ÁRA: 200 FT

A TARTALOMBÓL:

Ágoston Mihály:Helyreállítani

a megingott anyanyelvtudatot

Büky László:A lókötõ szerelme

Balázs Géza:A tól a ig

Boksay Zoltán:Helységnévpárok

kvantitatív elemzése

H. Varga Márta:Spontán nyelvújítás

Elekfi László:Még egyszer az ikes igékrõl

Kecskés Judit:A coniunctivusról

más szemmel

Zimányi Árpád:Milyen víz a

OKTV, magyar nyelv,2008/2009.

babus Börmögû

farvíz?

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2008. OKTÓBER XXX. ÉVF. 4. SZÁM

Anyanyelvünk

ÚJ ANYANYELVIPÁLYÁZATTAL!

Gulácsy Lajos:Nõ gyertyával

(1910 körül, pasztell)

A tavalyi szo-katlanul nagynyári hõség mi-att gyakran ke-

letkeztek veszélyes tüzek nemcsak hazánk-ban több helyen is, hanem Európában ésszerte a világban, nagy károkat okozva a ter-mészetben, lakott területeken, néha mégemberéletet is követelve. Különösen nehézfeladat elé állította a védekezõket az a jelen-ség, amelyrõl így tudósítottak a hírforrások:visszagyulladt a terület, visszaégett az erdõ.Vagyis ahol elõzõleg már eloltották a tüzet,ott – leggyakrabban a nagy szélvihar miatt –újra égni kezdett a helyszín.

Mi a szokatlan ezekben a mondatokban?Az alapigéhez csatolt vissza- igekötõnek ahasználata, ugyanis a megnevezett jelenségeta köznyelvben így szoktuk kifejezni: újra-éledt, újra fellángolt, fellobbant a még parázs-ló tûz.

Mit is jelent a vissza- igekötõ, miképpenkapcsolódhat az alapigéhez? Értelmezõ szó-táraink felsorolása alapján tudjuk, hogy na-gyon sok igének lehet a jelentésmódosítója.Elsõdlegesen a térbeli mozgás olyan irányátfejezi ki, hogy valaki vagy valami elindul afe-lé, ahol elõzõleg volt: visszamegy, visszatér.Más igékhez kapcsolva lényegesen megvál-toztatja az alapige jelentését: visszabeszél =felesel, visszagondol = emlékezik, visszapár-tol = valakinek vagy valamely eszmének új-ból a hívéül szegõdik, visszatükröz = valaki-nek vagy valaminek a képét mutatja.

Ha az idézett igekötõs igék egy szaknyelv-nek új szavai, akkor gazdagítják szókincsün-ket. Köznyelvi használatuk azonban alighahelyeselhetõ, mert nem illenek bele anya-nyelvünk rendszerébe, szellemébe.

Graf Rezsõ

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A II. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 107.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 200 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapkéntkapják.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László, Kemény Gábor,Maróti István

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

TARTALOM

Graf Rezsõ: Vissza- vagy újra? . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Maróti István kérdéseire válaszolÁgoston Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Büky László: A lókötõ szerelme. . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?A babustól a Börmögûig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Boksay Zoltán: Helységnévpárok kvantitatívelemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

H. Varga Márta: Spontán nyelvújítás?. . . . . . . . . . 7

Zimányi Árpád: Milyen víz a farvíz? . . . . . . . . . . . 7

Országos középiskolai tanulmányi verseny,magyar nyelv, 2008/2009.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Pályázati felhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Dóra Zoltán: ES vagy ESZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Gecsey Éva: El... el... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Huszár Ágnes: A latin nyelv adományai . . . . . . . . 10

Nemes Erzsébet: Igeidõk – hideg idõk . . . . . . . . . 10

Bíró János: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Kecskés Judit: A coniunctivusról más szemmel . . 12

Elekfi László: Még egyszer az ikes igékrõl . . . . . . 13

Del Medico Imre: „Please, Madam” . . . . . . . . . . . 13

Csicsery-Rónay István: Tisztelt Szerkesztõség! . . 13

Pintér Tibor: Mûhelytanulmányoka nyelvmûvelésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Grétsy László: Egy hézagpótló könyv az európainyelvmûvelésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Hírek, események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Új szavak, kifejezések (51.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . . 20

Vissza- vagyújra-?

Helyreállítani a megingott anyanyelvtudatotÁgoston Mihály válaszol Maróti István kérdéseire

1. Egy tanulmányodban azt olvastam, hogy jól megtervezett ésországosan szervezett nyelvújításra lenne szükség. Mit kell ezenérteni?

Fölgyorsultak a társadalmi változások. A fogalmak zöme,melyekrõl az utóbbi tíz-tizenkét évben értesültünk, idegennyelvi közvetítéssel került ismeretvilágunkba, s ma is többnyireaz idegen elemek révén próbáljuk õket az anyanyelvünkbenkeletkezett hézagokba iktatni.

A frissen jött idegen közszavak ésszerûtlen gyomlálásáranem gondolhatunk, bármennyire is elriasztó az, ahogyan el-árasztották nyelvünket – vagy inkább boltjainkat, utcáinkat smédiánkat. Korunk ismeretszerzésével párhuzamosan szüksé-günk lenne anyanyelv-korszerûsítõ mozgalomra. Ezt a magyarnyelvészet és a megfelelõ szaktudományok képviselõi szervez-hetnék meg. A szaktudományok magyar mûvelõitõl, persze,nincsen okunk és jogunk nyelvészkedést elvárni, de azt igen,hogy teljes szaktevékenységükbõl (mikrobiológia stb.) se írás-ban, se szóban ne hiányozzon a magyar nyelv használata, füg-getlenül attól, hogy általában idegen nyelven is publikálnak.Magyar szövegében a szaknyelvi megoldásokkal ki-ki a magaszakterületén – erre legilletékesebbként – már tehetne gyakor-lati javaslatot. Az aztán a magyar nyelvész dolga lenne, hogya nyelvújítási anyagot összegyûjtse, rendezze, nyelvészetilegértékelje és összehangolja, valamint hogy terjessze.

2. Mi a lényege a nyelvpolitikának?Nyelvpolitikán kormány, intézmények és hatalmi szervek

elemzéseit, döntéseit, intézkedéseit meg ezek hiányát értem.Mindazt, ami a lakosság (anya)nyelvi körülményeit és viszo-nyait érinti.

Egynyelvû közegben is szükség van nyelvpolitikára; hiszen amunkahelyen, a médiában, a mûvelõdési életben, a közigazga-tásban, az utcán, a közellátásban, az egészségügyben stb. azanyanyelvûség föltételei változékonyak, és idõnként tudatosmódosítást igényelnek. Az anyanyelv-politika összhangba hoz-ható s hozandó a többnyelvûsítés politikájával.

Helyzetünk nyilvánvaló. A magyar nyelv ügyét hivatásbólbizonyos tekintetben fölvállaló nyelvészek szakmai és erkölcsifelelõsségét és avatottságát más (szak)ember se nem helyette-sítheti, se nem ellensúlyozhatja. Felelõsség mindazért, ami ezügyben történik, késik vagy elkéshet: nem csekély ez, még ille-tékességük korlátozottsága ellenére sem. Mert szakmai elhiva-tottságuk nemcsak felelõsség és illetékesség, hanem szellemiprivilégium is.

3. Az anyanyelvi kultúra megõrzése és fejlesztése, gyarapításaérdekében mi a feladata a családnak, az otthonnak és az iskolá-nak?

Ahol van otthon, s még együtt van a család, meg ahol mégnem zárták be a falu vagy a környék egyetlen iskoláját, ott a jö-võ nemzedék anyanyelvének jó megalapozásáért általában eza három tényezõ tehet és tesz legtöbbet. A jó alapozásra pedigma még nagyobb szükségünk lenne, mint akár száz évvel ez-elõtt is volt. Bizonyos tekintetben ugyan zárkózottabban és„magányosabban” élünk (pl. a számítógép és a tévé elõtt), demérhetetlenül többen és többször szólunk egymáshoz mobi-lon, interneten, tévécsatornákon, szórólapon.

A család maradandó és pótolhatatlan anyanyelv-alapozástvégez akkor is, hogyha csak egyik szülõ neveli a gyerek(ek)et, s,természetesen, akkor is, ha a szülõk csak valamelyik tájnyelvetismerik, hiszen éppen a tájnyelvek képezték és képezik azalapját a viszonylag egységes köznyelvnek. Az otthoni környe-zet szolid föltételei révén (mint amilyen az anyanyelvtudat, aházbeliek anyanyelvi készsége, olvasottsága, hagyomány- ésközösségtisztelete) nemzedékek adnak tovább maradandó ér-téket, és idõtálló újat hoznak létre. Ez elsõnek hat a gyerekek-re, mégpedig spontánul és folyamatosan.

A közoktatás azonban jellemformáló, anyanyelvépítõ és azanyanyelvû általános mûveltséget megalapozó szerepét zöm-

mel csak úgy töltheti be jól, ha pedagógus és szülõ ebben méltóés egymást kiegészítõ partnerek. A korszerû iskolából nem hi-ányozhat a társadalom és a diákok által egyaránt megbecsültpedagógus, sem az országszerte jól fölszerelt tanterem, sem azavatottan megfogalmazott s kipróbált tanterv. Ebben a nemze-déképítõ és -alakító munkában ma is elemi fontosságú tényezõlenne a minden gyerek iránti felelõsségvállalás és szeretet,meg a kölcsönönös bizalom és tisztelet szülõk, pedagógusok ésgyerekek között.

E hagyományos tényezõk nemcsak az egyén anyanyelvikészségét (és erre épülõ általános mûveltségét) hivatottak jólmegalapozni, hanem jelentõs mértékben a közösség anyanyel-vûségének állapotát és sorsát is. Tudjuk viszont, hogy sok csa-ládnak ma nincs otthona, és sok otthonban fölbomlott vagy le-hetetlenné vált a családi élet, vagy számos családban nincs isgyerek, illetve az nincsen, aki fölnevelje. A házassági kapcsola-tok jelentõs része pedig széthullik vagy létre sem jön. Az újnemzedékben pl. a közgondolkodás egyik legfontosabb moza-ikkövét: a szolidaritás fogalmát és érzését – családi környezetés szülõi nevelés híján – gyakran csupán az iskola alakíthatnáki. Az az intézmény erre egyedül aligha lehet képes.

Az iskolák bezárói ma elsõnek az eddig is hátrányosabbhelyzetû vidéket taszítják még nagyobb lemaradásba.

Már-már azt kérdezhetjük: mi lenne a család alapozó föl-adata, s mi lehetne az otthoné meg az iskoláé? Közéletünkben– míg el nem késünk vele – helyre kellene állítani a részben el-hanyagolt, részben megingatott s megzavart anyanyelvtudatotés közösségi értékrendet, hogy tisztánlátást nyerjünk az irány-vételhez, s erõt meg hitet a közösség- és egyénépítõ munkagyorsulásához.

4. Az anyanyelv és a világnyelv közötti kapcsolatról mit illik tud-ni? Mit jelent számodra az anyanyelv és a világnyelv?

Korunk két õsi, de mindmáig gyakran félreismert vagy fél-remagyarázott, értékes társadalmi tényezõjét érthetjük rajtuk,s jelenünk két aktív nyelvi föladatát is.

A maga fejlõdése és fönnmaradása érdekében egy-egy nyel-vi közösség általában kommunikálni törekszik több más közös-séggel is, ehhez a kommunikáláshoz azonban jobbára közvetí-tõ nyelvre van szüksége. Ugyanekkor ugyanezeknek elsõdlege-sen állna érdekében átfogóan elsajátítani anyanyelvüket, s cél-szerûen fejleszteni, hogy általa képessé válhassanak anyanyelvilemaradásuk behozására vagy elkerülésére, valamint hogy el-háríthassák más közösségek lesben álló nyelvi, gazdasági éspolitikai hegemonizmusát.

A mai világnyelvek egyidejûleg és elsõdlegesen egy-egynagyhatalmi közösség anyanyelvéül szolgálnak. (Igaz, közvetí-tõ nyelvi alkalmasságuk is éppen abból ered, hogy élõ nyelvek.)Súlyos következménnyel járhat, ha a jól bevált világnyelvet va-lahol nem kizárólag többnyelvûségi helyzetben alkalmazzák,azaz ha nem csupán közvetítésre, hanem az anyanyelv valame-lyik vagy egyre több természetes funkciójában is. Ilyenkor a vi-lágnyelv ezzel (ha nem akarva is) árnyékot vet a helyi anya-nyelv közéleti elhivatottságára. És az is, ha a közösség illetéke-sei – egyoldalú nyelvpolitikából eredõen – tartósan elmulaszt-ják anyanyelvük megfelelõ korszerûsítését.

Egyre gyakrabban tapasztalhatjuk anyanyelvünk hely-zetének bizonyos mértékû degradálódását és degradálását.Helyenként anyanyelvûségünk szûkülését okozzuk példáulaz angol nyelv megokolatlan szerepeltetésével, s ezzel mégtöbbnyelvûsödésünk is az idegen egynyelvûsödés irányába hat-hat.

A magunk számára alapos körültekintéssel és mielõbb megkellene fogalmaznunk anyanyelvünk s a világnyelvek párhuza-mos rendeltetését, és megvizsgálni a vélt és a nemcsak véltszerepeltolódásokat, nehogy a század végére anyanyelvünkhasználati köre a nemrégiben fölavatott magyar nyelvi múze-um helyiségeire szorítkozzék.

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 3

Ágoston Mihály, a vajdasági és az összmagyar nyelvtudomány és nyelvmûvelés kimagasló egyénisége, az újvidéki egye-tem professzora ez év júliusában töltötte be 80. életévét. Ebbõl az alkalomból folyóiratunk néhány közérdekûnek tekinthe-tõ kérdést intézett az ünnepelthez, egyszersmind további számos alkotó évet, újabb sikereket kíván neki.

A szavak jelentésének finom különbsége-it bemutatandó idéztem egyik egyetemi elõ-adásomon ezt a (tudomásom szerint) országszerte ismeretesdalszöveget a köt ige kétféle szerkezetbe való építésére:

Lovamat kötöttem piros almafához,Magamat kötöttem gyenge violához.Lovamat eloldom, mikor a nap fölkel,Tetõled, Violám, csak a halál old el.

A magyar nyelv értelmezõ szótára, amely immár fél évszá-zada igazítja el a szavak jelentésének erdejében a magyar nyelvhasználóit, ennek az igének több tucat jelentését írja le. A dal-szöveghez ez a jelentésleírás illik a szótárból: „<Vmely állatot,tárgyat kötélhez, madzaghoz v. ilyen eszköz segítségével egymásik tárgyhoz> csomóval, hurokkal odaerõsít”, példát is ad-nak a szótárírók: „A csikót a jászolhoz köti”. Talán ez a leggya-koribb, leghétköznapibb jelentés. A 2003-ban kiadott értelme-zõ kéziszótár is ezt a jelentést adja meg legelõször: „Szorosrahúzott hurokkal, csomóval vmihez erõsít, rögzít vmit”, és a pél-dák: „Kötelet köt a fára; fához köti a lovat”. Érdemes arrafigyelmezni, hogy mindkét szógyûjtemény példaanyagábanolyan cselekvéssor van megadva, amely legalább a honfoglalásóta (mondhatni) mindenki által ismeretes: a ló (csikó) kiköté-se.

A másik jelentés, amely a népdalban szintén érvényesül, Amagyar nyelv értelmezõ szótárában így van leírva: „Vkihez,vmihez köt vmit: fõleg vkinek sorsát, ügyét vkinek, vminek azügyétõl, sorsától teszi függõvé; vkivel, vmivel elszakíthatatlankapcsolatba hoz vmit”, és a példa: „Hozzám kötötte a sorsát”.

Ezt az utóbbi kifejezést és avele rokon szerkezetûeketis régóta használjuk, a ré-gebbi magyar lírából ve-gyünk néhány példát. Ba-lassi Bálint így írt: „De vité-zek között szerelmére kö-tött s fogott sokot Julia” (De

Julia venante: A Julia vadászatjáról), vagyis egy szerelmére kötvalakit ’érzelmileg magához láncol’ kifejezést használ a költõ,amint a Balassi-szótár mutatja. Zrínyi Miklós nyelvhasználataugyancsak metaforikus fordulatot mutat: „Szkander Bég …nagy szorgalmatossággal pórázra kötötte a szerencsét”. Csoko-nai Vitéz egyik színmûvében, az Angélikában olvasható hason-ló jelentésû köt ige: „A’ szerelem te hozzád köt”. A két külön-bözõ jelentés metaforikus átvitel révén jött létre.

Mindezek után meglepõdtem egyik-másik hallgató vizsgáz-tatásakor, aki azt mondta, hogy „a lókötõ szerelmérõl szólóversbõl” idéz példát a metaforás jelentés mibenlétének bemu-tatására… Azonnal érdeklõdtem e lókötõ iránt, aki a hallgatószerint azért lókötõ, mert a szerelmes ifjú almafához szoktakötni a lovát.

A régiségben – egyebek mellett – lókötõ tolvaj, lókötõ kert,lókötõ parlag, lókötõ szíj szerkezetek ismeretesek, ezek közül alókötõ tolvaj azt a személyt jelenti, aki a valahová kikötött lovatellopja a lókötõ helyrõl (volt ilyen jelentésû lókötõ is).

A lókötõ tolvaj szerkezet egészének jelentése áthúzódott alókötõ szóra. Ez a lókötõ azután nemcsak ’lovat lopó tolvaj’, ha-nem ’semmirekellõ, léhûtõ személy; csirkefogó’ és ’agyafúrt,ravasz kópé’ jelentést is fölvett az idõk folyamán, s csupán aszövegkörnyezet mutatja, melyikrõl van szó.

Az értelmezõ szótár mintegy fél évszázada már régi szónakjelzi a lókötõ-t: „(rég) Tolvaj, aki lovat lop v. szokott lopni. · Ahíres lókötõ, Tarka Miska megint kézre került. JÓKAI”. PetõfiSándor nyelvhasználatában megtalálható a ’csirkefogó’-félejelentés: „– Azt mered mondani, te lókötõ? no várj! Nem aztmondtam, hogy vályogot hordj az esztrengához, he?” (A nagy-apa).

