár már rég otthagyta a

családját, és messze élt tõlük. Ki kerüljön fel a kirúgandóklistájára akár a hatodév félévi vizsgája elõtt? Volt, akit évfo-lyamáról kirúgva csak három év múlva vettek vissza egyete-mi tanulmányait folytatni (mert a Párt kegyes volt és megbo-csátott) és befejezni, így aztán a Hatvanhármasok évfolya-mára került vissza, most itt lehet köztük. Õk a kétszeres„aranydiplomás” orvosok, akik azzal az évfolyammal is meg-ünnepelték az 50. évet, amelyikkel kezdték tanulmányaikat,és azzal is, amelyikkel végeztek. (Bármilyen hihetetlen, azegyetem új típusú vezetése a sok évtizeddel ezelõtt végzettekjubileumáról tudomást se vett, így 2013-ban a Hatvanhárma-sok is az Aranydiplomájukat maguk készíttették el saját költ-ségükön, és adták át egymásnak, az egyetem vezetõségébõlsenki nem képviselte az intézményt. Akkortájt, mikor aHatvanhármasok is medikusok voltak, az egyetemi hallgatóistátusz nap, mint nap a hajszálon függött, a hatalom mondtameg, ki voltál és ki vagy. A legjobb túlélési taktika MáraiSándor Halotti beszéd versének soraiban rejlett: „Maradjnyugodt, (…) Te hallgass és figyelj.” Honnan tudta volna ezt ahatvanhármas nemzedék, Márait az ismeretlenségbe üldöztea hatalom, maradt tehát a józan ész. Aki megúszta, annakelkövetkezhetett 1963. „Az elsõ évfolyam volt az országban,akik nem egy fecnit, a végzést igazoló papírlapot, hanemfényképes diplomát kaptak a kezükbe az államvizsga után,azelõtt jó sok idõ múlva postás kézbesítette a személyigazol-ványnak látszó orvosi diplomát.” - mondta az egyik emléke-zõ. Fölesküdni se kellett az orvosi hivatásra, ez idõben csaka Párt iránti hûségeskü volt a legfontosabb. Bizonyára ismer-ték a hallgatók a Hippokrateszi eskü évezredes üzenetét:„Esküszöm, tehetségemhez és tudásomhoz mérten, hogy min-dent elhárítok, (…) ami betegeimnek ártana (…) mindenházba a betegeim javára lépek be (…) ha ezt az esküt megtar-tom és nem szegem meg, örvendhetek életem fogytáig tudomá-nyomnak és az életnek, de ha esküszegõ leszek, történjék ennekaz ellenkezõje” Ezt az etikai szellemû esküt a Hatvanhár-masok mindvégig elmondatlanul is megtartották, nyugodtannézhettek egymás szemébe. Ha akadtak volna is köztük, akika rendszer hamis szólamait elhitték, s akár szerepet is vállal-tak a diákság vezetõiként, diáktársaik ellen soha nem tettekelvtelen lépéseket. Vajon ugyanúgy tiszták maradtak nevelõ-ik, oktatóik, professzoraik, rektoraik? Majd az utókor…mondjuk ilyenkor.

Lassan sétálnak hajdani egyetemük felé az öregdiákok,már tudják, hogy a büszke épület díszterméhez kevesen van-nak immár, más szelek fújnak, pedig ott illett volna emlékez-ni a régi idõkre. A hetvenöt hallgató többsége magyar anya-nyelvû volt, volt köztük néhány román is, de õk is magyarulbeszéltek évfolyamtársaikkal – jegyezte meg SchneiderIzabella, az évfolyam egyik tagja Világítottunk címû króniká-jában (Budapest 2001.) „Nagyon szépnek, emberinek tar-tom ma is: soha senkinek nem jutott eszébe, hogy ki honnanjött, mi a nemzetisége, a vallása az anyanyelve. Mi egyszerû-en az Évfolyam voltunk. És ez így nagyon jó volt. Ilyesmitmár hiába is keresnénk az egykori „szocialista” országokban- írta a kötet egyik emlékezõje.

Az alacsony létszám miatt a díszterem helyett a kórbonc-tan elõadó terme lett végül a megemlékezés helyszíne.

A 93 éves Dienes Sándor professzor köszönti õket, amarosvásárhelyi egyetem elsõ évfolyamának diákja volt

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEBeszámoló

1945-ben. A most is fürge mozgású professzor kezdhette vol-na így is a köszöntést: „Rector Magnificus, Tisztelt Szenátus,Nagyra beszült Professzorok és hallgatók!” De nem tehette,mert rajta kívül csak a hasonlóan idõs Fazekas Béla pro-fesszor volt jelen, valamint a hajdani Hatvanhármasokbólhuszonegy véndiák, meg néhány hozzátartozó. DienesSándor 1945-ben a Marosvásárhelyre helyezett orvosi egye-tem legelsõ évfolyamára iratkozott be, és 1951-ben végzett.Proustot idézve, az eltûnt idõ nyomában haladva foglaltaössze az egyetem múltját. Elmondta, hogy 1945-ben a Groza-kormány idején a 406/407-es hivatalos tájékoztató (Buletinoficial) közlése szerint megszûnt a magyar egyetemKolozsváron, de kormány-ígéret volt rá, hogy megalakul egyúj magyar nyelvû egyetem különbözõ szakokkal: irodalom,jogi kar, közgazdaságtan, természettudományok, orvostudo-mány. Ám ez utóbbi nem marad Kolozsváron, ugyanis az1940-tõl Nagyszebenben mûködõ és most visszatérõ románegyetem nem adja át az épületeket, melyben hajdan a FerencJózsef Tudományegyetem orvosi kara mûködött. Épít a Párta magyaroknak új egyetemet, elhangzott ez is. A hadügymi-nisztérium az 5205-ös rendeletében közreadta, hogy a hajda-ni marosvásárhelyi hadapród-iskolát kölcsön adja az oktatá-si minisztériumnak a városba áthelyezett orvosi egyetem cél-jára. (Késõbb, a gyógyszerészeti kar beindulása után az egye-temi rang eltûnt, a román fordításban a fõiskola szerepelt:institut.) Így aztán Csõgör Lajos professzor közremûködésé-vel 1945. október 3-án átadták az új épületet az új egyetem-nek. Már az év november 3-án megszervezték az elsõ felvé-telit, mely inkább elbeszélgetés volt a majdani medikusokkal,mintsem vizsga. A helyszín sem a leendõ egyetemi épületvolt, hanem a vásárhelyi katolikus fiúiskola. A felvételitFeszt professzor vezette, mind a 365 jelentkezõt felvették,kezdõdhettek az elõadások a Kolozsvárról átjött professzo-rok munkájának köszönhetõen. Közülük néhányan magyarállampolgárok voltak, Szegedrõl és Budapestrõl jöttekKolozsvárra oktatni 1940-ben. Ezek a professzorok az ötve-nes évek közepéig maradhattak Marosvásárhelyen, ám miu-tán állampolgárságuk veszélybe került, visszatértek Magyar-országra. Dienes professzor felidézte hajdani professzorainagyságát, hatalmas tudásukat, mûveltségüket, emlékezettmagas fokú tudományos elõadásaikra, emberi magatartásuk-ra. Diákként éppen abban a teremben többször vizsgázott,ahol most a Hatvanhármasok elõtt beszélt.

Professzortársa, a 92 éves Fazekas Béla, a másik meghívottvendég felidézte pályájának kezdetét. Õ amerikai fogságbakerült a második világháború végén, két évig volt egy fogoly-táborban. Alkalma volt látni, hogy mit tehet a segítõ embera szenvedõ foglyokért, a sebesültekért, betegekért, akiknekhajszálon függ az életük. Hazatérte után, 1946-ban az egye-tem második évfolyamára jelentkezett a felvételire. A felvé-telin Putnoky Gyula és Haranghy László professzorok kér-dezgették, de nem a tárgyi ismereteirõl, hanem arról, hogymiért akar orvos lenni. . Elmondta, honnan jött haza, mitlátott ott, és hogy õ ettõl kezdve segíteni akar a szenvedõkön.Ez elég volt, hivatástudatból jelesre felelt, csak annyit mond-tak neki: Menj, és iratkozz be! A professzor úr 55 év oktatóitevékenység után ment nyugdíjba, tizenhét polcot megtöltõkönyvtárát a nyárádszentmártoni unitárius egyházközségrehagyta, ahol nagyapja lelkészként szolgált. Amikor a 92 éves

professzor úr lefele indult az elõadói pódiumról, a 93 évesDienes professzor felugrott az elsõ sorból, hogy lesegítsekollégáját. A hatvanhármasok kitörõ tapssal jutalmazták ezta szép gesztust.

Ezután az öregdiákok emlékeztek, egyikük rímekbe foglalttréfás mûvét olvasta fel a hajdani diákéletükrõl, felidézte a„zöld kocka bentlakás” építéséhez a diákság hozzájárulását,a téglagyártást, a menzai „gyaloglást”, a mai diákok nem istudják, mi volt az. Majd azokra emlékeztek, akik már nincse-nek köztük, a hajdani 75 fõbõl 25-en már nem élnek, öt tár-suk hollétérõl pedig semmit nem tudnak Egyikük felolvasá-sában felhangzott Kányádi Sándor Szelíd fohász címû verse.Mély csendben hallgatták egy emberi élet summáját: „nemmarad-e sziklára hullt / magokként vajon terméketlen / mit egyhosszú életen át / a jövendõnek elvetettem // tudom sokat elté-kozoltam / abból mit rám bíztál sokat / de azért ne tagadd megtõlem / holtomban se áldásodat.” Aztán körbe járt a mikro-fon, megszólaltak a Hatvanhármasok, névsor szerint kaptakegy-két szóra idõt, hogy magukról beszámoljanak. Amitelmondtak életükrõl, az bizonyság volt arra, hogy a soha elnem mondott orvosi eskü hatotta át és irányította orvosimûködésüket, emberi helytállásukat. (Még akkor is, mikor ahatalom kegyeit keresõ rektor elvtárs egy egész évfolyammagyar orvost ajánlott fel a Kárpátokon túli országrésznek.)Tanultak, képezték magukat. Arról beszéltek, mit adott szá-mukra ez az egyetem az ott eltöltött hat év alatt: becsületettanultak, hivatástudatot, a legkiválóbb tanárok elõadásaithallgatták, helytállást ott, ahova kerültek. Úgy indultakpályájukon, hogy a szenvedõket segítsék, és ha emberhezméltó körülmények között dolgozhattak volna, soha nemhagyták volna el szülõföldjüket, mert egyikük ifjúkori álmasem volt az, hogy külföldre, idegen országba telepedjenek le.Bárhova kerültek, hiszen jutott a HatvanhármasokbólAmerikától Németországon át Izraelig mindenhová, min-denhol úgy éltek, dolgoztak, ahogy tanították õket. „Minketvárnak vidéken, falun, ott szükség van ránk, elhittük ezt, sokesetben ez igen távoli, erdélyi számára ismeretlen életmód-ban élõ népességet jelentett, de beletanultunk mindenbe”,meséli egyikük. „Amit magammal vittem innen az egyetem-rõl és a szülõföldemrõl Németországba, azt itt tanultam.Soha nem kerültem orvosként olyan helyzetbe, hogy ne tud-tam volna helyt állni, olyan képzést kaptam, hogy az mindenhelyzetben segített.”, mondta az egyik évfolyamtárs, aki fér-jével évtizedek óta idegen nyelvi közegben él. „Végigdol-goztam az életemet, kiszámoltam, összeadtam, hogy hét évetügyeltem az életembõl, az hétszer háromszázhatvanöt nap,még kimondani is hihetetlen. Most 80 éves vagyok, de nemváltoztatnék az életemen akkor se, ha lehetne. Ha otthonvoltam, akkor is készenlétben kellett állnom szülész-nõgyógyászként, ha éjszaka a kórházban ügyeletes kollégá-nak indokolt abortuszt kellett elvégeznie. Mint tudjátok, ahatvanas évektõl kezdõdõen az ilyen mûtétet végzõ orvosmellett lennie kellett még egy szakorvosnak, és nem ritkánjelen volt egy szekus is, nézte, mit csinálunk, vigyázottCeausescu elvtárs irányelveire, õ állapította meg, indokolt-ea mûtét. Na, ezek tették tönkre idõ elõtt az orvos egészsé-gét.” foglalta össze életútját egyikük.

Mi is volt a summája a Hatvanhármasok életének?Leginkább Kányádi Sándor, Erdély emblematikus költõje

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 27Korrajz

fejezte ki Születésnapokra címû versében: „ itt vagyunk még,kicsit elhízva bár de / jócskán alultápláltan ebben / az isten hátamögötti kedélyes provinciában / ki mindenki lehetett volna / slett volna is belõlünk / ha nyugdíjra sandítva nem itt idõzünk /(…) Sorba álltunk mi akikért / sorba kellhetett volna állni /(…) istenem mi mindenki lehetett / és lett volna belõlünk.”

Az együttlét talán legderûsebb pillanatai az ifjúkori énük-kel való szembenézés volt, megelevenedtek a hat év legemlé-kezetesebb pillanatai elõttük, a már eltávozott évfolyamtár-suk, Telegdy Pál jóvoltából, aki minden eseményen fényké-pezõgépével volt jelen. Aztán maga berendezett sötétkamrá-jában gyártotta százával a fekete-fehér képeket. Ebbõl mind-nyájuknak jutott, látták önmagukat az étterem falára amodern technika jóvoltából kivetítve: sportolás, víkendtelepijátékok, erõdemonstrációk közben, sörözés a Somostetõn,szalonnasütés Marosfõn, fehér köpenyes medikusok sora azegyetem elõtt, majd a nyári katonai kiképzések egyenruhásmenetelése közben, öltönyös séta a fõtéren lányszemlék cél-jából… Mindez megelevenedett egyszerre. Az ott én vagyok,látod? Melyikünk áll a hátam mögött? Neked még akkor volthajad! Te jó ég, ki ez a piszkafa, csak nem én? Harsány beki-abálások záporoztak, feltörõ nevetés. Egy kicsit jelen voltTelegdy Pali is, akinek képei nélkül a Schneider Izabella„évfolyamszõttes” könyve színtelenebb lenne, és az évfo-lyamtársaknak se lenne mit mutogatni az unokáknak: Látod,ez voltam én!

Schneider Izabella Világítottunk címû krónikájában eztírja: „Tudatában vagyunk annak, hogy bár nagyon kis részei,de - részei vagyunk Erdély történetének, a magyar orvoskép-zésnek és a magyarságkutatásnak is pirinyó tárgya ez az évfo-lyam.” „Nehéz körülmények között végeztük el az egyete-met,- írja, Nehéz volt a minket sújtó kívánalmaknak elegettenni. Szétszóródtunk a világban. Kevés kapcsolatot tartot-tunk egymással.” Mégis, az évfolyam tagjai negyven-ötven-éves barátságokkal dicsekedhetnek, szeretetben és barátság-ban, kölcsönös megbecsülésben igyekeztek a mindenkoritalálkozókra, írta az egyik évfolyamtárs, aki most betegségemiatt nem lehetett Marosvásárhelyen. Schneider Izabellaévekig gyûjtötte szétszéledt évfolyamának adatait, hogy min-denki elérhetõségét lajstromba véve, hozzákezdjen társaiönvallomásainak kötetbe szerkesztéséhez. Megkérdeztéktõle, a Németországban praktizáló Izabellától, miért csinál-

ja, mit akar ezzel, nem elég neki, hogy sikeres regényíró, mégkrónikát is akar írni? „Hogy miért csinálom az összekötõsdit,miért szövöm össze a szálakat szõttessé? Meggyõzõdésbõl.Én szeretném, ha szeretnének. Én szeretnélek szeretni ben-neteket. Szívesen csinálom.” Évfolyamkrónikája mottójáulaz egymás iránti Szeretetet választotta. Százával írta körleve-leit évfolyamtársaihoz, szervezte a találkozókat. MostMarosvásárhelyen, ha már nem is tud részt venni gyengülõegészsége miatt a találkozón, de láthatatlanul is ott volt köz-tük, társai megemlékeztek róla. Mert rászoktatta õket, hogytörõdjenek egymással, amikor csak lehet, szervezzék mégmeg a találkozókat. Az se baj, ha az egyetem nem tart rájukigényt, nem igen vesz tudomást régi diákjairól, aHatvanhármasok már nem érzik kívánatos vendégeknekmagukat az Alma Materben. Már az se baj, hogy a 40. talál-kozón, 2003-ban az egyetem elõcsarnokában rektori enge-déllyel elhelyezett emléktáblájukat, mellyel volt tanáraikraemlékeztek, pár éve eltávolították felújításra hivatkozva,anélkül, hogy értesítették volna õket errõl. A tábla szövege,itthon csak nagy sokára megismert költõ versének két sora:„Üzenem a háznak, mely fölnevelt / a fundamentum istentõlvaló Tanáraink emlékére 1963-as évfolyam.” Késõbb tudtákmeg, hogy a tábla a nemrég létrehozott egyetemi múzeumegyik termében rejtõzködik.

Schneider Izabella Világítottunk címû, 2001-ben megje-lent könyvének nyomán 2009-ben egy másik évfolyam, az1960-ban végzettek egyik íróként is jegyzett tagja, BárányiLászló Ildikó is összegyûjtötte évfolyamának anyagát éskiadta Mi is világítottunk címen. Ezzel mintegy arra bíztattaa többi, ötvenes-hatvanas évek elején végzett évfolyamokat,hogy gyûjtsék össze, amíg lehet, tanulóéveik emlékeit.

Schneider Izabella Krónikáját évfolyamtársa és a kötetszerkesztésében segítõje, Grépály András így írt a kötetvégén: „Hát tessék, kérem, a folytatást is megírni, lehet egye-dileg is, nem feltétlenül kell közösen! Minden leírt szó abbólaz idõbõl aranyat ét.”

A találkozó résztvevõi pedig, akik boldog órákat töltöttekegyütt, és akik életükkel világítanak ebben az egyre inkábbelsötétülõ korban, így búcsúztak: Isten adjon valamennyi-ünknek újabb találkozást!

Serdült Benke Éva2018. június 1-2.

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEKorrajz

Huszonöt éves megemlékezésA Magyar Egészségügyi Társaság 25 éves ünnepi konfe-

renciájára és éves közgyûlésére került sor Kaposváronanyaországi és határon túli tagok részvételével (Szé-kelyföld, Partium, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Mura-vidék). Sajnos az egyesület létrehozását 1993-ban indítvá-nyozó, annak elnöki tisztségét az elsõ tíz évben betöltõ Dr.Andrásovszky Barna már nem érhette meg az eseményt. ASzilágynagyfaluban született, 94 éves korában elhunyt ala-pító, örökös elnök emléke elõtt tisztelegtek a résztvevõk,és emléktáblát avattak a Mosdósi Kórház elõcsarnokában,ahol a gyermektüdõgyógyász kórházigazgató tevékenyke-

dett. Prof. Dr. Kellermayer Miklós, a MET elnöke a hit ésa szeretet fontosságát hangsúlyozta a gyógyításban, és azegészséges nemzet kialakításának a jelentõségére hívta fela figyelmet.

A Magyar Egészségügyi Társaság közgyûlése állásfogla-lást fogadott el a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógy-szerészképzés elsorvasztására tett újabb kísérlet ellen,amelyben a tanügyi törvényben multikulturálisnak megne-vezett Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egye-tem számára elõírt jogi elõírások maradéktalan betartásátszorgalmazták. Dr. Ábrám Zoltán

Szász István Tas

HitelNemzetpolitikai szemle egy szolgáló

nemzedék üzenetei napjaink olvasatában

Úgy alakult (véletlenül?), hogy Szász István Tas 80. élet-évének köszöntése és nagy mûvének bemutatása egybe-esett. 2018. június 13-n került sor a MOM kupolacsarnoká-ban a nem mindennapi eseményre, nagyszámú érdeklõdõés irodalmi-mûvelõdési életünk kiválóságainak jelenlété-ben.

Szász István Tas öt évet dolgozott e könyvön, feldolgozvaés mai szemmel elemezve a Kolozsváron 1935 és 1944között létezett folyóirat valamennyi számát. Csupán a kül-sõségeket, a kiadvány hatalmas méretét, a szokatlanul nagyformátumban is 917 oldalt tekintve is lenyûgözõ e munka,a színvonalat illetõen pedig nem szükséges jelzõkkelélnünk, hiszen olvasóink sok-sok éve ismerik Sz.I.T-tlapunk oldalairól.

A csodálatos ünnepséget Papp Endre, a mai, budapestiHitel fõszerkesztõje moderálta, az ünnepség végén pedigHegedüs Imre János, a székelyhidegkúti születésû író, iroda-lomtörténész méltatta a szerzõt, akit Áprily Lajos egy vers-sorában talált meg: „És akkor egy titokzatos szót mondtam:Erdély”. Mert Erdély titok, és titok maga SZIT is. És egymásik idézetet parafrazálva (Benedek Elek nekrológjából):Szász István Tas több, mint összes mûvei.

Az alábbiakban néhány, a szerzõ által kiemelt idézetetadunk közre a könyvbõl. Ha valaki párhuzamot vél felfe-dezni a jelennel, az nem a véletlen mûve.

Makkai Sándor: Mi lesz velünk? 1935/1.Az Európában halálraítélt magyar nemzet csakis akkor

fellebbezheti meg es nyerheti meg pörét a jövendõ ítélõszé-ke elõtt, ha õ maga hû marad azokhoz az evangéliumi igaz-ságokhoz, amelyekhez Európa hûtlen lett, és õ maga képvi-seli azokat mind a saját belsõ életének vezetésében, mindmindazokkal szemben kifele, akik létjogát kétségbe vontak,támadjak és megsemmisítéssel fenyegetik

Juhász István: Korlátok és lehetõségek. Õszinte szó nem-zedékemhez Hitel: 1935/4.

Három korlátot említ az akkori ifjúság vonatkozásában:„a múlttal nincs kapcsolata, a jövõ kiesett kezébõl, a jelenélete megszûkült.”

Szerkesztõségi véleményÁlláspont 1935/4.

„A bajok lelkiek és testiek, vagy ha jobban tetszik: gaz-daságiak és szellemiek. A nevetségesség határát súrolja mamár arról vitatkozni, melyik a gyökérbaj, mit kell elõbborvosolni. Hagyjuk ezt meg szalonszociológusok és mûked-velõ történészek steril idõtöltésének; a terméketlen elviségnem fog varázsigét feltalálni, amelyik megszüntetheti abajok circulus vitiosusának örvénylését. Mindenütt belekell kapni, férfiasan a kerekbe, ki ahol éri: az élet nemelmélet s csak a két kéz erejével lehet alakítani. De nehogyösszetévesszük ezt a cselekvésre való felszólítást a butamarkosság dicséretével. Gondolkozni és cselekedni: egylegyen – csak ez, amit kívánunk”

Albrecht Dezsõ: Az építõ Erdély 1936/1.…„Élünk és élni fogunk. Ez bizonyos. De van szép élet és

csúnya élet. Élhet egy nemzet hivatása magaslatán, de élhetposványban is.”

„A magyarnak csak egy rokona van: Európa s ez a rokonsem akar tudni rólunk.” „A magyarság Európa reményte-len szerelmese. Ami hibánk van, mind ebbõl a reménytelenszerelembõl fakad: odadobtuk az életünket védelméért s ezvolt a kisebb hiba, hiszen magunkat védtük elsõsorban, deeldobtuk lelkünk sajátos, Keletrõl hozott értékeit csakhogya Nyugathoz annál hasonlatosabbakká váljunk. BennünkEurópa túléli saját magát: mi még most is európai öntudat-ról, közösségi érzésrõl ábrándozunk, amikor már Európanem akar tudni saját magáról sem.”

„Az erdélyi magyarság csak egy láncszem a nemzet életé-ben, nem önmagáért való”.

„Ember, ember, ember kívántatik most is, és egészségesközszellem. A nemzeti élet minden jelenségének átértéke-lése és az ebbõl folyó hivatástudat kialakítása, az emberekfelkutatása és beszervezése, végül az egészséges nemzetiközszellem kialakítása – ez a három: az erdélyi magyarságközponti problémája.”

Albrecht Dezsõ: A második kör 1937/1.„Szükséges végre már látnunk, hogy mi az, amit lehet, és

amit nem lehet. Lehet megmaradni magyarnak, de nemlehet megmaradni régi szellemmel, ha az idõ megváltozott.Lehet kisszerû viszonyok között is nagyot alkotni, de nemlehet közösségi szellem és áldozatos élet nélkül. Lehet kisnépnek lenni, de nem lehet mégis nagy nemzetnek, halélekkel nem pótoljuk ki azt, ami a számból hiányzik. Lehetnyomorúságosan is élni, de nem lehet anélkül, hogy ne tud-nánk, miért tesszük. Lehet eredményesen is küzdeni, denem lehet anélkül, hogy a magunk harcmodorát az ellenfe-lénél tökéletesebbé ne tegyük. Lehet intézmények élénállni, de nem lehet intézményeket eredményesen vezetni,míg a vezetõség nem válik olyan élõ szervvé, amely a nem-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 29Könyvbemutató

zeti társadalomban lüktet és dolgozik. Lehet állandóanvisszahúzódni, de nem lehet egy lépést sem elõre tenni, míga nemzet nem bízik magában.”

A folyóirat 1938/3. számában Imre Lajost idézve olvashat-juk:

„Az tartozik egy nemzethez, aki hitvallást tesz az életévelarról, hogy az élete alapját képezõ isteni életparancsotannak a nemzetnek a kebelében, körülményei és feladataiközött akarja szolgálni és teljesíteni. Azt az internacionaliz-must, amely ezt nem akarja a saját nemzete kebelében vál-lalni, meg kell vetni, mert ez a szellem nemcsak káros, demivel az ember rendeltetésének a parancsát utasítja vissza,erkölcstelen is. Az emberi hivatástudattal szakított ilyenlelkek árvák. Gondtalanok, mert és éppen ezért károsak azemberi közösségben, mert közösségbontó hatást gyakorol-nak.

(…) az erkölcsi magatartásnak a kiépítésével kell új beve-hetetlen bástyát állítanunk magyar voltunk számára. (…)ennek az erkölcsi magatartásnak a megvalósítása csak a tel-jes (totális) nemzetlétben juthat teljesedésre.”

A Szabadság 1936. július 26-án megjelent számát idézem:„A Hitel nem »baloldali« és nem »jobboldali«, hanem

egyszerre magyar és egyszerre európai; magyarságánaknem áldozza fel európaiasságát, de Európáért sem áldozzafel magyarságát.”

És végül egy idézet magától Sz.I.T-tól, a Bevezetõbõl: Ha a Hitel, saját megfogalmazása szerint arra törekedett,

hogy „(…) az erdélyi magyarság kérdései sorában egy se

maradjon feldolgozatlan, az élet egyetlen viszonylatában semaradjanak homályos pontok, káros elõítéletek erõt pazarlóillúziók az erdélyi magyarság felelõsei elõtt”, akkor e közíróifeldolgozás is pontosan ugyanezt célozza, csupán az „erdé-lyi” szót kell az „összmagyarral” behelyettesíteni.”

* * *Szász István Tas megtette ezt. Tükröt tárt napjaink

összmagyarsága elé, melyben egyaránt ott látható a múltés a jelen, meg a jövendõ, azaz megmaradásunk feltételei,parancsolatai. Várjuk a „szakemberek”, politológusok-irodalmárok-kritikusok megnyilvánulásait, reflexióit, hiá-nyuk közös szégyenünk lenne!

Az erdélyi magyarság szellemkincstárának eme csokorbafûzött zuhataga példátlan kulturális esemény, a mû nemsüllyedhet könyvtárak mélyére!

Szív és ész mozgatott egy rendkívüli elmét egy ilyen,„szent õrültet” igénylõ munka megalkotására. Legfõkép-pen pedig – úgy érzem – az egész lényét meghatározó ésmáig vezérlõ gyökerei, a (sátánfattyak által elorzott ésmáig bitorolt) családi ház, ama – átmentett – asztallal,melyet az erdélyi magyarság korabeli, legnagyobb szelle-mei ültek körül, meg persze a házigazdák, apa és anya,mindannyiuk ölében egy kisfiúval. Aki kötelességét teljesí-tette irányukban, vér szerinti és szellemi szülei, Erdély,egész nemzete iránt.

Nyolcvanadik életévét koszorúzta meg ezzel.

Köszönjük drága Tasink e nagy ajándékot, egész életed szol-gálatát, a te 80 évedet. Várjuk a továbbiakat!

K. P.

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Ezzel a kiadvánnyalártatlanul elítélt, bör-tönt és kényszermun-katábort megjártnagyapámnak állítokemléket. És sorstár-sainak a szülõföldrõl,lakhelyérõl, annakkörnyékérõl, az Ér-mellékrõl, egész Er-délybõl, azon túlról.A kommunizmus ál-dozatai elõtt hajtokfejet, akik nem törõd-tek bele az életükmindennapjait befo-lyásoló zsarnokságigazságtalanságaiba.Az ötvenhatosok sza-

badságvágyát szívükben és eszükben hordozók hangját erõ-sítem.

Teszem mindezt abból az alkalomból, hogy száztíz évvelezelõtt, egy reményt keltõ korban, egy mindennapi mezõsé-gi székely földmûves családban a világra jött ÁbrámSámuel. Március 11-én született, a székely és a magyar sza-badság napja közötti idõpontban. November 4-én hunyt el,egy dicsõ forradalom leverésének napján. A két dátum kö-zött eltelt nyolc évtized egy küzdelmes, megalkuvás nélkü-li, önérzetes életpálya szakaszaiból állt össze...

Isteni útmutatás, a negyedik parancsolat az atyák ésanyák, az õsök tisztelete. Ugyancsak szent kötelesség ajelenbe torkolló múlt ismerete és tisztelete. Jelen könyv akettõ ötvözete, az õsök által megélt történelmi kor feltárá-sa és megõrzése a leszármazottak, az utókor számára...

Az igaz út követése eszköz a szabadság elnyeréséhez. Aszabadság pedig az emberi élet lényege. Az igazság szabad-dá tesz.

Dr. Ábrám Zoltán

Dr. Ábrám Zoltán

Az igazság szabaddá teszÁbrám Sámuel élete, a kommunizmus áldozatainak emlékezete

Két évvel megjelenése után kapta kézhez a szerkesztõKirály Ibolya, Király Károly húgának könyvét. Bosszan-kodva a késés miatt, de hálásan köszönve barátainak azajándékot, örömmel tesz eleget az ismertetés kötelességének.Fiatal éveink sötét hátterébõl emelkedik ki Király Károlyalakja. Életüket kockáztatva, házilag készített csillag-pecsé-tet nyomkodtak bátor emberek minden elérhetõ helyre az éjleple alatt a nyolcvanas évek Erdélyében. Király Károly voltez a csillag. Néhány kiollózott részletet közlünk a könyvbõlaz alábbiakban, miközben az egészet kellene.

