ÁRA: 250 FT

ÉdesÉdes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2015. JÚNIUS2015. JÚNIUS XXXVII. ÉVF. 3. SZÁMXXXVII. ÉVF. 3. SZÁM

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

II. nyelvésztáborV. anyanyelvi juniális

Sátoraljaújhely–Széphalom,2015. június 17–21.

Id. Vastagh György:Kossuth arcképe

A TARTALOMBÓL:

„Nemzeti intézménnyé vált”Emlékezés Lõrincze Lajosra

Balogh Judit:Az alany–állítmányi viszony

iskolai tanításáról

Balázs Géza:Jelentõk és tartók

Büky László:és

Minya Károly:Színház és nyelv

Méltósággal vállalniaz anyanyelvet

Beszélgetés Péntek Jánossal

Kemény Gábor:Fentebb az Operában?

Szikszainé Nagy Irma:Nyelvi játékok a homofóniával

És: új szavak, események,kiadványok, nyelvi játékok,

keresztrejtvény

Csira csíra

stíl

TARTALOM

„Nemzeti intézménnyé vált”.Emlékezés Lõrincze Lajosra.Grétsy Lászlót kérdezi Balázs Géza . . . . . . . . . . 3

Balogh Judit: Kis magyar grammatika az iskolában –Az alany–állítmányi viszony újraértelmezésérõl 4

Balázs Géza: Miért érdekes? Jelentõk és tartók . . 5Büky László: Csira és csíra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Bincze Diána: Spanyol–magyar hamis barátok . . . 6Kemény Gábor: Az akcióhõs izmos torzója . . . . . . 7Kulcsár István: Gügyögünk, aranyoskáim?. . . . . . 7Horváth László: Magától értetõdik . . . . . . . . . . . . . 8Málnási Ferenc: Kányádi Sándor: Nyergestetõ. . . 9Gréczi-Zsoldos Enikõ: Ne pazéroljunk! . . . . . . . . . 10Holczer József: Duplán ráduplázni =

hungáriai hungarikum! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Minya Károly: Színház és nyelv. Bánya-szöveg,

Székely-replika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Pölcz Ádám: A piros lámpánál meg kell állni.

Etika, nyelvhasználat és ami mögötte van . . . . . 12Zsiros Katalin: „Királynénak këllessék” . . . . . . . . 12Méltósággal vállalni az anyanyelvet.

Péntek Jánossal beszélget Balázs Géza . . . . . . . 13Kemény Gábor: Fentebb stíl az Operában? . . . . . . 14Elek Lenke: Võlegénymegõrzõ, szexturkáló . . . . . . . 14Szikszainé Nagy Irma: Nyelvi játékok

a homofóniával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Varga Mónika: Az idõviszonyítás egy sajátos

esetérõl a Történeti Magánéleti Korpuszalapján: tyúkmonysüttig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Balázs Géza: Erõs fegyverünk a nyelvi harcban.Egy erdélyi nyelvmûvelõ: Murádin László. . . . . 17

Büky László: Új könyv a Tihanyi alapítólevélrõl. . 18Olvasói levél és a szerzõ válasza . . . . . . . . . . . . . . . 18Hujber Szabolcs: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . 19Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Szójátékos csattanó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Új szavak, kifejezések (85.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek.

Összeállította: K. G. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Id. Vastagh György (Szeged, 1834. április 12. – Budapest,1922. február 21.) magyar festõ, Vastagh Géza festõmûvész ésifj. Vastagh György szobrász apja.

Szegeden született székely eredetû nyolcgyermekes család-ban. A szabadságharc alatt 15 évesen Kmety György és PerczelMór alatt szolgált mint káplár. Rajzkészsége már gyermekkorá-ban megmutatkozott, 1854-ben már a bécsi akadémián tanult.1858-ban Kolozsvárra települt, ahol 1859-ben kapta meg elsõnagy megbízatását az Erdélyi Múzeum-Egylet részére. Ke-mény Simon halálát ábrázoló, öt képbõl álló képciklust rendel-tek tõle. Elsõsorban arcképfestéssel foglalkozott, de oltárképe-ket, életképeket és freskókat is festett.

Három ízben is lakott Bécsben, ahol több megrendelést ka-pott és kiállításon is részt vett, majd 1875-tõl Budapesten élt.

1883. február elején Kolozsváron megnyílt a város elsõgyûjteményes képkiállítása, amelyen Feszty Árpád, Than Mórés idõsebb Vastagh György mellett részt vettek az erdélyi fiatalfestõk is.

Váci utcai mûteremlakásában együtt dolgozott fiával, ifj.Vastagh György szobrásszal. 1894-ben megválasztották azakkor alakult Nemzeti Szalon elnökévé. 1922-ben hunyt el,majdnem 88 éves korában. A Mûcsarnokban ravatalozták fel,amelynek létrehozásában maga is aktívan részt vett.

Kedves Olvasóink!2015-tõl az Édes Anyanyelvünk hírlapárusi terjesztése

megszûnt. A lapot a postán lehet elõfizetni. Az Anyanyelvápo-lók Szövetségének (ASZ) tagjai a lapot a tagdíjuk rendezésétkövetõ második hónaptól kezdve a megadott címükön meg-kapják a lap megjelenésének napján. A szerkesztõség vissza-menõlegesen nem tudja biztosítani a lapot.

Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük rendezni az OTP-nélvezetett 11705008-20132015 számú bankszámlán. A tagdíj2000, illetve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas). A belépési nyilat-kozat letölthetõ a honlapunkról (www.anyanyelvapolo.hu). Abeérkezett tagfelvételi kérelemrõl az elnökség 2 hónaponbelül dönt, a tagság azonban csak a tagdíjfizetéssel együtt válikérvényessé, és csak addig tart, ameddig a tagdíjat fizetik.

A tagsággal, tagdíjfizetéssel, lapterjesztéssel mostantólHujber Szabolcs szerkesztõségi titkárunk foglalkozik. Ugyan-csak õneki kell küldeni a lapba szánt írásokat. Elérhetõségei:ea.szerkesztoseg@gmail.com. Cím: 1053 Bp. Károlyi u. 16.Szerkesztõségi fogadóóra: szerda 15.00–16.00 (Petõfi IrodalmiMúzeum). A Hírek – tudósítások rovatba szánt információkata megjelenés elõtti 40. napig várjuk a balazsge@due.hu címen.

Két szám között, folyamatosan az ASZ honlapján találnakfriss tudnivalókat, írott és képes beszámolókat szövetségünkéletérõl: www.anyanyelvápoló.hu. Elektronikus formában ittolvashatók az ÉA korábbi számai is.

A Manyszi webboltja (http://www.e-nyelv.hu/bolt/) vállaltaaz ÉA terjesztését és a rendelkezésre álló korábbi számok ki-küldését. Az egyes számok ára 250 Ft, ám a webbolt kénytelenfelszámítani a postaköltséget is.

Az ASZ elnöksége és az ÉA szerkesztõsége

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Hujber Szabolcs (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.comSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 3

BG: – A ma 30 év alattiakaligha ismerik Lõrincze La-jos nevét, legföljebb hírét hal-lották. Hogyan határoznádmeg röviden: ki volt LõrinczeLajos?

GL: – Szomorúan tapaszta-lom, hogy a maiaknak kevesetmond, sõt sokuknak semmitsem jelent Lõrincze Lajos ne-ve. Pedig a második világhábo-rú utáni évtizedekben õ volt „a”nyelvész. Rejtvények meghatá-rozásai között olvashattuk ezt:„Ismert nyelvészünk”, s akkoriban kivétel nélkül mindenki tudta,hogy róla van szó. Más nyelvész nevét esetleg nem is ismerték, deLõrinczéét igen. Hogy ki volt õ? Az a már eleve rokonszenvet kel-tõ megjelenésû, barátságos, mindenkivel kedves nyelvész, nyelv-járáskutató, de elsõsorban nyelvmûvelõ, aki a második világhábo-rú utáni nehéz idõkben mint anyanyelvünk õre, a nyelv szépségei-nek, értékeinek megmutatója egyszerre mindenkihez tudott szólni,legfõképpen a rádió révén, s ezáltal alig néhány év alatt valóságosnemzeti intézménnyé vált. A rádióhallgatók hamar megismerték smegszerették Édes anyanyelvünk címû ötperceit, amelyek ráadá-sul a leghallgatottabb idõpontokban, szombaton, illetve vasárnaphangzottak el. Azt mondhatnám, népszerûsége szinte sorsszerûvolt.

– Volt kedvenc dala, írója, költõje, könyve, városa?– Kedvenc daláról nem tudok, de azt sokszor megtapasztaltam,

hogy a népdalokat gyakran és szívesen dudorássza. Olvasó embervolt. Éjjeliszekrényén mindig volt valamilyen könyv vagy folyó-irat (na meg ceruza, hogy a neki nyelvi szempontból érdekes ré-szeket vagy szavakat megjelölje). Leginkább a kortárs írókat ésköltõket kedvelte: Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Áprily Lajost, sismeretségbe is került velük. Szeretett verssorokat idézni, fõlegAranytól, de a kedvenc írója mégis Áprily volt, akivel több évtize-den át tartó személyes kapcsolatot is ápolt: „Lajosbácsizta”, s amár súlyos beteg költõt még a visegrádi szanatóriumban is meglá-togatta. Áprily Lajossal való találkozásairól egyébként egy szépesszét is írt. Kedvenc városa a szülõfalujához, Szentgálhoz közeliVeszprém. Vagy két évtizede írtam is egy cikket a Nyelvõrnek „Anyelvmûvelés halhatatlanjainak városa: Veszprém” címmel, s ta-lán mondanom sem kell, hogy a halhatatlanok egyike – SimonyiZsigmond és Nagy J. Béla mellett – Lõrincze Lajos.

– Mi volt Lõrincze Lajos titka: hogy tudta szinte kultikussá,egy egész nemzet számára érdekessé és fontossá tenni a nyelv-mûvelést?

– Vagy fél évszázaddal ezelõtt a neves kritikus, irodalmárAbody Béla is megpróbálta Lõrincze népszerûségének titkát meg-fejteni, s valahogy így válaszolt az ezt firtató kérdésre: hogy mi atitka, nem tudom; ha tudnám, utánoznám.

– Lõrincze Lajos leginkább a rádióban szerepelt. De sokelõadást is tartott. Megismerték? Felismerték?

– Nem ismerték úgy fel, mint ahogy ma egy celebet viselt dol-gaival együtt mindenki ismer, de sokan ismerték, s azok tapadtakis rá, mint a bogarak a légyfogóra. Egyébként pedig korántsemvolt tõle idegen a televízió sem! 1964-tõl 1968-ig „Tessék kérdez-ni! A nyelvész válaszol” címmel egy nagyon is sikeres televíziósmûsort is vezetett, amely egy szempontból unikumnak számítottabban az idõben. Ez volt az elsõ valóban interaktív televíziós mû-sor, amelyben a nézõknek a mûsor alatt telefonon föltett kérdéseire„élõben” válaszoltak a jelen levõ nyelvészek. A kérdéseket a tele-fonügyeletesek vették fel, írták fel kis cédulákra, s úgy tízpercen-ként megjelent egy ifjú asszisztens, és tálcán nyújtotta át az addigbeérkezett kérdéseket. Lõrinczének mindig volt két társa – eláru-

lom: az egyik többnyire én voltam –, s a kérdésekre felváltva vála-szoltunk. Az asszisztens ifjú hölgy egyébként a gazdag tévéspályáját akkoriban kezdõ Kudlik Júlia volt!

– Hogy is volt ez az Édes anyanyelvünk címû rádiómûsor?Mikor indult, hetente hányszor volt?

– Nyilván Te is tudod, hogy ilyen címmel elõször egy földrajz-tudós és csak másodsorban nyelvész, Halász Gyula tartott anya-

nyelvvédõ elõadásokat a rádi-óban még a harmincas évek-ben. A háború után – már Ha-lász Gyula halála után – a ze-netudós Kodály Zoltán bizta-tására kezdett Lõrincze Lajosis elõadásokat tartani a HalászGyulától „megörökölt” cím-mel. Eleinte, 1952 õszétõl ha-vonta tizenöt-húsz perceseket,majd 1954-tõl csupán ötperce-seket, de hetenként, egészenhaláláig. Négy évtizeden át!Az elõadások java két vaskos

kötetben könyv alakban is megjelent. Ennek a rádiómûsornak azeredményeként lett Lõrincze Lajosból „a Lõrincze”. Nem csoda,hogy Békés István Legújabb magyar anekdotakincs címû,1966-ban megjelent munkájának „Édes anyanyelvünk” címû feje-zete kevés híján felerészben Lõrinczével kapcsolatos anekdotákattartalmaz.

– Nyelvatlaszgyûjtés, intézeti osztályvezetés, igazgatóhe-lyettesség, rengeteg meghívás, utazás, elõadás, rádiómûsor –hogy fért bele az életébe?

– Nehezen fért bele, még azt figyelembe véve is, hogy az osztá-lyához érkezett, többnyire valamilyen nyelvi kérdésre választ kí-vánó levelek tömegének jelentõs részére mi, a munkatársai vála-szoltunk: Ferenczy Géza, Kovalovszky Miklós, az alig néhány hó-napja elhunyt Szûts László, és még sokan mások, magamat is kö-zéjük értve. De még így is annyi feladat hárult rá, hogy az osztályvezetésétõl, amely nem kevés hivatali teendõvel, részben fölösle-ges adminisztrációs tevékenységgel is járt, igyekezett megszaba-dulni. Ennek következménye, hogy már 1971-tõl én lettem az osz-tály vezetõje, õ pedig tudományos tanácsadói „laza” funkcióbansokkal többet foglalkozhatott azzal, amit a legjobban szeretett: azigazi, embernevelõ nyelvmûveléssel.

– Mi volt a szerepe a magyar nyelv hete megindításában?

– Az ötlet nem tõle származik, hanem a TIT budapesti szerve-zete fáradhatatlan elõadójától, Medgyes Bélánétól, aki a csillagá-szok, Kulin Györgyék kezdeményezésének, a csillagászati hétneka mintájára javasolta ezt a rendezvénysort, de mint a TIT országoselnökségének tagja örömmel fogadta, s már az elsõ alkalommal,1967-ben maga is részt vett benne egy anyanyelvi ankét erejéig.Késõbb is rendszeresen részese volt az eseményeknek, s az idõvelnépszerûvé vált rendezvénysorozat 20. évfordulóján, a magyarnyelv hete 1986. március 3-i megnyitó ünnepi elõadásában Mis-kolcon õ adta az elsõ összefoglaló értékelést errõl a nagyon érté-kes, mozgalommá nemesedett rendezvényrõl.

– Grétsy tanár úr mit tanult Lõrincze Lajostól?

– Ezernyi dolgot említhetnék. Én az egyetemre azzal a szán-dékkal jelentkeztem, hogy író, költõ leszek. Csakhogy már az elsõegyetemi évadban rá kellett döbbennem, hogy nem írónak, hanemnyelvésznek kell lennem, mégpedig nyelvtörténésznek. Az egye-tem elvégzése, kandidátusi dolgozatom megírása, megvédése után1958-ban tudományos fõmunkatársi beosztásban a Nyelvtudomá-nyi Intézetbe helyeztek, történetesen Lõrincze Lajos osztályára.Mellette egyre inkább úgy éreztem: akkor tudom a legjobban aközjót szolgálni, ha azokkal a nyelvi kérdésekkel foglalkozom,amelyek honfitársaimat, a társadalom tagjait a legjobban érdeklik,a leginkább foglalkoztatják, vagyis amelyekkel a legtöbbet tudokhasználni közvetlenül a társadalomnak, az engem körülvevõ em-bereknek. Lõrinczének köszönhetem, hogy a nyelvtörténészbõl azanyanyelvünk múltját, változásait, mai állapotát, értékeit minéljobban megismerni és a megszerzett ismereteket másokkal is meg-osztani, anyanyelvünket megszerettetni kívánó nyelvmûvelõ lettbelõlem.

„Nemzeti intézménnyé vált”Emlékezés Lõrincze Lajosra

Grétsy Lászlót kérdezi Balázs Géza

Lõrincze Lajos Köcsi cicával

Egy szegedi tanár kolléga érdeklõdik az alany–állítmányi vi-szony megítélésérõl, s egyben a tanítási lehetõségekrõl. Mintlevelében írja, az új gimnáziumi tankönyvek megjelenéséigegységesen hozzárendelõ viszonynak tanították a predikatívszerkezetet, a most központilag elõírt tankönyvek szerintazonban a legújabb kutatások alapján nem beszélünk hozzá-rendelõ viszonyról, a predikatív szerkezet alárendelõ.

Mi az igazság? Hogyan tanítsuk? Hibás-e egyáltalán bárme-lyik megközelítés? Van-e egységes álláspont a nyelvészek kö-zött?

A levélíró kérdéseire bizony nem könnyû válaszolni. Tény,hogy a szakirodalomban többféle megközelítés is létezik. So-káig a hozzárendelõ viszonyként való felfogás volt az egyed-uralkodó az oktatásban, de mindig voltak a szakirodalombanolyan vélemények is, amelyek alárendelõként tartották szá-mon az alany–állítmány viszonyát. Sõt, még az alárendelõ fel-fogásban is kétféle elképzelés létezik, a többség mindig is az ál-lítmány felsõbbrendûségét vallotta, de van olyan álláspont is,

amelyik az alanyt tartja fel-sõbbrendûnek az állítmány-hoz képest.

Induljunk ki abból, hogya tagolt mondatok állítmá-nya többnyire valamilyen ál-lítást tartalmaz az alannyalkapcsolatban: A fák virágoz-

nak. Mit állítunk? Virágoznak – ez az állítmány. Mik virágoz-nak? A fák – ez az alany. Az állítás – mint példamondatunkbanis – sokszor valamiféle folyamatot jelöl, jelen esetben törté-nést. De cselekvést, létezést is kifejezhet, és gyakran igével je-lenik meg. Az ige le is foglalódott az állítmányi szerepre, hi-szen semmilyen más mondatrész nem lehet a mondatban,csakis állítmány. Sõt ez az egyetlen olyan szófaj, amely állít-mányként pusztán magában, más mondatrész nélkül is képesteljes szerkezetû, tehát nem hiányos mondatot alkotni: Jöttök?Táncoljunk! Hajnalodik.

Amikor egy ige elhangzik egy beszédhelyzetben, a résztve-võk számára fontos információ, hogy az a folyamat, amelyet azige kifejez, kihez, mihez köthetõ, vagyis ki végzi az ige által je-lölt cselekvést, kire, mire vonatkozik a történés, a létezés (to-vábbá, hogy mikor megy végbe, és milyen szándékkal hangzikel). Ez annyira lényeges szempont az igei jelentéssel, a folya-matjelöléssel kapcsolatban, hogy mindig kötelezõen tartal-mazza is az igealak az igei személyrag formájában (az idõ pe-dig az idõjellel, a mód a módjellel jelenik meg rajta). Az igeiszemélyrag az igealany számát és személyét jelöli az igealakon:A lányok énekel-nek (ha nem leválasztható, akkor ún. zéró-morfémával van jelen, és akkor a cselekvõ mindig egyes számharmadik személyû: Egy lány énekel). Az igei jelentésszerke-zethez tehát elmaradhatatlanul hozzátartozik (vagyis a jelen-tésszerkezet része), hogy kihez, mihez kapcsolható az ige általjelölt folyamat (a cselekvés, a történés stb.), vagyis hogy ki, miaz ige alanya, akire vagy amire a folyamat vonatkozik. Máskép-pen fogalmazva a személyrag által is képviselt igealany az igevonzata. A vonzat pedig mindig bõvítmény. Ez tehát azt jelen-ti, hogy az alany az ige bõvítménye. Az alany, a bõvítményszabja meg, hogy milyen személyrag jelenjen meg az igén.

Vagyis az alany irányítja az igei személyragban megjelenõszám- és személybeli egyeztetést. Az egyeztetésnek köszönhe-tõen nyelvünkben nem is kell az alanynak mindig megjelennieaz ige elõtt vagy mellett, hiszen a személyragból egyértelmûenkiderül az igealany: Jöttök? (Ti), Táncoljunk! (Mi). (Az aláren-delõ szintagmákban máshol is elõfordul, hogy a bõvítmény be-folyásolja az alaptag egyeztetését. Így pl. a birtokos jelzõs szer-kezetben a birtokos száma és személye irányítja a birtokszón, aszerkezet alaptagján megjelenõ birtokos személyjel egyezteté-sét: az én könyv-em, de a te könyv-ed. A tárgyas igei szintagmá-ban is a bõvítmény, a tárgy határozottsága vagy határozatlan-sága szabja meg, hogy az ige tárgyas – újabb nevén határozott –vagy alanyi – újabban általános – ragozású személyragot kap-e:a madarat lát-om, egy madarat lát-ok.)

Egyértelmû tehát, hogy az igealany mindig az ige vonzata,vagyis bõvítménye, hiszen az igei jelentésszerkezet része, azigealak kötelezõ eleme. De mi a helyzet az állítmány és azalany kapcsolatával?

Mivel az ige mindig állítmány a mondatban, az állítmányimondatrészszerep is automatikusan felruházódott mindazok-kal a nyelvtani, grammatikai tulajdonságokkal, amelyek az igétszófajként jellemzik. Ez az igei állítmány esetében könnyenbelátható. De ha egy névszó kerül állítmányi helyzetbe, az állít-mányi pozíció miatt számára is kötelezõvé válik, hogy mindaztki tudja fejezni, amire szófajként csak az ige képes. Például Alányok szépek, A gyerekek ügyesek, Ti okosak vagytok mondatok-ban melléknév az állítmány, és ezzel a pozícióval együtt mind-egyik esetben alany is kapcsolódik hozzá (továbbá jelen idõbenés kijelentõ módban van). A névszói állítmány is – az igeihezhasonlóan – egyeztetve van az alanyával. A névszó (a fõnév,melléknév stb.) azonban a szám- és személybeli egyeztetéstcsak segédige segítségével tudja kifejezni, hiszen ilyen típusútoldalék, személyrag nem jelenhet meg rajta (legfeljebb aszámjelölés: szép-ek, ügyes-ek, okos-ak). A névszói állítmányennek megfelelõen mindig kiegészül segédigével, vagyis min-dig névszói-(segéd)igei állítmány is egyben, még akkor is, hacsak a puszta névszó van jelen benne (A lányok szépek, A gyere-kek ügyesek). A puszta névszói állítmány ugyanis mindig 3. sze-mélyû (jelen idejû és kijelentõ módú), és a segédige zéró fokúrajta. De rögtön láthatóvá válik a segédige is, ha elsõ vagy má-sodik személybe kerül: Szépek vagyunk, Ügyesek vagytok (illetveha nem jelen idejû: Szépek voltak, és/vagy nem kijelentõ módú:Ügyesek lennének). Vagyis a névszói (névszói-igei) állítmány ismindig úgy viselkedik nyelvtani, grammatikai szempontból,ahogyan az ige, de ehhez szüksége van a segédigére.

