A lexikográfia kialakulása és története

Meghatározás Lexikográfia:

a szótárkészítés tudománya (mások) nemcsak a szótárak készítésével foglalkozik,

hanem a szótárak történetével, fejlődésükkel, készítésük alapkérdéseivel, egy adott történelmi kor vagy szerző lexikai repertoárjának összeállításával, egyszóval mindazzal, ami a szótárral kapcsolatos

Hartmann & James szerint a lexikográfia olyan szak- és tudományterület, amely szótárakkal és más forrásművekkel foglalkozik, és két fő területe van: a szótárkészítés elmélete a szótárkészítés gyakorlata

Történelmi mérföldkövek

ókor és a középkor glosszák és glosszáriumok (szószedetek,

szógyűjtemények) megvalósult a betűrendes katalogizálás Európában a latin és a vulgáris latin

szétválása majd az újlatin nyelvek kialakulása vezetett a kétnyelvű szótárak megjelenéséhez

humanizmus és reneszánsz utazók, kereskedők világjárók különböző

nyelveket beszélő területeken fordultak meg poliglott szótárak

a régebbi korok írásainak a tanulmányozása és a görög, arab, héber művek olvasása számtalan szótárt eredményezett

a könyvnyomtatás fontos szerepet játszott az írás és olvasás terjedésében

a latin nyelv visszaszorulásával a tanult emberek számára szükségessé vált a szótárak használata

az első nagy európai szótárak a XVII. században készültek, és ekkortól számítják a modern lexikográfia kezdetét

az első jelentős szótár a Vocabolario degli Accademici della Crusca (1612)

a XVIII-XIX. sz. a lexikográfiai kodifikáció időszaka, amikor véglegesen kialakult a nyomtatott szótárak szerkezete

a XX. sz. az új kezdeményezések százada, és a számítógépek felhasználásával a szótárkészítés és szótárhasználat új módja válik lehetővé

A szótárak fejlődése a legkorábbi szótárak két- vagy többnyelvűek voltak nyelvjárási és szakszavakat, illetve ritka nyelvi

alakokat magyarázó szójegyzékek voltak a görögök már az V. században írtak glosszákat,

amelyek a nehéz szavakat magyarázták, pl. Homérosz műveiben

az ilyen glosszákból később jegyzékeket - glosszáriumokat - állítottak össze

az első fennmaradt magyar szójegyzék (a Königsbergi szójegyzék) a XIV. század második feléből származik, és mintegy 100 magyar szót tartalmaz

a szótárkészítés gyökerei a kétnyelvű, angol-latin, magyar-latin stb. szójegyzékekig nyúlnak vissza

a szótárkészítés kiinduló pontjaként Angliában Robert Cawdrey 1604-es A Table Alphabeticall című munkáját tekintik

ugyanebben az évben (1604-ben) jelent meg magyar nyelvterületen Szenczi Molnár Albert Dictionarium Ungarico-Latinum-ja, amely a magyar szókészlet első nagyszabású számbavétele, a magyar lexikográfia elindítója volt

a szótár-tudomány következő 150 évét lassú és egyenetlen fejlődés jellemezte

nem volt kiforrott a szótár készítés módszere, és az sem volt egyértelmű, hogy mi a szótár tárgya

Cawdrey-tól kezdve a XVII. századi szótárak mind „nehéz”, vagyis idegen, elsősorban latin eredetű szavakat tartalmaztak

ezek jelentős mértékben támaszkodtak az elődök munkájára, így nem szolgáltak túl sok újdonsággal

a XVIII. század elején John Kersey az olvasók általánosabb igényét próbálta meg kielégíteni azzal, hogy ‘mindenféle’ szót felvett az 1702-ben megjelent A New English Dictionary című munkájába

Nathan Bailey An Universal Etymological Dictionary (1721) c. szótára elsőként törekedett arra, hogy megjelenítse az