Király Ibolya

Emlék-repeszek Király Károly igazsága

A Király Károllyal történtek egy különleges példát szolgál-tatnak: semmi és senki nem tudta megvenni vagy megtörni!Nem hatott rá sem hatalmi, anyagi javak igézete, sem afenyegetések. Elégtételt pedig vehetett, kaphatott volna1990 után, mint a legmagasabb rangú romániai magyar tiszt-ségviselõ. De õ akkor is 1972-es önmaga maradt, nem kötöttalkut a nemzetállami fogalomdiktálóival, tüntetõen kivonulta hatalomból és az általa jut-tatandó jólétbõl. Ki volt ilyenrajta kívül, bárhol?

...Félve, suttogva, körülnéz-ve, a figyelõ embereket lesveérdeklõdtek, mi van Károllyal,velünk, hogy bírjuk, meddig, apuliszka nem robban, de egy-szer csak vége lesz, vajon meg-érjük-e, muszáj ellenállni, azemberi méltóságról, magyarméltóságunkról van szó.Egyenesebb lett a tartás, bát-rabb a tekintet. Van egy em-ber, akik mindnyájunk nevé-ben szólt!

...Volt, aki megosztottavelem azt a döbbenetes tényt,hogy a Securitate udvarántalálható kutyaólból embericsontok kerültek elõ. Errõl énis hallottam, és valószínû, mások is, 1990-ben vásárhelyiismerõsöktõl. „Az illetõ, aki megtalálta (nem más, mint az aszemély, aki a kutyákat etetni járt a szeku székhelyén), felvitte atörvényszéki orvostanra. Az orvos azonosította, emberi csontokvoltak. Valószínû a kutyákkal etették meg az egyik áldozatot.Akik bizonyítani tudnák a tényeket, sajnos nincsenek köztünk –folytatja a hírközlõ. Akik elkövették ezt a borzalmas tettet, virul-nak, mintha mi sem történt volna”

Amikor a Szekuritate bevetette legembertelenebb prakti-káit, gerincek roppantak, emberek menekültek öngyilkos-ságba. Lásd Zsufa Zoltán kovásznai tanárt, Szikszai Jenõ ésKuthi Lajos brassói tanárokat, Bölöni Sándort, a NagyváradiSzínház mûvészeti titkárát, Visky Árpád színészt és sokan

másokat, akikrõl nem tudhatott senki. .. Álljon itt egy epizódTamási Áron Õsvigasztalás címû darabjának bemutatójáról1982-ben Marosvásárhelyen… Együtt néztük meg Károllyala karzaton ülve ezt az elõadást. A szünetben Bölöni Sándorodajött hozzánk, és õ kért Károlytól autogramot… Árgusszemek figyeltek mindenhonnan. Az elõadásnak elképesztõsikere volt. Olyan dolgokat mondott ki, melyeket mindnyá-jan hallani akartunk. Az elõadás végén, állva, több tíz percesováció. Katartikus élmény… És valószínû ennek lett az áldo-zata Bölöni Sándor. Valamivel késõbb jött a hír, öngyilkos-ságba kergették...

Visky Árpád, miután amnesztiával kiszabadult a börtönbõl(1984. augusztus 23-án) – ahova azért zárták, mert zabolá-zatlan természet lévén, ittasan kimondta, amit gondolt, éselküldte az anyjába az egyik szekust, aki provokálta egy kocs-mában - , Sepsiszentgyörgyön, ahol élt, nem alkalmaztáktöbbé a színházban… a színház volt az élete. Megélhetéstkellett keresnie, ezért megjelent a konzervgyárban, hogyszakképzetlen munkára jelentkezzen… Telefonáltam Ká-rolynak, hogy jöjjön a laborba. Megható volt a találkozásuk.Még Sepsiszentgyörgyrõl ismerték egymást, amikor Károlyelsõ titkár volt... Visky szemlátomást félt, állandóan körülné-zett, ki van még ott, félszavakban mondta el, milyen ember-telen körülmények között tengõdött a börtönben, verték,

kínozták, most is megesik, mellette elsuhanó,ismeretlen emberek súgják a fülébe: „megfogsz dögleni”... Visszatért Sepsiszentgyörgy-re a családjához, és ez lett a veszte. A politikairendõrség újból elkapta. Felakasztva találtakrá a város közeli erdõben… Visky Árpádtemetése. Ott volt Károly is, beszélt Visky fe-leségével... a félsztõl belénk fagyott a szó...Illyés Kinga bátor kiállása, az itt elmondottbúcsúztatója közszájon forog a városban…Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi színházigazgatója zsebében ott lapult a beszéde, amitnem olvasott fel, mert nem engedélyezték…Segítõje és egyben bajtársa, az akkor vállalat-igazgató Király Károly megfújatta a konzerv-gyár dudáját...

Júniusban merényletet követtek el ellene.Karánsebesrõl útban Bukarest felé – ahovafelrendelték – dirib-darabra tört az autójaszélvédõje. Sehol senki és semmi. Ám az útbaloldalán sûrû erdõ, ahol egy mesterlövészmegbújhatott, jobbról egy szakadék. Csak a

lélekjelenléte mentette meg, hogy a szakadékba ne zuhan-jon. Balesetnek lehetett volna feltüntetni. A tiltakozásáravállvonogatás volt a válasz… Veres elvtárs, a Maros megyeipártbizottság elsõ titkára mondta neki cinikusan: „Olyan fon-tos személynek képzeli magát, aki ellen merényletet követnekel?”

Következett két nehéz hónap a bizonytalanságban. Alakásba visszaköltözött. Állása nem volt. Nem lehetett tudni,mire szánják el magukat. Most már végképp nem. Volt úgy,hogy mi testvérek összeadtunk valamennyi pénzt, máskorKádár Jenõ, az Elektromures üzem dolgozója ajánlott felkisebb összeget. Jenõ mondta, hogy a munkások készekanyagilag támogatni, ha akarja. De õ nem fogadta el, szer-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 31Könyvbemutató

vezkedésnek tüntették volna fel, nagy lebukások lettek volnabelõle. Hunyadi László vásárhelyi szobrászmûvész is küldöttegy alkalommal pár ezer lejt.

Úgy hiszem, ez a két-három hónap, amit állástalanul töl-tött, volt a legkritikusabb idõszak. Ekkor fontolgatták iga-zán, mit tegyenek vele. Nyíltan megfigyelés alá helyezték,különösen a beiktatását megelõzõ hetekben. Terepjáró autóállt éjjel-nappal a házuk elõtt, tele szekusokkal, milicisták-kal, mûszerekkel. Az utca minden bejáratát õrizték, embere-ket igazoltattak, akiknek arra volt útjuk. …Több tényezõeredményeként nem vállalták a likvidálás ódiumát. Egyelõrenem. Kivárnak. Vannak más praktikák is. Egy kis porhinté-sért Ceausescunak nem kellett a szomszédba mennie.

...A februárban végzett újabb orvosi analízisek megerõsíte-ni látszottak a feltételezést, a besugárzást, egyben a SzabóGyuri által közvetített fenyegetést: nehezen bizonyíthatóeszközökkel fogják eltenni láb alól. A vérvizsgálatokatHadnagy Csaba hematológus végezte. ...Tényleg úgy lenneigaz, ahogy Helgával (K.K. felesége – a szerk.) beszéltük? Avérvizsgálatok eredménye humbug csupán? Csapdát állítot-tak Szabó Gyuri, Jeszenszky és Hadnagy Csaba cinkosságá-val. Mindenki, akit még mellette hagytak, az õ emberük,nekik dolgozik...

Lehet-e, van-e még mit várni? A külsõ események lesznek-e valaha olyan természetûek, hogy ez a kis, anyanemzetétõlelszakított, pár milliós népcsoport valaha megszabaduljonmostoha sorsától? Megmenthetõ-e a felmorzsolódástól?Lehet-e eredményes az egyén harca egy egész apparátussal,elvadult nacionalista, soviniszta õrültséggel szemben?...

A lavina elindult. Elküldte az újabb levelet Verdet-nek(1980. február 10.) Mindenre lehet számítani, a legdraszti-kusabb megtorlásokra is… A kollektív akarat kifejezõjéneklenni hálátlan, de egyben elkerülhetetlen út. Egyetlen útKároly számára. Az egyén harca eleve vereségre van ítélve?Így lenne ez? Mindaz, amit tesz, nem hõsiesség, nem becsü-let, nem elhivatottság? Ha nem, akkor mi más, mint sorsvál-lalás?

... Most, hogy mindkettõnkrõl lehullott a lepel, ezek vol-tunk, ilyenek vagyunk, ítélkezzen felettünk az idõ, de semmi-képpen sem a „rossz szél” fújta emberi akarat! Azt lehetnemondani, a történelem részesei voltunk. Nem passzív szerep-lõi, hanem cselekvõ tényezõi! Király Károly emberfeletti-emberi cselekedetei nélkül nem ilyen lett volna a világ.

...Illyés Gyula megelõlegezte Király Károlynak a bizalmat1977-ben. Az illyési segítség-támfal nélkül – ide értve CsoóriSándor és értelmiségi köre aktív vállalását – nem ez lettvolna a kimenetele a Király-ügynek. Más térben mellette álltmásik nagy mentora, Ion Gheorghe Maurer volt románminiszterelnök, aki a ceausiszta ordas idõkben gondolkodásnélkül biztosította Királyt támogatásáról. Sütõ András bará-ti, harcostársi melléállása is védõfalként szolgált az eszementdiktátori „halálparancsnak”. Ezért is történhetett meg, hogya vállalt sziszifuszi küzdelembõl – ha nem is gyõztesen, de -épen került ki. Nem sértetlenül, de túlélte. Az „átalvetõket,nemzete átalvetõit” átcipelte/átmentette évtizedek buktató-in. Emelt fõvel. Egyenes derékkal. Tiszta lelkiismerettel.

...Illyés Gyula – onnan, ahol van – már rég odaajándékoz-ta Király Károlynak az Emberi Méltóság Nagydíját. És eztöbb, mint bármely politikai tényezõ által (neki nem) ajándé-kozott díj vagy elismerés!

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Egy váradi orvosvisszaemlékezései IV.

Augusztus 9-én a Szent László Napok keretében dr. Kiss András kardiológus életrajzi könyvsorozatá-nak negyedik kötetét mutatták be a várban. A könyvetSzilágyi Aladár ismertette.

A naplóírás 2012-re nyúlik vissza, amikor is a két elsõkötet megjelent, majd 2015-ben követte a harmadik, simmár a negyedik kötet látott napvilágot. Bár elsõsorbancsaládjának szánta, a könyvsorozat nemcsak családtörté-net, hanem kortörténeti írás, amelyben reflektál az egysé-ges magyar nemzet Kárpát-medencén belüli és kívüli hely-zetére, aktualitásokra is. Szilágyi Aladár a vaskos kötetetismertetve elmondta: a kötetben lélek van. Az alkotás –napló lévén – többsíkú, a család mellett megjelenik a mû-vészetek iránti fogékonyság, kulturális érzékenység, a valósutazások leírásán túlmutatva akár szellemi utazásként isértelmezhetjük, olyan mûnek, amelyben a szerzõ nemcsakdokumentál, hanem szépírói tehetségét megmutatva líraimozzanatokat is megörökít. A család kitûntetett szerepétmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kötet hátlapján adédunokáról készült kép szerepel. A szerzõ megjegyezte,hogy jó kapcsolat fûzte az elmúlt héten elhunyt KányádiSándorhoz, aki olvasta a sorozat harmadik részét, a tõlekapott dicséret pedig sokat jelent számára. A költõre emlé-kezve Kiss András a könyvbemutatót Kányádi Csendes po-hárköszöntõ újév reggelén címû versével zárta, ami a kötetvégén is olvasható: „Szaporodjon ez az ország/ Emberségbe’,hitbe’, kedvbe’,/ s ki honnan jött, soha, soha/ ne feledje./ Mertmíg tudod, ki vagy, mért vagy,/ vissza nem fognak a kátyúk…”(részlet)

János Piroska (Bihari Napló, 2018.06.27.)

III. István (1162–1172)

Graur János

Sorsok könyveBánsági portrék

A temesvári Heti Új Szóban(amelynek fõszerkesztõje) meg-jelent bánsági pedagógusok,újságírók, írók, mûvészek, orvo-sok, mérnökök… élettörténeté-nek töredékeit, vallomásaitgyûjtötte össze ebben a köteté-ben a szerzõ.

Graur János a második világ-háború utáni éveket a bánságimagyar nyelvû oktatás fénykorá-nak tartja: „...amikor még nemkonszolidálódott a kommunistahatalom nacionalista törekvése,még nem uralkodott el teljesenaz iskolákban az ateista szemlé-let szerinti nevelés, és átmenetileg nagyobb mozgásteret enged-tek a nemzettudat ápolására irányuló oktatatásnak.”

Több, akkoriban végzett és a Bánságba került, lelkesedésselés küldetéstudattal dolgozó székelyföldi pedagógus is emléke-zik a könyvben.

„Az ötvenes években nemcsak a padlásokat sepregette le anépi demokrácia rendszere, hanem az oktatatásban is tisztoga-tott” állapítja meg a kötet írója.

Hiába szakadt meg kapcsolata házasságkötése miatt egyemlékezõ (akkor ötödéves egyetemista) kuláknak minõsítettszüleivel, kidobták az egyetemrõl.

A másik édesapjának a pékségét államosították. (Ahogy ahatár innensõ oldalán is tették.)

A végvári tanyavilágban eszmélõ Eszteró István családjára isrászakadt a proletárdiktatúra: „amit csak lehetett, elrekvirál-tak.” Kuláklistára kerülõ édesapja a temesvári mezõgazdaságigépgyárban lakatosként tudott elhelyezkedni.

Eszteró István egyetemista korában a kolozsvári Gaál GáborIrodalmi Körben együtt járt Farkas Árpáddal, Király Lászlóval,de (ahogy mondja) költõként tanár korában talált magára.

Pongrácz Mária író a Küküllõ partjáról, Székelyudvarhelyrõlkerült a kolozsvári egyetemi évek után elõször Zsombolyára,majd Temesvárra, ahol megismerkedett a város irodalmi sze-mélyiségeivel. Franyó Zoltánnak köszöni, hogy felfedezteGozsdu Elek Anna-leveleit, melyek feldolgozása hozta megszámára az elsõ nagy irodalmi sikert. Úgy véli, „… hamis az állí-tás, hogy Temesvár csak kereskedõi, mûszaki város.”

(A Franyó Zoltán Irodalmi Körrõl Anavi Ádám költõ, a„Tanár úr” is megemlékezik a könyvben: „A jó hangulatú szel-lemi összejöveteleken igazi mûhelymunka folyt, aminek többkiadott kötet volt a hozadéka.”)

Bárányi Ferenc író szerint „az akkor még Ady Endre, késõbbFranyó Zoltán nevét viselõ irodalmi körben tevékenykedni azakkori politikai viszonyok között lelki klinikának számított.”

Szekernyés János hely-, kultúr-, irodalom- és mûvészettörté-nész Kolozsvárról került Temesvárra. (Egy ideig a helyi színház

irodalmi titkára, megbízott igazgatója is volt.) „… miközbenTemesvár nem tudta megtartani nagy szülötteit – írja rólaGraur János – Szekernyés János tartósan lehorgonyzott ebbena nagy, kultúrájában is heterogén, nyugat-európai gyökérma-radványokat õrzõ városban.” „Az egykor volt századfordulósTemesvár már nyomaiban is kezd eltûnni, értékei elsüllyedni”mondja a méltatott.

Gazdag életmûvének néhány kötetét (Temesvár kövei.Krétarajzok a Józsefvárosból, Temesvári milleneumi templom,Temesvár reformátussága címû könyveit polcomon õrzöm ésforgatom.)

A József Attila-díjas, Balassi-karddal kitüntetett költõ, aSzékelyföld címû folyóirat elsõ fõszerkesztõje így emlékezik aSorsok könyvében Lugoson töltött diákéveinek kezdetére:„Tessék elképzelni 13-14 éves székely gyerekeket, akiket feltesz-nek a gõzösre, és két napot vonatozva eljönnek majdnem ötszázkilométerre, teljesen ismeretlen helyre, egészen más világba,más tájra, a zordabb Hargita aljáról mediterrán éghajlatra.” Azinterjút olvasva hamarosan kiderül a hosszú utazás oka: „Miolyan osztályidegen fiúk, lányok voltunk, akiknek otthon nemjutott hely, de befogadott bennünket a lugosi magyarság.”

Graur János Lugos, e gyönyörû város kiürülésérõl ír, „hiszenmég az általános bánsági beolvadás egészénél is reménytele-nebbnek tûnik az itteni állapot.” Analógiát érez FerenczesIstván Csángók címû versében megfogalmazott aggodalmával:

„S már csak árnyékunkértlüktet lázban égvea Kárpát-medenceküretezett méhe.”

Dr. Bárányi Ferenc másodikos elemista korában Nagyszent-miklósról menekülve Budapesten élte át szüleivel, testvérévelaz ostromot, kegyetlenkedést, szenvedést, erõszakot, haláltlátva.

Hazatérése után késõbb az Ifjúmunkás Szövetség titkára letta marosvásárhelyi orvosi egyetemen, ahol a kommunizmusbavaló hite tovább erõsödött. Egészen 1956 õszéig, amikor kizár-ták az IMSZ-bõl, kidobták a bentlakásból, megvonták az ösz-töndíját, három évvel késõbb, hatodévesen, késõbbi feleségévelés írótársával, dr. Bárányi Ildikóval nem engedték államvizs-gázni.

Suceavára mentek dolgozni, majd felcseri állásokat kaptak aBánátban, „egy színtiszta szerb községben, ahol a Duna belépaz országba és a Néra ömlik a Dunába.”

1961-ben engedték õket államvizsgázni. Ferenc anesztezioló-gus orvos lett az Újklinikán, ahol egész életében dolgozott, Il-dikó pedig tudományos kutatói állást kapott a KözegészségügyiKutatóintézetben.

Dr. Bárányi Ferenc 1989 után parlamenti képviselõ, bizottsá-gi elnök, majd (lemondásáig) egészségügyi miniszter lett.

Íróként találkozott paksi olvasóival és elbotozott Végvárra isBalázs Kovács Sándorral közös, A Sárköz és a temesköziVégvár rokoni kapcsolatai címû könyvünk bemutatójára is.Sajnos már egyikõjük sincs köztünk.

A kötet vallomásaiból, visszaemlékezéseibõl – ahogy a szerzõis gondolja – mozaikosan összerakható a bánsági magyar oralhistory.

Reflex Kft. Temesvár, 2016.Gutai István

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 33Könyvbemutató

Háromszék-szerte ismert körorvosként több mint fél évszá-zadon át szolgálta körzete betegeit, hogy nyugdíjba vonulásaután szabad utat engedjen közírói késztetéseinek. Dr. NagyLajossal 85. születésnapja alkalmával beszélgettünk egyetemiviszontagságokról, szakmai kihívásokról, röghöz kötöttségrõl– és az óhatatlanul közelgõ hattyúdalról.

– Hogyan fogadta Háromszék annak idején az érkezõ ifjúorvost?

– Az orvosok között ugyan nem nagyon létezik a sok másmesterség, hivatás esetében érvényes nagy fokú szolidaritás,nekem azonban soha nem voltakezzel gondjaim. Az ember értékétugyanis a gyógyításban a konkréttudás határozza meg, de azért atudásbeli hiányosságokkal szembeni,kicsit gonoszkodó kritikai viszonyu-lás is mindig jelen van.

– Emlékszik még az elsõ páciensére?– Hogyne, sose felejtettem el a

felsõrákosi Nóda Julist, aki a dagadtlábával keresett fel. És azt sem, hogyakkoriban én még nem rendelkez-tem orvosi diplomával. A köpeci bá-nyavállalat egészségügyi technikusaként dolgoztam, miután1959-ben, alig két héttel a hatodéves záróvizsgáim elõtt kizár-tak az egyetemrõl. A Babes-Bolyai összevonása alkalmávalmegfélemlítési célokkal valamennyi évfolyamról exmat-rikuláltak néhány diákot. Olyannyira „sikeres” volt az akció,hogy egy ideig sokan még az utca túloldalára is átmentek, csakne kelljen találkozni a kegyvesztettekkel. A végrehajtáshozelõszedték a diákok ötvenhatos dossziéit vagy késõbbi meg-nyilatkozásait. Én nem voltam hõs, az IMSZ-bizottság kultúr-felelõseként voltam sokadik valaki, inkább a diákok ellátásá-ért, étkeztetéséért felelõs bizottság tagjaként szólaltam felnéhányszor. Ezeket olvasták a fejemre, amikor ’59 tavaszánrám került a sor.

– Feltételezhetõen ott helyben összedõlni látszott a világ…– Több okból is. Egyrészt nyilván azért, mert igen nagy nél-

külözések után már csak néhány vizsgára álltam a doktorráavatástól, másrészt feleségemmel arra készültünk, hogy 1959.május elsején eljegyezzük egymást. Talán épp a vékony karika-gyûrûnket próbálgattuk a vásárhelyi Bulevárd egyik padján,amikor kolléga érkezett, és jelezte, hogy nyilatkozattételrerendeltek be az egyetemre. Nem voltam egyszerû eset, hiszenjó tanulmányi eredményeim voltak, vastagon „egészséges”származású, szüleim nagyernyei szegény emberek, de azértmegtalálták a kizárás módját. Többségünk fizikai munkárakényszerült, nekem szerencsém volt, Vargyasra kerültem a bá-nyavállalat egészségügyi technikusaként. Csak két év múlva,1961-ben tehettem le a záróvizsgáimat.

– Diplomás orvosként viszont egy életre lehorgonyzott Rétyen.Az ön választása volt?

– Igen, a döntésemben viszont az volt az elsõdleges, hogyegyütt lehessünk a Vargyasra kihelyezett matematikatanárfeleségemmel. No meg, hogy az egyetlen hely volt a környé-ken, ahonnan épp eltávozni készült az orvos, és a többség féltaz olyan helyektõl, ahol ipari létesítmény is volt. Úgy érzem, amérleg egyensúlyban van, tudtommal senki élete nem szárada lelkemen, nagy melléfogásaim sem voltak. Sokszor egészenmesszire is merészkedtem, olyan területekre, ahová a köror-vosok többsége nem, de mindig megéreztem, meddig mehe-tek el. Nyitottam én meg mandula melletti tályogot is, nem

riadtam vissza a kis sebészeti beavat-kozásoktól.

– Mi tartotta ott egy egész karrieren,fél évszázadon keresztül?

– Fontos szempont volt, hogy a fe-leségemnek csak a szomszédba kel-lett átmennie, hogy a munkahelyéreérjen. De a sok hercehurca utánnekem is jólesett a nyugodt környe-zet. Aztán belevágtam az Antos-kú-ria javításába, ahová egy év után márbeköltözhettünk, de a munkálatoklegalább tíz éven át zajlottak.

A környék egyik legkényelmesebb, legmodernebb rendelõ-jét alakítottuk ki ott. A szakmai továbbképzés, a szakosodásmegkövetelte volna, hogy újabb évekre távol legyek a család-tól, a váltás újabb költözködést, bizonytalanságot is feltétele-zett volna. És közben elfutott az idõ.

– Milyen mértékben lehetett lépést tartani az orvostudományrohamos fejlõdésével – természetesen a belsõ emberi-szakmaiigényességen túl?

– Segített, hogy abban az idõben nagyon igényes körorvosigárda alakult ki a környéken. Szaklapokat járattunk – magyar-országiakat is –, mindenki képezte magát, olvasott. De a nagyrobbanás késõbb következett be, kezdetben csak az alapfel-szerelés állt rendelkezésre, aztán kaptam egy leselejtezettmikroszkópot, amelyet fehérvérsejt-számolásra és trichomo-nas-vizsgálatra használtam. Az elõdömtõl örököltem egy kol-poszkópot is, de annak megfelelõ kihasználásához továbbkép-zésen kellett volna részt vennem, amit egy magamfajta köror-vos nem nagyon engedhetett meg magának, elsõsorban, mertnem volt, aki helyettesítsen. A szentgyörgyi éves gyorstalpalótovábbképzéseket leszámítva két munkaorvostani képzésenvettem részt Marosvásárhelyen, miután Rétyen lengyár mûkö-dött.

– Meg tudná fogalmazni, miben rejlik egy falusi körorvos„titka”?

– A lelkiismeretes, alapos munkában és a mindenre figyelés-ben. Én például jelentõs mértékben alapoztam a lázas állapotalakulásának követésére. A szimat, a megérzés egy idõ utánmajdnem mindenkiben kialakul, én azonban az állandó helyt-állást, készenlétet tartom a körorvos legnagyobb feladatának

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEPortré

Születésnapi beszélgetés a 85 esztendõs dr. Nagy Lajossal

Visszautasított hattyúdal

és érdemének. Jómagam soha nem utasítottam vissza senkit.– Pályája során hogyan változtak a betegek hálájának megnyil-

vánulási formái?– Sehogy! A köszönömtõl a kedves mosolyon és virágcsok-

ron, a valamilyen formában történõ visszasegítésen át a sokatvitatott „hálapénzig” – ami esetemben mindig kis értékû ésönkéntes volt – minden volt és maradt. A mi országainkbannagyobbrészt ez utóbbi tartotta-tartja fenn az egészségügyirendszert, mert az államok képtelenek megfizetni azt az elké-pesztõ mértékû befektetést, amely révén orvos lesz az „em-berfiából”, illetve azt a késõbbi, olykor mérhetetlen mennyisé-gû munkát, az állandó készenléti állapotot.

Azt viszont erõsen elítélendõnek tartom, ha az orvos kéri ahálapénzt!

Ugyanakkor a beteg „hálájának” visszautasítása – legyen aztíz tojás vagy egy vékony boríték – még a beteg és orvos közöt-ti viszonyt is képes rontani. E helyzet ismeretében, a visszássá-gok, illetve a befektetés és megtérülés közötti szakadéknyikülönbség miatt, nem is szorgalmaztam, hogy a fiaim orvosipályát válasszanak. Más kérdés, hogy különbözõ okokbólmégis mindkettõbõl orvos lett.

– Rétyi örökét kisebbik fia vette át. Akadnak szakmai-generá-ciós viták önök között?

– Orvostanhallgató korukban tanítottam egyre-másra a fia-imat, de késõbb nemigen, mert idõközben robbanásszerûenmegváltozott az egész medicina. A Németországban élõ ésdolgozó nagyobbik fiammal még inkább megtárgyaltunk ésmegtárgyalunk egyes eseteket, a kisebbikkel s egyben utó-dommal már kevésbé. Megértettem, hogy õ már más világbanél és dolgozik, mint én. Nekem még telefonom sem volt soká-ig. Soha nem érdeklõdtem utána annak sem, mennyire elége-dettek vele a régi pácienseim. Ez már az õ élete, az õ praxisa,neki kell helytállnia. Én 52 évet töltöttem a pályán, 77 évesenköltöztünk Szentgyörgyre. Van olyan „hálás betegem”, aki amai napig felkeres.

– Mitõl ébredt fel önben a helytörténészi, írói késztetés?– A helytörténet iránti érdeklõdésem régi keletû, mindig

foglalkoztatott a közvetlen környezetem múltja. Olyan mér-tékben, hogy a saját családom mellett több betegem családfá-ját is kutattam. Sõt, olyan kuriózumszámba menõ kutatást isvégeztem, amely izolált környezetben élõ 1500 cigány embergenetikai megfigyelését célozta. Pedig genetikát nem is taní-tottak nekünk az egyetemen, önszorgalomból fedeztem felmagamnak ezt a tudományágat. Már hetvenéves voltam, ami-kor vettem a bátorságot, és elkezdtem a nyilvánosság számárais írni.

– Bátorság kellett hozzá?– Az én esetemben feltétlenül, annak ellenére, hogy erede-

tileg én nem orvos akartam lenni, hanem irodalmár. Az évti-zedek során folyamatosan olvastam, pótoltam a hiányosságai-mat, igyekeztem felfedezni azokat az írókat, költõket is, akiketnem tanítottak az iskolában. Az elõzményekhez tartozik, hogyannak idején három rétyi öreggel is leírattam a világháborúsemlékeiket, nem is gondolva azzal, hogy megüthetem a boká-mat. Mindentõl függetlenül folyamatosan kételyeim voltak:vajon megütöm-e a mércét? Azon is tépelõdöm, hogy mit ír-hatok meg, állandóan viaskodtam az öncenzúrámmal. Gépel-ni sem tudtam, fokozatosan tanultam meg elõbb írógépen,majd számítógépen pötyögni. Mostanában meg valamiféleszégyent érzek, hogy mit akarok én még így, jóval nyolcvan

fölött. Van egy utolsó tételem, Öröm és üröm címmel nekilát-tam megírni a ’89-es politikai változások óta eltelt idõvel kap-csolatos emlékeimet, érzéseimet, de egyre kevesebb kedvetérzek hozzá. Nemrég elküldtem két írásomat a Székelyföldcímû havilapnak Kõrösi Csoma Sándorról, illetve az utolsóforradalmár papról, Bíró Sándorról azzal a megjegyzéssel,hogy ez a hattyúdalom. A szerkesztõ nagy patáliát csapott,hogy micsoda hattyúdalról beszélek.

– Mi fogyott el: a téma, a lelkesedés, netán az idõ?– Témám még lenne. Például több mint ötven éve õrzöm

Márton Áron püspök úrnak néhány személyes levelét, ame-lyeket a háború utáni osztályharcos idõben küldött az öregszentiványi plébánosnak, aki hát szolga és a hívek segítségehiányában maga ült fel a „ganés szekérre”. Érdekes látlelete akor papjai és a legendás püspök közötti viszonynak. Még mástémáim is lennének, de sajnos egyre fogy a lendületem és akedvem.

– Van még valami, ami beteljesülésének örülni tudna?– Annak például igen, ha közönség elé kerülnének Bene

József képei. Annak idején, még az „ántevilágban” egy alka-lommal nálam festett a kolozsvári festõmûvész, akkor vettemrá, hogy a csíkszeredai Nagy Imre-galéria mintájára létesít-sünk egy Bene-galériát Szentgyörgyön. Dr. Nemes Pál köz-benjárásával és Constantin Stanca propagandatitkár hozzájá-rulásával be is rendeztek az egyik múzeumõri lakásban egy 74képbõl álló kiállítást. Néhány év után valamiért megszüntet-ték, azóta tudomásom szerint a Székely Nemzeti Múzeumraktárában õrzik azokat a mûveket. Pedig a festõ nem azértajándékozta képeit Háromszéknek.

Háromszék

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 35Portré

DR. NAGY LAJOSNyugalmazott körorvos, közíró. 1933. augusztus 2-án szüle-

tett a Marosvásárhely melletti Nagyernyén. A marosvásárhelyivolt református kollégiumban, akkor épp a 2. számú fiúlíce-umban, a késõbbi Rángecz József, a mai Bolyai Gimnázium-ban érettségizett. A marosvásárhelyi Orvosi és GyógyszerészetiFõiskolára 1953-ban felvételizett, 1959-ben, az egyetemekegyesítésekor megfélemlítési célból többedmagával kizártak azország valamennyi egyetemérõl, csak 1961-ben engedték dip-lomázni. Még ugyanabban az évben elfoglalta a rétyi körorvo-si állást, onnan is ment nyugdíjba.