A névszói-igei állítmány igére jellemzõ viselkedését mutat-ja az is, hogy – mint már említettük – az igéhez hasonlóan idõtés módot is ki tud fejezni a segédige által. Hiszen bármilyen ál-lítmány, így a névszói-igei állítmány megjelenésekor is fontosszempont, hogy mikor érvényes az állítás (Fürödtünk – múltidõ, Egészségesek vagytok – jelen idõ), továbbá hogy milyenszándékkal hangzik el az, amit az állítmány közvetít (Sietnénk!– feltételes mód, Legyetek vidámak! – felszólító mód). Az idõ-és a módjelölés is alapvetõen az igei szófajjal kapcsolatos fon-tos információ, így az állítmányi jelentéshez, a névszói-igei ál-lítmányéhoz is hozzátartozik.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az állítmány nyelv-tani szempontból mindig igeként viselkedik, vagyis ún. „gram-matikai ige”. Ebbõl adódóan az alany vonzatként, tehát bõvít-ményként kapcsolódik hozzá. Ezért tartjuk az állítmány és azalany viszonyát újabban alárendelõ viszonynak. Ennek megfe-lelõen az állítmány a tagolt mondat központi szerepû, fõ mon-datrésze, ami megszervezi a mondat szerkezetét. Mondatábrakészítésekor mindig a legfelsõ szintre kerül, az alany pedig azállítmány többi bõvítményével együtt az állítmány alatti szin-ten kap helyet.

Balogh Judit

Kis magyar grammatika –az iskolában

Az alany–állítmányi viszonyújraértelmezésérõl

„az állítmány nyelvtaniszempontból mindigigeként viselkedik,

vagyis ún.grammatikai ige”

A szerzõ az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének docense.(A szerk.)

Édes Anyanyelvünk 2015/3.4

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 5

Apák életeA drámát a történelem írja: az egyik író befejezi apjáról szóló

könyvét, amikor kiderül, apja besúgó volt; a másik író éppen akkorkéri ki a levéltárból az apjáról szóló jelentéseket – maga is meg-döbben, egy táskányi anyagot írtak össze róla, errõl is születik egyregény. Esterházy Péter: Javított kiadás (alcím: Melléklet aHarmonia Caelestis-hez) – Temesi Ferenc: Apám (2013). Önma-gában érdekes, hogy egy író felnõtt korában jön rá apja kettõs éle-tére, mert azok, akiket megfi-gyeltek, pontosan tudták: szag-lásznak utánuk. Temesinek azapja átlagos értelmiségi tanár-ember. 56-ban Szegeden egynapig szervezte a kisgazdapár-tot, s baráti körben bírálta arendszert. Ez elég volt ahhoz,hogy két embert állítsanak rá,akik 71-ig figyelték. A jelenté-sekbõl kirajzolódik a Temesi-család élete, az igazgatóságbólelbocsátott, napközi otthonosnevelõvé átsorolt apa sorsa, ke-serûsége. A jelentések egyesesetekben szinte költõi pontossággal idézik fel a beszélgetéseket(pedig nem jegyzetelhettek, s nem készítettek hangfelvételt a je-lentõk). A jelentésekbe beleír az író, aki egyben tanú és bíró: kom-mentál, vitatkozik, hiszen jobban, de legalábbis másként ismeri avalóságot, és kíméletlenül ítél. A jelentések nyomán fejezetrõl fe-jezetre kibomlik a két jelentõ jelleme, s a könyv végén az író le-buktatja (dekonspirálja) õket. Az író emléket állít apjának, egyút-tal elégtételt vesz apjáért, de a fájdalom itt marad: minden oldalon.

TartótisztTemesi Ferenc aparegényében eljátszik a tartótiszt szóval.

Nyelvészi módon vizsgálja: „MILYEN JÓ KIS SZÓ: TARTÓ-TISZT. MEGTARTÓ. EL NEM ERESZTÕ. FOGVATARTÓ.HATALMÁBAN TARTÓ. DE VAN BENNE VALAMI A KI-TARTOTTSÁGBÓL IS, MEG HOGY TARTOZIK NEKI BE-SZÁMOLÁSSAL. APÁMRÓL IS.)” (kiemelés az eredetiben is:Temesi, 2013: 41). Nyelvi eszközök: irónia, maró gúny, halmozás,szinonima. A „jelentõ” vagy besúgó: „szaglár”, valamint: „a tég-lák, a kagylók, a spiclik, a vamzerek, a pacsirták, a susogók ésegyéb köpõcsészék alosztálya” (2013: 31), illetve: „Õ volt apámegyik samott téglája” (2013: 181), „Apámat tovább figyelték az õkémholdjai” (2013: 116). A beadványok: „júdási jelentések”(2013: 36). Foglalkoztatja a jelentõ lelkiismerete: „Milyen érzéslehet: soha nem voltam veletek, csak egy poloska voltam, akit kö-zétek telepítettek” (2013: 182), sorsa: „A tégla végzete, hogy be-építik a falba. Ezt még nem tudta, ezért jelent. Ha kõ’, ha nem kõ’.”(2013: 40)

A tartótiszt szó nincs benne se az értelmezõ kéziszótárban, se arendszerváltás szótárában (Fritz és társai, 1992). Elsõ szótári meg-jelenése a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport könyvében talál-ható „tartótiszt – a titkosszolgálatoknál a kapcsolattartó tiszt rö-vidítése” (Balázs, 2010: 375). A szó érthetõen sérti a nyelvérzéket,hiszen a kapcsolattartó mást jelent, mint a tartó, sõt az író által jel-zett (tréfás) félremagyarázásra is indít. A hiányos tartó az állam-biztonsági szlengbõl ered, akárcsak a jelentõ.

Állambiztonsági szlengA szocializmus idõszakának magánemberekkel kapcsolatos ál-

lambiztonsági-titkosszolgálati tevékenysége politikai és hétköz-napi vita tárgya. Ennek során a sajtóban felbukkantak különfélemegjelölések, s elõkerültek újabb és újabb szavak, rövidítések, ki-fejezések, amelyek egy sajátos, zárt csoportnyelvhez tartoztak, ko-rábban csak titkosszolgálati körökben voltak ismertek. Léteznekaz állambiztonság szókészletével kapcsolatos szószedetek. Példá-ul egy Állambiztonsági értelmezõ szótár a világhálón a Heti Világ-gazdaság összeállításában (http://hvg.hu/itthon/20050225allambiztonsag). Néhány példa:

beszervezési beszélgetés: a jelöltnek a beszervezés helyén va-ló megjelenésével veszi kezdetét, és elbocsátásával ér véget.Gyors módszernél egyetlen beszélgetésre kerül sor. Fokozatos be-vonásnál több beszélgetés valósul meg, amíg a tulajdonképpenivállalás meg nem történik. – Szakaszai: a beszervezési jelölt sze-mélyes tanulmányozása (vagy kihallgatása); a beszervezés végre-hajtása; a titkos együttmûködés gyakorlati kérdéseinek tisztázása.– Módszerei: a meggyõzés, a rávezetés, a felajánlás és a megegye-zés.

dekonspiráció: árulás, fecsegés vagy egyéb titoksértõ maga-tartás következtében operatív értékû adat leleplezõdése az ellen-ség elõtt. Emiatt az adott területen lépéshátrányba kerülünk;dekonspirál.

fedõnév: az állambiztonsági szolgálat operatív munkatársá-nak, a hálózat tagjának kilétét leplezõ vagy jelölõ elnevezés. Lega-

lizálását szükség szerint fedõ-igazolvánnyal kell alátámaszta-ni.

Az állambiztonságszemiotikája

Az újságírók által össze-gyûjtött szakszavak listájaazonban nem tartalmazza azösszes titkos, sok esetben rejt-vényszerû megnevezést. Ezek-re egy másik honlapon buk-kantam rá (http://www.abtl.hu/node/334). Az itt szereplõ meg-nevezések többsége jel: szám

és betû kombinációja, valamint betûszó, vagyis kód, amelyet sze-miotikai és nyelvészeti módszerekkel vizsgálhatunk. Pl. K lakás =konspirált lakás. Az állambiztonsági szerv, illetve fedõszerve általfenntartott és üzemeltetett lakás. Konspiráció = a titkosszolgálatiszervek mûködésének módszere tevékenységük titokban tartásá-hoz. Tmb. = titkos megbízott. Az állambiztonsági hálózatnak az atagja, aki elvi meggyõzõdésbõl vett részt a titkos együttmûködés-ben. Tmt. = titkos munkatárs. Az állambiztonsági szervek hálóza-tának legmegbízhatóbb tagja, aki elvi meggyõzõdésbõl, magas fo-kú áldozatkészséggel, kezdeményezõleg vett részt a titkos együtt-mûködésben, és a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzéséreis alkalmas volt.

MásholNémetországban a keletnémet titkos államrendõrség, a Stasi

(kiejtve: „stázi”) feloszlatása után kiadtak egy vaskos tudományosmunkát, Az állambiztonság szótárát (Wörterbuch der Staats-sicherheit, Suckut, 2003). A szótár a titkosszolgálati tisztek kikép-zésére szolgáló mintegy ezer szót tett közzé. Például az IM, azazügynök szónak több mint félszáz változata található meg benne.Az egyes fejezetek bemutatják a különféle megfigyelési, üldözésimódszereket, a fedett és nyílt követést stb. Egy magyarországipragmatikai, politikai nyelvhasználati, vagy mondjuk így: „hata-lom és nyelv” kutatási programból még hiányzik a magyar anyagáttekintése.

A fõ kérdés persze az, amit Temesi Ferenc könyvének végén vi-lággá kiált: (...MIÉRT VOLT NÁLUNK AKKOR ENNYI BE-SÚGÓ?)” (az eredetiben is csupa nagybetûvel, 2013: 51). A tisztá-zatlan politikai, közéleti és nyelvi kérdések miatt pedig csak azembereket gyötrõ fájdalom marad, valamint a bizalmatlanság lég-köre terjed, s ezért évrõl évre lehet a kérdéssel sakkozni. Az egyénifájdalom, kétségbeesés egyik utóbbi jajkiáltása: „Rajtam a bélyeg:ügynök, tégla, besúgó, hazaáruló” (Boldog 2015).

IrodalomBoldog Zoltán, 2015. „Rajtam a bélyeg: ügynök, tégla, besú-

gó, hazaáruló”. Boldog Zoltán interjúja Szokolay Zoltánnal.Irodalmi Jelen, 2015. XV/161. szám (március) 62–71.

Suckut, Siegfried (Hg.), 2001. Wörterbuch der Staats-sicherheit. Definitionen zur „politisch-operativen Arbeit”. Ch.Links Verlag, Berlin.

Temesi Ferenc, 2013. Apám. L’Harmattan, Budapest.Balázs Géza szerk., 2010. Jelentés a magyar nyelvrõl

2006–2010. + Új magyar szavak szótára 1998–2010). Inter –MSZT, Budapest.

Balázs Géza

Miért érdekes?Jelentõk és tartók

„Kedves, csupa kedves, csupa kedves arcot látok,de azért jobb, ha tudjátok,hogy a magunk módján mi is figyeltetünk,aki elõttetek áll, az a mi emberünk,a magunk módján mi is figyeltetünk,aki elõttetek áll, aki mellettetek áll, aki mögöttetek áll,az a mi emberünk.Csak forogjatok, lebuktatokbesúgók és provokátorok.”

Kontroll Csoport: Besúgók és provokátorok.(Szöveg: Müller Péter Iván.)

Édes Anyanyelvünk 2015/3.6

Rendszerint a kiscserfõi hegyen nyaraltam gyerekkorom-ban. A Nagykanizsától néhány kilométerre lévõ – ahogy Zalá-ban mondják – hegyen volt apám szõleje. A hozzá tartozó ere-deti pincét a szovjet hadsereg széthordta, elpusztította, én márcsak az újjáépítettre emlékezem, amely az 1960-as évek végéigvolt a miénk. Leginkább anyai nagyanyámmal voltunk a he-gyen, apám néhány naponta otthonról, a városból hozta a fõ-zéshez valót. Vízért a Kiscserfõ és Nagycserfõ közötti völgykútjára jártunk, tejért a kisbakónaki hegyre. Ott lakott egy pa-rasztcsalád, Harmadásék, akiktõl az esti fejés után én cipeltemhaza a harmatos réteken és a szõlõ között járva kék zománcoskannában a friss tejet. A fejés idején ott tibláboltam a parányiistállóban, amelyben a tehénke várta Harmadás nénit a sajtár-ral.

– Na, csira! Van-e tej? – hallottam. Nem sok idõbe telt, miremegtanultam, hogy a csira tulajdonképpen ’tehén’ jelentésûszó, magának a tehénkének egyébként Riska volt a becsületesneve.

Mindezt az juttatta eszembe, hogy a közelmúltban az egyiknapilapban a Budapest Pride néven emlegetett felvonulásrólolvastam. A cikkben a szerzõ ezt írja: „Szerénytelenségem asokoldalúan foglalt meleg szó helyett a régi magyar csirá-tajánlja, mert annak jelenleg nincsen átvitt értelme. Érthe-tõbb.” A meleg ’homoszexuális (nõ)’ jelentéssel bõ száz eszten-deje megvan nyelvünkben (német mintára). Persze minden szócsak annak érthetõ, aki ismeri a jelentését, és a szónak, amelyegy hangtest, nagyon ritkán nincs több jelentése. A jelentésekvalóban különféle átvitelek eredményei. Károly Sándor, a je-lentéstan immár több mint húsz éve elhunyt tudósa a rádió szótadta példaként az „egy alak – egy jelentés” (szaknyelven:mononimia – monoszémia) esetére, ám e szó jelentése is több-féle lehet más-más szövegkörnyezetben. Karinthy Ferenc – akia magyar nyelv olasz jövevényszavairól írt doktori értekezést –lassan harminc éve a ’homoszexuális’-t jelentõ buzeráns szótörténetérõl és a buzi-vá rövidült alakról írt a Magyar Nemzet-ben, és egyebek mellett éppen azt mutatta be, hogy a buzi a kü-lönféle szövegkörnyezetekben ’valaminek a kedvelõje, híve’jelentésû lett; számos összetétellel bizonyít: becsületbuzi,ékszerbuzi, focibuzi, kõbuzi, kutyabuzi, sõt nõbuzi.

Ami a csirá-t illeti, az sem áll, hogy régi magyar szó lenne,jövevényszó a szlovákból, e nyelvben is átvétel a vlach pászto-

roktól; végsõ soron görög eredetû szóra vezethetõ vissza. A szószármazásában összefügg a latin sterilis-szel, amely számos eu-rópai nyelvben is megvan, a magyarban a steril ’csírátlan, med-dõ; terméketlen, üres’ jelentéssel. A csira melléknév is több he-lyen ’meddõ’ jelentésû a Szegedi szótár, a Csángó szótár adataiszerint.

A csira fõnévre elsõ írásos adatunk 1773-ból való, itt a jelen-tése ’hermafrodita’: „[…] bojtár leány, aki férfi módon csuhát,süveget, bocskort hordott, és férfiakkal tart, csirának is hivatta-tik” (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára alapján idé-zem). Ha fölütjük az Új magyar tájszótárat, a ’hermafrodita’jelentés mellett (amely Érsekújvár, Kiskunfélegyháza, Gyulaés más helyekrõl van adatolva) azt olvashatjuk, hogy csira a’kétivarú állat, pl. ló, szarvasmarha’ is. Van vidék, amelynek la-kói ’gyerek’ jelentésben ismerik a csirá-t (Csongrád, Kiskun-ság). Zalában, a Balaton-melléken, a Balaton-felvidéken in-kább a ’kistermetû, tarka szarvasmarha’ – ezt hallottam akisbakónaki hegyen –, másutt ’bármilyen fajtájú tehén, szar-vasmarha’ a csira. A csira melléknévként ’vörösestarka’ színtjelent, fõként szarvasmarhára mondják, de csira a szeplõs, vö-rös arcú férfiember is, vagy az, akinek vörös a haja. Van vidék,amelynek lakói a lefelé álló tehénszarvat nevezik csirá-nak,vagyis ’lefelé álló, hajló’ a jelentése.

Számos helyen (Hajdúböszörmény, Debrecen, Gacsály) ’abaromfiak farka tövén levõ zsírmirigy’ vagy ’ennek betegesduzzanata’ is csira, sõt a ’leánygyermek külsõ nemi szerve’ isígy neveztetik – és így tovább egy bizonyos fajta lóbetegségtõlegészen az öntözõkanna rózsájáig. (Az érdeklõdõ olvasó többmás adatot találhat A magyar nyelv nagyszótárában.)

Talán érdemes megjegyezni, hogy van csíra szavunk is,amely valószínûleg õsi, ugor eredetû. Ez a tojásban vagy amagban azt a szaporodásra alkalmas sejtet, részecskét jelenti,amelybõl új állat vagy növény fejlõdik. Természetesen ez a szóis „sokoldalúan foglalt”, hogy a már említett írást idézzem. Bi-zonyítsa ezt Csokonai Vitéz és Radnóti Miklós (a költõk rövidi-t írtak): „Ti kik az én Babérimat / Minden pertzbe’ ujabbTsirával zöldititek, / Az én Szives Indulatimat / Szerentsél-tessétek oh Kedvezõ Istenek!” (A’ Pásztor Király) – „[…] bar-na sár lett a fák alatt, / férget, csigát, csirát takar, / bogárpán-célt, mely széthasadt […]” (Októberi erdõ).

Büky László

Csira és csíra

Amint tudjuk, a hamis barátok – ahogy a spanyolokmondják: falsos amigos – megtéveszthetik a nyelvtanuló-kat. De mit is nevezünk hamis barátnak, és mit nem? Éshogy tehetjük hasznossá õket?

Hamis barátoknak nevezzük azokat a szópárokat, ame-lyek alakja hasonlít ugyan, de jelentésük eltér. Az etimoló-giai kapcsolat szükséges, annak hiányában a szópár nemhamis barátoknak, hanem véletlen egyezésnek számít.

Lássunk néhány példát a falsos amigos-ra! Az elsõ szóa szópár spanyol tagja, utána zárójelben a jelentése, majda magyar tag következik: cristal (kristály, üveg) – kristály,canguro (kenguru, bébiszitter) – kenguru. Magyarul nemhasználjuk kristály szavunkat ’üveg, ablaküveg’ értelem-ben. A spanyol nyelvben a canguro szónak két jelentése isvan. Az egyik a ’kenguru’, a másik a ’bébiszitter’. Vélemé-nyem szerint kifejezetten szemléletes jelenség. Érdemesodafigyelni az arena–aréna szópárra, mert a fordító hamisbarátja, a spanyol arena homokot jelent. Az artista–artista

szópár tagjait se keverjük össze, mert a spanyol tag azt je-lenti, hogy ’mûvész’.

A nyelvtanulókat megzavarhatják az alábbi szópárok:aula (tanterem) – aula; carpeta (írómappa) – kárpit;competencia (versengés, verseny, alkalmasság, konkuren-cia) – kompetencia; fuga (menekülés, szökés) – fúga;gimnasio (tornaterem) – gimnázium; idioma (nyelv) – idi-óma; mapa (térkép) – mappa; pepita (mag, gyümölcsmag) –pepita; profesor (tanár) – professzor; salto (ugrás) – szaltó;sólido (szilárd, erõs, masszív) – szolid.

Jöjjön pár példa a véletlen szóegyezésekre is: duda(kétség, kétely) – duda; forro (bélés) – forró; torpe (ügyet-len, esetlen) – törpe; ceder (átenged valakinek) – szeder;ronda (járõrözés, körforgalom) – ronda; camilla (hordágy)– kamilla; beca (ösztöndíj) – béka.

Nem valószínû, hogy a nyelvtanuló összekeverné eze-ket a szavakat, inkább mosolyt csalnak az ajkára. Nyelvta-nuláskor hasznunkra válhatnak mind a hamis barátok,mind a véletlen egybeesések. Általuk érdekesebbé tehetõaz idegen nyelvi szókincs fejlesztése.

Bincze Diána

Spanyol–magyar hamis barátok

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 7

Egy napilapban – nem bulvárlapban, hanem ún. ko-moly lapban – azt olvasom, hogy „Taylor Lautner (20)köszöni, így is jól van. Izmos torzójára szabott szürkeArmani öltönyében és pupliningében királyi léptekkelvonul a testõrei között, …” Elõször arra gondolok (szak-mai ártalom…), milyen jó példa lesz ez egy „tücsök ésbogár” rovatban, például a mi lapunkban. Hiszen a torzófõnév szándékosan végtagok és fej nélkül készített, eset-leg ilyen módon megcsonkult szobrot jelent. Átvitt érte-lemben pedig befejezetlenül maradt mûalkotást vagyéletmûvet (torzóban maradt). A Twilight (Alkonyat)filmsorozat fõhõsének tehát éppannyira nem lehet tor-zója (sem izmos, sem petyhüdt), mint bármelyik élõ em-bernek.

Mielõtt azonban megírtam volna pársoros csipkelõdõkommentáromat, utánanéztem a szótárakban, mit is kelltudnunk errõl a szóról. És nem bántam meg az óvatossá-got, mert érdekes dolgok derültek ki. A TESz. szócikké-bõl megtudtam, hogy a torzónak a régebbi magyar nyelv-ben bizony volt ’emberi felsõtest, törzs’ jelentése is. Azottani példa 1851-bõl való: „a szirterõs váll, mell és avisszaszegzett bikanyak teszik Wesselényi torzóján a jel-lemzõt” (Csengery Antal: Magyar szónokok és státus-férfiak). Igaz, ez a jelentés azóta megszûnt, a szótár is el-avultnak minõsíti.

Alig hihetõ persze, hogy a mai „kis színes” írójaCsengerytõl vagy más régi szerzõktõl leste el a torzó szó-nak ilyen értelemben való használatát. Sokkal valószí-nûbb, hogy angol nyelvû forrásában szerepelt a torso,amely az ilyen szobron és a befejezetlen mûalkotáson kí-vül ezt is jelenti: törzs (emberé). Az akcióhõs izmos tor-zója tehát nem megõrzött vagy felújult régiesség, hanemangolosság („a fordító hamis barátai” típusából).

Nem szeretném, ha ez a kis fejtegetés torzóban ma-radna, ezért kiegészítem néhány, az interneten találtadalékkal.

Az elsõ példa jól szemlélteti ennek a nemzetközi szó-nak ma is használatos két fõbb jelentését: A görög szob-rok tökéletességét, kifinomult részleteit máig csodáljuk,holott többségük már csak torzó, a hajdani tökély töredé-kes visszfénye. Két és fél ezer év alatt sikerült eljutni a folya-mat inverzéig: eleve torzókat hozunk létre, amelyek kifino-multsága a majdani teljes egész tökéletességét elõlegezimeg. A torzó tehát lehet ’megcsonkult szobor’, de lehet’eleve fej és végtagok nélkül alkotott szobor’ is.

