Híd, 1957/11. szám

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-195711-szam 1/120

alom m ű vészet társadalomtudomány irodalom m űvészet társadalomtudomány irodalom m ű vészet t

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


h a dIROIдALNLI, N'VVF:sZETT,T A,R бADAbOM

TцDOMANYI FOLYOJRAT

хК I . ЕViF. #+1. . 5'Z . 1!957.,NOVE MiBERб,ZjнпrЕѕ7 T Ö + B D Z O T T t S A G

A+CS KAROLY / MAJORNANDOR / SAFFE+RPAL/ VEBELLAJOS/

/ VUKOVICS GÉZA /FFJLELÓб ,ZFRXEsZTOMAJORNANDOR

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


к dí и►Е ткЕ Iz а іАматвткA NYA A BÖ LОвНffi(, АG ОВ : ~А'Fr3LЛ~tH~o D E + z~sEav~~KlP0Ё ViAJAвO 1 R 1 I IMRE: VAŠJГO i Z i P лT-ОКJd ѕ F ÁTTI,IrAA-+VERSEKR:E /BR?iBANY NAN,DOiR: GYц1 V f , C } L -C+sZfs NYAJR7 &TfINIIa05C1RiNJAdV1SKS: Si1RAZ І LOVO /ALLEN снЈцаO H íГ L д ,: HO6S'ZцUT HAZAEIFILE / FEJTIFE-

RLPC: ЈбZ'SLEF ATTILA / ..GAL:, A ► ZLб : M+I l~TDФN 1 \MАS~TVAN / SALFRA 1NY IlVf1R'E: FOR-КдВАN / sINIKO ERVIN: PAR-SESfZ~D A ЛЈ :ТЈИАо (РОКELOTTA МUуЕѕZЕТН0L, AZ ELF,T-RóL ЁS .A KRITIIKARILIsт. ЕКГјЈ fРЕкУ : A KrI .S HERCEG/ URBAN JANOB: SZEIVП И Ј REIATJAKEZET

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


RёszLet ia х ј ѓ .тo Q Y i M d h 1 á 1 Y em-1éd,rв it в д R ioг &xt ёb $ ехбьб 1 . AЭ к г г п у

lие

t homvá+tпyІlven a zágre-bí K uQl t iuтa іdа к 1 б п гálд d а н к lу а

KirsINKO ERVIN:

Krolyi. Mihály útja

bben a politikusban, a Károlyi Mihály immár történelmialakjában, van valami lenyűgöz ő en rendkívüli. Nem poli-

tikai zsenialitása az, ami kivételessé teszi — noha tudottegy-egy adott helyzetben megdöbbent ő politikai éleslátásról is ta-núságot tenni .— nem is az intellektuális nagysága az, amivel kimagaslóvá vált.

Anni egy egykori magyar gróf történelmi alakját izgatóan ér-dekessé és kivételessé teszi, az az ő tragikumba ívelő következetes

életútja, melyre nemcsak Magyarországon, de a korabeli Eurápáb а nis hiába keresnénk példát.

A par]amenti pártok, a választási küzdelmek és általában apolgári parlamentek bonyolult mechanizmusával együtt alakult kia politikusnak egy különleges típusa. Minta keresked ő az üzletkö-tésekb ő l, az ügyvéd a pörökbő l, a politikusnak ez a modern típusaa politikai életbő l él; abból, hogy vannak különböző , népszerűségértilletve hatalomért versengő politikai pártok. A parlamenti és a köz-

életi politikai csatáknak és csetépatéknak ez a modern condottiere-jeérdekeknek és érdekcsoportoknak váltakozó szeréncséj ű iharcaibanaszerint választja és válogatja a pártját, hogy mint reméli legjob-ban befektetni és kamatoztatni egyéni képességeit. Ha nincs társa-dalmi rangja, gazdagsága, összeköttetései, akkor csak kivételei; sze-rencse, ha a már hatalmon lév ő párt mindjárt befogadja; általában .

elő bb szívós küzdelemben rés éppen az ellenzék tribunjaként kell ki-tűnnie. Ebben a stádivanban a politikának ez a condettiere-je össze-tévesztésig hasonlít — s igyekszik is, hogy összetévesztésig hasonlít

son —az emberhez, aki nem .hasonlít hozzá: az emberhez, aki egy

nagy, ,életet betöltő , igazság elđharcosa, lázadó fanatikusa. Ezzel a

látszattal veri fel a maga értékét, igy biztosftja magának — eset-leges évtizedes kitartás eredményeképpen — х о gy majd adott p11-

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Ianatban legyen mit eladnia, s hagy valóban nagy árat megér ő

tetemes nyereséget jelentsen azoknak, akiknek bajtársává szogő

-dik vagy épgeп - vezérükké válik.Tévedés volna azonban a parlamenti condottiere-nek ezt a tí-

pusát egyszer ű en kalandornak tekinteni, aki kezdett ő l fogvatudatosan csal és hazudik. Csak a megtett út végének a távlatá-ból tűnik úgy, mintha tervszerű ség lett volna útjában. Valójábanazonban ezek az emberek egyáltalán nem kalandorként indulnakel, ćsak ambíciókkal, melyek lendületet adnak szavaiknak és gesz-tusaiknak. S mint minden nagy lendületben, az övékben is vanvalami — ha nem is önzetlen, de — őszinten önfeledt. S ha ka-landorrá válnak, aha kalandorként érik el anm с ióik megvalósu-lását, a személyér karrier csúcspontját — egy csúcspontot, melyaz egész hozzá vezet ő útnak a meghazudtolását és megtagadásátjelenti — ez annak a következménye, hogy a parlamentnek, a po-litikának, mint »métier«-nek a logikája elkorcsosított és Végül ki-szorított minden más erkölcsi természetű logikát.

A világ minden parlarneпtjének történelani galériájában kü-lönböző változatokban és különböző árnyalatokban ott szerepelez a típus. Alexandra Еtienne Millerand köztüik annyiban kivétel,

hogy még a nem mindennapi kitartás és a feltétlen elszántság iscsak ritkán részesül olyan jutalomban, mint. ahogy az ő eseté-ben történt. Ez a fiatal ügyvéd , és újságíró, aki szocialistaként in-dul és mint szocialista képvisel ő ragyogó és fulmináns szónoklat-ban minden földi javak köztulajdonbavétele mellett bör lánzsát,három évvel később egy szolid polgári kormányban kereskedelmiminiszterként folytatja ikarrierjét, s némi szünet után mint aтnunkaügyek minisztere éppen ő az, .aki a francia vasutasok nagysztrájkját vaskézzel letöri, hogy aztán az első világháború kitöré-

sekor már hadügyт

niniszterként teremtse meg az előfeltételeketahhoz, hogy minta jobboldal jelöltjét, megválasszák .á francia köz-

táxsaság elnökévé -- a parlamenti condottiere esetében is ritkasa`ga merész álmok ilyen teljes megvalósulása. ,Ez azonban .nem vá1-toztat azon, hogy épp 'ez a condottiere, mint típus szántalan vál-fajban, nagyobb vagy kisebb szerencsével, de a világ minden par-lamenti demdkráciájának szerves produktuma. '

• Aristide Brand — aki ?906-tól kezdve haláláig számtalankormányban miniszter .és miniszterelnдk, és mint miniszter többekleözöttt ugyanúgy egy vasutassztrájknak mozgósítás és rend őrség

által való sikeres letörésével szerez bokros érdemeket és bizo -nyítja +be, hogy keresztülviszi azt, amit akar tudvalév ően szari--térr úgy kezdte - politikai - pályafiutását, ahogy Jean Jaurés-szel együtt

880

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


àlapítója volta »L'Humanité«-nak és mint szélső balolaii tribun

a munkásság tömegsztrájkhoz való jogáért szállott sikra. De mi-nek folytatni a. bal- és széls ő baloldalon induló és a szélső jobbalvégződ ő karrierek listáját Millerandtól Lavalg és Doriotig?

Bármilyen nagy is az egyéni változatossága típuson belül ésa különböző országokban, s bármennyire különböz ő méretű ek isa sikerek s ha az ilyen pályák nem egyszer azzal végz ő dnek is,hogy hősük megkapja ugyan a jutalmát, de azután a jutalmazókszámára is használhatatlanná, ső t terhessé válik —= szabály az f

hogy mindig és mindenütt a 'bal és a szélső baloldal soraiból szer-

zik a jobb és a szélső Jobboldali politikai pártoka maguk legbuz-góbb, legkíméletlenebb, legengergikusabb és legkevésbé skrupu-lózus szószólóit és nini egyszer Mussolini-szer ű hadvezéreit.

Ez a szabály minden álla г nban, amit, ahogy mondani szokás,parlamentárisan kormányoznak.

Viszont se Franciaországban, se más parlamentárisan kor-r náпyzobt államban nincs sok példa a fordított esetre: arra, hogyvalaki . fokozatosan vagy hirtelen elbstárožással a jobb vagy éppszélső jobboldal šoraiból életre-hal еlra a bal vagy épp a szélső bal-

oldalhoz szegő

dött volna, s hogy ellenállhatatlan vonzást gyako-xolt volna rá az a politikai harc, mely nem miniszteri tárcával,'hanem üldöztetéssel, börtönnel s .a tö г ténelem tanuságá szerintmég végzetesebb » juialmal€kal« is kecsegtetett. De van erre is egypélda: a mágyar arisztokráciának, a feudális magyar oligarchiá-nak példátlan renegátja, gráf Károlyi Mihály.

»Egy egész világ ellen« ez a címe Károlyi Mihály emlékiga-tainak, melyeket 1922-4ben, Dubrovnikban irt meg. Ezt a könyvetéppúgy mint emlékiratainak azt a másik részét, melyet három év-tizeddel késő bb fejezett be, megkülönbözteti á XX. századb е li á1-lomfő k, hadvezérek, vezető politikai szérnélyiségek emlékiratainakgarmadájától az, hogy történelmi tényék és ё seménуеk ismer-tetése, tárgyi összéfüggések és hátterük feltárása, történelmi sze-replők jellemének személyes ' élmények alapján történd megvila-gítása mellett, Károlyi emlékiratОvallomások könyve is, éрраnу -nу ira história, mint emberi dokumentum. Olyan politikus emlék-

iratai, akinek szátrrára s politika és a saját 'politikai tevékenységesose jelentett perspektíváxlan »napi politikát«,'. szíáklátókör ű »mé-tier«-t, hanem igazságszomjat, az emberi.. sz е nvedé6- elleni láг aclás,az embergel. Va1Qz:szolidaritás dinamikus kii' jeaését, : . z erkölcsei

88 1

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


felelő

sség átélésébő

l eredő

életet betöltő

szenvedéiyt. Ami sors-szer ű en meghatározta ennek az embernek az egész' politikai útjátés politikája tartalmát, az első sorban nem ideológia; hanem egyénierkölcsi szerizibilitása. És ez az, ami mintha nagy m űvész kampo-Hálta volna meg, valóban egyetlen, következetes egésszé tette ezta dramatikus fordulatokban gazdag, tragikus és mindvégig a sajátbens ő erkölcsi logikájához !hű életet. Nem véletlen, hogy már els đ

emigrációjában, 1922-ben, Dubrovnikba т i írt emlékiratai intimvallomással kezdő dnek:

»Az első vizitkártyám«, amelyet nemzetségem a grófi koronávalékesítve adott le a történelemnél, lent a sarokban e szomorú sza-vak olvashatók: szatmári béke, 1711. Ez a béke a magyar nem-zetnek qly szabadharcát fejezi be, amely nemcsak az alkotmá-nyért, hanem a jobbágyak keserves sorsának jobbrafordulásáért isfolyt ... ezt a békét a Rákóczi-féle szaibadságharc legbátrabb ésgyő ze'mekben leggazdagabb hadvezéreinek egyike fegyverlerakó-sóval tette leltet ő vé, aki ezért a császártól grófi címet s az elkob-zott javakbál dúsan mért dotációt kapott. Ez a generális KárolyiSándor volt, az éц söm. Gyakran gondolok rá. Az én ő söm ...

császár embere lett és megkapta a bérét. És miköaben az ő csa-ládja fölvirágzik, TI. Rákóczi Ferenc száműzetésben él és halálaságyát az emigránsok egy maroknyi csoportja állja körül. De Rá-kászi nevével a zászlón még húsz év mulya is jabbágylázadáštszítanak Magyarországon. Rákóczi halálos órájává is _ sokat kellgondolnom mostanában.

Szeretném fölidézni a percet, amikor el őször éreztem meg tu-datosan, hogy én Sándor ő sapám életét élni nem tudnám és nemtudtam volna soha. De e perc emléke homályba vész. Tizealkét- ,

legfđljebb tizenhároanéves gyerek lehettem, amikor valami könyv-ben, talán a fóti könyvtárban rábukkantam egy lapra, amelyb ő lkiderült, hogy a magyar népgyalázatnak érzi a fegyverlerakást aпagymajtényi síkom és árulóлak tartja Károlyi Sáлdort ... Elsőnyilvános beszédeim egyikében céloztam rá, hogy a szatmári békenem volt dicsőséges, és hogy a grófságot, amely nyomában járt,vissza kellett volna utasítani. Családom elértette а célzást és egy

pár rokonomtól. akkor kaptam az elsđ támádásokat.

Mindez messze elmaradt rri őgöttem. Én leszámо ltam. Ami ré-

szem a hűbéтben volt, amelyet soha el nem fogadtam volna, énvisszaadtam annak, akit i1Tet: visszaadtam a magyar ' né рnek és

,elindultam \ azon az úton, amelyire ősapám helyén Téptem volna:. az • еМgráelб útján. Rákóczi bujdosó társainak legkisebbikével

882

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


cserélnék; de nem cserélnék azzal a nagyszerfa és ragyogó férfiú-

val, aki becsületével fizetett a rangért és a gazdagságért, amelyetnegyvenharmadik életévemig magam is élveztem. «

* * *

Károlyi balsejtelmű , melanohólikus vallomása: »Rákóczi ha-láloe órájára is sokat kell gondolnom mostanában« : — arra vall; .

hagy akkor, 1922-ben, Károlyi már befejezettnek - tekintette poli-tikai pályáját, s köПyvét »Egy egész világ ellen« nem annyira

progranunnak, mint inkább végrendeletének , szánta. Politikai vég-rendeletnek, melyben számdt vet magával, elmondja, hogyan .ösz-szegezi és értelmezi dramatikus fordulatokban gazdag .életét, , azutat, melynek az állomásai és a vége — akkor azt hiszi, hogymár elért a végére -- ő t magát is meglepetésként érték. Annak azembernek a meglepő döttsége ez, aki szubjektive nem forradalm .r,de tettei és az élet spontánul forradalmi tettekké és forradalmár

. leletévé váltak.

»Ha ezekre a. 'napokra visszatekintek . és .fölteszem a lelkiisme

retezrinek a kérdést: mt volta végső , a dönt

ő

ok, amely .véglegátűzött a demokrácia táborába, azt kell felelnem, hagy ez az ok ---Tisza . volt« — állapítja : meg ő maga 1922-ben.

Természetesen nem gráf Tisza István személye," hanem az amagyar hűbéri oligarchia, az az úri Magyarorszag,. aanely Tiszaálakjában és módszerekben, ana c ~hronisztikus .és .brutális úri gđ g-jében és önkényében a maga szellemének és eszményeinek hami-sftatlan megtestesülésót és dkadalát ünnepelte. Tisza, aki úgy fogjafel és úgy praktizálja a magyar parlaxnentarizrnust, hogy a kép-

viselő

ház ülésterméből fegyveres pandurolckal dobatja . ki , a szó-, fogadatlan ellenzéki képviselđket, Tisza, aki az ország tfzmillió

nеm-magyar 'lakosát jogfosztással, korrupcióval és terrorral akarjatnagyanrá kénysžeríteni,. s magát a • magyar néре t csak mint amagyar hűbérurak predesztinált cselédségét, csak mint szolgáné-rpet hajlandó számbavenni, Tisza, aki mikor i912--ben a' parlamentelđ tt munkások vére folyik, .akik' . tűntetni mertek választó jogért,mint az ,országgyű lés ;elnöke .a ' . sortüzektđ l vissihangzó , épületbenúri hidegvérrel még csak fel se függesztette a , Tisztelt Ház ülését,

mivel , , hagy.а

tnagysr parlamenthogy a "lépviselđ

& ház .urainakdárgđ tapsától kísérve kijelenti'»nem vénasszonyok" testületeés nem népjóléti intézmény« — Tisza a anagyair íui erényeknek eza megtestesítő je teszti Károlyi :száá; .az ország akkor egyik lege

883 .

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


gazdagabb hűbérura számára személyes erkölcsi problémává és

feladatává a politikát.Ez, éppen ez az, ami Károlyi Mihály egész életének s életé-

tő l elválaszthatatlan politikai pályafutása különleges, mély em-beri pátoszt ad. đ nem fő úri dilettáns, aki mellesleg politikával isfoglalkozik -- azaz, ha kezdetben talán nem is keresett a politi-kai életben való részvételeken többet, mint rangjának megfélekí,lóversenyhez vagy más közéleti szerepléshez hasonló id ő töltést, apolitika valóban sorsává vált, nem té г +hetett k1 az el ő l, hogy sor-sául vála,sssza a ;politikai küzdelmet. Szenvedélyes politikai har-

cossá nem azvnyira valami meghatározott ideológia teszi, hanemsokkal inkább és első sahban fokozatosan tudatossá váló spontánerkölcsi akarat, a saját osztályhelyzetéb ő l adódó erkölcsi termé-szetű kényszer.

Ellentétben a forradalmárral, akinek megvan a maga világoskoncepciója az elérendő célról, és aki el ő re tudja, akarja és vál-falja minden kackzatával és áldozatával á céljáért való harcot,Károlyi, aki semmiképp se indul forradalmárnak, de facto forra-dálmárrá lesz, mert egyéni hajlamaitól függetlenül egyéni ki-

váltságas helyzete és az események olyan alterxiatívák elé állit-ják, hogy újra s újra elkerülhetetlen erkölcsi kényszerré válikszámára összeütközésbe kerülni és szembefordulni a maga kaszt-jával. Ёs minthogy ez az 6 harca nem elvont térben, hanem szük-ségképp meghatározott históriai helyzetekbén és nyilvánosan tör-ténik, nem maradt és nem maradhatott . csak a magyar mágnásokbelső ügye; hogy Tiszát az 6 országgyű lési, urai ünnepelték, ami-kor Budapest népének .követeléseit kardlapozó csend őrökkel ésgyilkos sortüzekkel néQnítja el, úgy Károlyit, aki az országgy ű lés-

nek és az oг Ρaszágnak ezekkel az uraival száll szembe, az ország,forradalmi erő inek a rokonszenve, várakozása és növekv ő lelkese-

dése kíséri -- kíséri és inspirálja és elkötelezi a magához és aharcához való kitartó, mindig merészebb konzekvenciákat vállalóhűségre.

Hagy kezdetben mennyire nem tudta, hová vezet az útja, ar-aóT igen világosan tanuakodik Tiszával való pá ґ ъ aja. Tisza, mintaz árszággyű lés elnöke, fegyveres pandwr f aival dobatja ki ugyangaz ellenzéki képvisel ő ket, köztük Károlyit is, de az 6 'számára

magától értető

dik; hogy a kaszt tagjai _felette • állnak a politikaiellentéteknek. A kaszt szemében az országház dunaparti . gótikuspalotájának s mindannak, ami ott történik, nem lehet komolyhatási az ország legexkluzív bb és legfontosabb • intézménye, a

8 8 4

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


magyar főurak Nemzeti .Kaszinójának bens ő életére vagyis az

uralkodó kaszt tagjainak szolidaritására. A Nemzeti Kaszinó tag-jaj mindenekelőtt és mindenekfelett a Nemzeti Kaszinó tagjai,emellett minden nézeteltérés, pillanatnyi ellentét egyszer ű en e1-törpül. A Nemzeti Kaszinóban tehát gróf. Tisza István, mintha+semmi se történt volna, barátságosan üdvözli gróf Károlyi Mihályt.

»— Szervusz. Hogy vagy?«

Tisza csak konzekvens. Károlyi azonban épp a Nemzeti Ka-,szinónak ez ellen a szelléme ellen lázadva nem fogadja a több-ször mcgismnételt üdvözlést, viszont — groteszk módon — mikorerre megjelennek nála Tisza párbajsegédei, Károlyi a magyar de-.mokratikus politikai követelések képvisel ő je, természetesnektartja éppúgy mint Tisza, hogy politikai ellenfelével való ügyét aközépkori becsületkódex szabályai és szertartásai szerint grófiszínvonalon párbaj formájában tisztázza. A segédek — bárók ésgrófok — megállapítják az istenítélet föltételeit: párbaj nehéz lo-vassági kardokkal, bandage nélkül, végkimerülésig. S harminc-négyszer csapnak össze. Gróf a gróffal. Alig két esztend ővel a vi-

lágháború kitörése, s alig hat esztend őveh azelő tt, hogy Károlyit,minta magyar demokratikus förradálom legnépszerűbb vezérét a.magyar köztársaság elnökévé választják.

*

S mégis, teljesen hamis volna az az elképzelés, hogy Károlyitegyszerű en .az események sodorták egyre inkább balra.

Igaz ugyan, hо gу 1918, az az év, melyet NLagуarorszag törté-

nélmében az ő nevével, а Кгol у ј -fоггаd а lо тn évének neveznek,Magyarországon éppúgy mint világszerte a viharosan emélked ő

forradalmi -hullám esztendeje; de mint általában a forradalmaktörténelme, ennek a forradalmi kornak történelme is példák egészseregével bizonyítja, hogy épp ezeknek az »eseményeknek sódra«,.épp a fenyeget ő n koj[nollyá vált forradalmi hullám elriasztd' an hatmindažakra, akik csak kacérkodnak a forradalom gondolatával.Nincs forradalom, mely ném szolgáltatna b őven példát arra, hogyá forradalom elementárisan nyers és. bens ő ellentmondásokkal telt

konvulzív valósága a családoltóknak, az elkeseredetteknek ; st aforradalom "ellenségeinek a táborába tudja taszítani rnég az бkatis , akik addig, amíg a forradalom csak készült, hív ő i és előhagy-:fosai voltak: .

885

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Károlyi sose kacérkodott a forradalom gondolatával, sohasemakart forradalmi átalakulások el ő harcosa lenni, de szándéka elle-nére, az öntelt és elvakult oligarchia politikája kó еvetkeztében1918. októberében azon veszi észre magát, hogy már nem egy par-lamenti ellenzéknek, hanem az ország forradalmi er ő inek, egyforradalomnak az élére került.

Hagy valami mennyire anachroxiisztikus, az igazában akkorderül ki, amikor a jelen egy csapásra, ̀ amely voltaképpcsak az utolsó csapás, múlttá válik. igy történt Tisza IstvánMagyarországával is. A francia forradalom el ő tt is csak igen ,ke-

vesen tudták, (hogy mennyire a пасhranisztikus az a társadalmiTrend, melyet aztán mindenki »ancien régime«-nek nevezett. Tán a,dolgok természetéb ő l, minden meglévő nek az inerciájából kö еvet-kezik, hogy tovább tart,. mint »az ideje«.. Egy-egy rendszer évek-kél vagy évtizedekkel túléli idejét, idő szerűsógét, s épp az ilyen,már régóta idő szerű tlen társadalmakban, mint amilyen a magyar1s volt,, a normális -- az, ami másutt normális . volna .—. vakmerőeredetiség és forradalmi kihíváserejével hat. S valóban mozgásbais hoz felgyülemlett, régen robbanásra váró, forradalmi er ő ket, Ez

történt a Károlyi esetében is. De az ő esetében nem ez a különös.A különös, a rendkívüli az, Hogy Károlyi nem habozott, nem ,hátrált meg, hanem felismerve a,: forradalomban saját politikai éserkölcsi követeléseinek következetes megvalósulását és egyetlenlehetséges megvalásftóját, forradalmárként folytatja az útját. Ésedig nemcsak a pillanat pátoszától megvesztegetve, »pillanatnyi

hő stettként«, nemcsak a pillanatnyilag kedvez ő forradalmi hely-zetben, hanem :a forradalom , bukása után Is hosszú és kínos év,•tizedeken át változatlanul híven az úthoz, amelyen elindult és

önmagához. S nem tagadja meg az ,önmagához való hűséget kés

ő

aggkorában sem, akkor is még egyszer utoljár а , harcos és tragi-kusan magányos , bátorsággal, mintha r ~em is a sir széléin, hanempályája, kezdetén, ereje teljében állna, szembefordul szókkal,, akikг ágalmakkaÍ, hazugsággal, inkvizíci б s módszenek segftségével ki-csikart vallomásokkal — a Rajk-{pörrel - ártatlan embereknekváltak íhбhéraivá és ezzel sfrásóivá annak a reménynek, mely aezociális. forradalomtól és a szoc д Ρ alizrnustбl nemcsak a :politikai ésgazdasági sziikségességnek, Ihainem egy minden eddiginél exberibb

erkölcsi ,rendnek( diadalát is várta.Aki késő öregségében, amikor mezár senkit ő l se lehetne elvárni,,hagy mást is 'akarjon, mint kitérni minden harc el ő l, aki életeлyolcadik évtizedében képes arra, hogy »e181r51 kezdje«; megint

. 8 8 6

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


»egyedül . égy egész, világ éllen« vállalja minden kvvetkezményé-vel a küzdelmet a forradalom erkölcsi presztízséért —Károlyi - be-bizonyі totta, hogy nem .az események sodorták egyre inkábbbalra; ezzel az egész életét bekoronázó tettével bizonyítatta be,hogy számára a forradalmiság nem 'kaland, hanem legszemélye-sebb, legintimebb, imperatív erkölcsi szükségletéb ő l következett,s ezért tudott hű maradni hozzá. Helyesebben: ezért nem lehetett.megalkudni, ezért kellett hűnek _ nnaradni mindhalálig. Ebben vang a z ő személyének erkölcsi nagyšága és kivételes emberi vonzó-erej e. .

Csak félre kell tolnia különféle ferdítéseket és rhamis magya-rázatokat, csak meg kell szabadulni nemcsak a jobb-, hanem abaloldali - elő ítéletékt ő l is, hogy Károlyi Mihály rendkívüli élet-útjának étape-jait követve meggy ő z ően bontakozzék ki az emberszeme elő tt ennek az életnek egyszer ű és világos, kémyszerít ő erejűbelső logikája. Igen, ez az élet mint ` valamely nagy m űvészi alka-tár, amint egyszer bevégzetten •áll el őttünk, a maga egészénekegysége által legapróbb részleteiben is oly megmásíthatatlanul,szervesen sztikségesnek t űnik, hogy még csak elképzelni se lehet

másképp, mint ahogy termett.

887

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


KAROLYI MiHALY

Az am!llélki;ratdk nоrvát fioтdi-

tásba,n a zágmeabiхиlг н и т а

köna-v-kiaidávl[в 1aLa l t kiia ~ dásátran fognakmegje'1е п nni. A .klаdó1vá11a1atаед$lyбvel köт;öljiik ezt ai sze-m.el ёny t.

Emlékirataim

1905 táján volt, jóval politikai pályafutásain kezdete el ő tt.Kúrán voltam Karlsbadban, Ausztriában (a mai

Csehszlovákiában). Ugyanabban az id őben itta ott unakobátyám,Berchtold Lipót is a melegforrás (Sprudel) vizét. André Tardieu,a Le Temps napilap külpolitikai szerkeszt ő je, a késő bbi franciaminiszterelnök is gyógykezelésen volt, s reggelenként többnyirecsatlakozott hozzánk, amikor az Altewiesen teraszán fogyasztot-tuk a híres kávét és süteményt.

Egy nap megkérdezte Berchtoldot, hogy az Osztrák Birodalommelyik nemzetiségéhez tartozónak érzi magát, németnek-e, ma-gyarnak, vagy csehnek? Osztrák nemzetiség ugyanis nem volt..

»Bécsinek tartom magam« — felelte Berchtold.

»Ha azonban a Monarchia különböz ő nemzetiségei összeütköz-nének, melyiknek az oldalára állna?«

»A császár oldalára« — volta válasz.»De tegyük fel, hogy a Monarchia megsz űnik?« — folytatta

Tardieu.

»Az maradnék, ami vagyok, -- arisztokrata« — felelte Berch-told irónikus mosollyal. — »Ca n'est pas beaucoop, mais taujoursqueLque chose.« 1 )

Életemnek abban a korszakában tökéletesen megértettemBerchtold álláspontját, hiszen ez volt az osztrák arisztokrácia, s ő tbizonyos magyar kör felfogása is:' úgy érezték, hogy ők az embe-riségnek olyan része, amely tökéletesen különbözik a többit ő l. Egy,Eszterhazy unokaöcsém hétéves korában megkérdezte nevel ő nő jét:»Sterben Herrsdhaften auch?« (Az urak is meglhalnak?) N ő vérem,

Batthyányné kedvelt mondása volt, amikor összeghasonlított »min-ket« a »többiekkel«: »Il n'y a que nous«. Y ) (Családunk leginkább

Nem sok, de anЁlglls уад ~ а :тд~

N más,csak mi

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


franciául beszélt). A »többiek« nem számítottak, más rendbeli lé-вyek voltak.

Semmi, még a Monarchia összeomlása sem változtatott ezen atényen. Ezt a misztikus hitet, amely valöszínű leg az »isteni ke-gyelem« elvéletéből ered, gyermekkoromban Fóthon kapott kato-likus nevelésem mélyеn elültette bennem. A katolicizmus nem-zetközi, azaz inkább nemzetfeletti; ehhez tartozott a Habsburgok-hoz és Bécshez hű magyar nemesség. A két Magyarország közöttthatárvonalnak a Dunát lehetne megjelölni. A dunántúli arisztok-rá ~cia Bécset tartotta székиárosának és a Habsburgokat császárá-

nak, a Dunától keletre Magyarország protestáns része ellenzékivolt, Ferenc Józsefet királynak nevezte, és ragaszkodott a roman-tikus 48-as hagyományokhoz.

Fóth, ahol gyermekkoromat töltettem, e két terület határán,ennek a két ellentétes elemnek keveréke volt. Őseim frondeuröka)voltak, de egyben szigorúan katolikusok. A zárt feudális légkör-nek, a középkor e maradványának következtében érintetlenekvoltak Nyugat demokratikus fejl ődésétő l .

A Károlyiak nő i ágon egyenes leszármazottai Bethlen Gá-bornak, Erdély fejedelmének, (felesége Károlyi volt), a magyartörténelem e nagy alakjának, aki egyszerre a Habsburg-uralom ésa törökök ellen is harcolt. A grófi címet Károlyi Sándor bárókapta, aki előbb .a Habsburgok ellen küzdött, aztán megkötötte aszatmári békét 1711-ben.

Dédapám, István, buzgó katolikus volt. Egy' hatalmas román-stílusú templomot építtetett, arányaiban nagyabbat egész primitívfalunknál. Mint három testvér közül a legid ő sebb, ő volta hit-bizomány örököse. Amikor, ,atyja halála után, a birtokot felosz-tották, у István kapta az oroszlánrészt, de az elég gyengének tar -

tott homokbuс

kás fűidet. Kés

őbb, Budapest terjedése idején, afő város kültelkei ezeken a homokbuckákon épültek, s Palota, Űj-

pest, Rákospalota, Tóthmegyer és Alga lett a Károlyi birtok leg-értékesebb része. A westminsteri herceg példájára ezeket a tel-keket 99 évreg adták bérbe.

István felesége Georgina de Dilon grófn ő volt, annak a »BeauDillon«-nak Іa •lánya, akiről az egykorú emlékiratok, feljegyezték,hagy egy verseillesi ünлepélyen szabad volt feloldania az aléltMária Antonietta vállfű ző jét.

A .fóthi Károlyiaknak három hagyománya volt: az első

katoli-cizmusuk, a második Habsburg-ellenességük, a harmadik: a •francia

3) A йranci'а fiđmiametsit f lö Ј Ј k1lđ iket. ihülv ~ták г уу . Анпт 't,t é г t G e + l + e ~mЛ з en ma m~:fe,lllcelliđ , partütđ .

8 8 9

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


ancien-régime`) iránti rokonszenvük. Az utóbbi a francia arisztak-

ráciával való rokonságukból eredt (Jules Polignac-kal, a reakciós..

X. Károly miniszterelnökével . való rokonság révén.) A f ő leg érzé&sekre támaszkodó hagyomány többnyire össze nem fér ő , ső t ellen-tétes elemek keveréke. A Habsburgok megvetését, a rebellis ma-gatartást, a Kossúthnak és a carbonariknak nyújtott segítségetaligha lehet összeegye+ztetnil klérikalizmustsal és bourbonizmus-sal...

István fiai már csupán formaságból voltak vallásosak, a kato-likus , hagyományt fő leg feudálizrnust véd ő szerepéért ápolták.Nagyapám, Károlyi Ede babonás volt, ragaszkgdott a katolicizmus

minden külső , megnyilvánuláséihoz, misére járt és gyónt, de gyón-tatójával - akinek kegyura volt és akit tulajdonképpen ő neve-zett ki — mindig előre megalkudott, hogу milyen vezeklést szab-hat ki rá . .

Igazi világfi volt, vallásos elvei nem gátolták abban, hogy sze-rető t tartson. Halálos ágyán is az utcáról hozatott föl lányókort,,hogy utolsó óráit megédesítsék ... Azután elküldött papjáért, ésmeggyónt.

Atyai nagyatyám, Károlyi György gróf és fivérei azok közé a

titka fő

urak közé tartoztak, akik szíwei-lélekkel a magyarokpártján álltak 48-bon. Károlyi István a maga költségén felállítottaa Károlyi huszár-regimentet, abban szolgáltak fiai, Sándor ésEde is.

Jól emlékszem atyai nagyanyámra, Károlyi Györgyné, ZichyKarolin grófnő re ... Egész szenvedélyes temperamentumával gy ű -lölte a Habsburgokat, gyű lölte és megvetette Ferenc Józsefet.Karcsú és sovány volt, barnabő rű , szeme, ha rövidlátó is, nagyonkifejező , s híres szép . keze és lába volt. Hajszalagot viselt á .laWinterhalter, Eugénia 9sászárn ő re emlékeztetett, s mivel sokáig élt

Párizsban, mindvégig maradt megjelenésében valami párizsias.Gyakran játszott nekünk kis biedermeier-melódiákét, csak ezttudta, pedig lánykoréban Chopin . volta tanítója .. . Szokása voltmindig azzal kezdeni beszédét, ami a szívét nyomta, rendszerint alegkellemetlenebbel, és nem válogatta a. szót, Šaját családját, aZiahyeket »munkavezet ő knek« nevezte, mivel 1849-ben más ma-gyar fő úri családokkal együtt I. Miklós cár segítségét kérték aforradalom ellen, . és valóban bevezették Paskievics gróf seregeit aKárpáti ihágón át.

