A keresztfához megyek…mert ott találok életet, erõt, bölcsességet, szeretetet,enyhületet.

A Szentírás évében kezdjük mi is a Kármel újságota Biblia igéjével!

„A keresztrõl szóló tanítás nekünk, akik üdvözülünk,Isten ereje … Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcses-sége balgaság? A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögökbölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztusthirdetjük ... Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.”

Nem a csodák útján, nem is a szép szavak útján, az elragadó gondolatokonkeresztül tud Isten legközelebb jutni hozzánk. Isten a szeretet útján közeledett azemberekhez, és ezért a szeretetért vállalta a szenvedést is. Kisgyerekként látjuk õtelõször. Aztán kiszolgáltatottan, gyengén a keresztfán. A szeretetnek ez a gyenge-sége mégis fölébe emelkedik mindennek, amit a világ adhat, minden hatalomnak ésminden bölcsességnek, okosságnak.

„Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istenneka „gyöngesége” erõsebb az embereknél … Gondoljatok csak meghívástokra, test-vérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem soka hatalmas, nem sok az elõkelõ. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemé-ben balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ elõttgyönge, hogy megszégyenítse az erõseket, s ami a világ elõtt alacsonyrendû és le-nézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azo-kat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten elõtt … Aki dicsek-szik, az Úrban dicsekedjék!” (1Kor 1. 18 – 31)

Éppen a gyengeségünkön, a balgaságunkon keresztül képes megszólítani, meg-nyerni minket. Mert amikor gyengék vagyunk, akkor vagyunk igazán erõsek, vall-hajuk mi is Szent Pál apostollal.

A keresztfához nem azért megyünk, hogy ott bámészkodjunk, hogy szemlélõilegyünk csupán annak, hogy mit tesz értünk Isten. Hanem azért, hogy szenvedésün-ket ne magunk viseljük, hanem abban egyesüljünk Jézus szenvedésével, a szeretetkiáradásának teljességével.

A nagyböjt legyen minden kedves olvasónknak a találkozás ideje. Találkozásaz önmagát ajándékozó Szeretettel.

Mihály testvér

BEKÖSZÖNTÕ

3Kármel 2008/1 „SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL”

szont tudta, hogy ennek így kell megtörténnie, mert ezzel tudja megszerezni min-den ember számára az üdvösséget.

Halálküzdelmében egyetlen vigasza Édesanyja, aki végigkíséri Szent Fiát, éskeresztje alatt kedves tanítványával enyhíti lelke magányosságát. Jézus Isten Fia,mégis emberként halt meg. Õ ezért az óráért jött, ezért is testesült meg, hogy szen-vedésével megnyissa a mennyország kapuját, amit az emberek bûnei bezártak.Azzal, hogy a kereszten, a gyalázat fáján haldoklik, látszólag kudarcot, vereségetszenvedett. Ez a halála válik azonban a legnagyobb gyõzelemmé, mert ez a halálsemmisíti meg örökre a halált. A szeretet, és csakis a szeretet képes a halált meg-semmisíteni, és az embert örök élettel megajándékozni. Az, hogy Jézus szeretetbõlhalt meg értünk az is mutatja, hogy még a keresztre feszítve is a szeretetet adja to-vább, mikor hóhérainak is felmentést kér Atyjától, mikor a bûnbánó latornak meg-ígéri a paradicsomot. Amikor halálával küldetése véget ér, gyõzelmét hirdetve a vi-lág számára felkiált: „Beteljesedett”!

Õ mondta tanítványainak: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint akiéletét adja barátaiért” (Jn. 15,13). Jézus meghalt értünk, hogy a tékozló fiú vissza-térhessen Atyjához, hogy szeretetben újra egyesülhessen Istenével. Ezért a szenve-dés, a kereszt, a halál egy hívõ keresztény számára egyúttal az öröm forrása is le-het, míg egy hitetlen számára csupán értelmetlen megsemmisülés. Ezért nem értmeg bennünket a világ, de vigasztaló, hogy Szent Pállal együtt mi is mondhatjuk:„Minden felöl szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságbanélünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk.Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást vi-seljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön”(2Kor. 4,8-10).

fr. Béla

„Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével”(Gal 6, 14)

SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL

Isten tulajdonsága az irgalmasság

A szentek Istennek valamelyik tulajdonságát szemlélve ismerik fel Isten szeretetét,és gyakran azt a titkot is, ami életüket meghatározza.

Sziénai Szent Katalin Isten irgalmasságát szemléli. A Dialógusban ezt a szóza-tot hallja Istentõl: „Válaszolván azt is mondtam, hogy irgalmasságot akarok gyako-rolni a világgal és megmutattam, hogy az irgalom tulajdonságom.” Isten irgalmasszeretetének szemlélése és az ebbõl fakadó öröm kifejezése végigvonul írásain.

2 A KERESZT FÁJDALMA ÉS ÖRÖME Kármel 2008/1

LELKISÉG

A KERESZTFÁHOZ MEGYEK

A KERESZT FÁJDALMA ÉS ÖRÖME

„A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek, nyugodalmat lelkemnek”!Az Emberfia halála szomorúsággal tölti el szívünket, pedig Jézus kínszenvedésea mi megváltásunk. Az évrõl-évre visszatérõ nagyböjti idõ, valamint a húsvét ünnepe,a csendes bûnbánatra és a megváltott ember örömére kell, hogy hangolja szívünket. Mertcsak a bûnbánat és az ebbõl fakadó tiszta öröm tudja befogadni azta mindent felülmúló szeretetet, amelyre Isten teremtett minket. A bûnbeesett ember nemtudja kikerülni a szenvedést, mert ez az út vezet a boldogságra. Jézus is azért választottaezt az utat, mert tudta, hogy ez az az út, amely a legbiztosabban vezet Isten országába.

Jézus életet és örömet hozott a számunkra! Azt az Örömhírt, hogy az Atyaszeret minket, és örök boldogságot akar nekünk adni. De Õ tudta, hogy ez az út ne-héz lesz, és szenvednie kell, mert így szólt tanítványaihoz útközben Jeruzsálem fe-lé: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a fõpapoknak és azírástudóknak. Halálra ítélik és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megosto-rozzák, és keresztre feszítsék, de harmadnap feltámad” (Mt. 20, 18-20). Isteni ha-talmával ugyan elkerülhette volna a halált, fõleg ezt a borzalmas kínhalált, de nemtette, mert az emberi élet legmélyére is le akart hatolni, hogy minden embert meg-mentsen. Így akarta megmutatni a tökéletes szeretetet, és minden ember helyettszenvedve kiengesztelni az emberiséget mennyei Atyjával. Mindezt önként vállalta,pedig hatalma volt élet és halál fölött. „Ezért szeret engem az Atya, mert odaadoméletemet, hogy újra visszavegyem azt. Senki sem veheti el tõlem, én magam adomoda, mert hatalmam van odaadni, és hatalmam van visszavenni azt” (Jn. 10-17).

Halálának elõestéjén magányossá lesz, mert még tanítványai sem voltak képe-sek vele együtt virrasztani. Emberi természete vigasztalásra várt, de nem kapta aztmeg tanítványaitól, mert még mindig nem tudták elhinni, hogy Jézust halálra ítél-hetik. Ezért Atyjához fordul: „Atyám, ha akarod, szabadíts meg ettõl a kehelytõl.De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied” (Lk. 22, 42). Ezért Atyja egy an-gyalt küld hozzá, hogy megerõsítse, Õ pedig még buzgóbban imádkozott ebbena külsõ és belsõ sötétségben. Ebben a halálfélelmében véres verejtékével is a mi üd-vösségünket szolgálja. Elfogatása után még magányosabbá válik, hiszen tanítvá-nyai szertefutnak, Péter pedig még meg is tagadja mesterét. Az egész per folyamándurvalelkû emberek veszik körül, akik mindenáron vért akarnak látni, és meg sepróbálják megérteni õt. Micsoda fájdalmat érezhetett lelkében, mikor Pilátus fel-ajánlja, hogy szabadon engedi, de saját népe inkább a bûnözõt választja. Jézus vi-

5Kármel 2008/1 „SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL”

Páros ének eme versszaka teológiai magyarázatot adIsten irgalmához, vagyis rámutat arra az eseményre,amiben Isten kinyilatkoztatta irgalmát minden emberszámára.

II. János Pál pápa az isteni irgalomról szóló encikli-kájában ezt írja errõl a hittitokról: „Így tehát a megvál-tás magában foglalja az irgalom teljességénekkinyilatkoztatását. A húsvéti misztérium ennek a kinyi-latkoztatásnak a kulcsa, s egyben valóra váltása azirgalomnak, mely igazzá tudja tenni az embert, és hely-re tudja állítani az igazságosságot, amint megköveteliezt az üdvözítõ rend, melyet Isten kezdettõl fogvamegkívánt az emberben és az ember által a világban.”1

Sziénai Szent Katalin szintén ezt a titkot szemlélve jut el arra a szilárd meggyõ-zõdésre, hogy Isten tulajdonsága az irgalmasság: „Ezért az ember iránti irgalmamés kimondhatatlan szeretetem miatt elküldtem az Igét, az én egyszülött Fiamat, akit– hogy világosabban megmutassam neked – hídként állítottam eléd; s ez a híd az énisteni természetemnek a ti emberi természetetekkel való egyesülése miatt az égbõla földig ér.” Istennek az Õ egyszülött Fiában kinyilatkoztatott szeretetének láttánSzent Katalin így kiált fel: „Ó mérhetetlen édességes szeretet, ki ne gyulladna fölekkora szerelemtõl? Mely szív ne emésztõdne el, látván, hogy te, szeretet mélysé-ge, bolondja lettél teremtményeidnek, mintha élni se tudnál nélkülünk; pedig te ami Istenünk vagy, akinek nincs szüksége ránk. Ami a javunkra van, attól a te nagy-ságod nem növekszik, hiszen változhatatlan vagy; ami rossz nekünk, neked nemokoz kárt, mert te vagy a legfõbb és örök jóság. Mi indított hát arra, hogy ekkorairgalmasságot cselekedjél? A szeretet. Nem tartoztál nekünk semmivel, és mi nemadhattunk neked semmit, mert bûnösök és rossz adósok vagyunk. Ha jól látom, óörök Igazság, én vagyok a lator és téged ölnek meg helyettem, mert az Igét, a te Fi-adat keresztre szegezve és megfeszítve látom: belõle építettél nekem hidat, amintkinyilvánítottad ezt a te nyomorult szolgádnak. Ettõl meghasad a szív, és nem tudmeghasadni; nem tud meghasadni a vágytól és az éhségtõl, amely utánad vágyakoz-va él benne.”3

A Szent Kereszten nyilvánul meg tehát legjobban Isten irgalmas szeretete, ittválik teljessé a megtestesülés és a megváltás titka. Lisieux-i Szent Teréz is ezeketa titkokat szemlélve tért meg, és vált képessé az Isten irgalmas szeretetében való ha-tártalan bizalomra. 1886 karácsonyán az érte „gyengévé és szenvedõvé lett” Jézusszeretete változtatta meg a szívét, nem sokkal késõbb pedig Jézus Keresztjénekszemlélése révén lángolt fel benne az Isten és minden lélek iránt érzett szeretet.

1 II. János Pál pápa Dives in Misericordia kezdetû enciklikája. 44. 2 Sziénai Szent Katalin Dialógus. Szent István Társulat, Budapest, 1983. 5.old.3 uo. 63. old.

4 „SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL” Kármel 2008/1

Avilai Szent Teréz, a halála elõtt egy évvel írt egyik levelében Önéletrajzát„az Isten irgalmasságai” címû könyvnek nevezi.

Lisieux-i Szent Teréz lelkiségében is a legalapvetõbb az Isten irgalmába vetetthit. Önéletrajzának elsõ bekezdésében röviden összefoglalja, hogy mirõl fog írni:„… egyébként is csak azt kezdem meg, amit majd folytatnom kell egy örökkévaló-ságon át, – énekemet az Úr irgalmáról”. Önéletrajzának végén pedig ugyancsakaz Isten irgalmába vetett határtalan bizalmáról tesz tanúságot: „Igen, érzem, hogymég akkor is, ha minden bûn, amit egyáltalán elkövetni lehet, az én lelkemet ter-helné, mennék bûnbánattól megtört szívvel, hogy Jézus karjaiba vessem magam,mert tudom, hogy szereti a tékozló fiút, aki visszatér hozzá.”

Üdvösségünk forrása

Az elõbb említett szentek az Isten irgalmáról alkotott szilárd meggyõzõdésük-rõl tettek tanúságot. Ezekbõl a rövid idézetekbõl azonban nem derül ki az, hogy mi-ként jutottak el ehhez a szilárd bizalomhoz.

Keresztes Szent János a Szellemi Páros ének címû versében gazdag szimbólu-mokkal fejezi ki a lélek Isten iránti vágyódását és a Vele való egyesülését. A ver-sekhez fûzött magyarázatban ki is fejti a szimbólumok értelmét. A 22. versszakbanlép be a lélek a legtökéletesebb állapotba, a lelki házasságba. Az ezt követõ vers-szakban a lélek Isten tettét magasztalja, amivel õt ebbe a boldog állapotba juttatta.

„A keresztfának árnyánJegyezted el nekem magad,Ott nyújtottam neked kezetS ott gyógyítottalak meg,Ahol anyádat a gyalázat érte.”

A versszakot a szent így magyarázza: „Ebben a versszakban a Jegyes megma-gyarázza a léleknek, hogy milyen csodálatosan tervezte meg és hajtotta végre meg-váltását, és miként jegyezte el õt magának ugyanazon az úton-módon, amely az em-beri nem megtévesztésére és romlására vezetett. Azt mondja tehát, hogy amiként azemberi nemet Ádám a paradicsom tiltott fája alatt eltérítette Istentõl és tönkretette,hasonlóképpen a Szent Kereszt fája által Õ azt megváltotta és helyreállította.Kínszenvedésében és halálában kegyelmének és irgalmának támogató jobbját nyúj-totta ott neki, és megszüntette a szakítást, amely az eredeti bûn óta fennállott az em-ber és Isten között. (…) Az almafa ugyanis itt a Szent Keresztet jelenti, amelyenIsten Fia megváltotta, s következõleg eljegyezte magának az emberi természetet ésvele együtt természetesen minden egyes lelket. A Keresztfán adta meg ugyanisminden egyes léleknek a kegyelmet és az üdvösség zálogát …”

Keresztes Szent János is ugyanarról az irgalmas Istenrõl beszél, mint az elõbbemlített Kis Szent Teréz, Avilai Szent Teréz és Sziénai Szent Katalin. A Szellemi

7Kármel 2008/1 „SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL”

Hogy megmaradjon ebben a szeretetben, mint ember a többi bûnös ember között azemberré lett Istent, vagyis Krisztust követi, aki a bûn minden következményét ma-gára vette és elszenvedte szeretettel, az Atyának való teljes odaadással. A szentekis így veszik fel a keresztjüket és szeretnek ott is, ahol csak bántást kapnak.

Avilai Szent Terézia így vall errõl az állapotról: „Tekintsetek a feszületre, smindez könnyûvé válik. Õ Szent Felsége oly rettenetes gyötrelmek között, cseleke-detekkel mutatta ki szeretetét irányunkban: ti pedig puszta szavakkal akarnátok Õtkielégíteni? Tudjátok, hogy kiket tekinthettek lelki embereknek? Azokat, akik Istenrabszolgájává válnak; akik meg vannak jelölve az Õ vasával, vagyis a kereszttel –mivel már neki adták a szabadságukat-, és soha nem tekintik sérelemnek, de nem iskis kegynek, ha rabszolga gyanánt adhatják el õket a világnak, ahogy Õ volt rab-szolga.”5

Szent Terézia egyik kortársa Avilai Szent János (1499-1569) így ír a keresztmisztériumáról: „Ne nézd egyedül a saját erõidet, ami téged el fog csüggeszteni,hanem nézd ezt a gyógyítót, és erõt fogsz nyerni. Ha átkelsz a folyón és a vizet néz-ve fejed megszédül, emeld magasra a szemed, és szemléld a Megfeszített érdeme-it, így erõt nyerve biztosan fogsz átkelni. Ha a bizalmatlanság rossz szelleme gyö-tör, szól Dávid hárfája, ami Krisztus a kereszttel (vö. 1 Sám 16, 23).”6

Ugyanezt a nézetet osztja Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet egyiklevelében: „Elmondom, hogy mit teszek, amikor egy kicsit fáradtnak érzem magam.Nézem a feszületet és látom, miként áldozta fel magát értem. Úgy tûnik nekem, hogya legkevesebb, amit tehetek Érte, az az, hogy elhasználom, elégetem az életem azért,hogy viszonozzak valamit Neki abból a nagy mértékûáldozatból, amivel Õ nekem adta magát.”7

Egy másik helyen pedig így ír: „Elmélkedek aPassióról. Amikor gondolkodom az Úr fájdalmairól,amit értünk szenvedett lelkében és testében, szüksé-gét érzem, hogy ugyanazon a módon válaszoljak.Mindazt el akarom szenvedni, amit õ elszenvedett.Nem azt akarom mondani, hogy a szenvedést szere-tem a szenvedésért. Azt szeretem benne, hogy hason-lóvá tesz az én Jegyesemhez és Szerelmemhez. Nézd,ez a gondolat egy olyan édes békét, egy olyan mélyörömöt önt a lélekbe, ami a boldogság megtaláláshozvezet a fájdalomban.”8

Lisieux-i Szent Teréz megtérése után nemcsakimádsággal akarja Jézus keresztrõl lefolyó vérét a bûnö-

5 Avila Szent Teréz: Belsõ Várkastély, 7. lakás, 4, 8.6 San Juan de Avila: Tratado del amor de Dios 13.7 1903. február 15. 8 1906. október

6 „SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL” Kármel 2008/1

Az Isten szeretetétõl megsebzett lélek követi a megfeszített Krisztust.

A szentek a megfeszített Krisztusban fe-dezték fel Isten szeretetét: „Senki sem szeretjobban, mint az, aki életét adja barátaiért.”(Jn 15, 13). De nemcsak felfedezték ezta szeretet, és utána megnyugodtak, hogy nemkell többé Istentõl félniük – mert szereti õketbûneik ellenére, és megváltotta a bûneiket –,hanem meg is sebezte õket ez az isteniszeretet. Ez a megsebzés azt jelenti, hogy szí-vük egy olyan ajándékot kapott, amit mégsohasem. Érezték, hogy ez az ajándék sokkalmélyebbre hatol a szívükbe, és sokkal boldo-gabbá teszi õket, mint minden más, amitezelõtt kaptak. Mindenek fölött azonbanmegértik, hogy van valaki, aki mindenkimásnál jobban szereti õket, akit sohasemveszthetnek már el, csak akkor, ha õk maguk akarják felbontani ezt a kapcsolatot.

Ez a szeretet általi megsebzés természetesen megjelenik többször misztikus ke-gyelmekben, mint például Szent Terézia szívsebzésében, mint egy tapasztalat az is-teni szeretet érintésérõl a lélek mélyen. Sokkal fontosabb azonban az, amit mindenember megkaphat. Ez az ajándék a hiten keresztül, mint egy Isten által kinyilatkoz-tatott igazság biztos ténye jelenik meg, és az embernek egy szilárd és megingatha-tatlan meggyõzõdést ad arról, hogy Isten szereti õt.

Ez után a megsebzés után már nem akarnak mást tenni, mint megõrizni ezt azajándékot, Isten szeretetét. Minden törekvésük ezután arra irányul, hogy megma-radjanak ebben a szeretetben. Jézus maga kéri ezt: „Maradjatok meg szeretetem-ben.” (Jn 15, 9). Õk azonban már nem követendõ parancsként harcolnak ezért az ál-lapotért, hanem azért, hogy ne veszítsék el boldogságuk forrását.

II. János Pál pápa a keresztények mindennapi életérõl írva mutat rá a keresztfontosságára. „A keresztény ember erkölcsi életének lelki kultusz (Róm 12,1; vö.Fil 3,3) értéke van, mert Isten dicsõségének és szentségének abból a kimeríthetet-len forrásából táplálkozik, ami a szentségek, fõként az Eucharisztia. A keresztényember ugyanis részesedvén a kereszt áldozatában, közösségbe kerül Krisztus aján-dékozó szeretetével, alkalmassá és elkötelezetté válik arra, hogy ugyanezt a szere-tetet élje az élet minden helyzetében és cselekedetében.”4

A megtért lélek, miután felismerte Isten szeretetét, már nem a saját erejére tá-maszkodik, hanem Istennek a keresztre feszített Krisztusban megjelenõ szeretetére.

4 II. János Pál pápa Dives in Misericordia kezdetû enciklikája. 44.

9Kármel 2008/1 „MIATTA”

„MIATTA”

Jézus az egyetlen valóság, Õbenne élünk, mozgunk és vagyunk, bármi más csakhiábavalóság és szemét. S mert Jézus az egyetlen valóság, Benne valóban megtalá-lunk mindent, amit keresünk, sõt … jóval többet! Legfõképp boldogságunkat– igen, már most!

Mert tanításában Urunk nem azt mondja, majd egyszer boldogok leszünk, ha-nem hogy már azok vagyunk!

Amikor Jézus felment a hegyre és tanítani kezdte nekünk a boldogság útját– saját életútját tárta elénk – egy ránk szabott utat, ami nem túlságosan nehéz, ésnem elérhetetlen számunkra, kitaposott ösvény, amin Isteni Mesterünk gyõztesenvégighaladt, nyomában pedig megannyi szent. Más út nincs! S mert a golgotai útelõkészítõje a feltámadásnak (vagyis minden igazi örömnek) – egyedül Isten Fiátkövetve találhatjuk meg szívünk megnyugvását, beteljesedett boldogságát.

– Uram, hogyan kövessünk?

Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgykövessen.

Ne félj, csak kövess engem, mert Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – KrisztusUrunk mondja, és „ha megmaradsz az Én utamon, megismered az igazságot és az igaz-ság szabaddá tesz és eljutsz a boldog életre.” (Krisztus követése III.56.)

Meg kell magunkat tagadnunk – vagyis azt választanunk, ami vágyainkkal, ön-szeretetünkkel és természetes hajlamainkkal ellenkezik. Emellett elfogadjunk, hogyszegények legyünk, ismeretlenek maradjunk, és érdem nélkül teljesítsük MennyeiAtyánk akaratát. Engedelmesen. Napról napra.

