Luc SCHUEREMANS Az omlások előtti és utáni

gyorsbeavatkozások történeti tartószerkezetek esetében

Belgiumi esettanulmányok

Kulcsszavak: [gyorsbeavatkozások, tartószerkezetek, falazat]

 

2  

AZ OMLÁSOK ELŐTTI ÉS UTÁNI GYORSBEAVATKOZÁSOK TÖRTÉNETI TARTÓSZERKEZETEK ESETÉBEN. BELGIUMI ESETTANULMÁNYOK

Luc SCHUEREMANS   

Nem bízhatunk meg maradéktalanul épített kulturális örökségünk teherbíró képességében. A Belgiumban nemrég bekövetkezett omlások bizonyítják történeti épületeink sérülékenységét. Más esetekben azonban időben felismerik a szükséges beavatkozást, és megelőző intézkedésket javasolnak, majd (az utolsó pillanatban) elvégzik azokat. Egy esettanulmány-gyűjteményre támaszkodva dolgozatunk az omlást követő sürgősségi beavatkozásokra, illetve egy kritikai értékelésre összpontosít: a szerkezeti beavatkozásokra, monitoringra, dokumentációra és az alapos vizsgálat szükségességére, illetve a végleges konszolidálás vagy megerősítéshez vezető kutatásra és lépésekre. Külön figyelmet fordítunk a változó határfeltételek hatásaira, amelyek minden esettanulmánynál egyedinek látszanak, illetve a szükséges dokumentációra és követelményeire.

Bevezetés Az utóbbi időben Belgiumban több esetben is előfordult történeti szerkezetek (részleges) omlása.

Négy olyan példáról adunk rövid áttekintést, amikor (részleges) omlás fordult elő. A hangsúly mint olyan az omlást követő (gyors-)beavatkozásokon van, illetve annak okain hogy, miért nem lehetett az omlást megelőzni. A második részben öt példát adunk arra, amikor omlást megelőző beavatkozások történtek, vagy hamarosan történni fognak. Ezek némelyike (sürgős) ideiglenes jellegű, megelőlegezve a tartós beavatkozást, vagy tartós beavatkozás részét képezi. Ezek esetében megadjuk a döntéshez vezető hátteret is. A példák felsorolását általános fejtegetés követi, a felvázolt példák alapján.

Katasztrófa utáni (gyors-)beavatkozások A leuveni Szent Donatus nyilvános park (B)

 

1. ábra: A leuveni Szent Donatus nyilvános parkban található torony (B)

Esettanulmányi leírás (Schueremans és Van Gemert, 2004):

• az épület története: Leuven románkori városfalának egyik megmaradt tornya, XIII. század – műemléképület;

• tulajdonos: Leuven városa; • az omlás időpontja: 2004. augusztus 25.;

 

3  

• az omlás rövid leírása: a támfalként szolgáló terméskőhomlokzat részleges leomlása – a torony belsejét földdel töltötték fel, és egy homlokzatot építettek eléje (XVIII. század) – a falazat károsodása és a földtöltésen kialakult túlzott biológiai növekedés következtében;

• a katasztrófa előtt rendelkezésre álló adatok: o az épület fotogrammetriai felmérése; o a károsodást megállapító szemrevételezésekről készült jelentések (2002);

• a katasztrófa utáni beavatkozások: o a homlokzat megmaradt részének ideiglenes (visszafordítható) feltámasztása (2004

december) – a terv a rendelkezésre álló fotogrammetriai információn alapul; o a torony belsejében elvégzett régészeti ásatások során eltávolítják a vázkitöltő anyagot és

feltárják Leuven középkori városfalának egyik legépebben fennmaradt tornyát (2005 január – 2005 április);

• (tervezett) közép- és hosszútávú beavatkozások: a romok megerősítése – a helyszín megnyitása kislétszámú csoportok számára (2008).

