HARGITAI EVELIN GABRIELLA

PAP ENDRE KÖLTŐI PÁLYÁJA BALLADÁINAK TÜKRÉBEN

„a nap fénye mellett a csillagoké is figyelemre méltó”1

Pap Endre életművének e kis terjedelmű részéről nem lehet úgy szólni, ahogyan ismert és kanonizált szerzők esetében szokás. Az 1817—1851-ig élt költő, író, jogász, országgyűlési követ, közoktatási minisztériumi tanácsos (és sikertelen lapalapító) irodalmi tevékenységét két tényező is háttérbe szorította, egyrészt a költő felől (nem volt ideje kibontakoztatni „költői tehetségét”2), másrészt a recepció oldaláról (nem a művei kerültek a figyelem középpontjába). E két tényező bővebben a következő: országgyűlési követként, minisztériumi tanácsosként végzett munkáját olyan jelentősnek ítélték, hogy még a Magyar irók arczképei és életrajzai3 című gyűjtemény is csak szűkszavúan szól Pap Endre műveiről, de még egy irodalmi antológia4 sem a közölt vers kapcsán (amely egyébként egy Lessing-fordítás5) ír a szerzőről, hanem közéleti szerepét mutatja be. Másfelől az a körülmény, amelynek jelentős hatása lehetett volna Pap Endre költészetére, szintén annak hátráltatójává vált.

1 VÁCZY János, Pap Endre élete, Fővárosi Lapok, 1886/283. 2 FENYŐ István, Petőfi költő-barátai=PÁNDI Pál (szerk.) A magyar irodalom története, III., Bp., Akadémiai, 1965, 729. 3 Magyar irók arczképei és életrajzai I., Pest, 1858, 101-102. 4 KERTBENY Károly Mária, Album hundert ungrischer dichter, Pest, 1854. 5 Pap Endrét kortársai elsőrangú fordítónak ítélték. Pl.: Magyar irók, 102. (Különös, hogy e munkái is nyom nélkül feledésbe mentek. Cicero, Goethe, Uhland és Lessing műveit ültette át magyarra.)

Pap ugyanis Kölcsey Ferenc jurátusa volt, vagyis hatalmas lehetősége lett volna mesterétől tanulni. Ám a felfokozott hangulatú történelmi időben nem nyílt lehetőség a költészeti témájú eszmecserére (legalábbis Molnár József tanulmánya6 ezt sugallja). Pap Endre feladata volt a Wesselényivel való levelezést hozni-vinni, majd Kölcsey halála után minden erejét a nagy költő emlékének megörökítésére fordította.7 Az a viszonylag kevés vers, amelyet rövid életében alkotott, inkább csak irodalmi indulásáról adhat képet, csupán felvillantja azokat az utakat és lehetőségeket, amelyek felé a későbbiekben indult volna a költészete.8 Érdemes idézni Kemény Zsigmondot: „a világosvári fegyverletétel után Pestre költözött, hogy napjait kizárólag az irodalomnak szentelendi, de korai halála (…) megsemmisíté a fényes reményeket, melyekre folytonosan emelkedő tehetsége jogosítá az irodalom s nemzeti fejlődésünk barátait”.9 Alkotásai közül érdekes módon éppen a balladáiról esik a legkevesebb szó, pedig mind a műfaji hagyományhoz való viszonyuk és korabeli elismertségük,10 mind sajátos kifejezésmódjuk kiemeli ezeket az életmű többi darabja közül. Érdemes tehát áttekinteni Pap Endre irodalmi pályáját, különös tekintettel balladáira. Az életrajz—figyelembe véve, hogy a költő közéleti munkásságáról több szöveg is született már—csak irodalomtörténeti vonatkozású mozzanatokat tárgyal. Azonban a további kutatás során helye lehet egy „mikrotörténeti” módszertannak is, hasonlóan ahhoz, ahogyan Szilágyi Márton revideálta Lisznyai Kálmán pályáját.11

6 MOLNÁR József, Pap Endre levelei Szemere Pálhoz, Kölcsey Ferenc szobrának létrehozása ügyében, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1969/3, 57-73, 1969/4, 55-73. 7 MOLNÁR, i. m., 1969/3,61., Pap Endre levele Szalay Lászlóhoz, 1839. július 7. és 29. OSZK Levelestár 8 FENYŐ, i. m., GELENTZEY MIHÁLTZ János, A feledésbe ment költő, Nyitramegyei Közlöny, 1899/38. 9 KEMÉNY Zsigmond előszava= PAP Endre, Költeményei, Franklin, 1905, 6-12. 10 Hozzá kell tenni, hogy a Pap-recepció „értelmiségi recepció”, a közönségnek a műveire adott válaszai nem ismertek. 11 SZILÁGYI Márton, Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai, Bp., Argumentum, 2001. (Irodalomtörténeti Füzetek, 149.)

A Szatmár megyei Zsarolyánban12 született Pap Endre Debrecenben kezdte tanulmányait, de Sárospatakon szerzett diplomát. „Csinos verseket” írt és a nyelvművelő társaság tagja lett.13 Első publikációi a balladához köthetők: a Parthenon antológia közölte verseit. Az első kötet előszava kiemeli, hogy a műveket a sárospataki ifjúság közül a „lelkesebbek, szorgalmasabbak” írták.14 Papnak a II., 1837-es kötetben jelentek meg a munkái. A Balladák és románczok című fejezet tartalmazza a Vérútcza és A szirti ház című balladát és A fogoly-t, amely „balladás hangulatú”.15 Pap balladái sokkal nagyobb elismerésben részesültek, mint a többi munkája. Kétszer nyert a Kisfaludy Társaság pályázatán.16 Először 1838-ban a Béla herceg (amelyet Szemere Pállal „ corrigáltatott”17), majd a Géza aratott sikert. Előbbi alkotása sokakból irigységet váltott ki. Kazinczy Gábor ekkor vált Pap vetélytársává, feszült viszonyukról több levél tanúskodik.18 Kazinczy 1837-ben ismerte meg Pap Endrét. Ekkor még jólelkű ifjúnak nevezte őt Erdélyi Jánoshoz írt levelében,19 ám rokonszenve Pap győzelme után szakmai féltékenységgé változott.20 Úgy vélte, hogy a zsűri Erdélyi Jánosnak tulajdonította a Béla herceget, nem a szöveget találta kiválónak. Érdekes indokot hozott fel önmaga mellett: azért kellett volna nyernie, mert „én egy éjt (…) izzadt[am] (ti. a pályamunkán)21. Hogy Pap Endre

12 Egyébként az irodalomtörténeti kézikönyv (Kemény Zsigmond nyomán) helytelenül Zsarolya községnek nevezi Pap Endre szülőhelyét, Zsarolyánt. 13 PÁLMÁNY Béla, Pap Endre, kézirat. Ld. 51. lábj. 14 MAJOROS András előszava=Parthenon, 1834, 9. 15 MOLNÁR, i. m.,1969/3, 58. Molnár szerint az I. kötetben is jelentek meg „verses és prózai” Pap-művek, pedig a költő neve nincs a szerzők között. Mivel Molnár— szokásától eltérően—nem adott meg pontos adatokat, arra lehet gyanakodni, hogy Papé az egyik álnév. Ám ezt bizonyára jelezte volna. Tehát az adat kérdéses. 16 MOLNÁR, i. m., 1969/3, 60-62. 17 MOLNÁR, i. m.,1969/3, 59. 18 A legfontosabbnak átirata a Szövegközlések részben található: Pap Endre levele Kazinczy Gáborhoz, Szatmár, 1844. nov. 27. OSZK Levelestár 19 U. ott. 20 MOLNÁR, i. m., 1969/3, 60. 21 U. ott.

mennyit „izzadt” az általa beadott szövegen, nem tudni. Ez azonban fontos mozzanat, mert csak itt jelenik meg „ihletett költőként”, aki egy gyorsan papírra vetett művével kitűnik az elismert művészek közül, és vele szemben áll a poeta doctus. A zsarolyáni férfi egyébként minden levelében munkaként szólt műveiről, az írást nem elsősorban ihletett teremtésként fogta fel. 1847. június 12-én közölte Szalay Lászlóval, hogy felhagy az ügyvédkedéssel, és minden idejét a művészetnek szenteli.22 Még ekkor is munkáról beszélt, „főállású” költőként is dolgozni akart művein. Pap nem tudott megfelelni az utókor elvárásainak, amelyek Petőfit állították mércének a XIX. század első felének nem kiemelkedő költői elé.23 Egyfajta lángoszlop-szerepet követeltek tehát a tárgyalt szerzőtől. A Kazinczy Gáborhoz írt levél tehát azért különleges, mert talán az egyetlen, amelyben Pap öntudata szólal meg: „[Ormós László] kéziratai nekem ígértettek (…) volt-e joga önnek Ormós’ hagyományai – ’s közöttök az én leveleim átvételére?”. Úgy védelmezte Ormós László verseinek kiadási jogát, mintha saját tulajdonáról lett volna szó.24 Pap Endre irodalmi tevékenysége élete rövidsége ellenére is szélesre nőtt. Bajza Józseffel, Fáy Andrással,25 Szalay Lászlóval26 levelezett, utóbbi 22 „Én az ügyvédi pályát teljesen el akarom hagyni, agentiáim’ egy részét már le is tettem. A’ szertelen mozgó élet után, mellyet hét évig éltem, nagyon vágyom nyugodni, az az olly munkára adni magamat, melly mellett lehet nyugodni.” Pap Endre levele Szalay Lászlónak, Szatmár, 1847. június 12. OSZK Levelestár. Korábban így vallott erről: „Tudod tán, hogy pályámra nem szívem vonzott, hanem a’ kénytelenség hurcolt: élnem kelle. Igyekeztem én igy is szépíteni útamat, de ez’ útat kerüli a’gratia. Közmondás, hogy az ügyvéd elveszti lekét” Pap Endre levele Szalay Lászlónak, Patóháza, 1844. június 6. OSZK Levelestár. 23 FENYŐ István, Petőfi költő-barátai=Pándi Pál (szerk.) A magyar irodalom története, III., Bp., Akadémiai, 1965, 729-730. 24 Érdemes volna felkutatni esetleges további leveleket is a Pap—Kazinczy –vitával kapcsolatban. Akár egy „pennaháborút” is rekonstruálni lehetne így. 25 Ld. itt közölt levelét. 26 Pl. Kölcsey műveinek összkiadása ügyében, egy levél (1839. július 7-én kelt Pozsonyban, OSZK Levelestár) a 2001-ben megjelent Kölcsey-kritikai kiadáshoz is fontos adatokat tartalmaz, mert felsorolja a Pap által ismert Kölcsey-verseket, keletkezési idejüket és körülményeiket is tárgyalva. A kritikai kiadás több mint nyolcvan helyen hivatkozik Papra. A hírlapi munkáról a Szalaynak Patóházán, 1844. június 6-án írt levél tanúskodik. (OSZK Levelestár)