Közírói munkássága: A rétyi templom története, Réty törté-nete (2005), Nagyernye (2007), Elfelejtett rétyiek (2008),Komolló (2009) – monográfiák, Életünk kórtörténete (2008)– önéletrajzi kötet, Múló évek sodrásában (2010) – a magyarnyelvû egyetemi oktatással kapcsolatos emlékkötet, Fény ésárny (körorvosi élményeim), 2013 és Emlékezés orvosainkra(2017). 2013-tól részt vett a kovásznai Kõrösi Csoma Sándor-konferenciákon, bemutatva a Kõrösi Csoma Sándorról szóló,általa felkutatott, korábban ismeretlen adalékokat, illetve aKõrösi Csoma Sándor-irodalomban létezõ hibákat, tévedése-ket, mítoszokat. Rendszeresen közöl a Háromszék napilap-ban, illetve a Székelyföld folyóiratban, ahol írásai egyikébenbebizonyította, hogy a nagy román festõmûvész, Nicolae Gri-gorescu modellje, gyermekének anyja a kõrösi Dancs Máriavolt. 2014-ben Réty díszpolgára címmel tüntették ki. 1959 ótaházasságban él Nagy Lenke ma már nyugalmazott matemati-ka-tanárnõvel, két fia, Elõd és Levente ugyancsak orvos.

Gyárfás András

Kakán csomóAzt mondja az unokám, hogy amikor tegnap az apjával

beszélgettem, hallotta, amint Tátija azt mondta nekem:„Tata, te még a kakán is csomót keresel.” Tata, hogy tudod teezt csinálni, amikor az olyan büdös. – Hát elõször is, kis uno-kám, nem „kakát”, hanem kákát mondott apád. - De Tata,olyan szó nincs, hogy káka!

Na, most hogy magyarázzam el, hogy bizony van káka, ésazon hogyan és miért lehet csomót keresni? És: – Tudod,Tata öreg ember, aki szívesebben mondja százszor, hogyvigyázz kis fiam mert ez és az történhet, ha ezt vagy aztteszed, mint hogy egyszer is azt kelljen majd mondja, hogy„na én aztán megmondtam”.

De mi is indította el a véleménycserét apja és fia között? Aminap újra átnéztük a marosvásárhelyi kirándulásunk képe-it, és én azon szörnyülködtem, hogy a Bulevárdon hamaro-san gyalog sem lehet végigmenni, annyi a parkoló autó. Afiam megpróbálta velem megértetni, hogy a város nem tudegyütt nõni a lakosok igényeivel, és valamikor valahol bizto-san építenek majd egy parkolóházat. Én meg kijelentettem,hogy ott az azonnali megoldás: a sétány jobb felsõ részébenvan egy nem is tudom mi, laktanya, kaszárnya, kémelhárítóközpont, a Maros-híd városi oldalán meg évtizedek óta üre-sen áll a volt tank-laktanya. Mibe kerülne a bulevárdit leköl-töztetni a Maros híd mellé, és a felszabadult területet átadniparkolónak?!

Errõl akartam írni a Népújságnak, de eszembe jutott, hogymár évekkel ezelõtt javasoltam, a városi kertészet munkájátmegkönnyítendõ vásárolhassanak hazai, meg elcsángált, deállandó honvágyban szenvedõ civilek a Bulevárdon egy-egyfát, és arra írják ki az illetõ nevét, aki ezért hajlandó évi -mondjuk ötven eurót fizetni a kertészetnek, hogy azt rend-ben tartsa. Aztán meg még olyanokat is írtam, hogy (mint ittSvájcban mindenik parkban) hatalmas sakktáblákat lehetnekirajzolni, mellettük ládában a bábukkal, meg dámázni valótis, na meg boule- vagy petanque-pályát, és gyermek- ilyet ésolyat. Válasz máig sem jött. Pedig meg vagyok gyõzõdve,hogy a város a Bulevárd, a Somostetõ és a Vikkend-telepközött egy kedvenc turista-találkahellyé nõhetné ki magát.

Sajnos a fiam itt beleolvasott a cikkbe: – Te Tata, már azelsõ nap ellopnák a bábukat és minden mozdítható játék-szert, a városi kertészet meg boldogan elfogadná az évi „bér-letet”, abból meg rögtön kivágna az „Áleán” vagy valamelyikmás negyedben hatvan fát, hogy legyen parkolóhely. – Háttudod mit fiam, akkor van egy még egyszerûbb ötletem: kikell vágni minden fát, elhordani minden padot, és korondisóval méter vastagon behinteni az egészet. Egész biztosanmegnõne a bel- és külföldi forgalom, Korond is pénzhezjutna, meg a város is. Meg miután az emberek ma szíveseb-ben járnak szörnyülködni mint gyönyörködni, a sóval valóbeborításnak biztos sikere lesz de már most kérem, hogy aLeány-lici súlyos és még évekig elhúzódó kérdését is neugyanezen módszerrel oldják meg, mert akkor logikus, hogya Teleki Tékát, a Bolyait, a Vártemplomot és a Kultúrpalotátis hasonló sorsra lehet ítélni...

Á, mit hülyéskedem, nem ilyenekrõl kell írni, manapság az

emberek szenzációra éhesek. A minap olvasom, hogy Auszt-ráliában hivatalosan kiadtak egy születési okiratot, amibe„nemtelen”emberként lett valaki beiktatva az õ személyeskérésére. Fiúnak született, nem érezte jól magát ebben a sze-repben, átoperálták nõvé, pár év múlva ezt is elunta, ésakkor jött az ötlet és még egy mûtét, és meglett a világ elsõ„nemtelen”embere. Na, most ha az Értelmezõ szótárnakmegfelelõen a nemtelent erkölcsileg alábbvalónak értelme-zem, akkor távolról sem õ az elsõ ilyen ember, igaz, a többipártokat alapít, hazát árul, dollármilliárdjaival rendet borítfel. Ám ha helyes fordításként a „semleges nemût” fogadjukel, akkor tényleg az övé a diadal.

Izgatottan várom, mikor sikerül valakinek úgy átoperáltat-nia magát, hogy két arca/teste legyen. Egyik oldalon egy nõ,a másikon egy férfi, és akkor elölrõl kezdhetünk mindent aföldön. Végre eltûnnek a nemek közötti különbségek, bekö-szönt az örök béke, hiszen - bármennyire is tagadnánk - aháborúk legtöbbjét egy férfi indította egy vagy több nõ miatt.Most viszont minden új alapra kerül, habár kissé nehéz leszeldönteni, hogy merre a merre, kié a döntés joga, és fogja-emajd szeretni eléggé magát, hogy utódokat nemzzen!

Nem bocsátkozom részletekbe, de olyannyira izgalmas azegész, hogy idegességemben nem találom a kakán a cso-mót...

Beszélgetek az unokáimmalPillanatnyi elmezavaromban megkérdeztem az unokámat:

– Te mi akarsz lenni, ha felnõsz? Elmezavart írok, mert e kérdés még a szülõknek is tiltott,

nagyszülõknek aztán százszorosan. Mi viszont még az a de-generáció vagyunk, akik az ilyen kérdésekkel reméljük befo-lyásolni az unokáink egyéniségének alakulását.

- Hát, még gondolkozom - volt az udvarias, kitérõ válasz. Én azonban még mindig nem vettem észre magam, és

elkezdtem tanácsokat adni, hogy például: - Az informatika, adigitalizáció óriási lehetõségeket kínál, nézz például minket,nincs nap, hogy ne kínlódnánk a számítógépen vagy azokostelefonon, mert megint valami újat vezettek be, és minem tudunk ráállni. Milyen szenzációs lenne ebbe beletanul-ni, s önálló cégként (a ma is létezõk mintájára) idõs embe-reknek tanácsot, segítséget nyújtani.

– Tata, te elfelejtesz valamit, a tavaly ott jártunk Erdély-ben, hogy a Ti és édesapánk gyermekkorát felidézõ helyeketmegnézzük, és ott láttam életemben elõször ló és tehén von-tatta kocsikat/szekereket, hát nektek, akik abban nõtettekfel, tényleg kell az ilyen segítség, de én és a barátaim márhároméves korunkban játszottunk a gépen, s hatéves korom-tól okos telefonom van. Mire én oda kerülnék, hogy cégetnyissak, a te generációd eltûnik, a miénk meg nem szorulsegítségre. De tudod mit, csináld meg ezt a mûszaki rajzot,mert ebéd után az elsõ órára kell, s én inkább befejezem amegkezdett játékot a gépen. Itt a milliméter-papír, körzõ,vonalzó, ceruza, és az ábra, amit három dimenzióban, balrólnézve kell ábrázolni. Oké? S azzal átment a számítógépéhez.

Hát én mérnök- és matektanár is voltam, s olyan ötvenötévvel ezelõtt tényleg csináltam is ilyesmit, de hogy is volt ez?Szóval elõször jobb megpróbálni szabad kézzel valami levél-papíron (a miliméteresbõl csak ez az egy ív van), s aztánmajd...

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEGyárfás András hozzászól

– Tata, megvagy? Mindjárt kell menjek. – Hát még… naizé… valami nincs rendben, azt hiszem a milliméter-papírodnem jó, vagy a körzõ nem az, amivel én valamikor dolgoztamde…

– Na, add ide, mert tényleg elkések. Kicsit méricskélt, megtologatta a vonalzót, s köríveket rajzolt ceruzával. Háromperc múlva a kész ábrát áthúzta tintás patronnal, s kész.

Nem néztünk egymásra, összepakolt, még kért két frankotkólára (ötöt adtam), s vissza a suliba, én meg öt frankkal sze-gényebben és egy szomorú élménnyel gazdagabban marad-tam romokban.

Alig hevertem ezt ki, jött a kisebbik, hogy Tata, a suliba azIDÕ-rõl kell dolgozatot írnom, nem a szép vagy rossz idõrõl,hanem IDÕ, érted Tata, IDÕ....

Ennél könnyebb feladatot már tényleg nem kaphattam,hisz felnõttként, így hetven fölött semmi nem figyelmeztetjobban az idõ múlására, mint a feltartóztathatatlan öregedésés a közelgõ halál tudata, csak az unoka nem az idõ múlásátkérdi, hanem az IDÕT! És ezt most hogy magyarázzam,tudni tudom, de megmagyarázni? Mert anyag és tér és hangés fény és illat és íz és még ezer más valami megfogható,érezhetõ. Na de hála a netnek: „Az idõ a változás méréséreszolgáló fogalom, egy kiterjedés, melyben események egy-más utáni sorrendben történnek.”

– De Tata, idõ úgy magában, mint a villámlás/dörgés, vanvagy nincs?

– Hát, hogy is mondjam, hogy te megértsed (s talán mégén is)? – Vegyük a tegnapot mint idõt, az már nincs, mert azmár megvolt, elmúlt, a holnap az még csak lesz, tehát azértnincs, marad az itt és most, de ennek is mindjárt vége, szóvalaz idõ.. érted...?

– Tata hadd, inkább arról beszélj, hogy mi az, hogy felgyor-sult az idõ? Mamának ugye van egy százéves tojásfõzéstmérõ homokórája, azon ma is pont olyan ütemben peregnekle a szemcsék, mint ezelõtt, nem?

(Hát nem megmondtam Mamának, hogy vegyünk márvégre egy automata tojásfõzõt, amit csak bekapcsolunk, saztán majd fütyöl, s izé... de nekem már annyi, rám már senkisem hallgat, engem nem ért meg sem Mama, sem unoka,hogy az a mennydörgõs..)

– Ne idegeskedj Tata, megértettem, tehát ha a tegnapelmúlt, akkor az sincs, ami a tegnap volt, és akkor légy szíves(ez a „légy szíves” az írói szabadság eredménye) adj megint10 frankot mozira.

És, hogy még jobban fájjon, B. Nejem, aki a konyhát pró-bálta rendbe hozni (ugyanis én voltam, aki ma elvállalta azebédfõzést - bár ne tetted volna, mondja Õ), és eközbenmindent hallott, csak ennyit fûzött hozzá a történtekhez(hallottakhoz): - S még te panaszkodsz évek óta, hogy legna-gyobb fájdalmad, hogy azt a rengeteg tudást, amit annyi év,iskolák, egyetemek, képzések alatt összegyûjtöttél, nemadhatod tovább az unokáidnak? Remélem, ettõl a fájdalom-tól, kíntól ma végleg megszabadultál.

-Igen, attól meg, de a mai nap emlékétõl szenvedni fogokidõtlen idõkig.

És akkor mégis van olyan, hogy IDÕ? (Eppur si muove).

A szemtanú„Oly korban éltem én e földön,mikor besúgni érdem volt”

(Radnóti Miklós: Töredék)

A költõ nyomán talán így is lehetne jellemezni azt a kort,melyben a múlt évszázad utolsó négy évtizedét Romániábanéltem. Meg vagyok azonban gyõzõdve, hogy a történetetmegélt szemtanú nem tud történelmet írni, túlságosan elfedmindent a személyes tapasztalat, nincs rálátása az egészre.Majd száz vagy még több év elmúltával lesznek csak képeseka történészek, tudósok, közgazdászok, s talán az agykutatókpontosan meghatározni, mi is volt ott és akkor.

Mintha hallanám az üdvrivalgást, amikor leomlott a berli-ni fal és átvágták a vasfüggönyt: – Vége, vége a hidegháború-nak, Kelet és Nyugat békében él! Igaz, hallom a suttogást is:– Most jön a gazdag Észak és szegény Dél háborúja. Ám eztcsupán néhány pesszimista politikus fogalmazta meg, éstõlük megszoktuk az ünneprontást. Aztán jött az ezredfordu-ló, megannyi ígérettel: meglesz a rák gyógyszere, globalizá-lódik a jólét, és a többi és a többi. És jött a még vadabb fegy-verkezés, állandósultak a háborúk, ragályos betegségek újfajtái ütötték fel a fejüket, ember embernek farkasa mégennyire soha nem volt.

Á, hagyjuk ezt az okosabbakra, hiszen mindezt csak azért

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 37Gyárfás András hozzászól

írtam le, hogy majd Románia 2500-ban megírt történelem-könyvébõl ki ne felejtsék azt, ami a legjobban jellemezte akort, a házfalakat, kerítéseket, oszlopokat díszítõ plakátot: –Ide plakátot ragasztani tilos! Ennyi, s ha lesz még akkor értel-mes lény a földön, az megérti, milyen korban is éltem én.

SzólásszabadságIgen, errõl fogok majd írni, csak ezt a mai történetet elõbb

valahogy el kell mondanom valakinek, utána majd jöhet ami-nek jönnie nem kellene.

A szokásos reggeli, tó körüli, egészségi gyors-sétámon újraösszetalálkoztam egy régi, hajnali pajtással, õ a kutyáit jártat-ja ugyanazon okból kifolyólag. Két skót juhászkutyája – alig-hanem apa és fia – közül az öregebbik a gazda mellett ül vagycsak bandukol, a fiatalabb viszont állandóan feladatokra vár,szüntelen új és új dolgokat tanul be villámgyorsan, s kéri amég bonyolultabbakat. Ma hajnalban a gazda kihelyezettegymástól tíz méterre két 3x3 méteres szalag-négyzetet, és azvolt a feladat, hogy a kutya egy füttyre, mint a villám a balol-daliba szalad, egyet vakkant, leül, majd egy újabb füttyreátszalad a másikba, ott kettõt vakkant, majd tapsra rohanásvissza a gazdihoz.

Odaszóltam – mert én már ilyen vagyok, nekem muszájmindenbe beleszólni –, hogy mi lenne, ha én is beállnék arajthoz, és amikor a kutya elstartol, megindulnék én is bak-tatva, de a másik négyzethez, lássuk zavarba tudom-e hozni?

Na, most egy kívülálló azt láthatta, hogy a kutya odaszalada saját négyzetéhez, én meg el vagyok tévedve, és még csaknem is vakkantok a végén. Ezért igazat ad az angol tudósokáltal már rég megállapított ténynek, hogy mára a kutya intel-ligensebbé vált, mint az ember. Ezt azzal magyarázzák, hogyaz ember az évek során csak hülyült, a kutya meg állandóanokosodik. Ezt a közvélemény-kutatók is alátámasztották.Ötvenezer megkérdezett utca-embere közül negyvenkét-ezer, kinek a szomszédja kutyás, határozottan állította, hogyigen, ez igaz, hétezren azt mondták, hogy a macska mégintelligensebb, és egyezer nem árulta el a véleményét, mertezt beavatkozásnak tekintette a magánszférájába.

Na, szóval vissza a ma reggelhez, mert a kívülálló rám kér-dezett, hogy én miért nem szaladtam, mert a gyakorlat akkorlett volna valósabb, és a vakkantásom sem volt igazi. Hát mitmondjak, nem válaszoltam, de eszembe jutott a gyermekko-romból néhány piaci meg mozipénztár elõtti jelenet, amikorverekedés tört ki. A fiatalabbja elszaladt, de a néhány idõsember nem mozdult, s szerintem merészen szembenézett atolakodókkal, akik többnyire békén is hagyták õket. Ebbõlén arra következtettem, hogy mennyivel bátrabbak leszünk,mire megvénülünk (lásd Jókait.) Hát tévedtem, nem lettünk,azaz én nem lettem bátrabb, csak nem tudok szaladni.

Hangsúlyozom, hogy a kutya nem ugatott, hanem alig hall-hatóan vakkantott, ugyanis Svájcban, habár sokkal több akutyavédõ-szervezet, mint az emberi jogokat üvöltözõ, ugat-ni nem szabad, legalábbis a városban nem. Csodálkozom,hogy ezt meddig tûrik, na de nekem mindegy, nem errõlakartam írni, na meg aztán miután itt már rég eltûnt a váro-sok és falvak közötti különbség, tényleg elfogadhatatlan ez adiszkrimináció.

Jujj, most világosodik meg elõttem, hogy a Svájciak büsz-kén és boldogan élnek a demokráciájukban és sejtelmük

sincs, hogy miután az utolsó telepen is ég a villany, s ahogyemlítettem, várfos-falú egy lett, hát Lenin elvtárs szerint ittkommunizmus van. Tiszta röhej, na de mindegy, ez az õbajuk.

És ez a nagy marha szólásszabadság! Hát én aztán igazántudom, hogy az mi, hisz negyven éven át éltem egy olyan kor-ban, amikor mindent, amit szabad volt mondani, azt el is kel-lett mondani. A gyûléseken szabadon felolvasta a már meg-írt szöveget az egyik elvtárs, és mi szabadon hozzászólhat-tunk, hogy: Egyetértek az elõttem szóló elvtárssal. S kész. Ezigen, ez szólásszabadság volt, nem az, ami ma folyik.

Igaz, az elvtársaknak humorérzékük egyáltalán nem volt,mert egy alkalommal egy kissé beszeszelt társ azt találtamondani, hogy: – Nekem lenne egy különvéleményem, de énnem értek egyet magammal, úgy hogy csatlakozom a...Hátvagy öt évig elutazott valahova, legalább is a rokonai eztmondhatták, szabadon.

De most már tényleg valaki világosítson fel engem, holkezdõdik a szólásszabadság és hol a becsületsértés, mikorélek a szólás/írás-szabadsággal, és mikor élek vele vissza?

Közhírré tétetikElég volt. Eddig és ne tovább. Többé már nem akarom sem

megváltani, sem megváltoztatni a világot, de azt megkövete-lem, hogy a világ is hagyjon békében engem. Ne tessenekengem globalizálni és digitalizálni sem, az eddigi tapasztala-taim mind azt mutatják, hogy ez rossz, nem kell nekem.

Vegyük csak például a minap bezárt kis postafiókunk ese-tét a szomszédból. Eddig, ha be akartam fizetni (akarta afene, muszáj) a rózsaszínû csekket (otthon ugyanez sárga, dehát ez Svájc), átadtam a pénzt és a kis könyvet, a kisasszonylepecsételte a könyvem erre vonatkozó sorát, átvette a nagypénzt, visszaadta a kis pénzt, és kész. Na már most azok,akiknek én a pénzt küldtem, megelégelték, hogy a postabizonyos százalékot levon ügykezelés cím alatt, és leveletírtak nekem (fenét levelet, e- mailt), hogy legyek olyan ked-ves és a számlát ezentúl e-bankon keresztül fizessem, vagy hanem, akkor kénytelenek egy bizonyos összeggel megnövelnia költségeket. Jó, hát akkor nyissunk egy fiókot a banknál, éslessük a gépen, mikor és mennyit kér a telefon-tv-internet-energia stb. szolgáltató. Ez természetesen mind hétpecsétestitok, ezért egy, csak az e-bankra érvényes jelszót kellettszerkesztenem (minimum kilenc írásjel és számjegy, meglehetõleg minél vadabb kombinációi a mindenféle billentyû-zeten található jeleknek.) Ezzel már vagy hat jelszavam isvan, mert ugyebár sms-t, skypot is, meg még száz áldását adigitalizációnak élvezem (inkább szenvedem, mert rámkényszerítették), mert a játék úgy megy, hogy például mikorkinyitom a gépet, azonnal megjelenik a képernyõ felét betöl-tõ fel- vagy megszólítás: Szeretném, hogy a kép ne legyenhomályos? Semmi sem egyszerûbb, koppintson ide, és mennifog. Na, mivel nem homályos, nem koppintok rá, és ez ígymegy hónapokon át, míg meg nem történik a mára a legelõ-kelõbb közgazdasági egyetemeken is tanított Hofi Gézamódszer. Elõadása közben az elsõ sorban ülõ pár kis rakon-cátlan gyermeke állandóan fel s alá szaladgált. Hofi Gézaudvariasan – jaj, meg ne sértse a mindenható nézõket -leszólt a színpadról: - Tessenek már vigyázni, mert elesik agyermek. – Ó nem,egész biztosan nem, mert nagyon ügyes.

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEGyárfás András hozzászól

Jött H.G. válasza: – De igen, elesik, mert elakasztom. Ó, beszép lesz!

Ezért kérem, követelem, hogy a környezetvédelmi egyesü-letek, pártok, mittudoménmik azonnal kezdjenek engemvédeni a környezettõl! Én megtettem mindent, amire kértek,szelektíven gyûjtök üveget, papírt, kartont, pillepalackot,használt elemeket, ételmaradékot, fémet (nemes fémeket,úgymint arany és ezüst pláné könnyen, mert az nincs akezem ügyében), és ami már nem fér bele a sok célirányoskukába, azt méregdrága zsákban teszem a szemétbe.Viszonzásul viszont megkövetelem, hogy engem se lepjen ela globalizált ideológiák szennyözöne.

Bámulója vagyok a fejlõdésnek. Ha csak az orvostudo-mányt nézem, nincs az az ember, aki, ha bemegy egy jól fel-szerelt rendelõbe és hagyja, hogy végigcsináljanak rajta min-den lehetséges szûrést és vizsgálatot, ne betegként hagyja ela rendelõt. Az már megint más kérdés, hogy a megállapítottbetegségre nincs se gyógymód, se gyógyszer, csak neve van.Ilyenkor cseng a fülembe gyermekkorom nótácskája: - Nembüdös, nem zsibbad a lába, ha fából van csinálva. Akkor mégígy állt a tudomány.

Na, már megint az orvosokkal kötekedem, pedig csak azorvostudománnyal van bajom, mûvelõivel nincs, hisz õk isglobalizáltak és digitalizáltak lesznek, akárcsak én, aki majdcsak bemegyek, leadom a kártyám, beütöm a kódom, és asebészgép beültet egy õssejtet, hogy kinõjön újra a véletle-nül levágott fülem, s a gép nem téved, nem egy bal fület ültetbe a hiányzó jobb helyett, az meg elkezd befele nõni, hogyettõl még cifrább gondolataim legyenek.

Ha én most elárulom, hogy tulajdonképpen mi is lett volnamára az írás címének ihletadója, a Nagy Kegyelmû Fõszer-kesztõ Úr azt fogja hinni, hogy már meg is történt a jelzettbeültetés. Nem bánom, higgyen amit akar, de elmondom:„Meg akarlak tartani Téged, azért választom õrödül/ A megszé-pítõ messzeséget”(Ady) Igen, ez jutott eszembe szülõvárosom-ra, Marosvásárhelyre gondolva, és vitába kezdtem Adyval,mondván, hogy ilyen sorokat nõnek nem lehet írni, abbólcsak cirkusz lesz és nem könnyes, édes búcsúvers. DeMarosvásárhelynek, az estikés és portulás járdaszegélyeknekés akác- meg hársfa-szegélyezett útjainak igen, annak avárosnak, ami már csak álmaimban él, annak igen...

Ezek olyan érzések, melyeket sem a globalizáció, sem adigitalizáció nem képes elvenni, és emiatt Ady helyett inkábba világba kötöttem bele.

PC fürdõzés Ülök a Bük-i fürdõ medencéjében, és dagonyázok, úgy,

ahogy illik. Mellettem két hazai úriember osztja a vélemé-nyét és az észt a körülötte lévõknek az Orbán országábanfolyó rettenetes diktatúráról. Nem tagadom meg magam, éshalkan, hogy csak õk hallják (mert a lincseléstõl azért csaktartok) kifejtem, hogy én hogyan látom mindazt, amirõl szóesett. Persze már az elején közlöm, hogy én svájci vagyok, ésmint külföldi, kintrõl, a jobban látó szemével nézem azországot, és mint svájci, vitathatatlan magasságból, azaz egy-fajta „én már letettem az asztalra valamit” hozzáállással.Merem ezt tenni, mert a feleségem valami kényeztetõ mû-sorban vesz részt, így nem tudja valóra váltani fenyegetését,miszerint ha én még egyszer magyar társaságban kiejtem a

számon, hogy svájci vagyok, õ azonnal javítani fog: igen,igen, de Erdélybõl származom, és ezzel, mint román, el le-szek intézve.

Hát akkor az egészség és tanügy témát rövidre fogva:Uraim, ezek sehol a világon nincsenek „rendben”. Svájcbanis folyamatos a biztosítási díj emelése, az igények meg azegekben. Ha a várólisták lerövidülnek egy hétre, akkor azon-nal kérelmezik a napokra való átállást, s ha majd ez is meg-jön, akkor a „most rögtön, azonnal” következik. Az iskolák-ban a digitalizálással annyira megváltoztak a módszerek,hogy a tanárok nem tudnak lépést tartani a követelmények-kel, negyven éves korukban teljesen kiégve, depressziósanhagyják el a pályát, sokszor a munka világát is. Aztán meg ezaz állandó stadionozás. Hát kérem szépen, szeretnénk ugye,hogy súlylökõ világbajnokaink legyenek. Hát akkor a gyer-mek kezébe kell adni egy golyót és egy legalább húszméterescsíkot valahol, hogy dobhasson. Alapok nélkül fölösleges asopánkodás, hogy nincs foci, meg nincs ez meg az.

– Sajnos lejárt az orvos által megengedett húsz percem,mennem kell, ne haragudjanak, hogy közbeszóltam..

Elmenõben még hallom: – Könnyen beszél, svájci. Jó,hagyjuk az egészség- meg a tanügyet, de a trafik mutyi, megMészáros Lõrincz, nekem ne beszéljen senki és még semmitsem mondtunk neki arról, hogy itt milyen sajtó- és szólástila-lom van, mert elhúzta a csíkot.

Olyan hangosan hangzott ez el, hogy még az öltözõben ishallani lehetett, és csak visszavitt a vízbe: – Uraim, ha ez tilt-va van, Önök most mit csinálnak?

Néma csönd és kihalt a medencetartomány.

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 39Gyárfás András hozzászól

I. Szent László király (1077–1095)

A gyászoló család egyszerû gyászjelentésben tudattaKányádi Sándor költõ elhunytát, valamint a virrasztás, arészvétnyilvánítás és a búcsúztatás idõpontját. Végakarataszerint hamvait a gyászszertartás után a család kertjébenhelyezték örök nyugalomra szülei porhüvelye mellé az édesanyaföldbe. Az erdélyi és az egyetemes magyar költészetegyik legnagyobb alakját nemcsak lélekparancsra megjelenttisztelõi, hanem az ég is megsiratta. Az égi áldás csak akkorszünetelt, amikor a hamvait és a virágmiriádot vivõ lovaskocsi és kísérete a református templomtól az öreg kút mel-lett elhaladva eljutott a csûrön túl a kertbe. Gryllusék éne-keltek – végakarata szerint -, Csaba testvér árvái szavaltak,és a végtisztességre összegyûltek együtt énekelték: „Várom,hogy a szél / azt az almát, / piros almát / lefújja elém.”Méhecskék röpködtek, a fûszálak meggörbültek az esõcsep-pek súlya alatt, esõfelhõk keringtek, és a természet csodásölén egy nagyszerû embertõl vett végtisztességet a nemzet.Élén – lélek szerint - minden magyarok államelnökével, hite-les igehirdetõkkel, életét méltató kortárs börtönjárt iroda-lomtörténész-baráttal, jobb és baloldali írókkal, tanítókkal éstanárokkal, székely népviseletbe öltözött felnõttekkel ésgyermekekkel, a felemelõ pillanat súlyát érzõ gyásznéppel.

Évszázadokként születnek ilyen géniuszai az édes anya-nyelvnek és fél évszázadokként kerül sor az erdélyi magyar-ság számára ilyen meghatározó, végsõ tiszteletadásra.Legutóbb Tamási Áron temetése és végsõ hazatérte jelentettilyen mély és õszinte közösségi együttlétet, a verssorok akko-ri szerzõjére ötvenkét esztendõ múltán szintúgy érvényesgondolatokkal: „Kívánhat-é ember többet: / derékaljnak szülõ-földet / s két cserefa tömött árnyát / szemfedõnek”. Igaz, afarkaslaki cserefák helyett immár nagygalambfalvi szilvafákárnyékában pihenhet meg a vándor, aki a határtalan magyar-ságot és az egészségesen nemzeti érzelemvilágot képviselõ,jellegzetesen erdélyi sorsot megtestesítõ, hiteles és szeretet-teljes életet élõ Költõ nyughelyéhez zarándokol majd el.

Kányádi Sándor tisztességre és hûségre nevelt, szeretetetsugárzó, igazmondó, méltóságot megtestesítõ, példamutatóember volt, aki rá jellemzõ szerénységgel a legszerencséseb-bek közé valóknak tartotta magát. Valóban, az immár letûntkor sok-sok nehézsége ellenére, alkotása idején megadatottneki, hogy a magyar szó fegyver lehessen az erdélyi magyarértelmiség tollában. Örök érvényû életmûvét nem a hatalmiviszonyok, hanem éppenséggel az azoktól való távolságtartáshatározta meg nyolcvankilenc elõtt és után egyaránt. Így vál-hatott versein felnövekvõ gyermekek Sándor bácsijává és ígymaradhatott meg közösségét szolgáló hiteles embernek.Nagygalambfalva örökös és toleranciát, szeretetet hirdetõpolgárának, „tárca nélküli külügyminiszterének” az õt örök-re szívébe záró község, a székelység, az egyetemes magyarságemlékezetében.

Tipikusan erdélyi sorsot megtestesítõ életében Kolozsvárés Budapest csupán szükségszerû kitérõ volt. Kolozsvár meg-adta neki az életteret az alkotáshoz, Budapestre való áttele-pülése pedig egy nyugdíjas ember kényszerébõl fakadt, aki-

tõl érdemtelenül elvették a kolozsvári lakását, és ezáltal szü-lõhazájukat elhagyó fiai, unokái közelségébe számûzték. Abiztos pont mindig Nagygalambfalva volt, születésében éshalálában egyaránt, ráadásul élete végén állandó romániailakcíme is szülõfalujába szólt, amelyet számtalanszor nagyszeretettel látogatott meg.

