Patkó Károly: Országút (rézkarc)

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HUÁRA: 250 FT

ÉdesAnyanyelvünk2012. JÚNIUS XXXIV. ÉVF. 3. SZÁM

ÉA

II. ANYANYELVI JUNIÁLISSZÉPHALOM, 2012. JÚN. 15–17.

A TARTALOMBÓL:

Szleng az Operában

Minya Károly:Nyelvjárás – attitûd – színház

Büky László:Szalmacséplés

Balázs Géza:A mesei anyanyelvrõl

Kemény Gábor:Tedd a

Láng Miklós:Kukacoskodom

Szilvási Csaba:Anyanyelv, szülõföld, anyaföld

H. Varga Márta:

Mártonfi Attila:A József Attila-szótár terve

Cikkek, hírek, események,nyelvi játékok 24 oldalon

fakkomba!

Zajlódik?

TARTALOM

Volt egy álmunk.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Minya Károly: Nyelvjárás – attitûd – színház . . . . 3

Büky László: Szalmacséplés . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Bencédy József: Utóhang a szótárikonferenciához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?A mesei anyanyelvrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Sz. Györffy Sarolta: Amit nem tudok feldolgozni . 6

Kemény Gábor: Új szavakat tanulok.Tedd a fakkomba! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Halasy-Nagy Endre: Panyóka . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Kovács József: Pontatlanul ejtett idegen nevek. . . 9

Dóra Zoltán: Becézett keresztnevek . . . . . . . . . . . 9

Láng Miklós: Kukacoskodom . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Holczer József: Trikolór színû macska . . . . . . . . . . 10

Szilvási Csaba: Anyanyelv, szülõföld, anyaföld . . 11

B. G.: Szleng az Operában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Gasparics Gyula: Hasít és bedõl . . . . . . . . . . . . . . . 12

Kelemen Lívia: Az erdélyi csobánkutya . . . . . . . . . 12

H. Varga Márta: Zajlódik? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Balog Lajos: Tepertõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Mártonfi Attila: A József Attila-szótár terve. . . . . 14

Kemény Gábor: Magyar ellentétszótár . . . . . . . . . 15

Grétsy László: Minya Károly új könyveváltozó nyelvünkrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

B. G.: Nyelvelõ és Nyelvi finomságok. . . . . . . . . . . 17

Balázs Géza: Bereczki Gáborra emlékezünkPusztay Jánossal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Hírek, események. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (70.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . 24

Volt egy álmunk…– írják a széphalmi A Magyar Nyelv Múzeuma munkatársai.Levelüket azért fogalmazták meg, mert a múzeumi hálózat át-szervezése során a 2008-ban megnyílt széphalmi múzeum jö-võjét nem látják pontosan.

A mintegy ötven éve létrehozott megyei múzeumi hálóza-tot (megyeszékhely és hozzá tartozó múzeumok) a kormányátszervezi, s a most formálódó tervek (Nefmi, múzeumtör-vény) szerint a múzeumok az adott települési önkormányza-tokhoz kerülnének. A más rendszer szerint való mûködés föl-vet kérdéseket. 212 múzeumról van szó. A nagyobb városok„húzómúzeumai” nyilván tovább mûködhetnek és fejlõdhet-nek, a forráshiányos önkormányzatok kevésbé jelentõs múze-umai viszont bajba kerülhetnek. A Heti Válasz információiszerint (2012. ápr. 19. 79) a Nefmi a kulturális örökség megõr-zése érdekében egyes múzeumi feladatokat továbbra is támo-gatni kíván. Viszont olyan vélemény is megfogalmazódik,mint: „Saját kultúrpolitikusaival is szembemenve felszámoljaa megyei múzeumok hálózatát a kormány. A legrosszabb for-gatókönyv esetén a vidéki közgyûjtemények anyagán a mû-tárgypiac és a nagy országos múzeumok osztozkodhatnak.”

A Magyar Nyelv Múzeuma (Széphalom) jelenleg a Bor-sod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatósághoz tarto-zik, és a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum „filiáléjaként”mûködik a Kazinczy-emlékkerttel egyetemben. AmennyibenSátoraljaújhely fennhatósága alá kerülne, úgy a városnak há-rom múzeumot kellene mûködtetnie, s ez plusz források nél-kül aligha lenne lehetséges. (Ha Széphalom leválna Újhelyrõl,gyakorlatilag nem lenne semmi forrás a múzeumra.) A Ma-gyar Nyelv Múzeumának a helyzete azért is sajátságos, mertez a múzeum nem pusztán egy településé, még csak nem is egymegyéé (bár Borsod-Abaúj-Zemplén megyei beruházáskéntkészült el), hanem az egész magyarságé. Így pedig országos,nemzeti intézmény.

Jó lenne, ha a Magyar Nyelv Múzeuma, a Kazinczy-emlék-kert és a Kazinczy Múzeum hármasa a magyar kultúra, a ma-gyar nyelv országos hatókörû, tudományos, közmûvelõdésiintézményeként maradhatna fenn. Az Anyanyelvápolók Szö-vetsége és a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport már eddigis szoros kapcsolatot ápolt a múzeummal, s nyelvészeti szak-mai támogatással szeretné segíteni a legjobb megoldás meg-találását.

Széphalom már évek óta a legjelentõsebb irodalmi-nyelvizarándokhely. Bízunk álmaink megvalósulásában, ezért júni-us 15–17. között ott leszünk Széphalomban a második anya-nyelvi juniálison.

A szerkesztõség

Patkó Károly (1895–1941) Budapesten, a Képzõmûvé-szeti Fõiskolán diplomázott. Képeit az 1920-as évekbentöbb alkalommal kiállította az Ernst Múzeumban. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság ösztöndíját.Gyakran festett egész alakos aktkompozíciókat. Erõs rajz-készség jellemezte, és mesteréhez, Szõnyi Istvánhoz ha-sonlóan kiváló rézkarcoló volt.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó: Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.huElõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.

E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 250 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József (a szerkesztõ-bizottság elnöke), Grétsy László,Heltainé Nagy Erzsébet, Juhász Judit,Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

a Nemzeti ErõforrásMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisAlap,

a Brokernet JövõAlapítvány,

a Magyar Fejlesztési Bank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 3

Nyári olvasmányélményeim közül két könyv mûfajá-ban igen távol áll egymástól, egyvalami mégis összekötiõket: a nyelvjárás. Elöljáróban még annyit, hogy e laphasábjain Zimányi Árpád írt a nyelvjárás és az attitûd vi-szonyáról. Ehhez is kívánok némi adalékot szolgáltatniaz alábbiakban. A két kötet: Hári Gyula–H. Tóth Tibor(szerk.): Regionalitás és nyelvjárásiasság Veszprém me-gyében. Pannon Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tan-szék, Veszprém, 2010; Szigliget. Michael Frayn Bal-moral darabjából írta: Hamvai Kornél.

Lássuk elõször a tanulmánykötetet! Természetesenitt arra nincs lehetõség, hogy mind a 16 tanulságos írástbemutassam, így egyet emelek ki azok közül, amelyek amár említett nyelvjáráshoz fûzõdõ attitûdöt taglalják.Kõvári Zsanett A nyelvjárási attitûd vizsgálata tíz Veszp-rém megyei településen címû írása 12 kérdés segítségévelpróbált meg választ kapni arra, hogy a beszélõk milyenmértékben fogadják el nyelvjárásukat. Az egyik kérdésígy hangzott: „Hogyan beszél hivatalos helyen, ha vala-milyen ügyet intéz? Mit mond másképpen, mint ott-hon?” Nos, az adatközlõk 49%-a, fõleg az idõsebb gene-ráció tagjai nem változtatnak, azonban viszonylag jelen-tõs százalékban (38) igen, mert félnek, hogy „leparasz-tozzák”, vidékiesnek tekintik õket. Íme, egy másik kér-dés: „Hogyan beszéljen egy tanár, egy pap, egy polgár-mester? Ahogy a helybeli emberek, vagy a rádió, televí-zió kiejtése szerint?” Az erre adott válaszok többségeigen megörvendeztetett, ugyanis 70% úgy vélte, hogyhelyes, ha a tanult emberek is a tájnyelvet használják,mivel a helybeliek jobban megértik, és a bizalmukba fo-gadják az így beszélõket, sõt a tájnyelv használata ottho-nosságérzetet is nyújt. S végül még egy kérdés: „Melyikbeszéd a szebb, amit a rádióban, televízióban hallani,vagy amelyik itt a településen járatos?” Érdekes ellent-mondást tartalmaz a válaszok egy része. A helyi nyelvjá-rást érzi szebbnek a köznyelvvel szemben, mégsem tudjaközülük mindenki elképzelni azt, hogy tájnyelven szólal-janak meg a bemondók, hírmondók. A tanulmány írójaaz összegzésében többek között megállapítja, hogy mégelõítéletekkel kell megküzdeni az anyanyelvjárás hasz-nálatakor. Aki további részletekre kíváncsi, melegenajánlom a könyvet a figyelmébe.

Kérdezheti az olvasó: hogyan kerül a csizma az asztal-ra? Hogyan kapcsolódik a fentiekhez egy kortárs ma-gyar szerzõ komédiája, átirata, Hamvai Kornél Sziglige-te? Nos, úgy, hogy mint közismert, a vígjátékokban ahelyzet- és jellemkomikumon kívül létezik nyelvi komi-kum is, ami általában a különféle nyelvi játékokból,nyelvváltozatokból táplálkozik. Ritkán fordul azonbanelõ az, hogy a nyelvi komikum „fõszereplõje” a nyelvjá-rási beszéd. Hangsúlyozom: nem elítélõen, lenézõen, akabarészerzõktõl „megszokott” módon, hanem jóked-vûen, bohózati elemként.

A mûrõl annyit kell tudni, hogy a komédia akétfelvonásnyi szórakozáson kívül is rendkívül érdekeskísérletnek tekinthetõ. A darab alcíme utalás Michael

Frayn angol szerzõ Balmoral címû darabjára. A krimi-paródia szabályai szerint épül fel Hamvai parafrázisa is:az ötvenes évek elején Sass Tiborhoz, a költõfejedelem-hez olasz riporter érkezik a szigligeti alkotóházba. Ámaznap semmi nem sikerül: a babérkoszorús félisten haj-nalban kiment egy feketevágásra, hogy némi disznóság-hoz jusson – nem csak kenyérrel él az ember –, ámvisszafelé elcsúszik. Mivel a reggelinél nincs jelen, társaia kor szokása szerint azt hiszik, elvitték. De mégsem.Sass csupán elcsúszott a kapu elõtt. De a helyzet ettõlmég nem oldódik meg: a költõ, ha visszatér, szívrohamotis kap, mert társai kiköltöztették a szobájából. Az alko-tóházban ráadásul nemcsak a szabadság, de a szerelemis tombol: Sass Tibor éjszakánként Lukics Mária dráma-íróval mindent megtesz azért, hogy ne aludjanak a szom-szédos szobákban a lélek többi mérnökei.

Az említett humorforrásként szolgáló nyelvváltoza-tok: a nyelvjárás, a tört magyar és a szocialista zsargon.

Lukics Mária a divatnak megfelelõ epigon, álnépiesmûvének írása közben a Malacsik nevû szereplõhöz for-dul kérdésével (Malacsik szolga, inas, kertész és minde-nes, egyben azonban fõszereplõ is):

Lukics: István, kérném.Maga mégiscsak autenti-kus. Mi van egy parasztház-ban?

Malacsik: Semmi külö-nös.

Lukics: Értem, de például kemence, lóca, sublót, szu-szék… stelázsi… és?

Malacsik: Asztal.Lukics: Asztal. Jó – de az hogy van népiesen?Malacsik: Nem tudom.Lukics: Dehogynem, gondolkodjon. Hogy hívta az

asztalt a nagyapja?Malacsik: Asztal.Másutt így töprenkedik az ihletett állapotban leledzõ

költõnõ:Lukics: Istenien haladok, csak a hülye részletek, pél-

dául… fölakasztja a bekecsét vagy mittudom, subáját –hova? A szemöldökfára? A mestergerendára?

A nyelvi komikum sajátos eleme az, hogy a már emlí-tett Malacsik ö-zik, ö-zõ nyelvjárásban beszél. Például:löhet. Az lött mondva, ne engödjek be senkit.

Mivel a mûben a nagy író, Sass Tibor tetszhalott, aki-hez olasz riporter érkezik interjút készíteni, ezért a he-lyébe kell lépnie valakinek, s ez nem más, mint Malacsik.Igen ám, de mivel Malacsik ö-zik, nem játszhatja el atetszhalott Sass szerepét. Meg kell hát tanítani „rende-sen” beszélni, amolyan Pygmalion-effektusként. Azon-ban a mindenes kijelenti: Másképpen nem mögy. Mireaz egyik szereplõ elkezdi az „oktatást”: Azt mondja, sze-gény, nem szögény. És-és regény, nem rögény. Eközbenazonban az történik, mint a hiperkorrekció során, hogyérvényesülni kezd az általam ellen-ö-zésnek nevezett je-lenség. Azaz, ahol a köznyelvben is ö hangot kell hasz-nálni, ott is e váltja fel. Például: a rögeszmé-bõl regeszmelesz. Vagy: A tebbiek is kérnek ám! Kevetel egy felesé-get., ücsereg, ketény, kenyvtár, üldezi.

Tehát két könyv, három szó: nyelvjárás – attitûd – szín-ház.

Minya Károly

Nyelvjárás –attitûd – színház

Két könyv közös nevezõje

„a nyelvjárás, a törtmagyar, a szocialista

zsargon”

4Édes Anyanyelvünk 2012/3.

A Beszterce ostromáról írott regényében Mikszáth Kálmánelmondja, hogy hõse, a különc gróf „[…] kisebb hadgyakorla-tokat tartott cselédjeivel és az újoncokkal, akiket lépni tanítga-tott. – Szeno – szlama, szeno – szlama! (Szalma- és szénacsutakvolt lábaikhoz kötve.) Estella, mint markotányosnõ, rövid ru-hában, csinos patrontáskával, két kulacsból bort és rozspálin-kát szolgált fel a katonáknak. Aki jól viselte magát, szabad voltneki az Estellát megcsókolni.” A csinos Donna Estella azon-ban aligha viszonozta a csókot, manapság pedig ugyancsak tág-ra nyílnának sem egészen kék, sem egészen fekete szemecskéi,ha a széna és a szalma különbségét nem ismerné valaki.Pongrácz István gróf azért egzecírozta szénával és szalmávaltótocska cselédeit, mert ezeket biztosabban megkülönböztet-ték, mint bal és jobb lábukat, ugyanis a hajdani paraszti életbena szénát is, a szalmát is nap mint nap használták valamire. AzErdélyi magyar szótörténeti tár negyvennél is több szalmávalkapcsolatos címszava ezt jól mutatja: szalmaágy, szalmaajtó,szalmabor, szalmaerszény, szalmakerítés, szalmasüveg, szalma-zsúp stb., stb. A magyar nyelv értelmezõ szótárában csaknemnyolcvan különféle szó épül a szalma alapszóra.

Természetesen a magyarírók szókincsében is számoshelyen megtaláljuk a szót.Balassi Bálint írja: „Venus

szerelméért többé nem udvarlok, / Melegedni szalmatûznélnem kívánok” (Venus asszony udvarától elvált legénynek bú-csúzó éneke). Zrínyi Miklóstól szintén szerelmi kapcsolattal:„Ne gondoljad immár, hogy meggyógyulhatnék, / Mint szalma,mint kénkû mert az én szüvem ég. / Kit meg nem oltana egésztengermélység” (Euridicét így siratta Orfeusz). Csokonai Vi-téz egyik színdarabjának hõse, Tempefõi poéta szegényes öltö-zetben jelenik meg: „rongyos Kaputrokban, fejér leibliban,fótos nadrágban, a’ tsizmájábol ki nyulik a’ szalma.” RadnótiMiklós a szalma egyetlen szálának színére is figyel: „felfénylikitt egy szalmaszál / a fûben és két ág között kis pókok fényesszála száll.” Amikor bõ ötven éve egy falusi iskolában tanítot-tam, szóba sem jött, hogy Arany János Családi körében –„Majd a földre hintik a zizegõ szalmát…” – micsoda és mirevaló a szalma: azzal ágyaztak meg a béna harcfinak. Magam isnemegyszer aludtam gyerekkoromban édesapám szõlõhegyi

pincéjében szalmazsákon, de szüretkor a padláson is: a széná-ban. Ugyancsak értette a gyereksereg Petõfinek A puszta télencímû versében – „Üres most a halászkunyhó és a csõszház; /Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz…” –, hogy szénátesznek az állatok az istállókban.

A széna és a szalma két dolog neve, a széna a lekaszált ésmegszárított fû, a szalma pedig a gabonák (esetleg más szálasnövények) ízekre tagolt, belül rendszerint üres szára. Ez a kü-lönbség a manapság egészen más életmódú városi ember szá-mára már kevésbé nyilvánvaló. Azt hallom a közszolgálati rá-dióban egy történésztõl, hogy a Rákosi-éra deportáltjai, annakellenére, hogy semmijük nem volt, mégis talpra álltak: volt „akiaz út szélén lekaszálta a füvet, és a szalmát megpróbálta elad-ni.” Ezek szerint azt hiszi az elõadó, hogy a lekaszált fûbõl leszvalamiképpen a szalma. Holott abból csak széna lehet, ha meg-szárítják.

Hasonló ismeretzavar mutatkozik abban az írásban, amely-nek részletét egyik országos napilapunkból idézem: „Szimboli-kusan kifejezve: egyszerûen kiürültek azok a szellemi magtá-rak, amelyek Európa klasszikus századaiban még színültig vol-tak a gondolatok »lisztjével«. Hiába mûködteti a kontinens –valami kétségbeesett kattogással – az elméjét, mi is feltehetjüka kérdést, akárcsak Schopenhauer: »Hallom a malmok zúgását– de hol a liszt?«” A szövegdarab filozofikus elmefuttatásábólaz ugyan gyanítható, hogy írója a valamikori kallómalmok kat-togására gondol, ámbár azok a gyapjúszövet anyagát tömörítõ(vízikerékkel hajtott) gépezetek voltak. A kenyérmagvak õrlé-sére szolgáló malmok hangjáról Petõfi Sándor így ír: „Nagy tá-volban a malom zugása / Csak olyan volt mint szunyog dongá-sa” (A Tisza).

A kicsépelt gabonát szokás magtárakban tárolni, a szót ma-gát a mezõgazdasági szakírók terjesztették el a nyelvújításután. A nagyobb parasztgazdaságok téglából, vályogból építet-tek szellõztethetõ épületet a gabona tárolására. A parasztem-ber hagyományosan hombárban tartotta a gabonát, amely ál-talában lábakon álló ácsolt láda volt. Némelykor ún. gabonástépítettek az udvarban. A gabonás kisebb építmény, gerenda-talpakon állott, borona- vagy deszkafalú; tetejét szalma vagyfazsindely fedte, itt álltak gabonával töltve a hombárok, a szu-székok, a kosarak. Szuszékban (vagyis ácsolt ládában) és zsák-ban lisztet tartottak többnyire a ház kamrájában. S ha már acséplés szóba jött: talán a fentiek elmondása nem volt szalma-cséplés.

Büky László

„A széna és a szalma

két dolog neve”

Az Egynyelvû szótáraink és a nyelvhasználat címû konfe-rencián (Petõfi Irodalmi Múzeum, 2012. január 21.) el-hangzottakhoz szeretnék hozzájárulni néhány olyan gon-dolattal, melyeknek felvillantására se a tudományos ülés-szakon, se az arról adott beszámolóban (ÉA 2012/2. szám)nem volt lehetõségem. Ezért most ennek a számnak az ol-vasóival osztom meg õket.

Hallunk idõnként elmarasztalóvéleményeket a nyelvmûvelésrõl:szükség van-e rá, elég hatékony-e,nem jelent-e illetéktelen beavat-kozást a nyelvhasználatba? Mon-danak effélét általában, mondanak helyenként nyelvészek is.Szinte alig magunk, az érintettek, pedig elõbbre járhatnánk,ha egyszer-egyszer magunkba is néznénk.

Kezdem egy régi botlásunkkal, hogy árnyalás nélkül, néhalelkes buzgalommal szóltunk az egységes nyelvhasználatról,amiben benne volt – legalábbis veszélyként – a nyelvjárásokmellõzése, a baráti, családi szólásformák válogatás nélküli el-ítélése, az idegen szók merev elutasítása.

Fontos feladatot vállaltunk a nyelvi, nyelvhasználati babo-nák elítélésével, visszaszorításával, de elmulasztottuk okaikkeresését, a jelenségek árnyalt elemzését. A legszembetû-nõbb az ikes igék ragozásának visszaszorulása miatti sajnál-

kozás, a -ban, -ben rag n hangja elmaradásának nagy buzga-lommal való elítélése (minden esetben!), holott a nyelvfejlõ-dés egyik belsõ törvényére, az ökonómiára utalva szembe kel-lene fordulnunk ezekkel a vélekedésekkel, s terjeszteni kelle-ne a nyelvhasználat alaposabb elemzésének igényét.

Széles körben idegenkedést vált ki az idegen szók (vagyszavak) használatának árnyalás nélküli elmarasztalása. Szá-

mos laikus szinte Grál-lovagkénthadakozik ellenük. Pedig itt is vál-lalnunk kell a körültekintõ vizsgá-latot, elemzést, mindenekelõtt an-nak a véleménynek az elterjeszté-

sét, hogy az idegen szavakkal élés nem átok a magyar nyelv-ben, hogy helyenként és témánként lehet vagy kell élnünkvelük.

