1

A távolítás művészete

A fogyasztók érzelmi hozzáállása a gazdasági válsághoz a RI Hoffmann kvalitatív kutatásai alapján

2009. május 5.

Érzed?

A Te életedre hatással van a válság?

IGEN?

De ne arra gondolj, hogy rossz az iparágnak, meg frusztráló a híradó!

Megváltozott a munkád? Más a napi rutinod? Máshol ebédelsz? Kevesebb túró

rudit veszel?

Elhiszed azt, hogy VELED is megtörténhet?

VAGY IGEN?

Az egyre növekvő kisebbséghez tartozol.

Sokan vagytok, és egyre többen, napról napra.

NEM?

Ez nem meglepő, mert jó eséllyel a budapesti felső-középosztály tagja vagy.

Biztos még mindig azt hiszed, hogy a válság csak mással történhet meg. Hogy

olyan, mint az autóbaleset, a villámcsapás, a rák, a nem kívánt terhesség.

Nincs válság! (?)

2009 eleje óta egyre kevésbé lehet tagadni, hogy van – már nem lehet kikerülni, elfeledkezni róla

„Nagyon érdekes volt ráeszmélni arra, hogy ugyan mondták ezt a gazdasági világválságot, de igazából tényleg van is. Már előtte is mondták, csak valahogy nem lehetett észrevenni.”

„Tavaly mi annyira nem éreztük, mondták a tévében, de engem annyira nem érdekelt, hogy mondták a tévében és most kezdtük így januárban, februárban érezni inkább.”

http://nincsvalsag.blog.hu

2008-ban még egész jól el lehetett játszani, hogy nincs válság.

„Olvastam a híreket, de úgy vagyok vele, hogy az amerikai bankok megszívatták magukat, úgy kell nekik, oldják meg.”

„Nem hiszem el, hogy van ez a válság, ez csak egy ilyen elterelő hadművelet, hogy ne kelljen fizetésemelést adni, meg kirúghassanak.”

Nem én voltam!

Csak homályos, sztereotíp elképzelések

arról, honnan jött válság és miért

„Hülye amerikai nyugdíjasok nem fizették

vissza a hitelüket, és minden beborult

miattuk.”

De mind érzelmileg mind térben

távolítják a válság okait

„Amerikai üzletemberek kezdték ezt az

egészet.”

EGY BIZTOS: MI (én, a családom, az

országom, stb.) NEM TEHETÜNK

RÓLA, NEM A MI HIBÁNK!

„Nem tudom, ki vagy mi okozta, biztos,

hogy nem én.”

Nem kell / nem tudom megoldani!

Adaptálódni kell a körülményekhez.

„Olyan mint az időjárás: jön, nem tudsz mit csinálni, csak alkalmazkodni.”

Mivel nem mi vagyunk a hibásak, nem várjuk el magunktól, hogy megoldást találjunk.

„Attól nekem nem lesz jobb, ha ezen agyalok, csak rossz kedvem lesz tőle.”

Nincs is lehetőségünk megoldani, vagy akár beleszólni a döntésekbe.

„Csinálni semmit nem tudok – az egész világon ez van, ezen nem tudok változtatni.”

Ettől függetlenül ‘bűnhődni’ mindenkinek kell: nem vagyunk hibásak, mégis érint.

„Egész életemet végigdolgoztam, és most azt mondják, nem lesz nyugdíjam, nem lesz semmim!”

Az utolsó pillanatig reménykedünk / távolítunk

Jellemző volt – bizonyos fokig még mindig az –

hogy aki a saját bőrén még nem tapasztalja a válság

hatásait, akinek még nem kell összehúznia a

nadrágszíjat, az még mindig hisz benne, hogy

megúszhatja!

Ez a 2008-ban, 2009 elején elterjedt hozzáállás már

csak nyomokban megtalálható.

„Kicsit fölfújt dolog, légből kapott, tehát ez az önparáztatás

– saját magunkat hozzuk ilyen helyzetbe.”

„Ez Isten igazából azokat érinti, akik túlszámolták magukat,

tehát akik túl sok hitelt vettek fel.”

„Hát inkább csak hallom hogy drasztikus emelések vannak

[a törlesztésben], minket szerencsére nem érintett.”

„Én úgy gondolom, hogy addig, amíg az ember nem

szembesül vele, nem akarja elhinni. Majd akkor, hogyha azt

mondják, hogy holnap nem kell jönnöd dolgozni.”

Kit érint már most ez a válság?