A zichemi Maagdentoren torony (B)

 

  2. ábra A zichemi Maagdentoren torony (B)

Esettanulmányi leírás (Ignoul és Van Gemert, 2007):

• az épület története: A XIII. században II. Renier Van Schoonvorst által épített lakótorony (donzson). Feltehetően sosem használták eredeti rendeletetésének megfelelően, s csupán Oránia grófjának hatalmi erőfitogtatását szolgálta.

• tulajdonos: a flamand kormány; • az omlás időpontja: 2006. június 1. • az omlás rövid leírása: a külső falak és a boltozat részleges beomlása. • a katasztrófa előtt rendelkezésre álló adatok:

o 3D-s lézerszkennelés az épület belsejéről és külsejéről egyaránt rendelkezésre állt, a külsejéről 2005 decemberében, a belsejéről 2006 májusában készült;

o a flamand műemlékfelügyelet jelentései rendelkezésre álltak, beszámolva az épület állapotáról és a rongálódásokról;

• a katasztrófát követő beavatkozások: o döntés arról, hogy a leomlott falat jelenlegi romos állapotában hagyják (2006. augusztus); o konszolidációs tanulmány (2006. augusztus – 2007. január[8]); o a falazat előfeszítése utófeszített tangenciális acélkábelekkel, a falrészek és boltívek

további omlásának megakadályozására (2007. június); o a falak elváltozásainak monitorizálása (2007 júniusában kezdődött, és azóta is

folyamatos); • (tervezett) közép- és hosszú távú beavatkozások:

 

4  

o új szerepet szánnak az épületnek, beleértve a nyilvános látogatást; o az ideiglenes beavatkozások helyettesítése falazatba főrt végleges vonóvasakkal, gyűrűs

megerősítés számára, és oldalsó rögzítés a külső és belső fallemeznek a terméskőmaggal való összekapcsolása céljából.

o a törtkőmag injektálása a belső kohézió növelése érdekében; o tartós acélkeret szerkezet megépítése a szerkezet leomlott részének nyílásában,

összekapcsolva a belső acélbetéttel.

A melderti Szent Willibrordus templom harangtornya (B)  

    3. ábra A melderti Szent Willibrordus templom harangtornya (B)

Esettanulmányi leírás (Ignoul és Van Gemert, 2006):

• az épület története: a harangtorony építésének ideje: XIV. század; • tulajdonos: a helyi önkormányzat; • az omlás időpontja: 2006. július 7.; • az omlás rövid leírása: egy ebédszünet alatt következett be, a sürgősségi beavatkozások kezdete

után, röviddel a felmérés ütemének fokozódása és egy vészjósló repedés megjelenése után. Az omlás oka a falazott tartószerkezet jelentős károsodása és a torony története során a megközelíthetőség javítása céljából elvégzett átalakítások (a homlokzati ajtó megnagyobbítása, a templomhajóval történő összekapcsolása).

• a katasztrófa előtt rendelkezésre álló adatok: o a mérnöki iroda első értesítése és a szemrevételezés felmérés: 2006. február 13.; o a repedés strukturális megfigyelésére tett ajánlat elfogadása: 2006 május végén; o a kiinduló referenciamérések megkezdése: 2006. június 12; o a monitorizáló felszerelés telepítése során egy második szemrevételezés a 2006. február

13-án készült fényképanyaghoz képest jóval nagyobb méretű repedést mutatott ki, a helyszíni szemle nyomán felmerül a templom bezárásának lehetősége;

o a torony, a templom és a környező parkoló bezárása 14 nappal azután (2006. június 23.), hogy kéthetes megfigyelés alatt aggasztó repedés keletkezett;

o június 28.: gyorsbeavatkozást és a gyorsbeavatkozások terveinek elkészítését kérték; o július 6: a torony megóvására irányuló gyorsbeavatkozások megkezdése;