Lehetne folytatni a példákat, de befejezem még egy példá-val, ez a megakadás, a hezitálás jelensége, amely szintén nemúj, de napjainkban jócskán megszaporodott. A nyilatkozatok-ban, a rádióban, televízióban szinte divattá vált az a–a–a,e–e–e forma az elgondolkodás, töprengés jelzésére. Holott,sajnos, nincs ennyi elmélyült emberünk!

Köszönöm figyelmüket. Ne hagyjuk abba a gondos õrkö-dést!

Bencédy József

Utóhanga szótári konferenciához

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 5

A magyar népmesekutatás a világ élvonalában áll: eddigtöbb tízezer népmesét gyûjtöttek a folkloristák. 1989-ben, amesei tulajdonnevek kutatásakor száz tudományos gyûjte-mény bibliográfiáját állítottuk össze – a nem tudományos kiad-ványokat nehéz lenne összeszámlálni. A nemzetközi folk-lorisztikában is a mesekutatásban bukkant föl a legtöbb elmé-leti és módszertani újítás. Csak néhány nagy név: Grimm,Aarne, Thompson, von Sydow, Propp, Lévi-Strauss, Dundes,Röhrich. A magyar kutatások között meg kell említeni Ortu-tay Gyula egyéniségkutató iskoláját; Berze-Nagy János, DéghLinda, Kovács Ágnes, Banó István rendszerezéseit; a torzóbanmaradt pszichoanalitikus meseelemzést (Róheim Géza); amodern narratív (Thomka Beáta), esztétikai (Katona Imre,Voigt Vilmos), strukturális (morfológiai, transzformációs) ku-tatásokat, a szabad élõ mesemondás kutatását (Nagy Olga), amitikus-szimbolikus megközelítéseket. Ez utóbbiba sorolhatópéldául a tudományos körön kívül maradt Pap Gábor munkás-sága. Három mesetípust az elmúlt évtizedekben fedeztek föl: abibliameséket (Lammel Annamária, Nagy Olga), a tréfás me-séket (Vöõ Gabriella), az erotikus meséket (Burány Béla).

A mesék nyelve

A mese meghatározását a szakirodalom sokszor megkerüli,de a nyelvészek nem. A Magyar értelmezõ kéziszótár (2003.925) meghatározása: „Csodás elemeket tartalmazó, naiv han-gú, költött elbeszélés”. A mese életének megértéséhez érde-mes áttekinteni a szótározott szócsaládot: mesealak, meseautó,mesebeszéd, mesedélután, mesefilm, mesehõs, mesejáték, mese-könyv, mesemondó, meseország, mesesarok. Illetve a szólások,helyzetmondatok is sok mindenrõl tájékoztatnak: mesébe illõ,ilyen a mesében sincs, mesékkel hitegeti, ne tarts nekem mesét, nemesélj nekem, ez csak mese, mesei gazdagság stb.

A meseszövegek nyelvészeti (folklórlingvisztikai) kutatásá-nak fõ témái: a mese szó eredete, a mesefrazeológia (állandóformulák, különösen mesekezdõk, mesezárók), a mesei motí-vumok, a mesei stílus, általában a meseértelmezés szövegtanivizsgálata. A magyar folklórlingvisztikában négy füzetben 100népmesegyûjtemény teljes tulajdonnévanyagát összegyûjtöt-ték, majd az anyagot az ötletadó, Voigt Vilmos mesei tulajdon-nevek onomasztikája (névtana) címmel elemezte, kimutatva amesékben lévõ kicsinyítés jellemzõit.

Mese szavunk finnugor eredetû, elsõ jelentése: mondás. Ezma is érvényes: „mondj valamit” (ez lehet mese is), illetve tau-tologikusan: „mondj egy mesét”, a keleti székelyeknél és mold-vai csángóknál mindmáig: „mondj egy beszédet”, vagy: „Na,hazudjunk egyet!” Korábban a monda (monda-monda,mende-monda, mondani) is mesét jelentett. Csak a 19. századmásodik felében különültek el a mai felfogásunk szerinti mû-fajok: a mondának valóságalapja van, történeti vagy helyi ha-gyományhoz kapcsolódik, a mese kitalált (fikcionális), elsõsor-ban szórakoztatni akar, különvált a rejtvény (találós kérdés),megjelent az „igaz” történet („valóságmese”). Ennek az a sajá-tossága, hogy az elõadó a történetet saját megélt életesemény-ként meséli el. A mese iránti elementáris (antropológiai)igényt mutatják a további mai történetek, híresztelések (urbanlegend = városi legenda, modern monda, városi történet),amelyeket bárki föl tud idézni, ha példaként megemlítünkolyan hívókifejezéseket, mint az elrabolt nagymama, a pizzá-ban talált patkány, a démoni és gonosz autóstopposok, azAIDS terjesztése, az áruházi szõnyegben megbúvó mérges-kígyó; ezeket a modern internetfolklór még hatásosabban ké-pes terjeszteni.

Élõ meseA mese nem csupán szöveg, mert lényege a mesélés, vagyis

a kommunikációs helyzet. Banó István ezt a kódolás és dekó-dolás egyidejû voltában határozza meg. Ezt ismerte föl a ma-gyar egyéniségkutató folklóriskola: s kezdték felkutatni a nagymesemondókat, akiket valódi mesemondói helyzetben hall-gattak meg. A mese lényege Voigt Vilmos szerint: „a gyermek-kor meséiben mélyebb jelentés található, mint magában avalóságban, amely az életre tanít bennünket”. A mese világaolyan mélyebb, alapvetõ igazságokat hordoz, amelyet az élet, avalóság nem föltétlenül igazol, ám alapvetõ (morális) érvényü-ket senki nem vonja kétségbe. A mesekompetencia változik.Visszaszorulóban a hagyományos mesék tudása. Még a nép-rajz szakos egyetemi hallgatók mesekultúrája is szegényes. Ámnem tagadható, hogy a mese (fikció) iránti igény elementáris,ezért tudja átvenni a fonótól, a kukoricafosztótól, a kispadtól,sõt talán az óvodától is a tömegkommunikáció, illetve adigitalizáció (számítógépek, internet) világa. A filmmûvészet-ben újraéled a mese (rajzos, animált, valós szereplõs formá-ban). Bár vitatható, hogy milyen minõségben és hatással, demégiscsak valamiféle mesepótléknak tekinthetõk az interaktívszámítógépes játékok, voltaképpen mesék (avatar – a szemé-lyiség képi reprezentációjának létrehozása; online szerepjá-ték, virtuális, alternatív valóság), amelyeken most már egyegész nemzedék nõtt fel.

A mesék tovább élnek a mai népmesegyûjteményekben (pl.Népek meséi). De fölbukkantak a mesével élés új alkalmai:meseadaptációk, mesemozgalmak, a magyar népmese napja(Benedek Elek születésnapja, szeptember 30.). Terjed a mese-kultusz, sõt mesepedagógia: mesemondóverseny (Gödöllõnszülõ-gyermek együttes mesemondásán alapul a Fa ága rügyé-vel sorozat), s elidegenedett, hagyományvesztett korunk – fõ-leg mentálhigiénés – egészségkultuszához is illeszkedik az ún.meseterápia. Sok példa mutatja, hogy az emberiség nagyongyorsan felejt. Eddig két-három nemzedékre tettük a felejtésterjedését, de már számos jel mutatja, hogy egyetlen nemzedé-ken belül is jelentõs az emlékvesztés. Alapvetõ, kipróbált tevé-kenységeket, rítusokat kell tudatosan, mesterségesen ápol-nunk, fenntartanunk, sõt újratanulnunk. Mintha a mese, a me-sélés is ehhez tartozna. Mivel a mesérõl tudjuk, hogy több mintmese, embervoltunk egyik alapvetõ jellemzõje, a mesével valótudományos (például nyelvészeti), ismeretterjesztõ és min-dennapi gyakorlati foglalkozás elkerülhetetlen.

Balázs Géza

Miért érdekes?A mesei anyanyelvrõl

A legszebbek

A nyelv iránt érdeklõdõk kedvelt kérdése: melyek a legszebb ma-gyar szavak? Nem meglepõ, hogy a szépség kérdése a magyar nép-mesékkel kapcsolatban is fölvetõdik. Voigt Vilmos bevallja: „Szinterejtély, miért olyan szép a valódi népmese!” A táltos és a kanca címû,a „legszebb”, „legjelesebb” mesemondóktól származó magyar me-séket válogató kötetben (Móra, 1989) azonban a mese esztétikumáta kikristályosodott tartalomban, mûvészi szerkezetben (mûfajban),a mesemondó egyéniségében, stílusában („a szó szépségében”), azesztétikai tudatosságban látja. A legszebb mesék pedig a következõk:Elsõ mese (a legelsõ szakavatott gyûjtésû mese, 1820–1821),Árgyilus királyfi (a legismertebb magyar mese), A táltos kanca ésa libapásztorlány (Albert András csíkszentdomokosi mesélõtõl, akimindmáig a legszebb magyar népmeséket tudta), Hüvelyk Matyi(jellegzetes európai mese), Szép Miklós (a legkiválóbb erdélyi mese-mondó, Bágyi János elõadásában), Aki az állatok nyelvét értötte(ízes dél-alföldi mese Tombácz Jánostól – gyûjtötte: Bálint Sándor),Felfordult világ (a drávaszögi vízivilágból), A pingált szobák(vizualitásában egyedülálló magyar mese), Jakab (láncmese a Felvi-dékrõl), A halhatatlanságra vágyó királyfi (a mesekutatás szimboli-kus darabja), Szépvirág (kalotaszegi mesemondó „igaz” meséje),Amikor az Úristen nõsül (burgenlandi mese), A kicsi kígyó, a macskaés a féreg (verses hétfalusi csángó mese – gyûjtötte: Horger Antal),Világbíró Sándor (a Nagy Sándor-hagyományból, mesélte: FedicsMihály – gyûjtötte: Ortutay Gyula).

6Édes Anyanyelvünk 2012/3.

„Még nem tudtam feldolgozni azt a traumát, amit ba-rátnõm elvesztése okozott” – nyilatkozza egy idõsebbhölgy közszolgálati rádiónkban.

„Pszichológus segít feldolgozni a diákoknak társaikbuszbalesetben történt elvesztését” – halljuk egy rádióshírben.

„Majd a télen lesz idõnk feldolgozni nyaralási élmé-nyeinket” – mondja egy ifjú asszony egy riportban.

„Hatalmas volt ez a lelkimegpróbáltatás, nem tu-dom, sikerül-e valaha fel-dolgoznom” – olvasom egyinterjúban.

Hosszú évek óta napon-ta halljuk a feldolgozni fõ-névi igenevet nem az ere-deti értelmében (’nyers-anyagot iparcikké, táplá-lékká alakít, ismeretanya-got átalakít, felhasznál’),hanem az újabban elter-jedt ’lelkileg megemészt,túlteszi magát rajta, meg-békél vele, belenyugszik’jelentésben.

Utánanéztem, hogy a2010 októberében tragi-kus hirtelenséggel elhunytBenyhe János nyelvész-mûfordító foglalkozik-e ezzel a kérdéssel valamelyikDohogó kötetében. Jól sejtettem, ír róla az elsõben(Kortárs Kiadó, 2005). Megállapítja, hogy „elmûszakia-sodott” nyelvünkben ez a „szenvtelen kis- és nagyipariszakszó” új értelmet nyert, és ebben az új értelmében ro-hamosan elterjedt. Elmondja, hogy számára nehezen vi-selhetõ el, ha valaki a szeretett hozzátartozó halálát nemtudja „feldolgozni”. (Ha abba beletörõdni „egyáltalánlehetséges”).

Jómagam most nem azzal szeretnék foglalkozni, hogyszámomra is nehezen viselhetõ el a feldolgoz igének ilye-tén új jelentésben való használata. Elterjedésének ere-detérõl szeretném feltételezéseimet leírni.

Nem vagyok ugyan kedvelõje a tévésorozatoknak, devan egy, amelyet egy idõben szívesen néztem. Ez pedig a„Weltstadt mit Herz” Münchenben játszódó Derrick.Az MTV a 2000-es évek elején is vásárolt régen forga-tott Derrick-filmeket. Ezen régi filmek szinkronszöve-gében hallottam elõször (aztán persze a késõbbiekbenújra és újra) a feldolgozni fõnévi igenevet ’lelkileg meg-emészteni’ értelemben. Nemrégiben elõvettem régi ésújabb német–magyar, illetve magyar–német nagy- és ké-

ziszótáraimat. A régiekben – kb. a 90-es évek végéig – azaufarbeiten/verarbeiten igéknek még nem tüntetik fel’lelkileg feldolgoz’ jelentését. Az újabban vásároltDerrick-filmekben (az „újabban”-t az új szinkronhan-gok is bizonyítják) viszont ez a nyilvánvalóan régi tükör-fordítás már gyakorta elõfordul. Elõvettem a HesskyRegina által szerkesztett, viszonylag új szótáraimat(Grimm Kiadó, 2002). Ott már szerepel az aufarbeitenige ebben az új jelentésében. Így feltételezhetõ, hogy azaufarbeiten igének elõször a német nyelvben alakult ki eza ’lelkileg megemészt’ jelentése, és ez az ezredfordulótáján belekerült a német–magyar, ill. a magyar–németkéziszótárakba is. Azaz a szinkronfordítók ezt a – bûn-ügyi témájú filmekben értelemszerûen gyakran elõfor-duló – szót von Wort zu Wort alapon fordították le. A je-lentés aztán szépen bekerült (ahogy hallom a szorgos so-rozatnézõktõl) a többi szappanopera és filmsorozatszinkronszövegébe is. A hírszerkesztõk, a nyilatkozók, a

tévénézõk, az utca emberepedig használja már ezt afõnévi igenevünket nem-csak a médiában, hanem amindennapi életben is, halelki fájdalmáról, problé-mái megoldásáról, hozzá-tartozói elvesztésérõl, él-ményei felidézésérõl be-szél.

Az egyik nagy példány-számban megjelenõ napi-lapunk már szóvá is tette,hogy a fordítógépek a„tucatfilmek”-ben gyakranmilyen hibásan, sokszormulatságosan helytelenüladják vissza magyarul afilmben elhangzó, eredeti-leg többnyire angol, ritkáb-ban német vagy spanyol

szöveget. Hogy ez a nyelvi „ártalom” miért nem témájagyakrabban az igényes sajtónak? Gyanítom, azért, mertaz ott dolgozó sajtómunkások nem folytatásos szappan-operák, akciófilmek megtekintésével töltik szabadidejü-ket.

Így hát befejezésül: Benyhe János tragikus hirtelen-séggel bekövetkezett halálába nekünk, magyar iroda-lombarátoknak, akiknek a tíz nyelven beszélõ és többnyelvbõl fordító Benyhe János a világirodalom több tu-catnyi remekmûvének briliáns fordításával, veretes nyel-vészeti fejtegetéseivel annyit adott, igen nehéz beletö-rõdnünk, belenyugodnunk. De hát az általa lefordított ésmegírt mûvek nemcsak emlékezetünkben maradnakmeg, hanem ott állnak majd köz- és házi könyvtárainkpolcain is. Emlékezünk majd anyanyelvünket óvó-féltõszeretetére, hatalmas humán mûveltségére, kristálytisz-ta beszédére, tökéletesen megformált hétköznapi mon-dataira, fáradhatatlanságára, emberi jóságára és sze-rénységére, mûvészien szép, gondos írására az általa de-dikált kötetekben.

És ez nem kevés az „örökre távozás” ellenében.Sz. Györffy Sarolta

Amit nem tudokfeldolgozni

Benyhe János nyomdokain

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 7

Új szavakat tanulok

Tedd a fakkomba!Egyetemi tanszékek titkársági szobájában, kutatóintéze-

tek vagy hivatalok portáján a névre szóló leveleket, kisebb cso-magokat rekeszes tárolóba helyezik, onnan veszi ki õket, vagyveszi át a portástól a címzett, ha bemegy a munkahelyére. Ezt apraktikus elosztó- és tárolóeszközt német eredetû idegen szó-val fachnak nevezik, félhosszú vagy hosszú kemény h hanggalejtve, mint a Bach nevet. Másképpen, mint így, sohasem hal-lottam, még a megrögzött puristáktól sem.

Eddig legalábbis így volt. Most azonban feltûnik, hogy mindaz egyetemen, mind a kutatóintézetben, ahol dolgozom, ezt agyakorta szükséges szót némelyek így mondják ki, sõt írják le:fakk. És nem a portás vagy a titkárnõ használja így, hanem ki-váló kollégáim, a nyelvészek! Például egy átnézendõ kéziratraragasztott, rikító színû cédulára ezt írják rá: „Ha kész vagy ve-le, tedd a fakkomba!”. Más valaki azt közli velem, hogy a kor-rektúrát a fakkomba tette.

Mivel a fenti „adatközlõk”, mint említettem, nem afféle„spontán beszélõk”, hanem a nyelvet tudatosan használó, jólképzett szakemberek, nem mehetünk el egy kézlegyintéssel ajelenség mellett.

Nézzük csak meg, mit találunk errõl a szóról legfontosabbszótárainkban, adatgyûjteményeinkben!

A TESz.-bõl megtudhatjuk, amit persze enélkül is tudunk,hogy a szó a német Fach ’rekesz, fiók’, illetve ’szakma’ fõnév át-vétele. Mivel a magyarban az átvétel idején már régen nem voltmeg a hátul képzett, kemény h hang (legfeljebb idegen szavak-ban, mint technika), a szóvégi ch-t rövid vagy hosszú k-val he-lyettesítették: fak, fakk, ez azonban csak az alacsonyabb szintû,bizalmas beszélt nyelvben vált általánossá, a mûvelt beszédbena német eredetihez közel álló ejtés honosodott meg.

A készülõ Nagyszótár cédulagyûjteménye 26 adatot tartal-maz a szóra, közülük a minket érdeklõ ’rekesz’ jelentés csupánkettõben van meg, de azok sem a mai használati tárgyat jelölik:

„ott állt egy fakokra osztott hátu irószekrény” (Kõvári L.,1860);

„Ez a két fakk [a pénztárcában], csak ez van tele” (BródySándor, 1908).

Valamennyi többi példában a ’szak, szakma’ értelem jelenikmeg (csak a nem ch-s adatok egy részét idézem):

„Innét van, hogy annyi himpellér találtatik minden fakban”(P. Thewrewk J., 1834);

„minden tudománynak meg van a’ maga fakja” (Életképek,1848);

„bámulva hallgatám nagyságodnak illy kitünõ jeles tulaj-donságát … a’ kocsisi fakkban” (uo., 1848);

„[Robin bûvész] jeles egyéniség a’ maga fackjában” (uo.,1848).

A Magyar Nemzeti Szövegtár elektronikus adatbázisábanmindössze három példa található a nem ch-val való írásmódra:

„minden ember Mester a’ maga fakjában” (Farkas András,1808);

,,Szívesen nagyságos uram, csak hogy a’ magam fakkjábankésértsen nagyságod; mert meg vallom, hogy a’ mihez nem ér-tek, abban hajótörést szenvedek” (Cserna János, 1832);

„Az õ fakkja az »édes«, az övék a »keserû«” (Mikszáth Kál-mán, 1873).

Mint láthatjuk, a szó mind a három példában ’szakma, szak-terület’ jelentésû (Mikszáth mondatában egy cukrász és egypatikárius szembeállításáról van szó).

A hétkötetes értelmezõ szótár a fakk változatot nem veszifel, de még a fachot is megcsillagozza, azaz helyteleníti, nyilvánidegen volta miatt. A szó stílusminõsítése itt biz(almas), jelen-tése ’fiók, polc, rekesz’. A ’szakma, foglalkozás’ jelentést márritkának minõsíti (ez a szótárunk az 1950-es évek elsõ feléneknyelvállapotán alapul).

A Magyar értelmezõ kéziszótárban szintén nincs fakk, csakfach. A fach címszónál megjegyzi, hogy „pongyola használat-ban: fakk”. Ez arra utal, hogy a hosszú k-val ejtett forma csak akevésbé igényes nyelvhasználatban fordul elõ. Mint láthattuk,ez napjainkban nem egészen így van, feltéve hogy a nyelvészek,tudományos kutatók egymás közötti munkahelyi beszédét„hivatalból” a választékos stílus körébe soroljuk.

Az Új magyar tájszótár elég kevés adatot közöl a fak vagyfakk szóra. Úgy látszik, ez a népnyelvben periferikus jelentõsé-gû volt (pontosabban: ott is az volt). A Szegedi szótárra valóutalás alapján egy ’polc, rekesz’ jelentésû fakk adatot talál-tunk, de emellé is odaírta a szerkesztõ Bálint Sándor, hogy(új). 1957-ben tehát a szegedi nyelvben a fakk aránylag újnakszámított. A ’rekesz’ jelentéssel függ össze ez a másik népnyel-vi példa is: „Nyáridõbe volt egy fak nekik, ahol megdeleltek [ti.a birkák].” A szó jelentése aszerkesztõk szerint ’fákkal kö-rülvett pihenõhely állatok szá-mára’. A Szamosháti szótáradata viszont (’bizonyos hangnemhez tartozó csoport az ének-karban’) a városi, értelmiségi nyelvhasználatból való átvétel-nek látszik, a szó szoros értelmében nem népnyelvi adat.