Mikszáth Kálmán egyik mûvében arról ír, hogy a ló tulaj-donlását igazoló iratokat miként szerzik be a lókötõ tolvajok:

„A tolvajok tehát eljártak Mikulikhoz, s õmegnézvén a lovat, kikereste nagy vasas lá-

dájából a hozzá illõ passzust, amint vagy pej volt, vagy szürke.Talált annyi ezer közül mindenikre. A lókötõ kifizette az öt fo-rintot, s legott becsületes szerzeményévé lett a lopott ló. Azo-kért az okmányokért pedig, melyek »különös ismertetõ je-lek«-re is ráillettek, elkért tíz-húsz forintot is. De aztán feladtavalaki a bíróságnak…” (Eredeti egzisztencia). Egy másik Mik-száth-mûben ezt olvashatjuk: „Mikor az alispán-választásrakerült a sor, a demokrata párt ellenjelöltet állított, s ennek voltkilátása a diadalra. Legalább Babó Gergely uram, a híres lókö-tõ parasztkortes, mennyre-földre esküdözött, hogy az »ameri-kai úr« pártja gyõz. Csak már jönne õ maga is, mert ilyenkor ittkell lenni, lelkesedést önteni a többibe. (Babó uram a magamódja szerint értette az öntést.)” (Magyar demokraták). S egyharmadik Mikszáth-prózában csellel szereznek meg egy lovat:„A ló meghorkant a térd nyomása alatt, aztán megindult hety-kén, délcegen, mint ahogy járni szokott, fejét hol levágva, holfelhajítva. – Én vagyok a Hasszán kisebbik fia – kiáltá a lókötõmesszirõl” (A becsületes Abdallah és a rosszlelkû Hasszán).

A lótolvajlás a népköltésben is nyomott hagyott, a székely-ség nem egy balladája kezdõdik efféle eseménnyel. Bizonyítsaezt két nevezetes szövegkezdet:

Fehér László lovat lopottA fekete halom alatt.Fehér László ment elébe,Kilenc csendõr ment elébe,Fejér László, mutasd meg te,Hol vagyon az igazolvány?!

*Nem loptam én életembe,Csak egy lovat Debrecenbe.Ej! Az es a felbíróé vót,Kötõfékje mind gyüngybõl vót.

Az említett egyetemi hallgatóm ismeretei közé nyilván sema lótolvajlás, sem a vele kapcsolatos kifejezések nem jutottakel, hiszen manapság a lókötés ilyetén módja a hajdaniakhozképest ritka dolog, s így az élõnyelvben alig fordulnak elõ a rávonatkozó kifejezések. A rosszalló vagy bizalmas stílushatásúlókötõ szó használata úgyszintén megritkult, hiszen megesik,hogy némely rádiós és tévés riporter úriemberként említi pél-dául az autótolvajokat és más kalefaktorokat…

A népdal lovamat eloldom kifejezéséhez az értelmezõ szó-tár írói ezt az értelmezést és lóval kapcsolatos példát fûzték:„<Vmihez odakötött élõlényt, különösen állatot v. tárgyat> akötelék kibontásával szabaddá tesz. … Most a lovat eloldotta, sa kantárt odaadta a legénynek. MÓRICZ”, vagyis megint az év-ezredes magyar lótartás nyelvi kifejezése ad jelentésmagyará-zatot. Gárdonyi Géza regénye elején a Gergõ által legeltetettszürkét (míg Vicuskával fürdenek) elvezeti egy török: „[aki]csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. Afején tornyos, fehér süveg. A fél szeme be van kötve fehér ken-dõvel. A másik szeme immáron a fa mellé kötött szürkét vizs-gálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. De azérteloldja”.

A föntebb elmondott eset viszont arra figyelmeztet, hogy –ne firtassuk most okait – a lóval kapcsolatos ismeretekre fiata-labb korosztályokban alig számíthatni, pedig az olvasmány-élmények kitölthetnék a hiányokat.

Azt a kérdést is érdemes lett volna boncolgatni, miként kötimagát a szóban lévõ lókötõ a gyenge violához, amelyet azutánmég meg is szólít, ám mindehhez segítség Petõfi verse(Árvalyányhaj a süvegem bokrétája):

Árvalyányhaj a süvegem bokrétája,Árva leány a szerelmem violája;Azt magamnak kinn a pusztán szakasztottam,Ezt magamnak a faluban választottam.

4Édes Anyanyelvünk 2008/4.

A lókötõ szerelme

„azért lókötõ, merta szerelmes ifjú

almafához szoktakötni a lovát”

BÜKY LÁSZLÓ

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 5

Gyere haza a kocsmából, akasztófa címere! /Látom már, hogy megint iszol, gyermekekijesztõje. / Minek iszol ily korán? / Bort ide hát szaporán!

(Holczer József által gyûjtött rigmus)

Az ijesztés hatalmaA megijesztésben, az ijesztgetésben erõ, hatalom van. Akit

sikeresen megijesztünk, abban félelmet keltünk, egyúttal an-nak fölébe kerekedünk. Ezért rendszerint a tapasztaltabbaktudják megijeszteni a tapasztalatlanokat, a tájékozottak a tájé-kozatlanokat, az idõsebbek a fiatalabbakat. A szavakkal valóijesztgetés a szavak erejének, hatásának (perlokúciójának) abizonyítéka.

Az ijesztés tartalma nagyon sokféle lehet. Ijesztgetés fertõ-zésekkel, betegségekkel, szélsõséges idõjárással, új munkahe-lyi vezetõvel vagy kollégával, párttal, diktatúrával, állattal,szomszéddal, etnikai csoporttal, pénzromlással, a gazdaságihelyzet rosszabbodásával, csõddel stb. Az ijesztgetés csoportoskövetkezménye a pánik, amely irracionális cselekedetekre ra-gadtathat egy csoportot, s akár az ijesztgetés megvalósulásá-hoz (valóságos bankcsõd) vezethet.

A korosztályi ijesztgetésben élen járnak a felnõttek által agyermekeknek szánt megjegyzések, a gyermekijesztõk. A gyer-mekijesztõ kisgyermekek – inkább tréfás, esetleg beugrató – fi-gyelmeztetésére, nevelésére szolgáló fenyegetõ figyelmeztetésidõsebb testvérek vagy a szülõk részérõl. Az ijesztgetés követ-kezménye rendszerint pillanatnyi elgondolkodás, esetleg féle-lem, amelyet a szülõk késõbb igyekeznek feloldani. Föltehetõ,hogy nem mindig sikerül, s akkor tartósabb hatás, esetleg trau-ma is lehet a következménye. A gyermekek ijesztgetése annyi-ra szokványos, hogy sokszor nem is tudjuk, mit és miért mon-dunk ilyenkor.

Mivel ijesztgetünk?A gyermekijesztõk hagyományos, rögzített nyelvi formát öl-

tenek. Rendszerint az Elvisz a..., illetve a Jön a... formulába il-leszkednek. Pl. Elvisz a mókár! Illetve még egy figyelmeztetõbevezetõ mondat is kerülhet eléjük: Vigyázz, mert elvisz a...,vagy: Ha rossz leszel, elvisz a... Az ijesztõ alakokat (az ijesztésalanyait) négy csoportba sorolja a szakirodalom. Ide tartoznaka reális alakok, az állatok, az irreális alakok, valamint a meseiés hiedelemalakok. Az egyes nyelvi formák rendszerint föld-rajzilag jól körülhatárolhatók, vagyis táji állandósult szókap-csolatok, frazeologizmusok. Míg a mumus országos elterjedé-sû, a bubust a Duna mentén, a böböst és a mamóst Erdélybenhasználták. Szabolcs-Szatmárban kókuval, palóc vidékenkókóval, a Felsõ-Tisza vidékén mókárral fenyegettek.

De mi van manapság? Mennyire élõ hagyományról vanszó? Ezt szerettem volna megtudni, s ezért tettem közzé egyfelhívást 2008 elején a Magyar Rádió Tetten ért szavak címûmûsorában. Érkezett néhány érdekes adat.

Pónya Vilmosné írta: „Szülõfalumban, Tardoskedden agyermekek ijesztgetésére, különösen, amikor a szél csapkodtaaz ajtókat, ezt mondták: Kezetlen, lábatlan Jankó. Gyermekifantáziámban ez egy nagyon félelmetes jelenség volt.” Továbbihasonló adatok is érkeztek: Elvisz a János bácsi, Elvisz a drótos-tót (Kecskemét), Elvisz a kókány (Szentkirály), Ne menj le (apincébe), mert elvisz a mokokár (Üllõ), Elvisz a mókár (Kács,Sály, Dél-Borsod), Elvisz a vasas cigányasszony (Üllõ).

Az ijesztgetés maKíváncsi voltam arra, hogy mennyire élnek elevenen a gyer-

mekijesztõk városi fiatalok körében. Ezért egyetemi hallgató-kat kérdeztem meg, akik a következõket említették: Ha rosszleszel, elviszünk a javítóintézetbe (Budapest), Elvisz a ropi (Szlo-vákia, Csicser), Elvisz a mumus/momó (Hajdú-Bihar megye),Ha rossz leszel, elvisz a talus (Budapest), Vigyázz, mert elvisz azsákos ember! (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Biharmegye), Jön a zsákos ember (Budapest), Elvisznek a szörnyecs-kék (Hajdú-Bihar megye), Elvisz a jeti (Budapest), Elvisz akrampusz (Budapest), Elvisz a mumus (Budapest, Szlovákia:Mokcsa, Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Elvisz a Jónás (vízközelében mondják, Debrecen), Elvisz a prikulics (Budapest),

Elvisz a klotyó manó (Hajdú-Biharmegye), Elvisz a rézfaszú bagoly (Deb-

recen, Szlovákia), Elvisz az aranyfaszú sas (Szlovákia),Elvisz a koponyányi monyó (Debrecen), Elvisz a kunka(Nógrád megye), Elvisz a kókó, kóku (Borsod-Aba-új-Zemplén megye).

Rákérdeztem hallgatóimnál, hogy mit jelent a kókó.Nem tudták, volt, aki a népszerû bokszolóra gondolt. Pe-dig szó sincs róla. A néprajzi irodalom a kókót már régenföljegyezte, és számos változatával együtt gyermeknyel-vi-hangutánzó eredetû, ám voltaképpen megfejtetlentörténetû szónak tartja. Ilyenek még a következõk: ba-bus, babós, bankus, bambuc, bákász, bobó, bobósbunkus,bönkös, böbös, bökötör, bumbus, bubusz, dodó, hemmes,kankas, kankus, kercsula, konkó, kókós, kókár, kumasz,kunka, mankuj, mánkus, muma, mumák, mamusz,mommó, murkus, vankuj stb. Látható, hogy még ezekhezképest is akadnak újabb változatok (pl. ropi, talus). S bára rézfaszú bagolyról van már némi (nem meggyõzõ) szak-irodalom, az aranyfaszú sasról most hallottunk elõször,és a ropi kilétével sem vagyunk tisztában...

Személyes emlékekSiklósi László írta (Budapest): „Nálunk Rákoske-

resztúron 1919 után, amikor anyám született, a gyerme-keket olyan módon figyelmeztették, hogy legyél jó, mertelvisz a Kun Béla. 19-et megelõzõen pedig az a szólás jár-ta, hogy légy jó, mert elvisz a zsákos zsidó. Az én gyer-mekkoromban már nem voltak ezek a szólások. Én 1943-banszülettem. Arra azonban emlékszem, hogy Mikulás tájánkrampusszal fegyelmeztek.”

Holczer József (Kecskemét) egy egyéni, házi ijesztgetésszületését írta meg: „Szobánk villanyán nem volt, nem lehetettcsillár. Így egy sötét valamit, fekete hengerszerûséget húztakszüleimék az égõre. Mondtak valami félelmeteset, de nekemcsak a mondat vége maradt meg a fejemben. Utólag perszemár rekonstruálja az ember a teljes közlést: Vigyázz, mert elõ-jön a bõr mögül! Mármint valaki, akivel ijesztgetnek. A bõrmögül személlyé vált a tudatomban. Szüleim késõbb átvettéktõlem: Majd gyün a Börmögû, aztán elvisz!”

Gácsné Batiz Eszter emlékei: „Férjem gyermekkorában ahivatalos gonosz a kályhás volt, gondolom, a fekete ruha és akorom miatt, a gyerekek mégis találtak maguknak egy sokkalrémesebb bubust. Apósom még a koalíciós idõkben (1945–1947) kereskedõ volt, és a Kereskedõk Lapja rendszeresen járta családnak. Ebben találták meg a gyerekek az adóprést, amelyegy olyan rajzzal volt illusztrálva, amely egy valóságos prés sa-tujából félig kilógó, szörnyen kínlódó emberi arcot mutat.Gondolom, viszonylag ritka, hogy 4–6 éves gyerekek ennyireféljenek az adótól...”

No várjunk csak! Akartam még valami humorosat ideírni,adóról, miegymásról, de az adópréssel való ijesztgetéstõl félel-memben még a nyelvemet is..., meg a patron is kifogyott anyomtatóból... (Azért, ha olvasóinknak vannak más vagy kü-lönleges gyermekijesztõi, küldjék el szerkesztõségünk címérevagy egyenesen a szerzõnek: balazs.geza@due.hu. A gyermek-ijesztõket bemutatta a Tetten ért szavak 2008. május 18-i adá-sa.)

A babustól a Börmögû igBALÁZS GÉZA

GyermekijesztõkA Magyar néprajzi lexikon szerint az ijesztõ alakok négy

nagy csoportba oszthatók. 1. Reális alakok: gyerekszedõ,pulyaszedõ, zsákos ember, koldus, cigány, rongyszedõ, ké-ményseprõ, drótos, csendõr, rendõr, pap, doktor, feketeember, tatár, török, betyár. 2. Állatok: bagoly, mókus, róka,farkas. 3. Irreális alakok (valószínûleg gyermeknyelvi vagyhangutánzó eredetûek): bókász, bakucs, bankusz, bunkusstb. 4. Mesei és hiedelemalakok: banya, boszorkány, vasor-rú bába, rézfaszú bagoly, bakaraszt, markoláb, manó, plutó,dromó, ördög, prikulics, garabonciás, lidérc, tüzes ember.(Hoppál Mihály: Gyermekijesztõk. Magyar néprajzi lexi-kon, 2. Akadémiai, Budapest, 1979. 349.)

6Édes Anyanyelvünk 2008/4.

Helységnévpárok kvantitatív elemzéseVizsgálódásomhoz Kiss Lajos nagyszabású munkája, a

Földrajzi nevek etimológiai szótára szolgáltatta az alapot. Aszerzõ szerint Nyírbátor nevében az elõtag megkülönböztetõszerepû. Nyilvánvaló, hogy Nyírbakta esetében sem lehet más-képpen. Amikor tudomásul vesszük, hogy a megkülönböztetõelõtag szükséges, akkor önkéntelenül felmerül az a kérdés,hogy ezt a két nyírségi települést milyen más településektõlkell megkülönböztetni, és hol vannak azok. A keresést FényesEleknek Magyarország geographiai szótára címû munkájakönnyítette meg, mely 1851-ben jelent meg (a reprintkiadáséve: 1985). Mivel a XIX. sz. közepe táján a helységek csak egykis részének volt még elõtagja, a szerzõ úgy szedte ábécérend-be a helységneveket, hogy az elõtagokat általában figyelmenkívül hagyta. Így alakulhatott ki a következõ sorrend: Bakta,magyar falu, Abaúj vármegyében; Bakta, magyar falu Hevesvármegyében; Nyír-Bakta, magyar mezõváros Szabolcs várme-gyében; Baktaerdõ, puszta Bereg megyében, majd néhány ol-dallal távolabb: Báthor (Gagy-), magyar falu Abaúj vármegyé-ben; Nyír-Báthor, magyar mezõváros Szabolcs vármegyében ésBátor, magyar falu Heves vármegyében. Majd a sor a (Bátor-hoz tartozó) Kis-Bátor pusztával, a Hont vármegyei Bátorfalu-val, a Bihar vármegyei Bátor-Feketével folytatódik, és a Ko-márom vármegyei Bátorkeszivel fejezõdik be.

A tizenegybõl, elhagyva a pusztákat és azokat, amelyek ne-vében a Bátor- vagy a Bakta- maga a megkülönböztetõ elõtag,akkor is még mindig hét település marad, mely négy megye kö-zött oszlik meg. Megyénkénti csoportosításban:

A megye neve1850 táján A helységek neve

Szabolcs Nyírbakta NyírbátorAbaúj Bakta GagybátorHeves Egerbakta BátorHont Bátorfalu

Ha az általánosság szintjén akarjuk megfogalmazni azt,amit a táblázat sugall, el kell hagynunk a megkülönböztetõ ta-gokat a nevekbõl, azaz vissza kell állítanunk a középkori okle-veles neveket. (Lázár diák 1528-ban megjelent térképén pl.Nyírbátor is Batorként van feltüntetve.) A múltbeli nevekethasználva, azt állapíthatjuk meg, hogy a három Bakta és a há-rom Bátor nevû helység három vegyes párt képez; mindenBaktához egy Bátor tartozik. A térképek szerint a párok tagjaia közös megyén belül közel vannak egymáshoz. A tagok közel-sége jól megfogható tulajdonsága a pároknak, különösen, hakvantitatívvá tesszük. Egy A nevû településhez közelinek azt aB települést ismerjük el, amely A-ból elindulva gyalog négy óraalatt elérhetõ. Az így jellemzett távolság nagyjából 20 km-nekfelel meg. A továbbiakban a helységpárok felkutatásában a 20km-t mint nem túl szigorú kritériumot alkalmazzuk. Azokat ahelységpárokat keressük – egyelõre heurisztikus módon –,amelyekbõl legalább kettõ megfelel a kritériumnak. Az eddigieredmények:

A helységekmúltbeli

neve

A helységek mai neve(az egyesített helységek korábbi neve az egyesítésévével együtt) és a helységek között mért távolság

Bakta ésBátor

Baktalórántháza (Nyírbakta + Lórántháza, 1932) –Nyírbátor; 18 kmEgerbakta – Bátor; 6 kmBaktakék (Bakta + Szárazkék, 1950)– Gagybátor; 10 km

Adony ésTass

Adony – Tass; 16 kmTiszaadony – Nyírtass; 23 km

Bercel ésRád

Bercel – Rád; 16 kmTiszabercel – Tiszarád; 12 km

Bábolna ésKocs

Bábolna – Kocs; 18 kmTiszabábolna – Kócsújfalu; 18 km

Káta ésPilis

Nagykáta – Pilis; 20 kmNyírkáta – Nyírpilis; 20 km

Tardos és Baj Tardos – Baj; 6 kmTiszatardos – Taktabáj; 6 km

Helységpárok két- és háromszoros elõfordulása nem leheta vakvéletlen mûve! Annak, hogy a helységek véletlen eloszlá-sa révén három Bakta–Bátor pár létrejöhessen, csupán6,09×10-5; (másképpen írva: 0,0000609) a valószínûsége. Mégnégy Adony és két Tass nevû helységgel számolva is elhanya-golhatónak bizonyult a véletlen szerepe. (Annak, hogy az adottesetben a két pár véletlenül keletkezzék, 0,001488 a valószínû-sége.) Mivel láthatóan nem a véletlen hozza létre a párokat, ar-ra kell gondolnunk, hogy valós okok húzódnak meg a háttér-ben. Átfogó elemzés helyett érdeklõdésünket arra a kérdésrekorlátozzuk, hogy különbözõ települések miként kaphattakazonos nevet.