Nagyanyám úgy kezelte felnőtt fiait, mint iskolásgyerekeket.Hogy pörült mindig István bátyámmal, amikor nyáron is, á fején

') Agiц ne: a naп хc r i t a f raa0a пn ё1j~ І uеvєпték іg 7r a ]sti'vnt 1г д n~ átlyfluma 0 п хiаt

8 90

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


hagyta a kalapjat, ha. nyitva volt .az ablak, (kopasz volt . ugyanis .s

#élt •a huzattól)..Hogy..szidott minket, ha dohányfüstöt érzett szo-bánkban, 'pedig . mi ravaszul a kandallóba fújtuk a füstöt.A: dohányzáson kívül elég egy . dolog volt, szigorúan tilos Ka-

rolina . nagymama házában. Unokáinak, amikor .egyéves önkéntesiévüket szolgálták; civilben kellett megjelennivk; :a császári unifor-mis ki. volt tiltva a házából. Mély . seb volta szívén, az szítattaegész életen át gyű löletét• a császár iránt: sógorát, gróf BatthyányLajost, az első alkotmányos miniszterelnököt gyászolta ; akit acsászár .kivégeztetett.

Gyű lQlete engesztelhetetlen volt, német szónak nem volt sza-bad elhangzania házában. - Ferenc Józsefet egyszerűen hóhérnaknevezte. Lehet, hogy Lombardiában hallotta ezt a szót, mert Ott anép »koronás hóhéт nak« nevezte a császárt.

Batthyányt 1849-ben fogták el. Noha elég oka lett volna óva-kodni a bécsi kamarillától, úgyszólván maga dugta a fejét hu-rokba, nem menekült el, , amikor a császári hadak közeledtek, s ő tд Ρnég hosszú szakállát sem vágatta le, ihogy kevésbé fölismerhet ő vétegye magát. Ártatlansága tudatában azt hitte, hogy nincs okafélnie még a Habsburg katonaságtál sem. Mindenki tudja, meny-

nyire tévedett. Károlyi Istvánról is sokáig azt hitték, hogy ki-végzik a. К .г о І i-г І gі m Іnt felállítása miatt, de ett ő l hosszú 01-mützi és kufsteini ráboskodása árán megmenekült. Batthyány fia,Elemér megmutatta nekem azt .a t ő rt, amivel atyja mély sebet-ej-tett nyakán, hogy elkerülje az akasztást. Haldokolva vitték avesztőhelyre, s agyónlő tték. A tő rt nagyanyánk küldte kenyérbesütve, s Károlyi Sándor nevelő je csempészte be Batthyány cellá-jába.

Igaz-e, hogy nagyanyám mondta azt a rettenetes átkot aHabsburgokra Batthyány ravalata felett? Láttam nagyanyámat aHabsburgokat ért sarscsaipások után, a mayerlingi tragédia és Er-zsébet meggyilkolása után: mózdulatlan volt, hallgatott. Pedig so-kat, nagyon sokat mesélhetett volna nekünk. Gyakran kértük; írjameg .emlékiratait, 'de mindig azt mondta, hogy nem teszi, mivel azigazat nem írhatja meg, hazudni pedig nem akar. Azt mondják,hogy éveken át az emigráció lelke volt. Nem ,hagyta el Pestetmindaddig, arcig a császári váтos-parananok meg nem fenyegette,hogy. megvesszőzteti, ha nem hagyja abba az agitációt. _ Elmene-kült, mielő tt ez megtörténhetett volna. . Számű zetése nagyobbré=

szét Észak-Olaszoпszágban, Vicemában töltötte, 1882-ig.1 8 5 9 ő sze az előkészület ideje volt egy újabb osztrák-olaszháborúra, š egy általános magyar felkelésre. Atyám, Károlyi Gyulavllalta, hogy eljuttat a Központi Forradalmi Bizottsághoz 100.000

89 1

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


frankot, harminchárom kilogramm súlyú pénzt. rtJtkö.zben bevál-

tatta a pénzt, és kerülő

utakon elért a határra, a sziléziai Oder-bergnél. Az osztrák kormánynak azonban mindenütt voltak besú-gói, s atyámаt elárulták. Amikor letartóztatták, .nagy lélekjelen-léttel azt kérte, hogy engedjék megebédelni, miel ő tt kihallgatjk.Abban a boldog időben úgylátszik a nemes embereket még ilyenesetben is kiváltságosan kezelték. Helyet foglalt egy asztalnál,amely körül már többen ültek, egy óvatlan pillanatban a szom-szédjához fordult -és a kétségbeesés bátorságával megkérte, hogyvegye magához .a pénzt. Az szó nélkül meg is tette. A kihallgatásalkalmával a határ-rend ő rség természetesen nem talált atyámnálsemmit, s szabadon bocsátotta. Ismeretlen megment ő je báró Roth-schild Nátán, a bécsi bankár volt.

Amikor anyai nagyatyán, Károlyi Ede meghallotta az osztrákhadsereg sadowai döntő vereségének hírét, Hálaadó misét monda-tott a radványi családi templomban. Utolsó percéig az a rebellismaradt, aki kitűntette magát a Budavár elleni utolsó ostromban1849 májtusában. Amikor Ferenc Józsefnek meggyű lt a baja Olasz-országgal, nagyatyám pincéje tele volt fegyverekkel, s osztogattaa felkelő knek.

1849-ben Görgey tábornok helyzete rosszabb volt, mint III.Napoleoné Szedő n után. Amikor az orosz cár az osztrák császársegítségére sietett a magyar forradalom ellen, Görgey hada vere-ségre volt ítélve. Meg akarta mutatni, hogy nem az osztrák csá-szár győ zte le, s Paskievics orosz tábornak el őtt tette le a fegy-vert Világosnál. Amikor a legy ő zött magyar tábornokokat a ké-s ő bbi tizenhárom aradi vértanút, kiszolgáltatták az osztrákoknak,az oroszok kikötötték, hagy Görgeyt kímélniök kell. Jóllehet . eznem Görgey kérésére történt, a magyar hazafiak sohasem bocsá-tották meg neki, hogy nem ölte meg magát. Ez az eredete annak a

legendának, hogy Görgey áruló volt, egy magyar Bazaine.Nagyanyámnak is ez volta véleménye, de én úgy éreztem,

hogy szenvedélye elfogulttá tette Görgeyvel szemben. Egyszermeghívtam a már . 90 éves Görgeyt Egyetem-utcai házamba. Azidős embernek nagyon jól esett a meghfvás egy Károlyitól, miveltudta, hogy családunk árulónak tartotta. Érdekl ődve nézte azt aszobát, amelyben nagybátyámat, Batthyány Lajost fogva tartot-ták, és azt a helyet, .ahonnan barátai meg akarták szöktetni. Ak-kor mondta el nekem, tört magyar nyelven, (osztrák-katonai neve-

lésben részesült), hogy Batthyány sorsa régen meg volt pecsételve,mivé visszautasítatta Zsófia f ő hercegnő szerelmét.Károlyi Ede leánya, Károlyi Georgine volt az én édesanyám.

Atyám és anyám is Károlyi, szüleim tehát unokatestvérek voltak.

892

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Három éves voltam, amikor édesanyám tüd őbajban meghalt. Min-

denki, aki ismerte, igen kiváló egyéniségnek tartotta. đ is szívemélyébő l gyű lölte a Habsburgokat. Leánykorában, ha Bécsen átkellett hajtania a pályaudvarra, behúnyta a szemét, hogy ne lássaa gyű lölt várost. Еdesanyám halála után, Erzsébet n ő véreг nmelanyai nagyszüleimhez kerültünk, Clarisse nagyanyám nevelt fel.Ot Ede nagyatyám halála után, fivére Sándor vette n ő ül, neki ké-s ő bb "igen sokat köszönhettem.

Atyám második felesége, Pálffy Geraldine volt. Négy gyerme-kük született, egy fiú és három leány.

Fóth nagyszüleimé volt. A Napoleon-korabeli hatalmas sárgaépület, dór oszlopaival, ötezer kötetes könyvtárával — két nagy-atyam József és István gyű jteménye — mennyezetig ér ő sötét ma-hagoni polcaival, mahagoni -korlátaival, amelyeken Erzsébet n ő -vérer imel csuszkálni szoktunk, kartataival, gipsz díszítményeivel,mintás mennyezetével és nyitott kandallóival — ez volt az azarany kalitka, amely minket magas elzárkózottságban tartott akülvilágtól.

Ha hazagondolok, mindig. Fóth képe merül fel el ő ttem, érzema mahagoni bútor, a parkettviaszk, és a b ő rkötésű könyvek kevert

illatát.Nekünk, gyermekeknek, szigorúan meg volt tiltva 300 holdas

parkunk határán túllépni, habár el kell ismernem, elég nagy terü-let ez egy fiúeskána.k futkosásra. A falu terra incognita volt šzá-munkra, még a falusi notabilitás gyermekeivel sem volt szabadérintkeznünk. Kivételes alkalmakkor meghívták a falusi plébánostebédre.

Már kisgyermek koromban éreztették velem, hogy kiváltsá-gos vagyok, különleges kedvence a Mindernhatónak, aki ilyennagy gazdagság örökösévé tett. Elvárták t ő lem, hogy megköve-teljem és meg is s?erezzem a kevésbé kiváltságos " osztálybeliektiszteletét, akiket nekünk kell vezetnünk. Magatartásunkat leg-inkább a gyarmatbeli angolokéval lehetne összehasonlítani, azzala csekély különbséggel, hogy itta »bennszülöttek« a mi saját né-pünk volt.

Jól emlékszem egy esetre, amikor 15 éves koromban Budapestegy nagy і éttere с mben ebédedtetn nevel ő manel, egy katolilkis lel-késszel. Az elmaradhatatlan cigánybanda húzta szomorkás melódiáit, mint mindig, minden magyar vendéglő ben, az ország min-

den sarkában. Mielő

tt elmentünk, borravalót adtam az alázatosanhajlongó prímásnak, a tehet ősektő l elvárt s megszokott öt aranyat.Nevelő m szigorúan megdorgált érte, mondván, hogy nekem leg-alább kétszerannyit kell adnom, mint bárki másnak, mert nem

8 93

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


szabad elfelejtenem, hogy én Károlyi gróf vagyok. Szemrehányása

nagyon hathatás volt, sokáig nehezemre esett anegáцni, hagy neadjak túlnagy borravalót a ,pincéreknek.

Első nevelő m egy francia abbé volt, később egy magyar lel-kész. Furcsa nevelés volt, ha valami helytelent tettem, bümtetéšül— naponta kétszer kellett misére mennem. Kés őbbi antiklerikaliz-musom talán erre a különös nevelési módra vezethet ő vissza.Hogy megbosszuljam ,magam, imа könyvembe elrejtettem Zola Na-nájának néhány lapját, s mise alatt titokban azt olvastam.

Gyermekkoromban sokat voltam Párizsban. Emlékszem, hogy

egyszer amint nevelőmmel, a francia abbéval Párizs utcáin jártunk,váratlanul nagy cs ő dliiletbe keveredtünk. Mi történt? Apácákat

lakoltattak ki egy kolostorból, asszonyok sírtak körülöttünk. Azutca pedig harsogta: »Le viola Gambetta, tette grandé béte lá,tette grandé hété lá, le viol Gambette.« d ) 1880-bon lehetett ez.

Gyenge testalkatú gyermek voltam. Tizenegy éves korombanBillroth professzor Bécsben mű tétet hajtott végre a szájpadláso-mon. Apám az utolsó pillanatig ellenezte a m ű tétet, attól félt,hogy nem élem túl. Nagyanyám azonban magára vállalta a fele,

lő

sséget. A mű

tét elő

tt felkészültem a halálra,s

mára mű tő asz-

talon voltam, amikor gyorsan elhívattam testvéremet, Erzsébetet,hogy egymás kezét fogva mégegyszer imádkozzunk. Valóban voltegy pillanata mű tét alatt, amikor azt hitték, . hogy nem éledekfel többé. Mély hálával tartozom nagyanyámnak nagy erélyéért,nélküle nem operáltak volna meg, és sdhasem lett volna lehet ő -ségem arra, hogy a közéletben szerepet játsszam. Az alatt a hétalatt, amíg némán feküdtem az ágyban, vallásos érzelmeim elmé-lyültek, s nagy hálát éreztem a, Gondviselés iránt, hogy átsegítetta mű téten. iViiután felgyógyultam, a kínos beszédgyakorlatoknak

egész sora következett, de ez szilárddá tette akarater ő met és hoz-zászoktatott, hogy megbirkózzam a néhézségekkel.

Altalában Mentonban, .a Riviérán töltöttük a telet. Az orvo-somon kívül, aki állandó tagja volt háztartásunknak, a nevel ő k-nek egész serege kísért benniinket: a francia abbé, zongoratanár,rajztanár .a vízfestés oktatására és egy tanár, akivél az olasz nyel-vet gyakoroltuk. Nyáron át Svájcban tartózkodtunk, Apám nemakarta, hogy érettségizzem, azt mondta:

-- Hadd tanuljon meg inkább vadászni.

De nagyanyám újra közbelépett, s elrendezte, hogy titokbanelvégezzem a gimnázium fels ő négy osztályát is. Legtöbbször halt

894

s ) Ра]ült5с a о ,gtwпy!dlа ff : I,mie ez 0amibetta, а +иагдаЈа t Щvaidđ l lШаUjia, f láne ez Galm ј bёtќ ј а .

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


hét oktató volta házban kett őnk, a húgon és jómagam oktatá-

sára.Fóth Erzsébet királynő kedvelt .lovagló terepe volt. Emlék-

szem, hogy nézte végig lova etetését és csutakolását; maga kiverteaz állat italát, hogy kellő hőmérsékletű legyen. Rendszerint ottkinn uzsonnázott, néhány kétszersültet s egy pohár tokajt, amitszolgája hozott ki a kastélybál. Mi, gyerekek kezetcsókoltunk neki,de ő többet törodött a lovával, mint velünk. Csak mély és egy ki-csit selyipítő besгédére emlékszem.

A két nagyterembő l álló fóbhi könyvtárban találkoztam el ő -ször a tudás nagy és idegen világával.

Először Verni Gyula regényei bűvöltek el. Fpltam egyiket amásik után, nini is sejtve persze, hogy ötven év múlva képzele-tének elképeszt ő szülöttei valóraválnak. Azután Gaborieau detek-tívtörténeteibe merültem el, de valamennyi ifjúkori olvasmányomközül a legvarázslatosabb Marriot »Kísértethhajó«-ja volt, különöshátborzongtató légkörével.

Később azonban a felső polcon, ahol a XVIП. század nagyjaisorakoztak szép rendben, fölfedeztem valamit, ami már méretei-nél és méltóságos egyöntetűségénél fogva is felkeltette a figyel-

memet: fölfedeztem a nagy enciklopédiát. Ösztönöm jó iránybavezetett. Az első cikk, amit felütöttem, Istenrő l szólt, Voltaireírta. Nem tudom, csakugyan Istenr ő l akartam-e olvasni, vagy akötete magától nyílt ott szét, mert az el ő z ő nemzedékek gyakranfelütötték ezt a helyet. Mindenesetre úgy éreztem, hogy megér-tem amit olvasok, és a ragyogó indulás magával ragadott ... Az-után mindig vonzott az enciklopédia, és sok érdekes órát töltöt-tem olvasásában. De a fóthi könyvtár minden könyve közül a leg-mélyebb hatást Louis le Bla.ne könyve A francia forradalom tör-ténee tette rám; legalább akkora izgalommal olvastam, mint Ju-les Verni vagy Gaborieau regényeit, és sokáig emlékeztem rá.Még ma is kitűnő történelmi munkának tartom, a гmelyet csakKrgpotkin szárnyal г t túl. A fóthi könyvtárban ismerkedtem megGuizot nagy történelmi munkáival, Fourries és ProudYъ m elméle-teivel és utópiájával is.

Gyakori utazásaim újra s újra félbeszakítatták aznugy semrendszeres tanulniányakmаt. Nevelő im ugyan elkísértek a Rivié-rára is, de ott a montecarlói játékkaszinó sokkal jobban vonzott,minta tanulás. Otthon is • úgy készültem a vizsgákra, hogy el ő re

megmondták, milyen kérdésekre kell majd felelnem. Nem csodahát, hogy minden bizonyítványom tele volt let ű n ő osztályzatokkal.Amikor azután elkezdtem jogot hlgatni a budapesti egyeté-

men, röjöttem, hogy sokkal gyengébben vagyok felkészülve, mint

8 95

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


a többiek. Athogy annakidején a m ű tét után meg kellett tanulnom

beszélni, hogy gondolataimat értelmesen kifejezhessem, ugyanúgykellett most minden testi és lelki er őmet arra fordítanom, hogyelsajátítsam azokat a képességeket, amelyek másokban termé-szetszerű leg megvoltak. Most kellett pótolnom azt a sok elveszte-getett idő t. Egykor meg kellett tanulnom beszélni, most meg ke1_-ett tanulnom tanulni.

Rendszertelen és szeszélyes olvasmányaim a fáthi könyvtár-ban természetesen gyengén készítettek el ő az egyetemi tanulmá-nyokra. Egy kérdés különösen érdekelt. Mint annyi ifjú jogászt,

engem is elragadott a romai jog varázsa. Lenyű

göztek borotva-éles meghatározásai, szentiléltet ő ereje és rendszerének rideg pon-tossága. Egyébként is nagy kedvel ő je voltam a rendszereknek. Deazért nemcsak a formai része kapott meg ennek a tudománynak.Személyemben iserintett a római jog tárgya és lényege, mertolyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel a közeljöv ő ben nekemis törő dnöm kellett: rokoni kapcsolatokkal, különösen vagyonjogikérdésekkel, amelyeknek elmélete közelr ő l érintett. Tüzetesenfoglalkoztam a politikai gazdaságtannal, habár az el ő adó szabad-elvű) eszméivel nem rokonszenveztem. Ezt nagybátyám KárolyiSándor, a magyarországi szövetkezeti mozgalom megalapítójahatásának tulajdonítom.

Magam mellé vettem egy fiatal joghallgatót, hogy el ő készít-sen a küszöbönálló utolsó vizsgákra, és ő 'hozzám költözött Pa-rádra. Úgylátszik azonban a céllövészet sokkal jobban lekötötte afigyelmét, mint az én tanulásom ... Amellett félrevezetett, mertazt mondta, hogy a vizsgáztató tanár nem sokat tör ődik az elmé-leti résszel, hanem csak a pénzügyi jog gyakorlati ismereténektulajdonít fontosságot. ' Еprpen az ellenkez ő je volt igaz, s ennek

folytán elbuktam. Szokatlán és váratlan dolog volt, Hogy egy ma-gyar egyetemi tanár elbuktasson egy grófot, kivált egy hitbizo-mányi örököst. Hiszen, amikor megjelentem, nemcsak a szigorúvizsgáztató, hanem az egész egyetemi tanári- kar is felállva kö-szöntött. A bukás után azonban rávetettem magam a pénzügyi el-méletre, rövid id ő alatt végigtanulmányoztam a tárgy angol és fran-cia irodalmát és a vizsgát ugyanazon szigorú tánár el ő tt kitűnte-téssel tettem le.

Ha családom szempontjaihoz igazodom, sose fejeztem volna be

jogi tanulmányaimat. Apám azt akarta, hogy földbirtokos marad-jak, igazgassam a birtokát és f ő képp vadászattal foglalkozzam.Szerintük, ha egyáltalában tanulmányozni akarok valamit, háta versenylovakat kellett volna tanulmányoznom ... Azt akarták,

896

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


hogy e téren szakért ő legyek, s az állatorvosi fakultás dékánja

rendszeresen eljárt hozzám, hogy e nemes állatok anatómiájáratanítson. De nem sok id ő be telt, és érdekl ő désem a lótenyésztésiránt rohamosan csappant.

Amig az egyetemre jártam, havi kétezer arany forint apanázstkaptam (kb. 200 font sterlinget), amennyi abban az. id ő ben a ma-gyar miniszterelnök fizetése volt. Ez volta zsebpénzem.

897

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


VASKO PIPA

Játékok

ј АТЁк ELOU

Egyi,k szemét behur пijjaBenéz az etrr Ј ber örrumagába mimd е n sarakbaMegnézi nincs--e szeg n~ncs-е toiva{ ј

Nincs-e kakvktójás

Másik szemét behún їjjaLeagrwggal az ember majd felugrikFеfintgrik magax п а magasra magasraČ м nnön csucsára

O n n a n а súЛ r y a п ;isszahúzzaNapokig húzza mélyrre m ёl Ўre méлiЈ reоrun,ön sza'kad ёkába

Aki nem töri pozdorján ~áAki ép mvraid és ta lrpra,áпAz játszhat

S Z E G E T

Az egyik szeg a másik hдга fogóA t&b.bi mester

A fogó megfogja a szeg fejértFog va2 karjávoll fogjaÉs húzxa húzzaTépné . ki a pa dalábólRendszeriwut csak a fejét tépi 'leNelhéz a paж A lдbóil ,.kihúzrr ui a szeget

A mesterek ekkor azt 'mondjákNemjóa fogóSzétzúzzák állbkápcsćut kitörik a ] л mrjátS kidob ják az attakon

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


.Más vataki lesz aztán a sze g

Másvalaki aд г

arapó fogóA tё І у bi meg mester

889

B U J Ó C S K A T

Valaki elbújik z л álк iJci elő lElbújik a nyelve aAaattЕs a másika földben keresi

Еlbüjik a homlokánAz égen keresi

Elbújik emlélkei lbenA fűiben keresi

Keresi . keresiHdl nem keresiS míg ő t keresi malga vész e1

C S A в Í T бT

Eigyik széklábat cirógatAmíg a szék meg nem indulS igent iont a lába

Másika knl еsiywkra tópadCsókalja jaj de hagy csákojaMí .g a kisL сslynk vissza nem csókai

A harmadik tarairól bámul

Bc írrnul a e két eső

bitóraIngatja fejét ingatja

Míg a feje le nem r еpriil

L A K O D A L M A T

Mindegyiik leveti a 'bőrétM inde,gpiak fditdrja ö тпöп csiLlagzatát

Amely éJet rn+ég nem láФ

oг

tt sofiaMimgegy г о k k&v e l tömi ki a ibőrétMindegyik táncra kél veieOnnan csiІ І agzatának féntjjözboг ében

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Aki hajnalig bír ja a tant оtAki nem ballik nem bukik elA bőréért mégdoilgоzott

(Ezt a játékot ritkám játsszák)

9 00

RбZ S A L O PбT

ViJlameipik rózsafa leszNéháh г y,an a szél ilánуаi

A többi rézsа

lapó

A lápók а ózsafáshoz lopózn ~a 4 cEgryikiik flellopja а rózsátA szíг л ébe rejti

Me,gjönn е k а zél lányaiЁszreveszik h'og,y ellopták а róxsátÚzni kezdik a rózsalopókat

A mellidket sorra felnyitjákNemelyisluben tatállnak szívet

Nérnelyikben azt sem

Nyitják a mellüket Jc ~utatruakMíg eg`rJ szívben meg nem .lelikAz ellopott rózsát

ЈАТЕК І К K~T

Seyuki etrn p7len

Ez a szemét dugdossa f dlytonHátára helyeziS ackarrta-akaratlan hátrafelé indultTalpára hellΡjezi

akarva-akaratlan tótágast •tér vissza

Emez meg talpig füllé változott.S meghallja is ,h,afllwtilant isDe már torskig van vele

szeretne ú ј ból &nmagává válniDe szemi nélkül nem látja hag~jan

Amaz meg felfedi ezeregy arcátlódítjci mind a tetőkön át

A7 utolsó a Mába a+lá vetitenyerébe ejti a fejét

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


ez itt a tekinte bé t kifeszíti

Kifeszíti ,két ujja közts járkál rajtaide-oda járkálE Ρ lő brb 1/аs4san i aZUtdfl gyorsanMajd szemlútomást mind ,gyorsabbam

az ott a f ejével játsztkFс л hájítja a іlébe

vissza7 л árja а mutatóujjáraVagy e+gijáUtaUán vissza se várja

Senki sem pihen

9 0 1

FOGбC S K A т

Eže'k Uehararpják amazokKezét ildbát vagy bármijét

Foguk közt tarteaEliramodnak ahogyan csak tudmxik

eifölidelik a zsákmányt

Amazok szétszaladnak m ї indern iránуbanSzimatolnak kutatnak szimatolnak kutatnakFöltúrják az egész földet

ha netán bctdogan megUelik kezükétVagy lábukat vagy .biármijiiketRajtuk a sor hagy harapjanak

A játék élénken folytatódik

Mindaddig míg akad kézMindaddig míg akad lábMindaddig mí,g akad bdnni

VETŐMAGOT

Vaba4ki e ~lvаt vuuUaikitE7avet г i a fejё beA f dbd~eit jól m egtapassa

Várja hogy .kihaTtson

A iniag tkt и јL ri i t i a fejétEaérlyuikJcá vdl,tozta.tja

Egerek iszik meg a magot

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


1 V L e n t e n г m,egdö ~ g + L e r n + e i k

Szél , költöxi,k az iare ѕ ejbeS tarka szelldket kЫІљоІdzёk

KI CS I - A- R AKÁ S T

Körv ~ek esz?ъeik еоІФтт szívén

AAakorák mriwut х г názMoccan гrui semыruauk a. kő la,Ut,

Ёs minclkebteis izakxudna;kCsшk г hogпs uj jw k ikrcny uatthass к í,kCsakhcлgy n? ё lvü,k ckse+frtìrrutthessen г vagy а fм lük mozdíthassák

ij teю aLább p isІamtsanak

моcc7anфА em bírnк uk а kđ akutt

És mw g&z&kaac Đ nind а ettt őÉs kim г er.iш l és úgy tulszи k eitÉs á l l r r n ő l b a m , ő , L l csak égnek а лja(Ez a j6tétk sóká

љ

vg tart;

VADASZT

Va,la:k т bélép kopogкís neUlciiZBelé p va, lakronerk ах eдy;k fiiLénÉs ,kuilép a г m,ásrGkan

BefGépc f r a s z á l - 4 L ёpéisselЕgő gy цf aszál -+Eёpёs&e lKömbán гcat jcúr a feф ében

а о -ő ,

Va.lalai belép kopag+ás nélJcii,lBeilé;p vaal г д k + i w u а k az egyrik füLénЁsnem ~Lép . ki a míusLkon

Lépremen;t

902

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


H A M U T

Eze1k éjjetak azok csi;lil+agak

Mimden ќ j т т .еуgуиftj:a a гm i б ,g a с siTllagát

S fekete tncat j+áar ,köröttteMig а silikag+a el nem ég

Az éjjelek a .~tá.n kétfelé oszlanakEzek css и,llagok lesznek

Azdkёjjelek m

гa r + a

сL n a . J c

rlj ,ból mderi éj meggyúl г G fa а enagaS f ~ kete +tcínca,t jár .körötteMíg a csiц i ' a t ~+a el nem ég

Az utokó éј csiл liaagtalarn éj + leszönrwgát gyújrCj+a rmegMagában ,rár$a i fekete táncat

asщy+cít

JÁ TЕK UTÁN

V égi.úl + а kezek a hаshoz +k РnakHogy к н eve+ tés.tóll sz ёt iLl pu:kkк ~d jonDe ,а hasrг к uk hű bt hellye

Egyi+ k .kéz z hormлdlahorz m ,y й lLetóröl л г i a hideg ver~t:éketA homnlalonak is hűlt helye

A mtráksik kéz a szívhez kapdos

Hagy k4 ne ugorrjon a szivA szívnek is h ű lt h+e+lrje

Mrirnd a kié t ekéz vrisszahull і ¢kTiétlenг i ( 1 hu,llrik ez ö l U b eAz ülnek is hwlt helye

Egyik menyérre mюst eső szitálA rniásд k tenyérbál fű serkedNe is mondj,amn

(1954)

PAP . JOZaSEF FĐRDiTAјA

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


KOFECZKY LASZLб

Tizenegy óratíz perc

F el tíz.Szemben, ott fenn a magasban a menetrend tábla. Mint a

sírfelirat. A gyorsvonatok menetideje pirossal íródott. Talán, hagyjobban fájjon.Ó. ha letörölhetném a felét.Vagy csak egy sort.

Gsszerez=enek. Csattan a cinpohár, amelyik oda van láncolva acsaphon. Kis cigánygyerek tÜrölgeti a sz и ját. Milyen pirosa szája.Milyen barna az arca. Milyen fekete a szeme.Látom, hagy valamit kérni akar. Elfordítom a fejem.Átmegyünk a váróterembe. A cip ők kattogásának különös, fáj-dalmas a melódiája. Két hangjegy violinkulcsban, kett ő basszus-kulcsban.Sokáig muzsikál majd a fülemben.Megállunk egy faburkolatú oszlopnál. Tele van firkálva nevekkel.Még megnyilazott szív is akad. Az átl ő tt szívtő l bennem is meg-

sajdul valami.Tapogatok a keze után, de nem találom.Valaki meglök hátulról. Egy nénike törekszik nagy kosárral a ki-járat felé. Üjabb lökés. A nénike kislánya egy kisebb kosárral.A halk morajba egy posztósapkás nagyhajú fiatalember rikkantbele.—. Achtung!Az emberek felkapják a fejüket. A legény cingár háta csak úgyrázkódik a nevetést ő l. Egy kopasz pirosinges férfia padról rá-mordul.

Mit jelentsen ez?Azt, ahogy tudok németül. Bitte schön, ein, zwei, drei .. .F z az egész tudományod?Nem. Tudok még: Sieben, zwanzig .. .

-- Mond: Ötezerkilencszáznyolcvanöt.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Ne legyen olyan irigy.

Na akkor takarodj!,Fáj neked, hogy te .nem tudsz több nyelven beszélni.Ugyan milyen nyelven beszélsz még?Sрanyolul.Minek. Neked úgyis hiába beszél az ember.Tnkább hiszem, hogy tolmács vagy az állatkertben az állatok-

nál.Kikérem magamnak. Nekem tisztességes mesterségem van.

Hentes vagyok.Akkor tea disznó-, meg a marhanyelvhez értesz legjobban.

Ve,І

ed én nem vitatkozom. Nem is úgy nézel ki, mint egy tisz-tességes ember. Még kabátod sincs.A pirosinges a térdére csap és harsog a kacagása.

Elvitte a vonat. Leszálltunk vizet inni.A nyelvtudós is kacag.

Na akkor futhatsz utána. —Helyet szorít magának a padon.Virslit húz el ő a zsebéb ő l.

Na egyél.Köszönöm.Egyél. Van itt elég. — A zsebére csap.

Most látom meg az órát velem szemben a falon. Elhal a mosolyarcomon.Fel kellene ébredni. Fel kellene ébredni, mert ezt a rossz álmottovább már nem tudom elviselni.Páz óramutatók a húsomba vágnak, mint az 0116. Felszisszenek.Puszta kézzel szétverném azt az órát. Lehorgad a fejem.Csak lábakat látok.Ott jött egy bocskor lassan tempósan. Aztán egy bakancs kemé-nyen és egy papucs lefetyelve. Az inasgyerek, azokon a helye-ken, ahol a bütykök dudorodnak, kivágta a cipĐ b ő rt, így szaba-dítván meg magát a szenvedésekt ő l. Az egész kompozíciót, am ~:-lyen a luk van túlsúlyban, egy duplán körültekert spárga bizto-sítja.Kislány nagy cipőben. A mamája kis cip őben.Ezeket a mellettem állá kis barna cip ő ket sohasem látom töb-bet! Felszedném a nyomait is pedig, boldogan, ha tudnám, holkeressem.Nem. Nincs nyom. Kint esik az eső . Az eső mindent elmosott.Fényes cipő k közelednék. Felkapom a fejem.Két vasutas. Ébresztgetik a padonül ő ket.

Mutassák meg a jegyeket!Hányszor mutassam már?Szedje össze a tökmaghéjat. Nem tud olvasni?Hát maguk mit csinálnak akkor.

905

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


A vasutas nem Jut száhaz a felháborodástól.

-- Kifelé! — reccsen az Üregre.Az öreg csak elkönyököl szundítani. A vasutaVan jegye? --- ébreszti fel a következ ő t.

Az nem nyitja ki a szemét.Nincs.Menjen, vegye meg.

' Kösznöm.Ne köszönje, hanem menjen.Ne fáradjon, mert nem veszek.Hogyhogy nem vesz?

Autóbuszon megyek.Nem nevetek. Nézem a kis barna cip őket. Egynénék. Tizenegy óra tíz perckor indul a vonat.segíthet. Ha nem volnék halott, még tehetnékmegbénult mindenem.Állok mellette sapadtan.A z öregasszonya nagykosárral és a kislány ajönnek.

Te rontottad el, taknyos.Kezembe se volt.

= Hallgass!Maga se kiabáljon.Hátadra húzok az eserny ővel.Attól aztán megjavul. Adja ide megcsinálom.Na még csak az kellene.

Az öregasszony leteszi a kosarat és kiterítiHol a nyele?Az is itt van a kosárban.Egye meg, +hát eltört.

Az öregasszonya földön térdel. K a réjeAzt akassza ki néni, mert kiszúrja a

Az örеgiasszony felnéz.Magát nem kérdeztem.Pont fordítva csinálja.Hol az a drót, amelyik össszefogja az egészet.Elszállt.igy pedig hiába csinálja.Maga tán esernyógyáros, hogy így tudja.Tán értek annyit a dologhoz, hogy kell egy ilyen koszos kis

esernyő t összedrótozni,Micsoda, koszos kis esernyő ? Már megbocsásson. Nézze meg.Mit nézzek rajta.Tapogassa meg a szövetet.Tapogassa a feni.

906 .

s tehetetlenül áll.

tenyeremen elfér-Itt már csoda semtalán valamit. De

kiskosárral vissza-

az ernyő t.

gyülekeznek.vásznat.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Odamennek a vasutasok.