• katasztrófa utáni beavatkozások: o a romok szemrevételezése az omlás folyamatának rekonstrukciója céljából; o laboratóriumi tesztek: a falazott tartószerkezeti elem anyagának tesztje; o a maradványok megtámasztása; o stabilitási tanulmány;

• (tervezett) közép-, hosszú távú beavatkozások: egy új homlokzat és harangtorony építése (a homlokzat megtámasztására)

 

5  

Vasbeton donga héjszerkezet építése az antwerpeni kikötőben (Antwerpen – Belgium)

 

  4. ábra Vasbeton hordóköpeny építése az antwerpeni kikötőben (B)

Esettanulmányi leírás (Figeys and Van Gemert, 2005):

• az épület története: az építés időszaka: 1955–1956; • tulajdonos: magántulajdon – az antwerpeni kikötői vállalat; • az omlás időpontja: 2004. december 24.; • az omlás rövid leírása: a donga boltozatán és a tartóoszlopon keletkezett súlyos repedés, miután

egy emelővillás targonca az egyik tartóoszlopnak ütközött; • a katasztrófa előtt rendelkezésre álló adatok: mérnöki tervrajzsorozat, amely pontosan feltüntette a

vékony héjszerkezet geometriáját és vastagságát; • a katasztrófa utáni beavatkozások: az oszlop azonnali – 1 hét után – ideiglenes aládúcolása az

ívbolt további omlásának megelőzésére; • közép- és hosszú távú beavatkozások:

o a megerősítő gerendák konkrét méretének és helyzetének helyszíni vizsgálata és ellenőrzése 2005 augusztusa;

o a dongaboltozat stabilitási vizsgálata FEM-módszerrel. Javaslat a megerősítésre külső vasalással (a belső acéloszlop vasalásának elhajlása miatt), előzetes jelentés 2005. szeptember, zárójelentés 2006. március;

o az oszlop és boltozat hidraulikus feszítőtámmal történő felemelése és visszaállítása (2007. január);

o a vasbeton oszlop alsó részének helyreállítása (2007. február–május);

Gyorsbeavatkozás elkerülhetetlen omlásveszély esetén A geetbetsi Terlenen kastély (B)

 

  5. ábra A geetbetsi Terlenen kastély (B)

 

6  

Esettanulmányi leírás (Ignoul és Van Gemert, 2006): • az épület története: XVIII. század – műemléképület; • tulajdonos: magántulajdonban; • az elkerülhetetlen omlásveszély körülményeinek ismertetése: a központi falazaton keletkezett

súlyos függőleges repedés a túlterhelés következtében, melyet a központi tartószerkezeti falakon kialakított nyílások fokozatos növelése, illetve a puha terrakottatéglák nedvesedésből fakadó rongálódása okozott;

• a katasztrófa előtt rendelkezésre álló adatok: o a geometriai adatok egy mesteri dolgozatból álltak rendelkezésre (2005/2006). Szerzőjével

utóbb építészként vette fel a kapcsolatot az épület tulajdonosa 2006. május; • a katasztrófa előtti beavatkozások:

o 2006. május: egy építész elvégzi az első helyszíni szemlét, ezután szakértőhöz fordulnak; o 2006. május: a szakértő mérnök a lakóépületet azonnal lakhatatlannak nyilvánította (noha

a lakók figyelmen kívül hagyták a döntést és maradtak). Azonnali ideiglenes aládúcolást rendeltek el, még aznap este értesítették az építési fővállalkozót, az aládúcolást két nap alatt elvégezték;

o 2007. január: az alagsorban található egyik veszélyeztett tartószerkezeti fal szakaszos és irányított rekonstrukciója (betontégla falazat) ;

o a repedések szélességének különálló, két éves monitorizálását háromhavonta elvégzik, így ellenőrizve a hatékonyságot;

• (tervezett) közép- és hosszú távú beavatkozások: az alagsor újjáépítése, az emeletek megerősítése. Leuven XIII. századi románkori városfala – Handbooghof (B)