A véres keresztre nézek, és õszintén kérdezem: ez lenne a gyenge ember útja? Elbírja a test egy egész életen keresztül a súlyt? A Megfeszített Krisztus élete nem balgaság?Útja talán nem botrány?… nem értelmetlenség?!

Jézusra nézek. Megy a hegyre megtanítani az örök boldogságot.Szegényen, ismeretlenül meghal a kereszten miattam. Beteljesedett az életút.

– Uram, hogyan kövessünk?

A nyolc boldogság lényegét a kilencedik elrejti magában: „… ha miattam” –mondja Jézus. És minden de minden, ami „Miatta” van – ez Úton – értelmet nyer.

Szeretni – Jézus miatt. Kitartani – Jézus miatt. Élni – Jézus miatt.

Igen, Jézus miatt boldog az ember.Jozefa Gabriella OCDA

8 „SZENTEK TANÚSÁGTÉTELE KRISZTUS KERESZTJÉRÕL” Kármel 2008/1

sökhöz vinni, és ezekkel a lelkekkel üdíteni Jézus szomját,hanem minden cselekedetével, apró kis áldozatokkal élJegyesének, Jézusnak vágyaiért, vagyis a lelkek megmen-téséért.” „Jézus megértette velem, hogy a kereszt által akarlelkeket adni nekem.”9

Teréz virághintésnek nevezi a szeretet apró cselekede-teit, melyeknek mély teológiai jelentése van. Nyári esté-ken gyakran játszotta a novíciákkal együtt azt a játékot,hogy a kolostor közepén álló kereszt felé virágszirmokatdobáltak azzal a céllal, hogy megérintsék velük a Kereszt-

re Feszítettet. Ennek a képnek a mondanivalója Teréz írásában azt jelenti, hogya semmiségek – ha Krisztussal egyesülten végezzük azokat –, végtelen értéket hor-doznak magukban az Egész Egyház számára.

Édesapja betegsége alatt szemléli a Szent Arc misztériumát, vagyis a szenvedõKrisztus arcát, amiben kinyilvánul Isten szeretete. Késõbb azonosul evvel a titokkal,és a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nõvér név mellé odailleszti a Szent Arcot is.

Élete végsõ szakasza teljesen összefonódik a szenvedõ Jézus misztériumá val.A fájdalmas betegség mellett sokkal nagyobb szenvedést jelent neki az a lelki elha-gyatottság, amit a hitellenes kísértések okoznak. A szeretet azonban nem marad tét-len benne, és ebben az állapotban Isten elõtt – az Õ irgalmát kérve rájuk –, sorskö-zösséget vállal a hitetlenekkel. Ahogy Jézus elszenvedte a világ összes bûnéneka következményét, és ezek között a legfájdalmasabbat, az Atyától való távollét,az elhagyatottság tapasztalatát, hogy így szeretettel átölelje az Istentõl legtávolab-ban lévõ lelkeket is, úgy Teréz is vállalja ezt a fájdalmas keresztet, együtt szenved-ve Jézussal a bûnösökért.

„Kiegészítem testemben azt, ami hiányzikKrisztus szenvedéseibõl, testének, az egyháznak javára”

(Kol 1, 24)

A fenti idézetekbõl láthattuk, hogy a szentek, miután felismerték Isten irántukvaló szeretetét a megfeszített Krisztusban, ugyanezt a szeretetet akarják megvalósí-tani életük minden pillanatában. Mindenkit szeretni akarnak, ellenségeiket is, ésminden testi és lelki fájdalmat békével és szeretettel élnek át. Bennük valóbanKrisztus jelenik meg, azzal, hogy teljesen befogadják az Õ megváltó mûvét. A meg-váltás rajtuk keresztül árad tovább a világba. Az õ életükben kinyilvánul az, hogyIsten valóban irgalmas, nem távolról szemléli az emberiség életét, hanem együttérez, együtt szenved mindenkivel, és még a bûn, a halál sem jelent akadályt Neki,hogy velük legyen.

fr. Imre9 II. János Pál pápa Dives in Misericordia kezdetû enciklikája. 44.

11Kármel 2008/1 A TE LELKEDET IS TÕR JÁRJA ÁT

11 Akhatisztosz himnusz – Dicsérõének Isten Szentséges Szülõjéhez a görög liturgiából(Akhatisztosz jelentése: olyan dicsérõének, amelynek éneklése alatt nem szabad ülni)

• Visszatérnek Názáretbe, Jézus növekszik korban, kedvességben, bölcsességben.Elindulnak Jeruzsálembe, ahol a 12 éves kiskamasz Jézus a templombanmaradt szülei tudta nélkül. A Szent Szülõk keresik, és megtalálják. Ekkor hang-zik el az elsõ meghökkentõ kemény kérdés: „Nem tudtátok, hogy Atyám dolga-iban kell fáradoznom?” Visszaválaszoltak a Szent Szülõk? Nem, csendbenmaradtak.

• Az evangéliumok megemlítenek egy esküvõt Kánában, ahová meghívtákJézust és édesanyját. Itt teszi a Fiú elsõ csodáját. Elfogyott a bor, a Szent Szûzészreveszi ezt, tapintatosan szól Fiának, erre Õ egy kemény kérdéssel válaszol:„Mit akarsz tõlem asszony?” (Jn, 2,4) Az Anya állva marad, és csendbenmondja a szolgáknak: „Tegyétek, amit mond.”

• Jézus megkezdte nyilvános mûködését. Édesanyja szeretne vele néhány szótváltani. Szólnak Jézusnak, hogy édesanyja látni szeretné Õt. Jézus jön, ésmegint elhangzik egy nem várt kemény kérdés. „Kik az én anyám, és testvéreim?”Egy anyának úgy elsõ hallásra ez hogyan eshetett … Azonban nézzük meg azAnya magatartását. Nem tör magának utat a tömegben, nem formál jogot arra,hogy mindenáron beszélgessen Fiával. Csendben állva marad, és lehetséges,hogy beszélgetés nélkül távoznia kellett.

• Elérkeztünk a keresztig. Itt történt meg a Fiától való teljes elszakadás. Máriaállva marad és hallgat. Jézus édesanyjának ez a magatartása a szenvedés ke-resztény módon való megélésének a mintapéldája.

Láthatjuk, soha nem tett Mária kísérletet arra, hogy Jézust döntése megvál-toztatására kényszerítse. Itt mutatkozik meg teljes engedelmessége. Hallgatott.Válasza mindenre a csend. A Szent Szûz a kiüresedés útján felfedezte a legna-gyobb örömet. Annak az örömét, hogy nem cselekszi saját akaratát. Istennek ad-hatja azt, ami neki a legdrágább. Megismerte azt az Istent, aki a kicsinyeket fel-magasztalja.

Ezt az örömet tapasztalták meg a szentek is a szenvedésben.

Örvendezz, Beavatottja a kimondhatatlan tervnek,Örvendezz, bizalma a csendet keresõknek,Örvendezz, ki által a bölcsek balgává lesznek,Örvendezz, érintetlen Menyasszony!11

Szent Arcról nevezett Magdolna OCDS (Bp.)

10 A TE LELKEDET IS TÕR JÁRJA ÁT Kármel 2008/1

A TE LELKEDET IS TÕR JÁRJA ÁT

A szenvedés az emberi élet legkemé-nyebb megpróbáltatása, melyben min-den ember megtapasztalja tehetetlensé-gét, saját korlátait. Minden szenvedésmegsejteti az elszakadást a földi élettõl.A szenvedés az embert éretté teszi arra,hogy rábízza az Úrra életét. Jézus is ta-nítja, hogy ha valaki követni akarja Õt,vegye fel keresztjét.

Mit jelent ez? Azt, hogy ha követniakarjuk Jézus Krisztust, mondjunk le ön-magunkról, és adjuk át magunkat Isten-nek egészen. Ha nemet mondunk ma-gunknak, igent mondunk Krisztusnak.Mi történik azután, ha egy lélek igentmondott Krisztusnak? A kezdeti, sokszorkézzelfogható kegyelmek idõszaka utána tisztulás ideje következik.

Nézzük meg, a Szent Szûz hogyan él-te meg ezt az idõszakot. „A hit általMária tökéletesen egyesül Krisztussala kiüresedésben.”(II. János Pál)10 Ez a kiüresedés már Názáretben elkezdõdött,és a kereszt alatt teljesedett be. Mária is fejlõdött a hitben, hozzánk hasonlóan. Járjukvégig gondolatban a Szûzanya hitbeli útját.

• Gábriel angyal köszöntése után nem hisz neki a környezete, sõt megkövezés várrá. Még Szent József sem hisz neki, de mivel igaz ember, titokban akarja elbo-csátani. Mária állva marad, csendben, nem roskad össze, pedig emberileg ma-gára maradt.

• Útra kel a Szûzanya Szent Józseffel együtt, mert népszámlálás lesz, de közbenelérkezik a szülés ideje. Nem kapnak helyet a fogadókban. A Szent Szülõk vá-lasza itt is a csend.

• A Gyermek születése után Szent Józseffel együtt el kell hagynia hazájátHeródes miatt. Egyiptomban lelnek menedékre. Itt még nem látszik, hogy eza Gyermek miben más, mint a többi …

10 Redemptoris Mater 382.old

13Kármel 2008/1 DIÓSZEDÉS KÖZBEN

Ezután már valóban nem vehetek fel egy szem diót sem szeretet nélkül a földrõl.Megértettem, hogy Istent szemlélve már semmi sem korlátozhatja szívemet aszeretetben, hiszen a szív vágyik szeretni, mert Isten szeretete dolgozik benne. Csaka korlátolt ész az, mely lehetetlennek találja a számára Felfoghatatlant. Az észcsõdöt mond, mert nem a helyzetek, történések, cselekedetek mélyén rejlik azigazság, hanem Istenben. Õ felhozza napját jókra és gonoszokra egyaránt. Szintekiált, döfköd minden érzékszervünkön, értelmünkön keresztül csodáival. Új ésújabb lehetõséget ad, hogy végre megnyíljunk Rá. Felfigyeljünk jóságára, mely tel-jesen ellenkezik a józan ésszel.

Isten fényében látva ezt a nagy jót, fájdalmasan tör rám, hogy milliók nem’vevõk’ erre a Szeretetre, mert valami elhomályosítja szívüket. Valami tévedés,lefelé vagy legalábbis nagyon erõsen vízszintesen rángatja õket. „Mindenki érzia rosszat önmagában, irtózik tõle és szeretné messzire vetni. Számunkra a rossza szenvedésben és a bûnben jelenik meg. Akik így vannak, azoknak mit semhasznál, ha szép dolgok veszik körül õket.” (Simone Weil) Nincs lehetõségükgyönyörködni a Szépben testi és lelki nyomorukban. Talán egy nagyon aprókönnycsepp utat keres magának a szívükhöz. Teréz szerint egy õszinte, anyai szív,mely kéri Isten irgalmát, meghallgatásra talál. Legyünk Terézzel a lelkek anyja!Krisztus utáni vágyunk könnycseppjei, a szeretõ anyai lélek túlcsordulása segít.Terézzel és a hitetlenekkel, bûnösökkel egy asztalnál ülve esszük a szenvedéskeserû kenyerét. Megértjük, hogy Isten fiainak hívnak minket és azok is vagyunk.Mint az egy Atya gyermekei, valóban testvérek vagyunk. Ez az állapot jobbankötelez, mint a test és a vér köteléke. Kivéve az igaz Test és Vér – Krisztusé. „Kitudná elmondani, hogy milyen az Isten szeretetének a köteléke? Ki tudná leírni szép-ségének nagyszerûségét?” (Szent I. Kelemen pápa) Isten az Eucharisztiában odaadottmindent. Hogy ne kelljen a tápláléktól (kenyér és bor) és az alapvetõ köteléktõl (testés vér) messzebb mennünk. Ebbõl tudom meg a Lélek által, hogy testvérem mindenember. Sõt minden teremtmény: növény, állat, világmindenség. Az ég szépsége,a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. (Sir. 43,12) Már Szent Ferenctanította ezt, mégis, mint a viharos tenger hulláma takar be, zúdul rám ez a gondolat.

Bár Isten a szívemet fokozatosan tágítja, és így egyre több mindenkit (több min-dent) tudok befogadni, de érzem, mennyire képtelen vagyok az igazi szeretetre.„Megértettem, hogy a tökéletes szeretet a mások hibájának elviselésében áll, abban,hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebberényen, melyet szemünk láttára gyakorolnak.” (Kis Szent Teréz)

Mint gyermek az atyjára, szemeimet Õrá függesztem, Aki testévé és vérévé akartenni, hogy felnõve a gyermekségbõl végül Isten legyen minden mindenben.

Teréznek ez az Isten- és emberismerete segít, hogy elfogadjam Isten irgalmát,mellyel hozzám hajol. Segít, hogy bátran szedegessem tovább a diót, minden egyesszemet szeretetbõl.

Ibolya

12 DIÓSZEDÉS KÖZBEN Kármel 2008/1

DIÓSZEDÉS KÖZBENGondolatok a széprõl, szeretetrõl, szenvedésrõl

Kis Szent Teréz és Simone Weil nyomán

Megértettem, hogy Isten azért adja a Szépséget nekünk, embereknek, merttudja: ez az, ami az értelmünkön keresztül a szívünkhöz hatol. Érzékszerveinket,melyeket Õ teremtetett belénk, szinte teljesen elhalmozza. Ó, milyen édes ízek!Jó illatok! Simogató, selymes anyagok! Gyönyörûséges hangok árasztanak el ben-nünket Isten teremtett világából. Különösen pedig szemünket gyönyörködtetia színek, a formák, fények, méretek, változatos létezõk látványával. Simone Weilígy fogalmaz: „A szép valami olyan, amire figyelni lehet, amin elmélkednünk lehet.Gyümölcs, melyért nem nyújtjuk ki kezünket, csak nézzük. A figyelem és avárakozás magatartása illik a széphez.”

Mindennek a tetõfokán Isten elénk adja a másik embert, hogy mintegy a Velevaló hasonlatosságban kapjuk a vágyat, hogy Õt magát, Teremtõnket,Gondviselõnket, Vigasztalónkat, Éltetõnket, Megváltónkat, Üdvözítõnket,Társunkat, Életünket, Gyönyörûségünket végre befogadjuk.

Gondolkodtam, milyen kifejezést használhatnék a vágy lényegére. Lemondtama megláthatás, a mennyország használatáról, marad a befogadás. Isten szépsége az,melyet be akarunk fogadni. Olyan erõs vágyat ébreszt bennünk Szépségével, hogyönmagunkat is megszeretjük, és boldogok akarunk lenni. Boldogságunk a szerelemlehet egyedül. Ha ezt a szerelmet felismertük magunkban, akkor idõvel megtaláljukelindítóját is. Ez lehet egy másik ember, hisz Isten képére van teremtve. De lehet,hogy eljutunk a végsõ felismerésig, egyedül Isten lehet ez a Boldogság. „Lásd megmagadban azt, hogy miért szereted embertársadat. Ott meglátod Istent, amennyireez számodra lehetséges.” (Szent Ágoston) Teréz így ír errõl: „Jézus, Jézus, ha ilyenfenséges a Te szereteted utáni vágy is, milyen lehet birtokba venni és élvezni aSzeretetet? (…) Add élveznem számûzetésem alatt a Szeretet gyönyörûségeit (…)add kóstolgatnom az én vértanúságom édes keserûségét” mert „minden szépbenfogyhatatlan ellentét, csökkenthetetlen keserûség, be nem tölthetõ hiány van.”(Simone Weil) De a vágy megszüli a reményt, Isten látására, befogadására és kezdia szív megérteni a szeretet mibenlétét. Az oly gazdagon árasztott végtelen Szépséga szeretet erejét, lángolását, lehajlását teszi nyilvánvalóvá elõttünk. Nem személy-válogató, hanem bõségesen árad minden teremtményre. Különösen az emberre, akiérzékein kívül értelmével is gyönyörködhet a tudományok végtelen lehetõségeiben,a nyelvek, számok, elemi részek, fizikai jelenségek, csillagrendszerek, biológiai,pszichológiai rejtelmek – mindezek változandóságán, stb. És az alkotó ember!Aki uralma alá veheti ezt a világot. Istennel beszélgetve az emberi lélek felismer-heti a Szeretet mértéknélküliségét, és ebben része lehet.

15Kármel 2008/1 MOST VAN AZ ALKALMAS IDÕ ...

Az Úrral nem csak annak kell kiengesztelõdnie, aki halálos bûnben van.A nagylelkûség hiánya, a kegyelem iránti hûtlenség akadályozza azt Istennel valóbensõséges barátságot. Kihûti a kapcsolatokat. Mindez szeretetének elutasítása,mely bûnbánatot, megtérést és kiengesztelõdést kíván. Jézus maga jelöli mega megtérés eszközeit: (Mt. 6,1-2; 16-18): alamizsna, ima, böjt. A legfontosabba bensõ készség a fenti eszközöket ez teszi hatékonnyá.

Alamizsna – „kiengeszteli a bûnöket” (Sir 3,30). Csak akkor, ha Istennek aka-runk tetszeni és a szükségben lévõn akarunk segíteni, nem pedig saját dicsõségün-ket keressük.

Ima – Istennel egyesíti az embert, de csak akkor, ha szíve mélyébõl száll fel.Ha célja nem a hivalkodás.

Böjt – Istennek kedves áldozat, törleszti a bûn okozta adósságot, de enneka testi vezeklésnek együtt kell járnia az önszeretet még fontosabb böjtjével. (Mt 6,4;6,18) Az Atya megbocsátja a bûnöket, és mindig bõségesebb kegyelmeket ad.

Igyekezzünk megtenni a magunkét, hiszen tudjuk, ha egyszer megbántuk bûne-inket, Õ Szent Felsége kész elfeledni összes hibáinkat és gonoszságainkat.

Most van itt az ideje, hogy elfogadjuk azt, amit nekünk ez az irgalmas Urunk ésIstenünk ad.

Barátságunkat kéri, és ki tagadhatná meg a magáét tõle, hisz Õ kiontotta vérétés odaadta életét értünk. (Avilai Szent Teréz, Fohászok 14,3)

Kis erõfeszítések, böjtjeink, önmegtagadásaink gyümölcsözõek önmagunk ésmások javára. Nekünk önfegyelmet és odafigyelést jelent. Miért tesszük? Kiért?

Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezettIda Mária Beáta OCDA

MOST VAN AZ ALKALMAS IDÕ …

Megérkezett a Nagyböjt számunkra olyan nagyon fontos idõszaka, amikor azEgyházban elkezdõdik az elõkészület Húsvét Szent Ünnepére, amely fõleg böjttel,alamizsnával és imával telik. Nem ok nélkül jegyzi meg az evangélium: „János ta-nítványai és a farizeusok éppen böjtöltek”. Ez a mondat mutatja, hogy az izraelitákmekkora súlyt fektettek a böjtre. Az Engesztelés Napján, vagyis a Jom Kippurünnepén kívül, amelyet Mózes Törvénye írt elõ (Lev 16), a farizeusok még számosböjtöt tartottak a népüket ért valamilyen szomorú esemény emlékére. Ezeken kívülrendszeresen böjtöltek kétszer hetente; hétfõn és csütörtökön. Errõl szól a vámos-ról és a farizeusról szóló példabeszéd is. A farizeus így imádkozott lelkében:„kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenbõl” (Lk 18, 12)

14 NAGYBÖJT Kármel 2008/1

NAGYBÖJT

Az élet állandó döntés elé állítja az embert. Dönteni kell jó és rossz között: élet-halál, áldás-átok között. Lehet választani: Jézus követését vagy valami más irányt.Nem könnyûek a döntések, de állandóan döntenünk kell. Ma milyen döntési hely-zetek elõtt állok? Milyen érzések, ösztönös irányulások vannak bennem döntésem-mel kapcsolatban? Jézusnak mi a véleménye szándékaimról és döntéseimrõl? MertÕ az elsõdlegesen fontos nekem, Õt akarom követni. Böjtölésem, önmegtagadásomNeki ajánlom.

Hamvazószerdán a szentírás szavai: „Por vagy és visszatérsz a porba” (Ter. 3, 19)– amelyek tulajdonképpen Isten szavai Ádámhoz a bûn elkövetése után – 3 alapvetõigazságra emlékeztetik a keresztényeket: • az ember semmi voltára

• bûnös állapotára• és a halál valóságára

A por – a hívõk fejére szórt hamu – emlékeztet semmi voltunkra. „Uram színedelõtt az életem semmihez hasonlít” (Zsolt. 39,6). Mennyire meg kell törnie az em-beri kevélységnek ez elõtt az igazság elõtt: nem csak hogy önmagunk semmik va-gyunk, hanem bûnösök is. Az Istentõl kapott ajándékokat rosszul használjuk fel. Is-ten megbántására használjuk. Ezért hajtsuk meg fejünket az alázat jeleként, fogad-juk a fejünkre szórt hamut bûneink bocsánatát kérve; emlékezve, hogy bûneink kö-vetkezményeként egy napon vissza kell térnünk a porba.

A bûn és halál: az Úr elleni lázadás keserû és elválaszthatatlan gyümölcsei. „A haláltnem Isten alkotta (Bölcs 1,13), a bûn által lépett a világba és annak szomorú zsoldja(Róm 6,23).”

Az ember, akit Isten az életre, az örömre és a szentségekre teremtett (GS 18),az örök élet csíráját hordja magában. Ezért a bûn és a halál valósága elõtt szenved-nie kell, ezek azzal fenyegetik, hogy nem jut célba, hogy nem valósíthatja meg ön-magát. Az Egyház, amikor azt kéri, elmélkedjünk ezekrõl az igazságokról, fájdal-mas valóságokról, meg akarja nyitni a szíveket a bûnbánat és a remény felé.

A nagyböjt a húsvéti misztérium megünneplésére készíti fel a keresztényeket.Pontosan e misztérium által szabadítja meg Krisztus az embert a bûntõl és az örökhaláltól.

A testi halál az igazi életbe, az Istennel megélt boldogító és örök közösségbe va-ló átmenetté lesz. A meghalt és feltámadt Krisztus legyõzte a bûnt és a halált,az ember pedig olyan mértékben vesz részt ebben a gyõzelemben, amilyen mérték-ben részesedik az Úr haláltusájában és feltámadásában.

