Az Európai Unió döntéshozatali

mechanizmusa és jogrendszere

A közösségi döntéshozatal és jogalkotás

Az EU jogalkotása igen összetett, bonyolult és időigényes folyamat.

„ TANÁCSKÖZPONTÚ MODELL”A Bizottság kezdeményezi a jogalkotást és előterjeszti a javaslatát a Bizottság javaslatáról a Parlament meghallgatása és bevonása után a Parlamenttel közösen vagy egyedül a Tanács dönt.

A jogalkotás legfőbb alapelve: a szubszidiaritás.

A Bizottság döntés-előkészítő szerepe

kezdeményezi a közösségi jogalkotást (kizárólagos kezdeményezési jog), előkészíti a jogalkotási javaslat szövegét, azt az EP és Tanács elé terjeszti, az EB képviselője a tanácsi és parlamenti üléseken jelen van, így: a módosító javaslatokat megismeri, javaslatát a tanács csak egyhangúan módosíthatja, ha az EB a módosításokkal nem ért egyet, akkor joga van javaslatát visszavonni,

A közösségi döntéshozatal és jogalkotásAz EU döntéshozatali mechanizmusa

Munkacsoportok

COREPER

TANÁCSMiniszterek Tanácsa

Nemzeti Parlamentek

EP(EU + EU

állampolgárok érdekei

Gazdasági és Szociális Bizottság

Régiók BizottságaRegionális és helyi érdekek

állásfoglalás

kez

dem

énye

zés

vélemény

közös

döntés

kezd

emén

yezé

s

véle

mén

y

BIZOTTSÁGA közösség érdekei

TAGÁLLAMOKkormányai

Munkacsoportok

COREPER

TANÁCSA tagállamok

nemzeti érdekei

döntés

A Parlament hatásköreinek bővülése, a Parlament társjogalkotóvá válása

Kezdetekben csupán konzultatív szerepe volt.1970. szerepet kap a költségvetés elfogadásában1979. A közvetlen választás = erős legitimáció 1986. Az Egységes Európai Okmány bevezette az :

- együttműködési- hozzájárulási - döntéshozatali eljárást

A Maastrichti Szerződéstől kezdve minden szerződés újabb területekre terjesztette ki a Parlament jogkörét a döntéshozatalba

A közösségi döntéshozatal és jogalkotás1. KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁSa legkisebb az EP érdekérvényesítő ereje

2. EGYÜTTMŰKÖDÉSI ELJÁRÁSjelentősége mára csökkent

3. HOZZÁJÁRULÁSI ELJÁRÁSvétójogot jelent az EP számára

4. EGYÜTTDÖNTÉSI ELJÁRÁSaz EP a Tanáccsal egyenrangú döntéshozó

a. INFORMÁCIÓS ELJÁRÁS

b. KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁS

c. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS

Jogalkotási eljárások

Döntéshozatali eljárások

Konzultációs eljárás (consultation procedure)

EEO-ig egyetlen eljárás, jelentősége csökkent, de még mindig fő eljárás, konzultációs eljárás során a Bizottság kezdeményez, és a Tanács fogadja el a döntést, kötelező kikérni a Parlament véleményét, bár ezt a véleményt nem kötelező figyelembe venni. ugyanakkor a Parlament késlekedhet véleményével, amellyel nyomást gyakorol a többi döntéshozóra,

Együttműködési eljárás (cooperative procedure)

az EEO vezette be, az MSZ erősítette meg,A Bizottság kezdeményezésére a Tanács döntéstervezetet fogad el, amelyet kötelező a EP elé utalni. Az EP max. három hónap alatt megvitatja a tervezetet, és visszaküldi a Bizottságnak,majd a Tanácsnak, Ha az EP véleménye pozitív, a döntés megszületik, ha negatív, akkor a Tanácsban konszenzus, (egyhangú döntés) kell az EP véleményének figyelmen kívül hagyásához.