Kányádi Sándor hamvainak az anyaföldbe helyezésével aföldi lét, az életpálya befejezõdött ugyan, de elkezdõdött alelki és szellemi örökkévalóság. Erre utaltak a templombanhallott egyetemes és sajátosan életízû gondolatok is: „szülõ-földhöz ragaszkodott derûs, szelíd természetével, csodálatostehetségével ízt adott az életnek, verseivel pedig az édes anya-nyelvnek”, „alkotó, értékteremtõ, békességet és szeretet sugárzó,életigenlõ és a gyermekek felé mindig szeretettel forduló egyéni-ség volt”, „nem félt a hatalomtól, versben kimondott sok olyandolgot, amit pályatársai még végiggondolni sem mertek”.

Valóban, szerencsés ember volt Kányádi Sándor. Vég-akarata és érdemei szerinti emlékezetes temetés járt ki neki.Miközben másokat túlzott csinnadrattával, netán már-márelfeledve kísértek utolsó útjukra, az õ temetése egészenemberi, hiteles és természetközeli volt, akárcsak egész élete.„Ti vagytok a világ világossága” – szólt az ige a szószékrõl,„vigyen fel Golgotára” (Hargitára) – szólt az ének a virághal-mazzal befedett sírgödör felett. Miközben úgy tûnt, hogymindenki Sándor bácsija még a saját temetésén is az iroda-lom szépségét, szeretetét, jóságát tanította. Amiként megír-ta korábban: „aki megért/ s megértet/ egy népet/ megéltet”.

A nagygalambfalvi családi sírkerttõl nincs messzeSzékelykeresztúr, sõt Ispánkút, a fehéregyházi csatatér sem.Itt nyugszik névtelen sírban a magyar költészet másik halha-tatlan nagysága, Petõfi Sándor. Neki a sors nem adott közelkilencven esztendõt, sõt még virágokkal és verseinek rigmu-sával befedett sírhantot sem. Mégis, majdnem kétszáz évevelünk él a szellemisége, talán örökre, hiszen „hol magyar él,hol ember fél, a költõ visszatér”. Miközben az egyetemes ésmagyar költészet zenitjén Petõfi társául szegõdött egy másikköltõóriás: Kányádi.

Dr. Ábrám Zoltán

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEIn memoriam

Kányádi Sándor örökkévalósága

Utakra készülõdve: Hosszúak és nehezek voltak azok azutak, melyeket Kányádi Sándorral együtt tettünk meg azerdélyi szórványokban. Hosszúak, mert többnyire lakásán,Kolozsváron, a Ferenc József úton kezdõdtek kora hajnal-ban, és 400-500 km után jóval éjfél után Kolozsváron, vagynehezebb esetben Hargitafürdõn fejezõdtek be, ahováSándor bácsit – egy kis nagygalambfalvi további felcsoma-golás és bögözi bekukkantás után – fel kellett szállítanom anap végeztével (a nap hajnalodtával). Nem nehéz kiszámí-tani az utak hosszát: Kolozsvár- Vajdahunyad, Déva kör-nyéke, Zsil-völgyi bányaság, éjfél utánra Hargitafürdõ ésBögöz.

Többnyire ketten utaztunk, és Sándor bácsi útközben isnagyon szeretett mesélni. Ez többnyire úgy történt, azzalmár el is kezdõdött az emlékek sora, ahogy méretes, több-nyire a Hargitára szánt csomagjait – Magdi néni intelmei-vel együtt – a második emeleti lakásból lecipeltem az autó-ig. Az emlék- és történetáradat pedig egész úton tartott,szüntelenül, majd azzal fejezõdött be, hogy a Hargita tete-jén a nyaralójába becipekedve, jóval éjfél után elbúcsúz-tunk az éj homályában, és én is elindultam haza, vagyisBögözbe.

A történetek között pedig volt minden, ami elképzelhe-tõ. És estére egy megjegyzés:

„– Fiam, egyébként nehogy félre érts, én nem vagyokilyen beszédes, csak azért beszélek most ennyit, hogy afáradtságtól nehogy elaludjál a kormány mellett.”

Induláskor az autóban: – László, fiam! Maradjunkannyiban, hogy neked is Sándor bácsi vagyok! Édesapádnekem vallástanárom volt a székelyudvarhelyiKollégiumban. Egyébként tiszteltetem édesapádat, deremélem, a Hargita fele menet Galambfalva után megál-lunk egy kicsit nálatok is Bögözben.

Kányádi és a „kétféle” erdélyi magyar: A bihari, szatmá-ri, szilágysági és bánsági magyarság számára évtizedeken átlélekmentõ ajándék volt a határokon átívelõ magyar televí-zió. Még a hetvenes évek végén történt, amikor.Szilágyságból jött haza Kányádi Sándor, friss élményekkel,kedves falusi és városi találkozók lelkesítõ emlékével. –Tudod László, most jöttem rá, én, a székely ember, hogykétféle erdélyi magyarság van. Az egyik része az, ahol évti-zedek óta a magyarok nézhették a magyar televíziót, és amásik, ahol nem. Valóban nagy áldás ez a magyar televízió,de tudod, a mi székely népünk ebbõl is kimaradt. Nekünkmindig meg kell tanulnunk azt, hogy csak a saját lábunkonállhatunk.

„Miért nem költözöm ki Magyarországra?” (Akkor mégnem is sejtette, hogy egyszer õ is hontalan lesz Kolozs-

váron, otthonát – visszaszolgáltatás miatt – ki kell ürítenie,és saját lakás hiányában Budapestre kell költöznie:) –Sokan kérdezik, amikor Magyarországon járok találkozók-ra, hogy miért nem költözök ki én is Magyarországra. És énerre mindig azt válaszolom, hogy ezért, mert ez a kicsiErdély az egyetlen hely a világon, ahol nem lehet éhenhalni. Ha vándorúton vagyok és megéheznék, nincs olyanerdélyi falu, ahol egy tányér étellel, vagy épp, amije van, bene hívna és meg ne kínálna engem magyar, román, szász ésmég a cigány is.

Vigyázni kell az erdélyi magyarokra! 1990-ben, az Antallkormány beiktatása után nem sokkal õ is találkozott AntalJózseffel. Szóból szó jött, és a miniszterelnök Kányáditól ismegkérdezte, hogy miként látja, mire van a legnagyobbszüksége az erdélyi magyarságnak. – És tudod, László, énakkor azt mondtam neki. – Miniszterelnök úr, mi odahazamég valahogy megvagyunk, de arra kérjük, hogy vigyázza-nak a Magyarországra kiköltözött erdélyiekre, hogy minélkésõbb „magyarosodjanak el”.

A legnagyobb költõ: Izgult a kis legény, amikor az egyiktemplomban köszöntötte Kányádi Sándort. Izgalmábanmegbotlott a nyelve és úgy köszöntötte fel: – Szeretettelköszöntjük közöttünk Petõfi Sándort, a legnagyobb magyarköltõt. Sándor bácsi elmosolyodott a kis legény zavarán: –Jól mondtad legény, valóban Petõfi Sándor a legnagyobbköltõ. Az õ helye már örökre foglalt. De ha igyekszem, mégén is lehetek nagy költõ Nagygalambfalván, de ott is ejiszecsak ahol születtem, a Kányádi utcában.

Ki a költõ? – Ki a költõ? Kérdezte Sándor bácsi az egyikfaluban. - A költõ az, aki tudja, hogy mi mit érzünk és miregondolunk, de õ ezt helyettünk szépen el is tudja mondani.

Akirõl falut és utcát neveztek el: – Nem sok költõnekadatik meg életében, vagy már születése elõtt, hogy falutnevezzenek el róla. Sõt, a mi utcánkat is Nagygalambfalvánkétszáz éve Kányádi utcának hívják.

János bá, a miniszter: Fazekas János, „a miniszter”,„János bá’” egyik kedvenc úti témája volt Kányádi Sán-dornak. Lévén õ is földi: Magyarandrásfalva nincs messzi-re Székelykeresztúrtól és Nagygalambfalvától. Az „õ”-zõdialektus a Keresztúr környéki szülõföldnek, a „Sándorka”megszólítás Kányádi Sándornak szólt.

A körösztúri vasöntöde: – Sándorka, ha már muszáj voltvasöntödéje lögyön Székelykörösztúrnak, oda töttem ezt avasgyárat a Nyikó mellé a körösztúri rétre. Na, de nemKörösztúr alsõ felibe, hanem a fésõbe. De tudodé, hogymiér? Hogy ne alulról, Héjjafalva felõl jöjjenek föl azok,akik itt dógozni akarnak, hanem fejürrõl és ódarról jöjje-nek a Küköllõ, a Nyikó és a Gagy mentirõl. Ugyé értöd,

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 41In memoriam

Kányádi Sándor: „Én nem határon túli magyar vagyok, hanem határtalanul magyar”

Utak, emlékek, történetekKányádi Sándorral

amit evel mondani akarok? Amikor belkereskedelmiminiszter volt: – Tudod, Sándorka, adok én a székelyeknekTrabantot is, Ladát is, mindenkinek aláírom a kérésit, haddmozogják ki magukat egy kicsit és csillapodjanak.

(Jánosbá’-ról (= Fazekas János miniszterrõl) lehet mon-dani sok rosszat is, jót is, de azt ne felejtsük el, hogy negy-ven éven keresztül õ volt egyedül az RMDSZ.)

A petrozsényi magyarok: Petrozsényt járjuk, a völgyrõlbeszélgetünk, az itteni magyarságról. Régi emlékeit idézte,de látszott, hogy nagyon lemaradt az itteni történésekkel. –Voltam itt többször is, igaz, hogy régen. Amikor egyetemis-ta építõtáborokban építettük itt a Bumbest – Livezényi vas-útvonalat. – László! Megvan még itt a völgyben a bányavi-déken a magyar többség? – Na, de azért ugye megvan ittmég a magyar tagozat a bányamérnöki egyetemen?

A csinos missziós lányok : Dél-Erdély egyik kis falujábanvagyunk nyári misszióban a teológusokkal és vallástanár-képzõs lányokkal. A fiatal lelkész is nemrég érkezett a gyü-lekezetbe, nõtlen volt, és még ráadásként az õ legény-paró-kiájára odavittem én Kányádi Sándort is. Beszélgetünk,Kányádi faggatja a fiatalokat, a lelkészt errõl-arról, az iskiderült hamar, hogy a lelkész nõtlen. Sándor bácsi körül-nézett a fiatal, csinos vallástanárnõ- jelölteken, és huncutmosollyal megjegyezte: – Ennyi szép fiatal missziós lányután, reméljük, nehéz lesz a tiszteletes úrnak sokáig nõt-lennek maradni.

Lelkész-költõ – Kányádi „vetélytársa” : Egyik faluban ezaz igencsak beszédes Kányádi Sándor alig tudott szóhozjutni az ottani lelkésztõl. Amíg csak beszélt a lelkész, nemis lett volna olyan nagy baj, de a templomban elõvette agitárját és félbeszakította a verseit mondó KányádiSándort: – Az semmi Sándor bátyám, az én verseimet hall-gassa meg! – és elkezdett saját verseket gitáronelõadni. Alig tudtuk elhallgattatni.

„Vetési nézzen szét a faluban”: Találkozón hangzott el,amikor Kányádi Sándor már ugyanaz nap harmadszorfogott bele közönségbuzdító mondókájába, és zavarta,hogy nekem megint hallanom kell, amiket mesél: –Megkérjük Vetési tiszteletes urat, hogy hagyjon magunkra,amíg mi itt beszélgetünk. Olyan szép ez a falu, sétáljonegyet. Hátha talál benne olyan néznivalót, amit eddig mégnem vett volna észre.

Kisdiák kérdése, közönségtalálkozón - Petõfi timafalvisírja: – Sándor bácsi, mint nagygalambfalvi, mit szól ehheza székelykeresztúri Petõfi sírhoz, a timafalvi temetõben?Vajon igaz lehet, hogy ott temették volna el Petõfit,Székelykeresztúron? – Igaz, biza, én is azt mondom, hogyott is nyugszik Petõfi Sándor. Mert Petõfi olyan nagymagyar költõ, hogy minden erdélyi faluban kell legyensírja.

Te vagy a nagyharang!: Minden közéleti kérdésben (leg-többször kéretlenül, illetéktelenül) megszólaló, bölcsessé-get osztó erdélyi legnagyobbjainknak üzente KányádiSándor: – „…Te vagy a nagyharang, nem kellene nekedminden vecsernyére megszólalni.”

Felhurcolkodni a világhálóra: – Tudod, László fiam, énnem nagyon vagyok benne ebben az új számítógépes világ-ban. De azt látom, hogy ha meg akarunk maradni és át aka-

runk adni mindent, magyar és erdélyi értékeinkkel minde-nestõl fel kell hurcolkodnunk a világhálóra is.

Az utolsó utunk azzal fejezõdött be, hogy: – László fiam,látom, nagyon fáradt vagy. Menjetek el pihenni a szeltersziházikómba. Kérjétek el a kulcsot Ágnes nénitõl és pihenjé-tek ki magatokat.

A szórványok nevében is köszönünk mindent KányádiSándornak! Nyugodjon békében!

Vetési László

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEIn memoriam

Nagy-Major Gábor

Kányádi SándormeghaltIzzad a magány a Hõgyénketten élvezzük: Csenge meg éna sárgarigó belenyávog s a„fityeg a bíró” hívójele a nyárfákongyurgyalagok fürdenek a tóban

tiszta a víz de a tavirózsák zárvabólogat az idõ s a törökbúza ésén eleresztek egy sóhajt a magasba

éveim és barátaim fogynak egyreKányádi bátyám szavai mentek az egekbeés örök ígékké válnak nemsokáramert az ékesszavú székely itthagyott a mába’és helyébe senki sem léphetúgy érzem vérzõ végeinketsenki sem védi helyette úgy megújabb ezredévigcsak ha a nagygalambfalvi temetõfejfái felérnek az égigés kiáltanak, sírnak cintermeknek mélyén székelyek sorsáért aggódó zenével angyalok zengik azt a Missa brevistSándor bátyánk pedig hamiskás mosollyal lenéz onnan fentrõl tán reánk is kacsintakkor értjük meg tán miért is írta teleazt a bizonyos írkát, amit valakitõl kapottaki õsszel a fák hegyén járvanekünk székely-magyaroknak annyit sannyit adott.

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 43In memoriam

MegemlékezésFerencz Vilmosról

Nehéz szívvel búcsúzik az ember olyan székely embertõl,akivel alig egy hónappal halála elõtt több alkalommal isbeszélgetett és közösen tervezték az Erdélyi Körök OrszágosSzövetségének 2018. évi és az azt követõ éveinek programjait.

A gyergyóremetei származású Ferencz Vilmos 1947.augusztus 11-én született a Pest megyei Telkiben, és 2018.július 23-án tragikus hirtelenséggel hunyt el Budapesten.Szülei Gyergyóremetérõl menekültek el a szovjet hadseregelõtörése miatt. Székely gyökereirõl soha nem feledkezettmeg, hiszen úgy édesanyja, mint az édesapja is olyan nevelés-ben részesítette, hogy tudatában volt annak, a magyarságértékeit védeni, óvni és továbbfejleszteni kell.

Már az édesapja életében bekapcsolódott a Budapesti Szé-kely Kör (BSZK) életébe, 2001-tõl az egyesület titkára lett,majd 2008-tól a Kör elnöke, mely szervezet csatlakozott azErdélyi Körök Országos Szövetségéhez.

Frigyesy Ágnes szerint Vilmos, sokunk küzdõtársa, munka-társa és barátja, az utolsó leheletéig nagy lelkesen, testvériszeretettel vezette a Budapesti Székely Kört. Öröm volt mel-lette dolgozni, vele szervezni programjainkat. Jövõ év tava-száig elkészült a BSZK kulturális programja.

Szinte lehetetlen felsorolni a korábbi évek gazdag prog-ramjait, melyeket a BSZK égisze alatt Ferencz Vilmos szer-vezett, de mindenképpen meg kell említeni a Szent László ésHunyadi Mátyás magyar királyainkra, vagy Székely Mózeserdélyi fejedelemre fókuszáló programokat.

Az Erdélyország az én hazám nagyszabású rendezvénykitalálója és szervezõje volt éveken keresztül, Verõcére gyûl-tek össze ilyenkor Erdélybõl a nagyvilágba szétszóródottmagyarok ezrei, akik a találkozásokon kívül meg akarták tár-gyalni a világ és az emberiség dolgait, de fõleg a magyar nem-zet fennmaradásának esélyeit.

– Vilmos, nem is olyan régen épp azt terveztük és épp tejavasoltad, hogy Budapesten, a Reménység Szigetén fogjukfelújítani az Erdélyország az én hazám korábbi nagysikerûrendezvényt. Nélküled nem biztos, hogy lesz elég erõnk erendezvényt megszervezni.Kedves Vilmos, emlékünkben tovább élsz!

Dr. Szekeres Sándor EKOSZ elnök

MINISZTERELNÖKSÉGEgyházi, Nemzetiségi Kapcsolatokért és az ÜldözöttKeresztények Megsegítéséért Felelõs ÁllamtitkárBudapesti Székely Kör részére

Tisztelt Egyesületi Tagok!

Szomorúan értesültem Ferencz Vilmos elnök úrhaláláról, aki éppen 30 évvel ezelõtt alapította megaz egyesületet, melyet élete utolsó pillanatáig nagyelhivatottsággal vezetett. Tevékenysége jelentõsenhozzájárult a Budapesten és környékén élõ székelyemberek közösségbe szervezéséhez, a székely kul-túra megõrzéséhez és továbbadásához, valamint azanyaországi és székelyföldi kapcsolatok erõsítésé-hez és fejlesztéséhez. Ezúton szeretném kifejezniegyüttérzésemet a Budapesti Székely Kör vala-mennyi tagjának és Önökön keresztül az elhunytcsaládjának, barátainak, valamint mindazoknak,akik osztoznak a váratlan halálesetet követõ gyász-ban.

Budapest, 2018. augusztus 7. Tisztelettel: Soltész Miklós államtitkár

A Budapesti Székely Kör gyászkoszorújának szalagjáa következõ felirat szerepelt:

Az erdélyi magyarságért mindhalálig!

Drága Barátaim, szomorú szívvel tudatom,tudatjuk, hogy 2018. július 23-án tragikus hirtelen-séggel elhunyt Ferencz Vilmos, a BudapestiSzékely Kör alapító elnöke. Vilmos, sokunk küzdõ-társa, munkatársa és barátja épp 30 éve alapítottaa Budapesti Székely Kört, amit az utolsó leheletéignagy lelkesen, testvéri szeretettel vezetett! Örömvolt mellette dolgozni, Vele szervezni a kulturálisestjeimet, programjainkat. Jövõ év tavaszáig elké-szült a BSZK kulturális programja!

* * *

Emléke legyen áldott! Isten nyugosztalja! Kedves Vili, emlékünkben tovább élsz!

Frigyesy Ágnes, a Budapesti Székely Körprogram- és médiafelelõse

Közzétéve: a Ferencz-család megbízásából

Dr. Ilyés György Kolozsvárról „elszármazni kényszerült”fogszakorvos egy olyan kolozsvári – egykor fiatal – nemze-dék tagja volt, amelyet talán a legnagyobb mértékben sújtottaz etnikai tisztogatás. Sorsa nem csupán egy becsületben éspéldaszerûen megélt emberi és szakmai pályafutás, de egyolyan történet, amely sokak hasonló kényszerpályájánakmegértetésére is alkalmas. barátságunk hat évtizede alattismerte, mindenki szerette, aki nem ismerete, sajnálhatjaazt. A szerénység, segítõkészség, szorgalom, szakmaiság éscsaládszeretet s megannyi más érték hordozója távozottközülünk személyében. Életpéldája korosztálya sok tagjá-nak tetteiben is folytatódott és folytatódik az utódokban.

Az emlékezõ beszéd 2018. június 18-án hangzott el Buda-pesten, az Erdélyi Gyülekezet által immáron 26 éve mûköd-tetett Reménység Szigetén.

Gyászoló barátaim! Szólíthatom így az összegyûlteket, hiszen Gyuri barátai az

én barátaim is. Ezeknek a soroknak a rendhagyó búcsú címetadtam. Mert nem is búcsú ez, hanem üzenet odaátról. Üzeneta túlpartról, ahová Gyuri barátunk megérkezett. Õ üzeninekünk, hogy ne a gyász, hanem hit és az ebbõl fakadó örökélet reménye örvendeztessen meg mindnyájunkat. Õ márnem csupán hiszi, de tudja is ezt. És nekünk, akik még ittvagyunk, el kell fogadnunk a megüzent tapasztalatot. Mert ahalálnak nevezett szomorú elválás része az életnek, a földinyomorúságosból a megérdemelt dicsõségesbe nyit kaput.

Nekem azonban nem a hitszónok szerepe jutott, hanem aföldi élettõl búcsúzó barátra emlékeztetés, úgy amilyen emlé-ket õ hagyott barátaiban. Gyuri mosolyogva akar látni ben-nünket. Higgyétek el, nincs ebben semmi megbotránkoztató.

Gyurit nem lehetett nem szeretni. Soha nem hallottam tõlerosszat senkirõl. Annál többet arról a rosszról, ami körülvet-te a világot, s fõleg a nemzetet.

Magyarsága is sallangmentes, természetes, nem színpadia-san magamutogató volt, olyan, amire könnyû rásütni azt azismert lehetetlen jelzõt, hogy „magyarkodás”. Õ magátólértetõdõ módon volt magyar. És maradt erdélyi magyar, akikilát az összmagyarságra és a világra, amely annyi ármánnyalakar elnyelni minket.

Nehéz szép idõket éltünk egymás mellett. Nehéz szép idõkemlékei is összekötöttek. Az ifjúság reményekben és küzdel-mekben, esetünkben sérelmekben és az azokon felülemelke-dés összekacsintásának örömében gazdag évei voltak.

Erdélyi fülnek nem idegen a szó: navétások voltunk.Ingázók, akik hajnalok hajnalán – még a tömegközlekedéselindulása elõtt – gyalogoltunk vagy futottunk kilométereketa vasútállomásig, s próbáltunk ülõhelyet szerezni, vagy olykorfekvõt a csomagtartó-hálóban. Keserédes emlékektõl búcsú-zunk mi néhányan megmaradottak. Nem tudunk márGyurival együtt derülni azon, amin – büszkén állapítottukmeg – az akkori körülmények között is képesek voltunk.

Hiszen, hogyne derültünk volna, ha emlékezetünkben meg-jelent a nagyenyedi labdarugó pálya, ahol az orvoscsapat ját-

szotta mérkõzéseit, és a jobbszélen elfutó 150 kilós románkórházigazgató az alapvonalon és a közönségen áttörve: prin-gyeci-mö – pringyeci-mö (fogjatok meg – fogjatok meg) kiál-tással, a szocialista tömegsportot támogató igazgatói lendület-tel rohant tovább, s lelt féket és ellensúlyt annak a mindenkiszámára nélkülözhetetlen bódénak korhadt deszkái alatt. Acsapat sztárjával, Gyurival, percekig levegõt nem kapva nevet-tünk akkor és késõbb is, ha felidéztük a jelenetet. Lehet-eilyen emlékeket feledni? Gyuri most is elmosolyodik ezen ott,ahol van, s ahonnan engedélyt adott ezt elmondanom.

De ott volt a valódi háttér. A jövõnk bizonytalansága, azintézményes ellenõrzés árnyainak személyekre lebontottjelenléte, baráti házasságok felbomlása, fizikai összeomlásokés betegségek, alkoholmámorba vagy éppen öngyilkosságbamenekülõ – jobb sorsra érdemes – ismerõsök, röviden aCeausescu diktatúra, minden következményével és egészhangulatával.

Gyuri akkor is mosolygott, sõt valamilyen – bátorságnaknem nevezhetõ – nonsalanszszal, sok mindent mégis kimond-tunk, sõt kinevettünk.

Aztán a családalapítás felülírta a fiatalság könnyed toleran-ciáját. Jövõt kellett tervezni, s ebbe aktívan avatkozott be azetnikai tisztogatás, arrafelé sokoldalúan fejlett módszereivel.Így keltünk útra.

Az új életben pedig ismét sikerült helytállnia, és közbenhárom gyermek apjaként, mint példás férj és võ is teljesítettekötelességét, majd nyugalomba vonult, de amerre megfordult,mindenki tisztelettel és hiányának érzetével emlékezett rá.

Nem sokan tudják, hogy Gyuri kitûnõ közíró vagy publicis-ta is lehetett volna. Hatvan éve szerteküldött adventi levele-imre minden évben tõle kaptam a legszebb válaszokat. Máralig vártam, hogy megérkezzen a postán kézzel írott újabbszép episztolája.

Tavaly történt meg elõször, hogy csak telefonon keresettmeg. Szokatlanul levertnek tûnt. Fáradt vagyok, mondta. Televolt aggódással a haza sorsa miatt. Mert ahányszor beszélnitudtunk egymással, mindenkor ez került elsõként szóba. Amagyarság és annak jövõje.

Ki és milyen volt hát röviden dr. Ilyés György, kérdezheti,ha van mégis olyan, aki nem ismeri?

Ilyés György az Istentõl kapott küldetését, a rábízott fel-adatot a szolgálat szellemével, a bölcs szerénység nyugalmá-val és derûjével, valamint elfogadókészségével végrehajtóigaz magyar értelmiségi, példát mutató, egyszeri és megismé-telhetetlen alakja volt. Amire a sors rendelte, azt elvégezte,ránk hagyott példája nélkülözhetetlen, családja és barátai szá-mára pedig, akik még vagyunk: pótolhatatlan.

A vigaszt emléke, utat mutató élete, annak hasonló maga-tartásra intõ üzenete jelentheti elsõsorban. Ezért és ez általmarad velünk. Mosolyogva, szép férfiarcának derûs vonásai-val, a felénk folyamatosan áradó rokoni, baráti szeretettel.

Ha kiérdemeljük, találkozni fogunk Vele!

Szász István Tas

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEIn memoriam

Rendhagyó búcsú dr. Ilyés Györgytõl

Negyvenévnyi barátság után nagyon nehéz búcsúzni a leg-jobb baráttól, de a szívszorító érzelmeket nem feledve, mé-giscsak emlékeznem kell Dr. Pákh Sándor Csabáról, hogy necsak az én szívemben maradjon meg az emléke, hanem atágabban vett családi, baráti és ismeretségi kör is emlékez-hessen róla.

Pákh Sándor Csaba a második világháború vérzivatarosbefejezése után született 1945. október 8-án Wolfsburgban,és 2018. május 29-én halt meg Budapesten. Tanulmányait aDebreceni Füvészkert Általános Iskola, Kossuth LajosGimnázium és a Debreceni Orvostudományi Egyetemen(DOTE) végezte cum laude-val. A debreceni évek után Bu-dapesten helyezkedett el orvosként.

A Ceausescu-rendszer kellõs közepén volt szerencsémmegismerkedni Pákh Sándor Csabával, aki Erdélyt szeretõ ésa magyarság iránt elkötelezett emberként, nem törõdve amagyarellenes kommunista diktatúra fenyegetésével,Székelyfölddel, annak magyar népével akart közelebbrõlmegismerkedni. Felmenõinek ugocsai és szatmári gyökereitszámon tartva, mindig az egységes magyarságban gondolko-dott, s ezért is érdeklõdött a magyar értékek, hagyományokés történelem iránt. Igyekezett a magyarság õstörténetétõlnapjainkig minél több ismeretet elsajátítani. Elsajátította aszékely-magyar rovásírást, gyûjtötte, kereste, fényképezte ésközzé is tette a rovásírásos leleteket, melyrõl a Forrai SándorRovásíró Kör honlapja tanúskodik: Csíkkozmás-Sóskútfürdõ,Zágon, Dálnok, Bögöz, Énlaka, illetve Székely Mózes Erdélyszékely fejedelem címû könyv borítója. Friedrich Klára-Szakács Gábor 2008-ban kiadott Õsök és Írások címû köny-vében említi Pákh Sándort a Dálnoki templom rovásfeliratá-ról szóló szép fotójával. Részt vett a Szakács Gábor vezettefeltáró úton, ahol a boszniai Visoko piramisokat vizsgáltákmeg tüzetesen. Õ is támogatta, hogy a rovásírás kerüljön belea Nemzeti Alaptantervbe, melyet Dr. Hoffmann Rózsa, okta-tásért felelõs államtitkár állított össze. Az Ugocsa non coro-nat szellemisége lobogott a halk szavú, mosolygó, embereketsegítõ-gyógyító orvosban, aki a magyar nemzeti ügyek tekin-tetében soha nem volt megalkuvó. Ott lobogott a feleségévelegyütt épített hajdúszoboszlói házán a címeres magyar triko-lor és a székely zászló.

Örökre feledhetetlenek lesznek azok a hosszas beszélgeté-

sek, melyek során az erdélyi fejedelemség fõszakácsa által1580-ban írt Szakács Tudományt részletesen elemeztük, sazzal biztatott, hogy amennyiben nem sikerül kiadni pályázatútján ezt az értékes könyvet, akkor saját és barátai összefogá-sával segíteni fog ennek kiadásában.

Budapest XV. kerületének alpolgármestere, NémethAngéla az alábbi méltató gondolatokkal emlékezett meg Dr.Pákh Sándor Csabáról: „...Pákh Sándor a betegei körében nagytiszteletnek örvendõ, megbecsült háziorvos volt, akinek élete kö-zéppontjában a gyógyítás és a betegek szolgálata állt. Munkájátelkötelezetten, kiváló szakértelemmel végezte, jellemzõ minderre,hogy még betegsége alatt is lelkiismeretesen, fáradtságot nemismerve igyekezett megszervezni betegei teljes körû ellátását. Afiatal kollégák tanítását is mindig szívügyének tekintette, fontos-nak tartotta, hogy hosszú évtizedes tudását, tapasztalatáttovábbadja. Háziorvosi hivatása – nem túlzás ezt állítani – egy-ben a hobbija is volt, de neki köszönhetõ az Opál utcai rendelõkertjébe ültetett gyümölcsfák látványa is, hiszen másik hobbija akertészkedés volt. Körzetéhez több mint 2000 lakos ellátása tar-tozott, akiket mindig segítõkészen, odaadással látott el. Fáj-dalmas távozásával a XV. kerület egy kiváló Embert és házior-vost veszített el.”