Egy új településnek háromféleképpen adhatják egy másik-nak a nevét; tudva vagy mit sem tudva a másikról, vagy pedigtudatosan, valamilyen belsõ motivációtól vezérelve. Az elsõkettõrõl nincs sok mondanivaló. Viszont nagyon is tudatosnakkell minõsítenünk azt az eljárást, amikor valaki többedmagá-val régi lakóhelyét elhagyja, újat alapít, és az újat is a réginek anevén akarja nevezni. Mindez arra vezethetõ vissza, hogy azember nemcsak a nevéhez ragaszkodik, hanem lakóhelyének anevét is úgy tekinti, mint ami a személyéhez tartozik.

A tényeket illetõen elég, ha az Egyesült Államok példájárahivatkozunk, melynek térképét kézbe véve lépten-nyomonolyan helynevekkel találkozhatunk, amelyek az alapítók régihazájának, Angliának falvaira, városaira és grófságaira emlé-keztetnek. Oxfordból legalább nyolcat lehet összeszámlálni.De a térképeken spanyol (Toledo), német (Berlin), holland(Haarlem, Harlem) francia (Orléans, New Orleans) eredetûnevek is felfedezhetõk, melyek elárulják, hogy nem csupánAngliából jöttek a bevándorlók.

A magyar településhálózat már félezer éves volt, amikor azelsõ telepesek Amerika földjére tették a lábukat. Névadásiszempontok, amelyek ott és akkor hatottak, korábban nálunkis érvényesülhettek. Sajnos, a korai okleveleink, melyekbenhelynevek is elõfordulnak, jobbára csak adományokról, birto-kokról, birtokosokról és perekrõl szólnak. A helységek nevé-nek eredetét azokból megismerni nem remélhetjük. Ki tudnáeldönteni, hogy pl. a Somogy megyei Szob (jelenleg Somogy-szob) és a Hont megyei (újabban Pest megyei) Szob közöttvolt-e, van-e valamilyen kapcsolat a névazonosságon kívül? El-lenben hajlunk arra a feltevésre, hogy Pusztaszabolcsot ésDrávaszabolcsot Szabolcs vezér egykori szállásáról elszárma-zott családok alapították, de bizonyítani nem tudjuk. Ebben anagy bizonytalanságban a kétszeres és háromszoros helység-névpárok képeznek kivételt. A meghatározásuk logikailag ele-ve kizárja a független névadást. Létrejöttük úgy magyarázható,hogy valamikor két helység népe összefogott, és vállalkozócsoportjaik egymást segítve valahol távolabb új települést ala-pítottak – változatlan néven. Ha elfogadjuk, hogy voltak ilyenpárhuzamos áttelepülések, akkor olyanokban sem kételkedhe-tünk, melyeket egy-egy helység népe önállóan szervezett meg.Sajnos azonban, amikor mást nem tudunk, mint azt, hogy kéthelység neve azonos, nem állíthatjuk határozottan, hogy átte-lepülés történt, mert a névazonosságnak más oka is lehet.

Feltûnõ, hogy az írásunkban szereplõ 26 helységbõl 10 aNyírségben vagy peremvidékén található, ami akkor is figye-lemre méltó, ha a táblázat korántsem teljes. Az adatok így is aNyírségnek valamilyen központi szerepét mutatják. Mivel ahonfoglalók elõször a Felsõ-Tisza vidékét szállták meg, a ké-sõbbiekben a Nyírség mint központ az áttelepülõknek inkábbkibocsátója, mint célterülete lehetett. Az újabbaknak tartotthelységek (helységpárok) a nyírségiektõl mind nyugatabbra,nagyobb területen szétszóródva helyezkednek el. Vajon tekint-hetõk-e ezek az áttelepülések a honfoglalás utolsó vagy utóla-gos fázisának? A választ az illetékesektõl, a történészektõl vár-hatjuk.

Boksay Zoltán

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 7

Egy tanulmánykötet(Ladányi Mária – DérCsilla – Hattyár Helga szerk.: Nyelvészeti és irodalmi ta-nulmányok Horváth Katalin tiszteletére. Tinta Könyvki-adó, Budapest, 2004) címéül választott verssornak(„…még onnét is eljutni túlra…”) nemcsak lehetséges ér-telmezései, hanem nyelvi megfogalmazása is felkeltetteérdeklõdésemet, nevezetesen a verssorban szereplõ túl-ra szóalak. Ismeretes, hogy nyelvünkben a (közönséges-nek tûnõ) kettõs és hármas szófajiságú elemeken kívülelõfordul néhány négy (pl. viszont), sõt öt szófajiságú szóis. Úgy tûnik, a túl szóalak is legalább ötféle funkcióbanértelmezhetõ: lehet (1) határozószó (pl. ott túl, a hegyekmögött ’messze, távol’), (2) igekötõ (pl. túlél, túlmegy),(3) partikula (pl. túl könnyû), (4) névutó (pl. a kerítésentúl) és (5) fõnév (pl. eljutni túlra ’a túlsó oldalra’). A fentiverssorban szereplõ – talán az eszmények, az értékekmetaforikus tartományaként értelmezhetõ – fõnévi je-lentésû túl természetesen toldalékolható, hiszen abbansemmi meglepõ nincs, ha egy fõnév helyhatározóragotkap: túlra. A Dunántúl tájegység neve is minden bi-zonnyal a Dunán túl névutós szerkezetbõl vált összetett(határozó)szóvá (mely valaha külön rag nélkül fejezettki helyhatározói körülményt), majd fõnévvé, földrajzitulajdonnévvé. Fõnévi funkciójában a hol? kérdésre agrammatikailag pleonasztikus -on ragos formával vála-szolunk: a Dunántúlon. A délelõtt, délután lexémák iskettõs szófajiságot mutatnak: a határozószói jelentésenkívül fõnévként is elõfordulnak napszakra vonatkozó je-lentésben, s e jelentésükben érthetõ, hogy viszonyrago-kat kaphatnak, pl. ezen a délelõttön, holnap délutánra.

Nem jellemzõ ellenben a névutók toldalékolása: ezeka viszonyszók azért nem ragozhatók, mert az elõttük állóragtalan vagy ragos névszó jelentését eleve valamilyen –a határozóragokéhoz hasonlítható – határozói jelentés-mozzanattal egészítik ki, vö. az asztal mellett ~ az asz-talnál. A névutók önmagukban sohasem mondatrészek,és szintaktikai önállótlanságukat morfológiai mozdulat-lanság is kíséri: alakjuk általában nem változtatható.Több névutó (a legõsibbek) – a helyhatározói ragokhozhasonlóan – három alakban is él a három irány (hol?, ho-vá?, honnan?) megjelölésére, pl. alá – alatt – alól, elé –elõtt – elõl, közé – között – közül.

A fentebb elmondottak értelmében kivételesnek ésszabálytalannak számítanak azok a névutós szerkezetek,amelyekben a névutóhoz határozórag járul, ráadásulolyan, amely a névutóban jelölttõl eltérõ viszonyt jelenítmeg, pl. a nyár elõtt (mikor?) ~ a nyár elõttre (mikorra?),a tél elõtt (mikor?) ~ a tél elõttrõl (mikortól?), dél elõtt(mikor?) ~ dél elõttig (meddig?), ebéd utánra, vacsorautánról, két órán belülre, hatályon/körön kívülre, éjfélkörülre, a határon túlra, a határon túlról. Újabban gyak-ran hallani a múlva névutó határozóragos változatát is,pl. A tanárnõ két hét múlvára kéri a dolgozatokat. (Errõl l.Dede Éva cikkét: ÉA 2007/4: 1.)

Ha abból a ténybõl indulunk ki, hogy a nyelvekben ál-talában igény van a különbözõ funkciók elkülönítésére,akkor érthetõvé válik az a törekvés is, hogy a nyelv hasz-nálója a névutós szerkezet jelentését egy újabb toldalékhozzátételével módosítja, pontosítja. Úgy tûnik, e folya-matnak köszönhetõen a korábban csak egy irányt jelölõnévutók csoportjában is kialakulóban van az õsi név-utókra jellemzõ háromirányúság, pl. elõtt, elõttrõl, elõttre(idõhatározói funkcióban), után, utánra, utántól (idõha-

tározói funkcióban), túl,túlról, túlra (helyhatározói

funkcióban). Kétváltozatú névutóvá kezd válni a belül,belülre (idõhatározói funkcióban), a kívül, kívülre (hely-határozói funkcióban), a körül, körülre (idõhatározóifunkcióban) és a múlva, múlvára (idõhatározói funkció-ban) is.

H. Varga Márta

Spontán nyelvújítás?Határozóragos névutók

Milyen víz a farvíz?Érdekes és tanulságos fejtegetést olvashattunk az Édes

Anyanyelvünk 2008. évi 3. számában Holczer Józseftõl.Friss példák alapján bemutatta utóbbi két évtizedünk nyelv-használatának egyik divatos jelenségét, a valaminek a farvi-zén kifejezést. Ezzel a képszerû fordulattal a cselekvés sike-res végrehajtására utalhatunk, mégpedig akkor, ha valami-nek a segítségével ment végbe a folyamat. Ily módon a jó-voltából, révén, által jelentéstartalmával is rokonítható: „Aszabadság farvizén a gyûlöletkeltõk is behajóztak a nyilvá-nosságba.”

Elsõsorban a politikai-közéleti nyelvben találkozunk ve-le, innen óhatatlanul belekerült a sajtóba is. Manapság vi-szont már a köznyelvben is elõfordul. Lényeges észrevétel,hogy – éppen a címben jelzett – alapalakja, alanyesete nemszokásos, inkább csak birtokos szerkezet tagjaként képzel-hetõ el. Tehát nem fõnévként, hanem névutószerûen hasz-nálatos, bár ez utóbbi a múltkori írás címében kérdõjellelszerepel.

Ahogy a jeles nyelvmûvelõ megállapítja, szaknyelvi,sportnyelvi gyökerei lehetnek, hiszen logikusan belegon-dolva: egy csónak, hajó mögött haladva, annak farvizénkönnyebb elõrejutni. A szerzõ jelzi, hogy szótáraink mind-eddig nem tartalmazták, s jogot követel magának bennük.De mint látni fogjuk, nem véletlen, hogy szótáraink nemtartalmazzák.

Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a Magyar Nyelvcímû folyóirat 2003. évi 1. számának Szó- és szólásmagyará-zatok rovatában Zoltán András igen részletes vizsgálata er-rõl a kifejezésrõl. Néhány megállapítása szerencsésen ki-egészíti Holczer József írását, érdemes tehát kiragadnunkbelõle pár gondolatot. Meglepõ, de nincs adat a szaknyelvihasználatra, és a vizsgált anyagban – Zoltán András közelnegyven szövegrészlettel dolgozott – az elõfordulásokegyetlen kivétellel politikai és sajtónyelvi eredetûek, és el-vont jelentéstartalmúak. Meggyõzõnek látszik azon megál-lapítása, hogy nem nyelvünk belsõ fejleményérõl van szó,hiszen amit logikusan „farvíz”-nek vélünk, az hajózási szak-nyelvünkben sodorvíz, nyomdokvíz, mégpedig a hajósodor,hajósodorvonal, hajónyomdok kifejezések mellett.

Zoltán András etimológiai levezetése alapján a farvízigen érdekes féltükörszó, a német Fahrwasser (’víziút, hajó-zóút’) átvétele. Utótagját lefordítottuk, a magyarban értel-mes, de más jelentésû elõtagját viszont nem, mivel így is be-leillik a kifejezett jelentéstartalomba. A nemzetközi kite-kintés arra is rámutat, hogy hollandul hasonlóan hangzik.Ez utóbbiból vette át az orosz nyelv, mégpedig elég régen:Nagy Péter korában, az 1700-as évek elején. Az utóbbi évti-zedek orosz politikai szóhasználatában ugyanolyan össze-függésben fordul elõ, mint nyelvünkben. Mégis meggyõ-zõbbnek tûnik az a feltételezés, hogy a németbõl vettük át,de a fordítások, tükörfordítások révén mindkét nyelv hatásaelképzelhetõ abban, hogy nálunk is meggyökeresedett.

A szófejtés és a nyelvtörténet sok meglepetést tartogat.Tanulságként megjegyezhetjük azt is, hogy a képszerû ele-mek, a szólások és más állandósult szókapcsolatok esetébenmeglehetõsen gyakori jelenség a nyelvek közötti kölcsön-zés.

Zimányi Árpád

OKTV, MAGYAR NYELV, 2008/2009.1. A Nyugat 1908-as évfolyamának

nyelvi elemzéseNyelvi ismereteinkhez hozzátartozik,

hogy nyelvszemléletünk szerint nem vetítjük amai nyelvi jelenségeket mint kívánalmakat arégebbi nyelvhasználatra, és fordítva, a régi-bõl kiindulva sem teszünk ilyent. A Nyu-gat-évfolyamot éppen ezért elsõsorban ön-magában jellemezzük, valamint a maga korá-hoz mérjük. Ez a feladata annak, aki pálya-munkául ezt a témát választja. – Tudjuk azon-ban, hogy a folyóirat szemléletben, mûvészet-ben s nyelvileg is újat hozott. Tudjuk azt is,hogy az azóta eltelt sok évtized nagy idõ anyelv történetében. Így természetesen jó ki-egészítés, ha láttatni tudunk különbségeketvagy folyamatosságokat, azaz ha a korábbiak-ra, a nyelvi elõzményekre is ki tudunk tekinte-ni, ill. igen érdekes lehet az, ha a mai nyelv-használathoz tudjuk viszonyítani a Nyugatét.

A pályamunka megoldása kétféle lehet. Anehezebbik, de nem megoldhatatlan: a cím-nek megfelelõen az egész évfolyam nyelveze-térõl átfogó képet adni. Tehetik ezt úgy, mint-ha az egész évfolyam egyetlen szöveg volna:mi jellemzi az egészét, milyen benne a prózaés a vers aránya, milyen a mûfajok eloszlása;milyen a szerkezet, a rovatok, a felépítés, ho-gyan jellemezhetõ intertextualitása – s milyenaz egész látható, külsõ kép (tipográfia, illuszt-rációk) stb. Ezt követheti a nyelvhasználat ál-talános bemutatása, s ez az, ami a sokszínûségmiatt nagy körültekintést igényel. A szövegszövegtípusokban létezik, tehát az egyes mû-fajok sajátosságait külön-külön érdemes vizs-gálni, s az egyes szerzõknek is megvannak azegyéni nyelvi jellemzõik. Mindezt azonban arészletezésük után lehetséges dolog egységesképbe is bevonni: s éppen ez ennek a feladat-nak szép nehézsége.

A másik megoldás: az elsõ Nyugat-számáltalános rövid jellemzése után valamelyikrészterületnek a kidolgozása. Ez lehet példá-ul egy-egy mûfajon belül az összes megjelentírás jellemzése, így az értekezõ próza, az esszényelvi elemzése, a Figyelõ rovat nyelvezetestb. – A szûkítés lehet más irányú is: kereshe-tik néhány jelenségnek, különféle nyelvi, sti-lisztikai jegyeknek az 1908-as számbeli meg-mutatkozásait, sajátosságait is (mint ahogyanírtak már tanulmányt a szinesztézia vagy a no-minális mondat szerepérõl a Nyugatban). Ér-dekes lehet a modalitás szerinti mondatfajtákvizsgálata, az intertextualitásé, a szóhasznála-té, mondatszerkezeteké, címhasználaté stb. –Mindenképpen szükséges a pályamû fõcímemellett pontosan megfogalmazott alcímmelmegjelölni, ha valamilyen szûkítéssel élt adolgozat szerzõje.

Mi a nyelvi elemzés? Mi a Nyugat? A pá-lyamunka címében levõ két fogalom rövid be-mutatásának, a pályázó szerinti értelmezésé-nek szerepelnie kell a dolgozatban. Valóbanröviden, bevezetés jelleggel, s a módszert isérintõen. A nyelvi elemzéssel kapcsolatbanfelhívjuk a figyelmet arra, hogy a stilisztikaielemzés, a nyelvhasználat vizsgálata is akomplex nyelvi elemzés része.

Ajánló bibliográfia: nyugat.oszk.hu/,Dombi Erzsébet: Öt érzék ezer muzsikája. Aszinesztézia a Nyugat lírájában. Bukarest,Kriterion, 1974., Kemény Gábor: A Nyugatjelentõsége a modern magyar szépirodalmistílus kiteljesedésében. Nyr. 2008. 3. sz., Ke-nyeres Zoltán: A Nyugat és kora. It. 1995.,www.btk.elte.hu/celia/ja/nyugat_i.htm, SzíjRezsõ: A Nyugat és a könyvmûvészet. Mûvé-szettörténeti Értesítõ, 1963.

Gallasy Magdolna

2. Naplóváltozatoka klasszicizmustól napjainkigAz elnevezés szinte minden nyelvben (ma-

gyar napló, latin diarium � dies ’nap’, franciajournal, angol diary, német Tagebuch) arrautal, hogy napról napra, lehetõleg a dátumfeltüntetésével kell írni, így a napló legkisebbegységének a naptári nap tekinthetõ.

A napló, melyet a Világirodalmi lexikonrendszeresen, folyamatosan írt, az eseményekidõrendje által meghatározott feljegyzések-ként határoz meg, az idõrendi egymásutáni-ság tárgyilagos formai jegyén kívül az esemé-nyekhez fûzõdõ gondolatokat, érzelmeket istartalmazza, vagyis szubjektív nézõponttalbõvül.

