GERALDINE BROOKS: A VÁGY KILENC RÉSZE

Az iszlám n k rejtett világa

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Geraldine Brooks: Nine Parts of Desire.

The Hidden World of Islamic Women.

Anchor Books Copyright © 1995

by Geraldine Brooks Published by arrangernent with Doubleday,

a division of Bantam Doubleday Dell Publishing Group, Inc.

Hungarian translation © Fekete Gabriella, 1996

A Korán idézetek Simon Róbert fordításai.

Gloriának, aki elhitette lányaival, hogy mindenre képesek. És persze Tonynak.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondok köszönetet Lee Lescazénak, aki a recseg te-

Iefonvonal másik végén sohasem vesztette el türelemét; Paul Steigernek, aki biztosította számomra a tervezettnél hosszabbra nyúlt szabadságot; Karen House-nak, aki már akkor is hitte, hogy megfelel távol-keleti tudósító leszek, amikor nekem err l még sejtelmem sem volt; Mary Ellen Barnernek, John Fitzgeraldnak és Elinor Lander Horwitznak a kézirattal kapcsolatos megjegyzéseikért; Melissa Biggsnek, aki fáradságot nem kímélve ellen rizte a tényekető Michael Lewisnak a szomszédi jó tanácsért és ihletért; Deborah Arnosnak, Christiane Amanpounak, Nora Boustanynak, Jacki Lydennek és Milton Viorstnak a háborús övezetekben nyújtott jó társaságért; és David Chalfantnak, bátor ügynökömnek, aki nélkül ez a könyv soha meg nem született volna. Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak a muzulmán asszonyoknak, akik a sok akadály ellenére befogadtak maguk közé.

“A mindenható Isten tíz részre osztotta a nemi vágyat; aztán kilencet a n knek adott bel le és egyet a férfiaknak” -ALI IBN TÁLIB, MOHAMED LÁNYÁNAK, FATIMÁNAK FÉRJE ÉS AZ ISZLÁM SÍITA SZEKTÁJÁNAK MEGALAPÍTÓJA

El szó

„Mondd: Menedéket keresek a hajnalhasadás Uránál annak a rossza el l, amit teremtett. "

A KORÁN A HAJNALRÓL SZÓLÓ FEJEZET

A szállodaportás kezében tartotta a szobafoglaló kártyámat. - M r. Geraldine Brooks - olvasta. - De hisz maga n . Igen, hagytam helyben, valóban az vagyok. - Sajnálom, de a szobafoglalásnál tévedés történt. - Nem tesz semmit - mondtam. - Csak tegyen hozzá egy s betűt, és, javítsa ki Mrs.-re. -Lehetetlen - felelte. - Úgy látom, nem érti. Nem adhatok önnek szobát. N k számára tilos. Körülnéztem a ragyogóan kivilágított el csarnokban. - És k?- kérdeztem két feketébe öltözött szaúdi n felé biccentve,akik épp a felvonó felé igyekeztek. - k a férjükkel vannak - magyarázta a szállodaportás. - Szaúd-Arábiában a hölgyek nem utaznak magukban. Semmi okuk rá. Hacsak nem prostituáltak. Volt id - még egy-két éve is -, amikor kijöttem volna a sod-romból. Most csak sóhajtottam, és faképnél hagytam a recepcióst. Éjjel tizenegy múlt. Senkit nem ismertem Ed-Dammám városában. Beülhettem volna egy taxiba, hogy visszamenjek a reptérre a, és ott virrasszam végig az éjszakát az egyik plexiszéken. Csakhogy a szálloda bejárata el tt nem volt taxi. Az üres szállodahall bársonykanapéja hívogatónak tűnt. Kényelembe helyezkedtem egy cserepes növény mögött, és táskámból el húztam fekete csadoromat, hogy takarónak magamra terítsem. Épp lehunytam a szememet, amikor a recepciós köhintett a hátam mögött. - Itt nem maradhat. Halkan felhívtam a figyelmét, hogy nincs hová mennem. - Ez esetben kénytelen vagyok értesíteni a rend rséget. Az ed-dammámi rend r rsön ugyanazok a kemény padok és ugyanaz az éles fény fogadott, mint a világ bármely más rend-

r rsén. Az egyetlen különbség, hogy itt a nyomozók hosszú, fehér leplet viseltek. Ez idáig csak akkor fordultam meg rend r-

rsön, amikor valami bűntényr l számoltam be. Ez volt az els alkalom, hogy bűnöz ként kerültem oda.

A helyiség túlsó felében lév íróasztalnál egy fiatal rend-rhadnagy tologatta a személyazonossági irataimat. Volt ausztrál,

brit, egyiptomi, iráni, iraki, jordániai, amerikai és jemeni sajtótudósítói igazolványom. Belép kártyák arab csúcsértekez-letekre és elnöki rezidenciákba. Volt továbbá egy műanyag sajtótudósítói kitűz m Szaúd-Arábia Tájékoztatási Minisztériu-mától. A hadnagy mindegyiket alaposan szemügyre vette. El ször sorban egymás alá rakosgatta ket, azután egymás mellé. Majd halomba tornyozta, mintha az oszlop magassága szerint akarná megítélni ket. Nagy sokára felnézett, és tekintetét a fejem fölé, a fal egy pontjára függesztette. Mint a legtöbb hív muzulmán, sem akarta beszennyezni magát azzal, hogy egy idegen n re emeli a pillantását. Amikor beszélni kezdett, harmadik személyben szólt hozzám. - Gondolom, a hölgy nem régóta tartózkodik Szaúd Arábiában. Nincs tisztában a szokásainkkal. - Azzal folytatta irataim beható tanulmányozását. Végül kihalászott egyet a halomból, és mutató- és hüvelykujja közé csípve meglengette. - Ez itt - mondta apró, diadalittas mosollyal - tegnap lejárt. Valamikor hajnaltájban a hadnagy visszaadta az irataimat, és megtoldotta egy engedéllyel, ami lehet vé tette, hogy az elkö-vetkez néhány órát egy szállodában töltsem. Visszatértem a szállodába, ahol a portás odahívta a filippínó hotelfiút, és intett, hogy vezessen a szobámba. Egy teljesen lakatlan emeleten. A felvonónál fegyveres r téblábolt. - Ezek azt hiszik, veszélyes vagyok - motyogtam. A hotelfiú nem mosolyodott el. - Minden n t veszélyesnek tartanak - felelte, majd betette a csomagomat a szobaajtón és a fegyveres r éber tekintetét l kísérve sietve visszavonult. Led ltem, és a tükörre ragasztott jelre bámultam, ami a muzulmánoknak mutatta, hogy merrefelé kell imádkozni. Majd minden hotelszobában, amelyben az elmúlt három esztend során

megszálltam, volt ilyen nyíl - vagy az éjjeliszekrényre, vagy a függönyre, vagy a mennyezetre rögzítve. Néhány perc választott el a napfelkeltét l. Az ablakhoz léptem és várakoztam. Amint a sápadt fénysugár a ködbe vesz , kék láthatár fölé kúszott, mint az elmúlt ezerháromszáz esztend során minden hajnalban, most is megtört a csend. - Jertek imádkozni! - jajongták a müezzinek a város több száz mecsetjében. -Inkább imádkozzatok, mintsem aludjatok! - Miközben a nap nyugatnak araszolt, muzulmánok milliói tették ugyanazt, amit e percben El-Dammám polgárai: felkeltek ágyukból, és meghajoltak a hotelszobámtól mintegy hétszáz mérföldre nyugatra fekv Mekka irányába. A sivatagi város volt az oka álmatlanul töltött éjszakáimnak. Az 1990-es esztend kben nem jelentkezhettem be egy szaúdi szállodai szobába, mert ezerháromszáz éwel ezel tt egy Mo-hamed nevű mekkainak meggyűlt a baja a feleségeivel. Az iszlám prófétája szerette a n ket. Els feleségét huszonöt esztend s korában vette el. Az írástudatlan, árva és szegény sorsú fiatalember aligha remélhette, hogy f nöke, Hadidzsa választása ráesik, ez a gazdag mekkai üzletasszony legalább tíz esztend vel volt nála id sebb, és nemzetközi kereskedelmi cégéhez fogadta fel menedzsernek. A mekkai kultúrkörben korántsem volt megszokott dolog, hogy egy asszony tegyen ajánlatot egy férfinak, Hadidzsának azonban volt hozzá mersze. Pénzzel, társadalmi státusszal és négy leánygyermekkel ajándékozta meg Mohamedet - mindössze ez a négy gyermek élte túl a csecsem kort. Ruhollah Khomeini ajatollah, Huszein jordán király, valamint több ezer sejk és mullah, aki annak jeleként, hogy a próféta leszármazottja, manapság fekete turbánt visel, mind e négy leánygyermek utódjának vallják magukat. Mohamed Hadidzsához vánszorgott remegve, amikor el -ször hallotta meg Gábriel arkangyal szájából Isten szavát. Mo-

hamed, maga is kételkedvén józan eszében, azon kapta magát, hogy a Korán - jelentése „tanítás" - els szavait ismételgeti. Négykézláb csúszott oda a feleségéhez. - Takarj el! Takarj el! - kiáltotta, kérve, hogy védje meg az angyaltál. Hadidzsa meg-nyugtatta, hogy nem ment el az esze, biztatta, hogy adja át magát a látomásának, és els követ je lett az új vallásnak, melynek neve, az iszlám, annyit tesz, hogy „engedelmesség". Az iszlám tanítása abba a hetedik századbeli Arábiába ér-kezett el, amelyben a n nemű újszülötteket, akik jóval kevesebb értékkel bírtak a durva rabló- és pásztoréletmódot folytató kultúrában, kitették a sivatag homokjába meghalni. Mekka rabszolgapiacán a katonák eladták a hadizsákmánynak tekintett fogoly n ket. Azonban néhány asszonynak, és ezek közé tartozott Hadidzsa is, volt pénze és elegend hatalma ahhoz, hogy férjet válasszon magának és kedvére alakítsa az életét. Huszonnégy esztend n át Hadidzsa volt Mohamed egyetlen felesége. Csak az asszony halála után, kilenc éwel ama bizonyos els látomás után kezdett Mohamed isteni kinyilatkoztatásokat kapni a n k helyzetével kapcsolatban. Következésképp Ha-didzsának, az els muzulmán asszonynak sohasem kellett lefá-tyoloznia magát, vagy a világtól elvonulnia, s azt az isteni sugalmazást sem érte meg, miszerint „A férfiak rendelkeznek az asszonyokkal, mert Isten egyiket értékesebbnek teremtette a má-siknál, valamint az vagyonát élik fel ( tartja el ket) ". Az efféle kinyilatkoztatás furcsán vette volna ki magát Mohamed szájából, ha Hadidzsa még az él k sorában van, mi több, eltartja. Hat esztend vel az asszony halála, valamint a muzulmánok és a Mekkában uralkodó törzs között lezajlott csata után, melynek során hatvanöt muzulmán asszony megözvegyült., Mohamednek látomása volt, amely szerint egy férfi négy feleséget tarthat: „Vedd feleségül az asszonyokat, akiket megfelel nek tartasz, kett t vagy hármat, vagy négyető ám ha attól tartasz, hogy nem tudsz igazságot tenni (ennyi között), akkor (csak) egyet." Mivel a

házasságok a legy zött ellenséggel kötend szövetséget szolgálták, Mohamed egy újabb látomás következtében önmagát feloldotta a négyfeleséges korlátozás alól. Valahányszor új feleséget vett, újabb szobával toldotta meg az els iszlám mecset közelében lév lakosztályát. A szobák száma egyre n tt, míg már nyolc vagy kilenc asszonynak adtak otthont. Hamarosan megindult a féltékenykedés, intrika, botrány. A kisebb becsben tartott feleségek rokonsága összeesküdött, hogy lejáratja a próféta kedvenceit. Az új vallás ellenségei zaklatták a próféta feleségeit. A legjelentéktelenebb esemény is alkalmat adott a pletykára. Az egyik feleség véletlenül hozzáért egy vacsorára hivatalos férfi vendég kezéhez, miközben odaadta neki az étellel megrakott tányért; egy másik valami kellemetlen megjegyzést tett, amikor éjjel kiment a szabadba a latrinára; egy harmadik körül azért robbant ki a vita, mert az els férje Zaid volt, Mohamed fogadott fia. Ezen események után Allah üzenetet küldött az prófétájának, mondván, hogy különítse el a feleségeit, akik közül néhányan a sebesülteket szedték össze a csatamez nő mások meg az új hitet hirdették a mecsetben. És most elvárták t lük, hogy maradjanak rejtve lefüggönyözött szobáikban, s csak akkor lépjenek el , ha tet t l talpig fátyol borítja ket. Az eredetileg a próféta feleségeinek tekintélyét rz el írá-sokat hamarosan más muzulmán asszonyokra is kiterjesztették. Ahogy az iszlám tanítása átlépte Arábia határait és elterjedt a szomszédos országokban, az elzártság eszméje nyitott fülekre talált. Az arábiaiakkal ellentétben a perzsák már régóta elkülönítették az asszonyokatŐ az si Asszíriában a nemesi fele-ségek státusszimbólumként viseltek fátyolt, míg az alsóbb osz-tálybeliek fedetlenül kényszerültek járni-kelni. A szolgát, akit azon kaptak, hogy lefátyolozza magát, akár olyan büntetésben is részesíthették, hogy forró szurkot öntöttek a fejére. Ezek a szokások azután könnyen visszaszivárogtak az iszlám arábiai

hátországába, s ott fennmaradtak. Szaúd-Arábiában a n k nagy része mind a mai napig a világtól lefüggönyözve éli az életét. Egy n nem jelentkezhet be egy modern szaúdi hotelbe, mert a próféta nejeihez hasonlóan elvárják t le, hogy odahaza éljen, a világtól elzártan. Ugyanakkor néhány mérföldnyire, a láthatatlan sivatagi határ túloldalán ezek a szabályok már érvényüket vesztették. A Szaúd-Arábiával szomszédos Egyesült Arab Emirátusban iszlám fátyolba bújtatott hajú muzulmán katonalányok helikopterb l ugrálnak ki és rohamfegyvert cipelnek a vállukon. Kissé még távolabb, az Arab-öböl túlpartján a szigorú erkölcsű iráni mu-zulmánok szavazatukkal n ket juttatnak be a parlamentbe, és diplomataként külföldre küldik ket. Pakisztán volt az els iszlám ország, amelyik n t választott miniszterelnökéülő Törökország jelenlegi miniszterelnöke egy közgazdászn , miközben Bangladesben a miniszterelnök és az ellenzék vezéregyénisége is n . Ahelyett, hogy a próféta feleségei számára el írt szabályhoz ragaszkodnának, ezek az asszonyok az iszlám korai történelmének más szerepmodelljeit követik. A katonák Nu-szajbahot tisztelik, aki a csatában megmentette Mohamed életét, nem hagyta cserben és nem mozdult mell le, amikor a férfiak elmenekültek. A politikusok Fatimát tisztelik, Mohamed félénk leányát, aki a próféta halála után a politikai hatalmi harc élére állt. Az iszlám nem feltétlenül jelentett egyet a n k elnyomásával. Akkor meg miért nyomtak el annyi muzulmán asszonyt? 1987-ben, egy forró szi estén kezdtem meg életemet az iszlám n k között. Nyugati riporterként kerültem oda, aki csak a napi hírekért él. Majd egy évembe telt, amíg felfogtam, hogy olyan id pontban érkeztem, amikor a hetedik században végbement események sokkal többet jelentettek azok számára, akikkel együtt éltem, mint bármely, a reggeli újságban megjelent híranyag.

A muzulmán Szahar volt az els nyomravezet m. Szahar két éve volt a The Wall Street Journal kairói kirendelt-ségének gyakornoka, amikor közép-keleti tudósítóként meg-érkeztem. Els Egyiptomban töltött évemet tűsarkú cip i szabálytalan ritmusú kopogása festette alá Kairó töredezett jár-dáin. Huszonöt éves volt, hat esztend vel fiatalabb nálam, de műveltsége és higgadtsága következtében legalább tíz éwel tűnt id sebbnek. Angoltudása precíz volt és hivatalos, ápoltsága nemkülönben. Bármir l tudósítottunk is - egy összed lt épületr l a roskatag nyomornegyedben, a piramisok lábánál szivárgó szennyvízr l -, Szahar mindig úgy öltözött, mint aki bálba készül. Oly vastagon kente arcára a festéket, hogy komoly régészeti feltárómunkát igényelt volna, ha valaki ki akarja nyomozni, milyen lehet alatta. A frizurája mindig olyan volt, mintha az imént érkezett volna a fodrásztól. Miközben tornacip ben csoszogtam mellette, olyan voltam, mintha egy veréb ugrándozna körül egy pávát. Szahar apja egy amerikai autóscégnél dolgozott. A lány egy évig járt gimnáziumba Amerikában cseregyerekként, majd év-folyamels ként végzett Kairóban az Amerikai Egyetemen. Tanulmányait a Harvardon akarta folytatni. Szahar megnyugtatóan hétköznapi volt, ugyanakkor nyomasztóan semmi egzotikus nem volt benne. Egészen másképpen képzeltem el a Közép-Keletet. Fehér köntösben járó emírekre számítottam. Mandulaszemű perzsákra. A látóhatár szélén baktató, az arab íráshoz hasonló vonalban tekerg z tevekaravánra. Egy ilyen egyiptomi yuppie egyszerűen nem illett bele a képbe. A munkámban is nehezen találtam rá arra a Közép-Keletre, amelyet magamban elképzeltem. Felragadtam az arab bürokrácia légypapírjára; csak üldögéltem a tájékoztatási miniszter-helyettesek másodtitkárn inek aranyozott várószobáiban, apró csészékb l szürcsölgettem a kardamommaggal illatosított kávét, és hallgattam a hazugságokat. Ezeknek a városban nevelkedett,

külföldi egyetemeket végzett férfiaknak nem okozott gondot, hogy egy nyugati n vel beszélgessenek. De odakinn az utcán, azok között, akiket én valójában meg szerettem volna ismerni, a férfiak nemigen álltak szóba a rokonságukon kívül más asszonnyal. Ha egy magányos riportern odament hozzájuk, iszonyúan zavarba jöttek, vagy elérkezettnek látták a pillanatot, hogy végre megragadják az alkalmat és bizonyságot szerezzenek arról a feltevésr l, miszerint minden nyugati n kurva. Ráadásul utáltam azokat az irományokat, amelyeket készíteni kényszerültemŐ interjúkat államf kkel, semmitmondó, mélyenszántó eszmefuttatásokat az Egyesült Államok közép-keleti politikájáról. Azért vállaltam el a közép-keleti tu-dósítói megbízatást, mert a kockázat, a kaland vonzott. De itt a legnagyobb veszély, amivel szembekerülhettem, az volt, hogy esetleg halálra unom magam. A férjemnek, Tonynak, aki otthagyta állását a lapnál, hogy szabadúszó újságíróként velem jöhessen, nem voltak nehézségei. Néhány héttel a megérkezésünk után Szahar épp a legutóbbi „Feszültség az iraki-szír megbékélés folyamatában" című cikkemet vágta ki és tette egy dossziéba a Tonyé mellé, amelynek a címeŐ „Egyiptomi tevealakulat járja a sivatagot, hogy a csempészek nyomára bukkanjon". Tony rávette az utolsó egyiptomi teveosztagot, hogy vigyék magukkal jár rözni. A had-sereg nem járult volna hozzá, hogy egy n is velük tartson. Az Arab-öböl aknákkal teleszórt vizén Tony beállt matróznak egy hadianyag-szállító hajóra, és turbános ománi halászokról, szind-bádi egyárbocosokról és perzsa sz nyegcsempészekr l szóló történetekkel megrakva jött haza. Én nem tarthattam vele - a hajózási ügynök ki nem eresztett volna egy n t a tengerre. Majd egy évig rémülten dörömböltem a Közép-Kelet el ttem bezárt ajtóin. Aztán, hála Szaharnak, egyszer csak fölnéztem, és észrevettem, hogy az orrom el tt, csak nekem, megnyílt egy ablak.

Szaharral egymás mellett dolgoztunk Nílus-parti lakásom hatalmas, világos helyiségében. Amikor épp nem voltam úton, alig egy-két méterre ültünk egymástól. Miközben én a cikkeimet írtam, Szahar az arab sajtó számára fordított, id pontokat egyeztetett és a vízumaim megszerzésével foglalatoskodott. Mi-után már egy éve dolgoztunk egymás mellett, úgy éreztem, jól megismertük egymást. Aztán egy reggel, a ramadán kezdetén - ez az a szent hónap, amikor a muzulmánok hajnaltól napnyugtáig böjtölnek - kinyitottam az ajtót, és egy idegennel találtam szembe magam. A gondosan megmunkált lokniknak nyomuk veszett a szigorú, kék kend alatt. A festék eltűnt az arcáról, és az elegáns ruha helyét ormótlan zsák váltotta fel. Szahar a muzulmán fundamentalisták egyenruháját öltötte magára. Olyan volt, mintha egy természetrajz-filmet visszafelé pergetnének: Szahar összecsukta színpompás pillangószárnyait, és visszaváltozott szürke bábbá. Lehetetlen volt egy évig élni a Közép-Keleten anélkül, hogy az ember tudomást ne vegyen az egyre er söd vallási újjászületésr l. Véges-végig az arab félszigeten, valamint Észak--Afrikában egyre több asszony takarta el a haját, egyre több férfi növesztett szakállt és járt a mecsetbe. Feltételeztem, hogy a szegény emberek kétségbeesésükben, a mennyei vigaszt keresve fordulnak az iszlámhoz. De Szahar nem volt se szegény, se kétségbeesett. O az egyiptomi társadalom kínosan rzött ranglétráján valahol a sztratoszférában helyezkedett el. A ramadánnak azon a reggelén csak álltam az ajtóban, és döbbenten bámultam. A Közép-Keleten els ként az egyiptomi n k dobták el a fátylat. 1923-ban, visszatér ben Rómából, a n k választójogi konferenciájáról, Huda Szaravi és Szaiza Nabaravi úttör arab feministák a kairói vasútállomáson letépték magukról a fátylat, és a fogadásukra odasereglett n k követték a példájukat. Szahar anyja, aki már Szaravinak és híveinek hatása alatt n tt fel, soha nem viselt fátylat.

Az iszlám ruha - a hidzsáb -, aminek viselése mellett az elviselhetetlen egyiptomi h ségben Szahar elkötelezte magátő nyílt vállalása volt annak a jogszabálynak, miszerint egy n vallomása feleannyit ér, mint egy férfié, annak az örökösödési rendszernek, miszerint neki feleannyi jár, mint a bátyjának, és egy családjogi törvénynek, miszerint a jöv ben a férje megverheti, ha engedetlen vele, megoszthatja figyelmét közte és három másik felesége között, ha gondol egyet, elválhat t le, és kizárólag magának követelheti a gyermekeiket. A ramadán hosszú hetei alatt órákat beszélgettem Szaharral arról, hogy mi késztette erre az elhatározásra. Feleletképpen Szahar egyre az iszlám dzsihád és a Muzulmán Testvériség jelszavát hajtogattaŐ „Az Iszlám a Felelet." A kérdés eléggé világos voltŐ ez a kétségbeejt en szegény ország hogyan fogja tovább táplálni, művelni és munkával ellátni azt a lakosságot, amelynek a száma kilenchavonta egymillióval növekszik? A szocializmussal és kapitalizmussal való kacérkodás nem vetett gátat Egyiptom gazdasági hanyatlásának. Az iszlám mozgalom hátat akart fordítani ezeknek az idegen ideológiáknak, és helyette a Koránban lefektetett si elveket kívánta követni. Ha Allah vette magának a fáradságot, hogy kinyilatkoztassa a törvényre, erkölcsre és társadalmi szerkezetre vonatkozó teljes rendszerét, érvelt Szahar, akkor miért ne tartanánk magunkat ezekhez a törvényekhez? Szahar belépett a helyi mecsetben működ n i tanulókörbe és ott nagy hatással volt rá egy fiatal, fátyolt visel oktató. - Csak ültem ott, és azt olvastam a szent Koránban, hogy a n knek Iefátyolozva kellene járniuk, aztán ujjatlan ruhában, csupasz kar-ral kimentem az utcára - mondta. - Valahogy úgy éreztem, azért járok így, ment a nyugatiakat majmolom. Minek utánoznánk mindent, ami nyugati? Miért nem próbálunk ki valamit, ami csak a miénk? Ennek a „valaminek" igen sok megnyilvánulási formája volt.

A széls ségesek a piramisokhoz vezet utakon tomboltak, fák-lyával gyújtották fel a turistáknak fenntartott klubokat, ahol alkoholt szolgáltak fel. Valahol vidéken egy sejk be akarta tiltatni a cukkini és a padlizsán árusítását, mert ezeknek a hosszú, húsos zöldségeknek a töltését l az asszonyoknak léha gondolatai támadhatnak. Kairóban egy írót, aki kifigurázta ezt a rendeletet, az irodája el tt agyonl ttek. De amikor földrengés rázta meg a várost, a fundamentalisták állítottak fel sátrakat és osztottak levest, k látták el a rászorultakat a kormánynál lényegesen gyorsabban és nagyobb együttérzéssel. Ahogy telt-múlt az id , Szahar egyre mélyebben azonosult új önmagával. Világi életemet én kezdtem az igényeihez igazítani: reggelente nem ittam kávét a ramadán alatt, nehogy az illattól számára elviselhetetlenebb legyen a böjt; lábujjhegyen közlekedtem, amikor napközben imádkozott a nappalinkban kiterített imasz nyegen. Aknamez k voltak mindenütt. - Mi az a maraszkinó cseresznyelik r? - kérdezte gyanakodva, miközben szemügyre vette egy doboz csokoládén az összetev k felsorolását. - Nem ehetek olyat, amiben alkohol van. - Lassanként meg-ismertem és megszoktam új életének ritmusát és tabuit. Ünnepeinek beszél nevei lassan beköltöztek az el jegyezési naptárainkbaŐ az Er Éjszakájaő az Áldozat Ünnepeő a Háddzs. Szahar látnivalóan megbékélt új énjével. - Majdnem egész éjjel varrtam - mondta egy reggel, miközben alig bírta nyitva tartani a szemét. Most, hogy áttért a hidzsáb viseletére, csak nem az összes színes ruháját elajándékozta. De nem akarta felszámolni a teljes ruhatárát. - Mindegyiknek van valami kis hibája - az egyiknek hasíték van a hátán, a másiknak testhez álló a dereka-hatalmas munka, amíg néhányat megment az ember. A hidzsáb, mondta, biztonságot nyújt számára Kairó nyüzs-g utcáin. - Lefátyolozott lányokat soha nem er szakolnak meg - mondta. Az igazat megvallva Kairóban alig volt rá eset, hogy meger szakoltak bárkit, mi több, a nyugati városokhoz képest

általában elenyész volt az er szakos bűncselekmények aránya. De megpaskolták a n k fenekét, vagy félreérthetetlen ajánlatokat tettek, kivált a zsúfolt utcákon és kivált azoknak, akik nyugati ruhát viseltek. Szahar ugyanakkor úgy érezte, hogy a hidzsáb biztosítja szá-mára a bejárást az asszonyok rendkívüli hálózatába. A kor-mánytól könnyebben szerzett meg engedélyeket és kapott id -pontokat, ha az ott dolgozó lefátyolozott hivatalnokn khöz fordult. Mivel azt akarták, hogy egy iszlám testvérük sikert érjen el, a kérését el nyben részesítették másokéval szemben. Ugyanakkor rájött, hogy a férfiakkal is könnyebben boldogul. - Az eszemre koncentrálnak, nem a testemre - mondta. - A ruha még csak az els Iépés - közölte. A Nyugat felszökött bűnözési statisztikája, a csonka családok és a magukra hagyott öregek Szahar el tt mind a világi út cs djét bizonyították. A baj gyökerét a nyugati n k egyenl ségi törekvéseiben látta, ami szerinte nem veszi figyelembe a n k alaptermészetét. - Az iszlám nem azt tanítja, hogy a n k nem érnek fel a férfiakkal; hanem azt, hogy mások - érvelt, miközben azt próbálta megmagyarázni, miért helyénvaló, hogy egyes iszlám bíróságokról kitiltották a bírón ket. -A n k sokkal érzelmesebbek a férfiaknál, mert Isten arra teremtette ket, hogy gondját viseljék a gyerekeknek. A bíróságon ezért elképzelhet , hogy egy n megkönyörül olyan alkalmakkor, amikor a logika szigorú elbánást követel. Miközben Szaharral beszélgettem, a déjà vu érzése kerített hatalmába. Tizennégy éves voltam, egy sydneyi katolikus zárda növendéke, amikor az apácaf nökn helyettese összehívott bennünket, hogy felolvassa a lázadásra vonatkozó törvényt. Láttak néhányunkat az utcán iskolai trikóban, ami fölé nem húztunk kabátot. A trikó, mondták, illetlen viselet, mivel az anyagán át a fiúk ki tudják venni a mellünk formáját. Az iskolai egyenruhához hozzátartozik a kiskabát, és ha bármelyikünk kimerészkedik az iskola területér l trikóban, kiskabát nélkül, arról

rögtön tudni fogja, miféle népség. Ugyanaz az apáca ahhoz is ragaszkodott, hogy viseljünk kalapot, ha templomba megyünk. Szent Pált idézve közölte, hogy a n , aki eszközül szolgált a Paradicsomból való kiűzetéshez, nem méltó arra, hogy csupasz fejjel lépje át az Úr házának küszöbét. Én ezt az apácát k korszaki leletnek tartottam. Abba is hagy-tam a templomba járást, mihelyt felfogtam, hogy a katolikusok a születésszabályozás és a válás tiltásával hogyan teszik tönkre a n k életét. A velem egy korosztályhoz tartozó Szahar homlok-egyenest az enyémt l eltér végkövetkeztetésre jutott. Valami végbemegy itt, gondoltam, és elszántam magam, hogy meg-próbálom megérteni. Az arabbal kezdtem, a Korán nyelvével. A muzulmánok közt ötb l egy az arab, mégis az arab az a nyelv, amelyen a világ több mint egymilliárd muzulmánja - a világ népességének egyötöde - Istennel beszél. Az arab nyelv törzsi eredetű, akárcsak az a sivatagi kultúra, amelyb l támadt. Minden szónak van egy csomó rokon szava, amelynek ugyanaz a három betűb l álló mássalhangzócsoport alkotja a gyökerét. Bármilyen szót használsz is az arab nyelvben, akarva-akaratlan egy csomó más jelentés tolakszik be a be-szélgetésbe. Megtudtam például, hogy a „n " szó egyik jelentése, a hormah, ugyanabból a t b l származik, mint a „szent, sérthetetlen", valamint a „bűnös, tiltott". Az anya szót jelent umm gyökere olyan szavaknak, mint „eredet, nemzet, könyörület, alapelem, b terméső ostoba, írástudatlan, él sköd , gyönge jellemű, nincs saját véleménye". Kezdetben volt a szó, és a szó arabul rendkívül kétértelmű. Az arab nyelv természetéb l következik, hogy a Koránnak nincs szó szerinti fordítása. Két egymásnak mer ben ellentmondó angol értelmezésre hagyatkoztam - George Sale-ére a mű költ isége miatt, és Mohammed Marmaduke Pickthalléra, amely világosabb képet adott arról, hogy a szöveg valójában mit

tartalmaz a szexszel, a házassággal, a munkával és a szent. háborúval kapcsolatban. De még ha a szavakat világosan értet-tem, a tanítás akkor is gyakran volt kétértelmű. „Tiszteld a n t, akinek az életedet köszönheted", mondja a Korán. De ha a feleség engedetlen, „büntesd meg, űzd külön ágyba, korbácsold meg". Hogy megpróbáljam közös nevez re hozni ezeket az egymásnak elellentmondó parancsokat, végigjártam az országszerte egyre szaporodó írj n i vallási iskolákat, és több tucat olyan asszonyról tudakozódtam, akiknek szerepük volt az iszlám korai történetének alakításában. Újabb ambivalencia. Asszonyok a függöny mögé zárva; asszonyok az iszlám szent háború frontvonalában. Eközben Afganisztánban, Algériában és Szudánban hata-lomra kerültek az iszlám fundamentalisták. Egyiptomban és Jordániában az er s kisebbségek saríá-ra - szó szerint a vízlel lyukhoz vezet útra vagy az iszlám törvényének egyenes ösvé-nyére kényszerítették kormányukat. A Nyugatra vándorló mu-zulmánok szintén követelésekkel álltak el Ő tiltsák be a vallásukat sért könyveket, engedélyezzék, hogy a gyerekeik lefátyolozva járjanak iskolába, töröljék el a koedukációt. Lehetséges-e újra érvénybe léptetni a Korán pozitív taní-tásait, s ugyanakkor megteremteni valamiféle muzulmán femi-nizmus lehet ségét~ Élhetnek-e együtt a muzulmán funda-mentalisták a nyugati liberálisokkal, vagy ahhoz, hogy egymás kedvében járjanak, mindkett nek fel kell áldoznia az elveit? Hogy ezekre a kérdésekre a választ megtaláljam, olyan ma-gától értet d lépésre szántam el magam, hogy alig akaródzott elhinnem: több mint egy évre volt szükségem, hogy rájöjjek, mi a teend m. Beszélgetni kezdtem az asszonyokkal.

1 fejezet A SZENT FÁTYOL

„És mondd a hív n knek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre és ne mutassák a díszeiket, csupán azt, ami látható és kend zzék el ruhakivágásukat. "

A KORÁN A FÉNYR L SZÓLÓ FEJEZET

Miközben a n kkel tömött autóbusz lassan, nyikorogva Khomeini háza felé araszolt a zsúfolt teheráni forgalomban, egyedül én nem zokogtam. Megálltunk egy fekete lobogós sikátor el tt. A jajveszékelés egyre magasabb, er teljesebb lett, mintha egy teáskannában sípolva forrni kezdene a víz. A sikátor végén állt Khomeini háza és a hozzá tartozó kis huszeiníja, ahol az ajatollah öt héttel ezel tt bekövetkezett haláláig imádkozni és prédikálni szokott. Verítékben fürödve és azon igyekezve, hogy rá ne tapossak a csadoromra, leszálltam a többiek után a buszról, és csatlakoztam a szoros fekete falanxhoz, amely „Ó, Khomeini! Ó, imám!" kiáltásokat zokogva igyekezett el rejutni a sikátorban. El ttünk férfiak egy csoportja lépett be a huszeiníjába. Gyári munkások voltak Meshed városából, bütykös kezükkel dörzsölték kisírt szemüket. A balkont, amelyr l azel tt Khomeini szólt a tömeghez, sebtiben beüvegezték, mert halála óta a gyászolók rendre átmásztak a korláton, hogy megcsókolhassák, megsimo-gassák a székét. A mi csoportunk elkanyarodott a huszeiníjától a Forradalmi Gárda n tagjai által rzött, lefüggönyözött bejárathoz. Csadorjuk alatt- a hatalmas fekete négyzet alakú szövet, amely a fejükt l a bokájukig ért- az rök ugyanazt az olívdrapp egyenruhát viselték, a puskát, a Koránt és az ökölbe szorított kezet ábrázoló emblémával, mint férfitársaik. A függöny mögött Khomeini özvegye várt ránk teával. Egy repedezett betonú udvar sarkában ült a lánya és a me-nye társaságában. Feszesen magukra tekert csadorjukban úgy festettek, mint három kuglibábu, amely arra vár, hogy eltalálja a

golyó. Hadidzsa, Khomeini hetvenöt esztend s felesége ráncos volt, mint egy mesebeli nagymama. Drótkeretes szemüvege mögül kikandikálva, mosolyogva nyújtott kezet. Amikor megfogta és bütykös kezével gyöngéden megveregette a kezemet, fején vagy két centire hátracsúszott a csador, és el bukkant sz hajtöve, amely paprikavörös fürtökben folytatódott. A férje haláláig Hadidzsa festette a haját. Valahogy eszembe nem jutott volna, hogy a szoborarcú aja-tollahnak felesége van, hát még, hogy tűzvörösre festi a haját! És soha elképzelni sem tudtam volna aranyos, kacarászó dédunokái körében, akik most ott ugrándoztak körülöttünk a sz nyegekkel borított udvarban. - Tudom, hogy a külvilág mindig nagyon szigorúnak, s t mérgesnek látta - mondta Zahra Mosztafavi, Khomeini negyvenhét éves lánya. - De velünk más volt. A gyerekekkel sokat tréfálkozott. Bebújhattunk a köpenye alá, amikor bújócskáztunk. - Zahra állítása szerint Khomeini ép-penséggel az az együttérz , mai ember volt, aki éjszaka felkelt, amikor öt gyermeke még csecsem volt, megcumiztatta ket, és soha semmit nem kért a feleségét l - még egy pohár vizet sem. - Az elém tett családi fényképek egy jókedvűen nevet ajatollahot örökítettek meg, amint egy dundi öklű totyogó egy kanál étellel megcélozza a dédnagypapa száját. A Khomeini család n tagjaival együtt guggoltunk a betonra leterített vörös perzsasz nyegeken. - A sz nyegeket mind úgy kértük kölcsön. A családban nincsenek ilyen drága holmik - magyarázta az egyik Forradalmi Gárda-tag, aki hat esztendeje volt Hadidzsa test re és háztartási alkalmazottja. Kacsákkal díszített műanyag tányérokat osztott szét közöttünk, és datolyával, görögdinnyeszeletekkel kínált. - Sajnálom, hogy kénytelenek vagyunk ilyen egyszerű fogadtatásban részesíteni - menteget dzött Hadidzsa. - De élete nyolcvanhét esztendeje során a férjem mindig ragaszkodott az egyszerűséghez.

Ruhollah, a Khomein városából származó elszegényedett papnövendék huszonhét esztend s volt, amikor megkérte a tizen-öt éves Hadidzsa Szakafi kezét. A lány apja, a befolyásos ajatollah (a szó jelentése „Isten tükörképe", és a legtanultabb síita egyházi személyekre alkalmazzák) nem sokra tartotta ezt a frigyet. De Hadidzsa másképpen vélekedett. Csadorba burkolva éppen teát nyújtott oda a kér jének, amikor el ször megpillantotta. Rávette az apját, hogy egyezzen bele a házasságba, miután álmot látott, amelyben a próféták megjövendölték, hogy a Khomeinbe való Ruhollahból hatalmas vallási vezet lesz egy szép napon. Egyedüli felesége volt Khomeininek. Olyannyira a háttérben maradt, hogy a legtöbb iráni a nevét se tudta. - Valaki egyszer tévedésb l Batulnak nevezte, holott a szolgálóját hívták úgy - magyarázta Zahra. - Anyám gyűlöli azt a nevet, hogy Batul. - A név mégis ráragadt, mert az ajatollah ódzkodott attól, hogy egy helyreigazítással a feleségére irányítsa a figyelmet. Függetlenül attól, hogy a tömeg nem ismerte, a bennfentesek tudták, hogy Hadidzsa véleménye nagyon is számít. Férfiak, akik szerettek volna Khomeini tudomására hozni valamit, még akár államügyeket is, a feleségükkel említtették meg a dolgot Hadidzsa el tt. Khomeini emeletes kockaháza élesen elütött az el z sah pompás zöld márványpalotájától, amit a közelben most mint a Visszatérés és Figyelmeztetés Múzeumát nyitottak meg. Khomeini házában mállott a falról a zöld festék, és szakadt zsalu lógott az ablakról. Egy csupasz szobában a fekv hely gyanánt szolgáló vékony gyékények gondosan felcsavarva sorakoztak a sarokban. A konyha felszerelése egy régimódi tűzhelyb l és egy elektromos szamovárból állt. - Egyszer az imám észrevette, hogy két gránátalmamag beleesett a mosogatóba, mire felhívta a figyelmemet, hogy ne pocsékoljam az ételt - jegyezte meg a forradalmi gárdista, aki bennünket kiszolgált. - És mindig szólt, hogy oltsuk el a villanyt, ha kimegyünk a szobából.

Minden ilyen kis emlékmorzsa újból megkönnyeztette a többi vendéget. A leghangosabban zokogó asszony, aki a libanoni Hezbollah - Isten pártja - képviseletében érkezett, most érzelg s beszédbe fogott, amelyben megköszönte az özvegynek, hogy beengedett minket az imám házának kongó szentélyébe. - O, Istenem, könyörgök, adj nékünk türelmet - zokogta. - Eljöttünk ide, ahol a nagy imám élt. Azért gyűltünk össze ezen a szent helyen, hogy megmutassuk, hű követ i vagyunk tanításának. A naplementei imádságra buzdító hang, mely a falakon keresztül behallatszott hozzánk a közeli mecsetb l, jeladás volt, hogy a téadélután véget ért. A sarokban Hadidzsa már felállt, s indult, hogy imádkozás el tt megmosakodjon. Amikor vissza-szálltunk a buszra, amely lépésben haladt visszafelé a forgalom-ban, a hezbollahos asszony még mindig siránkozott: - Ketté kell osztanunk az életünket - az imám halála el tti és utáni id szakra - hüppögte. - Még arra sem volt elegend id nk, hogy felfogjuk, micsoda veszteség ért bennünket. Ami engem illet, nekem valóban nem volt még rá id m. Miután 1979-ben elfoglalták az amerikai nagykövetséget, az amerikai tömegkommunikáció riporterei gyakorlatilag nem jutottak be Iránba. A ritkán kibocsátott vízumok elvétve engedélyeztek harminchat óránál hosszabb tartózkodást az ország területén, azt is csak abból a célból, hogy egy bizonyos eseményr l tudósíthasson az ember. Khomeini halála el tt engem is csak egyszer engedtek be, 1988-ban, hogy annak a kétszázkilencven iráni polgárnak a temetésér l tudósítsak, akik akkor vesztették életüket, amikor az amerikai Vincennes anyahajóról lel ttek egy, az Arab-öböl fölött menetrend szerint közleked iráni légibuszt. Pedig szerettem volna felfogni. Ami a muzulmán n kkel Algériától Afganisztánig történik, annak itt vannak a gyökerei, ebben az észak-teheráni rideg kockaházban. Khomeininek va-

lahogy sikerült meggy znie a n ket arról, hogy egy középkori ruhadarab viselete forradalmi tett. Biztos, hogy volt valami a tanításában, amit l n k ezrei özönlöttek az utcákra és szálltak szembe a sah hadseregével, hogy életüket kockáztatva követeljék a régi törvények visszaállítását, amelyek engedélyezik a gyerekkorban kötött házasságot, a többnejűséget és a feleség verését. Khomeini az elhivatottságnak azon a hangján szólt a töme-gekhez, amelyen az iszlám kezdete óta nem nyilatkozott senki. Khomeini síita volt; az iszlámnak ahhoz a kisebbségi csoportjához tartozott, amely nem sokkal Mohamed próféta halála után szakított az iszlám f áramlatával. A korai muzulmánok többsége azt vallotta, hogy a régi sivatagi hagyománynak megfelel en a vezet t a vének közös megegyezése alapján kell választani. Mivel a „hagyomány" szó arab megfelel je a szunna, a többség szunnita muzulmán néven vált ismertté. A kisebbség azonban azt az álláspontot képviselte, hogy Mohamed utódjának a próféta családtagjai közül kell kikerülnie, és választásuk Alira, Mohamed vejére és unokaöccsére esett. Ok lettek a Síat Aliisták, vagyis Ali partizánjai, a mai nevükön síiták. Kezdett l fogva ellenzékben lévén, a síiták kötelességüknek érezték, hogy-megkérd jelezzék a hatalmon lév k jogosultságát, és ha szükségesnek tartják, fel is lázadjanak ellenük. És mert Ali és követ i kezdett l fogva a vesztesekhez tartoztak, a síiták tudatosan azonosultak a legy zöttekkel és a szegényekkel. Khomeini ezekre a mélyen gyökerez érzelmekre támaszkodott, amikor 1978-ban forradalmat indított a sah ellen. Khomeini 1989-ben bekövetkezett halála után Irán minden érdekl d újságíró el tt rnegnyitotta kapuit. A tébolyult temetés után Hásem Rafszandzsani rendkívüli sajtótájékoztatót tartott a külföldi tudósítóknak. Ezen fekete csadorban vettem részt. Mivel Iránban az ilyen eseményeket mindig közvetíti a televízió, tudtam, hogy a sajtótájékoztató szervez i a mikrofon közelébe se

engednek, ha akár csak egyetlen hajam szála is kilátszik. De amikor végre odajutottam, hogy feltehettem a kérdésemet a Khomeini utáni hatalomszerkezettel kapcsolatban, Rafszandzsani rám pillantott, és halvány mosoly jelent meg holdvilágképén. - Hadd kérdezzek inkább én valamit - mondta. - Miért viseli ezt a nehéz fátylat, amikor egy egyszerű kend is megtenné? A hatalmas, régi típusú iráni tévékamerák egy csapásra mind felém fordultak. Mit feleljek? Hogy a csador álarca alatt bejut-hatok oda, ahová be akarok jutni? Hogy rájöttemŐ lebeg red i alatt nincs is olyan elviselhetetlenül meleg, mint a kend ben és kabátban? Hogy alig egy napja ugyanez az öltözék nem találtatott megfelel nek ahhoz, hogy az Iszlám Tájékoztatási Minisztérium tisztvisel inek színe elé kerülhessek? (Épp egy helikopter után rohantam, amely Khomeini sírjához vitt volna, amikor a rotor kavarta szél egy pillanatra felkapta a csadort, és kivillant alóla a hosszúnadrágom és a blúzom. - Takarja el magát! - üvöltött a hivatalnok, az arcáról csak úgy sugárzott a gyűlölet. Rafszandzsani kérdése nem volt szinte. Egy egyszerű kend korántsem volt elegend , hogy megússzam a nyolcvan kor-bácsütést, amivel Irán a n ket - a külföldieket is beleértve - sújtotta, akik nem tartották be az iráni öltözködésre vonatkozó szabályokat. Nemcsak a hajat, de az arc és a kézfej kivételével a teljes b rfelületet és az összes idomot el kellett takarni. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy úgy kellene tennem, mint az olasz újságírón , Oriana Fallaci tette egy Khomeinivel folytatott interjúja soránŐ letépni magamról a ruhát, melyet „mocskos középkori rongy"-nak bélyegzett. - A kölcsönös tiszteletadás jeleként viselem - feleltem végül. Rafszandzsanin látszott a megdöbbenés. A sajtótájékoztatón jelen lév másik két újságírón a szemét forgatta. Kés bb már bántam, hogy nem fejeztem ki magam világosabban: hogy elvárom, ha én hajlandó vagyok tiszteletben tartani az iráni társadalom szokásait, akkor Irán is tartsa tiszteletben az enyé-

meket. De az odahaza tévét néz irániak milliói számára, akik arra voltak kíváncsiak, milyen lesz az életük Khomeini után, annak, amit mondtam, nem volt jelent sége. Csak az számított, hogy Rafszandzsani megadta a jelt a mértékletességre. A bazárban a riál árfolyama a dollárhoz képest megemelkedett, amikor híre ment, hogy Rafszandzsani azt mondta egy riportern nek, hogy leveheti a csadorját. A keresked knek a legapróbb liberalizmusra utaló jel jó hír volt az üzletmenet szempontjából. Egy-két embernek azonban igenis számított, amit mondtam. Aznap este Irán elenyész keresztény közösségének egy tagja felkeresett a szállodai szobámban, és kérd re vont, hogyan mulaszthattam el az alkalmat, hogy mindazoknak a n knek a nevében, akik gyűlölik ezt a viseletet, szót emeljek a hidzsáb ellen. És néhány nap múlva Zahra, Khomeini lánya. meghívott „A Magasságos Khomeini Imám Személyiségének Összetev i" el-nevezésű konferenciára, amit az Iráni Iszlám Köztársaság N i Társasága támogatott. Zavartan meredtem a címre. Khomeini, a Magasságos Imám személyiségének egyetlen összetev jét is-mertem, mégpedig azt, hogy regényírókat ítél halálra, hogy él aknaszed ként fiatal fiúkat hajt ki a csatatérre, hogy engedélyezi, hogy kislányokat már kilencéves korukban férjhez adjanak. A konferencia színhelye a teheráni Forradalom Hotel volt. A forradalom el tti id kb l származó üvegfalú felvonót, amelyet úgy terveztek, hogy az úszómedencére lehessen látni bel le, újságpapírral ragasztották be a konferencia idejére, nehogy az ájtatos asszonyok zokon vegyék a medencében fürd férfiak fels testének látványát. A forradalom óta nyilvános helyen kizárólag férfiak úszhattak. Az ismerkedési est koktélpartiján - csak gyümölcskoktélokat szolgáltak fel, az iszlám által nem tűrt alkoholos italoknak nyoma sem volt- öt perc alatt kiderült, hogy egyedül én lógok ki a sorból Irán exportált forradalmának „Ki kicsoda" n stényei között. A libanoni küldöttek között ott voltak a leggyakrabban a túszszed k

vezéreiként emlegetett férfiak nejei. A török küldöttségnek tagja volt egy egyetemi hallgató, aki arról volt nevezetes, hogy kirúgták az építészkarról, amiért ragaszkodott ahhoz, hogy iszlám kend t viseljen az órákon. Voltak ott többek között pakisztáni, szudáni, guineai, tanzániai, indiai és dél-afrikai muzulmán militánsok: A jelenlév knek számtalan ellenségük volt, és az épületet felfegyverzett forradalmi gárdisták vették körül. Engedély nélkül se ki-, se bemenni nem lehetett. Az el írt viselet a többrétegű fekete volt. A csador csak a legfels volt a hosszúnadrág, zokni, lábszárközépig ér tunika és a magneh elnevezésű csuklya fölött - ez egy kör alakú anyag, amely az apácák fátylához hasonlóan befedi a fejet és a vállat, csak az arcnak hagy ki egy lyukat. Ahogy körülöttem hullámzott a feketébe bújtatott tömeg, kezdtem magam úgy érezni, mintha tévedésb l egy pokoli zárdába nyertem volna bebocsáttatást. A társasági csevegés eléggé meghökkentett. - Hongkong la-kosságát persze már agymosásnak vetették alá a gyarmati cio-nisták, ezért is nem bánkódnak az imám elvesztésén - mondta egy Katima Ma névre hallgató parányi kínai asszony, aki kollégaként mutatkozott be, mint a hongkongi Muzulmán Harsona munkatársa. - Az iszlám ellenségei, élükön az amerikaiakkal, örülnek, hogy Iránnak nincs vezet je. Mindenki arra számított, hogy itt forrongások várhatók, de hál' istennek, ennek nyoma sincs. Bár a hongkongi tömegkommunikáció teljességgel a cionisták irányítása alatt áll, képtelenek voltak egyetlen olyan történettel is el állni, ami azt igazolná, hogy Iránban baj van. Megkérdeztem a török építészhallgatón t, akinek most csak a szeme és orra látszott ki a fátyol alól, hogy egy olyan muzulmán ország, mint a törököké, miért ragaszkodik elszántan a világi viselethez. - Gondolom, tudja, hogy kétféle iszlám létezik, az amerikai iszlám és Mohamed iszlámja - és Törökországban az amerikai iszlám a honos. Az amerikai iszlámban a vallás különválik a politikától, mert ez szolgálja a nagyhatalmak

érdekeit. A mi kormányunk azért retteg az iszlám forradalomtól, mert behódolt a Nyugatnak. A konferencia id tartamára mellém adtak egy tolmácsotő egy magas, sápadt fiatal n volt, a neve Hamideh Marefat. Amikor megjegyeztem, milyen kitűn en beszél angolul, azt felelte, hogy a „fészekben" töltött id során tökéletesítette nyelvtudását. - Hogy miben? - A fészekben. A viperafészekben - az amerikai nagykövetségen. - Hamideh tagja volt annak a fekete fátyolos hordának, amelyik elfoglalta a követséget, és négyszáznegyvennégy napig tartotta fogságában a személyzetét. Az volt a feladata, hogy lefordítsa a túszoknak érkez leveleket. Megkérdeztem, együtt érzett-e velük egy percig is. - Néha - mondta, amikor amerikai iskolás gyerekek leveleit olvasta, akik azért írtak, hogy felvidítsák a túszokat. - De persze tudtam, hogy kémek, akik tönkre akarják tenni ezt az országot. Nagyon csalódott voltam, amikor szabadon engedtük

ket. Személy szerint nekem az volt az álláspontom, hogy ki kellene ket végezni. Egy dél-afrikai egyetemi hallgatón a Cape Town-i egyetem-r l bánatos egyetértéssel bólogatott. Aztán földerült. - De az egészen biztos, hogy Rushdie-t kivégezzük. - Részt vett az „imám útmutatását" tanító Cape Town-i mecset rnegalapításában. De az utóbbi id ben megtorpant a hitélet, amikor a mecset két vezéregyéniségét árulás vádjával bíróság elé állították. A dél-afrikai kínosan feszengve tekingetett guineai iszlám n vérére. Ez a magas, megtermett asszony kiemelkedett volna bármely tömegb l, de az itteniben aztán végképp megakadt rajta a szeme mindenkinek. Izmos testére a formátlan fekete helyett hosszú lila anyagot tekert. Az anyag végét lazán a fejére borította, vállán a sima rézvörös b r többnyire szabadon maradt. Gyönyörű ruhája szegélye alól kikandikált mezítelen lábujja. Az elkövetkez napokban nemegyszer láttam, hogy egyik-másik iszlám n vér lábujjhegyre áll, és megpróbálja a ruhaanyaggal befedni a n

vállát, vagy szorosabban rásimítani a végét a hajára. A guineaiak és az irániak szemmel láthatóan másképpen vélekedtek a hidzsábról. A „hidzsáb" szó szerinti jelentése „függöny", és a Korán utal rá el szörŐ Mohamed követ it inti arra, hogyan bánjanak a próféta feleségeivel. „Ha bármit kérsz a feleségeit l, függöny mögül szólj hozzájuk. Így tisztább a szívednek meg az övéknek is." A hidzsábbal kapcsolatos felismerés akkor érte Mohamedet, amikor Zeinabot készült feleségül venni, aki az összes felesége közül a legellentmondásosabb egyéniség volt. Az iszlám tudósok abban általában egyetértenek, hogy Zeinab n ül vétele jelentette a legsúlyosabb botrányt a próféta feleségeinek egyre növekv hadával kapcsolatos sorozatban. Fogadott fiának házát felkeresve Mohamed megpillantotta a fia-talember hiányosan öltözött feleségét. Az asszony szépséges volt, és Mohamed sietve elfordult, hogy imát mormolva ellent tudjon állni a kísértésnek. Abban a hitben, hogy Mohamed megkívánta a feleségét, a fiatalember elvált az asszonytól. Mohamed ezt követ en vette feleségül Zeinabot, ami óriási felháborodást keltett a közösségben, mivel áthágta a Koránban addigra lefektetett, vérfert zésre vonatkozó törvényt. A felháborodás csak akkor ült el, amikor Mohamed egy újabb kinyilatkoztatást követ en eleve érvénytelennek nyilvánította az örökbefogadást, következésképp felmentette önmagát a törvény alól, miszerint az apa nem veheti n ül fia feleségét. A hidzsáb kinyilatkoztatásának eredményeképp a feleségek, élükön Zeinabbal, visszavonult életre kényszerültek, hogy elejét vegyék a további botrányoknak. A Koránnak a próféta családján kívüli n kre vonatkozó utasításai nem voltak ilyen szigorúak: „Mondjátok meg a hív asszonyoknak, hogy pillantásukat a földre szegezzék, legyenek szemérmesek, és ékességükb l csak azt láttassák, ami feltétlenül szükséges, de a keblüket fedjék be

fátyollal. " Kairóban, amikor Szahar magára öltötte a hidzsábot, kiástam ezt az idézetet, és vitába szálltam vele, mondván, sehol nincs utalás arra, hogy a n nek a haját is el kell fednie. Én úgy ér-telmeztem, az utasítás arra vonatkozik, hogy az asszonyok tartsák magukat a konzervatív öltözékekhez - ami a mi korunkban annyit tesz, hogy ne viseljenek áttetsz blúzt és bokorugró miniszoknyát. De Szahar er sködött, hogy ezekben a dolgokban igenis túl kell lépni a Koránt. Azt mondta, hogy a szunna, Mohamed „kitaposott ösvénye" - vagyis azok a dolgok, amelyeket mondott, tett, vagy nem ellenzett-világosan kifejezésre juttatta, hogy „ami feltétlenül szükséges", csak a n arcára és kezére vonatkozik. „Ékességeinek" többi része - a bokája, csuklója és nyaka - a férjén és néhány pontosan meghatározott férfi rokonán - a fiútestvérein, apósán, unokaöccsein és mostohafiain kívül, akikkel a Korán tiltja a házasságot - rejtve legyen minden férfi el l. Nem kell fátylat viselnie továbbá kamaszkort el nem ért fiúk, valamint „férfi szolgák el tt, akikben nem él a nemz képesség", ami Mohamed idején minden bizonnyal az eunuchokra és öreg rabszolgákra vonatkozott. De Szahar értelmezése nem volt általánosan elterjedt. Hoz-zám hasonlóan voltak olyan muzulmán asszonyok is, akik azt vallották, hogy a vallás csupán annyit kíván, hogy a mai viszo-nyok között szerényen öltözködjenek. Mások ugyanakkor ahhoz is ragaszkodtak, hogy ne csak a hajukat takarják el, hanem kesztyűt is hordjanak és az arcukat is lefátyolozzák, mondvánŐ a modern világ erkölcstelensége teszi szükségessé, hogy túllépjenek a próféta idejében még elégséges kívánalmakon. A kairói repül téren, az iszlám világának e hatalmas csomó-pontjában az iszlám öltözködési normák legkülönfélébb felfogásai fordultak el . A pakisztáni asszonyok, útban az arab-öbölbeli munkahelyeik felé, tüneményesen kényelmes szalvar kameez-ben - szélesen libeg nadrágjukra hosszan rálógó selyemtunikában,

amelyhez a hozzáill kend t lazán dobták a fejükre - lebegtek át a színen. A szaúdi asszonyok óvatos léptekkel haladtak a férjük nyomában, arcuk elé vont tüllfátyol mögül pislogtak kifelé, és fekete körkörös palástjukban úgy festettek, amint azt Guy de Maupassant találóan megjegyezte, „mint mikor sétára indul a halál". Az afgán asszonyok is körkörös fels ruhát viseltek, amit csadri-nak neveztek - a színes, red zött leplen el l, a szemnél téglalap alakú csipkebetét volt. A dubai asszonyok merev, madárfejre emlékeztet fekete-arany maszkot viseltek, amely cs rként ugrott el re az orruk fölött, de ragyogó, mézszínű szemüket szabadon hagyta. Néhány palesztin és egyiptomi jellegtelen színű, földig ér végiggombos kabátot viselt, és fehér fejkend t, mások élénk színű, lábszárközépig ér szoknyát, hozzáill színű kend vel, amelyet apró szemű gyöngyökkel hímzett hajpánt fogott le. Az iszlám öltözködés legkülönösebb megnyilvánulását a Szahara algériai részén tapasztaltam, ahol a tuareg néven ismert nomád törzsben az a szokás, hogy a férfiak fátyolozzák le ma-gukat kamaszkor után, az asszonyok pedig csupasz arccal jár-nak-kelnek. A férfiak, mihelyt elérik azt a kort, amikor már borotválkozhatnak és megtarthatják a ramadáni böjtöt, a szemük kivételével az egész arcukat indigóval festett anyagból készült fátyollal takarják el. „Mi, harcosok, azért fedjük el az arcunkat, hogy az ellenség le ne olvassa róla a gondolatainkat, akár háborút, akár békét akarunk, de az asszonyoknak nincs mit takargatniuk", így magyarázta egy tuareg férfi a náluk meghonosodott szokást. A tuaregek muzulmánok, de az hitértelmezésük meglehet s szexuális szabadságot biztosít a n knek a házasság el tt, és házasság után is lehet vé teszi a férfiakkal való meghitt plátói barátságot. Egy tuareg közmondás szerintŐ „A férfiakat és n ket a szem és a szív is összeköti, nem c.supán az ágy." Más muzulmánok szemében a tuaregek szokásai közel állnak az eretnekséghez. Mi több, a „tuareg" szó jelentése arabul „Isten által

elhagyatottak". Ahol az asszonyok fátylat viseltek, ott pénzre volt kilátás az iszlám divatban. Kairóban ott a Lefátyolozott N k Szalám Be-vásárlóközpontja, egy kétemeletes áruház, ahol nem kapható más, mint az el írásoknak megfelel iszlám viselet. Az igazgató elmondása szerint az áruház jó részén az „oktató hidzsáb" kapható - egymáshoz ill színben hosszú szoknyák és kend k, strasszokkal ékesített és hatalmas válltöméssel kivarrt hosszú kabátok - ami megfelel az iszlám alapkövetelményének. Jó esetben, magyarázta az egyik vezet , az ilyen holmikat visel vev k fokozatosan megvilágosodnak, és átváltanak a tompább színekre és a hosszabb, formátlanabb öltözékekre, majd végül, a kesztyűt és kabátot is beleértve, tet t l talpig feketébe bur-kolóznak. De az egyszerű ruhák, amelyek nem kerülnek tíz dollárnál többe, nehezen lelhet k fel a nagyobb hasznot hozó „divatos" hidzsábok közöttő egy, az iszlám el írásoknak megfelel estélyi öltözék néha kétszer-háromszor annyiba kerül, mint egy közalkalmazott havi fizetése. Bejrútban, a Nagy Próféta Mecset alagsorában a Hezbollah iszlám ruhagyárat hozott létre, ahol a hidzsáb iránt világszerte megmutatkozó keresletet igyekszenek kielégíteni. - Az én isz-lámom nem harcosok csapata. Az az eszmék, a kultúra forra-dalma - lelkendezett Háddzsia Zahra, a ruhagyár igazgatón je. Egy német divatkatalógust lapozgatva megmutatta, hogyan alkalmazhatók a legújabb divatú zsebek, cipzárak és ujjak a hosszú, alakot elrejt ruhákon, amelyeket a gyárban százával állítanak el . Körülöttünk mennyezetig halmozva a vég vásznak. Az asszony elmagyarázta, hogy az élénk színekb l, a vörösökb l és sárgákból a Hezbollah keresett gyerekruháit készítik. A matt barnákból, szürkékb l és mohazöldb l a n i holmik készülnek. - Ezek higgadt színek - magyarázta. - Az iszlám ruha filozófiájához hozzátartozik, hogy nyugalmat és higgadtságot árasszon.

A hidzsáb volt az iszlám újjáéledésének leglátványosabb megnyilvánulása, ami Szahart és oly sok más fiatal n t is meg-hódított. 1967-ben kezd dött, miután Egyiptom drámai körül-mények között elvesztette az Izraellel folytatott hatnapos háborút. A muzulmán filozófusok az elszenvedett megaláztatásért Gamal Abdel Nasszer kormányának elvilágiasodását tették felel ssé, és arra biztatták az egyiptomiakat, hogy térjenek vissza az általuk elhagyott iszlám törvényekhez. Lassan növekedni kezdett a fátyolt visel asszonyok száma. De az igazi fellángolást Irán teokratikus forradalma hozta meg, amikor a hidzsáb viselete politikai és vallási színezetet ka-pott. 1935-ben a sah apja betiltotta a csador viseletét. Reza sah modernizálni akarta az országot, és úgy vélte, hogy az si fekete lepel ennek útját állja. De a hív asszonyok, els sorban az id sebbek, képtelenek voltak az ilyen gyökeres változásra. Sattareh Farman Farmaian Perzsia lánya című memoárkötetében megörökítette anyja kétségbeesését. „Amikor anyám megtudta, hogy meg kell válnia egész életében hordott fátylának szerény viseletét l, magánkívül volt. és a hagyományoknak él emberek azon a véleményen voltak, hogy Reza legújabb rendelete mind közül a legnagyobb vétke - rosszabb annál, hogy kétségbe vonta a papság jogait, rosszabb a kisajátításoknál, de még a gyilkosságoknál is." A sah nemtetszését l tartva a férje ráparancsolt, hogy menjen ki az utcára fátyol nélkül. „Másnap düht l és megaláztatástól zokogva anyám bezárkózott a háló-szobájába... Miközben könnyeit hullatta, reménytelenül igyekezett derékig ér gyönyörű, fekete hajzuhatagát a kis francia kloskalap alá begyűrni." Mások számára az úgynevezett felszabadító rendelet a fogságot jelentette. Apák, akik csak akkoriban járultak hozzá, hogy leánygyermekeik beiratkozzanak az iskolába, visszavonták az engedélyt, hallván, hogy fátyol nélkül kell a gyerekeknek iskolába járniuk. Azok az asszonyok, akik a sah rendelete ellenére

lefátyolozva merészkedtek ki az utcára, azt kockáztatták, hogy a katonák letépik és ollóval összeszabdalják a fátylukat. A csadort visel n knek tilos volt közúti járműre szállniuk, és sok üzletbe sem engedték be ket. Hogy ilyesfajta megaláztatásnak ne tegyék ki magukat, a n k inkább odahaza maradtak. Hadidzsa, Khomeini felesége sem hagyta el az otthonát. Ez a fajta bezárkózás igen nagy megpróbáltatást jelentett azokban az id kben, amikor a legtöbb otthonban nem volt fürd szoba, és a n k a helyi fürd kbe, a hamam-okba jártak tisztálkodni és tár-sadalmi életet élni a számukra kijelölt órákban. A tiltás 1935-t l 1941-ig volt érvényben, ekkor enyhült a drákói szigor, de to-vábbra is szorgalmazták, hogy az asszonyok fátyol nélkül járjanak, s akik ellenszegültek, azokat maradinak bélyegezték. Ahogy az 1970-es évek végére n tt a forradalmi nyomás, a csador viselete a sah és nyugati támogatói elleni tiltakozás szimbólumává lett. Egyes egyházi személyek érthet okoknál fogva támogatták. Ha minden n viseli, érvelt Ibrahim Amini, az iráni egyházi vezet , akkor az asszonyok „biztosak lehetnek afel l, hogy férjük, amikor nincs odahaza, nem találkozhat szembe valami léha n személlyel, aki eltereli a figyelmét". Az Angliában él muzulmán tudós, Sabbir Akhtar egészen más-képpen érvelt. A fátyol célja, írta, „hogy megteremtsen egy va-lóban erotikus kultúrát, amelyben nincs szükség a pornográfia által biztosított művi izgalmakra". A n kt l mindkét esetben megkívánják, hogy áldozzák fel kényelmüket és szabadságukat a férfi szexualitásának oltárán: vagy azért, hogy elnyomják, vagy hogy serkentsék a férfi szexuális vágyát. Az értelmiségi fiatalok körében egyik érv sem hatott olyan meggy z en, mint iráni tolmácsomé, Hamideh Marefaté. Számára a csador viselete els sorban és leginkább politikai tett volt. Középosztálybeli családban n tt fel, ezért föl sem merült az agyában a fátyol viselete, amíg látogatni nem kezdte Ali Sariati, a karizmatikus ifjú értelmiségi titkos összejöveteleit. Az iráni

születésű és a Sorbonne-on végzett Sariati a marxizmusról szerzett ismereteit ötvözte az iráni síita iszlámmal, amely a Mohamed halála után feléledt status quo elleni lázadásban gyökerezett- s a kett eredményeként létrejött az a forradalmi hitvallás, melynek célkitűzése a tömegek fölemelése és az el-nyomók tetemrehívása volt. A nyugati öltözködés, vallotta, az imperializmus egyik megnyilvánulásaŐ a n k szépségét adható és vehet kapitalista termékké változtatja, ugyanakkor a harmadik világ asszonyait a gyorsan elévül divat kiszolgáltatott fogyasztóivá degradálja. A muzulmán asszonyoknak, hangsú-lyozta, azzal kell tanúsítaniuk a szabadságukat, hogy ismét iszlám ruhákban kezdenek járni. Hamideh Marefat és a hozzá hasonló fiatal n k számára a csador ugyanazt a célt szolgálta, mint a militáns amerikai feminista, Andrea Dworkin számára a farmer munkaruha. Hamideh számára a csador testesítette meg a felszabadulást. Egy éwel az 1987-es iráni forradalom el tt kezdte viselni, és amikor az amerikai nagykövetséget elfoglalta, zászlóként lobogtatta ország-világ el tt. De mire én tíz évvel kés bb megismerkedtem vele, a forra-dalmi lelkesedés már jelent sen alábbhagyott. Mihelyt olyan helyre kerültünk, ahol nem voltak a közelben fér4iak, meg-könnyebbülten rángatta le magáról a fekete hacukát. -- Bárcsak soha el se kezdtem volna viselni -vallotta meg egy alkalommal. - Kezdetben volt jelent sége, mert ezáltal bizonyítottuk forradalmi hitvallásunkat. De most már nem kell bizonygatnunk. Lehet az ember forradalmár akkor is, ha kend t és kabátot visel. Amikor otthonában kerestem fel, Hamideh fiatal egyetemis-tának látszott rakott szoknyájában, selyemblúzban és diszkrét arany ékszerekkel. De ha elment otthonról, a forradalmi iszlám egyenruháját öltötte magára. Én a csadort visel Hamidehhel jobban megtaláltam a hangot. Mondanivalója kevésbé volt megrázó, amikor abból az ismeretlen sötétségb l érkezett. Családja ízlésesen berendezett nappalijában, ahol olyan semleges

dolgokról csevegtünk, mint például a perzsa költészet, vagy hogy milyen nehéz férjet találni, könnyen támadt az az érzésem, hogy egyszerűen egy korombéli értelmes n vel van dolgom, akivel sok a közös témánk. Aztán végigszántott feltűzött gesztenyebarna haján, és belekezdett széls séges kijelentéseibe, amikt l elállt a szavam. - Izraelt el kell törölni a föld színér l - jegyezte meg, miközben élvezettel kortyolt egyet a teájából. - Alig várom, hogy részt vehessek a megsemmisítésében. Míg a szunnita muzulmánok közvetlen kapcsolatot felté-teleznek a hív k és Isten között, a síiták hisznek a magasan képzett egyházf k közvetít szerepében. A síiták általában ki-választanak maguknak egy magas rangú egyházi gondolkodót, és annak a vallási el írásait vagy fatvá-ját követik. Hamideh választása Khomeinire esett, amib l következett, hogy élete legapróbb részletét is aszerint alakította, ahogy azt Khomeini a tizennyolc kötetes vallásmagyarázatában kinyilatkoztatta. - Van néhány ajatollah - mondta Hamideh -, aki szerint a n knek kesztyűt is kell viselniük, de Khomeini imám azt mondja, hogy a kéz alsó része lehet fedetlen. - Más ajatollahok szerint a n k hangja igen erotikus hatású, ezért vegyes társaságban tilos megszólalniuk, hacsak el z leg nem tettek követ a szájukba, ami eltorzította a beszédüket. Khomeini ismerte Mohamed prófétának a n k és férfiak vegyes társaságára vonatkozó nézeteit, ezért nem is talált kivetnivalót a n k hangjában. Megkérdeztem Hamideht, el fordult-e, hogy Khomeini tévedett valamely vallási szabállyal kapcsolatban. -Természetesen - felelte. - Mi abban nem hiszünk, hogy bárki is tévedhetetlen volna. De ha követem a fatváját és az helytelen, mondjuk, az utasítására megölök valakit, akir l kiderül, hogy ártatlan, akkor az, akit megöltem, úgyis a Paradicsomba jut, és a gyilkosság bűne azt terheli, aki a fatvát kiadta, nem pedig engem. Most, hogy Khomeini meghalt, Hamideh úgy érezte, nem válhat meg a csadortól. Ha az ajatollah halála után azon nyomban

abbahagyja a csador viseletét, az úgy fest, mintha erejét vesztette volna elkötelezettsége. Az újságcikkek folyvást arra hívták föl az asszonyok figyelmét, hogy a csador a „nyugati értékek megállítására szolgáló árok". És a hatalmon lév emberek ezt el is hitték. Egyik barátn m egy állami tisztvisel i állásra jelentkezve úgy jelent meg, hogy haját és testének domborulatait iszlám szempontból is kifogásolhatatlan kend vel és kabáttal takarta el. - Maga meztelen - rivallt rá a férfi, akinél jelentkezett, és nem volt hajlandó alkalmazni. Kezdetben naivan azt. feltételeztem, hogy a hidzsáb legalább a kozmetikai ipar zsarnoksága alól felszabadítja a n ket. De az iráni n k konferenciáján, ahol éjjel-nappal összezárva éltem egy hotelnyi radikális muzulmánnal, rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem. Megkértem Hamideht, hogy hozzon össze egy találkozót, ahol megismerkedhetem a libanoni Hezbollah képvisel ivel. A csoport f hadiszállása a Bekaa-völgyben és Bejrút déli külvárosai-ban volt - ahová Terry Andersonnak, az Associated Press iro-davezet jének elrablása óta nyugati újságíró be nem tehette a lábát. Anderson fel l akartam kérdez sködni, aki napjait egy radiátorhoz láncolva tengette egy ablaktalan bejrúti pincehe-lyiségben. Hogy kétségbeesett családtagjai számára valami fel-világosítást szerezzek, arra egyedüli lehet ségnek az kínálkozott, hogy megismerkedjem fogva tartói feleségeivel. Végül semmit sem sikerült rnegtudnom róla, az asszonyok-kal való megismerkedés azonban tanulságos volt. Meghívtak aznap estére a lakosztályukba teára, azzal a kikötéssel, hogy ha cikket írok róluk, nem említem ket név szerint. Amikor ko-pogtatásomra kinyílt az ajtó, azt hittem, eltévesztettem a szo-baszámot. Az el ttem álló n hamvassz ke haja a derekáig ért. Mélyen dekoltált selyemköntöst viselt. Mögötte az ágyon egy másik n feküdt oldalt felhasított, skarlátvörös, testhez álló

hálóingben. Ruhájuk áttetsz anyagán át világosan láttam, hogy olyan sz rtelenek, mint egy-egy Barbie baba. Szunnat, magya-rázták, vagyis az iszlám által ajánlott, hogy a férjezett asszonyok húsznaponként eltávolítsák a testsz rzetüket. Hagyományos sz rtelenít anyaguk egy cukorból és citromból gyúrt massza, amely aztán gyökerestül távolítja el a sz rzetet. Mint elmondták, a muzulmán férfiaknak is meg kell szabadulniuk a sz rzetükt l. Nekik negyvennaponként. Beletelt néhány másodpercbe, míg a kisz kített szépségben felismertem ugyanazt a n t, aki az érzelg s dicshimnuszt zengte Khomeini házában. Amikor megemlítettem, mennyire meg-lep dtem a látványától, csak nevetett. - Odahaza ilyenek va-gyunk-mondta, és csábos pózba vágta magát. -Az iszlám arra biztat, hogy a férjünk számára legyünk minél kívánatosabbak. - Hirtelen megértettem, miért hennáztatta répaszínűre a haját Hadidzsa, Khomeini özvegye, és miért lett sz a hajtöve, amióta a férje halála óta abbahagyta a festést. A lánya, Zahra azonban nem tűnt a répavörös hajat és dekol-tált hálóinget kedvel típusnak. Csadorja alatt vastag szoknyát és matrónáknak való pulóvert-kardigánt viselt - professzor asszonyos öltözék, ami illik a teheráni egyetem filozófiatanárához. Három évembe és számtalan találkozásba került, míg végre annyira elengedte magát a társaságomban, hogy a csadoron kívül másban is mutatkozott el ttem. Még ha a helyiségben csak asszonyok tartózkodtak is, akkor is ritkán fordult el , hogy a csador szoros öleléséb l, amit a szemöldökéig le- és az ajkáig fölhúzott, testének bármely részét látni engedte. Ez a divat azután meglehet sen zavaros képeket eredményezett a N k Társaságának kiadványaiban. A társaság el szeretettel reklámozta a soraiba tartozó jelent s személyiségeket - parlamenti képvisel ket, művészeket, írókat. De a fényképeken teljesen egyforma volt mindenki: kis, fehér, lefelé csúcsos háromszög a

nagy, fekete, fölfelé csúcsos háromszögben. A teheráni konferencia során Zahra egyetlenegyszer egy pillanatra eleresztette a csadorját, amit l az ajkából és az állából kivillant egy kis rész. Vaku villant. Általános megrökönyödés. Bárki lett légyen is, aki elkattintotta a fényképez gépét, volna szíves átnyújtani a filmet? A N k Társasága majd el hívatja, kivágja bel le a sért kockát, és a tekercsen lév többi felvételt egy Mrs. Mosztafavit ábrázoló illedelmes felvétel társaságában visszajuttatja. A teremben minden tekintet rám szegez dött. Újságíró lévén én voltam az els számú gyanúsított. Csadoromat meglibegtettem, hogy lássák, nem rejtegetek az ujjában semmit, közöltem, hogy nincs is nálam fényképez gép. Katima Ma zavartan bevallotta, hogy a bűnös. Miközben a filmet beszolgáltatta, kissé csüggedtnek látszott, sajnálta a hongkongi Muzulmán Harsona számára elveszett felvételt. Zahra Mosztafavi sápadt és er s állkapcsú, megtermett asszony volt, ugyanazzal az elszánt profillal és élénk arckifejezéssel, ami az apját is jellemezte. Szigorú drótkeretes félszemüveg ült az orrán, ujján gyönyörű gyémántköves aranygyűrű villogott. Mint a N k Társaságának vezet je, Khomeini három lánya közül volt a politikai életben a legaktívabb. A megözvegyült Szegideh visszavonultan élt hét gyermekével. Farideh, a teológus egy sz nyegkeresked höz ment feleségül, és Komban élt. Zahra filozófiaprofesszori állása komoly vívmány volt ahhoz képest, hogy sohasem járt iskolába. Mint a forradalom el tti Iránban a legtöbb vallásos ember, Khomeini sem volt hajlandó a szerinte korruptnak tartott állami iskolarendszerben iskoláztatni a gyerekeit. Zahrát gondosan megválogatott egyháztudósok nevelték odahaza. Saját kívánságára az apja is napi fél órát foglalkozott vele. Zahrát a metafizika vonzotta, és olyan nyugati filozófusok, mint Bertrand Russell és Immanuel Kant. Khomeini, mint mondta, az esetek nagy többségében enge-

dékeny szül volt, csak az iszlám tekintetében maradt hajtha-tatlan. - Ha el akartam menni játszani valahová, és tudta, hogy annál a háznál fiú is van, azt mondtaŐ „Ne menj oda, játsszál itthon." Erre nem lehetett azt mondani, hogy „De papa, ugyan már, hadd menjek el", mert amit mondott, annak nem a saját véleménye, hanem az iszlám hagyomány volt az alapja. Amikor Zahra befejezte a tanulmányait, az apja férjjelöltek után nézett. Zahra három kér t elutasított, miel tt a negyediknek igent mondott. - Apám odajött, és közölteŐ „Kiválasztottam egyet, szerintem nem rossz, ilyen meg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, de persze t led függ a dolog." - Minden férfival családi kapcsolatokon keresztül ismerkedett meg. - Nem mintha idegenek lettek volna. Mindr l tudtam, hogy milyenő de én olyasvalakire vártam, aki nekem megfelel. - Egy tudósra esett a választása, aki ma egy pedagógiai agytröszt élén áll. Férjes asszony lévén maradhatott, amikor a sah száműzetésbe küldte az apját. De Zahra minden évben meglátogatta, és a ruhájában elrejtett forradalmi értekezésekkel és magnószalagokkal megrakva tért vissza. Odahaza Teheránban éjnek évadján osztogatta szét ket. - Magammal vittem a fiamat, aki felmászott a fákra, és bedobálta a röplapokat az emberek kertjébe - emlékezett vissza. Zahra lánya, aki az iszlám forradalom után lett nagykorú, már nem kényszerült szembenézni olyan szigorításokkal, amelyek az anyját odahaza tartották. Amikor gy ztek a forradalmárok és megtisztították az intézményeket - iskolákat, egyetemeket, bankokat és az üzleti életet -, Khomeini már nem tiltotta a (megfelel en lefátyolozott) n k részvételét a politikában és a gazdasági életben. Az unokája ezért beiratkozhatott a jogi egyetemre, feleségül ment egy szívsebészhez és Londonban élt, miközben a férje ott fejezte be tanulmányait. 1993 telén, amikor Hadidzsának speciális orvosi ellátásra volt szüksége, Zahra egy percig sem tétovázott, hanem Londonba

vitte. Addigra én már Kairóból Londonba költöztem, és meglep dtem, amikor felhívott, hogy ebédeljek vele az iráni konzulátuson. Azon a héten volt negyedik évfordulója annak, hogy az apja kihirdette Salman Rushdie fölött a halálos ítéletet, mire a britek azzal fejezték ki nemtetszésüket, hogy a külügyminiszter fogadta Rushdie-t. A bosszús irániak azon nyomban elképeszt összegre, 504 fontra emelték a brit turisták beutazási vízumát. De Zahra vaskos csuklójának egyetlen legyintésével elintézte a dolgot. Soha nem volt könnyű a vele folytatott társalgásŐ minden egyes beszélgetésünk így kezd döttŐ „Biszmillah al rahman al rahim" (Az együttérz és könyörületes Isten nevében) - ami mindig elejét vette a könnyed fecsegésnek. Az a tény, hogy egy prédikátor otthonában n tt. fel, valamint hogy egyetemen adott el , hozzászoktatta a monologizáláshoz. Ha belefogott, nehéz volt közbeszúrni egy kérdést, nemhogy olyasmit kezdeményezni, ami netán beszélgetésre emlékeztet. De ebéd közben, Londonban sokkal oldottabb volt. Biztatott, hogy vegyék még rizst, csirkét, kebabot, és alaposan megrakta a maga tányérját is, majd vidáman csevegett London kellemes-ségér lŐ a fákról, a széles sugárutakról, az udvarias emberekr l. Tudom, hogy Khomeini, amikor Franciaországba ment száműze-tésbe, a repül térr l a szállásáig vezet úton elfordította tekintetét a látnivalókról, nehogy a nyugati környezet beszennyezze. Párizs környéki házában leszereltette a talpas vécét, és szerényebb, keleti stílusú guggolós változatát építtette be helyette. Zahra mosolygott; amikor megkérdeztem, nem zavarja-e London nem iszlám légköre. - Nem okoz gondot - felelte. Az egyetlen kínos incidensre akkor került sor, amikor egy száműzetésben él iráni felismerte az utcán, és az apját kezdte becsmérelni. - Annak persze nem örülök, hogy sértegetik az apámat, de mindig készségesen megbocsátotta, ami személyesen ellene irányult. Csak arra nem volt bocsánat, ha az iszlám ellen vétett valaki.