Azért is megrendítõ korai távozása, mert rendszeresensportoló alkat lévén vigyázott testi és lelki egészségére. Agyógyíthatatlan betegsége azonban ezt az erõs embert is le-gyõzte. Csak családja tudja igazán átérezni tragikus távozá-sát, felesége, két fia, lánya és három fiúunokája mellett a csa-lád, a baráti kör, illetve betegei gyászolják ezt a remek em-bert. Amióta tudom, hogy nem tudunk beszélgetni egymás-sal, naponta több alkalommal csak állok házam teraszán ésnézem az általa ültetett életerõs szõlõtõkéket, amelyek televannak szõlõfürtökkel, mintegy jelezve az élet gazdagságát.Temetése óta gyakran gondolok rá, egyetemista éveimre és aHázsongárdi temetõben olvasott Dsida Jenõ versre, mégisegy másik erdélyi költõvel fejezem be a Sándor barátomravaló emlékezést:

„Ott túl a rengeteg homályonegy szép országot ismerek,partján habverte sziklaszálonbotot cifráz egy kisgyerek.Haj, elvesztettem s nem találom,szekér az útján nem zörög,nincs arra jel, nincs arra lábnyom,eltüntették az ördögök.Kutatom kéz-árnyalta szemmels a szemem köddel lesz tele -fölötte átcsapott a tenger,tajtékos évek tengere.Útromboló fekete ördög,lásd, engem is megátkozott -Rapsonné asszonyom, könyörgök:még egyszer add a táltosod!

(Áprily Lajos: Álom a vár alatt)

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 45In memoriam

Szekeres-Lukács Sándor

In memoriam Dr. Pákh Sándor Csaba(1945. október 8.–2018. május 29.)

Száva Gyulastációi

„Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép. Ésaki tehetséges. És akinek jelleme van. A szépség inzultuslesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet! Mertmost õk jönnek mindenfelõl, elõmásznak, millióan és mégtöbben. A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. Ésleöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalom-mal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van. Máritt vannak. És egyre többen lesznek.”

(Márai Sándor: Judit és az utóhang)

Az asszonyhoz már kora reggel eljutott a hír, hogy ma viszik arabokat Csíkszeredából vonattal, de hogy hova, azt nem tudtameg. Nagyhamar kicsi csomagot csinált, a szalonnát feldara-bolta, tudta, hogy kés nem lehet az uránál, kevés darabocskatúró is akadt, meg egy üveg lekvár került a vászontarisznyába.Felkapta a féléves kicsi leánykáját a karjára, a nagyobbakat akezébe, szoknyájába kapaszkodtak, futottak, rohantak az állo-más felé. A téren már sokan álltak, zúgott-morgott az izgatotttömeg, késõbb tudta meg, hogy a közeli gyárakból kirendeltmunkások azért voltak ott, hogy a rabok ellen hangulatot kelt-senek. A rabszállító autóról három kezén-lábán megbilincseltrabot lökdöstek le, arcukon a több hetes bezárás, bántalmazásnyomai, soványak, sápadtak voltak, szemükben rémület ésbizonytalanság. Ment volna közelebb az urához, mikor meghal-lotta a tömeg ordítozását, büdös kizsákmányolók, ott a helye-tek, ahova visznek, ott rohadtok el! Az asszony megrémült, sze-rette volna az urát átölelni, elbúcsúzni tõle, ám az õr még arrais vigyázott, hogy a rab fejét, tekintetét se fordíthassa feléjük,durván meglökte az asszonyt, õ leesett a kislányával együtt. Atarisznya a földre esett, hallatszott az üvegtörés, a szilánkokösszekeveredtek a szalonna és a túró darabjaival. A háromrabot a beérkezõ vonat külön szakaszába lökték, nem láthattáka drága arcokat, az ablak felé se fordíthatták fejüket, kirobogottvelük a vonat. Hogy hova, senki se tudta.

Száva Gyula megkezdte hét és fél éves büntetését, fel nem fog-hatta, miért. Utazása három napig tartott, míg megérkezett akényszermunka helyszínére, a Duna-csatornához.

Száva Gyula családjának története a régmúlt századokbanyúlik vissza, az Erdélyi Fejedelemség korára. Valamikor, a17. század negyvenes éveiben egy szép tavaszi napon történt,hogy a szépvízi elöljáró idegen ajkú néhány családból álló kisközösségre bukkant. A férfiak kint álltak, a nõk a gyerekek-kel sátraikban húzták meg magukat döntésre várván sorsukfelõl. Csíkszépvíz bírájának elmondták, hogy messzi földrõl,Armanium országából jöttek a Kaukázuson át, több évi ván-dorlás után itt szeretnének letelepedni. Csíkszépvízre azértjöttek, mert Moldvából a Gyimesi szoroson át könnyen elér-hetõ volt a Pogány havas lábánál meghúzódó település.Papjuk a helybeli bírónak tíz aranypénzt adott, hogy sátraik-ban békében megpihenhessenek néhány napra. Késõbb enge-

délyt kaptak a végleges letelepedésre, és a néhány napbóltöbb évszázad lett. Sorstársaik ugyanekkor Erdély-szerteszétszéledve keresték a befogadó helyeket, Gyergyószentmik-lós, Ebesfalva (Erzsébetváros), Szamosújvár (melyet õk épí-tettek fel várossá), Beszterce, ezek a települések fogadták bea Moldva felõl érkezõ örményeket. Nem ekkor tették lábukatelõször Erdély földjére, kereskedõik már a 16. század végétõlátjártak a vásáros városokba, Brassóba, Szebenbe,Gyergyóba. A Székelyföldre érkezettek és a székelyek közöttaz együttélés zavartalan volt, az örmények székely mintáraépítették fel földszintes, tornácos házaikat. Fõleg állatkeres-kedõk, bõrfeldolgozók, mészárosok, tímárok, csizmadiák,gyertyaöntõk, szûcsök, szappanfõzõk lettek, egészen Bécsighajtották állataikat, szépen gyarapodtak, gyermekeiket kül-honi iskolákba járatták. Rokonságba is kerültek a székelyek-kel, „megkomásodtak”, és ott maradtak immár örökre,maguk is székelyekké válván, azaz magyarörményekké. 1734-ben újabb csoportok érkeztek az orosz-török háború elõlmenekülve, akkori bírójuk Száva Péter volt. 1816-banCsíkszépvíznek már örmény fõbírája volt, Száva Antal, csa-ládjából pedig egy másik Száva Antal volt a település megbe-csült kereskedõje. Az 1730-as években a csíkszépvízi örmé-nyek megalapították a Szentháromság Segélyegyletet a rászo-rulók segélyezésére, ebben is aktív szerepet játszottak a Szávacsalád tagjai, Száva Jakab, Száva Antal, Száva János, István,Kristóf. Aztán közülük is kit ide, kit oda vetett a sors, az egyi-kük Csíktapolcára került (Csíkszeredához legközelebb esõtelepülés, a központtól mindössze 2 km-re, melyet késõbb,1959-ben magához a városhoz csatoltak) ebbõl a családbólszármazott Száva Gyula.

Ahol megtelepedtek, templomukat felépítették, messzireszakadva az anyaegyházuktól, a római katolikus egyház oltal-ma alá helyezték magukat. Csíkszépvízen még 1899-ben ismajdnem háromszázan vallották magukat örménynek, 1992-ben már csak hárman, és ma Zakariás Péter az utolsó örmé-nye a településnek.

Száva Gyula (a családnév elõfordult korábban Száhagián,Szávoján, Szávul alakban is) családja jómódú földbirtokosvolt Csíktapolcán a 20 század elején, ám sorsuk fordulását aháború befolyásolta, az apát behívták katonának, az 1916-osromán betörés elõl való menekülés során az anya tüdõgyulla-dásban meghalt, a négy gyermek árvaságra jutott. A háború-ból szerencsésen hazakerült apa csakhamar megnõsült, gyer-mekei születtek, anyjuk révén õk kerültek elõtérbe, anagyobb gyermekekre nem sok gondot fordítottak. Hamartávol kerültek hát a családtól, a két nagyobb fiú Bukarestbenlett kereskedõinas. A tízéves Gyulát zsebében egy vonat-jeggyel az apja vonatra ültette, kiküldte a nagyvilágba: EredjUzonba, ott tudakold meg, hol van Szentivánlaborfalva,keresd meg a Szentiványi birtokon Szõcs Tamást, ott fogszlakni, mesterséget tanulni, Isten áldjon. Hát ilyen útravalótkapott Száva Gyula, ezzel indult az életbe, de õ olyan volt,hogy nem esett kétségbe, mintha készítette volna magát amajdani sokkal nagyobb kihívásokra. Szõcs Tamásnál, akigépész volt a Szentiványi uradalomban, négy évig inaskodottkisebb testvérével, késõbb is visszajárt oda újakat tanulni,tanácsokat kérni. A mester szívesen látta volna a családban isSzáva Gyulát, eladó lánya volt, ám a sors másként határozott.A fiatalember megtanult mindent a gépekrõl, félretett kis

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEGerinceltörésben

pénzébõl cséplõgépet ment vásárolni, amikor ajánlatotkapott, hogy ha két gépet vásárol, árengedményt kap, és atörlesztés is kedvezõbb lesz, nem tétovázott, belevágott, hitte,hogy jól megalapozza jövõjét. Csíktapolcáról nõsült a Bakócsaládból, háborús évek jöttek, de a család szépen gyarapo-dott, szükség volt a gépész-tudására, a frontra nem hívták be.Saját erõbõl malmot épített, gattert (fûrészlap, szalagfûrész)vásárolt és fûrészüzemet indított be. Csíksomlyón szép házatépített, volt hova születniük a gyermekeknek. Tágas tanyánéltek, nagy kertben állt a ház, úgy érezték a fiatal szülõk, hogyszép és boldog élet vár rájuk.

1944 késõ nyarán úgy tûnt el ez a boldog remény, hogy töb-bet már vissza se tért. Az oroszok betörése életveszéllyel,pusztítással, rombolással, rablással járt. Száva Gyuláék ismegtapasztaltak valamit a rájuk váró új világról, a szovjetkatonák felélték vagy elhajtották a jószágot, a lovakat úgyvezették ki az istállóból, mintha magukét vinnék, a feldara-bolt bútorokkal befûtöttek a kályhákba. Mikor elvonultak,kifosztott ház, üres istálló maradt utánuk, a remény csak aligpislákolt Száváékban, hogy újra lehet-e kezdeni mindent. Aszorgos kéz aztán legyõzte a kétségbeesést, a malom beindult,a gatter újra vágta a fát, az életet újra kellett kezdeni. Azemberek várták a háború végét, 1945 tavaszát. Mert az bizonynem jutott el a csíkiakhoz, de máshová se, hogy miben egyez-tek meg a gyõzõk, hogy milyen érdekszférába kerül a szülõ-földjük, hogy az új világ minden áron elsöpri a régit, hogy ahatalom nem ismer majd se Istent, se embert.

„Egy napon, meséli Karda Árpádné Száva Gabriella, arraemlékszem kisgyermekként, hogy hatalmas teherautón kato-nák jöttek, behajtottak az udvarra, berontottak a házba, édes-apámat lelökték a bejárat elõtti faládára, ráparancsoltak,hogy ne mozduljon, ráfogott fegyverrel õrizte egy katona.Édesanyám sírva állt mellette, mi körülöttük szepegtünk. Akatonák feldübörögtek a padlásra, hallatszott bakancsukdobogása, törtek, zúztak, dobáltak ki mindent a padlás abla-kán át. Késõbb tudtuk meg, hogy valaki besúgta nekik, apáma padláson elrejtett gépalkatrészeket, melyek a háború utánmár nem voltak kaphatók, viszont a malom és a gatter mûkö-déséhez nélkülözhetetlenek voltak. Mindent, amit a katonákmegtaláltak, összetörtek, dobálták ki a drága holmit le azudvarra. Aztán a kertben folytatták a kutatást, ott is biztosramentek, pontosan tudták, hol van elásva a több ezer literesbenzintartály, több napig ástak, míg azt kiemelték. Elvittékazt is az összetört alkatrészekkel együtt. A gépek így már nemmûködhettek tovább, rombolni, pusztítani kellett az új hata-lomnak, nem építeni, hanem megfélemlíteni a lakosságot.Apámnak nem is azt fájt, hogy mindent elvittek, hanem az,hogy használhatatlanná tették, hiszen a motorok máshol ismûködhettek volna, ahol éppen szükség lett volna rájuk. Ámígy a hatalom megmutatta, mindent megtehet, amit akar.Apám konok ember volt, nagyon nehezen viselte el, hogyelveszik tõle mindazt, amit õ keservesen megszerzett magá-nak, munkával, nem örökségként hullott az ölébe, mindenértkeményen megdolgozott. Az öncélú rombolás célját nemtudta fölfogni. Nem ismerte még az új hatalom igazi arcát.Mindez a negyvenes évek végén volt emlékezetem szerint, énegészen kicsi gyerek voltam még. Azokban a napokban aligbeszélt, ült hátul a kertben egyik megmaradt malomkövön, éssírt az a nagy, kemény ember. Odamentem, álltam elõtte,

vigasztaltam, de õ csak mondta, hogy mindenét elvesztette.Sírtam, mondtam, itt vagyunk neked mi.”

Aztán beindult újra minden („Az Élet él, és élni akar” vallot-ta Ady is egy világégés közepén), éltek, ahogy mások is, ahogytudtak. Az ötvenes évek elején Száva Gyula megmaradt csép-lõgépeit ide-oda szállították, ahol beindult a cséplés, õ volt agépész hajdani tulajdona mellett, kerékpárral ingázott a csép-lés helyére, és vigyázott a gépek mûködésére, Alcsíkon,Felcsíkon, Csíkjenõn, Csíkdánfalván. Egy nap éppenCsíkdánfalván csépeltek, üzemanyag érkezett, azt betöltöt-ték, de pár perc múlva a motor leállt, látnivaló volt, hogy vala-mi történt, nem lehet folytatni a cséplést. Száva Gyula azon-nal felajánlotta, hogy megjavítja, igaz, ehhez egy napi leálláskell. A cséplést felügyelõ állami szervek képviseletében többszemély is jelen volt, hiszen a gabona az ország kenyerétjelentette, stratégiai kérdés volt a cséplés, a Párt felelt ezért,igen szigorú ellenõrzés alatt állott a cséplés folyamata. BothLajos néptanács-elnök a javítást elutasította, kijelentette,hogy szabotázsra gyanakszik, a szintén jelen levõ párttitkárralkihívták a Szekuritátét. A kiérkezõ milicisták Száva Gyulátmegbilincselve egy teherautó nyitott rakterébe lökték, ahol apadokra nem engedték leülni se. Párttagsági minõségébenszintén jelen volt egy csíkszendomokosi népi ülnök, BárányRózsi, jelen esetben a Párt szeme-füle, rákiáltott, hogy büdöskulák, oda, né, le a porba, ott a maga helye! Elvitelérõl a csa-ládot nem értesítették, napok teltek el, nem tudtak semmitróla, már csak a tárgyalás idõpontjáról értesültek, meg arról,hogy szigorú büntetés várható a szervek által bizonyítottnaklátszó szabotázs miatt. A tárgyalás Csíkszeredában volt, népiülnökök hatására az ítéletet nagyon hamar meghozták: hétév, hat hónap. 1952-t írtak ekkor. Soha nem tudták meg, csakgyanították, hogy a cséplõgép talán szándékosan okozottmeghibásodásán kívül a büntetést növelte Száva Gyula egyelszólása is, ami a pártszervek tudomására jutott, vagy egye-nesen a Szekuritáté fülébe? Az történt, hogy a csíktapolcaigép-és traktorállomáshoz új típusú kévekötõ aratógépekethoztak, de nem volt szakemberük, senki nem tudta beindíta-ni. Édesapám fõnöke, Jakabos Pista bécsi jött, hogy hívja agéphez, meséli Száva Gabriella, azonban a gép és traktorállo-más igazgatója dolga végezetlenül távozott, mert édesapámazt találta mondani, hogy a kommunisták szekerét nem segíttolni. A rokon elment, a visszautasítás kitudódott, az elhang-zott szavak a pártszervek fülébe jutottak. Ez aztán elég is volta bilincsbe veréshez és a súlyos ítélethez.

A mezõgazdaság, és persze az ipar, de az élet minden terü-letének átszervezése szovjet mintára kezdõdött már 1945tavaszán, hiszen mindenhol a szovjet szakértõk adták, na nemaz ötleteket, hanem a parancsot, mit és hogyan kell csinálni.1945. március 3-5. között a Román Munkáspárt plenáris ülé-sén döntött a termõföld sorsáról. Elõször a nincstelen és sze-gény földmûves réteget juttatták földhöz, õket vonták be agazdaságokba, õket ugyanis nem kellett gyõzködni, örültek aföldhöz jutásnak. Ekkor még nem került sor erõszakos cse-lekményekre, nem állt ellen senki a nagybirtokok feldarabo-lásának sem. Ám 1950 június-szeptemberében, már központinyomásra, a Székelyföldön is beindult a tömeges kollektivizá-lás, a hatalom erõszakos módszereket is bevetett, hiszennemcsak a nagygazdák földjét akarták a közösbe bevinni(ezeket korábban már amúgy is kisajátították), hanem a már

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 47Gerinceltörésben

földhöz juttatott szegényparasztok néhány hektárját is.Kezdetben csak birtokelkobzás, a kúriák, a nagyobb családiházak kisajátítása történik a kollektív gazdaságok székházá-nak kialakításához. Aztán a kollektivizálás szervezése folytánaz ellenállás elhárítására a legkülönbözõbb módszereket isbevetették: fizikai bántalmazás, bezárás, sõt gyilkosság, kar-hatalmi szervek fenyegetõ jelenléte az aláírás kikényszeríté-sénél, pszichikai nyomásgyakorlás. De kidolgoztak és megen-gedtek adminisztratív-jogi nyomásgyakorló módszereket is,kényszermunka, bírósági eljárással való fenyegetés, zsarolásegyes múltbeli eljárások, funkciók alapján, gyermekek eltávo-lítása oktatási intézményekbõl, kilakoltatás. Mindezek meg istörténtek százak és ezrek, tízezrek esetében. Volt, ahol azállami alkalmazottakat fizetés nélküli szabadságra küldtékfalusi rokonaikhoz, hogy amíg nem sikerül az ellenálló rokon-ságot beszervezniük a kollektívbe, vissza se menjenek. A fõis-kolás vagy egyetemista diákot ugyanígy hazaküldték, hogyszüleit meggyõzze a belépésrõl, ellenkezõ esetben búcsútmondhat az egyetemnek. Egyeseket igyekeztek megnyerni azügynek adó és beszolgáltatási kötelezettség csökkentésével,földosztás ígéretével, kivételezett helyzet biztosításával azáruelosztásnál, ami bizony nagy dolog volt, amikor minden-hez csak jegy alapján lehetett hozzájutni. (.Az elnyomás csa-patokban károg, / élõ szívre, mint dögre száll- / s a földgolyónnyomor szivárog,”- ezt érezte József Attila a harmincas évekközepén.)

Csík és Udvarhely megyékben az agitátorok hasonlóanbuzgólkodtak, itt is sor került elhurcolásokra, vagyonelkob-zásra, a kisemmizett családok megnyomorítására, adott eset-ben kitelepítésre, elûzésre. 1951-ben az ellenállás már olyanmértéket öltött, hogy a Párt jobbnak látta egy idõre leállítani,lassítani a szervezést, sõt álnok módon határozatban ítélte ela túlkapásokat. A gazdák tömegesen adták be a kilépésikérelmüket, sõt a korábban beadott eszközeiket is kezdtékhazavinni. Erre az új irányvonal a hangadók megbüntetéselett. A kilépni szándékozókat a felbújtatott kollaboránsok„leleplezték”, volt, aki a rá váró büntetéstõl való félelmébenöngyilkos lett. A meghirdetett „osztályharcban”, melyethatalmuk megszilárdítására indítottak el a kommunisták,állandó ellenségképre volt szükség. Volt olyan idõszak azötvenes évek elején, amikor minden szinte a tébolyultságigfokozódott, minden elmaradt siker, kudarc mögött meg lehe-tett találni a „befurakodott ellenséget”, a sajtó ezt napontazúdította az országra.

Kik voltak a célpontok? A kulákok, a feketézõk, ellenforra-dalmárok, huligánok, (kik is lehettek ezek, másként gondol-kodók, lázadó fiatalok, nyugat-majmolók?), rájuk égetõenszüksége volt a Pártnak, õket kellett minduntalan leleplezni.A gyûlöletbeszéd - akkor persze még nem így nevezték -maga volt az igazság, az aranyszájú pártelvtársak szájábólömlött, alapja az volt, hogy az osztályellenséget meg kell sem-misíteni. A Párt alapszervezeti gyûlésein a magas beosztásúelvtársak a brosúrák uszító szövegeit hangoztatták, s mintegyharcuk eredményeként állapították meg: „Falvainkban akulák politikai befolyása csökken, közben a munkásosztálybefolyása a paraszttömegekre egyre nõ.” A vidéki társadalomnaponta átélte a lesújtó intézkedések, megtorlások, tömegesletartóztatások, elhurcolások és bebörtönzések láttán abizonytalanságot, félelmet, rettegést.

De kik is voltak a kulákok? E kategória kritériumait a párt-utasítások nem körvonalazták, nem definiálták, csak sejttet-ték, ez ugyanis nem társadalmi kategória volt, hanem többfé-leképpen értelmezhetõ politikai fogalom. Így aztán a helyipárttitkárok számára tág lehetõség nyílott a kulákká minõsí-tésre, manipuláció, önkényeskedés, bosszúállás, mindezekalapján lehetett eljárni, sok bizonyíték ide nem is kellett.Elõször tehát el kellett hinteni a kulákság meglétének fenye-getõ veszélyeit, õket kellett minél elõbb a társadalomból eli-minálni, hiszen földjeikre, munkaeszközeikre, ingatlanaikra arendszernek égetõen szüksége volt, valahogy be kellett ren-dezkednie. A pártelitnek is meg kellett kapnia hûségjutalmát,házak, berendezések, anyagi javak kerültek tulajdonukba. Ígyaztán kezdõdhetett a kilakoltatás, otthonukból való elûzés,mindenüktõl való megfosztás, kezdõdhetett a sikeres kollek-tivizálás, ahogy a Párt elképzelte. De nem volt elég a szó, atett, meg is kellett rajzolni a kulák portréját, aki a hatalomvilágképében szemben áll a szocializmust építeni akaró rend-szerrel, kártékony, alakoskodó, a falvak (és persze a munkás-osztály megrövidítõje) vérszopója. Így lett a kulák nem csu-pán az élclapokban, de a napi országos sajtóban is, karikatú-rákban, torz alakban megrajzolt figura, akiket kapura, házakfalára, kerítésekre mázolt becsmérelõ szavakkal közösítettekki a társadalomból. Ebben a hajszában közremûködtek, vég-rehajtói voltak a Párt utasításainak nem egy esetben azok apárttagok, akik ugyan döntési jogkörrel nem rendelkeztek,szegényparaszti sorból emelte be õket a Párt a hatalomba,munkásosztályból, kisiparosokból toborzott párthû katonák,akiknek visszaéléseit bosszúból, elfogultságból eredõ dönté-seit sok ezer család sínylette meg. A feljelentõk legtöbb eset-ben homályban maradtak, nevük nem volt ismert a közvéle-mény elõtt, feljelentéseikben általában így fogalmaztak:„tudomásunkra jutott”, „jelentjük a következõket”, stb. Kikvoltak õk? Ma is itt élnek még közöttünk? Ha a hatalomkulák-képe azt sugallta, hogy a kulák nem csak akadályozza ahaladást, de jelenlétével megmételyezi a tiszta társadalmikörnyezetet, akkor ne csodálkozzunk a buzgó feljelentõkön.Az éber káderek maguk voltak a hatalom keze, szüntelenül„lelepleztek”. Szaporodtak tehát a kuláklisták, számuk a poli-tikai széljárástól függött, a helyi vezetõk rivalizálásától, sze-mélyi ellentétektõl, a koncért való buzgóságtól. (Ahogy az éjifalun át / morse-mód híreket csaholtak, / messze beadva élõt-holtat / s mert nem téphették le a holdat / zokogtak szörny-kaniks szukák! / Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmúdögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, / õ rúgta õket végre hasba:/ coki pokolba, ördögök! Illyés Gyula A magánszorgalmúkutyák)

Így lett Száva Gyulából is veszélyes osztályellenség, akitmegbilincselve vittek a vonathoz a hét és fél év ítéletével, aki-nek még arra se volt joga, hogy családjára rápillantson,miközben a gyárakból kiparancsolt munkások öklüket ráztákés ordították, hogy büdös kizsákmányoló kulák, ott a helyed,ott rohadsz el!

„Apánkról semmit se tudtunk, hónapokkal késõbb hozottvalaki hírt, hogy a Duna-csatornához vitték kényszermunká-ra, folytatja Száva Gabriella az emlékezést. Sírva mentünkhaza Csíksomlyóra, igaz, volt, aki titokban megsimogatott,együttérzõen viselkedett, de szólni, segíteni senki nem mert.Volt a házunk telkén egy kisebb ház, apám oda szállásolta el

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEGerinceltörésben

azokat, akik idõnként segítettek neki a malomban, mikortöbb õrölnivaló akadt. November végén kijött hozzánk egytisztviselõ a néptanácstól, lobogtatta a papírt, hogy a kicsiházat kiutalták egy cigány házaspárnak, itt is vannak a lakók,már költöznek is. A kiutaláson aláírás nem volt, édesanyámnem tudta kideríteni, ki döntött errõl, kihez fordulhatnapanaszával. A döntéssel szembeállni nem lehetett még akkorsem, mikor a tél beálltával már 39 fõ lakott a kicsi házban, 37-en jogcím nélkül. Minden éjszaka verték az ajtónkat, fejszétköveteltek édesanyámtól, vágták is ki a fákat a telkünkrõlválogatás nélkül, gyümölcsfát, fenyõt, akácot. Mikor márletarolták a kertet, ellopták a tûzifánkat, ettõl kezdve nemvolt tûz nálunk, a kicsi húgom lába megfagyott, reszkettünk ahideg házban. Édesanyám a szuszék aljáról seperte össze amaradék gabonát, hogy kenyeret süssön, sokszor ettünk árpa-lisztbõl puliszkát, mert kukoricánk sem volt. A tojást kiloptáka tyúkok alól, karácsonyra egy baromfi se maradt, mind leöl-ték, édesanyám nagyon félt tõlük, egyedül voltunk.Megértette, hogy apánk elítélése csak a büntetés egyik részevolt, a másik az otthon maradott családtagokat sújtja, ebbenem tudott belenyugodni. Rokonait hívta oda a házhoz egyvasárnap, nagybátyáink nagy hirtelen kipakolták a kis házat,kikergették az erõszakos lakókat, és estére lebontották, sza-bályosan eltûntették a házat. Másnap megjelent a néptanácselnök, fenyegetett minket, a lakásunkba költözteti a 39 sze-mélyt, velünk egy fedél alatt fognak lakni. Édesanyám márúgy el volt keseredve, hogy nem félt, azt mondta, hogy akiilyen szándékkal a kapun bé talál jönni, azt a fejszével levág-ja. Nagyon bátor asszony volt az én édesanyám. Volt egykutyánk. Mikor édesapámat elvitték, attól a naptól kezdve akutya a küszöb elé feküdt, õrzött minket és a házat. Egyszerjött egy ember, a kutya erõsen vicsorgott rá, morgott, jelezte,hogy az ember nem jó szándékú. Az idegen azt állította, hogyrabtársa volt apánknak, segített is neki, adott egy bakancsotés cigarettát, mikor már semmije se volt. Most édesanyámsegítsen rajta, éppen szabadult, adjon neki pénzt. Anyánk jóemberismerõ volt, látta az idegen sunyi szemét, mondta, hogyjöjjön másnap vissza. Akkorra azonban oda hívta hozzánk abátyjait, elõttük mondta az idegennek, hogy õ nem ad sem-mit, mert semmije sincs, majd ha a férje hazakerül, beszéljenakkor vele. Az biza nem jön haza, nagyon le van romolva,ejsze meg is halt már, mondta az idegen, de csak üres kézzelkellett elmenjen. Mikor édesapám hazakerült, elmondta,hogy egy „álrab” volt, tudták róla a rabtársak, hogy besúgó,csíkzsögödi ember volt beépítve a rabok közé.”

Száva Gyula mit sem tudott az otthon maradt családja nyo-morúságáról, õ egyszerûen egy volt a sok ezer kényszermun-kás közül. Híreket nem küldhetett magáról, de nem is kapha-tott az otthoniakról. Ha akkoriban valakit elvittek a Duna-csatornához, akkor a kiszemelt áldozat és a családja is tudta,hogy ez maga a halálos ítélet. Az elítéltnek ugyanis kevés esé-lye volt a túlélésre, a valamikori hazatérésre. Abban a zárt vi-lágban, a mocsárban az emberélettel nem kellett elszámolni.

A Fekete-tengert a Dunával összekötõ csatorna tervét1949. május 25-én a Román Munkáspárt politikai ülésénhatározták el. Ez beillett az ötéves terv koncepciójába, nem isbeszélve Gh. Gh. Dej nagyratörõ álmairól. Bizonyítani kelletta nagyvilág és az ország lakossága elõtt, hogy a szocialista tár-sadalmi rendszer, melynek építéséhez máris hozzáfognak,

minden rendszerek legjobbika, és felsõbbrendûségéhez két-ség sem férhet. Arról nem is beszélve, hogy a grandiózus„építõtelep” kiválóan alkalmas lesz a rendszer ellenségeinekelszigetelésére. A valóságban gyakran ez az eltûntetést isjelentette. Azt pedig, hogy éppen ki az ellenség, azt a Pártdöntötte el. (Tán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommuniz-musét, J.A.) Lehettek azok kuláknak minõsített kisgazdák, kismûhelyeket, parányi boltokat fenntartó „kapitalisták”, fõleg,ha segédekkel is dolgoztak, mert akkor már kizsákmányolók-nak minõsültek. És persze nemzetiségi vezetõk, az értelmisé-giek, akik gondolkodni mertek, köztiszteletben álló személyi-ségek, akikre adott esetben hallgat egy közösség. Mindenki,akit õk akartak, elõbb-utóbb a Duna-csatornát építõ rabszol-gává válhatott. 1949-1953 között nem hivatalos adat szerint40 ezer „osztályellenséget” szállítottak zárt vagonokban aDuna-delta mocsárvilágába, hogy sokan ott is leljék halálu-kat. A napi fejadag nagyon kevés volt, ellenben a munkaembertelenül nehéz, a norma jószerével teljesíthetetlennévált néhány hetes éhezés után. Külön veszélyt jelentett az ivó-víz hiánya, a Dunából ittak, nem lévén ásott kutak, és sújtot-ta az elítélteket az egészségtelen klíma is. Ezrek haltak megúgy, hogy halálukat semmilyen dokumentum nem õrizte meg,nyomtalanul tûntek el a mocsárban, ha nem volt túlélõ szem-tanúja az elmúlásuknak. Ebben az idõszakban AlexandruDraghici volt a Szekuritáté fõnöke, Gh. Gh.Dej bizalmiembere, õ volt felelõs a deportálásokért. Ceausescu 1965-ben, pártfõtitkárrá választása után igyekezett elõdje bûneit anyilvánosság elé tárni, bizottságot hozott létre 1968-ban aSzekuritáté korábbi fõnökei bûneinek kivizsgálására. (Az1945 februárjában felállított és késõbb felszerelt Szekuritátéegységei az elnyomó rendszer tevékenységéhez szolgáltakhátterül, senki nem korlátozta õket.) Ám késõbb éppen õ, aKárpátok Géniusza volt, aki grandomániájának engedve fel-újította a csatorna építését a hetvenes években. Kialakult egyinternálási rendszer, új kényszermunka-táborokat nyitottakmeg, a kollektivizálást ellenzõk közül biztosított volt az után-pótlás. A munkatáborokba fõleg azok kerültek, akiknekügyét ún. rögtönítélõ bíróságok népi ülnökök részvételéveltárgyalták, lelkiismeretlenül osztogattak 5-10 évi kényszer-munkát. Ilyenkor nem volt szabályos per, fellebbezésre lehe-tõség se nyílott. Elég volt, ha egy névtelen feljelentõ szabo-tázst jelentett, vagy a kollektivizálás ellenzésével gyanúsítottmeg egy személyt, már vitték is. A táborok fõ szervezõiTeohari Georgescu belügyminniszter és Stelian Nicolescuigazságügyi miniszter voltak. Azon az alapon, hogy valakik„veszélybe sodorják a népi demokratikus rendszert, és ellen-állnak a szocializmus építésének”, joguk volt bárkit a munka-táborokba küldeni.