A pályamû címe tág teret nyújt a verseny-zõk számára a vizsgálni kívánt naplók kivá-lasztásában, így mindenképpen szükség van aszûkítésére, melynek szempontjait érdemesalaposan átgondolni és a bevezetésben leírni.A kiválasztott naplók (3–4 naplónál többetnem érdemes feldolgozni) vizsgálatának meg-fontolásait is itt célszerû bemutatni.

A szûkítést egyrészt az idõintervallum tá-gassága indokolja, hiszen „a klasszicizmustólnapjainkig” megjelölés nagyjából három év-századot ölel fel. Jó megoldásnak tûnik, hogyegy-egy elemzett napló a mûfaj alakulásánakegy fontos állomását mutassa be. Másrészt amûfaj adta tág kereteken is célszerû szûkíteni.

Az eddigiek felvetnek néhány kérdést,melyeket átgondolásra javaslunk.

– Hogyan határozható meg a napló mûfa-ja?

– Melyek a mûfaji és formai konvenciói(pl. titkos, magánérdekû, nem számít nyilvá-nosságra), hogyan változtak ezek az elmúltévszázadokon keresztül?

– A naplóírás a 20. század elejéig a közép-és felsõbb osztály általános tevékenysége volt.Van-e ebben változás?

– Hogyan jellemezhetõ a mûfaji konvenci-ók változása napjaink internetes naplója, ablog esetében? Csak formai vagy tartalmi vál-tozások is történtek?

– Milyen nyelvi megformálás jellemzi anaplót?

A témát választó versenyzõnek a válogatásmellett egyéni kutatásra, elemzésre van lehe-tõsége, hiszen bár irodalmunk számos naplót,naplószerû feljegyzést tart számon, a szakiro-dalom igen szûkös. Különösen igaz ez napja-ink naplóváltozataira, a blogra, a webes nap-lóra. Az erre vonatkozó szakirodalom mégkevesebb, s fõleg idegen nyelven (angolul) ol-vasható. Egy igen jól megírt angol nyelvû el-méleti megközelítést ajánlunk kiindulópont-ként, de az internet sajátosságaiból fakadóaninnen tovább lehet keresgélni.

Ajánló bibliográfia: Cséve Anna: Naplók,levelezések. Konferencia a Petõfi IrodalmiMúzeumban. Irodalmi Múzeum, 2001.õsz–tél. www.pim.hu, Fekete J. József: SzerbAntal naplóiról. www.jamk.hu/ujforras, Gö-römbei András: A naplóforma mai változatai.Alföld. 1993. 2. 56–61, McNeill, Laurie:Genre Under Construction: The Diary on theInternet. www.languageatinternet.de, Pomo-gáts Béla: Magánbeszéd közügyben – azújabb magyar naplóirodalom hagyományai-ról. Alföld, 1991. 8. sz. 71–73, Szegedy-Ma-szák Mihály: Mûfajok a kánon peremén: nap-ló és levél. Protestáns Szemle. 10. 2001. 2–3.143–148., ugyanez http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt, Szendrey Júlia: Isme-retlen naplója, levelei és halálos ágyán tettvallomása. Szerk. Ratzky Rita. www.irodalmiakademia.hu.

Jankay Éva

3. A nyelvújítás elõtti és utáninyelvi jellemzõk

Kölcsey A vadászlak címû mûvében

A romantikus életérzésnek és a nemzetiirodalomnak a kialakulásával, az olvasói igé-nyek jelentkezésével indulnak azok a prózakí-sérletek, amelyek közé Kölcsey novellái is tar-toznak. A karpáti kincstár (1833) az elsõ pró-bálkozás, A ferrói szent fa alig-alig ismert, ésegyre népszerûbb az 1836 márciusa és szep-tembere közt írt A vadászlak, amelyHeckenast Gusztáv kiadásában rögtön meg isjelent. A jogi szakirodalom régóta forrásérté-kûnek tekinti ezeket az írásokat, hiszen a re-formkori szakértelmiség humanizmusát és ajogszolgáltatás polgári átalakítását népszerû-sítették. Az irodalomtudomány a romantikusvonásokat és a korszerû olvasónevelés eszkö-zeit fedezte fel az utóbbiban. Kölcseytõl nemidegen a felvilágosítói, népnevelõi célzatos-ság, és ez alapvetõen meghatározza mûveinekszövegszerkezeti sajátosságait.

A klasszicista ízléseszmény és stílushagyo-mány világos szerkezeteket, retorikai alakza-tokat kíván (ezt erõsíti a már említett célza-tosság). Ugyanakkor titokzatos, szaggatottelõadásmódú, érzelmes olvasmányt kínál ahölgyolvasóknak, ízig-vérig romantikus tála-lásban. Ebbõl a kettõsségbõl érdekes szöveg-világ alakul ki. És még egy nyelvi réteg gazda-gítja a novellát: Kölcsey jogász, közbevetése-in, szóhasználatán átüt az elméleti és gyakor-lati szakember. (A gyilkos anya címû fiktív vé-dõbeszéde egyik elõzménye a novellának.) A19. századi „míves” irodalmiság, a társalgásinyelv fordulatai (az alá- és fölérendeltség vi-szonyai) és a nyelvjárási sajátosságok egy-aránt kutathatók.

A szövegtani és stilisztikai jellemzõkön kí-vül érdemes a szókészletet is vizsgálni. Az1830-as években a nyelvújítás szellemébenmég folyamatos az új szavak magyarítási ésmeghonosítási kísérlete, szerzõnk is igyekszikhát népszerûsíteni elvbarátai kifejezéseit ésbeszédmódját (ábránd – Szemere Pál szava –,szenvedelem, sejdítés, játékszín, érzeleg, szív-szükség, lélekborulat stb.). Mindezeknek azon-ban határt szab a nyelvszokás és alapvetõen aközérthetõség, hiszen olvasóit akarja megra-gadni a történetével. Ennek a nézõpontnak azelemzése szótárazást igényel. Érdemes hozzáa Nyelvújítási Szótárt is forgatni. Mondataibonyolult szerkezetûek, sok ma már nyilván-való prózatechnikai kifejezésmódnak sincsbirtokában, ezért bizonyos részletek homá-lyosak, nehezen értelmezhetõk. A szöveg-szerkesztés kisebb-nagyobb hibáinak felfedé-se sem csökkenti a novella értékeit. A szöve-get a korjellemzõ írói sajátosságok megtartá-sával adják közre, de a mai akadémiai helyes-írás figyelembevételével, ezért nem produktívszempont a helyesírás tanulmányozása.

Ajánló bibliográfia: Szabó G. Zoltán: AKölcsey-életmû feltáratlan rétegei (Feltárat-lan értékek a magyar irodalomban). Bp.,ELTE–MTA, 1994., Gyapay László: Idegen-ségek és szokatlanságok: Kölcsey ismeretlennyelvészeti tárgyú munkája ItK. 2002.415–439, Szilágyi Márton: Kölcsey novellái-nak datálása és szöveghagyománya. ItK. 1992.440–451, Taxner-Tóth Ernõ: Kölcsey utolsóévei. It. 1992.

Szarvas Rita

8Édes Anyanyelvünk 2008/4.

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 9

Pályázati felhívásAz Oktatási és Kulturális Minisztérium

az Anyanyelvápolók Szövetségével közösen meghirdeti 2008. évi anyanyelvi

pályázatát civil szervezetek és magánszemélyek részére

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azAnyanyelvápolók Szövetségével együttmûködvepályázatot hirdet a magyar nyelv értékeinek fel-tárására, megóvására és gyarapítására.

A pályázaton társadalmi szervezetek, szövetsé-gek, társaságok, nyelvmûvelõ körök, alapítvá-nyok és magánszemélyek, valamint ugyanilyenjellegû határon túli magyar szervezetek és ma-gánszemélyek vehetnek részt.

A pályázati felhívásra a következõ témakörök-ben lehet pályamunkát benyújtani:

I. Az anyanyelv az ember(ek) életébenII. Az anyanyelv az (én) életembenA pályázat célja:1. A pályázók gondolják végig, milyen szerepe

van – vagy kellene hogy legyen – az anyanyelvnek.A javasolható szempontok közül néhány:

• az anyanyelvhasználat a jog szempontjából(a nyelvhasználati egyenjogúság kérdései),

• az anyanyelv használatának korlátai, a két- éstöbbnyelvûség formái stb.,

• az anyanyelv szerepe az emberré válásban,• az anyanyelv és a tanult nyelv különbségei.2. A pályázók fogalmazzák meg, számukra mit

jelent(ett) az anyanyelv a különféle élethelyze-tekben, milyen szerepe van (vagy volt, lehet, lehe-tett volna)

• életük alakulásában,• közéleti, kulturális stb. érdeklõdésük formá-

lódásában,• egyéniségük kibontakoz(tat)ásában,• nemzeti hovatartozásukban, kötõdésükben,• mindennapi életükben stb.A pályázóktól tetszés szerinti mûfajba vagy

mûnembe tartozó írásmûveket várunk, amelyekterjedelme legalább tíz-tizenöt oldal (20–30 000karakter, verses megformálás esetén ennek felevagy legalább harmada).

A pályázati felhívásra egy pályázó csak egy –vagy az I., vagy a II. pont alatt ismertetett téma-körben készített – pályamûvet nyújthat be.

A tartalmi és filológiai szempontból legjobb-nak minõsített pályázatok díjazásban részesül-nek, és a nyertes pályázók munkáiból készülõ vá-logatást a minisztérium – lehetõség szerint – kü-lön kiadványban jelenteti meg.

A pályázat díjai:I. díj: 800 000 Ft

II. díj : 500 000 FtIII. díj: 300 000 FtIV. díj: 200 000 FtV. díj: 100 000 Ft

VI. díj: 50 000 FtA pályadíjakat a bírálóbizottság meg is oszt-

hatja.A pályázatot adatlap kíséretében kell benyúj-

tani, amely letölthetõ a www.okm.gov.hu, illetvea www.anyanyelvapolo.hu honlapról, személye-sen pedig az Oktatási és Kulturális Minisztériumügyfélszolgálati irodájában (1055 Budapest,Szalay u. 10–14.) díjtalanul szerezhetõ be.

A pályázatot – a kitöltött adatlappal együtt,egy példányban, Anyanyelvi pályázat 2008. jel-zéssel, az OKM Közmûvelõdési Fõosztálya címé-re (1055 Budapest, Szalay u. 10–14.), legkésõbb2009. február 15-i beérkezéssel – kizárólag pos-tai úton lehet benyújtani.

A pályázatokat 2009. május 1-jéig a miniszteráltal az Anyanyelvápolók Szövetsége javaslataalapján fölkért szakértõi bizottság értékeli. A ki-írásnak nem megfelelõ, a hiányosan kitöltöttadatlap kíséretében, valamint a határidõ után be-nyújtott pályázatokat a szakértõi bizottság nembírálja el. Hiánypótlásra a pályázat beküldési ha-tárideje után nincs lehetõség. A szakértõi döntésfelülbírálatának nem tudunk helyt adni. A pályá-zatok anyagát nem küldjük vissza.

Az eredményhirdetésre 2009 júniusának elsõhetében, az ünnepi könyvhét rendezvénysoroza-tának részeként kerül sor. Az eredményekmegjelennek az OKM és az AnyanyelvápolókSzövetsége honlapján. A minisztérium a pályázó-kat legkésõbb 2009. augusztus 31-éig levélben ér-tesíti.

A nyertes pályázók pályadíjának kifizetését, il-letve átutalását az Anyanyelvápolók Szövetségeintézi.

A pályázattal kapcsolatban információ kérhe-tõ a 473-7582 (OKM), illetve a 317-3062 (ASZ)telefonszámon.

Budapest, 2008. októberDr. Grétsy László s. k. Dr. Hiller István s. k.

ügyv. elnök miniszter

10Édes Anyanyelvünk 2008/4.

ES vagy ESZ?Helyesírási szabályzatunk 203. pontjában ezt olvassuk: „A

latin betûs írású nyelvekbõl átvett és közkeletûvé vált köznyel-vi és szakmai idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azazszokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szerint tükröztet-jük.” E szabálypont szerint a helyes szóalakok: bojler, dzsem,dzsessz, nejlon, nem pedig boiler (fõként nem boyler, ahogy azúj szabályzat érvénybe lépése elõtt többen is írták), jam, jazz,nylon.

Vác helyi televíziójának nevét tehát helyesen így írjuk:Elektro Szignál. Így is látjuk mindenütt a sajtóban. Ezért cso-dálkozom azon, miért olvasható mégis a tévé képernyõjén azES mozaikszó.

Az új kiadású értelmezõ kéziszótárban az sz betûs szavakközött találjuk meg a szignál2 címszó két jelentését. Az elsõt,amely ritkán használatos, így adja meg a szótár: „Jelzés, jel-adás”. A második jelentést – ennek fogalmi minõsítése távköz-lési, híradástechnikai, rádiózási, televíziózási – pedig így fejtiki: „A rádió, a tévé valamely állandó mûsorszámát bevezetõ(és lezáró) néhány ütemnyi zene”. Az Elektro Szignál elnevezésvalószínûleg az elsõ jelentéssel van kapcsolatban, és arrautal(hat), hogy a szóban forgó adó az elektronikus jelzések se-gítségével ad hírt a legfontosabb eseményekrõl. Maga az elne-vezés tehát kifejezõ, mondhatnánk ötletes, még akkor is, ha anév mindkét eleme idegen szó.

A mozaikszót nem idegenszerûsége, hanem írásmódja mi-att tesszük rostára.

Igaz, akad még példa arra, hogy egy egyesület vagy intéz-mény nevébõl alakult mozaikszóban a mai helyesírástól eltérõbetû áll. Ilyen az FTC, amelynek C betûje a klub rövidítése.Közismert, hogy ezt a szót már régen nem c-vel írjuk, ám asportegyesület neve õrzi a hagyományt. Az egyesületet ugyanismég akkor alapították, amikor a klubot valóban clubnak kellettírni.

Az Elektro Szignál Televízió viszont a rendszerváltás elões-téjén alakult, s ekkor már érvényben volt A magyar helyesírásszabályainak 11. kiadása, amelybõl a fenti szabálypontot idéz-tük, így hát semmi sem indokolja az ES írásmódot.

Dóra Zoltán

El... el...Édes anyanyelvünknek kedves gyermekei az igekötõk. Ízt,

színt, játékosságot adnak az igéknek. Még régen, tanár korom-ban 13-félét soroltattam fel diákjaimmal, de ma már – a tömö-rítés, felgyorsulás és a technika jóvoltából – sokkal több léte-zik.

A címben jelölt el is már több jelentést ad. Míg a spanyolnyelvben ez a betûcsoport csak a határozott névelõt jelöli, ad-dig nekünk elsõdleges jelentése szerint irányt ad, a beszélõtõlvaló távolodást fejezi ki (elmegy). De jelölheti a cselekvés indu-lását, befejezését is (elkezd, elkap).

A rádióban elhangzott sporthírben – „elstartolt a verseny” –felesleges a halmozás, hiszen az angolból átvett ige, a startoléppen ezt fejezi ki. De jelenthet értékvesztést (elront, elhagy,elgépel) is.

Sorsunk, életünk összeállítható ilyenekbõl: amikor a szülésifájdalmak elkezdõdnek, majd elérjük az iskoláskort, közben ne-velõ célzattal néha-néha elnáspángolnak, aztán a fiatalemberelveheti szíve választottját. Esetleg elszeretik a feleségét, és el-válnak. Talán elnyer egy jó állást, közben gyermekei elhagyják.Idõben eléri a nyugdíjat, majd az aggkort (csak ne az elbutu-lást), és végül elhantolják.

A 20. században az elkeseredett munkás elitta a hetibérét. Aduhaj dzsentri eldorbézolta apai örökségét. És dalban is elsirat-tuk: „Fizetek, fõúr, volt egy feketém, s egy életem, mit elrontot-tam én.”

Még ma is duhajkodik a vakmerõ, ki hogyan tud. Ezt hal-lom, ismét a rádióban: a Borsodban élõ emberek jó része a ka-pott szociális segélyét néhány nap alatt „elgépezte” (nyerõ-automatán, nyerõgépen elvesztette). Ennek mintája nyilvánaz elkártyáz meg az ellóversenyez volt. Hát így bõvül, gazdago-dik a mi szép szókincsünk!

Gecsey Éva

Igeidõk – hideg idõkAz elmúlt napok valamelyikén a Déli pályaudvarra igyekez-

tem. A Moszkva téren felszálltam a 61-es villamosra. Közvetle-nül a villamos indulása elõtt felszállt egy idõsebb hölgy is egykisfiúval. Kicsit arrébb léptem, hogy felférjenek. A beszélgeté-sükbõl az derült ki, hogy egy nagymama és az unokája volt amellettem álló két utas. Óhatatlanul hallottam a beszélgetésü-ket. A kisfiú az iskolából jöhetett, hátán tömött hátizsák volt.A hölgy megkérdezte a fiút, mi történt az iskolában.

– Semmi – volt rá a válasz. A nagymama nem hagyta annyi-ban.

– Mit tanultatok ma?– Az igeidõket – így a kisfiú –, de semmit nem értek belõle.– Három igeidõ van, ezt jegyezd meg – kezdte magyarázni a

hölgy, jelen, múlt és jövõ idõ. Mondok rá egy-egy példát. Mostelindul a villamos, ez jelen idõ; most történik velünk. Ezt ér-ted?

– Igen.– Le fogunk szállni a villamosról a Déli pályaudvarnál. Ez

jövõ idõ, mert majd csak ezután történik meg, a jövõben. Vagyennél jobb példát is tudok. Nyáron el fogunk menni nyaralni aBalatonra. Ezt biztosan érted, ez majd csak a jövõben lesz.Ugye érted ezt is? – A fiú bólintott. – Na, várjál, a múlt idõre ismondok egy példát, hogy megértsd. A télen voltál a Mûjégpá-lyán korcsolyázni. Nos, ez milyen idõ?

– Nagyon hideg – volt rá a kisfiú válasza.Nemcsak nekem, körülöttem többeknek is mosolyra szaladt

a szája. Közben megérkeztünk a Déli pályaudvarhoz. Leszáll-tam. A nagymama és unokája is leszálltak a villamosról. A lép-csõ alján az ellenkezõ irányba mentek tovább. Azt természete-sen már nem hallottam, hogy mirõl beszélgettek, de remélem,hogy a kisfiú azóta már megtanulta az igeidõket.