lapjához is meghívta. Petőfi Sándor barátja (és házasságának egyik közvetítője) volt.27 Kölcsey Ferenc és Ormós László műveit gondozta. 28 Eötvös József regényéről verset írt (Eötvös Carthausijára),29 és levelében lelkesen számolt be a szerző hazatértéről.30 Hiába kérte barátait, hogy „versei felett mondjanak ítéletet”, ő viszont megtette ezt Adorján Boldizsár írásaival. Ebben az egyetlen (fennmaradt) kritikájában „Bódi” lengyel balladáját ítélte a legjobbnak.31 Ismét egy olyan forrás, amely a tárgyalt műfaj kitüntetett szerepét igazolja. Pap Endrét elsősorban az Erdélyi Híradóban és a Pesti Hírlapban megjelent politikai cikkei tették ismertté.32 Sok műve jelent meg antológiákban,33 de ezek legtöbbje alkalmi vers, emlékkönyvbe írt köszöntő.34 Ezek közül kiemelkednek a Kölcsey Antóniához, az államférfi unokahúgához címzett költemények. A lány nem vált múzsává, az udvariaskodó versek egyszerű ajándékok, amelyekből hiányzik a címzett alakjának egyénítése. Papnak házassági szándékai voltak, ám Antónia Wesselényit szerette, reménytelenül.35 Pap nemcsak a Bélával és a Gézával, hanem más, narratív jellegű költeményekkel is sikert ért el. 1841-ben jelent meg az Ének a magyar

27 PETŐFI Sándor, Összes prózai művei és levelezése, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974, 565., valamint Pap Petőfihez írt levele a 494. oldalon. Pap feleségének gyászjelentésében (Vasárnapi Újság, 1899/49.) szerepel, hogy az asszony megtartotta emlékül Petőfi sétabotját. 28 Az elkészült Kölcsey-kötet példányai nehezen keltek el. Erről vall a Szalay Lászlóhoz Pozsonyban, 1839. július 29-én írt levél, amely az ún. Előfizetési jelentést is tartalmazza. (OSZK Levelestár.) 29 Vö. SŐTÉR István, Eötvös József, Bp., Akadémiai, 1953., 53, 56. 30 Pl. Szalay Lászlóhoz, Pozsony, 1839. július 29.: „Hála istennek Pozsonyban is van egy lélek, ki a’ Carthausit épen úgy szereti, mint én, ’s minden szót elnyel, a’ mi Eötvösröl mondatik, hevül érette, és remeg örömében.” (OSZK Levelestár) 31 WALLENTÍNYI Dezsőné, Pap Endre két levele Adorján Boldizsárhoz, ItK, 1917, 93. 32 Magyar irók… 33 Legújabban: Hét évszázad magyar versei, szerk. SZABOLCSI Miklós, Bp., Szépirodalmi, 1978., I, 1069. és Egymaga egy hazát. Kölcsey Ferenc a magyar költészetben, gyűjt., vál., szerk., jegyz. BÉNYEI József, Nyíregyháza, 1990. 34 KÖLCSEY Antónia Naplója, vál., gond., utószó, jegyz. GÁBOR Júlia, Bp., Magvető, 1982. 35 MOLNÁR, i.m., 1969/3, 61.

alkotmányról,36 amelyet korábban Szemere Pálnak küldött el. Ezt is a Kisfaludy Társaság pályázatára írta, de ezzel már nem diadalmaskodott. Mégis nyert, mégpedig Szemere elismerését: „előre megjutalmazottnak érzem magam, mert nyertem, édes Uram Bátyámtol ollyan szép levelet érte, a mi szívemnek kedves kincse.”37 Pap Szemerét tekintette mesterének a poézis terén, erről is itt olvashatunk. A „szép levél” bizonyára dicsérte az alkotmányról szóló éneket. Viszont Kölcsey, a mester, Papot csak „magyar literatúrával” is foglalkozó ifjúnak nevezte.38 Korábban már szó volt róla, hogy a Petőfi-recepció torzította Pap Endre műveinek megítélését. Figyelemre méltó éppen ezért, hogy adott esetben hasonló poétikai témát mennyire különböző nézőpontból dolgoznak fel. A különbséget jól érzékelteti Pap Endre Kis gyermek halála és Petőfi Kisfiú halálára című verse. Mindketten felvetik a korán elmúlt élet hiábavalóságát, de Petőfi tagadja ezt. Petőfi művének utolsó sorát a dátum (1848. áprilisa) is magyarázza, a Kiáltottad: éljen a szabadság! csattanószerű befejezés az emberi élet céljáról alkotott felfogást is jelzi. Petőfi az egyén közösségi helyét tette előtérbe. Pap Endre munkája azt állítja, hogy a gyermek szenvedése felesleges volt. Itt a család fájdalma kerül előtérbe, ahogyan a Pap-művek többségében érzékelhető: ő szubjektumközpontú, a család vagy a természet harmóniájáról szóló írásokat hagyott hátra. A munkásságát tárgyalók sokszor felvetik a kérdést, vajon a viharos történelmi korszakban miért nem írt (több) hazafias tárgyú művet. Fenyő István erősítette meg Zádor véleményét: voltak Papnak „eszméi”,39 merengő művei a „korabeli sápadt lirizmus” burkától megfosztva valós elégedetlenséget mutatnak. Egyébként a Szemeréhez írott levelek is erre vallanak. Figyelembe kell venni a reformkori sajtó helyzetét is: a cenzúra

36 MOLNÁR, i. m., 1969/4, 65. 37 Pap Endre levele Szemere Pálhoz, Pozsony, 1839, október 31., közli MOLNÁR, i. m., 1969/3, 65-66. 38 MOLNÁR, i. m., 1969/3, 59. 39 FENYŐ, i. m., 729.

is gátat szabott az eszmék kifejtésének. Erre a tényezőre hívta fel a figyelmet Gyulai Pál is az 1905-ös Pap Endre-kötet előszavában. A Szemere Pálhoz írt episztola csak itt, a harmadik kiadásban jelenhetett meg, többek között ilyen sorai miatt: Háromszínű zászlón három színt hordoztak, Melyeknek a vén föld megrendűlt jelére: A nemzet harczra kelt, a nemzet áldozott, Kincse nem volt drága, becses nem volt vére. Vagy: Hol egy egész haza, egy nemzet veszett el. Vagy: Oh, ha teljesednék reményeid szerint… Ha felderülne még napja a magyarnak!… A kortárs társadalmi közeg áttételesen általánosított kritikája Pap Endre balladáiban szólal meg. A kegyetlen háborúról beszél a talán legmegrendítőbb mű, Az elváltozott pásztor. A történelmi téma mögött pedig örök érvényű erkölcsi tanulság húzódik meg a Béla, a Géza és a Botond bárdjáról című versben. A Parthenonban megjelent A fogoly, a Vérútcza és A szirti ház szintén felvet szociális-morális dilemmákat. A balladák részletes tárgyalásához elengedhetetlen a korpusz tisztázása. A Parthenon antológia II. részében megjelent A fogoly, Vérútcza, A szirti ház a Balladák és románczok között található. Molnár József balladás hangulatúnak nevezte ezeket.40 Szerinte az utóbbi kettő elbeszélő költemény. Tompos József a ballada műfajának történetéről írt könyvében megjegyzi, hogy Kölcsey nem tudott megbékülni a ballada

40 MOLNÁR, i. m., 58.

poétikai szabályaival.41 Talán Pap Endre is egyénien értelmezte a műfajt, ezért merülhetnek fel kétségek műveinek ballada-mivoltával kapcsolatban. A balladák közé sorolt művei valóban közelebb állnak az elbeszélő költemény-műfajához, kifejtettségük és a feszültség hiánya miatt. Néhol viszont már Arany János felé mutató mozzanatok is felfedezhetők, és néhány mű a népballadák egyes változataival is rokonítható. (Főként Az elváltozott pásztor és a Vérútcza). Maga Pap Endre vagy a szerkesztő, Ormós László intenciója miatt kerülhetett a három említett mű a Parthenon Balladák és románczok című fejezetébe, ezért érdemes ezeket balladaként tárgyalni. Csak A fogoly hagyható ki, mert az inkább csupán „balladás hangulatú”. (Pap Bajzának írt levelében a Vérútczát balladaként említi, tehát az és A szirti ház biztosan része a korpusznak.) A Pap Endre-kötetben a Balladák. Tanköltemények. Allegoriák. című részben, tehát a többi műtől elkülönítve található a Béla, a Betty dala, Géza, az Ének a magyar alkotmányról, a Botond bárdjáról, Az elváltozott pásztor, a Kölcsey sírjánál, és az Egy házasság a másvilágban. Fordításai és átdolgozásai is e műfajok közt találhatóak, Heine, Goethe és Uhland a saját műveire is nagy hatást gyakorolt. (Mint stilista és műfordító elsőrangú – mondta róla Kemény Zsigmond42.) A Béla és a Géza ballada-mivoltát a Kisfaludy Társaság pályázati kiírása is igazolja. Az elváltozott pásztor egyértelműen megfelel a műfaj szabályainak. A Betty dala, az alkotmányról írt mű és a Kölcseyről szóló dialógus, valamint az Egy házasság a másvilágban kihagyható a vizsgálódásból. Ezt a kötetbeli alcímek, műfaj-meghatározások is indokolják. A Botond bárdjáról inkább elbeszélő költemény. Végig a hős személye áll a történet középpontjában. Zádor sorolta a balladák közé, nyilván a Pap Endre-kötet alapján, hiszen az a Balladák. Tanköltemények. Allegoriák fejezetbe sorolta a művet. Műfajmegjelölése szerint egyébként Vitézi dal, vagyis nem ballada, hanem hősének jellegű költemény. Szerzője alig alakította át