 

6. ábra Leuven XIII. századi románkori városfala – Handbooghof

Esettanulmányi leírás (Schueremans és Van Gemert, 2004):

• az épület története: Leuven XIII. századi, szerkezeti megerősítésre váró románkori városfalának része (B);

• tulajdonos: Leuven városa; • az elkerülhetetlen omlás rövid ismertetése: a fal egy része jelentősen megdőlt, ami tovább nőtt az

idő múlásával és a növényzet terjedésével, a terméskőfalak fokozódó károsodását idézve elő; • a beavatkozás előtt rendelkezésre álló információk:

o a falak döléséről készült geometriai felmérés, elkészült: 1994. december; o fotogrammetriai felmérés, elkészült 2002. július;

• a katasztrófa előtti beavatkozások:

 

7  

o a szerkezet épségének felmérése a már rendelkezésre álló adatok, illetve az újabb helyszíni talajvizsgálatok, az alap geometriája és geometriai információ alapján, illetve a kőfalazat és az alapozás oszlopainak megerősítésére tett javaslat (2003. június);

o a fal legveszélyeztetettebb részének reverzibilis és átmeneti aládúcolása – 3 évvel később. Az aládúcolást úgy tervezték, hogy ideiglenes támasztékként is szolgál, amikor majd az alapozás megerősítését végzik (2006. június);

• (tervezett) közép- és hosszú távú beavatkozások: o a falazat és az alapzat megerősítése: a munkálatok feltételezhető dátuma: 2008; o a történeti városfalnak ezt a részét újra megnyitják a nagyközönség előtt.

A leuveni Szent Jakab templom (B)

 

  7. ábra: A leuveni Szent Jakab templom (B)

Esettanulmányi leírás (Schueremans és mások, 2007; Schueremans és Van Gemert, 2007):

• az épület története: a templom építése 1230-ban kezdődött, fő részei a XV. és a XVI. századból származnak;

• tulajdonos: egyházi épület, melyet Leuven városa 99 évig hosszú lejáratú bérleti szerződésben bérel;

• az elkerülhetetlen omlásveszély ismertetése: a templom már fennállása óta szerkezeti problémákkal küzd. Ennek fő okai a a főhajó magasítása, a faboltozatnak falazott boltozattal való helyettesítése nyomán megnövekedett súly, illetve az altalaj korlátozott teherbíró képessége, mivel a templom a szerzetesek által lecsapolt mocsaras területen épült. Mindez nagymértékű egyenlőtlen süllyedést eredményezett;

• a beavatkozás előtt rendelkezésre álló adatok: o a templomot bezárják a nyilvánosság előtt: 1963; o ideiglenesen egy acélcsövet és vasbeton aládúcolást toldottak hozzá (1971). E lépések a

korlátozott geometriai adatokon és a szerkezeti elemzésen alapultak. Emellett az ideiglenes aládúcolás csupán része volt mind az alapozás (megnövelt vasbetonlapok) tervezett megerősítésnek, mind az oszlopok helyettesítésének (vasbetonmaggal és természetes kőburkolattal). Az utóbbi részt azóta sem végezték el pénzalapok hiányában;

• (tervezett) közép- és hosszú távú lépések: o az első vizsgálat elvégzése: 1995; o eltávolították a megmaradt támíveket (2002) és a bolthajtás vízszintes terhelését

monitoring készülékes vonórudak kifeszítésével ellensúlyozták; o elvégezték a tető sürgős javítását és a csatornarendszer felújítását (2005); o összegyűjtik és archiválják a rendelkezésre álló dokumentációt, elvégzik a stabilitási

vizsgálatot, ennek céljából átfogó helyszíni felméréseket, hosszú távú monitorizálási kampányt és laboratóriumi teszteket végeznek (2007). Ez a vizsgálat mélyebb betekintést nyújt a templom tartószerkezeti viselkedéséről és a súlyos repedések, az egyenlőtlen

 süllyedések okairól, részben cáfolva a 40 évvel korábbi, korlátozott adatokra támaszkodó okokat;

