A Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet

Magyar Sebészet 2011; 64(3): 137–148

DOI: 10.1556/MaSeb.64.2011.3.8MEGNYITÓ ELŐADÁSOK

A Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani

Intézet megnyitóján elhangzott előadások

Tulassay Tivadar rektor

A SemmelweisEgyetem történeté-ben nagyon jelen-tős nap a mai.

Ezt igazolja aza tény is, hogy pén-tek délután három-kor Önök megtöl-tötték a Nagyvá-rad téri dísztermet.

Sokan va-gyunk itt, akik em-lékezünk a múltszázadi történések-re, és pontosan tud-juk, hogy volt márkísérletes sebésze-ti és műtéttani akti-

vitás a Semmelweis Egyetemen.A változások folyamatában az egyetemek, az oktatás és

a curriculum néha elszenvednek nem pozitív előjelű válto-zásokat is, így történhetett meg, hogy eltűnt valami, amifontos.

Aztán jönnek kegyelmi pillanatok, amikor arra alkal-mas, elhivatott emberek kidolgozzák, szinte katalizálják,hogy újjászülethessen ismét valami. Ilyen szerencsés pilla-nat a mai is, amikor a Semmelweis Egyetemen ismét meg-indulhat a kísérleti és sebészeti műtéttani oktatás, így felso-rakozhatunk azokhoz az egyetemekhez, ahol ez a gyakorla-ti képzést megalapozó diszciplína már évtizedek óta műve-lésre, oktatásra került. Hiszem, hogy mindez dinamizálja isa Semmelweis Egyetem jelenlegi aktivitását úgy a curricu-lum, mint a manualitások szintjén. Nem utolsósorban úgygondolom, hogy a kutatás iránt elkötelezett klinikusok islehetőséget kapnak egy olyan intézetben, mely maga is mé-lyen elkötelezett a kutatás iránt.

Őszintén és örömmel támogatom ezt az újjászületést.Dékán Úrral elhatároztuk, hogy aki felhúz egy ilyen jó vi-torlát, annak mi jó szelet biztosítunk, hogy ezt az újjászüle-tő, újraalakított tanszéket és diszciplínát ismét a régi fény-ében láthassuk. Tudom, hogy ehhez minden más adottságis megvan – személyek és elkötelezettség egyaránt –, ami-nek nagyon örülök, ahogyan annak is, hogy a hallgatóságkörében sok régi barátot, nagy hírű ismerőst, minisztert lát-

hatok, akik minden péntek délutáni programot félretéveeljöttek ide, hogy együtt ünnepeljenek velünk itt, a Sem-melweis Egyetem új intézetének nyilvános ünnepi megnyi-tóján.

Sok sikert kívánok hát!Köszönöm szépen.

Karádi István dékán

Rendkívüli nap ezszámomra. Telje-sen egyszerű amagyarázat, havalaki elolvasottegy dékáni pályá-zatot – szerintemnem mindenki ol-vasta el –, az állbenne, hogy agyakorlati okta-tásnak a fejleszté-se az egy elsőszá-mú prioritás a to-vábbiakban. Hátennek a legfonto-sabb eseménye amai nap, amikor a

Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet megalapozza azt ajövőt, ami szerintem abból a szempontból rendkívül fontos,hogy a sebészet új nagy fejlődési éra előtt áll. Itt nemcsak amikrosebészet, a természetes testnyílásokon keresztüli se-bészet, hanem a robotsebészettől kezdve minden eszembejut, és nagyon-nagyon remélem, hogy ez egy olyan anyain-tézete lesz ezeknek a jövő tudományoknak, hogy mind-annyian jó érzéssel emlékezzünk erre a napra. Nagyon kö-szönjük mindenkinek a segítségét, aki ebben részt vett. Ésvalóban, én megmondom őszintén, hogy megpróbáltampasszátszelet fújni ebbe a vitorlába, hogy minél előbb meg-alakuljon ez az intézet, és elinduljon a maga útján. Rektorúrnak is nagyon köszönjük a segítséget, a komputeres okta-táshoz való hozzájárulást, azokat az ötleteket, amik külön-féle sebészeti műhelyekből végül is megalkották ezt a tan-széket. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eljött erre azünnepre, és nagyon sok erőt kívánok Wéber professzor úr-nak, ami azt hiszem, van neki. Köszönöm szépen.

ISSN 0025-0295 © 2011 Akadémiai Kiadó, Budapest

138 Megnyitó előadások

Horváth Örs Péter

Ennek az intézeta-lapításnak kétnyertese van, egy-részt a Semmel-weis Egyetem,másrészt a magyarsebészet. A Sem-melweis Egyetemazért, mert a hall-gatók nagyon fog-ják élvezni itt azoktatást. A háromvidéki egyetemhasonló intézeteegymást múlja fe-lül a sebészet ok-tatásában és na-gyon szép emléke-

ket hagy a hallgatókban az a képzés, amit ott kapnak. Azegyetem további nyeresége nyilván egy tudományos mű-hely kialakítása lehet, amely intézetek közötti és nemzetkö-zi kooperációra kitűnően alkalmas lesz. A következő, amina Semmelweis Egyetem nyert, az Wéber professzor, aki ak-tív sebészből nyergelt át erre a pályára, kitűnő oktató ésszervező, innovatív kutató, úgyhogy nagy nyereség Önök-nek, és tulajdonképpen komoly veszteség nekünk otthon. Amagyar sebészet szintén nyertese ennek az intézetalapítás-nak, mert nagyon sok továbbképzés folyik a másik háromintézetben, és nyilván nagyon hiányzott a budapesti egyete-men ez a központ, ami új fellegvár lehet a magyar sebészet-ben. A támogatásért a Semmelweis Egyetemnek köszöne-tet mondok, és őszinte elismerésemet fejezem ki, hogy eztaz intézetet létre tudták hozni a mai viszonyok között. Ezaz egyetem vezetésének a bölcs előrelátását mutatja. Wé-ber professzornak magam és a régi pécsi kollégák, vala-mint a sebészkollégium tagjai nevében melegen gratulálok,és munkájához sok sikert kívánok.

Boros Mihály

2011. január 21-én a Semmelweis Egyetem vezetése, a Se-bészeti Szakmai Kollégium, a Magyar Sebész Társaság el-nöksége és a társintézetek vezetői köszöntötték az újjáala-kult budapesti Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézetet.Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy e jelesnapon jelen lehettem, és a Kísérletes Sebészeti Szekció ne-vében üdvözölhettem a régi-új tanszéket, vezetőjét és mun-katársait. Nagyszerű és emlékezetes volt a pillanat, amirenagyon sokan vártak – de jelentőségét azok értékelhettékigazán, akik az elmúlt évtizedekben fővárosi társaik nélkülálltak helyt az egyetemi oktató- és kutatómunkában, a mű-téttani vagy mikrosebészeti gyakorlatokon. A felsőoktatásközelmúltjában nem sok példát láthattunk képzőhelyek,intézetek alapítására, ezért úgy hiszem, hogy a budapestitársintézet újjászervezése ezeket az erőfeszítéseket és ered-

ményeket is igazolta, és évtizedes szellemi befektetésekmegtérülését is jelentette. Nem érdemes itt részletezni azintézet feloszlatásához vezető egykori döntés következmé-nyeit, inkább a 2010-es egyetemi határozat jelentőségétszeretném hangsúlyozni, amellyel negyvenöt évnyi tetsz-halál után ismét működhet a budapesti tanszék. Ezzel kap-csolatosan viszont egy kérdést mindenképpen fel kell ten-ni: mik lehettek a legfontosabb érvek, mi győzhette meg aSemmelweis Egyetem vezetőit az igények jogosságáról, azindokok alaposságáról, a célok hasznosságáról, vagyis egyúj orvoskari egység működtetésének előnyeiről? Ünnepibeszédemben nem térhettem ki erre a fontos körülményre,ezt teszem meg most a következő néhány sorban, köszönetezért a Magyar Sebészet szerkesztőségének.