A nagyböjt a lelki megújulás idõszaka. Most a hívõn áll, hogy ezt az idõszakotsaját üdvtörténete döntõ pillanatává tegye. Krisztus nevében kérünk, „figyelmezünkbenneteket” használjátok fel Isten kegyelmét! (2Kor 5,20).

17Kármel 2008/1 MOST VAN AZ ALKALMAS IDÕ ...

össze! Íme törd meg az éhezõknek kenyeredet, és a buj-dosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz,takard be, és testvéred elõtt ne zárkózz be!” (Iz 58, 5-7).A böjt tehát Jézus tanítása szerint a Bibliában nem ön-magáért való, hanem vallási jelentõsége van.

Napjainkban a böjt egyre gyakrabban veszti el vallá-si jelentõségét. Helyébe politikai, társadalmi célú böjtöklépnek, mint például az éhségsztrájk. Vannak úgyneve-zett higiéniai célú éhezések, vagy ideológiaiak, mint pél-

dául a vegetarianizmus. Vannak esztétikai célú böjtök, mint a fogyókúrák, amelykóros változatukban anorexiához vezethetnek. Van másmilyen böjt is, melyet a kö-rülmények határoznak meg: ilyen az alapvetõ létfeltételektõl megfosztott milliónyiéhezõ sorsa, akik éhen halnak. Az eddig felsorolt böjtöknek semmi köze nincs avalláshoz, vagy az aszkézishez. Az igazi vallásosságból fakadó böjt célja minde-nekelõtt az Isten iránti hódolat és hála kifejezése, bûnösségünk elismerése és tes-tünk méltatlan, és nehezen kordában tartható vágyainak legyõzése. Ez a három ösz-szetevõ: Isten dicsõsége, méltatlanságunk elismerése és szükségtelen és méltatlantesti vágyaink legyõzése elvezetnek minket a lélek szabadságára. Az egyik nagy-böjti prefáció nagyon optimistán és érdekfeszítõen dicséri a böjtöt: „Istenünk, örökdicsõség Királya, a testben megtartott böjt által… eltörlöd gyengeségeinket, fel-emeled a lelket.”

Vegyük észre tehát, hogy az igazi böjt elvezet bennünket a belsõ békére. Ezérthát nem lehet merev, felszínes szokás, amelyet meg kell tartanunk csak azért, mertez a Törvény, mert így kívánja meg, így tanítja az Egyház. Nem dicsekedhetünk az-zal, hogy böjtölünk úgy, ahogyan a farizeus dicsekedett: „hogy nem vagyok olyan,mint a többi ember” (Lk 18, 11).

Fel kell tennünk magunknak a kérdést – miért, minek és kiért böjtölünk? Az ön-magáért végzett böjt csak „dicsekvés a testünkkel”. Máskor az is megeshet, hogy „abetû öl” és lehetetlenné teszi elnyerni a kegyelmeket. Az, amit mi általában böjtneknevezünk; kenyéren és vízen élni, igen sok embernek például Afrikában luxusnakszámít, különösen, ha friss kenyérrõl és tiszta vízrõl van szó.

Az elközelgõ nagyböjti idõszakban, ha igazi böjtöt akarunk tartani, az embertár-sunk iránti szeretetben nyilvánuljon meg. Istennek böjtöljünk azáltal, hogy megis-merjük önmagunkat (vagyis határainkat és hiányosságainkat) ezáltal értsük megembertársainkat, szeressük õket olyanoknak, amilyenek. Mert ahogyan Isten mond-ja: „Vajon nem az a böjt, ami tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozdmeg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj ösz-sze! Íme törd meg az éhezõknek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be há-zadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elõtt ne zárkózz be!” (Iz 58,5-7).

Pawel Denisiewicz OCD

16 MOST VAN AZ ALKALMAS IDÕ ... Kármel 2008/1

Az Evangéliumban elmondott esemény éppen egy ilyen ráadásként vállalt böjtinapon esett meg. János tanítványai, és a farizeusok megkérdezték Jézust: „mi miértböjtölünk, a Te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt nekik: „Vajonböjtölhet-e a násznép, amíg velük van a võlegény? Amíg náluk van a võlegény, nemböjtölhetnek. Eljönnek azonban a napok, amikor elviszik tõlük a võlegényt, akkormajd böjtölnek, azon a napon.” (Mk 2, 18-22).

Krisztus megmagyarázza, hogy a böjt nem saját magáért a böjtért van, nem csakazért, mert mások böjtölnek. Megmagyarázza, hogy az Õ tanítványai miért nemböjtölnek ugyanabban az idõben, amikor Keresztelõ János tanítványai és a farizeu-sok. Mivel számukra ez az öröm, a lagzi ideje, a „võlegénnyel” töltött idõ. De meg-jósolja, hogy az õ számukra is eljön a böjt ideje.

És eljött az a „bizonyos nap”, amelyen „elvették” az Urat. Ez az „elvétel” a ha-lál a keresztfán, amely véget vetett Jézus földi életének. Ez pedig Nagypénteken tör-tént. És ezért ez a nap nekünk böjti nap. Minden péntek Krisztus kereszthalálára em-lékeztet. Élesen látjuk ebben a szövegkörnyezetben, hogy a pénteki böjt semmi más,mint Jézus jóslatának beteljesülése: „azon a napon böjtölni fognak”. Így történt, ésígy van a mai napig. Jó, ha emlékezünk rá, miért is böjtölünk, és miért pénteken.

Elõttünk a Nagyböjt, a bûnbánat, a megtérés, a Krisztus feltámadására való fel-készülés ideje. És ebben az idõszakban két nap különösen intenzív böjt, úgyneve-zett szigorú böjt, csak napi egyszeri, jóllakásig való étkezéssel (18 és 60 éves korközött). Ezek a napok a Hamvazószerda és a Nagypéntek.

Maga a böjt hagyományos értelemben ételtõl és italtól való teljes vagy részle-ges önmegtartóztatás. Ma egyre gyakrabban kiszélesítjük ezt az „önmegtartózta-tást” különféle tevékenységekre, elfoglaltságokra, amelyek sok idõnket rabolnak el,és egyáltalán nem okvetlenül szükségesek. Ilyen a televízió, számítógép használa-ta, stb.. De ha csak ezen a szinten maradunk, a böjtöt éppolyan helyesen nevezhet-jük diétának, a televízió vagy a számítógép elõtt töltött idõ korlátozását pedig a füg-gõvé válással szembeni védelemnek. Már Jézus is figyelmeztetett a képmutatásra,amikor a böjtöt csak külsõségekben tartják, „hogy megmutassák az embereknek”(por. Mt 6, 16; Lk 18, 9-14).

Az igazi böjtnek el kell mélyítenie Isten és a másik ember iránti szeretetet. Mi-vel lemondok valamirõl, ami magában jó, jobban megnyílok Isten felé. Elhagyomazt, ami nagyon földhözragadt, és kinyílok afelé, ami a múlandóság fölött van. Sza-badabbá válok. És ezzel egy idõben azt, amirõl lemondok, odaadom az Istennek.Ilyennek kell lennie a böjtünknek.

Jézus maga nem akarja elvetni a böjt gyakorlatát, hanem szeretné megújítani an-nak jelentõségét és tartalmát. A böjtnek ezen, megújított értelmérõl számos helyenolvashatunk az Ószövetségben. Izajás könyvében Isten így szól Izraelhez: „Vajonilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja a lel-két?… Íme ez az a böjt, ami tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozdmeg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj

19Kármel 2008/1 KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL

KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL

Teréz gyermekkora óta elmélkedikJézus szenvedésérõl.

Évek hosszú sora óta szokásom volt, hogymajdnem minden este lefekvéskor, midõn elal-vás elõtt még utoljára Istennek ajánlottam ma-gamat, egy pár percig elmélkedtem a get-szemáni kerti jelenetrõl. Tettem ezt már akkoris, amikor még nem voltam szerzetesnõvér,mert azt mondták nekem, hogy ezzel sok bú-csút lehet nyerni. Meggyõzõdésem, hogy ezrendkívüli hasznára volt a lelkemnek, ameny-nyiben ily módon elkezdtem gyakorolni a bel-sõ imát, mielõtt tudtam volna, hogy mi az.Ezt úgy megszoktam, hogy épp oly kevéssétudtam volna elhagyni, mint akár a keresztve-tést elalvás elõtt. (Önéletrajz, IX. fej. 86 o.)

Igen korán elveszti édesanyját.Emlékszem, hogy mikor édesanyám meghalt, én tizenkét esztendõs voltam,

vagy valamivel kevesebb, s mivel már meglehetõsen fel tudtam fogni vesztesége-met, elmentem a Miasszonyunk egyik szobrához, s ott sírva-zokogva könyörögtemhozzá, hogy legyen ezentúl õ az édesanyám. Azt hiszem, bármennyire együgyû voltis ez a kérés, meghallgatta, mert azóta mindig szembeszökõ módon találtam védel-met a fenséges Szûzanyánál, valahányszor hozzá folyamodtam, végül pedig telje-sen fölvett az övéi közé. (Önéletrajz, I. fej. 19 o.)

Késõbb elkezdi gyakorolni a belsõ imát, amely bensõ barátság Istennel,és szeretteinek, elsõsorban édesapjának beszél tapasztalatairól.

Mivel annyira szerettem édesatyámat, õszintén kívántam neki azt a boldogsá-got, amelyet én a belsõ imában találtam. Hiszen meg voltam arról gyõzõdve, hogyennél nagyobbat ebben a földi életben nem élvezhet az ember. Azért hát mindenfé-le kerülõ úton igyekeztem megkedveltetni vele az eszmét, és rábírni, hogy próbál-ja meg ... Igen erényes ember volt, hamarosan annyira belegyakorolta magát, hogyöt-hat esztendõ múlva (...) nagyon elõre haladt, s nekem volt okom érte dicsérniaz Urat. Ez a dolog nagy vigasztalásomra szolgált. Sok baja volt szegénynek,s minden oldalról rázúdultak a csapások: s õ mindezt nagy megadással tûrte.Gyakran eljött engem meglátogatni, s örömére szolgált, ha istenes dolgokról beszél-hetett velem. (Önéletrajz, VII. fej. 67. o.)

18 SZÛZ MÁRIA „NAGYBÖJTI TANÁCSAI” Kármel 2008/1

SZÛZ MÁRIA „NAGYBÖJTI TANÁCSAI”

E tanácsokat, melyeket egy csokorba gyûjtöttem, Máriának, a Jó TanácsAnyjának medjugorjei üzeneteibõl címû könyvébõl valók, és szeretettel megosztoma kedves Olvasókkal is.

Szeretet nélkül semmit sem tehettek.Ha szívbõl imádkoztok és böjtöltök, elolvad a jég, még a legkeményebbekben

is, és könnyû lesz a megtérés azoknak, akik be akarják fogadni.

Imádsággal és böjttel még a háborúkat és a természeti katasztrófákat is megállít-hatjátok. Minden idegeskedés a sátántól jön. Rózsafüzérrel kezetekben gyõzzük le õt.

– A Szeretet legyen egyetlen eszközünk.Dolgozz és imádkozz!Maradj csöndben és imádkozz!Szeress és imádkozz!Hallgass és imádkozz!Ne vitatkozz! Hallgass!NE bírálj, ne ítélj! Szeress!Add át magad!Ne izgulj! Higgy!Ne hajszold magad! Ne aggodalmaskodj!Bízz az Úrban!Amikor vitatkozol, elfelejted Istent, és bûnt követsz el.Amikor megbírálod testvéredet, keresztre feszíted Istent,és önmagadat bírálod meg. Amikor elítéled testvéredet,Isten meghal szívedben, és önmagadat ítéled el.

Amikor engedetlen vagy, Isten távolivá válik, és meghalsz. Nem azt kérik tõled,hogy tégy, hanem hogy szeress.

Te imádkozz, és áldozd fel magad a bûnösök üdvösségéért.Van Istentõl eltávolodott testvéred? Kezdj imádkozni érte!Ajánlj fel érte böjtöt és engesztelést, viselj el valamit tõle magától, ha lehet.Ha találkozol vele, szeresd õt! Szeresd Jézust benne! Lásd meg a benne lakó

Jézust, aki arra törekszik, hogy belülrõl gyógyítsa meg. Amíg imádkozol, Istenmeggyógyítja õt, miközben szereted. Isten kinyilvánítja szeretetét az õ szívében.Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy segítsük az elesetteket, és azokat, akik rászorulnak. Krisztus megtanított minket szeretni, adott nekünk egy imát, s Máriát,az õ titkát.

Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Ida Mária Beáta OCDA

21Kármel 2008/1 KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL

MÁSODIK ÁLLOMÁS –Jézus vállára veszi a keresztet.

„Jézus keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.” (Jn 19,17)

Van-e egyáltalában valami, amit te nem azért tennél, Uram, hogyaz én lelkemnek legyen haszna belõle? Mert hiszen látod, hogyaz már egészen a tied; hogy átengedte magát neked, s hogy kö-vetni akar, amerre jársz, egészen a kereszthalálig; hogy kész Ne-

ked segíteni annak hordozásában, s nem hagy téged alatta egyedül!(Önéletrajz, XI. fej. 106. o.)

HARMADIK ÁLLOMÁS – Jézus elõször esik ela kereszttel.

„A mi betegségeinket õ viselte,és a mi fájdalmainkat õ hordozta ...” (Iz 53,4)

Segítsünk Urunknak vinni a keresztet, s gondoljuk meg, hogy õegész földi élete folyamán érezte annak súlyát! Ne vágyódjunkuralomra lent, s ne hagyjuk soha abba a belsõ imát! Ily módon te-hát legyen föltett szándékunk, hogy – még ha egész életünkön át tartana is ez a lelki szá-razság – nem engedjük Krisztus Urunkat elesni keresztjével!

(Önéletrajz, XI. fej. 105. o.)

NEGYEDIK ÁLLOMÁS – Jézus szent anyjávaltalálkozik.

„Jézus keresztje mellett ott állt anyja.” (Jn 19,25)

Egy alkalommal a szentáldozás után (...) Jézus mondotta ne-kem, hogy föltámadása után megjelent Szûzanyjának, mertannak ugyancsak nagy szüksége volt vigasztalásra, s hogy azannyira el volt merülve a fájdalomban, és annyira össze volt

törve, hogy bizonyos ideig tartott, amíg magához tért, és örülni tudott az Õ jelen-létének ... Azt is hozzátette Jézus, hogy sokáig volt vele azon alkalommal, míg vég-re sikerült õt megvigasztalni. (Isteni kegyelmek, XV, 474. o.)

ÖTÖDIK ÁLLOMÁS – Cirenei Simon segít Jézusnaka keresztet hordozni.

„Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert,név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigyea keresztjét.” (Mt 27, 32)

Ez a lélek minden áron szolgálni akar az Úrnak és tehetségé-hez képest elõmozdítani az õ dicsõségét és a lelkek üdvösségét, úgyhogy nemcsak

20 KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL Kármel 2008/1

Édesapja súlyosan megbetegszik. S ekkor Teréz a Szentlélektõl indítvavigasztalja õt.

Volt bennem annyi lelki erõ, hogy (édesapám elõtt) nem árultam el fájdalmamat,s halála percéig úgy viselkedtem, mintha semmit sem éreznék. Pedig annyira szeret-tem, hogy mikor ott láttam meghalni magam elõtt, azt hittem, a lelkem szakad ki ...

A legnagyobb szenvedést az okozta neki, hogy nagyon kínos hátfájás gyötörte,mégpedig szünet nélkül. Azt mondtam neki: tekintve, hogy oly nagy áhítattal szo-kott viseltetni a keresztet hordozó Megváltó irányában, Õ Szent Felsége most egykicsit éreztetni akarja vele, amit Õ maga szenvedett akkor. Ez a gondolatannyira megvigasztalta, hogy úgy emlékszem, azóta sohasem hallatott egy panasz-hangot sem.

Ha belsõ imát végzünk, kezdünk vágyni arra, hogy Jézust végigkísérjükszenvedéseiben.

Igyekeztem elképzelni Krisztus Urunkat saját bensõmben. Különösenaz olyan jelenetek voltak reám (...) a legjobb hatással, amikor õ leginkább el volthagyatva. Úgy gondoltam, hogy nem lévén senkije, a szenvedések súlya alatt, mintafféle szorongatott ember nem utasíthatja vissza részvétemet ... Különösen jól érez-tem magamat vele, mikor a kertben imádkozott. (Önéletrajz, IX. fej. 85. o.)

Szánja rá magát mindjárt kezdetben, hogy nem riad vissza a kereszttõl, s meg fog-ja látni, hogyan segíti majd az Úr annak viselésében. (Önéletrajz, IX. fej. 110. o.)

Avilai Szent Terézzel együtt követjükUrunk Jézus Krisztust a Keresztúton

Ha ilyen jó barát van az oldalunk mellett, ha ilyen hadvezér alatt állunk, aki a szen-vedésben mindig az elsõ volt: mindent el tudunk viselni. Õ mindig kész rajtunksegíteni és bennünket támogatni, egyszóval igazi barátunk.

(Önéletrajz, XXII. fej. 221. o.)

ELSÕ ÁLLOMÁS – Pilátus halálra ítéli Jézust.

„Jézust (...) átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.”(Mt 27,26)

Gondoljátok meg, hogy mennyibe került az a mi Jegyesünknek,hogy bennünket szeretett! Mily kínos halált szenvedett el éret-tünk a keresztfán, csak azért, hogy megszabadítson az örökhaláltól! (A belsõ várkastély, V. lakás, III. fej. 347. o.)

23Kármel 2008/1 KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL

kincset, gyönyörûséget és végtelen dicsõséget kizárólag a mi édes Jézusunkkalakarjuk magunknak megszereztetni?! Ha már Cirenei Simonnal nem segítünk nekivinni a keresztet, nem illenék-e, hogy legalább sirassuk õt Jeruzsálem leányaival?Vagy talán azt hisszük, hogy örömök és szórakozások közepette élvezhetjük azt,amit õ nekünk annyi vérontás árán szerzett meg? (Önéletrajz, XXVII. fej. 279. o.)

KILENCEDIK ÁLLOMÁS – Jézus harmadszor esik ela kereszt súlya alatt.

„Én szegény vagyok és szenvedek,de fölemel, Istenem, a te segítséged.” (Zsolt 69,30)

Eszembe jut egy eset, amelyet egy szerzetes beszélt el nekemönmagáról ... Egy napon egészen ki volt merülve a munkától,s már késõre is járt az idõ. Nem tudván többé a lábán állni,

kissé leült. Ekkor azonban arra talált jönni a fõnök, s azt mondta neki, fogjon egyásót, s menjen a kertbe ásni. Akármennyire ellenkezett is a természete – mert hiszenoda volt a fáradtságtól –, szó nélkül engedelmeskedett. Mikor azután egy ajtón ke-resztül belépett a kertbe (...), megjelent neki a mi Urunk a kereszttel a vállán, fárad-tan és megtörve, s ezzel adta tudtára, milyen semmi az a kimerültség az Övéhezképest. (Alapítások könyve, V. fej. 48. o.)

TIZEDIK ÁLLOMÁS – Jézust megfosztják ruháitól.

„A katonák, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit,elosztották négyfelé, minden katonának egy részt, azutánfogták a köntöst is.” (Jn 19, 23)

Ó, ti, szent sebei az én Istenemnek és forrásai az élet vizének!Milyen bõségesen árasztjátok ezt az éltetõ nedvet számunkra, ésmilyen biztonságban halad e nyomorult élet veszedelmei közöttaz, aki ezen isteni itallal tartja fenn erejét! (A lélek fohászai Istenhez, IX, 451. o.)

TIZENEGYEDIK ÁLLOMÁS – Jézust a keresztreszegezik.

„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynekneveznek, megfeszítették õt, és vele a gonosztevõket is,az egyiket jobbról, a másikat balról.” (Lk 23, 33)

Azt tapasztaltam, hogyha biztonságban akarunk lenni az el-esés ellen, akkor a keresztbe kell fogódzkodnunk és abban

bíznunk, aki minket rajta megváltott. Õ az én egyedüli igaz jó barátom.(Harmadik lelki számadás, 406. o.)

22 KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL Kármel 2008/1

nem vágyódik a halál után, hanem sokáig, évek hosszú során át szeretne élni, és el-viselni a legnagyobb szenvedéseket, hogy ezek fejében (...) szolgálatára legyenek aKeresztre Feszítettnek. Õt akarják segíteni, különösen mikor azt látják, mennyiresértegetik õt. (A belsõ várkastély, VII. lakás, III. fej. 464. o.)

HATODIK ÁLLOMÁS – Veronika kendõt nyújt Jézusnak.

„Nem volt szép alakja, sem ékessége,hogy megnézzük õt,és nem volt olyan külseje,hogy kívánjuk õt.Megvetett volt,és utolsó az emberek között. (Iz 53,2-3)

Tartsátok észben, amit az édes Jézus a getszemáni kertben mon-dott, tudniillik, hogy: „A test gyönge”, és emlékezzetek vissza arra az õ csodálatos,fájdalmas, véres verejtékezésére! (Gondolatok az Énekek énekérõl, III. fej. 361. o.)

Valahányszor rágondol az Úrra, az õ életére és szenvedésére, eszébe jut az õ szép,szelíd arca, ami végtelenül vigasztaló dolog.

(A belsõ várkastély, VI. lakás, IX. fej. 431-432. o.)

HETEDIK ÁLLOMÁS – Jézus másodszor esik ela kereszttel.

„A mi bûneinkért törték össze,a mi békességünkért érte fenyítés.” (Iz 53,5)

Az Úr egyesekre lelki életük elején küldi ezt a gyötrelmet (alelki szárazságot), másokra a vége felé, sok más alkalmi kí-sértéssel együtt. Teszi ezt nézetem szerint azért, hogy próbá-ra tegye az õ barátait, s megtudja, vajon képesek-e kiüríteni az õ kelyhét és horda-ni a keresztet, s csak ezen próba után bíz reájuk nagy kincseket.

(Önéletrajz, XI. fej. 106. o.)

NYOLCADIK ÁLLOMÁS – Jézus vigasztaljaa siránkozó asszonyokat.

„A nép és az asszonyok nagy sokasága követte õt, jajgattakés sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt:«Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat ésgyermekeitek sirassátok!»” (Lk 23,27-28)

Isten önmagát adja oda azoknak, akik mindent elhagynak érette. Õ nem személyvá-logató. Õ mindenkit szeret (...), szégyelljük magunkat (...), hát mi mindezt a nagy

25Kármel 2008/1 HOGYAN OLVASSUK A SZENTÍRÁST?