élő nyelvet figyelemre méltó a definíciók

megfogalmazásának kifinomultsága

a korai angol lexikográfia 1755-ben érte el csúcspontját Samuel Johnson Dictionary of the English Language kiadásával

megteremtette az egynyelvű szótárak napjainkig fennmaradt szerkezetét

Johnson érdeme nem eredetiségében, sokkal inkább szervezői tehetségében rejlik

saját szótárában összegezte elődei munkájának legjobb tulajdonságait

Samuel Johnson szótára nagy számú példamondatot gyűjtött össze saját

olvasmányaiból, amelyeket cédulákon rögzített felsorolta és megszámozta a szavak különböző

jelentéseit: ‘természetes és primitív’ jelentések ‘következtetett’ jelentések metaforikus, poétikus jelentések hétköznapi jelentések egyedi jelentések (amelyeket egy-egy ‘nagy

szerző’ a szokásostól eltérő módon használt) az így felosztott jelentéseket ‘elsőrangú íróktól’

vett idézetekkel szemléltette

a szótárt 8 évvel megelőzte a Terv (Plan of a Dictionary of the English Language)

Samuel Johnson ebben kijelentette, hogy a nyelvet ‘tiszta állapotában’ kell rögzíteni

a szótár-tudományban Johnson volt az első, aki megfogalmazta a preskripció gondolatát

a szótár megjelenésének idejére belátta ennek megvalósíthatatlanságát és átértékelte nézetét

A szótár újdonsága: a nyelv egészének tudományos jegyzéke kívánt lenni -

ez alapvetően megkülönbözteti a korábban véletlenszerűen összeállított, „nehéz” szavakat tartalmazó szótáraktól

a nyelvhasználatban előforduló példák korpuszára épült, főként az 1560-tól 1660-ig tartó időszakból; bizonyos szótípusok nem kerültek be (pl. tulajdonnevek - ez a döntés jelentős különbségeket eredményezett a későbbi angol és amerikai szótárak között, mivel az előbbiek követték Johnsont, az utóbbiak nem)

magában foglalta az irodalmi nyelvhasználatot is, s így eltért a korábbi gyakorlattól, mely a szakszavakra összpontosított. Johnson összes idézeteinek fele Shakespeare-től, Drydentől, Miltontól, Addisontól, Bacontól, Pope-tól és a Bibliából származik. A szótár így igazán a „legjobb” írók nyelvét tartalmazza

az első magyar egynyelvű szótárak a XVIII. sz. végétől tűntek fel

Baróti Szabó Dávid (1784) Kisded szó-tára ritka, nyelvjárási eredetű szavakat tartalmazott

1852-ben kezdték meg a Grimm-fivérek nyelvtörténeti szótáruk munkálatait. Tevékenységük hatással volt az egész XIX. századi lexikográfiára.

Angliában a Filológiai Társaság (Philological Society) felhívást tett közzé egy új típusú szótár elkészítésére

erre azért volt szükség, mert egyre nyilvánvalóbbá váltak az angol szótárak hiányosságai

minden egyes szó külön jelentését időrendi sorrend szerint csoportosított idézetekkel kívánták illusztrálni

ez a kezdeményezés James Murray monumentális Oxford English Dictionary című munkájában teljesedett be, melynek kötetei 1888 és 1928 között, 40 év alatt jelentek meg

a XIX. századi magyar szótárírás jelentősebb eseményei: Kresznerics Ferenc (1831-1832)

kétkötetes Magyar Szótára I-II. (80 ezer szó és szószármazékot tartalmaz)

a Magyar Tudós Társaság 1838-ban kiadta a Magyar Tájszótárat

Czuczor Gergely - Fogarasi János 1862-1874 között hat kötetben kiadta A magyar nyelv szótárát I-VI.

a XX. században a lexikográfia elismert tudományterületté vált

a nyelvtudomány hatására sokat fejlődött

világszerte lexikográfiai akadémiai társaságok alakultak: Dictionary Society of North-America EURALEX (European Association for

Lexicography)