Zahra a csadorjában feltűn jelenség volt Londonban. Épp ezért nem viseltek Nyugaton csadort a hív muzulmán asszo-nyok. Végtére is, a hidzsáb egyik f funkciója, hogy az asszonyok minél kevésbé hívják fel magukra a figyelmet. Londonban a csador lényegesen feltűn bb volt, mint a kend és a kabát.. De Zahra úgy viselte a csadort, mintha a második b re volna, amit éppúgy nem lehet levetni, mint az igazit. Az egyik oka, amiért a konzulátusra meghívott, hogy eldicsekedjen az ott dolgozó diplomatan kkel. Az egyik a nemzetközi jog felel se volt, a másik a n k helyzetét tanulmányozta Angliában. Jelenlétüket a N k Társasága afféle diadalnak könyvelte el, mert nagy hangsúlyt fektettek a n k külföldi kiküldetésére. Ezek a n k egészen másfélék voltak, mint az a modern kö-zép- és fels osztálybeli kisebbség, amelyik a sah liberális poli-tikája alatt kivirágzott, és amelyiket a forradalom nagyobbrészt elsöpört. Egyikük, Eszfand Farrokhrou Parsza, az iráni kabinet els n tagja zsákruhát viselt, és élesen támadta „a föld tönk-retételét, a prostitúció terjedését és az Allah ellen folytatott hadviselést". Lényegében az volt a feladata, hogy utasítást adjon az iskolás lányoknak, ne viseljenek fátylat, és olyan átdolgozott tankönyvek használatát rendelje el, amelyek már megfelelnek a modern n k elképzeléseinek. Több száz asszony került börtönbe, amiért visszautasította a forradalmi tanok követését, és több ezren menekültek száműzetésbe. De mások, a szegény, konzervatív, vidéki családokból származó lányok életükben el ször kaptak lehet séget, hogy kiléphessenek az andarun magas falai közül - ez volt a hagyományos otthonok n i lakosztálya, ahol az iráni n k túlnyomó többsége leélte az életét. Khomeini biztatta ezeket az asszonyokat, hogy menjenek ki az utcára, ahol addig sohasem részesültek szívélyes fogadtatásban, és tüntessenek a forradalom mellett. Még azt is hangsúlyozta, hogy ehhez nem kell kérniük a

felettük uralkodó férfi családtag beleegyezését. Az ezzel kapcsolatos nézetek, vallotta, egyáltalán nem az nézetei, hanem az iszlám betű szerinti parancsolatai. Ha Mohamed szunnája azt tartalmazza, hogy a lányokat adják férjhez kilencesztend s korukban, akkor persze menjenek is férjhez kilencéves korukban. Ha azt mondja, hogy nem lehetnek bel lük bírák, akkor természetesen el kell ket. zárni a bírói pulpitustól. De ha azt mondja, hogy más dolgokat tehetnek, lehetnek üzletasszonyok, amiképpen Mohamed próféta els felesége is az volt, vagy ápolhatják a betegeket, vagy akár a csatában is harcolhatnak - mint ahogy a próféta korának asszonyai meg is tették -, akkor természetes, hogy az iráni asszonyoknak is meg kell kapniuk ugyanazt a lehet séget. Mivel az imám nyitotta szóra az ajkát, a konzervatív apák, férjek és fiútestvérek kénytelenek voltak figyelemre méltatni. Azok az asszonyok, akik kénytelenek lettek volna egész életüket elzártságban leélni, nem is tartották olyan nagy árnak, hogy a fejüket bekössék, cserébe az el ttük megnyíló szabadságért. Ugyanakkor meglehet sen értetlenül álltam az el tt, hogy miközben az állami törvények és a közéleti kényszer ráer ltette az asszonyokat a hidzsáb viseletére, ugyanakkor az égvilágon senkit nem érdekelt, hogy az iszlám milyen öltözködési normát ír el a férfiaknak. A Korán egyaránt arra ösztökélte a férfiakat és n ket, hogy legyenek szerények. Mohamed szunnája ezt egyértelműen kifejezésre juttatta: ahogy az asszonyoknak a kezükön és arcukon kívül mindenüket el kell fedniük, a férfiaknak is kötelez köldökt l térdig eltakarni magukat. A magukra tekert ruhadarab nem lehet átlátszó, viszont laza kell legyen, hogy eltakarja a kidomborodó férfi nemi szerveket. De az iszlám világában a férfiak fütyültek ezekre az el írá-sokra. A perzsa-öbölbeli ifjúság körében a feszes farmer volt a divat. A futballisták - arrafelé nemzeti h sök - combközépig ér rövidnadrágban,játszottak. A legnagyobb nézettségnek örvend

birkózómeccsek ágyékköt ben mutogatták az izzadó férfiakat. A Kaszpi-tenger mentén, ahol az iráni n k csak csadorban úszhattak, senki nem követelte, hogy a férfiak viseljenek olyan fürd nadrágot, amely eltakarja a köldöküket. Az álszentség els sorban az. iráni futballmeccseken volt szembetűn , ahová a csadort visel asszonyok nem vihették el fiaikat, hogy megnézzenek egy mérk zést, mert a férfi játékosok nem öltözködtek az iszlám szabályai szerint. Ugyanakkor esténként az Iszlám Köztársaság Hangja és Szeme elnevezésű állami televízióállomás közvetítette ezeket a mérk zéseket. Amikor err l faggattam az irániakat, csak nevettek és a vállukat vonogatták. - Az asszonyoknak illik elhagyniuk a helyiséget, ha a férfiak futballközvetítést akarnak nézni - mondta egy barátom. - Még ez a kormány is tisztában van azzal, hogy hol a határ. Egy országtól rengeteg áldozatot lehet követelni, de az emberekt l megkívánni azt, hogy ne nézzék a futballközvetítéseket, egyszerűen több a soknál. A válasz ennél természetesen sokkal mélyebben keresend . A muzulmán társadalmakban a férfitest nem jelentette ugyanazt a veszélyt a társadalom biztonságára nézve, mint a n é. A hidzsáb körüli igazság kiderítése kicsit olyan volt, mint a viselése: szám-talan réteget kellett lehámozni, méghozzá egyenként. Végül a sok takargatásra szolgáló holmi - a csador, dzsalabíja vagy abaja, a magneh, roosarie vagy sajla - alatt ott volt az igazi test, mint ahogy a sok szóbeszéd alatt is, miszerint a hidzsáb felszabadítja a n ket a kereskedelmi és szexuális kizsákmányolás alól, továbbá az én politikai és forradalmi szimbóluma, ott volt a test: a vesze-delmes n i test, amely a muzulmán társadalomban valamiképpen a férfiak jó hírének nehéz terhét volt hivatva hordozni.

2. fejezet

AKIKNEK SZÜZESSÉGÉT MÁS FÉRFI EL NEM VETTE

„Ha egy férfi és egy n paráználkodik, mindegyiküket száz korbácsütéssel

korbácsoljátok meg! És Allah vallására való tekintettel ne fogjon el titeket könyörület irántuk. "

A KORÁN A FÉNYR L SZÓLÓ FEJEZET

A műt az afrikai dombvidékb l kivájt, fehérre meszelt bar-lang volt. A vakító fényben a beteg b re fakónak tetszett, mint a gitt. A sebész egész csuklója eltűnt a felnyitott hasbanő úgy ra-gadta meg a n csúszós, csillogó méhét, akár egy ellenséget. A beteg egy negyven körüli n volt - Etiópia e vad tartomá-nyának kíméletlen mércéjével mérve öregasszony már. Túlélte a háborút, az éhínséget és az ország si szokásait követ , asszo-nyokon tett mindennapos er szakot. Nyolcéves korában kezét--lábát lefogták, majd csiklóját egy koszos késsel kivágták, azután a seb száját kétcentis akáctövisekkel tűzték össze. A nászéjszakáján a férjének t rrel kellett utat vágnia magának abban a cikcakkos forradásban, amivé a felesége nemi szerve vált. Az a fájdalom csak el hírnöke volt az utána következ négy szülés visszatér szenvedésének, amellyel a hegekt l átjárhatatlan szül csatornán át világra hozta a gyermekeit. Errefelé minden ötödik szülésbe belehal az anya. De legalább ez a veszély már hamarosan a múlté. A sebészn kesztyűs kezével er sen megragadta az asszony beteg méhét, és váratlan er vel nyeste el a szervet még helyén tartó szöveteket, végül a lábát a műt asztalnak feszítve kiszabadította a méhet. A kis sziklafalú helyiségben éter, fert tlenít és vérz seb bűze terjengett. A hasi műtétekhez nem megfelel alakú sebkampókkal és vénséges, elgörbült orvosi tűkkel való hadakozás közepette az orvosn id nként megállt, hogy kicsavarja a vért a beteg hasában lév tamponokból. - Kevés a gézünk -- magyarázta.

Abrehet Gebrekidan hozzászokott már, hogy a betegekt l eltekintve mindenb l hiányt szenved. 1977-ben hagyta ott a New York-i Syracuse Medical Center-beli állását; hogy csatlakozzon az elnyomottak kiválásáért. indított mozgalomhoz, amely kirobbantotta Afrika leghosszabb háborúját. Szülész-n gyógyász lévén tudta, hogy a szakismereteire nagy szükség lesz a hegyi rejtekhelyeken, ahonnan népe, az eritreaiak az etióp elcsatolás ellen harcoltak 1962-t l egészen addig, amíg a központi kormány 1991-ben meg nem bukott. Amikor 1989 végén megismerkedtem vele, dr. Abrehet egy olyan kórházban dolgozott, ahol a „kórtermek" - szalmatet s, faágakhoz er sített viskók, melyek ereszeir l sós pára csöpögött - majd három mérföldön terültek el a meredek falú völgybe ékel dve. Munkája java részének semmi köze sem volt a háborúhoz, inkább arra irányult, hogy megmentse a n ket a nemi szerv megcsonkításának szörnyű következményeit l. Eritreában a lányokat nemcsak a klitoridectomiának - a csikló eltávolításának vetették alá, hanem az infibulációnak is, vagyis a szeméremajkak levágásának is, amelyet követ en úgy kapcsolják össze a sebet, hogy csak egy egészen kis nyílás maradjon a vizelet és havivérzés kiürítésére. Ha az alultáplált kislányok már magától a beavatkozástól nem véreztek ki, akkor gyakran pusztulnak bele az azt követ fert zésbe vagy az er tlenséget okozó vérveszteségbe. Másoknál a keletkezett hegekben meggyűlt a vizelet és menstruációs folyadék, ez pedig a hasüreg elfert z dését eredményezte. Az elhegesedett szül csatornájú asszonyok iszonyatos szenvedések közepette tudták csak világra hozni gyermekeiket. Néha elakadt a baba feje, s ez kivérzést okozott, vagy megrepesztette a hólyagot, és olyan állandó vize-letcsepegéshez vezetett, amit l az asszonyoknak olyan szaguk lett, mint egy vizeldének, ugyanakkor megmérgezte kés bbi magzataikat. Az elavult műszerekkel minden beavatkozás a kelleténél jó-

val tovább tartott. Ez a méheltávolítás, ami a Syracuse Medical Centerben másfél órás műtét lett volna, az éjszakába nyúlt. Az els bemetszést l a befejez keserves öltésekig majd öt órájába került dr. Abrehetnek. Odakinn már türelmesen várakozott a következ beteg, egy tizenhárom éves kislány, hogy a hüvelye felrepedt falát rendbe hozzák. A nomád törzshöz tartozó mu-zulmán kislányt tízéves korában adták férjhez. A férje durva szexuális közeledéséhez még fejletlen volt a teste: a férfi áttörte a hüvelyt a végbélt l elválasztó falat. A kislány megszökött a férjét l, és beállt az eritreai gerillák közé, akik életében el ször iskolába íratták, és elvitték dr. Abrehethez. Zöld sebészmaszkja fölött dr. Abrehet verejtékes homlokát egy kezdetlegesen tetovált kereszt díszítette. Eritreában, az etióp partvidék mentén elterül , Anglia nagyságú, ék alakú or-szágrészben három és féI millióan laknak; a lakosság fele a fel-földön lakó keresztény, és a másik fele a parti síkságon él muzulmán. Dr. Abrehetnek mindkét közösségben voltak betegei. Eritreában a n i nemi szerv megcsonkításának szokása a két vallás el tti id kb l származott, és az eltelt sok száz év során egyik vallás sem vonta kétségbe a jogosságát. Az eritreai ge-rillamozgalom egyike volt azon kevés afrikai szervezeteknek, amelyek a szokás eltörlését támogatták. A kampány része volt a n k jogaiért folytatott szélesebb körű küzdelemnek, amely arra is kiterjedt, hogy a földosztás reformjával a n k is kaphassanak földet, és részt vehessenek a politikai életben is. - Nem er ltethetjük, legfeljebb taníthatjuk ket - mondta Amina Nurhusszein, az eritreai hetvenegy tagú politikai testületbe beválasztott hat n egyike. A szeméremajkak levágásával kezdtek már felhagyni a .felföldön, ahol a jobbára keresztény lakosság inkább kulturális kötelességének, semmint vallási parancsnak tekintette ezt a szokást. De a muzulmánok lakta alföldön a helyzet mit sem változott. Amina- maga is muzulmán lévén - tisztában volt a nehézségekkel. -.Az asszonyoknak azt mondják, hogy

benne van a Koránban, hogy ezeket a dolgokat végig kell csinálniuk - mondta. ugyan elmondhatja nekik, hogy ez nem igaz, de mint kívülállónak és mint n nek nem sokat ér a szava a falubeli sejkkel szemben. A nemi szervek megcsonkításával szemben az eritreaiak türelmes kampányának lényege az volt, hogy meg kell tanítani az asszonyokat olvasni, hadd lássák a maguk szemével, mi van a Koránban. Egy éwel azel tt, hogy megismerkedtem vele, Aszet Ibrahim is azt mondta volna mindenkinek, aki a csiklócsonkítással és a szeméremajkak eltávolításával kapcsolatban kérdezte, hogy ezek az eljárások elengedhetetlenek a n egészségéhez és szépségéhez. - Anyámtól, nagyanyámtól, dédnagyanyámtól mind azt hallottam, hogy ez így helyes, hogy enélkül egy asszony képtelen uralkodni magán, és prostituáltként végzi - mondta Aszet, a gyönyörű, huszonnyolc éves n , akinek nemi szervét hétesztend s korában csonkították meg. - Még azt is elhittem, hogy így sokkal csinosabb vagyok. Úgy növünk fel, hogy a mondást ismételgetjükŐ „Ajtó nélkül nem szép a ház." Mint kiderült, a csonkítás sem mentette meg a prostitúciótól. Szépsége miatt Aszetet az etióp hadsereg szolgálatába állították; cselédként dolgozott, és néhanapján prostituált is volt a katonai barakkokban. Amikor a várost bevették az eritreaiak, a gerillák fölajánlották Aszetnek, hogy vegyen részt egy négy hónapos bábaképz tanfolyamon, ahol megtanulhatja az élelmezést, a higiéniát, a családtervezést és bábaságot. A tanfolyam részben kitért a nemi szervek csonkításának veszélyeire is, és ezt az információt adja most tovább Aszet a betegeinek. Aszetnek nem volt könnyű dolgaŐ olyan si szokásokról kellett lebeszélnie a betegeit, mint hogy a szülés lefolyásának siettetésére nehéz köveket kell a vajúdó asszony hasára rakni, vagy hogy a fülük mellett puskát kell elsütni, hogy a babát kiugrassák az anyaméhb l. A hagyomány szerint az összevarrt asszonyokat minden egyes szülés után ismét összevarrják, ami

gyötrelmes beavatkozás, késlelteti a gyógyulást, és fokozza a fert zés veszélyét. - Most már tudom, hogy semmi értelme, és ahogy erre én is rájöttem, úgy remélem, hogy másokat is sikerül majd meg-gy znöm. De nem könnyű feladat - mondta Aszet. Néha az asszonyok azt követelték, hogy varrja össze ket, mert attól tartottak, hogy a férjük majd elutasítja ket. Mások - hiába Aszet minden gy zködése - nem hitték el, hogy ez a szokás mennyire káros. Ha egy asszony ragaszkodott hozzá, Aszet bevarrta, és legalább azzal vigasztalódott, hogy az tiszta műszerei mégiscsak kevesebb kárt okoznak, mint a helyi bábákéi, márpedig ha nem csinálja meg, akkor azokat biztosan elhívatják. Mivel néhányan a keresztények és az animisták közül szintén űzik a nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát, sok muzulmán rossz néven is veszi, hogy ezt a hagyományt leginkább az hitüknek tulajdonítják. De mind a mai napig ötb l egy mu-zulmán lány olyan közösségben él, ahol a nemi szervei meg-csonkítását szentesítik. A csonkítás széles körben a k korszakban terjedt el Közép--Afrikában, onnan jutott fel északra, majd le a Níluson az ókori Egyiptomba, de csak amikor a nyolcadik században az arab--muzulmán seregek elfoglalták Egyiptomot, akkor terjedt át ez a szokás módszeresen Afrikából az iszlám térhódításával egye-temben egészen Pakisztánig és Indonéziáig. Onnan került vissza néhány helyre az arab félszigeten; az Arab Emírségek buraimi oázisában még néhány éwel ezel ttig is a hagyománynak meg-felel en távolítottak el a hatéves kislányok csiklójából néhány millimétert. Amikor a szokás okait kutatták, a buraimi asszonyok nem tudtak magyarázatot adni rá. Igen járatosak lévén a vallásukban, azt jól tudták, hogy a Korán említést sem tesz ilyen gyakorlatról, és tudták azt is, hogy több szomszédos törzs sem gyakorolja. De a műtétt l azt várták, hogy ez majd megvédi a

lányuk szüzességét, hiszen az apák és fürtestvérek becsülete a lányok szüzességét l függött. Míg néhány muzulmán tiltakozik az ellen, hogy a csonkítást kapcsolatba hozzák a hitükkel, a gyakorlása ellen kevesen emelik fel a szavukat, és számos iszlám szöveg még mindig kiáll mellette. Ausztráliában egyszer magam is hallottam, amint egy művelt és értelmes muzulmán n hálájának adott kifejezést a csiklója megcsonkítása miatt: -Arra emlékeztet, hogy a házasságomban sokkal fontosabb dolgok is vannak az örömszerzésnél - mondta. Londonban, 1992-ben, Donu Kogbara, a Sunday Times kíván-csi riportere minden nehézség nélkül talált olyan orvost, aki hajlandó volt megcsonkítani a csiklóját, holott ezt az eljárást Nagy-Britanniában már 1985-ben, a n k körülmetélésére vonatkozó törvényben megtiltották. A riportern egyszerűen azt mondta Farouk Siddique-nek, a Harley Street-i orvosnakŐ a v -legénye ragaszkodik hozzá, hogy házasságkötésük el tt végezzék el rajta a műtétet. A legutóbb muzulmán országban a n k férfi rokonaik becsü-letének letéteményesei. Ha egy feleség házasságtörést követ el vagy egy leány férjhezmenetele el tt nemi életet él, vagy akár csak meggyanúsítják vele, az foltot ejt az apa meg a fiútestvérek becsületén, s t néha a család minden tagjáén, aki azt a nevet viseli. Ha csökkenteni vagy eltörölni akarjuk a nemi örömöt, vegyük elejét a kísértésnek; lépjünk közbe abban az esetben, ha a lefátyolozásra és elzárásra vonatkozó vallási parancs nem bizonyulna elegend nek. Holott a n k szexuális örömének csökkentése szöges ellen-tétben áll Mohamed tanításával. A muzulmánok a Korán minden szavát szentnek és sérthe-tetlennek tartják. „Ebben a könyvben nincsen kétely", jelenti ki a Korán, és minden muzulmán szentül hiszi, hogy hatezer versének minden szava egyenesen Isten utasítása ezzel szemben az iszlám vallási tanításának második forrásával, a hadíszok irdatlan

halmazával, vagyis a próféta életének és mondásainak anekdotikus hagyományaival kapcsolatban, amit a Mohamed ha-lálát követ két évszázad során a korai muzulmánok fantasztikus kutatási er feszítések árán szedtek össze, igenis folynak viták. Mi-vel a muzulmánok úgy vélik, hogy Mohamed követése az egyedül eszményi, szokásainak legapróbb részleteit, ha mégoly hétköznapiak voltak is, kortársai elbeszélése alapján jegyezték le. Ebb l jött létre egy anekdotagyűjtemény, s mindegyik történet mellett ott a „családfa", mely pontosan dokumentálja, hogy kinek a szájából ered a történet, és azután mi módon, ki kinek adta tovább. Minden hagyományt aszerint osztályoznak, hogy Iehet „igaz" „ jó" vagy „gyönge". Ily módon a muzulmán tudósok maguk dönthetik el, hogy egy bizonyos átadási láncolat megbízható avagy sem. A hadísz tanulmányozásából az iszlám gondolkodás külön-féle iskolái alakultak ki, és ezeken belül is az egyes tanárok ki-jelentései élénk visszhangot keltettek. Többnyire mind egyet-értenek abban, hogy mi haram, vagyis tiltott, így például a sertéshús vagy az alkohol fogyasztása, továbbá abban is, hogy mi vadzsib, vagy kötelez , mint például a napi ötszöri ima tartalma és id zítése. A muzulmán követhet el bűnt úgy, hogy olyat csinál, ami tilos, vagy csak elhanyagol olyasvalamit, ami kötelez . A kett között azonban ott a makruh, az, amit helytelenítenek, meg amit illetlennek tartanak, és a szunnat törvényei, amelyek kívánatosak, de nem kötelez ek. A legtöbb muzulmán férfi számára szunnat a szakállnövesz-tés - kívánatos dolog, amely az alázat. jele és a próféta követésével ér fel. Megtételét jutalmazzák, de elmulasztását nem büntetik. Azokban a muzulmán közösségekben, ahol bevett gyakorlat a n i nemi szerv megcsonkítása, a csikló eltávolítása hasonló a szakállnövesztéshez: szunnat cselekedet. Néhány muzulmán hiszi, hogy Mohamed szunnája - hagyománya vagy „kitaposott ösvénye" - buzdít a leánygyermek csiklója egyharmad részének

eltávolítására. A muzulmánok többsége viszont állítja, hogy ilyen szunna nem létezik. A bizonyítékok az utóbbit támasztják alá, hiszen a hadísz rengeteget foglalkozik azzal, hogy Mohamed és legközelebbi tanítványai dics ítik a n k szexualitását és a szexuális örömhöz való jogukat. Sok hadíszból kiderül, hogy Mohamed utálta azt a fajta szexuális elfojtást, amelyet a kereszténység szerzetesi hagyo-mányai megkívántak. Egy este, amikor Mohamedet a házában kereste fel egy asszony, és panaszkodott, hogy a férjét, Oszmánt annyira leköti az imádkozás, hogy még a nemi életre sem szakít id t, Mohamed olyan dühös lett, hogy arra se vesztegette az idejét, hogy cip t húzzon. Cip jével a kezében egyenesen Oszmán házába sietett, és a férfira rivalltŐ „O, Oszmán! Allah nem azért küldött engem, hogy a szerzetesi életet prédikáljam, hanem egyszerű és világos törvényt adott a kezembe. Én böjtölök, imádkozom, ugyanakkor bens séges kapcsolatot tartok fenn a feleségemmel." Tessék ezt összehasonlítani Szent Pálnak a korinthusbeliekhez intézett beszédével: , jó a férfinak asszonyt nem érinteni... Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg: mert. jobb házasságban élni, mint égni." A muzulmánok a Nyugat szexuális forradalmában az egyházzal szembeni természetes ellenkezést látják, hiszen az egyház rnegpróbálja elnyomni és szégyenletessé tenni az emberekben az Istent l való szexuális vágyat. Mohamed a házasságon belüli szexuális életr l azt vallotta, hogy azt férfinak és n nek egyaránt élveznie kell. Kivált a sze-xuális el játékra biztatottŐ „Ha bármelyik tök szeretkezik a feleségével, ne úgy közeledjen hozzá, mint a madár, inkább le-gyen lassú és odázza el minél jobban." Egyszer, a kegyetlenségr l értekezve, a n kkel való kegyetlenkedés példájaként az el játék nélküli szeretkezést hozta fel. Az iszlám a házaspárok által élvezett szexet sem korlátozza. „Feleségetek a szántóföldetek", mondja a Korán. „Úgy menjetek

hát rá a szántóföldetekre, amilyen módon akartok." A legtöbb iszlám tudós ezt úgy értelmezi, hogy a szexuális érintkezés minden fajtája, beleértve az orális szexet is, engedélyezett. Ami a közösülés helyzeteit illeti, kevés a tabu a lelkes szeret k számára. Makruh, tehát nem bátorított állva szeretkezni, vagy pedig úgy, hogy az ember a fejével vagy hátsó felével Mekka felé fordul. Az iszlám házaséletben van néhány egyértelmű ne- például: ne szeretkezz a feleségeddel, miután meghalt-, amelyek azt bizonyítják, hogy a vallás igen rugalmas a szexuális lehet ségek széles skálájával szemben. Az iszlám azon kevés vallások egyike, amelyek a túlvilági élet jutalmai közt szárnon tartják a szexet is - igaz ugyan, hogy csak a férfi hív knek. A Koránban a Paradicsomról szóló számos leírás egyike olyan benyomást kelt, mintha egy mennyei bor-délyház reklámozását olvasnánk. Egy szök kutakkal és árnyas ligetekkel teli dús kertben a férfi hív ket káprázatos termé-szetfölötti lények fogják szórakoztatni, „arcb rük, mint a rubin és a gyöngy", a tekintetüket más férfira nem is vetik, és „akiknek szüzességét el ttük más férfi el nem vette". Ha a muzulmán n ket nem emlegetik is eme szexuális túl-világi élet résztvev iként, legalább itt a földön nem feledkeznek meg róluk. A muzulmán országokban az egyik ok, amiért egy asszony a muzulmán törvények értelmében válást kezde-ményezhet, az az, ha a férje legalább négyhavonta nem él vele nemi életet. Az ok: a. szexuálisan frusztrált feleség hajlamosabb a házasságtörésre, ami fitná-hoz, vagyis a polgárháború társadalmi káoszához vezet. „A Mindenható Úr tíz részb l alkotta meg a nemi vágyat; aztán kilenc részt az asszonyoknak adott és egyet a férfiaknak" - mondta Ali, Mohamed szeretett leányának, Fatimának a férje, a síita iszlám megalapítója. Abban a katolikus iskolában, ahová jártam, épp az ellenkez jét tanították: a lányok, a szexuálisan passzívabb nem képvisel i vigyázzanak jobban a viselkedésükre,

mert a fiúk, akik eszüket vesztik, ha rájuk tör a nemi gerjedelem, képtelenek uralkodni magukon. Valahogy mindkét kultúrában a n k húzták a rövidebbet. A katolikus hagyományban azért kell a társadalmi zűrzavarért a hátukat tartaniuk, mert nem tekintik

ket szexuálisan aktívnak, a muzulmán hagyományban pedig azért, mert annak tartják. A n k visszafoghatatlan nemi vágyával igazolják a csikló megcsonkítását, az elzártságot és a lefátyolozást. - Maga azt hiszi, azértŐ rejtjük el az asszonyokat szem el l, mert zavaros gondolataink vannak a szexszel kapcsolatban - mondta nekem egyszer egy szaúdi barátom, Abdulaziz. -- Épp ellenkez leg. Azért rejtjük el ket szem el l, mert nagyon is letisztultan vélekedünk róla. Engem azonban továbbra is kétségek gyötörtek. 5zaúd-Ará-biában rnegismerkedtem egy házaspárral, akik telefonon szerettek egymásba. A férfi egy folyóiratnak volt a szerkeszt je, ahova a n egy verset küldött be. A férfi felhívta a n t telefonon, hogy a vers leközlésér l tárgyaljon, s hamarosan hosszú, bens séges beszélgetésbe elegyedtek a költészetr l és a politikáról. Még miel tt találkoztak volna, megállapodtak, hogy összeházasodnak. Mint a szaúdi otthonoknak általában, az házuknak is két bejárata voltŐ az egyik a n knek, a másik a férfiaknak. Egy este vendégségbe voltam hivatalos a magas fallal körülvett villába. Fehérbe burkolt férfiak tartottak a f bejárat felé. Fekete fátylas asszonyaik tarkán öltöztetett apróságaikkal az oldalsó bejárat felé igyekeztek. Mindkét ajtó egy hatalmas, a falak mentén kanapékkal be-bútorozott szalonba vezetettő a n i társalgó bútorait virágos, rózsaszírrű vászonnal kárpitozták, s a padlót bársonysz nyeg borította; a férfiaké sokkal komorabb, hivatalosabb jellegű volt. A két nem egész este külön maradt. De volt egy férfi vendég, akivel a vendéglátóim mindenképpen össze akartak ismertetni: egy tudós, akit a szaúdi uralkodóház elleni politikai nézetei miatt börtönbe zártak. Ahhoz, hogy vele beszélgethessek. szakítanom

kellett a hagyománnyal és a férfiak közé kellett vegyülnöm. Amikor visszatértem az asszonyok szalonjába, a tudós felesége rám kacsintott. - Ha tudná; mekkora szívességet tett nekem ezzel - mondta. - A férjem imád politizálni. És az, hogy egy asszonnyal beszélgethetett politikáról, biztosan felizgatta. Alig várom, hogy otthon legyünk. Tudom, hogy ma este nagyszerű lesz vele a szex - mondta. Elpirultam. Az asszony nevetett. - Maguk, nyugatiak, olyan szégyenl sek, ha a szex szóba. kerül. Itt mi mindig err l beszélgetünk. Jóllehet a szaúdi asszonyok nagy családot akartak, azt a kato-likus dogmát, miszerint a szex célja kizárólag az utódok nemzése, egyikük sem értette volna meg. Mohamed prófétának csak az els házasságából születtek gyermekei, de a kés bbi feleségeivel is boldog házaséletet élt, holott némelyikük már régen túl volt a szül képes koron. Szentesítette továbbá a coitus interruptust, a megszakított közösülést, korának bevett születésszabályozási módszerét is. A fogamzásgátlás kérdése akkor került napirendre, amikor a muzulmán katonák egyre-másra kezdtek gy zelmeket aratni. Az asszonyok a hadizsákmányhoz tartoztak, és a Korán szexuális jogokat biztosított a férfiaknak a háborúban szerzett rabszolgák felett. De Mohamed új módon korlátozta ezeket a jogokat. El ször is, a Korán arra biztatta a muzulmánokat, hogy szabadítsák fél a rabszolgáikat, „ha a jónak jelét tapasztaljátok", ami új, és csöppet sem népszerű elvnek számított egy rabszolga-kereskedelemb l meggazdagodó országban. A Korán azt is elrendelte, hogy a muzulmánok ne er ltessék rá a rabszolgan kre a szexuális kapcsolatot, ha azok meg akarják rizni a szüzességüket. A fogamzásgátlás azért lett fontos, mert ha egy muzulmán-nak gyermeke született valamelyik rabszolgan jét l, akkor azt a rabszolgan t nem lehetett eladni, és a férfi halála után automatikusan felszabadították. A rabszolgan gyermeke így a férfi örököse lett. Ha a katona nem akarta elveszíteni

rabszolgáinak piacképességét, vagy nem akarta, hogy az öröksége szétforgácsolódjon a rengeteg rabszolgától született utódja között, akkor gondoskodnia kellett a terhesség megel zésér l, hogy vagyonát meg rizhesse. Mohamed arra sarkallt egy katonát, hogy nyugodtan éljen a fogamzásgátlás megszakításos módszerével, hiszen ha Isten valóban teremteni akar valakit, azt emberi er vel megakadályozni úgysem lehet. Az iszlám jogtudomány úgy igyekszik megfelelni a modern szexuális dilemmáknak, hogy a jelenlegi körülményekre alkal-mazza az si okfejtéseket. Az iszlám tudósok például arra a kö-vetkeztetésre jutottak, hogy a mesterséges megtermékenyítés megengedhet , de csak az asszony saját férjének spermájával. A Koránnak arra az utasítására hivatkozva, hogy a hív k „a há-zastársaikon kívül senkinek ne mutogassák a nemi szerveiket", a legtöbb muzulmán elutasítja az idegen sperma használatát. De mi a helyzet akkor, ha egy házaspár olyan kétségbeesetten vágyik gyermekáldásra, hogy áthágva e parancsolatot, idegen spermától várja a megtermékenyítést? Akkor kié lesz az a gyermek az iszlám felügyeleti és örökösödési jog szempontjából? Amikor a síita jogtudóst, Mohamed Dzsavád al-Mughnijaht felkérték, hogy foglaljon állást egy ilyen ügyben, egy si örö-kösödési perre hivatkozott; amelyben a feleség szeretkezett a férjével, aztán egyenesen a rabszolgan jéhez ment, s azzal is hált. Az asszony férjének spermája feltehet en átfolyt a rabszolgan vaginájába, aki teherbe esett. Miután az imámok elmagyarázták, hogy miért rótták ki a büntetést a két, tiltott leszbikus kapcsolatot folytató n re, úgy ítélkeztek, hogy a rabszolgan gyermeke a sperma tulajdonosának az örököse. Ezt az ítéletet követ en al-Mughnijah sejk úgy döntött, hogy a donor spermájától fogant gyermek atyjának mindig a spermadonort kell tekinteni. Az anya férjével rokonságba hozni vagy az örökösének tekinteni nem lehet.

Minél többet id ztem muzulmán országokban, annál jobban elképesztett a szexuális szabadosság és elnyomatás között lát-szólag fennálló ellentmondás. Egy forró, nyári napon Iránban meglátogattam Kom vallási központját Nahid Agtaiéval, egy orvostanhallgatón vel, aki londoni tanulmányait abbahagyva visszatért hazájába, hogy részt vegyen az iszlám forradalomban. Kom egyhangú sivatagi városképét egy aranykupolás mecset uralja, amelynek tükörrel csempézett belsejében rzik a szent síita asszony, Fatima Masszumah (Fatima, a Szemérmes) maradványait. A jelent sebb kegyhelyeikre az irániak többnyire nem engedik be a nem muzulmánokat, de Nahid, aki közölte, hogy a tiltás nem a Koránból, hanem korlátolt emberekt l származik, biztatott, hogy ne is tör djem vele. Miközben Nahid imához mosakodott, körbebarangoltam a mecset hatalmas el udvarában, néztem a kék csempés mélye-désekben piknikhez készül d családokat. Id vel felfigyeltem arra, hogy egy turbános férfi volt, gyér szakállal, halványzöld köntöst és az iráni papnövendékek vékony fekete kabátját viselte. Komban nyüzsögtek a hozzá hasonló fiatalemberek. Ahogy megfordultam, közelebb lépett, és sietve a fülembe suttogta fársziul: - Honim szigheh mishi? - Attól tartottam, valahogy rájött, hogy nem vagyok muzulmán, és ezért távozásra szólít fel. Még szorosabbra húztam arcom elé a csadort, és földre szegezett tekintettel, fürge léptekkel továbbsiettem. Amikor megtaláltam Nahidot, vele együtt nyomultam tovább a n k bejárata felé igyekv tömegben. Az ajtóban leadtuk a cip nket, és beléptünk a ragyogó szentélybe. Odabenn a csillár fénynyalábjai táncoltak az üvegmozai-kokon, és terültek szét a faragott márványba ágyazott bonyolult. zománc domborművek. Nahid keresztülfurakodott a n k tömegén, és kezét a vertezüst oszlopok köré kulcsolta, melyek magas kerítést vontak Fatima sírja köré. Egy fogatlan banya és egy várandós lány közé állt, és a szent asszonyhoz fohászkodtak, aki

talán együttérz a n i problémák iránt. Hónapokkal kés bb, mid n a hely szépségét próbáltam ecsetelni egy iráni barátn mnek, megemlítettem, milyen boldog vagyok, hogy láthattam, és hogy egy mullah majdnem kihajított. A barátn m kinevetett. - Nem hinném, hogy kételyei voltak, hogy muzulmán vagy-e. Inkább megkért, hogy légy a felesége. -Azt kérdezteŐ „Óhajt a hölgy ideiglenes házasságra lépni velem?" Ami felkérés egy jellegzetesen síita szerz désre, a szigheh-re vagy mutá-ra. - Biztosan ellentétesen tekerted magadra a csadort - magyarázta a barátn m. - Ez egyike a jeleknek, amivel a n k a férfiak tudtára adják, hogy szigheh-re akarnak lépni. A szigheh egy n és egy férfi között létrejött szerz dés, amit a pap szentesít, és érvényessége néhány perct l eltarthat akár kilencvenkilenc évig is. A férfi többnyire fizet a n nek egy el re kialkudott összeget az ideiglenes házasság fejében. Az indíték többnyire a szex, de lehet más oka is. Ha a szex az indíték, a megállapodás annyiban különbözik a prostitúciótól, hogy a párnak pap el tt kell megkötnie a szerz dést, és Iránban az ilyen egybekelésb l született gyermek törvényesnek számít. A szigheh egyébként nem jár a házasság kötöttségeivel: a pár megállapodásától függ, hogy mennyi id t tölt együtt, mekkora összegért milyen szexuális vagy nem szexuális szolgáltatást nyújt mindkét fél. A síiták hite szerint Mohamed helyeselte a szigheh-t. A szun-niták, az iszlám hív k többsége nem ért vele egyet. De még a síita Iránban sem pártfogolták egészen Rafszandzsaniig, aki az 1988-ban véget ért iráni-iraki háború után kezdte támogatni ezt a szokást. Egy 1990-es prédikációjában azzal érvelt, hogy a háború következtében igen sok fiatal n özvegyült meg, és sokuknak reménye sem lehet az újbóli férjhezmenetelre. Az ilyen n knek, mondta, anyagi támaszra és szexuális kielégülésre egyaránt szükségük van. Ugyanakkor rengeteg olyan fiatalember van, aki anyagi okoknál fogva kénytelen elhalasztani a n sülést. A

szexuális feszültséget egészségesen kell levezetni, és mivel a szigheh az iszlámon belül éppen ezt a célt szolgálja, miért is ne élnének vele? Megjegyzése parázs vitát váltott ki az iráni asszonyok között, akik kizsákmányoló volta miatt elszántan ellenezték ezt az in-tézményt. Arra hivatkoztak, hogy a hadiözvegyekr l az államnak kellene gondoskodnia, nem rákényszeríteni ket, hogy szigheh révén bocsássák áruba a testüket. Mások viszont védelmükbe vették. A szigheh, vallották, nem csupán anyagiak kérdése. Az özvegyeknek és elvált asszonyoknak is vannak szexuális igényei, vágyhatnak a férfitársaság után, és a szigheh „férj" örömmel látott férfi az otthonaikban él gyermekek számára. Irán szatirikus hetilapja, a Golagha képregénysorozatot indított Rafszandzsani érveinek várható hatásáról. Két íróasztal volt látható a képen, az egyiknél a szigheh-t, a másiknál a rendes házasságot kötötték. A tartós házasságot köt tisztvisel el tt senki nem várakozott, a másiknál egészen az ajtóig kígyózott a sor. Többnyire a szegényebb asszonyok egyeznek bele a szigheh-be. Egy ügyvéd barátn m mesélt a takarítón jér l, akinek a férje fiatalon meghalt, és ott maradt két kicsi gyerekkel. - Sokáig nagyon keserű volt - mesélte a barátn m. - Megjelent nálam takarítani és Iátta, micsoda boldogság az életem a férjemmel és a lányommal, miközben mást sem csinál, csak dolgozik. - Ezek után a takarítón ideiglenes házasságra lépett valakivel. - Mintha egyik napról a másikra kicserélték volna. Nem csak a pénz miatt. Hirtelen akadt egy férfi, akivel együtt lehetett, aki szórakozni vitte. A mi kultúránkban egy férfi nem randevúzhat egy n vel csak úgy, nem élvezhetik egymás társaságát, de ha megkötik a szigheh-t, akkor igen. Néhány síita arra használja a szigheh-t, hogy fátyol nélkül jelenhessen meg egy olyan férfi el tt, aki el tt amúgy nem tehetné - például az otthonában tartózkodó távoli rokon jelenlétében. Ezekben a szigheh szerz désekben benne foglaltatik, hogy a felek

között szexuális kapcsolat nem állhat fenn. A Nyugaton él síita családok arra használják a szigheh-t, hogy a fiatalok jobban megismerjék egymást, miel tt összeházasodnának. Egy szigheh szerz dés, amely tiltja a szexuális érintkezést, lehet vé teszi, hogy a szerz dés ideje alatt. egy fiú és egy lány találkozgathasson egymással anélkül, hogy vallási szokásait és a hagyományt megtagadná. A szigheh a megoldás az olyan medd ségi problémára is, amit Nyugatan ma pótanyával igyekeznek áthidalni. Az iszlám szunnita ágában a medd asszonytól többnyire elválik a férje, vagy pedig hazavisz egy második feleséget. Iránban abból a célból is köthetnek szigheh szerz dést, hogy az ideiglenes házasságból gyermek szülessen, akit. majd a férj és az állandó feleség fog fölnevelni. A szigheh ugyanakkor az egyetlen módja annak, hogy egy síita férfi n ül vehessen egy nem muzulmán asszonyt, A szun-nitákkal ellentétben, akik engedélyezik a más egyistenhív kkel kötött házasságot, a síiták megkövetelik, hogy miel tt egy házasságot érvényesnek nyilvánítanak, a nem muzulmán asszony vagy férfi térjen vallásukra. Az, hogy Rafszandzsani felelevenítette a szigheh szokását, nagy jótett volt a nem hív irániakkal, akiknek a forradalom felkavarta a magánéletét. A szerelmesek, ha még nem kötöttek házasságot, nem tölthettek együtt egy hétvégét; a szállodában nem kaphattak kétágyas szobát, ha nem tudták felmutatni a házassági szerz dést, a Forradalmi Gárda pedig bármelyik út-torlasznál elkaphatta ket. Lounak, ennek az európai asszonynak, aki beleszeretett a perzsa kultúrába és felvette az iráni állampolgárságot, ez bizony komoly gondot okozott. Jóllehet ahhoz, hogy Iránban maradhasson, át kellett térnie az iszlámra, vallási tekintetben mégis a Zen, a jóga és a spiritualizmus valamiféle keveréke vonzotta. A szíve mélyén bohém asszony volt, akinek esze ágában sem volt eleget tenni az iszlám szexuális

szabályainak, ezért rendre váltogatta a szeret it, és sokat kockáztatott, amíg a szigheh újra érvénybe nem lépett. Most, ha új szeret t talál, egyszerűen aláír vele egy néhány hónapra szóló szigheh-t, és a papírt nyugodtan lobogtathatja azután a magánéletében vájkálni akaró fanatikus forradalmár orra el tt. Rafszandzsani minden bizonnyal nem erre gondolt, amikor ismét bevezette a szigheh-t. Egyébként bármilyen szabadosságot enged is meg számukra a hitük, a szunniták és a síiták egyaránt rettenetes büntetésre számíthatnak szexuális kihágásokért. Az iszlám szexuális sza-badságának kordonját szigorúan a hitvesi ágy körül vonták meg, legyen az ideiglenes vagy akár állandó. A házasságon kívüli szex és a homoszexualitás szigorúan tilos; az iszlám jogszabály szerint mindkét vétség iszonyatos büntetést von maga után. Míg az iszlám törvények szerint a gyilkosságot nem feltét-lenül büntetik halállal, annak a jogosan elítélt házasságtör nek az esetében kötelez érvényű a halálbüntetés, akinek módjában állt volna nemi vágyát a házastársával kielégíteni. A büntetés átváltható száz korbácsütésre, ha a házasságtör maga nem házas, vagy ha a házastársa a házasságtörés idején beteg volt vagy elutazott. Iránban a megkövezést - vagy ahogy k nevezikŐ a „megköveztetést" - mind a mai napig alkalmazzák házasságtörésre. Szaúd-Arábiában a megkövezés, mint a házas félrelép kre kiszabott büntetés, szintén ismeretes. A gy ztes afgán mudzsahedinek, akiket az Egyesült Államok kormánya oly lelkesen támogatott a Szovjetunió elleni háborújukban, szintén vissza akarják állítani a megkövezést Afganisztánban, holott a Korán a házasságtörés büntetéseként nem a megkövezést említi; azt írja, hogy a házasságtör asszony „haláláig nem hagyhatja el a házát". Mohamed Medinában töltött évei alatt a házasságtör k megkövezése megszokott látvány volt a város népes zsidó közösségében, és számos hadísz is el írta, hogy Mohamed vezesse

be ezt a büntetésformát a muzulmánoknál is. De Mohamed halála után a második kalifa, a n kkel híresen kegyeden Omár uralma idején emelkedett csak törvényer re a házasságtör k halálra kövezése. Manapság Iránban a megkövezésre ítélt férfiakat derékig, a n ket pedig mellmagasságig temetik be gondosan összeválogatott méretű kövekkelŐ Sem nagyobb köveket, sem kavicsot nem lehet használni, nehogy a halál könyörületesen hamar vagy végtelenül soká következzék be. 1991-ben egy Zahra nevű harmincesztend s asszony valahogy élve verg dött ki a veremb l, ahol kövekkel betemették, mire a halálbüntetését átváltoztattákŐ az ítél bírók úgy vélekedtek, hogy megmenekülése minden bizonnyal Isten akaratából következett be. Akik az utóbbi id ben kövezésnek voltak szemtanúi, mind állítják, hogy ellentétben a lefejezések vegyes néz közönségével a kövezéseken kizárólag férfiak jelennek meg. A hangulat általában dühödt és vérszomjas. A háddzs - a mekkai szent zarándoklat - szertartásához hozzátartozik az oszlopkövezés, ami a sátánt jelképezi. Szemtanúk állítása szerint a kivégzett asszony valahogy kilép emberi mivoltából, és olyan lesz, mint az oszlop - a férfiak talán rajta vezetik le fékezhetetlen szexualitásuk miatti lelkifurdalásukat. Csak épp a kövek ebben az esetben él embert érnek. Mivel el re betemetik, minden egyes k darab úgy löki hátra a fejét, mintha korbácsütés érné. Gyakran az okozza a halálát, hogy a feje leválik a testér l. Ennél rosszabb halál nehezen képzelhet el. Pedig a homo-szexualitást még ennél is kegyetlenebbül büntetik. Ha a partnerek házasemberek, elevenen megégethetik vagy hegyr l lökhetik le

ket. Ha nem házasok, a meger szakolt partnert, hacsak nem kiskorú, kivégzik, az err szaktev t száz korbácsütéssel büntetik. A büntetés változatai tükrözik, mennyire undorodnak a muzulmánok az aktusban a n szerepét vállaló férfi partnert l. A

leszbikus kapcsolat, ha a n k egyedülállók, száz korbácsütést von maga után. A házasságban él leszbikusokat halálra lehet kövezni. „Miért oly szigorú az iszlám a házasságtörés, homoszexuali-tás és leszbikusság kérdésében?", teszi fel a kérdést Mohamed Rizvi, a vancouveri Iszlám Művel dési Alapítvány hittudósa, aki az iszlám és a szex kapcsolatával foglalkozik. „Ha az iszlám rendszer nem tenné lehet vé a szexuális vágy kielégítését törvényes eszközökkel anélkül, hogy az lelkifurdalást vonna maga után, akkor jogos volna az állítás, hogy az iszlám nagyon szigorú. De mivel módot nyújt a szexuális vágy törvényes kielégítésére, ezért nem tűri a perverz viselkedést." Ennek ellenére a „perverz viselkedés" még a szent életű mu-zulmánok között is tovább folytatódott. 1990 szén, amikor beözönlöttek az amerikai csapatok, hogy megvédjék Szaúd--Arábiát Szaddám Huszeint l, odautaztam, hogy a szaúdiak reakciójáról tudósítsam a sajtót. Els ott töltött estémen egy nagy olajtársaság befolyásos ügyvezet igazgatójával készítettem interjút.. Arra számítottam, hogy a Georgetown Egyetemen és a Whartonon végzett férfi a nyugati hatásra majd liberális elveket fog vallani. Ehelyett közölte, reméli, hogy az amerikaiak nem hagyják el támaszpontjaikat, és nem terjesztik el közöttük az olyan „szentségtelen elhajlásokat", mint az alkohol és a n i gépkocsivezetés. Felháborítónak találta, hogy a CNN n i riportert küldött, Christiane Amanpourt, az ismert tudósítót, hogy számoljon be a csapatok Szaúd-Arábiába telepítésér l. Az szemében Amerika megszállott szexuális egyenl sdije nem szolgái mást, mint az erkölcsi fert elrejtését. „Nekem ne mondja, hogy bármelyik vállalat f nöke nem úgy néz a titkárn jére, hogy gondolatban már le is vetk zteti, és közben nem azon töri a fejét, hogyan szerezze meg. Ha nem teszi, abban is önös érdekek vezetik: túl sokat veszít, ha rajtakapják."

Üvegfalú irodája egy fényárban úszó medencére és egy vi-rágos bels udvarra nézett. Ha a fal nem volna üvegb l, ma-gyarázta, nem ülhetne itt velem kettesben. - Ha egy férfi és egy n kettesben marad, a harmadik jelenlév a Sátán - mondta. Úgy egy óra elteltével becsuktam a jegyzetfüzetemet, és megköszöntem a beszélgetést. Miközben az ajtóhoz kísért, megállt, s mintha csak most jutott volna eszébe, megkérdezte, nem akarnék-e megismerkedni néhány barátjával. - De, nagyon szívesen - feleltem. Az el tér túloldalára vezetett, majd benyitott egy félhomályos helyiségbe, ahonnét áradt a rockzene és körös-körül egymásba gabalyodott testek ringtak. Egy szenzációs alakú filippínó lány táncolt testhez álló miniruhában, s közben ritmikusan dörgöl zött fehér lepelbe bújt partneréhez. Egy másik férfi törökülésben ült a földön, és színes fényekkel világította meg a lány lábát. Egy süpped s kanapén gyönyörű, sz ke sörényű török cirógatott egy egyiptomi n t, s a látványban egy mosolygó férfi gyönyörködött. A sarokban lév bárpultnál a vendégek döntötték magukba a Johnnie Walker whiskyt - üvegenként százharmincöt dollár az ára a feketepiacon, s a fogyasztása bűncselekménynek számít, mely nyilvános megkorbácsolást von maga után a város f terén. A házigazda jégkockát tett a whiskyjébe, és mialatt szórako-zottan lötykölte az italt a poharában, teljességgel megfeledkezni látszott az eddig el adottak és a jelen látvány közötti ellentmondásról. A második pohár után egy amerikai n vel kötött, kés bb válással végz d házasságáról kezdett mesélni. - Ragaszkodott hozzá, hogy fátyol nélkül utazzon a Rollsomon. Persze mindenki megbámulta - tette hozzá undorral. A válás után a szaúdi törvények szerint a férfi tartotta meg a gyerekeket. Nem állt szándékában az újran sülés. - N t bármikor kaphatok - mondta és fejével a filippínó lány felé bökött. -Az elmúlt télen fizettem Svájcban egy modellt, hogy velem töltsön két hetet.

A férfi álszentsége szintén megdöbbentett, amíg el nem ol-vastam Nagíb Mahfúz regényét, a Séta a palotában-t, amelynek férfi f szerepl je szigorú elzártságban tartja feleségeit, mialatt maga esténként Kairó híres énekesn ivel hentereg. Amikor egy sejk kérd re vonja paráználkodása miatt, azt feleli, hogy „a ma hivatásos énekesn i nem mások, mint a hajdan volt rab-szolgalányok, akiknek adásvételét Allah szentesítette". A szaúdi szemmel láthatólag hasonlóképpen vélekedett a diszkójában táncoló lányokról. Legtöbben a Saudiánál, az ország légijáratánál dolgoztak. Ez azon kevés munkalehet ség egyike volt, amelyekre a külföldi lányok Szaúd-Arábiában szert tehettek - munkavállalási engedélyt egyébként csak csak cselédmunkára kaptak. A légitársaság kénytelen volt idegen n ket alkalmazni, mivel a szaúdi n k nem vállalhattak olyasmit, ahol kíséret nélkül kell utazniuk és állandóan férfiakkal vannak kapcsolatban. Amikor távozni készültem, a filippínó lány megkérdezte, hogy nem vinné-e el t is a sof röm. Abajája - ez a csador arab változata - és fátyla után nyúlt. Magán érezve a férfiak tekintetét, lassan tekerte magára a fekete selymet, hadd borítsa be centir l centire a ruhakivágását, s omoljon végig a combján. Arcára dobta a gézdarabot, majd fejét lehajtva, hosszú fürtjeit el redobta, és sokatmondóan kissé elfordult, hogy domborulatait kell képp megcsodálhassák. Fejét hátravetve, györryörű haját teljesen a fátyol alá rejtette. Egy visszájára fordított vetk z számot adott el . A végén ott állt, akár egy fekete kúp, a szaúdi n i tisztaság eszményképeként. El ször meglepett, hogy álszent házigazdám kockáztatni meri az efféle életvitelt egy olyan országban, ahol szigorú törvények vannak a paráznasággal szemben. Végül rájöttem, hogy er dítménye magas falai mögött ez az ember teljes biztonságban érezheti magát. Szexuális vétségek esetén kivégzésre, megkorbácsolásra akkor kerül sor, ha a vádlott beismeri bűnösségét. Az iszlám bizonyítékokra vonatkozó

szabályai szerint másképpen elítélni lehetetlenség, ehhez viszont négy férfi szemtanú szükséges (vagy, mivel egy n vallomása a férfiénak csak a felével ér fel, két n é és három férfié), akik mind látták a férfi nemi szerv behatolását. Ha a vádat nem támasztja alá megfelel számú tanúvallomás, a vádat emel t rágalmazásért nyolcvan korbácsütéssel sújthatják. A n kre ugyanezek a szabályok gyakran nem érvényesek, mert ket hamarabb kivégzik, semmint egyáltalán bíróság elé kerülnének. -Kilencesztend s voltam, amikor az apám meghalt- mondta Tamam Fahilija, miközben ujjaival végigszántott rövidre nyírt, göndör haján. - Ez volt a szerencsém. Ha még élne, engem már rég megölt volna. Tamam átnyúlt alacsony dohányzóasztalán, és elnyomott egy cigarettát. Miközben el rehajolt, b re kivillant ruhájának mély kivágásából. Tamam egyedül élt, méghozzá harminchét éves, palesztin muzulmán n létére meglehet sen kockázatosan. Három évig egy jóképű palesztin orvos volt a szeret je, aki feministának vallotta magát. - Persze, ez csak szófia beszéd. A végén visszament a falujába, és feleségül vette az unokahúgát. A férfiak számára mindig van visszaút. Számomra azonban nincs. Engem már csak egy aggastyán vagy valami eszel s venne feleségül. Tamam nem túlzott, amikor azt állította, hogy apja minden bizonnyal megölte volna, ha tudomására jut, hogy viszonya van valakivel. Évente mintegy negyven palesztin n t öl meg az apja vagy a fiútestvére az úgynevezett „becsületbeli gyilkosságok" során, akik megbosszulják a n rokonuk házasság el tti vagy házasságon kívüli viszonyából rájuk háruló szégyent. A gyilkos-ságok jó részét a szegényebb vagy távolibb palesztin vidékeken követik el. A n ket gyakran felgyújtják, hogy a gyilkosságot vé-letlen balesetnek tüntessék fel.. A gyilkos ezután a környék

h sévé válikŐ az, aki megtette, amit kell, hogy lemossa a család nevén esett szégyenfoltot. A „becsületbeli" gyilkosságokról az izraeliek megszállta területeken jobban tudnak a palesztinok, mint másutt: ha nem is mind, de nagyon sok ilyen jellegű haláleset jut tudomására az izraeli katonai vagy polgári rend rségnek. De becsületbeli gyilkosságok máshol is megesnek az iszlám világban. Az egyik leghírhedtebb esetet, egy szaúdi hercegn , Miszhaal bint Fahd bin Mohamed kivégzését egy dzsiddai parkolóban 1977-ben titokban végignézte egy brit kivándorló. A gyilkosságról készített filmfelvételt Egy hercegn halála címmel mutatták be, és ez komoly diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett: Szaúd-Arábia brit nagykövetét kiutasították. Az Egyesült Államokban, amikor a PBS le akarta vetíteni a filmet, egy fontos olajtársaság szponzora azt kérte, hogy tekintsenek el t le. Az ügy valóságos háttere azóta sem került nyilvánosságra. A brit tévétársaság által ismertetett tények szerint Miszhaal férjes asszony volt, aki megszökött a szeret jével, Khalid Muhallal, Szaúd-Arábia jelenlegi tájékoztatási miniszterének unokaöccsével, és néhány éjszakát vele töltött egy dzsiddai szállodában, miel tt férfiruhába öltözve megpróbált volna kiszökni vele az országból. A repül téren elkapták, és átadták a családjának. De egy amerikai asszonytól, aki egy igen neves szaúdi csa-ládba házasodott be, és közeli kapcsolatba került az érdekeltekkel, még különösebb történetet hallottam. Miszhaal, mondta, nem volt férjnél. Egyszerűen azért ölték meg, mert a család szándékait keresztülhúzva megszökött a számára elrendelt házasság el l, hogy hozzámehessen a férfihoz, akit szeretett. Nagyapja, Mohamed herceg, az uralkodó család azon ágának pátriárkája, amelybe Miszhaal is tartozott, még öccse, a király kegyelemért könyörg szavait sem hallgatta meg. Miszhaalt lel tték, Khalid Muhalt pedig lefejezték. .A gyilkosságok után nem tettek hivatalos bejelentést, mint az olyan kivégzések alkalmával szoktak, amikor a saría törvényének annak rendje s módja szerint

eleget tesznek. Bármelyik légyen is az igazi változat, a saría törvényének értelmében egyik esetben sem volt törvényes a fiatal pár halálra ítélése. Ha a dokumentumfilm anyaga valós, és Miszhaal férjes asszony volt, aki házasságtörést. követett el, akkor halálbüntetést érdemelt volna, de csak abban az esetben, ha négy tanú in flagranti érte ket a szállodában. A közvetett bizonyítékok, így például az a tény, hogy egy éjszakát ugyanazon a helyen töltöttek, nem lett volna elegend . Ha pedig nem volt. férjnél, akkor a saría törvénye szerint Miszhaal nem követett el f benjáró bűnt. Az is szokatlan, hogy egy bíróság által jóvá nem hagyott ítéletet hajtson végre egy olyan el kel család, mint amilyen az al-Szaúdoké. Többnyire a szegényebb és műveletlenebb csalá-dokból származó asszonyokat fenyegeti a legnagyobb veszély. Tamam apja műveletlenen ember volt, és ínségben éltŐ hét gyermekét kertészi keresetéb l tartotta el. A család az si Akko városban élt egy zsúfolt negyedben, a Keresztesek fala tövében, amely a tengerparton futott végig. Mivel családja a közé a száz-ötvenhatezer palesztin közé tartozott, akik maradtak, s nem menekültek el 1948-ban, az arab-izraeli háború idején, Tamam izraeli állampolgárságú arabként n tt fel, s héberül éppoly folyékonyan beszélt, mint arabul. Az öt lány közül volt a legfiatalabb, neve, ami annyit tesz, hogy „elég" vagy „kész, vége", a szül k könyörgésének adott hangot, hogy legyen már elég a nem kívánt lányok véget nem ér sorából. Imájuk meghallgatásra talált, mert évek elteltével két fiuk született. Tamamnak a fiútestvéreivel is meggyűlhetett volna a baja, de mert annyival fiatalabbak voltak nála és mert Tamam elköltözött hazulról, amikor azok még kisgyerekek voltak, egyszerűen nem volt rá lehet ségük, hogy a n vérüket igazán a tulajdonuknak tekintsék. - A bátyáink többnyire az ugató kutyák szerepét töltik be az életünkben, akiknek más dolguk sincs, mint. hogy a testünket rizzék - mondta Tamam. - ket is nyomasztja, hogy

egész életükben rájuk hárul ez a felel sség, és aggódniuk kell, hogy bármelyik pillanatban elvesszük t lük a becsületüket. Miután befejezte a tanulmányait, Tamam azonnal elköltözött otthonról, és bentlakó tanári állást vállalt fogyatékos gyerekek iskolájában. Kés bb ápolón i képesítést is szerzett. Amikor 1993-ban megismerkedtem vele, már több mint tíz éve egyedül vagy barátokkal élt. volt közel-keleti ismer seim közül az egyetlen férj vagy család nélkül él muzulmán n . 1991 júniusában Tamam a reggeli újságban megpillantott egy rövid hírt a galileai Iksal falvában elkövetett gyilkosságról; ez a hely nem volt messze attól, ahol feln tt. Egy tizenkilenc éves n t öltek meg, akinek nem volt férje és hetedik h napos terhes volt. Összeégett testét egy kiégett kocsiban összekötözve találták meg. A gyilkos a lány hetvennégy esztend s apja volt. - Úgy éreztem, ez a lány én vagyok. bármelyikünk lehetne. Itt. mi mindannyian az életben maradásért küzdünk. Úgy hat hónappal a gyilkosság el tt Tamam és néhány ba-rátn je hetente egyszer összejöttek, feminista könyveket olvastak, és a n knek az arab és muzulmán társadalmakban betöltött helyzetér l beszélgettek. Még nevet is találtak a csoportjuknakŐ Al-Fanar -A Világítótorony - Nagyralátó álmokat sz ttünk arról, hogy bajba jutott asszonyoknak mutatunk majd példát. Össze is hívtam a barátaimat, és megkérdeztem: - Ha ezzel az esettel kapcsolatban nem teszünk semmit, akkor minek beszélünk? Tamam a barátn ivel plakátokat készített ezzel a felirattal: „Apám, bátyám, támogass, ne mészárolj le." Felhívták az összes általuk ismert n egyletet, hogy támogatást kérjenek. Nem sokat kaptak. .A nyugati partvidék palesztin újságjai közül egyik sem nyúlt a témához, távol akarták tartani magukat az arab társadalom minden olyan bírálatától, amit az izraeliek propa-gandára használhattak fel. A nyugati partvidék n egyletei arra hivatkoztak, hogy most nem alkalmas az id pont, és az izra-eliekt l kivívandó függetlenség el bbre való a n k jogainak

kérdésénél. Az izraeli arab politikai pártok szintén elfordultak, mert nem akartak ujjat húzni a szövetségeseikkel. Tamam s vagy egy tucatnyi barátn je összedobták a pénzt, és két arab-izraeli lapban meghirdették a felvonulást. Azonnal megkezd dtek a fenyeget zések és zaklatások. -A telefonálók azzal vádoltak, hogy a szabad szerelmet támogatjuk - mondta Tamam. Az egyik telefonáló a Koránnak azt a parancsát idézte, miszerint a férfiak felel sek a n k tetteiért, és eretnekséggel vádolta Tamamot, hogy ezt megkérd jelezi. -Azt mondták, ha továbbra is kitartunk a tüntetés megszervezése mellett, úgy fogjuk végezni, ahogy az az iksali lány. Ám amikor úgy negyven n összegyűlt Názáret f utcáján hétf délután, kiderült, hogy a néz seregben támogatóik is vannak, nemcsak dühödt ellenz ik. - Többen lekurváztak bennünket, és egyéb sértéseket vágtak a fejünkhöz, ugyanakkor több id sebb asszony, de még férfiak is maguktól csatlakoztak a menethez. - A sikeren felbuzdulva az asszonyok járni kezdték a távoli falvakat, röpcédulákat oszto-gattak, amelyeken nemcsak a „becsületbeli" gyilkosság ellen ér-veltek, hanem a kényszerházasságok és a kis közösségekben terjed rosszindulatú pletykák ellen is, amelyekkel befolyásolják az ott él lányok, asszonyok viselkedését. -Rájöttünk, legjobb, ha akkor megyünk ki a falvakba, amikor a férfiak minden való-színűség szerint, munkában vannak - mondja Tamam -, különben a férj jön az ajtóhoz, elveszi a szórólapot, elolvassa és összetépi, miel tt a felesége egyetlen pillantást is vethetne rá. Novemberben egy újabb becsületbeli gyilkosság után újabb felvonulást tartottak. Ezúttal Ramla izraeli arab népességű vá-rosának izraeli rend rsége ellen irányult. A rend rség elkapott egy tizenhat éves lányt, aki megszökött hazulról és egy lopott kocsin egy n s férfival furikázott. A lány könyörgött a rend röknek, hogy ne szóljanak a szüleinek. - Elmagyarázta, hogy ha megtudják, megölik, de a rend rség nem tör dött a dologgal -

mondta Tamam. - Értesítették a családot, és közöltékŐ „Nálunk van a lányuk. Nagyon fél, ezért meg kell ígérniük, hogy nem fogják bántani." A család természetesen megígérte, ezért a rend rség visszaadta a lányt. - Nem sokkal kés bb a lányt holtan találták. Az Al-Fanar tevékenysége kezdte magára vonni az izraeli sajtó figyelmét. Az asszonyok örömmel fogadták a riportereket, aztán borzadva tapasztalták, miket irkáltak össze róluk. - Úgy éreztük, az arabellenes propaganda céljaira használnak fel bennünket - mondta Tamam. - A lényeg az volt, hogy „Nézd, ezek az elmaradott arabok hogy gyilkolják a saját lányaikat; nézd, ezek a maradi muzulmánok mit művelnek az asszonyokkal, akik ez ellen harcolnak." Felkerestek a riporterek, és azt mondtákŐ „Maga nem is olyan, mint egy arab." Sajnálom, de én nem kérek abból, hogy a zsidók döntsék eI, milyen egy arab, és nekem meg azt mondják, hogy más vagyok. A zsidó sajtó rájuk irányuló figyelme csak fokozta a funda-mentalisták ellentámadását. - Most már nem csak kurvának, de árulónak is kikiáltottak bennünket - mondja Tamam. Az asszonyok hamarosan kénytelenek voltak felhagyni a falvak látogatásával, mert csak gyalázták ket, vagy ami még rosszabb, oda se figyeltek rájuk. - Még az asszonyok is kezdtek úgy tekinteni ránk, mintha tökéletesen idegenek volnánk a közös-ségükben, akikkel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, és amit mondunk, annak rájuk nézve amúgy se lehet semmi jelent sége. Azt hittük, ismerjük a kultúránkat, pedig csak a közeli barátainkat ismertük. Ha ma elmegy egy arab faluba, és megkérdezi az emberekt l, hogy miképpen gondolkodnak az Al-Fanarról, csak nevetnek. Jó vicc lett bel lünkŐ a kurvák, akik azt hitték, hogy megváltoztathatják a világ forgását. Az elutasítás oda vezetett, hogy taktikai és megközelítési viták támadtak a csoporton belül, aztán az elmérgesedett hely-zetben bekövetkezett a szakítás. Két éwel az AI-Fanar meg-

alakulása után a csoport gyakorlatilag megszűnt létezni. - A társadalom nem volt rá érett - mondja Tamam. - És mi sem. De legalább megpróbálták. És legalább a függetlenségét nemrégiben kivívott Eritrea bábái is megpróbálják jóvátenni az iszlám tanítás perverzitása következtében a n kben tett kárt. Sok muzulmán beéri azzal, hogy kijelenti: a becsületbeli gyil-kosságnak és a csikló eltávolításának nincs köze az iszlámhoz, hogy ezek a szokások a nemzeti kultúrából erednek, és nincsenek kapcsolatban a vallással. A vallás f áramlatához tartozó muzulmánok nagy része ezzel a kijelentéssel mossa is kezeit a kett s brutalitással kapcsolatban, amely az iszlám n i népes-ségének vagy egynegyedét sújtja. Érthet , hogy a haladó muzulmánok gyűlölik a gondolatát is, hogy ezeket a szokásokat a hitükkel hozzák összefüggésbe. Az viszont már jóval kevésbé érthet , hogy dühüket azok ellen fordítják, akik ezeket a szokásokat bírálni merészelik, nem pedig a bűnök elkövet i ellen. Jó példa erre Rana Kabbani könyve, melynek a címe Levél a kereszténységhez; az írón ezt a művét azután adta ki, hogy Khomeini Salman Rushdie ellen fatvát hirdetett, és azt követ en támadások érték az iszlámot. Rana Kabbani Damaszkuszban született, de külföldön n tt fel, és ma Londonban él. Panaszkodását érdemes terjedelmesen idézni: „Engem mindig fájdalmasan érint, hogy a nyugatiak mennyire félreértelmezik a muzulmán n k életét" - írja. „A nyugatiak tudatlansága szorosan összefügg azzal a lekezel szemlélettel, amely bennünket tehetetlen áldozatokként igyekszik feltüntetni, miközben nem veszi észre, hogy milyen eltér kultúrákból érkeztünk. Nemrégiben Londonban felkeresett. egy írón , aki készül könyve egy muzulmán regényalakját szerette volna megvitatni velem. »Egy magafajta feminista hogyan védelmezheti az iszlámot - szegezte nekem a kérdést -, amikor az a n k körülmetélését hirdeti« Egészen véletlenül épp aznap olvastam

egy cikket Marina Warner, a történész tollából, aki szintén úgy jellemezte az iszlámot, mint olyan vallást, amelyben szokás a klitoridectomia. Lehetséges, hogy ez a két szerz annyi fáradságot sem vett magának, hogy kinyomozza, hogy ez egy afrikai szokás, aminek az iszlámhoz az égadta világon semmi köze?" Vajon Rana Kabbani meg miért nem vette a fáradságot, hogy eltűn djön a tényenŐ ötb l egy muzulmán lány olyan közösségben él, ahol a csiklócsonkításnak valamilyen formáját elfogadják, és a helyi iszlám vezet k jóváhagyják? Vagy hogy feltűnjön neki a „N k és a körülmetélés" című fejezet az iszlám szövegek új, els sorban Egyiptomban megjelen kiadásaiban? Amíg az iszlám n k olyan neves szószólói, mint amilyen Rana Kabbani is, félrevezetett hittestvéreiket dühödten a nem muzulmán bírálók ellen hergelik, addig továbbra is tartja majd magát az a súlyos tévedés, amely összefüggésbe hozza az iszlámot a csiklócsonkítással és a becsületbeli gyilkosságokkal. És ami még sokkal fontosabb, továbbra is fennmarad ez a két szokás, ami rengeteg muzulmán asszony egészségébe és boldogságába kerül.

3. fejezet

ES ÍME, JÖNNEK AZ ARÁK

„És a jelei közé tartozik az, ahogy saját magatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. "

A KORÁN A BIZÁNCIAK FEJEZETE

Ratatata bumm, bumm, bumm! Ratatata. bumm, bumm, bumm! Újabb párnát húztam a fejemre, de semmit sem ért. Aztán mégiscsak kikandikáltam az ágynemű alól, és fél szemmel az éjjeliasztalon zölden villogó digitális szállodai ébreszt órára

sandítottam. Éjjel fél tizenkett . Még legalább egy óra, ha nem kett , amíg a lárma elül. Hajnali ötkor pedig kelhetek, hogy elérjem a gépemet. Tehát az alvás szóba sem jöhetett. Felkeltem, és az ablakhoz mentem. Alattam az utcán esküv i menet okozta forgalmi dugó. Legalább három esküv i limuzint számoltam össze a mögött, amelyik épp az imént gördült a szálloda bejárata elé. A menyasszony épp kiszállt a kocsiból, és lassú léptekkel indult fölfelé a szálloda lépcs során, körülötte egy hadseregnyi dobos. Kialvatlanul összeszámoltam, hogy aznap éjjel volt a kilencedik menyasszony. Ratatata bumm, bumm, bumm! Bagdadban voltamő iraki látogatásom arra az id re esett, amelyr l a kés bbiek során kiderült, hogy az Els Öbölháború (az Irak és Irán közötti konfliktus külföldi, feliratozott elnevezése) és a Második Öböl-háború (az amerikaiak által rendezett nemzetközi szenzáció) közötti rövid szünet. Mihelyt egy percre abbahagyták a bombázást, Irakban azon nyomban megindult az esküv áradat. Szaddám Huszein ugyanis elrendelte, hogy az irakiak házasodjanak és sokasodjanak, mert helyre kell billenteni a csatatéren elszenvedett vereség következtében felborult demográfiai egyensúlyt. E cél elérése érdekében megtiltotta a fogamzásgátlást, és a lakodalmakat és gyermekáldást komoly pénzösszegekkel támogatta. Mivel amúgy sem látszott valószínűnek, hogy nyugovóra térhetek, úgy határoztam, hogy lemegyek az el csarnokba, és közelebbr l megnézem magamnak a nagy ünnepséget. A tizenöt emelet és a fejemre húzott öt párna tompítása nélkül a dobok, cintányérok és kürtök hangja fülsiketít volt. Szouha, az ünnepelt úgy állt döbbenten, remegve középen, mint valami baleset áldozata. Hercegn i díszbe öltözve vonult a muzsikusok között a bankett-terem felé, ahol az asztalok ételt l roskadoztak, és egy rózsaszínű kardvirágokkal díszített trónus emelkedett. Valahol másutt, tán nem is aznap, talán kora délután, a v legény és a

menyasszony apja megfogták egymás kezét, és az iszlám pap letakarta összekulcsolt kezüket egy szövetdarabbal. Az apa így szólt a v legényhezŐ - Neked adom a lányomat, Szouhát, a feln tt szüzet házastársadul az Úr és az prófétája törvényei szerint. - Mire a v legény így feleltŐ - Elveszem a lányodat, Szouhát, a feln tt szüzet, házastársamul, az Úr és az prófétája törvényei szerint. - Erre az apa feltette a kérdést: - Elfogadod a lányomat? - Mire a v legény azt válaszolta: - Elfogadtam a lányodat. - Erre az apa: - Allah áldjon meg vele. - Erre a v legényŐ - Remélem, az Úr megáld vele. - Ekkor a helyiségben jelen lév k elszavalták a Korán els , rövid és költ i fejezetét. A házasság akkor válik érvényessé, amikor a v legény és a menyasszony apja aláírják a szerz dést, vagyis aqd-ot. Általában a szerz dés azt rögzíti, hogy mennyit fizet a v legény a menyasszonyért, és a kés bbiekben, ha úgy határoz, hogy elválik, mennyit kell még fizetnie. Az iszlám aqd hasonló a nyugati házassági el szerz déshez - romantikamentes, gyakorlatias szerz dés, amely ridegen szembenéz azzal a lehet séggel, hogy egy házasság tönkremehet. A jól megírt aqd ellensúlyozhatja az iszlám családjogi törvény részrehajlásait, biztosítja a n munkavállalási és tanulási jogát és kib víti a válás lehet ségeit, amelyeket a saría törvénye igencsak korlátoz. Manapság sok n egészíti ki az eszmá-nak nevezett záradékkal, ami a n számára, ha úgy kívánja, biztosítja a váláshoz való jogot. Mások egy szűkebb tartalmú megkötést írnak hozzá, vagyis azt, hogy joguk van a váláshoz, ha a férj valaha úgy határoz, hogy második feleséget hoz a házhoz. Lábujjhegyre álltam, hogy a hujjogó asszonyok feje fölött lássam, amint a v legény megindul a menyasszony felé. Szouha, a menyasszony halványan elmosolyodott, amikor a v legény föllibbentette a fátylát és homlokon csókolta. Ilyesmi csak haladó gondolkodású családoknál fordulhatott el Ő a legtöbb iszlám esküv n az érzelmek e szerény kimutatása is elképzelhetetlen lett

volna a nyilvánosság el tt. Az el csarnok túlsó végében az egyik korábbi rendezvény épp most ért véget. Miközben a vendégek kitódultak a ban-kett-teremb l, addig tapsoltak és hujjogtak, amíg az ifjú pár be nem szállt a felvonóba és meg nem indult a hotel egyik luxus-lakosztálya felé. Miután a szertartás véget ért, az iszlám esküv feszültségét gyöngéd rituálék lazítják fel. Amikor a menyasszonyt a családja végre átadja az ifjú férjnek, a v legénynek úgy kell köszöntenie a lányt, hogy leveszi a cip jét és megmossa a lábát. Átszellemült módja az idegen els érintésével járó megrázkódtatás kivédésének. Ekkor a férfi imádkozik, és a következ szavakkal áldja meg a lánytŐ „O, Allah, áldj meg engem az szeretetével, szerelmével és hogy fogadjon el engem; és add, hogy elégedett legyek vele, és egyesíts bennünket a lehet legjobb formában és teljes békében; te bizonnyal a törvény híve vagy, és elítéled a törvénytelent." Miután a menyasszony is imádkozott, a v legény a homlokára teszi a kezét, és kéri az Urat, hogy az egyesülésükb l származó gyermekeiket óvja meg a sátántól. Nehezen tudtam elképzelni, hogy ez az ideges, kimerültnek látszó pár hogyan fogja végigcsinálni ezt az egészet. Mindkett jükre rendkívüli nyomás nehezedett. A fiatalember részér l a házasság fennmaradása azon múlott, hogy bizonyítani tudja-e a férfiasságát; ha nem képes az erekcióra, a menyasszonya elutasíthatja. A lány azért aggódik, mert neki szűz voltát kell bizonyítania. Ha nem vérzik, szégyenszemre visszaadhatják a családjának, akik dühükben akár meg is ölhetik. A n k nemzedékeken keresztül vérrel átitatott szivacsot, vagy üvegszilánkot tesznek a vaginájukba, hogy szűzhártyájuk hiánya ne legyen feltűn . Csak a távoli falvakban él parasztok teszik ki mind a mai napig közszemlére a menyasszony véres öltözékét. De hogy Szouha valóban „feln tt szűz"-e, az még most, a modern, városi családoknál is fontos kérdés volt.