Az egyik magyarázat a sebészeti műtéttan által lefedhe-tő, rendkívül széles oktatási lehetőségekben kereshető. Aműtéttani intézetek „régi vágású” gyakorlóhelyek és mo-dern skills képzőközpontok egyben, vagyis lehetőséget kí-nálnak a hagyományos és újabb sebésztechnikák, eszközökés módszerek életszerű bemutatására, használatuk bizton-ságos elsajátítására, azaz a szimulációs oktatásra. Hallhat-tuk, hogy a budapesti tanszék fő oktatási profilja a vidékiorvoskarok tradícióira fog épülni, és hallgatóink – amintezt sokszor, sok helyen hallhatjuk, olvashatjuk – a gyakor-lat megszerzését tartják tanulmányaik legfontosabb céljá-nak. A sebészeti műtéttan pécsi, debreceni és szegedi egye-temi intézeteiben napról napra tapasztaljuk azt is, hogy ahallgatók rendkívül nagyra értékelik azokat a fogyatkozólehetőségeket, melyek során manuális készségeket sajátít-hatnak el. Tegyük hozzá ehhez, hogy ami a nemzetközi po-rondon újszerű oktatási formának, „skills” képzésnek szá-mít, az a pécsi, debreceni és szegedi hallgatói műtőkben –és immár a budapesti intézet által vezetett kurzusok alatt is– több mint ötven év tapasztalatával, rutinszerűen zajlik.Röviden, míg világszerte igen jelentős anyagi áldozatokkalhozzák létre a szimulációs oktatási laboratóriumokat ésképzőhelyeket, ezek az alapok ma már minden hazai orvosikaron a hallgatóság rendelkezésére állnak.

Idetartozik a rezidens- és szakorvosképzés területe is,és itt érdemes né-hány sort felidéz-ni egy 2000 tava-szán kelt levél-ből, amiben a ma-gyar kísérletes se-bészet vezetőifelhívták a figyel-met a budapestiSebészeti Műtét-tani Intézet meg-oldatlan státusá-ra, és kérték, hogyállítsák helyre afelfüggesztett mű-ködést: „A szak-orvosképzés re-formjával, amely

Megnyitó előadások 139

a rezidensi rendszer bevezetésével ezt a képzést is az or-vosegyetemek hatáskörébe utalta, újabb feladat hárul ezek-re az intézetekre és ad újabb nyomatékot javaslatunknak. Asebészet rohamos fejlődése pedig, amely egyre inkább aminimálisan invazív (endoscopos) technikák alkalmazásairányába történik, a már szakorvosi képesítést szerzett se-bészek számára is parancsolóan írja elő ezen új technikákelsajátítását és állaton végzett műtétekkel való olyan szintűbegyakorlását, hogy az minimalizálja emberen történő al-kalmazásuk veszélyeit.” Azt hiszem, hogy az új intézet lét-rehozása egyértelműen bizonyítja e gondolatok érvényes-ségét. Valóban, a sebészeti műtéttani intézetek rendkívülhatékony elemei lehetnek a posztgraduális sebészképzés-nek. Hagyományosan, évente több alkalommal tartanak há-romhetes, országosan egységesített tananyagú műtéttanitanfolyamot a törzsképzésbe lépő rezidensek számára, ami-hez az infrastrukturális és tananyag-fejlesztési hátteret egypéldás szakmai összefogással megvalósított európai unióspályázat biztosította. Tegyük tehát hozzá, hogy nemcsak aműtéti, műtéttechnikai tréningek és tanfolyamok kidolgo-zásában és levezetésében, de az oktatásfejlesztésben és azúj curriculum-elemek bevezetésével kapcsolatos hazai ésnemzetközi pályázati együttműködésekben is rendkívülsok jövőbeli lehetőség rejlik.

A másik lényeges pont, amire Wéber professzor az in-tézet tevékenységét, terveit összefoglaló előadásában is ki-tért, az egyre újabb és újabb sebészeti eljárásokkal és esz-közökkel összefüggő alkalmazott kutatásokra és fejlesztésivizsgálatokra vonatkozik. A tudomány minden évben to-vább fog lépni, természeténél fogva halad előre a maga út-ján, s így mindig számítani lehet valamilyen ígéretes vagyegyszerűen csak érdekes sebészeti eszköz felbukkanásáravagy új eljárásra, ami kidolgozásra, fejlesztésre vár (ittelég, ha csak a flexibilis endoscoppal végzett sebészeti be-avatkozásokra, a „posztlaparoscopos korszak” robottechni-kai fejlesztéseire vagy a sérvhálókkal kapcsolatos kutatásilehetőségekre utalok). Ezek mindegyike feltételezi a szer-vezett műtéttani, vizsgálati háttér meglétét és szakszerűműködtetését, beleértve a kis- és nagyállati műtéti lehető-ségek, acut és krónikus kísérletes modellek professzionálisbiztosítását is.

Végül szólni kell a kísérletes sebészetről, pontosabbanaz elméleti tudományágak és a klinikai gyakorlat egymás-hoz való viszonyáról, mivel ez a kérdés érinti a szakterületegészét és a sebészeti műtéttani intézetekben végzett tevé-kenységek megítélését. Fontosnak tartom hangsúlyozni,hogy minden orvosi szakma, így a sebészet haladása is el-sősorban a tudományos fejlődéstől függ. A sebészet tudo-mányos alapjai különböző, igen széles területeket foglal-nak magukba, amelyek művelése ma már elképzelhetetlen„hivatásos felfedezők”, kutatók közreműködése nélkül,akik optimális esetekben a klinikusokkal együttműködve,egyúttal ez utóbbiak számára támogatást és kutatási hátte-ret nyújtva végzik munkájukat. Ennek a kooperatív munká-nak adhatnak kiváló keretet a sebészeti műtéttani intézetek.Nagyon fontos azonban azt is leszögezni, hogy a kísérletes

sebészetet ma már nem lehet leszűkíteni az operatív terüle-tekre, vagy aszerint definiálni, hogy ki hol és milyen vég-zettséggel végzi. A sebészet nemzetközi folyóiratainakszerzőit és címlistáit átnézve azt tapasztaljuk, hogy kísérle-tes sebészetet végez a mérnökhallgató, aki hőérzékeny,mágneses nanorészecskékkel vizsgálja az őrszemnyirok-csomókat vagy a nyirokáramlás jellegzetességeit. Kísérle-tes sebészetet folytat a biológus is, aki a mitochondriálislégzési lánc zavarait kutatja sepsises patkányokon. Ma te-hát kísérletes sebészetnek kell neveznünk mindazt a kutatóitevékenységet, ami a tudomány módszertanával és eszköz-tárával új adatokat, új információt állít elő, és ezzel hozzá-járul a klinikai sebészet, valamint a hozzá szervesen kap-csolható orvosi szakterületek (például az onkológia, agasztroenterológiai képalkotás vagy az intenzív betegellá-tás) fejlődéséhez. A magyarországi műtéttani tanszékek isígy lesznek részesei a kísérletes sebészetnek és a sebészidiszciplínáknak. Olyan intézetek, ahol az eredeti közlemé-nyek mellett „kísérletes sebész” tudományos diákkörösmunkák születhetnek. Olyan kutatóműhelyek, ahol az utób-bi évtizedben közel hatvan PhD-értekezés készült, s ezekkétharmada klinikus kolléga munkája volt. Az intézetek aszakterület világ- és európai kongresszusainak házigazdáivoltak, nemzetközi kongresszussorozatokat szerveztek. Azúj, budapesti tanszéket és személy szerint Wéber Györgyprofesszort levélben köszöntötte az ESSR (European Soci-ety for Surgical Research) elnöksége is, és itt büszkén je-gyezhetjük meg, hogy az ESSR vonatkozó statisztikái,vagyis az évenkénti előadások, az elnyert előadói és tudo-mányos díjak és a választott vezetői tisztségek számadataialapján Magyarország a legsikeresebb európai országokközé tartozik. Az új, budapesti műhely tehát új kutatási le-hetőségeket – ezzel újabb sikereket ígér a magyar sebészetszámára.