ELMÉLKEDÉS

HOGYAN OLVASSUK A SZENTÍRÁST?

A 2007. év egyik legszebb ajándéka volt számomra Dr. Jean Schontz metzinyugdíjas dogmatikaprofesszor látogatása. Tudása kincsestárából mindahányszorszédítõ magasságokba és mélységekbe vezet. 2006-ban azt magyarázta, hogya Szentírás csak a keresztáldozatból érthetõ meg igazán, idén az evangélium imád-

kozó olvasásáróltanított. Mindket-tõvel olyan kulcsotadott a kezembe,ami igen jól hasz-nálható eszköznekbizonyul a minden-napokban. Ezt azutóbbit szeretnémdióhéjban, végsõtanulságaiban meg-osztani.

Lényege, hogya Szentírás, de fõ-ként az evangéliu-mok olvasásakorelsõsorban ne an-

nak erkölcsi tartalmára figyeljünk, hanem arra, hogy ki az, aki beszél vagy cselek-szik. Ha erkölcsi követelményt hallok ki belõle, óhatatlanul méricskélni kezdem:hol is tartok én ezzel kapcsolatban? Így pedig én kerülök a központba, s azon gon-dolkodom, hogyan és mit kell tennem ... – saját erõfeszítésemre támaszkodva.A legfontosabb üzenet azonban rejtve marad elõttem.

A Szentírás elsõdleges célja, hogy feltárja elõttünk, ki a mi Istenünk. Arról be-szél, hogy Isten irgalmas, szeretõ, megbocsátó Atya, aki örömét leli gyermekeiben,aki az Úr Jézusban mindenét odaadta értünk, és elment a szeretet legvégsõ határáig.

Ha ezt felfedezzük, akkor a mi szívünkben is öröm támad. Az öröm pedig átala-kító erõvel bír. Ez az öröm vezet el oda, hogy hasonulni akarjak ahhoz, Aki engemennyire szeret, fontosnak tart, gyönyörködik bennem – gyarlóságaim ellenére is. (Tu-lajdonképpen ugyanoda jutok vissza: a Krisztus nyomába való igyekezethez, de egyteljesen más megközelítésbõl, más indítékokkal és erõforrásokkal felszerelkezve.)

24 KERESZTÚT AVILAI SZENT TERÉZZEL Kármel 2008/1

TIZENKETTEDIK ÁLLOMÁS – Jézus meghala kereszten.

„A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön,kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönyeközépen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott:»Atyám! Kezedbe ajánlom lelkem.«E szavakkal kilehelte a lelkét.” (Lk 23,44-46)

Ó! Ó! Ó! milyen súlyos dolog a bûn, amely elég volt ahhoz, hogy oly kegyetlen fáj-dalmak közt ölje meg Istent! És most is, Istenem, mennyire körül vagy véve ezek-tõl a fájdalmaktól! Vajon hova tudsz menni, ahol ne kínoznának? Minden oldalrólsebeket ejtenek rajtad a halandók. (A lélek fohászai Istenhez, X, 451. o.)

TIZENHARMADIK ÁLLOMÁS – Jézus testét leveszik a keresztrõlés fájdalmas anyja ölébe fektetik.

„Az arimateai József, egy elõkelõ tanácsos, aki maga is vártaaz Isten országát, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézustestét... Pilátus Józsefnek ajándékozta a testet. Gyolcsot vásá-rolt, levette Jézust és begöngyölte a gyolcsba.”(Mk 15,43-46)

Mennyire lehajtja ágait ez az isteni almafa, hogy a lélek vég-re valahára szakítson róla! Hogy megértse fenséges

nagyságát, és azt, hogy milyen sokszor és milyen végtelenül irgalmas volt veleszemben! Hogy lássa és élvezze a gyümölcsöt, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztuskínszenvedése árán termett, mert hiszen kimondhatatlan szeretetében saját drágalá-tos vérével öntözte a fát. (Gondolatok az Énekek énekérõl, V. fej. 373. o.)

TIZENNEGYEDIK ÁLLOMÁS – Jézus holttestétsírba teszik.

„József egy sziklába vágott sírba, amelyben még senki semfeküdt, helyezte Jézus testét.” (Lk 23,53)

Mivel most a lélek már nem keresi a maga élvezetét, hanem csakisaz Úristennek akar kedvére tenni, abban telik öröme, ha némilegutánozhatja Krisztus Urunknak szenvedésekkel teli életét.Az almafán, amelyrõl itt szó van, a szent Keresztet értem, mert az Énekek énekénekegy másik helyén azt olvassuk: „Az almafa alatt keltettelek föl téged.”

(Gondolatok az Énekek énekérõl, VII. fej. 386. o.)

Összeállította:A Feltámadásról nevezett Colette-Marie nõvér OCD

Mindenszentek Kármel, Magyarszék

27Kármel 2008/1 LECTIO DIVINA - A SZENTÍRÁS ÉVÉBEN

LECTIO DIVINAA SZENTÍRÁS ÉVÉBEN

Márta és Mária(Lk 10,38-42)

Két nõi vonás?

„Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevû asszony befogadta házába.Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait, Mártameg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendõket. Egyszer csak megállt:»Uram - méltatlankodott -, nem törõdöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szol-gáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem.« Az Úr azonban így válaszolt:»Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csakegy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.«”

Századokon keresztül Márta és Mária alakja különbözõ okok miatt nagy érdek-lõdést váltott ki. Talán a legjellemzõbb ezek közül, hogy sokan Mártában az aktív,Máriában pedig a kontemplatív élet megtestesítõjét látták.

Ha elmélkedünk az evangéliumi szakaszról és fõként Jézus Mártához intézettszavairól, látni fogjuk, hogy az életnek nem két külsõ szintjérõl van szó, hanem kétbelsõ magatartásról.

26 HOGYAN OLVASSUK A SZENTÍRÁST? Kármel 2008/1

Ezzel a „kulccsal” próbáltam behatolni a napi evangéliumok mélyebb tartalmá-ba. Meglepõ felfedezésekre jutottam. Ebbõl szeretnék néhányat megosztani.

Az egyik vasárnap a hûtlenintézõrõl szóló példabeszéd voltsoron (Lk 16,1-13). Szinte ta-nácstalanul áll meg elõtte azember, annyi tisztázatlan, ho-mályos elem van benne. Schontzatya módszerével azonban meg-döbbentõ mondanivaló tárult felelõttem: az Úr Jézus önmagárólbeszél! Õ az intézõ, aki „tarto-zásunkat elengedte, és az ellenünk szóló adóslevelet a keresztfára szegezve meg-semmisítette” (vö. Kol 2,14). Ehhez pedig az Atya vagyonát, szemefényét: önma-gát, teljes istenemberségét tékozolta el: „Bár Isten Fia volt, kiüresítette önmagát...egészen a kereszthalálig.” (Fil 2,6-8) És amint a példabeszédbeli intézõt megdi-csérte ura, ugyanúgy, az Úr Jézust is „felmagasztalta Isten és olyan nevet adottneki, amely fölségesebb minden névnél. Az Õ nevére minden térdnek meg kell ha-jolnia a mennyben, a földön és az alvilágban.” (vö. Fil 2,9-11) A hûtlen intézõmindezt azért tette, hogy lakóhelyet biztosítson magának arra az esetre, ha gazdájafelmond neki. Csodálkozhatunk-e azon, hogy az Úr Jézus bebocsátásért kopogtat,otthont koldul szívünkben, életünkben?

Hasonlóképpen nagy élmény jelentett a dúsgazdagról és a szegény Lázárról szó-ló példabeszéd (Lk 16,19-31). Ez a történet már könnyebben hozzáférhetõ tanítást tar-talmaz. De hogy ebben is önmaga titkát tárja fel Jézus – ez szinte hihetetlen. Pedigígy van! Ezúttal a farizeusoknak ad olyan tanítást, ami annak idején segíthet nekik el-fogadni a feltámadás tényét: a feltámadás csodája nem lenne eléggé nyomós érva gazdag ember rokonainak – mondja a példabeszédben Ábrahám. De ha hallgatnakMózesre és a prófétákra – folytatja –, rátalálnak a helyes útra. Ugyanígy, a farizeuso-kat sem fogja hitre bírni a megfeszített Názáreti feltámadásáról szóló hír. Ha azonban„kutatnak az Írásokban”, felfedezik, hogy „Mózestõl kezdve az összes prófétákés írások” mind-mind errõl a megváltói tettrõl, az õ személyében közöttük élt szen-vedõ Messiásról jövendölnek ... (Vö. Lk 24,25-27) Ebben az értelemben ez a példa-beszéd – mondhatni – párhuzamos helye az emmauszi tanítványok történetének ...Micsoda aprólékos gondossággal igyekezett az Úr Jézus feltárni kilétének titkát a ve-le rokonszenvezõknek és az ellenségeskedõknek egyaránt, kinek-kinek befogadóké-pességéhez igazítva!

A Megszentelõ Szeretetrõl nevezett Anna nõvér OCDMindenszentek Kármel, Magyarszék

29Kármel 2008/1 LECTIO DIVINA - A SZENTÍRÁS ÉVÉBEN

40. vers „Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendõket.”Az eredeti ige, amit a „sürgött-forgott” kifejezéssel fordítanak, itt je-lenik meg elõször és utoljára. Az egzegéták jelzik, mennyire nehézlefordítani ezt az igét, mely nagy feszültséget, nyugtalanságot, egy-fajta eltávolodást, elidegenülést fejez ki.

40b vers „Egyszer csak megállt.”Az eredeti szövegben ez áll: „felülkerekedett”. Ezzel magyarázható,hogy Tintoretto híres képén Mártát úgy ábrázolja, mint aki az ese-mény hátterébõl fölényesen közbelép, megzavarván Jézus nyugodtbeszédét és Mária odafigyelését.

„Uram, nem törõdöl vele?”Ha alkalmatlan a közbevágás mozzanata, még inkább az Márta szem-rehányása, amit természetesen minden rossz szándék nélkül intéz azÚrhoz. A görög szó nagyon kemény: ugyanaz, amit az apostolokmondtak Jézusnak félelmükben a háborgó tengeren: „Mester, nemfélsz, hogy elveszünk?” Ha meggondoljuk, Márta is viharban van:nyugtalanságának viharában, mely annak tudható be, hogy nem gon-dolta át, Jézus mi okból fogadta el meghívását. „Ha betértek egy ház-ba, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak!” (Lk 10,5) Azért jött,hogy a béke ajándéka legyen, nem azért, hogy teletömje magát íny-csiklandozó ételekkel. Márta félreértette, meghamisította a békérevezetõ alkalmat. Elismerést keres, nem Jézus békéjét. Ha Mártát nemkerítette volna hatalmába a szorongás (a kudarctól való félelem), ud-variasan szólhatott volna Máriához, anélkül, hogy kellemetlenségetokozott volna. „Márta aggodalmának gyökere - írja Martini bíboros -az az emberi képesség, mely által hiábavaló dolgok miatt aggodal-maskodunk, ez tehát minden hiúságunk gyökere…”12

„Szólj neki, hogy segítsen nekem.”Hogy ne látnánk felbukkanni a nem beismert irigység és féltékenységtüskéit? A szorongás okozta érzelmi zûrzavar oda vezeti el Mártát,hogy Jézusnak prédikáljon. Mária Kánában csak arra szorítkozik, hogyalázatosan feltárja a helyzetet: „Nincs több boruk.”, nem dönti el, milegyen a megoldás! Márta szorongásának, félelmének (a kudarctól va-ló félelem) örvényében mindent elhibáz. Ez utóbbi reakciója ráadásulromboló, mert nem arra irányul, hogy világosan felszínre hozza belsõ

12 C.M. Martini, Gli esercizi ignaziani alla luce del Vangelo di Luca, Roma, 170

28 LECTIO DIVINA - A SZENTÍRÁS ÉVÉBEN Kármel 2008/1

Lázár, aki ebben a részben nem jelenik meg, Betániában él testvéreivel, akik kö-zül nyilvánvalóan Márta az idõsebb, az õ irányítása alatt áll a vendégfogadás és aháztartás.

Szövegkörnyezet

Jézus úton van Jeruzsálem felé. Amint visszatérnek a tanítványok „nagy öröm-mel” (17. vers), mivel Jézus nevére a gonosz lelkek engedelmeskedtek nekik, Jézusujjongó szívvel dicsõíti az Atyát, mert a kicsinyeknek nyilvánította ki Isten titkait.

Rögtön ezután következik a Törvény lényegének, az Isten és a felebarát irántiszeretet parancsának megvilágítása, majd az irgalmas szamaritánusról szóló példa-beszéd. A két betániai nõrõl szóló perikópa – ez a drágakõ – itt kap helyet. Nem vé-letlen az sem, hogy utána azonnal a Miatyánk tanítása következik.

A szöveg elmélyítése

38a vers „Útjukon betértek…”Ismerjük, mennyire fontos az úti cél, ahová Jézus tart. Az õ útjaJeruzsálem felé halad, földi tartózkodásának drámai befejezése,üdvösségünk „húsvéti titka” felé. Mindenesetre érdemes felfigyelniaz úton levés tényére is. A rabbiknak megvolt a helyük, ahol ülve fo-gadták a tanításukra vágyó embereket. Jézus többnyire úton van.Õ az, aki keresi az embert, minden embert. Lehetetlen nem észreven-ni, hogy az „úton levés” mennyi fáradságot, bizonytalanságot, az újkörülményekhez való állandó alkalmazkodást követelt Jézustól.

38b vers „Egy Márta nevû asszony befogadta házába.”Ha figyelembe vesszük a korabeli merev zsidó szokásokat, akkorszokatlan, váratlan esemény, hogy Jézus elfogadja egy nõ vendéglá-tását. Belép egy házba, ha van is bent férfi, még a nevét sem említik.Ebben Jézus merész újítását kell látnunk: életével hirdeti, hogy akielfogadja õt, „új teremtménnyé” lesz, nem számít többé, hogy görögvagy zsidó, férfi vagy nõ. (vö. Gal 6,15)

39. vers „Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgat-ta a szavait.”Ez az egyetlen pontos és szemléletes leírása annak, hogyan hallgatjavalaki Jézust. Nem mutatja be az Urat, aki éppen beszél, hanem– ez is egyedülálló – a nõt, a tanítványt, aki nem áll, hanem Jézuslábaihoz kuporodik. Ez a testhelyzet nagy nyugalmat fejez ki, egyfaj-ta megfeledkezést arról, ami körülveszi. Az Úr van ott és az õ Szava.Ez elég!

31Kármel 2008/1 LECTIO DIVINA - A SZENTÍRÁS ÉVÉBEN

hangot teremtve kiegészíti a férfi adományait és karizmáit. Ebbõl a szempontból ér-tékes egy nõ jelenléte, aki a lelkipásztorkodásban tervez és tevékenykedik a férfimellett. De vigyázat! „Sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít.”A cselekvésre való hajlam jó, de a túlbuzgóság felemészti az értékét.

Jézus engem is emlékeztet erre. A nyugtalanság talán a legjellegzetesebb hibá-ja a mai agyonhajszolt életnek. Mindig ott ólálkodik, robbanásra kész mindennap-jaink összetettségében.

Ha az összetettséget nem hozzuk összhangba a személyes lelki élet egységesprogramjával, akkor a nyugtalan cselekvéskényszer bonyolult halmazává válik,szétforgácsolja az embert, akit aztán magával ragad világunk millió és egy hiába-valóságának örvénye.

Jézus nem tesz szemrehányást Mártának azokért a dolgokért, amiket tesz; a hoz-zájuk való hibás kötõdését veti szemére, mert a szeretetlenség és az ítélkezés irá-nyába terelik, melyet belsõ egoista megmozdulásai diktálnak.

Mégis minden nõ szívében van egy nagyon érzékeny antenna is, mely a Lélek-re irányul, fogékony az Ige meghallgatására és imádkozására, benne az élet végreegységessé válik. Vigyázat! Az Ige maga Jézus, a Võlegény, az egyetlen valóság,mely végsõ soron szükséges. Az a rossz manapság a fiatalokban is, hogy az össze-visszaság, az irányvesztettség, az értelem elhomályosodása fölemészti, nyugtalanít-ja, szétforgácsolja az életet.

Imádságban kérni és kitartani Mária „egy szükséges”-ében (unum necessarium),megsemmisíteni Márta haszontalan aggodalmait: ez az, ami számít!

Az Igével imádkozom

• Elcsendesítem szívemet, hívom a Szentlelket: bensõm fényét és igazságát.

• Belépek szívembe, megkérdezem, mik nyugtalanítanak és miért. Le is írha-tom, hogy jobban felfigyeljek rájuk.

• Gyöngéden kézbe veszem szívemet és hallgatom. Fontos megértenem, mikorés miért férkõzik be a nyugtalanság. Csak a sietség lenne, vagy a tennivalókörvénye ragad magával? Vagy nem tudok mások jóváhagyása, szeretete,nagyrabecsülése nélkül élni?

• Kapcsolataimban engedem, hogy a Szentlélek és Jézus mélyen befogadottIgéje vezessen, vagy pedig a pillanatnyi reakciók, vágyaim, melyek még nemtisztultak meg önzésem folytonos megtagadása által?

• Elidõzöm, hogy alapvetõ meggyõzõdésre jussak. Személyiségemben fonto-sak Márta cselekvõ irányultságai. Azzal a feltétellel, hogy céljuk a szeretetszolgálata legyen, a Szeretetben valósuljon meg, mely szívemben lángol, ott,ahol Mária szemlélõdõ irányultságai lakoznak.

30 LECTIO DIVINA - A SZENTÍRÁS ÉVÉBEN Kármel 2008/1

problémáját (zavarban vagyok, segítséget kérek), hanem másokra tere-li a figyelmet, hogy õket okolja mindazért, ami történik.

41a vers „Az Úr azonban így válaszolt: »Márta, Márta , sok mindenre gon-dod van és sok minden nyugtalanít.«”Szeretetteljes figyelemre utal, ha valakit nevén szólítunk. A név is-métlése pedig ünnepélyes felszólítást sejtet, hogy a szóban forgó sze-mély fogadja el az igazságra vezetõ figyelmeztetést, és engedje ma-gát megszabadítani. Erõs a két ige: gondod van és nyugtalanít. Jézusazt mondta: „ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek,sem testetek miatt, hogy mit vesztek fel.” (Lk 12,22) Megtetézi mégegy provokatív kérdéssel: „Ugyan melyiketek hosszabbíthatja megéletét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik?” (25.vers)

42. vers „Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nemis veszti el soha.”Miután elmarasztalta a nyugtalankodó, aggodalmaskodó magatartást,mely szétforgácsolja és szétszórja a személyiséget, Jézus a pozitívrahelyezi a hangsúlyt, az egy szükségesre (unum). Mi ez? Természete-sen mindenekelõtt Isten szavának hallgatása. Nem véletlen, hogy amagvetõrõl szóló példabeszédben az élet gondjainak szúrós bogán-csai és az élvezetek hajhászása elfojtja Isten szavának csíráit. A lelkiélet egzegétái (különösen az egyházatyák) még tovább mennek. Ajobbik rész, amit soha nem veszít el az, aki szeret, maga a Szeretet.„Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérõ-láncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben… Mindigszemem elõtt lebeg az Úr, õ áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.”(Zsolt 15)

Elmélkedjünk és alkalmazzuk Isten szavát jelen helyzetünkre!

Hogy megértsük ennek az evangéliumi gyöngyszemnek aktualitását, azt hi-szem, helyénvaló, ha kiindulópontnak vesszük az ember szívében, fõként a nõiszívben rejlõ két irányultságot: Mártáét és Máriáét.

Már nemcsak a háztartásban tanúsított kiválósága miatt, hanem sok más adott-sága miatt is, amit a nõ korunkban szerencsés módon felismer magában, „kvalifi-kált”, cselekvõ jelenlétté válhat bárhol a világban.

A szerzetesnõ szerepe sem alárendelt többé, hanem aktív együttmûködés azegyházon belül, ahol a Szentlélekben megélt kölcsönösség segít felszínre hozni sa-játos adományait és karizmáit, így a szabadság és a kreativitás szellemében össz-

33Kármel 2008/1

NAGYBÖJTI TAPASZTALAT

Minél könyörtelenebb körülöttem az élet,annál biztosabban tudom, hogy Jézus tenyerében élek.Mennél jobban szorongatnak, annál inkább beleolvadok.

Tenyerében vagyok, amikor Szép, Szent Anyja nyakát öleli át,amikor apja, József köpenyét fogva felmegy a templomba.

Tenyerében vagyok amikor int, hív, gyógyít, áld, a vizet borrá változtatja át,ott vagyok, amikor Lázárért kiált, karját az ég felé tárva szólítja: „jöjj ki hát!”

Tenyerében vagyok – s remélem nem jajgatok –amikor kezét szög szúrja át.

A feltámadás után tanú leszek-e,Vagy csak lyuk, a semmi jele?

S.S.T. OCDS

PÁRBESZÉD A GYÖKEREINKRÕL …

Beszélni akarok veled! Boldog vagy?Fa: – Igen!Miért vagy boldog?Fa: – Mert élhetek.Öröm élni?Fa: – Igen! Szolgálok.Mit szolgálsz? Mi a feladatod?Fa: – Egész lényemmel oxigént ter-

melek.S ez a te boldogságod?Fa: – Igen. Ameddig élek, addig any-

nyival több oxigén termelõdik, ésennyivel könnyebb nektek élni.

S itt ebben a környezetben jó neked?Fa: – Persze! Ennél szebb helyet el

sem tudok képzelni.Miért? Annyi szép hely van a világon,s annyi öröm máshol!

Fa: – A szépség körülöttünk van! Mi-énlátok szépnek vagy csúfnak valamit.

Nem kívánod megnézni máshol a szé-pet?Fa: – Nem!Miért?Fa: – Mert a más szépsége halálomat

okozná.Miért?Fa: – Mert el kezdenék vágyni utána,

s már nem lelnék szépet itt.Miért? Miért nem lelnél szépet itt?Fa: – Mert a szépséget mi hordozzuk.Ezzel a szépséggel máshol is lehetnélboldog.Fa: – Nem, mert ki kellene szakad-

nom innen, gyökérvesztett len-nék, s ez halálomat okozná.

