Híd, 1957/9. szám

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-19579-szam 1/106

alom m üvészet tá г sada lomtudomány irodalom m űvészet társadalom tudom ény irodalom m üvészet t

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


h idIRODALMI, Mf1VÉSZE-TI, TÁRSADALOMTU-DOMÁNYI FOLYÓIRAT

XXI. ÉVF. 9 SZÁM 1957, SZEPT.

SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁCS KÁROLY / FEHÉR FE-

RENC / MAIOR NÁNDOR JSAFFER PÁL /VÉSEL LA-JOS / VUKOVICS GÉZA /

FELELŐS SZERKESZTŐMAJORNA NDOR

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


E SZAMUNK JELENTBS RE-SZE VALOGATAS A ZENTAIMLYVESZTELEPEN KESZÜLT AL-KOTASOKBбL.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


1ИАЈТ$NYI MIHAL.Y

TALÁLKOZÁSA RÉGI VÁRO SSA L

Nem tudom, ki hogy van vele,. de én akkora emléktarsollyal &keztemZEntára, hogy alig győztem kipakolni. Csak úgy adagokban szedegettemelő emlékeimet, amelyek tartalma kölnyveimben, írásaimban úlgyi.s ki-csorgott már jórészt. S annak a kisdiáknak közvetlen kérdésére, hogy járt-eZentán a Bige Jóska, azt kellett mondanom: bizony járt fiam, s őt talán

itt kelt ,szár'nyra végérvényesen !Azóta .harminc esztendő telt el és az már maga is tiszteletreméltó

teljesítanény, hagy az ember harminc év múlva még mindig életben van.Benne van a haladó orvastudamány szüntelen dicsérete is. Harminc évolyan nagy idq, hagy annyi sok év alatt a villám is becsaphat az emberbe.

Elevenen visszatérve a kedves tiszaparti városkába, úgynevezett emlék-sétákat réxvdeztem, el đbb. Megbámultam egy-egy házat, egy régi-régi fát,döfködtem az aszfaltot, régi kocsmák mellett húztam 11 ... ahogy az emberkeres valamit, de mar maga sem tudja pontosan, hag, mit, — önmagát

nyilván, harminc év elő

tti énjét. Szép lányok szemében az anyjuk moso-lyát kerestem, ess olyan szépen tudnak fájni azoka régi dolgok.

Valaki itt az írótáborban Edgar Allan Poe Hallóját idézte, azzal afelejthetetlen „Soha már"-ral, azzal az életrn ё г leggel, amelyet mindenkifelállíthat a kbltő nyomán. A kapogócsőrű hírnök szinte zsákból önti azimmár elérhetetlent, akárhogy felesel a poéta önmagával, a vakvégzethollója annál gúnyosabb hogy: Soha már!

Nagyon régi dolgokra emlékszem én itt hajaj emberek! Igaz, az

öreg Stevan Sremtiacaa nem emlékszerv, az mégis korábban volt, (a zentai

csatára sem, az még korábban volt), de már a megboldogult Novaszel An-dorra, arra emlékszene — íróember volt, állítsunk neki kegyelettel emléket,a most itt táborozó írónemzedék; író volt és haladó ember, nagyom tehet-séges, az úgynevezett „tárcanovellában" er đ set adott. Persze, az emlékezésködfátylán keresztül ma már megengedhetjük vele kapcsolatban a mosolyt

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


is: Hisz annyi jóízű írást adott és arLnyiszor megnevettetett bennünket, kor-

táršait. Volt egy rövid novellája „Péterke gatyát kap" ragyogó kisírás volt, mégis elhalászták el őle a pályadíjat, mármint Navoszel el ől, ákipedig éppen ezzel az írással vett részt a pályázaton. les 'akkor szüYetettmeg a szellemes mondás, hogy „Péterke gatyát kap... de pályadíjat nem!

Aztán Csányi Endrére ki emlékszik? Neki is állítsunk emléket, furcsa .

vadzseni volt, ugyanaklian tudós tanár ember ... a kett őnek valami furcsa .

keveréke. S nem fért sehogy abba a kispolgári. világba ... Baudelaire-tálmodott itt, Baudelaire-ről írt könуvet, s a kötet még ina is becsületére-válik irodalmunknak.

Thurzó Lajos i ,s zentai volt — jól tudjuk — az ő helyét már kirnért п lk irodalmunkban; most hagy itt táboroznunk szül ővarosában, mint hajdanitársunkról és barátunkról emlékezünk meg róla, akit korán ragadott eI.

a hall.

A bánat persze ne legyen úrrá soha az emberen: Szurkál, nem mondom,.de úgy vagyunk faragva, hogy a könnyeset és bánatacat könnyen magunk .

mögött hagyjuk. S ez így is van rendjén!

Markolva a régi emlékek között, játszadozva velük, mint a gyerek '

a homokszemekkel, hadd mondjam 11 ezt is: a dalgak ugy vannak, hogy

egymást szorítgatják ki. Itt van nevezetesen a régi Vass-vendéglő, a Pet-kov vendéglő ... ,mind a kettő ülésterem, ifjúsági otthon —örömmel üd-

vözlőm őket új változatukban! Am azért a vendégl őipar sem maradt adósa maga kis tőrdöféseivel. Például a hajdani Únió-nyomda — ott a postamellett — olyan formás kis halcsárdává izznosodott, hogy öröm! Pedig'hátsó termeiben — ott a hajdani szed ő szabás túl — volt az én hajdaniszerkesztőségem, a Zentai Friss Újságé, amelynek hasábjain annyi vezér-cikket és ... hirdetést fogalmaztam meg. Vezércikket a tiszai ármentesítéslegújabb prabléznáiról és hirdetést arról, hogy Köblöaki János háza és

két kápa saző

lő

je a Mákosban szabadkézbő

l eladó. Szóval velem pont afordítottja tbrtént meg annak, ami Arany Jánossal, ő így énekelt:

Ez a szoba, hol ,én mostTillárom haj!Pusztítom a papirostTillárom haj!Se nem csapszék, se nem bolt,Csizmadia műhely voltTillárom haj!

Nálam meg halcsorda lett a hely, ahol a papírost pusztítottam. Nálame.a csapos énekli hogy „ez a szoba, ahol, most, zavargatják a csapost, senem csapszák se nem bolt... szerkesztési szoba volt. (Kívánom neki , —

686

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


vagyYs a csaposnak -~

hogY az új törvény alaposan üstökön ragadja, főlegaz a passzus, amelyik előírja, hogy a bort elsosomban és kizárólag sz őlőbđ l

lkell készíteni!)

0 régi emlékek! Amiikor még az Andrusikó gyerek — most miár f őmű --vezető , sőt direktor talán — alасsony teririete .miatt kővel célázgatta Árpád-џ tcai Lakásomra ablákát, hogy adjam már ki (hajnali öt órakar) az aznapiarám ,kéziratait .. , a kézirat pedig nem volt meg, hajaj! Mondom,

-nincs különbség az ember tarsolyában a szomorúság meg az öröm és vi-dámság köpött, együtt gyömöszölték be őket az évek — s három évtizedalatt annyi sok minden került bele. Az utcasarkon mintha most is megállí-tana Boschán dóktar, maga is irodalmár és felemelt újjal faggatna továbbitérveimről! Vagy: engedjék meg, hogy rövid emléket állítsák Víg Lajosnak,a tanárnak és újságírónak. Tollforgató volt, annak ,szüntelen hirdető je, hagy, ; Dehogy halt meg Petőfi a. sebesvári csatában!!„ S hadd mondjam el azta -nevezetes csókai kirándulást — akkor még megvolt ,a Tisza-híd (úgyhallom rövidesen újból felépítik) — szóval betértünk ott Csókán egy ven-déglőbe ,és egy Mahomet nagy ember fogadott bennünket nagy szeretettel.A kocsmáros. Mondja aztán Lajos: te . jól megnézd magadnak ,ezt az em-bert, nevezetes ember ő , egyike azon .keveseknek, akit én sokévi tanári

pályámon elbuktattam!Még gondoltam, talán haragszik rá, a tan "arra, mert elbuktatta. Pedig

dehogy haragudott! Ölelgette Víg Lajost és mondogatta, inkább hálásneki. Mert lám itt háza van, kis sző lő je, jálmenő vendéglő je meg felesége...de ki tudja mi lett volna bel őle, ha ottmarad a várasban?

Megkérdeztem: aztán miért buktattad meg?— Mert két „kávai" írta ,a király szót! De azt is úgy, hogy az els ő

kisbetű volt, a második .pedig nagy! Meglátta az igazgató a dolgot — sköz volt, el kellett buktatnom!

Igen, vele történt meg az alábbi dolog is. Víg Lajossal.Gondoljanak el egy fagyos, téli éjszakát. Akkoriban még gyorsvonatis járt erre, a S:znrr д Ρ plan. A hídon át jött a gyors, Románia fel ől és egycsomó ember gubbasztott a Royálban, várták van-e hír a vonatról. Merthófuvás volt és erősen késett. Negyven perc, hatvan perc ... ilyen hírek.jártak és kétséges volt, érdemes-e egyáltalában kimenni ma éjszaka azá]lomásra.

Telefonon ostromoltuk a vasútállomást, s .a. vasutas egyre idegesebbenválaszolta kérdésekre. Végül is azt mondta: hagyjuk őt békében, akikíváncsi a vonatra, jöjjön ki az állomásra.

s akkor lépett be a kávéhátiba Víg Lajos.— Na mi az, gyerekek? Megmondtuk neki, nem merünk telefonáLnј . Mert goromba a vasutaэ .

Micsoda? — Majd ő elintézi!Odament a 1 Đ észülékrez és halljuk:

687

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Ф I I I I I I I I I I I I I I I I I I Ј І і I n h l

Halló, itta polgármester bе

szél. Mennyit késikа

Szimplon?Százhúsz percet — mondta tisztelettel a vasutas.Ezzel vége is lenne a történetnek, ugye? Csak az a baj, hogy valamivel .

éjfél után megszólalta polgármester lakásán a telefon és a vasutas tisz-telettel jelellitetts, hogy húsz perc mulya itt a Szimplon. A polgármesterpedig sokáig törte a fejét, miért jelentette neki a forgalmista éjnek idején,hogy bár késik a gyors, húsz perc múlva mégis itt lesz... amikor neki .

Іszeágában sem volt utazni!

A tegnapról beszéltem ugye, a régi várasról... önök meg a márakíváncsiak, a szépülő erősödő Zentára. Hát majd elmondják a fiatalabbak!Én tasak Fannyit, hogy innen a táborból rövid „szabadságon" jártam otthon_Egy régi vasutasismerősöm mondta aztán az állomáson:

Irják meg azt az áramszünetet, hogy legyen vége egyszer! Hisz .

olyan büdös a ruhám a petróleumtól, hagy neon merek már az asszony

mellé bújni!

Hát én megírtam. Hagy illetékes helyen-e. nem tudom.

Zenta, 1957. augusztusában.

188

SPACAL Lojzi (01aszország):Régi házak (fametszet)

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


NÉMETH P. ISTVÁN

JA NIK A MO S O LY O G

J aáLika szeretett nevetni . Mindig nevetett Janika , akkor is, ha bán-

totta valaki, és akkor is, ha mások sírtak. Sohasema tudta megér-teni, hagy néha miért mogorvák és miért szomorúak az emberek. Mindigcsak nevetett, mintha körülött minden csupa tréfa volna.

Ott állta kazán mellett Janika, csajkával a kezében, és nevetett. Ne-vette, hagy milyen illatosan gőzölög a bableves. Éhes volt Janika, azért

nevetett.A szakács idegesen ránézett, mert látta, hogy Janika ügyetlenül tartja

a csajkát.

Gyere közelebb — mondta.

Éhes vagyok — mondta Janika.

Közelebb lépett a kazánhoz és nevetett. A szakács továbbra is doho-gott, miközben megmerítette a kanalat. Janika nem értette, hagy a sza-kács mit beszél és azért nevetett. Kiilönben is örült annak, hagy beszél-nek hozzá. Tetszett neki, hogy olyan nyelven beszélnek hozzá, amib đl ő

feni ért egy szót sem.A szakács megtöltötte a csajkát és Janika egy fa tövében vacsorázni

kezdett.

Közben teljese гn besötétedett és köröskörül megnyúltak a hegyek.Lámpát senki se gyújtott és Janika nem értette: miért kell sötétben va-c sorázni.

Sándor, miért nem gyújtanak lámpát? — kérdezte.Egyél -- mondta Sándor.Nem látók — mondta Janika. -- Miért kell sötétben vacsorázni?

Hallgass — mondta Sándor.Janika továbbra is mosolygott. Nézte, hagy milyen magasak a he-

gyek és milyen feketék. Délelđtt még úgy látta messzirđl, hogy a hegyékneon feketék, hanem kékszínűek és nem is olyan magasak, mint • most.Mintha megnđttek volna. Egészen az égig érnek.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Körülötte csend volt, mindenki vacsorázott. Csak a kanalak és a csaj-

kák kalimpálásat lehetett hallani. Janika .egy ideig figyelte, hogy mirehasonlít ez a zörej és rájött, hogy olyan, minta kólompszó. Еrdekesnaktalálta, hagy vacsora közben senki se bes г él és ezért a csajkák zörejeolyan, mint a kolompszó. Csak azt nem értette, hogy miért kell evés köz-ben is fegyvert viselni és miert nem gyújtanak lámpát.

Ült Janika a fa tövében és hallgatott. Várta, hog y valaki rázendít egynótára, mint máskar, menetelés közben vagy lefékvés el ő tt, de ezen azestén mindenki komor volt.

Ma este senki se dalol? — kérdezte. — Miért nem dalolnak?

Hallgass — mandtá idegesen Sándor és elindult az iskola felé.Egy ideig még azon tűnődött Janika, hogy miért hallgatnak úgy azemberek. De ekkor eszébe jutott, hagy iskolában fog aludni és újra mo-so1y!agni kezdeitt. Janika tudta, ihogy iskolában neon szoktak aludni, ésazért nevetett.

Most már feljött a hold és fénye átsz ű rő dött a lombokon. Janika fel-állt és kereste a holdka г Ρ éј t, de nem látta sehol, csak fénysugarakat lá-tott, mint otthon, vasárnap délután, amikor az ablakon át besüt a nap.Allt Janika szemben , a fénysugárral és+ arra gondalt, hogy jó lenne ott-hon lenni. Elindult, hogy megmondja: haza akar menni.

Az iskola előtti becségen találkozott a kürtössel.-- Haza akarolk menni — mondta Janika.-- Menj aludni, Janika — mondta a kürtös.

Látta, hogy a kürtös mosolyog és újra mondani akarta: szeretne ha-zamenni. De megpillantotta a holdfényben ragyogó kürtöt és nevetni kez-dett. ,Esmgbe jutott, hogy a kürtös mindig olyan szépen fújja a takarodót.S olyankar mindig csillog a szeme. Azt nevette Janika, hagy a kúrtösnekmindig köannyes a szemre, amikor a takaródót fújja.

Menj aludni, Janika. Kés ő van — mondta á kürtös és eltűnt a

fák között.Janika rvázett utána és arra gondalt, szól neki: fújja meg a kürtöt.

Ekkor, valahol messzir ő l, mély dörrenés hallatszott. Janika érezte, hogyrest alatta a föld.

Az első gránát a kazán közelében robbant.

Haza alkarok menni — nyöszörögte Janika.

A szakaszvezétb rohant el mellette.

-- Utánam, Janika! — mondta és elt űnt az erdőben.

Azagyámzás egyre erő

södött. Janika görcsösen átölelt egy fát és 'nyö-szёrgött. Minden robbanásmál nevetett. Félt Janika, azért nevetett. Űgyry~szörgött, mint egy kismacska.

Mikor lő ttá, hogy egyedül marad, futni kezdett az iskola felé, de akövetkező pillanatban elterült a földön.

690

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


евлуј t. Ё.s a tibbieknek is megvan az idejük. Az iskola által megszabott

ád đ kétségtelerližl, túl kés ő . Akkor már — ha lehetiink — mélyen bennevagyunk a művészetben.

s akkor semmi sem segít.

Vagy pedig, ha nem, jutottunk el a m űvészethez és nem jutunk elorzó, akkora srгórakozás számára is elvesztiink.


74 9

L1 ;GER Fernand (Párizsi Iskola):irágcsokos (színes litográfia)

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Percek alatt összesereglett az egész század. Mindenki nevetett. Janikanem értette, hogy miért nevetnek a többiek, csak á11t csodálkozva a ka-tona mögött, aki még mindig felemelve tartotta a kesét.

-- Janika, .megsebesültél? — kérdezte Sándor.— Sándor, te itt vagy? — mondta Janika és mosolyogni kezdett.A ,szakaszvezető megbízta Sándort, hogy az ellenséges tisztet kísérje

le a völgybe, a brigádparancsnokságra.Elindultaik hárman a völgy felé. El ől a fogoly, mögötte Sáazdor és Ja-

nika. A többjeik még mindig derülttik, messzir ő l idehall tszott a nevetés.Janika iem értette, hagy •mi történt és gondolta, megkérdezi Sándort, hogy

miért nevetnek az emberek. De ekkor eszébe jutott, hogy a kürtös min-dig olyan széipen fújja a takarodót. És most már mosolygott ő is. ÍJjranevetett, mintha körülötte minden csupa tréfa volna.

Zenta, 1957. augusztus 25.

HISZPANSZKA-Neumann Marja(Lengyelország) :

Madártemetés (fametszet)

•92

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


FEHЕR FERENC

TI SZAP ARTI VALLOMÁSOK

1 .

Már napok óta csak elkívánkoztam innen,vén platánfák hosszúárnyékú unalmából;már napok óta csak " csatangoltam, —kocsmák el ő tt búsuló lovak,megfáradott kompok, ladikok,szagos dinnyerakások,

várakozó tanyai betegek,délutáni sétájuk közben tűnődő nmegtorpanó nyugdíjas bácsikáknéma tanúja lettem,s kitettem magam annak,hogy roskadásig szarvalt szalmahordó kocsikrólvégigcsördít rajtama józanul beosztott életű ek

csípő s ostoraés dohos műhelyecskék.élére állított .koporsójábólelémtoppan a berámázott oklevelemetkövetelő mester,a Halál.

Már napok óta, alkonyattájt,meg-mgálltam a sarki trafikosbódé elő ttés a valaha melegmosolyú trafikosnő

álmos ujjakkal elém raktarég eladatlan képeslapjait,melyekre aztán fuldokló üzeneteim irtani

a sarki lámpafénynél;

már napok óta rosszalólag néztekimbolygó alakom utánaz est hályogán át a fákks valamit összesícgtak mögöttem

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


a kufár széllel, —valamit, ami már az ittmarasztaló,sárga szeptemberre emlékeztetett .. .

Már napok óta azon kaptam magam nem egyszer,hogy hosszan elt űnődöm én is egy-egy arcon,valakin, aki már nem is tart számon,s riadtan menekültem visszaismert ismerőseimhez:

Erzsihez, akinek az arca ezen a kerti nyáréjszakánmég régi táncok pajkosságával sugárzott;visszamenekültem hozzá s Bélához,de lassan átnyúltak asztalunkons lefogták okos kis kezéthaldokló vén parasztok "a gödrök f elöl,és kockás párnákról ragályos paraszt-kacsók;

visszamenekültem Pistához,akit itt látnak majd megint

az esőkopogásos novemberi utcák,míg hasztalan vitáit folytatja önmagával

egy soha ki nem állított útlevélr ő l.

és a birsalmás szagú vidéki szobákpároló magányáról;

riadtan menekültem ehhez a folyóhoz,de elúszni vitte kedve;futottam a komphoz,de ráült ittmaradt bénák ezre;

nyerítő fájdalommal fogadtakvasárnaphajnali csárdák;rothadt dinnyerakásokdögletes szaga járt át;kéneső t szórtak hajambahivalgó neonfények, —góresövükben sötét utcákvak dühe égett .. .

fgy talált ráma platánfákhosszúárnyékú, hajnali csendje.Kis bolyhokban szállt fel az .életegy bímor f elháperemre.

Már napok óta elkívánkozom innen.

884

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


2 .

Most elkezdhetem a vallomásom arról,hogy itt születtem a Tiszától k ő hajításnyira,de húszéves koromig nem néztem vizébes a nyolcadikban, akácvirágzás idején,bezúgtam a tiszai hajózásból,.mert aPető fi-versek szilaj Tiszájaaz én képzeletemben hatalmasgályákat hordott a hátán .. .

A szokásos arányú, Kogutowitz-féle

iskolai térképen egy-két parasztujjnyitávolság választja el a Tiszátattól a helytő t, hol világrajöttem,mégis el ő bb magoltatták be velem tanáraimSzéchenyi folyamszabályozási tervét,semmint a Tiszát megmutatták volna;elő bb láttam a Dunát Esztergomnál és Budapestnél,a Szávát Bródmál és Zemunnál,a tengert Rijékánál és Dubrovniknél,semmint ezt a sírvavigadó nótákés reviziós tankönyvekmaszlagába csomagolt álom-Tiszát

levetk ő ztethette volna pillantásoma megismerés meztelenségére.

Énelő lem húsz hosszú esztendeigrejtegették ezt a hamupip ő ke folyót.

3.

Fölkutathattam volna százszor,de hisz a mi meséinket nem kanyarogja be

a sző

kének becézett Tisza;a mi meséinkben az óperenciás tengerig meg sem áll,ha egyszer elindult, a mesebeli h ős;az idegen folyóneveket rosszul kiejt ő nagydiákés pattanásos arcú suszterlegénycsak a messzi Amazonászról és a Kongóról álmodik;a költő i nagyság titkát Párizs megszaglálásábanmegsejtő és rendszerint ifjúnak és tehetségesnekcsúfolt poéta a Szajna-partnál nem adja alább,s ha sonkával és feleségének tett h ű ségesküvelmégis kijut, keltezéses aláírással rottyant hamaregy szajnaparti ciklust, Ady- vagij Illyés-modorban

s jegyzékérő

l pontosan ellenő rzi,melyik rokonnak és f ő nöknek kell, kiildenieképeslapot a Notre Dame-mal...

A mi mes.éinket ezért nem vándorolja már bea hamupipőke Tisza.

695

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


4.

17gy találtam rá paradicsombefő zés idején,amikor a Royal .kevésbé hangzatos tisztaságúasztalabroszait már sárgahajú szelek lebbentgetik;akkor találtam rá. amikor huszonkilenc éves voltamés már régóta elszomorodó egy-egy! fölfedezésen;akkor találtam rá, amikor a leapadt vizű folyókrólcsak a halászok és a napi vízállásjelentések beszélnlek;amikor az esti partszegélyenbérmálkozó ruhájukban várják szerető jüketa már régóta nem hamupipőke lányok.

rJgy találtam rá az én sokáig rejtegetett folyómra,paradicsombefő zés idején, amikor kölcsönkért tiistökbenmár rotyog a jóféle szilvalekvár,s táskás kis mezítlábosaimat szárnyrakapja a megfakult idő ;amikor átszellemült, ünneplős arccalfurcsa gyászdalokat fújnak vén rezeseka sétány halkrezzenésű lombjai alatt...

Akkor találtam rá, amikor a folyók már régótanem néztek vissza rám .. .

Fújták. fújták a göthös, vén rezesek,s szemével valaki engem keresett...

Nézték ő ket dinnyeszagú kisfiúk és lányok,nézték őket félrehajtott fejjel.A folyón csónak-koporsók ringtakhét halott-nap-tetemm,.el.,..Hallgatták az eladatlan lányok,s gondolatban lakodalmuk ülték.

mint aki most gyászkoс

sival ballag —halkak voltak, sápadtak és szürkék . . .

Az élet szomorú játék,házak tövében elkúszó árnyék;keresztelő , majális, búcsú és vásár —valakit mindreg csak vártál, vártál...Tavaszi vasárnap, orgonaillat,valaki mindig csak elhagy, itthagy .. .

Sárguló fényképek, délután csöndje —ó, hogyha valaki neked is köszönne! .. .

Szólta térzene.A lányok, a halkak,lecsukott pillákkal szemembe haltak...

699

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


E`s nézték őket kémények és felh ő k,

nézték őket halott nyugrlommal;kis Icák és Vicák találkára mentik,pörkölt hajukban Eau de cologne-nyal...Elcsípxék eqy-egy vén szivar dumájáts gondolatban fürgén kizsebelték .. .Mint ahogy a mozivásznon látták —meggyszájukon ujjnyin vöröslött a festék.

Az élet csak könny ű kis játék,.harisnya, csemege, mozi, ajándék;lompos asszonyok közt hamupip ő keörökké vágyik az ezüstcip ő re .. .Szólta térzene,s a lányok, a frissek,meztelen karjukon a Tiszára vittek.

Hogyha a tiszai ladikoknak is volna osztálygő

gjük,mint ahogy van a gazdáiknak,most nyikorogva összekoccannának,amiért, a reggel, az anarchista révészegyetlen nyájba terelte ő ket —a városi hivatalnokok,ujdonsült orvosok,kereskedő k,iparosok,nyugdijasok,maximumosok,pálinkafő z ők

és egyéb kasztbeliek csónakjait;

hogyha a tiszai ladikoknak is volna osztályg ő gjük,most vízbefordítanának bennünket,vidéki literátorokat.amiért nem vagyunk kasztbeliek semmi egyébbén,csak .kisebbrendű ségi érzésünkben,panaszkodásainkban,és a megtalált folyó könnyes szeretetében .. .

Maestro, jó komám,utolsó zömök bölénye a roppant ifjúságnak!Mivégre kellett ,háta nagyszer ű harc?A párizsi utcákon, végiga rajongott,gyű lölt és eleve megsiratott Szajna-parton

66I"

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


elhagyott vörös szakálladról

mesélnek a kiskocsmák lámpalángjaiés az elfutó szelek;oda küldtem a verses szép üzenetet,s lásd, mégis itt találkoznák,helyetted gombolyítom, vén kalóz,Еvi fonalát, hogy apró vogul szemeddelgyerekesen elmélázhasstiszai varsák ő s ,kopjafáin,te, aki visszajöttél, a ludaspusztaikórók és bógáncsok kicsúfolt szérel•mesének,s holnap rnár varsás kopjafáid rajzátmeszelik át mindenszenteki pingáló asszonyok .. .

Nézd, fölhúzott lábbal t űnő dik a tollfehérbánata bánáti parton;egy okos szürkegém tocsog a tenger iszapban,röppenne, de nem tudja merre tartson;tűnt deszka-gálya evez felénk iszonyatos némán,s nincs rá szó, hogy bütykös füzek közta dózsa-fájás kürtjele elrianjon;talicskás kubikosok csontvázai csörögnek,imbolyognak a lenyúzott marton;egy pléhkrisztus alól négy gyerekével

néz utánunk, majd jelenésként ellebeg egyfekete asszony ..

Tartom, csak tartom a fürge gombolyagot,hogy hússzín fonalatokÉvi tű jénmind leszaladion...

Űszik, már reggel óta úszik —a két part, vagy a két ladik?Hallgatásunkat az viszi,az a látatlan harmadik...

Virág miért lettél?Világ, mivé tettél?Mit érhetsz magad?

Tested vájt f ű zfatekn ő ,

sorsod magábarejtő .. .Terülj hát hanyatt!

Volt egy nagy tartozásod:a mindenhez-tartozásod;mégsincsen hazád, .. .

699

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Innen már ki nem marnak,

itt már rothadni hagynak;ez végleges hazád .. .

14.

бriás tányérrózsa az arcom,sárból felhő kig szökött . . .

Fateknő ben ringok így, fejetlen,két megtalált part között.

Zenta, 1957 augusztusában.

AMEN Irving (USA) :Éva (fametszet)

68!

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


MAJOR NÁNDOR

A Z A L M A F A

A nagy, testes asszony szótlanul, kimérten és vészese közeledett feléje,S pedig hátrált, egyre hátrált (ilyennek még sosem látta az asszonyt),

mára szennetesládáhaz ért és kétségbeesett, hagy tovább hem hátrálhat,„hagyj békében, Róza! Róza" ismételte, ám az asszony most se szólt egykukkot se, csak kimérten közeledett, akkor ő szorongatottan nyögött egyet,s mivel az asszony továbbra is közeledett, felmászott a ládázó és belepaty-

tyant a dinnyehéjak, csontok, pörnye és más hulladék közé s a lakmározdpatkányok megsern ijedtek, eilepték, kaparták, rágták, 3 pedig sikítva csap-kodott.

Hahahaha! Oda kerültél, ahol már régóta a helyed! — dör'ögt І atestes asszony, megállt az almafa alatt, egy kecses szökkenéssel a fa tetejére•Tilt és várta, fagy a szikár, mlgas és ősz férfi, akinek csak pipaszár lábaikapálóztak ' szemetesládából a ragyogó holdfényben, el őkecmeregjen.

-- Szánaцnas fickó vagy, Jakab! — dörögte az asszony cédán ►szétvetvelábait és lóbálva a fa tetejér ő l.

Ne bánts, Róza, hagyj békén! — könyörgött térdigéz ő ingben va-ccgcra (bár hőség volt), a szen ц Ρ etesládán állva, s a falhoz lapulva a férfi.

Nem én vagyok az oka, Róza!

De te vagy, — sziszegte az asszony s két piros almát leszakítva azágról játszadozott vele.