Mindezek alapján hogyan minõsítsük nyelvészeink – ésnyilván sok más mûvelt beszélõ – fakk ejtésmódját, amelyelõbb-utóbb az írott nyelvben is gyökeret verhet? Az elsõnyomtatott sajtóbeli példa már itt is van: „És a falaknál álló,plafonig érõ polcok fakkjaiban sincs már egy szál állásajánlatse régóta.” (Vasárnapi Hírek, 2011. december 4. 11.) Úgy ér-zem, enyhítenünk kell a szótárak és a Nyelvmûvelõ kéziszótárállásfoglalásán (ez utóbbi szerint a hosszú k-s alakváltozat „né-pies-vulgáris”). Napjaink nyelvhasználata (az értelmiségé is!)a stiláris normák, megkötöttségek fellazulása felé halad. E ten-dencia egyik megnyilvánulásának lehet tekinteni a fakk alakterjedését. Egyébként ebben (nyelv)történeti szempontbólsemmi kivetnivalót sem lehet találni: az újabb magyar nyelvhangrendszerébõl hiányzó német ch-t a magyar beszélõk egyrésze a hozzá legközelebb álló magyar hanggal, a k-val helyet-tesíti. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Rákosi Jenõ, azegykori Budapesti Hírlap szerkesztõje a monarchia, anarchiastb. szavakat a múlt század elején következetesen így írattalapjában: monarkia, anarkia. Ez azonban nem talált követõkre,és Rákosi Jenõvel együtt el is tûnt a sajtóból.)

Ezek után joggal kérdezheti a nyájas olvasó: akkor tehátezentúl nekem is fakkom lesz, nem pedig fachom? Erre azértmég nem szántam rá magam! Vagy megmaradok az eddigifachnál (amelyet azonban egyre inkább finomkodónak fogokérezni), vagy felváltom a tõsgyökeres rekesz szóval. De vajonnem kell-e majd eleinte megmagyaráznom, hogy nem sörös-rekeszre gondoltam?

Kemény Gábor

Fakkom leszvagy fachom?

8Édes Anyanyelvünk 2012/3.

Szó esett egy rádiómûsorban – mint ruháról – apanyókáról. A panyókára vetés azonban nem ruha,hanem egy bizonyos ruhadarabnak a viselési módja.Mert bár a panyókás sapka – ilyen is van – öltözetidarab, de nem arról nevezetes. Panyókára vetni nemlehetett kabátot, köpenyt, felöltõt, kitlit, kaftánt,bundát, bekecset, atillát, malaclopót stb., mert nemvolt rajta panyóka. Panyóka nélküli felsõruhát lehe-tett félvállon viselni, vállra vetni vagy vállon tartvahordani, általvetni, de panyókára vetni nem. Ahhozugyanis a panyóka kell, amelyik hosszú idõn át, a kö-zépkortól ismert és alkalmazott ruharész volt. Hí-re-nevére a mente, dolmány,csurapé, komód-mente (szõr-mézett spencer) stb. révéntett szert, mely öltözeti dara-boknak nyakrészére rövidpányvát, panyókát varrtak.

A panyókára vetés tényle-gesen ruhaviseleti mód, a felnem öltött rövid felsõ viselésimódja, a panyóka segítségé-vel.

Régebben a ruhatár isme-retlen fogalom volt. Belépvea kalapot, fejfedõt, sisakot,kalpagot, föveget, kucsmát,csákót stb. a kezükbe fogták,különös tekintettel a sérülé-keny díszekre, a drága, ne-mesfémbõl készült, ötvös-re-mek tollforgókra. (Fõurakfejfedõjét kíséretük egyiktagja vagy apródjuk tartottaés vigyázta.) A többnyireszõrmével bélelt és coboly-mállal, nyusztprémmel, bob-rokgereznával és más nemesszõrmékkel gallérozott felsõ-ruházat kézben tartásáramár nem volt mód. Ruhatár nem lévén magukon tar-tották úgy, hogy a hónuk alatt általvetett pányva-zsi-nórzaton a felsõruházatot hátravetették. (Ezzel agazdagságukat is kifejezõ gombokat védték az esetle-ges elkallódástól, mert a pitykegombok ezüstbõl,aranyból készültek, és nemritkán ékkövekkel voltakdíszítve. Ezek az egyedi gombok darabonként isnagy értéket képviseltek, és a sokgombos öltözete-ken több tucat darab is lehetett.) A pányva eredeti-leg ujjnyi vastag lószõrbõl vagy kenderkócból készí-tett hurkos végû kötél volt a lovaknak a ménesbõltörténõ kifogására. Rövidebb változatával a jószágotkötötték ki, magyarul kipányvázták, panyókánhagyták. Ezt a rövidebb pányvakötelet a nyakukbavetve hordták, és rövidsége okán becézve, kicsinyítõképzõsen panyókának hívták.

A panyókazsinór – praktikussága miatt – hamarelterjedt, és a fõúri ruhadarabok része lett. Persze ittaz ujjnyi vastag kötél, a panyóka már díszes fonatú,

nemes anyagokból, esetenként ezüst- és aranyszá-lakkal díszített változatban készült. A díszzsinórza-tot a gallér köré varrták, elöl megfelelõ hosszúságú-ra hagyva. Egyik végén hurok, másik végén a hurok-ba bújtatható orsógomb vagy pöcök volt. Használa-ton kívül karikákba rendezték és hurokkal fogtákössze. A katonaságnál a huszárság használta. A hu-szársági mentekötõ rövidebb volt, csak kb. 40 centihosszú. Ennyi elég volt, hogy a mentét kissé hátrábbtolva és csúsztatva a huszár kantárt tartó bal kezétvédje a csatában. Látványossága miatt a tiszti öltö-zetek részévé vált.

A köpenyt díszes csattal fogták össze a legrégebbiidõktõl fogva. Ilyen köpenyösszefogó dísztût, fibuláttaláltak a szilágysomlyói kincsben is. A középkorbanpalástkapocsnak hívták. Az erdélyi fejedelemség ide-

jén jött divatba a köntöst, kö-penyt, dolmányt összefogómellboglár. A panyóka eze-ket szorította ki.

A felsõ ruhadarabokaz idõjárásnak megfelelõenszõrmével voltak bélelve, ésa fogadásokon vagy a terem-be lépve nem volt szabadõket levetni, nem volt hováletenni, így csak hátratoltáka vállukon, a díszzsinórzat, apanyóka megtartotta. Teháta kabátot nem vállra vetet-ték, nem általvetették, ha-nem a hónalj alatt átvezetettpanyóka segítségével a há-tukra tolták.

Amikor a panyóka a fõ-tiszti öltözet részévé vált,helyzete bonyolultabbá lett.Ekkor már mentekötõnek ne-vezték. A tábornoki és tisztimentékre két mentekötõjárt, egy hosszú és egy rövid.A szabályzat pontosan meg-határozta használatuk mi-kéntjét. A rövid mentekötõt

össze kellett gombolni, a hosszút a nyak körül lazánösszekötni.

Létezett panyókás sapka is. Ez az 1848-as szabad-ságharc tisztjeinek divatos fejfedõje lett. Nem voltugyan rajta panyóka, csak az egyik váll felé hajló, avállra lelifegõ bojtos végû leffentyû, tán miatta kaptafélrevezetõ, de divatossá és használatossá vált elne-vezését.

A ruha panyókára vetésének szép példáit szemlél-hetjük például Bethlen Gábor 1620 körül szabott-varrott-hímzett mentéjén, a Kossuth Lajos 1848.szeptember 24-én mondott ceglédi toborzóbeszédétmegörökítõ rajzon (Franz Kollar� alkotásán) vagyAndrássy Gyula portréján (Benczúr Gyula 1884-benkészült festményén) mint a panyóka – és a panyóká-ra vetés – háromszáz éven keresztüli alkalmazását.

Halasy-Nagy Endre

P a n y ó k a

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 9

A tulajdonnevek kiejtésérõl lapunkban is, egyéb helyeken isrengetegszer írtak már. Azt szeretnénk, hogy a beszédbõl élõk,a nyilvánosság elõtt gyakran szereplõk vegyenek annyi fárad-ságot, hogy utánanéznek azoknak a neveknek, amelyeket fel-olvasnak, mondanak.

Nem azt kívánjuk, hogy a magyarban nem létezõ, nehezenejthetõ, a mondat ritmusát kellemetlenül megtörõ hangokatejtsenek, de azt elvárhatjuk, hogy ismert, híres személyek ne-vét jól mondják (ugyanez vonatkozik a szintén gyakran elõfor-duló földrajzi nevekre is). A hagyományos magyaros kiejtéstsem kell elvetnünk, jóllehet egy-két típusú név egy kicsit más-ként hangzik eredeti nyelven, mint azt sokan gondolnánk: anémet (fõként a gyerek) nem értené a Wagner, Müller,Himmler betû szerinti magyar kiejtést, a Düsseldorf is más-képp hangzik német szájból, de az eredeti kiejtés – fõleg az el-sõ háromé – nagyon megzavarná a magyar mondat hangzását.Egy arab ismerõsöm azt mondta, hogy ha én a magyar kiejté-semmel egy arab gyerek után kiáltanám az Ali nevet, az nemfordulna vissza, de nem azért, mert nem Ali, hanem azért, mertarabul ez az egyszerû név másképp hangzik.

Az idegen nevekkel kapcsolatban nem sok javulás van azutóbbi idõben. Az Édes Anyanyelvünk 2007/3. számában meg-jelent cikkemben leírt neveket 2012-ben is olyan rosszul ejtik amédia emberei, mint akkor. A teniszezõ Monfils volt mármonfilsz, monfil a helyes monfisz mellett, de a keresztnevétmég nem sikerült jól ejteni, mert a riporterek „elengedik a fü-lük mellett” az eredeti bemondó, a közönség bekiabálásából ishallható helyes változatot: a Gaël g™elnek ejtendõ, nem gálnakvagy gélnek, ahogy a magyar közvetítésekben halljuk. Arrólnem beszélve, hogy magát Monfils-t is meg lehetett volna kér-dezni, hiszen Budapesten még riport is készült vele a szokásosõszi teniszgálán.

Idõsebb olvasóink és a sportot kedvelõk emlékezhetnek ar-ra, hogy évtizedekkel ezelõtt a magyar riporterek mindigrosszul ejtették a híres román tornásznõnek, Nadia Coma-neci-nek a nevét. Komanecsi volt komanecs helyett, az is ma-radt, mert a visszaemlékezésekben is ezt halljuk. A hanyagság,a nemtörõdömség látszik abból is, hogy a nálunk élõ külföldisportolóktól sem kérdezik meg nevük kiejtését. Egy másik ro-

mán példa: évekig játszott a gyõri kézilabdások között Gogirla,de sose ejtették jól godzsirlának, pedig Hagi nevében a g ponto-san olyan helyzetben van, az õ nevét viszont helyesen ejtettékhadzsinak. Két közvetítésben is brakinak mondták Brachi ne-vét, aki spanyol játékosa a Videotonnak; az egyik kevésbé is-mert riporter helyesen bracsinak ejtette, valószínû, hogy megmerte kérdezni a helyes kiejtést. A ch az olaszban k, a franciá-ban s, a spanyolban cs. Már említettem, hogy sok tulajdonnévrendhagyó, ezért nem sikerült az elõzõ francia szövetségi kapi-tány nevét jól ejteni, mert Domenech nevében a ch k, nem s. Amagyarban is van ilyen, hiszen Dessewffy, Weöres, Kovách,Paál stb. gondot okozhat a külföldieknek. Egyetlen napon kéttévémûsorban is füné lett a híres francia komikusból fünesz he-lyett (Louis de Funès). A bizonytalan nyelvtudásúak azt gon-dolják, hogy az angolos kiejtés mindenre jó, pedig nem mindenDavid dévid, nem minden Catherine ketrin, a Caroline semmindig kerol™jn. Az angolon kívül mindenütt megmarad az ™.Mint ahogy Brigitte Bardot sem bridzsit, hanem brizsit. A Tourde France-ot közvetítõ két riporter évek óta ivensznek ejtiEvans nevét. Meg kellene nézniük (ha már nem kérdezik megvalakitõl, aki biztosan tudná) Országh László magyar–angolszótárában vagy Magay Tamás kiejtési szótárában a helyes ki-ejtést.

A rossz példák tárháza kimeríthetetlen. Minden évbentöbbször láthatunk dokumentumfilmeket a normandiai part-raszállásról. Minél többször ismétlik, annál többször mondjákrosszul az egyik fontos háborús helyszínnek, Caen városának anevét (legtöbbször k™en, néha k™n). A francia Caïn nevét ejtik™ennek, ez Káin francia neve, k™n pedig Cannes. Caentkãnnak ejtik, mintha a magyar kampó elsõ szótagjánál megáll-nánk, az m hatására maradna az ã orrhang. Angol (skót) váro-sok is furcsán hangzanak sokszor: glezgó a glázgó helyett (Glas-gow). Az amerikai elnökválasztásról beszél az amerikai kom-mentátor, misigent mond, „magyar hangja” viszont micsigent(Michigan). Idézi a sportriporter a L’Équipe címû sportlapot,de lökipnek ejti lékip helyett. A kis herceg írója szenekszüperi afranciásabb szentegzüpëri helyett (Saint-Exupéry). Egyszer-egyszer még Nicolas Sarkozy keresztnevében is kiejtik az s-t,pedig nikolasz helyett nikol™ volna a jó.

Ha a Chevalier, Récamier, Thénardier, Perrier, Daladierfrancia nevek kiejtésében é az utolsó hang, akkor a kozmetikaiiparban jelentõs Garnier sem g™rnier, ahogy a reklámok har-sogják, hanem g™rn(y)ié, ahogy a franciák mondják.

De mit szóljunk akkor, amikor egy híres akadémikusunkegyik elõadásában lamartent mondott lamartin (Lamartine)helyett?

Kovács József

Pontatlanul ejtettidegen nevek

A becenevek között a leggyakoribbak az -i és a -ka, -ke kicsi-nyítõ képzõs alakok. Ezúttal a -ka, -ke képzõs formák közülmutatok be hármat, amelyeknek helyesírása is figyelmet érde-mel.

Mindezt azért, mert egy ismerõsöm újságolta, hogy távolirokona, az Erdélyben élõ Judit becenevében a t helyett követ-kezetesen d betût ír, így: Judka. Vajon mi lehet ennek az oka? –vetõdhet fel bennünk a kérdés. Valószínûleg az, hogy a szóbanforgó hölgy a Judit keresztnévbõl indult ki, és úgy vélte: a zön-gésség szerinti részleges hasonulást írásban nem jelöljük. Álta-lában valóban ez a gyakorlat, de vannak kivételek is. Mielõtt atulajdonnevekre is rátérnénk, nézzünk meg néhány közszót:kesztyû, keszkenõ, küszködik, ribiszke. Ezek közül az elsõ kétszó a kéz származéka, a harmadik a küzd ige gyakorító képzõsalakja, míg a negyediknek a ribizli a töve. Csak mellékesen

jegyzem meg, hogy a keztyû forma még a 19. század másodikfelében is élt, én például Jókainál találkoztam vele.

És most tekintsük meg a három tulajdonnevet! A Jutka be-cenévben nem a szóelemzés, hanem a kiejtés elve érvényesül,és a Böske meg a Jóska szóalakok is a kiejtést követik írásunk-ban. Az Erzsébet egyik becézõ alakja a Bözsi, illetve a Böske.Ahogy a Jutka névben a d mássalhangzó zöngétlenedik, és leszbelõle t, a Böske esetében a zs zöngétlen párját, az s hangot ejt-jük (és s betût is írunk). A József keresztnevû férfiakat pedigleggyakrabban Józsinak, illetve Jóskának becézik. A Jóska be-cenévben is s került a zs helyére, mind a kiejtésben, mind pedigaz írásban. Nos, ha a szóelemzés elvét követnénk, akkor a*Bözske, *Józska, *Judka írásmódot kellene használnunk, de akialakult szokást követve, helyesírásunk a kiejtéshez igazodik.

Feltehetõ, hogy az erdélyi hölgy hallott a részleges haso-nulással kapcsolatos szabályról, de a kivételekrõl nem tudott.Talán éppen a szabályhoz való ragaszkodás miatt követte el aszabálytalanságot. Ezt nevezzük túlbiztosításnak, szakszóvalhiperkorrekciónak.

Dóra Zoltán

Becézettkeresztnevek

10Édes Anyanyelvünk 2012/3.

Nagyon szép kivitelû havilapot olvastam át – a nyelv-mûvelõ szemével. Értelmiségi társaságban megmutat-tam az errõl szóló írásomat, és az volt az általános véle-mény. hogy túlságosan kukacos vagyok. „Amiket kifogá-solsz, azon minden átlagolvasó szeme átsiklik” – mond-ták. És, sajnos, igazuk van! Mert milyen apróságokatvoltam bátor „kikukacoskodni”?

Pl. nem tetszett ez a mondat: „Almádi elsõ, legalábbisaz eddig elõkerült adatok alapján, cukrászdája.” Énszebbnek találnám így: „Az eddig elõkerült adatok alap-ján ez volt Almádi elsõ cukrászdája.”

„Részben igaza van a cikk írójának, mert a SóhajokHídja (ekkor még nem létezett) irányából nézve...” Itt aszórenden változtatnék: „Részben igaza van ..., mert –az akkor még nem létezett – Sóhajok Hídjának irányá-ból nézve...”

A következõ mondattal az a bajom, hogy sok benne azavaró szóismétlés: „Egyesületünkben ... sportágban ver-senyeztek versenyzõink. Tájfutásban 46 versenyen álltakrajthoz versenyzõink, ezen belül természetesen ki többet, kikevesebbet versenyzett.” Kerüljük ki az ismétléseket:„Egyesületünkben ... sportágban mérték össze erejüketsportolóink. Tájfutásban 46 versenyen álltak rajthoz,ezen belül ... ki többet, ki kevesebbet vállalt.”

„Megkötés, hogy a lakóhellyel rendelkezõ, tanköteles ta-nuló esetén a tanulmányok külföldön történõ folytatását bekell jelenteni...” Írhatták volna ezt is: „Megkötés: hogyhaa tanulónak lakhelye van, a tanulmányok külföldi folyta-tását be kell jelenteni...” Egyszerûbb és még rövidebb is.

„... a rendõrség felé érkezõ kérések...” Ezt az ide nem il-lõ felé szót helyettesítsük a magyarosabb raggal: ... arendõrséghez érkezõ kérések...

„A növények kiválasztásánál érdemes arra figyelni...”Ez miért nem tetszik? Azért, mert a -nál, -nél helyhatá-rozó rag, tehát nem ide való! Hol helyes akkor? Pl. Ahídnál várlak. A mondat tehát így lenne helyes: „A növé-nyek kiválasztásakor...”

„Az épület jelenleg is létezik igen jelentõs átalakítás mel-lett.” Talán nem is kell indokolnom a módosítást: „... je-lentõs átalakítással.”

„Az etetés mellett még sokat kedvezhetünk ... madara-inknak.” Valahogy itt sem tetszik nekem a mellett név-utó. Talán jobb lenne így: „Az etetésen kívül...” Még in-kább: „Nemcsak az etetéssel, hanem még egyebekkel iskedveskedhetünk ... madarainknak.” Felmerülhet a kér-dés: mire jó a mellett névutó? Pl. erre: „Hidegben jó a fû-tött kályha mellett ülni.”

„Edzõtermünket sajnos az iskola helyiséghiánya miattköltöztetnünk kell. Az átköltözésre május hónapban kerülsor.” Mindkét mondat javításra szorul: „Miután az isko-lában már nincs hely, edzõtermünket májusban át kellköltöztetnünk.” Ilyen egyszerû!

„Mivel (kerékpárút hiányában) kerékpárral a szabályosközlekedés az úttesten történik, ...” Ebbõl a mondatból ve-gyük ki a történik igét, mert elnyomja a mondat tulajdon-képpeni állítmányát, a közlekedik szót. Tehát: „Mivel(kerékpárút hiányában) szabályosan közlekedhetünk azúttesten...”

Olvasóim döntsék el, valóban „kukacoskodtam”-e?

Láng Miklós

Kukacoskodom

Franciaország állami zászlaja a nagy forradalom (1789)óta változatlan: a királyt jelképezõ fehér mellé (függõlegescsíkozással avagy sávolással) akkor került oda a fõvárostszimbolizáló kék és vörös. A franciában is hosszadalmas„kék–fehér–vörös” helyébe összefoglaló nevet alkottak:tricolore (e.: trikolor). E megnevezésben tetten érhetjük alatin tres, tria számnevet (= 3), illetve a szintén latin color(e.: kolor) fõnevet. A németbe átkerülve Tricolore(trikolore) lett, innét került nyelvünkbe: trikolorként. Avégsõ magánhangzót ma már hosszan írjuk: trikolór.