Nemes Erzsébet

l a t i nA LATIN NYELV ADOMÁNYAIMegírja az újság, hogy adományokat gyûjtenek a katasztró-

fasújtott mianmariaknak. A segítõk tanácskozásra gyûlnekössze, az esetrõl a sajtó Donorkonferencia címmel ad hírt, kö-vetve azt a divatot, mely az elegánsabbnak, szakszerûbbneklátszó idegen szót választja a közérthetõ magyar helyett. S mintoly sokszor, ismét bakot lõ vele.

A donor szó a latin dare ’adni’ jelentésû igébõl származik,tehát eredeti jelentése: ’aki ad’. Más nyelvekbe átkerülve azon-ban jelentése az eredetinél szûkebb körûvé válik, ez esetbenazt a személyt jelöli, aki vérét, szövetét, valamely szervét adjavalakinek. A mianmariakat segíteni szándékozók aligha szer-veiket ajánlják fel, sokkal inkább pénzt, élelmet, orvosságot.

Ugyanebbõl a latin igébõl származik egyébként a donatorfõnév is. Ennek a szónak más nyelvekbe átkerülve egészen sa-játos jelentése alakult ki: ’egyháznak adományozó’. Középkoriszentképeken gyakran látni a sarokban a donátorok áhítatosanimádkozó, kicsiny alakját.

Végsõ soron a dare igébõl származik a dátum szó is: a datum’adott’ igenevet már az ókorban használták a levelek keltezé-sekor. Ezt viszont már annyira megszoktuk, hogy alig érezzükjövevényszónak.

Tanácsom: ha választhatunk, használjuk a közérthetõ ma-gyar szót. A jövevényszót pedig csak akkor, ha pontos szótárijelentése alapján beleillik a mondatba. Tertium non datur –nincs (értelmes) harmadik lehetõség.

Huszár Ágnes

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 11

E-közigazgatási Fõosztály

? A Miniszterelnöki Hivatal Infokommunikációért ésE-közigazgatásért Felelõs Szakállamtitkárságán helyesírási vi-tába keveredtünk a szervezeti egységeink elõtt álló e- (elektro-nikus) szó helyes használatát illetõen. A vita szakszerû és pár-tatlan eldöntéséhez szeretném kérni szíves állásfoglalásukatarról, hogy az alábbi írásmódok közül melyik a helyes:e-Közigazgatási Fõosztály, eKözigazgatási Fõosztály, E-közigaz-gatási Fõosztály, E-Közigazgatási Fõosztály.

! Az E-közigazgatási Fõosztály egy nagyobb intézmény ki-sebb szervezeti egysége (ilyen például: Gazdasági Osztály, Ta-nulmányi Osztály, Magyar Nyelvészeti Tanszék). Ezen szervezetiegységek helyes írásmódjának megítélése kettõs: hagyomá-nyos névtani szempontból ugyanis nem tulajdonnevek, hiszensemmilyen egyedítõ elem nem található bennük; szervezetiszempontból azonban tulajdonnevek, hiszen az intézményekrejellemzõ hivatali apparátusuk, bélyegzõjük stb. van. Az MTAMagyar Nyelvi Bizottsága – a helyesírási szótárak tanúságaszerint – figyelembe veszi ezt az utóbbi szempontot, s a tulaj-donnevek írásmódjának megfelelõen a fenti példák mindenönálló elemét nagybetûvel tartja elfogadhatónak.

A végleges írásmód eldöntése elõtt érdemes megvizsgálnia kérdezett példa elõtagját is. Az e- egy idegen elõtagnak, azelectronic szónak rövidített, illetõleg már betûszóvá lett for-mája. Most kezd elterjedni a legkülönfélébb szavakhoz elõ-tagként kapcsolva, pl.: e-számok, e-gazdaság, e-tanulás(e-learning), e-kereskedelem, e-levelezés, e-folyóirat, e-tananyag,e-Magyarország, e-projekt, e-nyelv. Ha mondatkezdõ helyzetbekerül egy ilyen szó, vagy kiemelt helyzetben van, esetleg intéz-ménynévben szerepel, akkor nagy kezdõbetûvel írandó: E-köz-igazgatási Fõosztály.

Sirokra vagy Sirokba?

? Ha Sirok községbe utazunk, akkor Sirokba megyünk vagySirokra? Vonatkozik-e erre valami általános szabály, amelyetminden helységnévnél alkalmazni lehet?

! A magyar településnevek toldalékolása – fõként alocativusi helyhatározók tekintetében – igen változatos. Bárnyelvtanaink és nyelvmûvelõ kiadványaink foglalkoznak aföldrajzi nevek helyhatározóragjainak kérdésével, egyértelmû,minden nyelvi példára kiterjedõ szabályt nem tudnak adni. En-nek oka a nyelvszokásban, illetve a kisebb közösségek nyelv-szokásában meglévõ változatosság: Pusztaszerre, Hajdúszo-boszlóra; de: Egerbe, Nagykállóba. A kétféle toldalékolásnaknemegyszer jelentésmegkülönböztetõ szerepe van: Tolnára(város), Tolnába (megye); Békésre (város), Békésbe (megye)stb. Nyelvtanaink a k végû helynevek toldalékolását nem emlí-tik külön, ennélfogva toldalékolásukkor a hasonló végzõdésûpéldák lehetnek segítségünkre: Monokra, Szolnokra, Szalókrastb. Az analóg példák alapján tehát a Sirok településnévhez a-ra toldalékot kapcsolhatjuk. Bár a Google keresõprogramadatai nem tekinthetõk reprezentatívnak, mégis igazolják,hogy a Sirokra alak gyakoribb (igaz, nem számottevõ különb-séggel), mint a Sirokba toldalékos forma. További érdekesadat, hogy a Magyar Nemzeti Szövegtárban 1 találat van aSirokra alakra, a Sirokba formára pedig 0. A kérdést azonbanminden kétséget kizáróan csak empirikus vizsgálattal lehetneeldönteni.

Moholy-Nagy László

? Jelenlegi kiállítása kapcsán is kérdezem, hogy a tárgybanjelölt mûvész nevének ejtése hogyan helyes. Alaphelyzetben azly [j]-nek ejtendõ, de sokszor hallom a [li] végzõdést is.

! Moholy-Nagy László vezetéknevének ejtése: [moholinagy]. A mûvész vezetéknevének elsõ eleme, a Moholy, egykoriészak-bánsági lakóhelyének (Mohol) nevébõl ered; a név má-

sodik része pedigszeretett nagy-

bátyja, Nagy Gusztáv vezetéknevének afelvétele. A Moholy vezetéknévben szereplõ -i melléknévkép-zõ y-nal való jelölése a régi családnevekben gyakori i = y meg-feleltetésbõl adódik. Az ly betûkapcsolat a következõ nevekvégén szintén [li]-nek ejtendõ: Áprily, Jékely, Kiszely, Kon-koly(-Thege), Reguly, Szakály, Szokoly, Thaly, Thököly. Saját lyvégû nevének ejtése tekintetében azonban a névviselõ magadönthet.

Kaszpi-tengeri, Hegyi-Karabah, azeri

? Kérem, segítsenek, helyes-e ebben a formában az alábbiszavak írása: Kaszpi-tengeri, Hegyi-Karabah, azeri (mint Azer-bajdzsán népe)?

! A Kaszpi-tengeri képzett alakulat helyes írásmódjának el-döntése elõtt a fõ kérdés az, hogy az elõtagban az -i melléknév-képzõ-e, avagy a név része. A Kiss Lajos által szerkesztettFöldrajzi nevek etimológiai szótára szerint a fenti földrajzi néva latin Caspium Mare részfordítása. Mivel a név eredeti alakjá-ban is szerepel az i, vagyis nem a magyar melléknévképzõ, aKaszpi-tengeri képzett alakulatot a helyesírási szabályzat 176.pontja értelmében nagy kezdõbetûvel írjuk.

A Hegyi-Karabah alakulat országnév, ennek megfelelõenminden elemét nagybetûvel írjuk; az azeri népnevet (más szó-val: azerbajdzsáni) ellenben kisbetûvel, mert köznév.

Ellenõrzõ könyv

? Nem értem, miért kell az ellenõrzõ könyvet különírni, hi-szen nem a könyvecske ellenõriz. Szerintem itt rendeltetésrõlvan szó. Olyan példa ez, mint az értékelõnapló, az osztályozóív,nem pedig olyan, mint a tájékoztató füzet vagy az azonosítószám.

! Az ellenõrzõ könyv helyes írásmódja a különírás. Az írás-mód oka az ún. „1 + 1, 1 + 2, 2 + 1” szabályban keresendõ (ahelyesírási szabályzat 107. pontja): ha a melléknévi igenevesszerkezet tagjai egyszerû szavak, akkor egybeírjuk a szerkeze-tet (cséplõgép, izzólámpa, költõpénz, felvonóhíd stb.); ha viszonta tagok közül valamelyik összetétel, már csak a különírt formaa helyes. E szerint a szabály szerint összetételi tagnak tekinten-dõ (szóértékû) a két vagy több szótagú igekötõ (például az el-len-) is. Lásd a 138. pontot! Három szó pedig már nem írhatóegybe a minõségjelzõs viszonyok esetében.

Személynevekhez kapcsolódó doktori fokozatokírásmódja

? Kérem, szíveskedjenek tájékoztatni a személynevekhezkapcsolódó DLA, illetve PhD helyes írásáról.

! Az idegen eredetû, többelemû közszói alakulatokat – fõ-ként a szaktudományok körében – végig nagybetûvel írt betû-szókkal szokás rövidíteni. Ennek megfelelõen a DLA (ang.Doctor of Liberal Arts <felsõfokú mûvészeti diploma>) és aPhD (lat. Philosophiae Doctor <felsõfokú humán- és társada-lomtudományi diploma>) rövidítéseket is nagybetûvel írjuk (aPh-ban a h nem számít külön betûnek, ezért marad kicsi). A tu-dományos fokozatok jelölései a név után következnek. Példá-ul: dr. Kiss Tamás(,) DLA, illetve dr. Balogh János(,) PhD. A névelõtti dr. rövidítés a magyar hagyományban valamely általánostudományos címet jelöl, a név utáni betûszó pedig ezt az általá-nos megjelölést pontosítja. Mindez azt is jelenti, hogy a felso-rolt példákban a doktor szó kétszer szerepel – különféle formá-ban. Ez a szóismétlés (idegen szóval tautológia) azonban nemhiábavaló: az elõbb említett pontosítást szolgálja.

Összeállította: Bíró János

Kérdések és válaszok

V I S S Z H A N G

12Édes Anyanyelvünk 2008/4.

A coniunctivusról más szemmelNemrég, amikor a Bologna-rendszer elfogadása után

megtörtént a felsõoktatás struktúrájának átalakítása, aBA és MA szakok tanegységeinek kijelölése, keserûenvettem tudomásul, hogy a magyar alapszak alapozó éstörzstárgyai között nem szerepel a latin. Jóllehet a ma-gyar nyelvtörténet tanulmányozásához hasznos elõisme-reteket nyújthatna e tárgy. E hiányosság ismeretében,sajnos, kénytelen vagyok a nyelvemlékek bemutatásáraszánt óráimból néhányat arra fordítani, hogy hallgató-imnak felvázoljam az accusativus cum infinitivo, a con-iunctivus és a consecutio temporum jelenségeit. A leve-lezõ oktatás meglehetõsen szûkre szabott idõkeretei kö-zött néha megoldhatatlannak tûnik ez a feladat, nohaéppen ezek az általános vagy középiskolában tanító pe-dagógusok azok, akiktõl már holnap megkérdezheti va-lamelyik diákjuk, hogy miért ilyen nyakatekert az „Õ te-tûi láttatnak fordultatni fejérséges gyönggyé” mondat (l.Mohácsy Károly: Irodalmi szöveggyûjtemény a középis-kolák I. osztálya számára. Korona Kiadó, Bp. 1996. 145).És ha értelmezési zavart ez az accusativus cuminfinitivóra épülõ cím még nem okoz is, már nem lehe-tünk ebben biztosak a következõ coniunctivusos mon-datnál: „Egy idõben mikoron Szent Margit asszony hall-gatná Szent Jakab mártírnak kénját, miképpen ez szentmártírt ízenként elmetélték, vagdalták volna az pogányokKrisztusnak hitéért, meggyullada az mennyei jegyesnek sze-relmében, és mondá az õ társának, szoror Alincsának, Aj-kai Péter úrnak leányénak: ...” (i. m. 144). Az ehhez ha-sonló mondatokat kísérõ kitörõ kacaj vagy lapítás a padalatt nem feltétlenül a történetnek szól, hanem annak,hogy az olvasó – kisiskolástól kezdve egészen az egye-temi hallgatóig – nyelvileg nem tud mit kezdeni a szö-veggel. Így rendkívül örültem Boksay Zoltán cikkének(Coniunctivus, igeidõ-egyeztetés és a magyar nyelv. ÉA.2008/1. 6–7), mivel kiváló táblázatai által átláthatóbbáválik diákjaim számára a coniunctivus szerteágazó hasz-nálata. A táblázatok gyakorlati haszna mellett többmegjegyzése is visszhangra talált bennem.

Nemcsak egyetértek azzal, hogy a coniunctivus és avele karöltve járó igeidõ-egyeztetés okozta problémáknapjainkban is kimutathatók, hanem fel szeretném hívnia figyelmet arra, hogy az irodalmi szövegekben az általá-nos és a középiskolás diák is találkozik velük. És nehogyazt gondoljuk, hogy csupán a régi magyar irodalomnakminõsített kódexrészletekben fordulnak elõ, hanem,ahogyan Boksay is tapasztalta, a reformkor irodalma isbõvelkedik efféle szerkezetekben.

Egyetértek Boksaynak azon véleményével is, hogy amai magyar grammatikai szemlélettel összeegyeztethe-tetlen coniunctivus és igeidõ-egyeztetés szövegeinkbeágyazva megértési problémákat okozhat. S mivel az álta-lános és a középiskolai nyelvtankönyvek alapját a leírógrammatika képezi, az nem nyújthat megoldást e prob-lémára. A csekélyke nyelvtörténeti tananyag – értelem-szerûen és a korosztály élettani sajátosságainak megfe-lelõen – nem mélyül el a történeti grammatika rejtelmei-be, ezért a tanárokra hárul az a feladat, hogy a megértési

problémát felismerjék, és nyelvi magyarázattal segítséka diákokat. Ezért szentelek különös figyelmet a tanárje-löltek képzésében a hasznosítható nyelvtörténeti tudás-nak. Azt azonban már nem tudom, hogy a magyartanárimesterképzés elenyészõ nyelvtörténeti kreditjébe hováfog beleférni ez a gyakorlat. Hagyatkozhatnék arra is,hogy a felsõoktatásnak szánt új, kiváló nyelvtörténetitankönyv (Kiss Jenõ–Pusztai Ferenc: Magyar nyelvtör-ténet. Osiris Kiadó, Bp. 2003. 496, 517) ómagyar korimondattani fejezete tárgyalja a consecutio temporumszabályaira visszavezethetõ igemódhasználatot, de aztfeltételezi, hogy az olvasó tisztában van a latin ige-idõ-egyeztetés és módhasználat jelenségeivel. Ördögikör!

A fordításokból elterjedõ mondatszerkesztésre énmásként tekintek, mint Boksay Zoltán, aki abból indulki, hogy az írástudók nem értették meg a coniunctivusosszerkezet lényegét, s így egy torzító modellt követtek év-századokon át. Én olyannak látom e mondattípust, minta jövevényszavakat. Valamiféle hiányosság betöltésérekerültek át a magyar nyelvbe egy más (genetikailag, ti-pológiailag eltérõ) nyelvbõl. A latinban szereplõ indica-tivusnak, imperativusnak és conditionalisnak megfelel-tethetõ a magyar kijelentõ, felszólító és feltételes mód, aconiunctivushoz azonban nem rendelhetõ önálló nyelvikifejezõeszköz, s ebben a tekintetben a feltételes módvagy felszólító mód alkalmazása egyaránt a választásszükségességébõl fakad. Mivel az egyházi tárgyú szöve-gek (Biblia, szentek legendái) fordítói a lehetõ legna-gyobb pontosságra törekedtek, érthetõ, hogy a latintólkevésbé elszakadó feltételes módot választották. Mutat-ják ezt az idõben egymástól távol esõ bibliafordításokolyan mondatai is, melyeknek latin elõzményében con-iunctivus állt. A Bécsi kódexben fennmaradt Huszitabiblia (1416–41) és a Vizsolyi biblia (1590) azonos része-iben mereven ragaszkodtak a feltételes módú mellék-mondathoz: „elméne embér Júdának Betlehemébõl, hogyzarándoklana Moabitidisznek vidékében”; „és elméne egyférfiú Júda városából Bethlehembõl hogy járna kelne azMoáb földében”. Ahogyan jövevényszavaink egy részeeredeti jelentésétõl elszakadva új jelentést kapott nyel-vünkben, e mondattani jelenséghez is új funkció társult:a nyelvi igényesség, mûveltség kifejezõeszközévé vált afordításirodalmon kívül. A beszélt nyelv egyre erõtelje-sebb hatása az írott nyelvre, valamint a nyelvújítás, azazspontán és tudatos nyelvi hatások együttese alakította áta fordítási szokást és e mondattípust. Egy 1990-es kiadá-sú Bibliában már felszólító móddal szerepel a fenti rész-let „És elméne egy férfi Júda Betlehemébõl, hogy Moábmezején tartózkodjék…”

Én kevésbé tartok attól, hogy az újlatin nyelvek hatá-sára a gyenge fordításokon keresztül ismét elterjed a fel-tételes módú mondatmodell, de nagyon félek attól, hogyha nem világítjuk meg a szöveggyûjtemények fenti mon-datait a korosztálynak megfelelõ módon, akkor felerõ-södik a kacaj.

Kecskés Judit

Tisztelt Szerkesztõség!

Áprilisi számuk engem is megihletett. Az automatikusragozáshoz hasonló Ferenc József mondása, aki szobrokfelavatásakor szokta volt mondani: „Hulljon le a lepel.”Kíséretének egyszer panaszkodott: „Miért kell egymásután kétszer használni a »le«-t? Nem lenne egyszerûbb:»Hulljon le a pel«?”

A „Csalóka szavak” közé tartozik a gyõzködik is. Ezt matárgyas igeként használják. Pl. „Az elnök gyõzködte a kor-mánypártokat.” Számomra a gyõzködik (visszaható ige)hasonló a küszködikhez (valakivel). Az Értelmezõ Szótár-ban ez az elsõ jelentése. Mégsem így használják.