Minek az oka, Ráza, minek? — szepegte ; s még mindig csodálkozott,mennyire megvoltozot ez az asszony, aki huszonöt éven át úgy rettegetttő le, mint a barány a farkastól, s a huszánöt év alatt oly nehézkes volt,hogy ha fellökted, úgy maradt, s oly dühít ő en málé , hogy soha panaszt

nem ejtett.Minek az oka, Róza, minek? -- kérdezte s gondolatok cikáztak át az

agyán, kis, pápaszemes ember jelent meg előtte, tehetetleni és sírós mos • -lyú, ,a nyakárf#kötéi nyoma, HfRLA,P, HÍRLAP! Većk Lajos öngyilkosságotkövetett el, a híres szolón, a VECK és tsa cs ődbejutott! Ő volta társa s

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


a kis emberke a koporsóban is olyan sírósan mosolygott, — bolond vagy,Lajos, bolond vagy, ezt mégse kellett volna...

l n nem tudtam, Róza, hagq a Lajos olyan bolond! Más is elkövetteezt, amit én .

De az asszony, mintha mitsem hallott volna, csak tovább játszott azalmálkal s ő a temetőből egy nagy, világos házba került, tíz varrógép mö-gött tíz lány szorgaskosodott, tíz lány s 6 csak sétált le-fel a szolónban, afekete kiugrott az ablakon, a kórházban megmentették, holt gyermeketszült, csókolom kezét, І а ѕ szІnуom, tessék a próbaszobába, mi?, ne ízléste-

lenkedj, Róza öltözz fel, mi?, hogy minek a próbaszobában a díván, kuss,te pacal, a csődörnek :se kellenél (ütés, zuhanás, padlón zokogás), ez kellneked, rád se tudok nézni, engem hagyj nyugton (csak néha gondolj rám,Jakab!) te gusztustalan ringyó (sose, Jakab! ne verj mindig, Jakab, néhaén is. . .); suhogó selyemkelmék hegyével száguld az autó, nyílik ,a, kastélyajtaja, szolrák cipelik a hatalmas kafferokat, gyönyör ű kelmék, kegyelmisasszonyom, gyönyörű ruhákat kreálunk farsangra, János, vezesse el a szo-bájába ∎ az urat, a gróf úr ma sem érkezett meg, ó, keg„velmes asszonyom!karnevál, bankett, lóverseny, Jakab úr, a klub megszorult egy kicsit, tíz-ezem, fiúk, tízezer elég? Róza a kutya istenedet, hol az a sok pénz, elherdálnáda Nemzeti Bankot is, a múlt hónapban is két ruhát varrtak a lányok, mi-nek az neked, úgyis úgy áll rajtad, mint tehénen a gatya, hol a pénz? !(Ne bánts, Jakab, ne bánts!)

Ne bánts, Róza, én már rég megbocsátottam neked, most már teis, Róza .. .

Hahahaha, te megbocsátottál? ! 0! — nevetett sipítón, majd várat--1nul elhallgatott, a fáról a földre pattant, szeme szikrát szórt, kett őt lé-pett a férfi elé, kezében az almák szempi І І antá.s alatt elrothadtak s a férfifelé vágta, a füle mellett zúgtak el s szétmállottak a falon.

Róza! — nyögött a férfi s elképedve látta, hogy az asszony szem-látomást fagy és fiatalodik s már azzá a karcsú, de faros-csecses lánnyálett,aki valamikór volt, akit ő a kiüvárosi ringlispílnél ismert meg vasár-nap délután, s aki házasságuk második eszter_dejében, egyetlen családjuk,ruci megsziiletése után úgy eltertyedt. Csodálattal nézett az asszonyra, deelriadt, mert a jabbkezén, most korbáccsá változott a liliom, a balban pe-dig bambává az alma.

-- Ismered ezt? — kérdezte gúnyosan vigyorogva s a bomba hatal-

massá nő

tt a kezében. — Idő

zített. Ismered ezt?... százezer repülőgép zúgott az éjszakában, szirénák süvítettek s bam-

bák robbantak s leszakadt ég és plafon s utána romok éktelenkedtek azegész környéken, — emberek, nem látták a feleségem, elt űnt a feleségem,

de hiszen együtt voltak — igen, de elt űnt — és a lánya — ő nincs ide-raza — neon láttuk a feleségét.

70 1

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Nem, láttuk a feleségét!

Nem igaz, Róza, nem igaz, nem igaz, én nem hallottam, hogy te

jajgatsz, nem hallottam, nem hallattam, zokogva álltunk a lányaddal a ro-mok felett, másnap, amikor rádakadtak és kiástak, én nem hallottam, ne гrn

hallotam, hogy jajgatsz valahol!

A bomba az .asszony kezében rothadt almává vált 6 az asszony úgyállt, mint egз ,szobor, szobor volt milnden vonása, az alma süvített feléje,Egyenesen a szeme közé s ő is érezte, hagy szoborrá mered s nem bírja.

elrántania fejét, puff, homlokán szétfröccsen az alma.

Elég volt már, apa, ne ordíts! — kiabál a lánya kombinébon állva .a szobaajtóban s 6 felül a díván уоn, izzadtan, remegve s szomjasan. —Elég.volt már, unalmas vagy ezzel az ordibálásul! Dobd vissza a kispárnát!

S ekkor ő szótlanul megkeresi a kispárnát, lányához viszi. Visszaül adíványra s nézi a konyha repedezett tégláit. Nagyon. szomjas, most fel kel-lene kelni, poharat keresni és kannát. De a kanna sehol. És olyan kevés itt

a levegő , ebben a konyhának, szobának s varrodának használt lyukban,

hogy meg lehet fulladni. Az udvar felé botorkál Jakab s a szobaajtóra tettrongyos függönyön át benéz. a szobába. Ott, a vetett ágy el ő tti kisasztalnál

alánya és egy férfi. Az asztalon pálinka, s kártyáznak. Reggel majd is

mét úgy, mint tegnap, tegnapel ő tt és a múlt héten: — Apa, hozzál valamitenni. — S ő viszi. A lány felül az ágyban. — Luci, ki volt ez a férfi teg-

nap? — Apa, nagyon unalmas vagy, légy szíves, tör ődj a magad dolgával.Meglátta a kannát a szobában és határtalan szomjúságot érzett. De a.

kanna a szobában volt. — Ha fiam lenne! Károlytól már rég átvette a fiaaz üzletet. — Apa, már megint nincs pénzed! — Ара, már az a kis szőke

Iány is elmaradt tő led, nemre veled varratta a ruhát, amit rajta láttarn. Tehetet-

len vén totyakos vagy már, apa! - - Micsoda, hagy másnak szabtad ki azt a.drága kelmét, s tízezret fizettél? Kérlek, ne nyafogj mindig és ne untass!

Hogy harmincötével vagyok? Semmi közöd hozzá s különben is, kérlekne zavarj. — A küszöbre ült, friss szell ő lengett s nézte az udvar árnyhit.

Az udvar mélyén virít az almafa. A szemben lév đ Iakásban óra cseng, majd ki-

gyúl a . villany, Három óra. Az ablakon a munkára készülő vasutas árnyéka_

Az almafa hegyére ült a hold. Valaki kint felejtette a ruhaszorító kötelet_A kapu alatt valaki szaggatottan sóhajtozott. Macska futott végiga h őzte

tőn. Két pohár összekoccant. Jakab az almafa alatt állt, ruhaszárító kötél-

lel a kezében.

Zenta, 1957. augusztusdban.

70 2

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


~А>~FER Pr1L

EMLÉK

1 1Оаz oka, hogy ezt a kis mesét mesélem, a szeszélyes, szárazarcú néha me-leg, néha fagyos, simogató és korbácsoló tiszamenti szél, mert a minap

iэ , hagy a folyó fölé szürke ködrongyokból es ő t szitáló ő szidő köszöntött,felémhazott egy elfelejtettnek hitt kedves dallamot.

Ismerjük egymást. Minden ősszel itt járok a parton, fázósan, begom-bolt felöltőben és emlékeket kergetek. Ilyenkar dühödten nekem ront, mert

feltételezi, hogy képes lennék visszavenni tő

le mindazt, amit az idő

k folya-rnán ellopott tő lem és biztos helyre örökre elrakott.

El is kísér, valahányszor öregebben, görnyedtebben és tehetetlenebbülelmegyek. Búcsúzóul gúnyosan utánam veti a régi dal faszlányait, mintha

Т ro ú з gpok lennének, amelyeket a távolba bwkó őszök végtelen szitáló es ő je

szétmosott.Szét akarom közöttetek osztani ezeket az es őmosta foszlányokat. Tö-

rött álmakra vigaszfoltnak használhatók. fgy talán majd engem is nyu-gadni hagynak.

Ezért úgy mondom el ezt a kis mesét, mintha temetnék. Megkísérlem,bár tudom, hogy eltemetni csak embert lehet. Emléket nem, az mindig

visszatér.s

Sok éve már . . .Nyugalmának utolsó, bágyadt napjait élte akkor egy szenveáésre ítélt

nemzedék, és akinek joga van bűnöket bocsátani, az bocsássa meg, hogy a

tikkasztó, viharelő tti csendben mi nem az ég alján felvillanó félelmetes fé-nyeket néztük, hanem egy г nást, és hogy a már csillagtalanná vált estéken

könnyebben hatolt fülünkbe a halk baráti szó, amely szeretetr ő l és erriber-

ségről :mesélt, minta messzeségbő

l morajló dörrenés.>úlni akartunk, .a, fojtogató viharelőtti döbbenetben is. Egymás szemébe

kívántunk nézni, mert akkor is voltak életre csodálkozó ,nг а gy barna szi-

ixiek. Diákok voltunk, olyanak mint a többi nagydiák, és álmunk, vágyunkminden idők ifjúi álmától alig különbözött.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Talán megbocsátja, akinek joga van megbo с esátani fđbenjáró bűnöm,

áe amikor eljött az a lágy és elsétált a nagy sárga gimnázium elđtt, e1

ő-

deim hosszú sorának példáját követve, bizony óra közben kiugrottam atiszteletben megkorhadt ablakon, rúttíl otthagyva tanáromat, aki a táblafelé fordulva, a maga módján, fizika tételvak között fenkölt világról álmo-dott, és nem tudta, hogy a közelgő moraj közelgő halált jelent.

Bevallom, én sem tudtam. Estenként itta folyóparton halk zongoraszószűrődött ki egy lefüggönyözött sötét ablakon, és a dallamot ezerszer is-mételték némán is daloló, egymásba néz ő gyerekszemek.

Azután a messzi villanások egészen közel jöttek és vészes csattogásukközben ha kiáltottál is, akinek kiáltottál, nem értette szavad.

Négy esztendő kimaradt az életünkb ő l. Kimaradt? Dehogy maradt. In-kább úgy múlt e1, mintha tízszer annyi lett volna és mire újból kiderültaz ég, rájöttek, hogy már túl józanok vagyunk és az életre csodálkozóromagy barna szervekben árnyékot hagyott a kin.

Egy csendes, lefüggönyözött - szobában, aranyszín őszi délutánokon, a

zongora billentyű in még néha, bágyadtan felcsedült egy dal, de el is ve-szett a semmibe. Kintr ől harsogva hívott egy kemény, fiatal élet és ada-kazó kezével bőségesen kínált új álmokat az elhervadt régiek helyébe.

— Ne menj — mondatták nagy, barna, kerekrenyílt szemek. — Szá-modra mindig lesz halk bánatos dala zongorában. Itt szép csend van anagy függönyök mögött, s a holtakat naponta együtt eltemetjük, ahogycsak kedves halottat lehet.

Elmentem. Olelő erős karjával felkapott az élet és harsogó rohanásá-tól sokáig nem hallottam a dalt, amely mindig visszatért, ha őszi szélbenkünn jártг um a parton.

O is elment.

Messze ment. Minél messzebb innen, mert nem lehet örökké nlagány-ban éveket temetni, és az ember néha elhiszi, hogy vannak a világon he-lyek, ahol nem já гnak kísértetek.

A messzeségbő l sokáig jöttek szelíd, lágyhangú sarokkal telt hosszú-

kás levelek, amelyek írójúkról valamit mintha nem mondtak vbina el.s bennem ért, egyre ért, halIgatásuk ellen a kegyetlen lázadás.

Egy alkonyatkor, a folyó felett ínár jegesen fútt a szél, megírtam, hogyminden ősszel a Fartat járom, hogy halotti sárgák már a gesztenyék, de

70 4

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


esténként mégis szerelinеsekkel vannák tele a padok és hogy én még most

is, minden ősszel, mindent újra álmodok.Nem kaptam választ. A messzeségb ől azóta nem jött szelídhangú, hosz-

szúkős levél.

o volt az oka, a néha lány néha fagyosajkú tiszai azé, hogy ezt a

kis mesét mesélem, mert felém hozta azt a dallamot, amelyet a minap aző srzi parton egy fiúnak -- ismeretlen ifjú lány dúdolt.

O volt az oka, a vérlázító szél, hogy levél ment innen, • amelyre vđ -

laszt kapok, s hagy megtudtam: valaki ott a messzeségben még most ishalkan, önmagában, tiszaparti álmokat teret. Azt is megtudtam, hogyminden ő sszel, ha eljövök a partra, még szomorúbb, alázatosabb és koldu-sabb leszek. Mert eltemetni csak embert lehet. Emléket nem. Az mindig

visszatér.


DIX Ottó (Nyugat-Németlosszág)Kislány macskával (színes litográfia)

7!5

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


LATÁK ISTVÁN

ZENTA I PA SZTELLEK

ir. A RÉVNÉL

Zörgős kocsik gyülekeztekAlmos emberekkel,Kerékpárt vezettek asszonyok.Még csak pislogott a reggel,

A víz vörösbarna iszapot sodort.Megcsördültek az öreg láncok,Tengelyre feszült a vaskötél.Az örvény fölött egy ,kövérHal vetett bukfencet.Borzongás nyújtotta a percet,Mert csapdosott a reggeli szél.Békésen világosodtakA túlparti fasorok,A napsugár a lágy zöldFüzek közé osont,A víz tükre megtört,

Nehézkesen megmozdult a komp.

3. A FESTŐ ÉS A GYEREKEK

A festő

barna kabátjánKék festékfolt,Minta derült égBoldog könnycseppje.Munkába hajol elmerülten.Elő tte vaskos vonalakbanLezonitlapra gyülekezik

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A keskeny régi utcácskánakNéhány suta házaÉs őszbe rozsdásodó fája.

Az állvány körülMerengő arcú gyerekek,Akik értve nézikA súlyos színekb ő l

Kimarkolt Szépséget.Egy lépés a Tisza föv.énye,De a gyerekek itt ülnek,

Állnak és guggolnak,Vagy a sövén„ pázsiton hevernek.Kerekarcú kislánykákÉs nyurgavállú nagyobb fiúkBársonyosan lágy szemeKöveti kíváncsi - szomjasanA Mester kezének mindenAlakító mozdulatát.

A nap sárgára aszalja

Alattuk a letaposott füvet.A kis házakbólA készül ő ebédekErő s szaga szálldos.De most nem fonto s az étvágy,Nem fontos a játék,Mert az öreg kisutcában

- A Holnapba költözikEgy darab veszendő ,

Mai élet,Hiszen újjáteremt ő dikA képen sugárzó

Gazdag színekben.

? '1enta, 1957. augusztus.

707

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


sULHOF JOZsEF

Е Ј Ј EL A T I SZÁN

E jjel a Tiszán ... Előttem a vontátábárka motorja dohogott, egyenletesen,hogy már nem is hallottam; úszó koporsó és ha néha nagyot roppant,

olyan volt, mintha . a benne lévő halottak feszegetnék. Mögöttem, a másikcsónakban, elcsendesedett az élet, bundákba burkolt, pálinkától felmele-gedett -alvók vesztek belez világtalan világba. Lent a víz alig fénylett, csaknéhol tükrözte az augusztusi éj k ј kan.dikáló csillagait. A gyülekező felhők

szuroktömegébđl, még nasyan messziről, de már szikráik pattantak ki és

felémhunyaragtak. Valahol, bizonytalan távolban a part vonult el mellet-tünk, de az erdők egyenletes vonala, közben egy-egy külön, egymagábanmagasba törő fával, csak alig rajzolódott ki az ég sötétjébő l,

Ejjel a Tiszán ... Egyre fülembe zengett a szavak zenéje. Fölvillantelő ttem ezérnyi kép, kezdve a vigyázatlan anyától, akinek a leánya éjjela Tiszán, ringó csánа kján, barna szeret őjét várja, végig .a hallott törté-neteken, amelyeik az egykori betyárvilágnak emlékeztében megn ő tt rémei-rő l, révészek és csempészek háborúiról, menekül ő k viaskodásairól, hajósok,halászok viharral, veszedelmes nagy hallal, leselked ő örvénnyel, halált szövő

vízi esodkkal vívott csatáiról szóltak, egésszen a mélybe csaló sell őkig, a

csapdába hívogató erdei tüaidéi a ekig. Minden, felrémlett el őttem, amit me-sébe, versbe, dalba szőtt az ősi félelem a vizek mélyét ő l.

Egyedül. voltam, dideregtem az éjszaka árnyaitól é9 hidegét ől, fáradtan elfészkelődtem a csónak végében és csak a pálinkásüveget szorongat-tam kezenben egyetlen védőpaj т Ρlsként a hűvös tiszai szél és a félelem ellen.De minél inkább védekeztem, annál vadabbul törtek el ő az ijeszt ő emlé-kek. Olykar már fennhangon vitatkoztam és viaskodtam magammal, mertláttam, hogy jön az éj, a szél, a Tisza haragja és odaveszék, bele az is-meretletn vízbe.

Tudtam, hogy bizonytalan a sorsunk. Vidám kirándulásnak szántuk,mikor reggel nekivágtunk a fényözönnek, amely égr ől és vízrđl áradt fe-1énk. Nem, telik bele három óra és odaérünk a szomszédba, ott várnakránk és elbolondozunk, azután visszafelé, v"iriránt még gyorsábban meg-tesszük az utat. Csak mikor már elindulta vontatóbárka és mögötte hosszú

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


köteleken a két csónak, akkor eszméltünk rá, hogy mennyi veszedelem

lesа

]і

kedik reánk. A bár+ka kivénhedt, fekete koporsö volt, talán még abbölaz időbő l, amikor lovak húzták fent a partokon és a bárkán csak a haj бs

ált hosszú rtídjával, a kormányos nagy lapátjával, hogy igazgassa a jára-tot és elkerüljön zátonyt, örvényt, csalogató mélységeket. A motor is ki-kopott, kiöregedett, kehesen köhécsel ő vantatoszen4zám volt, lapátja tem-pósan forgott, nem kavarta fel nagyon a vizet, de nem is sietett. Gépé-szünk pedig, aki a motort kezelte, csépl őgépmester volt, csak már betaka-rította az ideit és erre az egy napra elszeg ődött a ,bárkára, a motor mellé,amellyel lassan, lassan ismerkedett, néha annyira szétszedte, hogy elakad-tunk, azután újra összerakta. Közvetlenül a cél el őtt a Tisza is ellenünkesküdött; ahol mélynek mutatta magát, homokheggyel leselkedett ránk ésháromszor is zátonyra futottunk, mire partra verg ődtünk.

Nyolc órába telt a három órás út, az étel elpangott, a várako-

zók szertefutottak, hogy rájuk sem leltünk, kedvetlenül, borg őzösen, fárad-tan cammogtunk vissza a bárkához, sötét este lett, mire elhelyezkedtünk.Cséplđgéaplakatosunk közben meglelte a visszaútra szánt teli üvegeket. Úgyjárta bárkán, minta tengerészek, furcsán imbolygó léptekkel, nem lehe-tett többé rábíznia kormánykereket. Egyikünk hát odaállta kormiány mel-lé, s őrizte a gépésztő l. Aki csak odafért, hátramenekült a második csó-

nakba, hagy ha baj lesz, mélybe ne rántsa a bárk ő . Magamra maradtam aközépső csónakban, vékony nyári ruhában, ahogy könnyelműen hittem aTisza reggeli fényaradatának. Csak a pálinkásüveg biztatott meleggel, ame-lyet elhoztam a bárkáról, hogy a gépész hozzá 'ne férjem. És így, koromsö-tétben, a mélysex veszedelmeit nem ismer ő kormányossal, hasznavehetet-Ien gépésszel, az ég alján már fel-fel villanó vih а rral, gyülekező felhőkalatt indultunk vissza a kedves, csendes, vidéki kis városba, amelyben egy

id őre letanyáztunk.

Mire á révházat, a sötétséget ringató kompot elhagytuk és diderg őn

elnyúltam a csónak végében, rám ült a végtelen csend, nekem rontott afekete éjszaka. Almos, fáradt voltam, roppant, kábult az egésznapi szo-katlan sok napfénytő l, levegő tő l, tájtól, zöldtő l, égkéktő l, megilletődött azéjszakától. Nehéz fejem tenyerembe hajtottam, az álorr minduntalan ha-talmába akart keríteni. szemhéjam birokra kelt az agyamban táncoló lá-zas rémképekkel, tudat és álom határán intibolyogtam.

Akkor hirtelen éreztem, hogy csónakom nagyot lódul és er ő sen táncol;a víz haaigosan csobogott körülötteгn. Felnéztem és a csönakban ott ültelő ttem, szemben velem, furcsa vonalú öltözékben, fején furcsa sisakkal,

hegyes szétálló bajusszal, kevély, kusza szakállal, kihúzott derékkal: egyidegen. Idegen? Ismerős volt, sokszor láttam és sohasem láttam, színpa-don és filmen is állt már el ő ttem. Еs tegnap is találkoztam vele, akkor kisszobor volt. sokszor éreztem már magam mögött is, mellettem is. . . denn tudtam, hogyan került ide, szél hozta-e, ég küldte-e; vagy a víz mé-

109

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


jan róla, véleményem szerint elég hatásos érv. M űvészetet nem lehet taní-

tani A - művészethez csak eljutni lehet, azt hiszem, mindenekel őtt szen-

vedéssel.

HANEM

Mindenfélét tanítanák, ami az irodalmat köríti. irók nevét és korát, atársadalmi helyzetet, háborúkat és más érdekes eseményeket.

Ezt azonban tudni kell és eszerint kell okosan megszervezni a munkát.

És MÉGIS

Am valahol felhangzik iriajd egy hang. Ser_ki sem tudja, hagy hol. Va-lahol az első vagy az utolsó padban. A gyakorlati és pragmatigus mun-kával elfoglalt katedra bizonyára nem veszi észre, semmiképpen sem vesziczre. Egészen bizonyos, hogy tehetetlen lesz.

Akad valaki, aki a „Háború és béke" olva:sasia közben nemcsak a hec-cegek, a bálok és a hadjáratok fest ői látványosságából fog élni az „Odis-sea" olvasása közben (vajon egyáltalán olvassa-e valaki?) nem azon fogörvendezni, hogy izzó doronggal kitolták Polyphemos szemét. Talán sem-mit sem tud majd a rabszolgaság megsz űntetése előtti Oroszaг s ~ágról, az

achájokról, mégis sokkal többet tud majd, sokkal jobban tud majd, mintelő tte bárki. Végzetszerűen.

Ez elkérülh tetten.

KÉRDJÜK HAT

Mit tegyünk hát? Mi a fontos számunkra? Az irodalomra, mint művészei?

Te jáságos isten! Am anélkül, jobb abbahagyni az egészet.

ÉS MÉGIS EGY TANACS

Engedjfilc meg az isten szerelmére, hogy azok, akiket bevezetünk azirodaloncba, olvassanak 11 rnixLdent a maga idejében. Senoáról a fels őbb osz-tályakban tanulnák, épedig már tizenkét esztend ős karban olvassák. MintAndersent, mint Winetout, Tom Sawyert. & s Janko Veszelinovicsot. Csak

748

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


malommal. Tudod, — tette hozzá csendesebben —, mostanában ott ülök

délelő ttönkérLt a- kisiváras egyetlen kávéházában, ebben az- autóbusztik vá-róterrnévé ziillesztett teremben, szemben a rövid fás úttal, amelyen túl aziskola nagykapuja látszik. Megint kinyílt a kapu, megint eltelt égy esz-

tendő , az örökkévalóság egy hiábajött esztendeje. Nézem a kapu körül.

dongó ifjúságot. Milyen szép és milyen üres, hogy kong, mint a falak

odabent.Ni ócsárold a fiataljainkat.Nem ő ket szidom, benneteket, mert nem tudjátok megtalálnia a kö-

zös .nyelvet, hogy megértsenek benneteket. Rajtam nevettek évszázadok óta,

azt marldjátakőrült és álmodozó voltam. Igaz, ingem nem zavart, hogy

Dulcinea valójában lompos, loncsos, idomtalan asszonyság volt. hogy lovam nem arab paripa, csak öreg gebe, s harcom csak céltalan, ostoba álom-rósködé~s. Mindegy volt, mert hinni tudtam, amit hittem és a hazug tudat

is tartalommal töltötte meg az életem. Mindig voltak álmodozók és min-dig lesznek.

Mi i hiszünk, — vágtam oda.

Az anyag hitét hiszitek az ösfélelmvk helyett, de nem tudjátok meg-.fékezni a félelmeket. Felleng ő sek vagytok, nem akarjátok észrevenni, hogypajzsotok sokszor csak ütött-kapott, átlyuggatott ócska bádog, szívete К be,1

apró, gáve félelmek laknak, gúпyátak nem véd sem hidegt ő l, sem széltő l,

paripátok, pöfög, döcög, de ha száguld is, csak növeli a távolságaktit és

r_em visz közelebb semmihez. Ttidját. оk pedig, hogy milyen merész álmot.álmodtak, tudjátok, hagy milyen veszedelmesek a lelkek legy ő ї.hetetloaül

motolláló karjai, mégis kopjatörésre mentek ezzel a szélmalommal, ahelyetthogy óvatosan, tür. elmesen, szívetekb ől és véretekbő l, idegeitekből é э hú-

sotakból új, szebb, hasznosabb malmokat építenétek.Most még csak az hiányzik, hogy a bosszút emlegesd: isten mal-

mai lassan ő rölnek — csaptam át én is a gunyba.

Ne ficánkolj, ne hencegj. Jól tudod, hagy nem a bosszú, az örökbüntetés, hanem az értelem malmáról beszélek. Nagy a hangod, mint mi-kor hősködve odavágjátok, hogy harcoltak az utolsó csepp véretekig, s el-felejtitek, hogy mire az utolsó cseppre sor kerülne, már régen halottak.

vagytok. Nagyképűsködtök, tollkopjátokat tehetetlenül szegezitek egymás-nek, ócsároljátok egymást, ahelyett, hegy minden erő töket a tudatlanság és.közöny szélmalom-vitorláinak szegeznÉtek.

Milyen bölcs lettél öregségedre — próbáltam csúfolódni vele, de még:görcsösebben kapaszkodtam a csónak peremébe, nehogy orvul kilökhessen

Elfelejted a múltat, hogy kiálltal a gyengék és_ védtelenek védelmére,pedig magad is ostoba és ő rült voltál, hadseregnek nézted a szélmalmot éshiábavaló harcra indultál...

éppen mint ti. Ti :sem akarjátok nLeglátni a szélmalom roppant vi-torláit. Ahhoz, hogy győzhessetek, ismerni kellene benneteket, sahhoz,

71 1

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


LANYI ISTVÁN

DUB RO VNIKI ÜTŐHANGOK

A ugusztus 31-én véget értek a dubrovniki Nyári Játékok. A lavrjenác і _

és nevelini báístyákon kihúnytak a reflektorfények és az évszá т Ρ idos.városfalakról bevarrták a fesztivál zászlait. És Dubrovnik, a múzeum-vá-ros és mondén világfürd ő e furcsa keveréke, visszasüllyedt mindennapiéletmódjába, szegényebb lett néhány forrólégkör ű színházi és hangverseny-esttel, elköltöztek bel ő le a művészet vándormodorral és ottmaradtaik a Bae--

dekkert és fényképező

gépeket szorongató, képeslapokat írogató prózai tu-risták terriérdek málháikkal és pénzükkel. Dubrovnik újra azzá lett amii

egy letűnt nagy kultúra temetőjévé, amelyben a zaja:, idegenek épp úgy -

szentségtörő i a múltat konzerváló csendnek, mint minden más temet őben ....

Ültünk Bojan Stupicával a Városi Kávéház bels ő teraszán és figyeltük .

ezt a takarodást, néztük, hogyan hervad le a propaganda-mosoly e klasz--szikus szépségű váras arcáról, mint költözik be észrevétlen-diderg őn a hall -

gatag ősz ez ősi falak közé. És arról beszélgettünk, vajon csakugyan Dub-rovnik-e a legideálisabb hely az ilyen rendezmények számára, amilyenelk

a Nyári jábékak is voltak ... Fesztivált, ünnepi játékaktit csak ott le-het rendezni, — ,mondta ki fennhangon Stupica —, ahova az emberek nenszórakozni és tivornyázni járnak, hanem ahova úgy járnak, minta m űvészet felszentelt ten д Ρplamába. - Eltolta maga elől a feketekávé; csészét,rövid, ideges mozdulattal végigsimított őszbecsavarodott szakállú borostás. .

állán, aztán továbbfűzte gondolatát: — „Látja ott azt a pirasрazsgás nyárs--polgár-házaspárt? Mit tudnak ők a művészetr ő l? Eljöttek rákvörösre sülni,mert odafenn a Baltokon nincs ilyen nap, mra.jonézas ráíkat zabálnak ésprosekot vedelnek, aztán este — mert úgy illik — beülnek Hamletet néz-ni ... Miattuk?! Nem, nem barátom .. . — én évek óta foglalkozom azzal _

a tervvel, hogy a revelini bástyán megrendezem Shaw Szent Johannáját r

g hiszem is, hogy az elő adásnak európai nívója lenne... de amikor meg-látom ezeket a sáskákat, akik csak azért jönnek ide, hagy magukkal vi-gyen, k valami népies mütyürt és hogy otthon egy kacsó !sör mellett me-sélhessék, hogy „und dann, mein Lieber. ..." anélkül, hagy akár csak meg

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


hogy szárnyra kapjon a képzeletük. Hogy akarsz hozzájuk, lelkükbe fér-

kőzni, ha nem &rtenefk? Nem értik ,a szavad.Hát színes szalagokkal cifrázzuk, tarkán csomagoljuk a szavainkat?Keressétek meg a nyelvet, amelyet megértenek.Folytassunk béketárgyalásokat a szélmalommal —csúfolódtam.BizoП .y az kellene, ha szóbaállna veletek. Mit ad nekik az élet? Né-

hány disznótort, kocsmai mámort, lakodalmat, gyaszt, ami mindegy nekik.Néha mozit, cirkuszt, •ez a legtöbb. Meg ezt a ti szinkópát bömbölő rá-

diótokat.Azzal mi bajod? Legalább egy hang, amely elhatol minden fiatal-

hoz és egy nyelv, a zenenyelv, amelyet a világ minden fiatalja megért,felfog, dúdol, s akkor mindegy, hogy csattantó hottentotta, vagy csicserg ő

kínai nyelven mondják-e a szövegét. ls a motorok, a gépek. Azok nyelvétis mind megérti.