41 TOMPOS József, A magyar ballada története, Kolozsvár, 1909, 156. 42 KEMÉNY, i. m.

a mondát, szinte csak versbe foglalta, a balladák minden jellegzetessége hiányzik a műből. Pap Endre itt már a többi balladájára jellemző ellentétes és párhuzamos szerkesztést sem alkalmazta, a versforma sem olyan bonyolult, mint a korábban említett művek esetén. A párbeszédek sem hordozzák a történetfeltáró funkciót, és egy pillanatig sem merül fel a pusztulás lehetősége. Továbbá egy hős individuális tette a téma, nem a közösség sorsát hangsúlyozza a szerző. Egyébként a kötetbeli alcím és a Zádornál szereplő kategória azt sugallja, mintha a ballada Pap olvasatában gyűjtőfogalom lenne. Ezt az is megerősíti, hogy még az „egyértelműen” balladának nevezett (ld. pl. a pályázati kiírást, fejezetcímeket) művek sem egységesek. Főként a narrációs technikákban térnek el a művek, noha mindben erőteljes az objektivitás és a prózai, történet-elbeszélő jelleg. Ezért valószínű, hogy Pap Endre (és kortársai, műveinek összeválogatói és kötete szerkesztői) számára a ballada történetet előadó műfajok gyűjtőfogalmát jelentette. Pap Endre Bajza Józsefhez intézett levelében a Vérútcza mellett említi a III. Endre és a Csák című versét.43 Ezek egy kötetben sem szerepelnek, nem tudni, mi lett a sorsuk. A levél elején még csak arról van szó, hogy Bajza megkapta az Endrét, a Vérútczát és a Völgye zöldellő... kezdetű művet. A levél végén Pap a „Tekintetes ur” gondviselésébe ajánlja a III. Endrét, a Csákot és a Völgye zöldellő… kezdetű dalt. A két felsorolás a középső tagban különbözik. Nem valószínű, hogy Pap újabb verseket küldött Bajzának, hiszen értelmetlen lett volna újból mellékelni két, már átadott művet. A tévedés is furcsa lenne. A Vérútcza másik címe nem lehet Csák. A Csák így valószínűleg egy felkutatásra váró ballada, ahogyan a III. Endre is. A „és azok mellyek még szobám’ falai közt rejteznek” utalás is sürgeti a további kutatást. A másik, Bajzához írt (és itt közölt) levélben is szó van egy elküldött műről.44 Egyelőre tehát összesen öt egyértelmű ballada (Vérútcza, A szirti ház, Béla, Géza, Az elváltozott

43 Pap Endre levele Bajza Józsefhez, 1837. ápr. 1., OSZK Levelestár. Ld. a Szövegközlések között.. 44 „bátor valék ez újabb dolgozást egyenesen közleni” Pap Endre levele Bajza Józsefhez, Nagykároly, 1838. április 3.

pásztor) egy balladaszerű vers (A fogoly) és két ismeretlen szövegű (III. Endre, Csák) ballada alkotja a korpuszt. Felmerülhet az is, hogy egy versnek több szövegváltozata lehet, hiszen Pap leveleiben beszámolt arról, hogy átdolgozta némely művét. Ezért elengedhetetlen a kéziratok felkutatása. A fogoly egy sorát érdemes kiemelni. A „csak te élj, szabad hazám!” később a Béla mottójává vált, bár csak a Kisfaludy Társaság egyik évlapja közli a vers mellett: „Neked élni kell, o hon”. Pap Endre poétikai elvei nehezen rekonstruálhatók, mivel nem hagyott hátra elméleti munkát, leveleiből pedig csak közvetett következtetéseket lehet levonni. Korábban már szó volt róla, hogy munkának tekintette a költészetet, talán a sárospataki nyelvművelő társaság hatására. A ballada fogalmát is tágan értelmezte. Ilyen verseiben inkább a narratív jelleg uralkodik, a feszültségkeltést elsősorban a paralel szerkezetek adják. Pap tisztában volt vele, hogy költészete (még) elmarad Kölcseyé és Petőfié mögött. Kevésnek tartotta saját szavait arra is, hogy méltó emléket állítson mesterének. Otthonosan mozgott viszont a magyar irodalmi életben, levelezett Bajza Józseffel, Fáy Andrással, Kemény Zsigmond is a barátja volt. Pap állította össze Kölcsey verseinek első teljes kiadását. Ez máig kiindulópontja az újabb köteteknek, Pap gondos munkája okán. Művei tehát nemcsak egy dilettáns poéta időtöltésének termékei, hanem egy tudatos, bár korlátozott irodalmi munkásság részei. A fentiek alapján könnyen cáfolható az érdektelenség vádja, amely sokáig megakadályozta Pap Endre munkásságának kutatását. Verseinek nagy részét zsengéi adják ugyan, és sok bírálat érte lírai szenvelgése, mesterkéltsége miatt, tanulmányozása reformkori irodalmunk, főként a ballada történetének megismeréséhez is nyújthat új adatokat. Pap Endre költészetéről keveset, balladáiról szinte alig írtak. A kortárs recenziók inkább csak ismertetik azokat. Kötete megjelenéséről Zádor (Stettner) György tudósított 1852-ben.45 Ő is kiemelte, hogy inkább a

45 ZÁDOR (STETTNER) György, Pap Endre hátrahagyott munkái, Pesti Napló, 1852. szept. 1., szept. 3. és Magyar Hírlap, 1852. szept. 10.

„stúdium és a műgond” dominál műveiben. Bizonyára a balladákra vonatkozik az a megjegyzés, hogy nem annyi „írrel” dolgozott, mint Garay. Zádor a Pap-versek szónokiasságát a gondolatok hiányával magyarázta. A Balladák. Tanköltemények. Allegoriák. csoportját „a legszegényebb osztály”-nak tartotta, a drámai erő hiánya miatt. A kijelentés igaz, bár nem általános érvényű, Az elváltozott pásztor kivételt képez. Zádor műfaj szerint csoportosította a fejezet darabjait, a Botond bárdjáról is a balladák között szerepel. A cikk fontos része még a Papot ért legfőbb bírálatra adott válasz. Sokan kifogásolták ugyanis a versekben az eszmék hiányát. Zádor ezzel szemben hangsúlyozta, hogy voltak Papnak „eszméi”, csak ezekkel tisztán bánt, műveit lírai kerekség és egység jellemzi. Váczy János 1886-ban írta meg Pap életrajzát.46 Ő a Bélát balladaféle költeménynek minősítette. Pap érdemei között szólt arról is, hogy műveiben nincsenek lélektani botlások. Kiemelte, hogy a kisebb tehetségű, de „érezhető hatást tett” írókat is tárgyalni kellene, mert ők is a nemzeti fejlődés részévé válnak. Érve rávilágít arra, hogy a költőzsenik nem elszigetelten, hanem más, kisebb szerzők közegében, azok hatásait is befogadva válnak halhatatlanná. Így Pap Endre művei, tehát balladái is, alakították irodalmunkat. Zlinszky Aladár, Arany ballada-forrásairól szólva kiemelte, hogy Arany már a fejlődés magas fokán találta a tárgyalt műfajt.47 Talán Pap művei is hozzájárultak a formálódáshoz. Gelentzey Miháltz János már feledésbe ment költőnek nevezte Papot 1899-es cikkében.48 Szerinte a balladák nélkülözik a drámai gyorsaságot. A következő írás 1917-es, Wallentínyi Dezsőné ekkor tette közzé Pap két levelét Adorján Boldizsárhoz.49 Az elsőben a zsarolyáni születésű férfi írónak nevezi magát (és nem költőnek). A prózai jelleg valóban sok helyen érződik műveiben. A második levél tartalmazza az egyetlen, Pap

46 VÁCZY János, Pap Endre élete, Fővárosi Lapok, 1886/ 283, 2059-2061, 1886/284, 2067-2069. 47 ZLINSZKY Aladár, Arany balladaforrásai, ItK, 1900, 1. 48 GELENTZEY Miháltz, i. m. 49 WALLENTÍNYI, i. m., 91-93.

által írt kritikát, amely csak néhány sorból áll. Ez „Bódi” lengyel balladáját dicséri, de nem tudni, milyen szempontok alapján, ezért nem rekonstruálható belőle Pap balladaelmélete. Egészen 1965-ig nem publikált senki a szerzőről, hosszú idő után az irodalomtörténeti kézikönyv tett róla először említést. 1969-ben jelent meg Molnár József tanulmánya, amely Papnak Szemere Pálhoz írt leveleit kísérte. 50A szöveg bizonyára alapos kutatás eredménye, eltekintve a Parthenon I. kötetével kapcsolatos felületességtől. Legújabban Pálmány Béla, az Országgyűlés levéltárának és könyvtárának igazgatója folytatott kutatásokat Pap Endréről, elsősorban történeti szempontból. Kézirata hasznos hátteret nyújt az irodalmi elemzéshez is.51 Pap kötete, amelynek három kiadása látott napvilágot,52 érdekesen osztja fel és sorolja műfajokba a műveket. Versekből áll az első csoport, prózai alkotásokból (ezek zömmel fordítások) az utolsó, míg a köztes kategória igen vegyes: balladák, tanköltemények és allegóriák találhatók benne. Az egyes csoportokon belül időrendben sorjáznak a művek. A köztes szó nem véletlenül szerepelt az imént: a 2. egység (egyébként egymáshoz „hasonló”) műveinek a versektől való különválasztása felhívja a figyelmet a balladák sajátos helyére. Pap Endre maga gyűjtötte össze verseit egy esetleges kötet számára, tehát akár a saját elképzelése is lehetett ez a felosztás, bár a korban nem volt egyedülálló. Mivel a ballada sem általánosan, sem a Pap Endre-életműben nem illeszkedik az egyéb 50 MOLNÁR, i. m. 51 Kézirata elektronikus formában, egy parlamenti dolgozó közbenjárására jutott el hozzám, miután Kónya József, Zsarolyán polgármestere felhívta rá a figyelmemet. A talán lexikoncikknek készült tanulmány adatokat közöl Pap Endre életútjáról, főként közéleti tevékenységéről, irodalmi munkásságára azonban nem tér ki. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Kónya Józsefnek, aki készséggel és lelkesedéssel válaszolt kérdéseimre. (Éppen kapcsolatfelvételünk idején nevezték el a község művelődési intézményét Pap Endréről. Egyébként a település a költő tiszteletére versíró versenyt rendezett és emléktáblát avatott.) Köszönöm továbbá Pálmány Bélának, hogy ismeretlenül is hozzáférhetővé tette számomra tanulmányát. 52 PAP Endre, Hátrahagyott munkái, kiad. CSENGERY Antal, KEMÉNY Zsigmond, Pest, Emich és Eisenfels könyvnyomda, 1852, I-II., Franklin, 18752, bev. GYULAY Pál, Bp., Franklin, 1905.

versek közé, az e műfajú műveket okkal lehet külön tárgyalni. A műfaj elkülönülésére sok más szerző mellett Horváth Károly is rámutat: „a líra és az epika határán áll”.53 Az elváltozott pásztor a legdrámaibb Pap-ballada. Komplex szerkezetében minden szó kapcsolatban áll egymással, a paralelizmusok és ellentétek szövedéke tömör és feszült hangulatú művet eredményez. A konfliktus mélyen, implicit módon van jelen a balladában. A narráció szinte magától értetődőnek tünteti fel a háborút: Sokszor telelt az ér oldalán a hegynek, Míg a háború folyt. A néhai pásztor zászlók alól végre Honába vándorolt. Az ilyen elbeszélői eljárás több népballadánkban is megfigyelhető, a „balladai homály” része is lehet. A pásztor végig passzív marad, ez némileg csökkenti a dramaturgiai feszültséget, bár növeli a pesszimista kicsengés erejét. A mű szintaktikai rétege is ezt erősíti. Kevés olyan ige van a versben, amelynek a pásztor az alanya, és azok is csak érzelmeket fejeznek ki, nem akaratlagos cselekvést. (Még a vándorolt is a rezignáltságot jelzi.) A pásztor sem a háborúba hurcolása, sem szerelmének elveszítése ellen nem lázad, sőt, a tiltakozás módját sem ismeri: Erejét és karját ott hagyta a harczban, Nem tudja, mit tegyen; Szavakkal sem küzd sorsa ellen, végig néma marad. Nem cselekszik, nem is beszél, viszont érzelmei gazdagon festve tárulnak az olvasó elé. A narráció azt sugallja, hogy a háború és a pásztor bukása eleve elrendelt.