Kész katasztrófa az aktuális kétféle használata. Ez em-beremlékezet óta idõszerût jelent, újabban – talán az angolnyelvet utánozva – jelenlegi helyett is szokták írni. Az Ér-telmezõ Szótárban az idõszerû az elsõ jelentés, a sürgõs amásodik, és csak a sajtóban fogadják el a harmadikat, amai, jelenlegi értelmet. Ez a kettõsség állandó félreértésvagy zavar forrása.

Csicsery-Rónay István

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 13

„Please, Madam”Kénytelen vagyok reflektálni Batár Leventének az Édes

Anyanyelvünk 2008/3. számában „Királynõnek sem könnyûlenni” címmel közzétett írására. Nagyrabecsült olvasótársamtizenöt évvel késõbb bár, mégis ugyanabba a tévedésbe esik,mint azok páran, akik 1993-ban, II. Erzsébet angol királynõMagyarországon tett hivatalos látogatása során az országgyû-lés akkori elnöke, Szabad György által használt kifejezést:„Please, Madam” (magyar megfelelõje az adott esetben: mél-tóztassék, Asszonyom) nem helyénvalónak találták. E szavakakkor hangzottak el, amikor az országgyûlés elnöke megadta aszót a felszólalni óhajtó magas vendégnek. Szabad György, akimár a Kossuth téri kapuban fogadta a királynõt, az épületbenvaló tartózkodása idején folyamatosan együtt volt vele. A ki-dolgozott programnak megfelelõen együtt mentek fel az ülés-termi pulpitusra: a királynõ a szónoki emelvényen, az elnök asaját helyén állt. Az elnök ismét – immár az ülésteremben – kö-szöntötte a vendéget, és jelezte a képviselõknek, hogy a király-nõ szólni óhajt. Ekkor mondta: Please, Madam, azaz: méltóz-tassék, Asszonyom. Magam is láttam – a televízióban – a parla-menti látogatást, és megállapítom, hogy a királynõ cseppetsem volt megrökönyödve. A királynõ hazautazása után többen,közöttük két alelnök is, kifogásolták a megszólítást. Becsüle-tükre váljék, hogy amikor tudomást szereztek tévedésükrõl,sajnálkozásukat fejezték ki. A látogatás elõtt Szabad Györgyugyanis – kellõ és illõ módon – pontosan tájékozódott a proto-koll szakembereinél.

Levelében Batár Levente kifejti, hogy helyesebb lett volna aYour Majesty (Õfelsége) vagy a Your Royal Highness (Õ kirá-lyi fensége) kifejezések használata. Felség és fenség azonbannem mindegy! A felség (l betûvel) csak a királyt és a királynét il-leti meg. Minden más tagját a dinasztiának, beleértve a trón-örököst, fenségnek kell szólítani (n betûvel). Ez az a területe atársadalomnak, ahol nem a nõket, hanem a férfiakat lehetneemancipálni. Ugyanis az uralkodónõ házastársát nem illetimeg a felség, õ mindvégig fenség: nem Your Majesty vagy VotreMajesté, hanem Highness vagy Altesse – a többi nyelvet nemsorolom fel.

Maradok tehát – Batár Leventével együtt – egyszerû földihalandónak.

Del Medico Imre

Még egyszer az ikes igékrõlÖrömmel olvastam Lévai Zoltán hasonló címû cikkét

(Édes Anyanyelvünk 2007/5. 4). Teljesen igaza van: az -ik ragotsok olyan igéhez hozzátették az utóbbi másfél évszázadban,amelyek nem voltak ikesek. Ettõl az egyes számú személyrag-tól az ige ragozása még nem lett ikes mintájú. Sokkal fonto-sabb a határozott tárgy jelölése a tárgyas személyragokkal.

Gyermekkoromban Szegeden nevelkedtem. Ott megtaní-tottak, hogy nem öszök, hanem eszem a helyes alak. Ma márkét szempontból sem látom célszerûnek ezt a szoktatást. Azikes „iga” helyett szívesebben élek a megkülönböztetéssel: ahúst mëgëszëm, de a zsírjából csak ëszëk. Akik Szegeden a mû-velt köznyelvre oktattak (rokonságom, tanítóim), nem csak aragok megkülönböztetõ szerepét hanyagolták el, hanem az eés ë hang különbségét is. Az ö hangot nem ë-vel, hanem az egy-formán nyíltabb e-vel helyettesítették, és ezzel egyalakúvá tet-ték az ëszëm igét az eszëm fõnévvel.

Egy Hódmezõvásárhelyen nevelkedett és sok nyelvet tudó,nagyra becsült nyelvész kollégám úgy negyven évvel ezelõtt,amikor megkezdtem mûködésemet a Nyelvmûvelõ kézikönyvszerkesztésében, megkérdezte: „Mikor fogjátok kiirtani azikes igéket?” Ez nem volt ugyan feladata az akkori nyelvmûve-lésnek, de annyi igaz, hogy – mint az idézett cikk szerzõje isemlíti – Lõrincze Lajos sem látta az ikes ragozást a mûveltnyelvhasználat fontos követelményének.

Nagyon szabályosan ragoz, aki így ír a Budai Polgár címûlapban (2006. júl. 29.): „Én reggelente úszom egy órát, tánco-lok, tornázom, játszom”. Érdekes, hogy csak az 1. személyû -més a 3. személyû -ék raghoz ragaszkodnak azok, akik tanultakaz ikes ragozásról. Az ikes igék -ék-essége a felszólító módbanmanapság már szinte finomkodásnak hat, de a feltételes mód-ban éppenséggel félreérthetõ, mert összetévesztjük az 1. sze-mélyû alakkal. Egy ilyen mondatban: Ha újra vállalkoznék egyútra ... sokkal bátrabb lennék” (Szószóló 2006. szept.) csak amondat folytatása teszi egyértelmûvé, hogy a vállalkoznék 1.személyû alak (’én’), a „szabályos” ikes ragozásban ez 3. sze-mélyû volna. Ezért ajánlatos 3. személyben a vállalkozna alak,mert ez teljesen egyértelmû. – A 2. személy -l ragjáról azok ismegfeledkeznek, akik megtartják a 3. személyû (s a feltételesmódban nem egyértelmû) -ék ragot és az 1. személyû (néha atárgyas alakkal összetéveszthetõ) -m ragot. Egy idõ óta az egy-házi sajtóban is megjelenik a szerzetesi jelmondat ilyen alak-ban: „Imádkozz és dolgozz!” Az imádkozz (és kissé az imád-kozzon is) inkább parancsként hat, mint ajánlott programként.És nemcsak furcsa, hanem valójában félreérthetõ a következõbibliai mondás: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja az Írás” (Azút vége. Helyi Téma 2006. febr. 22.). Hiszen az ítéltess nemszenvedõ, hanem mûveltetõ alak! Aki ilyet ír le, vagy újjászüle-tek alakot használ, annak számára üres forma az „ikes rago-zás”, elvesztette eredeti jelentését: a szenvedõ viszony jelölé-sét. A -tatik, -tetik végû alak – melyet száz éve rigmusszerûenmegbélyegeztek – nem rossz, mert régi hagyománya van, ésolykor szükség van rá. De az iménti ítéltess teljesen hibás; hanem ítéltessél, akkor okvetlen jobb a cselekvõ szerkezet: hogymeg ne ítéljenek.

A tankönyveket jobban meg kellene nézni, mert 1946 után aDeme László, Király István és Szabolcsi Miklós szerkesztettetankönyvekben az okoskodjék típusú felszólító alak mellett azokoskodjon típusú is szerepelt. Bárczi Géza, A magyar nyelvértelmezõ szótárának fõszerkesztõje kezdetben még ragaszko-dott ahhoz, hogy a -jék mellett a -jon rag zárójelben legyen an-nak jeléül, hogy kevésbé ajánlatos. Késõbb maga is belátta,hogy az ikes minta erõltetésének nincs értelme, mert funkció-ját vesztette.

Épp ezért nem az „ikes” szót kellene idézõjelbe tenni,ahogy Lévai Zoltán tette, hanem a „ragozás”-t. Hiszen az -iksok olyan igénél ott van, ahol a többi alak ragozásában a szo-kott iktelen mintával élünk. Ezek voltaképp ál-ikes igék.

Elekfi László

V I S S Z H A N G

Mûhelytanulmányok a nyelvmûvelésrõlA Gramma Nyelvi Iroda és a Tinta

Könyvkiadó közös munkájaként 2007-ben megjelentetett kötet két alkalma-zott nyelvészeti mûhelytalálkozó tanul-mánnyá formált elõadásait tartalmazza.A szerzõk az MTA határon túli nyelviirodáinak és az MTA NyelvtudományiIntézetének munkatársai, valamint azELTE oktatói. A kötet jellegzetessége,hogy az egyes tanulmányok „nem be-szélnek el egymás mellett”, végsõ válto-zatuk megjelenése elõtt a szerzõk kü-lönféle csatornákon egyeztettek az eset-leges vitás kérdésekben. A könyv továb-bi sajátossága, hogy a szerzõk a nyelv-mûvelést, nyelvi ismeretterjesztést ille-tõen azonos állásponton vannak: anyelvhasználat dolgaiban való segítség-nyújtást, sõt a nyelvi változásokba törté-nõ beavatkozást hasznos és értelmes dolognak tartják (ahagyományos magyar nyelvmûveléssel ellentétben anyelvbe történõ beavatkozás csupán a nyelvhasználókáltal szükségesnek ítélt esetekben lehetséges). A kötetúj szemszögbõl közelíti meg a hagyományos magyarnyelvmûvelést: modern elméleteket és a hazai nyelvmû-velésben új szempontokat alkalmazva próbálják tovább-vinni a magyar nyelvmûvelést, amelyet a nyelvtervezés-sel és nyelvmenedzseléssel együtt a nyelvalakításnak ne-vezett alkalmazott nyelvészeti tevékenység részekéntképzelnek el.

Az egyes írások öt fõ téma köré fûzve kaptak helyet akötetben. Az elsõ a nyelvmûvelés és a nyelvtudományviszonyát, a nyelvmûvelés szemléletét bemutató, elsõ-sorban elméleti írásokat tartalmazó fejezet, amelynekgondolkodásra késztetõ tanulmányai megpróbáljákmeghatározni a nyelvmûvelés fogalmát (miközben újra-értelmezik azt), kijelölni annak területeit és határait(miközben szólnak a nyelvmûvelés és nyelvtudományviszonyáról), úgy, hogy mindvégig a nyelvhasználatértékelésének fontosságát hirdetik (hiszen a nyelvész az,akitõl a nyelvhasználó választ vár ügyes-bajos kérdé-seire). A nyelvmûvelés, nyelvi ismeretterjesztés és érték-szemlélet fontosságának hangsúlyozása mellett be-mutatják a magyar nyelvmûvelõ kézikönyvek érték-szemléletének hiányosságait, illetve a fejezet utolsó – ésegyben leginkább figyelemre méltó – tanulmánya meg-határozza a magyar nyelvészetben most kibontakozóirányzatnak, a nyelvi menedzselésnek a nyelvmûve-léshez és nyelvtervezéshez való viszonyát.

A második fejezet gyakorlatiasabb kérdésekkel fog-lalkozik (a kötet szerzõinek többsége a nyelvi tanács-adásban, közönségszolgálati munkákban is részt vesz):elsõsorban a nyelvi szolgáltatások folyamán felmerülõproblémákat, az ezekkel kapcsolatos gyakorlati teendõ-ket, valamint a nyelvmûvelés segédeszközeit tárgyalja. Agyakorlati kérdések között szó esik az MTA Nyelvtudo-mányi Intézetének nyelvtervezési feladatairól, azinternetnek a nyelvtervezésben és a nyelvmûvelésbenbetöltött szerepérõl, a magyar nyelvmûvelés segédesz-közeinek, kézikönyveinek, adatbázisainak pozitívumai-ról, illetve hiányosságairól. A segédkönyvek felhasználóioldalról történõ ismertetése mellett szó esik azok készí-tésének egy fontos mozzanatáról, a megjelenõ lexikai

minõsítésekrõl (egyrészt mint a piaconlevõ szótárak minõsítésrendszerénekbemutatása és kritikája, másrészt mintA magyar nyelv nagyszótárának szer-kesztésekor alkalmazott lexikai minõsí-tések nehézségeinek érintése).

A harmadik fejezet a lexikográfia ésa nyelvi közönségszolgálat gyakorlatafelõl nézve tárgyalja a magyar helyesírásszabályozásának és e szabályok alkal-mazásának ellentmondásait: a legfonto-sabb kérdés a helyesírási szabályzat 12.kiadását érinti (kell-e, és ha igen, akkormelyek azok a kulcsfontosságú pontok,ahol mára a változtatás idõszerûvé vált).Az egyes tanulmányok elsõsorban a ma-gyar helyesírás bizonyos részeinek (el-sõsorban a külön- és egybeírás, az -imelléknévképzõs alakok írása) túlzott

bonyolultságára – csapdáira – hívják fel a figyelmet, ar-ra, hogy a hagyományokon alapuló helyesírás sok eset-ben ellentmond az emberi (és nyelvészi) logikának.

A negyedik fejezet a nyelvmûvelõ babonák, nyelvi mí-toszok és a purizmus témáját járja körül. A szerzõk anyelvi babonák illusztrálására nemcsak az ún. laikusnyelvhasználók internetes megnyilatkozásaiból, hanemnyelvészek és nyelvmûvelõk tudományos és kevésbé tu-dományos írásaiból is gyûjtöttek anyagot. Tanulságos éshasznos írás az általános nyelvi mítoszokról szóló tanul-mány, amely 34 egyetemes nyelvi mítoszt mutat be és cá-fol meg. A fejezet végén található két tanulmány a nyelv-mûvelés, illetve a kisebbségi magyarság nyelvi purizmu-sával foglalkozik (a nyelvi purizmussal általában és aszlovákiai magyar anyanyelvi nevelésben érvényesülõpurizmussal).

Az ötödik fejezet a határon túli magyar nyelvmûveléssajátosságairól és problémáiról szól, elsõsorban a mura-vidéki és a felvidéki helyzetrõl. A muravidéki nyelvmû-velést bemutató tanulmány a nyelvmûvelõ publikáció-kon keresztül ismerteti az ottani nyelvmûvelés helyzetét,eredményeit és kudarcait, miközben megemlíti a hatás-talanság okait is. A felvidéki nyelvmûvelést leginkább aszlovákiai magyar sajtó sajátos helyesírási problémáinkeresztül mutatja be a szerzõ. A problémák egyrészt azújságírók hiányos helyesírási ismereteibõl, másrészt ahelyesírási szabályzat következetlenségeibõl, pontatlanmegfogalmazásaiból fakadnak.

A könyvet elolvasva egyre világosabbá válik, hogy anyelvmûvelõknek nem a nyelvmûvelés hatékonyságánvagy kártékonyságán, esetleg a nyelvmûvelésnek külön-féle jelzõkkel való ellátásán (grammatikaközpontú, em-berközpontú, kommunikációközpontú stb.) kellene el-mélkedniük, hanem a nyelvhasználók által felvetettnyelvi, nyelvhasználati problémákban kell segíteniük. Akötet tanulmányai azt mutatják, van már erre irányulónyelvésztevékenység. (Mûhelytanulmányok a nyelvmûve-lésrõl. Szerk. Domonkosi Ágnes, Lanstyák István, PosgayIldikó. Gramma Nyelvi Iroda – Tinta Könyvkiadó, Duna-szerdahely – Bp. 2007. Segédkönyvek a nyelvészet tanul-mányozásához 71. 297 l.)

Pintér Tibor

14Édes Anyanyelvünk 2008/4.

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 15

Egy hézagpótló könyv az európai nyelvmûvelésrõl1. A magyar nyelvmûvelõk – pontosabban szólva azok a

nyelvészek, akik az anyanyelv ápolását, mûvelését is feladatuk-nak tekintik – eddig nemigen jeleskedtek abban, hogy közvet-len nyelvmûvelõ, nyelvi ismeretterjesztõ feladataik teljesítéséntúl az Európa vagy akár a világ más országaiban folyó nyelvmû-velõ tevékenységre is kellõ figyelmet fordítsanak. Voltak ugyankorábban is ilyen törekvések és kezdeményezések – pl.Országh László: Nyelvmûvelés Angliában (Magyar Nyelvõr1963. 191–202), Herczeg Gyula: Nyelvmûvelés Olaszország-ban (uo. 313–28) –, de a széles körû s még inkább a szisztemati-kus áttekintés igénye nem merült fel. A nyelvmûvelõk általá-ban csupán arra törekedtek, hogy áttekintést adjanak a szom-szédos országokban élõ magyarok körében folyó nyelvmûvelõtevékenységrõl, pl. Éder Zoltán: A magyar nyelvmûvelés újlendülete Romániában (Magyar Nyelvõr 1972. 129–38), illetvehogy rendszeres személyes és munkakapcsolatban álljanak afontosabb európai országok jelentõsebb nyelvmûvelõivel,anyanyelvápoló folyóirataival (Naše Reè, Slovenská reè,Muttersprache, Virittäjä stb.), intézményeivel.

Csakhogy az utóbbi évtizedekben hirtelen kitágult a világ.Az informatikai forradalom s a globalizáció következtében atudományok fejlõdése is hihetetlen mértékben felgyorsult. Aza korábbi tudományos szemlélet, pontosabban gyakorlat,amely eltûrte, hogy a kutatók együttmûködése abban merüljönki, hogy két-három-négy évenként nemzetközi konferenciánkicserélik tapasztalataikat, ezen túl pedig lényegében változat-lanul tovább végzik megszokott munkájukat, már a múlté. Akongresszusokra, konferenciákra persze továbbra is szükségvan, és szükség lesz a jövõben is, de a számítógép, az internet ésa bennünket körülvevõ újabb és újabb technológiák korábanminden bármilyen munkaterületen dolgozó kutatónak vagy al-kotónak mindig naprakésznek kell lennie. Szakmai, mûvészi,tudományos stb. téren mindig a legfrissebb ismeretek bir-tokában kell lennie a nyelvésznek éppúgy, mint a biológusnak,a zenésznek vagy a repülõgépkonstruktõrnek.