Az utóbbi értelemhez áll közel az ’emberi felsõtestanatómiai ábrázolása mint oktatási segédeszköz’ jelen-tés az alábbi hirdetésben: Ez az izmos torzó a különösennagy elvárásokhoz [illõen] nagy részletességgel mutatja bea mély és felületi izomzatot. Kivételes pontosságával és élet-nagyságával ez a remekmû egyedülálló segítség az anató-miai demonstráláshoz, még nagy elõadótermekben is.

Az ’el nem készült, félbemaradt alkotás’ jelentésû tor-zó, mint az alábbi példából is láthatjuk, nem csupán mû-vészi, hanem mûszaki alkotásokra, „mûtárgyakra” is al-kalmazható: Mégsem marad torzó a híd? [Cím.] Nagyvá-rad. Remény van rá, hogy folytatódhatnak a munkálatok aSzilvás mellett épülõ, egyelõre torzóban maradt új hídnál,melynek megépítésérõl több mint három éve döntött a vá-rosi önkormányzat. Egy híd tehát éppen úgy torzóbanmaradhat, mint egy regény vagy vers.

Végül egy olyan címet idézek a világhálóról, amely-ben a torzó szó – sajátos metaforaként – a ’roncs’ értelemkifejezésére szolgál: Lambó-roncs, Mercedes-torzó azM3-ason. Így juthatunk el Rilke Archaikus Apolló-tor-zójától az országúti autóroncsig.

Egy apró tanulság, persze csak a magam számára: mi-elõtt bármit leírunk a nyilvánosság számára, nézzünkegy kicsit utána a dolognak, mert különben torzó marad-hat, amit kiadunk a kezünkbõl.

Kemény Gábor

Az akcióhõs izmos

torzója

– Pisiljen! – rivallt rám az urológus. Az orvos szakterü-letébõl ítélve a kedves olvasó bizonyára csalhatatlanulrájön, hogy nem hároméves koromban és nem a gyer-mekorvostól hallottam az imént idézett felszólítást.

Régebben ezt nem ilyen kedveskedve mondták. Ámmég az én doktoromon is túltett az a nõgyógyász kollé-gája, aki arra biztatta egy nõismerõsömet, hogy pisi-kéljen. Elnézést kérek a talán túlságosan is indiszkréttörténetekért, csupán azt óhajtottam (valós példákkal)érzékeltetni, hogyan gügyögnek manapság óvodás nyel-ven felnõtt emberek felnõtt emberekkel.

Nagykorú fiamtól, unokám atyjától meglepit kapok aszületésnapomra. A rendõrségi szóvivõ (igaz, nem mar-cona férfiú, hanem fiatal szõke hölgy, de azért a gyer-mekkoron már jócskán túl) azt mondja a televízió mik-rofonjába és kamerájába, hogy „a gyanúsított brutálisanvégzett nagymamájával”. Egyik napilapunk tudósításá-

ban egy „név nélkül nyilatkozó, szemorvosként dolgozódebreceni anyukára” hivatkozik. (Ez szerintem, de ak-kor is csak esetleg, abban az esetben volna elfogadható,ha a szerzõ saját anyjáról lenne szó, errõl azonban ter-mészetesen szó sincsen.) Az okmányirodában a barátsá-gos hivatalnok arra szólít fel, hogy csücsükéljek le. Egycukrászda fölött ez a felirat hívogatja a vásárlókat, csupanagybetûvel: MAMI CUKI. Kettõvel mellette egy pék-ség: SÜNI SÜTI.

Kedvencem azonban mégiscsak a gazdi. Ez a gyerme-teg becézgetés természetesen az ebtartóknak jár ki.Mintegy a kedvenc nevében. Csakhogy a kutya (vagy aszövegkörnyezethez illõen a kutyus, egyszóval a négylá-bú) jobbára csak ugatni szokott, és ezért maga sehogyansem nevezi urát/asszonyát. A gazdi maga elõlegezi megmagának a kedveskedõ gazdit.

De ne csüggedjünk: lehet még pacikolbász és nyuszi-szõrkalap is. A vascicáról meg a macihagymáról nem isszólva.

Kulcsár István

Gügyögünk,aranyoskáim?

Édes Anyanyelvünk 2015/3.8

„Kétszer kettõ néha öt!” – hirdette merészen hatvan év-vel ezelõtt a népszerû filmoperett címadó dala és maga atörténete is. A tanmese azt példázta, hogy az élet és a sze-relem váratlan fordulatai olykor megfricskázhatják a me-rev matematikai logikát.

Ilyesmit juttat eszembe puszta létezésével az értetõdikigealak is. Ilyesmit, mégsem egészen ennek megfelelõ dol-got. Igaz, hogy a létrejötte is valamelyest meglepõ, a valódiváratlanságot azonban nem ezzel, hanem inkább a fenn-maradásával képviseli.

Félreértés ne essék: nem az a célom, hogy az értetõdikellen szóljak. Nem is volna szép és következetes tõlem akárhoztatása, hiszen magam is használom, sõt a magátólértõdik forma rovására inkább a magától értetõdik alakkalszoktam élni. Még az is megesett velem, hogy egy munka-társamat arra biztattam, hogy egy kézikönyvbe szánt feje-zetében értõdik � értetõdik irányú cserét hajtson végre, te-kintettel az értetõdik gyakoribb, szokásosabb voltára. –Ugyanakkor kénytelen vagyok bevallani, hogy az értetõdikleírásakor néha magam is elbizonytalanodom. Nem igaziellenérzés ez, inkább csak apró megingás. Mivel azonbanmeglehetõsen makacsul visszatér, arra ösztönzött, hogymegvizsgáljam az értetõdik ~ értõdik kettõsség jelenét ésmúltját.

A szemlét azzal kez-dem, hogy KovalovszkyMiklós szócikkét idézem aNyelvmûvelõ kézikönyv-bõl (1980-ból): „Ezek a

szenvedõ értékû igealakok többnyire a magától ért(et)õdikkifejezésben használatosak. Az értetõdik általánosan elter-jedt, de fölöslegesen képzõhalmozó alak; a régies szenvedõképzõs értetik s a voltaképpen visszaható képzõvel alakultértõdik egybeolvadása. Az utóbbi magában is helyes, bársokan választékosnak érzik, mert ritkább, szokatlanabb,irodalmi használatú.” Lényegében ugyanígy ír errõl az ige-alakpárról a Nyelvmûvelõ kéziszótár mindkét kiadása(1996, 2005). A Magyar értelmezõ kéziszótár átdolgozottváltozata (2003) pedig az értõdik címszót a „kissé régies,választékos” minõsítéssel látja el, szemben a minõsítésnélküli (azaz köznyelviként kezelt) magától értetõdik szó-kapcsolattal.

A két forma gyakoriságát tekintve ma a magától értetõ-dik hatalmas többségben van. Mindennapi tapasztalatain-kon kívül igazolja ezt az internetes keresõvel (Google) ta-lálható adatok száma is. Akadnak olyanok, akik a magátólértõdik alakot keresettnek, modorosnak tartják, de tagad-hatatlanul vannak olyanok is, akik következetesen kitar-tanak mellette.

Korábban a nyelvészeti, nyelvmûvelõ irodalom kárhoz-tatta a hosszabb formát. Czuczor Gergely és Fogarasi Já-nos szótárában (1864) például ezt olvashatjuk az értetõdikcímszóról: „Ezen igével hibásan élnek némelyek értõdik v.értetik helyett. Amaz oly hibás, mint: mondatódik, tudató-dik, mondatik, tudatik helyett”.

Ebbõl esetleg arra lehetne következtetni, hogy aKovalovszky említette értetik × értõdik > értetõdik szóve-gyülés a XIX. század derekán (vagy nem sokkal hamarabb)játszódott le, így az értetõdik Czuczorék idejében viszony-lag új alaknak számított. A valóság ezzel szemben az, hogyaz értetõdik forma (bár nem a magától határozóval bõvít-ve) az Erdélyi magyar szótörténeti tárnak köszönhetõenmár a XVI. századból (1587-bõl) is dokumentálható.

A magyar nyelv nagyszótárának készítéséhez összeállí-tott elektronikus szövegtár (http://www.nytud.hu/hhc) pe-dig lehetõvé teszi, hogy a felvilágosodás korától az ezred-

fordulóig (1772–2000) nyomon követhessük az értõdik ésértetõdik formák küzdelmét. A XVIII. századból és a XIX.század elejérõl még kevés az adat a reális statisztikai érté-keléshez, a reformkortól kezdve azonban már kétségtelenaz értetõdik fölénye, és napjainkhoz közeledve egyre nö-vekszik.

Abban mindenki egyetért, hogy ma mind az értõdik,mind az értetõdik legtöbbször a magától határozóval alko-tott szókapcsolatban használatos, ’nem szorul magyará-zatra, egészen nyilvánvaló’ jelentésben. Az elektronikusszövegtárból azonban kitûnik, hogy ez nem volt mindigígy. Ezt akkor is megállapíthatjuk, ha a vizsgálódást azimént említett jelentésre szûkítjük.

Két példát idézek az értetõdik igével szereplõ magaolyan alakjai közül, amelyek nem -tól ragosak: „a’ mennyi-ben az eczet az egész csõ’ vasára nézve ártalmas befolyásués a’ farsróf jósága’ kitudására ezen kivül más módok isajánltathatnak, az emlitett próba nem javalható; legjobb a’farsrófot kivenni és vágányait szabad szemmel megtekin-teni, magában értetõdvén, hogy az a’ csõbe srófoláskor éskivételkor erõsen járjon” (1829: Pák Dienes vadászattudo-mányi munkájából); „Hogy illendõ fából légyen [a kopor-só], az magából értetõdik” (1830: Zádor Elek fordításaWigand bányászati mûvébõl). Jelentkezett a magától he-lyén az önként is: „A’ régi Iróknak munkáik többnyire márkülömb-külömbféle mái nyelvekre vagynak fordíttva.Ezek a’ Fordíttások a’ Magyarázónak szép szolgálatot te-hetnek; de önként értetõdik ám, hogy ha elég alkalmatos,azokkal hasznosan élni” (1787–1789: Batsányi Jánosnak afordításról szóló írásából). Sõt az értõdik ige önmagában,határozó nélkül is kifejezhette a ’magától értetõdik’ tartal-mat: „Az aranymész, vagy aranypor p. o. [= példának oká-ért] rubin vörösre fest; az ezüst sárgára, a réz zöldre, de azértetõdik, hogy az ércmeszet még a nyers, fel nem olvasz-tott üveganyagba kell bizonyos mennyiségben keverni, ésollyankor az egész üveg tömege megnyeri a kivánt színt”(1841: Peregriny Elek tankönyvébõl). – Ezekhez hasonlópéldákat az értõdik igealakkal is hozhatnék.

A magától értetõdik kombináció az 1860-as évek tájánjutott uralomra, bár jóval elõbb is megvolt. Egy a korábbipéldák közül: „Magától is értetõdik, hogy a’ keményedés’gyógyítását czélerányos kénesõ orvoslásnak kelljen elõse-gítenie” (1830: Horváth József fordítása Wendt orvosi mû-vébõl). És még egy a nyomatékosító szerepû önnön elem-mel: „Önnön-magától értetõdik, hogy a’ fordíttásbanminden idegen szókat, mellyek nállunk polgári jussalmég meg nem ajándékoztattak, mint meg-meg annyiBarbarismusokat, szorgalmatoson el kellessék kerûlni”(1787–1789: Batsányi már idézett mûvébõl).

A magától értetõdik tehát már Czuczorék korában semvolt elõzmény nélküli, és ebben a formájában éppen attólaz idõszaktól fogva töretlen a dominanciája. Használatafõleg az értekezõ prózára jellemzõ, de úgy is mondhatjuk,hogy a szaknyelvi írásbeliségnek mind a közlõ, mind a fej-tegetõ változatában gyakran találkozunk vele. A szépiro-dalomhoz kevésbé illik, bár akadnak olyan szerzõk, akikott sem kerülik, például (tudományos érdeklõdésükre gon-dolva aligha véletlenül) Németh László és Nemes NagyÁgnes.

Vizsgálatom azzal a megnyugtató eredménnyel járt,hogy a magától értetõdik – egy kissé szokatlan keletkezés-módja ellenére is – kiállta az idõk próbáját. Bátran hasz-nálható; a bevezetéshez visszakanyarodva hozzáteszem:nekem sem kell tartanom tõle. Magától értetõdik (!), hogya magától értõdik híveit is meg lehet érteni, sõt tisztelem isa következetességüket. De arra kérem õket, hogy nekik isjusson eszükbe: kétszer kettõ néha a nyelvhasználatban isöt.

Horváth László

Magától értetõdik

„kétszer kettõ néhaa nyelvhasználatban

is öt”

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 9

Hatvan esztendeje jelent meg Kányádi Sándor elsõ ver-seskötete. A költõ gazdag termésébõl nehéz válogatni, de aszülõföldjéhez, nemzeti közösségünk történelméhez valóragaszkodását legtisztábban talán a Nyergestetõ címû köl-teménye példázza.

Kányádi Sándor szöve-ge eredetiben kézzel (író-géppel?) írott lírai alkotás,vers. A szövegmondatokkét szakaszra, összesen 60sorra tagolódnak. A kohé-ziót az teremti meg, hogya költõ a Nyergestetõn hõ-si halált halt 1848–49-esszabadságharcosokra em-lékezik.

A szövegmondatok tar-talmilag-logikailag mellé-és alárendelõ viszonybanállnak. Bennük birtokosszemélyragos szavak segí-tik a szövegértést, az em-lékezést: kengyelvasa,gyökerüket, (szabadság-harcosok) vére, (Gál Sán-dornak…) katonája, viha-rában, szorosában, hõs-tettükrõl, hírük, sírju-kon… Az emlékezõ költõ amesék hangján egyes (áll,lüktet, esett el, támadt, zöl-dell) és többes számú (éne-kelnek, kapaszkodnak,zöldellnek, kettétörnek,nem rettentek) harmadikszemélyû igékkel meséli atörténteket, az eseménye-ket. A határozott névelõsszavak (az erdõk, a fenyõk,a tetõn, a seregben, a véntörzsek, a patak) mellettnévelõ nélküli szavak(Csíkországban, Nyerges-tetõ, Kászon, Csíkkozmás, rigók, vihar) repítik az olvasót ahelyszínre.

Jelentéstani elemként a szövegben ellentétes szavak so-rakoznak: kapaszkodnak, nem mozdulnak � inkább száligkettétörnek; támadt a cár… � a védõk nem rettentek; aligvoltak, ha kétszázan � hatalmas nagy hadsereggel; körül-vették � meg nem adta magát székely; nem tud róluk, hõs-tettükrõl nem beszélnek, hírük nem õrzi � csak a sírjukonnõtt fenyõk. A szabadságharcosok tetteit sorolják az emlí-tett igék, mellettük a Csíkországban, Nyergestetõ, Kászon,Csíkkozmás, Gál Sándornak száznál is több katonája…kulcsszavak.

Az egyik kulcsszó: Nyergestetõ, címként is témamegne-vezõ, utal a szövegre. Az Erdélyt idézõ földrajzi nevek mel-lett a görög Termopüle földrajzi név egy hasonló történel-mi eseményt idéz.

A költeményben valóságos és elképzelt világkép ötvözõ-dik. Ennek alapján, de saját történelmi ismeretei alapján isaz olvasó képet alakíthat ki elméjében a szöveg világáról.

A vers nyelve magyar, mai, írott (szavalva szóbeli), érze-lemkifejezõ, szépirodalmi alkotás.

Stílusa is szépirodalmi. A gondolatjel közé emelt „aligvoltak, ha kétszázan” szószerkezet stílusértékû, megra-gadja az olvasó figyelmét. Néhány jóhangzású szó (erdõk,zöldebbek, rigók, énekelnek, szépen hajló) mellett rossz-hangzású szavak (vihar, kettétörve, vére, temetõ, véres harc,csellel, árulással) emlékeztetik az olvasót a szabadsághar-cosok hõstettére. A vers nyolc szótagú sorait a b x a b rí-mek zárják. A nyolc szótagú sorok a népdalok kétütemû,4/4 tagolásával csendülnek meg. A költemény minden sza-vának szótári jelentésére ráépül a szövegösszefüggésbõladódó érzelmi-hangulati többletjelentés, a történelmi ese-

ményre való emlékezésnyomán. A szövegértéstsegítik az összetett szavakis: Csíkország, kettétörve,Nyergestetõ, kengyelvasa,Csíkkozmás, évszázados,szabadságharcosok, kop-jafa, hadsereggel, két-százan, nagyvilág, hõstet-tükrõl. A történelmi ese-ményt cselekvést és törté-nést jelentõ igék segítsé-gével idézi meg a költõ: tá-madt, nem adta (magát),kapaszkodnak, álltak, kö-rülvették – lüktet, esett el,áradt, kettétörnek, zöldell-nek, eresztik.

A történelmi eseménytidézik a minõségjelzõsszerkezetek is: ezüst han-gú rigók, vén földbe, nagyhegy, mesebeli óriás ló, véntörzsek, véres harc, hatal-mas nagy hadsereggel,rettentõ vad viharában.Határozók sora köti azeseményeket a színhely-hez: Csíkországban, Csík-kozmáson, földbe, nyereg-ben, gyökerekben, sírju-kon, tetõn. A kettétörve és arendületlen állapothatáro-zó a hõsök helytállásátidézi.

Három metaforárabukkanhatunk a versben:egyik kengyelvasa: Ká-szon, temetõ ez az erdõ,

kopjafa minden szál fa. Megszemélyesítéssel érzékelteti aköltõ a fenyõket: kapaszkodnak a vén földbe, eresztik gyö-kerüket, a vihart: kitépni a vihar sem tudja, az elesettek vé-rét: vére lüktet lenn a gyökerekben. S ez a vers is azért szü-letett, mert „hírük nem õrzi legenda, dicsõítõ harci ének”,„csak a sírjukon nõtt fenyõk”, mert az emberekkel ellen-tétben a természet megõrzi azon hõsök emlékét, akik ha-zájukért, szülõföldjükért áldozták életüket. Hasonlatok issegítik a szövegértést: „van ott a sok nagy hegy között egyszelíden, szépen hajló, mint egy nyereg, kit viselne mese-beli óriás ló”, „álltak, mint a fenyõk”, „mint a szálfák, ket-tétörtek”, „úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig,olyan bátran, mint az a görög háromszáz…”

Nyergestetõn ma már emlékmû is várja az arra járó,emlékezni oda kiránduló fiatalokat, s a magyarórán meg-tanult vers elszavalása mellett néhány szál virággal ismegtisztelik hõs elõdeiket, elmondanak egy imát lelki üd-vükért: „Nyugodjanak békében!”

Málnási Ferenc(Kolozsvár)

Kányádi Sándor:Nyergestetõ

NyergestetõA néhai jó öreg Gaál Mózesre,

gyermekkorom regélõjére is emlékezve

Csíkországban, hol az erdõkzöldebbek talán, mint máshol,ahol ezüst hangú rigókénekelnek a nagy fákon,s hol a fenyõk olyan mélyenkapaszkodnak a vén földbe,kitépni vihar sem tudjamásképpen, csak kettétörve,van ott a sok nagy hegy közöttegy szelíden, szépen hajló,mint egy nyereg, kit viselnemesebeli óriás ló.Úgy is hívják: Nyergestetõ;egyik kengyelvasa: Kászon,a másik meg, az innensõ,itt csillogna Csíkkozmáson.Nemcsak szép, de híres hely is,fönn a tetõn a nyeregbenott zöldellnek a fenyõfákegész Csíkban a legszebben,ott eresztik legmélyebbregyökerüket a vén törzsek,nem mozdulnak a viharban,inkább szálig kettétörnek.Évszázados az az erdõ,áll azóta rendületlen,szabadságharcosok vérelüktet lenn a gyökerekben,mert temetõ ez az erdõ,és kopjafa minden szál fa,itt esett el Gál Sándornakszáznál is több katonája.

Véres harc volt, a patak isvértõl áradt azon reggel.Támadt a cár és a császárhatalmas nagy hadsereggel.De a védõk nem rettentek– alig voltak, ha kétszázan –,álltak, mint a fenyõk, a harcrettentõ vad viharában.Végül csellel, árulássaldélre körülvették õket,meg nem adta magát székely,mint a szálfák, kettétörtek.Elámult az ellenség isekkora bátorság láttán,zászlót hajtva temette ela hõsöket a hegy hátán.Úgy haltak meg a székelyek,mind egy szálig, olyan bátran,mint az a görög háromszázTermopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,hõstettükrõl nem beszélnek,hírük nem õrzi legenda,dicsõítõ harci ének,csak a sírjukon nõtt fenyõk,fönn a tetõn, a nyeregben,s azért zöldell az az erdõegész Csíkban a legszebben.

1965

Édes Anyanyelvünk 2015/3.10

Madách Imre 1837-ben pesti diák. Sztregováról folyamato-san érkezik az „alkalmatosság” a Pesten tanuló Madách-fiúk-nak. Anyjuk, Majthényi Anna gondosan küldi a házi konyha fi-nomságait. Pénzt is küld, hiszen a pesti tanulás igen sokba ke-rül. 1837. november 5-én keltezi a fiatal Madách Imre azt a le-velét, amelyben szemérmesen elutasítja a küldött ezüst forin-tokat, s melyben pontos számadással tájékoztatja anyját arról,hogy mivel nem költekezik fölöslegesen, ezért pénztárcájanem ürült ki. „Háláadatlan pazérás volna tölem az, ha azon ötezüst forintot is el fogadnam” – írja levelében.

Az utóbbi hónapokban szerkesztõként segédkeztem Ma-dách Imre leveleinek kiadásában (Madách Imre levelezése.Dornyay B. Múzeum–Madách Irodalmi Társaság, Salgótar-ján–Szeged, 2014, szerk. Andor Csaba–Gréczi-Zsoldos Eni-kõ). A közel 280 levél szövegének tanulmányozása során meg-állapíthattam, hogy sok elírás, hiba, javítás jellemzi a késõbbpolitikusként és költõként ismertté lett Madách Imre írását.Ezért is gondoltam elsõként elírásra a pazérás szó láttán. Szó-tárainkban utánanézve azonban kiderült, hogy ’pazarlás’ jelen-tésû szavunknak hajdan é-s változatú alakjai is éltek. Történe-ti-etimológiai szótárunk elsõ adata 1693-ból pazérlották, az1700-as években pazsárlókkal, elpázsárolta alakváltozatokbantûnik föl, de elpazerál ige és pazér ’pazar’, pazsér ’pazarló, fény-ûzõ’ melléknév is elõfordul. Értelmezõ szótárunk a pazarolszócikkben megadja – régies minõsítéssel – a pazérol alakválto-zatot is, ugyanígy melléknévként a pazar mellett a pazér for-mát. A szótárban megadott sok jelentés közül az egyik helytál-ló az ifjú diák mondatának értelmezésében: ’vmely anyagot,erõt, munkát, idõt, szót (itt: pénzt) viszonylag haszontalan cél-ra vagy érdemtelen személy érdekében használ fel’.

Szinnyei Józsefnek a XIX–XX. század fordulóján megje-lent Magyar tájszótárában találunk egy pazsér szócikket. A táj-szónak minõsített szóalakot Szolnok-Doboka vármegyébõladatolja ’naplopó’ jelentésben. Vélhetõen ennek a szócsalád-nak a tagja, hiszen aki lopja a napot, az elpazarolja az idõt.

Mivel Madách Imre szülõfaluja palóc területen fekszik,ezért fellapoztam Tóth Imre Palóc tájszótárát is. Ebben a szó-gyûjteményben nem szerepel tájszóként egyik alakváltozatsem. Valószínû, hogy a XIX. században általánosan használtszóalak lehetett, s csak késõbb szorult vissza regionális szintre,hiszen a XX. századi gyûjtések adatain alapuló Új magyar táj-szótár tanúsága szerint több nyelvjárási területünkön is éltekaz é-s alakváltozatok. Azt, hogy a XIX. században irodalminyelvi szóalak lehetett a pazér(ul), az is bizonyíthatja, hogy aHamlet Arany János-féle fordításában is olvashatjuk ezt azalakváltozatot. Az I. felvonás III. színében Polonius ezt mond-ja Ophéliának: „…Tudom, / Ha lángol a vér, mily pazérul ad / Anyelvnek a szív ilyen fogadást.”

A szó etimológiájáról annyit tudunk, hogy mély hangrendûalakban vettük át, s lett pazar(ol) változatban jövevényszónyelvünkben, az elhasonult alakok késõbbi változás eredmé-nyei. Milyen pazsér – egyik jelentésében: ’bõségesen árasztó’ –a mi nyelvünk! Ezért fontos, hogy – a címbeli figyelmeztetéstmegfogadva – ne tékozoljuk nyelvi örökségünket. Erre figyel-meztet Kányádi Sándor is Noé bárkája felé címû versében:

„Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.A szavakat is. Egyetlen szó,egy tájszó se maradjon kint.Semmi sem fölösleges.”

Gréczi-Zsoldos Enikõ

Ne pazéroljunk! Duplán ráduplázni =hungáriai hungarikum!Címbeli furcsa mondatunk, szerencsére avagy talán,

még nem hangzott el e megfogalmazásban. Inkább hall-hattuk volna némileg választékosabban, de abban se lettvolna köszönet! Valahogy, mondjuk, így: „Kétszeresenavagy kettõzötten ráduplázni annyi mint: magyar vagymagyarországi hungarikum!”

Joggal szoktuk ostorozni az ilyesfajta szerkezeteket,hiszen pongyola közlések ezek, nagyon is rikítóan bõbe-szédûek. Nem különbek az ilyeneknél: empirikus tapasz-talat, háromkerekû tricikli, menettérti retúr. Idegen szak-szóval élve pleonazmus a nevük. Legtöbbször, mint aziméntieknél is, szótározható szófölöslegek. Rokon velüka szintén szószaporító csak és kizárólag, eredetit-önállótés számos hozzájuk hasonló. Az ilyeneket tautológiánaktekintjük; ’kettõzés’-t jelent e szintén görög szakkifeje-zés. Ez esetben meg a rokon értelmû szavak fölöslegesegyüttese sértheti nyelvérzékünket. Nos, a címünkbeliduplán ráduplázni meg a hungáriai hungarikum valami-képp rokon mind a pleonazmussal, mind a tautológiával.Természetesen mégsem sorolhatjuk közéjük. Ezekbenugyanis önismétlésrõl, tõismétlésrõl van szó.

Az ismétlés számos költemény fontos stiláris eleme.Erre most nincs alkalmunk példákat hozni. Inkábbegyetlen, de közismert és klasszikus fordulatot emlí-tünk, ahol háromszor is jelen van ugyanaz a szótõ: két-szer ugyanazt a fõnevet kimondva és egyszer a belõlealkotott igével élve. Így hangzik: „Halálnak halálávalhalsz.” Ezt bevett szakszóval figura etimologicának ne-vezzük. Bár egyik legrégibb nyelvi fordulatunk, szeren-csére máig nem koptattuk el, nem lett közhellyé. Ennéltehát még gyönyörködünk is az ismétlõdésben, mert na-gyon is stílusértékû. Nem ez a helyzet viszont a követke-zõ négy példánkban. Mindegyikük a rádióban hangzottel. Gyorsan beszélõ, mi több: magabiztos nyilatkozók aj-káról.

„A hûség gondolatához való hûség dominál” – tudtammeg valamely szervezet szószólójától. Talán ez is eléglett volna: „Törekszünk a hûségre”. Netán: „Igyekszünkhûek vagy hûségesek maradni.” Legfeljebb valami von-zattal kiegészítve. Például: elhatározásunkhoz, elképzelé-sünkhöz vagy X. Y. emlékéhez.

„Dobószázaléka 78 százalékos volt” – mondta a sport-híres. Lehetne egyszerûbben és logikusan: „Dobásban78 százalékot ért el”, „Dobásainak 78 százaléka volt si-keres”.

A következõ példában ne csapjon be bennünket azösszetételi elõtagként való alkalmazás: „Minden reggelimádsággal kezdjük a mindennapjainkat. Talán így he-lyesebb: „Mindennap reggeli imával kezdünk.”

Végül egy „duplázási kétszerkettõ”. De ezt már akedves Olvasó tegye tisztába: „Bartók Béla világhírûhagyatékot hagyott Magyarországra, és világhírû hagya-tékot hagyott nekünk, magyaroknak.”

A tanulság mindezek alapján: a fölös duplázás immár„hungarikum”! Sajnos…

Holczer József

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 11

Székely Csaba, a fiatal erdélyi írógeneráció üstököse2011-ben a Bányavirág címû drámájával robbant be a színpad-ra. Ekkor jelent meg Bányavidék-trilógiájának elsõ része Bá-nyavirág címmel, majd ezt követte a Bányavakság (2012) és aBányavíz (2013). A darabok – amelyek számos külföldi és ha-zai díjat nyertek el – önállóak, de ugyanabban a képzeletbeliszékely faluban játszódnak, ami egyszerre szimbolikus és való-ságos. Az isten háta mögötti bányavidék. A szerzõ magábanhordozza Erdély szellemiségét, mégiskritikus szemmel tudja szemlélni kör-nyezetét. Szereplõi felett nem ítélkezik,végtelen szeretettel formálja meg õket,és tehetetlen aggódással szemléli vergõ-désüket. Mindhárom drámájának mûfa-ja tragédia és komédia, vagy komédia éstragédia. A színre állítótól vagy az olvasóbefogadói érzékenységétõl függ.

Az író mindhárom mûvében tabuté-mákat boncolgat, és szembenézésrekésztet a stilizált Erdély-képpel. Mind-ezt groteszk humorba ágyazva teszi, azélõ, illetve az általa megalkotott nyelvötvözésével. Egyébként a trilógia össze-foglaló címéhez, a Bányavidékhez nyel-vileg is szorosan kötõdik a három rész:Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz. Azösszetett szavak elõtagja megegyezik, azutótagok pedig alliterálnak. Az alliterá-ció jelentkezik a szereplõk nevében is. ABányavirágban: Iván, Mihály, Ilonka, Il-lés, Irma; a Bányavakságban: Ince, Irin-gó, Izabella, Florin, Izsák; a Bányavíz-ben: Ignác, Márton, István, Imola, Irén.Mint látható, csak egy szereplõ kezdõbe-tûje tér el az ötbõl.

Ezúttal a Bányavíz nyelvezetével kívánok foglalkozni. Álta-lában elmondható, hogy a Bányavíznek is meghatározó elemeés a darab humorának elsõdleges forrása a Székely Csaba drá-máira jellemzõ sajátos szórend, ismétlések, a nyelvjárás kicsitelemelt változatára épülõ nyelvhasználat. Mindenképpenegyéni a hangja. A Bányavízben a tabutéma, a papi pedofíliaszabad szájú elõadásmódban jelenik meg. Azonban nem sértõés bántó a trágárság, többek között éppen ez a humor forrása.

A humor egyik legfontosabb eszköze a kontraszt, már a mûfelütésében. Ignác, a katolikus pap készül a misére, a pulpitusmögött gyakorolja a szöveget, egy kis beszédtechnikai gyakor-lattal ötvözve:

IGNÁC Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentõl ésUrunktól, Jézus Krisztustól. Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiisme-retünket, és bánjuk meg bûneinket, hogy méltóképpen ünnepel-hessük az Úr szent titkait! (Szünet) Gyónom a mindenható Isten-nek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem…Sssokszorrr és sssokatt… (Halkan) Süket sasok sósat sírnak, sis-tereg a sáskák segge. Sssokszorrr és sssokatt.

Másutt ekképp szólal meg:IGNÁC Az ember nem lehet elég óvatos. Amiképpen a Biblia

írja: „ha tudná a ház gazdája, mely órában jõ el a tolvaj, vigyázna,és nem engedné, hogy az õ házába törjön.” De tudhatjuk-e, mikorjõ a tolvaj? Lóf…t tudhatjuk.

A magasztos liturgia és a gyakorlatul szolgáló nyelvtörõmondóka, illetve a durva kifejezés áll ellentétben. Egyébkéntebben a felkészülésében zavarja meg Ignácot a szenilis házve-zetõnõ, Irén. (A szerepet a Szkéné Színház elõadásában színrevivõ Bozó Andrea a Vidor Fesztiválon, Nyíregyházán elisme-

rést kapott alakításáért, és a Színikritikusok díját is elnyerte.)Irén feledékenységét azzal a nyelvi megoldással jelzi a szerzõ,hogy minden mondata keretes, ismétléses, azaz amit a mondatindításakor mond, azzal is fejezi be.

IRÉN De mér gyakorolja a mise szövegét, elfelejtette, vagy mérgyakorolja?

…IRÉN Úgy látom, teríteni úgyse kell most már; úgy látom.…IRÉN Máma tokmányt fõzök máma.Székely Csaba (nomen est omen…) nagy mestere a székely

poentírozásnak. Ez nagyszerûen érzékelhetõ például a követ-kezõ párbeszédben.

IRÉN Énszerintem az a probléma,hogy kiveszett magából a hogyishívják. Aszenvedély. Az kiveszett magából mostan-ság.

IGNÁC A szenvedély?IRÉN Aham. Alig pislákol már.IGNÁC Ez nem igaz. Nagyon is pislá-

kol az a szenvedély.IRÉN Ha maga mondja, atyám, akkor

pislákol, ha maga mondja.IGNÁC Múltkor is pislákolt. Hányan

elsírták magukat a misén!? Az összes vén-asszony sírt az én szavaimnak hallatára.

IRÉN Mikor is volt ez?IGNÁC Vagy két héttel ezelõtt.IRÉN Két héttel ezelõtt?IGNÁC Igen, aznap, amikor elmond-

tam a misén azt az újságot, hogy felérecsökkentik a nyugdíjakat.

Jellemzõje Székely Csaba szövegéneka sajátos, egyedi, eredeti hasonlatokhasználata.

IMOLA Nem-e? Akkor ki mondta azt,hogy a hajamnál fogva lógat fel a gerendá-ra, és úgy fog ottan pörgetni, mint egy venti-

látort, ha meglát a templom kapujának közelében?

…

ISTVÁN Erõsen fáj, atyám? [ti. a gyomra]

IGNÁC Máma erõsen, fiam. Mintha lenyeltem volna egy k…..rotációs kapát.

Székely Csaba drámáinak legfontosabb nyelvi jellemzõje,hogy több regisztert és stílust ötvöz. Nyílt beszéd van, meg per-sze kreatív káromkodás, sorozatos jelzõcsavarás egy sajátos,kitalált, szellemes, kacifántos nyelven. Maga a szerzõ így vallróla:

„Ez nem egy létezõ nyelv. A szövegek reális kérdésekrõlszólnak, de a nyelv erõsen stilizált. A beszédük által is szeret-tem volna érzékeltetni, hogy ezek az emberek izoláltan élnek,elvadultak, szétitták az agyukat. Kúsznak-másznak a nyelvben,próbálnak belekapaszkodni a beszélgetõpartnereik mondatai-ba. Ehhez a helyzethez kerestem nyelvet, amiben érzõdik,hogy erdélyi, de nem lehet pontosan azonosítani, melyik régió.Ahogy keresgéltem, kapóra jött a Varró Dani által magyarítottMcDonagh-darab, a Vaknyugat. Ahogy õ az ír parasztokat áb-rázolja, az nagyon közel áll ahhoz, ahogyan a szereplõimrõlgondolkozom.”

Egy másik interjúban azt is hozzátette a szerzõ, hogy szó-használatát tekintve nem akart beazonosítható székely tájszó-lásban írni. Az említett forrásokat keverte többféle erdélyinyelvjárással, és azt szerette volna elérni, hogy a szereplõk egysehol nem létezõ, mégis ismerõs nyelven beszéljenek. Ugyan-akkor Székely Csabá-san, összetéveszthetetlen stílusban ésnyelvhasználatban. A Bánya-szövegek és a Székely-replikákegyediek a kortárs magyar irodalomban.

Minya Károly

Színház és nyelvBánya-szöveg, Székely-replika

Az írás bõvített változata elolvasható a Magyar Nyelvi SzolgáltatóIroda honlapján (www.e-nyelv.hu) a Színház és nyelv rovatban. (Aszerk.)

Édes Anyanyelvünk 2015/3.12

A beszéd is viselkedésArisztotelész Nikomakhoszi etikájának alaptétele, hogy

„minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy mindencselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul”. A tet-teink, a viselkedésünk, a beszédünk s ezáltal a nyelv, a nyel-vünk. A beszéd is viselkedés, cselekedet, amely a mindenna-pokban ugyanúgy megkívánja tõlünk a tudatosságot, mint aházimunka vagy a hétvégi bevásárlás. Ezek mellett persze ahelyzethez is igazodnunk kell: a nyelvhasználat ideális esetbenadekvát, vagyis a beszélõ felismeri, mit mondhat, és mit nemmondhat, hogyan beszélhet, vagy hogyan nem beszélhet bizo-nyos helyzetekben. A megszólalásnak szabályai vannak; ezértbeszélhetünk etikus/erkölcsös nyelvhasználatról is.

Etika és erkölcs – szinonimák?A hétköznapokban gyakran szinonimaként használjuk az

etika és az erkölcs szavakat. Nyíri Tamás teológus, filozófusAlapvetõ etika címû mûvében felhívja a figyelmet erre a tény-re, de ugyanakkor leszögezi azt is: eredendõen a kettõ nemugyanaz. Míg az erkölcs „szabályoknak és értékeknek azösszessége, amelyet általánosan elismer és magára nézve köte-lezõnek tart valamely emberi közösség”, addig az etikának –Wittgensteinnel szólva – semmi köze a hétköznapi büntetések-hez és jutalmazásokhoz: az etika az erkölcsös cselekedetekfilozófiája – erkölcsfilozófia.

Különbözõségük folytán nyelvi megnyilvánulásuk is más: azerkölcsök egyszerû, konkrét parancsok, utasítások (imperatí-vuszok) formájában érvényesülnek („Ne ölj!”, „Légy udvari-as!”, „A piros lámpánál meg kell állni.”) – vagyis értékítéletek.Az etika ezzel szemben addig ás a dolgok mélyére, ameddigmár nem kérdezhetünk az egyes állításokra, és csak olyan vála-szokkal elégszik meg, amelyek után nem tehetõ fel a miért kér-dése (pl. „… jó az, amire minden irányul” – Arisztotelész).Máshol Heller Ágnes arról ír, hogy az erkölcsiség kétfélekép-pen találkozik a mindennapokkal: szabályok és normák formá-jában. A szabályok azok, amelyek nem engednek mozgásteret

az embernek (lásd a példaként említett piros lámpa esetét), anormák – így a nyelvi norma is – azonban olyan „elõírások”,amelyeknek különbözõképpen tesznek eleget az emberek –azaz mindenki egyénileg értelmezi a határokat.

Bibliai imperatívuszokNem véletlen, hogy az etika és a nyelv kapcsolatára, az illõ

vagy erkölcsös nyelvhasználatra már a bibliai idõkbõl is vannakutalások, sõt a Bibliában nyelvhasználattal kapcsolatos utasítá-sokat is találunk. Mózes második könyvének klasszikus példá-ja a Tízparancsolat. A nyelvhasználattal közvetlenül összefüg-gõ két parancsolat a harmadik („Ne mondd ki hiába Istened-nek, az Úrnak nevét...”) és a kilencedik („Ne tanúskodj hami-san felebarátod ellen!”). Utóbbi azért is volt nagyon fontos til-tás, mert – olvassuk az egyik protestáns bibliakommentárban –a bibliai idõkben két tanú egybehangzó vallomása alapján bár-kit el lehetett ítélni (elég csak Jézus Krisztus újszövetségi el-ítéltetése kapcsán a hamis tanúk bevonására gondolnunk). Mi-vel az elsõ négy parancsolat (az elsõ kõtáblán) az Isten és em-ber közötti kapcsolatra, a maradék hat parancsolat (a másodikkõtáblán) az ember és ember közötti kapcsolatra vonatkozik,elmondhatjuk, hogy az Isten-ember és ember-ember viszonyá-ban – ha nem is teljes körûen, de egy-egy kiemelt területen –szabályozva volt a nyelvhasználat.

Honnan ered az etika?Az etika tehát kérdésfeltevések láncolatából fejlõdhetett ki,

addig fejtve vissza a szálakat, ameddig már nem lehetett fel-tenni a miért kérdését – vallja a filozófia. A retorikának is vanazonban válasza az etika létrejöttére: a belga Chaim Perelmanszerint a jó és a rossz oppozíciójára építõ bemutató beszéd mû-fajának köszönhetjük az etikáról való gondolkodást.

A retorika és az etika összefonódása azonban sokrétûbb en-nél: a szónok jelleme, erkölcsei kulcsfontosságúak a retorikaiszituációban, hiszen hitelességének alapját ezek a tényezõkadják. S ha hétköznapi kijelentéseink értékítéletek – ahogyanegy Richard Weaver nevû amerikai tudós gondolja –, akkor aretorika – amely akár a kijelentések mestersége is lehetne –nem vonhatja ki magát az etika és az etikus nyelvhasználathatókörébõl, sõt, annak szerves részét kell, hogy képezze.

Pölcz Ádám

Jó anyám szájából hangzott el ez a mondás az 1980-as évekvége felé, amikor õ már 90 fele járt. A cukor akkori drágulásajuttatta eszébe, hogy gyermekkorukban (a XX. század elsõ év-tizedében) cukorral édesített „teát pirítussal” (= pirított ke-nyérrel) csak akkor kaptak, ha betegek voltak. Nagyanyámilyenkor elõvette a szobában tartott ládából a süvegcukrot, törtvagy vágott belõle egy darabot, majd ezt mondva: „Királyné-nak këllessék!” – visszarakta. A ládát bezárta, a kulcsot eltette,a láda felett õ rendelkezett. Nagyanyám, amikor visszatette aládába a süvegcukrot meg valószínûleg a gyógyfüvet, és el-hangzott a mágikus mondás, a ráolvasás: hite szerint ezzel segí-tette elûzni a betegséget, tehát mindent megtett a gyógyulá-sért. Református nagyanyám legtöbbször azt is hozzátette:Isten segítségével.

A ráolvasásokkal leginkább gyógyítottak, és az asszonyokgyakorolták. A legegyszerûbb ráolvasások szinte mindenkineka praktikái közé tartoztak. Az úgynevezett elhárító ráolvasá-sok között több volt az olyan, amellyel igyekeztek minél távo-labbra és távoli személyre elküldeni a betegséget. A „Királyné-nak këllessék”-ben a királynéban testesül meg a mérhetetlentávolság, a këllessék igében pedig az a vágy, óhaj, akarás, talánparancs, hogy „ne ránk szakadjon a gond, a baj, a betegség”. Akirálynénak legyen szüksége a praktikákra, ne nekünk.

A néprajztudomány által összegyûjtött ráolvasások bizo-nyítják, hogy leginkább változtatás nélkül hagyományozódotta szöveg. Így ezek a szövegek megõriztek régi nyelvi változato-kat: például ilyen a ráolvasásban a kelletik ige këllessék felszólí-tó módú, egyes szám 3. személyû alakja.

A kelletik igét a hétkötetes értelmezõ szótár népnyelvi stí-lusban élõ szóként említi, azonban népnyelvi példát nem idéz.Irodalmi példával bizonyítja létét: „Ha csontjaimat meg kelle-tik adni” (Arany). Bár a TESz. kell szócikkében nem szerepel akelletik ige, megtalálható származékszóként a felszólító módú,egyes szám 3. személyû igealakja: köllyessék. A példát a Nyelv-tudományi Intézetben készülõ akadémiai nagyszótár kéziratosanyagából emelték ki. Az írásban fennmaradt köllyessék, amelyírástörténetünk egyik irányzatát képviseli, és a szájhagyományútján megõrzött këllessék – feltételezhetõen – egymásnaknyelvjárási változatai. Az utóbbi, a szentesi ë-zõ változat is csakazért maradhatott meg a XX. századig, mert egy „megkövült”,hagyományos ráolvasás része.

Az elmúlt évtizedek alatt mások szájából is szerettem volnaelõvarázsolni – ha már mágiáról van szó – a ráolvasás szövegét:ez azonban nem sikerült. Az általam ismert néprajzi anyagbansem találtam meg. Nagyanyám viszont haláláig, amikor betegvolt a háznál, és körülötte foglalatoskodott, akkor szertartáso-san mindig elmondta a betegséget máshova vagy másra küldõráolvasást: „Királynénak këllessék!”

Zsiros Katalin

„Királynénak këllessék”

A piros lámpánál meg kell állniEtika, nyelvhasználat és ami mögötte van

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 13

BG: – 2014 szeptemberében évfordulótünnepeltél: az 50. tanévedet kezdted el.Hogy kezdõdött?

PJ: – 2014. szeptember 1-jén azért men-tem be az egyetemre (ahová egyébként szintemindennap bejárok), hogy a tanszéken töltött50 évre emlékezzem. Ez a mostani az 51. tan-év, a hallgatóként töltött 5 évvel az 56. Egé-szen más volt az elsõ fele, az 1989 elõtti 25 év,annak is az elsõ része, amikor még – elõbbgyakornokként, tanársegédként – együtt vol-tunk az elõzõ nagy nemzedék idõs tanáraival.A tanszéki kinevezésemet Márton Gyulánakköszönhetem, a doktori értekezésemet is nálaírtam meg. Õ 1976-ban halt meg (éppen adoktori védésem idõszakában), Szabó T. Atti-la 1987-ben (de a 70-es évek közepétõl õ isnyugdíjas volt). Nagy tervek, lázas munka azakkori zárt világban, egyre kevesebb hallgató,érezhetõ volt, hogy „fent” a tanszék teljes kihalását remélik. Ak-kor a zártság ösztönzött bennünket munkára. A „forradalmi” vál-tozás új pozíciókba emelt: az akkor egységes Magyar filológiai(nyelv- és irodalomtudományi) tanszék vezetõjévé választott, ezt atisztséget viseltem aztán 33 szemeszteren át.

– Kolozsváron nyelvészeti és néprajzi iskolát teremtettél,vagy mondjuk úgy: a rendszerváltás (fordulat) után teremtet-tél újra.

– Belülrõl nehéz megítélni, mennyire és miben tekinthetõ maiskolának a kolozsvári nyelvészet és a kolozsvári néprajz. A nyel-vészetben a nemzedékváltás volt a feladat. Az új nemzedékkelmegváltozott a tanszék szakmai karaktere. Korábban a tanszéket anyelvtörténet (Szabó T. Attila), a dialektológia (Márton Gyula,Gálffy Mózes) és az irodalmi nyelv története (Szabó Zoltán) tettekarakteressé, iskolává, miközben a képzésben minden diszciplínáttanítani kellett. Ma a kognitív nyelvészetben, a szintaxisban, aszociolingvisztikában vagyunk elsõsorban jelen. A tanszék folya-matos, több évtizedes közremûködése tette lehetõvé, hogy elké-szülhetett és meg is jelenhetett a Szabó T. Attila által elkezdett 14kötetes Erdélyi magyar szótörténeti tár. Az utolsó kötetek szer-kesztõje már a fiatal nemzedékhez tartozó Fazakas Emese volt. Anéprajz szakon a képzést (kezdetben kis szakként) 1990 õszén in-dítottam el, több mint negyven év szünet után. Ez a szünet túlhosszú volt ahhoz, hogy az akkor még élõ „nagyokat”: dr. Kós Ká-rolyt, Faragó Józsefet, Nagy Olgát be lehessen vonni a képzésbe.Saját volt tanítványaim lettek a tanárok: Keszeg Vilmos, PozsonyFerenc, Tánczos Vilmos, meghívtam Kolozsvárra Gazda Klárát (õaz én nemzedékemhez tartozik) és férjét, Demény István Pált, aki aRomán Akadémia kolozsvári Folklór Intézetébe került, váratlanhaláláig õ is segített bennünket. Aztán a tanszékre került KönczeiCsilla, Szikszai Mária, majd a többiek.

– Melyek a legkedvesebb kutatási témáid, könyveid? Mivelvagy még adós?

– Mint az 50 év elsõ és második része, maga a munka vagy azeredmény is kiegyensúlyozódik. Az embernek ebben az életkor-ban legalább annyi az adóssága, mint amennyit megvalósított, leg-alább annyi az ellensége, mint a barátja, legalább annyi az irigye,mint ahányan elismerik, amit tett. Témaként megmaradt a dialek-tológia, sokféle adóssággal és folyamatos munkával, a magyar–ro-mán nyelvi viszonyok, kapcsolatok Erdélyben (a szociolingvisz-tika), szép volt mindaz, amit a nyelvészet és a néprajz határterüle-tén végezhettem (ebbõl különösen az etnobotanika, ifj. Szabó T.Attila botanikus barátommal). Most már régóta a tanszéken meg-

õrzött moldvai (csángó) nyelvi anyag szótári feldolgozásával fog-lalkozom.

– Legendásak az általad szervezett tanszéki kirándulások...Honnan jött az ötlet?

– Sok a vonzó táj Kolozsvár környékén, számomra persze elsõ-sorban a körösfõi erdõ tisztásai a legvonzóbbak. Különösen ápri-lisban, májusban, amikor minden virágban pompázik, és õsszel,amikor az avart lehet járni, gombák után lehet kutatni. A tanszék –

ki-ki az idejétõl függõen – szívesen veszrészt ezeken a sajnos nem túl gyakori kiruc-canásokon. És néha-néha közös tanszéki va-csorán. Számomra mindez nagyon fontos, ésúgy látom, fiatalabb kollégáimnak is.

– Minden erdélyi anyanyelvi rendezvé-nyen ott vagy, elnöke vagy az AESZ-nek(Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége). Defigyelemmel kíséred a hasonló magyaror-szági rendezvényeket is, pl. az ASZ (Anya-nyelvápolók Szövetsége) munkáját. Mibenkülönbözik a kettõ?

– Egyik alapítója voltam az AESZ-nek, ésmár jó ideje elnöke vagyok. Annak idejénazért választottuk ezt a nevet: Anyanyelv-ápolók Erdélyi Szövetsége, hogy ezzel is ki-fejezzük – akkor még csak óhajként – azanyanyelvi mozgalom erdélyi és magyaror-szági kapcsolódását. Ez késõbb sok mindent

jelentett: programok, versenyek összekapcsolását, kölcsönössé-get, személyes, életre szóló barátságokat. Azt, hogy már nagyonrég Kárpát-medenceivé vált a szép beszéd verseny, a kis- és nagy-iskolások helyesírási versenye, a nyelvhelyességi verseny. A kü-lönbség a helyzetünkbõl adódik: a szûkebb mozgástérbõl, intéz-ményünk sok tekintetben virtuális létébõl, a források szûkösségé-bõl. Az én jelenlétemnek, közremûködésemnek elsõsorban ebbenlehet szerepe: a kapcsolatokban, a kapcsolódásokban, a pályáza-tokban. Szóval az ember ebben az életkorban a kapcsolati tõkéjétkamatoztatja. A köz vagy a nyelv, a mozgalom érdekében.

– Egyszer azt mondtad, hogy a Nyilas Misi akciót érzed azegyik legsikeresebb társadalmi tevékenységednek. Mirõl isvan szó?

– 1990 után tanárként egyre inkább azt kellett látnom, hogy azúj világban szinte kilátástalanná válik a nehéz helyzetben élõ,egyébként tehetséges gyermekek továbbtanulása. A pénz fonto-sabbá vált, mint a tehetség, mint az ambíció. Rögeszmém lett,hogy enyhíteni kell ezen a kilátástalanságon, rendszeres támoga-tással kell segíteni és bátorítani a magyarul tanuló gyermekeket. É.Kiss Katalin, a szakmában jól ismert nyelvész kolléganõ egy ko-lozsvári konferencián hallott tõlem errõl a helyzetrõl, az ügy melléállt, és együtt valósíthattuk meg azt, ami kezdetben lehetetlennektûnt. Ez a mostani tanév a 12. év a program mûködésében. Nagyonsokan álltak mellénk, hûséges társaink, támogatóink vannak. Je-lenleg közel 400 ösztöndíjasunk van (300-an a közoktatásból, szá-zan a felsõoktatásból). Havonta 5-6 millió forintnyi ösztöndíjatközvetítünk: minden támogató tudja, kinek, minden ösztöndíjastudja, kitõl.

– Hogy látod a magyar nyelv és kultúra jövõjét Erdélyben,a következõ 50 évben?

– A magyar nyelvet a beszélõk tartják fönn, tartják meg. Anyelvmegtartásban nagyon fontos maga a nyelvhasználat, az,hogy a beszélõ kellõ méltósággal és bátorsággal vállalja anya-nyelvét, legfõbb módszere pedig a bátorítás. A legfõbb és legag-gasztóbb gond a magyar nyelv térvesztése földrajzi, demográfiaiértelemben és a nyelv lehetséges szerepeit tekintve. A demográfiaiadatok és folyamatok nem túl biztatóak, a legutóbbi népszámlálá-sok szerint tíz évente közel 200 ezres volt az apadás, azaz évente20 ezres. De a nyelvünk és a kultúránk is közös itt a Kárpát-me-dencében, egymást erõsíthetjük. A kultúra fenntartásában nagyonfontos az oktatás, a mûveltség, mert – mint a Nyilas Misi program-ban is látjuk – tehetségek mindig vannak, tehetségek mindenüttszületnek. Írók, mûvészek, tudósok is. A nagy kérdés aztán az,hogy kibontakozhatnak-e, és hogy hol bontakozhatnak ki, holérvényesülhetnek: itthon, Magyarországon vagy valahol a nagy-világban? Bízzunk magunkban, a fiatalokban.

Méltósággal és bátorsággalvállalni az anyanyelvet

Péntek Jánossal beszélgetBalázs Géza

Péntek János (1941) ny. egyetemi tanár, az MTA külsõ tag-ja, az AESZ elnöke. Az interjú kb. kétszeres (teljes) terjedelem-ben olvasható az E-NYÉK folyóiratban (www.mnyknt.hu/E-NYÉK). (A szerk.)

Édes Anyanyelvünk 2015/3.14

Az Operaház 2014/15. évi mûsorkalendáriumatréfás hangú, szellemes ismertetõket közöl a reper-toáron szereplõ operákról. Ezek a csattanós rövid-séggel megírt szövegek láthatóan azzal a céllal ké-szültek, hogy a populáris kultúrán, bulvármédiánszocializálódott fiatal közönséghez is közelebb hoz-zák az opera világát. Például Erkel Dózsa Györgyé-nek tartalmát így foglalják össze: „D. György kisne-mesi származású katona vezetõ beosztásba kerül, deez szúrja a burzsoázia szemét. Címszereplõ szerel-mét és barátait lecseréli, és már a parasztokhoz semkedves, ami rossz döntésnek bizonyul. Klasszik ru-hacserés önfeláldozásnak köszönhetõen D. Györgymenthetné a bõrét, de inkább elszégyelli magát. Bor-zalmas kínhalála miatt viszont mi kérünk elné-zést!”. Mozart Szöktetés a szerájból címû daljátéká-ról pedig ezt az összefoglalást kapjuk: „Egzotik-romantik lányszabadítás a török basa szerájában, el-viselhetõ mennyiségû drámai fordulattal, gonosz há-remõrrel, kéjes órák ígéretével, vakmerõ szerelmes-sel és keresztyéni basával, aki annak ellenére bocsátmeg a szerelmeseknek, hogy erre semmi oka sincs.”

E sorok írója több mint ötven éve bérlõje az Ope-rának, így szükségképpen átesett jó néhány stílus-váltáson, modernizációs törekvésen (például amikora Don Giovanniban a Don Ottaviót alakító tenoristá-nak áriája éneklése közben egy régi keletnémetOptima írógépet kellett ütögetnie), úgyhogy elég ne-héz lenne ilyesmivel meglepni. Most sem az ismerte-tõk ironikus hangvételét teszem szóvá – hátha éppenezzel lehet néhány új rajongót szerezni az opera mû-fajának? –, hanem csupán két jelzõre szeretném rá-irányítani olvasóim figyelmét: klasszik ruhacsere,egzotik-romantik lányszabadítás.

Volt egy idõszaka nyelvhasználatunknak, amely-ben a latin szavakat, neveket (elsõsorban német ha-tásra) megfosztották végzõdésüktõl, gondoljunk Ka-zinczy „fentebb stíl”-jére vagy Berzsenyi Horácára.A szó- és névcsonkításnak ez a gyakorlata a tizenki-lencedik század vége felé megszûnt, s azóta sem tértvissza. Nem látszik valószínûnek, hogy a mûsorka-lendárium szerkesztõi ezt a divatot kívánják fel-éleszteni. Sokkal hihetõbb, hogy a klasszik meg azegzotik-romantik valójában angolosság, vagyis aclassic, az exotic és a romantic mintáját követi. Mivelnapjainkban lényegében az angol az egyetlen olyanidegen nyelv, amellyel fiataljaink aránylag alaposabbismeretséget kötnek, a szerzõ joggal számíthat arra,hogy a csonka végû melléknevek játékosságára is ve-võk lehetnek.

„Vevõk lehetnek”? Úgy látszik, én is kezdek bele-esni ebbe a szlenges stílusba. Be is fejezem gyorsan.De remélem, hogy a klasszik és társai megmaradnaka játékosság egyszeri tüneményének, s nem válnakegy újabb idegenszerûség kiindulópontjává.

Kemény Gábor

Fentebb stíl

az Operában?Võlegénymegõrzõ,

szexturkálóA húgom 40 éve él Svédországban, akcentus nél-

kül beszél magyarul, pedig a férje, ottani rokonai,kollégái mind svédek. Amikor évente, akár többszöris, hazalátogat, mindig megkér: no, akkor mostmondd el az új szavakat.

Évekig nem tudta elképzelni se, mi lehet az az ere-detiségvizsgáló állomás. (Talán csak nem festmé-nyeket vizslatnak ott mûvészettörténészek?) Az pe-dig végképp meglepte (egyébként engem is), miértvan szükség võlegénymegõrzõre, és mit árulnak aszexturkálóban?

Nos, a võlegénymegõrzõ a hazai esküvõi szótárunkújdonatúj kifejezése. Amíg a menyasszony ki tudja,hány ruhát felpróbál, addig a võlegényt – jobb szalo-nokban – leültetik, kávéval, teával kínálják, képesla-pokat adnak a kezébe, hogy ne unatkozzon. Igen, va-lahogy a gyermekmegõrzõ példájára. Az ötlet bevált,az órákig várakozó férfiak így valahogy jobban el-vannak.

A szexturkáló kifejezést a Dob utcában fedeztemfel, egy cégéren – beljebb nem merészkedtem…

Új szavaink egyre gyorsabb, szinte robbanásszerûnövekedésének vagyunk szem- és fültanúi. Ez érthe-tõ, hiszen soha nem volt olyan közel a nagyvilág,mint ma, az interneten keresztül minden pillanatokalatt elterjed, nem utaztunk olyan sokszor, mint ma-napság, és nem költöztek annyian más országba,mint napjainkban. A világjárás, a globalizáció, a fo-gyasztói társadalom ugyancsak szerepet játszik akülhoni újdonságok minél gyorsabb átvételében, ésezeknek a fogalmaknak nevet kell találni.

Ugyanakkor nagyon sok szó csak Magyarországonlétezik, és kifejezetten kérészéletû. Nemhogy egy bi-zonyos társadalmi rendszerhez kötõdne (emlékez-zünk a rendszerváltás elõtti világot megidézõ szótá-rakra), de olykor csak néhány hónapig, évig él. Ilyenpéldául a dubajozni kifejezés, amit megmagyaráznielég bonyolult dolog – miért pont Dubaj? Mi közükvan (volt) egyes fiatal magyar nõknek ehhez a közel-keleti országhoz?

Legújabb kedvencem egy vendégségben hangzottel. A már órák óta ricsajozó, rohangáló gyerekhal-maz közül az egyik tréfás kedvû szülõ megpróbáltakiráncigálni csemetéjét, azzal a felkiáltással: harossz leszel, nem viszlek magammal az élõ show-ba!A gyerkõc (a tehetségkutatók lelkes nézõje) azonnalfelfogta e büntetés mértékét, rögvest megjuhászo-dott, és azonnal elkezdett haza készülõdni…

Elek Lenke

A homofónia (hasonló hangzás) ahomonímiának (azonosalakúságnak)az a fajtája, amelyben az eltérõ írás-kép és az eltérõ jelentés ellenére azo-nos a hangzás.

A költészet is gyakran él a homofó-nia jelenségével:

Pál nem hagyja: õtet uccse! / Péterordít: õ meg úgy se! (Arany János: Afülemile)

Bravúros, ha a kiejtési homonimákrímhelyzetbe kerülnek:

Behúnyja a lelkét, ki issza a Léthét/ s örökre feledve a létnek a létét.

Babits Mihály Laodameia címûversében egy mitológiai folyónévtárgyragos alakja (a görög mitológiaszerint az alvilág egyik folyójának aneve Léthé, azaz ’feledés’; az ókori hie-delmek szerint a holt lelkek azért it-tak az alvilági folyó, a Léthé vizébõl,hogy elfeledjék világi életüket a túlvi-lági élet elõtt) és a lét fõnév kétszere-sen toldalékolt formája (lét + é + t)azonos hangzású.

Kosztolányi Dezsõ A csata után cí-mû versének végrímei homofónok:csel szavunk birtokos személyjelesformája és a Csele-patak neve hangoz-tatáskor egyforma:

Tajtékos embervért iszik a rét, azút... / Gyõzött az ellenség ágyúja éscsele, / királyi zsákmányát ragadja aCsele, / a fergetegben a kürtszó zo-kogva búg.

Egy másik versében egy görög sze-mélynév (Thepszis, az ókori hagyo-mány szerint a tragédia feltalálója) ésegy köznév vulgáris alakváltozataeredményez homofóniát:

Megölte lassanként a szepszis / edézsás, rocskás, bögrés, tepszis / cse-lédet. / De ezt kiáltja most a szkepszis /felétek: / Bezzeg, ha vitte volnaThepszis / kordélya, hát megmentikezt is, / s feléled. (Csacsi rímek. Ház-tartási alkalmazott halála)

Tragikus hangvételû vers egy pont-ján meglepõ az ilyen játék, a zsidó Élinév és a magyar éli ige egybeesése:

Már fellobban a béke lidérce mintPatmoszon ahol / közel van de nehézmegfogni az istent – megfoghatatlan /hogy mégis micsoda öröm látni (ha-csak lelki szemeivel / is) hogy ott vanott kell lennie él él túléli túlélte él élÉli / Éli élni fog – megfoghatatlanulélni (Somlyó György: Millenniumimesék. Anya a Gettóban)

Néha a mássalhangzó idõtartamá-ban különbözõ szavak megtévesztõenhasonló hangzását használják ki a köl-tõk játékra:

Ilyen eset még nem esett magyarember házán. (Arany János: Pázmánlovag)

nem egy apa, nem egy nemzet, /nem egy faj, de maga a nem: / emberi-ség, aki nemzett. (Szilágyi Domokos:Fénnyel csobogó szobában)

Már a vicc határát súrolja Kosztolá-nyi Dezsõnek több homofón rímpárja.Van, hogy felszólító módú igét (alhat� alhass) és fõnevet kapcsol össze pá-ros rímben:

Hogy nyugodtan alhass, / üres le-gyen az alhas. (Orvosi tanács)

Rövidülés következtében a kiáll igemúlt idejû formája egybeesik a kiáltige szótári alakjával, ezért ötleteshomofón rímpárt alkot:

A nap tüze, látod, / a fürge diákot / ahegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. /Csengve, nevetve / kibuggyan a kedve /s egy õs evoét a fénybe kiált. (ÁprilyLajos: Március)

József Attila is él a homofónia fi-gyelemkeltõ szerepével rímeiben, pél-dául amikor a személyjeles határozó-szó nyomatékos változatát csendítiegybe az ének fõnév birtokos személy-jeles alakjával:

De énnekem / pénzt hoz fájdalmasénekem / s hozzám szegõdik a gya- lá-zat. (Nagyon fáj)

Arany János egy angol és egy ha-sonló hangzású magyar szót rímeltet:

S a nép, az istenadta nép / Oly bol-dog rajta, Sire! / Kunyhói mind hall-gatva, mint / Megannyi puszta sir. (Awalesi bárdok)

Szilágyi Domokos szintén ilyen tí-pusú összecsengéssel ûz tréfát:

Ákos, a festõ, festvén festeget […] /és orrcimpát, melybõl kiáll a szõr, / ésJúliát, ki atyját kéri: Sir! (Ákos, a fes-tõ)

Egy másik versében ötletes a j és lymegegyezõ ejtésébõl fakadó homofónszavak egymás mellé helyezése:

mégsem kívánok még egy életet, / setegnapi, se mai ésszel / (végül mindket-tõ / együtt vész el), / se kéjt, sekélyt(Öregek könyve)

A morfémahatár áthelyezése – mi-közben a homofónokhoz új értelemtársul – rímhelyzetben tréfás kapcso-lást szül:

Nézd: az ebadta fiúja / szövegét sza-kadtig fújja. / Minden pénzt megérez,/ (minden pénzt megér ez?...) (BudaFerenc: Keringõ 12 tételben, alcímek-kel. Karrier 1.)

Nyilvánvaló a humoros hatásra tö-rekvés a következõ Kosztolányi De-zsõ-idézetben. Az összetett szó kételemre tagolása (retorikai fogalom-ként: calembour) új jelentést eredmé-nyez:

Volt nõk miatt egy pár bajom / Segy párbajom. (Csacsi rímek. Vallo-más)

Egy másik tréfás versében a mel-léknévi szerepû, ’néhány’ jelentésûhatározatlan számnév és az egy szám-név kicsinyítõ képzõs és tárgyragosformája a kiejtésben egybevág:

Az ember / egy-két / egykét / létre-hoz... (Holnap összedõl e bús világ)

Nevetésre ingerlõ Kosztolányi De-zsõ homofón rímpárja, amely egy fõ-nevet és egy kérdõszavas igét kapcsolegybe a rímeléssel:

Rátok tekint két félteke, / hogy fél-tek-e? (Csacsi rímek. Napoleon kato-náihoz)

Tóth Árpád tréfás verseiben nem-egyszer játszik rá az egyezõ hangzásúrímekre:

Ahelyett a sors azzal ver meg, /Hogy húsvéti verseket ontsak, / Holottjó alkalmi verset, / Zápat s fanyarat snyerset / Gyan Thula versirója ontcsak. (Húsvéti versike)

A hagyma, a hagyma, / Érte búmnagy ma, / Hangsúlyozzam azt ta-lán, / Hogy minden mûvelt családasztalán / E gyengezöld növény milygyakran / Áll ma? (Hagyma-koszorú)

A mássalhangzó-törvények (az ösz-szeolvadás és a zöngésség szerintirészleges hasonulás) miatt keletkezõvéletlen kiejtési azonosságra építi aköltõ a sorok összecsengését. Hagy-ma-koszorú címû versében az a játékalapja, hogy egy ige és egy idõhatáro-zó-szó együttes hangzása egyezik megegy fõnévével:

E szenzációk dús halomban / Nezengjenek ma bús dalomban, / Engemminden hidegen hagy ma. / Ellenbenmit szólnak ahhoz, kérem, / Hogy drá-gább lett a hagyma?

Ugyanebben a tréfás versében a rö-vidülés hangtörvénye miatt egy ragosfõnév és egy összetett fõnév hangzásaegyforma:

És rám az se leverõ, / Hogy ez akapitány, ez a Gerõ / Karddal / Akar-ta dirigálni, hogy milyen / Legyen aparlamenti kardal.

A homofónia képes a fogalmilag tá-volabbra esõ szavakban is felerõsítenia betûrímek hatását:

Ebbõl immár alig lesz édes ének, /Üdvözletül a költõ édesének, / Nehézhang érdesíti itt-amott / A futamot.(Tóth Árpád: Hegyi beszédek felé)

A homo ludens (játékos ember) alegkülönbözõbb szövegtípusokban ját-szik rá a homofóniára. A költészetbena hasonló hangzású szavak különösenrímhelyzetben válnak feltûnõvé és ha-tásossá.

Szikszainé Nagy Irma

Nyelvi játékok a homofóniával

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 15

Édes Anyanyelvünk 2015/3.16

Sokféle képzetbõl meríthetünk, ha meg akarjuk határozni azegyes események közt eltelt idõt: alapvetõ, hogy térbeli tapaszta-latokat általánosítunk, vagy a változást mozgásként értelmezzük.Könnyen eszünkbe juthatnak az olyan fordulatok, mint jövõ hétfõ,szállnak a percek, elérkezett a pillanat, versenyfutás az idõvel. Ré-gi szövegekben viszont találkozhatunk olyan idõviszonyításokkal,amelyek manapság inkább érdekességnek számítanak, nem kifeje-zetten közismertek, ilyen a három heteknek elforgása, az estérekelvén az idõ vagy éppen a tyúkmonysültig ~ tyúkmonysüttig valóidõ. A szókincs más részeihez hasonlóan tehát ez a fogalomkör isváltozik.

A nyelvi változások a mindenkori élõbeszédben, a hétköznapinyelvhasználatban indulnak meg és zajlanak le, s ezek egy részeidõvel az írott nyelvben is megfigyelhetõ. A történetiségbenvisszafelé haladva egyre közvetettebben férhetünk hozzá a min-denkori nyelvhasználathoz. A 16–18. századból már nagy mennyi-ségben maradtak fenn olyan nyelvemlékek, amelyek – eltérõ mó-don és mértékben – felidézik a korabeli beszélt nyelvet. Ilyenek amagánlevelek és a szóbeliségben formálódó, a hitelesség érdeké-ben híven rögzített tanúvallomások. Noha mindkét szövegtípuskevert nyelvváltozatú, az élõnyelvhez való viszonylagos közelsé-gük miatt mégis ezek tekinthetõk a legalkalmasabbnak a nyelviváltozások és a nyelvhasználat társadalmi beágyazottságánakvizsgálatára.

Az MTA Nyelvtudományi Intézetében nemrég lezárult egymunkálat, melynek célja az volt, hogy egy grammatikailag (elsõ-sorban morfológiailag) elemzett adatbázist hozzon létre az 1772elõtti magánéleti nyelvhasználat körébõl, az úgynevezett TörténetiMagánéleti Korpuszt (a keresõfelület már elérhetõ, használható,nemcsak kutatók számára: http://tmk.nytud.hu/). A feldolgozottnyelvi anyag boszorkányperes kötetekbõl és magánlevél-kiadá-sokból áll. Az elektronikus gyûjtemény összes (magyar) szaváhozmorfológiai elemzés járult. A programot mai magyar nyelvû szö-vegek elemzésére fejlesztették ki, ezért a történeti forrásokat a di-gitalizálás után a program számára feldolgozhatóvá kellett tenni.Az új szövegváltozat közvetít az eredeti nyelvi anyag és az elem-zõprogram között: a mai sztenderdhez közelítõ, hangjelölésé-ben-helyesírásában egységes szöveget hoztunk létre. Fontos, hogya mai megfelelõkkel nem rendelkezõ vagy attól eltérõ használatúszóelemeknek is meg kellett maradniuk az elemzett változatban(ilyen a ’tojás’ jelentésû tyúkmony is). Az ilyen elemek felismeré-sét „meg kellett tanítani” az elemzõnek: ezt többek között a folya-matosan bõvülõ tõ- és toldaléktár biztosítja. Az alaktan szintjénígy nincs eltérés az eredeti és a köztes (normalizált, sztenderdizált)változat között. Az eredeti szöveg alatt jelenik meg a normalizáltés az elemzett szövegváltozat. A találatok elõtt rövidítve szerepel aforrás megnevezése, a szöveg keletkezésének ideje és helye(amennyiben ismertek), a levelek esetében a küldõ és a címzett vi-szonya, valamint a társadalmi státusuk. Az elemzés az adott szótõés a hozzá kapcsolódó grammatikai kategóriák (igekötõ, esetragokstb.) nemzetközi rövidítésébõl áll (l. a lenti ábrát).

A program által megadott (majd ellenõrzött) elemzésnek kö-szönhetõen rákereshetünk betûsorokra, szófaji, tõ- és toldalékka-tegóriákra, elemcsoportokra. A normalizálási folyamat lehetõvétette, hogy az elemzett anyagban ne kelljen többszörös keresést le-futtatni a nyelvjárásból, hangjelölésbõl, helyesírásból származókülönbségek miatt. Ez azért is lényeges, mert a lehetséges írott ala-kok szerinti kereséshez szükséges lehet az elõzetes szövegismeret,mint a konkrét példában: tik, tiwk, tyuk, tyúk stb. Más keresési fe-lületeken ezeket több lekérdezéssel kaphatjuk meg (Magyar Nem-zeti Szövegtár, Történeti Szövegtár, Magyar Elektronikus Könyv-tár), természetesen ezek jóval nagyobb adatmennyiséget feldol-gozva, más célkitûzéssel készültek. Egy morfológiailag elemzettadatbázisban történõ keresés mindenesetre felgyorsítja, meg-könnyíti a kutatást megalapozó adatgyûjtést, méghozzá viszony-lag nagy mennyiségû forrásanyag alapján – ez egyelõre mintegy 4millió karakternyi szöveget jelent. A nyelvi változások feltárásá-hoz azonban fontos volt szem elõtt tartani, hogy az alaktani ésfunkcióbeli különbségeket (tõ- és toldalékváltozatok, szófaj) meg-õrizzük az elemzés során annak megfelelõen, ahogy a nyelvi való-ságban ezek megfigyelhetõk. Jelzõi használatban (a normalizáltsorokat idézve): „Zsírt adván Jóczikné, megkenik a fatens lábát,hát egy tyúkmonysültnyi [Adj] idõ múlva minden fájdalma eltávo-zik a fatens lábának” (1716); határozószói funkcióval: „Telt abbanegy tyúkmonysüttig [Adv] való idõ, kiment Czákiné és összeszid-ván: »Eb ágyából esett szajha fia, mit keressz itt?«” (1745).

A 16. század elõtti idõszak nyelvemlékeihez viszonyítva a ma-gyar nyelven rögzített tanúvallomások és a nagy mennyiségbenfennmaradt magánlevelek új szövegtípust alkotnak. Ezek által pe-dig vizsgálhatóvá válnak olyan nyelvi jelenségek, amelyek – bár amegelõzõ idõszakokban is használatosak lehettek – írásos formá-ban ekkor még különféle okok miatt nem õrzõdtek meg. Atyúkmonysüttig azok közé az elemek közé tartozik, amelyeket aNyelvtörténeti Szótár sem idéz a 16. századnál korábbról, így ahasználatbeli elõzményeire csak következtethetünk. A tyúkmony-süttig vagy tyúkmonysültig egy jellegzetes figyelemáthelyezésenkeresztül kerül az idõviszonyítás szókincsébe. Ilyenkor az ese-mény megnevezésével azt az idõtartamot jelöljük, ami alatt azadott esemény végbemegy, ’míg egy tyúkmony megsül’. Egy igenhétköznapi tapasztalat válik tehát elvontabbá. Az így létrejött kife-jezés olyan beszélt nyelvi sajátosság lehetett, mely a magánlevele-zések és tanúvallomások történetmondásaiba is bekerült: „úgymint két tyúkmony sülte után annyira elájula” (1557); „lábának tér-dét megfogta, egy tikmony sültig rajta tartotta” (1584).

Egyelõre kisszámú elõfordulásról beszélhetünk, ugyanakkorfeltûnõ bennük a használatbeli ingadozás. Az egyre inkább általá-nossá váló használatot és a tömörítési szándékot mutatja, hogymár a 16. században sem kellett a kifejezésben szerepelnie azidõ-nek (ahogy a fenti példákban sem látjuk). Ez azonban nem váltkötelezõ érvényûvé, mert bár a 18. századi elõfordulásokban szin-tén megtaláljuk magában – „mint egy tyukmony sõtik kezinél fog-va föl fogták” (1733), „azonnal edgy két tyukmony süt alatt meghgyogyult” (1740) –, nem példátlan az egyértelmûségre törekvéssem: „egy tyúkmony sültnyi idõvel” (1745). Az eddigi adatok alap-ján nem korlátozódott egy tájegységre a használata; ismert Bor-sodban, Sopron és Zala megyében, de Kolozsvárról származó szö-vegben is.

Érdemes megemlíteni, hogy a tyúkmonysüttig kifejezést többgyûjtemény jegyzi szólásszerû fordulatként, ’rövid ideig’ jelentés-ben (pl. Baranyai Decsi János 1592-es gyûjteménye, az 1788-as„Kis magyar frázeológyia”, sõt a 19. századi „Magyar közmon-dások könyve”, vagy a „Magyar közmondások és közmondás-szerü szólások”). A 17–18. század folyamán a tyúkmony-t kezdifelváltani a tojás, az idõviszonyításra vonatkozó, szólásszerû meg-nevezés azonban megõrzi a hagyományosabb változatot.

Varga Mónika

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Az idõviszonyítás egy sajátos esetérõla Történeti Magánéleti

Korpusz alapján: tyúkmonysüttig

A szerzõ az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának harmad-éves hallgatója, az MTA Nyelvtudományi Intézetében zajló „Morfológiai-lag elemzett adatbázis az 1772 elõtti magánéleti nyelvhasználat körébõl”címû OTKA-munkálat résztvevõje. (A szerk.)

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 17

Murádin László munkásságának kiemelkedõ alkotása A ro-mániai magyar nyelvjárások atlasza (RMNyA. I–IX. Gyûjtötte:Murádin László, szerkesztette: Juhász Dezsõ, Budapest, Ma-gyar Nyelvtudományi Társaság, 1995–2004). Tudományos fel-adatai mellett Murádin László évtizedek óta lankadatlanul írjanyelvi ismeretterjesztõ, nyelvmûvelõ írásait, talán õ a legna-gyobb teljesítményû erdélyi nyelvmûvelõ. „A nyelvmûvelés ittmár nem nyelvészeti, hanem társadalmi kérdés” – írta1971-ben a Korunkban, s ennek a programnak igyekszik meg-felelni azóta is. Írásait többször is közreadta gyûjteményes kö-tetekben, pl. Anyanyelvünk mûvelése (Gálffy Mózessel,Kriterion, 1975), Szavak titka (Dacia, 1977), Szavak színeválto-zása (Dacia, 1983), Anyanyelvünk ösvényein (Erdélyi GondolatKiadó, 1996), A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helyneveiközött (Erdélyi Gondolat Kiadó, 1998), Utak és nevek (MagyarNyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2003), Ki volt az a bi-zonyos Deákné? (Europrint, Nagyvárad, 2003), Anyanyelvi mo-zaik (Erdélyi Gondolat Kiadó, 2004), Erdélyi magyar nyelvföld-rajz (Europrint, 2010), Babér és borostyán. Válogatott nyelvmû-velõ írások (Europrint, 2012), Hókuszpókusz. Nyelvmûvelõ írá-sok (Europrint, 2014).

Legutóbbi munkájában a hazai nyelvmûvelésben már rit-kán emlegetett gondolatokat sorakoztat fel. De tudomásul kellvenni, hogy kisebbségi nyelvi helyzetbõl nézve a nyelvmûvelés-nek lehetnek más hangsúlyai. Kosztolányi Dezsõ gondolatairarímelve kezdi könyvét: „Aki szépen beszél magyarul, az tiszte-letben tartja a magyar nyelv nyelvtani, szerkezeti szabályait, ahangképzést, a hangsúly és a hanglejtés sajátosságait, szókin-cse és stílusa a beszédhelyzetnek megfelelõ. Arra törekszik,hogy nyelvhasználata az irodalmi nyelv képviselte nyelvi esz-ményt minél inkább megközelítse. (...) A nyelvileg mûvelt em-ber nem csupán így vagy úgy, jól-rosszul megérteti magát, ha-nem a nyelvet gondolatokat, érzéseket, hangulatokat híventolmácsoló hangszernek tekinti.”

Az általános gondolatok után a kisebbségi, nemzetiségi kö-rülmények között használt magyar nyelvre tereli a szót: „nem-zetiségi körülményeink között a magyar nyelvhasználat kétszinten aktív: a legalsón, a családi nyelvhasználat szintjén, és alegfelsõn, az irodalom, a közírás, a rádió és a televízió szintjén.Ami közben van, az – több-kevesebb kivételt nem számítva –nem magyar nyelven folyik. Ezért a közélet, a foglalkozások, aszakma területein, kétnyelvû környezetben – mindenhol a vilá-gon – nyelvi kölcsönhatások lépnek fel, fõleg mint más nyelv-bõl átvett és használt szavak vagy mint tükörkifejezések. Anemzetiségi közösségek nyelvében ezek mint hibák, nyelvi vét-ségek jelentkeznek. Ezzel az alsóbb szintû nyelvállapottalszemben az irodalom és az irodalmi nyelv a nyelvi eszményt, azanyanyelvi normát jelenti és kell, hogy jelentse.” Akadnakmajd, akik azt mondják, ezek a kétnyelvûség-kutatások fényé-ben korszerûtlen (sõt káros) gondolatok, ám aligha ítélkezhe-tünk kisebbségi létben szerzett tapasztalatok híján. „Az erdélyimagyar nyelvmûvelés ma már küzdelem: küzdelem nyelvünkfokozatos elrománosodása ellen, küzdelem a magyar nyelvért,a magyar nyelv megõrzéséért. Egyik oldalon áll a magyar kö-zösség, mely természetes módon küzd mind nemzeti öntudatá-nak, mind anyanyelvének megtartásáért, a másik oldalon ottáll a hatalom, amely mindent megtett és megtesz az egységesnemzeti állameszmény érdekében a nemzetiségek, elsõsorbana jelentõs magyar kisebbség elsorvasztásáért... S szomorúan be

kell vallanunk: az elmúlt csaknem 100 esztendõ alatt újabb ésújabb hadállásokat vesztettünk.”

Murádin László határozottan elkülöníti egymástól a két- ésa kevertnyelvûséget: „Amilyen dicséretes dolog a kétnyelvû-ség, a többnyelvûség, éppannyira megrovandó az idegen nyel-vû környezetben élõk beszédében jelentkezõ kevertnyelvûség.Ha a kevertnyelvûség, a román nyelvi hatás felerõsödésénekokait vizsgáljuk, akkor elsõsorban arra a történelmi, társadal-mi állapotra kell utalnunk, melynek következtében mind a fa-lusi szórványmagyarság, mind a városi magyar lakosság a ro-mánsággal keverten, a románsággal szemben ma már kisebb-ségben él. Az egyénnek egyre kevesebb alkalma nyílik, kilépvea családi körbõl, hogy anyanyelvén is megszólaljon. S aki egyrekevesebbet beszél magyarul, nincs hol anyanyelvét gyakorol-nia, nemcsak kétnyelvû, hanem kevertnyelvû lesz, családi, ba-ráti körben is egyre több román szót, kifejezést használ. Mond-hatnók: ez a mai demográfiai helyzet következménye. Igen ám,csakhogy a hatalom az elmúlt 95 év folyamán a demográfiaihelyzet megváltoztatása, a román anyanyelvû lakosság túlsúlyaérdekében mindent megtett és megtesz...”

A szerzõ személyes tapasztalata: „Kolozsvár Györgyfalvi la-kótelepének 11 négy- és tízemeletes tömbházában a magyarcsaládokat kerestem fel. Ezekben a tömbházakban nem voltolyan szint, olyan emelet, ahol a négy lakásban mind magyaroklaktak volna. Az elosztás így történhetett: vagy négy román,vagy egy magyar és három román, két-két magyar és románcsalád. Az elosztás nem volt véletlen, hanem tudatos telepítéskövetkezménye. Mindez azért, hogy kilépve a lakás ajtaján, aszomszédokkal is románul kelljen beszélni.” Ennek következ-ménye a kevertnyelvûség, amelyre a következõ példákat hoz-za: „senki sem beszéli szépen a nyelvet, ha egy másik nyelv sza-vait keveri mondataiba. (...) Ha például nem tasakba, hanempungába ömlesztjük a cukrot, ha autónkkal nem közvetlenül aszegélykõ vagy a járdaszél, ha-nem a bordura mellett állunkmeg, ha a beteg gyereket nemaz orvosi rendelõbe, hanem adiszpenzárba visszük, ha nem afecskendõt, hanem a sziringát fõzik ki, ha nem bérletet veszünkaz útvonalra, hanem abonamentet...” Majd így folytatja: „Ta-nárnõk beszélgetésébõl jegyeztem fel, hogy az egyikük õsztõlkrésába viszi a gyerekét, hogy ha sikerül neki a városban helyet,tanári állást találni, megszûnik végre a mindennapi navéta,mert eddig ugyanis a vidéki iskolában szuplinitorként tanított,most talán sikerül tituláris álláshoz jutnia. Sikerül talán estén-ként még olvasni is, hiszen már túl van a definitív vizsgán, demár a fizetés szempontjából is érdemes letenni a grádvizsgákat,ne csak másnak legyen meg a grádja. Holnap felmegy azispektorátusra – mondja –, hogy kivegye a dovádát a régiség-rõl...”

Murádin László kiterjesztett nyelvmûvelést, voltaképpennyelvi tervezést lát jónak: „A nyelvmûvelés végsõ soron társa-dalmi kérdés. Beletartozik az anyanyelvû iskolai oktatás, aköz- és mûvelõdési élet lehetõsége és gyakorlása, a magyarnyelvû napisajtó, a rádió és a televízió, az irodalom hatékony-sága, egyszóval azoknak a forrásoknak az irányítása, ahonnana társadalom tagjai anyanyelvi ismereteiket merítik.” Vagyis aszerzõ által képviselt nyelvmûvelés jócskán túlmutat önmagán.

De miért Hókuszpókusz a gyûjtemény címe? Nyilván azért,mert megmagyarázza a hókuszpókusz eredetét: a pap latin hocest corpus (ez az én testem) mondatát értelmezték az egyszerihívõk ekként. Murádin László könyve azonban nem „bûvész-kedés” a szavakkal, hanem a nyelv érdekességein át a nyelvi tu-dat mélységeibe vezetõ út. A nyelvmûvelõ-társ, KomoróczyGyörgy a Krónika online-on így zárja ismertetését: „A jeles tu-dományos kutató és nyelvmûvelõ Murádin László céljánakmegfelelõen a Hókuszpókusz címû kötet egyaránt alkalmasmagyarságtudatunk erõsítésére és anyanyelvi ismereteink gya-rapítására. Erõs fegyverünk lehet a nyelvi harcban.” (Hókusz-pókusz. Nyelvmûvelõ írások, Europrint, Nagyvárad, 2014, 452 ol-dal.)

Balázs Géza

OlvasónaplóErõs fegyverünk a nyelvi

harcbanEgy erdélyi nyelvmûvelõ,

Murádin László

„A nyelvmûvelésvégsõ soron

társadalmi kérdés”

Édes Anyanyelvünk 2015/3.18

Nemzeti mûveltségünk 1055-bõl származó becsesemléke az az oklevél, amelyben I. András királyunk köz-zétette, hogy mely javakat adományozza a monostornak,amelyet a tihanyi félszigeten alapított.

Az oklevél vagy adománylevél latin nyelvû, ám bennea monostor szerzetesei kezére adott területek, birtokokmegnevezése magyar. Ugyanis nem lehet a földrajzi ne-veket lefordítani, már csak azért sem, mert úgy elveszte-nék azonosító szerepüket. Például a zilu kut (szilu kút)nevû helyet mint birtokpontot a szil(fa) latin megfelelõ-jébõl (ulmus) a térségben lakó õseink késõbb már nemismerték volna fel, sem a puteus vagy fons (kút, forrás)nem adott volna eligazítást. Így került a szövegbe a so-kak által ismert feheruuaru rea meneh hodu utu rea. Azoklevél magyar szavai a legkorábbi hazai magyar nyelv-emléknek számítanak, a határjáráskor – a birtokok he-lyének körüljárásakor – nyilván a helybeli hiteles szemé-lyek beszédét igyekezett tükrözni az oklevél összeállító-ja, ezért a korabeli magyar élõnyelv adatai õrzõdtekmeg.

Szentgyörgyi Rudolf könyve – mielõtt magával azirattal foglalkozna – áttekinti az alapítólevél hitelességé-nek kérdését, hiszen újabb idõkben is volt, aki azt vitatta.Szentgyörgyi a hártya külleme és a szöveg alapján is kel-lõ alapossággal bizonyítja, hogy az oklevél eredeti.

A XIII. században, amikorra az apátság birtokviszo-nyai nagymértékben megváltoztak, az alapítólevél jog-forrásként segítette az 1211. évi birtokösszeírást, de egyhamisított oklevélmásolat késõbb is hivatkozik rá. Azegyháztörténet is igen korán fölfigyelt rá, csakúgy, minta korai magyar történelem kutatása, mondhatni: napja-inkig.

Az oklevél diplomatikai leírása a pergamen miben-létének, fajtájának ismertetése mellett a korabeli tinta,továbbá írónád vagy toll használatáról szól, és persze azoklevél írásáról, szövegképérõl, grafikai szimbólumai-ról is. A ’Krisztus’-t jelentõ X és P betûkbõl alkotottjel(ek)et és az alapítólevelet színes képmellékletekenmutatja be a szerzõ. Külön szól az alapítólevél hátlapjá-ról (arra miseruhák, vállkendõk, stólák és kézkendõkleltára van rájegyezve).

Az alapítólevél latin szövegének története utánSzentgyörgyi Rudolf közli saját, betû szerinti átírását ésmagyar fordítását. Mindkettõrõl állítható, hogy mindeneddiginél részletesebb és pontosabb. A magyar nyelvibetétek kapcsán áttekintés olvasható a korabeli európaioklevelekben lévõ anyanyelvi elemekrõl is, a beillesztésokairól (egyikrõl föntebb már esett szó). Az alapítólevélszövegszerkezete sem kerüli el a tudós szerzõ figyelmét:lényegében a középkori oklevélfelépítés rendjénekmegfelelõ I. András okirata.

Az oklevél latin nyelvû, a kor európai, ún. középlatinnyelvének jellege van meg a magyarországi változatban.Részletes eligazítást talál az olvasó a magyar nyelvi ele-mek jelentéstani, alaktani és írásmódbeli kérdéseirõl,hasonlóképpen a szöveg stílusáról is. Az alapítólevél –Horváth János szerint itáliai és francia rokonságú –arengájának (az írásba foglalást ünnepélyesen meg-

indokló részének) „gyönyörû rímes prózáját” Szent-györgyi a rímelést szemléltetve külön is bemutatja.

Az alapítólevél nyelvi emlékként való vizsgálata bõmásfél százada kezdõdött, a becses irat keletkezésének950. évfordulójára elegáns kiadású ünnepi kötet ismer-tette meg az olvasót a Bárczi Géza könyve utáni eredmé-nyekkel. Néhány éve pedig Hoffmann István tekintetteát névtudományi szempontból a magyar anyagot. A je-len kötet a kutatás újabb eredménye, az igényes folyta-tást a szerzõ, Szentgyörgyi Rudolf széles körû tájéko-zottságát és eddigi alapos munkáját látva jogos bizako-dással várja a magyar tudományosság. (SzentgyörgyiRudolf: A tihanyi apátság alapítólevele 1. Az alapítólevélszövege, diplomatikai és nyelvi leírása. ELTE Eötvös Ki-adó, 2014.)

Büky László

Új könyva Tihanyi alapítólevélrõl

Olvasói levél

és a szerzõ válaszaTisztelt Nyelvész Urak és Hölgyek! Az Édes

Anyanyelvünk folyóirat 1. számában olvastam azújonnan definiált „partikula” szófajról. Ez nemugyanaz sznob szaknyelven, mint a régóta ismert mó-dosítószó? Ha már itt tartunk, a következõ példa-mondatban mi a nem betoldás szófaja? Tagadószó,partikula vagy módosítószó? Addig nyúl a nyúl, amígki nem nyúl.

Tisztelettel: Dr. Nagy Ferenc okleveles vegyész

Kedves Dr. Nagy Ferenc! Levelére, melyben aztkérdezi, hogy a partikula szófaji megnevezés nemugyanaz-e „sznob szaknyelven, mint a régóta ismertmódosítószó”, röviden az a válasz adható, hogy nem.A partikula egy másik szófaj, amely teljesen máshogyviselkedik a nyelvhasználatban, mint a módosítószó.(A nyelvtanírói hagyományban is elõfordul, régebbikorok nyelvtanaiban itt-ott már fellelhetõ, igaz,többféle jelentésben.) A partikula önállóan sohasemállhat, mindig más szavakhoz kapcsolódik, és azok(vagy a mondat) jelentését befolyásolja, vagy a mon-datfajtát jelöli ki: Bárcsak mindig tavasz lenne! (Ezpl. a mondatot óhajtó mondattá teszi.) Más példák:Tulajdonképpen jól sikerült a nyaralás. Csupa virág akert. Alig két métert mentem, mikor megszólított.Csak a szépre emlékezem. Kérdezni nem lehet a par-tikulára se eldöntendõ, se kiegészítendõ kérdéssel.Ezzel szemben a módosítószó önállóan is megállja ahelyét, sõt egymagában is alkothat (tagolatlan) mon-datot. Eldöntendõ kérdésre felel: Mentek az idénnyaralni a Balatonra? Valószínûleg/Bizonyára/Aligha.Kifejezheti a beszélõ értékelését, bizonyosságát, bi-zonytalanságát az adott helyzettel kapcsolatban. Ab-ban azonban a két szófaj hasonló egymáshoz, hogymindkettõ a beszélõ álláspontjáról tudósít a nyelv-használatban.

A kérdezett mondatban (Addig nyúl a nyúl, míg kinem nyúl) tagadószó a nem. Bár az kétségtelen, hogyitt nem valódi tagadást jelöl, hanem inkább kiemeli,hangsúlyossá teszi az igekötõs igét azzal, hogy beéke-lõdik az igekötõ és az ige közé.

Üdvözlettel: Dr. Balogh Judit

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 19

? A posztol (Facebookon) hivatalosmagyar szó lett? Lehet már használnitudományos írásokban, szakdolgozat-ban? Esetleg van más kifejezés rá a köz-zétesz, publikál szavakon kívül?

! Igen, a posztol szavunk ’Facebookonközzétesz’ jelentésben is használható, ma-gyaros írásmóddal. Használhatjuk még amegoszt, kirak szavakat is hasonló jelen-tésben.

? A rododendronbokor egybeírva lenne logikus, így viszont„nem lehet kiolvasni”. Mi a javaslat?

! A rododendronbokor alak, bár valóban „nyelvtörõ” jellegû,de szabályos, és helyesírási, nyelvhelyességi szempontból nem ki-fogásolható. Esetleg a rododendron magyar megfelelõjét, ahavasszépét lehet használni az összetételben: havasszépebokor.

? A magyar átlósan, rézsútosan kifejezésnek van egy németnyelvbõl átvett változata. Hogyan kell kiejteni? Sréhen, sréjenvagy srégen? (Maga a német szó a schräg.)

! A német eredetû srég melléknév ragos alakja, a srégen aNyelvmûvelõ kéziszótár szerint csak a kevésbé igényes élõbe-szédben fordul elõ, és ami a kérdés szempontjából fontos, ejtésvál-tozata több is van: [srégen], [sréhen], [sré(j)en] (Tinta, 2005: 493).

? Az ÉDOSZ/Édosz mozaikszó írásmódjával kapcsolatbanérzek némi következetlenséget. Mindenhol a csupa nagybetûsváltozattal találkozom, pedig a mozaikszó feloldása (Élelme-zésipari Dolgozók Szakszervezete) arra mutat, hogy nem betû-szóról, hanem szóösszevonásról van szó, tehát csak a kezdõbe-tû lehetne nagybetû. Mi tehát a helyes forma?

! A kérdéses mozaikszó a 284. szabálypont és annak a) pontjaalapján valóban szóösszerántás, ennélfogva helyes írásmódja:Édosz. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy a szabálypont azalábbi megjegyzést is tartalmazza: Reklámcélokból stb.[!] a nagy-betûs írásmód is szokásos. Itt a stb. kitétel nincs kifejtve. Továbbáa 284/a pont úgy fogalmaz, hogy a tulajdonnévi szóösszevonások-nak az elsõ betûjét általában nagy-, a többi betûjét kisbetûvel írjuk.

? A helyesiras.mta.hu-n a shopingol szerepel helyes forma-ként (egy p-vel), más fórumokon a shoppingol. A jelenlegi sza-bályok szerint melyik a jó?

! A szabályos idegen alak, amely a magyarba kerülve tovább-képzõdött, a shopping ’vásárlás, bevásárlás’. Az Osiris-féle He-lyesírásban is ez szerepel: shopping [soping], shoppingol (1264.).Ha a magyar nyelv betûkészletéhez igazítjuk a szót, akkor asoppingol, illetve az eredeti kiejtést jobban követõ sopingol alakképzelhetõ még el.

? Hogyan írandó az illegális szemétlerakó? Illegális szemét-lerakók – így a szemetet lerakó emberek az illegálisak. Illegá-lisszemét-lerakók – így a szemét az illegális. Szerintem mind-kettõ sántít, hiszen a lerakás az illegális. Mégis, melyik a he-lyes(ebb)?

! A kérdéses szószerkezetet a hely megnevezésére használjuk:illegális szemétlerakó hely, rövidebben illegális szemétlerakó. Itttehát a szemétlerakó nem a személyre, hanem a helyre értendõ.

? Adott a következõ mondat: „Soros modell esetén a többszálon való feldolgozásnak olyan eredményt kell adni, minthaegy szál hajtotta volna végre.” A helyesírás-ellenõrzõ programaz alábbi módosítást javasolja: „Soros modell esetén, a többszálon való feldolgozásnak olyan eredményt kell adni, minthaegy szál hajtotta volna végre.” Indoklása a következõ: „azonosszerepû mondatrészek közé vesszõt kell tenni”. Szerintem ittnincs ilyenrõl szó, bár az utóbbi években a program által java-solt írásmód egyre elterjedtebb, én mégis az elsõt tartom he-lyesnek.

! A helyesírási ellenõrzõ program algoritmusokkal dolgozik,azt érzékeli a beírt szövegben, hogy két -n határozóragos fõnév

van közel egymáshoz: az esetén és a szálon. Mivel e kettõ közöttnincs és kötõszó, úgy értelmezi, mintha felsorolás tagjai (azonosszerepû mondatrészek) lennének, s ennek megfelelõen jelöli a szö-vegben. Mivel ez nem áll fenn, a két ragos szó nincs egymássalilyen viszonyban, figyelmen kívül kell hagyni a szövegszerkesztõajánlását, valóban nem kell vesszõ az esetén után. A programbanbe lehet állítani, hogy mellõzze ezt a figyelmeztetést. (Egy ellen-

próba: ha a szálon szó végén a ragot meg-változtatja, akkor a program nem javasol-ja az esetén után a vesszõt.)

? Az elsõ sorszámnévben milyen szó-elemek vannak?

! Az elsõ az elõ névszó el-, illetõlegele- tövébõl keletkezett a -só/sõ képzõbo-kor kapcsolódásával (TESz. 1: 756). Tör-ténetileg tehát: el + sõ (passzív vagy fiktív

tõ + képzõbokor), jelenkori szempontból azonban az elsõ szótõnekis tekinthetõ: elsõ + ként, elsõ + nek stb.

? Az e-mail szó írható így (is): ímél?

! Az e-mail szó, akárcsak minden idegen szó, elvben bármikorátírható. Gyakorlatban akkor kezdjük el az átírást, amikor megho-nosodottnak lehet tekinteni. Az e-mail szónak ímél formában tör-ténõ átírása terjed és javasolható is. De vannak magyarításai (vil-lámposta, drótposta), alkalmilag ezek is használhatók.

? A nagy felbontású szókapcsolatról egy korábbi válaszuk-ban azt írták, hogy különírandó, mert nincs jelentésváltozás.Szerintem azért vagyunk hajlamosak sokan egybeírni, sõt ígyis gondoljuk helyesnek, mert „kategóriajelölõ” kapcsolatról(és így jelentésváltozásról) van szó, l. még szélessávú internet,erõsáramú villamosmérnök, gyengeáramú berendezés. A nagy-felbontású nem azt jelenti, hogy nagy a felbontása, hanem azt,hogy abba a kategóriába tartozik, amelyet az iparág „nagyfel-bontásúnak” tart. (Sok olyan helyzet van, ahol pl. a 100 × 100képpontos kép „nagy felbontásúnak” tekinthetõ, mégsem„nagyfelbontású”.) Konkrét szabványt, definíciót nem talál-tam, de a nagyfelbontású szó valóban a HD (high density) ma-gyar megfelelõje szeretne lenni. És szerintem jogunk van úgydönteni saját hatáskörünkben, hogy itt jelentésváltozás követ-kezett be. Az egybeírással nyilvánvalóan ezt szeretnék jelölniazok, akik egybeírják, mégpedig nem „véletlenül”.

! Amennyiben lesz erre szabvány vagy közmegegyezés, olyan,ami „örökre” úgy van, mint ahogy az USB-generációknak a sebes-ségére is mindig kitalálnak egy nevet (low-speed: USB 1.0;full-speed: USB 1.1; high-speed: USB 2.0; SuperSpeed: USB3.0), akkor beszélhetünk majd kategóriajelölésrõl (és így jelentés-változásról). A felbontás tekintetében a jelek szerint ilyen irányúfolyamatok figyelhetõk meg, tehát indokolttá válhat az egybeírtalak. (Egyébiránt a széles sávú internet esetében az írásgyakorlatés a szótárakban rögzített írásmód között különbséget figyelhe-tünk meg, l. széles sávú szolgáltatás, OH. 1305.)

? Hogyan helyes: vegánus vagy vegán?

! Helyesírási és értelmezõ szótáraink nem tartalmazzák a vegánés a vegánus szavakat. A nyelvhasználat (internetes keresés) alap-ján az a megfigyelésem, hogy melléknévként inkább a vegánusalak fordul elõ, fõnévként a vegán.

? Gyakran hallani – különösen a manapság oly népszerûközösségi portálok fölé görnyedõ fiatalság körében – az igazánkülönös teggel kifejezést. Azt hiszem, a szó jelentése: bejelölnivalakit egy képen. Vajon helyesen van-e – ellentétesen magyarnyelvünk annyi más szavával (például tejel, telel) – megdupláz-va a szó belseji betû ebben a szóban?

! A helyes forma: tegel. Vö. Veszelszki Ágnes szerk.: Netszótár(2012. 325) tegel: „Közösségi oldalra feltöltött fotón, videón vagybejegyzésben más személyeket megjelöl.”

? Mi a csupa sár lettem többes számú alakja? Csupa saraklettünk?

! A sár szó szófaji szempontból anyagnév, és az anyagnév nemnagyon használatos többes számban. Az alany tehetõ többes szám-ba, amit a névszói-igei állítmány segédigéjének személyragja fe-jez ki: Csupa sár lettünk.

Hujber Szabolcs

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2015/3.20

A 49. magyar nyelv hete megnyitója2015. április 16-án volt Pápán, a Reformá-tus Kollégiumban. Mottója egy Lõrincze-idézet: „Nemzetben él a nyelv”. Beszédetmondott Steinbach József reformátuspüspök, dr. Áldozó Tamás polgármester,elõadást tartott Juhász Judit és BalázsGéza. További fontosabb magyar nyelv he-ti elõadások az Anyanyelvápolók Szövetsé-ge szervezésében: A magyar nyelv a 21.században (Gárdonyi Géza Gimnázium,Eger), A panaszkodás és a derû nyelve (TITPannon Egyesület, Gyõr), Chatnyelv (Ma-gyarországi Németek Általános Mûvelõdé-si Központja, Baja; Általános Iskola, Bács-bokod), sajtónyelvi konferencia (Eger),nagyváradi egyetemisták programja A Ma-gyar Nyelv Múzeumában (Széphalom).

50. Kazinczy-versenyA Kazinczy Ferencrõl elnevezett Szép

magyar beszéd verseny jubileumi, ötvene-dik döntõjének eredményhirdetése 2015.április 19-én volt Gyõrben. Wacha Imrekiemelte: a verseny célja az ifjúság anya-nyelvi és magatartás-kultúrájának és ha-zafias érzéseinek fejlesztése a kiválasztottszövegek segítségével. Emlékeztetett arra,hogy az elmúlt ötven évben mintegy 16ezer diák és 5 ezer tanár vett részt e verse-nyen. Arany fokozatú Kazinczy-díjat ka-pott az anyanyelvi mûveltség több évtize-des ápolásáért Bencédy József kandidá-tus és Szathmári István, az ELTE pro-fesszor emeritusa. Kazinczy-díjat HidasiLajosné, a Tokaji Kereskedelmi és Szak-középiskola tanára, Szántó Edit ny. kár-pátaljai pedagógus és Szalóczy Pál, a Ma-gyar Rádió ny. bemondója vehetett át.Péchy Blanka-díjat kapott Bozó Klára nyu-galmazott középiskolai tanár és SzabónéSándor Gabriella magyartanár, emellettrendkívüli Péchy Blanka-díjjal jutalmaz-ták Szívósné Vásárhelyi Zsuzsannát, a Ka-zinczy Ferenc Gimnázium magyartanárát,Németh Tibort, a gyõri Kazinczy FerencGimnázium igazgatóját, valamint Sám-bokréthy Pétert, a Beszélni nehéz anya-nyelvi mozgalom tagját. Hoppál Péter –Balog Zoltánnak, az emberi erõforrásokminiszterének nevében – elismerõ minisz-teri oklevelet adott át a gyõri Kazinczy Fe-

renc Gimnázium igazgatójának, NémethTibornak és a tantestületnek kiemelkedõszakmai tevékenységükért és azért, hogyminden évben megszervezik a rangos ver-senyt. (Az MNO nyomán)

2015-ben Kazinczy-érmet nyert gimná-ziumi tanulók: Ábrahám Eszter (KazinczyFerenc Gimn., Gyõr, tanára: Grábics Jú-lia), Aranyosi Zsolt (Selye János G., Komá-rom, tanára: Spátay Adrienn), Bajkó Esz-ter (Szent Gellért Katolikus G., Bp., taná-ra: Rádiné Erdei Mária), Börcsök OlivérBenjamin (Vasvári Pál G., Székesfehérvár,tanára: Szenkovits Szilvia), Horváth Ádám(Temesvári Pelbárt Ferences G., Eszter-gom, tanára: Zarándy Kleofás OFM), KissDániel (Csokonai Vitéz Mihály G., Debre-cen, tanára: Nagy Miklós), Koós Boglárka(Szent István G., Bp., tanára: Borosné Ja-kab Edit), Kozma Katica Anna (Baár-Madas Református G., Bp., tanára: Be-rényi Eszter), Kõmíves Boróka (Mikes Ke-lemen Líceum, Sepsiszentgyörgy, tanára:Dr. Erdély Judit), Lakatos Lili (Selye JánosG., Komárom, tanára: Spátay Adrienn),Loboda Lilla (Garay János G., Szekszárd,tanára: Báló Marianna), Márta Renátó(Horváth Mihály Gimnázium, Szentes, ta-nára: Szurmik Zoltán), Micsinai Dominik(Batthyány Lajos G., Nagykanizsa, tanára:Baloghné Harkány Judit), Németh Márta(Fényi Gyula Jezsuita G., Miskolc, tanára:Herpayné Velkey Klára), Pál Katinka (Te-leki Blanka G., Mezõtúr, tanára: KugyelaAnna), Porkoláb Gergõ (Tömörkény IstvánG., Szeged, tanára: Zsótér Éva), Szabó Lí-via (Kazinczy Ferenc G., Gyõr, tanára:Grábics Júlia), Szilágyi Zsolt (PáduaiSzent Antal Iskola, Piliscsaba, tanára: Bü-ki János), Tölgyesi Eszter (Kossuth LajosG., Cegléd, tanára: G. Bíró Lilla), VarnyuPéter (Petõfi Sándor G., Sárbogárd, taná-ra: Barabás Irén).

Kazinczy-érmet nyert szakképzõ iskolaitanulók: Argyelán Tünde (Kandó KálmánSzki., Miskolc, Toronyiné Demeter Erika),Berecz Gábor (Mechwart András GépipariSzki., Debrecen, tanára: Nagy Miklós),Bodony Barbara (Erzsébetvárosi Kéttan-nyelvû Szki., Bp., tanára: Bendzsák Ist-ván), Bognár Renáta (Közgazd. Szki., taná-ra: Sörös Mariann), Czopf Ágnes (Mûv.

Szki., tanára: M. Szabó Gabriella), FarkasEdit (II. Rákóczi Ferenc Katolikus Mg.-iSzki., Kiskunhalas, tanára: Parrag Szil-via), Friedrich Emília (Dráva Völgye Kö-zépiskola, Barcs, tanára: Borsos Szilvia),Huszár Emese (Szent István Közg. Szki.,Bp., tanára: Baranyai Andrea), KerecsenKincsõ (Eötvös József Szki., Hódmezõvá-sárhely, tanára: Bacsó Ilona), LeimsziderDávid (Kökönyösi Szki., Komló, tanára:Lukács Gyöngyi), Nyikos Daniella (TolnaMegyei Szent László Szki., Tamási, tanára:Széchi-Pécsvári Nóra), Scher Balázs (Szé-chenyi István Két Tanítási Nyelvû Szki.,Békéscsaba, tanára: Szabó Ila), Schu-micky Gréti (Erzsébetvárosi KéttannyelvûSzki., Bp., tanára: Bendzsák István), Szu-kán Lilla (Neumann János Középisk.,Eger, tanára: Hadnagyné Kovács Judit),Tisza Elizabet (Széchényi István Szki.,Nyíregyháza, tanára: Pázmándi Katalin).További beszámolók, fotók itt: www.anyanyelvápoló.hu, www.e-nyelv.hu

Szövegértési verseny

A 2014–2015-ös tanévben a Kiskunha-lasi Bibó István Gimnáziumban megrende-zett dr. Szabó Miklós országos szövegértésiverseny témája Jókai Mór volt. A januáriiskolai fordulóból az országos döntõbe ju-tott 7. és 8. évfolyamos diákok 2015. márci-us 20-án töltötték ki elõbb a hangzó, majdaz olvasott szöveghez kapcsolódó írásbelifeladatsort. A verseny szóbeli fordulójábanegy szöveget kellett a hangos felolvasásután tömörítve elmondani. A zsûriben Ba-lázs Géza, az ELTE BTK professzo-ra, Jánossy Gábor, az MLE Olvasásra Ne-velési Bizottságának elnöke, dr. BognárZoltán és dr. Szabó Miklósné magyartanárfoglalt helyet. A versenyt idén a Kiskunha-lasi Kertvárosi Ált. Isk. diákja, Varga Do-monkos nyerte, 2. helyezett a budapestiapáczais Váradi Eszter Noémi lett, a 3. he-lyet a bibós Szõnyi Borbála szerezte meg.További információk a versenyrõl (az isko-lai és országos forduló feladatai és az össze-sített eredmények) a versenyalapító-szer-vezõ Veszelszkiné Huszárik Ildikó honlap-ján, a vhildi.hu oldalon olvashatók. Az or-szágos versenyt 1993 óta szervezik, a tema-tika minden alkalommal valamely neves,Kiskunhalashoz is kötõdõ személyhez kap-csolódik. (VÁ)Fotók: https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.10152789733378325&type=1

Anyanyelv és hagyomány – Szegeden

A Honismereti Szövetség (HSZ), aCsongrád Megyei Honismereti Egyesületés az ASZ közös rendezésében került sor aIII. országos határ menti és határokon át-ívelõ (Szeged–Temesvár) konferenciára.Kováts Dániel elõadásában elhangzott,hogy bár országosan két önálló civil szerve-zet (HSZ és ASZ) tevékenykedik, helyiszinten a mindennapok céljaiban és felada-taiban ezek összefonódnak. Az anyanyelvszerepérõl és feladatainkról szólt JuhászJudit gondolatébresztõ elõadása is.

Több hozzászóló is utalt arra a vitára,amely a nyelvmûvelés szükségességét hir-detõ és az azt ellenzõ nyelvészek közöttbontakozott ki. Ha csak a – vélt vagy valós– nyelvi hibák nyesegetését értjük nyelv-mûvelésen, valóban lehet érveket felsora-koztatni ellene. De épp a konferencia bizo-nyította, hogy e kérdés sokkal összetet-tebb. Amikor a temesvári magyaroknakcsak 23%-a íratja be gyerekét magyar isko-lába, amikor az anyanyelvüket már csakotthon beszélik, amikor a határon túli ma-

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Bencédy József és Szathmári István

Édes Anyanyelvünk 2015/3. 21

gyarság létszáma 3 millióról 2,1 millióracsökkent, nem ülhetünk tétlenül.