Hiába kara$z letorkolni — mozdult fenyeget őn. Szemében az ő rültség

fénye villant, az .égi szikrák furcsán tiilkröződtek vissza fristzén, minthaláng villanna ki sisakja alól, amint most már dühödten folytatta: —Hiábakiabálsz, hiába csúfolódsz. Hiába csúfolódtak évszázadok óta velem, ti új

tdonkijotek, akik el akarjátok vinni a kenyerem. Nem érzitek, milyen er ő -

vel csapkodnak a szélmalom vitorlái? Hogyan roppanták 'össze, darabolnakszét karjai? Elpusztultak ezzel a tudatlansággal, közönnyel szemben.

Majd helyünkre áll más.

Ne vitézkedj. Neked sem, egyik ő töknek sem mindegy, hogy áttör -tök-e a szкlmalmok arcvonalán. De nem meritek bevallani, mert nem tud-tok emberebb emberek lenni.

Elég volt, tűnj 11! Vagy a kakasszót várod, kopott kísértet?

Legénykedtem, de vacogott a fogam, mert szemében egyre vadabbul

villant a láng, kopjájával motolla]t, mozdulatából láttam, hogy támadni

készül.Szeretnél már szabadulni t ő lem, — sziszegte —, de nem megyek,

míg el nem pusztítottalak.

Csöröínpölt a bádogvért, a bádogsisak, a kapja, imbolygott, nagyokat

lódult a csónak.Ne bomolj — kiáltottam volna, de elcsuklott a hangom a félelem-

tő l , amint ő rült kacajjal süvöltötte felém:

Csak voltam Don Quijote, már nem vagyok, most ti vagytgk a Don

Quihotek és én, ma éjjel, életember el őször, nem a szélmalommal, hanem a

szélmalmok nevében szállok harcba. 1;s életemben el őször győzni fogok.Felémidöfött, de elkaptam a kopját. >;reztem, hogy minden erejével ne-

kem feszíti. Hajladoztunk écs dulakodtunk, néhányszar már egészen közelhajolt hozzám a szurokfolyó bárkától felbodrozott, meggyű rt tükre, s reám

lehelt htivi$sen. Félre akartam lökni a kopját, de csak döfködött felém. Még

71 3

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


jon róla, véleményem szerint elég hatásos érv. M űvészetet nem lehet taní-

tani. A művészethez csak eljutni lehet, azt hiszem, mindenekel őtt szen-vedéssel.

HANEM

Mindenfélét tanítanák, ami az irodalmat köríti. írók nevét és karát, atársadalmi helyzetet, háborukat és más érdekes eseménydket.


ÉS MÉGIS

Am valahol felhangzik majd egy hang. Senki sem tudja, hogy hol. Va-lahol az első vagy az utolse padban. A gyakorlati és pragmatigus mun-lvával elfoglalt katedra bizonyára neon veszi észre, semmiképpen sem veszieszre • Egészen bizonyos, hogy tehetetlen lesz.

Akad valaki , aki a „Háború é9 béke" alvasá:sa köaben nemcsak a her-cegek, а balak és a hadjáratok fest ői látványosságából fog élni az „Odis-sea" olvasása közben (vajon egyáltalán olvassa-e valaki?) nem azon fogörvendezni, hogy izzó doronggal kitolták Polyphemos szemét. Talán sem-mit sem tud majd a rabszolgaság megsz űntetése előtti Oroszaг s tágról, azachájokról, mégis sokkal többet tud majd, sokkal jobban tud majd, mintelő tte bárki. Végzetszerűen .

Ez elkerülhetetlen.

KÉRDJÜK HAT

Mit tegyünk hát? Mi a fontos zÁmunkra? Az irodalom, mint művéзzet?

Te jóságos isten! Ám anélkül, jobb abbahagyni az egészet.

ÉS MIGGIS EGY TANÁCS

Engedjiik meg az isten szerelmére, hogy azok, akiket bevezetünk azirodalomba, olvassanak el mindent a maga idejében. Senoáról a fels őbb osz-tályokban tanulnak, pedig már tizenkét esztend ős karban alv'ssak. MintAndersent, mint Winetout, Tom Sawyert. s Janko Veszelinovicsat. Csak

74 8

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


STEVAN RAIČKOVIĆ

KÉT FOLYŐZentára indultam, tizennyolc év után elő ször. Félig lehúnyt szemeim

elő tt két dolog kavargott, s színes, élesen kirajzolódó képeikkel elfödték

e város régáhított és gondosan emlékezetembe vésett látképét . -- e városét,

amely tudatomban, id ő vel, gyermekkorom igazi, mozdulatlan várává vál-

tozott. Nem nyovn о ztam a dolgok gyökerei és az okok után, nenn`kérdeztem,

mért épp ezek, — e két dolog a következ ő volt: egy ember és egy,; folyó.

Most, amikor láttam ő ket, lassan mindez elcsendesedik bennem, egyik

a másikával egу bemо s б dik. k.ét dolog egy és ugyanazzá válik: emberés-f Digó.

Elő ször a folyót pillantottam meg. Zavaros volt, aká.resak akkor, — .

csendes és lassú a nehn gördülő hullámemeletével. Az augusztus délutáni

Tisza körülfont vonaglón, mintha körülöttem folyt i>olna, testernbő i és éle-

t с mbő l fokozatosan építgetvén a maga szigetét, amely épp hogy csak her-vadozni kezdett a koraő sz szelídköd ű eheletét ő l érintve. Ebben a vízben

lebegett el ő ször a testem (elmondtam már egyszer: „minta csönd szálfája"),

e l ő ször ennek zavaros, titokzatos és puha mélyéb ő l háztara ki halat, pié-

helyes halat, napfényben csillogót; egy márciusi, hűvös reggelen ott ful-

úokoltam a bánáti oldalon, s elő ször ére.ztern meg, hogy életünkre moha -

csul leselkedik egy árnyék, — megtudtam, hogy az életnek van egy másik,

hc ~ lálos arca is .. .

јrákig álltam a Tiszaparton, egész sötétedésig. Többé nem láttam a

Tiszát, csak hallottam: suttogott, forgatta lassú, iszapos kerekét, arra, az

é?c soha nem érintett titkom, az Eugén-sziget f el.é.

Másnap elindultam, hogy megkeressem az embert- Tudtam, hogy mégé és hogy pontosan 95 éves. Bekopogtam a kisé megroggyant ház üvegaj-

taján, amelyben valaha én is éltem, felejthetetlen unokáival cimborálván.Az üveglap mögött senki sem szólalt. Kinyitottam az ajtót és be~ éptem azes ő szobába. Kopogtam a szoba ajtaján. Senki sem, válaszolt. Bementem. A

sarokban ágy volt, .kissé összegy ű rt párnazsákkal. Föléhajoltam: lukács-apc3

meredt rám csontosan, szikkadtan, fehérl ő rjával és keskeny bajászával.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Mellkasa altig eni.elkedett a lassú, öreges lélegzést ő l. Aludt. Egyedül, a nyit-

ahagyott házban. Еs süketen. Öreg volt, mint minden ebben a házban.percekig álltam fölötte. Nem költöttem fal. Csak emlékeztem. Hogy mire?0, az hosszú történet, de egyszer majd elmesélem .. .

Aztán lassan távoztam. Mintha egy másik folyót, s nem embert látogat-tam volna meg.

Zenta, 1957 szeptember 2-án.ord. F. F.

STUDER Hans (Svájc):Sirály (színes fametszet)

71 6

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


BOGDANFI SÁNDOR

AZ 1 RŐT LELŐTTÉK

egn.ap temettük Töhötömöt, az írót, a nemesveret ű cizellált stílus meste-rét, az óvatosan válogatott, ápolt és gondozott szavak kincstárnyakat, az

.аprólékosaв kidolgozott, eleven képek művészi abrázolóját, az envberi lé-11k legrejtettebb rúgóinak nagyszerű isrmerőjét és elemző jét, a hajszálfino-anan megrajzolt részletek nagy mívesét.

Írás közben oltatta ki életét a gyilkos golyó.

>;ppen egy részlet aprólékos, tüzetes és főleg részletes leírásával bibe-ldött, szavakat méricskélt, jelzőket kalapált, alanyok és állítmányok he-

lуét keresgélte, helyzetéket boncolgatott, amikor eldördült a fegyver ésmegtörtént a szörnyű tragédia.

Írókat szép számban 'öltek meg a történelem folyamán. Nyelvüket vág-tik ki pletykkázásért, karóba húzták vagy kerékbe törték őket fecsegésért,máglyára vetették okoskodásért, halálra botozták lázításért, lefejezték ahatalmasok ácsárlá:sáért, akasztották, agyonl ő tték vagy villamosszékbe ül--tették a világ felforgatásáért.

Töhötöm volt az első és tudomásom szerint az egyetlen író, akit mes--xerségbeli tudása miatt l őttek le.

Három nappal ezelőtt, hétfőn éjszaka, az íróasztalánál ült még és gon-dolkadott.

Miről írjon?

A könnyed térnákat,az időszerű , hétköznapi eseményeket, az úgyneRre-zett éretlen anyagot nem kedvelte. Okos, figyel ő szemével tisztán láttaugyan az élet bonyolult szövevényeit, a kártékony el őítéleteket és baboná-

.&at, valamint a hasznos, felemel ő esznéket, látta a törtető ket, a hitvány

,akarnokokat, a pénzéhes üzéreket, a ravasz sikkasztókat, a nagyhangú kon-tárokat és_ a többi söpredéket, s az éleslátás választóvizében biztosan meg-liülőnböztette tőlük a szorgalmas, áldozatkész, puritán lelkeket, akik a vi-lág megszépítésёért lángolóak, — de nem akart írni róluk, mert nem akartdántani sealkit és nem akart dicsérni senkit.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Már éjfél után járt az idő

, amikor elhatározta, hogy az öregedő férfi

és a fiatal lány szerelmét dolgozza fel. Régi téma, ezerszer megírták, de &

mesteri kézzel nyúl hozzá és . minőségben toronyrrLagasan felülmúlja kar-

társait és elődeit egyaránt.

Írni kezdett:

„Korán reggel találkoztam a lánnyal a kapualjban, amely a ház kez-

dete és vége, mert mindennek van kezdete és vége, a háznak is, tudom,.

s a házakban emberek laknak, férfiak, n ők, gyermekek, s nekik is van.

kezdetük és végük azt is tudom, és ki is mondom most nyíltan és bátran,.

miközben a lányt nézem karán reggel a (kapualjban, s érzem, hogy ben-nini esteledik már, igen, minden napnak van reggele és van estéje évmil-liók óta, érdekes.

Megfogtam a lány meztelen karját a könyökénél és éreztem, hogy va-

lamit fogok és az a valami pontosan a könyöke, amelynek vezetékein át

megéreztem a csuklóit, a térdeit, a vállait, a kebleit és a szemöldökeit,,

amelyek a szemei fölött íveinek, az orr és a halánték között, úgy sejtem.

Téged kereslek, kívánlak huszonöt éve rés hat hónapja — sóhajtottam a lánynak, miközben az udvarra tekintettem, ahol a sánta házmester -

lakik és huszonöt éve csoszog a mosbkanyha ésа

szemétláda között a hiá-nyos téglakövezeten, amely olyan minta vénasszony foghíjas szája, lá-

tom. Huszonöt éve házmester, ő s !huszonöt éve lakó vagyok én, gandoltam ~

fájdalmasan, öregedő szív-гel, bágyadt fénnyel a szememben s éreztem, hogy

most csakugyan ő szintén és igazat érzek. Igen, a házmester huszonöt éve•este tízkor zárja a kaput, egyszer ű , ő si eszközökkel, úgy, hogy kulcsot tesz. .

a kulcslyukba, aztán kétszer megcsavarja és kész. Lám, ez a zár, milyencsodálatos jelensége az emberi leleményességnek, a technika és a haladás -

diadalmas elő retörésének, a kór és a tér, a táj és a földrajzi adottságok =

nagy, emberi színjátékának, hiszem és vallom ezt.

Téged várlak huszonöt éve és hat hónapja — ismételtem a lánynak.

a kapualjban, mire ő szájoncsókо lt.

Este hatkor jöjjön fel hoz ám, maga kis buta — mondta a lány ne---vetve és egy kulcsot nyomott a kezembe. miközben én arra gondoltam,,

hogy íme a kulcs.

A kulcs, amely nyit. Megnyitja a határt.

Mert mi a határ? • A határ csak fizikai síkon olyan éles, ahol csinál--

mány. Szerelmi síkon, ahol nem csinálmány, a határ egészen más: itt érint- ,

kezést jelent, ott szélválást; itt lényegébe az, ahol hasonló a. hasonlóval ta--lálkazik, keresi, áthatja, szereti egymást; az anyag sötétjében viszont a határ az a hely, amely a mást a mástól elválasztja s ezek taszítják egymást, .

elfordulnak egymástól, gyű lölik egymást és önmagukba fordulnak. Amaz a . -

határ meleg, emez hideg, s most a meleg határról elmélkedem, a határról,,

71 8

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


3nelnél tárt karokkal állok, közeledni akarva, megfiatalodva, szájan-

,csdkalva .. .Esti hatkor, amikor a kis mutató a hatoson, a nagymutató pedig a ti-

~zenkettesen volt, átléptem a határt és beléptem a lány szobájába.A lány felemelkedett a hever ő ről, puhán, melegen, lábait papucsba

bujtatta, előbb a jabblábát, aztán a ballábát, szép, Pici papucsba, amelyetpici piros bojtok díszítettek, különben egészen szabályos Papucs volt: fel-вőrészbő l, talpból és alacsony sarokból készült.

A lány felemelkedett a hever ő rő l es elindult felém.A heverő megő rizte testének formáit szépen sorjában: fels ő test, aLsó-

- test, középső test ... És ugyanaz a test itt állt el ő ttem is, szőkén, csillogó_szemekkkel, nedvespiros szájjal, s én tudtam, hogy ez a száj most mondaniakar valamit. Valamit, ami sorsdöntő és megmásíthatatlan, egycsapósra

megváltoztatja az életemet, kisiklat a megszokottság szürke sínpárjáhól ésеrökre egymáshoz köt kett őnket.A száj csakugyan megszólalt. Ezt mondta:

Szerbusz, pofikám ... "

Itt félbeszakította az írást Töhötöm, mert nyílott az ajtó és megjelentATiLa, a felesége, hálóingben, borzas hajjal, hunyorgó szemekkel.

Janika felébresztett. Hascsiha г ása van a gyereknek — mondta Anna,és nagyot ásítva megkérdezte: — Mit írsz?

Novellá t.

Töhötöm háta mögé bújva az írásba pillantott és arca már az els ő so-

rck elolvasása után szoborrá merevedett. Felkapta a kéziratot, egyszuszraelolvasta és felsikoltott:

Megcsaltál, te utolsó!

Az író elképedve hallgatta a sértő

vádat.De fiacskám — dadogta hiszen ez nem történt meg! Ez csak iro--dalam. Kitalált mese...

Ne hazudj! — csattant fel az asszony. — Ilyen részletesen, ilyen hi -telesen csakis igaz élményt írhattál meg! Engem nem csapsz be!

Esküszöm neked .. .

Ne esküdj hamisan! Betelt a pohár, bűnhődnöd kell! — rikoltotta_hisztérikusan.

Aztán revolvert rántott és lel ő tte az írót.

Tegnap temettük Töhötömöt, az írót, a nemesveret ű , cizellált stílusmesterét, az óvatosan válogatott, ápolt és gondozott szavak kincsttárnokát,az aprólékosan kidolgozott, eleven képek m űvészi ábrázolóját, az emberi

71 9

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


lélek legrejtettebb rúgóinak nagyszerű

ismerő

jét és elemzőjét, a hajszál-

finoman megrajzolt részleteik nagy nцvesét, — s bennem azóta is motosz-kál a gondolat, hogy elrettentő példaként megírom Töhötöm. tragédiáját.

Megírom.Egy részletet kell még csak tisztáznom: honnan vette el ő a revolvert~

Anna, aki egy szál hálóingben volt?Honnan?Részlet ez, de fontos részlet, s én bevallom, suta vagyok és nincs tü-

relmem a resrrletek leírásához, de mégis kínoz a gondolat: hátha neni is

Anna, hanem egyik olvasója lő tte le az írót?

Zenta, 1957 augusztus.

ZIELEft Mogans (Dánia):

egelđn (linole ~ummetszet)

720

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


VÉВЕL LAJOS

NYARI DAL FO SZLA NYO K

De hisz voltak ott becsületes, normális, hétköznapi emberek is! Csakpersze nem hordanak táblát a nyakukon, becsületeš, fiélbecsület І s, Zo-

jlis, lelemvényes, éppen csak hogy törvénytisztel ő , vagy egészek közveszé-lyes felirattal, és nyár van különben is és nyaralás, távol az ismer ős kő r-nyezettől, fő nököktő l, alantasaktól és miegymástól.

Az Angol nő például: koromfekete haj, valószín ű tlenül tejfehér arc-szín, szeme a szokottnál er ő sebben festve. Űjféle tánclepések, de mérsé-

kelt temperamentummal. Masolytala'n. blazírt tekintet. Tífusz frizura. 1sami fő : tűsorkú cipő , amit a hazaik közül csak a zágrebi nőknek sikerülteddig meghonosítaniuk. Nyilván nem hivatalnoknő . Ruházata európai, fran-cia ibІй tё ѕ és olasz is. Gyáros csemete talán. Partnere negyvenen felül, ko-paszodó, talán német. Az autóját rnég nem láttuk. Senki sem látta. Nemis láthatta. Bár szakért ő honfitársamnak — aki a feleség nélküli nyaral бknem kis táborába tartozik —bizalmas értesülése: a szóbanforgó n ő rijekaiprostituált. Bejáró fajta, naponta utazik Abbáziába autóbuszon. Bentla-kásra nincs elegendб tk :je. Jóllehet magasan s ékképzett, kbzepesen be-szél angolul. Azпnkívül reklámfiи ja is van. Az a kopasz. A taksza mini-mun 2-3.000 dinár. Az angolok amerikainak vélték. Mi angolnak. Másokmásnak. Kétmillió dinárt váltanak be a külföldiek naponta ezen a legna-gyabb forgaLrnú, mondhatni, nemzetközi fürd őhelyen. Ez kétnnillió deviza-dinár. Csak ezen a teraszon 250.000 dinár esténként a konzumáció. Azidegenforgalom iparág. vannak országok, rrielyeknek ez a Bórjuk, Majdan-pekjük, Zenicájuk és Vajdaságuk. Az ipar pedig ipar, minden velejáróval.Ez már nem a bárszakэ rtő véleménye. Őmásként es:zmetáгs t az angol nő -ről. Dicsekedve: brittül vásárol élelmet az üzletekben! De nekem mindjártgyanús volt...

Arivede'rci Roma — .búgja a zenefar, heten 5.000 dinárért fejenkéntés esténként, ezenkávül lakás és ellátás e legdrágább tánchely szállodájá-ban, továbbá két többnyelvű énekes, mert sokféle külföldi jön, közöttükolaszok is, holott nekik is van Rivierájuk. F őleg sajátságosan fekete, vшo-gószemű férfiak. Amott lejt az egyik, szinte mozdulatlanul. Valósággal rá-

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


jen róla, véleményem szerint elég hatásos érv. M űvészetet nem lehet taní-

tani. A . műveszethez csak eljutni lehet, azt hiszem, mindenekel őtt szen-vedéssel.

HANEM

Mindenfélét tanítanak, ami az irodalmat köríti. Trák nevét és karát, atarsadalmi helyzetet, háborúkat és más érdekes eseményeket.

Ezt azonban tudni kell és eszerint kell okosan megsze -vezni a munkát.

És MÉGIS

Am valahol felhangzik iriajd egy hang. Senki sem tudja, hogy hol. Va-lahol az első vagy az utolsó padban. A gyakorlati és pragmatigus mun-kával elfoglalt katedra bizonyára nem veszi észre, semmiképpen sem vesziészre. Egészen bizonyos, hogy tehetetlen lesz.

Akad valaki, aki a „Háború és béke" olvasása közben nemcsak a her-cegek, a bálak és a hadjáratok festői látványosságából fog elni az „Odis-sea" olvasása közben (vajon egyáltalán olvassa-e valaki?) nem azon fogörvendezni, hogy izzó doronggal kitolták Polyphemos sizemét. Talán sem-mit sem tud majd a rabszolgaság megszűntetése előtti Oraszaгszdgról, szachájokról, mégis sakkal többet tud majd, sokkal jobban tud majd, mintelő tte bárki. Végzetazer ű en .

Ez elkérülhetetZen.

K É R DJiU K H A T

Mit tegyünk hát? Mi a fontos számunkra? Az irodalom, mint művésrzet?

Te jóságos isten! Am aг iélkül, jobb abbahagyni az egészet.

ÉS MÉGIS EGY TANAiCS

Engedjuk meg az isten szerelmére, hogy azok, akiket bevezetiink g a z

irodalounba, olvassanak e1 mindent a maga idejében. Senoáról a felsőbb osz-tályakbah tanulnak, pedig már tizemét esztend ős karban olvassák. MintAndersent, mint Winetout, Tom Sawyert. Ёs Janko Veszelinovicsat. Csak

748

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A „Opátia bajnő

"-t is eljátszotta esténként a zágrebi zenekar és dalmátdalokat a kulőr lokál népszerű sítésére és .a rock and roll semlegesítésére,melynek ágyékficamító fogásait alighanem könyvb ől tanulják az öregebb

külföldiek is, különben bizonyára össze-vissza ütköznének ,a perg ő , alaposanmegráncigált partnern ővel. A nevelésben nincs is hiány, annál inkább a

költséges raffináltságakban. Itt is felütötték a szabadtéri színpadot, kö-

zépfinom operaelőadásokat nézhet a külföldi mindössze egyetlen dollárért,de es inkábba honoráriumért nyaralni szándékozó színháziaknak kedvez,mintsem az állami költségvetésnek. Még egy bizalmas értesülés: az a svájciott három millió dinárt hozott magával. Amolyan jobbfajta keresked ő se-

gédnek taksáltuk. Három hétig marad. Aligha tudja addig elkölteni. Errerem elegendő á 150 dináros limonádé és a két dolláros pezsg ő . Nincs játék-barlang? — tette fel a kérdést. Nincs, ellenben megnézheti a korcsulai kul-túregyesület műsorát, vagy elmehet a moziba. Jóval kevesebbért, mint

amennyit otthon költ el egy este. Még csal, el sem barravalóz:hatja. Ez kü-lönben sem lenne faira többi kisebb autójú külföldivel szemben. A ka-

biв os — civilben szobafest ő — vallomása: az idegen lassan smucigabb lesz,mint a hazai. A fogához veri a garast. Megszokta, vagy csak úgy tesz —,hogy a tringeltet másutt hozzáadjak a számlához.

Bonjour Catherine — ez is a tengerparti nemzetközi slágerei közé tarto-zott az idén, amint az is, hagy a noviszádi orvosa szusáki templomban es-

küdött örök hűséget az odahaza csak polgárilag elvett tanárn ő nek, ki tudja,

hátha mégis boldogabb lesz ezzel a házasság, amellett az illetékes felet-

tesek, alantasok, tanulók és egyebek nyugodtan alhatnak a tudatban:

nincs baja haladó szellemmel. Nyaralási trükk az egész. Flört a túlvilággal,

a tengerrel, a szerelemmel, az üzlettel. Nincs semmi baj, legfeljebb nemsikerül a dolog. Aranyos zágrábi kislány: úgy csüngött a hentesképü áng-

lius nyakán esténként, hagy ez a rijekaí professzionista sere tette volna

különben. Bezzeg szebbek, szeretnivalóbbak azok az otthoni fiúk, de a

mama szeretné és ő is miár-már látja magát tánc közben behúnyt szem-

héjain át, amint angol nagyságos asszonyként üönnyed mozdulattal bevágja

maga mögött az autó ajtaját, nem kell visszamenni az egyetemre, ruhák,külföldi nyaralás, barátn ők írígykedése. De hazautazott a hentes, anélkül,hogy mondott volna valamit, talán menyasszonya vagy felesége is van oda-haza, a nyár meg elmult az álmodott boldogság nélkül, ráment a hülye

angolra.

Granada, granada — énekli az énekes, aki véletlenül télen is az, — azágrebi kislány szeme könnyes, szép ez a dal, elméláz a vendég, ez a nyár-szüllte furcsa produktum, akinek, ki tudja, mi a foglalkozása, családi álla-pota, énje, életcélja és felfogása otthon, ha hazamegy, ha lehullanak az

opátiai falevélék, kiürül a nagy terasz, ha leáll télire ez a turisztikának ne-vezett iparág, amelynek zakatolásához oly nehezen szokik hozzá a fülünk.

723

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


D$SI АВЕ1 ,

AZ ALIM KERESÉSE

Most valakiálmodik helyetted.

Fenékig issza az álmodés lassan elmertiila feloldott

emberi arcokban.

ki az a valaki,aki még álmodik?s álragi közöttélni tud helyetted

arca a tiédde szava, az máshasonlít rádés mégis oltj más

ki az a valaki—tudod-e a nevéta te kezeiddelő szokott ölelniegy idegen álmot.

Te ébren tűnődölő

álmodik helyettedfenékig issza az álmoda múlás korsójából

s bizakodva nézikülönös ébrenlétedaz álom ablakán át

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Te azt mondod hogy élszde hol van az életed?

azt mondod beszélsz,de hol van a hangod?

3 .

Almod] csak képzetetés virrassz öntudat,tettévált lényemet

mielő

tt széthullnafogjátok egységbe

álmodok, virrasztoks valamit keresikbeszélek, hallgatoks nem tudom mit teszek.

beszélek, hallgatokmélyítem a magánytmely halkan bekopogaz álom ablakán.

ORLOWSKI Hans(Nyugat-Németarszág)

Jenny (fametszet)

725

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


NÉMETH ISTVÁN

A Z ERDČU

É S A MAGA NYOS FA

Мxhelyt megkapta és elolvasta a táviratot — „Délután jövök, fia" —

fogta a kapát és a szakajtót, s föllépett a kertbe krumpliért. Két

hite, hogy az új krumplit használja főzni. Jó, ha van az embernek kertje,nem kell mindenért a szomszédba vagy a piacra menni. Két hét alatt ki-lene krumplibokrot vágott fel; a soron következ ő

bokor szára nagyon sat-nya volt, meg még az utána .következő bokroké is, új sort kezdett hát.Az új sor gazdag, kövérszárú bokrokkal kezd ődött, s gondolta, hagy alat-

tuk szép nagy krumplik lesznek, alyznok, amilyeneket erre ,az alkalomraakar főzni. De mikor felvágta az els ő bokrot, elcsodálkozott: mint a mo-gyoró, oly apró gumók gurultak a lába elé. Kíváncsi volt, hagy fizet akövetkező bokor. Az alatt csak három krumpli volt, de akkorák, hogy alighitt a szemének. Egy krumplit a kapával véletlenül felébe vágott, s ez

most nagyon bántatta ... Mikor ezzel kész volt, három fej vereshagymát

tett még a szaikajtóba a krumpli tetejére. Már indult lefelé, mikor eszébe-

jutatt az uborka. Megnézi van-e smár rajta? Negyedóráig kutatott a , buja

levelek alatt, mire talált egyet. Ez nem elég, mondta. Van itt sok, csak

még kicsik, — tette hozzá. Nemsokára talált még két nagyabbat, ёs azutánönár hiába keresett, nem akadt többre. Négy-öt nap mulya lesz itt m,ársok, akar savanyítani is lehet. Kóstolónak ez is jó Az idén még bi :tas

nem evett a gyerek, — gondolta.

Mikor lejött a kertből, azt gondolta: —El őbb elszívok egy cigarettát,aztán megfogok egy csirkét.

Leült a tuskóra, s cigarettaszívás közben nézte a faltövében fürd đ

csirkéket.

Hogy kifürdik a falat, mind levagdosom, gondolta. Melyiket fogjam

meg? Nyilván majd azt a bodortollút. Nem tudom, sejti-e, hogy félóramulya a lábasban rotyog? Pedig ott rotyog. Nem szeretem a bcodartollú

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


ennyit. És a többieknek is megvan az idejük. Az iskola által megszabott

idő kétségtelenül túl késő . Akkor már — ha lehetiink — mélyen benneгagyunk a művészetben.

És akkor semmi sem segít.

Vagy pedig, ha nem, jutottunk el a művészethez éi nem jutunk elozzá, akkora szórakozás számára is elvesztünk.

Zenta, 1957. aitgusztusdban.

L GER Fernand (Párizsi Iskola):irágcsokoг (színes litográfia)

7 4 1 1

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A fiú szedett. Szedett az apja is. Egy pillanatra se vette le tekintetét

a fia arcáról, mintha keresett volna rajta valamit.A fiú szótlanul, egykedvűen, majdnem étvágytalanul evett.Apja alig leplezve türelmetlar~ségét, nyugodt hangon megkérdezte:

No milyem?A fiú felnézett a tányérból.