Akik nagy összegű

devizahitelt törlesztenek

„75%-kal többet fizetünk a

hitelre!”

AKIKNEK A BEVÉTELEI ÉS / VAGY KIADÁSAI

JELENTŐSEN MEGVÁLTOZTAK

Akik elvesztették a munkájukat,

vagy jóval kevesebbet keresnek

„Most a válság miatt alakult így,

hogy csak négy napot járunk

dolgozni, és annyival kevesebb a

fizetés is.”

ÉS/VAGY

VAGYIS MA MÁR SZINTE MINDENKIT!

Mindenki fél

Szinte függetlenül attól, hogy a válság hatásait a saját bőrükön érzik-e ill. hogy mennyire, lelkileg mindenkire hatással van – ezt az saját anyagi helyzetük és kilátásaik mellett az általános alapbeállítódásuk, habitusuk határozza meg.

„Én eléggé, hát, hogy is mondjam csak, be vagyok tojva ezektől a dolgoktól.”

„Ez a bizonytalanság rányomja a bélyegét szerintem az embernek a mindennapjaira.”

„Ez a válság dolog, az, hogy így végigsöpör az egész világon, és még nem látni a végét, nem látni belőle a kiutat, hogy ez hogy fog megoldódni, minket ez rettentően zavar.”

Miben változtatnak?Igyekeznek a lehető legkevesebb dologban változtatni : AZ ÉLETSZÍNVONAL LEFELÉ NEM RUGALMAS!

„Leadni ebből a szintből iszonyú nehéz lenne.”

„Megmondom őszintén, én nem szeretem visszafogni magam. Én elértem egy színvonalat, amit gyakorlatilag húsz-huszonöt év keserves munkájával értem el.”

A nagy, költséges, távoli tervek szinte mind a süllyesztőbe kerülnek (utazás, ingatlan).

„Úgy volt, hogy megyünk Thaiföldre, de ez idén azt hiszem, kimarad.”

„Terveztünk egy autócserét, de végül is még nincs a mostanival sem semmi baj.”

„Nagyobb lakásba akartunk menni a gyerekekkel, hogy több helyünk, de még most várunk egy kicsit ezzel.”

Minél közelebbi, minél mindennapibb egy szokás, annál nehezebb adaptálódni – de sokaknak már ezt is muszáj.

„Nem veszünk édességet – sütök, az olcsóbb.”

„Átálltunk fatüzelésre, nem bírjuk a gázszámlát.”

„Elmegyünk moziba, de a popcorn már nem fér bele.”

Milyen pénzügyi manőverekre hajlamosak?

Leginkább semmilyenre. Főleg azért, mert pénzügyekben még tanácstalanabbak, mint az élet egyéb területein. Látják az ajánlatokat, de nem kapnak hozzájuk valódi

szakmai segítséget, így leginkább nem változtatnak a meglévő konstrukcióikon.

„A bankban van némi megtakarításunk, azt féltjük egy kicsit, de nem találtunk jobb megoldást, úgyhogy ott hagytuk a bankban”

„Most nem rosszak a kamatok, biztos érdemes lenne betenni rá egy nagyobb összeget, lekötni, mert most nagyon magas a hozam. Én nem fogok, de biztos érdemes lenne.”

„Egyelőre várni kell. Abszolút kivárás.”

„Most nagyon felkavarodott a víz, majd ha kicsit leülepszik akkor talán lépünk.”

„Annyira napi szinten változik most minden. Oké, hogy bármit lehet mondani, de az lehet, hogy holnapután már úgysem úgy lesz.”

„Ha tudnám, mit érdemes csinálni, már csinálnám”

Szarvas és fényszóró

Hogyan látják a jövőt? Mire számítanak?

A LEGTÖBBEN KÉPTELENEK SZEMBENÉZNI AZZAL, HOGY A HELYZET MÉG LEHET ROSSZABB!!!

„Ha ezt az évet, meg a jövő évet túléljük akkor már felfele haladunk.”

„Ha csak kicsit lesz rosszabb, akkor talán még nem kell ilyen vész forgatókönyvekhez nyúlni, legalábbis nekünk. Ha sokkal rosszabb lesz, azon meg még nem gondolkodtunk, mert azért annál bizakodóbbak vagyunk.”

„Ősszel már jobb lesz. De jövő tavasszal mindenképpen.”

„A második félévtől javulni fog a helyzet. Én így döntöttem.”

„Ez egy elég nagy mélypont szerintem, innen már csak előre van, még egy-két hónap talán.”

14