Mutassa néni a jegyet.Milyen jegyet?Hát hová utazik?Majd megírom magának levélben.Ne vicceljen. Van jegy vagy nincs jegy?Ez jó lesz?Ez nem.Naihát ne válogasson.Szedje össze a motyót és hagyja el a várótermet.Várjon már legalább, míg megcsinálom ezt az ernyő t.

Mutassa. Mi baja.A vasutas is lehajol, majd letérdel és igazgatja az acélvázat.Felnevetnek. Melegség önti el a szívem és a torkom. Visszatér be-lém az élet.Lelkesen kiáltanám:...Már tudom, hogy semmi sem lesz az utazásból ... Megfogoma kezed és addig szorítom, míg a gyors el nem robog ... s akkoraztán .. .Hideg kezet érzek a kezemen. Megfordulok.Sanyi bácsi.

Szervusz gyerek! Hát te hova utazol?Sehova.Én megyek a 1anyamёkhoz. Két hetit töltök náluk.

H á r o m lépésrő l visszajön.Te, tudod, hogy Sári néлi meghalt?Hallottam.Miért nem jöttél a temetésre. Szép kis temetés volt, Egyszer ű ,

de ízléses. Tudod, nem szeretem hajigálnia pénzt, de úgy gondol-tam Sári néni megérdemli. A mi koszurunk volta legnagyabb. Aszalagon csak ennyi: »A GYERMEKEK ÉS SANYI«. Több mint öt-százan voltak a temetésen.. Valami húsz fiáker.A pályaudvar feldübörög. A hangszóró megszólal ... A 202 számúgyors befut a második vágányra .. .Megindulunk. Sanyi bácsi karomnál fogva húz. Súgja.

Hanem képzeld. A végrendeletben egy szóval sem említett! Hátez nem vыt széle. Nem volt szép ennyi minden után.Kétségbeesettem forgolódom. Egy kéz után kutatok.Eltávolodott, mind messzebb van már. Közte és köztem, nénik éskosarak, egyenruhák és kofferek, pocakok, ballonok, gyerekek.

Sanyi bácsi szorítja a karom.Te nem tudod, hogy Sári némi nekem mit köszönhetett.

A kékes sárga kabát lassan kijutotta tömegb ő l. Ott lépdel a sí-nek között.

907

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Sanyi bacsi elenged.

No de nyugodjék békében. Nem szorulok én senkire. Csak tu-dod, fáj az ilyesmi az embernek.Most ér oda az egyik kocsihoz ... Fellép a lépcs őre ... Még lá-tom , . Most...

Fiam, te fázol! Re.s?ketsz. Itta kábátom. Vedd fel. Akarsz pá-linkát? Támaszkodj a falhoz. Ide. Úgy, Na jó! Ph ű !

Megtörli a homlokát egy nagy zsebkend ő vel.Azt hittem valami bajod van.

908

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


GAL LAsZLб

ha majdember leszek

casóndese ь re,n teszek,~ hangos п в os а Ј с nagyon, nagyon -halkan leszek,ha majd ember leszek, ha mvajd oda .érek,

mindent, a semmit, jót, ras7szat megértek,g г yiilkоst, a sxenúe г t, . ez eg~et, . а tengert,

ha majd eim+b еr leszek, rmegértem г az emIber ts iáki,t .errruberrvalta emberséigg 1 megvert,jó szíó alajár л al hom г lakб t bethinitem г ,

hagy е iöírja ottan, hagy lebírja i teng.

ha majd emuber leszek, twlxín nerm, sxégyel ь em,hogy .az lettem én is, talá.n nem szégyellе m y

góilyá:t, a . szennyet, a k ё►vnyet, п gennyet,azt, ihagy ilyenek kdzt dn is ilyen Zettem,azt is, , а т т г и н tettem és annit 4iem tettem,а т т ,i н mvondta д m n + e 1 h a , amit el,hailg ~atђe;m,.hagyфöe mnlglammaak magam nem mtiaradbam,h a g P H igazat marudtaumy s azt is, hagy h,a.zuи l i t a a r n , ,

azt, hogy sotkat tlLdtailn, m ég , tólbbet (nem tudtam.

ha majd emlber r г leszeik, m г egbé k@lelk n л égre,eütör л ű t ,kedven и me !1 ibeleíördk vég г т e,hagy mu с lem. e4 а x e u ѕ z b T . d l , hogy megmamxrd minden,hogy nк ugyan úr a van, s ruaigyоbb úr a nr'~nase,n,hogry ttyl a vi г7 U áЯron semrn*nek simc s у éде ,

hagy n.eim tud.ja senki, snri,ért és ► п t ii п л ёgrre,

s ttmuíg mindent, se .m m ґ ј lí, valaáhogy mtegé7rtelk,s jeи rruérenn magamat, ihоgy s enwnz4t serrn é,rek,

~

mimdegry ,lesz mroár aJakar, mit mutat a mг

érlegs az is, ki m,eigérte Ф t s az is, ki nem ért meg.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


GAL LÁSZLÓ

Hegy és költőHegyek és költők al vanmaak náulrunk,végtelгn sík a тиesörndes vrobdgun,ks а 4lcí.mp d<k m,éhoíl hunyo г rogncuk este.

Hegije1k , és kö1.ф ј k . . . І hл3le~ate bércek,be furcsa ds ez aérn é1е t:ab j Э ~lladi ermlber ne rm, tör І rvagasria.

Piciny;ke böUasёgо n,do,l,a~ t vagyunk mi,giiagyögrni č udunik csu{pán és szeretnicsak gywnkat, a ke"vlyh ч ј г t é s .m ~ ag г ~umikлa г t.

A hegzj örök és а kő ltő végtІ ben,ábm.+élUkadumakoéges é)letien,s amuilkor élni mг hetne, me,gh. Ј lunk.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


BĐRвÉLY JANOS

Testvériséga temetőkapuban

8 izonyos, hogy ez a mese is mer ő kitalálás. De talán mégsemese és mégse egészen kitalálás: Élet, egy porcikányi. Élet ;

mert feloldhatatlan, mint a (bánat, mely betölt és sajog a szívt ő la körmünk piszkáig — és vissza. (Vicinális. Milyen furcsa: vicinális-bánat.) És a vége nagybet ű s Elcsitulás, kijelent ő mondat, ami utánpontot rak az ember, mert be van fejezve, mert aztán már semmisem következik. A pedáns még egyszer odanyúl a ceruzájával, meg-erő síti a pontot, hogy testes — feketén befedjen és eltakarjon, —fekete kárpit a világ falán.

Neon mese ez, nem is való; valami, talán szellő , illat, amelymegcsapja az embert a temet ő kapuban, ha arrajár; amihez aztánkörnyű kitalálni Krausz bácsit, a jámbor öreget, ( ő lett a főhő s,életében el ő ször ,és utóljárа ); Hasek Svejkjét, az ütött katonát:valaha infanteriszt Bálint Mihályt, akit Gali с iá'ban hét méterredobott a bomba, világ csúfja lett, ficamos és hebeg ő , , és elhagyta a

felesége. (Régi történet, senki sem hiszi, a világ nagyot és nem isegyet fordult azóta). Kitaláltam .a tudós Baba Szók ő t, akié az el-sőbbség a temető kapuban, mert az ember gyászhuszára temetke-zési vállalatban és a temet őcső sz jókoanája — vulgo: protekciós;Sztrina Szofiát, a megelevenedett gyászt, aki fiat adott a hazának(és a halálnak) és most aprópénzre váltja élete gyászát, mert vala-mibő l csak meg kell élni.

S kitaláltam a többit is. Városomban a kett ős temető t, a kato-

likust és a pravoszlávot, a temető

kettő

s kapuját, a kettő

s sétánytés a fasort, a sövénykerítést, a stilustalan két kápolnát, s csak aharangozó, a nyüzsgő embertömeg, no, meg a mindig jelenleve id ő ,

a valóság (a koradélutáni órákban vagyunk).

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


A többi mese, csupán játék. Például Bálint Mihály a nagy-

bottal. Az öreg katona reggel óta itt posztol, mert neki édesQnind-egy, hogy hol van. A sarkáig kitárt vasrácsos nagykapú tövébenálldogál, rossz lábával toporog, úgy, ahogy tanította .a tapasztalat.Néha átpillant Baba Szó+kához (lám, már ő is megerkezett), akialatt teljesen eltűnt a sámli, és olyan, mint egy gondos kotlós.

De mondóm tovább:Mindszent napját ünnepli a bigottság. Az emlékez ő kegyelet

elözönli a temető t és a kofák, koldusok, cukrászok és virágkeres-kedők jó üzletet csinálnak. Odvaiból el ő szédeleg a Múlt, ki az

aifianyhajúő

szi napsütésbe, mely lágyfényű

ragyogásával befonjaa földet, a falakat, a temet őkert ágbogait, a fákat, és meg ő rző it azÖrök Némaságnak: a sírköveket.

A temető kapu elő tt, а téren (azon túl, messzebb, villamos zö-rög), kétoldalt hosszan a cukrászok sátraikat vontak fel, árulták asok jóféle cukorkát, álvét, édes búzát. A virágkeresked ő k ott ül-dögéltek ezernyi kosár virág, koszorú és zörg ő szalag társaságában.Az árusok között a keskeny közben ünnepl ő rwhás tömeg. Vásárizsivaj, cserregő , dörmögő népség, kedélyesen (hangos köszöngetések

jobbról-balról. (A levegő

ben sírvirágok kesernyés illata.) A kegyeletéés a csend ezermérföldnyire szökött innen, ahol most Krausz bácsicselleng.

Jámbor öreg, pecsétesen, rojtos kabátujjakkal, feketében, mertmár sok a gyászolnivaló. Kezében nagy csdkor felkér krizantém,mint egy v ő legénynek. Sodródik a tömegben, magával telhetetlen,kormány rés vitorla nélkül. Meg-megáll, fordul, odébbtaszitják,aztán elkiáltja magát:

— Fetyen szép virág! Fetyenek szép kriszantém! .. .Csak nézték az ő szbajú öreget, a mesebeli semmijesincs vén-

sёget, aki ki tudja mit osztogat virág képében utolsó 'kincseként:szerencsét, szerelmet, sikert, örömet, kenyeret, kolbászt-e? Csaknézbék, megmosolyogták kifordított kalapját, nyelvét nyújtogatónagy cipő jét ésr mindent, amivel csak el volt látva, és azt is, amihiányzott szegénynek.

Szép volt a virág, olcsó is, hát elkelt. Az ára megnyugtatóancsörgött ,az öreg zsebében és most, amikor az utolsó három szálatnyújtja oda Sztrina Szófiának (mert ő volt az egész kicsinységébenés szomorúságában), Krausz bácsi most arra gondol, hogyan, de

hogyan is szaporíthatná meg garasait. Ki tudná egész bizonyosság-gal megmondani, mi járt az öreg eszében: pálinka-e vagy tepert ő s-

pogácsa. A gondolat tüDét đ l nekipirulva, elindult az öregasszonyután. Keresztülfurakodott a tömegen és máris ott volta temet ő -

912

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


kapu vaskos oszlopánál. Jáb`bfelő l, a kapuszárny tövében ott állt

Bálint Mihály, mint egy aт

kangyal, karját kinyújtva mereven, mertaz már régen nem hajlott. Babfelő l Baba Szóka ült, tiszta feketekötényben, jóltápláltan, biаalamgerjesztően. Mellette, a temetőirányában Sztrina Szófia gubbasztott, xnar+kaban Krausz bácsi utolsóhárom szál krizantémjával. ázapora szóval kínálgatta, persze ke-resetre, a jöv ő menő knek, és Krausz bácsi becsapottnak érezte ma-gát. Tétován megállt, levette elnyű tt kalapját, aztán lassú léptekkelbdhátrált a koldusok sorába, Bálint Mihály mellé. És várt. BabaSzóka megmozdulta székén, Sztrina Szófia egy pillanatra elhall-gatott, az öreg katona meg hirtelen szólt volna egyet, ha nem lettvolna hebegő s, szegény. Az öreg Krausz aggodalmasan pillantottmaga körül és amikor tekintete találkozott Mihályéval, valamiolyasfélét motyogott, hogy csak egy kicsit ideáll, majd elmegy, hátmi van abban ...

-- iiá, há, hát azt látom, hogy ideállt, csak azt nem tudom, mia fiészkes fenének — szedte össze magát Mihály.

Szegíny ember — motyogta ' az öreg.Közben megjött Baba Szóka hangja is.-'Elmész innen, te rusnya vén csavargó! — dörögte a maga

nyelvén, csak ennél még ékesebben. —Hát nem látod, mennyienvagyunk itt? Elvennéd a más ember kenyerét?

Most yöföm ... láger — tárta szét kezét tehetetlenül az öreg.— Nem lenni kenyír, nem lenni ház, föld, tehén, slussz.

Bizony slussz! Vége mindennek, ami volt. Nagy háza nagysváb faluban, sző lő lugas, napos, verő fényes gang, nő dögélő gye-

rek, asszony, család. A falakon színes tájképek, valami vándar-,piktor festette. Gyönyörű bajorországi táj volt az egyiken, az erd ő

szélén ijedten megtorpanó őzikével. A másikon a Rajna folydogált

,szelíden és. a dam`btető

n ádon várkastély nézegette •magát a folyótükrében. Slussz bizony mindennek, a jólberendezett gazdaságnak,a barnaszemű tarka teheneknek, a fényesre csutakolt, táncos pa-rádéslovaknak, a féderes kocsinak. S a bíróságnak is — mert azvolt a faluban, +bíró, — annak is. Alig felcseperedett fiát is elvittea háború végén. (Szegény Kódl, hányszor elsiratta, s ►hányszor elő maga is!) És aztán, hogy a fiú elment, nemsokára megmozdulta falu is. Zsongott a falu minta méhkas, ahogy apraja_nagyjakocsira rakodott.

»Na vaziszt« — mondta Siller szomszéd akkoriban. — »Va-ziszt? Kémr?« — S a Kódlka is, isten nyugosztalja, hogy mondo-gatta, gyerünk már, menjünk már. De ő csak (pillogott, a füle tö-wét vakargatta, téblábolt szertea házban, ment volna is, nem is,

913

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


csak hallgatott vagy hümmögött nagyokat — s lám ittmaradt. Bár .

ment volna el a kamerádokkal! Tán még a Kódl is élne szegény.Nem maradt volna egyedül, mint az ujjam ebben a szürke vi-lágban. A láger elvitte Kódlkát, de by r engem is elvitt volna,mondta az öreg keser ű en. A házba idegenek költöztek, a földetmások művelik, ővele meg a kutya se tör ő dik. Nem szégyenlené,a koldulást sem, a gyomor nagy úr, hát ezért.

Csend lett. A koldusok hallgattak. Baba Szóka láthatatlanpölyhöket szedegetett le a kötényér ő l, Mihály izgatottan, gamós-bоtját egyik karjáról a másikra vetette, Sztrina •Szófia pedig me-

reven, égő

szemmel nézte Krausz bácsit. Belehasogatott valami amellébe, jólismert valami, mert az évekkel együtt gy ű lnek a fej-fák, emlékezetünkben úgy glédaznak szép rendben, mint egy sza-kasz katona, és mind meg kell ő ket öntözni, mind a sírok virágait.Mert neki is volt egy fia, a daliás Zívkó, és ő is odaadta a hazá-•nak, egy másik hazának. Pilóta volta Zsívkó, a háború els ő nap-jaiban lelő ttek. Sírja nincs sehol és siratja azóta is. Naponta em-geleti, de ez mitsem segít.Űgy kellett — sziszegte most felindultan Sztrina Szófia.

— Űgy kellett. Hitler kellett nektek. Soha, .mígcsak élek, soha nemtudom ezt nektek megbocsátani, sváboknak. Ha ti nem vagytok,az én fiam, az én sólymocskám is meglenne még. Jaoj, tugo moja,neprezsalyena. Jaoj ... — fojtotta tenyerébe zokogását.

(»Nekem egy se volt, oszt mégis itt vagyok« — dörmögte magaelé Baba Szóka.)

Majd visszavette a szót:

-- Csak annyit mondok, innen pucolj, mert fejedhez repül apapucsom! Csak akkor maradhatsz, iha valaki közülünk testvérnek

mond, jól jegyezd meg! Másképp takarodj.Nem lenni ... ház, — föld, tehén ... , nem vonni láger, ke-nyír ...ajtogatta az öreg.

Mihály is mondott volna valamit. Olyan sok szó volta nyel-vén, igazította is a száját többször, de ami hanga torkán kijött,csak értelmetlen habogás volt. Olyasmit akart mondani, hogymenjen a rossznyavalyába, kenyere neki sincs. Izgatott volt. Ho-gyisne, reggel óta itt álldogál, és alig csörren valami a kalapban.Rossz napja van, azt a hét meg a nyolc, most meg itt van ez is a

nyakán. És pont IflIki konkurrál. Mert a szeme jó Mihálynak, ész-revette már, Ihagy az adakozó kedv űek, amikor az asszonyoknakadnak, nem mulasztják el, hogy neki, a temet ő kapu koldusai kö-zött egyetlen férfinembélinek is osszanak. Hogy lesz ezután? Ha

914

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


befurakszik a másik, ha ketten lesznek emberek? A jóisten csak arnegmoridyhatója. Hej! Nagy gond ez.

»Nem ettem nadragulyát« — dünnyögött magában Mihály, azütött katona. Ép kezével felemelte botját és néhány bökéssel a ki-járat irányába fordította a védekez ő Krausz bácsit. Erre, mintegyadott jelre, nagy kavarodás támádt. A szegény öreg csak azonvette észгe magát, hogy erős kezek szorítják, markolják, fején,hátán ütések puffognak, és mire megszabadult a kíméletlenül rá-akaszkodбktól, már messze túl volta temet őkapun.

915

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


I. В(?RÚS ERZSЁBET

Sгentmihálykor

Nincs egy fel б az ,égen,olyan, mintha fényes búkörbekék kemd đs lány nevet.De már a bokrok aljánf ázik a .paradicsom,s egy varjú kárriwl fenyeget.Az őszülő kertek , aЛ a аttriadt mezđ szabad egy dű lő t,de ott két sárga alkáе

mep egj rongyos tanya mаgállítTa..Már hűvöét és kis juhászterelgeti a nyáját.Csizmája térdi, fűben,s nagy і ok4at г lép ajz aljon.A búl~dácsaló csendbenköziben jegy birka tbéget. —Kabá.tja leng a szé'lb'en,s igy messzir ől ha néaemmár éppфn: odaért,ahol a erét az ép vizében

üszik. Talián itatni ihajtotrt?— Messze van, alig látszikés pont úgy néz ki, !hogy foltoskabátbian, ott a duéldbennagy csiznnáinrа l csбr d Шkázi гk.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


1 BORÚ$ ERZS1:RF.T

Mi lesz velem,ha este lesz

Az este ontrja 7п ~ а г szárnryia4ités f,észkst raJc a ioriznnt latt.Láim, itt ds, hogy betа laarpa lаssanaz a4blákot és а fialat.

Tépelődő ik. Itt ,a pusztáin

csak ikv Ј tlл a vorќt, s a csend neszez.Mindiig messzebb, messzebb az alkony, —

s mi lesz velem, ha este lesz?

Néma a ház, netm járr .az óiia,az asztalon egy szál viráy~.A z g alJatt az esti szárnyaikúgy kékleneVs, mint sz~ilvcsfáak.

Néhány fehér +háx áw lli.1gat kívül,a lvUa este erre les.És nő ttő'n nő az esti csillag, —mi lesz velem, huj este lesz?

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


I. BORÚS ERZSЕ Т

Hazavágyás

Végre méltó helyre +kerültem:nagy az ,én vágyamra, s nagy itt a tenger.De nincs elég nagy altihoz, hoigy énkisóha)tsa~ m rajta ,a 1 е /Ј с еm .

A tenger árján Juélk fodor van,de nincs kínomra feledet.Anyának lenni nagy, agy rabság,rabbá tett engem a szeretet.

A víz4odo+rbarn Szab оlas szemét hátam,nincs n ~sИgtom, s a г Т .е ѕ 5zi pnuszataságo nrepül a válgyam )uaza, haza..

A vanabbam iiuir me5myugszik а lelkem,beint az érő kukorica-tenger,s hazai barlák hiarmia.tos szaga.

Szpdit, 1956 nya;rán

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Efrodrn Katgam у vszk3., a legis-memte(bb б1$ jd.ddis г д — Cse+havé s 1Vtaaugai.ssaint tamd,tvámy ~a, diá~gen ereditn tehetség — л , а lуу

mes,tere а novel!Uának. R,eaiLitstafestđ módј ám х ъüveibem uraл kod-niak а vizu•ális éleanek, е lп гiil-lamb КаpеК s szinek. A ~ áа ~bi kiétnavelLá j гa tm l~l,i átлGll k4nvövđ tö-kéletesen egy.séges klépeivel,,iva ~mgulaitávail és ijimams~ávalkápráztat el.

EFROIM KAGANOVSZЮ

Sгorongás

Az ablaknál álltam a negyedik emeleten. Az udvar, lenn,olyan volt, mint egy kilyuggatott láda: néztem a négy-

szögletes udvar kékesszürke kövezetét és a város átható szagavámnehezedett.

Egy nagy-nagy ketrec, ötemeletes, kisebb-nagyobb rekes%ekreosztva, minden rekeszben Egy-egy fészek, s a fészekben zárkózottemberek, cellalakók..

Elfogott a vágy ember után. Elkezdtem vizsgálni az ablako-

kat; tekintetemet megragadta egy, a szomszéd épületen, két eme-lettel lejjebb. Nem láttam többet, csak az ablakdeszkát és egydarabját a gyalult padlónak.

Abban a pillanatban megjelent egy ember, kopaszfej ű , széles-vállú. Egy nagy dobozt hozott, letette az ablakdes-kára, aztánhevesen mutogatott; láthatólag beszélgetett valakivel, aki nyilvána szoba mélyén volt. Beszéd közben lassan bontani kezdte a do-bozt, letépte róla a csomagoló papírt, aztán habozva megállt; énmeg már türelmetlenkedtem: kíváncsi voltam, mi van a dobozban.

A kopasz ember ingerültnek látszott; mintha valami kár érte

volna. Már leszedte a pa ~ púrt a dobozról, csak a tetejét kell .föl-nyitnia. Bizonyosan, gondoltam magamban, valami gyári áruthoztak, nem tetszik, ezért ingerült. A szemem rámeredt idegeskezeire, melyek egy pillanatig sem nyugodtak; dobolt a doboztetején, engem pedig egészen hatalmába kerített a kíváncsiság;vajon mi lehet benne?

Elő ször azt gondoltam, hogy kalap lehet, de a doboz túl nagyёs lapos volt hozzá; hát akkor talán ingek, mondtam magamban;de nem, ahhoz meg magas, az inget féltucatjával csomagolják,ebben pedig sokkal több elférne. Talán inkább trikók? ... Amikor

elkezdtem végiggondolni, hogy mi minden lehet benne, csak úgyrajzotta fejem, de eltökéltem, hogy kitalálom, mi lehet ... Üveg-árú? Nem... Nő i fésűk vagy !inkább tükrök? Mit nem adnékérte, ha a kopasz végre kinyitná! Akkor el ő vettem a logikát: Mi

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


a fenének haragszik ez az ember? Miért veszti el a türelmét?

Nyissa ki a dobozt, s mindjárt tisztában leszünk! Talán nem isolyan silány az az árú. Talán lehet segíteni rajta. De hopp...hátha cipő k? Nem, az sem, hiszen több párat nem raknak egy do-bozba:

Ehun-e, már megint törGm a fejem rajta. Hát nem mindegy,mi van a dobozában ennek a hülyének? Mi az ördöggel fogok mégtörő dni? Egyszerre eszembe jutott, hogy el kell mennem vala-hová ... Jó. Még egy percig maradok, ha nem nyitja ki a dobozt,jól van, itthagyom . .. Becsületszavamra itthagyom!

A szemem is belefájdult, annyira néztem azt az átkozott do-

bozt. Elkezdtem számolni, tíz, húsz ... Nem, ötvenig számolok.Ez az ember valami szörnyeteg lehet, aljas kizsákmányoló,

bizonyára nincs megelégedve a munkásával... De majd megmu-tatja 6 neki! -

üt percig az eget vizsgáltam. Kék volt, vidám és nyugodt.S egyszerre ebben a kékségben megjelent egy doboz, egy nagydoboz, nő ttön-nő tt és csakhamar eltakarta az egész égboltot.

Visszafordultam. Ebben a pillanatban az ember egyetlen moz-dulattal levette a tetejét. A szemem elhomályosodott; úgy érez-tem, hogy leesik az emeletr ől...

Á nagy dobozban négy kisebb volt. Nagyon értékes tárgyaklehetnek, ha ilyen óvatosan csomagolták. Talán ezüstnem ű ? Eztistszelencék? Agyamban egyszerre forogni kezdett minden; fényestárgyak röpködtek el ő ttem. Ez a játék valósággal megbabonázott,szorongás fogott el. Szinte hallottam, hogy tör fel bel ő lém a só-haj: Mi az ördögnek érdekel engem egy idegen ember. holmija?Mire jó ez? Talán le kellene szaladnom, bekopogtatni ehhez az'emberhez, megkérdezni ... Nem, nem err ő l van szó!

El kellett volna mennem, és most elkéstem ... Jó, hát akkormaradok. Most már van id ő m ... Visszaemlékeztem annyi sok pil-

lanatra az életemben, amikor kellemetlenül éreztem magam. Va-lamennyi az én hibámból volt; akarattalan báb voltam mindig;mindjárt el kellett volna mennem, s nem itt lesnem a pillanatot,amikor ez a kopasz hajlandó kinyitnia dobozát.

Még mindig ott áll, lenn. Mutogat, mint aki meg akarja ma-gyarázni valakinek, hogy mi a hibája az árunak. Aztán a nadrág-zsebébe mélyesztette a kezét, úgy látszik lecsillapodott. Mindjártkinyit egyet a négy doboz közül és kives г ... kivesz valamit...mondjuk órát ... Ora jutott eszembe, pedig tudtam, .hogy nem azlehet...

Az ember hirtelen kivette a kezét a zsebéb ő l éts újra a dobozkörül motoszkált. Szorongva, néztem, ahogy megragadja az egyikkis dobozt, leveszi róla a papírt, aztán újra visszateszi a nagy do-bozba. Egyszerre elöntött a vér, a kezem ökölbe szorult. Micsoda

920

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


alak ... legjobban szeretném a saját kezeimmel ... Dehát miféle

szörnyeteg ez?Egész nehéz szorongásommal éreztem most, hogy mit okozhat

egy ember a másiknak. De aztán dühöm rimánkodássá szelídült:»Vedd le már á tetejét ... Nyiss már ki egy dobozt ... Csak egypillantást hadd vessek bele. . .« Válaszul az ember Atthagyta azablakot és eltűnt. tgy éreztem, ІhІ gy elhagy az eszem.

Talán a felesége hfvja egy pillanatra. Az asszonyok olyan sze-szélyesek. Vagy elment, hogy megmutassa, milyennek is kell lenniannak a »valaminek«? ... 0, csak lássam már végre, hogy mi az,akkor köpök minden dobozra ,és odébbállok. Szabad leszek, végre

szabad ... ha-ha-ha.Gondolataim űzték egymást. igy mг gy el az ember eszi --mondtam magamban. Az ember újra megjelent, s én ismét hatal-mába estem. Rimánkodtam neki a tekintetemmel, hogy ne menjenel, ne hagyjon itt ilyen állapotban. Van id ő m. Kivárom ... Csakel ne menjen!

Nem, a vilag mégsem annyira romlott. Az emberek nem olyangonoszak. Jobban érzem magam ... Lám, mosta kopasz, kezébeveszi az egyik kis dobozt, megnézi minden oldalról, lám, odanyúla tetejéhez, most, most... behúnyom a szemem, a szívem sebesen

zakatol, nagyon sebesen...Mi történt? Fények cikáznak föl-le a szemem el ő tt. Levette atetejét, a doboz négy rekeszre van osztva, mindegyik rekeszbenegy-egy kisebb doboz, ugyanolyan papírba: csomagolva, milyenbe?igen, sárgába. Mit tegyek? ... Istenem, hiszen újra visszarakja akis dobozta helyére és lecsukja a tetejét. A torkom, érzem, elszo-rul, kiszárad. El is kiáltattam magam talán? Nem, ezt nem teheti,bizonyosan kinyit egyet közlülük ... egyet, ezek közül a kicsikközül ... Hiszen nem is fontos, hogy mi van benne ... Mennyibenérdekelhet ez engem?

Istenem! Űjra a kezébe veszi a dobozt, a nagyot; aztán a ki-csiket, valaшennyit egyszerre .. , könnyedén, egypár ujjával ... Na-gyon könnyű tárgyak lehetnek. Nos? Fölkapja az egészet és el-viszi.

A fehér ablakdeszka üres. Nincs ott senki. Nyers fájdalmatérzek, rettenetes fájdalmat ... Miért?

Tudta az az ember, hogy valaki itt szorong, és hogy egyetlenmozdulattal könnyebbséget szerezhetne neki? ... Hát akkor miértnem tette meg?

Miért?

921

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


EFRĐIM KAGANOVSZKI

Ras ke

D aske kilenc éves volt, amikor egy meleg nyári nap délutánegy sereg asszony jajveszékelve ,és gyászénekekkel ellepte

az utcácskát, amelyben lakott. Mindenféle rongyot, ágynem ű t hoz-tak, valamennyien Raskelére vetették magukat, körülvették nagykötényükkel, megtörölték az orrát és kérdezgették:

—Nem ennél valamit ... árvácskám?Attól a naptól fogva Raskét árvácskának 'hívták. Alig is emlé-

kezett anyja temetésére. Csak azt látta, hogy valami hosszú feketeládát cipelnek a kórház udvarán, a szomorú fehér épületek között;és sietnek vele, mintha minél el őbb túl akarnának lenni rajta. Arrais emlékezett, hogy azon a ragyogó nyári napon ott állta kórházkertjében az asszonyok között, semmit sem evett még aznap, ál-mos is volt, de az asszonyok nem Pnagyták aludni: lökdöstük a kö-nyökükkel, csipkedték és szakadatlanul ríkatták. És Raske sírt;habár azonkívül, hogy nem hagyták aludni, semmi baja sem volt,s ő t nagyon tetszett neki a kórházi kert suhogó zöld fáival.

Este volt már, mire a jó asszonyok visszatértek ki-ki a magautcájába. A nap még megvillant egy szürke szomorú ház ablakán.A temet ő , amin átvezették, tele volt sárga halmokkal, friss föld-szagot lehelt és félelmet ... Az egész világ homályba borult, azemberek zajongtak benne. Anyák ültek gyermekeikkel az árokszélén, felettük a távolban .aludtak a mez ő k.

Raske ott állt a kis utcában, a jó asszonyok sírva kiáltozták:nézzétek a kis árvát!`

A gabaj 1 ) felesége a kezét fogta, Kavele, a hentesné kövér ké--zeivel fonta a haját, s a kezeli boltokból énnivalót hoztak neki.Raske evett, szeme már félig csukva a fáradtságtál, de a jó asz-

szonyok házról-házra cipelték. rtTgy tű

nt neki, mintha valami rosz-szat tett volna, s most b ű inhődnie kilenc érte.

1 ) А. zsimаgága gaidвok •а .

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Aztán- elaludt egy padon valamelyik házban, s éjjel azt ál-

nnodta, hogy anyja valami sötét utcán fut, ő meg. utána. Nem voltaraár ereje tovább futni, s anyja elt űnt a sötétbon.

Másnap reggel egy ismeretlen asszony jött és megfésülte bá-dogfésűvel. A fésű tépte, fájt, ahogy kaparta a b ő rét. Aztán meg-szánvlálhatatlan sok lépcsеn le kellett cipelni valami nagy, nehe,lucskos dézsát. Nagyon nehezére esett, s folyton anyja után sóhajtozott, meg )pincelakásuk után, ahol nem volt annyi lépcs ő .

Lassanként megismerkedett valamennyi házzal az utcában.Egy ajtó sem maradt ismeretlen számára, és akárhová ment, min-denütt rácsű rték valami munkát. Mosta a padlót; a háziasszonyok

szelíden_ figyelmeztették:De Raskele, hiszen egész nagy pocsolyát hagytál ott! ... Így

sohasem lesz bel ő led semmi. Én csak jót akarok neked, hogy viddvalamire az életben ... Csináld meg újra .. .

Raskele, vidd csak le a csointéiz) a pékhez.És í;gy tovább.Raske mindenütt ott volt, minden udvarban, pitvarban, sza-

ládt, ugrott, forgolódott, borsot és fahéjat tört, ringatta a csecse-mő ket. Csak hívni kellett. Ha nem volt kéznél, szidták:

Hol kószálsz mindig? A lelkem is kikiabálom, te meg nem

vagy sehol...A polgári házakban, ahol dolgozott, sok mindent látott, amit

azelő tt soha. Meg-megérintett valami idegen holmit, s furcsa érzésfogta el t ő le, mintha a tárgyak rákacsintottak volna. Bekukkantotta nagy, sötét szekrenyekbe, ahol csillogó, színes rwhák lógtak, frissfehérnemű :és ezüst gyertyatartók. Mindez különös volt neki; s márnem unatkozott, mint azel ő tt, az unalom lassanként örömmé vi-dult . benne. Szívesen maradt egyedül, külön•sen szombaton dél-után, amikor mindenki elmeltt, és rábízták a házat. Olyankor le-feküdt, révedezett, de nem aludt e1; különös örömet lelt abban,hogy egyedül van. Еgу nap megérintette a testét, s azután gyak-ran simogatta karját és combját durva, összetoldozott inge alatt,amit munkája fejében kapott valakit ő l.

Raske most Biraselénél, a gabaj feleségénél lakott, aki könyö-rületbő l magához vette, mondván, hogy »igazi anyja« lesz a kisárvának. Ha aztán valakinek szüksége volt Raske szolgálataira,elment Braseláhez, azt mondta neki:

Brasele, add kölcsön árvácskát néhány órára ... Meghá-lálom .. .

És Brasele kölcsön adta a kis árvát.

Egyszer Raske észrevette, hogy az asszonyok valamit sugdo-lóznak, s nyugtalan pillantásokat vetnek a mellére, és amikor kis

2) Ktilönleges zsidó é eg, bbféle vagdalt hu; babbal.