Hát mint a csirkepaprikás — mosolyodott el.Apja kicsit elkomorodott.

Tudom, de milyen? Jó?Jó — mondta szárazon a fiú.

A fiúnak most eszébe jutott egy kép, öt vagy hat évvel azelőtt tör-tént. Együtt ültek az asztalnál, ebédeltek. Akkor még élt az anyja. Nem

emlékszik már mi volt aznap ebédre. Egyszer váratlanul megkérdezi а

anyja az apjától: Ízlik-e? Ízlik! — mordult fel az apja. Mintha csak teg-nap történt volna, úgy emlékszik erre a fiú. Az anyja ideges lemondássalmondta akkor, de érezni lehetett, hogy hangja valami furcsa fájdalomtólvan teli: — Te meg nem dicsérnéd soha a főztemet! Mintha pénzedbe ke-rülne ... Mit dicsérjem? Nem vagy vele gazdagabb! — mordult fel ismeétaz apja ... Nem is esett err ől többé szó közöttük soha.

Na jó? — kérdezte az apja pár perc múlva, mintha megfeledkezettvolna arról, hogy m.ár kérdezte.

Mondtam, hogу jó! Mit mondjak m,ég? — rideg hangjátöl sajátmaga is megriadt. — Jó, csak egy kicsit er ős. — tette hozzá enyhébbhangon.

De azért jó, mi?

Еrezte, hogy apjában. több a kéttsiégbeesés, mint az er őszakosság.

Sokára szólalt meg az apja:

Mielőtt jöttél vóma, átvót a szomszédasszony. Azt mondta, kevés

asszony fő

z ilyen jól, mint én.Еrezte, hogy apja inkább saját maga vigasztalására mondja ezt, mintmeggyőaésre.

Akkor akaratlanul kiugrott a fiú száján:

Ugye maga tán negyven év alatt sohase dicsérte meg anyám fő ztrjét?

Én? — kérdezte.

Kis szünet után megint megkérdezte.Ёn?

De feleletet sem maga, sem más nem adott rá.

3.

72 8

Többé az apja sohase várta f ő tt ebéddel haza. Elejével észre se vette,föl se tCint a fiúinak.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Egyszer amarlban, mikor kéthónapi távollét után szintén táviratban je-

lezte érckezesét, hazaérve váratlanul meglkérdezte az apjától:— Ugye, maga tán sose . f őz?

Néha magamnak egy keveset, — mondta az apja csendesen.

Akkor hirtelen eszébe jutott az a másfél rév el őtti esete áz apja f őztjé-

vel. S mintha érezte volna, hagy akkor jóvátehetetlen vétket !követett el.

De csak alјkarácskát, amekkorát mindennap akaratlanul, s tudtán kí-

vül elkövet az ember.

RICHARDS Ceri (Anglia) : Szobrászmű terem (litográfia)

72!

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


SIMIN-BOSCHAN MAGDA

Simin-Boschan Magda a másA-dik világháborrúban internált vai-dasági nők útjáról írott króniká-j г b ć l vettük e részletet. A könyv

„Vz.idaság a harcokban" címűsorczatban l:e_ iil kiadásra.

ASSZONYOK Ű TJA

A z illúziók lassan szertefoszlottak. Nem remélhettük többé, hogy így bé•-1,ében eléldegélhetünk tavaszig.

Újévre Bergenben kaptunk el ő ször é э utóljára három fő ttkrulnplit, elégízletes mártással leöntve. Mára következ ő napokon rohamosan romlott azélelmezés.

A szövetséges hadseregek ellenállrata.tlanul nyomultak Berlin felé_Ezért nem tarthatták fenn a sokezres internálótáborokat, lakóit gyalog,

vagу vonaton az ország belsejébe szállították, távolabba frontoktól...Еjjel-nappal érkeztek Bergenbe kisebb-nagyobb szállítmányok, az éle-lemtartalékok pedig egyre fogytak.A répa, amely azel őtt némi zsírral .

liszttel beráл tva legalább délben s ű rű volt, egészen híg lett .és elviselhetet-lerül émelyítő . Vacsorához a katonakenyeret hat helyett el ő bb nyalt, azu-tán tizenkét részre osztják s a korábbi margarinkocka és a lókolbász el-

marad. Híg leves ebédre, még hígabb vacsora, reggelire egy kevés kávé-szagú meleg, fekete víz, ez a napi élelem.

A tábor utait vad arckifejezés ű lények róják, akiknek csak egy .a gon-

dolatuk: még valamit szerezni, lopnia hivatalos adag mellé. Megvadultasszonyok rohanják meg a répáskannákat, amikor a szakácsok az élelmetosztják. Itt, a mi barakksorunk végén mindennaposak a verekedések. A

kannák felborulnak és az eszeveszett szerencsétlen asszonyok hasravetikmagukat a pocsolya mellett és mohón nyalják a kiöml ő *t levet.

Egy nap ügyeleteseink egy kannával kevesebbet hoztak. Útközben meg-támadták őket Ás elvették tő lük a teli kannát: 50-60 személy ebédjét.Ettől kezdve fokoztuk az el ővigyázatosságot, ügyeletes kísér őket, testő r-séget jelöltünk ki az ételhordók mellé.

A lkimerült, kiéhezett asszonyok kókadoztak, betegeskedtek. Közösг n е gegyezés szerint a barakkban tilos volt élelemr ő l beszélni és ételrecep-teket mesélrí. A helyzet napról-napra romlott. Mindennek tetejébe az

újübb fogolyszállítmányokkal a táborban megjelent a tet ű é, villámgyor-

san elszaporodott. Hihetetlenül szívósak .és ellenáll ćsk voltak, a harc egész

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


rem,énytelenné vált ellenük. Hiába irtottuk őket kétszer is naponta, újra

ellepték a tiszta, kimosott inget s egyre szaporodtak.Január közepén elkezd ődött az általános zűrzavar, az amit a vég kez-

detének lehetne nevezni: a tábor és a tábori szervezet felbomlása, mindenerkölcsi mérték megszűnése .. .

Egyik nap féLhоlt pesti zsidónő kbő l álló szállítmány érkezett. A buda-'Pisti zsidók jelentő s része ugyanis munkás volt s ezeket kivételesen neminternálták a többi magyarországi zsidóval egyid őben, hanem csak azL7tolsó pillanatban, amikor a szovjet hadsereg már betört a külvárosokba.Ez pedig azt jelenti, hogy kapkodva, kell ő elő készületek nélkül vitték 'előket, és a7 út legnagyobb részét gyalog tették meg.

Részükre nem volt se ágy, se barakk. Nem Lévén erejük sení a tiltako-záshaz, sem az éríelmes emberi beszédhez, testükön nyitott sebekkel és

felfakadt kelésekkel, egymás után lefeküdtek a. fagyos földre és nem moz-dultak többé. Se3nmi lehető ség sem volt arra, hogy bekössük sebeiket,

vagy némi élelemmel magukhoz térítsük ő ket. Még aznap éjjel meghaltak,Eergen szabad Ige alatt fekve, száz és száz hiába megtett kilométer, és

rettenetes szenvedések utn.

Másnapa kapók berontottak barakkunkba és húsz asszonyt kerestek

munkára. Künn az úton hullákkal megrakott parasztszekér várakozott.Mara — aznap kelt fel hosšzú betegség utón — jelentkezett. hogy kí-

mélje azokat, akik mindennap dolgoztak. Azonnal felismerte az el ő ző inapérkezett asszonyokat.

Húzzátok! — vezényelték a kapók.

A krematórium nem volt messze. Ahogy közeledtek feléje, az elégettemberi hullák édeskés illata egyre er ő sebbé és elviselhetetlenebbé vált. Ma-rának hányingere támadt. A szokatlan er őfeszítéstől megfájdult a feje,keze-lába elbágyadt.

A krematórium épületébő l emberek kerülteti elő , szintén internáltak, ésledobálták a hullákat a földre. Mara látta, mint nyúlik el egy fiatal lány

ledobott teste. Még aznap észrevette a jövevények között. Még rosszab-bul lett, elfordította fejét, hogy ne kelljen odanéznie.

Vetkőztessétek le őket — hangzotta parancs.

Száz és száz merev holttest hevert össze-vissza a földön.

Vetkőztessétek őket — ordítatták a kapók.

Mara nem mozdult. A többiek is köréje gy ű ltek: rettegve és iszonyodva

nézték a hullákat. Nem, nem fognak halottakat vetkőztetni. Nem akarnak

résztvenni ebben a hóhérmunkában. Vetk ő ztessék azdk, akik megöltékбket, vagy égessék el ruhástól. Nem, nini fogják őket levetkőztetni.

Korbács csattog a testükön, de a lányok csak összébb húzódnak ésegyre határozottabban, megtagadják a „munkát".

731

40

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Hel1a is közöttük vari. Beteg szervezete csodálatosan reagálta némettáborok halálveszélyére. Egész id ő alatt nem volt egyetlen eperohama sem,amit jóreszt a minden diétánál hatásosabb állandó éhezésnek köszönhetett.

Aznap kelt fel, épp úgy, mint Mara, hagy felváltsa azokat az asszo -nyakat, akik naponta jelentkeztek é L S vállalták az ügyeletességet a betegekr elvett.

A csoport szélén állt (tapasztalatlanul nem igyekezett a középre fura-

kodni), nem tudta, mit védjen inkább, kezével hol a gyommát, hol a veséjét,mellét vagy a fejét takarta el. De közben nem tudta srzemét levenni egy

fiatal kapónő ről, aki felhevülten és indulatosan, szünet nélkül korbácsolt.Hello hátával a csoportnak támaszkodva feléje fordult és a felháboro-

dástól, a megalázástól tüzelve felkiáltott:

Hagy teheti ezt?

Hello kissé selypítő beszédében, a kiejtett német szavak hangzásábanszikrája saru volta rettegő nek, kétségbeesésnek, vagy könyörgésnek. Csakvád és mezítelen emberi kíváncsiság csendült ki bel őle, egy ember vágya,hogy megértse a másiknak a tettét.

Az meglepő

dve megtorpant. Nem hagyta azonnal abba a verést, de üté-sei egyre lanyhultak. Azután, mintha fontan dolga akadt volna, elment.

A kis kapó váratlan szökése a többi korbácsost is leh ű tötte, megeny -hültek, ami egyébként nem volt szakásuk. Belefáradva abbahagyták a ve-rést és visszazavarták a lányaktit a táborba, a barakkba.

Aznap este a kis kapón ő bejött hozzánk. Egyedül, mozdulatlanul éshatározatlaи lul állt az asztalnál, míg Hello (megértve, hogy miatta jött) ma-gához nem hívta. A kis kapó, szemmellátható zavarban, sokáig ült az ágyszélén ∎és nem tudta, hogyan kezdje el ,a beszélgetést ezzel az asszonnyal,

aki reggel ilyen súlyos, neki úgy t űrt: sorsdöntő kérdést tett fel neki:Hogy teheti ezt?

Hogy teheti? Sokáig nem gondolt erre. Most úgy magán érezte egyгálа sakkal idősebb asszony világos, értelmes tekintetét, meg akarta ma-gy arázlni önQnagának és másoknak, hogy lehet ∎ az, hagy 6, a zsidón ő , az

egyszerű internált, korbácsolni tud másokat, társait a szenvedésben, abajtársait, a véreit.

Sajnálom, hogy itt van — kezdte elfordítva tekintetét és a kiálló

szálakat tépdesve férfinadrágjából.Nem rólam van szó — válaszalt Hello. —Mindegy, hagy kit: engem

vagy másokat, teljesen mindegy. Csak hogy teheti?

Hogy tudok korbácsolói?

Igen. Hagp tudnak korbácsa І л ј maguk, lengyel nők?

73 2

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Lengyel nđk! — lobbant fel az váratlanul. — Miiért sérteget? Nincsjoga sértegetni! Éppen maguknak nincs joguk 'sértegetni! Könny ű maguk-вak! — nyelvelt szinte lélegzetvesztve.

Hello várt.

Tudom, hogy maguk, akik most jöttek a tabarba, rossz véleménnyelvannak a lengyel nőkről. Rólunk. De senki sem tudja, nem akarja tudni,ћogy mi voltunk az első inteгnáltak! в Ρ uтópában majdnem az els đ k! Annyi

,év elő tt!

Arcára könnyek csorogtak alá.

Ilyen táborban egy, legfeljebb két évet lehet kibírni. Igen! Maguk-n.em tudják, hagy a mieink ugyanolyan jók és nemeslelk űek voltak, mintraguk. Mint minden ember, egyébként! Ki merné állítani, hogy az én

anyám rassz volt? -- > s meghaltak! Valamennyien elpusztultak. A jók, abecsületesek, a legjobbak, a legbecsületesebbek ezrei és tizezrei! Ki maradtmeg? Csak mi! Mi, akik nem voltunk elég bátrak ahhoz, hogy m ieghaljunk,se ahhoz, hogy ellenálljunk, akik minden áron élni akartunk! 11s az aІnunkatábordkból idehurcolt nyomavult tömeg ott künn, arra ítélve, hogyegy-két hónapon belül elpusztuljon, miután már kifacsarták bel őlük az

,

utolsó csöpp erő

t is .. .Hello hallgatott. A beszélgetés kezdett kellemetlenné válni.

-- Igen, bűnös vagyok — rikoltotta a kapó és Hellának most úgy t űnthogq nem is olyan fiatal, mint hitte.

-- Igen, bűnös vagyok! Élni akartam! Túlélni mindezt. Engedtem, hogyTépésrő l lépésre a sárba rántsanak. A felügyel ő kapóból korbácsos kapó lett."Еs most már nincs mentség! Nincs visszatérés!

Sós, meleg kónnyeк áztatják a göndör'hajú kis kapó arcát. álla ránga--tózik, mintha most is ütemesen csapkodna a korbáccsal.

Halott szüleimre fogadom, hogy mindent jóváteszek, mindent jórafordítok a háború után! Jótettekkel, könyörületességgel! Százszorosan, vé-тesen levezeklek mindent!

-- Saha! — válaszolta Heца , és maga is elcsodálkozott könyörtelensé-gén. Az emberi bűnbánat e 'kitörése megérintette, de nem lágyítatta meg.

- Ezt sohasem lehet jóvátenni, se levezekelni! Különösen, ha a családjailyen iszonyatosan pusztult el!

A kis fekete kapó keserű , vigasztalan, !kis:sé hisztérikus zokogása be-

töltötte a barakkot.

Valamennyi emeletrő l, valamennyi ágyról feléje meredtek a tekintetek,6 pedig nem állva ki a tekintetek keresettüzét, felugrott és kirohant azéjszakába .. .

73 3

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


FESTŐ I GA M Ű VÉSZTELEPEKRŐ L .

Hat éve már, hogy Zentán megnyílt az els ő művésztelep, az els ő itt

Vajdaságban. A kezdeményezés sikerrel járt, s azóta elszaporodtak .

a művésztelepek: Zentán kívül Topolya, Becse, Еcska Is várja minders.

nyáron a művészeket. Mindig eseményszámba mennek a telepek ő szi .

tć,.rlatai.Az iccei Zentai m űvésztelepen fest ő k és írók együtt serénykedtek.

Baráti beszélgetés, eszmecsere során szóbajött, hogy ki hogyan tekinta művésztelepekre, ki mit vár t ő lük, és kinek mit nyújtottak. A fest ő k,.

akiket rövid ott-tartózkodásunkkor a városban találtunk, válaszukat cekövetkező képpen fogalmazták meg:

Acs JózsEE

Néhány évvel ezelő tt arról baeszélgettünk néhányan, fest ők, hogy sze-

retnénk mozgalmat indítani itt, tájunkon, azoknak a fest őknek az egybefogásával, akik a környezetből merített élm€nyekkel sajátos, hogy úgy

г nоndjam, öв n m а gukra jellemző mvészetet ápolnak. Igy került szóba a.művésztelep, mely egy ilyen mozgalomnak csínja lehetne. Arra gondol-

tunk, hogy a művésztelep — vagy telepek — talán aktív, életképes m űvészeti életet teremtenének itt Vajdaságban. Persze, számoltunk azzal, hogyennek kialakulása lassú folyamat. Tudtuk, hogy ez a folyamat szükségsze-rűen és feltétlenül kezdetét veszi, eljön, de azt is tudtuk, hogy hosszantart&lesz. (S őt azt is tudtuk, hogy nem lehet uniformizált, mert — m űvészetrő l

lévén szó —egyéni módon, különböző utakon próbálják megvalósítani.az emberek, még ha hasonló célokról van is szó.) Hogy ez a folyamat

kibontakozzák, legalább két évtizedre van szükség, s ma még csak a hatoduk.művésztelepnél tartunk. A művésztelepek lehet ő vé teszik a festő számáravidékünk életének megismerését s máris megállapíthattuk, hogy éppen a.művésztelepek névén az egyéniségek szabadon s egyre határozottabbanLkibontakoznak, napról nap г ta gazdagodnak.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A művésztelepek ezenkívül alkalmat adnák a fest ő k találkozására, te-

hát a kölcsönhatásra. is. A fiatalabbaknak a művésztelep valamiféle szabad

iskolát is jelent.MEnthogy tíz hór_apas megszakítással működnek, a világosan megfo-

galmazott program,m, célkit űzés és az eszközök ezek megvalósítására any-

nyi а feledésbe rrLegy, hagy minden Edényben szinte el ő lrő l kell kezdeni

a munkát. A kezdet nehézségeE tehát a tekintélyes hagyomány ellenére is

kisárnak ibІ ш т ј ј flКІt. Ez alkalommal is Esmételjük, hogy Entézményessé kel-

lene tenni a művésztelepeket oly értelemben, hogy legalább egy város

terjessze ki a többE tíz hónapra is a telep mííködését, ossza fel f ő idényre,

amikor legtöbben tevékenykednek, és hosszantartó mellékidényre, amikor-tetszés szerint jelentkezhetnek a fest ők.

KALMÁR FERENC

Az elmúlt években sokat hallottam a művésztelepekr ől, az ott folyó

araunkáról, s bevallhatom, régi vágyam részt venni egy Elyen táborozáson.Az idén engem is meghívtak Zentára, s most a többi képz őművésszel együtt

járom a vidéket és dolgozgatok.A telepek jelentőségét a művész egyénE fejlődése szervpontjából nehéz

`felmérnE, s jómagam úgy vagyok vele, hagy pillanatnyilag csupán érzemjelentőségét, de csak idővel fogom pontosabban látni, mit is jelentett szá-тnomra. Okvetlenül hasznunkra válik, hogy megEsmerkedünk egymással,találkozunk azokkal, akiknek nevét ismerjük, akiket tisztelünk, besülünk,<le akikkel még nem volt alkalmunk találkozni. Minden fest őnel€ egyéni

látásmódja van, technikai kivitelezése, transzponáló készsége. Mindezzelmunka közben, a helyszínen megismerkedhetik az ember s ez, talán mon-

danE sem kell, milyen tanulságos. É9 persze gyakгаn kötetlen vita folyik

a művészetrő l, művészekrő l, az idén szintén jelenlév ő Erókkal is sok érde-kes vitára nyílik alkalom, és ez hozzásegít a nézetek kialakításához, ki-

csiszolásáhaz.

Zenta rendkívül érdekes a képzőművészeknek. A kisvárosi csend al-kotó munkára késztet. Minden ira еntalitású művész megtalálja ,a saját

egyéniségének megfelel ő motívumot. (Ha valaki szereti a tömör felületeket,kis utcákat fest, ha sík tér után vágyik, a szép hajlású „sz őke" TEseát festi

vagy a végtelen vajdasági rónát.) A szobrász is megtalálja itt feladatát:

<érdekee embertípusokat mintázhat meg, számos benyomást szerezhet kü-

löлféle munkafolyamatokról (halászok, kaszálók, stb.) Ilyenformán kaptam-én is Enspfrácfót sdk szoborvázlat elkészítéséhez.

Röviden tehát: sokat vártam a művészteleptő l, de jóval többet kaptam,mint amennyit reméltem. Űgy érzem, hogy zentai emlékeim tárházából

lо бszú ideig fogok merfteni.

73 5

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


MILÁN KONJOVIĆZenta nekem különösen kedves hatású váras, mert itt vettem részi

elő ször művésztelepen. Els ő itt-tartózkodásomkor megszerettem és akár--hányszor jövök ide festeni, — ime már hatodszor, -- mindig újbál meglep,.inspirál, újabb és újabb motívumaktit tár fel, s úgy érzem, sohasem fára-dok el utcáit, embereit, Tiszáját festeni. De hiszem, hogy ez nemcsak ve-lem van így: a művésztelepen folyó együttes munka különösen el ő segíti

mindegyikünk fejlődését. Igy mélyülünk el szeretett Bácskánk témáiba,-közelebb jutunk szívéhez, embereihez, tájához, s ebb ől az ősforrásból me-

rítve törekedünk megalkotni sajátos , festészetünket a huszadik század'.szellemében. Hisszük, ez a legjobb út, hogy a m űvészetben is önállóklegyünk, saját utunkon haladjunk, hagy sajátos h,angukkal gazdagítsuk azremberiség közös kincsét, a művészetet.

STANE KUMAR

Amikor először jöttem a zentai művésztáborba, semmit sem tudtama

erről az új mazglalamról. Mára „t.ábor" elnevezés is bizonyos zavart kel-tett bennem, és némileg a közelmúlt egyes szervezeti formáira emlékezte--tett. A meghívóból csak annyit tudtam, hogy lakást kapok, ellátásban ré-szesülök és megtérítik útiköltségemet. Egyúttal ez volt az els ő utazásomtVajdaságba.

A Pannon tájon szerzett benyomásaim egyhangúak voltak, és őszintén.meg kell mondanom, hagy az els ő napokban azt sem tudtam, mikor látokmunkához. Megszoktam szlovén tájaink domborulatait. Némileg ismertem.ugylan a magyar festészetet és valamivel jobban Kanjovi ć mester mun-

káját. Ismertem a Hegedusić

és Generalić

körül kialakult hlebini iskolát,amelynek tagjai a Drávlamenti síkságról meritettek anyagot. A szlovénokközül France Mihelić és Kare1 Jakob használták fel a Drávamenti és a.Murán-túli síkságot.

Am a Zentán talált kartársak nyílt szívvel és tárt kebellel befogadtak..maguk közé. Kicseréltiik véleményünket és nézeteinket, támogattuk egymásrrxunkáját, s néhány nap múlva, amikor naponta kétszer a terepre jártamvelük, beilleszkedtem a munka ütenLébe. Festés közben és esténként meg--tekintettük egymás munkáit, tanácsot adtunk egymásnak és baráti támo

gatásban részesítettük egymást.Felismertem, hogy a tábor tartalma a művészek kölcsönös viszanyá-

nak új formáiban rejlik. A n &иsz , új Maecenas számára dolgozik, akivendégül látja. a fо stőket, hogy az ő táján dolgozzanak, anélkül, hagy en-gedményt kívánna tőlük egyéni felfogásukból. A vendéglátó megvásárolja

73 6

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


ezeket a műveket képtára és múzeuma részére. Így id őközönként össze-

gyű jti különféle festőművészek képeit, akik műveikben azt örökítették. meg,amivel a tájon találkoztak, ami élményt jelentett saárniukra. Igen fontos

mozzanat, hagy a művész a Maecenas terepén dolgozik és érin.tkezík kör=

ny ezetével.

A művésztelep kiállításain azt láttam, hogy az esztend őrő l-esztendőre

v j kereséssel kutatással megihletett művészek igen szép sikerekei értek el.

A mi valóságunkban ez a munkaforma reális és nagyon jelent ős művészi

eredménnyel járt.

Ma már az a meggyő ződésem, hogy előbb-utóbb a többi köztársaság-.

nak is követnie kell a vajdasági táborok példáját. Ezért fontos, hogy ha-

zánk más vidékeirő l is meghívjanak művészeket, hogy otthon, saját kör-

ryezetüikbem elterjeszthessék a vajdasági fest ő táborakban szerzett tapasz-

talataikat.

Az idén harmadszor vagyok Zentán, s bízvást mondhatom, hagy a tá-

bor hathatósan elő segítette festőművészi és grafikusi munkámat. Szlové-

niában az utóbbi években sokat írtak a vajdasági művésztáborokról, úgy-

hogy meglehetősen sok ember ismeri a vajdasági képzőművészek körében

lejátszódó eseményeket és érdekl ő dik irántuk.

PETRIK PÁL

Hogy mivel gazdagodtam az idei zentai művésztelepen? Mivel már

néhány éve nem vittem reszt táborozáson, az :.dei telep újabb élményékkel

gazdagított, s ezeket még kiegészítette az írókkal való találkazár. E ta-

lálkozás., az írók és fest ők találkozása felejthetetlen élméYry marad szá-rnomuaa.

Mondhatom, fellelkesítettek az újra látott tiszaparti mptívum оk: a

Tíszapart fasorával, a túlsó part nyílt látóhatárával, a komp és környéke

a várakozó emberekkel és kocsikkal.

Igazán festő ien szépek a tiszaparti kis utcák, színes házaikkal. Nem

mindennapos éІ гnény reggel nézegetni a kanyargó Tiszát, a kiköt őrudakhaz

erősített halászbárkákat, barangolni a f űzesben, mindez újabb s újabb

C:]ményekkel gazdagított, G úgy szeretem őket megfesteni, vagy papírra

vetni, ahogy láttam és éreztem.

Hogy gazdagodtam-e? Igen, gazdagodtam, s ha most talán nem is tud-

tam tökéletesen kifejezni, vászonra vagy papírra vetni élményeimet,. re•-

mélem, hogy az a jövőben sikerülni fog.

73 7

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


~

73 8

SÁFRÁNY IMRE

Majdnem teljes kiúttalanság örvényében verg ődtem öt-hat évvel eze-lőtt, amikor a művésztelepek, megnyitatták kapuikat. Kezd ő festőnek szá-mítottam annakidején, aki inkább csapongásairól volt ismeretes. Hagy ezm a nem egészen így van, ebben dönt ő szerepe volt a művésztelepeknek;egyrészt a kiforrottabb alkotói egyénisége kedvező és kedvezőtlen hatása,másrészt a művésztelepek sajátos légköre és funkciója olyan erkölcsi ésanyagi támogatást jelentették szamoanra, hagy az évekkel ezel ő tti kiútta-lanságot sikerült bizonyos mértékben kikiiszöbölnöm, sikerült olyan al-

kotói álláspontot kj.alakítani magamban, melyet teljesen magaménak érzek.Hiszem, hogy további fejl ő désemtз en is biztosan támaszkodhatom a m;i-

vésztelepekre.

Az idei zem.tai táborban — akárcsak á topolyai művésztelepen, ahol

már annyira meghanosadtaxn, hagy a váras állandó lakhelyemmé vált --úgy érzem eredményesen dolgoztam. Véleményem szerint a m űvésztelepek

munkássága csak ered т Ρ nényesebh lehet azáltal, ha a konstruktív hozzászó-lásokat mind a szervezési, mind , az alkotói nvunkához nem ízléstelen vicce-lődéssel. és személyesked ő

vagdalózással fogadják .a táborozás egyes rész-vevő i.

Egyébként Zentán az országútmznti és folyóparti tövisarabeszkek melléaz idén odasorolhattam a varsa-arabeszkdket is: ez egy új képciklus mag-vát jelenti.

STOJAN TRUMIĆParaszti származású lévén, már húsz esztendeje lelkesen festegetem,

a bánáti falvakat és lakosait. A művésztáborozások el ősegítették, hagy úifestő iességet fedezzek fel a vajdasági tájon és hozzájárultak ahhoz is, hogypszichológiai adatokat szerezzek a vajdasági parasztról.

Az idei zentai táborban az eddiginél jobban feldolgoztam egyes motí-vumokat, amelyeket gyakori zentai látogatásaim alatt megfigyeltem éstanulmányoztam.

A vajdasági festő táborok szervezői szeretik, ha a részvev ők diс sérik

előzékenységieket. Zentán igazán nyugodtan éltünk, kiilön szobákban.avartalanul dolgozhattunk. Szeretem a zentai tábor részvev ő inek, a fes-tőknek és íróknak lendületét is. Ez a lendület párabán. Nincs az a fest ő ,

aki ne járna ki a természetbe, a szobákból pedig vidáman visszhangzik adolgozó írók írógérpeinek kattogása.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A II. NEMZETKÖZI GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS LJUBLJANÁBAN

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


ZENTA[

M ŰVÉSZTELEP

1957

1V1ilanKanjovi ć :

Arckép

Kalmár

Ferenc:

Hа lászok

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


AcsJózsef:

цtca-részlet

ZENTAIM Ű VÉSZTELEP,1957

ZoranPetrovi ć :

Kaszás

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Stanko

Kunvar:

Tanya

ZENTAI MÜV Ё SZTELEP, 1957

Stojan Trumié: Faluvége

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


MIRJANA ŠIPUŠ

Véleményem szerint a festőiek idő rő l-időre feltétlenül 11 kell sza-

kadnia mindennapi problémáitól. A művésztáborok lehetőséget nyújtanakerre, és az új ,környezet meg a közös, együttes munka légköre felfrissüléstjelent a mű terem után.

Zentának, e Tisza menti városkának — változatos motívumaivai és

tipikus vajdasági hangulatával — minden feltétele megvan erre.Másodszor jövök ide és bízvást állíthatom, hogy itteni tartózkodásom

kelleme_ volt és hasznosnak bizonyult munkámban.