„Egy éjszak a kutyánk úgy vonított, fogott, sírt! Édesanyámazt mondta, hazajött apátok!” - folytatja az emlékezést SzávaGabriella. „Apám nem jött be a házba, hátrament a színbe,megvannak-e a szerszámai, folyik-e itt munka, laknak-e aházban. Elõzõleg azzal riogatták õrei a rabságban, hogy csa-ládja elköltözött, ki tudja, hol vannak, felesége el is vált tõle.Igaz. a tárgyalás után édesanyámat behívatták, tanácsolták,hogy váljon el bûnözõ férjétõl, akkor kap jó állást, nem kellnélkülöznie a gyerekeivel. Hozzáteszem, sok ilyen eset voltakkoriban, a gyermekekkel magára maradt házastárs elõbb-utóbb megtört, elvált, ha csak színleg is. Ki tudná megmon-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 49Gerinceltörésben

dani, milyen lelki törést okozott ez a rabságban sínylõdõmásik félnek? Ám édesanyám ellenállt, azt válaszolta, hogysoha az életben nem válik el Száva Gyulától, a férjétõl.Apámnak azonban semmi híre rólunk nem volt, hihette õ isazt, ami másokkal megtörtént, rávették feleségét a válásra.Hazatérte után napokig nem beszélt, csak nézett és simoga-tott minket. Aztán késõbb mesélni kezdett, lassan idézte fel avelük történteket, volt, amirõl csak hosszú évek elteltéveltudott beszélni. Olyan is volt, hogy megtizedelték õket, mertnem tudták teljesíteni a napi normát. Derékig jeges vízbenállva nádat vágtak, talicskázták az iszonyú nehéz iszapot, tör-ték a követ a töltés építéséhez. Apám sokáig jó erõben volt,míg bírta és dolgozott, nem verték. Egyszer három társát úgymegverték, hogy már élet alig maradt bennük. Akkor apám-ra ráparancsoltak az õrök, hogy egy hatalmas követ hengerít-sen rá haldokló társaira. Õ ezt megtagadta. Akkor összekö-tözték, a talpát addig verték, míg bõre kihasadozott, csorgottbelõle a vér. Akkor belökték a náddal fedett barakkba. Mittehetett sérüléseivel, orvos egyáltalán nem volt, felcser se,gépzsírral kenegette a nyílt sebeit, azzal gyógyította meg a tal-pát, a nádvágásnál kihasadozott kezeit is. Volt olyan is, hogya zsíroskenyérrõl lekente a zsírt, azzal kenegette a kezét.Megtették az éhezõ emberekkel, hogy két napig csak aprószálkás halat adtak enni, az éhes emberek falták, a szálkáktóltorkuk bedagadt, volt, aki belehalt a gyulladás következmé-nyeibe. Vágták a nádat nap mint nap, aki nem bírta, össze-esett, sírja lett a nádas, a mocsárból ki se vitték, el se temet-ték. Ha a többiek társaiknak segíteni akartak, kegyetlenverést kaptak. („Oly korban éltem én e földön, / mikor az emberúgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra.”Radnóti Miklós ilyennek látta embert pusztító korát) A tize-deléstõl minden rab rettegett, ilyenkor minden tízedik rabotaddig verték az õrök a többiek szeme láttára, míg volt benneélet. Egyszer édesapámra esett a tízes szám, addig ütötték,míg azt látták, hogy nem mozdul. Apám visszafogta a fájdal-mát, nem mozdult az ütésekre, így menekült meg. Ott hagy-ták, õ éjszaka bekúszott a barakkba, napokig mozdulni semtudott a fájdalmaktól. Mikor 1953 tavaszán Sztálin halálárólértesült, azt mondta magában, hogy ha most három hónaponbelül nem engedik haza, megszökik. Hulladékvasból készítetttitokban magának egy kést, nézte-leste a nádszállító vagono-kat, melyikbe bújhatna el.”

Jól gondolta, mert májusban, a cséplés elõtti hónapokbankiderült, Csíkban nincs elég gépész a cséplõgépek mellé, azelvtársak úgy döntöttek, hogy hazahozatják a köz érdekébenSzáva Gyulát. Hazajött, újra kezdett mindent, megjavította amalmot, a gattert, csépelt, de semmire se ment. A beszolgál-tatás kötelezettségének nem tudott eleget tenni, a cséplésértkapott munkadíját, a gabonát azonnal el is vették a beszolgál-tatást begyûjtõk. A családnak semmi sem maradt. A csépelte-tõ gazdák jóindulatán múlott, hogy titokban adtak 5-10 kggabonát, hogy kenyere legyen a családnak. Miután hátralék-ban voltak a beszolgáltatással, egy szép napon teherautó haj-tott be az udvarukba, leugráltak az emberek és a hatóságnevében kezdték kipakolni a házat, lefoglalni az ingóságokat,bútort, ruhát, háztartási eszközöket, még a gyerekek mese-könyveit is. Ne maradt a házban semmi, ágy, fõzõkályha,edény, takaró, de elvitték a háziállatokat is, semmi nemmaradt a háznál. Csíktapolcáról bejöttek a nagyszülõk, szal-

mazsákot tömtek, hogy legyem min éjszaka aludni. A szövõ-gyár pincéjében tárolták a lefoglalt javakat, a tavaszi árvízelöntötte a pincéket, minden használhatatlanná vált, akkorszóltak, hogy vigyék haza. Elázva, megpenészedve kerültekhaza a bútorok ruhák, csergék, szõttesek. Öncélú kifosztás újformája volt ez is, a hatóságnak nem volt belõle semmi hasz-na, de megmutatta, hogy mindent megtehet. Ismét újra kel-lett kezdeni mindent, az apa fémhulladékból kályhát épített,az anya felhasznált mindent, amit még lehetett hasznosítani.A kinti világban folytatódott minden, az aktivisták még fenye-getõbben léptek fel a kollektivizálás felgyorsításának érdeké-ben, verseny folyt a tartományok között, napi szinten hozta asajtó az eredményeket. Jaj volt annak, aki ellenállt! Száváékkapujára éjszaka felmázolták: Büdös kulák! Mocskos kulák!Az óvodában a kisebb Száva gyerekre társai ujjal mutogattak,(Ugyan ki tanította õket erre?). Száva Gyula ellenállt, de jöt-tek a fekete autóval, elvitték egy-két napra, megdolgoztákalaposan, ilyen napok után a hangját se lehetett hallani.Aztán a végén megtört, mint annyian mások, bevitte a közös-be, amije volt, malmot, gattert, és naponta bejárt dolgozni agép-és traktorállomásra.

Bár korábban kicsit megtorpant a kollektivizálás lendülete,1956 tavaszán ismét jöttek a pártutasítások, elvtársak, kemé-nyebben, kímélet nélkül folytatni a szervezést. Ám õsszel, amagyarországi események hatására, a Párt szünetet rendeltel, kivárták a végét, és a szovjet elvtársak hatásos beavatkozá-sa után az eltiport forradalomtól már nem tartva, talán akorábbiaknál is keményebben folytatták a szervezést. A hat-vanas évek elejére az ellenállás már nem tettekben, nem tün-tetésekben, csak a szavak szintjén nyilvánult meg, a bátor szó-kimondókat hamar felderítették. 1962 tavaszán már jelentet-

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEGerinceltörésben

II. (Vak) Béla király (1031–1041)

ték az aktivisták, hogy elvileg mindenki bent van a közösben,beérett a mintegy 17 ezer aktivista és a több mint háromezerhelyi képviselõ erõfeszítése. A Maros Magyar AutonomTartományban mindenki bent volt a közösben, beleértve acsíkiakat is. Hány év is telik el aztán, mikorra összeomlik ez adicsõséges építmény: semmi magántulajdon, minden a pártál-lam kezében, annak felügyelete alatt létezik, él, vesz levegõt.Pontosan 28 év múlva semmissé válik minden, 1990 tavaszánmindenki kérheti, igényelheti, követelheti vissza, amit tõleelvettek. De ez már egy másik történet.

Száva Gabriella gyerekkori emlékeit idézi: „Óvodáskoromban csúfoltak kuláknak, az iskolában aztán az elsõstanító néni és Duka János tanító bácsi ismerve helyzetünket,nagyon megértõek voltak, szerettek, jó volt körülöttem a lég-kör, nagy örömmel mentem minden nap az iskolába, jóltanultam. Nagyon bántott, hogy én nem kaphattam pionírnyakkendõt, úgy éreztem, kiközösítenek, pedig én jó diák vol-tam. Nehezen értettem meg, hogy rajtam keresztül is a csalá-domat büntetik. Ötödikben Császár Margit lett az osztályfõ-nököm, diploma nélküli, gyorstalpalón kiképzett magyarta-nár, a rendszer vak és hû kiszolgálója. Õ rendszeresen meg-alázott, bántott az osztály elõtt, nagyon sokat sírtam, féltemtõle. Akkoriban nem lehetett szabadon kenyeret vásárolni,csak jegyre adták az alapvetõ élelmiszert is, lisztet, cukrot,hatalmas hordókból kimért étolajat. A mai Márton ÁronGimnáziummal szemben, ahol éppen kiérkezik a csíksomlyóiút, volt egy kenyérüzlet, Csíszér Lajos, a gimnázium igazgató-jának édesanyja volt ott az eladó. Minket nagyon szeretett,ismerte helyzetünket, tudta, hogy kulák családként mi élelmi-szerjegyet nem kaphattunk. Minden reggel 6-kor nyitott abolt, én korán keltem, és mentem a boltba. megvártam, mígmár nincs vásárló, ha mégis volt, akkor Csíszér néni aztmondta, ugye, Gabika, te már ideadtad a jegyedet. Én csakbólintottam, õ már adta is a kenyeret, én mentem vele aziskolába, betettem a padba, és délben vittem haza. Egy napazt mondja az osztályfõnök, miután megírtuk a dolgozatot,hogy szedjek ki mindent a padból, gondoltam, talán azt hiszi,puskáztam. Tudtam, nincs mitõl félnem, én mindig nagyonrendesen készültem minden tantárgyból, soha nem mertemvolna csalni. Kiszedtem hát mindent, csak a kenyeret nem.Ám Császár Margit nem volt elégedett: Nem szedtél ki min-dent, szedd ki azt is, ami ott maradt! Csak egy kenyér van ott,más nem, válaszoltam. Akkor szedd ki a kenyeret! Kiszed-tem. Emeld fel! Felemeltem. Akkor a tanárnõ az osztályhozfordult: Na, lássátok gyerekek, azért kell jegyre kapnunk akenyeret, mert a kulák eldugja a búzát, eladja jó pénzért,olcsón megveszi elõletek a kenyeret, ezért a munkásosztálynincs mit egyen! Emeld fel a kenyeret, Száva, mutasd meg,hogy mit rejtegetsz a padodban. Egész óra alatt felemeltkezemben a kenyérrel álltam ott az osztályom elõtt, a szünet-ben végigvitt az osztályokba, ugyanezt elmondta, lassan márnem sírtam, álltam konok tekintettel, és fogtam a kenyeret.Egy nap hívattak az igazgatói irodába, megrémültem, de tud-tam, nem csináltam semmit. Ott volt Császár Margit megegyik osztálytársam, Csató Gabi. Na, mondd el, Csató, mitmondott neked Száva! Hát. lekommunistázta a tanárokat, azosztálytársakat, azt mondta, ne áruljam õt el, ad nekemékszereket, ha hallgatok. Én azt a szót, hogy ékszer, most hal-lottam életemben elõször, aztán meg, az egész hazugság volt.

Ismét karomnál fogva rángatott végig osztályról-osztályra atanárnõ, rám mutatva, na itt van az osztályellenség, akilekommunistázza az iskolatársait, a tanárait. (Késõbb, márfelnõtt koromban egyszer Szeredában az autóbuszon láttam ahajdani tanárnõmet, Császár Margitot, rám mosolygott, meg-ismersz, Gabika, kérdezte, nem válaszoltam, így akartamlegyûrni a gyomromból felfele kúszó indulatot, csak néztemrá, szó nélkül. Az elsõ megállóban le kellett szállnom.) Mostis Csíszér Lajos igazgató úrral volt szerencsém. Az iskolánk-ban átmenetileg számtant tanított, szeretett engem, mertminden órára rendesen készültem, és a táblához is jelentkez-tem feladatot megoldani. Ez itt be van fejezve, mondta azigazgató úr, nincs errõl mit beszélni. És hogy a továbbiakbanmegmentsen a sorozatos megszégyenítésektõl, áttett egymásik osztályba, megszabadított Császár Margittól. Szerény,szegény gyermek voltam, szerettem szavalni, iskolai ünnepsé-gen mindig szívesen mondtam verset. Édesanyám valahon-nan székely ruhát szerzett nekem, hogy a színpadra kiállhas-sak, édesapám a cipõm talpát hozzádrótozta a felsõrészhez,csak ilyen cipõm volt. Én ezt nagyon szégyelltem, inkábbbelementem egy pocsolyába, hogy a drót ne látszódjon, leg-feljebb azt gondolják, hogy sáros a cipõm. Olyan szívbõlmondtam Petõfi A rab címû versét, hogy sokan megkönnyez-ték a szülõk közül. „Mikor üt a megváltás órája, / Mikor üt aboldog óra már, / Melyben újra szabad léget szívok, / S újra rámsütsz, fényes napsugár?”) A középiskolás évek nehezen kez-dõdtek, az ugye nem volt kötelezõ, a mifajtánkat igyekeztekebbõl is kizárni. A nõvéremet, Lidiát Dévára vitték, ott le isérettségizett. Öcsémbe édesapánk oltotta bele a gépek szere-tetét, már kisfiúként a cséplõgépet kerülgette, simogatta, õgépészmérnök lett. Engem Dévára már nem vettek fel,Csíkban a magyar tannyelvû líceumba se, még az akkor bein-dított román tannyelvûbe se, hiába támogatott jó tanulmányieredményeimre hivatkozva Dima igazgató úr. Késõbb tudtamcsak leérettségizni. Simó párttitkár elvtárs keze mindenholutolért, ott tett keresztbe családunk minden tagjának, aholcsak lehetett. Késõbb tudtuk meg, hogy az õ javaslatára utal-ták ki édesapám elvitele után a kicsi házat azoknak a lehetet-len lakóknak. Szabó Jenõ elvtárs, aki szintén nagyon sokatártott a családunknak, hithû kommunista, hasonlóan teljesszívével szolgálta a rendszert.”

1965 tavaszán meghalt a Román Kommunista Párt fõtitká-ra, Gh. Gh. Dej, helyébe a fiatal és nagyon ambiciózus, ámbecsvágyó, ravasz Nicolae Ceausescut választották meg.Ahogy beült a székébe, a gyászhangulat elmúlása után elõdjeregnálását kezdte bírálni, kezdte leváltani, félreállítani Dejhû embereit, nyilvánosságra hozva elkövetett túlkapásaikat.Száva Gyula úgy értelmezte ezt, hogy változás lesz, mindenkorábbi törvénytelenség kiderül, a bûnösöket megnevezik éselszámoltatják. Új rendszer lesz, a bejelentett emberarcú szo-cializmus, melyben az igazság kimondható. Megírta hát aPártnak meghurcolását, szenvedéseit, kérte, hogy orvosoljákaz ellene elkövetett igazságtalanságokat, és megcímezte leve-lét egyenesen a Párt Központi Bizottságának. Miután választnem kapott, ismételten írt, majd újra és újra. Szolgálati útja-in itt-ott megfordulva adta postára ezeket a leveleket. Aztírta, ha nem történik változás a politikában, ha nem történikmeg a meghurcolt áldozatok rehabilitálása, elkobzott javaik-nak visszaszolgáltatása, ha a rendszer nem változtat a mód-

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 51Gerinceltörésben

szerein, bekövetkezhet egy lázadás. Ezt már a Szekuritáténem hagyta válasz nélkül. Egy nap a kollektív gazdaság elnö-ke behívatta, hogy gépalkatrészekért kellene menniMarosvásárhelyre, elhozni, aztán beszerelni. Õt küldenék.Nem volt ebben semmi gyanús, hazament, becsomagolt kétnapra és felszállt a vonatra. „Aztán teltek a napok, és édes-apánk nem érkezett haza, idézi fel emlékeit Száva Gabriella.Senkitõl nem kaptunk felvilágosítást, mi történt vele. Édes-anyám felment Marosvásárhelyre, kihallgatást kért Bugyi elv-társtól hogy megtudja, hol van a férje. Bugyi elvtárs válaszarövid volt: Mars ki innen, a piszkos kulákot, a férjét akarjavédeni! (Csupor Lajos elvtárs a Maros Magyar AutonomTartomány tartományi titkára volt, Bugyi Pál elvtárs a tarto-mányi néptanács VB titkára, buzgó pártaktivisták, a nemzetikérdést egy mozdulattal törölték le az asztalról, minden dön-tésükkel a Hatalmat szolgálták. Kínosan vigyáztak arra,nehogy az önálló cselekvés gyanújába keveredjenek, és kivé-telezett helyzetüket, netalán szabadságukat elveszítsék.S.B.É.) Két hét elteltével hozták haza édesapámat egy feketeautóval, eltorzult, feldagadt arccal, tönkrevert állapotban.Emberi formája alig volt. Pár nappal korábban nálunk jártegy rokonunk, hallottam, hogy mondta édesanyámnak, jártapámnál, nagyon össze volt verve. Utólag gondoltam végig, õhonnan tudta, hol kell keresni, hogy engedték be aSzekuritáté épületébe, és hogyan kapott engedélyt a látoga-tásra, mikor édesanyámnak semmit nem mondtak, egyszerû-en kidobták. Ma se tudok erre választ adni. Akik hazahoztákapánkat, ráparancsoltak édesanyámra, hogy nem engedhetiki férjét a házból, míg sebei be nem gyógyulnak, arca rendbenem jön, nem láthatják az emberek ilyen állapotban. Közbenegyik unokahúgunkat is kihallgatták, mit tud ezekrõl aKözponti Bizottsághoz küldött levelekrõl. Õ bizony semmit,mert szerencsére apám mindent egyedül csinált, mi, a család-ja se sejtettünk semmit, senkivel nem osztotta meg titkát.Mint késõbb kiderült, a különbözõ településeken feladottlevelek a Szekuritátéban azt a gyanút ébresztették, hogy szé-leskörû összeesküvéssel van dolguk, több mint harminc nyo-mozót állítottak rá az ügyre, hogy világossá váljék, egyetlenember „lázadásáról” van szó. Közben házkutatás is voltnálunk, a Szekuritáté minden iratot elvitt, köztük családiokmányokat is, soha semmit nem kaptunk vissza. Két hétmúlva jöttek ismét, elvitték egy népgyûlésre, ahol a nép„döntheti el”, elítéljék, vagy szabadon engedjék SzávaGyulát. Olyan tömeg gyûlt össze a Kultúrházban, hogy el sefértek, az udvaron is álltak. Felvitték megbilincselve a szín-padra, a nép ellenségének nevezték, aki a szocializmus meg-döntésére szövögetett terveket. Erre, mondanom se kell,semmi bizonyítékuk nem volt, az egész színjáték arra kellett,hogy elvegyék az emberek kedvét még egy kritikus megjegy-zéstõl is. A látszatdemokráciához tartozott a szabadon enge-dése is, mikor a csíkiaknak elegük lett már a hatalom játszmá-iból és azt kiabálták: Szabadságot Száva Gyulának! Késõbb,jó tizenöt év elteltével beszélt nekem arról, hogy mi is történtvele Marosvásárhelyen. Megérkezett a megrendelt gépalkat-részekért. Az állomásról kijövet megállt mellette egy autó,kiszólt belõle egy férfi, Gyula bácsi, elvigyem-e a városba?Apám nem ismerte, gondolta, biztosan egy csíki, aki õt isme-ri, milyen rendes, bevinné a városba. Beszállt, az autó meg seállt a Borsos Tamás utcáig, egyenesen be a Szekuritáté kapu-

ján, mikor az becsukódott mögötte, már tudta, hogy mi vár rá.Attól kezdve éjjel-nappal verték, ha rosszul lett, fellocsolták,megint verték, éjszaka a cementen összekucorodva feküdt,aztán kivitték, kezdték elölrõl: kik a társai, mire készültek,milyen akciókat terveztek, milyen külföldi kapcsolataik van-nak. Lassan elvesztette idõérzékét is, már a fájdalmat se érez-te. („magamban élem át már mindazt, mi hátravan, / nemnézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem / sem emlék,sem varázslat,- baljós a menny felettem” - írta Radnóti utolsólágerverseinek egyikében.) semmit se tudtak kiverni belõle, õcsak leveleket írogatott, azt hitte, lehet a hatalomhoz fordul-ni panasszal. Ez volt az egyetlen bûne, és valljuk be, tévedé-se. Ezek a levelek majdnem a halálát okozták, pedig még aztse írta le bennük, mit szenvedett a Duna-csatornánál töltöttrabszolgamunkája idején a családja, mit mûveltek velünk ahelyi pártszervek, ilyen, olyan elnökök, kiskirályok.”

Száva Gyula ezek után némán élt, már nem lázadt, nemreménykedett, talán csak családja sejtette rettegését, félel-mét. Az állami szintre emelt barbárság, a külsõ-belsõ borzal-mak elleni néma tiltakozás felõrölte mindennapjait. A rend-szerrel kiegyezni nem tudott, de beszélni se mert arról, amitzsigereiben sejtett: a megnyomorított milliók gerincét meg-törték. Gyermekeinek azt mondta: talán ti majd megéritek,hogy a kommunizmus, ez az igazságtalan rendszer összeom-lik. A legkeményebb diktatúra éveiben remény nélkül haltmeg, 76 évesen. Lánya, Száva Gabriella idézi szavait: „Mertami hazugságra épül, nem lehet életképes.” Gyermekeiönerõbõl végeztek iskolát, a rendszer minden akadálya elle-nére, megállták helyüket az életben. A sok nélkülözés, gán-csolás nem törte meg õket. Gabriella arról beszél, hogy a csa-lád üldöztetése, szenvedése megnövelte erejét, hogy a magaútját segítség nélkül is végigjárja. Én felszegtem a fejemet,mondja, a múltból csak olyan szempontból táplálkoztam,hogy erõt gyûjtsek. Édesanyja keménysége, humora, lelemé-nyessége, hogy a semmibõl is teremtett számukra élhetõ éle-tet, megtanította küzdeni, hogy együtt éljen ezzel a nehézörökséggel. A szülei tönkrement életét nem tudja megbocsá-tani, a sunyi próbálkozásokat, hogy önös érdekbõl egyesek amúlt bûneit tisztára mossák, mélységesen elítéli.

Köszönöm Száva Gabriellának, hogy családja történetének tra-gikus fordulóit felidézte számomra.

Paks, 2017. Serdült Benke Éva

Forrás1. Joel Kotek A táborok évszázada In Magyar Szemle XII.

évf.9/10 szám2. László Márton Kollektivizálás a Székelyföldön (Rövid átte-

kintés) In Székelyföld 2017. május3 Tóth Bartos András: László Márton Kollektivizálás ellenes

megmozdulások 1950 õszén Háromszék megyében InSzékelyföld 2017. május

4. Oláh Sándor „…fokozott kommunista éberséggel…”Osztályharc a Székelyudvarhely környéki falvakban a kollek-tivizálás elsõ idõszakában In Székelyföld 2017 május

5. Gulág-jelenség A román kommunista börtönrendszer (1945-1964) In Szabadság (Kolozsvár) különszáma 2017. január28.

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEGerinceltörésben

Családi vonatkozású, illetékesek által elhallgatott, elhazu-dott, agyoncsapott fejezet a marosvásárhelyi, ma már nemlétezõ Cukorgyár történetébõl. (Részlet az Álommisztika-Színek és illatok c. családregénybõl)

Ebben a fejezetben viszont nem emlékeket, nem szubjek-tív élményeket, hanem korabeli dokumentációkat szeretnékszolgáltatni ahhoz a méltánytalansághoz, ahogyan a „hiteles”adatszolgáltatók a Duna-TV kisfilmjébõl egész egyszerûen„kifelejtették” Nemes Béla nevét.

1940-ben Lengyel László volt a gyár fõmérnöke, akirõlVeress Pál azt írja a Vajúdó évek, sorsdöntõ napok címû önélet-rajzi regényében (1981. Kriterion kiadó), hogy 1944-benlágerbe hurcolták és ott is halt meg. Nem tudom, honnanszedhette az információit, de én, amikor 1996-ban komo-lyabb forrásokhoz fordulva arról kezdtem érdeklõdni, hogykik vannak még életben azok közül, akik együtt dolgoztakNagytatával, Lengyel Lászlót és Székely Ferencet említették.Megtudtam a pontos címüket is, mindkettõjüket felkeres-tem. Lengyel László Marosvásárhelyen, az u.n. régi szerpen-tin egyik tömbházában lakott, Székely Ferenc pedig a nagy-állomás melletti negyedben. Információik megcáfolhatatla-nok, mert akkor már egyikõjüknek sem volt sem titkolni-,sem félnivalója. Hiszen közelebb voltak a kilencvenedik élet-évükhöz, mint a nyolcvanadikhoz, s mindketten nemsokáraelhaláloztak. Ha Veress Pál minden értesülése ilyen megbíz-ható, mint a Lengyel Lászlóról szóló, akkor ...no comment!De hát ez már kommunista sajátosság, bár az íráskészségetagadhatatlanul jó.

Ide kívánkozik még egy rész a fent említett regénybõl, ami-ben persze Veress Pál a kommunistáktól olyannyira megszo-kott nagyképûséggel intézi el azokat az arisztokratákat, akik-re valószínûleg irigy volt, amint hatalmat érzett a háta me-gett, pl. Báró Atzél Eduárdról ( gróf Wass Albert elsõ uno-katestvérérõl) hallatlanul cinikusan vélekedik. Érdemeshosszasabban idéznem a kötetbõl, ahol börtönéveit és szaba-dulását írja le, mert ez is egy jellemzõ, kortörténeti adalék.

„Szabadulásunk elõtt egy nappal váratlan látogatónk érke-zett. Úgy kilenc óra tájt Gyula felszaladt az irodából és elújsá-golta, hogy Atzél Ede báró bejött a börtönbe és a kommunisták-kal akar beszélni. Sujánszky igazgató Gyulához vezette. A reak-ciós és szélhámos báró fesztelenül, mintha régi ismerõsök lettekvolna, nagy handabandával elõadta, hogy a “háborút elvesztet-tük”, már rég ki kellett volna ugrani, ahogy a románok tették, dea begyepesedett fejûek az orrukig sem látnak. A tisztek közülsokan hajlandók letenni a fegyvert és tárgyalni a szovjet frontparancsnokságával. Számítanak a segítségünkre, mert bennünka szovjetek megbíznak. Azt mondta Gyulának, hogy 11 órakorvisszajön a válaszért. Mivelhogy Gyula is és Jóska is csak hírbõlismerték Atzél bárót, Jóska kért, hogy mondjak el mindent, amittudok róla. 1939-ben jelent meg Vásárhelyen és vállalkozó szel-lemû kalandorokat keresett, hogy jobboldali terrorista bandá-

kat szervezzen, afféle “rongyos gárdákat”. 1941-ben Kolozsvárközponttal megalakította a Wesselényi Lövészegyletet, amelyetpartizánvadász tevékenységre képeztek ki a háború alatt. A ka-landor báró a mágnások között is olyan rosszhírû volt, hogy akolozsvári Mágnás Kaszinóba sokáig nem akarták felvenni.Szóval ez a csirkefogó tudja, hogy mi holnap szabadulunk, svagy provokál, vagy a zavarosban halászik.

Gyula visszament az irodába, mi Jóskával és Micu János-kával tovább tanácskoztunk. Jóskának az volt a véleménye,hogy mivel személyesen ismerem a bárót, menjek le én is, hogykönnyebben lerázzuk magunkról. Mikor leértem az irodába,Édi báró kopott szarvasbõr kabátban, háttal ülve az ajtónak,fennhéjázóan magyarázta a hadi helyzetet Gyulának. Az ajtónyikorgására hátrafordult. Azonnal felismert, felállt a székrõl ésnagy hangon üdvözölt: – Na nézd csak, kit látok! Szervusz, Ve-ress Pali’ - így a szélhámos, akivel soha még köszönõ viszony-ban sem voltam, és aki 1940 õszén a vásárhelyi Városháza elõttinzultált. (...) – Helyes, holnap szabadultok, minél hamarabbtájékozódjatok és aztán találkozunk. – Nem mondta, hol keres-sük és mikor. Felállt, még néhány szót szólt, üdvözölt és elment.(Soha többé nem láttam ezt a legvadabb sovinisztát és legalja-sabb kalandort, akivel életemben találkoztam.)”

Anélkül, hogy különösebben ismerném néhai Atzél Édiviselt dolgait, meg merem kockáztatni, hogy Veress Pálalighanem Wass Albertet is hasonló jelzõkkel illette volna,ha történetesen megemlíti õt könyvében. Az én véleményempedig az, hogy mégis mit képzel magáról ez az ember, akirõlmai szemmel nézve éppúgy le lehetne írni, hogy „legvadabbkommunista, vagy akár legaljasabb kalandor”, mint ahogyminden, senkibõl lett kommunista vezérrõl nyilván ugyanezta jellemzést. Egyébként Atzél báróról, megbízhatóbb (nemkommunista) forrásokból, azt olvastam, hogy “rendkívül jó-ravaló, nagymûveltségû, szeretetre méltó ember volt, 1940-44között az Erdélyi Magyar Párt vezetõségi tagja, majd 1944-benmegpróbált az oroszokkal fegyverszüneti tárgyalásokat kezde-ményezni. A Vörös hadsereg eleinte kiemelten kezelte az ügyet,utóbb ejtették, s kiadták õt a román hatóságoknak, akik a nagy-szebeni börtönben agyonverték.” (Siemers Ilona: Wass-kor).Gondolom, a Veress Pálhoz hasonlóknak nyilván nagy szere-pük volt abban, hogy így bántak el báró Atzél Eduárddal,mint „veszedelmes szélhámossal stb.” Hogy kik voltak aszélhámosok, kik tették tönkre a társadalmat, a polgári ha-gyományokat, a humán mûveltséget, a keresztény erkölcsöktiszteletét, azt már régen beigazolta a történelem. Sajnos.Bár ne lett volna mit igazolnia!