Sokan gondoljuk úgy, hogy a sebészet mint tudományolyan közegben fejlődhet, ahol az oktatási és kutatási tevé-kenységet a társadalom elismeri és megbecsüli. A budapes-ti intézet újjáalakulása e társadalmi elismerés egyértelműjele. Stefan Zweig csillagóráknak nevezte azokat az esemé-nyeket, amik fordulópontot jelentenek a nagyvilág történe-tében. A mértéktartás fontos, ezért a 2011. januári alapításiünnepséget szerényebb léptékkel minősítve csak annyit ál-lítok, hogy az „újjászületésnap” a magyar kísérletes sebé-szet meghatározó jelentőségű dátuma: végre teljessé vált akorábban megbolygatott rendszer. Az újjákovácsolódottstruktúra, vagyis a Kísérletes Sebészeti Szekció nevébenkívánok még egyszer sok örömöt, sok sikert, állhatatossá-got és kitartást a budapesti Kísérletes és Sebészeti Műtétta-ni Intézet minden munkatársa számára. Ha pedig az ünnepipercek múltával esetleg fáradni vagy netán csüggedni kez-denének (ami Wéber professzor habitusát ismerve nem va-lószínű), arra kérem őket, gondoljanak a szegedi belvárosivároskaput díszítő, sok vihart megélt Aba-Novák Vilmos-freskó feliratára (ami a festménnyel együtt közel hatvanéven át rejtőzött a szürke vakolatréteg alatt): „Haladás útjadicső múltból diadalmas jövőbe vezet.”


Mikó Irén

A DebreceniEgyetem Orvos-és Egészségtu-dományi Cent-rum és Általá-nos Orvostudo-mányi Karánakvezetése, vala-mint a SebészetiMűtéttani Tan-szék valameny-nyi itt lévő ésDebrecenben tar-tózkodó munka-társa nevébenőszinte tisztelet-tel és szeretettelköszöntöm a Kí-sérletes és Sebé-szeti Műtéttani

Intézet munkatársait a tanszék tevékenységének sok-sokévi szünet után történő újraindulása alkalmából. Nagy örö-münkre szolgál, hogy a pesti testvérintézet újra megkezdiműködését. E nevezetes alkalomból engedjék meg, hogyFurka István professzor úr nevében átnyújtsam Önöknek adr. Kapusz Nándor, Vásárhelyi Ferencné és Petrovics Ali-cia által szerkesztett 90 éves a debreceni orvosképzéscímű egyetemi kiadványunkat, melyben a Sebészeti Mű-téttani Tanszék általános történetének keretén belül né-hány mondat erejéig a budapesti testvérintézet tevékeny-ségéről is történt megemlékezés. Wéber professzor úrnakugyancsak a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudo-mányi Centrum kiadásában megjelent dr. Nemes CsabaOrvostörténelem című könyvét szeretném átnyújtani, hi-szen a mai nap is orvostörténelmi jellegű szűkebb szak-mánk területén.

Ugyanakkor szeretném átadni a Debreceni Egyetem Ál-talános Orvostudományi Kar Sebészeti Műtéttani Tanszé-kének 2005–2010 közötti tevékenységét bemutató kiadvá-nyunkat is tisztelettel Tulassay Tivadar rektor úrnak és Ka-rádi István dékán úrnak. A könyvben oktatási, kutatási ta-pasztalataink vannak összegezve, és az itt jelen lévő vala-mennyi orvos-oktató munkatársam nevében ígérem, hogytanszékünk graduális, posztgraduális oktatási tapasztalatait– amennyiben szükség van rá – örömmel megosztjuk a pes-ti testvérintézménnyel.

Úgy gondolom, az eddig működő három vidéki műtét-tani intézet egymás kezét szorosan fogva, egymás munká-jára nagyon odafigyelve tudott nagyon komoly hazai éskülföldi eredményeket elérni, mely eredmények a budapes-ti intézet újraindulásával egész biztosan még fokozhatóaklesznek. Ehhez kívánok valamennyiüknek erőt, egészségetés sok sikert a jövőben.

Rőth Erzsébet

Engedjék meg,hogy nagy szere-tettel és tiszte-lettel köszönt-sem Önöket apécsi SebészetiOktató és KutatóIntézet profesz-szoraként. 2007-ben, amikor in-tézetvezetői ki-nevezésem lejárt,Wéber Györgyprofesszor úrnakadtam át a stafé-tabotot, kinek ki-váló oktatói mun-káját sok éve is-mertem, és úgygondoltam, hogy

ha egy kicsit segítjük és lelkesítjük, az elméleti tudomán-nyal is jó barátságba fog kerülni. Ez így is történt. Azt kell,hogy mondjam, ma már a szabadgyököket és a szignálme-chanizmusokat a sebészeti kutatás során kiemelt területnektekinti, számos új műtéti technika értékelésére felhasználja.Arra viszont soha nem gondoltam volna, hogy azt a Csip-kerózsika-álmot, amit a pesti Sebészeti Műtéttani Intézet„átmenetileg” több évtizedig aludt, Wéber György profesz-szor úr fogja – ha nem is csókkal, de – kellő szervezésselmegszakítani.

Ennek végtelenül örülünk, hisz most már az országmind a négy egyetemén folyhat a hallgatók manuális kép-zése, a posztgraduális oktatás és a sebészeti kutatás. Ezt azalkalmat szeretném megragadni, és úgy érzem, hogy a pé-csi intézetben eltöltött 45 évem hitelessé tesz abban, hogyelmondhassam Önöknek, nem volt könnyű a három vidékiintézetnek tartani magát, és kellő színvonalon oktatni, ku-tatni és egyáltalán létezni a pesti intézet hiányában, hiszenbármit akartunk csinálni, bármit akartunk fejleszteni, illet-ve az oktatás tematikáján változtatni, a pesti intézet hiányá-ra hivatkozva elképzeléseinket nem engedték megvalósíta-ni, de legalábbis gátolták.

A Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtét-tani Intézet avatóünnepsége alkalmából szeretnék hálás kö-szönetet mondani a debreceni, szegedi és pécsi intézet voltés jelenlegi vezetőinek, valamennyi kollégájának azért aharcos és kitartó munkáért, amivel évtizedek alatt fenntar-tották ezeket az intézeteket.

A sok nehézség leküzdése csak úgy volt lehetséges,hogy a három intézet között önzetlen, segítőkész barátságalakult ki, és ez a mai napig megmaradt. Ennek eredmé-nyeként tudtuk elindítani 1999-ben a nagy sikernek számí-tó manuális szakmák rezidenseinek képzését egységes te-matikával, mely sikeres pályázat elnyeréséhez is vezetett.


Wéber professzor úr aktivitása, energiája, barátságoslénye letéteményese a pesti intézet eredményes működésé-nek, melyhez jó egészséget és sok energiát kívánok együttazzal, hogy a pécsi intézet mindig legkedvesebb gyermekemaradjon.

Ebből az alkalomból a pécsi Sebészeti Oktató és KutatóIntézet munkatársai nevében egy fényképpel teli albumotszeretnék átnyújtani Wéber professzor úrnak, mely az el-múlt három év közös emlékeinek megörökítése, ahol ő márkapitányként tevékenykedett, intézkedett, rendelkezett, éskedves, baráti rendezvényeken vett részt a pécsi intézet or-vosaival, asszisztenseivel.

Még egyszer gratulálok Wéber professzor úrnak, és soksikert kívánok az előtte álló nehéz, de szép feladat megol-dásához.

Rátky József főigazgató

Állattenyésztési kutatás és kísérleti műtéttan az orvos-tudományban

Az ún. állattudo-mány (animal sci-ence) és az orvos-tudomány kapcso-lata régi keletű ésfolyamatos az Ál-lattenyésztési ésTakarmányozásiKutatóintézet(ÁTK) történeté-ben. Ennek a tu-dományterületnekegyetlen, szakoso-dott, hazai kutató-műhelye immár 116éves, ahol a kuta-tók között agrár-mérnökök, bioló-

gusok, vegyészek és természetesen állatorvosok is vannak.A közel 60 hektáros, Budapesttől nyugatra, 25 km-re fek-vő, autópályán, autóúton és vasúton is könnyen megköze-líthető területen hatóságilag engedélyezett in vivo állatkí-sérleti teleppel rendelkezünk, ahol sertéseket és juhokat,szarvasmarhát tenyésztünk.