NAGYBÖJTI TAPASZTALAT32 Kármel 2008/1LECTIO DIVINA - A SZENTÍRÁS ÉVÉBEN

• Létem alapvetõ magja Mária befogadó, elfogadó szeretete. Most kapcsolatbalépek ezzel a központommal és tudatosítom, hogy lakik ott valaki.

• Jézus, aki a hittel szívünkben lakik (vö. Ef 3,17), fáradhatatlanul ismétli: Tu-dod, hogy én téged elõbb szerettelek. Szeretsz te engem? És én válaszolok: Jé-zus szeretlek, talán nem úgy, ahogyan szeretném, de szeretlek és a te szerete-ted teszi egységessé életemet. Csak a te szereteted. Add, hogy úgy értsem eztmeg, mint Mária.

A szemlélõdés útjai

Levél egy szerzetesnõnek

Az Úristenre bízom szíved vágyát, hogy õ maga vezessen téged, mint egy sas.Nyugalmas és jó tevékenységekben tudj haladni Mártával, és Máriához hasonlóan

nyisd meg szívedet IstenIgéjének befogadására.

Ily módon tisztaszívvel dolgozva mind-abban, amit rád fog-nak bízni, szemlélveaz Igazság ragyogását,Krisztust, el fogsz jutniaz Atya szemlélésére,aki teljesen megmutat-kozik a Fiúban, akia Szentlélekben Jegye-sed.Giovanni Fécamp (1078)

A mennyország lépcsõje

Alighogy az örök szeretettõl kezdtem izzani, annak lábainál, Akit szeretek,felfigyeltem a szeretet énekek énekére, és minden rossz vágy megtisztult ben-nem, fájdalmam melódiává változott.

Így megszabadulva önzõ énemtõl és a szomorúságtól, eggyé váltam a világ-mindenséggel, a szeretet nagy egységében, mely mindent éltet és mozgat.

Richard Rolle (XIV. sz.)

Sr. Maria Pia Giudici (Don Bosco nõvér)

(Fordította: A Szépszeretet Anyjáról nevezett Beáta nõvér OCDMindenszentek Kármel, Magyarszék)

35Kármel 2008/1 A MINDENT FELÜLMÛLÓ AJÁNDÉK

NEM CSAK GYEREKEKNEK

A MINDENT FELÜLMÚLÓ AJÁNDÉK

Egyszer volt, hol nem volt, mégmost is van egy olyan érdekes király-ság, amit egyetlen térkép sem jelöl,mégis mindenki meghívást kapott oda.Bizony így van, de ne ugorjunk ennyirea történet elébe! Szóval ez a királyságegy rémisztõ magas hegy tetején talál-ható. Csúcsa olyan közel van az éghez,hogy gyakran már a felhõk takarják elszemeink elõl. Erre a sziklaszirtre sohanem látott meredek sziklafalak vezet-nek, hogy oda senki emberfia fel ne jut-hasson önnön erejébõl.

Egyszer az ott élõ király mégis elha-tározta, hogy mindenkit meghív magá-hoz. Mérhetetlen gazdagságát szerettevolna mindenkivel megosztani. Sokattöprengett, hogyan tehetné a hegy alattélõ embereket is oly boldoggá, mintamilyen õ maga. Ezért arra a megoldás-

ra jutott, hogy megajándékozza az embereket végtelen kincseskamrájának értékei-vel. Követeket küldött hát mindenfelé a világba:

„Közhírré tétetik, hogy legméltóságosabb király urunk birodalmának minden la-kóját meghívja magához, hogy országának lakóit megajándékozza hatalmas kin-csestárának gazdagságával.”

Boldogan, örömmel, és némi izgalommal készülõdtek az emberek a hegy maga-sába, ahol még soha az emberek közül nem járt senki. Bár ez nem mindenkinekment könnyen. Nem volt olyan könnyû elhinni, hogy ez az egész meghívás, mely-nek híre terjedt közöttük, nem csak amolyan üres szóbeszéd. Sokan nehezen hittékazt is, hogy ott valóban él az öreg bölcs király, mindeneknek uralkodója, és nemcsak regék és mondák kitalált, homályos alakja, akit az emberek kielégítetlen vá-gyai töltöttek csak meg élettel. Hallottak ugyan errõl egy történetet, melyet apák ad-tak át fiaiknak, és anyák meséltek lányaiknak, de oly hihetetlenül szép volt, hogymaguk sem hitték már igaz voltát. Mindazok azonban, akikben élt ez a hit, elindul-tak a hegy lába felé.

34 Kármel 2008/1PÁRBESZÉD A GYÖKEREINKRÕL

Más fát is ültettek már át.Fa: – Igen. S valahogy mégsem az igazi!Miért?Fa: – Mert nem ott vannak, ahova

Isten állította õket.S te a helyeden vagy?Fa: – Igen.Pedig csúf a környezeted: tüskés-bokros,meg sem lehet megközelíteni téged!Fa: – Ennek a tüskés bokornak kö-

szönhetem életemet. Ha nemlett volna itt, én sem lennék fa,régen lekaszáltak volna.

Tehát szereted a környezeted?Fa: – De mennyire! Biztonságot nyújt

nekem.Meddig?Fa: – Ameddig élnem kell.Kell?Fa: – Ó, nem! Az élet ajándék! De az

emberek kivághatnak, meg-csonkíthatnak.

Haragszol az emberekre?Fa: – Nem. Õk csupán nagy gyerekek.

Sajnálom õket, mert gyökértele-nek, s így annyit szenvednek.

Akkor rám se haragszol? Ha jól emlék-szem, törtem ágat rólad …Fa: - Tudom! De nem haragszom.S engem szeretsz-e? Hiszen ember va-gyok, tele bûnnel és gonoszsággal.Fa: – De tele vagy szépséggel is …Ezt nehéz elhinnem.Fa: – Pedig elhiheted: Szép vagy!

Mondd velem: Szép vagyok!Szép vagyok!Fa: – Nos, hogy érzed magad, amikor

kimondod?

Minta egészséges lennék és valóban szép!Fa: – Na látod! Ha így élnél, szép len-

nél belsõleg is mindig. S akkormeglátnád kívül is a szépet.

Te szenvedtél már?Fa: – Mikor letörted ágaimat, mikor

nem kapok vizet, mikor fázom …Mitõl fázol? Vagyis fázol-e egyáltalán?Fa: – Fázom a gyûlölettõl.Te is érzékeled?Fa: – Ó, de még mennyire! Ma több a

gyûlölet, mint a szeretet.Ezért vagy tele szeretettel? Hogy csi-nálod?Fa: – Nem engedem a rosszat magam-

hoz.Hogyan? Hiszen védekezni sem tudsz!Fa: – Kívülrõl valóban nem, de nem

adom fel az elvemet, a kezdettõlbelém oltott szeretetet.

Ha téged most kiásnának, és késõbbugyanide visszaültetnének, akkor isgyökértelen lennél?Fa: – Átmenetileg igen, s nehezen vé-

szelném át azt a sok csúfságot,amit fakasztana bennem. De hameggyógyulnék, újból öröm len-ne bennem.

Milyen csúfságot? Mit nevezel csúfnak?Fa: – Minden szeretetlenség csúfság.Akkor hát ezt is bensõleg értelmezedés nem külsõleg?Fa: – Minden bensõleg történik, ami kí-

vülrõl látszik, lényegtelen. Mertnem biztos, hogy csúf az, amigöcsörtös vagy félszeg!

Igaz, annyi szép fa van!Fa: – Mint amennyi szép ember!

A Megfeszített-Megdicsõült Jézusról nevezett Mária Magdolna nõvér OCDKis Szent Teréz Kármel, Marosszentgyörgy

37Kármel 2008/1 A MINDENT FELÜLMÚLÓ AJÁNDÉK

Mit is adhatna neki viszonzásul, ho-gyan fejezze ki õ is valamilyen formá-ban szeretetét? Végül rájött egy egysze-rû megoldásra.

– Belekapaszkodom az általa küldöttkötélbe és elindulok feléje! Ha õ az, akiezt a kötelet leeresztette, biztosan örülnifog neki, ha elfogadom segítségét. Lega-lább ennyire okozzak neki örömet!

Magára kötötte a kötelet és így tettemeg elsõ lépteit a hegy oldalán. Kezeivelkapaszkodott, lábának biztos támaszté-kot keresett, és megfeszítve a kötelét rá-bízta magát annak megtartó erejére.Erõsen felfelé nézve tette meg elsõ bi-zonytalan lépéseit. Egyik kezével a köte-let fogva, másikkal kapaszkodókatkeresve erõlködött felfelé, közben sûrûnemlegetve a mondást, mit otthon hallottmég kicsiny falujában, hogy oda senkifel nem juthat önnön erejébõl. Izzadt, meg-megcsúszott, de igyekezett mindent meg-tenni a gyorsabb haladásért. Egy ügyes mozdulattal leemelte nyakából az oldaltáská-ját, miben eddigi útjáról megmaradt utolsó falatjait tartotta (most elviselhetetlen nehéz-nek tûnt neki), és bár szorította a bizonytalanság, vajon meddig tart így felfelé az útja,ledobta súlyát. Így kicsit megkönnyítve a mozgását, nagyobbakat léphetett felfelé.Kereste az újabb kapaszkodókat, vaktában tapogatta a falat feje fölött.

– Hû, de melegem van! Nem bírom így tovább … Talán nem is a táskám súlyazavart, hanem a kabátom!

És bár dzsekije zsebei a biztonságát fokozó nagy lábtartó kampókkal, kalapács-csal, itallal és más hasonló hasznos kincsekkel volt tele, ezek most mégsem érté-keknek tûntek, csak lehúzó súlyoknak. Levette hát kabátját és mindenestül a ködbeveszõ mélységbe engedte. Elsõ pillanatban megborzongott nélküle, de felfelé emel-te tekintetét, és akkor … érdekes dolgok tûntek fel elõtte.

– Jé! Ott egy kis csomag a hasadékban! Kié lehet? Hogy kerülhetett ide?Ahogy egyre inkább engedett a kötél megtartó erejének, sõt talán húzásának is,

tõle telhetõ módon gyorsítani kezdte haladását. Egyre több csomagocskát fedezettfel az út mentén. Nehéz volt persze a botorkálásnak tûnõ függõleges haladás, demost már a kíváncsiság is hajtotta.

– Vajon mit rejthetnek a csomagok? Mindegyik csomag más színû és mintájú papírokba volt borítva, csinos kis sza-

laggal átkötve.

36 Kármel 2008/1A MINDENT FELÜLMÚLÓ AJÁNDÉK

Az út azonban sokkal hosszabb és nehezebb volt, mint gondolták. Mentek éjje-len és nappalon, esõben és szélben, a föld minden irányából. Néha sivatagokon kel-lett átkelniük, máshol folyók keresztezték útjaikat. Haladtak erdõkben és bozóto-sokban, néha fullasztó melegben, máshol fagyos szélben, zúzmarás, dércsípte tájakközött. Volt, amikor szomjaztak és volt, hogy élelmük volt fogytán, de leggyakrab-ban a kimondhatatlan fáradtsággal kellett megküzdeniük, amely újból és újból erõtvett rajtuk. A könnyebb és a nehezebb szakaszok váltakoztak, így sokan útközbenlemaradtak. Akik viszont mindvégig hittek abban, hogy ez az egész megéri, eljutot-tak a hegy lábáig.

Ott akkor sötét, nyirkos, hideg köd ülte meg a hegyet. Kevesen voltak már.Többségük az úton elvesztette hitét és visszafordult. Itt a hegy lábánál is még so-kakban megingott a remény, hogy fel lehet-e jutni, és inkább hazaindultak.Az a maroknyi csapat, aki ottmaradt, tanakodni kezdett:

– Vajon melyik irányból tudunk elindulni? – Járjuk körbe a hegyet! – Szerintem induljunk errõl! – De hiszen itt nagyon csúszósnak tûnik. Én megnézem balról is.– Nézzétek, ott a bokrokba kapaszkodva egész magasig belátható az út! Velem

tartotok?– Én nem. Nekem a fás oldal szimpatikusabbnak tûnt, én oda megyek vissza.Mindenki más irányból találta elképzelhetõnek a feljutást. Így maradt végül

mindenki magára. Az a fiú is, aki a legtávolabbi faluból érkezett. Tépelõdni kez-dett:

– Haza kellene mennem ... Olyan hideg van, és olyan magányos vagyok … Túlnagy kockázat folytatni! Mi lesz velem? ... Na igen, de ha már idáig elszenvedtemmagam, most akkor menjek haza? Kárba veszne eddigi minden fáradságom! Egyéletem, egy halálom, inkább megpróbálom!

Leült hát gondolkodni, miként is juthatna fel a hegyre. De egyelõre nem jutotteszébe semmi. Nyugtalan lett. Kacsintgatott erre, arra: vajon mit csinálhatnak a töb-biek? Vajon õk hogy jutnak majd fel? Úgy határozott, hogy pihen egy kicsit. Az idõsok mindent megold.

Hát amint ott üldögél, megpillant egy kötelet. (Hogy is nem vette észre hama-rabb?) Nem is várt tovább, hamar felugrott, megragadta és kipróbálta, elbírja-e.Biztosnak tûnt.

– Vajon ki engedhette ezt le ide? – gondolta magában –. Nem értem. Nem lá-tom, honnan ered. Beláthatatlan magasságból. Mégiscsak él a nagy király?! Õ gon-doskodott rólunk?! Tényleg komolyan veszi a meghívást! Akkor nem csak üresszóbeszéd az egész!

Végtelen hálával és boldogsággal töltötte el ennek a gondolata. Viszontszeretetébredt benne azzal a királlyal szemben, akit ugyan még soha nem látott, de aki így,láthatatlanban is gondoskodik róla. Meg szerette volna neki köszönni, de hogyan?

39Kármel 2008/1 A MINDENT FELÜLMÚLÓ AJÁNDÉK

– Légy üdvözölve! – Uram, királyom! Legmélyebb hó-

dolatom Öné!– Örülök, hogy elfogadtad meghí-

vásom és eljöttél. Mit hoztál? Csak ekkor vette észre, hogy még

mindig kezében tartja az úton összesze-dett csomagokat. Hebegve dadogta:

– Ó, felséges királyom! Csak néz-tem … csak választottam … kíváncsivoltam …

A király továbbra is mosolygott.Nagyon elszégyellte magát.

– Hogy is szedhettem össze ezeket?– Félve pillantott fel.

– Ne szégyelld magad! Nem tettélrosszat, hiszen nektek csomagolgattambe azokat a kincseimet ajándékba.

Bátorítóan nézett rá, õ mégis egyrekellemetlenebbül érezte magát. Legszívesebben ajándékaival együtt elsüllyedt vol-na! A király szólalt meg ismét bársonyosan mély hangján:

– Nem baj, hogy választottál … de én ezt gondoltam neked … – és jobb kezétegy hatalmas nagy ajándékra tette, majd lassan tolni kezdte felé. Csodálatos papír-ba volt csomagolva: minden szín és minta szerepelt rajta egy-egy csíkban, ami az õkezében lévõ csomagokat borította. És ahogy szemeit mereven arra szegezte, kez-dett újabb színeket és mintákat is felfedezni közöttük. Szemeit lassan körbekísérverajta … meglátta a masnin függõ ajándékkísérõt! Vajon mit írhattak rá? Vajon mitrejthet magában? De nem mert közelebb lépni, hogy elolvassa. A király szólalt megismét látva a cédulára szegezett tekintetét:

– Igen, ráírtam mindegyikre, mit is tartalmaz. Igyekeztem mindent beletenni,hogy semmiben se szenvedjetek hiányt. De hogy fogod elvinni, ha tele a kezed?Tudok segíteni?

Ismét nagyon elszégyellte magát. Mit csináljon most? – Bocsásson meg, felséges királyom! – dadogta és hátrálni kezdett, majd a hatal-

mas kapunál hirtelen megfordulva szinte futva menekült a hideg ködös éjszakába. – Vissza kell vinnem a csomagokat! Nem lehet minden az enyém, amit megkí-

vánok! Meg kell találnom mindnek a maga helyét! Megfeszítve a kötelet lassan ereszkedni kezdett vissza, ezúttal lefelé a hegyrõl,

jobb kezében egyensúlyozva a dobozkákat. Lábai remegtek a félelemtõl, a sietség-tõl, és attól a fojtogató érzéstõl, ami szívét szorította.

– Mekkora hála és jóindulat volt bennem, amikor felindultam a hegyre, aztán

38 Kármel 2008/1A MINDENT FELÜLMÚLÓ AJÁNDÉK

– Na nézd már! Mindegyik csomag masnija kis ajándékkísérõt tart! Elolvasom ezt!És odakúszott a legközelebbihez, csak egy aprót kacsintva a rajta függõ cédulára:

– BÉKESSÉG. – Érdekes! Nem is azt írták rá, kié, hanem hogy mi van benne?! De nézzük csak

meg a következõt! Talán azon más áll. A csomagolása is más. – NYUGALOM.Érdekes, ilyen ajándékokkal még eddig nem találkozott. Lelke mélyén azonban

érezte, hogy ezek sokkal értékesebbek, mint azok, amelyeket eddig életében kapott.Már nem is érezte kíváncsiságnak, hogy elolvassa a papírokat. Hiszen abban nincsis semmi rossz! Sorra célozta hát meg a dobozkákat: SZERETET, BOLDOGSÁG,BIZTONSÁG, HIT, TALÁLKOZÁS, ÖRÖM, TUDÁS, SZABADSÁG, ÉLVE-ZET és felsorolhatatlan sok hasonló fogalom következett.

– Na és abban ott mi lehet? Az nagyobb ezeknél: BÁNAT.Ez meghökkentette. Úgy érezte, nem illik a korábbiak közé.

– Hú de elfáradtam! Tartok itt egy szusszanásnyi idõt. Hm. Vajon melyik cso-magnak örülnék leginkább? Melyikre is lehet a legnagyobb szükségem? Tényleg!Összeszedem azokat egy kupacba, amik szerintem a legfontosabbak lennének!

És már mászott is az ÖRÖM-ért, a BIZTONSÁG-ért, és hamar közéjük kerülta MÉLY IMA is. Rátett még néhány fontosnak tûnõ ajándékot és akkor újabbtanácstalanság lepte meg:

– Hogy vihetném most ezeket magammal? Milyen jó lenne, ha most velem vol-na legalább az oldaltáskám! De kabá-tom mély zsebeibe is tudnék rejteni né-hány kisebb csomagot!

Végül egy kisebb tornyot egyensú-lyozva jobb kezében, ballal erõsen akötelet tartva, igyekezett csak lábai ere-jébõl felfelé jutni. Hosszú idõbe került,míg így tele kezekkel végre felért a ka-pu elé, ami akkor váratlanul magától ki-tárult!

– Azt a mindenit!!Szemét vakító fényesség árasztotta

el. A terembe hosszú, bársonnyal takartlépcsõk vezettek. Megállt a kapuban.Lassan szokta a világosságot. Középenmagas trónon ült a király. Fején koronátviselt, vastagon díszített palástja leló-gott fényesített csizmájáig. Dús szakál-la fölött kedvesen mosolygott. Szelí-den, bátorítóan nézett rá.

41Kármel 2008/1 KEDVESGYERMEKEK

kében a hála és szeretet. A király magá-hoz vonta és megölelte. Úgy tartotta ottkarjaiban, mint hosszú útról megtérõ fi-át az addig érte aggódó apja.

– Gyere, ülj ide mellém, fiam. –mondta egy idõ után és elé tette azta hatalmas csomagot, melynek ajándékkí-sérõ címkéjén oly hosszú lista szerepelt,hogy elolvasni sem bírta könnyei között.

Megkapott mindent, amire vágyott,sõt, még azon is felül. Legjobban még-is a király felé sugárzó szereteténekörült. Úgy érezte, hogy ez a szeretetminden addigi bûnét, mulasztását elfe-di, és kimondhatatlan szépséggel ésméltósággal ruházza fel. Most már nemfélt a király mellett ülni, mert bár mind-ezeket a belsõ kegyelmeket tõle kapta,sajátjának érezte õket.

És ekkor megvilágosodott benne küldetése is: ezekkel az ajándékokkal mostvissza kell térnie az emberek közé. Tanúságot kell tennie arról, hogy ez nem csakapáról a fiára, anyákról a lányaikra szálló mese, rege vagy monda, hanem a legna-gyobb igazság, amit valaha is megtapasztalhatunk: a nagy király él, a király szeret,és mindenkit haza vár magához! Ehhez a feladathoz pedig most megkapott elõremindent, amire szüksége lehet …

-kati-(illusztráció: Klesitz Piroska)

Kedves Gyermekek!

Ez a mese egy nagy alapigazságról szól: a jó Isten minden embert meghív ma-gához, mindenkit szeretné ajándékaival elhalmozni. Nem csak a halálunk után, ha-nem már most, földi életünkben is. Az evangéliumban Jézus egy másik példával, tör-ténettel szemlélteti ezt a meghívást, azzal, amikor a király menyegzõt rendez fiának,és mindenkit meghív a menyegzõre, de sajnos az emberek többsége – különbözõokokból – ezt elutasítja (l. Mt. 22, 1-14). Mert, amint a mesébõl is kiderül, nem isolyan könnyû eljutni arra a hegyre, ahol a nagy király, Isten lakik, és nincs megmindenkiben, sajnos, a kellõ hit és akarat ahhoz, hogy ezt az utat megtegye.

Isten, természetesen, nem egy hegyen lakik. A hegy csak jelképe annak a hely-nek, ahol Istennel találkozhatunk. Talán azért, mert magasan van, közel az éghez

40 Kármel 2008/1A MINDENT FELÜLMÚLÓ AJÁNDÉK

meg összelopkodtam nagy mohóságában a másoknak készített ajándékokat! Hogyis lehetek ennyire telhetetlen?!

Végül lassan minden doboz visszakerült a helyére, egy-egy sziklahasadékba,ahol találta õket. Lábai még mindig remegtek, de már a kimerültségtõl. Karjai, me-lyekkel eddig kapaszkodott és a csomagokat tartotta, erõtlenül lógtak. Most mi lesz?

Ekkor derekán a szíj megfeszült és lassan, nagyon lassan emelkedni kezdett fel-felé. Mintha húzná valaki vissza a magasságba!