De addig, amíg szintén Veress Pál a Vallatás Vád Küzdelemcímû önéletrajzi kötetében még magáról Bernády Györgyrõlis a legnagyobb fokú tiszteletlenséggel és városépítõ tevé-kenységének teljes minimalizálásával beszél, addig mit vár-hatunk az idegen „honfoglalók”-tól, akik nyilván szeretné-nek minden, Bernády polgármestersége alatt épült létesít-ményt magukénak tudni. Bár nem tartozik szorosan az én

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 53Hazug mítoszok árnyékában

B. Osvát Ágnes

Rendhagyó (rém)álom, dokumentációvalII. rész

családtörténetemhez, de magyarságtudatommel és igazság-érzetemmel igenis szorosan összefonódik, így idemásolom aV. P. könyvébõl azt a pejoratív részt, amibõl bárki, aki tisztá-ban van Bernády Marosvásárhely kiépítésével és fejlesztésé-vel kapcsolatos szerepével, levonhatja a következtetést a„hõs kommunista” harcosok minden polgári értéket elsöprõ„igazáról”.

„A középosztály részére a „nagy építõ” (így, idézõjelben.Szerzõ megjegyzése) valóban eszményi építkezési lehetõsége-ket teremtett, de a régi településeken, Hídvégen, Remeteszegen,a Válúkútnál, a Sós Pál utca környékén, és a már épülõ Mészá-rosréten, Kövesdombon sem õ, sem utódai semmit sem tettek aközmûvesítés érdekében. Egyes mai „krónikások”, akik a belvá-ros aszfaltozott utcáin túl soha nem voltak, akik nem tudták,hogy a külváros egyes kerületeibõl a gyermekek még 1930-ban –a nagy õszi esõzések idején – falábon jártak iskolába, kérkedvejegyezték fel: „Nálunk ott is aszfaltos az út, ahol kétoldalt mégtehenek legelnek”.

Akinek ennyi megjegyezni valója van a Bernády Györgyvárosépítõ tevékenységérõl, akinek egyáltalán nem az a fon-tos, amit megvalósított, hanem az, amire már nyilván nemtelt a lehetõségeibõl, annak, az ilyen ideológia elkötelezettképviselõjének hitelessége ugyancsak megkérdõjelezhetõ,mint ahogy maga az ideológia is, ami azóta teljesen hitelétveszítette.

Alábbiak sem tartoznak az én családom történetéhez, denem hagyhatom ki azt a nevetséges és gyerekes megnyilvá-nulást, ahogyan Veress Pál a saját bátyja temetésén viselke-dett, mert nekem valahogy úgy tûnik, ennyire „elkötelezett”kommunistának lenni már akár egyfajta elmezavar tünete islehet. És bár a háború után Kolozsvár alpolgármesterévé

nevezték ki, isten tudja, miféle téveszmék mozoghattak afejében, ha az égvilágon minden és mindenki, aki nem mun-kás és szegényparaszt volt, az õ szemében kizsákmányoló-nak, kalandornak, gazembernek minõsült. Megdöbbentõ,ahogyan gróf Bánffy Miklósról is nyilatkozik, percig sem anagy mûveltségû, úgy politikában mint irodalomban megha-tározó jelentõségû, jóindulatú, mecénás fõúrról, aki az erdé-lyi magyar irodalomért oly sokat tett, csupán kicsinyes, zsu-gori öregembernek titulálja azt, akirõl, gondolom én, min-den olvasó ember tudja, hogy ki volt és milyen szerepet ját-szott a magyarság történelmében. Idézek: „Most le is írom,lehet, megbosszantok egy-két írót, kritikust, akik Bánffyt az iro-dalmárt megérdemelten sokra értékelik, de jóval kevesebb el-marasztaló szót írnak a gõgös, zsugori, konzervatív nagyúrról.”Hát kérem, ezt nevezik csõlátásnak.

Szóval, a tárgyra térve, a bátyja (Veress Károly) temetésénelvtársainak egy csoportjával jelent meg, és a pap beszédealatt mindannyian hátat fordítva tiltakoztak az egyházi köz-remûködés ellen. Hát, mit mondhatnék még… Mindenkivonja le maga a megfelelõ következtetést.

Nos, mint fennebb már említettem, ugyanennek a VeressPálnak a testvérbátyja lett a háború után a Cukorgyár igaz-gatója, akirõl nagytata mindig elismeréssel nyilatkozott. Énnem is vonom kétségbe azt a becsületet, csak úgy „melléke-sen” említem meg, hogy az a Veress Károly, aki – több ille-gális harcostársával együtt – a nagytata igazgatósága alattéppen az õ közbenjárására úszta meg a bebörtönzést, lehe-tett volna valamivel humánusabb és funkciójánál fogva elin-tézhette volna azt a gyalázatos nyugdíj-ügyet, ami a kommu-nizmus-kreálta millió igazságtalanság között is fõbenjáróbûnnek számít egy valamire való, normálisan gondolkodóember szemében. De a vezetõ állásokba koerült kommunis-ták legkisebb gondjánál is kevesebb volt egy idõs ember két-ségbeesett segélykiáltása, aki éppen az õ jóvoltukból került alétminimum pengeélen egyensúlyozó határára. Hiába na, avilág rendje már csak ilyen: ha meg akarod ismerni egy em-bernek a jellemét, adj hatalmat a kezébe.

Könnyes szemmel másolom nagytata számtalan nyugdíj-kérelmének sorait, amikbõl még annyi viszontagság után issüt a naiv hit, hogy valaki csak felfogja az õ igazát és vissza-helyezi õt jogtalanul elvett jogainak viszonylagos biztonságá-ba, merthogy az õ felfogásában az emberi becstelenség ilyenmérvû tobzódása nem is létezik, talán csak tévedések soroza-ta az egész nyomorúság.

A kézzel írott kérvény másolata: AZ IDEIGLENES VÁROSVEZETÉSMUNKA- ÉS SZOCIÁLIS ÜGYEKKEL FOGLALKOZÓOSZTÁLYÁHOZ

MAROSVÁSÁRHELYEngedtessék meg nekem, hogy nyugdíj-ügyemben 1950. szep-

tember 5-én beadott és 26002 szám alatt iktatott fellebbezésemkiegészítése érdekében elõadhassam még az alábbiakat.

1907. szeptember 1-tõl 1942. tavaszáig – tehát több mint 35éven át mint egyszerû adminisztratív tisztviselõ álltam a Cukor-gyár szolgálatában. 1941-ben kineveztek ugyan a vezetõ igazga-tó mellé adminisztratív igazgatónak, de munkaköröm és hatás-köröm a legkisebb mértékben sem változott. Ennek a kinevezés-nek az indoka egyedül az volt, hogy zsidó nemzetiségû vezetõ-

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEHazug mítoszok árnyékában

igazgatónk megmaradhasson állásában, miután az akkori ma-gyar szabályok értelmében zsidó egyedül nem lehetett hadiüzemvezetõje. Tehát szociális magatartásom és életfelfogásom nem ajól fizetett és bõségben élõ igazgatóé, hanem az a 35 éves meg-feszített munkát végzõ és sokszor talán nélkülözõ alkalmazottéletkörülményei között alakult ki. Ez a 35 tanított meg a jól vég-zett munka értékelésére és a jó munkás megbecsülésére és arra,hogy mindig rokonszenvvel néztem a munkások küzdelmét,melyet gazdasági helyzetük megjavítása érdekében folytattak éskésõbb, mikor már vezetõ állásba kerültem, védelmembe vet-tem a méltatlanul üldözötteket.

1942 tavaszán, mint legidõsebb tisztviselõt bíztak meg a vál-lalat vezetésével, miután elõbb a cukorgyár hadiüzemi katonaiparancsnoka zsidó igazgatónkat a gyárból eltávolította. Ugyan-ez a katonai parancsnok nem sokkal ezután azzal a követelés-sel állott elõ, hogy néhány, köztudomás szerint kommunistaérzelmû munkásunkat a gyárból bocsássuk el.

Ennek a követelésnek ismételt sürgetésre sem voltam hajlan-dó eleget tenni, mire a százados úr karhatalom igénybevételévelfenyegetett meg. Ekkor fölkerestem a fõispánt, mint a legmaga-sabb magyar politikai hatóságot, majd a városi katonai pa-rancsnokot és személyes jótállásom mellett sikerült elérnem,hogy a szóban forgó munkások munkahelyükön maradhattakés késõbb sem háborgatta õket senki, viszont a hadiüzem kato-nai parancsnokát nem sokkal ezután leváltották. Fennebb emlí-tett munkások egyike jelenleg a cukorgyár igazgatója, a másikfõgépésze és tudott errõl az actiómról Veress Géza, a személyze-ti osztály jelenlegi helyettes fõnöke is és mások is.

Úgy hiszem, hogy az elmondottak valódiságát – ha erre fellesznek szólítva - igazolni fogják.

Mellékelek még egy szegénységi bizonyítványt, mely igazolja,hogy más megélhetési lehetõségem nem volt és nincs, mint sze-rény nyugdíjam, mit egy élet munkájával talán megérdemeltem.

Fentiek elõterjesztése után mély tisztelettel kérem, szíveskedje-nek fellebbezésemet jóindulatú elbírálásban részesíteni.

Éljen a Román Népköztársaság!Nemes Béla

Hát „szíveskedtek”. A legmesszebbmenõ jóindulattal.Íme, a szégyenteljes, minden emberséget és józan logikát

nélkülözõ, nyugdíjkérési elutasítás.Szabad-fordításban: Jelenlévõk: Fekete Anna elvtársnõ, a

Szociális ügyekkel foglalkozó ügyosztály elnöke, TörökAdalbert elvtárs, mint tag, a Pénzügyi osztály vezetõje, KosaVasile elvtárs, szakszervezeti küldött.

Áttanulmányozva Nemes Béla elvtárs, Marosvásárhely Roze-lor utca 13 szám alatti lakos, 2237/1954 számmal iktatott öreg-ségi nyugdíjkérését,

A b i z o t t s á gVisszautasítja a Nemes Béla elvtárs, Marosvásárhely, Rozelor

utca 13 sz. alatti lakos öregségi nyugdíjkérelmét, azzal a indok-kal, hogy vezetõ állásban volt és a 4/954-es,( 2. bekezdés) Ha-tározat elõírásainak értelmében nem jogosult a nyugdíjra.Aláírások

Mint ahogy nem igazán tudtam, hogy hol is kezdjem, pontúgy nem igazán tudom, hogy hol is folytassam. Elsõsorbanazért, mert amilyen fontos volt nagytatának a Cukorgyár,hiszen harmincnyolc év nem kis idõ egy ember életében, akia családon kívül minden egyéb energiáját ennek a gyárnak a

fejlesztésébe ölte, s akirõl úgy emlékeznek meg a volt mun-katársak, beosztottak, mint a fegyelem és igazságosság meg-testesítõjérõl. Persze, a tekergõk és linkek nyilván nem sze-rették, mert szigorú volt és nem tûrte a fegyelmezetlensége-ket maga körül. Székely Ferenc, akit, mint mondtam, 1996-ban szólaltattam meg, s akinek az édesapja a nagytata kerté-sze volt, így jellemezte nekem: „Szerette a rendet, a fegyelmet,a szigort. 1940 után, amikor hivatalfõnökbõl igazgatóvá léptet-ték elõ, hozzá lehetett fordulni bármivel, ha a kérés indokoltvolt. Egyenes, becsületes jellemnek ismertem Nemes Bélát.”Talán az õ érdeme is, hogy „1944 elõtt az a szó, hogy „cukor-gyáriak”, egy fogalom volt, a kereskedõk, ha meghallották,hogy cukorgyári alkalmazott valaki, bármeddig hiteleznimertek neki” - hallottam Máthé Nóra, 88 éves nyugdíjas szá-jából, 1998-ban, aki egy ideig a nagytata titkárnõjeként dol-gozott.

Máthé Nóra írásos vallomása, 1998.„Tizennyolc éve vagyok nyugdíjas és errõl dolgozó éveim jut-

nak eszembe. Már említettem, hogy M. J. hivatalfõnököm lebe-szélése és Nemes Béla igazgatóm haragja ellenére állást változ-tattam, két kislányommal más városba költöztem, ám háromhónap után csalódottan tértem volna vissza. Próbálkoztam arégi, cukorgyári munkahelyemnél, de igazgatóm haragja nemszûnt meg irántam. Tartozom azonban az igazság nevében ésharagos igazgatóm rehabilitálására elmondani a következõket:azért haragudott rám, mert meg volt velem elégedve, mikor mel-lette titkárnõ voltam. Mindenki félt tõle és ezzel kapcsolatbanötlik fel bennem egy epizód. Az elsõ ott töltött idényben történt,hogy amikor a nagy munkairam megszûnt, leereszkedett a miszobánkba (akkor még hivatalfõnök volt) és nem kis ámula-tunkra megkérdezte, hogy ki mikor akar elmenni. Négy nõihang egyszerre csendült fel: „Minél elõbb!” Én a sarokasztalnálcsendesen szólaltam meg: „Minél késõbb!” Erre N. B. az irodá-jába hívta a szobafõnökünket (aki legjobban félt tõle, pedigrokonok voltak) és aki azzal tért vissza, hogy a fõnök minden-kinek teljesíti a kívánságát: a többieket elbocsátják, én mara-dok a végsõ elszámolásig, ami karácsonyig tartott és februárbanmegszültem elsõ gyermekemet. Második gyermekemmel is ter-hesen dolgoztam február 15-ig, akkor – a már igazgató N. B. –tréfásan mondta, hogy „engedjék el ezt a kicsi asszonyt, mertmég itt szüli meg a gyermekét”, ami március 6-án meg is történt.Persze, otthon. Azt hiszem, azt is említettem már, hogy a haditörvények szerint, az irodai alkalmazottak nem szülhettek akko-riban gyermeket. Férjem halála után a titkári állásba helyeztek,az igazgatóvá elõléptetett hivatalfõnök mellé. Meg volt velemelégedve, mert korán reggel nem idegesítettem fel pletykákkal,mint az elõdöm tette, amivel megbízott, azt azonnal teljesítet-tem, csöndesen jártam-keltem, hogy ne zavarjam fölöslegesen.Akkor tulajdonképpen három fõnököm volt, mert gyors- és gép-író voltam. Az akkor hivatalfõnök gyorsírásba, a jogügyi osztályfõnöke pedig gépbe diktált. Nemes Béla igazgatóm, gyöngybetû-ivel leírta nekem a szöveget, csak másolnom kellett és aláíratnivele. Én nem haragudtam rá, mert én voltam, aki otthagytamõket jobb állás reményében.” (Fenti idõszak kb. 1939 és 1942között lehetett, ugyanis mint már említettem, nagytata 1940és 1944 között volt a marosvásárhelyi Cukorgyár adminiszt-ratív igazgatója, azelõtt 1907-tõl 1940-ig, mint hivatalfõnökdolgozott.

(Folytatjuk)

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 55Hazug mítoszok árnyékában

„Az ember igazi jövõje,amiért élni érdemes, a vol-taképpeni cél – a múlt; azelmúlt fiatalság. Iskolák-ban kellene ezt tanítani,aminek tisztára az ellen-kezõjét tanítják, és ezértkellene valami szép szoci-ális forradalmat csinálni.Azért, hogy másképp ren-dezkedjék be a világ, és azifjúság magáért éljen, ésne az ostoba, az ismeret-len öregségért, amit hang-zatos hazugsággal úgy hív-nak: jövõ.” „A bogáncsrózsát sose fog teremni.” (Bródy Sándor)

Azon a magyar századfordulón, amely az irodalombanAdyék fellépését készítette elõ, a legnagyobb hatású íróBródy Sándor volt. Harcos publicisztikában õ készíti elõAdyt, regényírásban ugyanúgy hat Móriczra, mintKrúdyra, a színpadon tõle tanul Móricz is, Molnár Ferencis, Szomory Dezsõ is. Az utána következõ nemzedék leg-különfélébb hangvétele, hangütése közvetlenül vagy köz-vetve Bródy Sándorra vezethetõ vissza. Az irodalomtörté-net pedig úgy tartja nyilván, hogy vele kezdõdik el miná-lunk a naturalizmus, bár ez nem egészen így van. Zolatanulmányozása után maga is naturalista kívánt lenni,holott a naturalizmusból igazán csak azok a túlzásokragadták meg, amelyek Zolánál is romantikus hatásúak.

Ám még ez a megállapítás sem teljesen igaz. A magyarnaturalizmus Justh Zsigmonddal kezdõdik, és nyomaivannak már Csiky Gergely egyes színjátékaiban is; Bródycsak félig-meddig mondható naturalistának. Ha nagyonpontosak akarunk lenni, úgy mondhatjuk, hogy Bródy tu-lajdonképpen a romantika egyenes folytatása, aki elérke-zik a századvég és a századforduló szecessziójához, mi-közben megérinti a naturalizmus is, hogy színezze mûvé-szetét, s mindezzel az elõkészülettel szépprózában is, szín-padi irodalomban is elõkészíti a XX. század realizmusát.

Bródy Sándor Egerben született, apja zsidó származásúgabonakereskedõ volt, egy ideig õ kezelte az egri érsekgabonaértékesítését. Fiatal gyermek volt, amikor apjatönkrement és utána hamarosan meghalt. Az író sokatemlegetett elõnyös külsejét apjától örökölte. Néptanító-nak készült, de tanulmányait sosem fejezte be, mûveltsé-

ge esetleges hiányosságait rendkívüli tehetségévelsikerült pótolnia. Bár ebben az idõben a magyar pol-gárság és az értelmiség zöme szinte kétnyelvû, õ csakmagyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kez-dett testvérbátyjánál, aki Gyulán volt ügyvéd. Elsõcikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie.

Amikor egészen korai próbálkozások után, 1884-ben, a huszonegy éves fiatalembernek Nyomor címûnovelláskötete megjelent, feltûnést keltett az egészirodalomban. Ez a témavilág – a szegény embereké –majdnem új volt minálunk, bár éppen az idõsödõJókai fordul egyre nagyobb érdeklõdéssel a nyomo-rúság kiszolgáltatottjai felé, ahogy Nyugaton VictorHugo és Dickens áll ki a szegények igazsága mellett,jól mutatva, hogy a naturalizmus mennyire bennegyökeredzik a romantikában, és az igazi nagy roman-

tikusok mindig eljutnak a naturalizmus közelébe. 1888–89-ben újságíróként dolgozott a Magyar Hírlap-

nál, majd Kolozsvárra utazott és az Erdélyi Képes Újságotszerkesztette, késõbb a Kolozsvári Életet (1889), majd pe-dig a Magyarországot. A jóképû Bródy szenvedélyes ter-mészetû ember volt, és nem sokkal érkezése után kap-csolatba került Hunyady Margittal, a kor ismert színész-nõjével. A kapcsolatból nemsokára megszületett törvény-telen gyermeke, Hunyady Sándor, aki apja nyomdokaitkövetve szintén az irodalmi pályán indult el a késõbbiek-ben, ám nem csak elindult, hanem nagytehetségû, ismertíróvá vált, mondhatni, a világirodalom legnagyobb novel-listáinak egyike lett.

Bródy a szépirodalom mellett remek újságíró is. Kitûnõszeme és kitûnõ stílusa pótolja a már említett, kissé hiá-nyos mûveltségét. Mégsem érti úgy a politikai összefüggé-seket, mint majd nemsokára Ady. Ismeretbeli felkészült-ségben meg sem közelíti sem a vele egy idõben induló ésvele jó barát Ambrus Zoltánt, sem a tudósnak is beillõnagy novellista Cholnoky Viktort. Õk mindannyian mégisbenne látják a tanítómestert, a publicisztikai példaképet.Harcias, szellemes, ötletgazdag. Csak úgy árad belõle azélõszó és az írás. A társaságokban õ az élet fejedelme, ahaladni akaróknak õ diktálja az irodalmi divatot (de oly-kor még az öltözködési divatot is a feltûnni kívánók szá-mára). Csak úgy ontja novelláit és regényeit. Úgy törnekfel történetei és gondolatai, hogy alig gyõzi megfogalmaz-ni. Három évtizeden keresztül alig volt ünnepeltebb íróinév, mint a Bródy Sándoré. Nem csupán a közönség tap-solt neki, hanem – ami a legnagyobb szó - még az írók is.

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományBródy Sándor

(Eger, 1863. július 23.–1924. augusztus 12., Budapest)

Az idõsebbek benne látták utódjukat. Jókai házának min-dennapos vendége volt. Mikszáth megírta róla, hogy min-denkit bámulatba ejt rendkívüli munkaerejével és termé-kenységével, mely gyanítatni engedi, hogy még tömérdekmondanivalója van.A szerencse kiválasz-tottjának még ezek aki nem mondottmondanivalók is ja-vára váltak, mert areménységnek ésvárakozásnak foly-ton lelkendezõ lég-körét remegtettékizgalmas személye ésmunkája körül. Akortársak tõle vártaklegtöbbet, s az utánajött nemzedék azáltala kitaposott nyo-mokon vágott nekiaz irodalomnak.

Bródy néhány tu-cat novellája a mûfajklasszikusai közészámít. Hófehérkecímû regénye a Jó-kai-típusú romantika végsõ, maradandó szép alkotása; azEzüst kecske és A nap lovagja jelentékeny realista regé-nyek, a századforduló polgári világának kritikai képei. Aszázadforduló után pedig új kifejezési formáját találtameg a drámában. Itt is igen romantikus az indulás: aHófehérke színpadi változata és a magyar múltat lírai-anekdotisztikusan idézõ Királyidillek még kísérleti idõsza-kot mutatnak. A késõbbi drámákban is marad sok roman-tikus elem (Lyon Lea, A szeretõ), de ezen az úton, a magasajátos naturalista programjával mégis eljut a jelentékenyrealista drámákig. A Dadában – talán legjobb drámaimûve ez – szembefordul a népszínmûvek avult szellemé-vel úgy, hogy a népszínmûvek paraszti világát mutatja bea maga igazi nyomorúságában, ahol áruvá válik a szegényleány. Ebben a drámában van ereje Bródynak tragédiáigvinni azt, ami tragikus. Gorkij Éjjeli menedékhelyéneksötét színei is érzõdnek ebben a drámában, amely akifosztott, megalázott cselédlány végzetes történetévelmond ítéletet a polgári világ fölött. Soha többé ilyenkövetkezetes nem tudott lenni, mert, bár áhította az igaz-ságot, de ugyanígy áhította a közönség tapsait is. A taní-tónõt úgy írta meg, hogy két befejezése van: az egyik apolgári közönség szájíze szerint, a másik a saját jó ízléseszerint. Az egyik happy end-es, a másik kíméletlen kime-netelû: lehet válogatni, melyik színház hogyan akarja ját-szani. A medikus címû dráma pedig két felvonáson ke-resztül bírálóan realista, itt is az eladott, a megvásároltemberrõl van szó, de a harmadik felvonás hirtelen két bol-dog házassággal végzõdik. Azért ezek is jó drámák, nem-zedékek tanultak belõlük színjátékot írni.

1890-ben visszatért Budapestre, ahol ismét Magyar Hír-lapnak dolgozott. 1891-ig Fehér Könyv címen irodalmi éspublicisztikai havi folyóiratot adott ki, amit teljesen egy-maga írt. Herczeg Ferenc Új idõk címû hetilapjában rend-

szeresen publikált a kortárs mûvészeti élettelkapcsolatos cikkeket, mûkritikákat. Harcias, szel-lemes volt és tele ötletekkel. Õ volt a korabeli tár-saságok lelke, egyben az irodalmi divatot is õ dik-tálta.

Az 1903–1905 közötti idõszakban Ambrus Zol-tán és Gárdonyi Géza közremûködésével szer-kesztette a Jövendõ címû hetilapot, amelyet aNyugat elõfutárának is tekinthetünk. Ebben akorabeli társadalom visszásságait bírálta.

Bródy Sándor emberi-mûvészi kiállásánakmegértéséhez nem mellékes, hogy – mint máremlítettem – rendkívül szép férfi, aki igényt tartaz élet minden diadalára, és olyan szenvedéllyeléli a sikereket is, a pillanatnyi csalódásokat is,hogy egy ízben – az Erdõs Renée írónõvel folyta-tott szerelmi viszony nyomán - 1905-ben a Sem-meringen hirtelen elkeseredésében pisztollyalmellbe lövi magát. Szerencsére felgyógyul, és atovábbiakban ez az öngyilkossági kísérlet isromantikus fényekkel veszi körül.

Miután felgyógyult, ismét újságíróskodott. Az-után következtek a forradalmak évei. Bár rokon-

szenvet érzett a Magyarországi Tanácsköztársaság iránt,abban szerepet nem vállalt. Ennek ellenére az ellenforra-dalom alatt bécsi emigrációba kényszerült. 1923-ban tért

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 57Irodalom

vissza Magyarországra. Bródy, bár rokonszenvezett a for-radalommal, nem volt forradalmár, hogy melléjük álljon.Nem volt ellenforradalmár sem, hogy szembeszegüljönvelük. Nem is volt útja tovább. Az ellenforradalomnaknem kellett, ezeknek túl forradalmár volt a nem titkoltrokonszenve; de a forradalmárok számára megfeneklettpolgár volt, aki nem tudott velük tartani. Így hirtelen ma-gára maradt és anyagi problémái támadtak. Sohase gyûj-tött pénzt, tehát rázuhant az anyagi gond. Megöregedett,megkopott. De még megírta végsõ remekét, a Remb-randtról szóló novellaciklust: egyik legszebb mûve ez. Az-után jött a kórház és a halál. Azóta vitathatatlanul klasszi-kusaink közt a helye.

1952-ben könyvtárat neveztek el róla Egerben. SíremlékeBudapesten a Kozma utcai izraelita temetõben található.

Idézzünk hát kicsit Hatvany Lajostól, aki 1935 májusá-ban a következõket írta Bródy Sándorral kapcsolatosan:

1923. december 10. Grünwald szanatórium.Bródy, ki mint ember minden örömet s mint író is, min-

dent a jelentõl követelt, most mégis, mint haldokló, hanem is menekül transcendens gondolatokba, beleesik azáltalános írói hiúságba, kezdi már hinni, hogy a halál,talán mégsem jelent megsemmisülést, ha marad belõlünkvalami. Mûvei? Fitymálva tekint vissza arra a betûiveltelenyomtatott ötven vagy hatvan kötetre, melyek nevé-nek jelzésével röppentek ki a világba. A végsõ igazolásnakszánt s már szedés alatt levõ Rembrandt-könyv sem elégí-ti ki, ezért írja meg – az életörömnek fölkent, de immárletört szerelmes –, önkezével a saját nekrológját, mely akötet véglapján, mint a kiadó jegyzete olvasható: BródySándor ezt a könyvet élete utolsó három esztendejébenírta. Az írás Rembrandt életének utolsó éveirõl szól. Azöreg és beteg írót az elöregedett Rembrandt érdekelte,ezt írja meg és a közös, a végzetes betegséget, amelymindkettejüket egyformán, életük hatvanharmadik évé-ben fektette sírba. Bródy Sándor szerette ezt a mûvét egybetegség történetének nevezni, holott nem egy, hanemkét kór históriája: a Rembrandté és az írójáé. Kisebb-nagyobb testi-lelki kínok és e keretben a festõ életénekegy-egy epizódja: keserves vagy reményteljes eseménye.Ez a három év – 1666-tõl 1669-ig – az, amelyben az elbe-tegesedett Rembrandtot többször elárverezik, fiánakhelyette gyámot rendelnek, mert õt mint a gyermeket,földi dolgok nem érdeklik és idegen szférákban él, aholanyagi érdekek többé nincsenek. Míg a praktikus érzelmûhollandus tanácsurak ezt a határozatot hozták, addigRembrandt, hogy szemeinek szomját csillapítsa, a zsibvá-sárra jár, és összekeres... Hernasses, Moriljons, JapanschePontjerts, bont En Rafelkragen, die hij schilderachtigvondm azaz minden lim-lomot, amit festõinek talál.Ezeken az útjain jut el a városabeli gettóba és talál bará-tokra az amsterdami zsidók között. Hogy itt is halt volnameg, arról nem tudunk. De ez – és a történeti teljes igaz-ság – nem fontos e könyvben, mert nagyobb és teljesebbigazság van benne: a rembrandti. Ez láthatóvá teszi az

érzék fölöttit, megfogja a festhetetlent és a vonalak össze-visszaságát, játékát a színeknek, minden dolgot a térbenés minden cselekedetet egynek tesz részévé: az egységesés oszthatatlan igazságnak, az életnek.

Bródy Sándor életérõl és igazáról beszélni még korai.Micsoda világot élünk, Istenem, micsoda rémséges vilá-got, hogy ezt a megrázóan emberi és páratlan irodalmidokumentumot mindeddig tudomásul sem vették. Hogyaz ellenségek elferdítették Bródy igazságait, s hogy a jó-barátok a csókok agg tudoráról és a kávéházi anekdotá-zók koronázatlan fejedelmérõl írt megemlékezéseikkelinkább csak kompromittálták és összezavarták, mintsemhogy földerítették volna Bródynak írói igazát, mely pedigúgy látszik, mégis fontosabb volt neki, mint a látszat utánmagunk is hihettük. Tudomásul kell venni, hogy a köztünkvalaha élt Bródy nincs többé, hogy az utókor színe elõttcsak félszáz kötetbe rótt szavai vannak, amelyeknek érté-két úgy kell felmérni, mintha a baráti megemlékezés fáj-dalma már nem sajogna bennünk, s mintha sohsem állot-tunk volna élõ szavának kígyóbûvölõi hatása alatt.

Juhász Gyula Bródy Sándor halálakor, a Szeged címûnapilap 1924. augusztus 13-i számában: „Olvasták, szeret-ték és ajnározták. Szép ember volt, elragadó és hozzá való-ban hatalmas és diadalmas tehetség. A nõk és az olvasók(majdnem egy) behódoltak neki, és sokáig a dicsõség és nép-szerûség napfényében fürdött ebben az országban, ahol nemszépséggel és tehetséggel, de könyökkel és tekintéllyel szokáshódítani. Temperamentuma minden sorában izzott és szik-rázott, lobogott és robogott. (...) Nagyon sokat köszönhetneki minden magyar, aki tollat forgat, és aki valakinek szá-mít ma.”

Babits Mihály a Nyugatban, 1934-ben, Bródy Sándorhalálának tízedik évfordulóján: „Bródyt évfordulók nélkülse könnyen feledjük el. Szinte a tollúnk hegyén hordjuk õt:szavainkban és mondatainkban . A magyar stíluson nyomothagyott. Aki róla ír: a nyelvrõl kell írnia.”