Mivel tevékenységünk elsődleges célja a teljes szerve-zet megismerésén alapuló alkalmazott kutatás, nem megle-pő, hogy a metodikai hátteret gyakran a különböző klini-kai vizsgálatok és a műtéti megoldások alkotják. Az el-múlt évtizedek alatt nagy számban jelentek meg olyan ran-gos publikációk munkatársaink tollából, ahol az „Anyagés módszer” fejezet gerincét a kísérleti műtétek leírása ad-ja. A műtéti eljárások jelentős részét a humán-sebészettu-domány tárházából vettük, és alakítottuk át saját szakmaicéljainknak és a faji eltéréseknek megfelelően. Közel há-rom évtizede kezdtük meg a minimálisan invazív hasüregibeavatkozások használatát, főleg a sertés fajban, azon be-

lül a nőivar vizsgálatánál. Ismét a humán-orvostudománysietett a segítségünkre, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház nő-gyógyász főorvosa, dr. Forgács Vince tanár úr oktattaszakembereinket a laparoscopia alapfogásaira. A diag-nosztikai beavatkozásokat műtéti fejlesztések követték, avilágon elsőként végeztünk endoscopos petesejt-aspiráci-ót (ovum pick up) és embriókinyerést sertésben. Talán afentiek miatt is érthető, hogy nagy lelkesedéssel fogadtuka Semmelweis Egyetem, prof. dr. Wéber György intézetiigazgató úr megkeresését: hozzunk létre egy gyakorlati ki-képzőtelepet, ahol graduális és posztgraduális hallgatók,tanfolyamra jelentkező szakemberek tanulmányozhatják és– szakértő vezetés mellett – gyakorolhatják a műtéttankorszerű technikáit. Állattartó telepünk a kísérleti állatokfolyamatos ellátásával, a szükséges logisztikai háttérrel,gondozói ellátással segíti a magas szintű oktatómunkát.Energetikailag teljesen felújított főépületünkben tan-székvezetői, titkársági és orvosi szobák várják a SE ok-tatóit.

Nem titkoljuk, a modern eljárások valamint műszerekmás úton nem érhetők el az ÁTK munkatársai számára, amindkét „oldalon” remélt interdiszciplináris kutatási terü-letek új távlatokat nyithatnak a pályázati munkában és jö-vőbeli kutatásainkban.

Bízunk benne, évszázados tudományos műhelyünkméltó módon segíti, szolgálja majd a sebészettudományoktatását, fejlődését, az itt oktató professzoroktól, sebé-szektől mi, állatorvosok, állattenyésztők is sok „titkot” les-hetünk el, és az együttműködés újabb ékes bizonyítéka leszaz orvostudomány és állattudomány kölcsönösen előnyösszimbiózisának.

Faller József

Visszaemlékezés a budapesti Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézet első 14 évére az intézet újraindítása alkalmából

Jelentős eseménytünnepelni gyűl-tünk ma össze, ne-vezetesen azt,hogy 45 éves tetsz-halálából magá-hoz tért, és ismétmegkezdi műkö-dését egyetemünkMűtéttani Intéze-te. Nem véletlenülhasználom ezt aszófordulatot, mertamint később majdlátni fogjuk, egye-temünk vezetésesoha nem szüntettemeg az intézetet,

csupán „szüneteltetését” határozta el 45 évvel ezelőtt.


Azóta időről időre felmerült – mind az egyetem néhányvezetője, mind a sebészetet oktatók, mind a hallgatók, mindpedig a többi egyetem társintézetei részéről – az intézet újra-indításának igénye.

Az igény elsősorban a hallgatók részéről fogalmazódottmeg a többi egyetem hasonló intézetei példájára hivatkozva.Amint azonban egészségügyünk számos ennél égetőbbkérdése vonatkozásában, ezen a területen sem történtsemmi konkrét lépés a „vágyak” megfogalmazásán túl.Köszönet illeti egyetemünk jelenlegi vezetését, hogy anyilvánvaló nehézségek ellenére megoldást keresett éstalált a kérdés megoldására.

Természetesen én messzemenően elfogult vagyok aMűtéttani Intézettel kapcsolatban, hiszen fiatalságomon túloktatói-kutatói szakmai életem első botladozásai ehhez azintézethez kötöttek. Számomra soha nem felejthető él-ményt jelentett, hogy alig 4 éves diplomával a zsebembentantermi előadást tarthattam abban a tanteremben, ahol énmég Kiss Ferenc professzort is hallgattam.

Érthető tehát, hogy igen nagy örömmel fogadtam Wé-ber professzor úr kérését – és teszek most neki eleget –,hogy mondjam el emlékeimet arról az intézetről, ahol 2éven keresztül díjas demonstrátorként dolgozhattam, majdamelynek végzett orvosként 4 éven keresztül a tagja lehet-tem. A kérés arról is szólt, hogy foglaljam össze röviden azintézet történetét.

Nehézséget csupán az jelentett, hogy nagyon kevés do-kumentumot őriztem meg abból az időből, mert öt évtized-del ezelőtt nem gondoltam, hogy egyszer majd számot kelladnom kezdeti szárnypróbálgatásaim színteréről.

Kezdjük tehát az intézet rövid történetével!Az Egészségügyi Minisztérium 1951-ben határozta el

tájanatómiai és műtéttani intézetek létrehozását az orvos-egyetemeken.

Egyes vélemények szerint a műtéttani intézetek létreho-zása a hidegháború terméke volt azzal a meggondolással,hogy egy esetleges háború esetén az általános orvosok isrendelkezzenek alapvető műtéttani készségekkel. Akárigaz, akár nem, az mindenesetre megállapítható, hogy sze-rencsés döntés volt mind a sebészeti oktatás, mind pedig akésőbb kibontakozó kísérletes sebészet szempontjából.

Mindez jól példázza azt, hogy rossz rendszerek, hibáskiindulópontok is vezethetnek időnként jó eredményhez.

Egyetemünk általános orvoskari tanácsának 1951. októ-beri ülésén a kar dékánja bejelentette a minisztérium hatá-rozatát az intézetek létrehozásáról – ahogy az egészségügyiminiszter ekkor fogalmazott – még akkor is, ha „a megfele-lő elhelyezés nem lesz biztosítva”, egyben bejelentette azintézet tanszékvezetői állására a pályázat kiírását.

1951. decemberében hozott a Kari Tanács döntést az in-tézet létrehozásáról és arról, hogy az 1951/52-es tanév II.félévében kezdi meg működését.

A kar dékánja az Egyetemi Tanács 1951.decemberi ülé-sén bejelentette, hogy az egészségügyi miniszter a tanszékmegszervezésével és ideiglenes vezetésével dr. BornemiszaGyörgy miniszteri főelőadót bízta meg, aki egyébként se-bész szakorvos volt és az I. sz. Sebészeti Klinikáról került a

minisztériumba. Bejelentette továbbá, hogy az intézet a II.félévben megkezdi működését. A tanszék az Anatómiai In-tézetben nyert elhelyezést „ideiglenes” jelleggel, ami azon-ban – más hasonló „ideiglenesnek” minősített intézkedé-sekhez hasonlóan – csaknem véglegesnek bizonyult,ugyanis „szüneteltetéséig” mindvégig ott működött megle-hetősen szűkös, mostoha körülmények között.

A későbbiek szempontjából érdekes, hogy ugyanekkora debreceni Műtéttani Intézet megszervezésével és vezeté-sével a miniszter dr. Nagy Dénest bízta meg.

Egyetemünk 1952. januárban hirdette meg a pályázatota Tájanatómiai és Műtéttani Intézet tanszékvezetői állásá-ra. A pályázat eredményeként az Általános Orvoskari Ta-nács 1952. március 26-i ülésén dr. Nagy Dénes kinevezéséttámogatta 28 igen és 5 nem szavazat mellett. „Isten mal-mai” akkor is lassan őröltek, ugyanis pontosan egy évre rá,az 1953. március 11-i Egyetemi Tanácsülésen jelentette adékán, hogy az egészségügyi miniszter dr. Nagy Dénesttanszékvezető docenssé nevezte ki. Dr. Nagy Dénes koráb-ban rövid ideig az I. sz. Sebészeti Klinikán, majd a SzentRókus Kórházban dolgozott sebészként másfél évet, eztkövetően az Anatómiai Intézetben Kiss Ferenc professzoradjunktusa lett.