923

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


idő múlva elment Reb Baruch Schlap szatócsüzletébe, Iechova a

»zsoltáros« azt mondta neki mély hangján:— Hallod-e .árvácska; nem rakhatnál valamit magadra, hogyne látszon annyirá? Olyan útálatos látni. Hiszen úgy dagad, mintaz éleszt ő s kalács, az isten bo с sássa meg...

Azzal kemény ujjával' megcsípte a kislány mellét.Azon az éjszakán Rasket szegényes ágyán furcsa meleg ön-

tötte el; nem hagyta aludni; szüntelenül az a furcsa sejtelem mi-toszkált gondolataiban, amit Iecchova kemény ujjá és különös ért-hetetlen szavai ébresztettek benne.

Hirtelen megfogta a rn,elleit, s most el ő ször érezte, hogy telik

meg keze azzal a két kis halom friss, bársonyos hússal. Megreme-gett, arcát elöntötte a láng; fölugrott fekv őhelyérő l és a hajnal sá-padt, kékes fényénél leült az ablak mellé, kezében kapott kistükre, inge lecsúszott a válláról; s Raske, mintha most fedeztevolna föl, elkezdte vizsgálnia testét. Furcsa izgalommal nézte,ijedt szemmel, kalapáló szívvel.

Körülötte minden aludt még. A világ szürkén, hallgatagonvette körül. Raske ingét leejtve, elbágyadt, halvány arcán megle-pett mosoly derengett, gyerekes kezében görcsösen fogta kis tük-rét.

KOSSÁ JANOs fordítása

924

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


BOGDANFI sANDOR

Cinikus vallomások

Azoknak ajánlom, akik bántottak,é s azoknak, akiket bántottam•.

ÍREK ÉS TĐILFORGATOK

Mert vannak írók és vannak tollforgatók, amiir ő l te nemtudsz, nyájas olvasó. A különbség köztük az, hagy az író nem min-

dig tehetseges, a tollforgató pedig nem mindig tehetségtelen. Azíró legértékesebb könyve .a tagkönyv, amelyben minta bibliában,megtalálja a világ öss es bölcsességét: a rangot, megbecsülést ésa nyugdíjalapot.

Nyugdíj nélkül nehéz írni — gondolom magamban és határo-zottan érzem, hogy a toll forogni kezd az ujjaim között, minthafigyelmeztetne: hahó, lassabban a testtel hékás, tollforgató vagycsak, vigyázz minden betű re!

ЁRDEKESfT, DE GYORSAN

— Maga író? — kérdezte a csinos fiatal lány é szemébenmegcsillantak az ő szinte csodálat apró fényei.

Az ő sz író nagyot szippantott szivaréból és zavartan pislogvabálintett.

A csinos fiatal lány elpirulta belső izgalomtól és cinkos bi-zalmassággal, egyenesen az író szemébe nézve mondta:

— Akkor hát mondjon nekem valami érdekeset, de gyorsan.

Az író agya lázasan működni kezdett, mintha rejtett motorokhajtanák, Aztán a motorok hirtelen leálltak, az agym űködés meg-szint.

Nem tudott mondani semmi érdekeset gyorsan.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


É S LÖN MUNKÁSTANÁCS

A buta envber íróasztalnál ült és parancsolgatott, arra hivat-kozva hogy ő a munkásasztály fia.

A munkásasztály okos és éles szemekkel figyelte, mígnem egyszép napon fülöncs ј pte és ígq szólt:

— Kotródj fiam, majd apád ü1 a helyedre!

B E N E D E K ÉS A H USZAK

Huszan dolgoztunk az újságnál, közűink a jóltáplált, jómegje-lenésű és jómodorú Benedek is, aki lenézett bennünket. Sokat ol-vastunk, konferenciáztunk, vitatkoztunk, rengeteget cigarettáz-tunk és kavéztunk, sokat írtunk, fordítottunk, keveset aludtunk.

Csak Benedek nem írt soiha.Mi, tizenkilencen, kifejezési farmákkal, tördelési megoldások-

kal és adásságokkal kйsZködtünk, s egyre inkább érett bennünk atudat, hagy szegényen halunk meg. Csak Benedek volt kivétel. Őházat vett, bútort, villanyszekrényt, motor'kerékp árt és borotva-gépet. Mert ő hirdetéseket gyű jtött, pénzt szerzett a lapnak, mipedig csak szívünket és vérünket adtuk.

HALOTT KС L T ŐA kórház- halottaskamrájában farácsos padon fekszik Lajos, a

keltő .

Kartársai és barátai, akik körülálljuk, minden verssorát olvas-tuk, gyakran hangosan ócsároltuk, utánérzéssel vadoltuk, többszörpedig, amikor megéreztük, hagy sikerült kimondania a kimondha-tatlant, néma döbbenettel és elismeréssel szívtuk magunkba egy-egy versét, — most is fájdalmas szorongással és némi írígységgelérezzük, hogy Lajos már megint valami halhatatlant cselekedett.

OsZiiNTE BiRÁLAT

Összes, kopaszodó, alacsony emberke a gyermekíró, helyesebben:a gyermekek írója. Fején nagy fekete kalapot, lálbán magasszárúcipő t, szemében jóságos, megért ő tekintetet visel.

Verseket ír, dús képzelettel, csupaszív hangnemben, kötött

92 6

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


formában, tehetségesen: a tapsifüles nyuszikáról, a tarka bociról,a bruшmogó medvérő l és Lacikáról, aki nem akart szót fogadnianyukának, de azután mégis szót fogadott.

A gyerekek — akik helikopterr ő l, lökhajtásos motorról, gép-emberrő l és holdrakétáról beszélnek egymás között — tátott száj-jal olvassák a gyermekíró verseit és elnéz ő mosollyal, fejcsóválva,hamisan selypítve mondják neki:

— Dádá, báci! .. .

E LSŐ 'ESTE PÁRIZSBAN

Első este Párizsban a Nagy Buleváron sétáltam a káprázato-san kivilágított kirakatok és a szüntelenül ihömpölyg ő tömeg kö-zött, egyedül, elveszetten.

Az úttesten ezrével rohantak a gépkocsik, mint zúgó acélfo-lyam, a házfalakról vakító fényreklámok hivalkodtak, a járda szé-lén pedig utcai árusok, rikkancsok kiáltoztak raccsolva. Egymáshoz

simuló párok, erő

sen kifestett nő

k, burnuszos arabak, öregarcúkörszakállas diákgyerekek, fiatalosra borotvált és masszírozott arcúaggastyánok haladtak el mellettem, s nekem úgy tűnt, hogy min-denki engem néz.

Mintha mindenki látná rajtam, — tömöttvállú kabátomról,vastagtalpú cipbmr ő l, széles nadrágomról — hogy idegen vagyokés aktatáskámban kenyeret, Zdenka-sajtot és bácskai sonkát vi-szek, mivel nincs elég francia pénzem, hogy étteremben vacso-rázzak.

E szorongó érzés közben egy sz ő ke fiatalember állt mellém éstikéletes francia nyelven megszólított:

Bocsánat, tessék megmondani, merre van a Z`héátre Fran-vais?

Nem akartam hinni a fülenvnek.Egy vérbeli francia ingem kérdez, nálam tudakozódik, nalam,

aki alig néhány óraj a érkeztem Párizsiba, életemben el ő ször!

Elmosз lyodta2n és már kerestem az ill ő francia szavakat, hogyudvariasan elutasítsam, de abban a pillanatban a Bulevár másikoldalán, pontosan šžemközt, megpillantottam a hatalmas neonfel-

iratot: Théátre Franais.Lá! — mondtam hanyag párizsi hangsúllyal és határozott

mozdulattal a túlsö oldalra mutattam.Attól a pillanattól fogva otthon éreztem magam Párizsban.

927

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


AZ І S тЕ !МЕ :К 'RÓL

Az idő s plébános bölcs, okos s m űvelt ember volt. Rengetegkönyvet olvasott és tudta, hagy isten nincs.

Csak azt nem tudta, hogy vannak istenek.

V~R СS ÚTLEYE L

Elő kelő trieszti étteremben ülünk, spárgalevest, milánói cote-

lette-t, áfonyát, pármai sajtot, habos mignonokat, portói vörösbortés- moccakávét fogyasztunk. A rendkívül ízletes és. rendkívül bá-gyasztó ebéd után egy bankigazgató külsej ű , agyonborotvált-arcú főpincér készíti a számlát, én pedig vörösfedel ű útlevelembő lhalászom elő a leped ő nagyságú olasz bankjegyet és fizetek. Az írt-1evé1 ott fekszik a fényesen csillogó ev ő eszközök és kristálypoha-rak között a hófelhér abroszon, mint egy vörös folt. Signor Sorettiaz ebédtársam, akinek négy bérháza, három üzlete, két gépkocsija,többkarátos brilliánsgyűrű je és huszonkilenc alkalmazottja van, scégjelzésébő l ítélve a leánykereskedelem kivételével az égvilágon

mindennel foglalkozik, jóllakottan pislog az útlevélre és határo-zott hangon mondja:

Szerintem a kapitalizmus jobb.A súlyos kijelentés egy világkéaet, a vilag képét idézi fel

bennem. Agyam lázasan működ.i+k. Megdönthetetlen érvek, dialek-tikus igazságok, Marx, Lenin, Tito mondatai villannak fel emh-kezetemben, de azután ráddbbenek, hogy signor Soretti »dialekti-káját« a négy bérház és a huszonkilenc alkalmazott határozzameg.

Önnek bizonyára jobb — mondom csendesen és zsebembesüllyesztem vörös útlevelemet.

SZEGYELLЕМMAGAM

Egy szellemes francia közmondás szerint: partir e'est mourirun peu — elutazni azt jelenti, mint egy kicsit meghalni.

Nálunk ezt a mondást így mádosít űiatnánk: külföldre utazni

azt jelenti, mint egy kicsit szégyenkezni.Mert valljuk be, ha valakinek a rengeteg szükséges tényez ő

szerencsés összjátéka folytán sikerül közköltségen külföldre utaz-nia, nem kerülheti el az itthonmaradottak szemrehányó, írigy pil-

92 8

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


lantásait és ócsárló anegjegyzéseit a háta mögött. Ezek a pillantá-

sok szinte nyilvános szégyencölöphöz kötözik az embert.Tíz év alátt ki ё tszer voltam külföldön.Szepegve a sarokba állok és szégyellem magam.

C S AL I MESE

Hol volt, hól nem volt, a bürokráciás tengeren túl, vagy talánmég annál is messzebb, volt egyszer egy f őnök.

Ez a fő

nök arról volt nevezetes, hogy sohasem ostromoltapiszkos ajánlatokkal egyetlen fiatal, csinos n ő i alkalmazottját'sem;

nem hívta vacsorára;nem vitte hivatalos útra;nem rendelte be délutáni túlórázásra;nem adott könnyebb beosztást magasabb fizetéssel;nem bókalt,mégcsak gondolatban sem kívánta meg egyetlen csinos n ő i

beosztottját sem.Ez a fő nök nő volt.

A T A L PN Y A L 0 B U K A S A

A talpnyaló korán kelt, mert rengeteg volta tennivalója, azaznyalnivalója. Sietve öltözött, egy hajtásra felhörpintette a teáját•és kiszólta konyhába a feleségének:

— Mucus! Mákost is csomagolj tízóraira, Bányai fölöttébb sze-reti!

Közvetlen fő neke, Bányai, csakugyan fölöttébb szerette a má-kost, mégsem tudta elintézni a talpnyaló kinevezését, mert a t đ r-vény csak az igazgatónak adott erre jogot.

Az igazgató is fölöttébb szerette a mákost, de az új törvényszerint csak az igazgatóbizottság nevezhetett ki vezet ő tisztvise-l ő ket.

Az igazgatóbizottság hét tagja is fölöttébb szerette és fo-gyasztotta a mákost, kiderült azonban, hogy a legújabb t ő rvényszerint a kinevezéshez a huszonöt f ő bő l álló munkástanácš bele-egyezése szükséges.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Ennyi emberrel szemben tehetetlennek érezte magát a talp-

nyaló, se makja, se nyála nem maradt hozzá.Nekigyürkő zött és dolgozni kezdett.

Р0К 'Н ÁLбS T~TЁN ~ E T

A iák póknak született, nem tehetett róla.A szövés volta mestersége, de a sors egy íróasztalhoz ültette,

papirost, tintát, tollat kapott és telefont.

Az íróasztalon írni szokásA Pók azonban sző ni szeretett.Más anyag híjan a telefondrótból szövögette hálóit:

Halló, életékes Hely! Felhívom figyelmüket, hagy Balognagyon gyanús ...

Halló! Rédei problematikus...Halló! Kovács megbízlhatatlan .. .Halló! Veres használhatatlan .. .

A drátoп L sző tt hálók hínárként fonódtak .az áldozatok köré,húzták ő ket a mélybe, a szégyenbe, a bukásba, a Pók íróosztalátépedig egyre magasabbra emelték.

Végül egy hálókészft ő üzem vezet ő jévé nevezték ki.Akkor derült ki, hogy nem irt a hálókészítésihez, ha nincs

hozzá áldozat.

E L L E S E T T PÁRBESZ D

Lecsúsztam. Képzeld, ma reggel közölték velem a Központ-ban, hogy nem nevezhetnek ki igazgatónak, Volt valami ügyemhat évvel ezel ő tt, tudod...

Tudom.rt7gy hallom, Petei lesz az új igazgató.Soha! A Központ nem engedi. Peteinek is volt valami ügye.Vagy úgy? Akkor hát ki lesz az új igazgató?Csetei.Annak nem volt ügye?Volt.1 .s mégis?

Még1S.-- Véleményem szerint neked kötelességed felhívni a Központ

figyelmét . arra, hogy Ceeteinek valami ügye volt!

930

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Nem teszem.Miért?Mert nekem is volt valami ügyem.

SŐHAJ A VILÁGHÍR UTÁN

A ,világiradalam nagyjainak élettörténetét olvasom.Balzac piszkos adósságokkal küszködött, Voltaire verseket lo-

pott Shakespearet ő l, Oscar Wilde természetellenes nemi viszonytfolytatott, Pet őfi izgága, pökihendi viSelekdésér ő l volt nevezetes,Móricz Zsigmond oldalakat másolt ki idegen könyvekb ő l, Villonliterszámra vedelte a bort és többször is nyilvánosan megbotoztákrészegség miatt, Szabó Dezs ő pedig írótársainak ócsárlásával ésрletykázássаl töltötte életének j avarészét .. .

Nё rni .keserű séggel állapítom meg, hagy jómagam és néhányvajdasági írótársam sok mindenben igyekeztünk utánoznia leg-nagy obbakat, de lám világhírre mégsem tettünk szert.

931

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


HUSZAR ZOLTÁN

Talaikoztunk,aztan élváltunk

Látom mгоаmnat itt ősz hajjala padon ülni.Sétabat с im a 'kezemben.Blalldbamwn m ъ а П nV~ s z ,

a jdbbon még•cip.

(A jobblábam .mindig erősebb volt,

mint a bal)s nézem a nőket, ,hogij 1ebe; ►

a tó f dlе tt.Most rámnnéz ;az öreg.

Az arca éppen olyan, mint g a z enyém,és mosalyоg,

de nem szól.

Kicsit eloregörnyed.

Én &em szólak,csauk ,kihúzom magа m.

1957 .

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


uuszAR ZOLTAN

Utcasarkon

Hetven ki Ј і óvк L l . a hábшmon ihs eLmeg yekvagy száz m+éteriag, ha nem zaл arna;k.

С в л а lk fiállna f e L e gondommellett ug г І ѓ anannyi gond.

S е kai belii,gу ibe nem avatkozom,s az ezt +követ ő k о vetelés közismert.

Csak ne lenne olyan ismerő s nuégegy hang, két szeren s a maosalya . . .

VcvsaLatlan nшdrág+ban járok ayko3,de nem engedem, hagy össze,gy ű rjenek a szemek.

Milyen (altos, elnyű tt .a nap —ki Vicellene már egyszer cserélni.

1956

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


HUSZÁR ZOLTÁN

Nyaralegész őszig

Halk zenére lejt föl-fölnevetves lef ekszi ~ k egy lkéapzelt kerevetne.

Máskor v.nott vgy bús г n 7пerengő

d n+aQua iköriúl zöld selyerrukendő .

ErlJ szép fiút taпt miј ј denre készen,

hogy vitesse rruagát szíven, kézen.

Aztán iklársxagú, ihidég teremiben

nyarcul egész őszig, ihоgy feledjen.. .

19 3 6.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


SAFRANY IMRE

Nagyapáti-Kukacnyomában

N ehéz írnom Rálаd NagyapátiKukac Péter. вleted+bdl i's

csak részleteket ismerik, élet-művedbő l is.Еltél. Dolgo~aGá1. Agyonittad ma-gad itt Tоpolyán, Bаj s á n y Hegye-sen... Tanyákon ittál és lefestet-ted a tanyát, a gazdát, a fiatal-

gazdát, a ►z egész юsaládbt: erekes-tő l, tehenestő !1, hоrjastál'. Kacsmák-аn vedelted az italt és festettél

érte a kaс smarоsékna+k hattyukata tavon, aratást, utcarészletet .. .Pálinkafő z ő kben nyaraltad a me-leg papramorgót és festettél akazánsnak is .. .

Szétszántad a kápeidet. Itallt ésjó szót fizettek érbü!k. Kellett azital i:s és a jó szó is avаgyon kellett.Épp úgy kellett, mint a maszatolás.

egikérdeztem a trafikban:— Megт nоndarnák-e hol la-

kik -annak a meglhótt Nagyapátifestőnek az apja? Szerе tmék vele afiáról beszédn,i.

— Kukac Féter +bá!asit? Nem tu-drom, ihol ta!lálhatmá meg, — fe-lelte a trafikos, de látja ott azt azembert az élpitikez~é~smél ?

— L'átom .- Az beszélhet magának Péter-rak

Az ember, aki Rólad beszélt, kis

ketrecben ti1t: az é ip п ilo hotel !kő mű -ves-lilftjének kezelő je.

Kár кé г е tn, hogy ita'1n ~ ak adtaa fejét. De tudja, hogy к и у у van !Nálunk a nép n,eheaen adja ki apénz ;,, de e+gy ké+t Ikц+piicáva'l ;szíve-Sen mсgkiíanálja az embert. Féter isleitta a k!é!pek árát. Úgy is fizetett

rá saegény. Pedig, hej, di híres em-ber lehetett 'volna ~belő І e!A beto,naз bekn&t .ráhe~lyeztÉk az

emelő re. Az ember, aki . Rólad be-szélt, elő renyomta az indítókart ésа sivalkodó szíj meg!szakibotta rnon-dataindkat . .

— . . . híres ,ember lehetett volnabelő le. A föl+dbirtк dkas i's +hintátküldött é+rte nem iеgуszer.

Hol találihatnám meg azt aföldlbirtakast?

Hol van az m,ár, :kérem! Meg-halt. A birtok volt — nincs! A fe-lesége valahol Szabaкb kam, él.

Nem ~tudja hogiy hív+ták ?— На1 1ј а , ' én m+ár nem enllék-

szem.Úgy tudonti, Péter apja még

ёl. Sт eretnék ,bezё lrц i vele.Magtaláil'hatja !kérem. Taliics+-

kával jár minden nap. Ócskavasatszedeget. De ha beszélni akar vele,akkor inkáhь úgY а i + é l + e lő tti т.' 'k -ban ál'lítsa meg, mert szereti atargyit az ё reg, ё s délutárv már ...hisz tudva ! Ingembernek márnem ok kell. A 'kevés is me+gárt.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Az as7г aiъyt, aki e:mlékezett

Rád,а

vendéglő г ben találtámmE'g. Egy pdhk rpál:mlka á11it elötte.Az autóbuszt várba. iElmondba, hogyт vem merne megeskiádni rá, de úgyemlé+ksz•ik, ihоgty tűnbetésbf~l mé!g+ r n e гlléd ig ül•t agyszer а >polgári«41armad asг tályá•ban.

Miért tündtetésbő a? — kérdez-berrn.

Azért — felelte (ne гharagudj,_rogy leírom) —, mert varods volt a1fee éа dcsrúnya pabtan.áso a arca

,és mert nem szeretett mdasakodni.Еу mert a gy+erekelk ю stiuf;alták.Olyan meledgeuti, szinte becdézget ő

.hamg g ~ c , , z mondta el ezt R61ad• azasszony, 1ha halJil'iattad 'volna, Tesem har•aguc~ a i á Q rá. Hiszen zeret-ted. Szerе tte+d, mert neon öltögetteRád а rnye ~ lvét, mint a tdöbbi. Sze-dretted, ment nem nevetet*_ ki, ha. a+tiagy fekete táыa elé 1 ó b + á ~ d t ! a d ma-gad és+ hiába kérdezett tanárod, ergy

srrew k ,ot som tг

udtál a lecké+böl. Ti-.zenm ~ yolc év,e vodtál és nem akarfiálhasonlítani azckra, akik gn;u:zy,uitak.Csipá,s És 't.a ~ k > n уІ .s tizenКét-tizenhá-roméves elkénye+ztetetterk! Ti másttudtál! Senki sem tudott úgy r,adj--zolrni. Sercvki•ve,l nem iиatt versеnytа rajztGur, csak Veled.

S•zenetted iazt •a k.i ~ siányt, mert-nет áarul+kodotb, ha dő lt belriled aborszag is •bántarogva nventéd и

ihelyedre г ,padsarok között. MeIg_

etted szívességbő l az uzsodnnáját,• r hоgy bttlhom meigdácsériék az tvá-gyát ós me+g г véddbed, ha i h á aьar "uzab t а

fiukka гl éЈ ellene fordult a hadis г Ј e-- xerncse.

Az egyik'keгeden meg~sdámlái'hat-tad vo na ki közeledie гtt Hozzádт rvin+t emlber e+mberhe гa, abban aziskolaévben. Ёs ezek között volt aza kislány, aki пlуап jóízű uzson-nákkal jött abba a förtelmes isko-lába.

A vendégaö asztadánál búcsúzikemlékedrt~ az ssmony .

Úgy szeretrném., — mrandja-- a mindezt nem b őlem 'hallód.

Péter, ha itt lehetne, ugyan gуm ondta om olna. jel.

A n é g 1 ; dcsárdá!haz autó+bai~almenteni. A fiIketidcsirvel. A

kövér kalauz egyre mondta, lдоууnem +csárda már a т égi к э в áг да , dimert nagyon fúrba az 1daLá г t а

kíváncsiságy, :azért semmondtammeg neki, hagy a Te nyomodbanj árok.

Az érpület mégj á г li. Az дио !jta-

ját befalazták. De képed ott lógа

gangom. Erösere meg!vetemie•de г tt,itt-itt li в rpörtgiött гыa a + festek,di ;az•ént kép +az még ra is. Mégpedig :а avából!

Tudnak Rб lad az exnber.ek. Eis mondtak, ihagy ott é1té1 közöt-Liik. Egry kicsit i•nigyeltelek: :éte1,ital kvártély járb a képésYt, •akár-rnerre vitt a lábad: Az emlber, akiа s árdát tartotta, éppen Topolyánvolt. A feleség;e meg a szabadkaikór'házban. Nem beszélhet+tem ие-lü.k Rálad. De a 1ké!р , az ott lб ,g +аgangon. n;crlrgalszem ű ány' leis •törölte гóla a port, hogiy jibbandássam,. A ker•Ékpár is ott áll azakádcbörzshöz támasztva, a+cséz;a isútrakészeue І . Az •a rneQl•é г nуеsember m ~ érte az italt, ug -e? Ahídról awtó robag. A rfelhrik kö-zött még most is ,ott berreg a .két•-szárn,yú reгpü2ógédp. Ig;en.. Ilyen

;autó, ilyem kébkerekű

koicsi, ilyenrepп ilđgép sгá+llította akkor .az Ет-bert, amikor a nemzetlköгzi utatrneglépítettétik és Te dvcltál a szem-tanú. Ej, micsoda me: .+és rakébáй сatpiС з gáa'hatnál ma!

~ha+gytam egy komlб s.t. Majdegy ,sövénnyel kierítebt ta-

nyát. (Szé,p Merés, m•yúlik az útsze-g1ély Іző vén eperfákig). .a12óg1 eg3'

két lépés, e+gy két grondod,at, ésdbefiordulak annál a fiatal erdnélа másik tanyára. Ott is ha>gytálrképet magad után. {Ha soká ezena lvidé!kem к n;ara+dak, úgy ё rzem,

36

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


véagig kelt jáxnо m az utadiat, öreg

csava а r g + ó ! )Vonatfiiitty. A horiZo ~nton egY

megkésett nemzetközi g З ђ orsvonatjá+té ~kкnazidonуа pöfékel. Hogy ka-lixnpálmak utánia ki з Ρ ,gyui+askatu-lya-~kacsi+k: e!gy, kettő, ,há.rо m,négy! Az ötöáilk nagyoьь . Bizto-san +hálókacsi! Szeretn+dm m+eg Іkér-dezаi Teled: +köptél-e a. vonatokután, Te, alki atyaúristen+e vdltáй

ennek ,a tanyavulágno , mert újra-alkottad +képedme rés hasоnlatoasá-

gadra ?A tanya , elő tt a vén sző l lő tő kék

még mindig élnek. Leveliik +sáraga,rozsdavörös, vörös+biarnia ... A pdnc з Ρ é ~ ben forrnak a borok...

A tanyaudvarara amikor rajévedemlutetttem minthai ti Фkaš jelstnátmondtam volna; minit m,agán+lá.t+a-gatót üdvözöltek a nyílt tekinte-tek.

— A képet akarja látni? Amit

a PÉTER festett? Csak tessék.Itt van.Témyleg ott lógott .a ké!p. A

nyoszolya fellett. Két fedső sarikát— árral talán — kilyukasztották,zsineget fűztek bele és íugy alkas+z-tdtták fel. +Itt ís, ,akár a csárdánálott kering az .akálalbmbok felettaz a kávédaráló kétszá г yúaeroplánod, míg lent a tanya k'ördilbékéséri Qegelész a jóság. Most isígy van itt. Mé+g gaz ablakok felett

a téglapárkányt is оlya+n téglavö-rösre meszelik, mint mikor Te errekóboroltál.

Kérdésgmrs, Ihogy eladó-+e +a fest-mény, a szikár tanyai ,asszony ígyv гáilaszalt:

— Már hagy lenne eladó? EZA MI TAIVYANK! ! ! -- Matjd tré.-r"ásan ,hо zzáfílzte:: »~gy +i+k f iamkapja majd a tanyát, a másik mega 'képet!

Az udvaron a fiúk motorkerék-párt javítattak.A kutyák egyet sem vakkantot-

ták. Se ,amikor bementem, se ami-kor kijiötteк n a tanyárói. Mintha

csak tudták и + о + l пlа, hiagy a Teü~gyedben járok.

A máѕ iik asszany, aki sahasІ n-fog elfeledni Té,ged, eléibem

tette a fityóka pálinkát. Tégied márr І g megettek a !ku+kacak, д + е z .azasѕaanry sn'g ma is k + оrёsztapjá-nak titulal'. Egytiki.ink sem kérd Іz-heti meg most То1 ед , hogy miértis csattant el az .a ;h+a+ta im+ as nyak-1еиез ott а korzó kellő s köze+pén?

Azóta féltdk Тд1 ед a +sü.ldő lányak'é s messzire ~ kiiJKe+rültek, ha а gуa-lo ~ gJ 'á г n egyi+k 1Đ acsm+álból а т г а -sikba tántoso,gbál.

Ma tudtam meg, lhogy Olaszor-sza+gb an is+ ј ártál.

iMit ,akart г faг.agtatni belőled.mecénásod? Madonnafest ő t?

Nem tudoп n, meddig voltál atalijá+n+ok földjén, ,azt sem twdom,hegy mit látbáQy mit tanulMl. Deет megtanultam То1 ед , lllоgyan-

kelt kitartani, megmaradni +csdkö-туö7ет é+,s önfe~ + űеn vélt ;i+g,azunik-iba,n,

Rá sem -lhederítettéd: ipárbfogód-гra, aki +о д а >szorsaága ki+ruк~nás+ad+utan, — +a+b г ogy itt emlegetik, --»levette Róiad а kezét« .

A tanyavilá,g nem tagadott ki_Szinte látílak ;a tanyák k!üze+léb°n:fantasztikus B ~turá+ иal dabálodfel az a.pr6 színfoltokat. A le-enyvezett »deklin« kadásztenger

Ihullámzik. A dtílőú+ton vadvur.ágokvirítanak. Ё tétlen is: г з г и и г у +а +ala-+ka+d. ott kuporog a kisszékén anagyapáti-ház melllett. Kékr+e gém-+beredett kezedb+en .pemzli. A mai-mit fested.

GSAKAZBRT IS !

Lttam a+~taz&uarcképedetis, ahol a 1 о +рó egyik végét а

~k,adaa'kás hordóEba, І а másik végré tmeg ;а saját saá+dba pingá+ltad.

Két hordd elett iidsz a ,fiöldön. Azegyikre kadarkát írtál, a másukrameg iirmt б s + t . Ülsz а hardók elő tt_Fiatalon. Sovámy,an. Részegen_Egy szál cigány c:w І cc g а füledbe.

93?

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


2 darab deklicinkveisz

török vöröspárrizsi kékcitrom sárga2. darab pemzlifeketesötét zöld

1.50 fillér•30 »

2 0 »2 0 »2 0 »

I60»10 »30 »

3.50 fillér

Ne - neheztelj rám érte, di mostlernolom ide, amit сeruzáп r a + l ѓ r-tá1 anч ia!k а kadax~ kás önar.cképed-nek a tifan,á;kj'ára. і Kisz,ámítattad,:hogy mennyibe kerüwl Іkét képed-nek az ,aulyaga. A rneglrecldel б utá-rvad számod,hatatt, mert a végösz-stie,g ,b.en a hsz filléx .k iг lönbségetki,j+avítottátak.

Irne а jegyzet:háttér —а haj sötétbarna

szemek — +barnaing — fe+hé+rnyakk~m dб — bíbarcifras г á+g — világos bi'borfelöltő — sötétbarna

haj —gesztenyebarnas~zerme!k — barmai + _ t i g

+Sohas еm tudjnk meg, . megkap-

tad-e a !három pen~

gő

harminc fi++l-lér •1ő le+get, 'hagy megfessed° azt abíbоrcryak:kendđs ,figturát, hiszen а

római kettös jegyzet +befe'j+ezetlen.Az in+gné+1 ѓélbeszakadt.

F clbesza!kadt .az a pe+gyzet,akár az leted, faga~ó

téli zélben a г tapoLya-bajai ar-sz,ágnítan.

Az á+r ~akparton.

Azokban a m+a+pdkban minden to-

polyai, :ba зjaai, hegyesi koю s m á + b a nelmondták csewldjesen: »No, ,a, Péteris befejezte<.

Több szó nemigen esett Rólad.Könnyü lenne egy-ekét frázis-

sal felelőssé tenni a kort, ha élet-4nüved cscnka maradt.

De vajon csonka maradt-e?Ki feled ő з :azért, hagy életed

pariaafull.adt, sámbaragadt, közömy-J у fagyott?

Talán éppen így lett ,i ~ gazárnnagy, megibanthatatlan .. .

t évvel ezeQő tt :а vajdaságimagyar képző müvésІek pa-

licsi tárl,at'aniki'llítоtturvk ké.t ké-pedet4 A lkhiá ' _ ) 1 Đ tás lkata:lágrusábiana +tizenegyes sors+zám •alatt ez átll:

N .a g y a p t lh y— Kukaic Рé-ter, festö.. ;gzülatett 1910 kö-rüi В. Tapalyánn+. A le+gerede-tilbb ő stehetsé+geink egyike. A

bácskal tája:t és tipus;ai+t . örö-~kíti meg primitív 'és erő teljesfelfogás ~baг n. T +rag д ikus könübmé-nyelk között В. Topolyá!rц haQ,tmeg '1942-ben.

Kadásszedő lk (о 1 а г ј )70 Х 50 L&ikács Antal B. Тораlуа

Gazda a családjával63 Х 52 Katona Ра 1 . В . Тарадуа

Azóta újra csend van Rólad.A 'Tapю lyai МúvészteІ Іp prag-

r.aan а nj ában gyiwj teményes tárlato-

dat tervezzü+k.

S ajnáQom, hagy id!бп ~ар ellб ttagyс г niittad mag.ád, pedig

rni:lуen ј ó lett volna most, a fe гn-állásánаk ötödik évét итпгерlоMűvésztelepetn összekoк м cintana po-

~harainlcat. Egyszer. Kétszer. Нá-romszor.

~SzánLtad•anszar.

Bács Top:alyám, 1957 nov.em+berébе

n

9 38

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


KONCZ Is'TVAN

Levél Szonyához

Akkor a pohárban még.m,aradt néhány csepp vermut,mint ,piciny gyémánt rkövecskék;fényes bogasuk, tapadtaklazán a színes üveghez.Most meфívánbamnmegkérdezni tő led,hogy+ ,boldog vagy-e?

Kellene hanа

namrekedtes, gúnyoskacajodat is, amivelannyiszor kijózanítattál.MEGBEINTOTTAK Szonya!S nem Ј bírak aludniMit is mondaanál inast,(hisz tudod, sejtedl, mirő l vanszó), ,ha f eUkereshetnélek?Nevet 4nél,biztos, pajzánul,gyerekesen csókolódznánk is,

és .ha аkikor gazt mondanád,hog hiúyeség az egész,

eUhinnéam neked.Okvetlen írjál ,Szonya! Kell!Ha Szmederevón járokFelkereslek,

s virágot is viszek.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


ADAIVI TIBOR

índiában

sem történnekmár csodák

N em haladtaan el » Azsia ka-puja« alatt, nem Bombay-

ja:l kezdtem Indiával való isme т -

kedésemet. Bhawangarban, a kam-bdji öiböl kkikötő jёben., a Nanbadatorkolatánál léptem először Indiaföldjére.