– Ez csakis õ lehet, a király! De hogy álljak most a király elé?! Üres kezekkel?Mekkora kincseket rejtõ ajándékot készített nekem csodálatos papírba burkolva!?Mit vigyek neki én? Lehetetlen, hogy ne vigyek neki semmit!

Míg ezen gondolkozott, hogy idõt nyerjen, megkapaszkodott egy sziklában. Lá-bát megtámasztotta és hunyt szemekkel erõsen gondolkodott, mit is tehetne.

– Kabátom zsebeiben minden földi kincsem visszahullt a mélységbe. Itt pedigsemmi sem az enyém.

Szégyen és félelem remegett szívében. Képtelen volt lépni. Nem tehet mást,mint hogy így áll elé. Akkora vonzást érzett szívében felé, a mosolya felé, a szelídszemeihez, hogy nem térhet vissza a falujába úgy, hogy ne beszéljen a királlyal mégegyszer!

Lassan kinyitotta szemeit, és meglátta az alatta sötétlõ mélységet. Iszonyat és el-mondhatatlan félelem járta át.

– Mi lesz, ha nem tart meg a kötél a derekamon? – villant át az agyán. Gyorsanelkapta szemeit, és csakis felfelé szegezve sóhajtott:

– Hogyan tovább? Ekkor megfeszült a kötél, ismét húzta volna, de kezei még mindig szorították a

kapaszkodót. Be kellett látnia, ha nem engedi el a szirtet, a kötél nem emelheti fela magasba. Rémülten még jobban magához szorította a sziklát. A magasságtól és amélységtõl is félt, az utóbbitól talán sokkal jobban.

– Nem akarok lezuhanni! Hátha elenged, hátha nem tart meg a kötél! – cikáztakaz ijedt gondolatok az eszében.

A magasból jövõ vonzás azonban sokkal erõsebb volt, mint a mélységtõl valófélelem. Ellenállhatatlanul vonzott valami fel. Ezért végül is úgy döntött, hogynincs más megoldása, rá kell bíznia magát a fentrõl jövõ segítségre. Behunyt szem-mel, reszketve engedte el a szirtet, és ebben a pillanatban megfeszült a kötél és vit-te, egyre vitte felfelé. Nem nyitotta ki a szemét, de érezte, ahogy emelkedik.

Aztán arra eszmélt, hogy ismét biztos talajt érez a talpai alatt. Lassan nyitottafel szemeit. Ismét ott állt a tárt kapukban a nagy király trónja elõtt. Üres kezeit aháta mögé rejtve állt, nem mert a szemeibe nézni. Koldusnak érezte magát a királyjóságával szemben. De õ lassú méltósággal felállt, elé lépett és kezeit vállára rakta.Érezte a súlyát.

– Már vártalak! Örülök, hogy visszajöttél!Még most sem mert felnézni, mégis érezte, ahogy árad szét testében, szívében, lel-

43Kármel 2008/1 JÉZUSSAL AZ ÖRÖMBEN, MUNKÁBAN ÉS A SZENVEDÉSBEN

MARCELL ATYA

JÉZUSSAL AZ ÖRÖMBEN, MUNKÁBANÉS A SZENVEDÉSBEN

(Pillanatképek Marcell atya írásaiból)

1.) Öröm és derûEgy bizonyos Gy. Testvérnek a következõket írja Gyõrbõl 1937. júl. 8-án:

„Mit se törõdjék azzal, Édes Fiam, hogy gyávának érzi magát a rekreáción, mikorsor kerül mások mulattatására! „Tegyen úgy, mintha bátor volna!” biztathatom KisSzent Terézünkkel. A fõ az, hogy derût csaljunk testvéreink szemébe, arcára.A szeretet mindennél többet ér! S emelkedik az értéke, ha nehézségek közt jön létre,– ha erõfeszítésünkbe kerül”.

Marcell atyának ezek a szavai szinte nem is igényelnek magyarázatot, hiszenmár többen is átéltünk hasonló helyzetet, ha nem is kolostori körülmények között:nem volt esetleg bátorságunk megszólalni mondván, illetve gondolván: „mit is gon-dolnak majd rólunk, meg aztán ki is nevethetnek, esetleg az is eszünkbe juthatott,hogy igazán nem is tudjuk jól kifejezni magunkat, stb.”.

Marcell atya tanácsa egyszerû és igen bölcs: ne törõdjék ezekkel, gyõzze le gyá-vaságát és tartsa a célt a szeme elõtt: másokat megnevettetni, derût csalni a többiekszemébe és arcára.

2.) Szenvedés, kísértésekS mit kezdjünk a szenvedéssel? Tekintsünk és nézzünk fel Jézusra és Máriára.

„S mikor szenved, s mikor nem szenvedünk!? ...hálálkodva, szellemi könnyekkel gon-doljon arra, hogy azok, akiket annyira szeretünk: Jézus, Mária, – mennyit gyötrõdtekértünk! A szeretetet csak szeretettel lehet megfizetni. A szenvedést csak szenvedéssellehet meghálálni. És a kísértések?!” Mit tud az, aki meg nem próbáltatott?” Csupaérdemmé teszi az, aki legyõzi õket: Jézus kegyelme és Mária õrködõ szeretete.”

3.) Hálaadás, bizalom, megelégedettségHogy mennyire nagyon fontos a hálaadás és a köszönet kifejezése Isten és

embertársaink felé, azt nem is gondoljuk talán mindig át. Egy rendtársam úgyfogalmazott, hogy szerinte egyik legfontosabb emberi tulajdonságnak kellenelennie, hogy köszönetet mondunk a kapott jókért és nem csak „elfogyasztjuk”azokat, figyelmetlenül és hálátlanul. Egyébként minden nap hibázunk e területenmulasztással, ugyanakkor pedig szinte percenként nyílik alkalom akár Istennek,akár embertársainknak köszönetet mondani.Marcell atya fentebb idézett levele végén a következõket olvashatjuk: „Legyen azegész élete egy szüntelen Magnificat, mert Az, Aki hatalmas, nagy dolgot cse-

42 Kármel 2008/1KEDVESGYERMEKEK

(mi Istent pedig mindig ott „fent” képzeljük el a leginkább), és a hegyre feljutni nemkis fáradtságba kerül. A hegy nem adja meg könnyen magát, meg kell „hódítani”.Aki Istennel szeretne találkozni, annak vállalni kell egy kis munkát, fáradtságot is,e nélkül nem lehetséges. „A mennyek országa … erõszakot szenved, és az erõsza-kosok szerzik meg” – jegyzi meg Jézus is az evangéliumban (Mt 11, 12).

A Nagyböjt ideje egy lelki útnak az ideje. Megemlékezünk Jézusról, akiben Isten kö-zénk jött, aki értünk felvállalta a földi életnek minden velejáróját, az örömet és a szen-vedést is, és megmutatta, miként lehetséges feljutni arra a hegyre, ahol Isten lakik.

Nagyböjt elsõ vasárnapján az evangélium arról szól, hogy Jézus kimegy 40 na-pig a pusztába és böjtöl. Ott a gonosz lélek megkísérti, de Jézus ellenáll neki. Nagy-böjt második vasárnapján Jézus a Táborhegyére megy, ahol egy mély imádságbantalálkozik Istennel. Ez a találkozás annyira mély és valóságos volt, hogy Jézus em-bersége teljesen átalakult tõle, még a ruhája is ragyogni kezdett (emlékezzünk Mó-zesre, akinek az arca ragyogott az Istennel való találkozás után! – ld. Kiv 34, 29).A Nagyböjt végén jön a Nagyhét, Jézus szenvedésének az ideje, majd Húsvét, a fel-támadás, amikor Jézus legyõzve a halált, megdicsõült emberségében végleg Isten-hez érkezik.

Ha mi is szeretnénk követni Jézust oda, ahová elõttünk ment, akkor követnünkkell Õt földi életében is. „Én vagyok az út, az igazság és az élet – mondta Jézus ta-nítványainak –, senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14, 6). Ha szeretnénkmi is megérkezni Istenhez, a mi Atyánkhoz, akkor nekünk is követnünk kell Jézust.Követnünk a pusztába a nagyböjt 40 napján keresztül, amikor, ha nem is böjtölünkolyan szigorúan, mint ahogy Õ tette, de törekszünk olyasmit is vállalni, ami szá-munkra igazi böjtöt, önmegtagadást jelent (akkor is, ha ez nem tartozik az elõírt,„kötelezõ” böjti gyakorlatok közé).

Követnünk kell Jézust imádságában is, a Tábor hegyére. Jézus sem mindennapvolt a Tábor hegyén, de mindennap imádkozott! Ahhoz, hogy valamikor Jézus min-ket is felvigyen arra a Tábor hegyére, ahol Istennel közelrõl találkozhatunk, és aholÕ elhalmozhat minket ajándékaival, naponta kell imádkoznunk. Istennel már itt aföldön lehetséges találkozni, lehetséges hozzá feljutni a hegyre, ehhez viszont kitar-tó imádság is lemondás szükséges. Lesznek kísértések, amelyek az embert próbál-ják eltántorítani az útról, ezeknek – Isten segítségével – meg kell próbálni ellenáll-ni. Mert megéri. Legalábbis azt mondják azok, akik már fenn jártak a hegyen. Ak-kor is, ha a jó Isten nem olyan ajándékokkal halmoz el, mint amilyennel a világi sze-mélyek szoktak. Õ jobban tudja, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy igazán bol-dogok legyünk!

Isten téged is hív, veled is szeretne személyesen találkozni, már itt a földön. Raj-tad múlik, hogy elfogadod-e ezt a meghívást, és nekivágsz annak az útnak, amelyfel, a hegyre vezet, ahol Õ vár rád, vagy megelégszel azzal a megszokott, hétközna-pi életformával, amelyet a mai világ kínál neked.

Tarzi a.

45Kármel 2008/1

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA

Egyedül az EgyetlennelA sarutlan kármelita nõvérek rovata

ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁITCristine Kaufmann OCD (1939-2006) gondolatai12

Isten Kegyelmérõl nevezett Cristine nõvér1939-ben szültetett Badenben, Svájcban.1964-ben lép be a Kármelbe, Mataróban, és1968-ban tesz örökfogadalmat. 1973-ban per-jelnõvé választják. 1993-ban a katalán föde-ráció elnökévé választják. 2000-ben meghí-vást érez a remeteéletre, és a közösség biztosítszámára egy remetelakot. A nagy ünnepeketazonban a közösséggel együtt tölti. 2006 már-ciusában rákos beteg lesz, és április 18.-ánátadja lelkét a Mindenható Istennek. Utolsószavai: „Isten a szeretet.”

Mikor az emberek eljönnek hozzánk, tartanak tõlünk, szokatlannak találnakbennünket. Vannak, akik – nagy tisztelettel ugyan, de – ezt mondják: furcsa, nemértem, nem tudom, mit találnak az e fajta életben. És mások, talán inkább haszta-lannak látják (…): a mi létünk haszontalan. Sõt olyanok gondolkodnak így, akikegyébként elkötelezett keresztények! Annyi szegény, beteg, peremre szorult, sze-rencsétlen van a világban (…), tehát cselekedni kell! Hasznosabbnak kell lenni.Hasznossági szempontból, vagy a kézzelfogható hatékonyság felõl néznek.

Ez összefügg az emberi élet transzcendenciájának elfogadási nehézségével. (...)Mindannyian zarándokok vagyunk, számûzetésben élünk. Ezért az Egyház szívé-ben lehetnek olyanok, akik elsõsorban és szemmel láthatólag – szentségi módon –a szemlélõdésnek és az Isten dicsõítésének szenteli magát. Mintegy annak képe,jele, szentsége lehet, melyre mindenki meg van hívva. Ez az Istennel való közösségés dicsõítés.

ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

12 Ez a beszélgetés 1996 tavaszán készült.

44 Kármel 2008/1JÉZUSSAL AZ ÖRÖMBEN, MUNKÁBAN ÉS A SZENVEDÉSBEN

lekedett az õ kis szolgájával: fölemelte és most eteti a szeretet erõs kenyerével. Testigyöngesége se aggassza. Tervei vannak vele az Úrnak. Bocsássa azt is egészenaz õ rendelkezésére! ...”

1939. VIII. 20.-án Budapesten kelt levelében, ami szintén a Gy. Testvérnek címez,Marcell atya arról ír, hogy rendünkben mindig is lesznek dispozíciók (áthelyezések),de mennyire fontos ebben is az Istennek átadott lelkület: „Változások vannak, lesznek,hol örömünkre, hol bánatunkra, de mindig a jó Isten akaratára! S ezért mindig is di-csérjük Õszentfelségét. – Nem is hiszi, mennyire örülök neki, hogy Rómában oly na-gyon elégedett. Az édes Szûzanya kimondhatatlanul szereti az elégedett szíveket.”

Tapasztaljuk, hogy vannak, akik szinte örökösen elégedetlenkednek. Semmisem jó nekik, mindent ócsárolnak és lenéznek, csak az a jó, amit õk tesznek.Majdnem hogy azt mondhatjuk, hogy õk azok, akik fekete ecsettel járnak körbea világban és embertársaik körében, és ha lehet mindent feketére festenek.

4.) „Mennyország az én életem”Életünk megkezdett örök élet, ami Marcell atya 1966. márc. 5-én, szûk három

hónappal halála elõtt (1966. május 29.), így fogalmaz meg: „Eljutok oda enyéimmel együtt – bízom határtalanul Jézusban. De én már a földet

földi életemben Mennyországgá akarom tenni. Lehetséges ez? Regnum Dei intra vos est!(”Isten Országa közöttetek van!”). Mennyország az én életem. De hiszen rengetegetszenvedek! Annál inkább Jézus szenvedéseinek kellõs közepette nem hordozta-ea Mennyországot? – Még csak akkor igazán! ...

Mennyországgá tenni a „számkivetés” helyét, a „siralom völgyét” – számomra ésmindazoknak, akik e g y e k velem.”

5.) Ima és munka kapcsolataPéczely Lászlónénak írt levelében arról elmélkedik, hogy számára az imádság

mindennapi kenyér, ami nélkül nincs élet, s a munka is csak akkor Isten akarataszerint való, ha azt az imádság kíséri:

„Az imádság ezért napi kenyerem, amibõl élek, s amibõl másnak is szívesen adok… Ó, de szívesen azoknak, akiket igazán szeretek … Most tudom, hogy ima nélkülnincs – élet, nincs Krisztus és nincs a léleknek nyugalma! A munka is csak akkor Istenakarata szerint való jó-munka, ha imádsággal kezdik, imádságként folytatják s imád-sággal végzik. Így megy jól a munka, másként nem igazi munka a munka. Ora et labo-ra, és nem megfordítva. És nem is külön-külön, hanem együtt. Mégis elõször – ora!”

Befejezõ gondolatként és idézetként álljon itt egy mondat egy Hévízen 1938. VII. 22-én írt levelébõl. E mondatban megfogalmazott lelkület szinte a legjellemzõbb Marcellatyára: „Bízzunk mindannyian drága Szûzanyánkban, aki sorsunkat irányítja, szerezzünkneki sok örömet, s köszöntsük Õt fáradhatatlanul minél több Ave Maria-val!”

fr. Sándor

47Kármel 2008/1 ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

Azt mondják, hogy az istenfogalom szükségszerû, az ember hozta létre magá-nak azért, hogy fennmaradhasson, továbbélhessen. Lehet állítani ezt, de akkorugyanazzal a következetességgel kell mondanunk, hogy az is az ember által létre-hozott elképzelés, hogy Isten nem létezik. Ezzel a két állítással, még azonos szin-ten maradunk.

Isten – Jézus Krisztus születése óta, és az egész emberi történelem folyamán lét-rejött más vallások óta – minden népnél jelen van. Hinnünk, hogy egy transzcen-dens lényeg állítása nem emberi alkotás.

Mit jelent hinni?Hinni annyit jelent, mint elégedettnek lenni. Elégedett vagyok azzal, ami va-

gyok. És tudni, hogy nem haszontalan az életem, hogy van valaki, aki szereti, hogyvagyok, vannak személyek, akik körülvesznek, és még valaki az emberi személye-ken túl, aki Isten.

Nézzetek önmagatokba! Itt fogjátok megtalálni Mestereteket, aki nem fog titeketcserbenhagyni. Szent Ágoston mondja, hogy miután Istent mindenfelé kereste, ön-magában találta meg. (Szent Terézia)

Ezt a személyt nevezem Istennek, Jézus Krisztusnak, a keresztény Istennek, an-nak az Istennek, akit kinyilatkoztatni jött hozzánk Jézus, Atyának, Jézus Lelkének,aki a világban maradt Jézus földi élete után.

Miért Jézus?Keresztény kultúrkörben születtem, ezért szeretem jobban Jézust. Keresztény

családban nõttem föl, ahol átadták a keresztény hitet, és lehetõségem volt a hit el-mélyítésére, így nem volt szükségem rá, hogy máshol keressek. A keresztény hit-ben, az evangéliumban, és ugyanúgy a zsidó-keresztény hagyományban, végtelenteret találok, eleven teljességet értelemkeresésemhez.

Mit jelent a Szentlélek?A Szentlélek számomra Jézus élete, akit a világban hagyott. Jézus történelmi

személy, ugyanakkor Isten jelenléte a világban. Reánk hagyta az Õ Lelkét, hogy je-len legyen minden emberi személyben. Amíg egy személy szeret, amíg egy sze-mély remél, amíg vannak boldog emberek – ez a tény bizonyítja, hogy a világbanvan egy isteni Lélek. Magunktól nem vagyunk képesek rá.

Hinni hajlam vagy erõfeszítés?A hit nem erõfeszítés kérdése, mert ajándék. Mégis, minden ajándék teljesíten-

dõ feladat. Isten felajánlja nekünk a hitet, teljesen ingyen azoknak, akiknek akarja.Talán nincs mindenkinek küldetése arra, hogy Jézus Krisztus tanúja legyen. De an-nak, aki tudja, hogy Isten ezt az ajándékot adta neki, annak válaszolnia kell. Igye-

46 Kármel 2008/1

A szemlélõdõ élet, a mi életünk, tanúságtételének egyik árnyalata a szépségrõlvaló tanúságtétel kell, hogy legyen. Életünk önmagában harmonikus és nagyonszép: az emberi személy minden aspektusát számításba veszi, de összeszedetten,Isten Lelkének jelenléte által átjárva, mert Isten szeretet, Isten szépség, így a terem-tés Isten visszfénye (…), a teremtés szép!

… Mintha a mi lelkünk egy gyönyörû szép várkastély volna, egy darab gyémánt-ból faragva … benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van (…) mi egyébaz igaznak lelke, mint valami paradicsomkert, amelyben az Úr, saját szavai szerint,gyönyörûségét találja. (Szent Terézia)

Minden életnek, így a mi életünknek is mûvészi alkotásnak kellene lennie.A szemlélõdõ életnek sok mûvésze van. A mi kármelita hagyományunkban: SzentTerézia, Keresztes Szent János (…) és Kis Teréz. És még hányan, akiknek nevétnem ismerjük. Megpróbáljuk kimûvelni nõvéreink mûvészi tehetségét. Akár egycsokrot készítünk a templomba, akár egy terítõt hímzünk, akár gondozzuk a virá-goskertet, hogy szép legyen.

Vágyódni Istenre ez már olyan, mint Isten jelenléte. (Szent Ágoston)Amikor Istenre vágyódunk, már van egyfajta tapasztalatunk a vele való találko-

zásról. Keresztes Szent János ezt így fejezi ki a Szellemi Páros Ének elején:Hová rejtõztél el, Szerelmem? S miért hagytál el (...)?”

Hová rejtõztél el, Szerelmem?S miért hagytál itt sóhajommal?Mint szarvas elfutottál,De megsebezve engemet.Kimentem, hívtalak, – s már eltûnnél.

Ó szeretetnek élõ lángheve,Mely oly gyöngéden ütsz sebet,Hol lelkem legmélyebb központja van!Minthogy kínzó voltod többé nem érzem,Mûved, ha úgy tetszik, fejezd beS tépd szét ez édes támadásnak függönyét.

(Keresztes Szent János)

Amikor Istent keressük, Isten után vágyódunk, már volt részünk egyfajta ta-pasztalatban róla, és ezért keressük. Mindig olyan dolgot keresel, amit korábbanmár birtokoltál. Olyan dolgot nem keresünk, amiben soha nem volt részünk. Keres-sük a szeretetet, mert tudjuk, hogy az szép és jó. De nem keresünk olyat, amit nemismerünk. Nem, nem tudunk olyat keresni.

ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

49Kármel 2008/1 ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

Érzelem, szexualitás, szeretetA képzésbõl, amit kaptam, látom, hogy a keresztény hit és a katolikus hit min-

dig nagyon pozitív felfogást vallott a szexualitásról, legalábbis általában. Után kö-vetkeztek a normák, az elméletek, és talán az elzárkózás a tudományos antropoló-giai, pszichológiai és fiziológiai kutatások elõl, ezáltal nem fejlõdött az emberiszexualitás megértésének módja. Ez a probléma egyik oldala. A másik: a mai tár-sadalomban megvan az a veszély, hogy a nemiséget csak mint olyan részt tekinti,ami nem kötelezi az egész személyt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez egyfaj-ta szórakozás, a csokoládéevéshez vagy a dohányzáshoz hasonlóan. Nem úgy tekin-tik mint a személyes közösség (intercommunio), öröm, mély emberi tapasztalatképességét, mint a kölcsönös szeretet kifejezését. Ettõl a dimenziótól eltávolodva,a nemiség pusztán egy dolog marad, még valami, amit fogyasztani lehet. És ebbentévedünk.

Kommunikációhiány az információs társadalombanTársadalmunkban és az Egyházban is kommunikációhiánytól szenvedünk. Igaz,

sokféle kommunikációs eszköz létezik, mint például az utazás. Ma határok nélkülutazhatunk, hiszen a televízió a lakásunkba, vagy akár az ágyunkba hozza mindazt,amit a világról tudni szeretnénk. De a mély kommunikáció, ami személy és személyközött zajlik, nagyon ritka! A fiatalok nagyon szenvednek ettõl, és mi magunk isszenvedünk tõle. Az emberi személy legnagyobb igénye (szüksége), hogy „lenniakar”, lenni pedig annyi, mint ingyen megnyílni a másik felé, és tudni, hogy a má-sik ingyenesen elfogad, örömeimmel, fájdalmaimmal és problémáimmal. Világunkszenved ettõl a hiánytól. Ebbõl fakad egyfajta belsõ szorongás: hol a helyem, holtalálhatok támaszt, hol találom meg a „visszhangomat”?