Érdekesség – és nem teljesen megmagyarázott –, hogydr. Nagy Dénes kinevezésével egy időben dr. BornemiszaGyörgy docens a debreceni intézet élére nyert kinevezést.(Tehát egy év után lényegében helyet cseréltek.)

Még 1953-ban az intézet nevét Tájanatómiai és Műtét-tani Intézetről Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetreváltoztatták.

1964 októberében Nagy Dénes professzor tanulmányút-ra ment Nyugat-Németországba, ahonnan 1965 májusábankellett volna visszatérnie, azonban – elsősorban személyesproblémái miatt – nem tért haza. Emiatt fegyelmi eljárásindult ellene, és visszavonták tanszékvezetői megbízását,majd professzori címét is.

Ez idő tájt egyetemünkön – elsősorban az általános or-voskaron belül – erősen megoszlottak a vélemények az in-tézet létjogosultságával kapcsolatban. Kedvezőtlenül ha-tott a megítélés és döntés szempontjából az önálló kísérle-tes és tudományos tevékenység csaknem teljes hiánya, abetegellátással kapcsolatos korábbi aktivitás megszűnése,az azonos épületben működő intézetek szűkös elhelyezke-dése is. Ezért az egyetemen belül az intézet megszünteté-sének, illetve „szüneteltetésének” koncepciója került elő-térbe.

Az Egyetemi Tanács 1965. november 24-i ülésén a rek-tor tájékoztatta a testületet, hogy a minisztérium állásfogla-lást kért az intézet sorsával, illetve a tárgy oktatásával kap-csolatban.

Zoltán Imre dékán tájékoztatta a tanácsot, hogy a karegyhangú véleménye az volt, hogy célszerű a Műtéttani In-tézet további fenntartása, mert arra szükség van, az egye-tem tervezett rekonstrukciója során gondoskodni kell meg-felelő elhelyezéséről. Javasolta – bár ebben a kérdésben akar megosztott volt –, hogy az I. sz. Sebészeti Klinika igaz-gatója kapjon megbízást a tanszék vezetésére.


Az Egyetemi Tanács 1966. február 16-i ülésén a testületa Műtéttani Intézet szüneteltetését mondta ki azzal, hogy akérdésre két év múlva visszatérnek, és az intézet dolgozóita szükségleteknek megfelelően elosztja. Megegyezés szü-letett arról, hogy az intézet anatómiaoktatásának feladataita Törő Imre professzor vezette Szövettani és FejlődéstaniIntézet, a műtéttan oktatását a Rubányi Pál professzor ve-zette I. sz. Sebészeti Klinika veszi át.

Az intézet orvosai közül négyen a Szövettani és Fejlő-déstani Intézetbe, öten az I. sz. Sebészeti Klinikára, egy-egy fő pedig a II. sz. Sebészeti Klinikára és a Röntgen Kli-nikára került át.

Amint azt korábban már említettem, a Műtéttani Intézetaz Anatómiai Intézet bal szárnyának I. emeleti részében, öthelyiségben került elhelyezésre. A helyiségek közül egytanszékvezető-helyettesi, adjunktusi szoba volt, egy tanár-segédi szoba (8-10 orvos részére), egy kis konferencia-terem, egy állatműtő két műtőasztallal, egy előkészítő-sterilező helyiség volt.

Emellett gyakorlatok és cadaverműtétek céljaira eseten-ként használhattuk az Anatómiai Intézet I. emeleti boncter-mét. Az épület másik szárnyában helyezkedett el a tanszék-vezető szobája.

Az intézet megalakulását követően – és lényegébenmegszűnéséig – döntő módon és csaknem kizárólag oktatá-si feladatokat látott el.

Ennek keretében IV. éves orvostanhallgatókat oktatottkét féléves tárgyként és III. éves fogorvostan-hallgatókategy féléves tárgyként heti két óra tantermi előadással ésheti két óra gyakorlattal. A gyakorlatokon a hallgatók hetirendszerességgel kutyaműtéteket és cadaverműtéteket vé-geztek önállóan a gyakorlatvezetők irányításával. A tárgyoktatását szigorlat zárta.

A hallgatók gyakorlati oktatását szolgálták az évenkéntrendszeresen megrendezett „műtéttani versenyek”. Ezekenhárom főből álló műtéti csoportok (ma sok helyütt úgy ne-veznék, operációs teamek) versenyeztek különböző műtétifeladatok megoldásában, ennek során egy bírálóbizottságértékelte az adott csoport technikáját, együttműködését, va-lamint a beavatkozás idejét. Ezek a versenyek rendkívülnépszerűek voltak a hallgatóság körében, és a „verseny-zők” mellett számos néző, „szurkoló” is részt vett rajtuk.

A hallgatói képzés mellett az oktatás részét alkotta azintézet orvosainak klinikai gyakorlati továbbképzése. ABaross utcai, akkor II. sz. Sebészeti Klinika és a Műtétta-ni Intézet között létrejött megállapodás szerint az intézetegy kb. 15 ágyas részleget kapott a klinikán belül, ahol azintézet orvosai – forgószínpad szerű beosztásban – láttákel az osztályos orvosi feladatokat a klinika egyik adjunktu-sának irányítása alatt. Teljes jogú tagként vettek részt aklinika munkájában, műtétekben asszisztáltak, műtéteketvégeztek.

Ez a lehetőség a 60-as évek elején a klinika vezetésébenbekövetkezett ismételt változások miatt megszűnt.

A műtéttan elméleti oktatásának anyagát a LittmannImre professzor által írt és 1953-ban kiadott könyv képezte,mely az alapvető műszertani ismeretektől kezdve a sebé-

szeti propedeutikát és a legfontosabb sebészeti beavatkozá-sok műtéttanát tartalmazta.

Mint látható, a könyv kiadása ugyanannak a koncep-ciónak a részét képezte, mint a műtéttani intézetek létrehozá-sa, hiszen a könyv belső címoldalának hátlapján az szerepel,hogy a kiadást az Egészségügyi Minisztérium rendelte el.

A sebészeti anatómia speciális szempontjait és ismeret-anyagát Nagy Dénes professzor egyetemi jegyzetek formá-jában foglalta össze. Két ilyen jegyzet fedőlapját, címolda-lát látjuk a képen az egyik általános orvostanhallgatók, amásik fogorvostan-hallgatók részére készült.

Amint említettem, már a gyakorlatok cadaverműtétekés kutyaműtétek formájában történtek. A cadavereket azIgazságügyi Orvostani Intézet biztosította számunkra, a ku-tyaműtétek végzéséhez – az intézet udvarának egy sarká-ban – saját állatistálóval rendelkeztünk.

Általános orvostanhallgatók részére készült korabeligyakorlati tematikából láthatjuk, hogy cadaverműtétek so-rán különböző érfeltárásokat és lekötéseket, panaritiumműtéti feltárásokat, alsó végtagi visszérműtéteket, alsó ésfelső végtagi amputációkat végeztünk, bélanastomosisokatkészítettünk, a hasüregben a májhilus képleteinek feltárá-sát, epehólyag eltávolítását végeztük. Állatműtétek soránugyancsak érfeltárások és lekötések, tracheostomia készíté-se, bélresectio, érvarrat szerepeltek.

A fogorvostan-hallgatók gyakorlati tematikájábanugyancsak érfeltárások, az arteria carotis feltárása, fogásza-ti érzéstelenítések, szájsebészeti műtétek, gyökérkivésés,gyökércsúcs-resectio, a sinus maxillaris műtéti feltárása éstracheostomia készítés szerepeltek.

Személyes emlékeimből az Orvosegyetem című újság1959. április 23-i számában szereplő cikk jelzi a korábbanemlített műtéttani versenyek jelentőségét. A cikk címe : „Ajövő sebészeinek versenyén” volt.