Fehér lepedők, xnezítе len, otrom-ba, bütykös lábak. Inđ ia utai s0hasém népteи enak. Ezrek tapossákporát, mennek, türelmesen baktat-nak, dacolva az évezredes nyomor-ral, a. vigyorgó éhhalál csontos,görcsös fajtog а tásával. Feketék,

baт

nák, fehérek, soványak, 1épdelđ

csontvázak. Igen, sоntvázak, az apiszkos, naptól, sxóltđl repedezettbőrréteg csak azért feszül rajtuk,nehogy ezer darabra ' hulljanak.Mentek, én is mentem. Ik 'éihІsеk,én nem. Vagy đk sem? Ki tudja?Az éhezést is meg lehet szokni,mondják. Igen, á4 ne tessék mosta cigány lovara gondolni. Mert hate egy nap nem eszel, akkor lá-zong a gyomrod. Ha két napig nem

eszel, akkor már fájdalmasan em-lékeztet rá a gyomrod. Еs ha hol-nap sem eszel, holnaputan sem,Csakugyan úgy jársz minta ci-gány lova, úgy, egész biztosan,mert hozzászoktál az evéshez, el-

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


kényeztetted a gpamrod. De ha va-

laki sohasem evett igazaási, akkoraz egészen más. Minden megszokásdolga. A szoikásnaІ с meg ' ereje, ha-talma van.

-Megy, itt megy, Bosszú kimértléptékkel mellettem. Megy, de fo-gadnd mernék, többet nem menne,fel sem kelni többet, ha leültet-ném egy húsleveses, galuskás, csdr-kepaprikásos, mákоsréteses trác s-kai ebéd mellé. Nem menni töb-

bé, felfordulna, elterülne a por-ban, amelyet eddig taposott. Megmernék rá esküdni, habár nem tu-dom állít!ásoanat bizonyf tani. Nemtudom, hiszen ő undorral fordulna11 a hústól, zsírtód, ( аmе lyet a val-lás azért tiltott meg, mert a hív ő kúgy sem szeghetik meg atilalmat.Szóval, neon menne töibbé, felfor-dulna, mert éhezéshez szokott. Füés fakéreg az eledele. hja b ősé-

ges, gazdag esotendđ

rő

l szólsrΡ

ne-ki, halványuló emiékezetében leg-feljebb a hagyma- ás paprikalétemártott papírvékony lepény, a»csapati« jut eszébe. Annak is,aki itt lépdel mellettem, azoknakis, akik elő ttünk és mögöttünkhaladnak.

G y űlésre mennek. A falu köze-pén körbeülne. Körbe iilnek éshallgatnak. Csak a gyerekek zsi-bongnak, nem azért, mert gyere-kek, hanem azért, mert éhesek, saz éhség •még nem vált szokásuk-ká.

Van-e elég föld mindnyáya-tak számára?Еn tudom, hogy nincs elég, nemlehet elég, mert bekukkantottam amindentudó statisztikába, s megtud-tam, hogy arra a 250 mnillió pusz-tán földművelésbđl él hinduraalig jut fejenként másfél holdacs-

ka föld, ami ott jóval kevesebbegy hektárnál. S mégsem hazug-sag az, amit az éheknek ez acsoportja •kórusban felel:

Elég, van elég!

Nekik elég, még ha egy kapára

való is. Elég, mert aki lehet belőlecsikarni annyi élelmet, amenлyiahhoz kell, hogy arcnak a fiekete-sze¢nű aprGságnаk legyen alkalmahoтzászokni az éhezéshez.

A földreformráf neon hallottak,pedig az törvény Tndiiálban. Tőr-vény, de keresztülviteléhez er ő-szakra volna szükség, az„ erőszakpedig tilos.

A szabadságharcot Gandhi kezd-

te. A szent, a bölcse, nem pedig aharcos, a hő s G andhi . Indiá t , Gandhiszelleme, a szent, a Ibölcs szelleme;az erőszaknélküliség, a szelídség, ajámbor türelmesség szelleme hatjaát .

Ennek a falunak a népe is szen-tül hisz a fanatikus ,aszkéta taná-csában, amelynek gyökeres olyanmélyből fakadnak, mint a hindúbölcsesség. A hin4úrrak tilos az

erő szak, tilosa gyilkosság. Miindenember az istennek egy porcikáját

hordja magában. Kezet emelniemberre annyi, mint isten ellenszegülni.

Van elég fölad, hogyne volna— mondják. — Hogy mindenkinekjusson, fel kellene . osztani.

Osszátok fel. Béke érc lemon-dás, ősi törvényeink parancsa ve-zéreljen benneteket!

Gandhi meghalt, s porát a szélelvetette Indiaszerte. Itt is jelenvan. Itt, soványan, lepedőbe bur-koltan. Vagy csak a hasonmása?Vinaba Báve nek, az erőszaknél-küli földreform harcosának, Indiae kései szentjének híve beszél. Sha •nem volna ilyen aszkéta külse-je, és nem tudnám, hogy 6 hisziazt, amit mond, nevetnék, a sze-mébe nevetnék. A földreform tör-

vény Indiában. De ebben az óriásiországban a törvény nehezen érvé-nyesül: A föld az életet jelenti, Abirtakoso'k készek ellenállni, azéhes tömeg kész erőszakhoz folya-

9 41

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


véék évente egymillió körül oszta-nak fel békés úton.

400 évig kell még vajon várniokaz éheseknek? De mondjuk, hogycsak százat. Nekem úgy t űnik,hogy ezt a falu népe gyorsabbanelintézné, de nem merem monda-ni, nem, mert India nem Európa,mert az a soványak közül a legso-ványabb úgysem tud angolul, skétlem, hogy van-e ereje egyálta-lán bármilyen nyelven beszélni, éstudom, biz tcsan tudom, földre-formról még sohasem hallott, ésegyetlen vágya, hogy halála utánsoha többé vissza ne térjen erre aföldre. Ha mas vágya nem is, ez azutolsó biztosan teljesülni fog. Deezt csak én tudom, s ő nem hiszi.

Falusi utcarészlet Cadhimьam

modni. Ez természetes, így van ez

mindenhol. A szavak ma már nemsegítenek; a szentek ideje lejárt.Ezt szeretném az aszkéta szemeközé vágni. De jó, hogy csak szeretném, és nem teszem. Jó, mertér_ Indiát nem ismerem, nem is ér-tem.

A sok sovány tekintete — egysoványra összpontosul. Valaki,semmivel sem kövérebb a többisoványnál, feláll és az aszkétáhozlép...

— Köszönöm, testvér — mondjaaz aszkéta — de els ősorban az is-teneknek, mert a föld az övék, t ő -lük veszem iát, hogy igazságosaneloszthassam!

A birtokos földet ajándékoz, azaszkéta az isteneknek köszöni megés szétosztja a földnélkülieknek.Ha nem láttam volna, nem hin-ném. De láttam. Láttam ezutánmég két birtokost, földet 'aj ándé-kozó birtokost, és hallottam, hogya faluban több nem is volt.

400 millió hold India megmű -velhető földje. Ezt is a statisztikanagykönyvébő l tudom. Vinoba Bá-

z autók áradata vitte, von-szolta kocsinkat. Tágas, fé-

nyes tereken, széles pálmákkalő.vezett sugárutaikon.

De hiszen Sombay meseszépváras, — kiáltottam fel lelkesedve.

Nikša Braj č i ć , a jugoszláv vo-naihajózási vállalat bombayi meg-bízottja komolyan fordult felém.

Meseszép város? Hát, hagyszép, az biztos. De Sombaynakezer arca van. Ez a város valódikeleti mozaik. Ne ítélj elhamar-

kodva. Csak ha a mozaik mindenkövecskéje a helyén lesz, akkorbeszlélhetsz.

Negyed órás autózás után adomboldalon épült villanegyed ka-nyarg•ós, csendes utoáin robogtunk.Elhagytuk a csada•szép Nehru-parkot, és nemsokára az egész zsi-bang.ó, lüktető város lennmaradt,messzi alattunk.

Itt vagyunk — szólt Nika.

Ez a párszi-temet ő .Sű rű erdővel benő tt, meredek

dombtető lálbánál álltunk. A pár-szik egy kis indiai kaszt, melynektagjai majdnem kivétel nélkül

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


igen gazdag emberek. Csupán eny-

nyit tudtam akkor róluk.Egy keskeny ösvényen indultunk

-felfelé. Az egyik kanyarban egyszikár, fehér lérpelbe burkolt indusvárakgzott ránk. Mélyen meghajoltírtitársam el ő tt, majd hozzám for-dult.

Sir, figyelmeztetni akarom,hogy oda, ahova megyünk, idege-neknek szigorúan tilos a belépés.Ezért nem mehetünk a f ő úton, ha-

nem ezen az eldugott ösv ~mуе n.Férem, tartsa magát szigorúanutasíbásairrLhoz, mert ha észrevesz-nek bennünket, komoly veszélynektesszük ki magunkat. Csak a Mr.Nikša iránt érzett mély tiszteletvitt rá, hogy megszegjem őseimhagyományát .. .

No meg húsz rupi — tettehozzá Nikša szerbi 1.

Jó tízperces mászás után, veze-

tő

nk jelére megálltunk.Itt vagyunk — súgta —, jöj -jenek utánam, de lehetőleg zajnélk ül.

Letértünk az ösvény r ő l. Mind-össze néhány lépést tettük a súrìbozótban és egy szakadék szélérejutottunk. Egy bokor mögé rejt ő z-tünk. Alig 100 méterre t ő lünk ko-mor gyülekezet. Csend. Múltak • а

percek, azután a gyülek еzet el ő tt•két öreg állt meg,két pap. Egyennély, rekedteshasnigdalba 'kez-dett.. A ig ~ ü:le , kez°tbvette aés las~ sam

háфrál.va a t і st: г sszéilié ~ne vonult viszsrza. Must 1átamcsak, higgy mi az,amit eddig körül-lltak A osnzpasгc

föddbcL egy f ~érifihdolttesteekJLidlt.Fejelzrab а с loвvolt, teste +lepedő -be csavarva.

943

Véget ért a hozzátartozik , búcsúj a.

A két pap felnyalábolta a holt-testet és eltűnt vele az erd őben.

— Most nézzen fel, oda jobbra,— mutatott vezetőnk a fák koro-nája felett egy kopár sziklára.

Néhány perc múlva megláttam apárszik isteneinek két szolgáját,letették a holttestet a sziklára.Lenn a tiszbáson az összegyű lt hozzátartozók mind hangosabban éne-

keltek. Senki sem sírt, senki semjajveszékelt, csak amikor a sziklá-ról tompa puffanásо'k zaja keve-redett bele az énikszába, akkoresett össze egy idősеhb, mezítlábas,fehér száriba burkolt asszony, —az anya.

Hogy mi történik a sziklatet ő n,nem lábhittam. Csak Idő rő l-idő reláttam a papokat, amikor a sziklaszélére jöttek. Husángokat tartot-tak a kezükben. Fejük felett vi-jogva röpdöstek a kesely űk. Szám-talan keselyű . Abban a pillanatbanvilágossá vált elő ttem, mi fog ha-marosan lejátszódni. De azért ve-zetőnvhöz fordultam.đsszetörtek a megboldogultcsontjait, s ő most kész az utolsójócselekedetre — mondta.

Madiiasz utcáin

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


A keselyűk hada a sziklára he-

lyezkedett. Tíz perc múlva egygong remegő mély hangja jelezte.hogy az ellhúnyt földi maradványaieltűntek a szikláról.

— A pártsziknak egész életükönát jól kell cselekedniök. Ha meg-hal, utolsó jótette: átadni testét ,amadaraknak. — Alig hallottam ve-zetőnk szavait. A szívemet a tor-komban éreztem éis undorral for-dultam el a vérescső rű szörnyű

keselyűktől, melyek most máregymást marták rémes lakomájukutolsó maradványaiért.

Nikša csak akkor szólalt meg,amikor ismét a széles, hatalmaspalotákkal övezett Marine Drivesugárúton robogott kocsink.

— Nos, még mindig szépnek tar-tod Bombayt?

E ste volt. És mert a nap ki-ыrhatatlan, perzsel ő suga-rai már nem gyötörtek, elbaran-goltam messzire, nagyon messzire.A tömeg, amely Boanbbayban a napés az éjszaka minden szakábanegyformán nagy, húzott, vonszoltmagával.

tу nnep volna tarán? — villant átaz agyamon, amikor egy papír-zászló-díszbe öltözött sikátorba ér-keztem. Zászlók, virágok, tarka,színes lampionok. Az utca porátszámtalan mezítelen láb taposta.Az ódon falak a csengetyűk hang-ját, a h'araп rgok zúgását verték-vissza.

Templomok... Nem, nem dí-szes, hatalmas, aranykupolás isten-házáról van szó, hanem balthelyi-ségІkhez hasonló kis szobácskák-ról, amelyekibđl Káli, a bosszu is-tenének kígyós szörnyfeje, Gane-

sza eleíiánt ábrázata, Krisna furu-lyázó alakja, S.ziv'a, Vásnu és kitudná felsorolni, hány kegyosztó éskegyetlen, jóakaratú és rosszindu-latú istenség nézi évezredes titok-

zatos mozdulatlansággal a mindigtúlzsúfolt utcát. A kép, amelyelém tárult, teljesen lenyűgözött.Megbotlottam. Visszanyerve azegyensúlyt, észrevettem, hogy egyföldön heverđ embberi testbe üt-köztem. Csak 'amikor jdbban meg-néztem, láttam, hagy egy asszonyfekszik előttem. Asszony? Magamsem tudom, így nevezhetem-e ezta szörnyű , fekete, csontb őr lényt.

Az utca zsúfolt volt, a templom-helyiség teli. A festett arcú tor-zonborzpapi figurák mellett hó-fehérbe öltözött urak, selyem-száriba burkolt ékszeres asszo-nyok.

Egy asszony haldoklott , el ő ttünka porban, de Ok mindnyájan a ha-rangok, a csengetyűk körül tola-kodtak és amikor hozzáférkőztek,húzták, cibálták eszeveszetten.

— Bráhma, ó te mindenható,

három fejednek legaláibb egyikétfordítsd kegyesen felém ... Visnu.négy kezednek legalább egyikéteRneid véidve fölém! ... > á s vagyokaz, ó mindenható, hallod-e a csen-g ő hangját. 1 n jöttem hozzád, néz-zél ráan . . .

Csengetni, harangozni, pokolilármával felhfvni magunkra az is-tenek figyelmét, — ezt ak м Ρarј ák atempl'omlátagaták. A földön egy

emberi test hever. Utolsó erejévelkúszott ide, de se hangja, se erejenincs többé a csengetésre. Hagy isvehetnék eszre az emberek, mégkevésábé az istenek...

Milyen végtelenül nehéz egy 400milliós szeglény nép gyermekéneklenni! Akinek nincs hangja, nincsereje, elpusztul. A termésrzet kímé-letlen törvénye ez. De a kelet egyiklegnagyobb és legszebb vá т osában

mégiscsak . .Fellázad bennem az európai:

ahogy én, bizanyiára még százanés ezren ütköztek bele, lehetet-len, hogy nem látják.. .

944

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Egy ► úliho!z d,rr-d u + : f t а І m. Kaftánjahóff ehér r vdbt , pa-ty І olat tiszta.

— Kérenn, az aza r n l b e + r . .

Vétett, sok a г e vié-tett . iFЭ l l őblbri élté-ben гk i tuk damielny п rosszat ese-lekІdett.

Kurta volta válasг . Nincs irga-lom. A bűnösnek vezekelni kell, ésa százezerszám nyomorgó égiez ő

emberek, asszonyok és •gyerekekhiába rimánkodnak alamizsnáért.Szörnyű helyzetiiilшben egyetlen re-mény a ha1á1, a testi megsemmi-eiilés, amely után —• hiszik — újformában .boldogabb, új élet várjađket.

Csak a végtelen évezredes nyo-mor tudott ilyen filazóifiát terem-

teni.Szinte futva hagytam el a temp-lomok környékét. A csilingelésmég sokáig visszhangzott fülembe.Ha tő lem függne, ellhallgattatnáTna világ összes csengetyű it és ha-rangjait.

E gy tíz év kkörülti kisfiú álltmeg elő ttem. Zsebembe

nyúltama

г

própénz után kutatva,mert azt hittem, hAgy e¢ a fiú isegyike a százezerszámnra ődöngőbombayi gyermekkoldusoknak,akik éhesen, rongyosan, alamizs-náért könyörgve az ingujját ránci-gálják, a cipđjét csókolgatják azidegennek.

Bocsásson meg, uram, —szólt a kisfiú udvariasan — nagy-szвгű üzletet knnálok đnnek.

Eszem ágábarn sem volt üzletet

kötni a bombayi utcán, még ke-vésbé ezzel a &hi&nyos öltözékű kis-fiúval, de a kíváncsiság nem ha-gyott nyugton.

Hát aztán mnályen üzletr ől vanszó?

Bamьay, a világváros

Közelebb jött, körülnézett, majdfoltos nadrágácskájána'k zsebébőlegy szép töltőtollat húzott el đ , ésvillámgyors •mozdulattal ingemzsebébe nyomta.

Valódi Parker, mindössze 20rupi .

De kdskon m -- mondom —én nem akarók töltő tollat venni, skülönben is, húsz rupi nagypénz ...

— Tudja mit, odaadom 5 rupi-ért ... — vágott közbe élénken.Ezért a pénzért sehol sem vehetimeg. Ez lopott...

— . Mit .mondasz? — _ rökönyöd-tem meg.

Lopott, -- váiaszol'ta. — Еgуw r farzse+bébđl húztam ki, razértadhatom ilyen o1 сsón.

Megnéztem a töltđ о lаt. A már-kás amerikai töl бtoll nagyszerííutánzata volt, de nem az. Azt ismeg+áцa гpítottam, hogy vadonatújholmi. A kisfiú tehát, minden va-lószínűség szerint, hazudik.

Ide figyelj, kiskomám —mondtam neki. — Kapsz egy rupit,és nem keU a töltőtollad, ba szé-pen, becsületesen elmondod, miértvállalod magadra a -zsebmetsző

szégyenletes nevét.Rendben van - mondta —,

megkötöttük az üzle`bet, adja ide a

pénzt, és mindent elmesélek.Hát tudja — mondta miután

zsébrev б gta a péna~ tmiseigen ,rövid. Koldulás4sal nem lehetsokra menni, valaani újat kellettkitalálni. Van aki megveszi a töl-

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Dokumentuim: a tб rа

1с ч .4áпу n.yaika alatt.

tő tollat, de a legtöbben megdöb-

bennek a lopott szári, és kifaggat-nak. Rendszerint, fizetnek is. Vanaki rendőrrel iJj.eszt, de én jól tu-dok futni, nincs veszély ... Ha admég egy zupát, megkaphatja a tol-lat is.

Háta szüleid:-y 0, nekik maguknak is van

elég ' bajuk. Már elég nagy va-gyok ahhoz, hagy eltartsam maga-mat.

Széle nagy, fekete szemei körülhuncutkás mosoly bujkál.Egy rцpiéт t eleget meséltem

-- mondta —, a tölt ő tollamat megugye nem veszi meg. Hát akkorgond by.

Biccentett és elt űnt Ía sokaság-ban.

Az ebédjét már , megkereste, devacsorázni is jó volna valamit.

Madrasz. Dél-India. Sötétb őrű

emberek, kétkerekű

, jelleg-zetes ökrösfogatok, többemeletesmagas fflmгeklámok és fojtogató,nedves, pokoli hőség. '

éppen a szandálomról igyekez-tem levakarni az gijjnyi vastag pe-nészréteget,amikor furcsahangúhangszerek üteme ütötte meg füle-met. Csodálatos• hatása van a ke-leti zene ritmusának, dallamának.Engem mindig vonzott, most isszinte megigézett. Gyorsan felöl-töztem és megindultam a zene irá-nyában.

Egy ,tágas téren körben álló gyй -leikezethez értem. Félmeztelen, asz-ketз formájú férfi vert egy fatönk-bő l kivájt dobot. Mellette két vas-kis, bütykös furulyát fúvó sovány .

alak. A földön egy meztelen, ve-rejtékez ő , szennyes, sovány férfivonaglik önkívületben. Amikorfelállt, olyan volt, mintha éppen

most érkezett volna meg a más-világról. Fél méter hosszú vékony,hegyes tőrt nyomtak a kezébe. Le-térdelt. A tőr nyelét a földre, he-gyét a mellére helyezte. •A hang-szerek elnémulbа k. A fakír bele-dő lt a tőrbe. A hegyes acélpengelassan nyomult át testén. A hátándudor támadt, majd a bőr enge-dett és a tő rhegy elđbukkant. Adobos élénken hadonászva kiabált.Hullik az aprópénz. A fakír egylepedővel leborítva hever a föl-dön.

Előbb lassan, majd erő sebben,újra szólni kezd a zene. Követke-zik e nem mindennapi előadás má-sadák pontja. A dobos Hangos, ha-daró kiabálásából ítélve az el őadásfénypontja következik.

Egy zsákkal letakart kosár ke-rül a porond közepére.

— Tám, tárám, támtám! — A

dob pereg, a dobos kiáltozik, a fu-rulyák sikítanak. A zene, a vára-k{ozás, a dobos rikácsoló hangja,meg a füllesztő meleg úgy hatránk, mint a morfium. Könnyű

946

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


szédülés fog el. Mennék, szeretnék

odébbállni, de nem tudok elindul-ni. Mi tart vissza? Gondolataimzavarosak.

A hangzavar elérte teto fokát, deegyszerre mintha egy láthatatlankéz csapott volna le .a zenél őkre, akisbálákra, néma csend lett.

A kosárról lekerült a zsák. Egyfekete, csontos kéz fölkapta a ko-sarat.

A nézők rémült kiáltásait, atömeg moraját elfojtotta az ismét

• felüvöltő szörnyű zene.A földön egy öt-hatéves kislány

fe'ksг г i+k. Egész teste .görcsben vo-naglik. Kifordult szemei ijeszt őenfehérlenek. Torkában hatalmas kés.Vére a port áztatja, a dobos or-dítva hagyja ott +hangszerét, a kis-lányhoz ugrik és a torkából ki-álló kés markolatát fogva, fel-emeli a már mozdulatlan véznatestet.

Rosszullét környékez. Menekülniszeretnék, de nem birok. A kis testismét a földön hever. Elkapom atekintetem. Fejem kitisztult.

— A fényképez őgép! — jutotteszembe. Az utol6ó pillanatban cesi-náltam meg a felvételt, a kislánytismét elválasztja tekintetünkt ől akosár és a zsák.

Mintha kicsérélték volna a do-

bost. Nyugodt hangon beszél, ma-gyaráz. Telnek a percek. Mostmár úgy érzem, mehetnék, detart a kíváncsiság.

A dobos visszatért hangszeréhez,három tompa ütés, megmozdul aletakart kosár, és vidáman moso-lyogva itt áll elő ttünk a kislány.Tő rnek, vérnekn 'se:bnek sehol sem-mi nyoma. Egy vézna magas em-ber emeli a magasba, tartja sze-

münk előtt — az átszúrt mell

űfa-kír, de rajta sincs sebhely.

Szörnyű , szinte hihetetlen lát-cánynak voltál szemtanúja néz ő ,

most fizess! Az egész társaság ki-nyújtott kézzel körüljárja a szede-lő zködő , megrőkbnyödött közön-séget. Hullik az aprópénz. A tö-meg csodáról suttog; én ügyestrükkre gondolok.

Nem tévedtem. Az el őhívott

fényképen a tő

r a kislány nyakaalatt van. Mi pedig a torkábanláttuk. A kislányt nem szúrták le,Tömeghipnózis áldozatai voltunk,amit a nedves, forró indiai ég alattkönnyebb elđidézni, mint bárhol avilágon.

Csodák ma már Indiában sem

történnek.

9 47

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


FI C 3Y E LŐVÉB'EL LAJO!S

Kommentátor,következtess!

I r ј а k a műwholdak politikai visszhang] áról'.Kövessem a tik-tak ű rjelzés hatását az államf ők, poli-

tikusok, hadvezérek gondolatmenetében.Üljek tölt ő toll-teleszkópom mögé és vizsgálgassam a rádió-

hullám-atmoszférában keringő jelentés-, következtetés- és kacsa-holdakat.

Adjak menetrendet, prognózist, mikor jutnak fel és egyáltalánfeljutnak-e a légkörön túli ,békesség magasságába, vagy hamaro -san alábuknak és háborúvá gyúlnak a fenyeget ő zések és kihívásokfelhő sűr ű ségében.

s én nézek, vizsgálódom és і г g І І в i az igazi csillagfigyel ő -ket: mennyivel könnyebb a dolguk, mint a szegény kоmmentáto-roké, a lencsék és tükrök nem csalnak, az elektrón agyakban nincshátsó gondolat, a képletek eredménye azt mutatja, ami az elemekösszetétele és tulajdonsága, ha komplikált is, nem ingadozik. Acikkíró pedig csak diplomatikusan összeállított beszédeket, nyilat-

kozataktit böngés г het, ki tudja milуen céllal kiagyalt találgatá-sokat rakosgathat össze és szedhet szét. Még az indulatszülte ki-rohanás a megfigyelésre legérdemesebb csillaga világpolitika nap-rendszerében, ha ugyan egyáltalán a tintalencse elé kerül...

A józan észjárást könnyű követni:

— A béke és a háború szempartjából viizsgálva a kér-dést, ez a legújabb eredmény az atom- és . hi,drogénbonvbaután értelmetlenné tesz minden számítást, hogy ma méglehetséges egy üj'abb háború anéll Đ ül, hogy az emberiséget

ne érje a legnagyabb kataszúráfa. Ezért ügy gondolom,egyre közeledünk annak .fielismeréséihez, hogy a háború mamár lehetetlen, és íhagy az emberi elme eredményeit csakbékés célakra y az eгberiség haszrána fordítihatjuk.

(T'áto, 1957 , a о tбber 9-ién)

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Nagyapáti-Kukac Péter: Cyárda a nemzetközi ut emellett. (SziLwgyi Gábor meprodukciája)

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


yapáti-Kukac Réteg: Bác skai tanya:. (Szilágyi , Gábor reprodukci ~ ája)

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Vagy:

Ilyen eredmények korszakában a katonai szövetsé-gek teljesen elavulnak. Ezért kell ellenőrizni a nemzetközipolitikát, mert csak így tudjuk megvédeni az em ~beriségeta pusztulástól.

(Nehru, 1957 d otáber 9- еп )

A béke biztosátásának legfőbb akadálya a bizalmat-lanság Kelet és Nyugat között.

(Nasszer, 1957 novemaber 13-án)

Egy újabb háború hamarosan tovább terjedne. Ha

megketidődne az ágyúzás és kilőnék a rakétákat, nagyonnehéz lenni lokalizálnü a háborút.(Hmuascsov, 1957 olatóber 9-én)

Üdvözöljük a szovjet sikert! Az amerikai tudósok alegnagyobb el цsmeréssel beszélnek a Szovjetunió eredmé-nyeiről. Bebizonyosodott, hogy lehetséges a mwhold fölre-pítése. Az USA decemberben lövi ki az 'övét. Az araetikáiprogramimot a nemzetközi geofizikai évvиel kapcsolatos tu-dományos munka keretében hajtják végre.Еsеnhower, 1957, o'Jotóber 10-én)

Helytelen, hagy Eisenhower és Dulles a bolygó kér-dését pusztán politikai szempontból vizsRgálja. A világ ű ribenaz ember nem amerikai vagy szovjet álla п npolgár, hanemelső sorban a Föld lakója.

(Dcu~l Мап ~l, 1957 aktáber 10-én)

Valóságos é9 mindenre kiterjed ő leszerelési egyez-ményt kell kötni, mert korunkban a nemzeti határokonalapuló védelemnek nincs sok értel т ne.

(Sandás angd г ederő mriids zter és maásak 1957, október 11-.én)

— A Szoиjetunió koegzisztenoiát akar és nem akarversenyt a pusztftó fegyverek felhalmozásában.

(Нruascsav, 1957, оlatáber 12-en)

Egy világlóanélünk és csak mint egy világ élhe-tünk. Mi , a reklámok hívei, kénytelenek vagyunk elismer-ni, hogy a békés együttélés es a békés tan сгkozás világ-ű rben száguldó rekláma az emberiséget szolgálja.

(Arrrг erikat páA•giár, 1957 dkatób е r 13-án)

-- A nukleáris fegyverek és az interkontinentális raké-ták karszа kábam a háború a szó szoros értelmében öngyil-kasságot jelent.

(T4to, 1957 alatóber 24-én)

949

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


De vajon teljes-e a hangoztatott felismerés °a háború értel-

metlenségéről és kimenetelének kiszámíthatatlanságáról? Mikoravulnak el a gyakorlatban az emlegetett katonai szövetségek?Szovjet vagy amerikai polgár, vagy pedig a Föld képvisel ő je ül-emajd valóban az eljövend ő rakétában? Hol az a »mindenre kiter-jedő « leszerelési egyezmény? Mennyiben gyakorlat és mennyibencél az a bizonyos koegzisztencia? Valójában egy-e éz a világ,amelyben élünk, vagy kett ő , szilárdan elhatárolt kett ő , a szaguldóbékereklám ellenére?

A nyugati hatalmak katonai ereje nagyoibb a kom-munista országok katonai erejénél, ,jóllehet a. Szovjetunióelő ttünk halad a rakétatechnikában. Nukleárüs téren azon-ban messze magunk mögött hagytuk őket. Az el ő nyt meg-tarthatjuk ... Amerikána іk szerte a világon sok el őretolttáma+szpontj a van és ezért a közepes hatósugarú rakétákugyanannyit érnek, minta világrész lövedékek.

(Eisemhaower, 1957, nоvemuber 9-én)

Hét nap alatt teremtettek a világot. A m űhold mostjött létre, tehát ez 'lenne a nyolcadik nap? (Még ha vala- •melylik ,keт esztény 'országban jön lё tré, hagyján! — V. L.)

A világ megalázottan néz az égre, riadtan hallgatja az újégitest jelzéseit, e fenyeget ő jelzéseket.

(R&mcui jё lentés)

A newyork:i fői gyétsz vizsgálatot indít a Hold ésra~kétaprogramm ügyében, hogy kit terhei a felel ő sség .alemaradásért.

(New Yorrk)

Az Atlanti Tanács küszöbönálló parizsi ülése éppenezért kinyilvánítja majd a nyugati szöviets ~égek egységét, s

helyreállítja Amerika iteki І І télyét. (N у л . и д г и н г 2 tШ l á + l S чutás)

Négy rakéta támaszpont Dánmálban. A dán kormányazbn+ban nem egyezett .bele, hogy atomtöltés ű rakétákattartsanak az ország területén.

(Az ottanii Iirfon ч Ρ maition, 1957 navemnber 27-gén)

Ötszobás összkarnfortos` lakásban élhetne mindenkia második milágiháb'orúban fegyverzetre fordított összegb ő l.

(A z , g y ' e i s r i i l l г t 1Ne!mzetek statisztilkai jelerutiésé ~ bő i l)

Az eredményes vádékezéshez sok pénz kell. Ezértsok az .adó az UѕА-ьаn. Az utólbbi öt évben 211 milliárddollárt költöttünk a hader ő re. Egy B-52 modern bombázo-gép 8 millió dollárba. kerül. Egy korszerű tergeralattjáró

950

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


tízszer annyiiba, minta második világháború alatt ... Új

összegeket kell előirányazn2 a Hader

őnövelésére.

(Eiseibhower, 1957, novemuber 15-én)

Átszervezik az Atlanti Szövetség haderejét. Az ed-digi nemzeti csapategységek rendszerét közös hadseregváltja fel.

(AFP, Landon, 1957, aktd у er 21-é.n)

Impozáms felvonulása moszkvai Vörös Téren. Ren-gett a föld a szovjet hadsereg gépesített egységei alatt.Többek között két óriási atomágyút vontattak, majd meg-

jelentek a rakétaegységek. Súlyos járművek a Mauzóleumelő tt, nyolc hosszú rakétával. Megint nyolc, ismét nyolc,aztán nyolc nagyon nagy rakéta, két még nagyobb, és kétlegeslegnagyolab: mintegy 20 méter hosszú világrészek kö-zötti rakéta.

(Maszlkva¢ telefonjelentés, 1957, nоvembе r 8-sín)

Interpelláció az angol parlamentben. Nagybritanniá-ban hidrogénbombákkal töltött amerikai gépek röpködnek.Mi lesz, ha az egyik leesik? Válasz: eddig nem történtszerencsétlenség. Különcben is mit érnék, ha a földön ériőket a támadás? Vagy ha bambák nélkül köröznek? Nemtudnak azonnal viissžavágni. Bambákkal jár őröznek tehát,hogy rögtön a leveg&ból be lehessen vetni őket. Az ok:Moszkva sértő nyilatkozatai. Más kérdte az, hogy ki ille-tékes parancsot adni nekik...

(Angol apszCm ie, 1957, nov , em,ber 29-én)

Írjak a műholdak politikai visszhangjáról. Vizsgálódjak ésmondjak prognózist. Bizony könnyebb lemérni a másodpercenként •

8 kilométeres sebességgel rohanó m űhold útját, mint az árnyéka-

ejtette rezdüléseket idelent, a miniszteri kabinetekben, titkos ésnyilvános tanácskozásokon, pedig az sem lehet egyszer ű . Az előbbmár békejóslat kívánkozott a toll alá,most meg éppen ellenke-z ő je, minden idő k legiszonyúbb pusztulásának következtetése. Em-ber, élni és remélni akaró lény azonban a hírmagyarázó és az ol-vasó is, akihez szól. Aligha fejezheti be tehát ezzel a képpel ösz-szefoglaláját. Ha kissé er ő ltetve is, de a cikk végére újabb, meg-nyugtató megnyilatkozásokat állít glédába életösztöne, — kül ё n-ben a jugoszláv külpolitikával teljes összhangban. Meg ha a tény-

állással szemben olykor optimizmussal gyanusítják is.

— Az erő szak ellentétben áll világnézetünkkel. Mi ab-ból indulunk ki, Hogy a szocializmus győzelméhez nincs

951

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


szükség hiáborúra, Békés versengést akarunk a kapitaliz-

mussal. (нruscsav)

Tárgyalni kell a szovjet vezetőkkel. Ez talán az elsőeset, hogy fennáll a •köksönös megértés lelhet ősége, mivelmindkét fél olyan erővel rendelkezik, amely minden to-vábbi nélkül megsemmisítheti az egyiket is, a másikat is.