8  

o Leuven városa pénztámogatást igényel, amint megtalálja az épület új és ígéretes kihasználását (20XX);

A tongereni Miasszonyunk bazilika (B)

 

  8. ábra A tongereni Miasszonyunk bazilika (B)

Esettanulmányi leírás (Brosens és mások, 2007):

• az épület története: a Miasszonyunk gótikus bazilika egy korábbi románkori templomra épült. Több egymást követő szakaszban régészeti ásatásokat végeznek a templomban. Az ásatások mélysége meghaladja a bazilika főpillérjeinek alapozási mélységét . Ezért az alapzatot alátámasztják illetve a meglévő falazott alapzatot megerősítik.

• tulajdonos: egyházi épület; • az elkerülhetetlen omlásveszély rövid ismertetése: ásatás alatt a főpillérek közötti távolságot

helyszíni distinvar-mérések segítségével monitorizálják. A relatív vízszintes elmozdulások alapján felbecsülik az oszlopok stabilitását. A régészeti ásatások I. szakaszában mért nagymértékű elmozdulások miatt további vízszintes dúcokkal egészítették ki a valószínű omlás megkadályozására. Az első szakaszban nyert adatok alapján jóval átfogóbb monitorizálást telepítettek a 7 évvel későbbi II. szakasz előkészítésére. Ennek során már egy évvel az ásatások megkezdése előtt rögzítették a templom elmozdulásait. Ezáltal sikerült jobban megérteni a templom hőmérséklet- és nedvességváltozásból adódó szerkezeti viselkedését és elmozdulásait. Ezek az adatok az első szakaszban még nem álltak azonnal rendelkezésre, ami bizonyára befolyásolta a megbízott mérnök döntéseit.

• a beavatkozás előtt rendelkezésre álló információk: o a bazilika általános geometriájának alaprajzai; o az I. szakaszban a distinvar-mérések megfelelő ellenőrzése nem állt rendelkezésre; o a II. és III. szakasz keretében a monitoringot már egy évvel az ásatások megkezdése előtt

elindították. A szükséges koordináta-rendszer, amely az évszakok hőmérsékleti és a relatív nedvesség hatásait igazolta az általános szerkezeti viselkedésre, már kezdetben rendelkezésre állt

• (tervezett) közép- és hosszú távú lépések: az alapozás megerősítése és alátámasztása, illetve az új régészeti és technikai helyiség megépítése után eltávolítják a dúcolást. Végül a helyiséget régészeti helyszínként megnyitják a nagyközönség előtt.

 

9  

A leuweni Park apátság keleti oldalhajója (B)  

9. ábra A leuweni Park apátság keleti oldalhajója (B) Esettanulmányi leírás (Depickere és mások, 2007):

• az épület története: az építkezés 1129-ben kezdődött; • tulajdonos: Abdij van ‘t Park (Park apátság); • az elkerülhetetlen omlásveszély ismertetése: a megmért repedések nagyfokú növekedése a

boltozat stabilitásával közvetlenül kapcsolatban álló helyeken; • a katasztrófa előtt rendelkezésre álló adatok:

o elvégzik a Park apátság keleti oldalhajója boltozatának stabilitásáról készült első vizsgálatát (1998);

o fő repedéseket egy évig monitorizálják (1998-1999); o nemrég ismét beindították a monitorizálási kampányt. A korábbi időjárási hatások mellett a

repedések növekedésének egyértelmű tendenciáját figyelték meg (2007. június); o a statikai vizsgálat folyamatban van, és sürgős ideiglenes beavatkozásokat terveztek be

(2007. július); o tervbe vették a munkálatok elvégzését (2007. október);

• (tervezett) közép- és hosszú távú lépések: o a közeljövőben tervezik a stabilitási vizsgálatot, beleértve a keleti oldalhajó falainak

szükséges konszolidálását és megerősítését.