53 HORVÁTH Károly, A romantika értékrendszere, Bp., Balassi, 1997, 19.

A lány alakját több ecsetvonással ábrázolta a szerző. Legfőbb metaforája az ér és annak útja, minden cselekvése párhuzamban áll a kis patak mozgásával. Az I. részben a lány és a vízfolyás is látni kívánja a világot, a II.-ban azonos tempóban halad a két alak, a IV. énekben a hanghatás adja a párhuzamot. Az V. részben az ér-metafora leválik a lány alakjáról, és csak az évek múlását érzékelteti, majd eltűnik a szövegből. Ez a megoldás annyiban párhuzamos a „hölgy” sorsával, hogy mindkettejük nézőpontja kiiktatódik a szövegből. Életrajzi párhuzamokat kedvelő olvasat akár Kölcsey Antónia és Pap kapcsolatának poétikai megformálásaként is értheti e szöveget. Antónia ugyan nem lett ténylegesen hűtlen Paphoz (hiszen kikosarazta a férfit), mégis csalódást okozott neki azzal, hogy „mindennapi” csevegő lett.54 A csábító akár Wesselényi is lehet, akibe Antónia titkon szerelmes volt. Pap és Antónia közt az irodalom képezte azt a kapcsot, amit a versbéli szerelmesek közt a „hymnus” mellett tett eskü. Így, alkotáslélektani szempontból a háború az 1848—49-es eseményekre is utalhat. Ez azért is lehetséges, mert a művet valószínűleg nem népballada inspirálta, vagyis a háború nem csupán a bukolikus hagyományra is kaput nyitó toposz. A költő más műfajú műveiben nem tapasztalható formai változatosság itt komoly szereppel bír. Az emberi szereplőket bemutató részek (I., III., V.) hosszabb sorokból állnak, így lassabb, kissé monoton lesz az elbeszélés, szinte a próza felé közelítenek ezek az egységek. Ritmusuk ugyanakkor szabályos: a felező 12-es sorok mellett az I. és az V. részben 6 szótagúak vannak, amelyek (rövidségük ellenére) tovább lassítják a narratív részeket. A II., IV. (akár éneknek is nevezhető) részek rövid, 6 szótagos sorokból állnak, pergő ritmusukkal a természet mozgalmasságát és az ér gyors mozgását hivatottak érzékeltetni. Az ér mint főmotívum végigvonul a balladán. A kis vízfolyás tavasszal, a jég elolvadásával útra kel, útja fizikai és szellemi értelemben is érzékelteti a főszereplők haladását. Az I. részben a lány alakjával kerül párhuzamba, ahogyan a kis patak elindul, úgy hagyja el a kunyhót a lány

54 WALLENTÍNYI, i. m., 93.

is. A „téli szállás” és a „látni a világot” kifejezés egyrészt perszonifikálja a vízfolyást, másrészt ezek a lányra is vonatkoznak, így még szorosabb lesz a két alak közti párhuzam. Ezt tovább erősíti a hanghatás említése: a lány „vidám dalhoz szokott”, szívében pedig „az ér hangja” visszhangzik. A ballada minden érzékre hatást gyakorol, sőt még az egyes jelenségek ellentéte is feltűnik. A „vidám dal”, „csengés-bongás” azonnal a balsejtelembe fordul át az „erdei madárnak s szélnek fütyölése” említésénél, az ér mélyébe eső kő pedig a teljes katasztrófát vetíti előre. A szél, levegő is hol pozitív, hol negatív megítélést kap, ugyanazon látvány is többféle értelmezést nyer. Érdekes, hogy a zöldön kívül más szín nem jelenik meg a műben, noha tavaszi és nyári tájról van szó. A színek nélküli természet is utalhat a majdani tragédiára. A balladát további ellentétek is strukturálják. A IV. rész „künn”—„benn” szembenállás megismétlődik az V. szakaszban, ahol a pásztor elűzéséről van szó. Az évszakok változásával is a körülményeket, lelkiállapotokat érzékelteti a szerző. Az ellentétezés egy versszakon belül koncentrálódik az V. rész második strófájában, ahol a szembenálló kijelentések láncot alkotnak. A pásztorbot motívuma is párhuzamos, majd ellentétes a lány alakjával és a természettel. Az irányok is szimbolikus értelműek Az elváltozott pásztor esetében. Az ér, felolvadva, a hegy oldalán lefelé tart, ezt a mozgást követi a lány. Az „elbolygott” kifejezés azzal, hogy céltalan haladást jelöl, sejteti, hogy a lány útjának végső állomása veszélyt rejt. (A szó akár bibliai utalás is lehet, amelyet megerősít a III. szakasz esküvési jelenete és az, hogy a lány valóban hitetlen lesz. Ez utóbbi szónak a hűtlenen kívül vallási értelemben is lehet létjogosultsága a szövegben.) Az „égben fogantatott” és „földre bocsátkozott” szerelem kifejezés is párhuzamosságot teremt a lány haladásával. Érdekes, hogy a pásztor eközben „fenn a halmon” áll. Az ér motívumáról a IV. részben leválik az irányjelölő funkció, de a lefelé tartó pásztort tovább kísérik a természet képei. A háború a pásztort megfosztja lételemétől, a magas szirteken való tartózkodástól, ezért válik „néhai”-vá. Amikor visszakapja nyáját (az „örvös eb” tette az Odüsszeia egy jelenetét is felidézi), már nem pásztorként, hanem „béna vitéz”-ként

kerül említésre, és a rom-metaforát kapja meg, azaz már a halott természetnél is élettelenebbé válik. (A hölgy, sárkány, vitéz, úr, a lovagkultusz jellemző szavai, vagyis a szabad élet után a pásztor egy szabályokkal teli, és jelen esetben lélektelen világba került.) Az elváltozott pásztor című ballada tehát sokrétű, bonyolult szerkezetű és jelentésű. A Horváth Károly-féle rendszerezésben55 a „filozofikus mondanivalójú történet” kategóriába illik bele, mivel a háború anti-apoteózisát adja, annak pusztító dimenzióira hívja fel a figyelmet. A mű bizonyára tudatosan kapcsolódik a ballada hagyományához. A népballadákból ismert párbeszédek, a természet nagy szerepe, az ellentétek és a párhuzamok szövedékének alkalmazása erre utal. Érdekes, hogy a „csak fonj leányom” kezdetű rész Arany János V. László című balladájának drámai párbeszédéhez hasonló. Pap Endre a „balladai homály” eszközét alig, csak kisebb részleteknél használja, például a vándor előbukkanásánál. Az elváltozott pásztor hátterében a Kádár Kata állhat. Ebben a népballadában is megtalálható az „Anyám, anyám” fordulat, a párbeszéd párhuzamos szerkesztése, az útra kelés és az elhalt növény motívuma. A legnagyobb különbség abban van, hogy a Kádár Kata cselekvő főszereplője Gyula Márton, míg Pap Endre balladájában sokáig a lány szemével látjuk a történéseket, és a pásztor hal meg, nem a lány. Nem kizárható, hogy Pap Endre szándékosan kapcsolta balladáját a Kádár Kata-történethez, hiszen máskor is dolgozott fel ismert témát.56 Ez esetben a népballada „fordítottját” alkotta meg. A pásztor gyakori téma a romantika irodalmában, ám e ballada címszereplője szimbolikus alakká magasodik. Magánya és szenvedéstörténete a legmagasabb erkölcsiség letéteményesévé teszi. Alakja mögött Jézusé sejthető. Némán tűri a sorsát, és bár ő csak szó szerinti értelemben pásztor, bukását bűnös emberek idézik elő: a háborút szítók és a hűtlen lány.

55 HORVÁTH, i. m. 56 Például a Botond bárdjáról című balladájában a vitézről szóló mondát.

Másik három balladája esetében is igazodott a forráshoz, és csak színesítette a történetet a körülmények élénk leírásával. A Béla és a Géza a Kisfaludy Társaság pályázatán nyertes mű. A Béla címűt A magyar sajtó története57 az ún. „lengyel ballada” kategóriába sorolja.58 Váczy János felhívta a figyelmet, hogy Pap Endrét „a múlt világ történetei foglalták el s a legmondhatatlanabb erővel hatottak reá a klastromi élet és a nemzeti hőskor hagyományai, melyeknek charactere: szabadság, honszeretet és dicsőség59”. A ballada a lovagkor közegében játszódik, már az első versszakban megjelenik annak két sztereotip kelléke: Csatára hoz villámfegyvert, A hölgyhez lángszívet. Bélának azonban csak eszköz a harc, hogy a hölgy szívét elnyerje, ahogyan a korona és a gazdagság sem a legfontosabb számára. Érdemes volna feltárni, hogy Pap milyen forrásra támaszkodott, vagy miért emelte ki ennyire a szerelem fontosságát. (Bár, mint már szó esett róla, Pap Endre a magánélet szféráját előtérbe helyező költő volt.) Érzékletes képei, az elbeszélői hang változása és a könnyedebb, szabadabb versforma a leglíraibb Pap-balladává teszi a művet. A narráció csak a III. versszakban lassul le és komorodik el. A szónokias többszörös tagadás fokozza a feszültséget. Ám mintha Béla nem venné komolyan a nép sorsát:

57 A magyar sajtó története, I, szerk. KÓKAY GYÖRGY, BP., 1979, 531. 58 A pályázati kiírás így szól: „Készíttessék ballada, mellynek tárgya a száműzött Béla herceg (utóbb I. Béla név alatt magyar király) párviadala a pomerániai herczeggel Lengyelországben, minek következésében MIcziszláv lengyel király leányát s Pomerania egy részét nyeré jutalmul, s mellynek körülményei a históriából tudva vannak.” idézi MOLNÁR, i. m., 1969/3, 59. 59 Pap Endre levele Bajza Józsefhez, 1837. ápr. 1., OSZK Levelestár, ld. a Szövegközlésekben; VÁCZY, i. m. idézi, bár nem adja meg a forrást.