(Bevan E l sem Ј ъ ow errcul f aly t а tott tanácsJcozasárót)

Pihenjünk egyet" gi'ijtsun egy cigarettára ... NeveszítIsUk el idegeinket... Rossz benyom,áís г t keltett a Szput-nik miatti hisztériárnk ... Ne az érdekeljen bennünket, hogyhétszer-e vagy csak négyszer pusztíthatnak el bennünketaz oroszok. Ёs az sem megoldás, ha most korlátlanul nö-veljük képességeinket, hogy nagyobb csapást mérhessünkráј uk. Nem az a probléma, hogy meg а kadályozzuk másokütc képességét, ezzel már e1késtünk. Az a f ő , hogy ne kap-janak kedvet vagy okot erre...

(Amerikai hangok)

Kommentátor következtess! Less és jegyezz le fáradhatatlanulminden szelidebb szót, megért4bb kijelentést. Gy ű jtsd össze és

ismételdő

ket csökönyösen szerény kis országod közvéleményévelés most már nemcsak az övével egyetemben, hogy elnyamja aharci készül ő dés zaját.

Te mást úgy sem tehetsz.

952

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


TODOR MiANOJZOV,I Č

Az ifjú Juhász Gyuia

V A R A D i E M LЁ

KEK, 19 08 .

j uhász Gyulával az immár legendás régi Váradon, Ady Endrekedves — Páris után talán legkedvesebb — városaban ismer-

kedtem meg 1908-ban, a Vér és arany és a Holnap felejthetetlen évé-ben. Nekem, személyesen, felejthetetlen maradt ez a nevezetes évmég mint Juhász Gyulával való találkozásom dátuma is, akibennemcsak mély ihlet ű igaz poétát, hanem — ami talán önég ritkábbdolog — végtelenül finom és tisztalelkű mbert is ismertem meg.Valakit, akinek halk, dé csodásan szuggesztív ,poétasága mélyen

gyökerezett legbels őbb emberi mivoltában ; legteljesebb és legne-mesebb értelemben vett »emberségéiben« —amelynek sajátos éésmegkapó fluiduma benne 'rezgett nemcsak minden versében, min-den írásában, hanem minden él ő szavában, a legmindennapibbészrevételében, beszélgetésében is. Azaz, hagy »legmindennapibb-ról« Juhász Gyula esetében alig lehetett valaha szó: 0, akármilyenközönséges dolgokról folyt is a beszéd, önkénytelenül, szinte ész-revétlenül mindig elívelt, elkalandozott, elszárnyalta tárgytól,valami igazán nem-közönségesbe, nem-mindennapiba. Gondolata(mint Babits Mihály mondja egy helyen) mindig »másfelé repült«,

lelkesen, álmodozva, nostalgikusan vagy fiatalos-diákosan (latin-diákosan) tréfálkozva, ellenállhatalanul elragadtatva állandóanelőtörő ötletei, hirtelen meglátásai és feleszmélései szárnyán. Al-landóan és visszavonhatatlanul abban a »másban« élt, csapongott,ujjongott némelykar és búsult gyakran, mint valami tisztább, lé-giesebb, fényesebb szférában.

De ekkortájt Nagyváradon ez az ideális és sziubjektív . szféracsodálatosképpen valahogy kitágult, élétesedett, abjektivfzálbdott:Ady-Árgyrus, »az álmok királya« lángeszével és egész nagyszer ű

egyéniségével olyan friss és, gerjedelmes új élebhangulatot terem-

tett ott, hogy bű

vkörében nemcsak az ifjú Holnapos gárda, hanemúgyszólván az egész nagyváradi magyar értelmiség is kezdett azirodalomban és más szellemi törekvésekben valami komolyat, po-zitfvabbat is látni és érezni puszta fiatalos ábrándnál vagy hiú in-tellektuális játéknál. Ebbe a serkent ő en izgalmas légkörbe került

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


bele, Szegedr ő l jövet, ahol mindaddig csak magányosan szövö-

gette sarjadó költ ő i álmait, az ifjú Juhász Gyula. Itt aztán ezekaz ő álmai, egészen spontánul és természetszer ű en, belészövő dtekegy induló, alakuló, élénken fel-felhullámzó szélesebb irodalmimozgalomba, amely őket úgyszólván el ő ször hozta teljes világos.napfényre, de amely maga i і ѕ már az els ő pillanattól egy sajátosanfinom, új árnyalatot és csillamоt is kapott t ő lük. A Holnap cso-port együttes fizionómiájának egy lényegesen és különösen vonzóvonását határozottan Juhász Gyula adta — és az ő magas költ ő ikvalitásának valóban nem utolsó bizonysága éppen az, hogy ab-ban a »legszebb brigádban« (Em ő d Tamás szavai), amelynek élén

Ady Endre és Babits Mihály tündököltek, mindjárt ilyen helyettudott elfoglalni. Juhász Gyula akkor természetesen korántsemmint valami irodalmi homo-novus jelent meg Váradon; néhány»A hét«-ben .és egyéb folyóhabban vagy napil đpbasi megjelentverse, cikke, kritikája révén neve — legalább irodalmi körökben— már jólismert és jóhangzású volt. Azonkívül persze hozott ma-gával dús szellemi poggyászt szánvas, még kiadatlan kéziratábanis, de még sokkal inkább bámulatas él ő tudásában, erudíciójábanés gazdag lelki műveltségében. Mggis első , igazán szamottev ő

döntő sikerei csak ott a Kő rös partján, a Holnap városában érle-

lő

dtek, valósultak meg.Ott, pályájának talán legszebb fokán találkoztam tehát veleén is. Finom és élénk sz9llemű , derű slelkű , olykor-olykor ugyanhirtelen, meglepő en elkomolyodó, elmélázó, de alapjában vévespirituálisan vígkedélyű embert ismertem meg benne; mondhat-nám, szinte boldog embert. Valakit, aki lényegében nagyon elütöttaz örökké lázasan sürg ő -forgó, hangosan vidám váradi világtól,de aki úgy látszik épp ezért, az ellentétek vonzódása következté-ben, mihamar olyan jól belefészkel ő dött .az új környezetbe és újéletritmusba. Finom sötét sziluetje (majdnem mindig egyszer ű sö-

tétszürke vagy épp fekete ruhát viselt), valahogy kiegészítő

légbeleilleszkedett Várad napos, nagyvárósias tarkaságába, és kes-keny, sápadt, paposan simára-borotvált arca (ami akkoriban mégnem volt általános divat, de hát Gyula a Premontreiek gimnázi-wmában tanárkodott!) olyan különösen és megkapóan vált ki atöbbi körülötte forgolódó fiatal bohém, költ ő , művész, újságíróélénkebb, világiasabb, művészibb vagy épp világfiasabb fi.zionó-miái közül is. Ennek a felejthetetlen fakult elefántcsont szín ű arc-nak fő varázsa mégis 'két nagy, csodásan szelíd, nedves fény ű , fe-kete olajbogyóra emlékeztet ő szemében volt, melynek pupillájátalig lehetett megkülönböztetni majdnem ugyanolyan sötét szivár-ványhártyájától. És ennek a szuggesztív, komoly pillanataibanszinte szomorú arcnak er ő s, húsos ajkai gyakran meleg, szívélyes,még iróniájában is jóságos, békülékeny mosolyra tágultak. Mertabban az id ő ben Juhász Gyula homlokán még csak ritkán és futó-

954

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


lag suhant át egyike ama sötét felh ő knek, amelyek kés őbb oly

tragikusan borultak össze feje fölött. Abban az id ő ben olyan ra-jongó hittel és lángoló meggy ő z ő déssel tudott beszélni a »hellénderű rő l«, Horatius bórtól, bölcsességt ő l és nemes "római büszkeség-tő l áradö poézisér ő l, vagy a reneszánsz h ő sies és mámoros »élet-igenlésérő l«. Gyönyörűén tudott lelkesedni. Es annyi dolog volt,annyi »szép minden« amiért lelkesedett: a mitológia, a t ё rténe-lem és a modern világ halhatatlan alakjaiért, a klasszikus és amodern költészet és művészet nagy alkotásaiért és szint helyeiért,Athénért, Rómáért, Firenzéért, Párisért. Különösen és mindenek-fölött Párisért, Baudelaire, Flaubert, Verlaine, Rimbaud, Samain,

Anatole France, Puvis de Chavannes, Rodin, Bergson, Anne deNoailles Pánisáért, amelyet akkor Ady Endre olyan varázslatosantárt fel és világított meg elő ttünk mámorító verseiben, de barátibeszélgetésekben is. Ady Endre Pánisa! Akkor mi is valahogybenne éltünk, barangoltunk boldogan és szinte otthonosan, — bárakkortájt valójában sem Gyula, sem szerény magam még nem ke-r-ültünk volt nyugatabbra Budapestnél. De a »Pánis az én Bako-nyom«, »Egy párisi hajnalom«, »A Gare de 1' Est-en«, vagy a »Pá-risban járt az Űsz« szárn~Tain akárhányszor könnyűszerrel átrppen-tűnk a Szajna partjára. Elvégre Babits Mihály is csak szerény,

kis vidéki legénylakásán álmodta és énekelte meg csodásan zengő

himnuszát a »Messze sz ő ke Szajna partján feketéll ő híres város-ról«.

Nem véletlenül említettem itt Babits Mihályt. Közte és JuhászGyula között mély emberi és egyúttal fontos, irodalomtörténetihatású kapcsolat is volt. Még Budapesten, mint filozopterek kötöt-tek barátságot, s ez azután sem szakadt meg, amikor mint fiataltanárok mindketten elkerültek a f ő városból — az egyik Foga-

rasra, a másik Szegedre —, hanem lelkesen erő

sbödött fiatalos-poétás, rajongó és tudós levelezésükben. ' Mindkett ő poeta doctusés mélyen magányos ember, mintegy szükségszer űen tárták fel

,hát egymásnak, hévvel, hittel, gyönyör ű en fejlő dő , gazdagodó gon-dolatvilágukat, amelynek akkor még — különösen az ifjú kará-ban teljesen remetelelkű és pesszimista Babits — alig reméltek»kívül« is találhatni valaki megért ő t. Küldözgették egymásnak ba-ráti bírálatra új verseiket —amelyek után rövid pár év múlvanyilvánosságra kerülve, annyi őszinte bámulatot .és lelkesedéstváltottak ki rohamosan gyarapodó olvasóikból.

Babits Mihály verseit Juhász Gyula hozta elő

ször nyilvános-ságra, amennyiben már »nyilvánosságnak« lehet nevezni azt a né-hány fiatal nagyváradi írót, költ ő t, akik els ő kül hallották ő kettő le ott, az Emke kávéház , híres újságíróasztalánál, vagy valaminapsütötte tavaszi délutánon, a K ő röspart egy padján. Ez a Kő -

955

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


nőspart egyetlen hosszú öreg fasor, kis folyómenti parkkal, amely-

nek abban az évadban nyíló különiSs, sápadt-lilás és rbzsaszíntívirágai valami kábítóan édes illatot árasztottak. Gyula sajátosanszuggesztív, skandáló, elringató recitálásában csodásan csengett,zengett és ellenállhatatlanul lelkünkbe hatolta Babits-versek ti-tokzatos varázsa. Hallgattuk őket ámulattal, visszafojtott léleg-zettel — és (talán megbocsátható hiúsaggal) mindannyian valami-képp az új nagy költ ő fölfedez ő inek éreztük magunkat. JuhászGyula persze tenyleg az volt, csalhatatlan finom ízlésével és ne-mis, önzetlen baráti szívével. Mikor .azután szóba került az els ő

Holnap-antológia megjelentetése, megint Gyula volt .az, aki mind-

nyájunk kérésére rabeszélte, rávette Babitsot, hogy álljon a Hol-naposok közé és küldje el néhány versét antológiájuk részér е . Ba-bits Mihály tehát mint Holnapos jelent meg, hirtelen, váratlan amagyar Heliokonon és a Halnap jegyében indult nagyszer ű , dicső -séges útjára. A Nyugat csak ezután, mint már beérkezett nagymodern költő t vonta magáihoz, Еs hogy a dolog ilymódon alakult,abban dönt ő szerepe volt Juhász Gyulának. Nekem örök drágaemlékem marad, hogy Juhász Gyula szájából hallhattam, és Ba-bits Mihály eтedeti cerwzás kézirataiból olvashattam. el őször »AGolgotai csárdát«, a »Vérivó leányokat«, a »Pánist«, az »Emlék-

sorokat egy régi bécsi uszodához« .. .

Juhász Gyula váradi éveibe esik életének az a nevezetes feje-zete is, amelynek címe: Anna. Egy fejezet, amely lényegében csaka költő életével fejeződött be, és amelynek bús és fenséges témájaholtaiglan zengett lfrájában, mind búsabban és fenségesebben.Mert valóban bús és fenséges volt ez a szerelem mindannak elle-néг e, amit akkor és kés őbben is beszéltek és írtak róla. Az egészeset nagyon kényes, komplikált, bdzanyos tekintettén talán kínos

is volt — és így érthető

, hagy azőszintén aggódó, de talán túl-ságosan józanul, túlságosan hamar ítél ő barátok úgy találták, hogy

Gyulát mindenképpen »észre kell téríteni«, »kimenteni ebb ő l' abolond kalandból«, »meg kell menteni ett ő l az ő t csak kiaknázó,kompromittaló és bel ő le gúnyt ű z ő nő tő l. « Ennyire súlyos perszenem volt az ügy, bár kfvülrő l és rideg-józanul nézve egészébenvalahogy mégis megérdemelte, hogy »bolond kaland«-nak tekint-sék. Gyula egészen tisztán látta, érezte mindezt; tudta egészenjól és elméletben meg is engedte, hogy aggódó barátašnak objek-tíve és reális szempontból esetleg igazuk van, de ő a saját szub-

jektív érzését, rajongását, mámorát tudatosan és eltökélten fölébehelyezte minden »realitásnak« és »objektív igazságnak« (amelyek-rő l különben is mindig csak mosolygó skepszissel beszélt — ezérttettem ő ket itt én is idéző jelbe) és valami szelfd, de törhetetlen

956

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


konoksággal visszautasítván minden ellengetést, boldogtalan-bol-dogan szerette, imádta Annát.

Mi akkor nem tudtuk megérteni barátunknak ezt a rajongá-sát, és magunk között mindig újból csak azt a naivul racionáliskérdést feszegettük, hogy ugyan mivel érdemelte meg az a n ő en-nek a finomlelkű és magasműveltségű embernek szerelmét? mi-vel tudta ő t ennyire megigézni? Erre a kérdésre persze nem ta-láltunk feleletet, aminthogy Annában valóban nehezen lehetett

'volna valami igazi »érdemet« felfedezni, azon az egyen kívül,hogy csinos volt. Korántsem valami tiszta, klasszikus vonásúszépség, de határozottan csinos és vonzó, fiatal, szinte nyers üde-

ségében. Hamvasan friss, rózsás arcával, nedvesfény ű és kisséborús, zöldes szemeivel, húsos, érzéki ajkaival és magasra fésülts ű rű , finoman göndöröd ő hamvassz ő ke hajával, de különösen ma-gas, nyúlánk termetével valóban nem közönséges megjelenés ű

volt. Az emberek önkénytelenül is utána fordultak, ha, mindigsietve, hosszú, szinte férfias léptekkel vég јglejtett a fő utcán,, át-vágott a régi Bémer-téren. Szegény leany volt, színészn ő , szerényszerepkörű és kevés kilátással, hogy valaha is primadonnasorbaemelkedjék, és, ami a legrosszabb, teljes tudatában ennek a hely-zetének, sorsának. Sovány gázsijából persze nem telett sem ren-

des ruhára, sem rendes életmódra és így — elvégre mégis »m ű -vésznő«, aki nem járhatott, nem élhetett akárhogyan — azon amódon pótolta a hiányt, ami egy ilyen szemrevaló és egyedül-álló fiatal n ő nek a legalkalmasabbnak, vagy épp egyedül lehet ő -nek látszott. Valami nem éppen nagystíl ű vidéki félvilági hölgy-féle lett belóie, — hisz gavallérjai között, sajnos, egyetlen b ő kezűgróf vagy milliomos sem akadt. Életviszonyai és az általuk elke-rülhetetlenül el ő idézett szóbeszédek, pletykák, nyomasztóan ha-tottak Anna már amúgy sem szerencsés heves természetére.Mintha állandóan valami maró keser ű ség és csak nehezen vissza-

fojtott lappangó düh gyötörték volna. Majdnem mindig kedvet-lenül, fájdalmas-dacosan nézett a világba, és csak nagyritkán su-hant el ajkai közül egy árva tárgytalan mosoly. Viszont — mintbeszélték gyakran er ő t vett rajta az indulat és vadul kitört be-l ő le a szitkozódó, sikoltozó harag.

Juhász Gyulára már az els ő pillanattól kezdve mély benyo-mást tett — ami persze jómagára, legalább egyel ő re, nem nagyonhatott vissza. Mégsem utasította el a különös új hódolót; talánmivel hízelgett thiúságának, hogy az ismert f ő gimnáziumi tanár-ral és már jónevű íróval-költő vel együtt mutatkozhatott a világ

elő

tt. De valószínű

leg valami mélyebb, komolyabb okból is: Gyulavolt valóban az első férfi, aki ő szinte vonzalommal és tisztelettelközeledett hozzája. Egy alkalommal, estefelé, ott ültek együtt azEmke kávéház el ő tt (Gyula sohasem hozta Annát a közös báhém-asztalhaz; ha vele volt, mindig elkülönült t ő lünk; összes barátai

g57

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


közül csak engem mutatott be Annának). Gyula meglátván en-gem, már messzirő l nyájasan intett, hogy jöjjek hozzájuk. Mellé-jük ültem. Anna komolyan és тöviden viszonozta köszönésemet,azután elhallgatott. Erre Gyula, hogy mégis megindítsa valahogya társalgást, szelíd mosolygó iróniávál, talán kissé zavartan is, je-lenti nekem: »Hja, itt nagy kritika volt« -- és rámutat három kes-keny papírlapra, ami ott feküdt a márványasztalon, az adria-~szeletek mellett. Legújabb három verse volt. Elolvastam őket ab-ban a sorrendben, aihogy Anna nyújtotta őket felém. Mind a há-rom szerelmi vers Annához szólt; a harmadikban valami meré-szebb, izzóbb szenvedélyes lendület. Anna felémfordult és mély,kissé fátyolozott hangján változatlanul komolyan, GzíSnte szigo-rúan mondta: »A harmadik nekem nem tetszik; a két els ő jó« —és mivel Gyula erre kedves, komikus megadással vonogatta avállát, még komolyabban odaszólt neki: І »Gyula, igazán nem jó;írjon (mindig magázták egymást) csak olyanokat, amilyen a kételső .« És Gyula erre már minden irónia nélkül szelíden bólintott,hogy: »Rendben«.

Amikor ezt a beszélgetést kés ő bb elmondtam barátainknak,mindannyian hangosan felkacagtak és néhány nagyon drasztikusészrevétellel illették Anna viselkedését, »arcátlan mákázását«.

Nem tudtam velük megérteni, mert akkor nekem már úgy t űnt,hogy voltaképpen két Anna él: az akit városszerte ismernek, ésaz, akit egyedül Gyula ismert, akiben ő az egyetlent, az »igazit«látta, míg az a mzsik egyszer ű en nem is létezett szarvára. Amipedig a »mókázást« illeti, arról sem hiszem, hogy éppen »máká-zás« volt, vagy legalább is nem rosszhiszem ű mókázás, ámítás:A szegény leány is valahogy ösztönösen. megérezte annak a ritka— és elő tte mindaddig teljesen ismeretlen — szerelemnek ai érté-két, amelynek véletlenül tárgyává lett, гájáhetett valahogy arra,hogy Gyula mit akart benne látni és szereti -- és megjátszotta

дeki ezt az annyira óhajtott alakot; már amennyire szerény szí-nészi tehetségével tudta. Ezen az alapon magyarázható talán azaz annakidején baráti körünkben sokat pertraktált tény is, hogyszerelmük mindvégig plátói maradt. Anna mindenesetre elég fur-csa logikával, úgy vélte talán legjobban meggyđ zni — és meg-tisztelni — rajongó költ ő jét, hogy éppen neki semmiképp semakart kedvese lenni. Maga Gyula minden bizonnyal hitte, szen-vedve is hitte, hogy Anna viselkedésének iránta mégis e; vagyilyen fajta volta legbens ő bb indítóoka — hitte, mivel hitt az em-berben:

»0 ember, én hiszek tebenned,O ember, mint szeretlek én ... «ez a legszentebb áhítattal rezg ő két sor valóban vezér-

eszméje Juhász Gyula szegény szomo г t szerelmének, egész életé-nek és egész költészetének.

958

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


SAпĐI .S I K A R O L Y

A mostohagyerekek

Az iskolareform korszakában élünk. Amikor el ő ször esett szóúj iskolatípusok bevezetésér ő l, iskolarendszerünk teljes át-

szervezesérő l, vagy ahogyarci mondani szokták: iskolarendszerünkfejlő désének gyors gazdasági felemelkedésükkel való egybehango-lásáról, a közvélemény ezt a törekvést csak tanügyi munkásainkmozgalmának, ügyének tekintette. Az iskolareform bondolataazonban fokozatosan átlépte a tanügy határait, általános társa-

dalmi kérdéssé nő

tt és bekopogtatott töг

negszervezeteink ajtaján.Iskoláink persze maguk is keresték a valóságunkkal való szoro-sabb kapcsolatot, és igyekeztek tanulóifjuságunk számára gyakor-lati munkatervet kidolgozni.

Mindezekkel a kérdésekkel érdemes állandóan foglalkoznunk,érdemes és sziikséges is iskolarendszerünk fejlesztésének gondo-latá ć napirenden tartanunk.

De vajon megteszünk-e ezen a téren minden t ő lünk telhető t?Évek óta járom a vajdasági iskolákat. Els ő sarban az érdekel,

hogyan folyik iskoláink átszerveaése az iskolarefornn szeflemében,hogyan tudnak el ő adóink megbirkázni a felmerül ő nehézségekkelés milyen munka- és szerve seti formákat tudnak megkedveltetnia tanultifjúsággal. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy e.téren iskoláink legnagyobb részében és itt-ott az iskolánkívülifoglalkoztatásban is eredményes munka folyik. Az egyik helység-ben a Partizán testedz ő egyesület működik eredményesen, a má-silĐban a diákműhely, a harmadikban diákszövetkezet máshol afelderít ő k szervezete, vagy a szeleniták csoportja. Van olyan hely-ség, ahol első sorban a pionírszervezet felújításához vagy pionír-es.'portok megalakításához fogtak hozzá. lús így tovább, sorolhat-nánk kedvünk szerint a terepi tevékenységet.

Mindez rendjén is van, hisz nagyon jól tudjuk, hogy egy-részt nem lehet egyszerre mindenhol megvalósítani minden munka-

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


és diákszervezeti formát, másrészt — ez az el ő bbibő l következik,

— elő ször minden helysegben azt valósítják meg, amihez, meg-vannak a feltételek.

Nem hiszem azonban, hogy bárkinek is elkerülték figyelmét(olyannak, aki nemcsak az iskolákban, hanem diákszervezeteink-ben is otthonosan mozog) azok az aggasztó jelenségek, amelyék ta-nulóifjúságunk foglálkoztatását kísérik.

Csak néhányat említek meg:a munka- és a szervezeti formák megteremtése után nem-

törő dömség a munka kibontakozása iránt;

a tájékozatlanság;a céltudat hiánya;a tapasztalatcsere hiánya;az elért eredmények vérszegény népszer ű sítése; stb.

Különösen ez a két utóbbi érlelte meg bennem azt a meggy ő -z ődést, hogy amikor a megsz űnt Népoktatás helyett megjelentet-tük a Rádióiskola című folyóiratot, elég sulyos hiibát követtünk el.Nem azért, mert népszer űsíteni kezdtük a Rádióiskola adásait,amely végeredményben csak egyik alkotó eleme iskolareformunk-

nak, hanem azért, mert csak azt népszerűsítettük. Vajon a diák-szё ,vetkezetek, az iskolakertek, a diákm űhelyek, a színjátszó cso-portok, a szelenita-csoportok, a felderít ő - •és pionírszervezet, agramofon, a film, a magnetofon felhasználása a tanításban, a gya-kirlati tanítás eszközei, а Partizán testedző egyesület stb. mind-mind mostohagyerekek? Hát csak a Rádióiskola adásait kell nép-szerűsíteni? A pionír és ifjúsági sajtó, a Gyermekrádió nem hata gyermekek felfogásának farmálásara? A filmnek, zenének, aképző művészeti ágaknak semmi hatásuk sincs a gyermekekre? De

ne folytassuk tovább.Röviden és egyszerűen: szerintem a Rádióiskola cím ű folyó-irat, mivel iskolareformunk gazdag programmjának csak egy ele-mevel foglalkozik, (márpedig nincs lehet őségvnk arra, hogy tízolyan újságot jelentessünk meg, amely a nevelés kérdésével fog-lalkozik), nem nagy érdekl ő désre tarthat számot iskoláinkban, ésvalljuk be ő szintén, így ahogy áll, nem is sok segítséget nyújt. .De egy színes, érdekes, sokoldalú, a napi eseményekben él ő , mo-dern gyermeknevelésünk minden kérdésére feleletet és útmutá-

tóst ádó, kéthetenként vagy havonként megjelenő lap annál töb-

bet nyujthatna. Félreértés ne essék, nem a régi Népokt atás-ralenne szükségünk. Nem, hanem olyan lapra, amely egya ránt ; fog-lalkozik a. Rádióiskola adásaivál és a többi mostohagyerekekkel,

960

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


amely érdekes írásokban, riportokban, cikkekben jelentésekben,hfrekben, szóban és kóрbе n mindenrő l beszámolna, ami isko-láinkban történik.

Előadóinknak nagyon is szükségük van a tapasztalatcserére.A z elért eredmények ne maradjanak elszigetelten egy iskolában,egyes iskolák ne tapogatózzanak a sötétben olyan téren, ahol má-sok már kitaposott úton haladnak. A napi- és hetilapok és a Rá-dió szűkszavú hírei ezen a téren nem sok s еgítséget nyujtanak.

STEiЛNITZ TItBOR

A k :5nyvekbehozataláról

izo.ny helytálló az állítás, hogy könyvtáraink fundusa amult századból való. Jókai, Mikszáth, Vas Gereben, Eötvös

kétsegtelenül irodalmi érték, vagy legalább érdekes, még mez isszórakoztató olvasmány, de aligha lehetünk megelégedve azzal,,hogy a mai szocialista Jugoszlávia magyar ifjúsága a múlt századklasszikusain nevel ő djék. Kultúrpolitikai 'szempontból könyvállo-mányunk a tőkés korszak romantikus, vidám vagy keserg ő hangu-latát tükrözi és már igen távol esik életünkt ő l.

Érkeztek hozzánk magyar kt;nyvek a két világháború .között,no meg a megszállás . éveiben is. Jók is persze, de javarészük ha-szontalan vagy pedig е ppen káros volt irodalmi és politikai szem-pontból, mert fasiszta ideológiát, nemzeti romantikát vagy impe-rialista eszméket szolgált. Az uralkodó »történelmi osztály« ízlé-

sét és törekvéseit szolgálta, irodalmi, mű

vészi értéket nem kép-viselt.A felszabadulás után ő szinte forradalmi hévvel nekiláttunk a

tisztogatáshoz. Ez igen természetes volt, egyik vetülete a nálunk

96 1

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


bekövetkezett nagy társadalmi átalakulásnak, de a túlbuzgóság,

no meg sok esetben az avatatlan beavatkozás folytán papirmalombakerült sok értékes m ű is.Mindennek következtében félszázados »kiesés« mutatkozik,

könyvtárainkban. A vajdasági magyar könyvkiadás, igen termé-szetesen, csak részben, igen kis részben tudta pótolnia hiányt.Komaly erőfeszítés történt, s az állam és a társadalmi szervezeteksokmilliós tárnogatásával sok szép és értékes magyar könyv jelentmeg: vajdasági magyar írók m űvei, . a szerb-horvát irodalom egyesértékei, marxista politikai könyvek, s ő t magyar klasszikusokat isnyomtattunk és cseppent valamennyi a világirodalom termékeib ő l

is. Választékban mégis szegényes volta kínálat, mert kevés féléttudtunk nyujtani. Ezt viszont aránylag nagy példányszámban.Ezért teltek meg a raktárak. A felhalmozott könyvekben benne-fagyott a kiadó forgót ő kéje, és ezért az utóbbi években még keve-sebb új könyv került az olvasóhoz.. Ne firtassuk a' megtörtént éselkövetett melléfogásokat, hisz lényegében az adott helyzetb őleredtek. A félmillió magyarra ugyanaz vonatkozik, mint Jugoszlá-via többi lakosára: a könyvek és írók gazdag tárházára van szük-ség, hogy kielégíthessük igényeit. Könyvkiadásúnk pedig, amint

már megállapítottuk, viszonylag keveset kínált, nem szolgált vá-lasztékkal, másrészt az a kevés kiadvány magas példányszáma mi-att nem kelt el.

Könyvtáraink tehát jó könyvet kaptak ugyan, csak keveset,és a magyarul olvasó eanber — talán nem túlzás ez a megállapí-tás — inkább leszokott, semmint hogy rákapoth volna az olvasásra.

A háború után, mondhatni, nyomban megindulta könуbeho-zatal Magyarországról, azonban, mint ismeretes, t ő lünk és szándé-kunktól függetlenül, 1948 után megszűnt. Tény az, fogy iskolai ésközkönyvtáraink, a magyar olvasó szegényebb . lett ezáltal.Jelenleg hatalmas feladat áll el ő ttünk; fokozatosan, a lehet ő ségek-hez mérten minél erősebb ütemben pótolnia hiányokat.

A Magyar Szó la,p- .és könyvkiadó vállalat röviddel ezel ő ttmegkapta a külkereskedelmi jogosítványt, megállapodást kötött abudapesti »Kultúrával«, Magyarország egyedül jogosított kö пyv-export ő rjével. Ez a megállapodás lehet ővé teszi, hogy ezentul fo-

1 lyamatosan behozzuk Magyarországról a nеkünk szükséges könyveket, másrészt a »Kultúra« ellátja a magyarországi szerb-horvátolvasót jugoszláv könyvvel.

Komoly feladat áll tehát a Magyar Szó kiadóva11a1at külke-reskedelmi részlege elő tt. Nem pusztán kereskednie kell. Nem néz-heti szű kkeblű en csak a hasznot, minta külkereskedelmi vállala-tok általában, amelyek árut és devizát hajszolnak, illetve hoznak

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


az országnak. Kultúrpolitikai feladatot kell megoldani, céltudato-

san pótolnia hiányokat.Nagyon sok hiányzik, elsősorban a legújabb kor könyveit kellbeszerezni. A Magyar Szó vállalatnak tehát alapos és gondos mun-kát kell végeznie, ahogy a piacon ne jelentkezzék idegesség, hogyelegendő példányszámban hozzon be könyveket és úgy csoporto-sítsa megrendeléseit, hogy folyamatosan a legszükségesebb köny-veket juttassa el az olvasóhoz.

Sem a megrendelők, sem a könyvbehhozatali vállalat kereske-delmi és kultúrérdekl ő dése nem állhat meg a boltajtó küsz č;bén.

963

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


SZEMLE

JUHASZ GÉZA

Az írói önéletrajzok mindig nagyérdeklő désre tarthatnak számot,ha számottev ő író életér ő l és mun-kájáról van szó. Nemcsak a plety-kaszerű apró intimitások érdek-lik az olvasót — ső t, első sor-ban nem azok —, hanem az író,aki az ilyen ő szinte líriai kitárul-kozásokban rendszerint egészenközvetlenül jelenik meg el ő ttünk

mint magánember is. Érdekesekmásrészt az önéletrajzok azért is,mert egy kicsit mindig korrajzok,kordokumentumok is, más jelen-tős emberek is szerepelnek ben-nük, akik az író életébe valami-lyen formában belekapcsolódnak.

Az elmondottak teljes mérték-ben érvényesek Nagy Lajos ön-életrajzi regényeire, A lázadó em-berre és A menekül ő emberre.Mindjárt kezdetben elmondhatjuk.

róluk, hogy se nem regények aszó megszókott értelmezésében, senem önéletrajzok. Több is, keve-sebb is önéletrajznál e két könyv.Néhol hk nyzik belő lük az össze-függés, meg-megszakad bennük azidő beli f:, ~ tonosság, de megismer-jük belő l k az embert és korát, segy kissé szinte emlékiratként ishatnak: maga az író tudatosan tö=xekszik 1-ora egészének bemuta-tására egy-egy jellegzetes esemé-nyen vagy a közéletnek, a sajtó-nak bizonyos eseményekre valóreagálásán keresztül, s különös fi-gyelmet szentel az irodalmi élet

Keserű ember

bemutatásának. Iga:., hogy művebefejezetlen maradt, (az els ő kötetaz 1883-tól 1914-ig, a másik pedigaz 1914-t ő l 1934-ig terjedő idő sza-kot ismerteti), s talán legérdeke-sebb, legizgalmasabb részét vittemagával az író a sírba, de így isnagyfan sok érdekes adagot nyújtmind az író fejl ő désérő l, magatar-tásáról és sorsáról, mind pedig a

korról.Keserű ember — ezzel lehet ta-lán legjobban jellemezni az em-bert, az, írót: keser ű ember, keserűíró, keserű hangú művek. Ez NagyLajos, ez az ő életműve. S önélet-rajzának, kora műveinek olvasásaközben nem is ezen a keserű ségencsodálkozunk, mint inkább azon,hogy még olyan kiváló kortársai,mint Kosztolányi, Babits, stb. iscsodálkoztak ezen a keser ű ségen

és nem értették, vagy nem akar-ták megérteni. Pedig az írót, azembert, életkörülményeit és korairodalmi körülményeit ismerveegészen természetesnek t űnik ez akeserűség. Irásainak kesernyéshangjj annyira hozzátartozik té-májukhoz, s annyira hozzátarto-zik magához Nagy Lajoshoz, mintgondolathoz a sт_ó, emberhez aruha.

Már születése szérencsétlenül

esett: törvénytelen gyermek volt,s ez még felnő tt kóróban is több-ször kínozza. Iskoláskora el ő ttnagyszülei nevelték, csak ezután

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


került anyjához; sokáig idegen,

Félszeg maradt hozzá, s negyven-kilenc éves korában mutatta kielőször gyermeki szeretetét. iránta.Az isk 01ában valahogy kivereked-te helyét szorgalma révén, de a-mint »kilépett az életbe«, tapasz-talnia kellett, hogy itt már nem atudás, nem a szorgalom szerintítélik meg az embert, hanem vala-mi egészen más szempont szerint:a~ szerint, hegy milyen šzül őktő lszármazik és mennyije van.