PETRIK Pl.ólyák

739

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


FIGYELD

MÁJTÉNYI MIHÁLY

HELTAI

M egfáradt öregemhez húnyta le szemét örökre egy pesti szanatóriumban,a nyolcvanhatéves Heltai Jen ő . Aki ittm,aradt tú],lönek két írónem-

zedékbő l (a harmadik is deresfej ű már) g legalább száz esztend ő eszmeáram-lásait szolgálta ... ha ugyan létezik ilyen szolgálat a költészet végtelen

birodalmában. Ha egyszer szobrot állítanak majd neki, ez érdekes er őpröba

lesz egy művész számára. Talár. formás n ő i lábakon tovaszökken ő rímek

és ritmusok után bámul szoboralakja, szivarfüstbe burkolözva és mentesen

minden márványpöztól, ahogy csak éppen kiült egy kávéházi teraszra,hogy meséljen ..

Darabos volt és pátosszal teli a magyar költészet, a költ ő i nyelv ---

vállszalagos önke'pzőköri szavalások hangja csengett ki belőle, kevés ki-

vétellel, a századforduló el ő tt. Nem volt — fő leg — hangja benne annaka városi fiatalnak, aki pedig ott élt és ott sereglett a nagyon megváltozottéletben. Furcsa nyelvi forradalom viharzott el akkor és benne a nyugatróljött városi szabadszájúság játszi kör_nyedséggel ölelkezni kezdett a ma-gyar mesenyelv elemeivel, — na gyon hasonlatosan ahhoz., amit Heine fel-

.lépése jelentett a colaga idejében a németeknél, — és ez a nyelvi forradalomkészítette _ elő végül is a talajt a nyugatosok számára, Ady nagy nemze-

déke számára. A HЕT gárdájáböl éppea .a fiatal Heltai volt nagymesterea nyelv hatalmas hangszerének.

Persze a poézis maga nem sokat jelentett. De ott volta színpad! A ha-talmas szászék. Francia vígjátékok tucatjai. — átköltött nyelvvel, csattalióés frappáns fordulatokkal — jelentették a szážadeleji új élet igazi bevo-

nulását a nagyoz fő városba és a jelentősebb vidéki várasokba. S hallatlanmerészséggel Petőfit idézték erre a szószékre ezek a lázadó fiataloly (Já-

nos vitéz.) megzenésítették, ső

t „megverselték". Romantika volt Persze mind-ez, lobogó romantika, de valami korszer ű (akkor korszerű) városi válto-

zatban. Akadt persze selejt is b őven. Dörögtek az akadémia nagyágyúi --a harc másik felét a magyar sajtó vívta meg, amely majdnem „unisono"

az újak, a bátrak, a fiatalok bevonulását készítette el ő . Változott a nyelv,

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


az ortográfia, új kifejezések, új fogalmak nyertek polgárjogot. Ez volt a

báttere, mе legá~ya Heltai egész költő i oeuvre-jének, ebből kelt ki az afanyar új hang, amely későbbi kiteljesedésében sosem álmodott szépségeitérlelte meg a magyar nyelv sakolcаlú kifejezésmódjának,

Az általános irodalmi értékelés Heltairól ebben a korszakban az, hogy,könnyed, ötletea és jákedv ő író". Ez a kétesértékű epíthetan aztán ön-

gúnnyal nagyon is keserű sorokat mondat el vele:

Én istenem, mit nem adr! k ma érte,— Hisz szentesíti még a cél az eszköztHa járhatnék megint a fellegek közt

S míg bennem a csalódás dühe reszket,Nem kéne írnom vidám hunoreszketTerólad aktuális marhasóHagy te derülj rajt', nyájas olvasó.1897)

Az irodalom гegvérzett arcú clownjának hangja ez, viszont egy kis nyel-vészkedés könnyen meggyőz, hagy .ezek a szavak ő sforrásai Karinthy ké-eábbi szótárának, meg a kabaréirodalomnak és mindannak, amit „könnyíiműfaj" címén a későbbi írógeneráció énekelt és verseit.

A századforduló idején Heltai Jenő

már harmincéves. A diadalmaslegújabbat pár év mulya mára Nyugat-gárda jelentette: hatalmasfelkészültséggel és sodró er ővel megvívták csatájukat, évtizedes harcukata nyugatosok. Az akkori irodalmi élet zászlóján Ady, Babits, Kosztolányiés Karinthy neve ragyogott magasan, mint ahogyan kés őbb József Attiláéés a többieké. A „hatalmas irodalmi mindtaképek" forralták fel az új nem-zedék költőszívét — ki is nevették volna azt a fiatalt, aki, mondjuk, Hel-tait írta volna zászlójára; penetráns íze volt annak, amit azid ő tájt csinált

(éppen mint Gábor Andor kabaréirodalmának). Heltai bizonyára maga iskinevette volna saját nevét egy ilyen irodalmi zászlón. Ama kés őbbi iro-

dalomtörténet kevésbé volt finnyás, Heltai alakja magasan túln ő tt minde-nen: lenézett mű fajon, erő tlen nagyképűeken — elám.ító termékenysége új-ból elkápráztatott hallgatót, olvasót. Az egyszer ű emberi dolgoknak volt

énekese — prózában pedig megteremtette azt a különös bohémvilágot, amelyvoltaiiképpen lázadás volta társadalmi nagykép űség ellen. Heltai mesélni

akart és szorakoztatni regényeiben, s mint kényelmes ember, saját kör-

riyezetének adta rajzát. Ez viszont furcsa és fiatoros valóság, volt egy olyanvilágban, ahol mindenki a pénz után rohant és a pénzért lihegett... a „vérés arahу " utáni rohamban ez a kivetett bohémnépség volt a tagadás, a

к Ρ LOrm,ák megdöntő je, a logika felbillentője. S mikor mindenki görcsösen, a

látszatot imádva — hogy csak egy példát mondjak — fölvirágozott gumi-rádleren robogott .esküv ő jére, melynek befejezése bő séges lakoma volt ésa hoeomány ünnepélyes átadása, Heltai bohémjei villamosan, átszállójegy-gyel utaztak az anyakönyvezetőhöz és az esküvő i ebédet az a kis zacskó

74 1

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


pattogatott kukorica jelképezte, amelyet aztán menyasszony és v őlegény

padon, ülve — útban hónapasszabája felé — sírva és csakolózva elfo-

gyasztott.

Nagyon érdekes, amit Ady írt 1914 újesztendején a Nyugatban Hel-

tairól (Könyvek és jóslásork)

„Nem csodálom, nagy az en nagyon kitűnő baxátam SchöpflinAladár észrevette, hogy Heltai Jen ő és Krudy Gyula nagyon ol-

vastatnak ma s szinte egészen igaza van az olvasóközönségnek. Kétkedves író, akik közül — nem tudom miért — 'én Krudyt taksá-

lom többre, amely ítéletemben nyi1ván tévedhetek is. Kabos Edeegyszer pár év el őtt azt írta nekem Pórisba: maradj és írj, most

írj acat, most tart a te világod. Azóta sók minden változott lát-

szólag, írókiban, ízlésekben s olvasókban (csak jófajta, litteráli.s ol-vasókról beszélek persze), de az én fogadott apámnak, Kabos Edé-nek igazsága nem múlt el. Lírai bizonya Heltai Jen ő újságíró-

detektív, csúfondároskodó, szép mulatsagas, érdekes regénye is sminden novellája is egy kicsit, dP Krudy szemérmetlenül é5 egé-szen lírikus s Heltaival együtt pampásan. Néhány komoly színpadi

bukas, lelki válság s miegymás s a mai regénydilettánsak és nagp-regénybe, novellába kényszerült, tehát még nem tökéletes regény-írók helyébe talán az ő személyükben jönnek majd el az igazi re-gényírók, Igaz, hogy egy francia megállapítás szerint a regény a

közegszerűség búvóhelye, de éppen francia példák szemléltetik,

hogy teljes, igaz és megszenvedett regényb ől dalol és sikolt ki a

legfenségesebb líra''.

Ady érdekes jóslása Krudyra valamennyire bekövetkezett, viszont Hel-tai sohasem ért el igazán mélyen a regényhez, bar vagy két tusatat meg-

írt: Ami ebben a jóslásban a legérdekesebb, hagy Ady — tudat alatt is --megálmodta, hogy az igazi magyar regényt a „teljes, igaz és megszenve-dett regényt" csakugyan lirikus írja meg — Baibita Mihály (Halálfiai).

Heltait az első viláhábarú idején s késő bb is a két háború közöttiidőszakban a le g siker es eb b írók csoportjában els ősorban színpadi

szerzőnek tartják,, quasi nagykövete volt akkora színpadi iradalomn k(furcsa versenyben Molnár Ferenccel, aki inkább e хportált, míg Heltai az

útültetések és foгdításak terén remekelt, tehát• behozott) 1931-b ő l szármа-zik a kabátjáról szóló, Heltainak tal ián legérettebb, legtisztább verse:

De rajta van sok szörnyű év

Pora, pecsétje szennyeOly színehagyott, oly fakr)A moly dб zsöl csak benne

742

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A gomblyuka neon ünnepelt

Sem ordát, sem virágotAhol a moly kirágta ő tOtt engem is kirágatt

gyedig ,a, goethei „Dichtunk und Wahrheit" szelíd elentmondása figyelme г.-

teti a költőt, hogy bizony jutott ordó abba a gornblyilkba már addig is.

Harminchat eredeti kötet (egyrésze színmű) a másódik világháború ki-töréséig, százötvennél t ј 5bь fordított színdarab franciából, angolbál, olasz-ból, németbő l s szinte már ellenő rizhetetlen számú újságcikk a lapokban.

lapszerkesztés és színházigazgatás — ez lett volna a hetvenedik életévétjubiláló Holtai Jenő életrnűvéne.k mennyiségi mérlege. Azonban van itt

egy állomás, amelynei idóznün;k kell: 1936-bon született meg a „Néma leverte". hatvanhatéves volta költ ő , amikor ezt a már teljesen elfelejtett mű-fajt, a magyar újromantikus drámát diadalútjára elindította. Egy Boccacciohangulatú anekdótáhól alkotott élvezetes mesejátékot — ,,a magyar re-

naissance vonzó köntösét kerítette a történeti vígjáték köré Holtai". Pedigekkor már ott ólálkodtak íróasztala körül bikacsökkel a zsebükben az els ő

Пyilas fajvéd ő k. A második világháború hozta meg ezeknek az eldorádót:kiseprűzni az irodalomból a bélyegegeket. A János vitéz és Néma levente

szerző jét Persze nehéz volt leradírozni a mű sorról, így csak .a színlapok-ról maradt le akkortájt Holtai neve...Еs Holtai Jenő ott volt a harmadik írónemzedék nagy sereglésénél Isa háború után, mint ámuló, csodálkozó szemtanúja a múltnak, állandóan

végrendeletre készül ődve, könyveinek mégis új kiadásai születtek meg, a~színpadokan újra játszották, bár egy kései tavaszi 'bolyongásában felteszia kérdést:

Tudod-e még, ki voltam egyszer?

Emlékszel rám, kikelet?

S mint számunkra érdekér közjáték adódik itt, hogy nekünk vajdaságiaknak alkalmunk volt 76 éves korában szemt ő l-szembe találkozni vele. 1947végén (ha nem tévedek az id őpontban) részt vett a m;agyár írók egy cso-portjának jugoszláviai felolvasókörútján. Szomjasan vettük körül sokan,

hiszen valaki elénklépett régi irodalomtörténetek lapjairól, olyan bet ű ten-gerbő l, amelynek egyrészét egerek rágták szét, vagy amelyek könyvmág-lyák rő t fényét idézték ...E sorok írója pipadohánnyal segítette ki, (mert

azt nagyon nélkülözte), s cserélne néhány cseppjét remélte megkapni egyđ sfarrásnak: vallorrLást magáról és az irodalomról. Mi tudtuk, hogy „ki voltegyszer", nyelvünk egyik atyja, mesék írója és izgalmas irodalmi történé-sek szemtanúja, fölényes öreg bölcs. De nem volt sok szava — érdekl ő -dött mosolygott, buzdított, csodáll ozott; azon az irodalmi esten önmagát

743

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


adta, a lírikust, finoman és utolérhetetlenül — az irodalmi estet k ővetđórákban néhány óvatos vallomást és kesernyés meséket élete utolsó sza-kaszából, a második világháború szörny ű végakkordjaiból Pesten, osztottlakásáról — magyarázgatva a „háromszor csöngetni" riadójeleit — s egy-két kedves banhómiát („Akik velem indultak, s ő t később utánam jöttek,azok jórészérő l levette már kezét a szerz ő i jogvédelem is — hiszen har-

minc évnél több, hogy meghaltak"). A kilencszáznegyvennyolcat klövet ő

események végleg elsadarták szemünk el ő tt alakját, csodálkozva kérdez-gettük néha: él-e még, ha gyéren jött egy-egy híradás fel ő le. S ha vers-

ben üzent a tavasz útján, azok olyan aggodalmas sorok voltak:

Еs vidd magaddal ezt a sóhajt,Fájó szerelmes levelet,Ki tudja, hogyha újra eljösszTalálkozok még teveled?

S most eltemették korcőszi aranyas navfényben. Az utolsó magyar írótaki láthatta és látta is Arany Jánost a margitszigeti platánok alatt.

744

SELJAK-ČOPIč Ivan (Jugoszlávia ): Piaci nap (színes litagráfia)

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


BOŠKO PETROVIĆ

E L Ő L J ÁR Ő BESZÉDA Z 1RODA L OMRŐ L

Ё S A KÖZÖNSÉGRŐІ VALŐ VITÁHOZ

BEVEZEТÉS

Megszoktuk, ћоgу az. irodalmat (szépirodalmat, belletrisztikát) min-

den meggondolás nélkül a művészetek közé soroljuk. Pedig az irodalom fo-galmában elegend ő elem van, amely ezt az osztályozást kérdésessé teheti. Az

ezzel foglalkozó értekezés ek, Arisztotelesztől Zsdanavig és legújabban Hrus-csovig is, nenvkülönben a katolikus és nemkatolikus egyházi írók, püspö-

kök és más propagandafőnökök szüntelen elmélkedései és irányszabásai

elég világosan azt mutatják, hogy az irodalomban — sokkal inkább, mint afestészetben vagy a zenében — van valami, ami — sokkal inkább mint azenében vagy ;a. festészetben — közvethnül a gyakorlati igazgatásba, a gya-korlati életbe nyúlik, vagy ta7 án bel ő le is fakad.

Végül ezt bizonyítja az a tény is, hagy az irodalmat az egész világontanítják, mint feltetlenül szükséges tantárgyat, s a m űveltség elmaradha-

tatlan elemének tekintik — viszont a festészettel vagy a zenével semmi-képpen sem ez a helyzet.

KÉRDÉS

Ha művészet az irodalom, miért olyan soka h űhó körülötte és miért

tulajdonítanak neki akkora jelent őséget? Ha művészet — miért tanítják aziskolában és miért nem tanítanak festészetet vagy zenét is?

Ha nem művészet az irodalom, miért olyan soka h űhó körülötte ésmiért tulajdonítanak neki akkora jelent őséget? Miért tanítják .az iskolában?

Mi az irodalom?

* Elhangzott Zentán, az írók nyilvános vitáján, bevezet ő ül.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A MfJVÉSZET FELTÉTELES JELLEGZETESSÉGEI

Művészet alatt ebben az esetben és erre az esetre az alkotást — az em-ber szellemi alkotóképessLgeinek termékét értem. Azt hiszem, hagy itt azérzelmi és az értelmi összetev ők valami sajátos szervezetér ő l és különlegeskapcsolataról van szó (alkotórészei: a plaszticitás — tehát az egész és részeiarányának, viszonyának megérzése, a részek és az egész hitelességének és

'mozgásuk hitelességének megérzése e mozgás értelméhez képest; a részekés az egész, következetes és megalkuvás nélküli figyelemmel kísérésének ésregisztrálásának erkölcsi és kritikai megérzése, kritikai az iránt, aki re-

gisztrálja és figyelemmel kísériőket és az iránt, amit regisztálnak. és fi-gyelemmel kísérnek; végül egy — mindig tisztán emberi, teYiát nem ör_-

álló és természetszerűen feltétlen — kijelent ć-sre, megállapításra, normára,törvényre = kategóriára való egyszer ű sítés, ami csak a szellem ; tehát az

ember világában létezik), ám pillananatnyilag nem tartom fontosnak, hogymélyebben foglalkozzam ezzel. A művészet az a szükséglet, hogy a körü-löttünk lévő tárgyakat, mindegyiket a maga mozgásában és valamennyitegyüttes mozgásukban, a világot rajtunk kívül és bennünk való mozgásá-ban bemutassa és megteremtse szellemünk formuláiban, megteremtse, nepedig újrateremtse, a 'h.umanizálás igen kemény követelményeivel összhang-ban, téhát az ember hatalmának, abszolut hatalmának alávetve. Szeszé-

lyei — a természet szeszélyeihez viszonyított szeszélyei — hatalmának alá-etve, annak a sazeszélylnak, hogy játsszon, alkosson vagyis végtelenül

tartson.

A művészi alkotás végső következményében csak játék ; cifraság, sze-

szély, ha nagyon feltételes is. A kéz rnazdulatá, a hang színe, a ,k ő formája.,a színek játéka, a mese lehelete halhatatlan érzés.

HÁT AZ IRODALOM

Az irodalmi alkotásba — sokkal inkább, minta festészetibe vagy a

zeneibe —olyan elemek keverednek, amelyek fellelhet ők más szellemi ága-zatokban: a történelemtudományban, az építészetben, a matematikában, apolitikában, a publicisztikában a teológiában, stb. és más m űvészetekben is.Az irodalom arra törekszik, hagy a maga teljességében adja az életet, ab-ban a pillanatban, amikor áll és amikor mozog, az egyes dolgok anyagá-ban és viszonyaik geometriájában, közvetlenül gondolati — nem pedig ala-

ki és hangbeli — jelentőségében és értelmében. Ezt olyan eszközökkel ériel, amelyekkel az irodalmon kívül is — a tudományokban vagy a filozó-fiában — általában kifejezik a jelentést és az értelmet: a nyelvvel, sza-

vakkal, amelyeknek — a hangtól vagy a színekt ő l eltérően — értelemre

fű zés nélkül is megvan az értelmük.

74 6

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Az irodalomnak hordalékot kell eltisztítania, de ez nem minden eset-ben sikerül.. Az irodalmi mű szervezete olyan, hogy a művészi alkotás felévezető útjában meg is torpanhat, mégis elolvassák, elfogadják, és népszerelehet. Lehet csupán szárakoztat&s és semmi több.

Igaz ugyan, hogy ugyanez ,a , helyzet a zenével és kisebb mértékben, afestészettel is, de az irodalomnak obb ől a szempontból különleges és sakkalа iagyabb jelentő séget tulajdonftanak: az irodalom szüntelenül kifejez, szíín-telenül mond valamit.

TEHÁT

Az irodalomnak tehát neon, kell művészetnek lennie. Bármilyen más

hibrid is lehet. Am lehet művészet is.

BEVEZETÉS AZ IRODALOMBA

Az irodalorrvba való beveztés nini múlhatatlanul bevezetés a m űvé-szetbe is. Az úgynevezett közönség találkozása a zenem űvel vagy fest-ménnyel (ha standard művekről van szó), majdnem minden esetben talál-kozás a művészettel (Velasquez, Beethoven); az irodalmi m űvekkel nem eza rrelyzet (még az Odisseával sem). Amit az irodalom az emberben ébreszt,tés amihez gyakran szól), :az nem csupán művészi érdeklő dés, hanem na-gyon sok mellékes, alapjában véve terhes, ha nini is éppen haszontalantudás is. A „Háború és béke" olvasóját a történelem, a civilizáció története,a haditudomány, a tánc, a divat, a konyhaművészet területérđl vett leb-

váratlanabb dolgok bőséges élvezetben részesítik.

Irodalmi művek olvasása a legritkább esetekben vezet a m űvészet meg--

értésére, főleg szép szavakkal nyujt élvezetet, fejleszti a kifejezésbeli kész-séget, a jó modort és szakásakat; nevel. Allásfaglalásra késztet több-keve-sebb szellemességgel, kisebb-nagyobb meggy ő ző erővel, meggyőzéssel vagyérászokkal.

MOST PEDIG

Az irodalomba való bevezetés vagy az irodalom iskolai tanítása alkal-mával figyelembe kellene venni ezeket a feltételeket. Tudni kell, mit ta-nítunk. 'ѕ em,miesetre sem műиészetet tanítunk. Ez lehetetlen. Például az,hogy zenét és festészetet nem tanítanak, mert senki sem tudja; mit mond-

747

41

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


jon róla, véleményem szerint elég hatásos érv. M űvészetet nem lehet taní-

tani. A mű

veszethez csak eljutni lehet, azt hiszem, mindenekelő

tt szen-vedesmel.

HANEM

Mindenfélét tanítanak, ami az irodalmat köríti. irók nevét és korát, atársadalmi helyzetet, háborúkat és más érdeken eseményeket.


ÉS MÉGIS

Ám valahol felhangzik majd egy hang. Senki sem tudja, hogy hol. Va-lahol az első vagy az utolsó padban. A gyakorlati és pragmatigus mun-kával elfoglalt katedra bizonyára nem veszi észre, semmiképpen sem vesziészre. Egészen bízzonyas, hagy tehetetlen lesz.

Akad valaki, aki a „Háború és béke" olvasása közben nemcsak a her-

cegek,а

bálok és a hadjáratok festő

i látványosságából fog élni az „Odis-sea" olvasása közben (vajon. egyáltalán olvassa-e valaki?) nem azon fogörvendezni, hogy izzó doronggal kitolták Palyphemas szemét. Talán sem-mit sem tud majd a rabszolgaság megszűntetése előtti Oraszarszágról, azachájokról, mégis sakkal többet tud majd, sokkal jobban tud majd, mintelő tte bárki. Végzettiszerű exi.

Ez elkerülhetetlen.

KÉRDJiUK HAT

Mit tegyünk hát? Mi a fontos számunkra? Az irodalom, mint m űvésizet?

Te jóságos isten! Ám anélkül, jobb abbahagyni az egészet.

ÉS MÉGIS EGY TANÁCS

Eпgedjfik meg az isten szerelmére, hogy azok, akiket bevezetünk azirodalomba, olvassanak e1 ndnderit a maga idejében. Senoáról a felső

bb osz-tályakban tanulnak, épedig már tizeinkét esztend đ s karban olvа ssák. MintAnderseд lt, mint Winetout, Tom Sawyert. s Janko Veszelinovicsot. Csak

748

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


.ennyit. Еs a töibbieknek is megvan az idejük. Az iskola által megszabottј dđ kétségtelenül túl kés ő . Akkor már — ha lehetünк -- mёlpen bennevagyunk a művészetben.

És akikor semmi sem segít.

Vagy pedig, ha nem jutottunk el a művészethezsnem jutunk elllioakkora szórakoгás számára is elvecsztünk.


L)GER Fernand (Párizsi Iskola):

irágesokom (színes litográfia)

749

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


LÁNYI I STVAN

DUB RO VNIKI ÜTŐHANGOK

A ugusztus 31-én véget értek a dubrovniki Nyári Játékok. A lavrjenáci.és nevelini bástyákon kihánytak a reflektorfények és az évszázados•

városfalókról bevonták a fesztivál zászlait. És Dubrovnik, a múzeum-vá--ros és mondén világfürd ő e furcsa keveréke, visszasüllyedt mindennapi.életmódjába, szegényebb lett néhány forrólégkör ű színházi és hangvemseny-.esttel, ellköltőztek belő le a művészet vándarmadanai és ottmaradtak a Bae--dekkert rés fémykiépezőgépeket szorongató, képeslapokat írogató prózai tu-r -isták ternérdek málháikkal és pénzükkel. Dubrovnik újra azzá lett a а ni ~

egy letű

nt nagy kultúra temetőjévé, amelyben a zaja; idegenek épp úg

у-

szentségtörő i a múltat konzerиáló csendnek, mint minden más temet őben ....

Ültünk Bojan Stupicával a Városi Kávéház bels ő terasrrán és figyeltük.ezt a takarodást, néztük, hogyan hervad le a propaganda-mosoly e klasz--szikus szépségű váras arcáról, mint költözik be észrevétlen-diderg őn a hal-gatag ő sz ez ősi falak közé. És arról beszélgettünk, vajon. csakugyan Dub-rovnik-e a legideálisabb hely az ilyen rend еzmények számára, amilyenelka Nyári játiék.ok is voltak ... Fesztivált, ünnepi játékaktit csak ott le-tet rendezni, — mondta ki fennhangon Stupica —, ahova az emberek nerrgszóralioг_ni és tivornyázni járnak, hanem ahova úgy járnak, minta m űvé

szet jelszentelt templomába. -- Eltolta maga el ől a feketekávés csészét,rövid, ideges mozdulattal végigsimított őszbecsavarodott szakállú borostás:.állán, aztán továbbfűzte gondolatát: — „Látja ott azt a pirospazsgá г s nyárs-»polgár-házaspárt? Mit tudnak ők a művészetrő l? Eljöttek rákvörösre sülni,.mert odafenn a Baltikon nincs ilyen rrap, mrajonézos rákot zabálnak ésprosekot vedelnek, aztán este — mert úgy illik — beülnek Hamletet néz-ni ... Miattuk? ! Nem, nem barátom — én évek óta foglalkozom azzaF.a tervvel, hogy a revelini bástyán megrendezem Shaw Szent Johannáját,g hiszem is, hagy az elő adásnak európai nívója lenne ... de amikor meg-láton Ρ ezeket a sáskákat, akik csak azért jönnek ide, hagy magukkal vi-

gyeti, k valami népies mütyürt és •hogy Otthon egy korsó sör mellett me-sélhessék, hogy „und dann, mein Lieber...." anélkül, hagy akár csak meg ,

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


s érintené éket a művészet szellő je, — áh, nem érdemes! Mindig eszembe

Jut egy régi .prá,g,ai eп nléksm, amikor egy zajos vásáron valami toprongyos.lak felkapaszkodott egy hordóra és Heinét kezdte szavalni. Kiröhögték,

.nyakon öntötték sörrel!"

Az óra-torony patinás harangver ő -vitézei fölött sirályok rikoltoztak._Lassan csend borult Dubrovnikre. A fejedelem reneszánsz palotája fel ő l

most mintha felhangzott volna a régi urak csatos topánjainak kopogass,.amott a Stradun fényesrekopott k őkockáin pedig nagy kacagással végig--viharzott egy Drži ć -darabeli karnevál buja körmenete ... Lehetetlen, hogyebben a csodás városban, amelyet a természet és ihletett mesterkezdk egy

jókedvű pillanatukban teremtettek, ne lehessen európai nívójú ünnepi já-tékokat rendezni!

Kezetszorítottam Stupicával és elindultam a sikátorok útveszt ő jében.

Fenn, a Gradac- •park fenyőillatában még néhány nappal ezel ő tt GoetheIphigéniájának klasszikus szabatosságba fogott szenvedélyes sorai vissz-đangaztak, amott a kisöbölbe szelídített tengerhajlat felett hallgatagon álla lavrjénaci bástya, amelynek teraszán tegnap még Hamlet tépel ődött .időt-len emberi problémákon ... hát csakugyan fontos az, hogy egy münchenikispolgár mit érez és mit gondol mdnderr ől? Ez a mi Salzburgunk, a mi

Bayreuthunk. l;s olyan csodálatosan szép, hogy a legbújóbb képzeletű

dísz-let-tervező se álmodhatna szebbet!Еs másnap felkerestem mindazokat, akik e rendezmény sorsa körül:szorgoskodnak. Nyugodtságuk lehiggasztotta nyugtalanságomat. DoktorMarki Fotez, aki kezdeményező je volt e Játékoknak, így nyilatkozott: --„Nem vagyok híve a „fesztivál” szónak. Mi itt csak azt adhatunk 116,amit bele lehet komponálni e sajátos, természetadta dekórba. Emiatt a Já-tékok elsőrendű prablémrrája a repertoár. A második számú probléma azelőadásak előkészítése. A Nyári Játékok akkor kezd ő dnek, amikor a vá-rosi színházak már zárjak kapuikat, akkorára már kész, kiforrott el őadás-

sal kell előállnunk. De hogyan? Amikor a színházak féltékeny kics п nyes-séggel az utolsó percig maguknál tartják étszínészeiket, s mi itt csak igen=.kevésszámú próbával tudunk készülni olyan el őadásokra, minta Hamlet,a Cid vagy Iphigénia ..."

Foter, habár Hamletjét rengeteg komoly bírálat érte, s tavalyi SzentIván-éji álmát, amelyet a Gradac park olajfái alatt rendezett meg, levet-ték a műsorról, ma is szívügyének tekinti a Nyári játékék sorsát. —lékszem, mikor цyolc évvel ezelőtt a lovrjénáci bástya komor szépségét őlmegihletve a Játékok megrendezi sét javasoltam az iUet&eseknek. Hogy

•csóválták a fejüket! ... Nem utasítottak vissza, csak vállukat vonogattákes azt mondták: „с sј n Іd, testvér!" Jómagam meg a színészeim hordtukfel a székeket a Hamlet els ő előadasához a bástya 217 lépcső jén ... Régenvolt ez. Ma már egész. Európa tud a lovrjénáci bástyáról, s őt: Ausztráliá-3)61 rezervtdJnalc jegyeket az el ő adб s гa! Európai nívójú fesztivál? Istenem.

151

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


ehhez sok minden kellene. Elsosorban is az egész ország érdékl ődése, tá-mogatása. Nem tudok tizedmagammal ilyen csodákat teremteni!"