Megvitatás Sürgős beavatkozások kontra restaurálás A konzerválás folyamata rendszerint a következő lépésekből áll, illetve általában ezekre

hivatkoznak (Krakkói Charta, 2000, Velencei Charta, 1964): • anamnézis: adatgyűjtés, az épület leírása, dokumentálása, építés történetének kontextusa.

Magába foglalja az alaprajzokat és a keresztmetszeteket vagy 3D-s adatokat, a korábbi beavatkozásokra vonatkozó adatokat, a szerkezeti elrendezés változásait, a felhasznált anyagokat, a rongálódásokra vonatkozó beszámolókat stb.;

• elemzés: a konzerválási állapot elemzése, szerkezeti elemzés elvégzése, a teherbíró képesség ellenőrzése a helyszíni NDT- vagy más teszt, illetve laboratóriumi adatok és szerkezet monitorizálása alapján;

• diagnózis: az épület biztonságának felmérése; • kezelés: a konszolidálási és megerősítési intézkedések megtervezése, elvégzése és ellenőrzése.

Egy gyorsbeavatkozás esetében (= kezelés) a lépések azonosak. Csupán az időkeret korlátozottabb, mivel kevesebb idő áll rendelkezésre a diagnózis és a kezelés számára. Ez növeli az előbbi lépésekre nehezedő nyomást.

 

10  

Az omlás okai – megjósolhatatlanság Mind a Szent Donatus tornyát, mind a zichemi Maagdentoren tornyot már hosszú ideje

elhanyagolták. A flamand műemlékfelügyelet által készített számos jelentés már korábban jobb megelőző karbantartást és beavatkozásokat sürgetett. Annak ellenére, hogy általában tudtak e szerkezetek állagromlásáról, részleges összeomlásuk mégis hirtelen, közvetlen ok nélkül történt, ennek időpontját akár megjósolhatatlannak tekinthették.

A melderti templom harangtornyának esetében azonban a repedésmintát és a romlás állapotát csupán röviddel az omlás előtt fedezték fel. A repedésminta monitorizálása kimutatta a küszöbön álló veszélyt. Az omlás a beavatkozások elindítása után, szerencsére ebédszünet alatt következett be, ezért senki nem sérült meg.

Az utólagos gyorsbeavatkozásban részt vevő emberek a fennti esetek egyikében sem voltak képesek ezt előzőleg megszervezni. Gyakran létre kell hozni az érintett felek közötti kommunikációs csatornákat. A merevített donga héjszerkezetnek az emelővillás targonca ütközése által okozott károsodása esetében 7 napba telt, míg végül a sürgős alátámasztást elvégezték.

Gyorsbeavatkozások esetében a folyamat felgyorsítása - a minőség megőrzésével -csak úgy érhető el, ha a beavatkozás folyamatának első lépése (anamnézis) átugorható, és a második lépés (elemzés) a sürgős beavatkozás által megkívánt követelményekre összpontosíthat.

Időzítés és finanszírozás: A felsorolt példákból világos, hogy az időzítés az épület típusának és a tulajdonjog formáinak

függvénye. Ha nem fenyeget közvetlen veszély embereket (például a városfal/románkori torony), kevésbé figyelnek a veszélyeztetett műemlékre. Olykor évekbe telik a szerkezet restaurálásához szükséges pénzalap előteremtése. Magántulajdon esetében, vagy/és ha embereket közvetlenül fenyeget veszély, jóval erőteljesebb az odafigyelés, és a beavatkozás folyamatában hatékonyabb részvételt eredményez.

Anamnézis – az információ hozzáférhetősége: Számos esetben a műemlékre vonatkozó információk korlátozottak, vagy hiányoznak. Ez

többletterhet ró a beavatkozás intézkedéseire. A Szent Jakab templom 1971-es feldúcolása részben a pontos információk hiányából adódó félrevezető feltevéseknek megfelelően történt.