írói pályájának kezdeti az első

világháború el ő tti évekre esik, a-mikor a rendszer talán nem foj-tott el csirájában minden szabadgondolkodást és igazmondást, csaképpen nem lehetett megélni azigazmondásból, a valóság hitelesírói ábrázolásából. Legels ő novel-lájáról ezt mondja az író: »Mi acsodát akarhattam én ezzel a no-vellával? Nyilván nem az olvasószórakoztatására gondoltam... Va-

lami különös cél vezetett, ame-lyet röviden társadalomkritiká-nak nevezhetek.« Minden b ő vebbmagyarázat nélkül is nyilvánvaló,hogy becsületes írói feladatra vál-lalkozott, de egyben nagyon rosszutat választott az érvényesülésfelé.

Természetes, hogy az önélet-rajz olvasása közben az olvasónakkedve kerekedig az itt említettírásokat elolvasni, nagyon érde-

kes, ső t izgalmas studium ez. Fel-lapozva a Nyugat hákvэ rúel ő tti év-folyamainak egy-egy számát itt-ott találkozunk írásaival: novellá-ival, könyvkritikáival, könyvis-mertetéseivel. A Nyugat 1914. ja-n.iár 16-i számában található pél-dául az Egy berlini leány című

novella. Еrdemes lesz vele kisséközelebbrő l megismerkedni, mertaz író is foglalkozik vele önélet-

rajzában és valóban nagyszerű

példája annak, hogyan dolgozottNagy Lajos. Egyben azt is meg-láthatjuk belő le, miért nem - tu-dott például a Pesti Hírlap vagy

más tekintélyesebb polgári lapok

számári megfelelő

novellát, tár-canovellát írni. A novella arrólszól, hogy két fiatalember vasár-nap délután a ligetbe megy szerel-met keresni. A délutáni bolyongáseredménytelen maradt, de haza-felé az utcán »leszólítanak egycsinos lányt. Kés őbb kiderül róla,hogy berlini német lány, Buda-pesten nevelősködik egy bankárcsaládnál. A fiúk nagynehezenmegegyeznek;, hogy melyiküknek

v in joga hozzá, s így az egyiknekszeretője lesz négy esztendő re.Közben a leány beteg anyja hí-vására hazamegy, s utána nemjut álláshoz Pesten. A viszonymegszakad. Ennyi a novella, demégsem ennyi. A két fiatalemberligeti sétája kapcsán ugyanis azíró a következ ő ket mondja el: »Anépnek szegény, csúnya lányaivannak itt. A szépek, akik ter-mettek a nép nyomorúságos sorai-

ban, már ki vannak válogatva.Azokat már felszítta magába afelső bb réteg. A felsőbb rétegmindenét felszívja, a népnek. A-hogy a munkája eredményét, úgya nő it is ...« S egyébként is azegész novella a szegények és gaz-dagok erkölcsének, szerelmi éle=tének összehasonlítására épül. Anevelő nő nagyságája ugyanis sze-relmi viszonyt folytat egy ügyvéd-del, de amikor a lány viszonyi-ról tudomási szerez, felháborodik,erkölcsi prédikációt tart és elakarja kergetni.

Első tekintetre tehát úgy tű nik,hogy egészen ártatlan írás, akár-melyik polgári lapban megjelen-hetett volna. Az említett részletekazonban »elrontják«, alkalmatlan-ná teszik arra, hogy valamelyiknagy lanban megjelenjék, és kp-moly honoráriumot kapjon érte.

Nagyon jellemző

Nagy Lajosírói magatartására, hogy — lega-lább is ezekben az években — .nem áll valamely meghatározotteszme vagy mozgalom szolgálatá-

965

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


bon, de nem tekinti eléggé meg-élhetési lehető ségnek, foglalkozás-nak sem а+1z írást ahhoz, hogy meg-válogassa, mit és hogyan írjon.Egyszerűen, szinte ösztönösenigyekszik az igazságot megírni.Kortársai, barátai, írótársai in-kább sajnálják elesettségét, mint-sem félnek t ő le, vagy irigykednekrá. (Nem is volt mit irigyelni t ő le).Egyesek még jótanácsot is adtakneki, hogy írjon, illetve »gyárt-son« kelendđ cikket.

írói kvalitásait általában nemvonták kiétségbe. Igen érdekes en-nek igazolásaképpen beleolvasniKosztolányi Dezső egyik írásába +aNyuga+t'ban, amelyiben éppen azemlített E+gy berliná leány cím ű

novellával is foglalkozik. Igy kez-di: »Nagy Lajos elbeszél ő mvé-szete tiszta és józan«. Majd ezeketmondja: »Elvei vannak. Azzal afiatal írónemzedékkel szemben,melynek jórészt művészetközpontia világszemléléte és hite szerint azélet legfölebb csak Ssztönzést nyújtaz alkotásra, ő fontos és nagy sze-repet tulajdonít az életélménynek.Alakjai — érezni lehet — elevenmodellekről mintázódnák." Szе lileaniélete középpan:tjában nem iás a mű -.vészet, hanem az ítélet, az emkő icsés igazságosság van.« Vagyis NagyLajos szerint nem az élet van azirodalamé+rt, művészetért, hanem

fordítva. Kosztolányii tehát igen jólmeglátta Nagy Lajos írói szándé-kát ,s , azt is, mennyire elüt kor-társainak nagyobb részét ő l. Ehhezma is alig van hozzáadnivalónk,legföljebb annyi, hagy =- nohaKcztolányi így zárja cikkét:»Akarhatunk-e többet?« — mégistöьb novelláját, táreáját visszaadtaazzal, hogy »nem nekünk való«,mármint nem annak +a lapnak,

amelynekő

szerkesztette a táт

eа

-rovatát. Nem is arcról van szó,

hogy nem értették volna meg, in-kálbb talán nagyon is megértették.

Akikhez azonban szólt, azokhoznem jutott el,akikhez pedig elju-to t̀+t, azoknak nem kellett.

Mikor nagy nehezen könyvel-nék kiadására szánja magát —részben saját költségén, el ő fizеtő -ket gyű jtve, részben pedig kiadó-vállalatokkal alkudozva — egymásután buknak meg könyvei, mondjaönéletrajzában. Mégis konokul kitart felfogása és módszeré mellett,egyre jobban tudatosodik benne.M űveinek nemcsak a tartalma kü-lön ё

+s, szokatlan és kesernyés, ha-nem a szerkezete, farmája is me-rő ben különbözött a szokványos-tól. A Kiskunhalom című regé-nyéről mondja: »Szakítok a regényévszázados szókványos formájá-val: nem lesz benne f őhős (mivel-hogy az életben senki sem fdhás),nem lesz meséje, azaz nem indulel benne valamely történet, amelybonyolódik, +amelyet fordulatosan

csű

rnek-csavarnak és végül csatta-nóval fejeznek be.« El đbb talánösztönösen, de kés őbb tudatosanis tiltakozik a regényírás elavultmádiszerei és formán ellen, és .azegyszerű ségre törekszik. IsmétKosztolányit idéztük, mert nagy-szerű en fogalmazza meg Nagy La-jos írói módszerét: »Eszköze aligvan. Festő i jelzőket nem használ.Rábízza magát a megfigyelés bi-zonyosságára« — írja említett cik-kében (Nyugat, 1 9 1 7 . akt. 1 .)

Mint bevézető+ben említettük,önéletrajzi reglényei részben emlékiratok is, amenny+ben á kort egé-szében igyekeznek bemutatni. Kü-lönösen érdek+es ilyen szempontbólaz irodalma élet bemutatása. Nágy-szerű példákon szemlélteti +a tőkeeluralkodását, a hírlapírás nega-tív hatását az irodalmi életben azelső világháború előtt, a bértoll-

nokok; sđt érdemes írók ,behódolá-sát is a hábortiis propagandának,majd villámgyors szinváltását aforradalom és ellenforradalom

966

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


éveiben stb. Еbő l a szempontból

érdekes megemlíteni Találkozásomaz antiszemitizmussal című írásáta fehбr ,terror első éveiből, külö-iІ ösen pedig a Századunkban meg-jelent Magyar író 1929-1ben cím ű

cikkét. A szerző teljes egészóbenközli ezt a cikket önéletrajzában,'mert úgy ta.l•álja, hogy részletesenábrázolja az akkori irodalrni viszo-nyokat is. Mindjárt bevezetőbenrámutat, hogy a művészi alkotásszabadságának nemcsak az irodai-

min kívül álló erők — rendőr,ügyész, bíró — állnak útjában, ha-nem osztályérdekeiknél fogva akiadó, szerkesztő , luktor, kritikusés az olvasó is. A magyar írónakmindezekre gondolnia kell alkotáíэközben, iníg a szerencsésebb írókmás országokban sokkal okosabbdolgokon törhetik a fejüket. Ahelyzetből, amelyben »hatз názsástréfákat is szabad mondani a ne-

mi élétrő

l, ugyanakkor a íaéldekási;gazságak már üldözend ők« — le-vonja a végső követk:eztetést is:»... a magyar író regényben gon-dolkodik. >Js állítom, hogy nem istud nagyon szabadon gondolkodni— tehát olyan sikeresen sem —mint ahogyan a német vagy fran-cia író gondolkodik. Mert akinekmár hosrzú évek óta nem szabad,az később már nem is mer és vé-gül nem is tud, még ha már mer-

ne is.«Talán az sem érthetetlen ezek

után, hogy sikertelenségei, ame-lyek éppen a bátorságának, igaz-ságszeretetének voltak a következ-ményei, végül is kikezdték önbi-zalmát és bizalmatlanná tették

mindazok iránt, akik valahogyan

érvényesülni tudtak. A saját pé1-

dáján tapasztalhatta, hogy igaz-

mondás, bátor valóságábrázolás ésérvényesúlés Magyarországon nemigen jártak együtt. Az egyetlen

Karinthy Frigyest kivéve — és

részben Molnár Ferencet — egyet-len befutott íróval sem élt barát-ságban. Adyval találkozott, de csakhamar faképnél hagytа, mert úgytalálta, hogy Ady fölényeskedikvele, s általában kerülte az elis-mert kiváló írókat, mert nemakarta magát fölényeskeclésneik ki-tenni. Talán ez a -agyarázza, ahogyMóricz Zsigmond iránt is igazság-talan volt és talán csak halálaután ismerte el írói nagyságát. No-ha Gorkijt például szerette, az

Anya című regényéről azt írta,hogy soha unalmasabb regénytnem olvasott. Van azonban ebbena könyvbírálatban egy szű zavúírói vallomás ts, amelyet érdemesmegfigyelni: »Tisztelem a Gorkijbús és komoly hangját, nagy szí-vét és mélységet kutató szeanét —és nekem , is smomorú éв zentligyem az emberi nyomuruság, a-melyrő l igayábаn ez a regény szól,

tisztelem a szocializmus tűт

eikvé-seit — szinte szeretném, ha egynémely dologban, amidőn regényé-rő l szóltam, kissé tévedtem volna.(Nyugat, 1 9 1 3 . nov. 1.) (Ez a kí-vánsága ama kevesek közé tarto-zik, melyek teljes egészéiben való-ra váltak.) Nagy Lajos •tehát m'ár1913-ban határozottanvallja, hogyszomorú és szent ügye az emberinyomorúság és tisztel a szocializ-mus törekvéseit, mégsem vitt ve-

zető szerepet a Tanácsköztársaságiidcjén, ső t igen fájlalta, s joggal,hogy egy polgári író mellé nevez-ték ki társszerkesztonek, đe in-kább csak segédszerkesztőnek egyvicclaphoz. A felszabadulás már

betegen, öregen érte — mondja

egy ismertetés róla. De egyénisé-gét éppen az jellemzi, Hogy min-

den határozotúsága, kitartása és" bátorsága mellett sem volt har-

cos ember, nem örökölte Pető fi

mentalitását, nem tudott néptribun

967

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


lenni sem a forradalom idején,

sem a békés korszakban, mint pél-dául Ady.Еletművének felmérése az iroda-lamtörténészek ;soronkövetkez ő fel-

adatai közé tartozik. Az olvasó

számára azorLban ezek az önélet-' rajzi regények biztos útmutatóulszolgálih+atnak Nagy Lajos művei-nek megértéséhez.

9 6 8 '

vѕZEVOLІD MEYERHOLD

Gondolatokkorunk szfnházárói

A szta+lini č isztogatások aruruakide~én Vszeualod E. Mе ye,rlholldlat; ahírneves arosz Tendező t és színhazi ,iteareti ~ kust sgm, kímélték meg. 1938-ban kizárták а pár г b b d ' 1 , т г +дјд szб» m :űzték. Éveken át esik szidaLm ~c u k k K U b

lették, neve mг ellőll sdha.se,m m+aradt el a ,dekadens", „forma ~lista", „а

szocicв lí.zm г г us eUUe.nsége" jelz ő . N-erm,rég ;rCh;aibilsi,t г iltáUC és posč umusv ~ i + s s z a aг re;t!télk a pártba. A Szdvjetíuruiában та. újra . fgg +lcuUkoznak e+Umétexi

m zűveive'l és 1b+ejelerutetrték, hogy tanulmи ínyazrui f oqjálk i~rod Nmri ha ~ glb'+a-tékát.

A Tyieatr +f o гlyáirat m т árcius~n „V. E. Meyerhold а színművг szetrő l"kќ zös cím aflaiít lha г t fJrdSdt +közóг te a moszkvai irrodmlrmi és rművészetiközpanat a íJ U l am r i levélltánában ő rzг ítt gya.sírái jegyze ~tek allapján.

A Cilkkeit b ~ ev+ezet ő komrmentár uglu+an tartózkodáss с vl ír ró,l,a, mégisharüg ~sülyorza, hagy Mey ~ erho+ld „a delkctáens színház leg,errő tel.jes:et љkép-uiselё je". T+anítólm+esterének vallotta Sztaniszlavszkijt és hevesen t ~úmaditaа Hudazsesztvenij színház т"úvészetét; a „tiszta színház" f xfiikusa; azthirdette, hogy az iro&dfma,t ki keUl dobni a színházb+ó+l, és 6 vezette azta színházat, armelyb en az e,lső Szovjet drlálmákprt játszották; ;esztéta-ren-de,z ő , ikl kifi,normud,t ,látványossagokat rendezetrt, és aszikéta-rendez ő , alkiа e,gszüksége ~selbbe:n kívül mindent kiiédolbo t а színpadróil. M i mad!e .zek ,аuégiletek — mondja a be.v є z e + t ő—ј е д у emberben

е д ~ И + e s i . 1 1 ; t e ' k , akinг efkmű ve :ta;nuUmámyozó'rkra. vár.

, MeyerhdLdró~

l, errő

d .а

páratlan Ikép.ességű

s egг ў éniségű

mű

vészrő

l,aki+ben valóban é~ndekesen tailá'lkо+xta,k а vég111e г tek, keves ~ tudlnak a vi-lagan, h.aiь á h - m ndr + а arnadal.dm elő tt is kitűrut, mint ,az új színi kiféje-zés bátor Ihaг с osa. A foг rnadialam alUcutt •a +3olsevikolkihoz csatLalkozot , t , + b . e -lépett а ko'mnnunista pártba, s nagy lendiilettel vetette magát az и ј

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


kís ~érle.tezésekre, armf6re éрр farrк в d.a,lam nyú;jtatt huф ártala,n lelhető sé-

ge,t.M~

erhdl;d :а forra lallorm uúáni szavjet színház e,glyk bapozójavoLt: Мa ćjсtkavszkij Buf г f-muisztér ј iam círmű darаbjárvadl nyiCtatta ITfl1g szín-házláit, 6 tmw tautta + be С а Hildle g ittt, .a +Palos;kát ris MájkLkovszkijtál, Ehren-burgtб Q ,а D. E.-t, Treityolkavtáb г а Daulalj Kínát, Erdmantál а Mandxútu,m,ot.

Am ir г ; t Ј lrbál °ös tiszrdk, Meyerihdlldnaik ґ ё І ё .ik karpcsaliata volt az •iro-dailonпb+an a LEF (Levij Fromat Iszkusz л tva — .z tap ztaibaitak -baloldalífrantja, 1923-1928) néven isrrn+ert zntén Ikissé széls ő séges п п о х у а г lо т г ;тад ,Ym,ely ~ lг ez Majakovszkrij és Tretyakav is tartozott. A kыcsönhatás kim.u-tathartó Meyemháldék és ,a LEF-esek köz б tt, alkrikг rüelk g1y1i1k teoreitikusa,é рр retyaikov, egy ebek kázöt.t azt ro ~ а Ј llotta, ho,gy а pwb l'icisztika г а го -

dern világ éposza, és Ckijelerretette, hagy nincs sok értelг me Tolsztajrólés а Hábarú és ~bé k'éró1l , fecse,gm r' , amiikor a sz,orvj.et újs~ ágok rпinden 01-dala valóságos regény . . .

Színr.e+hozrta Meyerhold az oiasz klasszikusakat is, de saját f antá-

ziáj.a szerbпt йtforimált a őket. A JuDasszikus dara ~ bokat с > a k r o ~bmtaszг á г mok-kaal, ba+lettel és zenéve.l élénkítette. Ug nakk,or ,a hitelessé;g ik ~edvéértpéldá'ul Elhrenbirrg D. E. című daraibjábanIgazi ,néger ja.zz-zenekartszerepe•ltetett, Vtisnye,vsz+ki Az uto(lsó etiszántailk círníí darab jdban pedigszínészei v a U lбdi géjppušlgáibál lövöldöztek г а ézőka+zönség feje f elett, re-vű ibe;n Igazi gépkoс sik vonul+tak el a színen, s más .gépeik is z г a klatoltak,berregtek, р 'á1f ögtok előadásain.

Nyilvánva ~ ló , hogy az e.11eruté'íelk, sz ё lső sége,k békésen nn.egfértekMeyerhold ku t ató, г kísérleCtez ő egyénységéban. Kifagylhatatllan volt ő tle-

tei luben. Nagy 3г artást ,g ч akarolt . koracbeli szavjet rendexgk e,gész seregére.Az aiLiibbiakban !k ёzliink néhánг y gondaUcutat írásailbóll, a,me.lyek be-szédesen b'zonyítjiálk, — ami+t 'e g г,Ié у ként а fiyeatr dmű falyáilrart erп alítettszárrruában is ihangswUyazn г ak —, .hogy nпennyire idősxerű és élő .m г indaz,а т г х 'rő l V. E. Meyerhald írt és beszélt, s m.ilyen пагу г а ђ і І •émáakat vetettfel ѕ zenvedé y ѕ s,en és erыeljesen ez a mű vész és д ondol iCOdó.

9 19

Meуerhold .193А -ban Leninbgad-ban, C7harkavbam, К ,ег и bет ésLO31-éеп iprágai Uránia sziln-háztьan tartot lő adás ~ aina&gyorsigái ј e,gyzetel,bő l.

A szi~niháznak egyik narmáliafцnkcц ója az, hagy :aktiv г tásr,a kész-tesne а néző ér•belmét. Am .a~ház bе lе К п у и l а nézőbér éirzeilmi 1 е g -kлré ibe is,. A néző , m,ikбzben réztvesz az е b"óadás г an, az érz•elane+kegész 1abirim.t г usárt já.rj а v'egtig. Az atéту, iog az »érzІ lmekre« is hat,arra a megálllapírtásra evágat ben-n(üniket, hogy — fi.a azt akarjuk,hogy а színház művészet le,gye+а —

az ékesszólás ésа

bölcselkedéscsak ártalmára válik.Mivel ,a sz,úmiháznak aaj йt és hsa-

játságp,s taörvéxlyei vannak, semmitsem érhetiünk el .a színlházbаmy ha

csak az ember értel гméme számí-•tunk,

A czí.nhá г z kelts~ er.1, é ~rzel г me ► ke t is;amit a néző .а s!zín,padю 1*t, necsak garndabkadáara kés ~ztes~sІ ha-nem az e~s~emérг yelk иду a1aikulj a-nak, hogy bánrrle ly pillanatban va-1a7nilyen kё vetkezbeté ~st иonlh,assю r . 1le. A 5Czín.padan cs ~ ele C k v ő szei.mé-lyek nem azért vannak ott, hegybizonyságo t teglyenek a -szerz ő , а -

rendezőavagy a ,п г ím

~

"es+z egy ik m á-.sik gon.dolatánaík értékérő l; .а bo-rlyoda.lamnak é9 а dré+rn ,ai ös~eüt-közésnek nemcsak az a с élја, hogyholmi téte гleket fölvessen és aziх táг

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


ilye vagy amolyaan eцent~eleket

srzege г.aen szembe velvlk.

Aizriakidej ai ut6piiánalk tűn'te!k а

tervek, ame+lyeik Іglytkor Wagulerticglalrkaztаtták, amikor a &zinteti-ku szІ ntház lebegett előо ~ e, alyanzkház, .a ~rrnelynek szí~npadá¢Y nem

csak egyxYnа ga а zó, anem а zeneт в , а fény is és a kéaprz ő ~ .m űvészete'kminden más »varázseszköze«, azon-kívüJ, а ritmikw.д sniomda.ulat iis tel je-sen érvényesill.. Ma razit látjruk,

hю 'gY éppen így kell u>srzínlházat csi-nán,i« : п ragyis fе1 kel! haessraná І nimiв Ј den esmközt, arnvit más т{íívé-vzetek myín,j tanaik és egymalszerves ,kapcsolatban asbadanhathatrrak а néző ré.

Abban а tbrekvésiaen, ih с gy fel-hasz,а álja г n mirudeиr rendiц kezésreа д lо edhni+kai lelhetќ 5syéglet, а szidz-h'az а filmet is igénybІ veszi.Ezért a színpadi smírnész jábéka «fi-ben sem kriülö ►n гbözik ,а tarka revű-pro!glrammbarn smereplb színés г z ј á-téil вiбdjától. A szíи iétsz az egyiikpiblanatban az opera-s~nész ki-teј ező resmközeit, аmásikbaan p1-dug a báanc'bsét vagy az аlkroha-táét, а toгnászét vagy a bo;hácétđnasznál j а fl.

Ezzel kapcso.lat+ban, S1halkesrpearevagy az áspa г nyd1 drámaírú+k pél-dájára, а daratbюkat jelenetelkreéS képekre kellett osztani. A de-,lеnebezé ,s által . а síпlház túllhad•ад-t,a az ldőt és а cserlekmémy ál-klas г э zikus egységlét. A dráma újkarsza.kraba 1 ~ é гpüп Lk. rJQlEarjta szín ~há-zat teremtibnk. Ebbein, az át}rrnent-ben inarc té,mad . a színház é_+ afi1m között. El г hagtyjuk az úgyne-vezett Сámi, nemesi és földesúrildőkbő l nrötkölt .szírnház,at. A szin' -pad úgy pü.lt fel, «BjifBt egy va-rámsdoboz, lát г várlyomságrákart е--deztek benne, ,amelyek .alatt atnéző elnyúrlh+átatt karosszékébenёs só4hajtromhatatt, ѕ zundíthatatty

szemezgethetett és a felvonás vé-

gén tapsolhatott is.

Mi, alkilk ,arr,a, töreksđ i . i ~ц k., lnagyfilmmel verseЖ І u aё szíavházat te-

rerntsiünk, azt mQndj~uk: »Адја-tak 1е 'hetőséget, hogy gyökeresendienarnvzáljruk а szímházat, en:ged-j~ ébek meg, hogy ,а smíxnpadcn ér-vényesű tsülk а filmvásman be!dhnli-kai гle.hetós&geimek egész srkáláját(tercnészetesE ~ neSziinkgáibansincs filmvásznat aggatni a szín-

patdra), tegyétak +lelhІ tővé, ,hogyolyan újedhm г ilkávall fiels,zer.el:bszinpadra 1~jriirnk, ;a,rвеly .felfa-g.ásunk szerј rit meg+felel .а szvruhzi elő adás sti"uksé igletei i¢n І Ј k, és alyanelőadásakat hozunk létre, amеlytikugyanannyi néző t vonzzanak, akáгa film.

A ikorrszerű színlház új rfo•nmá ~ i-nak é s и ј tarrta г lanárna(k an egvaló.,í-tására 7rányuló forradalmi rhöreJk-véseket csupán az akadályozta,hog~'hiáa~yoztak a színpad és aПe.zabér me,gújfbásához szüks ~égeseszikö цök.

Minden karstzerű elő adás azzalс é 1 1 а1 jön létre, hogy kihívj д

nEъ 'óberet: niíáköd ј éik iközr+e а ren-dezésr +beli э ejezёsébem, а drámaírá-nak és а Кorrszerű remdező i bedhni-kánauk pedig ügуelnie •kelii arra,ћоgy а endezést +rve csak szímé-szeklkel és szíinipadi eszközöikkel,hanem .a rnézőtér kđz ~ re+míílkíз désé-ие+1 valásútsa meg. Minden rmodermrenidezés e1őké7zíbése közibEm fi-gyelemьe vessz&k •azt a tényt, hagtya darab nem végső oт ~uájábamkerrivl а zánpadra.

A drámaírb és а rendező csalk а

vázat ф erjesztik,. a néző lé. De ezváz legyen ihajléfkony és rugtal-

nia:s, 1hоgy mádat adjccn anzб és

szinész s+zabald egу iittműköcté .sé -re. Mi , drámaírók és rendező ik,ј á1 tudjuk, hagy mindaz, amit apróblatt láttunk, csak ideig-

9?0

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


lviindik+ét ké,ptink: 1Vla ~ .akavszk1,j Po1os(lsa cimü darabjalиеуе tiaLd srr Ј inpadán

9 71

lene. A részlebe І vet a színéѕ t z a

nё z ő+tiérrel egyЫbm ű kiöd~ ve alakítja,ki véglcg e & eл n.

M ilye+r л szí;nházi t é r r e ,gondоluclk,агтгког rj s+zímlházrál besaélüavk ?мnкienekelő tt ki keL1 dabni apálholyodat és erélyesen eDenlbе -szállni a erlkíily és karzatí +he-lyek oszbályozásával. Csak az am-f i Іatrál.is renidsmerű nérző bér тé 4-1о színész és a néző közös tö-rekvéseј Ј ből lfakadó szín4iázhoz,

mert aZ a ф е а tг i 1 і rendsmerbemmines vál:as+zfal а néző között.

Az új , , -nyílt, vízszintesen ésfii,ggiőlegesen elválas+ztott szinpaidlellve ~ tő sёg e t ny w j t, I hc1! g iy teljes, mér-tékben felQІ asza г áljuk аslnésziát л т áltbг ásio+ka ~ t és а m,azg;ó szer+ke-zetadta változásakat. A színés+ze~kсgéstг sor s;tierep е t játszanak. Nincsrenкijény lagy egyes szerepek nia-

gyon tenjedelmesek, másak vászont.a minő síb nélküli s t + a t : г sztáiza ~ ksem о'koz~ak n°1 "ezget. Az újszínhazьa.n nem lesz statiszta. AпЈgy színёeilen;eik a11 kaQ1me.uk nyíll,kegy eslén t=tí:z szerepben be-muta г t ~ .vi, hGgy bi,zonyság~at tegyenekátváltozó képes:.7égükrő І s ar,rб 1 ,hagy egys+zer ű esközökkel megtudják váФ tozbabnri а 'képeket. A szí-uiész nta r is cs'ak . аzért fo ~ glál е г 1 ,köz-1з onti helyet . а 'színhátiban, mert a

madern ikultú,ra rrllin,cLe:n bonyal:ultkérdése ёbben össz;pom г basul:: Ki é5milyen erővel vdszi t .а nm ~ éző térreazt az életl+eindületet, агте l у !rvélkül,véde г mény+цnk szarint, та e+gyetlenmo dern előаclás után sem srzabadtávoznia а kő zön:ség г ríek?

A szintház el"obt ú j feladat á11. Aszính'áznak 'ug.y keu +lr arbnr i,a, 1iюgy а

nez6ten az dlő adás alatt harci vágyfakadjon és zilárddá ér1el$dj+ön, sennelk segálsé ~ giével le1 >iйzdjiэ n+ ma-gában minden oblomovizmust,manjilovizmust, képmutatást, be-teges nemi vágyat és világfájdal-mat.

Az MIT (a Moszkvai нЈadozseszt-veni Színiház) ,anrvaki!dej én éppen aBlokádot h оzta színre. A darabkülső aranyazása mögött belsőüresség tátong. A Blokádban fel-

vonul a színpadon hadseregünkés a közönség megtapsol ja. Igen,m, de számomra, aki a nezotb д г -

rő l a , drárrnaІ helyzet ala г ktirlá:sát kí-s~rem figyglemrnel, Qzá г rnoenкa, aki

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


9 7 2

feszültecti figyelem, hagy tulaajdom--

képpen mi is történik ott a sг

ínpa-don, ez а е ildás 'katonai m~4neteléséр р е и .); s ~ eimrmit -Іет mcrnd.

Alkotó utam, egész gyakonl.atomserrrmi m' mint rendszeres ömbl-rál,ait. Bobosam kezdik új műbe,mielő tt г ъ em s zа b.a-dulta к тl fel a ka-rábbin_ak r.ab ~ságáiból. Az igazi mű -vész életrajza olyacr emberé, ajkits z z űntelenül ,gyötör az rtnag,ávalvaló elégedetlenség. Az igazi m ű -

véoz nemcsak természetes képess,é-geinél fogva az, hanem óriási mura.-kájájnál fogva is,, amellyel képe ~ s г sé-geit -műveli. Az ilyen művész életeujjongó öröm, amikor ..az utolsóecsetvoná:s , t húzza a vásznon, és a

legix аgyobb_ szenvedés másnap, ami-kor észreveszi a hibákat.

Jómagam is voltam nyugateuró-pai hatások alatt, de ezek a hatá-sok csak gyengén jutottak kifeje-zésre munkámban, 'mert alaposantanulmányoztam a népművésze-

- tűnket és kitapogattam a népi al-kotás szívvéresét. Megfigyeltem,mennyire felfrissülök t ő le. Jelszó-ként tűztem magam elé: »A népialkotás értelmében dolgozni«. Megkell ismernünk az .egészséges népialkotás elemeit, mert nélkülük ne-hezen találnánk új utakat színháziéletünkben.

A mű

vészetben legfontosabb azegyszerűség. De minden művész amaga módján képzeli el az egy-szerűséget. Az egyszer űség kutatá-sában az embernek nem szabad el-veszítenie művészi egyéniségét.

A forma és a tartalom kérdéséreis szeretnék kitérni. A forma és atartalom egységes, ezt az egységetpedig a művész-ember élő ereje,élő akarata adja meg. A mű vészi

művet ember alkotja, benne az

ember a főtengely, mert ember vi-szi át művészetét emberre.

Az igazi művészi alkоtáabán aforma és a tartalom elvála ~sztha-tatlan, s éppen ez vonzza annyira az.alkotó művészt. Ha a tartalom el-raigadja az embert, könnyelaben fe-jezi ki megfelel ő farmában, ha pe-dig a művészt .a forma ihleti, ak-kor a mély tartalom szívverését éslélekzetvételdt i's megérzi benne.,

A színrház kifejező eszközei le-gyenek egyszerű ek és közönsége-sek, tömörek és világosak. A nép-dalok, népi táncok és a népi al-katos minden ,más formája kire-rithctetlen forrása a modern szín-háznak. Ezek ,a karszer ű szinházvitaminjai.

A modern színházt a újra aszó-hoz kell jutr ~i a költőknek. A ha-

sonlatokkal és képletes rövidítésekkel 'operáló költ ő i képzelet 'teljesméxrtékben érvényesülhet a ,szín.pa-dan. A színházi építkezésben visá-sza kell térnünk az amfiteatrálisszínház eredeti alakjához., amely-ben minden helyrő l egyformán jóllátni és egy:ségets alacsony belép ő -díjat kell szednünk, hogy a szín-ház a legszélesebbkörű néptöme-gek számára is hozzáféп hető le-

gyen.

Elkövetkezik az idő , amikormegszületik az igazi nemzetköziszínház, .a mindenki számára meg-érthetđ színház.. Sajátos színházinyelv, sajátos mozdulat, különlegesszín, új építkezési vonal, új tánc,saj ё ,tos zene jön létre. Mindeznemzetközi arányban er ő teljes szí-ni lklifejezéssé forr össze a színpa-don.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


IVAN IVANJI

A német építészet

1957-ben

A B ER L I N I I N T ER .B A U

Mint minden más nagyszabásúés túlmérétezett kiállítás nem si-keriilt minden tekintetben tökéle-tesen a nyvgatberlin7 városatyák

kívánsága sem, hogy megteremt-sék a »holnap városnegyedét«. Azttervezték, hogy Berlin »Hanza«nevű kerületét, amely a másodikvilágháború bambazáporai alattmajdnem teljesen megsemmisült,állandó építészeti kiállításul újrafelépítik. Az volt az elgondolásuk,hagy a nyugati világ legjobb épí-tészei, hazájuk) anyagából és sajátkonstrukciós módszereik szerintvalóban a pövő városát építik fel.

A szociális építkezést szabályozónyugatnémetország7 törvény azon-ban akadályt xámasztott, mert ot--zonyos normákat írt el ő és nemengedi meg a túl fény űző építke-zést. Ezenkíи iil a munkálatok köz-ben pénzügyi nehёzségelt 7s tá-madtak. Így aztán egy újságíró azta megjegyzést tette, hogy az Inter-bau -- így nevezik a kiállítást —befejező resze nem halnapi, hanem

a legjobb esetben is csak »ma estivárosnegyedet« mutat be.A háború , előtt 6500 ember la-

kott a 177.000 négyzetméternyi te-rületen, az új tervek szerint 1200lakásban csak 3500-an laknak. De

jóllehet a lakosság még a feléresem csökkent, a beépített és. • azöld terület aránya több mint ha-romszorosára javult .Azelő tt 1:1,5

volt ez az arány, ezután :1:5,5 lesz.Terveivel közréműködött 19 kül-földi, 16 nyugatnémetországi és 18építész magából Berlinbő l .