Hall Béla, s hősi, nagy szíve Harczos haragra gyúl: „Vetkezd le gyászod, eh király Ne fájjon ott balul!” A pásztorhoz hasonlóan Béla alakjában is megtalálható a megváltói szerep, de a bajnok a csoporton kívül áll, érdekei vezetik. Mint individuum harcol a pomeránok hercegével. Sorsa mégis összefonódik a nép ügyével. Ezt a 9. versszak metaforája is érzékelteti: Ragyog a hős maga; Fölötte ifjúbájban ég Az ország csillaga. Ez a mű is előre elárulja az események kimenetelét, ám itt helyesbít a narrátor: Lassan, lassan, vitéz! Mintha egy történetíró önmagát intené fegyelemre, hogy ne fecsegje ki a később elmondandókat. A megszólítás azt is jelzi, hogy az elbeszélő magasabb státusban áll, mint a herceg, már-már krónikásként jelenik meg—máskülönben nem intézhetne hozzá ilyen tiszteletlen szavakat. Egyben a hadi szerencse forgandóságára is felhívja a figyelmet: Az ünnep tor lehet,/Haláldal a zene. A sor egyúttal Béla dicsőségét is fokozza: a bajnoknak méltó ellenfelet kell legyőznie. A rövidebb (8 és 6 szótagos) sorok pergőbb előadást tesznek lehetővé, de érdekes módon éppen a bevezető, előzményeket közlő részben fordul ez elő, míg az utolsó két strófa, amely már az események boldog kimenetelét írja le, 6 szótagos sorokból áll. A fentebb tárgyalt balladához hasonlóan a vészjósló vagy párbajt bemutató részekben lassul le a narráció, tehát Pap Endre éppen ellenkező módon érte el műveiben a feszültségkeltést, mint másutt. A költőről szinte minden értékelője elmondja, hogy a versformára nagy gondot fordított.60 Ez a meglátás valóban minden művére érvényes, azzal azonban kiegészítendő, hogy legalábbis a balladái esetén az azonos

60 ZÁDOR, i. m., Magyar irók arczképe és életrajzai

terjedelmű strófák között szoros a kapcsolat, a forma talán értelemadó funkcióval is bír. A sok baljós kép a „népcsoportok” elveszésére, a nemzethalál veszélyére mutat rá. A mű a szavak, események kettős értelmére épül. Ahogyan az egyén sorsa magában hordja a nemzetéét, a fenti intés is azt jelzi, hogy a győzelem hamar az ellenkezőjébe fordulhat. Az átok, véres reggel, vad hangon felrivalló kürt, stb. is ellentétben áll a vers elejét uraló könnyed hangulattal. A népben is kétség támad a párbaj kimenetelét illetően. Ám Béla győz, helyreáll a vers „rendje”. A hős alakjában ismét az individuális jegyek dominálnak: „Bérencznek zsold, nekem Magad vagy pályabér, Kivel királyapád Kincstára föl nem ér!” A komolyan nem vett veszély, majd a baljós előjelekkel teli csata, végül a béke és a nász nem ritka képlet. Azonban a mű, elsősorban nyelvi rétegével feszültté, élénkké teszi a sémát. A befejezés feloldódás, a rend helyreállása. Jellemző motívum az eseményekről tudósító hírnök. Funkciója betöltésétől (tőle értesül Béla arról, hogy a pomeránok hercege fenyegeti a lengyeleket) függetlenítve magát, szubjektív kijelentést tesz: „átok [fakad] ajkain”. Az „átok” nemcsak köznapi értelmében állhat itt, hanem a „népáldomás” szóval kerül ellentétbe. A hírnök a pogányt átkozza, míg a lengyel nép áldomása „magas felhőkig ér”, tehát isteni meghallgatásra talál. E műben tulajdonképpen a kereszténység győzedelmeskedik a pogányok felett. (Lényeges lehet, hogy hangsúlyozottan pogányról van szó a szövegben.) Érdekes, hogy a hírnök szemében sem sérthetetlen a király vagy a királyság intézménye. Szinte felségsértéssel ér fel a „vén a király” kijelentés. A győzelem ábrázolása és a hölgy szívének elnyerése kissé meseszerűen jelenik meg a műben. Ez is jelzi, hogy Pap Endrét, ha kész eseménysort egy pályázat kiírása szerint kellett feldolgoznia, néhol

gúzsba kötötték a szabályok, de képes volt hatásos képeket, egyéni motívumokat is létrehozni. A Géza-történet, amelynek feldolgozását egy évvel a Béla sikere után, 1839-ben jutalmazta a Kisfaludy Társaság, talán még zártabb.61 Az előző balladában a hírnök és a párbaj lehetőséget adott fikciót szőni a történetbe, a Géza esetében viszont a történet rövidsége és kötöttsége csak a körülmények és lelkiállapotok érzékletes ábrázolását teszi lehetővé. Nemcsak ez a mű, de az előbbi kettő is bizonyítja, hogy Pap Endre szívesen és hatásosan alkalmazta a lélektani ábrázolást. A fent-lent ellentéte itt is felbukkan, az erkölcsi állapotot jelképezve. A közelkép és a távlati ábrázolás váltakozása pedig a szubjektív érdeknek (Vezéri karddal Géza jön,/Boszúlni sérveit) és a haza ügyének összeütközését mutatja (Táborba száll a nagy sereg,/Érette [a honért] halni kész). A mű egészében váltakozik az egyén és a közösség nézőpontja, valamint a távoli és közeli ábrázolás. A szöveg akkor fókuszál távolabbra, amikor a nemzetről szól (2. és 8. versszak). A szubjektív részek eleinte Géza, majd Salamon nézőpontjából láttatják a helyzetet. Mindkét személyt lelkifurdalás gyötri. Pap Endre, ahogyan a többi balladájában, itt sem konfliktust ábrázolt, hanem belső folyamatokat. Ez a szemlélet részben Arany Jánoséval rokon, aki kifejtette, hogy „Természete a balladának (…), hogy nem a tényeket, hanem a tények hatását az érzelemvilágra, nem a szomorú történetet, hanem annak tragikumát fejezi ki, mennél erősebben.”62 A tragikum azonban csak halványan jelenik meg a Pap-balladákban. A narrátor végig kézben tartja és megszűri az eseményeket, és kiiktat minden bizonytalanságot, ezért a történet feszültsége, tragikuma nem tud

61 Pályázati kiírása: „Készíttessék ballada a következő tárgyról: Első Géza királyfi s Magyarország harmadrészének ura, s nem csak birtoka s méltósága de még élte ellen is gonosz tanácsból hitszegéssel törekvő Salamon királynak, bár azt erős hadával megronthatá, a haza nyugalmáért, s hogy a polgári vér ne ontassék, a koronát s uralkodást is átengedi.”, idézi MOLNÁR, i. m., 1969/3, 62. 62 ARANY János, Költemények Szász Károlytól, 203=ARANY János, Összes művei, szerk. KERESZTURY Dezső, Bp., Akadémiai, 1968, XI., 186-217.

kibontakozni. Ez a ballada is a történet kimenetelét mutatja be, a trónharcra pedig csak visszatekint: És csonthalmokra helyezék Királyi zsámolyát, Az omló vér hullámából Halásztak koronát… Géza, az „önkeblét” meggyőző király a bércen áll, míg Salamon a völgyben szalad „rejtélyes útakon”. A költő, miként a Béla esetén a „vén a király” megjegyzésnél, most is valóságos, esendő emberként ábrázolja az uralkodót. Gézáról megtudjuk, hogy „álmodott”, „rengő szíve” van, „belső harcz” gyötri, és a „honszerelem” hatására „önkeblét győzte meg”. Salamont is a „vétkes öntudat” vádolja, és ismét keresztény utalás bukkan fel: az önvád úgy égeti, „mikint a kárhozat”. A pályázati kiírás a történetírói hagyománnyal egybehangzóan arról szól, hogy Géza a trónkövetelő Salamonnak adja át a koronát, a hazaszeretet okán. Azonban Pap Endre balladájában egy pillanatra az is felvillan, hogy Géza is erőszakkal szerezte meg a királyságot: „Az omló vér hullámából/Halásztak koronát...” A költő Salamont is a lelkiismerete által gyötört, „megtört” személyként mutatja be. Ezt erősíti az is, hogy Salamont a lelkiismerete úgy égeti, mint a kárhozat, a mű végén pedig Géza az oltár előtt találja őt, azaz mintha megbánta volna bűneit. A ballada mégis azzal zárul, hogy Géza önfeláldozását az egész nép (és az erkölcséből fakadó tekintélyű lovagrend) elismeri, így Pap Endre a más nézőpont után visszatér a történelmi események hagyomány szerinti megítéléséhez. A mű forrása kérdéses, a szöveg a történetíróknál jóval színesebben szól az eseményekről. A lélektani ábrázolást bizonyára Pap tette a műhöz. Mindkét alakot erkölcsösnek festi le a versben, mindketten a hazájukért küzdenek. A történelem véres csatái és a trónfosztás ténye elhomályosul a szövegben, a pacifizmus uralkodik. Gyakori balladai elem a lelkifurdalásról szóló álom. Annak ellenére, hogy Pap balladáit az objektív narráció jellemzi, az érzelemábrázolás