Mind francia, mind magyar alakjában a trikolór magábasûrítette a számnév és a fõnév együttesét, tehát a teljes jel-zõs szerkezet jelentését. Nem véletlen, hogy szótárainknagy része a trikolórt kizárólagosan vagy elsõdlegesen fõ-névnek tekinti. Tótfalusi István Magyarító szótára még2011-ben is egyetlen értelmezést ismer: ’háromszínû zász-ló’. Rugalmasabb a több kiadást megért Magyar szókincs-tár; kerülõ úton, de megtudjuk, hogy másik szófaji értékeis lehet: „háromszínû (melléknév) tricolor (idegen szó)”.Tolcsvai Nagy Gábor Idegen szavak szótára nemcsak me-részen fordít a sorrenden, hanem ezzel egyszersmind (kinem mondottan ugyan) afféle használati, gyakorisági

rangsort is érzékeltet: „trikolór (latin) 1. háromszínû 2.három, különbözõ színû csíkból álló nemzeti zászló”.

Mára tehát egyre inkább elõtérbe kerül(t) a trikolórmelléknévi használata. Jelzõként immár nem is csupán azászlóra vonatkoztathatjuk. Épp ezért nem mindig fenn-költ vagy legalábbis választékos ez az elõkelõ vendégsza-vunk. Jól mutatja ezt egy, a megtalálónak jutalmat is ígérõhirdetés, amelyet egy buszmegálló falára ragasztva olvas-hattam: „Elveszett egy trikolór színû macska”. A színûtjelzõként megelõzõ trikolór ezúttal is melléknév, mint aho-gyan ugyanez a helyzet pl. az effélékben: kék színû, fehérszínû, vörös színû. A megszövegezõ még így is írhatta vol-na: „trikolórszín macska”. Bõvebb színrészletezésbe nembocsátkozott a hirdetõ. Cicatulajdonosoktól aztán megtud-tam: általában fekete–fehér–vörös vagy pedig fekete–fe-hér–cirmos színû az ilyen macska bundája.

Bevett minõsítéssel élt a károsult hirdetõ. Félig azon-ban a ráduplázás hibájába is esett. Igaz, teljességgel még-sem marasztalhatjuk el e jelzõegyüttesét, mert szinte márállandó fordulat: épp a macskatulajdonosok szóhasznála-tában. A trikolór kolórja már magában is a színt jelenti, ámez, úgy látszik, mind kevésbé tudatosul használóiban. Hacsupán rajtam állna, én bizony meghonosítanám a trikoló-ros melléknevet a kék – kékes; fehér – fehéres; piros – piro-sas stb. mintájára. A trikolóros árnyaltabban fejezné ki atrikolór melléknévnél/jelzõnél azt, hogy a cica bundájaegyszerre három avagy hármas színben pompázik.

Holczer József

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 11

Régi tervem, hogy egyszer, ha anyagi helyzetem meg-engedi, berakok a táskámba egymillió forintot, s a fõvá-ros utcáin megállítottak közül az elsõnek odaadom, akiKölcsey Himnuszának szövegét hibátlanul elmondja.Ha ezt a minden bizonnyal minimális anyagi kockázattaljáró kísérletet nem is, egy másik „experimentumot” ategnapi napon elvégeztem. Értelmiségi körökben szer-zett, számomra igen szomorú korábbi tapasztalataimalapján megállítottam „jobb külsejû” járókelõket azzal,hogy akarnak-e egy perc alatt tízezer forintot keresni.Nem kellett volna mást tenniük, mint szabatosan, logi-kusan megvilágítani két közismert magyar szó, a szülõ-föld és az anyaföld jelentését. Mondanom se kell, a tíz-ezer forint nálam maradt.

„A szülõföld a nagy tágasságot, a színes és csillogóvégtelent jelenti, a tavaszi napfényt és a tág tüdõt. Bennevan a gyümölcs édessége és a nyári por kedves szaga. Atermészet lelkesítõ, tüdõtágító, illatos öröme” – írja Mó-ricz az õt elindító Szatmár megyei tájról az Életem regé-nyében.

A szülõföld „valakinek a szempontjából az a vidékvagy ország, ahol született”. Az anyaföld „a föld mint azélõk életet adója és éltetõje. Teste visszatért az anyaföld-be” – olvashatjuk a Magyar értelmezõ kéziszótárban akét fogalomról. A szülõföld tágabb értelemben a nagyegység, az ország. „Szülõhazám, te szép Magyarország,hogyne lennék holtig igaz hozzád” – szól a népdal. „Ne-kem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország” – mond-ja Nem tudhatom… címû versében Radnóti Miklós. Alatin a hazát (patria) az apával (pater) hozza kapcsolat-

ba. Ugyanezt teszi a német a Heimatnak megfelelõ, aVaterból származó, fennköltebb Vaterlanddal, és azorosz is a rogyina szinonimájával, az ünnepélyesotcsiznával, amelynek az otyec az „atyja”.

A szülõföld – szûkebb értelemben – a pátriának, azországnak az a tájegysége, ahol valaki világra jött. „Ittszülettem én, ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónasá-gon, Ez a város születésem helye…” – írja Petõfi Szülõ-földemen címû versében, kijelölve szülõföldjén belül aszülõhelyet, vagyis azt a helységet is, ahonnan szárma-zik. „Szülõhelyem Szalonta, nem szült engem szalonba”– olvashatjuk Arany János Szülõhelyem címû versében.Ha a szülõföldet tovább szûkítjük, eljutunk a szülõházig.Ady „bölcsõhelyének” nevezi szülõföldjét Séta böl-csõ-helyem körül címû versében. A szülõfölddel az álta-lam az utcán megszólítottaknak nem volt problémájuk,az anyaföld szó igazi jelentését azonban egyikük sem is-merte.

A szülõföld szubjektív, tehát csak egy meghatározottszemélyhez köthetõ földrajzi fogalom, amely – bár kö-rülhatárolható, nagyjából megfogalmazható – elvont fo-galom. Az anyaföld azonban (s ezt, tapasztalataim alap-ján, a magyarul beszélõk jelentõs része nem tudja!),amely a Szózatban „ápol s eltakar”, Az Alföldben pedigsírként domborodik fölöttünk, a kézzelfogható, konkrét,„felmarkolható” matéria. A latin mater – materia mintá-jára a magyar anyag is az anya szóból származik. Ezt aszórokonságot a földgolyónak bármelyik, szárazföldönlévõ pontján – Afrikában, Amerikában vagy Ausztráliá-ban is – megtaláljuk, ugyanúgy, mint Magyarországon.Emiatt – stílszerûen – akár „anyagföldnek” is nevezhet-nénk az anyaföldet.

Persze az igazi anyaföld mégis a szülõföld, merthogy„e kívül nincsen számodra hely”…

Szilvási Csaba

Anyanyelv,szülõföld, anyaföld

Szabad-e az Operaházban nevetni? A kezdõ operaláto-gató nem tudja. Nagyon komoly idõtöltésre érkezett szé-pen felöltözve, magasztos érzelmekre, szép áriákra vanhangolva. Szabad-e nevetni az Operaházban, amikor a ze-nekar már elkezdi a zenét, és a karmester futva érkezik?És a darab, Händel Xerxes-ének nyitójelenetében Xerxész,Perzsia királya egy platánfába szerelmes, föl is mászik rá,majd egy autó kidönti a fát, a darab bohócát pedig elnyeliegy bálna…

Fennkölt barokk operára számítunk, de már a hely el-foglalásakor gyanús, hogy egy arab nyelvû stoptábla áll afüggöny elõtt. Értjük: a Xerxész történetét feldolgozó ba-rokk operát a rendezõ a mai arab világba helyezi. Valóban.Fölmegy a függöny, és légkondicionálókkal teliaggatottbérházat látunk. Akkora kontraszt, akkora szemantikaiötlet, hogy nem lehet kibírni kuncogás, majd hahota nél-kül. Jönnek a táncosok, akik a barokk opera zenéjére szelí-dített vagy inkább balettszintre emelt, utcai durva gesztu-sokat felvonultató breaket adnak elõ; olyan ez, mint az iro-dalomba emelt argó vagy szleng.

És megjelenik a szleng is. Az opera áriái olasz nyelvenhangzanak el, viszont a recitativók, amelyek elõrelendítik

a történetet, „újrafordított” magyarul: vagyis hétköznapinyelven, olykor szlengesen (Csákovits Lajos és Kovalik Ba-lázs fordításában). Remek kontraszt a kórus magasztoséneke és a hétköznapi kiszólások. Elõbb a magasztosság:„Csupán az erény volt képes / Ázsiát összekötni a másikparttal. / Éljen Xerxész, éljen, éljen!” És a kiszólások, félre-szólások: „Jól tudom, megdöglesz érte”, „Ha nem puco-lunk gyorsan, úgy megint égünk”, „A francba”.

Következzék egy kis szlenges párbeszéd: „Hallgasd! Mi-lyen édes zene szól! Osonjunk arra! Gyerünk! Frankón eházban lakik Romilda? Itt, de ne pofázz annyit! Szerencse,hogy a város nincsen messze. Azt mondtam: kuss! Jobblesz, ha alszom egy hátast...”

Elviro a végsõ, a tragikus bonyodalmakat követõ meseihappy endet így jellemzi: „Milyen nyálas egy sztori”.

Hát ekkor már bátran nevetünk. Az Operaházban.Utánaolvasunk, hogy illendõen viselkedtünk-e. Megtud-juk: Händel is szórakoztatni akart, be akarta csalogatni azoperába a londoni közönséget (bár ezzel a darabbal nem si-került), a mostani rendezés, koreográfia és nyelvezet vi-szont feltámasztja a darab szórakoztató jellegét. (Händel:Xerxes. Rendezte: Kovalik Balázs)

B. G.

Elhangzott a Kossuth rádió operanapján a Tetten ért szavak címûmûsorban, 2012. április 21-én. A szerk.

Szlengaz Operában

12Édes Anyanyelvünk 2012/3.

A gazdasági válság az elmúlt években alaposan felforgatta apiacokat, köztük a pénzpiacot is, családokat, országokat ho-zott nehéz helyzetbe, vagy éppen tett tönkre. Nyelvünkbenazonban mindeközben korábban nem használt szavakat, szó-fordulatokat eredményezett, amelyeket divatkifejezésekkéntegykettõre felkapott a sajtónyelv. Elsõként a hasít igét emlí-tem, amelynek jelentését a Magyar értelmezõ kéziszótár töb-bek között a következõképpen határozza meg: 1. Úgy vág v.szakít v. üt vmit, hogy az széthasad. 2. Közegben (mintegy)nyomot hagyva simán halad v. suhan. 3. Hasítással létrehozvmit. 4. <Hang> metszõ élességgel hatol vmibe. 5. Fájdalomnyilallik vkibe, vmibe.

Az ige új jelentésével találkozhatunk azonban az egyikinternetes hírportál szóhasználatában, amikor Hasít a forintcímmel nemzeti fizetõeszközünk árfolyam-erõsödésérõl tudó-sít: A forint jelentõs erõsödést könyvelhetett el a vezetõ devizákkalszemben. (Nem hagyhatom szó nélkül, hogy az erõsödést nemkellett volna elkönyvelnie, elég lett volna, ha csupán erõsödik.Azt is kétlem, hogy a vezetõ devizákkal, nem pedig a valutákkalszemben erõsödött, hiszen a két fogalom korántsem ugyanaztjelöli: míg a deviza pénzhelyettesítõ eszköz, addig a valuta vala-mely idegen ország törvényes fizetõeszköze. Ennek megfelelõ-en az utóbbi idõszakban a forint erõsödését leginkább azeuróhoz, a dollárhoz vagy a svájci frankhoz, azaz ezekhez a va-lutákhoz, más esetekben pedig adott országok fizetõeszközé-bõl összeállított valutakosárhoz igazítják.) De nem csupán aforint tud hasítani, erre utal egy másik, ugyancsak internetesírás címe: Hasít az EU legnagyobb gazdasága. TermészetesenNémetországról van szó, ahol a gazdaság számos meghatározószereplõje megerõsödve került ki az elmúlt idõszak elmélyülõválságából.

Azért itthonról is vannak kedvezõ hírek: ugyancsak hasít azegyik hazai lakástakarék-pénztár, mivelhogy a kedvezõtlen kö-rülmények ellenére is növelni tudta szerzõdésállományát, la-káshitel-piaci részesedése pedig az elmúlt esztendõben a több-szörösére nõtt.

Figyelemre méltó a szó pragmatikai aspektusa is; általábanvalamilyen kedvezõtlen háttérkörnyezetbõl emel ki egyetlen,többnyire váratlan, ámde mindenképpen pozitív történést, si-kert, ami az olvasó tudatában ezáltal még inkább felértékelõ-dik, vagyis a szó jelentésbõvülésének lehetünk tanúi.

Korántsem ennyire pozitív a hangulata az utóbbi idõbenfelbukkant, majd igen gyorsan elterjedt bedõl szónak, amelyetugyancsak a gazdasági válság kapcsán ismerhettünk meg: be-dõlt deviza-, lakás- és autóhitelek. Ezekben az esetekben a be-dõlt szó a hitelfelvevõk fizetésképtelenségére vonatkozik, míga bedõlt lakások, bedõlt autók a bank által visszavett, majd újbó-li értékesítésre kínált ingatlanokra és eszközökre. A bedõlt au-tó kifejezés térhódítását mutatja, hogy egyik vidéki városunk-ban Bedõlt Autó Bt. néven gépjármûjavító és -karbantartó vál-lalkozás mûködik.

A kör tovább bõvíthetõ: nem csupán hitelek dõlhetnek be,az újságok naponta cikkeznek valuták, nagyvállalatok, sõtegyes országok bedõlésének, vagyis csõdbe menetelének lehe-tõségérõl is.

E szavak, kifejezések gyors terjedését nagymértékben segítia hírekben való gyakori elõfordulásuk, s persze az a zsurnalisz-tikai fogás is, hogy a cikkírók – kiemelt szerephez juttatva õket– elõszeretettel jelenítik meg õket a címekben.

A bedõl igének ezt az újabb jelentését hasztalan keressük aMagyar értelmezõ kéziszótárban; akárcsak a becéloz, benéz, be-támad, bevállal stb. divatszavak, egyike az utóbbi idõben igen-csak elterjedt, be igekötõs neologizmusoknak, a napjaink fel-gyorsult társadalmi változásai által életre hívott szóalakoknak.Talán legújabb szlengszótáraink adhatnának eligazítást, ám aszó – akárcsak a hasít – az elõzõekben bemutatott jelentésébennem szerepel sem Parapatics Andrea Szlengszótár (Tinta Ki-adó, Bp., 2008), sem pedig Kövecses Zoltán Magyar szleng-szótár (Akadémiai Kiadó, Bp., 2009) címû könyvében. E tényis azt mutatja, hogy az új szójelentések létrejöttét közelmúl-tunk eseményei, a 2008–2009-es gazdasági világválság hazánk-ban is megtapasztalt hatásai motiválták.

Gasparics Gyula

Hasít és bedõl

Talán kevés olyan szerencsés nõ van, mint én, akinek sike-rült rátalálnia egy olyan fodrászra, aki nemcsak szakmailag ki-tûnõ, hanem érdekes témákról lehet vele eszmecserét folytat-ni. Nyelvészként már az ismeretségünk legelején feltûnt, hogya fiatalember néhány hangzója, illetve szóhasználata kissémintha eltérne a megszokott dunaújvárosi kiejtéstõl. Egyik be-szélgetésünk alkalmával – miközben én szépültem – kiderült,hogy fodrászom sepsiszentgyörgyi származású. Miután tudo-mást szereztem erdélyi származásáról, már nem is csodálkoz-tam a megfigyelésemen. Elmesélte, hogy gyermekkorában ke-rült Magyarországra, ahol eleinte gúnyolták is a „furcsa” kiej-tése miatt. Természetesen az idõ múlásával a kiejtése és szó-használata hozzáidomult a dunaújvárosi beszédhez, de óhatat-lanul megõrizte eredeti nyelvjárásának néhány jellegzetessé-gét és szókincsét. Ezt az is erõsíti, hogy minden évben rendsze-resen hazautazik Erdélybe, ahol – minden valószínûség szerint– ismét az erdélyi tájszólás kerül elõtérbe beszédében.

Egy olyan erdélyi szót szeretnék megismertetni a kedvesOlvasóval, amit a fodrászom magától értetõdõen használt, ámszámomra addig teljesen ismeretlen volt, habár a hazai magyarnyelvben is megtalálható tájszóként. Ez az összetett szó acsobánkutya. Fodrászom nagyon szépen körülírta a szó jelenté-sét: a csobánkutya olyan kutya, ami védi a nyájat, és már szüle-tése után a nyakára erõsítenek egy fakolompot. Ahogy a kutyanõ, úgy növelik a fakolomp méretét is arányosan. Hamar rájöt-tünk, hogy amit az erdélyiek csobánkutyának neveznek, az azitteni magyar nyelvben a juhászkutya. A két terület szokása ab-ban különbözik, hogy Magyarországon nem a juhászkutya nya-kába kötik a kolompot, hanem a nyáj egyik tagjának nyakába.

Talán nem véletlen a fõkolompos elnevezés sem! Erdélyibarangolások alkalmával a mai napig lehet csobánkutyákkaltalálkozni, amint a nyáj közelében tartózkodnak, illetve meg-közelítik a turistákat némi élelem reményében.

Mivel felkeltette az érdeklõdésemet ez a számomra új kele-tû szó, egy kicsit tájékozódtam az eredetét illetõen. A Magyarértelmezõ kéziszótár szerint a csobán tájszó jelentése ’juhász’,s a török nyelvbõl eredeztethetõ. A magyar nyelv történeti-eti-mológiai szótára szócikkébõl az derül ki, hogy a csobán szóoszmán-török eredetû, román közvetítéssel: oszmán çoban ’ju-hász; pásztor’; román cioban ’pásztor; pásztorkutya’. A szóvégsõ forrása a perzsa šubân ’juhász’ jelentésû szó. A vizsgáltszó ún. vándorszó, azaz a török és részben a román nyelv köz-vetítésével terjedt el több európai nyelvben, a magyarba pedigromán hatás révén jutott be. A magyar nyelvben az elsõ adat abudai basák levelezésébõl származik, itt valószínûleg oszmán-török átvétel. Fellelhetõ egy 1742-bõl Gyuláról származó adat,ami viszont a román nyelvre vezethetõ vissza. A XIX. század-tól egyre sûrûbben jelentkezett székely és csángó feljegyzettadat, ezek is a románból származnak. A szó ’juhászkutya’ je-lentése a román nyelvben alakult ki, és a magyar nyelv innenvette át. Mivel Magyarország keleten határos Romániával,ezért nem meglepõ, hogy a magyarban a csobán szó a keletinyelvjárások szava. Az elõbbiekbõl kitûnik, hogy a csobán szóönmagában is bír ’juhászkutya’ jelentéssel, ám fodrászomösszetett szóként, a kutya utótaggal együtt emlegette, azazcsobánkutyaként. Lehetséges, hogy ez már a magyar nyelv erõ-teljesebb befolyása az átvett szóra, hogy a lehetõ legjobbanpontosítsa a szó jelentését.

Mindenesetre nagy örömmel tölt el, hogy a fodrásznál egyilyen érdekes tájszót ismerhettem meg.

Kelemen Lívia

Az erdélyi csobánkutya

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 13

A minap egy televíziós vitamûsorban hangzott el a kö-vetkezõ mondat: „Politikai vita zajlódik a médiatörvény-rõl.” Nemcsak a téma, a mondatban használt igealak (zaj-lódik) is felkeltette az érdeklõdésemet. E helyütt most ezutóbbiról szeretnék véleményt mondani.

Ha a kérdéses szóalakot részeire bontjuk (morfológiai-lag elemezzük), alighanem olyan jelenséggel kerülünkszembe, amelyet a stilisztikában szószaporításnak, bõbe-szédûségnek, lexikális redundanciának neveznek. A sti-lisztikában redundánsnak azokat a szószerkezeteket te-kintjük, amelyekben a bõvítmények fölöslegesek, mert azelõzményekhez képest nem szolgálnak új információval,nincs saját „hírértékük”, hanem csak az alaptag elenged-hetetlen jellemzõjét, jelentés-összetevõjét emelik ki, nyo-matékosítják, pl. jövõbeli terv, gyors kapkodás, elõre prog-nosztizál. Az utólagos rekonstrukció szószerkezetben pél-dául az idegen szó jelentéstartalma már magába foglalja azutólagos jelentéstartalmát, hiszen a rekonstrukció jelenté-sében (’1. helyreállítás, újjáépítés, felújítás; 2. múltbeliesemény utólagos felidézése’) benne van, hogy az utólagtörténik; a nõi blúz / nõi szoknya / nõi melltartó példákbantalán még nyilvánvalóbb a jelzõi bõvítmény fölöslegessége,hiszen a szintagma alaptagjai olyan ruhadarabok (blúz,szoknya, melltartó), amelyeket kizárólag nõk visel-(het)nek.

Nemcsak a stilisztikában, a grammatikában is beszél-hetünk redundanciáról. A fenti példamondatban szereplõzaj-l-ód-ik szóalak is mintha „túlképzett” lenne: a szüksé-gesnél több (kettõ) azonos funkciójú képzõt is tartalmaz (-lés -ód[ik]), holott a szó jelentésének dekódolásához elegen-dõ lenne az egyik is. Megítélésem szerint a mûvelt nyelv-használat normája szerinti zaj-l-ik és a redundánszaj-l-ód-ik alakok jelentése között nincs érzékelhetõ kü-lönbség, a fenti kontextusban mindkettõ ezt jelenti:’valami mozgalmasan, sok változással, fordulattal megyvégbe’.