Tamislav Tanhofert kávéházi törzsasztala mellett találtam. Saép, mar-káns đ sz fejét már messzirő l megismertem. Unt és nézte a tengert, a kéld&savtati távlatokat. Mart ő lett a dubrovniki színház intendánsa, az đ vál-

laira nehezedett a legfogasabb kérdés megoldása: olyan együttest terem--teni, amely magva lehet a Játékok szezon-együttesének. Szelíd kék sz е - -

rrét rámemelve, csendes mosollyal magyarázta: — „Fiatalember, szinhá--zat csinálni roppant nehéz. Pénz kell hozzá és megértés. Mindkett őből sok..Jó színházat még nehezebb csinálni , de fesztivált, salzburgi ranggal —ehhez még több kell. Emberek. Ragyogó tehetségű , lelkes művészek, akiknem nyári mellékkeresetnek tekintik ezt itt, hanem magasabbrend ű mh-vészi küldetésnek! Maga rendez ő , tudja mit jelent nívós, komoly Hamlet--elđadást rendezni ... Lehet ezt, amikor a címszemeplő két filmfelvétel kö-zött, a szezóntól holtfáradtan iderepül őzik, hogy 6-8 heиenyészett prábáv al kiálljon, egy nemzetközi közönség elé? ! Nincs igaza Stupicának, mertsokan már azért járnak ide, nagy a Játékokat lássák. Ezeknek nyájtanikell valamit, mert ezeket a klasszikusakat másutt is játsszák. Nekünk, haarenomét akarunk szerezni magunknak, jobban kell játszanunk! Kivel?

Ki jön ide, ebbe az én színházamba a fővárosból tíz hónapot vidéken par-

lagosodni, hogy két hónapig ragyoghasson a Játékok 5zínpadán? Nehéz,:.nehéz ez barátom ..."

Másról kezdtünk .besTélgetni. A régi nyugtalanság újra felütötte ben-nem a fejét. Csakugyan nincs kiút? Örökké csak improvizálni fogunk itt,vGlóban csak az atrakeió-éhes turisták varietészorakazása lesznek a Já-tékok? Tanhofer régi szerelmese a tengernek és ennek a nagyszer ű kultíu -illattal átitatott városn ők. Olyan rajongással és tűzzel is beszél róla, mintegy szerelmes diák. l lvezet ő t hallgatni, a színpadi szó jugoszláv nagy-

mesterét. Oly gyönyörűen beszél, hagy szavai gyógyító írként hullanak aszív nyugtalanságára. Mégis elbucsúzam t őle, mert amott, Piaci kasárrat

karján, feltűnik Marija Crnabari, ez a művészek legfegyelmezettebbje, a.Jugoszláv Drámai színház nagy tragikája, aki példás anya és háziasszonyis. Megállítom és megkérem, üljön le velem egy pohárka beszédre. Ferde-vágású, tüzes szeme mosolyog. A szemle tizemhatéves, az arca egy fáradtmunkásasszonyé. ó nem Uát problémákat. Hivatass annyira eltölti, anynyira ki gyensúlyazottá teszi, mint egy asszonyt a rendes szerelmi élet.Minden este játszik: Iphigéniát, a Cid infánsn őjét és Hamlet tragikus sorsír•királynđjét. -- „Harminc nap alatt tanultam meg az Iphigénia 1100 vese-sarát. Persze, emellett végeztem rendes színházbeli munkámat is. A színész nem a próbákon készül somepére. Mindenütt: a villomasban, burgonyaиásárlás köziben, otthon és az emberek között. l n teljesen feloldódonx.a szerepben, úrrá lesz rajtam és szüntelenül a hatása alatt vagyok. Ezért -

nekem elegendő az a néhány próba is, amit itt kapunk. Persze, jobb lenne

75 2

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


ha sünházaink többet is lehetővé tennének számunkra. Mert ez a szabad-

téri munka roppant nehéz. Swgó вinas Éa Gradac parkban, a díszlet ninénmiattam van ott, nekem kell hozzáidamuluiom ahhoz, amit a terYnészetodaültetett. De megy. Látom az emberek szeme csillogását esté лként az

első sorokban, érzem a balzsamos nagy csendben, hogy, összeforrok velük,hogy szeretnek azért, amit adók nekik. Problé п nák? Neon, tudrnék veliikmegbirkózni, nem is az én dolgom."

Еs elmegy. Főzni, a kisfiának, gyоrssforralón. Iphigénј а .. .

n is szedelőzködöm. 2n is itthagyom ezt a szívfájdítóan s г ép várost,ahol legszfivesekrben egész életemet leélném. Igen, odafenn a Iovrjénáci

bástyán majd csak egу év mulya gyúlnak ki újra aJupiter-lámpák. tTjramasztix-szag és festekillat terjeng majd odafenn, izgatott emberek sürög-r_ek a ,boltívek alatt és amikor lecsendesediík minden, az adriai szélben,túlvikágian zöldes fénуben újra végigsétál majd Hamlet atyjának szellemea bástyafokon .. .

A játék újra kezd ődik majd. Két hónapig megfiatalodott szépségbenragyog majd a cáros és ha elmentek a komédiások, újra ke2d бdnek a tü-zelő- és kenyérgondok, maguk lesznek a dubravтiikiak.

Milyen prózai az élet!

Lassan szemeregni kezd az eső . A bronzvitézek fölött sötéts гzürke fel-hő k gomolyognak. Menjünk, menjünk gyorsan innen.. .

ARP Jean (Párizsi Isko а1a):

Kompozíció (színes litográfia)

753

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


SZEMLE

В . SZ A BбGYŐRGY

A LJUBLJANAI

If. NEMZETK Ö ZE GRA FIKAI K IÁLL ÍTÁ SNÉHÁNY GONDOLATA GRAFIKÁRÓL ÉS GRAFIKÁNKRÓL

MONDJUK KI már a bevezetőben:a ljubljanai II. Grafikai Biennáleképzőművészeti életünk egyik leg-jelentősebb esernénye volt.

Nem a kiállítás impozáns és első

pillanatra meghökkentő arányaimondatják velünk elsősorban ezt amegállapítást, hanem az a teljes,kiegészítésre alig szoruló kép, ame-lyet ez a tárlata modern grafikajelen törekvéseirő l és eredményei-rő l, kísérleteirő l és realizációiról --femzetközi viszonylatban is nYú] -tott a szemlélőnek.

29 ország 243 művésze 640 grafi-kai lappal szerepelt ezen a tárla-tai s ezek a számok talán megkp-zelítő leg érzékeltetik a kiállítás ará-nyait.

A ljubljanai Modern Képtár vala-mennyi termét teltöltő anyag érté-két, súlyát, jelentőségét és a nno-dern grafika fejl ődéstendenciáit felmérni — noha az anyag valósággalszuggerálja ezt a műveletet — le-

hetetlen egy informatív cikk kere-tében.

A GRAFIKA — a sokszorosításieljárással készült és maghatározottpéldányszáriban forgalomba hozotteredeti művészi alkotások kiadása

jellegzetesen az újkor, pontosab-ban a renai.ssance terméke.

Kezdeteit nem választhatjuk el anyómda feltalálásától, illetve akönyvnyomtatás megindulásától.

A műfaj törvényei és kötöttségeia mindmáig tiszteletben tartott

hagyományai — ekkor alakulnak ki.Alkalmazott művészi megnyitat--

kozásnak tekintette ez a 'kora gra-fikát éз nem önálló mű vészi disz»ciplinának. M űvelő i — a festők —másadsorban, majdnem mellékesenfoglalkoztak vele.

A fametszet és a rézkarc — a korigényeinek és az adott társadalmikövetelményeknek megfelel ően —elsősorban a könyv díszesebb küls ő

kivitelezését szolgálta (illusztrációk,könyvdíszek, iniciálék, záródíszekstb.) és a szöveg képzőművészeti„megjelenítését" volt hivatott bizto-sítani.

A szöveghez tartozás — a grafika„eredendő en" illusztratív jellege —évszázadakon át érvényesül ő meg-

kötöttséget jelentett.A könyvtől és a szövegtő l való

függetlenedés egy hosszú és össze-tett folyamat éredményeként egé-szen a 19. század második feléigtart, amikor az emancipálodás már

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


egész sor új minőségi változást is

magában hord — elsősorban az ön-állóság, más képzőművészeti eljá-

rástól független, kifejezési eszkö-zeibІ is sajátos képzőművészetiág megteremtésének az igényét.

Martin Schongauer, Albrecht Dü -

rer, Andrea Mantegna, AgostinoCarracci, Rembrandt, FranciscoGoya — a rézkarcban és a famet-szet terén — előkészítő i és végre-hajtói lettek az új, forradalmi ј е 1 1 е -gű változásnknak, akárcsak kés őbb

a litcgrafiában Eugéne Delacroix,Honoré Daumier, vagy a modernfametszet és litográfia megteremté-sében egyaránt jelent ős GustaveDoné, Adolph Menzel és a századvéglegnagyobb forradalmára a litográ-fiában, Henri de Toulouse-Lautrec.

Ezek a nevek nemcsak az anyagmegmunkálásában és a sokszarosí-tó eljárások tökéletesítésében jelen-tenek fontos fejldess szakaszokat,hanem a grafika teljes polgárjogai-nak a kiharcolásában és érvényesí-tésébtn is.

Nem felesleges itt újra emlékez-tetni: a grafika a polgári forradal-mak .korának képzőművészeti meg-nyilatkazása. Már indulásakor egészsor új elemet tartalmaz. Eléli talána művészet és a közönség új érint-kezési farmáira utalnunk, amelyet anyomtatott szöveg illusztrált kiadá-sa biztosította könyvnyomtatás haj-

nalán — gondoljunk például a re-formáció idején a nemzeti nyelvenkiadott bibliaszövegek képanyagára!— s taYán akko» nem lesz nehézmegértenünk, hegy a kezdetlegesnyamd•agépeken sokszorosított éssok ezer olvasóhoz eljuttatott' kiad-ványok — ideértve a 16. század leg-népszerűbb ,kiadványait a népköny-veket is — illusztrációs anyagukkalaz új olvasó és a képzőművészet el-ső , közvetlen és meghitt találkozá-

sát jelentik. A képanyag nemcsakmagyarázta a szöveget, hanem fzléstfejlesztett és a műélvezet új formáitteremtette és alakította.Ёrdemes lenne egyszer talán aztis megvizsgálni, hogyan hatott az

új közönség jelenléte ,a grafika tar-

talmi és formai sajátságaira. Egyfelületes áttekintés már utal a vál-tozásakna: a bibliai szövegek és anépkönyvek illusztrációiban mindtöbb a valóság-elem, a záródíszek,és iniciálék egyre gyakrabban nél-külözik a mitológiai és a középkoriegyházi művészet elemeit, hogy egy--egy munkafolyamat mozzanatait --elc ősarban a földművelés, állatte-nyésztés és a háziipar köréb ő l —vа gу a növény- és állatvilág for-

magazdagságát örökíts-é'k meg.Ilyen apró, látszólag jelentéktelen

változások készítik el ő az elnyomottosztályok küzdelmével azonosságotvállaló, a társadalmi igazságtalansá-g е k ellen harcoló grafikai * lapokmegjelenését — Francisco Goya, ; Desastres de la Guerre" sorozatá-tól kezdve, Daumier litografiáibankifejezétire jutott. forradalmi állás-fcglalás. a á.t, Káthe Kollwitz pro-

letár-anyákat megörökítő

, vagy aparasztháború embertelenségeit meg-mutató ciklusáig és G e o r g eG r o s z a tőkéstársadalom el-lentmondásait szatirikus élességgelkigúryouló lapjaiig. Vagy utaljunk análunk megjelent korábbi mappák-ra — a grafikai lapokból álló so г o - -

zatokra: Krsto Hegedušié ,.Po-drüvski motivi", Djordje Andrije-

vić -Kun a spanyol nép szabadság-harcát megörökít ő fametszet-s.oraza-

tára, s említsük meg végül a ná-lunk is elterjedt és közismert„1514"-et, Derkovics Gyula famet-szeteit a Dózsa-féle parasztfel-kelésrő l — s akkor körülbelül meg-közelitő képet alkothatunk magunk-nak, hogyan .szolgálta és szolgálhat-ta ez az alapjában és lényegébendemokratikus képzőművészeti ág,későbbi fejlődése sarán is, a társa-dalmi haladás és a forradalomügyét.

Természetesen ezzel a grafikaegyik, de nem egyetlen fejlődésitendenciáját ragadtuk ki.

A kivitelezés és a terjesztés lehe-tő ségei — egy-egy grafika elkésrг í-

755

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


tése sokszor nem követel tsöbb id ő t,

mint egy ceruza-, vagy tollrajz ki-vitelezése, másrészt a terjesztés ésa szállítas egyszerű sége (lapokról,esetleg, mappákról van szó), az ere-deti alkotásokhoz viszoazyítva a la-pok olcsósága — hozzájárulta gra-fika népszerűségéhez.

SZ0LJUNK M1;G Nl HANY SZOTa grafikai eljárás król, a techniká-ró •

A grafika minden esetben vala-milyen alapanyagot használ, amelydöntő érvényességgel. kijelöli amegmunkálás módját, eszközeit és asokszorosítás folyamatát.

Igya rézkarc, a hideg-tű, az ak-vatint — réz-, cink-, s őt újabbanaz aluminiumlemezt használja — ezképezi az alapanyagot —, s ezeketa fémfelületeket .karcolás, illetve vé-sés, majd különböző vegyi savakE rősébb vagy gyengébb oldatával,

maratás útján képezi ki.A litográfia puha, hatnakszemcsésösszetételű kre készül, ugyancsakmaróeszközök felhasználásával. A szí-nes litográfia, amelyet ToulauseLautrec honosított meg, ugyanez-

zel az eljárással készül, de mindenszín új kőfelület megmunkálásátfeltételezi, és a színes felületék egy-rruást követő nyomása teremti mega műalkotás végső képét.

A fa- és linoleummetszet alap-

anyaga a fa, illetve a linoleum. Amű -vész különböző alakú és vastagságúvésők és kések segítségével végzi afelületek megmunkálását. A színesfa- és linoleummetszethez mindenszín külön dúcának az elkészítéseszükséges és a grafikai lap a színekegymást követő yomásával ala-kul ki.

Az alapanyag kiképzése és a kü-lönböző vegyi szerek reakciója utánkerül sor a levonatok készítésére.Az elkészített felület alapanyagátfestékréteggel vonjuk be, így he-lyezzük a kéziprés.be, ahol az egyeseljárásnak — technikának legjobbanmegfelelő minőségű papírra nyom-va, megkezdődik a nyomás, illetve a

sokszorosítás. Ez a sokszorosítás

mindig kézi erővel történik és nemgépi erővel működő nyomógépek se-gítségével.

T1 RJUNK KI ITT RCSVIDEN agrafika néhány, Dührer óta érvé-nyes hagyományára.

A sókszorosítás útján készült la-pon semmiféle utólagos, kézzel tör-ténő javítás meg nem engedett.

A ,sokszorosított lapok száma a

szerző

tő

l függ, de rendszerint a le-vonatok száma nem haladja meg dszázat. Minél kisebb a levonatokszáma — minél ritkább tehát egy-egy grafikai lap —annál nagyabbértéket képvisel. A legértékesebb azelső , az úgynevezett szegz ő i-levonatvagy „első levonat". A szerző kötelesminden levonatot ellátni kézjegyé-vel és ugyanakkor feltüntetni aztis, hogy hanyadik 1 vánatróL vanszó és hány levonat készült össze-

sen. Rendszerint ezt tört szám jelzia lap valamelyik sarkában ilyenfor-mán 4/12 — ami annyit jelent, hogyegy tizeinkét példányban készültgrafikának a negyedik levonatát lát-uák magunk elő tt. A levonatok meg -

h,atározott számánaк elkészítéseután — a szerző .a dúcot vagy a le-mezt megsemnvisíti. Ezt a hagyo-mányt a szerző abban az esetben isköteles tiszteletben tartani, ha gra-fikai lapokból álló sorozatot —

mappát ad ki; a számozás és jelzésternnészetesen itt sem maradhat el.

A GRAFIKAI LAPOK GYÜJ-TЕSE a grafika jelentkezésévelegykarú.

Ennek a képzőművészeti ágnakvoltak a múltban és akadnak mais mecenásai, megrendel ő i és szen -vedélyes gyű jtő . A sok világhírűközgyű jtemény mellett, egész sor je -

lentő

s mag((ngyű

jteményrő

l is tu-dunk.A grafikai lapoknak — a Piac tör-

vényeinek megfelel ően — megvanaz árfolyam г uk: a ritkább, értéke-se% lapok sokszor csak igen magasösszegért szerezhet ők meg.

75 6

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


A gyű jtemények és gyű jtőka

legkülönbözőbb szempontok alapjánválogatják össze és rendezik anya-gukat: a szerz ők, korszokók, a tema-tika és technika alapján rendezettgyű jteményeken kívül, vannak „ ő s-levonat" gyűjtők, ritkaságokból állógyűjtemények, ex-Libris gyűjtemé-nyék, ső t olyan kollekciók is, amе -lyek csak a grafika valamelyik m ű -fajának egyetlen korszakát tartal-mazzák, mint például 17. századijapán színes fametszeteket, térké-

peket, errő dítményeket megörökít őmetszeteket a 16. szá гadból, s,őt is-merünk olyan gyűjteményeket is,amelyek a 15. századi japán fa-metsző mesterek eredeti rajzaibólállnak.

HAZÁNKBAN az egyik legjelen-tősebb grafikai gyű jtemény a Jugo-Ezláv Tudományos és MűvészetiAkadémia Grafikai Gyű jteménye

Lágrebban, .amely első

sorban a régigrafika anyagát foglalja magában,(többek között Dühser rézkarcainakés fametszeteinek jelent ős rézét),valamint a ljubljanai Modern Kép-tár kezelésében lév đ Grafikai Gyű j-temény, amely a modern grafikalegjelentő sebb hazai és külföldi képviselő inek a lapjait tartalmazza.

A FELSZABADULAS OTA nem-csak a grafika mutatott fel kiváló

eredményeket hazánkban. Fokozato-san hódítani kezdett a grafikai la-pok gyű jtése is. Ma mára grafikabarátai, szervezetük, az ARTA út-ján, amely közvetlen kapcsolatottart fenn a grafikusok nemzetköziszervezeteivel. gyorsan és kedvez-ményes áron hozzájuthatnak a nem-zetközi grafika legkiemelked őbbképviselđ inek legszebb grafikai lap-jaihoz.

A LJUBLJANAI II. GRAFIKAIBIENNÁLE, amelyet először 1955-ben rendezték meg ugyancsak Ljub-ljanában, az idei, a második tárlat-tбl kezdve állandósul: kétévenkint

hazánk és a világ legjelent ősebb

grafikusainak részvételével sor ke-xül a nemzetközi grafikának erre avilágviszonylatban is jelentős se-

regszemléjére.Ez a II.. kiállítás mindenben iga-

zolta azokat az elveket, amelyeket arendezđbizottság a két tárlat közöttiidőszakban állapított meg.

Az alapelvek közül néhánya ljub-1jan.ai Grafikai Biennále mai és el-jövendő fizionomiáját is meghatá-rozza, így például: a ljubljanai Bien-nálen a grafika valamennyi műve-lő je részt vehet, nemcsak a rneghí-vatt művészek; a grafika mindemműfaja szerepelhet a tárlaton (azegyik legjelentősebb hasonló jellegííkiállításon, a Cincinnatiban rende-zett Biennálén csóka színes Litagrá•-fia szerepelt); a hazai grafikai anyagezen a kiállításon fejezze ki és rep-rezentálja a jugoszláv grafika álta-lános törekvéseit és eredményeit.

Nem nehéz felmérni ezeknek azalapelveknek a jelentőségét.Ez a kiállítás tehát , nemcsák el-

ismert művészek grafikai lapjait mutatja be, hanem lehetővé teszi fiatalés eddig ismeretlen tehetségek bemutatkozását és érvényesülését is,mintahogyan a különböző grafikaieljarással készült lapok szerepelte-tésével а nemzetközi grafikábanmmegnyilatkazó törékvésekr ő l — egy-egy grafikai technikában kifejezésre

jutott váltazásákról és újításokról - -kétévenkint igen alapos, megbízha-tó és közvetlen formában .tájékoztat.S végül a jugoszláv grafika lassanmegszilárduló nemzetközi tekinté-lyi és elismerése szempontjából iselso"rendű érdekünk, hogy grafikánklegjavát, művészi minőség tekinte-tében a legérettebb alkotásokat ; ahazai képzőművészeti törekvéseketmagukban foglaló és megörökítőművétket állítsuk ki.

Ezeknek az alapelveknek az ér-vényesítése — a kiállítás jelent ősé-ge és minőségi színvonala javára —valóban képzőművészeti életűnk ki -magasló eseményévé avatta a ljub-ljanai II. Nemzetközi Grafikai Ki-

75 7

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


JIMЕNEZ Sarah (Mexika):Két kislány (linoleummetszet)

állítást. S kiválóan alkalmas ren-derrménynek arra, hogy grafikánk

eredrrLényeit — a nemzetközi grafikalegjelentősebb teljesítményeinek ésfejlő dési mozzanatainak a figyelem-bevételével — áttekintsük és fel-mérjük.

A KIALLITAS KđZPONTIANYAGÁT a Párizsi Iskola (Écolede Paris) negyvennégy művészénél.közel százhúsz lapból álló kollekciójajelenti. Korunk képz őművészeténeknÉhánv súlyos egyénisége mellett

(Picasso, Chagall, Max Ernst, HayterLégér. Miró Joan, Severini, Terech-kovitch, Villan Zadkine Ossip), akik!között nem kis számban találukikFranciaországban letelepedett ésmeghonosodott idegeneket, szembe-tűnő a tekintélyes számú — ma

még elő ttünk kevésbé ismert — ki-váló grafikus felvonulása, akik mű -veikben egyesíteni tudtak a PárizsiIskola hagyományait és hatalmasörökségét az egyéni kifejezési lehe-t&skégek keresésének alkotói bátor-ságával és a kísérletezés merészsé-gével.

Az ellentétekbő l eredő feszültségitt a legnagyabb, de az ellenállás isitta legérezhetőbb: inventív művé-szi kreáció és rutinná minősült al-kotói .készség; új szintézisek keresé-se a meglévő grafikai elemek fel-bontásával és újrafogalmazásával éstartalmatlanná váló képalkotó té-

nyezők játékos egymas mellé raká-sa; a grafika tartalmának és eszkö-zeinek a legszélesebb értelmezése ésalkalmazása a plakáttól a színpa-dig, a fényképtő l a filmiig és a gra-fika leszűkítése kontemplatív medi -tálássá.

Ellentétek, amelyek egy Picassokét fehér-fekete litográfiájában újharmóniává oldódnak fel és Chaggalhárom művén keresztül az emlék és

a valóság egységére és azonosságárautalnak; minden műalkotása való-sag-elemek bennünk élő emlékeineka feldolgozása.

Ilyen összefüggésben Adam HenriGeorges három rézkarca ; amelyekkel

75 8

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


mintha ,a rézkarc minden fogását el-.І enб г ј г n . ј és végigpróbálni kívánná,mennyire alkalmas új tartalmak ki-fejezésére, és ebben a szigorú, dísz-telen és szűksrnavú jelentésében se-hol sem válik embertelenné, rideg-gé és konfu.zussá, vagy abban, aho-gyian а ugо ѕ г І v származású MušióZorán fekete-fehér-barna felületek-ből összeálló két színes akvatintá-jával — haláleszközöket örökít meg— a zárt egységek artisztikus, pu-ritán és mieghökken.tően egyszerííkifejezését megvalósította — így,ebben a szomszédságban az in-ventív alkotók és rutinos leckefel-mondók közett — valóban több.mint felfedezés: bátor, el őremutatókitörési kísérlet egy új valóságlátásmegteremtése és eddig ki nem fe-jezett harmoniák megvalósítása irá-nyában: példájuk nemcsak a kiál-lítás keretében képvisel újat, hanema nemzetközi grafika jelen fejl ődé-

sáben iS.S ahogyan a Párizsi Iskola mű -vészeinek lapjain a formai elemekfelülkerekedése a technikai eljárá-sok bonyolításában is kifejezésrejutott — legjellegzetesebben a szí-nes litográfiában, amelynek az el-készítése egyre bonyolultabbá válta színes felületek mind raffináltabbkiképzésével — úgy kényszerült fo-kozatosan háttérbe a fekete-fehérművészet egyik legősibb erénye: azőszinteséggel párosuló spontán egy-szerűség; a tőmondatok súlyosságátaz alárendelő szerkezetek szeszélyesfárasztó, bonyolult és mesterkéltnekható lebegése váltotta fel.

Clavé Antani, Dubuf fet Jean,Friedlaender Jahnny — lapjai meg-győzően igazolják a színes litográ-fiának ezt a metamorfozisát: bonyo-lult eljárással 'készült és teljesen afestmény hatását .keltő grafikai la-

pokkal találkozunk. De hogy a gra-fika azzá lehessen, ami nem, hátatkell fordítania a hagyományoknakés meg kell tagadnia önmagát.

AZ ELLENTЕTEK HARCA és aformai elemek domináns szerepe, a

technikai eljárósak banyalítása és a

festő i elemekkel való kacérkodás --nemcsak a Párizsi Iskola százhúszlapján tapasztalható sajátság. A töb-bi kiállító nemzet grafikusainál isez az ellentmondás valamilyen for-mában — sokszor a grafika nemzetihagyományainak hangsúlyozása ésa befeléfardulás ellenére is — kife-jezésre Jut. Jellegzetesen a skandi-náv népeknél,. amelyek mLndmáignem tudták levetkőzni a fiatal Ed-ward Munch szecessziós érzelmessé-gét, az olaszolmál, ahol a formabon-tás szeszélye sohasem vált geamet-rizálássá, s a grafikában a fest ő ielemek fennmaradását, s őt a rajztörvényeinek bizonyos respektálá-sát tapasztalhatjuk (Viviani, Mosca,

Marini, Gentilini , Fazzini) és a né-meteknél, akik mintha nem is töre-kednÉnek többre, mint az els ő vi-lágháború elő tti német expresszio-nisták (Ernst Ludwig Kirchner, Erich

Henkel, Max PechStein, Kart Scmidt-Rottluff, Ernást Barlach, Franz Marc,Max Seckmann, Rudolf Grossmann)nem jelentéktelen eredményeinék atovábbvariálására (Bergmann, Diek-

mann Heinz, Ober Hermann). Jj

művészi kvalitások a német posteY-presszionizmus egyik legnagwobbalakjánák, Dix Ottanak, valamintOrlowski Hansnak a grafikái mutat-nak: az előbbinek azonos témát va-riáló két színes litográfiája a kivi-

telezés egyszerűségével ragad megbennünket, míg az utóbbinak feke-te-fehér fametszeteiben mintha anémet fametszet legjelent ősebb ha-gyományai elevednének fel — kor-.szerti és a mai igényeknek legjob-ban megfelelő változatukban.

Egészen külön helyet foglal el azEgyesült Államok és aKelet-Európanépeinek grafikája a nemzetközigrafika mai fejlődésében.

Az eredetiséget és a fametszetklasszikus hagyományait, s őt motí-vumait a művészetében kiválóan e-gyesítő men Irving mellett, kétnevet kell megjegyeznünk: a nagy-várost kifejező Frascani Antanio ésa Goya-rézkarcok minden szepsйgét

759

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


mélyen érző és újrafogalmazó La-sansky. Maurieio nevét, akinekegyetlen lapja a „Spanyolarsrг ág"művészi erényeiben és mondaniva-lója mélységében is jelentős telje-sítmény.

A kelet-európai grafika — Len-gyelországot kivéve — visszafejlő -dést mutat. Az eelzárkazás, a befelé -fordulás és a szocialista realizmusegyetlen helyes és követendő mű -vészi iránnyá való deklarálása in-

kább visszavetette, semmint elő

se-gítette a grafika egészséges kibonta-kozását Bulgáriában. Csehszlováki-ában, Ram:ániában. A lengyel gra-fika Hiszpanszkával, Malmával, Ru-dzinskivel, Dominik Tadeuszszalméltóan képviselte nemcsak a len-gyel fametszet többévszázados ha-gyományát, hanem a lengyel kép-zőművészet mai — az önálló és kor-szerű kifejezés megteremtéséértfolytatott .küzdelem — er őfeszítéseit

is .

GRAFIKÁNK — a nemzetközigrafika egy ilyen impozáns felvo-nulásában olyan eredményeket éskvalitásokat tudott felmutatni, ame-lyek már első látásra szenvbetűnő

módom igazolják és bizonyítják ajugoszláv grafika művészi törekvé-seit és felfelé ível ő fejlődését.

Grafikánk kibontakozása a felsza-badulás utáni évepe esik: a hagyo-mányokban gazdag és a jelent ő smuvészegyéniségeket felmutató szl.o -vén grafika (Ja'kac, Miheli č , Debe-njak, Kralj Tone. Maleš) jugoszlávaffirmálódása. ekkor következik be.Ljubljana a felszabadulás óta a fia-tal grafikusak egész sorát nevelte ésma is ennek a képzőművészeti ág-nak legfontosabb hazai központjátjelenti, noha Zágreb és Beagrád fel-törése — főleg 1950-tő l kezdve —ggyre érezhetőbbé válik.

A felszabadulás óta eltelt id őszak-ban a jugoszláv grafika fokozatosantett szert nemzetközi tekintélyre, éséFPen a nagyvи lággal és a nemzet-

közi grafikával való állandó kap-

csolata eredmkПуezte, hogy gyorsanmegszabadult a provincializmus ésa regionaliznius minden kötöttségé-től: európaivá lett anélkiil, hogy sa-játos jugoszláv jellegét egyetlen pil-lanatra is feladta volna.

A kiállított anyag meggy őzően ér-zékelteti grafikánk más eredményeintúl a jugoszláv grafika nemzetközihelyzetét és szerepét.