Elképzelheted úgy, mintha mindannyian egy óriási sivatagban lennénk, vagyegy erõsen lehatárolt térben, ahol nagyon nehéz mozogni. Klausztrofóbiában szen-vedünk az óriási térre gondolva. Tehát a kolostorok azok a helyek, ahol úgy kelllennünk, hogy ingyen elfogadunk mindenkit, bárki legyen is.

„Nem felejtek és nem bocsátok meg…” – mondta Enrique Mugica, miután azETA meggyilkolta fivérét.

Amikor értesültem Fernando Mugica meggyilkolásáról és testvére nyilatkoza-tairól, elõször úgy gondoltam, az újság téved, biztosan nem beszélt így, és most egyszenzációs címmel felfújják az ügyet. De nem sokkal ezután találkoztam a Mugicacsalád közeli barátaival, és õk megerõsítették az állítást. Igen, Enrique Mugica eztmondta. Ekkor arra gondoltam, ahogy a zsoltárokban és a zsolozsmában imádko-zunk. Mi is így imádkozunk Istenhez, mondván „ne bocsáss meg nekik, öld megõket, gonoszak”. Istenünk olyannyira nagy, igazán Atya, és elfogadja lázadásunkat,testvéreink iránti gyûlöletünket, mert tudja, mibõl formált minket.

Ez azonban csak az elsõ reakció lehet, egy folyamat elsõ állomása. Nem tudom,hogy Enrique Mugica így beszélne-e ma, holnap vagy jövõre. Lehet, hogy a hozzá-

48 Kármel 2008/1ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

keznie kell kamatoztatni, és akkor ez igénnyé válik. Felszabadító igénnyé, amelyazonban egyáltalán nem súlyos, feltétlen vagy kényszerítõ.

Egy hegyi túrával összehasonlítva: az Alpokban hegyet mászni csodálatos do-log, és szép idõben páratlan a kilátás. De ez igényes dolog, fel kell menni. Ahhoz,hogy sikerüljön, be kell tartani a feltételeket: a felszerelés nem lehet túl súlyos, túl-ságosan megterhelt, megfelelõ cipõre, ruhára, táplálékra van szükség. Viszont meg-tenni, ez öröm. A hegyek szépségét megismerni öröm, de az út igényes.

Éjszaka, éjszaka megyünk, hogy megtalálva a forrást, csak a szomjúság világítsonszámunkra. (Keresztes Szent János)

A fiatalok és az EgyházSzámomra nehéz felfogni, hogy miért

fordítanak hátat a fiatalok az Egyháznak.Nekünk idõsebbeknek nem kell egészenvétkesnek éreznünk magunkat, de oda kellfigyelnünk erre a valóságra: sok fiatal nemtalálja meg útját az Egyházban. Társadal-munk talán kínál egyfajta vonzó boldogsá-got – elég tökéletlen módon – a fiatalokszámára, és amikor kielégítik igényeiket,megállnak, nincs kedvük továbbmenni. Lel-kiismeretvizsgálatot tartva kérdezhetjük:milyennek mutattuk Jézus Krisztus alakjátmi, egyháziak? Nem mutattuk-e túlságosanúgy az Egyházat, mint egy intézményt?Vagy talán nem tudtuk áttetszõen bemutatniJézus Krisztus személyét? Inkább egy nagy,világi rendszert alkottunk?

Nem szeretném hibáztatni sem a társadalmat, sem az Egyházat, de talán hiány-zik belõlünk, ahogyan az Egyház Jézus Krisztus örömhírét hirdeti, egyfajta frisses-ség. Nem kell az elavult szokásokban és viselkedésmódokban megmaradni, hanemmeg kell próbálni Jézus Krisztus alapjára felépíteni a társadalmat. Nem tudjuk a házépítését a tetõnél kezdeni, sem néhány szabály megtartását követelni, ha azelõttnem mutattuk meg Isten szeretetének nagyságát, és Jézus Krisztus szeretetének bol-dogságát, valamint ha nem tettünk tanúságot életvitelünkkel.

Több hangsúlyt kellene fektetni a keresztény hit szemlélõdõ oldalára, és ez az,aminek meglátására Jézus alakja, Jézus személye meghív bennünket, hogy a dol-gokra tekintve, túlra lássunk azokon.

A világra vetett tekintetünkben váljék láthatóvá Isten. Talán éppen ez az, amitnem tudtunk átadni.

51Kármel 2008/1 ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

Elõfordulhat, hogy Keresztes Szent János sötét éjszakáján keresztül megyünk,ami elhomályosíthatja világos létfogalmunkat.

A kereszténység magjaMindent eldobhatunk – mindent, kivéve a szeretetet. Ha tudjuk, hogy az abszolút

Isten maga a szeretetet – Szent János mondja: „Isten szeretet” –, és ha hiszünk ebbena Szeretet-Istenben, akkor mindent el tudunk dobni, és valóban megtesszük. Mindennap lemondunk az elõzõ napról. Mindent eldobni azt jelenti, hogy nem akarunk abszo-lútként kisajátítani magunknak semmit, mert csak egy abszolút van: Isten, a szeretet.

A lélek, amely szeretetben jár, nem vétkezik, és ellene sem vétenek (Keresztes Szent János)Mit jelent valójában szeretni? Ez a kérdés, vagy a bonyolítás (komplikáció). Né-

ha, mi emberek megbonyolítjuk az életet, vannak, akik igazán szeretnek, de nemtudják kifejezni magukat, vagy nem tudnak gondolkodni róla, viszont képesek egybeteg mellett maradni álló esztendeig, két évig, húsz évig, vagy képesek odaadnimagukat egy családnak, egy feladatnak, az emberiségnek nap mint nap. Az „eldob-ni mindent” helyett inkább azt mondanám: a konkrét mód, ahogy megéljük a sze-retetet, nagyon változó. Mi emberek ragaszkodunk a dolgokhoz, a magatartások-hoz, de tudjuk, hogy a dolgok változnak, a magatartások változnak, sõt a szokásokis meg tudnak változni, viszont a szeretet nem változik.

Hogy tûnhetnék bármi is lehetetlennek az olyan lélek számára, aki szeret! (Szent Terézia)Ha két mondatban kellene összefoglalnom az evangéliumot, ezt mondanám:

„Isten Szeretet” (Szent János), a másik egy zsoltárból való: „Az Úr az én pászto-rom, nincs is semmiben hiányom. Járjak bár halálsötét völgyekben, ott sem féleksemmi bajtól, mert te velem vagy.” És Jézus azt mondja nekünk, hogy Õ a Jó Pász-tor.

Új esélyt adni az életünknek: újjáteremteni a magány zónáit.Nem azt kellene kérdeznünk, hogy miben hasznos a hit, mert igazán semmiben.

Haszonelvi, materiális szempontból a hit valóban haszontalan. A hívõ emberugyanazoktól a borzalmaktól szenved, mint az, aki nem hisz. Õ is megbetegszik, õis meghal, vagy munkanélküli, nehézségekkel küzd, mint bárki más.

De igen is hasznos a hit, mert általa a betegség, a halál, a nehézségek, a szenve-dések új értelmet kapnak. A hit nyit meg elõttünk egy perspektívát, ami nélküle tel-jesen lehetetlen volna.

Ebben a perspektívában tudjuk, hogy a szenvedésnek van értelme, mindennekvan értelme. Vannak olyan hívõ emberek, akik egy egészen szélsõséges szenvedésközepette érthetetlen boldogságról tesznek tanúságot. Létezik egy misztikus tapasz-talat, amit az ész nem tud megmagyarázni, de amit mélyen, egész lényünkkel értünk.

50 Kármel 2008/1ÚJJÁTEREMTENI A MAGÁNY ZÓNÁIT

állása megváltozik. Ha Isten elfogadja kicsinységünket, ilyen szenvedés láttán ne-künk is megértõknek kell lennünk felebarátunk iránt. De kell, hogy legyen egy kö-vetkezõ állomás, nem lehet megmaradni ennél az elsõ reakciónál. A folyamat talánmég sokáig eltart, de nem kell így befejezõdnie.

Megbocsátani, elsõként, Isten ajándéka, magunktól nem vagyunk rá képesek.Íme egy misztikus tapasztalat: valami ösztökél, hogy bocsássunk meg, érezzük be-lülrõl, hogy ha nem bocsátunk meg, nem leszünk mi magunk önmagunk, és anél-kül, hogy tudnánk, hogyan és miért – ez a Szentlélek mûve.A belsõ ima véleményem szerint, nem más, mint baráti együttlét azzal, akirõl tud-juk, hogy szeret bennünket. (Szent Terézia)

Ha megkérdezzük Teréztõl, mi a belsõ ima, utalhat nagyon ismert meghatáro-zására: Imádkozni ez Istennel maradni, mint egy baráttal, és vágyni arra, hogy na-gyon gyakran maradjunk egyedül azzal, akirõl tudjuk, hogy szeret minket.

Van Teréznek azonban egy másik meghatározása, amirõl már megfeledkeztem,de most újra megtaláltam: Imádkozni, ez isteni utazás.

Ne ijedjetek meg leányaim, attól a sok dologtól, amire tekintettel kell lennetek, hogymegkezdjétek ezt az isteni utat … (Szent Terézia)

Szeretem ezt a kifejezést, és nagyon mélyen érint: imádkozni, ez „isteni utazás”,kilépni önmagunkból, de nem a külsõ érzékeinken át, inkább kilépni a belsõ ajtónkeresztül. Kilépni az érzelmeinkbõl, a külsõ és belsõ érzékeinkbõl, és mélyebbremenni oda, ahol egy titokzatos jelenlétet találunk, aki maga Isten. Hozzá menni,hallgatni, vagy egyszerûen csak maradni, lenni.

A lelki várkastély belsejébe csak egy kapu vezet, s ez az imádság és elmélkedés ar-ról, hogy kivel beszél, s hogy mit kér tõle, kicsoda az, akihez kérését intézi, s hogykicsoda õ maga. (Szent Terézia)

Azért, hogy megtanuljunk imádkozni, menjünk olyan valakihez, aki imádkozik.Mi, keresztények imádkozunk, amikor összegyûlünk a liturgián. De kellene, hogyliturgiánk közösség legyen az összes jelenlévõ között, és mindegyikõjük befogadá-sa. Keressük az imádság mestereit! Ha valaki Istennel akar lenni, legyen vele egy-szerûen, amennyire csak tud, a lényeg, hogy el kell kezdeni! Elkezdeni: „míg járunkrajta, készül az út”, vagyis: az ember imádkozva tanulhat meg imádkozni.

Számomra a belsõvé tétel (interiorizáció) útja, nem volt nagyon nehéz. Ha va-lakinek szemlélõdõ hivatása van, találhat benne egy természetes képességet, amibelsõvé tesz mindent, amit él, vagyis élettapasztalatait. Ez az alap, és erre építvekell folytatni az aszkézis gyakorlatát, mégpedig személyre szabott gyakorlatát. Fõ-ként ne álljunk meg esztétikai vallási érzéseink szintjén, inkább hatoljunk be léte-zésünk isteni magjába!

53Kármel 2008/1 A KESZTHELYI VÉK HÍREI

Napunkat csendes Szentségimádással fejeztük be, ahol alkalmunk adódott meg-köszönni Jézusnak a lelki élményeket, kegyelmeket, tanításokat, melyekbenrészünk lehetett a nap folyamán. Volt, aki a Szûzanyát és Kis Szent Terézt kérte,hogy jutassa eszébe e szép napot a szûkösebb napokban vigaszul, de olyan is, akia Szûzanyának adta át az összes kegyelmet, amit kapott, hogy gazdálkodjon veleazok számára, akik legjobban rászorulnak, és õrizze meg azokat az örökkévalóságig.

Krisztus Király ünnepe2007. november 25-én ünnepeltük

Krisztus Királyt. Ezen a napon volt ha-vi gyûlésünk is, valamint templomunkSzentségimádási napja. Így a gyûléselõtt közös imádáson vettünk részt, bártöbben a nap folyamán is meglátogat-ták az Urat folyamatosan.

Imádságos lelkülettel készülhet-tünk összejövetelünkre, majd azt köve-tõen részt vettünk az esti szentmisén.Ezen szép ünnepi szentmise kereteinbelül került sor egyik nõvérünk,Keresztrõl nevezett Johanna nõvér(dr. Benke Mária) végleges ígéreténekletételére egy életre szólóan a VilágbanÉlõ Kármelita Közösségben.

Nagy nap volt ez fõleg az Õ számára, régóta készült és vágyott rá, és íme, a be-teljesülés.

E napnak az elõkészülete volt az egész napos lelki nap. Mindnyájan imádkoz-tunk érte, hogy mindazt, amit ígért, hûségesen meg is tudja tartani.

Eszünkbe jutott a mi nagy napunk, amikor mi tehettük le az örök fogadalmatIsten és a Szûzanya hívására válaszolva. Téged akarunk követni Urunk életünkbenreggel és délben, este és éjjel. Kezedbõl fogadunk el mindent, amit nekünk adsz.Hálás szívvel megköszönjük, még ha olykor lázad is ellene a mi gyarló emberi szívünk.

Kristóf atya homíliájában Nagy Szent Teréz versét idézte: legyek fájdalomban,vagy élvezetben, egyedül Te élj bennem. Mit parancsolsz, hogy legyen belõlem?

Szentmise után köszöntöttük Johanna nõvérünket, aki nagyon boldog volt e ke-gyelmi napon.

Kis karácsonyKis karácsony, mert 2007. december 16.-án tartottuk. Ekkor volt ugyanis

a keszthelyi VÉK Közösségének havi gyûlése a közelgõ ünnepek miatt. Ez egyút-tal évzáró és rendhagyó összejövetel volt, amikor is félretettük a kemény munkát,

52 Kármel 2008/1A KESZTHELYI VÉK HÍREI

A világban, de nem a világbólA Világban Élõ Kármel rovata

A KESZTHELYI VÉK HÍREI

Lelki nap 2007. november 10-én, az elõzõ évekhez hasonlóan, másod ízben töltött el kö-

zösségünk együtt egy napot, hogy megélhessük a zsoltáros szavait: milyen jó ésgyönyörûséges a testvéreknek együtt lenni. Azokkal, akikkel egy úton járunk és egya célunk, Jézust követni, törekedni az életszentségre, a Szûzanyát igazi gyermek-módra szeretni. Azokkal, akik ebben egymást segítik szeretettel, jó példával, imád-sággal, sok-sok tanulással és hittel, hogy mi is mondhassuk Kis Szent Teréz szava-ival: szeretni Jézust úgy, ahogy még senki sem szerette! Hisz a mi szeretetünkkelcsak mi tudunk szeretni, úgy, ahogy más nem tud.

Lelki vezetõnk Kristóf atya zenehallgatással kezdte ezt a szép napot, melyremindnyájan nagy várakozással és vágyakozással készültünk. A zene, melynek szö-vege Keresztes Szent János Forrás címû mûve, teljes békét és belsõ csendet árasz-tott.

Meghallgatása után az élmény megosztása következett teljesen fesztelenül, egy-szerû szavakkal mindenki részérõl.

Majd az így felemelkedett lelkületünkkel egészen ráhangolódva mentünk fel azemeleti kápolnába az Eucharisztia közös megünneplésére, melyen tevékeny szolgá-latot is vállalhattunk. Az egész szentmise alatt áradt ránk a kegyelmek bõsége, akármel lelkissége, békéje. Úgy éreztük, velünk vannak azok a szentéletû atyák is,akik ezen az imakóruson imádkoztak hajdanán, és most velünk együtt örvendeznekaz égben. De velünk volt a mennyország összes lakója is.

Szentmise után közös ebéd következett, amit nagyon jó hangulatban költöttünk el.Ezt követõen a kápolnában filmet vetített számunkra Kristóf atya, ami egy Nich

nevû nyomorék fiatalemberrõl szólt, akinek se kezel, se lába nem volt. Születése-kor anyja azt mondta, mikor meglátta fiát, vigyétek el innét ezt a szörnyeteget.Mindnyájan példát vehetünk az õ életébõl, akit Isten nem dobott el, mint anyja,mert terve volt vele, ahogy minden emberrel.

Ma nyomorúsága ellenére nagyrészt egyedül látja el magát, tanult, és nyilváno-san jár evangelizálni, hirdetni az Úr dicsõsségét, erejét, hatalmát és szeretetét. Per-sze elõbb átment a lélek sötét éjszakáján, szomorúságon, elkeseredettségen, küzdel-meken, mire felfedezte élete értelmét, Jézust, mert egyedül csak Õ tud segíteni, hami rá tudunk hagyatkozni, ha engedjük, hogy Õ vezessen minket az Õ parancsainakmegtartása és szavának olvasása, valamint annak élése által. Mert aki az Õ útján jár,nem engedi, hogy ártson neki a hold, nem kell félni az éjszakai rémtõl és a sötét éj-szaka sem lesz sötét.

55Kármel 2008/1 KIS SZENT TERÉZ EREKLYÉI KESZTHELYEN

OLVASÓINK ÍRTÁK

A következõ beszámolók a Kármel újság elõzõ számához készültek.Figyelmetlenségbõl azonban kimaradtak, így most pótoljuk a hiányosságot.

KIS SZENT TERÉZ EREKLYÉI KESZTHELYEN

Történelmi eseményként vettük, hogy KisSzent Teréz Ereklyéi eljuthattak Bazilikánkba.Életem legszebb órái közé tartozik ez a szeptem-ber 22.-érõl 23.-ára virradó éjszaka. Még most iscsak meghatódottsággal tudok gondolni erre azidõre. Hiába, nem jut más eszembe, mint az ismertének sora: „Ó gyönyörû szép titokzatos éj.” Márbocsánatot kérek ezért az összehasonlításért,de biztos vagyok abban, hogy Jézus nem harag-szik ezért rám.

Többek között ezekkel a szavakkal köszöntöt-tük Õt a zsúfolásig megtelt Bazilikánkban, aholDr. Takács Nándor Jusztin püspök úr, KovácsAlbert provinciális atya, valamint Keszthely városés környéke nagyszámú papsága és hívõ közösségei, zarándokok, idõsek, fiatalokés gyermekek is jelen voltak: ”Isten hozott, drága Kis Vendégünk, Teréz. Hazajöt-tél, Magyarországon az egyetlen tiszteletedre Neked szentelt Bazilikába. Hints ránkrózsaesõt: járj közbe értünk drága Jézusunknál …”

A múltkori beszámolómban leírtam, hogyan fogadták Terézt Veszprémben,Várpalotán, Gyöngyösön és a környékbeli falvakban, valamint Egerben.

Beszámolóm végén említettem, hogynagy ajándékként és meglepetésként értminket, hogy megsúgták a szervezõk:hozzánk, Keszthelyi Templomunkba isellátogathat Teréz.

Ettõl az idõponttól számítva két hétállt rendelkezésünkre az Ereklyék keszt-helyi fogadásának megszervezésére.

Úgy érezzük, hogy jól sikerült a szer-vezés, s talán nem esem túlzásba, ha úgyfogalmazok, hogy Teréz magyarországikörútjának koronája és betetõzése volt ez

54 Kármel 2008/1A KESZTHELYI VÉK HÍREI

komoly figyelést a tanulnivalókra, és egy felszabadult hangulatú légkörben elõremegünnepeltük Urunk születése napját.

Ünnepségünkre meghívtuk Kristóf lelki atyánkon kívül Sándor és Fábián atyá-kat is. Földre szállt a Messiás címû betlehemi játékot rendeztünk hevenyészett elõ-adásba, vagyis papírról olvasva. Be is öltöztünk hozzá. Voltak felolvasók a zsina-gógába, három királyok, pásztorok, agg Simeon, melynek szerepét Kristóf atyavállalta eredeti öltözékben. És volt egy narrátor, aki az összekötõ szövegeket olvas-ta. Így egészen bele tudtuk élni magunkat a 2007 évvel ezelõtti történetbe.

Közben szép ádventi, majd karácsonyi éneket énekeltünk. „Jöjj el, jöjj elEmánuel, csak Téged áhít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján honta-lan.” S lám, jönnek a csordapásztorok, akik hozzák az örömhírt, megszületetta világ Megváltója.

Nagy volt a siker, még díjat is kapott három szereplõ közönségszavazat alapján.A fõdíjat Kristóf atya érdemelte ki, a 2-ik díjat Bernadett nõvér, aki az egyik nap-keleti bölcs volt, a 3-ikat pedig Márta nõvér, aki Illés bácsi, az egyik pásztor volt.

Ezután megköszöntöttük az atyáknak az egész évi fáradozásaikat, velünk valótörõdésüket.

Majd ezt követõen kezdõdött az agapé a hazulról hozott finom sütikbõl és egykis ásványvízbõl. Úgy gondolom, mindnyájunk örömére és az Úr dicsõségére töl-töttük el az idõt szent vidámságban.

Keszthely, 2008. január 10.

57Kármel 2008/1 KIS SZENT TERÉZ EREKLYÉI KESZTHELYEN

Nézzük, Kis Szent Teréz kis útja mit is jelent a valóságban. A kis út az engedel-messég, az önmegtagadás, a másokért felajánlott áldozat, a szerénység, az alázatosalkalmazkodás, a türelem útja, melynek mindennapi megtétele szükséges ahhoz,hogy valakit igazán szeressünk

Elgondolkodtató úti célok ezek számunkra. Biztos vagyok benne, hogy sok em-bertársunk ezek hallatán visszakérdezne: én legyek alázatos, akinek a sors hatalmatadott, én legyek szerény, akinek temérdek pénzem van? – és folytathatnám. Hitünkszerint csak egy válaszunk lehet, igen, Te, Te is.

De lelkiismeret-furdalás nélkül válaszolhatjuk-e ezt? Valljuk be, nagyon nehéztürelmesnek lenni, amikor mindenki türelmetlen, nehéz alázatosnak lenni, amikorcéljainkat akarjuk megvalósítani, nehéz megbocsátani, amikor alap nélkül bántanakbennünket, nem könnyû mosolyogni, amikor kívül-belül sok a fájdalom. Nehéz ki-tárni kezünket a másik felé, pedig mindenki szeretetre és megértésre vágyik.