Hogy a zajlódik igealakban egyszerre szerepel a két azo-nos funkciójú formáns, annak vélhetõen az az oka, hogy azegyelemû, egyetlen mássalhangzó-fonémából álló (kevéssétestes) -l- képzõ eredeti (passzív) jelentése (amely jól érzé-kelhetõ pl. a porlik, hámlik, (meg)döglik, hajnallik, rozs-

dállik, csömörlik származékokban) mára már szinte telje-sen elhomályosult. Ezért funkcióját a mediális, illetveszenvedõ jelentésárnyalat kifejezésére leginkább alkal-mas, nagyon termékeny (és jóval testesebb) -ód(ik), -õd(ik)képzõvel megerõsítjük. Ugyanez tapasztalható a látszik,hallatszik igékkel kapcsolatban is: a mai nyelvérzékmár-már hiányolja ezekben a mediális igék -ód(ik), -õd(ik)képzõjét, attól függetlenül, hogy ezek az igealakok eredeti-leg tartalmazzák a hasonló értelmû -sz képzõt. Az analógi-ás változás vélhetõen a látszódik-kal kezdõdött, és analógi-ás kényszer hatására elõször az érzékelést kifejezõ másikigealakon (hallatszódik) jött létre a képzõhalmozás, majdkésõbb más igealakokban is (vö. zajlódik).

A képzõfunkció-ismétlõdésre egyébként bõven találunkpéldát: a nyelvtörténet folyamán erõs tendencia volt azegyelemû képzõk társulása, „bokrosodás”-a, amely nagy-részt éppen annak köszönhetõ, hogy idõvel bizonyos egy-elemû képzõk funkciója elhomályosult, ezért annak támo-gatására, felélesztésére a régivel azonos funkciójú elemcsatlakozott a szóhoz (vö. pl. a -cska, -cske; -tat, -tet; -lal,-lel elemismétléssel keletkezett képzõket).

A redundancia a legkülönbözõbb szakterületeken jutfontos szerephez (pl. a technikai kommunikációban, a szá-mítástechnikában, a tananyagtervezésben), s mint megbi-zonyosodhattunk róla, a természetes nyelvek kódjait isnagymértékû redundancia jellemzi, amely általában jóté-kony hatású, hiszen bizonyos értelemben védelmet jelentaz információközvetítésben. Ha a nyelvben nem lenne re-dundancia (tehát minden egyes jel új információt továbbí-tana), akkor a közleményekbõl valószínûleg sok és lénye-ges információt elveszítenénk, ami nagyon megnehezíte-né, esetlegesen lehetetlenné tenné a megértést. Azonbanaz azonos jelentésû szavak és grammatikai eszközök hal-mozása stilisztikai és grammatikai szempontból is Ja-nus-arcú jelenség: nemcsak (stílus)erénynek, hanem (stí-lus)vétségnek is minõsülhet. Kifejezésbeli pontatlanság-nak (hibának) számít, ha több szót használunk, mintamennyi a gondolat világos és szabatos kifejezéséhez fel-tétlenül szükséges (pl. a fentebb említett lexikális redun-dancia eseteiben), vagy ha öncélúan, funkciótlanul halmo-zunk grammatikai eszközöket, pl. toldalékmorfémákat:eztet, aztat, õtet.

Látszódik, hallatszódik, hogy zajlódik, de nem mindegy,hogyan zajlik a változás a nyelvben!

H. Varga Márta

Zajlódik?

Mindig megnézem az m1-en a Magyarország, szeret-lek! címû vetélkedõmûsort, s nyelvhelyességi észrevéte-lem eddig legföljebb annyi volt, hogy igazán bizonyíthat-nák a cím állítását azzal is, hogy nem énekelnék a fõcím-dalban azt, hogy „a szomszéd FÛJE mindig zöldebb”.

Aztán legutóbb a következõ jelenetre figyeltem föl.Az egyik feladathoz betolják a kellékeket egy zsúrko-csin, s a piros csapat vezetõje, Jakupcsek Gabriella elra-gadtatással kiált föl: „Töpörtyû!” Hanem a mûsorveze-tõ, Szente Vajk azonnal javítja: „Tepertõ!”. Szíven ütöttez a „rendreutasítás”, hisz én is töpörtyûnek mondtamvolna: nem tudok jól magyarul? Lehet, hogy népies ez azalak, de hát élõszóban, egy oldott hangulatú játékban el-megy, nem?

Késõbb azonban a népies stílusmegjelölés tekinteté-ben is elbizonytalanodtam, hiszen például ’kis ember’ je-lentésben a tepertõt szerintem még ember nem használ-ta, s a töpörtyûvel rokonságba hozható szó sem teperedik,hanem töpörödik.

Utánanéztem hát a szótárakban, és azt találtam, hogya TESz.-ben csak töpörtyû szócikk szerepel, az értelmezõszótár pedig a tepertõ címszótól a töpörtyûhöz utasít, aholviszont egyáltalán nem található semmilyen stílusminõ-sítés, tehát a szóalak köznyelvi.

Ettõl függetlenül nem kizárt, hogy a pesti nyelvérzéknagyon vidékiesnek gondolta és átalakította, ahogyan a-stul, -stül ragból -stól, -stõlt csinált. Na, gondoltam,Jakupcsek Gabriella bizonyára vidéki származású,Szente Vajk meg pesti. Utánanyomoztam, s mit találok:Jakupcsek józsefvárosi, Szente viszont békési... Minden-esetre én továbbra is töpörtyût fogok enni, egyébkéntmeg ízlés szerint fogyassza mindenki olyan néven, ami-lyenen ismeri és szereti. Jó étvágyat hozzá!

Balog Lajos

T e p e r t õ

14Édes Anyanyelvünk 2012/3.

Az írói szótárak ügye Kelet-Közép-Európában az1950-es években lendült fel. A magyar írói szótárak mintá-jául a német és az orosz hagyomány szolgált (különösen aGoethe-szótár és a Puskin-szótár). A számítógép megjele-nése a nyelvészetben és a lexikográfiában számos jelentõsváltozást eredményezett. Egyfelõl a lexikográfusok haté-kony eszközt kaptak munkájuk megkönnyítésére, más-felõl viszont a felhasználói elvárások is megváltoztak,ugyanis az írói szótárak konkordanciafunkcióját kifogás-talanul betölti a számítógépes keresés lehetõsége.

Az 1950-es években, lényegében a Petõfi-szótárnak, amodern értelemben vett elsõ magyar írói szótárnak a ké-szítésével egy idõben, Wacha Imre elindította egy klasszi-kus, cédulaalapú szótár szerkesztését József Attila költõiéletmûvébõl. Ez a terv, sajnos, meghiúsult, csak mutat-vány jelent meg a készülõ szótárból a Magyar Nyelvõr1959. évi 3. számában.

A teljes életmû szótári feldolgozását 2011-ben kezdtemel. A tervezett szótár felvesz anyagába minden egyes fenn-maradt szót, amelyet József Attila saját szövegeként írt le,legalább egymondatos kontextusban, legyen az akár ere-deti alkotás, akár fordítás.

József Attila alkotói módszerének jellemzõ vonása aszövegváltozatok nagy száma. A feldolgozás során ezek ke-zelésére különös tekintettel kell lenni. Erre igen alkalmas,ha a számítógépes konkordancia alapjául ún. genetikusszöveg szolgál. Ez együttesen tartalmazza az összes válto-zatot, így lépésrõl lépésre követi a szöveg létrejöttét, gene-zisét, és ennek révén a gyakorisági statisztikák is mindenegyes szóelõfordulást csupán egyszer vesznek figyelembe.

Többek között a mûvelt mûfajok nagy számából adódó-an József Attila szókészlete igen változatos. Azáltal, hogy aszótár gyûjtõköre a teljes életmûre kiterjed, lehetõvé válika különféle regiszterek, lexikai rétegek, illetve az egyesmûfajok összehasonlítása. A feldolgozott szókészlet nagy-sága kb. 25 ezerre becsülhetõ, amelyet mintegy 300 ezerszóelõfordulásból lehet elvonni. A címszók közé – a köz-nyelvi szótáraktól eltérõen – bekerülnek a tulajdonnevek,így a szótár bizonyos enciklopédikus funkciók betöltéséreis alkalmas lesz.

A szótárt függelékek fogják kiegészíteni. Az elsõ függe-lék az esetek és jelek-ragok statisztikai feldolgozását adjamajd. A két további függelék szorosan kapcsolódik ahhoz,hogy az életmû centrumában verses szövegek állnak. Amásodik függelék József Attila megvalósult rímeinek szó-tára. Ezt számítógép állítja elõ emberi kéz érintése nélkül.A harmadik függelék szintén számítógépes elõállítású, deitt szükség lehet emberi intelligenciára is a véglegesreszerkesztéséhez. Ez a függelék József Attila költõi életmû-vének metrikai adatbázisa lesz. Ez az alapvetõ filológiaiadatokon felül tartalmazza az egyes versek versrendszerét(idõmértékes, ütemhangsúlyos stb.), strófaszerkezetét,metrikai leírását, rímképletét stb.

A szótár gerincét persze a szócikkek alkotják. Ezek – amegszokott módon – három részbõl állnak.

A szócikkfej élén a címszó áll, majd az elõfordulásigyakoriság. Ezt összetett statisztika követi az egyesparadigmatikus alakoknak és az alakváltozatoknak a ke-letkezési idõ és a fõ mûfajok szerinti gyakoriságából. Azígy elõálló ötdimenziós statisztika megjelenítésére az

elektronikus szótár újszerû lehetõségeket ad, a papírválto-zatban csupán a magyar írói szótárakban eddig is megszo-kott rövidített, egyszerûsített változat közölhetõ. A szó-cikkfej további adatokat is tartalmaz: a címszó elsõ elõfor-dulásának évét József Attila életmûvében, elsõ ismert elõ-fordulását a magyar nyelvben, illetve rövid etimológiaiösszefoglalót. Arra is itt utalunk, hogy az adott lexémamennyire „József Attila-i”: 1. József Attila saját alkotása(tehát korábbról ismeretlen); 2. egyáltalán nem ismeretes,hogy más (akár késõbbi) szerzõ használta volna; 3. azadott szó hapax legomenon, tehát egyetlen, József Attila-ielõfordulásán kívül semmilyen magyar szövegben sem lel-hetõ fel (nem idézetszerû) elõfordulása a címszónak. Mégegy érdekes mutató található a szócikkfejben: ez azt jelzi,hogy a lexéma gyakorisága szignifikánsan magasabb Jó-zsef Attila életmûvében, mint a Nyugat teljes szövegébenmint kontrollkorpuszban.

A szócikktörzs tartalma a történeti-értelmezõ szótárakmegszokott rendjét követi (részletes jelentésstruktúra le-xikai-stilisztikai minõsítésekkel, szövegelemzésen alapulóértelmezésekkel, idézetekkel). Ebben a munkafázisbanhasznosíthatók a József Attila szókészletére és szóhaszná-latára irányuló korábbi nyelvészeti kutatások, valamint –a kiterjedt és erõsen összefüggõ motívum- és szimbólum-rendszer okán – a József Attila költõi életmûvének motí-vumrendszerére vonatkozó kutatások. – Dilemmát jelent ajelentésszerkezetek kidolgozása során, hogy ezek milyenmértékben tagolódjanak, illetve vonódjanak össze. Tudnivaló, hogy minden egyes szóelõfordulásnak eltér kismér-tékben a jelentése az összes többitõl, különösen, ha számotadunk a stilisztikai jelentésrõl is. Egy írói szótár esetébentehát elviekben minden szóelõfordulást önálló jelentésár-nyalatként kellene kezelni. Ha azonban a jelentésstruktú-rák átláthatóságát szeretnénk elõsegíteni, illetve a szó-készlet elmebeli megjelenését próbáljuk modellálni, akkorsokkal inkább az elnagyoltabb, ún. alulspecifikált értelme-zések, illetve ezzel együtt a kisebb jelentésszám vezeteredményre. A két igény egyaránt jogos, így a középút lát-szik leginkább célravezetõnek.

A jelentések elhatárolásában elõnyben kell részesíteni akülönféle formális tesztek tanúságát is. Tehát például haegy lexéma két elõfordulását más-más szinonimák helyet-tesíthetik, biztosan különbözõ jelentésekrõl van szó; vagyeltérõ vonzatszerkezet szintén eltérõ jelentésre utal – hi-szen a jelentésnek nem pusztán fogalmi-szemantikai, ha-nem grammatikai vetülete is van. Az ilyen tesztek szink-rón értelmezõ szótár készítésekor a szótárkészítõ anya-nyelvi kompetenciájára alapozva bizton alkalmazhatók,írói szótár (mint minden zárt korpuszú szótár) esetébenazonban szükség van ún. pótkompetencia kialakítására.Ez nem egyszerû feladat, és csupán korlátozott sikert ígér-het. Mindazonáltal a szótár szemantikai és stilisztikai ke-retének nemcsak formális módszereken kell alapulnia (eza lexikai-stilisztikai minõsítések esetében is lehetséges bi-zonyos határok közt), hanem szükség van a korszerû kuta-tások egyéb jellegû felhasználására is (pl. a kognitív meta-foraelmélet bizonyos eredményei is beépíthetõk a stiliszti-kai leírásba). A József Attilára oly jellemzõ komplex képe-ket szintén dokumentálni kell, gazdag leírásuk azonbanminden bizonnyal szétfeszítené a szótári mûfaj kereteit.

A szócikkek végén belsõ és külsõ utalók állnak. A belsõutalók az összetételek tagjaira és a különféle frazeológiaialakulatok vezérszavára (tehát a kidolgozás helyére) utal-nak. A külsõ utalók megmutatják a címszó helyét a ma-gyar szókészlet egészében, mind történeti, mind leírószempontból. Arról tájékoztatnak tehát, hogy az adott szóelõfordul-e más, a téma szempontjából releváns szótárak-ban.

Mártonfi Attila

A szerzõ az Intézet tud. munkatársa, a Nagyszótár munkaközös-ségének tagja (a szerk.).

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

A József Attila-szótárterve

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 15

A Tinta Könyvkiadónak „A magyar nyelv kézikönyvei” cí-mû sorozata újabb értékes kiadvánnyal gazdagodott: a magyarnyelv ellentétes jelentésû szavainak szótárával. Az angol, a né-met és az orosz nyelvnek már van ilyen szótára (ezeket a kiadómunkatársai fel is használták a szerkesztés során), a magyarnyelvnek azonban eddig még nem volt. A Magyar ellentét-szótár tehát elsõ a maga nemében.

Voltak persze elõzmények, amelyekre a szótár készítõi tá-maszkodhattak: a Magyar szókincstár, az Értelmezõ szótár+,sõt szórványosan már a Képes diákszótár is közölt ellentéte-ket, de ilyen mennyiségben és ilyen gondosan rendszerezvemég sehol sem találhattuk meg nyel-vünk ellentétes értelmû szavait. Né-hány adat ennek érzékeltetésére: aszócikkek száma 13 700 (összehason-lításul: a Képes diákszótárnak 14 000címszava volt), az antonimasorokszáma 18 750. A különbségnek az azoka, hogy az antonimák a címszó je-lentései szerint vannak sorokba ren-dezve, s több mint 5000 esetben acímszó egynél több jelentésének vanellentéte. Egy-egy címszó ellentét-ként átlagosan három és félszer sze-repel, összesen 48 220 elõfordulással.

De voltaképpen mi is az ellentét anyelvben, mely szavak tekinthetõk el-lentétes jelentésûnek? Az antonímiafogalmát éppoly nehéz meghatároz-ni, mint a szinonímiáét. Az ellentétesértelmûség meghatározása soknyelvelméleti, logikai, szemantikai,pragmatikai stb. kérdést vet fel. Lás-sunk ezekre néhány példát!

Az oroszlánszívû melléknévnekkétségtelenül antonimája a nyúlszívû(az elõbbi címszóként szerepel a szó-tárban, az utóbbi nem címszó). De következik-e ebbõl, hogy azoroszlán is ellentéte a nyúlnak? Nyilván nem. (Nincsenek isbenne a könyvben.) Hasonlóképpen nem ellentéte a treff akõrnek, a szerda a csütörtöknek, noha minden nyelvhasználótudatában van annak, hogy valamiképpen összetartoznak.Ezek az ún. taxonomikus antonimák, más elméleti keretben:egyazon szemantikai mezõhöz tartozó szavak. Vannak kulturá-lis hátterû antonimák is: a tücsök és a hangya természetesennem ellentétes jelentésû szó, de Aiszóposz és La Fontaine me-séje nyomán mégis ellentétes képzeteket idéznek fel. Úgy ismondhatnánk, hogy ezek a szavak az állatmesében antonimák,mégpedig aktuális, kontextuális vagy szituatív antonimák,azon kívül azonban nem. Temesi Viola szótára az ilyeneketnem is veszi fel, mert különben a kötet anyaga parttalanná duz-zadt volna.

Az új szótárt Kicsi Sándor András nyelvész magvas tanul-mánya vezeti be az antonímia meghatározásáról és az ellenté-tek típusairól. Ezt a fõszerkesztõ útmutatója követi. Ebben azellentétességnek három fajtáját különbözteti meg:

1. Az ellentét a kommunikációs folyamat résztvevõinek el-térõ nézõpontjából fakad (ad – kap; nyer – veszít; orvos – beteg);

2. Az ellentétek egymást felváltva jelennek meg, feltételezikés kölcsönösen kizárják egymást (apály – dagály; nappal – éjsza-ka; vetés – aratás);

3. Az antonimák között poláris ellentét van, a két szélsõ pó-lus között fokozati különbséget mutató, olykor semleges ele-mekkel (forró [– langyos] – hideg; ömlik [– folyik] – szivárog; sé-tál [– megy] – rohan).

A szócikkek felépítése a kézikönyvsorozat eddigi szótárai-nak formai megoldásaihoz igazodik, azokon szükség szerintmódosítva. Az ún. szócikkfejben a címszó, a vonzat, a szófaj ésa stílusminõsítés követi egymást. Ez utóbbiról egy kissé részle-tesebben kell szólnom, mert kényes és igen fontos mozzanata aszótárszerkesztésnek. A Magyar ellentétszótár a következõ stí-lusminõsítéseket alkalmazza (a rövidítéseket feloldottam): bi-zalmas, durva, idegen, pejoratív, régies, szakmai vagy szaknyelvi,szleng, tájnyelvi, tréfás, választékos. Az élõnyelv szavait nehéz,olykor lehetetlen vitathatatlanul besorolni a fenti kategóriákvalamelyikébe. Például a begurul és a zabál szót a szótár egy-aránt (szleng)-nek minõsíti. Jómagam az elõbbit inkább a (biz),az utóbbit a (durva) stílusminõsítéssel láttam volna el. De azilyesmiben a szótár szerkesztõjének kell döntenie, neki vanmeg ehhez a kellõ áttekintése, õ látja a szótárba felvett elemekrendszerét, egymáshoz való viszonyát. Döntését tehát nem ér-demes vitatnunk.

Néhány stílusminõsítés elsõ pil-lantásra tévesnek látszik, de alapo-sabb szemrevételezés után kiderül,hogy a szótárnak van igaza, nem pe-dig a felületes belelapozónak. Ímeerre is két példa. Az égiháború, amelyegyébként választékos vagy népies, aszótárban a tréfás minõsítést kapta,mégpedig azért, mert a szónak az ajelentése, amelyhez antonima kap-csolódik, valóban tréfás. Ez a jelentésa ’lármás veszekedés’, ellentéte anyugalom. Itt tehát nem a zivatarrólvan szó, legalábbis nem meteorológi-ai értelemben. A másik példa: a ma-zsola azért bizalmas, mert negyedikjelentésében (’kezdõ, gyakorlatlan,ügyetlenkedõ <jármûvezetõ>’) bi-zalmas jellegû szó, ebben az értelmé-ben van ellentéte, míg alapjelenté-sében (’megaszalódott, összetöpö-rödött szõlõszem’) természetesennincs.

Igen árnyaltan kezeli a szótár avonzatokat is. Például a meghajol igé-

nek vonzatával együtt (meghajol valaki elõtt) ez az ellentéte:szembeszegül (valakivel), vonzat nélkül viszont ez: felegyenese-dik. Aki valamire vigyáz, az ellenkezõ esetben elhanyagolja. Haazonban valakire vigyáz, akkor ennek antonimája nem az elha-nyagol, hanem a veszélyeztet.

A Magyar ellentétszótár igazi családi szótár, abban az érte-lemben is, hogy a kiadó igazgatója és a szótár fõszerkesztõje(hogy egy konverzíva típusú ellentéttel éljek): férj és feleség. Amunkatársak névsorában pedig megtaláljuk négy gyermekükegyikét, Kiss Márton informatikust is.

Az esetleges hibák, vitatható megoldások sorolását hagyjuka szakkritikára. Ennek a cikknek a célja mindenekelõtt a kedv-csináló bemutatás volt. Egy észrevételt azonban, szerény csat-tanóként, nem hallgathatok el. A szótár szerint a konzervatív ésa liberális ellentétes értelmû szavak. Ha ez így van, e sorok írójaévtizedek óta két lábon járó antonimaként éli életét. Bár ezszerintem nem is olyan kellemetlen állapot, egészen jól ki lehetbírni.

(Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésû szavak szótára.Fõszerk. Temesi Viola. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012, 314lap, A magyar nyelv kézikönyvei XXII.)

Kemény Gábor

OlvasólámpaMagyar ellentétszótár

Fõszerkesztõ: Temesi Viola

16Édes Anyanyelvünk 2012/3.