EZ A NYOLCVANEGY KIALLI-TOTT LAP — huszonkilenc grafi-kus műve — nemcsak arról tájé-koztatja a szemlélőt, hagy a ju-goszláv grafika tartalomban ésanyagban, farmában és a technikaieljárások gazdag változatainak sok-féle alkalmazásában kiállja az ér-tékmérés és összevetés legszigorúbbpróbáját, hanem arró) is, hogy akvalitásbeli értékek állandó gyaта -podásának és .a jugoszláv grafika

gyors fellеndülésének vannak ob-jektív — szellemi és művészeti éle-tünk egész fejl ő dését meghatározó— társadalmi okai. A tőkés társa-dalmi rendszerek művészeti terme-Lésében jelentkező törvényszerűsé-gek, amelyek a legkülönbözőbb megnyilatkozási farmákban hatnak ésérvényesülnek a grafikában is —utaljunk itt a képzőművészeti „di-vat".a kereslethez való alkalmaz-

kodás, az eredetieskedés, a mű

vé-sz н „sznobizmus", a gyűjtđk szeszé-lye és a mei І kantil.izinus művészi kivetkezményeire -- hazánkban ésképzőművésaetünkben már nem hat-nak többé.

Másrészt: senki alkotóinktól nemköveteli. hogy minden művükkelddklarativ „hűségnyilatkozat"-ot te-gyenek a szocialista eszmék mellett,leszűkítsék mű vésrв etriik tematikáját,óvatosan elkerüljék bizonyos ta.rtal-mak kifejezését és feladják a kísér-letezés szabadságát a művészi al-kotó munkában.

Ez a tбnv egész sor út min ő ségiérték felszabadulását eredményezteművészetünkben.

760

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


Igy válhatott grafikánk is — a

világban elvuralkodó dehumanizáló-dási tendeaiciák ellenére -- az em-beri értékek és tartalmak kifejező -jévé.S a művészi alkotószabadságnak

ez a legszélesebb értelmezése és aművészeti élet kibontakozásánakalapvető társadalmi feltételei — sebben bemnefoglaltatik az érintke-zés és a kapcsolata világgal kép-ző művészeti síkon is — teljes egé-azében érvényesülnek művészeinkalkotásaiban. Debenjak Riko akva-tintái — elsősorban a „KarsztvidékiCaryatida" című lapja — felfogás-ban és mógmunkálásban is .szemlél-teti ennek az új minőségnek a fel-tű и nését, de ennek a jelenlétét nem-csak a valóság-elemek egy ilyenfajta feldolgozá sóban konstatálhat-juk. ес ii č tojan három rézkarcá-ban, Hegeduši č Željko három litag-ráfiájában (amelyek közül az egyik-

ben az atomkor képzőmű

vészeti megfogalmazását kísérli meg), Kralj To -

ne páram fametszetében, amelyek aezlav6n grafikai hagyomány mindené г vényeit szemléltetik, s elso"sorban

és külöиösen Mihelič ranc valósá-

got é r v fantasztikumot egyesftőésösszebékítő színes fametszeteiben —

a jцgoszáv grafika új estékeit ésmai törekvéseit szemlélhetjük. Shagy valában idő tátó és fejleszthe-tő grafikai kvalitđsokkal álluпkszemben, azt a most fellép ő fiataljugoszláv grafikusok lapjai mutat-j.áfk — elsősorban Kinert Albert,Pintarić ladimir, Pogačnik Mari-jan, Seljak-Čopič Ivar és ŠivertAleksander művei.

Ez a kiállítás is, akár a két évelő tti, a jugoszláv grafika újabbnemzetközi érvényesülését és elis-mertetését sietteti és készíti el ő .

Nem kétséges, hogy grafikánka nemzetkőzi grafika mai fejl ő-

c?ésében — figyelmet érdeml ő, ér-déklődést kiváltó, jelentős eredmé-nyeket mutathat fel.

Ezeket az eredményeket nem le-het többé letagadni és nem tudo-

másul venni!Тi7RELMETLEN 1i,RDEKLbD)S-SEL várjuk a ljubljanai III. Grafi-kai Biennálét!

76 1

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


DEBRECZENI JóZSEF

KEDVETLEN ÍRÓ

KEDVES KÖ NYVEMOLNÁR FERENC: ZÖLD HUSZÁR, TESTVÉRISÉG-EGYSÉG

KÖNYVKIADб, NOVISZÁD, 1957

Operetthusizár ez a „Zöld Huszár",

ott sorakozik ,a színpad szélén, atöbbi görlice között és csatadal he-lyett kuplét énekel. Annak a stili-zált világnak a csokoládékatonája,amelyben annyira otthon volt Mol-nár Ferenc. Ellentmondás-e, hogyebbő l ,a mesterkélt világból valóegyik legmesterkéletlenebb írása?Еrthetetlen-e, hogy a kimondott szóe gépbiztos labdaművésze, a ciniz-rnws mártírja, a kedvetlen író innendatálja egyik legkedvesebb köny-vét?

Azt hiszem nem az. A művésziigazság lényeg.es eleme a környe-zet, s a művésznek, tulajdonképpen,mindig azt kellene ábrázolás tár-gyává választania, amibe beleszüle-tett, vagy belenő tt. Molnár Ferencvalójában a világsiker aranyhegyeinis újságíró maradt; úgynevezettszínházi ember, ölíözők intimusa.Lavalliere-nyakkendő láthatatlanko-

dott érderъ г

endekkel borított frakkján is, mert legtitkoltabb bensejé-ben haláliga „Zöld Huszár" lapjainfestett világhoz tartozott.

Ebben az egyszerű könyvben azértférnek el legszebb értékei s talánazért rekednek nagyrészt kívül mfZ-

vészi és emberi fogyatkozásai, mert

otthon dolgozik. Mert ismerte ezt a„Zöld huszárt". eІ ј entétben a siker-darabok nagyhe г ceign ő ivel, ördögei-vel és magisztereivel, akiket nemismert. Szer beötlően erős élmény-tartalom hevíti e könyvben az él ő

lélek hőmérsékletére Molnár hang-ját s ez éppen az ő esetében, so-kat, talán a legtöbbet jelenti. Hány-szor s mily jogosan vetették sze-mére, hogy az igazságot alárendelia hatásnak, ötletek és elmésségekpapírálarca alatt, visszájára fordít-ja a valós4g logikáját, nem teremtembereket, hanem bábokat mozgat.Ráolvasták, hogy a színhazi emberknoć kautolja benne a költőt, hogynincsenek szenvedélyei, irodalminagyiparos, aki kívül és felül állmarionettjein. vezérelve a meghök-kentés, mottója az aforizma.

Csakugyan: neve első~arban ele-gáns színdarabok nyomán futott vé-

gig a világara s ezek a millioз„ex-portdarabok" több devizát hoztak,

mint amennyi irodalmat adtak. Avarázsos hangszer, az emberi szívalig néhány munkájában zendülmeg. A „Pál utcai fiúk", a „Lil ~ am",a „Széntolvajak" s még egy-két ki--

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


sebb elbeszélés árulkodik csupán,

hogy mégis több volt virtuóznál;néha költő volt.

A „Zöld Huszár" feltétlenül e ke-vés közé tartozik. Nincsenek ittmolnári helyzetek, de kapunk va-lamit, ámi egészen szokatlan: mol-nári közvetlenséget. Еrett korábanírta, sikerrel, ünnepléssel, vagyon-nal a háta mögött. Еlménymagjárajellemző , hogy ugyanezt a témátegy másik munkájában, a „Rabok"

című kisregényben is feldolgozta. A„Rabok" meséje; bonyodalma és ki-fejlése feltűnően egyezik a „Zöldhuszár"-ral. Ifjúkori élmény lehet,és tudjuk, hogy az ifjúság némelyemlékképe mily mélyre ágyazódik.

Maga a történet igénytelen. Еr-dekessé, művészileg és emberilegérdekessé a szokatlanul nyugodt el őadás s az eleven háttér teszi. Еs,természetesen, az alakok, akik egy-

két kivétellel, egyenesen, ismerő

sei.állnak a lábukon. Ez egyszer igazisorsok kibontakozásának vagyunktanúi, valószínű bonyodalom zsa-rátnokánál melegszünk, testvéreinktragédiáját betűzzük. S az egészenmint különös csillogás ömlik végigaz emlékezés kedves melankóliája.

Az író ifjúkorában, a század els б

évtizedében játszódik a „Zöld hu-szár" regéje. Egy fiatal budapesti

újságíró és egy vidéki bodegáslányvégzetes szerelmének története. Abodega — ezt el kell magyarázni1957-ben, — a mai ,bárokóse, de va-lamivel több is. A képmutató ,szá-zadforduló számkivetettjeinek, azúgynevezett lumpoknak és bohé-meknek tanyája, ahol olcsó fröccsés olcsó szerelem várta az éjszakavándorait. Ilyen bodega alkalma-zottja a hősnő . Az újságíró valamividéki küldetés alkalmával, vélet-

lenül botlik beléje. Az ifjúra szépjövő vár, máris neves hírlapíró, ezenfelül boldog vő legény. Menyasszo-nya gazdag család gyermeke, tiszta,józan, illatos nebántsvirág. Szeretikegymást és nemsokára egybekelnek.

A vidéki bodegában töltött véletlen

éjszaka azután fenekestő l forgat flel

gonddal cirkalmazott, nyugalmassбг sakat. A bodegáslány mohó ezе-relemmel, félresiklott élete mindenelfojtott szenvedélyével szeret afiatalerr в Ρ bérbe, utána szökik a nagy-városba, .árnyékként követi min-denüvé. A férfit eleinte dühbe gu-rítja, majd gondolkozóba ejti, végülmeghatja a kitartó, néma szerelem,mely pillantások alamizsnájával ismegelégszik. Mire azonban a lány

kétségbeesett üldözése mögött fel-fedezi a viszontszerelemre érdemesodaadást, mire ráébred, hogy volta-képpen ő se a menyasszonyát szereti,hanem ezt a prostituáltat, a végzetmám át is gázolt , a , lányon. ngyil-kos lesz, meghal, az újságíró pedigkövetni akarja a halálba. Az ő ön-gyilkassága azonban nem sikerül.életben marad és megtépázott lé-lekkel tér vissza menyasszonyához.

Ennyit mond a masse, amelynekfordul?taiban jellemzetes mellékfi-gurák galériaja vonul fel. Molnáramúgy is mesteri a művészi öko-namiá.nak, egy jelzővel oldalakattud előadni, itt pedig, személyes kö-zösséget vállalván embereivel, a szo-kottnái is tömörebb. S ami a leg-fontosabb: éltek ezek az emberek,sőt a mi körünkben éltek. Az öre-gedő vidéki szerkesztő olyan élet-hűem rumszagú, hogy szinte kibukik

a könyv lapjaiból. Az újságíróvilágnévtelenjei, a színház rabszolgái, ami gnáskaszinó léhűtői: megannyi,szinte anatómiai 'ábrázolás. Mögöt-tük pedig a századeleji, lib е т ális-ragypolgári. Magyarorsyág korrum-pált, álszén.t világa, a mocsárvilágtesped, melynek gyalázatos erkölcs-kadexébő l elkerülhetetlenül követ-kezik a szegény bodegáslány halála.

361 esik érezni, mennyire szabad-

jára engedi líráját ebben a kis szív-históriában Molnár s mennyi min-

dent elárul közben. Mennyi realiz-mus a „Vörös malom" irreális szín-padi mágusában! S lám, társadalo¢n-

76 3

42

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


szemlélete se feneklik me szük-ségszerűen fényű ző kulisszák köztlebegđ álomfigurák erotikus komp-lekszumainak elemzésén! Ahogy eb-ben a kis könyvben a láncszemeketegybefonja, ahogy egy leányszíven segy osztályának előítélet-béklyóibanvergő dđ férfilelken át, szinte lom-bikban bemutatja, hagy az adotttársadalomban a hősnőnek menthe-tetlenül pusztulnia kell, — ebbenmár ott a kritika, a félszá тad elő ttivárosi polgárság lesújtó :kritikája.

Molnár Ferenc 1878-ban születettés 1953-ban halt meg. Magas kortért el, sok siker ízét izlelte, nevétöt világrész színpadai és könyvki-rakatai harsogják ma is. Fáradt, ki-hamvadt aggként múlt ki New York-ban, ahol utolsó éveit töltötte. Ma-gányos ember volt és bravúros író;mesteri a tömegszórakoztatásnak, az

elegáns szkepszisnek, a könnyed,váll,vdnogató szellemességnek, melynem kíváncsiskodik s nem ítél. A„Liliom" olvatag aszfaltlírájával, a„Pál utcai fiúk" forró ernberies-sé-gével s ezzel a „Zöld huszárral" ön-maga hangfalát törte át. Megmu-tatta, ho р 'v több a sikeres írónál; jóíró, aki osztályának hiteles ábrazo-lására is képes.

A „Testvereség-Egység" könyvki-adó" ezúttal jól választott, mert amásik, a darab-gyáros Molnárt so-

kan ismerik, de ezt az egyiket na-gyon kevesen. Nekünk pedig csupán

ehhez az elvétve előforduló, iga-zabb Molnárhoz lehet valamelyesközünk. Még csak annyit, ,hegy acetinjei Narodna Knjiga már 1954-ben lefordíttatta és kiadta a Zöldhuszárt, megérdemelt irodalmi ésközönségsikert aratva vele.

76 4

MASEREEL Frans (Belgium):

Az optimista (fametszet)

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


BORI IMRE

REALISTA MOD ERNIZMUS--MODERNISTA REA LIZMUS

A belgrádi fiatal írók nemrégibenúj programmal álltak elő a lapokhasábjain. A meghirdetett újdon-ságnak rögtön nevet is adtak: neo-szimbolizmusnak keresztelték el.

Belgrád zajos irodalmi életében ezaz új irodalmi irányzat természete-

sen nem váltott ki sem megdöbbe-nést, sem csodálatit. A lényegébenkét táborra szakadt irodalmi közvé-lem,ény egyelő re a maga kérdéseivelvan elfoglalva, bár a neaszi,mbolis-ták elvei igen alkalmasnak mutat-kaznak a ma még fennálló ellenté-tek hallgatólagos tudomásul nemvételére, a fegyverszünet megköté-sére a „realizmus" és a „moderniz-mus" harcában, amely látható for-mában a Savremenik és a Deli cí-

mű folyóiratok csatarozásaiban nyílvánult meg. Ez a megalkuvás an-nál szembetűnőbb a neoszimbolis-ták programmjában, mivel a vezér, aprogrammegfogalmazó Dragon Je--remić a Savremenik egyik szer-kesztő j e.

A „neoszimbolizmus" (Jeremić isállandóan idézőjelekkel használjaezt a szót) megalkuvó jellege szem-betűnő . Jeremić egyik cikkében, me-lyet e prabLémának szentelt, éppenrl beszél:„... így a modernizmus elemző

értékei nagy, mindent átfogó művé-•szi sziг ztézissé olvadnak. Eddig neun-létező új minőség keletkezik, mert

ezelőtt egyfelő l egy elemző mélységnélküli szintetikus művészet létezett,másfelől pedig egy sor elemzés,amely a szintézist kis világa egyol-dalú víziójával próbálta helyettesí-teni. Ez a módja (t. i. az integrálisrealizmus, amely a neaszimbolisták

módszere, B. I.), annak, hogy ez akét szerencsétlenül elválasztott irány-zat egységes mederbe jusson. Az el-különülés tehát idő leges, Az írókezéken az ellentéteken el őbb, vagyutóbb, de túljutnak. Az áthidalásszükségének tudatában é s ismerveaz utat, melyen haladni kell, 11 le-het kerülni a szükségtelen id ővesz-teséget és halogatást. A fiatal írók,akik a „neoszim'bolizmusnak" neve-zett mozgalom köré csoportosultak,

hiszik, hogy az integrális realizmusaz az út, amelyen a jöv ő művészetehalad majd, és arra törekszenek,hogy már ma is ennek a szellemé=ben alkossanak" (NIN, 1957. janu-ár 13).

Kétségtelenül ügyes, diplomatikusmódon kísérelte meg az író az iro-dalom harmadik útj 'ának megterem-tését. Olyan irányzatról beszél,amely elég tágas lévén, magába tud-

ja olvasztania legellentétesebb iro-dalmi áramlatokat, törekvéseket is,feloldani a „realizmus" és a „mo-dernizmus" ma még létező ellenté-

teit azzal, hogy mind az egyik, mind

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


a másik irányzat pozitivumait át-

veszi, egyesíti mг

agában.Nem véletlen, hogy a megalku-vás gondolata a legfiatalabb nemze-dék íróinak agyában született meg.Irodalomba lépésüket rögtön a „rea-lizmus"—„modernizmus” prablémá-; a fogadta. Színt kellett vallaniuk,választaniuk kellett nemcsak elvek,hanem emberek közöttrs. Most, e1-méleti megfogalmazásukból kicsengaz a gondolat is, hogy keresik sajátmagukat, a testükhöz szabott iro-

dalmat: formiát és érzést egyaránt,vagy ahogy ők mondják: a legmo-demnebb modernizmust, a ma és fő -leg a jövő moderл izmusát. Érdekes,és jellemző , hogy ezt eklekticizmus-sal akarják megvalósítani: az ellen-tétek feloldásával. A gyakorlatbanez így fest: A vezér Dragon Jere-mić . a Savreп nenik, tehát a „realis-ták" táborának egyik vezet ő je, míga csoport tagjainak legtehetsége-sebbjei — Dragon Kolundžija és Mi-

lovan Danajlavié Davič o — véden-cek és a Deli felfedezettjei.Dragon Jeremić a neoszimbolisták

programját a következőkben foglal-ta össze a Polja című folyóiratban:

L Irodalmunknak nincsenek esz-téttikai elveken nyugvó cserpartjai.Modernistáink kissé megváltozottszürrealisták, a realisták pedig nemdolgozták ki az új realizmus elmé-letét, bár emellett tesznek hitet.

A mai csoportok még akkor ke-letkeztek, amikor a mai legfiatalabbírónemzedék tagjai kezd ő frászaikatsem írták meg. Mit találhatnak te-hát ott a fiatalok? Nekik a sajátigazságuk élS saját zászlajuk kell.Nem idegen kezdéseket folytatni,hanem önnlagшk új kezdeteit akar-ják megteremteni.

Nem akarják felmelegíteni aszimbolizmust, hanem új szimbóLu-mokat keresnek, olyan . szimbólumo-

kat, amelyei límyegükben fejezikki égaljunkat és karunkat.A marxizmus-leninizmus tala-

ján állnak.A „neoszimbolizmus" modernebb

minden madern и zmusnál, ez a mi

pillanatunk modernizmusa. Mellet-

te a szürrealizmus is ósdiság már..Tanulta modernizmus rövid élebe-ből. Az integrális realizmust vallja,szintézist hirdet, minden id ők mű -vészetének legjava értékeit akarjaszintetizálni.

Zászlójára a szocialista irodai-mat jellemző jegyek vannak írva.Mindenikivel együtt dolgoznak, aki-nek van mondanivalója, keresik . a.tartalomnak megfelelő farmát. Olyanirodalmat akarnak, amely tartalmá-

ban a mi talajunkba kapaszkodik ésolyan egyetemességet, amely min-den embert érdekel, ideszámítva At-lantiszt és Utópiát is.

Egyensúlyba akarja hoznia va-lóság realizmusát az emberi szellemrealizmusával, amelyek állandó har-cot vívnak a faktagrafia és az illuzionizmus határán és amelyekcsak ideiglenesen békülnek meg alegmélyebb alkotásokban az alta-mirai rajzoktól Matisse-ig és Lu-bardáig, a bizon jó húsáról szólódaltól Proust és Мann idđ keresé-séig.

Minden kornak megvan a ma-ga szim.báluma. Szimbólumokkal.rr ~élyed bele a miá lt sötétségébe ésemelkedik a jövő magasságába. Ve-lük kapja meg sajátosságait.„neoszimbolizmus" egy csoport fia-tal ember vágya és törekvése, hogylényegbevágóan kifejezhesse a kort,

amelynek egére a legdöntő

bb és leg-emberibb szimbólumok vannak fel-írva: szocializmus, szabad ember, anepek testvérisége, béke az embe-rek között. Egyetlen irodalmi irány-zathoz sem ragaszkodva, a neoszian-bolisták tudják, hogy annak a kife-jezésnek, amelyet ők keresnek, ele-meit megtaláljuk Neruda és Eluardköltészetében, Andrić és Mailer re-gényében, Orffh és Šosta коvić ze -néjében, Le Carbusier és Wright

építészetében.Nem fogadják el az elméletilegfenn nem tartható ellentéteket, me-lyek abból élnek, hogy a másik féllétezik. Szerintük a „realizmus" öröklesz, ha mindig modernizálódik, és

76 6

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


a „modernizmus" csak akkor létez-het, ha mindig reálista lesz és nemilluzionista.

Ezek a ipontoikba foglalt elvek ter-meszetesen csak kivonatai az emlí-tett tételeknek és a gondolatik lé-•nyegét adyák. Igy is azonban jellem-ző módara mutatják nemcsak a cso-port elvi állaspontját, eklekticiz-rryusát, megalkuvó magatartását,hanem kritikájukkal kimondják az

irodalmi életünk zavarait feloldóvarázsigéiket is. Nehéz volna ezen ahelyen mélyen és teljes daku,mentá-eiával elemezni a „neoszimbolizmus"elvi kérdéseit és szintézist keresni.Annál kevésbé tehetjiik ezt, mertmaguk a neoszimbalisták sem fog-lalták össze alapos, átfogó, mindenkérdésre kiterjedő módon elveiket.Csak tételeket vetettek föl, prablé-mákat dobtak a köztudatba, és a je-lek szerint inkább művekkel akar-

nak létjogosultságot szerezni elveik-nek, mint ,elméleti vitákban. De márígy is elemezhetjük néhány f ő gon-dolatukat.

Kiélezve tételüket azt mondhat-juk, hogy modernista realizmust ésreálista modernizmust akarnak. He-lyes az a megállapításuk, hagy rea-lizmus és mоdernizmus nem egy-

mással ellentétes fogalmak, hanemegymást feltételezők. Egyik a másiik

nélikül nagy, értékes alkotásokban-el sem képzelhető . A XX. század vi-lágirod.alma a példák garmadájátszolgáltatja ezen a térem. Prousttól,Gidető l Mailerig hosszú sora a re-gény-íróknak, realista regényeketírtak, de realizmusuk nem hasonlít-ható össze a XIX. század klassziku-sainak módszerével. Nagy kár, hogymég senki sem tisztázta a realizmusproblematikáját a maga valásá ~ g.á-ban, s a fogalomzavar könnyen té-ves utakra csalhatja a problém.ákanelmélkedő t: Mert nincs realizmus,r . ~ em létezik a realizmus, hanemmindig konkrét korok konkrét alko-tóira kell gondolnunk. Jellemző Bal-zac. Stendhal, Tolsztoj nagyságára,hagy .módszerük még mindig súlyos

teherként ül a ma íróin, is. Еs ép-pen ez az, ami zavaró és amit aneoszimbalisták ki akarnák {küszö-bölni végre. A mai kor 'realizmusacsakis modern realizmus lehet. Jeremić két mevet említ tételeiben:Andrić ét és Norman Mailerét. Le-egyszérű sítve: mint ahogy a reali-tás, az ember társadalmi, szellemi,gazdasági valósága gyökeresen meg-változott az utóbbi ötven évben,tehát más, mint a múlt mázadbanvolt, errő l máiképpen is kell írni.Itta világlátás modernségén, a va-lódi jellegzetességek meglátásán, akor sodrában élésen kívül egy sortechnikai kérdést vet fel a neaszim-bolizmus: újfajta sze т ikesztési módot,a cselekmény vezetését, helyzetek,állapotok, képek megszervezését,nyelvet stb. Ugyanakkor a moder-nizmust is a földre akarja hozni azálmok fellegeibő l. A modernista, ha

nincsenek meg nála a realitás ele-mei, elveszti létjogosultságát.

Ezek a fenn taglalt elvék azonbanmár megvalósultak. Vannak alkotá-sok, amelyekben a modernizmus .ésrealizmus elvei szerencsésen páro-sultak. Nem véletlenül hivatkozikJeremić Andri ć ra és Mailer-re. Mikiegészíthetnénk ezt a névs.art, —amely természetesen nini teljes,csak jelző a szerepe —, a költészetsíkján József Attilával. Véleményemszerint József Attila sakkal jobbankifejezi azt a törekvést, melynék el-méleti megfogalmazását az el "óbb is-mertettük. Ugyanis József Attilaköltészetében nemcsak a legnagyobbfokú realizmust találjuk meg. ha-nem ennek a realitásnak a legmo-dernebb költő i eszközökkel való ki-vetítését is egyfel ő l, míg másfelő lehhez kapcsolódik, pontosabban eztételezi fel az első kettőt, a költő

szocialista világnézete is.Mert mindaddig polgári marad,

puszta átvétel mind a realizmus,mind a modernizmus, amíg nemszocialista világnézetű ember él ve-lük. Átlényegítésük teremt ő módonvaló allialmazásuk f mi körülmé-

76T

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


nyeink közepette csakis sт i1 fi rd s¢o-cialista világnéDettel lehetséges. Ek-kor pedig már megszűnnek a Jere-mić hangsúlyozta hiányosságok éskorlátok az irodalmi módszer tekin-tetеben is. Ekkor már nem létezikmodernizmus és realizmus dilem-mája. Csakis ez lehet majd az a„legmodernebb modernizmus", amita neoszimbolistak is oly hévvel em-legetnek. Ez persze nem puszta ek-

lekticizmus és nem diplomáciaikompromisszum, amint Jeremi ć nekés társainak kísérlete ebben a pil-lanatban még' látszik elméleti fej-tegetéseiik csonkasága, tételszerűsé-ge md аtt. Nem, a két módszer közön-séges házasságáról van szó, hanema valóság átszű réséről, művészettéemeléséről a szocialista író világlá-tásának segítségével. Az így meglá-tott és szavakkal rögгített valósságtöbb lesz majd a polgári realizmus

és polgári modernizmus összekap-csolásánál. Nem fórmáról van szó,hanem a tartalomrác, még közelebb-ről: milyen tartalmi elemeket tartfontosnak és milyen jegyeket tudmeglátni és átélni a művész a va-lóságbál.

Hogy éppen ezek az elemek sik-kadtak el Jeremić elméleti fejte-getéseiben is, a csoport gyakorlatiténykedésén is meglátszik. Ebben

kell keresnünk a „neoszimbolizmus"mai formájának hiányosságait. Acsoport két tagjának; •Milavan Da-nojlić nak és Dragon Kolundžijánaképpen most jelent meg verseskб ny-ve. Ha röviden is, érdemes meg-

vi,asgálni a neoszimbolizmus gya-korlati eredményeit, lemérni ott,ahol a legerősebb, a megvalósítottműben.

Az első megállapítás: a neasziп i- -bolizmus még csak elméleti síkonlétezik. Inkább jószándék • és helye-sen tájékozódni akarás az iz nusokdzsunigeláben, mint gyakorlati ered-mény. Ugyanis a két fiatal költőm г ódszerében a Davi č o-féle költésze-

tet folytatja, mondanivalóban pediga nem konkrét valóságba kapasz-kodva, a metaforák gör gő jén a vég-telenbe akar rohanni. Annyira álta-lános és „megfoghatatlan" lírát ad-nak, orrnyira nem érzéseket, csakhangulat szilánkokat közvetítenek,hagy nem lehetséges a neaszimbo-lizmus elméletét és a neoszimbolis-ták gyakorlati rnegvalásítá,sait össz-hangba hozni.

Mindenesetre a neoszimbolizmus

érdekes és rokonszenves kísérlet,hagy a megrekedt irodalmi szekereta valóság társadalmilag konkretizáltés ennek következtében szilárd ésbiztos útjára emelje föl. Ebben apillanatban még csak várjuk, hogyaz elmélet gyakorlattá váljék, hogyott mérhessük fel erejét és gyönge-ségeit. Ma még nem gyakorlat.

Végezetül pedig írjuk idea neo- ,

szimbolista. kör tagjainak névsorát, .

hogy tajékozódhassunk: Dragon M.Jeremić , Zina Lazić , Branko Miljko-vić , Božidar Timotijević , MilovanDanojlić , Dragan Kolundžija, Pe-tar Pajić , Vera Srbinović , Kosta Di-mitrijević és Zvezdan Jović .

768

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


BÁLINT ISTVÁN

KÉT VILÁG

ÉS MÉGIS EGY

Hemingway és Saroyan. Két fo-galom, két nagy név a világirada-lomban. Véletlenül kerültek így egy-más mellé, történetesen mindkett ő -nek most jelent meg szerb nyelven

ebbeszéléskötete, az egyiknek No-vellk, a másiknak Ot érett körtecímen. De e két író egyébként isegymás mellé állítható, mert habárkét külön világ, mégis egy, nohamindkettő más, nLégis rokon. Mind-kettő másképp modern. Különböz ő

utakon haladnak, érdekl ődési körükis más. Hemingwaynél a sajátos tí-pusú hemingwayi h ősök állnak elő -térben, Saroyannál pedig a világ.Az egyik azt mutatja meg, hogy

mennyi tragédia szorul az embe-rekbe, a másik azt, hogy mennyitragédia van a világon, mennyireráfekszik a világ az emberekre.