Nehéz, de mi gyarlóságunk ellenére is megpróbáljuk, hiszen így neveltek ben-nünket drága szüleink, s erre tanított és tanít bennünket hitünk. Meg kell hát pró-bálnunk, hisz különben szüleinket és hitünket tagadnánk meg.

Emberek vagyunk, akarva-akaratlanul vétkezünk mindannyian, ám ha lelkünklegmélyére nézünk, nem fedezhetünk fel ott sem gyûlöletet, sem haragot, sem irigy-séget. Egyes-egyedül csak a szeretet van ott. Ezt kell nekünk naponta újra és újramegtalálni.

Talán soha vissza nem térõ órák várnak ránk. Velünk van Kis Szent Teréz,akihez imádkozhatunk, s aki segít nekünk a kis utak rejtelmeit megismerni, hogyutána már ne tévedjünk el, és egyedül is végig tudjuk azokat járni.

Kis Szent Teréz szinte egészéletét a kolostor falai között töl-tötte, fiatalon bekövetkezett ha-lála után pedig bejárta szinte azösszes földrészt, a világ többmint ötven országát.

Most a katolikus városmisz-szió keretében hazánkba érkezett,ahol találkozik a magyar szentek-kel, s ahol találkozhatnak Velea magyar hívek, köztük a keszt-helyiek és a környékbeliek.

Isten áldja mindazokat, akilehetõvé tették, hogy az elõttünklévõ éjszakán Õ itt, a Kis SzentTeréz Bazilikában közöttünklehet.

Isten hozott, Terézke!

56 Kármel 2008/1KIS SZENT TERÉZ EREKLYÉI KESZTHELYEN

a csodálatosan szép, felejthetetlen éjszaka, s még hozzá-tenném a következõt: Keszthelyen eddig eltöltött tízévemnek legszebb órái voltak ezek.

A szervezõk között összhang volt a legtöbb dologbanés teendõben. Hálás köszönet mindenkinek, aki részt vettmind az elõkészítõ, mind pedig a lebonyolító munkában,s akár imádsággal, szenvedései felajánlásával, akár pedigötletekkel, vagy kétkezi munkával, illetve nagylelkû ado-mányokkal hozzájárult ennek a nagyszerû ÜNNEPNEKa megszervezéséhez.

Külön köszönet Keszthely Város Önkormányzatagyors és segítõkész intézkedéseiért, Polgármester Úrcsodálatos köszöntõ szavaiért, a Keszthelyi Városi Rendõrkapitányság fáradságot nemismerõ segítségéért, s a Keszthelyi Televízió és Helikon Rádió közremûködéséért.

Ugyanígy köszönjük a felajánlást, segítséget és fáradságot mindazoknak az intéz-ményeknek, iskolák tanárainak és diákjainak, a cserkészeknek, valamint a virágdíszí-tõknek, a tûzijáték-szervezõnek, az énekkaroknak és zenészeknek, akik az Ereklyékfogadási ünnepségét impozánssá, meghatóvá és felejthetetlenné tették.

Kis Szent Teréz szavaival zárom a beszámolómat: „Vannak dolgok, melyeket a szív átérez, de nemhogy a szó, a gondolat sem tudja visszaadni õket …”

fr. Sándor

A következõkben Ruzsics Ferenc, Keszhely város polgármesterénekbeszédét közöljük, amit az ereklyék megérkezésének alkalmából mondott

a keszthelyi bazilikánkban.

Tisztelt Egyházi és Világi Méltóságok, Kedves Hívek!

Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy városunkban köszönthetem Kis Szent Te-rézt. Tudatosan nem ereklyéit, relikviáit, esetleg csontjait mondtam. Én hiszek ben-ne, hogy Õ ma itt van velünk. Példát mutat, és segít nekünk megérteni, mit jelentaz, amit életében a legfontosabbnak tartott, ez pedig nem más, mint az Úr egyik pa-rancsa, a szeretet.

Saját szavai szerint úgy akarta szeretni az Úr Jézust, ahogy még senki sem sze-rette Õt, és nem akart soha semmi olyat tenni, amivel megszomorítaná. A Kármelitarendben töltött évei alatt ráébredt, hogy Istent csak olyan mértékben képes valaki isszeretni, amilyen mértékben embertársaival szemben is gyakorolja azt. Ez érdeké-ben nap mint nap megtette azokat a lépéseket, melyeket Õ kis útnak nevezett.

Kis út, milyen egyszerûen hangzik. Mindannyian úgy tanultuk, hogy a kicsi aznem nagy, a kicsiny célt könnyû elérni, a kis utat gyerekjáték megtenni.

59Kármel 2008/1 KOLOSTORI ISKOLA A KÁRMELEN

Miért lettek ezek kötelezõ olvasmányokká, s miért nem olvassuk még ugyanannyi-an ugyanolyan szenvedélyes kíváncsisággal Marcell atya Kolostori iskoláját?

A stílusa lebilincselõ, magával ragadó, nem véletlen, hiszen Marton Boldizsáraz egyik legjobb egyetemen (Pesten) tanult 1905-tõl, ahol Sinkó Ferenc írása szerintmár Beöthy Zsolt is felfedezett írói kvalitásokat kollokviumi dolgozataiban. KésõbbPetrozsényben, majd Zalaegerszegen tanított, ahonnan kikerült az albán frontra.Muzulmán sírokon címû regénye izgalmas és pontos élménybeszámoló, de Õ is érzi,hogy nem az igazi, el is égeti kolostorba lépésekor.

Tanártársa, Kutas Kálmán költõ írja Róla: „Marton a háború után nemcsak liceáliselõadásokat tartott – amelyeken a magyar történelem és az egyetemes kultúra nagyja-iról kaptunk megvilágításokat -, hanem élénk irodalmi tevékenységet is folytatott.”

Magyar Haláltánc címû tanulmánya a Zalai Újságban jelent meg, melynekszerkesztõje is volt.

A késõbb felkérésre írt, és már ismertebb, Szépszeretet címû, több nyelvre le-fordított önéletrajzi írásából megtudjuk, miképp és fõleg miért (mi célból) hagytaott ezt a nem közönségesnek, nem mindennapinak ígérkezõ polgári pályafutását.

De sokan szeretnének manapság találkozni ezzel a sokkal többel, amirõla Kolostori iskolában ír, megtalálni az isteni bölcsességet! De sokan keresik a spi-rituális élményeket, s mivel a katolikus egyház túl racionálisnak tûnik, mennek elmindenféle keleti, vagy más megtévesztõ tanok után. Pedig ott csak mágikus kalan-dokban részesülhetnek, míg e regényt olvasva az Istennel való misztikus egyesülésmikéntjét fedezhetnék fel! Nem mindegy.

„És Isten hegyén ott találod az isteni bölcsességet. Azt, ami után epedtél, amitszomjúhoztál, amit nem tudott neked megadni sem tudós, sem a történelem, semkönyv, a költészet sem, senki. Csak a Szentírás hirdette, nyújtotta, forrásozta.Most, itt ezen a hegyen éled, élvezed, és napnál világosabban látod: a bölcsességkezdete: Isten félelme. Nos, itt már nem a bölcsesség kezdetén vagyunk, hanembölcsességben élünk és vagyunk! A bölcsesség teljessége – Isten! ... Szédület fog-ja el a lelket, amikor a Hegy csúcsát járja izmos képzeletével, tiszta elméjévelés erõs akaratával. Mintha csak hallaná a nagy szózatot a magas trón felõl: „ Íme,Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és õk az õ népe lesznek, és magaaz Isten lesz velük” (Jel. 21,3.) (Kolostori iskola a Kármelen, 195.oldal)

Marcell atya könyve nagy titokba avat be. De jó is lenne, ha minden kolostor-ban ott lenne ez a könyve! Lefordítva ezer nyelvre. S amikor mi, kintiek ezt olvas-nánk, és nem a Tibeti Halottaskönyvet, vágyódás töltené el a szívünket ama titok-zatos, misztikus világ iránt, amirõl ír!

Ottlik katonaiskoláját megismertük iskolai tanulmányaink során. Legalábbilyen izgalmas Marcell atyával megjárni a Kármelt. Virtuális utazás egy könyv mel-lett? Életünk legizgalmasabb kalandja lehet.

Szeretettel ajánlom mindenkinek! F. Melida

58 Kármel 2008/1KOLOSTORI ISKOLA A KÁRMELEN

KÖNYVAJÁNLÓ

MARCELL ATYA: KOLOSTORI ISKOLA A KÁRMELEN

Nagy öröm úgy belép-ni a keszthelyi VajdaJános (volt ferences, majdpremontrei) Gimnázium-ba, hogy egybõl Marcellatya nevét olvashatom azitt tanult hírességek kö-zött. A táblát, amelyrefrissen került a felirat(Marton Boldizsár OCD),Sándor atya áldotta meg2007. november 30-án,az iskola fennállásának235. évfordulójára szer-vezett ünnepség kereté-ben.

Utána pedig a SzentImre üvegablak elõtt me-gyek el, melynek feliratamindig aktuális: „SzentImre herceg, vezesd ésvédd a magyar ifjúsá-got!”

De nagy az ámulatom,amikor azt veszem észre,hogy milyen kevesen is-merik igazán Marcell atya írásait katolikus körökben is, pedig a Kolostori is-kola a Kármelen címû mûvének a világirodalom remekei közt a helye.

Megtévesztõ talán a cím, mintha csak a kármelitáknak szólna? Vagy mi,a kármeliták sem terjesztjük értékének megfelelõ szenvedéllyel?

Ottlik Géza Iskola a határon címû könyve hogyan terjedhetett el a szóban forgóiskola határain túlra, vagy honnan tudjuk, hogy Garcia Marquez Száz év magányanem a helybeliek szûk körének szólt, hanem az egész világnak?

61Kármel 2008/1 A KESZTHELYI KÁRMEL HÍREI

2008. február 1-3-ig a „Megszentelt élet” napjával kapcsolatos Triduumkövetkezett. fr. Albert Tartományfõnök atya 1-én és 3-án csodaszép és tartal-mas, a Szûzanyáról szóló konferenciabeszédekkel örvendeztetett meg minket,hiszen Tartományunk ezt az évet a Biblia és Szent Pál apostol mellett a Bol-dogságos Szûzanyának is szenteli. 2.-án, szombaton pedig nõvérközösségekmutatkoztak be templomunkban. Elsõként a „Kármelhegyi Szûzanya SegítõNõvérei”, az attyapusztai nõvérek vallottak hivatásukról. Mély vallomásokatés hivatástörténeteket hallottunk, amikor Margit Teréz, Mária Beáta Ida és Jozefa Gabriella nõvérek beszéltek templomi közösségünk elõtt a megtérésük-rõl, a Kármelbe találásukról, Jézus, és a Skapulárés Szûzanya szeretetérõl.

Majd a „Jézus Isteni Szívérõl Nevezett Kármelita Nõvérek” gyenesdiási közös-sége következett. Erzsébet nõvér ismertette rendjük történetét, feladatát és „munka-területüket”, majd Bernadett és Teréz nõvérek, valamint Ágnes jelöltjük kis „mû-sort” is adtak zenével, imádsággal és égõ mécsesekkel a kezükben.

A Szentmise végén a jelenlévõ kármelita atyák: P. Albert, P. Sándor,P. Kristóf, P. Fábián és P. Pawel megújítottuk szerzetesi fogadalmunkat.

A Salve Regina eléneklése után kivonultunk bazilikánk folyosójára, aholagapé: szeretetteljes együttlét következett a hívekkel. Miközben a szerzetesekés szerzetesnõvérek „elvegyültek” a hívek: idõsebbek, fiatalok és gyermekekközött, beszélgetvén velük, megosztva örömet és gondokat, és elmélyítve a hi-vatás kegyelmének nagy ajándékát.

fr. Sándor(fényképek az említett eseményekrõl

az újság hátsó belsõ borítóján láthatók – a szerk.)

60 Kármel 2008/1A KESZTHELYI KÁRMEL HÍREI

HÍREK-ESEMÉNYEK

A KESZTHELYI KÁRMEL HÍREI

Dr. Papné Bartoss Andrea hitoktató és a keszthelyi Kármelhez vonzódó fiataloka 2007-es év Karácsonya elõtt a hagyományostól kissé eltérõ pásztorjátékot adtakelõ. A „Dzsungel Karácsonya” címû elõadás szövegkönyvét õk maguk írták, ésnagy sikert arattak vele Bazilikánkban, és azoknál a családoknál is, ahová meghí-vást kaptak. Tartalmát néhány mondatban talán így lehetne összegezni: a darabbemutatja az õserdõ különbözõ állatainak mindennapi életét: egymás közti barátsá-gaikat és ellenségeskedéseiket. Sok-sok gondolkodás és megbeszélés után elindul-nak Betlehembe. Ott meg is találják az Újszülött Megváltót Édesanyjával, Máriávalés Szent Józseffel együtt, és az állatok imával, szeretettel (Ld. „Az ökör és a sza-már megismeri gazdáját” Izaiás próféta), egymással is kiengesztelõdve hódolnaka Kis Jézus elõtt. Megható és lélekemelõ volt ez az elõadás. Színvonalát különemelte a szereplõk eredeti játéka, és Kassai Tiborné Ilike, egyházközségi képvise-lõnk nagyon ötletes jelmeztára.

A keszthelyi VÉK közösség szintén elõadott egy betlehemes játékot, amit azértmondhatunk eredetinek és érdekesnek, mert a harmadrendi nõvérek maguk játszot-tak. Sokat improvizáltak, a lelki asszisztens Kristóf atyát is bevonták a szereplõkközé, s az õ alakítása is nagyon jó volt.

Régen kacagtunk már annyit, mint ezen az „elõadáson”.

December 16-án, vasárnap este, Varga Miklós énekmûvész volt a vendégünk:zsúfolásig megtelt templom fogadta. Egy keszthelyi, súlyosan beteg kisgyermekgyógykezelésében segítettünk ezzel a rendezvénnyel. A mûvész nagy örömünkreelvállalta ezt a jótékonysági koncertet, noha õ maga egy kissé idegenkedett a temp-lomi fellépéstõl.

Rendkívüli és nagyon szép esemény volt ez, hangulata nagyszerû volt. VargaMiklósban egy egyszerû, közvetlen, mélyen magyar érzelmû és hívõ embert ismer-hettünk meg.

Ádvent elején, dec.10., 11. és 12-én, immár hagyományosan fr. Barsi Balázsferences atya tartott három estén át rendkívül mély és értékes konferenciabeszéde-ket. Bazilikánk ilyen alkalmakkor mindig szinte zsúfolásig megtelik hívekkel, akiknemcsak Keszthelyrõl, hanem a környezõ településekrõl is jönnek.

63Kármel 2008/1

Mária, ki szívében, méhében hordozta Jézust, megtanít, hogyan kell gyermek-ké, jegyessé, anyává, valóban szegénnyé, odaszentelt áldozattá, alázatossá, semmi-vé lenni a Te örömödre, hogy a názáreti Otthon valóban megvalósulhasson álta-lunk, ott, ahol vagyunk. Ámen.

Kérjük, Szûzanyánk, anyai áldásod ránk, hogy veled együtt zengjen szívünkbena MAGNIFICAT!

az attyapusztai nõvérek:Jézusról nevezett Margit Terézia nõvér

Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Ida Mária Beáta nõvérSzent Józsefrõl nevezett Jozefa Gabriella nõvér

Kármel liturgikus naptár

ÁPRILIS

1. kedd Boldog Nonius Pereira testvér – választható emléknap

17. csütörtök Boldog Battista Spagnoli atya – választható emléknap

18. péntek Megtestesülésrõl nev. B. Mária nõvér – választható emléknap

23. szerda Boldog Terézia Mária Manetti nõvér – választható emléknap

KÁRMEL LITURGIKUS NAPTÁR

Rendi Szentjeink mûveinek rövidítése:

Avilai Szent Teréz: Keresztes Szent János:Ö – Önéletrajz KU – A Kármelhegy útjaTU – Tökéletesség útja Éj – A lélek sötét éjszakájaBV – Belsõ Várkastély SzÉ – A szellemi páros énekAlap. – Alapítások könyve ÉSz – Élõ SzeretetlángEÉ. – Elmélkedés az Énekek Énekérõl L – LevelekL – Levelek

A rövidítések elõtti szám a könyv számát (pl. 2KU = A Kármelhegy útja, második könyv) vagy a lakásszámát (pl. 6BV = Belsõ várkastély, hatodik lakás) jelzi.

A folyóiratot gyõri szerkesztõségünknél lehet megrendelni. Nincs meghatározott elõfizetési díja,adományokat fogadunk el érte. Egy szám önköltségi ára. kb. 290.-Ft (postakltség nélkül). Ez csakirányár. Aki ennél kevesebbet tud adományozni, annak sem szûntetjük meg elõfizetését, amenyibenigényt tart újságunkra. Csekkeket évente kétszer postázunk, a folyóirattal együtt, azon lehet fizetni(a magas banki díjak miatt ajánlatos csak évente egyszer megtenni, nagyobb összegben).

Köszönjük, hogy imáikkal és anyagi hozzájárulásukkal támogatják Rendünket és folyóiratunkat.Isten fizesse meg. Minden jótevõnkért templomainkban havonta egy sentmisét mutatunk be.

62 Kármel 2008/1BEÖLTÖZÉSÜNK

BEÖLTÖZÉSÜNK

Ó, boldog nap, mely felragyog felettünk! Ó, fényes nap, melyben sütkérezünk!Mely csodálatossá, feledhetetlenné tetted életünk eseményét: beöltözésünk ünnepét!

2008. január 1., kedd, Szûz Mária, Isten Anyja; új év. Az ünnep tanításáról eztolvashatjuk: „Isten vele való közössége és egyesülése elõtt nem létezett soha pusztaemberként Krisztus,hanem a Boldogsá-gos Szûzbe, magaaz Ige jött el, Akia Szûz lényegébõlvette saját templo-mát, és külsõlegnézve emberkéntjött a világra tõle,bensõleg azonbanigaz Isten volt. Ezértméltó és igazságosIstenszülõnek ésBoldogságos Szûz-anyának mondaniõt. Mert tõle szüle-tett Jézus, nem csupán ember volt.” Mi is a szívünkben hordozhatjuk Jézust.Ezt kell a Szûzanyától eltanulni, az „igen” kimondásával, mely a mai napon megtörtént.

Igent mondtunk a keresztre feszített Krisztust és Anyját követni: szegényen, en-gedelmeskedve, tiszta élettel, imádkozva, bûnbánatot gyakorolva, egy szívvel, egylélekkel szolgálni az embereket. A Kármel nagy családjába teljesen beoltódni! Jé-zushoz ragaszkodva hûségesen élni. A Szûzanya ruhájában belül élni. Szent Józsefszelíd békéjével felelõsségteljesen elõre haladni.

E kedves sorokkal szeretném folytatni: „ha belül ezt a titkos függönyünket fellehetne emelni, ó micsoda kilátás tárulna föl az ámuló szemek elõtt a végtelenség-be! És éppen, mert ez a látóhatár a végtelen, napról napra tágul is. Csendes magá-nyunk a Szerelmessel nem más, mint az idõbe beoltott mennyország.”

(Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet)

Köszönöm, Uram, hogy ezen a szent napon öltözhettünk be Szûzanya ruhájába!Kérünk, Urunk, add, hogy betöltsük hivatásunk lényegét, hogy a Szûzanya házá-ban, vele eggyé válva, példája szerint igent mondjunk az Atya akaratára.

BEKÖSZÖNTÕ …………………………… 1

A keresztfához megyek ……………… 1

LELKISÉG ………………………………2

A kereszt fájdalma és öröme ………… 2

Szentek tanúságtétele Krisztus

keresztjérõl …………………………… 3

„Miatta” ……………………………… 9

A Te lelked is tõr járja át …………… 10

Diószedés közben …………………… 12

Nagyböjt ……………………………… 14

Most van az alkalmas idõ …………… 15

Szûz Mária „Nagyböjti tanácsai” …… 18

Keresztút Avilai Szent Terézzel ……… 19

ELMÉLKEDÉS …………………………… 25

Hogyan olvassuk a Szentírást? ……… 25

Lectio Divina – A Szentírás évében … 27

Nagyböjti tapasztalat ………………… 33

Párbeszéd a gyökereinkrõl …………… 33

NEM CSAK GYERMEKEKNEK …………… 35

A mindent felülmúló ajándék ………… 35

Kedves gyermekek …………………… 41

MARCELL ATYA ………………………… 43

Jézussal az örömben, a munká-

ban és a szenvedésben ………………… 43

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA ……………… 45

Újjáteremteni a magány zónáit ……… 45

A keszthelyi VÉK hírei ……………… 52

OLVASÓINK ÍRTÁK ……………………… 47

Kis Szent Teréz ereklyéi Keszthelyen … 55

KÖNYVAJÁLÓ …………………………… 58

Marcell atya: Kolostori iskola

a Kármelen …………………………… 58

HÍREK–ESEMÉNYEK ……………………… 60

A keszthelyi kármel hírei …………… 60

Beöltözésünk ………………………… 62

Kármel liturgikus naptár……………… 63

TARTALOMJEGYZÉK

A Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány lelkiségi lapja.Megjelenik kéthavonta, minden páros hónapban.

Kiadja a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtaromány 1134 Budapest, Huba utca 12.Telefax: (1) 350 0867, E-mail: provincialis.ocd@nextramail.hu

Szerkesztõség: Kármelita Rendház, 9021 Gyõr, Aradi vértanúk u. 2. E-mail: gyor@karmelitarend.huTel.: (96) 618 833, Fax: (96) 618 864

A kiadásért felel P. Kovács Cs. Albert O.C.D. tartományfõnök.Felelõs szerkesztõ: P. Puvák Tarzíciusz O.C.D.

Nyomdai elõkészítés: Pozsgai AttilaBorítóterv: Fehér Márta

Nyomta: Regia Rex Nyomda, Székesfehérvár; felelõs vezetõ: Szántó Zoltán

Számlaszámaink:

Sarútlan Kármelita Rendtartomány Gyõri Rendháza és TemplomaBank: HVB 10918001-00000020-63350005 (a folyóirat erre a számlára megy)

„Kármelita Kispapok neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggáavatásáért” alapítvány(Célja: a nevében foglaltak és a Kármelita Rend összes tevékenységének támogatása.Köhasznú szervezet! Az adományok az adóalapból levonhatók)Bank: 11100104-18055359-10000001Adószám: 18055359-1-41