2. Tudom, egy kissé hosszú volt ez a bevezetés, de mégis ez-zel kellett kezdenem, mert leginkább így tudom érzékeltetni,milyen nélkülözhetetlen, s – mint írásom címében is jeleztem –milyen hézagpótló az a több mint 430 oldal terjedelmû kötet,mely a két szerkesztõ, Balázs Géza és Dede Éva minden elisme-rést megérdemlõ, sok szervezést kívánó és sok energiát fel-emésztõ, fáradságos munkája következtében jelent meg a Ma-gyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport kutatási programjának ke-retében. A könyv legfõbb célja az, hogy megismertesse olvasóitaz európai nyelvi kultúrákkal, a nagyokkal és a kicsikkel is, a vi-szonylag távoliakkal és a szomszédokkal is. Mint a szerkesztõkírják bevezetõjükben: „Nagyon fontos az európai nyelvi-kultu-rális mûveltség. Ne álljunk értetlenül egy gót vagy cirill betû,egy ékezetes vagy éppen mekcsennel ellátott betû elõtt, ismer-jük meg jobban a többi nyelv sajátos hangjait, kiejtését, írás-módját, nyelvének eredetét, rokonságát, történetét. Ismerjükmeg, hogyan alakultak a különbözõ nyelvek, milyen mai prob-lémáik vannak a nyelvhasználatban!” Ami engem illet, kétszempontból is nagyon egyetértek ezzel a célkitûzéssel. Egy-részt azért, mert amióta már mi is az Európai Unió tagjai va-gyunk, már pusztán uniós tagságunkból fakadólag is erkölcsikötelességünk az európai nyelvi kultúráknak az eddiginél jóvalalaposabb megismerése, másrészt pedig mert a magyarországinyelvmûvelésrõl egy-másfél évtized óta folyó hazai, sokszor in-dulatoktól sem mentes viták, nézetkülönbségek láttán rendkí-vül fontosak és tanulságosak az olyan beszámolók, amelyekmás országok, nyelvterületek esetleges hasonló problémáivalfoglalkoznak.

A kötet szerzõi a kitûzött nemes cél érdekében egy jól kép-zett, egy-egy ország vagy nyelvterület nyelvi kultúráját, annakmúltját, történetét, mai helyzetét kiválóan ismerõ szakembe-rekbõl álló szerzõgárdát hoztak létre – mint a bevezetõbõlmegtudjuk: nem könnyen! –, s a szerzõket arra kérték, úgy szá-moljanak be a nekik jutó, illetõleg általuk választott ország,nyelvterület nyelvi kultúrájának múltjáról, jelenérõl és jövõjé-rõl, hogy dolgozatukat három részre tagolják: 1. A nyelv, anyelvi kultúra története, 2. A nyelvi kultúra jelen helyzete, 3. Anyelvi kultúra szervezetei. A szerzõk e tagolást mindnyájan el-

fogadták, igazodtak hozzá, s így a kötet beszámolói – 46 szer-zõnek 39 nyelvi kultúrát felölelõ írásai – ha nem is teljes, de szí-nes, gazdag képet adnak az európai nyelvmûvelésrõl, sõt kite-kintésül egy-egy értékes tanulmányt az angol nyelvnek Euró-pán kívüli változatairól (USA, Ausztrália, Kanada), a franciá-nak szintén a kanadai változatáról, valamint a japán és a mon-gol nyelvmûvelés problémáiról.

Nincs itt helyem arra, hogy mindegyik szerzõnek legalább anevét megemlítsem, ezért általánosítva jelentem ki, hogymindnyájan nagyon jól megoldották feladatukat, mindannyiantanulságos, hasznos áttekintést nyújtottak az általuk vizsgáltnyelvrõl, nyelvterületrõl. Legföljebb annyi engedtessék megnekem, hogy utaljak néhány olyan beszámolóra, amelyet ki-emelkedõen jól sikerültnek érzek. Ezek – szerzõik betûrend-jében – a következõk: Balázs Géza Magyar nyelvpolitika,nyelvstratégia és nyelvmûvelés címû dolgozata (167–91),Bañczerowski Janusz tájékoztatója a lengyel nyelvmûvelésrõlés nyelvtörvényrõl (136–49), Bárdosi Vilmos NyelvmûvelésFranciaországban címû kiváló összefoglalása (89–116), PintérMárta Angol nyelvmûvelés és nyelvtervezés Nagy-Britanniá-ban címû tanulmánya (21–34), valamint Kegyesné SzekeresErika két értekezése, a Nyelvmûvelés és nyelvpolitika Svájc-ban (206–19) meg a Nyelvmûvelés és nyelvpolitika Ausztriá-ban (268–79) címû. De ismétlem, az õszinte elismerés mind-egyik szerzõnek kijár.

A szerkesztõk remek ötletének tartom, hogy mindegyik be-mutatott, tárgyalt nyelvnek az ábécéjét is közlik, mégpedig ki-emelt helyen, mindegyik dolgozat élén. Érdekes összevetniezeket az ábécéket, s látni, hogy vannak nyelvek, amelyek be-tûinek a száma alig lépi túl a húszat, más nyelveké ellenben en-nek a kétszeresét is eléri. Persze, betûinek számától függetle-nül, mindegyik nyelv ábécéje egyedüli a maga nemében, s hoz-záteszem: mindegyik a nyelvet be-szélõ népnek egyik legnagyobbnemzeti kincse.

3. Sok mindent el kellene vagylegalábbis el lehetne még mondanierrõl a kötetrõl, illetve ebbõl a kö-tetbõl, de a sok erre érdemes közülhadd hívjam fel az olvasók figyelmét két érdekességre, amirõlén is innen szereztem tudomást. Az egyik az, hogy a luxembur-gi nyelvnek, ennek a voltaképpen frank nyelvjárásnak, amelyLuxemburg lakossága 76%-ának anyanyelve, s amelyet aszomszédos országokban, Franciaországban, Németországbanés Belgiumban is elég sokan beszélnek, elsõ írásos nyomamindössze 1825-bõl származik. (Ezt Hortobágyi Ildikónak Lu-xemburgi nyelvpolitika – egy rendezett Bábel címû beszámoló-jából említem.) A másik érdekesség, amelyre Péri Benedek-nek A török nyelvmûvelés címû dolgozatában bukkantam rá,az, hogy az elsõ Török Nyelvtudományi Kongresszus 1936.szeptember 26-i megnyitásának emlékére ez a nap, szeptem-ber 26-a Törökországban minden évben a török nyelv ünnep-napja, hivatalos állami ünnep.

Tulajdonképpen nekünk, magyaroknak is van egy ilyen ün-nepünk: A magyar nyelv hete. A különbség az, hogy ez nemegy napig, hanem általában egy hétig tart, s hogy kezdete nemmindig ugyanarra a napra esik, továbbá hogy nem hivatalos ál-lami ünnep. De így is örülünk neki, mivel ez is mutatja, hogysokan vannak, akik szerint egy nép anyanyelve nem csupánkommunikációs eszköz vagy vizsgálati objektum, hanem nem-zeti, közösségi összetartó erõ is. A most ismertetett értékes kö-tet legfõbb tanulsága pedig számomra az, hogy azok a népek,nemzetek, közösségek, amelyeknek nyelvét, kultúráját a mûszerzõi gondos munkával megvizsgálták, s vizsgálataik ered-ményét közzétették, más-más módon s nem egyenlõ intenzi-tással ugyan, de egyaránt foglalkoznak, törõdnek nyelvükkel,nyelvi kultúrájukkal. Már pusztán az errõl való megbizonyoso-dás végett is érdemes végigolvasni ezt a könyvet. (Balázs Gézaés Dede Éva szerk.: Európai nyelvmûvelés. Az európai nyelvi kul-túra múltja, jelene és jövõje. Inter Kht. – PRAE.HU. Budapest,2008.)

Grétsy László

„egyaránt foglal-koznak, törõdneknyelvükkel, nyelvi

kultúrájukkal”

16Édes Anyanyelvünk 2008/4.

Anyanyelv-pedagógiaielektronikus folyóirat a világhálón!

www.anyanyelv-pedagogia.huMegjelent az Anyanyelv-pedagógia

címû elektronikus folyóirat elsõ száma avilághálón. A folyóiratot a MagyarNyelvtudományi Társaság MagyartanáriTagozata gondozza és adja ki évi négy al-kalommal. Szakmai védnökei a SzemereGyula anyanyelv-pedagógiai kutatócso-port, valamint az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem Bölcsészettudományi Ka-rán megalakult Szakmódszertani Köz-pont. A folyóirat egyrészt elméleti, más-részt gyakorlati segítséget nyújt a ma-gyar és a nem magyar szakos pedagógu-soknak ahhoz, hogy minél eredménye-sebben fejlesszék a diákok anyanyelvikultúráját, nyelvhasználatát.

A Tanulmányok rovat elsõsorban el-méleti anyanyelv-pedagógiai tanulmá-nyokat kínál. A Mûhely rovatban a gya-korlati nevelõmunkát szolgáló segéd-anyagok, gyakorlatsorok olvashatók. ASzemle rovatban az anyanyelvi nevelés-hez is kapcsolódó új könyveket, folyóira-tokat és szakmai honlapokat mutatnakbe. A Kitekintõ rovat a külföldön megje-lent anyanyelv-pedagógiai kiadványok-ról, külföldi szakmai eseményekrõl éskutatási eredményekrõl tartalmaz is-mertetõket. A Mozaik rovat néhány le-zajlott hazai anyanyelv-pedagógiai szak-mai programról számol be. A folyamato-san frissülõ Naptár rovat jövõbeli anya-nyelv-pedagógiai eseményekrõl, rendez-vényekrõl ad hírt.

A folyóirat szerkesztõi számítanak azolvasók érdeklõdésére, hiszen a pedagó-gusok közremûködése is szükséges ah-hoz, hogy a folyóirat elérje célját: azanyanyelvi nevelés fejlõdésének ösztön-zõje, szakmai támogatója legyen.

Antalné Szabó Ágnes

F

A magyar nyelv napjai Aradon

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövet-sége (AESZ) idén április 11–13. közöttAradon tartotta A magyar nyelv napjait.Az eseményen Erdély tizenhat megyéjé-bõl csaknem kétszáz – anyanyelvi tudá-sát összemérõ – tanuló, az õket felkészí-tõ pedagógusok, valamint a meghívotttudományos kutatók, egyetemi tanárokés politikusok vettek részt.

A Jelen Ház mûvelõdési központbantartott megnyitó beszédében Péntek Já-nos, az AESZ elnöke egyebek mellettazt hangsúlyozta, hogy az erdélyi magya-roknak – és általában a kisebbségben élõnemzettársainknak – csak a magyarnyelv a közös nevezõnk. Köszöntõ be-szédet mondott még Matekovits Mária,az aradi Csiky Gergely Gimnázium al-igazgatója és Bognár Levente, a város al-polgármestere. Az ünnepélyes megnyi-tót a Sütõ András Nyelvõrzés-díj átadásakövette. Az AESZ elnöksége az idén dr.Brauch Magda magyartanárt, újságírót,az Édes Anyanyelvünkben is publikálónyelvmûvelõt tüntette ki. Laudációt

Matekovits Mihály tanár, a román Okta-tási Minisztérium Kisebbségi Fõosztá-lyának vezetõje mondott. A kitüntetettnyelvmûvelõ tanár beszédében hitvallá-sát így fogalmazta meg: Aradon és kör-nyékén, kisebbségben és szórványban,ahol az anyaországból is áradó hibaözönmellett az állandó román nyelvi befo-lyással is számolnunk kell, az anyanyelvmagát a megmaradást jelenti. Ilyen hely-zetben a szélmalomharcot is vállalnikell.

Régiók találkozása nyelvben és kultú-rában címmel tudományos értekezletetis tartottak (elõadók: Brauch Magdanyelvmûvelõ, Murádin László nyelvész,Puskel Péter tanár, Vekov Károly törté-nész).

A Csiky Gergely Gimnáziumban Er-dély középiskolás diákjai mérték összetudásukat. A téma: Arad és az 1848-asforradalom és szabadságharc zenében,képzõmûvészetben, irodalomban. Kételsõ helyet osztott ki a zsûri: a sepsi-szentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ésa gyergyószentmiklósi Salamon ErnõGimnázium csapatának. Az országosmesemondó versenyen is sokan vettekrészt. Az alsó tagozatosok versenyén leg-jobb a kovásznai Kertész Hunor és aszékelykeresztúri Kántor István volt. Aközépiskolások közül a gyergyóditróiKovács Péter lett az elsõ.

Kísérõ rendezvényként a Kovásznántartott Kõrösi Csoma Sándor Anyanyel-vi Versenyen (KAV) az általános iskolá-sok közül a sepsiszentgyörgyi SzékelyMikó Kollégium felsõ tagozatosai lettekaz elsõk.

A gimnáziumok közül az Áprily LajosGimnázium (Brassó), a szakközépisko-lák közül a Kós Károly Szakközépiskola(Székelyudvarhely) lett az elsõ helyezett.

Komoróczy György

F

A helyesírás ünnepe az ELTE-nBeszámoló a 2008. évi

Simonyi Zsigmond Kárpát-medenceihelyesírási versenyrõl

A Simonyi Zsigmond helyesírási ver-senyt 2008-ban tizenegyedik alkalommalhirdette meg a Magyar NyelvtudományiTársaság – az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem Magyar Nyelvtudományiés Finnugor Intézetének szakmai támo-gatásával – az 5–8. évfolyamos diákokszámára. A budapesti döntõt többfordu-lós válogatóverseny elõzte meg határoninnen és határon túl. A versenyen hagyo-mányosan részt vettek minden magyar-országi megye, Budapest minden kerüle-te, valamint öt határon túli magyarlaktaterület, Felvidék, Kárpátalja, Erdély,Vajdaság és Muravidék legjobb helyesíródiákjai.

Az utolsó fordulót hagyományosan azELTE BTK Múzeum körúti épületeibenrendezték. A Kárpát-medencei döntõtdr. Dezsõ Tamás dékán nyitotta meg azsúfolásig megtelt Gólyavárban, majdGrétsy László, a zsûri elnöke köszöntöt-

te a résztvevõket. A megnyitón a leg-eredményesebb iskolákat Simonyi Zsig-mond-serleggel jutalmazták. Ezután adiákok évfolyamonként más-más terem-ben feladatlapot töltöttek ki, és tollba-mondást írtak. Ez alatt az idõ alatt a ta-nárok Gósy Mária és Keszler Borbálaelõadását hallgatták meg. A verseny iz-galmát a diákok, valamint a kísérõ taná-rok egy fogadáson és egy irodalmi mûso-ron igyekeztek feloldani. A díjkiosztóünnepségen – a számos támogatónakköszönhetõen – egyetlen diák, felkészítõtanár sem maradt jutalom nélkül, a leg-kiválóbbak értékes könyvcsomagokatkaptak. A részletes eredménylista, vala-mint a támogatók hosszú névsora averseny honlapján olvasható: http://simonyi.mnyt.hu.

A Simonyi Zsigmond helyesírási ver-seny igyekszik hû maradni azokhoz azértékekhez, amelyeket névadója egészéletében és munkásságában képviselt.

Antalné Szabó Ágnes

F

A 43. Szép magyar beszéd versenyGyõrött

Április 18-án a Kazinczy-szobor ko-szorúzásával megkezdõdtek Gyõrött aSzép magyar beszéd verseny országosdöntõjének eseményei. A vetélkedõnmintegy 120 gimnazista és szakképzõiskolai tanuló vett részt.

Az ünnepélyes megnyitón Ottófi Ru-dolf alpolgármester emlékeztetett arra,hogy Gyõr azzal vált az anyanyelvápolás,a nyelvmûvelés fellegvárává, hogy meg-teremtette a középiskolás korosztálybeszédmûvelõ mozgalmának feltételeit.

Bencédy József, a bírálóbizottság el-nöke dicséretesnek minõsítette az ideiSzép magyar beszéd verseny országosdöntõjébe jutott középiskolások szöveg-választását. Kiemelte: a diákok és felké-szítõ tanáraik tartalmas szövegeket vá-lasztottak, s tolmácsolásukkal értékeketközvetítettek. „Az értékkeresés felet-tébb idõszerû törekvés mai világunkban.Az értékek között áll elsõsorban azanyanyelv és a tõle elválaszthatatlanhazaszeretet” – szögezte le.

A zsûri 15 gimnazistának, ugyanennyiszakképzõ iskolai diáknak és 5 határontúlról érkezett növendéknek ítélte oda aKazinczy-érmet. Kazinczy-díjat kapottOravecz Lászó, a bátonyterenyei VáciMihály Gimnázium tanára, Saffarik Ildi-kó, a rádi általános iskola tanára ésTekes Rozália, a váci Árpád FejedelemÁltalános Iskola tanára. A beszéd- ésmagatartás-kultúra területén végzett ki-magasló munkájáért Péchy Blanka-díj-ban részesült Bálint Márta, a kézdi-vásárhelyi Turóczi Mózes Általános Is-kola nyugalmazott tanára és Egyed Má-ria, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanító-képzõ Intézet tanára. Mindketten be-kapcsolódtak Erdélybõl a magyarországinyelvmûvelõ mozgalomba, s növendéke-iket az anyanyelv tiszteletére nevelik.

(Az MTI nyomán.)

HÍREK – ESEMÉNYEK

HírekA Magyar Nyelv Múzeuma megnyitá-

sa utáni elsõ rendezvény a MercuriusVeridicus szónokverseny döntõje volt. AReformátus Pedagógiai Intézet 2007-ben Ónodon, a jeles országgyûlés 300.évfordulóján indította el szónokverse-nyét. A 2008. évi széphalmi országosdöntõbe 11-en kerültek. Az írásbeli for-duló és a beszédek elõadása után a zsûria következõ eredményt hirdette ki: 1.Lehoczki Adrienn (Evangélikus Gimná-zium, Békéscsaba), 2. Sepsi Gréta (Föl-des Ferenc Gimnázium, Miskolc), 3.Lobmayer Lili (Evangélikus Gimnázi-um, Békéscsaba). A verseny 2009-benfolytatódik. Érdeklõdés: refpedi@refpedi.sulinet.hu.

*Újvidéken a Vajdasági Magyar Peda-

gógusok Egyesülete (VMPE) nyolcadikalkalommal rendezte meg az ANYA-t,azaz Apácai Nyári Egyetemet. 2008. júli-us 25-én a Magyar Nyelvstratégiai Kuta-tócsoport napján Balázs Géza, MinyaKároly, Dede Éva, valamint H. VargaGyula és Aczél Petra adott elõ. Az egye-sület éves kiadványából kiderül, hogyfolyamatosan szerveznek pedagógus-továbbképzéseket, vetélkedõket, verse-nyeket, táborokat. Kiemelt programjukaz anyanyelvápoló csoportok vezetõinekképzése. (Képek a www.manyszi.hu ga-lériájában.)