Hemingway annak az amerikaiírógenerációnak a tagja, amelyet azelső világháború, az Európával va-ló találkozás kiz3kkentett a 'kerék-vágasból é9 többé nem tudta meg-találni önmagát és helyét a világ-ban. Egy nagy lendületben, erejé-nek, demokratizmusának teljében

lévő országból jöttek, tele illuzióval, naivitással. És egyenesen a vi-lághábarúba csöppentek. Rá kellettjöлniök, hogy a világ más, mint a-hogy elgondolták, hagy pusztítás,embertelenség, szörnyűségek vannak benne, hogy a világ az embe•

rektő l függetlenül halad, tgázol azembereken. Az illúziók egyszerreösszeomlottak. köztük a cipő tiszti-tóból lett milliomosok hazájának azaz illúziója is, hogy az ember ma-

ga formálja a sorsát. Egyszerre jötta hideg zuhany, és nem volt meg,mint Európában a romantika, kiáb-rándulás és realizmus lassú átme-nete. Idegen világba kerültek, nemtudtak beleilleszkedni, kívülállókmaradtak, akik •nem örülnek, nemlelkesednek, de nem is fájlaljákazt, ami környezetüknek fáj. Hogytragédiájuk még teljesebb legyen,amikor visszakerültek Amerikába,az otthon hagyott hazát sem talál-

ták meg. Nemcsak azért, mert köz-ben megváltozott, hanem azért is,mert most ̀ már másképp látták avilágot, a naiv gyermekkor világátsoha többé nem találták meg. Igyrekedtek két világ közé, sehova semtartozva, mindenbő l kirekesztve, se.hol drömet, fájdalmat, tennivalótnem találva. Cél, eszmény, tevé-kenység nélkül csak egy maradt szómukra: az úi világ pénzével min-den munkától felmentve valahogy

leélni életüket. elverni az idő t.Ezért üresek, fásultak, mindenbe be-lefáradtak. És bel ő lük lesznek a He-mingway-hősök. Emberek, akik csakúgy lézengenek a világban, hiábahajszolják az élvezeteket, hiába ve-tik magukat italba, szerelembe, hiá-

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


ba utaznak, keresik az izgalmakat,mindenütt rosszul érzik magukat.Emberek, akik veszekednek egy-mással, kínozzák egymást . mert elé-gedetlenek önmagukkal, és ,eltűrikegymást, mert úgyis mindegy. Eza kettő együtt adja, hogy szinte fá-jón közömbösek, minden szinte bán-tóan hidegen hagyja őket.

Nincs is más a Hemingway-no-vellákban, mint ezeknek a hősök-nek felvillantása. Megrajzolásuk alényeg. Legfeljebb ebben a keret-ben még egy-egy sajátos probléma.Például azé az asszonyé, akinek ajövedelme biztosítja a gondtalanéletet, utazgatást, csak hazát, ott-hont nem adhat neki, valamit, aho-vá tartozzék, s mivel a meghitt ott-honi zúgból, a családi életbő l sem-mi sem lehet, legalább egy macskátakar; vagy azé a férfié, aki kisza-kadt az emberi közösségbő l, nagyon

egyedül van s hogy ettől az egye-dülléttő l szabaduljon, levelet ír el-

ső szerelmének, azután az első pras-tituált miatt összeverekszik egy ka-tonával; vagy azoké a prostituál-také, akik a valóság el ő l az emlé-kek, az álmok, vágyak külön vilá-gába menekülnek. A probléma, atragédia azonban mindig a hősök-ben él, beléjük zárva, úgyhogy avilág csak keret. Mert ezek a He-mingway-hősök annyira el vannak

foglalva önmagukkal; hogy alig lát-nak a világból valamit, annyirд kivannak rekesztve mindenbő l, hogytátong körülöttük a semmi, amely-nek még a miatyánkját is meg tud-ta alkotni Hemingway. Csak fejlő -désének utolsó szakaszában alakul-nak ki a Hemingway-szimbólumok,kinyilatkoztatva: mégis csak a vi-lágban élő emberek ezek. A szim-bóluxnak kibontakozása a matadornovellákban, indul meg: az élet ál-landóan mе gismétlő dő küzdelem, a-mely előbb-utóbb vereséggel végző -dik, hogy aztán „Az öregember ésa tenger" című elbeszélésben kristálytisztán álljon elő ttünk a világ nsaz ember egész viszonyát felölel őszimbólum: az ember küzd, harcol

minden erejével, és amikor győ

z,akkor verik le, ső t ami még tragi-kusabb, akkor jön rá, hogy nem isvolt érdemes küzdeni és akkor márnem is bánja, mert a küzdelembeúgy belefáradt, hagy csak egy vá-gya van: megpihenni.

Saroyan egész más úton halad.Nála nem a hősök, hanem a világvan az elő térben. Nem abból eredminden, hogy a hősök faradtak, fá-sultak, sehol sem találják helyüket,hanem maga a világ a szörnyű ésunalmas; nem abból erednek aproblémák, hogy az emberek telje-sen önmagukba zárkóztak a világelő l, hanem abból, hagy a világ mindenhova betör, szétrombolja az il-lúziókat. Ebben a világban az em-berek nem kőzömbösek, nem az atragédiájuk, hagy egykedvűen fo-gadnak mindent. Saroyan világábanaz emberek szenvednek. Vagy azért,

mert nem értik a világ jelenségeit,mint az a kis tanítónő , aki sehogy-sem tudja megérteni miért kell azolasz és néger gyerekeknek összeve-rekedniök, mert Mussolini megtá-madta .Abesszíniát, miért kell an-nak a kis olasz fiúnak népe egészkisemmizettségéért, élete és szüleiminden bajáért kárpótlást találniaabban, hagy az olaszak elfoglaltákA.ddisz Abebát, és miért kell annaka néger kisgyereknek faja egész tra-

gédiája beteljesülését látni benne,miért nem tudnak szépen együttél-ni az emberek és a gyerekek? Vagyazért, mert úgy érzik, az egész vi-lág ellenük van, mert olyan, hagyaz ember állandóan a tigris torká-ba dugja a fejét és soha sem tudja,mikor csukódik össze a tigris szája,mert az élet olyan, hogy legszíve-sebben elmennének, nekivágnánakmást, jobbat keresni, mert az apró

gondok, bajok, a hétköznapok meg-mérgezik az életüket, mint azét afiatalemberét, aki hosszas távallétután hazatér, örül az ismer ős utcák-nak, még a hazai vxz is külön öröm,minden régi ismerős valóságos lel-kesedést vált ki és már előre örüla családjával való találkozásnak,

770

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


771

>

mégis, amikor megtalálja házukat,nem tud bemenni, hanem visszafor-dul, mert eszébe jut az az élet, amititt élt, ami elkergette innen. Vagyazért, mert világok omlanak összebennük, mint abban a kisfiúban, akiazt hitte, elég csak valamit kíván-ni, Valamire nagyon vágyni és már-is joga van rá, aki .azt hitte, jogavan a körtékre, mert az ő szemeérlelte meg őket, mert olyan ízesek,zamatosak.

Saroyannak mása viszonya is h ő -seihez. Nem kívülr ő l nézi őket, nemhagyja őket magukra, mint Heming-way, hanem együtt érez velük. El-sősorban a szenved ő embereket lát-ja bemnük, embereket, akik nevet-nék, amikor sírniok kellene és ne-vetnek, hogy ne kelljen sírniok. Sa-royan megérti szenvedésüket, de bá-mulja is az embert, aki még ilyenkörülmények között is csodákat tud

csinálni. Legerő

sebb mégis az együttérzés benne, a megértés: az életlegapróbb mozzanata sem" kerüli elfigyelmét, :apróságokból egész em-bert, egész világot tud formálni, kétfiatal szerelmében az egész életettükrözi minden tragédiájával és örö-mével, úgy, ahogy senki más.

Ezek a tartalmi elemek hozzákmagukkal, hogy a két író formájais szinte ellentétes. Hemingway min-dig kívül áll elbeszélésein, Saroyatzsohasem. Hemingwaynél az a fon-tos, amit közvetlen mond. ami a„keményre fő tt próza" hidegségealatt van, Saroyan pedig mindigközvetlenül kimondja, amit akar, atörténet, a .közvetlen mondanivalóis csak alkalom arra, hogy közbe-

szúrhassa véleményét a világról, az.emberekről. Hemingwaynél még aszimbólumok is hidegek, ka"keméлу -re formáltak, végig megvan a ket-tős ábrázolás_ a felső : hétköznapi,igénytelen, látszólag semmitmondótörténet és az alsó: az embereknagy problémái, a felső : hideg kö-zömbösseg, és az alsó: élő emberitragédiák. Saroyán szakít a „ke-inényre fő tt" prózával, közvetlenülmesél, szabadon csatangol, elmélke-

dik, filozofál, vélemgnyt mond, el-elkalandozik, nem ismer semmilyenszabályt, csak egy célt: minél köz-vetlenebbül, az irodalmi •abrázolásbéklyóitól minél mentesebben el-mondani, amit akar.

Mégis rakom két világ, rokon kétíró ez. Van valami, ami minden el-lentét, különbözőség ellenére egy-más mellé állítja őket. És így de-rül ki, hogy mennyire téveddnekazok, akik pusztán a farmában lát-

ják a „modern"-t. Itt van két író,aki gyökerében ellentétes módol ,

formálja meg mondanivalóját. elsem lehet képzelni ellenkez őbb for-maelemeket, stílust, mégis mind akettő egyformán „modern". Közel-hozza ő ket egу m,áshoz, hogy mind-két író modern, gondolkodó, prablé•-má.s ember, aki nem a múlt naiv,kiegyensúlyozott, nyugodt életszem-léletével látja a világot. Ezért ro-kon az a világ, arríelyet látnak, a

világ, amelyben az ember mind ne-hezebben találja meg helyét, amely-ben szenved az ember s amelymindjobban megérik a megváltozta-tásra. Az teszi ő ket „modernné",ahogy a világot látják és magya-rázzák.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


F E N Y S Z O R O

S Z I N H A Z - U V EG A L A T T

Miloje Božić nak hívták azt a gazdag marhakeresked ő t,akinek Gospodar Jevreaiaava utcai hajlékáb'an, csaknem száz-

húsz évvel aс з

inos, családi ház épülte után, megnyílt a¶zerb szín.padultúra emléktára: a beográdi színházi mú-zeum. Ez a Boži ć , egykarú feljegyzések szerint, nemcsakvagyonos kalmár, de iskolázott fő is volt. Cégének Milašfejedelem, volt a „csendestársa", ami mutatja, hogy nemlehetett valami kis üzlet. Faglalkоzása gyakY!an szólítattakülföldre, tehát alkalma nyílott m űveltsége gyarapítására.A kor legmagasabb fokú tanintézetét, a Velika Škola-t el-végezte. Több művelődési alapítvány maradt utána. Eny-nyit arról az emberről, akinek műemlékké nyilvánítottotthona ma a színpadmúzeumnak nyújt hajlékot.

Előre elgondolt céllal látogattam a múzeumba. Egy rég

érdeklб kérdésre kerestem feleletet az öt szoba és ókmány-tar ereklyéi között. A szerb-magyar színházi kölcsbnhatá-sokról mindig tudtam, hogy jelentékenyek; tudtam, hogy anoviszádi Matica például adatok és dokumentumok soka-ságát őrzi a г Ρ r m űvészi csereforgalomról. Engem azonban en-nél több érdekelt. Arra voltam kíváncsi, volt-e jelent ő sebbszínházi kapcsolat egyenesen a régi Beagráddal, tehát ahajdani „szerb Athéni" közvetítése nélkül?

Színlapok, fényképtik, levelek, súgópéldányok halmazátterítik elém, kedvemre böngészhetek. Meg is teszem, s nemis hasztalan. Néhány érdekesség mindenesetre kibontakozik

aІ

,porlandó papírok tarnúságából. Tények, amelyek arrólvallanak, hogy szerb színészek és színművek Pesten, magyardarabok Beográdban, szélmentes és viharos id őkben egya-ránt, meg nem szakadó sorban követték egymást. Laza Ko-stić pesti diákosikodásának idején már szerbiai, tehát nemvajdasági trupptik vendégeskedtek a magyar f đvárosban, és1868-bon már m,aar darabot találunk a Beográdi NemzetiSzínház játdkren,djén. Ez év december 22-én L. Ilič és J.Pjordjević fordításában „A vén bakancsos бs fia a huszár'''bemutatóját hirdeti az egykori színlap. Nevezetes dolog ez,há meggondoljuk, hogy ebben az évben még állandó épületese volt a Beogгádi Nemzeti Színháznak. A társulat alkalmi

termekben lépett fel egészen a következ ő év: 1869 október30-ig, amikor ünnepélyesen átadták rendeltetésének a ma isálló házat a Köztársaság terén.

1868-tól őrzi a múzeum a nemzet színházának játék-rendjét. Kevés évad telt el azóta magyar darab nélkül.Szigligeti „Fegyenci", Tóth , ; Nő k az alkotmányban" című

vígjátéka s persze az örök „Falurassza" esztend őkön sze-

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


repeltek a repertoáron. Szigligetitől Lengyel Menyhértig ésMolnárig sokfelé tévelygett a színház is, az élet is, s ezért

jelentđ ss talán Thálián túl is, hogy Tóth Edének, Szigligeti•-nék és társainak Beográdban, Vojnovi ć nak, Veselinavićnak,Nušić naК Pesten, minden konstellációban akadt közönsége.

Egy érdekes színészportré is fejl ődik a n iniatűr, de tar-talmas múzeum ereklye-pantheonjából, Sokan, f đleg szak-emberek, talán jól' ismerik, én most ismerkedtem meg vele.Mondhatom rokonszenves ismeretség. Kétnyelv ű színészvolt; pályája !kezdeten Várhídi művésznéven magyar desz-•ákon játszott, majd a Ba č vanski nevet vitte fel s szerbszínésszé, és rendezđ vé lett. Mint ilyen vált úttör ő alakjává

a szerb színpad kűadelmes hđsk o гának. Feljegyezték róla,hogy sokat fáradozott a két Thália egymásra találásán is_Stajanović -féle szobra a múzeurnban szikrázóan értel-

mes művészfejet örökít meg. Levelei is arról beszélnek, hagynagyon tehetséges és nagyon önzetlen ember volt, igazihisztrió az elhivatottam fajtájából. Egy hálás pillantást tđ-lünk is érdemel a szoborfej

DEBRECZENI JбZSEF

INDUL A SZEZ6N

r еоgrád a felszabadulásig nem volt igazi szírnhiázi vá-ros. Lélekszámához viszonyítva kevés volt az a két színpadmelynek egyikén különben is nagyrészt a pehelysúlyú m ű -fajok lenge kultuszát ápolták. Mozi se m űködött шendđszámban, igaz, hagy a meglévőket se igen rohamozta a kö-zönség. Másra kellett a mozijegy ára.

Ma, nem egészen másfél évtizeddel a nagy fordulat utánszínházi vonatkozásban is egészen más képet mutat a fđ -у áros. Van olyan este, hagy hét színházban libben szét afüggöny, ami már megfelel a mai félmilliós keretnek. Ső t,ha meggondoljuk, hogy a színházak Mekkájában, a Thália-hagyamányákkal túlzsúfolt, két milliós Béesben. húsz szín -ház előtt gyúlnak ki esténként a lámapák, a hét beagrádi ri-valda mennyiségben is biztató fényt áraszt. Ami pedig amozit illeti, ebből soha' sincs elég.

Sok látványaslságnak sok az alja, még sincsen hónapemlítésre méltó beíаutató nélkül. Ez Persze inkábba szín-padi bemutatókra vonatkozik, a mozimű sorokat irányító be-hozatali tényező k ellen állandóa panasz. Való, hogy sok a

selejtes import, de való az is, hogy a pénztárt még mindig agiccs tartja karban, nem a gondolatébresztő alkotás. Rasz-szul van, de így van, s ezen a legtanulságosabb elmeéleti ta-nulmánytik se változtathatnak. A színházi és filmízlés fej-lđdése, úgy látrszik nem annyira kritika, mint — idđ kérdése.Olyan kérdés, amelyre a fizikai és szellemi szabadságbanfelnövekvő , új réteg, a színházak és mozik jövendő kbzi$n-

773

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


sége adja meg a választ. Ez a válasz nem a vadnyugati sze-meteknek, nem a kispolgári . ábrándokat kiszoigáló színpadiféт сc 1ményeknek kedvez majd, annyi biztos. Addig azonban,azt hisszük, hasztalana tetemrehívás. A fejl ő dést lehet siet-tetni, de nem lehet megfosztani lényeges ebt ő l: a foko-zatosságtól.

Hét színpad és fúsz-egynéhány mozi önmagában elégegy fejlődésszakasznak, mert bizonyítja, hogy igazi sza-badságban a játék sztükségletté válik.

Sokszor hallania gáncsoskodó nmegjegyzést: „Konny ű aszínházaknak, állarai támogatást .kapnak". Aki így beszél,mellébeszёl. A dotáció nem érinti a színházkultúra gyöke-

reit. A telt nézőtéт, telt néгőtér, és hja színházaink az üzem-költseggel arányos belépődíjat szedhetnének, nem szorul-nának senkire. Gazdasági adottságaink jelen, sajátos alkatateszi, hogy a jegyet önköltségi áron alul' adjuk; így hozvánösszhangba a meglévő s még ínikább a megnyerend ő réteglehetőségeivel. A néző így is, úgy is, jövedelmének bizonyoshányadát költi , vagy, nem, leölti sт тnházra, s szubvencióvallehet tisztességesen fizetni a m űvészt, de nem lehet megtöl-teni a nézőteret.

Kétségtelen viszont, hagy, a művészet természetes eltár-tója a közönség és nem a közösség, a gazdasági konszolidá-ció bizonyos nem is oly távoli fokán, át is veszi majd aszerepet.

DEBRECZENI JG ZSEF

174

tNTERKONT

Egymásután robbannak a hírek azugynevezett konti-nensközi rakétáról, amellyel a Szovjetúnió lepte meg a vi-lágot. Amerika se akar lemaradni; alig néhány órával a hi-vatalos szovjet bejelentés után, Was ~hingtanból adta hírül aReuter, hogy 1120 kilométer magasban sráguldó, harmadfél-ez r kilométeres hatástugarü és nyolcezer kilométer sebessé-gű USA-rakétalöveg száguLdotta be kielégít ő műszaki si-kerrel a próbatávot. Atkazottul licitálás-jellege van a do-lognak, ezt a vak is látja. Akinek pedig szeme van, a boru-lóban levő látóhatár nagyabb karéját is áttekintheti. A su-hanó rakéták lidércfényé felhdképződéseket világít be anemzetközi diplomácia égboltján Londonban a leszerelésialbizottság tárgyalótermébe hideg széláram tört be, megfa-

gyasztatta a hangulatot és megmierevitette az álláspontokat.Bonnban a ' birodalmi gyű lés kézlegyintéssel vetette el azatomfegyver-tilalmat követelő javaslatot; a képviselő urakirónikusan mosolyogják meg ugyanazt az indítványt, ame-lyet tegnap rrlég, lelkes békeszpíccsekkel körítve, egyhang-gal, szívvel és félékkel szavaztak meg. Nagybritannia falt'_.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


tatja a nukleáris kísérleteket, s így folytathatnók mi is azi n б t felkísértő világfeszültség interkontinentális tüneteit,melyek a rakéta pályáját kísérik.

Keserves dolgok ezek. Keserves az enyhülés. reményke-dés, derűlátás közjátéka után ez a kontinensközi visszazu-hanás az aggodalom és félelem nagyhatalmi farkasvermé-be. Kiábrándító, hogy a világlapok ismét e baljós szóvaltiizködik tele kommentárjaikkat: „hidegháború". Még nemaz, de már femyeget, nem az arca még, csak a maszkja, dee maszk = félelmetes. Azt vigyorogja szemedbe, hagy a té-boly Damokles-kardját ismét fejed fölé akarják villantani,idegeidbe akarják diktálnia rémületet, elgondoltatni akar-ják a kibirhatatlari gondolatot: az ú.j háborút.

Mit csináljon ilyenkor az ember? Hova nézzen? Els ő-sorban önmagába. Mert a felelet, a riposzt, a védelemúgyis az irtózó emberlélekből fog elő törni. A kisember ra-kétája, atomágyuja, H-bombája, melyet a fegyverkezésiverseny őrülete ellen szegezhet: a bels ő ellenállás. Az ösztönvétója, mely minden borulás és borulátás ellenére meg fogjaakadályozni az intenkor_tinentális katasztrófát.

A bon~lba és az elv idegháborújában a jóakarat se fegy-vertelem. Neki iás van stratégiai fegyvere. a belátás anyag-réGzecskéiből szerkesztve. Koegzisztenciának hívják. Majd-r rm olyan ismert fegyver, minta H-bomba. A hidrogén

fojtógáza helyett .ajz élet oxigénjével töltötték s úgy kon-struálták, hogy végeredményben nem tévesztheti el a célt.Ne feledjük, hogy a világ e boruló őszén megint ebben

és csakis ebben bízhatik két és félmilliárd „in contuma-ciam" halálraítélt, akit összefoglaló szóval úgy hívnak: emberiség.

DEBRECZENIJбZSEF

77 5

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


K R O N I K A

K F T Ú J K DN Y V P E TŐF I R ŐL

Nemrégiben ekét új könyvel gyarapodott a Pet őfi-iro-dalom. •Dienes András „A legendák Pető fije" címmel kötetbefoglalta д nápi emlékezetben él ő és alakuló Pető fi-történetet,amelyeket már több évtizede gyű jt. Nagyobbára a harma-

dik és a negyedik nemzedék emlékeit ; hallomásait jegyezteföl, azokét, akiknek nagyapja vagy dédapja még a költőkartársa volt. A nép által költött Pet ő fi-legendák érdekesés ertiékes képet adnak arról, hogyan él - tovább a nép .kép-zeletében a költ ő , s milyen méretеket öltött egykor ,a népPetőfi-rajongása.

A Petőfirő l szóló másuk könyv Várkanyi Nándortól szár-mazik, címe „Az üstökös csövája". Pet őfi-dokumentumokf4ldolgozását tartalmazza. A könyvbe foglalt tanulmányokhangsúlya a ddkumentálásan van. Hasznos és fontos tudniva-lókat közöl a költő rő l, igényes összefoglalásban. Legérdeke-sebb fejezete ,a „Pet ő fi arca" című tanulmány, amely Pető fiképzőművészeti ábrázolásának adatait ismerteti, képszer űé > _ ►

is, a daguerratypt ő l kezdve a centenáris évre készült Pet őfi-szobrokig. A „Rostra" című fejezete Pet őfi március 15-i te-vékenységét mutatja be, s alapos elemzés alapján legendá-nak nyilvánítja azt a közhiedelemét, hogy Pet őfi ezen a na-pon aMúzeum Lépcső jén elszavalta a „Nemzeti dal"-t. Vár-konyi a költő halálának kérdésével is behatóan foglalkoziktanulmányaiban. Mind a két könyv Magyarországon jelentmeg.

JU GOSZLАV ÍR Ö K M ŰVEI MAGYARO RSZÁ GON

Az őszi-téli hónapokban számos érdekes m űvet jelentetmeg a budapesti Zrinyi Kiadó. Köztük a jugoszláv irodal-mat Branko Čopić elbeszéléskötete, a „Harmat a szuronyok

hegyén" képviseli. Rádiószínház címmel a budapesti Tán-csics Könyvkiadó új sorozatot indít a rádióban elhangzott

legjobb színdarabok közlésére. Az els ő két kötetben egyebekközt megjelenik Branislav Nušić „Doktor Pepiké" című szín-műve is.

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


TH OMA S MANN ISMERETLEN LEVELEI

Ágnes E. Meyer amerikai újságíró- és' írónő 300 ThomasMann-đ okwmentu тnot ajáuzdékazott a newhaveni (Connecti-cut)) Ya1e-egyetem, könyvtárának. Az átadott írások közötttöbb érdekes följegyzés van Thomas Mann-nal való beszél-getéseirő l, és a nagy német írónak egy egész sor eddig isme-retlen levele, melyet az írónőhöz intézett. Thomas Marin1938-bon kezdett levelezni A. E. Meyerrel, amikor a hitleriüldözés elő l az USA-ba menekült. Egészen a haláláig (1955)minden hónapban legalább egyszer fölkereste soraival, tá-jékoztatva ő

t irodalmi munkásságáról, filozófiai és politikainézeteirő l, sőt magánügyeiről is.A Yale-egyetem könyvtára, amelynek már eddig is volt

néhány Thomas Marin-kézirata az újabb dokumentumokkalgazdag kútfő lett a Thomas Mann-kutatók számára.

EZ AZTÁN P ÁLYÁZATI TÉMA !

Az augusztus 3-i Le Monde nemzetközi pályázatot hir-detett publicisztikai írásra, regényre vagy nove І І akötetre,mely az Atlanti Szövetséget dics ő íti.

Minden komanentár fölösleges.

EREDETI BALETT-TÉMA

A Kopenhágai Királyi Balett Színház három dán balett-

mű . eredeti bemutatójával nyitja meg az évadat. Az egyikkorapozíció cinre Láz. Témája egészen különleges. Meséjét a

Királyi Balettiskola orvasa, H. R. Kragsgaard írta, s a ko-reográfia is tő le ered. A Láz egy emberi szervezet bakté-riumokkal vívott harcáról szól. Az ember ,vörös vérsejtjeitbaktériumok támadják meg. Adáz viaskodás alakul ki avérsejtek a baktériumok között. A valságos pillanatbanazonban beugrik a penicillin és elpusztítja a támadókat.

A Láz zenéjét Ole Schmidt írta.

777

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


MEGHALT

Shalom Asch

11,81-ben született Lengyelországban. Еlete nagy részétAmerikában töltötte el. Cionista volt, s 1956 februárjábanIzraelben telepedett le. Londonban halt meg, július 10-én.

Könyvei milliós példányban jelentek meg. és sok nyely-re lefordították. Egyik legismertebb alkotása a Pétervár,Varsó, Moszkva regénytrilogia.

Curzio Malaparte

C. Malaparte (valódi neve: Kurt Erich Sutkert) 1898=bonszületett Olaszomszágban. Diplomáciai pályán indult, majdújságíró lett, kés őbb, író. A fasiszta uralom idején hosszabbideig be volt zárva. Július 19-én. halt meg egy rámai kli-nikán agytumomban. Irodalmi pályafutását 1921-ben kezdteaz „Átkozott szentek lázadása" című regényével. Legneve-zeteselbb műve a „Kaputt" (1948) és „A bőr" (1950) című re-

génye, világhírnevet szerzett velük. Mű

veiben jellegzetes ,aborzalmak éq a morbidságok hangsúlyozása.Már halálos beteg volt, amikor a katolikus egyház mes-

terkedni kezdett, hogy magához hódítsa és megtagadtassavele életszemléletét, alkotásait. Halála után nagy politikaivita folyt az olasz sajtóban hovatartozásáról, mivel több pártis ki akarta sajátítani magának.

Curzio Malaparte életével és munkásságával mondtameg, hogy mely tábornak volta harcosa.

Emil S. Petrović

Az Okućane melletti Lađ evac faluban született 1896-ben. Már karán megmutatkozott tehetsége. Els ő könyve (hu-moros elbeszélések) 19 éves ko гrában jelent meg. 1926-bonközre adta első verseskötetét is, a „Nyugtalan álmok lírá-já"-t. ,Az ismeretlen h ős című regénve (1934), amelyben há-borús élményeit jegyezte föl, díjat kapott a Szerb Tudomá-nyos Akadémiától és a Hét M űvészet Akadémiájától. A má-sodik világliáibo7 -ú előtt jelent meg a „Körök a vízen.", a„Tetten" és „A harirladik kategória" című regénye. Kiadotttöbb elbesr Ρ éléskötetet is. A szarajevói Szvjetloszt Könyv-

kiadó nemrégiben adta ki utolsó regényét, „Lassú da-gály"-t.

Emil S. Petrović az irodalom mellett tevékenyen. kivetterészét a társadalmi xnurnkábаn is.

Főszerkesztő je volta „Zivot" című irodalmi folyóiratnak.

8

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


TARTALOMMUTATO

Hajtényi Mihály / Találkozás a regi várossal — — — 685

Németh P. István / Janika mosolyog689

Fehér Ferenc / Tiszaparti vallomások — — 693

Major Nándor / Az almafa700

Saffer Pál / Emlék70 3

Laták István / Еjjel a Tiszán70 8

Stevan Raič kovié /Két folyó71 5

Bagdánfi Sándor / Az írót lel ő tték71 7

Uébel Lajos / Nyári dalfoszlányok72 1Dési Abe1 / Az álam keresése724

Németh István / Az erd ő és a magányos fa — — — 726

Simin-Boschan Magda / Asszonyok útja — — — -- 730

Festő d é a művésztelepekrő l734

Majfiényi Mihály / Heltai740

Boško Petravié / E1 ő1járó beszéd az irodaiamról és a

közönségrő

l való vitához — — — — — -- —4 5

Lányi István / Dubrovniki utóhangok — — — — 750

B. Szabó György / A ljubljanai nemzetközi grafikaikiállítás754

Debreczeni József / Kedvetlen író kedves könyve — — 76 2

Bari Imre / Realista modernizanus — modernista realiz-,mus765

Bálint István / Két világ és mégis égy — —69

FЕYSZ6Rб772

KRбNIKA776

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


IRĐDALMI, MÚVÉSZETI, TARSADALOMTUDOMA-NYI FOLYIIRAT, 1957 S2EPTEMBER KIADJA A MA-GYAR SZо LAPKIADI VALLALAT. - SZERKESZ-TŐSÉ G ÉS KIADOHIVATAL: NÖVI SAD, VOJVODEMIŠIŐA 1, - CSEKKSZÁMLA: 300-T-255. - ELŐ -FIZETÉSI DfJ: EGY ÉVRE 500, FÉLÉVRE 260,EGYES SZÁM ARA 50 DINAR. - KÉZIRATOKATNEM ORZUNK MEG ÉS NEM ADU°?K VISSZA. -KÉSZÜLT A SZUBOTICAI MINERVA. NYOMDABÁN

h i d

7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


7/28/2019 Híd, 1957/9. szám


t társad в bmtudomá п u irodabor rnü vészet társadalom tudom ány irodabm m iivészet társadalomtud

Documents

Híd, 1957/9. szám