A szerzõ, Minya Károly napjaink neologizmusainak aligha-nem legkiválóbb ismerõje, s mindenképpen legelkötelezettebbvizsgálója. Már eddig is több ilyen tárgyú mûve jelent meg. Kö-zülük a két legfontosabb a 2003-ban kiadott munka, a Mai ma-gyar nyelvújítás (Szókészletünk módosulása a neologizmusoktükrében a rendszerváltozástól az ezredfordulóig), valamint a2007-ben napvilágot látott Új szavak I. (Nyelvünk 1250 új sza-va értelmezésekkel és példamondatokkal); mindkettõ a TintaKönyvkiadó gondozásában. Ezekhez méltán csatlakozik ez amostani mû, amely – mivel a szerzõ lapunkat is említi, az õ sza-vait idézem – „a legnaprakészebb folyóirat (az Édes Anyanyel-vünk) és a legfrissebb szakirodalom alapján összegzi a szó-kincskutatás eredményeit és megállapításait”. Bevezetõje to-vábbi részében arra is rámutat, hogy ez a kötet az említett,2003-as könyvben szereplõ, ott csupán érin-tõlegesen tárgyalt témaköröknek bõvebbkifejtése, több szempontú megközelítése,tehát annak szerves folytatása, az e kötet-ben tárgyalt-bemutatott szavak többsége vi-szont – az ismétlések elkerülése végett –nem szerepel sem az említett mûben, semaz Új szavak I. címû szótárban. Mint az elõ-zõ köteteknek is ismerõje – a másodikkéntemlítettrõl 2007-ben írtam is lapunkban –megerõsíthetem, hogy ez a mostani munkacsakugyan nem a korábbi mûvekben foglal-tak fölmelegítése, hanem a neologizmusokolyan összetett, több szempontú vizsgálata,amely elméletileg is újat jelent.

Annak részletezésére, hogy mit is jelentez a többszempontúság, egy lapunkhoz illõ,szerény méretû ismertetésben nemigen vanlehetõség, de valamennyi tájékoztatást re-ményeim szerint az is nyújt, ha felsorolom atizenhárom fejezetbõl álló mû nyolc elsõ fe-jezetének címét, s ezek közül a másodiknakaz alcímeit is:

I. NYELVI VÁLTOZÁSOK – NYELVÚJÍTÁSII. A NEOLOGIZMUSOK RENDSZEREZÉSE (1. Neo-

logizmusok a szándékoltság [akarat] szerint. 2. Neologizmu-sok a létrejöttük célja szerint. 3. Neologizmusok a gyakorisá-guk szerint. 4. Neologizmusok a kommunikáció formája sze-rint. 5. Neologizmusok a fogalmi tartalmuk szerint. 6. Neolo-gizmusok a létrejöttük módja szerint. 7. Neologizmusok a szó-fajuk szerint. 8. Helyesírási neologizmusok.)

III. NEOLOGIZMUSOK A SZÓKINCS TÁRSADALMITAGOZÓDÁSA ALAPJÁN

IV. MAGYARÍTÁS ÉS NEOLOGIZMUSV. A TULAJDONNEVEK MINT NEOLOGIZMUSOKVI. A NEOLOGIZMUS ÉS A NYELVHELYESSÉG

VISZONYAVII. A DIVATSZAVAK ÉS A NEOLOGIZMUSOK VI-

SZONYAVIII. STILISZTIKAI NEOLOGIZMUSOK A SZÉP-

IRODALOMBANMindegyik fejezetrõl lehetne, sõt érdemes lenne külön is

szólni – még az itt fel sem soroltakról is! –, de a hely szorításá-ban csak némelyikhez fûzök egy-egy megjegyzést.

A rövid I. fejezetet illetõen egyetértek a szerzõnek azzal azértékelésével, hogy „A nyelvújításhoz lélektani helyzet is kell,ma ez nincs, a reformkorban viszont megvolt. Akkor, a 19. szá-zadban mindenki melléállt. Ma már ez korántsem mondhatóel.” Egyetértek, de annak nagyon örülök, hogy ez után az álta-lánosító értékelés után külön utalt a szaknyelvek helyzetére,

idézve Kiss Jenõnek lapunk 2009. októberi számában megje-lent, A haza és a nyelv szeretete címû cikkébõl a következõket:

„Van már köznyelvünk, nem kell létrehozni. Ülhetünk ölbetett kézzel? Aligha. Mert az új körülmények új kihívásokathoztak el. A magyar nyelvvel kapcsolatban a két legfontosabbkérdéskört említem meg távirati stílusban. Az egyik: a tudo-mányok, a szakmák rohamos fejlõdése a szaknyelvek, a tudo-mányos nyelvek szókészletének nagyarányú növekedéséveljár, s ami ezzel egy: idegen, elsõsorban angol szavak tömegé-nek átvételét is jelenti. Ha az értelmiség, a szakemberek meg-elégszenek azzal, hogy õk értik az angol szakkifejezéseket, snem törõdnek anyanyelvi szaknyelvük fejlesztésével, akkor ve-szélybe kerülhet a minden szintû anyanyelvi tudásáramoltatás(gondoljunk a közoktatásra is) és elõbb-utóbb az anyanyelvversenyképessége is.”

Mint említettem, örülök, hogy a szerzõ idézte ezt a fontospasszust, de még jobban örültem volna, ha ebben a nyelvújí-tást, sõt, a nyelvújításokat (Minya ugyanis négyet is említ) érté-kelõ fejezetben Kiss Jenõ értékes gondolatainak folytatása-képpen legalább az óhaj, a kívánság szintjén elhangzott volnaannak hangsúlyozása is, amit én „A szaknyelvek megújításá-

ért” címû tanulmányomban a reformkorinyelvújításról és annak eredményeirõl szól-va egy évtizede így fogalmaztam meg: „Úgyérzem, most, az Európai Unióba lépés kü-szöbén állva valami ehhez hasonló megszál-lottságra volna szükségünk nekünk, maimagyaroknak is. Persze, mások a körülmé-nyek, mások a feltételek, ezenkívül köz-nyelvünk ma összehasonlíthatatlanul jobbállapotban van két évszázaddal ezelõtti ön-magánál, de ami szaknyelveinket illeti, bi-zony, a szakmai ismeretek, a szakmai tudás-anyag rohamos növekedése a szaknyelvekmegújításáért, majdhogynem az akkorihozhasonló horderejû és sodrású szakmainyelvújításért kiált.” (Magyar Nyelvõr2002. 3:275–83, az idézett rész a 282. olda-lon.)

Az egész mû legfontosabb, központi ré-sze a II. fejezet. Szerény bírálatként legföl-jebb azt fogalmazhatom meg, hogy az ala-pos és sokoldalú rendszerezés – részben

szükségszerûen – talán elkerülhetõ többszöri átfedésekkel jártegyütt. Fõleg a fejezet 1. és 6. pontját érzem kissé túlrészlete-zettnek, azaz kellõen össze nem hangoltnak. Az anyag impo-náló gazdagsága azonban mindenért kárpótolja az olvasót.

A III. fejezettõl kezdve mindegyikrõl csak a legnagyobb el-ismerés hangján szólhatok, de legfõképpen az V.-rõl (A tulaj-donnevek mint neologizmusok), amelyhez könyve általamnem idézett címû fejezeteiben remek példatárakat is mellékel.A tulajdonnévi neologizmusok körének kibõvítése s ennek je-gyében napjaink sajátos keresztneveinek és filmcím-neologiz-musainak bemutatása és az utóbbiak esetében elemzése pom-pás olvasmány, egyúttal pedig igazi mestermunka.

Igazi bíráló észrevételem csupán egy van, s az is valószínû-leg a véletlenek számlájára írható. A kötet bevezetõjét olvasvameglepve tapasztaltam, hogy a szerzõ, amikor egy-két mon-dattal elõzetesen bemutatja munkája fejezeteit, szinte végigtévesen jelöli meg a fejezetszámokat. A purizmusról szólva azV. fejezetre utal, holott a IV.-ben van róla szó, a tulajdonnévineologizmusokat a VI. fejezetbe helyezi, noha az V.-ben szere-pelnek, és így tovább. Alighanem az ennek az oka, hogy a Be-vezetõ megírása után módosult a kötet fejezetbeosztása, s aszerzõ nem gondolt arra, hogy ennek megfelelõen a bevezetõrészt is módosítani kell. Ez kétségtelenül baki, de az egészmunka e kis szeplõ ellenére is igen értékes mû, amely nemcsaka szakemberek, hanem a nyelvünk iránt érdeklõdõ „civil” olva-sók érdeklõdését is felkeltheti. Remélem, fel is kelti. (MinyaKároly: Változó szókincsünk. A neologizmusok több szempontúvizsgálata. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2011. 155 oldal, Segéd-könyvek a nyelvészet tanulmányozásához 118.)

Grétsy László

Minya Károlyúj könyve

változó nyelvünkrõl

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 17

Kiss Róbert Richard vállalkozó, újságíró nem csak hobbi-ból foglalkozik nyelvi kérdésekkel. Az ELTE magyar szakánvégzett, egyik nyelvészeti szemináriumi témáját fejlesztetteszakdolgozattá, sõt doktorivá. Sokan mint idegenforgalmi új-ságírót ismerik, például a Világszám címû tévémûsorból (többtévében is futott már), vagy a Fashion and Travel címû képes-lapból, amely nemcsak az újságárusoknál kapható, hanem azegyik légitársaság gépeinek fedélzetén is olvasható. Sikeres so-rozata A világ legszebb szállodái (Fantastic Hotels of theWorld) – eddig 5 nagyalakú, színes kötetben jelentette megmagyarul és angolul.

Szinte folyton úton van. Egyszer megszámolta, hány ország-ban járt (ha jól emlékszem, 150 körüli számról van szó). Ide-genforgalmi, turisztikai munkásságáért néhány éve megkaptaa Prima Primissima Díjat is.

Mindamellett a hazai terepen is jól érzi magát: mutatják ezta magyar nyelvrõl szóló írásai – például az egyik vasárnapi lap-ban. Eddig négy könyve jelent meg a magyar nyelvrõl. Az elsõmég hallgató korában: A soproni diákság köszönésformái(ELTE-MTA, Budapest, 1992), majd a Köszönésformák a ma-gyar nyelvben (különös tekintettel az új informatikai és táv-közlési technológiák hatásaira és a diáknyelvre) (ELTE MaiMagyar Nyelvi Tanszék és MediaCom, Budapest, é. n. [2004.]184 oldal), Nyelvelõ (MediaCom, Budapest, é. n. 176 oldal),Nyelvi finomságok (Gondolat Kiadó, Budapest, 2011. 163 ol-dal). Elsõ két könyve az udvariassági aktusok közé tartozó, amagyar nyelvben különösen gazdag rituálét, a köszönést mu-tatja be: a soproni diákság körében végzett gyûjtõmunka, illet-ve szélesebb összefüggések alapján. Utóbbi könyvének külön-legessége, hogy olyan területeken is gyûjtött nyelvi anyagot,mint az üzenetrögzítõk, sms, internet. Ebben a kötetben köz-zéteszi eddig gyûjtött anyagának rendszerezését is. Ez a követ-kezõ: gesztusok, hagyományos köszönések (tradicionális, kon-vencionális, nonkonform), egyedi köszönések (csoportnyelvi,egyéni), köszönéspótló kijelentések és kérdések, köszöntés/jó-kívánság, valamint egy másik szemiotikai rendszer szerint: kö-szönések találkozáskor, búcsúzáskor, írásban, életkori csopor-tok szerint stb.

Két következõ kötetét leginkább nyelvmûvelõ, nyelvi isme-retterjesztõ kötetnek tarthatjuk. Közös jellemzõjük, hogytöbbnyire rövid, figyelemfelhívó címmel ellátott írásokból áll-nak – részben korábban a sajtóban megjelent írásainak gyûjte-ményeként. A nyelvész-újságíró visszanyúl a nyelvmûvelõ ha-gyományokhoz: használja, többször ismerteti a nyelvészeti és anyelvmûvelõ szakirodalmat, föl-fölbukkannak a nyelvmûveléshagyományos, ismétlõdõ témái, nemegyszer olvasók levelei(kérdései) alapján. A Nyelvelõ kötet és cím egy hetilap nyelv-mûvelõ cikksorozatára épül. (Ne feledjük, hogy Szegeden az1990-es években volt hasonló címû egyetemi nyelvészeti diák-lap.) A kötet sokoldalúságát mutatják a fejezetek: Nyelv, nyel-vek, nyelvváltozatok, Helyesírás, Nyelvmûvelés, A szavak vilá-ga, A nevek világa, Nyelv és stílus, Köszönések, Tréfás felira-tok, versek, kívánságok.

Az érdekességek magukért beszélnek, de emeljünk ki néhá-nyat. A turisztikai újságíró és a nyelvész érdeklõdése összekap-csolódik például a leghosszabb (Chernelházadamonya) és alegrövidebb (Sé, Bõ, Ág, Õr) településnevek bemutatásában.Annyi tévedés van, hogy Sé-t Sátoraljaújhelyhez közelíti, hol-ott éppen ellenkezõleg, Szombathelyen van. Néhány további,belelapozásra ingerlõ cím: Kell-e újabb nyelvújítás? (a szerzõ

szerint újítani kell, de forradalmi nyelvújításra nincs szükség),Bátrak a nyuszilányok (magyarázat: a Playboy nyomán), Eroti-kus falunevek (egy szavazás eredménye: Bugyi, Segesd, Pornó-apáti – bár egyiknek sincs közvetlen köze ahhoz, amire elõszörgondol a kedves utazó; igaz, a Segesdnek közvetve igen, sajnosezt nem magyarázza el a szerzõ), Káromkodás, agresszió, Sér-tõ megszólítások, Fontos-e a szinkron? Különösen érdekeseka más nyelvekkel való összevetések, pl. A számok a világ nyel-veiben – egyébként ennek folytatására föltétlenül ösztönöz-ném a szerzõt, aki a világot járva számos idegen–magyar nyelvipárhuzamra, kapcsolatra deríthet fényt.

A Nyelvelõ folytatásaként újabb „ízélménnyel” csábítja ol-vasóit a szerzõ a Nyelvi finomságok címû, most megjelent cikk-gyûjteményében, amely részben ugyanazokkal a fejezetcímek-kel mintegy száz rövidebb-hosszabb írást tartalmaz. A könyv amagyar nyelv külsõ megítélésével kapcsolatos megfigyelések-kel indul. A magyarok földönkívüliek? – teszi föl a kérdést azelsõ írás. Szerb Antal Utas és holdvilág címû könyvérõl (állító-lag) ezt írta Nicholas Lezard: „a magyarok tulajdonképpennem is földi lények, hanem egy szuperintelligens földönkívülifaj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csakmûveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja elõket”. Teller Edét is idézi, aki sokszor, sokféleképpen fejezteki a magyar nyelv egyedisége iránti csodálatát, állítólag halálaelõtt pár évvel így: „Új, jeles felfedezésem, miszerint egy nyelvvan, s az a magyar”. Természetesen nagyon távolról nézve –akár Chomskyt is idézve – a Föld nyelvei lényegükben valóbanazonosak. De ha leereszkedünk a földre, azért van min csodál-koznunk.

A szerzõ igyekszik az elsõ nyelvmûvelõ kötet kapcsán fölve-tett ötletemet megvalósítani, több írás is foglalkozik más nyel-vekkel: Dél-Afrika nyelvei, Winnetou utódai (dél-amerikaiindián nyelvek), Hawaii nyelve,A lipovánok nyelve, A cigánynyelv eredete, A hunok miattHungary, vagy: A római jog és amagyar nyelv.

Kétségtelenül elõbukkan ismét a turisztikai szerzõbe oltottnyelvész: Az autónevek titkai (4 részben), A Coca-Cola mintszimbólum, Híres sportklubjaink nevei, Kevés vagy, mint tõkésrécében a dollár! (ez a rejtélyes cím A Magyar Nyelv Múzeu-mába tett kirándulásának története). Bármelyik kis írásábaszívesen beleolvasunk, például ebbe is: A legszebb, a legcsú-nyább és a legviccesebb magyar szó. A szerzõ felmérése szerinta mai olvasók (Kosztolányi Dezsõ nyomán) szépnek tartják acsók, az anya, a szív szót. De hozzáteszik: holló, napsugár, atya,szerelem, pénz (!), holdfény, selyem, gömb, csillaghullás. A leg-csúnyábbakat eddig nem gyûjtötték, ebben a felmérésben ezekszerepelnek: rizsa, varjú, kárhozat, hazugság, bútorraktár, rág-csáló, tarhonya, célkereszt, halottkém. És ezek a legviccesebb-nek tartott szavak (különösebb indoklás nélkül): töpörtyû, tin-tafolt, ám, villanyírógép (ez nyilván a kétféle tagolásából fakadótréfa miatt: villa-nyírógép, villany-írógép), bagoly, cipõfûzõ,fröccsöntött, spicli, kukac. Az „érdekes” szavak között pedigolyanokat találunk, amelyek a hagyomány- és nyelvvesztéshezkapcsolódnak (ettõl érdekesek): firhang, derelye, csöröge, puk-kasztott málé (pattogatott kukorica), tócsni, lepcsánka és he-csedli. Valamint szerepel egy érdekes (?), tréfás (?) mondat is:A grádicsonyról hozd ki jányom a dorcot!

Nyelvi frissesség, változatosság, jó felütések, tömör magya-rázatok – egy szóval a mai újságírásban elvárt sokszínûség jel-lemzi Kiss Róbert Richard nyelvi írásait. Sokakat késztet el-gondolkodásra a nyelv jellegén, s indít el a nyelv titkainak ta-nulmányozása felé. Erre egyébként nemcsak a médiában vanmódja, hanem meghívott elõadóként is számos intézményben.Írásai és könyvei a mai magyar nyelvmûvelés sajátos „ízét” je-lentik.

B. G.

Sajátos ízekNyelvelõ és Nyelvi finomságok

Kiss Róbert Richard könyvei

„ha leereszkedünk aföldre, van mincsodálkoznunk”

18Édes Anyanyelvünk 2012/3.

Április 4-én, életének 85. évében Budapesten váratla-nul meghalt Bereczki Gábor (Békés, 1928. március 24.)nyelvész, a finnugor nyelvek kutatója és tanára, azELTE professzor emeritusza. Szûkebb szakterülete amari (cseremisz) nyelv, a Volga–Káma vidéke nyelvei-nek kapcsolatai és e vidék népköltészete volt. Az észtirodalom egyik legjobb hazai népszerûsítõjének, fordí-tójának számított. Nyugdíjas éveiben részben Budapes-ten, részben Észtországban élt. Tanítványával, munka-társával, Pusztay János professzorral (Szombathely)emlékezünk rá.

– Bereczki Gábor tanítványa voltál, ezt mindig hangsúlyoztad,élete végéig szoros kapcsolatban álltál vele. Mi ragadott meg ben-ne?

– Mindenekelõtt a szerénysége, természetessége, nyitottsá-ga, csendes, minden harsányságot nélkülözõ humora. Csakegy-két jellemzõ esetet említek. Amikor hallgató korombanéletem elsõ recenzióját írtam az éppen megjelent cseremiszjegyzetérõl, õ hívta föl a figyelmemet a könyv néhány hibájára,amelyet én nem vettem észre – azzal a szándékkal, hogy azokatlegalább a recenzióban javítsuk ki. Késõbb neki mutattam megelsõnek, ha elkészült valamilyen nagyobb szabású munkámkézirata. Mindig segítõ szándékú megjegyzéseket fûzött hoz-zájuk.

– A tudósoknak melyik típusához tartozott?– Semmi esetre sem a szobatudósokéhoz… Szerette és él-

vezte az életet, örült, ha barátai, kollégái és tanítványai vettékkörül, ám soha nem kívánt a társaság középpontjává válni –mégis õ volt a középpont. Mint mentor, mint tanszékvezetõhagyta dolgozni munkatársait. Nem ösztökélte õket – többnyi-re nem is kellett, hiszen mindenki tudta és tette a dolgát, ámmindig rendelkezésre állt tanáccsal, megjegyzéssel, konzultá-cióval.

– Rajzolnál egy tömör pályaképet róla?– Három területet emelek ki: a nyelvészetet, a mûfordítást,

s ehhez kapcsolódva páratlan magyar nyelvi ismereteit és stí-lusérzékét. Mint nyelvész fõként a hagyományos finnugornyelvészetet mûvelte, a klasszikus témákkal foglalkozott (eti-mológia, nyelvtörténet), emellett azonban az areális (a területikapcsolatokat vizsgáló) nyelvészet területén is jelentõset alko-tott. Magyarországon az areális nyelvészetnek talán legjelen-tõsebb mûvelõje. Mint mûfordító, ha nem észtbõl, finnbõl vagyéppen kisebb oroszországi finnugor nyelvekbõl fordított volna,hanem angolból, franciából vagy németbõl, akkor õ lehetettvolna a magyar mûfordítók „pápája”. Jellemzõ eset, hogy azészt eposz, a Kalevipoeg nyersfordítását olyan magas szintenvégezte el, hogy Rab Zsuzsa, akinek az eposz végsõ magyarnyelvû megformálását köszönhetjük, nemegyszer hangsúlyoz-ta: minden más országban mûvészi fordításként, mûfordítás-ként fogadták volna el Bereczki Gábor fordítását.