*Jelentés a magyar nyelvrõl 2008. cím-

mel rendezte meg konferenciáját éskönyvbemutatóját a Magyar Tudomá-nyos Akadémián a Magyar Nyelvstraté-giai Kutatócsoport. Molnár Csikós Lász-ló a vajdasági magyarság nyelvhasznála-táról szólt, majd Nyomárkay István mu-tatta be az Európai nyelvmûvelés címûnegyvenszerzõs munkát. A könyveketPál Dániel Levente, Kiss Gábor,Parapatics Andrea, Zimányi Árpád szí-nes elõadásai vezették be. A rendez-vényt Pallavicini Zita õrgrófnõ köszön-tötte. (A rendezvényrõl képek láthatók awww.manyszi.hu galériájában.)

*A sajtó is bekapcsolódott A magyar

helyesírás szabályai 11. kiadásának meg-újításával kapcsolatos polémiába. AzMTA Magyar Nyelvi Bizottsága több éveelkezdte a szabályzat felülvizsgálatát.2008. június 4-én vitanapot is rendeztekaz ELTE Bölcsészettudományi Karán azaddig tervezett módosításokról. A vitá-ról a Heti Világgazdaság 2008. június14-i száma Belekötõjel (Tétova helyes-írási reform) címmel számolt be. A Nép-szabadság kérésére Balázs Géza és EõryVilma 2008. július 29-én nyilatkozott(Nem gúzsba köt, rendet tart). Nyilatko-zatuk kapcsán az Index 2008. augusztus4-én Nesztek, reformhelyesírás címmelközölt vitacikket. A helyesírás vitájaõsszel folytatódik.

*Meglepõ újdonságokkal találkozhat-

nak õsztõl a www.e-nyelv.hu és a

www.manyszi.hu honlap látogatói – afejlesztésekbe fiatal informatikusokkapcsolódtak be. A Magyar Nyelvi Szol-gáltató Iroda a megszokott szolgáltatá-sai (nyelvi gyorsszolgálat, nyelvi szakér-tõi munka, oktatás) mellett több játékosszolgáltatást indít, pl. szavazást az év sza-vaira (www.azevszava.hu), szógyûj-tõ-szómagyarító programot, egyéb nyel-vi játékokat, fórumokat.

Események2008. október 9–11. Szarvas Gábor

Nyelvmûvelõ Napok (Ada)2008. október 17. A Magyar Nyelv

Múzeuma kiállításmegnyitója (Szép-halom)

2008. október 17–19. A Kossuth La-jos Gimnázium által alapított és gondo-zott „Édes anyanyelvünk” nyelvhaszná-lati verseny országos döntõje (Sátoralja-újhely)

2008. október 17–19. 6. SemioticaAgriensis (EKF, Eger)

2008. november 3–4. A kommuniká-ció nyelvészeti aspektusai (KodolányiJános Fõiskola, ELTE BTK AlkalmazottNyelvészeti Tanszék, Budapest)

2008. november 7–8. 10. Kossuth re-torikai és szónokverseny (ELTE, Buda-pest)

2008. november 10. Miskolci pálinka-nap (Herman Ottó Múzeum, Miskolc)

2008. november 11–12. Diskurzus agrammatikában – grammatika a diskur-zusban (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tan-szék, Budapest)

2008. november 15. III. Sajtónyelvikonferencia (EKF, Eger)

2008. november 19–20. A hatalomnyelve (SZE JGYF, Szeged)

Fiatal nyelvmûvelõk találkozója/Nyelv-kultúra fórum

Az Anyanyelvápolók Szövetsége aMagyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport-tal közösen évek óta megrendezi a fiatalnyelvmûvelõk találkozóját, újabb nevéna Nyelv-kultúra fórumot. Az idei fóru-mot 2008. november 14–15-én szomba-ton Egerben tartják – kapcsolódva a fõis-kola Kommunikáció Tanszékének sajtó-nyelvi konferenciájához. Érdeklõdés,jelentkezés: iroda@e-nyelv.hu vagy30-318-9666.

Az év szavai, 2008.Európában több országban hirdetnek

pályázatot az év szavaira. A Plain Eng-lish Campaign például gyûjti és megsza-vaztatja az év legsikerületlenebb angolkifejezéseit, és év végén kiosztja a cit-romdíjakat.

Németországban 1991-ben indítottael egy nyelvész Az év legcsúnyább szava(Unwort des Jahres) mozgalmat, ame-lyet folyamatosan meghirdet a NémetNyelvi Egyesület (Verein für deutscheSprache). Az év legcsúnyább szava mel-lett javaslatokat várnak Az év nyelvipancsere (az anglicizmusokat fölöslege-sen használó közéleti személyiség), vala-mint a Kivándorolt szavak (a németbõl

más nyelvekbe átkerült szavak) téma-körében is.

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócso-port és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iro-da a nyelvkritikai szemlélet erõsítése, azanyanyelvünk iránti figyelem felkeltése,anyanyelvi kultúránk fejlesztése céljából2008-tól meghirdeti Az év szavai pályá-zatot. Két kategóriában lehet pályázni:

1. Az év legsikerültebb magyar szava.Ebben a kategóriában lehetõség szerintúj, az adott évben a nyilvánosságban ke-letkezett vagy felbukkant, stilisztikailagkifejezõ szót vagy kifejezést várunk. Ez aszó lehet önálló magyar szó, de idegenszó magyarosítása is, esetleg szleng vagynyelvjárási eredetû szó.

2. Az év legcsúnyább magyar nyelviszava, kifejezése. Ebben a kategóriábana nyilvánosságban szereplõ legelcsépel-tebb, leglejáratottabb, esetleg semmit-mondó szavakra, kifejezésekre várunkjavaslatokat.

Szavazni az erre a célra létrehozotthonlapon lehet: www.azevszava.hu –amely természetesen a www.manyszi.huoldalról is azonnal elérhetõ. A hagyomá-nyos posta kedvelõi szavazataikat a kö-vetkezõ címre küldjék: Magyar NyelviSzolgáltató Iroda, 1148 Budapest, Örsvezér tér 11. fszt. 1.

Az év szavait a közönségszavazatokalapján egy közéleti személyiségekbõl ésnyelvészekbõl álló bírálóbizottság ítélioda. Az eredményhirdetés és Az év sza-vai beküldõinek díjazása minden év de-cember közepén lesz. Az eseményrõlugyancsak a honlapról lehet tájékozód-ni. Már most jelezzük, hogy a honlap és aszavazás folyamatos – a 2008. évi ered-ményhirdetést követõen is folyamatosanlehet szavazni – immár a 2009. évi sza-vakra!

Nyelvészeti kiadványokBalázs Géza és H. Varga Gyula

szerk.: Káros médiatartalmak. Országoskonferencia és találkozó. Líceum Kiadó,Eger – DUE, Budapest, 2008.

Benõ Attila: Kontaktológia. A nyelvikapcsolatok alapfogalmai. EgyetemiMûhely Kiadó, Bolyai Társaság, Kolozs-vár, 2008.

Benyhe János: Új dohogó. Nyelv-õrjárat. Kortárs Kiadó, Budapest, 2008.

Gálosi János: Szép szónak nem szegikszárnya. Hogyan beszélj, ha felnõttkéntérvényesülni akarsz? Holnap Kiadó, Bu-dapest, 2007.

Gergely Judit: Mercurius Veridicus I.Országos Középiskolai Szónokversenyaz egyházi iskolák számára, Ónod, 2007.Református Pedagógiai Intézet, Buda-pest, 2007.

Gyõri-Nagy Sándor: Fa ága rügyével.Életjelek és mai örökítési formák a ma-gyar kultúrában. Magyar ÖkoszociálisFórum, Európai Kommunikációs Inté-zet, Kiskunmajsa, 2008.

Hoffmann István, Tóth Valériaszerk.: Helynévtörténeti tanulmányok 3.Debrecen, 2008.

HÍREK – ESEMÉNYEK

Édes Anyanyelvünk 2008/4. 17

18Édes Anyanyelvünk 2008/4.

Grétsy László rovata

Mindenekelõtt a 2008. évi 2. számunkban közölt rejtvényekmegfejtését adjuk meg:

I. Betûkapcsoló. 1. Leporelló. 2. Offenbach. 3. Helycsere. 4.Egyképpen. 5. Nagybeteg. 6. Gibraltár. 7. Réges-régi. 8.Ilmarinen. 9. Nyirettyû. A függõleges elsõ sorból kiolvashatómû: Lohengrin, szerzõje Richard Wagner.

II. Egy betût a belsejébe! 1. Lant. 2. Bamba. 3. Ruanda. 4. Si-káló. 5. Étkes. 6. Kiás. 7. Bukta. 8. Tercel. 9. Kibír. 10. Beolt. 11.Bont. 12. Barka. 13. Felsül. 14. Kiér. A betoldott betûkbõl ki-rakható név: Munkácsi Bernát.

III. Befejezetlen mondat. 1. Ancona. 2. Nissan. 3. Abszcissza.4. Pinocchio. 5. Éta. 6. Schisma. 7. Antinoosz. 8. Sintoista. 9.Ónozott. Plinius mondatának befejezése: „... a nap és a só.”

IV. Keresztül-kasul. 1. Elesett. 2. Örömtûz. 3. Medence. 4.Sütõpor. 5. Kidobol. 6. Félszeg. 7. Stadion. A két Petõfi-vers:Erdõben, Tûnõdés.

V. Szójátékos csattanó. Na de hogy fogok én kinézni citrom-mal a számban?

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 70 pontot, ezúttal a követ-kezõk részesülnek a Tinta Könyvkiadó által a mindenkorinyerteseknek felajánlott könyvjutalomban: Bacskó József, Ba-lassagyarmat, Mártírok útja 59. (2660); Bozsóné Kolosai Éva,Vadna, Dózsa Gy. u. 2. (3636); Juhász Noémi, Beszterec, Kos-suth út 3. (4488); Leõwey Klára Gimnázium Aranyszabály kö-re, Pécs, Szent István tér 8–10. (7621); Nagy Izabella,Kemecse, Fürst Sándor út 3. (4501); Oláh Csanád, Szeged, Szi-várvány u. 13/A, IV. 9. (6725); Szabó Lajos, Budaörs, Stefániau. 29. (2040); Tilless Béláné, Budapest, Serleg u. 5. (1118);Tóth Mihály, Tura, Park u. 10. (2194); Szerényi Antalné, Buda-pest, Rozs u. 11. (1045). A nyerteseknek szívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Költõ és verse. Ha megfejtõink helyesen, azaz a rejtvény

készítõjének szándéka szerint töltötték ki a sorokat, akkor a 2.oszlopban megtalálják egy nyolcvan éve elhunyt költõnk nevét,a sorok megfelelõ átrendezése nyomán pedig a 6. oszlopbanmegjelenik a költõ egyik versének címe is. E kettõt tessék be-küldeni! A helyes megfejtés 8 + 8, azaz 16 pontot ér.

II. Elsõ tagom... E rejtvényünk szerzõje egy klasszikus rejt-vényfajtának, az ún. verses talányoknak egy általa kiformált,sajátos változatával ajándékozza meg olvasóinkat. Többé-ke-vésbé kötött, egységes formában úgy alkotta meg verses talá-nyait, hogy a megfejtõ számára teljesen világos legyen, milyenszóra kell rátalálnia, s hány részbõl tevõdik össze az a bizonyosszó. A keresett formára való ráakadást szinonimák sorolásávalis segíti. Pontozó rovatunkban öt ilyen verses talányt teszünk

közzé. Megfejtésükért 4–4 pont jár, összesen tehát 20 pontotlehet velük szerezni.1. Elsõ tagom szorít, markol, 2. Elsõ tagom rövid szócska,

Szerez, megtart, nekilát. Senki más, csak tenmagad.A második: kiszab, átnyújt, Második tag: megfog, emel,Juttat, ellát, kibocsát. Felnyalábol, megragad.Utolsó tag: régimódi, Utolsó tag: ajtónálló,Vaskalapos, sokéves. Silbak, strázsa, darabont.Összefogva: nagyvendéglõ, Összefogva: szõrzet, amitHol a csaplár beszédes. Fonógyárba arab ont.

3. Elsõ tagom idõs ember, 4. Elsõ tagom díj vagy taksa,Kit egy székely titulál. Sodor, özön, áradat.Második tag: törleszkedik, Második tag: akad ilyenHízelkedik, gazsulál. Fegyelem és akarat.Utolsó tag buzdul, hevül, Utolsó tag hajtás, vesszõ,Felsül, lebõg, felgerjed. Mit a fáról levágnak.Összefogva: vájatokban Összefogva: ez a sorsaÁjer, amely elterjed. Anyját vesztett leánynak.

5. Elsõ tagom értékmérõ,Általános, divatos.Második tag: ízesítõ,Étked ettõl zamatos.Utolsó tag: ácsingózik,Epekedik, szobrozik.Összefogva: haszonlesõ,Senkivel sem osztozik.

III. Ötösök. Rejtvényünkben, annak címéhez illõen, ötbe-tûs, azaz öt betûjegybõl álló szavakat sorolunk fel, összesen ti-zennyolcat. Olvasóinknak nincs más feladatuk, mint az, hogy eszavakat elhelyezzék az itt bemutatott két egyforma, ötszörötös ábra vízszintes és függõleges soraiban, de úgy, hogy a har-madik vízszintes sorba nem írnak szót; így oda csak a függõle-ges sorokba írt szavakból kerülhetnek betûk. Egy betût a kiin-dulás megkönnyítésére elõre beírtunk. Ha megfejtésük helyes,a két ábra harmadik sorának betûibõl egy jeles huszadik száza-di író, irodalomtörténész nevét olvashatják össze. Ezt tessékbeküldeni! (Megfejtése 16 pont.)ADIOS AKADT ALTAT ARBAT ÁSZÁR DONORDORKA FONDA INTRA KONDI NÁSFA NOSZAODAKI OSZOL SILAN SZENT TRAlN ZÁRDA

IV. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a mellékelt skandinávrejtvény csattanóját kell beküldeni. A megfejtésért 25 pont jár.

Az e számunkban közzétett fejtörõk együttes értéke 77pont, de már 60 pont elérése is elég ahhoz, hogy valaki részt ve-hessen megfejtésével a sorsolásban, és egy értékes könyv nyer-tese lehessen. A rejtvények megoldását 2008. december 1-jéigkell beküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364Budapest, Pf. 107.

Minden rejtvénykedvelõ olvasónak jó szórakozást és sike-res megfejtést kívánnak a feladványok készítõi:

Bencze Imre (II.), Láng Miklós (I.),Schmidt János (IV.), Varga István (III.)

1. Közbülsõ szakasz

2. Sötétség az ég-bolton

3. Végsõt

4. Alkotói, költõi(állapot)

5. Sok lakás tartozéka

6. Harsány hahota

7. Becézett szülõ

8. Tábori kellék

9. Kissé mézes

A

Édes Anyanyelvünk 2008/3. 19

Szójátékos csattanó

A papa viccel

– Tudod, fiam, mi a különb-ség a fejünk és a hasunk kö-zött? – kérdezi Pistikét az édes-apja.

– Nem, papa – feleli a gye-rek.

(A választ a rejtvény számo-zott soraiban rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(50.)

Az új értelmezõ kéziszótárbannem található szavakból és kifejezé-sekbõl nem okvetlenül az elsõ elõ-fordulásokat szemlézzük. Várjukolvasóink észrevételeit is!

álesemény – a médiahack magya-rítása

babazsúr – nagyon egyszerû,könnyû dolog. Pl. Ez a vizsga baba-zsúr volt. (Érd)

bámuláda – televíziókészülék(tréfásan)

banyatank – két kerekén húzhatónagyobb (bevásárló)táska (mertmindenen és mindenkin átgázolnakvele) (Érd)

bolygóláz – a globális fölmelegedéshelyett

bugyola – (fölösleges mennyisé-gû) csomagolóanyag

fantomizálódik – eltûnik. Pl. Acég fantomizálódott.

ingeraktív – sokféle benyomástnyújtó (szójáték az interaktív mintá-jára)

iszlamizálódás – az iszlám tanokerõteljes terjedése. Pl. Pakisztán el-indult az iszlamizálódás útján.

kamatsapka – a kamat felsõ hatá-ra

kapocs – az internetes link szómagyarítása

mozaikcsalád – elvált szülõk újcsaládja különbözõ gyerekekkel

szuperbacilus, szuperbaci – azantibiotikumokkal szemben rezisz-tens új baktériumcsoport (Népsza-badság, 2008. ápr. 5.)

szuperkommersz – nagyon kom-mersz

villámcsõdület – a flashmob ma-gyarítása. Pl. Villámcsõdület a jegy-irodánál.

Rovatunkban Graf Rezsõ (Buda-pest), Mészáros András (Bicske),Dr. Szerényi Mária (Budapest–Érd), Unger Zsuzsa (Budapest)gyûjtésébõl is válogattunk.

A rovat 1998–2005. között megje-lent anyagát teljes egészében tartal-mazza a következõ kötet: Jelentésa magyar nyelvrõl (2000–2005).Szerk.: Balázs Géza. Akadémiai Ki-adó, Budapest, 2005. További gyûj-tés: Minya Károly: Új szavak I. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2007.

B. G.

balazsge@due.hu

20

Itt talán a borospincék lényegérõl, ve-lejérõl van szó (esszencia), nem pedig azaszúszõlõ mustjából készült italról (eszen-cia)? (B. G.)

Ha olyan gondosan nyom, ahogyan „masol”, akkoroda nem megyek. (Láng Miklós)

Ami nem sikerült költõknek, nyelvészeknek, az most sikerül a belvárosi fiataloknak. Nem grépfruit,hanem citrancs! (B. G.)

Római-part és Római terrace, avagy Római terasz – a jelenlegi helyes-írás szerint. (B. G.)

Kiváló minõséget hirdetnek, pedig bevallottan hibás a mûködtetésgátló! (Vagy csak nem ismerik a helyesírásiszabályokat?) Beküldte Miklós Józsefné komáromi olvasónk.

Ne a reklamáció miatt kérjék elnézésemet, hanem a reklamáció oka, neve-zetesen az újságkézbesítés elmaradása miatt! (B. G.)