Az újságíró címadásának jó érzékét jelzi, hogy a győztesháromfős műtéti csoportból ketten, Kisida Elek és RózsaImre sebészprofesszor, Gunter Tamás sebész főorvos lett. Amásodik csoportból csupán én választottam a sebészi pályát.

Az 1. ábrán az előbb említett verseny két mozzanatalátszik a háttérben a bírálókkal és az érdeklődőkkel.

1. ábra


Negatívumként kell említeni, hogy részint lehetőségek(igen szűkös elhelyezés, igen rossz, gyakorlatilag elégte-len felszereltség), részint azonban megfelelő aktivitás hiá-nyában az intézetben önálló tudományos tevékenység, kí-sérletes munka nem folyt. Ezt részben lelkes tudományosdiákköröseink munkája, diákköri előadások, rektori pálya-munkák készítése, részben az azonos épületben működőAnatómiai Intézet és Szövettani és Fejlődéstani Intézetmunkatársaival való kollaboráció, egyéni tudományoskapcsolat feledtette, és rendszeres tudományos referálóülések pótolták.

Az 1960/61-es Egyetemi Évkönyvben (2. ábra) szerepelaz intézet legteljesebb létszáma. Nagy Dénes professzormint tanszékvezető, helyettese Somogyi Barnabás adjunk-tus, számos, hosszabb-rövidebb időt az intézetben töltötttanársegéd, gyakornok, köztük a későbbi akadémikus,Ihász professzor és a sor végén még demonstrátorként jó-magam.

Feltűnő, hogy a tudományos közlemények között mind-össze Nagy Dénes professzor néhány anatómiakönyve ésSomogyi adjunktus két társszerzősége szerepel.

Az 1964/65-ös évkönyvben már az igazgatói hely be-töltetlen, és megbízott tanszékvezető Somogyi Barnabás. Atudományos munkát mindössze két előadás reprezentálja.

Az egyik legteljesebb képen az intézet kollektívájáról(talán 1961-ből) (3. ábra) középen Nagy Dénes professzor,a képen jobbra tőle Somogyi Barnabás adjunktus. A képeta „fiúk” gyűrűjében álló Kiszty Nóra főorvos asszonynakköszönöm.

Az intézet megalakulását, illetve „szüneteltetését” kö-vetően az intézet orvosai közül kilencen sebészként, né-gyen anatómusként, ketten radiológusként, ketten fül-orr-gégészként, egy fő szájsebészként, egy urológusként foly-tatta orvosi tevékenységét.

3. ábra

2. ábra


Sándor József

A közelmúltról

A „közelmúlt”,amiről rövidenmegemlékezem –az elmúlt fél évszá-zad: azok az évtize-dek, amelyek so-rán egyetemünköna sebészeti műtét-tannak mint önállótantárgynak az ok-tatása szünetelt. Eztermészetesen nemjelentette azt, hogynem oktattunk mű-téttant hallgatóink-nak: a tudnivalókatbeépítettük az álta-lános és részletes

sebészet előadásaiba és gyakorlati foglalkozásaiba, de ter-mészetesen nem olyan szinten tudtuk ezt megvalósítani,ahogy kellett volna. Sebészeti klinikáink orvosai is ott vol-tak minden kísérletes sebészeti kongresszuson, munkáik,tanulmányaik méltán szereztek elismerést, próbáltak ezen atéren is megfelelni az elvárható színvonalnak.

Magam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy énmég hallgathattam a hivatalosan „Sebészeti anatómia ésműtéttan” elnevezésű tantárgyat az 1962/63-as tanévben,szigorlatoztam is belőle, nem is rossz eredménnyel. Denekünk jó dolgunk volt, kiváló oktatóink voltak. Máig em-lékszem a nagyon lelkes, nagy reményekre jogosító gya-korlatvezetőmre – dr. Faller József tanársegéd úrnak hív-ták. Tiszteletem és köszönetem jeléül most virággal kö-szöntöm őt.

Másfél évvel a műtéttani vizsga után, szigorló korombanegy évet az Országos Mentőszolgálatnál dolgoztam mentő-tisztként. Minden általam ellátott esetet feljegyeztem rövi-den a noteszembe. Így azt az esetet is felvázoltam, amikor1965 júniusának egyik vasárnap délutánján egy 25 éves, fi-atal lányhoz hívták a mentőket. A lány genuin epilepsziá-ban szenvedett, egész életében az édesanyja etette. De ezena délutánon egy falatot félrenyelt, és mire mentőcsapatunka helyszínre ért, a beteg már csak az életjelenségek mini-mális szintjét mutatta. Nem tehettem mást, mint azt, ami aromantikus regényekben meg van írva: a konyhaasztalonlégcsőmetszést, coniotomiát végeztem. De ezt – medikuslétemre – csak azért tudtam elvégezni, mert hallgattam asebészeti műtéttan előadásokat, és az Igazságügyi Orvosta-ni Intézetben gyakorolhattuk az alapvető sebészi beavatko-zásokat.

A Sebészeti Műtéttani Intézet munkájának megszünte-tésével kapcsolatos dokumentumokat kutatva megállapít-hattam, hogy a külföldre távozott Nagy Dénes professzortnem az egyetem, hanem a „Forradalmi Munkás-Paraszt

Kormány 1966. év november hó 3-án kelt határozatával”fosztotta meg egyetemi tanári rangjától, és utasította azegyetemet, hogy fegyelmi vétségéért „munkaviszonyát el-bocsátással megszüntesse”. 1965 novemberében az egyete-men bizottság alakult a Sebészeti Műtéttani Intézet helyze-tének áttekintésére. A bizottság – amelynek elnöke Rubá-nyi professzor volt, tagjai között olyan egyéniségek voltak,mint Mester Endre, Stefanics János, Szentágothai Jánosprofesszorok – megállapította: erre az intézetre „továbbrais feltétlenül szükség van”. Dokumentum bizonyítja, hogyennek ellenére minisztériumi utasításra a rektori értekezletkimondta a „tanszék szüneteltetését” azzal a kitétellel,hogy majd két év után „történjék lépés a tanszék esetlegesmegszüntetésére”. Ennyit a tudomány, az egyetem önálló-ságáról az 1960-as évek közepén.

Eltelt azóta fél évszázad. Talán érdemes elgondolkodniazon, milyen hosszú egy fél évszázadnyi időtartam – ennyiidő alatt, mint pl. 1900 és 1950 között két világháború is le-zajlott az emberiség történelmében. Az elmúlt hosszú idő-szak, az ötven év hatalmas fejlődést eredményezett a ter-mészettudományban, ezen belül a medicinában és ezen be-lül a sebészetben is.

A hatvanas évek jelentős sebészi eredményei még a ki-terjesztett, több szerven egyszerre végzett műtéteket jelen-tették. Érvényes volt a „nagy sebész – nagy metszés, kis se-bész – kis metszés” elv. A sebészi technika és kézügyességlehetővé tette, hogy sokszor – amint azt akkoriban mondták– „leoperálják a beteget a tumorról”.

A mindennapos sebészi technikában nagy változást anyolcvanas évek második felétől figyelhetünk meg. 1985-ben elsőként egy német sebész, Erich Mühe végez Böblin-genben laparoscopos módszerrel, a hasfalon ejtett kis nyí-láson át epehólyag-eltávolítást; később mint francia eljárásvonult be ez a technika a modern sebészet történetébe. Ter-jedésének sebességét egyesek a bozóttűzhöz hasonlították,mások – az akkor divatos kifejezéssel – a sebészet „pe-resztrojkájáról” beszéltek. A kilencvenes évek elejétől ha-zánkban is meglepő gyorsasággal terjedt el ez a módszer,teljesen átalakította szemléletünket. Nem volt egyszerű anyílt műtéteknél három dimenzióban látott hasűri képet alaparoscopos beavatkozásoknál a televízió képernyőjén lát-ható nagyított, de kétdimenziós képre felcserélni, megta-nulni az új technikánál alkalmazandó kézi műszerek hasz-nálatát. Több évtizedes sebészi múlttal rendelkező sebész-professzorok, főorvosok, valamint a fiatalabb sebészek ésszakorvosjelöltek egyaránt speciális kurzusokon tanultákmeg, majd tanították ezt az új módszert.