– Mit tekintesz Bereczki Gábor tudományos tevékenységébena legfontosabbnak?

– Mind oktatói, mind kutatói tevékenysége fontos. Oktatóitevékenységéhez tartoznak egyetemi jegyzetei, tankönyvei acseremisz nyelvrõl, a magyar nyelv finnugor alapjainak össze-foglalása, a balti finn nyelvek kutatásába való bevezetés. Kuta-tóként jelentõsen hozzájárult a finnugor hangtörténet ismere-téhez, amikor a cseremisz nyelv alapján bebizonyította az ak-kor nála nagyobbnak tartott szaktekintély elméletének téves

voltát, s higgadtan kivárta – a kemény viszontválasz ellenére –,míg az idõ õt igazolta. Legfontosabbnak, nyilván saját munkás-ságommal való kapcsolata miatt, areális nyelvészeti kutatásaittartom. Kimutatta a Volga–Káma-vidék finnugor és törökséginyelveinek – évezredes kapcsolataikból fakadó – konvergensfejlõdését, amelynek révén számos, csak erre az areára jellem-zõ jelenséget tárt fel. Azt hiszem, világméretekben is jelentõs aVikár Lászlóval közösen gyûjtött és kiadott népköltészeti so-rozat. Ez a gyûjtés Kodály Zoltán kezdeményezésére valósul-hatott meg, s eredményeként a már említett Volga–Káma-vidék finnugor és törökségi népeinek népzenéjét adták közre(cseremisz, votják, csuvas stb. népdalok százait – eredeti szö-veggel, kottával, a szövegek magyar és angol nyelvû fordításá-val, illetve a zenei anyag elemzésével). Ebbõl a hatalmasanyagból fény derült egyebek között arra is, honnan eredhet amagyar népzene régi rétegének néhány jellemzõ sajátossága.

– Mely idõszakban érezte magát Bereczki tanár úr a legboldo-gabbnak?

– Kiegyensúlyozott ember volt. Ebben a harmonikus családihattér is nagy szerepet játszott. Békés, baráti kapcsolatot tar-tott a szakma legtöbb képviselõjével. Nem szerette, s kerülte isaz értelmetlen konfliktusokat. Azt hiszem, akkor érezte magáta legjobban, ha sokoldalú tevékenységének bármelyik ágávalfoglalkozhatott. Ezért érezte magát nagyon jól Udinében,majd nyugdíjas korában Észtországban, ahol az év egyik feléttöltötte, kertjében, méhei közt, nem mellõzve a tudományosmunkát és a mûfordítást sem.

– Ha valaki most kezdene ismerkedni a munkásságával, mitolvasson el elõször tõle?

– Ezt nehéz megmondani, mert Bereczki Gábor munkássá-ga nagyon szerteágazó. Fontosak, hiánypótlók egyetemi tan-könyvei, a cseremisz etimológiai szótár, a cseremisz és a finn-ugor nyelvtörténet és az areális nyelvészet terén írt munkái.Mégis – a magyar nyelv mai állapotának ismeretében, az egyresilányabb anyanyelvhasználatot szem elõtt tartva – azt javas-lom, hogy észt és finn, valamint a kisebb finnugor irodalmak-ból készült mûfordításait olvassák el. Ezekbõl a legszebb, leg-választékosabb magyar nyelvet ismerhetik meg, netán sajátít-hatják el. És okvetlenül olvassák el A Névától az Urálig címûönéletrajzi vonatkozású könyvét, amelynek legnagyobb részéta Volga–Káma-vidéki gyûjtõútról írt naplófeljegyzések teszikki. Lebilincselõ stílus, remek humor párosul tudományos meg-alapozottsággal (büszke vagyok, hogy a könyvet a szombathe-lyi Uralisztikai Tanszék egyik sorozatában adhattuk ki).

– Van tõle emlékezetes idézeted, aranymondásod?

– Sok minden idézhetõ volna. Hihetetlen természetességgelés a népi bölcsességek továbbörökítõjeként fogalmazott megszép és fõleg megszívlelendõ gondolatokat. Most csak egyetidézek: „Háromszáznál hullik a férgese”. Az ELTE FinnugorTanszékén, ameddig az anyagi lehetõségek megengedték (az1970-es évek elsõ felérõl beszélek), rendszeresen szerveztünk– többnyire kétnapos – autóbuszos kirándulásokat, amelyeksorán meglátogattuk a társtanszékeket Debrecenben, Szege-den, illetve a tanárképzõ fõiskolák magyar nyelvészeti tanszé-keit, Egerben, Pécsett, Szombathelyen. A kétnapos utazásokatmeg a közbülsõ estét végigénekelte a társaság – csak népdalt,abból is lehetõleg a régi stílusúakat volt szabad énekelni. Máraz olyan új típusú népdal, mint az Erdõ, erdõ, erdõ, marosszékikerek erdõ (amelyet egyébként Bartók is feldolgozott) halla-tán is ráncolta homlokát Bereczki tanár úr. Talán egy ilyenúton született az idézett mondás: háromszáznál hullik a férge-se. Azaz, egy magyar egyetemistának legalább háromszáz nép-dalt kell ismernie. Nem a Zeneakadémia növendékének, nema néprajz–folklór szakos hallgatónak, hanem például egy egy-szerû magyar vagy finnugor szakos hallgatónak. Õ maga ren-geteg magyar népdalt ismert, azokat furulyán is játszotta, deezeken kívül természetesen ismerte a Volga–Káma-vidékengyûjtötteket is. Követendõ példa.

Balázs Géza

„Háromszáználhullik ki…”

Bereczki Gáborra emlékezünkPusztay Jánossal

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 19

Tisztában vagyunk azzal, hogy az ét-termek, sörözõk stb. nevének utótagjakis kezdõbetûs, de mi a teendõ akkor,ha ez többtagú? Pl.: Kisvirág panzió ésétterem /… Panzió és étterem /… Panzióés Étterem. Mi a helyes írásmód, hanem tudjuk biztosan, mi a hivatalosteljes név? Része-e a tulajdonnévnek apizzéria, a fogadó?

Az Osirisnál megjelent Helyesírás(OH.) szerint a panzió intézménynév,tehát nagy kezdõbetûs, míg az étterem, pizzéria, fogadóintézményszerû megjelölések, ezért kis kezdõbetûsek.Így a javasolt írásmód: Kisvirág Panzió és étterem. Mivelazonban ez átmeneti forma, amely intézménynevet is,intézménynévszerû elemet is tartalmaz, nem kifogásol-ható a Kisvirág Panzió és Étterem vagy a Kisvirág panzió ésétterem alak sem. Hogy egy intézménynek mi a hivatalosneve, azt a tulajdonostól kell megérdeklõdni. Így erre akérdésre: „Mi a helyes írásmód, ha nem tudjuk biztosan,mi a hivatalos teljes név?”, nyelvészeti alapon nem lehetválaszolni.

Segítséget szeretnék kérni azzal kapcsolatban, hogymelyik írásmód a helyes: Cafeteria-elem vagy cafe-teriaelem?

A kérdezett szó helyes írásmódja: cafeteriaelem, kiskezdõbetûvel. Az OH. megfogalmazása szerint: „Teljesegybeírást alkalmazunk akkor, ha az idegen írásmódúelõtag utolsó betûje a magyarban is megszokott hangér-tékkel rendelkezik” (276). Egyébként elkezdõdött a szófonetikus átírása, az internetes keresõben a találatokszáma: cafeteria 265 000, kafetéria 5700 találat.

Melyik a megfelelõ változat: prémiumkategóriás vagyprémium kategóriás?

A prémium szavunk szófaja fõnév, ezért jelentéssûrítõösszetételként egybeírjuk a prémiumkategóriás kifeje-zést. Szótárban nem szerepel, de az ugyancsak egybeírtcsúcskategória szó igen.

Hogyan kell helyesen írni a következõ kifejezéseket?Vajon anyagneves szerkezetnek számítanak-e a búzafinomliszt, búza rétesliszt?

A finomliszt egybeírandó, jelentése: ’csaknem telje-sen korpa nélküli, fehér liszt’, tehát jelentéssûrítõ össze-tétel, s mivel búzából készült, az elõtag is egybeíródik ve-le a jelentéssûrítés miatt: búzafinomliszt, azaz ’búzábólkészült finomliszt’. Ugyanez vonatkozik a búzaréteslisztkifejezésre is. Nem számítanak anyagneves szerkezetek-nek, az a szabály itt nem alkalmazandó.

Egy gépkocsi alkatrészeirõl van szó. A helyesírás sza-bályai szerint helyes a következõ forma: frissleve-gõ-/belsõlevegõkeringetés-csappantyú. Elképzelhetõ azon-ban, hogy a mûszaki szaknyelvben összetevõket különír-junk? (Már csak azért is, mert egy kinyomtatott, kes-keny hasábokba szedett szövegben ez a szó három sort

foglal el.) Azaz a frisslevegõ-/belsõlevegõ-keringetés csap-pantyú formát használnánk.

A kérdezett szavak helyes írásmódja: frisslevegõ-keringetés-csappantyú, belsõlevegõkeringetés-csappantyúa 139/b. mozgószabály alapján. Ezeket a „szókígyókat”birtokos jelzõs szószerkezettel lehet elkerülni: a friss le-vegõ keringetésének csappantyúja, a belsõ levegõ keringeté-

sének csappantyúja.A neten olvasom: „Két metrókocsi is

elfüstölt a 3-as vonalon”. Aztán kide-rült, csak füstölt egy-két szerelvény(http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/01/30/ismet-fustolt-egy-metrokocsi/~fokusz). Szerintem az elfüstöl azt je-lenti, hogy a szerelvény füstté alakul,totálisan kiég stb. Az, hogy egy kicsitfüstöl, az én nyelvérzékem szerint nemelfüstöl.

Az elfüstöl igének tárgyas és tárgyatlan értelmébenhét jelentése van a Magyar értelmezõ kéziszótár szerint.A tárgyatlan elfüstöl elsõ jelentése: füstölögve elhamvad,a második jelentése: hosszabb ideig füstölög. Ez utóbbiértelemben akkor jogos a használata, ha a metrókocsiksokáig füstöltek. De mivel sem ez nem történt, sem elnem hamvadt a metrókocsi, ezért ennek az igének azalkalmazása túlzás, s ez a bulvársajtóra általában jellem-zõ.

A következõ kifejezés helyesírásában kérném segítsé-güket: serpenyõs káposztás cvekedli. Kell-e vesszõt tenni aserpenyõs szó után?

Az OH. (350.) a következõképpen ír a problémáról:„Az írásjelhasználat szempontjából az ún. többszörösjelzõk okoznak gondot. Ha több jelzõ következik egy-más után, a minõség- vagy mennyiségjelzõk láncszerûen,alárendelõ viszonyokkal kapcsolódnak egymáshoz.Ilyenkor nem használatos a vesszõ: barna kalapos hölgy(a kalap barna), kék szemû lány, két liter tej. Elõfordul ajelzõk alaptaghoz kapcsolódása oly módon, hogy egy jel-zõs szerkezet kap újabb jelzõt. Az írásjelhasználat ilyen-kor kétféle lehet: egy havas novemberi éjjelen vagy egy ha-vas, novemberi éjjelen. A vesszõ kitétele annak függvé-nye, hogy a két jelzõ egyforma jelentõségû-e vagy sem,vagyis a közlõ mondanivalójától függ.” Ebben az eset-ben, úgy vélem, nem szükséges a vesszõ használata: ser-penyõs káposztás cvekedli.

Hogyan helyes: mattrészegen vagy matt részegen? AGoogle szórakozik velem, mert a következõ találatszá-mokat dobja ki: matt részeg – 18 000, mattrészeg – 11 000,matt részegen – 13 000, mattrészegen – 16 000. Ez így telje-sen ellentmondásos, mert a különírt jelzõbõl több van,mint az egybeírtból, de a különírt határozószóból keve-sebb, mint az egybeírtból.

Ez a példa is mutatja, hogy az internetes elõfordulá-sok száma nem mérvadó a helyesírásban. A nyomatéko-sító szó, túlzó jelzõ gyakran fõnév a jelentéssûrítõ szó-összetétel elõtagjaként: földsüket, jéghideg, kõkemény,méregdrága, dögunalmas, marhaszép, tökhülye, így ennekanalógiájára a mattrészeg is egybeírandó. A részegenegyébként nem határozószó, hanem ragos melléknév.

Összeállította: Minya Károly

www.manyszi.hu

Kérdések és válaszok

20Édes Anyanyelvünk 2012/3.

H Í R E K – E S E M É N Y E KA 30. Implom József középiskolai he-

lyesírási versenyt 2012. február 23–25. kö-zött rendezték a gyulai Erkel FerencGimnáziumban. A megnyitón Nagy L.János professzor felidézte a verseny tör-ténetét, majd átadta az idei Implom-díjatGrétsy László képviselõjének. EzutánKányádi Sándor tartott lírai elõadást azanyanyelvrõl.

*Az Anyanyelvápolók Szövetségének

március 10-i elnökségi ülésén Maróti Ist-ván megemlékezett Graf Rezsõrõl; kö-szöntötték Grétsy Lászlót 80. születés-napján; Balázs Géza ügyvezetõ összegez-te az elmúlt hónapok eseményeit; GrétsyLászló összefoglalta a magyar nyelv álla-potával kapcsolatos jelentések tapaszta-latait; Kerekes Barnabás az ifjúsági tago-zat tevékenységét mutatta be, majd az el-múlt két év pénzügyi beszámolóját hall-gatták meg Balázs Istvánné gazdasági ve-zetõtõl. Terjéki Tamás beszámolójábólkiderült, hogy a Szövetségnek 2018 tagjavan (292 külföldi), és csak 342-en nem fi-zettek tagdíjat 2011-ben.

*A 19. Dr. Szabó Miklós szövegértési ver-

seny döntõjén harminc általános iskolaversenyzõi mérték össze képességeiket2012. március 23-án Kiskunhalason aBibó István Gimnáziumban. Ez alkalom-mal a felolvasandó és tartalmilag ismer-tetendõ szöveg „A színlátás zavarai: aszínvakság és a színtévesztés (dr. PappJúlia szemész ismertetõje alapján)” volt.A versenyt támogatja a Magyar Lapki-adók Egyesületének újságolvasásra ne-velõ programja is.

*Fonetikanap címmel tartott ünnepi

megemlékezést az ELTE Fonetikai Tan-széke fennállásának 40. évfordulója al-kalmából 2012. április 4-én. Dezsõ Ta-más dékán és Balázs Géza igazgatóhe-lyettes köszöntõje után Gósy Mária ésOlaszy Gábor tartott elõadást a fonetikamúltjáról és jelenérõl, majd a tanszékmunkatársai következtek: Markó Ale-xandra, Bóna Judit, Imre Angéla, VáradiViola, Beke András. Délután fonetikaividámparkra került sor.

*A Kazinczy-verseny 47. országos dön-

tõje a gyõri Kazinczy Gimnáziumban áp-rilis 20–22. között volt. Elõestjén, 19-énmegnyílt a Halkan szitál a tört fény címûKosztolányi-kiállítás, valamint bemutat-ták a Deme László emlékezete címûkönyvet. A versenyt Simon Róbert Ba-lázs alpolgármester köszöntötte, a záró-beszédet Balázs Géza egyetemi tanártartotta.

*Valamilyen területen már elismert

teljesítményt nyújtó, 17. életévüket be-töltött fiatalok jelentkezhetnek az álla-milag támogatott, hároméves tehetség-fejlesztõ képzést nyújtó ingyenes BolyaiÖnképzõ Mûhelybe. A felvételi lehetõ-

ségrõl érdeklõdés: www.bolyaimuhely.hu. A felvételi június 29-én lesz Buda-pesten (jelentkezni addig lehet a bom@e-nyelv.hu címen).

*A magyar tudomány és kultúra, a ma-

gyar nyelv útja a 21. században címmel 1millió forintos összdíjazású esszépályá-zatot hirdetett az Éghajlat Könyvkiadó.A pályamunkák beérkezési határideje:2012. augusztus 15. Érdeklõdés: palyazat@eghajlat.hu. Teljes kiírás az ÉA 2012/2.számában.

*Az Anyanyelvápolók Szövetségének

ifjúsági tagozata felkarolta a széphalmiA Magyar Nyelv Múzeuma honlapjánakmûködtetését, híreinek szerkesztését(www.nyelvmuz.hu), valamint a Face-bookkal való összekapcsolását. Ugyan-csak a tagozat mûködteti a Nefmi felké-résére a www.amagyarnyelvert.hu hon-lapot.

46. magyar nyelv heteNyelvünk, a hungarikum címmel az

idei magyar nyelv hete ünnepélyes meg-nyitója 2012. április 23-án volt Szombat-helyen a Vas Megyei TIT és a SavariaEgyetemi Központ rendezésében. Kö-szöntõt mondott Majtényi László, a VasMegyei Közgyûlés alelnöke és CzetterIbolya, az egyetemi központ elnökhe-lyettese. Ezután következtek az elõadá-sok: Balázs Géza: Nyelvünk idegen tü-körben, Kiss Gábor: A magyar valóságtükre szavainkban, Dede Éva: Amit apszichológus lát a magyar nyelvben.

A magyar nyelv hete további elõadá-sairól a következõ híreket kaptuk: BalázsGéza (Szólásokba zárt történelem, TITPannon Egyesület, Gyõr, április 20., Amagyar nyelv a 21. században, II. Rákó-czi Ferenc Könyvtár, Miskolc, április21.), Madách-szónokverseny a MadáchImre Gimnáziumban, Vác, ápr. 23., Mi-nya Károly (A magyar szókincstár, Me-gyei Könyvtár, Nyíregyháza, ápr. 27.),valamint Sebestyén Árpád is tartott ma-gyar nyelv heti elõadást Hajdúböször-ményben. (További információk, hírek,fényképek a www.manyszi.hu honla-pon.) (Manyszi-hírek)

„Ha szabad a magyarta magyarból magyarázni…”

2. Czuczor–Fogarasi-konferenciaCzakó Gábor titokzatos Diófa-köre

kezdeményezte 2010-ben a magyar nyelvmáig legnagyobb értelmezõ és etimoló-giai szótárának újrafölfedezését. Idén ja-nuár 6-án, vízkeresztkor a Magyar Mû-vészeti Akadémia és a Petõfi IrodalmiMúzeum vette szárnyai alá a rendez-vényt. A fõ kérdés ismét az volt, hogy aCzF. mennyiben korszerû, és mennyibenmeghaladott, de sokan az alaptémáhozilleszkedve „ismeretlen eredetû” szavak,szócsaládok, sõt manysi sztyeppetûz vagyvulkán nyomait is kutatták. Az alaphan-got a nyelvészek ütötték meg: a magyar

etimológiai gyakorlatot bírálta és egészí-tette ki pl. Horváth Katalin és Balázs Gé-za, a messzebb múlt rokonításait PomoziPéter. Sokszor hangzott el a gyök mintmagyar nyelvi jellemzõ: még a CzF.-ék-nél is kiterjesztõbb módon, minden ma-gyar nyelvi hajlításra. Kövecses Zoltánelõadása kristálytisztán levezette a CzF.-bõl kiolvasható kognitív szálat (fogalmirendszer, a nyelvi jelek nagy részéneknem önkényes volta). Békés Vera filozó-fiai alapozást adott a tudományos para-digmákról, és Teleki Józsefet dicsérte,Nyiri Péter, A Magyar Nyelv Múzeumá-nak igazgatóhelyettese a gyökkutatás„nyelvmûvelõdési” haszna miatt buzdí-totta a nyelvészeket. Többször elõkerülta hálózatkutatás mint lehetséges új kuta-tási módszer a gyökök vonatkozásában.A PIM díszterme végig tele volt, az ülés-elnökök hol elnézõek, hol szigorúak.Többször volt lehetõség kérdésekre, atudományos kérdések mellett olykor elõ-bukkantak „óegyiptomi” nyelvi emlékekis, de ez senkit sem zaklatott fel. Az alap-hang végig nyugodt, mondhatni méltó-ságteljes volt, csak egyszer hangzott elnyilvánosan a „hülyeség” szó, amit a le-vezetõ elnök nem tudott értelmezni, éskét matematikus csörtéjének nyilvánítot-ta. Aki az egész napot a PIM-ben töltöt-te, meggyõzõdhetett róla, hogy itt egy új,gyökközpontú magyar nyelvtan formáló-dik. (Manyszi-hírek)

Nyelvészeti könyvekAlkalmazott Nyelvészeti Közlemé-

nyek (V. 1., 2010., VI. 1. 2011). MiskolciEgyetemi Kiadó.

Az interkulturalitás aspektusai.Szerk.: Simigné Fenyõ Sarolta, CsetnekiSándorné Bodnár Ildikó, Kegyesné Sze-keres Erika. Miskolci Egyetemi Kiadó,Miskolc, 2010.

Bartha Csilla – Nádor Orsolya – Pén-tek János: Nyelv és oktatás kisebbség-ben. Kárpát-medencei körkép. Tinta,Budapest, 2011.

Bicsérdy Gábor: Rövidítések enciklo-pédiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2012.

Kiss Róbert Richard: Nyelvi finomsá-gok. Gondolat, 2011.

Markó Alexandra szerk.: Beszédtu-domány. Az anyanyelv-elsajátítástól azöngekezdési idõig. ELTE-MTA NYTI,Budapest, 2012.