mindenütt hangsúlyos. Az elbeszélői nézőpont gyakran változik: hol része az eseményeknek (Vezéri karddal Géza jön – kiemelés tőlem, H. E.), hol eltávolodik az eseményektől (Táborba száll a nagy sereg/, de néha ismeri a szereplők gondolatait is, például belelát Géza álmába. Pap Endre nem volt mestere a feszültségkeltésnek, balladáiban a történet végkifejlete úgy jelenik meg, mintha az magától értetődő volna. A Géza is a konklúzióra teszi a hangsúlyt, a szónak nem a didaktikus, tanulság-értelmében, hanem abban, hogy a vívódást is tárgyilagosan írja le, nem vázolja a belső folyamatokat, nem mondja el az alternatívákat. Géza fejében is csak egyszer fordul meg a bosszú gondolata. A narrátor nem engedi, hogy a befogadó akár csak gyarlónak is gondolja őt, hiszen az indulatot azonnal legyőzi a hazaszeretet. A korábban említett magasság és mélység mellett a korona birtoklása és hiánya is megkülönbözteti a két szereplőt. A két dimenzió egyszerre kerül ellentétbe és párhuzamba. Ahogy Géza leszáll a völgybe és átadja a koronát Salamonnak, erkölcsileg felmagasodik. Ám a völgyben bujdosó Salamon sem erkölcstelen, ugyanúgy gyötri a lelkifurdalás, mint Gézát. Mindkettejüket a nép szenvedése indítja meg. Salamon az oltárnál áll, ez jelzi uralkodásának isteni legitimációját. Mivel a Béla és a Géza történelmi ballada, fontos volna ismerni azokat a forrásokat, amelyekből Pap ismeretei származnak. A szövegek és a pályázati kiírások összevetése is indokolja ezt. A Béla csak annyiban tér el a feladattól, hogy nem hangsúlyozza a száműzetést: A fegyverért, mit oldalán S kezében hordozott, Bátyjának egy szép koronát És országot hagyott. Még furcsább a Géza esete. A kiírás Salamon alakjában a hitszegőt hangsúlyozza, aki nem alkalmas a trónra. Géza csak a haza békéjéért adja át neki a koronát. Ezzel szemben a balladában Salamon bűnbánata és kereszténysége hangsúlyos, a történelmet nem ismerő befogadóban az a

feltevés alakul ki, hogy Géza jogtalanul fosztotta meg uralmától a legitim és jó királyt. Úgy tűnik, Pap mindkét esetben mellőzte a történelmi, politikai vonatkozást, csak a lélektani folyamatokra, magánéletre koncentrált. A tárgyalás végére maradt Pap két zsengéje, A szirti ház és a Vérútcza. Ezek útkeresésként, a későbbi művek előfutáraiként értelmezhetők. A szirti ház Az elváltozott pásztor elődje lehet, bár több konkrétumot tartalmaz (Eger, Lenke, Gyula, megadja a történelmi kort is: a török támadások ideje) és szónokiasabb, nehézkesebb. Utóbbi jellemzőt erősíti az aposztrophé, a narrátor többször is megszólítja hőseit. Ezt a megoldást később a Bélában is használja. Felfedezhető néhány párhuzamos szövegrészlet és motívum Az elváltozott pásztor és A szirti ház között is. Pap a korai balladában „próbálta ki” az Anyám, anyám kezdetű párbeszédet. „Ki ménje vágtat ott Felénk, mint förgeteg; Oh nézd anyám, anyám! Hátán üres nyereg?” „Csak hozd füzéredet, Van zöldellő virány; Pogánynak méne az. Ne nézd szegény leány.” (A szirti ház) „Anyám, anyám, érzem közelben a tavaszt, Meg is találom azt.” ,Csak fonj szép leányom, messze a tavasz még, Olyan hideg a lég’ (Az elváltozott pásztor) A szirti házban is megjelenik a patak motívuma, de nem vonul végig a művön, nem lesz a szereplők sorsának metaforája. A virágok elhervadása itt is a háború pusztítását jelzi. A vers ötvözete a történelmi balladának és

a német, esetleg népballadai hatásra írt költeménynek. Sok eleme utal arra, hogy belőle fejlődött ki Az elváltozott pásztor szövege. A Vérútcza is kettős gyökerű mű, bár a bosszú-jelenet valószínűleg Heine hatását viseli.63 A versből hiányzik a könnyed nyelvezet, a konfliktus és a feszültség, ezért csak a Pap-féle, tágabb ballada-meghatározás illik rá. Az ártatlan és gyenge lány alakja talán előtanulmány lehetett a későbbi balladákhoz. A szirti ház a költői eszközök – és nem csak a párhuzamok és ellentétek – halmozásával teszi feszültté a történetmondást, ebben a műben kevésbé van jelen a szónokias hang. A későbbi versek talán Pap országgyűlési beszédeinek hatását viselik, akár szónoklatként is olvashatók. Vezérelvük az élénk színekkel festő tárgyilagosság, még a konkrétumok, történelmi adatok mellőzése ellenére is. Leginkább a Géza bővelkedik retorikai fordulatokban, sőt, a múlt idő használata is arra vall, hogy Pap a történeti hűséget tartotta szem előtt, emellett pedig az elhallgatás, szónoki kérdés, idézetek, sőt a bevezetés és befejezés az események felett álló, azokat strukturáló narrátort implikál, aki a hallgatóság előtt adja elő a történetet. A Béla az elbeszélői hang váltogatásával és a kiszólással éri el ugyanezt. A szirti házhoz hasonló témájú és azonos motívumokat használó Az elváltozott pásztor a pásztorbot és az ér motívumának segítségével strukturálja a művet. Ott is megtalálható a bevezetés-tárgyalás-konklúzió hármas felosztás. Mint egy szónoklatban, a ballada vége ott is visszautal a kezdetre. Ez a szerkezet nincs jelen A szirti házban. Az ér motívuma nem vonul végig a művön, de ez nem feltétlenül hiányosság. Pap itt (még) új és új motívumokat tudott alkalmazni, nem kötik meg szabályok a szöveget. A cselekmény lineárisan halad ugyan, mégis kevésbé prózai jellegű a mű. Az ugrások, képek, érzelmek festése feszültté teszi a verset. Nem is a narrátor szól ki a szövegből, hanem a „szárnyon röpülő” hír, vagyis Pap itt még engedte szabadon áramlani a történetet.

63 Pap fordította is Heine Olaf lovag című versét, amelyből esetleg a bosszú motívumát meríthette, a műben szintén az apa bünteti meg lánya elrablóját.

A haza sorsa és az egyén boldogsága áll szemben egymással, ugyanúgy kizáró ellentétben, mint Az elváltozott pásztorban. Ám itt a bajnok (és nem pásztor) választhat, aktív irányítója saját életének. A közösség érdekét helyezi előtérbe, hiszen csak így magasztosulhat fel. De Gyula’ szívében Bár szánja buját, A’ szent haza sorsa Felvíjja magát. A narrátor értékítélete olvasható ki a következő sorokból: ’S nem lépteti vissza Élet’ veszedelme, Mert élve: szabadság ’S hű lányka’ szerelme. Életigenlés, a harc elutasítása érződik a megszólalásban. A ballada még tragikusabbá válik azáltal, hogy a narrátor a másik alternatívát hangsúlyozza. Ellentétben a kötetbeli balladákkal, itt nem mondja ki nyíltan a harc kimenetelét, ezzel várakozásokat kelt a befogadóban. A reményt nem a narrátor, hanem a dialógus oszlatja el; a lány nézőpontjából válik ismertté az esemény. A lány sem olyan passzív, mint Az elváltozott pásztor hölgye. Bosszút áll a törökökön, érzelmei szélsőségesek, a melankóliától a féktelen haragig lengenek ki. Tettét mintha isten sugallná, a narrátor hangsúlyozza is, hogy a szikla „Pogányfejekre húl”. Az ellentétek itt is gyakran feltűnnek. Az anyát és lányát nem csak koruk (Vén mint avar ág és Pünkösti virág), hanem érzelmeik is megkülönböztetik (Özvegy keservivel és Forró szerelmivel). Ám az ellentétből azonosság lesz: Lenke is elveszti párját. A lány gyászának a III. szakaszban a győzelmi mámor ad kontrasztot, így ismét szembekerül

egymással a nemzet sorsa és az egyén élete. Az utolsó versszakban a szerelmi tragédia egészen átjátszódik a háború történetébe: Nyugosznak ők a harcz után, A honfiú, ’s a honleány. ’S nem tudja a világ; Mert hamvadó szívök felett Márvány helyett emlékjelek, Tört kard és sirvirág. Érdekes, hogy ebben a műben jelen van a „balladai homály”. Nem tudjuk meg Gyula halálának pontos okát, a párbeszédek tárják fel az eseményeket. Az első szakasz harmadik strófája kirí környezetéből a bokorrímes szerkezete és hosszabb sorai miatt. Később is feltűnik Pap verseiben az a megoldás, hogy a hosszabb sorok írják le a fenyegető veszélyt. A metaforák is élénkebbek, mint a későbbi művekben. Leginkább a Sík róna virányán/Tépett kebelednek/Bánatja hiában részlet különleges. A tépett kebel a virány szó mellett válik érthetővé: a tépett virág és a fájó szív kapcsolódik össze úgy, hogy a virány magyarázza a metaforát. A növények elhervadása korábban is megjelenik: Felzajlik a’ durva pogány, Nyomában kihervad a’ réti virány. Így a költői eszközök logikai sort építenek fel: a pogány olyan pusztítást visz végbe, amely a környezetet és a benne létezőket is megfosztja az élettől. A patak és a virág motívuma Az elváltozott pásztorban tér vissza, a „Védett hölgyet s hazát” felfogást a Béla fejti ki. Érdekes, hogy a néhány évvel előbb keletkezett A szirti ház összetettebb, mint a későbbiek, például Az elváltozott pásztor. A Vérútcza a német romantika hatását viseli. Egyedül ebben a balladában erős a transzcendencia jelenléte, az egyházra való utalások mellett a

halottak szellemeiről is szó van. Érdekes, hogy a teológiát is tanult Pap igen élesen bírálja a szerzeteseket. Ráadásul náluk magasabbra helyezi Báthort, a nemest, aki legalább bőkezűen megvendégeli az öreget, és csak azért nem fogadja be éjszakára, mert Főhajtva jár a’ szarvas ott, Hol egyszer fennakad! vagyis megrendült a bizalma az emberekben. (Érdemes volna feltárni, hogy az idézett mondat honnan származik, esetleg a 19. században közmondás volt-e.) Sok motívum jellegzetesen a romantikus irodalom terméke, például a várban magányosan vívódó nemes, az idős vándor, a templom, vihar, rémképek, alvilági árnyak, ártatlan lány. Ezek a Pap által fordított német szerzőknél is gyakoriak. A költő sokszor hozta párhuzamba a természeti jelenségeket az egyén sorsával, azonban ebben a balladában többet is tett. Az időjárást az isteni akarat képviselőjévé avatta. (Mintha protestáns szemlélet érződne a szövegen: az intézményes vallásgyakorlás helyett az istennel közvetlen kommunikációt tartja fontosnak. Pap egyébként református volt.) A mű azzal kelt feszültséget, hogy amint a szél elcsendesedik, és az agg megnyugodhatna, a sírból sóhajtás hallatszik. A jelenet a rémromantikát idézi. Itt is jelen van a „balladai homály”, nem tudjuk meg, hogy a lányt miért rabolták el és ebben mi a szerepük a szerzeteseknek. Az idős vándor reakciója kétértelmű. Az „Előtte a’ dicső jövő / Mosolygva tűnik fel” mondat akár kapzsiságra is utalhat, hiszen Báthor kijelentette, hogy „Urrá teszem, ki felleli / És visszahozza őt.” A lánnyal folytatott párbeszéd tárja fel, hogy az agg valaha katona volt. (A háború pusztítását minden Pap-ballada kiemeli.) A bosszú is gyakori motívum, ám itt – ahogyan a cím is jelzi – a középpontba kerül. Báthor az „anyja rossz jegyben szülé” mondattal hívja segítségül a transzcendens erőket, a természetfeletti erőkkel legitimálja majdani bosszúját. A III. részletet az első versszak teszi feszültté, mert a befogadóban bizonytalanságot kelt a boldog jelenet. A narrátor csak utal a jövőbeni eseményre, majd a vörös vitézeknek és Báthornak adja át a

szót, hogy a drámai párbeszédből bontakozzon ki a történet. A veszedelmet a harang kondulása jelzi. Pap e két korai balladáját még nem a narrátori hang uralja; a kettő közül a Vérutcza a „balladai homályt” is gazdagabban használja eszközül, szinte már a megértést is akadályozva. Az elrabolt lány feltűnése rémlátomásként is értelmezhető. A ballada itt éri el tetőpontját. A III. szakaszban már nem tűnik elő az agg, ez is jelzi, hogy a műnek nem lehet boldog vége. A befejezés a bizonytalanság miatt is hat drámai erővel. A tér és idő kozmikussá nő: Báthor, ’s leánya nyugszanak Most szent csillag alatt; ’S a véres éjnek emléke Vérútczán fennmaradt. Báthor termétől a csillagokig, az egyén tragédiájától egészen a mondákig szélesedik ki a történet. Pap Endre balladái – amelyek nem ok nélkül váltak az életmű legsikeresebb darabjaivá – hozzájárultak a műfaj fejlődéséhez, a műballada önállósulásához. A költő nem a népballadát vette alapul, hanem német szerzők műveinek fordításával csiszolta munkáit. Balladáit végig szoros keretek közt tartja a narráció. Ez a technika Arany János műveit előlegezi, bár ezekben már az elbeszélő szubjektuma is belevonódik a szövegbe. Pap verseit valóban a szónokiasság jellemzi, de az ellentétek és paralelizmusok feszültté teszik a balladákat. Minden műnek saját poétikai rendszere van, más-más alapokra épül. Pap Endre költői pályája az általános vélekedés szerint nem mérhető össze egy, ma a kánon részét képező XIX. századi költőével. A magyar irodalom története szerint Pap műveit „lírai szenvelgés” jellemzi, a „korabeli sápadt lirizmus sablonjait használta”, és felrója neki, hogy kevés közéleti verset írt.64 Zádor (Stettner) György cikke is jelzi, hogy

64 PÁNDI Pál, A polgárosuló érzelmek lírájától a lírai realizmusig=Pándi Pál (szerk.), A magyar irodalom története, III, Bp., Akadémiai, 1965, 718.

Pap Endrétől számon kérték a bírálói az „eszméket”65. Zádor maga is kijelentette, hogy Pap „nem annyi teremtő lélekkel” írt, mint mások. Értékelői a költőn egyöntetűen egyfajta „lángoszlop”-szerepet követeltek, balladáit azonban nem vették figyelembe a pályája elemzésekor. Csak a Magyar irók arczképei és életrajzai szól a műfajról: „balladáiban sok a szónoki elem”66, Váczy János pedig a „kissé hosszadalmas festések”67-re figyelt fel. Ezek a megállapítások a Béla és a Géza esetében helyénvalóak, de Az elváltozott pásztor sokrétű, a műfaji hagyományokkal is kapcsolatba lép, ezért talán érdemes volna a ballada műfajának történetében is elhelyezni. Váczy János szerint is művei „messze van[nak] az erőtől s tisztaságtól”, de munkássága „érezhető hatást tett”68. Leszögezte, hogy „hozzá kellene szoktatni a közönséget ama fölfogáshoz, hogy a nap fénye mellett a csillagoké is figyelemre méltó, hogy az elsőrangú tehetségek mellett a másodrangúak hatása is a nemzeti fejlődés részévé válik”.69 Ez az idézet a Pap Endre-recepció feltárásának fontosságára hívja fel a figyelmet. A költeményeiről való gondolkodás ugyanis megmutathatja egy-egy művelődéstörténeti korszak főbb áramlatait, így Pap Endre életműve akár segítség is lehet például az irodalomtörténet számára. A Pap-balladák egy torzóként is olvasható életmű termékei, ám számtalan feladatot, kérdést vetnek fel. Ezek megoldása nem önmagában való, hanem lehetőséget ad más műfajok, szerzők, művek megismeréséhez is. A szerző tanulmányozása azért is hasznos, mert a kevés értelmezés nem teremtett markáns szakirodalmi toposzokat, mítoszokat Pap alakja köré, műveit könnyen lehet csak a szövegre hagyatkozva vizsgálni, életrajza, tettei nem vetülnek rá munkáira. Ahogyan a kultuszkutatás feltárja, hogy egy-egy szerző alakjára, műveire hogyan rétegződtek rá az előfeltevések, amelyek révén az más, új megítélés alá került, úgy a kanonizációs

65 ZÁDOR, i. m. 66 A 102. oldalon. 67 VÁCZY, i. m. 68 VÁCZY, i. m. 69 U. ott.

folyamatok peremére került költők esetén azt lehet áttekinteni, hogy mennyi idő alatt megy végbe és milyen az elfeledés mechanizmusa, vannak-e ebben elhatárolható stádiumok. Ezzel az egyes korszakokról is alaposabb kép nyerhető: a kutatás feltárja, hogy milyen szerzőkre, műfajokra, stílusokra, életmű-típusokra nem volt igény az adott időszakban. A vizsgálatra különösen alkalmas a ballada műfaja, mert gazdag hagyománnyal bír, és kezdetben sikereket hozott Pap Endrének. Természetesen a kritikai szemlélet elengedhetetlen: Pap sok tekintetben középszerű költő volt. Ám művei még születése után 190, halála után 156 évvel is termékenyen olvashatók, komoly hozadékot jelenthetnek. Ámde most nem patvaristaként, hanem akarata szerint, vagyis az irodalom(tudomány) számára. SZÖVEGKÖZLÉSEK (A szövegközlések mindenütt a levelek eredeti helyesírását követik, még ha néhol következetlenségek mutatkoznak is.) Pap Endre levele Bajza Józsefhez, Cseke, 1837. április 1. Tekintetes Ur! Midőn folyó hónapban Sárospatakrol, szeretett barátom Ormós László által az iránt értesíttetém, hogy „Vérutcza” és „III. Endre” czímü balladáimat, ’s „Völgye’ zöldellő stb” kezdetü dalomat a’ Tekintetes Urnak megküldé: nem lehete szívemnek öröm nélkül maradnia; mert régi ohajtásomat látám telyesülve; ’s bátorságot veheték elmondani, mit szívem érez. Fiatalságom’ első éveiben leginkább a’ subjectiv poesis’ körében, ’s azon nemben dolgozgaték, me[lly]70 csak a’ jelen’ pillanataira terjed ki, ’s mellyben a’ Költő bennső életét, érzéseit és lángjait rebegi el. Illy nemü

70 A lap széle rojtos, de a szó vége kikövetkeztethető.

dolgozataimat, a’ „Völgye zöldellő stb.” kezdetün kivül, tűz emésztette meg. Majd későbben a’ mult világ’ történetei foglaltak el; ’s legmondhatatlanabb erőve[l]71 hatottak reám a’ klastromi élet’ és nemzeti hőskor hagyományai, mellyeknek charaktere: szabadság, honszerelem és dicsőség. Napjaim’ szaporodtával növekedett lelkem’ ohajtása, érzéseimet rokon szívekkel közleni; ’s ellenállhatatlan erő indított, e’ hagyományokat énekben zengeni el. Igy született előbb III. Endre, azután Csák, ’s későbben Vérutcza, és azok, mellyek még szobám’ falai közt rejteznek. Dolgozásaim’ kisebb része a’ s.pataki nyelvmívi Társaság’ üléseiben felolvastatott; ’s annak tagjai javallva fogadták, a’ mit adtam. De ezen javallás engemet el nem tántoríta; mert nagyon éreztem, hogy az erőtöl és tisztaságtol, mellyek felé törekedtem, még messze, igen messze vagyok. Barátaimat, ’s azokat, kikhez bizodalmam vala, hogy verseim felett mondanának ítéletet, nem egyszer szollítám fel. Azt senki nem tevé; ’s hibáimat időröl időre saját észrevételeim után javítgatám ki. Azonban, minden javítgatásaim mellett is messze eshettem a’ czéltól, hova törekedtem; mert önszeretetünk gyakran javallja azt, mi nem egyéb, mint csupa tökélyetlenség. De az én önszeretetem meggyőződésen alapul; a’ meggyőződésen alapult önszeretet pedig könnyen cserél elveket, csak önhittséggé, egoismussá ne fajuljon el. ’S nem is egyedül azért mondék köszönetet szeretett barátom’ Ormós Lászlónak, hogy megjelenhetésemröl gondoskodott; de sokkal inkább azért, hogy verseimet műbíróval közlé, kinek intése fogja elhatározni auctorságomat. Ezek lelkem’, szívem’ sugalmai, mellyeket a’ Tekintetes Urnak elmondani kívántam; ’s most nincs egyéb hátra, mint, hogy ismételve kinyilatkoztassam, miképen nem az egyenes ohajtásom, hogy közlött műveim a’ jövő évi Aurorában megjelenjenek, de sokkal inkább azt kérem: kegyeskedjék a’ Tekintetes Ur, vagy a’ további küszkedésektöl felmenteni, vagy jövőre nézve tanácsával elősegélleni.

Végezetre, midőn III. Endrét, Csákot, ’s a’ „Völgye’ zöldellő” kezdetü dalt gondviselésébe ajánlom, nem mulathatom el megjegyezni, miképen Vérutcza’ dolgozására némelly barátaim hivtak fel, de vele megelégedve soha nem voltam, ’s most sem vagyok; ’s a’ Tekintetes Ur’ megegyezésével örömest újabb dolgozás alá veendem. A’ ki egyébiránt hazafiúi nemes indulatiba ajánlott, állandó tisztelettel vagyok Csekén Szatmár Megyében Apr. 1ső napján 1837 a’

Tekintetes Urnak alázatos szolgája

Pap Endre

Pap Endre levele Kazinczy Gáborhoz, Szatmár, 1844. november 27. E’ hónap’ elején vettem ön levelét. Még nem láttam, megismertem még is azonnal, írását. De midőn sorait olvasni kezdém, hol aláírása, hol a’ borítékra néztem, kételkedvén, hogy ön szólítson engemet illy barátlanul. A’ közlött levéltöredék végre megérteté ön hangját velem. Nem mentem magamat. Hiszen ön nem a’ későbbi barátság’ szemrehányásaival, hanem a’ megvetés’ hidegségével fordula felém. E’ helyzetben nincs szóm. Hiszen könnyü megérteni e’ hangot, melly elragadja élét az írott sorokban, holott az íratlan sorok rakvák fullánkkal. Tudom én, mit nem mondott ön el: szakadva vagyunk. De Ormós’ emlékezeténél máskép ohajtottam volna önnel találkozni. Az ő hagyománya nem res nullius volt, mint ön írja; hanem nekem ígért, biztosított, számomra tartogatott, és önnek nehany izben megtagadott, tulajdon. És ön azt nem is elővette, mint irja, hanem sok kérés után, az én nehány heti késedelmem’ okozásával nyerte meg. Igy áll a’ dolog valóban. Ön nem tudta, hogy Ormós’ műveinek egy része, későbbi átdolgozása szerint, nálam van; nem tudta, hogy folyóíratokban elszórt műveit is gyűjtögettem; nem tudta, hogy életrajzából csak egy pár adat hijányzik már; de azt tudta ön, mert Inczédy ur tudatá vele, hogy kéziratai nekem

igértettek, ’s ezt tudván, engedje ön bántás nélkül kérdenem: volt e oka, volt e joga önnek Ormós’ hagyományai – ’s közöttök az én leveleim ’ átvételére? Hiszem, hogy Ormós’ munkáinak közlésében ön dicsőséget nem keres. Ezt hidje el ön is rólam. Itt engemet a’ szív határoz. Én az ő leveleit önnel nem közölhetem; hanem önt kérem, legyen igazságos elismerni, hogy jogaim –’ s kötelességeim erősebbek ez ügyben, sem hogy bántanám önt, midőn leveleimet az én Laczím ’ írományaival együtt visszakövetelem, hogy ezekből szerkesztvényeimet kiegészítsem. Az egész csomó Inczédy ur által jutna kezemhez.

Éljen ön szerencsésen! Pap Endre

Pap Endre levele Bajza Józsefhez, Nagykároly, 1837. április 3. Nagykároly 4/3 1838. Tekintetes Ur, Mult Februarius hónap’ 12 dikén t. Schédel Ferencz urnak nagy becsü felszollítására válaszolván, levelemhez mellékelék néhány parányi műveket. Ezeknek egyike vala a’ dal, melly újabb dolgozásban ide kapcsolva van. Mivel annak tudása, hogy a’ Tekintetes Ur, az Atheneumnak kizárólag szerkesztője, reménylenem engedi, hogy említett dolgozataim a’ Tekintetes Urhoz jutottak, bátor valék ez újabb dolgozást egyenesen közleni, örülvén, hogy szerencsém lehet változatlan meleg tiszteletemet elmondani, mellyel vagyok

a’ Tekintetes Urnak

alázatos szolgája Pap Endre

Tekintetes Úr, Folyó év’ Januarjának 26rol 6. sz. a., a’ Tekintetes Úr, mint a’ Kisfaludy-társaság’ Igazgatója által tudósítva vagyok, miképen pályaballadám nyertes lőn; ’s a’ Februar’ 6dikára, mint Kisfaludy Károly’ születése’ napjára, hirdetett Közgyűlésen megjelenjek, vagy pedig pályadíjom’ felvételére valakit felhatalmazzak. E’ sok becsü levelet tegnap, ’s így a’ Közgyűlésre nézve későn veszem, de elég jókor arra, hogy munkáljak, és ne csüggedjek. Valóban számomra születésem napján hirdettetett ki a’ legszebb jutalom. Pályadíjomat fölvenni t. Bártfay László úr fogja, ki e’ cselekvésre részemröl megkérve van. Ki egyébiránt hazafiúi indulataiba ajánlott, nagy tisztelettel vagyok, Nagykárolban Januar’ 12 d. 1838.

a’ Tekintetes Urnak alázatos szolgája

Pap Endre FELHASZNÁLT IRODALOM ÉS BIBLIOGRÁFIA Művei PAP Endre, Hátrahagyott munkái, kiad. CSENGERY Antal, KEMÉNY Zsigmond, Pest, Emich és Eisenfels Könyvnyomda, 1852, I-II. PAP Endre, Hátrahagyott munkái, kiad. CSENGERY Antal, KEMÉNY Zsigmond, Bp., Franklin, 1875, I-II. PAP Endre, Költeményei, kiad., bev. GYULAY Pál, Bp., Franklin, 1905 (Olcsó Könyvtár). KÖLCSEY Antónia Naplója, vál., gond., utószó, jegyz. GÁBOR Júlia, Bp., Magvető, 1982. (A Függelékben részletek (...) Pap Endre verseiből.) Parthenon, szerk. ORMÓS László, előszó MAJOROS András, Sárospatak, 1834, I.

Parthenon, szerk. ORMÓS László, Sárospatak, 1837, II. Szépirodalmi Figyelő, 1861/36. Szemlélő, 1836. Athenaeum, 1838. Budapesti Szemle, 1859. Árpádia, 1838. Egymaga egy hazát. Kölcsey Ferenc a magyar költészetben, gyűjt., vál., szerk., jegyz. BÉNYEI József, Nyíregyháza, 1990. Hét évszázad magyar versei, szerk. SZABOLCSI Miklós, Bp., Szépirodalmi, 1978., I. Emlény, 1837. Album az ifjúság számára, 1858. Nemzeti Almanach, 1841. Nagyenyedi Album, 1831. Levelezése FERENCZI Zoltán, Jókai Mór és Pap Endre levelei Petőfihez, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1893, 118-120. WALLENTÍNYI Dezsőné, Pap Endre két levele Adorján Boldizsárhoz, Irodalomtörténeti Közlemények, 1917, 91-93. PAP Endre, Levele Kölcsey eltemettetése ügyében, Századunk, 1838/94. MOLNÁR József, Pap Endre levelei Szemere Pálhoz, Kölcsey Ferenc szobrának létrehozása ügyében, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1969/3, 57-73, 1969/4, 55-73. Pap Endre levele Horváth Déneshez, Budapesti Hírlap, 1887/88. PETŐFI Sándor, Összes prózai művei és levelezése, Bp., Szépirodalmi, 1974. KÖLCSEY Ferenc, Minden munkái. Versek és versfordítások, sajtó alá rend. SZABÓ G. Zoltán, Bp., Universitas, 2001. Kéziratok

Pap Endre levele Bajza Józsefhez, 1837. február 12. OSZK Levelestár Pap Endre levele Bajza Józsefhez, Cseke, 1837. április 1. OSZK Levelestár Pap Endre levele Fáy Andráshoz, Nagy-Károly, 1838 [február] 12. OSZK Levelestár Pap Endre levele Bajza Józsefhez, Nagykárol, 1838. április 3. OSZK Levelestár Pap Endre levele Szalay Lászlóhoz, Pozsony, 1839. július 7. OSZK Levelestár Pap Endre levele Szalay Lászlóhoz, Pozsony, 1839. július 29. OSZK Levelestár Pap Endre levele Szalay Lászlóhoz, Patóháza, 1844. június 6. OSZK Levelestár Pap Endre levele Kazinczy Gáborhoz, Szatmár, 1844. november 27. OSZK Levelestár Pap Endre levele Szalay Lászlóhoz, Szatmár, 1847. június 12. OSZK LevelestárPap Endre levele Szász Károlyhoz, a püspökhöz, 1849. június második felében. OSZK Levelestár Irodalom ZÁDOR (STETTNER) György, Pap Endre hátrahagyott munkái, Pesti Napló, 1852. szept. 1., szept. 3. ZÁDOR (STETTNER) György, Pap Endre hátrahagyott munkái, Magyar Hírlap, 1852. szept. 10. KERTBENY, Album hundert ungrischer Dichter, Dresden, 1854. Ungarns Männer der Zeit, Prag, 1862. VÁCZY János, Pap Endre élete, Fővárosi Lapok, 1886/283, 2059-2061, 1886/284, 2067-2069. GELENTZEY MIHÁLTZ János, A feledésbe ment költő (P. E.), Nyitramegyei Közlöny, 1899/38. Tanulók Lapja, 1895/24. Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1838, I., 22, 24, 81, 112, 116, 137.

Pesti Hírlap, 1883/188. Magyar Állam, 1899/277. Vasárnapi Újság, 1899/49. (XII. 3.) Pesti Napló, 1851/333., 335. (XII. 17., 19.) Magyar Hírlap, 1850/221. (VII. 4.) Újabb Kori Ismeretek Tára, Pest, 1853, V, 642-644. FENYŐ István, Petőfi költő-barátai=Pándi Pál(szerk.), A magyar irodalom története, III., Bp., Akadémiai, 1965, 729-730. IMRE László, Műfajok létformája XIX. századi epikánkban, Debrecen, Kossuth, 1996. KERTBENY Károly Mária, Album hundert ungrischer dichter, Pest, 1854. Magyar írók arczképei és életrajzai, Pest, 1857. A magyar sajtó története, I, szerk. KÓKAY György, Bp., 1979. Magyar balladák, szerk. GREGUSS Ágost, BEÖTHY Zsolt, Budapest, Franklin, 1918. PÁLMÁNY Béla, Pap Endre, kézirat. ARANY János, Összes művei, szerk. KERESZTURY Dezső, Bp., Akadémiai, 1968. HORVÁTH Károly, A romantika értékrendszere, Bp., Balassi, 1997., 19. NAGY Ilona, Tragikumtípusok a magyar népballadában, Budapest, Madách, 1929. NYILASY Balázs, Gondolatok az Arany-ballada poétikájáról, ItK, 1997, 527-540. SŐTÉR István, Eötvös József, Bp., Akadémiai, 1953. SZILÁGYI Márton, Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai, Bp., Argumentum, 2001. (Irodalomtörténeti Füzetek, 149.) TOMPOS József, A magyar ballada története, Kolozsvár, 1909. ZLINSZKY Aladár, Arany balladaforrásai, ItK, 1900, 1-30, 129-157, 257-286.