Az ókori görög vallás

Az ókori görög vallásBabos Timea

IX.ABabos Timea

IX.A

PoliteizmusA többistenhit vagy politeizmus

több istenben való hitet jelenti. A politeizmus szó a görög politheos szóból ered, szabad fordításban több istent jelent.

A monoteizmussal ellentétben itt nem egy Istent imádnak, hanem többet. Isteneik általában a természeti erők, amelyeket felruháznak erővel, megszemélyesítenek, alakot választanak nekik. A politeista vallás istenei többnyire antropomorf jellegűek, nem bírnak feltétlen hatalommal, sérülékenyek, vágyaik és érzéseik vannak

A politeista vallásban minden dolognak, természeti jelenségnek megvan a saját felelőse, istene. Azonban az istenek egyszerre több dolog felett is uralkodnak.

Az istenek születése

Elsőnek jött létre Káosz (a tátongó üresség), majd őt követte Gaia (Föld anyaistene) és Erósz (Szerelem). Gaia saját magából szülte Uranoszt (Égbolt) és a hegyeket. Uranosz és Gaia szerelméből születtek a küklopszok, a titánok és titaniszek, közülük való Rheia és Kronosz (idő). Kronosz megcsonkítja Uranoszt és letaszítja őt a trónjáról. Rheia és Kronosz szerelméből születnek az olümposzi istenek

Káosz Gaia Erósz

Kronos és Rhea

Uranosz

Rhea

Olümposzi Istenek

ZeuszZeusz: a legfőbb isten az Olümposzon, Kronosz és Rheia fia, az

istenek 3. nemzedékének vezetője (Jupiter)

Hadész: Kronosz és Rheia gyermeke, az Alvilág ura. Az

alvilágban lakik. (Pluto)

Héra: 300 éves szerelem után Zeusz felesége és nővére, az Olümposz királynője (Juno)

Démétér: a Föld istennője, Zeusz testvére (Ceres)

Hesztia: Zeusz testvére, a családi tűzhely istennője (Vesta)

Apollón: Létó és Zeusz gyermeke, a költészet, nap, világosság, jóslás, zene istene, a Múzsák karának vezetője (Apollo)

Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, vadászat és vadállatok szűz istennője, Apollón ikertestvére (Diana)

Aphrodité: a szépség és szerelem istennője (Venus)

Arész: Héra és Zeusz gyermeke, a harc és háború istene (Mars)

Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő

istene (Bacchus)

Héphaisztosz: Héra gyermeke, az istenek kovácsa, a tűz és kovácsmesterség istene, egyik lábára sántít (Vulcanus)

Hermész: Zeusz és Maia gyermeke, az istenek hírnöke, a halottak követője, a kereskedők, szónokok, tolvajok védője (Mercurius)

Pallasz Athéné: Zeusz fejéből pattant ki. A városvédő mesterségek és tudományok védnöke, a bölcsesség, jog,

művészetek oltalmazó istennője. (Minerva)

Poszeidón: Kronosz és Rheia gyermeke, a tenger istene (Neptunus)

Görög mitológia „Nem tudjuk, hogy e történetek mikor hangzottak

el először jelenlegi formájukban; de bármikor is, az bizonyos, hogy a primitív életforma addigra már a távoli múltba merült. A mítoszok, ahogy ma ismerjük őket, nagy költők alkotásai. […]A görög mitológia meséi nem derítenek fényt arra, milyen is volt az ősi emberiség – de bőségesen rávilágítanak arra, hogy milyenek voltak a régi görögök. Ez pedig számunkra, akik intellektuális, művészi és politikai szempontból is örököseiknek tartjuk magunkat, jóval fontosabb. Nekünk semmi sem idegen, amit tőlük tanulunk.”

– Edith Hamilton, Görög és római mitológia

A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek

szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak.

MITOLÓGIAI ALAKOK

GORGÓKA gorgók a görög mitológia alakjai, Phorküsz és Kétó három

leánya, testvéreik a graiák. Eurüalé (neve messze üvöltőt jelent); Sztheinó (erőteljes); és Medusza (uralkodó) eredetileg gyönyörű leányok voltak, de megsértették Athénét, ezért az istennő haragjában olyan rúttá változtatta őket, hogy aki rájuk nézett, azonnal kővé dermedt. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, nyelvüket is úgy nyújtogatták, mint a kígyók, aranyszárnyuk, éles foguk volt, áthatolhatatlan pikkely fedte testüket, disznóagyaruk volt és kezük rézből volt

KENTAUROKA kentaurok félig ember, félig ló alakú lények a görög

mitológiában.A kentaurok ismertek arról, hogy szeretik a bort, és amikor isznak, akkor a nőkre is hamar szemet vetnek. Sok szüzet raboltak el a kentaurok. Dionüszosz kíséretének gyakori tagjaivá váltak. A Pelión hegyen laktak, Thesszáliában. A legenda szerint Ixióntól származnak.

KÜKLÓPSZOKA küklópszok egyszemű óriások a görög mitológiában. A

legendák szerint két generációjuk élt a földön. Az első küklópszok Gaia és Uranosz gyermekei voltak. Csúf óriások voltak mindannyian homlokuk közepén egyetlen kerek szemmel.

MOIRÁKA moirák a végzet irányítói, az emberi élet fonalát szövő,

gombolyító illetve elvágó három istennő a görög mitológiában. Nevük a hagyomány szerint a következő: Klóthó (Fonó), Lakheszisz (Sorsjuttató), Atroposz (Kérlelhetetlen). E nevekből csak a modern képzelet alkotta meg a képet, hogy Klóthó fonja, Lakheszisz eregeti és Atroposz elvágja az élet fonalát; az antik ábrázolásokban csak az első fon, a másik kettő sorstáblát vagy mérleget tart a kezében.

NIMFAA nimfák görög mitológiai nőalakok – a szépség, a

termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják be.

MINÓTAUROSZA Minótaurosz a görög mitológiában félig ember, félig bika

alakú teremtmény volt, aki a krétai labirintusban élt. A név

jelentése Minósz bikája.

KERBEROSZA görög mitológiában Kerberosz háromfejű kutyaként látta

meg a napvilágot, és apjától óriási méreteket örökölt. A hatalmas teremtményt az istenek közül Hadésznek sikerült megszelídítenie, és így birodalmának őrzőjévé tennie. Kerberosz bárkit beengedett az Alvilág kapuján, azonban onnan ki senkit nem eresztett. Neve görögül azt jelenti, hogy a mélység démona. Mégis sikerült pár földi

halandónak túljárnia Kerberosz eszén.

A GÖRÖG VALLÁSI GYAKORLAT

Legfontosabb eleme az áldozati állatok elégetése az istenségnek szentelt oltáron.

– lehetőleg a kultusz-szobor látóterén belül. Gyakran több isten osztozott egy szentélyen vagy templomon.

A jóslás általánosan elterjedt, általában áldozati állatok beleiből, madarak röptéből stb. A déloszin kívül híres volt még Zeusz dodonai jósdája stb.

Az áldozat, vagy áldozatbemutatás (latinul: sacrificium) az istentisztelet legnagyobb cselekménye, amellyel egy áldozati tárgyat teljes egészében Istennek ad az ember.