Minya Károly: Változó szókincsünk.A neologizmusok több szempontú vizs-gálata. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2011.

Miskolci Szilvia, Széplaki Erzsébet:Osztálymátrix. Kommunikáció, etika,etikett, gazdaság, életpálya. Munkafüzeta 13–14 éves korosztály számára. Fur-fang Kiadó, 2011.

Pethõ József: Alakzat és jelentés. Azalakzatok stílus- és jelentésképzõ szere-pe a szövegben. Tinta Könyvkiadó, Bu-dapest, 2011.

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 21

Salamon Ferenc: El van bütülve... Há-romszéki szólások, kifejezések. AESZ-füzetek, 14. Sepsiszentgyörgy, 2010.

Széplaki Erzsébet, Miskolci Szilvia:Beugró szövegek. Szövegértési és kom-munikációs gyakorlatok a 15–16 évesekszámára. Furfang Kiadó, 2010.

Temesi Viola fõszerk.: Magyar ellen-tétszótár. Tinta, Budapest, 2012.

Tótfalusi Kis Miklós: Számvetés ahelyesírásról. ELTE-MNYT, Budapest,2011.

Wacha Imre szerk.: Diófát ültetek.Emlékkötet Deme László nyelvészpro-fesszor tiszteletére. Kazinczy FerencGimnázium, Gyõr, 2012.

A 2012. évi eseményekbõljúnius 15–17. II. anyanyelvi juniális:

Irodalmi nyelvünk az északkeleti régió-ban; vadételfõzõ verseny, A MagyarNyelv Múzeuma, Széphalom

június 20–21. Állandósult kifejezések,frazeológiai kapcsolatok a nyelvhaszná-latban. Modern Filológiai Társaság,ELTE

június 21. 16.00 Szarvas Gábor-nap.2011 szavainak sajtóbemutatója, jelentésa magyar nyelvrõl, a Tinta Könyvkiadónyelvi kiadványai. MTA Akadémiai Klub

július 3–10. Beszélni nehéz!-körveze-tõk továbbképzõ tábora, Erdély

július 6–12. Tematikus alkotótábor di-ákoknak a nyelv és a média körébõl.Gyõr, Kazinczy Gimnázium (due@due.hu)

július 12–22. XX. Országos ifjúságianyanyelvi tábor és IV. Aranka Györgyanyanyelvi tábor, Zsobok (Erdély)

szeptember 6–7. III. magyar inter-diszciplináris humorkonferencia, ELTE,Budapest (humorkonferencia@gmail.com)

szeptember 21–23. Szórványban amagyar nyelv. Szórványkonferencia AMagyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársaságával közösen, Beregszász

szeptember 22. Az ASZ helyi csoport-jainak évnyitó tanácskozása, Budapest

szeptember 28–30. 10. Semiotica Ag-riensis konferencia: A test szemiotikája.MSZT-EKF-Dobó István Vármúzeum,Eger (www.szemiotika.com)

október 6–7. Czuczor–Fogarasi-kon-ferencia. Karizma Alapítvány, Budaörs(czuczor.fogarasi@gmail.com)

október 12–14. Édes anyanyelvünkországos nyelvhasználati verseny, Sátor-aljaújhely

november 13. A magyar nyelv napjanovember 16. A magyar nyelv ünne-

pe, EKF, Egernovember 17. XX. Országos ifjúsági

anyanyelvi parlament, Budapestnovember 20–21. Diskurzusok a szak-

mai diskurzusról. A tudományok, szak-mák nyelvének leírása. ELTE MaiMagyar Nyelvi Tanszék (nyelvkultura@gmail. com)

november 24. Nagy J. Béla országoshelyesírási verseny. EKF, Eger

II. anyanyelvi juniálisSátoraljaújhely-Széphalom,

2012. június 15–17.Anyanyelvi szervezetek összefogá-

sával második alkalommal rendezzükmeg Széphalomban, a vidéki múzeu-mok éjszakáján az anyanyelvi juniá-list.

A tervezett program:

2012. június 15., péntekMúzeumi vetélkedõ, felolvasó-

lánc, anyanyelvi könyvek vására,anyanyelvi mûsorok bemutatója,anyanyelvi licitjáték, váltóverseny. AzASZ ifjúsági tagozatának bemutatója.Este: koncert.

2012. június 16., szombatNyelvünk és irodalmunk az észak-

keleti régióban. A Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társaságánakülése. Vezeti: Pomogáts Béla. Ételekés italok a magyar nyelvben. Alkalmipálinkakiállítás megnyitása. Kapcso-lódás szellemi étkekkel a szomszéd-ban megrendezett vadételfõzõ ver-senyhez. Este: emlékezés Kazinczysírjánál, élõ Tetten ért szavak, tánc-ház.

2012. június 17., vasárnapTúra a kálváriához, a Sátor-hegy-

re, bobozásA Magyar Nyelv Múzeumában há-

rom napon keresztül folyamatosanlesznek programok. Három naprakedvezményes belépõjegy váltható.Széphalomban, Sátoraljaújhelyen ésa környéken olcsó szállások és fizetõ-vendéglátó-helyek foglalhatók. Júni-us 16-án Sátoraljaújhely és Szépha-lom között óránként jár (a múzeumibelépõkkel igénybe vehetõ) rabomo-bil.

A juniális rendezõi minden kor-osztályból minden érdeklõdõt szere-tettel várnak.

További információk: www.nyelv-muz.hu, www.e-nyelv.hu

Meghívó a 2011-es év szava,antiszava, költõi és ifjúsági

szava nyilvános bemutatásáraA Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, a

Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport,valamint az Anyanyelvápolók Szövetsé-ge által felkért szakértõ bizottság megha-tározta a 2011. év legjellemzõbb magyarszavait, antiszavait, költõi és ifjúsági sza-vait. A jellemzõ szók bemutatása 2012.június 21-én 16 órakor lesz a Magyar Tu-dományos Akadémia klubjában a Szar-vas Gábor-nap keretében. További infor-máció: www.e-nyelv.hu. Interjúlehetõségegyeztetése: Pölcz Ádám: iroda@e-nyelv.hu, 36-30-318-9666.

Felsõoktatási Kazinczy-döntõA felsõoktatási intézmények Kazin-

czy Ferencrõl elnevezett Szép magyarbeszéd versenyének 40. országos döntõ-jét 2012. március 30-án a Károli GáspárReformátus Egyetem Bölcsészettudo-mányi Karának Magyar NyelvtudományiTanszéke rendezte.

A versenyt Sepsi Enikõ, a Károli Gás-pár Református Egyetem Bölcsészettu-dományi Karának dékánja nyitotta meg.A résztvevõket köszöntötte Gósy Mária,az ELTE Fonetikai Tanszékének tan-székvezetõ egyetemi tanára, a bírálóbi-zottság elnöke és Fóris Ágota, a KároliGáspár Református Egyetem MagyarNyelvtudományi Tanszékének vezetõje.Tudományos elõadást tartott MarkóAlexandra (ELTE Fonetika Tanszék)„Hangsúlyok a felolvasásban és a spon-tán beszédben” címmel. Ezután követke-zett a szabadon választott szövegek be-mutatása.

2012-ben az elsõ tizenegy versenyzõkapott Kazinczy-érmet, név szerint a kö-vetkezõk: Lénárd Valentina (KRE TFK,Nagykõrös), Hajdú Fanny (ELTE BTK,Budapest), Tomcsányi Árpád (PPKEBTK, Piliscsaba), Lakos Boglárka (Cor-vinus Egyetem, Budapest), Szabó Adri-enn (ELTE TÓFK, Budapest), SzabóÁgnes (ELTE BTK, Budapest), SimonViktória (KRE BTK, Budapest), BelágyiHanna (NyME Benedek Elek Pedagógi-ai Kar, Sopron), Báthory Kinga (Eszter-házy Károly Fõiskola, Eger), Pólyi Iza-bella (Konstantin Filozófus Egyetem,Nyitra), Kovács Edit (Apor Vilmos Ka-tolikus Fõiskola, Vác).

Részletes információk: wvw.kre.hu/nyelveszet

A Hírek rovatba szánt információ-kat a megjelenés elõtti 40. napig vár-juk a balazsge@due.hu címen.

Kedvezményes könyvekaz ÉA olvasóinak

Nyelvészetrõl mindenkinek. 59 nyel-vész 77 rövid összefoglalójával készültel a Nyelvészetrõl mindenkinek címûkötet (szerk. Balázs Géza). Néhány nyel-vészeti terület elsõ magyar összefoglaló-ja itt olvasható. Ízelítõ „érdekes” ling-visztikákból: antropo-, bio-, digitális, e-,etno-, folklór-, funkcionális, gender-,generatív, geo-, igazságügyi, interkul-turális, kognitív, kontrasztív, korpusz-,kulturális, marketing-, öko-, pszicho-,strukturális, szocio- és teolingvisztika.A 384 oldalas kötet ára: 3900 Ft.

Nyelv és kultúra. Kulturális nyelvé-szet (szerk.: Balázs Géza, VeszelszkiÁgnes). A 411 oldalas, mintegy hetven-szerzõs munka az elsõ magyarországi át-tekintés a rendkívül sokoldalú témáról.A kötet ára: 4450 Ft.

Balázs Géza Nagy párlat- és pálinka-könyve 147 oldalon az eddigi legtelje-sebb összefoglalás a magyar pálinka tör-ténetérõl, folklórjáról és nyelvérõl. Akötet ára: 4990 Ft.

E hirdetés felmutatói a Magyar Nyel-vi Szolgáltató Irodában 500–500 forintkedvezménnyel juthatnak hozzá bárme-lyik nyelvészeti könyvhöz. A kínálatmegtekinthetõ a www.e-nyelv.hu honlapKiadványaink rovatában. 5-nél több kö-tet rendelése esetén Budapesten ingye-nes házhozszállítás. Érdeklõdés: 36-30-318-9666 vagy iroda@e-nyelv.hu.

22Édes Anyanyelvünk 2012/3.

Grétsy László rovata

Mindenekelõtt az idei 1. számunkban közölt rejtvé-nyek helyes megfejtését adjuk közre.

I. Oda-vissza – harmadszor! 1. Dózsa – Aszód. 2. Sete– Etes. 3. Mák – Kám. 4. Krém – Mérk. 5. Mér – Rém. 6.Mos – Som. 7. Levet – Tevel. (Ezt többen nem találtákmeg!) 8. Romot – Tomor. 9. Szirt – Trizs. (Voltak, akik-nek ez is nehéznek bizonyult.) 10. Táv – Vát.

II. Egy verscím. 1. Podolini. 2. Emeletes. 3. Kárpátok.4. Hannibál. 5. Esperes. 6. Rokonok. 7. Kaposvár. 8.Kristóf. 9. Kakukkfû. 10. Balaton. Kosztolányi Dezsõversének címe: Régi dajkánk egyetlen öröme.

III. Mû és alkotója. 1. Verseny. 2. Pásztor. 3. Mézédes.4. Szeparé. 5. Szarvas. 6. Kereset. 7. Örömtûz. 8. Sörétes.9. Esengés. 10. Fagykár. 11. Velence. 12. Sárkány. Akeresett mû címe: Szép remények. Szerzõje CharlesDickens (1812–1870).

IV. Szójátékos csattanó. Mert egy bolond százat csinál.Azok közül a megfejtõink közül, akik megoldásukkal

elérték a sorsolásban való részvételhez szükséges 70pontot, a Tinta Könyvkiadó jóvoltából a következõk ré-szesülnek könyvjutalomban: Bácskai Mihályné, Szentes,Szent Imre u. 12. (6600); Böcskei László, Gyõr, Ikva u.34. (9024); Dóka Henrietta, Csipkerek, Rákóczi Ferencu. 121. (9836); Gólya Gáborné, Tura, Verseny u. 2.(2194); Gulyás Istvánné, Mikóháza, Szabadság u. 7/a(3989); Dr. Kis Ellák István, Budapest, Kõrakás park 61.I./4. (1157); Kiss Ernõné, Vaja, Aulich u. 15. (4562);Murvai Mónika, Csorvás, Gremsperger u. 74/1. (5920);Szabari Ferenc, Jászapáti, Jókai u. 16. (5130); Tollár Ta-mara, Cegléd, Árpád u. 14. (2700). A nyerteseknek gra-tulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Háromból egy! Az itt következõ sorok mindegyiké-

ben három, egyenként öt betûjegybõl álló szót találnakolvasóink. A helyes megfejtéshez úgy kell mindegyiksorból kiválasztaniuk az ott látható három szó valame-lyikét, hogy a kiválasztott szavak középsõ, azaz harma-dik betûinek felülrõl lefelé való összeolvasásából találja-nak rá egy 110 éve elhunyt kiváló alkotómûvészünk csa-ládnevére! Megfejtõinktõl a teljes név beküldését kér-jük! (Értéke: 15 pont.)

1. PORTA – PISTA – PENNA2. NETTÓ – NAPLÓ – NYITÓ3. OPERA – SZABÓ – HÁROM4. ERIKA – EXTRA – KABÁT5. KORÁN – KIÁLL – BANÁN6. MEDÁL – SEBES – KÖNYV7. FÉMES – FELES – KOSÁR

II. Író és mûve. Olvasóink feladata a következõ ábravízszintes sorainak megfejtése. Ha ez sikerül, akkor arejtvényábra 4. és 6. oszlopából felülrõl lefelé egy 125éve született írónk humoreszkgyûjteményének címérebukkannak. A könyv címéért 10, alkotójának nevéérttovábbi 10 pontot szerezhetnek.

III. Megtévesztõ regénycímek. E rejtvényünkben tízneves magyar regényíró egy-egy ismert mûvének címétközöljük, de furfangos, nyelvi játékos formában. Úgy,hogy a megadott címben csak a magánhangzók az erede-tiek, valóságosak, a mássalhangzók csupán az olvasókmegtévesztésére szolgálnak. A feladat természetesen azeredeti címek megtalálása. Az általam kreált mással-hangzók száma és helye nem egyezik meg szükségszerû-en a megtalálandókkal. Bár a megoldás nem nehéz, se-gítségül – fõleg annak a nemzedéknek a kedvéért, ame-lyiknek életében az olvasás kisebb szerepet játszik, mintaz elõzõ nemzedék(ek)ében – az „álcímek” felsorolásaután betûrendben közlöm a rejtvényben szereplõ íróknevét is. A helyes megoldás címenként 2 pontot ér, az el-érhetõ maximális pontszám tehát 20.

1. Két régi, rozoga hölgy2. Eszter, te ostoba!3. Arám szörnyû, álnok szirén4. A vághatatlan kender5. Kontyra lepedõ6. Végy sót, mint a Sári!7. Ugatás a topolyák mögül8. Szeder a háznép készétele9. A panaszsorompó10. Káder a rejtjelekben[Fejes Endre, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Karinthy

Frigyes, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc,Móricz Zsigmond, Sütõ András, Tamási Áron.]

IV. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a Vállalkozószellem címû, túloldali rejtvény csattanóját kell bekülde-ni. A helyes megfejtésért 25 pont jár.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes érté-ke 80 pont, de már 65 pont is elég ahhoz, hogy a megfej-tés beküldõje részt vehessen a sorsolásban, és egy érté-kes könyv nyertese lehessen. Könyvjutalomban tíz meg-fejtõ részesül. A feladványok megoldását 2012. szeptem-ber 15-éig kell elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk,Pontozó, Budapest, Károlyi Mihály u. 16. (1053), vagy arovat vezetõjének e-mail címére: gretsyl@t-online.hu

Minden olvasónknak kellemes nyári pihenést, jó szó-rakozást és sikeres megfejtést kívánnak a rejtvények ké-szítõi:

Grétsy László (III.), Harmati Gizella (II.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (IV.)

1. Indítókar

2. Egyfajtapihenési mód

3. Az ifjúkortelõzi meg

4. Végtag súlyossérülése

5. Utasok tájékoz-tatását szolgálja

Édes Anyanyelvünk 2012/3. 23

Szójátékos csattanó Új szavak, kifejezések(70.)

Nem szótározott szavaktárháza

alkalmi – autóstop (Erdélyben). Pl. A kétfiú alkalmival jött.

beadandó – (az egyetemi életben:) írásbeliszemináriumi dolgozat

boltkóros – (bûntudattal kísért) szenve-délyes (mániákus) vásárló. Megj.: A holdkórosmintájára alkotott szellemes neologizmus. Pl.„A boltkóros folyton csak vásárol. A mániákusvásárlás már egyfajta szenvedélybetegség.”(Petõfi Népe, 2011. dec. 19.)

gasztroblogger – fõzési tanácsokat, re-cepteket író, éttermi kritikákat közreadóinternetes naplóíró

gyepel – állat (pl. daru) pihen. Pl. „Szürkedarvak pihennek (gyepelnek) Hortobágyon, azÁlomzugnak nevezett területen.” (Metropol,2011. okt. 18.)

jaszi – jászsági vonat megnevezése (Új-szász)

kemofóbia – vegyi anyagoktól való féle-lem (Magyar Nemzet, 2012. febr. 4.), l. még:vegyfóbia

kézmûves élelmiszer – olyan (nem ipari)élelmiszer, amelynek elõállításában a tulajdo-nos termelõ részt vesz (Kossuth rádió, 2012.márc. 26.)

kiblõröz – l. kitakar (Népszabadság, 2012.febr. 1.)

kitakar – mozgóképrõl vagy fényképrõlegy részletet eltávolít. Megj.: Említenek képiés hangi kitakarást is (Színes RTV, 2012/4.).Ez utóbbi a kisípolás, kifütyülés új megneve-zése is lehet.

lassító sziget – az országutakon, különö-sen településeken, illetve azok bejáratánál ki-alakított kitérõ, terelõsziget másik neve

láthatósági mellény – (közlekedés)biz-tonsági, fényvisszaverõ csíkokkal ellátott ru-hadarab

megállapítás – (az adóhatósági szak-nyelvben:) adóhiány rögzítése

motkány – hosszú farkú, nagy metszõfogúés szemû, fiktív õslény (a Jégkorszak címûfilmben). Megj.: Hozzá hasonló állatra, kard-fogú mókus maradványaira bukkantak Ar-gentínában. Pl. Valóságos volt a motkány (Pe-tõfi Népe, 2011. nov. 4.).

pultozik – (fõleg vendéglátóhelyen) áru-sít, mosogat

slam (poetry) – szabad, meglepõ, a trá-gárságtól a közéleti, mûvészeti utalásokig ter-jedõ tematikájú, rendszerint repszerû, azazzakatoló, ritmuskényszeren, rögtönzésen ala-puló költészet, énekbeszéd. Javasolt magyarmegfelelõje: ütemszavalás, dobvers, zakatolás.Igés változata: szlemmel, magyarul: ütemsza-val, dobversel, elõadója a szlemmer, magyarulütemszavaló, dobszavaló, zakatoló. Megj.:2012. március idusán Petõfi verseire rendez-tek ilyen (zakatoló)versenyt Pilvaker címmel.

soproni kékfrank – (2010 májusában be-vezetett) helyi pénz (Népszabadság, 2010. dec.18.).

szlemköltészet l. slam poetryszlemmel, szlemmer l. slam poetryvegyfóbia – a kemofóbia (l. ott) másik ne-

ve (Magyar Nemzet, 2012. febr. 4.).A rovat 1998–2010. között megjelent anya-

gát tartalmazza a következõ kötet: Jelentés amagyar nyelvrõl. Új szavak, kifejezések.Szerk.: Balázs Géza. Inter-MSZT, Budapest,2010. Új idegen szavak magyarítását megnéz-heti vagy ajánlhatja a www. szomagyarito.huhonlapon. 2011 novemberétõl a honlap el-kezdte az új magyar szavak és kifejezésekgyûjtését és megosztását is!

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

VÁLLALKOZÓSZELLEM

– Menj ki a folyosóra, ésjó hangosan kiáltsd nekemkétszer, hogy gyere ki!

– Jó, de miért?

(A választ az ábra fõ sorá-ban rejtettük el.)

24

A filmharmónikusok nem szimpla sajtóhiba, hanem ún. nép-etimológia. A cikk írója a görög eredetû, ’barátja, kedvelõje va-laminek’ jelentésû fil- elõtagot a számára ismerõsebb film fõ-névvel „értelmesítette”. Ennek eredménye azonban értelmet-lenség lett. A szerzõ nem áll egyedül tévedésével: a világhálón351 (!) adat van erre a keverék szóalakra. Helyesen: filharmoni-kusok (ráadásul rövid o-val!). (A Budapesti Piac hirdetési új-ságban találta: K. G.)

„Mi, akik rendszeresen olvassuk az ÉdesAnyanyelvünket, halylamosak vagyunk felhá-borodni az ijen hejesírási hibák láttán” – írjalevelében a példa beküldõje, Del Medico Imre.

Tudtommal a lazacot nem gyárilag állítjákelõ, hanem tenyésztik! (Wagner Alfréd, Buda-pest)

Jaj, de magas! Helyesen: magasvérnyo-más-betegség. (Beküldte: Holczer József.)A helyet helyett jobb lenne: helyett! (Holczer József)

Februári számunkban már szóvá tettük, hogy a szomszédnak nem fûje, hanem füve van. Sajnos, a Nemzeti Sport munkatársainem olvassák akkora figyelemmel lapunkat, mint mi az övéket, emiatt a március 2-i számban újból elkövették ezt a hibát. Miezennel abbahagyjuk, de kérjük, hogy õk se folytassák. (K. G.)