Hozzájárulási eljárás(assent procedure)

Az 1986-os Egységes Európai Okmány vezette be

a Parlament vétójoggal rendelkezik a Miniszterek Tanácsa által hozott

bizonyos fontos döntések tekintetében, vagyis indok nélkül elutasíthat egy-egy

kérdéskört.Parlament egyetértése szükséges a Tanács

döntése előttA hozzájárulás erős döntési jogkört biztosít

Együttdöntési eljárás (codecision)

A Bizottság javaslatát egyszerre terjeszti a Tanács és a Parlament elé,

amit ezek a testületek párhuzamosan, de egymástól függetlenül vitatnak meg.

Tanács megküldi a Parlamentnek a kérdésre vonatkozó

közös álláspontját, amelyre az módosító javaslatokat tehet.

1. ha a Parlament nem ért egyet a Tanács álláspontjával, a döntés nem

születik meg az adott témában. 2. ha a Parlament nem fűz hozzá semmit,

a döntés automatikusan megszületik.

3. ha a Parlament módosító javaslatokat kíván hozzáfűzni, fel kell állítani egy egyeztető

bizottságot, amelyben egyenlő arányban képviseltetik magukat a

Parlament és a Tanács képviselői.

Ha az egyeztető bizottságban egyetértésrejutnak a felek, döntés csak akkor születik, ha a Parlament és a Tanács külön-külön is

elfogadja a döntéstervezetet.Az együttdöntési eljárás során van a

Parlamentnek a legszélesebb jogosítványa, mivel társ-jogalkotó szerepet kap.

Információs eljárásAz 1957-es Római Szerződés előírja

néhány esetben, hogy a döntéshozatal során a Parlamentet informálni kell,

a döntésbe beleszólási joga azonban nincs.

Költségvetési eljárás

A Parlament a Tanáccsal közösen megosztott hatáskörrel rendelkezik

az Unió költségvetésének elfogadásában. Az Európai Bizottság elkészíti a költségvetés tervezetét, aztán a

Parlament és a Tanács elé terjeszti megvitatásra. A költségvetési eljárás során a

Parlamentnek lehetősége nyílik a Közösség költségvetésén módosítani,

vagy elvetheti azt.Amennyiben a Parlament nem fogadja el

újra kell kezdeni. A Parlament elnöke írja alá.

Egyeztetési eljárásegyik alapszerződés sem említi,

azonban a Tanács kötelezettséget vállalt, hogy néhány esetben a

Parlamenttel egyeztetve hoz döntést.Jogalkotás során

felmerülő vitás kérdések rendezése, kompromisszum létrehozása.

Komitológia„bizottságosdit” jelent,

a Tanács a döntési jogot átruházza a kezdeményezőre, vagyis a Bizottságra,

ha a döntést gyorsan kell meghozni.

Közösségi jog

A KÖZÖSSÉGI ÉS A NEMZETKÖZI JOG VISZONYANemzeti jogJogalanyai: természetes és jogi személyekJogforrásai: jogszabályok

Közösségi Jog = egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásaivannakJogalanyai: tagállamok, természetes és jogi személyek,Jogforrásai: Szerződések és saját jogi aktusok

Nemzetközi jog = az államközi viszonyokat szabályozzaJogalanyai: államok,Jogforrásai: nemzetközi szerződések

ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK: A SZERZŐDÉSEK

1.Alapító szerződések, azok módosításai és a csatlakozási szerződések

2. Általános, közösségi jogelvek (alapjogok - Karta, jogállami garanciák)

MÁSODLAGOS (KODIFIKÁCIÓS) JOGFORRÁSOK: A KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK

EGYÉB JOGFORRÁSOK

ACQUIS COMMUNAUTAIRE

A közösségi jog forrásai

Alapító szerződések:

ESZAK (2002-ben hatályát veszítette) 1951 EGK (-> EK) 1957 EURATOM 1957 + Európai Uniót létrehozó Szerződés (EUSZ) (Maastrichti

Szerződés) 1992

1. ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK: SZERZŐDÉSEK

A Szerződések a tagállamok közötti kormányközi konferenciák eredményeként születnek csak konszenzussal,minden aláíró államnak ratifikálnia kell,létrehozzák az intézményrendszert és biztosítják a működést

- 1. Csatlakozási Szerződés (1973, DK, UK, IRL)- 2. Csatlakozási Szerződés (1981, GR)- 3. Csatlakozási Szerződés (1986, Spo., Po.- 4. Csatlakozási Szerződés (1995, Finn, Au, Svédo.)- 5. Csatlakozási Szerződés (2004, 10 új ország)

- 6. Csatlakozási szerződés (2007, Ro. Bulg.) 