Azt gondolhatnánk, hogy a szórvány-magyarság helyzetérõl érkezõ lehangolóhírek hatására a konferencia elõadásainyomasztóan pesszimisták voltak. Épp el-lenkezõleg: a Délvidékrõl, a Partiumból,Temes megyébõl érkezõ elõadók azt hang-súlyozták, hogy elõnyt kell kovácsolni akétnyelvûségbõl, a határ közelségébõl, ki-használni a pályázati lehetõségeket és apartnerkapcsolatokat. A Bartók Líceum-ban például havonta egyszer családi naprahívják a gyermekeket és szüleiket. A te-mesvári magyarok együttmûködnek a vi-déki iskolákkal, óvodákkal, anyanyelvi tá-borokat szerveznek, közös ünneplések, te-hetségnapok erõsítik a közösséget. Nemmondanak le a vegyes házasságban élõkrõlsem. Bethlen Gábor gondolata erõsíti õketa hétköznapokban: „Nem mindig lehetmegtenni, amit kell, de mindig meg kelltenni, amit lehet.”

Adán (Szerbia) a Szarvas Gábor Nyelv-mûvelõ Napok programja bizonyítja az ottélõk hitét az anyanyelv identitáserõsítõhatásában. Hódi Éva számolt be errõl avajdasági anyanyelvi programról, amelyet1970 óta rendszeresen megszerveznek, ve-télkedõket, kiállításokat rendeznek, pályá-zatot hirdetnek. Dulka Andor hangsú-lyozta, hogy az identitás megõrzése a kul-túrán keresztül lehetséges. A honismeretiés az anyanyelvápoló szervezetekben erreszámtalan példát láthatunk. (NémethnéBalázs Katalin)

VI. sajtónyelvi konferencia

A sajtónyelvre az 1990-es évekig azösszetartás, az egységesség, a mintaszerepvolt jellemzõ, azóta a széttartás, a sokféle-ség és a meghökkentés. Mint magára a saj-tóra. Így vélték többen is a VI. sajtónyelvikonferencián, amelyet az egri EszterházyKároly Fõiskola Alkalmazott Kommuniká-ciótudományi Kutatócsoportja rendezettáprilis 25-én. H. Varga Gyula említette,hogy a konferencia Lõrincze Lajos elõtt istiszteleg, ám csak két hangfelvétele érhetõel a jeles nyelvtudósnak a neten... SzûtsZoltán (Kodolányi János Fõiskola) a közös-ségi média hatására figyelmeztetett: egymai szakdolgozat elsõ példánya olyan,mint egy blog: ömlesztett szöveg. Kiss Ró-bert Richard (Prima Primissima-díjas új-ságíró) a címadás változásának titkait is-mertetette. Rácz Éva, a Magyar ÚjságírókRomániai Egyesületének elnöke, GyõrffyGábor, a kolozsvári BBTE tanára, MagyariSára, a Partiumi Keresztény Egyetem ta-nára a helyi magyar rádióadások és sajtónyelvezetét elemezte. Kecskés Istvánsportújságíró (a DUE elnöke) a sportripor-terek nyelvi dilemmáit ismertette.Kruzslicz Dávid (RTL Klub) a híradósoknyelvi küzdelmeire mondott példákat.Egyúttal megnyugtatott mindenkit, nemtér már vissza a médianyelv egysége, s amai legnépszerûbb hírforrások a teljesenamatõr tizenéves srácok blogjai. A SzaylyJózsef (DUE) vezette kerekasztal-beszél-getés egyik, a helyzetet jól jellemzõ hozzá-szólása ez volt: a vasárnap nyitva tartó üz-letekben való munkavégzéshez kell szak-képzettség, a mûsorvezetéshez azonbannem. Ezt egyébként Balázs Géza (ELTE) ismegerõsítette, aki olyan „korszerûtlen” fo-galmakat ismertetett, mint közszolgálatimédia, médianorma, követelménymini-mum a rádiós megszólaláshoz, mikrofon-engedély és nyelvi bizottság... (Továbbirendezõk: Diák- és Ifjúsági Újságírók Or-

szágos Egyesülete, Médiaértés Egyesület,Magyar Szemiotikai Társaság, A Kommu-nikációs Nevelésért Egyesület és a MagyarNyelvstratégiai Kutatócsoport.) (Manyszi,VSZ)

Események2015. jún. 17–21. Sátoraljaújhely, PIM-

Kazinczy Múzeum, 2. nyelvésztábor2015. jún. 19–21. Széphalom, PIM-Ma-

gyar Nyelv Múzeuma, V. anyanyelvi juniá-lis, Anyanyelvápolók Szövetsége

2015. jún. 20. Széphalom, Anyanyelv ésnemzet. Lõrincze Lajos-esszékonferencia,Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Tár-sasága

2015. júl. 6–12. Beszélni nehéz!-kör-vezetõk tábora, Nyíregyháza

2015. aug. 15. Nyelvi anekdoták pályá-zat beküldési határideje. Kiírás: ÉA2015/1.

2015. szept. 24–25. Pécel, Budapest. Fe-lelet a Mondolatra konferencia, MagyarSzemiotikai Társaság, Magyar Nyelvstra-tégiai Kutatócsoport, Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társasága

2015. okt. 2–4. Eger, Eszterházy KárolyFõiskola, Az udvariasság (illem) nyelve,szemiotikája, Magyar Szemiotikai Társa-ság

2015. nov. 13. Budapest, Petõfi IrodalmiMúzeum, A magyar nyelv napja – a 2015.évi Lõrincze-díj átadása, anyanyelvi pályá-zat eredményhirdetése, ASZ

2015. nov. 24. Délelõtt: koszorúzás Lõ-rincze Lajos sírjánál a Farkasréti temetõ-ben, délután: Szentgál, Lõrincze-nap,Veszprém Megyei Könyvtár

KönyvekA Kazinczy-verseny 50 éves. Szerk.:

Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna. KazinczyFerenc Gimnázium, Gyõr, 2015.

A magyar nyelv és magyar jogi mûnyelvmegújulása. Glossa Iuridica, 2014. I/2.(Károli Gáspár Református Egyetem)

Balázs Géza: Antroposzemiotika. Éle-tünk feltûnõ jelei. MSZT, Bp., 2015. (Ma-gyar szemiotikai tanulmányok, 31.)

Fried István: Kazinczy Ferenc önképeés üzenetei. Kazinczy Ferenc Gimnázium,Gyõr, 2015.

„Ha földbe szúrok tíz-húsz babkarót...”Szemelvények Deme László nyelvészpro-fesszor személyes-szakmai írásaiból. Vál.és szerk.: B. Fejes Katalin. Kazinczy Fe-renc Gimnázium, Gyõr, 2015.

Gasztroszemiotika. Az étkezés jelei.Szerk.: Balázs Géza – Balázs László –Veszelszki Ágnes. MSZT-ELTE Eötvös, Bu-dapest, 2015. (Második kiadás; elsõ kiadá-sa: 2012.)

Kérdések és válaszok a nyelvtudomány-ban. Jelen, múlt, jövõ. Válogatás Kiss Jenõtanulmányaiból. 1–2. Szerk.: Juhász De-zsõ. ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2014.

„Önmagad útját járd!” Pusztay JánosPrima Primissima-díjas nyelvészpro-fesszorral, íróval, költõvel beszélget FûzfaBalázs. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vas-szilvágy, 2015.

Pusztay János: Találkozásaim Patyom-kin herceggel. IKU – Inter Nonprofit Kft.,Bp., 2015.

Rácz János: Szõlõ- és bornevek.IKU-Tár 1. Inter Nonprofit Kft., Bp., 2015.

Révai Miklós: Magyar irodalmi régisé-gek. Antiquitates literaturae Hungaricae.Ford.: Vladár Zsuzsa. ELTE-OSZK, Buda-pest, 2014.

Szathmári István: A Magyar Nyelvtu-dományi Társaság története (1904–2005).MNYT–Tinta, Budapest, 2015.

A II. nyelvésztáborés az V. anyanyelvi juniális programja

2015. június 17. szerda (KazinczyMúzeum, Sátoraljaújhely)

Du.: Keszler Borbála: Új helyesírás: amagyar helyesírás 12. szabályzata – Fûz-fa Balázs: Arany János, „a nyelvrontó”.Este: A 12 legszebb magyar vers (Pusz-tay János elõadóestje)

2015. június 18. csütörtök (Kazin-czy Múzeum, Sátoraljaújhely)

De.: Ladányi Mária: Modern nyelvé-szeti irányzatok. Du.: további elõadások,könyvbemutatók: Pusztay János: Talál-kozásaim Patyomkin herceggel; Rácz Já-nos: Szõlõ- és bornevek; Balázs Géza:Antroposzemiotika. Este: Búcsú Várad-tól – egy vers sok színben (Pölcz Ádámbarátainak elõadóestje)

2015. június 19. péntek (de. Ka-zinczy Múzeum, Sátoraljaújhely –du. A Magyar Nyelv Múzeuma, Szép-halom)

Elõadások: Baranyai Katalin (OFI):Tankönyvfejlesztés, Magyari Sára(PKE): A romániai magyar sajtónyelv,Dénes Ágota (Ált. Isk., Csögle): Hátrá-nyos helyzetben – így tanítom a nyelv-tant, Minya Károly (NYF, Nyíregyháza):Neologizmusok. Du.: Pomozi Péter: Ma-gyar nyelvközösség: asszimiláció ésdisszimilációs stratégiák – utána: Fel-nõtt vala egy édesz almafa... Régi stílusú

népballadáink archaikus nyelvi elemei.Pomozi Péter és Karácsony Fanni kiállí-tásának megnyitása

2015. június 20. szombat (A Ma-gyar Nyelv Múzeuma, Széphalom)

Emlékezés Lõrincze Lajosra (azMNYKNT esszékonferenciája): PölczÁdám: Versek Lõrincze Lajoshoz –Lõrincze Péter: Emlékeim Apámról –Grétsy László: „Nemzeti intézménnyévált”. Emlékezés Lõrincze Lajosra – Ke-mény Gábor: Lõrincze Lajos és az íróinyelvhelyesség – Pomogáts Béla: Lõ-rincze Lajos az Anyanyelvi Konferenciaélén – H. Varga Gyula: Lõrincze Lajos ésa rádiós nyelvmûvelés – Balázs Géza:Lõrincze Lajos öröksége a magyar nyelv-tudományban – Nyiri Péter: Emberköz-pontú nyelvmûvelés A Magyar NyelvMúzeumában. Du.: Hujber Szabolcs:Dalszövegírás. Kapcsolódó programok:vadételfõzõ verseny – az ASZ ifjúságiszervezetének programjai – múzeumokéjszakája: találkozás Török Sophie-val ésKazinczy Ferenccel, élõ Tetten ért sza-vak, A 2014. év szavainak kihirdetése

2015. június 21. vasárnap szabad-idõs programok: Kazinczy-túra, bob, li-begõ, drótkötélpálya

Érdeklõdés, információ, regisztráció:iroda@e-nyelv.hu.

Édes Anyanyelvünk 2015/3.22

Mindenekelõtt a 2015. évi 1. számunkban közzétett rejtvé-nyek helyes megfejtését adjuk meg.

I. Vágjunk bele! 1. Semmibevétel – semmi bevétel. 2. Tele-tölt – telet ölt. 3. Jóvátesz – jó vátesz. 4. Amatõr – ama tõr. 5.Leszárad – lesz árad.

II. Rejtõzõ madarak. 1. Testalkat – alka (egy vízimadár; a Ba-kos-féle szótárban szerepel). 2. Fülbegyónás – begy (ez töb-beknek gondot okozott, mivel a szótárakban a begy önmagá-ban nem madárnév, de az a tény, hogy van vörösbegy, kékbegy,szürkebegy – ez utóbbinak még altípusai is vannak –, rejtvény-szerzõnket indokoltan jogosította fel a begy madárnévként va-ló felhasználására; megfejtõink túlnyomó része ezt meg is ér-tette s elfogadta). 3. Cinkel – cinke. 4. Dicsértessék! – csér. 5.Bemutató – emu. 6. Befecskendez – fecske. 7. Pagoda – goda(egy szalonkaféle vízimadár). 8. Fahéjas – héja. 9. Lelkivilág –kivi (az azonos nevû gyümölcsöt a madárról nevezték el,amelynek tollatlan, barna, szõrös teste a gyümölcs barna, szõ-rös héjához hasonlít). 10. Galiba – liba. 11. Origó – rigó. 12. Lé-gitársaság – sas. 13. Hattyúk tava – tyúk. 14. Felpuhul – uhu(természetesen a puhul, megpuhul szóból való kiindulást is el-fogadtuk). 15. Vércsepp – vércse.

III. Lappangó közmondások. 1. Isten nem ver bottal (is ten-nem + ver + bot + tal). 2. Hosszú haj, rövid ész (h + osszú haj+ rö + vid + és z). 3. Az idõ pénz (Az i + dõ + p + én + z). 4.Se füle, se farka (szólásmondásféle közmondás: sef + ü + lese+ far + ka). 5. Kéz kezet mos (ké + z + keze + t mos).

IV. Szójátékos csattanó. Béluska, nekem férj kell, nem do-nor!

A sorsolásban való részvételhez megkívánt 70 pontot elérõmegfejtõink közül ezúttal a következõknek kedvezett a szeren-cse, azaz részesültek könyvjutalomban a Tinta Könyvkiadó jó-voltából: Angyal Jenõné, Gyömrõ, Pázmány u. 57. (2230);Bognár Istvánné, Tatabánya, Cseri u. 24. 1/2. (2800); Dancs-háziné Gorzsás Beáta, Berettyóújfalu, Bessenyei ltp. 13. 3/11.(4100); Farkas Zoltán, Budapest, Kárpát u. 17. IV. 4. (1133);Ignáthné Varga Annamária, Debrecen, Szeder u. 16. (4033);Piller Adrienn, Kisújszállás, Pillangó u. 22. (5310); Simon Ist-ván, Kemecse, Móricz Zs. út 81. (4501); Turjánszkyné TapodiKatalin, Kecskemét-Hetényegyháza, Százszorszép u. 16.(6044); Váll Józsefné, Miskolc, Pallós u. 2. 4. em. 1. ajtó(3525); Variné Trifusz Mária, Szentgotthárd, Arany J. u. 20.(9970).

A Pontozó új feladványaiI. Elöl-hátul egy betû. A számos olyan betûjáték közül,

amely bizonyos szavak betûinek megtoldásán vagy éppen meg-vonásán alapul, megfejtõinknek ezúttal olyan két elembõl állószókapcsolatokat, szószerkezeteket kell általunk adott megha-tározások alapján (meg)találniuk, amelyeknek egyik (tehátakár elsõ, akár második) tagja elöl-hátul egy-egy betûvel többa párjánál. Két példa: valódi gyom: igazi gaz, illetve gyümölcs-rakás: alma-halmaz. Ha a többletbetûket – összesen 14 leszilyen – megfelelõ sorrendbe rakják, Ady Endre egyik híres ver-sének címét kapják megfejtésül. A szókettõsökért 2-2 pont jár,a vers címéért további 6, a hibátlan megoldás tehát 20 pontotér.

1. Fasor – ingnyak:2. Építõipari anyag saját számára fokozatosan feldolgoz:3. Bírósági ügy a zenedrámában:4. Finnugor olajbogyó:5. Laktanyai büfé ellentéte:6. Román pénz kezdete:7. Képszék sír:

II. Nyolcszor nyolc. Ha az adott meghatározásokra helyes aválasz, akkor a négyzet bal felsõ sarkától a jobb alsóig az a ma-gyarosan írt köszöntés olvasható, amellyel a rómaiak kedveltcsászárukat üdvözölték. Ha azonban a sorokat ügyesen átren-dezik, akkor ugyanebben az átlóban egy zsarnok római császárneve alakul ki. Minden helyes válaszért 2 pont, a két kiemeltszóért ugyancsak ennyi jár, azaz összesen 20!

III. Anagrammatika. A négyzetrács minden sora elõtt állegy hétbetûs szó. Megfejtõink feladata mindössze az, hogy asorokba mindenütt a megadott szó anagrammáját írják be. Éshogy miért anagrammatika e kis feladvány címe? Azért, mertha olvasóink megoldása helyes, akkor a bal felsõ sarkot a jobbalsó sarokkal összekötõ átlóból egy grammatikai fogalom el-nevezése bújik elõ. Minden megtalált anagrammáért 2 pontot,az átlóból kiolvasható fogalomért további 2 pontot lehet sze-rezni, együttesen tehát 16-ot!

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Katikérdez címû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeniük. Ahelyes megfejtés 25 pontot ér.

Az e számunkban közölt rejtvények együttes értéke 81pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy annak megszerzõjerészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyvet nyerhes-sen. A feladványok megoldását 2015. szeptember 15-éig szíves-kedjenek elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó,Budapest, Károlyi u. 16. (1053), vagy a rovat vezetõjéneke-mail-címére: gretsyl@t-online.hu

Minden megfejtõnek a néha – szántszándékkal! – nem cse-kély fejtörést is okozó rejtvényekkel való sikeres megbirkózástkívánnak a feladványok készítõi:

Gerley Imre (I.), Grétsy László (III.),Láng Miklós (II.), Schmidt János (IV.)

PONTOZÓGrétsy László rovata

1. Valamely áruértékének jelölõje:

2. Itt készül a tüköralapanyaga:

3. Pólyás baba:

4. Cibáláskor akezünkben maradhat:

5. Nagyfokú tisztaság:

6. Nótagyûjtemény:

7. Régi könyv jelzõjelehet:

8. Lövöldözés hangja:

1. SZERELÕ

2. KIFAROL

3. SUGÁRZÓ

4. OLTALOM

5. VÉTELEZ

6. RÁTARTI

7. EVÉSZET

Édes Anyanyelvünk 2015/3.

Szójátékos csattanó

KATI KÉRDEZ

– Jegyezd meg, kislá-nyom: addig jár a korsó akútra, míg el nem törik.

(A kislány kérdését azábra fõ sorában rejtettükel.)

Új szavak, kifejezések(85.)

Nem szótározott szavaktárháza

agybadugó – füldugóágymozi – olyan mozi, amelyben az ülõhe-

lyek helyén ágyak vannak; a mozizás otthoniélményét kívánja nyújtani. Pl. Ágymozi, kon-certek és vidámpark a vetítõben (Metropol,2014. nov. 11.)

csavaros kifli – kis üveg pálinkadevizabefolyás – a számlára érkezett kül-

földi valuta banki megnevezéseháromlábú – a rendõrségi sebességmérõ

radar eufemisztikus megnevezése a kereske-delmi rádiókban. Pl. Kinn van a háromlábú.

kalanderdõ – tanösvényt, erdei tantermet,játszóteret, tornapályát, madármegfigyelõtstb. tartalmazó parkerdõ. Pl. Kalanderdõt ala-kítottak ki a Deseda-tónál (Szuper Infó, 2015.ápr. 2.)

kapszulahotel – csak egy fekvõhelybõl ésegy televízióból álló minihotel

kattintékony – olyan internetes cím,amelyre könnyen rá lehet kattintani, keresni.Pl. kattintékony honlap.

kispiros – a helyi vonat elnevezése; fölte-hetõleg a Piroska motorvonatok kapcsán

kõmûves Actival – pálinkás üvegökodivat – újrahasznosított anyagból ké-

szült új ruha (viselése)önfénykép – a (telefonos) szelfi magyarítá-

si kísérleteönfényképez(ked)és – szelfizés, l. önfény-

képönkép – a szelfi magyarítása, továbbiak itt:

szomagyarito.hupicivasút – kisvasútpocakfészek – több részbõl összeállított,

különleges kismamafotel, amiben megpihen-ve tehermentesíteni lehet a gerincoszlopot(Petõfi Népe, 2014. dec. 12.)

rohamivás – villámgyors lerészegedés (abinge drinking magyarítása) (Petõfi Népe,2015. jan. 21.)

romi – a romantikus szó rövidítése. Pl. Mi-lyen romi vagy!

sárkányvonal – jótékony hatásúnak tartottenergiavonal (népies) megnevezése (Lenti)

vergelõdik – a veszekedik és a mérgelõdikszavak vegyítésével alkotott ige

vezetõszár – letartóztatott személy szöké-sét gátló eszköz

ZTE – zenés-táncos eszméletvesztés(szleng kifejezés). A ZTE eredetileg a zala-egerszegi sportegyesület neve.

Holczer József gyûjtésébõl is válogattunk.A rovat 1998–2010. közötti, mintegy ezer szó-nyi anyagát tartalmazza a Jelentés a magyarnyelvrõl. Új szavak, kifejezések (szerk.: BalázsGéza) címû kötet, amely megrendelhetõ itt:iroda@e-nyelv.hu. Új szavakat ajánlhat/köz-zétehet itt is: www.szomagyarito.hu. 2015-ben megjelenik az Új magyar szavak szótára(1990–2015).

B. G.balazsge@due.hu

23

NYELVÉSZ • LELETEKELV•ÉSZLELETEK

A népies kolonc fõnévnek két jelentése van: 1. kútgém végére erõsí-tett nehezék; 2. kutya vagy szarvasmarha nyakába akasztott nagyobbfadarab, amely futásában akadályozza. A cikk szövegébe egyik jelenté-sében sem illik bele. Talán a konc szóra gondolt a szerzõ? De így semjó, mert a zsíros konc a dõzsölõknek szokott jutni, nem pedig a kisem-mizetteknek. (A példát Holczer Józseftõl kaptuk.)

Az idegsejtek kapcsolata helyesen: szinapszis. A szinopszis mást je-lent (tervezett mûnek, különösen filmnek a terve, vázlata). A szerkesz-tõ és/vagy a korrektor szinapszisai, úgy látszik, félrekapcsoltak.

A Rákóczi hadnagyának címszereplõjét nem Ger-gelynek hívják, hanem Jánosnak. Van BornemisszaGergely is, de az Egri csillagokban, és nem BitskeyTibor játszotta. A nemzet színészének nekrológjábannem lett volna szabad ilyen hibát ejteni. (Kipróbál-tam, az interneten két perc alatt tisztázható a dolog.)

Tudományos ismeretterjesztõ hetilapunk nemakárhol, hanem a címlapján közli ezt az elég durvahelyesírási hibát. Az ún. mozgószabály szerint ígykellett volna írni: Feketelyuk-randevú. De ha ezt ne-héz három sorba tördelni (valóban az), lehetett volnaa cím Fekete lyukak randevúja. A figyelem felkeltésé-re éppen olyan alkalmas, mint a hibás forma.

A fiatal basszista elõször énekel egy áriát, mégpedig bá-lon. Ez tehát a „Báli debüt”. Ám a francia début csak a né-metben vált debüt-té. Nálunk maradt début (kiejtve:„débü”). De mondhatjuk így is: debütálás vagy magyarrafordítva elsõ fellépés, bemutatkozás. (Az Operaház képesmagazinjából.)

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 30051

Összeállította: K. G.

A jegyzet írója összekeverte Kisfaludi Strobl Zsig-mondot Stróbl Alajossal. Így lett a két szobrászbólegy, aki soha nem élt. Szegény olvasó… Mit kell kiáll-nia egy olyan országos napilaptól, amelynek nincsolvasószerkesztõje. (Impresszuma szerint legalábbisnincs.)