Jacques Perissat professzor már 1991-ben megjöven-dölte: a laparoscopos cholecystectomia kaput nyílt szá-munkra a jövőbe. Igaza lett! A laparoscopos kézi műszere-ket mint robotkarokat is lehet mozgatni – így jött létre a ro-botsebészet, majd a magyar származású Richard Satavaprofesszor által kidolgozott távsebészet. Ennek kimagaslóeseménye volt az első, valóban távsebészeti beavatkozás2001. szeptember 7-én, az ún. Lindbergh-műtét. Ennél azeseménynél a beteg Strasbourgban egy kórházban feküdt aműtőasztalon, az operáló Jacques Marescaux pedig New


Yorkból, egy hotelszobából robotkarokkal végezte az epe-hólyag-eltávolítást. Napjainkban már a világűrben, a súly-talanság állapotában végezhető műtétek is vizsgálat tárgyátképezik.

2007-től előtérbe került a természetes testnyílásokon átvégzendő műtétek lehetősége, a NOTES (Natural OrificeTranslumenal Endoscopic Surgery), amely módszer méggyermekcipőben jár, meglátjuk, mi lesz ennek a sorsa.Újabban terjed az egyetlen kis nyíláson, a köldökön át vé-gezhető sebészi beavatkozások műtéti technikája, amit„heg nélküli sebészetnek” is neveznek. A számítógéppelintegrált sebészet, a virtuális valóság (virtual reality, imageguided surgery) módszere is bevonult a műtéti lehetőségekarmamentáriumába.

Az új technikák megtanítására szerte a világon kiválóanfelszerelt intézetek, szimulációs és gyakorlócentrumok áll-nak rendelkezésre a sebészrezidensek képzésére és a szak-orvosok továbbképzésére.

Medikusaink, akik ott vannak a kórházak műtőiben, lát-ják a korszerű, laparoscopos technikával végzett műtéteket,maguk is igénylik, hogy még egyetemista korukban, gya-korlatban ők is kipróbálhassák ezt a technikát. Két évvelezelőtt, egy akkor még szigorló kollégánk, Lengyel Balázslétrehozott egy „Apolló” elnevezésű, számítógéppel egybe-kötött gyakorlóeszközt, amely ezt a célt igen magas fokonvalósította meg. Ezt a laparoscopos egységet bemutatta Tu-lassay rektor úrnak, aki 12 állomást beszerzett belőle azegyetem számára. Ez a berendezés rendkívül nagy sikeraratott medikusaink körében – tulajdonképpen ez képezi aműtéttani intézetünk csíráját. Ugyanezt a készüléket a bu-dapesti műegyetem is megvásárolta: ott a mérnökhallgatókezen gyakorolják a laparoscopos műtéti fogásokat – ugyan-is a robotsebészettel és a távsebészettel foglalkozva szá-mukra ez nélkülözhetetlen. Az elmúlt év májusában meg-szerveztük – Magyarországon először – az ún. transzkonti-nentális telementoring gyakorlatot. Hallgatóink egy kivetí-tőn figyelték és hallgatták Lengyel Balázs doktornak – akijelenleg Bostonban ösztöndíjasként dolgozik – az utasítása-it, magyarázatát és az ő irányításával végezték hallgatóink– és vendégként Kellermayer rektorhelyettes úr – a gyakor-latot. Az esemény kiemelkedő publicitást kapott a médiá-ban. Büszkék vagyunk arra, hogy magyar medikus, a Sem-melweis Egyetem hallgatója hozta létre ezt a gyakorlóegy-séget. Úttörők voltunk e téren. Egy évvel később az Egye-sült Államokban, a Columbia Egyetemen ugyancsak medi-kusok létesítettek a maguk számára hasonló gyakorlócent-rumot, de a prioritás Lengyel doktort és a SemmelweisEgyetemet illeti.

2009-ben Boros Mihály professzor úr egyik előadásá-ban levetített egy képet, amelynek ezt a címet adta: „Sebé-szeti Műtéttani Intézetek a magyar orvosegyetemeken”.Szomorúan állapította meg, hogy a pécsi, a szegedi és adebreceni orvosegyetemen kiválóan működő sebészeti mű-téttani intézetek mellett sajnos van egy egyetem, a buda-pesti, ahol akkor még nem volt ilyen intézet.

De a helyzet napjainkban megváltozott: 2010. július 1-jével Tulassay rektor úr kinevezte Wéber György profesz-

szor urat a Semmelweis Egyetem Kísérletes és SebészetiMűtéttani Intézetének igazgatójává. 48 év, fél évszázadután ismét működik tehát az egykor megszűnésre ítélt inté-zet. Lelkes, fiatal oktatógárdája örömmel vállalja az okta-tás, a továbbképzés és a kutatás örömteli munkáját.

Wéber György

Jelen és jövő

Míg az ötvenesévekben a hideghá-ború és a politikaiszándék hozta lét-re, addig napjaink-ban a sebészet és asebészeti technoló-gia látványos fejlő-dése indokolja aműtéttani intéze-tek működését. Aműtéti megterhe-lés csökkentése, aminimálisan inva-zív gondolat jegy-ében a nagy feltá-rás helyett megje-lent a speciális mű-

szereket és kamerát használó videoendoscopia, a „kulcs-lyuksebészet”. A betegek boldogok, és gyorsangyógyulnak, mi pedig a laparoscopia segítségével felfedez-tük ismét az anatómia csodálatos világát, mely az esztétikaiélmény mellett lehetőséget biztosít arra, hogy az operálósebész mellett bárki megítélhesse a műtéti helyzetet, nagy-szerű lehetőséget biztosítva az oktatásnak.

A technika segítségével a bőrmetszések centiméternyi-re zsugorodtak, de a jövő sebészei még tovább merészked-nek: megjelent a heg nélküli sebészet igénye, a természetestestnyílásokon keresztüli műtét. Az alternatívák közöttnapjainkban az egy kapun keresztüli, az ún. single port mű-tét a legnépszerűbb, mely az egyetlen feltárás helyéül aköldököt használja. A robotsebészet elterjedését napjaink-ban leginkább financiális okok korlátozzák.

A sebészeti technológia látványos fejlődésére legyenpélda az egyik leggyakoribb sebészi beavatkozás, a chole-cystectomia. Az első nyitott epeműtétet 1882-ben CarlLangenbuch végezte Berlinben. Több mint 100 évnek kel-lett eltelnie, hogy megjelenjen a laparoscopia, és kevesebbmint húsznak, hogy alternatív megközelítésben gondolkod-junk. Egyértelmű, hogy a technológia fejlődésének kulcs-szava a flexibilitás.

A sebészi technika igényeinek megfelelően megválto-zott a műtő is: a Balassa János világát idéző, tantermi mű-tők helyett megjelentek a „high-tech”-et felvonultató, kom-putervezérelt egységek. Itt már a klasszikus szike mellett ésegyre inkább helyett megjelentek az elektromos, illetve ult-rahangos vágóeszközök és más bonyolult műszerek.


A sebészeti technológia látványos fejlődése alapvetőenváltoztatta meg az oktatás szempontjait is, a klasszikus se-bészi mozdulatok, mint a műszerek tartása, a metszésveze-tés oktatása mellett dolgunk a hallgatók ún. videoszemléle-tének, látásmódjának a fejlesztése. A fokozott szellemiigénybevétel miatt hangsúlyt kap az intellektuális készségmegítélése és lehetőség szerinti fejlesztése.

Az hogy a klasszikus, jó betekintést biztosító, nagymetszést igénylő nyitott feltárás helyett apró lyukakon ke-resztül bevezetett trokárokon keresztül dolgozunk, ugyan-akkor a műtéti kép a monitoron jelenik meg, számos nehé-zséget okoz. Három dimenzióban dolgozunk, és a monito-ron két dimenzióban látunk. A hagyományos, nyitott mű-tétnél oda nézünk, ahol dolgozunk. Itt a monitorra szegez-zük aggódó tekintetünket. A szükséges szem-kézkoordináció megtanulása sok esetben komoly kihívás. Ne-hézséget jelent a mélységérzékelés és a korlátozott mozgás.A tapintóujj helyett új műszereket, csomózás helyett klipe-ket használunk.