Az egyik legnagyabb épületet, ama már legendáshírű Le Corbusierfrancia építésznek kellett volnafelépítenie. Tizenhét emeletes há-zában 1600 embert kell elhelyezni— ez tulajdonképpen sokat vitatottmarsail`lei tervének változata. Igazugyan, hogy Le Corbusier szintén

kénytelen volt alárendelni magát anemet . szabványoknak, és kissécsalódottan »Berlini változat«-naknevezte el művét. De az építők sa-jat szakállukra is megváltoztattáka tervet. Vaskeretekbe helyezték ažablakokat, a tervezőktől elő irány-zott fakeret helyett, . nem építettekerkélyválasztó rácsos falakat, ésf ű tőházat meg trafóállomást épí-tettek oda, ahol Le Corbusier asz-

lapos elő

csarnokot akart. Az épí-tök már csak akkor ígérték meg,hogy , alkalmazkodnak tervrajzai-hoz, amikor azzal fenyegette megőket, hogy nyilvánosan megtagadja ,

épületét.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


A nyolcszaglеtц ,a n ~ gvІ rз enytsre:m

A nézőnek úgy tűnik, hogy azInterbau városrendezési szempont-ból neim egységesen tervezett vá-rasresz, — de rendkívül sok nagy-szerű építészeti irészletmegoldástmutat. Minden egyes tervező be-bútorozta épületének valamelyik

lakását, úgyhogy .az egyes népeklakásberéndézéisi módj °á is teljesmértékben kifejezésre jutott. Van-nak más sajátasságak is. Így pé1-dául a svéd еpületet padlába rej-tett különleges szerkezettel f ű tikés hármas .ablakai vannak kett ő sablakok helyett. Günther Gottwaldberlini építész épületének egyesfalai áthelyezhetők, tehát .a lakásbeosztása is tetszés szerint változ-tabható. Több tervező úgynevezett

»mezzanett« lakásokat épített: kétemeletre terjednek és belső 1epcső -jük van, ezzel megtakarítják a kö-zös lépcsdházat, a lakók pedig azta benyomást szerzik, hagy sajátházukban laknak. A brazil tervbenszalonok és lakosztályok szerepel-

nek és a lakók megállapodás sze-rint vendégfogadásra használjákőket.

1 J rdekes volt véletlen látogató=sunk egy nőnél, aki már beköltö-zött az egyik ilyen modern »lakó-gyár« tizenharmadik emeleti ultra-modem lakásába. A ravaszul el-rejtett hálб fülkét nem használta,mert óriási Chippendale stíl ű buf-fett állt elő tte, a hatalmas beépí-

tett faliszekrényekbe pedig a bol-dog lakástulajdonos ódivatú szek-rényeit rejtette, inert nem akartmegválni tőlük.

A K E L E T I V A L A S Z

Ugyanakkora város kiliti szek-torában — fő leg csak képekkel éskicsinyített épületmásokkal — sze-

rény építészeti kiállítást rendeztek.A kiallítássi helyiségek a Sztalin-fasoron voltak, amelyet mintha-csak cukrrászak terveztek volna,annyira felcicomázták monumen-tális épületeit és tornyait külön-féle élklasszirkus díszítményekkel.(A lakások komfortosak és nagyonkényelmesek.) A keleti kiállitásonegy gunyoros képet is bemutattakaz Interbauról — mint a zűrzava-ros és tervszerű tlen nyugati épít-kezés példáképéről.

De Kelet-Berlin egyik külváro-sában minden nagyabb rekláanhírverés nélkül, mégis az Interbau-hoz hasonló városrendezési elvekszerint építkeznek. A kiinduló hely-zet sokkal kedvezőbb ugyan, mertaz alapterv egyetlen ember, dr.Erns May műve. Nyugat-Német-országban, , Hamburgiban él, nohaharminc éviga Szovjet Szđvetség-

ben dolgozott mint urbanista. Het-venöt hektáron 'húszezer lakos ré-szére kell lakásokat építeni, azon-kívül minden szлцcségesr helyiségeta kommunális, kulturális és ellá-tási igények kielégítésére.

A ,nyugati sajtó azt írja, hogy

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


»visszatér az európai szellema

keleti szektaiba«, mert ezt a vál-lalkozást May eszméi szerint va-lósítják meg, a keleti sajtó viszontúgy méltatja a tervet, mint »a szo-cialista várpsrendeus példáját«.Hillebrecht hannoveri professzor,aki tagja volt annak a bíráló-bizottságnak, amely May-nak itél-te a díjat, a következőket mondta:»Ha. Kelet-Berlin és Nyugat-Berlinurbanistái között nem jön létre

együttműködés, akkor esztétikaikatasztrafa lesz ebb ő l a várasból.«

N Y O L C S Z~L E T ÚH A N G V E R S ~ E : NYTERЄM

A berlini Filharmónia székházá-ra kiírt pályázaton egy rendkívülmerész és eredeti terv nyerte el adíjat. Szerzője Hans Soharoun

egyetemi rendes tanár, a nyugat-berlini művészeti akadérnia elnöke.Scharoun aibból indult ki: pusztaelб ítélet, hogy a zenekarnak —úgy mint eddig — szemtő l szembekell lenni a közönséggel. Azt vallja,hogy a hangversenyterernben azene legyen a figyelem központjá-ban és nyolcszögletű termében anéző teret és az •erkélyt a zenekarkörül helyezte el. Eljárását ezzelindokolta:

— Nem lehet véletlen, hogy azemberek mindig körbe vero"dnek,ha bárhol is zene szól. Ezért ezt apszichológiai szempontból teljesenindokolt természetes magatartástigyekezett átvinni a 2176 fér őhelyeshangversenyterembe. A zenénektérben és optikailag is a teremközpontjában kell lenni.

A tervezésben közreműködöttdr. Lothar Crewer professzor,akusztikai szakértő szavatosságotvállalt, hogy a terem bármely ré-szében egyformán ideális az akusz-tikai megoldás. Véleménye szerintezt a »hangreflektornak« nevezettkülönleges hajlított felülettel érte

el, amely nagy vitorlaként a meny-nyezet alatt lebeg, esztétikai szem-pontból kiegészíti a terem modernkülsejét, éгs állítólag egyenletеsenszétszánja« az egész zenekar hang-jait minden iránnban.

Mindez viharos vitát váltott kiBerlinben. Herbert von Kar.ajankarmester, aki valószínű leg a Fil-harmónia igazgatója, tehát a zenenyolcszögletű szentélyének Is a há-zigazdája lesz, Sohároun lelkes hí-

ve. A népszerű

karmesternek két-ségtelenül kellemes, hogy nemcsakmögötte lesz közönség, hanem kétoldalán, ső t elő tte is. De ellemző i isvannak a tervnek. Pau1 Hinde-mitth zeneszerző elszántan ellenziezeket az újításokat. Werner Oehl-mann, a Der Tagespiegel című

berlini lap zenekritiusa azt állítja,»nem minden hangversenylátogatókívánja, hogy hangreflektor, vagy-is lábható szerkezet figyelmeztesse

arra, hogy a csodás hanghutásakcsak fizikai jelenség, mint aho-gyan a színházi néző em akarja,hogy a fényszóró a szeme el őtt le-gyen ...«

Még nem biztos, hogy megvaló-sítják-e ezt a tervet. A pályázatifeltételek szerint az els ő díjatnyert pályamű megvalósítása csakakkor kötelezđ , ha a bíráló bizot-ság tagjainak legalább kétharmadrésze elfogadta. Mivel &harounterve 8 szavazattal győ zött 4 elle-nében, a berlini szenátusnak janu-árban külön ülésen kell eldön-teni, hogy megajándékozna-e pol-gárait a világ legmodernebb hang-versв nytermével.

A Z A L L A P0TOSasz тRiGA

Nem tartozik szorosan a németé : p і tésze.bhez, de mint kuriózumotérdemes megemlíteni, milyen nevetkapott Berlin legnagyobb terme,amit az Egyesült Államok ajándé-

975

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


kozott a németeknek. Ebben a te-remben ülésezik a német parla-ment, ha nem Bonnban, hanemBerlinben ül össze. Az épiiletetkülönös alakú tarka-barka tet ő fe-di, összhangban a színekrő l alko-tott korszerű építészeti felfogással,amelyet sok új középületen és la-kóházon kiseb+b-nagyabb gyönyö-rű séggel Jugoszláviában is szemlél-hetünk. Az amerikai építészek»lepkeszárnynak« nevezték el a

hajlított tető

szerkezetet, ám mégmielđtt az újságok népszerűsíthet-ték volna ezt a szép és romantikuselnevezést, a gúnyos berliniek ál-lapotos osztrigának« nevezték el,a szektorhatár és a híres branden-

„Mezzone'tt" iakás

burgi kapu közelében álló új épü-letet.

ELLENIONT A RA J і IA N

Nem csoda, hogy ez a rövid át-tekintetés leginkább Berlinr ő l szól,hiszeа ж logikus, hogy a legtiibbpénzt és a legeredetibb ötleteket aberlini építőhelyekre fordítják, mi-vel ennek a várasnak a szektorai

ellentétes világok kirakatai. Azon-ban a kölni építészek és híelépít ő ikrendkívüli terve úgyszólván felül-múl mindent, ami Berlinben tör-ténik.

Kölnt rendkívül súlyos bomba-támadások érték. Mivel nagyrészta Rajna egyik partján fekszik ésarra támaszkodik, ez a folyó és amajd .nyolc évszázadig épült szé-kesegyház, a híres régi kölni dámszabja meg a városrendészeti

szempontokból a város alapvet ő

jellegét. Ez azt jelenti, hogy rend-kívül fontosak a hidak. A háborúalatt minden hidat leromboltak, aháború után pedig az angol kato-nai hatóságok nem engedték meg,hogy tizenegy méternél szélesebb,nehéz hidakat építsenek. Ma vi-szont mintegy ötvenezer jámm ű ha-lad át a külön hidakon, úgyhogya hidak a város felé irányuló for-galom szűk garatjai.

Tehát elhatározták, hogy új hi-dat építenek, de ezzel együttepí-tészeti probléma támadt. Az egyikparton Köln kereskedelmi negyede,a City magas épületei állnak és aszékesegyház körvonalai bonta-koznak ki, a másik parton pedignagyrészt alacsony, ipari épiileteképültek. A hídnak nemcsak közle-kedési szempontiból kell kapcsola-tot teremteni a ikiilönféleképpen

épült városrészek között, hanemesztétikai kapcsolatot is, annál isinkább, mert .a székesegyház köze-lében van.

Gerd Lohner, kölni mérnök és

9 7 6

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


mun Fatársai ezért asszim,etrikus

lánchidat terveztek, egy rendkívülmagas ,hѓromzögletű osz.І appal,amely mintha a hidat tartaná. Azoszlop közelebb lesz az alacsonyépületekkel (beépített parthoz, úgy-hogy a tervező k véleménye szerintbizonyos értelemben a katedrálisellenpontfiaként hat. A híd 685 mé-ter hossrzú és 30 méter széles Tesz.

A tervez ő k azt állítják, hogyigen gyakran csak formálisa mér-nökök és az építészek együttm űkö-

dése; a mérnökök megalkotják a

hidat, az építészek pedig telit űz-

delik cifraságokkal. Ebben az eset-ben az esztétikai pxbbléma eredetistatikus megoldást is er І drnénye-zett, ugyhogy a murnkatárrsak mű-vüket »az építészek és a hídépít őmérnökök ideális együttm űködésé-nek« nevezték.

Az ellenpont eszméje csak azértelvonatkoztatott némileg, mert alakossága váras körvonalait és akatedrális tornу a ј nak meg a magasoszlopnak ellentétét csak akkor

látják, ha , a Rajnán hajókáznak.

977

G. L.

Írók aг cképei

(Magvető köny,vkiadó, Buda-pest 1957.)

Poatak у csi iiatCi ez a körlYv,Krudy Gywla »frói a г dképekk« cí-mű két kötetes vissDae к nllék ~ ezósei.irókrol m е s е д , aikiket élő аlб-ságul~ba•n, иауу csak mű vei+.kbő1isцnert. irokmol és írj,ságírál Đ

ról,akilk » megvetették а т Tetet, ha-1ált és а helуestírást. Írákr ~dl, akikhiф elbe éltek é гs halltal~, akik ira-dadm i kisk,oicsrrLák t1v ор 'о tt, étel és+bomfoltos asztaiiai mellett új rna-gyar riyelvтől és új magуaг oQva-sóról •álmоdomtalk. Meganrl~yi vala-mikor r,sillogp І у alyigó (és rrlű -Iьolyig з ó) akиQ már rnem а кlа ц а ,к jel-V Ј ё Sеket. Ki em;lё keznék példáulBenedek Aladárra, Fet ő fп tán тé-

hárly évtimeden átа

Q eg né ips ze r wb bmagyar költő re, alk,i h,ajdariában1 бьа ►tori járta be az országat —eláfizetőket gYižj terni? . . .

Nevek, akik a maguk idejél з en

egy-eg külön kis vdláig,ot jelentet-tek. Bulс s+ú KároQ y, Nagy Viiklбs,Moleaz KárotLy, Lisznyai Kmn,Komбcsy JóDsdf, Gáspár Imre,Kálnay László, Еailázs Sándar,Erdélyi Gуw1a, Rudnyánszky Gyu-1а, Irnczédy László, Z•empléni Ar-р

áд з

öbbи

ik, Pegázus hajdanidéleeg lovasan, viQágrerngetp állmiokhordomói, újko2i Mózesek, akikrLeknem adatott meg, hogy belépjé-nek .az »Igéme+t fiöldjére«. A meg-Vakult író, akdnck egyetle~І vágyaа zsebóra. Azt hitte, ha •a ke г tye-gését ihallgatja, látja is . . .

Vesztett hábo ~rúk ,a vag~nonaso-д о kiadókkal, kк ajcámo csetepa-ták a koк smárosak,kal, szabdkkal,háztwlajdonasokkal', elkeseredett

rohamok az olvasó közönye, a tö-megiek írástudatlar ц sá:ga illeti. Nyo-mor, атеду úgy illepedett egé szhaijszodt és elFáradt é ~letiilkre, mint ak+önyörtelem• őszi köd. És e2elk az

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


emiberek adták nekünk — бnma--~

gu:nkon kívnil — Shakе

spearet,Goethét, Hei:n!ét és Pцsk.iazt. Ésxnindent . ~adaadbak azért, hogy ad-hassanalk, solkszar сsalád.ot, va-gyont гéв életet is. Petőfi •yomárnjártak, volt közöttilk, aki ,gyalog~bejárta Pető!fi egykо rd útjait.Hiszen ёletébsn Petыivel .sem tö-rődött sakkal ж*ább ,az olvasó . . .

Ezek a ,szélmalюm-hancasak —közöttük оlyan nagyak is, mintXTaJjda Jántias é+s Reviczky — alig-

hanem szépІket álmadtak

аborsóniG , amelyre a »bo4dog,, békeb'el.i

nagy Magyarország« térdepeltetteőket. És ki lelhetne álmmaiknakszebbhangú énekese az » álonnfejt ő «

Krudy Gyuláxv"al? HiszenKrudy

álmaskönyvet Is írt vailaha . . .

»Szeretem azokat a köny veket-- enanja Kr+wdy Суш1 а —, amie-~lyelĐ bő l tegnapi em,berkrő l odvas-hatni; olyan eenberekгё 1 , akiket aval&ság!ban s+oha:sem láttumk, dianéigin úgy gondolunk rájuk, nцnt-ha i ~ fjúságlumlk boldog, .ara.nyfaltn ~snapjad~t az о ársaságlшkbaati tdltёt-tük volna egy nagy f1 alatt.. .«

Azt hiszeni, Krшdy Gyu1 — ve-lünk egyi.ibt —, az nf,j ~úság napfo-бyatkozásos napi ait is szerette, hi-

szen ,az általa felsorakoztatott »teg.-m ~ api er,m;berek» iköт~ ü i l csak nagyonkevesen lt,ék boldog, .aramyfoltasnapokat. De az is leihet, hagy sok-szor a !baldogtalanság is boldiog-ság ..

978

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


Küы ndegies оptilk,an szemz~á'б (k utánkutatva, az „I1VIE AZ E1VLB1EiR" ,gytüjt ő c; ntmedІ 1 у atdatt ballettt-jelenetek uj, td э і kiusan televiziiós kiliie ~je.ző eazközđ lkett .i,gyelk.eatttelktaLálпit. A ¢i ~algyszerü fémylhalt"asak ,é,s ,az 1z!gyszólván ex:presszianista di.sztet,elt kG':! ол -leges varázdt б s k,isémlet і entéke г t adtalk az elő aldásnatk.

KÍSÉRLETI TANCKÖZVETiTÉS TELEVÍZIŐN

Nem pusztán közvetítéshanem alkotó művészet

M A U iR 1 t C E B É J A R T É S M 4 GH E L E S E I G Г 4EUtRET BAL ETTJ E L E N E T E ' . iME AZ EMBER GYÜJTŐCIMM I EL AHESZ-SZEN9 RÁD1б ТELEV1 Z 1бS MŰSORÁN

A mtár régeblben megindított kí-sérІeti adások után, jövő sztő lkezdve Ibáram hazai adóállamá-sum ~k — Beagrád, Zágráib és Lyuba-lyana — közös ttelevíziás míásorttsugároz.

Addig, dte még aгután is sok-sokprabl€nával kell megbirkózni.Mert bizony a, itelevíztió Qroblémáinem jelentéktеlenék és nem men-tes tő lük a világ egyetlen a+dóállo-másta sem. Műszaki tszemspontból a

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


z „IME AZ EMiBER" baSetb-jellene,t* ,t,dl:evii бs e1b-dásán !.Víi,Chё l.e ѕеi 'grюuт et d5г nemt pámizsi iae гrina 'há.n-a1t а kakatt seesiepéfben.

televízió annyira fejlett, hogy a

néző t ma már nem hökkenti megés nem elégíti ki pusztán az, hogyképet közvetítenék otthonába, ha-nem. állandó, meghatározott szín-vonalat is ikíván. A •televízió kife-jezési lehetőségeinek problémáimind időszerűbbek, annál is in-kább, mert a televíziót eddig mégnem vádolták meg azzal, hogy köl-csö ~íiveszi a szzínházi - és filПndayama-turgia tapasztalatait, viszont a né-

ző

nem Bocsátja meg, ha káderül,

hagy csak színházi el ő adásokat

nyújt, vagy filmeket közvetít. Anéző televíziót akar, nem pedigtelevízióval közvetített színhájatvagy filmet!

Két francia balettm űvész, Mau-rice Béjart és Michéle Seigneureta »Ballet de l'Etoile de Feris«tankcsoporttal nemrég rendkívülé гdekes televíziós műsort adott.Béjárt, a csoport első táncosa,már hosszabb ideje foglalkozik az-

zal,і т

agyan lehet a bа

lе

fta tele-víziós vetítővászanhaz alkalmazni.Elhatáraг ~ta hát, hogy kísérletettesz. Csakhogy kísérletéhez tele-víziós stúdióra volt szüksége, nem-különben arra is, hogy valamelyik adóállomás műsorába iktassa.igy látszik, Páriцsban nem volt. rálehetősége. A hesszeni (Majna.Frankfurt) rádió azonban rendel-kezésére bocsátotta stúdióját, m ű -sorába - iktatta az adást és olyanműsorszámot sugárzott, a г nelyrőlszakkörökben még ma is sokat be=szélnek.

A párizsi táncкsoport »IME AZEMBER« gyű jtőcímen három ba-lettjelenetet adott el ő . A három je-lenet egy érzéstelen, nemcsak au-tóval és repül ő géppel, hanem gon-dolkozásmádban is a végletekigmotorizált ember sorsát dolgozzafel. Olyan ember soxisát, aki min-

den elemel humánus tartalom nél-kül él: életét. Megalázzák (a »Kđ-TELESS> G« című jelenetben), csa-lódik (a »BOLDOGSÁG« címűben),az értelmetlen tömeg egy ember-társa meggyilkolásával vádolja,holott csak tanúja volta ,gyilkos-ságnark. Hiába védekezik logikával,hiába igyeksziik meg п Ρ nagyaráxni atömegnek ki đ és mi ő , minden ér-ve okoskodásba ütközik és a vér-

szomj as tömeg végül is gyilkossányilvánítja és megun leli.Az, amit Maurice Béjart és Mi-

chéle Seigneuret a hesszeni rádiótelevíziós hálózatának vásznán

9 & 0

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


KüLöniösen 1VЛaiwniice Biёjairt volt öt1etes az ember sze-rеpében, és e1a+algаdtalbta sok-L9Фk miézđpé,t.

nyujtottak., nemcsak balett volt,hanem tánccal előadott kabaré.Miközben tánceal elmondják a me-sét, egész idő alatt rövid párbeszé-dek hallatszanak, a műsort pediga nagyv'árasi utcákon mikrofonnalösszegyű jtött hangokból összeállí-tott, Stilizált »konkrét« zene kínéri.Ez kiilön ritmust ad a hamgkulisz-

a z á kг

iak, s a tancosak csak erre aritmusra építik mozdulataikat. Ter-mészetesen a televíziós felvev ő ké-szülék is alkоtö jellegű feladatotkapott. Igen ügyesen oldottak megaz egyik képbq ~l ,a másikba, a sötétkülörnös honsúlyozásával kett ő s_képeket közvetítetitek — és ezzel aközvetítés optikai szempondbóligen sokat nyert. Első ízben tör-tént meg egy televíziós stúdióban,hogy a felvevőgép nem pusztán az»alkalmazott m űvészet« eszközevolt, hanem a dráma szerepl ő je is,éppen úgy, mint maga a »Balett del'Etoile de Paris« táncasaport.

Talán nem is kellene külön meg-említeni ezt az ,adást, ha nem vol-na kísérlet éis útmutatás arra, hógymilyen irányban kell a televízió-nak elindulnia. A művészi felé ve-zető útra. Egyébkénit már pusztaléte is erre 'keltelezi. A televíziö ne

legyen közvetítő , hanem új mű -véiszi ágazat. A televízió csak ak-kor távolodhat el a kamaraszer ű -től, ha újat keres, ha kutat, éscsak a törvényeinek megfelel ő mű -vészi értékek révén lehet . több,

mint az életszínvornalnak egy tar-tozéka, amilyen a mosógép vagy a

villamos hű i tőszekrény. Túl kellnőnie ezen és igazolnia kell a ma-

ga létét. Ilyem próbálkozás voltMaurice Béjart és Michéle Seigne-uret kísérlete is a .hesszeni rádiótelevíziójában.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


KRÓNIKA

V ЁG R E E G Y ŰJ SZiNHÁZ IS ЁPÜ L LONDONBAN

Noha a Londoni Színház válsággal küzd. s Angliábanminden 2-3 hónapban becsukja kapuját egy-egy színház,(a régi St. James Színház leWоntását is csak Vivian Leighfelső házi tiltakozása akadályozta meg) — Londonban hozzá-fogtak egy új színház építéséhez.

Az új színháznak a romantikusan hangzó Mermaid Thea-ter (Séllo" Színház) lesz a neve. Elnevezése egy régi irodalmihagyományhoz fű z ődik. Londonban volt egykor egy híresvendéglő , mely »A sellőhöz" címet viselte. I. Erzsébet, a»s z űzi« királynő idejében ebben a kocsmában boroztak BenJonson és költő társai.

A Sellő Színház az első színház Londonban az utóbbi

huszonhat esztendőben. A Fleet Street közelében, az újság-negyedben épül, távol a Piccadilly Gircus- és a TrafalgarSquare-környéki színházi világtól.

Az új színház vezetését Bernard Miles színészre bízták,aki ezen a téren már némi tapasztalatokat szerzett, amikor1951-ben a Festivals of Britain idején egy ideiglenes Sell ő

Színházat alapított.B. Miles a új színházban nem kíván drámai szenzáció-.

kat nyújtani, hanem klasszikus és kipróbált modern dara-

bokat akar előadni kiváló rendezésben és el őadásban, ala-csony helyárakkal.

AZ IDEI LENIN-DIJAT LOUIS ARAGON K A P T AЭ

A népek közötti béke szilárdítása érdekében kifejtettmunkásságáért a Szovjetunióban minden esztend őben egytekintélyes díjat 'osztanak ki egy-egy arra legérdemesebbnekminő

sített külföldi személynek. Ezt a díjat Leninrő

l nevez-ték el. A Lenin-díj bizottsága az idén Louis Aragon franciaírót és közéleti munkást tüntette ki ezzel a díjjal. Aragon

az idén töltötte be hatvanadik életévét.

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


D U ~A N КО5Т 1 čGYERMЕ K R E G Ё N Y E N EK S I K E R E

A »Narodni mladež« szófiai könyvkiadó márciusban át-adta az olvasóközönségnek Dušan Kosti ć »Gluva peéina«című gyermekregényét bolgár fördításban. Ljiljana Kacevaültette át bolgárra.

D. Kostiénak ez a műve a napokban macedon nyelvenis megjelenik Szkoplyéban, s rövidesen Esad Mekuli for-dításában síptárul is.

F R A N C I A IRODALMI DiJAK

A legnagyobb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat az idén, Roger Vaillond kapta a »Törvény« cím ű re-gényéért. A szerző a délolaszországi emberek életét mu-tatja be művében, Az utóbbi évek legkelend ő bb könyvénektekintik Franciaországban.

Roger Vailland valamikor a szürrealizmus híve volt, ké-s őbb azonban illene fordult. Ebben az id őben közelednikezdett Franciaország Kommunista Pártjához, majd tagja

is lett. Később azonban kilépett a FKP-ból.Az idei Femina-díjat Cristian Mégret író kapta »Az

egyedüllét keresztútja;« cím ű regényéért. C. Mégret ma öt-ven éves. Valamikor gyarmati tisztvisel ő volt Togóban. Ottszerzett tapasztalatait többször fölhasználta m űveiben.

A D U B R O 'V N I K 1 'N Y Á RІ ~► T Ё KOiK A MARINDRžIčJ U B I L E U M EGYE в EN

A jövő évi Dubrovniki Nyári Játékokat Marin Drži ć

dubrovniki vígjátékíró emlékének szentelik, az író szüle-

tésének 450-ik évfordulója alkalmából. Az el ő adások soro-zattában Branko Gavela rendezésében bemutatják Marin

Držić »Tirena« és »Novela od Stanca« cim ű vígjátékát ere-

deti szöveggel. A Jugoszláv Drámai Színháza nyári játé-

kokо n elő adja Drži ć »Dundi Maroje« vígjátékát, a Dubrov-niki Népszínház pedig a »Skup«-ot viszi színre. Tárgyalásokfolynak a Prágai Népszínháznak és egy olasz színtársulat-

nг

k az ünnepelt szerző

egy-egy mű

vével való vendégszerep-lésérő l.

A Držić -jubileum alkalmából kiállítást rendeznek Du}--rovnikban, és emléktáblával jelölik meg az író szül őházát.

9 8 3

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


„A MENNYEI OSZTAG" SIKERE KULF6LDÖN

A jugoszláv szerző i jogvédő iroda engedélyezte egy-egylengyel, bolgár, magyar és csehszlovák könyvkiadó válla-latnak Đorđe Lebović és Aleksandar Obrenovi ć »A meny-nyei osztag« című drámájának fordítását és kiadását. Va-lószínű , hogy ezt művet, mely az idei Sztérija Játékokonelső díjat kapott, még ebben az évadban be is mutatjákezekben az országokban.

A „GLEMBAJ URAK" BUDAPESTEN

A budapesti Nemzeti Színház hamarosan bemutatja Mi-roslav Krležа »Glembaj-urak« című drámáját. A mű ren-dezését Bojan Stupica közismert rendez đ nkre bízták.

A R A B N Y E L V Ű C 6N Y V A JU G O S Z L Á V SZiNHаZ á K RŐL

Októberben egy igen szép kivitel ű könyv jelenik megnagyobb példányszámban, Kairóban, arab nyelven, a jugo-szláv színházakról. A könyvet Murad El Kabuli, ismertegyiptomi közíró írta. Egyiptomban és más arab orszá-gokban is nagy érdekl ő dést keltett.

Murad El Kabuli ismerteti könyvében a jugoszláv szín-házak fejl ő désének történetét, a hvári színháztól kezdvenapjainkig. A mai színházaknak külön fejezetet szentelt.Könyve második részében foglalkozik szfnházaink múltévadi mű sorával, s külön fejezetekben beszél az operáról,a balettrő l, a gyermekszínházakról és a bábszínházakról.

Kabulin* »A jugoszláv színház« című könyve sok ké-pét tartalmaz neves jugoszláv színészekr đ l, szfnházakról ésa j elentđ sebb elő adásokról.

K R L E Ž A = NІV E L L & К FRANCIkUL

A Louis Aragon, ismert francia költő szerkesztésébenmegjelenő »Les lettres franvaisec« egyik szeptemberi szá-ma ismertetést közöl Miroslav Krleža válogatott elbeszé-léseinek nemrégiben megjelent francia nyelv ű kiadásáról.

Az ismertetés írója, Anne Viylor a .bevezet ő sorokbansajnálkozását fejezi ki, ahogy semmit se tud a horvát és ál-

984

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


talában a jugoszláv irodalomról, tehát arról se, hogy mi-

lyen đatással van Krleža a fiatal írókra. Krleža »TemetésTheresienburgiban« cíanű novellájáról (errő l kapta címét afrancia nyelven kiadott novelláskötet is) a bíráló megál-lapítja, hogy kiváló. A kötet többi novelláiról is igen ked-vez5е n vélekedik, kiemelve Krleža ironi'árját, eredeti nyílt-ságát és bizonyos nyerseségét, valamint háborúellenes ha-ladó állásfoglalását.

Anr_e Viylor a bírálatban rámutat arra is, hogy sokhasonlatosság van Krleža és Kafka között. Ezzel kapcso-latban meg kell jegyezni, hogy Krleža ezeket a novellákatmég az első világháború elő tt adta ki, tehát inkább Kafka

elő

djének mondhatók.

J U G O S Z L A V IRODALMI MŰV E K IDEGEN NYELVEKEN

Az utóbibi hónapokban ismét több külföldi kiadó for-dult érdeklodéssel a jugoszláv irodalom felé.

A bécsi Globus könyvkiadó szerződést kötött BrankoČ opi ć íróval a »Nikoletina Bursa č élményei« című humo-ros mű német nyelvű kiadására. Ugyanebb ő l a műbő l kí-ván részleteket közölni egy bukaresti kiadóvállalat is »Maivilágirodalom« című kiadványában. Egy csehszlovák vál-lalat ∎ kinyomtatja Branislav Nuši ć »Dr« című vígjátékát. A» čehaslovenski spisovatel« prágai kiadó Ciril Kosmač maiszlovén író egyik elbeszélését •kívánga közzé tenni »Tíz no-vella a világirodalomból« című antolágiátjában.

A varsói »Czitelnik« tárgyalásokat folytat MiroslavKrležaval a »Filip Latinóvicz visszatérése«, valamint IvoAndri ć -tyal a »Travhiki krónika« cím ű regény kiadásáról.Az utóbbi mű iránt nagyon érdekl ődik egy párizsi kiadó-vállalat is.

A Szovjetúnióban szintén tölbb jugoszláv író mű

ve`ke-rül az olvasók asztalára. A moszkvai Külföldi Kiadó köny-vet készít a XX. századbeli jugoszláv költészetr ől, mely-ben negyven költ őnek, nagyobbára hazafias lírájából kö-zöl válogatást. Köny п Ρ fet ad ki továbbá Jovan Jovanovi%-Zmáj válogatott verseibő l. A mai jugoszláv prózát orosznyelven Krleža és Veljko Petrovi ć válogatott művei, IvoAndri ć »Travniki króniká«-ja,. Branko Ivan »Teleszkop«című regénye, Branimir Č opi ć »Letarolt mező«-je és BrankoČ opić »Földindulás«-a képviseli a kiadási tervben. A»Külföldi novella« sorozatban, aemlynek az a föladata,

hogy a szovjet- olvasónak bemutassa- a legjobbа

lkotásokatebben a mű fajban, nagy példányszámtiban kiadják HasonKiki ć válogatott novelláit.

986

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


TARTALOMMUTATO

Sinkó Ervin /Károlyi Mihály útja879

Károlyi Mihály /Emlékirataim88

Vasko Pipa /Játékok898

Kopeczky LáSzló /Tizenegy óra tíz perc — —04Gál Lászlб versei909

Borbély János / Tetsvériség a temet őkapuban11I. Borús Erzsébet versei916

Efroim Kaganovszki novellái919

Bogdánfi Sándor / Cinikus vallomások2 5Huszár Zoltán versei932

Sárfány Imre / Nagyapáti-Kukac nyomában —35Koncz István / Levél Szonyához939

Ádám Tibor / Indiában sem történnek már csodák — 940

Vébel Lajos /Kommentátor, következtess!948Todor Manojlovi ć / Az ifjú Juhász Gyula953Sárosi Károly / A mostohagyerekek959

Steinitz Tibor / A könyvek behozataláról61

Juhász Géza / Keser ű ember964

Vszevolod E. Meyerhold / Gondolatok korunk szín-

házáról ---— 968

Ivan Ivranji / A német építészet 1957-ben — — — 973

G L /Írókarcképe 977

Nem pusztán közvetítés, hanem alkotó mű

vészet-

979KRбNKA 982A rajzokat MARKULIK JOZSEF készítette

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


hidLRODALMI, л гi17VE6ZtETI, TARS~ A D A I L O a V I TцDQMA-NYI FOZY41íRA.T, 195(7 NOVEQVLBIEft. —KІADJA A MA-GYALR sZO LAPXbAD0 'VAiLLAI1AT. — SZERKEѕZ-TÖѕЁ

GES KLADOHIVATAL: NOVI SAD, VOJVODEMIŠIČA 1. — CSEKIKS'ZAMD:.A: 30Q-T-2ő 1 5 .. — E.LÖ-FIZETЁSI DIJ: EGY V1R.E 500, FEL.EVRE 260, EGYESSZAM ARA 50 DINAR. — K~Z I ' R A 'Л0KAT NEM Oft-ZiUNiK MEG ЕбNEM ADUNK VIISSIZA. — iKESZULTA NOVIISZADI M A GY A R S Z O NY0MDAJABAN

7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


7/28/2019 Híd, 1957/11. szám


szet társadalomtudom ány irodalom niiívé szet társadalomtudom ány irodalom m ű vészet társadalomk

Documents

Híd, 1957/11. szám