Szép Ernõ a Színházi Életben, ugyancsak 1934-ben:„Isten õrizz, hogy szobor legyen abból a gyönyörû vadszépségbõl, ami Bródy Sándor. Abból a hûséges, hûségeséletbõl, abból a tüzelõ sötét szerelembõl. Abból a vadem-berjóságból, amivel a kutyára lenézett, abból a haragospogányságból, amivel rámordult a szegénységre, a beteg-ségre, a csalásra, szemtelenségre, abból az õserdei gyen-gédségbõl, amivel egy kegyetlen tigris dörzsöli az orrát apárja nyakára , abból a gyengédségbõl, amivel az a tigris akölykét fogja a két mancsa közé." Most csak három rövidmondatot szeretnék idézni nagyapámtól, mert nagyonszeretem õket. Egy költõ, Makai Emil nekrológjánakrészeként napilapba, sietve írt mondatok, de úgy hiszem,ezek is tökéletesen mutatják azt, amit Karinthy, Juhász,Szép Ernõ és Babits Bródy Sándorban látott: „Logika nemlesz e sorokban, amit a költõ haláláról írok. A gép, ami ben-nünk van, napi írókban, nincs egészen acélból. És frissenérezve, okosan írni; összerándul belé az idegrendszerünk és aszegény, éjszakás orákulumnak feje oly nehéz, mint egydarab sár, melyben szív lüktet.”

(Összeállította: B. Osvát Ágnes)

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEIrodalom

B. Osvát Ágnes

Mint nagy fehér madár„Hogyan kell, mit is kell, Istenem?Itt állok, állunk védtelen,

Beatrix azt a fát már réges-rég kinézte magának, ott, a nagyudvar mélyén, még a télen nézte ki, amikor belesett a nyitottkapun és elbûvölte a magasban lengõ ágakra rakódott hótö-meg látványa, akkor elhatározta, hogy õ egyszer bemegy azona kapun és már látta is magát, kényelmesen elhelyezkedni kétnagy ág között, persze, meg kell várni, amíg kitavaszodik, svalami csodálatos varázslat folytán megtelik az ág pici zöldlevélkével, de talán mégis jobb, ha inkább megvárja a nyarat,hogy a kis levelek sûrû, sötét lombbá változzanak, aztán meg-bújhat mögöttük, mint egy rejtõzködõ, nagy madár. Amiótaaz eszét tudja, mindig különös vonzalmat érzett a fák iránt, alombok susogásától furcsa nosztalgia fogta el, mintha ott fennvalami feloldhatatlan sötét titok rejtõzne, s a fákba zárva egynagy-nagy fájdalom lakozna, és ezt nyögik, nyöszörgik el alombok, folyton sóhajtozva, hajladozva. Kisurrant hát azajtón, csak dédi szólt utána félszájjal egy „hová mész lelkem”-et, de nem felelt neki, az udvaron megfutamodott és kitrap-polt a járdára, át a túlsó oldalon feléje tárulkozó nagykapuig,ahonnan be lehetett látni „abba” a kertbe, a vágyott fához,ami már olyan régen vonzotta, csak mostanáig nem mertbemenni a kapun, mert nem tudta, milyen emberek laknakott, jók-e, rosszak-e, de ez most már nem is számít, csak a fátnézte, amint tömött, sötétzöld lombjával büszkén magasodika szomszédos zsinagóga fölé. Beatrix gondolkozás nélkül,még csak körül sem nézve, szinte lebegve jutott a fáig, s per-ceken belül fenn ült a két vastag ág között. Akkoriban, ha

megkérdezték volna tõle, hogy mi szeretne lenni, azt feleltevolna, hogy fehér madár, aki könnyedén röpködhet egyikfáról a másikra, könnyen és szabadon, fel, fel a fény felé. Hát,talán majd egy másik életben. Most azonban, egyelõre mégcsak egy kilencéves kislány, habos-fodros fehér kötényben, ésvasárnap reggel van, szép, napsütéses, harangzúgásos dél-elõtt, amikor az anyukák már befejezték gyermekeik reggeliz-tetését, s a konyhákban a vasárnapi ebédre készülõdnek, hústszeletelnek, salátát mosnak, rizset szemelgetnek, zöldségettakarítanak, miközben arról ábrándoznak, hogy miért is nemjött el értük idejében a királyfi, akkor, amikor még nem voltháj a derekuk körül, ráncocska a szájuk szögletén és lemon-dó, megalkuvó árnyék a tekintetük mélyén. Késõbb aztán,amikor már jó illatok párálltak ki a konyhák nyílásain, kiáll-tak az ajtó elé és vágyakozva néztek a fák lombjaira, oda, aholBeatrix ücsörgött, gondtalanul, mégis a belesulykolt konven-cióktól terhelten, például, hogy mit is mondjon, ha valakimeglátja õt a fán és megkérdezi, hogy mit keres ott lány lété-re, egy idegen udvarban, mások fájának az ágai között, egyál-talán mit is mondjon, ha azt kérdezik tõle, ki õ. Aztán amikortényleg észrevette egy néni és megkérdezte, hogy kik a szülei,

- tehát nem azt kérdezték, hogy õ kicsoda, hanem, hogy ki azapja, - érezte, hogy micsoda boldogság azt mondani: ügyvédaz apám, és nem bérkocsis például, mert sejtette, hogy ha aztkéne mondania, rögtön lekergetnék a fáról, kikergetnék azudvarból, - jó ideje rájött, hogy így mûködik a társadalom, -de ha már ügyvéd az apja, hát csak mosolygott rajta a néni, ésazt is megkérdezte, hogy milyen vallású? Beának erre meg-eredt a nyelve, s elmesélte, hogy katolikus ugyan, de vasárna-ponként nem jár templomba, mert nem szereti a tömeget, atemplomba akkor szokott bemenni, amikor senki sincs ott ahideg szemmel figyelõ, merev szobrokon kívül, s háborítatla-nul lehet érezni a liliomok tiszta illatát, sõt, beszélgetni islehet a mosolygó ajkú Szûzanyával, aki szelíden néz le rá,valahányszor ráemeli a tekintetét. Itt, a fa ágai között egykicsit olyan, mint a templomban, az ég kékje hasonlít aSzûzanya kék leplére s két-három méterrel a föld felett háthaa Jóisten is jobban észreveszi az embert, azt a kicsi emberkét,aki hiába csak kilenc éves, már olyan visszatérõ álmai vannak,amikbe ébredés után beleborzad, s elmondani sem lehet sen-kinek, mert úgy sem értenék. Ennek a kérdezgetõ néninekmost talán mégis elmondaná azt a hét éves korában látott,azóta is visszatérõ álmát, ami akkoriban pontosan négyszer

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 59Irodalom

tért vissza, erre élénken emlékszik, sõt az álom részletei is fel-villannak mögötte, nagyon sokszor, csak úgy, minden átme-net nélkül, s ilyenkor mindannyiszor valami nagy-nagy szo-morúság fogja el. Most itt, ebben az istenközeli hangulatbantényleg el tudná mondani, hogy abban az álomban még min-dig Pesten laknak, a belvárosban, a házak lebombázva, omla-dékosan, az emberek a romokat kerülgetve, némán járnak-kelnek és õk apuval karonfogva egy végtelen hosszú esküvõimenetben lépkednek, valahol hátul, a menet élén pedig anyua menyasszony, - fehér koszorúval a fején, fehér csokorral akezében, földig érõ, hosszú menyasszonyi ruhában. Sokáigkígyózik a sor, végig a Duna-parton, körülöttük bámészkodótömeg, mígnem a romos rakparton lekanyarodnak a Dunáig,amikor a Duna fölött, a párás ködben egyszer csak megjele-nik az akasztófa. Arra akasztja a tömeg anyut, és anyu otthimbálózik, fehér menyasszonyi ruhában, fején mirtuszkoszo-rúval, a Duna felett, azon a nagy szürke akasztófán, ami csakúgy áll ott, mintha a levegõhöz lenne szegezve. Bea nézi, nézi,apu karjába kapaszkodva, csak állnak ott ketten némán ésnem tehetnek semmit. Nyomorult érzés, itt mindig véget ér azálom, a jelentésérõl fogalma sincs mind a mai napig.

Amíg mindezeket végiggondolta, a néni eltûnt a tornácról,biztosan a készülõ vasárnapi ebéd érdekében. Bea hirtelen

már nem is érzett semmi örömöt, addig vidáman repdesõvállfodrai is mintha lepilledtek volna, most már tényleg úgynézett ki messzirõl, mint egy szomorúan gubbasztó nagy,fehér madár, még ült ott egy kevés ideig, aztán szép csende-sen lecsúszott a fatörzsön és elindult hazafelé. A nyitottkonyhaajtó elõtt elhaladva a néninek még bekiáltott egy han-gos csókolomot – gyere máskor is! – hangzott a vidám felszó-lítás. – Jó, majd jövök! – felelte, de tudta, hogy már sohatöbbé nem kívánkozik ennek a fának az ágaira. Hogy miért,azt maga sem tudta volna pontosan meghatározni akkor.Csak úgy, egész egyszerûen elment a kedve mindentõl, s ezígy történt, valahányszor eszébe jutott az akasztófás álom.Otthon már az asztal mellett vártak rá, gyorsan kezet mosottés illedelmesen ült le a vasárnapi ebédhez.

Hosszú évek múlva, amikor egy ostoba politikai botránymiatt hajszál híján kidobták az egyetemrõl, a rektor magáhozhívatta és talán mert megsajnálta, az is lehet, hogy felsõbbutasításra, rákérdezett: „mondja, maga tulajdonképpen miakar lenni?”

– Madár – felelte egyszerûen Beatrix. – Nagy, fehér madár.– Ja?! – kapott a fejéhez a rektor. – Ja, igen, értem! – és

homlokát dörzsölgetve, tétován intett Beának, hogy eltávoz-hat.

Átalvetõ

60 EKOSZ–EMTEIrodalom

LUJZIKA NÉNIRózsa-utcai emlékeimhez tartozik a zongora-tanulás is.

Gondos Nagymamám, abból az elméletbõl kiindulva, hogyminden úrilánynak rendelkeznie kell bizonyos fokú zenei mû-veltséggel, nyolc éves koromban elvitt felvételire a Zene-iskolába, ahova minden különösebb gond nélkül fel is vettek.Igenám, de a mi zongoránk odalett a menekülés ideje alatt, ígya mindennapos zongora-leckék gyakorlására Lujzika néniék-hez kellett járnom, amitõl viszont tiszta szívembõl viszo-lyogtam. Mégis mentem, nem mertem ellenkezni, napontamegtettem az utat a Rákóczi-lépcsõn fel, majd le. Mindennapmegszámoltam a fokokat, most is tudom, pontosan hetven lép-csõfok vezet fel a középkori Vár felé. Lujzika néniék a Régi-kórház utcában laktak, s amikor óvatosan, halkan beléptem afélig sötétített nagyszobába, Lujzika néni már ott pihente a dél-elõtti fõzés fáradalmait egy széles díványon, onnan dünnyögtefelém hihetetlenül idegesítõ, kellemetlen, elnyújtott vékonyorrhangon, hogy: „Szerusz, Bábu. Hogy vagy, Bábu?” Én megettõl a „Bábuzástól” azonnal kókadozni kezdtem, s mindenfaj-ta zongorázástól elment a kedvem. Azt, hogy zenei téren nemlett belõlem semmi, legnagyobb részt a Lujzika néni rám gya-korolt negatív hatásának tulajdonítom, ugyanis az õ jelenléte avilág minden unalmát felgerjesztette bennem, azt hiszem, bár-mit kellett volna csináljak az õ jelenlétében, mindent halálosanmegutáltam volna. Elkényeztetett, nyafka palotapincsihezhasonlított, a feldörgölt orrával, az utálatosan elnyújtott, nyá-vogó orrhangjával, ahogy pejoratív módon ejtette ki a becene-vemet, mert akkor még Babukának hívtak a családban. Nem islett belõlem jó zongorista, hiába koptattam hét éven át aZeneiskola márványlépcsõit.

IBOLYA NÉNIVan egy vázám. Valahányszor ránézek, tizenkilencedik szá-

zadi figurák sorjáznak elõ mögüle, bár valószínûleg a húszadik

század kezdetén dívó szecessziós irányzatot kedvelõ divat ide-jén keletkezett. Anyaga matt üveg, olyan magas, hogy csak azigen hosszú szárú virágok kaphatnak helyet benne, például akardvirág vagy hasonlók. Festett virágokkal van díszítve, ami-ket indaszerûen kúszó levelek vesznek körül, mintha egy ma-gas, elegánsan karcsú nõi alakra ráfonódnának a virágszárak,köztük halvány- és sötétlila, fehérrel bordázott szirmokkal. Na-gyon szeretem ezt a vázát. Szinte félévszázada az enyém, vala-mikor a ötvenes években adta nekem egy aranyosan hiú, öregnéni, aki akkor már nyolcvan vagy még több éves is lehetett,elmondása szerint tanítónõ volt az Osztrák-Magyar Monarchi-ában. Törékeny, alacsony teremtés volt, az utcára nem lépett kikalap nélkül sosem, pici kalapján hatalmas mû-ibolyacsokorlengedezett, emellett kopott kis retiküljét fél arca elé tartvaakarta takarni fonnyadtságát, amit az arcára kent pirosítóvalcsak még jobban kihangsúlyozott. Hiú volt szegényke, mi taga-dás, de olyan ártatlanul hiú, hogy az embernek megesett rajtaa szíve. Hiszen sosem ment férjhez, s nála, úgy tûnt, megállt azidõ a gavallér-hódítás idején. A szomszédunkban lakott, s egyidõben átjárt Apámhoz, valamilyen vizsgálatokra, vérnyomás-mérésre, látszott rajta, hogy nem tudja, mivel honorálja azamúgy ingyenes vizsgálatokat. Viszont semmi értéke nemmaradt már, csak ez a szecessziós váza, ezt hozta hát nekem,aki akkor tizenöt éves sem voltam, még nem is ismertem azigazi értékét, de valahogyan éreztem, hogy ennek a vázának avalósnál sokkal több az eszmei értéke. Meg is õriztem híven,annyi költözködésen, hercehurcán át, s vele együtt az Ibolyanéni lenge, védelemre szoruló kis alakját is. Az igazi nevéremár egyáltalán nem emlékszem, de a kalapján hordott ibolya-csokor emlékére hadd maradjon az emlékezetemben örökreIbolya néni, aki nem sajnálta nekem ajándékozni az egyetlenmegmaradt földi értékét. Pilinszky szerint: „A jótettek javarészttitokban születnek. Semmiféle mûszer nem jelzi õket, de jelenlét-ük csak annál valóságosabb.”

Bárkivel megeshetett volna történeteimbõl

Júniusi alkonyonMikor egy nyári alkonyonelindulnak felém a fák,lezárt pillákkal suttogom:ez egy varázsos tündérvilág.

Fölöttem szerelmes lombokölelik egymást sejtelmesen,felhõfoszlány suhan át rajtuk,óvatosan, szép csendesen.

Semmi se rezzen, s én mégismeghallom a lombok sóhaját.Isten szemét látom, hogy ránktekint egy kitárt égi ablakon át.

És állok, valami szent bûvöletben,s nem tudom, ébren-e, avagy álmodom,hogy a fák menetelnek énfelém,vagy csak feléd visz a gondolatom.

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 61Irodalom

„valaki jár a fák hegyén/ ki gyújtja s oltja csillagod/csak az nem fél kit a remény/már végképp magá-ra hagyott/(…) valaki jár a fák hegyén/mondják úr minden porszemen/ mondják hogy maga aremény/mondják maga a félelem” (Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén)

B. Osvát Ágnes versei

Az égre írtamAz égre írtamés néma fenyõk õrzik titkomat.Néha folyók mélyébõltükröz vissza a gondolat.Van úgy, hogy búzamezõkfölött suhan át,és sodorja magányos pipacsokégetõn bús dalát.Máskor patak vizénbukdácsolva le,dúdol a kín, himnikus éneke.Mert himnusza nem csakaz örömnek lehet,- oly szûk s oly tág -,az emberi képzelet.Titokzatos, mint erdõmélyén a virág,mely lombok közé rejti illatát.Leszegett fejû, pirospipacsok könnye hull,fû takarásában az élet elvonul.S míg erdõ mélyénsejtelmek nyílnak át,hajnali rétek madaraibontják trillákraaz élet bús dalát.Az õz finom ösztönnellehelli továbbaz égbõl jött, fáradt üzenetet.S bódult virágok tûzpiros szirmakecsesen utána integet.Így száll az égbõl, idõnkéntföldre az én dalom.A neve: Kõbe zárt fájdalom.

Álomi tájak vonzásábanÁlomi tájak vonzásábanszülettem, szerettem és hittem,kezem nyújtottam bizalommal,de nem látta meg, csak az Isten.

S míg kínok között ébredtem rá,hogy itt nem rólam szól az ének,rút, hazug pofák röhögtek körbeS már tudom, ez így lesz mindörökre.

Mert nincsen meg, amire vágytam,és nincsen meg, amit reméltem,„a Földön nem vagyok már itthons még nem vagyok otthon az Égben.”

Gyõzött a szívCsipike úgy érezte, ahhoz, ami a történtek után az õ köte-

lessége, nagyjából fölösleges a Kukucsi jelenléte.– Kukucsi, légy szíves, gondoskodj friss harmatról! Ott a

veder né... Keserûlapi mellett. – Nem hoztam ma reggel egyegész vederrel?! –próbált tiltakozniKukucsi – Hoznihoztál, de a vederbánatomban felbo-rult, és kiömlött aharmat... Menj már,jó? – Eridj csak,Kukucsi, nem félekén tõle! – bíztattaTipetupa is, mireKukucsi kénytelen-kelletlen mégis el-indult. – Hásze éppaz a baj, hogy nemfélsz – dörmögtemagában, majd jóhangosan vissza-szólt: Jövök mind-járt! Valóban sietett. Ez a két boldogtalan még elront vala-mit. - Kedves Tipetupa - szólalt meg Csipike halkan, deünnepélyesen, ha akarod, ezentúl mindig lesz nyárivized. –Hiszi a piszi – durcáskodott Tipetupa. – A nyáriforrás vizehideg. Nekem nyárivíz kell. Igazi. – Máris hozom!

Csipike hanyatt-homlok rohanni kezdett az odú felé, ahon-nan két fenyõ-kéreg-vödröt vett elõ és usgyé, a Forrás irá-nyába! Tudta õ már, hogy mit kell tennie. A forrásvizet szé-pen kiteszi a napra, és nyárivíz lesz belõle. Majd vályút iskészít fenyõkéregbõl, azt úgy telehordja, hogy télire is legyenTipetupának nyárivize.

Tipetupa lopva pillantott utána. És mosolygott. Nem lehettudni, miért mosolygott, de jól állt neki, olyan szép lett tõle,hogy Madár örömében új énekbe fogott az ágon. A Forrás-nál mit lát? Kukucsi éppen meríti belé – a harmatosvödröt!– Szóval innen a híres mogyoróharmat?! - tette a kezét csí-põre Csipike. – Te csaló! Kukucsi riadtan pillantott fel. –Pssszt! Csendben... – intette közelebb Csipikét. – Ne szóljsenkinek, de így sokkal gyorsabban megtelik a vödör, és lát-hattad, Tipetupa is szereti... Jobb ha tõlem tudod meg: hasz-nát veheted, mert nehéz idõk elõtt állsz... de hallgass felõle,hallod? – Alkalomadtán még beszélünk errõl - nézett rámegsemmisítõ pillantással Csipike. Többet mondani mostnem volt ideje. Gyorsan megtöltötte a vödreit, és szaporázott

vissza Tipetupához. Mogyoróharmat... majd adok én neked!– motyogta magában. Elhelyezte a teli vödröket a Tisztáson,mégpedig úgy, hogy jól érje a nap. – Ez az a híres nyárivíz?– kérdezte kényeskedve Tipetupa. – Még nem, de nemsoká-ra az lesz... ha felmelegszik. Én gyûjtök majd belõle sokat...

télire is elteszünk. – Mély lélegzetet vett és kihúztamagát – Az én feleségemnek mindene meglesz! –Feleségednek? – húzta fel a jobb szemöldökétTipetupa, miközben megint olyan szépen mosolygott,hogy Csipike alig tudta folytatni a mondókáját. – Igen,mert én téged ezennel... Tipetupának elfogyott a türel-me. Nem várta ki a végét. – Ha te engem ezennel, én istéged azonnal! – megölelte Csipikét, és olyan szépenkezdtek búcsúzkodni, hogy Madár örömkönnyeket hul-latott a faágon.

Kukucsi már kéz a kézben találta õket. Nagyot sóhajt-va tette le a vödröt. Hátha Csipike nem árulta el a mo-gyoróharmat titkát? – Nnna, végre. Már attól féltem,megint összevesztek. – Mi? - csodálkozott rá ártatlanulTipetupa. - Hát veszekedtünk mi valaha, Csipike? –Nem, dehogyis! Mi aztán soha! – Így a jó! Így a jó! - jöttmeg ismét Madár hangja. - Madárka! – szólította ünne-pélyesen Csipike. – Kérlek, értesíts mindenkit! Nem-sokára kezdõdik a lagzi! Hencidától Boncidáig folyik a

méz! Mindenki itt legyen! Megnõsültem!! Ármány fölött –gyõzött a szív! – De szépen mondod – dicsérte önkéntelenülKukucsi. Tipetupa pedig boldogan tapsolt hozzá.

Boldogság és nyugalom.Szó ami szó – nagy lagzi volt. Kiváltképpen Vadméhék tet-

tek ki magukért. Annyi lépes és cseppentett mézet szállítot-tak a lagzira, hogy szegény Bögöly beleragadt. Volt ott min-den jó: szamóca, korai málna, tavalyi mogyoró (Mókusékjóvoltából), és annyi édesgyökér, hogy bõven maradt belõle.Mindenki jelen volt, még Szarvasbikáék is felbukkantak aTisztás szélén, elénekelték, hogy Szeressük egymást gyere-kek - és utána össze se verekedtek, de azért megbeszélték,hogy õsszel hol találkoznak e célból. Kecskebéka ugyan nemjelent meg személyesen, de elküldte az unokaöccsét, Kuty-kuruttyot, aki zöld volt és leveli. Késõ délutánig tartott azeszem-iszom. Utána a vendégek minden jót kívántak a fiatalpárnak, és hazamentek. Kukucsi mindenkit elkísért a Tisztásszéléig. Vöröshangyáékat egészen a hangyabolyig. – Nemártana, ha friss vacsoráról gondoskodnánk – jegyezte megCsipike, amikor már csak hármasban maradtak. – Mézünkugyan még akad és édesgyökér is van bõven, de a mézbe jólfogna egy kis friss szamóca! – Helyes – bólintott Kukucsi –,te csak szedjél szamócát, én addig elmegyek harmatért, mert

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTEGyerekeknek – kisiskolásoknak

Fodor Sándor

Csipike és Tipetupa házassága

a táncoló ifjúság mindmegitta... – ám egy-szerre elhallgatottCsipike tekintetétõl. –Te csak egyet se har-matozz, Kukucsi.Inkább szedjél szamó-cát, de ne téveszdössze, ha lehet, a far-kascseresznyével! – Jajde jó lesz, nagyon sze-retem a szamócát –örvendezett Tipetupa.– A lakomán mind fel-csipkedték elõlem Ma-dárék... – tette hozzáhalkan, nehogy abükkfa ágán üldögélõMadár meghallja. Kukucsi azonban elgondolkozva nézett amesszeségbe. - Én azt hiszem, nem szamócát szedek –jegyezte meg halkan. – Málnát? – kíváncsiskodott Tipetupa.– Inkább a sátorfámat – felelte Kukucsi. – Nagyon megszok-tam én már a legényéletet, meg aztán egy kis húsételre isvágyom, itt pedig nem élnek vele. Meg aztán minek lábatlan-kodnék itt? – Itt hagysz bennünket, Kukucsi? - kérdezte Ti-petupa. – És meg se látogatsz? – Dehogynem! Elnézek éngyakran, egyet se búsuljatok. – Hát akkor... minek is marad-nál? Én nem tartóztatlak... – nyújtotta a kezét Csipike. Elkí-sérte barátját a Tisztás széléig. – Azt hiszem, Kukucsi, mostvan alkalomadta. – Tudom, mit akarsz mondani, Csipike. Énis sokat gondolkoztam. Nem értem, hogy van az, hogy min-dig szívesen hallgatom, amikor te nagyokat mondasz, vala-hogy szebb is lesz az élet a te mondásaidtól, de amikor utá-nozni próbállak – abból az sül ki, hogy hazudós vagyok, megilyenek. Mert nekem sohasem az a fontos, hogy mi van,hanem, hogy te milyennek mondod. De ha én egyébnekmondok valamit, abból baj lesz... Azt hiszem, jobb ha meg-maradok õszintének. Csipike a messzeségbe nézett. – Kár,hogy ezt mások nem látják be - mondta. Megölelték egymást,nem politizáltak tovább. Csipike visszatért Tipetupához,Kukucsi úgy tett, mintha lehajolt volna. Egyre kevesebb lát-szott belõle – aztán semmi. Beásta magát a föld alá. – Va-csoráig pihenhetnénk egyet – ajánlotta Csipike Tipetupának.– Tudod mit? Vacsoráig inkább nagymosást-takarítást rende-zünk! – jelentette ki határozottan, de kedvesen Tipetupa. –Nem ér rá holnap? - Nem. Gyere, vigyük le a dunyhát megami van a patakhoz, én majd kimosom. Vacsoráig meg is szá-rad. – Jó. És én közben elmesélem neked az én nagy titko-mat. Feleségem vagy, neked elmondhatom. – Miféle titkot?Csipike délcegre húzta ki magát. – Elmondom neked, ked-ves Tipetupa, hogy lettünk mindnyájan óriások! – Aha - bó-lintott Tipetupa. – Ezt majd elmondod este, vagy akkor, ami-kor esik az esõ. Inkább segíts takarítani. Csipike nagyot nyelt– és bólintott. Kihurcolták az odúból a dunyhát, amelyik Csi-pike meglepetésére nem volt olyan szép fehér, amilyennekodabent látta. Kihordtak, levittek a Patakra minden mosni-valót, köztük Csipike zsebkendõjét is.– Amíg te mosol, mesé-lek neked Vaddisznó bácsiékról... – ült le a víz mellett egykõre Csipike. – Addig inkább menj vissza, és seperd ki azodút! – utasította Tipetupa férjeurát és parancsolóját. –

Most? Seperjek? – csodálkozott Csipike. – Per-sze! És szellõztess! Máskor nem szoktál? Csi-pike elgondolkozott. Hiszen igaz. Máskor õsepert, szellõztetett az odúban, mert Kukucsiranem lehetett számítani. – De igen – mondta. –Máskor is én szoktam... (De csak akkor, amikorakartam – gondolta sóhajtva). Elindult visszafe-lé a kis ösvényen. A Tisztáson mit lát? Apróföldhalmocskák emelkedtek kifelé a fûbõl sor-ban, az erdõszél felõl, egy... kettõ... már a har-madik is, éppen pergett lefelé a porhanyó föld.Kukucsi – gondolta, és lábujjhegyen ment abükkfáig, nehogy a barátjában honvágyat kelt-sen. Bement az odúba, kitárta az ablakot, majdseprû után nyúlt. – Egyet se vigyorogj, Réz Úr,ne félj, téged is fényesre sikál Tipetupa! De RézÚr csak vigyorgott. És ekkor elsötétült az odú.Madár dugta be a fejét az ablakon. – Mit csi-

nálsz, Csipike? -– kérdezte a boldog võlegénytõl. – Halkanseprek – sóhajtotta Csipike. – Így a jó! Így a jó! – ujjongott

Madár. – Gondolod? – kérdezte Csipike. – Gondolom! Így ajó! Most már nem vagy nyugtalan! – és visszaröppent a faág-ra. Csipike elgondolkozott. Lám igaza van Madárnak.Amióta Tipetupát megismerte, de kiváltképpen amiótakimondták a boldogító ezennel-azonnalt, minden nyugtalan-sága elmúlt. Elégedetten sepert tovább. Halkan, de nyugod-tan.

2018. szeptember

EKOSZ–EMTE 63Gyerekeknek – kisiskolásoknak

Kellemes iskolakezdést kíván mindannyiotoknaka szerkesztõ néni, és továbbra is várja leveleiteket,

javaslataitokat az alábbi címre:

B. OSVÁT ÁGNES540477 Targu Mures (Marosvásárhely),

Str. Armoniei nr. 22 ap.13 Jud.Mures, ROMANIATelefon: 0265-249918 és 0365-803670

Mobiltelefon: 0771-293784E-mail: osvatagnes@gmail.com

Támogatóink(a megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetésekettekintjük támogatásnak)

Budapesti Székely Kör Budapest 6000 FtJeremiás László Marosvásárhely 150 RONKiss Gábor Tamás Marosvásárhely 50 RONProf. dr. Tõkés Béla Marosvásárhely 50 RONProf. dr. Fazakas Béla Marosvásárhely 50 RONRestyánszki Bertalanné Encs 1000 Ft

Tisztelt olvasóink! Elõfizetõi díj változatlanul: 2000 Ft. belföldre,Európába 20 EU, a tengeren túlra 30 USD egy évre.

Elõfizetni természetesen banki átutalással is lehet,a következõképpen: Belföldrõl: Erdélyi Körök Országos Szövetsége.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003,UniCredit Bank, Szekszárd.

Külföldi átutalás esetén:Erdélyi Körök Országos Szövetsége 2200 Monor,Kapisztrán János u. 49.

Számlaszám: 10918001-00000063-39990003. IBAN:HU34 1091 8001 0000 0063 3999 0003. Bank-kód:UNICREDIT BANK - SWIFT (BIC): BACXHUHB

ÁTALVETÕ ONLINELapunk 2008-ig visszamenõleg az interneten a következõ

címeken olvasható: www.ekosz.euUgyanitt érhetõ el az Átalvetõ Repertórium

és a szerzõk névjegyzéke

„A vártemplom falai között37 országyûlést tartottak,megfordult itt nagy Lajoskirály, Hunyadi János,János Zsigmond is. 1571. január h6-án itt erõ-sítette meg János Zsig-mond a tordai országgyû-lésen meghirdetett vallás-szabadságot. 1707. április 8-án itt vá-lasztották fejedelemmé II.Rákóczi Ferencet.

MMMMaaaarrrroooossssvvvváááássssáááárrrrhhhheeee llll yyyy iiiirrrreeee ffffoooorrrrmmmmááááttttuuuussssvvvváááárrrr tttteeeemmmmpppplllloooommmm

A TARTALOMBÓL

ElemzõCsapó Endre: A nyugat alkonya . . 2

Fritz Tamás:A valódi rendszerváltás . . . . . . . . . . 6

Szász I. Tas naplójából . . . . . . . . . . . . 8

Semlyén Zsolt provokál . . . . . . . . . 12

Szabó István: Elõjáték Trianonhoz . . . . . . . . . . . 14

Ábrám Zoltán: Horthy Miklós születésnapjára . . 15

Szathmáry F. Péter: Korrajz-Kórrajz? (I. rész) . . . . . . . 17

Serdült B. Éva: Életükkel világító orvosok . . . . . . 26

Könyvbemutató: Szász I. Tas: HITEL . . . . . . . . . . . 29

Király Ibolya: Király Károly igazsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Gyárfás András hozzászól . . . . . . . . 36

In memoriam: Kányádi Sándor . . . 40

Ferencz Vilmos . . . . 43

Serdült B. Éva: Gerinceltörésben -

Száva Gyula stációi . . . . . . . . . . . . 46

Osvát B. Ágnes: Rendhagyó rémálom II. . . . . . . . . 53

Irodalom: Bródy Sándor . . . . . . . . . 56

Gyerekeknek: Csipike házassága . . . . . . . . . . . . . 62