- Egyesítő Szerződés (1965)- Egységes Európai Okmány (1986)- Maastrichti Szerződés (1992)- Amszterdami szerződés (1997)- Nizzai Szerződés (2001)

Kiegészítő, módosító és csatlakozási szerződések

A MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK: A KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK

A másodlagos jogforrások a Szerződésben meghatározott célok és feladatok megvalósítását szolgáló jogi eszközök, amelyek a közösségi intézmények jogalkotó tevékenysége nyomán születnek.

Nem kötelezőAjánlások

(recommendation)Vélemények

(opinion)

kötelezőRendelet

(regulation)Irányelv

(directive)Határozat(decision)

fajtái

Rendelet (regulation)

általános hatályú (tagállamokra, EU intézményekre, term. és jogi személyekre kötelező) közösségi jogi norma, egészében, minden részletében és minden tagállamban kötelező (a tagállamok nem tehetnek módosítást, kiegészítést, nem lehet szelektív alk.) közvetlenül alkalmazandó (nem kíván meg tagállami jogalkotást) egy adott kérdés pontos és részletes szabályozása,

Az irányelv (directive) az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését átengedi a nemzeti hatóságoknak, az eredmény a kötelező, kompromisszum: a közösségi jog kötelezettsége és a tagállami szuverenitás között, nem közvetlenül hatályos, a tagállamok kötelesek nemzeti jogalkotás útján az irányelvnek megfelelő jogszabályt kibocsátani meghatározott határidőn belül (ált. 1-3 év),

A nemzeti jogrendbe illesztés metódusát az egyes tagállamok saját maguk döntik el: új jogszabályt hoznak-e, vagy egy meglévőt módosítanak, milyen nemzeti jogforrást alkalmaznak (törvényt? rendeletet?) Az irányelvek általában a rendeletekhez képest kevésbé részletezettek, céljuk, hogy általános elveket határozzanak meg egy adott terület szabályozására.

A határozat (decision)

meghatározott címzettekhez szóló, konkrét ügyekre vonatkozó közösségi jogi aktus, teljes egészében kötelezi címzettjeit, a címzett lehet tagállam, de természetes vagy jogi személy is, a határozatok általában adminisztratív jellegűek, egyéb közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban alkalmazzák őket (pl. támogatások engedélyezése a közösségi alapokból, bírság kiszabása, dömpingellenes intézkedés, stb.)

ajánlás címzetteihez egyfajta cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg,nem tekinthető teljesen a közösségi jog elemének,olyan területeken terjedt el ahol még nem érett meg a helyzet a közösségi szabályozás kötelező érvényű formáinak alkalmazásáravélemény álláspontot ad, gyakran valakinek a kérésére,

Hatályát tekintve egyik sem kötelező,de a nemzeti bíróságok, ha a közösségi joggal kapcsolatos ügyekben járnak el, ha nem is normakéntkell alkalmazniuk, de figyelembe kell venniük.Tartalmukat az EU Bíróság is figyelembe szokta venni.

ACQUIS COMMUNAUTAIRE

az EU teljes joganyaga, acquis, magyarul közösségi (jogi) vívmányok, magában foglalja az elsődleges és másodlagos joganyagot, minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot (beleértve az EU Bíróság gyakorlatát), amely a Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem, az acquis összetevői képezik a csatlakozási tárgyalások tematikáját is, a csatlakozási folyamat az acquis átvételéről szól.