Írásunk egyúttal felhívás a történeti szerkezetekre vonatkozó preventív adatgyűjtésre egy pontos, a műemlékekre és történeti szerkezetekre alkalmas archiválási kereten belül. A geometriára, tartószerkezeti viselkedésre, a rendszeresen elvégzett ellenőrzésekről és anyagtesztekről készült jelentésekre vonatkozó optimális információ nyilvánvalóan az épület jobb megértését eredményezi, ami vitathatatlanul elősegít minden felmerülő (gyos)beavatkozást. Az adott épülethez mellékelni kellene dokumentációs iratot, akár egy páciens orvosi kórlapját (SPRECOMAH, 2007; WTA-Nl-Vl, 2007).

Az ellenőröket folyamatos továbbképzésben kellene részesíteni, főként a épület használóinak testi épsége és az épület szerkezeti épségét fenyegető előjelek felismerésének tekintetében.

A fenti példák többségében még az igen tapasztalt mérnököket is váratlanul érték az események: különösen a falmaradványok omlása számít továbbra is megjósolhatatlan eseménynek. A szerzők meggyőződése, hogy az omlásokra és az omlásveszélyekre vonatkozó adatgyűjtésüket folyamatosan frissíteni kell, ismertetve és elmagyarázva ezeket az épületek tulajdonosainak és a felügyelőknek, így növelve a veszély és a károsodás iránti érzékenységüket.

Elemzés és diagnózis – a szerkezeti stabilitás helyes felbecsülése Ez a rész nagymértékben a rendelkezésre álló adatokra és az időzítésre vonatkozik. A példákból

világos, hogy a szerkezeti épség és biztonság helyes, átfogó megítéléséhez a megfelelően kiválasztott paraméterek intelligens monitorizálására van szükség, amely torzulásmentesen mutatja a szerkezeti viselkedést. A kellő adatok hiánya vagy a rendelkezésre álló korlátozott idő befolyásolja a döntést, mivel az utóbbit a megbízott mérnök által vállalandó felelősség befolyásolja. Szakmérnöknek kell meghoznia a

 döntést szaktudására alapozva. Minden felsorolt példa esetében, mely átfogja utóbbi időben (elkerülhetetlen módon) leomlott történeti szerkezetek zömét, az átirányítást követően a tanácsadást végül mérnöki szakiroda végezte el, gyakran egy kutatói szakintézménnyel való szoros együttműködésben.

11  

Kezelés –szerkezeti gyorsbeavatkozások A szerkezeti beavatkozások megválasztása, illetve pontossága főként a különböző forrásokból

származó, rendelkezésre álló adatoktól függ: monitoring, dokumentáció, alapos vizsgálat stb. Sürgős beavatkozások esetén a reverzibilitás mellett a végleges konszolidáláshoz és megerősítéshez vezető lépést kell szem előtt tartani:

• a Szent Jakab templom esetében – noha ebben a formában sohasem végezték el – az ideiglenes aládúcolás egyúttal az alapozás megerősítésére és a pillérek cseréjére tett lépésként szolgált;

• Leuven románkori városfalának esetében a felálított ideiglenes kitámasztás az alap végleges megerősítésére irányuló folyamat részét képezi;

• az idő- és az információhiány miatt az optimális és visszafordítható gyorsbeavatkozások nem mindig kivitelezhetőek. Egyértelmű azonban az az irányzat, amely szerint a sürgős beavatkozásoknak a lehető legnagyobb mértékben kell összhangban állniuk a műemlékvédelmi kartákkal, és ezeket minden szakaszban figyelembe kell venni. A (végleges és ideiglenes) beavatkozásokat megfelelően dokumentálni kell. Mind a beavatkozás

megtervezése, mind a kivitelezés a dokumentáció részét kell képezze, ami egy eljövendő beavatkozás jobb megtervezését teszi lehetővé.