Nyilvánvaló, hogy ezeket a valódi nehézséget jelentőszempontokat valahol meg kell tanulni. A klinikán, a műtő-ben nem etikus, és nem is lehetséges, elméletileg tudni pe-dig nem elégséges. Az orvosképzés komoly problémája azelégtelen gyakorlati oktatás. A hallgatóknak csekély lehe-tőségük van a curriculum során arra, hogy próbára tegyékmanuális készségüket, az intellektuális készség elemzésepedig szinte szóba sem kerül. A hazai műtéttani intézetekáltal összeállított tanrend pedig erre kiválóan alkalmas. In-tézetünk is a gyakorlati oktatásra, a manuális és intellektuá-lis készség felmérésére kívánja helyezni a hangsúlyt. Ahallgatók a sebészeti műszerek, varróanyagok, varrattípu-sok és varrattechnikák, a sebellátás alapelvei és a vérzések,vérzéscsillapítás mellett megtanulják a domináns és nem

domináns kéz koordinált használatát, a szem-kéz koordiná-ciót, valamint a laparoscopos mélységérzékelést.

Legyen erre példa egyik gyakorlatunk. Pelvitrainerben6 db műanyag gyűrűt laparoscopos fogóval a bal oldalihengerekről a jobb oldaliakra helyezünk az egyik kézzel,majd vissza a másik kézzel. A gyűrűt menet közben a kétkéz műszerei egymásnak átadják. Kiváló és nemzetközilegkiterjedten használt gyakorlat a domináns és nem domi-náns kéz koordinált használatának, a szem-kéz koordináci-ónak, valamint a laparoscopos mélységérzékelésnek a taní-tására. A gyakorlatot pontozzuk: a szintidő 3 perc, ez a nin-tendón felnőtt generáció nagy részének megfelelő gyakor-lás után nem jelent gondot. Szomorú tapasztalat volt, ami-kor egy korombéli sebész kolléga továbbképzésen voltnálunk, és sokadszori nekirugaszkodás után sem tudta afeladatot 15 percen belül megoldani.

Ezek a gyakorlatok rendkívül népszerűek a hallgatókkörében, hatalmas versenyek alakulnak ki, és az eredményjavítása érdekében követelik a további gyakorlás lehetősé-gét. Nagyszerű érzés megélni, amint a hallgatók kérik,hadd maradhassanak még a gyakorlat befejezése után is.Az alapvető sebészi beavatkozások kivitelezésének minő-sége, ideje és a hibák száma egyértelműen meghatározható,s ezáltal – az egymás közti versengés pozitív hatásait is fel-használó – moduljaink lehetőséget biztosítanak a hallgatókmanuális és intellektuális készségének objektív felmérésé-re, illetve fejlesztésére.

Ismert, hogy a csapatmunka koordinációjának károso-dása, a rossz kommunikáció vagy egy helytelen döntésgyakran oka a műhibának. A csapatmunkában történő in-tervenció – mint általában az orvosi beavatkozások esetén– az intellektuális készség különös jelentőséget kap, és ko-moly szerepe van a betegbiztonság szempontjából.


A hallgató önmaga is megéli a társaihoz is viszonyítottteljesítőképességét, és ez döntően meghatározhatja továbbiszakmai fejlődése irányát. Célunk jelezni a hallgatónak,hogy kézügyessége a manuális vagy inkább az elméletimunka végzésére predesztinálja. Úgy vélem ez a most újra-induló műtéttani intézet alapvető küldetése! Ezt az igénytés lehetőséget ismerte fel az egyetem vezetése, amikor azintézet létrehozásáról döntött.

A Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet beindításakomoly kihívás volt, mert egy újonnan megalakuló intézetoktatási és kutatási munkájával párhuzamosan a megfelelőszemélyi és technikai feltételek biztosítása is szükségesvolt. Komoly támogatást kaptunk az István Kórház részé-ről. Köszönettel tartozom Radnai igazgató úrnak, aki meg-keresésünkre készséggel ajánlotta fel a Szent László Kór-ház megüresedett műtőjét az első gyakorlatunk megtartásá-ra. Hálás vagyok dr. Sándor József professzornak a nagy-szerű toborzásért, hiszen a kollégák zöme az István Kór-házban dolgozik. Köszönöm Keleti tanár úrnak, akihozzájárult, hogy fiatal munkatársai – remélem, nem a kór-ház kárára – idejük egy részét intézetünkben töltsék.Ugyancsak köszönöm dr. Ondrejka Pál és dr. Langer Ró-bert professzor támogatását, akik ugyancsak lehetővé tet-ték, hogy egy-egy munkatársuk nálunk oktasson.

Sajnos a hazai orvoshiányt magunk is érezzük, meghir-detett állásainkra egyetlen jelentkező sem volt. Fiatal, mű-téttan iránt érdeklődő, az oktatás és kutatás iránt elkötele-zett kollégákat várunk, kérem Önöket, segítsenek.

Más intézetekkel való együttműködést tekintve, kivéte-les esélyt látok a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem-mel (dr. Lakatos László rektor) kiépített oktatási kapcsolat-ban, mely nagyszerű lehetőséget biztosít a katasztrófa- éssürgősségi sebészet közös oktatásában. A Szent IstvánEgyetem Állatorvosi Karával (dr. Hevesi Ákos) és az Állat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézettel (dr. RátkyJózsef főigazgató) való kapcsolat azért különleges, mert ahumán- és állatorvosi kutatók ilyen típusú agglomerációjaeurópai szinten is egyedülálló, és a tervezett közös oktatá-si-kutatási projektek kivételes eredményeket sejtetnek.

A műtéttani intézet speciális infrastruktúrája, munkatár-sainak képzettsége és főként a klinikai szakmák irányábaorientálódott kollaborációi révén egy rendkívül sajátoshelyzetben, klinikai és alapkutatás között végzi tudomá-nyos tevékenységét. Ez a helyzet lehetőséget nyújt arra,hogy a betegágy mellett felvetődő kérdések, az in vitro,majd az in vivo és végül a klinikai kutatás módszereivelvizsgálva valódi, a gyógyításban felhasználható válaszokformájában jussanak vissza a beteg ágya mellé. Így az inté-zet kiváló bázisa a manuális szakmák mindennapi művelé-se során felmerülő problémák kutatásának, a sebészeti be-avatkozásokhoz szükséges eszközpark kifejlesztésének, il-letve a már kifejlesztett eszközök és módszerek preklinikaivizsgálatának. Az intézet saját tudományos programjánakvégrehajtása mellett befogadója kíván lenni minden olyan,a gyógyítás során felmerülő ötletnek, amelynek megvalósí-tása igényli az intézet szellemi vagy infrastrukturális lehe-tőségeit. Ilyen módon egyfajta tudományos inkubátorházszerepét kívánja betölteni a kutatómunka iránt érdeklődőklinikusok számára Magyarországon és külföldön egyaránt.

Igyekszem, hogy az elkövetkezendő években egy olyaninterdiszciplináris műhely alakuljon ki, mely a kar vala-mennyi intézete számára igényes hátteret biztosít a kísérletikutatások elvégzéséhez, és megvalósul egy komoly pályá-zati esélyekkel rendelkező, rentábilisan működő regionálisinnovatív oktató-kutató központ.

A nagyobb állatokat igénylő posztgraduális oktatástHerceghalomban, az Állattenyésztési és TakarmányozásiKutatóintézet területén, azzal közösen kívánjuk megvalósí-tani. Itt szeretnék köszönetet mondani az intézet főigazga-tójának, dr. Rátky József professzornak a lelkes támoga-tásért.

Végezetül szeretném mindenkinek megköszönni a se-gítségét, aki részt vett az intézet beindításában, az egyetemvezetőinek a bizalmat, hogy ennek az ígéretes lehetőség-nek a megvalósítását rám bízták, és kérem továbbra istámogatásukat. Most pedig szeretnék mindenkit meghívniegy koccintásra, megköszönve, hogy megtisztelték avató-ünnepségünket.

Documents

A Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet