ÁRA: 250 FT

ÉdesÉdes

ÉA

2015. OKTÓBER2015. OKTÓBER XXXVII. ÉVF. 4. SZÁMXXXVII. ÉVF. 4. SZÁM

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

A magyar nyelv napja2015. november 13.

100 éve született Lõrincze Lajos2015. november 24.

Bartók 1907-ben erdélyi gyûjtõúton(Kováts István, Gyergyószentmiklós)

A TARTALOMBÓL:

Megjelent12. kiadása

Keszler Borbála válaszol kérdéseinkre

Minya Károly:Az év szavai nálunkés más nemzeteknél

Balázs Géza:Buli az élet. Tanítványaink

Büky László:Egerek és felhõk „valós idõben”

Lengyel Klára:Névszók, igék és mások…

Grétsy László:

Málnási Ferenc:Reményik Sándor címû versérõl

Pomozi Péter:Szarvas Gábor emlékezete

Kemény Gábor:Dragomán György címû

regényérõl

És: új szavak, események,kiadványok, nyelvi játékok

A magyar helyesírás

szabályai

Parkinson

Az ige

Máglya

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

TARTALOM

Megjelent A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása.Keszler Borbála válaszol Balázs Gézakérdéseire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Minya Károly: Az év szavai nálunkés más nemzeteknél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Buli az élet. Tanítványaink . . . . . . . . 5

Büky László: Egerek és felhõk „valós idõben” . . . 6

Kemény Gábor: Újabb „kancsal” mondatok . . . . . 7

Lengyel Klára: Névszók, igék és mások… . . . . . . . 8

Grétsy László: Parkinson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Balog Lajos: Lássuk a Medvét!. . . . . . . . . . . . . . . . 10

Málnási Ferenc: Stilisztikai jegyzetekReményik Sándor Az ige címû versérõl . . . . . . . 11

Horváth László: Alapból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Sz. Györffy Sarolta: Fürkészõ . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Láng Miklós: Kedves Olvasóim!. . . . . . . . . . . . . . . 13

Harka Ákos: Gyûjtõfogalmak többes számban:irodalmak, zenék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Dömötör Adrienne: Háromféle Tartuffe . . . . . . . . 14

Pomozi Péter: Az életerõs, modern magyar nyelvpillérei – Szarvas Gábor emlékezete . . . . . . . . . 15

Dr. Del Medico Imre: Tisztelt Szerkesztõség! . . . . 15

Gugán Katalin: Nyelvi idõutazás . . . . . . . . . . . . . . 16

Kemény Gábor: Stilisztikai széljegyzetekegy regény margójára.Dragomán György: Máglya . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

A nyelvjárásnak reneszánsza van…Herczeg Zsolt válaszol Balázs Géza kérdéseire 18

Minya Károly: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . 19

Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Szójátékos csattanó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (86.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

A helyesírási szabályzat 12. kiadásáról. . . . . . . . . . 24

Kováts István (Marosújvár, 1881. április 10. – Székely-udvarhely, 1942. augusztus 18.) erdélyi magyar fotómûvész.

A négy polgári elvégzése után fényképész lett Nagy-enyeden, majd 1906-tól Székelyudvarhelyen mûködött. Az el-sõ világháború idején besorozták, és kinevezték a gyalogezredfotósának. A galíciai, romániai és észak-olaszországi frontvo-nalakon dokumentálta a bakaélet minden formáját. Az 1920-asévektõl kezdve bejárta a Székelyföldet, s falvakat, viseleteket,hagyományokat örökített meg. Országos fotókiállításokon az1930-as években három aranyérmet szerzett, hagyatéka 40 000fénykép-üveglemez és filmnegatív. Fotói többek között megta-lálhatók Ortutay Gyula A magyar népmûvészet (Budapest,1941) c. kötetében, a Székelyföld írásban és képben (Budapest,1941) c. kötetben is. Az általa alapított fényképészmûterem mais mûködik Székelyudvarhelyen.

Kedves Olvasóink!

2015. szeptember 3-án a Magyar Tudományos Akadémián mu-tatták be a helyesírási szabályzat 12. kiadását. A 3. oldalon meg-szólal Keszler Borbála, a kidolgozó bizottság elnöke. A 24. olda-lon összefoglaljuk a legfontosabb változásokat.

Sikeres nagy anyanyelvi rendezvényeken vagyunk túl: anya-nyelvi konferencia, nyelvésztábor, juniális, nyári táborok. És márközeledik a magyar nyelv napja, valamint Lõrincze Lajos születé-sének 100. évfordulója. Minderrõl olvashatnak októberi számunk-ban.

2015-tõl az Édes Anyanyelvünk hírlapárusi terjesztése meg-szûnt. A lapot a postán lehet elõfizetni. Az Anyanyelvápolók Szö-vetségének (ASZ) tagjai a lapot a tagdíjuk rendezését követõ má-sodik hónaptól kezdve a megadott címükön megkapják a lap meg-jelenésének napján. A szerkesztõség visszamenõlegesen nem tud-ja biztosítani a lapot.

Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük rendezni az OTP-nél veze-tett 11705008-20132015 sz. bankszámlaszámon. A tagdíj 2000, il-letve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas). Belépési nyilatkozat letölthe-tõ a honlapunkról (www.anyanyelvapolo.hu). A beérkezett tagfel-vételi kérelemrõl az elnökség 2 hónapon belül dönt, a tagság azon-ban csak a tagdíjfizetéssel együtt válik érvényessé, és csak addigtart, ameddig a tagdíjat fizetik.

A tagsággal, tagdíjfizetéssel, lapterjesztéssel Hujber Szabolcsszerkesztõségi titkárunk foglalkozik. Õneki kell küldeni a lapbaszánt írásokat. Elérhetõségei: ea.szerkesztoseg@gmail.com. Cím:1053 Bp., Károlyi u. 16. Szerkesztõségi fogadóóra: szerda15.00–16.00 (Petõfi Irodalmi Múzeum). A Hírek – tudósítások ro-vatba szánt információkat a megjelenés elõtti 40. napig várjuk abalazsge@due.hu címen.

Két szám között folyamatosan az ASZ honlapján találnak frisstudnivalókat, írott és képes beszámolókat szövetségünk életérõl:www.anyanyelvápoló.hu. Elektronikus formában itt olvashatók azÉA korábbi számai is.

A Manyszi webboltja (http://www.e-nyelv.hu/bolt/) vállalta azÉA terjesztését, és a rendelkezésre álló korábbi számok kiküldé-sét. Az egyes számok ára 250 Ft, ám a webbolt kénytelen felszámí-tani a postaköltséget is.

Az ASZ elnöksége és az ÉA szerkesztõsége

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Hujber Szabolcs (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.comSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 3

Mikor és hogyan kezdõdött a 12. helyesírási szabályzat elõ-készítése? Az indulásnál még ott volt Fábián Pál, a 11. kiadás„atyja", õ mit üzent az utódoknak?

– Fábián Pál is tudta (s le is írta): „minden helyesírási szabály-zat menthetetlenül elavul egyszer, mert egy bizonyos idõ (száza-dunkban 20-30 év) múltán már más igényeket támaszt a társada-lom a szabályzattal szemben, mint korábban tette; s mert megvál-tozik a kibocsátásakor még híven tükrözött nyelv is”. De azt is val-lotta: „Ha eljön az ideje a 12. kiadás kidolgozásának [...], én a má-ból a jövõbe nézve csak csiszolásra látok lehetõséget, reformranem.”

Hogyan kell elképzelni a helyesírás-szabályozást? Van egykutatóintézet, kutatócsoport, munkacsoport? Ki finanszírozzaa munkát? Ki bólintott rá?

– Mikor megalakult a Magyar Tudományos Akadémia (Ma-gyar Tudós Társaság néven), az Akadémiának a célja az anyanyelvmûvelése és olyan magas szintre emelése volt, hogy azon a tudo-mányokat magyar nyelven lehessen mûvelni. A magyar nyelv mû-veléséhez természetesen hozzátartozott a helyesírás egységének amegteremtése is. Ezért a Magyar Tudós Társaság 1832-ben közzé-tette elsõ helyesírási szabályzatát Magyar helyesírás’ és szóra-gasztás’ fõbb szabályai címmel, de „nem mindenkorra, sõt a’ to-vábbi vizsgálódásból származható javítások hozzáadhatóságamellett elhatározottan” (AkÉvk. I. 77–78). Az MTA azóta is gond-ját viseli a magyar helyesírásnak, s a munkálatok szervezését ele-inte (1855-tõl) a Nyelvtudományi Bizottmányra, majd 1911-benegy külön bizottságra, a Helyesírási Bizottságra bízta. Késõbb azátszervezések során ennek munkáját a Magyar Nyelvi Bizottságvette át. A bizottság mai hivatalos neve: az MTA Magyar NyelviOsztályközi Állandó Bizottsága. A Helyesírási Bizottság készítet-te el évtizedes munkával az AkH. 10. kiadását 1954-ben, melymegteremtette a magyar helyesírás egységét. A 10. kiadást 30 évután, 1984-ben követte az AkH. 11. kiadása. Az l984-es szabály-zat egyetlen reformot hozott: kimondta, hogy a dzs és a dz elvá-lasztáskor ugyanúgy kezelendõ, mint az összes kétjegyû betû: abetûjegyeik nem választhatók szét (vagyis mad-zag, hod-zsa he-lyett ma-dzag, ho-dzsa). Ezzel a dz és dzs – mint önálló fonémát je-lölõ betûk – teljes jogú tagjai lettek az ábécének. A módosult írásúszavak listája (mamut, aligátor, hívõ stb.) is igen rövid volt. Joggalkerülhetett be tehát az 1984-ben kiadott AkH.11 elõszavába ez: „aszokásosan elsõnek emlegetett helyesírási alapelvrõl, a kiejtés tük-röztetésérõl […] a hagyományõrzés felé tolódott el a hangsúly”.

A Magyar Nyelvi Bizottság is tudta, hogy a szabályzat nem le-het örök. Ezért 2003-ban úgy látta, hogy elérkezett az idõ, amikormár nem elég csupán a szóanyagot (mint 2000-ben) – bizonyosszavakat elhagyva, másokat bevéve, ismét másokat, de ezek közülminél kevesebbet eddigi írásának megváltoztatásával – módosíta-ni, hanem szükséges a szabályzatot tüzetesen átvizsgálni, a sza-

bályzati pontokat bizonyos mértékben átalakítani, s a szabályza-tot néhány új ponttal bõvíteni. A munkálatok 2004-ben kezdõdtek,és 11 évig tartottak. Fábián Pál örült ennek, de nagyon féltette a bi-zottságot, mivel tudta, hogy mennyire hálátlan feladatra vállalko-zott. Nagyon nehéz ugyanis olyan szabályzatot készíteni, ami min-denkinek megfelel. Ha kevés változás történik a szabályzatban,akkor az a vád, hogy ezért kár volt új szabályzatot írni. Ha sok aváltoztatás, akkor pedig az, hogy nem lett volna szabad ilyen nagyfelfordulást csinálni. Fábián Pálnak egyébként az volt a vélemé-nye, hogy ha csupán egyetlen szabály vagy szabálypontrész válto-zik, már új kiadásnak kell tekinteni a munkát.

A bizottság anyagi támogatást nem kapott. Nagy segítséget je-lentett azonban az, hogy az Akadémiai Kiadó a vitaanyagokat (kb.70-et; ezek között voltak 30-40 oldalasak is) minden bizottságiülésre elõállította, sokszorosította, és kiküldte a bizottsági tagok-nak.

A szabályzatot az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztá-lya, valamint az Akadémia elnöke hagyta jóvá.

Ahelyesírás mindenkiben érzelmeket kelt. Mirõl folyt a leg-nagyobb vita?

– A legnagyobb vitát a -féle, -fajta, -szerû „képzõszerû utó-tag”-nak nevezett elemeknek az utótag kategóriájába sorolása je-lentette, mivel ezután az ilyeneket tartalmazó alakulatokat össze-tett szavaknak tekintjük (tehát: észszerû, gipszszerû). Voltak, akikörömmel fogadták ezt, voltak, akik tiltakoztak ellene, s voltak,akik helyeselték, de szerették volna kivételként megtartani azésszerû írásmódot. Végül az utótaggal kapcsolatos elképzelés gyõ-zött, mivel más szabálypontokban a régi szabályzat is utótagnaktekintette ezeket a részeket, s egyébként az elõtagokat is (bel-,gyógy- stb.) mindig összetételi tagnak tekintjük.

A bizottság elnöke szerint: új helyesírás született?– A több mint egy évtizedes tárgyalások során nyilvánvalóvá

vált, hogy azok az elvek, amelyek régóta irányítják az akadémiaihelyesírást, szilárd alapjai írásrendszerünknek, s így nem megvál-toztatásukra van szükség, hanem következetes alkalmazásukra anyelvfejlõdés újabb jelenségeinek leírásában. Ami megváltozottaz AkH.12-ben a korábbi szabályzatokhoz képest, az éppen az el-vek változatlanságának a következménye. Ami pedig új a szabály-zatban, az egyrészt a korábbi kiadványokban figyelmen kívül ma-radt kérdések, másrészt az újabb nyelvfejlõdés fölvetette írásprob-lémák rendezése.

Mikor lép életbe a szabályzat, mire kell ügyelniük a taní-tóknak-tanároknak, szerkesztõknek, közintézményeknek?

– A szabályzat 2015 szeptemberében életbe lépett. Ezért ezt in-dokolt már tanítani az iskolákban is, és elvszerûen ezt lenne fontoskövetni az újonnan megjelenõ nyomtatott és elektronikus kiad-ványokban.

Mi történik/mi történjen akkor, ha egy kisdiák 2017-ben a2015-ig érvényes helyesírás szerinti alakot ír le a dolgozatá-ban? És ha egy újságíró?

– Az oktatásban bonyolultabb a helyzet. Arról, hogy a szabály-zat hogyan és mikor kérhetõ számon az oktatási intézményekben,még folynak az egyeztetések az Oktatási Hivatal és az Emmi kö-zött.

Erre természetesen késõbb mi is visszatérünk. Az ÉdesAnyanyelvünk mikortól kövesse az új szabályzatot? Fokozato-san térjen át, avagy mondjuk 2016 elején?

– Az Édes Anyanyelvünk már októbertõl kövesse az új sza-bályzatot.

Mit gondol: mikor lesz szükség újabb szabályozásra? Ésakkor milyen viták várhatók?

– Gondolom, hogy 25-30 év múlva, ha vállalják valakik ezt ahálátlan munkát. – Viták sok kérdésrõl lehetnek (pl. a dz, dzs elvá-lasztása ügyében, az egybeírás-különírás, az idegen szavak írásá-nak kérdésében), de nem hiszem, hogy 30 év múlva forradalmiváltozásoknak kellene történniük.

Arany Jánosnak van igaza, aki ezt írta 1874-i fõtitkári jelenté-sében: „a helyesírás, mely részint az élõ szokással haladni akar, ré-szint a történeti múltból is köteles annyit megtartani, a mennyi ahagyomány megõrzésére szükséges, […] nem siet eldöntéseivel”.

A változásokról szól összeállításunk a 24. oldalon. A szerk.

Névjegy:

Keszler Borbála: professor emeritus (ELTE), korábban azELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetõje, több ciklus-ban (2015-ig) az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának, illetveaz MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságánakaz elnöke.

Fõbb mûvei: Szókezdõ mássalhangzó-torlódások feloldásakorai jövevényszavainkban (1969), Magyar grammatika(2000), Írásjeltan (2004), Kis magyar grammatika (LengyelKlárával közösen, 2002), Írásjel-használati gyakorlókönyv(2006), Ungarische Grammatik (Lengyel Klárával közösen,2008), Magyar grammatikai gyakorlókönyv (Lengyel Klárá-val közösen, 2009).

MegjelentA magyar helyesírás szabályai

12. kiadásaKeszler Borbála professzor asszony,

a Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottság(korábban: Magyar Nyelvi Bizottság)

elnöke (2015-ig) válaszol Balázs Géza kérdéseire

Édes Anyanyelvünk 2015/4.4

E lap hasábjain többször is hírt adtunk arról, hogy 2010óta a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda és a Magyar Nyelv-stratégiai Kutatócsoport kihirdeti az év szavát, illetve sza-vait. De mi a helyzet más országokban? Létezik-e hasonlókezdeményezés?

Természetesen igen, elsõsorban Németországban. Így anapisajtó is hírt adott arról, hogy a berlini fal ledöntésének25. évfordulójára készült látványos szabadtéri installációcíme, a fényhatár (Lichtgrenze) lett az év szava Németor-szágban 2014-ben.

A német nyelvtudományi társaságdöntésének indoklása szerint az elne-vezés különleges kifejezõerõvel tük-rözi azokat a nagy, heves érzelmeket,amelyek 1989-ben a berlini fal ledön-téséhez és a keletnémet diktatúramegbuktatásához, illetve a negyed-százados évfordulóhoz kapcsolódnak.A fényhatár-installáció 8 ezer darabvilágító léggömbbõl állt, amelyeket 3méter magas állványokon rögzítet-tek, és az egykori határépítmény bel-városi szakasza mentén helyeztek el.A fehér fényt árasztó léggömbök ígyegy 15 kilométer hosszú kacskaringóssort alkottak Berlin közepén, aholszázezrek ünnepelték a fal ledöntésé-nek 25. évfordulóját. Este, az ünnep-ség csúcspontjaként a léggömböketsorban felbocsátották a magasba.

Helyezett lett még a brazíliai lab-darúgó-világbajnokság döntõjében anémet válogatott gyõztes gólját meg-szerzõ Mario Götze vezetéknevébõl és a hála istennek ki-fejezés (Gott sei Dank) összevonásából keletkezettGötzseidank.

Kínában a törvény (fa) és a korrupcióellenesség (fan fu)lett az év írásjegye, illetve szava – számolt be tavaly a kínaiországos nyelvfigyelõ- és kutatóközpont. Az internetenvégzett felmérés egy hónapon át tartott, a válaszadók 7ezer javaslatot tettek. Ez volt az elsõ alkalom, hogy az évszavára és írásjegyére online lehetett javaslatot tenni, il-letve szavazni. Korábban kizárólag szakértõk döntöttekerrõl.

Ugyanakkor a média képviselõibõl és nyelvi szakembe-rekbõl álló grémium a nemzetközi hírek világából az eltûntés a Malaysia Airlines szavakat választotta, mint a2014-re leginkább jellemzõket. A választott szavak hátte-rében az év nagy visszhangot kiváltó, rejtélyes és drámaieseménye, a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbetartó MH370-es járatának tragédiája áll. A Boeing–777-esfedélzetén 239 emberrel, köztük 154 kínai utassal ismeret-len körülmények között tûnt el, vélhetõen a tengerbe zu-hant.

A finneknél a KOTUS (Kotimaisten Kielten Tutki-muskeskus – Hazai Nyelvek Kutatóintézete) honlapján tá-jékozódhatunk. Náluk a hónap szava is van! A legfrissebba 2015. márciusi kifejezés, és ez a jäähyväisvero, magya-rul búcsúadó, „istenhozzádadó”. A szó megszületésé-nek háttere az, hogy a sajtó márciusban látványosan, mitöbb drámaian számolt be arról, hogy Finnországban is bekellene vezetni a búcsúadót, azaz a minden vagyonávaltartósan külföldre költözõtõl behajtandó adót.

A Kutatóintézet az idõszerû, aktuális szavakat külön-bözõ újságokból gyûjti össze 2010 óta minden évben. Ezt aszótárakhoz, a nyelvmûveléshez, valamint egyéb kutatá-saikhoz használják. A honlapon még az olvasható, hogy aszavak érdekesek általános szempontból is, hiszen az éveseményeirõl szólnak, mind a finnországiakról, mind pe-dig a világban zajlókról.

Következzék egy rövid válogatás a listáról!ananastukka, palmutukka = ananászhaj, pálma-

fahajHajmodell, frizura, jellemzõje, hogy a hajszálak oldalt

és hátul nagyon rövidek, de a fej tetején hoszúak. Ezt a fri-zurát a 2014-es futball-világbajnokság játékosai tettéknépszerûvé.

cheekismi = cheekizmusEgy rap elõadómûvész, Cheekin

dalszövegeibõl válogatott, gyakranaforizmává váló kifejezés.

ebolakättely = ebolakézfogásAz ebolafertõzés elkerülésére ki-

alakított köszöntés, amelynek során atenyerek helyett a könyököket vagy akarokat érintik össze.

kombo = kombó (ang. combo)kombináció (Ez nálunk is elterje-

dõben van, lásd Balázs Géza: Torna-csuka-öltöny kombó. Magyar Nemzet,2014. szeptember 27.)

kronitsi = krofánkOlyan sütemény, amely a fánk és a

croissant egyesítése.

kissakahvila = macskakávézóOlyan kávézó, ahová a vendégeket a cicáik is elkísérhe-

tik.

olcsóbusz-cégOlyan buszcég, amelynek a jegyárai jelentõsen olcsób-

bak az átlagosnál. (A magyar nyelvben a fapados jelzõ ter-jedt el.)

kalifaatti = kalifátusA kalifa által vezetett állam. A szó újbóli használata

2014 nyarán kezdõdött, amikor a szélsõséges iszlám terro-ristaszervezet, az ISIS kijelentette, hogy Szíria és Irak te-rületét iszlám állammá, kalifátussá kívánja nyilvánítani.

jurttakoulu = jurtaiskolaA helsinki Steiner-iskola udvarán felállított nomád

kunyhó, vagyis jurta, amelyet az iskolai osztályok szükség-teremként (átmeneti teremként) használnak.

delfiiniystävällinen = delfinbarátA delfinbarát tonhal olyan tonhal, amelyet a delfinek

károsítása nélküli eljárással fogtak ki.Az természetesen még nem tudható, hogy az összegyûj-

tött szavakból melyek maradnak meg a nyelvben, és kerül-nek be a szótárba is, és melyek találtatnak „könnyûnek”.

Minya Károly

Az év szavai nálunk

és más nemzeteknél

Ananászhaj

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 5

H. M. számítástechnikai szakember, matematikus, te-hetséggondozó, felelõs értelmiségi, négy gyermek apja, sokunokája van. Errõl faggat: Milyenek a tanítványaink?Hallgatnak-e ránk, követnek-e bennünket, hatékonyak-ea tanítási módszereink? Válaszkísérletem következik.

A látvány– nem indulnak el sehová víz nélkül, kb. 15 éve az egyetemi elõadó-

ban kiteszik a vizet maguk mellé, és idõnként kortyolgatnak belõle– ugrásszerûen megnõtt a tetováltak száma: kb. 15 éve az értelmisé-

giek (és a nõk) is szívesen tetováltatják magukat látható helyeken is– buszon, metrón, vonaton, mindenhol az okostelefont böngészik– folyamatosan online (bekapcsolt) állapotban vannak, netfüggõk,

fõleg a közösségi oldalakat és azok linkjeit böngészik:megosztanak-posztolnak-trollkodnak-hájpolnak-beszólnak, kapcsola-tot keresnek és ápolnak

– mindenrõl készítenek ké-pet/filmet, és azt rögtön közzéteszikaz interneten

– zeneõrültek, zene nélkül nincsélet

– nõtt a divatkövetés jelentõsé-ge: a hölgyek haspólóban, mély de-koltázzsal, arasznyi szoknyában, afiúk rövidnadrágban és papucsbanjárnak egyetemre

– bizonyos helyekrõl eltûntek,pl. konferenciákon nem látni fiata-lokat, az átlagéletkor 40 felett van

– jellemzõ magatartásfoma a multitasking, a modern eszközök szül-te figyelemmegosztás: egyszerre internetezik, böngész, zenét hallgat,„beadandót” ír, sms-ezik, eszik, és természetesen folyamatosan iszik

Tanulás, ismeretszerzés, tudás, mûveltség– megszûnt a hagyományos tanulás, a dolgok, események okának a

kutatása (olvasás-könyvtárazás-jegyzetelés)– csökkent a (nyilvános) írás- és beszédkészség (gondot jelent egy

önéletrajz, hivatalos levél, felvételi beszélgetés, írásbeli és szóbeli vizsga)– radikálisan csökkent az általános mûveltség, pl. hazánk kultúrája,

földrajza, alapvetõ fogalmak tartalma („Miért fontos, rajta van a ne-ten”)

– szemináriumi és szakdolgozathoz nem használnak szakirodalmat,nem tekintik át a téma forrásait

– átértékelõdött a könyvtár szerepe: kizárólag vizsgára készülés, in-kább helyszín, mint kutatóhely

– nem olvasnak hagyományos újságot (gyakorlatilag az ingyen osz-togatott újságon kívül mást nem ismernek), nem hallgatnak közszolgá-lati rádiót, nem néznek közszolgálati televíziót (kereskedelmit se na-gyon), és nem is tudják felsorolni a közszolgálati csatornákat

– tanulni csak hasznosat, azonnal beválthatót hajlandók (pl. idegennyelvet)

– a rég- és közelmúlt érdektelen és nagyon távoli (már a rendszer-váltás is)

– tankönyvet nem olvasnak, sokuknak nincs is, vagy nem viszi ma-gával az iskolába; az egyetemen a szakszövegeket (tudományos szöve-geket) nem értik és ezért nem is olvassák

– egyetemi elõadásokon ritka a jegyzetelés, rendszerint kölcsönkértjegyzetekbõl készülnek a vizsgára („Tanár úr, hogy lehet, hogy ez szere-pel a vizsgán, errõl nem volt szó a kölcsönkapott jegyzetben”)

– az egyetemi elõadások látogatottsága mélypontra esett („Nem tu-dok elõadásra járni, mert dolgozom, hogyan szerezhetek jegyet?”)

– szóbeli vizsga: csökkent a definíció (meghatározás), a logikus (cél-ratörõ) beszéd, nõtt a „csak úgy” fecsegés („ha mondok valamit, akkorbiztos megvan a kettes”)

– nem ismerik név szerint a tanáraikat– nem teszik magasra a lécet, és megpróbálnak alatta átbújni…

Idõkezelés, fegyelem– rossz az idõbeosztásuk (sok az üresjárat), gyakori a késés, a határ-

idõ be nem tartása („Miért probléma, ha egy vizsgáról 10 percet ké-sek?”)

– átrendezték a napszakokat: a reggeleik kitolódtak, tevékenységeikbelenyúlnak az éjszakába (a bulizás is 22 órakor kezdõdik; az inter-netezés folyamatos)

– átrendezték a hetet (akinek van rá lehetõsége, hajt egész héten, vi-szont a péntek és szombat este a teljes „kiütés”: szórakozás, „nagyivás”,kitombolás, kontrollvesztés, mert „ki kell pihenni a hétközbeni stresszt”

– átrendezték az évet: az év bulitól buliig, fesztiváltól fesztiválig tart– rendszerint nincs hosszú távú terv, célkitûzés: heti, havi, félévi,

éves napirend; nincs notesz; az írásbeli feladatokhoz az utolsó pillanat-ban kezdenek hozzá

– a céltalanság, vergõdés egyik jele: tíz éve sok szakot elkezdõ-félbe-hagyó egyetemista

– jellemzõ idõrabló magatartásforma: a böngészés és a punnyadás;„elvagyok, mint a befõtt”

Általános állapotuk– fáradtak, vagy fáradtnak érzik magukat (reggeli órákra, ami 8-9

órát jelent, nem szívesen mennek be)– egyre több a disz- (lexiás, gráfiás, kalkuliás), az egyedi étrendet

igénylõ fiatal– a szülõk világa ismeretlen vagy érdektelen– a szülõk a jólét (anyagiak) és a jóllét (kényelem) forrásai

– mindent elfogadnak, nemakarnak semmin változtatni

– pillanatnyiság, jelenlétélmény:az adott pillanat, a jelen fontosabb,mint a múlt vagy a jövõ

– tervek, elképzelések hiánya,konkrétan: élményhétvége, él-ményfürdõ, élménykonyha, rom-kocsma, fesztivál, buli

– ritkán kérdeznek, a dolgok lé-nyegére különösen nem (néha ud-variasan meghallgatnak, de nem vi-tatkoznak)

– szégyellnek nemet mondani, elutasítani, ehelyett inkább hallgat-nak, elkerülik a konfliktust

– csökkent a kitartás: egy célért energiát bedobni, egy cél melletthosszabb (akár egyéves) távon kitartani, azért küzdeni (kivétel a sport,de az sem mindenkinél)

– ha nem teljesít, ha hibázik, ha nem fûlik a foga hozzá – szégyellibevallani, inkább elhallgat (gyakori gesztus: nem válaszol ímélre)

– ha viszont akar valamit, akkor gond nélkül azonnal ímélt ír (ilyen-kor a formával szokott gond lenni: megszólítás, stílus)

– nõtt a haszonelvûség: csinálok valamit, de csak akkor, ha hasznomvan belõle (ha fizetnek érte)

– kiábrándulás a politikából, csak akkor kokettál vele, ha hasznot le-het belõle húzni (csapódás pártokhoz, de nem ideológiákhoz).

– unalmas és lassú a felnõttek világa– elvágyódás (külföld)

Életmód, szórakozás– a hagyományos ételeket nem kedvelik, az otthon elkészített tízórai,

uzsonna megszûnt– minden buli („a kollégiumban minden este buli van”)– zenét, filmet megosztanak-letöltenek a neten– a kultúrabefogadásban és -terjesztésben a képi információ (fõleg a

film) került az elsõ helyre– jellemzõ a gyorskultúra (gyorsétterem, gyorsbeszéd, gyorsivás,

gyorskapcsolat – rapid randi)

Személyiség, kapcsolatvágy– az öntudat maximuma, a közösségi érzés minimuma: „mindegyi-

kük egy óriási egó”, a nemzeti tudat helyén gyorsan változó csoport-identitások

– jellemzõ a valamihez, valamely csoporthoz való tartozás vágya, dehiányzik a közösségért való erõfeszítés (nem dobnak be elég energiáthozzá, nem akarnak adni, csak kapni)

– egyre több a lelki problémákkal küszködõ (stressz, frusztráció, fó-bia), s errõl beszélni is tudnak

– az ismerkedésnek és a kapcsolatnak gyorsan kell megtörténnie(„most, azonnal”; „Felveszlek – letiltalak”; szórakozóhelyen: „Felkér-hetlek táncolni? – Fel”).

– õszinte vágy emberi kapcsolatokra, párkapcsolatra (de a kitartáshiánya miatt nehéz elérni, ha elérik, nehéz megtartani)

– a kapcsolat azonnali kommunikálása a világ elõtt („kapcsolatban…-tól”)

Balázs Géza

Miért érdekes?Buli az élet. Tanítványaink

Mindezeknek furcsa kevercsei a mai gyerekek, fiatalok.Kinek-kinek melyik jellemzõbõl jut több vagy kevesebb...Nem rosszak, nem rosszabbak, de nagyon mások. A világ, atechnika többet változott az elmúlt 50 évben, mint azelõttezer évig. Csoda, ha az ember is átalakul? Azt hiszem, hogysötétben tapogatóznak a szülõk, az oktatáspolitika, a kom-munikációkutatók, a jövõkutatók. És ebben a sötétségbenkellene napi megoldást találnia óvónõnek, tanítónak, tanár-nak… Mindannyian lefelé mutogatunk: hiszen már így jön-nek hozzánk. (Például egyetemre úgy, hogy nem tudnak he-lyesen írni, és nem olvasnak.) De hol a végsõ pont?

Édes Anyanyelvünk 2015/4.6

Egyik hatóságunk szóvivõjétõl hallom, hogy „az ün-nepségre felügyelõ szervezetek valós idõben, vagyisazonnal tudnak intézkedni”. A különbözõ szóvivõknemritkán beszédhibás, nyakatekert és némelykor nyel-vileg is homályos közleményeit beletörõdéssel szoktamtudomásul venni, most mégis meglepõdtem kissé. Haugyanis azonnal tudnak intézkedni, ugyan miért emlege-ti a szóvivõ a valós idõt, amely nem más, mint a térrelegyütt az anyag létezésének alapformája. Ám 1 s-en be-lül (amely az SI mértékrendszer alapegysége), vagyis egymásodpercen belül eszembe jutott, hogy a valós idõ, aszámítógépes hibaüzenetek egyike: „Real time clockerror – Valós idejû órahiba”.

A számítógépekben olyanóra van, amelyik akkor is kö-veti az idõ múlását, ha maga amasina ki van kapcsolva. Ezaz idõmérõ – a szakma az an-gol RTC rövidítéssel emlegeti– általában a rendszer egyikáramkörén van egy fémoxidfélvezetõn, amely különfélebeállításokat tárol. A szóvivõvagy ismeri a valós idejû be-ágyazott operációs rendszere-ket, amelyek a személyi szá-mítógép, az okostelefon, a di-gitális óra és más egyebek fel-építõi, vagy – hozzám hason-lóan – a hibaüzenetet ismeri.Azonban egyik lehetõség semmagyarázza meg, hogy azazonnal-t miért kell valósidõ-vel helyettesíteni. Másuttvan a dolog nyitja.

A valós idejû óra és az operációs rendszer szakmai kife-jezések, ezek – vagy azok a kifejezések, amelyek ilyenek-nek tûnnek – a szakmán kívül állók szemében a tudomá-nyosság hitelét kölcsönzik a mondanivalónak, még ak-kor is, ha éppenséggel semmi közük a szóban forgó köz-lemény tárgyához, esetleg valamely tudományterület-hez. Ezért a szakkifejezés bizonyos tiszteletet ébresztvagy ébreszthet azokban a hallgatókban, olvasókban,akik nem ismerik, vagy csak felületesen ismerik a részle-teket.

Olvasom, hogy a ráksejteket új módon igyekeznekmegtalálni egy orvosi laboratóriumban: „A vizsgálatirendszer érzékenysége olyan nagy, hogy az átáramló fo-lyadékban valós idõben egymillió sejt között is észleli amegbújó egyetlen, oda nem illõ sejtet.” Gondolom, aztkívánja mondani a szerzõ, hogy azonnal jelez a mûszer,ha fülön csíp egy rákos sejtet. Szintén a szaknyelvi kifeje-zés presztízse hozhatta létre a következõ megfogalma-zást: „Az emberek, amikor beszédfelismerõkkel talál-koznak, igen türelmetlenek. Csak a valós idejû átírásmegfelelõ számukra”, vagyis – úgy vélem – azonnal sze-retnék látni a beszéd írásos változatát. Ennek a két szö-

vegmondatnak a szerzõje minden bizonnyal az ’azonnal’jelentést akarja a tudományos benyomást keltõ valós idõkifejezéssel közölni. A közszolgálati rádióban mondtaegy pártvezér: „A képviselõnknek valós idejû találkozá-sokat kell végeznie a választóival.” Eléggé körmönfont adolog, a múltban ez már nehezen menne, a jövõ megmindig kiszámíthatatlan. Nem is tudom, immár mit gon-doljak mint választópolgár… Utolsóként idézem azt aszövegmondatot, amelyiken szintén lehet tûnölõdni: „Avalós idejû játék az, amikor a gyermekek állandóan szá-mítógépen játszanak…”

A számítógépes világnál maradva: köznyelvivé vált azegér, amely szintén angolból lett fordítva. Ezt a ’kép-ernyõs rendszerhez készített helyzetjelzõ’-t 1968-banmutatta be a Stanford Egyetem kutatóintézetébenDouglas E. Engelbert. Magát a szerkentyût Bill Englishfõmérnök hívta egy tanulmányában szakzsargon kifeje-zéssel mouse-nak, ’egér’-nek; az elnevezést az összekötõhuzal és a mozgatás indokolhatta, más nem, hiszen ak-

kora fadoboz volt alján ke-rékkel, hogy alig fért el a fel-találó tenyerében. A napjain-kig egyre kisebbre építettegér már drót nélküli válto-zatban is készül, az enyém ép-penséggel szürke, ám farkin-ca hiányában lézerrel kapcso-lódik a számítógéphez. En-nek ellenére megmarad mostmár egér-nek és köznyelvi szó-nak.

Olvasom, hogy „az adatokminél gyorsabb és kényel-mesebb lehívását külön szol-gáltatástípus, a felhõalapú(cloud) szolgáltatások segítikelõ”. Ebben a mondatbanmég a kifejezés angol szárma-zására is utal írója. Azonbanez egyre inkább elmarad: „AGoogle vagy az Apple felhõnalapuló szolgáltatásai a leg-

látványosabb fejlõdést mutatják.” – „A vállalatok figyel-me az infokommunikációs infrastruktúrájuk fejlesztése-kor már inkább a felhõalapú megoldások felé irányul, az-az egyre kevésbé a saját gépparkra alapozzák az adattá-rolást, [ezért] 8 milliárd dollárra emelkedett a felhõs célúinfrastrukturális beruházások összege.” Adatainkat,amelyek már nem férnek el számítógépünk tárolójában,elküldhetjük a felhõbe, amely voltaképp egy nagymére-tû számítógép, amely valahol (messze, mint az ég és afelhõk) õrzi adatainkat, mint pénzünket a bank, s perszea bank is, a felhõ is pénzbe kerül.

„Boldog órák szép emlékeképen / Rózsafelhõkusztak át az égen” (A Tisza) – írta nagy költõnk hajda-nán. Petõfi rövid életében minden óra valós idejû volt, ésa felhõkrõl is, az egerekrõl is mást tudott: „Természetes,hogy amikor a macska nincs otthon, az egerek táncol-nak…” (Kun László krónikája). Tudta õ is, mint Ovidius:„Tempora mutantur, et nos mutamur in illis” (azaz: vál-toznak az idõk, és velük együtt mi is) – nyelvünkkelegyütt.

Büky László

Egerek és felhõk„valós idõben”

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 7

Egy régi cikkemben, amely kereken negyven évvel ez-elõtt jelent meg a Magyar Nemzetnek a felejthetetlen RáczEndre tanár úr által szerkesztett anyanyelvi rovatában,olyan alárendelt összetett mondatokról írtam, amelyek amellékmondat téves vonatkoztatása miatt voltaképpenmást mondanak, mint amit szerzõjük mondani akart ve-lük. Ezért „kancsalok”. Mostani cikkemet természetesennem ennek a szerény jubileumnak a megünneplésére ír-tam, hanem azért, mert napjainkban sem csökken az ilyenmondatoknak a száma.

Annak idején példáimat a sportújság labdarúgó-tudósí-tásaiból vettem, és a „kancsalságot” a sietséggel, a gólokozta izgalommal magyaráztam. Ma sincsen ez másképp:„A bal oldali szögletet követõen a felperdülõ labdát Lázokollózva próbálta kapura küldeni, amely Gáspár elé került,aki a kivetõdõ kapus alatt a jobb sarokba lõtt.” A laza kap-csolású, fõmondati utalószót nem tartalmazó alárendeltösszetett mondatban a vonatkozó mellékmondatot (ese-tünkben az „amely Gáspár elé került” tagmondatot) a fõ-mondatnak arra a fõnevére vonatkoztatjuk, amely a legkö-zelebb áll hozzá: „a felperdülõ labdát Lázok ollózva próbál-ta kapura küldeni, amely Gáspár elé került”. A mondatotszó szerint értve tehát a kapu került a játékos elé. Valójá-ban persze nem a kapu, hanem a labda került oda. Ezt aszórend megváltoztatásával tehetjük világossá: „A szögletután Lázok ollózva próbálta kapura küldeni a labdát,amely Gáspár elé került”. Ha pedig a gyors szövegalkotáshevében nincs idõ a szórendi finomságokat mérlegelni, atudósító folyamodhatott volna mellérendelt összetettmondathoz, vagy kezdhetett volna új mondatot: „… a fel-perdülõ labdát ollózva próbálta kapura küldeni, (de) a lab-da…”; „… ollózva próbálta kapura küldeni. A labda…”

Ne higgyük azonban, hogy kancsal mondatokat csaksportriporterek írnak. Van például a Bartók rádiónak egy(egyébként választékosan, értelmesen beszélõ) mûsorve-zetõje, aki rendszeresen ilyeneket mond: „A Budapesti Vo-nósok hangversenyét közvetítettük felvételrõl, melyet1999. január 5-én rendeztek a Zeneakadémia nagytermé-ben.” Elsõ hallásra is nyilvánvaló, hogy nem a felvételtrendezték, hanem a hangversenyt; a felvételt csak készí-tették ott. Javítva: „Felvételrõl közvetítettük a BudapestiVonósok hangversenyét, amelyet 1999. január 5-én rendez-tek a Zeneakadémia nagytermében.” Másképpen: „A Bu-dapesti Vonósok hangversenyét közvetítettük. A felvétel1999. január 5-én készült a Zeneakadémia nagytermében.”Az illetõnek egy másik mondatában egyéb hiba is van. Ezthagyjuk késõbbre!

A téves vonatkoztatás értelmi zavart is okozhat. Ezt ol-vashattuk például a sportnapilap online kiadásában: Hero-int csempészett az olasz–koreai [világbajnoki labdarú-gó-mérkõzés] hírhedt bírója (cím). Hírügynökségi jelenté-sek szerint Moreno hat kilogramm heroinnal érkezett a[New York-i] Kennedy repülõtérre Ecuadorból, ahol elkap-ták.” De hol is kapták el? Elsõ pillantásra azt hihetnénk,hogy szülõföldjén, Ecuadorban, hiszen ez az országnév állaz ahol kötõszó elõtt. Ezzel szemben a valóság az, hogy on-nan hozta a kábítószert, és New Yorkban tartóztatták le.Helyes szórenddel: Moreno hat kilogramm heroinnal érke-zett Ecuadorból a Kennedy repülõtérre, ahol (vagy: és ott)lefogták. Így összhangba kerülnének a tények és a szavak.

Egy másik példában még nagyobb bonyodalmat kelt,hogy a mellékmondat formailag nem arra a fõnévre vonat-kozik, amelyre valójában értik: „1945. január 25-én a Vö-rös Hadsereg lövészegységei kétségbeesett támadással kí-sérelték meg feltörni a védelmet [ti. a budai várnak a vé-delmét], amelyhez a tüzérség, a gránátvetõk, a páncélelhá-rító ágyúk, valamint a harci repülõgépek nyújtottak támo-

gatást.” Mire vonatkozik itt az amelyhez névmás, illetve avele bevezetett tagmondat? A támadásra vagy a védelem-re? Nyelvtanilag az utóbbi a valószínûbb, mivel a fõmon-datnak a védelem az utolsó szava, ez áll közvetlenül a vo-natkozó névmás elõtt. Tartalmilag azonban kétségtelen,hogy a mellékmondat a szövegelõzményben meghúzódótámadás fõnévre utal: a szovjet hadsereg támadását támo-gatták a tüzérség, a gránátvetõk és a harci repülõgépek.Különben az utóbbiakkal a német védõk ekkor már nem isrendelkeztek. Summa summarum, a mondatot így lehetett(és kellett) volna alakítani: „… a Vörös Hadsereg lövész-egységei a védelmet kétségbeesett támadással kíséreltékmeg feltörni, amelyhez a tüzérség, a gránátvetõk stb. nyúj-tottak támogatást.” Most már csak az a kérdés vetõdik fel,miért az oroszok támadása volt kétségbeesett, nem pedig akörülzárt németek kilátástalan védekezése? Ez azonbannem mondattani ügy, nem is foglalkozom vele.

Cikkem végére olyan idézeteket hagytam, amelyekbena téves vonatkoztatás más súlyos hibával, nevezetesen aszámbeli egyeztetés hiányával kombinálódik. Egy koncert-közvetítés végén ez a mondat hangzott el: „A CappellaAndrea Barca és Schiff András Mozart-hangversenyébõlközvetítettünk részleteket, melyet 2014. január 29-én ren-deztek a genfi Victoria-teremben.” Nem a részleteket ren-dezték, hanem a Mozart-hangversenyt. Vagyis: „Részlete-ket közvetítettünk a Mozart-hangversenybõl, amelyet2014. január 29-én a genfi Victoria-teremben rendeztek.”Vagy: „Részleteket közvetítettünk a Cappella AndreaBarca és Schiff András Mozart-hangversenyébõl. A hang-versenyt (a koncertet) 2014. január 29-én rendezték a gen-fi Victoria-teremben.”

A tudományos ismeretterjesztõ hetilapban ez a zavarosés nyelvtanilag is helytelen állítás ötlik szemembe: „AriBurnunál a 19. hadosztály éppen a legutolsó pillanatbanstabilizálta a helyzetet, akiket Musztafa Kemal alezredes,késõbbi török államfõ vezetett.” A helyzetet, akiket? Ezmár több a soknál. Az ottani olvasószerkesztõnek erre kel-lett volna javítania a mondatot: „… a 19. hadosztály, ame-lyet Musztafa Kemal alezredes, késõbbi török államfõ ve-zetett, a legutolsó pillanatban stabilizálta a helyzetet.”Esetleg így, bár szóismétléssel: „… a 19. hadosztály a leg-utolsó pillanatban stabilizálta a helyzetet. A hadosztálytM. K., a késõbbi török államfõ vezette.”

Hadd nyugtassam meg olvasóimat, most már valóbanaz utolsó példa következik. Ez a rádió- és televízió-mûsornak a déli harangszó egyik helyszínét ismertetõ cik-kecskéjébõl való: „[Karancsság község] Temploma SzentIstván király tiszteletére épült kereszthajós, neogót stílu-sú, a régi, 12-ik [így!] századi templom alapjaira, amelyetElsner Ferenc tervezett, és 1892-ben szenteltek fel.” Hogyis van ez? A XII. századi templom alapjait 1892-ben szen-telték fel? És név szerint ismerjük a tervezõjét? Valaminem stimmel itt. Talán ezt akarta írni a névtelen szerzõ:„A kereszthajós templom Szent István király tiszteletéreépült neogót stílusban a régi, XII. századi templom alapjai-ra. Az új templomot Elsner Ferenc tervezte, és 1892-benszentelték fel.” Alárendelt összetett mondattal is jó lettvolna, de csak így: „A község Szent István király tiszteleté-re épült kereszthajós templomát, amelyet Elsner Ferenctervezett neogótikus stílusban, és 1892-ben szenteltek fel,a XII. századi régi templom alapjaira építették.” Vagy nema mostani, hanem az egykori templom a kereszthajós, és azépült Szt. István tiszteletére? Ezt nem tudom eldönteni.Abban azonban, hogy az alapjaira szót nem követhetiamelyet névmás, bizonyos vagyok.

Most már kezdek én magam is beleszédülni ebbe a sokkancsalságba. Ezért itt be is fejezem, de a példák gyûjtésétnem hagyom abba. Folytatása következik negyven év múl-va. (Ide tessék egy � jelet képzelni.)

Kemény Gábor

Újabb „kancsal”mondatok

Édes Anyanyelvünk 2015/4.8

Csombor Rita (CsR): Az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézettankönyveibõl, a kísérleti tankönyvekbõl fogok tanítani. Meg-lepett az a szófaji felosztás, amit a 6. évfolyamosoknak készülttankönyv tartalomjegyzékében találtam. Hat nagy fejezetbõláll a könyv. A témakörök a következõk: I. A névszók, II. Azélõbeszéd, III. Az igék, az igenevek és a határozószók, IV. Ahelyes beszéd és szövegalkotás, V. Névmások, viszonyszók,mondatszók, VI. A sajtó és az internet világa. A névszók kifeje-zés eleve kérdéses, megnéztem a digitális tankönyvet, de ottcsak a tartalomjegyzékben, illetve utána, fejezetcímként jele-nik meg. Nincs hozzá meghatározás, hátul, a fogalomtárbansem jelenik meg definíció. Nem látom, hogy az egyes témakö-rök egymásra épülnének. A tanítást megkönnyíti, ha a gyere-kek struktúrákat látnak, egymáshoz tudják kötni a témakörö-ket, az egyes nyelvészeti egységeket. Ennek a hiányát kifejezet-ten nagy hibának tartom. A hiba kettõs. Egyfelõl a második,negyedik és hatodik fejezetek megakasztják a gondolatmene-tet, fontos dolgokról szólnak, de irrelevánsak a szófajtan szem-pontjából, másfelõl a szófajok tárgyalásának sorrendje semkedvez az elõbb említett logikai építkezésnek. Az ötödik feje-zet nehezen értelmezhetõ. Nem értem, hogy miért érdemesegyütt tárgyalni a névmásokat, a viszonyszókat és a mondat-

szókat. Mindezek alapján akérdéseim a következõk: 1)Van-e, létezik-e valamifélelogikus sorrend a szófajoktanítása szempontjából? 2)Az általános iskola 6. évfo-

lyamán milyen sorrendben érdemes tanítani a szófajokat? 3)Értelmezhetõ-e szófajtani kategóriaként a névszók kifejezés?4) Érdemes együtt tárgyalni a névmásokat, a viszonyszókat és amondatszókat?

Lengyel Klára (LK): Minden megállapítással és kétellyelegyetértek. A szófaji rendszer elvont, csak magasabb szintenátlátható struktúráját nem lenne szabad más témakörök tár-gyalásával megszakítani. Ha a tankönyv szerzõjének a könnyí-tés, a tananyag lazítása volt a szándéka, megoldhatta volnamásképpen is, a témakörön belül alkalmazott kreatív, játékos,alkotó jellegû, sikerélményt biztosító önálló, még inkább cso-portfeladatok közbeékelésével. A tananyag ebben a formábanegyik témakör oktatásának sem kedvez, sem a retorikának,sem a grammatikának, sem a szövegtannak, sem az ortográfiá-nak.

A szófajok, mindannyian tudjuk, rendszert alkotnak. Örü-lök, hogy Csombor Rita mint a 6. osztályosokért is felelõs tanárnem hiányolja a szófajok rendszerezését. Ebben az életkorbana szófaji rendszert még valóban nem lehet megtanítani, s hamegnézzük a 6. osztályos tananyag tartalmát, azt tapasztaljuk,hogy a korosztályban még nem vezetik be a komolyabb, elvontrendszerismeretet kívánó tantárgyak zömét sem. A biológiahelyett természetismeretet, a földrajz helyett hon- és népisme-retet tanítanak (az 5. osztályban). Nincs még fizika és kémiasem. A történelem tantárgy kerettantervében a következõmondatokat találjuk mintegy magyarázatként is: „Mivel az 5-6.évfolyamos tanulók gondolkodása konkrét, ezért esetükben amúlt képszerû megjelenítése különös jelentõségû. (…) A 7-8.évfolyamos tanulók gondolkodása már inkább elvont szintû,… [a történettanítás] komolyabb elemzéssel társul…” (OFITörténelem, társadalom és állampolgári ismeretek 5–8. osz-tály, 1). Az általános pedagógiai szemlélethez igazodva helye-selhetõ, ha az egyes szófajok tanítását nem elõzi meg a szófajirendszer egészének és struktúrájának tudatosítása. A szófajoktanításának sorrendje nem mindegy. Azokat a szófajokat kell

elsõként megismertetni, felismertetni a tanulókkal, amelyektöbb szempontból központba kerülnek. Hangsúlyozom: eze-ket a szófajokat elõbb felismertetni kell, és nem leírni, jellem-zõikkel tudatosítani, ahogyan az ember a növényeket és az ál-latokat is elõbb csak felismerteti (ez harangvirág, az macska).Felteszem, hogy a legfontosabb szófajokat az alsó tagozatbanmár megismertetik a gyerekekkel.

CsR: Miket tart „fontosabb szófajoknak”?LK: Azokat, amelyek formálása, alakítása (ragozása, kép-

zése, összetételben való használata), amelyeknek elemzése azolvasás- vagy irodalomórákon, használata az idegennyelv-órá-kon elõtérbe kerül. Ezek az igék, a fõnevek és a melléknevek.Ezt a három szófajt a magyar anyanyelvi órán kell elõször felis-mernie a tanulónak, s nem a németórán kell megtudnia, hogyvan ilyen is. A hatodik osztályban erre a tudásra kellene ráépí-teni a továbbiakat. Ige – fõnév – melléknév: ez az ideális sor-rend. Rendszerszerûleg több jelenség, folyamat, mûvelet kap-csolódik az igéhez, mint a fõnévhez. A melléknév pedig (aho-gyan a neve is mutatja) csak „mellék-” a „fõ-” után. Az ige egymásik rendszerezésben, a mondatrészek tanításában is elõrefog kerülni, hiszen az ige a „legtermészetesebb” állítmánysze-repû szófaj. Tehát szerintem sem jó, ha a fõnév tanítása meg-elõzi az igéét. Nem hiba, de nem jó.

CsR: Hogyan tanítsuk a szófajokat?LK: Az ige tanításával együtt az igeragozást, a számot és a

személyt is tudatosítani kell. Ez már út a személyes névmás-hoz, amit természetesen nem kell az igével együtt megtanítani,de említeni lehetséges. Az igéhez kapcsolódik az igekötõ taní-tása is. Természetesen ezt sem kell külön szófajként megtaníta-ni a kezdetek kezdetén. Ige az esik is, a leesik is. Ám a helyes-írási kérdések között már elõ fog bukkanni az ige után követ-kezõ, mégis az igéhez kapcsolódó szó, az igekötõ, melynek fo-galma szinte észrevétlenül kerül be a tanulók tudatába (esikle). Az ige személyragozása, ideje, módja fontos és korán tuda-tosítandó anyag, hiszen nem könnyû megtanulni a helyesírásu-kat, és az igeidõk, igemódok megalkotása az idegen nyelvekkelvaló egybevetés miatt is szükségessé válik. A jövõ idõ segédigé-jével is szembesülni kell. Számomra a fõnév a második szófajaz oktatásban. A hatodikosok nyilván felismerik a fõnevet, sõtegy-két fajtáját is meg tudják különböztetni, hiszen a tulajdon-nevek helyesírása jóval korábban tananyag. A fõnévhez kap-csolódóan érdemes megtanítani a névelõt és legalább felismer-tetni a névutót. A melléknév természetesen külön tanítandó.Én a melléknév után azonnal és külön tanítanám a számnevet.A számnév helyesírásával kapcsolatos kérdéskör remélhetõleghosszú ideig része a tananyagnak.

CsR: A névutóknál érdemes építeni az elõzetes tapasztala-tokra, hiszen alsó tagozaton és 5. évfolyamon is elõkerülnek aszótövek és a hozzájuk kapcsolódó toldalékok, és a háznál/házmellett játékkal rá lehet õket vezetni a névutók ragokhoz ha-sonlítható szerepére.

LK: Visszatérve a harmadik kérdéshez, abban reményke-dem, hogy A névszók fejezetcím „csupán” súlyos elírás a 6. osz-tályos tananyagban, nem pedig a tananyagfejlesztõk járatlan-ságának következménye. A névszó elnevezés nem szófajtani,hanem morfológiai terminus. A névszók között a fõneveket, amellékneveket, a számneveket, valamint a fõnévi, melléknévinévmásokat tartjuk számon, tehát 10 vagy 11 szófajt, melyektöbbé-kevésbé azonosan toldalékolhatók. A kísérleti tankönyvkövetkezõ kiadásában remélhetõleg eltörlik ezt a fejezetcímet.Amint Rita látja, a névmások közül a személyes névmás tanítá-sát én már az ige tanításánál kezdeném. „Én, te, õ, mi, ti, õk”nélkül nincs „viszek, viszel, visz, viszünk, visztek, visznek”. Ha atanítási sorrend: ige, fõnév, melléknév, számnév, akkor a régijó módszer szerint folytatni lehetne a határozószóval, majd anévmásokkal. A névmások után össze lehetne foglalni az eddigmegismert viszonyszókat. A mondatszók (mint hab a tortán) aszófajtan végére kerülhet, hiszen minden gyerek szívesengyûjt, keres és alkot hangutánzó szavakat és köszönésformá-kat.

Lengyel Klára

„...a régi jó módszerszerint folytatni

lehetne”

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Névszók, igékés mások...

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 9

Amikor néhány napja, bevásárlásomból hazafelé tartva egya közelben lakó, nagyjából korombeli ismerõsömmel találkoz-tam – aki máskor szinte mindig bûbájos yorkshire terrierjét sé-táltatta –, meglepve láttam, hogy imádott kutyusa ezúttal nincsmellette, õ pedig láthatóan törõdötté, megviseltté vált legutób-bi összefutásunk óta. Szóba elegyedtünk, s egészsége iránt ér-deklõdõ kérdésemre bánatos hangon elmondta, hogy a ked-venc jószág két héttel ezelõtt kimúlt, már nem lehetett rajta se-gíteni, majd hozzátette: „rólam pedig bebizonyosodott, hogyparkinzonos vagyok”.

Együtt érzõen, szomorkásan búcsúz-tam el tõle, de már hazaértemig megfo-galmazódott bennem, hogy a parkin-zonosság-ról (vagy Parkinsonosság-ról?),azaz az ezzel kapcsolatos nyelvi problé-máról írok egy cikket lapunkba.

A Parkinson-kórt, vagyis azt adegeneratív idegrendszeri betegséget,amelynek jellemzõ tünetei nyugalmi re-megés, izommerevség, csökkent arcmimi-ka, a gondolkodás lelassulása és még egysereg más, olvasóim legalább hallomásbólalighanem mindnyájan ismerik. Az idõ-sek jellegzetes betegsége ez, amelynekeredete egyelõre ismeretlen, ha pedig bi-zonyítható oka van (baleset, agyvérzés,agyi infarktus, agyvelõgyulladás, anyagcsere-betegségek), ak-kor inkább Parkinson-szindrómaként tartják nyilván. Ez azon-ban a mi szempontunkból most lényegtelen, mivel a követke-zõkben nem a betegségrõl, hanem annak nevérõl lesz szó.

A Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma megjelölés azokközé a szavak közé tartozik, amelyek egy sajátos szóalkotás út-ján, tulajdonnevek köznevesülésével jöttek létre. Több százilyen szavunk van. Ilyen pl. a dália virágnév, amely A. Dahlsvéd botanikus nevét rejti magában; a zserbó, amely GerbeaudEmil cukrász „alkotását” idézi fel számunkra; a röntgen, amelyW. K. Röntgen német fizikus nevének köznévvé válásával ala-kult ki, vagy a kalasnyikov, amely tervezõjének, egy alig egy-kétéve elhunyt szovjet-orosz tábornoknak a nevét õrzi. A különb-ség csak az, hogy a felsoroltak és társaik már teljesen elvesztet-ték tulajdonnévi voltukat, a Parkinson-kór ellenben még õrzi.

Csakhogy az a kérdés, valóban õrzi-e még, és ha igen, med-dig. Annak szemléltetésére, hogy a tulajdonnévi eredetû köz-nevek esetében nemegyszer köznevesülési folyamattal állunkszemben, jó példa a Rudolf Diesel német gépészmérnök nevé-hez fûzõdõ motornak, mozdonynak, olajnak a neve. Fél évszá-zaddal ezelõtt még csakis a Diesel-motor, Diesel-mozdony for-ma volt használatos, akkor azonban változás következett be.Mivel történetesen én is egyik elõidézõje vagyok e változásnak,kénytelen vagyok saját magamat idézni. 1973-ban jelent meg aGondolat kiadásában az Anyanyelvi kaleidoszkóp címû, álta-lam szerkesztett könyv, amely számos szerzõ – részben kollé-gáim – kisebb nyelvészeti cikkeit tartalmazza, köztük persze azenyéimet is. Az én „Diesel és dízelesítés” címû cikkembõl idé-zem a következõ részletet:

„Egy-két év óta a Rudolf Diesel német gépészmérnök nevétõrzõ Diesel-motor, Diesel-mozdony-féle kifejezések is fel-fel-bukkannak »köznévi« formában, tehát így: dízelmotor, dízel-mozdony. A Diesel nevet tartalmazó szókapcsolatok mind elõ-fordulásuk gyakorisága, mind a nyelvben betöltött szerepüktekintetében eljutottak a köznevesülésnek arra a fokára, hogyezt a jellegüket most már írásban is kifejezzük, tükröztessük. ADiesel névbõl már nemegyszer képzõvel alkotunk új szót – pl.

dízelesítés –, márpedig ez még inkább amellett szól, hogy márköznévnek kell tekintenünk.”

Javaslatom akkor termékeny talajba hullt. Az 1984-benmegjelent akadémiai helyesírási szabályzat szótári részébenmár köznévként szerepel szavunk. Idézem a szótárból az ide-vágó részt; a benne levõ számok az érintett szabályzati ponto-kat jelzik: „dízel; dízelolaj, dízelmotor, dízelmozdony 201.; de:Diesel (személynév) 214. – dízelesít 34. dízelesítjük, dízelesít-sük”.

Nos, amikor szeretett kutyáját gyászoló ismerõsöm a sajátbetegségére, Parkinson-kórjára is utalt a parkinzonos megjelö-léssel, önkéntelenül – hiszen a nyelv búvára élete minden pilla-natában az – rögtön arra gondoltam, hogy ez esetben is határ-kõhöz érkeztünk, vagy legalábbis ahhoz közelítünk. Mit tesz is-

ten, még ugyanaznap este, A hegyi dok-tor címû, osztrák-német tévéfilmsorozatnézése közben arra figyelek föl, hogy aszóban forgó háziorvos így szól egy páci-enséhez: „A labor megerõsítette, hogyparkinzonod van”. Nem Parkinson-kórod,hanem egyszerûsítve, így: parkinzonod. E„megerõsítés” után az internet Google-programjára is rákapcsoltam. Elég volt azáltalában orvosi kérdésekkel, betegek pa-naszaival foglalkozó Hoxa portálra tekin-tenem, s már jegyezhettem is fel számosadatot. Ízelítõnek, íme, néhány! „Itt egy80 éves idõs nénirõl van szó, és lehetparkinsonos”; „Akinek parkinsonos ahozzátartozója, küldenek ápolót”; „Ná-lunk apukám a parkinsonos immár 10

éve”; „Magától a parkinsontól nem fogunk meghalni, ez tény”;stb.

Mindezek után úgy vélem, kimondhatjuk, hogy a Par-kinson-kór neve már köznevesülõben van. Van még egy-kétolyan társa, amely követheti ebben, de nem akarok túl sokatmarkolni, s erre ezért most csak utalok egy-két példával. Az1799-tõl 1854-ig élt Carl Adolph von Basedownak, aBasedow-kór egyik elsõ leírójának a nevét már a múlt század-ban is gyakran láthattuk bazedovkór írásformában, s láthatjukma is. Az Osiris Helyesírás címû nagy munkájában címszó is abazedov, így, azaz kis kezdõbetûvel, z-vel és v-vel írva, tehát aztmondhatnánk, ez még elõbbre is jár a köznevesülésben, mint aparkinson (kiejtésben parkinzon) forma. Én azért nem ezt te-szem az elsõ helyre az idevágó példák között, mivel az angol-szász nyelvterületeken inkább a Graves-kór elnevezést hasz-nálják Robert James Graves (1796–1855) ugyanezen irányútevékenysége nyomán – adataimat az internet Google-programjából, részben a Wikipédiából veszem –, s e betegségmegnevezésére újabban a Graves–Basedow-kór látszik a leg-gyakoribbnak. Az Alois Alzheimer német ideggyógyász általleírt betegség, a róla elnevezett Alzheimer-kór is fel-feltûnikalzheimer, illetve alzheimeres formában, de alcheimer,alcheimeres változatra még nem akadtam, s így most erre vo-natkozólag sem foglalok el határozott álláspontot. Ha felbuk-kanna, nem ellenezném, de ezzel most nem foglalkozom.

A Parkinson-kór parkinson, továbbképezve parkinsonos vál-tozata azonban már itt van szemünk elõtt, s noha a parkinzonosírásmód még szokatlan (az internetrõl csupán két-háromParkinzonos, illetve parkinzonos adatot jegyezhettem föl), va-lószínûnek tartom, hogy ennek gyakoribb felbukkanása is csakidõ kérdése. Ha valóban e felé haladunk, szerintem ez egyálta-lán nem baj. James Parkinson nem fog forogni a sírjában, haazt „észleli”, hogy neve már teljesen elvesztette tulajdonnévijellegét. Inkább örül annak, hogy munkásságával nemcsak atudománynak s a társadalomnak tett jó szolgálatot, hanem tel-jesen beépült a nyelvbe is.

Grétsy László

Parkinson

James Parkinson

Édes Anyanyelvünk 2015/4.10

A 12.-es magyarnyelv-tankönyv egyik fejezete a nyelviváltozásokról szól, s hogy ez minden szinten megfigyel-hetõ. Például az állandósult kifejezések terén is: köz-mondások, szólások keletkeznek, illetve avulnak el. Föl-adom rejtvényként az osztálynak a tankönyv példáját azúj állandósult szókapcsolatokra. Elmondom a szólásha-sonlat egyik felét, hogy fejezzék be: kevés vagy, mint…A könyvben ez a „megoldás” szerepelt: „Mackó sajtbana brummogás”. De az osztályból e helyett Medve sajthangzik el. Persze, hisz a Mackó sajt már csak nosztalgia(esetleg néha retróakcióban kapható), a Medve sajt vi-szont a jelen. (Érdekes adat, hogy valójában a Medvesajt a régebbi: ez volt az 1905-ben alapított Stauffer ésFiai Részvénytársaság húzóterméke. A háború utánfölborult tulajdonviszonyok közepette lett Mackó1953-ban – ahogy a retrogastro.blog oldalon olvasom.)

Ez a tanulságos esetarra hívja föl a figyel-met, hogy szólások,közmondások nemcsakkivesznek és keletkez-nek, hanem a meglé-võk módosulhatnak is.(Lám, az állandósult ki-fejezések nem is olyanállandóak.)

És itt nem azokra azesetekre gondolok,amikor tájékozatlan-ságból rosszul használ-nak egy szólást, közmondást. Ezeket egyértelmûen rom-lásnak, rontásnak értékelhetjük, hiszen a szókapcsola-tok így épp a szemléleti alapjukat veszítik el. Olyan pél-dák jutnak eszembe, mint „nem enged a 21-bõl”, „Közöslónak túrós a háta”.

Nem is arról beszélek, amikor az „okos” felnõttekmegváltoztatnak egy állandósultnak tekinthetõ, gyere-keknek szóló szöveget, mert a kicsik úgysem értenék (sez egyszerûbb, mint megmagyarázni): a „Mese, mese,mátka, / Pillangós batárba” ríme így változik madárkává– akkor is, ha így nincs semmi értelme…

De megtörtént ez más dalokkal is. Életében legalábbegyszer mindenki volt már ballagó „vén diák”, s énekel-te: „Ez út hazámba visszavisz, / Filiszter leszek magamis.” Illetve ez nem is biztos, illetve lehet, hogy nem így.Az én emlékeimben például ez él: „jó munkás leszekmagam is”, de rémlik egy miniszteres variáció is. Ezutóbbit az interneten is megtaláltam, meg még ilyene-ket: „dolgozó”, „építõ” (a jó munkással együtt ezekbenerõs ideológiai motiváció érezhetõ), sõt, az egész sort át-írva ezeket is: „ barátok leszünk akkor is”; „nagy tettekvárnak engem is”.

S ha már a dalszövegeknél tartunk, nem is az olyasfé-le, hippoliti magasságokban szárnyaló „átértelmezések-re” gondolok (tudják, hippodrom), amikor a lakodalmaszenekartól ezt halljuk: „A vásárhelyi híres dromedá-ron”.

Ám ezen példák abban már közelítenek írásom témá-jához, hogy a rontás oka az idõ múlása, a világ fejlõdése:a túros, batár, filiszter, promenád szavak kikoptak a hasz-nálatból, sok beszélõ nem is ismeri a jelentésüket. Merta Mackó sajt esetében is errõl van szó, csak azt nem ne-vezném romlásnak.

Kutattam az emlékeimben hasonló példák után, segész a gyermekkorig vissza kellett mennem: gyermek-játékszövegekig, csúfolókig. Ha valamelyik kislány szok-nyában vigyázatlanul ült le, ezt mondták neki: „Messzevan a Buda vára, mégis idelátszik”. Ám ezt a feleségem-tõl – aki nálam fiatalabb korosztályba tartozik – már ígyhallottam: „Messze van Budapest, …” Hát hogyne: ama embere Budapestet gyakrabban emlegeti és hallja,mint Buda várát.

És a gyerekeim (de talán már a feleségem is) fogócskaközben már házba futottak be a fogó elõl, én még csûrbe.(A mai gyerekek közül vajon hány tudná megmondani,mi az a csûr?)

Ha meg valaki nagyon bámult minket, könnyen meg-kaphatta, hogy „mit nézõ, nem vagyok én színésznõ”.Ám eredetileg a rímszó más volt: intézõ. De intézõt (egyuradalmi birtok gazdasági vezetõjét) már 80 éves édes-

apám is legföljebb gye-rekkorában láthatott.

De térjünk vissza aszorosabb értelembenvett állandósult szó-kapcsolatokra. A „le-esett neki a tantusz”szólás azért változha-tott meg, mert a nyilvá-nos telefonkészülékbemár nem ezt a pénzthelyettesítõ érmét kel-lett bedobni, hanempénzdarabot. A tantusz

hatvan fillérbe került, ezt a hetvenes évek vége felé azegyforintos érme váltotta fel. Ma már sem tantusszal,sem fillérrel nem találkozhatunk, úgyhogy a szólásnakebben a formában nem jósolok hosszú életet.

Ezek után érdekelni kezdett, hogy milyen befejezéstad ki egy keresõprogram a „hiányzik, mint…” kezdetûszóláshasonlatra. Egy-két találat volt a hagyományos„ablakos (üveges) tótnak a hanyatt esés”-re is, de leg-gyakrabban ez jött be: „léggömbárusnak a nyílzápor”.Meg még ilyenek: „lónak a hátúszás”, „mókusnak az er-dõtûz”, „vakondnak az aljzatbeton”, sõt, „Robinzonnaka Sziget-hetijegy”.

De csoda-e? A mai gyerekek azt sem tudják, kik a tó-tok. (A Pál utcai fiúk telepõrérõl, Janóról is azt hiszik,hogy ez a vezetékneve: így is írják, Tóth), üveges tótotpedig már én sem láttam. A drótos tót hosszan elnyújtott„drotóóós” kiáltása viszont még fölharsant néha az ut-cánkban gyermekkoromban. De már õ sem eltört cse-répedényeket drótozott össze, hanem lyukas fémfazeka-kat foltozott.

A foltozott edények szegény világáért nem kár, de né-ha úgy érzem, világunk szegényedik e régi szavak, szólá-sok nélkül. Õrizzük meg hát nyelvünk képzeletbeli mú-zeumában – vagy a valódiban, hiszen már olyan is van.

Balog Lajos

Lássuka Medvét!

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 11

A „helikoni triász” – Áprily Lajos, Reményik Sándor,Tompa László – lírája szólalt meg elõször az elsõ világhá-ború és Trianon okozta eszmei és földrajzi széttagolódásnyomán. Erdély mindegyiküknél titokzatos szóvá válto-zik, s az erdélyi természet színeiben kezd magára ébred-ni a költészet. Reményik Sándor is a természetbe indulvigaszt keresni: az országhatárok változtak, de a szülõ-föld maradt, a hegyek nem változnak, a vizek továbbfolynak, s az embereknek tovább kell élniük. TamásiÁron szavaival: Reményik„minden verse egy szikra volt.S gyakran csillag, mely tisztafénnyel, ezüstben rezegve szö-kött fel az égre...”

Az ige ilyen csillag, figyel-meztetés is sorstársai számára;a kisebbségbe szorult erdélyimagyaroknak anyanyelvünkmegtartó erejét hirdeti.

A szövegmondatokban bir-tokos személyragos szavak – (anyelv ma) néktek, menedéktek,(ne szaggassátok) szirmait, bo-rát – erõsítik a mondanivalót.Társulnak hozzájuk a vigyázza-tok, beszéltek, ejtsétek, ne törjé-tek, ne szaggassátok többesszám második személyû, illetvea ne nyúljon, beszéljen, virul,imádkozna, hozna, issza, néz,nem engedi el egyes szám har-madik személyû igék. Mind-nyájunk anyanyelvérõl van szó,ezért szerepelnek a szövegbenaz ige, a szót, a nyelv határo-zott névelõs szavak. A kérés,a figyelmeztetés fontosságáthangsúlyozzák az utalások: vi-gyázzatok ma, e drága nyelvet,úgy beszéljen, az legyen...

Jelentéstani elem a szövegben a vigyázzatok, nyelv sza-vak ismétlése s a Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltekmondat háromszori ismétlése. Az erõsítés, a nyomaté-kosítás, a költõ mondanivalójának több oldalú megvilá-gítása a cél a felsorolás szerepeltetésével. Reményik aztérzékelteti, mit is jelent számára/számunkra a nyelv: me-nedék, tündérvár, katakomba, hóban viruló rózsafa, szentkehely. Anyanyelvünkhöz úgy kell közelíteni, mint aho-gyan a háromkirályok jöttek Jézus Krisztushoz, aranyat,tömjént, myrrhát hozva. A nyelv mûvésze, a költõ pediglegyen király, pap és próféta. A költõ számára még ez semelég, ellentéttel párosítja az elmondottakat, szembeállít-ja a darócot a fõpapi talárral, a királyi nyelvet a koldusdadogásával, értelmileg is nyomatékosítja a szöveg üze-netét, hangulatilag is megerõsítve azt. A költemény címe

(Az ige) rámutat a szöveg egészére, megjelöli annak té-máját, s mivel a Bibliából kölcsönzött szóval azonosítjaanyanyelvünket, hatásos is, megképzik elõttünk az idé-zet: „Az ige testté lett – Verbum caro factum est”. A köl-temény keletkezésének hátterében költõink, íróink véle-ménye húzódik meg: anyanyelvünket óvnunk, õriznünkkell, s ez a figyelmeztetés még inkább idõszerû, amikorerdélyi magyar nyelvünk életében eszmei és földrajziszéttagolódás indult meg, bekövetkezni látszott AdyEndre fájdalmas jóslata a szétszóródásról.

A költeményben valóságos világkép jelenik meg. Aköltõ figyelmeztetése: vigyázzunk anyanyelvünkre, áhí-tattal ejtsük ki a szót, mert anyanyelvünk menedék, kata-komba (mint ahogyan az elsõ keresztyének ide menekül-tek az üldöztetés elõl), de tündérvár is, rózsafa is, úgybeszéljünk, mintha imádkoznánk, mert anyanyelvünkszent kehely: „Ki borát issza, Élet borát issza, ... s a kely-het többé nem engedi el”.

A szöveg magyar nyelvû, mai, érzelemkifejezõ, figyel-meztetõ felhívás, szépirodalmi alkotás.

Stílusa is szépirodalmi. Stí-lusértékû az Élet szó nagybetûsés más típusú betûvel való sze-dése. Ezzel a szöveg egészébõlkiemelkedik ez a szó, és úgyérezzük, hogy az anyanyelvet aköltõ az élettel azonosítja. Jóhangzású (áhítattal, tündérvár,rózsafa, aranyat, tömjént,myrrhát, kehely) és rossz hang-zású (katakomba, porrá ne tör-jétek, ne szaggassátok, daróc)szavak világítják meg a szöveghangulatát, ötvözik szöveggé aköltõ kérését, figyelmezteté-sét. A szöveg szavainak szótárijelentésére ráépül a szöveg-összefüggésbõl adódó érzel-mi-hangulati többletjelentés,fõleg az ige, szó, nyelv, beszél,költõ, de más szavak esetébenis. A szöveg igéi cselekvõ igék,a költõ ezzel is szerette volnafelhívni az olvasók figyelmétanyanyelvünk fontosságára. Amelléknévvel párosított fõne-vek egy vagy több tulajdonságkiemelésével jellemzik, teszikszemléletessé a stílust, ráirá-nyítva az olvasó figyelmét arra,hogy anyanyelvünk milyen fon-

tos szerepet tölt be életünkben, miért fontos, hogy „áhí-tattal ejtsük a szót”: végsõ menedéktek, drága nyelvet, fõ-papi talár, királyi nyelv, szent kehely. A költemény szóké-pei közül a szemléleti és hangulati elemeket egyesítõmetaforákat említsük: A nyelv ma néktek végsõmenedéktek, tündérvár, katakomba, hóban viruló rózsa,szent kehely, ki borát issza: élet borát issza.

A szöveg mondatai – néhány kijelentõ mondat között– felszólító, tiltó mondatok, a szöveg üzenetének megfe-lelõen.

A vigyázzatok, ejtsétek, beszéltek, ne törjétek, ne nyúljonhozzá, ne szaggassátok, beszéljen, legyen, nem illik igei ál-lítmányok verbális stílusúvá alakítják a szöveget. A köl-temény a szerzõ egyenes beszéde.

Málnási Ferenc

„A nyelv ma néktek végsõmenedéktek”

Stilisztikai jegyzetekReményik Sándor

Az ige címû versérõl

Az igeVigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,És áhítattal ejtsétek a szót,A nyelv ma néktek végsõ menedéktek,A nyelv ma tündérvár és katakomba,Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,Ne nyúljon hozzá avatatlanulSenki: ne szaggassátok szirmaitA rózsafának, mely hóban virul.Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,Mintha imádkozna,Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költõ, az legyen király,És pap, és próféta és soha más,Nem illik daróc fõpapi talárhoz,S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,Ki borát issza: Élet borát issza,Elõre néz s csak néha-néha vissza –S a kelyhet többé nem engedi el!

Reményik Sándor(Kolozsvár, 1890. augusztus 30.–

Kolozsvár, 1941. október 24.)

Édes Anyanyelvünk 2015/4.12

Azok az új szavak, amelyek nem idegen nyelvekbõl ér-keznek hozzánk, legtöbbször képzéssel vagy összetételleljönnek létre. A két leggyakoribb szóalkotásmód miatt szin-te el is feledkezünk ritkább társaikról.

Számos egyéb mellett közéjük tartozik a ragszilárdulásis. Errõl a szókeletkezési módról akkor beszélünk, ha egyrag (jellemzõen határozórag) valósággal rákövül a szótõre,azaz toldalékból a tõ részévé válik. Az így létrejövõ új szójelentése már más, mint az eredeti alkotóelemek „össze-ge”. Egy régóta (a korai ómagyar korból adatolhatóan) élõhatározószavunk példáját említve: a titkon jelentése nem’a titok felszínén’ (pedig alkotórészeibõl ez adódna), ha-nem ’leplezve, észrevétlenül’.

Magától értetõdik, hogy a ragszilárdulás leginkább ha-tározószók születésében kaphat kulcsszerepet. Ez nempuszta lehetõség: a magyar nyelvtörténet minden szaka-szában keletkeztek ragszilárdulással újabb és újabb hatá-rozószók.

Úgy tûnik, napjainkhoz közeledve ez a szókeletkezésimód a korábbi idõkhöz képest megritkult, de ma is mûkö-dik. Az utóbbi megállapítást példázza írásom fõszereplõjé-nek, az alapból határozószónak a létrejötte.

Elõzménye, az alap fõnév -ból ragos alakja természete-sen mindenkinek ismerõs az olvasmányaiból és a minden-napok nyelvhasználatából. A magyar nyelv nagyszótárá-

nak alap szócikkében istalálunk -ból ragos for-mát: „[a pénz] nagy részea CIA pénztárából folyt,

abból az alapból, amelyet a kormánynak nem kellett rész-letesen a költségvetésben feltüntetnie és tételenként akongresszussal megszavaztatnia” (1985: Borbándi Gyulá-tól).

A ragos fõnévalakkal szemben az alapból határozószóúj képzõdmény. Én csak néhány évvel ezelõtt figyeltem felismétlõdõ használatára fiatal munkatársaim beszédében.Nem volt nehéz megállapítani, hogy lényegében az eleveszinonimájaként alkalmazzák. Megfigyelésem szerint sû-rûn használják, beszélt nyelvükben az alapból gyakoribb,mint az eleve. Ezzel szemben az is jellemzõ, hogy – noha afiatalok tudatában és gyakorlatában a beszélt és az írottnyelvhasználat határai általában kevésbé élesek, mint aközépkorúakéban és az idõsebbekében – írásban (leg-alábbis tudományos cikkben) az alapból határozószóval afiatalok sem élnek. Az úgynevezett „írott beszélt nyelv-ben”, az internetes csevegésben, fórumokon viszont igen.

Bár felmérést nem végeztem, aligha tévedhetek nagyot,ha azt állítom, hogy az alapból határozószó használatábana nemzedéki határ jelenleg a negyvenéves életkor körülvan. Úgy gondolom, hogy az ennél idõsebbek gyakran mégpasszívan sem ismerik, a fiatalabbak viszont – a tizenéve-sektõl a harmincasokig – gyakran használják. (A gyerekek-rõl nem merek nyilatkozni.)

Mikor bukkanhatott fel az alapból határozószó? A be-szélt nyelvhez kötött volta miatt ezt nehéz meghatározni,mégis megpróbálok felelni a kérdésre: részint következte-téssel, részint különbözõ források segítségével.

Abból, hogy a negyvenedik évükhöz közeledõk használ-ják a szót, a pár évvel idõsebbektõl viszont nemigen hal-lom, határozottan arra lehet következtetni, hogy az alap-ból a mai harmincasok „találmánya”. És mivel ez a határo-zószó elvontabb jelentésû annál, mint hogy gyerekkori ta-lálmányt láthassunk benne, úgy sejtem, hogy születésénekidõszaka a mai harmincasok tizenéves kora lehetett, ezértaz 1990-es évekre, közelebbrõl talán a középsõ szakaszuk-ra gondolhatunk.

Megerõsítik-e ezt a feltevést a nyelvészeti források?A szótárak nem. Sem a Magyar értelmezõ kéziszótár

megújított kiadása (2003), sem a Nagyszótár (2006) nemveszi fel az alapból határozószót. Igaz, Parapatics Andreaszlengszótárában (2008) megtaláljuk ’alapvetõen, eleve;rögtön, az elején’ értelmezéssel, Kövecses Zoltánéban tízévvel korábban (1998) viszont még nem. Az utóbbi tény-ben persze nem feltétlenül kell kronológiai különbségetlátnunk; lehet, hogy a két szerzõ egyszerûen más-más he-lyen húzza meg a szleng határait.

Az 1772 és 2000 közötti idõszakot felölelõ Magyar törté-neti szövegtárban (http://www.nytud.hu/hhc) az alapbólhatározószó nem fordul elõ. A Magyar nemzeti szövegtár-ban (= MNSz.: http://corpus.nytud.hu/mnsz) viszontigen, az 1990-es évek végérõl való adatokkal képviselve.

Mindezt figyelembe véve a szó felbukkanási idejére vo-natkozó feltételezésem helytállónak mondható.

Feltûnõ, hogy az MNSz. adatainak mindegyike az úgy-nevezett „személyes” mûfajból, internetes fórumról való,vagyis a szövegtár más mûfajaiban (szépirodalom, hivata-los iratok, tudományos próza, sajtónyelv) az alapból hatá-rozószó nem fordul elõ.

A fórumról származó példák (idézésükkor az írásmód-jukat, hibáikat nem igazítom ki) az ’eleve’ jelentésnektöbbféle árnyalatát képviselik: – ’mindjárt az elején, elsõlépésként’: „Az sem baj, ha alapból a nézegetést a legjobbszínfelbontással kezdjed” (1999); – ’világnézete vagy alap-természete szerint’: „Én alapból útálom az erõszakot”(1999); – ennek a kettõnek a kombinációja: „Pedig alapból,amíg mást nem mond, tesz stb, nem szeretek senkirõl semroszat feltételezni” (1998). Megjelenik a ’lényegében’ és a’szükségszerûen, feltétlenül’ árnyalat is: „A személyzettelalapból nem lenne bajom, csak hát rühellem a tömeget,meg ha a kis pipikék szemtelenkednek készséges kiszolgá-lás helyett” (1998), illetve: „Én szerintem az államnaknem kötelessége alapból támogatni az egyházakat” (1998).

Az interneten (a Google segítségével) az új évezredbõl isaz idézettekhez hasonló adatokat találunk. Közülük ittcsak egyet idézek; ez a ’világnézete, alaptermészete sze-rint’ árnyalathoz áll közel: „Érdekes, de az én dokim semtudott sokat a Rota oltásról, de alapból ellenez mindenplusz oltást” (2007).

Véleményem szerint kiemelt figyelmet érdemel a követ-kezõ, frissebb példa: „Másik kérdés, hogy a választómenü-ben kb 1 másodpercem marad, hogy op rendszert vá-lasszak, utána alapból indul az xp” (2012). Az alapból je-lentése itt ’automatikusan, kézi beavatkozás nélkül’. Úgyvélem, ez lehetett az a jelentés(árnyalat), amelyben azalapból határozószó megszületett, tehát a számítástechni-ka szókincsébõl kiindulva kerülhetett át az élet és a nyelv-használat más területeire. Ez a feltételezés mindenesetreösszhangban van a szó felbukkanásának idejével és hasz-nálóinak a nemzedéki határával is.

Az új szó meggyökeresedését, elterjedését nyilvánvaló-an az is segítette, hogy az alap fõnévbõl jóval korábban,más ragokkal már létrejöttek határozószó-szerû alakula-tok: (valamilyen) alapon, alapjában (véve). Másfelõl ala-ki és részben jelentésbeli mintaként szolgálhatott a kapás-ból, a zsigerbõl és a csípõbõl is.

Az alapból határozószót az interneten kívül még nemláttam leírva. Beszélt nyelvi használatának tévésorozatbe-li felbukkanására viszont már van adatom. A Barátok köztegyik fontos szereplõje, Zsófi ezt mondta az indulatkezelõkommunikációs tréningrõl: „Látod, a nõknek még erresincs szükségük. Õk alapból jól kommunikálnak” (2015.június 26.). A jelentés: ’eleve, alapadottságként’.

Egyelõre nem tudhatjuk, hogy az alapból bekerül-e avalódi írásbeliségbe, és ha igen, mikor. Biztos, hogy megle-põdnék az elsõ találkozáskor, de alapból nem ellenezném.

Horváth László

Alapból

„alapból nem lennebajom”

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 13

Mi alapján, ez alapján

Az ilyen típusú, a birtokos jelzõ ragját nélkülözõ szókapcsola-tokról már kereken tíz évvel ezelõtt kifejeztem ellenérzésemet,amely azóta sem gyengült. Ebben több kiváló, nagy nyelvészetimúlttal rendelkezõ szakember is megerõsített („Ki nem tudnám ej-teni azt a szókapcsolatot, hogy ez alapján” – mondta egyikük). Ami alapján típusú, kérdõ mondatot bevezetõ kifejezést próbálomanalógiás hatásnak tulajdonítani (vö. A háznak a kapujában egykerékpár áll, illetve: A ház kapujában egy idõs néni ül. Mindkettõjó.). Az ez alapján-t viszont még mindig idegenkedve fogadom.Az ilyetén alakulatokban ugyanis nemcsak a birtokos jelzõnek a(véleményem szerint szükséges) ragja tûnik el, talán a nyelvi taka-rékosság jegyében, hanem a teljes hasonulásnak sem marad nyo-ma, azaz: ennek alapján > ez alapján!

Rendel

A szakorvosi rendelõben kiszól az asszisztensnõ: „Áginak (õ agyógytornász) megváltozott a rendelési ideje.” Néhány nappal ké-sõbb a következõ felvilágosítást kapom egy másik egészségügyiintézmény betegfelvételi pultjánál: „A fõorvos asszony asszisz-tensnõje ma nem rendel, szabadságot kapott.”

Eddig úgy tudtuk, hogy rendelni egy egészségügyi intézmény-ben csak orvosi diplomával rendelkezõ doktorok/doktornõk szok-tak!

Kis barátom SzentgálrólEsteledik, utcai öltözékben ülök a Balaton partján és olvasok.

Mellettem vidám tizenévesek csevegnek. A legfiatalabbal, egy 13éves fiúval szóba elegyedem. Elmondja, „Szengálról” jöttek egyhétre, valamelyik leány rokonainak a nyaralójában laknak.

– Lõrincze Lajos szülõfalujából valók? – kérdem.– Hát azt meg honnan tetszik tudni, hogy õ ott született?– Magyartanár vagyok, sokat hallgattam a Tanár Úr ötperces

mûsorait, az Édes anyanyelvünket a Kossuth rádióban. Talán nemis voltam idõsebb akkoriban, mint ti most. Van egy folyóirat, azt isÉdes Anyanyelvünknek hívják, néha írok is oda. És tudtad, hogyazt a rádiómûsort õ alapította 1952-ben?

– Hát azt nem. De azt igen, hogy „hires” nyelvész volt. Tessékeljönni hozzánk jövõre. Lõrincze-napok lesznek nálunk. Akkorünnepli a róla elnevezett iskolánk Lõrincze Lajos születésének a100. évfordulóját. Mi nagyon büszkék vagyunk ám arra, hogy õ ami falunkban született. És nagyon szép falu a miénk, meg az isko-lánk is.

– Hát ha meghívtok…, tán még el is megyek. Legalább megis-merem a Tanár Úr szülõfaluját. Küldtök egy meghívót? Esetlegvan e-mail címetek? – és elõhalászok neki egy névjegyet a tárcám-ból, rajta az e-mail címünkkel.

– Hogyne lenne! Még itt a nyaralóban is van internet. Majdírok! Maga olyan kedves asszony.

Sz. Györffy Sarolta

Fürkészõ

Gyûjtõnevek többes számban:irodalmak, zenék

Irodalmon e cikkben valamely tudományterület szak-irodalmát, illetve szûkebb értelmezésben azt a jegyzéket ért-jük, amely a tudományos dolgozatok és szakkönyvek zárófeje-zeteként felsorolja az idézett forrásmunkákat. Mindkét eset-ben gyûjtõfogalommal állunk szemben, amely valamilyen so-kaságot foglal magában, ezért a címben szereplõ többes számúalak csak különleges esetekben indokolt. Legalábbis valami-kor így volt.

Egy zömmel magyar nyelvû cikkeket közlõ szakfolyóiratszerkesztõjeként azonban mind gyakrabban szembesülök az-zal, hogy az irodalom szót az irodalomjegyzék egyes tételeire isalkalmazzák, a listában szereplõ munkákat pedig irodal-maknak nevezik. Lektorként ezeket rendre kijavítottam, s mégma is javítgatom, de eljárásom indokoltságát illetõen egyreerõsebb bennem a kétely.

Mind többször találkozunk ugyanis a gyûjtõfogalmak töb-bes számú alakjával, és úgy tûnik, hogy nyelvhasználatunk be-fogadja, illetve részben már be is fogadta ezeket. Ha beírjukvalamelyik internetes keresõbe a szakirodalmak szót, tapasz-talhatjuk, hogy ilyen cím alatt többnyire egyetlen témakör for-rásmunkáit sorolják fel. A szakirodalom szóra ugyan jelenlegmég sokkal több találatot dob ki a számítógép, de a szakirodal-mak részesedése már meghaladja a 10 százalékot.

Ha kizárólag ezzel az esettel állnánk szemben, talán mégegyszerû nyelvi hibának tekinthetnénk egy-egy forrásmunkairodalomként történõ megnevezését, ám úgy tûnik, hogy álta-lánosabb és terjedõben lévõ jelenségrõl van szó. Hiába köztu-dott, hogy pollent, azaz virágport csak a porszemek sokaságaképez, a híradások a virágporszemeket rendre polleneknek ne-vezik. A plankton eredetileg a vízben lebegõ parányi élõlényekösszességét jelenti, de ma már a különbözõ planktonszer-vezeteket is planktonokként emlegetik. Néhány évtizede azenei mûsorokat még zeneszámok alkották, ma már egyetlenmûsorblokkon belül is zenék szólnak a rádióból.

Az idõsebb generáció tagjaként még tartom magam a nyelvihagyományokhoz, de egyre inkább hajlok afelé, hogy el kell fo-gadnunk a változásokat. Felfokozott élettempónk, felgyorsultbeszédünk a pontosság rovására is elõnyben részesíti a rövi-debb kifejezéseket, s függetlenül attól, hogy elnyerik-e tetszé-sünket vagy sem, a terjedésük valószínûleg megállíthatatlan.

Harka Ákos

Kedves Olvasóim!Ez a megszólítás õszinte: számomra minden olvasóm kedves.

De ez a szó nem mindig állja meg a helyét; inkább divatos jelzõnekmondanám. Bár kissé bizalmas, többnyire udvarias megszólítás islehet. Bizalmas, hiszen egy általunk nem ismert, talán felettünkállónak is érzett emberhez nem illik ez a megszólítás. Akkor in-kább így helyes: Tisztelt Képviselõ Ür!, Tisztelt Fõorvos Úr!, Tisz-telt Professzor Úr! Kár is errõl írni, hiszen ezt mindenki tudja.Nézzünk egy kicsit vissza: a múlt század elejére, meg még régebb-re, hiszen manapság divat a retró.

Kezemben van egy réges-régi üzleti levél borítékja. Nyomtatvaáll rajta: Tekintetes, majd a nyomtatott sorokban szerepel a név ésa cím. Tehát joggal azt gondolhatjuk, hogy akkoriban ez volt az ál-talános megszólítás. A Magyar értelmezõ kéziszótár szerint ez acím járt a köztisztviselõknek, értelmiségieknek, hatóságoknak. Acselédet tartó elvárta, hogy õt a cselédje tekintetes úrnak, a felesé-gét pedig tekintetes asszonynak szólítsa. Az irodalomból jól ismertGárdonyi Géza regénye: Az öreg tekintetes. De volt a polgárságnakegy rétege, amelynek ez kevés volt, és a nagyságos jelzõt igényelte.A XIX. században a miniszteriális tisztviselõgárda tagjainak a fi-zetési osztályba sorolás alapján járt a cím: VII. osztályban a titkártekintetes, a VI. osztálybeli osztálytanácsos nagyságos, míg az V.osztályba tartozó miniszteri tanácsos már méltóságos úr. Olykoregyszerûbb polgárok is elvárták a nagyságos úr, nagyságosasszony titulust. (Megjegyzem, hogy egykor Rákóczit tiszteltékmeg a „nagyságos fejedelem” címmel.) Menjünk azonban feljebb aranglétrán, hiszen még jön egy magasabb rang, a méltóságos. Ezazonban már csak bizonyos kiváltságosoknak járt. Például így il-lett szólítani a professzorokat, a Felsõház tagjait; a katonaságbanez járt az alezredesnek és a nála magasabb rangúaknak. Egy kö-zönséges polgár nem hívathatta magát méltóságos úrnak vagyasszonynak. De a minisztereknek is kijárt a nagyméltóságú jelzõ,ha belsõ titkos tanácsosok is voltak; ha nem, akkor csak a kegyel-mes. Természetesen a korábban nagyságos, késõbb akár méltósá-gos báró úr és a méltóságos gróf úr is hivatalos megszólításnakszámított. Érdekességként említem, hogy míg szûkebb hazánk-ban a báró nagyságos, a gróf méltóságos volt, addig ez Erdélybenfordítva vált szokássá. Nem tudok olyan rendeletrõl, amely a meg-szólításokat szabályozta volna.

A legmagasabb fokozat a fõméltóságú melléknév volt. Ez egy-kor fõhercegeknek járt, a taglalt idõszakban azonban csak egy fõviselhette: a kormányzó.

Korábban a nép az uralkodót felségnek, felséges úrnak szólít-hatta, akár tegezõ formában is: „Felségednek mi a kívánsága?”. Akirályi család többi tagja viszont csak fenség, fenséges úr lehetett.

Az idõk folyamán számos más megszólítás is használatban volt(pl. a vitézi rend tagjainak a nemzetes úr megszólítás járta), deezek idõvel kimentek a divatból.

A régi világban a hivatalos leveleket többnyire ilyesféle szö-veggel zárták (miként én most):

Maradok teljes tisztelettel:Láng Miklós

Édes Anyanyelvünk 2015/4.14

Nagyszerû lehetõség a színházi alkotóközösség számára,ha többféle szövegváltozat közül választhat, mert az adottmûnek különbözõ fordításai állnak rendelkezésre. A rende-zõ (és a dramaturg) dönthet úgy, hogy egy korábbi, verete-sebb magyarítást állít színpadra, és megkeresi a klassziku-sabb szöveg befogadhatóvá tételéhez alkalmas játékmódot.De a színpadra állítók választhatnak egy modern fordítástis, ha elképzeléseiknek, szándékaiknak ez felel meg jobban.(Értékhierarchia természetesen nincs a kétféle közelítés-mód között; remek és rémes elõadásokat is lehetett már látnimindkét fajta döntést követõen.) Sokszor az adott elõadásrendezõje újonnan kér fel egy fordítót, hogy készítsen mo-dern szövegváltozatot. Ennek nyomán az utóbbi években,évtizedekben többek között számos Shakespeare- ésMolière-mû jelent meg friss fordításban a színpadokon(majd nyomtatásban is); elõbbiek jelentõs része NádasdyÁdám remek tolmácsolásának köszönhetõen.

Az Örkény István Színház Molière Tartuffe-jét PartiNagy Lajos „szabad fordításában” tûzte mûsorára (a színla-pon szerepel ekként; a 2006-os nemzeti színházi bemutató„Parti Nagy Lajos: Molière: Tartuffe”-ként jelezte viccesenszerzõk és szövegek kapcsolatrendszerét). Parti Nagy alap-vetõen megtartja a mû jeleneteit, szereplõit, helyzeteit; sokhelyen a dialógusok megformálása sem lép lényegesen túlaz eredeti szöveg kortársi, humoros tolmácsolásánál.Tartuffe elsõ jellemzése például így hangzik az utóbbi kb.hatvan év háromféle fordításában:

Vas István:

PERNELLE-NÉ:Az jó ember, lehet adni az õ szavára,És én nem tûrhetem – mert elönt a harag –,Hogy megtámadják õt az ilyen szamarak.

DAMIS:Egy álszent törtetõ döntse el, mit hibáztam?Eltûrjem zsarnoki, új hatalmát a házban,S hogy szórakozni is csupán azzal lehet,Amit ez a kegyes nagyúr megengedett?

Petri György:

PERNELLE-NÉ:Igen, õ tökéletes. Õrá kellene hallgatnia mindenkinek, éskikészülök, amikor beleköt egy magadfajta idióta.

DAMIS:Micsoda? Tûrjem, hogy egy ilyen rohadt strici zsarno-koskodjon a házban? Senki ne csinálhassa, amihez kedvevan, ha ez az illetõ nem méltóztatik engedélyt adni rá?

Parti Nagy Lajos:

PERNELLE-NÉ:Mert Tartuffe az egy … tartüff. Az egy etalon. […]Az epém elfakad, hát már semmi se szent?

DAMIS:Szent? Álszent, nagymama! A szemét hova tette?

Mióta itt fötör ez az imahernyóApánknál, meg se moccanhatunk nélküle.Belepofázik a dolgainkba, sõt dönt,Hogy mit lehet és mit nem, a tököm kivan,Már ha kilehet az engedélye nélkül.

A mû elõrehaladtával azután Parti Nagy egyre erõ-teljesebben formálja át az eredeti dialógusokat. (Végül a mûszerkezetébe is beavatkozik: 2006-ban elhagyta az ötödikfelvonást, 2015-ben viszont új befejezést illesztett acselekményhez.) Részint mai társadalmi-morális kérdése-ket enged átsejleni a több száz éves szövegen (és BagossyLászló rendezése kiválóan illeszkedik ehhez az alkotóiszándékhoz), részint felerõsíti a szöveg vallási és szexuálisutalásait – Tartuffe-öt és az iránta való rajongást jellemezve–, és mindezt megfejeli jellegzetes nyelvi humorával.Helyszûke miatt csak egy-egy példa álljon itt (a szabad-szájú, cserfes Dorine komorna replikáiból). Az elsõbenTartuffe-rõl szól:

Vas István:

Csak hízik és dagad, az arca majd kicsattan.

Petri György:

Egyre dagadtabb, és majd kicsattan az egészségtõl.

Parti Nagy Lajos:

Az szép kövér már.Nem gyõzi a jólét keresztjét cipelni.

A következõ részletben Dorine Tartuffe-höz (és szolgá-jához) beszél:

Vas István:

Csak ennyi kell, s az úr már kísértésbe jön? […]Ön, uram, teljesen põrén állhatna itt,S én veszélytelenül nézhetném tagjait.

Petri György:

Úgy néz ki, maga elég könnyen kísértésbe esik. […] Énpéldául, ha tetõtõl talpig pucéran látnám magát, akkorsem kísértene meg a meztelensége.

Parti Nagy Lajos:

Szép, mondhatom, ha már ennyitõl fölizgul! […]Tõlem állhatnátok itt csóré meztelen,Te meg a gazdád, aztán lóbálhatnátok,Amitek van, váltig, Szûz Máriára mondom,Rátok se pödörnék…

Az Örkény István Színház elõadása Parti Nagy Lajosszövegének segítségével briliánsan oldja meg, hogy az un-tig ismert klasszikus vígjáték – közhelyektõl és didaxistólmentesen – nagyon szórakoztató legyen, és a mai világról(is) szóljon.

Dömötör Adrienne

Színház és nyelv

Háromféle

Tartuffe

Megjelent a www.e-nyelvmagazin.hu Színház és nyelv címûrovatában is (a szerk.).

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 15

Itt állunk Szarvas Gábor budapesti emlékmûvének talapza-tánál, s elgondolkodhatunk, vajon miféle kerek évfordulóbakapaszkodhat az emlékezet.

Ha gondolatban végigfutunk életútján s munkásságánaklegjelesebb darabjain, láthatjuk, igazából semmilyenbe – ha-csak halálának 120. évfordulóját nem kiáltjuk ki azzá. Az el-múlásnál azonban kedvesebb a születésre, az értékek tovább-élésére gondolnunk. Olyan értékekére, melyekért Szarvas Gá-bor egész nyelvészi munkásságával és emberi habitusával küz-dött. A legfontosabb ezek közül a modern, európai magyarnyelv megteremtése. Tegyük gyorsan hozzá, a modernséget amagyar nyelv évezredes erejére, sokszínû forrásaira támasz-kodva kívánta elérni, tartózkodva csalókán csillogó, feleslegesszó- és szerkezeti kölcsönzésektõl, melyeknek nemritkán ma ishamis médiahõsök táplálta nyelvi sznobéria, az anyanyelv in-dokolatlanul csekély presztízse vagy szellemi tunyaság egyen-geti útját a közösség mindennapi nyelvhasználatáig.

A ma uralkodó felfogás szerint egy életerõs modern nyelvfenntartásának és fejlesztésének (legalább) két alapvetõ felté-tele van: az egyik a nyelvi változatosságban, a sokféle nyelvi va-riációban rejlõ életerõ védelme és kiaknázása, a másik a jóltervezett, tudatosan fejlesztett írott köznyelv. Utóbbi nélkülnincs modern kultúrnyelv (Európában sem), elõbbi nélkül pe-dig a legjobban kodifikált és jogilag körülbástyázott nyelvvál-tozat sem sokat ér, mivel a gazdag népnyelvi források apadásá-val fogyatkozásnak indulnak a nyelvfejlesztés és a mûvészi ér-tékteremtés lehetõségei.

Szarvas Gábort a nyelvi változatok fontosságát papíronugyan elismerõ, de a tudatos nyelvfejlesztés és nyelvmûveléslétjogosultságát megkérdõjelezõ honi kutatók hajlamosakkardcsörtetõ, féktelen ortológusnak elkönyvelni. Talán azért,mert valaha megelégedtek Szarvas Gábor programcikkének, aMit akarunk-nak elsõ három mondatával… Az igazság az, hogymindannyiunknak érdemes újra kézbe venni a Magyar Nyelvõrelsõ számának e teljességében is rövid programcikkét. Ha pe-dig komolyan kézbe vesszük, látni fogjuk, Szarvas Gábor, koraterminológiai keretei közt, a modern nyelvtervezésért-nyelv-fejlesztésért, erdélyi s honi szövetségeink szép nevét idézve: anyelvápolásért szállt síkra, pillanatig sem feledkezve megeközben nyelvi idõnk mélységes eurázsiai kútjáról.

„Elhanyagolt nyelvkincseknek kutatása”; „ismeretlen tájszók stájszólások gyûjtése, még nem ismert népdalok, közmondások,köszöntõk, gyermekjátékok, népnyelvi sajátságok mellett fõleg anépmeséknek alakilag hû közlése”; „a nyelv törvényeinek figye-lembe nem vételével alkotott szók bírálata”; „tudományos ésszakmûvek, hivatalos iratok s tankönyvek nyelvének megbírálásas ugyanezen célból a nép számára készült mûveknek szemmel tar-tása”; „szinonimák egybegyûjtése s jelentményök árnyalatainakmeghatározása”; „a jelentékenyebb írók szókincsének kimutatá-sa”…

Megannyi, egymással ölelkezõ, ha úgy tetszik, keveredõ fel-adat, a normatív szempontoktól a variációkutatásig. A töredé-kesen idézett, ám így is tekintélyes feladatsor nem maradt üresvállalás, a Nyelvõr fejlécén jelzett szerkesztõségben, a Hungá-ria-vendéglõben ki tudja, hány fekete fogyott, míg a másodikévfolyam tekintélyes szerzõgárdája, 98 név összeállt! A nyelvtudományos-közéleti fórumán együtt szerepelt Arany János,Ballagi Aladár, Barna Ferdinánd, Brassai Sámuel, Budenz Jó-zsef, Fogarasi János, Greguss Ágost, Hunfalvy Pál, Kriza János,Ponori Thewrewk Emil. Néhány év múlva „Rokonföldi” álné-ven Petrás Ince, a moldvai magyarság lelki atyja, nagy hatású

folklórgyûjtõje is csatlakozik a költõk-írók, nyelvészek-fordí-tók és folkloristák illusztris Nyelvõr-köréhez.

Majd félszáz évvel Trianon elõtt vagyunk. Ada szülötténekláthatára értelemszerûen messze túlterjedt a könyvtári filolo-gizálás és a Nyelvõr-zés korlátain, elérte a Kárpátok bérceit,sõt elérte Klézsét is. Sokoldalú és erõket összegzõ kívánt lenni.A Magyar Nyelvõr elsõ évtizedeivel hiteles példát mutatott ar-ra, hogyan lehetséges a sikeres nyelvápolás és nyelvtervezés ér-dekében egy korszak értelmiségének javát összefogni. Ez aszellemiség valóban emlékezésre méltó, erõt adó, és egyúttalmég több, még jobb munkára sarkall minket!

Pomozi Péter

Megjegyzés:

Elhangzott 2015. június 3-án 17 órakor az MTA székhá-za elõtt található Szarvas Gábor-mellszobornál, a MagyarNyelvstratégiai Kutatócsoport, a Magyar Nyelvi SzolgáltatóIroda és a Szarvas Gábor asztaltársaság által rendezettSzarvas Gábor napon. A Szarvas Gábor asztaltársaság2000-ben alakult meg a Magyar Tudományos Akadémián,és minden év február-április-június-szeptember-novemberhónapjában találkozik. Az asztaltársaság nyitott. 2015-tõlaz asztaltársaság új helyen találkozik, legközelebb novem-ber 18-án 18.00 órakor. A találkozókon kizárólag elõzetesregisztrációval lehet részt venni: iroda@e-nyelv.hu.

Az életerõs, modernmagyar nyelv pillérei

Szarvas Gáboremlékezete

Tisztelt Szerkesztõség!Néhány, a magyar nyelvben – szerintem helytelen kiejtéssel

– már-már meghonosodott idegen szó, ill. egy név miatt kere-sem meg Önöket. Elõbb a szavakról teszek említést, és csakutánuk a névrõl.

A textilmûvészet mûfaja a gobelin, ami a magyar beszédbenújabban többnyire „goblejn” alakban hallható. Holott a szó,ami alighanem egy hajdani francia mûvész neve, helyesen ki-ejtve „goblen” lenne. Olykor, sajnos, még mûvészettörténészekis „goblejn”-t mondanak.

A sokak által devizaalapon felvett kölcsönök tekintélyes ré-sze frank, különösen svájci frank alapú. A fizetési eszközt so-kan nem a magyar nyelvben megszokott és elfogadott frankalakban, hanem „fran”-ként említik. Affektáltan hat! Mellõz-zék!

Mindig zavar, amikor azt hallom, hogy „reneszánsz”. A szóaz olasz rinascimento, azaz ’újjászületés’ szó francia megfele-lõje. A mûvészettörténetben franciás formában meghonosodottkifejezés helyesen röneszansz lenne, ö-vel és a-val. Mégis úgyejtik ki, ahogy egy olasz mondaná, aki nem képes a francia kiej-tésmódot alkalmazni. Hát van ennek értelme? (Kár, hogy a ma-gyar helyesírási szabályzat is csak a reneszánsz írásmódot en-gedi meg. Ha e mellett helyt adna a röneszansz formának is, eza kiejtésre is kedvezõen hatna.)

Végül a név: a Szovjetunió ura volt harminc éven át Sztalin,aki a magyar beszédben és sajtóban 1945-ig a-val szerepelt.A-val, nem á-val. Azaz magyaros kiejtési formában. Az orosz-ban a nevet hosszú á-val ejtik. Engem magyar beszédben irritález a kiejtésmód, mert árad belõle a személyi kultusz. Az az áhí-tat, amivel az akkori magyar „fejesek” – de nem csak õk – az á-thosszan elnyújtva kiejtették, engem végtelenül zavar. Mert azösszes többi orosz nevet nem oroszos formában, hanem mint-egy magyarosan mondták ki. Lenint így, nem pedig Lényin-neknevezték még Rákosi és társai is. Ahogyan Tolsztojról semTalsztój-ként szólunk. Mivel a cirill betûs szláv neveket ma-gyarosan átírt alakban használjuk, nyugodtan ejtsük is õket így.Akárhogyan van is, engem a Sztálin á-val zavar. Persze nemcsak az á betû miatt.

Kidohogtam magam. Ez is valami!Szívélyes üdvözlettel:

Dr. Del Medico Imre

Édes Anyanyelvünk 2015/4.16

„Elfelejtem olykor-olykor, nem tudhat még újmagyarulez az atom-ókor. Szerencse, hogy beszélhetek így a vén szü-lékkel, a gondolatátvivõ kézi készülékkel” – kántáljaKöbüki a Mézga család felejthetetlen kezdõdalában. AKöbüki által használt újmagyar Romhányi meséjében ezerévvel fiatalabb a mai magyarnál, a rajzfilmet jegyzõ zsenierre az idõre már akkora változásokat képzelt el, hogy sze-gény Gézának Aladár korántsem önzetlen segítségét kel-lett igénybe vennie MZ/X megértéséhez.

Vajon ha visszafelé utaznánk ugyanennyit az idõben,megértenénk-e az akkor beszélt magyart, az államalapításidejének magyarját? Ebbõl az idõszakból összefüggõ szö-vegemlékek, sajnos, nem maradtak fenn, és az is fájó vesz-teség, hogy a Julianus által 1236-ban meglátogatott volgaimagyarok nyelvérõl mindössze ennyi maradt fenn: „Bár-mit mondott nekik a hitrõl vagy egyebekrõl, a legfigyelme-sebben hallgatták, mivel teljesen magyar a nyelvük; meg-értették õt, és õ is azokat.” Ha azonban kicsit kevesebbetpróbálunk az idõben visszaugorni, már viszonylag kényel-mesen tudunk a fél évezreddel korábbi magyar nyelvvel is-merkedni, s ha nem is beszélhetünk a „vén szülékkel”, bi-zonyos értelemben bepillanthatunk az általuk folytatottbeszélgetésekbe. A Nyelvtudományi Intézet honlapjánszabadon elérhetõ történeti-magánéleti adatbázis (http://tmk.nytud.hu/) olyan szövegeket tartalmaz (elsõsorbanmagánleveleket és tanúvallomások jegyzõkönyveit), ame-lyek talán a leginkább tükrözik azt, hogyan beszéltek300–500 évvel ezelõtt magyarul. Az alábbiakban egy kisízelítõt próbálok adni abból, mennyiben térhetett el a ma-gyar nyelvnek ez a változata a maitól.

Köztudott, hogy a szókincs a nyelv leggyorsabban válto-zó rétege; szótárak nélkül nehezen tudnánk értelmezni,ha nekünk írná meg Kanizsay Orsolya, hogy „ím elküld-tem kegyelmednek a szaladiát nyolc tunával, egy kosornyahabarnyicát, egy tuna rántott halat, egy tuna tintahalat”(1559.: szaladia ’sózott hering’, tuna ’hordó, dézsa’,kosornya ’kosár’, habarnyica ’polip’). Ez azonban csak egyszélsõséges példa, melynek azért is nehéz az értelmezése,mert szövegösszefüggés nélkül szerepel itt. A keresõfelü-let, mellyel a fenti címen találkozhat az érdeklõdõ, sokfélelekérdezést tesz lehetõvé, akár azt is, hogy hosszabb, egy-befüggõ szövegeket olvashassunk.

Mivel az adatbázis morfológiailag (alaktanilag) elem-zett szövegeket tartalmaz (azaz minden egyes szóelõfordu-lás esetében van arról is információ, hogy mi az adott szótöve, annak szófaja, illetve milyen toldalékok szerepelnekrajta), ennél célzottabb keresések is futtathatók. Vissza-térve arra a kérdésre, mennyire változott a nyelv, álljon ittnéhány mintakeresés illusztrációként, elsõsorban a kötõ-szavak körébõl, melyekrõl ismeretes, hogy szintén elégváltozékony elemek. Ha mindössze annyit írunk a keresõ-felületen az „Elemzés” feliratú ablakba, hogy C (ez a kötõ-szavak morfológiai címkéje; a teljes lista, valamint a kere-sési útmutató itt található: http://tmk.nytud.hu/2/userguide_nav.html), és elindítjuk a keresést, akkor ka-punk egy igen hosszú listát az összes kötõszóról, közel 23ezer találattal. Az adatok innentõl szabadon böngészhe-tõk; az alábbiakban célzottan „csemegézek” közülük.

Az azonban a mai magyarban kötõszó, mely egymássalszembeállított tagmondatokat kapcsol össze (pl. Péter el-ment, Pál azonban ott maradt). Ha erre a szóalakra rákere-sünk az adatbázisban, olyan elõfordulásokat is találunk,amelyekben ugyanez az értelmezés nem lehetséges: „S

azonban megmondta a fatensnek” [= tanúnak]. A kérdé-ses szóalak itt nem lehet kötõszó, hanem idõhatározószó’azonnal, rögtön’ jelentéssel, a kötõszói szerep pedig ehhezképest másodlagos. Az újabb funkció megjelenése onnaneredeztethetõ, hogy idõhatározószóként is állhatott olyantagmondat élén, melynek viszonyát az azt megelõzõ tag-mondathoz kötõszó nem jelölte, mint például a következõesetben: „hogy nekijük hagymájuk nem volt, s nem adhat-tak, azonban Farkas Dóra nagy haraggal a fatenstõl el-menvén megfenyegette” (1760). Feltételezhetõ, hogy így,idõhatározószóként gyakran állt olyan tagmondatok kö-zött is, amelyek között ellentétes viszony volt, de ezt a vi-szonyt sem jelölte kötõszó, csak a tagmondatok tartalmá-ból volt kikövetkeztethetõ. Ezt a kikövetkeztethetõ jelen-tést egyes beszélõk az idõhatározószóhoz társították, azazátértelmezték azt kötõszóként. A következõ mondat ezt akétféle értelmezési lehetõséget illusztrálja, ebben ugyanisegyaránt érezhetõ az azonban ’rögtön’ jelentése, ugyanak-kor a két tagmondat ellentétes viszonya is: „sokszor neve-zett Simon Jánosnak leányát feleségül akarta elvenni azonszolga, azonban ezen fatensnek felesége ellenezte elvinniazon leányt” (1729). Az ilyen típusú elõfordulások adtaktehát lehetõséget az idõhatározószó kötõszói átértelmezé-sére, a határozószói és a kötõszói használat a vizsgált kor-szakban egymás mellett élt, majd késõbb az azonbanidõhatározószóként ki is kopott a nyelvhasználatból.

Hasonló változáson ment keresztül a holott, amelynekeredeti, helyjelölõ funkcióját (hol + ott) az adatbázis mégõrzi úgy, hogy az elem vonatkozó névmásként (= ’ahol’)két tagmondatot kapcsol: „Feleségem övemet küldte Vá-radra a nézõhöz, holott mondta a nézõ” (1699).1 Ugyanak-kor már ennek az elemnek is megvan egy más típusú, ún.megengedõ funkciója (= ’bár, pedig’): „Minden nyavalyá-tokért emberre vettek, holott az Isten a nyavalyát az ember-re rábocsátja” (1723).2 Ennek esetében is vannak olyanadatok, amelyek mindkét értelmezést lehetõvé teszik („agyermek teste mindenütt megszederjesedett, holott azelõttnem volt szederjés”, 1744). A változásban egy köztes, idõ-határozói használat is szerepet játszhatott (= ’amikor’),amelybõl még egy további, feltételességet jelölõ funkció iskialakult (= ’ha’): „az pedig megfenyegette a rab asszonyt,hogy eresszen meg, holott nem, vasra vereti” (1747).

Bizonyos esetekben a funkcionális változást a szó alak-jának változása is kíséri. Ez figyelhetõ meg a hiszem eseté-ben, amelybõl a hiszen kötõszó keletkezett. A következõpélda jól mutatja, hogy milyen környezetben történhetettmeg az átértékelõdés: „Én azt mondtam, hogy az bizonyvesztés, a sok rosszaktól vagyon, de hiszem könnyû arróltenni” (1755). A hiszem itt kétértelmû, hiszen tekinthetõragos igének is, amelynek a rákövetkezõ egység tagmondatformájában megjelenõ vonzata [= ’én hiszem azt, hogy’],de újabb funkciója is érzõdik (’hiszen’ kötõszó, amely sajátkorábbi alárendelt tagmondatát kapcsolja a megelõzõ tag-mondathoz). A késõbbiekben a két funkció alakilag is elkü-lönül.

A keresõ segítségével számos más típusú (alaktani, szó-rendi, jelentéstani) változás is könnyen megfigyelhetõ.Annyi viszont már talán ebbõl a kevés adatból is kitûnik,hogy a magyar nyelv 300–500 évvel korábbi változatát jó-részt segítség nélkül is érthettük volna. Errõl azonban (1.’pedig’, 2. ’tüstént’) bárki szabadon meggyõzõdhet azadatbázis segítségével!

Gugán Katalin

A szerzõ a Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály tud.munkatársa. A kutatást az OTKA K 116217 szám alatttámogatja. (A szerk.).

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Nyelvi idõutazás

1 ’A feleségem elküldte az övemet Váradra a látóhoz, ahol a lá-tó azt mondta:’

2 ’Minden bajotokért az embert hibáztatjátok, pedig az ember-re Isten bocsájtja a bajokat.’

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 17

Az elmúlt esztendõ „csillagos éve” volt a magyar regény-írásnak: két olyan nagy (terjedelmében és értékében is nagy)regény jelent meg, amelynek irodalom- és stílustörténetijelentõsége már most, megjelenésük után néhány hónappal istisztán látható. Utoljára talán 1922 volt ilyen év, amikorMóricz Tündérkertje és Krúdy Hét Bagolya látott napvilágot.Az egyik új nagy magyar regényrõl, Péterfy Gergely Kitömöttbarbár címû mûvérõl áprilisi számunkban közöltünk értékeléstFûzfa Balázs tollából. Most a másikról, Dragomán GyörgyMáglya címû regényérõl szeretnék néhány stilisztikai észre-vételt tenni.

De elõtte engedtessék meg a nyelvésznek, hogy néhány szótáltalánosságban is szóljon errõl a megrendítõ szépségû új ma-gyar regényrõl, amelynek hatása alól hetek elteltével sem tudja(persze nem is akarja) kivonni magát.

A Máglya egy tizenhárom éves kamaszlány én-elbeszélése,egyes szám elsõ személyben elõadott beszámolója az 1989-i ro-mán forradalom utáni hónapok történéseirõl, az elbeszélõ tes-ti és szellemi felnõtté válásáról. De a regénynek van egy másikfõszereplõje is, a „boszorkányos” nagyanya, aki idõnként átve-szi az elbeszélés fonalát, és belsõ monológjával egy másik drá-mai eseménysor, az 1944-es deportálások emlékét is beleszövia történetbe. (Az õ emlékezéseit dõlt betûs szedéssel különítiel a szerzõ az elsõ narrátor szövegétõl.)

Fontos sajátossága ennek a mûnek, hogy az aprólékos rea-lizmussal felidézett környezet és eseménysor leírása idõnkéntmisztikus-fantasztikus közegbe csap át (a halott nagyapa kísér-tetalakjának ismételt felbukkanása, a félelmetes, egyben azon-ban segítõ rendeltetésû agyagember, ez a sajátos erdélyimagyar gólem, a nagyapa széttépett búcsúlevelét puzzle-kéntösszerakó hangyák és mindenekelõtt a nagymama különfélebûvölései, ráolvasásai). A realitásnak és a fantasztikumnak eza többszólamúsága Dragomán regényét a dél-amerikai „mági-kus realizmus” (Borges, García Márquez, Vargas Llosa) irány-zatához kapcsolja.

A beszédhelyzet, az emlékek torlódása alapvetõen megha-tározza a mondatszerkezetet: a naplószerû emlékezés, a belsõmonológ általában hosszú, olykor igen hosszú mellérendeltösszetett mondatokban fogalmazódik meg. A két fõszereplõmegnyilvánulásain kívül ilyenek Krisztinának, a fiatal lány osz-tálytársának szabad függõ beszédként a szövegbe épülõ emlé-kezései is. A rövid tagmondatok olykor oldalakon keresztülhalmozódnak egymásra, és ez az izgatott élõbeszéd benyomá-sát kelti. Ennek kontrasztjaként különös nyomatékot kapnakazok a részek (például az agyagembert életre keltõ varázslatvagy a regény végén a nagyanya megégetésének megkísérlése),amelyekben igen rövid mondatokat alkalmaz az elbeszélõ.

Az erdélyi magyar miliõ felidézését szolgálják az ottani köz-beszédben általános használatú, román eredetû jövevénysza-vak (apartament ’lakás’, blokk ’panelház, tömbház’, blokk-negyed ’lakónegyed, lakótelep’, borkán ’befõttesüveg’, foncsika’papírdarab, fecni’, füss ’vízhatlan ruhaanyag, ill. az abból ké-szült kabát’, füsskabát, füss télikabát, kalorifer ’fûtõtest’, moto-rina ’gázolaj, dízelolaj’, pix ’golyóstoll’, punga ’mûanyag bevá-sárlószatyor’, szukk ’üdítõ’) és a román szó tükörfordításakéntmeghonosodott márciuska ’március 1-jén, a tavasz kezdete al-kalmából ajándékozott díszes kitûzõ’. Ezek a szavak a szöveg-ben elszórtan, nem túl gyakran fordulnak elõ, épp elegendõmennyiségben ahhoz, hogy a román nyelv folyamatos hatásá-nak kitett erdélyi magyar városi beszélt nyelv jellegét érzékel-tessék.

Ugyanez a funkciója a román mintára alakult jön, hogy…,jön, hogy (el)higgye szerkezetnek, amely a magyarországi olva-só számára elég idegenszerûen hat. Ez a beszédfordulat a ro-mán vine sã, illetve nu-mi vine sã cred kifejezés tükörfordítása,és általánosan el van terjedve az erdélyi magyar köznyelvben.A regényben mindössze három ízben fordul elõ (az iskolatársleányok, a Svédországból érkezõ, narancsot hozó férfi és az is-kolai könyvtárosnõ beszédének közvetett, szabad függõ be-szédként való idézésében): „csak meg kell nézni a nagyanyá-mat, na, az aztán olyan csúf, hogy ha csak rágondolnak, márjön, hogy felsírjanak”; „ahogy a tévén meglátta, hogy szétlõttéka fejét, hát istenbiza nem jött, hogy higgye…”; „jajistenem, hátvisszajöttünk, nem is jön, hogy elhiggye”. Választékos magyar-sággal ezek kb. így hangoznának: már sírhatnékjuk van, nemakaródzott elhinnie, nem tudja vagy nem akarja elhinni. Nemújabb keletû kontaktusjelenségrõl van szó, hiszen már a nagy-bányai születésû Tersánszkynál is elõfordul: hadonászni jött,azaz hadonászni támadt kedve. Ezt Lõrincze Lajos idézi (és hi-báztatja) a szépirodalmi alkotások nyelvhelyességi lektorálá-sának olykori szükségességérõl szóló, az Emberközpontú nyelv-mûvelés kötetben is olvasható cikkében. Mivel a Máglya írója ajön, hogy… kifejezést mindhárom esetben az ottani beszéltnyelv festésére alkalmazza, nem kifogásolhatjuk eljárását. Ezpersze nem jelenti azt, hogy örömünkre szolgálna, ha az ottanimagyarság írott nyelvében is gyökeret verne ez az idegenszerû-ség. Ettõl azonban – a kifejezés kollokviális jellege miatt – alig-ha kell tartanunk. (A román nyelvi háttér tisztázásában SzászZoltán, Balla Péter és Balla Edit volt segítségemre.)

Akadnak a regény szövegében (a tisztán narrátori szöveg-ben is) olyan szavak, amelyek nem idegen hatásra, hanem a ro-mániai magyar nyelv különfejlõdése során alakultak ki:egybefürdõruha, egyberuha, egybedressz ’egyrészes fürdõruha’,iskolástáska ’iskolatáska’, tolvajlétrát tart ’bakot tart’, elvették avillanyt ’kikapcsolták’, visszaadták a villanyt ’bekapcsolták,visszakapcsolták’. Találkozhatunk a szerzõ szûkebb anyanyel-vének, a kelet-magyarországi regionális köznyelvnek a jelensé-geivel is, amilyen az á utáni o-zás (lábos, lábom) vagy az ö ~ emagánhangzós alakváltozatok közül az e hangzósaknak azelõnyben részesítése (az emberek feje felé ’fölé’ lõttek, peckeli’pöcköli’, pergelt ’pörkölt’). Elõfordulnak olyan alak szerintitájszavak is, mint a csihány ’csalán’, csiklint ’csiklandoz’,dürücköl ’dörgöl, dörzsöl’.

További példáimat a szintaxis körébõl veszem. A meg kellkérjem már szinte nem is számít regionális jellegûnek, hiszen abudapesti köznyelvben is elterjedt a meg kell kérnem rovására.Feltûnik viszont a rámarkol vmire (megmarkol vmit helyett):„Rámarkolok a rajzok darabjaira”. A vminél fogva helyett kö-vetkezetesen a vmitõl fogva vonzatot alkalmazza: a farkuktólfogva, a lábától fogva, a korától fogva. Ebben a néhány esetbena szerzõ (és a kötet kiadói szerkesztõje) mérlegelhette volna aregionális alaknak az összmagyar nyelvszokáshoz való igazítá-sát.

Végül néhány megjegyzés (idézetek nélkül) a regény durvaszavairól, olykori trágárságairól. Elõször is: számuk az újabbhazai gyakorlathoz képest elenyészõ. Másrészt majdnem min-dig valamelyik szereplõ (nem a fõszereplõk) beszédének a köz-vetett idézésében fordulnak elõ. Az író többnyire ki is teszimelléjük a mondja, kiáltja, kiabál, sikít állítmányt. A verbálisagresszió több esetben fizikai agresszióval, verekedéssel isegyütt jár. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy a regény durvaságaiegytõl egyig motiváltak, a benne ábrázolt világ szerves alkotó-elemei. (Tegyük hozzá: sajnos.)

Dragomán György regénye kilenc évvel követi elõzõ mun-káját, A fehér királyt. Vagyis a horatiusi „nonum prematur inannum” követelménye szó szerint teljesült. Megérte a fáradsá-got, mert a Máglya korszakos jelentõségû regény, nyelvi érté-kei alapján is. (Magvetõ, Budapest, 2014, 443 oldal.)

Kemény Gábor

Stilisztikai széljegyzetekegy regény margójáraDragomán György: Máglya

Édes Anyanyelvünk 2015/4.18

– Régóta követem a pályádat, s mindig jólesõ érzéssel álla-pítom meg, hogy törekedsz a nyelvi igényességre. Miért tartodfontosnak?

– Hódmezõvásárhelyrõl származom, ahol a paraszti olvasó-köröknek nagy hagyományuk van. Olvasott parasztok és szak-munkások az õseim. Az „olvass sokat, írj szépen, beszélj érthe-tõen, fiam!” elvárás tõlük eredeztethetõ. Átolvastam a fiatal-ságom – mindenfélét, a szeméttõl a szépirodalomig. Nem voltmég internet. Kiváló nevelõim, terelõim, jóakaróim voltak:kézrõl kézre adtak az idõs parasztemberek, a könyvtárosok, amagyartanárok, az irodalmi színpadok vezetõi, a fõiskolai ok-tatók, az újságírók. Igényességre neveltek a munkahelyeimenés a diákújságíró egyesületben is, úgyhogy nagyon szerencsésvagyok. Imádom az anyanyelvemet, és múlhatatlan örömet, iz-galmat jelent, hogy mindennap használhatom, játszhatok vele.Nem tartom különbnek más nyelveknél, nem rettegek érte, ha-nem élvezettel használom, miközben tartom, hogy a „lehet-ségig mívelni kötelesség”.

– Nem érzed-e magad olykor Don Quijoténak?– Szerintem szélmalomnak lenni cikibb. Különben is, én

csatában szeretek elesni. Derûsen állok hozzá ehhez a kérdés-hez. Nem arra koncentrálok, hogy mennyire bosszant a nyelviigénytelenség, a választékosság hiánya, a közhelyparádé, a mo-dorosság vagy az öncélú trágárság, hanem arra, hogy ezen úgyis lehet nevetni, hogy nevelni is lehessen vele. Ha mást nem,hát magamat és néhány olvasómat. Ugyanakkor nem pártoloma bigott, erõszakos, kirekesztõ nyelvtannácikat, és õszinténszólva kikacagom azokat is, akik nemzethalált vizionálnak beleminden kósza elgépelésbe. Lehet jó és erényes ember az is, akifunkcionális analfabéta, és a történelem ezerszer bizonyította,hogy sátán rejtõzhet a nyelvét szabályosan, sõt zseniálisanhasználó lelkében. Ha egy kõmûves suksükölve ad egy szeletkenyeret egy hajléktalannak, azt többre tartom, mint a szava-kat zsonglõr módjára hajigáló gúnyos publicistát, aki több dip-lomával is csak nyávogni és marni tud. Ha egyáltalán harcolok,akkor azért teszem, hogy úgy írjunk és beszéljünk, ahogy ahelyzet, a téma, a partner megkívánja, ne pedig mindig, min-denkinek, mindenáron egyformán. Fordítsunk legalább annyiidõt, figyelmet a nyelvhasználatunkra, amennyit, teszem azt, aruhánkra, az ételünkre vagy a közlekedési szabályokra. Akõ-hegyi turistaház zászlójának talapzatán van egy mondat:„Ahogy egymással bánunk, az a hazánk”. Érdemes ízlelgetni.

– Indítottál egy blogot „Napidumák” címmel a nagyobbsajtóbakik bemutatására. Melyek voltak eddig a legjobb fogá-sok? Mi a célod ezzel a gyûjteménnyel?

– A Napidumák egy derûs hangvételû blog, illetve hozzákapcsolódva egy Facebook-oldal. Mindenféle bakit – helytelenvagy helyes, de félreérthetõ feliratot – gyûjtünk, tehát nemcsaka sajtóból, hanem például cégtáblákról, lépcsõházak faliújsá-gairól, árucímkékrõl, sõt tetoválásokról is. Magunktól is. Leír-

tam én már tudósításban, hogy „tõkehiányos szõlõtermesztõ”,ami emeletes baromság. Sokszor állítunk erre az online pellen-gérre olyan hibákat, például internetes cikkek címét is, ame-lyek valójában nem is bakik, hanem nevetséges, szánalmas, ol-csó, átlátszó hazugságok és tudatos megtévesztések. Na, ezekdühítenek. „Eltemették Gisele Bündchen férjét” – harsogja alájkvadász cím, a cikkbõl azonban kiderül, hogy a gyerekei, astrandon, a homokban, játékból...

Szerénytelenül a blog elõképének tekintem Peterdi Pál Tü-csök és bogár címû sorozatát, valamint az Álljunk meg egy szó-ra! mûsort és a Magyar Narancs Szüret rovatát. Ez nemszakblog – én nem vagyok nyelvész –, hanem nevetõs harc azigénytelenség ellen. Az általunk kifigurázott bakik többségéértugyanis nem az iskolázatlanság, a mûveletlenség a felelõs (azugyanis szerintem nem bûn, a helyesírási tudás pedig nemIQ-gyorsteszt), hanem a trehányság. Képtelen vagyok megér-teni például, hogy egy emlékmûvön hogyan lehet súlyos he-lyesírási hiba vagy tárgyi tévedés. Szegeden például JuhászGyula egyik verssorát vésték kõbe rosszul. Az egyik újságbanolyan cím jelent meg, hogy „Meghalt az utcán, de túlélte”. „100éves centenárium” – ez egy tévémûsor felirata volt. Olvasni„légmentesen elzárt” ebolásról, háztûznézõbe vonuló tûzol-tókról, „egészen fiatalon született” zsiráfbébirõl, vásárolha-tunk fej nélküli egész nyulat, és örülhetünk egy ilyen ruhaboltifeliratnak: „f. ing akció”. Nem a személyeskedés, az általánosí-tás, az alázás, a lejáratás, a bosszú a célom a Napidumákkal,hanem az, hogy az emberek elõször nevessenek, aztán pedigelgondolkodjanak: a környezetünk többet érdemel a nyelviszennyezõanyagok szétszórásánál. A moslékot és a fekáliátsem öntjük már néhány száz éve az utcára.

– Mire figyeltél föl a vásárhelyi nyelvjárásban?– Például a fel nálunk valóban föl! Arra figyeltem föl, hogy a

mi nyelvjárásunk sokkal több, mint puszta ö-zés. Az igazifinomságok a hangok szintjén vannak. Abban például, hogy asemmi, a sömmi és a sëmmi mind mást jelent: az elsõ városiasés szenvtelen, a második megsemmisítõen sommás, a har-madik kicsit gúnyos. Sok szép tájszavunk is van, amiketszándékosan, csak azért is használok: garaboly (’fonott kosár’),neszenákos (’körülményes’), csozë (’rosszcsont’), cuttiglis(’aprólékos’). A vásárhelyiek büszkék a nyelvjárásukra, ez ottkomoly identitásképzõ erõ. Nincs köze az iskolázottsághoz:professzor és idõs parasztember egyaránt így beszél. Hahazamegyek, én is váltok, észre sem veszem. Nem póz – nekemaz anyanyelvem. Ott így köll beszélni, oszt kész. Nem köllmindönbe mindönt belemagyarázni, mer’ az embör csihissémén.

– A nyelvjárásváltás nem okoz gondot, esetleg valamilyenkonfliktust?

– Már nem. Apám 20 évesen leszokott az ö-zésrõl, mert ahatvanas évek elején a távoli Lentiben volt katona, és ott, ak-kor ez ciki volt. A középiskolában tanulva, aztán pedig a médi-ában dolgozva nyilván én is elsajátítottam a (regionális) köz-nyelvet. A nyelvjárás most viszont olyan, mint a pálinka és amangalica. Reneszánsza van. Régen megvetett volt, most ez a„kézmûves nyelv”. Érdekesnek, színesnek találják az emberek,és már nem kapcsolják össze a „bunkósággal”. Keresik és érté-kelik.

– Tevékenyen részt veszel diákújságírók, diákrádiósok ok-tatásában. Melyek a legfontosabb – a nyelvhasználathoz iskapcsolódó – tanácsaid?

– Ha rádiózásról van szó, akkor az, hogy „mindig egysze-rûen, még egyszerûbben!”. Az újságírás nyelve – leszámítva apublicisztikát vagy például a rádiójátékok stílusát – nem azirodalomé. Mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy kerüljéka közhelyeket, a modorosságot, a bikkfanyelvet, a rendõr-magyart és a politikusdumát, legyenek természetesek, érthetõ-ek, de választékosak. Ne az „asztalos újságírást” mûveljék: „ki-emelte, hozzátette, leszögezte, aláhúzta, majd rámutatott...”Legyenek eredetiek, legyen saját hangjuk, használjanak több,mindig a témához, helyzethez, célközönséghez passzoló válto-zatot. Elõtte pedig olvassanak, olvassanak, olvassanak.

Balázs Géza

A nyelvjárásnak reneszánsza van…Olvasott parasztõsöktõl az online

pellengérig

Herczeg Zsolt újságíró válaszolBalázs Géza kérdéseire

Névjegy: Herczeg Zsolt (40 éves) újságíró. A hódmezõvá-sárhelyi Mezõgazdasági Szki. elvégzése után a szegedi JuhászGyula Tanárképzõ Fõiskolán OTDK elsõ helyezettként szer-zett diplomát. Szülõvárosa rádiójának, lapjának és hírportál-jának munkatársa, késõbb fõszerkesztõje volt, 2003 óta azInfoRádió belpolitikai riportere és parlamenti tudósítója.Önkéntes munkát végez a Diák- és Ifjúsági Újságírók Orszá-gos Egyesületében. Könyve: „Presszárium – gyakorlati taná-csok kezdõ újságíróknak”. Blogja: Napidumák. A RigóJázon-emlékdíj és a Kaczián Gábor-emlékdíj kitüntetettje.Hobbija a természetjárás és a hegymászás.

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 19

A poliamoria szó helyes-e hosszúó-val írva?

Az idegenszó-tárakban nincs bennea kérdéses kifejezés, ugyanakkor alko-tóeleme, az amor szó ugyanabba a dek-linációba tartozik, mint a calor ’meleg-ség, hõség; tûz, szenvedély’, amelybõl akalória kifejezés ered. Ennek mintájáratehát a poliamória szóban is írhatunk azeredetileg rövid o hang helyett hosszút a magyaros alakban.Egyébként ez felelne meg jobban a magyaros kiejtésnek is.

Mit jelent: telegónia?

A telegonia (’hullámgenetika’) szó nem található meg a szó-tárakban. Internetes források alapján: az az elmélet, amelyszerint az utód nem csupán az apa tulajdonságait örökli, ha-nem mindazokét, akikkel az anya közösült. A tele- elõtag jelen-tése: ’távoli, messzi’, a goneia: ’születés, keletkezés’. Bõvebben:http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n= csetemaria&pid=43882&blog_cim=Telegonia.

Hogyan írandó: tizenegyes gól vagy tizenegyesgól?

A tizenegyesgyanús, tizenegyespárbaj, tizenegyesrúgás (Osiris-Helyesírás, 1390) alapján a tizenegyesgól alakot javasoljuk.

Általános tendencia-e a magyar helyesírásban, hogy kerül-jük a halmozott írásjeleket? Pl.: De hisz ma van május 31.!(két mondatzáró írásjel), vagy címben: Balaton-koncert,1990., Budapest (két írásjel egymás mellett)?

Nem ismerünk olyan „rejtett” szabályt, hogy a helyesírás-ban kerülni kell a halmozott írásjeleket. Ezekre utal pl. a 240/cszabályponthoz kapcsolt kiegészítés, amely a ?!-re és a !!!-revonatkozik. Az OH. (311) külön is említ olyan eseteket, ame-lyekben a felkiáltójel más írásjelekkel kombinálódik. A kér-désbeli példákban a helyesírásból levezethetõ a Ma van május31.! (felkiáltó) és az 1990., (ponttal zárt évszám után vesszõvelfolytatódó) forma is, az írásgyakorlat is ezt tükrözi.

Hogyan kell írni: áfás + számla + igény?

Az áfásszámla-igény kifejezés írásmódját az OH. is tartal-mazza. Az áfa köznévi betûszó, ezért csupa kisbetûvel írjuk. Azáfás számla jelzõs szerkezet, amelyhez hozzákapcsoljuk azigény utótagot. Ekkor lép életbe a második mozgószabály(AkH. 139/b): áfásszámla-igény.

Használható-e a nõi professor emeritusokra a professoremerita kifejezés?

Az emerita kifejezést használják az emeritus nõi megfelelõ-jeként. Ezzel szemben a doktorandusz nõnemû alakját (dok-toranda) a jelentésbeli áthallás miatt kerülik, s ez erõsíti aprofessor emeritus kifejezésnek mindkét nemre való alkalmazá-sát.

Sebõk Zsigmond Mackó úr második utazásában szerepel aZsámfutera máter! kifejezés. Mi a pontos jelentése?

Az enyhének számító káromkodás francia eredetû, ajean-foutre ’hitvány, gyáva, pimasz’ szóból származtatják. ADunántúlon a népnyelvben több helyen elõfordul. „Földrajzielterjedése valószínûvé teszi, hogy a napóleoni háborúk alatt aDunántúlon átvonuló francia seregek katonái hullajtották el(esetleg a francia háborúk alatt e vidékre internált és meglehe-tõs szabadságot élvezõ francia foglyok)” – írja Bárczi Géza. A19. századtól van rá adat, több változatban is: Zsámfáter hord-ta! Zsámfutera máter! Zsánfuter teremtette! Zsánfutter atta kõke!(kölyke). „A zsámfutera máter talán a hozzá hasonló hangulatúés még az én gyerekkoromban eleven canis tota mater hatásáraalakulhatott” – teszi hozzá Bárczi a szómagyarázathoz. (BárcziGéza: Zsámfáter hordta! Szó- és szólásmagyarázatok. MagyarNyelv, 1952, 202–3.)

Gyakran hallani, hogy a hadd szó helyett valami mást hasz-nálnak a beszélõk, pl. „hagy foglaljam össze”. Miért olyan el-terjedt, helyes-e?

A hadd – hagy párossal a Nyelvmûvelõ kéziszótár (Tinta,Budapest, 2005) és a Magyar nyelvhasználati szótár(Pauz-Westerman, Celldömölk, 2007) is foglalkozik. A kézi-

szótárban (amely a 80-as évekbeliNyelvmûvelõ kézikönyv alapján ké-szült) még pongyola stílusminõsítésselszerepel a hagy alak, a nyelvhasználatiszótárban azonban már a „beszéltnyelvben – manapság még választékoshelyzetekben is – teljesen általános” mi-nõsítés szerepel. Elmondhatjuk tehát,hogy a beszélt nyelvben általánosnak te-kinthetõ a hagy alak, ugyanakkor írott

formában (ahogyan sok egyéb nyelvi jelenség esetében is)továbbra is a hadd formát õrizzük.

Az epres mascarponetorta helyesírása megfelelõ?

A helyes írásmód: epres mascarponetorta. A mascarpone-torta a túrótorta mintájára íródik egybe (a fõ összetevõt megne-vezve, jelentéstömörítõ szóösszetétel). A mascarpone szó vé-gén az e-t ejtjük, ezért nem kell kötõjel. Az epres szó a másikösszetevõt nevezi meg; mivel melléknév, különírjuk a mascar-ponetorta szótól.

Hogyan írandó a Ginkgo biloba-levél- és feketeberkenye-kivo-nat?

A többszavas idegen kifejezések írásakor a mozgószabályhelyett a különírást alkalmazzuk: eau de parfume minta, heavymetal õrület stb. (OH. 277). A helyes írásmód tehát: Ginkgobiloba levél. A fekete berkenye különírandó, ehhez azonban mégegy tag járul, így a helyes forma: feketeberkenye-kivonat (AkH.128/c, 139/b). Ha a kivonat utótag a Ginkgo biloba levél-re isvonatkozik, kétféle megoldást alkalmazhatunk: Ginkgo bilobalevél- és feketeberkenye-kivonat (kötõjellel a levél szó után), ille-tõleg Ginkgo biloba levél és fekete berkenye kivonata (birtokosjelzõs szószerkezettel).

Szabályozza-e bármilyen helyesírási szabály az eredetilegkét tagból álló becenevek egybe- vagy különírását? Lehetnek-ehelyesek a Kisjóska (pl. Kovács József Kisjóska), Ilamama,Petiöcsi, Janipapa, Kicsidzsoni (pl. Fekete Kicsidzsoni Imre)becenevek? Befolyásolja-e a helyesírásukat, ha az egyik tagotsoha nem használják önállóan az illetõre? (Pl. ha Kicsidzsonitsoha senki nem hívja Dzsoninak, Janipapát pedig senki nememlegeti úgy, hogy Papa.)

A fenti példák a ragadványnevek sorába tartoznak. Ezekírásmódját nem szabályozzák helyesírási szabályok, a beszéltnyelvben kialakultak bizonyos szokások velük kapcsolatban,az írásgyakorlatban már nem annyira egységes a kép. A nagykezdõbetû általános jellemzõjük, a kéttagú, szószerkezet for-májú ragadványneveknél a különírás (Kis Jóska, Kicsi Dzsoni,Jani Papa) és a név egységes voltát jobban kidomborító egybe-írás is elõfordul (Kisjóska, Kicsidzsoni, Janipapa). Ez utóbbitermészetes törekvés (OH. 160–1).

A magyar köznyelvben van-e olyan szó, hogy kidagaszt ab-ban az értelemben, hogy „a lisztet összekeverjük a többi hoz-závalóval, és a tésztát kidagasztjuk”, vagyis alaposan megda-gasztjuk?

Szórványosan tájszóként elõfordul, régebbi szótáraink mégtartalmazták a kidagaszt ’jól megdagaszt’ szót. A legutóbbi Ma-gyar értelmezõ kéziszótárban (2003) nem szerepel. Egy példaa 19. század elsõ felébõl: „a’ lyánka vólt fiatal, próbátlan, li-bácska, még a’ kenyeret nem tudta jól kidagasztani, a’ tehéntölgyét jól kifejni ’s a’ t.” (Fáy András: Kedv-csapongások,1824). A déli nyelvterületet (Szlavónia, Vásárhely) bemutatónéprajzi könyvekben is van rá adat. Ennek alapján azt mond-hatjuk, hogy a mai köznyelvnek nem része a kérdezett szó.

Minya Károly

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2015/4.20

A Beszélni nehéz szakkörök vezetõi-nek 29. országos táborát 2015. július6–11. között rendezték meg Nyíregyhá-zán.

*Több évtizedes tudományos pályája,

valamint a retorika és az igényes beszédmagas szintû oktatása terén végzett ki-magasló munkája elismeréseként WachaImre 2015. augusztus 19-én a MagyarÉrdemrend Tisztikeresztje kitüntetés-ben részesült. A kitüntetést Áder Jánosköztársasági elnöktõl vette át.

13. anyanyelvi konferencia,Nagyvárad

A magyarság kulturális és nyelviösszefogásáért 1970-ben létrejött Anya-nyelvi Konferencia 2015. május 15-énNagyváradon tartotta 13. rendezvényét.A Partiumi Keresztény Egyetemre a vi-lág sok tájáról (Ausztráliától Ukrajnáig)érkeztek képviselõk. 2015. május 15-éna 13. anyanyelvi konferenciát TõkésLászló nyitotta meg, köszöntõt mondottHoppál Péter kulturális államtitkár ésJános Szabolcs rektor. Tisztségviselõklettek: Pomogáts Béla tiszteletbeli elnök,Balázs Géza elnök, Moritz László ésPusztay János alelnök. Az egyes régiókatképviselõ tiszteletbeli alelnökök: DupkaGyörgy (Ukrajna), Hódi Éva (Szerbia),Kolár Péter (Szlovákia), Magyari Sára(Románia), Romhányi László (Nagy-Britannia). Magyarországról, a Kárpát-medencébõl és a nyugati szórványból to-vábbi 10-10 régi-új tiszteletbeli elnökségitag segíti az elnökség munkáját.

A konferencián Pomogáts Béla átte-kintette az anyanyelvi konferenciák kül-detését és történetét, Péntek János a ma-gyar nyelv értékérõl, Pusztay János a ma-gyar–magyar terminológiáról, BalázsGéza a 20 éve formálódó valódi magyarnyelvstratégia helyzetérõl beszélt. Cseke

Péter megemlékezett az egyik alapítóról,Nagy Károly amerikai professzorról.Nyolc-nyolc elõadás hangzott el a ma-gyar nyelv és kultúra helyzete, lehetõsé-gei és a kisebbségi magyar nyelv és kultú-ra szekciókban. A hozzászólók többekközött kiemelték a konferenciák szüksé-gességét, biztatták az elnökséget a nem-zet- és nyelvstratégia kivitelezésére, segí-tésére, a megkezdett fiatalítás folytatásá-ra, a kivándoroltak harmadik nemzedé-kének, a most kivándorlók gyermekei-nek a megszólítására. A szlovákiai kül-döttek bejelentették helyi szervezet lét-rehozását.

Pusztay János A 12 legszebb magyarvers és Pölcz Ádám Búcsú Váradtól címûirodalmi estje színesítette a programot,ez utóbbiban elhangzott a vers románfordításának õsbemutatója is. Nagysza-lontán Arany Jánosra és Sinka Istvánra,Világoson az 1848/49-es szabadságharc-ra emlékeztek. (Manyszi)

Második nyelvésztábor,ötödik anyanyelvi juniális

„2060-ra becsülhetõ a határon túlimagyarság nyelvének eltûnése…” A drá-mai jóslat Pomozi Pétertõl származik,aki a második nyelvésztáborban hivata-los statisztikai adatokból vonta le a kö-vetkeztetést. Hozzátette: „és a folyama-tok akár még gyorsulhatnak is”. Az elõ-adó A Magyar Nyelv Múzeumában ezzelindokolta a magyar nyelv fejlesztési ter-vének kidolgozását és végrehajtását (eztszorgalmazza egyébként a tábor életrehívója, a Magyar Nyelvstratégiai Kutató-csoport is). A magyar nyelvû lakosságátjórészt már elvesztõ Partium még éppenmeglévõ magyar sajtójának nyelvét mu-tatta be Magyari Sára (Temesvár), egyhátrányos Veszprém megyei falu halmo-zottan hátrányos kisiskolásainak nyelv-tantanításáról Dénes Ágota szólt. Anyelvésztáborban persze más kérdések isfölvetõdtek: Mire való a bölcsészet és anyelvészet? Például arra, hogy bonyolultrendszereket átlássunk és megértsünk.Arany Jánost állítólag azért nem engedtenyugdíjba az Akadémia, mert egyedül õismerhette az épület éppen akkor bekö-tött fûtésrendszerét. Mindenesetre egy-egy Arany-vers bonyolult struktúrája ele-gendõ igazolás lehet erre, mondta FûzfaBalázs, Arany költészetének néhány tit-kát, például számmisztikai világát felvil-lantva. Mirõl árulkodnak a nyelvtanok?Ladányi Mária a formális és a funkcioná-lis nyelvtanok különbözõségét tárta fel –empatikusan, nemcsak a nyelvészek, ha-nem a beszélõk, a nyelvtant érteni aka-rók szemszögébõl is. Milyen legyen ésmilyen lehet a helyesírás? Ennek megvá-laszolására Balázs Géza vállalkozott.

A második nyelvésztáborhoz kap-csolódott A Magyar Nyelv és KultúraNemzetközi Társasága által szervezett„Lõrincze 100” esszékonferencia. Mi-lyen volt, milyen a hatása ma LõrinczeLajosnak, az általa képviselt „ember-központú” és pozitív nyelvmûvelésnek?

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 21

Anekdotikusan idézte fel a legendásnyelvész emlékét Lõrincze Péter, Ke-mény Gábor, Grétsy László (helyi hang-ja: Balázs Géza), az Édes anyanyelvünkrádiómûsort H. Varga Gyula, az Anya-nyelvi Konferencia elnökét PomogátsBéla, tudományos jelentõségét, hatásátKemény Gábor, Balázs Géza és Nyíri Pé-ter. Pölcz Ádám, az esszékonferenciamoderátora pedig két Lõrincze Lajosrólszóló verset is elszavalt: az ismertebbKányádi Sándortól származik, de a nyel-vésztáborhoz és a juniálishoz kapcsoló-dott Szilvási Csaba Lõrincze-versénekõsbemutatója is. A háttérben Lõrincze-képek, sõt egy Lõrincze-ötperc is elhang-zott… – Páratlan kulturális élményekemelték a nyelvésztábor és a juniálishangulatát: kirándulás Borsiba (RákócziFerenc szülõhelyére), a Búcsú Váradtólversfantázia, a 12 legszebb magyar vers(Pusztay János), Pomozi Péter és Kará-csony Fanni kiállítása (Felnõtt vala egyédesz almafa…), a Kávészünet együtteskoncertje. A 13. vadételfõzõ verseny ízei-rõl most nem számolunk be, el lehet kép-zelni. Jövõre is összekapcsolódik a nyel-vésztábor, a juniális, a múzeumok éjsza-kája és a vadételfõzõ verseny Szép-halomban… (VSZ)

Harcoljunk-e az idegen szavak ellen?IV. Madách-szónokverseny

Április 21-én negyedik alkalommalrendezte meg a váci székhelyû A MagyarNyelv Barátainak Egyesülete és a váciMadách Imre Gimnázium magyar mun-kaközössége a Madách-szónokversenyt.Az idei versenyen a szervezõk a nevesmagyar nyelvmûvelõre, Lõrincze Lajos-ra emlékeztek. Dóra Zoltán, aki maga isLõrincze-díjas váci nyelvmûvelõ, meg-nyitó beszédében Lõrincze Lajos nyelviismeretterjesztõ munkáját méltatta. Ke-vesen tudják, hogy Lõrincze Lajosnak fe-lesége, Vehovszky Erzsébet révén – akiitt született és élt a Liszt Ferenc sétány15. sz. házban – váci kötõdése is van. Aprofesszor úr szerette a várost, kellemesnapokat töltött itt családjával. Az ideiszónokverseny témája ez volt: Harcol-junk-e az idegen szavak ellen? A 16 meg-jelent versenyzõ – akik közül ketten a ha-táron túli testvériskolánkból, az ipolyságiSzondy György Gimnáziumból jöttek –igen magas színvonalú beszédekben fej-tette ki véleményét a felvetett kérdésrõl.A versenyzõk érveikkel Szent Istvánig„nyúltak vissza”, aki szerint az egynyelvûnemzet esendõ, tehát befogadónak kelllennünk más nyelvekkel szemben. Töb-ben felhívták a hallgatóság figyelmét ar-ra, hogy ha igen szigorúan vizsgáljuk,7-800 õsi, eredeti magyar szavunk van, atöbbit jövevényként fogadta be nyelvünktörténelmünk során. Természetes jelen-ségnek tartották az idegen szavak megje-lenését a nyelvben: ez egyrészt adódott arégebbi korokban a „népek országútján”fekvõ ország helyzetébõl – másrészt amagyar nyelv magányosságából az ide-

gen nyelvi tengerben – harmadrészt atechnika fejlõdésébõl és a világ változá-sából. Az új szavak nem mindig magyarnyelvterületen keletkeztek, és egysze-rûbb volt átvenni õket, mint „magyaríta-ni”. „Ha egy varázsló eltüntetné az ide-gen szavakat, nagy baj lenne!” – állítottaKelinger Dávid. A versenyzõk helyesel-ték az idegen szavak használatát a szak-nyelvben (pl. az informatikában) és bizo-nyos nyelvterületeken, ahol csak körül-ményesen lehetne egy-egy fogalmat ma-gyarul megnevezni (pl. infrastruktúra).Csaknem minden szónoklatban elhang-zott azonban Bessenyei György híresmondata: „Minden nemzet a maga nyel-vén lett tudós, de idegenen sohasem.” Aversenyzõk nagyra becsülték Kazinczy éstársai nyelvújító mozgalmát, amely fel-vállalt sok viharos vitát kiváltó munkát,és amelynek eredményeként kb. tízezerszóval gyarapodott nyelvünk a 19. századelején. Buga Rebeka igen érzékletes pél-daként Lackfi János SZKÚL-SZTORI(Petõfi Diligenter...-je nyomán) c. versé-bõl idézett:

Sziriöszli kimaxoltamIskoláim egykor én,Projektjeim diszlájkoltaSok lúzer prof könnyedén.

Míg Magyarországon az angol nyelvhatása erõs, határainkon túli nemzettár-saink nyelvhasználatába az adott országhivatalos nyelvének szavai vegyülnek.Érdekes színfoltja volt a versenynek akét felvidéki gimnazista, akik a szlovákiaimagyarok nyelvhasználatában szaporo-dó szlovakizmusok furcsaságairól beszél-tek, számos érzékletes példával színesít-ve mondandójukat, sokszor mosolyt csal-va a hallgatóság arcára. Az alapkérdésreválaszolva, a versenyzõk a harc helyett afelelõs nyelvhasználatot tartották kívá-natosnak. Az idei verseny legjobb szóno-kának a zsûri – amelynek tagja volt BónaJudit elnök mellett Fazekas Lászlóné ésTekes Rozália magyartanár – Baráti Ta-mást tartotta, aki Ipolyságon a SzondyGyörgy Gimnázium 9. osztályos tanuló-ja. Második helyezett Holics Rebekamadáchos diák, míg harmadik KeligerDávid, a ceglédi Közgazdasági és Infor-matikai Szakközépiskola tanulója lett.Takács Kolos, a Madách Imre Gimná-zium tanulója különdíjban részesült.(Kmettyné Balogh Zsuzsanna)

Események2015. okt. 2–4. Eger, Eszterházy Ká-

roly Fõiskola, Az udvariasság (illem)nyelve, szemiotikája. Magyar Szemioti-kai Társaság

2015. okt. 8–10. Szarvas Gábor Nyelv-mûvelõ Napok, Ada

2015. okt. 16–18. Szép magyar beszédverseny, Sátoraljaújhely

2015. nov. 2. 10.00 Jelentés a magyarnyelvrõl – konferencia, megbeszélés, AMagyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársasága, Budapest

2015. nov. 6–7. A hatalom nyelve,SZTE, Szeged

2015. nov. 13. 11.00 Petõfi IrodalmiMúzeum, A magyar nyelv napja: a 2015.évi Lõrincze-díj átadása, anyanyelvi pá-lyázat eredményhirdetése, ASZ

2015. nov. 13. este Vigadó, Magyarnyelv napi gála, ASZ

2015. nov. 24. Délelõtt: koszorúzásLõrincze Lajos sírjánál a Farkasréti te-metõben, délután: Szentgál, Lõrincze-nap, Veszprém Megyei Könyvtár

Elõzetes

2016. április 11–12. 50. magyar nyelvhete, Sárospatak-Széphalom

2016. augusztus 22–27. A VIII. Nem-zetközi Hungarológiai Kongresszus,Pécs

Könyvek

A 12 legszebb magyar vers a SavariaSlam Poetry átirataival. Savaria Univer-sity Press, Szombathely, 2015.

Apor-kódex. 15. század elsõ fele / 15.század vége és 1520 elõtt. A nyelvemlékhasonmása és betûhû átirata… SzékelyNemzeti Múzeum, OSZK, ELTE, Buda-pest, 2014.

Cseke Péter: Borongós ég alatt. Sajtó-történeti tanulmányok. Nap Kiadó, Bu-dapest, 2015.

Dormán Júlia – Kiss Gábor szerk.:Tulajdonságszótár. 3150 személyleírószó magyarázata és ellentéte, valamintfogalomköri csoportosítása. Tinta, Bu-dapest, 2015.

Fábián Zsuzsanna – Szöllõsy Évaszerk.: Szótár, lexikon, enciklopédia.Kérdések és feladatok. Tinta, Budapest,2015.

Horváth Péter Iván: (Ny)elvi kérdé-sek. 100 könnyed ismeretterjesztõ cikk.Inter Kht.–Tinta Könyvkiadó, Budapest,2015. (Kapható itt: www.e-nyelv.hu.)

Kiss Róbert Richard: Így látják a ma-gyarokat a világban. Mediabrill, Buda-pest, 2014.

Magyari Sára: A nyelvi világkép amagyar és a román nyelvben. PartiumKiadó, Erdélyi Múzeum Egyesület,Oradea, Cluj-Napoca, 2015.

Nyelvünk és Kultúránk 2014/1–4.(Kapható itt: www.e-nyelv.hu.)

Pléh Csaba és Lukács Ágnes szerk.:Pszicholingvisztika 1-2. Magyar pszicho-lingvisztikai kézikönyv. Akadémiai, Bu-dapest, 2014.

Tóth Tibor, H.: Nyelvi változások azezredfordulón. Meghatározó jelenségeka nyelvi viselkedés és a nyelvhasználat te-rületérõl. Gondolat, Budapest, 2014.

Voigt Vilmos: Jelek és vallások. Al-kalmazott nyelvészeti mesterfüzetek 8.SZTE, Szeged, 2015.

Édes Anyanyelvünk 2015/4.22

Mindenekelõtt az ez évi 2. számunkban közzétett feladvá-nyok megfejtését adjuk meg.

I. Rejtélyes országnevek. 1. Andorra (egy ragos utónév meg-lelése, ez esetben Fáy Andrásé). 2. Irak (palindrom). 3. Irán(többszörös intarzia). 4. Kenya (akrosztichon). 5. Libéria (köz-névi jelentés felhasználása). 6. Madagaszkár (anagramma). 7.Marokkó (köznévi jelentésre való „játékos” utalás). 8. Mol-dova (azonos nevû szerzõre, Moldova Györgyre való utalás). 9.Pakisztán (betûk elhagyása). 10. Szenegál (betûrejtvény).

II. Római számok. 1. CICa (201). 2. MIXer (1011). 3. Cse-CseMõ (1200). 4. MeLLVéD (1605). 5. VICCeL (256). 6.CsICsIkáL (252). 7. DIXIeLanD (1062). 8. ILLuMInáLt(1152). 9. MICIMaCkó (2202). 10. InDIVIDuáLIs (1059). Aszavakban levõ római számok együttes értéke: 10 000. Jó néhá-nyan jelezték, hogy a tizedik szó tekintetében tévedtünk, merta szóban nem 7, hanem 8 római szám van. Igazuk is van. Meg-fejtõink elnézését kérjük. Voltak, akiknek éppen emiatt a tévesmegjelölés miatt jött ki eredményül 10 000 helyett 9999,ugyanis csak ennyit „mertek” írni: InDIVIDuáL! Ám – szintecsoda – akadt egy olyan megfejtõnk is, a kazincbarcikai Hal-mos Erzsébet, aki két helyen is a rejtvény szerzõje által kigon-dolttól eltérõ, de a meghatározásnak megfelelõ megfejtést kül-dött be, s a római számainak összege mégis 10 000. A CICa(201) helyett a kIsMaCska (1101), a MICIMaCkó (2202) he-lyett pedig a CICaMICa (1302) szóval pályázott. Hát nem re-mek?

III. Rejtõzködõ folyók. 1. Csarnok – Arno. 2. Óbégat – Béga.3. Újdondász – Don. 4. Kebelbarát – Elba. 5. (Ki)szipolyoz –Ipoly. 6. Sikerkalauz – Kerka. Néhányan – érdekes módon fõ-leg férfiak – a Káma folyónevet küldték be a Kámaszútra meg-fejtés alapján. Egyikük szellemesen meg is indokolta, így: „ar-ról is írják, hogy az életre tanító mû”. Elfogadtuk! 7. Talajtan –Lajta. 8. Hamarosan – Maros. 9. Koboz – Ob. 10. Csigatempó –Pó. 11. Karima – Rima. 12. Passió – Sió. 13. Stukatúr(a) – Túr.14. Bungaló – Ung. 15. Ázalag – Zala.

IV. Szójátékos csattanó. Egy költõi kérdéssel felelek erre:minek nevezzelek?

A sorsolásban való részvételhez szükséges 70 pont elérõiközül a nyertesek ezúttal a következõk: Bacskó Józsefné, Ba-lassagyarmat, Mártírok útja 59. (2600); Balázs Gergely, Kecs-kemét, Jókai u. 1. (6000); Helmeczi Zoltán, Budapest, Pozso-nyi út 63. (1133); Kitajka Cecília, Berettyóújfalu, Bessenyei la-kótelep 13. (4100); Kovácsné Doroszlai Ágnes, Szolnok, Szol-nok ispán krt. 5. VI. em. 6. (5000); Oravecz Lászlóné, Bátony-terenye, Piac út 1. (3078); Pocsaji Péter, Kisújszállás, Nagy I. u.14/a (5310); Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola ésGimnázium, Szolnok, Tiszaparti sétány 4/a (5000); VargaGáborné, Miskolc-Hejõcsaba, Világ u. 8. (3508); Zagyvai Ist-ván, Budapest, Bartók Béla út 28. A ép. IV. 2. (1111). Nyere-ményük a Tinta Könyvkiadó jóvoltából Hajdu Endre Szómú-zeum címû kötete. Gratulálunk!

A Pontozó új feladványaiI. Összetett élõvilág. Feladványunk öt szósort tartalmaz.

Mindegyiknek elején és végén egy-egy szó látható, valamint azelsõ után és a második elõtt kipontozás annak jelzésére, hogyoda megfejtõinknek kell megtalálniuk a beírandó szavakat. Azelsõ kipontozott részbe minden sorban egy állatnévnek, a má-sodikba pedig egy testrésznévnek kell kerülnie, de azzal a fel-tétellel, hogy e mûvelet eredményeként egyrészt mindegyiksorban két összetett szót kapnak, másrészt a pontok helyébebeírt szavak is összetételt alkotnak egymással, azaz mindensor szóláncot alkot. Szemléltetésül, íme, egy példa:

mosó.................................... ...................................pont.Megoldása: mosómedve – medvetalp – talppont. A két ki-

pontozott szóból összeolvasható medvetalp nem az ismert er-dei állat hatalmas tappancsára utal, hanem növénytani mûszó-ként szerepel: a zellerfélék családjának egyik nemzetségét je-

lenti (Heracleum). A feladat nem más, mint mind az öt sorbóla kipontozott részekbõl összeolvasható összetett szó beküldé-se. Figyelem! Mindegyik szó egy növény-, illetve növénynem-zetségnév, mint ahogy a medvetalp is az, s mindegyik megtalál-ható a Magyar értelmezõ kéziszótárban is. Ezekért egyenként3 pont jár, a telitalálatos megfejtés tehát 15 pontot ér.

1. Vak .................................. ..............................gombóc2. Kecske............................. ................................alávaló3. Kút .................................. ................................sövény4. Hal................................... ...............................cement5. Óriás ............................... ....................................járás

II. Két évforduló. Ha olvasóink a hatszor hatos ábrát a meg-határozásoknak megfelelõen töltik ki, akkor a háló bal felsõsarkától a jobb alsó sarokig található betûket összeolvasva egy60 éve, 1955-ben elhunyt neves magyar történész családnevérebukkanhatnak. A sorok helyes átrendezése után ugyanebbenaz átlóban megtalálhatják annak a szintén jeles magyar írónaka családnevét, akinek ez év elsõ felében emlékezhettünk szüle-tése 100. évfordulójára. Mindkét névért 6 pont jár, a hibátlanmegfejtésért tehát 12.

1. A virág dísze

2. A bükköny jelzõielõtagja is lehet

3. Piti tolvaj

4. A kéz ízülete

5. Hitegetõ

6. A valóságnak megfelelõ

III. Találja meg mind a tízet! Sok olyan szópár van nyel-vünkben, amelynek tagjait csak az köti egymáshoz, hogy mind-kettõjükben ugyanazok a mássalhangzók találhatók meg, még-pedig ugyanabban a sorrendben. Két példa: beugrás – bugris,pedigré – podagra. Szópár? Dehogyis csak az! Szóhármas, szó-négyes, szóötös és még többszörös is jócskán akad ilyen. Ennekszemléltetésére ezúttal egy olyan rejtvényt nyújtunk át, amely-ben olvasóinknak nem kevesebb, mint tíz meghatározásra kellazokat a megfelelõket megtalálniuk, amelyekben ugyanazok amássalhangzók szerepelnek, ugyanabban a sorrendben. Ma-gánhangzókat tetszés szerint beszúrhatnak bárhová, akár töb-bet is egymás mellé, s akár még a sor végére is. Hogy hány más-salhangzó kell a keresett szavakba, s melyek azok, annak meg-találása már olvasóink feladata. Minden helyesen megválasz-tott szó, szóalak 2 pontot ér, a telitalálatos megfejtésért tehát20 pont jár.

1. Lószerszám. 2. Ellentámadás a sportban. 3. Görög me-sebeli lény. 4. Templomi énekes. 5. Hitelbe(n). 6. Könnyûvágta. 7. Nem belülre. 8. Körvonal. 9. Ilyen fal is van, leg-alábbis egy igénk szerint. 10. Nem hozzáértõ, nem céhbeli.

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül azÜröm az ürömben címû túloldali rejtvény csattanóját kell be-küldeniük. Értéke 25 pont.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 82pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy beküldõje részt vehes-sen a sorsolásban, és egy értékes könyvet nyerhessen. A felad-ványok megoldását 2015. december 1-jéig küldjék el címünkre:Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest, Károlyi u. 16. (1053),vagy a rovat vezetõjének e-mail-címére: gretsyl@t-online.hu.

Minden megfejtõnek jó szórakozást és sikeres megfejtéstkívánnak a feladványok készítõi:

Bakos Gabriella (I.), Grétsy László (III.),Láng Miklós (II.), Schmidt János (IV.)

PONTOZÓGrétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2015/4. 23

Új szavak, kifejezések(86.)

Nem szótározott szavaktárháza

coach l. megcoacholderékalj – a polifoam sikeres magyarításaetnobiológia – népi élõlényismeret (MN. 2015.

május 30.)etnoökológia – népi ökológia (MN. 2015. május

30.)futókör – futópálya, pl. margitszigeti futókör.harmatitató, harmathörbölõ – a tippanfû másik

népi neve (MN. 2015. május 30.)komfortzóna – az a helyzet, amelyben kényel-

mesen, jól érzi magát az ember. Pl. Lépjünk ki akomfortzónából, kezdjünk el mozogni.

közteres – közterület-felügyelõ (forrás: 444.hu)lépésszámláló – eszköz, amely folyamatosan

számolja az ember lépéseitmartlakó – a martosi (Szlovákia) szabadegye-

tem résztvevõjemegcoachol – segít, támogat, tanácsot ad, felké-

szít, edz. Megjegyzés: A coach szónak nem sikerültmagyar megfelelõt találni, ezért terjed ez a furcsaigés formája. Javaslatok a coachra a szómagyarí-tó.hu honlapon: mentális tréner, életvezetõ, lélek-edzõ, módmutató, céledzõ, üzleti edzõ, személyiség-fejlesztõ, tanácsadó, felkészítõ.

molnárkalács-fesztivál – a tejbõl, lisztbõl cukor-ral stb. készült, vasformában megsütött ostya ünne-pe (Borsodnádasd)

napszemcsó, napszemcsi – napszemüvegpepszi – a pedagógia-pszichológia összevonva.

Pl. pepszikar, pepszivizsga.tarkóig húzza a szemöldökét – a felhúzza (össze-

húzza, összevonja) a szemöldökét szólás változatatbc-ital – mozaikszó a termelõi bor colával kifeje-

zésbõl, a diáknyelvben, szlengben a vbk (vörösbo-ros kóla) egyik változata

témacsatorna – tematikus televíziós, rádiós csa-torna, pl. kulturális, ifjúsági stb.

tesznye – nagyon ronda. Ózd környéki tájszó.Csesznye alakban elõfordul az ÚMTsz.-ben is.

tökön-paszulyon – mindenen átgázolva. Csong-rád megyei táji kifejezés. Pl. Tökön-paszulyon jön-nek a menekültek.

vírusvideó – az interneten körbeküldött, kéret-lenül is felbukkanó film(részlet)

zsáner- vagy életképszobrászat – a köztéri sajá-tos (ülõ, álló, focizó, fényképezésre csábító stb.)életképszobrok gyûjtõneve

A rovat 1998–2010. közötti anyagát tartalmazzaa Jelentés a magyar nyelvrõl. Új szavak, kifejezések(2010) címû kötet. Az új szavak 2010–2015. anyagát2015. november 2-án a Jelentés a magyar nyelvrõlcímû konferencián mutatják be. 2015 végén megje-lenik az Új magyar szavak szótára (1990–2015) azInter Kft. IKU-Tár könyvsorozatának második da-rabjaként.

B. G.balazsge@due.hu

Szójátékos csattanó

ÜRÖMAZ ÜRÖMBEN

– Képzeld, a munkahe-lyi balesetem után mindenujjamat bekötötték!

– Nem tragédia, majdmeggyógyulsz.

(A panaszkodó fél rea-gálását a számozott sorok-ban rejtettük el!)

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 40051

A helyesírási szabályzat 12. kiadásárólKivonat a MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága

által készített jelentésbõl

Kisebb változtatásokA helyesírás szabályainak 12. kiadásában alapvetõ, lényegi

változás alig van, csak különféle kisebb változtatások. Ezek akövetkezõk: 1. a nyilvánvaló hibák kijavítása; 2. a fogalmazáspontosítása; 3. a sok, kevés megjelölés helyett listák adása; 4.egyes részek didaktikai szempontú átszerkesztése; 5. szabály-pont vagy szabálypontrész kihagyása (kimaradt például azasszonynevek írásáról szóló rész [AkH.11 159.], mivel azasszonynevek típusairól nem a helyesírási szabályzatok rendel-keznek, vagy kimaradt a postai címzésre vonatkozó szabály-pont is [AkH.11 298.], mivel a címzést a posta írja elõ, s annyiváltozata létezik a címzésnek, hogy nehéz azt pontos szabálybafoglalni); 6. bizonyos szabályok enyhítése, azaz a korábbanszabályozott kérdések alternatívvá té-tele (a 12. kiadás a 11. kiadásnál rugal-masabban ítéli meg a helyesírás többvitatott kérdését, így például: az inga-dozó kiejtésû h végû szavak -val, -vel és-vá, -vé ragos alakjait kétféleképpen le-het írni (méhvel és méhhel); nem köte-lezõ az elseje, elsejei stb. szóalakokszámjegyes írásakor a j-t kiírni; vagypéldául: megengedõbb a szabályzat ahárom szóból álló, 6 szótagnálhosszabb szavak kötõjelezésével kap-csolatban és a bizottságok, rendezvé-nyek nevének írásával kapcsolatban is);7. a szabálypontok bõvítése, kiegészíté-se, új szabálypontok beiktatása (példá-ul: új a 217. pont d) része, mely arrólrendelkezik, hogy ha az idegen írás-mód szerint írt közszó végén hangértéknélküli (ún. néma) betû van, vagy ha azutolsó kiejtett hangot betûknek bonyo-lult, írásrendszerünkben szokatlanegyüttese jelöli, akkor az összetételiutótagot mindig kötõjellel kapcsoljukaz elõtaghoz, például: couchette-ren-delés, lime-likõr, ragtime-koncert; vagyteljesen új a két kötõjel használatáról vagy a tárgynevekrõl szó-ló rész).

A helyesírás hagyományos rendszerét érintõ változások akövetkezõk: a tulajdonnevek toldalékolásában egységesennem érvényesül az egyszerûsítés a korábban egyszerûsítés alátartozó magyar utónevek körében (tehát: Bernadett-tel,Bükk-kel); a „képzõszerû utótag” kategóriájába sorolt (pl.-féle, -fajta, -szerû) elemeket szabályos utótagoknak tartjuk,ezért az ilyeneket tartalmazó alakulatokat összetett szavaknaktekintjük (tehát: észszerû, gipszszerû).

Szótár

A szabályzathoz csatlakozó szótár jelentõsen megújult, a11. kiadás legutóbbi, tizenkettedik lenyomatához képest mint-egy 8 000 szóval gyarapodott. Új szavak, kifejezések kerültek aszótárba, s régi, elavult alakok elhagyása is szükségessé vált(például: agárkutya, átíró könyvelés, bilgeri, csillagláb). A szótá-ri rész kiegészült a határon túli magyar földrajzi nevek, intéz-mények, valamint a jellegzetes határon túli magyar szavak fel-vételével, ami szintén régi adóssága volt a szabályzatnak, hi-szen a szabályzat szándéka szerint nem Magyarországnak, ha-nem valamennyi magyar nyelvhasználónak szól.

A szerkesztõk ügyeltek arra, hogy a helyesírás egységétszem elõtt tartva figyelembe vegyék a szakmai helyesírásokírásmódját is (ezt megkönnyítette, hogy a szakmai helyesírásokmegalkotásában a Magyar Nyelvi Bizottság is közremûkö-dött). A szabályzat gondozói egyeztették a nyelvészet és másszaktudományok szempontjait, tiszteletben tartották az aka-démiai szinten kidolgozott és jóváhagyott szakmai szabályza-tokat és szójegyzékeket.

Bizonyos esetekben különféle okokból sor került egyes sza-vak írásának megváltoztatására. Néhány jellemzõ ok:

– a szó ejtésének megváltozása (például: árboc > árbóc, be-dekker > bédekker, biennale > biennálé, bura > búra, immúnis> immunis, reverzíbilis > reverzibilis, rühvel > rühvel v. rühhel,

samanizmus > sámánizmus, sarlataniz-mus > sarlatánizmus, satanizmus > sá-tánizmus);

– az egybeírást a jelentésváltozás in-dokolja, például: nagyra törõ >nagyratörõ (= nagyravágyó), tenyérbemászó > tenyérbemászó (= pimasz, el-lenszenves);

– a szaknyelvben másként írják aszót, például: elsõ fokú ítélet > elsõfokúítélet, fekete doboz > feketedoboz (pl.repülõgépen), házinyúl > házi nyúl,paraolimpia > paralimpia, szabad vers> szabadvers, vegyes úszás >vegyesúszás (sportág);

– a szó írása nem felel meg a (koráb-ban már rögzített) szabályoknak, pél-dául: élethalálharc > élet-halál harc,napéjegyenlõség > nap-éj egyenlõség,örökkön-örökké > örökkön örökké, se-te-suta > setesuta, szaltó mortále > saltomortale);

– szabály megváltozása, például:ésszerû > észszerû, penésszerû > penész-szerû, viasszerû > viaszszerû; Bernadet-

tel > Bernadett-tel, Ivettel > Ivett-tel, Mariannal > Mariann-nal;május 1-jén > május 1-jén v. 1-én; 3:0-s gyõzelem > 3:0-s v. 3-0-sgyõzelem);

– idegenbõl átvett szavak esetében olykor a magyaros vagyaz idegen és a magyaros írásmód is elfogadható: metropolis >metropolisz, e-mail > e-mail v. ímél, pacemaker > pacemaker v.pészméker, spray > spray v. spré v. szpré.

Epilógus

A több mint egy évtizedes tárgyalások során nyilvánvalóvávált, hogy azok az elvek, amelyek régóta irányítják az akadémi-ai helyesírást, szilárd alapjai írásrendszerünknek, s így nemmegváltoztatásukra van szükség, hanem következetes alkal-mazásukra a nyelvfejlõdés újabb jelenségeinek leírásában.Ami megváltozott az AkH.12-ben a korábbi szabályzatokhozképest, az éppen az elvek változatlanságának következménye.Ami pedig új a szabályzatban, az egyrészt a korábbi kiadvá-nyokban figyelmen kívül maradt kérdések, másrészt az újabbnyelvfejlõdés fölvetette írásproblémák rendezése.

A bizottság célja az volt, hogy a használó nagyobb változ-tatások nélkül, könnyebben használható, bizonyos mértékigrugalmasabb szabályzatot kapjon a kezébe.