• a Szent Jakab templom támíveinek eltávolítása jól dokumentált. Minden egyes támívről eltávolítása előtt fénykép készült, a kövekre festett számok mutatják azok sorrendjét. Ezt az információt tovább bővítik a számítógépes alaprajzok (CAD), lehetővé téve egy esetleges jövőbeni rekonstrukciót.

Következtetések Noha a felsorolt példák eltérő jellegűek, közös nevezőre van szükség. Minden esetben szükség

van a gyakran bonyolult történeti épületek szerkezeti viselkedésének alapos megértésére a (gyors)beavatkozások megfelelő megítélése érdekében. A teherbíró képesség felbecsülése a szerkezeti megértésen alapul, a szerkezetmodellezés, illetve az adott veszélyeztetett épített örökség döntő paramétereinek megfigyelése révén, és nagymértékben a rendelkezésre álló adatoktól függ. Szükség van tehát egy átfogó archiválási keret létrehozására, amelyben az épületre vonatkozó összes adat a megbízott építészmérnök rendelkezésére bocsátható, mintegy az adott műemlék kórlapjaként.

Az utóbbi években bekövetkezett (valós) omlássorozat jelentősen növelte a közvélemény érzékenységét a veszélyezetett belgiumi épületek iránt. Ma már tarthatatlanná vált az a tévhit, miszerint az épületek szerkezeti épségét a több száz éves koruk garantálja: a kor nem szavatolja a biztonságot. Új és hatékonyabb állagfelmérési eszközök kifejlesztésére van szükség.

 

12  

Irodalom

Brosens K., Ignoul S., Van Gemert D., “Basilica of Our Lady at Tongeren, Phase II”, Internal Report, Triconsult NV, in Dutch, 2007. Charter of Krakow. “Principles for conservation and restoration of building heritage, Krakow”, 2000. Charter of Venice, “Principles for conservation and restoration of building heritage, Venice”, 1964. Depickere W., Ignoul S., Van Gemert D., “Park Abbey at Heverlee, Eastern Aisle”, D00404, Triconsult NV, Internal Report, in Dutch, 2007. Figeys W., Van Gemert D., “Reinforced concrete barrel vault at Antwerp Harbour, shell repair hybrid solution”, D00413 Internal Report, in Dutch, 2005. Ignoul S., Van Gemert D., “Bell tower of Church of St.-Willibrordus, D00466, Triconsult NV, internal report, in Dutch, 2006. Ignoul S., Van Gemert D., “Castle Terlenen at Geetbets”, D00483, Triconsult NV, internal report, in Dutch, 2006. Ignoul S., Van Gemert D., “Maagdentoren at Zichem”, D00394, Triconsult NV, internal report, in Dutch, 2007. Schueremans L., Van Gemert D., “Church of Sint-Jacobs at Leuven” PV30318, KULeuven, Internal Report, in Dutch, 2007. Schueremans L., Van Balen K., Brosens K., Van Gemert D., Smars P., “Church of Saint-James at Leuven (B) – structural assessment and consolidation measures”, International Journal of Architectural Heritage, ed. Paulo Lourenço, Pere Roca, Vol. 1, pp. 83-108, 2007. Schueremans L., Van Gemert D., “Handbooghof”, PV30049, internal report, KULeuven, 2003. Schueremans L., Van Gemert D., “Tower at St.-Donaturs public parc”, PV29884, KULeuven, internal report, 2004. SPRECOMAH, Guidelines and Conclusions from the first seminar held at Leuven, june 2007, Seminars on PREventive COnservation and Monitoring of the Architectural Heritage), funded by the European Commission, FP6, 2006. WTA-Nl-Vl., “Restoration: documentation before, during and after restoration”, technical committee on documentation in restoration, internal document, not published, 2007.