- Majdnem mind lopott leped vel a táskájukban jelentkeznek ki a hotelb l - mondta a szálloda szobaf nöke, miközben kimerülten az oszlopnak d lt. - Az id sebb rokonok még ma is ragaszkodnak a bizonyítékhoz. - A szálloda szobáinak majd egyharmadát friss házasok foglalták el. - Ma este nagyban megy majd odafenn a tudja-már-mi - mondta vigyorogva. Megpróbáltam elképzelni. A párok közül sokan alig ismerik egymást. Még Bagdadban is, ahol férfiak és n k együtt dolgoznak, a magánéletben szigorú az elkülönítettség. Az Iránnal folytatott háború során, amikor az irakiaknak tilos volt külföldre utazniuk, megszoktam, hogy a repül járatokon én vagyok az egyetlen n . Kairóba menet a repül téren felsorakozom majd a gépet zsúfolásig megtölt egyiptomi munkások között, s várom az irakiak aprólékos biztonsági ellen rzését. Egyszer egy fiatal biztonsági r benyúlt a toalettcikkeim közé, és kihúzott egy doboz tampont. Kiszórta a doboz tartalmát, majd szólította a f nökét. A két férfi a pultra tette a tamponokat, aztán súgni-búgni kezdett. Végül a fény felé tartva a celofánba csomagolt tampont, a fiatalabbik megkérdezte: - Ez mi célt szolgál? - Amikor megpróbáltam elmagyarázni, el bb elképedten, majd elszörnyedve nézett rám. Habár a Koránban bizonyára olvasta, hogy a menstruáció „betegség", nem hinném, hogy bárki is elmagyarázta neki a n k havi ciklusának mibenlétét. Egészen e századig a legtöbb muzulmán mindjárt a puber-táskor végén házasságot kötött. Manapság azonban már rájöttek, hogy a házasságban milyen fontos az érettség, no meg az esküv is rendkívül sokba kerül, ezért a legtöbb fiatal muzulmán kénytelen húszas, kora harmincas éveire halasztani a családalapítást. Amíg férjhez nem megy, a hív muzulmán lány szemét sem vetheti idegen fiúra. Kezet sem foghat férfival, nemhogy randevúzzon, urambocsá!, csókolózzon. Az olyan országokban, mint amilyen Egyiptom is, ahol a n k is munkát vállalhatnak, egyre gyakoribb jelenség, hogy a fiatalok

el bb ismerkednek meg jövend belijükkel, mint hogy családjaik megegyeznének. De sok helyütt a házasság továbbra is idegenek között létrejött szerz dés marad. Szaúd-Arábiában csak 1981-ben mondta ki egy iszlám tudósokból álló bizottság, hogy a fiatal lányok az esküv el tt fátyol nélkül is találkozhatnak jövend belijükkel. „Az az ember, aki megakadályozza, hogy lánya vagy húga szemt l szembe lássa jövend belijét, bűnösnek találtatik" mondta ki a bizottság. De akadtak szaúdi asszonyok, akik még ezzel a kis engedménnyel sem kívántak élni. Baszila ah-Homoud, egy harmincnyolc esztend s iskolaigazgatón huszonegy éves volt, amikor apja közölte vele, hogy házassági ajánlatot kapott. Azt kérdezteŐ „Akarod látni? Akarsz vele beszélgetni?" Mire BaszilaŐ „Ha te beszélgetsz vele, nekem az is elég." El ször akkor pillantotta meg a férjét egy fels ablakból, amikor az néhány rokon társaságában az esküv estéjén megérkezett. - A szemem mindjárt megakadt rajta, és csak azért imádkoztam, hogy legyen az. - A lánynak szent meggy z dése volt: jól tette, hogy megbízott az apjában. - Rajta kívül kinek volna fontosabb a boldogságom? Ki ismer nála jobban? Ily módon a házasságom nem két ember dolga, hanem érdekelt benne az egész családom, meg a férjemé is. És mivel a családok is érdekeltek benne, ezerszer meggondolnám, miel tt megkérdezném, hogy elválhatok-e. De sok fiatal n nem bízta magát ilyen könnyen másokra. - Számunkra a házasság rettenetes kockázattal jár - mondta Arezoo Moradian, egy tizennyolc esztend s angol szakos teheráni hallgató. - Egy férjnek akkora a hatalma az ember fölött, hogy elment annak a józan esze, aki hozzámegy olyasvalakihez, akit nem ismer alaposan. De az itt uralkodó szokások szerint teljességgel lehetetlen alaposan megismerni egy fiút. Nem lehet vele programot csinálni, nem lehet vele kettesben maradni. És ha az ember egyszer hozzáment, akkor a férfi szava tör-vény, nyilatkozta egy vallási tárgyú cikk a Saudi Gazette 1993.

január 9-i számában. „Manapság a liberális világban gyakran feltételezik, hogy egy feleség pontosan ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a férj" - írta a dzsiddai Name Withheld. „Szerintem nem árt, ha valaki elmagyarázza, mi a dolga egy jó feleségnek." Name Withheld bizonyára örült a magyarázatnak. „A. csa-ládban a vezet szerep a férfié", írta a cikk szerz je. „Ha egy asszony azt követeli, hogy teljesen egyenjogú lehessen a férjével, az oda vezet majd, hogy két ura lesz a családnak, márpedig ez az iszlámban nem létezik." Majd még hozzátetteŐ „Aki visszautasítja a férjét, amikor az ágyba hívja, súlyos hibát követ el." Továbbá: „Rossz szokás, ha egy asszony túl sokat van távol az otthonától. És akkor is maradjon odahaza, ha a férjének kifogása van a távozása ellen." Ha pedig mindezt elviselhetetlennek érzi, és egyszer s mindenkorra el akar menni, a n csak keservesen érheti el, hogy kimondják a válást. Az iszlám gyakorlatilag nem váláspárti. Egy Mohamednek tulajdonított hadísz azt állítja, hogy minden törvényes dolog közül az Úr szemében a válás a leggyűlöletesebb. A Korán ter-jedelmes és mindenki kedvét szeg felsorolást közöl a tekintetben, mi mindennek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a házasság véget érjen, kezdve azzal, hogy a férj és a feleség családjából egyaránt dönt bírákat kell megbízni azzal, hogy állítsák helyre a békét. A muzulmán tudósok igen sokat fáradoztak azon, hogy eldöntsék: a bíróság kötelez -e vagy csak ajánlott. „Senki nem állt el azzal a kérdéssel, hogy akár kötelez , akár ajánlott, miért nem tett senki gyakorlati lépéseket ennek a világos parancsnak a kivitelezésére", írta Mohamed Rasid Rida, az a felb szült iszlám tudós, aki 1935-ben bekövetkezett haláláig a nyugati értékeknek a muzulmánok életére gyakorolt káros hatása elleni intellektuális válaszkeresés élharcosa volt. Úgy , mint a befolyásos iráni kommentátor, a n i témák kiváló ismer je, Murtada Mutahhari

újraolvasták a Korán válásra vonatkozó részeit, amelyek, ha következetesen betartják ket, a n k számára sokkal méltányosabb törvényeket biztosítanak. Ám ez idáig úgy a síiták, mint a szunniták négy fontosabb iskolája a válásnak olyan formáját hagyta jóvá, amit a Koránnak a legnyakatekertebb és -n gyűlöl bb olvasata szentesíthet csak. Ez a talaq, vagyis a férj válása azáltal, hogy háromszor egymás után kimondjaŐ „Elválok t led." T le senki nem várja, hogy megindokolja a tettét, és a feleség nem szólhat bele a dologba. Ami a muzulmán n t illeti, neki nem természetes joga a válás, és vannak olyan iszlám országok, ahol erre jogi lehet sége sincs. A hanbali iskola, amit a szaúdiak követnek, szinte semmiféle menekülési lehet séget sem biztosít a n számára, ha boldogtalan a házassága, vagy ha a válásba a férj nem egyezik bele. A síiták és a hanafi iskola szunnitái engedélyezik, hogy az aqdba, vagyis a házassági szerz désbe a n belevegye a váláshoz való jogot. A síiták a hanafi és a maliki törvény mind lehet vé teszik a n számára a válást, ha a férfi impotens, a síiták és a malikik továbbá arra is kiterjesztik ezt, ha a férj nem tartja el a feleséget, gyógyíthatatlan fert z betegségben szenved, vagy ha életveszélyesen bántalmazza a hitvesét. A lelki kegyetlenség, a testet/arcot elcsúfító bántalmazás, vagy az egyszerű boldogtalanság ritkán min sül elégséges oknak, hogy egy n válást kezdeményezhessen. - szintén megmondom, csak abban reménykedem, hogy soha nem fogok beleszeretni senkibe - mondta Arezoo, a fiatal iráni n , miközben türelmetlenül próbálta visszagyömöszölni a magnehja alól folyvást kiszabaduló fekete hajtincsét. - És tudja, miért? Mert ha a lányok itt beleszeretnek valakibe, akkor elveszítik az ítél képességüket. No persze, a házassági szerz désbe mindenféle kikötést beleírhatnának, de megteszi-e bárki is? Mindig az megyŐ „De hisz szeret. Soha nem bántana." Figyeltem ket. Láttam, buta mosollyal hogyan sétálnak be a

legnagyobb csapdába. Persze néhány n nek érdemes vállalnia a kockázatot. A leg-boldogabb pár, akivel életemben találkoztam, éppenséggel a két legmaradibb gondolkodású muzulmán volt, akikkel valaha megismerkedtem. Hadidzsa fiatal kuvaiti síita volt, akinek el re elrendezték a házasságát. Anélkül egyezett bele, hogy valaha is találkozott volna a v legényévelő egyetlen kikötése az volt, hogy olyan ember legyen, aki nem bánja, ha folytatja a tanulmányait. Az eljegyzés során a fiataloknak titokban sikerült megismerkedniük, és kiderült, hogy azonmód egymásba sze-rettek. Hadidzsa férje import r volt, aki többnyire Iránnal kereske-dett. Amikor Teheránba ment, Hadidzsát és a gyerekeket is mindig magával vitte. Számukra az esti mulatság abból állt, hogy elmentek Teherán egyik huszeiníjá-ba - síita tudóskörébe -, hogy meghallgassák az egyik radikális mullah prédikációját az iszlám forradalomról. Persze nem ülhettek egymás mellé - Hadidzsa a nehéz fekete hidzsábjában mindig a n k közé ült, oda, ahol jelenlétük nem terelte el a férfiak figyelmét. El fordult, hogy felkerestem Hadidzsát a hotelszobájában, de csak a férjét találtam, aki a gyerekekkel foglalkozott, míg a felesége el adásokat hallgatott az egyik iszlám n i f iskolán. A szállodaszobát mindig leterítették frissen mosott leped kkel, hogy a csúszó-mászó kicsik, miközben a padlón játszanak, össze ne szedjenek valami vírusfert zést a sz nyegr l, amelyen el z leg netán külföldiek járkáltak, akik le sem húzzák a cip jüket, amikor belépnek egy szobába. Amikor Hadidzsa elhatározta, hogy továbbképzésre Lon-donba utazik, a férje készségesen úgy intézte az üzleti ügyeit, hogy vele tarthasson. Idegenek jelenlétében egyikük sem adta jelét a fizikai vonzódásnak. De a szemükb l, amikor egymásra néztek, úgy áradt az elektromosság és a hangjukból, ha egymáshoz szóltak, a melegség, hogy kapcsolatuk intenzitása mindenki

számára nyilvánvaló volt. Amikor feltettem a kérdést Hadidzsának, hogyan lehetséges, hogy az házassága olyan jól sikerült, miközben oly sok párkapcsolat üresnek tűnik, csak mosolygott. - A férjem jó muzulmán - mondta. - Tudja, hogy valójában mit tart a Korán a férfiak és n k kapcsolatáról, és annak megfelel en cselekszik. A dolog ilyen egyszerű. Mire visszatértem Egyiptomba, Szahar, a helyettesem, eljegyezte magát. Néhány héttel azután, hogy magára öltötte a hidzsábot, egy reggel beállított és lelkesen közölte a jó hírt. Ragyogva mutatta meg nekem a v legénye fényképét. A frissen végzett gyerekorvos másod-unokatestvére volt. A fénykép jóképű, komoly fiatal arcot mutatott, a hív muzulmánokra jellemz szúrós szakállal. Szahar évek óta ismerte, gyakran voltak együtt családi össze-jöveteleken. De lehetséges kér ként sohasem gondolt rá. Az egyetemen a fiú aktívan részt vett az iszlám csoportok tevé-kenységében, nézetei hangoztatásáért a börtönbüntetést koc-káztatta akkor, amikor a kormány rövid pórázon tartotta a fundamentalistákat. - Mindig is tudtam, hogy csak fátyolt visel lányt fog feleségül venni - mondta Szahar. Csak miután a fiú egy családi összejövetelen meglátta, hogy Szahar fátylat visel, közölte a szüleivel, hogy szeretné megkérni a kezét. A legtöbb fiatal diplomás egyiptomihoz hasonlóan Szahar v legénye sem tudott magának jól fizet állást találni odahaza. Szaúd-Arábiában vállalt állást, és arra készült, hogy hosszú hónapokig dolgozik ott, amíg össze nem szed annyi pénzt, amennyib l a feleségét eltarthatja. Szahart még az eljegyzés el tt fölvették a Harvardra. A haladékot felhasználhatta volna arra, hogy befejezze a tanulmányait. De Szahar nem élt a lehet séggel. Nem volna helyénvaló, magyarázta, hogy egy hív muzulmán n egyedül éljen egy amerikai városban. Úgy tervezte, az egyik szigorúan elkülönített szaúd-arábiai n i iskolában folytatja az

iszlámmal kapcsolatos tanulmányait. Miel tt Szahar v legénye útra kelt volna Szaúd-Arábiába, a lány családja pazar eljegyzési partit rendezett. Szahar virágokkal díszített trónuson ült, úgy vette át jövend belijét l az ékszerajándékokat, amelyek majd a hozományát fogják képezni. - A nagynéném azt akarta, hogy legalább a partin ne viseljem a hidzsábot - mondta nekem Szahar kés bb. - Azt mondtaŐ „Szép akarsz lenni az eljegyzéseden, ugye?" - Szahar azonban ragaszkodott a viseletéhez, és az ünnepségen egyetlen hajtincse sem kandikált el a fehér szaténkend alól. De hamar kiderült, hogy a jegyese nem éri be azzal, hogy Szahar kend t visel. Néhány héttel azután, hogy megérkezett Szaúd-Arábiába, a fiú telefonált Szaharnak, és javasolta, hogy ne lábszárközépig, hanem földig ér ruhát viseljen, és zoknival takarja el szandálból kikandikáló lábujjait. - Megmondtam neki, hogy erre még nem vagyok felkészülve. Hogy lassan akarom megtenni az odáig vezet utat, biztos akarok lenni magamban - mondta. - Láttam már asszonyokat, akik azonnal kesztyűt és fátylat kezdtek hordani, aztán néhány hónap múlva rájöttek, hogy képtelenek elviselni. Nem akarok olyasmit hordani, amit aztán megbánok. -Ahogy teltek a hónapok, tűn dni kezdtem, vajon Szahar v legénye nem sodródik-e bele a fundamentalisták annyira leszűkült világába, hogy a széles látókörű, mégoly el írásszerűen lefátyolozott Szahar abba már bele se fér. Id közben Szahar a formátlan leplek alatt hízásnak indult. Lakóházunkban a felvonó olyan srégi volt, hogy már múzeumban lett volna a helye. Legalább annyit állt, mint amennyit működött. Szaharnak egyre nagyobb meger ltetést jelentett megmászni a hat emeletet. D lt róla a veríték, mire leroskadt az íróasztalához, és a legenyhébb reggeleken is könyörgött, hogy kapcsoljam be a légkondicionálót. Mivel a sok réteg alatt sokkal nehezebben viselte a h séget, már nem élvezte annyira a sétákat, mikor riportkörútjaimra. magammal vittem. És

hamarosan már egysaroknyi távolság után lihegni kezdett. A szemem láttára öregedett meg. A Szaúd-Arábiából érkez telefonhívások változatlanul rossz híreket hoztak. Az orvosi központnak, ahol a v legénye dol-gozott, nem voltak betegei. Várnia kell, mondta, amíg beindul a praxis, hogy kitűzhessék az esküv t. Amikor nem történt vál-tozás, másik állás után kezdett nézni. De teltek-múltak a hónapok, és nem talált semmit. Szahart más csalódás is érte. Egyszer, néhány hónappal az-el tt, hogy viselni kezdte a hidzsábot, Szahar elhozott nekem egy videofelvételt, ami a legjobb barátn je esküv jén készült. Tipikus fels osztálybeli rongyrázós egyiptomi összejövetel voltő a Nílus Hiltonban tartották. A fejükön karos gyertyatartóval táncosok lejtettek, dobok és dudák szolgáltatták hozzá az éktelen ricsajt. Az alkalomra a vendégek túlzottan kirittyentették magukat. Szahar elmondta, hogy hatvan fontot - egy közalkalmazott egyhavi fizetését - költött csak a fodrászra. Tátott szájjal, csillogó tekintettel nézte a filmet. Arckifejezése az ötéves unokahúgomat juttatta eszembe - az vágott ilyen képet, amikor tündérmesét olvastam fel neki. Nem akaródzott elhinnem, hogy ez a Harvardra készül , komoly n így odáig legyen ett l a hivalkodó látványosságtól. Pedig úgy volt. - Ha Allah is úgy akarja, nekem is pont ilyen esküv m lesz – mondta. De olybá tűnt, hogy Allah vagy inkább az imádott v legény másképpen gondolja. Úgy határozott, hogy egyszerű esküv t tartanak, szűk körben. - Lehet, hogy igaza van - mondta Szahár bizonytalanul. - Ezeken a nagyszabású esküv kön soha senkinek egy jó szava sincs a menyasszonyról és a családjáról. Ha nem elég látványos, a zsugorisága miatt. ócsárolják. Ha meg az, akkor a hetvenkedése miatt. - V legénye még azt a jogot is magának tartotta fenn, hogy megvásárolja Szahar menyasszonyi ruháját. - Szaúd-Arábiában sokkal szebbek a ruhák - mondta Szahar reménykedve. Meglehet, de én kénytelen voltam arra gondolni,

miféle ruha lehet az, amelyet egy fundamentalista vesz a menyasszonyának. Egyetlen egyiptomi barátom sem talált magának könnyen párt. Versengeni kezdtek, hogy ki megy el bb férjhezŐ Szahar, a fundamentalista, aki többé-kevésbé maga rendezte el a há-zasságát, vagy a nagyon is fundamentalizmusellenes barátn m, akinek a családja szervezte a férjhezmenetelét. A neve arabul egy gyönyörű virágnév, ezért én Rose-nak fogom nevezni. Különleges teremtés volt, még a kairóiak gazdag, kiváltságos, nyugati neveltetésű világában is ritkaságnak számított. Mint a legtöbb egyedülálló egyiptomi lány, odahaza élt a szüleivel, de a többiekkel ellentétben állásban volt, méghozzá olyanban, amely gyakori külföldi, s t magányos utazásokkal járt együtt. Egyik ilyen útja során beleszeretett. egy Párizsban él ameri-kaiba, és amikor én megismertem, éppen egy szenvedélyes sze-relem kell s közepén volt. A férfi el akarta venni feleségül, de a lány visszautasította. Habár az iszlám szunnita ága lehet vé teszi, hogy a férfiak más egyistenhitű n t feleségül vehessenek, ugyanezt nem engedi a n knek. Mivel az iszlám apai ágon örökl dik, a nem muzulmán apától származó gyerekek elvesznek a muzulmán hit számára. Rose szerelme keresztény fun-damentalista családból származott, és azzal érvelt, hogy ha áttér, abba az anyja belepusztul. Rose a maga részér l meg volt gy z dve, hogy ha hozzámegy egy keresztényhez, akkor abba az

családja fog belepusztulni. - Bűnben élnék - magyarázta. - És különben is, muzulmánhoz akarok feleségül menni. Azt akarorn, hogy a fiaimat Omárnak és Abdullahnak hívják. A sejk elé akarok állni, és azt akarom, hogy táncosok táncoljanak és dobosok doboljanak az esküv mön. Nem akarok valami francia bürokrata elé somfordálva polgári házasságot kötni. A megoldhatatlannak látszó helyzet véget vetett a szere-lemnek. Rose-nak nemcsak a szíve szakadt meg, de el kellett viselnie a harmincon felüli egyiptomi n k kínzó aggodalmát is,

akik a vénlányságtól rettegnek. - Odamentem az apámhoz és így szóltam: Jól van. Beadom a derekam. Mindig is te akartál férjhez adni, hát most lássuk, tudsz-e valamit tenni. Hozd el ket." A gazdag, gyönyörű és intelligens Rose, akinek az arab köl-t k magasztalta szépséges, barna zszeme volt - megkapott mindent. Kiterjedt üzleti és családi kapcsolatai révén az apa hamarosan a kér k hosszú listáját tette elé, és Rose olyan alaposan ment rajta végig, ahogy a pilóta felszállás el tt ellen rzi a gépét. El ször egy fiatal orvossal ismerkedett meg, aki apjával jelent meg Rose-ék házában, és Rose családjának jelenlétében részt vett a teán. - Megkérdeztem, merrefelé járt eddig, mire azt felelte, hogy Alexandriában és Iszmáilíjában. Alexandriában és Iszmáilíjában! Hogyan érheti meg valaki a harminckettedik évét anélkül, hogy Egyiptomon kívül bárhová is eljutott volna? A családja gazdag, bárhová utazhatott volna. Hogyan is lehetnék boldog olyasvalakivel, akiben ennyire nincsen kalandvágy? Ezek után nem volt hajlandó többé odahaza fogadni a kér it. - Az els öt percben kiderült, hogy reménytelen, de ott álltam megfürödve, udvariaskodhattam, elvesztegethettem az egész délutánt. - Attól fogva ragaszkodott hozzá, hogy a többi jelöltet a munkahelyén keresse fel. - Többnyire nem jutunk túl az els fél órán - számolt be néhány rosszul sikerült kísérlet után. Egy keresked család gazdag fia túljutott az els akadályon, és meglehet sen ígéretesnek tűnt. Rose még egy háromhetes Los Angeles-i útra is elment a családdal, persze szigorú kísérettel. - Beleszerettem Amerikába - jelentette, miután hazatért. De a fiúba nem. - Nekem is mindig ugyanazt kellett akarnom, amit akart - mesélte. - Összed lt a világ, ha nem tetszett a film, amit együtt néztünk. És nem szerette, hogy én nem iszom. Amikor este hazajött, azt mondta, igyunk meg egy üveg sört. „Én kólát iszom, de te igyál csak sörtő attól még együtt vagyunk." „Együtt, együtt-felelte-, de nem a sörön osztozunk." Igazán nevetséges! Az egyiptomi külügyminisztériumban az egyik kér , egy

fiatal diplomata épp az els kiküldetésére készült. -'Tökéletes lett volna -- sóhajtott Rose csalódottan a rövid találkozó után. - Szellemes volt, nagyvilági. De piszkos volt a körme. - Rose - mondtam hitetlenkedve -, csak nem azt akarod mondani, hogy azért utasítottad el, mert piszkos a körme? Az ég áldjon meg! A körmét bármikor te is kitisztíthatod! - Rose fölemelte a fejét, hatalmas, szomorú szemével rám nézett. - Nem értesz semmit, Geraldine. Te szerelemb l mentél férjhez. Mit számít, hogy piszkos-e a körme annak, akibe szerelmes vagy? De ha olyanhoz mész feleségül, akit nem szeretsz, akkor annak mindenben, de mindenben tökéletesnek kell lennie. Azon is eltűn dtem, hogy palesztin barátn m, Rehab a tökélyt várta-e a számára elrendezett házasságtól. Mert ha igen, még belegondolni is rossz, mekkora lehetett a csalódottsága. Rehab Jeruzsálemt l nyugatra egy hegytet n élt egy k há-zakkal beépített si faluban, amelyet mintha mecsetjének nyurga minaretjével tűztek volna oda a föld színére. Ahhoz, hogy odajussunk, legalább fél tucat újonnan épül zsidó település darui és buldózerei mellett kellett elhajtanunk. A legközelebbi egy kibuc volt, éppen a völgy túloldalán; modern zöldségveteményeinek karói úgy hálózták be az si arab gyümölcsöskerteket, mint a birkózás közben egymásba kapaszkodó ujjak. Valahányszor a faluba érkeztem, mindig Rehab és Mohamed fel l tudakozódtam. Rehab parányi, vidám teremtés volt, aki fodrászként dolgozott, és házról házra járt, hogy esküv kre, ünnepekre csinosítsa ki az asszonyukat. A városban minden n i pletykáról tudomása volt. A férje, Mohamed életer s boltos volt, megtermett, izmos karú, kunkori, fekete hajtincsei alatt nevet barna szempár. Tört angolságával el szeretettel viccel dött. Gyakran látogattam meg ket, néhányszor Tony társaságában. Együtt étkeztünk, játszottunk négyéves kislányukkal, és megcsodáltuk a „Palesztin Felszabadítási Csirkék" számára épített

új ketrecekető ezekt l az állatoktól várták ugyanis, hogy egy szép napon nem kell majd izraeli csirkét venniük. Tony meg én imádtunk a palesztinok társaságában lenni. Humoros, szókimondó emberek, akikb l mintha hiányozna az egyiptomiak fels bbsége és az arab-öbölbeliek tartózkodása. És leginkább a n k és férfiak közötti könnyed kapcsolat. ragadott meg bennünket. A n k részt vettek az izraeli megszállás elleni tüntetéseken, a kórházakban ápolták a sebesülteket, és odahaza, az asztalnál éppúgy elpolitizáltak az idegenekkel, mint a férfiak. Mohamed és Rehab háza mindig zsúfolva volt mindkét nembéli barátaikkal és Tonyt meg engem egyformán örömmel fogadtak. Egy gyönyörű kés nyári napon egyedül érkeztem a faluba és egyenesen Mohamedhez mentem az apró f utcán lév üzletébe. A férfi zaklatott volt és ideges. Már az utolsó ottjártam óta nagyon türelmetlenül vár, mondta, mert kérdezni akar valami fontosat. Szüksége van egy második feleségre. Terveit a faluban sen-kinek nem említheti, mert a szomszédai, mint manapság a legtöbb palesztin, maradi dolognak tartják a többnejűséget. Amellett, ha Rehabnak tudomására jut a dolog, eszeveszetten tombol majd. Ismerek-e olyan külföldi n t, aki titokban házasságot kötne vele? Szerezhet-e magának vízumot, hogy külföldön kerítsen valakit? Nem, feleltem, mert egészen megdöbbentettek a kérdései. Nem ismerek senkit, és vízumot nagyon nehéz szerezni, ha valakinek nincsen rokona külföldön. Mohamedet szemlátomást feldühítette, amit hallott. - Azt hiszi, szegény vagyok? Nagyon téved! - kiáltott fel, azzal fölpattant és karomnál fogva a pult mögé rángatott. Elhúzott egy csomó áruval megrakott dobozt, majd benyúlt mögé a sötétbe, és el halászott egy maroknyi aranyat. Felismertem az ékszereket: csiricsáré karperecek és nyakékek - az indiai aranyművesek készítettek ilyeneket az Arab-öböl államaiban, els sorban hozománynak. Mind tiszta 22 és 24 karátos arany, mert az arab vev k ehhez ragaszkodnak. -

Mind nekiadom. Muszáj, hogy fiúgyerekem szülessen valakit l. A feleségemet a szülés után úgy összekaszabolták, hogy nem lehet többé gyereke. Én ebben a faluban senki-semmi vagyok, ha nincs fiam. - A torka elszorult. - Kérem, segítsen rajtam. Ugye, keres számomra valakit? „Száradjon el a méhed" - ez egyike a legrettenetesebb arab átkoknak: Rehabon valóban átok ült. Lehetetlen, hogy Mohamed a titokban összegyűjtögetett aranyát ne úgy szedte volna össze, hogy a családja szájától vonja meg a falatot. Elképzeltem, mit összehazudozhatott, miközben a legapróbb kis fényűzést is megtagadta a féleségét l. Négyesztendei szűkölködésŐ ez a büntetés, amiért Rehab csak leányt szült. Ekkor eszembe jutott, hogy soha nem hallottam Relrab kunjá-ját - vagyis az anyai nevét. Az arab asszonyok férjhez-menetelük után nem veszik fel a férjük nevét, hanem a férfi is és a n is az els fiúgyermekük nevét kezdik viselniŐ „Umm Fárisz" vagy „Abu Aziz" - „Fárisz anyja" vagy „Aziz apja". Rehabnak, aki már medd , soha nem lesz kunjája. Mohamednek viszont lehetne, ha egy új feleség fiút szülne neki. Megdöbbentett, hogy a muzulmánok, akik a prófétájukat mindenben pontosan követik, olyan alapvet dologban mégsem hajlandók utánozni, mint a leánygyermekek nemzése: Mohamednek állítólag három vagy négy fiúgyermeke volt, kett t vagy hármat Hadidzsa szült és egyet egy egyiptomi ágyas, egy bizonyos Mária. Csecsem korában halt meg mind. A próféta azonban fölnevelt négy leánygyermeket, akik közül az egyik, Fatima, Mohamed szerint is maga volt a tökély. „Fatima - mondta a próféta - az én részem. Aki neki árt, az nekem árt, aki nekem árt, az Allahnak árt." Fatima volt az egyetlen gyermeke, aki túlélte. A Korán ugyanakkor kétértelmű tanítást ad közre a leánycse-csem kkel kapcsolatban. Megtiltja a leánycsecsem k meggyilko-lását. Egyik legszebb és legkölt ibb fejezetében szívbe markoló utalást tesz az Arábiában akkoriban igen elterjedt gyakorlatra:

„Amikor a Nap felgöngyöl dik, a csillagok elhomályosodnak, s megmozdulnak a hegyek, és amikor a tizedik hónapban járó vemhes n stény tevéket elhanyagolják, s összegyűlnek a vadak, és megáradnak a tengerek, s a lelkek (a testükkel) egyesülnek, és amikor az élve eltemetett kislányt megkérdezik: miféle bűnért öletett meg?, és amikor a lapokat kiterítik, és az ég elhúzódik, s a Pokol tüze föllángol, a Paradicsom pedig közel kerül- megtudja (minden) lélek, hogy mit hozott magával. "

Másutt azonban, a mekkai bálványimádók leírása során a Korán gúnyt űz az „Allah lányaiként" ismert, három istenn t imá-dó mekkaiakból. Ugyan miért volna Istennek lánya, kérdi, amikor még a legványadtabb emberi teremtmények is képesek a lányoknál kívánatosabb fiakat nemzeni? Miközben Mohamed az orrom alá nyomta az aranyat, majd-hogynem könnyekre fakadt. Hogy megnyugtassam, azt mo-tyogtam neki, hogy majd megnézem, mit tehetek vízumügyben. Azon nyomban jókedve kerekedett. -Jó - mondta, és szélesen elmosolyodott. - Akkor most mutatok még valamit! Különleges rejtekhelyet épített az üzlet fölött, ahonnét jól megfigyelhette az izraeli jár röket. Hálásan, hogy ismét az új-ságírás biztos talaján lehetek, lelkesen követtem a titkos rejtek-helyre, és er sködésére engedelmesen lefeküdtem a vékony matracra a kémlel nyílás elé, hogy szemügyre vegyem az utcán elém táruló látványt. Amikor mellém heveredett, hogy meg-

mutassa, hol leng a palesztin zászló a villamos vezetéken, rögtön felpattantam, és visszamásztam az üzletbe. Azt mondta, van még egy híre a cikkem számára. Az izra-eliek korlátozták a vízhasználatot, de a falu túljárt az eszükön, és feltárt néhány római kori ciszternát a falu határában. Meg akarta nekem mutatni ket. Beültünk a rozsdás teherautójába, és kizötyögtünk a faluból. A ciszternák egy kiszáradt, teraszos olajfaültetvény tövében rejt ztek. Amint lefelé botorkáltam a sziklás terepen, Mohamed kinyúlt, hogy segítsen. Határozottan megmarkolta a fenekemet. Biztosan véletlen, gondoltam. Szántszándékkal nem tehette. Nem tiltakoztam, csak megpróbáltam lefeszíteni az ujjait. azonban ellökte a kezemet, és most már félreérthetetlenül, durván belém vájta az ujjait. Aztán a karomat elkapva hirtelen magához szorított, de mintha csak egy birkózó volna. Ahogy hatalmas teste rám nehezedett, nekiszorultam egy régi k falnak. Miközben hozzám dörzsölte magát, alig kaptam leveg t, olyan súlyos volt. Annyi szusz sem volt bennem, hogy sikoltsak, és különben sem volt ott senki, aki meghallotta volna a hangomat. Egyik kezemet kiszabadítva püfölni kezdtem, de észre sem vette. Az ingem széle után nyúlt, megpróbálta felhúzni. Másik kezével a nadrágom korca után tapogatódzott. - Ha látná, mit műveltek a feleségemmel... itt... pontosan itt... hogy mennyire összekaszabolták... olyan rút, hogy nem bírok ránézni. Ilyen testtel én nem akarok szeretkezni. A hirtelen zörgésre felkapta a fejét. Egy birka bámult le rá bárgyú tekintettel. A nyáj lassan közeledett a fels teraszon. Mögötte, valahol jön majd a falubeli gyerek, a pásztor. Mohamed biztosan nem akarná, hogy bárki meglássa. Ahogy a szorítása enyhült, visszanyertem az egyensúlyom, majd rohanni kezdtem le a dombról az üt felé. Soha többé nem találkoztunk. Fogalmam sincs, hogy Mohamed valaha is talált-e magának

második feleséget. De néhány mérföldnyire, egy palesztin menekülttáborban megismerkedtem egy családdal, ahol a férj hasonló elhatározásra jutott, és hazavitt az els felesége mellé egy másodikat is. 1987 telén találkoztam velük el ször, néhány héttel a palesz-tin felkelés kirobbanása után. Sűrű, jeges es ben vezettem, amikor egy betondarab zuhant a kocsim motortet jére, és szilánkjai a szélvéd üvegre pattantak. A kocsi megfarolt a csúszós kövezeten, és alig néhány centire egy söreg cédrusfa széles törzsét l állt meg. A visszapillantó tükrömben valami vörös villant. Egy csomó fiatal - arcuk vörös kockás kaffidzsehbe bugyolálva - gubbasztott a tábor bejáratánál lév szeméthalmon. Kiugrottam a kocsiból, és futva megindultam feléjük. Fegy-veres izraeli telepesnek hittek, ezért egy pillanat alatt szétreb-bentek. - Kérem - kiáltottam arabul. - Nincs nálam fegyver. Újságíró vagyok, és beszélgetni szeretnék magukkal. Az egyik fiatal felbukkant a szeméthalom tetején. - Tűnjön el innét! - kiáltotta tökéletes angolsággal. - Ebben a táborban olyanok is vannak, akik megölik! Nem tágítottam, hanem megkértem, hadd készítsek vele in-terjút. - Most nem érek rá - mondta, s közben azt leste, milyen az elhaladó teherautó rendszámtáblája; ha sárga, akkor az izraelieké, ha kék, a palesztinoké. - És ha én ebbe a témába belekezdek, nem hagyom abba soha. - Amikor egy sárga rendszámtáblájú Fiat közeledett, nekigyürk zött, mint egy baseballjátékos, és egy betonrögöt hajított a kocsi szélvéd jére. A dobás rövidre sikerült. - Nincs valami jó napom - mondta. - Alig rongáltam meg egy-két kocsit. Egy közeled katonai jármű szirénája jelezte, hogy a nap még rosszabbra is fordulhat. A fiú odavakkantott három tettes-társának néhány utasítást, majd megfordult és berohant a táborba, kaffidzsehjét szorosan az arcára vonva, nehogy a tábori besúgók azonosítani tudják. Megfordultam, és lassan végigsétáltam a tábor

f utcájánő a hátam mögött jobbra volt a felbolydulás, amint az izraeli dzsip csikorogva megállt, a katonák leugráltak róla, és a tábor bejárata felé zúdultak. Néhány saroknyira felvillanó vörösséget pillantottam meg egy félig lerombolt épület ablakában. A fiú volt. Ujját az ajkára téve jelezte, hogy kövessem. A szemét közt botorkálva a hátsó sikátorokon egy beton-tömbb l emelt fal széles fémajtajához értünk. A fiú halkan kopogtatott, mire az ajtó feltárult. Négy n i kéz ragadta meg a gallérjánál fogva, berángatták, és sietve lehúzták róla a trikót, majd egy váltás ruhát hajítottak oda. - Arra az esetre, ha bárki meglátott volna - magyarázta. - Ez Rahme, az anyám - mondta, s bemutatott a két n közül a kisebbiknek, aki közben lesimította a fiú felborzolt haját. - És ez - mondta a másik asszonyhoz fordulva - Fatin, aki szintén az anyám. Vagyis hát nem az anyám... elnézést, de nem tudom, hogy mondják angolul... de ... az anyám után lett az apám felesége. - Darra?-mondtam. Társféleség. Az arab kifejezés gyökere az „ártani" szó. - Igen - felelte a fiú. - Társfeleség. A tizenöt éves Raed volt a tizennégy testvér közül a legid -sebb. Mivel az izraeli hatóságok bezárták az iskolákat, a gyerekek mind otthon voltak azon az es s napon, bezsúfolódva a négyszobás nyomortanyába. Áradt a hideg a csupasz beton-padlóból, és az es beszivárgott a tet résein. A kicsik mind tak-nyosak voltak. Az elkövetkez hat esztend ben gyakran elláto-gattam a családhoz, néha ott is éjszakáztam a földön egy vékony matracon, beékel dve Rahme, Fatin és Raed lánytestvérei közé. Raed és a fiúk az apjukkal, Mahmuddal aludtak egy másik szobában. Ennyi gyerekkel a házban nyilvánvaló, hogy nem mindig így alusznak, gondoltam. Mivel a zsúfolt házban lehetetlenség volt négyszemközt beszélgetni bárkivel is, kényes témákat nemigen hozhattam szóba Rahme és Fatin el tt. Egy hasonló körülmények

között él közelebbi barátn met kérdeztem meg, hogy adott esetben vajon hogy élnek az emberek házaséletet. Amit megtudtam, meglehet sen nyomasztóan hatottŐ - Ha van három szoba, akkor az egyikben laknak a fiúk, a másikban a lányok, és a harmadikban alszik a férj és az a feleség, amelyikkel éppen hálni akar - mondta. - De egy csomó táborbeli házban egyszerűen nincs három szoba, így a szeretkezés néma, siet s kapkodás valamelyik sarokban, miközben abban reménykednek, hogy a gyerekek nem ébrednek fel. És persze soha nem vetk znek le. El ször azért kerestem fel a tábort, hogy a felkelésr l tudó-sítsak. De hamarosan rabul ejtett Rahme és Fatin sorsa. Van egy szívet tép berber népdal arról, amikor a második feleség a házhoz érkezik, és valahányszor ellátogattam hozzájuk, ez a dal jutott eszembe:

Megjött az idegen. Helye van a házban. Tetoválása más, mint a miénk, De fiatal, gyönyörű, amilyenre a férjem vágyottő Az éjszaka rövidnek bizonyul a, játszadozásukhoz... Amióta itt van, minden megváltozott, Mintha a küszöb és a falak is duzzognának; Talán csak én észlelem mindezt, Mint öszvér állok az üres jászol el tt. De tudomásul kell vennem új sorsom, Mert férjem boldog az új asszonnyal. Valaha gyönyörű voltam én is, de az id m lejárt. A kívülálló számára Rahme és Fatin kapcsolata látszólag nem

hasonlított ehhez a szomorú népdalhoz. A két asszony inkább látszott szeret testvérpárnak, mint megkeseredett ve-télytársaknak. Ha Fatin f zött, Rahme varrt. Ha Rahme kenyeret sütött, Fatin vigyázott a kicsikre. Amikor Raedet végül elkapták, mert Molotov-koktélt dobott az izraeli katonákra, nem az anyja, Rahme, hanem Fatin jelent meg a bíróságon, hogy a fiúnak támaszt nyújtson. És amikor egy rutinellen rzés során Mahmudot

is elkapták, a két asszony csak egymásra támaszkodhatott a végtelennek tetsz hat hónap alatt, amíg végre a férfi szabadlábra került. A köztük töltött id során egyetlen haragos szót sem hallottam t lük. Raed volt, aki megtanított rá, hogy messzebbre lássak. Raed öt évet kapott a felkelésben való részvételéért. Amikor 1993 februárjában szabadlábra helyezték, az indulatos tizenöt esz-tend s kamasz helyett, aki k vel dobálta meg a kocsimat, egy higgadt, húszesztend s fiatalembert találtam, aki visszanyert szabadságát azzal ünnepelte, hogy hosszú-hosszú sétákat tett a nyugati part köves dombjain. Egy ilyen séta alkalmával megáll-tunk csevegni egy asszonnyal, akit távolról ismert. - Az élete kész nyomorúság - mondta, miután továbbmentünk. Séta közben beszámolt az asszony boldogtalan házasságáról, arról, hogy a férje kidobta, mire az asszonynak vissza kellett térnie a szüleihez, gyermekei pedig természetesen a férfinál maradtak. - Anyám története hasonló - tette hozzá Raed -, csak más a vége. Rahme története Jordániában kezd dött, ahova 1972-ben megérkezett Raed apjának az anyja a lányával, akit feleségül ígértek egy ammáni rokonnak. Jordániában az anya kinézte Rahmét, a hív , rózsás arcú fiatal lányt, aki apró termetű lévén sokkal fiatalabbnak látszott tizenhét événél. Hazavitte a lányt, hogy feleségül adja tizenöt éves fiához, Mahmudhoz. - Mit értett az apám az egészb l tizenöt éves korában? Semmit se - mondta Raed. - csak egy kedves, jó lányt látott benne. Miért szerette volna? Még csak nem is ismerte. Egy éven belül megszületett Raed. Másfél év múlva az öccse, Murad, és a következ három év során két leánygyermek. Rahme még visel s volt a negyedik gyermekkel, amikor kénytelen volt szembenézni azzal a ténnyel, hogy róla pletykál az egész tábor. Mahmud beleszeretett a gyönyörű, tizennyolc esztend s Fatinba, aki rokonaival akkoriban érkezett a menekülttáborba. A két asszony mindenben különbözött egymástól. Rahme

félénk volt és ájtatos, Fatin fennen hangoztatta nézeteit és szeretett politizálni. Rahme halk szavú volt és tartózkodó, Fatin felszabadultan nevetett és magabiztosan viselkedett. A magas és öntudatos Fatin elhomályosította az apró Rahmét. Végül Mahmud bejelentette, amit Rahme már rettegve várt. Megkérte Fatin kezét és a lány igent mondott. Rahme, mondta a férfi, elválhat, ha akar. Rahme tudta, hogy a válással vele jár, hogy el kell hagynia a nyugati partot, és vissza kell térnie,Jordániába, a családjához. Bizonyos értelemben ez még megkönnyebbülés is lett volna. Az eltelt hat esztend során az ifjú Mahmud vad természetű férfivá érett, aki id nként dühödten nekitámadt az asszonynak és Raednek is, aki már kis kölyökként is elszánt, csökönyös, bátor gyerek volt. Elég nehéz volt a férfival együtt élni egyetlen feleségeként is; Rahme alig bírta elképzelni a még ennél is nagyobb megaláztatásokat és nehézségeket, ha egyszer második helyre szorul, egy olyan asszony mögé, akit a férfi valóban szeret. De amikor Mahmud szemébe nézett és megadta a választ, nem azt mondta, amire a férfi számított. - Nem akarok elválni t led - mondta csöndesen. Az iszlám törvények szerint ugyanis ott kellett volna hagynia a gyerekeit, hogy azokat a férj és az új asszony nevelje fel. - Ragaszkodom a családomhoz - mondta. - Beleegyezel? Mahmud összeférhetetlen volt és önz , de nem olyan ke-gyetlen, hogy megfossza Rahmét a gyerekeit l. Ha Rahme maradni akar, felelte, továbbra is el fogja tartani. De be kell érnie azzal, hogy csak névleg a felesége. A Koránban ugyan az áll, hogy a férfinak minden feleségével egyformán kell bánnia, Mahmud azonban egyértelműen tudomására hozta, hogy szexuálisan csakis Fatin vonzza. Azzal, hogy a maradás mellett döntött, a huszonhárom esztend s Rahme az önmegtartóztatást választotta egy zsúfolt viskóban egy olyan asszony társaságában, aki iránt a férje szenvedélyes, erotikus vonzalmat érez. Mahmud azt is világosan értésére adta, hogy az asszonyt fogja hibáztatni, ha a két

feleség között a kapcsolat nem lesz kiegyensúlyozott és barátságos. Rahme könnyeit nyelve vette tudomásul Mahmud feltételeit. Néhány hét múlva felöltötte legszebb hímzett ruháját, és dobszóra táncolt a férje esküv jén. Amikor visszatértünk a házba, hirtelen egészen más megvi-lágításban láttam mindent. Rahme a sarokban térdepelt, a napközbeni imáját mondta, Fatin közben harsányan nevetgélt Mahmuddal. Fatin a tizenegyedik gyermekét várta, és boldogan sütkérezett Mahmud leplezetlen büszkeségében. Raed nem volt annyira elragadtatva. Mivel az apjának, aki építkezéseken dolgozott, hol volt munkája, hol nem, Raed napi tizennégy órát volt kénytelen egy cip gyárban dolgozni, hogy a családot eltartsa. - Kész röhej! - füstölgött. - Ennyi gyereket se képes eltartani, de azért továbbra is rakásra gyártja ket. Fatin els szülöttjét dajkálta, amikor 1987-ben megismertem. Miközben Raeddel az intifadáról beszélgettem, Fatin a szoba sarkában ült és a kicsit szoptatta. Csak egyszer szólt közbe, amikor Raed angoltudása elakadtŐ nem jutott eszébe a „béke" szó. Azt kérdeztem a fiútól, hogy a táborbeli palesztinok hajlandók-e elfogadni az izraeliek békefeltételeit. Mikor nem értette, megpróbálkoztam az arab szóval: szalám. - La szalám! - süvöltötte Fatin váratlanul. - Nincs béke! Ennek a tábornak a lakói háborút akarnak! - Ha bárki az útjába állna, Fatinban emberére lelne, gondoltam. Fatint a sok terhesség megfosztotta lányos üdeségét l. Meg-mutatta nekem, hány foga esett ki az utolsó terhessége alatt. De látszólag nem bánta, ha ez az ára, hogy továbbra is a férje kegyét élvezze, és Rahme fölé kerekedhessen. - Anyám csak miránk vár - mondta Raed. - Mihelyt a húgaim elvégezték az iskolát, és én el tudom ket tartani, ami itt folyik, azt nem kell tovább tűrnie. Én azonban nem voltam olyan biztos abban, hogy a

bonyolult családi kötelékek ilyen könnyen elszakíthatoak. Raed maga mondta, hogy számára nincsen különbség az édes- és a féltestvérei között. Mindegyik jüket szerette, felel snek érezte magát értük, és kész volt megvédeni ket kiszámíthatatlan apjával szemben. Fatinnal kapcsolatban is vegyes érzelmeket táplált. - Nem mondhatnám, hogy gyűlölöm ezt az asszonyt - mondta. - Ha gyűlölöm, hát azért, mert anyámnak miatta kell szenvednie, nem önmagáért. Egy ritka pillanatban, amikor lehet ségem nyílt rá. hogy Rahmét az érzései fel l faggassam, rózsás arcára kiült a talányos mosoly. Kérges, agyondolgozott kezébe fogta a kezemet, és csak ennyit suttogott: - Insallah (Ahogy Allah akarja). - Aztán máris indult mosakodni és imádkozni, miközben a család élete tovább folyt körülötte. Amikor az imádkozás rituáléja véget ért, néhány pillanatig még ott térdepelt, és homlokával a padlót érintette. Végtére is az iszlám volt a vallása - a Megalázkodás. Valahogy úgy éreztem, hogy e vallás el írásai miatt igencsak sokak el tt kell megalázkodnia. 4. fejezet

A PROFÉTA FELESÉGEI

„Ti próféta asszonyai! Ti nem olyanok vagytok, mint bárki is az asszonyok között. "

A KORÁN A SZÖVETSÉGESEK FEJEZETE

Odakinn hintázott, amikor az anyja behívta. Az asszony ész-revette, hogy a kislánynak piszkos az arca, ezért egy kis vízzel lemosta. A hintázástól a gyerek egészen kifulladt, ezért pár percre megálltak az ajtóban, és megvárták, amíg a kislány megnyugszik. Odabenn az apja és a barátai várakoztak. Az anyja az egyik vendég ölébe ültette, mire a többiek felálltak, és kimentek a szobából.

Áisa kilencéves volt, és a szülei házában azon a napon Moha-med próféta asszonya lett, aki akkor már elmúlt ötven. Tíz évvel kés bb a próféta a karjai közt halt meg. Manapság, ha valaki Áisa fel l kérdezgeti a szunnitákat, megtudhatja, hogy Mohamed utolsó éveinek nagy szerelme volt, az iszlám nagyszerű tanítómestere, h s asszony a csatákban. Ám a síiták ugyanerr l az asszonyról azt állítják, hogy féltékeny cselszöv volt, aki tönkretette a próféta családi békéjét, összeesküvést sz tt Fatima, a próféta lánya ellen, kémkedett a családtagok után, és tragikus, pártos és véres szakadást szított, mely örökre megosztotta a muzulmán nemzetet. Áisa - arabul „élet" - az egyik legnépszerűbb lánynév a szun-nita muzulmánok világában. De a síiták számára elkeseredést és durvaságot jelent. Ha egy síita leánygyermek rosszul viselkedik, könnyen megeshet, hogy az anyja így rivall rá: -Te Áisa! Áisa a keresztény id számítás szerinti 622-ik esztend ben ment hozzá Mohamedhez - muzulmán számítás szerint ez a hidzsrá els esztendeje. Ezerháromszázhatvanhat éwel kés bb egy iráni él rádióadás riportere megállított az utcán egy asszonyt, és megkérdezte, kit tart legfontosabb n i ideáljának. A n azt felelte, hogy Osint, egy japán szappanopera h sn jét, aki a legkülönfélébb nehézségeket leküzdve szembeszállt az évezredes japán hagyományokkal. A riporter megkérdezte, miért nem a próféta valamelyik feleségét vagy leányát nevezte meg követend példaként. A n azt felelte, hogy azok az asszonyok egy régi, letűnt kor gyermekei, és semmi közük a mai, modern világhoz. Khomeini ajatollah, aki hallgatta a rádióadást, dühbe gurult, és követelte, hogy korbácsolják meg a műsor szerkeszt it. Aztán megenyhült, amikor megtudta, hogy a riporter nem rossz szándékkal tette fel a kérdést az interjúalanynak. Ebben a kivételes esetben többé-kevésbé kénytelen voltam egyetérteni Khomeinivel. A próféta feleségeinek és lányainak élete igenis fontos szerepet játszott a modern iszlám n k életében. A

Korán legtöbb n kkel kapcsolatos kinyilatkoztatását a próféta a saját otthonában történt események hatására tette. A mai iszlám n khöz hasonlóan Mohamed feleségeinek is meg kellett állniuk a helyüket egy többnejű háztartás féltékenykedései, a háború traumái, a szegénységgel járó nehézségek, valamint az elzártság és a hidzsáb problémái közepette. Számomra a hadísz kis intrikái, melyek a Mohamed mecsetje körüli lakosztályokban zajlottak, sokkal üdít bbek voltak bármely modern szappanoperánál. Nem tudtam betelni ezekkel az ármánykodásról szóló történetekkel, csetepatékkal és románcokkal. Kétségkívül Áisa volt a sztár, de azért a mel-lékszerepl többi hét vagy nyolc társfeleség is eleven epizódokkal tűzdelte a történetet. Amikor Mohamed els felesége, Hadidzsa 619-ben meghalt, a negyvenkilenc éves próféta egészen összetört. A muzulmán közösség, kivált azok az asszonyok, akik f ztek rá és gondját viselték, úgy vélekedtek, hogy egy új feleség bizonyára enyhítene a bánatán. Néhány hónappal Hadidzsa halála után Mohamed nagynénje, Khavla javasolta unokaöccsének, hogy n süljön meg újra. - Kit vegyek el, ó, Khavla? - kérdezte Mohamed. - Ti, asszonyok értetek a legjobban az ilyesmihez. Khavla azt felelte, hogy ha szüzet akar, vegye el Áisát, legjobb barátjának, Abu Bakrnak gyönyörű gyermekét. Ha nem akar szüzet, ott van Szavda, az özvegy, egy meglett korban lév asszony, aki fiatalon iszlám hitre tért és igen ájtatos követ je a prófétának. - Eredj - mondta Mohamed -, kérd meg a nevemben mindkett t. Gyors egymásutánban vette el Szavdát és Áisát. De mivel Áisa akkor még csak hatesztend s volt, a házasságot nem lehetett elhálni, és a kislány a szüleinél maradt. A gyermeknek meg sem mondták a családi állapotában bekövetkezett változást. De amikor a kés bbiek során az anyja már nem hagyta annyit játszani, Áisa

így emlékezett vissza az id szakraŐ - Valahogy megéreztem, hogy férjnél vagyok. - Mire odaköltözött Mohamedhez, a muzulmánok Mekkába menekültek és Medina városában éltek száműzetésben. Mohamed az ott épített mecsetben lakott - egy szürke vályogból emelt, egyszerű építményben, melynek tetejét datolyafaágak fedték. Áisának és Szavdának megvolt a külön szobája. Amikor Áisa beköltözött, magával vitte a játékait. Mohamed néha játék közben talált rá. - Ezek micsodák? - kérdezte. - Salamon lovai - vagy - a játék babáim - jött a felelet. Ha a játszótársai a próféta közeledtére ijedtükben elfutottak, Mohamed szelíden visszahívta

ket, és néha maga is bekapcsolódott a játékukba. A sok részletes leírás alapján Mohamed jóképű ember lehe-tett; középmagas, göndör fekete hajú, tömött szakállú, sűrű szempillájú és sötét szemű, sugárzó mosolya közben kivillant elüls fogai között a foghíj. Nagyon adott a megjelenésére, illa-tosította a szakállát, és naponta legalább ötször mosott fogat. Egyetlen visszataszító vonása az volt, hogy gyakran bevérzett a szeme fehérje, és a halántékán kidagadt egy ér - kivált, ha dühös volt. Azt követ en, hogy Áisa hozzáköltözött, Mohamed három újabb asszonyt vett feleségül, mind háborús özvegy volt: a húszéves Hafsza jó barátjának, Omárnak volt a leánya; Zeinab, egy id sebb asszony, a nagylelkűsége miatt „A szegények anyja" elnevezést vívta ki magának, és nyolc hónap múlva meg is halt; a harmadik Umm-Szalamah volt, a híres szépség, akinek a meg-érkezése kiváltotta Áisából az els féltékenységi rohamokatő ez az érzés egész életét megkeserítette. Amikor Áisa hírét vette az Umm-Szalamahhal kötend házasságnak, így nyilatkozottŐ - Rettenetesen elszomorodtam, mert addig is sokat hallottam a szépségér l. -Azután meglátogatta az új asszonyt, és rájött, hogy „kétszer olyan gyönyörű és kecses, mint amilyennek mondták". Mohamed igyekezett tartani magát a Korán utasításához, miszerint az ember egyformán bánik minden feleségével. A bevett

gyakorlat az volt, hogy minden délután sorra látogatta mindegyiket, rövid id t töltött velük négyszemközt, aztán egyikükkel vacsorázott és vele töltötte az éjszakát is, szigorúan meghatározott sorrendben. De Áisa nem volt ezzel elégedett. - Mondd meg nekem - fordult a prófétához egy napon -, ha találsz két tevét, az egyik már legelt, a másik még nem, melyiket fogod megetetni? - Mohamed azt felelte, hogy természetesen azt, amelyik még nem legelt. - Én más vagyok, mint a többi feleséged - felelte erre Áisa. - A többiek már mind férjnél voltak azel tt, én ellenben nem. Alkalmanként, ha Mohamed egy olyan feleséggel kívánta múlatni az idejét, amelyik aznap nem volt „soros", engedélyt kért attól az asszonytól, aki soron következett volna. Arra azonban hamar rájött, hogy Áisától ilyesmit soha ne kérjen. - Ami engem illet - mondta Áisa -, én mindig visszautasítottam. - És ragaszkodott a ráes napokhoz. A korosabb Szavda megért nek bizonyult a fiatal lány s talán a próféta vágyai iránt, s többször is átengedte a maga napját Áisának. Csakhogy hamarosan újabb feleségek kerültek a házhoz, és a próféta egyre kevesebb id t. szentelhetett Aisának. A muzulmánok arra hivatkoznak, hogy Mohamed életének utolsó évtizedében kötött házasságai az iszlám gyors terjedésével állnak összefüggésben, meg azzal, hogy szükség volt az ellenséges családokkal kötött szövetségre. Más alkalommal arra hivatkoznak, hogy együttérzése a szükséget szenved özve-gyekkel indította újabb és újabb házasságkötésre. Mivel hábo-rúban álló nemzeteknél a n k mindig többen vannak a férfiaknál, még mindig jobb, ha egy férfin osztoznak, mint ha férfi nélkül élnék le az életüket. Mohamed, mondják, példát mutatott, amikor gondját viselte a háborús özvegyeknek. A nem muzulmánok, kivált az iszlámmal ellenséges érzületű bírálók egészen más nézeteket vallanak. Mohamed, mondják, érzéki ember volt, akinek egyre növekv hatalma és tekintélye

lehet séget nyújtott, hogy els felesége és oltalmazója halála után kiélje buja vágyait. Ezek a bírálók azonban nincsenek tekintettel arra a tényre, hogy a próféta milyen szerény körülmények között élt. A vá-lyogtéglából emelt mecset aligha lehetett egy érzéki ember otthona. Még amikor a vallási közösség a katonai gy zelmek kö-vetkeztében meg is gazdagodott, Mohamed továbbra is egysze-rűen élt, és ugyanezt várta el a feleségeit l. A szegénység, amit a saját háztartására rákényszerített, sok civakodásra adott okot közte és a feleségei között. Ugyanakkor az az ájtatos kép, amely Mohamedet az ínséges özvegyek férjeként, szociális gondozójaként festi le, sem igazán meggy z . Legalább egy hadíszban találunk rá utalást, hogy Mohamed tisztában volt a ténnyel, mennyire ártalmas a n knek a poligámia. Amikor a veje, Ali azon tanakodott, hogy ne vegyen-e magának második feleséget, a próféta kifejezésre juttatta a lánya, Fatima érzései miatti aggodalmát. - Aki t bántja, engem bánt - mondta Alinak, aki erre le is tett a második asszonyról. (A síiták, akik tisztelettel adóznak Alinak és Fatimának, figyelmen kívül hagyják ezt a hadíszt. Arra hivatkoznak, hogy Mohamed sohasem vont volna kétségbe egy olyan bevett szokást, amit a Korán törvényesnek ismer el. Mohamednek nem mindegyik felesége volt szánni való vagy politikai szempontból kiválasztott társ. A gyönyörű Urnm--Szalamah igazán nem tartozott a szűkölköd k közé. Szerette az els férjét, és sorra kikosarazta újabb kér it, mígnem Mohamed is elkezdte üldözni a szerelmével. t magát is vagy háromszor utasította el. - Én rendkívül féltékeny természet vagyok, és te, ó, Isten Hírnöke, igen sok feleséggel bírsz - mondta, amikor elutasította a prófétát. - Majd imádkozom az Úrhoz, hogy gyökerestül irtsa ki szívedb l a féltékenységet. Hiábavalónak bizonyult az igyekezete, hogy egyformán bán-jon mindegyik asszonyával, hiszen az egész közösség számára

nyilvánvaló volt, hogy Áisa a kedvenc feleség. Azok a muzul-mánok, akik ajándékképpen ételt szándékoztak küldeni a pró-fétának, úgy id zítették küldeményüket, hogy az akkor érkezzen, amikor Mohamed Áisa lakosztályában tartózkodik. Mivel Mohamed oly nagy önmegtartóztatásban élt, ezek az ajándékok jelentették a család életében az egyetlen luxust. UmmSzalamah ezért keserűen neheztelt mindazokra, akik Áisát el nyben részesítették. - Látom, hogy bennünket, többieket, semmibe vesznek - mondta, amikor Áisa napján újabb finomságokkal megrakott kosár érkezett. Dühében Fatimának, Mohamed lányának panaszkodott. Miközben anyját gyászolta, Fatimát minden bizonnyal er sen megviselte a tény, hogy apja egy nálánál egy-két éwel fiatalabb gyermeket vett feleségül. Az házasságát Alival, Mohamed unokaöccsével nem sokkal Áisa odaköltözése után rendezték el. Aisa és Fatima között ádáz gyűlölködés folyt. Nem tudni, hogy mindez az utókor számára meg nem örökített gyerekkori perpatvaroknak tudható-e be vagy Ali, Fatima férje és Aisa apja, Abu Bakr között dúló féltékenykedésnek, hogy ki legyen Mohamed helyettese. Ez vezetett végül a síita-szunnita egyházszakadáshoz, amely kettészakította az iszlámot. A két fiatal n vérmérséklete aligha térhetett volna el jobban egymástól. Fa-tima háttérbe húzódó, félénk természet volt, Áisa éles eszű és nagyszájú. Umm-Szalamah azonban tudta, hol keressen szövetségest Áisa ellen. Fatima megígérte Umm-Szalamahnak, hogy szót emel apjánál a részrehajlása dolgában. Mohamed válasza minden bizonnyal mellbe vágta: - Drága kisleányom, hát te nem szereted azt, akit én szeretek? - kérdezte. - Dehogyisnem - felelte Fatima. Amikor tovább fejtegette volna a mondanivalóját, Mohamed a szavába vágott. - Áisa apád kedvence - folytatta. Erre Ali is vitába bocsátkozott, és azzal vádolta Mohamedet, hogy megalázza a leányát, amikor azt állítja, hogy Áisát szereti a legjobban. Az

acsarkodás ezzel bizonyára nem ért véget, mert Mohamed hamarosan elrendelte, hogy zárják le a feleségei lakosztályai, valamint az Alié és Fatimáé közötti átjárót. (A síiták tagadják, hogy erre valaha is sor került volnaŐ az változatuk szerint Mohamed „emberi huri"-ként, vagyis az istenekhez hasonlatos teremtményként dics ítette Fatimát. Áisa gyerekes csínytevésekkel igyekezett aláásni panaszkodó vetélytársai tekintélyét. Egy nap észrevette, hogy Mohamed a szokottnál tovább id zött esti látogatása során valamelyik ve-télytársánál, mert annyira élvezte kedvencét, a mézes italt. Áisa maga köré gyűjtötte a többi feleséget, és kieszelt egy jó kis tréfát. Ahogy Mohamed sorra benézett a többi feleségéhez, azok mind úgy tettek, mintha elborzadnának bűzös leheletét l. Az önmagára sokat adó Mohamed kétségbeesett és zavarba jött. - De hisz csak mézet ettem! - kiáltotta. A n k azt hajtogatták, hogy a méhek, amelyek a nektárt gyűjtötték, bizonyára valami büdös növényre szálltak rá. Attól fogva Mohamed nem evett több mézet, hiába kínálták, mígnem az érettebb Szavda azt tanácsolta Áisának, hogy legyen elég a tréfából, hiszen a szegény prófétát egyik ritka élvezetét l fosztja meg. Egy alkalommal Áisának és összeesküv társainak sikerült meghiúsítaniuk a próféta kísérletét, hogy újabb feleséget hozzon gyorsan gyarapodó háremébe. Áisa egészen kétségbeesett, amikor fényes kíséretével megérkezett Aszma, egy herceg szépséges leánya, hogy Mohamed felesége legyen. Áisa és Hafsza úgy tettek, mintha készségesen segédkezni akarnának az ifjú hölgy esküv i öltöztetésében. Miközben körülötte foglalatoskodtak, egymás között azt taglalták, hogy mit szeret a próféta és mit nem. Magánkívül lesz a szenvedélyt l, tanácsolták az ifjú menyasszonynak, ha vonakodik a kedvében járni. Amikor elérkezett a házasság elhálásának pillanata, azt tanácsolták, hogy a menyasszony térjen ki a próféta ölelése el l, és mondja aztŐ -Allahnál keresek teel led menedéket.

A próféta, akit elrettentett a gondolat, hogy egy vonakodó asszonyra kényszerítse rá magát, azon nyomban közölte Asz-mával, hogy ne aggódjon, máris szólítja a kíséretét és biztonsággal hazakísérteti. Aszma ment is, keservesen panaszkodva, hogy micsoda csalásnak esett áldozatul. A sok házasság miatti kicsinyes rivalizálások olyannyira elmérgesítették Ali és Abu Bakr között a kapcsolatot, hogy az már az iszlám politikai jöv jét veszélyeztette. Már alakítani kezdték az írj hit szabályait. Mohamed egyre gyakoribb isteni látomásai a n kkel kapcsolatban mintha azt a célt szolgálták volna, hogy a háza táján rendet teremtsen. Áisa nem is tétovázott, hogy rámutasson a véletlen egybeesésre: - Úgy látom - jegyezte meg mogorván -, hogy az Úr sietve elégíti ki minden vágyad. Az egyik ilyen véletlen egybeesés éppen az a látomás volt, mely szerint a fogadott gyermeket nem kell vér szerinti rokonnak tekinteni. Ez azután következett be, hogy Mohamed meg-pillantotta a hiányos öltözetű Zeinabot, Zaid, a felszabadított rabszolga feleségét, akit Mohamed örökbe fogadott és fiaként fölnevelt. A közösséget megrázta, hogy Zaid elvált a feleségét l, akit Mohamed el akart venni, mert ez csúfot űzött a törvényb l, miszerint tilos az apának feleségül venni a fiú feleségét. Mohamed épp Áisánál tartózkodott, amikor egy látomás tudtára adta, hogy a muzulmánok hibát követnek el, amikor az örökbefogadást vérrokonságnak tekintik. Attól fogva, mondja a Korán, a muzulmánoknak ki kellett nyilvánítaniuk, hogy igazi szülei-e az általuk fölnevelt gyermeknek. Isten azért rendelte el Mohamed házasságát Zeinabbal, hogy eloszlassa a muzulmánok között a korábbi félreértést. Amikor Zeinab beköltözött a mecsetbe, azzal bosszantotta Áisát, hogy közölte: a prófétával kötött házasságát az Úr rendelte el. Zeinab esküv je napjára esett a prófétának az a látomása, miszerint feleségeit el kell zárnia a világtól. Tudatában lévén, hogy ez a házasság sokakban milyen visszatetszést kelt, Moha-

med sok vendéget hívott meg az esküv i lakomára. Hárman a lakoma után még sokáig maradtak, beszélgetésbe merültek, és látszólag teljességgel megfeledkeztek arról, hogy a próféta tü-relmetlenül várja, hogy magára maradhasson az új feleséggel. Miközben Zeinab az egyik sarokban ült csöndesen, és várta, hogy a vendégek távozzanak, Mohamed kiment a teremb l és a kertben sétálgatott. Benézett Áisához, aki udvariasan érdekl dött, elégedett-e az új társsal. Mohamed megvallotta, hogy még nem volt alkalma kettesben maradni vele, majd továbbment a többi feleségéhez, miel tt visszatért volna abba a terembe, ahol a lakoma folyt. Legnagyobb bosszúságára a vendégeket még mindig ott találta. Bosszúsan visszament Áisához, és nála üldögélt, amíg valaki meg nem jelent, hogy közölje, végre távoztak a faragatlan vendégek. Anasz Ibn Malik, Mohamed egyik társa, aki végignézte a jelenetet, visszakísérte a prófétát az esküv i terembe. Mohamed fél lábbal már a teremben volt, amikor önmaga és Anasz közé függönyt eresztett és közben a látomások során megszokott hangon kántálni kezdteŐ „Ti hív k! Ne lépjetek be a próféta hajlékaiba - ha csak engedélyt nem kaptatok - evésre anélkül, hogy kivárnátok a kell id t. arra! Ha azonban meghívást kaptatok, lépjetek be. Amikor pedig már ettetek, akkor széledjetek szét és ne bocsátkozzatok bizalmasan beszélgetésbe! Bizony, terhére vagytok ezzel a prófétának! Ám restelkedik el ttetek (és nem küld el titeket). Allah azonban nem restelli az igazságot. És ha kértek valami eszközt a feleségeit l akkor függöny mögül kérjétek! (hidzsáb) Így tisztább marad a szívetek és az szívük is." Ezek a szavak most úgy szerepelnek a Koránban, mint Isten szavai. Nyilvánvaló, hogy ezt egészen másként értelmezi egy hív muzulmán, mint egy hitetlen kívülálló. A kívülállónak meg-lehet sen nehezére eshet elképzelnie, amint Isten veszi magának a fáradságot és az etikett ilyen csip-csup ügyeivel foglalatoskodik, mintha csak valami égi Miss Jó Modor volna. A muzulmánok

ugyanakkor semmi rendkívülit nem találnak abban, hogy az Úr olyankor is beavatkozik, amikor a prófétája enyhén szólva tanácstalan, és nem tudja, hogyan viselkedjék. Mohamed életének ezekben az utolsó esztendeiben, az egyre növekv lélekszámú közösségben rengeteg új problémával kellett megbirkózni - kicsivel és naggyal egyaránt. A medinai látomások többnyire sokkal kevésbé költ iék és sokkal körülírtabbak, mint a Mekkában született elegáns elmélkedések. Többnyire közvetlen válaszadások a közösségben felmerült új problémákra. Az viszont rejtély, hogy az elzárással kapcsolatos látomás, amely egyértelműen a próféta feleségeire vonatkozik, miért vált általános érvényű szabállyá, amit minden muzulmán asszonyra kivetítenek. Mohamed életében ez a szabály majdnem egészen biztosan csakis a feleségeire vonatkozott. És teljességgel megváltoztatta az életüket. Mohamed felhatalmazta Áisát, hogy a távollétében vallási tanácsokat osztogasson, és megmondta a muzulmánoknak, hogy „vallásotok felét fogadjátok el ett l az asszonytól". De az elzárásra vonatkozó látomás után Áisa sem vegyülhetett el többé szabadon a mecset látogatói között. Néhány feleség, mint például Szavda, aki híres volt b rdíszművességér l, tevékenységével hozzájárult a család megélhetéséhez. Az asszonyok még a csatába is Mohameddel tartottak, felgyűrt ruhában vizet vittek, vagy a sebesülteket ápolták. Még Fatima is ellátogatott a csatatérre; egyszer hamuval égette ki apja vérz fejsebét - ez a népi gyógymód bizonyítja, hogy milyen ügyes ápolón volt. Miután a n ket elzárták, Mohamed szexuális partnerként csak egy-két feleséget vitt magával a hadjárataira, és sorshúzással döntötte el, melyiket tüntesse ki kegyeivel. Az egyik ilyen csata után történt, hogy Áisát elérte házasélete legnagyobb megpróbáltatása. Amikor pirkadat el tt tábort készültek bontani, Áisa messzi-re kiment a sivatagba, hogy a napi menetelés el tt vizeljen. Amikor visszatért a táborba, észrevette, hogy elvesztette az achát

nyakláncát, erre visszafordult, hogy megkeresse. Mire megtalálta, a férfiak elvezették a lefüggönyözött hordszékét cipel tevéjét, abban a hiszemben, hogy már odabenn ül. Áisa türelmesen leült a homokba, és várta, hogy valaki észrevegye, hogy hiányzik. Néhány óra elteltével egy Szafvan nevű fiatal katona talált rá, és tevéjén visszavitte a városba. Megérkezése a fiatal, jóképű katona oldalán hatalmas bot-rányt kavart. Ali, Fatima férje, megragadta az alkalmat, hogy Áisa kétes erkölcseire tett célzásokkal tüzelje fel Mohamedet. Mi-közben a botrány egyre dagadt, Áisa elhagyta mecsetbeli lakosz-tályát, és megszégyenülve visszatért a szüleihez, akik éppúgy vádjaikkal illették, mint mindenki más. A pletykaáradat egy hónapig nem ült el. Végre Mohamednek látomása volt, amely tisztára mosta Áisa nevét. - Jó hír, ó, Áisa! - kiáltott. - Az Úr, a legmagasabb, megszabadított. - Kelj fel, és menj Mohamedhez - nógatták a szülei. - Nem megyek, és nem is adok hálát neki - felelte a határozott fiatal n . - És nektek se mondok köszönetet, akik hallgattatok a rágalmazó szóra, ahelyett hogy tagadtátok volna. Én egyedül csak az Úr elé állok, és neki mondok köszönetet. Ez a történet a „rágalomügy" címen került be a Koránba. „Miért történt", kérdi Allah a hív ket, „hogy amikor meghal-lottátok az Áisával kapcsolatos hamis állítást, ti hív férfiak és asszonyok nem alkottatok kedvez véleményt, mondván: »Ez hamis tanúskodás?« Miért nem vonultattatok fel tanúkat?" Azóta kell az iszlámban négy tanút el állítani, ha házasságtörés a vád: „Ha egy férfi és egy n paráználkodik, mindegyiküket száz korbácsütéssel korbácsoljátok meg!... Aki tisztes férjes asszonyoknak kelti rossz hírét, és azután nem hoz négy szemtanút, azt korbácsoljátok meg nyolcvan korbácsütéssel, és ne fogadjatok el t le tanúságtételt soha többé!" A Zeinabbal kötött ellentmondásos házasságát követ két

esztend ben Mohamed öt újabb feleségre tett szert, közöttük két zsidó n re és egy kopt keresztény asszonyra. (A vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy valóban feleségül vette-e mind a hármat, vagy pedig ágyasként tartotta ket.) Mária, a keresztény n a hárem féltékenységének középpontjába került, amikor fiat szült Mohamednek. (A fiú még gyermekkorában meghalt.) Áisának, aki képtelen volt teherbe esni, ez különösképpen fájt. Egyszer panaszkodott is Mohamednek, amiért nincs kunjája, vagyis anyaneve, mert a többi asszonynak mind volt kunjája azok után a fiaik után, akiket az el z férjeiknek szültek. Akárcsak mai sorstársa, a palesztin Rehab, Aisa is igen szenvedett e megkülönböztetést l. Mohamed azt tanácsolta, hogy hívja magát Umm Abdullahnak, a n vére fia után, akivel igen jó viszonyban voltak. Áisa minden bizonnyal veszélyes ellenfélnek tartotta Máriát és a fiát, aki könnyen elterelhette róla Mohamed figyelmét. Mindenesetre hatalmas csetepaté kerekedett abból, hogy Mohamed Hafsza szobájában közösült Máriával Aisa „napján". Az ezt követ marakodás, amelyhez hozzájárult még a n k sze-katúrája is a rájuk kényszerített szegénység miatt, arra késztette Mohamedet, hogy majd egy hónapig teljességgel tartóztassa meg magát az asszonyaitól. A közösség már attól tartott, hogy a végén elválik az összes feleségt l, az pedig felborította volna a nagy üggyel-bajjal kötött szövetséget. Végül Mohamed véget vetett elzárkózásának, és minden feleségéhez isteni sugallatú ultimátumot intézettŐ elválhatnak t le és a földi javaik gazdag kárpótlására számíthatnak, vagy mellette maradnak, az Úr diktálta feltételek mellett, amelyekhez az is hozzátartozik, hogy Mohamed halála után egyikük se mehet férjhez többé. Viszonzásképpen az utókor a Hív k Anyjaként fogja emlegetni ket, és gazdag jutalomban fognak részesülni a mennyországban. A n k mind úgy határoztak, hogy maradnak. Persze helytelen volna úgy beállítani a dolgot, hogy Moha-

med házaséletét csakis a féltékenységi jelenetek és botrányok jellemezték. A hadísz a mecsetet körülvev kis lakosztályok gyöngéd pillanatait is megörökítette. Egy napon, amikor Áisa és Mohamed együtt töltötték az id t, az asszony font, a férfi pedig egy szandált javítgatott, Áisa egyszer csak arra lett. figyelmes, hogy Mohamed sugárzó szemmel t bámulja. A férfi hirtelen felállt, odament és homlokon csókolta. - Ó, Áisa - mondta-, Allah,jutalmazzon meg téged. Én nem jelentem számodra az örömnek akkora tárházát, mint te nekem. Egy másik hadísz beszámol egy jelenetr l, amikor Mohamed néhány felesége vitába keveredett a prófétával a kosztpénzr l. Javában folyt a vita, amikor Omár, Mohamed szigorú hadvezére és Hafsza apja lépett a helyiségbe. Az asszonyok, akik tartottak Omár hirtelen haragjától, azon nyomban elhallgattak és sietve távoztak. Omár a n k után kiáltott, hogy micsoda szégyen, hogy t le jobban tartanak, mint az Úr prófétájától. Az egyik biztonságos távolból azt felelte, hogy az Úr prófétája sokkal kedvesebben bánik az asszonyokkal, mint az basáskodó barátja. Amikor Mohamed megbetegedett és közeledni érezte halálát, továbbra is tartotta magát a szokáshoz, hogy egyformán bánik asszonyaival, és betegágyát egyik szobából a másikba vitette, attól függ en, hogy melyiküknek volt a „napja". Aztán egy nap azt kezdte kérdezgetni, hogy másnap kinek a lakosztálya következik, kivel kell töltenie az estét, és az asszonyok rájöttek, hogy azt próbálja kiszámítani, hogy mennyit kell várnia, amíg szeretett Aisája sorra kerül. Mindannyian úgy határoztak, hogy Iemondanak saját fordulójukról, hogy a próféta az utolsó heteket Áisávai tölthesse. Mohamed az karjai közt halt meg, és az szobájában temették el. Áisa ekkor tizenkilenc éves volt. Magányos jöv nek nézett elébeŐ gyerektelenül, megfosztva a további házasság lehet ségét l. Csak a tekintélye maradt meg. Mivel oly sok évet töltött Mohamed mellett, vallási vezet lett bel le. Eredetileg 2210

hadíszt tulajdonítottak neki: a kilencedik századi tudósok, akik nem adtak nagy hitelt egy n szavának, mindössze 174-et ismertek el. Mohamed halálakor Áisából gazdag asszony lett. A prófé-tától semmit nem örökölt, mert az jótékony célra hagyta min-denét. De a közösség fizetett neki a lakosztálya egy részének használatáért. - hiszen ott élt továbbra is - mint a próféta sír-emlékéért. Ez az összeg - 200 000 dirham - olyan hatalmas pénz volt, hogy öt tevére volt szükség az elszállításához. Az összeg nagyságát növelhette az a tény is, hogy Abu Bakr, Áisa apja lett a kalifa, Mohamed utóda. Mohamed halála után Ali és Abu Bakr régóta folyó hatalmi harca is nyílt csatározássá vált. Fatima, aki igen visszavonultan élt és nevelte négy gyer-mekét, rövid ideig a nyilvánosságot is élvezhette, mert kiállt Ali kalifaságra való joga mellett. Addigra minden lánytestvére meghalt, és mivel nem volt gyermekük, , valamint a fiai és lányai maradtak Mohamed egyedüli vér szerinti leszármazottai. Meggy z en érvelt amellett, hogy Mohamed választása Alira esett. O volt az, aki hangoztatta, hogy Mohamed akarata szerint az iszlámot a vér szerinti leszármazottaknak kell továbbvinniük. A Síat Ali, avagy Ali Partizánjaí is t támogatták. De a közösség nagy részét. nem sikerült meggy znie. Miközben Ali kész volt, hogy Abu Bakr vezet szerepének elismerésével megteremtse a békét, Fatima azzal a bátor csökönyösséggel tartott ki, ami a mai síitákra is oly igen jellemz . Fatima, abban a hitben, hogy apja végrendeletét rnegcsúfolták, nem volt hajlandó egyezségre lépni Abu Bakrral. Talán a kudarc miatti feszültség következtében megbetegedett, és apja halála után hat hónappal is meghalt. Nem mindenki gyászolta az iszlám prófétáját. Hadramaut déli arab vidékén hat asszony hennával festette meg a kezét, mint-ha menyegz re készülne, és tamburinzene kíséretében felvonulást tartott az utcán. Hamarosan újabb húsz ember csatlakozott a

menethez. Amikor a vigalom híre eljutott Abu Bakr fülébe, lovasságot küldött ki, hogy „elbánjanak Hadramaut ringyóival". Amikor a harcosok odaértek, a település férfi lakói az asszonyok védelmére keltek, de vereséget szenvedtek. Büntetésképpen az asszonyok hennával kifestett tamburinozó kezét csuklóból lecsapták. Ki tudja, mi indíthatta az asszonyokat erre az önfeledt és el-képeszt örömünnepre. k minden bizonnyal úgy fogták fel, hogy Mohamed meg az új vallása komoly tehertétel az éle-tükben, és nemhogy könnyítené, nehezíti a sorsukat. És a java még hátravolt. Az asszonyok elnyomatását még csak ezután törvényesítette az új kalifa, Abu Bakr követ je, a n gyűlöl Omár. Hogy Aisa támogatta Omárnak a vezetés megszerzéséért folytatott küzdelmét, mutatja, milyen mélységes ellenszenwel viseltetett Fatima férje, Ali iránt. Pedig Omárról sem volt nagy véleménnyel. Tudta, milyen kegyetlenül bánik a házában él asszonyokkal, ezért bölcsen Omárhoz adta a húgát. Omár olyan kegyetlenül bánt a n kkel, hogy az mindenkép-pen ellentmondott Mohamed tanításainak. A megkövezést a házasságtörés hivatalos büntetésévé tette, és még a próféta fe-leségeiénél is szigorúbb elzárást írt el minden asszony számára. Azt is megpróbálta megakadályozni, hogy az asszonyok a mecsetben imádkozhassanak, s amikor ez nem sikerült, külön imádkozóhelyeket jelölt ki a férfiak és a n k számára. A n ket a háddzs gyakorlásában is megakadályozta: ezt a tilalmat csak élete utolsó évében oldották fel. Omár halála után Aisa Oszmánt támogatta a próféta követ -jeként. Amikor Oszmánt az egyik vallási szekta tagjai meggyil-kolták, végre Ali lett az utód - huszonnégy évet kellett várnia Mohamed halála után. Amikor lett a muzulmánok negyedik kalifája, Aisa közismert ellenszenve hamar napvilágra tört. Ádázul szónokolt Ali ellen, amiért az nem büntette meg Oszmán gyilkosait.

Miközben egyre n tt az Ali uralma elleni tiltakozás, Áisa egy bátor és felel tlen vállalkozásra szánta el magát, amely mind-örökre megváltoztathatta volna a muzulmán férfiak és n k között fennálló egyensúlyt. Egy teve hátára csatolt vörös fülkéb l csatába vezette Ali ellenz it. Csapatai élén lovagolt, és hangosan bátorította ket. Ali, amikor látta, hogy ez milyen hatást gyakorol a saját katonáira, parancsot adott, hogy mészárolják le az állatot, amelyen Áisa tevegel. Aztán megfutamította Áisa csapatait. Aisa katonái százával estek el; közöttük a legközelebbi barátai és rokonai is. A vereség a muzulmán n kre nézve katasztrofális ered-ménnyel járt. Áisa bírálói azzal érveltek, hogy a muzulmánok soha nem estek volna egymásnak, ha Áisa, Isten rendelése szerint, távol tartotta volna magát a közélett l. A csata után Mohamed egyik felszabadított rabszolgája beszámolt egy hadíszról, amely kiváltképpen káros volt a muzulmán n kre nézve. A férfi azt állította: úgy menekült meg attól, hogy besorozzák Áisa seregébe, hogy felhívta a figyelmet Mohamed egy megjegyzésére, amit akkor tett, amikor meghallotta, hogy a perzsák egy hercegn t tettek meg uralkodójuknakŐ „Olyan nép, amelyik n t választ vezet jéül, soha fel nem virágozhat." Függetlenül attól, hogy a hajdanvolt rabszolga jókor támadt emlékezése valóban igaz volt-e vagy sem, elég az hozzá, hogy a hadíszt minden muzulmán n ellen felhasználták, aki bármiféle politikai befolyásra tett szert. Pakisztánban ezt Benazir Bhutto ellen is számtalanszor felhánytorgatták. A csata elvesztése után Áisa végre megbékélt Alival. Visszavonult a politikai élett l, de a vallási életnek változatlanul komoly tényez je maradt. Az élete hátralev részér l szóló beszá-molók szomorú, visszavonultságban él asszonyként számolnak be róla, akinek egyetlen kívánsága az volt, hogy megfeledkezzen róla a történelem. Állítólag valahányszor a Koránnak ezt a versét idézte, sírva

fakadtŐ „Ti próféta asszonyai... maradjatok hajlékaitokban."

5. fejezet

A MEGTÉRTEK

„Ne házasodjatok pogány asszonyokkal, amíg nem lesznek hív k! Egy hív rabszolgan bizony jobb egy pogány asszonynál - még akkor is, ha ez tetszik nektek. "

A KORÁN A TEHÉN FEJEZETE

Napkeltekor, miel tt a várost hatalmába keríti a h ség és a forró leveg t átitatja a benzing z, Teheránban frissen sült kenyér illata árad szét. A lakásukhoz közeli sütödék el tt sorba állnak az asszonyok, virágos házi csadorjukat lazán a derekuk köré tekerik. Arcuk még nem olyan meggyötört, mint amilyenné kés bb válik, amikor csomagok és gyerekek terhe alatt roskadozva, a szegény országok asszonyainak számtalan gondjától emésztve keresztülverekszik magukat a zsúfolt városon. Életükben ez az a röpke pillanat, amikor megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy nem k dolgoznak, hanem másvalaki munkáját figyelik. Néha, amikor végképp megelégeltem a ferde pillantásokat és keresztkérdéseket, mert magányos n létemre szobát foglaltam a Laleh Hotelben, kimentem az északi peremvárosba, hogy ott él jó barátaimnál szálljak meg. Egy kacskaringós, mecsetekkel, boltokkal és villáktól viskókig mindenféle lakóépületekkel szegélyezett úton laktak. Reggelente a szimatom után eltaláltam a közeli pékségbe. A leveg ben megpirult kenyérhéj és faszén csíp s illata terjengett a földbe vájt kemencék fel l. Odabenn egy négyf s férficsapat szorgoskodott a rekken h ség függönye mögött, fürge kezükben csak úgy röpült a kenyértészta. A pékek lavosh-t sütöttek - vékony, puha kenyértésztából készült lapos lepényt. Olyanok voltak, akár a zsongl rökŐ az egyik fiú a tésztát mérte, a másik ellapította, a harmadik rúdról rúdra dobálta, hogy vékony legyen, a negyedik a kemence falára tapasztotta az ostyát.

A sorban álló n kt l ellestem, hogy a forró kenyeret csadorba burkolt kézzel kell elvennem. Így vittem haza Mamoudzadehék reggeliz asztalához. Mint az iszlám világ házai mindenütt, Mamoudzadehéké sem árult el semmit kívülr l. Hatalmas vaskapujuk teljesen ki-zárta a külvilágot, és biztosította a család zavartalan magánéletét. A kapu virágágyásokkal, gyerekbiciklikkel és egy árnyat adó eperfával tarkított udvarra nyílt - ennek az eperfának a gyümölcséb l készítette Janet Mamoudzadeh azt az ízletes lekvárt, amit a lavoshra kentünk. Lerúgtam cip met a bejáratnál a halomban álló többi közé, és ráléptem a puha, kézzel sz tt sz nyegekre és kilimekre. Odabenn csadoromat arra a fogasra akasztottam, amin már két vagy három kabát és kend lógott. Ezeket Janet hétköznap viselte; a szigorúbb, reverendaszerű magneht abban az iskolában hordta, ahová a kislánya járt, s ahol maga az angol nyelvet oktatta. A csadort vallási alkalmakra tartogatta. Janet férje, Mohamed, keresked volt a Bazaar-e-Bazorgban (Nagy Bazárban), ahol perzsasz nyegekkel és valutával keres-kedett. A Kansas állambeli Pittsburghban ismerkedtek meg - a férfi mérnökhallgató volt, Janet pedig számítógép szakra járt. A lány beleszeretett, áttért az iszlám hitre, és hazament Mo-hameddel Iránba. Janet a forradalom el tt ment hozzá Mohamedhez, amikor még volt rá lehet ség, hogy nem muzulmánok Iránban éljenek muzulmán hitvesükkel. Manapság az áttérés kötelez , mivel a síita hit szerint az állandó házasság (szemben a szighehhel) csak muzulmánok között jöhet létre. A próféta szunnája e tekintetben nem igazán világítja meg a Korán verseit. A prófétának legalább két zsidó és egy keresztény asszonnyal volt kapcsolata, de az iszlám források megoszlanak a tekintetben, hogy vajon ezek az asszonyok áttértek-e, vagy hitüket megtartva voltak-e teljes értékű feleségei a prófétának. A mu-

zulmánok elleni csatában elesett Khaiber városa zsidó vezet jének felesége, Száfíja állítólag áttért az iszlám hitre, és minden forrás a próféta teljes jogú feleségeként említi. A másik két asszony státusa nem ilyen egyértelmű. Néhány forrás azt állítja, hogy a másik zsidó asszony, Raihanah úgy határozott, hogy rabszolga vagy ágyas marad a háremben, hogy ezáltal megtarthassa hitét és mentesüljön az elzártság korlátozása alól. Máriát, a kopt keresztényt, aki soha nem tért át, az egyiptomi források kivételével mind ágyasként emlegetik. Janet azért tért át az iszlám hitre, mert gyermekeit muzulmánokként akarta fölnevelni, és szintén hitte, hogy ha ugyanazt a hitet vallják, házasságuk csak harmonikusabb lehet. Áttérésér l tárgyilagosan vélekedett. -Allah, vagy Isten -végtére is ugyanaz a hapsi, nem igaz? És ha a Koránt olvasod, abban is benne van Mária meg Jézus - csak épp Maryamnak és Isának nevezik. Janet áttérése igen egyszerű volt. Odahaza Kansasban a csa-ládi ház nappalijában két tanú jelenlétében egyszerűen elmondta a shehadá-t, a muzulmán hitvallástŐ „Egy az Isten és Mohamed az prófétája." Férje síita lévén még hozzátette a szabadon választható mondatot: „Ali pedig Isten barátja." Miután ezen a formalitáson túlestek, Janetet muzulmánnak nyilvánították. Ahhoz, hogy jó muzulmán legyen, a hit öt alapkövetelménye közül további négyet kellett teljesítenie: naponta öt alkalommal imádkozni; ramadánkor böjtölni; alamizsnát osztani a szegényeknek - általában az illet vagyonának, nem pedig évi nettó bevételének 2,5%-át; és életében legalább egyszer elzarándokolni Mekkába - amennyiben anyagilag erre módja nyílik. Kíváncsi voltam, miképpen jutott Janet erre az elhatározásra. 1984-ben egy kora reggel magam is hasonló cselekedetre szántam el magam. Egy dohos clevelandi külvárosi helyiségben alámerültem az es vízzel teli csempézett medencében, és a vízb l kiemelkedve kijelentettemŐ „Halljad, Izrael, az Úr a mi Istenünk,

Egy az Úr! " Kés bb ünnepeltem is a rabbival és v legényemmel - maceszgombóclevest és krumplis Iángost ettünk egy közeli zsidó vendégl ben. Az én áttérésem inkább a történelemmel, semmint a hittel volt magyarázható. Ha feleségül akarok menni egy zsidóhoz, akkor, úgy éreztem, sorsközösséget kell vállalnom gyakorta fenyegetett népével. Akkor még nem tudtam, hogy a következ évtized javát a Közép-Keleten fogom tölteni, ahol az, hogy a férjemmel vagyok, automatikusan ellenséggé tesz mindazoknak a szemében, akik között élünk. Janet is sorsközösséget akart vállalni a férjével. De az 1970-es években Iránban a származása olyan akadályt jelentett, amit új hite sem igazán feledtethetett. - Távolról sem a legkedvez bb id pont volt egy Kansas Cityb l származó feleségnek, hogy új életet kezdjen Teheránban - emlékezett vissza fanyar- mosollyal az ajkán. Odaérkezte után néhány hónappal a város életét megbénították a tüntetések, lövöldözések, fegyveres össze-csapások. Amikor Khomeini 1979-ben visszatért a száműzetésb l, Mohamed odáig volt az örömt l. A többi fiatal, művelt iránihoz hasonlóan is megvetette a régi rend korruptságát, és büszkeséggel töltötte el, ahogy Khomeini szembeszállt a nagyhatalmakkal, amelyek egymással versengve igyekeztek megszerezni hazája kincseit. Janet szépen végigülhette a családi összejöveteleket, s hall-gathatta, hogyan állítják pellengérre Mohamed rokonai a hazáját. Ahogy fárszi tudása egyre gyarapodott, kezdte felsorakoztatni velük szemben az ellenérveit. - Olyasmiket mondtak, hogy „Ó, Janet, tudod, mi szeretjük az amerikaiakat, csak a kormányukat gyűlöljük". Mire én Ő „Tényleg? Nos, ha hiszitek, ha nem, az én hazámban a kormány maga a nép." Amikor 1979-ben Teheránban az iráni egyetemisták elfog-lalták az amerikai követséget, a külügyminisztérium felszólította az összes ott él amerikai állampolgárt, hogy hagyja el az

országot. Janet végignézte, hogy ezrével kelnek útra az ott meggazdagodott amerikaiak. Hamarosan már csak maroknyian maradtak, többnyire irániakhoz feleségül ment asszonyok, akik anyagilag vagy ideológiailag túlontúl elkötelezték magukat ahhoz, hogy elhagyják az országot. -A külügyminisztérium közölte, hogy csak a saját felel sségünkre maradhatunk. És mi maradtunk. Ha az ember szereti a férjét, akkor nem megy el. Janet ugyanakkor fokozatosan megszerette az iráni élet sok vonatkozását. Kiderült, hogy az irániak szeretetükkel árasztják el azt a kevés amerikait, aki közöttük maradt. Sok iráni meleg szavakkal emlékezett meg az amerikai tanárokról és műszaki szakemberekr l, akik az ország el menetelét segítettékő de még azok is, akik kizárólag kapzsi kizsákmányolót láttak az amerika-iakban, ügy érezték, hogy Janet azzal, hogy ott maradt, csat-lakozott az ügyükhöz. Nemhogy ellenségesen bántak volna vele, de kifejezetten örömmei fogadták mindenütt - el retessékelték az élelmiszerért sorban állók, kapta a legszebb húst, és minden lehetséges módon segítették. - Úgy bánnak itt velem, mint egy királyn vel - mondta. De a szülei meggy zése odahaza Kansas Cityben nem ment olyan könnyen, kivált azután, hogy Betty Mahmoody megje-lentette az emlékiratait A lányom nélkül soha címmel. A könyv kész rémtörténet egy amerikai feleségr l, aki beleegyezik, hogy meglátogatja férje családját Teheránban, majd kiderül, hogy az iráni törvények értelmében a férje engedélye nélkül többé nem hagyhatja el az országot. A könyv sivár képet fest az iráni életr l, ahol verik az asszonyokat, és mocskos házakban férges ételt esznek. - Apám felhívott telefonon, és azt mondtaŐ „Tudom, hogy ver a férjed", mire énŐ „Papa, csak annyira ver, mint te." Még a mélyhűt met is lefényképeztem, hogy lássák, mennyi élelmünk van. - Megpróbálta ecsetelni, milyen kényelmes életet élnek a tágas villában, mennyire megkönnyíti az életét az állandó be-

járón , meg hogy milyen könnyű megbízható gyerekvigyázót kapni a három gyerekhez. Olyan életet élt, amelyet sok amerikai is megirigyelt volna. De a szüleit nem sikerült megnyugtatnia. Ezért beleegyezett, hogy találkozzon velem, abban a reményben, hogy a szülei egy tárgyilagos kívülálló szavának majd jobban hisznek. Meghívta a barátn jét, egy kaliforniait, aki szintén egy iránihoz ment feleségül, hogy vele is megismerkedhessek. Janet lélegzete elállt, amikor ajtót nyitott a barátn jének. Azon a héten volt Khomeini temetése és egész Teherán feketébe öltözött. Fekete drapériával vonták be a közintézményeket., a férfiak fekete inget viseltek, a n k a hivatalos gyász negyven napjára eltüntették színes kend iket és fekete csadort húztak. Mindeme komorság kell s közepén Janet barátn je úgy festett, mint bohóc egy zárdában. A száznyolcvan centi magas, hetedik hónapban lév asszony egy b , rózsaszín-piros rózsákkal díszített pamutkaftánt viselt, a fejére rózsaszín selyemkend t borított, amely alig fedte el napszítta haját. - Te jóságos ég, remélem, Háddzsi Juszefi nem látott meg! - hápogott Janet a szomszédjára célozva, aki az iszlám törvények betartására ügyel helyi Komiteh tagja volt. A n , akit az egyszerűség kedvéért Margaretnek hívok, csak a vállát vonogatta, és lezöttyent egy fotelba. - Kit érdekel? - kérdezte. - Már idefelé jövet elmondott mindennek egy vén szatyor. Odajött hozzám, és azt kiabáltaŐ „Hogy lehet így öltözködni? Nem tudja, hogy az imám halott?" Mire én megkérdeztemŐ „Na és, mi közöm hozzá? Én amerikai vagyok." Megmondtam neki, jobban tudom, mint , hogy mit ír el a Korán a n k viseletéül, és azt egy szóval se említi, hogy az embernek muszáj egy hatalmas fekete rongyban járni. Margaret tudta, mit mond a Korán, hiszen minden reggel az anyósa mellett ült törökülésben a földön, és sorról sorra vették át a szent könyvet. Margaret az Iszlám Köztársaság arisztokrá-ciájának egy sarjához ment feleségülŐ jelent s ajatollahok hosszú

sorának leszármazottjához. A család elnézte a fiatalembernek, hogy szokatlanul választott magának feleséget, mert Margaret áttért az iszlám hitre és ráadásul rövid id n belül teherbe esett. Anyósának szent meggy z dése volt, hogy aki rávesz valakit, hogy térjen át az hitükre, annak biztosítva van az útja a Paradicsomba, és mivel még egyik gyermeke sem ajándékozta meg fiúunokával, rendkívüli reményeket fűzött Margaret terhességéhez. Margaret kertelés nélkül beszélt arról a szexuális vonzer r l, amit hite szerint a férjére gyakorolt. Mivel Kalifornia hedonista strandkultúrájában nevelkedett, olyan szexuális repertoárral rendelkezett, amir l egy papok között. nevelkedett iráni fiú még csak nem is álmodott. - Fut utánam, mint egy pincsikutya - kuncogta. S mindez, úgy vélte, megvédelmezi attól, hogy fejet kelljen hajtania az iráni társadalom vasszigora el tt, aminek Janet szó nélkül alávetette magát. Teheránban az állami épületeket n k

rzik, akik szigorúan ellen rzik, hogy a belép k ruházata megfelel-e az el írásoknak, és Margaretet nemrégiben nem engedték be egy postahivatalba, mert kirúzsozta a száját. - Kértem t lük egy papír zsebkend t - mesélte. - „Tessék a papír zsebkend ", mondta az r, azzal pofon vágott. - Margaret panaszt emelt a családjánál, akik kihajíttatták az állásából az rt. Néhány nappal a,Janet házában történt találkozás után meg-hívtam mindkett jüket, hogy ebédeljünk együtt a városban. Margaret a kedvenc éttermét választotta, egy hajdanán jobb napokat látott francia vendégl t, vászon asztalterít vel és piros ülésekkel. A pincérek rég elveszettnek hitt húgukként köszön-tötték. Miután megdicsérték csinos ruháját, megkérdezték, hogy a barátn i miért öltöztek ilyen slampos, fekete hidzsábba. Margaret sietve mondott nekik valamit fársziul. A pincér megdöbbent, aztán elnevette magát. - Azt mondtam neki, hogy seggnyalók vagytok - vigyorgott Margaret. De még Margaret is kénytelen volt tudomásul venni, hogy

mindennek van határa. Egyszer túlzásba vitte a tiszteletlenséget. Már napok óta bosszankodott valami Amerika-ellenes falfirka miatt, amit épp az utcájuk végében pingáltak a falra. Egy este fogott egy doboz festéket, és átírta a szöveget úgy, hogy az iráni kormány elleni sértés lett bel le. Hajnalban kitört a botrány, és kezdetét vette a boszorkányüldözés. Margaret, aki elégedett volt a felbolydulással, megvallotta a férjének, hogy volt a ludas, abban a reményben, hogy a férfi majd díjazza a tréfát. - Nem is sejtettem, hogy ilyen dühös is tud lenni - mesélte kés bb. A férfi azt ordította, hogy Margaretnek elment az esze: - Azt akarod, hogy megöljenek? Azért van ám, amit l még én sem tudlak megmenteni. - Végül szerencsére senki sem tudta rábizonyítani, hogy volt a tettes. Janet barátsága számomra maga volt az ablak, amelyen át be-pillantást nyertem az iráni n k életébe. Mohamed hatalmas, kiterjedt családjában voltak szegények és tehet sek, mélyen vallásos meggy z désűek és kétked k. Valahányszor a városban tartózkodtam, magától értet d volt, hogy minden családi eseményben részt veszek. A zsidó mivoltom számomra csupán elmélet maradt; olyas-valami, ami az esküv mmel volt kapcsolatos, amúgy évente egyszer részt vettem a családi zsidó húsvéton, böjtöltem Jom Kippúrkor és kicsit furán éreztem magam karácsonykor, no meg gyakorta kínos címkeként ragadt rám, amikor a közép-keleti országokban tett látogatásaim alkalmával vízumokat kellett kitöltenem. De Janet számára a vallás hozzátartozott a minden-napokhoz. A Mamoudzadeh családban senki nem élt világi életet. Mo-hamed anyja minden reggel pirkadat el tt kelt, hogy felkészüljön a napi öt imádság közül a legels re. Mohamed és Janet nem voltak ilyen kínosan lelkiismeretesek, de még Janet is azt állította, hogy élvezi, amikor az anyósával együtt imádkozik. - A

legbékésebb pillanata a mindennapoknak - mondta. - Ha a gyerekek kiabálnak, vagy valaki megjelenik az ajtóban, csak megemelem a hangomat és „Allah" nevét kiáltom, jelezvén, hogy imádkozom, mire mindenki tudomásul veszi, hogy nem zavarhat. Az imádkozás el tt Janet és az anyósa gondosan megmosa-kodtak, kezet, lábat, arcot, fogat mostak és vizes kézzel végig-simították a hajukat. A n k Iránban nem lakkozhatják a körmeiket, mert azt írja a törvény, hogy a kéz legyen tiszta az imádsághoz, márpedig a körömlakk már szennyezésnek min sül. A repül téren még a külföldieknek is benzinnel átitatott rongyot nyomnak a kezébe, hogy leszedjék magukról a körömlakkot. A parfümöt ugyanakkor nem tiltják, úgyhogy Janet és az anyósa beillatosították magukat, felöltötték a legszebb virágos csadorjukat, kiterítették külön e célra használt imasz nyegüket, aztán hajlongások, térdeplés és arcra borulások közepette, melyek kísér i a muzulmánok dallamos imájának, rákezdtékŐ „Allah neve legyen áldott, a teremtés ura, az együttérz , a könyörületes, az utolsó ítélet királya... a mi egyetlen urunk, akihez segítségért fohászkodunk... Vezess minket az igaz úton, azon az úton, amelyen kegyeltjeid járnak, és nem azon, amelyen azok haladnak, akik neked csak bánatot okoznak." A férfiaknak olyan hangosan kell mondaniuk az imát, hogy valaki, aki a közelben tartózkodik, meghallja. A n knek, akiknek a hangját szexuális ajzószernek tartják, suttogniuk kell. Mohamed minden évben jelentkezett a sorsolásra, amelynek a nyertesei részt vehettek az évi háddzson. Háddzs hava a ramadán tisztító havát követi. Ezeken a napokon minden évben vagy kétmillió muzulmán indul Mekkába a világ minden tájáról rituális, egyszerű, fehér öltözékben. Mivel az irániak politikai hozzáállását a valláshoz a szaúdiak nem nézik,jó szemmel, Szaúd-Arábia szigorú kvótában szabja meg, hogy hány iráni zarándokot enged be évente. Mohamed Janettel és az anyjával készült az útra 1993-ban. De Janet, miután tanulmányozta, miféle

kötelezettségekkel jár a zarándokút, úgy határozott, hogy inkább otthon marad. - Sokkal többr l van szó, mint körbejárni a Kába kövét és bocsánatért imádkozni Arafat síkságán - mondta. A zarándokoknak meg kell tartóztatniuk magukat a szexuális érintkezést l. - Elég ha az ember rá gondol, már az is tönkreteheti az egész háddzsot.- Továbbá szó nem lehet ideges szóváltásról vagy rosszindulatú gondolatokról. - Nem hinném, hogy eléggé átszellemült vagyok ahhoz, hogy kell képpen végigcsináljam. - Ehelyett felajánlotta helyét Mohamed lánytestvérének, aki boldogan beiratkozott egy speciális háddzs kurzusra, hogy megfelel módon felkészüljön az eseményre. Mamoudzadehék életének majd minden hetét kitöltötte vala-mi vallásos ünnep, ami születés, eljegyzés, házasság és temetés köré csoportosult. A családnál tett egyhetes látogatásom al-kalmával két halálesetb l rengeteget megértettem az iráni élettel kapcsolatban. Meghalt Mohamed dédnagynénje, egy kilencvenéves mátri-árka. Együtt indultunk a Shabba Haftra - a Hetedik Éjszakára - ez a rituális gyász estéje, amelyre egy héttel az elhalálozás után kerül sor. Az asszonynak annyi gyereke, unokája és dédunokája volt, hogy a gyülekezet nem fért el a házban, igénybe kellett. venni az egyik szomszédét is. Mindkét házat fekete kreppel vonták be, az udvart végigterítették sz nyegekkel, rá párnákat tettek, és foszforeszkáló fényekkel világították meg. Mohamed leparkolt a kocsival, azzal különváltunk - arrafelé indult, ahol a férfiak gyülekeztek a szomszéd házában, mivel a szomszédok általában a férfiaknak adják kölcsön a házukat, mert az asszonyok többnyire magukkal hozzák a kisgyerekeket is, akik esetleg rendetlenséget csapnak. Janet és én az asszonyokhoz és gyerekekhez csatlakoztunk, akik a halott házának nappalijában zsúfolódtak össze. A szomszédban, a férfiaknál egy mullah olvasott fel a

Koránból, hangját er sít k hozták az asszonyok gyülekezetéig. Az ilyen felolvasást tartó mullahokat rendszerint kellemes hangjuk alapján választják ki, s a Korán éneke után mély, gyászos hangon rá is kezdett a mullah az anyák dicséretére. A zsúfolt helyiségben halkan sírdogáltak az asszonyok. Aztán, amikor a dal véget ért, a hangulat egy csapásra megváltozott. Cselédek hatalmas nejlonokkal fedték le a sz nyegeket és rátették a tálcákra zsúfolt bárányhúst, csirkét, rizst és zöldségeket. Az ilyen alkalmak összehozzák a családokat, de ez a Shabba Haft arra is rávilágított, hogy a tíz éve tartó háború és forradalom mennyire megtépázta ezt az iráni családot. A nappali falának közepén a halott asszony unokájának, az Irakkal folytatott háború „mártírjának" fényképe függött. A fénykép alatt a fiatalember húga ült, akit nemrégiben engedtek ki a börtönb l, miután hét évet ült azért, mert azt kiáltottaŐ „Halál Khomeinire". Bátyja, a mártír jelentette fel a Forradalmi Gárdánál. - Az az igazság, hogy ilyen s hasonló eset majd minden középosztálybeli iráni családban el fordul, ha ugyan hajlandók beszélni róla - rnondta Janet. - A forradalom itt valóban megosztotta az embereket, szenvedélyes hívei és szenvedélyes ellenz i élnek egyazon fedél alatt. -A fiatalasszony nagynénje mellett ültünk. A nagynéni mindhárom gyermekét elvesztette - kett a rendszerért, egy ellene harcolt. Egyik lánya az önkéntes n i milícia kiképzése közben vesztette életét. Amikor el ször vett részt l gyakorlaton, az automata fegyverek robajától annyira megrémült, hogy fölállt a lövészárokban, mire fejbe l tték. Egyik fia az iráni-iraki fronton harcolt, amikor eltűntnek nyilvánították. Nem mondtam meg az asszonynak, hogy ott voltam a frontvonalon, ahol a fia harcolt. Az iraki oldalról közelítettem meg, mivel az irániak nem engedték a frontra a riportern ket. Egy hatalmas iraki gy zelem délutánján értem oda és az iráni halottak szanaszét, legyekkel borítva hevertek lövészárkaikban, mint a rongyos zsákokba tömött rothadó hús. Az irakiak már

hozzáláttak, hogy meger sítsék azt a néhány métert, amit a sivatagból visszafoglaltak. Hatalmas, földrenget hadigépek görögtek végig a szanaszét hever hullákon, a homokba préselve a szétlapított emberi húst. Ilyen tetemeket lehetetlenség azonosítani. Százával, ha nem ezrével nyilváníthatják „eltűnt"-nek a homokba döngölt fiatalembereket. Az asszony második fia elvesztését viselte a legnehezebben. Az Iszlám Köztársaság végezte ki, amiért tagja volt a Nép Mu-dzsahedinje elnevezésű militáns ellenzéki csoportosulásnak. Anyja azt állította, hogy a zavaros fejű fiatalembert áldozatul dobta oda a jólszervezett csoport, melyet az irakiak támogattak, s amely agymosásban részesítette tagjait. Szerettem volna megkérdezni, hogy neheztel-e az iráni kormányra, amiért nem mutatott könyörületet a fia iránt, de Janet, aki tolmácsolt, alig észlelhet en megrázta a fejét és nem fordította le a kérdésemet. Ehelyett tapintatosan megkérdeztem, úgy érzi-e, érdemes volt a sok áldozatot meghozni. Az asszony tétovázás nélkül bólintott. - A mi falunkban döntötték le el ször a sah szobrát - mondta -, és azóta sem tértünk le err l az ösvényr l, bármit gondoljanak is maguk, nyugatiak. - Beszélgettünk a munkájáról is - a falu iskolájában tanított. Ennyi veszteség után, mondta, a tanítványaira igyekszik ügy tekinteni, mintha a saját gyerekei volnának. Néhány nappal korábban Janet és Mohamed egy másik Shabba Hafton vettek részt. Ellentétben a kilencvenesztend s mátriárkával, aki békében és id ben tért meg az Úr kebelére, ez a másik halál váratlan volt és megdöbbent . Annahita mindössze tizenhárom éves volt. A halála el tti hetekben tanára, az iskola igazgatóhelyettese rettenetesen meg-gyötörte. El ször azzal szekálta, hogy rendetlenül viseli a mag-nehét, a kámzsáját túlságosan hátraveti, s emiatt a haja ingerl en kikandikál. Egy másik alkalommal a cip jét pécézte ki, mondván, hogy egy szerény iskolás lánynak túl divatos. Aztán a tanár

felfedezte, amint néhány lány kinéz egy bizonyos tanterem egy bizonyos ablakán, amely alatt gyakran tanyáztak fiatalemberek. Annahita kés bb elmondta a szüleinek, hogy csak a közelben ült és kötögetett, amikor az ingerült tanár rajtakapta a többieket, és mindet lezavarta az igazgatói irodába egy alapos fejmosásra, aztán egyedül Annahitát abban a megaláztatásban részesítette, hogy kiállította az osztályterem elé. Mindez ramadánkor történt, és Annahita böjtölt, hajnal óta egyetlen korty vizet nem ivott. És a tanítás hátralev részében ott kellett állnia a tűz napon. Aznap este elmondta a bánatát egyik bátyjának, aki már orvostanhallgató volt. - Mindennap engem állítanak pellengérre. És ha ez így megy tovább, akkor nekem elegem van az egészb l. - A bátyja nem is sejtette, mennyire komolyan gondolja. Másnap az igazgatóhelyettes Annahita anyját szidta a lánya rossz viselkedése miatt. Közölte, hogy Annahitát el bb-utóbb kicsapják az iskolából. És minden valószínűség szerint kurva lesz bel le. Anyja keserűen kikérte magának a tanár vádaskodását, mondván, hogy Annahita még észre se vette, hogy az ellenkez nem a világon van. - Hisz ez még egy kislány - mondta a tanárnak. - Az ölembe kell ültetnem, mint egy csecsem t, és úgy kell er nek erejével megfésülnöm, annyira nem érdekli, hogy néz ki. - A vita még nem ért véget, amikor Annahita észrevétlen eltűnt az iskolából, hazament, felmászott a házuk tetejére, és onnét levetette magát. Néhány nap elteltével egy másik lány, akit szintén a hidzsáb és a szexualitás miatt gyötörtek, hasonló módon vetett véget az életének. A zsebében megtalálták Annahita újságból kivágott fényképét az öngyilkosságáról szóló beszámolóval. A két eset nyomán hetekig tartó önvizsgálat következett az iráni médiában. - Iskolába küldjük gyerekeinket, és merész álmokat szövünk, hogy mi minden lesz bel lük - ez volt. a f címe egy öngyilkosságokkal foglalkozó cikknek a Mai n című folyóiratban. Hol tévedünk rossz útra? - teszi fel a kérdést a cikk. Mint a témával foglalkozó

cikkek általában, ez is a túlságosan szigorú tanárt teszi felel ssé a történtekért, és hiányolja a tanárok hiányos gyermeklélektani felkészültségét. Azt senki fel nem vetette, hogy vajon az iszlám terhét nem teszik-e túl korán és túl meger ltet en a kislányok még gyönge vállára. Amikor Janet kislányával, Leilával megismerkedtem, épp ki-lencesztend s volt - ez az a kor, amikor a leánygyermek magára veszi vallásának teljes felel sségét. Iránban a kilencéves leánynak kötelez a teljes hidzsáb viselete, hajnalban kell kelnie, imád-koznia és ramadánkor napközben böjtölnie. A fiúknak, akiket éretlenebbnek tartanak, csak tizenöt éves korukban kell elkez-deniük az imádkozást és böjtölést. Amikor Khomeini visszatért Iránba, eltörölte a sah 1975-ben hozott családvédelmi rendeletét, amely megtiltotta a gyermekkorban történ férjhez adást, és a többnejűséget. Manapság Iránban egy kilencesztend s kislány törvényesen eléggé érett ahhoz, hogy férjhez menjen. Leila Iránban n tt fel, de minden második nyarat a nagy-szüleinél töltött Missouriban. Kansas Cityben felszabadultan együtt játszott a hasonkorú amerikai gyerekekkel. Odahaza azonban rázáródott az udvar magas kerítése. Amikor velük átellenben egy autószerviz nyílt, a kislány nem biciklizhetett többé. - Mindig fiatalemberek jönnek ide, hozzák a kocsijukat javítani - magyarázta Janet. - Ha itt kerekezik az utcán a testvéreivel, megbámulják. Janet korántsem volt elragadtatva, hogy a szemközti ház át-alakult autószervizzé, de nem volt ereje csatába szállni. Arról nem is beszélve, hogy a fiatal tulajdonos hadifogoly volt Irakban, és azért nyithatott autószervizt, mert a kormány ily módon igyekezett segíteni a háborús veteránoknak. - Meg aztán - sóhajtott,Janet -, a helyi hatóságok végképp nem volnának megért ek, ha azt mondanám, hogy szeretném, ha a kislányom szabadon kerékpározhatna. Az véleményük szerint Leilának házon belül van a helye, ha van autószerviz a szemközti házban,

ha nincs. Leila már megkapta az els csadorját, lekicsinyítették a mé-retére és alul csipkeszegélyt varrtak rá. Boldogan viselte. - Azt hiszem, azért, mert feln ttnek érzi magát benne - mondta Janet. - Gondolom, szerencsésnek mondhatom magamat, amiért nem lázad ellene. -Janet aggódott, hogy az a tény, hogy az iszlám vallást választotta, végs soron milyen hatással lesz a lányára, és izgatottan figyelte a lázadás jeleit, amelyek otthonán kívül megnehezíthetik Leila életét. De ahogy Leila aranyos kislányból bájos kamasz lánnyá cse-peredett, a vallás lett az iskolában az egyik kedvenc tantárgya. Imádkozás idején élvezettel csipkel dött a bátyjával, aki tizen-négy éves létére még nem kezdhette meg a rendes napi imád-kozást. - Mami, Juszef miért nem imádkozik? - kérdezte elég hangosan, hogy a tévé el tt elmélyülten ül bátyja is meghallja. - Mert még nincs tizenöt éves, neki még nem kell - sóhajtotta Janet fásultan. - De mama, a tanárunk azt mondja, hogy ha tudja az imát és megérti, akkor imádkoznia kellene függetlenül attól, hogy hány éves, márpedig tudod, hogy Juszef tudja az imákat. Janet nem tartott többé a lázadástól, de a szűk látókörű fana-tizmustól annál jobban, ami feszültséget kelthet a családban. Janetnek volt egy amerikai barátn je, akinek a lánya olyan mély hív lett, hogy nem volt hajlandó elkísérni anyját a „szellemi fert ben poshadó" Egyesült Államokba tett látogatásaira. Leila hétköznapja azzal kezd dött, hogy imádkozott, majd következett a rituális ének, a Marg barAmrika (Halál Amerikára!). Iskolája, amely A Tudás Mártírja névre hallgatott, viszonylag haladó szellemű intézmény volt az iráni színskálán, és nem tette kötelez vé hallgatói számára a csadort. Az iskolás lányok csadorviselete komoly ellenérzéseket váltott ki, amikor egymást követték az autóbalesetek, mert szürkületkor az autósok nem vették észre a zsúfolt utcán átkel , sötét lepelbe burkolt kis

teremtéseket. Leila iskolai egyenruhája galambszürke tunika volt, amit nadrág fölött magnehhel viseltek. A lányok magukon tartották kámzsájukat, miközben a játszótéren nevetve szaladgáltak, holott az iskolából mind ki voltak zárva a férfiak - még az apák se léphettek a területére. A tanulók egy lefüggönyözött bejáraton mentek be a magas falú intézménybe, amit buzgón rzött egy id sebb biztonsági r. Odabenn a megszokott iskolai dekorációk, kivágott állatok és természetrajzi gyűjtemények váltakoztak „Halál Amerikára" feliratokkal. De az iskola hivatalosan hirdetett Amerika-ellenes hangulatának meglehet sen ellentmondott a lázas igyekezet, amivel Janet angolórájára bejutni igyekeztek. A forradalom els évtizedében az állami iskolákban nem javallották az angol nyelv oktatását, de Khomeini halála után lassan visszaszivárgott az oktatásba. Leila iskolájában két angoltanár volt, akinek az óráira állandó volt a túljelentkezés, mert a szül k mindenáron azt akarták, hogy gyerekük középnyugati kiejtéssel beszélje az angolt. - Ez egy toll! Ez egy íróasztal! Én lány vagyok! - Huszonhárom szürke magnehbe bugyolált ragyogó kis hatéves arcocska kántált egy szólamban. Janet egyesével felszólította a lányokat, hogy mondják fel az ábécét, vagy írják fel a számukra idegen latin betűket a többnyire kanyargós fárszi jelekkel telerótt táblára. Akik jól megoldották a feladatot, cukrot kaptak vagy megtapsolták

ket. Valahányszor találkoztam Janettel, azt tapasztaltam, hogy egyre jobban beleilleszkedik a közösség életébe és elégedett odahaza. Ez idáig Leila is meg rizte vallásos hitét anélkül, hogy dogmatikussá vált volna. Irán családcentrikus világában Janet és Mohamed gyakrabban volt együtt és egyenl bben osztozhatott a gyermekneveléssel járó feladatokon, mint a nyugati szül k. A péntek mindig családi hétvége volt, elvitték a gyerekeket kirándulni a közeli hegyekbe kebabsütésre, rokonlátogatásra vagy csak odahaza múlatták az id t a legújabb videofilmekkel.

- Kezdetben, amikor a férjem idehozott, gyűlöltem - mondta Janet egyik amerikai barátn je, aki egy délután beugrott teára. - Minden itt töltött percemet utáltam. - Az asszony otthagyta a férjét, és visszament az Államokba. - Odahaza elviselhetetlen volt a hajsza. A munkám elvégzéséhez minden energiámra szükségem volt. Vágyakozni kezdtem az itteni kényelmes tempó után, ahol el bbrevaló a család és az otthon, a munkáját meg úgy-ahogy elvégzi az ember. Aztán rákos lettem és rettenetesen magányos voltam. Persze, voltak rokonaim, de azok nem csinálhattak meg mindent helyettem. Egyre arra gondoltam, hogy ha Iránban volnék, a család igenis megcsinálna mindent. Mihelyt meggyógyultam, visszajöttem, és ez valóban jó világ. De az otthoni elégedettség önmagában éppúgy nem kerek történet, mint Betty Mahmoody otthoni szenvedéseinek története. Janet barátn jével, Margarettel elvesztettem a kapcsolatot. Els találkozásunk óta két esztend telt el. De egy nap ismét kapcsolatba kerültünk és meghívott az anyósa rosees-jára. A hív asszonyok számára ezek az összejövetelek - a teadélután és az ájtatos vallási tankör keresztez dése - a társasági élet középpontját jelentik. Amikor odaértem, alig ismertem meg a fekete csadorba öl-tözött alakot, aki ajtót nyitott. Margaret minden festéket eltün-tetett az arcáról és elfedte sz ke haját. Mintha sudár alakja is drámaian összement volna, egészen meggörbült. Miközben átvágtunk az anyósa kertjén, megcsodáltam a közepén álló csinos, kékkel csempézett. szök kutat. - Anyósom abban mosakszik imádkozás el tt. Az én feladatom, hogy kisikáljam, csempér l csempére, hogy egészen biztosan puk legyen - vallási szempontból tiszta. Mindennap az összes sz nyeget ki kell söpörnöm ezzel - mondta, és egy rövid nyelű szalmacsutakra bökött. - Van porszívóm, de azt nem használhatom, mert az anyósom nem biztos benne, hogy attól puk lesz a sz nyeg. Mivel áttértem,

nekem mindent jobban kell csinálnom, mint a született mohamedánoknak, csak hogy meggy zzem ket, már nem vagyok mocskos hitetlen. - A hangja fáradt volt és megkeseredett. Nyoma se volt a nagy szájának és pimaszságának - mintha kimosták volna bel le a csempékkel és kisöpörték volna a sz nyegek porszemeivel együtt. Margaret bevezetett a szalonba, ahol egyetlen feketébe burkolt díszes, faragott székt l eltekintve nem volt bútor. A többi vendég - egy tucat n - a falak mentén ült, párnákon. Ahogy a mullah megérkezett, arcuk elé húzták a csadorjukat. A rnullah egyetlen üdvözl szó nélkül leült a székre és szomorú, fakó hangon kántálni kezdett. Perceken belül a legtöbb n zokogott. Margaret anyósa heves jajveszékelésbe fogott, a válla csak úgy rázkódott a fekete csador alatt. Fátyluk mögül vakon tapogatóztak az asszonyok a papír zsebkend s dobozok felé, amelyeket a földön helyeztek el közöttük. A mullah Huszein, Mohamed próféta unokájának történetét mondta el, akinek a serege árulás következtében szenvedett vereséget Karbala síkságán ezerháromszáz éwel ezel tt. Ezt a történetet minden síita kívülr l fújja. Meglepett, hogy a történet újrahallása ilyen érzelmi kitörést válthat ki. - Nem csak Huszeint siratják - suttogta Margaret, aki mellettem ült. - Mindazokat a rettenetes dolgokat siratják, ami az életükben történt - az elvetélt csecsem ket, a betegségben meghalt gyerekeket, a háborúban megölt testvéreket, a férjet, aki elvált t lük. A harmadik világban a n knek van elég okuk a sírásra. A mullah monoton hangja crescendóba ment át, majd hir-telen elhallgatott. Amilyen váratlanul megjelent, olyan hirtelen állt fel és hagyta el a helyiséget. Abban a másodpercben, hogy kilépett az ajtón, a n k letépték magukról a csadort. Alatta gyöngyökkel, arannyal ékesített ragyogó selyemruhát viseltek. Egy tucat beszélgetés indult meg abban a minutumban. Margaret felpattant és kisietett a konyhába, majd újabb és újabb tálakkal tért

vissza, gyümölccsel, apró, ropogós uborkával, édes süteménnyel és teával. A vendégek gondosan elkészített frizuráikat igazgatták, rendbe hozták egymás elken dött szempillafestékét, majd cukrot tettek apró teáspoharaikba. Egy id után felálltam, hogy telefonon taxit rendeljek. Né-hány perc elteltével, amikor megszólalt a telefon, Margaret oldalba bökött és az anyósa felé intett, aki óvatosan, a csadorja végébe burkolva emelte fel a hallgatót. -A „mocskos hitetlen" miatt van, amir l beszéltem - suttogta Margaret. - Mivel nem vagy muzulmán, nem bírja elviselni, hogy megérintsen olyasvalamit, ami az el bb még a te kezedben volt. El bb le kell sikáltatni... velem. - Kész szerencse, hogy Margaret anyósa nem tudta, ráadásul zsidó is vagyok, különben meglehet, hogy úgy, ahogy van, kihajította volna a telefont. Az irániak annyira rettegnek, hogy beszennyez dnek a zsidóktól, hogy egyszer, még jóval az iszlám forradalom el tt a kormány rendeletet hozott, hogy ha esik, a zsidók nem mehetnek ki az utcára, nehogy a testüket ér es víz belekerüljön a csatornába, amelyben a muzulmánok imádkozás el tt mosakodnak. Miután Margaret mindent felszolgált és teljesítette a sarok-ban felpárnázott, fonnyadt anyósának utasításait, intett, hogy kövessem a szobájába, hogy végre négyszemközt beszélgethes-sünk. A „szoba" mint kiderült, egy keskeny alkóv, amit vékony függöny választott el a f szalontól. Majd kétéves fiával együtt lakott az alkóvban. Hely nem volt és lehet ség a meghitt beszélgetésre még kevésbé. A férje hosszú üzleti útra ment Amerikába és ahelyett, hogy t magával vitte volna, hogy a szüleit meglátogathassa, otthon hagyta, hogy az anyját és a n vérét kiszolgálja. - Anyám nincs elragadtatva - mondta. - Felhív telefonon és megkérdiŐ „Már megint a rokonait szolgálod?" Tudja, hogy halálra dolgoztatnak. Azt akarja, hogy hazamenjek. Margaret kikísért a házuk mögötti sikátorba, ahol a taxira

vártam. A szomszédok konyhái mind oda nyíltak és a leveg megtelt a perzsa konyha aromáinak illatával. Ahogy a taxi lassan közeledett, megkérdeztem, miért nem fogadja meg az anyja tanácsát és megy haza egy id re. Margaret kihúzta görnyedt hátát és öklével a veséjébe bokszolt. - Nem tehetem - mondta. - A férjem nem akarja. - Márpedig csak írhatta alá a papírokat, amelyek lehet vé teszik, hogy elhagyja az országot. Miközben integetett, láttam, hogy az anyósa megjelent az ajtóban. Margaret a fejéhez kapott, s kiszabadult sz ke fürtjeire visszarángatta a kend jét.

6. fejezet

A DZSIHÁD A N KRE IS VONATKOZIK

„Ti hív k! Ha segítitek Allahot, is megsegít benneteket és meger síti lábatokat. "

A KORÁN A HÁBORÚ FEJEZETE

Kezdetben Hadra Davisht meglehet sen zavarta, hogy hasra kellett feküdni a géppuska mellett. -Azon tűn dtem, vajon az egyenruhám eléggé eltakar-e. Nem sétál-e el mögöttem egy férfi? De öt hónap múlva, amikor osztályels ként végzett az Egyesült Arab Emirátus katonai akadémiáján, Hadra Davish megtanulta, hogy csak és kizárólag a célpontra összpontosítson. Megtanult bánni az M-16-os rohamlöveggel, az orosz rakétairányítású gránáttal, a többcélú géppuskával, a kézigránáttal és a 9 mm-es pisztollyal. Tudta, hogy kell kötélen leereszkedni a lebeg helikopterb l vagy éjszaka felderít

rjáratokat vezetni a sivatagban. 1992-ben volt az els n az Arab-öböl menti arab országokból, aki tiszti kiképzésre jelentkezett a Sandhurst brit katonai akadémián. Ezen maga lep dött meg a legjobban. Hadra 1967-ben szü-letett az egyik legkonzervatívabb muzulmán társadalomban. Azokba n az id kben az emirátusban él n k a legnagyobb elzárt-

ságban éltek. Az otthonukon kívül hosszú fekete abaját és az arcuk el tt fátylat viseltek. Sok asszony még odahaza is burká-ban járt, ez a fekete-arany vászon- vagy b rmaszk a szem kivételével mindent eltakar. Hogy a lányukat lányiskolába küldjék, még azt is veszedelmes lépésnek tartották: alig egy évtizeddel korábban a konzervatív családok nem hagyták volna, hogy a fiuk olyan lányt vegyen feleségül, akinek az arcát bárki is látta, lett légyen az férfi vagy n - már legalábbis a családtagokon kívül. Hadra családja volt annyira haladó gondolkodású, hogy lá-nyukat iskolába járatták, és utána engedélyezték, hogy fogyatékos gyerekekkel foglalkozzon - ez a munka nem járt azzal a veszéllyel, hogy férfiakkal kerül kapcsolatba. Munkába menet és jövet köpenyszerű abaját és niqab-ot vagy arcfátyolt viselt. - Soha nem tiltakoztam - mondta. - Az igazat megvallva, még ma is szívesebben viselem, ha tehetem. Csak épp egy katona számára ez teljességgel lehetetlen. - Most terepszínű katonai kezeslábasban jár, amelynek a fels része laza és b , hogy idomait eltakarja. Katonasapkája alatt kend t teker szorosan a hajára. Hadra azért lett katona, amiért a legtöbben: - Szeretem a hazámat- mondja. -Nem akarom, hogy elpusztítsák. -1990-ben Hadra borzadva nézte, hogyan rohanja le Kuvaitot a szomszédos Irak. Kuvait javarészt külföldi zsoldosokból álló gyönge had-serege percek alatt megadta magát. Kuvaiti menekültek árasz-tották el az emirátust, pusztulásról és er szakról meséltek. Az Egyesült Arab Emirátus Kuvait tükörképe: gazdag, kicsi és a zsarnokok számára igen vonzó. Az emirátus elnökének, Zajed sejknek a palotájában azon törték a fejüket a stratégák, hogy hogyan emelhetnék az ötvenezer f s, férfiakból álló kis hadsereg morálját. Az emirátusnak végül is félmillió állampolgára van mindössze. Zajed felesége, Fatima sejka azzal érvelt, hogy a kis állam nem engedheti meg fele lakosságának elvesztését. Radikális javaslattal állt el Ő n ket kell toborozni. Fatima sejka nem az els és nem is az egyetlen felesége volt a

sejknek, aki azel tt, hogy az emirátus modern állammá alakult, törzsi vezér lévén, a prófétához hasonlóan gyakran n sült, hogy békeszerz déseit és politikai szövetségeit házasságai révén is meger sítse. A feleségek néhány évig rendszerint vele maradtak, azután a sejk elvált, és meglehet s vagyonnal és nagy tiszteletben visszaküldte ket a családjukhoz. Fatima azonban megnyerte a sejk szívét, ráadásul kivívta nagyrabecsülését, aminek következtében hivatalosan az emirátus first ladyje lett. Gyermekként lett a sejk felesége, és a Korán ismeretén kívül alig oktatták valamire. O azonban, élve a palotában fellelhet lehet ségekkel, műveltségre tett szert, megtanult angolul, és elsajátította a klasszikus arab nyelvet is. 1973-ban alapította meg az Ébred Asszonyok Abu-Dzabi Társaságát, azzal a céllal, hogy felszámolja az írástudatlanságot és kereskedelemre tanítsa az asszonyokat. Az 1990-es évekre azonban még alig akadt n i munkaer . Maroknyian vállaltak olyan munkát, amelynek során férfiakkal kerültek kapcsolatba. Egyikük, a sejka barátn je, egy Hessza al-Kaledi nevű élharcos, az els épít mérnökn . A sejka Zajed egyetértésével felkérte Hesszát, hogy oldja meg az els katona-lányok toborzásával járó problémákat, és békítse meg a vallási vezetést a lányok gondolatával. Hessza egy év szabadságot vett ki a Közművek Minisztériu-mából, és azon nyomban nekiült iszlám történelmi tanulmá-nyainak. A dzsihád forgott kockán, vagyis a muzulmán közösség védelmére és hitének terjesztésére indított szent háború. A dzsihád minden muzulmán számára kötelez , de különböz formákat ölthet. A nyugatiak szemében a dzsihád egyenl a terrorcselekményekkel, amelyeket széls séges iszlám csoportok hajtanak végre, holott a hit tanítása és a tanok terjesztése a példamutató életmódon keresztül szintén a dzsihád egyik meg-nyilvánulási formája. A n k szerepe a dzsihádban már a próféta idején is téma

volt. A hit kialakulásának els esztendeiben, amikor a muzulmán közösségnek meg kellett harcolnia azért, hogy elfogadtassa magát a már kialakult, ellenséges vallási csoportokkal, voltak asszonyok, akik részt vettek a küzdelemben. A gy ztes katonákat az Úr megáldotta, és a legy zött ellenségt l szerzett hadizsákmánnyal gazdaggá tette. A hadísz megörökítette a próféta és egyik követ je között lezajlott. párbeszédetŐ „Én a n k követeként kerestelek fel. Ez a dzsihád a férfiak számára kötetez . Ha gy znek, világi javakban részesülnek, és ha veszítenek, tovább élnek az Urukkal, aki gondjukat viseli. De mi, muzulmán asszonyok, kiszolgáljuk

kető ezért nekünk mi jár?" Mire Mohamed így válaszolt: „Vidd hírül az asszonyoknak, akikkel találkozol, hogy a férjük iránti engedelmesség és az

általuk kifejezésre juttatott elismerés egyenértékű a dzsiháddal." Az emirátus muzulmán vezet i erre a hadíszra hivatkoztak, amikor a katonalányok toborzása ellen érveltek. De Hessza al-Kaledi történelmi tényekre hivatkozva bizonyította, hogy az asszonyok igenis harcoltak Mohamed oldalán, és tettükért elismerésben is részesültek. Nuszajbah bint Kaab talán mind közül a legismertebb n i harcos, mert az uhudi csatában megmentette Mohamed életét. Amikor a muzulmánok seregét szétverte a rohamozó ellenség, a között a tíz harcos között volt, akik állták a sarat és saját testükkel védték a prófétát. Az asszony a próféta védelme közben tizenhárom helyen sebet kapott; egy csaknem végzetes kardcsapás a nyakán érte, és több mint egy esztendeig tartott, amíg meggyógyult. A csata másnapján inkább volt halott, mint eleven, de amikor meghallotta, hogy Mohamed önkénteseket keres, akikkel üldöz be vegye az ellenséget, megpróbált felkelni és jelentkezni a hívó szóra, de a vérveszteségt l elájult. Egy kés bbi ütközetben egyik kezét vesztette el. Mohamed igen nagyra becsülte Nuszajbah er feszítéseit. Gyakran meglátogatta, és a házában vacsorázott.

A muzulmánok legjelesebb ellenz i között is akadtak n k. A hírhedett Hind bint Utbah, a mekkai vezér felesége félelmetes jelenség volt az uhudi csatatéren; háborús költeményeket üvöltött, hogy az övéit kitartásra buzdítsa és az ellenséget megalázza. Egyik Mohamed-ellenes éneke fennmaradt, szabad fordításban ilyeténképpen hangzik:

Nem kérünk a mihasznából! Az Istenét tagadjuk! Hitét utáljuk és gyűlöljük! Omár, Mohamed n gyűlöl helyettese ezzel a kegyetlen, leleplez mondókával vágott vissza:

Legyen átkozott Hind

A Hindek között a legel kel bb, , akinek hatalmas a csiklója,

Hogy legyen átkozott t le a férje

Hindet azonban nem lehetett megfélemlíteni. Amikor a mekkaiak legy zték a komoly veszteségeket szenved muzulmánokat, Hind keresni kezdte a halottak között azt az embert, aki egy korábbi ütközetben megölte az apját. Mikor a tetemet megtalálta, kivágta a férfi máját, lenyisszantotta az orrát, és fülét felfűzte karperecnek, így állt ki egy sziklára, és gy zelmi verseket üvöltött, miközben Mohamed feleségei és a többi mu-zulmán asszony a halottait igyekezett biztos helyre menekíteni, miel tt még a többit is megszentségtelenítik. A muzulmán asszonyok csatatéren tanúsított bátorságáról történetek keringtek. Mohamed nagynénje, Szafíja volt az els muzulmán asszony, aki megölt egy ellenséget a csatatéren; Aszma bint Jazid kilenc férfit ölt meg az ellenség soraiból a jarmouki ütközethen. Khavla bint al-Azvar szorosan az arcára húzott köpönyeggel ment a csatába. Mikor az ellenségre támadt, a jelenlév k egymást kérdezgették, vajon ki lehet az a bátor férfiú,

aki a próféta mellett lovagol. Mohamed halála után a n k továbbra is részt vettek az ütközetekben. Amikor a muzulmánok megtámadtak egy perzsa kiköt t, egy csapat n Azdah bint al-Harith vezetésével zászlót csinált a köpönyegéb l, és falanxban menetelt az ellenség felé, amiért is azok azt hitték, hogy az ellenség friss er sítést kapott. Ezekkel a példákkal felfegyverkezve Hesszának lassan, de biztosan sikerült meggy znie az új n i katonai akadémia el-lenz it. - Megkérdeztem t lük, ha akkor nem volt tilos, miért kellene annak lennie ma? - Még a konzervatívok sem mondhattak ellent a próféta példájának. Egy kérdés azonban újra és újra fölvet döttŐ Ki fogja kiképezni a n ket? Az emirátus csak férfi kiképz tisztekkel rendelkezett, ami természetesen szóba se jöhetett. Egy férfi kiképz tiszt nem felügyelheti lefátyolozatlan n k fizikai er nléti edzéseit, nem mehet be a n i barakkokba, hogy fegyelmet tartsonő nem érhet hozzá egy n höz, hogy megigazítsa a fegyverét. A felelet nyilvánvaló volt mindenki számára, aki végignézte a közeli Szaúd-Arábiába leszálló amerikai csapatokat. Az ame-rikai hadseregben n k kísérték a csapatokat a repül n, n k tar-tották karban a tüzérségi ütegeket és szállították a muníciót a frontvonalra. Az emirátus megkérdezte az Egyesült Államok hadseregét, hogy kölcsönadnának-e néhány tapasztalt asszonyt, aki irányítaná a kiképz tábort. Fort Bragg kiválasztott tíz szak-ért t, akiknek az átlagos szolgálati ideje tizennégy év volt. Pa-rancsnokuk, Janis Karpinski rnagy már Szaúd-Arábiában szolgált. Miel tt munkához láttak, Hessza megszervezte, hogy az amerikai katonalányok legalább két napot egy emirátusbeli családnál töltsenek, hogy valami fogalmat alkothassanak arról a kulturális háttérr l, amelyb l az önkéntesek jönnek. Tracy Borum, a katonai rend rség kapitánya a Tennessee állambeli Nashville-b l nagyon ideges volt, amikor egy emirátusbeli tiszt

hatalmas házába érkezett. - Attól tartottam, majd a nyugati n t fogják látni bennem, aki betör az otthonukba, és szembe-helyezkedik az életmódjukkal. - Ehelyett kiderült, hogy nagyra becsült vendégként bántak vele. Tevehússal vendégelték rneg („édes és kissé zsíros"), felpróbált egy burkát („fura érzés - mintha el akarnék rejt zni valaki el l"), és végignézte, hogyan illatosítják magukat az asszonyok hosszú köntösük alá dugott ég tömjénnel („azt hittem, rögvest tüzet fognak"). Eközben Hessza a hirdetésekre válaszoló ezerkétszáz n i önkéntes jelentkezési ívét tanulmányozta. Kiválasztott hetven-négy, tizenhét és harmincegy év közötti n tő volt köztük hat -elemis végzettségűt l f iskolai diplomásig mindenféle. - El ször megpróbáltam kiszűrni azokat, akiknek kicsi gyerekük van - mondta - , de ez lehetetlennek bizonyult. - Az emirátusban a n k még most is nagyon korán mennek férjhez, és mihelyt lehet, szülni kezdenek, úgyhogy majd mindegyik megfelel korban lév asszonynak kisgyereke volt. De mivel nagy családban éltek, a legtöbb háztartásban akadt elég anya és nagynéni, aki vállalta a gyerekek gondozását. Hessza rájött, hogy a legtöbb jelentkez nek vagy a bátyja, vagy az apja már katona. A kiválasztott csoportba hét testvérpár is bekerült. Az Egyesült Államokból érkez kiképz tisztek három csapatra osztották a n ket, s e közben el ször szét akarták választani a testvéreket, végül mégis úgy döntöttek, hogy együtt hagyják ket, mert kiderült, hogy a leánytestvérek komolyan ösztönzik egymást, így a teljesítményük is jobb. A n k közül egyik sem volt fizikailag aktív, és legtöbben soha egyetlen éjszakát sem töltöttek még távol az otthonuktól. Tracy Borum nem felejtette el, hogy mennyire félénkek voltak. Miután gyerekkoruktól arra a koráni el írásra nevelték ket, hogy „süssék le a szemüket és legyenek szerények", a n k most azon kapták magukat, hogy rájuk rivallnak, húzzák ki magukat és nézzenek a tiszt szemébe. - Els alkalommal végig kellett mennem el ttük, és sorra fölemelnem az állukat, hogy a szemembe

nézzenek - emlékezik Tracy. Ugyanakkor az amerikaiak is kénytelenek voltak változtatni a kiképzési módszerükön. - A kiképz tisztek, akik rájuk ordí-tottak, hogy igazodjanak vagy takarodjanak a barakkba, halálra rémítették szerencsétlen asszonyokat - idézi fel Janis Karpinski. - Az amerikai önkénteseket ez nem éri váratlanul, mivel mind látták már filmeken, hogy hogy megy ez. - A kiképz tisztek arra is rájöttek, hogy ha áradozva megdicsérik azt az önkéntest, aki jól végzi a feladatát, azzal többre mennek, mint ha megdorgálnák azt, aki rosszul végzi. A n ket arra nevelték, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek, vonta le Tracy Borum a következtetést - ezért megpróbáltunk olyanokká válni, akiknek szívesen a kedvükben járnak. - A változtatások közé tartozott még, hogy a kiképzési id nél tekintettel voltak az imaórákra, és ramadánkor éjszakára id zítették a nehéz fizikai meger ltetést igényl gyakorlatokat, amikor a n k végre ettek az egész napi böjtölés után. Janis Karpinski és néhányan a kiképz tisztek közül a csapatukkal böjtöltek. - Kifejezésre akartam juttatni, hogy összetartozunk, ugyanakkor pontosan tudni akartam, milyen a fizikai állapotuk. Ha valamelyikük azt mondta, képtelen végigfutni a négy mérföldet, azt feleltemŐ „Már miért is ne volnál képes, hiszen mi is végig tudjuk futni, pedig veletek böjtöltünk." Ramadán kivételével a nap minden reggel fél hat tájt az imá-ra szólítással kezd dött. lma után az önkéntesek fekete me-legít ben felsorakoztak edzésre. - Végigcsináljuk az edzést, miel tt bármelyik férfi tiszt megjelenne - mondta Tracy. Így az önkéntesek fedetlen f vel mozoghattak, bár a kend jüket a derekukra er sítve készenlétben tartották, hátha szükség lesz rá. Mindössze tizenöten morzsolódtak le a kurzusról. Néhányan a katonai iskolában dolgozó férfiak jelenlétét nem bírták elviselni. Mások sóvárogtak a családjuk után, vagy hiányzott a cselédjük. Akik maradtak, azok viszont egészen kivirultak. Kezdetben az

amerikai kiképz k lejjebb vitték a mércét, mivel olyanokkal álltak szemben, akiknek addig még csak a zöldségesig sem kellett elmenniük, nemhogy er ltetett menetre kényszerültek volna. Aztán néhány hét elteltével a mércét egyre feljebb lehetett emelni, mivel a n k már könnyedén megcsinálták a napi száz fekv támaszt. Az egyik önkéntes huszonkét kilót adott le az öt hónapig tartó kiképzés során. Ahogy 1991 májusában a munka a végéhez közeledett, „lát-tuk, hogy végbemegy bennük ez a hatalmas változás" - mondja Janis Karpinski. -Az utolsó harminc napon csak kihúzott vállal és magasra emelt f vel láttam ezeket az asszonyokat. -Amikor Hadra Davish szabadságot kapott, hogy meglátogassa a családját, azok megdöbbenve tapasztalták, hogy mennyire megváltozott. - Azt mondták, túl sok mindenben megváltoztam, a járásomtól kezdve egészen addig, ahogyan beszélek velük -mondta. - Egyeseknek tetszett, másoknak meg nem. - Hadra a barátn it tudta a legnehezebben meggy zni. Ültek aranyozott szalon-jaikban, miközben külföldi cselédlányok adogatták körbe az édes süteményeket, és beleborzongtak a gondolatba, hogy Hadra lövészárkot ás és éjjeli rséget áll a sivatagi táborban. - Egyre azt hajtogatták, hogy „Ki kell másznod bel le, rettenetes hibát követtél el." De én tudtam, hogy helyesen határoztam. Ezenközben az emirátus hadseregének rangid s tisztjei se-hogyan sem akartak hitelt adni a n i önkéntesek nagyszerű eredményeinek. Mohamed Nasszer alezredes, az akadémia pa-rancsnoka ugyan elismerte, hogy kezdett l fogva közönyös volt a n i harcosok kiképzésével kapcsolatban. - Ha nagyobb lenne az ország népessége, jobban örülnék, ha az asszonyok odahaza maradnának - mondta. De a képességeikr l alkotott véleményét lassanként kénytelen volt megváltoztatni. Kezdetben nem akarta elhinni, hogy milyen jól céloznak a n k. - Ha az ember azt látja, hogy negyvenb l harmincnyolc talált, mégiscsak meglep dik - mondta. Végtére is a lányok olyan környezetben n ttek fel,

amelyben még egy játék puskával sem vettek célba semmit. Az alezredes eltűn dött, hátha a n i akadémia új l állásainak rossz építése miatt olyan jók az eredmények. Hogy a végére járjon, átirányította a n ket a férfiakadémia céltábláihoz, és utasította

ket, hogy ismételjék meg a vizsgát. Elképedten tapasztalta, hogy egyik golyó a másik után találja el pontosan a céltábla közepét.

Miel tt a Közép-Keletre mentem, minden vitában valahogy a háborúellenes oldalon találtam magam. Hiába a kiáltó ellenpélda (Golda Meir, Margaret Thatcher), szentül hittem, hogy ha több n kerülne hatalmi pozícióba, a világ sokkal békésebb volna, mint amilyen most. Épp ezért furcsának és kissé elszomorítónak éreztem, hogy mindazon jogok közül, amelyekre egy n nek törekednie kellene, az egyetlen, amit Hadra és a hozzá hasonlók kivívtak maguknak, az az öléshez és a megöletéshez való jog. Ugyanakkor nem lehetett nem örülni annak az er nek, amit az emirátus asszonyai felfedeztek magukban, a képességnek, amit elsajátítottak és az önbizalomnak, amely mindenki arcáról sugárzott, akivel csak találkoztam a katonai bázison. Ezzel a paradoxonnal egyszer már szembekerültem Eritreá-ban, amikor egy afrikai hegytet n ásott lövészárokban kucorog-tam. Néhány száz méterre t lünk az etióp katonák bámultak minket távcsöveiken át, s azt várták, hogy valaki nálunk meg-mozduljon. A frontvonal eritreai oldalán lapuló száz-egynéhány katona között tizenöt volt a n , köztük a parancsnok is. Azok az eritreai gerilla asszonyok átéltek minden borzalmat, amit csak a háború hozhat. Egyiknek a barátn jét arcon találta egy Kalasnyikov-sorozat, és elvitte a fél állát. A másik a bajtársa kezét szorongatta, miközben annak az aknától szétroncsolt lábát érzéstelenítés nélkül amputálták. Az asszonyok szomorú tárgyilagossággal számoltak be ezekr l az esetekr l. Legtöbbjük azóta született, hogy 1962-ben kitört a harc Etiópiával, és soha nem éltek másutt, mint egy háborút visel országban. Akárcsak az emirátusban, az eritreai n k azért csatlakoztak a

gerillákhoz, mert úgy érezték, ezt kell tenniükő egyszerűen nem volt elég férfi, aki szembeszállhatott volna fekete Afrika legnagyobb hadseregének erejével. Ha valahol, hát az tár-sadalmukban még az emirátusbelinél is nagyobb volt az ellen-érzés a n i harcosokkal szemben. Az 1960-as években a n k olyan elnyomatásban éltek, hogy egy feleség csak akkor szólhatott az urához, ha feltétlenül muszáj volt. Mivel a Korán úgy tartotta, hogy a menstruáció „betegség", amely alatt a n nek tartózkodnia kell a nemi élett l és az imádkozástól, az eritreai falvakban kialakult az a szokás, hogy a menstruáló asszonyokat havonta egy hétre elzavarták otthonukból, hogy éjjel-nappal a világtól elzárva a „tisztátalanok" számára fenntartott veremben legyenek. Amikor Etiópia ellen kitört a háború, néhány asszony ra-gaszkodott ahhoz, hogy részt vegyen a küzdelemben. -- Kez-detben szükség volt rájuk, tehát nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy elutasítsák ket - mondta Csucsu Teszfamariam, aki tizenhét esztend s korában maga is fegyvert fogott. Amikor kiderült, hogy milyen bátran küzdenek, egyre nagyobb tisztelet övezte ket, és rengeteg addigi tabut megtörtek. A kétségbeejt szegénységben él eritreaiaknak alig voltak gyáraik. Mintegy a n i harcosok kényelme iránti gesztusként, szerény forrásaikból befektettek annyit egy gyárba, amib l megkezdhették az egészségügyi betétek gyártását. A fronton hihetetlenül kemények voltak a körülmények. A megfogyatkozott. és az aszály következtében alultáplált csapatok szivacsos kenyérre kent lencsekásán éltek. Els világháborús lövészárokrendszerük mérföldeken át húzódott a hegygerinceken. A majdnem függ leges sziklafalon kellett felhúzni az utánpótlást, és ebb l a munkából a n k éppúgy kivették részüket, mint a férfiak. Mindenki a földön aludt. A gerillák a legkülönböz társadalmi rétegekb l kerültek ki. Néhányan, például az egyetemi végzettségű idealisták, akik száműzetésb l jöttek haza, hogy beálljanak harcolni, magától

értet d nek tartották, hogy férfiak és n k együtt harcolnak. Mások, az egyszerű falusiak, nehezen alkalmazkodtak az új helyzethez. Iszmáil Idrissz, egy huszonhárom esztend s kecskepásztor és hív muzulmán, aki a családtagjain kívül soha n vel szót nem váltott, most egyszerre egy n t l kapta a parancsokat. - Hogy n k is harcolnak, azt kezdett l fogva tudtam, még akkoriból, amikor a kecskéimet legeltettem, hisz láttam ket - magyarázta Iszmáil, miközben egy sziklán sütkérezett a harc ritka szüneteinek egyikében. - De azt álmomban sem hittem volna, hogy egy n utasításokat adhat egy férfinak. - Iszmáil egységének parancsnoka egy tagbaszakadt, vele egykorú hallgatag n volt, a keresztény családból származó Hevit Moges, aki már tizenhárom éve harcolt a fronton. - Most, hogy a gyakorlatban is megtapasztaltam, kénytelen voltam elfogadni - mondta a pásztorfiú olyan hangon, mint aki még mindig nem tért napirendre a dolog fölött. - Amikor alig bírunk fölkapaszkodni a hegyre, legelöl rohan, a csatában a legels sorban küzd, és ha valaki megsebesül, az, aki elvonszolja a sebesültet a csatatérr l. - A karját széttárta, és a vállát vonogatta. - Ha egyszer ilyesmit tapasztal az ember, mit szólhatna ellene? Néhány nap múlva, egy este, a háborút ritka tűzszünet szakí-totta megŐ egy esküv . A harcosok mindig csoportos esküv t tartottak, mivel egyetlen pár sem engedhette meg magának a hagyományos, kecskehúsból készült ünnepi lakomát. Egy fiatal, gabonazsákba öltözött táncos - a zsákon „A Német Szövetségi Köztársaság ajándéka" felirattal - ugrált és forgott a homokon, mögötte pedig százhúsz v legény és menyasszony, mind egyforma, kopott khakiszínű egyenruhában, abban, amiben harcoltak is. A párok kézen fogva felsorakoztak és várták, hogy az egység parancsnoka felolvassa a nevüket, és férjnek, feleségnek nyilvánítsa ket. Mindegyik pár kapott egy házassági anyakönyvi kivonatot, amelyet a harcosok földalatti nyomdájában állítottak el , rajta egy idézettel az 1977-es házassági törvényb l, mely

szerint egybekelésük alapja „a kölcsönös szerelem és a szabad akarat". Ültem a homokban, és hallgattam a véget nem ér névsort. Nura Huszeini hozzámegy Hailé Gabremichaelhez. Abdullah Doud elveszi Ababa Mariamot. Muzulmánok és keresztények tucatszám házasodtak össze. - Könnyen lehet, hogy ezek a fiatalok olyan családokból származnak, ahol azt tanítják, hogy inkább vesszen éhen az ember, semmint hogy egy tálból csemegézzen egy más hitűvel - mondta Csucsu, aki mellettem ült a homokban. De a hosszú háború lövészárkaiban ezek a fiatal n k és férfiak sok jóban-rosszban osztoztakŐ rettegésben, gy zelmekben és abban, hogy hisznek az igaz ügyben. A sötétben épphogy kivettem Csucsu profilját. Szomorú félmosoly játszadozott az ajkán. - Nem minden rossz, ami a háború velejárója - suttogta. És sajnálatos módon az se mind jó, amit a béke hoz. 1994-ben visszatértem Eritreába, amely addigra majd egy éve volt független ország. A f város, Aszmara harc nélkül jutott a gerillák kezére. Minden épen maradt, a harcok során romba d lt vidékkel ellentétben; olaszos stílusban épült házai ragyogtak a sápadt, téli fényben, a terrakotta falakon elomlottak a bougainvillea skarlátszínű virágai. Az utcák tiszták voltak, és még kés este is biztonságosak. A háború alatt még az iskolai tanárok is AK-47-esekkel közlekedtek. Most senki sem viselt fegyvert, még a repül téren és a kormányzati épületekben sem. A világ egyik legmilitarizáltabb lakossága eltette a fegyvereit. El ször fordult el , hogy egy gerillamozgalom hatalomra jutott és nem korrumpálódott azon nyomban. A mozgalom vezet i még akkor is ugyanazokban az olcsó műanyag szan-dálokban jártak, amelyekben annak idején harcoltak, és az elnököt beleértve, egyikük sem kapott fizetést. Mint a többi harcos, munkájukat k is az újjáépítésnek szentelték. De a n i harcosoknak a béke nem várt csalódást okozott. Az új kormány politikai részvételi lehet séget és új,jogokat kínált

nekik, vehettek és örökölhettek földet. Ugyanakkor megtiltotta a nemi szervek csonkítását a kórházakban, és beindított egy rádiósorozatot, amelyben úgy a muzulmán mufti, mint a ka-tolikus püspök kihirdette, hogy az efféle gyakorlat nem vallási el írás. Mégis a tágabb társadalomban meghonosodott hagyomány gy zött a frontokon kialakult új kultúra fölött. A harcosok végre hazatértek a családjukhoz, akik etióp megszállás alatt élték végig a háborút. A gerillák haladó hagyományai gyakran összeütközésbe kerültek a szül k mélyen konzervatív érték-ítéletével. - Többnyire tisztelnek bennünket, megértik, hogy mi másféle körülmények között éltünk - mondta a harminchárom esztend s Rosa Kiflemariam, aki nyolc évet töltött a fronton. - De sokan azt mondjákŐ „Az akkor volt, ez meg most van, és nektek a mi szokásaink szerint kell élnetek." 1989-ben az egyik frontvonalbeli csoportházasság alkalmából Rosa feleségül ment egy gerillatársához. A fiatalok két különböz fronton harcoltak, és mindössze egy hónapig éltek együtt a béke beköszöntéig. Most a család rájuk nehezed rettenetes nyomása közepette próbáltak összeszokni. Rosa anyósa helytelenítette, hogy a fia felesége dolgozni jár, és mindenáron azon volt, hogy Rosa hagyjon fel az Eritreai N szövetség pénzügyi tisztvisel jeként végzett munkájával. - Valahányszor meglát, nyomban rákezdiŐ „Miért nincsenek gyerekeid? Miért nem maradsz odahaza?" A falun él családok fogadták el a legnehezebben a harcedzett fiatal n ket, akik katonai egységeikben hozzászoktak a teljes egyenjogúsághoz, de még a parancsosztogatáshoz is. Ezek a családok legtöbbször a válás mellett kardoskodtak, fiaiknak fiatal, kezes bárány falubeli lányokat ajánlgattak, olyan feleségeket, akik zokszó nélkül kiszolgálják ket. A feszültséget még külön növelte, ha a férj és feleség más vallású volt. A fiatal, hajadon n i harcos nehéz jöv nek nézett elébe.

Egyrészt h s volt, de ett l a falujában, ahol a szerénység és a kétségtelen szüzesség volt az el írás, még nem szükségszerűen vált kívánatos partivá. Rosa és a hozzá hasonló n k számára új harc kezd dött. - Most azért kell küzdenünk, hogy megértessük velük: minden-kinek joga van a szabad élethez. Gondolom, ez most egy újabb háború. 7. fejezet A KIRÁLYN

„Azt tapasztaltam, hogy egy n uralkodik fölöttük, és hogy mindenféle dolgot kapott és hogy egy óriási trónusa van. "

A KORÁN A HANGYÁK FEJEZETE

Az si arábiai keresked utak ma már kátyús országutak csupán. A lassan haladó tevekaraván, amelyet Mohamed Hadidzsa megbízásából hajtott a tengerparttól a szárazföld belsejében található er dítményekig, szintén a múlté. Ehelyett benzing zbe és porfelh be burkolt kamionok pöfögnek Akabából Mekkába. Ami manapság az oázist helyettesíti, az egy szürke, kibetonozott kamionpihen - sehol egy pálmafa, sehol egy szál fű. 1989 tavaszán egy ilyen helyen kitört felkelésr l kellett tudósítanom - egy Maán nevű vigasztalan, lerobbant viskóvá-rosból a jordániai sivatag kell s közepén. A jordán miniszterelnök fölemelte a benzin árát, és a maáni kamionsof rök til-takozásképpen az utcára vonultak. A felkelés az ország egész területére átterjedt, megingatva Huszeinnek, a Közép-Kelet legrégebben uralmon lév királyának szilárd hatalmát. Ehhez hasonló történetr l már vagy fél tucatszor írtamŐ egy szegény országnak segítségre van szüksége, megjelenik a Nemzetközi Valutaalap, és gazdasági reformot követel, szigorú feltételekkel,

mire az emberek fellázadnak. De ez alkalommal, miközben lekucorodtam a kiégett maáni bank egyik székének roncsára, a történet hirtelen más fordulatot vett, mint amire számítottam. Velem szemközt egy fejtet re állított iratszekrény fiókján egy ideges beduin üldögélt szutykos leplében és kaffidzsehje rojtjait babrálta. A cs cselékkel tartott, amelyik egy héttel azel tt végigdúlta a várost. -Igen, a tüntet k alacsonyabb benzinárat akarnak. Így is elég szegények, és az áremelés a gyerekük szájától vonja meg a falatot. De nem csak ezért hallatják hangjukat. - Körülnézett, hogy meggy z djönŐ valóban nem hallja senki. - Azért is kiabálnak, mert azt akarják, hogy a király váljon el a királyn t l. A legtöbb közép-keleti tudósítóhoz hasonlóan annyit én is tudtam, hogy a király egy amerikai n t vett el, de inkább a tár-sasági rovat üdvöskéjének, mint egy felkelésre szító jelszónak véltem volna. - Az embereknek itt sok kételyük van a királyn vel kapcsolatban - mondta a beduin, majd kaffidzsehjét eleresztve a zsebébe nyúlt, és el húzta a szubháját. Miközben a gyöngyszemeket zsíros ujjai között pergette, sorolni kezdte: - Szűz volt, amikor a király elvette? Valóban muzulmán? Ha igen, miért nem fedi be a haját? Igaz-e, hogy keresztény ügyeket támogat? A családja Halabból származik (a szíriai Aleppo arab neve, ahol a nagyapja született, és ahonnan Libanonba költözött) . Halabban sok a zsidó. Honnan tudhatjuk, hogy nincs-e benne zsidó vér? Azt is hallottuk, hogy a CIA alkalmazásában áll, azok küldték, hogy mételyezze meg a királyt. A beduin félt a Közel-Keleten oly igen elterjedt mumusoktól: általában véve Amerikától és különösképpen a CIA-tól; a zsidóktól, vagy ha azoktól nem, akkor a keresztényekt lő a n k szexualitásától - ebben benne foglaltatik a n „múltjától" és a jelenben tapasztalható emancipációtól, vagyis a fátyol viseletének elvetését l való félelme. Nehéz volt komolyan venni ezt a zavaros kirohanást. Ugyan-

akkor Iránban és Egyiptomban az uralkodók feleségei fáklyaviv i voltak az ellenállásnak, s bírálatuk mindenképpen baljós el jelnek bizonyult. Farah, a sah felesége és Dzsehan, Szadat neje mindketten tüntet en modern felfogású, kiemelked , reformpárti egyéniségek voltak. Mit követhetett el Noor királyn , hogy ennyi ellenérzést váltott ki az emberekb l? Férje, az ötvennégy esztend s Huszein király a Közép-Kelet nagy túlél je. Tizenhárom esztend s korában hajszál híján az életét is kioltották a gyilkos golyók, amelyeknek a nagyapja áldozatul esett. 1951-ben, tizenöt esztend s korában örökölte az ingatag trónt, túlélte a nyugati partnak - királysága felének - az elvesztését, amikor azt Izrael 1967-ben elfoglalta, 1970-ben leverte a palesztin menekültek fegyveres lázadását, és 1989-re már harmincnyolc esztendeje volt uralmon. - Végignézte mindazoknak a temetését, akik megjósolták, hogy uralma egy hétnél sem tart tovább - mondta Dan Shifton, a jordániai ügyek izraeli elemz je. Mihelyt a felkelések kitörtek, a túléléséért küzd király megtette, amit tennie kellett: menesztette miniszterelnökét, Zaid Rifait, és megígérte nyugtalankodó alattvalóinak, hogy huszonkét év után els ízben kiírja az általános választást. Érdekl déssel vártamő hogy Noorral kötött negyedik és ez idáig leghosszabb házasságát is kénytelen lesz-e feláldozni a hatalmon maradás érdekében. Amikor a lázadások kitörtek, a király és a királyné Washingtonban tartózkodtak, épp díszvacsorán vettek részt a Fehér Házban. A Noort fényes tengerészkék sifon estélyi ruhában ábrázoló fényképfelvételek, meg a szóbeszéd, hogy a díszvacsorán a húga is részt vett George Lucas filmproducer oldalán, csak tovább fűtötte a kedélyeket, és tápot adott a királyn Amerikamajmoló, kihívó viselkedését bíráló dühödt megjegyzéseknek. Korábban már benyújtottam kérelmet a palotába, hogy sze-retnék interjút készíteni a királlyal. Válaszra se igazán számítva

elküldtem egy újabb telexet, miszerint a királyn vel is szeretnék beszélni arról, miként lett a felkel k dühének céltáblája. Legnagyobb meglepetésemre majdnem azonnal választ kaptam: mindkét felség hajlandónak mutatkozott, hogy fogadjon, s t még kocsit is küldtek értem a palotából, hogy felvegyen a szállodámnál. A csadoron kívül mindig velem volt az is, amit „királyi öltö-zéknek" neveztem - tartózkodó, olasz, hajszálcsíkos selyemruha, amely mindig meglapult az útipoggyászom mélyén, és miután a szállodában gyorsan átvasalták, megfelel alkalmi viseletnek tűnt. Felöltöztem, felhúztam a magas sarkú cip met, ami az esküv m óta nem volt a lábamon, és lementem a várakozó, pisztolyt szorongató katonához, aki az ezüstszürke Mercedes kormányánál ült. A királyi palota a régi Ammán központjában, egy dombtet n áll; Ammán régi római neve Philadelphia - a testvéri szeretet városa. A királyi udvar élete egy magas vaskerítés mögött zajlik, amelynek éppen az a rendeltetése, hogy megvédje a bentieket a testvéri gyűlölködéssel szemben. Voltam már azel tt is az épületegyüttesen belül, de csak a király irodáiig, a Dívánig jutottam, ahol magas sz rmekucsmás cserkesz katonák állnak

rséget, és bús képű udvaroncok várnak királyi utasításra. Feltételeztem, hogy a találkozóra a király könyvtárnak is beill irodájában fog sor kerülni. De a kocsi elsiklott a Díván nagy lépcs feljárója el tt, és egy dohogó „Fekete Sólyom" helikopternél tett le. A király már a pilótaülésen ült. - Ugorjon be - kiáltott, majd a mögötte lev ülés felé intett. A király el renyomta a botkormányt, mire elrugaszkodtunk a talajtól, és alacsony kört írtunk le a palota és Ammán zsúfolt, sejtszerű, lapos tetejű házai fölött. Másodperceken belül magunk mögött hagytuk a várost. si olajfaligetek és a földb l bordaként kiálló napszítta fehér kövek fölött húztunk el. Ammánban a New York New York Pizza elnevezésű gyorsétkezdék és a mélyhűtött

bagelt árusító, hatalmas szupermarketek Jordániának nyugatias, ismer s hangulatot kölcsönöztek. De a modernség mintha vékony homokréteg lett volna csupán. Alatta az si, bibliai tájat benépesítették a kecskepásztor törzsi népek, amelyeknek olajfái és vérszerz dései ugyanolyanok voltak, mint hajdanán. Winston Churchill kérkedett egykor azzal, hogy egy vasár-nap délután egyetlen tollvonással hozta létre Jordániát. 1921ben egy kairói találkozón Churchill és T. E. Lawrence (Arábiai L rinc) befirkálták az am ba alakú transzjordán államot az Arab-félsziget térképére, hogy trónszéket biztosítsanak szövetségesüknek, Abdullahnak, aki az els világháborúban segítette L rincet a törökök elleni küzdelemben. Abdullah apja, Sherif Huszein, Mohamed próféta harmincötödik egyenes ági leszármazottja Mekkában és a rijazi körzetben uralkodott, amíg az al-Szaúdok rá nem törtek az északi Nejd sivatagból, és le nem taszították a trónjáról. 1951-ben egy palesztin merényletet követett. el Abdullah el-len. Elmebeteg fia, Talal két éwel kés bb lemondott. A kamasz Huszein örökölte egy olyan ország trónját, amelyben a hozzá hasonló sivatagi arabokat számban hamarosan felülmúlták a palesztin menekültek, akik minden egyes Izraellel folytatott háború után csapatostul zúdultak át a határokon. Az arab államok közül egyedül Jordánia adott állampolgárságot a nyugati partról érkez palesztin menekülteknek. De 1970 „fekete szeptemberében" Huszein ráébredt, hogy a palesztinok ellen-

rzésük alá akarják vonni a királyságát. Legy zte ket, de az összetűzés sok áldozattal járt. Bámultam az el ttem ül király véd sisakját, rajta az I. Hu-szein feliratot. Nyugaton könnyű volt a királyban egyszerűen a sima modorú, Harrow-ban és Sandhurstben végzett diplomatát látni. De idekinn sokkal er sebbnek tűntŐ se, Mohamed próféta leszármazottja, az egyházf és legf bb hadúr, a törzsek atyja volt. Az ilyen vezért szemt l szembe kell látnia népének - nem csak a

tévé képerny jén, amint a diplomaták száraz tolvajnyelvén cseveg az idegenekkel. Huszeint annyira lekötötte a külpolitika, hogy közben elveszítette kapcsolatát a néppel. És most akcióba lendült, hogy a hibát helyrehozza. Az Egyesült Államokban általában vége-hossza nincs a cso-dálkozásnak, amikor egyik-másik külföldi szövetséges haverjukat megbuktatják. Feltételezem, hogy részben azért, mert ezeket az embereket csak a Nyugattal fenntartott kapcsolataik szemszögéb l látták. Hogy hogyan vélekedik róluk a saját népük, az a hatalmas tömeg, amelynek a legnagyobb zsarnokok is ki vannak szolgáltatva, arról egyszerűen sejtelmünk sem volt. Miközben Huszein leszállt egy sivatagi város peremén, a várakozó tömeg skandálása még a gép robaját is túlharsogta. „Bil rub, bil damm... " (Lelkünket és vérünket... áldozzuk érted, Ó, Huszein! ) A kavargó porban kezüket-lábukat törték, hogy a királyt láthassák. A tömeg el rezúdult, neki a katonák által vont kordonnak; a katonák ütötték-verték fejüket-vállukat, mintha a nemzet halálos ellenségeivel volna dolguk. A király, többnyire komor, szürke jelenség, most csak úgy ragyogott, amint levette fejér l a véd sisakot, és piros-fehér kaffidzseht húzott kopaszodó fejére. A tömeg közé vetette magát. Én is kikászálódtam a helikopterb l, és azon nyomban messze sodródtam t le és az t szorosan körülvev test reinek gyűrűjét l. A tömeg mint egy egységes, tébolyult egész össze-zárult a király mögött, és vitte el re. Ereztem, hogy engem épp az ellenkez irányba rángatnak. Hallottam, hogy sercegve szakad a selyem, amint királyi öltözékem fennakad egy beduin t rének markolatán. A szokatlan magas sarkú cip ben billegve igyekeztem talpon maradni. A király test rei közül észrevett az egyik tagbaszakadt katona. Átkozódva vágott ösvényt a tömeg-ben, és fél kézzel megragadott, miközben a másikkal tovább mérte jobbra-balra a csapásokat, majd a forgatag nyugalmasabb közepébe vont, ahol kollégái tartották a frontot a király körül.

A tömeg ellenállhatatlanul egy sátorsor felé sodort minket. Ahogy közeledtünk, gurgulázó hörgés nyomta el a hangos kántálást. Épp a király el tt roskadt térdre egy teve; úgy ment ki bel le a szusz, mint valami felfújható gyerekjátékból, majd lassan elterült és saját vérébe toccsant. Az állat hosszú nyakának kanyarulata fölé a mészáros rituális t re a mosoly paródiáját rajzolta. Ahogy azt a hagyomány megkövetelte, a király átgázolt az áldozati vértócsán, én a test rök fedezete alatt utána. Napok elteltével, amikor kicsomagoltam a cip met, még mindig láttam a sarkán a vérdagály rozsdafoltját. Egy fekete kecskesz r sátor árnyékában egy fehér köntösbe öltözött törzstag hosszú nyakú kannából reszketeg kézzel kávét töltött egy fületlen csészébe. Er sen remegve ajkához emelte a tartalmát és kiitta, bizonyítandó, hogy nem mérgezett. Azután, még mindig remegve, töltött a királynak. Az egész hosszú, izzó nap olyan volt, mintha Az ezeregyéjszaka meséi-be csöppentem volnaŐ egy mezítlábas költ a királyt dics ít verseit adta el ő egy fekete fátyolt visel , kékre tetovált arcú beduin öregasszony petíciót nyomott a király kezébe; a király ebéd közben, amint kézzel kotorászik a rizságyra he-lyezett g zölg bárányfejek közöttő törzstagok, olyan vének, hogy bármelyik akár az apja lehetne, a király vállát, orrát csókolgatják alázattal, ugyanakkor a sivatagbeli egyenl sdihez ragaszkodva, kunjá-ja szerint Abu-Abdullahnak szólítják. Számon tartani nem bírtam, hány települést kerestünk fel, egyikr l a másikra helikopterrel szökkenve át, miközben a nap el rehaladtával a király komorsága egyre oldódott. Kés délután szinte meglep dtem, amikor a helikopter végre ismét Ammánban szállt le, és a király halkan megkért, hogy csatlakozzam hozzá an-Nadvában, a rózsaszínű k palotában. - Noor már vár ránk - mondta. A hatalmas ajtón belépve diszkréten az illemhely felé irányí-tott, majd antik puskákat és kardokat tároló vitrinek sora el tt

elsietett a süpped s perzsasz nyegeken, fel a hatalmas lépcs -soron, kettesével véve a fokokat, mint egy fiatal fiú. Lemostam arcomat az aranycsapból el szök forró vízzel, és nekiestem szél tépázta, homok lepte hajamnak a ragyogó már-ványkomódra odakészített aranyhátú hajkéfével. Amikor ki-léptem, a királyn jött lefelé a lépcs n hosszú, szilvakék és mattarany csíkos palesztin ruhában. Élénkebb aranyban játszó haja laza fürtökben omlott a hátára. Rendkívüli jelenség volt, karcsú és nagyon magas -, legalább tizenkét centivel magasabb a férjénél. A hivatalos fényképeken mindig úgy állították be, hogy alacsonyabbnak lássék a királynál. Törtem is a fejem, hogy vajon a férfit állították-e zsámolyra vagy az asszonyt egy gödörbe. Mosolyogva kezét nyújtotta, és határozottan, amerikai mód-ra megszorította a kezem. - Kérdeztem felségét, hogy van, és azt mondta, kicsit poros lett - kezdte. - Pedig én nem is látom porosnak. Beszélgessünk a kertben. Az. a legkellemesebb hely a házban. 1970-ben az összes fönti ablakra golyóálló üveget tettek. Odabent klausztrofóbiás érzése lesz az embernek. Kisuhant el ttem a franciaajtón át egy teraszra, ahonnét vi-rágágyásokra és zöld gyepre nyílott kilátás. A délutáni napfény arany pászmákban hullott a kertre. Az illatos jázminbokor mellé állított székek felé tartottunk. A térdemre fektettem a jegyzetfüzetemet, amikor leültünk. - Magának asztalra van szüksége - mondta a királyn . Megpillantott egy kovácsoltvas kerti asztalt a pázsit túlfelén, odament, és maga kapta fel, el-hessegetve a zavart inast, aki a segítségére sietett. Sportos alkat volt; 1969-ben a Princeton els koedukált esztendejében csa-patvezet , tagja a hokicsapatnak, és egy Aspenben átpincér-n sködött fél év után lelkes síel . Most lovagolt, teniszezett, és hetente kétszer-háromszor aerobikozott. Egy pincér aranyszegélyű pohárban friss narancslét tett elém. A királyn kortyolt egyet az átható illatú gyógynövény-teából, tekintetét egyenesen rám szegezte, és kertelés nélkül

beszélni kezdett a lázadásokról, hogy mi értelmük és milyen az utórezgésük. - Azonnal hazarepültünk Washingtonból, amikor kitört - mondta. - És mihelyt hazaértem, az egyik barátn m leültetett, és elmondta, mi folyik itt - hogy mennyi ostobaságot hordanak össze rólam. - A barátn je Leila Saraf volt, Jordánia egyetlen szenátorn je és a királyn egyik bizalmasa. - Volt köztük olyan abszurd vád, hogy az embernek muszáj nevetnie rajta, különben megsemmisíti. Persze, mindegy, mit teszek, az én helyzetemben bárkir l pletykálnának. Nyílt titok volt, hogy a gazdag Ammán annak örült volna, ha a király az egyik odavalósi lányt veszi el az idegen helyett. Els felesége Dina Abdul Hamid volt, egy egyiptomi származású, nála hét éwel id sebb egyetemi végzettségű értelmiségi. Tizennyolc hónap és egy leánygyermek megszületése után váratlanul elváltak. Az akkor éppen Egyiptomban nyaraló Dina kés bb azt mondta, hogy a válást követ hat évben mindössze egyszer találkozhatott a lányával. A király következ választása Toni Gardinerre esett, egy brit katonatiszt tizenkilenc esztend s lányára. A király egy táncestélyen ismerkedett meg vele és semmibe vette a házasság lehetséges kelepcéire vonatkozó in-telmeket. Új nevet adott a lánynak - Muna al-Huszeinnek nevezte, ami a „Huszein óhaja" arab megfelel je. Két fiuk és ikerlányaik születtek, de amikor Huszein óhaja 1972-ben más lett, elvált t le, és feleségül vett egy Alia Toucan nevű palesztin származású jordániai lányt. Alia volt a feleségek közül az els , akire a királyn címet ráruházta. Tökéletes választás volt a Fekete Szeptember okozta sérülések begyógyítására és a királyság hagyományos törzsi ala-pokon nyugvó egyesítésére. Fia, az 1975-ben született Ali herceg átugrotta Huszein Muna hercegn t l született nála id sebb fiait, és a második helyre került Huszein örököseinek rangsorában a király öccse, Hasszán koronaherceg után. Aliának egy lánya is született, továbbá magához vett egy csecsem t, akinek az anyja

egy repül gép-szerencsétlenségben vesztette életét. Amíg élt, a rosszindulatú pletykáktól Alia is megszenvedte a magáét, de 1977-ben egy helikopterbalesetben bekövetkezett halála révén a király nagy szerelmeként és a tökéletes királyn ként maradt meg az emberek emlékezetében. Következésképp a huszonhat esztend s Lisa Halabynak nem volt könnyű dolga, amikor a király tizenhat hónap múlva feleségül vette. A családi háttér sem készítette fel megfelel -képpen. A lány gazdag és befolyásos washingtoni család gyer-mekeként n tt fel. Anyja, egy svéd emigráns leánya feleségül ment Najeeb Halabyhoz, egy szíriai emigráns fiához, majd kés bb elvált t le. Najeeb, a nagy amerikai olvasztótégely sikerembere már csak angolul beszélt, és úgy az üzleti életben, mint kormányzati körökben a csúcsra emelkedett. A Pan Am ügy-vezet igazgatója és Kennedy, majd Johnson elnök alatt a Szö-vetségi Repülési Hatóság igazgatója lett. A belpolitika érdekelte, nem a külpolitika, a lánya nem is emlékezett olyasmire, hogy odahaza valaha is a Közel-Kelet témája felmerült volna. Ugyanakkor Lisa csökönyösen ragaszkodott arab gyökereihez. - Az ötvenes évek a konformizmus esztendei voltak, és gondolom, én ez ellen lázadtam - mondta. - Amikor mindenki egyformaságra törekedett, én csupa olyasmibe kapaszkodtam bele, amit l más vagyok, mint a többi. - Egy ideig még arra is megpróbálta rávenni elképedt iskolatársait a Washington Cathedral Schoolban, hogy hívják t Lisa, Halab Emberének, mivel arab nevének ez a szó szerinti fordítása. A Princetonon építészetb l és városfejlesztésb l doktorált, és a diploma megszerzését követ négy esztend ben városter-vez ként dolgozott Teheránban és Sydneyben építkezési vállal-kozásokon. Jordániában a nemzeti légitársaságnál volt tervez . A jordán légitársaság els jumbo jetjének megünneplésére rendezett fogadáson mutatta be Najeeb Halaby a Iányát Huszein királynak. A király meghívta a lányt ebédre a palotába, és öt óra hosszat

szórakoztatta; megmutatta neki a palota nevezetességeit és bemutatta a gyerekeinek. Az elkövetkez hat hét során majd minden este együtt vacsoráztak. Vacsora után a király motoron elvitte az ammáni hegyek közé, mögöttük diszkrét távolságban a test rök. A légitársaságnál dolgozó és az Intercontinental Szállodában él Lisa nem verte nagydobra a románcot. Rebecca Salti, egy amerikai lány, aki egy jordánhoz ment feleségül, akkoriban jóban volt vele. Emlékszik, hogy azon a nyáron összefutottak egyszer a szálloda el tt. - Iszonyú h ség volt, fogtuk magunkat és leültünk a járdaszegélyre, és err l-arról csevegtünk. Ahogy így visszagondolok rá, kissé szórakozottnak tűnt. - Még azon a napon a királyi palotában hivatalosan közzétették Huszein eljegyzését azzal a n vel, akit attól fogva Noor alHuszeinként, Huszein Világosságaként ismert a világ. A hivatalos bejelentés szerint Noor áttért az iszlám vallásra. - Amikor megkérte a kezemet, sokáig és komolyan törtem a fejemet, hogy elfogadjam-e az ajánlatát - mondta Noor. - Nem mintha nem lettem volna biztos az érzéseimben. Olyannyira biztos voltam magamban, hogy azt hiszem, inkább az , mint a magam szempontjait tartottam szem el tt. Nagyon is tudatában voltam, hogy én nem vagyok a szokványos, hagyományos feleségtípus. Nem akartam, hogy miattam támadják. Márpedig most éppenséggel miatta gyűlt meg a király baja, és azt sem volt nehéz kideríteni, hogy miért. Kezdetben a jor-dánok szeretettel fogadták. - Nem is számítottam ilyen túláradó érzelemnyilvánításra - mondta, amint visszagondolt házassága kezdeti szakaszára. Jordániában mások is hasonló módon emlegették. - Megpróbált beszédet mondani arabul, de félúton belezavarodott, és úgy elkámpicsorodott, mint aki mindjárt elsírja magát - emlékezett rá vissza Metri Tvall, egy fiatal ammáni üzletember. - Az egész hallgatóság biztatta. Az emberek közbekiabáltak, hogyŐ „Ne félj, szeretünk, nagyon jól csinálod." -

A hat esztend alatt született négy gyermek szintén megelégedéssel töltötte el a családcentrikus lakosságot. Ezek voltak az olajkonjunktúra évei, amikor az Arab-öbölben dolgozó eszes jordánok mesésen meggazdagodtak. Amikor hazatértek, bougainvilleákkal befuttatott villákat építettek, ahol a vastag sz nyegek elnyelték a filippínó inasok lépteit, és csakis az ékes szök kutak halk csobogása volt hallható. A hivalkodó költekezésnek ezekben az éveiben Noor feltű-n en kevésbé volt kirívó, mint újdonsült alattvalói. A király anyjának palotájában 1978 júniusában megtartott esküv je királyi mércével mérve is kifejezetten visszafogott volt. Az eljegyzési és esküv i képeken a menyasszony, festetlen arcával, és sima hajával, csöppet sem királyn i jelenség. De hamar le-vetette keresetlen egyetemistakülsejét. A médiának új Grace Kellyre volt szüksége, a Norman Parkinsonhoz hasonló nemzetközi hírű fotósok megtalálták a Jordániába vezet utat, s nyomukban zúdultak a világhírű sminkesek. Anthony Clavet, aki arra specializálódott, hogy jellegzetes „arculatot" kölcsönözzön olyan ismert embereknek, rnint David Bowie vagy Sophia Loren, elegáns, királyn i ragyogást varázsolt Noorra, amit finom ékszerekkel és francia divatkreációkkal hangsúlyozott. A király és gyönyörű felesége a gazdag és királyi hírességek társaságának fénypontjai lettek. Meg lehetett ket találni londoni címükön, szemben a Kensington-palotával, vagy Bécs közeli nyaralójukban egy dombtet n, vagy Floridában, a Palm Beach leggazdagabbjai között. De azóta ínségesebb id k köszöntöttek Jordániára. Az olaj-konjunktúrának leáldozott, és az eszes, fiatal jordánok, akik ko-rábban meggazdagodhattak volna az Arab-öbölben, most munka nélkül, odahaza teng dtek. A nehéz id k frusztrációhoz, a frusztráció fundamentalizmushoz vezetett. Az, hogy Amerika még az intifáda er szakhulláma idején is Izraelt támogatta, fellobbantotta a mindig meglév Amerika-ellenes érzelmeket.

Ammánban a lázongások után mindenki készen állt, hogy az extravagáns divatbábnak tekintett királyn ellen támadást in-dítson. - lett a mi Imelda Marcosunk- acsarkodott egy fiatal üzletember. Még a kormányhivatalnokok is csatlakoztak az ellenzékhez. -Az emberek emlékeznek arra a fiatal lányra, aki farmerban jött ide. Nekik olyasvalakire van szükségük, aki a földön jár, és nem ékszerekkel felcicomázva röpköd Európába - mondta egy jelent s politikus. A város, mint mondta, magánkívül van a legutóbbi felhábo-rító esett l. Míg a király Kuvaitba ment, hogy segítséget kérjen Jordánia megtépázott gazdasági életének helyreállításához, a királyn bevásárló körútra indult. - Vett magának egy ékszert, ami háromnegyed millió dollárba került - mondta a politikus. - Egy kuvaiti újság megkaparintotta a csekket, és kinyomtatta a következ cím alattŐ „Míg a király koldul, a királyn költekezik." - Megkérdeztem a politikust, hogy kölcsönadná-e nekem azt a lapot. - Hát, az igazat megvallva, én magam nem láttam - mondta. - De a barátom igen. - Az elkövetkez néhány nap során ezt a cikket igyekeztem megkaparintani Ammán-szerte. A politikus barátja elküldött egy szomszédjához, aki elküldött egy boltoshoz, aki megesküdött, hogy a fiának biztos megvan az a cikk. De nem volt meg. Megpróbáltam átfésülni minden arab hírszolgálatot és a külföldi követségek sajtóirodáit. Semmi. Végre el vettem a kuvaiti telefonkönyvet, és egymás után felhívtam az összes szerkeszt séget. Minden lapnál ugyanaz a válasz: ilyen cikk náluk nem jelent meg. De a jordánok emlé-kezetében az a cikk olyan eleven valóság volt, mintha szamárfüles példányát mind a kezükben tartották volna. A király csatlakozott hozzánk a kertben. Most szelíd, mély hangján közbeszólt. -Az csak természetes, hogy olyasvalaki le-gyen a céltáblájuk, aki hozzám közel áll. - Azok az er s kötelékek, amik a beduinok és vezérük között feszültek - ha az ráadásul a próféta egyenes ági leszármazottja-, lehetetlenné tették a

közvetlen bírálatot. A n k ellenben minden id ben könnyű prédának bizonyultak. Amint rosszra fordultak a dolgok a Közel-Keleten, annak el ször a n k adták meg az árát. Egy fundamentalista forradalom nem hozhatta egy csapásra helyre az ország gazdasági helyzetét, de a n ket könnyedén fátyol viselésére kötelezhette. A jordánok nem büntethették boldog-talanságukért a királyt. De pokollá tehették a felesége életét. Huszein király mindig is elérhet uralkodó volt, aki megér-tette a nyugati sajtót, és ritkán tért ki az el l, hogy kifejtse a Közép-Kelet ügyeivel kapcsolatos nézeteit. De az 1980-as évek vége felé a dolgok kezdtek megváltozni. Mire én 1987-ben közép-keleti tudósító lettem, a király már nehezebben volt hozzáférhet , a palotai tanácsadók áttörhetetlen véd fala vette körül. Mind férfiak voltak, mind középkorúak, mind ugyanaz a típusŐ intelligens és elitista, ugyanakkor a király el tt a hasoncsúszásig alázatos. Az elbocsátott miniszterelnök, Zaid Rifai merész diplomata volt, körültekint elemz je Jordánia veszedelmes szomszédai - Szíria, Irak, Izrael és Szaúd-Arábia - változó hangulatának. De katasztrofális belpolitikát folytatott. Tekintélyelvi hajlama következtében bizalmatlan volt a jordán, különösképpen a palesztin származású közemberrel szemben, és nem tör dött a közvéleménnyel. Irányítása alatt bevezették a sajtó és a tévé teljes cenzúrázását, és a legkisebb ellenállás, kivált, ha palesztin polgároktól eredt, egyenesen a börtöncellába vezetett. A sors iróniájának tartottam, hogy 1987-ben és 1988-ban, amikor Izrael tényleges polgárháborúba bonyolódott a területén él palesztinokkal, a nyugati part mentén vagy a Gázai övezetben bármelyik menekülttábort felkereshettem, és beszélhettem, akivel csak akartam. De a Jordán folyó túlpartján egy palesztin táborba tett látogatáshoz engedélyt kellett szerezni, és a látogatásra csak a titkosrend rség félelmetes kísér jének jelenlétében kerülhetett sor, ami elejét vette minden szinte megnyilatkozásnak. A felkeléseket Rifai elnyomása váltotta ki, és távozása után a király rögtön

könnyített a szólásszabadság szabályain. Huszein bocsánatkér pillantást vetett a feleségére, amiért miatta oly sok kellemetlenséget kell elszenvednie. -Noor helyzete nagyon nehéz és szomorú, holott oly sokat tett Jordániáért idehaza és külföldön egyaránt. Noor elismerte, hogy a kritika nagy része telibe talált, és igyekezett eldönteni, mi az, amit a magáévá tegyen, milyen vonatkozásban változtasson a viselkedésén és mibe ne engedjen beleszólást. Azt jobbára elhatározta, hogy a stílusán változtat, de a lényegen nem. A felkelések után szinte kizárólag Jordániában készült ruhákat viselt, a nagyestélyit l a farmerig. A hatalmas ékszereknek nyoma veszett, helyettük olyan házias darabok kerültek el térbe, mint a szerencsekarperec, amelynek a díszeit a gyerekei választották ki. Mindjárt a megismerkedésünk után meghívott, hogy tartsak vele Dzserasba, hogy megtekintsük az az évi művészeti fesztivál el készületeit. Lábszárközépig ér khakiszínű inget viseltő az enyém csupán térdig ért. A másnapi újságban legnagyobb derültségemre egy olyan kép szerepelt, amelyen a királyn mögött állok. A fotón szerény nadrágot retusáltak a lábamra. Az érzékenység olyan nagyfokú volt, hogy még azt is el kellett takarni, aki a királyn kíséretében jelenik meg. A királyn azonban arra nem volt hajlandó, hogy iszlám fejkend t viseljen. - Eddig se tettem eleget egyetlen csoportosulás igényeinek, és ezután sem áll szándékomban - mondta. - Szerintem lehetséges - és én erre törekszem - megteremteni az összhangot a között, ami ebben a társadalomban a hagyományok tisztelete, és a t lem elvárt szerep gyakorlati oldala közt fennáll. A szerepkörén, a tervein nem változtat, bár, tette hozzá szo-morkásan: - Évekbe is beletelik, amíg egynémelyiküket megértik. - Amikor feleségül ment a királyhoz, megkérdezte t le, mit csináljon. - Azt mondta, „Amit határozol, az egészen biztosan helyénvaló lesz" - idézte fel a királyn . Akkoriban el volt ragadtatva ennyi belévetett bizalomtól. De a kormányhivatal-

nokoknál tett els látogatásai már kevésbé voltak biztatóak. Az egyik miniszter például határozottan azt javasolta, hogy tevé-kenységét korlátozza egy-egy alkalmankénti ünnepélyes meg-nyitó szalagátvágására. - Ezt mindenki helyeselte volna - mondta Ranya Khadri, egy jordán jogászhallgató. - Ha az ember odahaza ül és gyerekeket szül, az ellen senkinek nincs kifogása. Abban a pillanatban, amint n létére valaki mást akar csinálni ebben a társadalomban, kiszolgáltatja magát a pletykának és kritikának. De Noor nem tudta volna elképzelni az életét olyasvalami nélkül, ami legalább távolról emlékeztet az értelmes munkára. - Mindig is dolgoztam - mondta. Kezdetben olyan munkálatokba kapcsolódott bele, amelyek korábbi foglalkozásával, a városfejlesztéssel, építészeti és környezetvédelmi kérdésekkel álltak összefüggésben. Amikor sorra jöttek a gyerekek, úgy for-dult mindinkább az anya- és gyermek-egészségvédelem és oktatás kérdései, majd az asszonyok képzése és foglalkoztatása, végül a sport és a kultúra felé. 1985-ben már egy hatalmas alapítványt vezetett Abdullah király hajdani palotájának frissen renovált irodahelyiségéb l. Tevékenységi köre els sorban a n kre korlátozódott, kivált a világtól elzárt vidékeken él kre. Sok beduin törzs felhagyott azzal, hogy minden évszakban máshová vándorol, ehelyett hevenyészett településeken laktak, ahová nem vezetett út, ahol nem volt ivóvíz és egészségügyi ellátás. Lisa Halaby, a várostervez végigjárta ezeket a településeket és másmilyennek álmodta meg ket. Noor, Jordánia királyn je rávette a politikusokat, hogy tegyék lehet vé tervei megvalósítását. Jordánia vezet i nem voltak hozzászokva, hogy egy fiatal n t l kapjanak utasításokat. És azok a férfiak, akiknek a feleségén segített, nem minden esetben voltak ett l elragadtatva. Egy széljárta hegytet n, a Jeber Bani Hamidán berendezett sz nyegszöv műhely óriási sikernek bizonyult, mert az asszonyok dolgozhattak odahaza, a

hagyományos, botokból és kövekb l eszkábált szöv székeiken. A királyn segített a tervek elkészítésében és a szervezésben, aztán megvette és aJordániában megforduló hivatalos látogatóknak ajándékozta a sz nyegeket. Az asszonyokat is felkereste, mellettük guggolt a porban és meghallgatta problémáikat. A sz nyegekért járó pénzt egyenesen az asszonyok kapták, ami életükben el ször valamelyes függetlenséget biztosított számukra. Egyikük az els sz nyegért kapott összeget arra fordította, hogy buszra szállt és bement a városba, hogy benyújtsa a válókeresetet a férje ellen. Noornak egyéb elképzelései is voltak, amelyek nem igazán találtak visszhangra a vallási fanatikusoknál. A dzserasi művé-szeti fesztivált, amelynek volt a f védnöke, azzal fenyegették, hogy félbeszakítják. A fesztivál évr l évre n tt, egyre vonzotta a hagyományos művészeket, így például az arab költ ket, ugyanakkor az európai művészek - például balettegyüttesek - érdekl dését is felkeltette, ezt viszont a fundamentalisták er-kölcstelennek min sítették. De a királyn által támogatott ösztöndíjas bentlakásos iskolát is ellenezték. Az iskola ugyanis koedukációs lett volna- ami az iszlám szigorú szabályai szerint tilos. A „keresztény ügyek" szintén aggasztották a maáni be-duinokat, mert olyanokkal kellett együttműködniük, mint a menoniták, anglikánok és római katolikusok, akik menekült-segélyez programokat szerveztek Jordániában. Valahányszor Noor a mohamedán hitr l beszélt, mindig hangsúlyozta az iszlám összeegyeztethet ségét a judeokeresztény hagyomány értékeivel, amelyek szerint nevelkedett, és hang-súlyozta, mennyire fontos „valós képet" kialakítani az iszlám humanizmusáról és egyetemes jellegér l. Bírálta a „széls sé-geseket", amiért azt állítják, hogy torz képetŐ fest a hitükr l. Amikor a felkelések idején sietve visszatért Washingtonból, az el jegyzési naptárja üresen, programok nélkül hevert el tte. Neki magának kellett eldöntenie, hogyan fogja kitölteniŐ elrejt zik

a kritika el l vagy elébe megy. Az utóbbit választotta. - Lehet, hogy könnyebb takarodót fújni, kissé visszavonulni - mondta, és elgyönyörködött az elhalványuló napsugárban, amely épp egy rózsaszín rózsaágyra vet dött. - Több id m maradna a gyerekekre - a sajátjai akkor kilenc-, nyolc-, hat- és háromesztend sek voltak. - Többet sportolhatnék, akár olvashatnék is. De felel snek érzem magam azokért a fiatalokért, akik ugyanazokban az eszmékben hisznek, amelyekben én, csak épp nem áll hatalmukban, hogy meg is valósítsák. Ha én most visszavonulok, akkor cserbenhagyom ket - kivált az asszonyokat. -Az els nyilvános szereplései baj nélkül zajlottak le. - Annyira megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy a rólam összehordott sok badarságnak, hála Istennek, nem volt foganatja. Attól tartottam, hogy a szállongó pletykák esetleg befolyásolják az emberek velem való kapcsolatát. Múló hangulatnak tűnt... bár az ember nem szabadulhat az érzést l, hogy az emberek így is vélekedhetnek. A kés bbiek során, amikor alaposabban megismertem, meg-vallotta, hogy az t ért bírálatra pótcselekvés is megfordult agyábanŐ hogy újra gyereket szül. De a végén elállt ett l. - Boldo-gan szülnék még egy gyereket, de ugyanakkor jó családtervezési modellt is szeretnék mutatni - mondta. Nevetve megjegyeztem, hogy a király tizenegy gyereke ennek mintha ellentmondani látszana. A királyn rámutatott, hogy a termékenységi mutatókat az asszonyonkénti gyermekekre, nem a férfiakra vonatkoztatják. -A jordán átlag szerint négy gyereket még most is nagyméretű kiscsaládnak tekintenek. Ha öt gyerekem volna, akkor kisméretű nagycsaládosnak számítanék. Aznap este ott a kertben célzott rá, hogy a felkelések nem okoztak akkora gondot az életében, mint én feltételeztem. Megkérdeztem a királyt, vajon véleménye szerint egy érzelmi töltésű id zített bomba egyszeri robbanásáról volt-e szó, vagy szerinte a nyugtalankodás ismét kiújulhat. - Szerintem egyszeri alkalom volt - mondta Huszein. A királyn a fejét rázta. - Azt

hiszem, ilyesmit nem feltételezhetsz, Szidi - mondta. Szidinek, azaz vezérnek legközelebbi munkatársai szólították a királyt. Eltűn dtem, vajon egyedül a királyn annyira bátor, hogy ellentmondjon neki. Sok függ attól, folytatta a királyn , hogy az emberek elhiszik-e, hogy az ígért változások valódiak. Melegen szólt a király elhatározásáról, miszerint választásokat írat ki, és hogy biztosította a sajtóban a szólásszabadságot. Néhány nappal korábban egy nyíltszavú palesztin újságírón t, akinek Zaid Rifai kormánya elkobozta az útlevelét és véget vetett a karrierjének, békülésre hívtak meg a királyi palotába. - Annyira örültem - mondta Noor. - Ezek a dolgok számomra igen fontosak, és

felsége is mindig ezt akarta megvalósítani Jordániában. De a környezetéb l néhányan mindent elkövetnek, hogy ebben megakadályozzák. A sorok között világosan olvasható volt, mi történt. A király-n által képviselt nyugati értékek ütköztek Zaid Rifai önkény-uralmi törekvéseivel. A felkelések bebizonyították, hogy a királyn nek van igaza, és Rifai tévedett. Rifait menesztették, a királyn maradt. Még abban az évben a király demokratikus kezdeményezése azzal az eredménnyel járt, hogy a választással az iszlám kemény-vonalasok kerültek uralomra a parlamentben. Nem sokkal a választások el tt liberális jordánok küldöttsége kereste fel a királyt, hogy tájékoztassa Toudzsan Feiszal zaklatásáról, akit a n k nagyobb jogaiért folytatott kampánya tett a széls ségesek fenyegetéseinek és üldöztetésének célpontjává. A szavazást megel z estén Husszein beszédet mondott a televízióban a vallási fanatizmus ellen. Amíg él, mondta, soha nem fogja eltűrni országa vallási megosztottságát. A széls ségesek értettek bel le, és felhagytak a Toudzsan vagy követ i elleni er szakos fellépéssel. 1990 augusztusáig Jordániában annak rendje s módja szerint

folyt az élet; a fundamentalista parlamenti képvisel k olyan javaslatokkal álltak el , hogy tiltsák meg, hogy férfi fodrászok vágják a n k haját, a többiek pedig rendre kifigurázták az efféle ötleteket, és éltek tovább, ahogy addig is. A szólásszabadság lehet vé tette, hogy a sajtóban megszell ztessék a fundamentalisták programját, és az emberek nagy többsége szemmel láthatóan nem lelkesedett értük. Volt egy olyan kez-deményezés, amely még a leghív bb jordánok között is tel-jességgel aláásta az iszlám tömb hitelképességét; azzal a javaslattal álltak el ugyanis, hogy az iskolai sportnapokon való részvételt l tiltsák el a lányos apákat. - Azt akarják mondani, annyira mocskos a fantáziám, hogy arra sem vagyok méltó, hogy végignézzem a lányom kosárlabda-mérk zését? - füstölgött egy mélyen hív apa, aki korábban szimpatizált az iszlám tömbbel. Ezután Szaddám Huszein lerohanta Kuvaitot, az Egyesült Államok csapatokat küldött Szaúd-Arábiába, és Jordánia egy-értelműen Irak mellé állt. Részt vettem Ammán egyik legnagyobb mecsetjében egy istentiszteleten, ahol a prédikátor a hatalmas tömeget Amerika-ellenes hisztériába kergette, s figyelmeztette az Egyesült Államok kormányát, hogy „a disznaitokat koporsóban fogjátok viszontlátni, az Úr segedelmével". Ekkor érkezett el a királyn pillanata. Fogadott hazáját most olyan módon szolgálhatta, ahogyan azt egyetlen arab születésű uralkodón sem tehette volna meg. Amikor Washington azzal juttatta kifejezésre a király iránti megvetését, hogy James Baker külügyminisztert - és más kormánytisztvisel ket -- Jordánián kívül minden egyes arab országba elküldte tárgyalni, a királyn hazarepült szül városába, végiglobbizta a szenátorokat és kongresszusi képvisel ket, és arra kérte ket, tanúsítsanak megértést a király kérése iránt, miszerint tárgyalásokkal rendezzék a helyzetet. Érdekes összehasonlítani a sajtótudósí-tásokat, amelyek ezekr l az utakról készültek, azokkal a cik-kekkel, amelyek a házassága utáni els washingtoni látogatásáról

tudósítottak. „Boldogan lennék gyermeke anyja", harsogta a szalagcím a People magazin egyik 1978-as számában - a cikk egyébiránt. a királyn sporttal és vásárlással kapcsolatos nézeteivel foglalkozott. Ez alkalommal a királyn a Brookings Intézetben beszélt, és az Esti hírekben nyilatkozott; már nem a hajviseletr l és a gyermeknevelésr l, hanem Jordánia külpo-litikájáról faggatták kíméletlenül, de kitűn en állta a saratŐ méltóságteljesen és egyértelműen nyilatkozott. Odahaza Ammánban arra biztatta a királyt, hogy a Bagdad és Jordánia között az ENSZ-szankciók miatt nyitva maradt egyetlen kapun át ide-oda rohangáló riportereket tájékoztassa a helyzetr l. Tíz-tizenkét, riporter számára zártkörű vacsorákat rendezett irodája szalonjában, lehet vé téve, hogy találkozzanak a királlyal és meghallgassák a kialakult helyzetr l vallott nézeteit. Sokszor találkoztam vele, miközben Szaúd-Arábia és Bagdad között ingáztam. Néha meghívott vacsorára a palotába. Kárfelmérés volt ez, amit rendkívül finom taktikával hajtott végre. És bevált. Lehetetlenség volt úgy órákat eltölteni kettejükkel, hogy az ne a király szándékának jobb megértését eredményezte volna, aki tapintatosan igyekezett egyensúlyozni Irak és az amerikai ellenz k között. Lelkifurdalással elegy élvezetemet leltem ezekben a látoga-tásokban. Jordániai hotelszobám dugig volt tömve szárított élelemmel, benzineskannákkal és palackozott vízzel: erre a munícióra a szaúd-arábiai frontra és a rommá l tt Irakba tett utakon volt szükségem. A szekrényben lógott sültbab-pacákkal tarkított khakinadrágom - a pacákra az Egyesült Allamok tengerészgyalogságánál tett utolsó látogatásom során tettem szert, amikor papundeklib l rögtönzött tányérokból falatoztunk a homokban guggolva. Háborús útjaimon a Nadva-palota volt a „non sequitur". Noor elnézést kért, hogy „utánanézzen a vacsorának", majd ezt követ en szolgák hada vonult fel kétféle levessel, három közbüls

fogással és négy f étellel - melyek között mindig akadt általa kedvelt könnyű étekŐ tengeri algaleves, roston sült hal vagy fűszeres lencse joghurttal. A király ritkán evett ezekb l az általa tréfásan csak Noor „egészséges" táplálékainak nevezett ételekb l. Minden este ugyanazt választotta magának: nyárson sült bárányt rizságyon. Mihelyt az etikett engedte, félretolta a tányérját, és rágyújtott. Noor, aki aggódott az egészségéért, a homlokát ráncolta a második cigarettánál. - Ha az emberek megkérdik, van-e ellene kifogásom, hogy rágyújtsanak, mindig azt felelem: „Csak a maga egészsége miatt" - mondta. Rémes elnézni, hogy mit művelnek magukkal az emberek. - Legid sebb fia, a tízesztend s Hamzah is a szövetségese volt; visszafogott hangon, arabul korholta az apját. A vacsoránál, ha mégúgy nélkülözte is a formalitásokat, s mondjuk a család nappalijában zajlott, a kis nádasztal mellett, mindig páfránnyal díszített kis üvegedénykékben úszó apró gyertyákat gyújtottak. A beszélgetés úgy folyt, hogy az egyszerre volt az újságíró vágyálma és rémlátomása. Ez egyszer azt a forrást hallhattam, aki valóban pontosan tudta, mi folyik, és késznek tűnt beszélni is róla. Másrészt mindannak jó részét, ami elhangzott, nem írhattam meg. Az ilyesfajta beszédet hallgatni meglehet sen veszélyes, hisz az ember hajlik a következtetésre, hogy az igazat hallja, holott könnyen el fordulhat, hogy a beszél csak a maga szája íze szerint csűri-csavarja a szavakat. S mégis: a király Truman óta ismerte az Egyesült Államok összes elnökét, többükkel jó barátságban is volt. Gyakran tett szellemes, néha csíp s megjegyzéseket az arab vezet kre. És nem sajátította ki magának a beszélgetést. Más férjekkel ellentétben szemmel láthatóan szintén érdekelte Noor véleménye. Még Hamzah is részt vehetett a társalgásban. Habár a gyermek tökéletesen beszélt angolul, szívesebben fejtette ki a véleményét arabul, aztán apjával fordíttatta le a mondandóját. Egyszer a királyn vel elrepültem a határ menti táborokba,

ahova tömegestül érkeztek Irakból az egyiptomiak, Srí Lankaiak, szudániak és bángladesiek, odahagyva állásukat és évek kemény munkájának eredményét. Szívszorító látvány volt: hosszú, tömött sorokban álltak a sátrak, telezsúfolva kétségbeesett emberekkel. Noor végigjárta a kórházi sátrat, beszélt mindenkivel, aki arabul vagy angolul tudott, a saját zsebkend jét nyomta egy zokogó Srí Lanka-i fiatalasszony kezébe, megtapogatta egy kisgyerek homlokát, hogy nem lázas-e. A tábor irányítóival sorra tanulmányozta a sátortáborok terveit, kikereste a víz- és élelemosztó helyek ideális elhelyezését. Amikor visszament a palotába, elkezdett telefonálni; felhívta Richard Bransont, á Virgin Airlines vezet jét, hogy plusz gépeket kérjen az emberek hazaszállításáhoző más tehet s forrásoktól hegyekben rendelt takarót. Gazdag ismeretségi köre hirtelen nemzeti kinccsé vált. Amikor a kés i órákban hazaért, elnyűtten, kimerülten ros-kadt le egy vászonnal borított nádkanapéra a család valamelyik emeleti szobájában. Több évtizedes iparkodásának nyomai Jordánia-szerte kezdtek eltűnni. Jordániának jó megélhetést biztosított, hogy tranzitállomása az Irakkal folytatott kereske-delemnek, de most, az Egyesült Nemzetek bojkottja nyomán kiköt i üresen tátongtak, kamionsof rjei munka nélkül tengették életüket. - A lányok is egyre nagyobb számban hagyják abba iskolai tanulmányaikat, mert a családok egy f re jutó átlagkeresete folyton csökken, és az els , amivel takarékoskodni lehet, a lányok iskoláztatása - sóhajtott fel. És a gyermekegész-ségügyi központokban már a gyerekek alultápláltságának is meg-mutatkoztak a jelei. - Az emberek kevesebb fehérjét fogyasztanak, és ez már visszaüt a gyermekek fejl désében. - Gyakran odahaza, a palotában is megcsördült a telefon; a segélyhelyeken dolgozó barátai hívták, hogy a segítségével megkerüljék a bürokráciát. Néha együtt néztük a háborús beszámolókat a CNN-en, miközben csészéb l kortyoltuk a tengeri algából készült levest. Ha Hamzah még ébren volt, odaült velünk a kanapén, Gameboya

fölé hajolva képzeletbeli ellenségekkel csatározott, miközben a CNN az igazi háború el készületeit mutatta a határ túloldalán. Néha a király idegei megnyugtatására kölcsönkérte a Gameboyt. A tévé mellett nagy halomban sorakoztak a videokazetták - Clint Eastwood-westernek a királynak, romantikus drámák a királyn nek. És rengeteg videokazetta, amit k maguk vettek fel a válság idején, közöttük egy Ross Perot-interjú, amit Larry King készített, és amelyben Perot, az akkor még alig ismert texasi üzletember ízekre szedte Bush Öböl menti politikáját. Huszein lejátszotta nekem a szalagot, és hangosan hahotá-zott a texasinak az arab diplomáciára tett megjegyzésein. Perot megállapításai csöppet sem voltak hízelg ek. A maga vontatott, népies beszédstílusában Perot el adta Larry Kingnek, hogy az arabok, ha magukra hagynák ket, bevonulnának valami sátorba, átszerveznék a homokot, és valami olyan megállapodással bújnának ismét el , amib l az amerikaiak egyetlen mukkot meg nem értenének. Különös látvány volt: a király, a diplomácia nagymestere, aki pályafutásának legkihívóbb tárgyalássorozata el tt állt, harsogva hahotázott, miközben Perot a király számára élet-halált jelent dilemmát viccsorozattá silányította. Néhány nappal kés bb egy hajnal el tti órában Huszein telefonon értesült Bagdad els bombázásáról. A mellette fekv Noor rögtön érezte, hogy baj van: a férje feszültté vált, miközben a hallgatót szorongatva a rossz hírr l értesült. Huszein fölkelt, magára öltötte terepszín egyenruháját, és indult a csapataihoz. Azóta a reggel óta a király feszültsége szemmel láthatóan engedett. Mintha minden t le telhet t megtett volna a háború elhárítására, a többit pedig már a sors dönti el. Felkerestem a királyi palotát két nappal azután, hogy a jordániai tévében olyan beszédet mondott, amelyt l Bush és a Fehér Ház dühbe gurult. Huszein azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy „el akarják pusztítani" Irakot, és dics ítette az iraki emberek bátorságát, akik szembeszálltak a támadással. Aznap

este,palotájában a király a CNN-b l megtudta, hogy az Egyesült Államok az ötvenmillió dolláros segélycsomag visszavonását fontolgatja. Vállát vonogatva kikapcsolta a távkapcsolóval a készüléket. - Szorul a hurok - mondta. - De amit mondok, azt nem befolyásolhatja a kritika, és nem vagyok hajlandó senkivel, semmikor cenzúráztatni. - Mi több, pontosan tudta, hogy nincs is rá szükség: az amerikaiaknak szükségük volt a királyra, hogy Jordánia meg rizze stabilitását, és hiába hangzottak el a kemény szavak a Kapitóliumon, azért a segítség titokban tovább érkezett. Odalenn, a hivatalos nappaliban állandóan figyeltem a kis sarokasztalkát, amelyen a világ vezet inek ezüstkeretes fényképei sorakoztak. Amióta az Arab-öböl menti válság kitört, a képek az asztalon folyton változtak. Miután Kuvaitot lerohanta, Szaddám Huszein képe távozott az els sorból. Egyiptom elnökének, Hoszni Mubaraknak a képe sz rén-szálán eltűnt, George Bush pedig egy lámpa mögé került. Aznap este George Bush ismét Szaddám mellett díszelgett, mintha ezzel azt akarná értésünkre adni, hogy végtére is Jordánia semleges ebben a konfliktusban. El rekerült viszont egy kép, amelyet soha azel tt a kisasztalon nem láttam: II. János Pál pápáé, aki éppen akkor szólította fel a feleket az azonnali békekötésre. Odafenn Noor farmerban a telefonon Iógott, az egyesült államokbeli barátainak ajánlgatta, hogy átfaxolja a király beszédét, hogy szövegösszefüggésében olvashassák a megjegyzéseit. A jordániai köznép ezenközben az utcákon, a szalonokban és a mecsetekben egyaránt elégedettségének adott kifejezést. Még a fundamentalisták is azon a véleményen voltak, hogy Noor a lehet legjobban képviseli Jordániát az ellenséges érzületű világgal szemben. Életemben el ször hallottam, hogy egy mecsetben asszonyt dicsérjenek, amiért aktív szerepet vállalt. Ha nem jön az Öböl-válság, lehetetlenség lett volna eldön-teni, hogy a királyn felül tudott volna-e kerekedni a személyét érint sok pletykán és ármánykodáson, de a háború során olyan

népszerűségre tett szert, ami egy éwel azel tt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. Egy fiatal taxisof r, akinek a kocsijába beültem, a napellenz jére tűzte ki a királyn fényképét. A képen Noor katonai egyenruhát viselt, mint aki a szó szoros értelmében épp csatába indul Amerika ellen. -Tudja-e - kérdeztem a férfitól -, hogy ez az asszony amerikai? -Arab - felelte a taxis vadul. - Közülünk való. De alig egy éwel a háború után a pletykamalmok már megint válásról röltek. Ezúttal a jordánok mind abban reménykedtek, hogy a hír nem igaz. Az a. szóbeszéd járta, hogy a király beleszeretett egy huszonöt éves palesztin jordán újságírón be, és megígérte, hogy feleségül veszi. A fiatal n a CNN-nek dolgozott a háború alatt, és nemrégiben nevezték ki a király sajtótitkárának a királyi udvar bels munkatársi gárdájának fiatalítási programja keretében. - Ha fiatalok kerülnek a palotába és némelyikük n , az egyikük pedig gyönyörű, akkor elkerülhetetlenül megindul a pletykaáradat - mondta egy ammáni újságíró. Egy cinikus arab üzletember másképpen vélekedett. - A ki-rály eddigi összes házassága mind államérdekb l született - mondta. - Amikor Nasszerhez akart közel kerülni, egyiptomi n t vett feleségül. Amikor Angliára volt szüksége, egy angol rózsaszálra esett a választása. Amikor a palesztinokkal akart békét kötni, a nyugati partról választott magának asszonyt. Az 1980-as évtized az amerikaiak jegyében telt, tehát akkor amerikai n t vett el. - Könnyen lehet - mondta az üzletember -, hogy az 1990-es években más szövetségnek tulajdonít nagyobb jelent séget. De a jordánok nagy többsége elhessegette ezt az eshet séget. Azzal érveltek, hogy ha Huszein beleszeret egy fiatal n be, az korában a válás frivol ötlet. Amit tudomásul vesznek, mi több, elvárnak egy huszonéves férfitól, az ötvenhét esztend s korban meglehet sen valószínűtlen, még akkor is, ha a király az illet . Néhányan azok szóbeszédének tulajdonították a válással

kapcsolatos pletykát, akik kinézték maguknak a sajtótitkári állást. Egy nemkívánatos n t l botrány útján a legkönnyebb megszabadulni. Noor ekkor negyvenegy éves volt, tizenöt éve a király felesége, és amióta olyan fontos szerepet vállalt. a háborúban, országszerte jobban értették és méltányolták. Vallási ünnepeken a fiai a tévében szerepeltek, folyékony, klasszikus arabsággal olvastak fel a Koránból. Akadtak jordánok, akik már trónutód-lásról pusmogtak, mondván, hogy ha a király elég sokáig él, hogy felnevelhesse ezeket a fiúkat, semmi oka, hogy ne egyik jük kövesse a trónon. Miközben tizenöt esztendeje élt a Közép-Kelet nagy túlél jének oldalán, Noor is megtanult egyet s mást arról, hogyan biztosítsa a saját helyzetét. A pletykák mégis szokatlanul tartósnak bizonyultak, és amikor a küszöbönálló válást az Egyesült Államokban és Angliában is szell ztetni kezdték a lapok, a jordán nagykövetségek nem átallották venni maguknak a fáradságot, és cáfolni a hírt, amire eddig nem volt példa. Washingtonban Noort egy barátn je egy zártkörű fogadáson szokatlanul idegesnek és levertnek találta; szokott nyugalma és kedvessége teljességgel cserbenhagyta. A királyn rossz hangulatának néhány héttel kés bb egészen más természetű magyarázatára derült fény. A királyt sietve Amerikába vitték, ahol rákkal megoperálták. A betegség a húgyvezetéket támadta meg, s bár a műtét állítólag sikerült, az állapota további állandó megfigyelést tett szükségessé. Jordániában komor és bizonytalan hangulat uralkodott. Amikor a király a műtét után hazatért, a palotáig vezet utat szegélyez tömeg minden eddigit fölülmúlt. „Ais Huszein" (Éljen soká Huszein! ) - kiáltozták kétségbeesetten. Nehezen lett volna elképzelhet még egy közép-keleti ország, amelynek a vezet jét ilyen spontán és szinte támogatásban részesítik. A pletykáknak vége szakadt. Most már senki, még a szél-

s ségesek sem merészelték bírálni a királyt, még közvetve, a királyn személyén keresztül sem. Mert mostantól fogva bár-meddig éljen is a király, Noor királyn biztonságban érezhette magát a trónján. Ha volt is köztük elidegenedés, annak semmi nyoma nem látszott, amikor 1994-ben az Egyesült Államokban jártak. Miután az ellen rz vizsgálaton a királyt a Mayo klinikán egészségesnek nyilvánították, a házaspárt nemsokára Washingtonban látták, amint Harley-Davidson és BMW motorkerékpárokat vásároltak. Kiválasztottak három új motort, amit elküldettek Jordániába, és vagy kétezer dollárt költöttek a hozzá való motorbiciklis felsze-relésre. A hatalmas költekezés az Ammán körüli dombokon tett kirándulásokat volt hivatva felidézni, még a király udvarlása idején. Hogy a csodával határos módon meggyógyult, az mintha tovább növelte volna benne a kockázatvállalás szükségességét. Mintha érezte volna, hogy sürget az id . 1993-ban, miután Izrael és a Palesztin Felszabadítási Front váratlan és ellentmondásos békét kötött Washingtonban, Huszein szabad utat biztosított a tervezett jordán választásoknak. A külföldi diplomaták és a saját miniszterei is óva intették; attól tartottak, hogy a politikai kampányt majd kihasználják az iszlám széls ségesek, hogy agitáljanak, és a keményvonalas palesztinok, akik nem akartak békét kötni Izraellel. Jordánia stabilitása forog veszélyben, mondták. Ehelyett a választások a legkisebb rendbontás nélkül zajlot-tak le. A király elhatározása mögött felfedezni véltem a királyn halk szavú, de határozott befolyását; Huszein világképe fokozatosan azonosult Nooréval. Nem sokkal a választások után, 1994 telén Ammánban kiadtak egy szatirikus folyóiratot, amely az arab vezet k fényűz életmódján gúnyolódik. Jordánia némely szomszédja nem mulatott rajta, és mindent elkövetett, hogy a lapot betiltsák. A király ellenállt a nyomásnak, és ragaszkodott a

lap fennmaradásához, s t azt a karcolatot se hagyatta ki, amelyik az gyakran túl cikornyás beszédstílusát parodizálta. Jordánia egyike volt az els országoknak, amelyeket fölke-restem, amikor 1987-ben a Közép-Keletre költöztem. Hat év alatt végignéztem, amint feszült rend rállamból a térség a politikai szabadság legígéretesebb bölcs jévé n tte ki magát. A széls ségesek még ott voltak, de a feministák úgyszintén. Egyik csoportosulás kedvéért sem szorították vissza a másikat. A küz-delem folytatódott, de nyíltan. És szavakkal csatáztak, nem bombákat hajigáltak, nem lövöIdöztek, és nem voltak tömeges letartóztatások. Számomra teljességgel egyértelmű volt, hogy a hatalmas át-alakulás javarészt egy asszony érdeme. 8. fejezet A BÖLCSESSÉG MEGSZERZÉSE

„Hirdess Urad nevében, aki teremtett, vérrögb l teremtette az embert. Hirdess! A te Urad a legnagylelkűbb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott. "

A KORÁN AZ ALVADT VÉR FEJEZETE

Szaúd-Arábiában a Rijádtól északra lév út makulátlan, hatsávos, összefügg aszfaltfolyam, amely szél formálta homokdombok között halad. Néhány mérföldenként a melegt l reszket leveg n át el tűnnek a sárga,sárból emelt rtornyok romjai, rajtuk körös-körül a l rések. Úgy pusztulnak lassanként, mint a gyermekek homokvárai. Szaúdi barátom egyik kezével elengedte a kormányt, benyúlt négykerék-meghajtásos luxuskocsijának hűtött kesztyűtartójába, és odadobott nekem egy párás oldalú, hideg doboz ásványvizet. Aztán hátrafordult, és annak az amerikai kollégámnak is a kezébe

nyomott egyet, akire aznap a férjem szerepét osztotta. Városi, Nvugaton tanult, diplomás szaúdi barátom be akart mutatni a nagybátyjának, aki odakinn élt a homokdűnék között Mohamed Abdul Vahháb prédikátor szül városa közelében; Vahháb az iszlámnak egy olyan szigorú változatát tanította, ami még a fütyülést is megtiltja. A nagybácsi Vahháb elkötelezett híve, tanainak szigorú követ je volt. Azt nem tudtuk biztosan, hogy hajlandó lesz-e szóba állni velem - „még életében nem beszélt asszonnyal, aki ne lett volna tagja a családjának" -, de érdemes megpróbálni, mondta a barátom, hogy megérthessem, micsoda er k állnak a szaúd-arábiai n k életmódváltozásának útjában. A hátsó ülésen elhelyezked „férj" elengedhetetlen kellék. - A családom hozzá van szokva, hogy különös dolgokat művelek, de hogy egy idegen asszonnyal érkezzem egyedül a kocsimban, azt már képtelenek lennének megérteni. A nagybácsi, Mohamed al-Gázi egy datolyapálma-ligetben álló lapos tetejű házban élt. Aprócska farmját magas narancsszínű homokdűnék vették körül. Amikor a Iégkondicionált dzsip ajtaját kinyitottam, a forró leveg úgy vágott mellbe, mintha egy krematóriumból törne el . A szemgolyóm kiszáradt, olyan lett, mint a szárított borsó. T. E. Lawrence így írta le az arábiai homokból áradó forróságot: „A nap kivont kardként kelt fel, a szavunk is elállt t le." És akkoriban még nem is viselt fekete abaját és sűrű szövésű zokmit! Irigykedve hunyorogtam a bácsikájával összeölelkez barátomraő k mindketten hűs fehér leplet és szandált viseltek. Tiszteletlen gondolat jutott eszembe: ha Allah valóban kedvelné a n ket, akkor a Korán tanításait nem egy arab karavánkeresked nek, hanem egy eszkimó sz rmekeresked nek fedte volna fel. Feleségét el szólítva Mohamed al-Gázi intett, hogy kövessem az asszonyt a n k lakosztálya felé. Barátom nagybátyja karjára tette a kezét, és elmagyarázta, szeretné, ha velük maradhatnék, a férfiak fogadószobájában, hogy a helyi

történelemr l beszélgessek vele. Kissé távolabb álltam, abajámat tépte-cibálta a forró szél, miközben arabul zajlott a villámgyors szóváltás. Végre a bácsi kedvetlenül vállat vont, és anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna rám, betessékelt. A férfiak madzslisz-a, vagyis fogadószobája a ház egész hosszát elfoglalta. Mohamed al-Gázi fontos ember volt kis falucskájában. Naponta ötször vezette az imát a helyi mecsetben. Mint el imádkozó, azaz imám, szellemi irányítója volt a falubelieknek, és ilyetén szolgálataiért javadalmazásban részesült a kormánytól. Miel tt az olajon meggazdagodott kormány megengedhette magának az ilyen jellegű adományokat, Mohamed a datolyatermésb l származó bevétellel egészítette ki a jövedelmétő nap mint nap hajnal el tt kelt, kézzel locsolta kincset ér datolyafáit, amelyeket akkora becsben tartott, hogy nevet adott mindnek. Tizenöt éves koráig arra sem volt ideje, hogy a Koránt megtanulja olvasni, oly keservesen meg kellett dolgoznia azért, hogy a sivatagból valamiféle megélhetést kicsikarjon. Most az olajnak köszönhet en ide is elért a villany, amellyel a szivattyút működtették és locsolhattakő mindez elegend bevételt biztosított ahhoz, hogy egy külföldi munkást is felfogadhasson. A közösségi ima után az imám minden pénteken birkát áldozott, és madzslisza padlóját rizzsel és bárányhússal telerakott tányérokkal borította be. A falu férfi lakói vele ebédeltek, és közben megvitatták a nap eseményeit. Megkérdeztem, hogy ha soha életében a családtagjain kívül asszonynéppel nem váltott szót, hogyan látta el a falubeli asszonyok lelki tanácsadójának tisztjét. A barátom furcsálkodva nézett rám. - Természetesen a férjük tolmácsolásában juttatták el hozzá a problémájukat - felelte. - De ha épp a férjükkel van problémájuk? Ez a lehet ség egyik férfinak sem fordult meg a fejében. Az ottlétünket megel z pénteken Mohamed madzsliszát felforgatta a hír: néhány asszony úgy tüntetett az autóvezetéshez

való joguk mellett, hogy sof rjüket elbocsátva Rijád belvárosában maguk ültek a kormány mögé, és vezették a kocsijukat. Az öreget megbotránkoztatta a lehet ség, hogy a n k esetleg autót fognak vezetni. Csontos kezét a szívére szorította, tekintetét az égre emelte, és így szólt: - Remélem, nem érem meg azt a napot. Pedig egyszer, sok évvel azel tt is radikális volt abban a kis vidéki közösségben, ahol élt: kérvényt nyújtott be a kormányhoz, hogy a fiúknak iskolát nyithasson. Néhány szomszédját megbotránkoztatta a világi oktatás lehet sége. A szomszédos városokban az imámok a művel dés ellen prédikáltak, a mocsok jelentésű mingissza szót az iskolát jelent medresze szóval helyettesítették. Számukra az egyetlen, amit tanulni érdemes, az a Korán, és a fiaik azt már buzgón tanulmányozták a helyi mecsetekben. Mi haszna a történelemnek, földrajznak és idegen nyelveknek, vitatták, amikor az ilyen jellegű tanulmányok hitetlen országok és népek ismereteit közvetítik? De Mohamed al-Gázi tudta, hogy a próféta szárnysegédei beszéltek idegen nyelveken, és hogy a tudásukat az iszlám terjesztésére használták. És miért volna veszedelmes, érvelt, az iszlám országok földrajzának és történelmének tanítása? A városokban az ulémá-k vagy vallásszabályozók már megvívták ugyanezt a csatát, és gondjuk volt rá, hogy a tantervben ne szerepelhessen olyan tárgy, mint a zene, amit a vahhábik túl érzékinek tartottak, valamint a művészet, amely faragott képek alkotásához vezethet. Mohamed al-Gázi végül is csatát nyert: falujának lett iskolája. Az imám két fia került onnan egyetemre, a harmadik belépett a hadseregbe. A lányai már más lapra tartoztak. Hogy a hajlott hátú, öreg imám eleressze a lányait hazulról - hogy csak úgy, még ha lefátyolozva is, de kimenjenek az utcára, idegenek között üljenek, még ha azok mind lányok is - gonosz ötlet. A lányai megtanulták, amir l úgy vélekedett, hogy szükséges megtanulniuk: hangosan kántálták a Koránt a ház n k részére elkülönített lakosztályában.

A Mohamed al-Gázihoz hasonló apák Szaúd Arábiában mind a mai napig dönthetnek ugyanígy a lányaik helyett. A lányok iskoláztatása ugyan mára már elterjedt, de nem kötelez , ha az apa nem ért vele egyet. Sok férfi hisz a mondásnak, miszerint a n k művelése olyan, mint megengedni a tevének, hogy bedugja az orrát a sátorbaŐ az állat el bb-utóbb beóvakodik, és elfoglal bent minden helyet. Szaúd-Arábiában el ször 1956-ban nyílt lányiskola. Iffat nyi-totta meg, Fejszál király felesége, az egyetlen szaúdi uralkodó-feleség, akit valaha királyn ként emlegettek. A Törökországban nevelkedett Iffat b víteni szerette volna az oktatott tárgyakat, és több természettudományt és nyugati tantárgyat akart taníttatni, ám óvatosnak kellett lennie még azzal az iskolával is, amelyet a saját fiainak alapított. A lányiskola pedig még ennél is kényesebb probléma volt. Amikor 1956-ban Dzsiddában megnyílt a Dar al--Hanan, az Érzelmek Háza, árvaháznak kellett álcázni. Mivel a Korán több helyen is hangsúlyozza, hogy az árván maradt leánygyermekeknek gondját kell viselni, az ilyen intézmény ellen nem lehetett kifogást emelni. Már vagy egy éve működött, amikor Iffat meg merte kockáztatni, hogy közzétegye az intézet létrejöttének valódi szándékát. A helyi lapban megjelent egy cikk „A jól felkészített anya maga lehet az iskola" címen, amelyben a Dar al-Hanan célki-tűzései között felsorolták, hogy jobb anyákat és otthonteremt feleségeket szándékoznak nevelni az iszlám jegyében. Fejszálon keresztül Iffat a n k művelésének szándékát a Ko-rán Umm-Szalamah verse néven ismert híres soraival támasztotta alá. Umm-Szalamah, a gyönyörű özvegy, akinek a prófétával kötött házassága úgy felzaklatta Áisát, állítólag egy napon megkérdezte Mohamedet, miért van az, hogy amikor az Úr kinyilatkoztat valamit, azt mindig csak a férfiakra érti. A hadísz szerint Umm-Szalamah a mecset melletti szobájá-ban tartózkodott és fésülködött, amikor meghallotta a próféta

hangját a minbar, vagyis a szószék mögül. „Sietve feltűztem ha-jamat, és átrohantam abba a lakosztályba, ahonnét jobban hallhattam. A falra tapasztottam a fülemet, és a próféta a kö-vetkez ket mondtaŐ »Ímé! A férfiak, akik alávetik magukat az Úrnak és az asszo-nyok, akik alávetik magukat, és férfiak, akik hisznek és asszonyok, akik hisznek és férfiak, akik engedelmeskednek és asszonyok, akik engedelmeskednek és férfiak, akik igazat szólnak és asszonyok, akik igazat szólnak és férfiak, akik állhatatosak és asszonyok, akik állhatatosak és férfiak, akik alázatosak és asszonyok, akik alázatosak és férfiak, akik alamizsnát adnak és asszonyok, akik alamizsnát adnak és férfiak, akik böjtölnek és asszonyok, akik böjtölnek és férfiak, akik illedelmesek és asszonyok, akik illedelmesek és férfiak, akik er sen emlékeznek az Úrra és asszonyok, akik emlékeznek - az Úr mindezek számára megbocsátó és hatalmas jutalmat ígér.«" Ezek a sorok egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a hittel járó kötelezettségek férfiakra és n kre egyformán vonatkoznak. Ahhoz, hogy a n k ezeknek a kötelezettségeknek maradék nélkül eleget tehessenek, érvelt Iffat, műveltségre és ismeretekre van szükségük. 1960-ra az uléma fogcsikorgatva, de magáévá tette ezt az elvet, és óvatosan beleegyezett, hogy országszerte leányiskolákat nyissanak. Az volt csak a kikötés, hogy az iskolák az uléma ellen rzése alatt álljanak, és hogy azt az apát, aki nem akarja a lányait az iskolába járatni, nem lehet rá kötelezni. De néhány szaúdi számára ez is elfogadhatatlan volt. Bure-ida városában, Minszaf közelében a férfiak tüntetéssel tiltakoztak az els , 1963-ban megnyitott lányiskola ellen. Nagyjából ugyanabban az id ben, amikor az Egyesült Államok a Nemzeti Gárdát hívta segítségül, hogy az amerikai Délen er vel szerezzen érvényt az iskolákban a faji megkülönböztetés eltörlésének, Fejszál királynak a Nemzeti Gárdát kellett igénybe vennie, hogy er nek erejével nyitva tarthassák a bureidai iskolát. Egy teljes

esztend n át az igazgatón leánya volt az iskola egyetlen tanulója. Sok apa továbbra is úgy ítélte meg, hogy jobb, ha tudatlan-ságban tartja a lányait. 1980-ra a szaúdi kislányoknak mindössze ötvenöt százaléka járt elemi iskolába, és csak huszonhárom szá-zaléka iratkozott be középiskolába. A n k harmincnyolc százaléka volt írástudó, szemben a férfiak hatvankét százalékával. S mégis akadtak lányok, akik hozzájutottak a pénzen meg-szerezhet legmagasabb fokú műveltséghez. A dzsiddai Dar al--Fikrben, a németek által épített magán-lánynevel intézetben luxuskörülmények vannak. A magasba szök fehér falak mögött surrogó üvegajtók nyílnak a hűvös, légkondicionált, márványköves társalgóra. A csillag alakú épület osztálytermei nagy, bels pihen kb l nyílnak. A magas mennyezet és a hatalmas ablaktáblák szell s közérzetet biztosítanak a műter-mekben, a tornateremben, a természettudományi laboratóri-umokban és a Commodore és Macintosh számítógépekt l zümmög komputercentrumban. Egy osztályban nincs több húsz tanulónál. Az intézményben van óvoda, ahol ottjártamkor a tanárok kisbabáira vigyáztak, de ahol egy olyan ország hallgatóinak a gyerekeire is felügyeltek, ahol a korai házasság és gyerekszülés bevett, s t bátorított szokás. Az elméleti tárgyak mellett többek közt nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvekre, és a lányok olyan tárgyakat is választhatnak, mint a f zés vagy a szabás-varrás, a karate és a balett, a szövegszerkesztés és motorszerelés. A motorszerel kurzus egészen elképesztett, hiszen a szaúdi n knek tilos az autóvezetés. - Ha a sof rje közli vele, hogy valami baj van a kocsival, a lányoknak tudniuk kell, nem hazudik-e - magyarázta Baszilah al-Homoud, az igazgatón . A lányok ápolt megjelenésér l lerítt a nagy gazdagság. Ma-gasak voltak, fényl hajukat vastag fonatban hátravetették. Az igazgatón nek, a karcsú, selyembe öltözött harmincnyolc esz-tend s asszonynak olyan sima volt a b re, mint egy kamasz

lánynak, és feszes a teste, mint egy megszállott aerobikosnak. - A tornaterem a házam legfontosabb helyisége - mondta. Húsz éwel azel tt a n vére fogorvos szeretett volna lenni, ami akkoriban teljességgel lehetetlen volt a szaúdi n számára. Baszilah apja az egész családot átköltöztette Szíriába, hogy gyermeke a damaszkuszi egyetemre járhasson. Hazatérte után bel le lett az els szaúdi n i fogorvos, megnyitotta klinikáját, ahol férfiakat és n ket egyaránt kezeltek. De hamar kiderült, hogy a. szigorú elkülönítéshez szokott férfiak nem bírják elviselni, hogy egy idegen n hozzájuk érjen, ha akár a fogorvosi fúróval is. Ráunva az ajánlatokra a és félreértésekre, az asszony különválasztotta a klinikáját férfi- és n i részlegre, és férfi fogorvosokat alkalmazott a férfiak kezelésére. Baszilah is a szakmai elkülönítés híve volt. A Dar al-Fikr t -szomszédságában volt egy hasonló jellegű fiúiskola, férfi tanári karral. Amikor Baszilahnak értekeznie kellett a tanári karral, vagy az iskolája fiúknak épült megfelel jével, zárt láncú televízión át tette. - Meglehet, hogy megbeszélnivalóm van egy férfi kollégával, de attól még nem kell vele egy helyiségben ülnöm - mondta. - Ha a férfiak ide bejárkálhatnának és közöttünk lehetnének, a vége az lenne, hogy magukhoz ragadnák az irányítást, és k próbálnák megszabni, hogy mit tegyünk. Márpedig én magam akarom irányítani a dolgokat. Baszilah az egyetemen is, ahol a doktorátusát szerezte, zárt láncú tévét használt. A n ket el ször 1962-ben engedték egye-temre Szaúd-Arábiában, és a n i f iskolák azóta is szigorúan elkülönítettek. Az el adótermeket zárt láncú tévével és telefonnal szerelték fel, hogy a n i hallgatók is hallhassák a férfi professzorokat és telefonon kérdéseket intézhessenek hozzájuk anélkül, hogy a férfiak tekintete beszennyezné ket. Amikor 1973-ban az els néhány n végzett az egyetemen, döbbenten tapasztalták, hogy nevüket nem nyomtatták ki a végz sök programfüzetében. A régi hagyomány, hogy sérti a n k becsü-

letét, ha emlegetik ket, megfosztotta ket attól az elismerést l, amit kivívni véltek maguknak. A n k és családjaik tiltakoztak, ezért külön programfüzetet nyomtattak, és külön végz s rendezvényt tartottak a hallgatók n i rokonságának. Ezen kétezer n vett részt. Ünnepi ovációjukba beleremegtek a falak. De miközben a n i egyetemek megnyitása b vítette a n k művel dési lehet ségeinek körét, ugyanakkor sekélyesebbé tette magát a tanulmányi tapasztalatszerzést. 1962 el tt sok haladó szaúdi család külföldre küldte a lányait tanulni. Nemcsak diplomával tértek haza, hanem tapasztalatokat is szereztek a kinti világról, úgy Nyugaton, mint a haladóbb arab országokban, így Egyiptomban, Libanonban vagy Szíriában, ahol magukba szívták a koedukáció és a világi kultúra leveg jét. Most a szaúdi n k egész nemzedéke fejezte be tanulmányait az ország területén belül. Miközben több ezer szaúdi férfi szerzi meg államköltségen külföldön a diplomáját, a n knek ilyen tanulmányi ösztöndíjat 1980 óta nem biztosítanak. A kormánynak az az álláspontja, hogy a n k tanulási esélyei olyan jók a királyságban, hogy hazai terepen minden igényüket kielégíthetik. Hogy mik ezek az igények, azt a Fels oktatási Minisztérium programfüzete fejti ki: „hogy az igaz iszlám hitben felneveljék, hogy az életben sikeres háziasszonyként megállja a helyét, ideális feleség és jó anya váljék bel le, és hogy felkészítsék az adottságainak megfelel egyéb tevékenységekre, mint például a tanításra, ápolásra és gyógyításra". Ennek eredményeképp az id sebb szaúdi professzor asszo-nyok jóval liberálisabb szemléletűek, mint azok a fiatal hallga-tón k, akiket tanítanak. Amikor ezek közül a professzor asszonyok közül néhányan részt vettek az autóvezetés jogának kivívásáért szervezett tüntetésen, els sorban a tanítványaik for-dultak ellenük. Az egyik hallgatón berontott a professzor asszony irodájába, és a hajánál fogva cibálni kezdte, miközben mindennek elmondta, amiért részt vett a tüntetésen. Az autó-

vezetés ellen tiltakozó fiatal n k dühös tiltakozást tartottak az egyetemi mecsetben is. A tüntetést követ elvakult tiltakozások többek között a n i egyetem betiltását is követelték. A külföldi tanulási lehet ség hiánya azt,jelenti, hogy a sza-údi n k egy olyan oktatási rendszer kelepcéjében verg dnek, amely még mindig elmarad a férfiakétól. Az olyan tantárgyak, mint a geológia vagy az olajkitermelés - amelyek alapfeltételei a szaúd-arábiai olajgazdaság vezet pozícióinak -, továbbra is el vannak zárva a n k el l. Szaúd-Arábia hét egyeteme közül háromra - az Imám Mohamed bin Szaúd Iszlám Egyetemre Rijádban, a K olaj és Ásványtani Egyetemre, valamint az Iszlám Egyetemre Medinában - nem járhatnak n k. Kevés n i egyetemnek van saját könyvtára, a férfiak könyvtárait pedig tilos használniuk a n knek, vagy legföljebb hetente egyszer látogathatják. Az esetek nagy többségében a n k nem ülhetnek be a könyvtárba, legföljebb kihozathatják maguknak a könyveket. De a n knek és a férfiaknak ugyanazokat a vizsgákat kell letenniük. A professzorok halkan megjegyzik, hogy a n k ered-ményei többnyire felülmúlják a férfiakét. - Ez cseppet sem meglep - mondja egy professzor asszony. - Nézze meg az életüket. A fiúknak kocsijuk van, esténként fel-alá cirkálhatnak az utcákon a barátaikkal, beülhetnek a kávéházakba, a feketepiacon vett alkoholt vedelhetik és egész éjjel dáridózhatnak. De mi van a lányoknak? Négy fal és a könyveik. Számukra a tanulás jelent mindent. Amikor az ötvenes-hatvanas években a szaúdi n k még külföldre járhattak tanulni, választásuk gyakran esett a bejrúti Amerikai Egyetemre, az AUB-re. 1866-ban egy vermonti misszionárius, Daniel Bliss fektette le annak a fiúk számára épült f iskolának az alapkövét, amib l kés bb az AUB kin tte magát. Kijelentette, hogy az iskola „mindenféle kikötés nélkül, minden osztályhoz tartozó férfiak számára épül, tekintet nélkül a b rük

színére, nemzetiségükre, fajukra vagy vallásukra. Legyen az a férfi fehér, fekete vagy sárga b rű, keresztény, zsidó, mohamedán vagy hitetlen, itt tanulhat és élvezheti az intézmény biztosította el nyöket... és távozhat innen egy istenbe, sok istenbe vagy semmilyen istenbe vetett hittel." Az AUB már 1905-ben megnyitotta n k számára a n vér-képzést, és 1921-ben fölvette az els n i hallgatót a teljes képzésre. A n teljesen lefátyolozva, férje kíséretében érkezett. A hatvanas évek közepére az utolsó, csak férfiaknak fenntartott bástya, a mérnökképzés is a koedukáció áldozata lett. Egy ideig az amerikai liberalizmus átültetése beválni látszott. A libanoni drúz Leila Saraf szemtanúja volt több tucat politikai és filozófiai mozgalom megszületésének az egyetemen az 1950-es években, és bábáskodott az arab nacionalizmus megszületésénél is. - Annyi klub volt - meséli. - Az Arab Kulturális Klub, a Palesztina Elvesztése Klub, a Baathisták. - A n k együtt ültek a férfiakkal a kávéházakban, és részt vettek az éjszakába nyúló szenvedélyes vitákban. Leila Saraf az egyik klubban ismerte meg jövend beli férjét, egy jordán muzulmánt, vele tért vissza Jordániába és lett bel le kés bb a jordán kormány tájékoztatási minisztere és Noor királyn bizalmas tanácsadója. De a 60-as évek közepén az iszlám fundamentalizmus felvette a harcot az arab nacionalizmussal. Az egyetemet liberalizmusa és amerikai neve miatt a széls ségesek kezdték támadni. Az AUB bölcsészprogramjának középpontját mindig azok a kulturális el adás-sorozatok képezték, amelyek elvezetik a hall-gatókat a Gilgames-eposztól Homéroszon és Vergiliuson keresz-tül Locke-hoz, Descartes-hoz és Hobbeshoz. 1966-ban néhány bejrúti mecset imámja megszerezte az egyik el adás-sorozat kötelez irodalmát, amelyben a középkori keresztény teológust, Aquinói Szent Tamást idézik, aki azt mondta, abból, hogy az iszlám hit gyorsan terjed, nem következik szükségszerűen, hogy

az egy eredend en igaz vallás. A rend rség behatolt az egyetem területére, hogy a szerz t letartóztassa. - Mondtam nekik, hogy Aquinói Tamás úr ez id tájt nem elérhet - emlékszik vissza Tarif Khalidi, a középkorral foglalkozó történész, aki részt vett a tananyag összeállításában. Erre t magát vitték kihallgatásra. Egyik tanítványa, Hana Asravi riasztotta a többieket és az egye-tem rektorát, valamint a libanoni belügyminisztert, hogy szaba-dítsák ki a professzort. Az 1980-as évek végére ezek a támadások megszűntek mulatságosnak lenni. 1984-ben a Hezbollah aktivistái özönlöttek be az egyetem területére, és tűzték ki az épületek tetejére az iszlám zöld zászlaját. Fadlallah sejk, a Hezbollah szellemi atyja beszédet mondott a próféta lányáról, Fatimáról, és t állította a muzulmán n k elé követend példaként. - Abban, amit mondott, nem volt semmi különösebben vitatható, de hát az id járásról is lehet úgy beszélni, hogy közben mindenki tudja, merr l fúj a szél - mondta Wolfgang Köhler német tudós, aki aznap épp az egyetem területén tartózkodott. Számára a beszéd azt az üzenetet hordozta, hogy a Hezbollah hatalma Libanon legjelent sebb amerikai intézményének a kapuin belül is érvényesült. Ugyanezt adták értésükre 1984 januárjában, csak brutálisab-ban, amikor Malcolm Kerrt, az egyetem rektorát irodája közelében hangtompítós fegyverrel meggyilkolták. Az AUB tanszéki dolgozóit és alkalmazottait gyakran rabolták el. 1985-ben, nem sokkal Kerr meggyilkolása után a bölcsészettudományi program ismét kereszttűz alá került. Ezúttal a szent szövegekkel gyűlt meg a bajuk, például az egyik evangélium, Szent Pálnak a Koránban is el forduló levele ellen emeltek kifogástő az volt a baj, hogy a tanszék egyik keresztény oktatója tartotta az el adásokat. - Ahogy a bölcsészkaron egyre n tt a széls ségesek száma, mind többen tiltakoztak az ellen, hogy a Koránt keresztények tanítsák - emlékszik vissza Tarif Khalidi. - Ezért legnagyobb sajnálatomra kénytelenek voltunk úgy határozni, hogy kihajítjuk a szent

szövegeket az ablakon. Mégis, hogyan érthetnénk meg mondjuk Szent Ágostont, ha nem ismerjük az Ó- és az Újtestamentumot? Az egyetem többnyire ellenállt a szektás nyomásnak. Férfiak és n k továbbra is együtt mutatkoztak a tengerparti, fák árnyékolta egyetem területén, és még ma is több n visel farmert, mint fátyolt. Márpedig éppen ez volt a szálka a széls ségesek sze-mében. 1991-ben hatalmas bomba tépte szét az egyetem központi épületét és csinált törmeléket az egyetem kapujára felvésett jelmondatbólŐ „Hogy életük tartalmasabb legyen". Tarif Khalidi pontosan tudja, hogy és kollégái hogyan állnak a széls ségesekkel, legyenek azok keresztények avagy muzulmánok. - Jó okom van annak feltételezésére, hogy gyű-lölnek bennünket. Én magam tudatosan ültettem el a kételyt a szívükben. - A n k szerepe egyike azon területeknek, amelyekre el szeretettel irányítja rá a figyelmet. Anyja azok közé az arab asszonyok közé tartozott, akik el ször mutatkoztak nyilvánosan fátyol nélkül. - Mindig a Koránt olvasta és a fejét csóválta - emlékszik vissza Khalidi. -Amikor odaért, hogy „a férfiak gondjára bízzák a n ket", rendre dühbe gurult. Ha az ember a liberális, türelmes AUB-ról megy át a gázai Iszlám Egyetemre, az olyan, mintha visszafelé utazna az id ben. Valójában a gázai egyetem nyújt pontosabb képet a jöv r l, mivel az iszlám csoportosulások itt egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. A gázai egyetem területét középen kettéválasztották: az egyik rész a n ké, a másik a férfiaké. Amikor 1993 tavaszán felkerestem a n k részlegét, kend t viseltem, és hosszú ujjú, b és bokáig ér ruhát, mivel tudtam, hogy az intézet szigorúan el írja a hidzsáb viseletét. Megérkezésem a n k kapujához így is nagy port vert fel. - Kerítenünk kell magának egy dzsalabíját - magyarázta a frissen végzett Asya Abdul Hadi, és a maga nyaktól lábujjig begombolt kabátjára mutatott. - Még a n i egyetemen is vannak férfi professzorok. Végül valaki kerített egy b , kék szerzskabátot, ami egy ná-

lam legalább tíz centivel magasabb hallgatóé volt. Felmarkoltam, hogy lépni tudjak benne, úgy totyogtam be Asya után az egyetem magas falai közé s haladtam el az alacsony, összevissza álló; azbeszttetejű kunyhók sora el tt. Amit Berkeley jelentett a hatvanas évek háborúellenes moz-galmában, az volt a gázai Iszlám Egyetem a kilencvenes évek szent háborút meghirdet tömege számára. Az egyetem jobbára a Hamaszt támogatja, azt az iszlám csoportosulást, amely utolsó csepp vérig akar harcolni Izrael ellen. Az izraeliek olyan fenyeget nek ítélték meg az egyetem harcias szellemét, hogy a hadsereg 1987-t l 1991-ig zárt katonai területnek nyilvánította az egyetem területét, és börtönbe csukta a tanszéki dolgozók és az egyetemisták nagy részét. Beléptünk az egyetemi hallgatók közös helyiségébe, ahol néhány n ült kólát kortyolgatva és csevegve. Mindannyian a barna, olajzöld vagy tengerészkék matt színeiben játszó dzsala-bíját viselték. Asya bemutatott néhány barátn jének, akik az egyetem adminisztrációs irodáján dolgoztak. Megkérdeztem, találkozhatnék-e néhány ott tanító professzor asszonnyal is. - Alig van n i professzorunk - mondta Madzsida Anan har-mincesztend s adminisztrátor. - Itt el nyben részesítik a férfi tanárokat, mert a férfiaknak kell karriert csinálniuk. A n férjhez megy, és attól fogva a férje viseli gondját. És amellett, ha az egyetem n t alkalmaz, az csak itt taníthat, míg egy férfi tanár odaát az út túloldalán a férfiak egyetemén is alkalmazható. Ha létrehozzuk az iszlám államot, többé semmilyen keveredés sem lesz. Khomeini lánya, Zahra vegyes évfolyamoknak adott el filozófiát a Teheráni Egyetemen. Megkérdeztem Madzsidát, hogyan vélekedik err l. - Az iszlámban nincsen vélekedés - felelte ridegen. - Az iszlám azt tanítja, hogy férfiak és n k csak akkor ke-veredjenek, ha az elengedhetetlenül szükséges. Ha a dolog elkerülhet , akkor nem szabad megtenniük.

Abban reménykedtem, hogy valami mást találok a gázai egyetemen - talán az iszlám feminizmus csíráit. A n k kérdésében a palesztinok mindig a leghaladóbb nézeteket vallották, és abban reménykedtem, hogy ennek a szellemnek a találkozása a militáns iszlámmal valami érdekeset hozhat létre. De Gázában a militánsok az iszlám radikalizmusnak egy olyan ágához csatlakoztak, amely rosszabbal fenyegetett a pa-lesztin n k számára, mint az id kerekének visszafordítása. Amit Madzsida kifejtett, az soha nem volt része a palesztin kultúrának. Az elveit mind importáltaŐ rájuk volt nyomva a „Made in Szaúd-Arábia" pecsétje. A Hamasz harminchat cikkelyt tartalmazó chartájából kett t szentel a muzulmán n k szerepének. Mint mondja, a n k „állítják el a férfiakat, és nagy szerepet játszanak az (új) nemzedék irányításában és oktatásában. Az ellenség tisztában van ezzel a szereppel, következésképp azzal is, hogy ha úgy irányítja és oktatja (a n ket), hogy azáltal eltávolítsa ket az iszlámtól, megnyerheti a háborút. Ezért tesznek szüntelen kísérletet a nyilvánosság és a filmek, a közművel dés és kultúra tantervei (sic) segítségével, s használják fel közvetít iket, akik különböz elnevezésű és műfajú cionista szervezetekhez tartoznak, mint például a szabadk művesekhez, a Rotary Clubhoz, a kémhálózathoz és ehhez hasonlókhoz... Ezért oda kell figyelnünk az iskolákra és tantervekre, amelyek alapján a muzulmán lányokat oktatják, hogy mi igaz anyákat neveljünk bel lük, akik tisztában vannak a felszabadításért folytatott háborúban rájuk háruló kötelességekkel. Teljes mértékben alkalmasnak kell lenniük háztartásuk irányítására. A gazdaságosság és a háztartási kiadásokban a felesleg minimalizálása alapkövetelménye annak, hogy ügyünket megfelel en képviseljék..." Amikor 1987-ben el ször jártam Gázában, éppúgy láttam fátyol nélkül járó, farmeres lányokat az utcán, mint az izraeli katonákra köveket dobáló fiatalokat. Anyjuk szorosan a nyo-

mukban volt, készen arra, hogy nedves ruhával vagy frissen vágott hagymával ellensúlyozzák a könnygáz hatását. A n k önérzetét növelte az ilyen tiltakozásokban való részvétel. Most, hála a Hamasznak, a n ket visszazavarták otthonaikba, hogy fiúcsecsem ket gyártsanak és a háztartási kiadásokból küszö-böljék ki a felesleget. - A küzdelem megváltozott - mondta a magas, er teljes, nagy szemű és dús szemöldökű Asya. - A k dobálás már a gyerekeké. Az igazi fegyverrel rendelkez aktivisták nem maradnak otthon, egyik helyr l szüntelen a másikra mennek, hol itt alszanak, hol ott. Egy n ezt nem teheti. A küzdelem megváltozott, Gáza úgyszintén. Miközben út-nak eredtem a hatalmas tankcsapdától, amely a gázai övezetet Izraelt l elválasztja, egyetlen lefátyolozott asszonyt sem láttam. - Nem alkalmazunk er szakot - mondta Madzsida. Lepillantottam ormótlan szerzskabátomra. - Persze, itt, az egyetemen belül megkívánhatjuk. Istennel állunk kapcsolatban, és minden n maga határoz. Kólámat kortyolgatva hallgattam. A gázai kórház els segély-helyén voltam, amikor reszketve belépett egy fiatal palesztin ápolón ő köpenyét barna foltok tarkították. - A fiúk voltak, a piactérr l - mondta. - Azt mondták, takarjam el a hajamat. Keresztény vagyok, feleltem, de azt felelték, nem számít. - Szűz Mária is eltakarta a haját, akkor te miért nem teszed? - Rohadt gyümölccsel dobáltak meg, és azt mondták, legközelebb sósawal öntenek le. Aznapra véget ért a legtöbb el adás. Ha be akarok ülni a n k valamelyik vallási órájára, mondta Asya, reggel kell vissza-jönnöm. - Nem akar nálam megszállni ma estére? - kérdezte. Tétováztam. - Nem akarok alkalmatlankodni - feleltem. - Mit l fél? - nevetett. - Nem mer a táborban aludni? Mi itt vendégszeret népek vagyunk. Mi tagadás, kissé ideges voltam. Azon a héten történt, hogy

egy izraeli ügyvédet, aki a gázai fejlesztési terveken dolgozott, fejszével agyonvertek, amikor palesztin megbízóival találkozott. Újságíró kollégáim attól is óva intettek, hogy akár egy gázai szállodában megszálljak. - Híre megy, hogy ott vagy - egyetlen éjszakánál tovább maradni nem biztonságos - mondta az egyik újságíró. Közöltem Asyával, hogy örömest megszállok nála. El ttem ment a kapuig, ahol vissza kellett adnom a hosszú kabátot. - Jut eszembe - szólt hátra a válla fölött -, milyen vallású? - Zsidó vagyok. Asya megpenderült. Ajka keskeny vonallá szűkült, tekintete az arcomat fürkészte, majd a látóhatárra siklott. Próbáltam megfejteni az arckifejezését. Dühös? Megbántott? Képtelen voltam eldönteni. Egyetlenegyszer tagadtam le a vallásomat, mindjárt azután, hogy megérkeztem a Közép-Keletre. Utána annyira szégyen-keztem, olyan gyávának éreztem magamat, hogy megfogadtam, soha nem teszem többé. Azóta mindenkinek megmondtam, aki rákérdezett. Akikkel közöltem, azoknak inkább felkeltette az érdekl dését, semmint hogy ellenségesen reagáltak volna. Általában kérdések özöne következett: Mi a véleményem a ci-onizmusról? Családom tagjai közül támogatja-e valaki anyagilag Izraelt? De Asya nem szólt semmit. Megérintettem a karját. - Ha gondolja, hogy talán mégis inkább a hotelban szálljak meg, én megértem - mondtam. - Nem - vágta rá, mintegy magához térve a kábulatból. - Nálam kell aludnia. - El ttem lépkedve leintett egy taxit, és a kátyúkon keresztül bukdácsolva indultunk a Dier el Balah-i menekülttábor felé. Miközben a taxi Gáza városát maga mögött hagyva friss tavaszi virágok illatától terhes narancsligeteken vágott keresztül, Asya témát változtatott, és a vallásról a könyvekre terelte a szót. Angol irodalomból szerezte a diplomáját. Azokról a könyvekr l

beszélt, amelyeket tanulmányai során a legjobban kedvelt: Thomas Hardy Egy tiszta n és Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényér l. Elmosolyodtam. Keresve se találhatott volna még két olyan regényt, amelynek mondanivalója annyira összecseng az iszlám világszemlélettel, mint Hardy h sn jének története, akit a szexuális megbecstelenítés tesz tönkre, vagy a Bennet n véreké, akik az elvárásoknak megfelel en folytatják szalonjukban a férjvadászatot. Asya otthona nem is emlékeztetett a zsúfolt táborbeli vis-kókra. Dier el Balah legszélén állt, ahol a keskeny, rossz szennyvízelvezetésű sikátorok átadják helyüket a művelt föl-deknek és mögötte a tenger édes illatának. Stabil, tágasra épített ház volt, az úttól magas, falfirkával ékes k kerítés védte. Asya özvegy édesanyjával élt, egy görnyedt alakjával krumplira emlékeztet , műveletlen öregasszonnyal, akit mintha nem is egy nemzedéknyi különbség választott volna el magas, értelmiségi lányától. Asya két húga és egy bátyja a feleségével szintén velük lakott. Az öccse börtönben ült; azzal vádolták, hogy a Hamasz aktivistája. A család többi tagja szétszóródott a palesztin diaszpóra térképén. Az egyik a PFSZ soraiban harcolt Irakban, a másik tanár volt Szaúd-Arábiában, és egy harmadik Görögországban volt vendégmunkás. A diaszpórabeliek külde-ményeib l épült a ház. Bátyja, akivel együtt lakott, többnyire Izraelben dolgozott, de az elmúlt hetekben a palesztinok által elkövetett gyilkos-ságsorozat miatt Izrael lezárta a határt a gázai és nyugati parti palesztinok el tt, akik átjártak Izraelbe dolgozni. Így Asya, aki egy palesztin újságíró munkatársaként dolgozott, maradt az egyedüli családfenntartó. Amikor belépett az ajtón, anyja és húgai köréje sereglettek, teát vittek neki, váltás ruhát, hajkefét, elárasztották figyelmességük számtalan apró jelével, amivel általában a férfi családfenntartót szokták kitüntetni. Asya lerángatta magáról a hidzsábot, testhez álló nadrágot

húzott, és kifésülte vállig ér haját. Amikor a kishúga odavitt neki egy kötött ruhát, ingerülten elhessegette, és arabul kért egy szebbet. A kislány egy fényes fekete pamutruhával tért vissza, a szegélye mentén kézzel festett barna virágok díszítették. - Látja, így egészen másképp nézek ki. - Tény és való. Széles pofacsontja volt, amit korábban a kend eltakart, és most látszott csak, hogy az alakja sportos, ruganyos. Hirtelen ráébredtem, hogy csalódást okoztam. Arra számított, hogy majd bókokat mondok, mint a régi fekete-fehér filmekben szokás, amikor a titkárn leereszti a haját és leveszi a szemüvegét: - Nahát, Miss Asya, hiszen maga gyönyörű! - De én már annyira hozzászoktam ezekhez az átváltozásokhoz, hogy meg se lep dtem. Amikor a sógorn je feltálalta a vacsorát, egyiptomi ételek követték egymást: foul, tamijja és molokijja - babpüré, rántott csicseriborsó és valami gombócszerű zöldség. 1949 és 1967 között Gáza egyiptomi uralom alatt állt, és az egyiptomi hatás mind a mai napig er sen érz dött. Párnákon kucorogva lapos lepényre lapátoltuk a különféle zöldségeket - a lepényt Asya sütötte hajnalban, miel tt munkába ment. Asya többnyire a n i nappaliban aludt a húgaival, de aznap este úgy határozott, hogy kettesben alszik velem. Átvonszolt két vékony matracot egy nagy szalonba, amelyben a fal mellett álló szekrényen kívül nem volt semmi. Én ösztönösen egymástól távol terítettem volna le a matracokat, hogy amennyire lehetséges, nyugalmunk és mozgásterünk legyen. De Asya mindkét matracot az egyik sarokba tette le, egymás melléő szinte összeért a kett . Asya a rádió után nyúlt, és csavargatni kezdte a keres gom-bot. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy én is azzal zárom és kezdem a napot, hogy a rádió után nyúlok, hogy meg-hallgassam a híreket. O az arab BBC-t kapta el el ször zavaró sercegésen át, majd a kairói Arabok Hangja adását, végül a Radio Monte Carlót. Feszülten ráncolta a homlokát, amikor ismer s hangot hallottŐ a Hamasz aktivistáinak szóviv jéét, akit

Libanonba toloncoltak az izraeliek. A szóviv emelt hangon utasította el az Izrael és a palesztinok közötti béketárgyalások folytatásának a gondolatát. A békekötés megnyitná a bab alfitná-t, a polgárháborúhoz vezet utat. Asya bólintott. - Igaza van. A Hamasz ilyen egyezséget soha nem fogadhat el. - De amikor

sszel Arafat mégiscsak aláírta a békeszerz dést, nem tört ki polgárháború a Hamasz és a PFSZ között. Jóllehet a békekötést ellenezte, a Hamasz mégis megesküdött, hogy nem fog palesztin vért ontani. Ehelyett az iszlámisták az izraeliek ellen intéztek gyakoribb támadásokat és azt várták, hogy összeomlik a megállapodás. A hírek végén Asya felkelt, és eloltotta a mennyezeti lámpát. Csak egy kis éjszakai lámpát hagyott égve a sarokban. A fél-homályban suttogva beszélgettünk, mint a kamaszok, ha egymás mellett alszanak. Asya a jelenleg börtönben ül Hamasz-aktivista öccse hatá-sára lett hív . Tíz éve, tizenkilenc éves korában kezdett el hidzsábot viselni. - Rettenetesen meglep dött mindenki - mondta. - Azt kérdezgettékŐ „Miért jár így Asya?" Tudja, ez jóval azel tt történt, hogy az iszlám mozgalom itt olyan er s lett, mint amilyen ma. Miel tt viselni kezdtem a hidzsábot, féltem mindent lŐ kísértetekt l, nem mertem egyedül maradni a szobában. Amikor felöltöttem a hidzsábot, a félelmem egy csapásra megszűnt. Ma már tudom, hogy ez az élet csupán játék, csak próbatétel az emberek számára. S ha az ember ezt egyszer tudomásul veszi, akkor többé semmit l nem kell tartania. Asya épp akkoriban kapott egy British Council-ösztöndíjat, hogy Londonban tanuljon újságírást. - Ismer olyan újságírót, aki hidzsábot visel? - kérdezte t lem. Azt feleltem, hogy így hirtelenében senki nem jut eszembe a média ismertebb nevei közül, kivéve Iránban, ahol vannak n i tévéstábok, sportripor-terek, fotósok. - Talán én leszek az els Londonban - mondta.

A huszonkilenc esztend s, hajadon Asya szokatlan jelenség volt Gázában. Már túl volt néhány ajánlaton. - El ször a kér anyja és a n vére jön el, hogy megnézzen magának hidzsáb nélkül. Ha megtetszem nekik, azt mondják, szívesen elhoznák a fiukat, hogy megismerkedjék velem. Mire énŐ „Csak lassan a testtel." El ször tudnom kell, hogy hív -e. Mivel foglalkozik? Ha szokott imádkozni és jó állása van, elküldök valakit, hogy kérdezze ki fel le a szomszédokat; a barátaim megérkeznek a részletes jelentésekkel. A legtöbb esetben ezzel be is érem: közlöm az anyjávalŐ „Ne fáradjon, a dolog tárgytalan." Mivel állásban volt, neki magának is módja volt megismer-kedni férfiakkal, méghozzá a házasságközvetítés szószaporítása nélkül. De a nyugati stílusú romantikából se kért. - Amint egy férfi kimondja, hogy szeret, többé nem nyílik rá módja - mondta. - Azt felelem nekiŐ „Itt a bátyám neve és címe. Eredj, a többit beszéld meg vele." - Miután Asya állásért folyamodott az újságíróhoz, aki alkalmazni kívánta, a bátyjai maguk is kikérdezték a leend f nököt, hogy meggy z djenek, is, és irodája is megfelel ek a húguk számára. Annak találtattak. A f nök, maga is hív muzulmán, odahaza dolgozott a felesége és mindig körülötte lábatlankodó gyerekei - a „gardedámjai" - társaságában. Asya a hátán feküdt, kezét összekulcsolta a feje alatt, és folytatta a monológot. - Engem a férfiak nem igazán érdekelnek. Csak gyerekeket akarok. Ez volna hát az elkülönítés logikus következménye? Az ellenkez nem szinte elutasítása? Miközben ott feküdtem, és Asyát hallgattam, azokra az iszlám asszonyokra gondoltam, akiket ismerek: Hamidehre, az iráni tolmácsomra; Nahidra, a haj-danvolt orvostanhallgatóra, aki egyike volt annak a négy vagy öt leggyönyörűbb teremtésnek, akivel valaha megismerkedtem; Hadrára, az emirátus katonájára; a kuvaiti politikai aktivistára, a jordán újságírón re, a kurd tanárn re - akik mind magányosan

tengették életüket jóval azután is, hogy elérték a társadalmukban a n k számára kijelölt férjhez menési kort. És most, hogy belegondoltam, mindannyian arról beszéltek, hogy milyen komoly probléma olyan férfiakkal megismerkedni, akikkel szót lehet váltani, akik megért ek, akikben megbízhatnak. - Igen, igen - mondta Asya, mintha meghallotta volna ki nem mondott gondolataimat. - Nagyon jó volna kapcsolatba kerülni egy olyan férfival, akihez hozzámehetek feleségül, de a keleti fér-fiaknál ez nem megy egykönnyen. - És hangsúlyozta, hogy nem az iszlám vonatkozása nehezíti meg a dolgot. - Szívesen hozzá-mennék egy iszlám paphoz - egy nyugati iszlám prédikátorhoz. - Sok szerencsét- mondtam, és mindketten nevettünk. Asya az oldalára fordult, a fal felé. Azt hittem, aludni készül. Magam is megfordultam, és már majdnem elszundítottam, amikor, még mindig háttal nekem, megszólalt. - Valahányszor idejön valaki, hogy az iszlám szokásokat kutassa, kiderül, hogy az illet zsidó. Vajon miért van ez így? - Nem tudom - feleltem. És valóban nem tudtam. Az én iszlám iránti érdekl désemnek csakis n khöz volt köze, a zsidó mivoltomhoz egyáltalán semmi. De értettem, mire gondol. A Közép-Keleten tevékenyked újságírók között nagyon sok a zsidó. - Talán azért, mert a zsidókat jobban érdeklik a Közép-Kelet problémái - mondtam. - Vagy esetleg azért, mert itt a zsidók és a muzulmánok állnak harcban egymással, és a zsidók úgy vélik, hogy az iszlám megértése közelebb visz a konfliktus megoldásához. - Asya hallgatott. - Esetleg meggy z désük, hogy az iszlám tanítása veszedelmes, és azért jönnek ide, hogy ezt a feltevésüket igazolják - tűn dtem. - Én is így gondoltam - hagyta helyben. -Jó éjszakát.

Másnap reggel az egyetemen egyenesen a hitoktatási tanszékre mentünk, ahol a hallgatók az iszlám rezsimekr l készültek el adást. hallgatni. - Majd meglátja, milyen élénk az érdekl dés - mondta Asya. - Rengeteg kérdést tesznek fel, nagy

viták kerekednek. De amikor odaértünk, egy lélek sem volt az el adóteremben. Egy lefátyolozott hallgató közölte Asyával, hogy a n k úgy határoztak, hogy sztrájkkal tiltakoznak az izraeli béketárgyalások folytatása ellen, és ül sztrájkot folytatnak dr. Haider Abdul Saf , a palesztin békeközvetít k vezet jének háza el tt. Az egyetlen tanóra, amit megtartottak, egy matematikai el adás volt. Asyával elszántan nekivágtunk a férfiak részlegének, hogy megkeressük az egyetem szóviv jét. A folyosókat ellepték a szakállas hallgatók, akik mind tudatosan elfordították tekinte-tüket, amint dzsalabíjánkban elsuhantunk el ttük. Ahmad Szaati, a szóviv , alacsony, kövérkés ember volt, aki a többi tanszéki dolgozóhoz hasonlóan leülte a magáét valamelyik izraeli börtönben, mert azzal gyanúsították, hogy a Hamasz aktívistája. Szabadkozott, amiért nem fog velünk kezet. - Van egy mondásunkŐ „Inkább döfj kést a kezedbe, semmint hogy asszony kezét érintsd." - És a szándék nem számít? - kérdezte Asya. - Én úgy tudtam, hogy ha az ember jó szándékkal teszi, akkor nem tilos a kézfogás. - Ahmad, aki maga is az egyiptomi Iszlám Fels fokú Tanok Intézetében szerzett diplomát, udvariasan helyreigazította: - A maga szándéka bizonyára nem kétséges. No de az enyém? Honnét lehet biztos a másik ember szándéka fel l? Amikor a koedukációról próbáltam faggatni, Ahmad egészen felvillanyozódott. - A koedukációt tiltja az iszlám! Tisztában vagyunk a koedukáció katasztrofális következményeivel. Sorolhatnánk a neveket, az eseteket. - A zina, vagyis a házasságon kívüli szex nyomon követhet a Birzeiten, a nyugati part koedukált palesztin egyetemén - mondta. - Kész katasztrófa, kivált a fiatal lányok esetében. Valóban katasztrófához vezethet, hagytam helyben, mivel az apák és a fiútestvérek mind a mai napig meggyilkolhatják a kamasz lányokat, ha arra gyanakodnak, hogy nemi életet élnek. -

Mi nem pártoljuk ezeket a törvénytelen gyilkosságokat - felelte a szóviv . - Az iszlám ezt nem helyesli. Az iszlám bizonyítékot követel. Nem egy, hanem négy tanút. Nem akármilyen, hanem hiteles vallomást. - Akkor a tanult iszlám tudósok, mint az egyetem oktatói, miért nem lépnek fel határozottabban az ilyen gyilkosságok ellen, ahelyett hogy elfordítanák a fejüket? Miért nem tiltakoznak a tudósok a nemi szervek csonkítása ellen, ami egészen Gázáig elterjedt az övezet egyiptomi megszállása idején? - Kényes kérdés. Vannak, akik azt állítják, hogy nyugodtabbak lesznek t le az asszonyok. De persze az iszlám ezt ellenzi. A test minden részének megvan a maga funkciója. Mint a mandula esetében, csak akkor szabad eltávolítani, ha veszélyezteti az egészséget; ha nem veszélyezteti, hadd maradjon ott, ahol van. Lehet, hogy a n i prédikátorok ellene prédikálnak. Persze itt nem végzünk ilyen műtéteket. Egyiptomban igen, de itt nem. - De az id sebb asszonyok... - kezdte Asya, de Ahmad le-torkolta-...itt nem. A palesztinok között nincs rá példa. -Asya hallgatott. El z este mesélte el nekem, hogy az anyja csiklóját is eltávolították. - Ez itt egy keleti társadalom - folytatta a férfi. - A keleti társadalmakban sok olyasmi történik az asszonyokkal, amit az iszlám helytelenít, de ezeknek a megváltoztatása id be telik. El ször létre kell hoznunk az iszlám államot. A világon minden katasztrófa abból származik, hogy nem vesszük fel az iszlámot. Ha az iszlámot felvettük, akkor megszűnnek majd a bajok. Amikor Ahmad egy pillanatra elnézést kért, mert beszélnie kellett egy kollégájával, Asya közölte, hogy át akar menni a n i részleg illemhelyére. - Kimehetnék itt is, de valahogy feszélyezne. Amikor Ahmad visszatért, és engem ott talált egyedül, visszah költ az ajtóból. - Hová lett Asya? Nekem tilos itt ülnöm magával kettesben. - Aligha voltunk kettesben. Az iroda ajtaja szélesre tárva, odakint a folyosón hemzsegtek a hallgatók.

- Még így, a nyitott ajtó mellett is? - kérdeztem. - Igen, igen, rettenetesen sajnálom. Hozza vissza Asyát - mondta, és kihátrált, mintha a pestis jeleit fedezte volna fel rajtam. Amikor Asya visszatért, folytattuk a beszélgetést, ezúttal a n knek a politikában játszott szerepér l. Ahmad elmagyarázta, hogy miközben a n k nem állhatnak a muzulmán közösség élén, kötelességük, hogy bírálják és tiltakozzanak a vezet jénél, ha úgy érzik, rossz útra vezeti ket. - Ugyanaz a helyzet, mint a n k szerepénél imádkozás közben - mondta. - Egy n nem diktálhat a férjének - vagy bárki más férfinak - imádkozás közben, de ha a férfi hibát követ el - mondjuk, kifelejt valamit -, akkor tudomására kell hoznia azáltal, hogy összecsapja a kezét. - Nem mondhatja ki a helyes szavakat? - Nem, mert a hangja csábító. Nem beszélhet hangosan. Asya közbevágott. - De ha egyszer a saját családtagjai között van, annyit csak kimondhat, hogy „Subhan Allah ". - Nem, nem - felelte a férfi. - Egyáltalán nem szólhat. Csak összecsaphatja a tenyerét. Az asszonyoknak nagyon el vigyáza-tosnak kell lenniük a hangjukkal. Ha valaki megjelenik a házamban, és engem keres, a feleségem csak annyit mondhat, hogy „Igen, várjon" vagy „Nincs itt". Nagyon röviden, nagyon tartózkodón. De nem lehet barátságos. Ezt a Korán írja el . Mindössze néhány elejtett szónak is ki tudhatja, mi lesz a folytatása. Aznap este elhagytam Gázát, és másnap a nyugati part sziklás dombjain keresztül egy egészen más típusú egyetemre hajtottam, a Birzeitre, hogy néhány palesztin professzor asszonnyal találkozzam. Ezek a n k alig egy nemzedékkel voltak id sebbek Asyánál - harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járó asszonyok, akik szinte a n vérei lehettek volna. De történt valami azok alatt

az esztend k alatt, amelyek az egyik iskolázását a másiktól elválasztották, és a két nemzedék között kiszélesedett szakadék szinte áthidalhatatlannak bizonyult. Ugyanakkor a birzeiti professzor asszonyok, miközben nem tagadták a probléma meglétét, igyekeztek csökkenteni a jelent ségét. - A probléma az, hogy ezek az emberek nem értik a saját kultúrájukat - mondta Iszlah Gad, miközben frissen facsart narancslét kortyolgatott a végigtanított nap után. Házának napozóhelyiségében üldögéltünk, egy nagy, ottomán stílusú, oszlopcsarnokos, kupolás mennyezetű k épületben. Iszlah te-kintete a kertben kalandozott, ahol gondosan ápolt gyümölcsfák virágoztak a vörös talajban. Egy kis tekn cöt figyelt, amely bizonytalanul billegett keresztül a felszántott föld barázdáin. Odakinn az úton találta szegény párát, és megmentette az életét, miel tt a kocsik halálra gázolták volna. Iszlah Egyiptomban n tt fel, és férjét, egy neves palesztin aktivistát az ottani egyetemen ismerte meg. Visszatért vele El--Birehbe, abba a nyugati parti kis faluba, ahol a férfi apja polgármester volt, amíg a PFSZ aktivistájaként ki nem toloncolták. -Az izraeliek sokat tettek azért, hogy gyökerestül irtsák ki itt a palesztin kultúrát, de korántsem annyit, amennyit az iszlám mozgalmak - mondta. Hosszú, elegáns ujjain sorolta a problémákat. - El ször itt van az, amit a Hamasz a palesztin hagyományos viselet ellen művelt - a gyönyörű hosszú fekete vagy gesztenyebarna kaftán, amit a palesztin asszonyok világ-életükben viseltek, elöl és alul a szegélynél a dús keresztöltéses hímzéssel, hozzá a hajukra terített finom szövésű fehér kend vel. Ez iszlám viselet - de nem az szemükben. Szerintük a hímzés színe haram. Hol írja ezt el a Korán? A palesztin n k ezrei azzal keresik a kenyerüket, hogy ilyen ruhákat varrnak-hímeznek. De erre k nem gondolnak. A baloldaliakat vádolják azzal, hogy importált eszméket vallanak. De hisz minden eszméjük importált. A birzeiti könywásáron idén megszámoltam, száz könyv

foglalkozott az iszlámmal és a n k helyzetével - de mind egyiptomi és szaúd-arábiai volt. A Birzeiten, a palesztinok legliberálisabb világi f iskoláján az iszlám mozgalmak, mint például a Hamasz és a Dzsihád nem érvényesültek annyira, mint a többi egyetemeken, de a hatásuk azért itt is érezhet . - Gombamód szaporodnak - mondta Lily Fejdy, Iszlah egyik kollégan je. - Bizonyos feltételek között megteremnek, aztán, ha a feltételek megváltoznak, kipusztulnak. A mostani újjáéledésük a borúlátás jele. Az emberek kétségbeesettek, ezért a természetfölötti felé fordulnak. Lily Fejdy, aki nyelvészetet tanított a Birzeiten, soha a lábát be nem tette a gázai Iszlám Egyetemre. - Nem mehetek oda, mert nem vagyok hajlandó fátylat viselni. És különben sem érdekel a velük folytatott vita. Ami ezernégyszáz éwel ezel tt igaz volt, az ma már nem az. Sajnálom, de már nem élünk a sivatagban, nem vagyunk sátorlakók. Iszlah Gad a maga részér l készségesen vitatta meg nézeteit. - A logikájuk könnyen cáfolható - mondta. - Egy vita során a Hamasz-fiúk azt állították, hogy a koedukáció haram - hogy a koedukált iskolákat be kell zárni. Mire azt mondtam nekik: a falvakban is közös iskolák vannak. A falusiak nem engedhetik meg maguknak, hogy két iskolát építsenek. Ebb l az elképzeléseik szerint mi következik? Hogy a lányok nem járhatnak többé iskolába. Ezt akarják? Amire persze azt felelték, hogyŐ „Dehogy, dehogy - arra nem is gondoltunk, hogy mibe kerül két iskola fenntartása." Amire én azt feleltemŐ „Nos, akkor maradjunk a valóság talaján. És felejtsék el ezeket a Szaúd-Arábiában el re gyártott eszméket." Azt a gondolatot, miszerint az iszlám terjedése fenyegetést jelent a számukra oly igen fontos liberális eszmékkel szemben, Iszlah és Lily egyaránt elutasították. Érvelésüket meglehet sen idealistának találtam. Nemegyszer hallottam ugyanezt a gene-rációjukbeli tanult asszonyoktól - a jordán Leila Sharaftól, aki az

arab nacionalista mozgalom szenvedélyes id szakában n tt fel, amikor a karizmatikus vezet k mind világi baloldaliak voltak és a n k emancipációját követelték. Ezek az asszonyok a Hamasz n kr l alkotott elképzeléseit nevetségesnek tartották. És mivel náluk ezek az eszmék süket fülekre találtak, azt sem vették észre, hogy tanítványaik egészen másképpen viszonyulnak a problémához. Az iszlám mozgalmak felszálló águkban voltak majd mind-egyik közép-keleti egyetemen. És azokon a tanszékeken tanultak a legtehetségesebbek - az orvostanhallgatók és mérnökök -, amelyeken ezeket az eszméket a legnagyobb számban képviselték. Nemcsak a legkétségbeejt bb helyzetbeli lév k hallották meg az iszlám hívó szavát, hanem a legesélyesebbek is, a Szaharok és Asyák, akik ösztöndíjat kaptak a Harvardra és Londonba. Az eljövend évtized elitje: azok, akik majd formálni fogják a nemzet jöv jét. Egy-két évtizeddel korábban ugyanezekb l a tehetséges értelmiségiekb l váltak volna az arab nacionalisták, de az az eszme csupán katonai vereséget és a nyomában összeomló gazdasági rendszert eredményezett. A kívülálló nehezen tudta elképzelni, hogy ez az új „nagy eszme" valamivel is jobb lesz a réginél. De a visszatérés a gyökerekhez és a küls befolyás elutasítása mindig vonzó; Ausztráliában, kamaszkoromban, az Egyesült Államok hatásának árnyékában magam is éreztem a vonzását, miközben a szemem láttára masírozott be saját hazám is Vietnam ingoványos talajára. Az ifjú muzulmán értelmiségi számára, akinek a jöv jét er sen korlátozták a rendre elbukott, import ideológiák, az iszlám vonzereje a hazai termék csábítását nyújtotta. Szahar már annak idején megmondta: - Miért ne próbálnánk ki valamit, ami a sajátunk? Engem csak az aggasztott, hogy amire az iszlám oly sok egyetemen rányomta a bélyegét, az nem volt a sajátjuk; sem az egyiptomiak toleráns hagyományához, sem a palesztinok haladó

gyakorlatához nem volt fogható, leginkább még a gazdag szaúdiak kiforgatott eszméihez hasonlított. És bántott, hogy egy nemzedék ennek a maradi eszmének a szolgálatában vesztegeti el tehetségét. Amikor szaúdi barátom kivitt Rijádtól északra a homokdűnék közé, hogy bemutasson a nagybácsikájának, feltételeztem, hogy az öregember egy letűnt korszak itt maradt emléke, akinek a szemlélete éppúgy semmivé válik majd, mint azok a homokból emelt er dítmények, amelyek mellett útközben elhaladtunk. A barátom hatalmas utat tett meg fél emberölt alatt. t, aki a nagybátyja tanyájának pálmafája alatt látta meg a napvilágot, teveháton vitték haza apja házába. Huszonöt év elteltével a Concorde-dal repült át az Atlanti-óceán fölött. Az Egyesült Államok legjobb egyetemein szerezte ismereteit, szaktudását Londonban, Washingtonban és Rijádban kamatoztatta, s tekintélyromboló intellektusa az álszentség leleplezésében és az óhitűség feje tetejére állításában élte ki magát. Én benne láttam a jöv emberétŐ nagybátyja, az elzártságban tartott és iskoláztatástól megfosztott lányai szomorú történetével, maga a múlt. Jó id be beletellett, amíg rájöttem, hogy a helyzet korántsem olyan egyértelmű, mint én gondolom. A barátom sokkal szívesebben tette a megjegyzéseket az OPEC furcsaságaira, vagy elemezte a keleti hatást az arab irodalomban, semmint hogy megvitassa a magánéletét. Egyszer, amikor kérdéseimmel zaklattam, kissé önironikus hangon elmesélte, hogyan tért vissza nyugati, felszabadult életéb l, hogy feleségül vegyen egy szaúdi lányt, akit az esküv el tt egyetlen egyszer „sikerült megpillantania". Üzleti utakra az asszonyt soha nem vitte magával és soha eszébe nem jutott, hogy bemutasson a feleségének, amikor Szaúd-Arábiában jártam. Voltak lányai, akikben szinte örömét lelte, bár soha szóba nem hozta ket, ha

én magamtól nem érdekl dtem. Egy alkalommal, amikor együtt vacsoráztunk Londonban, megkérdeztem, hogyan szándékozik iskoláztatni ket. Spagettival tele tányérjába meredt, és a villájával játszadozott. - Szaúdi asszonyt fogok nevelni bel lük - felelte. - Nem szándékozom elkövetni azt a hibát, amit oly sokan, hogy részben itt, részben odahaza nevelik fel ket, hogy aztán azt se tudják a szerencsétlenek, hogy kicsodák. - És ha kiderül, hogy egyiküknek tehetsége van a fizikához vagy a matematikához? - kérdeztem. - És ha szükség volna rá, hogy külföldön tanuljon? - Ilyesmi feleletre vártam: - Nos, akkor természetesen a Harvardon vagy Princetonban vagy Cambridge-ben fog tanulni. - De egy szóval se mondta. Ehelyett sóhajtott. Hosszú, mély sóhajtás volt, a nagybátyja sóhajtott ekkorát, amikor a n k autóvezetésével kapcsolatban faggattam. - Az bizony komoly probléma volna. Amit annak idején kénytelen leszek valahogy megoldani. - Csak ekkor döbbentem rá, hogy a nagybácsi és unokaöccse között nem is olyan nagy a távolság, mint azt eredetileg feltételeztem. Mint a nyugatiak általában, én is fényesebbnek képzeltem a jöv t, amelyben valamiféle morális erózió lecsiszolja a múlt és jöv tévedéseinek meredek szikláit. De amit Gázában és Szaúd-Arábiában tapasztaltam, annak hatására kénytelen voltam változtatni a nézeteimen. Onnét nézve ugyanis a jöv napról napra sötétebbnek tűnik. 9. fejezet KOCKÁZATOS VÁLLALKOZÁS

„Én nem hagyom veszend be menni egyetlen munkálkodó művét sem, lett légyen férfi, avagy n . "

A KORÁN IMRÁN NEMZETSÉGÉNEK FEJEZETE Az Arab News dzsiddai irodájában Faiza Amball, a riportern egy karikatúrát tűzött az íróasztala fölé függesztett faliújságra. „Nézd csak a tekn cöt - így a felirat az állat mulatságos rajza alatt-, csak akkor haladő ha el dugja a fejét." Az írógép fölött görnyed Faiza id nként kihúzta magát, és mélázva helyre-húzkodta az arcát eltakaró sifonkend t. Faiza maga is kidugta a fejét. Szaúdi mércével mérve bátor cikkeket írt. A kuvaiti megszállás után megszondázta a szaúdi n k hangulatában bekövetkezett változást, és felvetette a sajtószabadság kényes kérdését. De a legbátrabb tette mégiscsak az volt, hogy dolgozni járt. Még beöltözve, lefátyolozva is komoly kockázatot vállalt, amikor naponta megjelent az újság nemek szerint ketté nem osztott szerkeszt ségében, ahol kis fülkéikben férfiak dolgoztak mellette. - Amikor a szerkeszt felvett, gondolom, azt hitte, hogy majd otthon fogok dolgozni: telefonon készítem a riportokat, és elektronikus úton továbbítom a kész munkákat - mondta. - Csakhogy egy riporter így nem tud dolgozni. Látnia-hallania kell, mi folyik a világban. A munkanap végeztével, amikor leadta a cikkét, megigazí-totta kend jét és abajáját, és indult a parkoló felé. Mivel a szaúdi törvények szerint tilos volt vezetnie, várt rá a jemeni sof r, hogy hazavigye. Az els alkalommal, azután, hogy megismerkedtünk, jól lehordott egy cikkemért, amit mindazokról a nehézségekr l írtam, amikkel a szaúdi asszonyoknak szembe kell nézniük. Faiza büszke volt a maga és orvosként tevékenyked vagy vállalatokat alapító barátn i által kivívott eredményekre. Úgy vélekedett, nem szentelek elég figyelmet azoknak a szaúdi asszonyoknak, akik igenis dolgoznak és megváltoztatják a társadalom arculatát. Faiza és barátn i lényegében azon fáradoztak, hogy vissza-követeljék maguknak mindazt, amit a próféta halála óta eltelt

évszázadok során elveszítettek. Minden szaúdi tudta, hogy Mohamed els feleségének, Hadidzsának nemzetközi keres-kedelmi vállalata volt. Szavda, a második feleség b rművességér l volt híres, munkáit árulta, hogy a háztartás kiadásaihoz ezzel járuljon hozzá. Fatima, a próféta lánya addig font, míg az ujjaiból vér nem serkent, a munkával töltött napokat tanulással váltogatta. Amikor dolgozott, a szolgálólánynak adott szabadnapot, hogy tanulmányait. folytathassa, mert ragaszkodott ahhoz, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz. A maroknyi dolgozó szaúdi asszony közül Faiza volt a leginkább szem el tt, mert neve oly gyakran jelent meg az újságban. Volt még rajta kívül néhány szaúdi újságírón , de tudomásom szerint Faiza volt az egyetlen, aki át merte lépni egy szerkeszt ség küszöbét. Azt kockáztatta, hogy a mutavain az Erény El mozdításán és a Gonosz Megakadályozásán Mun-kálkodó Bizottság vallási rend rsége - egy nap betör a szer-keszt ségbe, és felfedezi, hogy Faiza áthágja az elkülönítés szabályait. A mutavain a szaúdi igazságszolgáltatás elszabadult poklaő fanatikus önkéntesek, akik jár röznek az utcán és a bevásárlóközpontokban, és ordibálnak az emberekkel. Egyik kedvenc célpontjuk az arcukat nem kell képpen elfed asszo-nyok, a másik azok a férfiak voltak, akik imaid ben még nem zárták be az üzletüket. Néhány mutavain hosszú botot vitt magával, hogy azzal tángálja el a törvényt megszeg ket. A kormány nem bátorította a tevékenységüket, de nem is korlátozta. A szaúdi uralkodócsalád rettegett egy esetleges fundamentalista felkelést l, amely kiragadja kezükb l a hatalmat, ahogyan azt az iráni sah esetében megtette. Ezért megvásárolta a mutavaint, csodás kocsikat ajándékozott nekik, hogy azzal jár rözzenek és nem szólt bele, mit csinálnak. Ennek következtében a mutavain megfélemlíthetetlen volt, egy al-Szaúd hercegn megalázásától sem riadtak vissza, amikor az sétálni ment a cselédlánya kíséretében, akinek az arca nem volt lefátyolozva.

Talán a legmegalázóbb a mutavainnál az, hogy amellett, hogy nyílt utcán megszégyeníthetnek egy asszonyt, ugyanakkor arra sem tartják méltónak, hogy ügynevezett „vétségét" egyenesen vele rendezzék el. Ha egy asszony megszegi a szegregáció vagy az öltözködés el írásait, a mutavain beidézi a férjét, apját vagy testvérbátyját - az „érte felel s férfiembert", akár egy iskolaigazgató, aki beidézi a rakoncátlan gyerek szüleit. A szaúdi rendszer a n k minden korosztályát kiskorúként kezeli. Lett légyen egy n bármilyen korú, írásos engedéllyel kell rendelkeznie a férjét l, fiától vagy unokájától, ha - akár az országon belül is - utazni akar. Faiza egyszer Kairóban felejtette az engedélyét. A férje külföldön volt, nem lehetett elérni. Neki magának is utaznia kellett, de engedély híján Dzsiddában rekedt. - A hajamat téptem-mesélte. Az apja sem segíthetett, mert ha egy n férjnél van, a szaúdi hatóságoknál csak a férje szava számít. Végül egy unokatestvére ment föl Kairóba, és vitte utána az engedélyt. Az id sebb asszonyok esetében ezek a törvények még megalázóbbak. Egy özvegysorra jutott nagymama például rákényszerülhet az unokája engedélyére, ha a legközelebbi férfi rokona. Részben az effajta megaláztatásokat kerülend , a szaúdi asszonyok többnyire nem járnak el dolgozni. 1986-ban a fizetett munkaer nek mindössze négy százaléka volt n . Ez az elenyész szám arra enged következtetni, hogy igen kevés a munkalehet ség a n k számára. A szaúdi kormányban még a kifejezetten n kkel kapcsolatos munkákat is férfiak végzik. 1975-ben az Egyesült Nemzetek Nemzetközi N k Éve konferenciáján Mexico Cityben, és a Nairobiban megrendezett N k Évtizede konferencián 1985-ben a szaúd-arábiai „n küldött-ség" kizárólag férfiakból állt. De a férjek még olyan területeken sem nézték jó szemmel a feleségük munkavállalását, amelyekre pedig lehet ség nyílt. Faiza sikereire Iibanoni férje viszont kifejezetten büszke volt. És akadtak

szaúdi férjek; akik hasonlóképpen éreztek. De gyakori volt a feszültség a feleség által elért eredmények feletti büszkeség és a neheztelés között, hogy mindez vajon hová vezethet. Egy üzletember azzal kérkedett, hogy a felesége elvégezte az orvosi egyetemet, majd közölte, hogy reméli, a sebészetet választja szakterületéül, „hogy eszméletlenek legyenek a betegek, amikor megérinti ket". A dolgozó feleség problémája gyakran volt témája a szaúdi újságoknak, kivált a vallási rovatnak. „Milyen feltételek között dolgozhat egy n ? Engedélyezi-e az iszlám, és ha igen, milyen körülmények között?" - kérdezte „dzsiddai dolgozó n " aláírással egy asszony a Saudi Gazette vallásrovatának szerkeszt jét l. „A házassággal jogi és erkölcsi kötelezettségek járnak együtt", felelte a szerkeszt . „Eltér fiziológiai felépítésük és biológiai funkciójuk következtében mindkét nemnek megvan a kijelölt szerepe a családban... A férjnek kell gondoskodnia a család megélhetésér l. Ha nem keres eleget ahhoz, hogy eltarthassa a családját, vagy oly csekély a-jövedelme, hogy abból képtelen viszonylag elfogadható életmódot. biztosítani a család számára, és a feleség hajlik rá, akkor dolgozhat is a megélhetésükért." ugyanakkor: „1. Amikor a férj szükségesnek ítéli meg, otthagyathatja a feleségével az állását; 2. Jogában áll tiltakozni bármely munka ellen, ha ügy érzi, hogy az kárt okoz a feleségének, rosszra csábítja vagy megalázza; 3. A. feleségnek joga van feladni a munkáját, amikor csak a kedve tartja." Miközben egy alkalommal Szaúd-Arábiába repültem, egy szaúdi férfi mellett ültem, aki már egy éve képtelen volt eldönteni, miféle munka volna megfelel a felesége számára. maga kereskedelemmel foglalkozott, és ahogy a gépünk Dzsidda felé közeledett, egyre idegesebben fészkel ddött. Mikor a repül tér fölött köröztünk, már a homlokát törölgette hatalmas, fehér zsebkend jével. kiderült, hogy a b röndje tele van alsóneművel. -

Több mint kétszáz melltartó van benne - súgta a fülembe. - Londonban vettem a Marks és Spencernél. Mind izraeli gyártmány. - Szaúd-Arábiába tilos volt bevinni árut az általuk „Cionista entitás"-ként emlegetett országból. Így aztán el z éjszaka londoni hotelszobájában addig virrasztott, míg a feliratokra er s filctollal rá nem írta arabul az árat, hogy azzal takarja el a tiltott izraeli címkét. - De a végén már nagyon fáradt voltam - mondta. - Ha csak egyet is kihagytam, és a vámnál észreveszik, nagy bajba kerülök. - Tovább törölgette a homlokát. - Mitév legyek, a szaúdi asszonyok ezeket a melltartókat veszik szívesen, egy keresked nek meg az a dolga, hogy a kedvükbe járjon. Márpedig a szaúdi vámosok messze földön hírhedtek. Egy amerikainak, aki ott vállalt munkát, a szeme láttára tépték darabokra a bibliáját, amely öt nemzedéken keresztül apáról fiúra szállt, mert a királyságba tilos volt bevinni nem muzulmán vallási tárgyakat. A szaúdiak olyan szigorúan vették a más vallások szimbólumainak tilalmát, hogy a repül gépet, amelyen repültünk, a Saudia Airlines többi gépével egyetemben át kellett festeniük, mert egy fundamentalista panaszt emelt, hogy a Saudia szóban az S és az A közötti űr épp egy kereszt alakját formázza. Azt hittem, az én b röndömben nincs semmi, ami gyanús-nak, félreérthet nek, a vallással kapcsolatosnak min síthet . De a dzsiddai vámos mégis talált két tárgyat, amit csempészárunak min síthetettŐ egy unalmas referenciamunkát, amelynek a címe: Az arab világ politikai szótára, és a korai arábiai felfedez kkel foglalkozó könyvet, amelynek a címe Szenvedélyes zarándokok. Az els ellen azért emelt kifogást, mert a „politikai" szó lázításgyanúsan hangzott; a második ellen azért, mert a „szenvedélyes" szónak pornográf értelmezése is Iehetséges, a „zarándokok" pedig egyenesen a vallásra utal. Mohamed, a keresked szerencsésebben megúszta. Láttam odakinn az el csarnokban, amint szélesen mosolygott. A tiltott

melltartók szépen átcsúsztak az ellen rzésen. Hogy a szerencsés esetet megünnepeljük, meghívott, ebédeljek másnap náluk, hogy megismerkedjem a feleségével, Adelával. Mohamed népes családjával egy kis lakóházban élt; apa és anya a földszinten; öccsei és bátyjai a feleségeikkel és gyerekeikkel az emelet különböz lakásaiban. A családok még SzaúdArábia modern városaiban is követték a sivatagi törzsi szokásokat. A. szaúdi férfiak, amikor megn sültek, hazavitték feleségüket szüleik házába. A gazdag családoknál ez úgy festett, hogy egy fallal körülvett hatalmas kertben különböz villákban éltek elszórva. A szegényebb családok panelházat építettek, amelyre, valahányszor egy fiuk megn sült, ráhúztak egy újabb emeletet. Ennek következtében a szaúdi városok tele voltak befejezetlen épületekkel. Acélgerendák meredtek az égnek a lapos háztet k-b l, mintha a házak punkfrizurát viselnének. Mivel az én családom három földrészen élt szétszóródva, ezt a mindenki egy rakáson elrendezést irigylésre méltónak találtam. Mohamedet viszont nyomasztotta. Miközben felfelé másztunk az

lakásához, ajtók nyíltak meg minden emeleten, testvérek és pirinyó unokahúgocskák, unokaöcsök kandikáltak ki, hogy lássák, kit hozott haza Mohamed. Hogy a magánélete nyugalmát biztosítsa, Mohamed külön ház építésébe fogott, amelyben csak fog lakni Adelával és a három gyerekkel. De azt nem tudta, hogy képes lesz-e valaha is elköltözni. - Nehéz meggy zni apámat arról, hogy jó ötlet, ha elköltözünk - sóhajtott. Mohamed harmincöt esztend s volt, de az apja szava még akkor is parancs volt. A legtöbb szaúdihoz hasonlóan Mohamed is reggel hétt l déli egyig dolgozott, majd este még néhány órára visszament a munkahelyére. Az iskolák és az irodák zárva voltak a legnagyobb melegben; olyankor a családok odahaza együtt ebédeltek. Mohamed és Adela nyugati módra asztalnál étkeztek, ahelyett hogy a hagyománynak megfelel en a földre terítettek volna egy

terít t. Arab specialitásokat szolgáltak fel - forró, g zölg rizst, sáfrányszószban párolt bárányt, nyárson sült csirkét és egy nagy tál sült krumplit - nyugati módra. Ebéd után a család letelepedett. a tévé elé, és az er sen vallásos szaúdi adókat gyorsan átkattintva az egyiptomi adót fogták be, amely sokkal több filmet és show-műsort adott. Adela mindössze tizenhat esztend s volt, és még iskolába járt, amikor feleségül ment Mohamedhez. Miközben sorra szülte a gyerekeket, szociológiából is diplomát szerzett. - Az évfolyamomon a legtöbb lány ugyanígy tett - mondta. A legtöbb szaúdi iskolában napközi működik, ahol gondját viselik a hallgatók gyerekeinek. A vizsgákat a szüléshez viszonyítva lehet id zíteni. Az egyetem elvégzése után, amikor Adela két fia és egy lánya maga is iskolába került, Adela nem találta a helyét. - Halálosan unatkoztam minden reggel, amikor a gyerekek elmentek az iskolába -- mondta. A múltban persze újabb gye-rekeket szült volna. Vidéken a legtöbb szaúdi n mind a mai napig addig szül, amíg képes rá. Egy angol orvos, aki tizennyolc hónapig dolgozott az egyik dzsiddai kórházban, azt hitte, a tolmácsa rosszul fordít, amikor egy szülés el tt álló huszonnyolc éves beduin asszony arra a kérdésre, hogy mikor menstruált utoljára, visszakérdezett: - Mi az a menstruáció? - Kiderült, hogy a n soha életében nem menstruált. Tizenkét éves korában adták férjhez, még miel tt n vé ért, és azóta egyfolytában vagy terhes volt, vagy szoptatott. A városi szaúdiak számára azonban, mint amilyen Adeia és Mohamed is volt, a törzsi el írások megszabta nagycsalád már nem bírt kötelez érvénnyel. Ezért egyre több iskolázott n versengett az orvostudományban, tanítói pályán és n i bankokban az iszlám által engedélyezett állásokért. A szaúdi rne-nedzsern k vezette és n i munkaer kkel dolgozó bankok 1980-ban kezdték meg működésüket, mert bár a Korán lehet vé teszi, hogy az asszonyok maguk kezeljék a vagyonukat, a szaúdi

elkülönítési el írások miatt erre nem nyílt módjuk, mivel a férfiak által irányított bankoknak nem léphették át a küszöbét. A leánygyermek ugyan feleannyit örököl, mint a fiú, az olajon meggazdagodott Szaúd-Arábiában azonban még ez is komoly vagyon. Az új bankokra kínos gonddal alkalmazták - a számvizsgáló n kig bezárólag - az elkülönítési szabályokatő n k ellen rizték a n k bankszámláit, a bejáratoknál elhelyezett. rök pedig arra ügyeltek, hogy férfiak véletlenségb l se tévedjenek be. Az r többnyire valamelyik bent dolgozó asszony férje volt, hogy ha iratokat kell kézbesíteni, akkor inkább a feleségével értekezzen, semmint hogy megkockáztassa akár a legfelszínesebb érintkezést is az ellenkez nem bármely férjezetlen képvisel jével. Az orvostudományt, mint az egyetlen olyan területet, ahol az elkülönítést nem lehet kikényszeríteni, állandóan támadják a fundamentalisták, akik tiltakoznak az ellen, hogy orvosn k kezeljenek férfi betegeket. Kampányuk ez idáig nem járt sikerrel, mert a kormány bizonyítani tudta, hogy még nincs elegend szaúdi férfi orvos ahhoz, hogy mindenkit kell en ellássanak. Az Egészségügyi Minisztériumban adódott volna munkale-het ség, amihez Adelának a képesítése is megvolt, de Mohamed ellenezte, mivel elkerülhetetlen volt az érintkezés a férfiakkal. - Állandóan kend t kellene viselnie, tilos lenne nevetnie vagy akár csak mosolyognia - ha rámosolyog egy férfira, az rögtön azt gondoljaŐ „Ó, szeret" - magyarázta Mohamed. Ahogy a férfi a díványon ült és váltogatta a távirányítóval a tévéállomásokat, egy pillanatig megállt a szaúdi tévécsatornán, ahol egy gondosan lefátyolozott tévébemondón épp a híreket olvasta. - Ez valami új - jegyezte meg. A tévében eddig is szerepeltek bemondón k, de ritka volt közöttük a szaúdi. - Mi lenne, ha Adela hírolvasó bemondó akarna lenni? - kérdeztem. - Abba soha nem egyezne bele, hogy a nyilvánosság el tt mutatkozzon, és ezt én sem hagynám - közölte Mohamed határozottan. Adela hamarosan olyan állást fog vállalni, amelyet mindketten alkalmasnak

találnak: hittantanár lesz egy lányiskolában. A végzettsége ennél többre képesítette, „de a munkaórák kedvez ek, és ez is sokkal jobb, mint átaludni az egész napot", mondta Adela. Munka, bármiféle munka nélkül Adela a tévét l, videótól és n i teadélutánoktól eltekintve semmivel nem tudta kitölteni üres óráit. Szaúd- Arábiában nem volt színház és mozi, és egyedül még bevásárolni se mehetett el anélkül, hogy meg ne bámulnák vagy ne zaklatnák. Ahogy a délután estébe hajlott, Mohamed felajánlotta, hogy megkocsikáztat bennünket a dzsiddai tengerparton. Miel tt Adela kilépett a lakásból, nagy, fekete kend vel hátrakötötte a haját, arca elé kis fekete anyagot aggatott, mint egy bandita egy westernfilmben, hogy csak a szeme látsszon ki, majd erre húzta fel az abaját, hogy eltakarja színes, földig ér ruháját. Mindketten a kocsi hátsó ülésén szorongtunk a gyerekekkel, míg Mohamed és a nagybátyja elöl ültek. Végig a Vörös-tenger mentén csoportokban üldögéltek a fehér lepelbe bújt férfiak, nem messze a csoportokba ver dött asszonyoktól, akiknek fekete köntösébe bele-belekapott a forró tengeri szell , miközben az esti piknikhez készül dtek. Leparkoltunk, és elindultunk a vízparti sétányon, melynek fehér kövezete ontotta a nap során magába szívott h séget. Amint a nap a tengerbe hanyatlott, mögöttünk a városban hirtelen felhangzott az esti imára szólító kiáltások kakofóniája. Mohamed kivette a kocsija csomagtartójából az imasz nyegeket. Nagybátyjával együtt felsorakoztak, égnek emelték tenyerüket, és meghajoltak a közeli Mekka felé. Adela nem csatlakozott hozzájuk; a szaúdi asszonyok nem szoktak nyilvánosan imádkozni, magyarázta. Miközben várakoztunk, el vett egy papír zsebkend t, fölemelte fekete fátylát, hogy megtörölje alatta verítékben fürd arcát. Mindazonáltal Adela szemmel láthatóan élvezte a kis kiruccanást. Egyike volt ez azon kevés dolgoknak, amelyeket Mohameddel még most is együtt csinálhatott. Néhány hónapja még elvihették a gyerekeket egy vidámparkba, vagy

korcsolyázhattak egy „jégpályán", ahol vastag fehér műanyag helyettesítette a jeget. De azóta mindkét létesítmény ellen támadást intézett az egyház, s a férfiaknak meg a n knek csak külön-külön nyílt lehet ség a szórakozásra, ami teljességgel lehetetlenné tette a családi együttlétet. Akadt néhány szaúdi üzletember, akinek elege volt az elkülönítés vállalatára gyakorolt hatásából. Huszein Abudavúd, akinek a szaúd-arábiai gyáraiban állították el a Clorox fehérít t, elhatározta: közvélemény-kutatást csinál, hogy megtudja, hogyan mosnak a szaúdi asszonyok. - Férfi piackutatókat nyilvánvalóan nem küldhettem, hogy kikérdezzék a háziasszonyokat. De szaúdi n ket sem, mert hátha összefutnak a ház urával. És honnét szedjek arabul beszél n ket, akik nem szaúdiak? - Végre összeszedett néhány egyiptomi és libanoni n i kérdez biztost, akik vért izzadtak, hogy elmagyarázzák, mi járatban vannak egy olyan országban, ahol az idegeneknek nem illik bekopogtatniuk. - A legtöbb kapuban r áll, aki azt az utasítást kapta, hogy ne engedjen be senkit, aki nem jelentkezett be el re - mondta Abudavúd. maga rendkívül ellentmondásosnak ítélte meg az egész rendszert. - Ha egy szaúdi asszony új melltartót vagy bugyit akar venni magának, a pulton át kell kérnie egy olyan üzletben, amely hemzseg az indiai férfiaktól. Ugyanakkor ha üzletasszony lévén ki kell töltenie egy űrlapot valamelyik kormányhivatalban, nem teheti be a lábát - egy férfit kell odaküldenie. - Huszein egyike volt azoknak az üzletembereknek, akiknek kikérték a véleményét a Fejlesztési Minisztérium egyik gazdasági tervezetével kapcsolatban. A tervezetnek ahhoz a mondatához fűzött megjegyzést, amelyik kinyilvánította, hogy a kormány az iszlám el írásainak megfelel munkalehet séget teremt a n k számára. - Felálltam, és azt mondtamŐ „Összesen fél mondat foglalkozik a n kkel ebben a harminchat oldalas programtervezetben, és még

ahhoz is hozzáfűzik, hogy »az iszlám el írásainak megfelel « munkalehet séget teremtenek. És mi van a harminchat oldal többi részével? Azt akarják mondani, hogy a többi tán nem felel meg az iszlám el írásainak? Vagy csak a széls ségeseknek akarnak a kedvében járni?" A széls ségesek kedvében járni egyébként szinte a lehetet-lennel volt határos. Még az elkülönített munkahelyeknek is volt mit l tartaniuk. A Szaúdi Kábelgyár, a királyság legnagyobb ipari létesítménye egy olyan gyár megépítését javasolta, ahol minden munkahelyet a termel i szférától a vezérigazgatói posztig n k töltenének be. Az olyan országban, ahol nagy a munkanélküliség, az ember azt hinné, hogy az ilyen terv kedvez fogadtatásra talál. De amikor felkerestem a tervezet megbízott irányítóját, az könyörgött, hogy ne írjak róluk. - Már így is túlságosan a figyelem középpontjába kerültünk - mondta. Attól tartott, hogy a tervezetet megfúrják, ha a fundamentalisták kampányt kezdenek ellenük, mondván, hogy elcsábítják az asszonyokat otthonaikból. Ugyanakkor bemutatott a feleségének, Baszilahnak, a nagyszerű Dar al-Fikr lányiskola vezet jének. Miután körbevezetett az iskolájában, Baszilah meghívott az otthonába délutáni teára. A halvány k b l épült villa, a fényárban úszó medence, a perzsasz nyegek és az elegáns bútorok arról árulkodtak, hogy nem „anyagi kényszerb l" dolgozik, amint azt a Saudi Gazette egyházi rovatának szerkeszt je dicséretesnek tartotta volna. -Amikor összeházasodtunk, még nem dolgoztam - mondta. - A nap java részét ágyban töltöttem, aztán mire Favaz fáradtan hazaért a munkából, már annyira eluntam magamat, hogy követeltem, hogy vigyen el a bevásárlóközpontba. Id vel mindketten rájöttünk, hogy ez kész téboly, kéne valamit kezdenem az életemmel, valamit, aminek értelme van. Baszilah a teára egy barátn jét is meghívta, aki az anyjával egy sikeres épít vállalkozást vezetett. Amikor az apja meghalt, anyjával arra számítottak, hogy férfi rokonaik majd tovább

folytatják az üzleti vállalkozást, hogy az asszonynak és gye-rekeinek biztosítsák a megélhetését. De azok lusták voltak, és nem értettek az üzlethez, a lány pedig úgy érezte, mindaz, amiért az apja küzdött, pusztulásra van ítélve. - Végül az anyám vette át az irányítást-magyarázta. Elment az Építésügyi Minisztériumba, hogy megszerezze a hivatalos engedélyeket. El tte még nem járt ott asszony. A hivatalnokok kiparancsolták. De nem mozdult. Addig ült ott, amíg kénytelenek voltak foglalkozni vele. Nagyszerű menedzser vált bel le, és megmentette a céget. Miközben a szobalányok ki-be suhantak a teáspoharakkal, káprázatos francia tortákkal és süteményekkel, a beszélgetés arra kanyarodott, hogy a férjem hogyan viszonyul ahhoz, hogy a munkámmal kapcsolatban annyit kell utaznom. Elmondtam Baszilahnak, hogy egyikünk sem örül, hogy távol van a másiktól, de mivel is újságíró, jól tudja, hogy ez a munka mivel jár. Aztán kissé kérkedve még hozzátettem, hogy a maga szakterületét úgy alakította ki, hogy az enyémhez igazítsa. - Amikor az újságom felajánlotta a közép-keleti tudósítói állást -tettem hozzá -, otthagyta a maga állását, hogy idejöhessünk. - Arra számítottam, hogy Baszilah majd meglep dik - Tony meg én már hozzászoktunk, hogy az emberek automatikusan feltételezik, hogy Tony elfoglaltsága révén kerültünk a Közép-Keletre -, de amit Baszilah arcáról leolvastam, az korántsem a meglepetés volt. Olyan döbbenet sugárzott róla, mintha azt közöltem volna vele az imént, hogy a férjem tömeggyilkos. A teáját kavargatta, a torkát köszörülte, és témát váltott. Nehéz volt felvilágosítást szerezni olyan asszonyokról, akik a viszonylag biztonságos lányiskolai oktatástól, n i bankoktól és orvosi pályától eltér területeken dolgoztak. Amikor a Tájékoztatási Minisztériumtól kértem segítséget, falba ütköztem. Ezért másfel l próbálkoztam. - Ezt a témát nagy ívben kerülje el, hacsak nem száz százalékig pozitív hangvételű, amit írni akar -

figyelmeztetett egy Dzsiddában dolgozó libanoni üzletember. Amikor szintén megvallottam, hogy ennek kicsi a valószínűsége, közölte, hogy ez esetben senkivel nem áll módjában engem összeismertetni. Hallottam hírét dzsiddai és rijádi asszonyoknak, akik olyan eltér vállalkozások élén álltak, mint a fotóstúdió, ruhagyár vagy a számítógép-kezel i tanfolyam. Gondoltam, a Kereskedelmi Kamara biztosan adhat némi útbaigazítást. -Nem probléma-jelentette ki egy segít kész tisztvisel . - Majd megszervezek önnek néhány találkozót. Másnap közölte, hogy délután kett kor legyek a dzsiddai repül tér adminisztrációs irodája el tt. Gondoltam, biztosan talált ott egy részlegvezet t, akivel beszélhetek. De amikor odaértem, kiderült, hogy egy agymosó „hivatalos körút"-ra szervezett be, aminek a n khöz az égadta világon semmi köze. Négy órát töltöttem ott, videókat kellett végignéznem, komputerszobákon vezettek végig, és hivatalos statisztikákkal árasztottak el - miszerint 1975 és 1988 között 625 százalékkal n tt az utasforgalom, 870 százalékkal emelkedett. a teherforgalom, és megépült egy nyolcvan futballpályányi alapterületű repül tér kizárólag a háddzsra igyekv zarándokok kedvéért, a teteje teflonbevonatú üveggyapot, ami visszaveri a meleget. Semmiféle udvarias kifogással nem hozakodhattam el , hogy elszabaduljak. A fejl d országok folyvást panaszkodnak, hogy a riporterek nem írnak eleget az elért eredményeikr l, hogy az érdekes törzsi hagyományaikat emeljük ki, és elhanyagoljuk a modern technológiai fejl dést. A Kereskedelmi Kamara miatt mégis majd megpukkadtam, hiszen csak a repül téri tisztvisel k drága idejét vesztegette, az enyémr l nem is beszélve. Történetesen mégiscsak volt a fényes, modern repül térnek valami vonatkozása a szaúd-arábiai n k helyzetére. Csakhogy annak nem volt köze az idegenvezetéshez. Csak két hét múlva láttam meg, amikor éppen elutazni készültem onnét. Amíg az indulásra vártam, kimentem a n i illemhelyre. Végigmentem a

ragyogó, üvegezett-krómozott el téren, és belöktem a világos faajtót, amelyre egy lefátyolozott n stilizált képe volt föler sítve. A benti szagtól csaknem megfulladtam. A padlót vastagon borította az ürülék. Eldugult vécécsészékb l túlcsordult a szennylé. A vécé olyan látványt nyújtott, mintha hetek óta nem tisztították volna ki. És észre se vette senki, mert aki számítana, be nem teszi oda a lábát. Szaúd-Arábia persze kirívó eset. És minek a kirívó esettel foglalkozni, amikor könnyen írhat az ember olyan muzulmán országról mint Törökország, amelyek egy n áll az élén, ahol hat bíróból egy n , és minden harmincadik magántársaságnak n i igazgatója van? Véleményem szerint azért kell alaposabban megnézni Szaúd-Arábia kegyetlen valóságát, mert ez az a fajta steril, elkülönített világ, amelyet a Hamasz Izraelben, a legtöbb rnudzsahedin frakció Afganisztánban, sok radikális Egyiptomban és az Algériai Iszlám Megváltó Front megvalósítani igyekszik itt és most, hazájukban és az egész iszlám világban. Ezeknek a csoportoknak egyetlen tagja sem mondjaŐ „Hasonlítsunk Törökországhoz és válasszuk szét az államot és az egyházat." Ehelyett a szaúdi példát akarják követniŐ a n ket er szakosan, egyházi alapon akarják elnyomni, és az egészet azzal a közhellyel, takarják, miszerint a n helye az otthona paradicsomában van. A muzulmán országok nagy többségében a n k munkavállalása el l annyira elhárultak az akadályok az elmúlt ötven évben, hogy szinte lehetetlenség volna ket. visszaállítani még akkor is, ha egy napon fundamentalista kormányok kerülnének hatalomra. De a felszín alatt mind a mai napig vegyes érzelmeket váltanak ki a dolgozó n k, s a helyzetük emiatt rendkívül kényes. Egyiptomban a n k mindenütt jelen vannak a munkaer -piacon: a földeken - mint azel tt is - vetnek, aratnak; vagy a

járdaszegélyen kuporogva árulják portékájukat. Ugyanakkor olyan állásokat is betöltenek már, ami a század els felében elképzelhetetlen lett volna, amikor csak a legszegényebb és legnyomorultabb családok tették ki asszonyaikat annak a „méltánytalanságnak", hogy otthonuktól távol kelljen dolgozniuk. Az egyiptomi n k orvosok, filmrendez k, politikusok, közgazdászok, akadémikusok, mérnökök. Többnyire köztiszt-visel k, fogaskerekek az ország óriásira n tt tisztvisel karának gépezetében. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy fiatal egyiptomi n legalább addig ne dolgozzon, amíg férjhez nem megy. Gyakran épp a kollégák között talál magának valakit, akihez hozzámehet. Nasszer elnök volt az, aki teret nyitott a n knek kormányá-ban, és állást ígért minden egyiptomi n nek, aki f iskolai végzettségre tesz szert. Manapság sok iskolázott, alsóközép-osztálybeli asszony dolgozik muvazza-ként, azaz kormánytiszt-visel ként - gépelnek, iktatnak és egyéb irodai munkát végeznek a hét hat napján reggel nyolctól délután kett ig. Méretét tekintve akkora a bürokrácia, hogy a legtöbb dolgozónak alig van tennivalója és a férfiak meg n k egyaránt pletykálkodva és végtelen mennyiségű cukros teát kortyolgatva húzzák le a munkaid t. A fizetésük nevetségesen alacsony - nem éri el a havi negyven dollárt -, de ebb l az összegb l saját belátásuk szerint is költhetnek, ráadásul növeli az önérzetüket, hogy k is hozzájárulnak valamivel a családi költségvetéshez. A fiatal, egyedülálló n k, akiket megismertem, mind élvez-ték a fizetésük biztosította szabadságot, és azt a kihívást, amit akár a legigénytelenebb munkahely jelentett. De férjezett barátn im gyakran másképpen ítélték meg a helyzetet. Számukra a munkahely menedék volt az otthoni nehéz háztartási munkák el l. Egy nemrégiben férjhez ment fiatalasszonnyal töltöttem egy délutánt, és a következ ket tudtam meg. Miután az asszony

másfél órát buszozik egy zsúfolt autóbuszon, amelynek a lépcs jén legalább hárman lógnak fél lábbal, átverekszi magát a tömegen a megállóban, ami fél mérföldre van a lakásától, majd húsz percig sorba áll egy kormányzati élelmiszerüzletben, hogy a lehet legolcsóbban jusson élelmiszerhez. Hazacipeli a bevásárolt holmit hideg vizes konyhájába, amelyben nincs hűt szekrény, és azon nyomban hozzálát, hogy teát készítsen a férjének, aki közben hazaér a munkából, lehuppan a kerevetre, és csevegni kezd az apjával és az unokaöccsével. Ezután az asszony felmászik a létrán a lakásuk alatti tet térben lév galambdúcba, hogy az el z napról megmaradt kenyérrel megetesse a galambokat, aztán kiválasztja közülük a két legkövérebbet, és ott helyben kitekeri a nyakukat. Megkopasztja a madarakat, kibelezi és megsüti, búzadarát f z és galuskát készít, felszolgálja az ételt a férfiaknak, akik kissé morcosak, amiért oly sokáig kell az ételre várakozniuk, majd az asszony újra teát f z, azt is felszolgálja, elmosogat és kisikálja az edényeket, felsöpri a padlóról a mindent belep kairói port és letörli a bútorokat, kézzel átdörgöli a család szennyesét, majd ázni hagyja egy vödörben, amíg a másnapi elmenetel el tt ki nem teregeti a padláson, beáztatja a lencsét a következ vacsorához, és ekkor végre, úgy este kilenc tájt leül, ölébe veszi a varrnivalót, de átlagosan tízpercenként felpattan, hogy újabb teát készítsen a sorra betoppanó szomszédoknak. Ennek az asszonynak az élete csak annyiban különbözik másokétól, hogy más n nincs a családban - se sógorn , se anyós -, aki netán segítene, és még nincsenek gyerekei, akik természetesen még ennél is több munkát és felel sséget jelentenének. A n k manapság már átvállalják a családfenntartás anyagi terheinek egy részét, ugyanakkor nagyon kevés egyiptomi férfi hajlandó kivenni a részét a háztartási munkából. Azoknál az asszonyoknál, akik holtfáradtan érnek haza, aztán azonnal nekifognak a kiadós vacsora elkészítésének, hogy a családi

elvárásoknak is eleget tegyenek, a fundamentalisták jelszava, hogy az asszonynak otthon a helye, sok esetben igenis vonzónak tűnik. És ez a férjeknél is visszhangra talál. Mivel többnyire olyan asszonyok nevelték ket, akik nem jártak dolgozni, olyan ház-tartáshoz vannak szokva, amelyben az ingüket kivasalják, a padlót tisztára söprik, b séges és ínycsiklandó vacsorát f znek, amely a megfelel pillanatban el is készül. Manapság ellenben sok fiatalember a munkahelyén ismerkedik meg leend hitvesével. Még miel tt feleségül venné, módjában állt megcsodálni a szépségét, tréfálkozni, pletykálkodni vele. De amint elveszi, viszolyogni kezd a gondolattól, hogy az irodában más férfiak is élvezhetik a társaságát. Ha addig az asszony nem viselt fátylat, esetleg el áll a,javaslattal, hogy hordjon hidzsábot. Amikor kiderül, hogy a dolgozó feleség a magánéletben nem mindig tudja úgy kielégíteni minden óhaját és sóhaját, mint a férj ifjúkorában a körülötte él nem dolgozó n k, akkor nem az jut eszébe, hogy netán némi segítséget nyújtson a háztartási munkák elvégzésében, hiszen hogy is tenne ilyet férfiember? Ehelyett a kormányt szidja, amiért annyira tönkretette a gazdasági életet, hogy az asszonyok is kénytelenek dolgozni járni és pénzt keresni. És ha ekkor azt hallja, hogy az imám vagy a sejk arról prédikál, hogy az asszonynak otthon a helye, és jobb világot ígér, ha eljön az iszlám uralom országa, pillantását a vasalnivalóra, poros padlóra veti, meg az egyszerű estebédre, amit a kimerült asszony sebtiben összeütött, és eltűn dik, vajon nem volna-e helyes támogatni az ilyen ügyet. Ahhoz, hogy meglássuk, mi lesz, ha megteszi a következ lé-pést, és beáll a forradalmárok közé, vessünk egy tekintetet Iránra. Még ha gy zedelmeskedik is egy forradalom, az nem feltét-lenül valósít meg mindent, amit a széls ségesek ígérnek. Egy dolog olyan széls ségesen ragaszkodni, mint azt Szaúd-Arábia

teszi, olyan hagyományokhoz, amelyek évszázadok során mit sem változtak, és megint más ugyanezeket a hagyományokat halottaiból feltámasztani, miután a változás már egy egészen más kultúrát teremtett. Irán Pahlavi-házbeli uralkodói az 1920-as évek óta igyekez-tek nyugati mintára - néha er szakkal - átformálni a nemzetet, lépésr l lépésre változtatva meg a férfiak és n k több ezer éves elkülönítésének hagyományát. Mire az iráni forradalmárok 1979-ben elkergették a sahot, már férfi fodrászok dolgoztak a n i fodrászszalonokban, férfi szabók próbálták asszonyokra a ruhát, férfi tanárok tanítottak lányosztályokban. A széls ségesek elhatározták, hogy mindennek véget vetnek; közölték a férfi n gyógyászokkal, hogy keressenek maguknak más területet az orvostudományon belül, megkísérelték függönyökkel elválasztani a férfiakat és a n ket az egyetemi el adótermekben, és megtiltani a férfi fodrászoknak, hogy asszonyok fejéhez érjenek. A fodrászokat leszámítva a többi kivitelezhetetlen volt. A széls ségesek ugyanis azzal nem voltak tisztában, hogy a n k és férfiak elkülönítésének tekintetében Khomeini sem osztja tel-jességgel a nézeteiket. Khomeini ugyanis szó szerint vette a Koránt és a hadíszt, és nem vont le bel lük messzemen következtetéseket. Ha azt olvasta, hogy a próféta feleségei maradjanak odahaza, azt ügy értelmezte, hogy az csakis a prófétára és a feleségeire vonatkozott. Más muzulmán asszo-nyoknak megvolt a szerepük a kinti világban, aminek a betöl-tésére biztatta is ket. Kezdett l fogva bátorította az asszonyokat, hogy menjenek ki az utcára tüntetni, és dicsérte ket a forradalomban játszott szerepükért, és hogy az utcán ott harcolnak a férfiak oldalán. Számára világosak voltak a szabályokŐ olyan férfiak és n k, akik nem tartoznak össze, ne maradjanak kettesben; az orvos-beteg kapcsolattól eltekintve ne érjenek egymáshoz; és az

asszonyok viseljenek hidzsábot. Mivel a fodrász szükségszerűen megérinti és hidzsáb nélkül látja a kuncsaftot, a n i fodrászatokban ne dolgozzanak férfi fodrászok. Ugyanez vonatkozott a testnevel tanárokra, akiknek a tanítványai tornaruhát öltöttek, és a riporterekre, akik olyan n i tevékenységekr l tudósítottak, amelyek során az asszonyok nem viseltek hidzsábot. De ebb l nem következett, hogy ezekkel a tevékenységekkel fel kell hagyni. Mi több, egyszeriben számtalan munkalehet ség kínálkozott a n k számára. Mivel férfi és n nem maradhatott kettesben, hirtelen igény támadt n i gépjárműoktatókra. A médiában az az igény, hogy legyen, aki közvetíti a n i sporteseményeket és egyéb elkülönített tevékenységeket, n i producerek, igazgatók, riporterek és hangtechnikusok alkal-mazását tette szükségessé. Mivel a hadísz világosan kimondta: a próféta helyeselte, hogy asszonyok lássák el a háborúban a sebesült férfiakat, az orvostudomány terén nem volt szükség az elkülönítésre. De mert az iszlám újjáéledésének szelleme arra sarkallta az asszonyokat, hogy inkább orvosn ket keressenek fel a problémáikkal, hirtelen több orvostanhallgatón t vettek fel az egyetemre. Az ápolón k és bábák ázsiója megemelkedett. Miközben az iskolák nemek szerinti elkülönítése gyors ütemben haladt, hogy megvédjék a befolyásolható fiatalokat, az egyetemi el adótermek függönyökkel való elválasztását a legtöbb helyen elvetették. Mivel az egyetemek csakis az iszlám alapján működhettek, és a fel-vételhez megkívánták, hogy a leend hallgató ajánlást hozzon a helyi mecsetb l, nem volt többé szükség a hív fiatalok szétvá-lasztására, hiszen azok maguktól különültek el nemek szerint. Az el adásokon a férfiak a terem egyik felében ültek, a n k a má-sikban. Csak a professzor tanári asztalának elhelyezése jelentett problémát. Néhány el adóteremben a munkások a férfiak oldalán bebetonozták a tanári asztalt, mert eleve feltételezték, hogy a

tanár csakis férfi lehet. Emiatt az egyre nagyobb számban tanító professzorn k az illend ség kedvéért kénytelenek voltak ácsorogni a n k oldalán, és egyáltalán nem volt hová tenniük a jegyzeteiket. A délen fekv Ahvaz egyetemén megismerkedtem egy fiatal egyetemi hallgatón vel, akinek komoly el nyei származtak a forradalom utáni változásokból. Orvostanhallgató volt, és vidéki, rendkívül hív családjától távol élt egy kollégiumban. A szülei, mondta, a sah uralkodása idején soha bele nem egyeztek volna, hogy egyetemre menjen, vagy hogy távol éljen az otthonától, vagy akár, hogy egy kórházban dolgozzon. De most az iszlám rendszer szerves részének tekintették az egyetemeket és a kórházakat, következésképp biztonságos helynek leánygyermekük számára. Otthonától távol az egyetemistának, ha mégoly szigorú körülmények között is, de módjában állott megismerkedni férfiakkal, és hamarosan meg is találta azt, akihez feleségül akart menni. Szülei legnagyobb meglepetésére tudomásul vették a választását, s ezáltal családja történetében lett az els , aki szerelemb l kötött házasságot. Az egyházuralmi iráni kormányban a n k parlamenti kép-visel i rangig vitték, és Rafszandzsani minden választás el tt arra szólította fel a szavazókat, hogy még több n t juttassanak be a parlamentbe. Az üzleti életben találkoztam olyan asszonnyal, aki műszergyárat igazgatott, és egy másikkal, aki egy fuvarozási vállalat élén állt. A gyár élén álló Naszi Ravandúzt azt mondta, hogy Iránban semmiféle üzleti akadállyal nem kellett meg-küzdenie. - Nekem a kinti világ jelenti a problémát - mondta. Valahányszor alkatrészekért utazott, embargók és vízumkényszer nehezítették meg a dolgát. Az az asszony, aki a fuvarozási vállalatot vezette, azt mondta, a siker a józan ész és az üzleti érzék függvénye, mint az üzleti életben mindenütt a világon. - Az magától értet d , hogy nem ezt veszem magamra, ha a Közlekedési Minisztériumban kell elintéznem valamit-mondta

virágos selyemruhájára mutatva, amelyet egy észak-teheráni estélyen viselt. Mostanra a n k annyira meger sítették helyüket a forrada-lom utáni társadalomban, hogy némelyikük már nyíltan bírálni is meri. A Golaga című szatirikus folyóiratban a legélesebb politikai bírálatok egy n tollából eredtek. De ami még ennél is jelent sebb, 1991 szén az Iranian Journal for International Affairs, a fennen mutogatott iráni külpolitikai lap egyik cikkében egy antropológiaprofesszor, Fatemeh Givecsjan cikkében élesen bírálta a szexuális elkülönítés lassan eltűn maradványait. „Nem kétséges - írta -, hogy e politika jobban felhívja a figyelmet a saját nemünkre, de ebb l korántsem következik szükségszerűen az ellenkez nem alaposabb ismerete. Az ilyen fokú szexuális elkülönítés természetellenes... Következtében társadalmi kett sség alakulhat kiő a n k és a férfiak oly mértékben idegenedhetnek el egymástól, hogy fogalmuk sem lesz egymás gondjairól."

10. fejezet

POLITIKA, SZAVAZATI JOGGAL ÉS A NÉLKUL „Mondd: »Ó Allah! Tiéd az uralom! Annak adod az uralmat, akinek akarod, s attól veszed el, akit l akarod. « "

A KORÁN IMRÁN NEMZETSÉGÉNEK FEJEZETE

Egy esztend vel az Öböl-háború után az Iraki Kurdisztán hegyeiben és völgyeiben véget nem ér sorokban álltak az asszonyok. Ezüst arany ruháikon csillogott-villogott a tavaszi napsugár. Legszebb ruhájukban pompáztak, mert ünnep volt számukra az a nap. A kurdisztáni n k életükben el ször azért álltak sorba, hogy maguk közül küldöttet válasszanak.

Egy éve, a háború végét követ kurd felkelés alatt ugyaneze-ket a csillogó, élénk színű ruhákat cafatokra tépve és halomba rakva láttam egy el re gyártott elemekb l épült viskó el tt, egy iraki börtönben. A viskóban mocskos matrac hevert. Kurd asszonyokat hurcoltak oda, meztelenre vetk ztették

ket, és meger szakolták. Némelyik politikai fogolyként kény-szerült elviselni ezt a megaláztatást. Másokat azért er szakoltak meg, hogy foglyul ejtett apjukat, bátyjukat vagy férjüket kínozzák ezzel. Az elgondolás az volt, hogy a becsületükbe gázolva, asszonyaik megbecstelenítésével törjék meg a férfiak lelkét. Az eljárás olyan megszokottá vált, hogy a börtöntisztvisel k az egyik alkalmazottjuk, egy bizonyos Aziz Száleh Ahmad kartonjára a következ t vezették fel szép takarosan a bal alsó sarokbaŐ Foglalkozása: A Népi Hadsereg katonája. Feladata: N k megbecstelenítése. Vagyis Aziz Száleh Ahmadot a börtönben a n k meger szakolására alkalmazták. Szaddám Huszein Anfálnak nevezte a kurdok ellen meghirdetett hadjáratát a Korán egyik fejezete alapján, amely a szent háború hadizsákmányait tárgyalja. A vallás ennél perverzebb alkalmazását nehéz lenne elképzelni. Életük javában a kurd n k számára a politika a következ t jelentetteŐ veszedelmes és esetleg halálos kimenetelű tevékenység, amely a mocskos viskóbeli matrachoz, vagy az alatta húzódó, földbe vájt, leveg tlen, ürülékkel bemocskolt cellákhoz vezet. Számomra a csodával volt határos, hogy a politika értelmezése egyetlen röpke esztend során olyannyira megváltozhat, hogy a mosolygó asszonyok most itt várnak a sorukra, hogy leadhassák a szavazatukat. Még ennél is meglep bbek voltak a szavazólistán szerepl nevek. A legtöbb muzulmán társadalomban a n k számára a politikai hatalomhoz vezet út akadályokkal teli. Olyan országokban, mint Kuvait, a n knek a szavazati jogukat ki kell még vívniuk, nem beszélve az irányításban való részvételr l. És

még ott is, ahol a rendszer állítólag nyitott a n k számára, annak, aki részt kíván venni benne, gyakran a megaláztatással és a fizikai er szak lehet ségével is számolnia kell. Az 1993-as jordániai választáson egy n i képvisel jelöltnek azért a jogért is meg kellett küzdenie, hogy egyáltalán megszólalhasson egy nagygyűlésen, mert a muzulmán széls ségesek az ellen is tiltakoztak, hogy egy n hangja hallható legyen egy vegyes összetételű gyülekezet el tt. 1994-ben három muzulmán ország élén álltak n k. S mégis, attól, hogy k a legfels vezetésig jutottak, hatásuk vajmi kevéssé érezhet a társadalom alján él asszonyok életében. Miközben Tansu Ciller azon fáradozott, hogy megreformálja Törökország gazdasági életét, a fiatal török n ket, akiket rajtakaptak, hogy férfiakkal állnak szóba a f várostól távoli vidékeken, er szakkal szüzességi vizsgálatnak vetették alá a helyi rend r rsökön. Miközben a bangladesi Begum Khaleda Zia volt az els muzulmán miniszterelnök asszony, aki 1993-ban beszédet mondott az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén, a széls ségesek halálos fenyegetéssel igyekeztek elhallgattatni egy bangladesi írón t, aki az iszlám bizonyos kitételeit bírálni merészelte. Az els elnöksége idején Benazir Bhutto nem módosította az er szakra vonatkozó törvényeket., amelyek az áldozatot „paráznának" kiáltották ki, és az er szak elkövetését nem min sítették bűntettnek. Amikor 1993-ban ismét hatalomra került, olybá tűnt, hogy igyekszik változtatni a helyzetenő azt ígérte, hogy n i rend r rszobákat fog felállíttatni és n i bírákat nevez ki. A muzulmán országok élén álló n k számára a nehézségek egy része abból adódik, hogy a helyzetük eleve bizonytalan, és állandóan tartanak a visszavágástól. Törökországban a Ciller neme elleni tiltakozás egy 1993 augusztusában tartott kon-ferencián abban jutott kifejezésre, hogy az el z miniszterelnököt, Meszjut Jilmazt éltetve a küldöttek azt skandálták, hogy „Meszjut koltuga, Tansu mutfaga" (Meszjutot vissza a hatalomba, és Tansut vissza a konyhába).

A muzulmán politikusn egészen különleges fajta. Kurdisztánban, 1992 májusában, a választás napján Hero Ahmed, az egyik jelölt nem viselt csillogó ruhát. Ugyanazt a terepszínű buggyos nadrágot és öves inget viselte, amiben 1979 óta mindig is látni lehetett, amikor is a hegyekbe ment, és belépett a Pesh Mergába, a kurd gerillák közéő az elnevezés azt jelenti, hogy „Mi, akik szembenézünk a halállal". A hegyek között eltöltött tizenkét év során Hero, aki egyébként pszichológus, megtanult bánni a géppuskával és a légelhárító rakétákkal. De leginkább filmezett. Leghíresebb filmje 1988-ban készült, és a Jak Szammer nevű falu fölé emelked gázfelh t mutatjaő ez egyike azon kevés filmeknek, amelyek tényszerűen bizonyítják, hogy az iraki támadások során mérges gázokat is bevetettek. A választás napján a n k egész nap sorba álltak, hogy Heróra szavazzanak. Néhány írástudatlan asszonynak életében el ször volt toll a kezében. A végszámlálásnál hét n t, köztük Herót is beválasztották a százöt f s parlamentbe. Ezután ugyanaz történt, mint a legtöbb iszlám országban, ahol a n k kivívták a jogot, hogy a politikában hallassák a szavukat. A politikusn k majd minden esetben igyekeznek megreformálni az egyenl tlen személyiségi jogokat, amelyek a házasságban, válásban, gyerektartásban és magántulajdonban megnyilvánulnak. Kurdisztánban a parlamenti képvisel n k kampányba kezdtek, hogy megváltoztassák a saríán alapuló törvényt, amely megfosztja ket a férfiakkal való egyenjogúságtól. Követeléseik között szerepel a többnejűség törvényen kívül helyezése, kivéve, ha az asszony elmebeteg, és az örökösödési jog megváltoztatása úgy, hogy a szül k vagyonából a leánygyermeknek is annyi jusson, mint a fiúnak, ne pedig annak csak a fele. Hero szintén hitte, hogy a parlament megszavazza a több-nejűség elleni törvényt. A Koránban ugyanis a többnejűség nem

kötelez érvényű, hanem szabadon választható. A hetedik századi arab társadalom nem korlátozta, hogy hány felesége lehet egy férfinak. A Korán négy f ben jelölte meg a fels határt, vagyis nem engedélyezett, hanem korlátozott. A szöveg figyelmes olvasatakor kiderül, hogy az egynejűséget részesíti el nyben. „Ha nem bírsz többel igazságosan elbánni, (vegyél) csak egyet", mondja a Korán, majd kés bb megjegyziŐ „A n kkel az ember soha nem bánhat igazságosan és egyenl en még akkor sem, ha ez a legh bb vágya." A többnejűség kérdése hasonló a rabszolgaság kérdéséhez, amelyet az iszlám országokban fokozatosan töröltek el. 1962-ben utolsóként Szaúd-Arábiában, amikor a kormány az akkori ár háromszorosáért váltotta meg a királyság minden rabszolgájának szabadságát. Akárcsak a többnejűség esetében, a Korán engedélyezi, de nem támogatja a rabszolgaságot. Mohamed szunnája írt a háborúban túszul ejtett rabszolgák felszabadí-tásáról. Mivel a rabszolgák felszabadítása a jó muzulmán feladata, manapság a legtöbb muzulmán tudomásul veszi, hogy a hetedik század óta a világ olyannyira megváltozott, hogy k már nyugodtan szavazhatnak egy olyan bevett gyakorlat ellen, amit a próféta a maga idején, ha kora lehet vé tette volna, minden bizonnyal azonmód betiltott volna. A többnejűség máris kihalóban van az iszlám országokban, és a legtöbb muzulmán tudós nem látja hitbéli akadályát annak, hogy a gyakorlat törvényer re emelkedjen. A kurd parlament számára azok a változások fognak komoly nehézséget jelenteni, amelyekben a Korán nem biztosítja a választási lehet séget-ilyen például a birtokmegosztás, amely a fiúörökösnek kétszer annyit biztosít, mint a lánynak. A Koránban az örökösödés mintája olyan példa, amit min-den hív nek követnie kell. A hetedik századi Arábiában a Korán el írása óriási haladást jelentett a n k számára, akiket az idáig örökölhet ingóságnak tartottak, nem pedig örökösöknek és a

saját jogukon tulajdonosoknak. A legtöbb európai n nek még legalább ezerkétszáz esztendeig kellett várnia, hogy annyi joggal bírjon, mint amennyit a Korán biztosított akkor a muzulmán asszonyoknak; Angliában példának okáért egészen 1870-ig, amikor a Férjes Asszonyok Tulajdonára vonatkozó törvény eltörölte azt a szabályt, miszerint az asszony vagyona a házasság révén a férj tulajdonába megy át. Manapság a muzulmán hatóságok az örökség egyenl tlen elosztása mellett állnak ki, mondván, a Korán azt kívánja, hogy a férfiaknak el kell tartaniuk a feleségeiket és gyermekeiket, miközben az asszonyok egész vagyonukat saját használatukra tarthatják meg. A gyakorlatban persze koránt sincs így. Hero elvállalta a „Mentsük meg a gyermekeket" kurd szervezet vezetését, melynek felmérései bebizonyították, hogy a n k kezében lév pénz sokkal nagyobb hasznára válik a családnak, mint az az összeg, amit a férfiak forgatnak. 1993 januárjában kerestem fel Herót, amikor a parlament a n k jogainak megvitatására készült. Egy nagy ház kicsi szobá-jában volt az irodája - valaha Szaddám Huszein egyik legfon-tosabb munkatársai dolgoztak itt. Hero kihajigálta a bútorokat, és megpróbálta a szobát a hagyományos kurd hegyi lakások hangulatának megfelel en berendezni. A padlót kurd kilimek és párnák borították. A falakon és a gerendákon kúszónövények iparkodtak fölfelé. A mennyezethez közel mókus ugrabugrált ki és be a gerendára er sített kötött erszényb l. Hero számára a szavazati jog csak a kezdet volt. - Nem hin-ném, hogy a törvények megváltoztatásával bizonyos szokások és gondolkodásmód is megváltoztatható - mondta. - Id re van szükség, nyilvánosságra, tanításraő el ször meg kell értetni az emberekkel, s csak utána, fokozatosan elfogadtatni. Akkoriban parlamenti képvisel n kb l alakult bizottság járta Kurdisztánt, és támogatókat keresett a törvényreformhoz. Városokban és távoli falvakban keresték fel az asszonyokat, s

vitték magukkal a reformtervezetet ismertet petíciót. 1992 augusztusára háromezer aláírást gyűjtöttek össze.. Egy éwel kés bb már harmincezerre n tt az aláírók száma. Elvben tíz parlamenti képvisel támogatása már elégséges ahhoz, hogy a törvényhozók elé szavazásra bocsássanak egy törvényreformot. 1993 szeptemberére harmincöt parlamenti képvisel írta alá a javaslatot. De a reformmal mégis tovább késlekedtek. A bátortalan képvisel k azt hajtogatták, hogy ki kell várni a „megfelel " lélektani pillanatot, hogy a törvénytervezetet benyújthassák. Hogy mikor fog eljönni ez a „bizonyos" pillanat, arról fo-galma sem volt senkinek. És 1994 nyarán már úgy festett. a dolog, hogy nem is fog eljönni soha. Addigra a két jelent sebb kurd párt elkeseredett csatározásának következtében összeomlott a parlament. A továbbiakban onnan aligha lehetett bármire is számítani. De még ha igen, a saríán alapuló törvény parlamenti meg-változtatása ritkán ért el tartós sikert. Tunézia 1956-ban a koráni törvény helyett egységes szabályozást írt el muzulmánok, keresztények és zsidók számára, amelyben tiltja a többnejűséget és a feleség megtagadását, a n knek egyenl fizetést és válás esetén egyenl jogokat biztosít. De a törvény annyira megel zte a közvéleményt, hogy komoly változást soha nem eredményezett. Aki ma Tunisz utcáit rója, úgy érezheti magát, mint aki olyan bolygóra keveredett, ahol alig élnek n k. Néhány külföldi turistától eltekintve a n k nyilvános helyeken nem mutatkoznak. Iránban a forradalom gy zelme után eltörölték a sah rende-leteit, amelyekben megtiltotta a többnejűséget és a gyermek-házasságot. Egyiptomban, a modern arab feminista mozgalom szül helyén is zavaros múltra tekinthet vissza a jogi reform. 1919-ben lefátyolozott n k tüntettek Kairó utcáin a brit gyarmati uralom ellen. 1956-ban, amikor a brit uralom már megszűnt, Gamal Abdel Nasszer, Egyiptom elnöke biztosította a n k

szavazati jogát. De 1979-ig a személyi szabadságot korlátozó törvények tiltották, hogy egy n a férje engedélye vagy bírósági idézés nélkül elhagyja az otthonát. Séta a palotában című regényében Nagib Mahfúz Nobel-díjas egyiptomi regényíró megrendít en ír Amináról, aki huszonöt éves házassága során egyetlenegyszer hagyja el otthonát, hogy felkeresse a közeli mecsetet. Amikor a férje megtudja, hogy az asszony a tilalmat megszegve elment hazulról, kiparancsolja a házbólŐ „Parancsa úgy zuhant a fejére, mintha letaglóznák. Elállt a szava, egyetlen hang sem jött ki a száján. Moccanni sem bírt... sok mindent l rettegettŐ hogy a férfi haragja majd rázúdul, hogy az ordításától, átkozódásától megsüketül. Azt sem tartotta kizártnak, hogy megveri, de hogy elűzi az otthonából, arra nem számított. Huszonöt éve élt a férfival, és elgondolni sem bírta, hogy bármi elválaszthatná ket, vagy kitilthatná abból a házból, amelynek elválaszthatatlan részévé vált." Talán még az elűzetés fenyegetésénél is rosszabb volt a Bait el-Taa, vagyis az Engedelmesség Háza. Ez a törvény lehet vé tette, hogy a férj arra kényszerítse t le elidegenedett és meg-szökött feleségét, hogy visszatérjen otthonába, és bármekkora légyen is a gyűlölete és viszolygása, közösüljön vele. Szükség esetén a rend rség segítségét is igénybe lehetett venni a n visszatoloncolásához. Más törvények ugyanakkor lehet vé tették, hogy egy egyiptomi asszonytól annak tudta nélkül is el lehessen válni. A többnejűségben él férfiakat semmi nem kötelezte, hogy a feleségük tudomására hozzák, hogy más feleségük is van. Voltak, akik csak a férjük halálakor tudták meg, amikor megjelent az „új" család, hogy az örökségb l kivegye a maga részét. Az egyiptomi n k lépésr l lépésre jutottak el re a politikai életben. 1962-ben Hakmet Abu Zeid, népjóléti miniszter volt a kormány els n tagja. De csak utóda, Áisa Rateb, aki maga mö-gött tudta Dzsehan Szadatnak, az elnök feleségének a támo-gatását, kezdhette meg a személyi szabadságjogok korlátozása

elleni kampányát. Szerény reformkövetelések voltak ezek: arra kötelezték volna a férjet, hogy tudomására hozza a feleségnek, ha elvált t le, vagy ha új asszonyt szándékozik a házhoz vinni. Ha másodszor is megn sül, az els asszonynak jogában áll tizenkét hónapon belül elválni t le. A reformok biztosították továbbá az elvált asszonyoknak, hogy gyermekeiket megtarthassák, a fiúkat tíz, a lányokat tizenkét esztend s korig, amely bírói ítélettel tizenöt évig, vagyis férjhezmenetelig vagy n sülésig meghosszabbítható. Tisztességesebb n tartást is akartő biztosítani kívánta az asszonynak azt a jogot, hogy gyermekeivel a családi otthonban maradhasson, és hogy bíróságnál fellebbezhessen, ha a férj a Bait el-Taa-ra akarja kényszeríteni. De mérsékeltségük ellenére a reformok azon nyomban til-takozást váltottak kiő „Az iszlám törvénye nem Dzsehan tör-vénye", ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el. A radikális sejkek Dzsehan Szadatot és Áisa Ratebet ateistának és a család ellenségének kiáltották ki. Lázadás tört ki Al-Azharban, az

si iszlám egyetemen. „Egy, kett , három, négy!" - ordították teli torokból a férfi hallgatók. „Egy, kett , három, négy feleséget akarunk!" Holott a törvények nem is szándékoztak változtatni a többnejűséghez és az egyoldalú váláshoz való jogon. A nemi szervek csonkítását pedig meg sem említették. 1979-ben - két parlamenti ciklus között - Anvar Szadat elnöki rendelettel törvényer re emelte a fenti törvényeket. Továbbá új kvótát rendelt el, aminek alapján növelni kell a kormányban a n k számát. De ellenz i bíróság el tt folytatták a harcot. 1985-re „Dzsehan törvényei"-t sikerült hatályon kívül helyeztetniük. A csata ekkorra kiszélesedett; a fundamentalisták már az egyiptomi kormányt akarták megdönteni, és helyébe egy tisztán iszlám rendszert kívántak állítani. Az a rendszer pedig rossz viszonyban van mindenfajta jelenleg fennálló kormánnyal, beleértve a nyugati demokráciákat is. Eszményi formájában az iszlám állam a szó mai értelmében

nem is nevezhet nemzetnek. Nincsenek határai. Minden mu-zulmán politikai és vallási egységét jelenti, annak a közösségnek az alapján, amelyet Mohamed hozott létre Medinában. Nem volnának politikai pártok, csak egyetlen, egységes iszlám ummah, avagy közösség. A közösség élén a kalifa, szó szerint az utód állna, aki Mohamed, a muzulmánok politikai és vallási vezet je lába. nyomában jár. A kalifa csak férfi lehet, mert kötelességei közé tartozik a közösségi imák vezetése, márpedig egy n nem lehet. a férfiak között el imádkozó, nehogy a hangja a lelki vágy helyett testi vágyakat ébresszen. A kalifát a közösség eminens tagjainak kell megválasztaniuk, és ideális esetben olyan személynek kell lennie, aki vonakodik szolgálni, nem pedig önként ajánlkozik a szavazásra. A kalifa irányítása alatt áll a kormány törvényhozói és jog-alkotói testülete: a madzslisz as-sura, amely bizonyos vonatko-zásban emlékeztet a parlamentre, bár inkább tanácsadói, semmint törvényhozói szerepet tölt beő szakért kb l álló tanács, amely a kalifa legközelebbi tanácsadójaként szolgál; és a kádik, avagy bírák, akik a legtöbb forrás szerint szintén csak férfiak lehetnek, mert a n k túlságosan érzelmi alapon ítélkeznek. Az iszlám állam törvényei els sorban a Koránból erednek. De mert a Korán hatezer verséb l mindössze hatszáz foglalkozik a törvényekkel, és ezek közül is csak nyolcvan akad, amelyik kifejezetten a bűnnel, bűnh déssel, szerz désekkel és családjoggal foglalkozik, más forrásokhoz kell folyamodni. A hadísz több űrt is betölt. A törvényalkotás harmadik forrása olyan esetekben, amelyekkel sem a Korán, sem a hadísz nem foglalkozik, az iszlám közösség közmegállapodásán alapuló gyakorlat, mivel állítólag Mohamednek tulajdonítható a mondás, miszerintŐ „Az én közösségem nem hagy jóvá téves ítéletet." Miközben az eszményi iszlám államban a muzulmánok ma-guk választhatják meg képvisel iket, a rendszer mégsem ne-

vezhet demokráciának, mivel nem tűr el más emberi ideoló-giákat, mondván, hogy nincs az a földi ideológia - még ha a többség akaratán nyugszik is -, amely valaha is felülmúlhatja a Korán Allahtól ered isteni törvényeit. Amikor az algériai kormány 1992-ben visszalépett a népszavazástól, mert az nagy valószínűség szerint iszlám kormányt segített volna iratalomra, arra való hivatkozással tette, hogy az iszlámisták, ha egyszer demokratikus útorr hatalomra kerülnek, felszámolják az algériai demokratikus intézményeket. A legf bb iszlám pártő az Iszlám Megmentési Front tagjai még tréfálkoztak is azon, hogy a jelszavukŐ „Egy ember, egy szavazat. Egyszer." Hogy a n knek milyen szerep jutna egy eszményi iszlám államban, az er sen vitatható. Miközben nem lehet bel lük kalifa vagy kádi, a medinai közösség története azt bizonyítja, hogy dönt kérdésekben a n k kulcsfontosságú szerephez jutottak, és jelen voltak a politikai vitákon is. A n k gyakran pereltek Mohameddel és az t követ kalifákkal, és a véleményük néha perdönt nek bizonyult. Ugyanakkor a gázai Iszlám Egyetemen a n i hallgatók elképzelése sokkal ködösebb a tekintetben, hogy miféle szerep várna rájuk az iszlám államban. -- A politikához bizonyos lelki beállítottságra van szükség - magyarázta Ahmad Szaati, az egyetem szóviv je. - Kevés n rendelkezik ilyen adottsággal. - Furcsállottam a válaszát, mivel akkoriban Hanan Asravi volt a palesztin politikai élet legjelent sebb alakja - volt a washingtoni béketárgyalások n i szóviv je. Hanan keresztény, aki egy muzulmánhoz ment feleségül. - Kérdezze meg Asravi férjét. Kérdezze meg a gyerekeit - vágott vissza Ahmad Szaati. - Ha jó feleség és jó anya és jó testvér - ha ezeknek az elvárásoknak tökéletesen megfelel, és még ezen túl is rendelkezik részvételi adottsággal, akkor örömmel látjuk a politikai életben. De ha a férje és a gyerekei megsínylik, hogy els sorban a politikának szenteli életét, akkor az nem az iszlám. -

Köztudott volt, hogy az asszony távollétében Hanan muzulmán férje viseli két leánygyermekük gondját, a konyhai teend ket is elvégzi, és büszke a felesége munkájára. Ahmad Szaati ezt nem értette, és nem is helyeselte. - Hogyan építhetnék otthont mások számára - kérdezte megvet en -, amikor a sajátom a fejemre szakad? Iránban, ahol megpróbálták az eredeti iszlám közösség min-tája nyomán újraformálni a politikai intézvényeket, a n k politikában való részvételét támogatták, hiszen a forradalmat az általuk vezetett tüntetések segítették gy zelemre. Vannak parlamenti képvisel n k és van olyan asszony, aki egészen a miniszterhelyettességig vitte. A forradalom után Irán egyetlenegyszer engedett a demok-ráciának, amikor népszavazást rendelt el a következ kérdésben: „Iszlám Köztársaság - igen vagy nem?" Az „igen" szavazatok elsöpr többsége megnyitotta az utat a politikai pártok betiltásához, és megakadályozta, hogy hivatali tisztséget visel-jenek mindazok, akik az iszlám forradalom célkitűzéseivel nem értenek egyet. Iránban szavazati joggal rendelkezik mindenki, aki tizenhatodik esztendejét betöltötte. Mivel a szavazást vallási kötelességnek tekintik, a szavazók aránya igen magas. De képvisel k csakis azok lehetnek, akiket az egyházi vezetés elfogadhatónak tart. Marzijeh Dabbag, egyike az els asszonyoknak, akik a forra-dalom után bekerültek a parlamentbe, tipikusan olyan politikus, akire karrier vár az iráni rendszerben. Súlyos verésekt l eltorzult alakjával ötvenhárom événél sokkal id sebbnek látszik. A csuklójára cigarettával égettek karperecet a sah titkos-rend rségének börtönében. A forradalom el tt Marzijeh az apja könyvnyomdájában tárolta a csempészett fegyvert, és ott készített bombákat. Amikor a rend rség a nyomára bukkant és kínzásokkal próbálta kicsikarni bel le a felvilágosítást, elektró-

dákat vezettek a hüvelyébe, amit l olyan komoly fert zést kapott, hogy, mint mondja: - A Szavak-f nök nem lépett be a cellámba a bűz miatt. - Végs er feszítésében, hogy vallomásra kényszerítse, a rend rség megkínozta tizenkét éves lányát. De ezzel sem ért el semmit. - Amikor hallottam a gyerekem sikoltozását, a Koránt szavaltam - meséli. Marzijeh minden bizonnyal elpusztult volna a Szavak börtö-nében, ha egy n rokona helyet nem cserél vele, miközben Marzijeh az asszony csadorját öltve magára kilopakodott a börtönb l. Miután visszanyerte az egészségét, tovább folytatta a fegyvercsempészetet, és libanoni kiképz táborokban képezte ki a kommandós csapatokat. Khomeini párizsi emigrációja alatt a háza biztonsági re volt. Elmondta nekem, hogy nem bocsátotta meg a sajtónak, amiért nem lehetett jelen Khomeini történelmi jelent ségű hazarepülésénél 1979-ben. Az el z nap egy francia riporter úgy akart szenzációt kelteni, hogy megpróbált bemászni a hátsó falon keresztül az ajatollah házába. - Elkaptam, és közben kificamítottam a bokámat - mesélte. Amikor hazaért, kiderült, hogy katonai szakértelmére igen nagy szükség van. Hat hónapig szül városának, Hamdannak a Forradalmi rségét vezette. A férfiaknak, mondta, nem okozott problémát, hogy egy n t l kapnak parancsot: - Én tudtam l ni, k nem. Miután beválasztották a parlamentbe, Khomeini Gorbacsov-hoz menesztett két küldöttjének az egyike volt, amikor Irán helyreállította kapcsolatait a Szovjetunióval. Amikor Gorbacsov az üdvözlésére a kezét nyújtotta, eluralkodott rajta a rémület, emlékszik vissza. A muzulmán n k nem érinthetnek meg olyan férfit, akivel nincsenek rokoni kapcsolatban, ugyan akkor épp egy ilyen kényes diplomáciai ügy során nem akarta megsérteni a szovjet vezet t. A kérdést úgy oldotta meg, hogy csadorral letakart kezét nyújtotta felé. A parlamentben Marzijeh többnyire a keményvonalasokkal szavazott a külpolitikai és gazdasági reformot érint kérdésekben.

De a n kre vonatkozó kezdeményezéseket, például a nyugdíjjogosultság kiterjesztését, az egyedülálló anyák támo-gatását és a külföldi ösztöndíjak odaítélésében fennálló meg-különböztetés megszüntetését mindig támogatta. A helyzet iróniája, hogy a Marzijeh-hez hasonló n ket megválaszthatták a keményvonalas Iránban, miközben a sokkal elnéz bb iszlám országokban a n k képtelenek el bbre vinni az ügyüket. Jordániában a n k 1973-ban szereztek szavazati jogot. Mivel a parlamentet 1967-ben felfüggesztették (sajnálatos módon), egészen 1989-ig nem adódott alkalmuk, hogy éljenek ezzel a lehet séggel, amikor is Huszein király végre kiírta a választásokat. Toudzsan Feiszal, a negyvenegy esztend s tévé-műsorvezet azt hitte, eséllyel indul a választásokon. Egy éwel azel tt Toudzsan műsorvezet je lett egy „N i témák" című vitaműsornak, amely minden héten más és más, n ket érdekl kérdést tárgyalt. Hamarosan Jordánia történetének egyik leg-vitatottabb műsora lett bel le. Az egyik program ellen, amely azzal foglalkozott, hogy milyen gyakoriak a feleségverések, több száz dühös férfi tiltakozott, akik mind arra hivatkoztak, hogy a feleségük elagyabugyálása Istent l kapott el joguk. A muzulmán feministák számára nincs is ennél érzékenyebb téma. „A jó asszony az, aki engedelmeskedik", mondja a Korán. „Akinek a lázadásától tartanod kell, azt dorgáld meg, száműzzed külön ágyba és korbácsold meg." Muzulmán feministák azzal érvelnek, hogy a „korbácsold meg" csupán egyik értelmezése a Korán által használt daraba szónak. Szerintük úgy is lehet fordítani, „fenyítsd meg egy tollal". Mint állítják, a Korán szövegkörnyezetében, amely máshol is arra biztat, hogy a n kkel gyöngéden kell bánni, nem logikus a szó leger sebb jelentéséb l kiindulni. A szövegrészt, állítják, fokozatos, egymást követ lépésekként kell értelmezniŐ el ször dorgáld meg, ha ennek nincs foganatja, ne élj vele nemi életet, és utolsó lépésként könnyedén

legyintsd meg. Mohamed követ i közül egyetlen muzulmán el nem menne a harmadik lépésig. Az közismert, hogy a próféta is büntette a feleségeit azzal, hogy nem hált velük, de arra nézve nincsen semmiféle bizonyíték, hogy valaha is kezet emelt volna bármelyikükre. Az egyik hadísz megörökítette, hogy Mohamed azt mondja híveinekŐ „Feleségeitek közül néhányan panaszra jöttek hozzám, mondván, hogy a férjük megveri ket. Allahra esküszöm, hogy azok nem tartoznak a legkiválóbbak közé." Toudzsan alaposan elmélyült a hadíszban, hogy a feleséggel szembeni tettlegesség megszüntetésére használhassa fel. De a Korán szó szerinti olvasata egyértelműen jóváhagyja a veréseket, és azok a férfiak, akik támadták, attól sem riadtak vissza, hogy Toudzsant eretneknek nyilvánítsák. Amikor majd egy évig tartó fenyegetéssorozat után a tele-vízió megszüntette a műsort, Toudzsan úgy határozott, hogy indul a parlamenti választásokon. Programjának szerves részét képezte a családjogi törvény reformja, amely a n knek több jogot biztosít. Jelöltségére a fundamentalisták azzal válaszoltak, hogy hitehagyás vádjával egyházi bíróság elé idézték. A Korán halállal bünteti a hitehagyást, de Jordánia nem szentesíti az effajta kivégzéseket. Ha mégis elítélték volna, Toudzsan házasságát felbontották volna, t magát pedig megfosztották volna gyermekei gondviseletének jogától. De vádlói ennyivel nem érték be, és közhírré tették, hogy az a muzulmán, akinek kedve támad Toudzsant megölni, mentesül a büntetés alól. Bírósági tárgyalásai során Toudzsant a rend rségnek kellett megvédelmeznie a feldühödött, vakbuzgó hordák haragjától. - Éjszakai telefonokat kaptam, n kt l, férfiaktól egyaránt -mondta. - Azt ordibálták, hogy halál fia vagyok. - Toudzsan önkéntes test rök rizetében folytatta tovább kampányát. N gyógyász férje a heves zaklatások következtében kénytelen volt bezárni klinikáját. A választásokon Toudzsan hat jelölt közül a harmadik helyen végzett. A választási bizottság mindössze két jelölt

esetében tapasztalt súlyos szabálytalanságokat, feltehet leg csalásokat, közülük Toudzsan volt az egyik. Egyetlen n i jelölt se került be a parlamentbe. Az iszlámisták szerezték meg a dönt többséget, húsz mandátum lett az Iszlám Testvériségé, és további tizenkett a független muzulmán keményvonalas politikusoké. Az iszlám blokk azon nyomban megkezdte kampányát az elkülönített iskolák, az alkoholtilalom és a kamatfizetés eltörlése mellett. A parlamentben olyan triviális dolgokon vitatkoztak, mint a n i fodrász férfiak törvényen kívül helyezése. Ahol ezek az emberek kerültek a miniszteri székbe, ott az irányításuk alatt álló minisztériumokban dolgozó n k helyzete ugyancsak ellehetetlenült. Néhányat arra kényszerítettek, hogy takarja el a haját; másokat, kivált férjes asszonyokat arra ösztökéltek, hogy Iépjenek ki állásukból és adják át helyüket a munkanélküli férfiaknak. Toudzsan kis lakását hamarosan rengeteg n kereste fel. - Többnyire azért jöttek el, hogy elmondják, mennyire fájlalják, hogy nem vették komolyabban a választásokat - mondta. A politikailag mérsékelt, gazdag és iskolázott jordánok cinikusan gondolkodtak a választásokról; egy percig nem hitték, hogy a jordán királynak valóban szándékában áll hatalommal felruházni a parlamentet. k ünnepnapnak fogták fel a választást, kimentek az akabai strandra, vagy bevásárló körútra indultak Damaszkuszba, és fütyültek a választásra. - Most mind azt mondják, hogy legközelebb elmennek szavazni - mondta Toudzsan. - Csak abban reménykedem, hogy még nem lesz túl kés . Amikor 1993 novemberében Jordániában legközelebb sza-vazásra került a sor, a szavazópolgároknak több mint hatvan százaléka járult az urnához az 1989-es negyvenegy százalékkal szemben. A plusz szavazatok elegend nek bizonyultak arra, hogy a fundamentalistáknak majdnem a felét kitúrják, és bejuttassák a parlamentbe Toudzsant, mint Jordánia els megválasztott képvisel n jét.

A választások eredménye részben Huszein király gyengéd noszogatásának is köszönhet , aki apró változtatásokat eszközölt a szavazati szabályzatban, hogy ezzel is csökkentse a fundamentalisták el nyét a városokban, ahol a legtöbb volt a követ jük. Közvetlenül a választási kampány tömeggyűléseinek engedélyezése el tt Huszein beszédet mondott, amelyben óva intette azokat, akik „felmásznak a szónoki emelvényre... hogy féljék Istent, amikor beszédet mondanak". A király ügyeskedése arra irányult, hogy fenntartsa a fundamentalisták befolyását anélkül, hogy kizárná ket a politikai életb l és a föld alá kényszerítené, ahogy az Algériában történt. De Toudzsan támogatóinak száma még a választási szabály-módosítások nélkül is jelent sen megnövekedett. A jordánok csodálattal adóztak a kampány során tanúsított bátorságának, mert a széls ségesek ismét vallási kötelességnek nyilvánították, hogy a hív k Toudzsan „vérét vegyék". Egy ellenjelölt Ammán-ban azt ígérte választóinak, hogy „birokra kel a n k alkotmányos jogai ellen". - Én csak magamat adtam, és a taktikám bevált – mondta Toudzsan, aki el volt ragadtatva a gy zelemt l. A többi n i jelölt nem aratott ilyen látványos sikert. Az ötvenesztend s Nadia Buhnaqot, aki három évtizedet töltött el a közszolgálatban, k vel dobálták meg a vitákról távoztában, amelyeken a fundamentalisták azt követelték, hogy egy férfi válaszoljon a Nadiának föltett kérdésekre, mivel egy n hangja túlságosan csábító ahhoz, hogy vegyes tömegben megszólaljon. Nadia beletör d n vette tudomásul, hogy csatát vesztett. - Eljön még az az id , amikor az emberek megszokják a gondolatot, hogy n k kapnak helyet a parlamentben - mondta. Toudzsan mindenesetre meg is tett mindent ennek érde-kében, méghozzá nem is a kis lépések taktikáját követve. Mint parlamenti képvisel nek els célkitűzése volt azon sok törvény egyikének a szerény, de annál nagyobb horderejű megváltoz-

tatása, amellyel a n ket. kevesebbre becsülik a férfiaknál. Meg akarta változtatni a n kre vonatkozó régi utazási el írást, amely szükségessé tette, hogy a férjt l kérjenek engedélyt ahhoz, hogy az ország területét elhagyhassák. A n k útlevelét is meg akarta változtatni, mert abban úgy tartották nyilván ket, mint X. Y felesége, X. Y özvegye, X. Y elvált felesége, ahelyett hogy abban a megtiszteltetésben részesítenék ket, hogy a saját nevüket tüntetik fel. Ma még korai lenne megmondani, mit érhet el Toudzsan a parlamentben. De a széls ségesek tudják, hogy már az is óriási vívmány, hogy egyáltalán ott van, olyasvalakinek a helyén, aki mindent elkövetett az elpusztítására. Némely iszlám országban a n i politikusnak a gondolata is megvalósíthatatlan álom marad. Kuvaitban a hét hónapos iraki megszállás alatt n k álltak ellen az iraki golyózápornak, n k tüntettek az emír visszatérése mellett. N k tartották életben a parányi ellenállási mozgalmat, n k csempésztek fegyvert és élelmet, rejtegették a külföldieket és a harcosokat. De amikor az emír visszatért, azzal mutatta ki háláját, hogy megtagadta, hogy a n k szavazhassanak az 1992-es parlamenti választásokon. A megszállás el tt egy Areedzs ak-Kateeb nevű orvostanhallgatón arany Mercedes sportkocsijának rádiótelefonján irányította a politikai mozgalmát. Az irakiak ellopták a kocsit az ütköz re ragasztott „Szeretem a demokráciát" cédulákkal együtt. Miközben Areedzs szocialista szüleit nem érdekelték Kuvait n kkel kapcsolatban vallott hagyományos nézetei, maga Areedzs a biztonságosabb utat választotta, és feminista nézeteit igyekezett összehangolni a realitással, vagyis azzal, hogy milyen messzire mehet ahhoz, hogy azért még meghallgassák a különféle nézeteket valló egyetemi hallgatók. A nemek különválasztásának kuvaiti hagyományába belenyugodva, a politikai összejöveteleken más-más helyiségben ültette le a férfiakat és n ket, és az utóbbiak

er sít vel hallgathatták végig a vitát. A határon túl, Szaúd-Arábiában egy ilyen vitának a gondolata is elképzelhetetlen. Szaúd-Arábiában a politikai kultúra gyakorlatilag ismeretlen fogalom. - Nincs szükségünk demokráciára, nekünk megvan a saját , sivatagi demokráciánk" - magyarázta egy szaúdi asszony, Nabila ab-Bassam, akinek saját tulajdonú ruha- és ajándékboltja volt Daranban. A madzslisz-ra, az si sivatagi hagyományra utalt, az uralkodó család hetente tartott összejöveteleire, amelynek során bárki alattvalójuk szabadon el terjeszthette kérését és hangot adhatott panaszának. A madzslisz valójában egy er sen feudális intézvény, ahol a hódolatteljes alattvalók alázatosan várták, hogy sorra kerüljenek, és néhány másodperc erejéig alkalmuk nyíljon, hogy a herceg fülébe suttogjanak. Nabila mesélt egy barátn jér l, aki nemrégiben kérést jut-tatott el Fahd király feleségéhez, hogy engedélyezze hajszalonja felszerelésének törvényes behozatalát. A fodrászszalonokat gyakorlatilag betiltották Szaúd-Arábiában, mert az egyházi vezetés rossz szemmel nézett mindent, ami a n ket elvonja otthonuktól. Valójában azonban hatalmas forgalmat bonyolítottak le a Fülöp-szigeteki és szíriai személyzettel működ , gazdag szaúdiak tulajdonában lev szépségszalonok. -A barátn mnek elege van abból, hogy titokban működtesse az üzletét - mondta Nabila. De ez idáig nem kapott választ a kérésére. - A kérelmezés igenis járható út - mondta Nabila. - De ebben a társadalomban, akár egy családban, baráti alapon kell intézni a dolgokat. Kérni lehet, de az ember nem nyújthatja a kezét valamiért, mintha csak úgy joga volna hozzá. - Ha egy kérelmez t elutasítottak, annak, választása nem lévén, tudomásul kellett vennie az al-Szaúdok döntését. Sajtószabadság és a közvélemény alakításának híján az al-Szaúdok úgy uralkodnak, ahogy kedvük tartja. Ha akadt egyvalami, ami ellen a szaúdi n k tiltakozni me-részeltek, az a gépjárművezetést l való eltiltásuk volt. Az Öböl-

-háború idején a teherautókat és Humvee-kat vezet lófarkas amerikai hadtáposn k látványa ismét fellobbantotta a régóta parázsló vitákat. És a háború nem csak amerikai autóvezet n ket sodort hozzájuk. Az iraki megszállás el l menekül kuvaiti n k a családi Mercedes volánja mögött, fátyol nélkül érkeztek Szaúd-Arábiába. 1990 októberében a vezetés jogát követel szaúdi n kr l kezdett cikkezni a szigorúan cenzúrázott sajtó. A cikkekben megszólaltatott n k azt hangoztatták, hogy most döbbentek csak rá, hogy a kuvaiti asszonyokhoz hasonlóan, veszély esetén k nem tudták volna biztos helyre menekíteni gyermekeiket. Néhányan gazdasági okokra hivatkoztak, mondván, hogy egy átlag szaúdi család kénytelen a jövedelmének húsz százalékát sof rre költeni, akit a fizetésén kívül etetni és elszállásolni is kell. Szaúd-Arábiában háromszázezer sof rt foglalkoztattak teljes munkaid ben, ami elképeszt szám, ugyanakkor távolról sem elegend ahhoz képest, hogy hány szaúdi asszonyt kellene otthonából kimozdítani. Saját sof rrel nem rendelkez asszonyok csak akkor mehettek el hazulról, ha a férjük vagy fiaik hajlandóak voltak ide-oda furikázni ket. A n k vezetési jogáért síkraszállók között voltak, akik az iszlámra hivatkoztak, mondván, hogy mégiscsak furcsa, hogy egy n t arra kényszerítenek, hogy egy idegen férfival éljen egy fedél alatt és kettesben kocsikázzon vele. Kora november egy kedd délutánján negyvenhét, sof rje által odafuvarozott asszony gyűlt össze az Al-Tamini szuper-market parkolójában, Rijád belvárosában. Ott elengedték so-f rjeiket. Ezután vagy negyedük beült a volán mögé, és a többiek elfoglalták az utasüléseket. Konvojban vezettek végig a forgalmas f útvonalon. Néhány saroknyira az Erény El mozdításán és a Gonosz Megakadályozásán Munkálkodó Bizottság botjukat rázó mutavainjai megállították a kocsikat, és kiparancsolták az asszonyokat a vezet ülésr l. Hamarosan megérkezett a rend rség, és a n k t lük kértek segítségetŐ akadályozzák meg,

hogy a mutavain f hadiszállására vigyék ket. Dulakodás kezd dött, a mutavain azt ordibálta, hogy az asszonyok vallási bűnt követtek el, a közlekedési rend rök pedig közölték, hogy az ügy az hatáskörükbe tartozik. Végül a rend rök vezették a n k autóit a rend rség f hadiszállására úgy, hogy a sof r melletti ülésen egy mutavain ült, a n k pedig hátul. A tüntetésen részt vev n k mind úgynevezett , jó szaúdi családból" származtak - gazdag, tekintélyes családok tagjai voltak, akiket szoros kapcsolatok fűztek az al-Szaúd-dinasztiához. Azok a n k, akik valóban volán mögé ültek, mind képzett szakemberek voltak, akiknek külföldön megszerzett nemzetközi vezet i jogosítványuk volt. Sokan közülük a rijádi egyetem különböz tanszékein dolgoztak, például Fatin al-Lamil is, az orvostudományok professzora. A többiek is, mint Áisa al-Mana, sikeres üzletasszonyok voltak - Áisa szociológiából doktorált a Coloradói Egyetemen, és egy n k tulajdonában lév társulás élén állt, amely a divattól a komputerkezel i tanfolyamok szervezéséig sok mindennel foglalkozott. Habár ezek az asszonyok nem mind jártak lefátyolozva, a tüntetés idejére úgy lefátyolozták magukat, hogy csak a szemük látszott ki. A felvonulás el tt az asszonyok kérvényt juttattak el Rijád kormányzójához, Szalmán bin Abdul Aziz herceghez, akit az uralkodóház viszonylag haladó gondolkodású tagjai között tartottak számon. Ebben arra kérték Fahd királyt, hogy „atyai szívét" nyissa meg a gépjárművezetés általuk „emberi követe-lésnek" nyilvánított joga el tt. Arra hivatkoztak, hogy a n k tevegelhettek a próféta idején, márpedig akkoriban ez volt a legelterjedtebb közlekedési eszköz. A bizonyíték, írták kérvényükben, benne van az iszlámbanŐ „ilyen az emberiség ta-nítójának és a férfiak urának nagysága, hogy napnál világosabb útmutatást nyújt a tudatlanság sötétjében". Amíg az asszonyokat fogva tartották a rend rségen, Szalmán herceg jelent s vallási és jogi szakért k gárdáját hívta össze, hogy

megvitassa velük az ügyet. A jogtudósok arra a következtetésre jutottak, hogy nem történt törvénybe ütköz cselekedet, mert az asszonyok mind rendelkeztek a szaúdi törvények által is elismert nemzetközi vezet i jogosítvánnyal. Az egyházi képvisel k úgy határoztak, hogy az erkölcsök ellen sem vétett senki, mert a n k le voltak fátyolozva, és a Koránban nincs benne a tiltás, hogy a n k nem vezethetnek gépjárművet. Az asszonyokat szabadon engedték. Dzsiddában és Daranban a n k összegyűltek, és hasonló tüntetések rendezése mellett kötelezték el magukat, mert fel-bátorította ket a királyi család részér l tapasztalt hallgatólagos támogatás. Ám a nemulass csak ezután következett. A tüntetés híre gyorsan terjedt, annak ellenére, hogy a szaúdi sajtó és tévé mélyen hallgatott róla. Amikor a tüntetésben részt vett n k másnap megérkeztek munkahelyükre az egyetemre, arra számítottak, hogy majd h sként ünneplik ket a haligatón k. Ehelyett némelyikük irodájának ajtaját falfirkával mázolták teli, és iszlámellenesnek bélyegezték meg ket. Mások óráit a konzervatív hallgatók nagy számban bojkottálták. Aztán hamarosan kezdetét vették a mecsetekben a kiátkozások. Röpcédulák árasztották el az utcákat. A „Bűn és a Fert Támogatóinak Névsora" cím alatt felsorolták a tüntetés résztvev it, a telefonszámukkal együtt, s a nevek után oda-biggyesztették, hogy „az amerikai világi oktatás híve" vagy „kommunista". „ k minden baj forrásai", sikoltották a röpiratok. „Gyökerestül irtsuk ki ket! Irtsuk ki! Irtsuk ki! Tisztítsuk meg az Egyistenhit Földjét." Mint az várható volt, a tüntetésben részt vev n k telefonja attól kezdve megállás nélkül csörgött, és sorra kapták a fenyegetéseket. Ha a férj vette fel a hallgatót, közölték vele, hogy váljon el a kurválkodó feleségét l, vagy felel sségre vonták, amiért nem képes az asszonyt ráncba szedni. A királyi család azon nyomban engedett a széls ségesek nyomásának. Szalmán herceg bizottságainak megállapításai

hamar feledésbe merültek. Ehelyett a kormány az asszonyokat felfüggesztette állásukból, és elkobozta az útlevelüket. A biz-tonsági rend rség ugyanakkor letartóztatott egy jó kapcsolatokkal rendelkez , tekintélyes szaúdi férfit, akit azzal vádolt, hogy a tiltakozás híreit kiszivárogtatta egy brit forgatócsoportnak. Gyötrelmes vallatásnak vetették alá, meg is verték, majd hetekig börtönben tartották. Az iszlám alapján az uralkodó család nyugodtan a n k védelmére siethetett volna. Amit a széls ségesek műveltek, az teljességgel ellentmondott a Koránnak, amely szigorúan megró és nyolcvan korbácsütésre ítél mindenkit, aki kétségbe vonja egy asszony jóhírét. Ezzel szemben egy héttel a tüntetés után Naif bin Abdul Aziz herceg is csatlakozott a rágalomhadjárathoz. Egy mekkai gyűlés során „ostoba cselekedetnek" min sítette a tüntetést, és kijelentette, hogy az ott részt vev n k egy része nem Szaúd-Arábiában, iszlám otthonokban nevelkedett. Majd felolvasott egy új fatvát, vagy er szaktörvényt, amelyet Abdul Aziz bin Baz, a vezet sejk hirdetett ki, miszerint a n k gépjárművezetése ellentmond a „szaúdi polgárok által követett iszlám hagyományoknak". Ha addig a vezetést nem min sítették volna törvénybe ütköz cselekedetnek, most végre ez is megtörtént. Naif véleményét címoldalon közölték a lapok; egyébként ez volt az els alkalom, hogy a vezet i engedélyért tiltakozó n kr l említést tett a szaúdi sajtó. Habár korábban kapcsolatban voltam néhány asszonnyal, aki részt vett a tüntetésen, ezután egyikük sem válaszolt telefonhívásomra. Mindegyik jük megkapta a figyelmeztetést, hogy ha külföldi sajtótudósítókkal állnának szóba, ez újbóli letartóztatásukhoz vezetne. Mind biztosak voltak abban, hogy a telefonjaikat lehallgatják, és otthonukat figyelik. Egyetlen szomorú levelet kaptam „Egy büszke szaúdi asszony" aláírással, amelyben a levélíró részletesen beszámolt a kibontakozó

„boszorkányüldözésr l". „A fanatikusok arra kényszerítik az egyetemi hallgatókat, hogy aláírásukkal tiltakozzanak a n k ellen folyó rágalomhadjárathoz", írta. „Erejük fitogtatására használják fel ezt az incidenst, és arra, hogy táplálják az antiliberális, kormányellenes, Amerika-ellenes érzületeket." Egy másik asszonytól egyszerű üzenetet kaptamŐ „Azért tettem, hogy az unokáim büszkén mondhassák: én is azok között voltam." Az egyik tüntetésben részt vev asszony rokonával is beszéltem. -Én biztattam - mondta a férfi szomorúan. -azt hittem, elérkezett az id . Most az ügyüket legalább tíz éwel visszavetették, és több tonna beton alá temették. A magamfajtákat - külföldön nevelkedett diplomatagyerek volt, aki Amerikában végezte iskoláit - ez az ország, meg amit kész befogadni, rendkívül könnyen kibillenti az egyensúlyából. 11. fejezet A MUZULMÁN N K JÁTÉKAI „Ti hív k! Ne tartsátok tilalmasnak azokat a jó dolgokat, amelyeket Allah megengedett nektek! És ne hágjátok át (Allah parancsait]! Allah, nem szereti azokat, akik áthágják (a parancsait). "

A KORÁN AZ ASZTAL FEJEZETE

Amikor az els Iszlám N i Játékok megnyitóján a fáklyaviv belépett a stadionba, tízezer néz tört ki fülsiketít éljenzésben. Az atlétan hosszú, ritmikus léptekkel körbefutott, miközben a fáklya lángnyelvei a leveg t nyaldosták csuklyás feje fölött. Messze fent a lelátón, a tömeg közt, az apját csaknem szét-vetette a büszkeség. A fáklyaviv , a tizennyolc esztend s Padideh Bolurizadeh hétéves kora óta volt Irán futóbajnoka. De az apja

most látta futni életében el ször. És most is csak azért, mert Padideh - els ként. a világon - futóhidzsábot viselt. A fehér csuklya a lány minden hajfürtjét elrejtette, és fekete, bokáig ér tunikája, rajta a hosszú sporttrikóval, bokáig ér edz nadrágja alját csapkodta. A pálya közepén tíz muzulmán ország különféle sportágainak n i képvi-sel i sorakoztak fel nemzeti lobogóik alatt. Szíria és Türk-menisztán csapatában itt-ott lopva fölemelkedett egy-egy kéz, hogy a szokatlan fejfed t megigazítsa. Másnap, amikor a versenyek igazából beindultak, a lányok már ismét a megszokott műszálas sortot és a testhez álló atlétatrikót viselték. A kosárlabdapályán, miközben az iráni csapat kapitánya végigszáguldott az azerbajdzsániak el tt, és levágta a kosárba a labdát, a lelátót megtölt lelkes néz közönség olyan üdvrivalgásban tört ki, hogy azt a Twins' világbajnokságán a Metrodome néz közönsége sem csinálhatta volna különbül. Odakinn a pálya bejáratánál fegyveres rend rök járkáltak fel--alá, k felügyeltek, nehogy férfi lépjen a pálya területére. Oda-benn a sportpálya faláról életnagyságúnál nagyobb Khomeinikép nézett le az izzadó, sortba öltözött atlétan kre. Ha az életben nem is, a képen a ráncos ajatollah ajkán alig észrevehet mosoly játszott. Az lszlám N i Játékokról 1993 februárjában szereztem tudo-mást, amikor Mary Glen Haig, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság brit képvisel je felhívott londoni lakásomon, hogy tanácsot kérjen, mit vigyen magával egy nyugati n a teheráni útra. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghívót kapott az eseményre, és - a hajdanvolt olimpiai vívóbajnok - megfigyel ként lesz jelen. Néhány nap múlva, amikor magamnak is kiügyeskedtem a meghív t, keresni kezdtem t az atlétikapálya szélén, a sportolók és néz k között, hogy megtudjam, hogyan vélekedik err l a kiemelked sporteseményr l. Valaki megmutatta, hol ülnek a

hivatalos személyekŐ az asztalnál egy fekete csuklyás n foglalt helyet egy sportos, karcsú, sz ke, rövid hajú lány mellett, aki farmerdzsekit viselt Liberty feliratú trikója fölött, ezenkívül farmernadrágot és Asics edz cip t. A telefonban azt. tanácsoltam neki, hogy a kizárólag n i gyülekezetben nem kötelez a hidzsáb viselete, mégis meglepett, hogy ilyen lezseren öltözött. Odamentem, és bemutatkoztam. A sz ke mosolyogva a kezét nyújtotta. - Fazeh Hásem - mondta. - Az Iráni Olimpiai Bizottság alelnöke. Ez itt - bökött a fekete csuklyás n re - a brit vendégünk a Nemzetközi Bizottságtól. Fazeh Hásem Hásem Rafszandzsani elnök harmincéves lá-nya, és az Iszlám N i Játékok szellemi anyja. A n i sportolás gyakorlatilag megszűnt az iszlám forradalom után, amikor a mullahok egy csapásra véget vetettek a sah uralkodása alatt meghonosodott közös edzéseknek és versenyeknek. A fiúk mellett edz ruhában sportoló lányok gondolata sok hív iránit szembefordított a sportolással, kivált a n i sportolók ellen hangolta ket. - Az iszlámban nincs mulatság - mondta Khomeini a nyájának 1979-ben egy rádiós prédikációjában. Amíg élt, Teheránra rányomta bélyegét ez a szemlélet.. Az Irakkal folytatott, gazdasági katasztrófával járó háború, valamint az iszlám fanatikusok jelenléte homokzsákokkal eltorlaszolt épületek és gyanakvó polgárok szürke birodalmává változtatta a várost. A régi, forradalom el tti éjszakai szórakozóhelyek mind eltűntek. Még a Hiltonok és Kentucky Fried Chicken éttermek is gyökeresen megváltoztak. Olyan rémes torzszülöttek keletkeztek, mint a hajdanvolt Intercontinental Hotel a hajdanvolt Los Angeles sugárúton, amib l a Hidzsáb utcai Mártírok Virága Hotelje lettő penészgomba virított a fürd szobákban, és az el csarnokot a „Le Amerikával" felirat ékesítette. Ugyanakkor még Khomeini is kénytelen volt figyelmet szentelni a jó fizikai kondíciónak. Napi rutinjának szerves részét

képezte a séta - körbe-körbejárt házának udvarán. A gazdag földbirtokos Rafszandzsani család felvilágosultab-ban viszonyult a testedzéshez, s t még a mullahoknak nem tetsz mulatsághoz is. Saját családi birtokuk elzártságában Raf-szandzsani két lánya és három fia úszhatott, kerékpározhatott, pingpongozhatott és röplabdázhatott. Miel tt az elnöki teend k minden idejét lekötötték volna, maga Rafszandzsani is gyakran csatlakozott gyerekeihez a medencében vagy a pingpongasztalnál. Az 1979-es forradalom után Irán legtöbb sportlétesítményét egyszerűen átadták a férfiaknak. A kormány 1980-ban felállította a hangzatos nevű „N i Sportágak Direktóriumát", amely intézmény I985-ig csak nevében létezett, amikor is az iráni n k szövetsége türelmes kampányba kezdett annak érdekében, hogy a n i sportok ismét teret nyerhessenek. Néhány aktivistájuk Irán egykori sportolója volt - köztük számos sportruhából hidzsábba kényszerített olimpiai rangsorolású versenyz . Azok az atléták, akik nem mentek száműzetésbe, el bb-utóbb követ i lettek a „ha legy zni nem tudod ket, állj közéjük" filozófiájának, vagyis az egyházon belüli n i csoportosulásokban kerestek segítséget. Fazeh Hásem, aki ismerte a radikális mullahok nyelvét, legjobb szövetségesüknek bizonyult. Fazeh számos el nnyel rendelkezett, többek közt apja tekintélyével. Mint a teheráni egyetem menedzsment szakos hallgatója, sokat tudott a szervezetek manipulálásáról. Akárcsak a legtöbb hív asszony, aki ha véghez akart vinni valamit, a próféta hadíszára hivatkozott, is erre alapozta az ügyét. Mohamedr l följegyezték, hogy azt ajánlotta, a muzul-mánok legyenek „er s testűek". Azt is mondta, hogyŐ „ha hív k vagytok, minden tekintetben kiválónak kell lennetek". Fazeh arra hivatkozott, hogy a kiválóságért folytatott harcban a sportoknak is teret kell kapniuk, és hogy a prófétai intelmek férfiakra és n kre egyaránt vonatkoznak. A n knek, mint az iszlám család középpontjának, szükségük van a sportok által biztosított fizikai

és lelki el nyökre. Helyes, mondták erre a konzervatívok; akkor eddzék magukat otthonuk elzártságában. F'azeh erre azt válaszolta, hogy az asszonyokat és lányokat nem lehet megfosztani a csapatmunka és versenyszellem társadalmi el nyeit l. A próféta állítólag három sportot emelt ki a többi közül: az úszást, az íjászatot és a lovaglást. Mivel a hadísz „Tanítsd gyere-keidet úszásra, íjászatra" az arab avalaad szót használta, amit lehet úgy is fordítani, hogy fiaidat, de úgy is, hogy gyerekeidet, nem pedig a sokkal egyértelműbb avalaad va binaat szavakat. - fiúk és lányok. -, néhány szigorú szül azzal érvelt, hogy ezekben a sportokban csak fiúk vehetnek részt. De az íjászat modern megfelel je, a lövészet hasznos tudomány egy háborút folytató forradalmi országban, és azon kevés sportok egyike, amely csadorban is űzhet . Így vált a sportlövészet a n k számára az egyik leghamarabb elérhet sportággáő el bb a polgári védelem milicistái űzhették, aztán már bárki ezzel tölthette az idejét, és így az asszonyok végre elszabadulhattak hazulról. Fazeh arra hivatkozott, hogy Irán iszlám kormánya azzal kü-lönböztetheti meg magát a régi sah rezsimjét l, ha bebizonyítja, hogy fontos számára a „minden n számára hozzáférhet " sport, és nem az els osztályú atléták elit csoportját támogatja, akiket a sah nem átallott a vegyes nemzetközi versenyek „korrupt" légkörébe küldeni. Érvelésének következtében a n knek sikerült visszaszerezniük néhány sportlétesítményt, amit hetenként, bizonyos „n knek fenntartott" id pontokban vehettek igénybe, és a lányiskolákban is nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a sportolásra. Végül Teherán erd s „Futóparkjából" heti három alkalommal, nyolc és négy között száműzték a férfiakat, hogy a n k hidzsáb nélkül kocoghassanak. Aztán Fazeh a nemzetközi versenyek sokkal problematiku-sabb kérdését kezdte boncolgatni. Sok iszlám ország nem engedte sportolón it a nemzetközi versenyekre; néha szeméremb l, néha

pénzhiány miatt, néha mindkett közrejátszott. A szűkös anyagi helyzetben lév Pakisztán - hiába volt sok els osztályú n i versenyz je - senkit sem tudott elküldeni a barcelonai olimpiára. - Végs soron a férfiak jobbak nálunk, és ,a kormány választása azokra esik, akiknek nagyobb az esélyük - mondta Firhana Ajaz, a Pakistan Observer sportriportern je. Ugyanakkor az iszlám növekv befolyását vélte felfedezni ezen döntések hátterében. Pakisztánban a legtöbb atlétan egyszerű, laza hosszúnadrágban és hosszú trikóban sportolt, de ezt bizonyos körökben már nem tartották elégségesnek. -A mullahok az utóbbi id ben a terephokiba kötöttek bele, mert ott futni kell és hajolni. És az olimpia idején a mullahok tiltakozásának eredményeképp a n i számokat nem közvetítette a televízió. Amikor Hassiba Bulmerka, az algériai futón aranyérmet nyert hazájának a barcelonai olimpián, gy zelme után megindító beszédet tartott, mondván: büszke arra, hogy bebizonyíthatta, hogy ilyesmit egy muzulmán n is elérhet. De nem örült vele az egész muzulmán világ. Algériában a legfontosabb muzulmán politikai párt, az Iszlám Megmentési Front pellengérre állította, a mecsetekben megszólták, amiért „félmeztelenül", sortban-trikóban futott, és arra kényszerítették, hogy hagyja el az országot, és másutt eddzen, ha nem akarja zaklatásoknak kitenni magát. Miközben néhány iráni örömest nyilvánította Hassibát „álmuzulmánnak", Fazeh Hásem világosan látta, micsoda ve-szélyeket rejt magában, ha az iszlámisták ilyen kijelentéseket tesznek, miközben nem állnak el pozitív javaslattal. A muzul-mánoknak, nyilatkozott Fazeh Hásem, örülniük kellene, hogy egy kiváló sportolón hírnévre tesz szert. Minden muzulmán ország más hagyományokat követ, és csak Iránon múlik, hogy bebizonyítsa az igaz iszlám rendszer fels bbségét. Arra hivat-kozott, hogy az „elnyomók", értsd alatta a nyugati országokat, a muzulmán n k távolmaradását a sportküzdelmekr l arra

használják fel, hogy bizonyítsák vele a n k alávetett helyzetét az iszlám országokban. - Ha az iszlám országok nem teremtik meg a n i versenyz ik számára saját szabályaikat - mondta egy széles körben idézett beszédében -, akkor a nyugati elnyomó hatalmak fogják ránk alkalmazni a maguk szabályait. - Irán férficsapatokat küldött a nemzetközi versenyekre. Miért ne mehetnének azok a n k is, tette fel a kérdést, akik kiváló eredményeket érnek el abban az öt sportágban, amit hidzsábban is lehet űzni? 1990 szeptemberében er feszítéseit végre siker koronázta, és amikor az iráni csapat csatlakozott a Pekingi Ázsiai Játékok nyitó menetéhez, hat csadort visel n - az iráni lövészcsapat tagjai - menetelt elöl. Egyiküknek, a tizennyolc esztend s egyetemi hallgatónak, Elham Hásemnek sikerült megdöntenie az iráni férfiak rekordját. Fazeh remélte, hogy az 1996-os Atlantai Olimpiai Játékokra már egy csapat hidzsábot visel lovasn t is kiküldhet. Én er sen kételkedtem abban, hogy itt is csatát fog nyerni. Az ugyan lehetséges, hogy valaki lovaglósisakot húzzon versenylovaglás közben a nyakát eltakaró fátyolra, de mi van akkor, ha a lovas leesik a lóról, és ne adj' isten égnek vetett lábbal vagy félrecsúszott kend vel lefényképezik? A konzervatívok már az ellen is ágáltak, hogy a n i íjászok férfiak jelenlétében versenyezhessenek, mert az íj `megfeszítésével járó mozdulat még csadorban is felfedi az idomaikat. A legtöbb iráni atlétan - futók, úszók, magasugrók - kép-telenek voltak hidzsábban versenyezni. Az kedvükért találta ki Fazeh az alternatív olimpiát, az Iszlám N i Játékokat, ahol a muzulmán országok atlétan i hidzsábban gyülekezhetnek a nyitóünnepségen, amelyen férfiak és n k egyaránt részt vehetnek. Utána az atlétan k levethetik magukról a leplet, és szigorúan n i közönség jelenlétében versenyezhetnek egymással. Tervében az volt a paradox, hogy azokban a szigorúan muzulmán országokban, amelyeknek asszonyai profitálhattak

volna a csak n k számára megrendezett játékokból, nem voltak atlétan k, akiket a versenyre elküldhettek. Szaúd-Arábiában és a legtöbb öböl-beli államban egyáltalán nem voltak n i sportszervezetek. Még szigorúan elkülönített kereteken belül sem léteztek n i versenysportok. A gazdag n k, ha jó kondícióban akartak maradni, építtettek maguknak odahaza saját tornatermet, és saját edz t fogadtak fel. A többiek teljesen ül életmódot folytattak. Irán meghívásán viszont kapva kaptak a volt szovjet muzul-mán köztársaságok, amelyek a gyilkos hajszájáról ismert szovjet versenyfelkészítés szerint képezték ki atlétan iket. A lányok sohasem viseltek fátylat, és a Koránt sem lapozták sokat. De a szovjet rendszer összeomlásával az Azerbajdzsánhoz hasonló, névleg muzulmán köztársaságok elestek a sport luxusától. - Egész évi költségvetésünk arra elegend , hogy egyetlen sportolót egy versenyre elküldjünk, de csak ha az a verseny Európában van - sóhajtott Alijev Muszlim, az azerbajdzsáni csapat menedzsere. Számára egy olyan ajánlat., hogy százhúsz n i atlétának fedezik az útiköltségeit és minden kiadását - még ha el tte huszonhat órát kell is buszozniuk Bakuból -, olyan ajánlat volt, amit nem lehet visszautasítani. Mint Irán esetében mindig, a politikának most is komoly szerep jutott. Irán hajlandó volt fedezni a volt szovjet köztársaságok nagy csapatainak költségeit, mert remélte, hogy ezáltal er sítheti ottani befolyását. De az olyan országoknak, mint amilyen Szudán, amelyek már Irán követ i voltak, nem fizették a költségeit. A szudániak, akiknek nem volt egy vasuk sem, nem is küldtek résztvev ket a játékokra. Sem Egyiptom, amely nem állt a legjobb viszonyban az iráni kormánnyal. Mások, jó szándékuk .jeleként, kisebb csapatokat küldtek. - Azért vagyunk itt, hogy kifejezésre juttassuk egyetértésünket az iráni rendszerrel - mondta egy apró termetű asztaliteniszjátékos az öt f s Maldív-szigeteki csapatból. - Sportszempontból számunkra értelmetlen az egész -

mondta reszketve a könnyű hóesésben Teherán fűtetlen asztalitenisz-csarnokában. - Mi az Egyenlít vidékér l jöttünk. Ezen a helyen lehetetlen bemelegíteni. A végén minden tekintetben a volt szovjet köztársaságok állították ki a legnagyobb csapatokat. Négy köztársaság együt-tesen háromszázharminckét sportolót indított, többnyire magas, nagy csontú, sz ke lányokat, akik minden szempontból elnyomták a Malajziából, Szíriából, Pakisztánból, a Maldív-szige-tekr l és Bangladesb l érkez ötvenegy f s kis csapatokat. Néhány n országos bajnok volt, s t egy-két olimpiai bajnok is akadt közöttük. De a százhuszonkét f t számláló iráni lö-vészcsapattól eltekintve mindenki számára ez volt az els alkalom a nemzetközi megmérettetésre. Csak úgy ragyogott az arcuk a csador alatt, amint bevonultak a tizenkétezer fér helyes Azadi Stadionba. A lövészversenyek kivételével a férfiak egyszer sem nézhet-tek végig versenyt a játékok során. Az uszodakomplexumban iskolás lányokkal töltötték meg a lelátót, akik nagy érdekl déssel bámulták a szokatlan bíbor miniszoknyába és méregzöld trikóba öltözött iráni partjelz ket. A futópályán Padideh, a fáklyaviv , ledobta magáról a hi-dzsábot, és fekete műszálas sortjában a szó szoros értelmében a helyzet magaslatára emelkedett, amikor magasugrásban kilenc centivel többet ugrott addigi rekordjánál. Százhatvanhét centis eredménye ugyan nem volt elég ahhoz, hogy legy zze a kirgiz bajnokot, de megdöntötte a forradalom el tti iráni rekordot. Aznap délután odahaza, az atléták szálláshelyén Padideh magánkívül volt az örömt l. A négyszáz méteres síkfutás el futamán a legjobb négy között végzett, és már-már reménykedni kezdett, hogy a másnapi versenyen helyezést fog elérni. Habár Padideh anyja maga is sportoló volt a sah uralkodása idején, Padideh úgy n tt fel, hogy csakis a szigorúan elkülönített

sportágakat űzhette. - Ez így van rendjén - mondta, miközben körbemutatott a sportolón kkel teli el csarnokon. -A mi gondolkodásmódunk, a mi kultúránk ezt igényli - tette hozzá. - Nem is tudom elképzelni, mennyi problémát jelentene számunkra, ha férfiak szeme láttára kellene versenyeznünk. Hivatalos tolmácsok l dörögtek a sportolón k között, hogy megkönnyítsék a kapcsolatteremtést. Mindegyikük a megszokott iráni öltözékben - fekete csuklyában és hosszú tunikában --, de a ruha tetejébe élénk, tarka, hozzá nem ill melegít fels t húztak. Az indigókék és élénkzöld azt jelentette, hogy a tolmács beszél angolulő a rózsaszínű és krómsárga, hogy oroszulő a citromsárga és égszínkék, hogy arabul. A fárszi, urdu és angol nyelven folyó csevegés kellemes n i zsongással töltötte meg a hotel el csarnokát. Azokat a napokat juttatta eszembe, amikor lányiskolánkban sportnapot tartottunk. De az egyik sarokban egy csoport férfi ült öntudatosan, egymás között oroszul pusmogtak, mindenféle n i tolmács-segédlet nélkül. Alijev Muszlim, az azerbajdzsáni csapat me-nedzsere sóhajtva támasztotta a falat, miközben a „Csak fér-fiaknak" feliratú felvonóra várt. Nem tarthatott azokkal az atlétan kkel, akik kora reggel eltűntek a csak n ket szállító buszokon azokba a sportcsarnokokba, amelyeknek a küszöbét sem léphette át. - Végül is nem olyan vészes a dolog - mondta-, legalább nem nekem kell az edzést megtartanom. - A kirgiz röplabdacsapat edz jének odakinn kellett várakoznia, miközben a csapata mérk zött, és megvárnia, amíg valamelyik játékosa fátylat ölt magára és kijön, hogy elmondja, mi folyik odabenn, hogy aztán az edz eldönthesse, milyen taktikát kövessenek. Alijev a vállát vonogatta. - Ha sakkozhatunk anélkül, hogy a sakktáblát látnánk, akkor feltételezem, hogy ez is lehetséges. Kíváncsi voltam, nem untatja-e, hogy nem vehet részt a mérk zéseken. - Egyáltalán nem - felelte. - Épp elég problémám van azzal, hogy a csapatomnak hozzá kell szoknia ezekhez a

szabályokhoz. -Néhány n re megharagudtak az irániak, mert a nagy, virágos kend folyton lecsúszott a fejükr l. - Úgy látszik, ezeknél a legnagyobb vétek, ha valaki megpillantja a hajukat. De ha ez Allahnak nem tetsz dolog, miért adott az embernek szemet? - Mások azt nehezményezték, hogy a sport események közötti szünetben nem mehettek magukban városnézésre. Az iráni szervez k rendkívüli hangsúlyt fektettek rá, hogy a sportolók csak a hivatalos buszokon közlekedhessenek, és hivatalos tolmács kísérete nélkül sehová ne menjenek. Én, aki minden zaklatás nélkül órákon át róhattam egymagamban Teherán utcáit, nagy ostobaságnak tartottam ezt az el írást, és úgy éreztem, hogy csak rossz benyomást tehet a sportolókra. A magányos n számára Teheránnál kevés biztonságosabb hely akadt a föld kerekén. Mursida Musztakim is meglehet sen ostobának találta ezt az el írást. Alaposan meghökkentette a Forradalmi Gárda fegyveres férfi rét, aki nem akarta kiengedni a szállodából. - Megmondtam neki, hogy a malajziai rend rség nyugállományú f felügyel je vagyok, és hogy egész életemet azzal töltötten, hogy utasításokat adtam a vele egykorú fiúknak - mondta. - Aztán közöltem, hogy táguljon az utamból. - Mursida hatalmas termetű, széles vállú asszony volt, s a csupa rend rn b l álló malajziai sportlövészcsapat edz jeként jött Teheránba. Számára az Iránhoz és Szaúd-Arábiához hasonló országokba. tett utak, ahol zarándokként. ugyan már megfordult, olyanok voltak, mintha a múltba látogatna vissza. végigélte, hogy Ma-lajzia felhagyott az iszlám doktriner követésével. - Kamasz-koromban sok baj volt a lányokkal, akik a sportokhoz nem fátyolozták le magukat - mondta. Míg a malájok testre simuló szarongja Teheránban botrányk nek min sült volnaő a kon-zervatív malájok úgy vélték, hogy bokáig ér viseletük megfelel a muzulmán illem követelményeinek. Mursida gátfutó volt. - Miel tt eldördült a startpisztoly, gyorsan kibújtam a szarongból,

sortban végigfutottam a mez nyt, aztán a célegyenesbe érve sietve visszatekertem magamra a szarongot. - Manapság - tette hozzá - a maláj muzulmánok nem csinálnak nagy ügyet a hitükb l, tudomásul veszik, hogy a n k úgy öltöznek, ahogy kedvük tartja, és a férfiakkal egyetemben kiveszik részüket a társadalmi életb l. De azt még az távoli hazájáról se lehetett elmondani, hogy meg se érintette az iszlám újjáéledés szele; ott is sok fiatal n kezdett hosszú fátylat viselni, amely eltakarta a fejét és a fels testét. Kelantan államban a helyi szavazók fundamentalista miniállamra adták szavazatukat, ahol „erkölcsi jár rök" gyűjtötték be a magányos, egymással randevúzó fiatalokat. Mursida mellett ültem a buszon az egyik hivatalosan szervezett kirándulás során: Khomeini ajatollah sírjához vittek el bennünket. A legtöbb kirándulás is hasonlóan célzott volt: látogatás az Óva Intés és Figyelmeztetés Múzeumába, vagyis a sah volt palotájábaő vagy „A n k méltósága és tekintélye az iszlám rendszerben" című kiállítás megtekintése. Miel tt a busz elindult hosszú útjára Khomeininek a város déli csücskében lév aranykupolás mauzóleumához, csadort visel iráni tisztvisel k szálltak fel a buszra, kezükben dobozszám a papír zsebkend . El ször az a bizarr gondolatom támadt, hogy bennünket akarnak felvértezni a Khomeini sírja láttán minden bizonnyal ránk tör érzelemkitöréssel szemben. Aztán kiderült, hogy néhány kirúzsozott nem iráni sportoló miatt aggódtak. Mursida udvariasan elfogadta a felkínált zsebkend t, és letörölte vérvörösre festett ajkát. - Egy hasznom biztosan volna abból, ha itt maradnék- mondta-, vagyont spórolnék meg, ha nem használnék kozmetikumokat. Nem feltétlenül. A gátfutóverseny utolsó napján kifestetlen sportolók zúdultak ki a buszból és haladtak el a sportcsarnok bejáratát vigyázó rök el tt. Odabent levetették hidzsábjukat, s irány a n i öltöz , ahol bepúderezték és kifestették magukat.

Mindenki a legjobb hatást akarta kelteni a videoszalagra rögzített versenyen, amit egy operat rn vett fél, hogy azt a kés bbiekben a n k gyűlésein Irán-szerte levetítsék. Padideh, az iráni futón magában üldögélt, és idegesen babrálta a szubháját, miközben sorára várt a négyszáz méteres síkfutóversenyen. El z este egy pakisztáni versenyz t próbáltam megvigasztalni, aki az utolsó menetben rontott az esélyén. Össze volt omolva, de másnap már az Ázsiai Játékokat, vagy a Pán csendes-óceániai Játékokat emlegette reménykedve, vagy még fél tucat nemzetközi versenyt, ahol az elkövetkez egy-két évben rajthoz állhat. Padideh számára ez a rövid verseny nyújtotta az egyetlen lehet séget, utána várhat újabb négy évig, amíg részt vehet a következ nemzetközi versenyen. Ahogy a startvonalhoz guggolt, az izmos türkmén, kirgiz és azerbajdzsáni atlétan k mellett alakja kifejezetten nyurgának, törékenynek tűnt. Amint a startpisztoly eldördült, nekiiramodott, hosszú, szökell ugrásai tartották az iramot megtermett versenytársaival. De az egyenl ség illúziója kérészéletűnek bizonyult. A ver-seny harmadánál már lemaradt, és arcára kiült a kezdeti er feszítés feszültsége. Padideh az egyetemi órák között edzett, a közeli sportcsarnokban a n k számára fenntartott. rövid id szakban. Hivatásos edz soha nem foglalkozott vele. Több mint három másodperccel a gy ztes után esett át a célvonalon és majd két másodperccel a harmadik helyezett után. A földre roskadt, kezét a mellére szorítva leveg után kapkodott, és fájdalmában, szégyenében zokogott. Lehetetlenség volt megmondani, hogy más id ben, más he-lyen bajnok lett volna-e Padidehb l - egy olyan rendszerben, amely nem az igénytelenséget, hanem a módszeres testedzést helyezi el térbe. De a négyszáz méteren futott ideje, ha nem volt is olyan ,jó, hogy állta volna a versenyt: a többiekkel, legalább nyolc másodperccel javított minden addig nyújtott teljesítményén.

A játékok záróünnepségén rendezett búcsúvacsorán már visszanyerte önuralmát, és büszkén emlegette, hagy neki is része van az iráni váltófutók által megszerzett bronzéremben. - Persze, jobban szerettem volna egymagam helyezést elérni, de erre már soha többé nem lesz alkalom. -- Emlékeztettem rá, hogy négy éven belül Pakisztán és Azerbajdzsán egyaránt meg akarja rendezni az Iszlám N i Játékokat. Talán akkor majd lesz alkalma helyezést elérni. Szomorú mosollyal rázta meg a fejét. - Nem - mondta, és elkapta a pillantását. - Talán majd valaki másnak. Szerintem nekem addigra már kés lesz.

12. fejezet AKI MÁSKÉNT DOBOL „Ti hív k! szinte bűnbánattal forduljatok Allahhoz! A ti, Uratok talán eltörli a rossz cselekedeteiteket és kertekbe bocsát be titeket, amelyek alatt patakok folynak. "

A KORÁN A TILALOM FEJEZETE

Szoheir el-Babli, a kairói színházi világ legnagyobb sztárja minden lehet babért learatott már. A közönség kedvence volt abban a városban, amelyik rajongott a színészekért, az „Attija, a terrorista asszony" című darabban játszott f szerepe miatt már egy éve telt házzal ment a darab a hétszáz fér helyes Miszr Art színházban. Aztán 1993 júliusában, amikor a darabot a második évadban kezdték volna játszani, a színészn váratlanul felhagyott a szí-nészettel. Azt mondta, a jó ügy érdekében fordít hátat a szín-padnak és ölti magára a fátylat.

Szoheir visszavonulása arra az id re esett, amikor az 1980-as évek utolsó esztendeiben a legkülönböz bb területeken tevé-kenyked művészn k, kezdve a kairói hastáncosn kkel, egymás után léptek ki állásukból. Énekesn k és színészn k hamarosan tucatjával akasztották szögre flitteres ruháikat, törölték le arcukról a festéket, öltötték magukra a hidzsábot és szónokoltak a művészet világának sátániságáról. 1992 tavaszára bekövetkezett az, amit lehetetlennek tartott mindenki: a ramadán esténkénti ünnepségének fényét emel táncos rnusicaleket mint iszlámellenes tevékenységet betiltották, s ezzel több száz művészt fosztottak meg a megélhetését l. De amikor Szoheir kilépett, a művészvilág végre visszavá-gott. A darab rendez -producere már átdolgozta a szöveget a következ évadra, és utalásokat vett bele az iszlám széls ségesek újabban végrehajtott bombamerényleteire. Szoheir helyére saját huszonkét esztend s lányát, a kairói amerikai egyetem hallgatóját állította, aki ez idáig még csak egyetemi produkciókban szerepelt. A darab bemutatóján ott volt az egyiptomi művészvilág szí-ne java, hogy támogatásáról biztosítsa az el adást, Ezzel kezd -dött az ellencsapásŐ a művészek el ször álltak ki együttesen, hogy elítéljék azokat, akik vallási indíttatásból vonultak vissza a színpadtól, és tiltakozzanak a fundamentalistáknak a szóra-koztatóiparra gyakorolt. nyomása ellen. Akkoriban terjedt el a következ vicc KairóbanŐ „Második helyen kiket fizetnek leg-jobban Egyiptomban? Természetesen a hastáncosn ket, mert a szaúdi turisták százdolláros bankjegyeket dobálnak a lábuk elé. És kik a legeslegjobban fizetettek? Természetesen azok a táncosn k, akik Allah nevében visszavonultak, mert az bank-számláikra szaúdi sejkek fizetnek be ezerdolláros bankjegyeket:, hogy hagyjanak fel a táncolással". A fátylat váratlanul felölt n k mind egyformán cselekedtek. Egy híres színészn például megjelent Mohamed Saravi sejk, az egyiptomi televíziós hittérít népszerű műsorában. Ott

nyilvánosan megtagadta addigi tevékenységét, mivel az ellentétes az iszlám tanításával, elvette az id s sejk kezéb l a fátylat, majd a sejk áldásától kísérve magára öltötte. A cinikus egyiptomiak szentül hitték, hogy a szaúdiak külön bankszámlát nyitottak Saravinak, hogy abból fizesse le a szí-nészn ket. - Ha nem pénzért csinálnák, akkor mi célt szolgálna a tévé nyilvánossága? Miért nem diszkrét magányban, ahol csak Allah a tanú? - tette fel a kérdést Naval Szaadavi, Egyiptom legszókimondóbb feministája. Egy biztos, a frissen fátylat öltött n k valóban tele voltak pénzzel. Samsz ab-Barudi, aki az els k között fátyolozta le magát, egy egész vagyont költött olyan filmek szerz i jogának megvásárlására, amelyekben lenge öltözékben mutatkozott, különös tekintettel az egyik film merész fürd kádjelenetére, amelyben csaknem tet t l talpig meztelenül volt látható. Eltökélt szándéka, közölte, hogy ezeket a filmeket többé senki ne láthassa. Arra a kérdésre, hogy milyen pénzforrás biztosítja számára a lehet séget, hogy megvásárolja a régi filmjei jogait, megtagadta a választ, de a kairói filmiparban azt pletykálták, hogy egy jelent s egyházi személy adta hozzá a pénzt. Naval Szaadavi cinikusan rámutatott, hogy a fátylat öltött színészn k és táncosn k java része fölött amúgy is eljárt az id . - Tudják, hogy el bb-utóbb vissza kell vonulniuk, akkor meg miért ne tennék a széles nyilvánosság el tt? Az utcán szél-tében-hosszában keringett a tréfaŐ ezek a táncosn k fiatal ko-rukban boldogan meggazdagodtak bűnös életmódjukból. Most, hogy megöregedtek, a szegényekkel együtt akarnak bejutni a paradicsomba. De Naval saját problémáiból kiindulva az asszonyok siet s fátyol mögé rejt zésének más magyarázatát adta. Pszichiáter és az 1960-as évek magas rangú egészségügyi kormánytisztvisel je lévén módjában állt megtapasztalni, milyen fizikai és lelki hatást gyakorol a nemi szervek megcsonkítása az egyiptomi n kre. A

n k és a szex című els könyvében, amely 1970-ben jelent meg, elítélte az iszlám eltorzított tanítását, ami szerinte tönkretette a n k életét. Annak ellenére, hogy elveszítette állását és három hónapra börtönbe csukták, további harminc művében is hasonló tabu témákat tárgyalt. Leírta, mekkora gyerekkori traumát okozott neki a saját csiklócsonkítása, melynek következtében nem volt képes az orgazmusra, írt a kairói sebészeteken folytatott házasság el tti mesterséges szűzhártya-beültet műtétekr l, és lerántotta a leplet az egyiptomi családokban nyíltan űzött vérfert zésekr l. Újságokban és nyilvános összejöveteleken a befolyásos sejke-ket támadta. Saravi sejk az egyik tévéműsorában szigorúan bírálta azokat, akik a Korán olvasásának zsongító dallama helyett a klasszikus, nyugati zene hangjaira ringatják magukat álomba. Néhány nap múlva Fels -Egyiptomban letartóztattak néhány széls séges fiatalt, akik bezúdultak egy koncertre és összetörték a művészek hangszereit. Naval újságcikkében feltette a kérdést, hogy a kormány miért a fiatalokat tartóztatta le és nem az ket felhergel Saravit. 1992 nyarán az iszlám dzsihád halállistára vette Naval Szaadavit és Farag Fodát, az írót. Amikor Faragot irodája el tt agyonl tték, az egyiptomi kormány, amely oly gyakran támadta Navalt, most a nap huszonnégy órájában katonai rséggel védte. Mivel tudta, hogy Szadat gyilkosa maga is tagja volt az egyiptomi hadsereg egyik széls séges iszlám sejtjének, Navalt egyáltalán nem nyugtatta meg az ajtaja el tt rt álló katonák jelenléte. -Jobban félek t lük, mint bárki mástól - vallotta be. 1993-ban száműzetésbe ment, és Amerikában, a Duke Egyetemen vállalt vendégprofesszori megbízatást. Ha már az írók a bűnbakok, érvelt Naval, csupán id kérdé-se, hogy a politikailag kevésbé exponált művészek is támadások kereszttüzébe kerüljenek. A táncosn k, akik felhagytak foglalkozásukkal, gyakorta emlegették, hogy a félelem és ide-

gesség helyét micsoda nyugalom foglalta el, mihelyt hátat fordí-tottak a színpadnak. Egy híres táncosn , Halah al-Szafi beszámolt egy álmárólŐ egy mecset el tt ment el, és egészen eluralkodott rajta a rettegés, amiért nincs megfelel en öltözve. Hirtelen egy férfi lépett el , levette magáról köntösét és ráterítette. Naval rámutatott, hogy nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy Halah álmában a félelmet úgy értelmezzük, mint a vallási széls ségesekt l való rettegés tudat alatti reakcióját. 1993-ban Naval jóslata beigazolódni látszott. Amikor a már visszavonult Farída Szejf el-Naszr bejelentette, hogy visszatér a színpadra, ismeretlen tettes gépfegyversorozattal próbált merényletet elkövetni ellene.

Irodámban Szahar boldogan olvasott minden egyes hírt, amely egy-egy művész fátyolba öltözésér l számolt be. Egy délel tt fölnézett a helyi lapokból, majd olvasni kezdett nekem egy cikket egy híres táncosn r l, aki meg akarta tenni a háddzsot. Az egyházi hatóságok csak azzal a feltétellel adták meg az utazási engedélyt, ha felhagy a táncolással. Szahar mélyen egyetértett velük. - Miért engednék, hogy odamenjen, a bűnben szerzett pénzét erre az útra költse, aztán úgy álljon ott Arafat síkságán, mintha jó muzulmán volna? - kérdezte Szahar. Én azonban rendkívüli módon sajnáltam, hogy a gyönyörű hagyományos egyiptomi táncot ennyire leszólják és háttérbe szorítják. Az els egyiptomi táncosn t még a hosszú repül út utáni kábulatban néztem meg Kairóba érkezésünk után, amikor egy barátom meghívott bennünket a Nílus Hilton szálló éjszakai lokáljába vacsorára. Az egyiptomiak sokáig ébren vannak, és én igencsak küszködtem, hogy a fejem bele ne koppanjon a finom töltött galamb vacsorámba. De mihelyt kezdetét vette a tánc, minden álmosságomról megfeledkeztem. Szuhar Zaki a zene szárnyán bependerült a színpadra. .A las-san emelked és ereszked fuvolaszóra hullámzott a teste. Éle-temben el ször véltem értelmet felfedezni az atonális arab ze-

nében. Mert láttam a zenét, ahogy cikornyás arabeszkekben keresztülhullámzik a téren. És láttam még valamit: egy se fiatal, se karcsú n testének szépségét. Szuhar Zaki a legünnepeltebb táncosn volt Kairóban - jóval harminc fölött. Csíp je er sen megvastagodott. A hasa úgy dudorodott, mint egy érett körte. Soha azel tt hagyományos keleti táncot nem láttam, de most minden mozdulatot fölismertem. Amit ez a n a testével művel, az nem más, mint amire a n k a testüket általában használják- a szex és a gyermekszülés természetes mozdulataira. A tánc a csíp jére és az altestére hívta fel a figyelmető vagyis testének középpontjára, n iségére. Kislány koromban elsajátítottam a nyugati balett alapvet en természetellenes mozdulatait, melyek azt a célt szolgálták, hogy olyan testetlenné váljak, mint maga a leveg . Az elnyújtás és lebegés hangsúlyozásával a balett a n iség tagadása, amelynek alapkövetelménye, hogy a feln tt táncosn egy serdül félben lév lány testalkatával rendelkezzék. Mire betöltöttem tizennegyedik évemet, a balettiskola nyomasztó élménnyé vált, tele olyan lányokkal, akik mind tudták, hogy soha nem lesz bel lük táncosn . Mindegyiket a teste hagyta cserben - túl magasra n ttek, vagy túl teltek, túl n iesek lettek. Elhatároztam, hogy mi-el tt elmegyek Egyiptomból, megpróbálom megtanulni ezt az si táncot, amelynek minden egyes mozdulata a maga tényleges valójában ünnepelte a n i testet. Az egyházi nyomás ekkorra már rákényszerítette a kairói táncosn ket az egyrészes kosztümök viseletére, amely eltakarta csupasz derekukat. Abban a pillanatban, hogy egy jottányival is többet mutattak a kelleténél, számíthattak az „erkölcsrendészet" néven ismert különleges osztag látogatására. Néha az újságok hírt adtak razziákról olyan éjszakai lokálokban, ahol a táncosn k túl erotikusan táncoltak, vagy a ruházatuk láttatott többet a kel-leténélŐ Szahar Hamdit zaklatták legtöbbet, t csukták börtönbe a leggyakrabban. Az újságokat átfutva Szahar rosszallással, lefá-

tyolozott fejét csóválva olvasta fel nekem a névrokonáról szóló beszámolókat. Szahar Hamdi a gazdag szaúdi turisták kedvence volt. Voltak esték, amikor a színpadot, amelyen táncolt, beborí-tották a bankjegyek, és a szaúdiak a táncosn fáradt lábát pezs-g ben fürösztötték. De 1993-ra is „megvilágosodott", és már emlegetni kezdte, hogy vallási okokból visszavonul. A széls ségesek, akik nem voltak elégedettek azzal a tempóval, ahogyan a művészek hátat fordítottak a szakmának, arra akarták rávenni a kormányt, hogy egyszer s mindenkorra tiltsa be a hastáncot. De a hastánc nagy vonzer volt a gazdag arabok számára, akik nyaranta tömegestül érkeztek Kairóba az Arab-öbölb l. Hogy mindkét fél kívánságának eleget tegyen, a kormány a t le megszokott módon ügy rendelkezett, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon: új engedélyt a továbbiakban csak klasszikus népi művészeknek adott ki, de a már működ hastáncosok engedélyét nem vonta vissza. Amikor úgy határoztam, hogy írok a dolog ellentmondásosságáról, Szahar a földre szegezte tekintetét, és hallgatott. - Szerezzek helyetted valakit, aki tolmácsol hozzá? - kérdeztem végül. Bólintott. Nem akarta felkeresni velem a kairói lokálokat, és nem akart szóba állni a táncosn kkel. Egyszer elmesélte, hogy Szuhar Zaki táncolt a szülei esküv jén. Most viszont Szahar úgy vélekedett, hogy bűnös dolog, ha valaki úgy mutogatja a testét, mint azt Szuhar teszi. Ugyanakkor Szahar sem volt elragadtatva attól, hogy a kor-mánytól hol ennek, hol annak a betiltását követelték. azon az állásponton volt, hogy a vallás magánügy, amib l nem lehet politikai kényszert csinálni. az iszlám forradalmat nem az er szak erejével, hanem az emberek fokozatos, lépésr l lépésre történ meggy zésével akarta megvalósítani. Úgy vélekedett, hogy Egyiptomban ez a tendencia érvényesül és az ország javát szolgálja. Kairóban könnyen hozzá lehetett jutni az alkoholhoz, de egyiptomi barátaim közül egyik sem ivott. Miközben a szaúdiakat az egyházrend rségnek kellett imára terelnie, az egyiptomiak

dalolva és önként árasztották el a mecseteket. Sokuk homlokán ott éktelenkedett a hív kre jellemz el nem múló, sötétl horzsolásnyom, amit annak köszönhettek, hogy imádkozás közben homlokukkal érintették a talajt. Ha a hastáncot betiltják, az olyan kínos precedenst teremtett volna, amit további iszlám megszorítások követtek volna. Hogy megtudjam, mennyire veszik komolyan az el írásokat, felkerestem Mahmúd Rarnadánt, a Művészi Tevékenységek Fel-ügyeletének tisztvisel jét. Mahmúd volt a táncosn k felügyel je, adta ki az engedélyeket azoknak az el adóművészeknek, akiknek a ruházata és koreográfiája nem volt túl kihívó. - Régebben csodálatos volt a munkám - sóhajtott. Végignézte Egyiptom összes els osztályú művészn jének produkcióját. Számára az ötvenes évek csillagai voltak a legragyogóbbak; akkoriban minden egyiptomi filmben volt legalább egy hastáncos jelenet. A táncosokat istenítették, és egy-egy színpadi vagy elegáns esküv n való fellépésükért háromezer fontot is fizettek. Most ezek a n k Mahmúd szeme láttára öregedtek meg, és nem akadtak fiatalok, akik a helyükbe lépjenek. - A következ generáció már megközelít en sem olyan jó, utánuk meg, nos... - Hangja elhalt, amint az el tte lév üres íróasztalra mutatott. A korlátozás azokra a kézműves asszonyokra nézve is nagy csapás volt, akik a táncosn k díszes ruháit készítették. A leg-híresebb egyiptomi varrón a hatalmas Hán-el-Kalíli bazár kell s közepén egy icipici kis benyílóban dolgozott. Odabent egészen a mennyezetig értek a dobozok, teli csillogó-villogó üveggyöngyökkel, és fényes ruhaanyagokkal. A megrendel k végiglapozhatták a különböz fazonokról készült fényképalbu-mot - narancssárga és arany napsugarakkal vagy indigó- és vízkék pávákkal hímzett szoknyák követték egymást. Egy öreg varrón vette fel a megrendelést, és is vett mértéket. - Egyiptomiak már nem jönnek - sopánkodott. Aznap egy finn és egy német vev fordult csak meg nála. Miközben a gyöngyöket pergettem és az

öveket próbáltam fel, újabb vev érkezett. Törte az arabot, s a gyakori torokhangra felkaptam a fejem. - Bocsásson meg - szólítottam meg angolul -, nem izraeli véletlenül? - De igen - felelte. - Ma érkeztem busszal Jeruzsálemb l. - Miel tt Egyiptom és Izrael megkötötték a békeszerz dést, az európai barátait kellett ideküldenie, hogy vásároljanak számára kosztümöket. - És soha nem illett rám pontosan. A béke nagyon jól jött a számom szempontjából. - Annál több támadás érte viszont odahaza Izraelben a széls séges zsidók részéröl. Mint muzulmán kollégáik, k is be akarták tiltatni a hastáncot. Azzal fenyeget ztek, hogy megvonják a kasrut engedélyt - annak bi-zonyítékát, hogy az ételt a zsidó el írásoknak megfelel en ké-szítették el - azoktól a hotelekt l, amelyekben fellépett. Óhitű szül k gyermeke lévén rosszul tűrte a rabbik piszkálódásait. - Ez a tánc része az örökségünknek - mondta. - Valószínűleg Mózes mamája is tudott hastáncolni. Nem hagyhatjuk, hogy ezek az öregemberek írják el , hogy mit csinálhatunk, mit nem. Odahaza kicsomagoltam, amit magamnak összevásároltam: egy olcsó, szoknyából, övb l és melltartóból álló gyakorlóruhát. Miközben a ruhámban gyönyörködtem, Szahar kijött az irodából a nappaliba. Vártam a rosszalló homlokráncolást. Ehelyett megtapogatta a szoknya áttetsz anyagát. - Mennyibe került? - kérdezte. Megmondtam. - Lerajzolnád, hogy juthatok oda? - Miért? - kérdeztem, mert attól tartottam, hogy majd rséget szervez a fundamentalista barátaiból a bolt köré, vagy talán még annál is rosszabbat forgat a fejében. - Vennék magamnak egy ilyen ruhát - felelte. - Nagyszerűen táncolok. És majd ilyenben akarok táncolni a férjemnek, miután összeházasodtunk. Nos, az én elhatározásom, hogy nagyszerű táncossá képezzem magamat, korántsem teljesült. Az egyiptomi lányoknál a tánc oly magától értet d , mint az, hogy megtanulnak járni, elég

az anyjukat, n vérüket, nagynénjüket figyelniük. Szajed, a barátn m otthonában a hároméves gyerek már tökéletesen tudta mozgatni a csíp jét és elsajátította az ollólépést. Szajed lánytestvérei a lelküket is kitették értem, de nem volt könnyű megtanítaniuk valakit olyasvalamire, amit maguk sem tanultak soha. - Neked egy maalimah-ra van szükséged - mondták. Az avalim olyan egyiptomi művészetekben jártas tudós asszonyok, akik táncoltak, énekeltek, hangszereken játszottak, és tanítványaiknak továbbadták ezeket a hagyományokat. Néhány évtizede könnyűszerrel találtam volna maalimah-t. A Nílus menti falvakban évszázadokon át nemzedékr l nemzedékre családok adták tovább egymásnak Egyiptom si táncának legtisztább formáját. Amikor ezek a családok Kairóba költöztek, mind a művésznegyedben tömörültek. Néhányan a mai napig is ott laknak a Mohamed Ali utca mentén, ragasztószagtól és fafor-gácstól bűzös kis üzletekben, amelyekben a lantfaragók és messze szagló halb röket szárító dobkészít k állítják el portékáikat. A nyitott ajtókból kiáradó jajgató furulyaszó vagy tompa dobszó jelzi, hogy a mester épp kipróbálja az áruját. De a táncosok eltűntek. - Elunták a rend rség zaklatását - magyarázta egy id sebb mesterember. -A rend rség úgy bánt velük, mint a prostituáltakkal, állandóan betörtek hozzájuk, hátha férfit találnak a lakásukon. - Ma már senki nem biztatja arra a lányát, hogy a táncművészet terén próbáljon karriert csinálni. - Túl nagy nyomás nehezedik rájuk. De majd elmúlik. Egy szép napon vissza fognak jönni. -Az öreg olyan aggastyán benyomását keltette, mint aki egyszer már szemtanúja lehetett annak, amikor mindez korábban megtörtént. Amikor Gustave Flaubert 1850-ben Kairóban járt, megtudta, hogy az összes híres táncosn t kitiltották a városból, mert a kormányzó úgy vélekedett, hogy k terjesztik a prostitúciót. Fel kellett utaznia a Nílus mentén, hogy megtalálja

ket. Naplójában olyan erotikus táncokról számol be, hogy a

zenészeknek a turbánjuk végével el kellett takarniuk a szemüket, nehogy annyira felajzza ket a látvány, hogy képtelenek legyenek tovább játszani. Reszketeg kezével, amellyel ki tudja, hogyan űzte mestersé-gét, az öreg egy újságpapír szélére arab betűkkel felírt egy címetŐ - Ide menjen el - mondta, és a kezembe nyomta.. - Mondja meg neki, hogy a lanthúrozó küldte. A taxi majd egy órát tekergett Kairó sűrűn beépített ne-gyedeinek utcáin. Miel tt kiértünk a város szélére, egyenesen bele a sivatagba, a sof r megállt, hogy útbaigazítást kérjen. Mint Egyiptomban általában, a két férfi, akit l útbaigazítást kért, két ellenkez irányba mutatott. Végül mégis odataláltunk a leanderekkel körülvett csinos kis házhoz. Halk zeneszó szűr dött ki az alacsony téglafal mögül. Az ajtó nyitva állt, és én lassan besétáltam. Odabenn fél tucat lány és asszony táncolt, botokat egyensúlyoztak a fejükön, miközben csíp jüket villámgyorsan ringatták. Intettek, hogy álljak be közéjük. Hiábavalónak bizonyult minden igyekezetem, hogy mozdulataikat kövessem, tempójuk és rugalmasságuk minden képzeletet felülmúlt. Egy óra múlva kimerülten feladtam. Lehuppantam egy sarokba, és néztem, hogyan csinálják a többiek. A legkecsesebb és legügye-sebb n volt az el táncos. De a tanítás - ha ugyan az volt - abból állt, hogy bemutatta, hogyan kell csinálni. A többiek tartását, mozdulatait egyetlen megjegyzéssel nem kommentálta. Végül egy másik asszony is izzadva abbahagyta, s kiment vizet inni. Utánaeredtem és megkérdeztem, ki a tanár. Az asszony lassan kortyolta a vizet. - Ez Kairó egyik legkedveltebb táncosn jének otthona. De jó oka van rá, hogy nyilvános helyen ne lépjen fel többé. Ha tanulni akarok, kedden és csütörtökön délutánonként itt mindig megtalálom ket - mondta. Rátaláltam a maalimahomra. Attól fogva, ha tehettem, odajártam. Lépésr l lépésre megtanultam, hogyan mozgassam külön-külön a különböz izomcsoportokat, hogy közben a bot is a

fejemen maradjon. Megtanultam a zenére figyelni és testemmel követni a ritmusát. Miközben a többi n t figyeltem, megtanultam könnyedén, az er ltetett rángatózások nélkül mozogni, amivel a nyugatiak ösztönösen azonosítják a keleti táncot. A maga tisztaságában a kevesebb több, és gyakran a legapróbb, legvisszafogottabb mozdulatok a leger teljesebbek. Szerettem volna megtalálni a módját, hogyan lehetne ellen-támadásba lendülni a fundamentalisták táncművészet ellen in-dított hadjáratával szemben. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy szolidaritásomat úgy nyilváníthatom ki ezekkel a táncosokkal, akik nem hajlandók fátyolt ölteni a fundamentalisták kedvéért, hogy magam állok ki a színpadra valahol Kairóban, s tartok engedély nélküli bemutatót. Elmondtam tervemet barátomnak, Iannak, az ausztrál nagykövetnek. Megjátszott kétségbeeséssel temette arcát a tenyerébe. - Már látom a következményeketŐ éjjel kett kor kivernek az ágyamból, hogy siessek egy „bajba jutott ausztrál" segítségére, aki persze te leszel, miután letartóztattak a hastáncbemutatódon. El bb azonban még meg kellett találnom a szerény képes-ségeimnek megfelel szerény helyet. Visszamentem a Mohamed Ali utcába, hogy tanácsot kérjek. Összebarátkoztam ott egy fiatal dobkészít vel, aki egy híres táncosn , Lucy zenekarában játszott.

azon nyomban eltanácsolt a híres szállodáktól és a Piramis út menti kluboktól. - Azok az els és ötödosztályú kategóriák között mozognak - mondta Ralid. - Magának egy tizedrangú helyre van szüksége. Végül az Új Arizona lokált javasolta, ahová kilencven cent a belép díj. Tonyval a nyomomban becserkésztem a lebujt. A közönség soraiban n k és férfiak egyaránt voltak, az el adók színvonala nem volt túl magas, és a vezet ség eléggé rugalmas-nak bizonyult, hogy eltűrjön egy engedéllyel nem rendelkez táncost, amennyiben hajlandó vagyok úgy tenni, mintha a pillanat ihletettsége vitt volna rá. Ha az erkölcsrendészet betoppan, csak

az a dolgom, hogy úgy tegyek, mint aki a zene ellenállhatatlan késztetésének engedelmeskedve perdült ki a színpadra. Amikor néhány nap múlva ott ültem és arra vártam, hogy sorra kerüljek, komoly kétségek fogtak el, hogy nem vagyok-e el re megfontolt hastáncolás bűntettében elmarasztalható. Kabátom alatt az arany-fekete ruhán annyi gyöngy csillogott, hogy azon egy apró csendes-óceáni korallzátonyt is megvá-sárolhattam volna. A műsor közepe felé, a harmadik táncos, Asgan után követ-keztem. Mint a táncosok java része, középkorú asszony volt is, enyhén szólva rubensi alakkal. Érdektelen volt a tánca, de a közönség nem bánta. A kés i órában már többnyire félrecsúszott turbánjukból ítélve a közönség szajdi-kból, egyiptomi parasztok-ból állt, akik felruccantak a városba egy görbe estére. Egy két asztalnál piros kockás fejkend s Öböl menti arabokat is felfe-deztem. A gazdag Öböl menti araboknak túl ócska volt a hely; ezek vagy már annyit ittak másutt, hogy most nem észlelték a különbséget, vagy pedig az olajválság sokkal súlyosabb annál, mint hittem. Végül Asgan meghajolt, majd felvezetett a színpadra. Végig-néztem a turbántengeren és elfogott a pánik. De a dobos csö-könyös er sebb-enyhébb ütéseire beindult a zene, én meg vele, s máris belevesztem köreibe, szerpentinjeibe. A keleti tánc lényege a rögtönzés, és a zenészek és a táncos közötti ösztönös megértés. Ahogy a dobszó egyre gyorsabb, egyre intenzívebb lett, nekem követnem kellett a hastánc eszel s ritmusát, amit l villogni kezdtek övemen az arany gyöngyszemek. Kés bb lassult az iram, már-már alig mozogtam, csupán néhány izmom rezdült a rebaba elnyújtott hangjaira. Úgy éreztem, ezeregy éjszakája vagyok a színpadon. Végre bekövetkezett a zenében az a változás, amelynél a táncos kecses szálemmel befejezheti a táncát. Meghajoltam, és megfordultam, hogy lemenjek a színpadról. Felpattant egy szaúdi, és kezében egy

egyiptomi tízfontost lobogtatva ráadást követelt. Megdöbbenésemre a hallgatóság többi része is az asztalt csap-kodva csatlakozott hozzá. Asgan eddigi teljesítménye legkecse-sebb mozdulatával egyik kezével kinyúlt a tízfontosért, a másikkal megragadta a csuklómat, és visszaterelt a rivaldafénybe. Együtt adtuk a ráadást. A felénél tartottunk, amikor Asgan hozzám hajolt, végignézett a kosztümöm elején, aztán a hallgatósághoz fordult: - Mafis! - kiáltotta arabul. - Nincs ott semmi! - Tapsorkán közepette hagytuk el a színpadot. Kés bb a menedzser, Samy Sallam valamivel szigorúbb bí-rálatban részesítette a produkciómat. - A technikája egészen jó - mondta. - De nincs benne elég érzelem. Nem csak a lépéseket, az el kell sajátítania. - Kezembe nyomta a névjegyét, és nem túl meggy z en közölte, hogy hívjam fel telefonon. Tudtam, hogy nem fogom felhívni. Kisded tiltakozásom a n k táncolási jogaiért ezennel véget ért. Kiléptem a forró klubból a télies éjszakába. Hajnali hármat mutatott az óra, de az utcák és kávéházak még tele voltak nevet , szórakozó emberekkel. Egyiptomban akkor valószínűtlennek tűnt, hogy a zord, örömtagadó fundamentalizmus valaha is hosszasan tarthatja magát. Az egyiptomiak nagyon hasonlítanak az olaszokra: udvariasan meghallgatják a pápát, aztán bejuttatnak egy pornósztárt a parlamentbe. A legtöbb egyiptomi túlontúl hív ahhoz, hogy áldását adja a széls ségesekre, akik turistákra, írókra vagy akár a kairói és aszjüti utcán véletlenül éppen rossz helyen álló emberekre lövöldöznek. A korrupt, tétlen kormány megnehezíti ugyan az emberek életét, de azért nem könnyű elképzelni, hogy Egyiptom hátat fordít annak a türelemnek és humorérzéknek, amely elviselhet vé, mi több, kellemessé teszi a zsúfolt városok és sáros falvak életét. A Mohamed Ali utcai vén lanthúrozónak igaza volt. Lehet, hogy id be telik, de a táncosok visszajönnek.

Végkövetkeztetés: ÓVAKODJ A DOGMÁTÓL

„Mondd: Ti hitetlenek! Nem szolgálom, amit ti szolgáltok, és ti nem szolgáljátok, amit én szolgálok,.. Megvan nektek a ti vallásotok és nekem az enyém. "

A KORÁN A HITETLENEK FEJEZETE

Megtanultam a más emberek imádkozásának ritmusára élni. Kairóban napkeltekor a müezzinek énekére ébredtem, és ebédszünetemet a déli imához igazítottam. Ahol most élek, London egy kétszáz éve francia menekültek építette házakkal szegélyezett utcájában, nincsenek müezzinek. A menekültek, mind katolikusok, egy kis templomot is emeltek a házaik mellé, úgyhogy mostanság az angelusra hívó harangszó ébreszt reggelente, s zavar ki a konyhába délben, hogy ennivalót keressek. 1992-ben egy nyári napon ebédvendéget vártam. El bb egy detektívfelügyel érkezett, átkutatta a szobámat, és még a padlásra is felnézett. Pormacskák tapadtak a hajára, miközben az adóvev jén közölte, hogy tiszta a terep. Autók fékeztek odakint. - Hagyja nyitva az ajtót - utasított a felügyel . A vendég nem kockáztathatta, hogy az ajtóban ácsorogjon. Sietve belépett, körülötte test rök csapata. Arcába húzva a lehajló karimájú barna puhakalap. Napszemüveg mögé rejtette jellegzetesen petyhüdt szemhéját és szemöldöke valószerűtlenül kúpos vonalát. A négy év rejt zködés következtében Salman Rushdie b re áttetsz volt, mint az olyan emberé, akit soha nem ér a nap. Tartása egy suta, visszahúzódó kamaszé, aki kétségbeesetten csak arra vágyik, hogy észre ne vegyék. Kairóban éltem, amikor a Sátáni versek miatt kitört a vihar.

Közvetlenül azután, hogy Khomeini halálra ítélte Salman Rushdie-t, hónom alá fogtam a könyvet, és elvittem Nagib Mahfúzhoz, a Nobel-díjas egyiptomi regényíróhoz, akinek szintén egyházi alapon cenzúrázták a könyveit. Reméltem, hogy egy írásával kiáll majd Rushdie mellett: felemeli szavát a vallási türelem, az eszmék szabadsága védelmében. Mahfúz elvette kezemb l a könyvet, és íróasztala túlsó végébe lökte, ahol nem kell rápillantania. Elcsigázott, mondta: kimerítették a fundamentalistákkal vívott küzdelmei. Nem, nem hinné, hogy eleget fog tenni a kérésemnek. Talán bölcsen tette. Azon a napon, amikor Salman Rushdie ebédre jött hozzám, arról a cikkr l beszélgettünk, amit a fatva dermeszt hatásáról írtam, amit az iszlámmal foglalkozó írókra gyakorol. Magam is éreztem ezt a borzongást, miközben Dél-Libanonban egy napos verandán üldögéltem a Hezbollah egyik egyházi vezet jével. Addigra már hozzászoktam, hogy ha hív muzulmán férfiakkal társalgok, azok tekintetüket a földre szegezik, úgy két-három centire a cip m orra el tt. A férfi éppen azon törte a fejét, hogy bemutasson-e a feleségének. Nyugtalanította, hogy a könyvemben Mohamed feleségeir l és lányairól is írok majd. - Legyen nagyon óvatos - mondta. Hirtelen fölemelte turbános fejét, és egyetlen, átható pillantást vetett rám. - Vigyázzon, nehogy elhibázzon valamit. Rushdie meg én azon a napon nem tudtuk, hogy miközben err l beszélgettünk, Farag Foda egyiptomi író éppen haldokolt, mert az iszlám dzsihád bosszúból agyonl tte, amiért ékesszólóan s gyakran metsz gúnnyal bírálta a vallási széls ségeseket.

A Dialóg című haladó szellemű sÍIta folyóiratban Ali Allavi azokról a nehézségekr l értekezik, amelyekkel az iszlám vallásra való áttérést fontolgató európaiak találják szembe magukat, látván, hogy a hit és az „iszlám országok el ítéletei és társadalmi terhei" között micsoda mély szakadék tátong. Ha a nyugatiak „képesek elvonatkoztatni az iszlámot ett l a háttérzörejt l", írja,

„akkor hamar tudatára ébrednek mély igazságának is". Csakhogy manapság igencsak föler södött ez a bizonyos „háttérzörej ". S mintha a hívek napról napra fokoznák a hanger t. A World Trade Center egy iszlám militáns prédikátor állítólagos utasítására a leveg be röpül. Az Egyesült Nemzetek emberi jogi jelentése úgy találja, hogy Szudánban a Korán alapján kimért büntetések nem felelnek meg az ország által is aláírt nemzetközi emberi jogi megállapodásoknak. Válaszképpen a szudáni kormány a jelentés román születésű szerz jét halállal fenyegeti. Egyiptomban Ali Jehia militáns egyházf megparancsolja híveinek, hogy rombolják le a piramisokat és a többi ókori egyiptomi műemléket, mert az iszlám el tt létezett civilizációk mind alávalók és bálványimádók. Algériában egy buszmegállóban agyonl nek két n t, amiért nem viselnek fátylat. Szaúd-Arábiában lecsukják az egyik újság szerkeszt jét, mert angol nyelvű lapjában van egy tréfás rajzsorozat, a „Bc", amelyet a szaúdi kormány eretneknek nyilvánít. A sért rajz két kockából áll, aZ els egy k korszaki embert ábrázol, aki egy hegytet n állva így szólŐ „Uram, ha odafenn vagy, add valami jelét." A második kockában a férfi agyonázik egy hirtelen jött záporban. „Nos - mondja erre -, két dolgot tudunk: Valóban odafenn van, és van humorérzéke." A szaúdiak lecsukták a szerkeszt t, egy hindut, mondván, hogy a rajzokkal megkérd jelezte az Úr létét. Mint a Rushdie-fatva, ezek az incidensek olyan messzir l érkeznek el hozzánk, nyugatiakhoz, hogy nem találunk bennük semmi logikát. A vállunkat vonogatjuk. Fura idegenek. Ki érti

ket? És különben is, minek is értenénk? S mégis, miközben Londonban berendezkedtem, s lassan, de biztosan az utolsó finom kairói porszemeket is kivertem a könyveimb l, rájöttem, hogy az iszlám háttérzöreje csak nem akar halkulni, még mindig úgy hallatszik, mintha a szomszédban kalapálnának. És fokozatosan kénytelen voltam belátni, hogy egyrészt teljességgel lehetetlen, másrészt nem is helyénvaló

figyelmen kívül hagyni. Akkor nyáron, nem sokkal azután, hogy Salman Rushdie ná-lam ebédelt, egy barátom magánkívül telefonált, mert a szom-szédját éppen halálra késelték. A halott asszony egy szudáni imám lánya volt. A férje, maga is szudáni, késelte meg. Mire a per tárgyalását kitűzték, tél lett. Öt napig jártam a hidegen szemerkél londoni es ben az Old Bailey egyik apró tárgyalótermébe. A brit igazságszolgáltatás hatalmas gépezetében rutinügynek számított az eset. A sajtónak fenntartott padsorok üresen tátongtak. Az egyszerű „házi perpatvar" a közép-osztálybeli kertvárosban lakó középkorú házaspár között túlságosan mindennapi eset volt ahhoz, hogy bárki érdekl dését felkeltse. A gyilkosság tényét senki nem vitatta. Vacsora el tt csinos Viktória kori házának konyhájában Omár leszúrta a feleségét, Afafot. A még vért l csöpög késsel a kezében a férfi a telefonhoz ment, felhívta a legjobb barátját, elmondta neki, mit tett, majd értesítette a rend rséget. A közönség számára fenntartott karzaton ültem a férfi bátyjai és az asszony szomszédai között. A Szudánból a tárgya-lásra iderepült testvérek reszkettek nyári öltönyükben. A szom-szédok, jól öltözött fiatal családanyák, akik ismerték az áldozatot az iskolai szül i értekezletekr l s a kertiszerszám-szaküzletekbe tett közös kirándulásokról, kínosan feszengtek az Old Bailey szigorú rendszabályaitól. Odafenn a galérián térdükre fektetett kis jegyzetfüzetkéikbe írogattak, mint akik abban reménykednek, hogy a pontos jegyzetelés majd megérteti velük a csendes, fákkal szegélyezett utcájukban bekövetkezett tragédiát. Az öt nap során egyetlenegyszer fordult el , amikor az ügyvéd feltartotta a fegyvert - egy jó min ségű Sabatier konyhakést -, és feltette a kérdést a kórboncnoknak, hogy milyenek voltak a sebek, amelyeket a gyilkos a felesége mellkasán és hasán az ötszöri szúrással ejtett, hogy az egyik háziasszony végre letette a tollát és

jegyzetfüzetét, és vigasztalhatatlan zokogásban tört ki. A bíróság azon tanakodott, hogy el re megfontolt gyilkos-ságról van-e szó, vagy, mint a védelem állítja, er s felindultságból elkövetett emberölésr l, amit az váltott ki, hogy a férfi megtudtaŐ a feleségének viszonya van valakivel, és hogy akkor reggel, amikor megkéselték, az asszony bírósági végzéssel tartotta vissza a férjét, aki gyermekeivel együtt el akarta hagyni Angliát, és vissza akart térni Szudánba. A felsorolt tényeket kétféleképpen is értelmezhettem. Nyu-gati módra, ahogy az esküdtek értelmezték a mindannyiunk által ismert helyzetet: az elvakult szenvedélyb l, pillanatnyi rült felindulásból elkövetett bűntény. A másik értelmezés, amint azt én az iszlám n k között töltött évek során már megismertem, valami egészen másŐ a család becsületén esett folt lemosása, el re megfontolt gyilkosság, amely a brit törvények szerint akár élet-fogytiglani börtönbüntetést is vonhat maga után. Az esküdteknek fenntartott helyr l az ítélkez férfiak és n k nem láthatták Omárt, amikor reggelente a rend rtiszt kísérete mellett várta, hogy a tárgyalóterembe szólítsák. De föntr l, a közönség számára fenntartott galériáról én jól láttam, a testvérei nemkülönben. Minden reggel fölnézett rájuk, és ökölbe szorított kezét a gy ztes magabiztosságával emelte üdvözlésre. Szinte könnyed, ruganyos léptekkel ment oda a vádlottak padjához. Afaf, aki harmincnyolc éves volt, amikor megölték, rokona volt Omárnakő a házasságot közvetít k hozták össze. Az asszony akkor alig volt tizenöt esztend ső a férfi elmúlt harminc. Hogy Omár nemcsak a férje, hanem rokona is volt, talán minden más ténynél többet számított a bírósági tárgyaláson. A hagyomány szerint a rokonság, a vérrokon férfi kötelessége volt, hogy az asszony házasságtörését megbosszulja. Afaf a kevés választást kínáló életéb l a legtöbbet hozta ki. Nem tiltakozhatott, amikor megcsonkították a csiklóját, vagy amikor hozzáadták valakihez, akit alig ismert, és elküldték több

ezer mérföldre otthonról, egy olyan országba, amelynek a nyelvét nem beszélte. Afaf Londonban élt Omárral, aki a doktorátusára készült. 1985-ben, mivel Angliában nem talált egyetemi állást, Szaúd-Arábiában kezdett dolgozni. Az év tíz hónapjában Afaf egyedül nevelte négy gyermekét. Közben irodai munkákat vállalt, sikerült leérettségiznie, elvégzett egy számítógépes tanfolyamot, majd az egyetemen társadalomtudományt kezdett hallgatni. A kitartó, nyílt mosolyú, közvetlen asszonynak sikerült megtörnie az angolok tartózkodását, és barátokat is szerzett. Omár, aki éven-te egyszer tért vissza Szaúd-Arábia szigorúan vallásos világából, korántsem volt könnyű helyzetben. Ellenséges érzülettel viseltetett Afaf legközelebbi barátai iránt, kivált egy pár iránt, akik ugyanabban az utcában, átellenben laktak, és nem voltak házasok. Úgy érezte, az ilyen szomszédok „ateista légkört" teremtenek a gyerekek számára. A hosszú távollét, és az a tény, hogy Afaf engedelmes ifjú feleségb l fokozatosan önálló, művelt asszonnyá vált, már fe-nyegette a házasság törékeny kereteit, 1987-ben Afaf és Omár külön hálószobába költözött. De Afaf félt válást kezdeményezni, attól tartott, hogy Omár visszazsuppolja a gyerekeket Szudánba, ahol az iszlám jog értelmében Afafnak nem lenne joga tör dni velük. Ekkor történt, hogy az asszonyba beleszeretett az egyik mun-katársa, Andrew, egy magas, sz ke, elvált férfi. Az asszony kez-detben ellenállt, de a férfi lassanként már nemcsak a munka-helyén, hanem odahaza, a ház körül is segített neki, ahol Omár hosszas távollétei miatt felgyülemlett az elvégzetlen férfimunka, s a ház meglehet sen rossz állapotba került. Afaf Andrewtól tudta meg, hogy a brit törvények szavatolják a gyerekeihez való jogát. 1991 januárjában Afaf írt a férjének, hogy egyezzen bele a válásba. Omár beleegyezett. De azután, a következ hazaérkezése során megtudta, hogy Andrew járt a házában, s egy éjszakát ott is

töltött, amikor kés estig festette az erkélyt. Omárt felháborította, hogy a szomszédok esetleg megláthatták. t leginkább csak az érdekelte, hogy ezek a látogatások titokban maradjanak, mert - mint a bíróságon kifejtette - neki kell megvédenie a család becsületét, ha Afaf kapcsolata egy idegen férfival kitudódik. Andrew a tárgyaláson tett tanúvallomásában kijelentette, hogy Omár megmondta neki, nincs kifogása az ellen, hogy találkozzon Afaffal, amíg nem otthon, a szomszédok kíváncsi szeme láttára teszi. Afaf nyugodtan megérhette volna, hogy elválik Omártól és hozzámegy ahhoz, akit szeret, ha nem jön közbe egy hosszú, heves veszekedéssel eltöltött nap. Azon veszekedtek, hogy Omárnak joga van-e elvinni otthonról a két kisebbik gyereket - Afaf ugyanis attól tartott, hogy megpróbálja elrabolni ket. A feldühödött és csalódott Omár elment látogatóba egy szudáni barátjához, ott összeomlott, és megvallotta, hogy attól tart, a felesége megcsalja. A barát, aki tanúskodott a bíróságon, elmondta, hogy könnyekre fakadt, miközben Omárt hallgatta. Valószínűleg ezek a könnyek - amelyeket egy szudáni barát ontott, aki tisztában volt azzal, micsoda szégyen érte Omárt - vezettek Afaf halálához. Omár, a Nyugaton nevelkedett értel-miségi feltehet en fölülemelkedett volna a társadalmi korlátokon, amennyiben a felesége viszonya titokban marad. De most, hogy a barátja tudomást szerzett a dologról, a gyalázatot csak az si, hagyományos módon, vérrel lehetett lemosni. Hogy Omár a gyilkosság után el ször a barátjának telefonált - nem orvosnak, nem a ment knek, nem a rend rségnek -, számomra a legperdönt bb bizonyíték volt. De a vád erre természetesen nem figyelt fel.

A hét végén az esküdtszék meghozta az ítéletet, a tettét „fele-l sségre nem vonható" állapotban elkövetett emberölés bűn-tettében marasztalta el Omárt, és a felesége meggyilkolásáért hat év börtönre ítélték. Ha leszámítjuk az ítélet meghozataláig

börtönben töltött id t, meg hogy jó viselkedéséért minden bizonnyal két évet elengednek, 1996 júliusában a gyilkost szabadlábra fogják helyezni. A kis tárgyalóteremben el terjesztett bizonyítékok alapján nemigen lehetett másra számítani. Hisz nem bizonyítékokban volt hiány, hanem azoknak az iszlám országokban honos el ítéleteknek és társadalmi követelményeknek a megértésében, amelyeket Omár magával hozott szül hazájából, Szudánból és Szaúd-Arábiából, abból az országból, ahol az év tíz hónapjában dolgozott. Saját kultúrkörük és neveltetésük nem látta el az esküdtszék átlagos külsejű angol állampolgárait azokkal az ismeretekkel, amelyek segítségével felfoghatták volna, hogy itt becsületbeli gyilkosságról volt szó, amelynek évente muzulmán n k százai esnek áldozatául. Nem egyedülálló esetr l volt szóő csak én magam épp err l szereztem tudomást. Afaf halála után nem sokkal, egy családi gyilkosságokkal foglalkozó brit tanulmányban a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok az asszonyok, akik muzulmán férfiakhoz mennek feleségül, nyolcszorta nagyobb eséllyel lesznek gyilkosság áldozatai, mint más Angliában él n k. S a brit ügyvédek, bírók és ügyészek továbbra is olyan mércével mérnek, ami egészen egyszerűen nem alkalmas az események helyes megítélésére. Amikor eléjük tárjuk a n k ellen elkövetett gyilkosságok sta-tisztikáját, vagy a Rushdie elleni dühödt fatvát, az Ali Allavihoz és Rana Kabbanihoz hasonló haladó szellemű muzulmánok igyekeznek a felel sséget más rosszra hárítaniŐ a gyarmatosításra, az emigráció keserű tapasztalataira, a beduin hagyományra, az iszlámot megel z afrikai kultúrára. És mégis, amikor a Korán jóváhagyja a feleség verését vagy a hitehagyottak megölését, azzal nem lehet teljesen tisztázni a feleségmészárlást és az írókra

kimondott halálos ítéleteket. Mindent egybevetve, amire Rana Kabbani és Ali Allavi hivatkoznak, az ugyanolyan hamis gyakorlat, mint amikor a marxisták azt állítják, hogy a vegytiszta szocializmus nem ítélhet és nem utasítható el a „valóságban létez szocializmus" hiányos-ságai miatt. Egy bizonyos ponton minden vallásnak, kivált az olyannak, amelyik a teljes életvitelre és kormányzási rendszerre is kiterjed, felelnie kell azért, hogy milyen életmódot kínál azoknak az embereknek, akik ott élnek, ahol a vallás uralkodóvá vált. Nem elégséges az iszlámot papíron vagy történelmében tanulmányozni, meg azon morfondírozni, hogy micsoda vitat-hatatlan vívmányokat biztosított ez a vallás a hetedik században él n k számára. Manapság sokkal sürget bb és lényegbevágóbb feladatot jelent annak tüzetes vizsgálata, hogy az iszlám Arábiából való elterjedése közben miért tette magáévá az összes közben fellelt n ellenes szokást. Perzsiában a n k elzárásának és lefátyolozásának szokását fogadta magába, Egyiptomban a nemi szervek megcsonkítását, s amikor elérte azokat a társadalmakat, amelyekben a n knek semmi beleszólásuk nem volt a közügyekbe, akkor a saját hagyományaiban régóta meghonosodott hagyományt, a n k eleven részvételi jogát sor-vasztotta el. Ugyanakkor vannak kivételek. Amikor az iszlám hadseregek elözönlötték Indiát, a muzulmánok döbbenten tapasztalták a szati szokását; férjük halálakor az özvegyek elevenen elégették magukat a férjüket elhamvasztó máglyán. 1650-ben Jean-Baptiste Tavernier, a híres utazó beszámolt hindu özvegyekr l, akiknek a vallás tiltotta, hogy ismét férjhez menjenek, így a nyomor és megvetettség várt rájuk, tehát életüknek inkább a szati által vetettek véget. „De meg kell jegyeznünk - írta Tavernier -, hogy egy n nem égetheti el magát lakóhelye kormányzójának beleegyezése nélkül, és ezek a kormányzók, akik muzulmánok (mohamedánok), szörnyűnek tekintik az önpusztítás eme

iszonyatos szokását, és nem adnak rá könnyen engedélyt." E megmentett asszonyi életekért legalább dicséret illeti az iszlámot. De hogyan lehetséges, hogy egy ilyen er teljes és rugalmas vallás nem állt ki gyakrabban ezzel az „iszonyatos szokással" szemben? Amikor ezen a könyvemen dolgozni kezdtem, mindenütt olyan n k példáját kerestem, akik megpróbálták az iszlám pozitív tanítását hangsúlyozni, a huszadik században is azt a reformista hevet képviselni, amellyel Mohamed (eltekintve a saját feleségeit l és a muzulmán seregek fogoly n it l) oly sok n életét változtatta meg Medina els muzulmán közösségében. De minden kutatásom hiábavalónak bizonyult. Bármerre kerestem is, mindenütt az ellenkez jét tapasztaltam. A palesztin, egyiptomi, algériai és afgán asszonyok orra el tt évtizedekre leereszkedett a n i felszabadítás függönye, mivel az iszlám vezet k mindegyik országban a legigazságtalanabb, legjogtipróbb értelmezésre esküdtek fel. Azokra az asszonyokra, akik vették maguknak a bátorságot, és megpróbáltak az árral szemben úszni, a kirekesztés, üldöztetés és emigráció visszarettent hármasa várt. A marokkói Fatima Mernisszi Koránnal kapcsolatos tanul-mányai az egyenl ség és emberi méltóság csodás példáját hangsúlyozták az iszlámban, amelynek üzenetét a hatalmon lév n gyűlöl k önös érdekükben mindig is agyonhallgatták. Fatima Mernisszi munkái a nyugati egyetemeken sokkal ismertebbek, mint a marokkói mecsetekben. Ha mégoly alaposak és megbízhatóak is a hadísz terén végzett kutatásai, a férfiuralom alatt lév iszlám rendszernek sehogyan sem akaródzik meghallania egy tudós muzulmán asszony bölcs kijelentéseit, hiszen nem visel fátylat, és más tekintetben sem kérkedik az ájtatosságával. Talán ez az oka, hogy a pozitív változás legkecsegtet bb re-ménye a hív iráni n k fekete csadorja alól világít. Még a leg-korlátoltabb fundamentalisták sem találhatnak kivetnivalót az iszlám olyan támadhatatlan n képvisel iben, mint Khomeini

lánya, Zara Mosztafavi vagy Rafszandzsani lánya, Fazeh Hásem. Példamutató ragaszkodásuk a vallási el írások betartásához biztosítja számukra a lehet séget, hogy síkraszálljanak a n k jogaiért. Ez idáig óvatosan éltek a helyzetükkel, hogy a n knek nagyobb nyilvánosságot, egyenl munkalehet séget és a spor-tolásban, a politikai életben részvételi jogot vívjanak ki. Nem kétséges, ezek az asszonyok nem fogják lerombolni a hagyomány emelte falakat. Soha nem fognak arra hivatkozni, amire a lefátyolozási kötelezettség vagy a többnejűség ellen az iszlám valláson belül is hivatkozhatnának. De a hagyomány keretein belül sokkal biztonságosabb réwé tehetik az iszlám nevében meggyalázott, kizsákmányolt n k helyzetét. Nyugati szemmel ez nem valami sok. Ezeket a komor leplek-be burkolt n ket inkább látják a rossz jelképeinek, semmint az iszlámon belül mindazon jó hirdet inek, ami a n ket érheti. De másutt, az iszlám világ szigorúbb tájain a muzulmán asszonyok csak irigykedve gondolhatnak az iráni n kre, akik motorbiciklire pattannak, és lebeg csadorjukat er sen a foguk közé szorítva munkába sietnek. - A szemünkben k a szupern k - mondta Iman Fadlallah, a dél-libanoni Hezbollah-sejk félénk, huszonnégy esztend s felesége, akinek férje oly sokat sejtet en óvott ennek a könyvnek a megírásától. Iman apja, az egyik legtekintélyesebb bejrúti Hezbollah-egyházf kivette lányát az iskolából, amikor az betöltötte a tizennégyet, s férjet választott neki, akivel Iman csak az esküv kor ismerkedett meg. Manapság nem mozdul ki otthonról, és csak gyermekei nevelésével foglalatoskodik. Amikor Iránban éltek, ahol férje egyházi tanulmányait folytatta, Imannak módjában állt betekintést nyerni egy, a leghív bb asszonyok számára is sokkal szabadabb világba. Iman reménytelen vágyakozással beszélt az iráni n k tanulási és munkale-het ségeir l. - Nekünk azért kell küzdenünk, hogy olyan er sek legyünk, mint k - mondta.

Mindenki másképpen örökíti meg utazásait. Van, aki naplót vezet. Mások fényképeznek. Én bemegyek a hálószobámba, és kinyitom a szekrényemet. Benne lógnak az emlékeim, hat év és húsz ország fényjelz i. Ott van például a piros-fekete házi szövésű kend , még most is halványan érz dik rajta a füstszag - annak a kurd asszonynak a tűzhelyéb l, aki a saját fejér l vette le a kend t, hogy az enyémre kösse. Aztán ott lóg a hosszú palesztin ruha, amit Raed anyja, Rahme készített nekem, hogy kényelmesen üldögélhessek közöttük a földön. És megvan még az olasz hajszálcsíkos „királyi öltözék" az alig észlelhet javítással, amivel eltüntettem a szakadást, amikor Huszein király kíséretében a jordán sivatagban, a tömegben kihasították. Az esküv i magas sarkú cip met - azt, amelyikkel belegázoltam az áldozati teve vérébe, már kidobtam. És állandóan el akarom ajándékozni azt a fekete akrilzoknit, amit sebtében kellett megvennem, mert az iszlám ruhaellen r egy teheráni bankban közölte, hogy túl sok látszik ki a lábamból a cip m és a csadorom szegélye között. Maga a csador is ott lóg egy akasztón, a nagy fekete selyem és műszál négyzet, amit annyira megvetettem. De az agyon-hordott fekete rongy a pecsétes aljával és szakadt vállával meghitt barátommá vált. Akár egy 1980-as sikeres n hétköznapi viselete, segítségemre volt az álcázásban, melynek révén lehet vé vált, hogy a munkámat végezzem egy olyan országban, amely korántsem fogadott tárt karokkal. Ha erre a csadorra pillantok, már nem fut rajtam végig a félelem remegése vagy a felháborodás, ami az iszlám öltözékek széls séges megnyilvánulásai láttán fogott el. Manapság sokkal összetettebbek az érzéseim. A csador azokat az asszonyokat juttatja eszembe, akikhez a bennünket elválasztó hitbeli szakadék ellenére is közel kerültem. Amikor az iszlám n k között éltem, része lettem egy olyan világnak, amely mind a mai napig, a huszadik század utolsó

évtizedében is rendkívül zárt világ. Nyilvános helyeken a n k ma is úgy mozognak, akár az árnyék; fizikai értelemben a hidzsáb, lelkileg a viselkedési tilalmak korlátozzák ket. Csupán a magas k kerítés és zárt ajtó mögött igazán szabadok. Az, hogy ebbe a világba beléptem, régóta szunnyadó érzéseket kavart fel bennem. Attól fogva, hogy el ször vállaltam állást, mint a The Sydney Morning Herald újdonsült riportere, pályám a férfiak világába vezérelt. Amikor külföldi tudósító lettem, többnyire férfiakkal dolgoztam együtt. Csak amikor Kairóba mentem, és a muzulmán n k nyomába eredtem, akkor jöttem rá, hogy amióta az iskolapadból kikerültem, egyetlen n vel sem kötöttem szorosabb barátságot. El is felejtettem, mennyire szívesen vagyok együtt a n kkel. S mégis, a legkellemesebb együttlétekben is érz dött, hogy valami nincs rendjén. Miközben egy kurd barátn m konyhájában a földön guggoltam és segítettem az asszonyoknak a kenyérdagasztásban, jöttem rá, milyen kellemes, ha csakis n k veszik körül az embert, és olyasmit kell csinálni, ami kizárólag n i feladat. Ahogy a n k ügyes ujjaikkal repítették a tésztalabdákat a sodrófám alá, s a tűz ropogott a megfeketedett fémtepsi alatt, a közösen és jól végzett munka elégedettsége töltött el. De a keményen átdolgozott óra után, amikor a vállam már majd leszakadt és a hátamon csurgott a verejték, haragot éreztem a kisfiú iránt, aki ott botorkált közöttünk és kövér kis u,ujjaival le-letört magának egy-egy jóízű falatot a friss kenyérb l. N vére, aki nem volt sokkal id sebb nála, már beállt a kenyérsütés futószalagjába. Miért kell ennek a kisfiúnak ilyen idejekorán megtanulnia, hogy a n vérének az a dolga, hogy szorgoskodásával t szolgálja? Az apácákéra emlékeztet viseletek a szekrényem hátuljában ezeket a vegyes érzéseket juttatják eszembe. Valahányszor végighúzom kezemet a csador sima anyagán, Nahid Agtaie jut eszembe, az iráni orvostanhallgatón , aki felhagyott kényelmes

londoni életével, és hazament, hogy rosszul fizet állást vállaljon, és ezzel mozdítsa el a forradalom ügyét. Emlékszem, ahogy Komban, a márványpadozatú mecsetben odalibbent mellém, és közölte, azért imádkozott, hogy „aranyos gyermekeim legyenek". Aztán magam el tt látom gyönyörű arcát - azt a kis háromszöget, ami a homloka és szája között kilátszott -, amint örömt l sugárzik azon a napon, 1991 júliusában, amikor Rushdie japán tolmácsát meggyilkolták. - Ez a bizonyítéka - mondta diadalittasan -, hogy micsoda hatalma van az iszlámnak. -Azt feleltem neki, hogy számomra ez úgy bizonyítja az iszlám erejét, ahogy a judaizmus erejét bizonyítja, ha egy izraeli katona agyonl egy palesztin kis-gyereket. Miért nem akkor hivatkozik az iszlám erejére, kérdeztem, amikor Irán humanitárius segítséget nyújt a határon beáramló iraki menekülteknek? - Mert ha ilyesmit csinálunk, azt senki nem veszi észre - felelte. - De err l a kivégzésr l a lapok mind hírt adnak, szerte a világon. Lassan megcsömörlöttem ezekt l a beszélgetésekt l. A Na-hidhoz hasonló n kkel kötött barátságaim kétélű fegyvernek bizonyultak: hogyan csodálhatja az ember valakinek az elszánt meggy z dését, ha az a meggy z dés ilyen gyűlöletes érvelést eredményez?

Iráni utamat követ en, amikor kimerített a több hónapos iraki háborúnak és utóhatásainak tudósítása, kikapcsolódásra vágyva kis id re hazamentem Ausztráliába. Gépem alig valamivel a dzsakartai járat megérkezése el tt ért földet. Miközben a poggyászomra vártam, az érkezési csarnok ajtaja feltárult - odakinn indonéz-ausztrálok várakoztak izgatottan, hogy üdvözölhessék érkez rokonaikat. Majdnem mindegyik asszony fátyolt viselt. Holtfáradt agyamon hirtelen átvillant a rosszmájú gondolat: - Na ne. Még itt is? Nem neveltek bigottnak. Szüleim a vallási türelmetlenséget bűnnek tartották. Anyám épp eleget kapott bel le gyerekkorában, a földhözragadt ír-katolikus emigránsok között. Bátor tettnek

min sült már az is, hogy az anyja hozzá mert menni egy nem katolikushoz. Tipikus ausztrál történet volt az övé: két nemzedéknyi id alatt lerázta magáról az óhaza el ítéleteit, és azonosult Ausztrália saját „vallásával" - a szenvedélyesen toleráns világiassággal. Ezen a változáson majdnem mindenki átesett. Hazám egyik legjellegzetesebb statisztikája a sydneyi f zsinagóga intéz bizottságának tizenkét tagjával kapcsolatos. 1890-ben ennél a tizenkét embernél hív bb zsidó nem akadt az egész városban. Alig száz esztend elteltével a tizenkett közül egyetlenegynek sem volt azonosítható zsidó leszármazottja. Elcsábította ket a vegyes házasság és a világiasság sziréndala. Eltűn dtem, vajon a muzulmán emigránsok új hullámára is ez vár-e? Vajon annak idején majd az gyerekeik is kétségbe vonják-e a Korán életvitelükre vonatkozó kétségbevonhatatlan el írásait? Észreveszik-e, hogy Ausztrália, ahol rendre ateistákat választanak meg miniszterelnöknek, sokkal tisztességesebb, emberbarátibb társadalom, mint a Szaúd-Arábiához vagy Szudánhoz hasonló országok vallásos kormányai? Vagy netán, ahogy számuk egyre növekedik, k fogják rákényszeríteni értékeiket az én kultúrámra? A Rushdie elleni felháborodás-hullám során az ausztrál muzulmánok is tüntettek, ami szívük joga. De hogy karon ül gyerekeik olyan táblákat lengettek, hogy „Rushdie-nak meg kell halnia", hát ett l honfitársaim hátán futkározott a hideg. Egy Londonban él , iráni születésű barátn m, foglalkozására nézve családorvos, azt mondja, az egyetlen háború, amelyben dalolva és önként részt venne, az iszlám fundamentalizmus ellen folytatott háború volna, ha az megakadályozná, hogy az embereknek el írják, hogyan éljenek. Zoroaszter követ je, az si perzsa hitet vallja, amelyben a sötétség és a fény, a jó és a gonosz egymással örök küzdelmet folytat a hatalomért. Szálljunk hát harcba az iszlám széls ségesek ellen, amiért el akarják írni másoknak, hogy hogyan éljenek? Mi, nyugatiak, azt

valljuk, hogy az emberi jogok állandó értékű nemzetközi valutát képeznek, és függetlenek a kulturális szokásoktól és politikai körülményekt l. Az 1993-as genfi Nemzetközi Emberi Jogi Konferencián Irán ahhoz a maroknyi országhoz csatlakozott, amelyek ellenvéleményen voltak. Irán, Kuba, Kína és Indonézia küldöttei - érveiket a kulturális relativizmus divatos viseletébe öltöztetve - arra hivatkoztak, hogy a Nyugat ráer lteti emberi jogi elképzeléseit az olyan nemzetekre, amelyeket egészen más vallási és politikai történelmük feljogosít saját, egyéni ideológiájukra. Számomra ez az érvelés a következ rémes és tarthatatlan állítást tartalmazza: az emberi jog az, amit a helyi önkényuralkodó annak tart. Végül az emberi jogok egyetemes érvényének elismerése gy zött a konferencián, és az alapokmányt nem módosították. Ugyanakkor maga az alapokmány ez idáig vajmi keveset segített azokon az asszonyokon, akiknek a nemi szervét megcsonkították, akiket er vel elzártak a külvilágtól, vagy akiket megfosztottak szavazati joguktól. A mi harcunk-e ez egyáltalán? Kísérletképpen néha meg-próbálom felcserélni a nemeket. Ha mondjuk kilencvenmillió kisfiúnak amputálnák a péniszét, vajon a világ szót emelt volna-e már az érdekükben? De még mennyire! Egyes esetekben abba is érdekes belegondolni, ha a fajt cseréljük fel a nemmel. Tegyük fel, hogy egy, a Nyugattal szoros kapcsolatban álló szövetséges ország és kereskedelmi partner lakosságának fele fekete b rű, fele fehér. A fehérek teljességgel uralkodnak a feketék fölött. Ha a feketék nem engedelmeskednek, akár meg is verhetik ket. Megfosztják ket attól a joguktól, hogy engedély nélkül a házat elhagyjákő ha a kötelez megkülönböztet viselet nélkül végigmennek az utcán, molesztálják ket, nem vállalhatnak a képességeiknek megfelel munkát a kormányzatban, és egyáltalán nem dolgozhatnak a fölöttük álló fehérek engedélye nélkül. Micsoda felháborodást váltana ez ki a

mi országainkban? Nem rendelnénk-e el kereskedelmi embargót, és nem állítanánk-e nemzetközi vonatkozásban pellengérre az ilyen országot? De még mennyire. Ugyanakkor a Szaúd-Arábiához hasonló országokkal szemben, amelyek ugyanezt művelik a lakosságuk felével, semmi ehhez fogható szankciót nem alkalmaznak. Arra persze lehetséges hivatkozni, hogy a küls nyomás semmilyen hatást nem ér el az olyan hagyományokkal szemben, amelyek látszólag a valláson alapulnak, még ha valójában nem is err l van szó. Teljes kudarccal végz dtek például azok a kezdeti, gyarmati id kben alkalmazott kormányzati kísérletek, amelyek a nemi szervek csonkítását igyekeztek betiltani. De még ha nem vagyunk is hajlandók beleavatkozni abba, ami más országok határain belül folyik, arra nincs mentség, hogy a saját hazánkban is eltűrjük ugyanazt. A kulturális érzékenység korában ki kell mondanunk, hogy bizonyos kulturális örökségek nálunk csempészárunak min -sülnek, ennél fogva nem lehet ket behozni az országba. A többnejűségnél már meghúztuk a határtő azt a fajta válást, amikor az egyik fél kimondja, hogy „Elválok t led", nem ismerjük el. Annak ellenére nem ismerjük el, hogy a Korán jóváhagyja. Könnyebben léphetnénk fel olyan bevett gyakorlat ellen, amit a Korán nem is szentesít. A „becsületbeli" gyilkosságot annak kell elismerni a bíróság el tt, ami, és el re megfontolt szándékból elkövetett gyilkosságként büntetni. A fiatal n ket meg kell védelmezni az olyan házasságoktól, amelyeket röpke „vakációzások" alkalmából kötöttek külföldön, kamaszkorban, amikor az érdekelt fél még beleszólási joggal sem rendelkezik. És ami a legfontosabb, a nemi szervek csonkítását törvénytelen tettnek kell min síteni. 1994ben az Egyesült Államoknak még nem volt olyan törvénye, amelynek alapján a szomáliai és szudáni bevándorlók-nak megtilthatta volna leánygyermekeik nemi szervének cson-

kítását, márpedig ilyen operációkra az ország minden részében sor kerülhetett a bevándorló közösségekben. Az els ilyen jellegű törvényjavaslat a kongresszusban a coloradói demokrata Patricia Schroeder nevéhez fűz dik. Miközben foglalkozott a bevándorlók tanulási lehet ségeivel és az Egyesült Államok területén belül a csonkításos műtétek megtiltásával, nem tudta megvédeni ezeket a fiatalokat attól, hogy kivigyék ket az országból, és ott hajtsák rajtuk végre a műtétet. Van még valami, amit megtehetünk: kiterjeszthetjük a me-nedékjogot az „üldöztetést l való megalapozott félelem" címén minden ország asszonyaira, ahol az apák, a férjek és a fiútestvérek vallási el joguknak tartják a n k szabadságának korlátozását. 1993 januárjában a kanadai kormány két évig tartó tétovázás után végre menedékjogot adott egy szaúdi egyetemi hallgatónak, aki azt nemi zaklatás címén kérte. Hozzáfűzték azonban, hogy kivételes esetr l van szó. Miért volna kivételes eset? „Nada", akit saját kérésére nem említek a valódi nevén, csak abban az er szakos zaklatásban részesült, amelyben bármelyik honfitársn je részesülhet a hivatalos szervekt l, ha födetlen f vel hagyja el az otthonát. Ha Nada odahaza marad Szaúd-Arábiában, és továbbra sem engedelmeskedik az el írásoknak, könnyen börtönbe kerülhetett volna, netán meg is kínozzák, anélkül hogy hivatalosan vádat kellene emelniük ellene. Sajnos nem áll fenn annak a veszélye, hogy ha biztosítanánk a nemi üldöztetés el l menekül n knek a menedékjogot, akkor elárasztanák hazánkat a menekültek. Csak egy kisebbségnek állna módjában, hogy elhagyja hazáját, vagy akár csak az otthonát, ha egyszer a férfiak zsebében van a ház meg a kocsi kulcsa, és feleségük a legrövidebb utat is csak az írásos beleegyezésükkel teheti meg. De egy ilyen lépés mégis jelzésértékű lenne az olyan országok számára, ahol a korlátozásoknak, hiába állítják, semmi közük sincs a valláshoz. És ez a jelzés arra is utalna, hogy egy-két dolog számunkra is szent: többek között ilyen a szabadság, az

egyenl ség, a boldogsághoz és a kételkedéshez való jog. Sok id telt el azóta, hogy ott álltam Rafszandzsani el tt az iráni sajtókonferencián, és azt mondtam neki, hogy a „közös tiszteletadás szellemében" öltöttem csadort. Abban a pillanatban, amikor ott álltam feketébe burkolózva a jupiterlámpák forróságában, képzeletben olyannak láttam magamat, amilyen nyaranta lenni szerettem, a tengerparti strandon félmeztelen napfürd zve szüleim házának közelében. A „közös tiszteletadás", amire céloztam, megkövetelte, hogy és a hozzá hasonlók ismerjék el a jogomat, hogy nyugodt lélekkel süttessem magam az ausztrál tengerparton, és, ha kedvem tartja, sütkérezés közben a Sátáni versek-et olvasgassam. Tavaly, amikor odahaza voltam Sydneyben, a strandon egy muzulmán család közelében napoztam, akiket szemmel láthatóan egy cseppet sem zavart a körülöttük sütkérez k hada. Miközben a férfi a sekély vízben pancsolt a kicsikkel, a felesége, hosszú ruháját gondosan eligazgatva maga körül, a homokban ült. Elszomorított a gondolat, hogy a kislányt, aki most gondtalanul csapkodta a vizet a papájával és a kistestvérével, hamarosan megfosztják ett l az örömt l. De ezt a harcot neki kell megvívnia, nem nekem. Itt, Ausztráliában, legalább van választása. Választhat a családja számára fontos értékek és azok között, amelyeket körös-körül mindenütt lát. A kislány anyja id nként, ha a szél meglibbentette, meg-igazgatta a kend jét. Az az asszony választottŐ méghozzá más-képpen, mint én. De ahogy ott ültünk és együtt élveztük a meleg homok és,lágy szell kellemes simogatását, tudomásul vettük egymást. És amikor az asszony a nap felé fordította az arcát, mosolygott.

SZÓSZEDET

Abaja: fejtet t l bokáig ér fekete köpeny, az ujjaknál hasítékkal. Általában az Arab-öböl menti országok viselete. Abu: atya Ajatollah: szó szerinti jelentése: az Úr hasonmása. A síita isz-lámban a legtanultabb egyháztudósok és vallási tanítók viselik ezt a címet. Áldozati ünnep: háromnapos ünnep, amellyel a ramadán véget ér. Minden zarándok és tehet s muzulmán levág egy birkát, és a húsát szétosztja a szegények között. A gyerekek új ruhát kapnak. Allah: az iszlám hit alapja az egyistenhit. Al Lah Istent jelent arabul. Andarun: a hagyományos perzsa otthonok bels , elkülönített része, ahol a n k élnek, teljesen elzárva a külvilágtól. Anfál: szó szerinti jelentése: hadizsákmány A Korán egyik feje-zetének címe, és ezt a nevet adta Szaddám Huszein a kurdok ellen folytatott terrorhadjáratának. Aqd: házassági szerz dés. Burka: b rb l vagy merev anyagból készült álarc - az Öböl menti országokban az asszonyok viselik. A szem kivételével az egész arcot takarja. Csador: szögletes anyag, mely a fejtet t l a bokáig eltakarja visel jét, az áll alatt szorosan összefogják. Az iráni és a libanoni síita asszonyok viselete. Dhow: az Arab-übölben használatos csónak. Dzsalabija: végig gombos, nyaktól bokáig ér n i kabát vagy férfiak által viselt laza köntös. Dzsihád: szent elszánás vagy küzdelem, vagy háború az iszlám védelmében. Legközelebbi magyar megfelel je a keresztes háború. Eszma: a házassági szerz dés azon záradéka, amely biztosítja a n nek a válás jogát.

Fárszi: Irán hivatalos nyelve. Fatva: egy vallási vezet egyházjogi kérdésben alkotott hivatalos jogi véleménye vagy döntése. Fitna: káosz, polgárháború. Egyes arab országokban ugyanak-kor a gyönyörű n kre használatos szleng kifejezés. Háddzs: mekkai zarándoklat, amely, ha megengedheti magának, minden muzulmán életében legalább egyszer kötelez . Ugyanakkor az iszlám kalendáriumban annak a hónapnak a neve, amelyben a zarándoklatot tartják. Hadísz: Mohamed próféta egy mondása, vagy egy róla, esetleg tanításáról fennmaradt korabeli forrásból származó mondás. Halal: a vallási törvény által el írt, megfelel , engedélyezett. Hanafi: a szunnita vallási gondolkodás egyik legf bb iskolája. Hanbali: az iszlám gondolkodás négy f iskolája közül a legszi-gorúbb. Haram: vallási szempontból tilos. Attól, ami haram, az ember-nek meg kell tartóztatnia magát. Ha valaki olyan cselekedetet hajt végre, ami haram, azért az iszlám bíróság el tt vagy a túlvilágon, esetleg mindkett n bűnh dnie kell. Hárem: a ház elzárt része, más néven a n k szobái. Ugyanakkor a családhoz tartozö asszonyokat is jelenti. Hezbollah: szó szerinti jelentése: Isten pártja. A Khomeini nevé-hez fűz d politikai, vallási csoportosulás. A libanoni síiták között a legbefolyásosabb. Hidzsáb: szó szerinti jelentése: függöny. Általában bármely, az iszlám el írásokat követ n i viselet. Hidzsrá: Mohamed és követ i menekülése Mekkából Medinába a keresztény id számítás szerinti 622-ik évben, július 16án. Ezzel a nappal veszi kezdetét a muzulmán id számítás. Huszeiníja: a tudományok és imádság síita központja. Imám: a közösségi ima vezet je. A síiták ugyanakkor ezt a címet adományozták a közösség els tizenkét vezet jének. Az irániak Khomeinit ruházták fel ezzel a címmel.

Kaffidzseh: kockás fejfed – fekete-fehér, vagy piros-fehér, az arab világban, de f ként a palesztinok közt a férfiak elterjedt viselete, ez utóbbiaknál nacionalista szimbólummá vált. Kalifa: szó szerinti jelentése: aki utána következik. Mohamed követ it, a korai muzulmán országok vezet it nevezték így. Kunja: az a szokás, hogy a férfit vagy asszonyt az els szülött fiúgyermeke után nevezik el. Azt az asszonyt, akit Umm Valídnak (Valíd anyja) hívnak, legid sebb, Valíd névre hallgató fia után nevezték el. Kurd: nem arab, többnyire muzulmán nép, amely Irak, Irán, Szíria, Törökország és a volt Szovjetunió hegyei közt él. Maalimah: Egyiptomban a népzenében és néptáncban jártas asszonyokat nevezik így, akik továbbadják tudásukat mások-nak. Madzslisz: gyülekezet vagy tanács. A madzslisz as-sura egy tanácsadó testület, az iszlám tanításban ez áll a legközelebb a parlament fogalmához. Magneh: csuklyaszerű fejviselet, leginkább az iráni n k körében elterjedt. Makruh: vallási szempontból ellenjavallott, ellenzett. Aki mak-ruh cselekedetet visz végbe, azt nem büntetik úgy, mintha haramot tett volna, de ha megtartóztatja magát, dicséretben részesül. Maliki: az iszlám tanítás egyik legfontosabb iskolája. Mecset: arabul maszdzsed. A muzulmánok imahelye. Lehet egy-szerű szoba, vagy akár lenyűgöz márványpalota. Medresze: iskola. Minaret: a mecset tornya, amelyb l a müezzin a hagyomány szerint imára szólítja az igazhív ket. Ma el szeretettel he-lyettesítik a hangosbeszél n továbbított, magnóra vett szö-veggel. Minbar: szószék a mecsetben. Mudzstahid: egyháztudós, aki jártas az iszlám törvénykezésben,

és tanácsot ad másoknak. Mullah: egyházf vagy vallási vezet . Mutavain: Szaúd-Arábia vallási rend rsége. Muvazzaf kormánytisztvisel . Müezzin: aki énekelve vagy kántálva imára szólít. Niqab: asszonyok által viselt fátyol, amely az egész arcot elfedi. Roosarie: a fejkend iráni neve. Sajla: a fejkend arab neve. Saría: iszlám törvény. Szó szerinti jelentéseŐ a vízlel helyhez ve-zet csapás. Sehada: az iszlám vallás els pillére. Szó szerintŐ hitvallásŐ „Ta-núsítom, hogy Allah az egyetlen Isten és Mohamed az pró-fétája." Síita: a hetedik században létrejött iszlám frakció: a közös hitet az osztotta meg, hogy ki legyen a kalifa, vagyis Mohamed utóda. A síat, vagyis Ali ibn Abi-Tálibnak, Mohamed unoka-testvérének és vejének követ i Alit tartották törvényes utódnak, mivel nézeteik szerint a vezet nek mindig Mohamed leszármazottjai közül kell kikerülnie. A síiták világszerte úgy kilencven milliónyian lehetnek, ami az összes muzulmán mintegy kilenc százaléka. k alkotják a túlnyomó többséget Iránban és a csekély kisebbséget Irakban, Dubaiban és Bahrainban. Másutt, mint például Libanonban és Szaúd-Arábiában, k a hagyományosan elnyomott kisebbség. Szalvar kameez: nadrág fölött viselt, lábszárközépig ér tunika. Szigheh: a síiták által elismert ideiglenes házasság. Szunna: Mohamed próféta hagyományai. Mindaz, amit maga véghezvitt vagy jóváhagyott, vagy amit a jelenlétében cse-lekedtek anélkül, hogy rosszallásának adott volna kifejezést. Szunnat: ajánlott, kívánatos, Mohamed hagyományai szerint való. Aki nem hajt végre szunnat cselekedeteket, azt nem büntetik, aki viszont igen, az jutalomban részesül. Szunnita: óhitű muzulmán. Szó szerinti jelentése: Mohamed

hagyományának követ je. Talaq: megtagadás általi válás. A férjnek elég, ha háromszor megismétli, hogy „Elválok t led" Uléma: egyháztudósok testülete, akik az iszlám törvényeit értelmezik a közösség számára. Umm: anya. Ummah: világszerte elterjedt iszlám közösség. Vadzsib: vallási szempontból kötelez cselekedet. A túlvilágon büntetés vár arra, aki nem tesz eleget a vadzsib cselekedetnek, így nem imádkozik naponta, vagy nem ad évente alamizsnát. Vahhábi: az 1740-es években, a mai Szaúd-Arábiában Mu-hammad ibn Abdul Vahháb prédikátor által létrehozott puritán, ultrakonzervatív mozgalom. A vahhábizmus alatt él n kt l még azokat a jogokat is megtagadják, amelyeket a Korán és a hadísz legóhitűbb olvasata is engedélyez. A szaúdi olajból származó gazdagság által támogatott vahhábi tanítás egyre er teljesebb befolyást gyakorol az iszlám világban. Zakát: kötelez jótékonysági adomány a szegényeknek. Az iszlám hit egyik alapkövetelménye, hogy minden muzulmán köteles évente a vagyona bizonyos százalékát adományokra fordítaniő többnyire a nettó jövedelemb l és nem az évi bevételb l számítják ki.